3. Civil szervezetekről – ahogyan trénerek látják
Lapszámunk tematikája: civilek önképzése. A civilek társadalmi szerepvállalásáról a Michael Walzer által idézett közkeletű felfogást valljuk, miszerint e fogalom körébe tartoznak a polgári kezdeményezések mindazon formái, amelyekben a polgárok önkéntesen vesznek részt érdekeik és értékeik megjelenítése, védelme érdekében, és amely kezdeményezések az államtól függetlenül, autonóm módon működnek. A civil szervezetben a kollektív döntéshozatal során az emberek mindazon készségeiket gyakorolják, amelyek szükségesek ahhoz, hogy létrehozzák azt a civil politikai akaratot, amely híven fejezi ki érdekeiket. Többek között olyan készségek gyakorlására nyílik lehetőség, mint a kompromisszumkötés, csapatmunkában való jártasság, vezetői képességek, a fontos és kevésbé fontos dolgok közötti különbségtétel képessége, a tennivalók fontossági sorrendjének megállapítása. Véleményünk szerint a civil társadalmi szerepvállalást tanulni lehet és tanulni kell. Igen sok képzésre kerül sor napjainkban, amelyek jelentős része a civilek szerepvállalását segítik, további képzések a civil tevékenység számára szükséges források előteremtéséhez jelentenek szakmai segítséget. A továbbiakban olyan képzéseket folytató szervezeteket és/illetve szakembereket keresünk meg, akik/amelyek jelen vannak az erdélyi magyar civil szervezetek piacán is. Az alábbi kérdésekre kérjük és várjuk a választ. Kérdéseinkre válaszoltak: dr. Kádár Magor kommunikációs szakértő, Babes-Bolyai TE oktatója, Prázsmáry Júlia sepsiszentgyörgyi akkreditált tréner és Fugel Edina, a KMDSZ karrierirodájának a vezetője. a) Az Ön(ök) véleménye létezik-e az erdélyi magyar civil világban kimondott igény a civil önképzésre? Felismerték-e civil szereplőink azt az alapigazságot, hogy a sikeres működés feltételezi a folyamatos önképzést? Dr. Kádár Magor: A felismerés nem csak belülről jövő, hanem külső nyomás hatására is kialakul. Bár a civil szervezetek tudják, hogy erre szükség van, és a legtöbb szervezet vagy annak tagjai egyénileg keresik az önképzés lehetőségeit. A külső környezet folyamatos változása és az adaptálódás a változó körülményekhez mindenképpen megköveteli ezt. Mivel a civil szervezetek többsége nem foglalkoztat megfelelő létszámú kiegészítő és adminisztratív személyzetet, az alaptevékenységeket ellátó személyekre maradnak ezek a feladatkörök is. Így a szervezet céltevékenységét jelentő feladatok mellett a szervezetmenedzsment, pénzügyek és forrásteremtés, humán erőforrás kezelése és más feladatok megoszlanak a tagok között. Mindezek hatékony ellátása rátermettséget és folyamatos képzést igényel. Emellett megjelenik a kompetenciafejlesztés, például a kommunikációs készségek, konfliktuskezelés, stressz- vagy időkezelési készségek mind a civil lét ve1
lejárói. Ez a – gyakran kényszerből kialakuló – sokoldalúság teremti meg a civilek ismert és elismert rátermettségét, alkalmazkodóképességét, vagyis olyan hozzáállásokat és kompetenciákat segítenek kialakulni, melyek igencsak keresettek pl. a vállalkozói szférában. Prázsmáry Júlia: Ezekben a kérdésekben nehéz lenne általánosítani, mivel a civil szféra a szereplők nagyon tág skáláját foglalja magába. A „politikummal táncoló” szervezetektől az állat- és természetvédő szervezetekig mindannyian a civil szféra résztvevői, különböző hozzáállással és különböző igényekkel. Én úgy látom, az önképzésre való igényt sokan felismerték, egyre több civil szervezet pályáz meg képzéseket. Fugel Edina: Tapasztalataink szerint megfogalmazzák az igényeiket, hangot adnak ezeknek. Mi is leginkább ezt felhasználva építjük fel a képzéseinket. A gond sokkal inkább az, hogy a gyakorlatban, látványosan kevesebben tesznek bármiféle lépést is ez ügyben. A mi szervezetünk elsődleges célcsoportja az egyetemisták és friss diplomások. Célunk, hogy képzésekkel, műhelymunkákkal, tanácsadással segítsük őket a munkaerőpiacon történő könnyebb elhelyezkedésben. Emellett alkalmanként részt veszünk a konkrét folyamatban is, ahol rendszeresen szembesülünk azzal, hogy teszem azt, nem képesek egy elfogadható önéletrajzot elkészíteni. És bár lehetőségük van ilyen típusú képzésen részt venni, mégsem használják ki az alkalmat. Tehát elmondhatjuk, hogy igényeik vannak, és tulajdonképpen a felismerés is megszületik bennük, de az akarat az már annál kisebb. b) Ön(ök) szerint milyen igényekkel kell/lehet számolni a civil szereplők vonatkozásában? Milyen készségek meglétét tekintik civil szereplőink kiemelten fontosnak? Milyen készségekre nem fordítanak elegendő figyelmet? Igazuk van-e azoknak, akik szerint a civilek a jogi és pénzügyi vonatkozású ismereteket tekintik elsődlegesen fontosaknak, miközben a szervezetépítéssel és –menedzsmenttel kapcsolatos ismeretek iránt kisebb az igény? Dr. Kádár Magor: Részben a civil szférában tapasztalható migrációnak köszönhetően, a folyamatos környezeti változások miatt vannak olyan témák, melyek állandóak maradnak. Képzőközpontot vezetve azt látom, léteznek állandó igények, ezek lassan stabilizálódnak, illetve kialakulatlan, esetleges témajelölések és megkeresések. Állandó igénynek tekinthető például a szervezeti menedzsment, pénzügyi és jogi ismeretek, forrásteremtés, a szervezet külső és belső kommunikációja vagy a csapatépítés. Az elmúlt években megjelentek újabb igények is, mint a konfliktuskezelés, stresszkezelés, humán erőforrás kezelése (szelekciótól a motiválásig változatos témák), vezetőképző vagy időgazdálkodás, melyek lassan bekerülnek az állandó témák közé. Folyamatos az igény a hálózatépítésre és együttműködési készségek fejlesztésére, sajnos ezekre vonatkozóan kevés a megfelelő kínálat.
2
Prázsmáry Júlia: Én úgy látom, hogy a jogi és pénzügyi vonatkozású ismeretek megszerzése az elsődleges a civil szervezetek képzési igényeiben, az emberi jellegű készségeket pedig jóval kevésbé tartják fontosnak. De tekinthető ez természetesnek, mivel a második esetben inkább egy ún. „szoft” készségkészletről van szó, ahol a „tudom” és „nem tudom” közötti határvonalak jobban elmosódnak. Ezekbe a készségekbe mélyen bele van ágyazva az ember minden addigi felkészültsége, az „otthoni hét év”, stb. Azok az emberek, akik a civil szférában vezetői szerepet töltenek be, már tudnak valamit, még akkor is, ha nem egy rendszerezett, formális tudásról van szó, különben nem kerültek volna oda. Így az önfejlesztési igény kialakulásához jó adag önkritikára is szükség van; annak a felismerésére, hogy valamit jobban is lehetne csinálni. Fugel Edina: Mi csupán az egyetemisták szempontjából tudunk erre válaszolni. Az ő körükbe évek óta nagy érdeklődésnek örved az időgazdálkodás, selfmenedzsment és a kommunikációs technikák. Szóval a mi esetünkben a személyes készségek fejlesztése mentén fogalmazódnak meg az igények. Véleményünk szerint az önismeretre fordítanak a legkevesebb figyelmet, pedig ez kell, hogy képezze az alapokat. Ehhez azonban kényelmesek, ha szabad ilyet mondani és sokkal szívesebben csapnak a közepébe a dolgoknak. c) Mennyire ismert és elfogadott civilek körében, hogy a civil szerepvállalás velejárója az érdekek ütköztetésével kapcsolatos feszültség és konfliktus, ezek feloldására léteznek megtanulható technikák? Dr. Kádár Magor: A civil tevékenységek valójában érdekérvényesítések, olyan ügy képviselete, amely nem kap elég figyelmet, szakértelmet, támogatást. Mint érdekérvényesítés, egyértelmű velejárója feszültség és a konfliktus, gyakran több szereplővel szemben is. Természetesen léteznek megtanulható konfliktuskezelési módszerek, de minden esetben meghatározó a résztvevők stressztűrő képessége: valaki jó civil munkás és szakértő lehet azon a területen, amelyen munkálkodik, de nem ellenálló a folyamatos nyomással, konfliktusokkal szemben. Márpedig minden növekedés, helykészítés egy nyomás alatt, feszültségeket keltve történik. Az ideális az lenne, ha nem menekülnének a civilek a konfliktusok elől. Egy részük terméketlen konfliktus, ezek feloldásán érdemes, sőt szükséges dolgozni, mások termékeny konfliktusok, fenntartásukkal lehet több figyelemre, befolyásra, partnerre szert tenni, majd a konfliktus feloldása után megerősödve kikerülni belőle. 3
Prázsmáry Júlia: Szerintem kevés ember van ma, aki nem tud erről, hiszen az interneten rengeteg forrásanyag létezik, amely ma mindenki számára elérhető, a tudományos jellegű munkáktól a magazinpszichológiáig. Más kérdés az, hogy ezeket a technikákat leginkább gyakorlati jellegű képzések során lehet elsajátítani (pl. szerepjáték). Amúgy ez esetben is van olyan ember, aki ezeket a technikákat mesteri szinten elsajátította a családban, és olyan is, aki csak „nyertesvesztes” viszonyszinten tudja értelmezi a világot. Fugel Edina: Az éves képzéssorozatunkban minden alkalommal megszervezzük a konfliktuskezelés tréninget, amit érdeklődéssel fogadnak az egyetemisták. Itt alkalmuk van technikákat elsajátítani és személyes eseteket is megbeszélni, megoldást keresni rá. Az éves programunk 10 különböző tematikát ölel fel, amelyek egy logikai sorrendet követnek, figyelembe véve a folytonosságot és azt a lehetőséget, ha valaki mindegyiken részt vesz, akkor teljes képet kapjon a személyes készségek fejlesztéséből. Ezek a következők: önismeret, konfliktuskezelés, időgazdálkodás, beszédtechnika, előadástechnika, tárgyalástechnika, tudatos tervezés, önéletrajz és motivációs levél írása, készüljünk fel az interjúra, stílustanácsadás. d) Milyen illetőségű civil szereplők látogatják a meghirdetett képzéseket: falusi avagy városi civilek igényelik inkább a képzéseket? Van-e rálátásunk arra, hogy milyen alapképzettségű civilek járnak elsődlegesen képzésekre: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők avagy az egyetemi diplomával nem rendelkezők? Dr. Kádár Magor: Az egyetemi képzés biztosíthat megfelelő szakmai felkészülést, de sajnos ritkán nyújt kompetencia-fejlesztést is. Ez pedig a civil tevékenykedés elengedhetetlen része, amelyre jó, ha van hajlandósága valakinek, ez élesben fejleszthető, azonban ritka esetben hozza magával valaki a formális oktatási rendszerből. Ilyenként a „soft skills” néven emelgetett kompetenciákra minden civil szereplőnek szüksége van, és ennek, úgy vélem, mindenki tudatában van. A képzéseken nagyobb arányban vesznek részt városi vagy városi agglomerációhoz kötöttebb szereplők (például nagyvárosban tanuló személyek), ennek elsődleges oka a jobb hozzáférhetőség: külön áldozatot kell hoznia annak a kisebb városban, vidéki településen működő szervezeteknek és tagjainak, ha elutazva, kiszállásként kell részt vennie képzésen, plusz időt, fáradtságot és anyagiakat áldozva. Ilyenként pozitív példaként említhető a Hargita Megyei Tanács által évenként szervezett civil képzési program, amelyet jó időzítéssel, nemcsak a képzési tematikára vonatkozó igényeket, hanem a hozzáférhetőséget is figyelembe véve, ellátással, utazástámogatással együtt hirdettek meg a megye civil szervezeteinek munkatársai számára. Prázsmáry Júlia: A városiak, falun még mindig elég nehéz képzést szervezni. A felsőfokú végzettséggel rendelkező emberekben inkább benne van a tudásvágy, a „biztosan nem tudok mindent” felismerése. Ugyanakkor ők jobban fel tudják mérni azt, hogy egy 1-2 napos képzés csak egy kis 4
részt tehet hozzá a már meglevő tudásukhoz, nem várnak csodákat és „tuti megoldásokat”, mint némely esetben az egyetemi diplomával nem rendelkezők. Fugel Edina: Képzéseinket vegyesen, vidékről és városról Kolozsvárra felköltözött magyar egyetemisták és frissen végzettek látogatják. A képzéseket korlátozott létszámban szervezzük, és ha túljelentkezés van, felmerül az igény egy újabb megszervezésére, abban az estben megismételjük ezeket. Minden alkalommal megkérdezzük a jelenlévőket, hogy milyen más képzésre jönnének el szívesen, és így a következőkben bekerül a programba a retorika, érveléstechnika és személyes pénzügyek tematika is. A képzésekre 15-20 személy között szoktak eljárni a diákok, vannak azonban témák, amelyek nagyon népszerűek és sokszoros túljelentkezés van, ilyen például az időgazdálkodás és az előadástechnika, ezekre 35-40-en szoktak jelentkezni általában. Előadóink kiválasztása során szem előtt tartjuk a szakmai elismertségüket illetve azt is, hogy célcsoportunkkal könnyedén megtalálják a közös hangot, mindezt lehetőségeinkhez mérten. Visszatérő képzőink: Kósa András László, Fülöp Andrea, Derzsi Dezső, Balász Orsolya, Madaras Szidónia, László Zsuzsa. e) Amennyiben a civilek nem tulajdonítanak megfelelő fontosságot az önképzésnek, akkor ennek okai között mi az elsődleges: az anyagi jellegű gondok (nem tudják megfizetni), a civil szervezeteink szervezeti jellemzői (igen sok szervezet egy-egy elszánt önkéntesnek köszönhetően működik, és nem valamilyen helyi közösség áll mögötte), avagy valamilyen más tényezővel kell számolni? Dr. Kádár Magor: A legtöbb szervezet felismerte már az önképzés fontosságát, így a „felelőtlen tudatlanság” ritkán oka a képzésigény hiányának. Egyértelmű ok az erőforrások hiánya, első sorban az anyagiak és az idő. Mindezen túlmenően létezik egy fajta tájékozatlanság is, mi az, ami hasznos volna a szervezetnek. Ez eredhet a stratégiai tervezés hiányából vagy a tapasztalatlanságból, pl. nem halmozódott fel elég tudás a tagok migrációjának és vezetők váltogatásának következtében, másodlagos a szervezeti élet stb. A leggyakoribb ok azonban a rövid távú helyzetkezelés vagy a tűzoltás, a szervezet mindig éppen az aktuális problémára keres megoldást (gyorsan kell erőforrás-szervezést tanulni, mert nincs pénz, megváltozott a jogi környezet így ez az elsődleges stb.), így nem jut idő a nyugodtabb, hosszabb távú tervezésre. Mivel az anyagiak is korlátoznak, a civil szereplők gyakran nem keresik a szükséges és megfelelő képzéseket, hanem a számukra elérhető távolságban és anyagi feltételekkel meghirdetett képzések közül választanak. Példa erre a 2007-2013-as költségvetési ciklus végén gyorsan elköltendő, munkaerőképzésre odaítélt összegek hatására szervezett képzések, melyek ingyenesek lévén, nagy tö5
megeket vonzottak, de a résztvevők körében végzett felmérés azt mutatta, azért vettek részt, mert ingyenes volt, jól volt meghirdetve, vagy mert „mindig is szeretett volna ilyen képzésen részt venni”, nem pedig az egyéni vagy szervezeti fejlesztési stratégia része volt. Ritkán engedi meg magának a szervezet, hogy olyan komplex képzésprogramot rendeljen, amely felméri a szervezet igényeit és lehetőségeit, szervezetre szabott képzéscsomagot ajánl, majd folyamatos képzéssel, esetleg hosszabb ideig tartó konzultációval, nyomon követve az eredményeket és a változásokat. Ez felelősségvállalást jelent a képző szervezet részéről is, amelynek már régen helye és ideje volna nem csak a profitorientált, hanem a nonprofit világban is, mivel sokkal hatékonyabb formája a szervezeti fejlesztésnek, egyéni kompetenciafejlesztéseknek is. Prázsmáry Júlia: Mindenképpen az anyagi jellegű okokat helyezném előtérbe. Az általam ismert legtöbb civil szervezet azon munkálkodik, hogy valakiken, vagy valamiben segítsen, legyenek a rászorulók gyermekek, vagy kóbor kutyák. Mivel elsősorban adományokból gazdálkodnak, nyilván felmerül bennük egy olyan érzés, hogy a képzésekre fordított pénzt magukra költenék, illetve a segítés alanyaitól vennék el. Ezzel én még vitatkozni sem tudok, minden tiszteletem az övék, így én a civil szervezetek képzését mindenképpen célzott pályázati rendszerben tudnám elképzelni. Fugel Edina: Esetünkben legkevésbé hiszem, hogy az anyagi gondok lennének a jellemzőek, ugyanis ingyenesen vagy egy szimbolikus összeg (5-10 RON) fejében vehetnek részt a képzéseken. Szervezeti jellemzőket illetően, négy lelkes személy szervezi meg az iroda működését, és egy nagyhírű szervezet van mögötte, a KMDSZ. Talán az lehet a gond nálunk, hogy kommunikációs eszközeinkkel ugyanazokhoz a személyekhez jutunk el. Probléma lehet még, hogy a képzések időpontja nem felel meg azoknak, akik részt vennének rajtuk, és mivel a tanévben többnyire egyszer szervezzük meg a képzéseket, így sokan lemaradhatnak. Készítették: Bodó Barna és Vízi Tünde
[email protected] [email protected]
6
