3. RÉSZ MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG KAPCSOLATAI A XII-XIII. SZÁZADBAN

94

3. RÉSZ MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG KAPCSOLATAI A XII-XIII. SZÁZADBAN 7. MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A XII. SZÁZADBAN Könyves Kálmán (1095-1116) ellen többször is lázadó Álmos herceg 1106-ban újra fellázadt. Álmos herceg felesége, Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leányának, Predszlavának sógorától, III. Boleszló lengyel fejedelemtől (1102-1139) kapott segítséggel elfoglalja Abaújvárt, de az odavonuló Kálmán királynak megadja magát. 1106-ban Álmos herceg Németországba, majd III. Boleszláv lengyel herceghez menekül. 1108-ban Álmos újabb felkelést szervez. 1108-ban Szvatopluk Álmos támogatása céljából Nyitráig pusztít. Kálmán király azonban német-ellenes szövetséget köt III. Boleszló lengyel fejedelemmel. III. Boleszló – orosz segítséggel - megfosztotta Zbigniewet tartományától, Mazówiától. Kálmán 1107-ben segíti meg III. Boleszlót féltestvére, Zbigniew ellen. 1108-ban – Álmos herceg felkérésére – V. Henrik német birodalmi sereggel támad Magyarország ellen. Pozsonyt veszi ostrom alá, miközben 1109-ben, Szvatopluk cseh herceg a Vág vidékét ostromolja. A magyar-lengyel szövetség értelmében III. Boleszló lengyel fejedelem benyomul Morvaországba. III. Boleszló, aki végül is 1112-ben hirtelen felindulásában megvakíttatja Zbigniewet, Magyarországon át, böjtölve és gyalog a Szentföldre indult. Kálmán magyar király a lázadó Álmos herceget fiával, Bélával együtt 1113-ban vakíttatta meg. Könyves Kálmán király fia, István a lengyel Boleszláv leányát eljegyezve hozományul kapta a nedeci vár környéki vidéket. II. István (1116-1131) uralkodása idején, 1123-ban Jaroszlav Szvjatopolcsics vlagyimiri fejedelem (aki 1118-ban Vlagyimir Monomah kijevi nagyfejedelem elől Magyarországra menekült) cseh, lengyel és magyar segítséggel kísérletet tesz hatalmának visszaszerzésére, de Vlagyimir (Ladomér) ostroma közben meghalt. 1126-ban II. István serege – I. Sobĕslav cseh fejedelem szövetségében – betör Lengyelországba. 1133-tól I. Sobĕslav közreműködésével németmagyar tárgyalások folytak. 1131-ben Álmos herceg fia, II. (Vak) Béla (1131-1141) és felesége, Ilona királyné (I. Uros szerb zsupán leánya), Aradon országgyűlést tartott, melynek során 68 Borisz-párti főurat lemészároltatott. 1132-ben Borisz (Könyves Kálmán elűzött feleségének, Euphemiának a fia), lengyel és orosz csapatokkal betört Magyarországra, a Felvidéken keresztül, II. Béla ellen. Július 22-én, amikor a Sajó partján a két ellenséges had már egymással szemben állt, a Győr-nembeli Sámson bevágtatott a vak király táborába, és szidalmazta őt. Bud ispán egyik szolgája azonban üldözőbe vette, Sámson páncélöltözetében lováról a folyóba fordult és megfulladt. II. Béla követeket küldött III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel királyhoz (1102-1139), de közben megérkezett Bélához csapatával Albert osztrák herceg is. II. Béla osztrák szövetségesének segítségével a Sajó mellett legyőzi Borisz és III. Boleszló lengyel fejedelem seregét, maga Boleszló is megfutamodott. 1134-ben II. Béla szövetséget köt II. Lotár német-római császárral, III. Boleszláv lengyel fejedelem ellen. 1135-ben Vologyimerko (Vlagyimirko) przemyśli fejedelem szövetséget köt II. Bélával III. Boleszló ellen. - A cseh Sobĕslav 1132 októberi, 1133 januári és 1134 februári, valamint a przemyśli Vlagyimirko fejedelem 1135. évi lengyelországi pusztító betörései Béla érdekeit szolgálták Borisszal szemben. – 1135. augusztus 15-én a merseburgi birodalmi gyűlésen III. Boleszló meghódolt II. Lothar előtt, és kötelezte magát arra, hogy végleg felhagy Borisz támogatásával, és a magyarokkal szembeni ellenségeskedéssel. II. Béla 1139. áprilisában támogatta Ottó bambergi püspök missziós tevékenységét is Pomerániában, ami a lengyelekkel szembeni német expanziós politika érdekeit szolgálta. 1190-ben Vologyimer halicsi fejedelem megszökött. Először I. Frigyeshez, majd lengyel területre menekült. Augusztus 6-án Vologyimer lengyel segítséggel elűzte III. Béla (1172-1196) fiát, András (Endre) herceget Halics trónjáról. I. László magyar királyt 1192. június 27-én Váradon avatták szentté.

95

Németország 1138-1254 között Németországban új fellendülés kezdődött a Hohenstauf-dinasztia idején. Ekkor kezdődött el a területi szétforgácsolódás folyamata is, amely a központi uralom erejét gyengítette. Az egyházi és világi fejedelmek félig szuverén tartományokká váltak. - III. Konrád (1093-1152), király (1138-1152), ellenkirály (1127-1135). 1138-ban III. Lothár utódjául választották. - I. (Barbarossa) Frigyes (1122-1190), 1152-től német király, 1155-től császár. Harcolt a pápaság és a lombard városok ellen, 1176-ban Legnanónál vereséget szenvedett a lombard csapatoktól. 1177ben békét kötött III. Sándor pápával (1159-1181) és 1183-ban békét kötött a lombard városokkal. A 3. keresztes hadjárat idején Kis-Ázsiában egy folyóba fulladt. - VI. Henrik (1165-1197), király (1190-1197), 1194-től Szicília királya, 1191-től császár, I. Frigyes fia volt. 1186-ban feleségül vette a szicíliai Konstancát. 1193-ban fogságba ejtette a Szentföldről visszatérő I. Oroszlánszívű Richard angol királyt. A német fejedelmek erős ellenállást fejtettek ki ellene. - Kettős választás eredményeként Sváb Fülöp (1178 k.-1208), király (1198-1208), illetve Welf IV. Ottó – I. Barbarossa Frigyes fia -, (1198-1218) után II. Frigyes (1194-1250), német király (1196tól, illetve 1212-től), 1198-tól Szicília királya, 1220-tól német-római császár, 1229-től Jeruzsálem királya (I. Frigyes unokája és VI. Henrik fia). 1228-1129-ben megindította az 5. keresztes hadjáratot. A pápaság ellen vívott harca miatt 1245-ben IV. Ince pápa megfosztotta trónjától. II. Frigyes ellenkirályai Türingiai Raspe Henrik (1246-1247), és Hollandiai Vilmos (1247-1256) voltak. - IV. Konrád (1228-1254), király (1237-1254) – II. Frigyes császár fia -, uralmát a városok és Bajorország segítségével kellett megvédenie az ellenkirályok, Heinrich Raspe és Wilhelm von Holland ellen. Uralmát követően Interregnum következett be. - X. (Kasztíliai) Alfonz (1221-1284), Kasztília királya (1252-1284), német király (1257-1275), illetve Cornwalli Richárd (Richard of Cornwall, 1209-1272), német király (1257-1272), Földnélküli János angol király fia vetélkedését követően 1273-tól a Habsburg-Luxemburg dinasztia került hatalomra.

Újabb német-lengyel háborúk V. Henrik (1081-1125) - IV. Henrik császár fia -, német király (1099-1025), császár (1111-1125), az utolsó Száli-dinasztiából származó német király és császár volt. Trónra lépését követően 1107-ben hódoltatja Szvatopluk cseh herceget, majd Álmos herceg támogatása miatt magyar hadjáratot kezd 1108-ban Kálmán magyar király ellen. A Kálmánnal szövetséges III. Boleszláv lengyel herceg ugyanakkor Csehországba támad és emiatt Szvatopluk elvonul seregével, V. Henrik is kénytelen volt visszavonulni. V. Henrik ekkor a lengyelországi viszonyokba avatkozik bele, de 1109-ben Boroszló (Wrocław) mellett vereséget szenved. 1110-ben Szvatopluk utóda, a cseh I. Ulászló azonban ismét elismeri V. Henrik fennhatóságát. A II. (Szász) Lothar (1075-1137), német király (1125-1137), császár (1133-1137) által támogatott II. Ince pápa 1133-ban bullát ad ki a lengyel püspökségeknek a magdeburgi érsek alá rendeléséről. Ez súlyos csapást jelentett Lengyelország önállóságára. A bulla visszavonásáért cserébe, 1135-ben II. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel herceg (1102-1138) kénytelen volt elismerni III. Lothar fennhatóságát. III. Konrád (1093-1152), német király (1138-1152), 1142-ben eredményes hadjáratot vezet Csehországba II. Ulászló (1140-1158), mint király (1158-1173), morva-olmützi herceg (1160-1164) támogatására a trónkövetelő II. Konrád morva-znaimi herceg (1123-1161) ellen. Ezt követően, III. Konrád 1146-ban - a fivérei által a senior hercegi címtől, valamint tartományaitól, Krakkótól és Sziléziától megfosztott - II. Ulászló lengyel herceg (1138-1146) megsegítésére indított lengyelországi hadjárata sikertelenül végződik. 1146-ban a Magyar Királyság hűbéri hódoltatása – Kálmán fia, Borisz támogatása érdekében - indított osztrák-bajor magyarországi hadjárat azonban Pozsony előtt elakad.

96 1157-ben I. „Rőtszakállú” Frigyes (1122-1190), német király (1152-1190), császár (1155-1190), Lengyelországba vezet hadat az elűzött II. Ulászló megsegítésére. A megbuktatott uralkodót ugyan nem tudja visszaültetni a trónjára, ám a senior krakkói herceg, IV. (Göndörhajú) Boleszláv, mazóviai és kis-lengyelországi herceg (1146-1173) elismeri a német hűbérességet, és csapatokat ígér a császár következő itáliai hadjáratához. 1158-ban I. Frigyes hűbéresének, a cseh II. Ulászlónak királyi koronát ad.

8. MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK A XIII. SZÁZADBAN 8.1. Gazdasági és társadalmi változások II. András korában II. András (1175-1235) II. András (1175-1235), magyar király (1205-1235), III. Béla fia volt. II. Andrást (1205-1235) János kalocsai érsek 1205-ben királlyá koronázta. 1205 végén II. András (*1177- +1235) magyar király beavatkozik a halicsi belviszályokba, s felveszi Halics (Galícia) és Lodoméria (Vlagyimir) királya címet. 1211-1234 között sorozatos hadjáratok indulnak Halics ellen II. András felveszi a Halics és Lodoméria királya címet. 1214-ben Leszek krakkói fejedelem (1202-1210, 1211-1227) és II. Endre (1205-1235) szepesi találkozójukon tárgyalnak a halicsi helyzetről. Ennek nyomán magyar-lengyel hadjárat indul Halics ellen 1214-ben II. András királlyá koronáztatja elsőszülött fiát, a gyermek Bélát. Kálmán herceg Halics kormányzója lesz. Leszek szintén megszerez egy halicsi területet. 1215-ben lengyel-magyar ellentét tör ki Halicsban, amit Msztyiszlav kihasznál, és elűzi Kálmánt. 1216-ban lengyel-magyar katonai akció után Kálmán herceg visszaszerzi a halicsi trónt. 1217-ben Kálmán herceget Halics királyává koronázzák és feleségül veszi a krakkói Salomét, akivel szűzi házasságot élt. 1218 januárjában II. András eljegyzi harmadszülött fiát, Andrást, II. Leó örmény király leányával (házasságuk 1222-ben), Béla fiát Laszkarisz Teodor nikaiai császár leányával (házasságuk 1220-ban), Máriával, Mária leányát pedig II. (Aszen) Iván bolgár cárral (házasságuk 1221-ben). 1219. augusztus 14-én Msztyiszlav novgorodi fejedelem kun segítséggel megveri a magyar-lengyel sereget, elfoglalja Halicsot, Kálmánt és feleségét fogságba ejti. II. Endre eljegyzi Endre herceget (+1234) Msztyiszlav novgorodi fejedelem leányával, mire ő szabadon engedi Kálmánt és feleségét. 1226-27 fordulóján Msztyiszlav átengedi Halicsot vejének, Endre hercegnek, aki 1229-ig marad a trónon, majd 1231-től ismét visszaszerzi trónját. Endre herceg 1234-ben meghalt, s halála után Danilo foglalta el a trónt. 1231-1234 között újra András herceg Halics kormányzója. 1235-1266 között újra Danilo Halics királya. II. András uralkodása alatt hatalmas birtokadományokkal igyekezett a nagyurakat megnyerni, bérbe adta a pénzjövedelmeket, amely a királyi birtokok népeinek nyílt ellenállását váltotta ki. 1213-ban német származású feleségét, Gertrúdot (Gertrudis) magyar főurak megölték. Gertrúd (1185-1213), magyar királyné, merániai hercegnő, 1205-től lett II. András felesége. Rokonságát és német kíséretét magas méltóságokba juttatta, ezért és pazarlása miatt II. András halicsi hadjárata idején a pilisi erdőben az elégedetlen főurak megölték. A gyilkosságban többek között Bánk bán, a Bor-Kalán nemzetség tagja, horvát-szlavón bán (1208-1209), Gertrúd királyné udvarbírája (1210-1211), nádor (1212-1213) is részt vett. Alakja köré szövődött hagyományt dolgozta fel katona József Bánk bán című drámájában. II. András 1222-ben kiadta dekrétumát (okirat), az Aranybullát, amely megerősítette ill. kibővítette a rendi kiváltságokat a királyi hatalommal szemben. Az Aranybullát mindenkor – egészen 1848-ig – az ország alkotmányának tekintették, s betartására a királynak koronázásakor esküt kellett tennie Ez. azonban a társadalmi elégedetlenséget nem tudta megszüntetni. Az Aranybulla megkülönböztető (korlátozó) rendelkezéseket is tartalmazott az akkor idegeneknek minősített telepesekkel, zsidókkal, izmaelitákkal (muszlimokkal) szemben. Az Aranybulla 31 cikkelyből áll, közülük a legnevezetesebbek:

97 -

1.: intézkedik a rendszeres székesfehérvári törvénynap megtartásáról 2.: bírói ítélethez köti az ún. serviensek (a későbbi nemesek) elfogatását és megbüntetését 16.: megtiltja egész vármegyék, ill. országos méltóságok egész életre szóló eladományozását - 31.: az ún. ellenállási záradék, amely megadja a nemességnek az ellenállás és ellentmondás jogát a királlyal szemben, amennyiben az a vállalt kötelességeit megszegné. Az Aranybullát 1231-ben megújították.

8.2. Szerzetes és lovagrendek Szerzetesrendek Az első szerzetesrendek az első remeték alig szabályozott aszkétikus életformája alapján szerveződtek. Nyugaton az első kolostori közösségeket remeték és regulák szerint élő szerzetesek hozták létre. A rendek tagjai a vallási tökéletesség elérése érdekében a három evangéliumi tanítás alapján szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tettek. A szerzetesrendek létrejötte, alapítói és főbb tevékenységük szerint: □ A Bencés-rend (bencések), Ordo Sancti Benedicti, a legrégebbi nyugati katolikus szerzetesrend. Nursiai Szt. Benedek (480 k.-547) szabályzatát (Regula) követi. Szent Benedek 529-ben alapította meg a Monte Cassio hegyén épült kolostort, és ugyanakkor első apátja lett. Szent Benedeket 1964ben „Európa védőszentjének” nyilvánították. A rend önálló kongregációkból áll. Régi hagyománya a tanítás és a tudományok ápolása. Jelszava: Ora et labora! („Imádkozzál és dolgozzál!”). Magyarországi központi apátságuk Pannonhalma. □

A ciszteriek rendje a Benedek-rend reformmozgalmaként jött létre. Anyakolostora Citeaux (lat. Cistercium), a franciaországi i Côte-d’Or megyében. 1098-ban alapította Róbert apát. 1790-ben feloszlatták. 1898-tól trappista apátságként működik. Különösen szigorú és egyszerű életmódjukkal tűntek ki. Meghatározó szerepük volt a szláv országokban végzett kultúra- és hitterjesztésben. Magyarországon a XII. század első felében jelentek meg. Főbb hazai kolostoraik: Zirc, Szentgotthárd, Pásztó, Bélkő, stb. A török hódoltság megszűnése után a XVIII. században újjászerveződtek. Központjuk Zirc lett. Magyarországon 1989 óta ismét működő rend.

□

A Premontrei-rendet (premontreiek) Szent Norbert 1120-ban a franciaországi Prémontrévölgyben alapította. Fő feladatának a hittérítést, a lelkipásztorkodást tekintette. Magyarországon a XII. századtól működtek a reformáció koráig. 1802-ben újjáalakult és 1949-ig oktatással foglalkozott. 1949-1989 között betiltották működését. 1989-től ismét működhet.

□

A Ferences-rend (ferencesek, franciskánusok) Assisi Szt. Ferenc által 1209-ben alapított katolikus kolduló rend. Assisi Szent Ferenc (eredetileg Giovanni Bernardone, 1181 v. 82-1226), olasz rendalapító volt. 1213-1215 között beutazta Franciaországot, Spanyolországot és 1219-ben Egyiptomot. 1228-ban szentté avatták. A rend feladatai közé tartozik a lelkipásztorkodás és a tanítás. A rend 1517-ben szétvált. A rend egységét 1897-ben XIII. Leó pápa állította vissza. A rend Magyarországon a XIII. században jelent meg, és az 1526. évi mohácsi vész idején kb. 120 kolostoruk volt. 1950-1989 között működését erősen korlátozták. - A rend női ága az Assisi Szt. Klára által 1212-ben alapított a klarisszák voltak. Főként leányneveléssel foglalkoztak. Magyarországon a XIII. század óta működtek, rendjüket 1782-ben feloszlatták. – A Ferences-rend szigorúbb ágaként Matteo di Bassi (1492 k.-1552) kezdeményezésére 1525-ben alapították a kapucinusok katolikus kolduló szerzetesrendjét.

□

A Domonkos-rend (domonkosok, dominikánusok), katolikus kolduló- és prédikáló rend. Létrejöttében, 1215-ben fontos szerepet játszott az alapító Szt. Domonkos küzdelme Franciaországban az albigensekkel és a valdensekkel. Szent Domonkos (1170 k.-1221) spanyol katolikus pap volt, 1234-ben szentté avatták. A rend célja az igehirdetés. IX. Gergely pápa 1232ben a Domonkos-rendre bízta az inkvizíciót. Öltözetük a fehér tunika, skapuláré és csuklya, e fölött nyitott, fekete köpeny. A domonkosok központja a római San Sabina. Magyarországon a XIII. század elején telepedtek meg. 1949-ben rendtartományukat és kolostoraikat feloszlatták, de 1989 óta ismét működhetnek.

98 □

A Pálos-rend (pálosok) – Ordo Sancti Pauli primi eremitae – Magyarországon 1250 körül (1246) alapított szerzetesrend. A pilisszentkereszti kolostorban Boldog Özséb katolikus pap (+1270) hozta létre, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendként. Boldog Özséb az 1241. évi tatárjárás után a pilisi hegyek között lakó remetéket összegyűjtve alapította meg a Remete Szt. Pálról elnevezett pálos szerzetesrendet, amelynek első rendfőnöke lett. 1250-ben építette fel a rend első kolostorát. Nagy Lajos támogatásával Lengyelországban is elterjedt, rendházuk máig működik Częstochowában. II. József 1786-ban feloszlatta. 1930-ban újra megjelentek Magyarországon, de 1949-ben újra feloszlatták őket. 1989-től ismét működhetnek.

□

A Jezsuita-rendet (jezsuiták, Jézus Társasága) – Societas Jesu – 1534-ben Loyolai Szt. Ignác (Lopez de Loyola, 1491-1556) alapította. III. Pál pápa 1540-ben megerősítette. A XVI. században terjedt el Európában, és az ellenreformáció vezető ereje lett. A jezsuiták erős egyházi és állami befolyása a XVII-XVIII. században olyan heves ellenállást váltott ki, hogy XIV. Kelemen (eredetileg Giovanni V. A. Ganganelli, 1705-1774) pápa (1769-1774) nemzetközi nyomásra 1773ban feloszlatta a szerzetesrendet. 1814-ben VII. Pius (eredetileg Barnaba Chiaramonti, 1742-1823) pápa (1800-1823) állította vissza. A jezsuiták fő tevékenysége a hittérítés, az oktatás, a tudományos kutatás és a nagyvárosi lelkipásztorkodás volt. Magyarországon először Nagyszombatban telepedtek le. 1773-1854 és 1949-1989 között működésüket betiltották.

□

A piaristák (kegyesrend), főként oktatással foglalkozó szerzetesrendjét Calasanzi Szt. József alapította 1597-ben. Magyarországon 1642-től működik. 1949-1989 között tevékenységüket erősen korlátozták.

Lovagrendek A lovagrendek a keresztes háborúk korában alakultak meg, főként katonai feladatok ellátása érdekében a lovagrendek: Német Lovagrend, johanniták, templomosok, melynek tagjai szerzetesi fogadalmat tettek. Ezen kívül létrejöttek a kongregációk és a világi papság közösségei. A lovagok (milites), a középkorban a hűbérurak, illetve a király katonai kíséretéből kifejlődött, szolgálatukért adománybirtokokkal jutalmazott nemesek csoportja volt. A XII-XIII. században fejlődött ki a lovagi kultúra, és ezen belül az udvari lovagi élet. A lovagnak szánt fiúk 7 éves koruktól egy-egy nagyúr udvarában nevelődtek – apródok voltak -, 15 éves koruktól elkísérték urukat a háborúba, 21 éves korukban történt a lovaggá avatás. Szolgálatukért lovagi birtokot kaptak. Eleinte lovag csak az lehetett, akit lovaggá ütöttek, később a cím- és a birtok örökölhető lett. Amikor megjelentek a csatatereken a tűzfegyverek, a lassú és nehézkes páncélos lovasság elvesztette jelentőségét. Az első keresztes hadjáratot 1096-1099 között Bouillon Gottfried, Alsó-Lotharingia hercege (10601100) vezette. 1099-ben elfoglalta Jeruzsálemet, melynek első királyává választották. (a Szent Sír őrzője címet viselte). A második keresztes hadjárat (1147-1149) kezdeményezője Clerveauxi Szt. Bernát volt, de ez súlyos vereséggel végződött. A harmadik keresztes hadjáratban (1189-1192) i. (Barbarossa) Frigyes (1122-1190) német-római császár (1155-től) , Oroszlánszívű Richard (11571199) angol király (1189-1199) és II. Fülöp Ágost (1165-1223) francia király (1180-1223) vett részt. Hatalmukat a Türosztól Jaffáig húzódó tengerparti sávra terjesztették ki. Oroszlánszívű Richard visszautazásakor, 1193-ban V. Lipót osztrák herceg fogságába került, és VI. Henrik (1165-1197) német-római császár (1191-től) hűbéruraságának elismerésére kényszerült. 1194-ben érkezett vissza Angliába. A negyedik keresztes hadjárat (1202-1204) során Velence elfoglalta Konstantinápolyt, ahol megalapították a Latin Császárságot (1204-1206), amely szakadatlan küzdelmeket vívott a bolgárokkal és a Nikáiai Császársággal. 1212-ben indították a szerencsétlenül végződött gyermek keresztes hadjáratot. Az ötödik keresztes hadjárat (1228-1229) során II. Hohenstauf Frigyes (1194-1250) császár (1220-tól) al-Kamil szultánnal kötött megegyezése eredményeként Jeruzsálem 1229-ben rövid időre ismét keresztény kézre jutott. A hatodik és hetedik keresztes hadjárat (1248-1254, illetve 1270), amelyet IX. Szt. Lajos (1214-1270) francia király (1226-1270) Egyiptom (1248-1254) és Tunisz elfoglalására indított, kudarcba fulladt, és az ostrom során elesett.

99 A lovagrendek, a keresztes hadjáratok idején jelentkezett, részben egyházi, részben világi, a lovagi életforma szerint élő nemesek fegyveres szervezetei lettek. □

A Német Lovagrendet 1190-ben, a keresztes hadjárat idején, a Haifa-öböl északi végénél fekvő Akko (föníciai Hakko, görög Ptolemaisz) izraeli város ostrománál német kereskedők alapították meg beteg- és szegényápoló szerzetesrendként. Akko 1104-1291 között a keresztesek támaszpontja volt. 1198-ban a Német Lovagrend egyházi lovagrend lett, az élethossziglan választott nagymestervezetésével. A lovagrend első poroszországi nagymestere Hermann Balk (Balke) volt (+1239), aki többek között Thorn (Toruń), Kulm (Chełmno), Marienwerder (Kwidziń) és Elbing (Elblag) alapítója volt. A Német Lovagrend székhelye 1291-ig Velence, 1309-ig Marienburg (Malbork), 1457-ig Königsberg (Kalinyingrád) volt. 1211-1225 között a Német Lovagrend birtokába került a Barcaság is (román Tara Bîrsei, hegyi medence Romániában, Erdély délkeleti részén), melynek központja Brassó volt. II. András király azonban – önállósulási törekvéseik miatt - elűzte őket. 1225-től folytatták a poroszok keresztény hitre térítését, ekkor Hermann von Salza (1170-1239) volt a lovagrend nagymestere (1209-1239). A német lovagok Poroszországban és a Baltikumban jellegzetes lovagvárakat építettek. Többnyire háromszintes, téglából emelt épületek voltak. Jellegzetes példája Malbork (Marienburg). Egyre nagyobb területeket hódított meg Poroszországban, Lívföldön és Észtországban. A lovagrendi állam legnagyobb területi kiterjedését a XIV. században érte el. Az 1410. évi Grünwaldi csatában (Stebark, ném.: Tannenberg) Ulrich Junghinghem nagymester vezetésével súlyos vereséget szenvedtek Lengyelországtól és Litvániától, de Heinrich von Plauen (1370 előtt1429) 1410-1413 között a Német Lovagrend nagymestere – a lovagrend grünwaldi veresége után – megvédte Marienburgot (Malbork) a lengyelekkel szemben és csaknem az egész elvesztett területeket visszahódította az 1411. évi toruńi (Thorn) békében megállapított határokig. (Toruńt 1231-ben a Német Lovagrend alapította, 1793-1919 között poroszországhoz, 1871-től Németországhoz tartozott. 1939-1945 között német megszállás alatt állt.) A lovagrendnek le kellett mondania Nyugat-Poroszország és Kelet-Poroszország egy részéről, s 1466-ban el kellett ismernie maradék birtokai felett a lengyel fennhatóságot. – Brandenburgi Albert (1490-1568) nagymester (1525-től) a rend uralma alatt álló porosz területeket mint örökös hercegséget 1525ben lengyel hűbéri fennhatóság alá helyezte. A XVI. században a Német Lovagrend elvesztette Kúrföldet, Lívföldet és Észtországot. Lettország területe a XIII. századtól volt a Német Lovagrend területe, 1562-től a lengyelek és a svédek uralma alatt állt. 1721-től egy része, 1795-től egész területe Oroszországhoz tartozott. 1918-1940 között, majd 1991-től független állam. Daugavpils (korábban Dvinszk), lett város a Daugavafolyó mellett, a litván határ közelében, 1278-tól a Német Lovagrend vára volt. 1561-től lengyel, 1772-től orosz uralom alatt. 1920-tól Lettországhoz tartozott, 1941-1944-ben német megszállás alatt volt, 1944-1911 között a Szovjetunió része volt. Lívföld (Rigai-öböl és Pejpusz (Csúd)-tó között) már a XII. századtól a Német Lovagrend területe, egészen 1561-ig. 1561-1629 között lengyel, 1721-ig svéd, majd 1918-ig orosz uralom alatt állt. 1918-ban részben Lettországhoz, részben Észtországhoz került. A lovagrend székhelye 1530-tól Mergentheim lett. Ez 1527-1809 között a Német Lovagrend nagymestereinek székhelye lett. Elbląg (ném. Elbing), lengyel kikötőváros a Visztula torkolata közelében. 1237-től a Német Lovagrend vára. A Hanza Szövetség tagja volt. 1945-ig Németországhoz, 1945 óta Lengyelországhoz tartozik. Gdańsk (Danzig), 1309-1454 között volt a Német Lovagrend birtoka. Kalinyingrád (1946-ig ném. Königsberg), Balti-tenger parti orosz kikötővárost 1225-ben a Német Lovagrend alapította, jelentős Hanza város. 1660-tól porosz fennhatóság alatt állt. 1945-től a Szovjetunióhoz tartozott, majd 1991-től a független Litvánia megalakítása óta Oroszország exklávéja. A Német Lovagrendet 1809-ben I. Napóleon oszlatta fel. 1834-ben Ausztriában újjászervezték, 1918-tól mint egyházi rend működik.

□

A Templomosok (templáriusok) egyházi lovagrendjét 1119-ben Payns-i Hugo alapította Jeruzsálemben. Később harcoltak az arabok (Palesztina, Pirenneusi-félsziget) és a mongolok ellen (Legnicánál). Viseletük fehér köpeny, rajta vörös kereszt. Központjuk Jeruzsálemben, majd Cipruson, később Franciaországban volt. 1312-ben V. Kelemen (eredetileg Bertrand de Got) pápa

100 (1305-1314) „eltévelyedés” miatt feloszlatta a rendet. A templomosok hatalmas vagyonát IV. Szép Fülöp (1268-1314) francia király (1285-1314) elkobozta. Szép Fülöp 1305-ben kierőszakolta a bordeaux-i érsek, Bertrand de Got pápává választását V. Kelemen néven, aki 1309-ben Avignonba tette át székhelyét, ahol 1376-ig a pápák „avignon-i fogsága” tartott. □

A Johanniták (Johannita-rend, jeruzsálemi Szt. János lovagrend, Máltai Lovagrend, ispotályos keresztesek, ródoszi lovagok) egyházi lovagrend, a XI. század végén alakult Jeruzsálemben a zarándokok befogadására, ápolására, később katonai jellegű szolgálatot is teljesítettek a szent helyek védelmében. 1310-1522 között Ródosz-szigetén, majd 1530-1798 között Málta-szigetén volt székhelyük. A rendet a XIX. században újjászervezték. A Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete, a magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben alakult.

II. András és a német lovagrend II. András (1205-1235) 1224-ben adta ki Andreanum néven ismeretes oklevelét, amelyben a délerdélyi szászok szabadságát állapította meg. Az összes népet Szászvárostól (ma: Orăstie) Barótig egységesnek mondva ezt a hatalmas kiterjedésű földet – benne a sebesi (később: szászsebesi; ma: Sebeş) székelyek földjével együtt – a szászoknak adta, élére a szebeni ispánt állította. A dél-erdélyi szászok e nagy tömbjétől keletre 1211-től kezdve a német lovagrend területe feküdt. A lovagok feladata volt a kunok térítése, illetve a dél felől érkező románok feltartóztatása. A német lovagrend önállósulási törekvései miatt összeütközésbe került II. Andrással, aki valamikor még 1222 előtt elvette a rendtől a Barcaságot, de még 1222 tavaszán visszaadta nekik. Ez alkalommal megerősítette korábbi jogaikat, és újabb kiváltságokat adott számukra, így kővár- és várispánsági jogot, továbbá vámmentességet a székelyek és a románok (blakok) földjén. II. András ekkor adta nekik a Barcaságtól délkeletre elterülő kunországi (havasalföldi) földet az Al-Dunáig. 1223-ban a pápa mentesítette a lovagrend egyházi szervezetét az erdélyi püspök és az esztergomi érsek fennhatóságától, s azt közvetlenül tőle tette függővé. 1224-ben a pápa a német lovagrendet „az apostoli szék tulajdonába fogadta”. Ezek a pápai kiváltságok az ország délkeleti szegletében voltaképpen Magyarországtól és II. Andrástól független állam létesítését segítette elő, amit megkönnyített, hogy a rend saját fegyveres erővel rendelkezett. A német lovagrend szembehelyezkedve II. Andrással, királyi földeket foglalt el, s megszegte II. Andrásnak a pénzverésre vonatkozó tiltó rendelkezését is. II. András a rend önállósulási törekvései miatt II. András 1225-ben fegyveresen vonult a rend ellen. A korábban a rendnek adományozott földeket tőlük visszavette. A rend kunországi várait megvívta, végül pedig a rendet Magyarországról kiűzte. A német lovagrend ezt követően Konrád (1229-1232) mazóviai fejedelem hívására Lengyelországba telepedik be. A rend részt vett a pogány poroszok megtérítésében, majd lengyel és porosz területeken önálló államot hozott létre. A német lovagrend távozása Magyarország területéről azzal a következménnyel járt, hogy az általuk megkezdett kunországi térítést a két újonnan alakult, s Magyarországon a XIII. században gyorsan meghonosodott kolduló szerzetesrendnek, a ferenceseknek és a domonkosoknak kellett folytatni. A kunországi püspököt is a domonkosok adták. 1211-ben II. András – a kunok elleni védelem céljára és azok térítésére – a délkelet-erdélyi Barcaságba telepíti az 1198-ban a Szentföldön alakult Német Lovagrendet. 1225-ben azonban fegyverrel űzi el önállósulási törekvéseik miatt a Német Lovagrendet, akik magyarországi birtokait hűbérül felajánlották a pápai Szentszéknek. A Lovagrend később Lengyelországba települt át, ahol lovagi államot alapított. Lengyelországba Mazóviai Konrád (1229-1232) hívta be a Német Lovagrendet. Az 1226-ban Chełmno környékére letelepített keresztes lovagrend megkezdte a porosz területek leigázását, ily módon 1283-tól létrehozva a középkori Európa legerősebb, Lengyelország nemzeti létét fenyegető államát. 1308-1457 között a keresztesek központja, a nagymesterek székhelye Małbork volt.

101

8.3. A Német Lovagrend egykori lengyel területei Magyarország északi szomszédja, Lengyelország a III. Bolesław (1107-1138) által végrehajtott 1138. évi országmegosztása óta mindinkább elhatalmasodott az állami-területi széttagolódás. A XIII. században tulajdonképpen nincs egységes Lengyelország, a század első felében fokozatosan növekvő számban független vagy félfüggetlen fejedelemségekre szakadt az ország. Az állami egység hanyatlását jelzi, hogy a XIII. század elején a korábbi központ, Krakkó elvesztette vezető szerepét a lengyel területek felett. A viszálykodó részuralkodók alkalmat adtak a német lovagrendnek a lengyel ügyekbe való beavatkozásra. A XIII. század első felében saját erejét tekintve a Henrikek vezette sziléziai fejedelemség emelkedett a többi részállam fölé. Szakállas Henrik (1232-1238) és Ájtatatos Henrik (1238-1241) egységesítési törekvései részint a többi fejedelemségek fejletlensége, gazdasági visszamaradottsága, részint pedig a tatár betörés miatt, nem jártak sikerrel. II. Frigyes (1194-1250), német király, császár (1220-1250), a Riminiben kiadott aranybullájában – az I. Konrád (1206-1247), mazóviai herceg ((1229-1232) által a pogány poroszok megtérítésére saját országába hívott – Német Lovagrendnek adományozza a majdnem meghódított területeket. Ezzel új hatalom születik a Balti-tenger partján, a Német Lovagrend állama.

A Német Lovagrend egykori területei A Visztula alsó folyása és a Nogat folyó környéke, a Toruńtól Elblągig terjedő Visztula-vidék, a Dolne Powiśle környéke, a városok és a várak a Német Lovagrend birtokainak központja volt. A Német Lovagrend 1190 körül a szentföldi Akkon városában alakult, ugyanis a lübecki és brémai polgárok ispotályt alapítottak a német zarándokok ápolására. 1198-ban az eddig betegápolással foglalkozó testvérület – a johanniták és a templomosok mintájára – katonai lovagrenddé alakult, azonban továbbra is a zarándokok védelme és ápolása volt feladatuk. Az Európában is gyarapodó birtokokkal rendelkező lovagrend központja 1291-ig Akkon maradt. 1211-ben a szintén keresztes hadjáratra készülő II. Endre magyar király fogadta be a rendet, s a Barcaságban telepítette le őket a kunok elleni védelem és a keleti térítés céljából. Amikor azonban a Német Lovagrend önállósulni akart, II. Endre 1225-ben fegyverrel űzte ki a lovagokat. 1226-ban Konrad mazowiai herceg befogadta a lovagrendet, hogy a lengyel földeket északról háborgató pogány litvánok ellen harcoljanak és azokat megtérítsék. A Német Lovagrend azonban saját uralma megszilárdítására törekedett. A Visztula alsó folyása körüli területeken letelepedő rend kihasználta, hogy ez időben Lengyelország hercegségekre bomlott. A terjeszkedő lovagrend részben Warmia, részben a Mazury-tavak vidéke, részben pedig dél felé tört. Amikor a Róbert Károly magyar királlyal rokoni és szövetségi kapcsolatban álló Łokietek Ulászló (1306-1333) lengyel király Krakkó központtal megkezdte Lengyelország újraegyesítésének hatalmas feladatát, Kis-Lengyelország határán, Płowcénél került sor a döntő ütközetre a lengyel hadak és a keresztesek serege között. 1410-ben pedig a grunwaldi csatában a Jagelló Ulászló által vezetett lengyel-litván-orosz hadak döntő győzelmet arattak a lovagrendi seregek felett, de ez nem járt területi nyereséggel a lengyel számára. Az 1454-1466 között dúló, ún. 13 éves háborút lezáró toruńi béke formálisan felszámolta a Német Lovagrend uralmát, és a lovagrend nagymestere Krakkóban ünnepélyes hűbéresi esküt tett a lengyel királynak, elismerve ezzel, hogy a lovagrend birtoka legyen a hűbér. Warmia ekkor püspöki hűbértartományként a lengyel püspökök igazgatása alá került. A Német lovagrend ennek ellenére térítés címén a szláv, litván, észt, lív stb. őslakosságot szinte teljesen kiirtva, helyükbe a német földekről hoztak telepeseket. A lovagrend zászlaja alatt 1410-ig különböző lovagok keresztes hadjáratokat vezettek Litvániába. A Német Lovagrendnek Európa több országában voltak birtokai, rendházai. Ezek szoros kapcsolatban álltak a lovagrendi állammal. A városok adói, kereskedelmi monopóliumok, valamint a rendi birtok szolgáltatta a rend anyagi bázisát. A rend székhelye 1309-től kezdve a Nogat-parti Malborkban volt.

102 Itt székelt a rend nagymestere. A Német Lovagrend lengyelországi területei komturságokra oszolva egy-egy komtur alá tartoztak. A lovagrend katonai erejének elitjét a lovagok, illetve az alájuk beosztott gyalogos harcosok adták. A rend harckészsége szerint egy lovag alá 5-6 számszeríjas gyalogos, apród, lovász tartozott. A rendi területeken letelepedett parasztok hadkötelezettsége alapján rendszerint a falu vezetője, másodharmadmagával volt köteles hadba szállni. A lovagrendi vár mellett önálló, várostatúummal rendelkező városok is voltak. Ezek a Hanzaszövetséghez tartoztak, de a rendnek adózással tartoztak. Ilyenek voltak: Gdańsk, Toruń, Chełmno, stb.

Malbork A Nogat-partján emelkedő hatalmas lovagrendi várat egykor többszörös falövezet vette körül. Az elővárhoz tartozik az egykori fegyvertár, vele szemben, a Nogat felöli oldalon lévő egykori gazdasági épületek sora és a XVI. századi kis Szt. Lőrinc-kápolna (Kościół Św. Wawrzyńca). A széles várárkon áthaladva vezet az út a belső várba. A Német lovagrend XIII. századi idetelepülését követően építették fel az első lovagrendi várat a Nogat partján. Ez a jelenlegi felső vár helyén állt és terjedelmes elővár vette körül. A lovagrend székhelyét (1308-1457) a XIV. század elején Velencéből Malborkba helyezték át. A XIV-XV. század folyamán épült ki a jelenleginél nagyobb kiterjedésű, többszörös falövezettel körülvett vár, amelyet Mária várának, Marienburgnak (~ Malbork) neveztek el. A 13 éves lovagrendi háború során a lengyelek, a XVII. századi svéd háborúk idején pedig a svédek foglalták el, s ez utóbbiak 10 évig tartották megszállva. A leromlott vár Lengyelország első felosztását követően Poroszországhoz került. A kaszárnyává átalakított vár felső várát gabonaraktárként használták. Termeinek nagy része tiszti lakásokká, legénységi szálásokká alakult át. A poroszok neogótikus formában építették át, a néhány megmaradt reneszánsz kori részlet a nagymesteri palotában található. A középső vár területén a kapu melletti szárnyban egykor a nagykomtur lakóhelyiségei voltak, míg a másik oldalon a kapuhoz az infirmeria (ispotály) épülete csatlakozott. Mellette, a déli szárnyban gótikus oszlopok által tartott csúcsíves mennyezetű lovagterem, ennek folytatásában a nagymesteri palota található. Maga a palota a XIV. század második felében (1383-1399) készült, és pálmamennyezetét egy-egy hatalmas oszlop tartja. A nagymesteri palotával szemben, az északi szárnyban voltak az egykori lovagi vendégszobák termei. E szárnyban van még a Szt. Bertalan-kápolna is. A középső várat a felső vártól várfal választja el. A felső várat 1276-1280 között építették. Öblös kapu vezet a pelikános kúttal díszített kicsi, négyzet alaprajzú várudvarba. Ezt gótikus oszlopok által tartott árkádsor veszi körül. Innen balra van a XIII. századi eredetű Mária-templom. A felső várhoz tartozik még a nagy refektórium és a középkori eredetű konyha. A belső várból lejárat vezet e várrész szárazárkában lévő szorítóba, zwingerbe.

A várat 1457-ben a lengyelek elfoglalták, s a sztratoszták székhelye lett. A lengyel királyok is gyakran tartózkodtak a várban.

A Malborkot övező várak A Malborktól 15 km-re fekvő Sztum XIV. századból származó lovagrendi várnak már csak romjai maradtak. Malborktól 40 km-re délre, a Visztula partján fekszik Kwidzyń. A Visztulába betorkolló Litwa folyócska mellett emelkedik az egykori lovagrendi vár. A XIII. század első felében vették birtokukba a Visztula ellenőrzésére törő keresztesek Kwidzyńt, s építették a mocsaras árterület fölött emelkedő dombon a malborki vár előerődjét. 1410-ben ezt a várat Jagelló Ulászló ugyan elfoglalta, de Malborkra már nem maradt ereje. A XV. század második felében a Királyi Poroszországhoz tartozott. A Kwidzyni vár - a Német Lovagrend által a XIII. század első harmadában emelt vár helyén - a XIV. században kapta mai alakját. Ekkor építették ki a megerősített káptalani székhellyé, amely várból és a hozzá csatlakozó gótikus templomból állt. A XIII. századtól egészen 1526-ig püspöki székhely volt.

103 A várrész négy saroktornya négyszög alaprajzú vöröstégla-építmény. Főhomlokzatából előreugrik a boltíveken nyugvó vízi bástya. A nyugati, a Visztula felöli részen áll a boltíves illemhelybástya. A várrészhez kelet felöl csatlakozik a XIII-XIV. században épített, három hajós álbazilika-stílust mutató gótikus káptalani templom. Ennek szentélye és kéthajós kriptája XIII. századi, míg a templom hajói, valamint a hajóban és a kórusokon látható freskók a XIV. század második feléből valók. A püspöktrón gótikus stílusú.

Grudziądz Grudziądz első várát Bolesław Chrobry építette. Oklevelekben először 1065-ben már grodként, várként említik. 1240 után a lovagrend birtokába került. A 13 éves lovagrendi háború során, 1454-ben a grudziądzi keresztes várat a fellázadt lengyel nemesek és polgárok bevették és lerombolták. 1466-1772 között, a Királyi Poroszország fennállása idején a város a visztulai kereskedelem egyik forgalmas kereskedővárosa lett. Lengyelország felosztását követően porosz kézre került. 1778-1786 között, a porosz időkben Nagy Frigyes is a Visztula vonalán létesítette az oroszok elleni Gdańsk – Grudziądz – Toruń – Poznań erődvonalat. A város csak 1920-ban került vissza Lengyelországhoz. A második világháború idején a Visztula-híd miatt nagy csaták központja lett. A téglalap alaprajzú belváros közepén terül el a négyszög alaprajzú főtér (Rynek). A főtérről nyíló Prosta utcában van a XIII-XIV. századi gótikus plébániatemplom.

18 km-re délkeletre, Radzyń Chelmiński kisváros hatalmas lovagvár a XIII-XIV. századból, részben romokban. A városi plébániatemplom gótikus-reneszánsz stílusú.

Chełmno A várost a Német Lovagrend alapította. Chełmno a Mazowiához csatlakozó Kujávia része. A Piastkori Lengyelországnak hercegségekké való szétbomlásakor (1138) atyai örökségként a mazowszei hercegek birtokához tartozott. A XIII. század elején (1228-ban) birtokai védelmében, a pogány pruszok ellen Konrad mazowiai herceg betelepítette a Német Lovagrendet. A lovagrend a Visztula fölé emelkedő chełmnói magaslaton megalapította Chełmnot. 1233-ban a lovagrend, hogy ide vonzza a telepeseket – Lengyelországban először – a magdeburgi városjog alapján városi statúumban biztosította kiváltságukat. A keresztesek innen kezdték meg Pomeránia meghódítását. A kedvezmények a lengyel és német telepeseket egyaránt vonzotta. A vagyonosabb német telepesek vezető szerepet játszottak a város életében. Chełmno tagja lett a Hanza-szövetségnek, s jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított le Oroszországgal és Magyarországgal is. A XIII. század második felétől a XIV. század végéig tartott Chełmno fénykora. A XIV. század közepén a Bolognai Universitas mintájára alapították meg a Chełmnoi Akadémiát a krakkói egyetem ellensúlyozására. A lengyelországi Hanza-városok polgársága az 1454-1466 közötti lengyel-lovagrendi háborúk során a lengyel királyok mellé állt. A háború után Chełmno kereskedelme visszafejlődött. Chełmno az 1466. évi toruńi béke értelmében a Királyi Poroszországhoz került, és vajdasági székhely lett. 1479-ben már közvetlenül Lengyelországhoz tartozott. A chełmnói földek a püspök kormányzása alatt álltak. A püspöki irányítás idején, főképp az ellenreformáció korszakában megerősödött Chełmnóban a katolikus lengyel lakosság. A lutheránus németek közül sokan elhagyták a várost. Ebben az időben telepedtek meg a városban – az anglikánok vallási türelmetlensége folytán – a hazájukból elüldözött katolikus skótok (Forbesow, Smithow családok stb.). 1756-ban reaktiválták a Chełmnói Akadémiát, mint a krakkói egyetem fíliáját.

104 A svéd, majd porosz-orosz háborúk idején a város teljesen elszegényedett. 1772-ben – Lengyelország első felosztását követően – Chełmno Poroszországhoz került. 1776-ban nyílt meg a cełmnói porosz kadettiskola. A Chełmnói Akadémia lengyel professzorait elbocsátották. 1807-1815 között Chełmno a Napóleon alapította Varsói Nagyhercegséghez tartozott, utána azonban 1920-ig ismét porosz uralom alá került. Chełmno 116 x 113 m nagyságú főtere (Rynek) közepén, a XIV-XV. századi gótikus városháza helyén 15671572 között reneszánsz pártázatú, karcsú tornyos városházát emeltek. A városháza első emeletén lévő bírósági termet barokk freskók díszítik. A chełmnoi plébániatemplom a XIII. században épült egy korábbi templom helyén. A körülötte lévő egykori temető egészen a piactérig húzódott. A hatalmas támpillérekkel megtámasztott egytornyos, háromhajós csarnoktemplom másik tornya befejezetlen. Szentélyét 1260-1331 között építették. A templom falán zömmel XVII-XVIII. századi síremlékek sorakoznak. Köztük van Forbes chełmi várgróf halotti képmásával díszített síremlék. A templom Mária-kápolnáját 1560-ban építették. A kápolnában az alapító Matheusz Niemojewski reneszánsz síremlékének megmaradt részei léthatók. A szentélyben kora barokk oltár és több 1400 körül festett freskótöredék látható. A szentély mellett, a jobb oldali hajóból nyíló Krisztus Szent Teste-kápolna 1685-ben épült barokk stílusban. A jobb hajóban a falon végig XVII-XVIII. századi neves chełmnói családok sorakoznak. A jobb hajó kis kápolnájában nyolcszögletű, gránitból faragott, oroszlándíszítésű, XIII. századi keresztelőkút van. A főhajóban az oszlopokon és konzolokon XIV-XVI. századból való apostolszobrok láthatók. Eredetileg 12 apostol szobra díszítette a főhajót. A chełmnoi ferencrendi Szt. Jakab-templom (Kościół Św. Jakuba) 1290-1350 között épült. Alacsonyabb szentélyrészből és némileg magasabb hajóból áll. A majdnem teljesen dísztelen főhomlokzata oromzatos. Karcsú tornya szerény szimbólumként hat. A XIV. századi, hálóboltozatos, gótikus cisztercita templom a várfalakhoz tapad. A később Benedek-rendi apácakolostorként szolgáló rendház részben XVII-XVIII. századi kolostorépülettel épült egybe. A Keresztelő Szent Jánosnak és Szent János evangélistának szentelt templomot a XIV. században építették. A templom a XVIXII., XIX. században többször átépült. A templom déli oldalát kápolnasorral bővítették. 1619-ben készült a díszes reneszánsz főkapuja. A templombelsőben lévő szószéke reneszánsz stílusú. A szentély bal kápolnájában látható Chełmno legrégibb síremléke, Arnold Lieschorem 1275-ből való sírköve. A templom mögötti masszyv torony és védőfalrészek a templom megépítése előtti lovagrendi erősség maradványai. A keresztesek később elköltöztek a várostól 5 km-re levő Starogrodziei várukba. A dominikánusok Szent Péter és Pál-temploma (Kościół Św. Piotra i Pawła) monumentális homlokzatú, háromhajós, egyenes szentélyzáródású bazilika típusú templom. A XIII. század közepétől a XIV. század végéig építették. Belül szerény kiképzésű. Henryk püspök síremléke 1360-ból származik. A korábban felvonóhíddal ellátott keleti városkapu, a Grudziądzki-kapu fülkéjében a XV. századi Pietà másolata látható, eredetije a kapuhoz csatlakozó kis kápolnában található.

Pelplin 1274-ben kapták meg a ciszterciták a pelplini birtokot, 1276-ban kezdték meg itt rendházuk és az apátsági templom építését. A ciszterciták apátsága egészen 1828-ig fennállt, s amikor a poroszok feloszlatták a szerzetesrendeket, a chełmnói püspök tette át ide a székhelyét. A kolostoregyüttes gótikus apátsági templomból és a hozzá csatlakozó rendházból áll. A templom a XIII-XIV. században gótikus stílusban épült, háromhajós bazilika típusú. Hajóinak háló- és csillagboltozata a XVI. században készült el. Homlokzata viszonylag egyszerű. A sudár tornyok közé zárt keskeny főhomlokzata közeli rokonságot mutat az oliwai cisztercita templom barokkosítása előtti állapotával. A templomhajó magasan kiemelkedik. A vörös téglapillérek faragvány nélküliek. Az oltárok, szószékek gazdag reneszánsz-barokk stílusúak. A főoltár késő reneszánsz. A stallumok közül a gótikusak a XV. századból, a reneszánsz stílusúak a XVII. század elejéről valók. Orgonakarzata 1600-ban készült. Késő reneszánsz szószéke 1682-ből való. A templomhoz csatlakozó gótikus kolostorépületben gótikus kerengő, és XIII. századi káptalanterem van. A refektóriumban berendezett könyvtár értékes gyűjteménnyel rendelkezik. A legrégibb kézirat a XII. századból származik. Pelplinben XIV. századi plébániatemplom van, a Wierzyca folyócska mentén pedig a klasszicista püspöki palota áll.

105

Gniew Gniew 1276-ban a Német lovagrend birtokába került, amely a XIII. században erős várat emeltetett a Visztula-parton. Ebben az időben komturi székhely. Amikor Lengyelország területéhez visszakerült, a lengyel sztratoszta székhelye lett. Királlyá koronázása előtt III. Sobieski János 1667-ben itt töltötte be a sztratoszta tisztséget. A megerősített elővárosban áll Sobieski János háza. A főtér közepén álló egykor gótikus városházát a XX. század elején átépítették. A piactéren barokk-klasszicista stílusban átépített késő gótikus árkádos polgárházak sorakoznak. A XIV. századból való plébániatemplom belső berendezése barokk kori. Az egykori lovagrendi vár a svéd háborúk során romhalmazzá vált.

Świecie Świeciében – Chełmnoval átellenben – saroktornyokkal megerősített, 1338-1348 között emelt, a XVI. század közepén átépített gótikus lovagrendi, majd lengyel királyi vár romjai láthatók. Ugyancsak rom a XV. századi késő gótikus bazilika típusú plébániatemplom is. Legépebben fennmaradt része a reneszánsz elemeket mutató templomtorony. Az obszerváns ferencesek temploma és kolostora barokk kori.

Olsztyn Észak-Lengyelország keleti felének nagyobbik részét a Mazury-tóvidék (Pojezierze Mazurskie) foglalja el. A nagy tavak vidékétől nyugatra fekszik a tóvidék közigazgatási és forgalmi központja, Olsztyn. Közte és a Visztula alsó folyása közötti terület – amelynek legészakibb pontja a Visztulaiöböl partján fekvő Frombork – a történelmi Warmia. Ez azonban látnivalóit tekintve egybeolvad a Visztula és a Nogat folyó közét, valamint a Visztula két partját egykor elfoglaló lovagrendi területekkel. Olsztyn a Mazuri-tóvidék nagy részének, illetve a Warmia jelenlegi fővárosa. Warmiát régen Ermland néven is ismerték. Térben a mazuryi Nagy-tavaktól nyugatra, a Visztula és a Nogat folyók alsó folyásától keletre elterülő, tavakkal szintén sűrűn behintett vidék ez. Egykor Kelet-Poroszország és a Gdańsk környéki német lovagrendi területek közé ékelődve hosszú időn át a Német Lovagrend és a lengyel királyok közötti harcok fő színtere volt. Warmia egykor a piasti lengyel birodalomhoz tartozott. A magyar Barcaságból Lengyelországba költöző Német Lovagrend foglalta el, s az 1410-től kezdődő háborúk sorát lezáró, 1466. évi toruńi béke után lengyel püspöki tartomány lett. Olsztyn a Łyna folyó két partján terül el, s nyugati irányba, külső városrészhez öt nagyobbacska tó csatlakozik. A Łyna partján emelkedő káptalani vár körül kialakult XIV. századi település 1353-vban nyert a káptalantól városjogot. A XIV. században városfalakkal vették körül. A Magas-kapu (Wysoka Brama) az egyetlen hírmondója az egykori városfal hajdani három kapujának. A négyszintes, díszes gótikus pártázatú kaputorony a XIV-XV. században épült. Az Óváros területén alakult ki a polgárváros. Az 1466. évi toruńi béke határozatával Olsztyn, Warmiával együtt Lengyelországhoz került. A warmiai püspökség Olsztyn környéki részeit a városban székelő káptalani kasztellánus (várnagy) igazgatta. 1516-1519 és 1520-1521-ben Mikołaj Kopernik (Kopernikusz) töltötte be ezt a tisztséget, aki lengyeleket telepített le a német lovagok uralma alatt elnémetesedett Warmiában. 1521-ben Kopernik vezette az olsztyni kanonoki vár védelmét Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend nagymestere seregével szemben. Olsztyn, Warmia és az egész Mazury vidék ezután jogilag ugyan a Királyi Lengyelországhoz tartozott, de 1525-ben lovagrendi nagymesterből lett lengyel hűbéres. Hohenzollern Albert, porosz herceg hatalma alatt maradt, s az ország 1772. évi felosztása alkalmával jogilag is Poroszországhoz került. A porosz uralom nagy németesítő mozgalmai idején Olsztyn a warmiai lengyelek nemzeti és kulturális központja lett. Az olsztyni Dom Polski (Lengyel ház) a porosz időkben, egészen 1939-ig az itteni lengyelek szervezeteinek székháza, kulturális központja volt. Az első világháború után, 1920-ban a

106 hovatartozás ügyében Warmiában is népszavazást tartottak (Magyarországon Sopronban szerveztek népszavazást), de a lengyel lakosok az egyenlőtlen harcban alulmaradtak, ezért egészen a második világháború végéig Olsztyn német uralom alatt maradt. 1945 januárjában szabadult fel a 40 %-ban elpusztított Olsztyn az elnémetesítő porosz és a véres náci uralom alól. Ekkor kezdődött meg a város új élete. A hajdani szűk főtéren (Rynek) a XIII. században épült fel a Régi Városháza (Stary Ratusz). A nagy tömegű, holland reneszánsz stílusban épített, oromzatos tornyos városháza a XIX-XX. század fordulóján, 1912-16 között épült egy újabb főtéren. Az olsztyni gótikus stílusú, hatalmas, hétszintes, vakárkádokkal díszített homlokzati tornyos Szt. Jakabkatedrális a XV-XVI. században, tornya 1582-1596 között, a toronyhoz csatlakozó Olchowski-kápolna pedig a XVIII. század elején épült. A templom háromhajós, csarnok tipusú. Főoltárán és a két mellékoltáron, késő gótikus stílusú faragványos táblaképek láthatók. A Łyna által leírt kanyarban emelkedő vöröstéglából emelt, oromzatos káptalani várat a XIV. század második felében gótikus stílusban építették. A XVI. században átépítették, délkeleti szárnya pedig csak 1756-1758-ban készült el. A vár Óváros felé néző homlokzatát az Óváros falövezete is védte.

A Mazuri-tóvidék Az Olsztyntól keletre fekvő Mazuri-tóvidék Nagy-tavak vidékén, a Mamry-tóból kifolyó Węgorapa folyó partján települt Węgorzewo valamikor a balti pruszok vagy óporoszok faluja volt egykor. Ez a nép a lettekkel és litvánokkal állott rokonságban, de az erőszakos német kolonizáció következtében teljesen kipusztult. 1335-ben a Német lovagrend foglalta el a vidéket. Először favárat, majd kővárat emelt itt. Az 1398-ban felépült gótikus kővárat a XVIII. században palotává építették át, majd a XIX. században bírósági és börtönépület lett. 1945-ben a háborús események során leégett. Giżycko a Nagy-tavak vidékének, a Mamry- és a Niegocin-tavak vidékének fő központja. Első ismert lakói itt is a pruszok voltak. Falvukat a Német Lovagrend foglalta el, s fa-, majd kővárat emelt, kegyetlenül pusztítva az akkor még pogány pruszokat. Német földekről hozott telepesekkel népesítették be a vidéket. A XIV. században épült, a XVI. század folyamán átépített keresztes vár fennmaradt szárnyában szálloda üzemel. A váron túl, a XIX. század első felében épült fel a Boyenerődítmény. A Taltowisko-tó északi irányban a Rynia-tóval kapcsolódik össze, amelynek északi sarkában fekszik Ryn, a régi német lovagrendi vár átalakított épületével. A Śniardwy-tótól délre fekvő Pisz a XIV. század közepén alakult ki a Jańsborknak nevezett német lovagrendi vár körül. A város az erdőség keleti szegélyén a Pisa folyó partján terül el. A Pisa folyó a közeli Roś-tóból ered. 1645-ben kapott városjogot, a XV. századtól kezdve lengyelek lakták. A XVII. században élénk ariánus központ lett. Később a mazuri lengyelek egyik szellemi központja a porosz uralom idején. Nevét a mazurok és a poroszok történelmének kutatójáról, J. Pisański mazur irodalmárról kapta.

Warmia tájain Három falu: Stębark, Grunwald, Łodwigowo és a Lubień-tó közötti területen zajlott le 1410. július 15én a grunwaldi nagy ütközet, amely Jagelló Ulászló győzelmével ért véget. A csatában elesett Ulrich von Jungingen nagymester is. Az ütközet véget vetett a Lengyelország létét fenyegető Német Lovagrend előretörésének, megindítva annak hanyatlását. A dombtetőn magasodik az ütközet 550. évfordulóján, 1960-ban emelt 8 m magas gránitoszlop, J. Bandura alkotása. Olsztyntól 11 km-re délre levő Nidzica a Nida folyócska mentén terül el a Mazowsze és a WarmiaMazury tájegység határán. A város feletti dombon az 1381-1404 között épült keresztes várban kulturális és idegenforgalmi létesítmény van. Olsztyntól 46 km-re keletre, Szczytno halakban gazdag tavak és nagy kiterjedésű erdők veszik körül. A főtéren álló monumentális tornyú városháza az egykori lovagrendi vár maradványait rejti magában. Csak a városháza bejáratától balra maradt meg a várfalak egy része és az udvarában az egykori keresztes vár gazdasági épületei.

107 Mrągowótól 25 km-re északra fekszik Kętrzyn vára, ahol 1329-ben a keresztesek építettek várat a pruszok Rast nevű települése mellett. A XIV. század közepén várfalakkal körülvett város neve Rastembork (Rastenburg) lett, s a XV. századtól a Porosz Szövetséghez tartozott. Az egykori keresztesvár a XVII. századból való. A XIV. századi Szent György-templomot (Kościół Św. Jerzego) a XV-XVI. században átépítették. A ma is hálóboltozatos, gótikus jellegű templom belső berendezésében reneszánsz és barokk stílusú. Az 1569-től lengyel nyelvű istentiszteleteket a gótikus lengyel-kápolnában folytatták. A XIX. század elején porosz kereskedők és iparosok telepedtek le a városban. Itt épült fel a Rastemborktól 6 km-re levő Siercze és Moj-tavak környéki erdőségben a hitleri Németország legkeletibbi, poroszországi részén a három különálló táborból összetevődő Hitler-főhadiszállás. Itt volt a színhelye a Hitler-ellenes katonai csoport 1944-ben elkövetett merényletének. A zárt falú bunker helyett váratlanul az ablakokkal rendelkező másik bunkerbe helyezték át az értekezletet. Itt az asztal alatt felrobbantott pokolgép sem fejthette ki a várt pusztító hatást. Hitler egyébként nem is az asztalnál állt, hanem a falra függesztett térképhez lépett. Ugyanígy épült ki Himler székhelye a Mamry-tó mellett, Göringé pedig Ruciane közelében. Olsztyntól 41 km-re fekvő Ostródában az 1302-ben emelt lovagrendi vár maradványain kívül a XIV. századi, tűzvész pusztította, 1580-ban és 1740-ben helyreállított evangélikus templom említésre méltó. A közeli 153 méter magas Wzgórze Napoleona (Napóleon-domb) arra emlékeztet, hogy 1807-ben rövid ideig Ostródában volt Napóleon főhadiszállása. A XIX. századi porosz elnyomás idején a sajátos mazur nyelvet beszélő lakosságnak volt egyik kulturcentruma. Itt jelent meg a Mazur c. folyóirat. 1835-1848 között Gustav Gyzycki itt gyűjtötte össze a mazur népi énekeket. A közeli Paslękben XVI. századi eredetű, de a második világháború után újjáépített városháza, a XIII. századi, s a XIV-XVI. században átépített gótikus Szent Bertalan-templom mellett a XIII. század végi lovagrendi vár romjai láthatók. Warmia tájain, a Sajna partján fekvő Reszel egykor a pruszok települése volt. A Német lovagrendnek terjeszkedésének útjába esve, itt is megjelentek az őslakosságot térítő-írtó páncélos lovagok. A lovagok a Sajna partján gerendavárat építettek. 1337 óta ismert a prusz törzs nevét viselő reszel városka, amelyben 1350-1400 között a keresztesek gótikus téglavárat építettek. Az 1466. évi toruńi béke területi rendelkezései alapján Reszel Warmiához került. 1772-ig – Lengyelország első felosztásáig – a püspökök által kormányzott lengyel Warmia határerődje volt a litván határon. Reszelben lévő tornyos, gyilokjárós falakkal körülvett püspökvárban püspöki kasztellánus székelt. Báthori András erdélyi fejedelem warmiai püspöksége idején, a XVI. század második felében a palotát püspöki várkastélyként használták. A Német Lovagrend mellett a XVII-XVIII. században a svédek ostromolták. 1795-ben Reszel porosz kézre került. A palotavárat börtönné alakították át. 1807-ben, Napóleon csapatainak közeledtére a foglyok fellázadtak, a várat pedig felgyújtották, a tűzvész a városka nagy részére is átterjedt. A vár tűz által megrongált részeit a poroszok neogótikus stílusban újjáépítették. Az egykori lovagvárat evangélikus templom és plébánia céljaira használták. A főtéren 1815-1816-ban építették a klasszicista stílusú városházát. Fennmaradt a XIV-XV. századi eredetű gótikus plébániatemplom és a XIV. századi városfal egy részlete a bástyákkal. Ornela főterének közepét a XIV. századi eredetű gótikus városháza foglalja el, s XVII-XVIII. századi házak veszik körül. A főtéren álló Szent János-templom (Kościół Św. Jana) 1379-ben gótikus stílusban épült. Kápolnasorát a XV. században építették. Háromhajós bazilika típusú templom. Az Ornelától 18 km-re levő Pieniężnóban a Wałsza folyó meredek partján, a XIV. századi, warmiai káptalani vár romjain kívül (átépítve a XVI-XVII. században) a neogótikus plébániatemplom és a XIV. századi gótikus templomból megmaradt 60 m magas gótikus templomtorony figyelemre méltó. 1517-ben a káptalani várban tartózkodott Kopernikusz. Braniewo (Brunsberga), a warmiai püspökök egykori székhelyének forgalmasságát az biztosította, hogy az akkor még hajózható Pasłęka folyó révén tengeri hajóforgalmat bonyolíthatott le. Miután a Pasłęka folyó eliszaposodott, Lengyelország és a Német Lovagrend háborúi pedig a püspöki

108 székhelyet elpusztították, Braniewo visszafejlődött. 1591-ben itt tartózkodott a bujdosó Balassi Bálint, s itt írta egyik versét is. A város látnivalói a XIV-XV. századi Szent Katalin-templom romjai, a püspöki vár gótikus kaputornya, fal- és bástyamaradványai.

Frombork Frombork a Visztula-félsziget által a tengertől elzárt Visztulai-öböl partján fekszik. Az elblagi dombvonulaton emelkedő káptalani vár és a Visztulai-öböl partja között terül el. A legenda szerint egy óporosz halásztelepülés kunyhói fölé az első templomot a fromborki Káptalan-dombon Szent Anzelmus, az első warmiai püspök emeltette. Amikor a Német Lovagrend lovagjai Braniewót, az eddigi püspöki székhelyet felperzselték, 1280-ban a püspökség és a káptalan székhelyét Fromborkba helyezték át. A fromborki gótikus székesegyház építését 1329-ben kezdték meg, de ez csak 1388-ban készült el. A későbbi, a papi városrészt körülvevő falakat az 1410. évi grunwaldi csata után, 1414-ben lengyel-litván hadak ostromolták. Az 1454-1466 között szakadatlanul dúló lengyel-lovagrendi háború idején Frombork már a lengyel oldalon állt. Ekkor cseh huszita zsoldosok védelmezték a várat a Német Lovagrend csapatai ellen. A toruńi béke alapján Frombork is része lett a Lengyelország területéhez tartozó Warmia püspöki tartományának. Ennek ellenére a Malborktól 60 km-re fekvő Frombork állandó harcok központja lett. A határszéli várból a püspökök később Lidzbark Warmińskibe költöztek át, a káptalan viszont Fromborkban maradt. A püspökvárat a XIV. század közepén emelték. 1521-1543 között mint a káptalan kanonokja, Fromborkban élt Mikołaj Kopernik (Kopernikusz). Itt folytatta kutatásait, s itt írta meg a „De revolutionibus orbium coelestium” című művét. Kopernikusz Krakkóban és Bolognában tanult, járt Varsóban, Toruńban, Grudziądzban, Brodnicában, Nowe Miastóban, Lubawában, Ostródában. Hosszabb időt töltött Lidzbarkban, Ornetában, Pieniężnóban, Braniewóban és Elblągban. 70 éves korában Fromborkban hunyt el. 1837-ben a porosz uralom alatt világi hatalmaktól és birtokaik nagy részétől megfosztott warmiai püspökök visszaköltöztek Fromborkba, majd Oliwa lett a püspöki székhely. A fromborki püspöki és káptalani vár 130 x 60 m nagyságú, majdnem szabályos téglalap alaprajzú építmény. Déli bejárati oldalán két öreg bástyatorony között vezet az út a vár területére. A várban a kaputoronyhoz tapadó, később emelt épületen túl kis félkör alaprajzú bástyában volt a várnagy székhelye. A tőle jobbra lévő, alul ágyúbástyává átalakított, 7 m vastag falú, nyolcszög alaprajzú harangtorony barokk toronysisakot visel. A várudvar kapujával szemben emelkedik a katedrális gótikus épülettömege. Tőle balra, a nyugati fal megtörésénél áll a védelmi rendszerhez tartozó, vörös téglából épített négyzet alaprajzú ún. Kopernikusz-torony, Mikołaj Kopernik kísérleteinek színhelye. A katedrális és a Kopernikusz-torony között lévő gótikus-barokk bejáratú, címerdíszes épület volt a káptalan székhelye. A négy sarkán kis tornyocskákkal és gerincén egy kis huszártoronnyal díszített, 90 m hosszú gótikus fromborki székesegyház 1329-1388 között épült, háromhajós csarnoktemplom. Hálóboltozatát nyolc nyolcszög alaprajzú pillér hordozza. A bal hajóban látható 1504-ből való, domborműves táblaképet warmiai fafaragók készítették. A fromborki székesegyház szentélyében álló barokk kori főoltárt Grabowski püspök az olasz Placidival készíttette el Krakkóban, a waweli székesegyház főoltárának mintájára. A szentélyből jobbra nyíló kisebb kápolna, az ún. Lengyel-kápolna XV. századi eredetű, és a porosz uralom alatt itt tartották a lengyel nyelvű istentiszteleteket. A templom faragványdíszes, címeres kanonoki stalluma késő gótikus. A szószék közelében helyezték el a Koprnikusz emlékét szolgáló 1735-ből való sírtáblát. Sírlapja a bal hajóban, a negyedik oszlopnál van, azonban teteme, amely sokáig a székesegyház kriptájában nyugodott, a svéd háborúk idején nyomtalanul eltűnt. A megerősített Wzgórze Katedralne-domb feljáratánál lévő Kopernikusz szobrot M. Welter készítette és 1973-ban leplezték le.

109 Lidzbark Warmiński Lidzbark Warmiński közel 250 éven át a warmiai püspök székhelye volt. A középkorban várfallal körülvett püspökváros egyetlen megmaradt kapuja az 1512-ben épített, gótikus díszű, masszív Magaskapu (Wisoka Brama). A gótikus püspöki várkastély vöröstéglás, négy saroktornyos építmény. Az 1350-1400 között épült, négyzet alaprajzú gótikus püspökvár város felöli oldalán nagy hatszög alaprajzú Öregtorony áll. A másik három sarkán az épülettömegből alig kiugró három másik kisebb négyszögletes torony helyezkedik el. - A XV. század második felében, amikor az 1466. évi toruńi békével lezárult a lengyel királyok és a Német Lovagrend között folytatott nagy háborúskodások korszaka, az addig Braniewóban székelő warmiai püspökök a háborúk alatt elpusztult rezidenciájuk helyett Lidzbark Warmińskiban építettek maguknak lakókastélyra emlékeztető, várszerű püspöki székhelyet. Warmia peremén, a lovagrend fő erőssége, a malborki vár közelében lévő Braniewo sem biztonsági, sem adminisztrációs szempontból nem volt alkalmas arra, hogy a püspöki tartománnyá tett Warmiát innen kormányozzák. A lidzbarki székhely felépítését követően innen kormányozták a püspökök Warmia földjét. Többször is összeütközésbe kerültek az ország pillanatnyi gyengülését hatalma visszaállítására felhasználó lovagrenddel. - 1506-1512 között e kastélyban élt a püspök unokaöccseként Lidzbark Warmińskiban tartózkodó Mikołaj Kopernik csillagász. Az emeleten jobbra lévő lovagterem mennyezetén eredeti díszítőfreskók, körben a mennyezet alatt kettős sorban a warmiai lengyel püspökök arcképei és címerei sorakoznak. A magyar Báthori András, nagybátyja lengyelországi királysága idején volt Warmia püspöke. Az első emeleti folyosó napóra alatti részén van a gótikus oszlopú, bordás boltozatú Báthori-terem, melyet Báthori András, Báthory István lengyel király (1576-1586) öccse, warmiai püspök építtetett. Lidzbark Warmiński gótikus plébániatemploma XIV. századi eredetű. Főoltára neogótikus, mellékoltárai pedig késő reneszánsz, illetve barokk koriak. Warmia lengyel püspökségének hajdani nyári rezidenciája az 1741-46-ban épült smolajny-i, a Łyna folyó partján késő barokk stílusban épült palota volt.

Dobre Miasto Warmiában, Olsztyntól északra, a Łyna mentén fekszik Dobre Miasto, melynek káptalani temploma hatalmas tornyú, meredek tetős, szentélyénél is magas homlokzattal díszített három hajós csarnoktemplom, mely a Hanza-gótika hatásáról tanúskodik. A templom 1357-1391 között épült, a XVI. század elején magasították. Belső berendezése barokk stílusú. Barokk főoltára 1748-ban készült. A bal oldali mellékhajó neogótikus oltárán a Szt. Anna- és Mária-képmás 1510-ből való. A jobb oldali gótikus Mária-oltár képe 1430-ban készült. A bal hajóban látható XV. századi faszobor-kompozíció: Atyaisten a keresztre feszített Krisztussal. A sekrestyében Aeneas Sylvius Piccolomini – az V. Miklós pápa (1447-1455) által kinevezett warmiai püspök, 1456-tól bíboros -, a későbbi II. Pius néven pápa (1458. augusztus 19.-1464. augusztus 15.) reneszánsz arcképe látható. A Siena környéki elszegényedett családból származó, kiváló humanistából pápává emelkedett II. Pius a trónon is megmaradt a művészeteket kedvelő és támogató pápának, sőt ekkor is folytatta irodalmi munkásságát. Habsburg III. Frigyes német-római császár (1440-1493) II. Piusnak a koszorús költő kitüntető címet adta. Uralkodásának központi gondolata a török elleni európai összefogás megteremtése volt. Ennek érdekében hívta össze 1459-ben a mantovai kongresszust. Több mint 40000 aranyforintot küldött Mátyás királynak törökellenes harcaihoz. Hunyadi Mátyást Carvajal bíboros legátus is igyekezett a török elleni harcra buzdítani. 1463-ban Magyarország és Velence közös hadjáratra készült a török ellen. A pápa meg is érkezett Anconába, hogy a közös hajóhad élére álljon, de ekkor már súlyos beteg volt és hamarosan meghalt.

110 Elbląg Elblągot, az Alsó-Visztula-völgy legjelentősebb települését a XIII. században a Német Lovagrend térítői alapították, akik a folyó parti pogány szláv pruszok települése mellett várat építettek. Később Elbląg kedvező földrajzi helyzetét a tengerhez közeli, biztonságos kikötőként kínálkozó folyó parti fekvését felismerve, főképp lübecki kereskedők telepedtek le a lovagrendi vár körül. A XIII. század végén Elbląg ismert kereskedőváros volt, a Hanza-városok szövetségének tagja. Elbląg részt vett e városoknak a lovagrend ellen folytatott 13 éves háborújában, amely 1466-ban ért véget. 1466-1772 között Elbląg Lengyelország területéhez tartozott. Elbląg – Warmia egész területével együtt – a warmiai püspök kormányzása alá tartozott. Elbląg élénk tengeri kereskedelmet folytatott. A XVI. században hadi kikötő volt. Itt épült meg Lengyelország első, tengeri hajókat építő telepe. A városban angol kereskedők filiáléi működtek. Elbląg 1772-ben a Porosz Királysághoz került. A város a második világháború végéig Németország balti-tengeri kikötője, iparvárosa volt. 1945-ben rommezővé vált. A romokban heverő városként Lengyelországhoz került Elbląg az újjáépítés eredményeként az ország e részének jelentős ipari és kereskedelmi központja lett. A Stary Rynek északi szakaszán áll a XIV. században emelt, s a XV. században egy további szinttel magasított, toronyszerű várkapu, a Brama Targowa, a polgárváros védőövezetének romja. A Rynek déli szakaszának látnivalója a XIII-XIV. századi, 95 m magas tornyú Szt. Miklós-plébániatemplom.

A lengyel tengerpart Lengyelország legészakibb területe a Pobrzeże Bałtyku, a balti tengerpart. A lengyel tengerpart teljes hossza mintegy 524 km. A lengyel tengerpart viszonylag kevéssé tagolt, mert a Szczecini-, a Pomorzei- és a Visztulai-önlön, valamint a Hel-félszigeten kívül partjait öblök, félszigetek, szigetek nem tagolják. A lengyelek a tengerparti területeket Pomorzenak (po morze = tengermellék) nevezik. A szlávok itt élő törzsei erről kapták a pomorján (pomerán), azaz tengermelléki nevet. A pomerán (pomorzei) szláv települések a IX. században egészen az Elbáig, Hamburgig húzódtak (obodriták, sztodoránok),. A X. században a balti tengerpart mentén több szláv hercegség alakult ki. A hercegek és a nép német papoktól vette fel a kereszténységet. Német hittérítők alapították meg az első püspökségeket is. Ettől kezdve egyre több német telepes húzódott át a Pomorze erdős, homokbuckás vidékére. A XI. században kelet felé húzódó német hercegek a szláv Pomorze meghódítására törtek. A Piastok államának feudális széttagolódása, a részfejedelemségek kialakulása után, 1181-ben Bogusław és Kazimir (Kazimierz) pomerániai fejedelem Barbarossa Frigyes császár hűbérese lett. Ettől kezdve a Pomorze nyugati része a német-római-császárok, a brandenburgi fejedelmek, illetve a német császár jogara alá tartozott. Az Oderától nyugatra elterülő korán elnémetesedett Nyugat-Pomeránia mellett létrejött a mai slowin tengerpart (Pobrzeże Slowińskie) területével megegyező, azonos néprajzi összetételű Kelet-Pomeránia. A Kołobrzegtől keletre fekvő, Lengyelországhoz legközelebbi részeknek elnevezése a Gdańsk környéki Pomeránia volt. A XIII. században a Konrad mazowiai herceg a litvánokkal és lettekkel rokonságban álló pogány poroszok megtérítésére behívta a Német Lovagrendet, amely megalapította a hercegektől mindinkább függetlenedő és később terjeszkedő lovagrendi államát. Łokietek Ulászló helyreállította Lengyelország egységét. 1320-ban eleinte a pápa közvetítéséhez, majd fegyverekhez folyamodott a lovagrenddel szemben, hogy a lengyel királyok uralmát helyreállítsa a Gdański Pomeránia területén, ez azonban csak 1410-ben, a grunwaldi csata után Jagelló Ulászlónak sikerült. A Lovagrend kénytelen volt elismerni hűbérurának. A világi hűbéressé átalakult lovagrendi állam Lengyelország hanyatlása idején a Gdański Pomeránia területével együtt a brandenburgi választófejedelmek, illetve a porosz fejedelmek birtokába került. A Királyi Poroszország kialakulása, majd Lengyelország felosztása miatt a tengermellék nem tartozott Lengyelországhoz. Az első világháború után feltámadó Lengyelország is csak mintegy 140 km-es partszakaszon kapott kijáratot a tengerre. Gdańsk 1919-1939 között önálló városállam volt.

111 A lengyel tengerpart keleti szakaszán a Visztula torkolata körül, a Mazury-tóvidéken és KeletPoroszország területén a VI. században a szláv mazurok és litvánokkal rokon poroszok törzsei éltek. E területen 1202-től kezdve szintén a német Kardtestvérek Rendje térített, nagyrészt kiirtva a poroszokat. Ebben az időben nagymértékű német betelepítés zajlott. A kelet-poroszországi területek később szintén Brandenburghoz (Poroszországhoz) kerültek. Ezen területek egészen a második világháború végéig Németországhoz tartoztak. Kelet- és Nyugat-Pomeránia, illetve a Gdańsk környéki Pomeránia a második világháborút követően ismét Lengyelország részévé vált. Az egykori Kelet-Poroszországnak ma csupán a żuławyi és mazuriai részei tartoznak Lengyelországhoz. A kelet felé mesze előrenyúló Hel-félsziget és a széles ívben északkelet felé ívelő Visztulai-félsziget között nyíló Gdański-öböl (Zatoka Gdańska) középpontjában terül el Gdańsk, illetve Sopot és Gdynia, a 35 m hosszú és 6-10 km széles ún. Hármas város.

Gdańsk Gdańsk a Visztula-delta egyik mellékága, a Motława torkolata és a Visztula egyik holtága (Mortwa Wisła = Holt Visztula) között terül el. Ipari és közlekedési csomópont, adminisztratív és kulturcentrum. Gdańsk a X. század végén gerendákból ácsolt védőfalakkal körülvett, 1000 lakosú iparváros- és halásztelepülés, kikötő volt. A település szláv kereskedői a nyílt tengeren át korán kapcsolatba kerültek a balti-tengeri országokkal. Kereskedelmet folytattak a német fejedelemségekkel, de Flandriával, sőt Angliával is. III. (Ferdeszájú) Boleszláv fejedelem (1106-1138) terjesztette ki Gdańskra uralmát. Gdańsk Lengyelország XII. századi részfejedelemségekre bomlásakor a szláv pomorzei fejedelmek birtoka lett. Gdańsk 1260-ban kapta meg a városjogot. A XII. század végén már mintegy 10000 lakost számlált. A XIII. század végén kihalt a gdański hercegi család, melynek utolsó tagja II. Mszczuj földjét végrendeletileg a nagy-lengyelországi uralkodóra hagyta. Ennek ellenére a részfejedelemségekre bomlott Lengyelország tényleges uralma sokáig nem érvényesülhetett Gdańskban. Gdańskot 1308-ban – árulás következtében – a minden irányban terjeszkedő Német Lovagrend foglalta el. A jogtalan hódítás miatt a lengyel uralkodó a pápához fordult, aki ugyan a lengyelekre kedvező döntést hozott, ennek ellenére Gdańskot a Lovagrend megtartotta. A Német Lovagrend Gdańskban erős kővárat emelt, s a vár a Komturság székhelye lett. Gdańsk a Hanza-szövetség tagjaként gyors fejlődésnek indult. Miután pedig Jagelló Ulászló 1410-ben a grunwaldi csatában győzelmet aratott a lovagok felett, a város kapcsolatai bővültek Lengyelországgal is. 1440-ben Gdańsk tagja lett az úgynevezett Porosz Szövetségnek. Amikor pedig egész Pomorze felkelt a Lovagrend ellen, Gdańsk is csatlakozott hozzájuk. A gdański polgárok ostrommal vették be a lovagi városrészt, s erődjüket lerombolták. A lovagrend elleni 1453-1466 közötti 13 éves háború folyamán Gdańsk végig a lengyel királyok oldalán harcolt. Az 1466. évi toruńi békétől egészen 1772-ig Gdańsk – az ún. Gdański Pomerániával együtt – Lengyelországhoz tartozott. Az 1466-ban létesített, Gdański Pomerániából álló lengyel tartományt Királyi Poroszországnak nevezték. Közvetlenül a lengyel királynak volt alárendelve. Megkülönböztető jelzőjét a Fejedelmi Poroszország miatt kapta, amelyet a Német Lovagrend leverése és szekularizálása után, a Lovagrend korábbi nagymestere Hohenzollern Albert világi hűbérként kapott meg Nagy Kázmér lengyel királytól. A Jagelló-ház kihalása után színre lépő Báthori István, lengyel királyként az ellenjelölt Miksa császár pártján álló Gdańskot fegyverrel kényszerítette a várost uralmának elismerésére. Báthori seregében harcolt Balassi Bálint költő is. Gdańsk távol maradt a lengyel belviszályoktól. A város a XVI. század végétől a XVII. század derekáig élte fénykorát. Kereskedői évente mintegy 300000 tonna lengyel gabonát szállítottak külföldre. Ipari

112 fejlődése eredményeként kézművesei pompás bútorokat, díszes cserépkályhákat, iparművészeti tárgyakat készítettek. A reformáció során iskolákat, tudományos társaságot alapítottak, tudósok tevékenykedtek a városban. A gdański gimnázium tanára, Joachim Oelhaf tartotta 1613-ban az első nyilvános anatómiai demonstrációt. Jan Hewelius gdański csillagász pedig az Angol Királyi Tudományos Társaság tagjaként felfedezte a Scutum Sobieskianum-üstököst. A Rákóczi-szabadságharc idején Gdańskon keresztül érkezett XIV. Lajos francia király anyagi segítsége a Habsburg-ház ellen harcoló magyar fejedelem számára. A szabadságharc alatt kuruc megbízottak időztek Danckában. 1711-től, a magyar szabadságharc bukását követően pedig menekültek telepedtek le itt, és a francia konzulon keresztül tartottak kapcsolatot a fejedelem nyugati szövetségeseivel. II. Rákóczi Ferenc 1712-1713-ban egy ideig Gdańskban tartózkodott, és innen indult száműzetésének újabb állomása, Franciaország felé. A gdański Szt. Erzsébet-templomban temették el 1719-ben Rákóczi udvari marsallját, Vay Ádámot, majd leányát, Vay Annát is. 1906-ban kerültek vissza hazai földre hamvaik. Sírversüket az 1690-től kezdve Danckában élő Hagymássy András, gdański iskolai tanító, „Andreas Hadmaschi, Pannonius” fogalmazta meg. Gdańsk 1772-ben szabad királyi városként még megőrizte függetlenségét. 1773-ban azonban Poroszország Gdańskot is bekebelezte. Lengyelország 1793. évi második felosztása után Gdańsk végleg porosz fennhatóság alá került. A napóleoni háborúk idején rövid időre ismét szabad várossá vált. Az első világháború után közvetlen környékével együtt Gdańsk – a hozzá tartozó Visztuladeltavidékkel a lengyel városterülethez tartozó – Danzig Szabad Város néven 1951 km2 területű, mintegy 400000 lakosú városállamocska lett, ütközőállamnak létesülve a lengyelek és németek között. 1939. szeptember 1-jén itt robbant ki a második világháború. A város 1945 márciusában szabadult fel és – a 90 %-ban elpusztult város – a romokból három évtized alatt régi szépségében újult meg.

Stare Miasto (Óváros) Régi szláv határtelepülés volt, melyet a keresztesek 1308-ban feldúltak. A gdański Szt. Erzsébet-templom mögött elterülő régebbi Stare Miastót még a Keresztes Lovagok uralma előtt alapították. 1375-ben nyert városi jogot. Az 1951-1953 között újjáépített Szent Erzsébet-templom (Kościół Św. Elżbiety) karcsú tornyú, 1394-ben épült gótikus templom, amely a hozzá csatlakozó asylum (szegényház), majd kórház kápolnája volt. A második világháború után helyreállították. Ebben van a Vay család másolatban itt maradt síremléke. A templommal szemben vannak a Szent Erzsébet-bástya maradványai (XVI. sz.). A XV. századi Szt. József-templom (Kościół Św. Józefa) mellett 1690-1695-ben hozzáépült barokk stílusú karmelita kolostor később porosz kaszárnya, istálló, később múzeum lett. A templom belső berendezése barokk kori. A Radunia partján áll a lengyel sassal díszített, gazdag faragványú, oszlopdíszes homlokzatú, barokkba hajló reneszánsz stílusú háromemeletes épület, a pelplini apátok háza, mely 1612-ben épült. A korábbi gótikus városháza helyén épült Óvárosi városháza (Ratusz Staromiejski) manierista (reneszánsz) épületét 1586-1595-ben A. van Opbergen építette. Homlokzatát a Királyi Poroszország és Lengyelország címere díszíti, az épület fölött kecses, barokk torony magasodik, jelenleg kultúrház. A XIV. századi gótikus Wielki Młyn (Nagy malom) masszív tetőszerkezetű építmény. A Keresztes Lovagok építették. 1945-ig működ9ött, amikor is teljesen leégett. Újjáépítése után kávézó, vendéglő és kiállítótermek céljaira szolgál. Vele szemben van a Kis malom. A Nagy malommal szemben van a XIII-XV. században épült, masszív tornyú, gótikus Szt. Katalin-templom (Kościół Św. Katerzyny), melynek tornya a XV. századból való. A templom 1525-1945 között a reformátusoké volt. A templomban gótikus főoltár és reneszánsz faragványú stallumok láthatók. A jobb hajóban van Müller gdański festő Krisztus keresztre feszítése c. képe, amely háttérben a XVII. század eleji Gdańskot ábrázolja. A Szt. Katalin-templom lelkészeinek különálló Prédikátorok házát 1602-ben holland reneszánsz stílusban Anton van Opbergen építette. A Szt. Katalin-templom mögött van az 1396-1402 között épített, 1514-ben és 1602-ben kibővített, s 1945 óta romos Szt. Brigitta-templom (Kościół Św. Brygidy). A közelében álló gótikus Szt. Bertalan-templom (Kościół Św. Bartołomieja) és a Szt. Jakab-templom (Kościół Św. Jakuba) a XV-XVI., illetve a XV-XVII. századból való.

113 Fő-város vagy Belváros (Główne Miasto) Az 1343-ban alapított gdański Belváros (Miasto Główne) az 1576-tól épült s 1588-ban elkészült, kőlapokkal borított, domborművekkel díszes reneszánsz stílusú Felső-kapu (Brama Wyżynna) főkapuja volt a várost körülvevő újabbkori erődműveknek. Wilhelm van Bock holland építész tervezte. Homlokzatát a lengyel sas, két oldalát Királyi Poroszország és Gdańsk város címere ékesíti. A kapun túli nyúlánk kaputorony a XV. században épített Első- vagy Börtön kapu (Wieża Więzinna), melynek városfelőli oldalához az 1587-ben hozzáépített börtönépület csatlakozik a kínzókamrával. Ezen túl nyílik a városba bevezető korábban gótikus városkapu, az Arany-kapu (Brama Złota), melyet van den Bock (A van. den Blocke) holland mester tervei alapján 1612-1614-ben reneszánsz stílusban építettek, 1956-ban restaurálták. Az Arany-kaputól balra áll a kecses-díszes késő gótikus épület, az 1487-1494 között emelt, Szt. György Egyesület háza (Dwór Bractwa Św. Jerzego), a polgári lövészegylet egykori székháza. A ház folytatásában áll a középkori Szalma-bástya (Basta Słomiana) és a Van Opberegen által 1602-1605-ben holland reneszánsz stílusban emelt Zbrojownia, az egykori Fegyvertár (Arzenal), később Képzőművészeti Főiskola lett. Az Arany-kaputól jobbra elterülő Stare Przedmieście (Ó-Előváros, régi előváros) területén álló XV-XVI. században épült s a XIX. században neogótikus stílusban átépített ferencrendi kolostor (Klasztor Franciszkanów), amelyből később múzeum lett. A kolostorépülethez csatlakozik a XV-XVI. századi gótikus Szentháromság-templom (Kościół Św. Trójcy), Gdańsk második legnagyobb gótikus temploma (1420-1514), és az ugyancsak 1484-ben emelt ugyancsak gótikus Szt. Anna-kápolna (valamint a XVII. századi Domek galeriowy. A régi elővárosban álló gótikus Szt. Péter és Pál-templom (Kościół Św. Piotra i Pawła) a XIV-XVI. század eleje között épült, s a XIX. században neogótikus stílusban építették át. 1945-ben leégett. Gdańsk XV. század végi déli erődművéhez a Baszta pod Zrębem és a Baszta Biała tartozott. A Dolne Miastót (raktárnegyed) délről olaszbástyás csillagerőd oltalmazta, amelynek nagy része máig fennmaradt. Az Arany-kapun áthaladva, a gdański Belváros főutcája, az ulica Długa egykor királyi útvonal volt. Keskeny homlokzatú, díszes oromzatú, általában négyemeletes XV-XIX. századi patríciusházak sorakoznak itt. 19501953-ban épült újjá. A Belvárosi városháza 1368-1382 között épült. A XIV. század végéről való a hozzáépített 82 m magas, hatalmas torony, melyet szép, harangjátékot adó óra díszít. A torony reneszánsz sisakját (1559-1560) Zsigmond Ágost, az utolsó Jagelló-király szobra díszíti. A városháza kapubejárata barokk kori. Az épület 1945-ben leégett, de helyreállították, a Pomorze Múzeum egy részlege kapott helyet benne. A Długa utca végén lévő Długi Targ (Hosszú piac) elején a XVII-XVIII. században készült Neptun-kút látható, valaha a téren fogadták a lengyel királyokat. A téren álló valamennyi házat az 1945. évi pusztítás után állították helyre. A városháza folytatásában elhelyezkedő egykor gótikus (1476-81 között épült) Artus-udvar (Dwór Artusa) 14711781 között épült – belül gótikus bordázatú – manierista (reneszánsz) homlokzatú épület. Külső ajtajának medalionjai III. Waza Zsigmondot és IV. Ulászlót ábrázolják. Egykor itt rendezték a nagy bálokat, összejöveteleket. Tanácsterme a gdański patríciusok gyűlésterme volt. Jelenleg kiállítási csarnok. Az 1609-1617 között, holland reneszánsz stílusban épített, aranyozott késő reneszánsz homlokzatú Arany-ház (Złota Kamienica) egyik homlokzati medaliona Hunyadi Jánost ábrázolja, „Hunniades” felirattal. A Długi Targ végén van a Zöld-kapu (Zielona Brama), amely 1568-ban J. Kramer tervei szerint épült, holland reneszánsz stílusban egy korábbi gótikus városkapu helyén. Ez vezet a Motława-partra. Jobbra a Tehén-kapu (Brama Krowia), azon túl pedig a Horgonykovácsok bástyájának (Baszta Kotwiczników) maradványai láthatók. A hídtól balra a város felöli Motława-parton áll a Pékek kapuja (Brama Chlebnicka) és a Mária-kapun túl (Brama Mariaczka) egy XVI. századi házban van a Régészeti Múzeum. A Szentlélek-kapu (Brama Św. Ducha) maradványain túl a Stary Żuraw, a Gdański-daru fatetős építménye látható. A Gdański-daru 1444-ben épült, és a kikötőnek akkoriban fő rakodóberendezése volt. Később újabb rakodó daruk épültek. Az egykori Gdański-daru a XVI-XVII. században folyamatosan működött. Jelenleg a tengerészeti Múzeumként (Muzeum Morskie) működik. A Główne Miasta Motława felöli egykori védművei a Straganiarska-kapu, ill. Hattyúbástya és a Jacek-bástya. A Chlebnicka utcában a legmagasabb, a hatemeletes olasz-holland reneszánsz elemeket mutató Angolházat az angol szövetkereskedők építették 1570-ben raktár céljára. Ez volt gdański szálláshelyük is. Az 1947-ben újjáépült gdański Mária-templom (Kościół Mariacki) 105 m hosszú, 68 m széles, boltozata 29 m magas, 78 m magas tornyú gótikus téglatemplom. Lengyelország legnagyobb temploma. A kápolnasorral szegélyezett háromhajós csarnoktemplom 1343-1502 között, 159 év alatt épült. A templom a XVI. század végén a protestánsoké lett, akik puritanizmusa miatt sokat vesztett díszeiből. A második világháború idején súlyosan

114 megrongálódott templom a katolikusoké lett. A templom befogadóképessége 250000 fő. A templom bal oldali harmadik oldalkápolnájában látható kis középkori Madonna- és a Krisztus a keresztfán szobor 1415-ből való. A Bahr család van der Blocke holland szobrász által készített síremléke 1620-ból való. A faragott, aranyozott, táblaképekkel díszített gótikus főoltár a Szt. Katalin-templomból került ide. A bejárattól jobbra nyíló kápolnában van a Hans Memling által 1472-ben festett Utolsó ítéletének másolata. – Az eredeti a Pomorzei Múzeumban van. A képet Memling Angelo Tami festette, a Mediciek Bruges-i képviselője megrendelésére, s az egyik firenzei templomnak szánták. 1473 tavaszán Sluys kikötőjében hajóra rakták, de ezt az angol partok közelében Paul Benecke hajója elfogta. A hajó tulajdonosai, a Szt. György-társulat tagjai a zsákmány szétosztásakor a társulat Mária-templomának adományozták a képet. A kép ügyében mind a Mediciek, mind pedig a pápa közbenjárt, de a gdańskiek megtartották zsákmányukat. Nagy Péter orosz cárnak is megtetszett a kép. 1807-bn a tengerpartot megszálló francia csapatok Napóleon parancsára Párizsba hurcolták, ahonnan később a poroszok Berlinbe vitték. Innen visszakerült Gdańskba, ahonnan viszont a második világháború idején a németek elhurcolták magukkal, s 1945-ben Türingiában rejtették el. Megtalálása után a Szovjetunió adta vissza a városnak, és azóta a Pomerániai Múzeum őrzi. A templom mellett a III. Sobieski János által alapított Királyi kápolna (Kaplica Królewska) és plébánia áll. A templomot 1678-1681-ben Tylmann van Gameren barokk stílusban építette. A Mária-templom ekkor már protestáns templom volt. A késő gótikus plébánia viszont 1518-ban épült. A gótikus Szt. Miklós-templom (Kościół Św. Mikołaja) a legrégibb gdański település központja volt. A XIII. századi fatemplom helyén a dominikánusok építették a XIV-XV. században. II. Świętopełk fejedelem építette a Krakkóból 1227-ben áttelepült domonkos szerzeteseknek. A templom az átépítések ellenére az 1380. évi gótikus formáját őrzi, bár Báthori István 1576. évi ostroma idején, majd 1813-ban is romba dőlt, de újjáépült. A bal hajóban látható kis bizánci kép 987-ből való, Lengyelország legrégibb festménye. Anna bizánci királylány hozományként kapta, így került Halicsba, majd Kijevbe, Lembergbe. Lew lembergi herceg ajándékozta a képet a domonkosoknak, akik gdański templomukban helyezték el. A gdański Holt-Visztula (Martwa Wisła) a város északi részén húzódik, melynek partját mindenütt rakpartok és raktárépületek szegélyezik. A Holt-Visztula jobb partján áll az egykori Világítótorony (Latarnia) XV. századi bástyája, s ehhez csatlakozik a négyszögletes (Fort carré) XVI. században épített csillagbástyás erődje. Járt itt Öreg Zsigmond, Zsigmond Ágost, III. Waza Zsigmond és IV. Ulászló lengyel király is. 1577-ben Báthori István foglalta el. 1734-ben az orosz flotta bombázta az erődöt, 1807-ben pedig a franciák foglalták el. Az egykori erőd mellett érte el a Visztula a tengert (Twierdza Wisołoujście = Visztulatorkolat-erőd). A folyó a XVIII. század derekáig szabadon érte el a Balti-tengert, de ezt követően a kijárat elzárult, ezért mesterségesen alakították ki a Kanal Portowyt, a Kikötői-csatornát. A létrejött Westerplatte-félsziget délnyugati oldalán több medencén keresztül lehet a tengert elérni. E csatorna bal oldalán van a forgalmas Nowy Port (Új kikötő). Vele szemben a legendás Westerplatte-félsziget terül el a csatorna és a Gdański-öböl vize között. A félsziget 1939. szeptember 1jére emlékeztetve történelmi emlékhely.

Oliwa A Wrzeszcs és Sopot között fekvő Oliwában már I. Sambor pomorzei herceg 1188-ban alapította meg a virágzó cisztercita apátságot. A porosz betörések és a keresztes lovagok többszöri támadása a XIII. században visszavetette a kolostor gyarapodását, a ciszterciták azonban hasznosították a kolostor közelében csörgedező patak vizét is. A lengyel-svéd háború idején, 1627. szeptember 28-án az oliwai partok közelében a lengyel hadiflotta tengeri csatában legyőzte a svéd hajóhadat. 1660-ban itt írták alá a lengyel-svéd békeszerződést. 1772-ben II. Frigyes foglalta el a kolostor birtokait. A kolostor 1831ben szűnt meg. Az oliwai székesegyház gótikus stílusú háromhajós, kéttornyú csarnoktemplom. A templom 107 m hosszú, 19 m széles, 17,7 m magas. Kapuzata barokk kori. A bal hajóból több kápolna, a jobb hajóból a kolostor deambulatóriuma és a sekrestye nyílik. A templom egy XII. századi román-kori templom helyén a XIII. században kora gótikus stílusban épült. Barokk-rokokó homlokzati részét 1771-ben kapta. Orgonája 1763-1788 között készült.

A Hanza (ném. Hanse), a német, főként az észak-német kereskedővárosok szövetségének elnevezése lett a XII-XIII. század óta. A középkorban tengeri kereskedelmi hajóhadával lett nagyhatalom Velence mellett a Hanza-városok Szövetsége (Lübeck, Hamburg, Bréma, Kiel és más észak-német kereskedővárosok). A Hanza-városok létrehozását előmozdította egymás kölcsönös támogatása szükségszerűségének és a közös kereskedelmi érdekeknek a fölmérése. Később az egyes kereskedők helyébe tagként városaik léptek.

115 A XIII. század végén Lübeck vezetésével laza szövetség jött létre. Lübeck német város SchleswigHolstein szövetségi állam balti-tengeri kikötő- és kereskedővárosa, a Trave folyó torkolatának közelében. Lübeck Oroszlán Henrik (1129 v. 1130-1195) szász (1142-1180) és bajor hercegtől (1156tól) – aki hatalmát kiterjesztette az Elbától keletre fekvő szláv területekre – városi alkotmányt és jogot kapott. Lübeck 1226-ban birodalmi város lett, a Hanza Szövetség egyik alapítója és vezetője, majd a XIII-XV. század között a Hanza Szövetség fővárosa. (1815-től Hanza-város, 1866-ban csatlakozott az Északnémet Szövetséghez, 1868-ban a Német Vámunióhoz és 1871-ben mint szövetségi állam, a Német Birodalomhoz. 1937-től Schleswig-Holstenhez tartozik.) A Hanza Szövetség az alsó-rajnai városoktól Livóniáig (pl. Gdańsk, Toruń), Stockholmtól Krakkóig és Breslauig (Wrocław) terjedt. Voltak telepesei Londonban, Bergenben, Oslóban, Koppenhágában, Novgorodban stb. A XIV. századi fénykorában több mint 160 tagja volt. Az Odera folyó torkolatánál fekvő pomerániai kikötőváros, Szczecin (ném. Stettin) például 1278-tól lett Hanza-város. (1945-től Lengyelországhoz tartozik.) A kereskedelem veszélyeztetését látva hatalmas erőket tudott felsorakoztatni. A Hanza Szövetség által teremtett egységes gazdasági térség kihasználása a városok felvirágoztatásához vezetett, főként Északés Kelet-Európában. Az újkorban a spanyolok, a portugálok, a hollandok, majd a britek hajóinak vezető szerepük lett. A Hanza Szövetség Anglia és Németalföld megerősödésével, a fejedelmek egyre növekvő hatalmával létrejött államok kialakulásával a XV-XVI. században hanyatlani kezdett, majd a XVII. században (1669) megszűnt. Lübeck, Bréma és Hamburg a mai napig „szabad Hanza-városoknak” nevezik magukat.

8.4. A román építészet A román építészet egyes emlékei Lengyelországban Lengyelország korai román stílus jegyében főképp rotunda-maradványok, altemplomok maradtak meg, melyeket későbbi építészeti emlékek foglalnak magukba. Ilyen például a krakkói Wawelben a Szt. Leionhard altemploma, vagy így készült a gnieznói és a poznańi székesegyház kriptarésze. A lengyel piaszti birodalom két középpontjának, Gnieznonak és Krakkónak környékén található a legreprezentatívabb román kori építészeti emlékek sora. Ilyen részleteket tartalmaz a Kielce közelében lévő wiślicai templom, a teljesen épségben található strzelnói Szt. Prokop-körtemplom, valamint ugyanott a premontrei templom két főbűnt ábrázoló faragványos oszlopai, domborműves portáljai. A gnieznói székesegyház domborműves bronzkapuja 1170-ben készült. Krakkó a XII. század első felében, a Piast család uralmának megszilárdulásával lesz a rangidős Piast hercegek székhelye. Ekkor épül a palota és katedrális a Wawel-dombon és ekkor épül ki a polgárváros. Lengyelország városait főterük alapján lehet rangsorolni. A lengyel városok kereskedővárosok, ezért a főterüket (Rynek) rangos kereskedőházak szegélyezik. Jelentős építményei a városi plébániatemplomok, illetve a városházák is. A városokat védelmük fokozása érdekében városfalakkal övezték. A krakkói szürke, masszív, keskeny toronyablakú, lőréses erődre emlékeztető Szt. Andrástemplomot (Kościół Św. Andrzeja) 1086-ban Ulászló Herman herceg és felesége alapította. Az 1241. évi tatár támadás idején ide menekült városi lakosság megmenekült a pusztulástól. Külseje román stílusú. Belsejében XVIII. századi stukkók láthatók, freskóit Fontana festette. A Krakkótól 9 km-re fekvő tynieci Benedek-rendi apátságot a XI. században (1044) alapították. A román stílusú bazilika a tatát támadás idején elpusztult. A későbbiek során épült kolostort XIV-XVII. századi falak övezik. 1463-ban készült gótikus apátsági épület ugyancsak megsemmisült. A XVII. században barokk stílusban építették át. A tynieci apátság az erődkolostorok sorába tartozik. A vöröstégla tornyú templom-vár a Visztula felett mészkődombon emelkedik. A Krakkótól északra fekvő Jędrzejów melletti barokk homlokzatú és harangtornyú cisztercita apátsági késő román eredetű apátsági templomot és kolostort 1140-ben alapították, és csak 1210-ben szentelték fel. A XV. és a XVIII. században az épületegyüttest átépítették. 1218-1223 között Wincenty Kodłubek, a nagy történetíró itt írta meg krónikájának negyedik kötetét. A barokk Kodłubek-kápolnában van a sírja és a síremléke.

116 A Lengyel-középhegységben, a Pilica-folyó partján fekvő Sulejów bástyás tornyos román kori, valamint gótikus részletekben gazdag cisztercita kolostorát 1176-ban Igazságos Kázmér herceg alapította. A XIII. századi, háromhajós templom főkapuja, timpanonja, szentélye és a káptalanterem késő román stílusú, kerengője XV. századi, gótikus stílusú. A kolostort övező bástyák és az Arzenál a XV-XVII. században épültek. A Sziléziai Beszkidekben fekvő Cieszyn vára a VIII-IX. századtól kezdve ismert. Cieszynt (Teschen) a legenda szerint három Piast-testvér (III. Leszkó fiai, Bolkó, Leszkó és Czeskó) alapították 810-ben. A várhegyen XI-XII. századi rotunda alakú körkápolna állt. A város első említése 1155-ből való. A Piast-birodalom fejedelemségekre osztását (1138) követően, a XII. század második harmadában, Piastfejedelem székhelye volt. 1291-ben hercege a cseh király hűbérese lett. A XIV. század második felében a prágai Parler-műhellyel építette Przemko herceg a dombon emelkedő gótikus várat (Piasttorony). A Piast-család kihalása után (1653) a XVII. század közepén a Habsburgok birtokába került. A Habsburg-kastélya XIX. századi klasszicista stílusú épület (Károly főherceg építette). 1920-ban az Olza-folyó lett a csehszlovák-lengyel határ. A Kielcétől északra lévő wąchocki cisztercita apátságot 1179-ben alapították. Késő román kereszthajós bazilika jellegű temploma a XIII. század közepéről való, barokk és rokokó belső kivitelezéssel. A kolostorban szép román káptalan-terem és kora gótikus refektrórium található. A ciszterciták a XV. században hutát alapítottak. Lengyelországban Kis-Lengyelország várépítészete mellett a Baltikumban megtelepülő Német Lovagrend várai jelentős szerepre tesznek szert.

A román építészet Magyarországon A magyar államalapítás ideje egybeesik a az európai román stílus kezdetével. A magyar művészet első korszaka jól körülhatárolhatóan az 1241. évi tartárjárásig tart. Az e korszakban épült templomok kezdetben a déli, az itáliai háromhajós, bazilikális templomtípust képviselik. A kelet-nyugati hossztengelyű templom keleti részét a szentély és az apszis, a nagyobbaknál a keresztház is hangsúlyozza. A nyugati részen a bejárati homlokzat található, tornyokkal és nyugati karzattal. A román stílust a bencések terjesztették el, akiknek anyakolostora Pannonhalmán már 1002-ben elkészült. A bazilikális stílust követi a törökkorban elpusztult székesfehérvári bazilika, illetve a veszprémi, pécsi, győri és gyulafehérvári székesegyház is. Ez a templomtípus jellemzi a XIII. századi nemzetségi monostorokat is, mint Lébény, Ják, Zsámbék templomait, illetve a feldebrői altemplomot.

Ják A jáki Szent György-, volt bencés apátsági templomot – az 1214-ben alapított rendház mellé – a XIII. század 10-es éveiben Jáki Nagy Márton comes alapította birtokainak középpontjában. Apátját már 1223-ban említik. A két homlokzati tornyos, háromhajós román bazilika a nemzetségi templomok szerint épült. Az alapító által használt nyugati rész a legdíszesebb, karzattal épült. Két tornya között előrelépő, oromzatos kapuépítmény uralkodik. A kapuépítmény oromzatának lépcsőzetes fülkéiben Krisztus és 12 apostol látható. A kapuépítmény fülkéiben Sámson és az oroszlán, valamint Madonna-torzó van. A déli kapu egyszerűbb, timpanonjában Augus Dei sárkányok között. A háromhajós, ötboltszakaszos belső teret bordás keresztboltozat fedi. A bazilikás tér félkörben apszisokkal zárul. A hajót elválasztó csúcsíves árkádokat oszlopokkal díszített, nyolcszögű pillérsor hordozza. Az első építési periódusban a templom északi falait építették meg, majd a tervet feltehetően az 1230-as években megváltoztatva, a második periódusban a főapszis előtti szentélynégyszöggel megnyújtott, az eredetileg tervezettnél tágasabb árkádokkal tagolt templomot emeltek. Ekkor épültek meg a szentélyek, a körítőfalak, a kéttornyos főhomlokzat, a szobrokat hordozó kapuépítménnyel együtt, a belsőben álló pillérek és a boltozat tartórendszere. A tervezett bordás keresztboltozat azonban csak a karzat alatt, illetve a szentélynégyzetben készült el ekkor. 1241-ben a tárjárás szakította félbe a munkát, melyet egy helyi műhely az északi mellékhajó boltozatával fejezett be az 1256. évi felszentelésre.

117 A Kőszeget ostromló törökök 1532-ben megrongálták a templomot, valószínűleg ekkor verték le a nyugati kapuoromzaton az apostolszobrok egy részének a fejét. 1562-ben ismételt török támadások miatt elnéptelenedett a kolostor, 1567-ben a szombathelyi polgárok felgyújtották. 1660-1666 között Tolnay Ferenc apát renováltatta a templomot, és a főhajót, a déli mellékhajót barokk boltozattal látták el. A reneszánsz kapun az apát címere és 1663-as évszámmal ellátott felirat díszíti. 1773-35 között a templom barokk toronysisakot kapott. 1896-1904 között Schulek Frigyes tervei szerint helyreállították. Számos részletet kicseréltek, a toronysisakot a zsámbéki templom mintájára építették meg. Az eredeti tartórendszer felhasználásával és a szentélynégyszög bordáinak lemásolásával beboltozták a főhajót és a déli mellékhajót. A délnyugati toronyaljban lévő freskók, illetve a szentélyben Szent György harca a sárkánnyal freskó a XIII. század közepéről való. Az északi apszis oltárán XV. századi fa Madonna-szobor látható. A feltárt freskókat 1937-ben Mauro Pelliccioli restaurálta. A templom előtti Szent-Jakab kápolna 1250-1260 körül épült. Négykaréjos alaprajzú, kétszintes, román stílusú építmény, plébániatemplom volt. A XVIII. Században renoválták. A kápolna oltárai eredetileg a templomban voltak, a Szent Jakab-főoltár 1770 körül készült, 1750-ből való a Mária-oltár. 1735-1740 között készült el a Szent Kereszt-oltár.

Lébény A lébényi Szent Jakab-, volt bencés apátsági templomot – a Győr nemzetség monostorához kapcsolódóan – Saul és Pot ispán kezdte építeni a XIII. század elején. A háromhajós, félköríves apszisokkal zárt román bazilika nyugati homlokzatán két torony áll (a rajnai típusú sisakok a restauráláskor készültek). Főkapuja oszlopos bélletes, gazdagon faragott díszű. A déli kapuja szintén ékesen faragott. A keleti szentélyrészben a két félköríves mellékapszis között emelkedik az emeleti részén faloszlopokkal tagolt főapszis. Az északi oldalt faloszlopok tagolják. A belsőben a tornyok között urasági karzat, az építtető kegyúr helye. A tornyok földszinti része bekapcsolódik a mellékhajóba. A torony alja és a karzat bordás keresztboltozata eredeti. 1241-ben a tatárok, 1271-ben Ottokár cseh király támadását a templom szerencsésen átvészelte. A XV. században német betörések következtében a kolostorral együtt leégett, Hunyadi Mátyás adományából állították helyre. 1529-ben a törökök felgyújtották. A templom köveit 1563-ban a győri vár építésére akarták felhasználni, de a kiküldött olasz kőművesek az épület bontását megtagadták. 1631-ben a jezsuiták birtokába került, akik az elpusztult középkori boltozatot dongaboltozattal pótolták. 1683-ban a Bécs ellen vonuló törökök ismét felégették, a jezsuiták helyreállították. A rend feloszlatása után plébániatemplom volt. 1862-65 és 1872-1879 között August Essenwein, a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum vezetője restaurálta. A templom berendezése a restauráláskor készült, jórészt Essenwein tervei alapján. Színes üvegablakai Á. Sztehlo Lilitől valók, 1953-ból. A korszakból való a nagykapornaki (Zala megye) római katolikus templom, amely a XII. század második felében épült, román stílusban. A két homlokzati tornyos, háromhajós templom, a megmaradt nemzetségi monostorok egyik legszebb példája. A XVIII. században barokkosították, s a hajdan három apszisából is mára már csak a főszentély létezik.

Ócsa Az ócsai református templom a középkorban premontrei prépostsági templom volt. A XIII. századi késő román magyar építészet értékes emléke, jellegzetes példája a burgundi kora gótika hatásának. 1234-ben említik először, ekkor már valószínűleg állt az épület. A szabadon álló, kéttornyos, kereszthajós bazilika három hajója sokszög alakú apszissal zárul. Nyugati homlokzata zárt, csak a tornyon levő nyílások és a főhajó keskeny résablaka töri át a kváderköves falfelületet. Az oldalhomlokzaton egy-egy bélletes, íves kapu látható. A keleti homlokzatot keskeny résablakokkal, növénydíszes fejezetű falpillérekkel tagolt szentélyek alkotják. A belső térben nyolcszögű és hengeres tagokkal gazdagított növényfejezetű pillérek árkádíveket hordoznak, és három hajóra osztják az épületet. A hajókat síkmennyezet fedi, de egyes mellékhajószakaszokban csúcsíves hevederek láthatók. Az első boltszakasz magába foglalja a toronyaljakat és a barokk boltozatot.

118 A nyújtott főapszist és a mellékszentélyeket faloszlopok által hordott bordás boltozat fedi. A főapszisban késő gótikus szentségház található. A főszentélyben és a szentélynégyszög falának egy részén XIII. század második feléből származó töredékes freskók, apostolok, Szent Miklós, Szent György, Szent László életéből vett jelenetek, az Utolsó Ítélet Krisztusa és üdvözültjei láthatók. A prépostság a török időkben megszűnt, 1560 körül a templom már a reformátusoké volt. Ez időben elpusztult a templom tetőzete, boltozatai beomlással fenyegettek. A pusztuló épületet 1777-benb javították meg, karzattal bővítették. Az 1889-es tűz után, 1896-ban kezdték a helyreállítást, feltárták és restaurálták a szentély XIII. század végi freskóit. Átépítették az apszist. Nyugati tornyát 1922-24 között egy-egy emelettel bővítették.

Zsámbék A zsámbéki premontreiek Keresztelő Szent János prépostsági templomát a francia eredetű Ainard lovag birtokán, ennek egyhajós, félköríves záródású falusi templomának helyén, az Ainard család temetkezőhelyén 1220 körül kezdték építeni. A háromhajós, kéttornyos premontrei prépostsági templom építése csak 1258-ban fejeződött be. A rom a gyakori román nemzetségi templomtípus egyik legkésőbbi változata. A késő román stílusból a kora gótikába átvezető stílusban épült. 1475-ben a pálosok kapták, akik 1541-ig birtokolták, és átépítették (északnyugati toronysisakja, a rózsaablak stb. ekkor készült). 1763-ban földrengés pusztította. 1889-ben Möller István konzerválta, 1934-39 között feltárták és konzerválták a templom északi oldalán lévő kolostort. A nyugati homlokzaton toronypár uralkodik (a délnyugati toronysisak eredeti), a mellékhajók felett ül. A tornyok között a három hajót átfogó urasági karzat található. A finoman megmunkált kváderkövekből épült templomot pillérkötegek hordozta csúcsíves árkádívek osztották három hajóra, és bordás keresztboltozat fedte. Főhajója a nyolcszög három oldalával, mellékhajói félköríves apszissal zárulnak.

Boldva A mai református templom helyén egykor román kori bazilika állt, félköríves szentélyű délkeleti (eredetileg kettő) toronnyal. A XII. században itt alapított, és 1175-1180 között felépült Szt. János evangélistáról elnevezett bencés apátságot 1203-ban tűzvész pusztította. Az 1285-ös tatár támadás után kolostorként nem említik, szerzetesei a somogyvári kolostorba távoztak. Azóta plébániatemplom. Az építményen XV. századi átépítés nyomai láthatók. 1598-ban már református templomként működik. 1755-ben leégett, ezután fedték egységes tetővel a fő- és mellékhajót, ekkor készült délkeleti tornyának árkádos-szoknyás galériás fasisakja is. A toronyban 1759-es évszámú feliratos harang van. A hajó és az apszis külső falát lizénák díszítik. A főhajó félköríves apszissal, a mellékhajók egyenesen zárulnak. Déli kapuja XV. századi, gótikus stílusú. A két torony közül már csak a délkeleti emelkedik a fedélszék fölé. A tornyokat a déli falban vezető lépcsőn ill. a szentélyből nyíló gótikus ajtókon lehetett megközelíteni. Mindkettőben az emeleten a szentély felé magas ívekkel megnyitott urasági karzat volt. A templom északi oldalához kapcsolódott az egykori monostorépület, még a déli előtt 12 m átmérőjű keresztelőkápolna állt. A monostorban írták a Pray-kódexet, amely az első összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti beszédet is tartalmazza. Ez utóbbi kezdősorai a déli bejárat előtt kőből kiírva olvashatók. * Később a királyi udvar franciaországi dinasztikus kapcsolatai révén, a Párizsban tanuló vezető papság és a megtelepült francia szerzetesrendek – a ciszterciták és a premontreiek – befolyásolására a királyi és egyházi építkezéseken a burgundi, sőt a XII. század végén már a Párizs környéki kora gótika hatása jelentkezik, így az esztergomi királyi várkápolna, Szt. Adalbert bazilika, a pannonhalmi bencés monostor és a bélapátfalvai cisztercita templom is ide sorolható. A szerényebb, toronynélküli építési irányt tehát a burgundiai Citeaux-ban (Cistercium) Clairvauxi Szt. Bernát által 1098-ban alapított ciszterci rend építészete képviseli. A clairvauxi anyakolostorukat 1115-ben alapították. Magyarországon az 1141-ben betelepült puritánabb ciszterciek első kolostorát 1142-ben alapították Cikádorban (ma Bátaszék).

119 Bélapátfalva A volt cisztercita apátságot Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A toronynélküli, háromhajós, latinkereszt-hajós késő román bazilika nemzetségi monostor céljára épült. A cisztercitáknak egykor 20 magyarországi kolostora volt, anyakolostoruk a Pilisben (Pilisszentkereszt) volt. A cisztercitákat a pilisi kolostorból Killit egri püspök telepítette 1232-ben a Bélkő-hegy lábához. Az építkezést, a clairvaux-i templomtípust követve francia építészek a külső falakkal kezdték. A munkálatokat német hatással folytatták. Az építkezést az 1241. évi tatárjárás félbeszakította. A tatárok elvonulása után emelt hajópillérek és boltozatok már kora gótikus stílusban épültek. 1426ban okleveles adat szól a templom újabb építkezéséről. 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök, a későbbi esztergomi érsek kezére került az apátság. A XVI. század elején, 1534-ben megszűnt a szerzetesi élet az apátságban, s amikor 1700-ban az egri papnevelő intézet birtokába került, már csak üresen álló falairól tesznek említést. 1732-1745 között részben középkori faragványainak felhasználásával barokk stílusban helyreállították, ekkor kapta mai barokk keresztboltozatát. Az épületet 1934-ben restaurálták. 1953-1966 között újból helyreállították, a vakolatokat eltávolították. Ekkor kerültek elő a cisztercita műhelyre jellemző, szépen faragott kövek. Feltárták a kolostor alapfalait is. A háromszögű oromzattal zárt főhomlokzat középső részét különböző színű kváderkövekből kialakított sávozás díszíti. A lépcsőzetes bélletű, félköríves főkapu, illetve a déli (a conversusok számára épült) kapu előtt egykor előcsarnok állt. A homlokzat középső mezőjében gótikus stílusú rózsaablak látható, az eredetileg tervezett nagyobb átmérőjű nyílás nyomaival. A háromhajós, bazilikás hosszházat barokk csúcsíves keresztboltozat fedi, és négy boltszakasz után kereszthajó metszi át. A főszentély négyzetes alakú, melyhez két, szintén négyzetes mellékszentély csatlakozik. A templomtól délre elterülő, 1232 körül épült kolostor alapfalait 1964-65-ben tárták fel. A cisztercita kolostor kerengőből és lakó-, illetve közösségi termekből állt. A kerengő szárnyában kútház helyezkedett el. * A román stílus azonban oly erős gyökeret vert az országban, hogy még a falvakban is kisméretű, de kitűnő tömegarányú templomok épülnek. Jellegzetes példája a csempeszkopácsi, nagybörzsönyi és az egregyi templom. A sok kis templom mellett nálunk, és Közép-Európa déli területein található a legtöbb kisméretű kerek templom (körtemplom), centrális alaprajzú kápolna, mint pld. Őskü, Sárospatak, Kisnána, Sopron stb. építményei stb. Az 1241-42. évi mongol betörés következtében a szilárd épületek nagy része romokba dőlt, vagy súlyosan megrongálódott. Az ország pusztulása utáni újjáépítés során a feudális anarchia, az újabb mongol betöréstől való félelem megindította a várépítkezést. A városi polgárság kialakulása mindkét országban lakóházak emelését és városi plébániatemplomok építését tette lehetővé. A korszak magyarországi építkezése elsősorban Ausztriából táplálkozó gótikát követett. Új szerzetesrendek, főként a kolduló rendek, a ferencesek és a domonkosok települtek be az országba. A várak az első időben még lakótornyok voltak. Ilyen például a visegrádi ún. Salamon-torony, illetve a későbbi időben jellegzetes példái a nagyvázsonyi és a sárospataki vártorony. Épülnek a hegyvidékek adta domborzati viszonyait kihasználó, a hegycsúcsokra telepített szabálytalan alaprajzú, ún. belső tornyos lovagvárak is, mint például Sümeg, Csesznek, Hollókő, Nedec, vagy a szomszédos lengyel Czorsztyn stb.

120

8.5. A tatárjárás és következményei Tatárjárás 1196 körül Temüdzsin (Dzsingisz) került a mongol fejedelmi trónra. A mongol törzseket egyesítette, és hűbéri jellegű társadalmi rendet épített ki. Dzsingisz (tkp. Temüdzsin), mongol uralkodó (11671227), 1196-tól volt Monghol fejedelme, 1206-tól nagykán lett, a Mongol Birodalom megteremtője volt. Dzsingisz kán meghódította egész Közép-Ázsiát, a Volgáig és az Indusig nyomult előre, elfoglalta Észak-Kínát, Buharát, Szamarkandot és más területeket. A mongolok székhelye 1218-tól a Karakorum volt (1218-1259). Ögödej (+1241), mongol (tatár) 1229-től nagykán, Dzsingisz kán harmadszülött fia volt. Meghódította Közép-Ázsiát és észak-Kínát. Dzsingisz kán unokája, Batu (1205 k.-1255), mongol kán 1227-től az Arany Horda első kánja lett. Batu 1237-1240-ben leigázta az orosz fejedelemségek többségét, 1240ben Kijevet elfoglalták a tatárok. Batu 1241-ben Közép-Európába vezette seregét: 1240-1241-ben végigpusztította Lengyelországot és betört Sziléziába. Megverte a Német Lovagrend csapatát és a lengyeleket Liegnitznél, majd a főerőkkel Galícián keresztül Magyarország ellen vonult. Lengyelországot is elérte tehát a tatár hódítás. A mongolok egyik osztaga Bajdár (Pejdár) parancsnoksága alatt 1241 márciusában Sidlovec mellett szétverte a lengyeleket, március 22-én már Krakkó előtt állt, majd április 2-án ostrom alá vette Breslaut (Wrocław). Ratibornál a tatárok átkeltek az Oderán, és a mongol sereg észak felé, a folyóvölgybe indult. 1241. április 9-én haladtak el Boroszló (Wrocław) mellett, a lengyel király 20000 fős lovagi serege, megerősítve a Német Lovagrend lovagjaival a város felmentésére indult. Bajdár azonban eléjük ment és 1241. április 9-én Walstädt (Liegnitz) mellett szétzúzta a lengyel sereget. Legnicánál megsemmisült az egyesült lengyel-magyar sereg. A tatárokkal 1241-ben, Sziléziában vívott legnicai csatában esett el Ájtatatos Henrik (Henryk Pobożny, 1238-1241) krakkói és sziléziai herceg, a Piast-dinasztiából származó sziléziai fejedelem is. Kedvezett a tatár sikereknek lengyel földön a megosztottság. Az egészen Sziléziáig előretörő tatár sereget II. Henrik (1238-1241) sziléziai fejedelem tartóztatta fel. A legnicai csatában maga II. Henrik életét vesztette, a tatárok sziléziai dúlása az egyesítésre törekvő sziléziai részfejedelemségnek az erejét is aláásta. Lengyelország egyesítése sziléziai vezetéssel meghiúsult. Az immár romos Czorsztyn vára egykor lengyel határvár volt a Dunajec mentén. Ide menekült a XIII. században Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségével, magyar Kingával a tatárok elől. Sejbán kikerülte az egyesült cseh, osztrák és karintiai seregeket, és Olmütznél csatlakozott Batuhoz. A legnicai ütközetet követően a tatárok felhagytak Lengyelország további dúlásával, és Magyarország északi területei ellen fordultak. A tatárjárást követően a gazdasági fellendülés üteme és elért szintje most már reálisan vetette fel Lengyelország állami egysége megteremtésének kérdését. A XIII. század végi sikertelen egyesítési kísérleteket követően végül is a magyar segítséget élvező Władysław Łokieteknek (1306-1333) sikerült Lengyelország részleges egyesítése. 1320-ban királlyá koronázták.

IV. Béla (1235-1270) 1236 végén a mongolok elpusztítják Magna Hungáriát (Baskíriát) és Magna Bulgáriát (Volgai Bolgárországot). IV. Béla Julianus domonkos rendi szerzetestől értesült a tatárokról. 1237 nyarán Julianus barát második keleti útján Szuzdalban értesül a keleti magyarok vereségéről, és kézhez kapja Batu kán IV. Bélához (1235-1270) intézett fenyegető levelét. A király azonban központosító politikája miatt szembekerült a főurakkal, akik nem hittek a mongol támadás veszélyében. IV. Béla Kuthen (Kötöny) kun fejedelem 40000 fős keleti lovas seregét az országba fogadta. 1239. március 27-én IV. Béla engedélyével Kötöny kun fejedelem népével Magyarországra költözik.

121 IV. Béla 1240 telén végigjárta a gyepüket, megszervezte a védelmet, a Vereckei-szoroshoz pedig Tomaj Dénes nádort állította válogatott sereggel. Ezután a véres kardot körbehordoztatva mozgósítást rendelt el. A magyar véderő egy gyenge, nyugati mintájú, királyi vértes lovasságból, és egy nagyszámú, de csekély harcértékű könnyűlovas nemzeti seregből állt. Eközben a mongol erők Magyarország felé törtek: - Kádán serege a Radnai-szoroson át Erdélybe vonult, az általa vezetett turma célja a Nagy-Alföld volt, - Szubotáj dél felől közeledett, - Batu kán a Vereckei-szoros elé érkezett, innen követeket küldött Budára és szövetséget ajánlott IV. Béla magyar királynak, aki visszautasította azt. - Sejbán, Batu alvezére ekkor áttört a határon, leverte Dénes nádor seregét és lovasai Hatvan felé nyomultak. 1240. március 17-én a mongolok elővédje már Vác alatt volt, majd néhány nap múlva a tatár portyák Buda közelében tűntek fel. Március második felében Szubotáj és Kádán hadoszlopa, a Jablonkaihágón át Bajdár osztaga is betört az országba. A támadás átkaroló formát öltött. 1240. december 6-án a tatárok elpusztították Kijevet. 1241. február 10-én tatár követek jelennek meg Bélánál. Eközben Budán anarchia uralkodott. A királyi hadak csak lassan gyülekeztek Pesten. Március 12-én zajlik le a vereckei ütközet, 15-én mongol előcsapatok harcolnak Pest alatt. Március 17-én a tatárok feldúlják Vácot Frigyes osztrák herceg, aki Budán tartózkodott, IV. Béla ellen lázított. Mivel a tatárok között kun harcosok is előfordultak, elterjedt a hír, hogy a kunok árulók, azért a feldühödött tömeg lemészárolta Kuthent és kíséretét, ezután a kunok nagy része a mongolokhoz csatlakozott, egy része pedig fosztogatva, gyilkolva kivonult az országból. 1241. április 11-én a Batu kán, Sirban és Szubutáj vezette mongol (tatár) fősereg a Sajó folyó melletti Muhinál találkozott össze IV. Béla Miskolc felé vonuló seregével. A magyar csapatok erős szekérállást állítottak fel, azonban ezt olyan szerencsétlenül cselekedték, hogy szinte mozdulni is alig lehetett benne. A magyar seregek vezére Ugrin római katolikus főpap, 1219-től kalocsai érsek volt, aki a Sajón átívelő kőhídhoz erős őrséget állított. Batu azonban felismerve a kedvező helyzetet, és bekerítő támadásra szánta el magát. Batu 1242. április 11-én éjjel a főerőkkel frontális támadást hajtott végre a híd ellen, ezzel lekötötte a magyar sereget, de azok hősiesen feltartóztatták a tatár sereget. Eközben Szubotáj és Kádán hadai észrevétlenül átkeltek a Sajón, hátba- és oldalba kapták a magyar sereget. Rettentő fejetlenség és keveredés támadt a tatárok tüzes nyilaitól kigyulladt szekértáborban. A szűk helyen, a kifeszített sátorkötelekben emberek és lovak rakásra bukfenceztek. Tomaj Dénes nádor a király ruhájában a testőrség élén, kitört, de Batu csapatai a testőrséget és a nádort lemészárolták. A magyar sereg ekkor már beszorult a szekértáborba. Batu ekkor meglazíttatta az ostromgyűrűt, majd a kitörő magyarokat is visszavonulás közben megsemmisítette. Kálmán herceg (1208-1241), II. András király és Gertrúd királyné fia –akit előbb apja 1214-ben Halics királyává koronáztatott, majd sikertelen uralkodása után IV. Béla révén 1226-ban Horvátország kormányzója lett-, a muhi csatában hősiesen harcolt, de a csatában szerzett sebeibe belehalt. A királynak és az ország több főméltóságának azonban sikerült megmenekülnie. IV. Béla király csak híveinek önfeláldozása árán menekülhetett meg. Ezután IV. Béla az Osztrák Hercegségben keres menedéket. Júniusban IV. Béla kényszerűen meghódol II. Frigyes német-római császár előtt, majd Zágrábon át Trogírba menekül. 1241. június végéig a Duna vonaláig mongol uralom alá kerül az ország. 1241. december 11-én meghalt Ögödej (Ogotáj) mongol nagykán (1185-1241), Temüdzsin (1162 k. – 1227, 1206-tól Dzsingisz kán) fia. 1242. február 2-a előtt a tatárok átkelnek a befagyott Dunán, de Esztergom várát nem sikerül elfoglalniuk. Február 2-án Batu kán felégeti Székesfehérvár városát, de a várat nem tudják bevenni. Buda, Győr, Moson elpusztul, de Esztergom, Pannonhalma és Székesfehérvár megmenekült. A magyarországi Muhinál 1241. április 11-én – a második keresztény sereg veresége – után a hódítók keresztülgázoltak Budán és Esztergomon, és majdnem elérték Bécset, mielőtt délre fordultak az adriai térség és a Balkán irányába. IV. Béla előbb Zágrábba, majd Trauba menekül.

122 1242 márciusában – Ögödej halálát követően - szörnyű pusztítást okozva a tatárok hirtelen elhagyták Magyarországot. 1242/43 telén Batu (Dzsingisz kán unokája + 1255) visszatért a Volgához, de nagykánná 1248-ban Ögödej unokaöccsét, Möngkét (1208-1259) választották. Batu utódai, Güjük (1246-1248) és Möngke (1251-1259) még egyben tudták tartani a nagy birodalmat, Hülegü 12561258 között meghódította Perzsiát és a Közel Keletet, de 1260-ban az egyiptomi mamelukoktól vereséget szenvedett. Möngke halála után 1260-tól Kubiláj (1215-1294) lett az utolsó nagykán. Kubilaj, Möngke fivére alapította meg Kínában a Jüan-dinasztiát, amely 1368-ig hatalmon volt. A meghódított hatalmas területeken önálló részfejedelemségek alakultak. A mongol törzsi vezetők felhagytak Európa meghódításával, és újra dél-Kína, valamint közel-kelet ellen fordultak. 1258-ban Bagdad is elesett. A tatárok későbbi betörései 1259, 1287. A Mongol Birodalom nagyobb részét majd egy rövid időre újraegyesíti Tamerlan, azaz Timur Lenk (1370-1405), aki 1360-tól lett mongol uralkodó. A belső viszályok, az erők túlbecsülése és a gyors keveredés a leigázott népekkel azonban a mongolok hatalmának bukásához vezetett. Rogerius (1203 k.-1266), itáliai származású római katolikus főpap, pápai küldött, aki 1233-tól előbb váradi és soproni főesperes, majd zágrábi kanonok, 1249-től spalatói érsek volt, 1241 után megírta a magyarországi tatárjárás történetét. A Siralmas ének (lat. Carmen miserabile) c. műve 1488-ban a Thúróczy-krónika függelékeként jelent meg.

A tatárjárás hatása Kinga (1224-1292) Szemérmes Boleszláv fejedelem (1243-1279) IV. Béla magyar király leányát, Kingát vette el feleségül. Stary Sącz a tatárjárást követően, 1257-ben Szemérmetes Boleszławtól nyert városjogot. A klarissza apácák kolostorát 1280-ban, Kinga alapította. Kinga sírja is Stary Sączban (Ó-Szandec) van, amely fontos zarándokhely. 1690-ben avatták Boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1999. június 16-án szentté avatta. (Földi maradványait 1988-ban temették el Sárospatakon). A szentté avatás emlékére apácakolostora előtt erdélyi mesterek felállítottak egy 7 m magas, 11 m széles óriási székelykaput, amelyen két portré látható: Szent Kinga és Hedvig képmása.

Ó- és Új-Szandec Stary Sącz (Ó-Szandec) a Dunajec és a Poprád egybefolyásánál épült, a XII. században jelentős szerepet játszott, mint Magyarország és Lengyelország közötti első jelentősebb lengyel város. A várost egy XII. századi oklevél említi először. Az 1241-1242. évi tárjárás során Stary Sącz is elpusztult. A település 1257-ben Szemérmes Boleszławtól nyert városjogot. 1280-ban Kinga királyné – IV. Béla leánya – alapította a klarissza apácák kolostorát. A helység legjelentősebb műemléke a kettős barokk kupolájú, védőfallal övezett, gótikus eredetű, XIII-XIV. századi részleteket tartalmazó klarissza kolostor. Szentélye teljes egészében gótikus stílusú, barokk oltárképekkel. Boldog Kinga (+1292. július 20.) szarkofágja és használati tárgyai fennmaradtak. Kinga és királyi férje a kor vallásos buzgósága szerint Istennek tetszően testvérházasságban éltek, s testi kapcsolatot nem tartottak. Szemérmes Boleszław halála után Kinga az általa alapított kolostorba vonult vissza, és itt is halt meg. Hamvai is itt nyugodtak. A város Szent Erzsébet plébániatemploma XIII. századi eredetű, fallal övezett, XVIII. század végi barokkosítása ellenére egyhajós, egy homlokzati tornyos, gótikus elemeket őrző építmény. 1683-ban a győztes bécsi csata után itt tért vissza Sobieski János Lengyelország földjére. Az innen 8 km-re fekvő Nowy Sącz (Új-Szandec) a Délkelet-Lengyelország fő közlekedési útvonalának csomópontjában fekszik. A Szandeci-Beszkidek (Beskid Sądecki) központja a Podgórze központjában. A Dunajec és a Kamienica-patak között terül el. A XIII. században a krakkói püspök kamienicai birtoka volt, s Nowy Sącz e század végén Vaclav cseh királytól nyert városjogot a magdeburgi jogkönyv szerint, amely Krakkóéhoz hasonló volt. A Rynek 160 x 120 méteres, szabályos téglalap alaprajzú. Itt állt a városi státus elnyerése előtt a Przedmieście Węgierskie (Magyar Előváros). A XV-XVI. századi gótikus-reneszánsz városháza az 1894. évi tűzvészben pusztult el.

123 A Magyarország és Oroszország felé vezető kereskedelmi út csomópontjában fekvő Nowy Sącz a XIV-XVI. század közepe között Kis-Lengyelország 11000 lakosú, városfalakkal övezett, második legjelentősebb városa volt. Erődítményeit a város védelmére Nagy Kázmér lengyel király építtette a XIV. században. A várost egykor 13 bástyával megtűzdelt, 8 m magas városfal vette körül, s rajta 4 kapu nyílt. A Kolegiata Św. Małgorzaty káptalani templom két homlokzati tornyos, háromhajós bazilika típusú templom – a korábbi román kori templom helyén – a XV. századi gótikus stílusban épült. A támpilléres, terméskőből és vöröstéglából épült templom többszöri átformáláson esett át. A bal oldali terméskőből épült, négyzet alaprajzú tornyot négy fiatornyos kettős kupola fedi, ez volt az őrtorony. A déli harangtorony 1631-ben épült. Főhajója bordás, gótikus boltozatú, a főoltár késő reneszánsz kori. Az 1557-ből származó keresztelőkápolnában gótikus stílusú keresztelőmedence látható. A Dunajecre néző domboldalon állt az 1350-1360 között Nagy Kázmér lengyel király által építtetett starościni várkastély, amely előerődítményként csatlakozott a városi védművekhez. A XVII. században a Lubomirskiak tulajdonába került a királyi vár, akik várkastéllyá építtették át, de 1768-ban ezek az épületrészek is leégtek. 1813-ban a Dunajec áradása következtében a gótikus vár nyugati bástyája leomlott, és az osztrákok elhordták. A második világháborúban a Lubomirski-rész elpusztult. A Kovács-bástyát múzeumként használják. A királyi város nagy sóraktáraiból szállították az árut Magyarországra és Oroszországba, az északmagyarországi bányákból származó vasat és rezet – gyakran már feldolgozott állapotban – pedig innen szállították tovább Lengyelország távolabbi területeire. A norbertiánusok Kościół Św. Ducha – ma jezsuita - templomát és kolostorát 1410-ben Jagelló Ulászló alapította. A XVII-XIX. században átépült. A XV. században Nowy Sącz Délkelet-Lengyelország jelentős művészeti központja lett. A városban híres festőiskola működött. A várost a késő középkorban a királyok mellett a krónikaíró Jan Długosz is felkereste. Itt járt az Esztergomba is bejáratos lengyel humanista, Kollimachos. A XVII. században Nowy Sącz provinciális központ volt. A Nowy Sączban álló egyemeletes, sarokpilléres, reneszánsz stílusú, terméskőből épült Lubomirski palota a város egyetlen főúri palotája a XVIII. századból. A svéd háborúk idején a protestáns liga oldalán harcoló Rákóczi Györgyön kívül a svéd hadak is dúlták, és megszállva tartották. 1655-ben a város és környéke felkelőinek sikerült kiűzniük a várost három hétig megszállva tartó svéd hadakat. A harcban elesetteket a városfalakon kívül, az 1711-ben emelt svéd-kápolna mellett temették el. 1770-ben az egymással viaskodó orosz- illetve svédpárti konföderalisták harcait követően, Lengyelország 1772. évi első felosztását követően az osztrák Galícia része lett. Nowy Sącz ezután osztrák beamterek (hivatalnokok) igazgatta körzeti székhellyé vált. Nowy Sącz lakossága 1808-ban 3600 főre csökkent. 1870-es években, a vasútfejlesztések korszakában indult újra fejlődésnek. Az első világháború után az osztrák Galícia egyik járási székhelye. 1939-ben több napi harc után a hitleri csapatok foglalták el a várost. A második világháború idején Nowy Sącz és környéke 20000 lakosa esett áldozatul a tömeges kivégzéseknek. A náci megszállás idején Nowy Sącz a Magyarország és Lengyelország közötti futárszolgálat és a környék ellenállási és partizánmozgalmainak a bázisa volt. Czorsztyn várába menekült a XIII. században a tatárok elől Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségével, a magyar Kingával (1224-1292. XI. 19.), IV. Béla magyar király leányával, Boldog Jolán és Szent Margit nővérével. Itt lépett a magyar-lengyel unió első közös királya, nagy Lajos az ország területére. 1384-ben Czorsztynban találkozott először Hedvig későbbi férjével, Jagelló Ulászlóval. A szomszédos Nedec vára (Niedzica) magyar határvára akkor is magyar kézben maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond a 16 szepesi várost elzálogosította. A podhalei parasztfelkelés idején, 1651-ben itt védekeztek Kostka Napierski vezetésével a górál felkelők, akik egy időre a várat is elfoglalták. A vár 1795 óta rom.

124 Nedec (Niedzica) A Pieninek (Pieniny) hegyei között kanyargó Dunajec – 1978-tól kezdődő építés során – felduzzasztott vize feletti dombon áll a Czorsztynnal szomszédos Nedec vára, az egykori határvár. A honfoglalást követően az Árpád-házi királyok csak a XI. században terjesztették ki hatalmukat az Északi-Kárpátok déli lejtőire. I. László magyar király (1077-1095) Magyarország határainak védelmére a Szepesség e területén 14 katonai települést létesített királyi határőrökkel. Amikor Kálmán király fia, II. István (1101-1131) eljegyezte Boleszláv lengyel király leányát, hozományként kapta a Poprád-vidék lengyel lakta területeit azzal, hogy azok István halála után újra Lengyelországra szállnak vissza. A XII. századra II. Géza (1141-1162) az ércekben gazdag, erdőborította, lakatlan Szepességbe nagyrészt németeket, főképp bányászokat telepített be. A tatár támadást követően a Berzeviczy család királyi adományként kapta meg a Szepesség ezen területét. A Berzeviczyek 1325 körül építtették fel Nedec várát. A felső szabálytalan alaprajzú, kerek bástyatornyokkal védett gótikus vár akkor is magyar kézen maradt, amikor Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) német-római császár és magyar király 1412-ben a Német Lovagrend hadisarca fejében zálogba adta Jagelló Ulászló lengyel királynak (1386-1434) a 16 szepesi várost. Nedec 1470-ben Zápolya (Szapolyai) Imre szepesi főispán (a Hunyadiak híve) kezére került, aki a várat megerősítette és kibővítette. Az alsóvár, amely egyetlen falövezetből állt, három toronnyal, a XV. században épült. 1499-ben Nedec vára is Zápolya János kezére került. 1507-ben csere révén a Palocsai Horváth családé lett. Az 1526. évi mohácsi vészt követő időkben Zápolyai János és I. Ferdinánd felváltva birtokolták a várat. Egy ideig Łaski Jeromosé lett. Fia Nedecet eladta a Pálóczy Horváthoknak, akik újból birtokba vették és jelentős mértékben, reneszánsz stílusban átalakították a várat. A középső vár XVI. századi. A Horváth család a közeli Frydman (Frigyesvár) faluban építtette fel XVII. századi reneszánsz kastélyát. A vár 1670-ben a Giovanni bárói családé lett. 1683-ban Thököly Imre kurucai ostromolták meg a várat, majd rablók fosztották ki, újra a kurucoké lett, és végül 1684-ben a császáriak kezére került. Thököly bukása után előbb a Giovanelliek birtokolták, majd kihalásukat követően, örökség révén újra a pálóczy Horváth család kezére került, akik a leégett nedeci várat lakókastéllyá alakították át, és vidám főúri ünnepségek színtere lett. 1857-ben kihalt a Pálóczy Horváth család. A vár leányágon a Salamon család birtokába került. 1861ben újra helyreállítják a tűzvészben megrongálódott várkastélyt. Nedec 1920-ban Lengyelországhoz került. A második világháború kitöréséig a magyar Salamon Tivadar lakott a várban. 1945-ben a lengyel állam tulajdonába került.

Krakkó A tatárok 1241-ben elpusztították Krakkót. A város Mária-templomának tornyából óránként falhangzó, majd elhaló kürtszó, a hejnał az éber őr hősi halálára emlékeztet. 1257-ben Krakkó megkapta a magdeburgi városjogot. Ebben az időben alakult ki az újjáépült Krakkó mai városszerkezete. A krakkói Stare Miasto (Óváros) központja a Rynek Główny, a Nay (Fő) piactér. A 200 x 200 m-es szabályos négyszög alaprajzú térség közepén áll a kb. 100 m hosszú, eredetileg gótikus stílusú Sukiennice (Posztócsarnok), melynek belső folyosóját a XIV. század közepén emelték. Az egykori városházát 1820-ban lebontották, csak tornya maradt meg. A Ryneken áll a gótikus Máriatemplom. Itt volt a városi mérleg és a szakosodott kereskedők bódéi, a sópiac, halpiac, zöldség- és gyümölcspiac. II. Vencel cseh király 1291-ben foglalta el Krakkót. Az Óvárost védőfal övezte (glacis) a mai Planty mentén. Távolabb a királyi vadaskert, a Zwierzyniec alakult ki. A krakkói óvárost a tatár betörés után, 1279-1288 között vették körül falakkal. 1473-ban már 17, 1575-ben 33, 1684-ben 47 torony védelmezte a várost. Nyolc felvonóhíddal ellátott városkapun át lehetett a városba jutni. Ezek közül csupán az 1307-ben épült Flórián-kapu (Brama Floriańska) maradt meg. A Flórián-kapu volt mindig is a főtérre vezető parádés bejárat a városba. Az uralkodók, a város díszvendégei e kapun léptek be s az ulica Floriańskán végighaladva vonultak a főtéren át a Wawel felé. A XV. században a krakkói városfalaktól 9 m távolságra külső falövezet létesült. A polgárvárost a Rudawa-patak vizével táplált várárok övezte. A fennmaradt, 1448-1499-ben épült Barbakánon kívül a város északnyugati sarkánál az ulica Sławkowskánál állt a másik barbakán, amely a Sławkowska-kaput védte.

125 Ugyancsak ebben a korban épült a város templomainak egy része (ma csak részletek maradtak fenn belőlük). A krakkói ulica Franciszkańská-ban álló egykori, XVII. századi eredetű Wielopolski-palota mellett álló ferencrendi templom és kolostor (Kościół Klasztor Franciszkanów) a Mária-templom megépítését megelőzően a város plébániatemploma volt. 1237-1269 között Prágából jött ferences szerzetesek részére építették. A XIV. században a ferences templom gótikus szentélyét és hajóit meghosszabbították. A XV. században építették meg oldalkápolnáit és a gótikus kolostori kerengőjét. Az 1850. évi tűzvészt követően felújították. Itt temették el Szemérmes Boleszláv krakkói herceget és nővérét, Salomeát. Innen menekült Łokietek Ulászló, amikor vetélytársa, Henrik wrocławi herceg a várost elfoglalta. Itt tartotta Hedvig, I. Lajos leánya kézfogóját Jagelló Ulászló litván nagyfejedelemmel, aki pravoszláv lévén 1386-ban a templomban felvette a katolikus szertartás szerinti keresztséget. A templom Szt. János-kápolnája a középkorban a magyar diákok használatában volt. A dominikánus templom és kolostor XIII. századi eredetű, többször átépített háromhajósbazilikatemplom, melyet kápolnasor vesz körül. Az ulica Dominikańska-ban áll.

Wieliczka A Krakkótól délkeleti irányban 12 km-re lévő wieliczkai sóbánya miocénkori tenger sós vizének lerakódásából keletkezett. Alul, a mélyebb szinteken egységes, összefüggő sórétegek húzódnak, a felszínhez közelebbi részeken pedig nagy sórögökből álló zárványok helyezkednek el. Wieliczka neve a középkorban Magnus Sal (Nagy Só) volt. A XI. századtól először csak vízzel oldották ki a sótartalmú kőzeteket. A XIII. században kezdődött el az aknás kitermelés. Amikor Szemérmes Boleszláv feleségül vette IV. Béla magyar király legidősebb leányát, Kingát, magyar bányászokat hívott be, akik a korszerű kitermelést elkezdték. Ékekkel és csákánnyal hasították ki és formálták kb. egy méteres hengeres tömbökké (bálványokká) a sót, és juttatták a felszínre. Innen szekerekkel szállították tovább. A Kinga királylány gyűrűjéhez fűződő legenda szerint IV. Béla egy erdélyi sóbányát adott hozományul, amelybe a királylány beleejtette gyűrűjét. Amikor Wieliczkában megindult a sóbányászat, a bányászok már a legelső bányában rábukkantak Kinga gyűrűjére. A legenda szerint az erdélyi bánya „elvándorolt Lengyelországba!”. A városfalakkal övezett Wieliczka 1290-ben városi jogot kapott. A sókivitel királyi regálé volt. – Ugyancsak a XII-XIII. századig nyúlik vissza a szomszédos Bochnia sóbányászata is. – A XVI. század végén Báthori István - hadjárataihoz pénzforrásként – haszonbérletbe adta a sóbányát. Az 1644. évi tűzvész során elpusztult a bánya egész berendezése, számos bányász esett áldozatul. Az 1700-as évek elején indult meg újra nagyobb erővel a sóbányászat. A sóbányát Goethe és Balzac is felkereste. A második világháború vége felé a németek repülőgépgyárat akartak itt elhelyezni, de az előnyomuló csapatok ezt megakadályozták. Egyes járatokat 1964-től asztmaszanatóriumként használtak. A mélyebb szinteken ma is folyik a bányaművelés. A Daniłowicz-akna 63 m mély, föld alatti részei az 1675-ben Antoni Kuczkiewicz által sóból kifaragott Szt. Antal-kápolna zöldesszürke márványszerű oltárával, szobraival, majd a 101 m mélységben lévő, 55 m hosszú, 14,5 m mély, 10 m magas Boldog Kinga-kápolna XIX. századi faragványai találhatók. A főoltárt a bánya védőszentjének, Kinga királylánynak szobrai díszítik. A kb. 3 km hosszú turistaút három szinten a bánya XVII-XVIII. századi fejtési területén halad át, s 135 méter mélységben fejeződik be.

Lengyel emlékek A Krakkó környéki Nowa Hutában álló mogiłani cisztercita templomot és kolostort 1266-ban Szemérmes Boleszláv herceg lés felesége, IV. Béla király leánya, Boldog Kinga jelenlétében szentelték fel. A templom egytornyú, rokokó stukkókkal díszített, háromhajós barokk templom, középkori részletekkel. Gótikus szárnyasoltára 1514-ből való. A kolostort pusztították a tatárok, 1587ben osztrák zsoldosok és lovaik szállása volt, a svéd háborúk idején újabb károkat szenvedett. Oświęcim a középkorban hercegi székhely volt. A Sola folyó mellett álló hercegi vár a XIII. században épült gótikus stílusban, egyik bástyája fennmaradt. A várat a későbbiekben többször átépítették.

126

Pest-Buda a tatárjárás után Az 1241-1242. évi tatárjárást követően, egészen 1526-ig Buda volt az ország központja. A Pest egykori középkori városfalának három kapuja volt: északon az 1789-ig álló Váci-kapu, keleten az 1800-ig látható Hatvani-kapu, délen pedig az 1794-ben lebontott Kecskeméti-kapu vezetett – a mai Belváros területét elfoglaló – középkori Pestre. Az 1241-1242. évi tatárjárás során pusztult el a kelenföldi Szent Gellért egyház, a felhévízi Szentháromság-templom és a Kánai bencés kolostor. A tatárjárás miatt a pesti domonkos kolostor, Sasad Szent András-temploma, Örs Szent Márton-temploma nyomtalanul elenyészett. A királyi és egyházi épületek nagy része ekkor, vagy ez után pusztult el. A keresztes lovagok 1187-ben már említett budafelhévízi konventjének temploma a tatárjárás után, a XIII. század közepe táján épült újjá, majd 1372-1392 között felújították. Az egyhajós, támpilléres, sokszögzáródású, gótikus templom a török uralom alatt végleg elpusztult. A megrongálódott óbudai királyi palota újjáépítésére a XIII. és XIV. században került sor. Ekkor szabályos, négyszögletes alaprajzú, jellegzetes XIV. századi várak mintájára (Diósgyőr, Zólyom stb.) építették fel gótikus stílusban. 1343-ban Nagy Lajos király édesanyjának, Erzsébet királynénak adományozta a várat királynéi várként. Főbejárata – az ekkor Óbuda központja felől – északi. A két négyszögű körítőfal közötti vizesárkot átívelő híd, majd a kaputorony következett. Keleten a várkápolna, mellette a dunai oldalon a lakótorony következett. Jelentős, emeletes palota volt, a gazdag díszű faragványok, főleg a kapubélletek a jáki kőfaragó műhely, a boroszlói (Wrocław) és az olasz művészet formáihoz hasonlóak. Romjai még a török pusztítás után is jelentékenyek voltak. A mai óbudai református templom a XVIII. században épült rá. Az 1908-ban megindult feltárás során Lux Kálmán közreműködésével derítettek fényt egyes részleteire. IV. Béla (1235-1270) a tatárjárás pusztítása után romba dőlt városok újjáépítését főleg olasz és francia építőkre, később már hazai világi mesterekre és szerzetesekre bízta. Budán várost alapított, északi oldalára felhévízi, váraljai (vízivárosi) magyarok, középre még II. Endre idején (1205-1235) betelepült „teuton” bajorok és osztrákok (svábok) költöztek fel a pesti oldalról. A budai várat a XIII. század közepén, a tatárjárás után, IV. Béla király kezdte el építtetni, s kezdetben a mai Erzsébet-híd helyén állt ősi dunai átkelőhelyet ellenőrizte. A falakat először 1255-ben említik. A hegy déli nyúlványain királyi székhely létesült. Először a lakótorony épült meg. III. Endre (12901301) uralkodásától kezdve Buda lett az állandó királyi székhely. A hegyi település első elnevezései: Novus Mons Budensis (Budaújhegy), Mons Pestiensis (Pesthegy), Castrum Budense (Budavár) stb., végül Buda. 1264-ben bukkan fel először a mai Óbuda (Vetus Buda) elnevezése. A Margit-szigeti egykori középkori domonkos rendi apácakolostort és templomot a tatárjárás után alapították. Itt élt és halt meg IV. Béla király leánya, Szent Margit. A kolostor feltárása során megtalálták testvére, V. István sírját. A ferences rend első, hazánkba települő szerzeteseinek, a minoritáknak IV. Béla a Margit-sziget derekán adományozott földterületet. Itt építették fel 1272-re egyhajós, félköríves szentélyű, Szent Klára-templomukat és kolostorukat, amely már 1288-ban rendi káptalan színhelye volt. A XIV. század közepén épült hozzá a szokatlanul aszimmetrikus helyzetű homlokzati torony. A romok mellett József nádor 1800 körül épült üdülőkastélyának romjai láthatók. A ferencesek épületcsoportjától délre épült a tatárjárás után a johannita lovagrendiek (ispotályosok) vára (a mai Kaszinó helyén). A Margit-sziget északi végén pedig az esztergomi érsek vára állt. Vastagfalú, hatalmas tornyának alapfalai még a múlt században megvoltak. A vár körül kisebb település is volt. A XIII. században válik önálló községgé Szent Jakab, felépül Újbécs, Cinkota, Csaba és a Nyír (-palota). Az építészet terén a románból koragótikus stílusba megy át az építészeti stílus. Így épülnek ki a különböző világi és egyházi építmények, templomok, kolostorok, kórházak stb.

127 Szent Margit IV. Béla leányát, Szent Margit (*1242- +1270) hercegnőt a tatárjárás idején (1241) tett fogadalma értelmében Domonkos-rendi apácának adta. Előbb a veszprémi Szent Katalin kolostor lakója volt, majd a dunai Nyulak-szigetén (Margit-sziget) épített kolostorban élt 1254-től Bodomérei Tamás özvegyével, Olimpiádész asszonnyal, aki neki dajkája, nevelője és mestere is volt. A hercegnő felserdülve elhárította a cseh királlyal kötendő házasságot, és az apácaéletet választotta. 1270. január 18-án halt meg. A latin Margit-legendát föltehetően Marcellus, Margit lelkiatyja írta 1276-1300 körül. (Valószínű azonban, hogy Marcellus már közvetlenül Margit halála után elkészítette a latin legenda első változatát. Ezt utóbb kiegészítette az 1272-1274 közötti eseményekkel, s végül az 1276-os vizsgálati jegyzőkönyv anyagával kerek egésszé formálta a ránk maradt latin Margit-legendát.) Ennek a latin legendának már 1300-1320 között elkészülhetett első magyar fordítása. Szövegét az 1360-1409 közötti években történt másolás alkalmával kibővítették, módosíthatták. A Margit-legenda végleges, ma ismert alakját Ráskai Lea szigeti apáca keze nyomán 1510-ben nyerte el. A legenda szövege az elején és végén csonka. (Az elején lévő része Pray György kiadásából ismert. A latin legenda szövege csaknem szóról szóra egybevág a Pray György által közölt magyar szöveggel.) V. Ince pápa (1276) Umbertus Blancus káplánját, piacenzai kanonokot és La Corre veronai kanonokot bízta meg 1276. május 14-én, illetve 25-én, hogy jöjjenek Magyarországra, tartsanak vizsgálatot, milyen volt Margit élete. Vizsgálatukról készült jegyzőkönyv egyik példánya Margit koporsójában fennmaradt. A jegyzőkönyv alapján egészítették ki az első latin nyelven írt Margit-legendát még 1300 előtt. A Margit életét vizsgáló pápai követek, miután munkájukat befejezték, a vizsgálat során készült jegyzőkönyv hivatalos példányát elküldték XXI. János pápának (1276-1277), a jegyzőkönyv másolata viszont Margit koporsójában lett elrejtve. Margitot boldoggá, majd 1943-ban szentté avatták. Margit szentté avatásának fonalát már I. Károly király vette fel 1306-ban, majd I. Mátyás király (1458-1490) próbálta avatását elérni II. Pius pápánál (1458-1464).

A budai vár A tatárjárást követően, 1247 tavaszán kezdődött meg a budai vár építése. 1250 körül felépült a Buda vári magyar polgárság Mária Magdolna temploma, és 1260 körül elkészült a budai várban a német polgárság Nagyboldogasszony temploma is.

Budavári királyi palota IV. Béla az 1241-42-es tatárjárás után (1255 körül), a Duna jobb partján, az egykor Pesti Újhegynek nevezett Várhegy (168 m) déli platóján – az egykori Óbuda királyi város helyett – fallal körülvett várost alapított. A városban a magyar lakosság mellett fontos szerepet játszottak a német telepesek. A vár – amely az ősi dunai átkelőhelyet ellenőrizte – a Várhegy déli felét uralta. Egyes vélemények szerint, a Várhegy északi részén felépült városban a XIII. századtól királyi udvarház, később pénzverőház létezett. A vár déli kapuját, a Kelenföldi-kaput 1301-ben említik egy határjárásban. Ekkor az egész Buda városát falak övezték. A díszes királyi székhely az Anjou-királyok (1308-1382) idején alakult ki. Károly Róbert alatt a királyi udvar ritkán tartózkodott Budán. 1347-ben I. (Nagy) Lajos visszahelyezte az udvart Visegrádról Budára. Ekkor kezdte építtetni János mesterrel a vár déli részén a testvéréről, István hercegről (+1355) elnevezett, 1320 körül épült lakótornyot. - János kőfaragó mester műhelye építette a királyi kápolnát, dolgozott a Mária Magdolnatemplomon és a domonkosok templomán, ő készítette a Mátyás-templom Mária halála kapuját, sőt valószínűleg az egész átépítést ő vezette. – Az István-toronnyal egybeépült szárny volt a tárnokház, és itt volt a palota a trónteremmel, királyi lakosztályokkal. István herceg Nagy Lajos nápolyi hadjáratai idején régensként élt a városban. Az 1350-es évektől a keleti szárnyon újabb szakaszban folytatódott az építkezés. Ezt a részt az 1360as években vették használatba, 1366-ra készen állt a Nagy Lajos-korabeli kétszintes várkápolna is. Az egész XIV. században folytak az építkezések. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodásának kezdetén, 1386-90 között készült az északi udvar nyugati szárnya a Csonka-toronynak nevezett védművel, valószínűleg a prágai dóm Parler-műhelyének közreműködésével (1411). A XV. század első évtizedeiben építtette Zsigmond a palota déli és keleti szárnyait, benne a Gótikus nagyteremmel („lovagteremmel”), amely 1419-ben nagyjából már készen állt. 1411-től épült ki az északi, a polgárvárosra néző ún. Friss-palota.

128 Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodása alatt, 1470-től az erődrendszert a délkeleti ún. Buzogánytoronnyal és a déli nagyrondellával erősítik meg. A Zsigmond kori építkezések folytatása és átépítések útján megkezdték a polgárváros felé eső két belső udvart körülvevő reneszánsz palota kialakítását az írott forrásokban említett Chimenti Camicia vezetésével. A király Estei Beatrixszal kötött 1470. évi házassága után különösen jelentős az itáliai mesterek tevékenysége. 1486-tól itt dolgozott Johannes Duknovich de Tragurio (Giovanni Dalmata), számos firenzei asztalos, intarziakészítő és keramikus. Benedetto da Maiano szekrényeket szállított Mátyás királynak, és itt, Magyarországon kezdett el nagyméretű márványszobrokat faragni (Chimenti Camicia egy műhelyben dolgozott vele). A kivitelt a Cellini testvérek végezték. A dalmát mesterek közé tartozott Giovanni Dalmata és Traui Jakab, aki az Apollo, Diana és Herkules szobrokat készítette. Hunyadi László emlékezetére került a külső udvar közepére Mátyás-idejében Herkules bronzszobra, Hunyadi László arcvonásaival. A belső szárnyon a három Hunyadi bronz szobra állt. A faenzai ónmázas padlótéglákat, kályhákat helyi műhely, a szobrokat budai bronzöntő műhely készítette. A budavári palota keleti szárnyában kapott helyet Hunyadi Mátyás híres könyvtára, a Corvina, és annak Budán készült darabjait másoló és miniáló műhelye is. A Mátyás kori palotáról Antonio Bonfini, Naldo Naldi, Petrus Ransanus és mások műveiből értesülünk. A Jagelló-korszak (1490-1526) a korábbi állapotokon nem változtatott, de II. Ulászló 1497-ben is építtet a budai váron, majd Anna királynéval kötött házassága után, 1502-ben építette át a palota termeit. Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után a királyi udvar elmenekült Budáról, és a törökök felgyújtották a palotát. Ekkor még kivonultak, majd 1529-ben újból elfoglalták a várat, melyben 1534-40 között a Habsburg Ferdinánddal szemben királlyá választott Zápolya (Szapolyai) János volt az úr, aki Domenico da Bolognával helyreállíttatta a déli rondellát. A cortinafalak alatt álló vízi rondella még 1541 előtt elkészült. 1541-ben a törökök csellel, kardcsapás nélkül foglalták el a budai várat és a reneszánsz királyi palotát, és 1686-ig birtokolták. A török korban épült a nyugati domboldalon az Újvilág-kapu, és Újvilág-negyed. Ekkor készült a Karakas pasa tornya és a várkápolna dzsámivá való átalakítása. A palota lassan tönkrement. 1578-ban lőpor robbanás pusztította el a vár északi, Dísz tér felé eső részét, a Zsigmond-kori ún. Friss-palotát. 1686-ban a nemzetközi keresztény seregek visszafoglalták Budát. Ekkor a vár déli része is elpusztult. A vár erődítményeit Venerio Cerasola irányításával kezdték helyreállítani. A középkori palota romjainak lebontása és területének feltöltése után III. Károly megbízásából Fortunato Prati 1714-ben elkészítette a palota helyreállítási tervét. A falak egy részének felhasználásával új palotát tervezett, amelynek építése Johann Hölbling vezetésével 1723-ig akadozva folyt. Mária Terézia uralkodása idején a magyarországi rendek kívánságának megfelelően az építkezés nagyobb lendületet kapott. 1749-ben Jean-Nicolas Jadot francia származású udvari főépítész készített új terveket. Az építkezést 1750-1755 között Oracsek Ignác vezette, 1753-tól Nicolaus Pacassi udvari főépítész tervei szerint. A mai épületegyüttes Dunára néző, déli szárnyát alkotó, elnyújtott U alakú palota építését Franz Anton Hillebrandt és Oracsek Ignác tervei szerint fejezték be 1760-1770 között. A barokk palota alaprajza a középkori állapottól lényegesen eltér. Az épületet 1762-1772 között az angolkisasszonyok zárdájaként használták, belső díszítése 1772-1778 között folyt. Falképeit Vinzeznz Fischer készítette. 1779-1784 között a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem működött falai között. Az egyetem céljára a keleti homlokzaton 1778-79-ben csillagvizsgáló is létesült, amely 1824-ig fennállt. 1790-től az épületet a király helytartója, a nádor használta, így 1795 után József nádor székhelye lett. Az 1810. évi tűzvész után hosszú ideig tartó átépítés kezdődött. 1849-ben, amikor az 1848-49-es szabadságharc honvédei bevették a várat, megsérült a palota is. 1850-re rendbe hozták a palotát. Az 1867-es kiegyezés után a miniszterelnöki hivatal a Sándor-palotába költözött, és ekkor vált szükségessé egy reprezentatív királyi palota kialakítása, amelyet 1875-től melléképületek emelésével, majd a nyugati (Krisztina-városi) szárny építésének előkészítésével Ybl Miklós (1814-1891) tervei szerint kezdték meg. Halála után 1892-1904 között Hauszmann Alajos (1847-1926) tervei szerint, a barokk dunai szárny tömegének megháromszorozásával, az összekötő középrész felett kupolával épült az új királyi palota. A hatalmas barokkneobarokk palota 1905-ben készült el. A második világháború idején, Buda 1944-45. évi ostroma alatt a palota súlyosan megrongálódott és kiégett. 1948-1962 között kezdődtek meg a nagyszabású ásatások a palota romossá vált épületében, pincéiben, udvaraiban a palota középkori maradványainak felkutatására. A kupola is egyszerűsített formában készült el. A budai vár középkori részeinek helyreállítási terveit készítette és a munkálatokat vezette Gerő László építész, Szabó László, Várnai Dezső, Lux Kálmán és Kiss György építészek készítették. A helyreállításon Cseszelszki András és Kovács Imre építőmesterek dolgoztak. A régészeti feltárások azonban még ma is folynak.

129 Az egykori királyi palotát kulturális intézmények céljára (Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár stb.) állították helyre. 1974-ben ásták ki egy gödörből a gótikus szobortöredékeket, melyek kiállításra kerültek.

A budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom (Mátyás-templom) A több mint 6 m hosszú, két homlokzati tornyos, háromhajós, gótikus csarnoktemplomot IV. Béla alapította. 1255-1269 között épült, és 1255-1541 között a város német polgárságának plébániája volt. 1309-ben itt koronázták királlyá I. (Róbert) Károlyt. A háromhajós, álkereszthajós, sokszög alakú fő- és egyenes záródású mellékhajókkal épített, bazilikás szerkezetű templomot I. (Nagy) Lajos korában, a XIV. század második felében csarnoktemplommá alakították át. A háromhajós csarnoktemplom főhajója a 13-szög 7 oldalával záruló szentélyben folytatódik. A nyugati homlokzatán a déli torony uralkodik, az északi (ún. Béla-torony) nem épült ki. A belső háromhajós, hatszakaszos csarnoktér. Kórusa két oldalán sokszögű mellékszentélyek épültek. Az 1370-es években létesült díszes déli kapuján Mária halálának ábrázolása látható. A kapuzat kapcsolatban áll a királyi vár kápolnájának műhelyével. 1384-ben összeomlott a déli torony. Ezután magasították fel a mellékhajókat a királyi várban is dolgozó, prágai eredetű kőfaragók. A XV. század elején a templomhoz kápolnákat építettek. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a déli szentélyhez csatlakozó királyi oratóriumot emeltek. Újjáépítették a déli tornyot. E munka befejezését jelzi a tornyon Mátyás 1470-es évszámmal ellátott címere. Hunyadi Mátyás a templomban tartotta mindkét esküvőjét. 1526-ban a török a várral együtt felégette, majd 1541-ben, Buda elfoglalása után dzsámivá alakította át. Buda 1686-os visszafoglalása után a jezsuiták kapták, akik barokk felszereléssel látták el, és 1688-1714 között két oldalára kollégiumot és papneveldét építettek. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után az eddig királyi kegyúri templom visszakerült a város kezébe. A XVIII. század vége óta a magyar királyok koronázásának színhelye lett. Schulek Frigyes 1874-1896 között visszaállította a templom feltételezett eredeti alaprajzát, újrafaragtatta, kicseréltette oszlopfőit, domborműveit és saját elképzelése szerint megalkotta nyugati homlokzatát, tornyának kősisakját, a Mária- (déli) kapu előcsarnokát, a királyi oratóriumot, kicserélte berendezését. Falfestményeit Székely Bertalan, a színes üvegablakok terveit Lotz Károly készítette. A Szent Imre-oltár képeit Zichy Mihály festette. A királyi oratóriumban gyűjtötték össze az 1867. évi koronázáskor használt zászlókat. Az északi Szentháromság-kápolnában – a Székesfehérvárról, az egyetlen épen megmaradt királysírból áthozott - III. Béla és hitvese, Châtillon Anna maradványai részére készült modern síremlék látható. 1899-1905 között - Schulek Frigyes tervei alapján - a szentély mögött felépítették a neoromán stílusú, mészkőből készült Halászbástyát. Előtte állították fel 1906-ban I. István király lovas szobrát, Stróbl Alajos alkotását. Talapzatát szintén Schulek Frigyes készítette. Az 1944-45-ben súlyosan sérült templomot helyreállították. A templomot színes mázas kerámiacserép fedi.

A budavári volt Mária Magdolna-templom Helyén az első, kisméretű román stílusú templom a XIII. század derekán épült. A Mária Magdolna-templom első említése 1276-ból való. A XIII. század közepétől több mint 100 évig folyt a pereskedés a Nagyboldogasszony(Mátyás) templom és a Mária Magdolna-templom plébánosai között arról, hogy ez utóbbi az előbbi templom alá tartozik-e vagy önálló plébánia. A XIV. század közepén háromhajóssá bővítették és 1390-ban pontosan körülírták a két plébániatemplom joghatóságának területét. A magyar lakosság temploma volt. 1400 körül gótikus csarnoktemplommá alakították át. Nyugati részei a XV. század végén épültek. A torony kapuja gazdagon faragott gótikus stílusú. A toronyaljat csillagboltozat fedi. 1541-1686 közötti török hódoltság idején Buda egyetlen keresztény temploma lett, melyben a katolikus illetve a protestáns hívek egyaránt tartottak istentiszteletet. A XVII. század elején a törökök ezt is elvették, és Fehtijje (Győzelmi) dzsámivá alakították. Buda 1686. évi felszabadításakor a ferencesek kapták meg. Az elpusztult középkori hosszház helyén a XVIII. század elején barokk hajó épült. Ekkor épült a déli oldala mellett a kolostor is. 1782-ben II. József feloszlatta a rendet, rövid ideig országos levéltár lett. 1792-ban újra templommá szentelték, a négyzetes alaprajzú torony (XV. század) előtti copf előcsarnokot Josef Tallherr építette 1792-ben. Itt koronázták magyar királlyá 1792-ben I. Habsburg Ferencet. 1817-től 1945-ig helyőrségi templom volt. A templom 1944-45-ben súlyosan megrongálódott, romjait 1952-ben elbontották. A tornyot 1950-52-ben helyreállították. A torony a harmadik emelttől kezdve nyolcszögű, minden oldalát csúcsíves ablak töri át. Hajója helyén romkert létesült. A gótikus szentély egyik oldalát rekonstrukcióval mutatják be.

130 A budavári Szent Miklós-templom A tatárjárást követően, 1242 után domonkos templom és kolostor épült itt. 1254-ben már a rend generális káptalanját is itt tartják. Egyhajós hosszháza volt, egyenes záródású szentéllyel. Nyújtott sokszög záródású szentélyét a XIV. század végén alakították ki. A XV. században a kolostorban működött a domonkosok főiskolája. A török megszállás idején (1541-1686) a templomot istállónak, a kolostor épületét janicsárkaszárnyának és raktárnak használták. A templomot később magtárnak használták. A kolostort a XVIII. századi tulajdonosai, a jezsuiták bontották le. Az egykori jezsuita kollégium klasszicizáló késő barokk stílusú épületét F. A. Hillebrandt osztrák építész építette. A XIX. században iskolát építettek a kolostor helyére, de ez a második világháború idején elpusztult. A XIX. század végén a Mátyás-templom Schulek Frigyes vezette restaurálásakor lebontották a kolostorépület korábban Mátyás-templomhoz tartozó déli végét és ekkor nyitották meg azt az utcát, amely a szálloda és a Mátyástemplom között a Halász-bástyára vezet. A kolostor homlokzati részét az 1976 szilveszterén megnyitott Budapesti Hilton Szállóba építették bele. A feltárt emlékeket, köztük egy címeres kutat is a Hilton-szálló épületébe foglalták bele. A szentély falán áll Antal Károly 1935-ben készített Julianus szobra. A templom tornyát, a Miklós-tornyot a XX. század elején állították helyre. A Miklós-torony nyugati falában 1930 óta a bautzeni Hunyadi Mátyás-emlék (1486) másolata látható.

Visegrád Visegrád, Salamon-torony Visegrád alsó- és felsővár szabálytalan alakú várrendszere, mely lakótoronyból és fellegvárból áll, a közöttük húzódó egészen a Dunáig érő várfalakkal, melyeket kaputornyok erősítenek. Visegrád az őskor óta lakott hely, a rómaiak idején a Sibrik-dombon római katonai tábor állt, Pone Navata néven (330-as évek). A háromszög alaprajzú erősség falai egy méter vastagok voltak, sarkain legyező alakú saroktornyok álltak. A falakat patkó alakú tornyok erősítették. Kaputorony őrizte a bevezető utat. A honfoglaló magyarság szállásterületéhez tartozott a vidék. A kialakuló vármegyerendszer egyik első központját a szláv szóval Visegrádnak elnevezett területen hozták létre. Visegrád már az I. István király (1001-1038) által létrehozott közigazgatási szervezet, a megyerendszer egyik központja lett. Visegrád első várát a római castrumból építették ki. A római tábor helyén épült ispánsági várból jól megmaradtak az ispáni lak falainak maradványai. I. László király ide záratta 1082-ben – I. András fiát -, az ellenszegülő Salamon királyt. Az 1241-42. évi tartárjárást követően IV. Béla a Duna vonalát várakkal erősítette meg. Ennek során épült elsőnek a dunaparti lakótorony a XIII. század közepén. Egy 1258-as pápai oklevél szerint már állt a vár, melyet Mária királyné Bizáncból hozott kincseiből építtetett, hogy a margitszigeti kolostor apácái, köztük leánya, (Szent) Margit a tatárok elől menedéket találjanak. Visegrád várát 1305 körül cseh katonaság tartja megszállás alatt, majd Csák Máté érdekkörébe került. 1316-ban ismét a király birtokába jutott. A hatszögű, ötemeletes, 31 m magas lakótorony, melyet a köznyelv Salamon-toronyként tart nyilván, az alsó várrendszer magja volt. A 360 m2 alapterületű, vártorony vastag falaival (általában 3,5 m, az éleken 8 m), kora legtekintélyesebb várépítménye volt. A várkapun áthaladó, sziklába vágott út vezet a mai bejárathoz. Az eredeti bejárat a II. emeletig nyúló, lebontott lépcsőtoronyból nyílt. A torony zárt falait csak néhány résablak és kora gótikus oszlopfőkkel díszített ablak töri át. A Salamon-torony restaurálását a XIX. század végén, 1872-ben Schulek Frigyes kezdte el. Az 1543-as ostromkor leomlott déli falait részben a XIX. században, részben 1965-ben újjáépítették. Az 1950-es tűzvész után, Sedlmayr János tervei szerint, mai formájában 1968-ban készült el. A torony hiányzó részeit vasbetonból építették meg. A várban helyezték el az egykor a királyi palota díszudvarában álló XIV. századi nyolcszögű, oszlopos kútházat.

131 A Duna partján a négyszögletű vízibástya, amely a dunai hajóforgalmat ellenőrizte és az alsóvár vízellátását biztosította, a XIII. században épült. A XVII. századig funkcionált. Az innen induló várfal a XIX. század elejéig megszakítás nélkül emelkedett a fellegvárig. 1937-ben Schulek Frigyes kiegészítette. A Salamon-toronytól északra kapu nyílik, rajta, felette kétemeletes kaputorony boltozott helyiségekkel, XIV. századi ablakokkal és lőrésekkel. Az innen induló 5-6 m magasan álló, pártázatos várfalat két négyzetes őrtorony erősíti, belső oldalán lépcső vezet. A várfalat a fellegvár keleti védműve zárja.

Visegrád, Fellegvár Visegrád alsó- és felsővár szabálytalan alakú várrendszere, mely lakótoronyból és fellegvárból áll, a közöttük húzódó egészen a Dunáig érő várfalakkal, melyeket kaputornyok erősítenek. A fellegvárat a Duna-parti XIII. századi lakótorony megépülte után, a hegy tetején 1250-58 között IV. Béla felesége építtette. Ugyancsak kiépültek a várrendszer megerősített pontjait összekötő várfalak is. A IV. Béla idején épült vár még csak az ún. északi palota-szárnyból, az öregtoronyból, az épületeket körülövező kerítőfalból, a csapóhidas, farkasvermes kaputoronyból állt. A fellegvárat az Anjou-házbeli Károly Róbert (1308-1342) 1320 körül építtette újjá. A vár az ellenzéki érzelmű Budával szemben évtizedekig az ország központja lett. Amikor pedig Károly Róbert visszaszerezte a királyi koronát és a koronázási jelvényeket, a fellegvárban ötszögű tornyot építtetett őrzésükre. Ide kerültek fia, I. (Nagy) Lajos magyar király 1370. évi krakkói koronázását követően a lengyel koronaékszerek is. Az Anjou-korban a kaputoronyhoz kapcsolódó nyugati és keleti szárnyak épültek fel. I. Lajos korában épült ki az alsó várudvar is. A magyar koronát Visegrádról lopta el Albert özvegye, Erzsébet királyné részére 1440-ben Helena Kottanerin, akinek naplója részletes elbeszéli a lopás történetét, és leírja a vár valamint a palota akkori állapotát illetve beosztását is. A XIV. század végén a fellázadt főurak itt őrizték Luxemburgi Zsigmondot. Zsigmond építteti fel a külső várfalrendszert és a keleti kaputornyot. Hunyadi Mátyás 1464-ben tudta csak visszaszerezni III. Frigyes német-római császártól a magyar koronát, amelyet újból Visegrádon őriztek. Ebből az időből származnak a belső vár palotái. Mátyás építteti a nyugati szárny folytatásában a lovagtermet. 1493-ban a vár a koronaőrök birtokába került, akik csak az országgyűlésnek tartoztak engedelmeskedni. Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után a török csapatok elérték a várat, de csak 1529-ben tudták bevenni. 1530-ban a Habsburg Ferdinánd ellen fellépő Zápolya János királyé. 1540ben Habsburg Ferdinánd foglalja el. 1543-ban újra a törökök szerezték meg, akiktől Aldobrandini zsoldosai 1594-ben hosszú ostrommal foglalták vissza. Az újból megerősített vár 1605-ben ismét török kézre jutott. A várat 1684-ben Lotharingiai Károly herceg foglalta vissza, de 1685-ben a török újra birtokolta. A romokban lévő várat azonban már nem tudta megtartani. 1702-ben a bécsi udvari haditanács felrobbantotta a még álló falakat. A fellegvár szabálytalan háromszögű hegyi vár. Hármas védőöv veszi körül a belső várat, melyben keleti oldalon a királyné lakosztálya és a kápolna állt. Ehhez a koronát őrző – még Károly Róbert által építtetett - ötszögű torony csatlakozott, majd az északi palotaszárny és Mátyás palotája kapcsolódott, nyugatra a lovagteremmel. Az alsó várudvarban ciszterna látható 10 m-es vízoszloppal.

A magyarországi kolostori építészet Szerzetesrendek Magyarországon A hazai szerzetesrendi építészet a különböző monostorok és kolostorok építésében már korán kibontakozott. Ezt a gazdag építészeti rendet azonban a tatárjárás, illetve a későbbiekben a török dúlás megtizedelte, és csak a török kiűzését követően újult meg újból. II. József vallási reformja azonban számos szerzetesrendet megszüntetésre ítélt. Ugyanez történt a szocializmus építésének idején is. Az egykori kolostorokból ma már csak kevés működik. Az egykori épületegyüttesek közül a legismertebbek, a legértékesebbek az alábbiak:

132 Monostorok A veszprémvölgyi apácakolostort a Séd mellett Szent István alapította a Szent Imre herceg bizánci feleségével együtt Magyarországra érkező görög apácák számára. 1018. évi görög nyelvű alapítólevelét 1109-ben latin nyelven írták át. A XIII. század közepe táján a cisztercitáké lett a kolostor. Lakóik 1552-ben elmenekültek a török elől, s épületek lassanként elpusztultak. 1625-ben a romokat és a hozzájuk tartozó birtokokat a jezsuiták kapták meg. A régi templom maradványain 1747ben új templom építésébe kezdtek, ez azonban már épült meg. Feldebrő barokk külsejű temploma alatt XI. századi román stílusú, oszlopokkal tagolt altemplom található. A XII. századi freskótöredékekkel (Krisztus a négy evangélistával, Káin és Ábel stb.) keleties, bizánci hatást mutatnak, ezek a legrégebbi magyar falfestészeti emlékek közé tartoznak. Az Árpád-korban öthajós, centrális elhelyezkedésű Szent Kereszt-sírtemplom alatti altemplomban őrizhették Aba Sámuel király hamvait mindaddig, míg végső helyére, a Sár-hegyi monostorba nem került. 1972-1982 között tárták fel és restaurálták, mellette egy kis monostor maradványaira bukkantak. A XIII. században falusi templommá alakították. A török pusztítást követően 1743-ban átépítették. Vésztő határában, a Sebes-Körös holtágának partján emelkedő Mágori dombon a XI. században Vata (+1046) leszármazottai, a Csolt nemzetség tagjai román stílusú, egyhajós, téglalap alakú templomot építettek, melyet a XII. században háromhajós kolostortemplommá építettek át. Udvarán kutat ástak, amely ma is tiszta vizet ad. A Wencheim-uradalom a dombra borospincéket épített. A krónikák szerint 1063-ban Dömösön szakadt rá I. Béla királyra a trónterem mennyezete. A dömösi királyi palota mellett Kálmán király öccse, Álmos herceg alapított prépostságot és káptalant 1107-ben. Álmos herceg a régi királyi palotát és a mellette álló templomot alakítatta át prépostság céljára, s később megvakítása után ebben a kolostorban élt. Az épületek véglegesen 1543 után pusztultak el, amikor Esztergom török kézre került. XI. századi eredetű altemplomában értékes kőfaragásokra bukkantak. A prépostság romjainak köveiből építették (Erdődy László Ádám nyitrai püspök) 1743-ban az egyhajós barokk stílusú dömösi r.k. templomot. Berettyóújfalu határában lévő herpályi templomrom a XII. század második felében épült román stílusú monostor és Szent Pál prépostsági templom része. A falu és a monostor a tatárjáráskor elpusztult. A XIII. században újjátelepült, de az 1660. évi Szeidi járás ismét romhalmazzá tette. Mind az északi tornyot, mind a déli (ún. Csonka-) torony felső emeletét a XIX. század közepén lebontották. A második világháborúban rendkívüli károkat szenvedett. Az 1970-es években megtörtént az apátsági templom maradványainak a régészeti feltárása és műemléki bemutatásra alkalmas helyreállítása. Az esztergomi Szent Tamás-hegyen a XII. század végén alapították a Szent (Becket) Tamás prépostságot, amely 1543-ban pusztulhatott el. Később török erődítmény állt itt, amely 1683-ban égett le. Az itt álló Kálvária-kápolnát 1823-ban Benyovszky János címzetes püspök építtette. A Mátészalkától délkeletre fekvő cégényi (Cégénydánád) monostor 1181-ben alapította Kölcse ispán, a Kölcsey család őse. 1945-ig a Kölcseyekkel rokon Kende család birtoka volt.

Benedek-rendi kolostorok A Bencés-rend (bencések), Ordo Sancti Benedicti, a legrégebbi nyugati katolikus szerzetesrend, amely Nursiai Szt. Benedek (480 k.-547) szabályzatát (Regula) követi. Szent Benedek 529-ben alapította meg a Monte Cassio hegyén épült kolostort, és ugyanakkor első apátja lett. Régi hagyománya a tanítás és a tudományok ápolása, jelszava: Ora et labora! („Imádkozzál és dolgozzál!”). Magyarországi központi apátságuk Pannonhalma. Kolostoraik a legrégebbi magyarországi kolostorok: A pannonhalmi bencés apátság Szent Márton-bazilikájának alapjait még Géza fejedelem rakta le. Az első szerzetesek 996-ban érkeztek ide. Szent István király építette tovább az 1001-ben felszentelt templomot és monostort. 1078-ban I. László országgyűlést tartott itt. 1091-ben itt tartották a pápaság és a német-római császárság béketárgyalásait. 1147-ben II. Géza itt fogadta VII. Lajos francia királyt és III. Konrad német császárt. 1137-ben Dávid apát új kőtemplomot építtetett. A bazilika 1225-ben épült, építtetője Oros apát volt. Mátyás király uralkodása idején épült újjá a kerengő. A török időkben a bazilika mecsetként működött. A XVIII. század elején Sajgó Benedek főapát építtette a barokk lakosztályt Witwer Márton Athanáz karmelita szerzetes tervei alapján. A bencés rendet II. József

133 feloszlatta, de I. Ferenc császár visszaállította az apátságot, és előírta a középiskolai oktatást. 18241836 között épült a klasszicista könyvtárépület és a főapátság 55 m magas tornya Packh János és Engel Ferenc osztrák származású építészek tervei alapján. Az apátság a II. világháború idején a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt. A bakonybéli bencés apátságot még I. (Szent) István király alapította. Az Árpádok korában jelentős szellemi központ volt. A Szent Móric tiszteletére emelt együttes felépítése a király sógora, Boldog Günter nevéhez fűződik. Itt remetéskedett 1023-1030 között Szent Gellért, Szent Imre herceg nevelője, mielőtt csanádi püspök lett. A XV. századtól pusztulásnak indult kolostor és templom a XVIII. században barokk stílusban épült újjá. A pécsváradi bencés apátságot 1015-ben alapította I. István király, de csak 1038-ban szentelték fel. 1112-ben itt élt Álmos hercegnek Kálmán által megvakíttatott fia, II. (Vak) Béla. A monostor 11421162 között leégett. Az ismét felépült monostort a tatárok dúlták fel. 1357-ben Jordán apát építtetett benne palotát. A XIV. század végén Csöméni Imre apát (1391-1409) erősítette, és a XV. század folyamán pedig várfallal, kerek tornyokkal és doinjonnal megerősített várrá építették át. 1543-ban Fráter György apát utasítására lerombolták, mert nem lehetett védekezni a török ellen, az pedig esetleg fel tudta volna használni. A török 1543-ban vette birtokába a falat és a vár romjait. Kiűzése után Konrad Zinzendorfer (Zinzendorff Konrád) kölni érsek – a középkori apátság birtokainak új tulajdonosa (1711-1733) – 1729-ben barokk formában állította helyre, a város felé nyíló kapu is ekkor (1729) kapta mai alakját. 1959-ben megkezdték az apátság feltárását, illetve a még fennálló épületek kutatását és helyreállítását (1957-1960). – Az apátsági vár szabálytalan, külsőtornyos elrendezésben épült a XIV. század végén, egy védőtornya ma is áll. Helyenként megvannak az 1724-ben renovált falai is. Két másik külső tornya azonban nyomtalanul eltűnt. A középkori apátsági épület az északnyugati sarkon van, amelyhez dél felől csatlakozott egykor az 1010-ben felszentelt templom. Ebből csak az altemploma, az egykori apátság várkápolnája maradt fenn. A IX. század elején elsősorban szláv, illetve bajor telepesek érkeztek Zalavár területére. Pribina morva-szláv fejedelem építtette fel a Vár-szigeten és a Récés-szigeten a település erődítményét. Az erődített települést Mosaburgnak nevezték. 960 körül, fia, Kocel idején e szláv népek megtérítői, a két szláv szerzetes, Cirill és Metód is járt itt. Az áthatolhatatlan mocsarakkal védett erődöt sohasem tudták elfoglalni a török hódítók. Az 1946-ban kezdődő ásatások során tárták fel a IX. századi várat, amelyet a XI. században átépítettek. E helyen működött a Szent István király által 1019-ben alapított Szent Adorján bencés kolostor is. 1042-ben Aba Sámuel alapította Abasárott - sokáig a település nevéül is szolgáló - bencés SárMonostort. A hagyomány szerint ide temették Aba Sámuel magyar királyt (1041-1044). A honfoglalást és államalapítást követően, 1055-ben I. András király a bencés szerzeteseknek adományozta a Tihanyi-félszigetet. A tihanyi Szent Ányos bencés apátsági templomot is ekkor alapította a Balatonba benyúló félsziget keleti oldalán, a frank földön szeretett Szent Ányos, illetve Szűz Mária tiszteletére. Az eredetiben fennmaradt tihanyi alapítólevél latin szövegében található magyar szavak a magyar nyelv első írott emlékei. Építői a veszprémi székesegyház mesterei lehettek. A XIII. század második felében vár épült a hegytetőn, s alatta a révnél is kialakult egy-egy falu. A török időkben a templomot is belefoglalták az erődítésbe, amely erős végvár lett, a törökök sohase tudták elfoglalni. A török hódoltság idején végvárként működő középkori kolostorból és templomból a XVIII. század elejére csupán az altemplom maradt meg. A várat a Habsburgok rombolták le. Az apátságot 1716-ban kapta vissza a pannonhalmi bencés főapátság. A főapát jószágkormányzóját, Grassó Villebárdot bízta meg az újjáépítéssel. Az új, egyhajós, barokk templomot 1719-1754 között építették. 1735-ben elkészült kolostor végső formája 1740 után alakult ki. Ekkor épült meg a templom két tornya is. A templom és belső berendezései 1753-1762 között készültek. Az altemplomban a XI. századi templom megmaradt részei, háromhajós, román keresztboltozattal fedett, dísztelen tér közepén az alapító, I. András magyar király csavart szárú kereszttel megjelölt sírja látható. A templom kéttornyos, nyugati homlokzatát erőteljes övpárkány és egyszerű falpillérek díszítik. A tornyok közötti, íves vonalú oromzatban Szűz Mária és Szent Ányos fülkeszobrai állnak. A barokk főkapun az építtető, Lécs apát címere, valamint Szent Benedek és Szent Skolasztika szobrai láthatók. A templom berendezését Stuhlhoff Sebestyén faragta 1753-1779 között.

134 A szekszárdi bencés monostort I. Béla király alapította. A volt Vármegyeháza Pollack Mihály tervei alapján 1828-1833 között épült, 1895-ben klasszicista épületének udvarán az I. Béla által emeltetett bencés apátsági templom maradványait tárták fel. A romok egyidejűleg mutatnak román és bizánci hatást. A somlóvásárhelyi bencés apácakolostort a XI. században alapították (Apácavásárhely). Oklevelekben 1270-ben említik először a helységet. Az egykori apácakolostor barokk épülete a XVIII. századi formát őrző római katolikus templomhoz kapcsolódik. A kaposszentjakabi (Kaposvár) – hegytetőn található – XI. századi bencés monostort Ottó somogyi ispán alapította. A kolostor maradványait gondosan konzerválták. A nyolcszögű, téglából épített torony négy oldala ma is áll. A somogyvári Szent Egyed-templom és bencés apátság – a bronzkori sáncok fölé épített – Koppányvár helyén épült. A bencés monostort, a hatalmas, háromhajós bazilikát a somogyi ispáni székhelyen Szent László király alapította 1091-ben és Sankt Gallen-i bencéseket telepített ide. Sokáig csak a franciák lakták. 1533 körül a török elpusztította. Már a XIX. században többször végeztek itt ásatásokat. 1972-ben újabb ásatásokat végeztek. A műemléki együttest 1983-ban történelmi emlékhellyé avatták. Pásztón a XII. század legelején létesült egy bencés monostor, amelyet a rend tagjai elhagytak. A XI. század legelején épült háromhajós templomnak egyenes záródású főszentélye volt, s két félköríves mellékszentélye. A boldvai református templom, eredetileg bencés apátság Keresztelő Szent János tiszteletére 1175-1180 között épült monostora 1203-ban leégett. 1285-ben az ún. második tatárjáráskor szerzetesei Somogyvárra menekültek, azóta plébániatemplom, s a XVI. Század közepe óta a reformátusoké. A tereskei római katolikus templom román-gótikus-klasszicista stílusú építmény, amely az 1219-ben alapított Benedek-rendi monostor temploma volt. Később apácák éltek benne, a török időkben a templomtól északra lévő kolostor elpusztult. A román templomot a XIV-XV. században átépítették. A XIX. században zömök klasszicista homlokzati toronnyal látták el. A templom déli fala alapjaiban román kori, a későbbiekben gótikus stílusban átalakították. A templomban számos román és gótikus részlet látható. Egyenes záródású a támpilléres szentély. A szentélyben 1500-ból való reneszánsz pasztofórium látható. A kunokkal vívott kerlési csatát ábrázoló Szent László-freskó fennmaradt. Szer legrégibb temploma 1000 körül már állt. A XI. században meghosszabbították. A XI-XII. század fordulóján ide települtek a bencések, akik megnagyobbították. III. Béla idején, Kalász püspök kegyurasága alatt a monostor fénykorát élte. A korábbi templom helyére háromhajós bazilikát emeltek. Ond vezér leszármazottai építették az ópusztaszeri (Sövényháza) monostort. Oklevelekben 1233-ban bukkan fel először. A XV. században mezőváros terült el mellette, de mindez a török korban elpusztult. A jáki bencés apátsági templomot – az 1214-ben alapított rendház mellé – Jáki Nagy Márton comes építtette nemzetségi, kegyúri templomként, és 1256-ban szentelték fel. 1532-ben a törökök súlyosan megrongálták, 1660-1666 között nagyobb átalakításokat végeztek rajta. Schulek Frigyes tervei szerint 1896-1904 között restaurálta. A mellette álló Szent Jakab –kápolna 1260 körül épült. A lébényi r. k. templom a XIII. században épült román stílusú, egykori bencés apátsági templom, többször átépítették. A háromhajós bazilika legdíszesebb része a nyugati homlokzat díszkapuja. A szerencsi bencés apátságot 1556-ban várrá alakították át. A török kort követően a bencések pápai temploma 1737-1742 között épült, egy 100 évvel korábban emelt pálos templom helyén. 1805-ben lett a bencéseké. Építtetője Acsády Ádám veszprémi püspök volt. Urnadíszes oromzatból ugrik ki a homlokzati tornya, a templom ellipszis alaprajzú, egyhajós belső terét kupola fedi, szentélye négyzetes. A pórdömölki (Celldömölk) bencés apátság a pannonhalmi apátsághoz tartozott. A kéttornyú bencés templom 1744-1748 között, a bencés apátsági kolostor 1764-ben épült, barokk stílusban.

Ferencesek A Ferences-rend (ferencesek, franciskánusok) Assisi Szt. Ferenc (eredetileg Giovanni Bernardone, 1181 v. 82-1226) által 1209-ben alapított katolikus kolduló rend. A rend feladatai közé tartozik a lelkipásztorkodás és a tanítás. A rend 1517-ben szétvált. A rend egységét 1897-ben XIII. Leó pápa állította vissza. A rend Magyarországon a XIII. században jelent meg, és az 1526. évi mohácsi vész idején kb. 120 kolostoruk volt. 1950-1989 között működését erősen korlátozták.

135 A budai vár mellett IV. Béla alapította 1270 körül az egykori ferences kolostort és templomot, melyet a Várszínház épülete melletti rommező, illetve a színház épülete foglal magába. A templom a török korban dzsámi volt, majd 1686 után a karmeliták építették át a kolostort. A rend feloszlatása után a kolostorból kaszinó, a templomból színház lett. A ferencesek Margit-szigeti temploma és kolostora a XIII. században, gótikus stílusban épült. Az elpusztult épületegyüttes mellett nádori kastély épült, amely szintén elenyészett. Máriagyűd kéttornyú ferences templomát barokk stílusban építették a híres búcsújáróhelyen. Az első kápolna 1148-ban fából épült, majd kőtemplom került a helyére. A templom a török hódoltság idején mecset volt. Barokk templommá Batthyány Ádám építette át 1736-ban. Szentélyében csúcsíves részletek láthatók, mellékoltárai és a faragott padok barokk stílusúak. A zalaszentgróti (Kisszentgróti) ferences templom a XIV. században épült román stílusban, később gótikus stílusban átalakították. A romtemplomból ma már csak a sokszög záródású szentély és egy négyszögű torony látható. A soproni háromhajós Nagyboldogasszony-templom (ún. Kecske-templom) 1280-1300 között a Geissel-család költségén épült, már kora gótikus stílusban. A 48 m magas, kőcsipkékkel díszített torony XIV. századi. Belső berendezése XVIII. századi barokk stílusú. A déli hajó közepén, vörös márvány burokban áll az a szószék, amelyről a hagyomány szerint Kapisztrán János 1456-ban prédikált, amikor Hunyadi János számára toborzott katonákat a török ellen. A fa szószék akkor a templom előtti téren állt. A templomban 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben, 1681-ben országgyűlést is tartottak. A templom három ízben király, illetve királynő-koronázás színhelye volt. A mellette álló rendházzal együtt a ferencesek számára épült, de a rend feloszlatása után, 1802-ben a bencések kapták meg. A rendház hajdani kerengőjéből gótikus kapun közelíthető meg a középkori, XIV. századi gótikus Káptalan-terem. A terem háromhajós (Liszt Ferenc Múzeum kőtára). A szombathelyi Szent Erzsébet-plébániatemplomot a ferencesek építették. A XIV. század második felében épült, gótikus stílusban. A XVII. század első felében átalakították, kora barokk stílusban. Az 1716-os tűzvész után mai formájában 1731-re épült át. A templom bejárati kapuja késő reneszánsz bélletű, de már kora barokk stílusjegyeket is tartalmaz. Felette a timpanonban Árpád-házi Szent Erzsébet barokk keretes szobra látható. A templom értékes emléke a Szent Erzsébet freskódíszek. A hozzá kapcsolódó ferences kolostor a templommal egy időben épült, gótikus stílusban. Eredetileg földszintes volt. A XVII. században barokk emelettel bővült. A gyöngyösi ferences templom és kolostor gótikus-barokk stílusú. A ferenceseket még Széchényi Tamás hívta a városba, templomuk és kolostoruk a XIV. század végén, a Báthory-család jóvoltából épülhetett fel. A török korban elpusztult gótikus templom helyén Carlone 1701-1721 között barokk stílusban építette újjá. A kolostor egyemeletes, szépen helyreállított barokk épület. A városban egykor jezsuita gimnázium is működött. A köröshegyi (Somogy m.) r. k. templom a XIV. században gótikus stílusban épült, eredetileg a ferencesek részére. A kolostor nyomtalanul eltűnt. A XV. századi ferences építkezések emlékeit őrzi a jászberényi, a siklósi, a gyulai ferences templom. A jászberényi ferences templom (1472-ben), és a kolostor gótikus stílusban épült. 1560-ban a templom leégett. A törökök erődöt építettek itt. A török kiűzése után a ferencesek 1723-1755 között barokk stílusban átépítették. A jelenlegi toronysisak 1892-ből való. A siklósi volt ferences templom a XV. században épült, a XVIII. században átépítették. Oromzatos, háromablakos, toronyfalán homlokzattal rendelkező építmény. Négyboltszakaszos hajója, a nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentélye van. Gótikus freskó és sírkő került elő. Szószéke és oltárai barokk alkotások. A volt ferences kolostort 1747-ben építették, egyemeletes épület, udvari árkádokkal. A gyulai XV. századi gótikus ferences templom és rendház a török uralom idején pusztult el. Szentélyében temették el Corvin János leányát és feleségét. A szegedi Alsóvárosi ferences rendház 1459-ben már állt, mert a templom előtti téren Mátyás király hetivásárt engedélyezett. A XVIII. századi ráépítések mögül 1987-ben kerültek elő eredeti gótikus részletei. Az Alsóvárosi templom építését - korábbi templomok helyén – 1503-ban fejezték be. Építője az a János testvér lehetett, aki az alsóvárosival rokon kolozsvári és nyírbátori késő gótikus, ferences templomot alkotta. A főoltár 1713-ból való. Barokk tornya a szentély mellett 1772-ben épült, sisakját csak 1827-ben tették föl. A templomot Havi Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. – A szegedi Felsővárosi templomot a hozzáépült minorita rendházzal együtt 1767-ben Lechner Vencel tervei

136 szerint építették. Művészi asztalosmunkáit szerzetesek készítették. A rendház előtt álló barokk feszületet a kórházat is alapító Pozsonyi Ignác emeltette. A nyírbátori egykori ferences (minorita) templom 1480 körül épült. Alapítóját, Báthori Istvánt itt temették el 1493-ban. A templomot 1587-ben Petrasko román vajda seregei felégették, és csak 1717ben települtek ide újra a ferencesek. Kelemen Didák provinciális irányította a helyreállítást és 1725ben újraszentelték a helyreállított templomot. 1834-ben földrengés sújtotta, 1889-ben tűzvész pusztította. A templom déli oldalán és a szentélyén a magasan felnyúló támpillérek uralkodnak, közeiben hatalmas gótikus mérműves ablakok vannak. Barokk keresztboltozatos orgonakarzat után háromszakaszos hajó és a nyolcszög három oldalával záruló háromszakaszos szentély, melynek északi oldalán áll – ferences szokás szerint – a torony. A barokk boltozat a gótikus keresztboltozat mintájára készült. A háromszintes, kora barokk főoltárt csavart oszlopok mellett Szent Péter, Pál, Keresztelő Szent János, Ferenc, Antal és András, a legfőbb szinten Szent Klára, Erzsébet és Mihály szentek szobrai díszítik. Az északi, barokk mellékoltáron Szent Anna és Mária szoborcsoport áll, Szent András és Szent Sebestyén között. A délin a halott Krisztust ölében tartó Mária mellett Szent István király és Szent István vértanú. Fent Szent Klára, illetve Antal képe női és férfi szentek között. Az oltárokat Strecius János lőcsei szobrász készítette 1729-1731 között. Műhelye készítette a szószéket a négy evangélista és Krisztus szobraival. Az orgonakarzat előtt, az északi falon álló Passio-oltár Krisztus szenvedéseit ábrázolja. Az oltárt Krucsay János és felesége készítette egy eperjesi szobrásszal 1731ben. Az oltárokat 1955-1957-ben restaurálták. - A volt minorita rendház – a késő középkori kolostor helyén - 1733-1758 között épült U alakú, emeletes barokk épület, a templom északi oldalához csatlakoztatva. A szomszédos nyírbátori református templom egy korábbi, sokszögzáródású, nyolcszögletes hajójú, nyugati tornyos, XIII-XIV. századi építmény, az 1433-ban Krisztus testéről elnevezett kápolna maradványainak déli oldalán áll. A nagytemplom építésekor ez még állhatott. A református templomot 1484-88 között Szent György tiszteletére Báthori István erdélyi vajda építtette, a török feletti 1479. évi kenyérmezői győzelem kincseiből, családi mauzóleumnak. 1587-ben császári csapatok pusztították, a XVI. század végén a reformátusok birtokába került. 1931-34-ben, majd 1958-ban helyreállították. Északi oldalán feltárták a korábbi, gótikus centrális kápolna alapfalait is. A templom oromzatos, nyugati homlokzatán négyosztású halhólyag-mérműves gótikus ablakok láthatók. Pálcatagozatos, gótikus kapuja felett Báthori címer van. A déli oldal támpillérei között háromosztású, gótikus mérműves ablakok találhatók. A déli reneszánsz kapu felett Báthori István 1488-as évszámú reneszánsz címerét helyezték el. A toronyba és a sekrestyébe reneszánsz kapu vezet. A templomban a Báthory- és a Bethlen-család tagjai temetkeztek. Az építtető Báthori Istvánt a hagyomány szerint a minorita templomban temették el, valószínűleg ideiglenesen. Vörös márvány sírlapja a szentélyben látható. A zsoltáríró Báthori István országbíró (+1605) reneszánsz tumbája is a szentélyben van. Az egységes terű hajót és a nyolcszög három oldalával záruló szentélyt finom osztású hálóboltozat fedi, melyet sokszögű talapzatról induló, karcsú faloszlopok hordoznak. A ferencesek szécsényi temploma és kolostora gótikus-barokk építmény. Szentélye, egykori káptalanterme (sekrestye) és a felette lévő oratórium gótikus. A templom a XV. században épült. A barokk korban új hajót építettek és ekkor létesült a négyzet alaprajzú zárt udvar is a boltozatos kerengővel. Az egyhajós épület homlokzata puritán, két barokk szoborfülkével tagolt. A szentély megnyújtott gótikus támpilléres, az egykori gótikus mérművek kevés helyen láthatók. A torony alsó négy szintje gótikus, csúcsíves ablakok nélkül. Hegyes barokk toronysisak fedi. A kolostorépület egyemeletes, kőkeretes, egyszerű ablakokkal. Az oratóriumot három gótikus ablak jelzi. A templomhajó háromszakaszos, fehérre meszelt. A főoltár barokk. A főhajó első két oltára Szent Ferenc-, és Szent Antal-oltár barokk alkotás. A kecskeméti Szent Miklós-templom a XIII. század második felében, gótikus stílusban épült, majd a XV. század elején keleti irányban meghosszabbították. Ekkor épült meg az oldalhajója, a Szent Anna kápolna is. 1647-ben a ferencesek kapták meg, s ők alakították 1777-1784 között barokk stílusúvá. Tornya 1799-ben copf stílusban épült. A ferencesek 1702-1736 között építették fel rendházukat, Kerényi József tervei szerint 1974-1975-ben felújították.

137 A sümegi ferences templom 1649-1653 között épült Széchényi György püspök megbízásából. A homlokzati tornyos barokk alkotást 1720-ban Witwer Márton Athanáz karmelita építész szerzetes – a győri karmelita templom tervezője – teljesen átformálta. A templombelső legfőbb értéke a pompás faragott főoltár, amelyet 1743-ban készített Richter Ferenc karmelita szerzetes. Itt helyezték el a templom kegyszobrát (Pietà), amely a XVI. Század elejéről származik és 1653-ban átfestették. A szószék 1750 körül készült, a szép barokk mellékoltárok is a XVIII. század alkotásai. A hozzá csatlakozó ferences kolostort is Széchényi György építtette a XVII. században. A ferencesek váci temploma és kolostora a régi székesegyház mellett 1721-1766 között épült. A torony a szentély bal oldalán áll. A magas barokk oromzatot a rend alapítójának szobra és a ferences jelvény díszíti. A belső tér háromhajós, az oldalhajók fölött árkádos karzat húzódik. Az oldalhajókban fából készült mellékoltárok vannak. Rokokó főoltára kétemeletes építmény, 14 szobor és 14 kép díszíti, az oromzaton a Szentháromság trónol. A főoltárkép Szent István vértanú megkövezését ábrázolja. A szószéket és az orgonaszekrényt Vitus fráter és társai készítették. A mennyezetet Szilágyi János falfestményei borítják. A szolnoki Belvárosi plébániatemplom és kolostor 1724-1757 között épült barokk stílusban a ferencesek számára. A torony 1835-ben készült el. A tornyot az Egerben dolgozó olasz építész, Carlone építette, aki toszkán díszekkel gazdagította az épület szerkezetét. A templomhoz épült kolostor épületeit 1723-1751 között építették. Belső, zárt négyszögű udvara van. A hozzáépült gimnázium 1835-ben készült el klasszicista stílusban. A pesti ferences templom 1727-1743 között épült félbarokk, a budai ferences templom és rendház Nepauer Máté tervei szerint 1753-1770 között épült barokk stílusban. A pécsi volt ferences kolostor 1727-1738 között, több részletben épült. Nyugati szárnya 1738-ban a korábbi gótikus kolostor helyén épült. A volt ferences plébániatemplom 17181758 között épült egyhajós épület. 1896-ban átalakították. Tornya barokk stílusú. A minoriták 1728ban kértek engedélyt, hogy visszatelepüljenek Miskolcra. A miskolci kéttornyú, Nagyboldogasszony-, volt minorita templom Giovanni Battista Carlone tervei szerint 1729-1734 között barokk stílusban épült. 1743-1771 között épült fel a kolostor, 1773-1777 között pedig az iskola. A veszprémi ferences templom 1730 körül épült. 1909-ben leégett, ezután neoreneszánsz stílusban átalakították, ekkor készült a torony is. Belseje egyhajós, fiókos dongaboltozat fedi, amelynek freskóit Brucher Ferenc festette 1779-1781 között. A főoltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amint felajánlja az országot jelképező Szent Koronát Magyarország Védasszonyának. Kétoldalt Szent Imre és Szent László aranyozott szobrai állnak. A ferences rendház egyemeletes, 1776-ban épült. Nyugati szárnyának belső főfala a középkori várfalra támaszkodik. A simontornyai volt ferences templom 1734-1760 között barokk stílusban épült. Homlokzatán órapárkányos torony emelkedik, volutáslizénás gazdag díszítésű. A háromboltszakaszos hajó freskói 1775 előtt készültek. Oltárai barokk, szószéke rokokó munka. A templom harangja 1758-ból való. A volt ferences rendház egyemeletes, nyolctengelyes barokk épület a XVIII. századból. A szigetvári volt ferences templom 1736-ban épült, barokk stílusban. A homlokzat jobb oldalán, a fal síkjában, egyszerű, gúla tetőzetű torony emelkedik. Egybeépített, hármas főoltárát fából készült szobrok dísztik. Szószékét angyalok díszítik. A sekrestye bútorait Jani Lukács ferences fráter készítette az 1770-es években. A faragott kő szenteltvíztartók egykor török mosdómedencék voltak. A volt ferences rendház egyemeletes, kilenctengelyes, dísztelen épület, 1740-ből való. Az emeleti traktust 1830-ban lebontották. A mohácsi homlokzati tornyos, volt ferences templom és kolostor 1740 körül épült barokk stílusban. Oltárképét Dorfmeister István festette, Szent István király felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának. A templomhoz tartozó rendház egyemeletes, tízablakos épület, 1724-ben kezdték meg építését. A mesztgnyői volt ferences templom barokk stílusú épületét 1757-ben emelték. Homlokzata előtt gúlafedéses tornya van. A templom jobb oldalán álló volt ferences kolostort 1757-ben építették. A nagyatádi volt ferences templom 1761-ből származó barokk alkotás, 1843-ban toronnyal egészítették ki. A volt ferences kolostor 1740-ben épült barokk stílusban. A ferencesek pápai temploma a XVIII. század első felében készült. 1764-ben Esterházy Károly püspök építtette újjá és bővítette. 1822-ben ismét átalakították. Az egyhajós templom tornya a szentély északi oldala mellett emelkedik.

138 Az egri Borgia Szent Ferenc ferences templom 1776-ban készült el – egy mohamedán mecset helyén – barokk stílusban. A ferences kolostor korábbi, 1716-1749 között készült alkotás. – A ferences rend egyik ága, a minoriták Páduai Szent Antal temploma és rendháza Egerben egy korábbi ferences rendház helyett épült fel. A templom 1758-1773 között készült el a városháza melletti telken, a kolostor pedig 1775-re készült el. A minorita templom Eger legszebb barokk temploma. A templom tervezője Kilian Ignaz Dietzenhofer cseh építész volt. A dunaföldvári volt ferences kolostor barokk épületegyüttesét 1790 körül építették. Az 1786-ból származó egytornyos volt ferences templom a település plébániatemploma. A segesdi (Somogy m.) volt ferences templom és kolostort a XVIII. században átépítették barokk stílusban. Hajdan híres búcsújáróhely volt. A volt kolostorépület XVIII. századi barokk építmény. A szendrői római katolikus templom a XVIII. században barokk stílusban épült a ferencesek számára. Homlokzata előtt órapárkányos torony áll. Jobb oldali homlokzata az 1660-ban épült, s részben lebontott kolostor romjaival folytatódik. Főoltára Assisi Szent Ferenc látomása, Szent István és László szobraival. A Ferences-rend női ága az Assisi Szt. Katalin által 1212-ben alapított a klarisszák voltak. Főként leányneveléssel foglalkoztak. Magyarországon a XIII. század óta működtek, rendjüket 1782-ben feloszlatták. A Ferences-rend szigorúbb ágaként a kapucinusok kolduló szerzetesrendje Matteo di Bassi (1492-1552) kezdeményezésére jött létre 1525-ben. Tagjai egész életükben teljes szegénységben élnek. A móri kapucinus templom 1701-ben épült, de a XIX. század végén jelentősen átalakították. A templommal egy tömböt alkot az egykori rendház egyemeletes, barokk épülete. A tatai kapucinustemplom és az egykori rendház 1743-1746 között készült Kuttner József komáromi építőmester vezetésével, a fiatal Fellner Jakab is dolgozott rajta. Az oromzatos homlokzatú templom vörös márvány kapuzatát voluták díszítik. Fölötte az Esterházy-címer látható. Fazsindelyes huszártornya van. A címer felett Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló freskó látható. Az egyhajós belső terű templom berendezése a XVIII. századból való. A máriabesnyői volt kapucinus kolostor az első kápolnával egyidőben, 1759-1763 között épült. A barokk kápolnát a később épült templommal egybeépítették. Az ún. felső templomot 1768-1770 között emelték a kriptával együtt, mai formáját 1811-ben nyerte el. A kriptában van Grassalkovich Antal és felesége, Klobusiczky Terézia sírköve, Johann Georg Dorfmeister műve 1772-ből.

Domonkosok A Domonkos-rend (domonkosok, dominikánusok), katolikus kolduló- és prédikáló rend. Létrejöttében, 1215-ben fontos szerepet játszott az alapító Szt. Domonkos küzdelme Franciaországban az albigensekkel és a valdensekkel. Szent Domonkos (1170 k.-1221) spanyol katolikus pap volt, 1234ben szentté avatták. A rend célja az igehirdetés. IX. Gergely pápa 1232-ben a Domonkos-rendre bízta az inkvizíciót. A domonkosok központja a római San Sabina. Magyarországon a XIII. század elején telepedtek meg. 1949-ben rendtartományukat és kolostoraikat feloszlatták, de 1989 óta ismét működhetnek. A budavári domonkos kolostor és templom ún. Miklós tornyának maradványait a Hilton Szálló foglalja magába. A domonkosok veszprémi, Séd partján, a Szent Benedek-hegy tövében lévő Szent Katalin-kolostorának és templomának már csak a XIII. századi romjai láthatók. Itt élt 10 éves koráig IV. Béla leánya, Szent Margit. A Margit-szigeti domonkos apácakolostort és templomot az 1241. évi tatárjárást követően IV. Béla alapította. Itt élt szentéletű leánya, leánya, Margit is. Itt temették el V. István magyar királyt. A tiszaderzsi templomrom, egy a XIII. században épült román stílusú templom romjai, amely a feljegyzések szerint a domonkos rendi Mária-templom volt. A homlokfal íves kapuja és az északi része Árpád-kori téglaépítészet emléke. 1706-ban a Rabutin-féle hadjáratban égették fel. A szombathelyi Szent Márton-plébániatemplomot a domonkosok építették. A IX. században már meglévő, római alapokra épült templom, amelyet a XIV. századi gótikus kápolnákból építettek át 1668-1672 között, kora barokk stílusban. A hagyomány szerint az alapfalak Szent Márton szülőházának falmaradványai. A XIV. század közepétől 1638-ig a város plébániatemploma volt. A templomhoz domonkos rendház csatlakozott.

139 I. István király alapította a Vasvári káptalant, s Vasvárott a római katolikus templomot a domonkosok részére még a középkorban építették. 1689-ben barokk stílusban átépítették. Az épület egyhajós, tornya a szószék mellett balról áll. Mai homlokzatkialakítását 1928-ban kapta. A belsőben az 1771ben készült mennyezetképeket 1941-ben átfestették. A főoltár a Kálváriajeleneteket ábrázolja, a Szent Domonkos és a Mária-oltárokkal együtt barokk alkotás. A volt domonkos rendház középkori alapokra épült, mai formáját 1694-ben barokk stílusban alakították ki. 1928-ban és 1968-ban új szárnyakkal bővítették. A soproni volt Domonkos-templom 1719-1725 között épült, barokk stílusban, a torony 1775-ben készült. Homlokzata hármas tagolású főpárkánnyal, szoborfülkéiben elhelyezett szobrokkal díszített. Belső berendezése XVIII. századi barokk stílusú. A Szent Domonkos oltárképet Schaller István festette. A mennyezetfreskók 1973-ban készültek, alkotójuk Závory Zoltán volt.

Ciszterciek A ciszteriek rendje a Benedek-rend reformmozgalmaként jött létre. Anyakolostora Citeaux (lat. Cistercium), a franciaországi i Côte-d’Or megyében. 1098-ban alapította Róbert apát. 1790-ben feloszlatták. 1898-tól trappista apátságként működik. Különösen szigorú és egyszerű életmódjukkal tűntek ki. Magyarországon a XII. század első felében jelentek meg. Főbb hazai kolostoraik: Zirc, Szentgotthárd, Pásztó, Bélkő, stb. A török hódoltság megszűnése után a XVIII. században újjászerveződtek. Központjuk Zirc lett. Magyarországon 1989 óta ismét működő rend. III. Béla király a francia eredetű cisztercita rend pártfogójaként négy nagy apátságot alapított. Királyi vadászterületen létesítette 1184-ben III. Béla magyar király az első magyarországi cisztercita kolostort Pilisszentkereszeten, amely egészen a török korig fennállott. A 60 m hosszú templom, a falak, a sekrestye maradványai előkerültek. Gerevich László megtalálta Gertrúdis töredékes, de kiegészíthető sírkövét, melyet a híres francia gótikus szobrász, Villard de Honnecourt készített. A zirci apátságot 1182-ben III. Béla alapította. A király az apátság benépesítésére az anyaországból kért szerzeteseket, s a champagne-i Clairvaux-ból jöttek a rendtagok. Az apátság építése a XII. század vége felé kezdődött és a XIII. század első évtizedében fejeződött be. A monostor 1538-ban, s 1552ben Zirc is elnéptelenedett. Zirc 1659-ben az alsó-ausztriai lilienfeldi cisztercita apátság birtokába került. 1699-ben Zirc a heinrichau-i apát birtoka lett. Zircet a XVIII. század első negyedében a betelepített német családok építették újjá. A templomhoz csatlakozó új kolostor 1727-1733 között épült, majd 1854-re átépítették. Az új cisztercita templom 1732-1752 között épült Kayr Mátyás és Witwer Márton Athanáz tervei alapján és kivitelezésében. Berendezése 1770-ig folyt. Szószéke XVIII. századi. Főoltárképét A. Maulbertsch festette. Zirc 1814-ben lett a magyarországi cisztercita rend tartományi székhelye. A kolostort 1844-47 között kétemeletesre építették át. A templom nyugati – 45 m magas – tornyát 1854-ben emelték. III. Béla magyar király a szentgotthardi cisztercita monostort 1183-ban alapította. A rend hagyományai és előírásai ugyan lakatlan és műveletlen területre írta elő a kolostoralapítás szabályait, itt azonban egy lassan benépesülő területen jött létre a monostor. 1184 őszén foglalták el a franciaországi Trois-Fontaines-ből, az anyakolostorból érkező szerzetesek, s templomukat a rend szabályai szerint Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték. A középkori apátsági templom háromhajós, keresztházas, nagy félköríves szentéllyel épült. Nyugati homlokzatán két, szerényebb bejárat nyílt a mellékhajókba. A díszes főkapuzat a keresztház déli végén nyílt a kolostor felől, mely alaprajzi elrendezés Dél-Franciaországban 1180 körül emelt provence-i ciszterci monostor mintájára készült. A kolostor első virágkora 1391-ben lezárult. A rend a török korban elköltözött. 1734-ben települtek vissza. - Az egykori templomuk alapfalain 1677-ben kora barokk stílusú templom épült, melyet később magtárrá alakítottak át. 1748-1764 között pedig új templom épült. Homorúan díszes homlokzatán kőfaragások, aranyozott apáti címer és párkányzat díszíti. A falat kőtagozatos ion falpillérek tagolják. Kupolafestményét id. Dorfmeister István festette, amely az 1664. évi szentgotthardi csatát ábrázolja. Szent Gotthard tettei bemutató oltárképét Matthias Gusner festette. Berendezési tárgyai barokk stílűek. A volt cisztercita kolostor 1740-1751-ben barokk stílusban épült. Főpárkánya gazdagon tagolt. A szentély melletti részen lévő egykori könyvtár freskóit Gusner Mátyás készítette. Az apátsági dísztermet id. Dorfmeister freskói díszítették.

140 A pásztói XII. századi bencés monostor helyére 1190-ben III. Béla cisztercitákat teleptett, akik később megnagyobbították és átépítették a kolostort. A visszatelepülő szerzetesek 1717-ben építették fel újra barokk rendházukat. A bélháromkúti (Bélapátfalva) román stílusú apátsági templom XIII. századi. 1232-ben Killit egri érsek alapította nemzetségi monostornak. A cisztercita rend 20 magyarországi kolostorának anyakolostora a pilisi (ma Pilisszentkereszt) volt. A bélháromkúti kolostor épülete a XV. század végén az egri püspök birtokába került, 1534 után – a reformáció hatására – pedig a kolostor elnéptelenedett. Az elpusztult épületet a XVIII. század közepén barokk stílusban újjáépítették, a romos kolostorépületet a XVIII. században elbontották. Restaurálására 1934-ben, 1953-54-ben, végül 1964ben került sor. A Báta (Tolna m.) településen álló egykori cisztercita apátság híres volt. A középkorban a Szent Vér tiszteletének mesze földön ismert magyarországi kegyhelye 1526-ban a mohácsi csatát megelőzően itt választották fővezérnek Tomori Pál kalocsai érseket, és itt határozták el az ütközetet. A ciszterciták nagyteveli (Veszprém m.) temploma 1770-1775 között Reindl Antal és András műveként épült. A templom homlokzat előtti tornyán a zirci és a heinrichau-i apátságok egyesített címere látható.

Pálosok Pálos Rend, Ordo Sancti Pauli primi eremitae, Magyarországon 1250 körül, Boldog Özséb által Pilisszentkereszten alapított szerzetesrend. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Nagy Lajos támogatásával Lengyelországban is elterjedt (Częstochowa). II. József 1786-ban feloszlatta a rendet, 1930-ban újra megjelentek Magyarországon, de 1949-ben újra feloszlatták őket. 1989-től ismét működhetnek. 1246-ban Pilisszentkereszten – a ciszterciek mellett - a pálos rend is kolostort alapított, ennek nyomait azonban nem találták meg. A pálosok bírták Pilismarót templomát a Buda visszafoglalását követő időktől 1687-ig. A pálosok egykori budaszentlőrinci kolostorának romjai a Gyermekvasút Szépjuhászné vasútállomásának közelében találhatók. A dabronyi (Veszprém m.) volt pálos templom a XIII. században épült román stílusban, később gótikus, majd a XVIII. században barokk stílusban átalakították. 1564-től kezdve használják az evangélikusok. 1262-ben említik a Salföld nevű települést (Veszprém m.) Köveskút néven, és 1307-ben már állt itt egy kolostor is. A kolostor a török időkben pusztult el, de a község újratelepült. A Börzsöny-hegységben, Márianosztrán, I. Nagy Lajos magyar király 1352-ben alapította a pálos kolostort. Szoros kapcsolatok fűzik Częstochowához. A rend nagykáptalanja is ülésezett falai között. A török időkben elpusztult, 1711-1729 között újjáépítették. A rend 1786. évi megszűnése után többféle funkciót töltött be. 1854-től börtön, majd 1952 óta férfifegyház funkciót töltött be. A korábban pálos kolostor kéttornyos Magyarok Nagyasszonya-temploma gótikus és barokk. Belső berendezése XVIII. század eleji. A főoltáron a częstochowai kegykép XVIII. századi másolata látható. A csatkai római katolikus templom (Komárom-Esztergom m.) eredetileg gótikus stílusban épült, Kont Miklós nádor építtette 1357-ben a pálosok számára. A mellette lévő, XV. századi kolostor elpusztult. A templomot a XVIII. században barokk stílusban építették át. A pálosok a XV. században költöztek Porvára (Veszprém m.) és 1546-ban a török elől menekülve hagyták el kolostorukat. A római katolikus templom 1440 körül épült gótikus stílusban a pálosok számára. 1782-1784 között átépítették. A pálosok nagyvázsonyi kolostorát és templomát Kinizsi Pál építtette 1483-1485 között, azért, hogy halála után itt helyezzék örök nyugalomra. Veszprém török általi 1552. évi elfoglalását követően Nagyvázsony védői a kolostort is elpusztították. Köveit részben a vár megerősítéséhez használták fel. A pécsi volt pálos templom egyhajós, barokk, csehboltozatos, kéttornyú templom a XVIII. században épült Vépi Máté tervei szerint. Amikor a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1923-ban Pécsre került, egyetemi templom lett. Angyalszobros, oszlopos főkapuja 1780-ban készült. A mellette álló volt pálos kolostor barokk épület. A kétemeletes, manzárdtetős sarokház 1757 és 1775 között épült egy hajdani török mecset helyére. A pálosok új temploma 1938-ban épült fel terméskőből, Weichinger Károly tervei szerint. Különálló tornyát árkádsor köti össze a templommal. A Misina-tető felé vezető út mellett áll. A pálosok egyik kegyhelye Petőfiszállás (Pálosszentkút v. Ferencszállás), és Szentkút, ahol 1875-ben a középkori templom helyén épült kápolna áll.

141 Johanniták A Johanniták (Johannita-rend, jeruzsálemi Szt. János lovagrend, Máltai Lovagrend, ispotályos keresztesek, ródoszi lovagok) egyházi lovagrend, a XI. század végén alakult Jeruzsálemben a zarándokok befogadására, ápolására, később katonai jellegű szolgálatot is teljesítettek a szent helyek védelmében. 1310-1522 között Ródosz-szigetén, majd 1530-1798 között Málta-szigetén volt székhelyük. A rendet a XIX. században újjászervezték. A Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete, a magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben alakult. A szentföldről érkező johanniták a keresztes háborúk földjéről, II. Géza alatt telepedtek be az országba, és betegápolással foglalkoztak. A soproni Szent János-templom XIII. századi eredetű, s a XV. században gótikus stílusban átépítették. 1890-ben ifj. Storno Ferenc tervei szerint restaurálták és tornyot is építettek hozzá. A karcsai református templomot (XII-XIII. sz.) a johannita lovagrend építette a XII. században román stílusban. Az eredeti körtemplom később a középkori templom szentélye lett.

Premontreiek A Premontrei-rendet (premontreiek) Szent Norbert 1120-ban a franciaországi Prémontré-völgyben alapította. Fő feladatának a hittérítést, a lelkipásztorkodást tekintette. Magyarországon a XII. századtól működtek a reformáció koráig, majd 1802-ben újjáalakult és 1949-ig oktatással foglalkozott. 19491989 között betiltották működését, de 1989-től ismét működhet. A premontreiek Margit-szigeti kolostora és temploma XII. századi műemlék, a romjait is magában foglaló rekonstruált kápolna ma is használatban van. A premontrei renddé volt az ócsai református templom 1234-ben emelt építménye, és az azóta rommá lett, zsámbéki XIII. századi Keresztelő Szent János-templom és kolostor is. A román-kora gótikus zsámbéki templom helyén a francia eredetű Aynard család a XII-XIII. század fordulóján kis kápolnát emeltetett, amelyre épült 1250 körül a nagyméretű nemzetségi premontrei családi monostor. Később a pálosoké lett, akik a török időkben elhagyták. 1763-ban földrengés pusztította el. 1889-ben Möller István egészítette ki és konzerválta. 1234 előtt a Türje nemzetség premontrei prépostságot alapított Türjén. A türjei premontrei prépostsági templomot a XIII. század elején építették román stílusban, francia építőműhely alkotása. A XVI. században a török világ idején többször is megrongált templomot a XVIII. században gyökeresen megújították. Az oldalhajók félköríves záródását egyenesre változtatták, északi oldalához kápolnát csatoltak, félköríves bejárata barokk keretelést kapott. 1900-ban, majd 1921-1922-ben restaurálták. Lux Kálmán tervei szerint a főhomlokzat ikerablakos tornyát fiatornyos gúlasisakkal fedték be. Ekkor készült a toronyköz egyenes lezárása és egészítették ki rózsaablakát is. Háromhajós templom. Faragott fejezetű, nyolcszögű pillérek tartják a magasabb középső hajó bordás keresztboltozatos mennyezetét. A bordák rozetta formájú zárókövekben futnak össze. A bejárat fölött karzat húzódik. Freskóit 17611763 között Dorffmeister István késztette. A hajó déli falában 1478-ból való, évszámmal is jelzett, kőkeretű, kovácsoltvas ajtós szentségház látható. A csornai volt premontrei rendház a XVI. században épült. Felújítására a XIX. század elején került sor, késő barokk stílusban. Az épületben közintézmények működnek.

Jezsuiták A Jezsuita-rendet (jezsuiták, Jézus Társasága) – Societas Jesu – 1534-ben Loyolai Szt. Ignác (14911556) alapította, III. Pál pápa 1540-ben megerősítette. A XVI. században terjedt el Európában, és az ellenreformáció vezető ereje lett. A jezsuiták erős egyházi és állami befolyása a XVII-XVIII. században olyan heves ellenállást váltott ki, hogy XIV. Kelemen (1705-1774) pápa (1769-1774) nemzetközi nyomásra 1773-ban feloszlatta a szerzetesrendet, és csak 1814-ben, VII. Pius (1742-1823) pápa (1800-1823) állította vissza. A jezsuiták fő tevékenysége a hittérítés, az oktatás, a tudományos kutatás és a nagyvárosi lelkipásztorkodás volt. Magyarországon először Nagyszombatban telepedtek le, 1773-1854 és 1949-1989 között működésüket betiltották. A kőszegi Szent Jakab-templom a város legjelentősebb műemléke. Az 1289-es ostrom idején elpusztult minorita templom helyén épült, 1403-1407 között, késő gótikus stílusban. A szentélyből nyíló jobb oldali Xavéri Szent Ferenc-kápolnát 1700-ban Bezerédj Imre kuruc brigadéros építtette. 1758-ban a jezsuiták a templomot barokk stílusban építették át.

142 A jezsuiták 1627-ben telepedtek le Győrött. A rendet 1777-ben oszlatták fel. A győri Loyolai Szent Ignác-, későbbi bencés templom 1634-1641 között épült, kora barokk stílusban, Baccio del Bianco tervei szerint. Mai, külső képét 1727-ben nyerte el. Az egyhajós templom a római Il Gèsu-templom mintájára készült. A mellette álló bencés rendház XVII. századi, barokk épület, a jezsuiták alapították, és 1802 óta a bencés rendé. Bencés gimnázium is működött a városban. A sárospataki jezsuita kolostort kora barokk stílusban, II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia építtette 1662-ben. Később plébániatemplomként hasznosították. Az egri cisztercita templom barokk-rokokó stílusú épülete eredetileg a jezsuitáké volt. 1700-as tervezés után 1760 körül készült el. A jezsuita rend feloszlatása után lett a cisztercitáké. 1968-1969ben renoválták. Mellette rendház működött. Az esztergomi vízivárosi plébániatemplom 1728-1738 között épült barokk stílusban, a jezsuiták számára, tornyai 1788-ból valók. A volt jezsuita kolostor helyén felépült érseki palotát Simor János érsek építette eklektikus stílusban 1881-1882-ben. A székesfehérvári Nepomuki Szent János-templom 1745-1751 között épült a jezsuiták számára -valószínűleg a szomszédos rendházzal együtt- P. Hatzinger műveként. 1813-ban lett a cisztercitáké. Kéttornyos barokk homlokzatán gazdagon faragott, kőkeretes kapu nyílik. Az egyhajós templom freskóit, a főoltár és a két mellékoltár képét C. F. Sambach, a barokk festészet jeles bécsi mestere alkotta. A pompás faragott szószék Bebo Károly műve 1749-ből. A sekrestye tölgyfából faragott, rokokó berendezése 1764-1767 között keletkezett. A szomszédos Fekete Sas patika 1774 óta működik, 1973 óta múzeum. Berendezése 1758-ban készült a jezsuiták asztalos műhelyében, Baumgartner Bernát vezetésével. A vörösberényi római katolikus plébániatemplom 1777-1779 között a jezsuiták számára épült a templomhoz csatlakozó rendházzal együtt. A homlokzati tornyos, falsávokkal tagolt, egyszerű épület belső tere egyhajós, csehsüvegboltozatos. Buchner X. Ferenc festette a templom névadójának, Loyolai Szent Ignácnak életét, valamint apostolokat, és más szenteket és az alapítókat megjelenítő freskókat.

Karthausiak A Karthauzi-rend, Ordo Carthausianorum a katolikus egyház legszigorúbb szerzetes rendje. 1084-ben Chartreusben (Franciaország) alapította Szent Brunó. Aszkétikus életmódjukkal, állandó hallgatásukkal az önmegszentelésre törekszenek. Magyarországra IV. Béla uralkodása idején telepedtek be. Rendházaik a XVI. Században megszűntek. A karthauziak felsőtárkányi kolostora is a török időkben pusztult el véglegesen.

Kamalduliak A rend alapítója Romuald herceg. Apja, Sergius, párbajban halt meg, hatására Romuald szerzetesnek állt Rómában. 998-ban elhagyta a San Apoillinare in Classe szerzetesházat, s 1012-ben Arezzo mellett alapította meg az első kamalduli remetekolostort, melynek nevét az első pártfogójukról, Aretini Maldolo = Campo Maldolo = Camoldoli után vették fel. A kamalduliak a XVII. században jelentek meg Magyarországon. 1695-ben kezdték építeni a zoborhegyi (Szlovákia) remeteséget. A majki kamalduli remeteséget 1748-ban Esterházy József alapította. A főépület 1796-ra épült fel F. A. Pilgram osztrák mester tervei szerint. 1860-ban Esterházy János vadászkastéllyá alakította. A kastély körül 17 kis remetelak található. A remeteség templomából a torony maradt fenn.

Ágoston-rendiek A Szent Ágoston (Augustinus, Aurelius, 354-4530 Tagastéból származó egyháztanító, teológus, filozófus, 395-től Hippo püspöke) regulája szerint élő férfi és női magyarországi kolostorai közül a szerzetesrend pápóci (Vas m.), 1360 körül alapított kolostora a XIII. században épült, román stílusú, négytengelyes alaprajzú Szent Mihály-templomhoz csatlakozott. Az Ágoston-rend pécsi temploma – egy középkori templom helyén- 1712-ben épült. A csehsüveg boltozatos, egyhajós templomot 1750ben tűzvész pusztította, majd újjáépítették.

Piaristák A piaristák (kegyesrend), főként oktatással foglalkozó szerzetesrendjét Calasanzi Szt. József alapította 1597-ben. Magyarországon 1642-től működik, 1949-1989 között tevékenységüket erősen korlátozták.

143 Szegeden 1721-ben kezdték meg a tanítást a piaristák. A váci piarista templom és rendház 1725-1745 között barokk stílusban épült. Homlokzatát erőteljesen átalakították. Kéttornyú, oromzatos templom, gúlasisakkal, eklektikus jellegű homlokzattal. Főoltára impozáns, késő barokk alkotás. Szentségtartója (tabernákuluma) velencei üveglapokból gravírozással készült. A kalocsai gimnáziumot 1765-ben Batthyány József érsek alapította, és a piaristáké volt, majd 1860-ban a jezsuitáké lett. A volt jezsuita templom 1860-ban, a gimnázium főépülete 1869-ben épült. A kecskeméti piarista gimnázium, rendház, kollégium és templom összetett épületegyüttes. A templom és a rendház Mayerhoffer András tervei szerint 1730-ban épült föl barokk stílusban, homlokzati tornya Peithmüller József tervei szerint 1765-ben készült el. A gimnáziumi épülete eklektikus stílusban 1933-ban készült el Hütl Dezső tervei alapján. A sátoraljaújhelyi volt piarista templom a középkori, korábbi pálos templom helyén épült. 1786 után lett a piaristáké. 1626-ban Alaghy Menyhért megújította, tornya 1501-ből való. A déli oldalon álló kápolnát I. Rákóczi Ferenc építtette. A mellette álló volt rendház kétemeletes, 1510 körül épült, kőkeretes kapuján 1795-ös évszám látható, a második emeletét Nádasdy László építette 1698ban. A piaristák veszprémi temploma és rendháza (megyei levéltár épülete) a XVIII. század második felében épült. Utcai homlokzatán freskóval díszített falfülkék láthatók. A rendházzal egybeépített templom 1828-1836 között készült el, klasszicista stílusban. Utcai homlokzatát négy ion oszlopra támaszkodó, előreugró, attikával koronázott vízszintes párkány díszíti, e fölött emelkedik a torony.

Karmeliták Karmel, Dzsebel Karmel, 546 m magas hegyhát Izraelben, gazdag tölgy-, mandulafa és pínia növényzettel. Ez lett a székhelye 1156-tól a katolikus karmelita szerzetesek kolduló rendjének. A karmeliták fő tevékenysége a lelkipásztorkodás és a tudományos kutatás. A karmelita rend Magyarországon 1697-1949 között működött. Győrött a karmeliták 1697-ben telepedtek le. A győri Szeplőtelen Fogantatás és Szent István karmelita templom 1721-1725 között épült, barokk stílusban. Tervezője Wittwer Márton Athanáz tiroli származású karmelita szerzetes volt. A torony az ellipszis alakú templom szentélyénél áll. A kolostor 1732-re készült el. A soproni karmelita ún. Hegyi-templom a XV. században épült, a XVII. és XVIII. században barokk stílusban átépítették. A szentély gótikus hálóboltozatos. A templomhoz 80 lépcső vezet, két oldalán 7-7 barokk szobor díszíti. A székesfehérvári karmelita templom 1730 körül épült. A karmelita rend feloszlatása után a papnevelde temploma lett. Tornya a főhomlokzat közepén emelkedik. Barokk freskóit F. A. Maulbertsch festette, és a három mellékoltár képét is ő készítette. Az oratóriumban lévő ún. Maulbertsch-feszület is az ő munkája. A karzatot dús faragások díszítik. Gazdagon díszítettek a szószék és az oltárok, a padok faragványai is. A templomhoz kapcsolódik az egykori kolostor, majd papnevelde épülete.

Egyéb egyházi rendek Az Irgalmas Testvérek laikus közösségét 1540-ben Istenes Szt. János alapította. 1572-től betegápoló rend. Tagjai többségében betegápolók, orvosok, gyógyszerészek, kis részben papok, akik ingyenesen végzik a betegápolást. Magyarországon a XVII. századtól működtek (Pest, Eger, Pápa, Pécs). Az Irgalmas Testvérek pécsi temploma 1727-1731 között épült, később átalakították. Egyhajós, dongaboltozatos építmény, homlokzata eklektikus stílusú. Az irgalmas rendiek egykori rendháza és kórháza a XVIII. század elején épült. - A női betegápoló rendet Paulai Szt. Vince alapította 1633-ban, Magyarországon csak a XIX. századtól működtek. 1905-től önálló rendtartományuk volt. Működésüket 1950-ben betiltották, majd tevékenységüket 1989-ben újra felújították. A kalocsai Szent József-templomot és zárdát 1860-ban Rösner Károly építette romantikus stílusban a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek zárdájának, óvónő- és tanítóképzőjének. Az Orsolya-rend, Szt. Orosolya Társasága, leánygyermekek és tanításával foglalkozó katolikus női rend, melyet Angela Merici (1474-1540) alapított 1535-ben. Magyarországon 1676-1950 között működtek, 1990-ben újjáalakultak. A soproni Orsolya-templom 1861-1864 között épült, neogótikus stílusban, Handler Nándor tervei szerint. Baldachinos kapuzata és gazdagon díszített, 32 m magas tornya van. A tatárjárást követően magyar-lengyel politikai kapcsolatok fellazultak. 1258-ban Danilo halicsi fejedelem IV. Béla támogatásával a tatárok ellen indult, de vereséget szenvedett Kijevnél. 1259-ben Danilo és Boleszláv magyar földre menekült.

144

8.6. Magyar-lengyel kapcsolatok a XIII. század vége felé 1270 augusztusában V. István (1270-1272) anyja, Mária királyné halála után titkos vezeklésre indult Krakkóba, Szent Szaniszló püspök sírjához. Itt szentéletű Kinga nővérével és férjével, V. (Szemérmetes) Boleszló (1243-1279) lengyel herceggel találkozott, akik ugyanúgy szűzi házasságban éltek, mint egykor Szent Imre élt és IV. Béla öccse, Kálmán herceg. V. István egy másik nővére, Jolánta, Boleszló kalischi herceg felesége volt.

IV. (Kun) László király (1272-1290) IV. (Kun) László király (1272-1290) idején, 1282-ben az éhínség miatt Cseh- és Lengyelországból sokan Magyarországra menekültek, akiket viszont a kunoknak adtak el. 1278. augusztus 26-án I. Habsburg Rudolf német király és IV. (Kun) László (1272-1290) a morvamezei csatában legyőzték II. (Přemysl) Ottokár cseh király és V. Boleszló lengyel herceg cseh-lengyel-morva egyesített seregét.

Németország és a Habsburgok Németországban 1273-1411 között a Habsburg-Luxemburg dinasztia uralkodott. 1438-1745 között a Habsburgok, majd 1745-1806 között a Habsburg-Lotaringiai ház biztosította a folyamatosságot. A svájci Aargau kantonban lévő „Habsburg”-ról elnevezett, valószínűleg Elzászból származó Habsburguralkodócsalád hatalmas birtokokat szerzett felső-elzászi és svájci területeken. -

Habsburg Rudolf (1273-1291) óta – az első Habsburg a trónon – minden király dinasztikus hatalmi politikát képviselt. I. Rudolf (1218-1291), király (1273-1291) helyreállította Németország belső békéjét. Mint Németország délnyugati részének legvagyonosabb tartományurát választották királlyá. Amikor I. Rudolfot német királlyá választották, már birtokában volt a Rajna csaknem egész balparti vidéke a Boden-tótól a Vogézekig. Az 1292-1298, 1308-1437 és 1742-1745 közötti évek kivételével 1806-ig Habsburg király vagy császár ült a német trónon.

-

Nassaui Adolf (1255-1298), német király (1292-1298) – Habsburg I. Albert helyett választották Habsburg Rudolf utódjául, de a választófejedelmek megfosztották trónjától. Habsburg Albert elleni csatában esett el.

-

I. Habsburg Albert (1255-1308), 1298-1308 között német-római császár, Ausztria és Stájerország hercege. Leánya, Ágnes III. András magyar király felesége lett. Unokaöccse, Johann Parricida (12901313) ölte meg.

-

VII. Luxemburgi Henrik (1274 v. 1275-1313) király (1308-1313), 1312-től császár, Luxemburg grófja volt. 1310-ben mint hűbérbirtokot fiának, Jánosnak adományozta a cseh királyságot és összeházasította Přemysl Erzsébettel (1292-1330).

-

1314-ben kettős választás révén IV. (Bajor) Lajos (Wittelsbach), német király (1314-1347) és Habsburg (Szép) Frigyes (1289-1330) 1314-től német király, 1308-tól Ausztria és Stájerország hercege vetélkedését az 1325. évi megegyezés zárta le.

-

IV. (Luxemburgi) Károly (1316-1378), I. Károly néven cseh király (1346-1378), 1355-től németrómai császár (János cseh király fia). A Birodalom súlypontját keletre helyezte át és Csehország lett a birodalom központi része. 1348-ban megalapította a prágai egyetemet. IV. Károly ellenkirálya Schwarzburgi Günter (1349) volt. IV. Károly 1356-ban kiadott Aranybullája megerősítette a 7 választófejedelem kizárólagos királyválasztó jogát.

-

IV. Luxemburgi Vencel (1361-1419), király (1378-1419), 1376-tól római király, 1378-tól cseh és német király (IV. Károly fia). 1400-ban a választófejedelmek alkalmatlanságára hivatkozva megfosztották trónjától, de a cseh királyi koronát és a római királyi címet haláláig megtarthatta.

-

1400-ban Wittelsbach Pfalzi Ruprecht (1352-1410), német király (1400-1410) lett a király, de a német fejedelmek ellenállását nem tudta megtörni. Őt 1410-től Luxemburgi Zsigmond (1368-1437), 1387-től magyar király, 1414-től német-római császár követte a német trónon. Ellenkirályként Luxemburgi Morva Jobst (1410-1411) szerepelt. Halálával a Habsburgok kerültek vissza a németrómai császári trónra.

-

Habsburg Albert (1397-1439), Ausztria hercege, 1437-től magyar király, 1438-tól cseh király, II. Albert néven 1438-tól lett német-római császár. V. László magyar király apja.

145 A Habsburgok 1482-ben a Burgundia és Spanyolország örököseivel kötött házasságukkal megszerezték Burgundiát és Németalföldet, valamint a spanyol gyarmatbirodalmat, majd 1526ban Magyarországot és Csehországot is. A Habsburgok hatalmuk csúcspontját V. Károly (1500-1558) spanyol király (1516-1556), németrómai császár (1519-1556) uralkodása alatt érték el. V. Károly 1547-ben legyőzte a protestáns Schmalkaldeni Szövetséget Mühlbergnél, de az 1555. évi augsburgi vallásbékében el kellett ismernie a német fejedelmek vallásszabadságát. V. Károly 1556-ban lemondott és öccsének, Ferdinándnak adta át a császári címet és az osztrák örökös tartományokat, fiának II. Fülöpnek (1527-1598), spanyol királynak (1556-1598) Németalföldet, a Nápoly-szicíliai királyságot, Milánót, Burgundiát és 1556-ban Spanyolországot. A Habsburgok spanyol ága 1700-ban kihalt. VI. Károly halála után, 1740-ben a Habsburgok osztrák ágán nem maradt fiúörökös, ezért leánya, Mária Terézia Lotharingiai Ferenc Istvánnal kötött házasságot, aki 1745-ben mint I. Ferenc lépett a császári trónra és lett a Habsburg-Lotharingiai ház megalapítója. Utódai 1806-ig voltak a németrómai császárok, amikor a legutolsó német-római császár, II. Ferenc lemondott. Ő I. Ferencként 1804-től osztrák császár lett. Az utolsó osztrák császár I. Károly, 1918-ban mondott le.

A morvamezei csata II. Ottokár interregnumot hatalmi helyzetének megerősítésére használta fel, ellenezte Habsburg Rudolf német-római császárrá választását. II. Ottokárt 1276-ban megfosztották ausztriai birtokaitól. I. Habsburg Rudolf 1278. augusztus 26-án - IV. (Kun) László magyar király segítségével - a morvamezei csatában legyőzte II. Ottokár (1233-1278) cseh királyt (1253-1278), I. Přemysl Ottokár (+1230), előbb cseh herceg (1197-1198), majd király (1198-1238) unokáját, akit menekülés közben elfogtak és agyonvertek. II. Ottokár egy pánszláv birodalom létrehozásán fáradozott. A német fejedelmek, félve a túlságosan erős cseh királytól, egy sváb grófot, Habsburg Rudolfot választottak királlyá. Ottokár, mivel nem ismerte el a frankfurti birodalmi gyűlés döntését, fegyvert fogott. Rudolfot IV. László magyar király is támogatta, mivel a nagy cseh erők Magyarországot is veszélyeztették. Ottokár az Ausztria területén lévő német erősségek elfoglalását tűzte ki célul, de Habsburg Rudolf és IV. László egyesült sereggel nyílt csatára törekedett. Ottokár 1278. június 27-én indult el Prágából, augusztusban elfoglalta Drossendorf várát, majd Bécs közelében a Laa ostroma közben ellenfele közeledtéről értesült. A magyar-német sereg a Morva folyó bal partján, Dürnkrut helységtől északra állt fel. A jobbszárnyat Rudolf páncélos, kb. 2000 fős lovassága és a tartalékban Kapeller Ulrik karintiai lovagjai alkották. A balszárnyat a 15000 fős magyar lovasság képezte Csák Máté nádor vezetésével, középen 5000 kun lovas tartózkodott. Ottokár serege 30000 lovasból és 5000 gyalogosból állt. A seregben bajor és brandenburgi nehéz vértezetű lovagok mellett nagyszámú könnyű lengyel lovas is volt. Habsburg Rudolf és II. Ottokár egyaránt résztvettek az ütközetben, míg IV. László egy magaslaton foglalt állást. A csatát a kunok rohama, nyílzápora, majd cseles visszavonulása nyitotta meg. Ezután Csák Máté vezette magyar lovasság megrohamozta a tömör, nagy mélységben, 8 sorban felállított cseh-morva gyalogságot, majd a Borsák, Aporok, Dobokák nyolc zászlónyi lovasságának támadása áttörte és szétszórta II. Ottokár gyalogságát. Ekkor avatkozott a harcba a lengyel lovasság. Véres kézitusa után a magyarok tért nyertek és Ottokár egész jobbszárnya hátrálni kezdett, éppen akkor, amikor a balszárnyon tetőpontra hágott a válság. Itt ugyanis később kezdődött a támadás, de Ottokár németjei visszaverték a sváb lovagokat, akiknek visszavonulása a futássá változott. Rudolf császár lovával felbukott és pajzsa alatt megbújt. A svábok menekülése csak Kepeller Ulrik harcrendjéig tartott, ez felvette őket és megújult a harc. Ottokár, amikor látta, hogy támadása elakadt, a lengyel lovasokat akarta magához rendelni, de azok már menekültek. A csehek nehéz helyzetét látva IV. László király a kun lovasságot zúdította Ottokár oldalába. Ugyanakkor visszatért a harcmezőre a lengyeleket üldöző magyar lovagok nagy része is.

146 Ottokár látva, hogy a csata elveszett, testőrségével a sváb lovagok közé rohant. Az ellenség körülfogta, sisakját levették a fejéről és megölték. A menekülő német és cseh lovagok a Morva folyón keresztül próbáltak menekülni, de a folyón való átkelés közben a kunok nagy részüket lenyilazták. II. Ottokár halálával lezárult a Babenberg örökségért 1246 óta vívott harc. Habsburg Rudolf megszerezte a Habsburgoknak az osztrák hercegséget és császári hatalmát is megszilárdította. Ezzel elkezdődött a Habsburg-birodalom áthelyeződése a birodalom délnyugati részéről délkelet felé. 1290-ben elhunyt Kun László, I. (Habsburg) Rudolf korábbi szövetségese. I. Rudolf ekkor fiának adományozza hűbérként Magyarországot, ahol azonban az utolsó még élő Árpád-leszármazottat, a Velencéből hazatérő III. Andrást (1290-1301) emelik trónra. Az emiatt kirobbanó osztrák-magyar háború 1291-ben azzal ér véget, hogy Albertnek vissza kell adnia a megelőző években elfoglalt magyar területeket. I. Rudolf 1291 júliusában, Speyer városában hunyt el.

A magyar irodalom kezdetei A legősibb magyar nyelvemlékek közül a Halotti Beszéd és Könyörgés, Anonymus és Ákos mester krónikája kiemelkedő irodalmi jelentőségű: A Halotti Beszéd és Könyörgés a legrégebbi összefüggő szövegű magyar nyelvemlék a latin nyelvű Pray-kódexben (1192-1195) maradt fenn. A Halotti Beszéd egy latin nyelvű temetési prédikáció szabad átköltése. A Halotti Beszédet Pray György (1723-1801) történetíró, jezsuita szerzetes fedezte fel. Anonymus, Belae regis notarius (Béla király névtelen jegyzője), valószínűleg III. Béla magyar király (1172-1196) jegyzője. A teljes szövegében fennmaradt Gesta Hungarorum (A magyarok tettei) c. műve a magyarországi latin nyelvű történetírás, illetve irodalom egyik legfontosabb emléke. A mű 57 fejezetből áll. A magyarok eredetét, a honfoglalást és a kalandozások korát tartalmazza. Az Országos Széchényi könyvtár őrzi. Ákos mester (+1273) magyar udvari káplán, 1254-1272 között budai prépost, 1248-1261-ben a királyné kancellárja. Egyes feltevések szerint a XIII. századi hun-magyar krónika szerzője.

III. András (1290-1301) III. András (1290-1301) uralkodása kezdetén vette el első feleségét, Fennena kujáviai (lengyel) hercegnőt. 1290-ben kötött vele házasságot, de Fennena királyné 1295 őszén elhunyt. Frigyükből egy leánygyermek született, Erzsébet. Fennena, néhai Zemovit kujávi hercegnek - a fekete Leszko testvérének - leánya volt. Fennena nagybátyja, Wladiszlaw sandomiri és siradiai herceg volt, akit a magyarok később haddal is megsegítettek. III. András Fennena királynétól származó Erzsébet leányát Václáv (Vencel) cseh király hasonló fiával jegyezte el, hogy a király ellen harcoló Csák Máté hátában szövetséget szerezzen. Erzsébet a cseh király fiával történt 1298. évi eljegyzését követően Bécsben Habsburg Albert gyermekei között nevelkedett. III. András halála után Erzsébet vőlegénye, Václáv lett rövid időre Magyarország királya, az eljegyzést megújították, de házasság nem lett belőle. Václáv 1305-ben mást vett el feleségül. Erzsébet, apja halálát követően, egy ideig még Bécsben maradt mostohaanyjával, Ágnes királynéval, majd a mai svájci tössi domonkos rendi kolostorba vonult, és apácaként ott is halt meg 1338. május 6án. III. András 1296-ban vette el második feleségét, Habsburg Albert leányát, Ágnest. Az özvegy királyné, aki nem ajándékozta meg férjét gyermekkel, III. András halála után elhagyta Magyarországot, hazatért Ausztriába, majd a mai Svájc területén kolostorba vonult, és még évtizedeken át, 1364-ben bekövetkezett haláláig gyászolta férjét. Az immár háromszáz éves magyar-lengyel kapcsolatokat az Anjouk idején újabb politikai-társadalmi kapcsolatok követték.