3 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

2016/3

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 54. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

„...aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsidók 10,37)

...és jóakarat

A tartalomból tartalomból

Libben a függöny, lobban a gyertya, ma nem félelmes kívül a sötét, a szél csak zengi saját énekét… – Télapó járkál ott kinn szerteszét? Szakállából hull a hó, a dér, s mindjárt ideér? – Ó, az ember szívesen mesél, ha gyermekek figyelő szeme kéri, sürgeti, várja a mesét, – mintha parányi csengő csengene! Ki csönget? – Figyeljetek! Nem a Télapó, ő csak amolyan vadon nőtt mese, a képzelet játékos eleme. – De hallgassátok: most azt mondom el, amit mondunk már kétezer éve, évről évre. …akkor is tél volt, éj volt szerteszét, millió csillag hunyorgó szemét bámulta néhány pásztor. Fázott… és hirtelen fénycsóvát látott, mintha kettényílt volna az ég, hallották az angyalok énekét: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek és jóakarat…”

Bárányok, farkasok és Jézus........................... 4 Krisztus a világ világossága............................. 7 Mária – kivételezett asszony?......................... 8 Jöjj hozzám!....................................................... 10 Amint meg van írva........................................ 12 Idézetek Jézusról (3.)..................................... 13 Valóban jó az ember?..................................... 14 Béküljetek meg!............................................... 17 Gyermekoldalak............................................... 18 Történetek a Spurgeon család életéből..20 Szeresd felebarátodat!................................... 21 Az eljövendő..................................................... 22 Az álmokról....................................................... 24 Gyakran feltett kérdések.............................. 26 Szemfüles oldala.............................................. 28 Csak egy traktátus........................................... 30 Könyvajánlatunkból ......................................31

Vetés és Aratás

2016/3 (54. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

És jóakarat! – De hiszen ez tartja a falakat, hogy még nem omlott össze a világ! Ne várjatok ti másmilyen csodát! Ennél nagyobb nincs! Ezt mondjátok el hadd terjedjen el távol és közel, amíg csak élünk, évről évre, mert ez a Mindenség szívverése! Lukátsi Vilma

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel./fax: 06-1-311-5860, 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Címlapfotó: Nehézy László A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

2

Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Olvasó! Kedves Nézzük meg együtt ezt az ismerős karácsonyi képeslapot! Szépen megterített ünnepi asztal, különleges finomságok, gyertyafény, mosolygó család az asztal körül… Milyen meghitt légkört árasztó hangulat!… boldogság… szeretet… És ezután nézzük meg a mai, sokakra jellemző valóságot! Magányosan ünneplő, de legalább egy rövid telefonhívásban reménykedő, talán néhány nappal később érkező képeslapot, üzenetet váró ember… és bizonyára nagyon sok imádkozó ember. Imádkozók, akik azokra a szeretteikre gondolnak, akik még nem találták meg az igazi békességet, szeretetet, a karácsonyi üzenet valóságát. És ezek a – talán némán elsóhajtott – fohászok megteremtik az Istennel együtt örvendezők nyugalmát. Elmondhatják a prédikátorok fejedelmével együtt, ami a szívüket nyomja: „Uram, nem akarom, hogy Igédben adott ígéretednek csak az egyik felét ragadjam meg, amikor Te az egészet kínálod nekem! (Csel 16,31) Uram, kérlek, üdvözítsd egész családomat és azokat, akik nekem annyira kedvesek! Adj új életet gyermekeimnek és unokáimnak! Légy kegyelmes mindazokhoz, akik velem együtt laknak vagy dolgoznak! Hadd soroljam fel naponta imádságaimban mindazok nevét, akik közel állnak hozzám: testvéreimét, szüleimét, gyermekeimét, barátaimét, rokonaimét, munkatársaimét és szomszédjaimét, és hadd zaklassalak Téged, Uram, az értük való könyörgéssel!” (C. H. Spurgeon) Kedves Olvasók, kívánok áldott, megelégedett ünnepeket, és a békétlen emberekért elmondott, még forróbb imákkal eltöltött karácsonyi csendességet!

2016. évi 3. szám

3

Kétezer éve nem kopott fényed. Benned megújul a fáradt élet. A jászolbölcső még ma is vonzó És békességet gazdagon ontó! Miért hát mégis, hogy nem kell kincsed? Oldanál pedig sok-sok bilincset, Oszlatnál ködöt, szülnéd a békét, S élővé tennéd szívek reményét! Karácsony Ura, bocsáss meg nékünk, Hogy bár élő vagy – nélküled élünk. Ihletnél, mégis nélküled járunk, Nélküled nyomott s riadt az álmunk! Ünneplünk ugyan, de mit ér a szavunk, Ha hétköznapunkkal ellened vagyunk?! Aranyunk, mirhánk, tömjénünk mit ér, Ha hitet jótett csak néha kísér? Karácsony Ura, könyörülj mégis, Ne csak ítélkezz, – kegyelmezz, védj is! Glóriád fényét igya be lelkünk, Hogy ne halálra – életre menjünk! Add, hogy szeretve s hűséggel járjunk, Te légy az életünk, Te légy az álmunk! Emeld a völgyet, törd le a szirtet, S dicsőségedbe fogadj be minket! Ürögdi Ferenc

Bárányok, farkasok és Jézus „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé…!” (Máté 10,16) enki nem tudja pontosan, az öldöklés mennyi ideig tartott. Az azonban köztudott, hogy egy napfényes keddi napon, 9 és 16 óra között történt egy Kiel melletti legelőn. Egy magá­nyos farkas betört egy juhlegelőre: 20 juh és 32 bárány veszett oda.

S

Egy állatnak sincs olyan rossz híre, mint a farkasnak Az emberek félnek a farkasoktól, gyű­lölik és vadásszák őket. Egy állatnak sincs ilyen rossz híre. Mint kegyetlen gyilkost ábrázolja a mitológia, a világirodalom, és a Bib­lián keresztül a gonosz szimbólumává vált. Egy farkas természetes ösztönétől hajtva azért hatol be egy juhnyájba, hogy öljön.

Jézushoz hasonlóan elküldve a világba Jézus mint Pásztor jelenti ki, hogy saját ju­hait a farkasok közé küldi. … Miért ezt a képet veszi Jézus a teremtésből és tesz ilyen kijelentést, ami emberileg érthetet­len, tulajdonképpen elképzelhetet­len? Azért halnak meg a juhok, mert a pásztor a farkasok közé küldi őket! De Jézus Krisztussal is ugyanez történt!

4

Minden az elküldéssel kezdődik. Azt teszik a juhok, amit a pásztor mond nekik. A keresztyének azt teszik, amit Jé­zus Krisztus mondott nekik: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (Jn 20,21). Jézus Isten Bárányaként önmagát ál­dozta fel. Ez az az ár, amelyet meg kellett fizetnie azért, hogy bármely népből emberek jöhesse­nek Istenhez. Hogyan jutnak el oda? Mindenki, aki Jézushoz tartozik, elveszítette saját akaratát, és hagyja, hogy az Úr Jézus küldje őt! Ezzel együtt jár a szenvedésre való készség is!

Keresztyének üldözést szenvednek – táma­dás kívülről Véres keresztyénüldözések még ma is van­nak. Körülbelül 100 millió keresztyént, több mint 50 országban üldöznek hitük miatt, első­sorban az iszlám által uralt és a kommunista orszá­gokban. Sok országban fenyegeti az embereket a halálbüntetés, ha a Jézus Krisztusban való hi­tüket megvallják, különösen, ha egy muzulmán tér át keresztyén hitre. De a mi országainkban is érhetik támadások a keresztyéneket, mivel a muzulmán terrorista csoportok gyűlölik a hitü­ket megvalló keresztyéneket, függetlenül attól, hogy hol vannak.

Veszélyes misszió 2016. július 20-án életbe lépett Oroszor­szág­ ban egy új törvény, amely szerint a pro­testáns közösségek tevékenységeit nagymér­ték­ben korlátozzák, és talán a misszió eddigi for­májában ellehetetlenül. Úgy tűnik, a világ terü­letileg legnagyobb országában, ahol több mint 100 különböző népcsoport él, a 140 millió em­ber felé az evangélium terjesztésének ajtaja be­zárul. A 25 évi szabad missziós tevé­kenység ideje elmúlni látszik, amely időszakban keresztyének egy ge­nerá­ciója lélegzetvételhez jutott a 70 év­nyi ül­döztetés és a szigorú korlátozások után. Úgy látszik, a misszió ajtói újra becsukódnak, bár a gyülekezeteket még nem éri ül­döztetés. Még nem tudja senki, milyen hatása lesz az új törvénynek. Ma a hitüket megvalló ke­resztyének missziós tevékenységei az új ter­ror-ellenes törvény fókuszába kerültek. A vallá­sok csak regisztrált formában gyakorolhatják közösségi életüket, de misszió nélkül!

Vetés és Aratás Katherine Brown: Jesus and the lamb

Köszönet a 25 évi szabadságért Az az idő a missziónk (MSOE) számára, amelyet 1990 óta a munkamezőinken átélhet­tünk, a kegyelem különleges ideje volt. Isten be­széde nagymértékben terjedt. A különböző népcsoportokból emberek életükben először hallották az evangéliumot, vagy először fogtak kezükben Bibliát. Támogathattuk a helyi ke­resztyéneket munkálkodásukban, hogy minél több emberhez eljusson a jó hír. Most vált vilá­gossá számunkra, hogy ezután csak szabályokhoz kötött missziós­ tevékenységekkel élhetünk. Hogyan tovább? Az forrás: Internet MSOE úgy döntött, hogy az Oroszországból jövő tudósításokat igen kor­látozzuk. Nem szeretnénk az az, ha a keresztyének meggazdagodnak, egészséottani keresztyéne­ket szükségtelenül megterhelni. gesek vagy tekintélyes emberek lesznek, és mindez Isten áldásaként mutatkozik meg. Szerintük a Készületlenül Oroszországban egy keresztyén vezető véle- keresztyénségnek szórakoztatónak és menőnek kell ménye az új törvény kihirdetését követően nagyon lennie. A gyülekezethez való elkötelezettségemből elgondolkodtatott. Ezt mondta: „Nagyon sok ke­ valami előnyömnek kell származnia, ezért az imáresz­tyén a gyülekezetekben egyáltalán nem ütkö­­ ban elvárásainkat így fog­laljuk össze: „Én, engem, zött meg az új törvény hallatán, és nem is ér­tik a enyém, nekem; áldd meg, kedves Uram, e négyet!” Hol marad az áldás? Odaadásról, bűnbánat­ról zűrzavar okát, hiszen a szabadság el­múlt 25 évében soha nem éltek az evan­gelizáció és a misszió vagy áldozatról még csak szó sem esik! lehetőségével. Aki Jé­zus missziós parancsát eddig nem élte meg, annak az új törvényt követően sem kell semmin változtatnia.” Ez is szomorú valóság Oroszor­szágban. A legtöbb nyugati gyülekezetben sincs ez másképpen. Teljesen felkészületlenek vagyunk egy esetleges üldöztetésre vagy egy földalatti közösségi életre. Igen, valóban hálásak vagyunk a béke és a szabadság hosszú éveiért. De mire használtuk ki ezt az időt? Jézus más támadásról is beszél, ami nem kevésbé gonosz, amely minket a béke­időkben is igen meg tud gyengíteni.

Belülről jövő támadások „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik ju­hok ruhájában jönnek hozzátok, de belül raga­dozó farkasok” (Mt 7,15). Ezek a hamis prófé­ták ma sok gyülekezetben határozzák meg a programot. Nyugaton, évtizedek óta olyasvala­mit ígérnek a keresztyéneknek, amelynek éppen az el­lenkezőjéről beszél Jézus Krisztus a tanítvá­nyainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, ta­gadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kö­vessen engem” (Mt 16,24).

A jólét és boldogság hamis ígéretei Gyülekezeteink színes programot kínálnak a világnak. Azonban nincs hatással a mi vilá­gunkra

2016. évi 3. szám

A keresztyén „hobbi” Majdnem minden, ami a templommal vagy a gyülekezettel kapcsolatos, nálunk régóta szabadidős tevékenységnek számít. Minden egyes keresztyén maga határozza meg, mennyi időt, pénzt és erőt fektet be ebbe a „hobbiba”. Jézust megalkuvás nélkül követni? Önmagunk feláldo­ zásával szolgáljuk Őt? Mennyibe kerül­het az én hitem? A hitünkre, Jézus Krisztusra és az örök életre vonatkozó „minden vagy semmi” kérdés az egyes emberek személyes életéből eltűnt. Ki az aki ma bátran az árral szemben úszik azért, mert mi juhok vagyunk, és Jézus bennünket a farkasok közé küldött?

Hamis ígéret társadalmi elismerés alap­ján A hamis próféták gyülekezeteinket félreve­zetik, és azt hirdetik, hogy a keresztyének társa­dalmilag jelentős pozíciókban ülhetnek, és hogy a gyülekezeteink Jézus Krisztussal is von­zóak lehetnek. Jézus Krisztus azonban va­lami mást mondott a követőinek. „Én nekik ad­tam Igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a vi­lágból való. Nem azt kérem, hogy vedd

5

ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a go­ nosztól” (Jn 17,14-15). „Ha engem üldöztek, ti­teket is üldözni fognak!” (Jn 15,20) Mi a meg­feszítettet követjük, aki az életét adta áldo­zatként. Mi a kereszt üzenetét hirdetjük, ami el­lentétben áll a világ szellemével. A Golgota sem volt Jeruzsálemnek egy szép elővárosa! Ki kell tehát men­nünk, Jézus gyalázatát hordozva (Zsid 13,13).

El az illúzióktól

A törvény nem tudta az evangéliumot vagy a mis�sziót tönkretenni. Az állam sokkal hamarabb megy tönkre. A misszió belülről meggyengülhet, ha mi ellenállunk a parancsnak. De akkor egész biztosan jönnek mások, akik hűek akarnak ma­radni.” Jézus azt akarja, hogy érte és az Ő szaváért kiálljunk, amiért megéri meghalni. Jézus azt is akarja, hogy kimenjünk, és olyan valamiért él­jünk, amiért érdemes élni. A mi életünk Jézusé.

Isten szava a keresztyéneket minden időben kivezette az illúziókból. Akik arról az útról ol­vasnak, amelyet Jézus az Őt követőknek mon­dott, megdörzsölhetik a szemüket. Nem normá­lis dolog-e a keresztyének üldöztetése? Sőt, nem egy különös kitüntetés számunkra, ha az Úr Jé­zus Gyülekezete szenved? „De mindazokat, akik ke­gyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szin­tén üldözni fogják” – írja a misszionárius Pál a keresztyéneknek a börtönből (2Tim 3,12).

Igen, Jézus a farkasok közé küld minket, azonban a mi Urunk mindig nagyobb bármely farkas falkánál, és Ő megőrzi Gyülekezetét, mind­azokat, akik hűek megbízatásukhoz.

A központi feladat: Isten szavát hirdetni

Sötét és hideg minden idelenn; tévedés, hogy itt vagyok – ezt hittem –, de rám találtál, én Uram, Istenem!

Mi nyugati keresztyének olyan naivak és al­ kalmazkodók lettünk. Abba kell végre hagy­nunk, hogy gyülekezetet játsszunk, és időn­ket jelentéktelen dolgokra pazaroljuk! Elmúlt az az idő, hogy a gyülekezetet a beszél­getés vagy a hobbi helyének tartsuk. A valami­kori NDK-ban élő keresztyének még mindig hordozzák magukban egy olyan rendszer nyo­mait, amit a német ajkú Európában a több mint 40 éve magukat hívőknek valló keresztyének rá­galmaznak és részben üldöz­nek is. Hálás vagyok, hogy éppen a régi „keleti” gyülekezetekből lehet még hallani meggondolt, intő hangokat. Az Úr Jézus Gyüleke­zetének központi feladata Isten szavát hirdetni. Csak azok Jézus gyülekezetei, ahol Isten be­széde áll a középpontban. A keresztyéneknek az istentiszteleteken meg kell erősödniük Isten beszéde által. Vajon hitünk akkor is Isten szavában horgonyoz-e, ha keresztyénként bör­tönben kell ülnünk, és elveszítettünk minden földi tulajdont?

Hűnek lenni Egy misszionárius egyszer azt mondta ne­kem, aki olyan országból való, ahol ilyen tör­vény már hos�szabb ideje hatályban van: „Ná­lunk ez a helyzet, ami most Oroszországban van, már régóta fennáll.

6

Friedemann Wunderlich

(átvéve az MSOE folyóiratából, 2016. szeptember-október)

Jézus Krisztus, én Uram, Istenem!

E világ mind sötétebb és hidegebb, az emberek is egyre ridegebbek, mégsem tévedés, hogy itt kell lennem: ide helyeztél, én Uram, Istenem. Sokáig vártad, hogy felismerjelek, de már tudom, hogy bár itt járok-kelek, az otthonom nem e világ nekem: vándor vagyok itt, én Uram, Istenem! Figyeltem a prófétai beszédre, mely lámpásfényként hull a sötétre, felragyogó napod melenget engem, Hajnalcsillag: én Uram, Istenem. Boldog vagyok: bár nem látlak, hiszek. Boldog vagyok: már nem bánt a hideg. Boldog vagyok: ismer és ismerem: Jézus Krisztus, én Uram, Istenem! Ha kiszabott időm végül lejár, hazámban Atyám tárt karokkal vár, és letörli minden egyes könnyem: Jézus Krisztus, én Uram, Istenem! Ismeretlen szerző (Ford.: Kovács Andrásné)

Vetés és Aratás

Krisztus

a világ világossága

Az Úr Jézus nemcsak azt mondja, hogy Ő az „élet kenyere” (Jn 6,35), hanem ezt is kijelenti: „Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12) A kenyér megelégít, a világosság utat mutat. A megelégülés erőt ad, a világosság megmutatja, hova menjünk. Először is szögezzük le: az élet világossága nem a Biblia ismerete. Mindenki tudja, hogy a keresztyén embernek szorgalmasan kell olvasnia a Bibliát. De ha úgy olvassuk, mint egy tankönyvet, vagy éppen egy teológiai szöveggyűjteményt, akkor az ismereten túl semmit sem nyerünk belőle. Elsajátíthatunk néhány kétségkívül helyes bibliai tant, de ez önmagában csak betű. Amikor az Úr megszületett Betlehemben, sok írástudó és pap ismerte az erre vonatkozó próféciát, de egyikük sem ismerte fel Krisztust. Ma már összekapcsolódik az Ó- és Újszövetség, mégis lehetséges, hogy vannak, akik a Biblia szövegét olvassák, mégsem ismerik Krisztust. Egy pillanatra se gondoljátok, hogy nem ajánljuk a Biblia olvasását. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy az Ige olvasása során szerezhetünk ismeretet úgy is, hogy közben nem ismerjük meg Krisztust. A Krisztus korabeli papoknak és írástudóknak egyfajta halott ismeretük volt; nem ismerték az élő Urat. Sok ember abban a tévedésben van, hogy az ismeret, a tan, a teológia már maga az élet világossága. Sokan még azt is mondják, hogy világosságot nyertek, csak ez nem feltétlenül az élet világossága. Ez csak egy bizonyos igerész megértése lehet, vagy egyfajta bibliai tanítás felfogása. Az igazi világosság több a puszta ismeretnél, mert az maga az Úr. Az Úr nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Ő a világ világossága. Ha igazán megismerjük, meglátjuk a világosságot, akkor arcra borulunk, mert a fény nemcsak megvilágít, hanem le is sújt. Amíg Pál apostol nem nyert világosságot, elég nehéz lett volna őt leborulásra késztetni, de önként megtette ezt, mihelyt meglátta a mennyei világosságot. Vannak ugyan, akik alázatosságot mutatnak szavaikban, modorukban. Csakhogy ez nagyon kimeríti mind őket, mind azokat, akik ennek tanúi. Milyen nehéz leborulni, ha a büszkeség trónusán ül valaki! De ha az Úr világossága felragyog, ösztönösen leborulunk.

2016. évi 3. szám

Nem tudjuk, hogyan történik, csak annyit tudunk, hogy az igazi világosság leborulásra késztet. A világosság kérlelhetetlen, mert az Úrtól való világosságnak lesújtó ereje van. Megteszi azt, amire az ember nem képes. Megteszi azt, amit sem a tan, sem a testvérek segítsége, sem a saját erőfeszítésünk nem tud véghezvinni. Elég keménynek tarthatjuk magunkat, de ha a fény felragyog, meglágyít bennünket. Amikor János apostol meglátta a fényt, arcra borult, mint a halott (Jel 1,17), ugyanígy Dániel is (Dán 8,18; 10,8). Senki sem láthatja az Úr arcát, nem hallhatja a hangját úgy, hogy ne essen arcra. Senki sem ragadhatja meg az Urat, hogy szinte holttá ne váljon. Nehéz önmagunk számára meghalni, fájdalmas dolog magunkat megalázni, de amikor a fény felragyog, egyszerre megtörténik mindez. Amikor a fény megjelenik, elvakít bennünket. Először elvakít és leborulásra kényszerít, mert abban a pillanatban, amikor felragyog, nem látunk semmit. Minél nagyobb a kijelentés, annál jobban elvakít, annál jobban lesújt. Az Úr irgalmazzon nekünk, és az Ő világossága vegye el az önigazságunkat, hogy ezentúl ne a magunk ismeretében, ítéletében bízzunk. A fény egyáltalában nem elvont, hanem nagyon is lényeges valami. Ez a világosság az Úr Jézus Krisztus. Ha Ő itt van közöttünk, akkor a világosság van közöttünk. Barátaim, miért van az, hogy oly sok idő eltelte után úgy tűnik, hogy Isten igazsága elveszíti az erejét, és alig képes megindítani bennünket? Azért, mert túlságosan is tanítássá lett, holt ismeretté! Kérjük az irgalmas Istent, hogy egyre inkább láttassa meg velünk: a tanítás önmagában halott, egyedül az Úr az, aki él. Az Úr kegyelme adja, hogy leboruljunk az Ő világossága előtt, és így ismerjük meg Őt. Rá kell jönnünk, hogy csak az élő Úr tud élő népévé újjászülni bennünket (Jn 14,6). „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? (Zsolt 27,1) Watchman Nee

7

Mária – kivételezett asszony?

Milyen kivételes előnyben részesült Mária a többi asszonnyal szemben? Lukács elmondja, hogy Isten elküldte Gábriel angyalt egy Mária nevű, Názáretben lakó szűzhöz ezzel az üzenettel: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (Lk 1,26-28; 1,30) Erzsébet, Zakariás pap felesége pedig az ő Ura anyjának nevezte, és hangos szóval fogadta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42) Józsefnek, Mária jegyesének pedig álmában mondta el Isten követe, amit már Ézsaiás próféta megjövendölt (Mt 1,20-23; Ézs 7,14). Mindebből látjuk, milyen nagy kiváltság volt Mária számára, hogy a megígért Messiás anyjává lehetett!

Mária alázatos maradt Noha Mária József jegyese volt, férfiúi hozzájárulás nélkül fogant méhében. Ezzel szemben tudta: „A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is szentnek nevezik majd, Isten Fiának” (Lk 1,35). A továbbiakban elmondja neki az angyal, hogy akit a próféták megjövendöltek, mindörökké királyként uralkodik Izráel felett (Lk 1,31-33). Annak ellenére, hogy Mária ilyen magasztos szolgálatra lett kiválasztva, alázatos maradt. Énekében dicsőítette Istent mint Megtartóját, aki magához fogadja a szegényeket és megalázottakat, aki irgalmas az Őt félőkhöz: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én szellemem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt… szent az Ő neve” (Lk 1,45-55). Amikor az Istennek való szolgálatról van szó, akkor az emberi érdemek nem maradhatnak előtérben. Milyen szomorú, hogy oly sokat beszélünk önmagunkról ahelyett, hogy annak adnánk dicsőséget, akinek mindent köszönhetünk: a mi Urunk Jézus Krisztusnak!

Mária hite például szolgál „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem te beszéded szerint!” (Lk 1,38) Mária ezt a választ adta Isten küldöttének, aki a természetfeletti fogantatást közölte vele. Az Úr szolgálólányának (szolgájának) lenni azt jelenti, hogy mint a rabszolga, egész éle-

8

tével, mindenestől Isten tulajdona. Mária ezzel kijelentette, hogy egyedül Isten az Ura, egyedül Ő rendelkezik felette, és ő engedelmes kíván lenni. Csak az a valódi istentisztelet, amelyben egész életünket mennyei Atyánk uralma alá helyezzük. Bár Mária először sok mindent nem értett, és a közeli jövőben is rejtve maradt előtte, mégis példás odaadással vetette alá magát Isten titkos tervének. Szilárd hittel bízott abban, hogy Isten mindent a javára fordít majd.

Aki Istenben bízik, nem szégyenül meg De kiben bízhatott Mária? Ki fogja megérteni nagy titkát? Ebben Isten követe hasznos utasítást adott neki: Erzsébet lesz az, idős rokona. Így azután Mária még azokban a napokban felkerekedett, és „sietve elment” Zakariás pap otthonába. A „sietve” arra utal, nem engedte, hogy bármi is feltartsa, nem vesztegette az idejét. Fiatal és tapasztalatlan volt, ezért kereste az idősebb, hitben próbált embertársával a közösséget. Ha valaki egyáltalán tanácsot tud adni neki, akkor nyilván az a két ember lesz, akik alaposan kijárták Isten próbáinak iskoláját. Útközben Mária még azon gondolkodhatott, hogyan közli majd a házaspárral nehezen megérthető élményét. Mennyire elámulhatott, amikor megtudta, hogy Erzsébet már fel van készítve az ő látogatására! Erről Isten gondoskodott. Így aztán Erzsébet – aki szintén fiút fogant méhében, mert Istennél semmi sem lehetetlen – úgy üdvözölte, mint a Messiás anyját, még mielőtt Mária bármit is tudott volna mondani. És milyen jóságosan gondoskodott róla a Magasságos, amikor három hónap múlva visszatért Názáretbe. Mert ott volt a nagy gond: mit mondjon a vőlegényének? Aggasztó kérdések, amelyek súlyos gondot okozhattak neki. De ezek a gondok nyilván már Erzsébetnél való látogatásakor is szóba jöhettek, és Erzsébet nyilván bátorította Máriát, és imádságban vitte a dolgot az Úr elé. Végül is élete Isten kezében volt. És milyen csodálatos volt a Mindenható válasza erre a könyörgésre! Isten gondoskodott a megoldásról, álmában megintette Józsefet, aki ezután minden további nélkül feleségül vette jegyesét, de nem érintette mindaddig, amíg Mária nem szült (Mt 1,18-25). Így gondoskodott Isten külsőségekben is mind az anya, mind a gyermek jövőjéről.

Vetés és Aratás

A hit új próbatételei A római népszámlálás, amelyet adóemelés miatt végeztek, sokakat arra kényszerített, hogy lakóhelyüket elhagyva szülőhelyükre menjenek összeírásra. József számára ez azt jelentette, hogy immár a szülés idejéhez közeledő feleségével együtt el kell indulnia egy Betlehembe vezető, fáradságos útra. Az ott történtekről Lukács szűkszavúan számol be (Lk 2,6-7). Betlehem városa zsúfolva volt emberekkel, és senki nem volt hajlandó befogadni egy szülő nőt. Vélhetően József mindent elkövetett, hogy feleségének jobb szállást találjon. Miközben Erzsébet nyugalmas otthonban várhatta és szülhette meg gyermekét, addig a fiatal Máriának nem adatott meg az otthon kényelme és nyugalma. Mindezidáig Isten gondviselése csodálatosan megmutatkozott az életében, éppen ezekben a nehézségekben ne adna megoldást? De minden korábbi megtapasztalása ellenére sem maradt más, mint a kijózanító valóság: a vendégfogadóban nem volt hely számukra. Csak oda mehettek, ahol a teherhordó állatokat is elhelyezték. Súlyos próbatétel lehetett ez az ifjú pár számára. Miért engedte meg ezt Isten? A kérdésre Isten nem sokáig késett a válasszal. Még ugyanazon az éjszakán megérthette József és Mária, hogy Izráel Messiása számára miért csak a barmok jászlában volt hely. Az isteni üzenet ezúttal egyszerű pásztorok hozták, akik Betlehem határában őrködtek nyájaik mellett. A pásztorok abban az időben az ország lakói között a legalacsonyabb réteghez tartoztak. És éppen ezeket a jogfosztott embereket szemelte volna ki a Megváltójuk még akkor is, ha a legelőkelőbb helyen született volna, mert Istennél nincs személyválogatás. Mindebből megtudhatjuk, hogy Isten a benne hívők életében olykor súlyos gondokat és nélkülözéseket is megenged. És mindezt azért teszi, hogy hitre jussanak olyan emberek is, akikről nem is gondolnánk.

Akikre sokat bízott Isten, azoktól sokat is vár A születés után negyven nappal, amikor a gyermeket a templomba vitték, Mária Isten üzenetét ezúttal egy Simon nevű öreg prófétán keresztül kapja (Lk 2,34-35). Nem sokkal ezután a szülőknek gyermekükkel együtt Egyiptomba

2016. évi 3. szám

kellett menekülniük, mert Heródes király gyilkos tervet szőtt ellenük. Már ekkor elkezdődött Jézus személyének elvettetése, kiváltképpen Názáretben ahol felnevelkedett és ahol megkezdte tanítói tevékenységét. Az idők során más események által is nőttön-nőtt Mária megpróbáltatása és szomorúsága. Mennyire fájhatott neki, amikor át kellett élnie Jézusnak a kereszten történt kivégzését! Ha mindezekre a keserűségekre gondolunk, amelyek éles kardként járták át Mária anyai szívét, láthatjuk, hogy akiket az Úr az Ő szolgálatába fogad, azokra súlyos próbatételek is várnak.

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten Igéjét Mindezekből a súlyos élethelyzetekből Mária levonta a helyes tanulságot, és általuk hitben megerősödött. Jézus mennybemenetele után ott találjuk őt is a többi asszonnyal együtt a tanítványok körében, mint a feltámadott Úr gyülekezetének egyik tagját (Csel 1,14). Azzal, hogy a Messiás anyjául hívatott el, nem biztosított számára maradandó előnyöket az emberek előtt. Mert Isten gyermekévé, az üdvösség birtokosává egyedül a Jézus Krisztusban és az általa elvégzett megváltásban való hit teszi az embert. Jézus szavai – melyek eleinte idegenek és érthetetlenek voltak Mária számára – hitből elfogadva kezdenek benne értelmet nyerni. Például az Úr eme kijelentése: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten Igéjét hallgatják, és megtartják” (Lk 8,21). Ezzel Jézus arra utalt, hogy tanítványai közelebb állnak hozzá, mint a családtagjai. Egy másik alkalommal, amikor egy asszony így kiáltott fel a tömegből: „Boldog az anyaméh, amely téged hordozott…”; Jézus így felelt rá: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják” (Lk 11,27-28). Az üdvözítő hitet Isten Igéje tanítja számunkra. Ezért az üdvösség egyedüli feltétele Jézus Krisztus tanításának meghallása és megtartása. Ez volt érvényes Máriára is, és ez érvényes mindenki másra is. Ch. N.

9

Jöjj hozzám – és legyél tanítványom! A megtérésre való hívást követően az Úr Jézus az Ő követésére hív bennünket. Mivel oly sok mindennel ajándékozott meg, az a kí­v ánsága, hogy legyünk a tanítványai. A Lukács 14,25-33-ban beszél az Úr Jézus a tanítvány­ságról. Elmondja a feltételeket is. Aki ezeket nem teljesíti, „nem lehet az én tanítványom” – mondja az Úr háromszor is ebben a szakasz­ban. Nézzünk meg néhányat ezek közül a fel­tételek közül, amelyek segíthetnek, hogy az Úr tanítványává váljunk: * Személyes kapcsolat az Úrral – „ha valaki hozzám jön” (26. v.). Minden követőnek személyesen kell eldön­tenie szívében, hogy az Urat akarja követni. Senki nem élhet a szülei hite által. Ezért oda kell jönnie minden egyes embernek Jézushoz, és közössé­get ápolnia vele. * Az Úr Jézusnak adni az első helyet – „ha valaki nem gyűlöli meg…” (26. v.) Itt nem a betű szerinti gyűlöletről van szó. A gondolat számít: valakit mellőzni, vagy csak a második helyet adni neki. Az Úr Jézus az első helyet szeretné elfoglalni az életünkben (Jn 21,15; Jel 2,4). Akkor minden más is a meg­felelő helyre kerül a szeretetünkben. * Önmegtagadás – „ha nem hordozza a maga keresztjét” (27. v.). Gyakorlatban az önmegtagadás azt jelenti: „Többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az Úrnak az Ő célját kell megvalósítania

bennünk, ezért úgy vezet, ahogy Ő jónak látja. Jézus Krisztus maga előttünk a nagy példakép. * Lemondásra való készség – „ha nem mond le minden vagyonáról” (33. v.). Itt azt mondta az Úr Jézus, hogy senki nem lehet az Ő tanítványa, aki nem tud mindenről lemondani érte. Ez nem jelenti azt, hogy általánosságban mindenről le kell mondanunk. De ha az Úr most kér tőlünk valamit azért, mert azt más helyen, máson ke­resztül akarja használni, szeretné látni, hogy készek vagyunk-e arról lemondani (vö. Csel 21,12).

Itt a karácsony! Itt a karácsony, felvirradt napja, Betlehem földjén zendül a szó: „Megszületett az isteni gyermek…!” És ez a szó, ím, hívogató: Pásztorok jönnek nagy csodát látni, És leborulnak Jézus előtt, Hálaszót szólnak, s érte cserébe Víg kedvet kapnak s életerőt. Bölcsek is jönnek, messze keletről, Kincset is hoznak hódolatul, De imájuknak, mit szívből mondnak, Még sokkal jobban örvend az Úr! Régi történet… Most mit mond néked? És mire késztet szent szava ma? Érzed-e: hozzád jött el a Gyermek, S benne az Isten nagy hatalma? Régi történet szent keretében Szól ma az Isten, s zeng a szava: „Egyetlenegyem küldtem el néked, Kívüle nincs, ki megtartana! Bölcsője mellett, térdre omolva, Lásd a keresztjét és rajta Őt, Aki mellőlem erre a földre Szenvedni, tűrni s meghalni jött!” Erre a szóra zengd te is szívből: „Én Uram, Jézus, hű Pásztorom, E mai naptól, átadott szívvel, Ott leszek mindig nyomdokodon.” Ürögdi Ferenc

10

Vetés és Aratás

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk: ke­ resztyénné válni nem kerül semmibe, de ke­ resztyénnek lenni sokba kerül! Miközben meg­néztük a felelősség oldalát, nem szeretnénk megfeledkezni Isten kegyelméről sem, amely minden időben végtelen gazdagsággal áll ren­delkezésünkre ahhoz, hogy Jézus tanítványai legyünk (Jn 1,16). És a belső áldásokról sem feledkezzünk meg, arról a mély örömről, amely minket a tudatos Krisztus-követőkkel összeköt.

Jöjj hozzám – és legyél az én szolgám! A követésre való felhívással egyidejűleg az Úr Jézus azt a szándékát is jelezte, hogy tanít­ványait szolgákként szeretné használni (Mk 1,17). Később a Márk 3,13-14-ben azokat hívja, akiket Ő akar. És ezután odamentek hozzá. Itt találjuk a tizenkettő elhívását a szol­gálatra. Többek között az elhívásuk céljai ezek voltak: *„…hogy hirdessék az Igét.” Egy meghatározott szol­gálatra lettek elhíva. A kiküldésük azonban csak később, a Márk 6,7-ben történt meg. Te­hát az elhívásuk és kiküldésük között egy köz­tes idő telt el. * „…hogy vele legyenek.” Ez a köztes időszak az Ő kö­zelében telt el. Mielőtt a tanítványok megbíza­tásukat teljesíthették volna, hozzá kellett jön­niük és vele kellett maradniuk. A Márk 3,306,6 részekben olvasunk arról, hogy minden­hová elkísérhették Őt, és megtanulhatták a tö­kéletes szolgálat módját. * „…a tőle kapott hatalommal…” szolgálják Őt a tanítványai. Az Úr Jézus azt szeretné, hogy mi is Őt szolgál­juk. Ez nagy ajándék. Ahhoz, hogy a szol­gálatunkat áldás kísérje, szükségünk van arra, hogy vele legyünk, ami azt jelenti, hogy a megdicsőült Úrral legyünk közösségben a Szentírás olvasása és az imádság által. Ha ta­nulmányozzuk Isten Igéjében, mi is a tökéletes szolgálat, valamit megtanulhatunk Urunk gon­d olkozásmódjáról. Ha imádkozunk, a mi meg­dicsőült Urunkkal vagyunk függő­ségben, aki a szolgálathoz mind az erőt, mind a képességet

2015. évi 3. szám

megadja nekünk. Menjünk az Úr Jézushoz, hogy odaadással szolgálhassuk Őt!

Jöjj hozzám – és maradj velem! Az 1Tesszalonika 4,16-ban olvasunk egy parancsoló felhívásról, amelyet az Úr Jézus a mennyből intéz: „… felhangzik a riadó hangja…” Ez az elragadtatásra való hí­vás. Ennek a hívásnak minden hívő engedel­ meskedik majd, mert itt nem emberi felelős­séggel van dolgunk, hogy csődöt mondhat­nánk. Itt már új, mennyei testet kapunk, amel­lyel már nem vétkezünk többé. Atyám, kérlek, add meg nekem, Az elragadhogy ami énemnek fáj, t a t á s Is t e n lelkemnek ne fájjon. kegyelmének Ami énemet zavarja, tisztán felislelkem fel ne kavarja. merhető tette Ami szememnek tetszik, minden hívő tegyem az Ige mérlegére, számára, és ha vágyként bűnbe sodorna, így az is, hogy mossa le rólam Fiad drága vére! min­denkor az Úrral lehetünk. A János 17,24-ben Zsejki Irén az Úr maga mondja: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem…” Akkor már nem arról lesz szó, hogy szolgáljuk őt, hanem arról, hogy dicsőségét szemléljük. Urunk és Üdvözítőnk, aki nyugalommal és örök élettel ajándékozott meg bennünket, akit mi követünk és akit szolgálhatunk, Ő hív majd magához, és bevisz az Atya házába, hogy örökre vele legyünk. Ott láthatjuk majd töké­letes szépségét és dicsőségét. Milyen csodálat­raméltó személy is Ő! Nem akarunk már most, földi életünkben neki engedelmeskedni, hozzá menni, nála maradni? Ő maga mondta: „… aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37). Roman Naef

11

Az Édenben a bűneset után megígérte Isten az embernek a szabadítót, megmondta, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos. Isten így határozott, és az Úr Jézus jelentkezett a végrehajtásra: „Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam…” (Zsid 10,7) A Szentírás a kegyelmi időre vonatkozik: a teremtéssel és a bűnbeeséssel kezdődik, és a megváltással végződik. Részleteket nem ír róla, csak jelzi, hogy lesz új Jeruzsálem, amelyben nem lesz templom, nem lesz Nap, és az Úr Jézus uralkodik benne. De az Úr a fenti igében nyilván egy másik könyvről beszél; mert a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy „könyvek nyittatnak meg”, és felolvassák azok neveit, akik beírattak… Tehát nemcsak a földön vannak könyvek, lehetnek a mennyekben is. Az ősellenség, a Sátán nem tudta összezavarni a teremtést, sem a világosságot a sötétséggel, összezavarta hát az első emberben a bűnt és az isteni szót, és ez a káosz ma is megvan bennünk. Összekeveredett a jó és a rossz nemcsak a világban, hanem az egyes emberben is. A jónak és a rossznak csodálatos keveréke vagyunk. Isten azonban már az Édenben kijelentette a Sátánnak, hogy „az asszony magva fejedre tapos…” – ez a harc azóta is folyik. Isten nem közli a terveit az emberekkel, de egy-egy kis résen bepillantást enged a törvényeken, prófétákon, zsoltárokon keresztül. Már írnak a megígért Messiásról, amikor még századok választják el az „idők teljességétől” (Gal 4,4). Az Úr Jézus kezdete azonban nem akkor van, az Ő születése csak földi missziójának kezdete. Egy ünnepkör, egy ún. „egyházi év” csak emberi méret, az Úr Jézusnak isteni mérete van. A Szentírásban leírt események után Ő még visszajön! Akkor beül királyi székébe, a megváltottak üdvözlik Őt, dicsőítik Isten Bárányát, és imádják örökkön-örökké. Talán ez lesz a folytatása a mi Szentírásunknak, amelynek úgy látszik kezdete is volt, régebbi, mint az 12 Amikor a bűneset megtörtént, a mennyei Édenben.

Amint meg van írva Fotó: Sias van Schalkwyk

Igen sokan érzik úgy, hogy a karácsony nagy ünnep! Az Úr Jézus megszületett, emberré lett! Nem ismerjük a napot, amikor született, de az időpont nem is fontos. A rómaiak azért ünnepeltek ilyenkor, mert ez volt a legrövidebb nappal, ezután mind hosszabb és hosszabb következett. Az isteni események isteni „terv szerint történnek”, „az idők teljességében”. Amikor megérett az idő arra, akkor elküldte Isten az Úr Jézust a Földre – és amikor megérik az idő arra, akkor az Úr Jézus újra visszajön! Annak sem tudjuk, nem is kutatjuk a napját, annak az időnek is lesz teljessége!

könyv szerint az Úr Jézus jelezte: „Ím, itt vagyok…, hogy teljesítsem a Te akaratodat, Istenem!” A Zsidókhoz írt levél írója azt fejezi ki, hogy Krisztus áldozata egyszer és mindenkorra érvényes, és Isten tetszésére való. Az ószövetségi nép bűnért való áldozata csak átmenetileg adatott a zsidó népnek, de amikor az Úr Jézus bejött a világba, mindent elhomályosított, mint ahogy a Hold és a csillagok elhalványulnak, amikor a Nap fölkel. A törvény, a próféták és az áldozatok eltűntek, mert „feljött az igazság Napja”. „…bűnért való áldozatot nem kedveltél” (Zsid 10,6) – óriási kijelentés ez! Isten adta az embereknek az áldozatok jelentőségét, de tudta, hogy az ember – a főpaptól kezdve végig – nem tökéletes. Ezért jött az Úr Jézus. Az egész kijelentés fölött kezdettől ott lebeg, mint szivárvány az Ő csodálatos személye. Mielőtt a világ lett volna, „a világ teremtése előtt” (Ef 1,4) Ő már élt: „…mellette voltam, mint kézműves” (Péld 8,30). Ő maga mondta a mennybemenetele előtt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28,18). De az Ő kezdete és vége nagyobb ennél. Befejezte a bűnért való áldozatot vére által. Mi ünnepelhetjük – ki-ki világossága szerint – az Úr Jézus születését, de Ő öröktől fogva van, és az Ő szerepe örökkévaló. Az Ő születésének ünnepe szép emberi ünnep, hiszen megfigyelhetjük, hogy az életünkben a születés nagyobb, mint a halál. Az Úr Jézus születését is szélesebb körben ünneplik, mint a halálát. Mi azonban hitünk és világosságunk szerint szélesítsük ki ünneplésünket az örökkévalóságra: az örök kezdet és a vég dicsőítésére. Dr. Kiss Ferenc Vetés és Aratás orvosprofesszor (1889–1966)

3. rész

JÉZUS

Charles Dickens, a 19. századi termékeny és nagyhatású angol regényíró ezt jegyezte le: „A lehető legünnepélyesebben leszögezem önök előtt a keresztyén vallás igazságát és szépségét, amint ez magától Krisztustól származik.”

Daniel Webster, amerikai államférfi és szótáríró ezt mondta: „Olyan nagy a bűntudatom és annak érzése, hogy képtelen vagyok megmenteni önmagam, hogy ezért emberfeletti Megváltóra van szükségem.” 1852-ben, nem sokkal a halála előtt pedig így írt:„ A szívem mindig arról győzött meg újra és újra, hogy Jézus Krisztus evangéliuma isteni valóság… Az emberiség egész történelme ezt bizonyítja.” George Bancroft, amerikai haditengerészeti miniszter alapította az 1800-as években Annapolisban az Egyesült Államok Tengerészeti Akadémiáját. Ő ezt mondta: „Jézus Krisztus nevét látom felírva a modern történelem minden oldalának tetejére.” David Strauss, német teológus elkeseredetten igyekezett cáfolni az evangéliumokban mindent, ami természetfeletti tartalmú. Művei talán minden más szerzőnél nagyobb rombolást okoztak a Krisztusban való hitben. Mégis, élete vége felé elismerte: „Krisztus történelmi és nem misztikus személyiség, nem puszta szimbólum. A vallás legmagasabb példaképe marad, amit csak el tudunk képzelni, és nem lehetséges semmilyen tökéletes kegyesség anélkül, hogy Ő jelen ne lenne a szívben.”

Philip Schaff, svájci születésű teológus-történész Straussnak írt válaszában hozzátette: „Ez a názáreti Jézus pénz és fegyver nélkül több embert győzött le, mint Nagy Sándor, Julius Caesar, Mohamed és Napóleon együttvéve. Tudományos képzettség nélkül több fényt derített az isteni és emberi dolgokra, mint a világ összes filozófusa és tudósa együttvéve. Szónoki fogások nélkül mondta el az élet beszédét úgy, ahogy sem előtte, sem utána senki nem beszélt, és olyan hatást ért el, amilyet rajta kívül egyetlen más szónok vagy költő sem. Anélkül, hogy Ő maga egyetlen sort is

2016. évi 3. szám

leírt volna, több tollat hozott mozgásba és több igehirdetéshez, tanulmányhoz, műalkotáshoz, vitához és himnuszhoz szolgáltatott anyagot, mint a korok embereinek egész serege együttvéve.” (Folytatjuk.)

Dicsőítés

(Útközben az Alpokon át – adventi gondolatok) Mintha kézzel törölték volna az őszi színeket… s csillogó zúzmarából készültek az új díszletek. Hópehely-függöny hullámzik erdő, hegyek felett, tiszta ég alatt rózsaszín lámpás a Nap helyett… A Hold, mint óriás gyertya halvány fénnyel remeg, ám reménységről suttognak a csillag ezrek… Ünneplőben várakozik a természet, fehéren hallgat a csend… ám a szív vágytól repes, s megszólal az adventi üzenet:

„… tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet JÉZUS KRISZTUS hoz nektek, amikor megjelenik” (1Pt 1,13). Sokáig azt gondoltam, hogy csak egy néző vagyok, de én is kaptam szerepet, nem is akármilyent: a Rendezőt dicsérem, az Alkotó, Teremtő Istent! Imádattal teljes az első advent!

„Uram, én Istenem, nagy vagy Te, igen, Ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Dicsérjétek az Úrnak nevét, Az Ő dicsősége kihat égre-földre, Legyen az Úrnak dicsőség mindörökre!” (A Zsoltárok könyvéből) Anna Mária Seidel

13

Valóbanjóazember? Az ember nyilvánvalóan az egyetlen olyan lény ezen a Földön, aki gondolkodik önmagáról. Az emberiség története során nagyon sok ilyen gondolat halmozódott fel. Lássunk ebből egy kis válogatást. Homérosz (Kr. e. 8. sz.): „Mert valóban! A Földön lélegző és csúszó-mászó sok élőlény között nincs nyomorultabb az embernél.” Bettina von Arnim (1785– 1859): „Az ember csodálatos, felfoghatatlan lény.” Erich Fromm (1900–1980): „Az ember a természet szeszélye.” Friedrich Nitzsche (1844– 1900): „Mert az ember bármilyen állatnál betegebb, bizonytalanabb, változékonyabb, kiismerhetetlenebb, nem kétséges – az ember a beteg állat.” Charles Darwin (1809-1882): „Az ember most, legkevésbé kialakult állapotában is a legdominánsabb állat, amely valaha is megjelent a Földön.” Az előadásaimra gyakran utazom vonattal. Nemrégen írtam egy leporellószerűen összehajtogatható, nyolcoldalas traktátust: „Van út a mennybe!” címmel. Szívesen megajándékozom ezzel a vonaton mellettem ülő embereket. Lehetőleg nem fülkés, hanem termes kocsiba szállok, többek között azért, mert akkor nem csak egy szomszédom van.

14

Így a kezdeti csevegés után gyorsan kialakul a személyes beszélgetés, amelynek során igyekszem megkérdezni a szomszédomtól, hogy szeretne-e egyszer a mennybe jutni. Erre szinte mindig egyértelműen „igen” a válasz. Ha tovább érdeklődöm, hogy feltételezi-e, hogy valóban oda kerül, indoklásképpen azonnal ezt a választ kapom: „ Hiszen én jó ember vagyok! Nem öltem meg senkit, nem raboltam bankot, és ahol csak lehet, jót teszek. Isten mindezt tudja.” Tapasztalatom szerint a legtöbb embernek ez a meggyőződése. A fenti idézetek is egyértelműen mutatják, hogy mi, emberek, Istennek a Bibliában adott kijelentése nélkül, nem vagyunk képesek helyesen értékelni önmagunkat. A Biblia megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy az emberek többsége jónak mondaná magát: „Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges (jó)…” (Péld 20,6) Azonban a Biblia azt is félreérthetetlenül megmutatja, hogy ez a feltételezésünk óriási tévedés. Isten az 1Mózes 8,21-ben mondja ki a diagnózist: „…gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…” A tesztek korában élünk, minden lehetséges fogyasztási cikket megvizsgálunk különböző kritériumok alapján, az eredményt kiértékeljük és közreadjuk. Szeretjük a pszichológusok által kidolgozott, különféle magatartásteszteket is. Ennek analógiájára csináljuk meg a következő: „Jó

vagyok-e?” című bibliai tesztet! Légy szíves, válaszolj a következő négy kérdésre! * Hazudtál már valaha? Ide tartoznak a féligazságok, az apró hazugságok vagy a hencegés is.  Igen

 Nem

* Loptál-e már valaha – függetlenül a lopott holmi értékétől?  Igen

 Nem

* Megkívántál már valaha valakit? Jézus ezt mondta: „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,28).  Igen

 Nem

* Gyűlöltél már valaha valakit? Az 1János 3,15-ben ezt olvassuk: „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.”  Igen

 Nem

Ha a fenti kérdések közül csak egyetlenegyre is igennel válaszoltál, akkor – legalább a szíved mélyén – be kell ismerned, hogy hazug, tolvaj, házasságtörő vagy gyilkos vagy. Ez a kis teszt a Tízparancsolatból csak négyre korlátozódik. Mit gondolsz, amikor Isten a saját mércéje szerint ítél meg, vétkesnek vagy vétlennek lát? Ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy valóban bűnösök vagyunk. Ezt mondja nekünk Isten a Zsoltárok 14,3-

Vetés és Aratás

ban is: „Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” Ha csak egyetlen parancsolatot hágtunk is át, annak az a következménye, hogy az örök kárhozatba jutunk, hiszen Jézus így tanít a Hegyi beszédben: „… aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5,22). Ha a négy tesztkérdésből csak egynél ikszelted is be az igent (és nem hazudtál – szerk. megj.), már az alatt az ítélet alatt állsz, amelyről a Jelenések 21,8 ezt mondja: „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” – Még mindig azt gondolod, hogy jó ember vagy, vagy már felismerted, hogy bűnös vagy, és ezzel kiérdemelted Isten haragját? Isten nem akarja, hogy örökre elvesszünk, ezért elküldte a Fiát, Jézus Krisztust hozzánk a Földre. Jézus Krisztust keresztre feszítették, és három nap múlva feltámadt. Úgy halt meg, mint egy bűnöző, és nem azért, mert vétkezett volna a törvény ellen, hanem mert mi vétkeztünk. Jézus a mi bűneink büntetését vállalta magára, hogy megváltson bennünket. Aki hitből fakadó személyes döntést hoz Jézus mellett, arra ez érvényes: „…örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (Jn 5,24). Mekkora fordulat! Jézus váltsága által az elveszett ember élete új értéket nyer: „… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézs 43,4) Dr. Werner Gitt (Factum 2005/8.) (Ford.: Máté Zsuzsa)

2016. évi 3. szám

EGY MONDAT A KARÁCSONYRÓL

Ha egyszer megtanulnád a szíveddel és nem csupán eszeddel, hogy mit tett érted Isten Betlehemben, én úgy hiszem, nem maradnál helyben, hanem mennél mindenhová, ahol az ember szenved s vétkéért lakol, és hirdetnéd: ne félj, ne rettegj testvér, mert van balzsam bűnödre és sebedre, és nem kell élned ernyesztő gondba veszve, mert az átok szertefoszlott, az Úr kegyelme mindent megoldott, s csak egy a dolgod: hinni, hinni, HINNI! Ürögdi Ferenc

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

65. Úr Jézus testben megjelent

    

 



Úr Az

  

 

P. P. Bliss (1838 - 1876)

  







Jé - zus test - ben meg - je - lent, mint an - gya - lok hir - det - ték egy - kor



  



Is - ten Jé - zus

     

 

di - cső - sé - ge. Meg - lát - juk szü - le - té - sét, és lát - ták

      



nagy ti - tok, hisz pusz - ta - ság - ban

    









Őt, ott

bár a







Is - ten la - kik ben - ne. a meg - kí - sér - té - sét.

Cso Ha -

                    

 

dá - la - tos, tö - ké - le - tes, mint Is - ten lál - tu - sá - ban hom - lo - ká - ról hul - lott







        



és a

mint sok



em - ber. Ki ben - ne hisz, az mind - ö - rök - re vér - csepp, az an - gya - lok ott vol - tak, és e

 

   





bűn - bo - csá - na harc - ban se - gí







-

tot tet



-

nyer. tek.

Az ember egykor elbukott, tengődik haldokolva, a végtelen nagy szeretet örökre átkarolja. Csodálatos, mert átível magasságot, mélységet, kimondhatatlan nagy öröm, hogy így szeretsz bennünket.

– 69 –

A Vetés és Aratás 54. évfolyam 2. számában megjelent ének kottájának helyesbítése:

    

Első sor



  





Rozs  da  szí  nű

     

Harmadik sor



  

16

 

fák, 



    



 





hul  ló 



 







  

le  ve  lek

   





     

Vetés és Aratás

Béküljetek meg! Mielőtt a megadott téma elemzésébe kezdenénk, elengedhetetlenül fontos a békesség forrására rámutatnunk, mivel békesség önmagában nem létezik. A békesség forrása maga az örökkévaló Isten (Mik 5,5), vagyis a vele való töretlen közösség egyenes következménye, velejárója. De ez érvényes az emberi kapcsolatokra is, a rendezett, jó viszonyok a békesség feltételei, nincs egyik a másik nélkül. A békesség légköre töltötte be az Éden kertjét is a bűneset előtt, ám az első ember Isten helyett a Sátánra hallgatott, és ezért elveszítette a béke nyugalmi állapotát. Békesség csak Istenben létezik, tőle távol a háborúság szelleme uralkodik. Az isteni törvényeket megszegő ember Isten haragja alá került, ami kárhozatos állapot. Ezért az életben maradás alapfeltétele: az ellenséges állapot rendezése. Mivel Isten a Teremtőnk, és mert akkor és ott legelőször ellene vétettünk, így a megromlott kapcsolat rendezését is vele kell kezdenünk, ami perdöntően az üdvösségünk kérdése. Mondhatjuk, hogy ez a vertikális rendezés, de nem kevésbé fontos az emberekkel való jó viszony megteremtése is, horizontális síkon. Tegyük meg tehát mindazt, ami rajtunk áll, az pedig nem kevés. Ennek a lehetőségét Jézus Krisztus megteremtette számunkra. Ebben az összefüggésben az üdvösség tengelye a megbocsátás, elengedés. De ennek feltétele az önmegtagadás, a romlott természeti ember keresztre feszítése. A názáreti Jézus az Emberfia az, akivel együtt mi is megfeszíttettünk a kereszten (Gal 2,19), aki ott legyőzte lelkünk ellenségét. Ez a megbékélés ajándékoz meg a minden értelmet meghaladó békességgel.

Nem mindegy, hidd el! Igéz a túlnani végtelen, egy esélyt hordoz a kegyelem – rejtvény az Élet, segít a Lélek… Nem mindegy, hogy utad hogy ér véget: kitárt a karja Szeretetének, s győztesként vár haza Isten téged. Venyercsán László

2016. évi 3. szám

Kövek (János 8,1-11) Igazatok van! Ez az ember megbízhatatlan, gyáva, jellemtelen, amaz pedig csak kér, meg nem köszön, levélre választ nem ad, önző, törtető alak, s elragadja az embert az indulat, oly kapzsi, irigy, gátlástalan emez. Súlytalan érveit nagy hanggal támogatja meg, kicsi és nagy kitér előle. Cselekvését anyagi érdeke irányítja. Törvényt ő szab, csalás, hazugság, színjáték – számára természetes. Egy-két kisebb tolvajjal összefogva országot-világot végigrabolna – őt minden megilleti, s mind magasabbra hág! Hát égig nőnek az uborkafák? Mennyi rövidlátás, mennyi ostobaság! Emberek, vigyázzatok: így teremnek a diktátorok! Veletek együtt én is dühödten követ ragadok… …s belém hasítanak gyötrő gondolatok… Lehet, hogy olykor én is többre becsültem barátaimnál érdekeimet? Küldeményeket meg nem köszöntem, cserbenhagytam bajban levőket, szédülni kezdtem, ha megbecsültek, s ha lennék az ő helyében én, pénz szerelmének szörnyű terhét hogyan cipelném? Ujjaim lassan elernyednek, s elejtem a követ. Isten előtt megállni nem tudunk; nincsen különbség közte, ki vádlottként most középen áll, s köztünk, kiknek görcsös keze már-már köveket hajigál. Menjünk hát el, lehajtott fővel, s áldjon meg minket az Ég, hogy ki-ki közülünk ezentúl jobban cselekedjék! Erdélyi Csaba

17

Tabu bízik

18

Tabu a tüskés akácfán ült és nevetett, miközben teljes erejéből rázta a fa egyik ágát. Zamatos magok zuhogtak lefelé. A fa alatt egész gazellacsalád állt és mohón falták fel kedvenc csemegéjüket. – Buta vagy, Tabu! – kiáltotta Ragacs, az édesszájú majom. – Ne ugrálj ott, hanem szedd le azokat a zamatos finomságokat, és te edd meg! Közben hátranézett a válla fölött. Nyembo, az elefánt jött a magas fűben. Ragacs gyorsan továbblendült a dzsungelben. A dzsungel legerősebb állata barátságosan kinyújtotta az ormányát: – Helló, Tabu, miért nem teszed meg, amit Ragacs mondott? Tabu leugrott Nyembo hátára, onnan az agyarára: – Azt mondtad, hogy úgy szeressek másokat, mint saját magamat. Te mondtad, hogy azt tegyem, amit szeretnék, hogy mások is tegyenek velem. Ott ülve Tabu úgy érezte, még soha nem volt ilyen boldog: – Köszönöm, Nyembo, hogy megszabadítottál a csapdából, és kimentettél a folyóból. És köszönöm, hogy megtanítottad, hogyan cselekedjek a legjobban. Nyembo meglengette nagy füleit: – Használd a füledet, Tabu. Ha mondok neked valamit, hogy tedd meg, tedd meg gyorsan! Ne kérdezd azt, hogy miért? Tabu éppen meg akarta kérdezni, hogy miért, de azután látta az elefánt barátságos tekintét, és érezte az ormánya erejét. Arra gondolt: óriási dolog, hogy bízhat az elefántban. Később az akácfán odajött hozzá Vaa és Suku, és melléültek. Tabu vidám volt. Farkát rátekerte az ágra, ide-oda lendült és mosolygott: – Nincs senki más olyan, mint Nyembo. Ma egy új dolgot tanultam tőle. Ha Nyembo azt mondja, hogy tegyek meg valamit, gyorsan meg fogom tenni. – Engedelmeskedj késlekedés nélkül! – szólt Vaa mély hangján. Tabu bólintott: – Ez tetszik: „Engedelmeskedj késlekedés nélkül!” Még nem történt ilyen. – Majd fog! – rikoltotta Suku. – És ha megtörténik, ne kiálts, hogy miért?!

Tabu kuncogott: – Ez is tetszik. „Engedelmeskedj késlekedés nélkül és ne kiálts, hogy miért?” Még több ízletes magot rázott le, játszott a gazellákkal, majd felült a hangyaboly tetejére és azon gondolkodott, amit az elefánt mondott. Ekkor a háta mögött csendes hangon szólt valaki: – Okos majom vagy. Tabu gyorsan megfordult és látta, hogy Sovány mosolyog fel rá ravaszul. Szerette, ha azt mondják neki, hogy okos, de tudta, hogy a sakál soha nem megy az elefánt közelébe, ha teheti, és soha nem teszi azt, amit az elefánt mond. Sovány sebesen tovább beszélt: – Ahogy a farkadon hintázol, az csodálatos szerintem, csodálatos! A majom feliramodott a buyufára, és egy vékony ágon kezdett hintázni. – Gyönyörű! – ugrándozott lelkesen a sakál. – Nem messze innen van egy mpunga fa, hosszú indák csüngnek le az ágairól. Azon csodálatos lehet hintázni. – Nem! – morgott Tabu csípőre tett kézzel. – Nem megyek a mocsár közelébe! Sovány hevesen rázta a fejét: – Az nem egészen a mocsárnál van, csak nem messze innen, a domboldalon. Csodálatosan tudnál hintázni azokon az indákon, sokkal jobban, mint mások. Te nagyon ügyes majom vagy, Tabu. Tabu habozott. A domb alján, a mpunga fa alatt a krokodil egy sekély patakban rejtőzött és figyelt. Fenn a levegőben Vibi, a keselyű körözött és figyelt.

– Valami készülődik – suttogta Suku Vaanak. – Roppantó és társai terveznek valamit. Tabu arra gondolt, hogy milyen jó érzés lenne a meleg levegőben hintázni. Minél nagyobb a hinta, annál jobb élvezet lesz. Lemászott és azt mondta: – Sovány, mutasd meg, hol van a mpunga fa! Tabu figyelmét nem kerülte el a sakál csodálattal teli tekintete, és nagynak érezte magát. A sakál sebesen tovább beszélt, miközben

leszaladtak a domboldalon, majd megállt és odamutatott: – Nézd, ott van! – Óriási! – ujjongott Tabu ragyogó szemmel. A hosszú erős indákra tekintett. – Olyan vastag, mint a majom farka. Remek! Idenézz! – ragadta meg a legvastagabb indát, és már lendült is a levegőbe. – Valóban ügyes majom vagyok, Sovány! – kiáltotta, és egyre magasabbra lendült. – Most próbáld ki, milyen közel tudsz kerülni a földhöz – biztatta Sovány, amikor elsüvített mellette. Mozgást látott a nád között és egy sárga, sóvár szempár izzását, amint a krokodil reménykedve feltátotta a száját. A majom megint elsuhant mellette, a farka csak egy kókuszdió magasságnyira volt a földtől. – Kitűnő! – kiáltotta a sakál. – Most azt próbáld meg, hogy a hátad prémje súrolja a földet! Vaa sebesen repült az ágak között. A közelben meglátta az elefántot: – Segíts, gyorsan! Tabu... a mpunga fa! Krokodil rejtőzik a közelben! – rikácsolta izgalmában. Nyembo leszáguldott a domboldalon. – Most – kiáltott Tabu –, most fogok úgy lendülni, figyelj, Sovány! Roppantó egy olyan helyre csúszott, ahol kitátott szájjal lecsaphat rá, és álkapcsa közé kaparinthatja a majmot. „Még egy lendülés, és az enyém” - sóvárgott a krokodil. A majom félúton volt az utolsó lendülésben, amikor egy óriási hang zendült a dzsungelben: – Tabu, mássz fel magasra, MOST! A majom egy másodperc töredéke alatt felismerte a z e l e fá nt hangját. Azonnal kilőtte magát, és az inda legtetejére mászott. Reccs! Az óriási állkapcsok összezáródtak. Az inda alsó fele a krokodil szájában volt. A sárga szemek dühösen villogtak. Tabu felkapaszkodott egy erős ágra. Az elefánt keresztültört a tüskés cserjéken. Amikor a krokodil meglátta, eliszkolt a mély, sötét tóba. A sakál behúzódott egy üreges fába, és Vibi magasra

repült a forró levegőben. Az elefánt megállt az ág alatt, amelybe reszketve kapaszkodott a majom. Tabu leugrott, és megragadta az elefánt agyarát: – Köszönöm, Nyembo – lihegte – köszönöm, hogy közel voltál. – Helyesen cselekedtél kis barátom – hangzott az ormányon keresztül. – Engedelmeskedtél, és nem kérdezted, hogy miért? – Óóó – borzongott Tabu –, nem lett volna az szörnyű nagy hiba? – képzeletében újra látta az óriási állkapcsokat és a szörnyű fogakat. – Bízz bennem, és engedelmeskedj nekem! – mondta az elefánt. – Ez az út vezet ahhoz az élethez, amely igazán értelmes. Együtt fogunk örülni ennek.

Kedves Gyerekek! Mely testrészeteket használjátok leginkább a munkához? Ugye, a kezeteket? A lelketeknek is két keze van. A nevük: Bízz! és Engedelmeskedj! Ha bíztok az Úr Jézusban, akkor engedelmeskedtek neki, mert Ő azt mondja: „Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat!” Ezt tegyétek, és megismeritek az Úr Jézus erős kezét, mellyel segítségetekre siet! Kötélhúzás és Történetek a vízilóról c. könyv alapján (Evangéliumi Kiadó)

19

FEJTÖRŐ

FEJTÖRŐ

Ahogyan a dzsungel sok mindent rejt magában, úgy rejtettünk el mi is szavakat a rejtvényben a történettel kapcsolatosan. Ha ügyes vagy, megtalálod mind a 11 szót, talán még többet is. Minden irányban haladhatsz, sőt sortöréssel is. Sok sikert!

Z E L L E N S

G Á S T Á R A É B G I

J K Ó Z S H Z E Í N V G Û Z E R Y N

Ö T G P

T A B U E D L Á

É I A L L Ó

I N D A

N Y E M Ö B V O

F Ü

L M E S

Történetek a Spurgeon család életéből 5. Csak jó könyveket olvass! Szeretsz olvasni? Spurgeon már kisfiúként is nagyon szeretett olvasni. Első éveit Stambourne-ben töltötte a nagyszüleinél. Volt ott egy kicsi, sötét szoba. Találd ki, miért volt olyan sötét! Azért, mert nem volt rajta ablak, mégpedig a következő okból. Abban az időben a lakosoknak a ház minden ablakáért külön adót kellett fizetniük. Mit tettek ez ellen az emberek? Befalaztak annyi ablaknyílást, amennyit csak lehetett. (Ha esetleg egy óváros utcáin sétálsz, és egy nagyon régi házat látsz, figyeld meg, hogy lesznek befalazott ablakai.) James nagyapa ebben a sötét szobában őrizte legtöbb könyvét, különösen a nagy könyveket, amelyeket a puritánok írtak. (Ezek olyan emberek voltak, akik a régi időkben éltek, és nagyra becsülték a Bibliát.) A fiatal Spurgeon szeretett ebben a szobában üldögélni, és kedvtelve nézegette a könyveket. Egyik, másik olyan nagy és vastag volt, hogy alig bírta felemelni. Amikor kiválasztott egyet, átcipelte a másik szobába, a kandalló fénye mellé. Nagy előszeretettel olvasta

20

például a következőket: Daniel Defoe: Robinson Crusoe; John Bunyan: A zarándok útja; Fox: A mártírok könyve. Egyszer olyan könyv került a kezébe, amelyet nem a nagyszülei házában talált, hanem a barátja adta neki kölcsön, és a spanyol bikaviadalokról szólt. Amikor a szülei, John és Eliza ezt megtudták, megbüntették, mert látták, hogy nem jó, nem neki való könyv. Spurgeon később az egyik nővérének beismerte, hogy jogosan büntették meg, mert szerette volna legalább a felét elfelejteni azoknak a szörnyűségeknek, amit abból a könyvből olvasott, de nem sikerült. Megragadt az emlékezetében. A rossz könyvek szörnyű következményekkel járhatnak! Rossz hatással vannak ránk, és amit olvasunk, nem akar kitörlődni az emlékezetünkből. Egyszerűen nem lehet elfelejteni. Ezért csak jó könyveket olvassatok! Mindenekelőtt a Bibliát! Ez a legjobb könyv, és azt is megmondja, miről olvassunk: „… ami igaz, ami tisztességes…, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű…, nemes és dicséretes...” (Fil 4,8) Mark Roberts www.dayone. co.uk (Folytatjuk.)

Vetés és Aratás

ENGEDD… Érezd az ÉGI harmóniát… Engedd, hogy ISTEN öleljen át… Pihenj meg NÁLA – az élet rohan – Lelkedben akkor új ÉLET fogan! Pusztainé Zsófia

Szeresd felebarátodat! Egy kutató több hónapig tartó munka után hazafelé készült. Útközben egy járműre hosszabb ideig kellett várakoznia. Ekkor elhatározta, hogy időtöltés céljából futóversenyt rendez a közeli faluban élő gyermekek számára. Egy csomag gyümölcs és édesség elnyerése volt a jutalom, amelyet a közelben levő fára függesztett fel. De amikor jelt adott a futáshoz, senki nem rohant, hogy elsőként érjen célba. Helyette a gyermekek megfogták egymás kezét, és együtt rohantak a fához. Amikor megkérdezte tőlük, hogy miért választották inkább a csapatban futást a díjért, és nem az egyénit, egy kislány ezt mondta: „Hogyan lehetne közülünk egy valaki boldog, amikor mindenki az szeretne lenni?” Mivel ezek a gyerekek jól ismerték egymást, azt akarták, hogy a jutalmat egymás között, testvériesen osszák el. Pál apostol, Mózes törvényének tanulmányozása után, Isten valamennyi törvényét egyetlenegybe foglalta össze: „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«.” (Gal 5,14; Róm 13,9) Pál apostol szavai az Úr Jézus szavaira emlékeztetnek, amit a törvénytudónak mondott, aki megkérdezte tőle, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért (Lk 10,25-29). Az Isten és a felebarátok iránti szeretet az Ószövetség valamennyi törvényének beteljesítését jelenti. És Lukács evangéliumában Jézus meghatározza, hogy ki a felebarátunk, és mi az a szeretet, amit érte meg kell tennünk. De Jézus Krisztus szavaiban az apostol nemcsak bátorítást látott az egymás iránti gondoskodáshoz, hanem e felszólítás szellemi enge-

2016. évi 3. szám

délyezését is… Mert a szeretet minden tettünket irányítja. Pál megosztja ezeket a gondolatokat a római gyülekezet tagjaival. Miután elmondja a 13. fejezetben, hogyan szeressék felebarátjaikat, a 14. és 15. fejezetben azzal folytatja, hogy ítéljék meg cselekedeteik hatását: „Mert közülünk senki sem él önmagának…” (14,7) „Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett…” (15,2-3) Köszönjük meg mennyei Atyánknak azt a szeretetet, amelyben naponta részesít bennünket. Mivel Isten gondoskodik rólunk, mi is gondoskodjunk egymásról. Kérjük Őt, tanítson meg arra, hogy másokkal törődjünk. Mutassuk meg szeretetünket Isten iránt azzal is, hogy egymást szeretjük. M. M. H. nyomán

Hirdesd a Szeretetet! Ha te szeretsz – én is viszont szeretlek. Ha te meglátogattál – én is felkereslek. Ha te adtál – én is adok, adok, mert úgy én is kapok. Mindez igencsak emberi! De milyen hát az isteni? A valódi, az önzetlen, igaz, aki a legdrágábbat is odaadja. Aki önként jött, mert szerelme hatalmas, mennynek honát érted odahagyja. Fiúként – atyai szív dobban benne, nem tesz különbséget, mindenkit átölelne. A szenvedő mellé simogatva ül, isteni szeretet, de mindig emberül. Csodálni való, mennyei Üzenet, sóvárogva várja a világ. Hirdesd e Szeretetet, hirdesd a Megváltót, Isten Fiát! Hirdesd életeddel, gondolatoddal, cselekedeteddel, de leginkább valódi, teszed, de nem vársz, önzetlen szeretettel! Zsejki Irén

21

AZ ELJÖVENDŐ Az advent azt jelenti, „eljövetel”, eljövetele: Jézusnak, a Messiásnak, akit várunk. A Bibliában az Úr Jézus három eljöveteléről olvasunk. De sokan csak kettőről tudnak: megszületéséről és dicsőséges uralkodásáról a Földön. Azonban a kettő között van egy különleges és csodálatos eljövetel, ami Isten gyermekeinek, az újjászületett hívőknek élő reménysége.

Az első eljövetele Ez mintegy kétezer évvel ezelőtt megtörtént: „…amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…” (Gal 4,4); aki örökről fogva létezett. Ez az idő akkor érkezett el: * amikor a római civilizáció békét hozott, és jó úthálózatot épített; * amikor a görög civilizáció közös nyelvről gondoskodott az egész birodalomban; * amikor a zsidók a Messiás eljövetelét hirdették a zsinagógákban. És mi volt az Örökkévaló Isten indítéka? A bűnös ember iránti szeretete és megmentésének vágya: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Nem lett volna egyszerűbb az elbukott ember helyett újat teremteni? Nem! Ez azt jelentette volna, hogy Isten rosszul tervezett, és rossz lett a kivitelezés is. De a bűnös ember megmentése érdekében Isten kereste a megoldást. Adta a törvényt, a parancso­latokat, azonban az ember nem tudta ezeket betölteni. Isten elrendelte az áldozati állatok bemutatását, de azok a bűnre emlékeztettek: „Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el” (Zsid 10,4). Az AtyaIsten keresett valakit a Földön, aki közbenjárjon, de nem talált ilyet (Ézsaiás 59,16-17). Ekkor így szólt a Fiú-Isten: „…testet alkottál nekem … Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a Te akaratodat” (Zsid 10,7). A Sátán ismerte a próféciát, ami az Éden-

22

ben elhangzott, hogy az Eljövendő a kígyó képében csábító ellenségnek a fejére fog tapos­ni (1Móz 3,15). Rettegve várta a beteljesedést, és megpróbált mindent, hogy azt megakadályozza. De ez nem sikerült. Az idők folyamán Istennek szent emberei és a próféták is várták a szabadítót. „Szabadításodra várok, Uram!” (1Móz 49,18) „Csillag jön fel…, királyi pálca támad Izráelből” (4Móz 24,17); és így sorolhatnánk tovább. És mit tett az Eljövendő? Bemutatta az isteni szeretetet: „…megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Betöltötte a törvényt; lerombolta a Sátán munkáját; létrehozta az Eklézsiát, a Krisztus Testét, a Gyülekezetet, az újjászületett hívő keresztyének közösségét. Főpapi imájában ezt mondta Atyjának: „Én megdicsőítettelek Téged a Földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem:…” (Jn 17,4)

A második eljövetel Az Úr Jézus a kereszthalála előtt ezt mondta tanítványainak: „Ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14,3). Erre a második eljövetelre várunk, ami még nem történt meg, de vannak kijelentések a Bibliában, amelyek arra mutatnak, hogy már nincs messze. Ezt sejteti az is, amit tanítványainak mondott: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég” (Mt 24,6). Mielőtt ezek megtörténnek, Krisztus eljön a Gyülekezetért, az Ő Menyasszonyáért, és kiragadja őket ebből a világból. Csodálatos lesz ez a találkozás! Az Úr Jézus most a mennyben van, Isten jobbján, és esedezik érettünk (Róm 8,34). De eljön az idő, amikor elhagyja helyét, felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és Isten harsonája. Akkor az Úr eljön az Övéiért, hogy hazavigye őket mennyei otthonába, ahogy megígérte. „...maga az Úr fog alászállni a

Vetés és Aratás

mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,16-17).

A harmadik eljövetel Amikor a tanítványok együtt voltak az Úrral, megkérdezték tőle, mikor állítja fel újra Izráel Királyságát. A válasz rövid volt. Ez: „Nem a ti dolgotok…” (Az ő dolguk az volt, hogy a Megváltó tanúi legyenek, hirdessék az evangéliumot az egész világon.) Majd szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el. A tanítványok feszülten néztek az ég felé, és ekkor ezt hallották: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok Őt felmenni a mennybe” (Csel 1,11). Az Úr Jézusnak ez az eljövetele hatalommal és dicsőséggel történik: „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. És akkor … meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel”(Mt 24,27.30). Ezt mindenki látni fogja. Jön, mint királyok királya: „Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura” (Jel 19,16). Elkezdődik a várva várt Királyság, ahol Krisztus uralkodik szentjeivel együtt ezer esztendeig (Jel 20,4).

A mi várakozásunk Urunk készül a második eljövetelére, vágyakozik a találkozásra az Övéivel. Gondolunk mi erre? Hogyan töltjük az adventet? Talán azt mondjuk: „Jöjj, Uram, de még ma ne, mert sok a tennivalóm. Itt van a család, a munka, a tervek és a szolgálat neked!” Vagy el tudjuk mondani: „Jöjj, Uram Jézus, még ma! De nem azért, hogy megszabaduljak a harcoktól, a bajoktól, a munkatársaktól, a szomszédoktól, a szolgálattól, hanem azért, hogy találkozzam veled, hogy imádjalak, és örökké veled lehessek.” Így akarlak várni Téged én is: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Soproni János

2016. évi 3. szám

Mert szeretem „Bizony, hamar eljövök. Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Aznap, amikor vártuk, hogy férjem az üzleti útjáról hazatérjen, a fiam azt mondta: „Mama! Szeretném már, hogy apa hazajöjjön!” Megkérdeztem tőle, hogy miért, mert azt gondoltam, hogy mond valamit az ajándékokról, amit az apja rendszerint emlékeztetőül vagy előzetes megegyezéssel hoz neki. De a gyerek ünnepélyes komolysággal válaszolt: „Azért szeretném, hogy hazajöjjön, mert szeretem!” Boldog vagyok, hogy a fiam hiányolja az édesapját, amikor távol van. Szörnyű volna, ha nem törődne a visszatérésével, vagy ha úgy gondolná, hogy megváltoztatta az ígéretét. A kisfiú válasza Urunkra és ígéretére emlékeztetett. „Bizony, hamar eljövök” – mondja az Úr Jézus. Vágyom a visszatérésére, de miért szeretném, hogy visszajöjjön? Azért, mert a jelenlétében a betegségtől és a haláltól távol leszek? Azért, mert az élettől elfáradtam ebben a zavaros világban? Vagy azért, mert Ő igazságos és irgalmas, és vele akarok lenni örökké? Hogyan érint bennünket az Úr visszatérése? Szenvedélyesen vágyódunk arra a napra? Komolyan azt mondjuk: „Urunk, jöjj vissza! Szeretünk. Kérünk, jöjj vissza hamar!” Az Úr Jézus közölte velünk, hogy hamarosan visszatér, és jutalmat hoz minden hívőnek, aki hűségesen vár rá. Ez azt jelentené, hogy jó cselekedetek által ki lehet érdemelni egy helyet a mennyben? Nem, nem erről van szó. Az Újszövetség világosan kijelenti: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék” (Ef 2,8-9). Keila Ochoa

23

Az álmokról A szellemi ajándékokkal vagy a külső és belső lelki befolyásokkal nagyon óvatosan kell bánnunk. Isten Igéje alapján a szellemeket meg kell vizsgálnunk, és ugyanígy a tudat alatti dolgok területén sem lehetünk kritikátlanok. Egyrészt Isten Igéje is óv ettől, másrészt korunk démoni és okult dolgai a sátáni becsapás eszközei. Az álmoknak az emberiség történelme során mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak. Korábban főleg vallási jelentőségre gondoltak, de a tudomány fejlődésének mai szintjén megfontolt ítélettel szemléljük azokat. Ugyanakkor a Sátán nagyon jól felhasználja saját hasznára, hogy bizonyos körök az álom jelentőségét túlértékelve és fokozva, azt negatív értelemben szintén teológiává tegyék. Mi is az álom? Néhány téves elmélet mellett, amelyekre itt most nem térhetünk ki, az álom hasonlítható az emberi életben egy komputer működéséhez. Ahogyan a komputerben adatokat tárolnak, ugyanúgy tárolja tudatunk összes benyomásunkat és élményünket. Előfordulhat – de nem feltétlenül szükséges –, hogy ezek a tárolt adatok egyszer, többnyire alvás közben, tudattalan állapotban előjönnek. Úgy jelennek meg előttünk, mint valós élmények, és kihatnak érzéseinkre, tulajdonságainkra, még egészségünkre is; néha nagyon erősen, gyakran csak felületesen, úgyhogy az álmot sokszor el is felejtjük, ahogy az alvásból felébredünk. Mindemellett az álom a másodperc tört része alatt játszódik le, olyannyira, hogy néhány másodpercben igen hosszú időt élhetünk át; éppolyan gyorsan, ahogy a komputer a tárolt adatokból a kívántat előhozza. Az álom a nap folyamán, különösen az este átélt események erős befolyására – pl. televíziózásra (számítógépes vagy videojátékokra stb., szerk. megj.) – is kiváltódhat. Gyermekeknél ez nagy hatású; az édesanyák gyakran tapasztalhatják, hogy gyermekeik egy televíziós krimi után egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen alszanak el, nyugtalanok, gyakran felijednek, mert kelle-

24

metlen álmaik voltak. Egy kiadós vacsora, amellyel gyomrunkat megterheljük, szintén álmokhoz és nyugtalan alváshoz vezethet. Egy pillanatnyi esemény, valamilyen zaj, egy távoli lövés, becsapódó ajtó, vagy sok más válthat ki álmot. Álmot azonban a szellemi világ is létrehozhat bennünk. Egyrészt Isten Szelleme, de ugyanúgy démoni szellem is. Ahogy Saul király az endori asszonynál látomást látott, amelyben éppen Sámuel prófétát vélte felfedezni, aki vele beszélt, ugyanígy lehetnek álmaink a Sátán befolyásolására. Ugyanakkor előfordulhatnak Istentől adott álmok, mint például Pál apostolé, aki a macedón férfit látta. Bizonyosan mi, újjászületett emberek tiltakozunk minden sátáni befolyás ellen, olyan álmok ellen is, amelyeket nem Isten adott, és így azért kellene imádkoznunk minden este, hogy álommentes alvásunk legyen. Természetesen, Isten kinyilatkoztatására is nyitottnak kell lennünk – még az álmokra is, ha Isten ezen az úton akar valami különlegeset közölni. De szeretnénk itt mindenkit óva inteni, hogy minden álomnak valamilyen isteni jelentést tulajdonítson, mintha inspiráció lenne, és nem szabad azt gondolnunk, hogy Istennek álomban kell kijelentenie magát nekünk. Bár úgy hangzik az ígéret gyermekeinknek, hogy a Szent Szellem kiáradása által álmokat is látnak (Jóel 3,1), de a Zakariás 10,2-ben olvashatjuk, hogy „…a varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér.” Álmokat magyarázni, egymásnak elmesélni bűn. „Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! … Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak… Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán!” (Jer 23,25. 27-28) Álmoskönyvekből vagy mesékből valamilyen jelentőséget belemagyarázni az álmokba, szintén bűn (Jer 27,9). Néha Istentől való eltávozást jelent, ahogy az 5Mózes 13,6-ban olvassuk. Az Ézsaiás 29,7-8-ban Isten

Vetés és Aratás

felszólítja népét, hogy ne engedjék magukat becsapni álomlátás által. A Prédikátor 5,6 pedig ezt írja: „Bizony sok álommal és sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent!” Sokan félnek valamilyen ismeretlen eseménytől (pl. valaki álmodik valamit és fél egy családtagjának halálától: Jób 7,14), de ez mindig Istennel szembeni tévhit. A bibliai időkben Isten személyesen nyilatkoztatta ki magát és beszélt emberekkel, például Abimélekkel (1Móz 20,3), Jákóbbal (1Móz 31,10), Lábánnal (1Móz 31,24), Salamonnal (1Kir 3,5), Józseffel (Mt 1,20), a keleti bölcsekkel (Mt 2,12), és így tovább. Feltűnő és hangsúlyoznunk kell, hogy ez mindig rendkívül fontos eseményhez kapcsolódott: ilyen esetekben Isten népéről, az Ő országáról, a Gyülekezetről, a megváltás művéről volt szó, vagy különös eseményekre kiválasztott személyeknek szólt, például a prófétáknak (4Móz 12,6), vagy apostolának (Csel 16,9), vagy Pilátus feleségének, aki Jézusról mondott kinyilatkoztatást. Összefoglalva: Nagyon óvatosan fogadjuk az álmokat! Isten gyermekeit Isten Szelleme vezérli – de hogyan? Mi által? Komoly imádságunk legyen mindig ez: „Mutasd meg nekem, Uram, a Te utadat, amelyen járjak!” Ehhez pedig Istennek nagyon ritkán van szüksége álmokra. Sokkal inkább olyan eseményeket hoz az életünkbe, amelyek mind közelebb visznek Őhozzá. „Útjaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom” (Zsolt 119,59). dr. Vigh János (Küldetés c. folyóirat 1988/1.)

Kötél fölött Korunk mélységei fölött utunk kifeszített kötél. A kegyelem hálója véd, így haladunk hazánk felé. Füle Lajos

2016. évi 3. szám

Határok „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Mk 6,31) A feleségemmel valamikor egy kis lakásban éltünk egy bérház hatodik emeletén. Szerettük lakásunk egyszerűségét, az erkélyéről nyíló szép kilátást. És nem volt elvégzendő udvari munka sem! De kis otthonunknak megvoltak a saját problémái, különösen egy –, a korlátozott áramellátás. A baj akkor kezdődött, amikor például a villanysütőt és a mosógépet egyszerre kapcsoltuk be, és másodperceken belül kiégett a biztosíték. Ilyenkor sötétben találtuk magunkat. Egy alkalommal el kellett gondolkodnom azon, hogy ez hasonlóan működik az életünkben is. Ebben az időben erőmet meghaladó, nagy mennyiségű szolgálatot vállaltam, és ez túlterheltséget okozott. Időzavarba kerültem, és átmeneti sötétségben találtam magam. Az elkötelezetten szolgálók könnyen félreértik ezt az igét: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13). De itt Pál apostol a 12. és 14. versben beszél az alkalmazkodásról, a rendelkezésére álló eszközökről, a fizikai teherbírásról és a testvéri segítségről is. Fontos, hogy határainkat felismerjük, és munkánkat jól szervezzük meg. Ehhez ad a mi Urunk tanácsokat a Bibliában: Isten energia-megújító napot írt elő minden héten (1Móz 2,2-3). Jézus időt fordított a feltöltődésre (Lk 5,15-16), és eligazította Mártát, aki túl sok időt fordított a munkára (Lk 10,3842). Amikor a tanítványainak pihenésre volt szükségük, „egy lakatlan helyre” vitte őket. A keresztyén szolgálat áldozatot igényel, de nem jó, ha a munka rabjainak neveznek bennünket, egyéb fontos dolgok rovására. Hogy jól menjenek a dolgok, a feleségemnek és nekem is csökkentenünk kellett a szolgálatainkat. De az Úr Jézusban mindketten példát és gondoskodást találunk arra, hogy egészséges határokon belül éljünk. És ezt mindannyian megtehetjük! S. V.

25

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

„Hogyan foglalhatnánk össze az evangéliumot öt szóban?” Valójában nem tudom, hogy ezt a kérdést feltette-e így valaha valaki, de az bizonyos, hogy fontos lehet megtalálni azt a pár szót, amivel a keresztyének által hirdetett üzenet összefoglalható. Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy nem kell magunkat gyötörni emiatt a kérdés miatt, ugyanis Pál apostol választ adott a korintusiakhoz írt első levelében. Ez a levél azért íródott, mert maguk a korin­ tusiak tettek fel kérdéseket az apostolnak, illetve hallva a gyülekezetben lévő problémákat, Pál tollat ragadott, illetve diktálni kezdett. Bűnök, széthúzás, rengeteg nehéz kérdés terhelte ezt a közösséget, és az egyik ilyen a feltámadással volt kapcsolatos. A kérdést tisztázandó, a 15. részben Pál az evangéliumról kezd beszélni, ezzel vezetve be a feltámadással kapcsolatos tanítását. A gyülekezet emlékezetébe idézi, hogy mi is az az üzenet, amit ő hirdetett, és amit befogadtak. Azt mondja erről, hogy ez az, ami által üdvözülnek, vagyis megmenekülnek, ha úgy tartják meg, ahogyan ő hirdette. A harmadik verstől kezdve Pál egy nagyon rövid összefoglalását adja annak, amit ő hirdet. Érdemes megfigyelni, amint hangsúlyozza, hogy ő csak egy hírvivő. Nem ő találta ki, nem ő a forrása az üzenetnek: „én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam”. Ő nem egy guru vagy vallásalapító, hanem rá lett bízva valami, ami olyan jelentőséggel bír, hogy képtelen nem hirdetni. A rövid összefoglalás pedig így hangzik: „...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent...” 1Kor 15,3b-5a Öt lényeges szó foglalja össze az evangéliumot, nézzük sorban, melyek ezek.

26

Krisztus

Krisztus egy személy. Valaki, akit Jézusnak neveztek, de a Krisztus, vagyis Felkent, Messiás nevet is megkapta. Valaki, aki azt állítja magáról, hogy Ő és az Atya (Isten) egy. Valaki, akiről azt mondja Pál, hogy a menny dicsőségét elhagyta, emberi formát vett fel, megalázva magát. Az evangélium Krisztus központú. Ő az első az itt felsorolt szavak között, mert Ő a lényege az üzenetnek. Nem „vallást”, nem szabályokat, nem filozófiát, nem viselkedést, nem jóságot, nem felekezeteket hirdet, hanem Valakit, aki azt állítja, hogy Ő az út az Atyához. Egyedül és kizárólag rajta keresztül lehet Istenhez jutni. A „minden vallás ugyanazt az istent hirdeti” filozófia ennél a pontnál megbukik. Ismerős lehet az az illusztráció, amely a vakokról és az elefántról szól. Eszerint vakok igyekeznek megismerni az elefántot, és körbeállva, a kezükkel tapogatják. Aki a lábánál áll, azt mondja, az elefánt egy vaskos oszlop. Aki az ormányát tartja, az egy puha, hajlékony csőnek tartja, aki pedig az oldalát tapogatja, az falként képzeli el. E felfogás szerint a vallások így próbálják a valóságot megragadni, és mivel mindegyik csak egy részét „látja”, ezért mindnek igaza van. Alázatosnak tűnhet ez a gondolkodás, azonban kihagyja a számításból azt, amikor egy látó vizsgálja az elefántot. Mi emberek valóban a „vak” kategóriába tartozhatunk ebből a szempontból, azonban, a vakság megszűnik, ha egy „látó” elmondja, hogy mi a valóság. Ilyen Isten kinyilatkoztatása, az Ószövetségben a próféták által, az Újszövetségben pedig a testet öltött Isten Fia által. Pál kétszer hangsúlyozza, hogy amit Jézus tett Krisztusként, az mind az Írások szerint történt. Előre megjövendölve. Próféciák sokasága teljesedett be Jézus születésétől kezdve halálig és feltámadásáig. Ha valaki arra hivatkozna, hogy nem tudhatjuk, hogy nem utólag írták-e ezeket a próféciákat, arra kell emlékeztetnünk, hogy a Holt-tengeri tekercsek bizonyítottan Krisztus előtt legalább 150 évvel keletkeztek (ekkor másolták korábbi iratokról). Ezek a te-

Vetés és Aratás

kercsek tartalmazzák az Ószövetség legnagyobb részét bizonyítva, hogy a szöveg másolásból eredő hibái az évszázadok során elhanyagolható mértékűek voltak.

Meghalt

Jézus Krisztusról volt eddig szó, és vele kapcsolatban sok dolog az eszünkbe juthat. Tarthatjuk gyógyítónak, csodatevőnek vagy „csak” nagy tanítónak, gurunak, a legjobb embernek stb. Azonban itt azt találjuk, hogy a vele kapcsolatos legfontosabb dolog az, hogy meghalt. Érdekes, hogy Ő maga is, amikor gyógyított, csodát tett, a legtöbbször azt kérte: ne mondjátok el! Halála és feltámadása után viszont azt mondta: menjetek és mondjátok el, hirdessétek mindenütt! Az Úrvacsorával kapcsolatban Pál így ír: „...az Úrnak halálát hirdessétek...” (1Kor 11,26b) Egy személynek az élete számít általában, ebben a tömör evangélium megfogalmazásban miért áll mégis a másodikként a „meghalt” szó?

Bűneinkért

A mi bűneinkért halt meg. Igen, arról beszél, hogy van olyan, hogy bűn. Még akkor is, ha ezt az ember (talán a mai európai kultúrában leginkább) nem szereti hallani. Ez érthető is, mert, ha van bűn, van büntetés. Sőt bűn csak akkor van, ha van, aki számon kérheti azt. Ha van Isten, akkor valakinek elszámolással tartozok. Nem jó, ha tudom, hogy terhel valami. Másrészt azt is tudjuk, hogy nem vagyunk teljesen rendben. Nem tudunk fenntartani tökéletes, de még csak igazán jó kapcsolatokat sem. Megsebezzük még azt is, akit szeretünk. Hiányzik valami, boldogtalanok vagyunk, és ezért hajszoljuk az örömöt. Akár úgy is, hogy bűnt követünk el, remélve, hogy nem kell vele elszámolnunk. De Isten Igéje azt mondja, hogy el kell. Isten szent, és arról beszél, hogy Ő egy olyan világot tervezett el, amiben nincs rossz, nincs bűn. Ezért meg fog ítélni mindenkit igazságosan. A bűn „zsoldja” halál (Róm 6,23). Itt kezdjük megérteni, hogy az evangélium miért örömüzenet: valaki más halt meg helyettem. Nem csak földi halált vállalva (abból is a legkegyetlenebbet), hanem Isten ítéletét is, ami számunkra a kárhozatot jelentené.

2016. évi 3. szám

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK Eltemették

Talán ez a szó nem illik annyira az előző nagy szavak felsorolásába. Mégis Pál úgy látta, hogy jelentősége van. Lehettek akkor is, mint ma is, akik igyekeztek máshogy magyarázni az eseményeket: Krisztus nem halt meg, csak súlyosan megsebesült, csak tetszhalott volt... Nem is a halállal van a magyarázkodóknak problémája, hanem ami utána következett: a feltámadással.

Feltámadt

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy a feltámadásnak teológiai szempontból nincs nagy jelentősége. Krisztus meghalt a bűneinkért, mi szabadok vagyunk. Ez működik feltámadás nélkül is. Pál azonban nem így látja. Hangsúlyozza, hogy a feltámadás nélkül semmit nem ér az egész, hiábavaló a hitünk. Úgy foglalhatnánk össze, hogy a feltámadás mindennek a megerősítése, ami addig történt, a bizonyíték, hogy a helyettes áldozat valódi volt, hogy Jézus az, akinek mondja magát. Nem csak egy őrültről vagy egy szuperjó emberről szól a történet, hanem Isten Fiáról – mert Isten feltámasztotta a halálból. Sőt a feltámadás jelenti a folytatást is, ez a Jézussal való jelenlegi kapcsolatunk alapja, és előfutára a jövőbeli feltámadásunknak is.

Megjelent

Ez már az 5+1. szó, de szorosan kapcsolódik a feltámadáshoz, és arról beszél, hogy az egy objektív, történelmi tény. Nem álomban kapott üzenet, nem egyvalaki látomása, nem néhányak összeesküvése, hanem sokak által tanúsított tény. Amikor Pál a levelét írja, az olvasók elmehettek, és utána nézhettek a dolgoknak: látták a feltámadt Urat a tanítványok, az asszonyok, de megjelent több mint ötszáz embernek is egyszerre. A keresztyén hit nem vakhit, hanem objektív alapja van. Összegezve azt kell elmondani, hogy bár az evangélium néhány szóval összefoglalható, a tartalma különlegesen fontos és mély üzenetet hordoz. Olyat, amit mindenkinek hallania kell, és amire minden embernek reagálnia kell: vagy elfogadja, vagy elutasítja azt. Lemperger Róbert

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Jézus Krisztus feltámadása

Miért nem elegendő csupán Jézus haláláról beszélni? Előző alkalommal megvizsgáltuk Jézus halálának társadalmi, szellemi okait, itt azonban nem fejeződik be az Ő története. Ha élete véget ért volna halálával, nem lehetne az a különleges személy, akit azóta is imádnak a benne hívő keresztyének. Jézus halála elválaszthatatlan feltámadásától. De álljunk meg itt egy szóra! Az még csak-csak elképzelhető, hogy egy nagyszerű ember életét adja sokakért, de hogy visszatérjen a halálból, hát ilyenről ki hallott már? – kérdezhetnénk. És valóban, Jézus önmagáról szóló tanítása, halála szorosan összefonódik feltámadásával. Mindazt, amit állított magáról, mindazt, amit életében tett, éppen feltámadása igazolta be. Nézzük meg ezt a kérdést kicsit közelebbről!

Jézus halála

Az újszövetségi evangéliumok elég pontos képet festenek arról, milyen komoly szenvedésen kellett keresztülmennie Jézusnak halála előtt. Szenvedései már a Gecsemáné kertben elkezdődtek, ahol lelki vívódásában, tusájában vért verejtékezett. (Előfordul, hogy nagyfokú stressz hatására a verejtékmirigyek hajszálerei károsulnak, így a verítékkel a vér is a bőr felszínére kerül.) Elfogatása után ki kellett állnia a megostorozás tortúráját, ezt a brutális római kínzást, amely olyan leírhatatlan fájdalmat és vérveszteséget okozott az áldozatnak, hogy egyesek már ebbe belehaltak. Ezt követően került sor a keresztre feszítésre, ami a kivégzés egy római gyakorlata volt. A kereszten történő lassú haláltusa végét fulladás zárta le. A lábszárcsontját nem törték el, mivel láttak, hogy meghalt. Ezzel beteljesítették a következő ószövetségi próféciát: „Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük” (Zsoltárok 34,21).

Volt arra esély, hogy az Őt ért tortúrát túlélje?

Időnként felüti fejét az a nézet, hogy talán az adja a feltámadás magyarázatát, hogy Jézus valójában meg sem halt teljesen a kereszten, csak egyfajta tetszhalott állapotba került, így miután túlélte a kivégzést, elhitette tanítványaival, hogy feltámadt. Elképzelhető ez? Semmi esetre sem. Több mint lehetetlen, hogy valaki a fent részletezett kínzássorozatot, majd kivégzést túlélje. Emellett az volt a római szokás, hogy a kivégzést felügyelő katonák megbizonyosodtak arról, hogy az áldozat valóban meghalt-e. Ezt a célt szolgálta a láb eltörése, amivel felgyorsították a haldoklás folyamatát, illetve Jézus esetében a „biztonság kedvéért” lándzsát szúrtak az oldalába.

A temetés és a sír körülményei

A megfeszítettek testét általában tömegsírba temették el, Jézus testét azonban arimátiai Józsefnek adták, aki a zsidó elöljárói tanács tagja volt. Ennek a gazdag embernek a sírjába került, ami elé egy követ gördítettek. Őrség került a sír mellé, hogy őrizzék azt. Erre az elővigyázatosságra azért került sor, mivel tartottak attól, hogy Jézus tanítványai ellopják mesterük testét, és elhíresztelik, hogy feltámadt. Minden előzetes intézkedés ellenére a test mégis eltűnt, a sírt pedig üresen találták az oda kilátogató asszonyok. Milyen bizonyítékok szólnak az üres sír mellett?

28

Vetés és Aratás

– Az ősgyülekezet legkorábbi hitvallása, mely az 1Korintus 15-ben olvasható, már tartalmazza a feltámadást, és tényként kezeli azt. – Jézus sírhelye ismert volt az akkor élők számára. Ha nem lett volna valóban üres a sír, könnyen megcáfolhatták volna az erről szóló híreszteléseket, megakadályozva ezzel az új hit elterjedését. – Márk valószínűleg egy Kr. u. 37 előtti forrásból vette a feltámadás történetét. Kizárt dolog, hogy már ilyen közel a valódi eseményekhez legenda alakuljon ki belőle, átírva a valóságot. – Az evangéliumok beszámolójának egyszerűsége szemben áll a később keletkezett legendák díszes elemeivel. Ezek úgy jelenítik meg a feltámadott Jézust, mint aki dicsőséggel és hatalommal, papok és római őrök szeme láttára jön elő a sírból. – A legelső zsidó vitairatok központi kérdése az volt: mi történt a holttesttel? Mindez arra utal, hogy tényként kezelték az üres sírt, és magyarázatot próbáltak találni rá.

Lehet-e hinni abban, hogy Jézus feltámadt a halálból?

Ha végiggondoljuk, mi mindent mondott önmagáról Jézus, és életében mi mindent tett (csodákat, jeleket), ha megismerjük az Ő személyét, talán már nem is tűnik olyan meglepőnek a feltámadása. Háromszor jelentette ki, hogy meg kell halnia, de három nap múlva fel kell támadnia. Ezt akkor teljes értetlenséggel fogadták a tanítványok, de a fenti események fényében értelmet nyert korábbi kijelentése. Isten maga volt az, aki ilyen csodálatos módon beavatkozva a történelembe igazolta, hogy Jézus Krisztus valóban az, akinek mondta magát. Így válik jellé a feltámadás, annak jelévé, hogy Jézus valóban a megígért Megváltó.

Milyen közvetett bizonyítékok támasztják alá a feltámadást?

Érdemes nyomon követni a tanítványok útját Jézus halála után: szétszéledtek, visszatértek eredeti munkájukhoz. Majd egyszer csak, teljesen váratlan módon elkezdték hirdetni a feltámadás üzenetét. Egy olyan üzenetet, amely egyáltalán nem volt számukra „kifizetődő”, hiszen kinevették, bebörtönözték őket emiatt, sőt egyeseket meg is öltek. Mások, például Saul, aki a keresztyének szenvedélyes üldözője volt, megtértek, életük gyökeresen megváltozott, Jézus hívőkké lettek. Mivel magyarázhatók ezek a „pálfordulások”, ha nem azzal, hogy ezek az emberek valóban találkoztak a feltámadott Jézussal! A zsidók identitásuk megőrzésének köszönhették, hogy más népek uralma alatt nem asszimilálódtak, nem olvadtak be közéjük. Jézus követői mégis hajlandóak voltak feladni zsidó szokásaikat pl. az áldozatok bemutatását. A keresztyénség létrejöttekor számos zsidó kezdte Istenként imádni Jézust, gyökeresen szakítva ezzel eddigi hitvilágával. Jézus feltámadását követően rohamosan kezdtek megjelenni az első gyülekezetek, olyan csoportosulások, amelyekben a Jézus Krisztusban való hit volt az összekötő kapocs. Végül az új hit az egész Római Birodalomban elterjedt, és az azt követő 2000 év alatt sem halt ki. Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai Hétfőtől péntekig 20.30-21.15 között; szombaton és vasárnap 20.50 az 1395 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-Evangéliumi-Radio-1395-s2243/ címről. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

2016. évi 3. szám

29

Csak egy traktátus Hudson Taylor, a Kína-Belföldi Misszió megalapítója egy traktá­ tus elolvasása által tért meg, amelyet csak unalomból kezdett olvasni. Ugyanekkor tőle 120 kilométerre az édesanyja térdre borulva könyörgött fia üdvösségéért. Mielőtt Taylor letette volna kezéből a kis irományt, lelki szeme előtt látta és a maga számára is elfogadta Krisztus golgotai áldozatát. Később az általa alapított misszió Kína tizenegy tartományába juttatta el az evangéliumot, és több mint 800 misszionárius szolgált az emberek között. Hát nem termett gazdagon gyümölcsöt ennek a traktátusnak a megírása és az osztogatása? ***** Egy orvos elolvasott egy keresztyén könyvet, és ennek hatására elhatározta, hogy az Úrnak fog szolgálni. Beszámolt erről a feleségének, aki szintén elfogadta Jézus Krisztust személyes Üdvözítőjének. Ez az orvos házaspár ezután úgy döntött, hogy a misszió szolgálatába állnak. 36 éven át dolgoztak Ceylonban és Indiában. Később nyolc gyermekük és unokáik is a misszióban tevékenykedett. Ha összeadnánk a család misszióban eltöltött idejét, 529 évet kapnánk. Íme, ilyen hatása lehet egy-egy olyan írásnak, amelyet a Szent Szellem indítására írtak, és Krisztus szeretetével adták tovább! ***** Csak az örökkévalóságban fogjuk megtudni, hogy mennyi áldást árasztottak a keresztyén írások. De most, földi szolgálatunkban ne csüggedjünk, ha nem látjuk munkánk gyümölcsét. Tekintsünk Jézusra, ne pedig munkánk látszólagos sikerére… Isten nem a sikert, hanem a munkát parancsolta nekünk! (Gyűjteményből)

30

TE DEUM Téged, Isten, dicsérlek, és hálát adok mindenért. Hogy megvolt mindig a mindennapim, és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen! Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen! Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen! Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen! ... Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen! Hogy sohasem féltem a szeretettől, és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen! ... Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen! Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen! Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! Hogy tegnap azt mondhattam:„Úgy legyen!” És ma is kiálthatom: „Úgy legyen!” És holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: „Úgy legyen!” – Hála legyen, Uram! Hála legyen! Sík Sándor

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Arend Remmers A Filippieknek írt levél magyarázata A/5, 176 oldal

A Filippieknek írt levél az Újszövetség egyik legszemélyesebb és legmelegebb hangú levele. Az Úr Jézus megaláztatásáról és felmagasztalásáról, valamint dicsőséges eljöveteléről szóló leírásai nagyon szívhez szólóak. Az első századból származó levél a 21. században élő keresztyéneknek is hasznos segítséget ad. Ez az alapos, versről versre haladó igemagyarázat szítsa fel a mi örömünket is az Úrban!

EK

Paul White Járványok, tudatlanság és A dzsungeldoktor ellenségesség teszik küzdelellenségei messé a dzsungeldoktor és a missziós kórház életét. zsebkönyv, 144 oldal A törzsi dob baljós ritmusa utat tör a sötét dzsungelen át. Mubofu, a vak fiú titokban hozza a beteg gyerekeket az ellenséges faluból a kórházba. A világosság és a sötétség harca kézzel fogható tapasztalattá válik a kórházban dolgozók számára. Győzni fog vajon a világosság? Gerrid Setzer A lélek horgonya 125x183 mm, 80 oldal

Sokan azok közül, akik megtértek Jézus Krisztushoz, valamiképpen kételkednek a megváltásukban. Gyakran megkérdezik: „Vajon mindent helyesen cselekedtem a megtérésemkor? Miért vétkezek még mindig olyan gyakran? Tettem-e valami olyat, amit Isten nem bocsáthat meg?” A hajókról horgonyt bocsátanak le, hogy az erős szél és a hullámok el ne sodorják. A lelkünknek is szüksége van a kétségek és támadások viharában egy horgonyra.

Mindenki boldog szeretne lenni, de az odavezető utat az emberek különbözőképpen képzelik el. A Biblia viszont csak egy utat ismer: Jézus Krisztust. Péter 2. levelének 1. fejezete – ott is az első tizenegy vers – különösen alkalmas arra, hogy válaszokat találjunk a boldogság kérdésére.

Christian Briem Boldog keresztyén élet 124x182mm, 80 oldal

William MacDonald & Arthur Farstad Találj örömöt a A keresztyének, akik tanulmányozzák Isten Igéjét, Bibliádban! abban gyönyörűséget, kedvtelést és örömet találnak. A/5 Ennek a kis kötetnek az a célja, hogy térképként szol104 oldal

gáljon ehhez a felfedező utazáshoz Isten írott Igéjébe vezető utunk végtelen tengerén.

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon vagy a [email protected] címen.

2016. évi 3. szám

31

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió Szerkesztőség, Eger 1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860; 06-1/275-0197 [email protected] E-mail: [email protected] www.vetesesaratas.hu Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204 IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB Képviseleteink: Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjék, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

SZLOVÁKIA Misijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista Púpavová 4. SK-841 04 Bratislava Tel.: 00-421-2-654-24319 E-mail: [email protected] www.msejk.sk

ROMÁNIA Babos Márton

Str Corneliu Coposu nr. 6. RO-400235 Cluj-Napoca Tel.: 00-40-264-435702

E-mail: [email protected]

UKRAJNA Sas István

Sevcsenkó út 2/6 UA-90212 Батьово (Bátyú) Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168

E-mail: [email protected]

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:

SZERBIA

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail: [email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24

Petőfi Brigád tér 2. SRB-24220 Čantavir Tel.: 00-381-24-782-065

Mission für Süd-Ost-Europa

Nagy Tibor

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit Bank: Evangelische Bank Stuttgart IBAN: DE91 5206 0410 0000 4157 58, BIC: GENODEF 1EK1

E-mail: [email protected]

USA-ban és Kanadában élő olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

HORVÁTORSZÁG Tóth Attila

Petőfi S. u. 35., Suza HR-31309 Kneževi Vinogradi Tel.: 00-385-31-733-814

E-mail: [email protected]

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

USA

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

7760 Fleger Dr. Parma, OH 44134-6457

Mr. Alexander Veres

E-mail: [email protected]