XX. évfolyam 2012/3. szám
TEHETSÉG A Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványa
A tartalomból: „A kiválóság kritériuma azt jelenti, hogy az egyénnek egy vagy több területen a kortársaihoz képest különbnek kell lennie.” (Dr. Tóth László: Sternberg tehetségkritériumai) „Úgy gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy jelentkeztem az Arany János Tehetséggondozó Programba. Mióta itt vagyok, sokat bővült a látóköröm, és sok nagyszerű dolgot éltem át.” (Szi-Miklós Ferenc: Mit adott nekem az Arany János Tehetséggondozó Program) „A »művelt Nyugat« felé való klebelsbergi nyitást reprezentáló intézmény az ország egész területéről fogadta az angol nyelvet magas szinten elsajátítani kívánó diákokat.” (Bánfai József: A sárospataki tehetségkutatás nevelési hatásrendszere) „Előadások és konferenciák sora szerveződik a témában, ahol a sztárelőadók köre majdnem mindig ugyanaz, s jobbára persze a mondandójuk is.” (Százdi Antal: Tehetségek és celebek)
Minőségi tankönyvekkel a magyar oktatásért
Apáczai Tehetségkutató Komplex Természettudományi Tanulmányi Verseny A nevezés módja, határideje: A Kiadó mint a verseny meghirdetője minden iskolába kiküldi 2012. november 15-ig lezárt borítékban a feladatlapot, amely a jelentkező tanulók számának megfelelően tetszőlegesen sokszorosítható. A boríték az iskolai forduló időpontja előtt fél órával A versenyre nevezhetnek: Az általános iskola bontható fel. Az iskolai forduló lebonyolításának 7–8. évfolyamos tanulói, akik a fent nevezett tan- időpontja: 2012. november 22., 14 óra. tárgyak közül legalább hármat apáczais tankönyA kitöltött feladatlapokat és a versenyjegyzővekből tanulnak. könyvet 2012. november 30-ig kell beküldeni az A jelentkezés és a részvétel feltételei: Jelentkez- Apáczai Kiadó címére. ni egyénileg lehet az intézmény tanulmányi versenyekért felelős személyénél. Az iskolai fordu- Regisztráció: 2012. november 18-ig az Apáczai lók első három helyezettje csapatban képviseli is- Kiadó honlapján. www.apaczai.hu koláját a megyei és országos fordulókon. A verseny célja: A természettudományok területén tehetséges gyermekek felfedezése, képességeik, ismereteik fejlesztése a következő tantárgyakból: fizika, biológia, kémia, földrajz, informatika, technika, matematika.
Tehetség
2 45 éve
1967-ben jelent meg a neves pszichológus, J. P. Guilford alapműve, az Emberi intelligencia természete (The Nature of Human Intelligence), amely nagy hatással volt a tudományterület további fejlődésére, az intelligenciakutatásra. A szerző sokat idézett munkájában olyan intelligenciamodellt dolgozott ki, amely az emberi intelligencia faktoranalízisén alapul, s mind a mai napig a pszichológia tudományának egyik megkerülhetetlen tézisét jelenti. Koncepciója és a belőle adódó következtetések számos újszerű tény értelmezését tették lehetővé. A strukturális elmélet egyik alapvető törekvése az volt, hogy átfogó és rendszerezett alapot nyújtson az intelligencia modern értelmezéséhez. Guilford modellje három dimenziót tartalmaz: műveletek (az intellektuális tevékenységek vagy folyamatok elsődleges fajtáira utalnak); tartalmak (az egyén által megkülönböztethető információk típusaira vonatkoznak); produktumok (az intellektuális műveletek eredményeit jelölik). A műveletek dimenzió öt alosztályra oszlik: értékelés, konvergens és divergens gondolkodás, emlékezet, megismerés. A tartalmak típusai: figurális, szimbolikus, szemantikus, viselkedéses. A produktumok típusai: egységek, osztályok, kapcsolatok, rendszerek, transzformációk és implikációk. A teljes séma így az intellektuális képességek 10 celláját ábrázolja, amelyek közül már majd mindegyiket azonosították. A modell egyébként nem terjedt el szélesebb körben, de erénye, hogy az intelligencia rendszerezett elméleti alapját kívánta lerakni, és ez sikerült. Guilford álláspontja szerint az intelligenciameghatározásnak az intelligencia valamennyi elemét tartalmaznia kell. Elmélete ezt a célt szolgálta. Forrás: Tehetségkalauz, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1996. Fordította, szerkesztette: Dr. Tóth László
2012/3. szám
Magyar Tehetséggondozó Társaság Balogh László elnök
www.mateh.hu
Aktuális A Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöksége és választmánya 2012. június 20-án ülésezett. Napirendre került: 1.) Sarka Ferenc alelnök úr beszámolt az általa vezetett, a Magyar Tehetséggondozó Társaság megalakulásának 25 éves jubileumát előkészítő bizottság tevékenységéről. Korábban választmányi döntés született arról, hogy Debrecenben lesz a jubileumi konferencia 2014 szeptemberében. Az ülésen a jubileumi konferencia programjának főbb elemeit fogadta el a választmány, és arról is döntött, hogy két kiadvány megjelentetésével emlékezünk az elmúlt 25 évre: a „Tehetség almanach” II. kötetével, illetve a Tehetség újság jubileumi számával. Ezek előkészítésére Százdi Antal felelős szerkesztő vezetésével szerkesztőbizottságot kért fel a Választmány. Az előkészületekről a megújuló honlapunkon külön rovatban folyamatos tájékoztatást adunk ősztől. 2.) Az Elnökség és a Választmány Szénási Istvánné titkár előadásában áttekintette, hogy milyen feladataink vannak az új egyesülési törvénnyel (2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról) kapcsolatban. Megbíztuk a titkár asszonyt, hogy a szeptemberi közgyűlésünkre készítse elő jogász közreműködésével a Magyar Tehetséggondozó Társaság alapszabályának szükséges korrekcióit. 3.) Megtárgyalták és jóváhagyták a vezető fórumok a Magyar Tehetséggondozó Társaság szeptemberi rendes évi közgyűléséhez kapcsolódó konferencia programját, amit Dusicza Erika igazgatóhelyettes asszony terjesztett elő.
A rendezvény házigazdája az Árpád Vezér Gimnázium lesz Sárospatakon (szeptember 21–22.), s a program hagyományosan két fő részből áll. Péntek délután köszöntésekkel kezdődik: Tóth Tamás a gimnázium igazgatója, Demeter Ervin, a B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal Kormánymegbízottja, Aros János, Sárospatak polgármestere szól a megnyitóprogramban, majd Mönks és Czeizel professzorok, Bajor Péter, Bucsi Szabó Zsolt, dr. Polonkai Mária, dr. Dávid Imre tartanak előadást. Szombaton Tóth Tamás előadása után a gimnázium tehetséggondozó programjába nyerhetünk betekintést műhelymunkák formájában. Lipécz Ádám, a BME II. éves hallgatója, az iskola volt diákja tart előadást arról, hogyan hasznosítja a gimnáziumban megszerzett tudást. Tájékozódhatunk a Comenius Főiskolai Kar tehetséggondozásának speciális formáiról is. Személyre szóló nyomtatott meghívót nem postázunk, a www. mateh.hu honlapon augusztus közepétől letölthető a meghívó és a jelentkezési lap. A Választmány négy főnek ítélte oda a „Tehetségekért” díjat, akik a szeptemberi konferencián vehetik át, miként a Debreceni Egyetemen végzett tehetség-szakvizsgás hallgatók is az ECHAdiplomákat, a Nijmegeni Radboud Egyetemmel való együttműködésnek köszönhetően. Várhatóan szeptemberben, októberben írják ki a „Tehetséghidak Program” pályázati lehetőségeit (részletek: www. geniuszportal.hu). A tehetségpontok, iskolák ragadják meg ezt a lehetőséget is tehetséggondozó programjuk továbbfejlesztéséhez. Dr. Balogh László
Tehetség
3
2012/3. szám
Sternberg tehetségkritériumai Dr. Tóth László Robert J. Sternberg, az amerikai Yale Egye- tem pszichológiaprofesszora szerint ahhoz, hogy valaki tehetségesnek minősüljön, öt kritériumnak kell eleget tennie. Az általa „a tehetség pentagonális implicit elméletének” nevezett elképzelésben ez az öt kritérium a következő: (1) kiválóság, (2) ritkaság, (3) produktivitás, (4) demonstrálhatóság, (5) értékesség.
portra is szükség lehet. Például egy tehetségfejlesztő osztályban mindegyik tanuló tehetséges a kortársaihoz képest, de saját csoportjukhoz képest már nem. Ha közülük a leggyengébbet vesszük, nem is tűnik tehetségesnek. Bárki megmondja, aki már tanított tehetségfejlesztő osztályban, hogy a normál osztályból a tehetségfejlesztő osztályba bekerülő tanulók korábbi önbizalma, magabiztossága milyen hamar elillan, amikor szembesülnek azzal, hogy az előző osztályukban szilárdan őrzött csúcsteljesítő státuszukat elvesztették.
kiválóság
ritkaság
A tehetség pentagonális implicit elmélete
produktivitás
(1) A kiválóság kritériuma azt jelenti, hogy az egyénnek egy vagy több területen a kortársaihoz képest különbnek kell lennie. Hogy men�nyivel különbnek, az területenként eltérő lehet, de akármilyen területről is legyen szó, a tehetséges egyént mindig úgy látják, mint aki sokkal jobb valamiben. A „kortársaihoz képest” megszorítást azért kell alkalmazni, mert a megítélés attól függ, hogy kiknek a képességeihez viszonyítunk. Például az a 10 éves gyermek, aki nagyon magas pontszámot ér el az intelligenciatesztben, a hasonló korúak körében kiválónak számít, de ha a pontszámát a nála öt évvel idősebbekkel hasonlítjuk össze, már nem találjuk kiemelkedőnek. Olykor a kiválóság megítéléséhez egynél több vonatkoztatási cso-
értékesség
demonstrálhatóság
(2) A ritkaság kritériumának értelmében tehetségesnek az számít, aki egy olyan jellemző tekintetében mutat magas szintet, ami a kortársainak körében ritka. A ritkaság kritériumát azért kell hozzátenni a kiválóság kritériumához, mert ha az egyén valamiben kiváló, de sokan vannak, akik az adott dologban kiválóak, akkor az egyént nem tekinthetjük tehetségesnek. A mondás is azt tartja, hogy a vakok országában félszemű a király. Vagyis: az a képesség, ami egy bizonyos körben nagyra értékelt és ritka, egy másik körben esetleg csak átlagos. (3) A produktivitás kritériuma azt jelenti, hogy az egyénnek valamit produkálnia kell abban a dimenzióban, amiben őt nagyra értékelik. Vegyük egy szépségverseny
résztvevőit! Miért van az, hogy az ítészek nem csupán a résztvevők megjelenését, a kinézetét veszik figyelembe, hanem azt is, miként válaszolnak a feltett kérdésekre? Ha egyszer szépségversenyről van szó, miért nem elég a szépség? Azért, mert a szépségnek nincs valamilyen látható vagy megelőlegezhető produktuma. A versenyzőknek bizonyítaniuk kell, hogy amellett hogy nemcsak szépek, de tudnak is valamit. Ezzel szemben egy tanulmányi versenyen semmi más nem számít, csak a helyesen megoldott feladatok, vagyis az, amit a versenyzők produkálnak. Másképpen fogalmazva, a kiválóságnak valamilyen teljesítményben kell megnyilvánulnia. Ha nem mutat fel semmit, legyen bármilyen kiváló és ritka képességgel rendelkező, nem mondhatjuk rá, hogy tehetséges. (4) A demonstrálhatóság kritériuma azt jelenti, hogy az egyénnek egy adott területen való kiválósága demonstrálható legyen olyan tesztekkel, amelyek az adott jellemzőt érvényes és megbízható módon mérik. Nem elég tehát valakiről azt állítani, hogy tehetséges, egzakt módszerekkel bizonyítani is kell, hogy valóban rendelkezik azzal a képességgel, amelynek alapján tehetségesnek ítélhető. (5) Az értékesség kritériuma azt mondja ki, hogy a tehetségesnek tartott egyénnek olyan területen kell nyújtania kiváló teljesítményt, amit a környezete nagyra értékel. Vegyünk például egy egyetemi tanárt, aki évente több cikket is publikál különböző tudományos folyóiratokban, ám ezeknek az írásoknak nincs visszhangja. A hasonló kvalitású szakemberek ugyan elolvassák a cikkeit, de nem hivatkoznak rá. Pedig az illető bizonyára páratlan intelligenciával és nagy tudással rendelkezik, ráadásul produktív is. Ha viszont a közleményei nem vetnek fel új kérdéseket, nem ösztönöznek további kutatá-
Tehetség sokra, akkor nem képviselnek értéket, így a tudóstársai nem fogják tehetségesnek tartani. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik a fentebb leírt relativista álláspont – írja Sternberg. Mégis, az ilyen és ehhez hasonló implicit elméletek azok, amelyek megteremtik az alapot a tehetségesek azonosítását szolgáló legjobb gyakorlati módszerek kidolgozásához. De mi a helyzet az iskolai tehetségfejlesztő programokkal? Men�nyiben érvényes rájuk Sternberg pentagonális elmélete? Tegyük fel, adott általános iskolába ezer tanuló jár, és egy évfolyamon négy osztály van! Most az alsó tagozattól eltekintünk, hiszen tehetségfejlesztő programokat jobbára felső tagozatban szoktak szervezni. Tegyük fel továbbá, hogy valamilyen módszerrel az ötödik évfolyamon két osztályra való, tehetségesnek mondott tanulót válogattak ki, s ez a nagyjából hatvan tanuló vesz részt felmenő rendszerben az iskola tehetségfejlesztő programjában! Azt mondják rájuk: tehetségesek. De tehetségesek-e a sternbergi kritériumok szerint? Bizony nem. Az még elmegy, hogy a kortársaikhoz képest kiválóak. Bizonyára így van, különben nem lettek volna kiválasztva. És mi van a ritkasággal? Mi az a ritka dolog, ami ennél a 60 fős társaságnál megvan, de a másik két ötödikes csoportnál nincs meg? Itt már elakadunk. Az IQ lenne? Mi van akkor, ha a kiválogatott két osztály mindegyik tanulójának magasabb az IQ-ja, mint a másik két ötödikes csoportnak? Lehet ugyan magasabb, de nevezhető-e ez ritkának akkor, amikor egy évfolyam százhúsz tanulójának a fele magasabb IQ-val rendelkezik? Nyilván nem nevezhető. Akkor talán minden kiválogatott tanuló másban kiváló? Hatvan tanuló hatvanféle területen kiváló? Ez megfelelne ugyan a ritkaság kritériumának, de lehetne hatvan főnek hatvanféle tehetségfejlesztő programot szervezni? Mind a hatvanféle tehetség magas színvonalon produkálna? Le-
4 hetne mérni egzakt módon mind a hatvanféle képességet? Mind a hatvanféle kiváló, ritka, produktív és demonstrálható képesség egyformán értékes lenne a környezet szemében? Ismét csak nem a válasz. Akkor van-e értelme egyáltalán az iskolai tehetségfejlesztő programoknak? Szerintünk igen, de ha a sternbergi kritériumokat vesszük, akkor nincs. Most már csak az a kérdés, hogy miből fakad ez az ellentmondás. Abból, hogy Sternberg olyan kritériumokat állít fel, amelyeknek a tömegoktatásban lehetetlen megfelelni. De nem is helyes ezt megcélozni. A tehetséggondozás, tehetségfejlesztés Termannal kezdődően nem csupán egy szikár szakterület, hanem egy mozgalom is, aminek a célja, hogy a jó képességet felismerje, és jobbá tegye. Ez a mozgalom nem arra törekszik, hogy egy értékesnek tartott területen a földkerekség legkiválóbbját megkeresse, hanem arra, hogy ha valakiben ott lapul a jó képesség, azt megtalálja, felszínre hozza és gondozza. És ez így van Sternberg hazájában, az Egyesült Államokban is. Veszélyesnek és ezért átgondolandónak tartjuk viszont azt az álláspontot, hogy mindenki tehetséges valamiben. Ez meg a ló túlsó oldala. Ha így lenne, akkor minden iskolában csak tehetségfejlesztő programok lennének, hovatovább a „tehetség” szóra nem is lenne szükség, mert a múltban is, most is és a jövőben is minden iskola fejleszteni akart, akar és akarni fog. Igaz, hogy mindenkinek meg lehet találni azt az oldalát, amiben a legjobb, de ettől még nem feltétlenül tehetséges az illető. Ha például Pistikének kettesei, hármasai vannak, egyedül földrajzból van mindig négyese, akkor Pistike földrajzból tehetséges? Nyilván nem, de ettől még igaz, hogy Pistike földrajzból a legjobb a többi tantárgyához viszonyítva. Fel lehetne-e hozni Pistikét földrajzból olyan szintre, hogy az iskolák közötti, netán az országos földrajzversenyen induljon? Valószínűleg nem.
2012/3. szám Mindezek ellenére nem állítjuk, hogy a sternbergi modell hasznavehetetlen. Inkább egy olyan törekvésnek fogható fel, amely erősen szűkíteni kívánja a tehetségesnek tekinthetők körét. Erre a célra az általa felállított öt kritérium – legalábbis első olvasatban – kétségkívül alkalmasnak tűnik. Például az ifjú Liszt Ferenc mind az öt kritériumnak megfelelne. Csak kérdés, hogy hány ilyen formátumú fiatalra akadna a Sternberg-féle tehetséghalászat. Ugyanakkor többszöri elolvasás után kezdjük úgy érezni, hogy a sternbergi öt kritérium és az ezekre írt példák valahol sántítanak. Például a szerző külön kritériumoknak veszi a kiválóságot, a produktivitást és a demonstrálhatóságot. De honnan tudjuk adott személyről, hogy kiváló valamiben? Onnan, hogy ezt demonstrálja, feltehetően többször, tehát egyúttal produktív is. Vagy: mi a helyzet az egyetemi tanár példájával? A valóság az, hogy az egyén nem is jut el az egyetemi ranglétrán az egyetemi tanárságig, ha nem tud hivatkozásokat felmutatni. Emellett az egyetemi tanárok többnyire már nem fiatalok, elég furcsa lenne egy hatvanéves professzorra azt mondani, hogy tehetséges. Érdemes tehát tüzetes vizsgálatnak alávetni a tehetség pentagonális implicit elméletét, mielőtt a tehetség egyedüli igaz modelljeként fogadnánk el. Felhasznált irodalom
Sternberg, R. J. (1993): Procedures for identifying intellectual potential in the gifted: A perspective on alternative „metaphors of mind”. In: Heller, K. A., Mönks, F. J., Passow, A. H. (Eds.), International Handbook of Research and Development of Giftedness and Talent. Oxford: Pergamon Press. 185–207.
A szerző egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézete Pedagógiai–Pszichológiai Tanszékének vezetője.
Tehetség
5
2012/3. szám
Szeánsz v. Dékány Ágoston A második világháború után szinte nem volt család, ahol valaki katonaként, polgári személyként ne halt volna meg a világégésben, vagy az utolsó háborús hónapok nyilas akciói során. Történtek kivégzések az igazolóbizottságok gyors és felületes döntései után, és sokakat elhurcoltak szovjet munkatáborokba. Nem volt ez másképpen a csepeli Királyerdőben sem. A családok, legfőképpen az as�szonyok, lányok maradtak támasz és biztonság nélkül az első hetekben és hónapokban az orosz katonák által elkövetett zabrálások és erőszakoskodások miatt. A sok gyötrelem és megélhetési bizonytalanság, az élelmiszer- és fűtőanyaghiány szintén a nőket sújtotta a legjobban, és a családfők hiánya miatt kellett férfias munkákat végezniük. Ilyen volt az úgynevezett „batyuzás”, ami abból állt, hogy a háztartásban nélkülözhető – néha a nélkülözhetetlen – tárgyakat, ruhákat, ágyneműket ös�szecsomagolták az asszonyok, és ezekkel a sokszor súlyos batyukkal felkéredzkedtek a rapszodikusan közlekedő teher- vagy katonavona- tokra, és igyekeztek minél mes�szebb fekvő falvakat felkeresni, ahol feltételezhető volt, hogy némi tartós élelmiszerre cserélhetik a parasztoknak tetsző értékeiket. Sokszor a napokig tartó egyezkedések után, az odautazáshoz hasonló körülmények között tették meg a hazautat, féltve rejtegetve a szerzett ennivalót. Ezekre az utakra igyekeztek a nők a szomszédasszonyokkal, barátnőkkel együtt menni, már csak a biztonság okáért is.
Nagyanyám több közös batyúzás megtörténte után, homályos történeteket kezdett mesélni arról, hogy lehetséges lenne a kitörés utáni véres harcokban az utolsó napon lelőtt férjével, nagyapámmal kapcsolatba lépni. A család rosszallása ellenére bizonyos szomszédas�szonyok megjelenését követô estéken elment hazulról és csak késő
este jött meg, arcán hol szomorúsággal, hol megdicsőült ragyogással. Anyánk kissé rosszallotta a dolgot. Apám akkor már betegeskedett, és mivel az első világháborúban pilótaként szolgált, ő is reálisan fogta fel a halál és elmúlás véglegességét. Nagymamának mindez nem jelentett akadályt, és továbbra is eleltünedezett bizonyos esténként, és amikor megjött, egy kis gyolcsdarabot kicsomagolva átszellemült arccal a szánkba dugott egy-egy
kocka, némi vörösborral átitatott kenyérdarabot, és megvárta, amíg lenyeltük, majd keresztet rajzolt a homlokunkra. Anyánk egy kicsit morgolódott emiatt, és azért is, mert az ötvenes években politikailag megfigyeltek voltak a házaknál rendezett összejövetelek, és mivel apánk a Vitézi Rend tagja volt a háború előtt, némi rosszalló állami figyelem a családunkra is esett. Apánk halála után, ami nagyon megrendítette a család helyzetét, már kettős feladatot látott el a nagymama: nagyapánkkal és apánkkal is tartania kellett a túlvilági kapcsolatot. Ez már a forradalom időszakára és annak kegyetlen leverése utáni időre esett, a hatalom a megtorlással volt elfoglalva, így nagymama gyakrabban látogatta a szeánszokat, ahogy akkoriban nevezték. Egyre-másra hozta a híreket, hogy nagypapa már a mennyországban van, de apának még szenvednie kell, amíg a bűn nem foszlik le róla, és addig még nem lehet vele beszélni az úgynevezett médiumon keresztül, aki általában idősebb nő volt. Mivel a forradalomban sokan meghaltak, külföldre menekültek, ezért a médiumok iránt megnőtt a kereslet, sok helyre hívták őket. Volt egy-egy médium által létrehozott érdekesebb eset is. Az egyik este amikor nagymama megjött, egy nagyobbacska mappát hozott. Leült a konyhaasztalhoz, és túlvilági mosollyal az arcán kibontotta a mappát, amiben húsz-harminc rajzlap volt. A rajzlapokon színes ceruzával rajzolt szentkép-imitációk
Tehetség voltak, de csak vonallal ábrázolva. Közelről nézve zavaros volt, de ha távolabbi székre tettük, akkor felismerhető lett a Szent Család, Mária a gyermek Jézussal, vagy a golgotai keresztre feszítés és még sok más ábrázolat. Bátyám és én is akkor már jó ideje a rajzolást tekintettük a legjobb elfoglaltságunknak – később életcélunk és mindennapi munkánk is ez lett –, így némi szakértelemmel néztük, és próbáltuk kritizálni a rajzokat, de az vi-
6 lágos volt számunkra, hogy nem mindennapi teljesítményt látunk. Az egyes vonalak teljes biztonsággal futottak, és érzékelhető volt valami titokzatos tehetség vagy megszállottság ebben a teljesítményben. Sajnos a rajzokat már másnap reggel vissza kellett adni, mert még sok szeánszos akarta látni, és így csak az emlékezetemben maradt meg, amit a mai napig sajnálok. Ahogy múlt az idő, a szeánszkör tagjai is egymás után a „beszélő”
2012/3. szám másik oldalára kerültek. Az ös�szejövetelek elmaradtak, így nagymama is visszatért gót betűs Bibliájához, és már csak azon keresztül beszélgetett az elhaltakkal és a Mindenhatóval. A szerző képzőművész, a Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend jogutódjának, a Történelmi Vitézi Rendnek a törzskapitánya, Csepel díszpolgára. Az illusztráció a szerző műve.
Mit adott nekem az Arany János Tehetséggondozó Program? Először a nyolcadik osztály elején hallottam az Arany János Tehetséggondozó Programról. Az osztályfőnököm mesélt róla először, de akkor még csak a zalaegerszegi iskoláról, mert Zala megyében éltem. Később kiderült, hogy az iskolám igazgatójának a fia a budapesti programban tanul, és ő olyan dolgokat mesélt nekem a Puskás Tivadar Távközlési Technikumról, hogy végül is a Puskás mellett döntöttem, mert az érdeklődési körömnek ez jobban megfelelt. Ezenkívül szerettem volna kiszabadulni a régi környezetemből, és a fővárosba menni. Az is jó volt, hogy míg a többi osztálytársam aggódott a felvételije miatt, én már rég tudtam, hogy felvettek. A nyolcadik osztály vége felé a kollégium és az iskola szervezett nekünk egy hetet, ami arra szolgált, hogy felmérjék tudásunkat, hogy összeismerkedjünk az osztálytársainkkal, és arra, hogy egy kicsit megismerjük a Várost. Az első évben már az is elég nagy ajándék volt, hogy egy kis falu után a fővárosban élhettem. Az előtt, hogy a Puskásba jöttem volna, csak egyszer jártam Budapesten. A kollégiumot az elején nem nagyon kedveltem, és minden hétvégén hazajártam. Most már csak szünetekben járok haza. Az első Arany János-os programom Zánkán volt. Itt megismerhettem az ország többi „aranyosát”. Zánkához hasonló találkozó még kettő volt ebben az évben. Egy Bonyhádon, ahol különböző sportokban mérkőztünk meg egymással, és egy Pécsen, ahol művészvénánk bontakozhatott ki. Mind a három tetszett, csak azt sajnáltam, hogy számomra ilyen találkozó több nem volt az évek során. Igaz, az Arany János Tehetséggondozó Program rendez tanulmányi versenyeket is, ilyen például a sárospataki Fizika Becslési Verseny. Ezen az a pár diák, aki jó fizikából, újra meg újra találkozhat egymással. Én már négyszer indultam az iskola csapatával, de sajnos az idén fel kellett adnunk a versenyt, mert bárányhimlőt kaptam. Van még a programnak egy matekversenye is, de ezt helyben írjuk meg, nem kell utazni. Részt vettem még a Tömörkény István Alkotói Pályázaton is egy mesével. Ebben a versenyben mesék, novellák és interjúk írói vetélkednek egymással.
Az elején nehezen barátkoztam meg a bentmaradós hétvégékkel, de azért elég hamar megkedveltem őket, mert sok új dolgot láttam és éltem át. Sokszor járunk színházba, ahová önerőből nem hiszem, hogy valaha is eljutottam volna. Igaz, ezt szinte bármelyik programról elmondhatom. A majdnem négy év alatt, amióta Budapesten vagyok, megszerettem a színházi előadásokat (sajnos a hangversenyekről nem mondhatom el ugyanezt). A program tette lehetővé, hogy letegyük az ECDLvizsgát, ami hasznos, ha számítógéppel kell dolgoznom, kifizette a jogosítványt, amit a családom biztos nem tudott volna kifizetni, ezenkívül a nyelvvizsgámat is állják, ami a mai világban nagyon jó, ha van. Rengeteg múzeumban jártam programos pályafutásom alatt, ahol megismerkedhettem a múlt, a jelen és jövő történetével, vívmányaival, közlekedési eszközeivel és művészeivel. Megnézhettem a Parlamentet belülről. Vannak pluszóráink az iskolában és a kollégiumban egyaránt. Az iskolában tanulásmódszertant tanítottak nekünk: ezen az órán az olvasási sebességünket fejlesztettük, és új és hatékonyabb tanulási módszereket tanultunk meg. A kollégiumban önismereti órákat tartanak a csoportnak, ahol segítenek megismerni magunkat, és fejlesztik a csoportegységet. Többször jártunk külföldön. Ezeknek az utazásoknak nagyon örültem, mert azelőtt soha nem jártam külföldön, és nagyon szeretek utazni. Voltam Szlovákiában többször is, Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szerbiában és Romániában. Szlovákiában sítáborban is, és városnézéseken is voltunk. Magyarország határain belül is már több helyen jártunk, például Pécsett, Győrött, Sopronban, Mohácson. Nemcsak komoly elfoglaltságaink voltak. Elmentünk barlangászni, gokartozni, airsoftozni, rendszeresen járunk moziba is. Úgy gondolom, nagyon jó döntés volt, hogy jelentkeztem az Arany János Tehetséggondozó Programba. Mióta itt vagyok, sokat bővült a látóköröm, és sok nagyszerű dolgot éltem át. Szi-Miklós Ferenc 12. e
Tehetség
7
2012/3. szám
A sárospataki tehetségkutatás nevelési hatásrendszere Bánfai József „Gondoskodunk arról, hogy nevelésük semmiben sem különbözzék a többi internátusi tagétól.” Így fogalmazta meg a tehetségvizsgásokkal való foglalkozás legfontosabb alapelvét dr. Harsányi István a „Református gimnáziumaink tehetségkutató munkája”című, általa szerkesztett, 1941ben megjelent kötetben. A sárospataki tehetség- kutató munka megindulásának 75. évfordulója alkalmából írott összefoglalóm első részében (Tehetség 2010/2. szám) magam is kiemeltem, hogy Patakon a tehetséges (a gimnázium elvégzésére képesnek látszó) tanulók felkutatása és kiválogatása folyt. Speciálisan csak a tehetségesek nevelésére alkalmazható módszerekről nem beszélhetünk, a már ismert és külön-külön eredményesnek bizonyult eljárások sikeres kombinációját azonban érdemes megismerni. Az internátusok szerepe A bevezetőből kiderül, hogy a tehetségvizsgások nevelésének színterét elsősorban az internátusok (kollégiumok) képezték. A nevelőtestület a vizsgákon kiválasztott szegény falusi fiúk társadalomba történő beillesztését két lépésben kívánta megvalósítani; ehhez elsőként egy kisebb közösség elvárásaihoz, szokásaihoz kellett alkalmazkodniuk. A távlati feladat – Harsányi István megfogalmazása szerint –„a magyarság legszélesebb rétegeiért felelősséget érző, szegletkőszerepre alkal-
mas vezetőemberek” kinevelése volt. Bár gondosan ügyeltek arra, hogy a neveltek megőrizzék kötődésüket a falu és a parasztság iránt, nevelésüket eredeti környezetükből kiszakítva folytatták. Ez az elképzelés alapvető koncepcionális eltérést jelentett a Szathmáry Lajos által létrehozott hódmező-
vásárhelyi Tanyai Tanulók Otthonának gyakorlatához képest, ahol a kiválasztottakból falusi viszonyok között kívántak népi értelmiséget nevelni. Míg Patakon a kiválasztottakat a „frontális módszerrel” vezetett tanórákon olyan pedagógiai hatások érték, mint osztálytársaikat, az internátusok a különböző korú tanulók együttéléséből adódó, megfelelő szervezés és felügyelet mellett egymást erősítő, változatos interakciók színterei voltak. Itt volt lehetőség személyesebb jel-
legű tanár-diák kapcsolatok kialakulására és az egyéni bánásmód alkalmazására is. Sárospatakon a szegény, illetve a Főiskolától távol lakó diákok többsége internátuslakó volt. A férőhelyek jelentős bővítésére első ízben az ún. Angol Internátus 1931 őszén történt megnyitásakor került sor. A „művelt Nyugat” felé való klebelsbergi nyitást reprezentáló intézmény az ország egész területéről fogadta az angol nyelvet magas szinten elsajátítani kívánó diákokat. Másodszor az állam falusi tehetségmentő akciójának kiterjesztése után vált a kollégiumok befogadóképessége iskolapolitikai üggyé a Főiskolán belül. A „manzard” A sárospataki tehetségkutatás minden korabeli forrás szerint 1935-ben indult. Ezért kelthetett némi meglepetést, hogy a kezdeményezés megteremtőjeként és vezetőjeként tisztelt Harsányi István egy, a Napjaink című folyóirat 1982/9. számában megjelent írásában („A manzard és a Rácz-ház. Tanulságos pataki nevelési kísérlet a 30as és 40-es években”) bizonyos előzményeket is a kezdeményezés történetéhez kapcsolt. Bár számára is nyilvánvaló volt, hogy egy spontán módon kialakult megoldást – utólag (!) – nem lehet kísérletnek minősíteni, egy biztos: ekkor alakultak ki azok a módszerek és elvek, melyeket később a tehetségvizsgások nevelésében is alkalmaztak. A „manzard” Dallos
Tehetség Sándor író, újságíró egy terjedelmes helyszíni riportjában (Népi tehetségkutatóink nyomában, I. rész, Új Magyarság, 1941. dec. 25.) „palotaként” leírt, csak a módos családból származó tanulók számára elérhető Angol Internátus 12 férőhelyes, szerényen berendezett padlásszobája volt. Itt szegény, kiváló előmenetelű, példás magaviseletű tanulók kaptak szállást. Jelképesnek mondható, később fokozatosan csökkenő díj ellenében, végül ingyenesen. A bekerültek kötelességévé tették, hogy jobb módú társaikat meghatározott díj ellenében korrepetálják. Lehetőség esetén – külön megegyezés szerint – „piaci áron” is vállalhattak ilyen munkát. Mivel a jeles és a kitűnő tanulók tandíjmentesek voltak, a legjobbak a bevételből akár anyagilag is támogathatták szüleiket. Az első években a manzardisták kiválasztásának folyamatáról nincs adat a gimnáziumi értesítőkben. A felvettek névsorát csak az 1935/36-os tanév óta ismerjük. Tehetségvizsgások először az 1937/38-as tanévben kerültek be a manzardba. Számuk itt és a „jogutódnak” tekinthető, Ráczházként ismert, azonos befogadóképességű internátusban az 1943/44-es tanév végéig háromról fokozatosan hatra emelkedett. A közhiedelemmel ellentétben tehát e különleges presztízsű csoport tagjainak kezdetben egynegyede, később is csak legfeljebb a fele került ki a tehetségvizsgások közül. Nevelés a pataki Főiskolán A sárospataki tehetségkutatás rendszerének elemzése előtt „címszavakban” szükséges kitérni a nagy múltú intézményben folyó nevelés néhány jellemzőjére. A keretet a szigorú valláserkölcsi elvek alkalmazása, az évszázados hagyományok és az egykori ki-
8
2012/3. szám
emelkedő növendékek emlékének ápolása, a szorgalmas tanulás és munka becsülete, a „pataki diák” rangjának büszke tudata adták. Jelentős volt a különböző csoportokhoz való tartozás összetartó ereje (pl. az egy kollégiumban vagy az ún. „gárdákban” lakók esetében). Az intézményben minden vallás képviselői békében élhettek együtt. A vezetőség mindent megtett a különböző társadalmi rétegekből származó tanulók közti
jutalmát: megörökítésre került az értesítőben, sokszor csak jelképes, máskor igen tisztes összeggel honoráltatott az erre szolgáló pénzalapokból vagy a számtalan alapítvány valamelyikéből. Gyakoriak voltak a könyvjutalmak is.
megértés megteremtésére. A diákság élete pontos napirend szerint, állandó felügyelet mellett zajlott. A sok kötöttség ellenére azonban számtalan lehetőség nyílt arra is, hogy a tanulók érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelő elfoglaltságokon vegyenek részt (önképzőkörök, nyelv-, zenetanulás, sportkörök, versenyek, a környékbeli falvak lakóinak nyújtott egyházi szolgálatok, pályamunkák írása stb.), így a tanuláson kívül sok más területen bizonyíthattak. Külön kiemelném a tehetségkutató önképzőköri üléseket, ahol a legjobbak az egész Főiskola vagy Sárospatak lakói előtt szerepelhettek, olykor saját irodalmi vagy zenei alkotásaikkal is. Nagyon fontosnak érzem, hogy minden jelentős teljesítmény, eredmény és érdem elnyerte valamilyen – erkölcsi és/vagy anyagi
ből kaphatunk részletekben gazdag, érzékletes képet. A fent említett íráson kívül Harsányi István Tehetségkutató munka Sárospatakon. Történeti összefoglaló és
A tehetségvizsgások nevelése a gyakorlatban A tehetségvizsgások és a manzardisták neveléséről leginkább az érintettek visszaemlékezései-
Rejtvény A 2012/2. számunkban megjelent rejtvény megfejtése:
Leonardo da Vinci A szerencse ezúttal Orosz Piroska halásztelki olvasónknak kedvezett. Az Apáczai Kiadó könyvajándékát postán kapja meg. – Jobb egy mentő ötlet, mint öt mentőegylet – mondta az a 125 évvel ezelőtt született zseniális író, akit jobbára csak humoristaként ismerünk. Nevét szerkesztőségünk e-mail címére várjuk. A nyertes az Apáczai Kiadó könyvajándékát kapja.
Tehetség levelek című tanulmányából lehet tájékozódni (Valóság 1981/10. szám). Néhány kérdést magam is kiemelnék. A többéves megfigyelés után, nehéz vizsgákon kiválasztott falusi és tanyai fiúk nagyon szegény környezetből érkeztek. Bár szellemi képességeik átlag felettiek vagy kiválóak voltak, több hasonló problémával küzdöttek: nehéz volt beilleszkedésük a hatalmas intézmény életébe, szokásaiba, nem ismerték a „civilizáció vívmányait” (fürdő, fogkefe stb.), szégyellték falusias beszédüket, szegényes ruházatukat, restelltek segítséget kérni vagy elfogadni. E nehézségeken internátusi társaik és tanáraik segítették át őket. Utóbbiak közül többen maguk is hasonló sorból indultak. Egyébként a középosztályból származó tanárok is támogatták a népi tehetségkutatás eszméjét, és minden segítséget (gyakran anyagit is) megadtak a tehetségvizsgásoknak. Általánosságban elmondható, hogy a falusi tehetségek ügye széles körű támogatást élvezett úgy az intézményben, mint a környék lakói körében. A tanári kar ún. „módszeres értekezletein” is szóba kerültek a tehetséges tanulók nevelésének kérdései. 1942 februárjában éppen Harsányi István tartott erről előadást munkatársainak. A kiválasztottak fejlődésének minden fontos adatát nyilvántartották egy törzslapon, később napló formájában. A tanulmányi eredményeket negyedévenként rögzítették. Keresték az esetleges hanyatlás okát, hogy idejében beavatkozhassanak, leírták észrevételeiket, hogy akár évek múlva is gondoskodhassanak a „zavarok kiküszöböléséről”. A nevelés fő hatótényezői A Patakon folyó nevelés fent vázolt általános jellemzői mellett – elsősorban a manzardisták és a
9 Rácz-háziak tapasztalatai alapján – az alábbiakat érdemes kiemelni. Első és legfontosabb a kollégiumi élet, melynek a tanulók életének megszervezésében megnyilvánuló előnyeit fokozza a különböző korú tanulók együttélése. Ez a vezetés és alárendeltség, együttműködés és vetélkedés, kölcsönös segítés stb. változatos formáit teszi lehetővé. A tanulók saját maguk és társaik iránt megfogalmazott, önként vállalt elvárása, a legalább jeles tanulmányi eredmény elérése mint a közösségben maradás feltétele, hatalmas motiválóerőt jelenthetett. A nagyobb teljesítmény nagyobb lehetőségekkel, szabadsággal és bizonyos fokú önkormányzat lehetőségével járt együtt. Miután a kötelezően előírt korrepetálást csak a szilencium idején lehetett végezni, az ebben részt vevők maguk rendelkeztek idejük beosztásával. Ez az intézmény erősen kötött napirendje mellett bizonyára vonzó lehetett. A csoporthoz tartozás a manzardistáknál a mások által is elismert teljesítményeken, a legjobbakat megillető presztízsen alapult. A tanulás mellett végzett, még elfogadható mennyiségű többletmunka jó hatással volt a korrepetálók tanulmányi eredményeire, feladataik jobb megszervezésére, de főként a saját ellátáshoz való hozzájárulás tudata miatt érdemel figyelmet. Az „anyagi ösztönzés” formái különösen hatásosak lehettek a szegény tanulók önértékelésének javításában, önbizalmának növelésében. Aki viszont rosszul tanult, nemcsak a közösségből került ki, de elveszíthette kedvezményeit és támogatásait is. (Ez nagy valószínűséggel a tanulmányok kényszerű befejezését is jelentette.) Megjegyzendő, hogy Harsányi István a manzardban folyó „kísérlet” sikerét mint a „homogén tehetséges csoportok” kialakítását ellen-
2012/3. szám ző nézetek cáfolatát értelmezte. Ez bizonyos fokú csúsztatást jelent, hiszen a tanulók ilyen csoportosítását nem a kollégiumi nevelésben, hanem egyes szelektív oktatási formák esetében szokták kifogásolni. A „gyenge pont” A tehetségvizsgások nevelésének leggyengébb pontja az volt, hogy a Főiskola az érettségi után – az erkölcsi támogatáson kívül – nem tudott érdemi hatást kifejteni a végzettek sorsára. Bár iskola utáni pályafutásukat nyilvántartották, ennek tapasztalatait már csak az intézményben maradt tanulók nevelésében hasznosíthatták. A kérdés 1943-ban vált időszerűvé, amikor az első tehetségvizsgások elhagyták az Alma Matert. Palumby Gyula tanár, kollégiumi igazgató Mi lesz a „felkutatott” tehetségekkel? című írásában (Magyar Út 1943/34–35. szám) foglalta ös�sze a probléma lényegét. A gond forrása, úgy tűnik, magában a kiválasztásban rejlett. A képességvizsgálat „még egyetlen esetben sem mondta meg, hogy a gyermeknek mire van képessége.” (Ez a megállapítás teljes összhangban volt Noszlopi László neves pszichológus korabeli bírálatával, aki a tehetségkutatásból éppen az iskola- és pályairányítást hiányolta…) A tehetségvizsgások, tanáraikhoz írott leveleikben, kifejezték hálájukat a kiválasztásért és az anyagi támogatásért, de hiányolták a tanácsokat, a pályaválasztási útmutatást. Palumby Gyula szerint az intézményt elhagyó diákok anyagi támogatás nélkül, tanácstalanul állnak az egyetemek kapujában. Megfogalmazta azt a véleményét, hogy a tehetségmentést az egyetemre is ki kell terjeszteni. Ennek megvalósítása azonban már messze túlment a pataki Főiskola lehetőségein.
Tehetség
10
2012/3. szám
Tehetségek és celebek Százdi Antal Ha azt a szót halljuk, hogy tehetséggondozás, nem mindenkiben ugyanaz a kép, élmény, ismeret ötlik fel. Ha kategorikusan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy vannak, akik szinte már-már misztifikálják, agyonbeszélik, írják, tanítják, magyarázzák, netán még gyakorolják is a tehetségek felismerésének és fejlesztésének jelenségkörét. Ugyanakkor vannak, akik szerint ez a mind kiterjedtebbé váló mozgalom inkább csak arra jó, hogy általa néhányan szakmai és egyéb előnyökhöz juthassanak, s szerintük lényegében csak szemfényvesztés az egész, hajcihő, és a ráfordított összeg sem térül meg. Mint mondják, a tehetségek úgyis felszínre törnek, és ami azt illeti, a nem kevés pénzből kiképzett, felkészített fiatalok, vagyis a tehetségelit, amint lehetőségük nyílik rá, külföldre mennek, hiszen ott tudják csak érvényesíteni kivételes képességüket, amit idehaza csiszoltak eladhatóvá. Két szélsőséges álláspont, amelyek persze nem általánosak, de mégiscsak meglévő nézőpontokat tükröznek. Valami igazságtartalma mindkettőnek van. Valóban tapasztalható elvándorlás, ám, mert olykor a búzában konkoly terem, ne együnk többé kenyeret, vagyis ne vessünk többé búzát? A már valamilyen tudományos eredményt felmutató tehetségek hazacsábítása ma már állami szintű program. Nem lovagias dolog megszólni azokat, akik képességük kibontakoztatása, a jobb kutatási feltételek miatt nem idehaza kezdik meg pályájukat a tudományos életben. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus nagy magyar volt, de a tudomány – és nem kis részben a mozgolódó korabeli kommunisták miatt – mégis a külhont választotta, ahol kutatásaihoz megfelelő körülményeket biztosítottak számára, amit idehaza az akkori szegényes időszakban nem kaphatott volna meg. A tehetség kibontakozásához megfelelő feltételek kellenek, ez egyértelmű. Nemcsak fel kell ismerni, hogy kiben milyen mértékben van meg a kreativitás, az alkotóerő, az új dolgok iránt
elkötelezett szemlélet, a motiváltság, vagyis kiről jelenthető ki, hogy tehetséges, hanem a továbblépéséhez, a teljes kibontakozásához szükséges körülményeket is meg kell teremteni számára. Abban is van valami igazság, hogy olykor mintha túlbeszélnénk a témát. Pedagógiai lapok külön fejezetben, mellékletben ontják a tehetségtémaköréhez tartozó ismeretanyagot. A média egyéb területei is kiveszik részüket a propagandából. Előadások és konferenciák sora szerveződik a témában, ahol a sztárelőadók köre majdnem mindig ugyanaz, s jobbára persze a mondandójuk is. Mintha néhány jó verbalitású kutató, pedagógus vagy pszichológus truppba szerveződne, és szakmai haknibrigádként járná az országot. Nélkülük egy-egy tehetséggondozással foglalkozó tanácskozás már el sem képzelhető. Olykor feltűnik, valahonnan előkerül egy-egy ifjabb, szintén ügyes szóforgató, aki hirtelen divatba jön, és bekerül ebbe a körbe, részévé válva a csapatnak. Ilyen is van, ez bizonyos, de minden területen vannak kitüntetett figyelmet kapó személyiségek, akik valóban már-már szakmai idolként élik mindennapjaikat. Ettől azonban még lehet hasznos a tevékenységük, még akkor is, ha nagy megújulást nem hoznak, de mint tudjuk, egy újszülöttnek minden vicc új. A tehetséggondozás mint kifejezés egyre sűrűbben bukkan fel, ezt minden túlzás nélkül állíthatjuk, hiszen tapasztalhatjuk is. Ha a számítógép keresőjébe idézőjelek között beütjük a szót (most megteszem), akkor 0,08 másodperc alatt 229 000 találatot mutat a program. Egyelőre, mert másnap bizonyosan több lesz. Nemcsak a tudományos igényű tehetséggondozás létezik, hanem mindenféle kiválasztós, műsoros egyvelegre ráaggathatják a média silányabbnál silányabb ötletektől duzzadó, magas nézettségre törekvő munkásai a tehetséggondozás kifejezést. Mint tudjuk, egymást érik a nyugati médiából átvett, különféle elnevezésű tehetségkiválasztó – legalábbis annak
titulált – műsorok a kereskedelmi csatornákon. Nem rossz megoldások ezek, hiszen olykor ismeretlen emberekről derül ki, hogy valamilyen területen kimagasló szintű teljesítményre képesek. A sztárrá válás mechanizmusának ez a formája lényegében támogatandó, még ha a zsűrizés olykor bulvárosabbra is sikeredik, mint a műsorvezetés, és a kimondottan bulvárosra tervezett műsor. Sokszor azonban ezek a műsoros kiválasztósdik rövid időre sztárrá neveznek ki addig és később is csak bizonyos szűk körben ismert versenyzőket, akiknek aztán a további élete jobbára kudarcra ítélt. Emiatt nem ritka a pszichés kisiklás, hiszen jön a következő válogatás, új sztárokat kell kreálni, és ez így megy tovább nem tudni végül is meddig, de egyszer csak vége szakad, de ne örüljünk, mert csak átadja helyét egy újabb nézőcsalogató, hasonló bulvárigényességű műsorfolyamnak. Az ilyen kiválasztós, felfedezős műsorok kitalálóit – főleg a hazai szerveződésekre igaz ez – valójában nem a tehetségek felismerése és pályára állítása vezeti, hanem a szórakoztatás. Jót derülni a fals hangokon, az esetlenségeken, a mély amatőrizmuson. Nem véletlen, hogy egy-egy hozzáértőnek mondható zsűritagon kívül jobbára könnyed egyéniségű celebek kerülnek ítészszerepbe, mert az általuk előadott műsor – mármint a produkciók szakértői megítélése – is a szórakoztatás része. Egy Bikicsunáj és társai nagyobb vonzerőt jelentenek egy ilyen műsorban, mint egy jobb hangú énekes. Inkább nevetni akarnak e műsorok nézői, mint csodálni egy-egy teljesítményt, amiből egyébként igencsak gyér a felhozatal. Ha a tehetségfelismeréshez lényegében nem is, de az ún. sztárrá váláshoz (még ha talmi és időleges is ez a sztárság) egy másik műsor, a „valóvilágok” sorozata szintén hozzá segítheti a szerencsés, de inkább peches kiválasztottat. Ezek a sorozatok inkább károsak, mint előnyösek a benne résztvevők és a nézők számára egyaránt. Ezeknek a mű-
Tehetség soroknak szociológiai üzenetük van: mindenki lehet sztár, még ha csak egy röpke időre is, ráadásul nem kell hozzá társadalmilag értékelhető teljesítmény. A jövőben mindenki híres lesz egy negyedórára – jósolta meg évtizedekkel korábban a pop art királya, Andy Warhol (1928–1987), aki kétségtelen képzőművészi tehetsége ellenére inkább életművésznek, kora celebjének tekinthető, mint korszakos alkotónak, hiába fizetnek dollármilliókat egy-egy munkájáért. Kijelentését a „valóvilágok” szertelen, értéktelenséget és egyre inkább primitív igénytelenséget közvetítő műsorfolyama igencsak megerősíti. Az értéktelenség diadalának vagyunk tanúi, amikor nem az érték jelenti a kiindulópontot, hanem az érdek, vagyis a pénz, a gyorsan híressé válás, a feltűnés. Az Alekosz-jelenség, vagyis amikor valaki csak azzal válik ismertté – és kerül a valóban értéket létrehozókkal szemben anyagilag is kedvező körülmények közé -, mert egyszerűen csak van, folyamatosan látható a képernyőn. Csak él, lélegzik, eszik. Mindössze életjelenséget mutat, idétlenkedése inkább szánalmas, mint nevetséges. És sztár. Azzá tették, mert ilyesmikre vevő a homályos értelmű tömeg, akiknek többségét a média tette azzá. Úgy tűnik, hogy a producerek (vagy akik mögöttük állnak) az értéktelenséget kívánják példaszintre emelni, a semmittevésért adnak pénzt, tesznek híressé és gazdaggá valakit. Ez egyszerűen bűnös, a közösségre, a fiatalokra nézve ártalmas gyakorlat, ami ellen a médiahatóságnak fel kellene lépnie, bármennyire is ágálnak majd ellene a minden nemzeti érték megjelenítését kifogásoló liberális megmondóhölgyek és -urak. Az Alkotmányból is levezethető, hogy az alaptörvény védi az ember jogait, a gyermek, a fiatal mindenek feletti érdekeit, az emberi teremtőerő érvényre juttatását. Ezek a műsorok egyáltalán nem ezt az elvet szolgálják. Mennyi tehetséges fiatalja van ennek az
11 országnak, akik megbecsülésre méltók, akik igazán megérdemelnék, hogy munkájuk támogatást kapjon, és akkor épp az kap hírt, pénzt, ismertséget, aki egyáltalán nem érdemes rá. Egyszerűen vád alá kellene helyezni azt, aki kitalálta ezeket a műsorokat! Elismerem, nagy az igénytelenség a társadalomban, és egyre nagyobb lesz, de az ilyen műsorok miatt is, amit nem csak a nagymamák néznek. Milyen értékrendet közvetítenek ezek a műsorok? Az igénytelenséget, a semmitte-
Illusztráció: Sebestyén Anna vést jutalmazzák, a gondolatnélküliség mítoszát teremtik meg. Kinek az érdeke, hogy ilyenekre nevelje a nézőket? Napközben az iskolában arra törekszenek a pedagógusok, hogy értékálló gondolatokkal ruházzák fel az érdemes diákot, de ez az este semmivé lesz. (Ha egyáltalán befogadja még a diákok többsége azt, amiért iskolába jár, hogy majd hasznos, alkotó, önálló döntések meghozatalára képes tagja legyen közösségének és a társadalomnak.) Miért nem lehet ezt a jelenséget visszaszorítani? Miért farag
2012/3. szám ikont bármelyik kereskedelmi csatorna semmitmondó, olykor visszataszító módon viselkedő, modortalan figurákból, közvetve vagy közvetlenül példaként felmutatva személyét? A valódi teljesítményt, az értéket nyújtó tehetséget kellene a nézők elé állítani, és nem a semmittevő iskolázatlanok, életvitelükkel rossz példát mutató celebek képernyős nyüglődéseit, haszontalanságait. Ez a fajta műsorgyakorlat nem azt szolgálja, hogy a kiváló kapjon teret és figyelmet, és az érvényesüljön, aki arra személyes kvalitásai alapján rászolgált; aki képes vagy képes lesz valódi szellemi vagy fizikai, netán művészeti értékek teremtésére. A tehetséggondozásban az érték és nem az érdek érvényesül. A két szélsőséges nézet után megállapíthatjuk, hogy szükség van a tehetségek szervezett fejlesztésére. Az állam szerepe ebben kiemelt, hiszen gazdasági lehetőségeink miatt még nem értük el azt a nyugati államokban rég meghonosodott gyakorlatot, ami szerint a tehetségek fejlesztése nem feltétlenül igényel állami segítséget, mivel van megfelelő mértékű és gazdasági súlyú magánkezdeményezés, amely pénzügyileg is támogatni képes a tehetséggondozást. A tehetséggondozás lényeges eleme a segítés. Segíteni azokat, akik erre képességeik folytán érdemesek, de olyan körülmények között élnek, ami miatt veszélybe kerül képességük jó irányú kibontakozása. A gyakorlat azt mutatja, hogy minél előnytelenebb szociális környezetben él a tehetséges fiatal, annál nehezebb utat találni hozzá, és ha felfedezték adottságait, nehéz megtartani azon az úton, amely biztosítja kibontakozását. Figyelni, fokozottan figyelni kell tehát rájuk, hogy ne a társadalom túlsó szegletén találják meg az érvényesülésüket, és ne devianciában kamatoztassák képességeiket. Avagy celebként.
Tehetség
12
2012/3. szám
Tehetségekért a katedrán
– emlékezik a 80 esztendős Ujvári István tanár úr – Ujvári István matematika–fizika szakos középiskolai tanár, ahogy egy kiadványban olvasható, a „hajdani eminens váci diák”, a Magyar Tehetséggondozó Társaság egyik alapítója és választmányának örökös tagja, aki lapunkban több, mint egy évtizedig vezetett tantárgyához kapcsolódó tehetséggondozó rovatot, nyáron töltötte be 80. évét. Az egyéb elismerések mellett Apáczai Csere János-díjjal kitüntetett, tankönyvek, tanári segédkönyvek szerzőjeként is ismert tanár úr a diákok sokaságának félelmesnek ható matematikát tanította közel öt évtizedig Vácon, az egykor ott tanító mérnök-tanár nevét felvett középiskolában, a Boronkay György Műszaki Középiskola és Gimnáziumban, amely valójában neki, szervezőmunkájának, szakmai koncepciójának köszönheti, hogy jó nevű tehetséggondozó iskolává vált. Az igényes, precíz és sokoldalú tanár úr nemcsak arról ismert, hogy tantárgyát sikerrel szerettette meg azokkal is, akik idegenkedtek a számok világától, hanem arról is, hogy mindig nagy figyelemmel volt a tehetségesek iránt. A tehetséggondozás már akkor pedagógiai eszköztára közé tartozott, amikor azt még nem kedvelte a szocialista rendszer. Érdekes órákat, a város történetéhez kötődő matematikai feladatokat adott, türelemmel és segítőkészséggel vezette rá diákjait a tantárgy rejtelmeire. Híres matematikai levelező versenyére évente több ezer diák küldte be furfangos matematikai példáinak megoldását. Ujvári tanár úr hosszú és eredményes pályafutását a Tanári pályám emlékezete című kiadványban összegezte. Van egy párját ritkító kiadvány is, amit közel két évtizede alapítóként szerkeszt. Ez a Gyurka népe című öregdiáklap. Az 1996-tól eddig 90 alkalommal megjelent kiadvány címe legendás testnevelő tanárukra, dr. Nagy Györgyre utal. A lapban a Váci Piarista Gimnázium jogutód iskolájában érettségizett egykori osztálytársai, és főleg a tanár úr, idéznek fel régi történeteket, emlékeznek meg egykori tanáraikról, diáktársaikról. Születési évfordulója alkalmából nem könnyen bírtam rá a tanár urat erre az interjúra, és noha éppen róla sokat nem tudunk meg, talán ebben a régmúltra visszapillantó emlékezésben felvillan a nagyszerű tanár, a diákjaival törődő nevelő, a városát szerető lokálpatrióta. Az interjúval köszöntjük a közkedvelt, városa által Pro Urbe díjjal is megbecsült kiváló pedagógust és kivételes személyiségű embert, s a Tanár Úrnak mindannyiunk nevében jó egészséget és további alkotóerőt kívánunk.
– Ismerkedjünk meg a családoddal. Mit kell tudni a váci Ujváriakról és a korai iskolaéveidről? – Szüleim kis szatócsboltot működtettek Vác faluszerű részén. Még óvodás voltam, amikor elváltak. Engem anyám és nagynéném nevelt. Részben osztott elemi iskolába jártam, szerencsére kitűnő tanítóim voltak. Nem könnyű időszakban tanultam ott. Az iskolában nem volt használható térkép, a vakolat omlott, az egyházat tanítónők perelték, a tanítás színvonala gyenge volt. A változást egy kitűnő szónok és közéleti ember, a későbbi mártírsorsú református lelkipásztor, Pap Béla hozta el, aki gyökeresen megváltoztatta az iskolát. Remek tanító-
kat hozott. Kettőt emelek ki. Suba Vilmos, a kihaló néptanítók nemzedékének egyik mohikánja volt. Ahogy a két évfolyamot magában foglaló nagy létszámú közösségben minket tanított, az a differenciált oktatás korai és magas szintű művelése volt. A nagykőrösi református tanítóképzőben végzett Rápolthy Viktorra mint kiváló muzsikusra emlékszem. Gyermek- és felnőtténekkarokat, színi előadásokat rendezett. Már 1942-ben megpróbálta megtanítani nekünk a szolmizálás alapjait. Jó tanítóimnak hála kiváló alapokkal kezdhettem el a nagyhírű piarista gimnáziumot. – A piaristák között remek tanárok, nevelők voltak, akik meghatá-
rozták a fogékony diákok életútját. Akadt ilyen az államosítás után is. – A piaristáknál hatvannyolcan voltunk az osztályban, ennyi diákot nem lehetett csak szigorral, olykor fenyítéssel féken tartani. Kitől, mit tanultam? Bán Mártontól az utazások szépségét, dr. Rassovszky Kálmántól az eredményes osztályfőnöki módszereket, Vígh Árpádtól a matematikatanári pálya hivatástudatát, az állami gimnáziumban Domokos Gézától a matematika taníthatóságát és a komolyzene szeretetét, dr. Nagy Györgytől az ideális tanár-diák viszony kiépítésének fontosságát. Sokat köszönhetek nekik, hiszen későbbi pedagóguspályám eredményességében szerepe van személyiségüknek, hivatástudatuknak. Szívesen emlékszem vissza azokra a daliásnak is mondható időkre, amikor még tekintélye volt a tanárnak. Emlékszem például arra, amikor dr. Török Jenő tanár úr egyik latinórájára híres látogatóval jött be, dr. Jámbor Györggyel, a tankerületi főigazgatóval, aki mellesleg a Jámbor–Kemenes-féle latinnyelvtankönyv egyik szerzője volt. Jámbort már megelőzte a híre, osztályfőnökünkön is látszott némi ide-
Tehetség gesség, de folytatta a tanítást ott, ahol az előző órán abbahagytuk, Titus Livius Ab urbe condita című művének fordításával. Az új szövegrésznél aztán engem hívott fel. Pechjére, mert a pastor regis szókapcsolatot „a pásztorok királyának” fordítottam: valószínűleg a fülemben csengő operett szövegének hatására, jóllehet „a király pásztora” lett volna a helyes. Szerencsére mind a ketten elmosolyodtak, csak én ültem le szégyenkezve. – Már diákként is tehetséges matekos voltál, végül nem a magastudomány mellett kötöttél ki, hanem a sokak által kevésbé értékesnek tartott tanári hivatás mellett. Mi vonzott erre a pályára? – Talán az, hogy az egyik tanárom rám bízta a gyenge matekosok korrepetálását, olykor az új anyagrészek előadását, és nem ritkán titokban az osztály dolgozatainak kijavítását is. Egy idő után már úgy elszemtelenedtem, hogy megjegyzéseket is írtam a dolgozatokra. A padtársam egyszer felismerte az írásomat, de kimentettem magam. Tehát elég korán elláttam tanári feladatokat, és még diákként megszerettem ezt a hivatást. – Tulajdonképpen tanársegédként működtél, így nem is csoda, hogy ezt követően nem elkezdted, hanem folytattad ezt a nem mindennapi hivatást. Középiskolai tanáraid közül kikre emlékszel vissza szívesen? – Voltak érdekes tanáraim. Osztályfőnököm, a már említett, akkor 34 éves dr. Török Jenő magyar–latin–történelem szakos tanár volt. Nem kímélte a tenyerét, ha valaki rászolgált. Később a váci fegyházban ő is megismerhette az ávósok által a testi fenyítést. A forradalom alatt Bécsbe emigrált, könyvkiadót vezetett, és titokban számos alkalommal juttatott haza magyar nyelvű vallási tárgyú kiadványokat. Osztályunk 30 éves érettségi találkozóján még részt vett, 1983-ban hunyt el. A latinóráira különösen
13 emlékszem. A declinatiókat és a coniugatiókat – szó szerint – a fejünkbe verte a padok között sétálva. Hogy elérje a távolabbi sorban ülőket, időnként egy hosszú botot is behozott. Tudtuk is, és még ma is tudjuk! Később dr. Rassovszky Kálmán lett az osztályfőnököm, aki történelmet tanított. Óráit megtűzdelte latin idézetekkel. Évek múlva azon kaptam magam, hogy a tőle hallott latin szólásokat idézem az óráimon. Ő a felelők névsorát egy cetlire írta, és azt – a padok között sétálva – hátratett kezében tartotta, valószínűleg szándékosan, hogy egyesek leolvashassák. Ilyenkor megindult az információ a felelő felé. Egy másik tanáromra, a nagy anekdotázó Bán Márton földrajz–természetrajz–testnevelés szakos kegyesrendi tanárra és íróra szintén örömmel emlékszem. Híres utazó és fényképész volt. Büszke volt rá, hogy Európában csak Portugáliába nem jutott el. Európán kívüli országokról sohasem beszélt, pedig nagy mesélő volt. Több mint két évig tanított bennünket. Élményeiről könyvet írt Bolyongás Európában címmel, amely 1944-ben jelent meg. A diákokkal – akiket kortól függetlenül magázott elsősorban a várost, majd a környékét ismertette meg, és a tananyagot a helyben tapasztalható példákkal illusztrálta. Mesélte egyszer, hogy az egyik párizsi útján a Louvre-ra csak 2 órája maradt a vonat indulásáig. Ennyi idő persze kevés arra, hogy az ember végignézze még a legnagyobb műveket is, de ő szellemes megoldással élt. Vett egy katalógust, és haladt végig a termeken a padlót figyelve. Ahol ki volt kopva, ott felütötte a katalógust, és megnézte a képet. Stockholmban meg egy trafikban vásárolt, amikor bejött egy szikár, magas úr, akit a trafikos a szokásosnál is nagyobb udvariassággal szolgált ki. Távozása után megtudta: az öreg svéd király volt. Egyszer behozott egy 1910-
2012/3. szám ben kiadott etnikai térképet, amelyen a nemzetiségek különböző színnel voltak feltüntetve. Azt mondta, hogy ennek a térképnek is köszönhetjük Trianont, mert ellenfeleink a saját magunk által készített térképpel érveltek. – Az egyetemi évek következtek, abban a korban, amikor számos kiváló matematikus tanított az egyetemen. – Egyetemi éveimben két nagy generációból ismertem meg néhány professzort. Például Ady egykori barátját, a nemzetközi hírű matematikust, Fejér Lipótot, és a szintén hírneves Riesz Frigyest, illetve Hajós Györgyöt, Turán Pált, Rényi Alfrédot, akik szintén nagy nevek a matematikában. A matematika középiskolai oktatásába Varga Tamás és dr. Messik Béla, a Trefort Gyakorló Gimnázium tanára vezetett be. – Diploma után jött a mélyvíz, az oktatás. – Technikumban kezdtem tanítani, ahol az évek során nyolc igazgatóm volt. Közülük dr. Gyalmos János és dr. Molnár Lajos széles körű politikai és pedagógiai tájékozottságával, mély humánumával, magas fokú kompromisszumkereső képességével hatott rám. A szakmájában kiváló, a göröngyös középiskolai tanári pályát is humorral enyhítő jó kolléga típusa Pellei Emil, Papházi Tibor és Kuthi Albert volt számomra. Sok ezer tanítványom volt a matematika tanítása, az osztályfőnöki és sakkoktatói tevékenységem révén. Örömmel hallom és látom sikereiket. A legtöbbjük műszaki vonalon vállalt állást, róluk a média ritkán ad hírt. Büszke vagyok a közéleti területen munkálkodókra, a körülbelül tíz városi, községi polgármesterre, s azokra, akik városunk képviselő-testületeiben egymást váltva dolgoznak. Örülök sikereiknek, és büszke vagyok arra, hogy valamennyit magam is hozzátehettem ahhoz, hogy életük példás lett. Százdi Antal
Tehetség
14
Egy nagy színésznő munkássága Tolnay Klárinak, a zseniális színművésznek nincs semmilyen jubileuma. Két év múlva, 2014-ben lenne százéves és 1998-ban hunyt el. Mégis aktualitása van annak, hogy lapunkban felidézzük varázslatos alakját, kivételes személyiségét, a nagyszerű színpadi művészt és ragyogó filmsztárt. Szép volt, okos és igaz színművész. A természetesség és a mosoly volt a védjegye. Személyiségét átlengte valami naiv báj, könnyedség és harmónia. Tekintetéből huncut életvágy és apró titokzatosság tükröződött. Mi is ad aktualitást személyének? Egy kötet, amely nemrég jelent meg, írója egy ifjú jogász és színháztörténész, dr. Góg Laura. Nem kis munkára vállalkozott, amikor a 400 oldalas kötetet összeállította. A középnemesi családból származó, a mohorai 400 holdas Tolnaybirtok kastélyában felnevelkedő művésznőről – aki egyébként a keresztségben a Rozália nevet kapta, de a színpadra a Klári jobban illett – rengeteg újságcikk született, életrajzát is megírták. Volt mit, hiszen a fővárosba a palócok közül tájszólással érkezett szép leányka színiakadémiai végzettség nélkül került a legendás színigazgató, Jób Dániel (1880–1955) jóvoltából a világot jelentő deszkákra, aki tervszerűen felépítette a karrierjét, miután meglátta benne a nem mindennapi őstehetséget. Először csak figyelnie kellett a színpadon próbáló művészeket, majd felkerült néma szerepre a színpadra, később már néhány szót is mondott, majd nemsokára főszerepeket játszott. Csodás természetességgel és minőséggel. A fokozatos terhelés lényegében a filmforgatásokon is érvényesült. Első filmjében mintegy 10 másodpercig volt látható, de a harmadik (a híressé lett Meseautó) már alkalmat adott a kiugrásra, hogy aztán mintegy 100 mozifilmben, tévéjátékban szerepeljen kimagasló művészi szinten, a nézők szeretetétől övezve és elhalmozva mindenféle szakmai kitüntetéssel.
2012/3. szám Magyar Tehetséggondozó Társaság (alakult: 1989-ben) 4010 Debreceni Egyetem, Debrecen 10., Pf. 28 Elnök: Balogh László Örökös tiszteletbeli elnök: Czeizel Endre Alelnökök: Herskovits Mária Polonkai Mária Sarka Ferenc Titkár: Szénási Istvánné Ügyvivő: Bohdaneczky Lászlóné Elnökség tagjai: Balogh László, Herskovits Mária, Polonkai Mária, Sarka Ferenc, Szénási Istvánné, Bohdaneczky Lászlóné (Állandó meghívott: Százdi Antal)
Dr. Góg Laura: Tolnay Klári szerepei színpadon és filmen, Raszter Kiadó, 2012.
Érdemessé vált tehát egy rajongója figyelmére, akivel személyes ismeretségbe is került, s aki most megírta róla, munkáiról ezt a kötetet. Góg Laura nagy precizitásra és tárgyszeretetre utaló hozzáértéssel dolgozta fel könyvében Tolnay Klári művészi munkásságát. A dokumentumértékű kötetben megtalálható a művésznő összes színházi és filmszerepe a hozzátartozó minden információval együtt. Ha valaki Tolnay Klári életművéből akar diplomázni, ezt a dokumentumgyűjteményt nem hagyhatja figyelmen kívül. Egy nagy tehetségű művész szakmai munkájának igényes feldolgozása jellemzi a kiadványt, amely érdekesen és olvasmányosan mutatja be a filmek és színházi darabok cselekményét is, felsorolva benne minden közreműködőt. Dicséret illeti Góg Laurát ezért a nem kis munkát igénylő ös�szeállításért. Vajon a többi színészlegenda munkásságának feldolgozására is sor kerül? Lesz hozzáértő rajongó, aki hasonló értékes kiadvánnyal tiszteleg valamelyik színészidol előtt? Vannak néhányan, még az élők között is. (százdi)
Felügyelő Bizottság: Tóth Tamás (elnök) Pappné Gyulai Katalin Gönczi Sándor Szakáll Istvánné Szekciók és vezetőik: Tanítói szekció: Németné Dávid Irén Felsőoktatási szekció: Bodnár Gabriella Szakértői szekció: Heimann Ilona Kémia és környezetvédelmi szekció: Török Istvánné Óvodai szekció: Szilágyi Ildikó Nyugat-dunántúli szekció: Mentler Marianna Művészeti szekció: Berta József Gyermekvédelmi szekció: Kollmann J. György Kelet-magyarországi szekció: Nagy Kálmán Versenyszervezési szekció: Vasné Dömötör Rozália ***
Tehetség
A Magyar Tehetséggondozó Társaság időszakos kiadványa. Szerkesztőbizottság: Heimann Ilona, Mező Ferenc, Százdi Antal, Tóth László Felelős szerkesztő: Százdi Antal Rovatvezető: Dalnoki Ágnes Írásokat lemezen vagy e-mailen várunk:
[email protected] ISSN 126-8084 Korábbi lapszámok elérhetők: www.mateh.hu Kiadja az Apáczai Kiadó Kft. Celldömölk, Széchenyi u. l8. Telefon: 95/525-000; fax: 95/525-014 E-mail:
[email protected] Internet: www.apaczai.hu Megjelenik évente négyszer. Előfizethető a Kiadó címén. Előfizetési díj: 1000 Ft.
Tehetség
15
2012/3. szám
Tehetségfejlesztés nyírségi táborozással • A tehetséggondozás aktualitásai
A Konszonancia Regionális Zenei Tehetségsegítő Tanács Műhelye és a Fiatal Tehetségekért Alapítvány XIV. Tehetséggondozó Tábora rendezvényén (Park Hotel Konferenciaterem, Nyíregyháza – Sóstófürdő) 2012. július 12-én a tehetséges magyar résztvevőkön kívül határon túli tehetséges fiatalok is felléptek, bemutatva az együtt töltött napok munkájának eredményeit. A hangszeres képzésen kívül foglalkoztak önismereti és kommunikációs gyakorlatokkal, tesztekkel, a tanulás fejlesztési kérdéseivel, Kodály-prezentáció készítésével. Színvanalas szabadidős tevékenységek (múzeumfalu meglátogatása, sóstói fürdőzés, Nyíregyháza nevezetességeinek megtekintése) egészítették ki a tartalmas tehetséggondozó programokat. A következő előadásokat hallgathatták a Régió tehetséggondozó szakemberei, szülők, résztvevő gyerekek, fiatalok:
Dr. Balogh László, az MTT elnöke, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének alelnöke; • A titok megfejtése: a zenei előadás természete Dr. Duffek Mihály kari dékán; • A Gulyás Szakkollégium tevékenységéről Király Márta, a KRZTT elnökségi tagja • Kókai: Verbunkos Miklós Annamária (hegedű) Bojti Eszter zongoraművész • Bartók-duók • Meglepetészene Közreműködtek a XIV. Tábor résztvevői • A zenei fejlesztés lehetséges hatásai egyéb tehetségterületek fejleszthetőségére Dr. Szilágyiné Pálkövi Mária tehetségszakértő, a FTA, KRZTT elnöke • Kodály-vetélkedőhöz készült prezentáció Bemutatják a XIV. Tehetséggondozó Tábor fiataljai • Gyermekrajzok kommunikációja. A belső és külső tartalmak kapcsolatának elemzése a képi kifejezéspszichológia alapján Zsírosné Seres Judit tehetségszakértő A tábor résztvevői és a kísérők nagy örömmel vettek részt a programban, ahogyan ennek a táborzárás alkalmával hangot is adtak. Valamennyien nagyon hasznosnak tartották a foglalkozásokat, sajnálták, hogy ilyen hamar véget ért a tábor és a műhely. Sz. Pálkövi Mária
Sorban
Varga József István Őszi fellegek A bágyadt fényű napsütésben piros és sárga levelek, lomhán röpülnek a légben, viszik az őszi fellegek. Az ősz ringatta erdők neszét én meghatódva hallgatom, s dérré váló harmatokból könnyezve hull a fájdalom.
Sorban, mint a falusi bíróságon – hallhattuk a régi időkben, amikor valaki az elintézési sorrendet mellőzve akart elérni valamit. A régmúlt tartott valamiféle sorrendet: valahonnan elindulni és valahova megérkezni. A sorrend nem vétődött el, mert a kiszámított világ, a szabályosan lüktető élet nyugalmat, követhető ritmust, tervezhető életet sugallt. Mint annyi minden, ezek is mintha a múltba vesznének. Erre utalt egy félhangos csodálkozó hang a villamoson. A hölgy szavaiból összeáll a kép: felsőfokú angol nyelvvizsgával akart beiratkozni pedagógiai főiskolára, hogy tudását ifjak tanítására fordítsa. Elmondása szerint nem biztos, hogy valaha is tanít majd. Miért, hiszen remekül beszél angolul! Ám egykor nem angolból érettségizett. A főiskola akkor veszi fel, ha emelt szintű érettségit tesz angolból. Be kell tartani a regulát: előbb érettségizni, majd felvételezni. Sorban, mint a falusi bíróságon! (százdi)
Tehetség
16
2012/3. szám
A zöld csillag kihunyt az égen – avagy rövid rockkórkép a hetvenes évekből –
Zenésznyelven szólva Radics Béla előrement, mert 2012. október 18án lesz harminc éve, hogy örökre itt hagyott minket! Mindösszesen tizenegy dalt alkotott, de azok királyiak, mint ahogy ő is az volt! A magyar gitárkirálynak nemcsak pengetnie kellett kétszarvú bíbor Gibson sg-jének (ahogyan ő nevezte, a kotrójának) a húrjait, hanem meg kellett küzdenie az akkori zenei hatalmasokkal is. A hanglemezgyár, az ORI, a rádió és televízió vezetőivel, akik korábban a politikában jeleskedtek. Ők voltak az ún. titán káderek! (Ti tán tudjátok használni őket!) Azért tették oda őket, hogy ott talán nem tudnak ártani, de tévedtek a pártvezetők, mert az aczéli három T (Tilt, Tűr, Támogat) jegyében ott ártottak a legtöbbet! Írókat és költőket hallgattattak el, a megélhetés miatt színészeket késztettek semmitmondó politikai darabok és filmek eljátszására. Zeneműveket és zeneszámokat tiltottak le, vagy egyáltalán nem jelentettek meg lemezeket. A kor egyik legnépszerűbb bandájának, a P. Mobil-nak bakelit(má szóval vinil) lemezére tíz évet kellett várni. Bélának egyetlen LPje nem jelenhetett meg. Majd vesztek a lemezboltban – mondta a popcézár, az egykori ÁVH-s tiszt, aki még azt sem érdemli meg, hogy a nevét akár kisbetűvel is leírjam! Radics Béla végigjárta a kor menő beatzenekarait (Atlantis, Pannónia), majd saját zenekart alapított. A Sakk-Matt-tal ismertette meg velünk Jimi Hendrix és a Cream együttes zenéjét. Mi már hallottunk tőlük dalokat, a Szabad Európa Rádióban és a Radio Luxemburgon. Sőt a Keleti pályaudvar közelében lévő zenei boltban Ceglédi saját gyártású műanyag lemezeit vásároltuk. Arra emlékszem, hogy Hendrix
örök életű Hey Joe-ját a zsebembe gyűrve vittem haza. Olyan hihetetlen volt, ahogyan Béla játszotta ezeket a dalokat. Azokat hallva először felvetődött bennünk a gondolat, hogy nem is ő játszik, hanem a Hendrixvagy a Clapton-lemezről szól a zene. Kerestük, hogy hol lehet a magnó? Olyan kisugárzása volt, hogy ha a színpadon nem csinál semmit, akkor is őrjöngtünk volna érte. A Tűzkerék különböző formációival folytatta az angol és az amerikai hardrock-dalok bemutatását, amely igazából a Taurus együttesben teljesedett ki, mert a brit szellemet, legalábbis egy időre, Horváth Attila szövegeinek köszönhetően, magyarra cserélte. A bemutatkozó koncertjükön, 1972. május elsején a Budai Ifjúsági Parkban, annyian voltunk, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A színpadról olyan meggyőző erővel áramlott felénk a nehéz rock, hogy még mindig a fülemben csengenek a dallamok. Júniusban a világ egyik vezető zenekara előtt játszottak. A kétnapos koncert mindegyikén, ahogyan pestiesen mondják, leverték a Free-t, mint vak a poharat. Sajnos a sikerek ellenére jött a felső utasítás, és Som Lajost kitették a zenekarból. Jött a Metro gitárosa, az a Zorán, aki bár kiváló zenész, de bársonyos hangja és inkább popzenei egyénisége egyáltalán nem illett a zenekar stílusába. Nagylemez vele sem lett, és a következő év tavaszán az együttes vezetője, Brunner Győző bejelentette a zenekar feloszlását. Radics Béla újabb zenekart alakított, de a remek formáció sem jutott lemezhez, így visszatért a Tűzkerék együtteshez. Nehéz lenne összeszá-
molni, hogy ennek a zenekarnak hányféle felállása volt, és azt is, hányan zenéltek vele. A meg nem értettség miatt előadói válságba került, és egyre többet nyúlt az italhoz, amely végül a vesztét okozta. Rövid életén keresztül nyomon követhető a huszadik századi rockzenészsors Magyarországon. Amit a hetvenes években nem kapott meg, azt az utókor pótolta. 2010-ben és 2011-ben, a cd-k korában, két bakelitlemeze is megjelenhetett. 2012-ben a csepeli önkormányzat posztumusz díszpolgári kitüntetéssel ismerte el kivételes képességeit, és a Csepelen több mint tíz éven keresztül kifejtett rockzenei munkásságát. Emlékét a Gyöngyösi út 47-es számú házon (ahol élt és alkotott) emléktábla, az ottani kis téren pedig egész alakos szobra őrzi. Az utóbbit és a Megyeri úti temetőben lévő sírkövét pályatársai zenélték össze. A sírján ez áll: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!” Czapp József Rockdodi A szerző egykori rockzenész, menedzser; a Petőfi-csarnoki Radics-Taurus emlékkoncert egyik szervezője volt. A Szent Korona Rádióban hallható Radics Béla Emlékóra sorozat szerkesztő-műsorvezetője; szerzőtárssal könyvet jelentett meg Takáts Tamás zenészről.
Tehetség
17
2012/3. szám
Egészségfejlesztő projektnap – a debreceni Bolyai Tehetségpontban –
A debreceni Bolyai János Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény május 21-én „Egészségfejlesztés és tehetséggondozás” címmel projektnapot szervezett, a Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal oktatási osztályának támogató segítségével. Az immáron negyedik tanévben folyamatban lévő életvitelprogram keretében került sor a szakmai rendezvényre. Az együttműködési fórum célja, hogy a szakemberek az egészségfejlesztés és a tehetséggondozás között megtalálják a kapcsolódási pontokat, a közös tartalmi elemeket és a kooperáció lehetőségét. Ehhez nyújtott példaértékű együttműködést a Bolyai-iskola. A Bolyai-iskolában a tehetséggondozásnak két nagy területe van: az egyik a hagyományokra épülő intézményi tehetséggondozás (ami több mint 20 éves múltra tekint vissza), a másik a 2008/2009-es tanévben történt csatlakozás a Városi Tehetséggondozó Programhoz. Ugyanebben a tanévben az ökoiskolai program keretében a Debreceni Kistérségi Népegészségügyi Intézet munkatársa és az egészségtan-tantervi szakértő közreműködésével egészségfejlesztő iskola modellprogramot indított az intézmény, melynek közép-
pontjában az egészségtan oktatása áll. Így a Bolyai-iskola tehetségígéretei már négy éve tanulnak egészségtant, és részesülnek olyan nevelésben-oktatásban, amely a személyes és szociális kompetenciák fej-lesztésére irányul. Az iskola igazgatónője, dr. Tárkányi Ferencné köszöntötte a projektnap meghívott vendégeit: dr. Balogh Lászlót, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökét, a helyi önkormányzat képviselőjét, valamint az intézményvezetőket és a megjelent kollégákat. A rendez-
vényt megnyitó beszédében Nagyné Fülöp Teréz, a Polgármesteri Hivatal oktatási osztályvezető-helyettese üdvözölte a projektnap koncepcióját és az intézmények közötti szakmai együttműködés továbbfejlesztését. Kihangsúlyozta, hogy a hatékony tehetséggondozás érdekében széles körű, szakmai-pedagógiai összefogásra, az erők koncentrálására van szükség. A projektnap fókuszában egy rendhagyó egészségtan-bemutatóóra állt, mely nemcsak tartalmában, módszerében tért el a hagyományos tanulásszervezéstől, hanem összetételében is, hiszen a felső tagozat tehetségígéretei együttesen vettek részt az órán (azok a tanulók, akik részesei a városi tehetséggondozó programnak). Természetesen köszönet illeti a „főszereplő” diákok mellett a tanárnőt, Takácsné Kovács Ágnest is, hiszen mint facilitátor motiválta, szervezte a tanórát.
Tehetség A tanítási-tanulási folyamat előkészítője, mentortanára az egészségtan tantárgy tantervi szakértője volt, aki szerint: „A tanóra példát nyújtott a kooperatív tanítási-tanulási módszerek és munkaformák alkalmazására, melynek köszönhetően különböző életkorú (5–8. évfolyam) és képességű gyermekek tudnak együtt és egymástól tanulni.” A bemutatót követő előadás-sorozat az oktatási intézmények közötti komplex együttműködésre irányult. Az intézményvezető az „Egészséges életvitel kialakítása az ökoiskolában” című oktatási program szakmai beszámolójában kiemelte, hogy az egészségtan oktatása jó gyakorlatként már működik a Bolyaiban és a csatlakozott ökoiskolákban. „E tárgykörben négy éve folyamatosan nyomon követjük tanulók tudásállapotának változását, hiszen minden témakör előtt és után teljesítményvizsgálatot végzünk. A monitorvizsgálatok összesített eredménye intézményi szinten, átlagosan 20-28 %-os tudásgyarapodást mutatott ki, mely az egészségtan tantárgy oktatási rendszerünkben való elhelyezésének szükségességét és létjogosultságát igazolja.” A Népegészségügyi Intézet részéről dr. Benkéné Kiss Valéria egészségfejlesztő, egészségügyi menedzser tartott előadást, melynek címe „Egészség és tehetség” volt.
18 Az életvitelprogram külső segítő munkatársa az egészség fogalmának komplex értelmezésével rámutatott arra, hogy az egyre romló népegészségügyi helyzet a fiatalok korosztályát, a kisiskolásokat is érinti. Emiatt a társadalmi környezetet, beleértve az oktatást is – ezen belül a tehetséggondozást – úgy kell alakítanunk, hogy biztosítsuk az esélyegyenlőség jegyében az optimális tanítási-tanulási környezetet. Aki ebben a folyamatban szerepet vállal, annak szakmai lehetősége és felelőssége van! Az elhangzott előadások gondolatmenetét Vighné Arany Ágnes egészségtan tantervi szakértő, tehetségfejlesztő pedagógus vitte tovább „Az egészségfejlesztés és a tehetséggondozás kapcsolódási pontjai” címmel. A tehetségmodellek segítségével feltárta az egészségfejlesztés szerepét a tehetséggondozásban, majd rámutatott a tartalmi és módszertani koherenciára. A szakértő konkrét példával (tanulási zavarral küzdő, alulteljesítő tehetségesek) is bizonyította, hogy milyen gyakorlati segítséget tudnak nyújtani az egészségtani ismeretek a tehetséggondozásban. Végezetül javaslatot tett az intenzív programfejlesztésre, az egészségfejlesztési modul kidolgozására, mely a személyiségformálás új, korszerű katalizátora, eszköze lehetne.
2012/3. szám Az előadásokat követően dr. Balogh László elnök úr megköszönte a közreműködő kollégák modellértékű, interdiszciplináris együttműködését. Kifejtette, hogy fontosnak tartja az iskolai tehetséggondozó programok továbbfejlesztését, új elemekkel való bővítését annak érdekében, hogy a tehetséges tanulók egyéni szükségletének és érdeklődésének megfelelően történjen a tanórai és órán kívüli gazdagítás. A szakmai fórumot kerekasztalmegbeszélés követte, ahol a különböző szakemberek egyeztették álláspontjukat a gyakorlati megvalósítás lehetőségeiről: a hatékony együttműködésről, a kooperatív munkamegosztásról. Az elnök úr a komplex szemléletű iskolai tehetségfejlesztés érdekében ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyek a közeljövőben az oktatási intézmények rendelkezésére állnak. A projektnap zárasaként az intézményvezető megköszönte az aktív részvételt, és „útravalóul” megajándékozta a résztvevőket a szakértő által összeállított CD-vel, mely tartalmazta az életvitelprogrammal kapcsolatos tanulmányokat (Új Pedagógiai Szemle, 2009, 2010, 2011) és a pedagógiai-didaktikai útmutatást szolgáló egészségtan-óravázlatokat. Vighné Arany Ágnes (egészségtan-tantervi szakértő)
Tehetség
19
2012/3. szám
Az Apáczai Kiadó melléklete Rovatvezető: Dalnoki Ágnes
Anyanyelvi tehetségfejlesztést segítő továbbképzési programok Az Apáczai Kiadó megalapítása óta kiemelt figyelmet fordít a nevelési-oktatási intézményekben folyó tehetséggondozási tevékenység segítésére. Országos szintű pályázati és versenyrendszer működtetésével, tehetségpont létrehozásával, szakmai konferenciák rendezésével, pedagógus-továbbképzési programok indításával szolgálja a hazai tehetségfejlesztés ügyét. A közelmúltban több – az általános iskolai korosztály fejlesztését megcélzó – pedagógus-továbbképzési programot indított a Kiadó. A Tehetségfejlesztés 6–18 éves korban című tanfolyam sikerére alapozva a megújított Nemzeti alaptanterv és az új kerettanterv szabályozását, valamint a tehetségfejlesztést támogató pályázatok tartalmát figyelembe véve újabb képzések kerültek akkreditálásra. Miért ajánljuk képzéseinket? A műveltségi területekre fókuszáló, az azokban megvalósítható sikeres tehetségfejlesztés módszereit, eszközrendszerét, lehetőségeit bemutató 30 órás tanfolyamok érdemi segítséget nyújtanak a pedagógusoknak. Anyanyelvi tehetségfejlesztés az 1–4. évfolyamon Anyanyelvi tehetséggondozás az 5–8. évfolyamon • A képzések tematikai egységei felölelik a tehetségpedagógia elméletét és gyakorlatát. • Módszereket kínálnak a tehetséges tanulók azonosítására, kiemelkedő képességeik továbbfejlesztésére, gazdagítására. • A pedagógusok az elsajátított tudás birtokában képessé válnak a gyermekekben meglévő kiemelkedő képességekben történő előrehaladásuk gyorsítására. • A program segíti a kollégákat a tehetségfejlesztésben megváltozott szerepük betöltésében.
• A képzés során a résztvevők képessé válnak az iskolai tehetséggondozás megtervezésére és megvalósítására saját szakterületükön. • A tanfolyamon az anyanyelvi tárgyakat tanító pedagógusok gyakorlati segítséget kapnak a tehetséges tanulók speciális fejlesztésére, újszerű tehetségfejlesztő stratégiákkal ismerkednek meg. A tanúsítvány kiadásának feltételei: • A továbbképzésen minimum 90%-ban történő, aktív részvétel, és bekapcsolódás a csoportfeladatok megoldásába. • Záródolgozat elkészítése, melynek témája egy tanórai tehetséggondozó terv bemutatása egy tehetséges tanulóra vonatkozóan, a továbbképzésen elsajátított tartalmi és formai szempontoknak megfelelően. A képzéssel kapcsolatos további információk: Nemes Gábor – továbbképzés-vezető (Tel.: 06-20-533-85-53) Megyei, területi szakreferensek (www.apaczai.hu/szakreferensek)
Tehetség
20
2012/3. szám
Az Apáczai Kiadó továbbképzései Kedves Pedagógus Kolléga! Szeretettel ajánljuk szíves figyelmébe aktuális továbbképzéseinket. A nevelés-oktatás szinte valamennyi területére kiterjedő tanfolyami kínálatunk korszerű ismeretek és hatékony módszerek közvetíté-
sével járul hozzá az eredményes pedagógiai gyakorlat alkalmazásához. Jól illeszkednek a közoktatás tartalmi modernizációját elősegítő – a közeljövőben kiírásra kerülő pályázatok megvalósításához.
Magyar nyelv és irodalom műveltségi terület A tanfolyam címe
Óraszám
Dőlt betűs írásminta tanítása az általános iskola első évfolyamán 30 Kompetenciaalapú anyanyelvi nevelés az 1–4. évfolyamon Kompetenciaalapú anyanyelvi nevelés az 5–12. évfolyamon Az anyanyelvi nevelés jelenléte különböző műveltségi területeken A hallássérült gyerekek anyanyelvi fejlesztése
30 30 30 30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/111/2009 2014. 06. 23. 100 004/172/2011 2016. 06. 06. 100 004/173/2011 2016. 06. 06. 100 004/174/2011 2016. 06. 06. OK-410/131/2010 2015. 11. 09.
FAT lajstromszám PLB-1804 PLB-1830 PLB-1831 PLB-1832 PLB-1826
Ember és társadalom műveltségi terület A tanfolyam címe
Óraszám
A hon- és népismeret tanítása az általános iskola 5–6. évfolyamán
30
Módszertani segédlet a középiskolai etikatanításhoz
30
Felkészítés az általános iskolai erkölcstan tanítására
60
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/95/2009 2014. 06. 02. OK-410/168/2010 2015. 12. 10. 82/126/2012 2017. 06. 29.
FAT lajstromszám PLB-1803 PLB-1828 PLB-1864
Ember a természetben műveltségi terület A tanfolyam címe A természettudományos kompetencia fejlesztése a Nemzeti alaptanterv 2007 alapján. Továbbképzés matematika, fizika, biológia, kémia szakos tanárok és matematika vagy természettudományos kollokviumot végzett tanítók számára Ismeretszerzés és személyiségformálás a nevelésközpontú környezetismeret-tanítás segítségével
Óraszám
Engedélyszáma, érvényessége
FAT lajstromszám
30
OKM-3/192/2008 2014. 01. 01.
PLB-1797
30
OK-410/130/2010 2015. 11. 09.
PLB-1825
Informatika műveltségi terület A tanfolyam címe Az interaktív tábla használata: interaktív módszerek a tanítók és a tanulók kompetenciafejlesztésében Az interaktív tábla használata: interaktív módszerek a pedagógusok és a tanulók kompetenciafejlesztésében Az infokommunikációs technológia a tanítás-tanulás folyamatában A laptop használata a tanórákon a pedagógusok és a tanulók számára, valamint az IKT alkalmazása A laptop használata vezetők részére
Óraszám 30 30 30 120 60
Engedélyszáma, érvényessége OKM-3/42/2008 2013. 04. 01. OKM-3/166/2008 2013. 12. 01. OKM-4/177/2009 2014. 08. 27. OKM-4/271/2009 2014. 11. 05. OKM-4/292/2009 2014. 12. 01.
FAT lajstromszám PLB-1795 PLB-1796 PLB-1808 PLB-1814 PLB-1815
Tehetség
21
2012/3. szám
Tehetséggondozás A tanfolyam címe
Óraszám
A tehetség gondozása 6–18 éves korban
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/293/2009 2014. 12. 01.
FAT lajstromszám
Engedélyszáma, érvényessége OK-410-5/2010 2015. 07. 08.
FAT lajstromszám
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/61/2009 2014. 05. 01.
FAT lajstromszám
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/175/2009 2014. 08. 27. OKM-4/261/2009 2014. 11. 02.
FAT lajstromszám
PLB-1816
Konfliktuskezelés A tanfolyam címe
Óraszám
Konfliktuskezelés a pedagógiai gyakorlatban
30
PLB-1817
Nem szakrendszerű oktatás A tanfolyam címe
Óraszám
Pedagógusok felkészítése az 5–6. évfolyamon zajló nem szakrendszerű oktatásra
120
PLB-1800
Mérés-értékelés A tanfolyam címe
Óraszám
Mérés-értékelés az általános iskolai gyakorlatban
30
Mérés-értékelés a közoktatási intézményekben
60
PLB-1807 PLB-1812
Differenciált fejlesztés A tanfolyam címe
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/270/2009 2014. 11. 05. OKM-1/38/2010 2015. 04. 06. OK-410/17/2010 2015. 07. 15.
FAT lajstromszám
Óraszám
Engedélyszáma, érvényessége
FAT lajstromszám
30
OKM-3/199/2008
PLB-1798
30
OKM-1/39/2010 2015. 04. 06.
PLB-1822
Óraszám
A tanulók egyéni képességeihez igazodó differenciált fejlesztés 30 Tanórai differenciálás heterogén csoportban
30
Differenciálás a mindennapi óvodai gyakorlatban
30
PLB-1813 PLB-1820 PLB-1818
Hatékony tanulásszervezés A tanfolyam címe Továbbképzés a tanítási-tanulási folyamatok megújítására: a Nemzeti alaptanterv követelményeinek teljesítése és kompetenciafejlesztés a közoktatási intézményekben Kooperatív tanulás – az együttműködésen alapuló tanítási eljárások
Változáskezelés, projektmenedzsment, vezetői ismeretek A tanfolyam címe
Óraszám
Közoktatás-vezetői ismeretek
30
Változáskezelés és projektmenedzsment a közoktatásban
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/174/2009 2014. 08. 27. OKM-4/250/2009 2014. 11. 02.
FAT lajstromszám PLB-1806 PLB-1810
Tehetség
22
2012/3. szám
Integrációs Pedagógiai Rendszer A tanfolyam címe
Óraszám
Az integrációs pedagógiai rendszer a mindennapi gyakorlatban
30
Az integrációs pedagógiai rendszer alkalmazására és hatékony együttnevelésre felkészítő tantestületi továbbképzés
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/251/2009 2014. 11. 02. OKM-1/37/2010 2015. 04. 06.
FAT lajstromszám PLB-1811 PLB-1819
Az óvoda-iskola átmenet problémája A tanfolyam címe
Óraszám
Pedagógusok felkészítése az óvoda és iskola közötti átmenet megsegítésére
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/178/2009 2014. 08. 27.
FAT lajstromszám
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/94/2009 2014. 06. 02.
FAT lajstromszám
PLB-1809
A tanulás tanítása A tanfolyam címe
Óraszám
A tanulás tanítása, tanulása
30
PLB-1802
Metakognícióra épülő hatékony tanítási eljárások A tanfolyam címe
Óraszám
Metakognícióra épülő hatékony tanítási eljárások az általános iskolában
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/62/2009 2014. 05. 01.
FAT lajstromszám PLB-1801
Pedagógusok felkészítése a mentori szerepre A tanfolyam címe
Óraszám
Pedagógusok felkészítése a mentori szerepre, feladatokra
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/5/2009 2014. 02. 01.
FAT lajstromszám PLB-1799
Új módszerek A tanfolyam címe
Óraszám
Újszerű tanulásszervezési módszerek
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/335/2009 2015. 01. 08.
FAT lajstromszám PLB-1845
Iskolai egészségnevelés A tanfolyam címe
Óraszám
Iskolai egészségnevelés
60
Engedélyszáma, érvényessége OKM-4/334/2009 2015. 01. 08.
FAT lajstromszám PLB-1844
Tanítók Nyári Akadémiája A tanfolyam címe
Óraszám
Tanítók Nyári Akadémiája – A nevelés-oktatás új megvilágításban. Megújuló módszertani kultúra és digitális ismerethordozók 30 a pedagógiai gyakorlatban
Engedélyszáma, érvényessége
FAT lajstromszám
82/8/2012 2017. 01. 20.
PLB-1833
Tehetség
23
2012/3. szám
Tevékenységközpontú pedagógiák A tanfolyam címe
Óraszám
Tevékenység-központú pedagógiák a mindennapi nevelés-oktatás folyamatában
30
Engedélyszáma, érvényessége OKM-1/66/2010 2015. 04. 27.
FAT lajstromszám PLB-1823
Professzionális pedagógusi kommunikáció A tanfolyam címe
Óraszám
Professzionális pedagógusi kommunikáció
30
Engedélyszáma, érvényessége OK-410/39/2010 2015. 08. 24.
FAT lajstromszám PLB-1821
Nyelvi készség, szerialitás, mozgáskoordináció A tanfolyam címe
Óraszám
Felzárkóztatás a nyelvi készség, szerialitás és mozgáskoordináció területén
30
Engedélyszáma, érvényessége OK-410/129/2010 2015. 11. 09.
FAT lajstromszám PLB-1824
Felkészülés a pedagógusok értékelésére A tanfolyam címe
Óraszám
Felkészülés a pedagógusok értékelésére
30
Engedélyszáma, érvényessége OK-410/141/2010 2015. 11. 13.
FAT lajstromszám PLB-1827
Grafológia a pedagógiában A tanfolyam címe
Óraszám
„Beszél az írás, mesél a rajz.” – Grafológia a pedagógiában
30
Engedélyszáma, érvényessége OK-410/172/2010
FAT lajstromszám PLB-1829
Engedélyszáma, érvényessége 82/127/2012 2017. 06. 29. 82/128/2012 2017. 06. 29. 82/129/2012 2017. 06. 29.
FAT lajstromszám
Tehetségfejlesztés A tanfolyam címe
Óraszám
A matematikai tehetség fejlesztése az 1–4. évfolyamon
30
Anyanyelvi tehetség fejlesztése az 1–4. évfolyamon
30
Anyanyelvi tehetséggondozás fejlesztése az 5–8. évfolyamon
30
Tehetségfejlesztés a természettudományok területén az 5–8. év- folyamokon a matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz tan- 30 tárgyakban a tudástranszfer felhasználásával
Tanfolyami díjak: 30 órás képzés: 38 000 Ft; 60 órás képzés: 60 000 Ft.
82/130/2012 2017. 06. 29.
PLB-1865 PLB-1866 PLB-1867 PLB-1868
A tanfolyami díj kiegyenlíthető az Exkluzív szerződés visszatérítéséből és a szerződést nem kötő iskolák hűségjutalmának összegéből.
Tanfolyami díjainkból bázisiskoláink pedagógusai 20% engedményt kapnak.
Továbbképzési szolgáltatásainkon kívül vállaljuk szakmai napok, nevelési értekezletek, nevelőtestületi felkészítések szervezését és lebonyolítását is.
120 órás tanfolyam: 110 000 Ft, bázisiskolák pedagógusainak: 100 000,- Ft.
Bízunk abban, hogy képzéseinken találkozunk Önnel az új tanévben.
