3. Faculty o f Philosophy, Növi Sad KONTRA MIKLÓS

Hungarológiai Közlemények 2013/3. Bölcsészettudományi Kar, Újvidék Papers o f Hungárián Studies 2013/3. Faculty o f Philosophy, Növi Sad ETO: 811.511.141:81 ’276:81 ’246.2

ORIGINÁL SCIENTIFIC PAPER

KONTRA MIKLÓS Szegedi Tudományegyetem [email protected]

M AGYAR KÉTNYELVŰSÉG - ÁLDÁS VAGY ÁTOK?1 Hungárián Bilingualism - a Curse or a Blessing? Madarska dvojezičnost - blagoslov ili prokletstvo? A közép-európai rendszerváltások óta, vagyis amióta a Magyarországgal szomszédos álla­ mokban élő magyarokról, tehát a két- vagy többnyelvű magyarokról nyelvtudományi kuta­ tások is szólnak (nemcsak nyelvművelő purista újságcikkek), a kétnyelvűség és a kétnyelvű magyarok gyakran szóba kerülnek, nemcsak tudományos konferenciákon, hanem tanári to­ vábbképzéseken, politikai gyűléseken, civil fórumokon és akár magánbeszélgetésekben is. A z elmúlt bő két évtizedben a Kárpát-medencei magyarok kétnyelvűségéről legtöbbször az „áldás vagy átok?” dilemma szerint beszélgettek a magyarok. A cikk bemutat néhány olyan tipikus vélekedést, amely szerint a magyarok kétnyelvűsége átok: ilyen többek között a kétnyelvűek „bomlott gondolkodása”, a tiszta magyar nyelv bekoszo!(ód)ása, a nyelvi hiány és a kétnyelvüek egynyelvű magyarországiak általi stigmatizálása. A magyarok kétnyelvűségét áldásnak tekintik azok, akik szerint a szomszédos államokbeli társadalmi érvényesüléshez elengedhetetlen az államnyelv magas szintű ismerete is, vagyis az integrálódni (tehát nem asszimilálódni s nem szegregálódni) akaró magyaroknak szükségük van a magas szintű két­ nyelvűségre. Végül néhány olyan megállapítást idéz a szerző, amelyek mai, tudományosan igazolt álláspontok: 1. a kétnyelvű emberek, így a kétnyelvű magyarok is, normális emberek, 2, a magyarok azért idegenkednek a kétnyelvűségtől, m ert annak kizárólag felcserélő változa­ tát ismerik, tapasztalták meg, a hozzáadó kétnyelvűséget el sem tudják képzelni, 3. a kikényszerített nyelvcsere nyelvi emberi jogot sért, viszont önkéntes nyelvcsere esetén semmilyen jogsértés nem történik, s végül 4. a magyar közvélekedés és közoktatás nem javítja, hanem rontja a kisebbségi, kétnyelvű magyarok nyelvi közérzetét. Kulcsszavak: kétnyelvűség, „bomlott gondolkodás”, purizmus, nyelvi hiány, stigmatizálás, társadalmi érvényesülés, integráció, asszimiláció és szegregáció, felcserélő és hozzáadó két­ nyelvűség, magyar közvélekedés és közoktatás. 1A VIII. Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencián Nyitrán 2013. szeptember 27-én elhangzott plenáris előadás bővített és szerkesztett változata. 1

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy átok?

A közép-európai rendszerváltások óta, vagyis am ióta a M agyarország­ gal szomszédos államokban élő magyarokról, tehát a két- vagy többnyelvű magyarokról nyelvtudományi kutatások is szólnak (nem csak nyelvművelő purista újságcikkek), a kétnyelvűség és a kétnyelvű m agyarok gyakran szóba kerülnek, nemcsak tudományos konferenciákon, hanem tanári továbbképzé­ seken, politikai gyűléseken, civil fórumokon és akár magánbeszélgetésekben is. Az írott és elektronikus sajtó is foglalkozik a kétnyelvű magyarokkal nemritkán oly módon, hogy a hozzáértő nyelvész, pedagógus vagy szocioló­ gus annak örülne, ha a sajtó nem foglalkozna a kétnyelvűséggel. A z elmúlt bő két évtizedben a Kárpát-medencei m agyarok kétnyelvű­ ségéről legtöbbször az „áldás vagy átok?” dilemma szerint beszélgettek a magyarok. Dolgozatomban én is ezt fogom tenni: szemelgetek az átkokból és az áldásokból, végül pedig a mai tudományosan igazolt, védhető álláspon­ tokból mutatok be néhányat. 1. M a g y a r k étn ye lv ű sé g = á to k Kiindulásként vegyük azt a szövegrészt, ami az MTA Nyelvtudományi Intézetében készített Nyelvm űvelő kézikönyv I. kötetében olvasható a „kül­ földön élő magyarok nyelve” című cikkben. Ebből egyebek m ellett azt tud­ hatja meg az olvasó, hogy „a kétnyelvűség körülm ényei között élő külföldi magyarok nyelvhasználatának sajátos vonásai [...] azt mutatják, hogy a két nyelvi rendszer az állandó érintkezésben könnyen egymásba fonódik, ke­ veredik az egyén tudatában, a nyelvérzék nem egyszer bizonytalanná válik, [...] s fennáll a veszélye a nyelvi rendszer megbomlásának. Ez pedig - a megértést ugyan nem, de - a fogalomrendszer kialakítását, a dolgok logiká­ já b a való behatolást, az alkotó gondolkodást veszélyezteti. A nyelvi rendszer felbomlásával ugyanis a gondolkodás maga válik az egyénben szervetlenné, bomlottá, felemássá” (É. Z .-G . L. 1980; 1291). Ez a szöveg az akadémiai nyelvművelő kódexben jelen t meg, egy olyan műben, amelyet a legtöbben mérvadónak tekintenek. E szerint (s a három évtizeddel ezelőtti magyar nyelvművelők zöme szerint) a felvidéki, kárpát­ aljai, erdélyi, vajdasági, drávaszögi, muravidéki és burgenlandi magyarok milliói esetében fennáll a veszélye annak, hogy gondolkodásuk szervetlenné, bomlottá, felemássá válik. A N yelvm űvelő kézikönyv eme cikkét oly sokan és oly sokszor idéztük az elmúlt évtizedekben, hogy a cikk egyik szerzője az utóbbi években mintha már nem azonosulna 1980-ban kinyomtatott álláspontjával. Erre abból követ­ keztetek, hogy igyekszik elérni, hogy munkásságának ezt a részét mások ne idézzék. A z én esetemben egyszer sikerrel is járt, ugyanis egyik cikkemben 2

Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 2013.XUV/XIV. évf., 3., 1-12.

idéztem a fenti szövegrészt (KONTRA 2003; 302), de ugyanennek a cikknek egy későbbi, módosított változatából (KONTRA 2006) az idézetet kénytelen voltam kihagyni, mivel a főszerkesztő ragaszkodott kihagyásához. Summa summarum: a magyar kétnyelvűség első átka a bomlott gondolkodás. Egy másik átok a „tiszta magyar nyelv” bekoszol(ód)ása idegen szavak­ kal, idegenes szerkezetekkel, magyartalan kiejtéssel és hasonló, nemkívána­ tosnak tartott dolgokkal. A tiszta magyar nyelv óvásának, s egyben a felvidéki magyarok kigúnyolásának eklatáns példáját hallhatták a Kossuth rádió Édes anyanyelvűnk című műsorának hallgatói 2005. április 17-én, amikor Balázs Géza (egykori nyitrai vendégtanár, az ELTE professzora) kifejtette, hogy a határon túli magyarok romlott, érthetetlen magyart beszélnek, talán nem is elég jó magyarok (lásd KONTRA 2010a; 97-105). A fránya „idegen szavak” használatát persze nemcsak olyan nyelvművelők helytelenítik, mint Balázs Géza, hanem szinte mindenki más is, így hát természetesen politikusok2 is. H a az imént a „normális emberek” (azok, akiknek nincs egyetemi diplo­ májuk nyelvtudományból) piszkították be anyanyelvűnket idegen szavakkal, szerkezetekkel s hasonlókkal, akkor hozzájuk képest is növelték a bajt azok a nyelvészek, akik a magyar nyelv határtalanításán dolgoznak, vagyis akik a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi s a többi kisebbségi magyar nyelvváltozat standardjában m eglevő, de a magyarországi köznyelvben ismeretlen szavak, szójelentések, kifejezések szótározásán ügyködnek. Az első ilyen szótárunk a M agyar értelm ező kéziszótár második, átdolgozott kiadása volt (2003, rö­ vidítve: EKsz2). M egjelenése bizonyos vihart is kavart: Balázs G éza példá­ ul nem tudta eldönteni, hogy üdvözölje-e vagy kárhoztassa a szótárat azért, mert felvett olyan szavakat is, mint a szlovákiai m agyarban (a m agyar sztenderd szlovákiai területi változatában) használatos horcsica ’m ustár’, párki 'virsli’ vagy alapiskola 'általános iskola’ (lásd KONTRA 2010a; 104). Ba­ lázsnál sokkal határozottabban foglalt állást Csicsay Károly és Gubíkné Har­ mati M ária (2004; 47), akik a szlovákiai Új érettségi vizsga. M agyar nyelv és irodalom. M onitor-feladatlapok című kiadványban többek közt ezt írták: „A nemrég kiadott új M agyar értelmező szótárba sok olyan szót soroltak, 2 A nyelvészek tudják, hogy amikor a magyar nyelvről politikusok tesznek kijelentéseket, ak­ kor nagy valószínűséggel nem a nyelvre gondolnak, hanem valami másra, a nyelv sokszor csak ürügy arra, hogy másról beszéljenek, például az általuk elképzelt hazafiságról. Például 2011 őszén egy magyar politikus egy kárpátaljai eseményen azt fejtegette, hogy „az a baj, hogy a nyelvromlást propagálók igazából a nemzetromlást legitimálják. Mert az, hogy ma igent mondunk a nanuk-ra meg a bulocská-ra, azt is jelenti, hogy holnap már a nemzet se lesz tisztelet tárgya” . (A szlovákiai nanuk benne van az ÉKsz2-ben, jelentése ’jégkrém ’. A kárpátaljai magyar bulocska jelentése 'zsem le'.) A politikusok kijelentései igen gyakran a nyelvtudósok megrökönyödését váltják ki, mert szaktudás híján, szakemberek tanácsát mellőzve, saját bölcsességükre hagyatkoznak.

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy átok?

amelyek a határon túli magyarok szóhasználatában találhatók csak meg. [...] Sajnos a szerkesztők olyan szavakat is ide soroltak, amelyek [...] a többségi nemzettől átvett idegen szavak magyar toldalékokkal ellátott változatai. [...] Ha ezt a jelenséget, amelyet nevezhetünk kényelmes szókölcsönzésnek, de akár lopásnak is, elnézzük, akkor ne csodálkozzunk, ha pár év múlva egyve­ leg nyelveken fogunk beszélni, és nem mindig értjük m eg e g y m á st” A „tiszta magyar nyelv” bekoszolása tehát olyan átok, am it a kétnyelvű magyarok hoznak ránk, s am it még szakképzett m agyar nyelvészek is támo­ gatnak. E szakképzett magyar nyelvészeknek szerencsére vannak követőik is, például Lőrincz Gábor (2013), aki a Magyar értelm ező kéziszótár 2. ki­ adásában megtalálható, a szlovákiai magyarban (a m agyar sztenderd szlová­ kiai területi változatában) használatos, de M agyarországon ismeretlen sza­ vak és szójelentések iskolai tanításának kérdéseiről publikált hasznos cikket a közelmúltban.3 A kétnyelvűséget azért is szokták átkozni, mert, úgymond, félnyelvüséghez, sőt: kettős félnyelvüséghez vezethet. A félnyelvűséget (angolul: semilingualism) Baker—Prys Jones (1998; 705) így határozza meg: „Ellent­ mondásos szakkifejezés, amelyet olyan emberekkel kapcsolatban használ­ nak, akiknek mindkét nyelve alacsony fejlettségű.” A kettős félnyelvüség fogalmának (angolul: double semilingualism) tudományos kritikája szaktu­ dományos körökben egyértelmű (lásd pl. B A KER-PRY S JONES 1998; 14~ 15), de a közvéleményt formáló sajtóban e kritika helyett inkább a magyar lelket és szívet megdobbantó, sőt m egdöbbentő írások jelennek meg, például a H eti Világgazdaságban (LASKOVITY 2012). Ennek az Újvidékről küldött írásnak az az egyik szexepilje, hogy szerepeltet szelektált nyilatkozatrésze­ ket G öncz Lajostól, Lanstyák Istvántól és tőlem is, de mindezzel együtt a cikk sokkal inkább dezinformál, mint informál. A z aszimmetrikus kétnyelvűség, amikor valaki egyik nyelvét kevésbé tudja, m int a másikat, kellemetlen következményekkel járhat. Például egy magyar anyanyelvű szülőktől származó, de szlovák tannyelvű alapiskolá­ ba já rt egyetemista elmesélte, hogy „az alapiskolában előfordult olyan eset, amikor hátránynak éreztem [a magyar nyelvet]. A szlováktanárnőm nem iga­ zán szerette a magyarokat. [...] Ebben az időben a beszédemen m ég érezhető volt a magyar akcentus, és ő erre mindig figyelmeztetett az osztály előtt. Ez 3 Többek között ilyen feladatokat ajánl a szerző: Állapítsátok meg az EKsz2 segítségével, hogy a következő mondatpárok közül melyikben szerepelnek a kiemelt szavak sajátosan szlovákiai magyar jelentésben: Már nagyon régen ettem málnát. A nyomdát bezárták.

4

Nagyon szomjas vagyok, van itthon málnai A számítógép nyomdája nem működik. (LŐRINCZ 2013; 65)

Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 2011. XUV/XIV. év/, 3„ 1-12.

kicsit kellem etlen volt” (RABEC 2004; 232—233). Ez a fiatalember később megtanulta akcentus nélkül beszélni a szlovákot, de jó l tudjuk, hogy sok ki­ sebbségi magyar egész életében akcentussal beszéli a többségi nyelvet, ami inkább több, mint kevesebb hátrányt okoz neki az életben. A z idegen akcen­ tustól 14 éves kor után nem lehet megszabadulni, aki tehát 14 éves kora után is akcentussal beszéli a többségi nyelvet, az élete végéig ki van téve az ilyen akcentussal járó társadalmi diszkriminációnak. A z ilyen kétnyelvű magyar em ber a magyartudását s a belőle következő akcentusos szlovák, szerb, ro­ mán stb. beszédét egyfajta átokként is megélheti. A z aszimmetrikus kétnyelvűség egy másik átka az, am it Lanstyák István (2000, 2002; 92) nyelvi hiánynak nevez. Ennek definíciója így szól: „Olyan nyelvi leszűkültség, amely a beszélőkben is hiányérzetet kelt. Ilyen például a szaknyelvi regiszterek hiánya a magyar nyelv szlovákiai és m ás határontúli változataiban.” A z erdélyi Szilágyi N. Sándor (2008; 114) a nyelvi hiány kapcsán a következőkről számolt be: „Az anyanyelvű szakoktatás hiányának pedig sokszor megfigyelhető következménye, hogy a szakmunkás kínos za­ varba kerül, ha mesterségéről magyarul kell beszélnie, m ert láthatólag nem ismeri az ehhez szükséges szavakat, így ha restelkedve is, kénytelen román kifejezéseket keverni magyar beszédébe. A z is megtörténik, hogy ha maguk között vannak, a szakmáról egyenesen románul kezdenek beszélni, hogy ne kelljen folyton váltogatni.” A kétnyelvű magyarok kétnyelvűségüket sokszor átokként élik meg, amikor egynyelvű magyarországi magyarokkal beszélgetnek. A z utóbbiak ugyanis nem restek megszégyeníteni a határon túliakat, ha ők valamit más­ ként mondanak, m int a m agyarországiak. Például: ha egy szlovákiai magyar M agyarországon egy rú d magyar szalámit kér egy boltban, kioktatják, hogy M agyarországon minden szalámi magyar szalámi, annak, am it a vevő kér, téli szalám i a neve (LANSTYÁK 2000; 232). Vegyünk egy másik példát: 2001-ben készítettem egy interjút egy erdélyi leánnyal, aki a legnagyobb balatoni kempingben volt nyári szakmai gyakor­ laton. K atinka akkor m ár hatodszor vagy hetedszer volt M agyarországon, először 10 évvel korábban, 13 évesen já rt ott. Íme beszámolójának átirata: „Na ez volt az egyik, am ikor megjegyezték, hogy nem tudok magyarul. A m ásik meg, am ikor a recepcióra kerültem, és kellett egyeztetni a vendégnek a foglalópapírján lévő adatokat a számítógépben megjelent adatokkal, mert ott m ár a vendégnek aaa ugyanazok az információk, amik a foglaláson, azok m ár megjelentek a számítógépbe és kellett egyeztetni. És én azt mondtam a, megkérdeztem a kolléganőtől újoncként ott, hogy hogy m it kell tenni, és azt mondta, hogy hogy há kell találtatni akkor az adatokat, és aszongya, mi az, hogy találtatni! Kell passzuljon. Mondom, mi az, hogy passzuljon? 5

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy átok?

Hát az nem magyar kifejezés. Az, hogy találtatni, az nem ideillő, sőt azt mondja ilyen nincs, az hogy találni, az olyan, hogy én megyek és találok egy tízforintost az úton, de hogy találtatom az adatokat... passzolni. N a és annyira magabiztosan mondta, hogy úgy olyan kisegérnek éreztem magam mellette. Pedig pedig nekem volt igazam. Tudom, hogy nekem volt igazam. Aztán még volt egy pár ilyen, de azok enyhébbek, meg lehet aztán m ár ilyen immunens lettem ...” A magyarországi és a határokon túli magyar nyelvhasználat különbségei identitásbeli különbségekhez is társulnak, s ez kétirányú folyamat. N em csak a m agyarországiak veszik észre, hogy a határon túli m agyar nem tartozik kö­ zéjük, a dolog fordítva is működik. Például egy nyitrai magyar egyetemista a következőt m esélte el Sándor Klárának Szegeden, 1998-ban: „B: Ja, meg am it a Héder tanárnő mesélt, az, aki otthon N yitrán tanítja a nyelvművelést, hogy... S. K: Igen... B: elm ent... üzletbe és amikor nem »párkit« kért, hanem »virslit«. És akkor megkérdezték tőle, hogy »Van forint eladó?«” (KONTRA 2010a; 103) Végül lássunk egy olyan esetet, amikor az egynyelvű m agyarok úgy szé­ gyeneik meg a kétnyelvűt a beszéde miatt, hogy ezzel saját m aguknak okoz­ nak óriási anyagi kárt, de persze erről fogalmuk sincs. 2003 tavaszán az USA M ichigan államában az Allén Park-i magyar református egyházban tartottam előadást arról, hogy a kétnyelvű magyarok, így a m ichiganiek is, jó l tudnak magyarul, de másképp beszélik a magyart, m int az egynyelvű magyarorszá­ giak. Egyszer csak feláll egy idősebb úr, s a következőt mondja: „Professzor Úr, nem is tudja, hogy mennyire igaza van. Én 56-ban jöttem Amerikába, most m ár több időt éltem itt, mint M agyarországon. Vannak dolgok, amiknek nem tudom a magyar nevét. Például az egész autóipari szakma kifejezéseit én csak angolul tudom, mert itt tanultam meg őket, nem M agyarországon. A kiejtésem se egészen olyan, mint a magyarországi kiejtés. Itt dolgoztam egész életemben [ekkor a General Motors irányába mutatott], tervező mérnök voltam, s mikor nyugdíjba mentem, volt mit aprítanom a tejbe. 90 körül hal­ lottam, hogy kimentek az oroszok M agyarországról. G ondoltam elmegyek, s megnézem, m it lehet ott kezdeni, lehet-e valamibe befektetni. D e akárkivel beszéltem, ilyen üzletemberekkel, mind azt mondta: ha én M agyarországon akarok üzletet csinálni, ne beszéljek magyarul, beszéljek angolul. N a, értet­ tem a szóból, fogtam a 20 millió dolláromat, s befektettem ... Venezuelában.”

6

Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 20I3.XLIV/XIV. évf, 3., 1-12.

2. M a g y a r k é tn ye lv ű sé g = á ld á s Ú gy nyolc évvel ezelőtt egy kolozsvári építész professzor, Szabó Bálint annak a vélem ényének adott hangot, hogy a kizárólag m agyar nyelvű oktatás ellentétes a m agyar nem zeti érdekekkel. Egyszerűen azért, mert ha a romá­ niai m agyar diplomás szakember otthoni érvényesüléséhez, versenyképes­ ségéhez elengedhetetlen az államnyelv magas szintű ismerete is, akkor nem magyar tannyelvű, hanem magyar, román és angol vagy francia tannyelvű képzésre van szüksége (KONTRA 2010a; 119). A Sült galamb? című könyvünkben (KONTRA szerk. 2005) több egye­ tem ista beszámol arról, milyen gyötrelmeket okoz az államnyelv nem kellő ismerete. Egy vélem ényt idézek csak, a vajdasági Telek Tamásét, aki Bu­ dapesten a SOTE egyik PhD programjának diákja: „Egy pszichológiai mo­ mentum a legfontosabb talán, leküzdeni azt, hogy ragaszkodjunk az egynyelvűségünkhöz. Leküzdeni azt, hogy az állam nyelvet el kell sajátítani. Úgym ond önmagunk miatt, mert ha érvényesülni szeretnénk abban a közös­ ségben, akkor erre feltétlenül szükség van. És itt még m egjegyezném azt, hogy mindezek mellett elkezdtem kutatómunkával foglalkozni, ami szintén szerb nyelven történik. És az a tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy na­ gyon sok jó képességű m agyar anyanyelvű hallgató, akik talán sokkal jobb képességekkel rendelkeznek, mint én, a nyelvi akadályok miatt nem tudtak megnyilatkozni. És m ár eleve kiszelektálódtak. Tehát attól függetlenül, hogy befejezték az O rvosi Egyetemen a tanulmányaikat, nem volt soha merszük ahhoz, hogy elkészítsenek egy szakdolgozatot szerb nyelven és kiálljanak az egyetemi tanárok elé, vagy hogy kiálljanak egy országos konferencián, ahol ugye szerb nyelven kell megtartani az előadást” (TELEK 2005; 229). A kárpátaljai m agyarok kétnyelvűségével kapcsolatban C sem icskó (2010; 4 9-5 3 ) többek közt m egállapítja a következőket: a nemzetiségileg és nyelvi­ leg heterogén környezetben kisebbségként élő közösségek előtt rendszerint három út áll: az integráció, az asszimiláció, esetleg a szegregáció. A z első útról ezt írja: „A z integrációnak szükséges eszköze a kétnyelvűség: a több­ ségi nyelv ismerete biztosítja a teljes körű részvétel lehetőségét a társadalmi életben, az anyanyelv megőrzése pedig a saját identitás és kultúra m egőrzé­ sét biztosítja.” A z asszimilációról többek közt megállapítja, hogy „a nyel­ vi asszim iláció (beolvadás) végállomása a nyelvcsere (vagy a nyelvhalál)”. Végül a harm adik lehetőségről ezt írja: „A szegregációhoz nincs szükség kétnyelvűségre. A csak anyanyelvi egynyelvűség azonban nem teszi lehető­ vé sem a horizontális, sem a vertikális mobilitást, mintegy bezárja az egyént saját közösségébe.” Ezek után nem meglepő, hogy Csem icskó határozottan kijelenti: „A kárpátaljai m agyar kisebbségi közösség számára az integráció a járható út, ami azt jelenti, hogy szükségünk van a kétnyelvűségre.” 7

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy álok?

3. M it m o n d a tu d o m á n y? 3.1. Azt bizonyosan leszögezhetjük, hogy a kétnyelvűség normális álla­ pot, a kétnyelvű emberek normális emberek, a szónak abban az értelmében, hogy többen vannak a Földön, m int az egynyelvüek (lásd pl. BA KER-PRY S JONES 1998, SKUTNABB-KANGAS 1998). A kétnyelvű m agyar emberek is normális emberek, csak nem egészen úgy beszélnek magyarul, mint az egynyelvű magyarok. Ezzel jó lenne minden magyarnak m egbékélnie, mivel „a kétnyelvű ember sohasem úgy beszéli anyanyelvét, mint az egynyelvű, nemcsak nálunk, hanem sehol a világon; a különbség széles skálán m ozog a nagyon feltűnőtől az alig észrevehetőig” (SZILÁGYI 2008; 111). 3.2. Egy kétnyelvű közösség élhet hozzáadó vagy felcserélő kétnyelvű­ ségben. Az előbbiben anyanyelvét szabadon használhatja, s ehhez hozzáad­ ja az államnyelvet s annak használatát oly módon, hogy ennek anyanyelve nem látja kárát. A hozzáadó kétnyelvűségben a kisebbség nyelvi repertoárja bővül. A felcserélő kétnyelvűségben az államnyelv tanítása és használata az anyanyelv tanulásának és használatának kárára történik, ebben a helyzetben a kisebbség anyanyelve elsorvad. A Kárpát-medencei m agyar kisebbségek és a magyarországi kisebbségek az elmúlt közel száz évben mindig felcserélő kétnyelvűségben éltek. N em az a baj, hogy kétnyelvűségben élnek, hanem az, hogy felcserélő kétnyelvűségben élnek. A m agyarok azért idegenkednek a kétnyelvűségtől, mert annak kizárólag felcserélő változatát ismerik, kizá­ rólag azt tapasztalták meg. 3.3. A nyelvcsere történhet kényszer hatására, ekkor a kényszerítő ha­ talom (nyelvi) emberi jogot sért. De történhet kényszer nélkül is, spontán módon, ami valószínűleg jóval ritkább, mint a kikényszerített nyelvcsere - Vághosszúfaluban például ma spontán nyelvcsere zajlik (lásd KONTRA 2010a; 17-34,167-177, KONTRA 2 0 10b és TÓTH 2001). A spontán nyelv­ csere emberi jog, a kikényszerített nyelvcsere emberi jogsértés. A kénysze­ rítő ágens hol könnyen beazonosítható, hol nehezebben. Például a moldvai csángókat a római katolikus egyház és a román állam kényszeríti nyelvcse­ rére (lásd pl. PETI-TÁ N CZO S eds., 2012). A m ikor egy kisebbségi szülőt megfosztanak attól a választási lehetőségtől, hogy anyanyelvű vagy többségi nyelvű iskolába járassa gyermekét, a gyermek oktatási nyelvi genocídium áldozatává válik. H a a szülő választhat például a magyar és a szlovák tan­ nyelvű iskola között, és a szlovákbajáratja gyermekét, akkor semmilyen jo g ­ sértés nem történik.4 4 Ezzel persze nem azt állítom, hogy az, hogy a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar iskolások 20-30% -a többségi tannyelvű iskolába jár, nem baj. Amikor egy magyar

Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 2013. XUV/X1V. évf, 3., 1-12.

3.4. A m agyarul beszélő közösségekben s különösen az anyanyelvi ne­ velésben a magyarországi standard köznyelv glorifikálását csökkenteni kel­ lene, s a tájnyelvek és más nem-standard változatok, valamint a határon túli magyar nyelvváltozatok szapulását szintén redukálni kéne. Sajnos a magyar közgondolkozás és a közoktatás régóta az ellenkező hatást erősíti: a nem­ standard változatokat beszélő m agyarokat más m agyarok és az iskola álta­ lában megszégyeníti, mintha egy nyelvváltozat használata erkölcsi kérdés lenne, s nem véletlen szükségszerűség. A közvélekedés és a magyar köz­ oktatás nem javítja, hanem rontja a kisebbségi, kétnyelvű m agyarok nyelvi közérzetét. A változtatás rajtunk, magyarokon múlik. Irodalom B A K E R , C o lin -P R Y S JO N E S , Sylvia (1998): E n c y clo p ed ia o f B ilin g u alism and B ilingual E ducation. M ultilin g u al M atters L td ., C levedon C S E R N IC S K Ó Istv á n (2010): A k é tn y elvű ség lehetséges k ö v etk ezm én y eirő l és típ u sairó l. = C se m ic sk ó István szerk.: M eg tart a szó: H asz n o síth a tó ism eretek a k á rp átaljai m ag y ar nyelvhasználatról. 4 9 -5 3 . M TA M a g y ar T u d o m án y o sság K ülfö ld ö n E lnöki B iz o ttsá g -H o d in k a A ntal Intézet, B u d a p e st-B e re g sz á sz É (d er) Z (o ltá n )-G (ré ts y ) L (á sz ló ) (1980): K ülföldön élő m ag y aro k n y elv e. = G rétsy L ászló és K o v alovszky M iklós szerk.: N yelv m ű v elő k é z ik ö n y v I.: 12 8 8 -1 2 9 2 . A k ad ém iai K iadó, B udapest K O N T R A M iklós (2003): A határon túli m ag y ar nyelv v álto zato k . = K ie fe r Ferenc é s S ip tár P éter szerk.: A m ag y a r n yelv k ézik ö n y v e. A k ad ém iai K iadó, B udapest, 3 0 1 -3 2 1 . K O N T R A M ikló s (2006): A határon tú li m ag y ar n y elv v álto zato k . = K iefer F erenc főszerk.: M agyar nyelv. A kadém iai K iadó, B udapest, 5 4 9 -5 7 6 . K O N T R A M iklós (2010a): H asznos n yelvészet. Fórum K iseb b ség k u tató Intézet, So m orja K O N T R A M iklós (20 10b): N yitragerencsér, V ág h o sszú falu , D u n aszerd ah ely : okta­ tás és a sszim iláció . = K o zm ács István -V an čo n é K re m m e r Ild ik ó szerk.: K özös szülő többségi tannyelvű iskolába íratja gyermekét, de írathatná magyar tannyelvűbe is, elindítja a gyermeket a nyelvi asszimiláció útján, de ez nem emberi jogi probléma, sokkal inkább annak a következménye, hogy a szülő meg van győződve arról, amit a többségi aszszimilációs propaganda terjeszt, nevezetesen, hogy a társadalmi érvényesüléshez elenged­ hetetlen az államnyelvi iskolába járás, és a kisebbségi tannyelvű iskola nem teszi lehetővé az érvényesülést. Az ilyen helyzetet, amikor az elnyomott elhiszi az elnyomó ideológiáját, és szinte természetesnek tekinti elnyomott helyzetét, Ngűgí (1987) „az elme gyarmatosítá­ sának” [colonisation o f the mind) nevezte. Skutnabb-Kangas (2000; 362-363) azt írja, hogy a rejtett erőszak ellen, amilyen az elme gyarmatosítása is, gyakran nehezebb harcolni, mint a nyílt erőszak ellen. *** A kisebbségi magyarok tannyelvválasztását vizsgáló kutatások száma növekvőben van, legújabban Morvái (2013) írt a zoboraljai iskolaválasztásról.

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy átok? jö v ő n k a n y e lv I.: N yelv tu d o m án y és p edagógia. K o n stan tin F ilo zó fu s E g y etem , K özép-európai T anulm ányok K ara. N yitra, 2 1 1 -2 2 1 . K O N T R A M iklós szerk. (2005): S ü lt g alam b ? M ag y ar eg y etem i tan n y e lv p o litik a. Fórum K iseb b ség k u tató In té z e t-L iliu m A urum K ö n y v k iad ó , S o m o rja -D u n a szerdahely L A N S T Y Á K István (2000): A m ag y ar n y elv Szlovákiában. O siris K iad ó , K alligram K ön y v k iad ó -M T A K isebbségkutató M űhely, P o z s o n y - B u d ap est L A N S T Y Á K István (2002): A nyelvérin tkezés szak szó k in csérő l: S z á z fogalom a ko n tak to ló g ia tárgyköréből. = G yurgy ík L ászló és K o csis A ra n k a szerk.: T á rsa ­ d alom - tudo m ány: T anulm ányok a M ercu riu s T ársad alo m tu d o m án y i K utatócso p o rt m űh elyéből. K alligram K önyvkiadó, Pozsony, 7 3 -9 5 . L A S K O V IT Y J. E rv in (2012): Félszavakb ó l sem értik. H eti V ilág g azd aság , n o v em ­ b e r 2 4., 4 6 -4 7 . [A cím fö lö tt e z áll: E g y vita to tt jele n ség : a k e ttő s félnyelvűség] L Ö R IN C Z G á b o r (2013): A M a g y ar é rtelm ező k é z isz ó tá r sz lo v á k iai m ag y a r v o n a t­ ko zású szó cik k ein ek jele n té stan i szem pon tú felh aszn álh ató ság a a tan ári gy ak o r­ latban. = P u sk o G á b o r szerk.: Tér, idő, kö zö sség : A felföldi m ag y a rság a társa ­ d a lom tudom ányok tükrében, K ulturális A n tro p o ló g iai M űhely, T ornaija, 5 9 -6 8 . M agy ar értelm ező kéziszótár. M ásodik, átd o lg o zo tt kiadás. F ő szerk esztő : Pusztai Ferenc. A kadém iai K iadó, B udapest, 2003 M ORVÁI T ünde (2013): Iskolaválasztás Z ob o ralján . = P u sk o G á b o r szerk.: Tér, idő, közösség: A felfö ld i m ag y arság a társa d alo m tu d o m án y o k tü k réb en . K ulturális A n tropológiai M űhely, T ornaija, 5 1 -5 8 . N G Ű G Í, w a T h io n g ’o (1987): D ecolonisin g th e m ind: T h e p o litic s o f language in A frič a n literatúre. Jam es C urrey, London PET I, L e h e i-T Á N C Z O S , V ilm os eds. (2012): L an g u ag e U se, A ttitu d es, Strategies: L ing u istic Id entity a nd E thnicity Ín th e M o ld áv ián C sá n g ó V illages. The R o m ánián Inštitúte fó r R esearch o n N a tio n a l M in o rities, C lu j-N ap o c a R A B E C István (20 04 ): E m berek a határon. = L a n sty á k Istv án és M en y h árt Jó z se f szerk.: T anulm án yok a k étnyelvűségről II. K allig ram K ö n y v k iad ó , Pozsony, 2 3 1 -2 3 6 . SK U T N A B B -K A N G A S , Töve (1998): O k tatásü g y és nyelv: T ö b b n y elv i so k féleség vag y egynyelvi redukcionizm us? R egio, 3. 3 -3 5 . SK U T N A B B -K A N G A S , Töve (2000): L in g u istic G en o cid e in E d u c a tio n - or W orldw ide D iv ersity and H um án R ights?, L aw ren ce E rlb au m , M a h w ah , N . J. T E L E K T am ás (2005): N egyvenegy tan tárgyb ó l v izsg áztam le sik e re se n szerb n yel­ ven. = K o n tra M ik ló s szerk.: Sült galam b?: M a g y ar e g y etem i tan n y elv p o litik a. Fórum K iseb b ség k u tató In té z e t-L iliu m A urum K ö n y v k iad ó , S o m o rja -D u n a szerdahely, 229. T Ó T H K ároly (2001): E gy falu a z etnikai p e rem v id ék en : V ág h o sszú falu . Fórum T ársad alo m tu d o m án y i Szem le III/3. 3 -2 0 .

in

Hungarológiai Közlemények, Újvidék, 2013. XLIV/XIV. évf., 3., 1-12.

H U N G Á R IÁ N BILINGUALISM - A CU RSE OR A BLESSING? Issues o f b ilin g u a lism and bilingual H u ngarian s h a v e been v ig o ro u sly debated since th e fali o f co m m u n ism in C entral Europe. Such d eb ates h a v e su rfaced in lingu istic science (as o p p o se d to p urist language m a v e n s’ co lu m n s in n ew sp ap ers), in­ service tea c h e rs’ courses, political rallies, civil so c ie ty m eetin g s a n d p riv áté conversations. In m o st cases th e b ilingualism o f the H u n g arian s in H u n g a ry ’s n eig h b o rin g cou ntries h as been a nalyzed in term s o f “ a cu rse o r a b lessin g ” . T h is p a p e r discusses, on th e one han d , a few issues w hen bilin gualism is p resen ted as (o r felt to b e) a curse: fó r instance, b ilin g u a ls w ere/are said to b e su fferin g íro m a d era n g e d m ind, th ey are accused o f d e stro y in g the purity o f H u n g árián , th ey su ffer from “ language g ap s” (cases w h e n a req u ired w o rd o r structu re is n ő t p art o f the s p e a k e r’s linguistic system at all), a nd are stigm atized b y m o n o lin g u al H u n g arian s in H ungary. O n the oth er h and, H u ngárián bilin g u alism is regarded as a b lessin g b y th o se w h o recogn ize th a t m astery o f th e official language in a n e ig h b o rin g co u n try is essentia! fór so cial su ccess, th a t is fó r those m inority H u ng arian s w h o are aw are th a t high-level b ilin g ualism is a b asic req u irem e n t fór social in teg ratio n (as o p p o sed to assim ilation or seg reg ation). In the last section o f the p ap er th e a u th o r p resen ts fo u r scientifically v a lid statem ents: (1) all b ilin g u al p eople, in clu d in g b ilin g u al H u n g arian s, are n orm ál peo ple, (2) H u n g arian s have an aversion to b ilin g u alism b e c au se th ey hav e only ex p erien ced its su b tractiv e version and have nev er ev en h eard o f a d d itiv e b ilin g u al­ ism , (3) e n forced lan guage sh ift is a violation o f h u m án rig h ts, bú t th ere is no such v iolatio n in case o f u n en fo rced language shift, and (4) H u n g árián public opinion and p u b lic educatio n m ak e the generál ling u istic feelin g o f m in o rity H u n g arian s bad rath er th an im proving it. K eyw ords: bilin g u alism , deranged m in d, pu rism , lan g u ag e g ap s, stig m atizatio n , so cial su ccess, in tegration, assim ilation , seg reg atio n , a d d itiv e a n d su b tra c tiv e bilin­ g u alism , H ungárián p u b lic opinion a nd p ub lic education.

M AĎ A RSK A DVOJEZIČNOST BLAGOSLOV ILI PROKLETSTVO? O d sm en e rež im a u Srednjoj E vropi, odno sn o o d k a d a se M a d arim a koji ž iv e u zem ljam a kője se gran ič e sa M adarskom , dakle o d v o - ili v išejezičn im M adarim a bav e i je z ič k a istraživ an ja (ne sam o puristički lín g v ističk i n o v in sk i član ci), često se sp om inju d v o jez ič n o st i d vojezični M adari, ne sam o n a nau čn im k o n feren cijam a, nego i to k o m stru č n o g usa v rša v a n ja nastavnika, n a p o litičk im sastan cim a, civilnim forum im a, p a i u p riv a tn im razgovorim a. U p ro tek lih n ešto v iše od d v e d e c en ije M a­ dari su o d v o jez ič n o sti M a d ara u K arpatskom b azén u n ajčešče razg o v arali u sm islu dile m e „b la g o slo v ili pro k le tstv o ? ” . C lan ak p red stav lja n ek o lik o tip ičn ih razm išljan ja po k o jim a j e d v o jez ič n o st M adara prokletstv o : k ao n a p rim er, izm ed u ostalog, „d ek o m p o n o v an o raz m išlja n je " dvojezičnih, z a g ad e n je/zag ad iv an je č isto g m adar-

11

Kontra Miklós: Magyar kétnyelvűség - áldás vagy átok? s k o g je z ik a , je z ič k i n e d o sta tak i stigm atizacija dv o jezičn ih od stran e jed n o je z ič n ih M adara iz m atičné zem lje. D vojezičnost M a d ara sm atraju b lag o slo v o m oni, koji sm atraju da je za d ru štv e n u afirm aciju u susednim zem ljam a p rek o p o tre b n o i znanje d ržav nog je z ik a n a v isokom nivou, od n osn o d a je M ad arim a k o ji teže integraciji (dakle n e asim ilaciji ili segregaciji) potreb ná d v o jezičn o st n a v iso k o m n ivou. A u to r n a kraju citira nekoliko k onstatacija ko je su savrem eni, n a u čn o p o tv rd en í, stavoví: 1) dvojezični Ijudi, p a tak o i dvojezični M adari, norm álni su Ijudi, 2 ) M ad ari zaziru od dvojezičnosti j e r su up o z n a li i doživeli sam o njenu z a m en ju ju cu v arijan tu - ne m ogu ni zam isliti d od avajuču (obogaču juču ) dv o jezičn o st, 3) izn u d en o m zám enom je z ik a k rše se je z ič k a ljudska prava, ali u slu čaju d o b ro v o ljn e zám e n e jez ik a , n em a kršen ja nikakvih prava, i na kraju 4) m adarsko jav n o m n jen je i p ro sv e ta n e poboljšavaju, n ego p o go ršavaju je z ič k o osečanje d v o jezičn ih M ad ara k o jí ž iv e u m anjini. K ljučn e reči: dvojezičnost, „ d ekom po n ovan o razm išljan je” , p u rizam , je z ič k i n e ­ dostatak, stigm atizacija, d ru štv e n a afirm acija, in teg racija, asim ila c ija i segregacija, zam enjujuóa i d o davajuča dvojezičnost, m ad arsk o ja v n o m n jen je i p rosveta.

A k ézirat b eérkezésének időpontja: 2013. 09. 29.

K özlésre elfogadva: 2013. 10. 10.