3500. szám JELENTÉS. az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti. esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött. vizsgálóbizottság munkájáról

Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság

J/3500. szám JELENTÉS az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti esetleges korrupciós ügyek feltárására létrejött vizsgálóbizottság munkájáról

Budapest, 2000. november 30.

2

I. Bevezetés 1. A vizsgálóbizottság létrehozása A Magyar Köztársaság Országgyűlése a 94/1999. (XII. 7.) OGY határozatában - a Házszabály 36. §-ának (1) bekezdése alapján – vizsgálóbizottságot (a továbbiakban: Bizottság) hozott létre, annak megállapítására, van-e korrupciós összefüggés az olajügyek és a szervezett bűnözés között. 2. A Bizottság által meghatározott eljárási rend és vizsgálati módszerek A Bizottság a Házszabály 81. § (1) bekezdése alapján, 2000. február 4-ei ülésén elfogadott ügyrendjében határozta meg működési rendjét. A Bizottság - a működési területét érintő kérdésben tájékoztatást és iratokat kért be állami és más szervektől; - nyilvános vagy zárt üléseken meghallgatásokat tartott; - meghívandó személyre vagy szervezetre bármely bizottsági tag javaslatot tehetett; - meghallgatás kérhetett bárki, a Bizottság feladatkörébe tartozó ügyben, a meghallgatás tárgyának és céljának megjelölése mellett; - a feladatkörébe tartozó ügyekben az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény mellékletében az általános adatfajták körében a 21., 22. és 24. pontokban, a Legfőbb Ügyészség körében a 26. és 27. a) - f) pontokban, a Megelőzési Szolgálat körében a 30/A. b) - g) pontokban a Határőrség körében a 33., 33/A., 34., 36. és 37. pontokban, a Rendőrség körében a 45., 46., 46/A., 47. és 48. pontokban, a Nemzetbiztonsági Szolgálatok körében a 101., 104., 106., 110., 117. és 118. pontokban, a Pénzügyminisztérium körében a 131., 132., 137/A., 137/B. és 137/F. pontokban, valamint a Belügyminisztérium szolgálati titokkörének megállapításáról szóló 16/1995. (X..20.) BM rendelet mellékletében szereplő titokköri jegyzék 3., 16., 18. pontokban, és a Magyar Köztársaság Rendőrsége szolgálati titokköri

3

jegyzékéről szóló 29/1996. ORFK Utasítás mellékletének 1., 26., 27., 30. pontokban, továbbá a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok szolgálati titokkörének megállapításáról szóló 3/1995. (XII. 19.) TNM rendelet mellékletében szereplő titokköri jegyzék 13. pontjában, valamint a Pénzügyminisztérium szolgálati titokkörének megállapításáról szóló 4/1996. (I.24.) PM rendelet mellékletének 1., 2., 3., 7., 13., 14., 15., 16. pontokban meghatározott adatfajták alá tartozó adatokat ismert meg. - a bejelentések bizalmas kezelése érdekében a Bizottság külön telefonvonalat (ún. zöldvonal) tartott fenn. A Bizottság által kiadott - az elnöke által aláírt - dokumentumok az alábbiak: - bizottsági jelentés; - bizottsági határozat; - bizottsági állásfoglalás; - szó szerinti jegyzőkönyv; - jegyzőkönyvi kivonat - a Bizottsághoz bekért írásos, vagy hang- és képrögzítésen alapuló dokumentumok, - elnöki levél. Az állami szervek, illetve intézmények a Bizottság számára átadott dokumentumai, nyilatkozatai, stb. belső anyagként voltak kezelve függetlenül attól, hogy a bizottsági ülésen ismertetésre kerültek-e vagy sem. A Bizottság elnöke, a Bizottság tagjai és felkért szakértőin kívül, más személyek részére kizárólag a Bizottság hozzájárulásával történt betekintés. A Bizottság szakvélemény készítésére adott megbízást. A Bizottság által felkért szakértők, közreműködők szakvéleményei belső anyagként voltak kezelve függetlenül attól, hogy a bizottsági ülésen ismertetésre kerültek-e vagy sem. Ezekbe más személyek részére kizárólag a Bizottság engedett betekintést. E két fenti bekezdésben foglaltakat az állam, illetve szolgálati titkot tartalmazó dokumentumok vonatkozásában a minősített adatokra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban kezelte a Bizottság. A Bizottság a jelentését a Házszabály 36.§ (5) bekezdésének megfelelően terjeszti az Országgyűlés elé.

4

3. A Bizottság feladata Az Országgyűlés a Bizottság felállításának céljaként a következők vizsgálatát határozta meg: - Vannak-e az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és egyes állami tisztviselők között összefonódások, és ezek okoztak-e veszteséget a költségvetésnek? - Vannak-e a feketegazdaság résztvevői, egyes rendőrök, valamint a vám- és pénzügyőrség egyes alkalmazottai között összefonódások? - Elősegíthették-e egyes jogszabályok, illetve egyes jogalkalmazók a nemzetgazdaságban okozott veszteségeket? - Milyen körülmények között történt az öt rendőr halála az elmúlt években Békés megyében? II. Történeti áttekintés 1. A kezdetek Az 1970-es években - szociálpolitikai megfontolásból - kismértékben eltérítették egymástól a gázolaj és a vele gyakorlatilag kémiailag azonos háztartási tüzelőolaj (a továbbiakban: HTO) árát. A tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbözet literenként a gázolajra rakódó mind nagyobb adóterhek következtében 1989-ben 4,40 Ft, 1990-ben 26,65 Ft, 1991-ben 16,80 Ft, 1992ben 22,71 Ft, 1993-ban 37,93 Ft 1994-ben 38,45 Ft volt. A rendszerváltozást követő évben a gazdaság és azon belül a külkereskedelem liberalizálásának jegyében az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 54. §-a a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvényt (a továbbiakban: Kkt.) módosítva megszüntette a külkereskedelmi tevékenységre 1990. március 14-ig érvényes állami monopóliumot.

5

A törvény külkereskedelmi tevékenységre „alanyi jogon” lehetőséget biztosított jogi személynek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak és egyéni vállalkozónak egyaránt. E fontos változás mellett számottevő tényezőként kell kezelni, hogy 1991-től megszűnt a kőolajtermékek kereskedelmének állami monopóliuma. A harmadik jelentős momentum az volt, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 1989. január 1-től lehetővé tette a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői számára, hogy a társasági szerződés megkötésének időpontjától kezdődően - még a cégbírósági bejegyzés előtt - eljárjanak a társaság nevében, és korlátlan kötelezettségeket vállaljanak1. A kőolajtermékek külkereskedelmével és belföldi forgalmazásával a korábbi monopolcégen (az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, illetve utódja a Magyar Olajipari Részvénytársaság) és az időközben megjelent néhány nemzetközi nagyvállalaton kívül sok száz újonnan alakult hazai gazdasági társaság kezdett foglalkozni. A gomba módra szaporodó, fiktív vagy fantom gazdasági társaságok vagonszám importálták a HTO-t, melyet gázolajként vámkezeltek és értékesítettek. Az akkor hatályos törvények alapján ezek bűncselekmények voltak, és a törvények betartásával ezeket vissza lehetett volna szorítani. Ezt azért sem lehetett akkor bármilyen eszközzel megakadályozni, mert 1991-ben, igen szegényes (mindössze néhány napra elegendő) olajkészlettel rendelkezett Magyarország. Elsődleges cél a tartalékok feltöltése volt. A nemzetgazdasági prioritás mellett a HTO-val való lakossági kiszolgálás is fontossá vált. A kiváltó ok, hogy a gázolajhoz hasonló paraméterű HTO motorhajtóanyagként való használata egyre szélesebb méreteket öltött. E vonatkozásában az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz (a továbbiakban: IKM) benyújtott ÁFOR előterjesztésben a Magyar Szénhidrogén Kutatófejlesztő Intézet (a továbbiakban: SZKFI) szerint a ferrocén motorkárosító és egyúttal tüzeléstechnikai égésjavító hatású. Erre a szakvéleményre figyelemmel adta ki a Kormány a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) kormányrendeletet. Ebben tiltották meg a HTO üzemanyagként való felhasználását. A jogszabály rendelkezett arról is, hogy a HTO-t motorikus célú felhasználásra alkalmatlanná tevő, színező adalékkal kell a fogyasztók részére kiszolgálni. A fogyasztót kiszolgáló köteles volt gondoskodni arról, hogy a háztartási tüzelőolaj adalékoltan kerüljön forgalomba. A HTO forgalmazás 1982. és 1988. között folyamatosan csökkent, majd a fogyasztás 1990-től ugrásszerűen megnőtt. Ez után került sor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (a továbbiakban: FVF) országos vizsgálati programjának összeállítására. A vizsgálatot az IKM felkérésére - a jelentős lakossági fogyasztás növekedés mellett - számos minőségi kifogást tartalmazó panasz alapján indították el. E vizsgálati program során - „fékpados vizsgálat” 1

Gt. 24-26. §

6

keretében - az SZKFI már 1990. decemberében jelentést készített az adalékolt és színezett HTO motorra gyakorolt hatásairól. Megállapította, hogy a ferrocén adalék alkalmazása nem okoz a motorban olyan mértékű kopást, amely a tüzelőolaj motorikus alkalmazását lehetetlenné tenné. Az SZKFI az erről szóló jelentést nem küldte meg az IKM-nak, holott a jelentés azt is tartalmazta, hogy az 1990. márciusában készített ÁFOR-előterjesztés valótlan információkat tartalmazott. A 64/1990. (X. 9.) kormányrendeletet két évvel később módosították. A változás2 lényege annak deklarálása volt, hogy a HTO a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyagellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető, és nem vásárolható. Ezt követően a visszaélések száma és volumene jelentősen növekedett és szükségessé vált a fenti kormányrendelet hatályon kívül helyezése3. Az új kormányrendelet is előírta a „színezést” bár a kötelezettség már a termelőt és az importálót terhelte.

2. A folytatás

A lakossági HTO „fogyasztás” miatt és mellett jelentkező cégtevékenység egyik fontos kísérő intézménye a már 1976-tól szabályozott halasztott vámfizetés. 1

(Hatályát vesztette a Kkt. 1. §-ából "a külkereskedelmi állami monopóliumát" szövegrész, valamint a Kkt. 3. §a, 6-11. §-ai, 14. §-a, 21. §-ának (2) bekezdése, 22. §-a és a 25. §-ának (3) bekezdése.) 1 Gt. 24-26. § 1 A minisztérium szakértőinek éves becslései szerint a legális forgalmi adatok alapján 1990-ben 12 Mrd. Ft., 1991-ben 8,5 Mrd. Ft., 1992-ben 15 Mrd. Ft. adóbevételtől esett el a nemzetgazdaság. 1 64/1992. (IV. 7.) kormányrendelet. 1 A háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. Rendelet. 1 Nem volt hátralékuk, nem volt múltjuk, s így késedelmes fizetésük, és előző évi teljesítésük sem. 1 A minisztérium szakértőinek éves becslései szerint a legális forgalmi adatok alapján 1990-ben 12 Mrd. Ft., 1991ben 8,5 Mrd. Ft., 1992-ben 15 Mrd. Ft. adóbevételtől esett el a nemzetgazdaság.

2 3

64/1992. (IV. 7.) kormányrendelet. A háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. Rendelet.

7

A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 20/1992. (VII. 7.) PM-NGKM együttes rendelet tette lehetővé, hogy kérelemre a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság (a továbbiakban: VPOP) általános engedélyt adjon a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére (halasztott vámfizetés kedvezménye). A jogszabály alapján kérelemre a VPOP általános engedélyt adhatott a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére. A kedvezményt később jövedéki termékekre is igénybe lehetett venni. További feltétel volt, hogy az adott gazdasági társaságnak ne legyen vámtartozása, vámfizetési kötelezettségének mindig eleget tett és az előző évi forgalma egyhavi átlagértékének megfelelő bankgaranciával rendelkezett. E feltételeknek a halasztott vámfizetés jogintézmény kihasználására létrehozott fantomcégek is könnyen teljesíthették4. Egyébként a halasztott vámfizetési rendszer joggyakorlata Európában évtizedek óta elfogadott és sikeresen alkalmazott a gazdasági folyamatokat elősegítő jogintézmény. Az 1992-es és az azt követő évben száznál több olajügyben indult el büntetőeljárás. A legismertebbek és legjelentősebbek a Kordax, az "olajezredesek", a Conti Car, az Energol és az ETL ügyei voltak. Az 1992. január 1-től hatályos társasági adó törvény bevezette a kapcsolt vállalkozás fogalmát. Az adózás rendje szabályozta, hogy ilyen vállalkozás esetén az Adóhivatal felé bejelentési kötelezettség keletkezik. Elvileg tehát a létező cégek esetén az Adóhivatalnak nyilvántartásba kellett venni a folyamatosan szigorodó feltételek szerint meghatározott, így mind több számú bejelentésre kötelezetti kört. A törvény hatálybaléptetésekor még csak a kapcsolt vállalkozás cégnevét és elérhetőségét, de 1994. január 1-től már be kellett jelenteni a vezető tisztségviselők azonosító adatait is. Éppen a kapcsolt vállalkozások tulajdonlási átlátása miatt azonban 1994. június 30-ig, az 1994. előtt alapított cégeknek is volt az adóhatósághoz bejelentési kötelezettsége. A jelenleg hatályos, 1997. január 1-től hatályba léptetett társasági és osztalékadó törvény is átvette, pontosította a kapcsolt vállalkozás fogalmát, továbbra is fenntartva a bejelentési kötelezettséget. Az adóhivataloknak az adatok elvileg rendelkezésre állnak a vállalkozások tulajdonosi viszonyairól, illetve, hogy egy magánszemély vagy gazdasági társaság hány és milyen társaságban bír befolyással valamilyen vállalkozásban, szervezetben. Viszont az adótitok túlzott védelme miatt ügyészségi, bírósági szakban vagy nemzetbiztonságilag fontos ügyben lehet csak a hivataltól adatot kérni. Vagyis mikorra egy-egy ügy, most éppen az olajügy a cselekmény bekövetkezte után 4-5-6 évre az államigazgatási eljárás minden fóruma után az adóhiány mértéke vagy egyéb súlyos körülmény alapján vizsgálati szakba ért, akkor lehetett adatot szolgáltatni címzetten arra a cégre vonatkozóan. 4

Nem volt hátralékuk, nem volt múltjuk, s így késedelmes fizetésük, és előző évi teljesítésük sem.

8

Cégjegyzékszám-adószám kapcsolata: Ha egy vállalkozás a székhelyén kapott cégjegyzék számon túl más megyében is telephelyet alapított, akkor ott új cégjegyzék számot is kapott, ami révén ugyanannak a cégnek esetleg több cégjegyzék száma is volt, miközben adószáma csak egy lehetett. A külkereskedelmi tevékenység végzésének alanyi jogúvá válása ösztönözte, akár több cég, akár több telephely bejelentését. A társaságok gazdasági tevékenységének, a vállalkozási kapcsolatoknak az átláthatósága szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt az 1994. évtől hatályos adóeljárási szabálymódosítás. Egyrészt, ahogy korábban bemutatásra került, a tulajdonosok és tisztségviselők adatainak kötelező bejelentése visszamenőlegesen, tehát nem csak az újonnan alapított, hanem a már bejegyzett, működő cégekre vonatkozóan is. A cégjegyzékszám-adószám kapcsolatának vizsgálati körében 1994-től vált kötelezővé, hogy az egyéni vállalkozók, a gazdasági társaságok akkor kezdhetnek vállalkozási tevékenységet, ha előtte bejelentkeznek az adóhatóságnál és adószámot kapnak. 1994. január 1-vel az adózó amennyiben adóköteles tevékenysége egyéni vállalkozói igazolványhoz, vagy cégbejegyzéshez kötött, az igazolvány vagy a bejegyzés iránti kérelem bemutatásával bejelentést tesz az adóhatóságnál. Korábban a bevételszerző tevékenység megkezdése volt az adószám kiadásának feltétele. Ettől az időponttól kezdve az adószámot bejegyzik a vállalkozói igazolványba, illetve a cégnyilvántartásba is. Olyan egyszerű, a vállalkozásokat átlátható rendezésről van szó, hogy teljességgel érthetetlen eddig ez miért nem így működött. Ezt a kötelezettséget a jogszabály csak a törvény hatályba lépése után alapított vállalkozásokra írta elő, az előtte alapított cégekre vonatkozóan az adóhatóság küldte meg az adószámot az illetékes cégbíróságnak. A már bemutatott helyzet, hogy egy vállalkozásnak egy adószáma, de a telephelyek miatt több cégjegyzékszáma lehetett, vélhetően okozott gondot a cégazonosítók összevetésében. A fentiekre is tekintettel került sor a háztartási tüzelőolaj vásárlási utalvány beszerzésének, kiadásának és beváltásának szabályairól szóló 8/1993. (V. 14.) IKM-PM együttes rendelet kiadására, valamint az e jogszabályt hatályon kívül helyező a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.)

9

hatályba lépésére. Ekkor adták ki a Jszt. rendelkezéseihez igazodó - a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendeletet. A visszaélések száma azonban nem csökkent. Ezért az IKM a FVF-gel karöltve az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet szakértőinek bevonásával átfogó ellenőrzést kezdeményezett az üzemanyagtöltő állomásoknál. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a jogsértések száma stagnálása helyett ugrásszerűen emelkedett. A Kormány soron kívül történő tájékoztatását követően a szükséges intézkedések érdekében határozati-javaslat és operatív intézkedési terv készült az IKM-ban. Az 1993. augusztus 13-i „miniszteri találkozón” készült határozat alapján egy külön szakértői testületet, és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium vezetésével pedig egy külön Bizottságot (Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság) hoztak létre. A szakértői testület megalakításának egyik fő indoka „az egységes árak (azonos adótartalom) meghatározása volt a gázolaj és a HTO forgalmazásánál”. Az értekezleten a határozat d.) pontjában rögzítették az intézkedési terv 4.6. pontjának külön kérésére történő törlését. E pont a fenti szakértői testületnek előírta a gázolaj és HTO ára (adótartalmának) egységesítésének és az adóvisszatérítés rendszerének kidolgozását. Az 1993-as év másik jelentős jogi aspektusa volt a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 26/1993. (IX. 27.) PM-NGKM együttes rendelet kiadása. A jogszabály egy m) ponttal egészítette ki a 31. § (3) bekezdését. Ennek alapján a jövedéki törvény előírásai szerint jövedéki terméknek minősülő áruk, vámáruk vámkezelésére - az árutovábbítás és a kiléptetés kivételével - a jövedéki tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező székhelye vagy telephelye szerinti vámhivatal az illetékes. Igaz e rendelkezés csak néhány hónapig volt hatályban5. Még az 1993-as évben sor került 64/1990. (X. 9.) kormányrendelet hatályon kívül helyezésére (a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet). Az új kormányrendelet is előírta a „szinezést” bár a kötelezettség már a termelőt és az importálót terhelte. 1994-ben egyik fontos intézkedés volt a jövedéki termékek vámkezeléséről szóló 127/1994. (VII. 7.) VPOP utasítás kiadása. E normatív aktus megtiltotta a vámhivataloknak, hogy jövedéki termékek vámkezelésénél a 5

A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PMKkM együttes rendelet módosításáról szóló 6/1994. (II. 23.) PM-NGKM együttes rendelet hatályon kívül helyezte.

10

korábban kiadott halasztott vámfizetési engedélyeket elfogadják. Ezt követően E rendelkezést hatályon kívül helyezve, 1994. szeptember 1-től a Jszt. hatálya alá tartozó termékek vámkezelésénél a korábban kiadott engedélyeket érintően az általános szabályok szerinti alkalmazhatóságot rendelte el a jövedéki termékek vámkezeléséről szóló 145/1994. (VIII. 26.) VPOP utasítás. A 127/1994. (VII. 7.) VPOP utasításhoz hasonlóan szigorítást vezetett be a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 35/1994. (XII. 24.) PM-IKM együttes rendelet is. A módosítás meghatározta a rendszeres vámfizetéssel járó vámkezelések minimális gyakoriságát. Előfeltételként a határidő mulasztása nélküli vámfizetést, a vámtartozás hiányát, a készfizető kezességvállalás minimális összegét, az engedély határozott időtartamra vonatkozó érvényességét és a forgalmazásban érdekelt szakmai szövetség igazolásának szükségességét írta elő. A fenti módosítás mellett a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PMKkM együttes rendelet módosításáról szóló 2/1996. (I. 9.) PM-IKM együttes rendeletet kell kiemelni, amely elrendelte, hogy a jövedéki termékek esetében a halasztott vámfizetésben részesíthető alany vámfizetési kötelezettsége nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét, valamint az 1995. évi XXVII. törvénnyel fordulópont állt be a jövedéki termékek szabályozásában, mert a május 1-jei hatálybalépésével megszűnt a fűtőolaj és a gázolaj közötti árkülönbség. A vámjogról, a vámeljárásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) bevezette a „vámszempontból megbízható”6 kategóriát, 6

23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek: a) a természetes személy, aki büntetlen előéletű; b) a szervezet, 1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint 2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása, és 3. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül - a 4. pont kivételével - a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes késedelmi pótlékaival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja, 4. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapon belül nem volt a vámhatóságnál hatvan napon túl nyilvántartott vámtartozása, és 5. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt; c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni

11

azonban a halasztott vámfizetésre irányuló engedélynek e kategória csak az 1997. évi L. törvény vonatkozó rendelkezésének hatálybalépésével vált feltételévé. A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendeletet a hatályba lépést követően az 1996-os hatályon kívül helyezéséig 47 alkalommal módosították. A Jszt. 1993-tól 18 esetben módosult az 1997. decemberi hatályon kívül helyezéséig. A Vámtv-t az 1995. decemberi kihirdetéstől napjainkig több mint 30 alkalommal módosították. Volt olyan módosítás, amelyet 7 nap múlva egy újabb követett. Az 1990-ben bekövetkező társadalmi folyamatokban érvényesülő szükségszerű liberalizáció következtében előállt joghézagok, jogi következetlenségek, szabályozatlan területek, ellentmondásos jogszabályok jöttek létre - amely a szocialista gazdasági és társadalmi rendszerből a demokratikus jogállami berendezkedésre és egyúttal piacgazdaságra való áttérést jelentette - soha nem látott mértékű bűnözési hullámot (ezen belül a gazdasági bűncselekmények ugrásszerű növekedését) eredményezett. A nyomozóhatóságok Az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) 1989 és 1991 között keretében működő társadalmi tulajdon védelmi osztályokat a piacgazdaság kialakítására hivatkozva fokozatosan átalakították. Először gazdaságvédelmi osztályokká változtatták, majd 1990-ben az ORFK akkori új szervezete már nem is tartalmazott gazdaságvédelmi osztályt. A budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságokon még működő ilyen osztályok munkája az irányítás hiánya következtében lendületét vesztette. 1991-ben az országos rendőr-főkapitány a Bűnügyi Főosztály keretében - húsz fővel - ismét létrehozta a Gazdaságvédelmi Osztályt, majd két évvel később az Osztály - immár negyven fővel - Gazdaságvédelmi Főosztállyá alakult.

1. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget az e törvény 135. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének, 2. az olyan adótartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, 3. az olyan vámtartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette; d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámárukra közölt és esedékes vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a vámfizetésre kötelezett a hivatkozott törvény szerint a részére járó támogatást a számlájára történő átutalást követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.

12

Az ORFK kezdeményezésére és a belügyminiszter javaslatára 1994-ben márciusában hozták létre a már hivatkozott Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottságot. A Bizottság első ülését a Belügyminisztérium politikai államtitkára vezetésével 1994. április közepén tartotta. Az 1994-es választások után a Bizottságot egy évig nem hívták össze. Ebben az évben lépett hatályba a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény. A Pénzügyminisztérium 1995. augusztus 1-jei hatállyal megkezdte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) és a Vám- és Pénzügyőrség (a továbbiakban: VP) szervezeti egyesítésének előkészítését. A végrehajtást irányítására miniszteri biztost neveztek ki, aki egyben a VPOP vezetője is volt. A VPOP korábbi országos parancsnoka az új vezető első helyettesének szerepét töltötte be. 1996 júniusától az APEH-vel való összevonás lekerült a napirendről, és ismét parancsnokváltás következett be. 1996 szeptember 1-jével létrejött az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság (a továbbiakban: KBI), amely az eredeti elképzelések szerint a miniszterelnök felügyelete alatt működött volna, de végül a belügyminiszter felügyelete alatt működött. 1999-ben is több fontos intézkedést született a szervezett bűnözés - vele az olajvisszaélések - további visszaszorítására. Ilyen a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvény, vagy az, hogy az APEH szervezetét és eszköztárát saját nyomozó hatósággal egészítették ki. Tovább szigorították a jövedéki törvénynek - egyebek közt - az ásványi olaj termékekre vonatkozó szabályait. Megkezdődtek a szervezett bűnözés elleni koordinációs központ felállításának kormányzati munkálatai. Ez évben hajtotta végre a legfőbb ügyész felügyeleti és ellenőrzési körében megvizsgálta egyes nyomozóhatóságoknak az olajügyekben tett eddigi tevékenységeit, és beszámolt az Országgyűlésnek. Az Országos Igazságügyi Tanács 65/2000. számú határozatában kötelezze a bíróságokat az olajjal kapcsolatos ügyek soron kívüli elbírálására. A szervezett olajbűnözés kialakulásának háttere A szervezett bűnözői kör - a Bizottság előtt vallomást tevő rendőrségi vezetők egybehangzó véleménye szerint - elsősorban az 1980-as évek végén már a prostitúcióból és csempészésből vagyont szerzett személyekből alakult ki. Ez a bűnözői réteg helyet keresett tőkéjének befektetésére, amit az 1990-es évek elején az akkori viszonyok között az olajüzletben talált meg. A kezdeti lépések

13

után az illegális tevékenység kiterjesztését, egyre kifinomultabb elkövetési módszerek alkalmazását, a konspiráció egy következetesebb betartását, valamint a közigazgatásban döntési helyzetben lévő dolgozók segítségének igénybe vételére irányuló szándékot lehetett megfigyelni. Az olajjal való kereskedelemben a tüzelőanyag színezését az első időkben a kiskereskedőnek kellett elvégezni. Így az akkor még monopolhelyzetben lévő MOL Rt-től szerezték be a színezetlen tüzelőolajat majd a színezék bekeverése nélkül gépjármű üzemanyagként adták el, elsősorban az akkor már kialakulóban lévő magán üzemanyagtöltő állomásoknak, ill. a nagy vállalati és szövetkezeti felhasználóknak. A HTO-val kapcsolatos visszaélések napvilágra kerülésével a gyártók, illetve a nagykereskedők feladatává tették a színezék bekeverését. Ezután a színezékmentes olaj megszerzése már csak korrupcióval volt lehetséges. Ugyanakkor előtérbe került az olajba kevert színezék kémiai elroncsolásának alkalmazása, ami egy egyszerű eljárás és kémikusokat is sikerült megnyerni ennek gyakorlati kidolgozására. A szőkítés ezután mintegy két évig a HTO dieselolajjá való alakításának fő módszere lett, ugyanakkor a szőkítés során az olajban maradt savmaradványok motorkárosító hatására vonatkozó médiafelhívásokra az olajkereskedelem más beszerzési forrás után kutatott, melyet a külföldi finomítókból származó, a jövedéki termékek listáján nem szereplő, de a diesel olaj műszaki tartalmának megfelelő olajokban (orsóolaj, könnyű gépolaj, stb. ) talált meg. A jövedéki törvény módosítása után különös érdek fűződött az ilyen típusú, a jövedéki törvény hatályát kikerülő olajok importjára és itthon azoknak diesel olajként való értékesítésére, mert így a jövedéki adó megtakarítása az importőrnek az árkülönbözetből származó hasznon túlmenően külön extraprofitot is hozott. Az importot és a belföldi forgalomba hozatalt a 71/1995 (XII.26.) IKM rendelet alapján végezték, amely lehetővé tette, hogy az ISO 9000 minősítéssel rendelkező cégektől importált termékek hazai forgalomba hozatalát tényleges laborvizsgálatok nélkül végezzék, a rendeletben megjelölt három vizsgáló labor a szállítói dokumentáció alapján, az olajat nem is látva adta meg a belföldi forgalomba hozatali engedélyeket. (Ezt a mintát követte pl. az ETL Rt. működése.) Az olajimporthoz szükséges kezdőtőkét vagy a bűnözői befektetők szolgáltatták, vagy pedig igen egyszerűen egy halasztott fizetésű vásárlással meg lehetett oldani az első olajszállítmány megvételét, aztán az igen gyors, 1 - 2 hetes tovább eladással, ill. befektetéssel az ismételt vásárlásokat már az előző vásárlásoknál képzett tőkéből lehetett fedezni. Erre a megoldásra az igen nagy profit lehetőséget nyújtott. Az így induló vállalkozások gyors bevétel

14

növekedésre tettek szert és ezt a nyereséget visszaforgatva tevékenységük rohamos bővítésére voltak képesek. A halasztott vámfizetés tőkekímélő kedvezményét kihasználva ezek a vállalkozások már ezen - még csak a színezékkel való manipulációt alkalmazó – tevékenység alapján is kiugróan nyereségesek voltak. Többségük azonban még ennél is nagyobb nyereség érdekében fantomcégeket alapított és ezek bevonásával bonyolította üzleteit úgy hogy a fantomcégek egy - egy tranzakció utáni gyors megszüntetésével, bűncselekményt megvalósítva, a vámfizetést is elkerülte.

A Bizottság által vizsgált olajprobléma gazdasági összefüggései és az esetleges korrupció lehetőségei a megvizsgált szakmai anyagok, a bejelentések és a meghallgatott politikai és gazdasági vezetők nyilatkozatai alapján Az olajügyekkel kapcsolatos gazdasági-kereskedelmi-vám-deviza-adó-tb szabályozás és jogsértések esetén, azok szankcionálási összefüggései nem különböznek más termék elszámolási, vám-és adóeljárási kérdéseitől. Nevesítetten azonban a kőolaj származékok gazdasági-jogi-igazságszolgáltatási összefüggéseinek áttekintését az emeli az Országgyűlés által létre hozott Bizottság vizsgálati szintjére, hogy súlya befolyással van a bel-és külföldi közvéleményre, az ország gazdasági-társadalmi megítélésére, a termelés, a szolgáltatások szabályozottsága szempontjából a mozgatott termékek tömegén túl, kiemelté teszi nemzetgazdasági szintű stratégiai szerepe is. Ezért a beszerzés, tárolás, forgalmazás, a gazdasági vérkeringésbe kerülés és az importárú devizafedezetének megteremtése kiemelt kezelést követel. Összegezve megállapítható, hogy az olajügyek a HTO-s hőskor (olajszőkítés) az oldószerkeverékek (petróleum, orsóolaj) a korróziógátló kenőolajok és a fűtőolajok felhasználásához a halasztott vámfizetési engedélyekhez kötődtek, és a szervezett bűnözéshez tartozó tőkeerős „ bűnöző vállalkozások” létrejöttét segítették elő. Az olajügyek környezetében ismétlődően elkövetett erőszakos bűncselekmények (zsarolás, emberrablás, robbantásos és leszámolásos ügyek) mögött feltehetően a legerősebb magyar bűnözői csoportok és külföldi (orosz, szlovák, ukrán, albán) szervezett bűnbandák álltak. Olajügyek kezelése a költségvetés szempontjai szerint: A társadalmi-gazdasági változások, az állami vállalatok átalakulása, a vállalkozások számának tömeges emelkedése /az évenkénti nagyszámú megalakulás és megszűnés hatását is figyelembe véve/, az adómorál általános

15

romlása , a fizetési fegyelem hiánya 1992. év elejére oda vezetett, hogy az első két hónap költségvetési hiánya elérte az éves költségvetési hiány összegét. Az adóhatóság elsőrendű feladata az adóbevételek minél nagyobb mértékű növelése volt a költségvetés pénzellátásának biztosítása érdekében. A kormányzat előtt világossá vált, hogy az adó-és vámhivatalok teljes informatikai rendszerét működőképessé kellett tenni, 1994-re alakult ki az ellenőrzés számítógépes háttere. Az adóhatóságra előírt ellenőrzési kötelezettség teljesítésére vonatkozó megállapítások A 1980-as évek végére az adóreform bevezetésével egyidőben megteremtették az önadózásra épülő adókötelezettség ellenőrzésének szervezeti hátterét az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal felállításával. Az átalakulási és a társasági törvény megalkotásával megteremtődtek a vállalkozások létrejöttének jogi keretei. A korábban átlátható és ellenőrizhető állami vállalatok helyett, nagy tömegű, alacsony számviteli-adózási ismeretekkel bíró vállalkozás jött létre, mind a vállalkozások volumene, mind azok felkészültsége ellent mondott a bizalmi elvre épülő önbevallás és az adófizetési kötelezettségek önkéntes betartásának. Egyrészt a közel egymillió adóalany /társaságok, egyéni vállalkozók/, a személyi jövedelemadó bevallások kezelése, a vállalati felszámolások, majd a csődtörvény bevezetésének adóhatósági feladatai, az adóskonszolidáció hivatalra rótt előírásai, ezzel szemben a szellemi és informatikai háttér hiányosságai szükségképpen vezettek oda, hogy a hivatal késve és hiányosan teljesítette ellenőrzési kötelezettségét. Az adózás rendjéről Az adózás rendje alapvetően jól funkcionál a közteherviselés szabályozásában. A Bizottság a korrupció, ezen belül az olajbűncselekmények átlátása, kezelése szempontjából is meghallgatta a hivatal vezetőinek véleményét arra vonatkozóan, hogy az adótitok törvényi meghatározása és előírása nehezíti-e, akadályozza-e ezen ügyek feltárásának kezelését. Az adóbevallások kezelése, feldolgozása, az ÁFA, a támogatások kiutalás előtti ellenőrzése: A hivatal informatikai rendszere folyamatosan épült ki. Az adózás rendjének szigorítása révén 1994. január 1-től adóbírsággal szankcionálható az

16

az adóalany aki bevallásában jogosulatlanul igényel állami támogatást, illetve jogosulatlan az ÁFA visszaigénylése. Az 1992. évi kritikus költségvetési helyzet kialakulásában meghatározó szerepe volt az ÁFA befizetések - visszaigénylések alakulásának is. 10,2 Md Ft volt az ÁFA egyenlege, valójában tehát csak ez az összeg jelent meg költségvetési bevételként. Szemben az előző évi közel 45 Md Ft-os egyenleggel. Központi intézkedések nélkül ez a tendencia 1993-ra úgy alakult volna, hogy több a visszaigényelt, mint a befizetett ÁFA összege. Ennek megakadályozására két lépcsőben emelték az ÁFA kulcsokat, jelentősen csökkentve a 0% kulcsú termékek körét. Az 1988-ban bevezetett ÁFA rendszer érdemi ellenőrzése, a leválogatási szempontok szerinti gépi ellenőrzés a jogosulatlan visszaigénylések kiszűrésére csak 1994-től funkcionál, az ÁFA és támogatás igénylés jogosultságának elsődleges helyszíni ellenőrzésekkel történő elbírálása még további három év múlva indult el. A kiutalások előtti visszaigénylések ellenőrzése az összes kiutalás 15%-át éri el. A nagytömegű, az ellenőrzés szempontjából nehezen kezelhető ÁFA bevallás, a vállalkozók és cégekre vonatkozó információ hiánya, a cégjegyzékszám és adószám késői, több év utáni összekapcsolása eleve megteremtette a lehetőségét a körbeszámlázások által elkövetett ÁFA csalásnak. A Bizottság a következő szervektől kért be iratokat, dokumentumokat: -

Legfőbb Ügyészség Belügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrség Budapesti Közlekedési Vállalat HUNGAROCAMION Rt. ÁPV Rt. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal MÁV Rt. Győr – Sopron – Ebenfurt Vasút Rt. MAHART Rt. Miskolci Egyetemű MERT-CONTROLL Minőségellenőrző Rt. Ásványolaj Minőségellenőrző Rt. Fővárosi Cégbíróság MOL Rt. a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter Balatonfelvidéki Erdő és Fafeldolgozó Rt.

17

-

Hidasháti Mezőgazdasági Rt. Országos Rendőr-főkapitányság Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala Honvédelmi Minisztérium Volán Egyesülés Kőrös Volán Rt.

2. A meghallgatások tapasztalatai: I. Miniszterek, államtitkárok , helyettes államtitkárok A Bizottság meghallgatta: Dr. Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőr-főkapitányt Kuncze Gábor volt belügyminisztert, Dr. Katona Bála volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert, Dr. Gálszécsy András volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert, Dr. Füzessy Tibor volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert, Nikolits István volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert, Demeter Ervin polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert arról, hogy „Milyen tapasztalatokat szerzett a szervezett bűnözésről, a korrupcióról és az olajügyekkel kapcsolatos bűnözői tevékenységről, és milyen lépéseket tett ennek megakadályozása érdekében A Bizottság meghallgatta: Dr. Boross Péter volt miniszterelnököt, belügyminisztert arról, „Milyen tapasztalatokat szerzett belügyminiszterként és miniszterelnökként az olajszármazékok vám- és áfafizetésével történő visszaélésekről, valamint arról, milyen intézkedéseket tett a visszaélések megszüntetése érdekében, valamint annak az operatív Bizottságnak a tevékenységéről melynek feladata a gázolaj szőkítés visszaszorítása és a szabálytalan módon forgalmazott szénhidrogén származékok kereskedelemből való kiiktatása volt. „

18

A Bizottság meghallgatta: Dr. Meggyesi Péter volt pénzügyminisztert Dr. Draskovics Tibort, a Pénzügyminisztérium volt közigazgatási államtitkárát, Dr. Csobánczy Pétert, a Pénzügyminisztérium volt helyettes államtitkárát a Q8 nevezetű céggel kapcsolatos minisztériumi intézkedésekről, valamint a VPOP első fokú határozatának minisztériumi anullálásáról. A Bizottság meghallgatta: Dr. Kupa Mihály volt pénzügyminisztert arról, milyen tapasztalatokat szerzett pénzügyminisztersége ideje alatt az olajszármazékok vám- és áfafizetésével történő visszaélésekről, valamint arról, milyen intézkedések történtek a visszaélések megszüntetése érdekében, valamint a halasztott vámfizetési engedélyekkel kapcsolatban. A Bizottság meghallgatta: Pál László volt ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert Dunai Imre volt ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter miniszterként folytatott tevékenységükről, engedélyekkel kapcsolatos intézkedéseikről.

a

halasztott

vámfizetési

A Bizottság meghallgatta: Dr. Latorcai János volt ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert arról, milyen intézkedéseket tett az Antall- és a Boross-kormány az „olajszőkítés” visszaszorítása érdekében A Bizottság meghallgatta: Dr. Bártfai Bélát, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkárát Nagypál István (az APEH Fővárosi Igazgatósága volt ellenőrzési igazgatóhelyettes) úrnak az APEH Fővárosi Igazgatóságánál az áfa- és támogatás-igénylések

19

kiutalása során tapasztalt törvénysértő cselekmények észlelésére vonatkozó meghallgatásával kapcsolatban. 2. A Bizottság meghallgatta a legfőbb ügyészt, az ügyészségi dolgozók közül Dr. Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyészt az olajügyekkel kapcsolatos vizsgálatok állásáról (két esetben) Dr. Polt Péter legfőbb ügyészt, egyrészt a Bizottság munkájához kapcsolódó ügyészi vizsgálatról, másrészt az olajügyekben érintett gazdasági szervezetek tulajdonosi szerkezet elkészítése elmaradásának okairól. Dr. Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar Megyei főügyészt főügyészi munkája tapasztalatairól

során

az

"olajügyekkel"

kapcsolatban

szerzett

Dr. Turi Andrást, a Fővárosi Nyomozóhivatal megbízott osztályvezetőjét a Békés megyei rendőrhalálokkal kapcsolatban 3. A rendőri vezetők közül A Bizottság meghallgatta:

Dr. Orbán Péter rendőr altábornagyot országos rendőr-főkapitányt Dr. Ferenczi László rendőr dandártábornokot az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatóját - országos rendőrfőkapitány–helyettest Dr. Kacziba Antal nyugállományú rendőr vezérőrnagyot a Belügyminisztérium volt rendészeti helyettes államtitkárát, az Országos Rendőr-főkapitányság volt bűnügyi főigazgató-országos rendőrfőkapitány-helyettest Dr. Kiss Ernő rendőr dandártábornokot az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Bűnüldözési Igazgatósága volt főigazgatóját Dr. Ignácz István rendőr dandártábornokot a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, volt országos rendőrfőkapitány-helyettest - bűnügyi főigazgatót

20

Tonhauser László nyugállományú rendőr ezredest az Országos Rendőrfőkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat volt vezetőjét Sándor István nyugállományú rendőr alezredest az Országos Rendőrfőkapitányság Központi Bűnüldözési Igazgatósága volt főnyomozóját arról, hogy hivatali ideje alatt milyen tapasztalatokat szerzett a szervezett bűnözésről, a korrupcióról és az olajügyekkel kapcsolatos bűnözői tevékenységről, és milyen lépéseket tett ennek megakadályozása érdekében. A Bizottság meghallgatta: Dr. Szabó Péter rendőr dandártábornokot a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálat vezetőjét Dr. Kazán István nyugállományú rendőr ezredest a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálat volt vezetőjét Simon Sándor nyugállományú rendőr ezredest a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálat volt vezetőjét Dr. Gál László nyugállományú rendőr dandártábornokot a Belügyminisztérium volt ellenőrzési és felügyeleti főosztályvezetőjét a Békés megyében történt öt rendőr halálának körülményeiről

A Bizottság meghallgatta: Karancsi Tibor volt rendőr századost a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Szeghalmi Rendőr-kapitánysága Bűnügyi Osztály volt felderítő-csoportvezetőjét Dr. Karakas Attila volt rendőr századost a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Szeghalmi Rendőr-kapitányság Bűnügyi Osztály volt vizsgálati csoportvezetőt a szolgálati idejük alatt tapasztaltakról 4. A vám és pénzügyőrség jelenlegi és volt vezetői közül A Bizottság meghallgatta: Arnold Mihály pénzügyőr altábornagyot a Vám és Pénzügyőrség országos parancsokát (két alkalommal) az "olajügyekkel" kapcsolatban készült értékelő anyagról, a halasztott vámfizetési engedélyekkel kapcsolatos kérdésekről.

21

Dr. Bencze József pénzügyőr dandártábornokot, a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsokság rendészeti főigazgatóját a VPOP rendészeti tevékenységéről és a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottságban végzett munkájáról. Dr. Kanta Tünde pénzügyőr ezredest Vám és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Igazgatóság parancsnokát Mészáros József nyugállományú pénzügyőr ezredest a Vám és Pénzügyőrség Különleges Ügyek Főosztályának volt vezetőjét Juhász János pénzügyőr alezredest a Vám és Pénzügyőrség Különleges Ügyek Főosztályának főosztályvezetőjét Dr. Klavács Antal pénzügyőr őrnagyot a Vám és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal parancsnokát Tibori István pénzügyőr főhadnagyot a Vám és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozó Hivatal parancsnok-helyettesét Dr. Molnár István nyugállományú pénzügyőr őrnagyot a Vám és Pénzügyőrség Békéscsabai Vámhivatal volt parancsnokát - hogy milyen tapasztalatak voltak az ásványolaj termékekkel kapcsolatos visszaélésekről? - az ügyek feltárása során észlelt-e akadályozó tényezőket, ha igen melyek voltak azok, és milyen lépéseket tett azok megszüntetésére? - a halasztott és azonnali vámfizetéssel kapcsolatban milyen visszaéléseket tapasztalt, és azokkal kapcsolatban mikor, és milyen intézkedéseket tett? - tevékenysége során tapasztalt-e jogszabályok által előírt, de a gyakorlatban nem végrehajtható rendelkezéseket, ha igen, azokra milyen intézkedéseket tett? - valamint arra vonatkozóan, hogy Arnold Mihály arra hivatkozott, hogy jelentése alapján vonta vissza 1994-ben a jövedéki termékekre vonatkozó halasztott vámfizetési engedélyeket és arról, hogy ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatai voltak, és mely cég volt az, amelyik a sürgős intézkedésre okot szolgáltatott, és miért?

22

5. Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jelenlegi és volt vezetői közül A Bizottság meghallgatta: dr. Vida Ildikót az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnökét dr. Pitti Zoltánt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt elnökét Minarik Györgyöt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt elnökét 1988. január 1-jétől bevezetésre került adózási törvények alkalmazásakor merültek-e fel és milyen mértékben joghézagok, ezek mennyire rontották az adózási fegyelmet, adtak-e és milyen mértékben lehetőséget az adófegyelem megsértésén túl bűncselekmények elkövetésére is; - A joghézagok észlelése után mikor értesítették az irányító hatóságot, a Pénzügyminisztériumot, és kezdeményeztek-e törvénymódosítást, ha igen, mikor; - Megbecsülhető-e évenként milyen adóbevétel-elmaradást okozott a joghézagok alkalmazási lehetősége; - Minden évben az év eleji elnöki rendelkezések, amelyek az ellenőrzések fő kritikus pontjait határozták meg, mennyiben vették figyelembe ezen problémás területek felszámolását. - Az Adóhivatal észlelte-e és mikor, hogy a háztartási fűtőolaj és a gázolaj adómértékének különbsége miatt adó-visszaélési lehetőségek vannak, ennek keretében kellett-e, tettek-e és milyen intézkedéseket, milyen volt ezek hatékonysága; - Milyen belső utasítások voltak az áfa-befizetési –kiutalási rendjének ellenőrzésére a jogosulatlan visszaigénylések megakadályozására; - A cégbíróságon lajstromba vett, de még be nem jegyzett cégek ellenőrzésére, az Adóhivatal kiemelt figyelmet fordított-e vagy ez nem szerepelt az ellenőrzési szempontok között; - Az adóhatóságnak ebben az időben milyen lehetőségei voltak a különböző igazgatóságokon bejelentkező, egy-egy megyében céget alapító, de mögötte azonos személyek feltárására, átlátására, élt-e ezzel a jogával, szerzett-e erről tapasztalatokat, nevezetesen, a Hivatalnak ekkor is megvolt a joga a később nevesítetten kapcsolt definiált vállalkozások kapcsolatainak ellenőrzésére, erről milyen tapasztalatok vannak; - A Hivatal akkori számítógépes rendszere milyen feldolgozottsági szintet tett lehetővé, a beérkezett bevallások milyen időintervallumon belül kerültek feldolgozásra, a kiutalások előtt volt-e ellenőrzés, a kiutalások a bevallások idejéhez képes mennyi idő múlva teljesültek; - A Hivatalnál kezeltek-e és mikortól olaj-visszaélési problémát, mi volt a hivatali terminológiában a nem létező, úgynevezett fantomcég, vagyis

23

-

-

-

-

-

-

-

-

előfordulhatott-e, hogy hamis cégbírósági szám alapján kapott valaki adószámot; Az egyes adónemek késedelmes ellenőrzése miatt fordulhatott-e elő, milyen gyakorisággal, illetve milyen volumenben, hogy pl.: mezőgazdasági vagy egyéb támogatásban részesült cég, miközben olaj- vagy egyéb áfavisszaélésben érintett volt; A jogtalan áfa-visszaigénylések, a nem legális jövedelmek milyen állami adóbevétel-elmaradást okozhattak, ha végeztek számításokat, akkor évente, vagy összesített adatok alapján; Értékelték-e azt a kárt, amelyet a legális, bevallást benyújtó, de pénzügyileg nem teljesítő cégek okoztak, ezen belül az olajszármazékok forgalmazói; Az államigazgatás egyes szervei közötti ellenőrzési kapcsolatok, a vámőrség és az adóhivatal törvényi felhatalmazása az ellenőrzendő adókra okozhatott-e kibúvót, kiskaput, maradhatott-e ki e miatt át nem látott, ellenőrzésbe be nem vont terület, milyen volt a két szervezet hivatalos kapcsolata az adóellenőrzések tekintetében; Az adóhivatal munkájának belső szervezettsége, a számítógépes háttér mennyiben nehezítette, akadályozta az ellenőrzés időbeli teljesítését.; Volt-e, fordult-e elő olyan eset, amikor a hivatal bármely dolgozója, vagy külső személy olyan manipulációt hajtott végre, amellyel vagy adótörlés, vagy jogtalan kiutalás történt, vagyis az információfeldolgozás biztonsági rendszere erre elve adott vagy nem adott lehetőséget; Az adóügyek , a megállapítások hivatali elbírálási rendje adhatott-e okot korrupcióra, milyen volt a döntési mechanizmus, lehetőség volt-e hivatalnokok megvesztegetésével adóhiányt eltörölni; A hivatal milyen szintű vezetője, beleértve az elnököt és az elnökhelyetteseket is, vonhatott-e magához döntéseket, amelyek vélelmezhetően eltértek az általános szabályoktól; A problémákat jelezték-e a szakterületek, az igazgatóságok vezetői vagy funkcióban lévő dolgozók és arra milyen volt a kivizsgálás, a megoldás rendje; Az adótitok törvényi követelménye milyen mértékben akadályozta a visszaélések, a korrupció megakadályozását, véleménye szerint nem kellene ezen a szigorú szabályon oldani éppen a bűncselekmények eltusolásának megakadályozására;

A Bizottság meghallgatta: Nagypál Istvánt, az igazgatóhelyettesét

APEH

Fővárosi

Igazgatósága

volt

ellenőrzési

arról, milyen törvénysértő cselekményeket észlelt az APEH Fővárosi Igazgatóságánál az áfa- és támogatás-igénylések kiutalása során.

24

6. Az olaj és olajszármazékokat felhasználó (nagy felhasználó) társaságok vezetői közül A Bizottság meghallgatta: Molnár Istánt, a Magyar Olajipari Részvénytársaság igazgatóját Hernádi Zsoltot, a Magyar Olajipari Részvénytársaság volt elnökét Zsengellér Istvánt a Magyar Olajipari Részvénytársaság volt elnökét a MOL Rt. elnökének feltett kérdésekkel és az arra adott válaszokkal kapcsolatban a MOL Rt. szabályozottsága mennyiben biztosította a kőolajszármazékok megfelelő tárolását, forgalmazását, nyilvántartását. Kukely Mártont, a Magyar Állam Vasutak Részvénytársaság vezérigazgatóját a MÁV áruszállítási rendszeréről, a kőolajszármazékok szállítását megrendelő társaságokról, magánszemélyekről. Berényi Jánost, a Győr-Sopron-Ebenfurt vezérigazgatóját

Vasút Részvénytársaság elnök-

a GYESEV áruszállítási rendszeréről, a kőolajszármazékok szállítását megrendelő társaságokról, magánszemélyekről. Kopasz Jenő mérnök dandártábornokot a Magyar Honvédség logisztikai főigazgatóját és Bittner István alezredest a Honvédelmi Minisztérium Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal beszerzési és marketing igazgató-helyettesét Saslics Elemért, a Volán Egyesülés vezérigazgatóját Szarvas Péter, a Kőrös Volán Rt. igazgatóját Urbán Lajost, a Hungarocamion Részvénytársaság vezérigazgató-helyettesét Kupfelschmitt Miklóst a Hungarocamion Részvénytársaság vezérigazgatóhelyettest Szalma Botondot a Magyar Hajózási Részvénytársaság vezérigazgatót Aba Botond (Budapest Közlekedési Vállalat Részvénytársaság vezérigazgató) Matyasovszky Albert (Balaton-felvidéki Részvénytársaság vezérigazgató) a üzemanyag-beszerzéséről és tárolásáról

Erdő-

és

Fafeldolgozó

25

6. A Bizottság meghallgatta Katona Ágnes igazságügyi grafológust Kuzma Mihály rendőr alezredes búcsúlevelének grafológiai vizsgálatáról 7. A Bizottság továbbá meghallgatta Kuzma Mihálynét Kuzma Valériát Szabó Andrást és Szabó Andrásnét Dénesné Sajben Andreát Szobekné Fekete Teréziát a Békés megyében történt rendőrhalálokkal kapcsolatos ismereteikről Meghallgatta továbbá Nógrádi Zsoltot, aki tanúvallomásában az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és egyes állami tisztviselők között összefonódásokról A Bizottság meghallgatta: Dr. Homoki Jánost, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárát az 1997ben „Vajon kiknek az érdeke Csikós József elhallgattatása?” (I/5005. sz.) címmel elhangzott interpellációjával kapcsolatban ért vádakról és az ezt követően kialakult helyzetről. 8. A Bizottság nem tudta meghallgatni Dr. Kövér László volt polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert a szervezett bűnözésről, a korrupcióról és az olajügyekkel kapcsolatos bűnözői tevékenységről a munkája során szerzett tapasztalatok vonatkozásában (elfoglaltsága miatt) Dr. Dezső Gyula nyugállományú rendőr dandártábornokot a Belügyminisztérium Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálat volt vezetőjét a békés megyei rendőrök rendkívüli halálesetével kapcsolatban (külfödi tartózkodás miatt)

26

Dr. Kékesi Lászlót, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt elnökét a hivatali ideje alatti adózással kapcsolatos tapasztalatairól, a kialakult gyakorlatról, az ellenőrzés rendjének esetleges problémákról (külföldi tartózkodása miatt) Dr. Simicska Lajost az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal volt elnökét. a hivatali ideje alatti adózással kapcsolatos tapasztalatairól, a kialakult gyakorlatról, az ellenőrzés rendjének esetleges problémáiról (aki a Bizottság elítélő határozata ellenére sem jelezte távolléte indokát) IV. A Bizottság ténybeli és jogi megállapításai 1. VANNAK-E AZ OLAJSZŐKÍTÉS ÉS AZ OLAJSZÁRMAZÉKOK SZABÁLYTALAN FORGALMAZÁSA KAPCSÁN A SZERVEZETT BŰNÖZÉS ÉS EGYES ÁLLAMI TISZTVISELŐK KÖZÖTT ÖSSZEFONÓDÁSOK, ÉS EZEK OKOZTAK-E VESZTESÉGET A KÖLTSÉGVETÉSNEK? 2. VANNAK-E A FEKETEGAZDASÁG RÉSZTVEVŐI, EGYES RENDŐRÖK, VALAMINT A VÁM- ÉS PÉNZÜGYŐRSÉG EGYES ALKALMAZOTTAI KÖZÖTT ÖSSZEFONÓDÁSOK? Az olajjal kapcsolatos visszaélések, bűncselekmények, a „fekete gazdaság”, a szervezett bűnözés és egyes állami tisztviselők közötti összefonódásokat abból az aspektusból szükséges vizsgálni, hogy hol volt, illetve hol van az a határ, amelyet az államigazgatás egyes tisztviselői (hivatalos személyek, köztisztviselők, közalkalmazottak, stb.) nem léphetnek át jogszabálysértés nélkül. E magatartások egy része látszólag nem valósít meg bűncselekményt, sőt az esetek többségében büntetőjogilag értékelhető magatartás nincs, vagy nehezen fedezhető fel. A vizsgált visszaélésekben, a fekete gazdaságban vagy a szervezett bűnözéssel való kapcsolattartásban nem pusztán az effektív elvégzett tevékenység ellenértékéért történik a szerep felajánlása, illetve szerepvállalás. Ilyen lehet például gazdasági társaságban vezető tisztségviselői hely felajánlása, társadalmi szervezetben való tagság biztosítása, adatszolgáltatás stb.

27

A magatartások másik részét, valamilyen jogszabályi rendelkezést sértve fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségrevonás követheti. Maguk az eljárások egy hónaptól több évig tarthatnak. Az eljárások gyakorlati kereteit az eljárás megindítására jogosultak erre vonatkozó döntése és a jogszabályban meghatározott elévülési idő adja meg. A vizsgált cselekményekkel kapcsolatban fontos, hogy az eljárások megindítása alapos gyanú esetén kötelező. Több bizottsági meghallgatott is megerősítette, hogy a számos esetben nem sikerült a nyomozóhatóságoknak elegendő adatot, bizonyítékot beszerezni a fegyelmi vagy büntetőeljárások megindításához, vagy a vádemelési javaslat előterjesztéséhez. A jogsértések elkövetése miatti felelősségrevonások elmaradásának másik csoportjába azok az ügyek sorolhatók, amelyekben az ügyészi szervek különböző okok miatt nem emeltek vádat, vagy azt az első fokon eljáró bíróság ítélethozatala előtt visszavonták. A harmadik csoportba a jogerős felmentő ítéletek sorolhatók. Feltételezhetően egy negyedik csoport is van. Ez a felderítetlen ügyeké. A bíróság és az ügyészség nem rendelkezik olyan belső szervezeti egységgel, amelynek rendeltetése, hogy bűnmegelőző tevékenysége során kezdeményezze a bírák vagy ügyészek és ügyészségi nyomozók vonatkozásában a bűncselekmények folytatásának megszakítását, feltárja a bűncselekményeket lehetővé tevő körülményeket. 3. ELŐSEGÍTHETTÉK-E EGYES JOGSZABÁLYOK, ILLETVE EGYES JOGALKALMAZÓK A NEMZETGAZDASÁGBAN OKOZOTT VESZTESÉGEKET? Az olaj, illetve az olajszármazékokkal kapcsolatos problémák gyökere az 1988-as és 1991-es évekhez köthető. 1. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 1989. január 1-től lehetővé tette a gazdasági társaságok vezető tisztségviselői számára, hogy a társasági szerződés megkötésének időpontjától kezdődően - még a cégbírósági bejegyzés előtt - eljárjanak a társaság nevében, és korlátlan kötelezettségeket vállaljanak. (Gt. 24-26. §) Ez alapján az egyes gazdasági társaságok a cégalapítás feltételeinek hiányában is elkezdhették működésüket. Ez a cégnyilvántartás problémáival együtt azt eredményezte, hogy fiktív és fantom cégek sokaságát alapították. Ezt az a körülmény is elősegítette, hogy a cégbejegyzésre átvett alapító okiratokban szereplő tulajdonosok és vezető tisztségviselők személyazonosságát nem ellenőrizték. A cégbejegyzési eljárás több hónapos, gyakran egy évet meghaladó időtartama szinte lehetetlenné tette a gazdasági táraságok (a továbbiakban: gt.) ellenőrizhetőségét. E hiányosságokat és visszaélésekre lehetőséget teremtő

28

körülményeket megtűrő jogi szabályozást az - 1998. január 1-től hatályba lépő A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény váltotta fel az előtársaság jogintézményének bevezetésével. 2. A rendszerváltozást követő évben az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 54. §-a a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvényt (a továbbiakban: Kkt.) módosítva megszüntette a külkereskedelmi tevékenységre 1990. március 14-ig érvényes állami monopóliumot. A gazdasági viszonyok liberalizációja abban jelentkezett, hogy a törvény külkereskedelmi tevékenységre „alanyi jogon” lehetőséget biztosított jogi személynek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak és egyéni vállalkozónak egyaránt. (Hatályát vesztette a Kkt. 1. §-ából "a külkereskedelmi állami monopóliumát" szövegrész, valamint a Kkt. 3. §-a, 6-11. §-ai, 14. §-a, 21. §-ának (2) bekezdése, 22. §-a és a 25. §-ának (3) bekezdése.) A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. és 24. §-ai a jogszabály-előkészítésért a tárgya szerint illetékes miniszter a felelős. Így különösen azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitűzött cél elérésére, míg az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek. 3. Az 1990-es évet megelőzően a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj (a továbbiakban: HTO) gyakorlatilag megegyező minőségű és egyező célra (hajtóanyagként és tüzelőanyagként is) felhasználható termék. Az árak közötti különbség abból eredt, hogy a gázolaj ára fogyasztási adót, útalapot és környezetvédelmi díjat is magába foglalt. Ezzel szemben a HTO árában ezek a többletek nem jelentkeztek. A kettős árrendszer fenntartását az indokolta, hogy a mekalor-program hatására a vegyes tüzelésű kályhákat olaj tüzelésű kályhákra cserélték és a gázprogram végrehajtása még nem ért el olyan szintet, hogy az olajjal való fűtést kiválthatta volna.(A gázprogram 1995-re érte el a megvalósulás olyan szintjét, amely biztosította a kettős ár megszüntetését.) A HTO-val való lakossági kiszolgálás vonatkozásában az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz (a továbbiakban: IKM) benyújtott ÁFOR előterjesztésben a Magyar Szénhidrogén Kutató-fejlesztő Intézet (a továbbiakban: SZKFI) szerint a ferrocén motorkárosító és egyúttal tüzeléstechnikai égésjavító hatású. Erre a szakvéleményre figyelemmel adta ki a Kormány a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) kormányrendeletet. Ebben tiltották meg a HTO üzemanyagként való felhasználását. A jogszabály rendelkezett arról is, hogy a HTO-t motorikus célú felhasználásra alkalmatlanná tevő és színező adalékkal szabad a fogyasztók részére kiszolgálni. A fogyasztót kiszolgáló volt

29

köteles gondoskodni arról, hogy a háztartási tüzelőolaj adalékoltan kerüljön forgalomba. Ilyen előzmények után került sor a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (a továbbiakban: FVF) országos vizsgálati programjának összeállítására. A vizsgálatot az IKM felkérésére - számos minőségi kifogást tartalmazó panasz alapján - indították el. E vizsgálati program során - „fékpados vizsgálat” keretében - az SZKFI már 1990. decemberében jelentést készített az adalékolt és szinezett HTO motorra gyakorolt hatásairól és megállapította, hogy a ferrocén adalék alkalmazása nem okoz a motorban olyan mértékű kopást, amely a tüzelőolaj motorikus alkalmazását lehetetlenné tenné. Az SZKFI az erről szóló jelentést nem küldte meg az IKM-nak, holott a jelentés azt is tartalmazta, hogy az 1990. márciusában készített ÁFOR-előterjesztés valótlan információkat tartalmazott. A 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletet két évvel később módosították (64/1992. (IV. 7.) kormányrendelet). A változás lényege annak deklarálása volt, hogy a HTO a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető, és nem vásárolható. Ezt követően a visszaélések száma és volumene jelentősen növekedett és szükségessé vált a fenti kormányrendelet hatályon kívül helyezése (a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet). Az új kormányrendelet is előírta a „színezést” bár a kötelezettség már a termelőt és az importálót terhelte. Az IKM az energiahordozók ellenőrzési és szankcionálási rendszerének kidolgozását, valamint az energiahordozók szabvány-rendszerének szigorítását feltehetően többször kezdeményezte, azonban az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (a továbbiakban: IKIM) ezzel kapcsolatosan nem bocsátott iratokat a Bizottság rendelkezésére. A HTO forgalmazás 1982. és 1988. között folyamatosan csökkent, ugyanakkor 1990-től jelentős fogyasztásnövekedés kezdődött, mert a HTO-t üzemanyagként használták. Erről a változásról az IKM-nak tudomása volt. A minisztérium szakértőinek éves becslései szerint a legális forgalmi adatok alapján 1990-ben 12 Mrd. Ft., 1991-ben 8,5 Mrd. Ft., 1992-ben 15 Mrd. Ft. adóbevételtől esett el a nemzetgazdaság. A minisztérium a Jat. 17. és 23. §-aiban megfogalmazott kötelezettségeinek 1993. márciusára (a szabályozási kötelezettség felismerését követő harmadik évre!) tett eleget a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) tervezetének elkészítésével.

30

E mellett került sor a háztartási tüzelőolaj vásárlási utalvány beszerzésének, kiadásának és beváltásának szabályairól szóló 8/1993. (V. 14.) IKM-PM együttes rendelet kiadására, valamint az e jogszabályt hatályon kívül helyező az 1993. július 1-től hatályba lépő Jszt. rendelkezéseihez igazodó - a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet kiadására. A visszaélések számának emelkedésére tekintettel az IKM a FVF-gel karöltve az Állami Energetikai és Energiabiztonság-technikai Felügyelet szakértőinek bevonásával átfogó ellenőrzést kezdeményezett az üzemanyagtöltő állomások ellenőrzésére. Az ellenőrzések során megállapították, hogy a jogsértések száma ugrásszerűen emelkedett. A Kormány soron kívül történő tájékoztatását követően a szükséges intézkedések érdekében határozati-javaslat és operatív intézkedési terv készült az IKM-ban. Az 1993. augusztus 13-i „miniszteri találkozón” készült határozat alapján külön szakértői testületet, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztérium vezetésével pedig Bizottságot hoztak létre. A szakértői testület megalakításának egyik fő indoka „az egységes árak (azonos adótartalom) meghatározása volt a gázolaj és a HTO forgalmazásánál”. Az értekezleten a határozat d.) pontjában rögzítették az intézkedési terv 4.6. pontjának külön kérésre történő törlését. E pont a fenti szakértői testületnek előírta a gázolaj és HTO ára (adótartalmának) egységesítésének és az adó-visszatérítés rendszerének kidolgozását. Az azonos ár kidolgozása és az adó-visszatérítés rendszerének megalkotása alkalmas lett volna a kettős árrendszerből adódó visszaélési lehetőségek megszüntetésére. A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 20/1992. (VII. 7.) PM-NGKM együttes rendelet tette lehetővé, hogy kérelemre a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokság (a továbbiakban: VPOP) általános engedélyt adjon a vámteher 15 munkanapon belüli megfizetésére (halasztott vámfizetés kedvezménye). A két tárca terhére róható, hogy a jogszabályban nem zárták ki a kedvezményből a jövedéki termékeket, illetve nem kötötték további előfeltételekhez a kedvezményre jogosultságot az ilyen termékek esetén. További hiányosságnak tekinthető, hogy nem határozták meg a bankgarancia minimális összegét, illetve a nem zárták ki a kedvezmény igénybevételének lehetőségét akkor, amikor a kiszabott vámtartozás meghaladta a bankgarancia összegét. Nem rendelkezett a jogszabály a rendszeres vámfizetésről sem. Így a feltételeknek az a gt. is megtudott felelni, amely egyáltalán nem importált a kérelmet megelőző évben, így nem is lehetet vámtartozása. E szabályozási anomáliák, joghézagok folytán rövid időn belül hatalmas adótartozások halmozódhattak fel.

31

A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 26/1993. (IX. 27.) PM-NGKM együttes rendelet egy m) ponttal egészítette ki a 31. § (3) bekezdését. Ennek alapján a jövedéki törvény előírásai szerint jövedéki terméknek minősülő áruk, vámáruk vámkezelésére - az árutovábbítás és a kiléptetés kivételével - a jövedéki tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező székhelye vagy telephelye szerinti vámhivatal az illetékes. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény és a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet szabályaival ellentétesen kiadott, a jövedéki termékek vámkezeléséről szóló 127/1994. (VII. 7.) VPOP utasítás, megtiltotta a vámhivataloknak, hogy jövedéki termékek vámkezelésénél a korábban kiadott halasztott vámfizetési engedélyeket elfogadják. Ezt követően 1994. szeptember 1-től a Jszt. hatálya alá tartozó termékek vámkezelésénél a korábban kiadott engedélyeket érintően az általános szabályok szerinti alkalmazhatóságot rendelte el a jövedéki termékek vámkezeléséről szóló 145/1994. (VIII. 26.) VPOP utasítás. Ezzel a korábbi jogszerűtlenül megvalósított, de indokolt szigorítást helyezték hatályon kívül. A jogszerűtlenség nemcsak a jogalkotási törvény és a hivatkozott IM rendelet egyes előírásainak megsértése, hanem a kiadott engedélyek általános, normatív formában történő, indokolás nélküli „visszavonása” miatt állapítható meg. A halasztott vámfizetés intézményének bevezetése azt a célja, hogy a jelentősebb importot lebonyolító cégeket a nagy összegű készpénzforgalomtól mentesítse. A 127/1994. (VII. 7.) VPOP utasításhoz hasonlóan szigorítást vezetett be a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet módosításáról szóló 35/1994. (XII. 24.) PM-IKM együttes rendelet. A módosítás meghatározta a rendszeres vámfizetéssel járó vámkezelések minimális gyakoriságát. Előfeltételként a határidő mulasztása nélküli vámfizetést, a vámtartozás hiányát, a készfizető kezességvállalás minimális összegét, az engedély határozott időtartamra vonatkozó érvényességét és a forgalmazásban érdekelt szakmai szövetség igazolásának szükségességét írta elő. A további módosítások közül a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PMKkM együttes rendelet módosításáról szóló 2/1996. (I. 9.) PM-IKM együttes rendeletet kell kiemelni, amely elrendelte, hogy a jövedéki termékek esetében a

32

halasztott vámfizetésben részesíthető alany vámfizetési kötelezettsége nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a különböző fűtőolajok és a gázolaj szabványainak előírásai átfedéseket tartalmaznak, ennél fogva bizonyos értékhatárok esetében fűtőolajnak és gázolajnak egyaránt minősíthető a termék. A Belföldi Termékosztályozás bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 9006/1995. (SK 4.) KSH közlemény 1996. január 1-től hatályon kívül helyezte az Ipari Termékek Jegyzékének (a továbbiakban: ITJ.) alkalmazásáról szóló 8001/1985. (SK 4.) KSH tájékoztatót és annak módosításait, holott az ITJ-t a hatályos jogszabályok 1997. végéig alkalmazzák. Nehezítette a vám és pénzügyőri szervek tevékenységét az a körülmény is, hogy 1997. december 31-ig nem alkalmazhatták a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.) felsorolt titkosszolgálati eszközöket. Szintén hiányosságként említhető meg, hogy sem a VPOP-n sem a pénzügyminisztériumban nem hoztak létre olyan belső szervezeti egységet, amelynek rendeltetése, hogy bűnmegelőző tevékenysége során kezdeményezze a pénzügyőrök vonatkozásában a bűncselekmények folytatásának megszakítását, feltárja a bűncselekményeket lehetővé tevő körülményeket. 4. MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT TÖRTÉNT AZ ÖT RENDŐR HALÁLA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN BÉKÉS MEGYÉBEN? A Bizottság foglalkozott körülményeivel.

az

öt

Békés

megyei

rendőr

halálesetének

Meghallgatta: Dr. Turi Andrást, a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala mb. osztályvezetőjét Kuzma Mihálynét Kuzma Valériát Szabó Andrást és Szabó Andrásnét Dénesné Sajben Andreát Szobekné Fekete Teréziát, valamint Katona Ágnes igazságügyi grafológust Emberölés büntette miatt ismeretlen személy elleni feljelentések alapján a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Kuzma Valéria feljelentése alapján nyomozást rendelt el.

33

A hivatal a rendkívüli esetek államigazgatási irataira és a saját újabb nyomozati anyagára épít a nyomozás során, ami azt jelenti, hogy felülvizsgálják az államigazgatási eljárást a nyomozásra vonatkozó szabályok szerint. Szakértőket rendeltek ki, a nyomozás még folyamatban van. V. A vizsgálat által érintett szerv, illetve személy észrevételei a lefolytatott vizsgálat módszereire VI. A Bizottság megállapításai, következtetései Olajügyek és az adózás kapcsolata: Az adóhivatal hatáskörébe kizárólag a belföldön vásárolt és forgalomba került HTO és gázolaj fogyasztási adója és ÁFÁ-ja tartozott. A hivatal 1992-ben kigyűjtötte a MOL adataiból a HTO-t nagy tömegben vásárlók számát és 1993ban erre vonatkozóan ellenőrzéseket is végzett. Miután a jogszabály nem szankcionálta, hogy a HTO-t lakásfűtés helyett más célra használták, így nem minősültek jogosulatlan vevőkénti fogyasztási adóalanynak, ezért terhükre fogyasztási adót megállapítani nem lehetett. Egy milliárd Ft adóhiány és öt milliárd Ft bűncselekményi elkövetési érték volt a feljelentés tárgya Az olajvisszaélések adóvonzatai többsíkúak, attól függően, hogy milyen bűnelkövetés valósult meg: - az egyik mód, hogy HTO importja vagy belföldi beszerzése történt, és ezt nem rendeltetésszerűen használták, a fűtőolajat motorikus hajtóanyagként hasznosították. Itt a beszerzés és értékesítés szabályos, a felhasználás nem. A magánfelhasználó, a gépkocsi üzemeltetési költséget átalányban elszámolók esetében ez lehetett a legmegfelelőbb módszer - szabályosan szerez be gázolajat, visszaigényli az import ÁFÁ-t, nem fizeti be a fogyasztási adót, az értékesítés ÁFÁ-ját, vámtartozása keletkezik a halasztott vámfizetés engedélye alapján. - szabályos HTO import, annak szabályos vám, adó elszámolása, és HTO-kénti értékesítése. Ennek ÁFA befizetése. A vevő gázolajként értékesíti a terméket és a felhasználó papíron gázolajat szerez is be. Számlák alapján a legálisan alapított köztes cég nagy összegű tartozást halmoz fel és megindítja a felszámolást. Valós, de olajszármazék forgalmazási engedéllyel nem rendelkező cégtől történő vásárlás esetén a hivatali ellenőrzés megállapítja a jogsértést, nem ismeri el adóalanynak a szállítót és így a végső felhasználónak kell a fogyasztási

34

adót megfizetni. Ennél a konstrukciónál a végső felhasználó valójában gázolaj áron vásárol, tehát az adókijátszás a közbenső cégnél valósul meg. Itt keletkeztek nagy jövedelmek, ezen cégek időben történő ellenőrzésével nagyon nagy mértékben vissza lehetett volna fogni - és érdemlegesen- az adókijátszást, HTO beszerzés és nem valós köztes cég általi továbbértékesítés, majd onnan gázolajkénti eladás. Itt a végső felhasználó a jogtalan ÁFA visszaigénylés mellett a fogyasztási adó kötelezettséget is teljesítenie kell. A visszaélések formáit azért kell megkülönböztetni, mert mindegyik módszer más-más érdekeltségnél hasznosult. Az adóhatóság belső szervezettsége, számítógépes beavatkozások lehetősége, korrupció, a társhatóságokkal való kapcsolat

A hivatal munkája, szervezettsége folyamatosan javult, amely megmutatkozik az ellenőrzések hatékonyságában, a növekvő adóhiány megállapításokban. Az információ feldolgozásban számítógépes manipuláció a többoldalú feldolgozottság miatt nem fordulhat elő. A döntési és aláírási jogkörök elhatárolása nem teszi lehetővé adóhiány törlését, így ilyen irányú korrupciónak nem forrása. Az egyes hatóságokkal való együttműködés kialakításánál az adótitok és az adatvédelem szigorú szabályait kellett figyelembe venni. 1997. január 1-től történt jogszabály-módosulások tették lehetővé az adóhatóság és a pénzügyőrség együttműködését a köztartozások kezelése, az ÁFA visszaigénylések ellenőrzése, az import ÁFA adatok feldolgozása, a jövedéki engedélyek tárgyában. 1997. szeptemberétől az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral született együttműködési megállapodás a jövedelemnyilatkozatok ellenőrzésében. A hivatal külön figyelmet fordított az adózatlan jövedelmek ellenőrzésének szakosított vizsgálatára /pénztárgépek, piacok/. Nagy ellenőrzési erőket kötött le a "befektetési ügyek" ellenőrzése. 1999-től vált lehetővé az adó-és tb - járulék integrált kezelésére. Az ellenőrzés eszközrendszerét bővítette a Bűnügyi Igazgatóság létrehozása, és a felülellenőrzés bevezetése. A gazdasági összefüggések kapcsolata a Bizottság által meghallgatott személyek nyilatkozataival a termék minősítésre, a problémák büntetőjogi kezelésére tett intézkedésekkel összhangban A legfőbb ügyész szerint a rendőrség 1993. év végén jelezte az olajügyek ugrásszerű növekedését. A vám és pénzügyőrség a fogyasztási adó-jövedéki adó szigorítással igyekezett elejét venni a további visszaéléseknek. Tehát nem mondható, hogy a jogalkalmazók és a rendvédelmi szervek időben észlelték a

35

kérdés súlyát és fontosságát. Mindezek ellenére mégis évekig olajprobléma még létezett, sőt utólag áttekintve később teljesedett ki . Gazdasági összefüggések szempontjából röviden felidézve az un. olajügyekben folytatott büntetőeljárások törvényességi vizsgálata /NF. 2287/2000./ tárgyában a Legfőbb Ügyész az Országgyűlés részére készített jelentésében a VPOP és a rendőrség megállapításaira támaszkodva leszögezi, hogy a bűnügyek tekintetében olajügy: az adómentes kőolajszármazékok felhasználásával adóköteles terméket állítottak elő, de azt adózás nélkül forgalmazták. Az ORFK a belügyminiszteri utasítás alapján felmérte, hogy 1993. év végére nőtt meg jelentős mértékben a kőolajszármazékokkal kapcsolatosan indított nyomozás bűncselekmény alapos gyanúja miatt. A Legfőbb Ügyész Helyettese 1993. december 21-én kelt Nyfl. 12.396/93. sz. körlevele az olajügyek minősítési és eljárásjogi kérdéseire készített iránymutatást. A Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság, az 1995. májusától 1998. júniusáig terjedő időszak alatt végzett munkájáról készített beszámolót, amelyet az olajbizottság rendelkezésére is bocsátott. Ennek függelékében bemutatja az 1993-1997. közötti évek egyes Btk szerinti minősítésben elkövetett jogsértések számát. A Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság adataiból levonható következtetés, hogy a rossz minőségű termék forgalomba hozatala 1994-ben volt a legnagyobb számú, a minősítés változásával 1995-1996-ban visszaélés jövedékkel, majd az adócsalások száma emelkedett. Ahogy az illegálisan szerzett jövedelem nőtt, úgy terelődött át a számviteli fegyelem megsértése és a csődbüntett, a jogosulatlan pénzintézeti tevékenység, a számítógépes csalás, a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának irányába az elkövetési magatartás. A társhatóságok együttes ellenőrzésének szükségessége: Valamely cég, szervezet, gazdasági társaság ellenőrzésekor az együttes adóvám-Tb ellenőrzéssel lehetne elérni, hogy a cég gazdasági tevékenysége teljes mértékben átvilágításra kerüljön. Az olajbizottság vizsgálatai a legnagyobb hazai olajforgalmazó a Magyar Olaj és Gázipari Rt. és a legnagyobb felhasználók adatközléseinek, véleményének meghallgatásával A Bizottság 2000. február 4-i ülésén fogalmazta meg a munkája által vizsgálati körbe vonandó társaságok olajüggyel kapcsolatos adatainak áttekintését. Döntés volt arról, hogy információt kell kérni a MOL-tól, valamint a Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-n keresztül a nagyfelhasználóktól és a honvédségtől.

36

A Bizottság arra szeretett volna választ kapni, hogy a MOL, mint legnagyobb forgalmazó a tárolókapacitásán és a szállításain keresztül valamilyen formában kapcsolódhat-e a visszaélési körben érintett termékekhez. A MOL Rt vezetői által adott tájékoztatás jellemzői: A társaság tevékenységéről adott tájékoztatás szerint a feleslegessé vált tároló helyek ingatlanait az üzemanyag-tároló kapacitás lebontása, a környezeti kármentesítések után értékesítették. A társaságnál az olajszármazékok elkülönítése, tárolása, nyilvántartása rendezett, a háztartási tüzelőolaj, a gázolaj az adómentes- és adóköteles termékek előállítása, forgalmazása ellenőrizhető. A VPOP és az APEH folyamatosan ellenőrizte is ezt a tevékenységet, szabálytalanságot nem talált. A MOL-nál 1992-1993. évek közötti időszakról tartott célvizsgálat /összhangban az APEH-nél leírtakkal/ keretében ellenőrzésre került a gázolaj, a HTO és ipari tüzelőolaj készletek alakulása, export-importforgalom és a vevőlista. Az előállított termékek minősítési rendszere szabályos és ellenőrzött. A Bizottság előtt megjelent vezérigazgatók mindegyike a hivatali ideje alatt folyamatosan felhívta az illetékes minisztériumokon keresztül a kormányzat figyelmét a HTO-gázolaj adókülönbségéből adódó problémák rendezésére, a visszaélésekre, a HTO felhasználás nem indokolt mennyiségi növekedésére, a MOL szempontjából tisztességtelen verseny megszüntetésére. A sok szigorítás és intézkedés ellenére érdemi megoldást csak a kettős ár megszüntetésével lehetett elérni. Nagy körben megszűnt az energia-felhasználók adatszolgáltatási kötelezettsége. A MOL vezetőinek tájékoztatásában elhangzott összefüggések hátterét a bizottsági munka esetleges folytatása esetén szükséges lenne részletesebben megvizsgálni, nevezetesen: a MOL miért nem kaphatta meg a földgázimport engedélyt, az OTP által alapított, New York-i székhelyű cég tervezett szerepe a magyar kőolajimportban, figyelembe véve a Transelektro és a Mineralimpex szerepét is, a kőolajimport jog 1995. évi elvétele a MOL-tól a Mineralimpex javára, mindezeket az állami tulajdonlás folyamatos leépítésével összehasonlítva. Ezzel egyidőben az olajkereskedelem felszabadítása, hogyan alakult az olajforgalmazásban részvevő szervezetek száma, évenkénti bontásban és ezek tulajdonosi szerkezetének áttekintése. Nagyfelhasználók: A Bizottság 2000. március elején a MÁV-tól, az ÁPV Rt-től, a BKV-tól , a Hungarocamiontól kért információt a bizottsági ülésen megfogalmazottakkal összhangban. Az ÁPV Rt-től ekkor valamennyi, a társaság tulajdonosi jogosítványú körébe tartozó gazdálkodó szervezetre vonatkozóan kért információt a cég tulajdonában

37

illetve kezelésében lévő üzemanyag-tározók kapacitásáról, és hasznosításáról, valamint a szervezetek által beszerzett üzemanyag mennyiségéről, a beszállítók nevét is megjelölve 1989-től napjainkig. Kérésként merült fel továbbá, hogy ezen cégek foglalkoztak-e üzemanyag értékesítéssel és ha igen kinek adtak el gázolajat. Érdemben ugyanezen tájékoztatási igény került megfogalmazásra a BKV és a Hungarocamion felé is. A MÁV-tól arról kívánt a Bizottság információt kapni, hogy az általa végzett jövedéki termék fuvarozásról milyen a bizonylatolás rendje, kinek a megrendelésére, mikor, milyen mennyiségben és hova szállítottak üzemanyagot. Ezen túlmenően a MÁV által használaton kívüli iparvágányainak jegyzékét és hasznosítási formáját kérte a Bizottság. A Bizottság írásban föltett kérdésekre többszöri felszólítás után kapott választ. Legelőször a közúti közlekedési vállalatokra vonatkozó adatok érkeztek meg. Ezek áttanulmányozása azt mutatta, hogy a beérkezett adatok feldolgozásából érdemi következtetést levonni nem lehet. Ezért további cégekre is kiterjesztve kell a vizsgálatot a hatáskörrel rendelkező szerveknek folytatni, hogy a felhasználói oldalról legalább összefüggések megállapíthatók legyenek. Általános jellemzője volt a beküldött válaszoknak, hogy az adómegállapításához való jog elévülése miatt az 1993. december 31-e előtti időszakról a kért adatokat megadni nem tudták. Ugyanakkor látható volt az is, hogy az ÁPV Rt felügyeleti körébe csak a személyszállító autóbuszközlekedési vállalatok tartoznak. Éppen ezért az üzemanyag-felhasználás összetételére és mennyiségére az áruszállításról (ez vonatkozik az erdő- és a mezőgazdasági területén létesült társaságokra is). nem álltak rendelkezésre elégséges adatok.

Jellemző megállapítások: - valamennyi nagyfelhasználó érdemben úgy nyilatkozott, hogy szervezetüknél rendezett, szabályozott az üzemanyag-beszerzés rendje, - belső ellenőrzéseket végeztettek az üzemanyag-felhasználás rendje, az esetleges visszásságok kiszűrése érdekében, de valamennyi vezető úgy nyilatkozott, hogy ennek ellenére nem zárható ki, hogy szabálytalan eredetű termék a felhasználási rendszerükbe bekerülhetett, - ismereteik szerint nem volt olyan üzemanyag beszállítójuk, aki ellen rendőrségi-vám- vagy ügyészségi vizsgálat indult, - alapvetően a nagy forgalmazók, a MOL Rt., OMV Ág., AVANTI Ág., SHELL Ág. forgalmazóktól szerezték be az üzemanyagot, - a társaságok a használatukban lévő tárolókapacitásokat esetenként üzemanyagot tartalékoltak, bérbe adták, vagy értékesítették.

38

A Bizottság levélben kérte meg az ÁPV Rt.-től, hogy az 1989. évi XIII. tv. értelmében valamennyi átalakult cégre vonatkozóan /tehát amikor az ország teljes kocsiparkja és tárolókapacitása rendelkezésre állt/ az átalakulási mérlegen túl a vagyonleltár is a privatizációs szervezet birtokában van-e, mert akkor lehetett volna egyáltalán felmérni, hogy mekkora tárolókapacitás is állt rendelkezésre a privatizáció kezdetekor, az alanyi jogúvá vált külkereskedelemi tevékenység szabaddá tétele idején. Az ÁPV Rt 2000. november 8-i keltezésű tájékoztatása alapján: „rendelkezésre állnak, avagy kérésre beszerezhetők az állami vállalatokból gazdasági társasággá történő átalakuláskori vagyonmérlegek. A vagyonleltár az átalakuláskori vagyonmérleg kötelező tartozékaként az 1992. augusztus 27-től hatályos, 1992. évi LIV. tv. 35.§-ának rendelkezései nyomán jelenik meg az ezt követő átalakulásokra vonatkozóan, ennek következtében az 1989-1992. évi tárolókapacitások kimutatása aggályosnak tűnik. Az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló 1990. évi VIII. törvény szerint a vállalat állóeszközének elidegenítésére irányuló szerződéskötési szándékot a vállalat köteles volt az ÁVÜ-nek bejelenteni, feltéve, hogy az állóeszköz könyvviteli mérleg szerinti értéke az ötven millió forintot meghaladja. A vállalat a szerződést a bejelentésben foglalt feltételekkel a bejelentés kézhezvételétől számított 30 nap elteltével megköthette, kivéve ha ez idő alatt az ÁVÜ kifogását jelezte számára. Az ÁVÜ Igazgatótanácsának határozatait áttekintve, amíg a fenti törvény hatályban volt, ilyen nagyságrendű állóeszköz elidegenítésével kapcsolatos döntés nem született. 1992-t követően, az 1992. évi LIV. törvény értelmében az állami vállalatok éves beszámoló szerinti saját tőkéjének 30%-át vagy az 50 MFt-ot meghaladó összegű, tárgyi eszköz elidegenítése tárgyában kötött szerződéseket kellett az ÁVÜ-nek bejelenteni jóváhagyás céljából. Ugyanakkor a vizsgálattal érintett vállalati körből a legtöbb az 1992. évi LIV. törvény alapján alakult át társasággá, melyekre azonban a hivatkozott vagyonvédelmi előírások nem vonatkoznak.” A Bizottság előtt meghallgatott nagyfelhasználók értékelése: A MÁV és a GYSEV egyrészt maguk is nagyfelhasználók, az anyagi lehetőségük és a készletezési kötelezettség figyelembevételével – állításuk szerint - minőségileg ellenőrzött üzemanyagot vásároltak. A belső szabályzatok szigorításával megpróbálták a visszaéléseket megakadályozni. A szolgálati helyen előforduló üzemanyaglopás a szervezetek volumenéhez képest elenyésző volt. A MÁV és a GYSEV mint fuvarozó, a jogszabályok, nemzetközi megállapodások, árufuvarozási feltételrendszer és az áruforgalmi díjszabásban szabályozott módon az árumennyiség és a fuvarokmány viszonyát ellenőrizve, a feladó és a küldemény kapcsolatát nem kell vizsgálniuk. Az olajszármazékok

39

minősítése a vám- és határőrizeti szervek feladata, az ellenőrzés a szállítási technológia része, de nem a vasút kötelessége. A fuvarokmányok kötelező kellékeit, így pl. a hatósági engedélyek meglétét a vasútnak viszont ellenőrizni kell. 1993-tól a vámszervek kezdeményezésére radikálisan szigorították az import vámáru küldemények újra feladását, és ezt engedélyhez kötötték. A vasúti üzemanyag-beszállítók döntően a nagy kereskedelmi forgalmazók voltak. A vasút által kiadott átfejtési engedélyt csak hatósági engedéllyel bíró olajforgalmazóknak adtak ki. VOLÁN EGYESÜLÉS Meghallgatásával megállapítható, hogy a korábbi egységes irányítású és egy szervezeti formába tartozó szervezett közúti áru- és személyszállítás szétválasztásra került. 1992-1993-tól a menetrend szerinti autóbusz-közlekedést végző vállalatok átalakultak részvénytársaságokká, illetve ezen társaságok által létrehozott árufuvarozási kft.-ké. A Volán Egyesülés igazgató tanácsa már 1990 év végén áttekintette a személy és áruszállítás piaci helyzetét és írásban fordult, hatékony intézkedést kérve a HTO üzemanyagként történő felhasználásának megakadályozására. A Volán társaságok számára versenyhátrányt eredményező üzemanyag visszaélésekkel szemben. Az Egyesülés folyamatosan jelezte, hogy az egyre növekvő közúti fuvarpiaci versenyben a szabályosan működő cégeknek jelentős hátrányt okoz a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj árkülönbségéből képződő, a magánvállalkozások és kisvállalatok által tömegesen, szabálytalanul megszerzett jogosulatlan előny. A gépjármű-közlekedésben általánosan jellemző, hogy az ún. szervezett közúti közlekedés társaságai az ország gépjármű-állományának kisebbik hányadát üzemeltették. Az autóbusz-közlekedési társaságok közül a meghallgatott Körös Volán Rt igazgatója arról, hogy a társaság három üzemanyag beszállítója nem rendelkezett a jövedéki termék forgalmazására jogosító nagykereskedelmi engedéllyel. A beszállító kft-k az üzemanyag származását, eredetét nem tudták igazolni. Emiatt az adóhatóság a gázolajszállítások számláit fiktívnek minősítette, és a társaságra adóhiányt, késedelmi pótlékot és adóbírságot állapított meg. Az ÁPV Rt elnök-vezérigazgatója a Körös Volán könyvvizsgálójának bejelentése alapján büntetőeljárás lefolytatását kezdeményezte. Ennek oka, hogy az 1995-1996 évi átfogó adóellenőrzések és az 1998-1999. évek egyes hónapjaiban a kiutalás előtti ÁFA visszaigénylés és a korábbi időszak visszaigényelt ÁFÁ-jának jogossága. A vámhatóság megállapította, hogy a Volán társaság által üzemeltetett üzemanyagtöltő

40

állomáson az ellenőrzés idején nem szabványos gázolajat tárolt, emiatt jövedéki adó és jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. A meghallgatása alapján a Bizottság tájékoztatást kért az ÁPV Rt-től: végeztek-e más társaságnál is ellenőrzést, illetve egyéb társaságoknál fordultake elő hasonló visszaélések. Ez alapján az ÁPV Rt felmérte a Volánok készletgazdálkodásának rendjét, amely alapján megállapította, hogy súlyos problémák nem fordultak elő és a Körös Volánéhoz hasonló hiányról és szabálytalanságról sem érkezett bejelentés.

Honvédség: A Bizottság a honvédség üzemanyag-felhasználásra, -forgalmazásra vonatkozó gyakorlatáról hallgatta meg a szakterület vezetőit. A Bizottság februári döntése alapján a honvédelmi miniszter megkeresésén keresztül kívánta áttekinteni, hogy mely cégek voltak a beszállítói, milyen, a honvédság által alapított társaságok végezték a tárolás-forgalmazás feladatát, a üzemanyag-tárolóik hasznosítása hogyan történt, és hogyan védték azokat. A honvédség jelezte, hogy az 1994. előtti beszerzések ügyészségi vizsgálata miatt a dokumentumok jelentős része lefoglalásra került, ezért érdemi információkkal nem szolgálhatnak. A honvédségnél 1994. után a tevékenységet teljes körűen átfogó szabályozás történt, amelynek alapján elvált a beszerzés és a felhasználás kezelése és rendszere. Elmondásuk alapján a bizonylati fegyelem, a beszerzések pályáztatása, a rendszeres adóhatósági és vámellenőrzések érdemi problémákat, szabálytalanságokat nem tártak föl. A beszállított üzemanyag kifizetésének feltétele, hogy minőségi probléma az ellenőrzéskor nem fordulhat elő. Az ÁPV Rt és a HM között megállapodás jött létre az ingó vagyon átadásátvételére, azok hasznosítására, kezelésére, értékesítésére. Szabályozásra került az eljárás rendje.

41

Az olajüzletben résztvevő cégek és személyek köre, személyi összefonódások, az olajtérkép A Bizottság fontos feladatának tekintette az olajügyletekben résztvevő cégeknek, a cégek tulajdonosainak, a cégek vagyonának, a cégek alapítását ellenjegyző ügyvédeknek, a könyvvizsgálóknak, a könyvelőknek megismerését. A Bizottság felkérésére a Legfőbb Ügyészség átadta az általa összeállított adatbázist (két CD-adathordozót). Az adatok hasznosításának lehetőségéről eltérő a Bizottság és az ügyészség megítélése Az adathordozón az alábbi adatok találhatók: I. CD tartalma: Az IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat nyilvános adatbázisából származó adatok, nevezetesen: a cégek tartalomjegyzék szerinti felsorolása, valamint ezekhez a cégekhez tartozó nyilvános cégkivonatok. A tartalomjegyzék szerinti felsorolás segítségével a nyilvános cégkivonatok a CD-ről előhívhatók. A CD használatához Internetes böngésző program alkalmazása szükséges. A CD-n meglévő adatbázis másfajta keresésre módot nem nyújt. II. CD tartalma: Az ügyészségek által a cégiratokba történt betekintés után készült jelentések adatait tartalmazza: cégjegyzékszám, cég elnevezése, jogi képviselő neve, címe, bank neve, számlaszáma (nagyon hiányos), cég székhelye és megjegyzés. Egyéb adatokat ez a CD nem tartalmaz. A CD-n tárolt adatbázisból a tulajdonosok személye, neve, címe hiányzik. Emiatt a tulajdonosi szerkezetre az adatbázis semmiféle információt nem nyújt. A CD-n lévő adatbázis csupán egy lista, semmiféle adatkeresést, vagy adatcsoportosítást nem tesz lehetővé.

42

A Bizottság 2000. november 30-ával munkáját a 88/2000. (X. 20.) OGY határozattal módosított 94/1999. (XII. 21.) OGY határozat VIII. pontja alapján befejezte, és ugyanezzel a határidővel az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottság megszűnik. Így nincs lehetősége a Bizottságnak eleget tenni a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 36. § (5) bekezdés e) pontjának, miszerint: a jelentésnek tartalmaznia kell „a vizsgálat által érintett szerv vagy személy észrevételeit a lefolytatott vizsgálat módszereire és megállapításaira vonatkozóan”. Budapest, 2000. november 30. Az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottság

43

1. sz. melléklet Az olajügyek teljes körű feltárása érdekében az alábbi feladatok elvégzése indokolt: - az olajbizottság néhány további személy meghallgatásával, valamint a zöldszámon tett bejelentések értékelésével összképet alakíthatna ki az olajbűnözésről - az olajcégek teljes körű feltérképezése, a kapcsolt cégek kiszűrése, a fiktív cégek megállapítása, - A pénzügyi hatások áttekintése, abból a szempontból, hogy valójában megközelítően hogyan alakult a tényleges olajfelhasználás mennyiségi és értékadatok alapján és e miatt mekkora gazdasági kár keletkezett. - az olaj-ügyek összefüggései társadalmi-, pénzügyi-, gazdasági-, vám-, rendőrségi-, ügyészségi-, bírósági együttes hatásainak, kapcsolati pontjainak az áttekintése alapján lehetne végső megállapításokat tenni, és végső következtetéseket levonni. - Elmaradt köztartozások felmérése: felszámolás révén be nem folyt adók nagysága, alakítottak-e ezen cégek tulajdonosai más gazdasági területen új gazdasági társaságot - Pénzügyi átlátás arra vonatkozóan, hogy az egyes olajügyek megjelenési formái hogyan hatottak a külkereskedelmi mérlegre, az ország költségvetési kapcsolataira - Az olajügyekkel érintett vállalkozások, hiteltartozások, bankkonszolidációk összefüggéseinek vizsgálata - A banktitok szabályai akadályozzák-e és mennyiben a korrupció feltárását - A jelenlegi ellenőrzési szabályok követelményei megakadályozzák-e a korrupció, gazdasági jogsértések kialakulását - Létezik-e napjainkban az olajügyekhez hasonló más feltárandó – a társadalom jelentős rétegeit érintő – visszaélés, vagy a jogrend mai állapota ezt teljességgel kizárja - Vannak-e a környezetvédelem, a környezeti károk és az olajügyek között összefüggések - Az olajügyekkel érintett cégeknél gyorsított eljárást kezdeményezni az adóés vámszerveknél, hogy megtörténjen ezen cégek átfogó ellenőrzése, az adó megállapításához való jog elévülési idején belül. - A banktitok, az adótitok, az adatvédelmi törvények áttekintése és esetleges módosításukra javaslattétel, hogy tegyék láthatóvá a bűnelkövetőket.

2. sz. melléklet 1. A bekért iratok, dokumentációk

A Bizottság Levél kelte A Beküldő neve által írt levél megküldött ikt. sz. irat Ikt. sz. OVB/55/2000. OVB/55/2000. OVB/57/2000.

2000. 29. 2000. 29. 2000. 29

02. OVB/55/3/2000. 02. OVB/55/4/2000. 02. 00651/200 0.

Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész Dr. Szabó János Honvédelmi miniszter

OVB/58/2000.

2000. 02

03. OVB/58/2/2000

OVB/59/2000.

2000. 02

03. OVB/59/2/2000

OVB/510/2000.

2000. 02

03. OVB/510/2/2000

Aba Botond, BKV Vezérigazgató Kupferschmidt Miklós Hungarocamion vezérigazgató Gansperger Gyula ÁPV Rt. Elnök-vezérigazgató

Tárgy

Minősítés Terje- Melléklet A bizottsági tagok delem megkapták

VPOP tájékoztató -

122 lap A belügyminiszter 122 jelentése lap Válasz az OVB/5- Szigorúan 11 lap 7/2000. sz. titkos levélben feltett kérdésekre A bekért 6 lap dokumentumok megküldése A kért dokumentumok megküdése A dokumentumok megküldése határidejének

03. 10-ei futárral 03. 10-ei futárral

04. 17-ei biz. ülésen kiosztva 05. 15-ei biz. ülésen kiosztva

45

OVB/510/3/2000.

2000.05. 15.

OVB/5/10/ Gansperger Gyulának 4/2000. ÁPV Rt. Elnök-vezérigagatónak

OVB/590/2000.

2000. 31.

08.

OVB/511/2000.

2000. 02

03. 00665/200 Valenta László 0. a belügyminiszter kabinetfőnöke

Gansperger Gyulának ÁPV Rt. Elnök-vezérigagatónak

módosítására von. kérés A VOLÁNtársaságokra vonatkozó adatok megküldése

Iratjegyzék és a Mellékletek Pallag Lászlónál, a bizottság elnökénél

Tájékoztatás arról, hogy a biz. által kért iratok gyűjtése folyamatban van Válasz az OVB/5- Szigorúan 10 lap 11/2000. sz. titkos levélben feltett kérdésekre, kért dokumentumokra

00753/200 BM Rendvédelmi Szervek Összefoglaló 0. Védelmi Szolgálata jelentések 1992-

Szigorúan 9 lap titkos

1.sz. 1 x 93 lap (Sz.t.) 2. sz. 33 lap (nem minősített) 3. sz. 3 lap (nem minősített) 4. sz. 7 lap (nem minősített)

1. sz. 86 lap

46

1999. években

OVB/512/2000.

2000.03. 02.

OVB/523/2000.

2000.04. 06.

-

Kukelly Márton MÁV Rt. Vezérigazgató OVB/5Dr. Györgyi Kámán 23/3/2000. Legfőbb ügyész OVB/5Dr. Györgyi Kámán 23/4/2000. Legfőbb ügyész

OVB/524/2000

2000.03. 28.

OVB/5Arnold Mihály püőr. 24/3/2000. altábornagy Vám és Pénzügyőrség Országos parancsnoka OVB/5Arnold Mihály püőr. 24/4/2000 altábornagy és Vám Pénzügyőrség Országos parancsnoka OVB/5Arnold Mihály püőr. 31/1/2000. altábornagy Vám és Pénzügyőrség Országos parancsnoka OVB/5Dr. Bencze József püőr.

2. sz. 246 lap

-

Az ORFK-nak megküldött jelentés A legfőbb ügyész helyettese által készített Nyfl.12.396/1993. sz. a 46856/3-2000. VPOP irathoz iratjegyzék Tájékoztató a halasztott vámfizetési engedélyekről A 46865/2-2000. VPOP irathoz iratjegyzék Tájékoztató a

04. 17-ei biz. Ülésen kiosztva 04. 17-ei biz. Ülésen kiosztva

59 lap 18 db. 04. 12-ei futárral dosszié kiküldve (5381 lap) 04. 12-ei futárral kiküldve

-

-

db 15 lap 13 dosszié (938 lap)

-

10 lap

03. 31-ei futárral

47

Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság tevékenységéről OVB/5Dr. Bencze József püőr. A 26/2/2000. dandártábornok Gazdaságvédelmi VPOP Koordinációs rendészeti főigazgatója Bizottság beszámolója 1995.-máj- 1999. június 2000.04. Arnold Mihály püőr. A BKV 28. altábornagy dokumentumainak Vám és Pénzügyőrség megküldése Országos parancsnoka további adatok kérése céljából 2000.04. OVB/5Dr. Orbán Péter r. A BKVról kért 28. 29/2000. vezérőrnagy adatpontosítások Országos kérése rendőrfőkapitány 2000. 04. Dr. Györgyi Kálmán Az Orsz. 27. Legfőbb ügyész Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet által 19921999. év között végzett kutatások listája

megküldve

25/2/2000. dandártábornok VPOP rendészeti főigazgatója

OVB/528/2000.

OVB/529/2000.

OVB/535/2000

12 db.

03. 31-ei futárral megküldve

-

-

05. 15-ei biz ülésen kiosztva

48

2000.05. 09.

2000.05. 17.

2000.05. 17.

00754/2000

00813/2000. 2000.

OVB/538/2000.

Dr. Bencze József püőr. dandártábornok VPOP Rendészeti főigazgatója

Jakubcsik Ferenc és társai büntető ügyében született bírósági határozatok és nyomozati anyagok OVB/5Dr. Bencze József püőr. Az 1995-ös dandártábornok "Szervezett 43/2000. VPOP bűnözés Mo-n" c. rendészeti főigazgató konferencia anyaga OVB/5Arnold Mihály püőr. Az ápr. 17-ei biz. 44/2000. altábornagy ülésen kért adatok Vám és Pénzügyőrség megküldése Országos parancsnoka 00927/200 Dr. Orbán Péter r. 1106/93. sz. Szt. 0 vezérőrnagy jelentés országos rendőrfőkapitány

05. 00891/200 Dr. Kandikó Gyula 0 fővárosi

A bekért 5 dokumentum

Sz.t.

100 odlal 05. 15-ei biz + ülésen kiosztva 3 dosszié

Melléklet: 2 dosszié

Melléklet: 10 dosszié

3 lap

3 dosszi

Melléklete k: Kimut. 10 lap Szt. Kimut. 10 lap Szt. Emélkeztet ő 8 lap Titkos

az iratjegyzék 05. 23-án eljuttatva a biztagoknak.

49

főügyészhelyettes Fővárosi Ügyészségi Nyo-mozóhivatal vezetője

2000.07. 20.

OVB5/47/2 000. OVB5/48/2 000.

2000.06. 13. 2000.06. 13.

2000.06.22 . 2000.07.18 .

OVB5/49/2 000. OVB5/50/2 000.

2000.06. 13. 2000.06. 13.

2000.06.05 Miskolci Egyetem . Fővárosi Cégbíróság 2000.06.14 .

001010/200 2000.06. 0. 13. OVB5/63/2000.

2000.07. 05.

OVB5/65/2000.

2000.07. 17.

Ásványolaj Minőségellenőrző Rt. MERT-CONTROL Minőségellenőrző Rt.

Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter

Visszaküldve!!

Tanúsítványok megküldése Tanúsítványok bekérése A tanúsítványok megküldése Tanúsítványok megküldése Adatok bekérése az A & L Kft-ről – A cégbíróság priorlistát küldött

A 405. sz. ukrán nyomozati anyag bekérése Dr. Polt Péternek Dr. Gaál útlevélLegfőbb ügyész bevonásának kivizsgálásáról Dr. Bencze József püőr. Az elutasított dandártábornok halasztott VPOP vámfizetések

Válasz még nem érkezett!!

é

50

OVB/577/2000.

2000.08. 31.

OVB/573/2000

2000.09. 05.

01305/2000. 2000.09. 05.

OVB/5-93

2000.09. 05. 2000.10. 05.

01598/2000

Rendészeti főigazgató Kovácsics Iván püőr. dandártábornok VPOP bevételi főigazgató

listája Jakubcsik F. és Szabó S. büntető iratainak megküldése Arnold Mihály püőr. Válasz a bizottsági altábornagy szakértő Vám és Pénzügyőrség véleményére Országos parancsnoka Latorcai János Jelentés a HTO nem rendeltetésszerű felhasználásáról (1992 végétől 1994. július 15-ig) Mosonyi György Dokumentumok, MOL Rt. adatok bekérése Vezérigazgatójának Mosonyi György

001323/200 2000.08. 0 29.

001322/200 2000.08. 0. 29.

Demeter Ervin Polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárcanélküli Miniszter Pintér Sándor Belügyminiszter

A dokumentumok megküldése A titk. inf.-gyűjtés szabályzatának megkérése

A BM RVSZ belső

Mellé klet: 4 db (3 dosszi 1 db

Bizalmas! (üzleti titkot tartalmaz.

51

OVB/420/2000/1 OVB/420/200/2

2000,10. 11. 2000.10. 11.

Dr. Szabó János Honvédelmi miniszter Kukelly Márton MÁV Rt. Vezérigazgató

OVB/420/2000/3

2000.10. 11.

Berényi János

OVB/420/2000/4

2000.10. 11.

Dénes István

OVB/420/2000/5

2000.10. 11.

Saslics Elemér

OVB/420/2000/6

2000.10. 11.

Szalma Botond

OVB/420/2000/7

2000.10. 11.

Aba Botond

szabályzatának megkérése Információszolgált atás Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése s Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok

52

megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése

OVB/420/2000/8

2000.10. 11.

Szarvas Péter

OVB/420/2000/9

2000.10. 11.

Hidasháti Mezőgazdasági Rt. igazgatójának

OVB/420/2000/10

2000.10. 11.

Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Rt igazgatójának

OVB/420/2000/11

2000.10. 11.

OVB/420/2000/12

2000.10. 11.

OVB/420/2000/13

2000.10. 11

Dr. Kanta Tünde püőr. ezredes VPOP Központi Bűnüldözési Parancsnokság Paranscnoka Mészáros József ny. püőr. Dokumentumok, ezredes adatok bekérése A dokumentumok megküldése Juhász János püőr. Dokumentumok, alezredes adatok bekérése A dokumentumok megküldése

53

OVB/420/2000/14

2000.10. 11.

OVB/420/3/2000

2000.10. 11.

Dr. Klavács Antal püőr. őrnagy Vám és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozóhivatal vezetője Kupferschmidt Miklós HUNGAROCAMION Rt.

OVB/422/3/20000

Dr. Bencze József püőr. dandártábornok VPOP rendészeti főigazgató

001957/00

Fővárosi Bíróságnak

001957/00/2

Fővárosi Bíróság

Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése Dokumentumok, adatok bekérése A dokumentumok megküldése A Cseh Televízió okmányozó riportja

Leonid Kolcsinszkij anyagának megkérése Leonid Kolcsinszkij anyagának megküldése

Szig titk. 1

Szig. Titk.

11. 21-én

2 db 3 db 11. 23-án dosszi videókazet é ta