„Felette nevetséges dolog az sok Férfijakban, hogy õk az Aszszonyokat örökös tudatlanságra büntetik, és nehezen szenvedik, mikor õk a tudományok által ékesítik elméjeket.” Mindenes Gyûjtemény, 1789.
3.8. LEÁNYNEVELÉSÜNK ESZMÉI ÉS INTÉZMÉNYEI 1789-ben, a Péczeli József által szerkesztett Mindenes Gyûjtemény, elsõ ismeretterjesztõ folyóiratunk egy rövid cikket közölt „Az Aszszonyokról” címmel, mely jellemzõen foglalja össze a 18. század végi hazai nõnevelés hiányosságait és jelöli ki a reformok útját „Felette nevetséges dolog az sok Férfijakban, hogy õk az Aszszonyokat örökös tudatlanságra büntetik, és nehezen szenvedik, mikor õk a tudományok által ékesítik elméjeket. Talán tsak a mi kevélységünk szab nékik illy érzéketlen törvényeket. Minthogy az Aszszonyok az õ kellemetes szépségekkel feljül-múlnak bennünket, attól félünk, hogy majd elméjekkel is meghaladnak….. Az igaz és valóságos böltseségnek tanúlása, a jó könyveknek olvasások által, úgy meg gyökerezne a virtus az Aszszonyoknak szívekben, hogy sok panaszoktól s bajoktól meg menekednének a Férfijak. Mitsoda bóldogságot készítenének elõre az Aszszonyoknak azokra a bús napokra, mellyekben többé szépségek által a szemnek nem tetszhetnek. Akkor az õ elméjeknek szép tehetségeik által mind a Férfijak elött kedvet találhatnának, mind pedig unalmokat enyhíthetnék „Minden Szüléknek azért, valakiktõl kitelhetik, kellene taníttatni Leányaikat a Históriára, Földnek le-írására, a Böltselkedésnek könnyebb részeire, az Erköltsi-tudományra és a Poésisre. Sõt a kiktõl meglehet, tanúltatni kellene velek a Deák-nyelvet is, a melly minden tudománynak kúltsa. E mellett a gazda – aszszonykodást, s aszszonyi munkákat is gyakorolhatnák.”1 E rövid írás tehát szinte az összes problémát jelzi, melyek a korszak hazai nõnevelésével kapcsolatban jelentkeztek. A leányt, - akinek legfõbb erényei ebben a korban a szépség, az engedelmesség, a gazdasszonyi tudás - elsõsorban a feleség és az anya szerepére készítették fel az otthoni, és a számukra rendelkezésre álló igen szûk körû intézményes nevelés keretei között is. Ennél többre alig van szüksége élete során, vallották a legtöbben. A cikkíró óvatosan, és mint jövendõbeli célt jelöli meg a leányok tudományos képzésének lehetõségét. A 18. század utolsó évtizedétõl kezdve a 19. század közepéig tartó több mint fél évszázad azonban jelentõs eredményeket is hozott ezen a területen. A problémák felvetésében, nyilvánosságra juttatásában, a különbözõ nézetek bemutatásában, a leánynevelés új elveinek 1
Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 83-84.
megfogalmazásában, a megszületõ korszerû mûveltséget nyújtó leánynevelõ intézetek ismertetésében fontos szerep jutott a sajtónak.
3.8.1. Felvilágosodás kori sajtónk a leányok nevelésérõl és a leányiskolákról Az európai nõmozgalmak a 18. század utolsó évtizedeiben kezdõdtek.2 A nyugat-európai törekvések kibontakozásával csaknem egy idõben, hazánkban is a közérdeklõdés elõterébe kerültek a nõk helyzetével, jogaival, mûvelõdésével kapcsolatos kérdések.3 Különbözõ mûfajú írások, (röpiratok, egyházi beszédek, szépirodalmi mûvek, tudományos értekezések) hangsúlyozták, hogy a nõk kizárólag akkor élvezhetnek majd a férfiakéval azonos jogokat, ha neveltetésük is hasonló lesz. A felvilágosodás kori magyarországi sajtó is sokat foglakozott a leányok nevelésének, magasabb szintû mûvelõdésének, intézményes oktatásának kérdéseivel. Az elsõ magyar nyelvû újság, az 1780-ban, Pozsonyban Rát Mátyás által megindított Magyar Hírmondó különösen gyakran közölt kulturális vonatkozású és ezen belül neveléssel kapcsolatos cikkeket is. Ezt, szerkesztõjének érdeklõdése mellett az is indokolta, hogy az elsõ magyar hírlap tudatosan igyekezett pótolni a még hiányzó magyar folyóiratokat is. Ezért vette programjába, például a tájékoztatást a „közhasznú” könyvekrõl. Ilyennek minõsítette a szerkesztõ a külföldi mûvek magyar fordításait is. Gyakran jelentek meg a lapban a leánynevelés kérdéseivel foglalkozó külföldi könyvekrõl szóló tudósítások. A Mindenes Gyûjtemény is gyakran adott hírt olyan külföldi szakmunkákról, melyek a leányok nevelésének korszerû elveit hangsúlyozták. Az 1789. december 2.-i számban például egy frissen megjelent könyvrõl olvashatunk, Georg Fridrich Hofmann: Wie können Frauenzimmer frohe Mutter gesunder Kinder werden, und dabei gesund und schön bleiben? címû, abban az évben napvilágot látott munkájáról. 4 A mû rousseaui alapokon áll és azt hangsúlyozza, hogy
2
Az utóbbi évtizedekben fellendült nemzetközi kutatások részletesen feltárták a 18-19. századi európai nõmozgalmi törekvéseket. Monográfiák és forráskiadványok tucatjai jelentek meg a témáról. Néhány fontos újabb mû: ROGERS, K.M.: Feminism in Eightennth Century England. Urbana, 1982.; Revising Woman. Ed. BACKSHEIDER, P.R. Baltiomore, 2000. 3 A 18-19. századi nõk helyzetével, nevelésével, mûvelõdési jogaival foglakozó fontosabb magyar szakirodalom: SZELÉNYI Ödön: Néhány lap a magyarhoni nõnevelés kezdeteibõl. = Nemzeti Nõnevelés 1916. 5. sz. 239-258.; BOBULA Ida: A nõ a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1933.; POGÁNY Zsuzsanna: A nõemancipáció útja. = Minerva, 1936. 18-82.; SCHWARZ Etel: Nõnevelés és oktatás a XIX. században Magyarországon. Debrecen, 1938.; OROSZ Lajos: A magyar nõnevelés úttörõi. Bp. 1962.; SZEGVÁRI Katalin: Harc a nõk mûvelõdési jogáért hazánkban. 1815-1848. Bp. 1963.; FEHÉR Katalin: Reformkori sajtóviták a nõk mûvelõdésének kérdéseirõl = Magyar Könyvszemle. 1995. 3. sz. 247-263.; Uõ: Leánynevelésünk és a felvilágosodás kori magyar sajtó. = Magyar Könyvszemle. 1999. 2. sz. 231-241.; A nõ és hivatása. Szemelvények a magyarországi nõkérdés történetébõl 1777-1865. Szerk. FÁBRI Anna. Bp. 1999. 4 Mindenes Gyûjtemény. 1789. II. Negyed. 273-278.
a nõk elsõrendû feladata egészséges gyermekek világrahozatala. A gyermeket, életének elsõ szakaszában az anyának magának kell táplálnia, gondoznia, nevelnie. Ha ezt elmulasztja, a gyermek nem fejlõdhet egészségesen a továbbiakban. A szerzõ elítéli azokat az anyákat, akik gyengeségre hivatkozva szoptatós dajkákra bízzák gyermekeiket, sokféle betegségnek kitéve õket ezzel. A szerkesztõ hosszú jegyzetekben utal Weszprémi István hasonló témájú, de még 1760-ban, Kolozsváron megjelent: A kisded gyermekek nevelésekrõl való rövid oktatás címû mûvére is, melyben hasonló nézetek kaptak hangot. Hofmann könyvérõl az a véleménye, hogy sokkal hasznosabb lenne a leányok számára, ha ezt a mûvet olvasnák a német regények helyett. „Meg érdemelné e szép munka, hogy Hazánk tudós Orvosi köztt találkozna valaki, a ki ezt anyai nyelvünkre fordítaná” – hangsúlyozza. A Mindenes Gyûjtemény tehát igyekezett folyamatosan tájékoztatni olvasóit a legújabb pedagógiai eredményekrõl, és fontosnak tartotta, hogy nevelési tárgyú könyveket ismertessen.5 1789-ben egy cikk Hellenbach Károlyné6: Treue Ermahnung einer Mutter, an ihre einzige Tochter címû, 1763-ban, Lipcsében megjelent könyvének magyarra fordítását szorgalmazta. A szerzõt - Péczeli szerint - Mária Terézia is nagyra becsülte, és sûrûn levelezett vele. Maga Péczeli is találkozott két ízben vele és csak csodálni tudta, hogy a hölgy mennyire „jártas a kül-földi leg-nagyobb Tudósok Tillótson, Rousseau, Kámpe, Saltzman, Féder s mások munkájukban. ... Valójában megérdemelné ez a szép,
hasznos és
gyönyörûséggel oktató munka, ha valaki találkoznék Hazánk Kedves Tudósi között a ki azt született Magyar Kis-és Leány asszonykáink kedvéért Magyarra fordítaná, hogy minden édes Anya az abban adatott oktatás szerént nevelné Leányát.” 7 A cikk arról is tudósította a magyar olvasóközönséget, hogy külföldön vannak már olyan fiatal leányok, akik a tudományos pályán is képesek eredményeket elérni: „Sokat ditsekesznek a Külföldiek, túdós Leány s Aszszonyaik szép munkáikkal, s valójában öröm is hallani; hogy p. o. ama híres és túdós Királyi Tanátsos Göttingai Prófeszszor Schlötzer Úr 20. Esztendõs Leány-aszszonya, az oda váló Akadémiának most két esztendeje tartatott 50. Esztendõ Jubileuma alkalmatosságával, néhány Fejedelmek jelen-létekben, a böltsesség Grádusáért (pro gradu Doctoris Philosophiae) disputálvan, a Doktori Grádust el is nyerte, s azólta letzkéket is ád e múltt esztendõben a Jénai Túdós Társaságnak tagjai közzé is bé-számláltatott.”8
5
Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 145-147. Hellenbach báróné, Jánoky Éva tudományosan képzett hölgy volt. Fõmûve: Treue Ermahnung einer Mutter an ihre einzige Tochter. Leipzig, 1760. A mû 2. kiadása 1785-ben jelent meg Lipcsében. 7 Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. l47. 6
8
Uo.
A Mindenes Gyûjtemény szerkesztõi fontosnak tartották azt is, hogy a magyar nõk tudományos vagy irodalmi törekvéseirõl is hírt adjanak. Olvashatunk Petrõczy Kata Szidónia fordításairól,9 Bethlen Kata értékes könyvtáráról.10 A cikkekhez fûzött megjegyzések példaként állítják e mûvelt asszonyokat a magyar nõk elé. Nem gyõzik hangsúlyozni a nõnevelés hazai rendszerének hibáit és a változtatások szükségességét. A nõnevelés elméleti irodalma iránti érdeklõdés is megnövekedett ebben a korban. A Magyar Merkurius címû lap 1793. december 13.-i száma közölte Andrád Sámuel11 rövid tudósítását arról, hogy elkezdte magyarra fordítani Campe: Atyai tanáts leányom számára (Vätterlicher Rath für meine Tocher) címû munkáját. A németül 1789-ben megjelent mû igen népszerû nõnevelési munka volt, hasznos lett volna, ha magyarul is megjelenhet, de ez a fordítás – nem tudjuk mi okból - kéziratban maradt.12 1791-ben, a Görög Demeter és Kerekes Sámuel által szerkesztett Hadi és Más Nevezetes Történetek címû lap, a nõnevelés szempontjából egy különlegesen érdekes cikket közölt „Az Aszszonyi Nem a XIX. században – álomi látás”13 címmel. Az írás egy meg nem nevezett német szerzõ nagyobb kéziratban lévõ munkájának részlete, melyet a fordító küldött meg a lapnak, azzal a szándékkal, hogy „annak olvasása által fel- indíttasson valamely jószívû magyar Maecenast azon munkának kinyomtattatására.” A lap szerkesztõi közölték a mûbõl a „Tanításról” szóló XIII. fejezetet. Az ismeretlen szerzõ nem kora leánynevelési viszonyairól ír, hanem arról, hogy milyen elvek és gyakorlat szerint nevelik majd a leányokat az eljövendõ 19. században. Úgy gondolja, hogy a leányok nevelésének elsõdleges célja az, hogy jó kereszténnyé, jó feleséggé és jó anyává váljanak. Ezt a célt a jövõben oly módon lehet elérni, hogy a leányt mindig az életkorának megfelelõ módon ismertetjük meg vallása lényeges pontjaival. Elsõsorban nem a tételes vallás megtanítása a cél, hanem a vallásos érzés kialakítása. Nem vakbuzgó asszonyokat, hanem mély vallásos érzéstõl áthatott nõket kell nevelni. Mit tanulnak majd a leánygyermekek a következõ században? A szerzõ szerint „Szegény eleink azt tartották, hogy nem szükséges a leánykáknak írni tudni; elég ha könyvbõl 9
Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 161-163. Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 193-195. 11 Andrád Sámuel (1751-1807) orvos. Nagyenyeden és Kolozsváron tanult, majd Bécsben szerzett orvosi diplomát. Ott mûködött, mint gyakorló orvos 1786-ig, amikor betegsége miatt visszavonult, és utolsó éveit Erdélyben élte le. A korabeli lapokban verseket és mûfordításokat közölt, emellett önálló kötetekben is jelentek meg munkái, fõként fordítások és anekdoták. 12 CAMPE, J.H.: Atyai tanáts leányom számára. Ford. Andrád Sámuel. É.n. 640.f. MTAK RUI 4-r. 63. A mû fordításához 1793-ban kezdett hozzá Andrád Sámuel. Errõl tudósított a Magyar Merkurius címû lap 1793. december 13-i száma. A mû magyarul végül csak 1842-ben jelent meg. (STEINACKER Gusztáv: Nõi hivatás és társalkodástan. Vezérfonal korunk érettebb növendékei és leányai számára. Pest, 1842.) 13 Hadi és más Nevezetes Történetek. 1791. I. 523-525. 10
imádkozhatnak”. A jövõben már ennél jóval többre van szükség. „A mi leánykáink 6 esztendõs koruktól fogva, míg a 12-ik esztendõt el nem érik, járják az oskolát; azalatt az írás és olvasás mellett egyebet is tanúlnak: tanúlnak helyessen írni; tanúlnak historiákat s erkölcsi tudományokat,
különösen
pedig
számadást.
...Nem
czifra
báboknak,
hanem
jó
gazdaasszonyoknak neveltetnek.”14 A 18. századi szerzõ tehát megfogalmazza azt a vágyát, hogy a leányok a jövõben hat éven át tartó rendszeres, intézményes iskolázásban részesüljenek, és a korábbiaknál szélesebb körû és magasabb színvonalú ismereteket szerezzenek. Érdekes, hogy a cikk kitér a tanítók személyére és fizetésére is, mely a korszakban igen nagy probléma volt. Mivel nem volt szervezett tanítóképzés, a képzetlen tanárok alacsony színvonalon oktattak. Fizetésük is igen alacsony volt, és így az oktatás mellet egyéb tevékenységek végzésére is kényszerültek. A szerzõ szerint a 19. században „A tanítók nem köszörûsbõl, vargából, asztalosból stb. lett kántorok; hanem tanúlt és királyi véd alatt levõ személyek, kik, nem lévén egyéb kötelességök, tökélletesen folytatják hivataljokat.” 15 A leánynevelés során fontos szempont lesz a 19. században a jó erkölcsi tulajdonságok kialakítása, a rend, a mértékletesség, a takarékosság és a józanság erényének kifejlesztése. A polgári nõnevelésben helyet kell kapnia a zene és a tánc, a szakácsmesterség és a kézimunka oktatásának. Érdekes és újszerû gondolata a szerzõnek, hogy megfelelõ gazdasszonyi tudás nélkül nem szabad a leányoknak férjhez menniük, ezért minden régióban létre kellene hozni egy idõsebb tapasztaltabb asszonyokból álló bizottságot, akik levizsgáztatnák a serdültebb leányokat a nélkülözhetetlen gazdasszonyi ismeretekbõl. E bizonyítvány nélkül a pap nem adhatná össze az ifjú párt. A cikk végén a szerzõ azt hangsúlyozza, hogy „a neveléstõl függ az ember boldogsága”. Ennél azonban sokkal radikálisabb hangok is megjelentek a hazai sajtóban a nõk helyzetével és mûvelõdésével kapcsolatosan. 1804-1811-ig Pozsonyban jelent meg a Neovidensis címû latin nyelvû lap, a Belnay György Alajos16 által szerkesztett Ephemerides Statistico – Politico – Oceonomico – Litterariae címû lap melléklapjaként.17 Ez a lap a Neuwidben, majd késõbb Frankfurtban, Reich der Toden, Gespräche im Reiche Toden, végül Neuwider Zeitung címen megjelent, Moritz Flavius Trenk von Tonder által szerkesztett egész 14
Uo.524. Uo.525. 16 Belnay György Alajos (1765–1809): történetíró, akadémiai tanár, nyomdatulajdonos. Elõbb a pécsi királyi akadémián bölcsészetet, majd 1792-tõl haláláig a pozsonyi akadémián történelmet tanított. 17 A lapról: TOLNAI Vilmos: Halottak beszélgetései. = Egyetemes Philológiai Közlöny 1927. 165-167.; SZEKERES Margit: Regnum Mortorum. = Magyar Könyvszemle 1955. 131-134.; IVÁNYI Sándor: Neovidensis és Regnum Mortorum. = Magyar Könyvszemle 1955. 131-134. 15
Európában népszerû lap latin nyelvû fordítása volt. A szerkesztõ, a közismerten felvilágosult és szabadkõmûves Tonder, a lapban szellemes gúnnyal, és igen éles stílusban tárgyalta a kor politikai és társadalmi kérdéseit, köztük gyakran a nõk helyzetét, halottak beszélgetéseibe, holtak és élõk levelezéseibe rejtve valódi mondanivalóját. A pozsonyi tudós tanár, Belnay tehát egy olyan korszakban közölt a magyar olvasóközönség latinul is beszélõ rétegével igen aktuális politikai és társadalmi kérdéseket boncolgató cikkeket, amikor a szigorú cenzúra miatt magyarul még ilyen burkolt formában is nehezen lehetett véleményt nyilvánítani. A Neovidensis18 1804-ben közölt egy írást egy Antonia Elegantula álnevû szerzõnõtõl. (A cikk szerzõje valószínûleg maga Tonder.) A cikkben a szerzõ kifejti, hogy kizárólag olyan mûvelt és felvilágosult gondolkodású férfihoz hajlandó feleségül menni, aki õt teljesen egyenrangú társának tekinti, aki mellett nem kell elhallgatnia a véleményét, és aki nem akarja egy életre a konyhába és a gyermekszobába számûzni. Olyan férjet kíván, akivel filozófiáról, politikáról, irodalomról társaloghat, aki nem követeli tõle, hogy olvasás helyett kézimunkázzon. A bátor hangú cikk azonnal kiváltotta a konzervatív gondolkodásúak ellentámadását. Egy Hymenaeus álnév mögé rejtõzõ férfiolvasó, válaszcikkében példaként állítja kora leányai (így az elõzõ cikk szerzõje) elé Elisabetha Moodville 19, egy 15. században élt angol leány életét, akinek eszébe sem jutott az olvasás vagy a férfiakkal való vita, aki egész nap a háztartásra ügyelt és a cselédséggel együtt dolgozott. A szerzõ nézete szerint ezt a példát kellene követni kora leányainak, nem pedig azon gondolkodni, hogy hogyan lehetnek egyenrangúak a férfiakkal. Az, hogy egy fiatal lánynak ilyesmi egyáltalán eszébe jut, súlyos nevelési hiba.20 Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik a lap egy késõbbi cikke is, melyben egy férj nélkül maradt leány beszélget rég halott anyjával arról, milyen rossz irányba fejlõdött a leányok nevelése Mária Terézia halála után. A jó királynõ sok fiatal hölgy kiházasításáról gondoskodott, de csak olyanokéról, akiket vallásos, erkölcsös és munkás életre neveltek. Azóta alig van értéke a házias erényeknek, meséli a leány anyjának. A férfiak közül sokan inkább azok iránt a lányok iránt érdeklõdnek, és azokat veszik szívesen feleségül, akik idegen nyelveken olvasnak, társasági életet élnek, véleményüket hangoztatják, sõt egyenrangú vitapartnerei a férfiaknak. A sorokból kicseng a pártában maradt leány burkolt szemrehányása
18
Neovidensis 1804. 63. sz. 505-511. A leány késõbb IV. Edward angol király felesége lett. Leánykori naplójából idéz a szerzõ. 20 Neovidensis 1804. 66. sz. 534. 19
azért, hogy õt anyja nem ilyen szellemben nevelte.21 Ezekbõl a cikkekbõl jól érzékelhetõ a nõnevelés eszméiben Európa szerte bekövetkezõ változások szele. A felvilágosodás kori magyarországi sajtó igen sokat foglalkozott nemcsak a leányok nevelését tárgyaló elvi polémiákkal, hanem magán- és intézményes oktatásuk kérdéseivel is. A leányok többségének nevelése ezekben az években az otthon keretei között folyt. A magasabb társadalmi állású lányok mellé szüleik nevelõnõt fogadtak, akitõl a kislány megtanulhatta a helyes viselkedés szabályait, a rajzot, a zongorát és az éneklést, a francia nyelvet. Egyes fõúri családokban elõfordult azonban az is, hogy a leánygyermekek is a fiúkéhoz hasonló értelmi nevelésben részesültek, hogy szüleik tudóst férfiút alkalmaztak nevelésükre. 1783-ban, egy a Kendefi Elek temetésérõl szóló cikkben22 például érdekes adalékokat találunk a fõúri leánynevelésrõl. A temetést követõen az egybegyûlt vendégek, köztük több magas méltóságú úr is, kérdezgetni kezdte az árvákat. A cikkíró szerint „Kendefi Susánna és Borbálya Kis-Aszszonyok a Vallást illetõ, s egyéb szép tudományokban olyly tanúltságokat mutatták, a melly mind magok gyenge idejeket, mind mások várását sok mértékkel fellyül haladta. Valóban ritka is ezeknek a Kis –Aszszonykáknak tanúlásbéli jó rendjek, és minden jóra való szoktattatások. Mind Magyar, mind Német könyvekbõl szedik tudományoknak nem tsak ama kintseit, mellyeket eddig szoktak vala a leg-jobban neveltettett Kis –Aszszonyaink, hanem a természet históriáját is, fõképpen a Füvész tudományt , T. Benkõ Ferentz úr vezetése által annyira vitték, hogy tsak az Erdõ-Szent Györgyi határokon gyûjtött és meg tanúlt füveit, mellyeket könyvekbe is raggattak, a 300-as számot meg haladták…. És mellyek közül akármelyik is mutattssék eleikbe, igazi nevén tudják nevezni.” A Kendefi kislányok nevelésére apjuk nyilván nagy gondot fordított. Erdélyben, ebben az idõben nem volt ritka dolog, hogy felvilágosult, külföldi egyetemeken megfordult fõurak nemcsak fiaikat, hanem leányaikat is magas szintek képeztették. A cikkben említett Benkõ Ferenc23 kora neves természettudósa, az elsõ magyar ásványtani mû szerzõje volt, aki nagyszebeni lelkészkedése alatt irányította a Kendefi gyermekek nevelését. Hasonlóképpen
21
Neovidensis 1805. 30. sz. 200-208. Magyar Hírmondó 1783. 701-704. 23 Benkõ Ferenc (1745-1816) lelkész, tanár. Tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban és németországi egyetemeken, Jenában és Göttingenben végezte, ahol a fõként a természettudományokat tanulmányozta. Hazatérése után Nagyszebenben lelkészkedett majd 1790-tõl természetrajzot, a földrajzot és német nyelvet tanított Nagyenyeden. Fontosabb mûvei: Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786.; Magyar geografia. Kolozsvár, 1801–1802. 22
folyt a leányok nevelése a Teleki családban is. Ismert tény, hogy Teleki József Johanna nevû leánya fiútestvéreivel azonos tudományos nevelést kapott.24 A 18. század utolsó harmadában a korábbiakhoz képest jelentõs elõrehaladás az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozó leányok oktatása terén is. A Ratio Educationis bevezetése nyomán egyre több leánynak nyílt alkalma, hogy a falusi és városi anyanyelvi népiskolákban három-négyévi tanulással elsajátítsa az elemi ismereteket: az olvasást, az írást, az alapfokú számtani mûveleteket és a vallás alapjait. A nagyobb városokban külön leányiskolák is alakultak a katolikus leányok számára, a Mária Terézia korában hazánkba betelepült nõi szerzetesrendek irányítása alatt. Az angolkisasszonyok Budán, az orsolya rendi apácák Pozsonyban, Kassán, Nagyszombatban, Nagyváradon és Nagyszebenben nyitottak leányiskolát. Ezekben a városi polgárleányok sajátíthatták el az elemi ismereteket, bár a követelmények a fiúiskolákhoz képest valamivel szerényebbek voltak. Érdekes hírt olvashatunk a pozsonyi Magyar Hírmondóban25 a kassai orsolyarendi apácáknál tanuló leányok vizsgájáról. A cikkíró azt hangsúlyozza, hogy „nagy buzgó indúlattal és szorgalommal forgolódnak a Tisztelendõ Szûzek a Kisdedeknek jó nevelések körül.” A kassai kerület nemzeti iskoláinak inspektora, Ladomerszky István nagy megelégedéssel hallgatta végig a kisleányok vizsgáit, szorgalmatos tanúlásoknak ... jeles próbáit adták” és
akik „az eddig tett Oskolabéli minden kérdésre „helyesen meg-
felelének.” A Ratio által elõírt tananyagon túl a leányoknak itt kézimunkát is tanítottak, és a kézimunkázásra szánt idõ alatt felolvasták a növendékek elõtt Fénelonnak26 a leányok nevelésérõl szóló munkáját, és részleteket Mme Beaumont: Magazine des enfants címû mûvébõl, (melynek magyar fordítása a Magyar Hírmondó tudósítása szerint 1781-ben jelent meg Kolozsváron). A Mindenes Gyûjtemény 1789-ben közölt egy cikket, Leány-nevelõ Ház Pozsonyban címmel, melybõl megtudhatjuk, hogy egy ausztriai grófnõ két leányát kívánta beadni egy olyan pozsonyi leánynevelõ intézetbe, ahol a magyar nyelvet is tanították, fõképpen azért, hogy miután németül és franciául már beszélnek, ott „magyarúl tökélletesen tanúljanak meg.” Vö. F. CSANAK Dóra: Két korszak határán. Teleki József, a hagyományõrzõ és a felvilágosult gondolkodó. Bp. 1984. 330-338. 25 Magyar Hírmondó (Pozsony) 1782. 192. 26 Fénelon, François de Salignac (1651-1715) francia katolikus teológus, filozófus és író, 1695-tõl Cambrai érseke, a kvietizmus jelentõs képviselõje. Több mint egy évtizeden keresztül, katolizált hugenotta lányok nevelõintézetének lelki vezetõjeként tevékenykedett, majd a trónörökös (a leendõ XV. Lajos) nevelõje volt. Már legkorábbi írásaiban is foglalkoztatták a nevelés kérdései. Híres pedagógiai regénye, a Les Aventures de Telemaque a felvilágosodás neveléselméletének egyik klasszikus mûve. A leányok nevelésrõl szóló, 1687-ben megjelent mûve Traité de l'éducation des filles Európa-szerte népszerû munka volt. Számos nyelvre lefordították. Magyarul Barkóczy László fordításában látott napvilágot 1842-ben. 24
Amikor a nevelõintézet fenntartói az okokat kérdezték, a grófnõ azt felelte, hogy a leányok „sokkal kedvesebbek lesznek, mind Jobbágyaik, mind az egész Nemzet elõtt” ha magyarul is tudnak, mintha csak idegen nyelveken beszélnek. A szerkesztõ, Pétzeli József a következõ megjegyzést fûzte a cikkhez:„Méltán megszégyenítheti ez a példa az ollyan Magyar Mágnásokat, akik nyelveket és Hazájokat annyira meg-útálták, hogy már erre a nyelvre nem is kívánják gyermekeiket meg-tanítani.”27 Ebben az idõben a protestánsok is törekedtek leánynevelésük reformjára. A reformátusok, leányaik számára külön népiskolákat hoztak létre, melyek tananyagában az alapismereteken kívül egészségtani, természetrajzi gazdaságtani és történelmi ismeretek oktatása is helyet kapott volna, de a tervek nem valósultak meg széles körben. Az evangélikusok külön tantervet készítettek leányiskoláik számára. A Schedius- féle tanterv28 szerint az evangélikus leányosztályokban a szokásos elemi ismeretanyagon kívül neveléstani és egészségügyi ismereteket, történelmet, földrajzot, és nõi kézimunkát is kell tanítani. A tanterv nem került bevezetésre, de egyes elemei néhány evangélikus leányiskolában megjelentek a gyakorlatban is. A Tessedik Sámuel által, Szarvason fenntartott „szorgalmatossági iskolában” a fiúk mellett leányok is tanultak, velük azonos színvonalú elméleti és gyakorlati oktatásban részesültek. 1787-ben a felsõbb osztályok fiú és leánytanulói természetrajzot, földrajzot, fizikát, számtant, mezõgazdaságtant, egészségtant és vallástant is tanultak. Emellett a leányok elsajátították mindazt, amire hitvesként és családanyaként majd szükségük lesz. Tudjuk, hogy a serdültebb leánytanulók közösen tanulmányozták Campe „Väterlicher Rat an meine Tocher” címû mûvét29, és mindenféle nõi munkákban is járatossá váltak képzésük során. A korszakban nagy hírnévre tett szert Eperjesen egy evangélikus leányiskola, melyet Sennovitz Mátyás30 vezetett, és emelt kiemelkedõ színvonalra. Sennovitz 1784-ben vette át Poclauff Jánostól az evangélikus iskola keretein belül már 1776 óta mûködõ, un. felsõbb leányosztályok vezetését. A Magyar Kurír 1793-ban arról számolt be, hogy a július 4.-én tartott vizsgákon milyen jól szerepeltek Sennovitz leánynövendékei:31 Bradáts Mihály, a vizsga elnöke, aki megtisztelte jelenlétével a „felserdült
leányoknak közönséges
megvizsgáltatásokat”, örömmel tapasztalta, hogy milyen szép elõmenetelre tettek szert a lányok „a vallásnak fundamentumos czikkelyeiben, az erköltsi tudományban, a Geografiában, 27
Mindenes Gyûjtemény 1789. II. 180. Systema rei scholasticae evangelicorum aug. conf. in Hungaria. H. és év nélkül. 32. 29 Tessedik Sámuel válogatott pedagógiai mûvei. Szerk. VINCZE László. Bp. 1956. 107. 30 Sennovitz Mátyás (1763-1823) Késmárkon, majd németországi egyetemeken tanult. Az eperjesi evangélikus leányiskolát vezette, majd a városban nõnevelõ intézetet alapított, és itt mûködött haláláig. 31 Magyar Kurír 1793. augusztus 30. 287. 28
a közönséges hazai és természeti historiában, nem különben a számvetésnek mesterségében, ékes beszédben, írásban, éneklésben.” Ugyanerrõl a vizsgáról a bécsi Magyar Hírmondó is beszámolt. 32
Ez a cikkíró is
megelégedésének adott hangot. Azt írta, hogy a „felsõ tudományok szint olly el-múlhatatlanul szükségesek egy Magyar Leányban, mint a Gazdasszonyságban való gyakorlottság” és mindezt elsajátíthatják a leányok a Sennovitz által vezetett osztályokban. Talán a fenti sikerek is hozzájárultak ahhoz, hogy 1794. áprilisában Sennovitz több korabeli lapban, köztük a bécsi Magyar Hírmondóban33, majd májusban ugyanazzal a szöveggel a Magyar Kurírban34
késõbb a Novi Ecclesiastico-scholastici Annales címû
folyóiratban35 is tudósítást tett közzé „A szebb Nemnek fel-nevelését tárgyazó, és Eperjes Városában fel-állítandó Szerzetrõl” vagyis egy bentlakásos leánynevelõ intézet alapításának tervérõl. A bevezetésben arról ír, hogy kevesen ismerték fel, mennyire fontos és szükséges a leányok az eddigieknél gondosabb és korszerûbb nevelése. „Tagadhatatlan igazság az, hogy a szebb Nemnek illendõképpen való fel neveltetése, a mi idõnkben egy leg szükségesebb dolog légyen, az is igaz, hogy mind ekkoráig egész Európának Tartományaiban igen kevesen találtattanak a meg világosodott idõnkbéliek közzül ollyanok, a kik arra szemesen figyelmeztenek vólna, hogy illyetén okos fel-neveltetés által; melly nagy boldogság háramolyon a mi Maradványainkra.”
36
Leírja, hogy kilenc éve foglalatoskodik „a szebb
Népnek oktatásában és pallérozásában” és legfõbb célja a továbbiakban is az, hogy „olly haszonnal munkálkodhassam kezem alá bízott nevendék Leányaim körül, hogy azokat gyermekségektõl fogva azonnal a serénységhez, munkálkodáshoz, rendtartáshoz, és tsinossághoz szoktathassam, szép és hasznos Tudományokat gyenge sziveikbe ólthassak, elméjekbõl az anyagok tejekkel bé szopott eggyügyû bal ítélet-tételeket ki irthassam, és így õket inkább értelmesen gondolkodó emberekké, mintsem Machinákká formállyam.”37 Éppen ezért egy bentlakásos leánynevelõ intézet megalapítását határozta el, melyben 12-15 növendék kaphatna helyet, és amely tervei szerint 1794. október 1-én nyitná meg kapuit. Célja, hogy „áldott Hitves Társakat, jó Anyákat, gondos Gazda-Asszonyokat, és az emberi Nemnek valóságos tagjait” nevelje növendékeibõl. Az iskola oktatói személyzete tervei szerint 5 fõbõl állna. Sennovitz, és jövendõbeli felesége végeznék a munka jelentõs részét, de mellettük részt venne az oktatásban „egy 32
Magyar Hírmondó (Bécs) 1793. augusztus 2. 172-173. Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. május 23. Toldalék. 34 Magyar Kurír 1794. május 16. 596-599. és május 20. 613-615. 35 Novi Ecclesiastico-scholastici Annales III. 1795. 68-82. 36 Magyar Hírmondó (Bécs) 1794. május 23. Toldalék. 775. 37 Uo. 776. 33
„ollyatén egy Férfi, a ki Német Országnak leg fõbb Oskoláiban magának nagy Tudományokat szerzett, de fõképpen a Gyermeki oktatásnak módját helyesen érti, az Iffjuságnak pedig különös baráttya, és valamint a Frantzia Nyelvre, úgy a Hazánkban gyakorlott Nyelveket is tökélletesen tudja” Sennovitz megállapodást kötött egy svájci nevelõnõvel, aki mindenféle asszonyi munkára, rajzra, és francia nyelvre oktatja majd a növendékeket. Azt is tervezte, hogy egy külön zenetanárt is alkalmaz majd a megnyitandó intézetben, mely számára egy hat szobából álló épületet kíván bérelni. Sennovitz részletesen ismerteti a lapban tervezett leánynevelõ intézetének tantervét is. Az iskola tanítási nyelve magyar és német azért, hogy a növendékek „mind a kettõben folyvást beszélhessenek, és tsinosan írhassanak”. Vallástant, erkölcstudományt, egyetemes és magyar történelmet, számtant, „Lélekrõl való Tudomány”-t, földrajzot, természetrajzot, fizikát, valamint francia nyelvet, zenét, táncot, varrást és kötést, valamit egyéb „Asszonyi munkák”-at kíván oktatni. A tanítás rendjét a következõképpen szabja meg Sennovitz: „naponként két óráig fognak dél elõtt Nevelendõink a fenn említett Tudományokban általam a közönséges Oskolában oktattatni, a déllyesti órák pedig a rendszerént való Tanításnak óráin kívûl a Nyelveknek, szép Tudományoknak, és Asszonyi kézi munkáknak tanítására, némelly meg vidámító mulattságoknak közben elegyíttésével fognak ki-szabattatni.” Az iskolába csak 14 éven aluli (7-12 éves) leányokat szándékozik felvenni, és a tanítás ideje sem lehet kevesebb három évnél. A leányok napi négyszeri bõséges étkezést és teljes ellátást kapnak évi 230 RFtért. A leánynevelõ intézet, igaz csak 10 növendékkel, de 1794-ben megkezdte munkáját. Ettõl az idõtõl kezdve megszakítás nélkül mûködött, a Sennovitz által leírt elvek szerint 1823-ig, az alapító haláláig. 1794 és 1823 között a korabeli sajtó számos híradást közölt az intézetrõl. 1799-ben például a Magyar Kurír ismertette38 Sennovitz német nyelven kiadott tudósítását39 az intézet mûködésérõl. A tudósítás bevezetésében a szerzõ rámutat a korszak leánynevelésében megmutatkozó
hiányosságokra,
kiemelve
a
külföldi
nevelõnõk
„Mamselek
vagy
Gouvernántok” által okozott helyrehozhatatlan nevelési hibákat. A tudósítás további részeiben új adalékokat találunk az intézetben folyó nevelésre és a tanulmányi rendre vonatkozóan. Sennovitz hangsúlyozza, hogy intézetében nemcsak a lélek nevelésére, hanem az „egésség fenn-tartására” és a „test pallérozására” is különös gondot fordítanak. Az elõzõekben
38 39
Magyar Kurír 1799. augusztus 9. 184-188. Worte eines Erziehers an alle gute Eltern, denen das Wohl ihrer Kinder am Herzen lieght. Eperies, 1799.
ismertetett tantárgyakon túl a növendékek „Tanittatnak a nevelés mesterségére is, s itten alkalmatosságok van 3-4 esztendõs kis-gyermekek nevelését látni, és az azokkal való bánást meg tanulni. Ez az a mely által az én Leány-nevelõ oskolám magát minden más ilyen forma Intézetektõl meg külömbözteti.”40 Valóban különlegesség volt ebben az idõszakban a nevelési ismeretek és a nevelés mesterségének gyakorlatban történõ tanítása. Még egy kuriózummal szolgált Sennovitz nevelõintézete. A leányokkal megismertették nevelõik „a leg-jobb Asszonyoknak való Könyvek”-et, megtanították õket „azoknak haszonnal való olvasására.” Az eperjesi leányiskolát a filantropista elveket valló, széles látókörû, felvilágosult Sennovitz Mátyás igen magas színvonalra emelte. Nevelési elveit, tanulmányi rendjét még csak megközelíteni sem tudta a korszak egyetlen hazai leánynevelõ intézete sem. A 18-19. század fordulóján szaporodni kezdtek a magánkézben lévõ bentlakásos leánynevelõ intézetek. Majdnem minden nagyobb városban akadt vállalkozó, aki hatósági engedéllyel, vagy anélkül „nõnöveldét” nyitott. Ezek a leányinternátusok nevelõmunkájukért borsos árat kértek, és így azok csak a tehetõs nemes- és polgárcsaládok leányai számára voltak elérhetõek. A magánkézben lévõ leánynevelõ intézetek a lehetõ legváltozatosabb képet mutatják. Egyeseknek csak 6-8, másoknak 50-60 növendékük is volt. Voltak, amelyek a leányok felvételekor megkövetelték az írni-olvasni tudást, mások ehhez nem ragaszkodtak. Akadtak olyanok, amelyek csak elemi fokú, de olyanok is, amelyek elemi és középfokú ismereteket nyújtottak. Néha még meghatározott tanulmányi tervük sem volt. A nevelõk képzettségének iránya és még inkább a szülõk kívánsága döntötte el, mit tanuljanak a növendékek. A tanítás német nyelven folyt. A francia és német társalgás, a zongora-, tánc-és rajzleckék, a nõi kézimunka, a divat és illemtan része volt minden intézet tananyagának. Akadt sok olyan intézet, amelyben sem a tanév eleje és vége, sem a leányok életkora nem volt pontosan megszabva. Általában 6 éves kortól 20 éves korig vettek fel növendékeket, a bentlakók mellé bejárókat is. A nevelõi és tanítói feladatokat legtöbbször a „nõnevelde” tulajdonosa és házastársa látta el, néhány külsõ szaktanító közremûködésével. E tulajdonosok között találunk kiszolgált házitanítókat vagy nevelõnõket, hivatalnokok, katonatisztek özvegyeit, vagy egyszerûen olyan idegenbõl jött nõket, akiknek minden tudásuk francia, német vagy angol anyanyelvük ismeretében merült ki. Tágasabb lakás és némi kezdõ tõke elegendõ volt ahhoz, hogy valaki „leánynöveldét” nyisson. A nevelõk szaktudását senki sem ellenõrizte. Akadt
40
Magyar Kurír 1799. augusztus 9. 186.
persze közöttük néhány jól képzett pedagógus is, aki a rábízott növendékekkel lelkiismeretesen, nagy szaktudással foglalkozott, de ennek ellenére e magánintézetek többségében nem voltak meg a sikeres pedagógiai munka feltételei. A 18-19. század fordulóján keletkezett, magánkézben levõ leányinternátusokat megbízható adatok hiánya miatt országos viszonylatban nehéz áttekinteni. A korabeli sajtó azonban mindeddig ismeretlen adatokkal szolgál számos ilyen intézetrõl. A Magyar Kurír 1790-ben arról tudósított, hogy Török István református lelkész Vácon olvasásra, írásra, vallásra, mindenféle asszonyi munkára, német és francia nyelvre tanít kisasszonykákat, és újabb jelentkezõket is fogad.41 1799-ben szintén a Magyar Kurír adott hírt egy kassai leányneveldérõl, 42 melynek programjából következtethetünk az országban mûködõ többi átlagos színvonalú leánynevelõ intézetben folyó munkára. Kassán a Nikolay Mártonné által fenntartott intézet tulajdonosnõje „a reá biztattatott Kis-asszonykákat, jó szivüekké, munkásokká, varrókká, szövökké, kötökké, Német nyelv tudókká s kellemetesekké formálta, és formálja, hogy azok nemtsak a szülék meg elégedéseket, s szereteket: de ... az Ifják hajlandóságokat is akaratlanúl is vonszák magok eránt.”43 Tipikusnak tekinthetõ, hogy a legfõbb nevelési cél ebben, és az ilyen jellegû intézetekben, a német nyelv elsajátíttatása, a kézimunka, a kellemes és illendõ viselkedés tanítása, abból a nem titkolt célból, hogy az itt nevelt leányok a fiatalemberek tetszését elnyerjék, és hamar férjet találjanak maguknak. A század elején több magánintézet alakult Pesten és Budán. Pesten Hajnis tábornok özvegye, és özvegy Stromayerné tartott fenn egy-egy kisebb intézetet 6-8 arisztokrata leány, és Tzigler Fridrik órásmester néhány polgárleány számára. Ismerjük Tzigler programját, melyet a Magyar Kurírban tett közzé 1800. nyarán.44 Az intézetbe a gyermektelen polgár házaspár egyszerre csak hat, 7-15 éves leánykát kívánt felvenni. A tanítás tárgyai a kézimunka, a német nyelven való beszéd, olvasás, írás és levél-írás. A tulajdonos szerint ennél többre nincs szüksége egy leánynak, kivéve a jó erkölcsre. A cikk szerint a leányok képeztetni fognak „mindenféle asszonyi kézi és házi munkákban, mellyek mind itt, mind Német Országban szokásban vagynak; a Német nyelvben pedig olvasásra, írásra, levél írásra és tisztán s folyvást való beszéllésre fognak taníttatni. E lészen az õ oktatásoknak fõ része.
41
Magyar Kurír 1790. szeptember 3. 1032. Magyar Kurír 1799. január 22. 110-111. 43 Uo. 110. 44 Magyar Kurír 1800. június 13. 47. 42
Minden egyéb, még a leg-pallérozottabb leányzónak is szükségtelen tudományok el maradnak, de annyival inkább lelkeknek és sziveknek nemesítésérül gond viseltetik.” Ehhez hasonló programmal mûködtek a nagyobb leányinternátusok is. Példaként említhetjük Vogel Eszter intézetét. Vogel Eszter 1798-ban települt Svájcból Pestre. A saját lakásán, két éven át nevelt néhány leányt, majd 1800. tavaszán a helytartótanács engedélyével internátust kívánt nyitni. A Magyar Kurírban közzétett felhívása45 szerint célja az, hogy intézetébe „minden vallásbeli külömbség nélkül akármelly állapotú Kis-Aszszonyokat s Leányokat felvévén, azokat olly szorgalmatossággal s vigyázással nevellye, hogy mindeneknek megelégedéseket meg - nyerhesse.” Valamivel igényesebb programja volt Richmanné, Mme Servais intézetének, aki 1804. április 25-én, Budán kelt hirdetményében a Schedius Lajos által szerkesztett német nyelvû lap, a Zeitschrift von und für Ungern hasábjain46 ajánlja a fõrangú szülõknek intézetét. Richmanné francia származású hölgy volt, aki Pesten felállítandó intézetében 3 osztályt kívánt nyitni. Az I. osztályban 7 éves koron aluli, a II. osztályban 7-10 éves, a III. osztályban 10-15 éves leánykák tanulnak szokatlanul magas, évi 100 körmöci arany (1000 pengõforint) tandíj ellenében. (A többi intézetben a fizetendõ díj 500-750 forint körül mozgott.) Tantárgyak: vallástan, német, francia és olasz nyelv, szépírás és helyesírás, természetrajz, természettan, technológia (különös tekintettel a nõi foglalkozásokra), világtörténelem, földrajz, számtan (a háztartásra alkalmazva), zene, rajz, nõi kézimunkák. Az utolsó osztályban ezeken kívül egészségtant, gyakorlati logikát, háztartástant, mitológiát és esztétikát is tanulnak. A társalgás nyelve francia. A zene, a tánc, a rajz és a magyar nyelv esetleges tanításáért külön kell fizetni. A növendékek ruházaton és ágynemûn kívül ezüst evõeszközöket kell magukkal vinniük. A hirdetmény kiemeli, hogy az intézet derék anyákat és jellemes nõket kíván nevelni. A fegyelmi eszközöket a növendékek egyéniségéhez kívánják alkalmazni, és az értelmi nevelést alá akarják rendelni az erkölcsi nevelésnek. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy e tárgyak tanítása milyen színvonalon folyt, és hogy a felhívásban közzétett pedagógiai elvek mennyiben valósultak meg. Az intézet 17 növendékkel nyílt meg, de néhány év múlva megszûnt. 1807-ben, a Hazai Tudósítások hasábjain jelent meg az a hír47, melybõl megtudhatjuk, hogy Egerben Fuchs Ferenc érsek katolikus leányiskolát szándékozik nyitni. A cikk szerzõje szerint a „hazánkban még szokatlan” kezdeményezés rendkívül hasznos és szükséges, hiszen
45
Magyar Kurír 1800. március 25. 375-376. Zeitschrift von und für Ungern 1804. 133-134. 47 Hazai Tudósítások 1807. I. 106-107. 46
eddig csak a gazdag szülõk leányai, sok pénzért juthattak megfelelõ szintû neveléshez. A cikk írója üdvözli az érsek alapítványát, mely két leányiskolai tanítónak juttat 300 ill. 350 forintos évi fizetést és ingyenes lakást. Így létrejöhet egy olyan leányiskola, ahová minden megkötés nélkül beírathatják leányaikat azok az egri szülõk, akik jó gazdasszonyt, jó anyát és dolgos feleséget kívánnak neveltetni leányaikból. 1810-ben arról adott hírt a Hazai s Külföldi Tudósítások48 és az Annalen der Literatur und Kunst des In- und Auslandes49 címû lap, hogy Rumy Károly György50 Szomolnokon protestáns leányok számára kíván nevelõintézetet nyitni. A leányok az intézetben német és francia nyelvet, tudományos, és háziasszonyi képzést is kapnának. A bentlakásos intézetben a tanítás évi díja 350 forint lesz, mely összegbõl a protestáns papok és professzorok gyermekei 30 forint engedményt kapnának. Nincsenek adatok arról, hogy az intézet megnyílt volna. Jóval többet tudunk a Folnesics-féle nõnevelõ intézetrõl. Ismert az intézet 1813-ban közzétett felhívása, mely a Hazai s Külföldi Tudósítások címû lapban jelent meg.51 A császári engedéllyel „az asszonyi ifjuság számára és tökélletesítésére” megnyitott intézet Budán mûködött, az Uri utca 46. szám alatt. Folnesics, és francia felesége oktatta a lányokat, de dolgozott az intézetben külön tánc- és zenemester is. A lapban megjelentetett felhívás szerint az iskolában „Minden, a mi az aszszonyoknak telyes tökéletesítésére; minden, a mi az izlésnek, értemének és szívének tökélletes nevelésére szükséges és hasznos; p. o. olvasás, írás és számvetés; geographia, história és természet leírása; természettudomány, technológia, gazdálkodás tudománya, morál, a köröskörül és elõre látó szemességnek és okosságnak tudománya, boldogság tudomány, a kegyességre és ájtatatosságra nevelõ tudomány, az aszszony házi élete hat részeinek esmérete s.a t. mind ez léptsönként és öszveegygyezõ módon, plánum szerint és hézag nélkül fog tanítatni, a legjobb nevelés-írások szerint, a mellyek még eddig az aszszonyi ifjuság tökélesitésére megjelentek”.52 Mindezeken kívül rajzolást, festést, mindenféle nõi kézimunkát, valamint francia, német és magyar nyelvet is oktatni kívántak. A leányok napi öt óra tanításban részesültek, ami jóval több volt, mint a többi hasonló intézetben.
48
Hazai s Külföldi Tudósítások 1810. I. 42. Annalen der Literatur und Kunst des In- und Auslandes 1810. 352-357. 50 Rumy Károly György (1780-1847) tanár, író. A késmárki evangélikus líceumban és a göttingai egyetemen tanult. Hazatérése után Késmárkon, Teschenben, Iglón, Lõcsén tanított, majd Szomolnokon mûködött lelkészként. Késõbb ismét tanított, elõbb Sopronban, 1813-1816-ig a keszthelyi Georgikonban, majd Karlócán, Pozsonyban és Esztergomban. 51 Hazai s Külföldi Tudósítások. 1813. 28. Toldalék. 49
52
Uo.
Folnesics felhívásában kitér azokra a nevelési elvekre is, melyeket követni szándékozik. Elítéli a korabeli leányinternátusok nevelési gyakorlatát, nem helyesli, hogy a divatos nyelveket és öltözködést, a táncot, zenét, rajzot és piperét helyezik a tanulmányok középpontjába. Szerinte a leányifjúság nevelésében az alapos anyanyelvi ismereteknek és a mély vallásos érzésnek kell uralkodó szerepet biztosítani. Folnesics 1815. augusztusában egy értesítõt is kiadott melyben a három éve fennálló intézet eredményeit foglalta össze.53 Ebbõl megtudhatjuk, hogy az intézet növendékei túlnyomórészt német anyanyelvûek, ezért a tanítási nyelv német. 8 bentlakó (Nagyváradról, Aradról, Gyuláról, Tolnáról) és 10 bejáró tanulója volt az iskolának, nevük után ítélve budai német polgárok leányai. Az értesítõben Folnesics részletesen beszámol a beszéd-, stílus- és fogalmazásgyakorlatok általa követett módszereirõl és azokról az eredményekrõl, amelyek a növendékek német anyanyelvük grammatikájában, a stilisztikai és poétikai tudnivalókban elértek. A többi tantárgy, a számtan és mértan, a földrajz és történelem, a természetrajz és természettan, a mitológiai és esztétikai alapismeretek az értesítõ tanúsága szerint alárendelt szerepet foglaltak el a tantervben. Anyaguk a gyakorlati élet szükségleteihez igazodik, és alig haladja meg az elemi oktatás tananyagának színvonalát. A felsorolt tantárgyakat, és az erõsen hangsúlyozott vallástant maga Folnesics tanította, felesége francia nyelvre, rajzolásra és kézimunkára oktatta a növendékeket. A német ajkú növendékek a magyar nyelvi órákon beszéd- és fordításgyakorlatokat végeztek, a magyar nyelvben jártasabb növendékek pedig prózai és verses mûvek olvasásával mélyítették ismereteiket. A lapok tudósításai és Folnesics értesítõje alapján bepillantást nyerhetünk a leányinternátus belsõ életébe. A növendékek korán kelnek, nyáron hideg tejbõl és kenyérbõl álló reggelit kapnak. Ebédjük ,,egyszerû” és ,,tápláló” négy tál étel. Hetente kétszer hosszabb és fárasztóbb sétát tesznek. Elég idõt kapnak az öntevékenységre, de szabad óráikat is valamilyen hasznos elfoglaltsággal kell tölteniük. Gépies kézimunkát sem végeznek huzamosabb ideig, mert az felkeltheti az ábrándozásra való hajlandóságot. Az egész intézetet családias szellem és egyben mély vallásosság hatja át. Mindezekbõl arra következtethetünk, hogy Folnesics intézetében átgondolt és elméletileg megalapozott nevelõmunka folyt.54 A korabeli lapok még számos leánynevelõ intézetrõl adtak hírt. A legrégibb leánynevelõ intézetek közé tartozott a Mária Terézia által letelepített „angol kisasszonyok” apácarendjének
FOLNESICS, J. Ludwig: Winke für weibliche Erziehungs- Anstalten meines Vaterlandes. Erstes Heft. Ofen. 1815. 54 Az intézet 1821-ig állt fenn, ezután Folnesics a bécsi mérnöki akadémia tanáraként folytatta pályáját. 53
iskolája. 55 Az iskolát 1786-1816-ig, Diósy Sophia apácafõnöknõ vezette. Az õ haláláról szóló hírlapi tudósításból megtudhatjuk56, hogy az 1810-es évek közepén az itt nevelkedõ leányokat a fejedelemasszony „nem tsak az illetõ tudományokban, és asszonyi válogatott munkákban gyakoroltatta,: hanem a házi gazdaságban elõforduló mûveletekben is; azonfellül nem tsak a külföldi nyelvekben, hanem az anyai nyelvekben is, melly által valóságos magyar asszonyokká készíttettek.” Ha végigtekintünk a korszak nõnevelési törekvésein, melyekrõl a korabeli lapok is tájékoztatták olvasóikat, megállapíthatjuk: a 18. század utolsó és a 19. század elsõ negyedében lányok iskolai oktatása terén több irányban megindultak a reformok. A felvilágosult abszolutizmus mûvelõdéspolitikájának következtében mind a katolikusoknál, mind a protestánsoknál kibõvült - bár nem vált általánossá - a leányok népiskolai oktatása. Megtörténtek az elsõ lépések a leányok középfokú oktatásának megszervezése felé, az evangélikusoknál több helyen alakultak ilyen iskolák. Kísérletek történtek arra, hogy az iskolai oktatást a leányok kézmûipari és mezõgazdasági tevékenységével kapcsolják össze. E törekvések a legeredményesebb formában Tessedik szarvasi intézetében valósultak meg. A népiskolai fokot meghaladó leányiskolák hatóköre a magyarországi polgárság egy részének viszonylag keskeny rétegére terjedt ki. A leányok középfokú iskolai oktatásának ügye így továbbra is megoldatlan probléma maradt. Ám a hazánkban is megélénkült polgári fejlõdés és részben talán a hazai és külföldi nõemancipációs törekvések hatására a magasabb fokú nõmûvelés nálunk is egyre inkább társadalmi szükségletté kezdett válni.
3.8.2. Sajtóvita a nõk mûvelõdési jogairól (1821- 1827)
A hazai lapok olvasói, a 19. század második évtizedétõl kezdve egyre több, a nõk helyzetét, társadalmi szerepét oktatási és mûvelõdési lehetõségeit vizsgáló cikkel találkozhattak. Az 1820-as évek elején, elõbb a Tudományos Gyûjtemény, majd más folyóiratok hasábjain zajlott az az élénk, és korszak sok gondolkodóját vélemény nyilvánításra késztetõ sajtóvita, mely elindította a hazai leánynevelés reformjára irányuló törekvéseket. Sokféle nézet fogalmazódott meg – egyelõre csak elméleti szinten - ennek során, a nõk hivatásával, közéleti szereplésével, magasabb fokú mûvelõdésével kapcsolatban. A hozzászólók legfõbb érdeme az, hogy felhívták a figyelmet erre a fontos kérdésre. 55
Az intézet elõször a budai várban mûködött, majd Vácra került. II. József késõbb ismét Budára telepítette az iskolát. 56 Hazai s Külföldi Tudósítások. 1816. I. 134.
A nõkérdéssel foglalkozó írások sorát 1821-ben Szép János57 tanulmánya nyitja meg, melynek címe: Elmélkedés az Aszszonyi Nem Taníttatásáról.58A szerzõ régebbi, és kortárs szakirodalom alapján azt próbálja bizonyítani, hogy a nõk is képesek ugyanazokat az ismereteket befogadni, mint a férfiak. Véleménye szerint: „Testi és lelki, vagy elmebeli tehetségökre nézve nem alábbvalók az Aszszonyok a Férfiaknál. Ollyan lélek, ollyan ész, lakik az Aszszonyokban, mint a férfiakban. Meg van bennek az értelem, meg van az akarat, és emlékezet; mert különben embereknek sem mondhattnának.”59 Hosszadalmasan bizonygatja, hogy már kisgyermekkorban azonos képzést kell biztosítani a fiúknak és a lányoknak, hogy a késõbbiekben a tehetséges lányok a tudományok és mûvészetek különbözõ területein ugyanúgy kibontakoztathassák képességeiket, mint a fiúk. Számos példát hoz arra, hogy külföldön ugyanúgy, mint hazánkban vannak képzett, sõt tudományokat mûvelõ nõk: „B. Knigge irja, hogy Német Országban most több Aszszony író van ötvennél. Lehet is hat ezer Írók közt. Thura Albert 1730. eszt. Belgiumban száz tanúltt Aszszonyokat számlál. A Magyar Aszszony Írókat feltalálhatni a Komáromi Mindenes Gyûjteményben. Azóta, tudtomra, Molnár Borbalya a versezésben, Kajdotsy Therésia a Philosophiában híresedtek el; az utolsónak Tudós Értekezését olvastuk 1820. eszt. a Tudományos Gyûjteményben.”60 A következõ évben, 1822-ben, a Hasznos Mulatságok címû lap hasábjain látott napvilágot folytatásokban Kultsár István61 cikke62 A Leánykák házi nevelésérõl címmel. Kifogásolja, hogy a leányok és asszonyok már nem elégszenek meg a csendes visszavonult házi élettel, otthoni foglalatosságokkal. A nõk mulatságokba járnak, a pipere, a tánc, a regények olvasása köti le idejüket. A szerzõ véleménye szerint a helytelen nevelés az oka ennek. A leányokat otthon kell nevelni - vallja. Elég, ha az elemi ismereteket elsajátítják, ezeken kívül csak a házi teendõket kell nekik alaposan megtanulniuk, másra nincs is szükség. A szerzõ mélységesen elítéli a hazánkban külföldiek által fenntartott divatos leánynevelõ intézeteket, melyekben semmi hasznos ismeretre nem tesznek szert a növendékek, „de a haza Nyelvét, a Magyart sem tanulják meg”.
57
Szép János (?-?) jászberényi gimnáziumi tanár. SZÉP János: Elmélkedés az asszonyi nem taníttatásáról. = Tudományos Gyûjtemény 1821. IV. 22-60. 59 SZÉP János: i.h. 23. 60 SZÉP János: i.h. 55. 61 Kultsár István (1760-1828) tanár, író. 1806-tól a Hazai Tudósítások címû lap szerkesztõje. E lap melléklapja volt az 1817-tõl kezdve megjelenõ Hasznos Mulatságok. 62 KULTSÁR István: A leánykák házi nevelésérõl. = Hasznos Mulatságok 1822. III. 220-223; 225-228. 58
Takáts Éva63, Karacs Ferenc rézmetszõ felesége volt az elsõ magyar nõ, aki a nyilvánosság elé lépett a nõk helyzetének feltárása céljából, a javítás szándékával.
A Tudományos
Gyûjteményben fejtette ki nézeteit a leányok nevelésérõl, Kultsár István cikkébõl kiindulva,64 bizonyos dolgokban egyetértve, némely pontokon vitázva vele. Takáts Éva szerint is igaz Kultsár Istvánnak az az észrevétele, „hogy az asszonyok, és leánykák nem elégszenek meg a tsendes házi élettel, a házi foglalatosságokkal, inkább zajos mulatságokat keresnek, mindég magokat fitogtatni, mindég fényeskedni vágyódnak. Fájdalom! hogy ennek sok szomorú következései vagynak, és ezek által mulatják el legszentebb kötelességeiket, ezek által távoznak el rendeltetések tzéljától. Az is igaz, hogy a leánykák nagyobb részént ollyanokban gyakoroltatnak, a mellyek tsupa fitogatásra valók. Szomorú igazság! hogy rendszerént az anyák vezetik, vagy vezettetik el nevendékeiket rendeltetések tzéljától, és fosztják meg emberi méltóságoktól.”65 Kultsár véleményétõl eltérõen, Takáts Éva nem a lányok otthoni neveltetésében látja a problémák megoldását, hanem a nemzet tulajdonában lévõ, korszerû ismereteket anyanyelven oktató nevelõintézetekben. Õ is elítéli kora divatos, külföldiek által fenntartott intézeteit. „Félõ, hogy ez idegen nemzetbõl való ügyetlen Nevelõk kezek alatt leányaink minden nemzeti, és erköltsi charactereket elvesztvén, tsak bábjátékokká lesznek. A Magyar nemzet leányai lesznek azokká, a kik a régibb idõkben thronusokat ékesített fiakat, és lányokat neveltek, és érezvén akkor emberi méltóságokat, és nemzetiségeket, hazájok szabadságát fegyverrel is tudták védeni. Kedves nemzetem ezen éhezõket, kik leányaink nevelését bitangolják, béfogadta, õk pedig háládatosságból nem tsak nem tartják arra méltónak, hogy nyelvét megtanulják, hanem minden igyekezeteket arra fordítják, hogy leányaink elõtt is ezen kintsnek betsét lejjebb szállítsák.”66 Takáts Éva tehát „a polgári szerkesztésû”, „nemzeti karakterrel bíró” intézetek felállítását sürgeti, melyekben magyar anyanyelvû tanárok magyarul tanítanak. Véleménye szerint ezekben az intézetekben elme kimûvelésére, a szív formálására és a mûvészi ízlés kifejlesztésére kell törekedni. „Taníttassék leányaitoknak annyi - írja -, hogy magok tudjanak gondolkozni, magok ítélni tettetik jó vagy rossz voltáról.” Ha mindez megvalósul, akkor majd kevesebbet törõdnek a nõk a divattal, mulatságokkal, férjeiknek egyenrangú társai lesznek, gyermekeiket hozzáértõbben nevelik. Takáts Éva nem írt arról, milyen anyagi forrásokból 63
Takáts Éva (1779-1845) Karacs Ferenc rézmetszõ felesége, Karacs Teréz édesanyja. Az õ irodalmi fellépése indította el azt a sajtóvitát mely éveken át a közérdeklõdés elõterébe helyezte a leányok nevelésének kérdéseit. 64 TAKÁTS Éva: Némelly észrevételek Kultsár István Urnak azon Értekezésére, mellyet az 1822. Esztendõ második felében közöl a Leánykák Házi nevelésérõl. = Tudományos Gyûjtemény 1822. XII. 36-42. 65 TAKÁTS Éva: i.h. 38. 66 TAKÁTS Éva: i.h. 42.
valósíthatóak
meg
a
nemzeti
nõnevelõ
intézetek,
de
leánya,
Karacs
Teréz
visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy édesanyjának voltak erre vonatkozó elképzelései, melyeket családi, baráti körben gyakran fejtegetett. Azt kívánta, adóztassanak meg minden 30 és 50 év közötti agglegényt, elsõsorban a katolikus papságot és a hadsereg tisztjeit, és ebbõl az összegbõl hozzanak létre leányok nevelésére szolgáló intézeteket.67 Takáts Éva a következõ évben még két írást adott közre a Tudományos Gyûjteményben a nõk mûvelõdésének kérdéseirõl.68 Ezekben mûvelt nõtársait írói munkára buzdítja. A fõrangú hölgyeknek felhívja a figyelmét arra, hogy ne a jótékonykodás és a szegényeknek való alamizsnaosztás legyen a fõ tevékenységük, hanem mentsék meg a szegényeket attól, hogy erre rászoruljanak. Alapítsanak iskolákat, ahol képzett iskolamesterek vezetésével minden 712 éves fiú és leány az elemi ismeretek mellett a háziipari, és földmûveléssel kapcsolatos gyakorlati ismereteket megszerezheti. Takáts Éva nézetei heves ellenállást váltottak ki. Egy névtelenségbe burkolódzó szerzõ erõteljesen fellépett a nõk közéleti, irodalmi törekvéseivel szemben. 69 Véleménye szerint „Az Asszonynak elég a munkát ád az õ eredeti rendeltetése, úgymint a magzatok jó nevelése és a ház belsõ dolgainak jól igazgatása...A pennát bízza a férfijakra, a Könyvirók, Criticusok sorába ne törekedjék. Jusson eszébe a páva tollba öltözött Szajkó....Ne kössön fegyvert az oldalára, se ne politizáljon: hanem neveljen Gracchusokat a Hazának.” A cikk megjelenését követõen olyan szerteágazó és heves vita indult meg, amely évekig lázban tartotta a közvéleményt. A nõk közéleti és tudományos tevékenységhez való jogát próbálta megvédeni Jakabfalvy András70 a Tudományos Gyûjteményben, 1825-ben megjelent cikkében. 71 A szerzõ abból indul ki, hogy még jó anya sem lehet abból a nõbõl, aki teljesen képzetlen, „kinek elméje nincs kipallérozva”. Tapasztalati tényekre hivatkozva bizonyítani próbálja, hogy a férfi és a nõ egyforma szellemi képességgel rendelkezik. Rendkívül igazságtalannak tartja, hogy a férfiak „a Szép Nemet az élet legfontosabb s szebb gyönyörétõl, a lélek és elme munkásságától... el akarják tiltani.” KARACS Teréz: Emlékezés kedves szüleimre. In. HARMATH Lujza: Magyar írónõk albuma. Bp. 1890. 184. TAKÁTS Éva: Egy két szó a házasságban lévõ Asszonyok kötelességeikrõl. = Tudományos Gyûjtemény 1823. VIII. 68-87.; TAKÁTS Éva: Barátságos beszélgetés a földmívelõ nép állapotjáról. = Tudományos Gyûjtemény 1824. VI. 71-88. 69 K.J.: Mi a Pedantizmus? = Tudományos Gyûjtemény 1824. XII. 69-79. 70 Jakabfalvy András, (1804-1859) jogász. Tanulmányait Sárospatakon végezte. Részt vett a reformkor politikai harcaiban, mint Abauj- és Torna megyék táblabírája, és országgyûlési követ. A szabadságharc alatt Abauj megye kormánybiztosaként mûködött. A bukás után visszavonultan élt és birtokán gazdálkodott. Számos cikket írt a korszak különbözõ lapjaiba. Értékes könyvtárát a miskolci református gimnáziumnak adományozta. 71 JAKABFALVY András: Rövid értekezés az Asszonyi Nem Tudományos Pallérozódásáról. = Tudományos Gyûjtemény 1825. VII. 23-31. 67 68
Takáts Éva is válaszolt a támadásra.72 Éles hangon ítélete el azokat, akik a nõk mûvelõdéshez való jogát megkérdõjelezték. „Sírni kellene azért,... hogy a 19.- dik század elsõ negyedének szinte a végén találkozik ollyan valaki, a ki azzal az állítással mer elõ állani, hogy minden okos teremtésnek nem egy forma jussa van gondolni, s gondolatjait szóval vagy írással kijelenteni.” Támadja azokat a férfiakat, akik kizárólag feleséget és anyát kívánnak látni a nõkben, nem pedig gondolkodó, értelmes mûvelt lényt. „Hogy az asszonyok eredeti rendeltetése tsak az anyává létel, a házi munka, és a gyermekek nevelése volna, és hogy azzal, ha gondolkodik, és gondolatait ki mondja, vagy leírja, az asszonyi szép tulajdonságokat, a szemérmetességet, a jó rendbe szedett kellemetes maga tartást, megsértené, azt tsak az ollyan szánakozásra méltó férjfi mondhatja magával való ellenkezés nélkûl, a ki nemet tsak állatiképpen tekinti.” Takáts Éva sötét képet fest azokról a nõtársairól, akik képtelenek önálló gondolkodásra, akiknek összes idejét csak a háztartás és a gyermeknevelés tölti ki, akik semmi más iránt nem érdeklõdnek. Bebizonyítja, hogy az ilyen mûveletlen szûklátókörû nõk még alapvetõ feladatukat, a gyermeknevelést is rosszul végzik: „Az ollyan asszonyoknak gyermek nevelése, a kiknek gondolkodások tsak a házi körben határoztatik, nem lehet kívánni, hogy tovább menjen a testi nevelésnél. Rendszerint tsak annyira is szoktak menni ebben, hogy gyermekeiket jól meghízlalják, mert felõlök való gondoskodások nem igen mehet feljebb annál, hogy ételek és tiszta ruhájok legyen, mikor szükséges, és a kotsi el ne tapodja, vagy a kutba ne essenek. Éppen az illyen anyák által nevelt gyermekekbõl válnak azok, a kik az emberi méltóságot soha sem tudják illendõ tekintetben tartani, a kik szeretnék meghatározni, hogy felebarátjaik gondolkodása tovább nem menjen, mint az övéké. Arra való tehetség nem lévén bennek, hogy másokat meghaladjanak, ugy akarnak elsõbbek lenni, hogy a mások munkálódásának határt szabnak.” A nõk valóban nehéz helyzetben vannak, hiszen a 19. század elsõ negyedében csak önmûveléssel juthatnak megfelelõ ismeretekhez. Takáts Éva szerint a bajok gyökere az, hogy nincsenek hazánkban olyan leánynevelõ intézetek, iskolák, amelyek korszerû mûveltséget nyújtanának: „az egész hazában tsak egy ollyan leány oskolával sem ditsekedhetünk, a hol leányaink egy betsületes levél írást, vagy egy házi számadó könyv vitelét, vagy a háznál szükséges számvetést megtanúlhassák: annyival inkább egy l8 mértföldnyire terjedõ Geographiát, vagy 20 esztendeig felmenõ Historiát, tsak a házi rendtartásra szükséges Philosophiát, tsak a babonáskodástól megmentõ Physikát, egy házi kert elrendelésére, vagy
72
TAKÁTS Éva: Egy Barátnémhoz irt levelem Nemünk ügyében. = Tudományos Gyûjtemény 1825. XI. 62-77.
egy sütõ kementze építésére szükséges Mathesist megtanúljanak, annyival inkább magok, házok néme, és felebarátjaik eránt való kötelességeikrõl fundamentomos tanítás nemünk számára az egész hazában nints.” Takáts Éva véleménye szerint azt a kevés magyar nõt, aki „önnön szorgalma által annyira vitte, hogy írni mer” a férfiaknak nem támadni, hanem segíteni kellene, elsõsorban okos és igazságos kritikával. 1826-ban és a következõ évben egyre többen kapcsolódtak be a nõk mûvelõdési jogairól folyó vitába. Egy névtelen szerzõ lelkes hangon követeli a nõk nemzeti szellemû nevelését, magasabb szintû képzését.73 Egy másik szerzõ, Sebestyén Gábor74, a Szentírásból kiválasztott szövegek alapján azt próbálta bizonyítani, hogy a nõknek nincs joguk a politikai, tudományos, irodalmi életben részt venni, hiszen a biblia is tiltja számukra ezt.75 Erre válaszképpen egy névtelen szerzõ ellenkezõ értelmû textusokat gyûjtött össze a Bibliából, és közzétette õket a Tudományos Gyûjtemény 1826. évi VI. kötetében.76 Két fiatal író, Szontágh Gusztáv77 és Kiss Károly78 közös írásukban79 azt fejtegették, hogy a magasabb mûveltség és az írói hivatás nem gátolja az asszonyokat abban, hogy hagyományos, tehát háziasszonyi és anyai kötelezettségeiknek is eleget tegyenek. „Az ember rendeltetése, kötelességei és jogai nemre való tekintet nélkül egyenlõek” - vallották a szerzõk. Sebestyén Gábor támadására maga Takáts Éva is hamarosan válaszolt a folyóirat hasábjain.80 A Bibliából vett és eltorzítva magyarázott érveket sorra megcáfolta, majd feltette a kérdést kora tudós férfiúinak: ha a férfiak olyan büszkék a tudományok mûvelésének egyedül õket megilletõ privilégiumára, miért nem használják ki ezt a kiváltságot? Miért nem írják meg anyanyelvükön Magyarország történetét, földrajzát, miért nem adnak ki hazánkra vonatkozó statisztikai táblázatokat? Miért nem foglalkoznak azzal, amire szükség van, ahelyett hogy erejüket a nõk mûvelõdésének mindenáron való megakadályozására fordítanák? Mi akadályozza a Hazai Literatura gyarapodását. = Tudományos Gyûjtemény 1826. I. 39-44. Sebestyén Gábor (1794-1876) ügyvéd, költõ, író. 75 SEBESTYÉN Gábor: Menybõl jött kirekesztõ Privilégium. = Tudományos Gyûjtemény 1826. II. 124-126. 76 A.: Észrevételek S. G. Menybõl jött Privilégiumára. = Tudományos Gyûjtemény 1826. VI. 104-108. 77 Szontágh Gusztáv (1793-1858) kritikus, filozófus, az MTA tagja. 78 Kiss Károly (1793-1866) honvéd alezredes, az MTA és a Kisfaludy-társaság tagja. Budán és Szegeden tanult, 1808-ban hadapród lett a Máriássy nevét viselõ 37. számú magyar gyalogezrednél. Galiciában, Olaszorszában Franciaországban harcolt. Lembergben ismerkedett meg Szontagh Gusztávval és az õ révén a magyar irodalommal. Késõbb Nagyváradon a katonanevelõ intézetben igazgatóként mûködött. 1837-ben nyugalomba vonult, és Pesten az irodalomnak élt. 1848-ban ezredessé és a katonai nevelõintézetek felügyelõjévé nevezték ki. Világos után tízévi várfogságra ítélték. 1850-ben kegyelmet kapott, de katonai rangját és nyugdíját elvesztette. Számos szépirodalmi mûvet és tudományos írást publikált a korabeli lapokban. Hadi mûszótárt és több hadtudományi mûvet adott ki. 79 SZONTÁGH Gusztáv - KISS Károly: Bajnoki Hartz Takáts Éva Asszony ügyében az asszonyi nem érdemei s jussaiért. = Tudományos Gyûjtemény 1826. VIII. 72-114. 80 TAKÁTS Éva: Barátnémhoz írt második Levelem ismét Nemünk ügyében. = Tudományos Gyûjtemény 1826. IX. 73-86. 73 74
Takáts Éva határozottan kijelenti: „... a mi nemünk éppen ollyan alkalmatos a lélek akármelly munkáját is végbe vinni, mint a férfiak és valósággal emberi méltóságuk ellen való vétek nélkül nem eshetik meg, nemünk lelki tehettségei kifejtõzõdésének valamelly határt szabni….„Ha az asszonyok nevelésére ollyan kedvezõ Intézetek volnának, mint a férjfiakéra, vagy ha nem tartanék vakmerõségnek azt mondanám: hogy ha az asszonyoknak a babonás illendõség nem tiltaná a férjfiakat nevelõ Intézetek
boldogításában részesülni, akkor
reménylem, több tudományok egészen új színt vennének magokra, kivált a Psychologiára, Poësisra, és a természet tudományra ollyan világosság jelenne meg, mint Kopernikus és Newton által az ég systemájára nézve. Ha az asszonyi nemnek hasonló pallérozódása lészen a férjfiakkal, akkor meg fogják ezek az õ érdemeik betsét esmérni, s ez eránt való hajlandóság, és tisztelet fogja õket lekötelezni, nem az õ szerentsés helyheztetésekbõl származó kedvezések, vagy körülöttük való magokat, és ezt alatsonyító hizelkedésekbõl származott gyönyörûségek: akkor a férjfiak az asszonyokban nem tsak játszó társakat, vagy gazdaságbéli segédeket fognak találni, hanem az õ telyes bizodalmokra érdemes barátokat is, és a vélek egyforma lelki pallérozódással s rokon érzéssel biró asszonyok társaságában fognak érezni, és azokkal is éreztetni ollyan boldogságot, a mit másutt a nap alatt fellelni nem lehet” A magyar nõk mûvelõdésének elsõ harcosa, Takáts Éva megfogalmazta azt az alapvetõ tételt, hogy a nõi és a férfi intelligencia között nincs különbség. Ha a nõk számára biztosítják a férfiakéval azonos mûvelõdési lehetõségeket, akkor a nõk is elérhetnek a politika, a tudományok és mûvészetek területén olyan eredményeket, mint a férfiak. A vita ezt követõen már túlterjedt a Tudományos Gyûjtemény hasábjain. Feltehetõen e vita késztette a Felsõ Magyar Országi Minerva egyik cikkíróját arra, hogy félig tréfás, félig komoly hangú írásában kifejtse véleményét arról, „Mennyire legyen az Aszszony-személy jártas a Tudományban?”81 Az ismeretlen szerzõ nem ért egyet azokkal a kortársaival, akik a nõket örökös tudatlanságban kívánják tartani. „A Tudomány olly szép, hogy azok, akik az emberi Nemzet egész szép felét ezen gyönyörûségtõl meg akarják fosztani, elõttem kegyetleneknek látszanak….A nõk elméje sokkal sokkal elevenebb és finomabb, mint a férjfiaké. Sokkal serényebb, sokkal virgonczabb, mint sem kivánnánk, és olly könnyen feltalálja magát, hogy sokszor bámulunk rajta. Ha annyit tanulnának, mint a mi tudósaink, miért nem lehetnének ezekhez hasonlók?”82
S.J.: Mennyire legyen az Aszszony-személy jártas a Tudományban? = Felsõ Magyar Országi Minerva 1825. 176-178. 82 Uo. 176. 81
Nézete szerint számos olyan tudomány van, melynek megismerése nemcsak hasznos, de gyönyörködtetõ is a nõk számára. Ilyenek például a természettudományok, a csillagászat, és a filozófia. Mivel a leánygyermekeknek nincs alkalmuk, hogy az iskolában sajátítsák el e tudományok alapjait, önképzéssel, könyvek és folyóiratok olvasása által ismerhetik meg azokat. A folyóirat pár hónappal késõbb, 1826. nyarán közölt egy cikket,83 melynek szerzõje kifejti: csak a fõrendû asszonyoknak van szükségük magasabb szintû mûveltségre, fõképpen azért, hogy a magyar arisztokrácia nõtagjai okosabban nevelhessék fiaikat és leányaikat, Magyarország jövendõ vezetõit, illetve azok hitvestársait. A szerzõ felteszi a kérdést: „Ha az aszszonyi nyelvek olly örömest pörögnek, miért nem szoktatjuk õket arra, hogy örömest pörögjenek? Ha a napban található foltokról tudnának beszélni, akkor talám nem emlegetnék minduntalan az õ szomszédjaik hibájit. Ha az égi testeknek egymás eránt való állásokról s járásokról tudományjok volna, nem hallanánk tõlök mások szerelme vagy házasodása felõl annyi balga magyarázásokat.” A szerzõ szerint a nõk „elméje nem kevésbé alkalmas a tanulásra, mint a férfijaké...” Nem érti, miért fordítanak akkora gondot az arisztokrata családokban a fiúk nevelésre, és miért hagyják veszni a leányoknak a fiúkéhoz hasonló értelmi képességeit? 1827. júniusában, egy D.M. jegyû szerzõ, utalva a Tudományos Gyûjtemény, és más lapok hasábjain a nõi mûvelõdéssel kapcsolatos „Penna-háborúra” kötelességének érezte, hogy véleményt nyilvánítson a kérdésrõl a Felsõ Magyar Országi Minervában.84 A cikk elején leszögezi, hogy a nõk többségét tekinti irányadónak ítélete megfogalmazásakor. Elismeri, hogy „vagynak és lesznek is tudós Aszszonyok; de ezek kiléptek a nékiek a Természettõl kiszabott helyheztetésbõl... és szembe-tûnõ helyet szereztek magoknak” a világban, mint például „Madam Stäel, aki ... Európát béjárván, a maga híres utazását és a tõle béutazott országok állapotját leírta.” A többség azonban nem ilyen. A szerzõ az átlagos nõk kötelességeit és jogait nem a saját szavaival fogalmazza meg, hanem egy kolozsvári prédikátor, Herepei Károly, egy 1826-ban, Gyulai Ferencné temetésén elhangzott beszédét közölve mutatja be. „A Férfiúnak más, az Aszszonynak megint más az elhivattatása”...A Férfiú eggy fényes és dicsõsséges pályán izzadhat, a Haza, Státus és Társaság ügyében... Az
83
A Fõ-rendû Asszonynak szükséges a Tudományokat tanulni. = Felsõ Magyar Országi Minerva 1826. VI. 739740. 84 D.M.: Az Asszonyi Virtusokról. = Felsõ Magyar Országi Minerva 1827. II. 1250-1260.
Aszszony eggy csendes és keskeny körben, eggy Familiának és kicsiny háznak falai között halgatva és gyakran nem láttatva és nem bámúltatva munkálódik.” 85 Mindkét területen végzett munka tiszteletre méltó- vallja a szerzõ. A nõ elsõsorban ember, és csak azután feleség, anya és gazdasszony, akinek emberi méltóságát minden körülmények között meg kell õriznie. Az emberi méltóságot a nõnek nem a tudományos ismeretek tömege adja, hanem az, ha a maga körében okosan tud cselekedni. Tehát a nõ csak annyira legyen mûvelt, hogy bizonyos tárgyakban követni tudja férje gondolkodását. A mûveletlen asszony nem lehet jó társa egy képzett férfinak. A mûvelt és az új ismeretek befogadására nyitott nõ okosabban neveli gyermekeit, mint az, aki a háztartáson kívül semmi iránt nem érdeklõdik. Mindezek mellett azonban a nõ legyen jó feleség, kiváló anya, és gondos háziasszony. A legfontosabb azonban az, hogy „eggy jó aszszonynak semmi gyönyörûséget nem szabad házán kívül keresni”, tehát a szükséges mûveltséget is fõként olvasással, önképzéssel szerezheti meg. Az országgyûlési felszólalások visszhangjaként tovább folyt a vita a nõk mûvelõdésének kérdéseirõl a lapok hasábjain. Kiss Sámuel86 például egyenes összefüggést mutat ki a leányok nevelésének elhanyagoltsága és hazánk elmaradottsága között.87 Véleménye szerint ezen a területen alig történt valami elõrehaladás, pedig az országgyûlésen Dessewffy József „derék javallatot tett írásban, a szép nem czélarányos nevelését adván elõ, s a dicséretes ohajtás részvét nélkül maradott.”88 Leánynevelõ intézeteket kellene felállítani, hiszen a lányok többsége az olvasáson, a táncon, a német és francia nyelven esetleg a „klavír-játszáson” kívül alig tanul valamit. Felteszi a kérdést: „hol vannak ama tudományos ismeretek, a mellyek õket is illetik.” A képzetlen nõk nem nevelhetnek gondolkodó, értelmes polgárokat a hazának, vallja. Egy másik szerzõ felvet egy nagyon fontos kérdést.89 A leányok nevelésével megbízott külföldi nevelõnõk helyett „pallérozott magyar nevelõ asszonyokra” lenne szükség - vallja. Nemcsak azért, hogy leányaik nemzeti szellemben nevelkedjenek, hanem azért is hogy szegény, egyedülálló, de képzett nõk munkához jussanak, ne szoruljanak kegyelemkenyérre.
85
Uo. 1251. Kiss Sámuel (1796-1861) református lelkész, esperes. Jó barátságban volt kora íróival, köztük Kazinczyval is. 87 KISS Sámuel: Miben van még a Magyar hátra leginkább? = Tudományos Gyûjtemény 1827. I. 3-15. 88 KISS Sámuel: i.h. 9. 89 A.J.:A Nemzetiség és a Kultúra. = Tudományos Gyûjtemény 1827. II. 23-41. 86
De nemcsak a haladást követelõ elvek kaptak nyilvánosságot. 1826-ban, a Tudományos Gyûjtemény melléklapja, a Szép-Literatúrai Ajándék közli Holko Mátyás90 egy korábban latin nyelven megjelent gúnyiratát91, melyben a szerzõ az egész vitát nõi „csacsiságnak” minõsíti, amelyrõl egy férfinak még csak tudomást sem kell vennie. Günószebesz (=Asszonytisztelõ) álnév alatt egy konzervatív szerzõ azt fejtegeti, hogy egy férj számára a „tudományos asszony szokatlan és viszolyogtató”. A Szózat Napkeletrõl, a magyar férfiui és asszonyi Nem viszonyaik eránt címû92 írásra hamarosan válasz is érkezett. A cikk címe: Szózat Napnyugatról, és szerzõje a Szivonyáné álnév alatt rejtõzködõ Sebestyén Gábor.93 Hosszú írásában a szerzõ széleskörû mûveltségét próbálja bizonyítani, és gúnyos hangnemben, férfiúi felsõbbrendûségének hitében támadja Takács Éva írásait. A cikk megjelenése után a Tudományos Gyûjtemény szerkesztõje, Thaisz András lezárta a nõk mûvelõdésérõl szóló vitát, amely több éven át foglalkoztatta a közvéleményt. Mivel a témáról mintegy kétkötetnyi kinyomtatásra érdemes anyag gyûlt össze a szerkesztõségben, Thaisz elõfizetési felhívást tett közzé annak önálló kötetben történõ publikálásra.94 Sajnos a tervezett kötet nem jelent meg. 95 Ha összehasonlítjuk az 1820-as években, hazánkban a nõkérdésrõl lezajlott sajtóvita eredményeit az ugyanazokban az években külföldön, Angliában, Franciaországban, Amerikában lefolyt ilyen tárgyú vitákkal, elmondhatjuk, hogy a hazai szerzõk, ugyanúgy, mint a külföldiek, eljutottak annak a fontos tételnek a megfogalmazásáig, hogy a nõk és a férfiak értelmi képességei között nincs különbség. A nõket is megilletik a mûvelõdés terén ugyanazok a jogok, amelyek a férfiakat. Azonban, míg a külföldi nõemancipációs irodalom elvben már ebben az idõben is hangsúlyozza a politikai jogok egyenlõ gyakorlásának, vagy az egyforma pályaválasztási, sõt hivatalviselési jognak a férfiakra és nõkre egyformán történõ kiterjesztését, addig a magyar szerzõk mindezeket nagyon bátortalanul vagy egyáltalán nem követelik. Mégis nagy jelentõsége volt ennek a vitának, hiszen ekkor fogalmazódtak meg 90
Holko Mátyás (1757-1832) evangélikus lelkész. Lõcsén, Pozsonyban, majd 1781-1783-ig a wittenbergi egyetemen tanult. Hazatérése után felvidéki városokban lelkészkedett. Kizárólag latin nyelven publikált, fõleg egyházi beszédeket. 91 Védõbeszéd az Aszszonyi Tsatsálkodás ügyében, mellyet nagy tiszteletû tudós Holko Mátyás Úr, a Kis Honti Nõs Tudósok Gyûlésében deák nyelven elmondott, és egy Tiszti Társa magyar nyelvre lefordított. = SzépLiteratúrai Ajándék 1826. IX. 129. 92 GÜNÓSZEBESZ: Szózat Napkeletrõl, a magyar férfiui és asszonyi Nem viszonyaik eránt. = Tudományos Gyûjtemény, 1826. XI. 65-77. 93 SZIVONYÁNÉ: Szózat Napnyugotról. = Tudományos Gyûjtemény, 1827. II. 61-92. 94 THAISZ Redactor: Jelentés a szép Nem Jussainak védelmezésérõl. = Tudományos Gyûjtemény 1827. III. 124. 95 Megjelent azonban K.D. ISÁK Terézia: Tapasztalások teszik vigyázóvá az embert vagy az Állortzás Támadók ellen Állortzátlan védelmezés. Buda, 1828. (A vitairatot, melyet a Tudományos Gyûjtemény szerkesztõsége visszautasított a szerzõ saját kiadásában tette közzé, együtt TAKÁCS Éva: Feleletek a Szent Gellért hegye mellõl címû munkájával, melyben Holkó Mátyás és Szivonyáné gúnyirataira válaszol.)
elõször – egyelõre csak elvi szinten - olyan követelések, mint az anyanyelvû, nemzeti szellemû, korszerû mûveltséget adó leánynevelés, melyben nem csak az arisztokraták, hanem minden társadalmi réteg leányainak részesülnie kellene. A nõk mûvelõdésének kérdéseirõl lefolyt sajtóvita 1827-ben, a reformkor hajnalán tehát lecsendesült. Alig másfél évtizeddel késõbb, az 1840-es években azonban ismét élénk eszmecsere kezdõdött az Athenaeum, az Életképek, és más lapok hasábjain a leányok nevelésének elméletérõl és a gyakorlati problémákról, de ekkor már nem a felvilágosodás, hanem a reformeszmék jegyében.
3.8.2. Reformkori sajtónk a leányok nevelésérõl, a leányiskolákról és a nõnevelõk képzésérõl Fáy András96, aki már korábban megjelent szépirodalmi mûveiben is gyakran gúnyolta a korabeli nõnevelés visszáságait, 1840-ben cikksorozatot97 közölt az Athenaeumban a leányok nevelésének elméleti kérdéseirõl, és a képzésükre szolgáló intézményekrõl. Tanulmányában korszerû pedagógiai elvek és nemesi konzervatív életszemléletet tükrözõ gondolatok váltják egymást. Fáy nõideálja a hûséges, türelmes feleség, a gyermekeit példásan nevelõ családanya, a háztartás vezetéséhez kiválóan értõ gazdaasszony, és a szelíd, illemtudó, mûvelt társasági hölgy, aki lelkes magyar honleány is, de aki nem ártja bele magát politikai és közéleti kérdésekbe. „Nem kívánom én ….. hogy a nõ országos rendszerekrõl, theoriákról vitatkozzék, azokban míveltségét, eszét fitogtassa, s a legjelesb, de szerény férfit sokszor zavarba hozza, nem tudván ez a mélyebb tudományú dolgokban, okait hordja-e fel, mik nem fognának megérteni, vagy udvariasságból engedjen, vagy tréfával üsse el a heves vitát? Nem ohajtom, hogy a nõ ország, megyék dolgaiban, nemébõl kikelve , pártokra szakadjon, s azokban tettleges részt vegyen, vagy épen amazonoskodjék; de kivánhatom, s vélem hogy a hazát ismerje, szeresse, jó és bal sorsában részt vegyen, ismerje a hon haladását s azt eszközlõ férfiait, ezeket tisztelje, s családjával tiszteltesse, a hon javát, fényét emelõ intézeteket tehetsége szerint pártolja, gyámolítsa. Szeresse, tisztelje a hazai életet, szokást, a külföld
96
Fáy András (1768-1864) író. FÁY András: Hazánk nõnevelésének, nõnevelõi intézetei javításának elméleti és gyakorlati alapfogalmai dióhéjba szoritva, s különös tekintettel a nemes és fõbb polgári leánykákra. = Athenaeum 1840. II. 178-186. h. 193-200. h. 211-217. h. 230-234. h. 245-251. h. 262-266. h. A cikk önálló kötetként is megjelent: Nõnevelés és nõnevelõ-intézetek hazánkban. Különös tekintettel a nemesek, fõbb polgárok és tisztes karuak lyánkáira. Pest, 1841. 97
míveltségét becsülje ugyan, de ön hazáját, mint hû leány a maga anyját, még elmaradásában, gyengéiben is ama felett szeresse; kedvelje, beszélje nyelvét: olvassa, pártolja literatúráját; egy szóval testestõl-lelkestõl magyar nõ legyen, s magyaroknak nevelje gyermekeit is.”98 A Fáy által megrajzolt nõ nevelése csak modern elvek szerint mûködõ intézetekben valósítható meg. Az író egy pesti és négy vidéki leánynevelõ intézet felállítását kívánja, amelyeket államköltségen hoznának létre, és területi bizottságok, tehát társadalmi szervek irányítása alatt mûködnének. Fáy cikksorozatában az intézet tanítási tervét is felvázolja. A terv a népiskolák anyagából indul ki, de túl is mutat rajta. A következõ tantárgyakat kívánja elsajátíttatni a növendékekkel: vallás- és erkölcstan, magyar és német olvasás, írás, számolás (a nõi háztartás körébõl vett példákkal) földrajz, fizika, történelem, egészségtan, testgyakorlás, a háztartás vezetése, magyar nyelv, magyar irodalom, francia nyelv, kézimunka, zene, ének, rajzolás, tánc. A tervezett tananyag feldolgozására Fáy négy évet szán. Az intézet tanítási nyelve magyar, de a német nyelv tanítása sem mellõzhetõ. Az a meggyõzõdése, hogy a leányokat „nevelõnék” tudják a legeredményesebben oktatni. Ezért a felállítandó intézetekben nõket alkalmazna, akik itthoni vagy külföldi képzés után kerülhetnének a katedrára. A filozófus Hetényi János99 is kifejtette a véleményét a leányok nevelésének kérdéseirõl az Athenaeum hasábjain. 100 Õ sem híve a nõemancipációnak. Nézete szerint a nõk feladata az életben a háztartás vezetése, a gyermeknevelés, a betegek ápolása, nem pedig a tudományok vagy a mûvészetek mûvelése, és még kevésbé a közéletben való részvétel. Ennek ellenére mégis fontosnak tartotta a leányok intézményes nevelését.
Õ is elítéli kora divatos
leánynevelõ intézeteit, ahol csak hiúságra, tetszeni vágyásra, a házi munkától való idegenkedésre nevelik a leányokat, többnyire képzetlen, külföldi nevelõnõk. Olyan nevelõintézetekre van szükség - vallja - ahol hazaszeretetre, jó erkölcsökre, gyakorlati háztartási és gyermeknevelési ismeretekre oktatják a növendékeket. Fontos gondolata Hetényinek az, hogy a leányok nevelésében kapjon helyet a testedzés és a konyhakerti munka. Hetényi cikkéhez, és Steinacker Gusztáv 1837-ben megjelent könyvéhez101 kapcsolódva fejtette ki véleményét a kérdésrõl egy felvidéki tanár, Fürész János a Társalkodóban. 102 „Nagy fontosságú, szent ügynek” tartja a leánynevelést, és örömmel üdvözli azokat a törekvéseket, FÁY András: i.h. 146. Hetényi János (1786-1853) református lelkész, filozófus, az akadémia tagja. Komáromban, Pozsonyban, Debrecenben, majd 1814-tõl a göttingai egyetemen tanult. Hazatérése után Eleken lelkészkedett. Fõként teológiai, filozófiai és pszichológiai munkákat írt. 100 HETÉNYI János: Nõnembeliek neveltetésének nagy befolyásáról a férfiak erkölcsi és ízlési míveltségére. = Athenaeum 1837. II. 369-378. 385-392. 401-406. 101 STEINACKER Gusztáv: A leányok nevelésérõl és tanításáról Magyarországban. Buda, 1837. 102 FÜRÉSZ Ferenc: A leányok nevelésrõl és oktatásáról hazánkban. = Társalkodó 1838. I. 31.sz. 117-120. 98 99
melyek elkezdõdtek ezen a területen. A nemzeti nevelés lényege szerinte nem csak, és nem kizárólag a nemzeti nyelv tanításában merül ki, hanem az intézetek „nemzeti szelleme” legalább ugyanilyen fontos. Hangsúlyozza, hogy a magyarul nem tudó leányok is kaphassanak helyet az intézetekben, ha szüleik nemzeti szellemben kívánják õket neveltetni. A nyelvet késõbb is megtanulhatják. Steinacker Gusztáv103 1840-ben, a magán és az intézeti leánynevelés helyzetérõl írt.104 Õ is sürgetõ, és tovább már nem halasztható feladatnak érzi a hazai leánynevelés reformját. Nézete szerint a leánygyermekek nevelését már születésük után elrontják. Az anya nem érzi fontosnak a gyermek szoptatását, elõbb dajkákra, késõbb pedig olyan nevelõnõkre bízza a kislányt, akik nem törõdnek egészséges testi-lelki fejlõdésével. Sok kisleányt korán kézimunkázásra fognak, így a huzamos ülés miatt csontozatuk fejlõdése károsodik. Az illemre hivatkozva megfosztják õket a szabad levegõn történõ mozgástól, és késõbb szellemük kimûvelésével sem törõdnek. Steinacker szerint „A leányok szüleik mellett nõnek fel,… egy rövid idõre a házhoz fogadott deák, patvarista vagy falusi tanitó magánosan annyira viszi õket, hogy imígy amúgy olvasni, irni s a catechismust, vagy, ha már sokra megyen a dolog, a földleirás két három lapra szorított kivonatját megtanulják, s ezzel be van végezve elsõ nevelésök s õk annyira jöttek, hogy néhány év mulva nagy részint mind azt, a mit nagy nehezen betanultak, szerencsésen elfelejtik. Csak akkor, midõn már szûzi kifejlésök korához közelítenek, vagy abba már be is léptek, szokták õket a német nyelv tanulására, a tudományokbani „teljes kimivelõdésre”, a finom asszonyi munkák, zene, táncz s rajzbani oktatásra – egy vagy legfelebb két évig városi nevelõ-intézetbe adni. Lehet-e csodálni, ha az alapos s nem felszinû nevelés minden tõle várt kivánatoknak azon rövid idõ alatt épen nem tehet eleget?” Egy késõbbi cikkében Fáy András értekezéséhez kapcsolódva ír a kérdésrõl. 105 Õ is - mint a nemesi reformmozgalom többi képviselõje - a „fõbb és középrendûek” leányainak nevelését kívánja megreformálni. Szerinte az emberi nem nevelését a leányok nevelésével kell kezdeni,
103
Steinacker Gusztáv (1809-1877) német származású evangélikus lelkész. Pesten, Pozsonyban és Késmárkon tanult, a teológiát Bécsben és Halléban végezte. Magánnevelõként mûködött Pesten, késõbb Debrecenben leánynevelõ intézetet vezetett. 1846-ban elhagyta Magyarországot és Németországban mûködött lelkészként. Leányneveléssel foglalkozó, németül is megjelent könyvei (A leányok nevelésérõl és tanításáról Magyarországban egy Pesten felállítandó nevelõintézet tervével együtt magasb és közép-rangu protestáns leányok számára. Buda, 1837.;Tapasztalatok és intések a nõnevelés mezején, minden lelkes szülõk s a nevelés szent ügyét szivökben hordó hazánkfiai számára. Pest, 1842.; Nõi hivatás- és társalkodástan. Vezérvonal honunk érettebb növendékei s leányai számára. Pest, 1842.) népszerûek voltak. 104 STEINACKER Gusztáv: Házi leánynevelésünk állapotjáról, s annak a köz leányneveléshezi viszonyáról.= Athenaeum 1840. II. 49-56; 65-72.; 85-88. 105 STEINACKER Gusztáv: Nõnevelés és nõnevelõ intézetek. Egy-két szó Fáy András hasontárgyú értekezésére = Athenaeum 1841. II. 1201-1208, 1217-1221.
mert õk anyák lesznek, és az õ feladatuk lesz a késõbbi generációk nevelése. A leányok testi nevelését már kisgyermek korban el kell kezdeni - vallja. A különbözõ testgyakorlatok, az úszás, a futás, a korcsolyázás fontosak a leánygyermekek számára az egészséges fejlõdés szempontjából. Elítéli azokat, akik a leányok testedzését akadályozzák, „mintha az illy nemû gyakorlatok a nõi szemérmetességgel nem volnának egyeztethetõk.” Steinacker a nõk mûvelõdésével kapcsolatban is haladó álláspontot képvisel. „Igazi és alapos” mûveltséget kíván nyújtani a nõknek, hiszen a kor már megkívánja a „szellemi érdekek iránti fogékonyságot”. A nõnevelés legfontosabb területének az erkölcsi nevelést tartja, melynek során három egymással összefüggõ követelménynek, az „egységnek, pártatlanságnak és emberségnek” kell eleget tenni. A szerzõ szerint a testi, szellemi és erkölcsi nevelést nemzeti szellemnek kell áthatnia. Azonban óv a túlzásoktól. Elítéli azokat, akik azért, hogy leányukból igazi magyar „honleányt” neveljenek, eltiltják õt az idegen nyelv és mûveltség megszerzésétõl. A leánytanulók számára használható tankönyvek és módszertani segédkönyvek is hiányoztak ezekben az években. Steinacker Gusztáv egy cikkében106 arról ír, hogy „mivel a leány ifjúság számára illy kézikönyvek teljes hiányával vagyunk”, hasznos lenne, ha rövid vezérfonalakat, „a nõnem rendeltetéséhez szabott kivonatokat” adnának ki a leányok nevelésével foglalkozó tanárok a különbözõ tantárgyakból. 107 Fáy, Hetényi és Steinacker nõnevelési programjainak közvéleményformáló hatását nem vonhatjuk kétségbe. A nõnevelés kérdéseirõl a lapok hasábjain folyó viták mellett a reformkori országgyûlések is napirendre tûzték a leányok nevelésének, a leányiskoláknak és a nõnevelõk képzésének ügyét.108 A nemesi reformmozgalom nemzeti törekvéseinek hatására a leányok gyakorlati oktatásának területén is mutatkozott némi elõrelépés. Az apácák által fenntartott zárdai leányiskolákban a harmincas években már elkezdték tanítani a magyar nyelvet. A Jelenkor az angolkisasszonyok iskoláját említi, ahol ezen a téren jó eredményeket értek el.109 1842-ben az Irgalmas
Nõvérek
nyitottak
zárdai
leányinternátust
Szatmáron.
A
Pesti
Hírlap
STEINACKER Gusztáv: Nõi tanító s tanuló könyvekrõl .= Athenaeum 1841. II. 217-221. Addig is, amíg ezek a könyvek megszületnek, legalább fordításokról kellene gondoskodni, vallották sokan. A Világ címû lap híradása szerint Vajda Péter, Nagy Ignác és Garay János vállalkozott arra, hogy lefordítja Antonia Wutka - akkoriban igen népszerû - tizenkét kötetes mûvét, melynek címe: Encyclopaedia für die Weibliche Jugend. Világ 1841. május 1. 139. A mû nem jelent meg magyarul. Késõbb fejlõdés mutatkozott ezen a téren is. Például Oroszhegyi Józsa nyelvtankönyvet írt a leánynevelõ intézetek számára. Magyar nyelvtan. Különös figyelemmel a leánynevelõ intézetekre. Pest, 1847. 108 Errõl: BÉNYEI Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori Magyarországon. Debrecen, 1994. 298-303. 109 Jelenkor, 1833. március 16. 170. 106 107
nemzetietlenséggel vádolta a zárdai leányiskolákat, köztük a szatmárit is.110 A Religio és Nevelés hosszabb cikket közölt az intézetrõl, melyben közlik, hogy a Pesti Hírlap vádjai alaptalanok, mert itt magyar nyelvet, magyar történelmet és Magyarország földrajzát is tanítják a kislányoknak.111 Miközben sokan, és egyre erõteljesebben követelték a nemzeti szellemû, korszerû ismereteket nyújtó leányiskolák létrehozását, Pesten és vidéki városainkban is egyre szaporodtak azok a leánynevelõ intézetek, melyek színvonala nem érte el a kívánt mértéket. A korabeli lapok sûrûn közöltek hirdetéseket a sorra megnyíló leányneveldékrõl. A legtöbb intézetet olyan külföldi és magyar asszonyok tartották fenn, akiknek fogalmuk sem volt a korszerû leánynevelés elveirõl. Egerben Tóth Terézia, Balassagyarmaton Bezzegh Rozália, Rozsnyón Wéber Endre, Esztergomban Nedeczky Katalin tartott fenn leánynevelõ intézetet. De mûködött intézet Székesfehérváron, Hódmezõvásárhelyen és Jászberényben is. A Pesti Hílapban leánynevelõ intézeteket fenntartó hölgyek, Malolcsay Klementina, Szem Krisztina, Gachroefl Fáni, Krach Franciska, Innocence Braun által közzétett hirdetések szerint az idegen nyelvek, a tánc, a kézimunka oktatása állt az ilyen leánynevelõ intézetek programjának középpontjában. 1846-ban a Hetilap adatokat közölt többek között a pesti leánynevelõ intézetekrõl is.112 A lap szerint hat intézet mûködött Pesten, átlagosan 30-50 növendékkel, 6 tanítóval, 29 segéd-és szaktanítóval. (A valóságban ennél sokkal több intézet volt, a lap csak a nagyobbakról emlékezett meg.) Az említett hat intézet közül talán egyrõl érdemes külön is megemlékeznünk. Lemouton, a pesti egyetem francia nyelvet tanító professzora, és magyar származású felesége 1832 óta tartottak fenn „nemzeti leány- nevelõ és oktató intézetet” Pesten.113 Programjukban hangsúlyozzák, hogy ellentétben azokkal az intézetekkel, melyekben a idegen szellemben nevelkednek, náluk a legfõbb cél az, hogy „a nekik általadott Nevendékekbõl Nemzeti Hitveseken és Anyákat” neveljenek, akik hibátlanul beszélnek magyarul, de tudnak németül és franciául is. A négy osztályos intézetben a szokásos tárgyakon kívül tanultak a leányok földrajzot, történelmet, fizikát, gazdasági ismereteket és zenét is. A tandíj nagyon magas volt, évi háromszáz forint. A negyvenes évek második felében tovább folyt a küzdelem a nõk magasabb szintû képzéséért. 1845-ben, Karacs Teréz, Takács Éva leánya, anyja nyomdokain haladva bátor hangú írást tett közzé az Életképek címû lapban. A több folytatásban közölt cikk a nõk
110
Pesti Hírlap 1843. 291. sz. Religio és Nevelés 1843. II. 333-334. 112 Fi és Nõnevelõ, szépmûvészeti, társadalmi, egészségi és jótékony intézetek Pesten. = Hetilap 1846. 955-957. 113 1832. májusában tették közzé leánynevelõ intézetük programját a sajtóban. Értesítõ 1832. 33. szám. 75-76. 111
oktatásának, nevelésének radikális reformját követeli. 114 Kimondja, hogy „a nõket legszélesebb értelemben világosodott emberré kell fejteni, s épen úgy nevelni, mint a férfit,… nem szaktudóssá, hanem életemberré.” A szerzõ szerint olyan intézetekben kellene a nõket képezni, melyeket az állam tart fenn, ahol az oktatás anyanyelven folyik, és ahol nem a zene, a tánc, a kézimunka és a francia társalgás a fõ tantárgyak, hanem ahol a gyakorlati életben is kamatoztatható hasznos ismeretekre és a tudományok alapjaira tanítják meg növendékeiket. Karacs Teréz olyan nõnevelõ intézetek létrehozását kívánja, amelyekben fõrendû és polgári sorból származó leányok egyaránt helyet kaphatnak, egyforma képzésben részesülhetnek. „Én az úgy nevezett – fõrend és alrend között, más különbséget nem látok, mint azt, hogy az egyiknek a sors nagyobb tért nyitott, a másikat szûkebb körbe szorítá; egyiknek több eszközöket nyújtott a jótevésre, másoktól megtagadá.... Egy fõrendû hölgynek több készséggel kell bírnia mint egy polgárnõnek? Nem! Éppen egyenlõvel! Mért kellene kevésb ésszel, tudománnyal ruházva lenni egy közrendûnek, mint egy úrhölgynek? Neveltséget nélkülözõ polgári rendû nõnél nincs a mindenségben valami elhagyottabb. Támaszt tehát neki, támaszt! azaz kifejtett agyat, hogy a társadalomhoz csatlakozva hasznos tagul munkálhasson. Nevelõ intézeteinket tehát nem lehet alsó és felsõ czímûekre osztályozni, minden nevelõ-intézet czélja emberformálás lévén. Véleményem szerint nevelõintézet csak egynemû, csak embert nevelõ lehet. Sem alsó, sem felsõ nevelõintézet nem létezhetik tehát.” Karacs Teréz cikkének végén gyakorlati tanácsokat is ad a nevelõintézetek felállításának módjára és mûködtetésére vonatkozólag. Fáy András egy évvel késõbb, részben Karacs Teréz nézeteihez kapcsolódva, részben vele vitázva fejti ki nézeteit a nõnevelésrõl és a „nõnevelõnéket” képzõ intézet létrehozásáról szintén az Életképek lapjain. 115 A két szerzõ egyetért abban, hogy égetõen szükség van hazánkban a leányok nevelésének, oktatásának reformjára, elsõsorban nõnevelõ intézetek létrehozása és korszerû ismeretekkel ellátott nevelõnõk képzése által. Míg Karacs Teréz az állam feladatának tartja az intézetek állítását, addig Fáy különféle egyéb források igénybevételével kíván „nõnevelõnéket képzõ intézetet” létrehozni Pesten. Véleménye szerint 150 ezer pengõforint elég lenne erre a célra. Két férfi és a két nõi tanító mûködne az intézetben. Az egyik férfitanítónak nemcsak „tudományosan kiképzettnek”, hanem „tapintatos lélekismerõnek” és a „hazai élet viszonyaiban gyakorlatilag jártasnak” kell lennie. Ennek a nevelõnek az lenne az elsõdleges feladata, hogy megvilágítsa a növendékek számára a nõk 114 115
KARACS Teréz: Néhány szó a nõnevelésrõl. = Életképek 1845. II. 549-555, 581-586, 623-618, 645-648. FÁY András: Terv-vázlata egy nõnevelõnevelõnéket képzõ Intézetnek. = Életképek 1846. I. 545-554; 577-584.
valódi rendeltetését. Fel kell készítenie õket arra, hogy képesek legyenek jövendõ tanítványaik bizalmát megnyerni, személyiségvonásaikat megismerni. A szerzõ részletekbe menõen meghatározza, hogy milyen tantárgyakat kell oktatni a leányoknak, és milyen mélységben. Szerepel a tantárgyak között a történelem, a földrajz, a természetrajz, a fizika, államtan, jogtan, valamint
a számvetés, magyar
nyelvtan, fogalmazás, vallástan.
Hangsúlyozza, hogy a nõknek elég, ha a tudományok legalapvetõbb összefüggéseivel megismerkednek. „A nõnemnek gyakorlati a pályája, melly naponként ismétli maga magát, neki tehát sem tanulmányai nem terjeszthetnek ki odáig, sem rendeltetése nem az, hogy a tudományokat elméletileg nyomozgassa, s azokat mélyebb titkaikban is kísérhesse. Ránézve elég a nyomozások eredményeit tiszta fogalmakban tudnia.” Az oktatás nyelve Fáy tervezett intézetében a magyar. Természetesen a növendékek nem csak elméleti képzésben részesülnének. Fontos egy nõ életében az is, hogy a háztartás vezetését megfelelõen ellássa. Az egyik nevelõnõ feladata a háztartástan oktatása, a másiké a társasági viselkedés és illem tanítása. Az 1840-es évek közepe táján más lapok is foglakoztak a nõnevelés kérdésével, a nõnevelõ intézetek helyzetével. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap például hírt adott az 1845-ben, Balassagyarmaton mûködõ, Seltenreich Károly által vezetett magán- leánynevelõ intézetben tartott vizsgáról,116 melyen nemcsak a növendékek szülei, hanem a város elõkelõségei is részt vettek. A cikkíró miután elismerésének ad hangot a leánykák tudásával kapcsolatban, megjegyzi: „Mikor jövend el a kor, midõn a nevelés szent ügye megszûnik olly annyira magány –ügynek tartatni? Midõn az illy férfiú, kinek Isten hivatást adott a nevelés nehéz pályájához, egy köznevelõ intézet vezérletére fogna fölhívatni?” Az állami leánynevelõ intézetek még sokáig nem valósultak meg, de a lapok egyre többször, és egyre erõteljesebben adtak hangot a nõnevelési reform szükségességének. 1845. október 25-én a Pesti Hírlap Pákh Albert által szerkesztett Fõvárosi Ujdonságok rovatában megjelent egy cikk mely elismerõen szólt az izraelita Treuer Dániel leánynevelõ intézetérõl, majd pedig a következõ sorokkal zárult: “Nagy szükségét érezzük egy hasonló keresztyén intézetnek Pesten, hol józan hazafiúi vezetés mellett képeztetnének leányaink ama legszentebb, legmagasztosabb ’s legnagyobb fontosságú hivatásra: hogy legyenek nemcsak a’ szív de kor intéseire is lángra gerjedõ anyák. Bár találkoznék valaki, ki elég akarattal s képességgel bírna egy illy egészen nemzeti alapokra épített leánynövelõ intézet igazgatásához.”117 116 117
Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1845. 861-863. Pesti Hírlap 1845. okt. 23. 560. sz. 270.
Nem sokkal késõbb jelent meg Teleki Blanka118 felhívása, a Pesti Hírlap 1845. december 9-i számában, “Szózat a magyar fõrendû nõk nevelése ügyében” címmel. 119 Teleki Blanka cikkében az ismert problémákat vázolja. A legnagyobb gondot õ is az idegen nevelõnõk alkalmazásában látja. A fõrendû leány anyja “nevelõnét választ. Szerencse, ha jót – mindenesetre külföldit, mert magyar nevelõnék képzésérõl mi még nem gondoskodtunk…” – írja. “Idegen neveli tehát a magyar fõrendû leányt”, aki növendékét felruházhatja “erénnyel, tudománnyal, ügyességgel”, egy azonban biztos: “leányt a honnak nem nevelt!” “Három, négy idegen nyelvben jártas Magyarország leánya, de nemzeti nyelvét nem érti…Idegen nyelven gondolkodik, szól a magyar leány, idegen szimpátiák gyökereznek szívében, számkiûzött körébõl a magyar szó…Pirul a magyar hölgy, ha mívelt ember magyarul szólítja meg – nem is sejdíti, hogy nemes, emelkedett gondolatot fejezhetne ki azon nyelv, melyet csak a szegény, alárendelt osztály szájából hallott…” Szózatának végén két utat ajánl. Az egyik út: “állítsunk intézetet, melyben magyar nevelõnék képeztessenek” A másik út: “magok a fõrendû leányok számára nyissunk egy nagyszerû nevelõ-intézetet, melyben az anyai nyelvvel együtt a haza szent szeretete oltassék a serdülõ leány szívébe, hol a külföld míveltségét a haza iránti kötelesség érzetével egyesítve tanulhassa a magyar ivadék az idegent becsülni, a hazait forrón szeretni.” Teleki Blanka “Szózat”-a sokakhoz eljutott. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a zsibói birtokán tartózkodó Wesselényi Miklós is viszonylag gyorsan értesült róla. 1846. január 5-én keltezett levelében pedig már arra kérte Jósika Miklóst, hogy próbálja meg számára a szerzõ személyét megtudakolni.120 A Pesti Hírlap cikkére a sajtóban elsõként a szintén fontos ellenzéki lapként számon tartott, Jelenkor figyelt fel. A lap “Budapesti Napló” címû rovatát ekkor az orvostanhallgató Oroszhegyi Józsa írta. “Pesten fõrangúak számára nagyszerû leánynevelõ intézet van létesítés alatt, mellyben a magyar honleányi kötelességekre leend fõ figyelem. Ezzel újra tovább lennénk egy lépéssel nemzetiség tekintetében, de vajjon nem találand e még most fagyos keblekre sok helyen hölgyeink e létvilága, melly bizonnyal több fényt árasztandna e honra, mint azon messze vidékekrõl átszárnyaló mûveltség, melly gyakran csíráiban fojtja el a’ legdúsabban gyümölcsözendett érzelmeket?”121 HORNYÁK Mária: Teleki Blanka és a sajtó. = Magyar Könyvszemle 1993. 306-317. E tanulmány adatira támaszkodom a Teleki Blanka intézetének sajtóvisszhangjáról szóló résznél. 119 Pesti Hírlap 1845. dec. 9. 587. sz. 377. 120 PAP Károly: Wesselényi levelezése íróbarátaival. = Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 489–491. 121 Jelenkor 1845. dec. 14. 100. sz. 601. 118
A Jelenkorral egy napon (december 14.) a Der Ungar címû lap a pest-budai hírek között említi azt a “magasabb állású leányok részére felállítandó nevelõ intézetet”, amely a honleányi kötelességeikre is megtanítja növendékeit.122 A Pesti Divatlap 1845. december 15-diki számában olvasható az alábbi, “Nevelõintézet” címû tudósítás: “Pesten egy nagyszerû nõnevelõ intézet felállítása fölött folynak az értekezések. Ez intézetben a nõnevelés minden kellékei összpontosulva leendenének. Valóban eljött az idõ, mellyben az illyszerû nemzetboldogító czélok megközelítése, a teendõk között, méltán elsõ helyet foglal el. Vajha szerencse s gazdag eredmény koronázza azon jóltevõ emberbarátok fáradozását, kik ez intézet létesítése s virágzó állapotban tartása körül szorgalmatoskodnak!!!”123 A fõvárosi konzervatív lapok egyike, a Nemzeti Újság is említi Teleki Blanka felhívását. “Lapszemle” rovatában írja, hogy a Pesti Hírlap “iránycikkében – Szózat – közöltetik a magyar fõrendû nõk nevelése ügyében egy úgy címzett fõrendû hazafitól, melyben szerzõ a fõrendû nõk nevelésének adandó nemzeti irányt” két úton “véli eszközölhetõnek”; ezek illusztrálására idéz is a cikkbõl124. A vidéki lapok közül csupán a Kolozsvárott megjelenõ, ellenzéki Erdélyi Híradó reflektál a “Szózat”-ra. “Hírlapvilág” címû rovatában ez áll: “Pesti Hírlap. Az 587. szám ismét a növelés, és pedig egyik még inkább elhanyagolt ága ügyében írt czikket hoz egy fõrendû hazafitól. Szerzõ néhány általános eszme elõrebocsátása után a családi körbeni növelés üdvös voltáról, élénk és megható színekkel festi a’ nõnövelésbeli ferde rendszert, mellyet a’ zsarnok divat különösen fõrendû körökbe béerõszakolt.” A szerkesztõ sikert remél a tervezett intézetnek. “Adja az ég, hogy malasztjai a Királyhágón is átszivárogjanak!” – teszi még hozzá.125 Teleki Blanka grófnõ írására a legterjedelmesebb válasz a Honderû címû folyóiratban jelent meg.126 A cikk szerzõje Karacs Teréz volt,127 aki a rendi nevelést mélyen elítélte és már 1845-ben az Életképek hasábjain kimondta, hogy a “nõnevelõ intézeteket nem lehet alsó és fölsõ címûekre osztályozni”, mivel mindegyiknek a célja az emberformálás kell, hogy legyen”128. A Honderûben megjelent írásában arra a kérdésre, hogy vajon miért szól a fenti 122
Der Ungar 1845. dec. 14. 296. sz. 1180. h. Pesti Divatlap 1845. dec. 18. 38. sz. 1303. 124 Nemzeti Újság 1845. dec. 18. 199. sz. 799. 125 Erdélyi Híradó 1845. dec. 16. 793–794. 126 TÓT István: Visszhang a magyar fõrendû nõk neveltetése ügyében emelt “Szózatra”. = Honderû 1846. I. 21– 23. 127 A Tót István név álnév, mely mögött Karacs Teréz rejtõzött. Vö. KARACS Teréz: Emlékezés a hajdani nõnevelési mozgalmakra. = Nemzeti Nõnevelés 1887. 264. 128 KARACS Teréz: Néhány szó a nõnevelésrõl. = Életképek 1845. II. 21. sz. nov. 22. 645. 123
szerzõ kizárólag az arisztokrata leányok nevelésérõl, ezt válaszolja: “Nem azért, mintha azt akarná, hogy csak õk részesüljenek magasabb nevelésben”, hanem szerinte a fõrendûek példája jótékonyan hathat másokra is. A gáncsoskodókat pedig arra ösztönzi, hogy zúgolódás helyett inkább ragadják meg az útmutatást, és állítsanak nemzeti szellemû nõnevelõ intézeteket a nemzet minden osztálya számára. A Pesti Divatlap június 11-én “Magyar nõnevelõ intézet” címmel híradást közölt a keletkezõben lévõ intézetrõl. “Fõvárosunkban valahára egy, olly derék nõnevelõ intézet van keletkezõben, mellynek feladata leend, nemcsak mûvelt, jó erkölcsû hölgyeket, hanem nemzeties irányánál fogva derék, lelkes honleányokat is képezni. E jeles nõnevelõ intézet tulajdonosa egy fõrangú magyar hölgy, ki csupán ügy iránti szeretet- s szenvedélybõl vevé pártolás alá az intézetet. A nevét bizonyos körülmények miatt elhallgatni akaró nemes keblû nõnek, annyira szükséges és korszerû vállalatához, minden igaz magyar a legjobb sikert fogja kívánni.”129 Teleki Blanka, fél évvel a „Szózat” publikálása után, 1846. júniusának elején, bízva terve sikerében, Nyilatkozat nõnevelési intézetrõl címmel felvételi hirdetményt tett közzé a Honderûben130. Ebben bejelenti, hogy olyan nõnevelõ intézetet hoz létre, melyben nemzeti szellemben kíván magasabb mûveltséget nyújtani a növendékeknek. 8 - 12 éves leányokat szándékozik felvenni. A tanítás nyelve kizárólag a magyar. Közli a tanítandó tantárgyakat is Ezek: világtörténet, hazai történet, általános és hazai földleírás, természetismeret, természettan, számvetés, mitológia, szépírás, magyar nyelvtan és helyesírás, francia és német társalgás, fogalmazás e három nyelven, irodalom, vallástan, rajz, kézimunka, a szülõk kívánságára külön díj mellett zongora, ének, olasz nyelv. Teleki Blanka hangsúlyozza a leányok testi nevelésének fontosságát is. Ennek érdekében intézetében sok szabad levegõn való mozgást, egészséges étkezést kíván biztosítani a növendékeknek. A tanításban elkerülik a „száraz, untató” módszert, elõtérbe állítják a gyakorlati vonatkozásokat. Az intézetben gyakran lesznek „próbatételek”, vagyis nyilvános vizsgák, melyeken a szülõk is részt vehetnek. A Nyilatkozatban már nem esik szó arról, hogy Teleki Blanka kizárólag arisztokrata leányokat venne fel intézetébe. Az intézet minden olyan leány számára nyitva áll, akinek szülei magasabb mûveltséget és hazafias szellemû nevelést kívánnának biztosítani gyermeküknek. A magas, 350 pengõforint összegû évi tandíj azonban jelzi, hogy csak jómódú leányok léphetnek intézetbe. 129 130
Pesti Divatlap 1846. jún. 11. 24. sz. 476. TELEKI Blanka: Nyilatkozat nõnevelési intézetrõl. = Honderû 1846. I. 461-462.
Karacs Teréz még egy cikkében131 támogatta és népszerûsítette Teleki Blanka tervét. Bár maga - a felkérés ellenére - nem kívánt az intézet munkatársa lenni, ebben az írásában mégis elismeréssel nyilatkozott a grófnõ intézetérõl. „Hazánkban annyira tévuton van a nõnevelés, hogy itt valami nagy változásnak kell már történni. Véleményem szerint csak nemzeti, vagy illy magas rangu hölgy erõteljes föllépte sikeríthet kivánatos fordulatot korcsult, habozó, czéltalan nõnevelésünk terén. Ezen buzgó hölgy - mint nyilatkozatából kitetszik - nagyszerü határozatot érlelt s egy lelkes lépéssel magas rangja kényelmeit feláldozva, osztálya elõitéleteit lerázva, nemes fölszólalásával nyujt kezet hozzátok, magyar nõk, s nemes elveit elétekbe tükrözve, felhí benneteket, hogy bizzátok növekedõ leányaitokat gondja alá, s õ kész, nektek és hazátoknak azoktól hû szeretõ leányokat képezni. Ragadjátok meg, boldog anyák, boldog növendékek, e tenni akaró s tudó ajánlkozónak kezét: értsétek e a nemes áldozatot! Örüljetek lelketek mélyébõl (mint én, a fohászait teljesülve látó), hogy van hazánknak illy leánya, s kérjétek õt, hogy idomitsa lelke alakjára és hasonlatára leányaitokat.” Június 18-án a Nemzeti Újság rövid cikkben üdvözli a tervet: “Azon fõrangú hölgy, ki ekkoráig becses nevét szerénykedett tudatni a közönséggel, immár felemelte sisakját, s az alatt örömmel üdvözöljük a nemes keblû Teleky Blanka grófnõt, ki egyedül a nevelés ügye iránti buzgó részvétbõl vállalta magára a nõnevelési felügyelést az általa alapítandó intézetben. A derék hölgy a Honderûben kitett Nyilatkozatában az egész belszerkezetét létesülendõ intézetének kitárta az olvasó közönségnek, melyben szerfelett kevés változtatni valóra akadunk. Fõkelléke a bevételnek: hogy a beadandó lánynövendék 8 évesnél fiatalabb, s 12-nél öregebb ne legyen, és hogy (ez magától is értetõdik) szülõi bírjanak 30 [helyesen: 350, a szerk.] forintot évenkint érte fizetni. Egyébiránt ez intézetnek – ha csakugyan lábra kap – kívánunk sok-sok pártfogót, s minél több növendéket, mert hiszen, hogy az utósarjadék lelkében-szívében korcstalan magyar legyen, a jelenben nevelkedõ hölgyek nemzeti nevelésirányától fog függni leginkább.”132 A Pesti Divatlap szintén köszönti Teleki Blankát, “a szép lelkû úrhölgyet”, aki “felülemelkedve az elõítéletek gõzkörén, most már többé nem titkolja nevét, mellyet tisztelettel említhet minden igaz magyar.”133 A Jelenkor is nagy elismeréssel adózik az áldozatkész honleánynak, aki “évek óta panaszlott nõnevelési viszonyinkon segíteni óhajtva vállalja fel e’ sok teherrel járó mûködést. Igen, e honnak nemzeti irányban kiképzett leányokra van szüksége, kik derék anyái legyenek
KARACS Teréz: Nyílt levél a magyar nõkhöz. = Életképek 1846. II. 11-13. Nemzeti Újság 1846. jún. 18. 300. sz. 379. 133 Pesti Divatlap 1846. júl.11. 28. sz. 558. 131 132
a küzdtérre jövendõ nemzedéknek, hogy ezt ápolják, neveljék; s tanítsák, miként kell valódilag élni, hogy polgári érdemekkel koszorúztassanak… az eddigi átalakulás leánynevelõ intézetinkben csak kezdemény volt; szükség tehát ezt erõsebb karoknak felemelni, hogy virágozhasson; és ezért kapcsolunk olly sok reményt a grófnõ e nemes határozatához, mint ki elegendõ kellékkel bír arra, hogy honleányok anyjává legyen.”134 A Teichengräber (Tavasi) Lajos szerkesztette Nevelési Emléklapok 1847-ben, ismételten közli a Nyilatkozatot.135 Karacs Teréz és Teleki Blanka, a nemzeti nyelvû és szellemû nõnevelés harcosai igyekeztek a sajtóban hangoztatott elveiket, nézeteiket a gyakorlatban is megvalósítani. Karacs Teréz 1846. õszén a polgárleányok számára nyitott miskolci nõnevelõ intézet vezetõje lett, Teleki Blanka pedig szintén 1846. õszén nyitotta meg intézetét Pesten, melynek az elsõ tanévben csak egyetlen, a következõ évben pedig tizennégy növendéke volt. Ezek az intézetek - de mellettük említhetjük még Röszlerné Böhm Ágnes és Seltenreich Károly (1846-ban Balassagyarmatról Pestre költöztetett136 intézeteit - kiemelkedtek a korabeli átlagból, nevelõmunkájuk tartalma és módszerei tekintetében. Képzett nevelõk magyar nyelven, korszerû, nemzeti szellemû képzésben részesítették itt a leányokat. A leánynevelõ intézetek ügyének gyakorlati eredményeivel párhuzamosan a nõnevelési irodalom felduzzadt. A közéleti és politikai kérdésekkel is foglalkozó divatlapok - az Életképek, a Honderû és a Pesti Divatlap - is számos cikket közöltek, melyek a nõk jogviszonyait, mûvelõdési lehetõségeit vizsgálták. A szerzõk többsége elvetette a nõemancipáció gondolatát, konzervatív álláspontot képviselt. 137 Mások azonban liberális elképzeléseiknek adtak hangot,138 de õk voltak kevesebben. A szabadságharc elõtti években a lapok hasábjain folyó vitákban az az általános vélemény alakult ki, hogy a nõknek joguk van a mûvelõdéshez, de ezt a tudást a család körében, a gyermeknevelés területén kell kamatoztatniuk. Ezt a nézetet képviselte Oroszhegyi Józsa139 is, aki 1847-ben, több cikkben 134
Jelenkor 1846. jún. 21. 47. sz. 293. Nevelési Emléklapok 1847. 3–4. sz. 171–173. 136 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1846. 1077-1078. 137 NAGORSZKYNÉ: A nõnem erkölcstana. = Életképek 1846. I. 293-296, 325-326, 417-422, II. 69-73, 325-328. SZABÓ Richárd: Egy hölgyhöz cáfolatul. = Életképek 1846. I. 513-516. MAJER István: A nyilvános nõnevelés rendszerének korszerû vizsgálata. = Honderû 1847. I. 411-413, II. 452-454, 470-473. 138 HÉTHEGYI Erzsébet: A szerelem, mint erény. = Életképek 1847.II. 677-680, 709-711.; BITTNER THURZÓ Jozefa: Egy pár szó a nõnevelõnéket képzõ intézetrõl. = Életképek 1846. II. 577-582. 139 Oroszhegyi (Szabó) Jósa (1822-1870), orvos. 1841-ben Pesten kezdte meg orvosi tanulmányait, emellett szépirodalommal, természettudományokkal is foglalkozott. 1844-1847-ig a Jelenkor újságírójaként mûködött, emellett Röszler Ágnes leánynevelõ intézetében is tanított. A szabadságharcban fegyverrel is részt vett. A bukás után halálra, majd enyhítésképpen tízévi várfogságra ítélték. Öt év után szabadult Josephstadtból. 1857-tõl Pesten, késõbb Konstantinápolyban mûködött orvosként. 1868-ban tért haza. Számos cikke jelent meg a korabeli lapokban sokféle, köztük nõnevelési és orvosi témákról. Tankönyveket is publikált. 135
fejtette ki véleményét a leánynevelésrõl.140 A nõnevelés fõ célja az, hogy igazi honleányokat, jó feleségeket és gondos anyákat neveljünk. A magánintézeti nõnevelés szerinte tarthatatlan, hiszen nincs ellenõrzés, és így minden nevelõintézetben más elvek szerint folyik a tanítás. Ezért van szükség a nõnevelés országos rendezésére, és arra, hogy minden nagyobb városban közköltségen állítsanak leánynevelõ intézeteket. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idõszakában is érdekes vélemények jelentek meg a nõneveléssel kapcsolatban a lapok hasábjain. Majer István141, aki 1842–1845-ig az esztergomi katolikus tanítóképzõ tanára volt, a Honderûben megjelent cikkében142 felhívja a figyelmet arra, hogy a nõnevelés rendkívül elhanyagolt, és a nemzet bûne az, hogy erre a fontos dologra nem áldozott eleget. A szerzõ szerint a nõnevelés területén eddig a legtöbbet a katolikus
egyház
tette.
(Említi
Scitovsky
Pécsett,
Kluch
Nyitrán
és
Kopácsy
Balassagyarmaton alapított leánynevelõ intézeteit.) Nézete szerint a katolikus leányok nevelését az egyházra kell bízni. A nõk képzése kapcsán szól a szerzõ a tanárokról is. Két tanítóra, egy nõre és egy férfira lenne szükség a leánynevelõ intézetekben. A férfi jobban ért az értelmi képzéshez, a nõi tanító nagyobb hatással van az érzelmekre. Fontos és elõremutató gondolat az, hogy Majer a nõnevelést országos felügyelet alá akarja helyezni, az erkölcsi igazgatást az egyházra, az anyagiak felügyeletét pedig az állami hatóságokra kívánja bízni. Oroszhegyi Jósa, a Társalkodóban megjelent cikkében, néhány nappal a forradalom kitörése elõtt143 arról ír, hogy a családokban a férfiak napestig dolgoznak, és megkívánják, hogy otthon a feleség foglalkozzon a ház, a család ügyeivel. Oroszhegyi azt vallja, hogy a férfinem számára nem elfogadható, ha egy nõ természetes korlátain, tehát a családon kívül tevékenykedik. A nõnevelés helyzetének javítására vonatkozó nézeteit a szerzõ három pontban fogalmazza meg. A nõnevelés idegen kezekben van, olyan emberek kezében, akik nem akarják nemzeti szellemben nevelni a rájuk bízott leányokat. A fõrangú családok külföldi nevelõnõket alkalmaznak, olyanokat, akiknek elegendõ csak a francia nyelvet ismerniük. A problémák megoldása az lenne, ha Magyarországon képzett nevelõket alkalmaznának a
OROSZHEGYI Józsa: Nõnevelési levelek. = Pesti Divatlap 1847. I. 613-617.; Uõ: Figyelmezés a hölgyképzés körül. = Pesti Divatlap 1847. I. 385-389.,481-485.; Uõ: Körrajzok a nõk életébõl. =Életképek 1847. II. 129-131.; 161-163. 141 Majer István (1813-1893) katolikus pap, teológiai doktor. Tanulmányait Esztergomban, Nagyszombatban és Pesten végezte. Teológiát, jogot tanult, és rézmetszéssel is foglakozott. 1836-ban szentelték pappá. 1838-tól az esztergomi mesterképzõ tanáraként mûködött. 1848-ban az egyetemes tanítói gyûlés jegyzõje volt. 1849. októberében megválasztották a felsõbb pedagógia helyettes tanárává a pesti egyetemre. 1850-ben Pest város összes nyilvános elemi és magániskoláinak igazgatója lett. Õ hozta létre az elsõ pesti bölcsõdét. Számos teológiai, pedagógiai és gyermekkönyvet publikált. 142 MAJER István: A nyilvános nõnevelés rendszerének korszerû vizsgálata. = Honderû 1848. 56–58, 73–76, 89– 91. 143 OROSZHEGYI Jósa: Szózat a nõnevelés ügyében. = Társalkodó 1848. márc. 10. 73–75. 140
leánynevelõ intézetekben. A szerzõ leszögezi: a leányok nevelésének kérdése nem kisebb probléma, mint a fiúké. Azt javasolja, állítsanak fel minden városban nemzeti nevelõnõképzõ intézeteket, amelyeket államköltségen kell mûködtetni. Az itt képzett nevelõnõket az állam fizesse, az állam gondoskodjon nõnevelési szakkönyvek kiadásáról. Vahot Imre144 a Pesti Divatlapban145, 1848. áprilisában a nõi nem rendeltetésérõl, feladatairól ír. A nõi hivatás szempontjából fontos, hogy a nõ ne csak a gazdasszonyi és a háztartási munkában legyen jártas, hanem ismerje a világ ügyeit és a politikai viszonyokat. Vegyen részt a közügyekben, pártoljon minden olyan ügyet, amely a haza elõmenetelét segíti elõ. Legfõbb feladata azonban az, hogy nemes lelkû, hazaszeretõ gyermekeket neveljen. Vahot Imre felveti, hogy a fõvárosban és minden nagyobb városban legalább egy-egy nevelõintézet épüljön leányok számára. Az anyák mindaddig ne tanítsák idegen nyelvekre gyermekeiket, míg azok a nemzeti nyelven tökéletesen nem beszélnek. A magyar hölgy pártolja a nemzeti irodalmat és a mûvészetet. Azok a hölgyek, akik tehetséget éreznek magukban, vegyenek kezükbe tollat, s írjanak a haza és a nõnem dicsõségére, de közben nõi kötelességeikrõl se feledkezzenek meg. Minden nõ képeztesse magát festészet, ének és zene területén, és lehetõségeihez képest támogassa a hazai ipart. Teleki Blanka, az Életképekben megjelent cikkében146abból indul ki, a nõket gyermekekként kezelik a törvény elõtt. Ennek egyedüli oka a helytelen nevelés. Az anyák feladata az emberré nevelés. Ha a nõ képes felismerni helyzete fontosságát, és eleget tenni anyai, házastársi, nõi és honleányi kötelességeinek, hatalmas erõ van a kezében a jövõ nemzedék irányításában. Az anya saját maga nevelje a gyermekét, s ne külföldi nevelõnõkre bízza. Tegye lehetõvé, hogy nemzeti szellemû tanítók tudományt és hazaszeretetet oltsanak a szívükbe. Teleki Blanka „Elébb reform aztán nõemancipáció” címû cikkét az Életképek szerkesztõi megjegyzéssel közölte, amelyben Jókai Mór, a lap akkori szerkesztõje kifejti, hogy a nõnevelést az államra kell bízni.
144
Vahot Imre (1820-1874) ügyvéd, színmûíró, lapszerkesztõ. Iskoláit Gyöngyösön és Eperjesen végezte. ’841ben Pesten tett ügyvédi vizsgát. 1844-1848 között a Pesti Divatlap szerkesztõje. A szabadságharc bukása után is újságírással és szerkesztéssel foglakozott. 145 VAHOT Imre: Radikál magyar hölgyek kívánatai. = Pesti Divatlap 1848. ápr. 29. 521–522. 146 TELEKI Blanka: Elébb reform, aztán nõemancipáció. = Életképek 1848. máj. 7. 593–594.
Seltenreich Károly147, 1848-ban, a Nevelési Emléklapok V. kötetében két cikket tett közzé. Az egyikben elvi kérdésekkel foglakozik148, a másikban pesti intézete képzési rendjét vázolja.149 Nézete szerint az iskolák felállítása az állam feladata. Valamennyi néposztály, és mindkét nem számára szükség van iskolákra. Fokozottan kell fejleszteni a leányiskolák hálózatát, hiszen ezek vannak a legrosszabb állapotban. Sem a katolikus zárdai, sem pedig a magánintézetek nem töltik be feladatukat, nem képeznek értelmes, gondolkodó, feladataikat maradéktalanul ellátni képes nõket, éppen azért, mert a szülõk, a fenntartók igényei szerint mûködnek. Egységes tanterv szerint mûködõ korszerû leányiskolákat követel, melyekben a jövõ nemzedéket értelmesen nevelni tudó leányokat képeznek hazafias szellemben. A másik rövid cikkbõl megtudhatjuk, hogy Seltenreich saját, magyar és német tannyelvû, három osztályos intézetében évi 240 forint díjazásért bentlakó, serdülõ leánykákat tanítottak. Az „általános képzési tárgyak” (melyeket Seltenreich és felesége tanított), a következõk: magyar és német nyelv, olvasás, szép- és helyes írás, fogalmazás, szavalás, vallás- és erkölcstan, nõi hivatás – és háztartástan, természettan, földrajz, történelem, különös tekintettel Magyarország történetére, az emberi test ismerete, egészségtan, számtan, francia társalgás. Tanítottak még rajzolást, zenét, éneket és táncot. Az oktatás módszere „korszerû és gyakorlati”. A szerzõ részletesen ismerteti az intézetben rendelkezésre álló oktatási eszközöket; volt az iskolának természetrajzi és fizikai eszköz gyûjteménye, jól felszerelt ifjúsági könyvtára és képtára. Az intézet, bár a tulajdonosok protestánsok voltak, minden felekezet leányai számára nyitva állt. Seltenreich 1848. májusában, a Pesti Divatlapban is közzétett egy cikket150 melyben a nõnevelésrõl vallott elvi álláspontját fejti ki. Fontosnak tartja, hogy a lányokat, hasonlóan a fiúkhoz, korszerû elvek szerint neveljék és oktassák. A szerzõ által megrajzolt nõideál legfõbb vonása, hogy mindig támasza férjének. Feleségként és gazdasszonyként legyen okos, házias, takarékos, rendszeretõ. Olyan anya legyen, aki az államnak egészséges, erõs, mûvelt és jellemes polgárokat nevel egy szebb és boldogabb jövõ érdekében. Vahot Imre ehhez a részhez szerkesztõi megjegyzést fûz, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a nõ hármas hivatását ki kell egészíteni még egy kötelességgel, ne csak anya, gazdasszony és nõ legyen, 147
Seltenreich Károly (1813-1855) kezdetben Balassagyarmaton, Bezegh Rozália nõnevelõ intézetében mûködött. Miután a tulajdonosnõt feleségül vette, ketten vezették az intézetet, melyet 1846-ban Pestre helyeztek át. (Az intézet Seltenreich halála után özvegye vezetése alatt mûködött tovább egészen 1884-ig.) Leányok számára írt versgyûjteménye a gyermeki lélek alapos ismeretérõl tesz tanúságot. (Neue Declamationen für Töchter. Pest 1846.) 1848 augusztusa és decembere között Fischer Józseffel együtt szerkesztette az Eltern Zeitung címû havonta megjelenõ nevelési folyóiratot, mely Adolf Müller nyomdájában jelent meg Pesten. Sajnos egyetlen példány sem maradt fenn a lapból. Vö. Busa Margit: Magyar sajtóbibliográfia 1705-1849. Bp. 1986. 54. 148 SELTENREICH Károly: A nõi hivatás képzésének fontosságáról. = Nevelési Emléklapok V. 82-90. 149 Seltenreich Károly felsõbb helyen is jóváhagyott nõnevelési intézetének programja. = Nevelési Emléklapok V. 157-158. 150 SELTENREICH Károly: Reform és nõnevelés. = Pesti Divatlap 1848. máj. 27. 649–654.
hanem honleány is. A szerzõ részletesen szól a korabeli nõnevelés hibáiról. A lányok korán elpuhulnak, elhíznak, és tunyák lesznek ahelyett, hogy természetes életmódot folytatnának. Nem tanulnak valódi tudományokat, nem fejlesztik ki bennük a nõi erényeket. Seltenreich szerint a megoldás az lenne, ha minden anya tanulna neveléstudományt, hiszen minden anya egyszersmind nevelõ is. A nõnevelés hibáit csakis akkor lehet kiküszöbölni, ha a nõk képzésérõl az állam célszerûen és általánosan gondoskodik, és ez az a szent cél, amiért majd az új kormánynak munkálkodnia kell. 1848. július 20-24-én tartották „az elsõ közös egyetemes tanítói tanácskozmányt” Magyarországon. Ennek nõnevelési albizottsága foglakozott a leányok nevelésének kérdéseivel. Az albizottság elnöke Majer István volt, de részt vett a bizottság munkájában Seltenreich Károly és Janny János elemi leányiskolai igazgató is. A bizottság állásfoglalása szerint a leánynevelés célja, hogy a nõk magukat és környezetüket boldogítani tudják, és megfeleljenek honleányi hivatásuknak. E cél érdekében minden 6-12 éves leánynak kötelezõ iskolába járnia, és az elemi leányiskolában egységes alapmûveltséget kell nyújtani. Ezeknek az iskoláknak a fenntartása és felügyelet az állam feladata. A Nevelési Emléklapokban151 olvashatták az érdeklõdõk a bizottság állásfoglalásait az elemi- és a nõnevelõképzésrõl. Javasolják, hogy állítsanak fel nõképzõket, és csak ezekben a képzõkben szerzett oklevél jogosíthasson fel valakit arra, hogy nyilvános nõiskolákban, vagy magánnevelõként dolgozzon. Míg ezeket a nõképzõ intézeteket felállítják, a nevelõnõk vizsgázzanak le, és szerezzenek bizonyítványt. A magán leányneveldékre egy közös nevelési rendszer legyen érvényes. A következõ tantárgyakat oktassák a leányoknak: varrás, fonás, egyéb kézi munka, vallás, erkölcstan, nõi hivatástan, olvasás, írás, levelek s egyéb szükséges iratok fogalmazása, számolás, egészségtan, gazdasszonyságtan, természettan, világ- és magyar történelem és ének. Szóba kerül még a tanítónõképzõkre vonatkozó intézkedés is, melyben javasolják, hogy a felállítandó tanítónõképzõk három évfolyammal mûködjenek hasonlóan a férfiképzõkhöz, és növendékeik elemi iskolát végzett, 16 éves lányokból kerüljenek ki. Tantárgyaik közé tartozzanak mindazok a tantárgyak, melyeket az elemi iskolákban oktatnak ezeken kívül: testi és szellemi neveléstan, módszertan, rajz, egészségtan, mûtan, varrás, fonás, hímzés, fõzés, sütés, mosás, tejkezelés, baromfinevelészet, konyhakertészet. A forradalom és a szabadságharc idején is folyt tehát a küzdelem a lapok hasábjain a nõnevelés kérdéseirõl. De az élet is folyt tovább. Carolina Lafite a forradalmi Pesten (1848
Az 1848-iki tanügyi kongresszus a nõnevelésrõl: Nõnevelésünk hiányai s a honi nõnevelés körüli teendõk ezekben összpontosítatnak.= Nevelési Emléklapok 1848. 15–16, 19–21. 151
áprilisában) szándékozott francia leánytanító- és nevelõ intézetet nyitni. 152 Vajda Amália pedig a szabadságharc forgatagában, 1849. júniusában szánta rá magát, hogy „házias leányok, jó nevelõnõk és jó nõi cselédek képzése” céljából a pesti Zöldfa utcában új nõneveldét alapít.153
*
Áttekintve a leányok nevelésére vonatkozó felvilágosodás- és reformkori sajtóanyagot, megállapíthatjuk, hogy 1777. és 1848. között nagy utat járt be a hazai leánynevelés elmélete és gyakorlata. Az elsõ, bátortalan hangú próbálkozásoktól, melyek azokat a kétségeket tükrözték, hogy egyáltalán szabad-e írni és olvasni tanulnia egy leánynak, a 19. század közepére eljutottunk annak az elvnek az elfogadásáig, hogy a 6-12 éves leányok a fiúkéval azonos egységes alapmûveltséget szerezhessenek az alsóbb iskolákban, az idõsebbek pedig olyan intézetekben tanulhassanak, ahol képzett nõnevelõk, nemzeti szellemben, korszerû ismereteket tanítanak. A korszakban létrejött leánynevelõ intézetek közül – mint láttuk - csak egy-egy felelt meg ezeknek az elvi kívánalmaknak, de a leánynevelés körül kialakult nézetek változásához, és a gyakorlati eredményekhez nagymértékben hozzájárult a sajtó is, mely hetven évig állandóan napirenden tartotta a nõnevelés kérdését, alakítva a közvéleményt, vitára késztetve a szakembereket, formálva a törvényhozók nézeteit.
152 153
Pesti Hírlap 1848. ápr.23. 366. Pesti Hírlap 1849. jún.19. 164.
