2.7.2.A hét színkontraszt Kontrasztról akkor beszélünk, ha két összehasonlítandó színhatás között szembeszökő különbségek, vagy intervallumok állapíthatók meg. Érzékszerveink, csak összehasonlítás útján képesek érzékelni a jelenségeket. Akkor érzünk hosszúnak egy vonalat, ha ott van mellette egy rövid. Ugyan ez a vonal rövidnek tetszik, ha ott van mellette egy hosszabb. Hasonlóképpen lehet fokozni, vagy csökkenteni a színek hatását a kontraszt színek segítségével. Ha megvizsgáljuk a színek hatásának jellegzetes módjait megállapítható, hogy hét kontraszthatás különböztethető meg:
1. Magábanvaló-szín kontraszt A színkontrasztok közül a magábanvaló - szín kontraszt a legegyszerűbb, mert előállításához a színek tisztán, legteljesebb világító erejükben használhatók fel. Előállításához legalább három egymástól elütő színre van szükség. Hatása mindig tarka, harsogó, erőteljes és határozott. A legnagyobb kifejezőerejű magábanvaló - szín kontraszt a sárga, vörös, kék színek kontrasztja. A magábanvaló-szín kontraszt hatásának ereje egyre csökken, ahogyan a választott színek távolodnak a három első rendbeli színtől. Piet Mondrian Kompozíció 2. fény-árnyék kontraszt Fény és árnyék, világosság és sötétség, az egész természet poláris kontrasztjai, s mély alapvető jelentőséggel bírnak. A fény és árnyék kifejezésének legerőteljesebb eszköze a fehér és fekete szín. A fekete és fehér minden tekintetben ellentétes hatásúak, e kettő között terül el a szürke tónusok és a színek sokasága. Egyetlen maximálisan fekete és egyetlen maximálisan fehér szín létezik, de közöttük hallatlanul sok világos- és sötétszürke tónus különböztethető meg. Ugyanezen tónusok természetesen bármely szín esetében előállíthatóak.
Francisco Zurbarán Citromok, narancsok és rózsa
3. hideg-meleg kontraszt Kísérletekkel kimutatták, hogy két olyan munkaterem között, melyek egyike kékeszölddel, a másik a vörösesnaranccsal volt kifestve, az ott dolgozók három-négy fok hőmérséklet különbséget éreztek. A kísérlet (több más kísérlettel együtt) arra vall, hogy a belső terek színes kiképzése szempontjából a hideg-meleg kontrasztnak nagy a jelentősége.
A legmelegebb szín a vöröses narancs, a leghidegebb a kékeszöld. A sárga, sárgásnarancs, narancs, vöröses narancs, vörös, és vöröses ibolyaszíneket általában meleg, a sárgászöld, zöld, kékeszöld, kék, kékes ibolya, ibolya színeket hideg színeknek nevezzük. A különbségtétel azonban csalóka. A kékeszöld és a vöröses narancs, mint a hideg és a meleg két pólusa mindig hideg vagy meleg, a színkörben közöttük elhelyezkedő színek viszont hol hidegnek, hol melegnek hatnak a szerint, hogy hidegebb, vagy melegebb színekkel állnak kontraszthatásban.
Paul Cézanne: Almák és narancsok
4. komplementer kontraszt Ha két festék pigmentáris keverékéből semleges szürkésfekete jön létre, a két színt komplementer színnek nevezzük. Furcsa kettős két komplementer szín, ellentétesek, de kölcsönösen megkövetelik a másik létét, egymás mellett a legnagyobb világító erőre kapnak, keverékükben pedig szürkévé semmisítik egymást, akár a tűz és víz. Mindig csak egyetlen szín lehet egy bizonyos szín komplementerje. A színkörben a komplementer színek egymással szemben állnak. Ezek a komplementer színpárok a következők: sárga-ibolya, sárgásnarancskékesibolya, narancs-kék, vörösesnarancs-kékeszöld, vörös-zöld, vörösesibolya-sárgászöld. A komplementer pároknak megvan a maga különlegessége: A sárga-ibolya nem csak a komplementer kontrasztot tartalmazza, hanem erőteljes világos-sötét ellentétet, (fény-árnyék kontrasztot) is. A vörösesnarancs-kékeszöld színpár nem csak komplementer, de benne mutatkozik meg a hideg-meleg kontraszt legnagyobb ereje. A vörös-zöld színek komplementerek, egyforma világosak, és fényértékük is egyforma.
Piero della Francesca Salamon fogadja Sába királynőjét 5. szimultán kontraszt Szimultán kontrasztnak azt a jelenséget nevezzük, mikor szemünk valamely szín meglátásával egyidejűleg, tehát szimultán módon, megköveteli a komplementer színt s öntevékenyen létrehozza azt, ha nincs jelen. A szimultán módon létrehozott komplementer szín színérzetként a szemünkben keletkezik, valójában nincs jelen. Az alábbi ábrán a színes négyzetekben lévő semleges szürke színű kis négyzet az adott szín komplementerjében látszik.
Vincent van Gogh Az Arles-i kávéház
6. minőségi kontraszt A szín minőségének fogalma a színek tisztasági, vagy telítettségi fokát jelenti. Minőségi kontrasztnak a telített, ragyogó színek és a tompa, tört színek közötti ellentétet nevezzük. Négy különböző módon lehet a színeket tompítani, vagy megtörni. Meg lehet törni egy színt feketével. Meglehet törni a színeket fehérrel. Meg lehet törni egy telített színt, ha fehéret és feketét keverünk hozzá. Meg lehet törni a tiszta színeket úgy is, ha a komplementer színeket keverjük hozzájuk.
Paul Klee: Halvarázslat 7. mennyiségi kontraszt A mennyiségi kontraszt két vagy több színfolt méretviszonyaira vonatkozik. A sokkevés, nagy-kicsi ellentéte ez. Egy szín hatóerejét két tényező határozza meg. Az egyik a világító erő, a másik a színfolt nagysága. Az egyes színek fényértéke, hatásuk intenzitása különbözik egymástól. Ezeket a fényértékeket Goethe állította egymással a legegyszerűbb s számunkra a leghasználhatóbb számszerű összefüggésbe.
Goethe fényértékei a következők: sárga : narancs : vörös : ibolya : kék : zöld = 9 : 8 : 6 : 3 : 4 : 6
A komplementer színpárok értékei pedig ezek:
sárga-ibolya = 9 : 3 = 3 : 1 narancs-kék = 8 : 4 = 2 : 1 vörös-zöld = 6 : 6 = 1 : 1
Ha ezen fényértékek alapján akarunk harmonikus felületnagyságokat kialakítani, a fényértékek számait reciprok módon kell alkalmaznunk. Az elsődleges és második rendbeli színek harmonikus méretarányai a következők: sárga : narancs : vörös : ibolya : kék : zöld = 3 : 4 : 6 : 9 : 8 : 6
A komplementer színek esetében az alábbi harmonikus felületarányok adódnak: sárga-ibolya = 1/4 : 3/4 narancs-kék = 1/3 : 2/3 vörös-zöld = 1/2 : 1/2
