30. fejezet. Fertôzô betegségek. Szalka András Kerekes János

30.

fejezet

Fertôzô betegségek Szalka András Kerekes János

A fertôzô betegségek kórokozói. Néhány, a fertôzô betegségekkel kapcsolatos fogalom A fertôzô betegségek kórokozói Vírusok. A jelenleg ismert legkisebb fertôzô ágensek, mely csak élô, fogékony sejtekben szaporodnak. A vírusok hasonló megbetegedéseket okozó víruscsaládokat alkotnak. A vírusfertôzés a tünetmentes fertôzéstôl kezdve a különbözô súlyosságú kórképeken át a halálos megbetegedésekig terjedhet. A vírusfertôzések kimutathatók vírusszerológiai módszerekkel (komplementkötés, hemagglutinációgátlás, ELISA, RIA stb.) a vírusantigén izolálásával, nukleinsavpróbákkal. Baktériumok. Staphylococcusok, streptococcusok, anaerob baktériumok, egyéb baktériumok (Listeria, Anthrax, Actinomyces, Bordetella, Neisseria, Enterobacteriumok, Escherichia stb.) tartoznak e kórokozók közé. Kimutatatásuk a kórokozó direkt azonosításával (mikroszkópos vizsgálat, antigének kimutatása), tenyésztéssel és identifikálással, valamint szerológiai vizsgálatokkal történik. Gombák. Heterotróf szervezetek, melyek lehetnek az egészséges szervezetben primeren patogének, a csökkent védekezô képességûekben opportunista patogének (Aspergillus stb.).

Protozoonok. Az állatvilág legalacsonyabb rendû egysejtû élôlényei. Az emberi megbetegedést okozó leggyakoribb fajták: • ostorosok (Giardia, Trichomonas), • szabadon élô fajok (sporozoák, toxoplasmák); ide tartoznak a merev sejtfal nélküli, állábakkal mozgó szervezetek, az amoebák (Entamoeba histolytica) is. Férgek • hengeresférgek (Nematoda): orsóféreg, cérnagiliszta, • galandférgek (Taenia solium, Echinococcus granulomatosus), • mételyek (Trematoda); legismertebb a májmétely (Fasciola hepatica)

Néhány, a fertôzô betegségekkel kapcsolatos fogalom A fertôzô betegségekben a betegség jellegét, súlyosságát, kimenetelét a szervezetbe jutott kórokozók mennyisége, virulenciája és a szervezet védekezô képességének állapota határozza meg. A szervezet természetes védekezésének eszközei • felszíni barrierek (bôr, nyálkahártya, kötôhártya, ezek vegyhatása, különleges váladéka, stb.); • nem specifikus védekezô rendszer (komplementrendszer, phagocyták, killersejtek); • specifikus védekezô rendszer (antigén–antitest

1310

30. FEJEZET

Fertôzô betegségek

reakció, humorális immunitás, celluláris immunitás). A fertôzés forrása lehet ember és állat. A fertôzés terjedésének módjai • közvetlen terjedés (testi érintkezés); • közvetett terjedés (testváladék, levegô, por, víz, élelmiszer, szennyezett tárgyak, állati termékek útján). Lappangási idô. A fertôzéstôl a betegség tüneteinek megjelenéséig eltelt idô, mely néhány órától akár évekig terjedô idôtartam lehet. A kórokozók útja a szervezetben A fertôzés kapui (behatolási kapu) • a sérült vagy az ép bôr, • a légutak, • a tápcsatorna, • az urogenitális szervek, • a szem, a száj, az orr. A fertôzés terjedése a szervezetben. A fertôzés a szervezetben a nyirokerek útján (limfogén terjedés) vagy a vérárammal (hematogén terjedés) terjed. A fertôzô ágens szaporodása. A baktériumok elszaporodása a vérben általános fertôzést (szepszist) eredményezhet. A fertôzô ágens az egyes szervekben áttételeket (gócokat) képezhet. A kórokozók „kiürítése” a szervezetbôl. A szervezetbe jutott kórokozó elhagyhatja a szervezetet a kilélegzett levegôvel, illetve a testváladékokkal (vizelet, széklet, nyál, köpet, egyéb váladékok). A fertôzô betegségek csoportosítása. Az infekciós megbetegedéseket általában a kórokozó ágensek, illetve a túlnyomóan károsodott szerv, szervrendszer alapján szokás csoportosítani. Mivel a munkaképességet elsôsorban egy meghatározott szervi károsodás, vagy általános tünet, jelenség befolyásolja, a fertôzô betegséget szerv-

rendszerek szerint csoportosításban tárgyaljuk. A hazánkban bejelentett leggyakoribb fertôzô betegségeket és az ezekbôl eredô halálozások adatait mutatja be a 30.1. táblázat.

A bôr fertôzô betegségei A bôr fertôzô betegségeinek egy részénél elsôdleges a bôrkárosodás, s ezen esetekben lehet fertôzô bôrbetegségekrôl beszélni. Más esetekben egyéb szervek betegségei vagy szisztémás megbetegedések járnak bôrtünetekkel.

Pyodermák A bôr gennykeltô baktériumok okozta megbetegedései. A folyamat mélysége, kiterjedtsége, s az érintett struktúra alapján a pyodermák alábbi alapformáit különböztetjük meg: • az epidermiszre korlátozódik az ótvar (impetigo); • a szôrtüszôk gyulladása (folliculitis); • a dermis felületes, nyirokerek útján terjedô nem gennyedô gyulladása az orbánc (erysipelas); • a verejtékmirigyek gyulladása (hydradenitis); • a bôr alatti kötôszövet gyulladása (phlegmone, cellulitis); • a felszíni bônyék gyulladása (fasciitis) és szövetelhalással járó formája (nekrotizáló fasciitis); • az izmok gyulladása (myositis).

Ótvar (impetigo) A Staplylococcus aureus, Streptococcus pyogenes okozza. Különösen fertôzôek a streptoccus által okozott elváltozások, melyek (nefritogén törzsek esetén) ritkán bár, de akut diffúz glomerulonephritist is okozhatnak. Az impetigo felületes vagy intradermális maculák, vesiculák, bullák, pustulák formájában jelenik meg. Helyi kezelést igényel.

30. FEJEZET


30.1. táblázat. A bejelentett heveny fertôzô megbetegedések és halálozások 2001. évi statisztikai adatai Magyarországon (Epinfo)

Betegségek

Megbetegedések száma

Salmonellosis Dysenteria Shigellosis Amoebiasis Egyéb, E. coli által okozott megbetegedések Campylobacteriosis Enteritis infectiosa Hepatitis infectiosa Hepatitis A Hepatitis B Hepatitis C Hepatitis infectiosa k.m.n. Scarlatina Parotitis epidemica Varicella Mononucleosis infectiosa Meningitis purulenta Meningitis epidemica Pneumococcus-meningitis Meningitis purulenta k.m.n. Meningitis serosa Encephalitis infectiosa k.m.n. Kullancsencephalitis Creutzfeldt–Jakob-kór Lyme-kór Leptospirosis Tularaemia Tetanus Toxoplasmosis Echinococcosis Taeniasis Trichinellosis

Halálozások

100 ezer lakosra

száma

100 ezer lakosra

10 433 508 409 92

103,9 5,1 4,1 0,9

4 – – –

0,04 – – –

105 8775 33 850 651 337 159 43 112 3691 183 42 179 1473 258 53 70 130 170 53 55 15 1283 60 86 8 178 12 4 7

– 87,4 337,0 6,5 3,4 1,6 0,4 1,1 36,8 1,8 420,0 14,7 2,6 0,5 0,7 1,3 1,7 0,5 0,5 0,1 12,8 0,6 0,9 0,08 1,8 0,1 0,04 0,07

– 1 3 3 – 2 – 1 – – – – 65 13 23 29 – 6 – 14 – 3 – 5 – – – –

– 0,01 0,03 0,03 – 0,02 – 0,01 – – – – 0,6 0,1 0,2 0,3 – 0,06 – 0,1 – 0,03 – 0,05 – – – –

Orbánc (erysipelas) Streptococcus pyogenes, ritkábban Staphylococcus aureus vagy egyéb gennykeltôk okozzák. Jellemzô bôrtünetekkel fényes, élénkvörös,

„lángnyelvszerû”, éles szélû, meleg tapintású elváltozásokkal, vesiculákkal, bullákkal, a környéki nyirokcsomók megnagyobbodásával, lymphangitisszel és általános szimptómákkal (magas láz, hidegrázás, hányás, szeptikus tünetek) járó

1311

1312

30. FEJEZET


megbetegedés. Az erysipelasra jellemzô, hogy a folyamat nem gennyed el. Leggyakrabban az alsó végtagon fordul elô (a behatolási kapu általában a lábujjak közötti, gombabetegség okozta bôrhiány). Az arc érintettsége vagy nagy kiterjedésû lábszárelváltozás esetén kórházi kezelésre is szükség lehet. A nyirokerek és a nyirokcsomók érintettsége miatt viszonylag gyakori szövôdmény a krónikus lymphoedema, mely tartós károsodást is eredményezhet. Gyógyítása antibiotikumok szisztémás adásával (a kórokozó penicillinérzékeny), a károsodott testrész kímélésével, helyi (borogatás, felpolcolás, szuperinfekció elleni védelem) és általános (lázcsillapítás, vitaminok stb.) kezeléssel történik. Az orbánctól megkülönböztetendô az állatokról, állati termékekrôl terjedô sertésorbánc (erysipeloid), mely az állattenyésztésben, a húsiparban dolgozókon fordul elô, az ujjak és a kézhát hiperémiás gyulladásának formájában. Helyi – szükség esetén antibiotikus – kezelésre 2–3 hét alatt gyógyul.

A szôrtüszôk piogén fertôzései Kórokozója általában a Staphylococcus aureus, de elôidézhetik különbözô Pseudomonas-törzsek is. A szôrtüszô körülírt gyulladását folliculitisnek, a mélyre terjedô és a szomszédos területeket is érintô, tályogjellegû gyulladást furunculusnak (többszörös formája a furunculosis), a több egymás mellett lévô szôrtüszô gennyes gyulladását carbunculusnak nevezzük.

Phlegmone (cellulitis) A bôr és a bôr alatti kötôszövet Gram-pozitív coccusok és Gram-negatív pálcák által okozott betegsége, melyet a gyulladás helyi (calor, rubor, tumor, dolor, funkciókárosodás) és különbözô fokú általános tünetei kísérhetnek. A súlyos, nagy kiterjedésû phlegmonék sebészeti feltárást, kórházi kezelést igényelhetnek.

A kéz piogén fertôzései Részletezésükre a mozgásszervi károsodásokat tárgyaló fejezetben kerül sor.

Gázgangraena Anaerob mikroorganizmusok (clostridiumok és egyéb anaerobok) okozta, gázképzôdéssel, szövetnecrosissal, súlyos általános toxikus tünetekkel járó fertôzés. Anaerob fertôzésre hajlamosak a lebenyes, zegzugos, nagy szövetkárosodással járó vagy a levegôtôl elzárt, mély (pl. szúrt) sebek. Jellemzô helyi tünetei: duzzadt, szürkés-barnás bôr, fôtt hús színû (színevesztett) szövetek, bûzös szag, lószôrpárna-tapintat (crepitatio). Ijesztôek az intoxikációt jelzô általános tünetek: magas láz, tachycardia, a súlyos mérgezés egyéb jelei. Kezelése fekvôbeteg-gyógyintézetben történik. Igen fontos az aerob viszonyok megteremtése a sebben (széles feltárás, a nekrotikus szövetek eltávolítása, a seb oxigénizációjának biztosítása, penicillin adása).

Gennyes fekélyek Körülírtabb formája az ecthyma, amely trauma, higiénés hiányosságok esetén általában leromlott egészségû egyéneken alakul ki. A felfekvéses fekély (decubitus) a test tartós nyomásnak kitett, rossz vérellátású helyein (keresztcsont, tomportáj, tarkó, könyök, sarok stb.) idôs, legyengült, ágyhoz kötött betegeken jön létre.

A bôr vírusfertôzései Herpes simplex A leggyakoribb vírusos eredetû bôrfertôzés, mely a száj körül (herpes labialis) ritkábban a genitális területen (herpes genitalis), gyakran a szer-

30. FEJEZET

vezetben lappangó vírus aktiválódása következtében alakul ki. Ø A kiterjedt, szövôdményes (gingivostomatitis aphtosa, lymphadenitis) száj körüli, és a genitális formák okozhatnak keresôképtelenséget.

A bôr gombás fertôzései Trichophytosis Felületes gombás fertôzések, melyet a trichophytonok különbözô csoportjai hoznak létre. Leggyakoribb formái a lábmycosis és a körömlemezek gombás károsodása.


ciális actinomycosis eseteiben – fordul elô. Ez esetben új foglalkozásra való átképzés javasolható.

A bôr parazitás fertôzései Kiütéssel járó fertôzô betegségek A fertôzô betegségek jelentôs része bôrjelenségekkel, kiütésekkel jár. Ezek általában a jellemzô bôrelváltozások (maculák, papulák, vesiculák, göbök, göbcsék, fekélyek stb.), melyek kombinációja, megjelenése egy-egy fertôzô betegségre jellemzô lehet. A Magyarországon elôforduló leggyakoribb kiütéses fertôzô betegségeket a 30.2. táblázat mutatja be.

Ø A munkaképességet általában nem befolyásolják.

Actinomycosis Az Actinomyces israelii okozta krónikus, a belsô szerveket és a bôrt érintô, emberrôl emberre terjedô fertôzô betegség. Ritka, Magyarországon évente csak néhány eset fordul elô, halálos kimenetelüt évek óta nem regisztráltak. A folyamat általában a különbözô testüregekben (mellüreg, tüdô, hasüreg, szájüreg stb.) alakul ki krónikus gyulladás formájában, s ezután terjed másodlagosan a bôrre. A bôrelváltozás képe jellegzetes: a bôr kékesvörös, deszkakemény; a sipolyokból kénsárga granulumokat tartalmazó genny ürül. A viszonylag gyakori orofaciális forma esetén torzító hegek alakulhatnak ki. A betegség diagnózisa a sugárgomba azonosítására, a kenet mikroszkóppal történô vizsgálatra épül. Ø Actinomycosis esetén a beteg keresôképtelensége hetekig-hónapokig elhúzódhat. Tartós munkaképesség-csökkenés ritkán – elsôsorban közszereplést igénylô munkakörökben, a torzító hegesedéssel járó orális-fa-

A nyirokcsomók érintettségével járó fertôzô betegségek A fertôzések limfogén megjelenésének a klinikai tünete a nyirokerek gyulladása (lymphangitis), a nyirokcsomók megnagyobbodása, gyulladása (lymphadenitis), s a lymphoedema formájában jelentkezô, akár tartós károsodást okozó, nyirokér-obstrukciók. A nyirokcsomó-érintettség lehet helyi, a fertôzött területekhez tartozó regionális nyirokcsomókban észlelhetô elváltozás), illetve lehet generalizált (30.3. táblázat). A nyirokcsomó-megnagyobbodás lehet heveny vagy krónikus. A felnôttkorban jelentkezô nyirokcsomó-megnagyobbodás esetén feltétlen gondolni kell a rosszindulatú folyamatra. A differenciáldiagnózist a biopsziás minta vizsgálata segíti.

Mononucleosis infectiosa Okozója az Epstein–Barr-vírus. Generalizált nyirokcsomó-megnagyobbodással, lázzal járó fertôzô betegség. A fertôzés nyállal történik, lap-

1313

1314

30. FEJEZET


30.2. táblázat. A Magyarországon leggyakrabban elôforduló kiütéses fertôzô betegségek

Kórkép Scarlatina Varicella Herpes zoster Erythema infectiosum Exanthema subitum Herpes simplex Morbilli

Rubeola

Lappangási idô

Prodromális idô

Prodromális tünet

A kiütés jellege

2–6 nap

1–2 nap

láz, torokfájás hányás

14–21 nap ?

1 nap 2–3 nap

hurut, láz fájdalom

erythema, makulopapulózus vezikulopusztulózus vezikulopusztulózus

Kísérô tünetek glossitis, lymphadenitis viszketés fájdalom

6–14 nap

0

hurut, láz

makulopapulózus

10–15 nap

3 nap

magas láz

makulopapulózus

? 10 nap

1 nap 4 nap

égô érzés hurut, láz conjunctivitis, Koplik-folt láz

vezikulopusztulózus makulopapulózus, konfluáló makulopapulózus, izolált

lymphadenitis

láz

makulopapulózus, vérzéses

hurut, láz központi idegrendszeri gyulladás

14–21 nap

Non-polioenterovírus szindróma

?

1 nap

1–2 nap

a kiütéssel a láz megszûnik

általános tünetek

30.3. táblázat. Nyirokcsomó-érintettséget okozó gyakoribb fertôzô betegségek Magyarországon

Akut fertôzések Helyi nyirokcsomómegnagyobbodással járó megbetegedések

Bakteriális fertôzések piogén fertôzések anaerob fertôzések anthrax diphteria Vírusok okozta fertôzések mumps, herpes Gombák okozta fertôzések toxoplasmosis, candidiasis Generalizált nyirokcsomó- Scarlatina megnagyobbodással járó typhus abdominalis megbetegedések rubeola adenovírusok okozta fertôzések mononucleosis infectiosa

Krónikus fertôzések syphilis brucellosis tuberculosis actinomycosis

krónikus granulomatosis

HIV (AIDS) syphilis tuberculosis brucellosis

30. FEJEZET


pangási ideje 5–15 nap. A tünetek változatosak: láz, torokfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás, izomfájdalom. Gyakran kimutathatók az egyéb nyirokszervek elváltozásai is (tonsillitis, hepatosplenomegalia). Jelentkezhetnek bôrtünetek (petechiák, urticariák, maculák, papulák stb.) is. A szövôdmények (fejfájás, meningitis, encephalitis, anaemia, granulocytopenia, myocarditis, pneumonia stb.) ritkák.

sist és fokális infekciót okozó – fertôzô betegség. Ide sorolható a • salmonella-bélhurut (salmonellosis gastroenteritica), • salmonella-sepsis, • helyi salmonella-fertôzések (arthritis, meningitis, osteomyelitis, pneumonia, tubulointersticiális vesebetegség) • egyéb, meghatározott salmonella-fertôzések.

Ø A betegség általában spontán gyógyul, csupán tüneti kezelést igényel. A szubfebrilitás, s a nyirokcsomó-megnagyobbodás hoszszabb ideig fennállhat, ez a munkaképességet (keresôképességet) azonban általában nem befolyásolja.

A salmonella-fertôzések kórokozói a Salmonella genus különféle szerotípusai (ún. non-typhoid salmonellák). A fertôzés forrásai a beteg vagy a tünetmenetesen fertôzött állat – elsôsorban a fertôzött háziállatok – sertés, szarvasmarha, házi, illetve vadon élô szárnyasok, rágcsálók, továbbá a baromfitojás, a beteg vagy a kórokozó-hordozó ember. A terjedés módja: a fertôzés forrásai fertôzött, állati eredetû élelmiszerek (tojás, tojáskészítmények, baromfihús, sertés-, marhahús, egyéb húskészítmények stb.) fogyasztása, ha az élelmiszert elôzetesen nem sütötték, fôzték meg alaposan, ha nem megfelelôen pasztôrözték, vagy ha az élelmiszerek utólag szennyezôdtek szállítás, feldolgozás, tárolás közben. A betegség emberrôl emberre közvetlen érintkezés, piszkos kéz, fertôzött tárgyak útján terjed, fôleg csecsemôk, kisgyermekek, idôsek közösségeiben, intézeti járványok formájában. A fertôzést az ivóvíz is terjesztheti. Lappangási idô. Salmonella okozta ételfertôzés esetén: 6–48 óra (ritkán 1–3 nap) kontakt fertôzés esetén ennél hosszabb. Tünetek. A nem adaptálódott salmonellák emberben enterális megbetegedést (salmonellosis gastroenteritica), sepsist, fokális infekciót és enterális lázat (a typhus abdominalishoz hasonló kórképet) okozhatnak. A salmonellosis gastroenteritica, (fertôzött étel vagy víz fogyasztását követôen) hányingerrel, hányással, fejfájással, izomfájdalmakkal kezdôdik, majd hasmenéssel (vizes, zöldes-nyálkás, esetleg véres-nyálkás széklet) folytatódik. Hidegrázás, 38–39 °C-os láz, köldök körüli érzékenység, hasfájás lép fel. Ha a salmonellák, tartósan vagy intermittáló-

Enterális fertôzések Az enterális fertôzések kórokozói az elfogyasztott étellel kerülnek a szervezetbe; leggyakoribb tünetük a hasmenés. A fertôzések jelentkezhetnek heveny ételmérgezés formájában. Ezekben az esetekben a hasmenéshez hányás is társul, s az intoxikációrta jellemzô általános tünetek jelentkeznek. Az ételmérgezéseket staphylococcusok (fagylalt, tojás, krémek), clostridiumok (fôtt húsok, bab), egyéb kórokozók toxinjai okozhatják.

Fertôzô gastroenteritis A fertôzô ágens (Salmonella, Campylobacter, Escherichia coli, Shigella, Yersinia stb.) a fertôzött táplálékkal, vagy emberrôl emberre való (fekális-orális) terjedés útján az alapvetô higiénés szabályok elmulasztása miatt kerül a szervezetbe.

Salmonella-fertôzések Heveny, emberrôl emberre, illetve állatról emberre közvetlenül vagy közvetve (élelmiszer) terjedô lázas, enterális – esetenként azonban sep-

1315

1316

30. FEJEZET


an nagy mennyiségben keringenek a véráramban, sepsist okozhatnak. A véráramban való tartós keringés olyan alapbetegség esetén alakul ki, amikor a szervezet immunrendszere sérül (pl. hematológiai betegség, immunológiai kórképek, AIDS stb.). Bármely „nem adaptálódott” salmonella bekerülhet a véráramba és a szervezetben bárhol megtelepedhet (agyburok, tüdô, endocardium, aorta, csontok, máj, lép stb.) és fokális salmonellainfekciót okoz. A salmonellák okozta enterális láz tünetei hasonlók a typhus abdominalis tüneteihez. A fertôzôképesség addig áll fenn, amíg a kórokozó ürül a széklettel. A kórokozó-ürítés – a klinikai gyógyulás után – néha hónapokig, évekig is eltarthat (Az antibiotikumok adása az ürítést meghosszabbíthatja.) Diagnózis. A diagnosztikus járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô. A diagnózis felállítását – az elôzôn kívül az anamnézis, a hajlamosító tényezôk ismerete, a lappangási idô, a fizikális vizsgálat, a tünetek, a székletben található leukocyták (salmonella eredetû hasmenés esetén) segítik elô. Az ellenôrzô (felszabadító) járványügyi laboratóriumi (széklet-) vizsgálat csak a veszélyeztetô munkakörben dolgozók esetében kötelezô. Közegészségügyi – járványügyi teendôk: • be- és kijelentés, • elkülönítés, • kötelezô laboratóriumi vizsgálat (a diagnosztikus vizsgálat teljes körben, az ellenôrzô, felszabadító vizsgálat csak meghatározott körben kötelezô), • fertôtlenítés (folyamatos és záró), • járványügyi ellenôrzés (a kórokozó-hordozás idôtartamára), • eltiltás a veszélyeztetô munkakör ellátásától (a ki-, illetve eltiltás addig tart, amíg a klinikai gyógyulás után egy székletminta bakteriológiai vizsgálata negatív eredményt nem ad).

Megelôzés: • az állati eredetû élelmiszerek (hús, tojás és készítményeik) megfelelô hôkezelése, tárolása, szállítása, higiénikus kezelése, • az élelmiszer-kezelôk oktatása, • a beteggel való kontaktus elkerülése, • az egészségmegôrzô ismeretek oktatása, • általános, jó személyi higiéné (a salmonellosis ellen nincs védôoltás). Terápia. Salmonellosis gastroenteritica esetén legfontosabb a folyadék- és az elektrolitpótlás, illetve a tüneti kezelés. Nem szabad adni a szövôdménymentes kórforma esetén antibiotikumot, mert az megnöveli a kórokozó-ürítés idejét. A nem adaptálódott salmonellaürítôt nem érdemes antibiotikummal kezelni akár átmeneti, akár tartós az ürítés. A salmonellosis gastroenteriticában szenvedôk keresôképtelenégének megítélése Ø Keresôképtelennek minôsíthetô • a salmonellosisban szenvedô beteg (gyógyulásáig), • a veszélyeztetô foglalkozású, betegségbôl gyógyult személy, a kórokozó ürítésének idôtartamáig, • a salmonellosisban szenvedô beteg családi vagy intézményi környezetében élô személy, a járványügyi hatóság (ÁNTSZ) határozatában megszabott idôre. Ø Veszélyeztetô munkakörök (tevékenységek): • a 0–3 éves gyermekközösségekben, • egészségügyi vagy szociális intézményben folytatott munka (ételkiosztás, gyógyszerkiosztás); • a közvetlenül közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, ételek, italok kezelése; • közétkeztetési tevékenység; • vízmûvekben folytatott tevékenység; • anyatej adása, kezelése; • közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kivitele (a beteg vagy a kórokozóürítô lakásából, háztartásából).

30. FEJEZET

Ø Amennyiben a salmonellosisból gyógyult beteg „veszélyeztetô” foglalkozásban dolgozik keresôképtelenségét – a klinikai gyógyulás után – addig kell fenntartani, amíg a gyógyulást követô 1 székletminta bakteriológiai vizsgálata negatív eredménnyel nem jár. Ha azonban – e személyeknél – a székletvizsgálat pozitív eredményt ad, a keresôképtelenség addig áll fenn, amíg széklet bakteriológiai vizsgálata (a járványügyi ellenôrzés keretében) 1 negatív eredményt ad. A keresôképtelenség idôtartamát befolyásoló (meghosszabbító) tényezôk: • Hajlamosító tényezôk (más betegségek) fennállása (hematológiai betegség, szolid tumor, vitium cordis, diabetes mellitus, alkoholizmus, HIV-fertôzés, kortikoszteroidkezelés, lymphogranulomatosis), állathoz adaptálódott salmonellosisok esetén (legfontosabb okozói: S. cholerae suis, S. dublin), • A salmonellák megtelepedésének helye az emberi szervezetben (vö.: salmonella okozta sepsis, illetve fokális infekció). A (nem adaptálódott) salmonellák szokványos megtelepedési helyei:a szívbillentyûk (mûbillentyûk is), a hasi aorta, a nagy hasi artéria fala, az arteriosclerosis miatt károsodott érfal, illetve aneurysma. Ø Az ilyen esetekben a keresôképesség idôtartamának meghatározására a megfelelô címszónál (pl. meningitis, endocarditis, stb.) megadottak az irányadók. Klinikai prognózis, munkaköri korlátozás, rehabilitáció. A salmonella gastoenteritica rendszerint kezelés nélkül is gyógyul. A gyógyulás utáni munkaköri korlátozás szükségességét csak az esetleges baktériumhordozás, továbbá a foglalkozás, illetve a munkakör veszélyeztetô jellege befolyásolja. Sepsis, fokális infekció esetén a prognózist elsôsorban a góc helye és nagysága determinálja. A munkaköri korlátozás is ezek függvénye.


Ø Tartós baktériumürítés és veszélyeztetô foglalkozás egyidejû fennállása esetén indokolt az érintett személy nem veszélyeztetô munkakörbe való ideiglenes áthelyezése, esetleg átképzése más, nem veszélyeztetô munkakör ellátására. A fokális salmonella-infekciót követô rehabilitáció a góc helyétôl, a betegség következményeitôl függ, mind az orvosi, mind pedig a foglalkozási rehabilitációt illetôen. A rehabilitáció kezdeményezésében a háziorvos is vállaljon szerepet, annak lefolyását pedig kövesse, ellenôrizze az OEP ellenôrzô fôorvosa. Ø A munkaképesség-változás prognózisa. Idôközi újravéleményezés. A munkaképesség változására, esetenként fogyatékosságra fokális infekciót követôen lehet számolni. Ilyenkor szükségessé válhat az OEP-OOSZI orvosi bizottságának közremûködése a munkaképesség-csökkenés mértékének és a rehabilitálhatóságának megítélésében. Újravéleményezés évente vagy ennél ritkábban lehet szükséges.

Campylobacter-fajok által okozott enteritis A fertôzés forrása beteg vagy tünetmentes fertôzött házi- vagy vadon élô állat, ritkábban a beteg ember. A kórokozók legfontosabb rezervoárjai a szárnyasok. A terjedés módja: a beteg vagy tünetmentes állatok gondozása, húsának, illetve termékeiknek feldolgozása, kezelése, elégtelenül hôkezelt állati eredetû élelmiszerek fogyasztása, fertôzött állatokkal való közvetlen kontaktus. A bejelentett megbetegedések száma 2001ben Magyarországon 8775, azaz 100 000 lakosra 87,4 eset jutott. A bakteriális eredetû enterális fertôzô betegségek közül ez a második leggyakoribb. Lappangási idô: 1–10 nap. Fontosabb tünetei: láz, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom, hasmenés

1317

1318

30. FEJEZET


(véres széklet), gyermekeknél néha appendicitis vagy peritonitis gyanúját keltô hasi tünetek, exsiccosis. A klinikai tünetek rendszerint nem állnak fenn tovább 5–10 napnál. A betegek zöme spontán gyógyul. Fôleg a felnôttek körében tapasztalhatók idônként visszaesések. Terápia: szükség esetén folyadékpótlás, ritkán antibiotikum (makrolid) adása. A fertôzôképesség addig áll fenn, amíg a kórokozó a széklettel ürül. Ez lehet – a gyógyulást követôen – néhány hét vagy néhány nap. Krónikus kórokozó-hordozás nincs! A kórokozóürítés általában 1 hónap alatt megszûnik. Ø A keresôképtelenség idôtartamát befolyásolja: • a betegség klinikai lefolyása, • visszaesés fellépte vagy annak hiánya, • veszélyeztetô munkakörülmények, • a széklet bakteriológiai vizsgálatának negatívvá válása, • a hatósági (ÁNTSZ) intézkedések idôtartama Ø Ha a keresôképtelenség idôtartama a 4 hetet meghaladja, az eset célvizsgálata indokolt.

Vérhas, dysenteria bacterialis (shigellosis) Baktérium által okozott, heveny, emberrôl emberre közvetlenül vagy közvetve terjedô, lázas, hasmenéses, fertôzô betegség, amely a vastagbél helyi fertôzésének tekinthetô. Morbiditás. Magyarországon évente átlagosan 1200–1300 megbetegedést regisztrálnak. Kórokozói a Shigella genus tagjai: pálcika alakú, tok nélküli, Gram-negatív, nem mozgó, spórát nem képezô baktériumok. (Magyarországon Shigella sonnei-dominancia tapasztalható.) A kórokozó folyóvízben hónapokig, jégben 1–2

hónapig élet- és fertôzôképes marad. A dezinficiensekre közepesen érzékeny, pasztôrözés során elpusztul. A shigellák valamennyi típusa humán patogén. A fertôzés forrása a beteg és a hordozó ember. A kórokozó emberrôl emberre közvetlen érintkezés, élelmiszerek, ivó- és fürdôvíz, fertôzött tárgyak útján terjed. A betegség lappangási ideje: 1–7 nap. Patogenezis. Az emberbe per os bejutó baktérimok fô megtelepedési helye a vastagbél, a sigmabél és a rectum, ahol a baktériumok elárasztják a bélnyálkahártya hámsejtjeit, majd a vastagbél falában mikrotályogok, nyálkahártya-necrosisok, kifekélyesedések és vérzések keletkeznek. A shigellák gyorsan elszaporodnak a lamina propriában, és a nyirokutakon keresztül a vastagbél egész hosszában elterjednek. Ezt követôen a szétesô baktériumokból endotoxin szabadul fel, ennek következtében alakulnak ki a vérhasra jellemzô elváltozások: a vastagbél nyálkahártyájának vérzései, fibrines izzadmánnyal, necrosissal, kifekélyesedéssel járó gyulladás; ezek következménye a gyakori székletürítés és a tenesmus. A betegség ritkán idültté válik, ilyenkor – hosszabb remisszió után – periodikus hasmenés jelentkezik, állandó baktériumürítéssel. A típusos tünetekért az endotoxin felelôs. A shigella ezen kívül egy labilis toxint is termel, amely súlyos állapotot (meningismust, comát) okozhat. Tünetek és panaszok. A betegség rendszerint hirtelen kezdôdik hasmenéssel, alhasi görcsökkel és tenesmussal. A gyakran ürített hasmenéses széklet sokszor vérrel és nyákkal keveredik. Általános tünetek: láz, borzongás, étvágytalanság, rossz közérzet, fejfájás és letargia, valamint – a legsúlyosabb gyermekkori esetekben, Shigella dysenteriae 1-fertôzés esetén – meningismus, coma és görcsrohamok. A beteg gyengesége és dehidratációja egyre fokozódik. A has a bal alsó kvadránsban nyomásra érzékeny.

30. FEJEZET

Diagnózis. A szigmoidoszkópiás vizsgálat során gyulladt, vérbô nyálkahártya látható pontszerû bevérzésekkel, néha nagy kiterjedésû fekélyekkel. A kórisme az anamnézis, a panaszok, a tünetek és a széklet vizsgálata alapján állítható fel. A széklet bakteriológiai tenyésztésével a kórokozó kimutatható. Szövôdmények. Dehidráció, acidosis, elektrolitháztartás-zavarok csecsemôkorban fordulnak elô. A hasmenést átmeneti diszacharidázhiány követheti. Ritka szövôdmény az arthritis (Reiter-szindróma). Amíg a kórokozó a széklettel ürül, gyakran még a klinikai gyógyulás után is fennáll a fertôzôképesség. A legtöbb beteg a lábadozás szakában, székletével üríti a baktériumokat. Különösen a krónikus betegek válnak tartós kórokozó-ürítôkké. Terápia. Súlyos esetekben életmentô a shock kezelése, a keringô vérmennyiség helyreállítása, valamint a renális perfúzió biztosítása. Az antimikrobás kezelés lehetôségei: ciprofloxacin, (gyermekeknek és terhes nôknek kontraindikált!); ceftriaxon. A parenterális folyadékbevitel és az acidosis, valamint az elektrolitháztartás-zavar korrekciója minden középsúlyos vagy súlyos esetben igen lényeges. Az enyhe esetek orális folyadékadással kezelhetôk. Közegészségügyi–járványügyi teendôk. A betegség be- és kijelentés-köteles, a beteg otthon vagy kórházi fertôzôosztályon elkülönítendô. Az elkülönítés a klinikai gyógyulás után, az antibiotikus kezelés befejezését követôen, 48 órával elkezdett bakteriológiai székletvizsgálat 2 (egymást követô napon kapott) negatív eredményéig tart. Ø A járványügyi ellenôrzés alá vont személyt el kell tiltani: • a 0–6 éves gyermekek közösségeiben/ intézményeiben ellátott munkaköröktôl, • a közfogyasztásra kerülô élelmiszerek és italok kezelésétôl,


• a közétkeztetésben végzett munkától, • a vízmûvekben folytatott tevékenységtôl, • az anyatejadástól, az anyatejgyûjtô állomáson való foglalkozástól, • a közvetlen betegellátás során a betegélelmezésben való közremûködéstôl és a szájon át adott gyógyszerek kezelésétôl. A beteg, illetve a kórokozó-ürítô lakásából, háztartásából közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kivitelét meg kell tiltani. A járványügyi laboratóriumi vizsgálat (diagnosztikus és felszabadító vizsgálat egyaránt) kötelezô. A székletmintákat az ÁNTSZ illetékes megyei intézete bakteriológiai laboratóriumába kell küldeni. A diagnosztikus székletvizsgálatot a betegség kezdetén, az antibiotikus kezelés megkezdése elôtt kell elvégezni. A fertôtlenítés (folyamatos és zárófertôtlenítés formájában) kötelezô. A beteg elkülönítését követôen a beteggel közvetlenül érintkezett (kontakt) személyeket 7 napos idôtartamra járványügyi megfigyelés alá kell helyezni. Az eltiltást addig kell fenntartani amíg a megfigyelési idô 4. napja után egy alkalommal vett székletminta bakteriológiai vizsgálata negatív eredményt nem ad. A szûrôvizsgálat során pozitívnak bizonyult személyeket a kórokozóhordozás idôtartamára járványügyi ellenôrzés alá kell helyezni, s egyidejûleg el kell tiltani a veszélyeztetô tevékenységtôl. (Ezen eltiltás is a székletvizsgálat negatívvá válásáig tart.) Prognózis. A shigellák okozta dysenteria Magyarországon nem túl gyakori, általában spontán gyógyuló és enyhe megbetegedés, olykor azonban súlyos lefolyású is lehet, különösen az elsô 3 életévben. Hazánkban mind a morbiditása, mind a letalitása igen alacsony. A betegség kórjóslata jó, a szövôdmények nem gyakoriak, illetve eredményesen leküzdhetôek. Megelôzés. Az általános higiénés rendszabályok, élelmezés- és vízhigiénés elôírások, a fürdôk higiénés elôírásainak, a bentlakásos gyermekintézmények higiénés szabályainak betartása.

1319

1320

30. FEJEZET


Ø A beteg keresôképtelenségének várható idôtartama – szövôdménymentes lefolyás és nem veszélyeztetô munkakör esetén – mintegy 18–20 napra becsülhetô. Szövôdmény fellépését követôen a keresôképtelenség idôtartamát a szövôdmény jellege határozza meg. Veszélyeztetô foglalkozás és baktériumürítés esetén a táppénzes állomány idôtartama az ÁNTSZ határozatában megjelölt idôtartam.

Hastífusz (typhus abdominalis) Heveny, emberrôl emberre közvetlenül vagy közvetve terjedô, lázzal járó, enterális fertôzô betegség. Kórokozója, a Salmonella typhi csak emberre patogén. A salmonellák közé – patogenetikai, epidemiológiai és klinikai tünettani szempontból – egymástól igen különbözô baktériumok tartoznak. Vannak kizárólag az embert (pl.: S. typhi), embert és állatot egyaránt (S. typhimurium) és csak állatokat (S. choleraesuis) megbetegítô speciesek. A salmonellák okozta emberi megbetegedéseket (patogenetikai szempontból) két csoportba osztják: • septikaemiával járó generalizált fertôzések (typhus abdominalis, paratyphus), • lokális fertôzések (gastroenteritis). A S. typhi (és a többi salmonella) vízben hoszszabb ideig életképes, a tenyészet akár hónapokig is életben marad. A fertôzés forrása a beteg vagy a kórokozóhordozó ember, az infekció terjedése orális-fekális úton, közvetlen érintkezéssel, ivóvízzel, tejjel, élelmiszerrel, tárgyak közvetítésével történik. Lappangási ideje: 3–30 nap. Tünetek. Lépcsôzetesen emelkedô, majd állandósuló magas láz, azután fokozatos láztalanodás. Fejfájás, ködös tudat. A nyelv középen bevont, a szélén piros. A törzsön halvány kiütések (roseo-

lák). Máj- és lépmegnagyobbodás. Relatív bradycardia. Leukopenia, relatív lymphocytosissal. Diffúzan érzékeny has, ritkán hasmenés. Szövôdmények. A 3. héten bélvérzés, bélperforáció, peritonitis, a kezeletlen esetekben hepatitis, meningitis, nephritis, myocarditis, bronchitis, pneumonia, arthritis, osteomyelitis, parotitis, orchitis alakulhat ki. A kórismézést nehezíti és a betegség lefolyását módosíthatja az elôzetes védôoltás, a diagnózis felállítása elôtt adott antibiotikum és a beteg életkora. Terápia. Chloramphenicol, ciprofloxacin, ofloxacin, szulfamethoxazol és trimethoprimum hatóanyag-tartalmú készítmények adása. A kersôképtelenség megítélése Ø A hastífuszos beteg – bármilyen foglalkozásban és munkakörben – keresôképtelennek minôsítendô. A keresôképtelenség a betegség gyanújának felmerülésétôl a klinikai gyógyulást követôen is tarthat. A klinikai gyógyulás szövôdménymentes esetben – a betegség 3–4. hete után várható, veszélyeztetô foglalkozásokban 1 évig is fennállhat, amennyiben a beteg széklete és vizelete nem válik negatívvá. Ø Veszélyeztetô foglalkozások, munkakörök, ténykedések, amelyeket a járványügyi ellenôrzés alatt álló, kórokozó-hordozó nem folytathat: • közvetlen betegellátás során étel és gyógyszer kiosztás, • 0–6 éves gyermekek közösségeinek látogatása, ellátása, • vízmûben történô foglalkozás, • hôkezelés nélkül, közvetlen közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kezelése, • közétkeztetésben való foglalkozás, • anyatej adása, kezelése, • étel vagy ital kivitele közfogyasztási céllal a beteg, kórokozó hordozó, vagy ürítô lakásából (háztartásából).

30. FEJEZET

Ø A kórokozó-ürítôk és a kórokozógazdák felszabadító vizsgálatait akkor lehet megindítani, ha a laboratóriumi ellenôrzô vizsgálatok 6 hónapon át folyamatosan negatívak. A felszabadító vizsgálat 6 hónapon át havonta 2 alkalommal, személyes ellenôrzés mellett vett széklet- és vizeletminta bakteriológiai vizsgálatából áll. Ha ezek, továbbá a duodenális váladék vizsgálata is negatív eredményt adnak, a kórokozógazdát fel kell szabadítani, de még további 1 évig havonta egyszer ellenôrizni kell. Ø Nemcsak a betegek és a veszélyeztetô foglalkozású kórokozó-ürítôk, kórokozógazdák minôsítendôk keresôképtelennek, hanem a beteggel érintkezett (kontakt), veszélyeztetô foglalkozású személyek is. A keresôképtelenség idôtartama ilyenkor két részbôl áll: • 21 napos járványügyi megfigyelés és kitiltás a munkahelyrôl; • két egymást követô napon vett széklet és vizeletminta negatív vizsgálati eredményének megérkezése a háziorvoshoz. Mivel a második minta a megfigyelés 2. vagy 3. hetében levehetô, így a keresôképtelenség teljes idôtartama még kedvezôtlen esetben sem lehet több 26 napnál. (Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes intézetének fôorvosa speciális körülmények fennállása esetén ettôl eltérôen is határozhat.) Ø Munkaképesség-változás. A betegségbôl gyógyult, Salmonella typhit nem ürítô, nem hordozó, illetve nem kórokozógazda személy 100%-osan munkaképes, eredeti foglalkozását, munkakörét elláthatja. Ø A betegségbôl gyógyult Salmonella typhibaktériumgazda – veszélyeztetô foglalkozásban – tartósan munkaképtelen. Képzettségének megfelelô, nem veszélyeztetô, más munkakörben foglalkoztatható; az ilyen dolgozó rehabilitálhatónak minôsítendô.


Ø A typhus abdominalis akkor minôsíthetô baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási eredetû fertôzô betegségnek, ha idült egészségkárosodást okozott, és ha a foglalkozással kapcsolatban keletkezett. [217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet]. Ide sorolható „minden olyan munka, amely .… a fertôzôkórházakban vagy általános kórházak fertôzôbetegosztályain a heveny fertôzô betegek – (itt értelemszerûen: a heveny hastífuszban szenvedô beteg) – egészségügyi ellátására irányuló, illetve az ott dolgozók és az ápolás alatt álló betegek kiszolgálására létesült állandó alkalmazást jelent”.

Paratífusz (paratyphus) Kórokozói: Salmonella paratyphi A, S. paratyphi B, S. paratyphi C. Morbiditás. Magyarországon a paratífusz 100 000 lakosra jutó morbiditása 0,0–0,02 között ingadozik, tehát alacsony. A paratífuszra vonatkozó további megállapítások megegyeznek a hastífusz kapcsán leírtakkal.

Amoebiasis (amôbás dysenteria) Az állatvilág legalacsonyabb rendû egysejtû élôlényei, a protozoonok egyik válfaja által okozott, rendszerint heveny és/vagy krónikus formában lezajló, de a mérsékelt égövön tünetmentesen is elôforduló, a vastagbelet, a szövôdményes esetekben az extraintesztinális szerveket is megtámadó fertôzô betegség. Morbiditás. A bejelentett heveny amoebiasismegbetegedések száma az 1996 és 2000 között Magyarországon, évenként 80–144 között ingadozott. Az 1 évi átlag ezen idôszakban: 106. Ugyanezen idôszakban a 100 ezer lakosra jutó megbetegedések száma évente: 0,8–1,4 között változott.

1321

1322

30. FEJEZET


Kórokozója az Entamoeba histolytica nevû protozoon, mely világszerte elôfordul; a trópusokon gyakori. A mérsékelt égövön, így Magyarországon is okoz – ritkábban és kevésbé súlyos lefolyású – megbetegedéseket. A fertôzés forrása a fertôzött ember, akinek a székletével, közvetlen érintkezés, élelmiszerek, ivóvíz, használati tárgyak útján terjed a kórokozó. Lappangási idô: 2 naptól több hónapig terjed. Patogenezis. A szájon át bekerült cysták sértetlenül jutnak el a vastagbél kezdeti szakaszába. Az ileum–coecum tájon a cysta burka megreped, és 4–8 vegetatív alak (trophozoita) bújik ki belôle. Az amoebák részben a bél lumenében élôsködnek, és proteolitikus enzimjeik segítségével a bélfalba hatolnak. A bélfalon fekélyeket okozhatnak, arrodálhatják a vérereket és a keringéssel különbözô szervekbe juthatnak. A tünetekkel járó amoebiasis intesztinális és extraintesztinális alakban jelentkezhet. Mindkettô lehet heveny vagy idült lefolyású, illetve jellemezheti a kórlefolyást az akut és a krónikus szakok váltakozása. A heveny amôbás dysenteria a dysenteriához hasonló béltünetekkel zajlik: tenesmus, gyakori, nyálkás, véres széklet, ritkán láz. A krónikus amôbás dysenteria tünetei: hasi fájdalom (gasztrointesztinális panaszok, colitis), elesettség, fogyás, meteorismus, székrekedés, gennyes hasmenés, pszichés zavarok, amoeboma (a bélfal körülírt megvastagodása). Az extraintesztinális amoebiasis különbözô szerveket támadhat meg. A kórokozók bélbôl hematogén szórással vagy a nyirokutakon át terjednek. Érintett lehet a máj (májtályog), a tüdô (pneumonia, tüdôtályog), a agyhártya (meningitis), az agy (agytályog), a bôr (bôramoebias). A tályogok perforálhatnak, de idült formában hónapokig is perzisztálhatnak. A betegség lehet halálos kimenetelû, de spontán gyógyulás, illetve tünetmentesség is elôfordulhat.

Terápia. Amôbás dysenteria, az amoebiasis egyéb formái, amôbás májtályog, tünetmentes Entamoeba histolytica cysta-ürítés esetén, illetve metronidazol, tinidazole tabletta. Megelôzés. A fertôzöttek felderítése (szûrés), kezelése, a járványügyi (hatósági) elôírások betartása, a fertôzés veszélyeinek (óvodai, iskolai) oktatása. Védôoltás nincs a betegség ellen. Prognózis. Adekvát kezelés esetén jó. Késôi kórismés, késôn kezdett gyógykezelés esetén súlyos szövôdményekkel, elvétve fatális kimenetellel is számolni kell. Közegészségügyi – járványügyi teendôk • Az amoebiasis be- és kijelentésre kötelezett. Ha a beteg trópusi országból érkezett, ezt a bejelentôlap „orvosi megjegyzései” rovatában közölni kell. • Csak a heveny bélamoebiasisban szenvedô beteget kell elkülöníteni kórházban vagy otthon, a klinikai gyógyulásig. • Az eltiltás, járványügyi ellenôrzés alá vont személyt el kell tiltani: • a közösségekben ellátott veszélyeztetô munkaköröktôl, • a közfogyasztásra kerülô élelmiszerek, italok kezelésébôl, • a közétkeztetési, vízmûvekbeli tevékenységtôl, • az anyatej adásától, anyatejgyûjtôbeli foglalkozástól, • a betegélelmezésben végzett tevékenységtôl, • az orális gyógyszerek kezelésétôl. Ø A keresôképtelenséget és annak idôtartamát befolyásolják a betegség • tünetei (manifeszt, illetve tünetmentes) • lokalizációja (intesztinális, extraintesztinális), • lefolyása (heveny, krónikus, váltakozó), • a szervi tályogok helye és viselkedése (perforálnak vagy hosszan perzisztálnak), • a gyógykezelés (hiánya vagy megléte, illetve adekvát, vagy inadekvát módja),

30. FEJEZET

• a fertôzôképesség idôtartama, • a közegészségügyi–járványügyi (hatósági) intézkedések (elkülönítés, járványügyi ellenôrzés, eltiltás, megtiltás, kitiltás, járványügyi megfigyelés, diagnosztikus és szûrôvizsgálatok) határozzák meg, ezért az elbírálás és annak ellenôrzése során elsôsorban ezeket a tényezôket kell figyelembe venni. Ø A foglalkozási korlátozás a klinikai állapot, a hatósági intézkedések és a táppénzre jogosult dolgozó munkakörének, munkahelyének függvénye.

Májkárosodást okozó fertôzô betegségek A májkárosodás legnyilvánvalóbb klinikai tünete a bôr és a sclerák sárgás elszínezôdése (icterus, sárgaság), mely a bilirubin vérben történô felszaporodása esetén jelentkezik. A vér bilirubintar-


talmának megnövekedését okozhatja haemolysis (prehepatikus icterus), az epefesték májbeli metabolizmusának károsodása (intrahepatikus icterus), az epeelfolyás mechanikai akadályozottsága, (mechanikus icterus). Bizonyos esetekben a bilirubinmetabolizmus komplex zavarai is elôfordulhatnak. A bilirubinmetabolizmus különbözô mechanizmusai az egyes fertôzô betegségekben más és más módon, az adott betegségre jellemzôen károsodhatnak, s ez az elkülönítô diagnózis fontos szempontja lehet. A sárgasággal járó fertôzô betegségeket a 30.4. táblázat mutatja be. A különbözô hepatitisvírusok (A, B, C, D, E, G) által okozott fertôzô májgyulladásokat A máj és az epeutak károsodásai c. fejezet tárgyalja.

Légúti fertôzô betegségek A leggyakoribb fertôzô betegségek. Két nagy csoportra oszthatók: felsô légúti és alsó légúti fertôzô betegségek.

30.4. táblázat. Sárgasággal járó, hepatotrop vírusok okozta fertôzô betegségek

Vírus

HAV (RNS)

HBV (DNS)

HCV (RNS)

HDV (RNS)

HEV (RNS)

Lappangás (nap)

15–49

60–80

14–160

21–42

21–63

fekális-orális szexuális, vertikális

parenterális, vertikális, szexuális

parenterális,

mint a HBV

enterális

fokozatos ritka gyakori van

fokozatos ritka gyakori van

fokozatos van gyakori van

heveny terhesekben nincs nincs

HBVimmunglobulin vakcina vérszûrés

nincs

nincs

nincs

nincs vérszûrés

nincs HBV-keresés

nincs nincs

antigének, anti-HBs, anti-HBc

anti-HCV (IgM, IgG) PCR

anti-HDV

anti-HEV

Átvitel

Klinikum kezdet heveny májelégtelenség ritka krónikus forma nincs Hordozó állapot nincs Megelôzés passzív gamma-globulin aktív specifikus Szerológiai vizsgálat

vakcina higiénia anti-HAV

1323

1324

30. FEJEZET


Pharyngitis acuta, tonsillitis acuta A kórokozók cseppfertôzés, ritkábban kontaminált tárgyak közvetítésével kerülnek a garatba. Az esetek több mint két harmadát vírusfertôzés okozza. Járványügyi és klinikai szempontból legnagyobb jelentôsége a Streptococcus pyogenes által okozott anginának van. A betegség magas lázzal, súlyos garatgyulladással, a tonsillák elváltozásával, a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodásával jár. Súlyos esetekben bacteriaemia alakul ki, s mivel a baktérium pirogén exotoxint termel, kiütéseket is okozhat (scarlatina). Az angina streptococcica diagnosztikájában szükség van a torokváladék-tenyésztésre, illetve az antigén-gyorstesztvizsgálatokra. A pharyngitis tüneti kezelést igényel, Streptococcus pyogenes-fertôzés esetén célzott antibiotikumkezelést (penicillin, makrolid) kell alkalmazni.

Fertôzô középfül-gyulladás A betegséget többségében bakteriális fertôzés okozza, de gyakran társul felsô légúti vírusbetegségekhez is – ez esetben a vírusfertôzést bakteriális felülfertôzés követi. A leggyakoribb kórokozó baktériumok: S. pneumoniae, Haemophilus influenzae, ritkábban S. pyogenes vagy S. aureus. Otitis, fülfájás, fülfolyás és általános tünetek (láz, hányás, rossz közérzet) formájában jelentkezik.

Influenza Magyarországon 2–3 évente járványosan fellépô, heveny, lázas, fertôzô légúti betegség, gyakran szövôdményes. Rendszerint rövid keresôképtelenséggel jár, tartós munkaképesség-csökkenést gyakorlatilag nem okoz. Magyarországon a bejelentett megbetegedések száma 1980–1999 között – a járványos évek-

ben – 284 000 és 1 391 000 között változott; a 100 lakosra jutó megbetegedések száma 3–15. Az említett 20 év alatt – a járványos években – az influenzában elhunyt személyek száma évente 407–1070 fô között változott. A megbetegedettek között a keresôképtelenek aránya: 25%–30% közötti, a szövôdményes esetek aránya: 10%, a kórházi elhelyezési arány: 0,4% körüli, a letalitás (100 betegre jutó halálozás) 0,01–0,02% közötti. 2001-ben az influenza miatti keresôképtelenségi napok (országos összes) száma: 854 600, az átlagos keresôképtelenségi idôtartam 11,2 nap. Kórokozója az Orthomyxovirus influenzae, melynek három szerotípusa (A, B, C) van. Ezeket a vírus felszíni fehérjéinek – hemagglutinin (H) és neuraminidáz (N) – antigénszerkezete alapján altípusokra osztják. Eddig a H1N1, a H2N2 és a H3N2 altípus okozott humán pandémiás, illetve epidémiás megbetegedéseket. Az influenza Avírusok periodikusan ismétlôdô, országos, esetleg világjárványokat okoznak. A B típus antigénszerkezetét tekintve stabilabb, rendszerint közösségekben (pl. iskola, óvoda stb.) okoz elszigetelt megbetegedés-halmozódásokat, de területi járványok is elôfordulhatnak. A C típus gyermekkori megbetegedéseket okoz. A fertôzés forrása a beteg vagy a kórokozót hordozó ember. Az influenza A vírusokat emlôsökbôl (sertés, ló, bálna, fóka) és madarakból is izolálták. Lappangási ideje 1–3 nap; cseppfertôzéssel terjed. Tünetek. Hirtelen kezdet, magas láz, vörös torok, elesettség, izom- és ízületi fájdalom, fejfájás, improduktív köhögés, esetleg bronchitis. Súlyos esetben csecsemôknél eclampsia, idôseknél akut keringési elégtelenség alakulhat ki. Szövôdmények. Víruspneumonia (fiatalok, terhesek), bakteriális társfertôzések (sinusitis, otitis, pneumonia, az idült bronchitis exacerbatiója).

30. FEJEZET

Fertôzôképesség a klinikai tünetek elsô 3 napján áll fenn, de az immunhiányos beteg akár hónapokig ürítheti a vírust. Terápia. Ágynyugalom, lázcsillapítás, vitaminok (fôleg C-vitamin), szövôdmény esetén megfelelô antibiotikum, újabban neuraminidázbénítók (zanamivir, oseltamivir) alkalmazása a betegség elsô 36 órájában. Prognózis. A szövôdménymentes esetekben igen jó, a szövôdményes esetekben általában jó. (10 ezer beteg közül csak 1-2 beteg hal meg.) Ø Foglalkozási korlátozás. A klinikai gyógyulás után 1 hét kímélô munka javasolható a szövôdménymentes esetekben, szövôdmény esetén 2 hétre könnyebb fizikai munka ajánlható. Orvosi és foglalkozási rehabilitációra nincs szükség. Közegészségügyi – járványügyi teendôk 1. Jelentés. Az influenzára vonatkozóan külön jelentési rendszer van érvényben. A szokásos járványos idôszakban (okt.1.-márc.1.) az ÁNTSZ figyelôszolgálatot mûködtet. A kijelölt háziorvosok hetenként jelentik az „influenzaszerû” betegséggel jelentkezôk számát. 2. Elkülönítés. A beteget – a heveny szak lezajlásáig – ajánlatos elkülöníteni a csecsemôktôl, az idôsektôl, az immunszupprimált betegektôl. Kórházi elkülönítés csak súlyos esetekben indokolt. Bentlakásos otthonokban az elkülönítésre külön helyiséget kell kijelölni. 3. Diagnózis. Járványügyi laboratóriumi vizsgálat igénybe vehetô. A betegtôl a megbetegedés 1–2. napján érdemes toroköblítô folyadékkal vagy orr-garat tamponnal vizsgálati anyagot venni, vírusizolálás és direkt antigénkimutatás céljára. A mintákat az OEK Virológiai Fôosztályának Influenza Laboratóriumába vagy az ÁNTSZ területileg illetékes ví-


ruslaboratóriumába kell küldeni. Szerológiai vizsgálat céljából a betegség kezdeti szakában és a lábadozási idôszakban kell vért venni. Diagnosztikus értéke a négyszeres titeremelkedésnek van. 4. Fertôtlenítés. Folyamatos fertôtlenítés szükséges. A fertôzô beteg, valamint a fertôzô megbetegedésre gyanús személy környezetében szükséges fertôtlenítési teendôk – a kéz folyamatos fertôtlenítésén kívül – elsôsorban az orr- és torokváladék, a köpet és az ezekkel a váladékokkal fertôzött eszközök (evôeszközök, ivóedények stb.) textíliák (zsebkendô, ágynemû, törölközô, hálóruha stb.) folyamatos fertôtlenítésbôl áll, virocid hatású dezinficiensekkel. Igen fontos a betegszoba, illetve a több személy tartózkodására szolgáló helyiségek gyakori szellôztetése, a betegek és a betegségre gyanús személyek azonnali izolációja. 5. Megelôzés. A legfontosabb az általános higiénés rendszabályok betartása. Járvány idején az ÁNTSZ korlátozhatja az összejöveteleket, kórházi látogatási tilalmat rendelhet el. Javasolt a kórházakban külön influenzaosztály létesítése, a betegfelvétel sürgôs esetekre való korlátozása. 6. Védôoltás. A kockázati csoportokba tartozókat (a 60 évesnél idôsebbek, továbbá krónikus szív-, érrendszeri, légzôszervi betegségben szenvedôk, cukorbetegek, tartósan szalicilátkezelésben részesülô gyermekek), illetve a veszélyeztetetteket ellátó egészségügyi dolgozókat a várható járvány elôtti hónapokban kell oltani.

Heveny légcsô- és hörghurut A heveny hörghurutot legtöbbször vírusfertôzések, ritkábban a hörgôk nyálkahártyáját izgató fizikai-kémiai hatások idézik elô. Tünetei – köhögés, köpetürítés, retroszternális fájdalom – 1–2 hét alatt megszûnnek.

1325

1326

30. FEJEZET


Az általános állapot jelentôsebb és tartósabb károsodását – és keresôképtelenségét – okozhatja a heveny hörghurut a már eleve légzéskárosodott egyéneknél. Ez esetekben aktívabb kezelés – antibiotikum, hörgtágítók, esetleg hormon adása – is indokolt lehet.

Idült hörghurut Az idült alsó légúti betegségek esetében a fertôzô ágens szerepe háttérbe szorul – a betegség fennállásában a külsô tényezôknek (por, dohányzás), s a légutak kóros elváltozásainak (dyskinesis, fibrosis, a nyákoldás zavarai) van. A bakteriális (H. influenzae) fertôzéseknek az exacerbatiók kialakulásában van jelentôsége. A krónikus bronchitis terápiája többoldalú; mindenekelôtt a közrejátszó tényezôk kiiktatása, légzôtorna, bronchodilatátorok, nyákoldók, szükség esetén antibiotikumok képezik a kezelési lehetôségek arzenálját. Ø A bronchitisben szenvedô beteg munkaképessége exacerbatiók, általános tünetek esetén korlátozott, egyébként pedig a pulmonális kapacitás állapota határozza meg a munkaképességet (lásd a Légzôszervi károsodások c. fejezetet).

Pneumoniák A fertôzô ágens belégzése, aspiratio, hematogén vagy a környezetbôl való közvetlen terjedés, mûtéti beavatkozás vagy sérülés révén kerül a tüdô szöveteibe. A tüdôgyulladás leggyakoribb kórokozóit a 30.5. táblázat mutatja be. A tüdôgyulladás kialakulásában nagy jelentôsége van a hajlamosító tényezôknek – a szervezet legyengülése (alkoholizmus, idôs kor, súlyos alapbetegség stb.) nyelési nehezítettség, tudatzavar, a légzôszervek krónikus betegségei (krónikus obstruktív légzôszervi betegségek, cisztikus fibrosis), vírusfertôzések (influenza). Klinikailag a pneumoniák lefolyása lehet típusos és atípusos (30.6. táblázat).

30.5. táblázat. A tüdôgyulladás leggyakoribb kórokozói

Típusos bakteriális tüdôgyulladás Streptococcus pneumoniae Haemophilus influenzae Staphylococcus aureus Moraxella catarrhalis Aspirációs pneumonia Csak anaerob kórokozók Bacteroides melaninogenicus Fusobacterium nucleatum Peptostreptococcus-sp. Aerob + anaerob kórokozók Atípusos pneumonia Legionellák, Mycoplasma pneumoniae, Chlamydia pneumoniae, Ch. psittaci, Coxiella burneti, Influenza A, B, EBV, CMV, RSV, adenovírusok, VZV, HSV, parainfluenzavírusok

A pneumoniák sajátos formája a legionellák okozta heveny purulens tüdôgyulladás (legionellapneumonia). A légzôszervi tünetek mellett influenzához hasonló klinikai jelek (láz, izomfájdalom, fejfájás, hasmenés) jellemzik. Intersticiális pneumoniát okoz a madarak által terjesztett Chlamydia psittaci (lásd: ornithosisok). Diagnózis. A klinikai kép és a fizikális lelet mellett a kórkép kórismézésben alapvetô szerepe van a mellkasi röntgenfelvételeknek, melyek a betegség súlyosságának és a gyógyulás eredményességének megítélésében egyaránt fontosak. Elvileg – a célzott antibiotikus kezelés szempontjából is – fontos diagnosztikai eljárás a baktérium azonosítása a köpetbôl. Valójában azonban nehéz a kórokozó egyértelmû kimutatása. A típusos bakteriális pneumoniák diagnosztikájában a hemokultúrának kiemelt jelentôsége van (különösen a S. pneumoniae-tüdôgyulladásban). Szövôdmények. A tüdôgyulladások leggyakoribb pulmonális szövôdménye a pleuritis, a tüdôtályog és a krónikus pneumonia.

30. FEJEZET


30.6. táblázat. A típusos és az atípusos pneumoniák jellegzetességei

Jellemzôk

Típusos pneumonia

Atípusos pneumonia

Kezdet Izomfájdalom Fejfájás Photophobia Hidegrázás Toxikus állapot Köhögés Köpet Pleuritis Láz Fizikális vizsgálat Röntgenvizsgálat

gyakran hirtelen

rendszerint fokozatos

nem jellemzô

gyakran kifejezett

gyakori sokszor produktív purulens véres gyakori >38,9 °C tompulat, bronchiális légzés, crepitatio megegyezik a fizikális vizsgálattal

Fehérvérsejtszám

>15G/l

ritka néha improduktív rohamokban jelentkezik ritka >38,9 °C minimális eltérés nagy kiterjedésû, a fizikális vizsgálattól eltérô 15
Terápia. Az egyik legfontosabb elemét képezô antibiotikus kezelés megvalósítása empirikus alapon történik. Az invazív Streptococcus pneumoniaefertôzés elleni védekezésben a magas kockázatú csoportokban (pl. 60 éven felüliek, csökkent védekezô képességûek stb.) vakcinát lehet alkalmazni.

Kardiovaszkuláris „fertôzô” betegségek A tonsillitisek és a pharyngitisek eredményes kezelése következtében az elmúlt évtizedekben jelentôsen csökkent a febris rheumaticában megbetegedettek száma. Ezzel szemben jelentôs emelkedés figyelhetô meg az idôskori infektív endocarditisek elôfordulásában.

Infektív endocarditis A leggyakoribb kórokozók a viridans streptococcusok és a S. aureus, de az utóbbi években növekszik az enterococcus- és a candida-törzsek szerepe is. A fertôzés forrásai egyre inkább a beültetett mûbillentyûk, a centrálisan bevezetett katéterek és a kábítószer-élvezet kapcsán a vér-

be adott anyagok. A szív áramlásviszonyainak romlása következtében a szív belhártyáján, az üregekben levô thrombusokon bakteriális vegetációk alakulnak ki, melyek baktériumokkal árasztják el a szervezetet (folyamatos bacteriaemia). A kórképet az általános fertôzés (láz, rossz közérzet, leromlás, lépmegnagyobbodás, bôrjelenségek, immunológiai eltérések) és a szívkárosodás tünetei jellemzik. A kórisme felállításához a vér bakteriológiai tenyésztése és az echokardiográfia nyújt segítséget. Kezelése célzott, nagy dózisú antibiotikus terápiából, illetve szükség esetén mûtétbôl áll.

Myocarditis A szívizom gyulladását leggyakrabban vírusok (coxsackie A- és B-, echovírus, influenza- , hepatitis B- stb.) okozzák. A bakteriális myocarditis általában metasztatikus elváltozás miatt jön létre. A fertôzéses eredetû szívizombetegségek gyakran okoznak ritmuszavarokat.

Reumás láz A reumás láz a streptococcus-anginát követô második betegség, mely érintheti az idegrend-

1327

1328

30. FEJEZET


szert, az ízületeket, a bôrt; legnagyobb jelentôsége azonban a szív károsodásának van. A reumás myocarditis elsôsorban a bal szívfelet károsítja – regurgitatióval járó billentyûkárosodást és ingerületvezetési zavarokat okozhat. A reumás szívbetegség diagnózisa a megelôzô Streptococcus pyogenes-fertôzés, az idegrendszeri, az ízületi, a bôrtünetek, s az ú.n. „kis tünetek” (láz, arthralgia, ingerületvezetési zavarok stb.) kimutatására épül.

Gennyes agyhártyagyulladás

Idegrendszeri fertôzések

Meningoencephalitisek

Az idegrendszerbe a kórokozók kerülhetnek hematogén módon, az idegek mentén, illetve közvetlenül sérülés vagy a szomszédos szervekrôl való (per continuitatem) terjedés útján. Az idegrendszer fertôzései közül különös jelentôséggel bírnak a központi idegrendszert érintôk. A központi idegrendszer fertôzéseit „helyi” és általános tünetek egyaránt jellemzik. Az általános tünetek közül a legfontosabb a láz, mely magas, és általában igen tartós. A láz patomechanizmusában az intoxikáció, az immunológiai jellegû pirogén mechanizmusok mellett a hôszabályozás centrális károsodása is szerepet játszhat. A helyi tünetek közé tartozik a fejfájás, mely lehet heves, egy- vagy kétoldali, agynyomás-fokozódás esetén progresszív. Gyakori a hányás. Jelentôsége, hogy folyadékveszteséget, a szervezet exsiccosisát (kiszáradását) okozhatja. A sajátos központi idegrendszeri tünetek közé tartozik a tudatzavar, melynek különbözô fokozatai fordulhatnak elô. A központi idegrendszer fertôzései gyakran okoznak görcsös állapotokat (convulsiók). A görcsök lehetnek gócos és generalizált jellegûek. E convulsiókat el kell különíteni az epilepsziás görcsös állapotoktól és az eclampsiától. A góctünetek egy-egy agyideg vagy -terület károsodásának a jelei, ugyanakkor általános kóros folyamatokra is felhívhatják a figyelmet (agyoedema – a n. abducens paresise, sinus cavernosusthrombosis – egyes agyidegek sérülése, beékelôdés – a n. oculomotorius bénulása).

Az aszeptikus meningitisek és encephalitisek általában együtt fordulnak elô. Leggyakrabban vírusok vagy bizonyos speciális baktériumok (mycobacteriumok, spirochaeták) és paraziták (plasmodium, amoebák, Toxoplasma gondii) okozzák. A vírusok között megkülönböztetjük az idegek mentén terjedô, ún. neurotrop vírusokat (poliomyelitis-, rabies-, herpesvírus) és az egyéb vírusokat. Klinikailag a meningitis tüneteihez az encephalitis tünetei társulnak: tudatzavar, mozgáskárosodás, hallucináció, convulsio, aphasia, az agyidegek károsodása, a vegetatív funkciók zavara.

Általában baktériumok okozzák. A meningeális térbe került kórokozók rohamosan szaporodnak, toxinjaik súlyos tüneteket (láz, fejfájás, eszméletzavar, bevérzések, sepsis) okoznak. Jellemzôek a meningeális izgalmi jelek (tarkókötöttség, opisthotonus, a hátsó gyökök feszülésének tünetei, érzészavarok stb.). A kezelés legfontosabb eleme a célzott antibiotikus terápia.

Toxinok okozta kórképek Az idegrendszer károsodását okozó toxinok termelôdésével járó fertôzô betegségek a botulismus, a tetanus és a diphteria. A Clostridium botulinum toxinja gátolja az ingerület átvitelét a neuromuszkuláris junctióban, melynek eredményeképpen agyidegbénulás és más bénulások alakulnak ki. A Clostridium tetani toxinja az interneurális gátló folyamatokat bénítja meg, izomgörcsöket, convulsiókat okozva.

Húgyúti fertôzések A húgyúti fertôzések aszcendáló úton (a húgyutakon keresztül) vagy hematogén szóródással

30. FEJEZET

jönnek létre. A fertôzések gyakran a szexuális aktivitáshoz kapcsolódnak. A leggyakrabban elôforduló kórokozók az E. coli, a Klebsiella spp., az enterococcusok, az Enterobacter spp. A húgyúti fertôzések cystitis, pyelonephritis, prostatitis formájában jelentkezhetnek. A húgyúti fertôzések sajátos formáját képviselik a nemi szervek fertôzései • az urethritis, melyet leggyakrabban Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis okoz, • a cervicitis a férfiak urethritisének felel meg, • a prostatitist gyakran chlamydia-fertôzés okozza, melyhez egyéb kismedencei panaszok is társulhatnak (rektális fájdalom, tenesmus), • a vaginitist különbözô aerob és anaerob baktériumok, candida vagy Trichomonos vaginalis okozhatják.

Férgek okozta betegségek (helminthosisok) Ascariasis A 15–40 cm-es orsóféreg (Ascaris lumbricoides) által okozott, emberrôl emberre közvetlenül nem terjedô fertôzô betegség. A trópusokon gyakori, Magyarországon ritka megbetegedés. A fertôzôdés az ember székletével kiürült, megtermékenyített peték által történik, melyek mosatlan, nyersen fogyasztott gyümölcs, zöldségfélék, szennyezett talaj közvetítésével kerülnek a szervezetbe. A petékbôl a tápcsatornában kibújt lárva a portális vérrel a jobb szívfélbe és a tüdôbe kerül, majd az alveolusokon át a légcsôbe és a garatba vándorol. A garatból – miután a beteg lenyeli – ismét az emésztôtraktusba jut, ahol ivarérett féreggé fejlôdik. A tüdôbe került lárva bronchopneumoniát, eozinofil infiltrátumot, a gégében oedemát, az emésztôrendszerben a férgek ileust, bélátfúródást idézhetnek elô, a ductusok elzáródását okozhatják, és általános allergiát válthatnak ki.


Ø Számottevô keresôképtelenséggel nem jár.

Foglalkozási eredetû fertôzô betegségek Foglalkozási eredetû fertôzô betegségeknek tekintjük azokat a betegségeket, amelyek valamely munkakörrel, illetve annak körülményeivel kapcsolatban gyakrabban fordulnak elô, mint a normális populációban. A foglalkozási eredetû fertôzô betegségek felsorolását a 27/1996. (VIII.18.) NM és a 217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet tartalmazza. A foglalkozási eredetû fertôzô betegségek egyik nagy csoportját alkotják az állatról emberre terjedô fertôzések, az ú.n. zooanthroponosisok, melyek kórokozói az állatok vagy a belôlük elôállított termékeik útján terjednek. Bizonyos foglalkozásokban, munkakörökben – állatgondozók, állati termékeket feldolgozók – a fertôzött állatokkal való kontaktus gyakoribb, s így a fertôzés veszélye fokozott; munkahelyi kockázatnak tekintendô. A munkahelyeknek ezeket az ú.n. biológiai kockázatokat fel kell mérni, meg kell becsülni, s meg kell tenni a szükséges intézkedéseket ezen kockázatok korlátozására, csökkentésére. A zooanthroponosisok megelôzésére általános munkavédelmi és specifikus intézkedések (védôoltás) alkalmazandók. A zooanthroponosisok bejelentés-kötelezett betegségek.

Állatokról emberre terjedô fertôzések (zooanthroponosisok) Mint fertôzô betegségek, az ÁNTSZ-nek be- és kijelentendôk. Amennyiben foglalkozási eredetûek, foglalkozási betegségként is jelentendôk és kivizsgálandók. Egy részüket baleseti ellátásra jogosító betegségnek is minôsítették. A bejelentendô és kivizsgálandó foglalkozási fertôzô betegségek többségükben zooanthropo-

1329

1330

30. FEJEZET


nosisok [27/1996. (VIII.28.) NM rendelet, 2. melléklete] – ezeket a 30.7. táblázat mutatja be. 30.7. táblázat. A bejelentendô és kivizsgálandó foglalkozási fertôzô betegségek (A 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet 2. sz. melléklete)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Brucellosis Ornithosis Kullancsencephalitis Anthrax Leptospirosis Q-láz Tularaemia Borreliosis (Lyme-kór) Trichophytosis Egyéb zoonosisok Foglalkozással kapcsolatban keletkezett hepatitisek Foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberculosis Fertôzô betegségek által okozott idült egészségkárosodás, ha az a foglalkozással kapcsolatban keletkezett 14. Hivatalos külszolgálat során szerzett trópusi betegségek (pl. amoebiasis, malária) 15. Gennykeltôk által okozott bôrbetegségek 16. Gombák okozta bôrbetegségek

30.8. táblázat. A zooanthroponosisok által különösen veszélyeztetett foglalkozások

• Állatgondozó (anthrax, lyssa, brucellosis, malleus, tuberculosis, leptospirosis, kullancsencephalitis, ornithosis) • Hentes (anthrax) • Állatorvos (brucellosis) • Szôrmekikészítô (anthrax, lyssa) • Gyapjúnyíró,-feldolgozó (anthrax) • Földmûves (anthrax) • Kertész (tetanus) • Rongygyûjtô,- feldolgozó (anthrax) • Csatornamunkás (leptospirosis) • Laboratóriumi dolgozó (leptospirosis) • Erdei munkás, erdész, favágó (lyssa, Lyme-kór, kullancs-encephalitis) • Vadász (tularaemia, lyssa, kullancsencephalitis, Lyme-kór, trichinellosis) • Trágyával foglalkozó (tetanus) • Dögtemetô-kezelô (anthrax, lyssa, tularaemia, pestis) • Katona (anthrax, pestis) • Kutyatenyésztô (toxoplasmosis, leptospirosis, dermatophytiasis, scabies) 30.9. táblázat. Zooanthroponosist terjesztô állatok

A zooanthroponosisok szokásos terjedési módjai 1. Közvetlen érintkezés a fertôzött állattal (fejés, állatgondozás stb.). 2. Állati eredetû termékek feldolgozása (hús, csont, szôrme, tej, gyapjú, rongy). 3. Belégzés (porfertôzés). 4. Enterális úton: fertôzött hús, nyers tej fogyasztása, fertôzött szennyvízzel szennyezett ivóvíz fogyasztása stb. 5. Vektorok útján (szúrólégy, szúnyog, kullancs). A zooanthroponosisok által veszélyeztetett foglalkozásokat a 30.8. táblázat, a zooanthroponosisokat terjesztô legfontosabb állatokat pedig a 30.9. táblázat mutatja be.

Kullancsencephalitis Az ún. tavaszi-nyári vírusos agyvelôgyulladás kórokozója a kullancsencephalitis-vírus, mely-

• Szarvasmarha (anthrax, brucellosis, kullancsencephalitis, leptospirosis, lyssa, Q-láz, tuberculosis, krimi-kongói hemorrágiás láz, száj- és körömfájás, dermatophytiasis) • Juh (anthrax, brucellosis, kullancsencephalitis, lyssa, Q-láz, krimi-kongói hemorrágiás láz, száj- és körömfájás, listeriosis) • Ló (anthrax, malleus, scabies, listeriosis) • Sertés (anthrax, brucellosis, leptospirosis, lyssa, szájés körömfájás, sertésorbánc, listeriosis) • Kecske (brucellosis, kullancsenephalitis, Q-láz, krimi-kongói hemorrágiás láz, száj- és körömfájás, listeriosis) • Kullancs (vektorként) (Lyme-kór, kullancs-encephalitis, krimi-kongói hemorrágiás láz) • Kutya (leptospirosis, lyssa, dermatophytiasis, scabies) • Patkány (leptospirosis, hantavírus okozta hemorrágiás láz, pestis) • Egér (leptospirosis, tularaemia, hantavírus okozta hemorrágiás láz, listeriosis) • Laboratóriumi fehér patkány (leptospirosis) • Erdei rágcsálók (Lyme-kór, pestis, lyssa) • Madarak (Lyme-kór, krimi-kongói hemorrágiás láz) • Erdei emlôsök (Lyme-kór, lyssa, trichinellosis) • Macska (lyssa, toxoplasmosis, dermatophytiasis, macskakarmolási betegség) • Madarak (ornithosis) • Mezei nyúl (tularaemia) • Halak (diphyllobothriasis)

30. FEJEZET

nek természeti gócai a vadon élô kisemlôsök. Tôlük fertôzôdnek meg a kullancsok, melyek a fertôzést az emberre vihetik át. A kullancsok kb. 1%-a fertôzött, a fertôzöttség egyes területeken (nyugati megyék, Börzsöny) ennél magasabb. A klinikai lefolyásra jellemzô a bifázisos lázmenet. A kezdeti, néhány napos influenzaszerû tünetek, láz után pár nap múlva (láz kíséretében) jelentkeznek az idegrendszeri tünetek (meningoencephalitis, encephalomyelitis, polyradiculitis). Specifikus kezelése nincs, terápiája tüneti. A megelôzés lehetôségei közé tartozik a védôruházat viselése, valamint az aktív és a paszszív immunizálás.

Lyme-kór Kórokozója a Borrelia burgdorferi, melynek vektorai a kullancsok. A betegség a fertôzést követô rövidebb-hosszabb (48 óra–2 hónap) lappangási idôt követôen jelentkezik bôrtünetek (erythema migrans), atrofizáló végtagdermititis, arthritis, carditis, meningitis, pszichiátriai kórképek, faciális paresis formájában. A diagnózis a jellemzô tünetek, a szerológiai, valamint a liquorvizsgálatok alapján állítható fel. Kezelése a korai formák esetén 2–3 hétig adott doxycyclinnel történik. Szövôdmények esetén nagy adag penicillin, cephalosporin adása lehet eredményes. Ø A betegek körülbelül 10%-ában az arthritis idültté válik. Ugyancsak tartósan fennmaradhatnak neurológiai maradványtünetek. Mindezek tartós károsodásként értékelendôk az adott fejezetben kifejtett szabályok szerint. Ha a kullancscsípés „üzemisége” elismerhetô, a Lyme-kór baleseti ellátásra jogot adó betegségnek tekintendô.

Anthrax (lépfene, pokolvar) A Bacillus anthracis okozta, állatról emberre terjedô fertôzô betegség. Nem ragályos, mert közvetlenül sem emberrôl emberre, sem állatról állatra nem terjed.


Kórokozó. A Bacillus anthracis spóraképzô, tokos, aerob, csillótlan egysejtû. A vegetatív alak ellenállóképessége kicsi, a spórája viszont igen ellenálló, a fertôzött talajban évtizedekig élet- és fertôzôképes marad. Komplex toxinja oedemát, érthrombosist és interstitium-bevérzést okoz. A fertôzés forrása az anthraxban szenvedô növényevô háziállat (szarvasmarha, juh, ló, kecske), valamint a sertés, továbbá a nyérc. A fogékony állatok szájon át, bôrsérülésen keresztül, bögölyök, szúrólegyek közvetítésével fertôzôdnek. Az ember a bôr (mikro-) sérülésein át, fertôzött, spórát tartalmazó por belégzésével a légutakon át, szájon át, illetve szúrólegyek közvetítésével fertôzôdik. Epidemiológia. Az 1963–1976 között eltelt 14 év során 113, 1977–2000 között (24 év alatt) csak 8 megbetegedést észleltek. 38 év alatt 121 ember kapott anthraxfertôzést. A letalitás – erre az idôszakra – 2,48%. Az utóbbi 24 év során azonban már egyetlen haláleset sem fordult elô anthrax miatt. Lappangási idô: 1–7 nap. Tünetek, kórlefolyás. Az anthraxfertôzés három formában folyhat le: • bôranthrax (az összes anthrax 95%-a), • tüdôanthrax, • bélanthrax (ritka). A bôrsérülés környékén (a kórokozó behatolásának helyén) oedemával körülvett, véres hólyag keletkezik, láz, fejfájás, rossz közérzet kíséretében. Az oedema hetekig fennállhat, s a „pokolvar” megfelelô kezelés nyomán néhány hét alatt sarjadzással, hegesedéssel gyógyul. Inadekvát vagy késôi terápia esetén bacteriaemia, vérzéses agyhártyagyulladás léphet fel (halálozás: 20–25%). A légutakba jutott spóra száraz köhögést, hörghurutot, 3–4 nap múlva pedig súlyos tüdôgyulladást okoz, véres köpetürítéssel, dyspnoéval, cyanosissal, hypoxiával. Vérzéses agyhártyagyulladás, szeptikus schock nyomán állhat be a halál. Fertôzött hús fogyasztása után súlyos enteritis lép

1331

1332

30. FEJEZET


fel, lázzal, véres hasmenéssel, ascitesszel, szédüléssel, peritonitisszel. Szövôdmény: vérzéses meningitis, toxikus sokk. Közegészségügyi-járványügyi teendôk Humán anthrax esetében: • A betegség be- és kijelentendô. • Az állatorvos (is) értesítendô. • A beteg, fekvôbeteg- gyógyintézetben kezelendô. • Diagnosztikus és felszabadító járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô (pustulaváladék vagy köpet vagy széklet, septikaemia esetén vér, a tetembôl pedig szervrészminták küldendôk az ÁNTSZ laboratóriumába). • Fertôtlenítés. Bôr- és bélanthrax esetén folyamatos és zárófertôtlenítés végzendô, tüdôanthrax esetén ugyanezek, de szigorított formában. • Egyéb teendôk: a fertôzô forrás felkutatása, a munkatársak 7 napos megfigyelése, anthraxgyanú esetén a penicillin-kezelés azonnali megkezdése. Terápia. Penicillin (9–14 napig), erythromycin, tetracyclin. Prognózis. A bôranthrax esetén jó, tüdô- és bélanthrax esetében rossz. Megelôzés • Aktív immunizáció létezik, de a hozzáférés nem megoldott; • az állatok szûrôvizsgálata; • a dolgozók járványügyi megfigyelése; • a nagy állattenyésztô-telepek, vágóhidak, valamint a közfogyasztásra kerülô hús szigorú állatorvosi ellenôrzése; • a lépfenében elhullott állatok tetemei megsemmisítésének (elégetés, elföldelés, mészporral való leöntés) állatorvosi ellenôrzése; • az importált hús rendszeres bakteriológiai vizsgálata;

• a fertôzésre gyanús állatok származékainak (hús, csont, vér, gyapjú, lószôr, serte, bôr, prém stb.) fertôtlenítése a feldolgozás során; • a lépfene-fertôzött területen való legeltetés, szénagyûjtés megtiltása. Ø A bôranthrax, szövôdménymentes esetben, hazai tapasztalatok szerint 30 napon belül gyógyítható, így a keresôképtelenség várható idôtartama: 26–30 nap. A bélanthrax hazai elôfordulásával gyakorlatilag nem számolunk.

Brucellosis (Bang-kór, máltai láz, unduláló láz) Baktérium által okozott fertôzô betegség, amely egyes háziállatokról (szarvasmarha, sertés, kecske, juh) közvetlen érintkezéssel vagy közvetve terjed át az emberre, heveny, félheveny vagy idült megbetegedést okozva. Emberrôl emberre nem terjed, tehát nem járványos. Magyarországon ritka. Hosszas kezeléssel gyógyítható, életveszélyes állapotot nem okoz. Epidemiológia. 1994 és 2000 közötti 12 humán brucellosis-megbetegedést regisztráltak Magyarországon; ez éves átlagban 1,71 megbetegedést jelent. A 100 ezer lakosra jutó morbiditás 0,0–0,3 között ingadozott, tehát a brucellosis nálunk ritka betegségnek számít. Kórokozó. A brucellák spóra nélküli coccobacillusok, amelyek a szervezetben intracellulárisan helyezkednek el. A brucelláknak – antigénszerkezetük alapján – öt faja különíthetô el: Brucella melitensis, B. abortus, B. suis, B. neotomae, B. canis. A szokásos antiszeptikumokkal vagy pasz-tôrözéssel könnyen elpusztíthatók. Érzékenyek a tetraciklinre, a sztreptomicinre, a szulfonamidokra, de nem érzékenyek penicillinre. A fertôzés forrásai a fertôzött állatok, elsôsorban a tehén, a kecske, a juh és a sertés. Egészsé-

30. FEJEZET

ges ember a brucellosisban szenvedô embertôl semmilyen módon nem fertôzôdhet. Az ember vagy úgy fertôzôdik, hogy közvetlenül érintkezik a fertôzött állatokkal vagy azok váladékaival (pl. fejés, ellésnél történô segédkezés vagy vágóhídi munka során), vagy a brucellosisos állatok tejét vagy az abból készült tejtermékeket (vaj, juh- vagy tehéntúró, tejföl, kecskesajt) fogyasztja. A beteg állat mindaddig fertôzhet, amíg a kórokozó az állat vizeletével, vagy más váladékaival ürül. A kórokozó a nyers tejben, sajtban hetekig élet- és fertôzôképes maradhat. Lappangási idô. Általában 5–30 nap, de lehet hosszabb is. Patogenezis. Az ember igen érzékeny a brucella-fertôzésre. A kórokozó az embert a bôrön, a légutakon, a gyomor-bél traktuson, illetve a nyálkahártyán át fertôzhetik. A baktériumok a behatolási kapuból a nyirokereken keresztül a regionális nyirokcsomókba jutnak. Itt, valamint a a lépben, a májban, a vesékben, a csontvelôben és a retikuloendoteliális rendszerben granulomás göbök képzôdnek, amelyek elgennyednek. Tünetek. Az ember brucellosisa három formában: heveny, félheveny, illetve idült alakban folyhat le. A heveny brucellosis súlyos, szeptikus, számos szövôdménnyel járó betegség. A véráramba került brucellák bacteriaemiát, a parenchimás szervekben helyi gócfertôzéseket okoznak. Az akut humán brucellosis, melyet a B. melitensis okoz, hirtelen, magas lázzal kezdôdik, gyengeséggel, fáradékonysággal, izzadással, izom- és ízületi fájdalmakkal jár. Felléphet fogyás, lép- és májmegnagyobbodás, relatív bradycardia, lymphadenopathia. Az akut brucellosis szövôdményeként számos szerv lokalizált elváltozása léphet fel. (osteomyelitis, arthritis, abscessus lienis, orchitis, epididymitis, prostatitis, nephritis, endocarditis, pleuropneumonia, hepatitis granulomatosa, meningoencephelitis, myelitis). Az egy évnél hosszabban fennálló brucellosist krónikusnak minôsítjük. A nem megfelelôen ke-


zelt brucellosis relapsusokon át („unduláló” vagy szabálytalan lázmenet) krónikus formába mehet át, ennek aránya akár az összes eset 70%-át is elérheti. Az idültté vált formák kórlefolyása évekig is eltarthat. Tünetszegény, abortatív humán brucellosis is elôfordul. Közegészségügyi-járványügyi teendôk • Kötelezô be-, illetve kijelentés. • Az illetékes állatorvost értesítése. • Elkülönítés: a beteg ember eltávolítása nem szükséges, de indokolt kórházba utalása. • A járványügyi laboratóriumi vizsgálat kötelezô. Az alvadásgátló nélkül vett vérmintát immunológiai vizsgálatra kell küldeni be az ÁNTSZ illetékes bakteriológiai laboratóriumába és az Országos Epidemiológiai Központba (OEK). Brucellosis gyanúját veti fel, ha a beteg 1–2 hét óta lázra, izom- és ízületi fájdalomra panaszkodik és növényevô háziállatokkal foglalkozik, azok ellésénél közremûködött, vagy nyers tejet, tejterméket fogyasztott, illetve ha korábban brucellosis-endémiás területen (pl. mediterrán országban) járt. Brucellosist igazol a laboratóriumi vizsgálat, ha: • a kórokozó kitenyészthetô a vérbôl vagy az érintett beteg szerv biopsziás anyagából, • a vérszérumból szerológiai próbákkal kimutathatók az IgG-és az IgM- ellenenyagok. • korábban az allergiás bôrpróba (brucellin-) pozitivitása is hozzátartozott a diagnosztikához. Terápia. A jelenleg ajánlott gyógymód: doxycyclin vagy ciprofloxacin + rifampin kombinált kezelés, 6 hétig. Prevenció • A terhes anyák, a 16 évnél fiatalabbak, valamint azok, akiknek a kezén nyílt seb van, eltiltása beteg állatok gondozásától. • A beteg és az arra gyanús állat teje, tejterméke forgalomba hozatalának megtiltása. • Elôírás, hogy a beteg állat teje – forralás

1333

1334

30. FEJEZET


után – csak állatok etetésére használható. • A fertôzésnek kitett dolgozóktól, megbetegedésük esetén, akkor is vért kell venni agglutinációs vizsgálatra, ha – atípusos tüneteik miatt – a brucellosis gyanúja egyébként nem merülne fel. • Primer megelôzés: az érdekeltek felvilágosítása, a foglalkozásuk miatt veszélyeztettek szerológiai szûrôvizsgálata (az ANTSZ-szel történô elôzetes megállapodás alapján), a betegek korán kezdett, adekvát és kellô ideig tartó (kórházi) gyógykezelése, a szövôdmények és a krónikussá válás, továbbá a munkaképesség-csökkenés (rokkantság) megelôzése. Ø Klinikai prognózis, a munkaképesség várható alakulása. A kórjóslat akkor kedvezô, ha idôben, szakszerû, kellô idôtartamú, kombinált antibiotikus terápiát alkalmaznak. Ezek híján szövôdményekre, tartós keresôképtelenségre és munkaképességcsökkenésre is lehet számítani. A kere-sôképtelenség idôtartama egyes szövôdmények, vagy idült lefolyás esetén az 1, foglalkozási betegség esetén a 2 évet is elérheti. A humán brucellosis – a 27/1996. (VIII.28.) NM. rendelet szerint – bejelentendô és kivizsgálandó foglalkozási betegség, amely – a 217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet szerint – baleseti ellátásra jogot ad.

Leptospirosis Az egyik legelterjedtebb állatról emberre terjedô fertôzô betegség. Kórokozója a Leptospira interrogans, hordozói a patkányok, kis rágcsálók, sertések, kutyák stb. A leptospirák az állatok lúgos vizeletével ürülnek a környezetbe; az ember szervezetébe a sérült bôrön, a nyálkahártyán, a kötôhártyán át kerülnek. A megbetegedés két fázisban zajlik: • Szeptikémiás fázis: a kórokozók a vérben és a liquorban találhatók, generalizált tünetek figyelhetôk meg.

• Szervspecifikus fázis: károsodnak a szervek (sárgaság, tudatzavar, meningitis, kardiovaszkuláris elégtelenség, vesekárosodás). A diagnózis felállításához az epidemiológiai adatok, a jellemzô klinikai kép, s a szerológiai vizsgálatok nyújtanak segítséget.

Ornithosisok Az ornithosisok madarak által terjesztett, Chlamydia psittaci által okozott betegségek. A kórlefolyást magas láz, fejfájás, bradycardia, splenomegalia, atípusos pneumonia jellemzi.

Q-láz A rágcsálók, madarak, kullancsok, juhok, szarvasmarhák, kecskék által terjesztett Coxiella burnettii okozta megbetegedés. A kórokozó a légutakon át kerül be az emberi szervezetbe. A Qláz jellemzôi: hirtelen kezdet, láz, izomfájdalom, atípusos pneumonia. Kritikus esetekben hepatitis, endocarditis (a krónikus formában jelentkeznek) fordul elô.

Tularaemia Vadon élô állatok, rágcsálók, nyulak, háziállatok (juh, kecske, szarvasmarha, kutya, macska), madarak, ektoparazitáiban élôsködô coccobacilus, a Francisella tularensis okozza, melynek átvitelében a kullancsnak van szerepe. A betegségnek több formáját különböztetjük meg: • ulceroglanduláris forma: fájdalmas fekélyek alakulnak ki a bôrön, a regionális nyirokcsomók megnagyobbodnak, • glanduláris forma, • tifoid sepsisben metasztatikus gócok figyelhetôk meg, • otolaringeális forma: pharyngitis, tonsillitis jellemzi,

30. FEJEZET

• pneumoniával járó forma. A kórokozók kimutatása szerológiai módszerekkel történik. A betegség megelôzését az állati tetemek kezelésével (nyúzásával) foglalkozók védôkesztyû-viselése jelentheti.

Veszettség (lyssa, rabies) A vadon élô ragadozó állatokban – rókákban, denevérekben – élôsködô lyssavírus okozza. A vírus a behatolási helyrôl – a harapás helyérôl – az idegnyúlványokon keresztül a központi idegrendszerbe jut, ahol az agyidegek magvait és a gerincvelô hátsó szarvait károsítja. Lappangási idô: általában 2–8 hét. A bevezetô fázis után következik a neurológiai fázis; a súlyos központi idegrendszeri károsodások (inkoordináció, paresis, paralysis, faringeális spasmus, delirium, hallucinációk, coma) és a kardiorespiratorikus elégtelenség a beteg halálát okozzák. Veszettségre gyanús sérülések esetén megelôzô védôoltást kell alkalmazni.

Toxoplasmosis Protozoon, a Toxoplasma gondii okozza, melynek gazdái az emlôsállatok, a macskafélék és az ember. Az ember nyers hús, ürülékkel szennyezett zöldség, gyümölcs fogyasztásával fertôzôdik. A fertôzés transzplacentárisan vagy szervtranszplantáció útján is létrejöhet. A szervezetbe jutó kórokozók a sejtekben szaporodnak, majd a fertôzött sejtek szétesnek, s a szervekben gyulladásmentes cysták képzôdnek. Az ép immunrendszerû egyéneknél a toxoplasmosis általában nem okoz tüneteket, más esetek néhány hónapig tartó nyirokcsomó-megnagyobbodást, lázat, izomfájdalmat, máj- és lépmegnagyobbodást eredményez (a lefolyás hasonlít a mononucleosis infectiosára). Az immunológiailag károsodott egyéneknél (pl. AIDS) a


kórlefolyás gyakran súlyos, a kimenetel sokszor halálos. Az okuláris forma vaksághoz vezethet. Súlyos következménnyel jár az intrauterin fertôzés (elsô trimeszter), mely vetéléssel vagy az újszülöttek komoly károsodásával (hepatomegalia, icterus, chorioretinitis stb.) járhat. Megelôzése a higiénés rendszabályok, a konyhatechnikai elôírások betartásával történik. A terheseknek kerülni kell a macskákkal való közvetlen kontaktust! A terhesek szûrôvizsgálatával kimutatható, kezelésével megelôzhetô a fertôzés.

Stomatitis epizootica (fertôzô száj- és körömfájás) A páros ujjú patás kérôdzô állatok ragályos vírusbetegsége, ritkán emberre is átterjed. Az emberi fertôzés forrása a beteg állat. A fertôzô ágens a beteg állattal való közvetlen érintkezés (állatgondozók, fejôk) vagy a nem pasztôrözött tej, tejtermékek fogyasztása útján terjed. Az állatjárványok idején az állatgondozók között elôfordulnak vírushordozók és -ürítôk is. (Magyarországon emberi ragályos száj- és körömfájás megbetegedés évtizedek óta nem fordult elô.) Ø A betegségben a keresôképtelenség várható idôtartama 30 nap körüli, amennyiben nem alakulnak ki szövôdmények (bakteriális szuperinfekció, tüdôinfiltrátum, orchitis, myocarditis stb.).

Az egészségügyi dolgozókat veszélyeztetô fertôzô betegségek • • • • • •

Vírushepatitisek HIV- fertôzés Diphteria Morbilli, parotitis epidemica, rubeola Legionellosis Tetanus

1335

1336

30. FEJEZET


Az egészségügyi dolgozókat veszélyeztetô fertôzô betegségek elleni védelmet szolgálja a munkahely általános és speciális higiénés rendszabályainak a betartása, az egyéni védôfelszerelések használata, a védôoltások alkalmazása.

A munkaképesség alakulása fertôzô betegségekben Ø A munkaképesség alakulása fertôzô betegségekben számos tényezôtôl függ, s a véleményezés alapvetô szempontjai a következôkben összegezhetôk: • A fertôzô betegségek egy része esetén közegészségügyi-járványügyi szempontból is indokolt a beteg távol tartása a munkahelytôl. Figyelembe kell venni, hogy a fertôzôképesség panaszmentes betegnél, bizonytalan, elmosódott panaszok, tünetmentesség esetén is fennállhat. • Egyes fertôzô betegségeknek az adott területen, betegcsoportban, idôszakban stb. való felismerése a ritka elôfordulásuk miatt nehéz. • A kórismézés a kórokozó kimutatásának sajátos technikája miatt idôben elhúzódhat, s ez alatt a beteg keresôképtelennek véleményezhetô. • A heveny fertôzések többsége után a betegek az általános és a specifikus tünetek elmúltával visszanyeri keresôképességét. • Egyes fertôzô betegségek maradandó szervi károsodásokat okozhatnak, melyek véleményezését az adott szervre vonatkozó szabályok szerint kell végezni. • A foglalkozási betegségek közé tartozó fertôzések esetén indokolt esetben a keresôképtelenség idôtartama meghaladhatja az egy évet. A keresôképtelenség idôtartamára vonatkozó ajánlásokat a 30.10. táblázat mutatja be.

30.10. táblázat. A keresôképtelenség átlagos idôtartama néhány fertôzô betegségben (ajánlás)

Megbetegedés

A keresôképtelenség átlagos idôtartama (nap)

Bôr- és nyirokcsomófertôzések Erysipelas Actinomycosis Anaerob fertôzés – gázgangraena – sebészi feltárással Herpes zoster – enyhe – súlyos Herpes simplex Mononucleosis infectiosa – könnyû fizikai, ülô munka – közepesen nehéz fizikai munka

3–7 14–21 0–4 0–4 7–14 14–28

Bélfertôzések Salmonella-fertôzések Amoebiasis, parazitás betegségek Escherichia coli-fertôzés Fertôzô gestroenteritis

14–21 7–14 7–14 2–4

Légúti fertôzések Streptococcus-angina

7–14 3–14

21–35

7–10

Az idegrendszert érintô fertôzô betegségek Vírusos encephalitis – enyhe – súlyos Vírusos meningitis

14–28 28–56 21–28

Zoonosisok Tularaemia – pneumonia nélkül – pneumoniával

7–14 14–28

Brucellosis Lyme-kór Toxoplasmosis – tünetmentes – súlyos

14–21 14–21 0 28–49

30. fejezet. Fertôzô betegségek. Szalka András Kerekes János

Recommend Documents