3. Fejezet
A „Nagytérségi kartell” („Das Großraum-Kartell“)
és szervezeti felépítése
3. Fejezet
Walter Hallstein egyáltalán nem az egyedüli konstruktőre volt a II. világháború utáni világ felépítésének a náci-kartell koalíció uralma alatt. 1941-re a náci rezsim néhány hivatalos „intézetet” egyetlen céllal tartott fenn: hogy előkészítse a világ jövőbeni – a náci-kartell II. világháborúban aratott győzelme után kialakítandó – gazdasági és politikai formáját. Egyik ilyen „győzelmi intézet” volt a drezdai Nemzeti Gazdasági Rend és Nagytérségi Gazdaság Központi Kutató Intézete. Ennek a hivatalos náci-kartell tervezőirodának a vezetője Arno Sölter volt. 1941-ben Sölter a náci-kartell uralom alatt létrehozandó II. világháború utáni Európára vonatkozó terveket „A nagytérségi kartell – Az ipari piacrend eszköze egy új Európában” c. könyvében foglalta össze. [Az eredeti német cím: „Das Großraum-Kartell – Ein Instrument der industriellen Marktordnung in einem neuen Europa”].
Sölter könyve előtanulmányul szolgált a „brüsszeli EU”-hoz. A párhuzamok lélegzetelállítóak.
164
A „Nagytérségi kartell” és szervezeti felépítése
A nácik „Nagytérségi kartellje” – a „brüsszeli EU” felépítésének és működésének koncepciója BEVEZETÉS A német „Großraum” vagy „großer Raum” kifejezés szó szerint nagyobb teret ill. térséget jelent. 1941 nyarára az IG Farben olaj- és gyógyszerkartell – BAYER, BASF, HÖECHST (ma a Sanofi-Aventi csoport részei) – és politikai/katonai embereik, a nácik, elfoglalták Franciaországot és brutálisan leigázták Európa nagy részét. Arno Sölter, a náci Nem-
Ekkor jött el az ideje, hogy az IG Farben zeti Gazdasági Rend és olaj- és gyógyszerkartell megkezdje Nagytérségi Gazdaság Központi Kutató Intézetéháború utáni terveinek felfedését. Mi- nek vezetője és „A Nagyután finanszírozták a nácik hatalomra kartell” c. könyv szerzője. jutását és háborús gépezetét (amely (“Das Grossraum-Kartell”) csaknem 100%-ig robbanószereket, benzint, gumit és egyéb alapvető haditermékeket foglalt magában), az olaj- és gyógyszerkartell arra irányította figyelmét, hogy hogyan érheti el, hogy befektetései sokszorosan megtérüljenek. Ezeket a tényeket részletesen ismertették az IG Farbennel kapcsolatos 1945-ös az USA-ban tartott kongresszusi kihallgatásokon ill. a háborús bűnösök nürnbergi ítélőszékén is. (www.cartel-rootsww2.org)
165
3. Fejezet
Az IG Farben megszerezte befektetései után a kívánt nyereséget. Abban a durván 20 országban, melyet a náci csapatok brutálisan leigáztak, az IG Farben lényegében megszerezte a teljes vegy- és gyógyszeripart, a petrolkémiai, ásvány- és egyéb iparágakat – többnyire ingyen. Minden tankot, amely begurult Belgiumba, Hollandiába, Franciaországba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Dániába, Norvégiába és a többi európai országba, követtek a „szürkeöltönyösök” – az IG Farben vállalati képviselői, hogy felmérjék zsákmányukat. Egész iparágak és országok gátlástalan kifosztása szolgált mintául az ezt követő globális rablásokhoz – mind a mai napig: Bush elnöksége alatt a Halliburton cég, ill. különböző olaj- és gyógyszeripari multinacionális és egyéb vállalati „befektetők” gondoskodtak arról, hogy megkapják az iraki háborúba invesztált befektetéseik nyereségét. De térjünk vissza a II. világháborúhoz: az IG Farben egy háború utáni „nagyobb térség” feletti uralomra vonatkozó kifejezése eredetileg Európa területét jelentette (Oroszországot is beleszámítva). Ezt a fogalmat azonban szándékosan kezelték rugalmasan, hogy – az Ázsia, Amerika és a világ többi része fölötti előrevetített katonai győzelmekkel – a „nagytérség” kifejezés végső soron az egész földgolyót magában foglalhassa. Ezeket a világ náci-IG Farben koalíció által történő katonai elfoglalására és az azt követő gazdasági leigázásra vonatkozó terveket részletesen feltárják az IG Farben kartell igazgatói ellen a háborús bűnösök nürnbergi ítélőszéke által lefolytatott vizsgálatok. Ennek a történelmi vizsgálatnak több mint 40.000 eredeti dokumentumpéldányait rejtették el a közvélemény elől az USA Nemzeti Levéltáraiban 6 évtizeden keresztül. Végül 2007-ben a www.profit-over-life.org internetcímen tették őket közzé.
166
A „Nagytérségi kartell” és szervezeti felépítése
Az IG Farben II. világháború utáni terveinek következő részletes ismertetését Arno Sölter 1941-ben megjelent, „A nagytérségi kartell – Az ipari piaci rend eszköze egy új Európában” című könyvében tette közzé. A könyv kiadása nem egyéni akció volt. Sölter abban az időben a hivatalos náci Nemzeti Gazdasági Rend és Nagytérségi Gazdaság Központi Kutató Intézetének a vezetője volt Drezdában, Németországban. Az „intézet” a náci-IG Farben koalíció egyik hivatalos gazdasági tervezőirodája volt háború utáni Európa kialakítására. Ez a könyv mintául szolgált ahhoz a struktúrához, amely később az Európai Unió lett – kartellérdekek testülete, amely „nagyobb térségeket” kezel saját piacaként – és amely minden demokratikus kontrollt megkerülve működik.
SZEMELVÉNYEK SÖLTER 1941-ES KÖNYVÉBŐL FEJEZETCÍM: „A NAGYTÉRSÉGI KARTELL” „Idézzük fel a szervezeti hierarchiát: állam – gazdasági csoport – kartell, amelyet a nagytérség számára hoztunk létre. Ebben az öszszefüggésben nem vesszük figyelembe az állam kereskedelmi és valutapolitikát érintő feladatait a nagytérségen belül. Ehelyett nagyobb részletességgel vizsgáljuk az európai piac szervezeti problémáit a kartell szempontjából, majd ezt követően részletesen megnézzük az állam gazdaságpolitikáit, amelyek elkerülhetetlenül adódnak a „Nagytérségi kartell” egész területének elvi piacszabályozásából. A „Nagytérségi kartell” közvetlen felelőse a Gazdasági Csoport, melynek piacszabályozási feladatait egy „kartellirodában” szándékozunk egyesíteni. ”
167
3. Fejezet
„Ennek érdekében ki kellene bővíteni a gazdasági csoportokat szolgáló meglévő kartellrészleget, hogy ennek az új irodának a feladatait is elvállalja. A kartelliroda felettese a Központi Kartellhivatal lenne, amely a hozzárendelt hatáskör talaján megfelelne a német Iparcsoport (Reichsgruppe Industrie) jelenlegi „kartellfelügyeleti” osztályának, de a német Gazdasági Ügyek Minisztériuma kartellrészlegeinek vagy szakosztályainak is ”1. A mai EU Bizottság pontos mása ennek a „Központi Kartellhivatalnak”. A kartellérdekek nevében uralkodik, bárminemű demokratikus kontroll nélkül. „Gyakorlati szempontból a feladatokat fel kellene osztani az átfedések elkerülése érdekében. Célszerű lenne a kartellirodák tényleges felügyeletét a Gazdasági Ügyek Minisztériumához utalni, míg a Központi Ipari Kartellhivatal feladata inkább az alapvető piacszervezési kérdések, valamint a jogi és az államközi kartellügyek kezelése lenne. A hatékony működés érdekében az ipari kartellhivatalt folyamatosan tájékoztatni kellene minden felmerülő problémáról. Ha ezt követően megvitatjuk a „Központi Kartellhivatal” célkitűzéseit, meg kell vitatnunk a kapcsolódó üzleti és szervezeti problémákat is, azokat, amelyek besorolása nem a fenti hatóságoknak megfelelően történt. ” „Ebből természetesen következik, hogy a kartellfelügyelet német módszerét be fogjuk vezetni az európai befolyási terület nem német részein is. A szervezet terjedelme és jellege más országokban természetesen azok iparosításának fokától függően változna. Alább megvitatjuk a kartell szervezetének működési módját a Németországban uralkodó feltételekhez viszonyítva.”
1
A szervezeti egyszerűsítés alapján a Német Gazdasági Kamara (Reichswirtschaftskammer) bevonását nem tekintjük kívánatosnak.
168
A „Nagytérségi kartell” és szervezeti felépítése
1. A Központi Kartellhivatal a) A Központi Kartellhivatal a legfelső szabályozó hatóság; ennek megfelelően: i)
feladata a végső döntéshozatal a kartellfelügyelet felelősségi köreit érintő kérdésekben;
ii) feladata a szoros kapcsolat fenntartása a legmagasabb szintű szakértői testületekkel (azaz a gazdasági és kereskedelmi politikákkal, árképzési politikákkal, árupolitikákkal stb.), valamint adott tárgyi döntéseinek és az alárendelt intézményeknek adott mentális utasításainak az említett szakértői testületekkel való koordinálása.
A „brüsszeli EU” „központi kartellirodája”: Az EU Bizottság Berlaymont-épülete Brüsszelben. Valójában ez az épület csak egyike az EU Bizottság több tucat irodakomplexumának Brüsszelben. Ezek az építmények az operatív bázisai több mint 54.000 kinevezett, és nem választott karrierbürokratának, akik a kartell nevében uralkodnak Európa felett.
b) A Központi Kartellhivatal kapcsolatot tart a többi európai ország esetleges központi kartellhivatalaival, mind fontos alapvető kérdéseket mind pedig olyan felelősségi területekről hozott döntéseket illetően, melyekről a „Nagytérségi kartell” vagy az egyes nemzeti kartellek nem tudnak megállapodni.
169
3. Fejezet
c) Ennek megfelelően a Központi Kartellhivatal képviseli a kartellirodák által hozott döntésekkel kapcsolatos panaszok osztályát. Ezenkívül a Központi Kartellhivatalon keresztül kell intézni az olyan ügyeket érintő panaszokat, mint a külföldi kartellek által hozott intézkedések és elkövetett kihágások.
A „brüsszeli EU” központi kartellhivatalának „koronaterme”: az EU Bizottság ülésterme a brüsszeli főhadiszállás 13. emeletén.
d) A kartelltörvényt, amely jelenleg igen szerteágazó és gyengén szervezett, meg kellene reformálni és a lehetőségekhez képest szabványosítani az egész nagytérségre vonatkozóan.
e) Általános piacszabályozási elveket kell kidolgozni az európai nagytérség számára. Ami a piac- és kartellszabályozást illeti, hasonló szabályokat kell létrehozni, mint azok a gazdasági rendeletek, amelyeket a Gazdasági Ügyek Minisztériuma már kidolgozott vagy éppen kidolgoz a számviteli rendszerhez.
Több mint 6 évtizeddel később az EU Bizottság megvalósítja ennek a tervnek a majdnem pontos mását azzal a céllal, hogy „szabványosított kartelltörvényt” vezessen be a csaknem 500 millió európai életének irányítása céljából – mindenféle demokratikus kontroll nélkül.
170
A „Nagytérségi kartell” és szervezeti felépítése
Néhány évtizeddel később a náci-IG Farben-féle „kartellrendeletekből” EU direktívák lettek – amelyek nemcsak Európa népeinek egészsége és élete fölött uralkodnak, hanem gazdaságaikat is lecsapolják.
f) Az üzleti életben is be kell vezetni az együttműködést a nem német országokkal az egészséges piaci szabályozás előkészítése érdekében (beleértve a társaságok közötti összehasonlításokat). g) Egy szervezeti felépítési modellt kellene kidolgozni a „Nagytérségi kartell” számára, és hozzá egy világos és egyszerű alapszabályt. A hatékony kartellfelügyelet biztosításához egy megfelelően összeállított kartellszerződés elengedhetetlen. Történelmi fejleményeknek és a szerződéses rendelkezésekben gyakran bekövetkező számtalan változásnak köszönhetően sok kartellszerződés a végére teljesen áttekinthetetlenné válik. Ezért a jövőben egy megfelelően megfogalmazott keretszerződést kell véglegesíteni, amely meghatározza minden folyamatban lévő módosítás és kiegészítő megállapodás részleteit. Végül ez a „keretszerződés” lett az EU úgy nevezett „Liszszaboni Szerződése” – egy 2009-ben elfogadott „felhatalmazó törvény”, amely kvázi diktatórikus hatalommal ruházza fel a kartell EU Bizottságát. A kartellnek jó oka volt arra, hogy – félve attól, hogy Európa népei elutasítják – nem tett lehetővé egy demokratikus páneurópai népszavazást erről a „keretszerződésről”. Figyelemre méltó ezért, hogy 2008 júniusában Írország – az egyetlen ország, amely szavazott a szerződésre – határozott „nem”et mondott a „központi kartellhivatalra” – a brüsszeli EU Bizottságra.
171
3. Fejezet
h) Megfelelő egységes osztályozási sémákat is ki kell gondolni a kartell termelési és elosztási statisztikái számára. Az értékesítési statisztikákat úgy kell összeállítani, hogy az elosztást bármikor hozzá lehessen rendelni a fogyasztási igényekhez. i) Egy központi kartelljegyzéket kell felállítani nemcsak a német, hanem a külföldi résztvevőket is bevonva a „Nagytérségi kartell” teljes befolyási területén. A kartelljegyzékben szerepelnie kell mind a megkötött megállapodások jellegének, mind pedig az árubeszerzésre, üzlethelyiségekre, termelési feltételekre stb. vonatkozó adatoknak. A jegyzéknek bizonyos mértékig a „Nagytérségi kartell” egészének képét kell tükröznie. j)
A Központi Kartellhivatalnak gondoskodnia kellene egy folyóirat kiadásáról „A nagytérségi kartell” („Das Großraum-Kartell”) címmel, amely a főhatóságnak az európai piacszabályozással, a direktívákkal [!] és hasonló ügyekkel kapcsolatos minden alapvető kérdésben hozott összes döntését közzétenné.
172
A „Nagytérségi kartell” és szervezeti felépítése
Ezt a pontot is elfogadta a brüsszeli EU, amely „az Európai Unió hivatalos folyóiratát” úgy adja ki, mint „jogi közlönyét”. Egyetlen jogszabály vagy direktíva sem emelkedhet jogerőre az EU-ban, amíg nem jelent meg ebben a közlönyben. A vastagon szedett és a zárójelbe tett szövegek hozzátett kommentárok.
ARNO SÖLTER PÁLYAFUTÁSA A „BRÜSSZELI EU” EGYIK KONSTRUKTŐREKÉNT Megbocsátható, ha valaki úgy gondolja, hogy Arno Sölter egyike volt azoknak a náci bűnösöknek, akik eltűntek a föld színéről, amikor az „ezeréves birodalom” véget ért 1945-ben. Egy ilyen naiv feltételezés azonban nagyon messze lenne az igazságtól. A valóságban a háborút követő években Európa leigázásához a kartell továbbra is igényt tartott ezen náci-kartell konstruktőr szolgálataira. 1962-ben, 5 évvel az Európai Gazdasági Közösség létrehozása után Sölter ismét nevet szerzett magának a kartell stratégájaként az Európai Gazdasági Közösségen (EGK) belül. A „Vertriebsbindungen im gemeinsamen Markt unter wirtschaftlichem und EWG-kartellrechtlichen Aspekt” (Kizárólagos elosztási jogok a közöspiacon gazdasági és EGK-kartelljogi szempontok alapján) címmel Sölter a Carl Heymann kiadó „Kartellrundschau” című folyóiratának 4/1962. számában közzétette régi és új kartellkoncepcióit. A Harmadik Birodalom európai stratégáinak a „brüsszeli EU” konstruktőreivé való zökkenőmentes átalakulásának ismeretében, amit ebben a könyvben közzéteszünk, a „brüsszeli EU” kvázi diktatórikus jellege többé már senki számára sem okozhat meglepetést.
További információk: GB3A5666
173
