3D látás illúziók Az anaglif Ipari képfeldolgozás és megjelenítés, 2009 Tavasz
Készítette:
Tusor Balázs (CNHADZ),
mérnök informatikus (BSc) Intelligens
rendszerek Csernátony Rita (E9NA1Q),
mérnök informatikus (BSc) Autonóm
rendszerek
Mi az az anaglif? Az anaglif a térfotózás egy típusa. Az anaglif a görög glufein (glüphein) igéből ered. Jelentése: vés, metsz, farag. Az ana igekötőnek rengeteg jelentése van. A két szót együtt „mély véset”ként szokták értelmezni.
Ki találta fel az anaglifet? Már 1584ben, Leonardo da Vinci is tanulmányozta a mélységérzékelést. A sztereoszkópia, másnéven 3D fényképezés képes mélységérzetet ébreszteni a nézőben. Az emberi szemek egymástól 56 centiméterre vannak, ezáltal a világot szemeink egymástól kicsit eltérően látják. Ha készítünk két képet egymástól nagyjából ugyanekkora távolságra és az eredményt megfelelő eszközzel nézzük, hasonló módon létrehozhatjuk a mélység illuzióját. Charles Wheatstone 1838 júniusában mutatta be a binokuláris látás jelenségét az Ír Királyi Művész Társaságnak. 1840ben Királyi Medált kapott a binokuláris látásról alkotott elméleteiért. Bemutatta, hogy a térbeliséget az agy a szemeink által látott kicsit eltérő képekből rakja össze. Sztereoszkóp is hasonlóan működik, prizmákkal és tükrökkel ugyanazon tárgyról két képet is készít.
A pszeudoszkópot 1852ben mutatták be, mely a közelebbi részeket távolabbinak mutatja, a domborút homorúnak, a konvexet konkávnak, gyakorlatilag amolyan fordított képet adva. Ennek a célja az volt, hogy Wheatstone bizonyíthassa a sztereó látást.
Majdnem 12 évvel később, egy skót tudós, David Brewster első soron fénytannal foglalkozó fizikus – Wheatstone sztereoszkópjának tükreit prizmákra cserélte. A sztereoszkóp ipara ez időben lendült fel, a sztereofényképezés aranykora megkezdődött. 1860 és 1930 között a sztereokártyák minden fontos eseményt rögzítettek. Ez időben már nem csak hivatásos fényképészek foglalkoztak képmegörökítéssel. A sztereoszkóp népszerűsége 1930ban kezdett csak hanyatlani, mikor a német származású Williuam Gruber egy új eszközt talált fel. A Kodak bemutatta új 35 mm es filmjét. Gruber egy olyan technikát fejlesztett ki, mellyel 3Ds képeket lehetett előállítani ezzel az új filmmel.
A 3D fényképezés 1980ban éledt újjá, mikor bemutatták a 4lencsés NIMSLO 3D fényképezőképet, lentikuláris képek készítéséhez. Ezek nézéséhez már nem volt többé szükség semmilyen eszközre.
A anaglif 3D képeket 1850 környékén találták fel, a francia Joseph D’Almeida kísérleteinek köszönhetően. A színeket piros és zöld szűrökkel választották szét. William FrieseGreen készítette az első 3Ds anaglif filmet 1889ben, melyet 1893 ben mutattak be. Ekkoriben a film két rétegű volt, a közelebbi fele piros, a távolabbi zöld. 1922ben a new yorki Rivoli Theatre moziban a „Jövő filmje” címmel mutattak be egy filmet, melynek két opcionális vége is volt. Piros szűrőn keresztül lehetett megnézni a pozitív végződést, míg zölden keresztül a tragikus verziót. Anaglif képek 1953tól kezdtek el megjelenni újságokban, képregényekben.
Látjáke a színvakok az anaglifeket? A színvakoknak nem jelent problémát a piros/kék és a piros/zöld anaglif képek látása. Nagyjából minden 20 férfiből egy színtévesztő és 1000 emberből egy teljesen színvak. Az anaglifnél a szín csak annyira jelentős, hogy a megfelelő szemünk a megfelelő képet lássa. Az már nem szükséges, hogy ezeket a színeket meg is tudja különböztetni. Valójában a színlátóknak nehezebb, hiszen mindkét szemükkel más színű képet látnak, amit az agy nehezen visel. Ez könnyedén fejfájáshoz és a szem elfáradásához is vezethet. Ezzel ellentétben a színvakok mindkét szemükkel szürkén látnak, tehát nálunk nem jelentkezik ez a probléma. A színtévesztőknek kicsit nehezebb, számukra ugyanis a piros/zöld anaglif mindkét része hasonló, inkább csak intenzitásbeli különbség van köztül. A piros általában sötétebbnek tűnik, mint a zöld.
Hogy működik a piros/kék szemüveg? Milyen fajták vannak még? Több változata is létezik, többek között piros/sötétkék, piros/ciánkék, illetve piros/zöld. Ezek esetében a szemüveg bal lencséje piros, míg a másik az egyike az előbb felsoroltaknak.
Az eljárás során két, egymástól nagyjából 6 cmre lévő képet készítünk, majd azokat színcsatornákra bontjuk. A bal oldaliból csak a vöröset tartjuk meg, míg a jobb oldaliból csak a vöröset távolítjuk el (ez eredményezi a ciánkéket). A két képet egymásra másoljuk. A szemüveg lencséi színszűrőként működnek. A piros szűrőn át csak a vörös színt látjuk, míg a ciánkéken keresztül csak a ciánkéket. A két szemünk így kicsit eltérő szögből látják a képet. Az agyban ez a két kép „összeolvad”, ezáltal egy képet látunk (egy képmezőt), mely a szögeltérés miatt térbeli lesz.
Kétféle színkeverési módot ismerünk. Egyik az additív, másik a szubsztraktív. Az additív az, amelyiket a monitoroknál is alkalmazunk. A piros, kék és zöld színeket egymásra vetítve fehéret kapunk. A kivonónál színszűrőt használunk, mely a fényforrás elé helyezve csak a saját színének megfelelő összetevőt engedi át, a komplementerét pedig kivonja a színképből. Ezt tapasztalhatjuk festékek összekeverésekor, így működik a szem, és ez az anaglif működési elve is.
Fontos megjegyezni az alapvető különbséget a zöld, kék és ciánkék változatok között. A kék színt sokkal kevésbé érzékeljük, mint a zöldet vagy a pirosat. A zöld/piros szemüveg esetében tehát a kapott kép élesebb, szebb. A cián/piros változatban megtalálható mind a zöld, mind a kék szín, ezáltal színhatásilag ér el jobb eredményt.
Hogy készül egy anaglif kép? Először is szükség van két fotóra. Aszerint, hogy a kép témája milyen távol van tőlünk kell beállítani a bázistávolságot (két kamera esetén a köztük lévő távolság, egy kamera esetén a két pozíciója közti táv). Amennyiben makrofotót készítünk, alig 15 cm eltolás elegendő. 5 méteren belül 68 cmes eltolás az ideális. Nagyobb távolságnál azonban ez már 20250 cm is lehet. Fontos a megvilágítás, melynek ugyanonnan kell érkezni a tárgyra. Vaku használata így egyáltalán nem ajánlott. Élőlény mozgásánál figyelni kell arra, hogy a két kép készítése alatt ne mozduljon el. A két kép között tehát nem lehet fénybeli differencia, sem elmozduló tárgy. Ezek mind homályos foltként jelennének meg a képen. Ha a képek megvannak, a jobb oldali kép piros színcsatornáját ki kell cserélnünk a bal oldali kép piros színcsatornájával. Ha alaposak szeretnénk lenni, a kép felesleges részeit levághatjuk. Különösen azokat a részeket értemes, amelyek csak az egyik képen voltak láthatóak. Amire figyelni kell anaglif kép készítésekor: • Távolodó felületek, kiemelkedő, különböző távolságra lévő elemek • Nagyobb elemek • Kevés olyan motívum, ami megegyezik az egyik lencse színével, ezt ugyanis a másik kiszűri, tehát rontja a térhatást • Ne legyen szerteágazó a kép • Ne legyenek egyiken kitakart, másikon látszó részletek, mert ronja a térélményt • Mozgó motívumok kerülendők
Forrás http://www.filmintezet.hu/magyar/filmint/filmspir/25/vivie25.htm Jean Vivié: A filmtechnika története és fejlődése http://www.sf3dvarak.eoldal.hu/ Középkori magyar várak térhatású (anaglif) fotókon http://www.fotovilag.hu/cikk/17/Anaglif__alkalmas_es_alkalmatlan_motivumok Dékán István: Alkalmas és alkalmatlan motívumok http://www.stereoeye.jp/software/index_e.html Takashi Sekitani: Anaglyph Maker 3D http://www.stereoscopy.com/faq/anaglyphs.html Kérdések és válaszok a sztereoszkópiával kapcsolatban http://www.larrybolch.com/shade/anaglyph/ Anaglif kép készítése
Képek
Drégely (piros/cián)
Drégely (piros/cián)
Csesznek (piros/cián)
Pécsvárad (piros/cián)
(piros/zöld)
(piros/zöld)
(piros/zöld)
(piros/ciánkék) házilag, AnaMakerrel készített
(piros/zöld) házilag, AnaMakerrel készített
