SZOLNOKI
Rákóczisok IV. évfolyam / 3. szám 2015. ősz
Lapja
Barátaink az állatok Tudtad? … hogy az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én? Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja. A rendalapító Assisi Szent Ferenc a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük, s már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. A világnapon ma már nemcsak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet. Te is odafigyelsz? Ha igen, akkor biztosan tudod, hogy a haszonelvűségnek sok állat esik áldozatul és a kedvtelési állattartás nem mindig alapul a felelősségen. Magyarországon például évente több százezer "kedvenc" állat válik kóborrá. Te szereted az állatokat? Ha igen, akkor biztosan tapasztaltad már, hogy a kutyák, lovak, macskák és a többi házi vagy szelídített állat közelsége milyen csodálatos hatással van ránk: nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk, ami testi egészségünkre is pozitívan hat. A háziasított állatok az idők során, ahogy napjainkban is, felbecsülhetetlen szolgálatot tettek és tesznek nekünk, embereknek, tiszteljük és becsüljük meg őket! Az egyedül élő idős emberek számára sokszor házi kedvencük jelenti az egyetlen vigaszt, nem érzik magukat magányosnak, szeretetet adnak és kapnak. Az állatokat nem érdekeli, hogy valaki szép vagy csúnya, alacsony vagy magas, divatos vagy sem, és legfőképpen nem köti feltételhez szeretetét. Egy kutya vagy egy nyúl ideális választás a gyerekek számára. Az állat számára egyedül az ember viselkedése, jelleme számít, és az, hogy hogyan bánnak vele. Kutatások bizonyítják, hogy elég megérinteni a kutyát, vagy belenézni hűséges szemébe ahhoz, hogy a vérnyomásunk csökkenjen, sőt a legújabb eredmények azt igazolják, hogy utóbbi akkor is megtörténik, ha egy térben vagyunk a kutyával, vagyis puszta jelenléte elegendő ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. A háziállatok nemcsak a betörők, hanem az allergia ellen is védenek. Egészségesebbek azok a gyerekek, akik olyan családban nőnek fel, amelyben kutya van, mint azok, akik ebmentesen cseperednek fel. Nagyon sok szülő tévesen úgy gondolja, hogy az állati szőr az első számú ellenség. Ez azonban nem igaz! Az állati szőrök nem olyan erős allergének és nem is váltanak ki allergiát olyan sok esetben, mint például a növényi pollenek vagy az élelmiszerek egyes összetevői. Attól függetlenül, hogy kutyátok a kertben vagy a lakásban él, igényli a napi kétszeri sétáltatást, ami nem csak neki, de neked, a gazdiknak is jót tesz. Teljesen mindegy, hogy milyen állatot tartotok, kutyát, macskát, madarat, hörcsögöt, halat, kedvességüktől, hűségüktől ti is többek lesztek. Ha minden nap október negyedike lenne, sokkal többet foglalkoznánk az állatokkal, sokkal több figyelmet fordítanánk a legjobb barátunkra. Nemcsak az állatok világnapján, de a hétköznapokban sem szabadna elfeledkeznünk a bennünket körülvevő természetről, élőlényekről! Ha így lenne, akkor kedvenceink is azt hihetnék, hogy minden nap születésnapjuk van
Az új tantermünk Nagyon örülünk, hogy 6.osztályban már nem a 10-es, hanem a 9-es teremben vagyunk. Szerettük a „picikét” is, hiszen nagyon szépen felújították tavaly az őszi szünetben. De mi tagadás, bizony kinőttük, hiszen 2. félévre nagyot nőttünk, és 29-en „tömörültünk” benne. Itt, a 10-es teremben most sokkal jobban elférünk, és az osztálylétszám is nőtt. 2 új osztálytárs jött, és ugye nekik is kell a hely. De már nem kell lökdösődnünk! Van elég terünk, hátul pedig a fiúk bunyózásra alkalmas „ringet” is találnak. Jobban érezzük magunkat ebben a teremben. Ki tudunk menni a táblához, ha szólít a tanár néni, és meg tudjuk együtt oldani a feladatokat. Na, és a fali térképet is tudjuk használni. A digitális tábla sokat segít a tanulásban. A cuccaink is jobban elférnek, és már van szekrényünk is. A szépen felcsiszolt parketta pedig reméljük, hogy még sokáig fényesen ragyog majd! A Tökjó Napra is tökjól feldíszítettük. Volt helyünk, volt felületünk. Már a karácsonyi
díszítésen is törjük a fejünket. Az is nagyon szép lesz, megígérhetjük. Köszönjük ezt a szép, nagy termet! Ígérjük, nagyon vigyázunk rá, hiszen mi nem firkáljuk a padokat, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és gondozzuk, díszítjük környezetünket. Kérünk benneteket, ha a mi termünkben van órátok, ti is figyeljetek ezekre! Köszönjük! (6.a)
Cserediákprogram Október elején a 8.b osztály egy részével Németországba utaztunk. A Reutlingenben található Herman-Hesse Realschule-ban tanuló diákokat látogattuk meg. A Németországban eltöltött egy hét alatt megismerkedtünk Reutlingen főbb nevezetességeivel, túráztunk a város hegyén, az Achalmon, tanítási órákon vettünk részt, megkóstolhattuk a sváb konyha specialitásait, és az iskola hatalmas sportcsarnokában izgalmas sportversenyeken mérhettük össze tudásunkat német vendéglátóinkkal. Hajnal 4 órakor fáradtan, de tele izgalommal indultunk el. Az út kicsit hosszú volt, de szerencsére nagyon jó hangulatban telt. Mindenki már nagyon várta, hogy végre személyesen is megismerhesse vendéglátóját. Nagyon izgatottak voltunk. Mikor az iskolájuk elé értünk, a tanárok egyenként kísértek oda a partnerünkhöz és családjukhoz. Nagyon aranyosak voltak, de sajnos az elején még meg sem tudtam szólalni. Olyan gyorsan és szokatlanul beszéltek, hogy alig lehetett érteni őket. Mikor odaértünk a házukhoz, megmutatták a szobámat, majd miután kipakoltam a cuccaimat, már hívtak is vacsorázni. A vacsoránál próbáltak szóra bírni, de ez az első este még nem nagyon sikerült. Izgultam is és egyedül voltam egy teljesen idegen helyen. Hiába voltak kedvesek, én bizony nem mertem beszélni, pedig értettem, hogy mit kérdeznek. A második napon Reutlingent és a nevezetességeit néztük meg. Először a városházán voltunk, ahol először köszöntöttek minket, majd egy német anyanyelvű idegenvezetővel jártuk körbe a
várost. Később három csoportba rendeződtünk és feladatokat kaptunk. Az én csoportomban egy speciális papírra kellett karcolni a templomot, amit megnéztünk. Majd ráraktuk egy szerkezetre, ami összenyomta a papírt egy másikkal és a lenyomatából jött létre a kép. A nap végén kiosztottak egy feladatlapot, amit a cserediákunkkal kellett kitöltenünk. Este már sokkal bátrabban beszélgettem a családdal, elmeséltem nekik aznapi élményeimet. A legjobb nap az volt, amikor az iskolájukba látogattunk el. Először köszöntöttek minket, majd egy feladatlapot kellett kitöltenünk az iskoláról. Ám, a kérdések között volt olyan is amit a németek sem tudtak, ezért bementünk az informatika terembe és kikerestük a válaszokat. A feladatlap kitöltése után páran besegíthettek a konyhán, mások viszont benézhettek egy-egy tanítási órára. Az ebéd egy tipikus német étel volt,
Maultasche, sváb krumplisalátával. Nekem ízlett. Később a sportcsarnokukba mentünk, ahol először egy „Zombi“ nevezetű kiütőst játszottunk, utána pedig választani lehetett, hogy mit szeretnénk csinálni. Akik focizni szerettek volna, azok itt maradtak, a többiek pedig átmentek a terem másik oldalára és kosaraztak. A focimeccs nagyon izgalmas
volt. Első körben minden csapat játszott mindenkivel, de mivel döntetlen lett, ezért még egyszer le kellett játszanunk a meccseket. A nap utolsó programja egy túra volt az Achalm hegyre. Eredetileg grillezhettünk volna, de sajnos a rossz idő miatt ez elmaradt. Másnap Stuttgartba mentünk, ahol a Mercedes-Benz Múzeumba látogattunk el. A múzeum legfelső szintjén még csak lovak és hintók voltak, de a földszinten már csak sportautókat lehetett látni a fiúk legnagyobb örömére. Miután megettük az ebédet, bevittek bennünket Stuttgart központjába, ahol szabad programra nyílt lehetőségünk. Következő nap Tübingenbe utaztunk. Először az egyetemi város szűk kis utcáin sétáltunk, majd elmentünk Lichtenstein várához. A várból gyönyörű volt a kilátás a városra. Később csónakáztunk a Neckar folyón és megnéztük a környék legnagyobb cseppkőbarlangját is. Igazán nagy élmény volt!
Az utolsó nap, vasárnap szabad program volt. Néhány embernek a cserediákja és a családja szervezett programot, pl.: strandra vagy vidámparkba mentek. A többiekkel meg megbeszéltük, hogy menjünk el a Reutlingenben található jégkorcsolya pályára. Itt sokat nevettünk és szinte egymás közt is németül beszélgettünk. Az egész hét nagyon jól telt, hétvégére pedig teljesen összeszokott a két csoport. Már könnyebben ment a beszéd velük és még ők is tanultak egy keveset magyarul. Már alig várom, hogy jöjjenek májusban Magyarországra és újra láthassam őket. Remélem ők is olyan jól fogják magukat érezni majd itt, mint én Németországba! Köszönjük tanárainknak is, hogy ilyen remek lehetőséget biztosítottak nekünk és ebben a pár napban vigyáztak ránk! Nagyon jól éreztük magunkat!
Tökjó Nap Idén a DÖK-nek köszönhetően ismét megrendezésre került a Tökjó Nap! Október 16-án sok feladat és kihívás várta az osztályokat. Pár kiválasztott tanárnak kellett értékelnie a termek különböző díszítési adottságait. A feladat ajtó- és ablakdísz készítés volt. Természetesen új kreációk is születtek: tábla- és pad díszítések, sütemények. Sok tanuló már reggel jelmezbe öltözve kezdte a napot, hogy a termüket, valamint a napot próbálják még színesebbé tenni.
Idén „Tökjó fej diák”-ra is lehetett szavazni. Az adott diák nevét egy cédulára lehetett írni, majd a voksot a tanári mellett található gyűjtődobozba kellett bedobni. A szavazás végül sikeresen zárult: Kerling Bogi és B János lettek a Tökjó fejek. Sajnos tanulni pénteken ugyanúgy kellett, mint bármelyik másik hétköznapon, de azért úgy vélem, hogy több órán is
„tök jó” játékos feladatok voltak. Magyar órán például halloween-nel kapcsolatos dolgokat csináltunk és cukrot vagy csínyt is játszottunk. A nap feladatainak győztes osztálya az 5.a osztály lett. Természetesen a napnak még nem volt vége, mivel idén egy új dologgal rukkolt elő a DÖK. 16:30-kor az udvaron minden osztály egy-egy saját készítésű lampiont eregethetett a magasba. A lampionok közül nem mindegyiknek sikerült teljesen felszállnia, de azért úgy gondolom, hogy a héliumos lufik kiválóan elbírták a lampionokat. Végül elérkezett a nap fénypontja, a Suli disco, mely 17:00-tól 21:00-ig tökéletes szórakozást biztosított számunkra. A zene egész este szólt a tornateremben jobbnál jobb dalokkal. A büfé az 1-es teremben volt, a bejárat mellett pedig csillámtetkókat tetethettünk a karunkra. Szerintem az iskolában (mióta ide járok) ez volt az eddigi legszínesebb és legvidámabb Tökjó Nap, amit az iskola tanulói és saját osztályom nevében is szeretnék megköszönni az iskola tanárainak és a DÖK-nek! Remélem nemcsak én éreztem magam ilyen jól! Pápai Dávid 7.a
Egy kis budapesti kiruccanás (Kirándul a 8.a) A tavalyi tanévben a NHSZ Szolnok Zrt. versenyt hirdetett Szolnok város iskolái között, hogy ki gyűjti a legtöbb PETpalackot. Iskolánk lett a győztes! Ezen belül pedig mi, 8.a osztályosok gyűjtöttük a legtöbbet. Jutalmul november végén elmehettünk Budapestre kirándulni Reggel korán érkeztünk a vasútállomásra. Mindenki fáradt volt még, de a vonatút sokunkat felrázott. Miután leszálltunk Budapesten a vonatról, megindultunk a Természettudományi Múzeum felé. Mielőtt bementünk volna, tettünk egy sétát a közelben található parkban. Itt találkoztunk egy kacsa csapattal, akiket rögtön meg is etettünk. Nagyon aranyosak voltak. Csak a séta után mentünk be a múzeumba szétnézni. Láthattunk mélytengeri állatokat és érdekes ásványokat. De találkoztunk dinoszauruszokkal és mamutokkal is, persze csak kitömött állapotban. Ott volt Noé bárkája is, amiben egy csomó állatot láthattunk. Rengeteg csontváz volt megtekinthető, az előtérben pedig egy monstrum látványosság fogadott bennünket, ami egykor egy hatalmas bálnának lehetett a csontváza. Sok metrózás után, megérkeztünk a Hősök terére. Itt talált ránk egy japán televíziós csapat, akik megkértek minket, hogy japánul mondjuk azt, hogy: „El akarunk menni Japánba! Nihon ni ikitai!” Jó hangulat lett ettől a kis nyelvtörőtől.
Mikor tovább álltunk, láttuk a Gundel éttermet. Ebéd után (ami sajnos nem a Gundelben volt) mentünk be az állatkertbe, ahol szétváltunk kisebb csapatokra. Itt megtekinthettük a Japán kertet, a kissziklát, jártunk a majomvilágban és a Varázshegyben. A nap fénypontja a számomra a kenguru-simogatás volt. Mikor visszamentünk a Nyugati közelébe, elengedtek bennünket a West Endbe vásárolni. Már több bolt is karácsonyi hangulatot árasztott, jó volt kicsit sétálgatni, nézelődni. A legutolsó állomása a napnak a „Nagy, szürke és felénk közeledik” (Leiner Laura) volt. Vagyis a vonat. Itt leginkább csak megpróbáltunk valamennyit pihenni ezután a fárasztó és hosszú nap után. Örülök, hogy tavaly szorgalmasan gyűjtöttük a palackokat, mert meglett az eredménye és egy újabb élménnyel a zsebünkbe folytathatjuk a 8.-osok nem éppen könnyű útját a felvételiig. Hajrá Rákóczi, hajrá minden osztály! Ti is gyűjtsetek szorgalmasan és lehet, hogy ti is valami jót nyertek majd!
KÖNYVAJÁNLÓ Leiner Laura: Illúzió Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…(Leiner Laura-Illúzió-Bexi-sorozat 3. része)
Holly Webb: Bukfenc bajba jut Katie nem hisz a fülének, amikor a szülei beleegyeznek, hogy kiskutyát kapjon. Mihelyt megpillantja a csintalan Bukfencet, biztosra veszi, hogy a családja is pont úgy rajong majd érte, mint ő. De Jess, a nővére aggódik, hogyan fogadja majd a cicája, Cukor a jövevényt. Katie bízik benne, hogy hamar megbarátkoznak, ám a dolgok nem mennek simán. Valahányszor Bukfenc játszani próbál Cukorral, a cica megharagszik rá, ő pedig bajba jut. Bukfenc el van szontyolodva. Miért nem szeretne Cukor a barátja lenni?
Rejtvény Alsósoknak: Ki vagyok én? 1. Hátamon tüskék sorakoznak, ősszel megbújok az avar-ban, kedvenc eledelem a körte: 2. Alakom gömbölyű, külsőm narancssárga, sütibe is finom vagyok: 3. Ősszel lehullok a földre, színem legtöbbször barna és sárga:
Felsősöknek
Jancsi és Juliska igaz története A frissen sült mézeskalács mással össze nem téveszthető fűszeres illata jelzi, hogy lassan itt a karácsony! Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de számomra ez a legszebb időszak egy évben: várni, készülődni, a másikra szeretettel gondolni. Nálam elképzelhetetlen a karácsony mézeskalács nélkül. Azt hittem sokáig, hogy ez a sütemény magyar találmány, vagy ahogy sokan nevezik, hungarikum, de aztán olvastam egy könyvet, amiben egy Melkisédek nevű zsidó pap mézes süteményt süt és akkor egy kicsit utána néztem a mézeskalács történetének, amit most veletek is megosztok: Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a mézeskalács készítése egyidős a méz használatával, és már az ókorban is ott illatozott az ínyenc rómaiak asztalán. Igaz, sem a rómaiak, sem a görögök nem ették meg, vagy csak titokban, mert isteneiknek az állatáldozat helyett inkább állat formájú mézeskalácsot ajánlottak fel. A Pallas Athéné templomát őrző sárkánynak is mézeskalácsot adtak, és ha érintetlenül hagyta, azt szerencsétlenségre utaló jelnek tartották. A világ sok országában különböző időszakokban és helyi tradíciók szerint készítik a mézes finomságot. Például az angoloknál is nagy hagyománya van a karácsonyi mézes sütésének, ilyenkor készül a Ginger Bread, az emberke formájú, gyömbéres kalács. A skandinávok és germánok vaddisznó alakú mézeseket sütöttek a téli napforduló eljövetelekor. A németek körében nemcsak hogy nagy hagyománya volt a mézeskalácsnak, de Európában is rajtuk keresztül terjedt el. Jancsi és Juliska meséje is német eredetű. Két helyi mézesbábos konkurenciaharcának szájhagyomány útján elterjedt története. Katherina Shrader nagyon neves mézeskalács készítő asszony volt, akinek a spessarti erdőben állt a háza. Őt vádolta meg boszorkánysággal, kikosarazott udvarlója, Hans Metzler, aki szintén mézeskalács készítő volt, azt állítva, hogy embereket csábít magához, felhizlalja és megeszi őket. Az asszonyt végül a vád alól felmentették, de a feljelentő nem nyugodott bele az ítéletbe, és belökte áldozatát a forró mézeskalácssütő kemencébe. A magyar mézeskalácsosság az Árpád-házi királyok idején már nyomon követhető. A saját méhészettel rendelkező kolostorokban formákat, mézes italokat és süteményeket is készítettek. A mézes pogácsa és mézesbáb elnevezéseket a 16. században már jegyezték a krónikák. A múlt században, de még e század elején is, a búcsúk és vásárok nyüzsgő forgatagának velejárói voltak a mézeskalácsosok.
A tészta díszítésének nagyon sok lehetősége van. Manapság a díszítéshez magvakat, cukordrazsét, csokoládét, színezett marcipánt, kandírozott gyümölcsöt, de még színes gumicukrot is használnak. A mézeskalácsnak számtalan receptje létezik, fő összetevői a liszt, porcukor, méz, tojás. Én most egy volt tanítványom bevált receptjét osztom meg veletek: 17 dkg sima liszt 10 dkg méz 6 dkg vaj 1 tojássárgája könnyedén felverve 1 teáskanál őrölt gyömbér 1 teáskanál őrölt fahéj fél teáskanál szódabikarbóna egy csipet só A száraz hozzávalókat egy tálba szitáljuk. A vajat rámorzsoljuk a lisztes keverékre és jól összedolgozzuk. Hozzáadjuk a mézet, a tojássárgáját, és addig gyúrjuk – lehet géppel is – amíg szilárd tésztát kapunk. Csomagoljuk fóliába és tegyük formázás előtt hűtőbe minimum fél, de inkább egy órára. Vegyük ki, és tegyük egy lisztezett sodródeszkára, nyújtsuk ki, formával vagy sablonnal vágjuk a kívánt formákra. Tegyük sütőpapírral kibélelt sütőlapra. 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig – vagy amíg a széle megpirul – sütjük. Díszítő cukormázhoz: 1 tojásfehérje 6 púpozott evőkanál porcukor A tojásfehérjét kissé verjük fel és folyamatosan adagolva állandó keverés mellett adjuk hozzá a cukrot. Tegyük egy kisebb tálba és fóliával lefedve pihentessük a hűtőben fél órát. Adagoljuk a legvékonyabb csőrű nyomózsákba és díszítsük vele a mézeskalácsot kedvünk szerint. Én elárulom, hogy készen szoktam venni különböző színű ceruza alakú díszítőket. Mindenkinek illatos, jókedvű, szép mézeskalácsos ünnepet kívánok: Heni néni
Régi karácsonyi képeslapok
