2

4

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beköszöntõje

5 6 8 10 12 13 14

Diploma elõtt Mesés start – Egy kis útravaló Önismereti tréning – Fiataloknak – fiatalokról Extrém menedzsment és döntésfejlesztés Diákhitel-törlesztés – Ha már egyszer felvetted Ösztöndíj – Virágozzék minden virág Lifelong learning – Tanuljunk életfogytiglan?

17 18 20 20 22 24 26 29 32

Diploma után Esélylatolgató Fulbright-ösztöndíj Hogyan nyerjünk Fulbright-ösztöndíjat? Feladni nem szabad! Kell egy portál: www.milegyek.hu Karrierépítés – Mindenki a maga szerencséjének… Érintkezéstan, avagy kommunikáció másképp Sikeres alkalmazkodás a megváltozott világhoz Tisztázott elvárás, tudatosított kompetencia

35 36 40 53 56

Jelentkezés Az önéletrajz: belépõ az interjúra Önéletrajzminták Munka az elsõ állás elõtt: érdemes megpróbálni Jövõkép: nyugdíjban, nyugisan

57 58 60 62 64 68

Interjú Fizetni csak pontosan, szépen… Múltból a jövõbe… Interjútechnika A leggyakoribb interjúkérdések Figyelj a cégkultúrára, és légy sikeres! A szervezeti beilleszkedés támogatása és szereplõi

71 72 75 78 82 84 86 88

ÁllásStart Vezetõfejlesztési outsourcing Coaching: tanulás és változás Ügyfélszolgálati munka – Lehet, hogy neked való? Levél a kompetenciákról a pályakezdõhöz Változásmenedzsment – Mit, miért, hogyan? Szimbiózisban – Tehetség és üzlet Mit érdemes tudni a tréningekrõl?

2 www.allas-start.hu

91 92 94 95 96 98 100 101 102 104

Uniós lehetõségek Határtalan érzés: Külföldi munkavállalás…, Írország Egyesült Királyság – Élni és dolgozni Svédország – Munkavállalás Északon Németország – Csak kiskapukon át Ausztria – egyelõre csak a gyakornokokat várják Franciaország – Bürokratikus akadályok Go East! Europass – Mutasd meg magad Európának! Ösztöndíjak varázsa – Olaszországi kilátások

105 106 107

FMM-tájoló A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium melléklete Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter elõszava Munkaügyi programok – A pályakezdõk szolgálata

113 114 115 116

Pénzügyi szektor Karrierlehetõségek a Deloitte-nál KPMG – Your journey towards a career PricewaterhouseCoopers – Karrierutak pályakezdõknek

117 118 120 122 124 126

IT-szektor Nokia Hungary Kft. – Kiemelkedõ lehetõségek Évente száz új munkahely a Siemens PSE-nél Microsoft: Itt a fejlõdés a tét A TATA jelentõs fejlesztései SAP Labs Hungary – épül a cSAPat

129 130 130 131 131 132

Vállalatok Ajánlott állások Még több cég, még több álláslehetõség Szükséges diplomák Mielõtt belevágnátok – utolsó tanácsok Vállalatok A-tól Z-ig Cégismertetõk Karrierprofilok – a fiatalok szemével… Egyetemi és fõiskolai állásbörzék


Kedves Olvasó! Tisztelt Pályakezdõ! Ismerem a pályakezdõk gondjait. Fõleg a „22-es csapdáját”. Nevezetesen azt, hogy menynyire nehéz gyakorlat nélkül álláshoz jutni, ám hogyan legyen gyakorlata az embernek állás nélkül? Tudom, mert emlékszem rá, milyen érzés, amikor az ember diplomával a zsebében, bizakodással a szívében megy az állásinterjúkra, és tudom, hogy – nem egy, nem két elutasítás után – miként hagy alább a kezdeti lelkesedés… Ugyanezt éreztem én is, amikor az egyetemrõl kikerültem. Azt azonban, hogy pályakezdõként milyen nehéz belépni a munkaerõpiacra, vállalatvezetõként és késõbb politikusként sem felejtettem el. Nem utolsósorban ezért alkotta meg az általam vezetett kormány a hiányzó munkatapasztalat megszerzését elõsegítõ Start-programot, a 100 lépés program egyik legfontosabb elemét. E program ugyanis minden eddiginél nagyobb járulékkedvezmény nyújtásával, a korábbinál rugalmasabban, két teljes évig támogatja és ösztönzi a munkáltatókat a pályakezdõ fiatalok foglalkoztatására. A Start-program azonban nemcsak azzal teremt elõnyös helyzetet a fiataloknak, hogy álláshoz juttatja õket, hanem azzal is, hogy a támogatás évei alatt az egykori pályakezdõk megszerzik azt a kötelezõ gyakorlati idõt, s azt a valódi rutint, amelyet ma még olyan gyakran hiányolnak az új munkatársakat keresõ vállalatok. Önöket, az új európai generáció tagjait ezért bátorságra ösztönzöm: hazánknak szüksége van a szaktudással rendelkezõ fiatalok ismereteire, lendületére, hitére. Önök nélkül az oly sokszor emlegetett tudásalapú társadalom nem létezik – szakértelmük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy versenyképes, sikeres gazdaságot, igazságos, mindenkinek egyenlõ esélyeket garantáló Magyarországot teremtsünk. Biztos vagyok abban, hogy Önök, akik tanulmányaik végzésekor sikerrel vették az akadályokat, a munka világában is kellõ bátorsággal és kitartással küzdenek majd meg a kihívásokkal. Meggyõzõdésem, hogy ez a kiadvány megkönnyíti az indulást. Sok sikert és jó munkát kívánok! Üdvözlettel:

Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke


Mesés start Egy kis útravaló Az öreg király egy napon megkérdezte három fiát, melyikük mi szeretne lenni. A legidõsebb fiú egy boldog vendégekkel teli fogadóra vágyott, mire a király nekiajándékozta a legszebbet, hogy kedve szerint éljen. A második fiú a zenét szerette – belõle muzsikus lett. A király a legkisebb fiát is megkérdezte. Õ okosan döntött: királynak állt. Ugye, ismerõs a tévéreklámbeli mese? Réges-régen… Szüleid és tanáraid már aprócska korodban feltették neked a reklámmesében elhangzó kérdést: Mi szeretnél lenni? Meglehet, az egész már az óvodában elkezdõdött, ahol, ha a társaidnál hamarabb tanultál meg szépen beszélni, esetleg írni, azt mondták: Ebbõl a gyerekbõl ügyvéd lesz, akárki meglátja… Nem volt olyan rég, amikor a diákok csak hetedikes koruktól kezdtek el izgulni azon, hogy az általános iskola elvégzését követõen hová, melyik szakközépbe vagy gimibe menjenek, és milyen tagozatra veszik fel majd õket. Ma azonban ezek a kérdések már az alsó tagozatban megfogalmazódnak. Ekkor még könnyû a gyerek dolga, mert leginkább csak a szülõk feje fõ azon, hogy átírassák-e csemetéjüket egy nyolcosztályosba, vagy inkább csak késõbb, a hatosztályosba? Netalán jobb, ha hagyják végigjárni a nyolc osztályt? Ha nem tévedek, közületek sokakat már eleve tizenkét osztályos iskolába írattak be. Nem is oly régen A mesében elhangzó kérdést az általános iskola hetedik osztályától kezdték komolyan feltenni. Mi leszel, ha nagy leszel? Mi akarsz lenni? Akkor persze még mindig lehetett halogatni a döntést, hiszen elõtted állt a középiskola, amelynek az elsõ két évében szinte nem is kellett foglalkoznod ilyesmivel. És egyelõre csak könnyû, nehéz vagy nemszeretem tantárgyaid voltak. De

a kérdés már ott motoszkált a fejedben: mihamarabb ki kell majd találni, hogy mivel is töltsd életed nagy részében a mindennapjaidat. Tehát: melyik az az út, amelyen el kell indulnod? Aztán egyszer csak elérkezett az idõ, amikor azt mondták, hogy tényleg döntened kell. Te ebbõl a még mindig homályos dologból csupán annyit érzékeltél, hogy a történelmet és a magyart szereted, a matek úgy-ahogy elmegy, a fizikát viszont nagyon utálod. A biosztanár pedig nagyon jó fej, élvezet hallgatni az óráit, ezért egyike a kedvenceidnek. A foglalkozásokról anynyit ismertél, amennyit a családi, baráti körben hallottál, vagy a tévében láttál, és amiket olvastál róluk, esetleg már kezdték mondogatni neked, hogy legyél ügyvéd, vagy közgazdász, informatikus, humánerõforrás-menedzser, pszichológus, plasztikai sebész, esetleg nõgyógyász, mert most övék a jövõ. Amikor aztán sikerült eldöntened, hogy melyik fõiskolára vagy egyetemre jelentkezz, és szívós munkával, tanulással el is érted, hogy oda felvettek, akkor a döntésig megint maradt egy kis idõd, egészen addig, amíg nem kellett szakirányt választanod. A sok tanulás közepette már éppen a második nyelvvizsgád idõpontját ütemezted, amikor egyszer csak megint elérkezett a mi legyek, ha most már tényleg nagy leszek kérdés megválaszolásának ideje. Hiszen mindjárt kezedbe kapod a diplomádat, ám eközben mindenféle híreket – kecsegtetõket és riasztókat egyaránt – hallasz a leendõ szakmádban való elhelyezkedési esélyekrõl, sõt az egyes korábbi sikerszakmák is kezdenek kimenni a divatból. No tessék! Ennyi munka után kiderül, hogy te a diplomáddal, a két nyelvvizsgáddal, a számítógép-kezelési ismereteiddel, meg a B kategóriás jogosítványoddal együtt is még mindig csak a nagy átlaghoz tartozol! Ez kész õrület! Hajaj! Most

már kezd horrorba váltani a kezdeti romantikus mese… Higgyétek el, a helyzet valójában nem ilyen sötét. De ha már egyszer a mesénél tartunk, akkor a hagyományokhoz híven szeretnék nektek némi útravalót adni, hiszen valóban nagy út elõtt álltok. A batyuba azonban nem hamuban sült pogácsát, hanem jó tanácsokat csomagoltam. Mi legyen a zsákodban? Nagyon fontos végiggondolnod azt, amit a király is kérdezett a fiaitól: mi is szeretnél lenni? A válaszhoz mindenekelõtt azt vedd fontolóra, hogy a munkahelyeden – az ebédidõt is beleszámítva – legkevesebb napi nyolc és fél órát kell majd eltöltened. Ha ehhez még az oda- és visszautazást is hozzászámítod, akkor hozzávetõlegesen tíz-tizenegy órád munkával megy el a napjaidból. S ha nem túlórázol, a maradék idõdet – legalábbis elvileg – már azzal múlathatod, amivel akarod. Mellesleg néha egy kis alvás sem árt… Az elõbbieket figyelembe véve igencsak meggondolandó, hogy életed legnagyobb részét mivel akarod kitölteni. Tehát: mely elfoglaltság, milyen munkatársak, miféle közeg, környezet az, akikkel és ahol a munkádat nem tehernek, nem robotnak éreznéd? Jól akkor választottál, ha majd nap mint nap alig gyõzöd kivárni, hogy a munkahelyedre bemehess, hogy ott egy újabb sikeres napot tölthess el. Ne gondold, hogy ilyen csak a mesében létezik, mert igenis lehet olyan pályát választani, amelyen az ember azt érzi: tényleg szeretem a munkámat, valóban itt a helyem, mert tartalmas az életem. De miként lehetséges ez? Úgy, hogy a szakmádban sikeresnek kell lenned. Ehhez elõször is tegyük fel azt a kérdést, hogy mi is az a siker. Úgy gondolod, hogy ez az érzet a vezetõi munkakörrel, a kezdõ háromszáz bruttóval, meg a melléjük dukáló autóval, laptoppal és mobiltelefonnal kezdõdik? No nem, ilyesmiken ne is töprengj, hiszen ilyen úgysincs, csak a mesében. Inkább azon érdemes elgondolkodnod, hogy neked személy szerint mit jelent a siker, s ha már erre rájöttél, akkor miként tudsz hozzá eljutni? Döntésed meghatározó fontosságú. Melyik az a szakma,


munkaterület, ami téged elégedetté, boldoggá tehet, amelyben meg tudod valósítani önmagad, ahol ki tudod használni a képességeid legjavát? De honnan tudhatod meg azt, hogy leginkább mihez van tehetséged? Hogy erre rájöjj, sok alkalom kínálkozik. Csak figyelj, és észre fogod venni a lehetõségeket. Évente legalább egyszer menj el állásbörzére, ahol számos lehetõség nyílik arra, hogy megismerd és kipróbáld önmagad. Pszichológiai teszteket tölthetsz ki, s például igénybe veheted a grafológus szolgáltatását, a kézírásod alapján készült gyorselemzést. A grafológus az elemzés során nemcsak a személyiséged fõbb vonulatait, hanem az erõsségeidet, valamint a gyengébben érvényesülõ személyiségterületeidet is feltárja. A kézírásodból az is kiderül, hogy a választott szakirányod mellett melyek azok a területek, amelyek a személyiségedhez közel állnak. Ezen túl még sok minden más is körvonalazódik, majd világossá válik elõtted. Milyen a munkában való viselkedésed, hogyan fogsz egy teamben elhelyezkedni és dolgozni, miként tudsz alkalmazkodni, mennyire vagy kreatív, rugalmas és megbízható munkaerõ. Tudsz-e irányítani másokat? Kezdeményezõ félként számíthatnak-e rád a kapcsolatteremtésben, vagy inkább fogadóként mûködsz? Mik azok a belsõ erõk, amelyek téged motiválnak, s mind ez idáig kitartást adtak, és amelyekre a késõbbiek során is számíthatsz? Egy ilyen vizsgálat során számtalan benned felmerülõ kérdésre kaphatsz választ. E tapasztalatokkal már bízvást hozzáfoghatsz az álláskereséshez. Ne fogyjon el a cérnád! Ne kenõdj el, ha az elsõ negyven-ötven jelentkezésedre mindig ugyanazt a végzést kapod: „Sajnáljuk, de most éppen nem téged választottunk.” Ne add fel, próbálkozz újra meg újra! Használd fel a közbeesõ idõt arra, hogy kitanuld az interjúzás fortélyait. Tudd, hogy minden egyes viszszautasításból lehet tanulságokat levonni. Gondold végig a történteket: mi az, amit rosszul csináltál, amire rosszul válaszoltál, mi volt az a viselkedésedben, amelyen már a legközelebbi alkalomra képes leszel érdemben változtatni.

Az is segít, ha megpróbálod magad beleélni a tanácsadó, a HR-es helyébe. Nos, mivel õ biztosra akar menni, nyilván olyan munkatársat keres, aki az adott munkakörben tud és akar is dolgozni, sõt, aki abban a legjobbnak bizonyulhat. S lehet, hogy te vagy a legjobb, meg akarsz is dolgozni, de valld be õszintén, még nem igazán tudsz! Hát honnan a csodából is tudnál? Hiszen még nem volt alkalmad kipróbálni magad. Nincs gyakorlatod. Ördögi kör ez, mert miként is szerezz gyakorlatot, ha abba a munkakörbe, amire téged kiképeztek, amibõl diplomád van, nem akarnak felvenni? Öt jó tanács Elõször is, amíg nem találsz állást, keress meg mindennap négy-öt céget. Lehet, hogy eleinte nem sikerül olyan munkaterületen elhelyezkedned, amilyenre vágytál, de ne vedd személyes sértésnek, s fõként ellenséges lépésnek, ha nem téged választanak. Szakítsd meg az elõbbiekben fölvázolt ördögi kört, szerezz munkatapasztalatot. Itt aztán lesz alkalmad rájönni, hogyan kell dolgozni, és miként ismertesd el a munkádat az értékén. Megtanulod, milyen stílusban kell a fõnökkel, a kollégákkal, a beszállítókkal kommunikálni, mit jelentenek a határidõk, hogyan és miért zajlanak a hatalmi harcok, mire irányulnak a munkahelyi pletykák, a kicsinyes furkálások, s miként kell azokat a mindennapok természetszerû velejáróiként kezelni. Ezek mind-mind olyan tapasztalatokká válnak, amelyek ugyan nem növelik a szakmai tudásodat, de jártasságot és magabiztosságot adnak, s a leendõ munkahelyeden egy-három éven belül profitálni is tudsz majd belõlük. Másodszor: nagyon fontos, hogy alaposan készülj fel önmagadból. Erre számtalan alkalmad kínálkozik az állásbörzéken, ahol szakszerû segítséget is kaphattál önismereted elmélyítésére. Harmadszor: fölöttébb hasznos, ha bizonyos válaszaidat már az interjú elõtt, jó elõre megfogalmazod. A teszteken kijött eredményeket, a grafológiai elemzéseken hallottakat vesd össze a saját tapasztalataiddal. Gondold végig, hogy milyen típusú feladatoknál, mely környezetben, milyen társas kapcsolatokban tudtad hozni a legjobb formádat, hiszen ez valószínûleg a

munkádban is így lesz. Ha egy-egy tantárgy vizsgájára diákként egyedül szerettél felkészülni, akkor – legalábbis a kezdetekben – ne akarj teamben dolgozni, hanem olyan területet válassz, ahol az egyéni teljesítmény a fontos. Ha viszont mindig a társaiddal együtt tanultál rá, vagy például az iskolai rendezvények a te szervezõmunkáddal sikerültek igazán jól, akkor ilyen jellegû munkát célszerû keresned. Ha sok új dolgot ötlöttél ki, ne olyan munkakörre pályázz, amelyben a szigorú számadási fegyelmet és a szabályok betartását várják el. Az ezekkel kapcsolatos tapasztalataidat, mint a személyiséged erõs oldalait, az interjún nyugodtan hangsúlyozhatod.

Negyedszer: nézd magad mintegy kívülrõl és felülrõl, úgy, mintha te lennél a munkáltató, és te akarnál valakit alkalmazni az általad megpályázott munkakörben. Ha ebbõl a látószögbõl tekintve úgy érzed, hogy felvennéd magad, akkor magabiztos lehetsz, mert te magad is hiszed, hogy alkalmas vagy arra, amit megpályáztál. Ötödször, ám ez egyben az egyik legfontosabb tanács: légy türelemmel! Mert lehet, hogy elsõre nem kapod meg a megálmodott állást, de meglátod, hamarosan kapós leszel. Fontos, hogy higgy magadban – elõbb-utóbb megtalálod majd azt a munkát, azt a munkahelyet, amiben és ahol sikeres lehetsz. Választási lehetõség mindig van, csak élni kell vele! Dönts okosan, és élj kedved szerint. Mint a mesében… Hajnácsné Fábián Éva igazságügyi grafológus szakértõ Duktus ’94 Kft. [email protected]


Önismereti tréning Fiataloknak – fiataloktól Munkám során sok olyan álláskeresõvel találkozom, akinek az interjúztatás menete egyáltalán nem jelent újdonságot, sõt még csak kihívást sem, illetve a kérdésekre adott válaszaik betanultak, a sok gyakorlattól már rég rutinszerûvé váltak. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: vajon ez a pályázó valóban ismeri önmagát? A válaszai tényleg a saját személyiségérõl adnak információt, vagy csupán azt mondja, amit szerinte a tanácsadók és a HR-es munkatársak hallani szeretnének? Hosszasabb beszélgetések alkalmával rendszerint kiderül, hogy a pályázók többségének a betanult válaszok nagyobb biztonságérzetet és önbizalmat adnak annál, mintsem hogy önmagukról beszéljenek. Sokszor jogos e félelem, hiszen önmagunk felvállalásával, gyengeségeink, gyarlóságaink és apró titkaink kiadásával bizony könynyen sérülhetünk. S ha kiadjuk magunkat,

dások bennünk rejlenek, ahhoz azonban mindenképpen tudatosítanunk kell õket, hogy a felszínre kerüljenek. Hogy ezt miként tegyük meg? Nos, azok a tapasztalt álláskeresõk, akik már dolgoztak valahol, s akik számára munkaadójuk legalább egy, esetleg több képzést és tréninget is lehetõvé tett, könnyebb helyzetben vannak, mint azok, akik még nem vettek részt ilyesmiben. Ám mint tudjuk, ezek a tréningek egyáltalán nem olcsók, a pályakezdõk számára szinte elérhetetlenek. Mit tehetnek õk? Számukra is van megoldás? A válaszom: igen. Létezik ugyanis egy olyan nemzetközi csapat, amelyben a fiatalok a fiataloktól tanulhatnak, megismerhetik önmaguk korlátait, fejleszthetik képességeiket.

támadási felületet is mutatunk másoknak. Ha viszont nem nyílunk meg azoknak, akiktõl a szakmai továbblépésünk terén a segítséget várjuk, akkor a várva várt megoldás sem fog elérkezni. De hát akkor mit tegyünk? – fogalmazódik meg a kérdés. A válaszok és a megol-

leg szakmai képzésével, egyéni és teamcoachinggal, továbbá tréningprogramok és -módszerek fejlesztésével foglalkozó nemzetközi csoport. Az általuk alkalmazott módszer Hollandiából indult, s ma már egyre több országban ismert. A csoport munkájában tizennyolc ország függet-

Határtalan személyiségfejlesztés Az International Synergy Group (ISG) fiatal vezetõk és trénerek önismereti, illetõ-

len trénerei, ifjúsági személyiségfejlesztõ szakemberei vesznek részt. Tréningprogramjaik jelenleg Hollandiában, Görögországban, Olaszországban, Csehországban, Lettországban és Magyarországon zajlanak. Az asszisztensek – másként: co-trénerek – a trénerképzés résztvevõi. A tréningek magyar és angol nyelven folynak. A trénerek az International Synergy Group képzett és tapasztalt trénerei. Mivel az ISG a költségek jelentõs részét pályázatokból nyeri, a jelentkezõknek e tréningek a szokványos teljes összegnek mindössze a harminc százalékába kerülnek. A fizetéssel még nem rendelkezõ pályakezdõ fiatalok ezzel is nagyobb lehetõséget kapnak a tréningeken való részvételre. Magyarországon a hivatalosan 2000-ben alakult, önszervezõdõ közösségként azonban már 1997 óta mûködõ Egyesek Ifjúsági Egyesület 2004-ben alapító tagja volt az International Synergy Groupnak, amelynek gazdaszervezete a hollandiai Olde Vechte Alapítvány. Az elmúlt években az egyesület célcsoportja és ezzel párhuzamosan a tevékenységi köre is kiszélesedett. A helyi ifjúsági munka mellett elõször Magyarországon, majd Európa-szerte is elkezdték építeni a helyi, nem formális ifjúsági csoportokból szervezõdõ hálózatukat. Az ISG segítségével fiatal önkénteseket, vezetõket és ifjúsági munkásokat képeznek. Tevékenységi körükbe többek között a következõk tartoznak: személyiségfejlesztõ csoportok, nemzetközi cserék, táborok, szabadidõs programok és tematikus hétvégék szervezése, diák-önkormányzati képviselõk és fiatal önkéntesek képzése. Legnépszerûbb programjaik az ifjúsági tapasztalatcserék, amelyek során eddig százhúsz fiatalnak teremtettek lehetõséget interkulturális tapasztalatszerzésre. Soraikból kerülnek ki mindazok, akik késõbb megfelelõ képzéssel segítõként vagy önálló csoportvezetõként, trénerként is bekapcsolódnak a munkába. Ezért az utóbbi két évben egyre nagyobb hangsúlyt kap a képzési és továbbképzési lehetõségeket teremtõ nemzetközi kapcsolatépítés. Miután 2005-ben jómagam is részt vettem a Hollandiában tartott egyik nemzetközi személyiségfejlesztõ tréningen, úgy határoztam, hogy a továbbiakban cégünk,


a Be Wise Tanácsadó Kft. anyagi, szakmai és erkölcsi támogatásával egyaránt hozzájárul e módszer szélesebb körben történõ népszerûsítéséhez. Eddig minden munkát önkéntesként, saját felszereléssel és a barátok segítségével végeztek, abból a célból, hogy az önmagukat megismerõ és a képességeiket fejleszteni kívánó fiatalok lehetõséget kapjanak a jobb és eredményesebb élethez, a szakmai pályakezdéshez. Az egyesület küldetése: inspirálni, erõsíteni és támogatni a fiatalokat abban, hogy sikerrel vállaljanak felelõsséget az életben. Mindezt sok szeretettel, törõdéssel, együttmûködéssel és szinergiával teszik. Szinergiával, vagyis amikor az egész több, mint a részek összege. Ebben az értékben mi is hiszünk, ezért jelentõs részt vállalunk abban, hogy a módszer segítségével további fiatalok ismerhessék meg önmagukat, hogy jól felkészülten álljanak leendõ munkaadóik elé. Fontos és szükséges Bizonyára mindenkit foglalkoztatnak az effajta kérdések: ki is vagyok én; mit akarok alkotni, létrehozni az életemben; hogyan tûzzek ki reális célokat, és miként valósítsam meg õket; hogyan hat a viselkedésem a környezetemre; milyen módon értessem meg magamat; hogyan legyek kreatív; mit tegyek, hogy együtt tudjak mûködni társaimmal; miként kerüljek ki a konfliktushelyzetekbõl úgy, hogy az minden szereplõ számára jól végzõdjön? Hogyan fejlesszem az önbizalmamat? Miképpen tudok alkalmazkodni a gyors változásokhoz? A résztvevõktõl sokszor hallható az a meglepõ tény, hogy húsz-huszonöt éves létükre még soha nem foglalkoztak önmagukkal. Tele vannak kérdésekkel, elképzelésekkel, lelkesedéssel, sõt sokan jelentõs szakmai tudást halmoznak fel egyetemi, fõiskolai tanulmányaik során, ám a tudás nagy részét nem, vagy csak gazdaságtalanul tudják kamatoztatni – mert nem ismerik önmagukat, nem tudják felelõsséggel kézbe venni sorsukat… Nincsenek eszközeik arra, hogy miként fejlesszék saját magukat – mint embert. Nem véletlen, hogy a munkavállalóikkal törõdõ munkáltatók is tréningekre küldik az alkalmazottaikat. Mi azt valljuk, hogy

tanulni és fejlõdni folyamatosan kell, s ezt nem lehet elég korán elkezdeni. A tréningeket ezért is kifejezetten fiataloknak, fiatal felnõtteknek tartjuk, hogy minél hamarabb találkozzanak a fenti kérdésekkel;

benne szereplõ gyakorlatok egy folyamat részei, ezért a részvétel a tréning elejétõl a végéig fontos. A konkrét program mindig az adott csoport aktuális, speciális igényeinek meg-

– Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy találkoztam ezzel a képzési formával, mert az elsõ tréning életem egyik legmeghatározóbb élményének bizonyult. Ez az oka annak, hogy azóta állandóan keresem a lehetõséget: miként lehetnék újra meg újra a folyamat részese. Az egyik legfontosabb, amit önmagamról itt tanultam, az volt, hogy az a helyes, ha minden körülmények között olyannak fogadom el magam, amilyen vagyok, és ha teljes mértékben bízom önmagamban. Minden, amit tanultam – és amit a képzés hatására most is folyamatosan tanulok – nagy hatást gyakorolt a mindennapi kommunikációmra, és ezáltal az emberi kapcsolataimra. Egyszerûen az egész életem könnyebbnek tûnik, ha mindazt, amit lehetõségként kaptam, használom… Gulácsi Ildikó – Trénerként leginkább a résztvevõk sokfélesége inspirál, és az, hogy ebbõl fakadóan a programjaink mindig változatosak. Mi, trénerek is minden alkalommal – az adott csoportra, illetve személyekre szabva – újat alkotunk. Számomra minden ember egy külön világ, új varázslat. Élvezem látni, ahogy a résztvevõk napról napra nyitottabbak, bátrabbak lesznek, s egyre inkább elfogadják, felvállalják önmagukat. És élvezem végigkísérni azt a folyamatot, ahogy a résztvevõk néhány nap elteltével a tréning kezdetén megfogalmazott kérdéseiket döntésekké, tervekké alakítják. Sokan közülük késõbb is megosztják velünk a sikereiket. A teamben az elkötelezettséget és a hitelességet szeretem. Hiteles trénerek vagyunk, és hús-vér emberként állunk a résztvevõk elé, nem játszunk szerepeket. Amit tanítunk, azt mi magunk is alkalmazzuk. Gyõry Krisztina tréner segítsük õket abban, hogy saját válaszokat találjanak rájuk, s hogy ne csak tréningkeretek között, hanem hétköznapjaikban is megvalósíthassák elképzeléseiket. Empirikus tanulás A módszer mindehhez a tapasztalati tanulás. Ez az a mód, ahogyan járni és beszélni is megtanultunk. A résztvevõk elõször különbözõ helyzetekben, irányított, strukturált feladatsorokon keresztül élményeket, tapasztalatokat szereznek. E feladatsorok alapeleme a meglepetés és a rutinból való kilépés. Ezt a tudatosítás, vagyis a tapasztalatok egyéni és közös feldolgozása követi, amelyeket aztán beépítenek a következõ gyakorlatba. A módszer egyik legintenzívebb élményt és hatást nyújtó eszköze a szabad téren zajló outdoor tréning. A program és a

felelõen épül fel, s mivel nincs két egyforma ember és nincs két egyforma csoport, így két egyforma tréning sem létezik. A kihívás itt nem fizikai jellegû, hanem a tanulásra, a változásra való hajlandóságra, a motivációra és a nyitottságra irányul. A középpontban az ember áll. Ez tehát egyéni tréning – csoportos környezetben. A feladatok fizikailag nem megterhelõk, az átlagos kondíciójú ember számára különösebb erõfeszítés nélkül végrehajthatók. S hogy mitõl más ez a tréning, mint a többi? Erre vonatkozóan álljon itt a világ minden tájáról érkezett tréningrésztvevõk véleménye. Bölcskei Mónika ügyvezetõ, tanácsadó Be Wise Tanácsadó Kft. www.bewise.hu


Extrém menedzsment és döntésfejlesztés „A hegyek számomra küzdést jelentenek. Hatalmas kihívást, amely csak ennek megfelelõ tervezéssel kezelhetõ.” (Erõss Zsolt, a legsikeresebb magyar alpinista) Négy vizsga és csak egy hét van hátra Végzõs egyetemista ismerõsöm egy csésze habos cappuccino mellett gubbasztott, és kétségbeesetten tördelte a kezét: „Jézusom! Négy vizsgám még mindig hiányzik, holott alig egy hét maradt a vizsgaidõszakból!” „Ne izgulj, hiszen épp ezért érdemes egyetemre járni!” – nyugtatgattam õt vezetési tanácsadói minõségemben, szemmel láthatóan vajmi kevés sikerrel. Aztán elkezdtem neki mesélni arról, miért volt érdemes anno diákként oly sokat küzdenem hasonló szituációkban. Akkoriban tanultam meg, hogy a siker érdekében miként kell határidõre, a még-

oly nagy leterheltség közepette vagy ellenére is beosztanom feladataimat. Igaz, a stressz – hasonlóan a megterhelõbb vizsgaidõszakokhoz – nagyon kellemetlen, idõnként gyomorszorító érzés volt, de egyúttal komoly tanulási terepet jelentett. Késõbb mindezeknek jó hasznát vettem, hiszen a munka világa nem fukarkodik a hasonló, sõt az akkorinál sokkal komolyabb tétre menõ helyzetekkel… Az extrém leterheltség Hogyan tervezhetjük meg diákként (vagy menedzserként) a szélsõséges módon leterhelt idõszakokban a hatékony idõbeosztást és a döntéshozást? Kitõl tanulhatunk, amikor friss diplomásként bekerülünk a munkahelyünkre, ahol rögtön maximális elvárásokkal szembesülünk? Miként küzdenek meg feletteseink a vállukra nehe-

zedõ anyagi és emberi felelõsséggel? Kivel oszthatjuk meg dilemmáinkat? Hogyan fejleszthetõ döntésképességünk az extrém helyzetekben? Új döntésfejlesztõ irányzat Az elõttünk tornyosuló kérdésekre a modern menedzsmenttudománynak az egyik legújabb döntésfejlesztõ irányzata, az Extrém Menedzsment lehet az egyik ésszerû és egyben hasznos válasz. Ez a Magyarországon 2005-ben – az IQ ConsultinG által – bevezetett módszer valójában az alpinista alapelvek vezetõi gyakorlatban történõ célirányos üzleti alkalmazását jelenti. Az irányzat „arca” és egyik tanácsadója Erõss Zsolt, a legsikeresebb magyar hegymászó. Ma az a bátor, aki dönteni tud Erõss Zsoltot, a Mount Everest mindmáig egyetlen magyar meghódítóját illõ figyelemmel hallgattam, amikor mesélni kezdett: – A kockázatvállalás nem egyszerûen kihagyhatatlan, de fölöttébb fontos is, hiszen nem kis részben errõl szól az életünk. Ha azt szeretnénk, hogy a dolgok ne csak megtörténjenek velünk, hanem a sorsunk tudatos irányítói mi magunk legyünk, akkor


óhatatlanul kockázatokat kell vállalnunk. Mi, alpinisták, magunk között gyakran emlegetjük a találó mondást: „Az a jó hegymászó, aki megöregszik”. Ez pedig azt jelenti, hogy a kockázatokat okosan és átgondoltan kell vállalni. Sikeres pediglen az lesz, aki képes felismerni és elfogadni a saját korlátait. Én a világ második legmagasabb pontjától, a K2 csúcsától alig százméternyi távolságból fordultam vissza. Mondhatom, nem volt felemelõ érzés, de elfogadtam, hogy akkor és ott nem nyerhetek. – Csúcstámadáskor a csapat valamennyi tagjára hatalmas felelõsség hárul – folytatta Zsolt. – Azokra is, akik az alaptáborból a döntésekhez szükséges információkat adják, de azokra is, akik egymás lábnyomába tapodva, együtt törnek fölfelé. Hogy teljesen egyértelmû legyek: a hegyen egyegy rossz döntés következtében emberek halhatnak meg… És ilyenkor nem is valami arc nélküli veszteségrõl van szó, hanem saját társainkról. – Ez nagyon kemény és direkt világ. S a következményeket azzal a tudattal kell viselnünk, hogy ami megtörtént, azon már nem változtathatunk. Mégsem engedhetjük meg magunknak, hogy a felelõsség súlya megbénítson bennünket. Gyorsnak, határozottnak kell lennünk; tehát, ha már belevágtunk a dologba, akkor nincs visszaút. – A legfontosabb tanulság, hogy az extrém kihívások extrém felkészülést kívánnak. A körülményeket nem érdemes, de nincs is értelme hibáztatni. Aki a csúcsra fel akar jutni, annak vállalnia kell a nehézségeket. A sikerhez viszont nyilván ismernünk kell a képessége-

Miért pont a hegymászás? • A jelenlegi üzleti-gazdasági környezet kiszámíthatatlan és épp ezért veszélyes – akárcsak egy nyolcezer méteres magasságba törõ hegycsúcs; • a külsõ körülményekre sem a menedzsereknek, sem a hegymászóknak nincs hatásuk – csakis magunkra számíthatunk; • az üzlet mindinkább a sportra hasonlít – a sikerhez nemcsak a versenytársakat, hanem a saját korlátainkat is le kell küzdenünk; • bátraké a dicsõség és /de „az a jó hegymászó, aki megöregszik” – vagyis az üzletben a megfontoltságnak és a merészségnek párosulnia kell; • végezetül: az expedíciók és a vállalatok vezetésének ezredfordulós trendjei tökéletesen egybeesnek. inket és a korlátainkat, hiszen ez az alapja a felelõsségteljes gondolkodásnak. – Ám ennél határozottan többre van szükség! Meggyõzõdésem, hogy a döntésképesség ma a bátrak sajátja. A profizmus magasabb szintje Az Extrém Menedzsment programot Erõss Zsolttal teljes egyetértésben dolgoztuk ki. Ez a program a döntés bátorságát erõsíti az üzleti világban. A vezetõk és a hegymászók világa elsõsorban a kihívások jellegében hasonlít egymásra. Egy-egy sikeres expedíció pedig több mint szembetûnõen emlékeztet arra, ahogyan a jól menõ cégek mûködnek: a célkitûzés ott is világos, a szerepek rugalmasan alakíthatók, a döntésekhez nagyfokú felelõsség kapcsolódik, bõven akad improvizáció, és persze az elkötelezettség a lehetõ legteljesebb mértékû. A vállalatok egy olyan nagy és dinamikusan változó, veszélyes rendszer részei, ahol néha szinte a semmibõl bukkannak elõ az üzlet eredményességét vagy akár a szer-

Õ is velünk startolt… Máté Zoltán, a Diageo Kft. gyakornoka Pályafutásomat mindig egy olyan cégnél szerettem volna kezdeni, ahol az iskolapadban tanultakat, illetõleg az idegennyelv-tudásomat fiatalos környezetben fejleszthetem és kamatoztathatom. Tisztában voltam azzal, hogy a vágyam valóra váltásához, a meddõ ábrándozás nem elegendõ – cselekedni is kell érte. Az ÁllásStart kiadvánnyal elõször a Pénzügyi és Számviteli Fõiskola évente hagyományosan megrendezett állásbörzéjén találkoztam. Miután a benne található információkkal meg-

vezet létét is befolyásoló tényezõk. A gazdasági életben hasonló helyzetek adódnak, mint a nyolcezres csúcsok közelében, ahol az elõre nem látható hóvihar vagy a váratlanul alázúduló lavinák óriási kockázatokat jelentenek. A csúcs eléréséhez tudni kell kezelni az ilyen helyzeteket. Ehhez viszont a profizmus magasabb minõségi szintje szükséges, ahol a rendelkezésre álló erõforrások menet közben már nem bõvíthetõk, a körülmények pedig gyakran a siker ellen dolgoznak, és ahol a csapat csakis magára, a saját tagjaira, de fõként a vezetõjére számíthat. Itt már minden a döntéseken múlik. Ehhez viszont meg kell tanulni bátran dönteni. A középszerû teljesítményt ma már egyébként sehol nem díjazzák… De mit tanulhat egy menedzser az alpinistától? A www.iqc.hu/em oldalon böngészve részletesebb választ is kaphatunk. Bodor Márton IQ ConsultinG Kft. www.iqc.hu

ismerkedtem, a cégek tevékenységét bemutató vállalati oldalakról kiválasztottam a számomra legvonzóbbat. Manapság a sikeres felvételi egyik záloga a jól megírt önéletrajz és a kíséretében elküldött motivációs levél. Mindkettõ elkészítésekor az ÁllásStart tanácsaira támaszkodtam. Sõt, amikor a Diageo cégnél Assessment Centeren vettem részt, nagy örömmel töltött el, hogy jó néhány kérdés, illetve helyzetgyakorlat szinte betûre megegyezett az abban leírtakkal. Itt, a Diageo cégnél – egyelõre mint gyakornok – már csak azért is jól érzem magam, mert a szakdolgozatom elkészítéséhez minden támogatást megkapok. Úgy gondolom, céljaim eléréséhez a legmegfelelõbb helyet választottam.


Diákhitel-törlesztés Ha már egyszer felvetted Kölcsönkenyér visszajár… E régi mondás jegyében a kapott pénzt még akkor is vissza kell fizetni, ha viszonylag könnyen juthatunk hozzá, mint például a Diákhitelhez. A törlesztés összege – a törlesztés megkezdésekor, illetve az azt követõ esztendõben – a tárgyévben érvényes havi minimálbérnek a hat százaléka, ami idén háromezer-hétszázötven forint. Ezt az öszszeget havonta és minden külön értesítés nélkül kell átutaltatnod. A törlesztés megkezdését követõ második évtõl a törlesztõrészlet kiszámításának alapjául a két évvel korábbi, éves bruttó jövedelem válik, amelynél természetesen csak az szja-köteles jövedelmet kell figyelembe venni. A fizetendõ havi részlet az évi jövedelem egy tizenketted részének, vagyis a havi átlagnak a hat százaléka lesz. Leegyszerûsítve mindezeket: a törlesztésre nem a majdani, tehát az az idõ tájt érvényes, hanem mindig csak a két évvel korábbi – és így nagy valószínûséggel alacsonyabbnak adódó – éves jövedelmednek a havi átlagban vett hatszázaléknyi összegét kell fordítanod. A Diákhitel Központ Rt. a jövedelemarányos törlesztésre kötelezett ügyfeleit a következõ évi havi törlesztõrészleteik összegérõl minden év december 15-ig levélben értesíti. A Diákhitel változó kamatlábú pénzügyi konstrukció. A Diákhitel Központ által legutóbb közzétett, jelenleg érvényes kamatláb: 11,25%. Összehasonlításképpen: jelenleg a hivatalos jegybanki alapkamat csupán hat százalék, ám a piacon kapható forintalapú, szabad felhasználású, és nem jelzálog alapú hitelek kamata húsz százalék feletti. A törlesztés menete A már 2002. január 1-je óta érvényes „Diákhitel elõtörlesztések számlaszám” mellett 2003. január 1-jétõl kezdõdõen a „Diákhitel törlesztések számlaszám” is megjelent. A Diákhitel Központ Rt. által

meghatározott havi összeget minden hónap 5-ig a „Diákhitel törlesztések” elnevezésû, 10032000-01800126 számú számlára kell átutalnod. Ennek elmulasztása a hiteltörlesztéseknél megszokott módon késedelmi kamattal terheli meg a folyószámládat. Annak, aki tartósan nem fizet, a Diákhitel Központ Rt. kénytelen a Diákhitelszerzõdését felmondani. Tartós nem fizetés fogalma alatt e tekintetben – a 2002. december 31-e után kötött szerzõdések esetében – a hathavi, a 2003. január 1-je elõtt kötött szerzõdések esetében pedig a tizenkét havi fizetési hátralékot értjük. Ha a szerzõdésedet felmondják, akkor köteles vagy a még fennálló, teljes tartozásodat tizenöt napon belül megfizetni. Ellenkezõ esetben az APEH intézkedik a behajtásáról. A különleges esetek I. A célzott kamattámogatás A célzott és teljes kamattámogatás leegyszerûsítve azt jelenti, hogy írásos kérelmedre az állam a saját költségvetésébõl a Diákhitel-tartozásod után járó és a célzott kamattámogatásra való jogosultságod idõszakában fennálló kamatot megfizeti helyetted. Ezt csak akkor teszi meg, ha a célzott kamattámogatási kérelmek elbírálására jogosult Magyar Államkincstár a kérelmedet jogerõs határozattal jóváhagyja. Kik juthatnak hozzá a célzott kamattámogatáshoz? Célzott kamattámogatást azok az érvényes Diákhitel-szerzõdéssel rendelkezõ ügyfelek kaphatnak, akik: • terhességi-gyermekágyi segélyre; • gyermekgondozási díjra; • gyermekgondozási segélyre jogosultak. További feltétel, hogy a célzott kamattámogatás iránti igényedet – az e célra rendszeresített nyomtatványon – a Diákhitel Központnak írásban be kell jelentened, a kérelemhez pedig a szükséges igazolást is csatolod.

II. A törlesztési kötelezettséged szüneteltetése A törlesztési kötelezettség szüneteltetése azt jelenti, hogy a törlesztésre kötelezettnek a törlesztõrészleteket az ilyen irányú jogosultsága fennállásáig nem kell fizetnie. A törlesztési kötelezettség szüneteltetésére jogosultak köre részben egybeesik a célzott kamattámogatásra jogosultak körével, de annál tágabb kört érint. A törlesztési kötelezettség szüneteltetését a jelen ismertetés I. alcíme alatt felsoroltak, tehát a terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási díjra és a gyermekgondozási segélyre jogosultak mindegyike kérheti, rajtuk kívül azonban a szüneteltetésre a baleseti rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági nyugdíjban részesülõk is igényt tarthatnak. III. Mikor kérheted a fennálló tartozásod elengedését? • Ha az alacsony átlagkereseted miatt az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor még maradt fennálló tartozásod. Megjegyzendõ, hogy ez egy meglehetõsen valószínûtlen eshetõség, hiszen a mostani maximális hitelösszeget akképpen határozták meg, hogy még a legalacsonyabb keresetûek is visszafizethessék. Továbbá: a Diákhitel eddigi rövid története, illetve az igénylési jogosultság mostani, harmincöt éves életkori korlátja egyelõre – logikailag legalábbis – még kizárja az ilyen eset bekövetkezésének a valószínûségét. • Haláleset bekövetkeztekor. A Diákhitel törlesztését ugyanis nem lehet örökölni, vagy átruházni, mivel ez a hitelfajta csakis a hitelfelvevõre vonatkozhat. Záró elszámolás Ha a tartozásodat már visszafizetted, akkor a szerzõdésed megszûnik, amellyel egyetemben egy „záró elszámolást” is kapsz. Ezt a bizonylatot legkésõbb a tartozás lejártát követõ évben automatikusan postázzák. Ha a számládon túlfizetés mutatkozik, akkor a szóban forgó összeget a mindenkor érvényes, hivatalos kamattal együtt kapod vissza. Forrás: www.diakhitel.hu


Ösztöndíj – Virágozzék minden virág! Az ösztöndíjak teljes spektrumát jószerivel lehetetlen áttekinteni. Ennek a támogatási formának ma alapvetõen két típusa létezik: az állami, illetve az európai uniós pénzekbõl finanszírozott, valamint a magánalapítványok által létrehozott ösztöndíj. Ez utóbbiakat ugyan egyesével kell „levadászni”, de a becserkészésükhöz némi támpontot a www.diak.lap.hu gyûjtõportál Ösztöndíj rovata is nyújt. Az állami és a kormányzati egyezményeken alapuló stipendiumok esetében némileg egyszerûbb a helyzet, ezeket ugyanis az 1991-ben létrehozott Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) módszeresen gyûjti. A MÖB független szaktekintélyekbõl szervezett testület, amelynek kilenc tagját a Magyar Tudományos Akadémia, a különbözõ felsõoktatási szakmai szervezetek, az Oktatási Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium delegálja. Tagjait az oktatási miniszter nevezi ki. A MÖB fel-

adatköre a kétoldalú államközi egyezmények, illetve a munkatervük által biztosított államközi ösztöndíjak, a külföldi magyar intézeteket megcélzó ösztöndíjak, valamint a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjra beérkezõ pályázatok elbírálására terjed ki. Az ösztöndíjakat a Magyar Ösztöndíj Bizottság döntése alapján az oktatási miniszter adományozza. A MÖB döntéseit hét, független szaktekintélybõl álló szakmai kollégium javaslatai alapozzák meg. A kétoldalú egyezményen alapuló ösztöndíjpályázatok elbírálásán egyes esetekben a fogadó ország képviselõi is részt vesznek. A szakmai kollégiumok bírálómunkájának az elõkészítését, majd koordinálását, a MÖB döntéseit segítõ érdemi feladatokat a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája végzi. A kétoldalú államközi egyezmények keretében a Magyar Ösztöndíj Bizottsághoz benyújtott pályázatokkal nemcsak Európa

Magyar Ösztöndíj Bizottság Professzorok Háza 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19–21. Kérdéseit, hozzászólásait az [email protected] címre, vagy a 343-6489 faxszámra küldje. Telefon: 384-9009 és 251-2551. Az intézményt a 7-es busszal a Cházár András utcai megállótól, vagy a 74-es, 75-ös trolival a Zichy Géza utcai megállótól célszerû megközelíteni. A Professzorok Háza földszintjén mûködõ Ügyfélszolgálati Iroda nyitva tartása: • hétfõn 13-tól 16 óráig az ügyfélfogadás elõzetes telefonos egyeztetés alapján történik; • kedden az ügyfélfogadás szünetel; • szerdán az ügyfélfogadás 9-tõl 12 óráig tart, de 13-tól 16 óráig elõzetes telefonos egyeztetés alapján is fogadnak; • csütörtökön 9–12 óráig és 13–16 óráig várják az érdeklõdõket; • pénteken 9–12 óráig elõzetes telefonos egyeztetés alapján fogadnak ügyfeleket. Forrás: www.scholarship.hu

államaiba, hanem más földrészek országaiba – mint például Mexikó, Izrael, India – is elnyerhetõk ösztöndíjak. A hallgatók, a diplomások, az oktatók, a kutatók, a tudományos szakemberek, a mûvészek és a PhD-hallgatók számára – szinte valamennyi tudományágban – a Magyar Ösztöndíj Bizottság a következõ pályázati lehetõségeket kínálja:

• Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj – a kiemelkedõ képességû és teljesítményû fiatal kutatók, mûvészek és szakemberek részére, valamennyi tudományterületen, a világ bármely országába; • államközi ösztöndíjak, amelyek hosszú és rövid tanulmányutak, nyári egyetemek. Ilyenek a Németország által adományozott DAAD-ösztöndíjak, a Bajor Szabad Állam ösztöndíja, Baden-Württemberg Tartomány ösztöndíja; • az intézmények közötti együttmûködéseket támogató, projekt alapú, Németországgal közös pályázatok, amelyeknek a lényege a szakembereknek, a kutatási anyagoknak, az információknak a számos tudományterületen zajló, rendszeres cseréje; • A bécsi Collegium Hungaricum intézménybe szóló, kutatási célú ösztöndíjak. Pályázni az alábbi tevékenységekre lehet: • egyetemi, fõiskolai tanulmányok végzésére, rövid és hosszú tanulmányútra, nyári egyetemre; posztgraduális tanulmányok, kutatás, tudományos munka folytatására; kutatócsere, tapasztalatcsere, alkotómunka, szakmai gyakorlat, intézményi együttmûködés elõkészítésével kapcsolatosan; • egyes országokba a teljes egyetemi alapképzésre; elsõsorban nyelvszakosoknak a rész- és a doktori képzésre.


Lifelong learning Tanuljunk életfogytiglan? Mi tagadás, az adrenalintúláradásos, izgalmakban bõvelkedõ vizsgaidõszakok végén, vagy az államvizsgák óriási stressztámadásait még alig kiheverve, immáron friss diplománkkal a kezünkben szokásunk efféle fogadalmakat tenni: „Most sokáig nem fogok könyvet venni a kezembe, ennyi éppen elég volt belõlük… Jó ideig egy fia betût sem fogok leírni.” Szóval, ilyenkor úgy véljük, hogy már nyugodtan ülhetünk a babérjainkon.

átlagértékeihez viszonyítani. De mert az oktatási rendszerünkre mindig is olyan büszkék voltunk, hát lássuk az idevonatkozó statisztikákat. Elõre megjegyezzük, kevés örömünk telik majd bennük. Az EUROSTAT Statistics in Focus/Population and Social Conditions 2005/8. számában ugyanis számunkra igencsak meghökkentõ adatokkal és diagramokkal találkozunk. Döbbenetes adatok ezek nekünk, magyaroknak, hiszen láttukra-olvas-

Ma is magam elõtt látom azt a jelenetet, amikor a sógornõm megkérdezte: „Ugye, most már kész, ezzel befejezted a tanulást?” Harmincas éveinkben jártunk, neki már a harmadik gyermeke is szaladt, jómagam várandós voltam a harmadikkal; és épp a szakmérnöki másoddiplomámat kaptam a kezembe. Tagadó válaszomon sógornõm egy kicsit megütközött, és meg is jegyezte: õ bizony örül, hogy a munkahelyén nem kell újabb papírokat gyûjtögetnie, meg nem is lenne túl sok kedve az iskolapadba újra beülni. Ám az élet egészen mást hozott, mint amire fiatalként számított: az akkori munkahelye már rég csak az emlékeinkben él. Vállalkozó könyvelõként rendszeresen tovább kell képeznie magát. S amióta a nagyobbik lánya Brüsszelben él, a számítógépe sem csak a könyvelõprogramok futtatására szolgál: számára mi sem természetesebb, mint hogy interneten rendel repülõjegyet, azon figyeli az idõjárást, esténként e-maileket ír, vagy videokonferenciázik vele. De igaz, ami igaz: az új ismeretek, készségek elsajátítása érdekében csak elvétve ül be az iskolapadba, amiként én magam sem javítom azóta a hivatalos felnõttképzési statisztikát. Holott nem múlik el nap, hogy ne tanulnék valami újat, ám csak elvétve fordul elõ, hogy azt szervezett keretek között tegyem. Vegyük például a számítástechnikát: amit a hetvenes-nyolcvanas években ebbõl „iskolarendszerben” tanultam, az már rég idejét múlta. Amit azonban nap mint nap hasznosíthatok – hiszen el sem tudom képzelni, hogy a PC ne legyen egész nap a kezem ügyében – azt a kollégáktól, a tanítványaimtól és a fiaimtól lestem el. Angoltudásomat sem a tanfolyamokon fejlesztem tovább, hiszen szakmai cikkeket vagy pályázatokat alig-alig olvasok és írok másként, mint angolul. Bizony, ha tudomást veszünk róla, ha nem: tanulunk életünk minden napján. Élethossziglan. És akkor jönnek ezzel az életfogytig tartó tanulással… „No persze, hát még mit nem… Nekem elég volt belõle!” Tényleg elég volt? Vagy mégsem? Manapság ugye, a különbözõ statisztikai mutatóinkat elõszeretettel szoktuk az EU25

tukra napnál világosabban kitûnik, hogy e grafikonokon a sereghajtó szerepkörre lettünk kárhoztatva. A 2003-as felmérés az EU huszonöt tagállamában – innen a statisztikák EU25 elnevezése – vizsgálta a huszonöt–hatvannégy

éves korosztályok tanulási aktivitását. Míg az európai átlag azt mutatja, hogy a különféle oktatásokban, képzésekben valamilyen formában a vizsgált népesség negyvenkét százaléka vesz részt, vagy folytat valamilyen tanulási tevékenységet, addig a magyarországi mindössze tizenkét százaléknak adódik. A sor elején a szomszédaink állnak: Ausztria nyolcvankilenc, Szlovénia nyolcvankét százalékos mutatókat produkált. S hiába keresünk vissza a hivatkozott KSH-alapadatokra, vagy próbálkozunk meg valamiféle új, önigazoló diagramokat szerkeszteni, nincs tévedés, a számok ott is ezt az állapotot támasztják alá. De mi lehet ennek az oka? Valóban enynyire nem értettük volna meg az idõk szavát, amelynek a következményeként a tudás társadalma nem nekünk, nem velünk és nem itt épül? Vagy talán csak annyi lenne az ok, hogy az idõsebb korosztályok már nem képesek, esetleg nem is hajlandók szemléletmódváltásra? Nézzük meg a korcsoportok szerinti mutatókat! Azt látjuk, hogy ami igaz, az igaz: mert minél elõrehaladottabb életkorú csoportot veszünk figyelembe, annál rosszabbak a mi százalékos mutatóink. A legidõsebbek magyarországi adata alig több, mint tizenhárom százaléka az EU-átlagénak. De az ugyanolyan EU-s korcsoporthoz képest a magyar polgároknak a legfiatalabb korosztályban is csupán kevesebb, mint a fele tanul. Vizsgálódjunk tovább! A felmérés a befolyásoló tényezõket alapvetõen három fõ kategóriában: a formális, a nem formális és az informális tanulási tevékenységek szerint elemzi. A magyarországi adatokat az EU25 adatai mellé illesztve talán már könnyebb lesz rávilágítani az okokra. Kiderül, hogy azoknak a számaránya, akik csak a formális képzésben vesznek részt, nálunk még magasabb is, mint az EU-átlag. Azok számaránya viszont, akik csak a nem formális oktatásban vesznek részt, már csupán a fele az EU hasonló adatának. Számszerûségében a legnagyobb lemaradás azonban vitathatatlanul az informális tanulás viszonylatában mutatkozik. A diagramból az is kiderül, hogy egyidejûleg zajló többféle képzési formában,


az ilyen tanulási folyamatokban nálunk fölöttébb kevesen vesznek részt. Még mielõtt eldöntenénk, hogy az adatoknak mennyire hihetünk, gondoljuk át újra: mit is jelentenek ezek a kategóriák a hazai, hétköznapi gyakorlatban? Ezt foglaljuk össze a következõkben. Ha például valamely egyetemen vagy fõiskolán levelezõ tagozaton végzünk egy szakot, vagy valamilyen OKJ-s képzésben veszünk részt, akkor formális tanulásról beszélünk. Ha a munkahelyünkön továbbképzésen, vezetõi képzésben veszünk részt, vagy beiratkozunk egy nyelviskolába, akkor az úgynevezett nem formális oktatásban veszünk részt. Ha pediglen szakmai vagy ismeretterjesztõ cikket olvasunk, nyelvoktató CD-rõl frissítjük fel a tudásunkat, online kurzusokra jelentkezünk, segítséget kérünk a kollégánktól valamely újabb szövegszerkesztési, táblázatkezelési funkció elsajátítására, vagy a valóságshow-k sztárjaira ráunva természetfilmeket nézünk meg valamelyik tévécsatornán – nos, akkor informálisan tanulunk. Amint láttuk, lemaradásunk az informális tanulás terén mutatkozik a legjelentõsebbnek. De reális volna, hogy az EU-ban a huszonöt–hatvannégy éves korosztály 32,5%, míg Magyarországon mindössze a 6,2%-ára jellemzõek ezek az informális tanulási formák? E sorok írója szerint valószínûbbnek tûnik, hogy a más és más országokban megkérdezettek nem azonos módon értelmezik az informális tanulást. Magyarországon ugyanis a tanulás fogal-

mához a szervezett keretekben folyó képzés erõsebben kötõdik, mint másutt, s a felnõttkori tanulástól sokakat még talán vissza is rettent, hogy az ilyen irányú kérdés hallatán azt feltételezik: mindenképpen újra iskolapadba kell ülniük. A nem formális képzések esetében az ilyen értelmezésbeli különbség már kevésbé feltételezhetõ. Sajnos, a lemaradásunk itt

is jelentõs: az e képzéseken részt vevõk számaránya kevesebb, mint egyharmada az EU-átlagénak. Az okok feltárása kétségkívül alapos, átfogó elemzéseket igényelne, de minden bizonnyal köztük szerepelhet, hogy mi magyarok, egyrészt nagyon sok túlmunkát vállalunk, így az önfejlesztésünkre másoknál kevesebb idõnk marad, másrészt pedig nálunk még meglehetõsen kevés a rugalmas formában, azaz távoktatással, e-learning-módszerrel szervezett, vagy az azzal is kombinált felnõttképzési program. A mostaniaknál rugalmasabb, hatékonyabb képzési formák elterjesztéséért, amelyek nálunk még inkább csak a vállalati szektorban hasznosulnak, valóban sokat lehetne még tenni. Emellett a több kedvezmény biztosításával a finanszírozási feltételek javításáért is tehetnénk, bár tény, hogy manapság a cégek közel sem tudnak annyit áldozni dolgozóik képzésére, mint azt (esetleg) korábban tették, magánemberként ilyen célokra alig-alig jut a családi kasszából.

A tanulás formái Formális tanulás (formal learning): A hagyományos oktatási rendszer keretein belül történik az e céllal mûködtetett intézményekben, pontosan definiált idõbeosztás szerint, elõre meghatározott tanulási tartalmakkal, szabályozott belépési, kilépési és a rendszeren belüli továbbhaladási feltételekkel. A formális tanulás szakaszait, az azokban való részvételt és az ott támasztott követelmények teljesítését államilag elismert bizonyítványok zárják, s egyben igazolják. Nem formális tanulás (non-formal learning): Az oktatási rendszer fõáramán kívül folyik, és a benne való részvétel végbizonyítvánnyal történõ elismerése nem mindig jellemzõ. Idetartoznak a munkaerõpiaci tréningek, a szakmai továbbképzések, valamint a civilszervezetek, a pártok, a mûvészeti és a sportegyesületek szervezésében zajló képzések, tanfolyamok. Informális tanulás (informal learning): A mindennapi élet természetes velejárója, az egyén életének valamennyi színterén, így a formális és a nem-formális tanulás során is végbemegy. A tanulásnak ez a formája nem szükségszerûen szándékos, az eközben elsajátított tudás pedig gyakran a tanulásnak nem tekintett, és az e minõségükben legtöbbnyire nem is elismert tevékenységeknek mintegy a „melléktermékeként” alakul ki. Aki ily módon szerez ismereteket, az gyakran észre sem veszi, hogy e szokásának a jóvoltából megszerzett valamilyen tudást vagy kompetenciát, azaz másképpen kifejezve: tanult. Forrás: www.oktopusz.hu


Ám ha mégis áldozunk a tanulásra, azt minden igyekezetünk szerint a formális keretek között, vagyis a „papír” megszerzéséért tesszük. Ezt bizonyítja, hogy a formális képzések kategóriájában – no végre, valami jó is akad! – nem kell röstelkednünk. Avagy korántsem biztos, hogy ezt egyértelmûen pozitív jelenségként lehet kezelnünk? Megeshet, hogy Magyarországon talán túlságosan is nagy jelentõséget tulajdonítunk az iskolarendszerû, valamint az iskolarendszeren kívüli képzésekben kapott, a tudást hivatalosan is elismerõ képesítéseknek, állami bizonyítványoknak és okleveleknek. Ez a tény egyébként – minden valószínûség szerint – mindmáig

szorosan összefügg azzal a korábbi hazai gazdaság- és oktatáspolitikában kialakult mechanizmussal, amely a munkakörök jelentõs részét többnyire jogszabályilag, míg más esetekben a hajdani központi és központosított szemlélet érvényre juttatásával az állami bizonyítványokkal igazolt képesítésekhez kötötte. Miért tanuljunk egész életünkön át? Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL) a születéstõl az idõskorig terjedõ folyamat, amely a tanulás összes formáját magában foglalja. Éppen ezért talán helyesebb, de mindenképpen pontosabb lenne nem az „élethosszig tartó tanulásról”, ha-

nem a „teljes életen át tartó tanulásról” beszélni. A teljes életen át tartó tanulás a tanulót, a tanuló szükségleteit, a tanulási kapacitását állítja középpontba, és az a célja, hogy lehetõvé tegye mindazon ismeretek és készségek elsajátítását, amelyeknek a segítségével aktív részesei lehetünk a társadalomnak. Segít abban, hogy képesek legyünk életminõségünk növelésére, a hatékony problémamegoldásra, a csoportmunkára, s hogy rendelkezzünk azokkal a motivációs készségekkel, amelyeknek a segítségével a munkaerõpiacon is megtalálhatjuk a helyünket. A rendelkezésre álló emberi össztudás körülbelül ötévente megkétszerezõdik. A tudástõke minél hatékonyabb felhalmozásához a kreativitást elõsegítõ új képzési és továbbképzési módszerekre, valamint újszerû tanulási környezetre is szükség van. Erre nyújthat megoldást a távoktatás és az e-learning. Utószó helyett Ugye, tudatában van annak, hogy e cikk elolvasásával – azaz ebben a percben is – Ön informálisan tanul? Kocsisné dr. Baán Mária igazgató Ficsura Andrea PhD-hallgató Miskolci Egyetem Észak-magyarországi Regionális Távoktatási Központ

Nem könnyû feladat az iskolapadból alig kikerülve katedrára állni, és a velem egykorú, vagy nálam idõsebb hallgatókat tanítani. Az óraközi szünetekben folytatott beszélgetések némiképpen oldják a feszültséget, s mivel a PhD-munkám az élethosszig tartó tanulás korszerû e-learning megoldásainak az elemzésére irányul, a tanítványaim arra adott válaszát, hogy a nappali tagozatos OKJ-s képzést ki miért választotta, mindig érdeklõdéssel hallgatom. Néhány keresetlen nyerseséggel megfogalmazott válaszon – miszerint egy jelentõs hányaduk minden konkrét cél, sõt érdeklõdés nélkül, csupán mintegy „képzést képzésre halmozva” iratkozik be valamelyik éppen induló kurzusra – õszintén megdöbbenek. Ilyenkor önigazolásként rendszerint azt hozzák fel, hogy legalább a „papírgyûjtés” idejére nem lesznek munkanélküliek, s ráadásul mindaddig, amíg be nem töltik a huszonharmadik életévüket, jár nekik a nappalis diákigazolvány, valamint a családi pótlék, vagy éppen az árvaellátás. Persze igazságtanság lenne nem szólni azokról, akik számára az iskolából kiaknázható tudás a fontos, akár mert továbbtanulási céljaik vannak, akár mert kifejezetten az érdeklõdésük miatt vesznek részt a képzésben. A munkanélküliség elkerülésének szándékával sokan már az egyetemi éveik alatt is több karra, szakra párhuzamosan járnak, ám mindezek ellenére sokszor tapasztaljuk, hogy még a több diploma sem feltétlenül garancia az elhelyezkedésre, sõt olyat is hallottunk már, hogy nem egy társunk a „túlképzettsége” miatt nem nyert valahová felvételt. Egy dolog azonban igaz: a cégeknek releváns tudású és megfelelõ kompetenciákkal felvértezett, vagyis a gyakorlatban „azonnal bevethetõ” munkatárs kell, amely szellemi és más képességeknek a fejlesztésére azonban nem biztos, hogy a második, harmadik diploma megszerzése a legüdvösebb módszer.


2

Recommend Documents