!HU000003267T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 003 267
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA F16L 33/22
(21) Magyar ügyszám: E 05 014171 (22) A bejelentés napja: 2005. 06. 30. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050014171 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1617123 A1 2006. 01. 18. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1617123 B1 2008. 01. 16.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 202004011236 U 2004. 07. 17.
(73) Jogosult: REHAU AG + Co., 95111 Rehau (DE)
DE
(72) Feltaláló: Haunstetter, Karl-Heinz, 90768 Fürth (DE)
(54)
(2006.01)
(74) Képviselõ: Sikos Róbert, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Csõcsatlakoztató szerkezeti egység, csõszerkezeti egység egy ilyen típusú csõcsatlakoztató szerkezeti egységgel, valamint hüvely ehhez a csõcsatlakoztató szerkezeti egységhez vagy ehhez a csõszerkezeti egységhez
(57) Kivonat
HU 003 267 T2
A találmány tárgya csõcsatlakoztató szerkezeti egység egy támasztótesttel, egy, a támasztótestre oly módon feltolható hüvellyel, hogy a támasztótest és a hüvely között egy csõ végszakasza benyomhatóan helyezkedik el. A találmány azt tûzte ki célul, hogy a csõcsatlakoztató szerkezeti egység gyakori hõmérséklet-változás esetén is õrizze meg tömítettségét, és a gyártási, illet-
ve szerelési ráfordítások keretek között legyenek tarthatók. Ez a találmány szerint úgy oldható meg, hogy a hüvely úgy van kiképezve, hogy a hüvely belsõ fala a belsõ hüvelykerület változása mellett, a csõ által a hüvelyre kifejtett radiális irányban ható nyomóerõ változását követni tudja.
3. ábra A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 5 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 003 267 T2
A találmány tárgya egy csõcsatlakoztató szerkezeti egység az 1. igénypont tárgyi köre szerint. Az 1. igénypont tárgyi köre szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, valamint egy csõszerkezeti egység, amelyek magukban foglalnak egy támasztótestet, egy hüvelyt és egy azok közé benyomható csövet, ismertek köztudott alkalmazásokból, valamint a DE 197 56 074 C1, DE 101 30 003 A1, DE 201 09 784 U1, DE 199 56 000 C1, DE 195 14 210 C2, DE 42 39 705 C2 és a GB 204 98 56 A iratból, amely a legközelebbi technika állásának tekinthetõ. A gyakorlatban ezeknél az ismert szerkezeti egységeknél, különösképpen gyakori hõmérséklet-változásnak kitett alkalmazásoknál a tömítetlenséget nem lehet kizárni, illetve az csak nagy elõállítási¹, illetve szerelési ráfordításokkal kerülhetõ el. Ezért a jelen találmány feladata egy olyan, a bevezetõben ismertetett típusú csõcsatlakoztató szerkezeti egység létrehozása, amelynél gyakori hõmérséklet-változásnak kitett alkalmazás esetén is a tömítettség biztosítva van és ahol a gyártási, illetve a szerelési ráfordítások határok között tarthatók. Ez a feladat a találmány szerint egy olyan csõcsatlakoztató szerkezeti egységgel oldható meg, amely az 1. igénypont jellemzõ részének jellemzõivel rendelkezik. A találmány szerinti felismerésnek megfelelõen kitûnt, hogy a tömítetlenség a technika állásánál arra vezethetõ vissza, hogy a csõcsatlakoztató szerkezeti egység egyes komponensei a különbözõ hossztágulási sajátosságuk következtében nem fekszenek fel egymáson tartósan tömítõen. A fõ probléma, amely felismerésre és megoldásra került, abban rejlik, hogy a technika állása szerinti hüvely a csõcsatlakoztató szerkezeti egység hõmérséklet-változtatásánál belsõ kerületét illetõen alig változik. Ez ahhoz vezet, hogy a benyomott csõ felmelegedésnél kerületét illetõen nem tágul ki a szükséges mértékben, miáltal a csõanyag axiális irányban történõ megfolyósodása, illetve a csõ és/vagy támasztótest plasztikus deformációja következik be. Különösképpen akkor, ha felmelegedéssel és azt követõ lehûléssel járó hõmérsékletciklusok gyakran követik egymást, ami tartós esetben odavezet, hogy a nyomóerõ a támasztótest és a csõ között egyre kisebb lesz. Ez az oka a technika állásánál megfigyelt tömítetlenségnek. A találmány szerint kiképzett hüvely biztosítja, hogy az a hõmérséklet-változás során a kerületét illetõen ki tud tágulni vagy össze tud húzódni. A hüvely ezért „lélegzik”, amit a továbbiakban kerületváltozási hatásnak nevezünk. Felmelegedésnél a hüvely tehát kerületét illetõen ki tud tágulni. Ez lehetõvé teszi, hogy a nyomott csõ kerülete ugyancsak kitáguljon, miáltal a nemkívánatos megfolyósodás, illetve plasztikus deformáció redukálódik, illetve egyáltalán nem lép fel. Így akár sok hõmérséklet-változást követõen is fennmarad a csõcsatlakoztató szerkezeti egység tömítése. A találmány szerinti hüvelynél a belsõ kerület változásának találmány szerinti hatását legalább egy változó sugarú szakasz alkalmazásával érhetjük el. Kitágu-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
lás esetén ez a változó sugarú szakasz megnyúlik úgy, hogy a hüvely kerülete megnövekedhet. Egy termikus összehúzódásnál a hüvely a változó sugarú szakasz tartományában összehúzódik úgy, hogy a belsõ kerület kívánt változása – azaz a kerületcsökkenés – bekövetkezik. Ezzel a benyomott csõ végszakasza mentén a változó sugarú szakaszon a megkívánt kerületváltozási hatás jelentkezik, és annak legalábbis a hüvely hossztengelye mentén ki kell terjednie. Egy egyidejû kiterjedési rész erre a hossztengelyre keresztben ugyancsak lehetséges. A változó sugarú szakasz 2. igénypont szerinti kialakításával elkerülhetõk a nagy helyi feszültségváltozások a nyomott szakaszban. Ez egy lehetõleg egyenletes nyomóerõhöz vezet, úgyhogy ez a csõcsatlakoztató szerkezeti egység egyenletes tömítettségét eredményezi. A 3. igénypont szerinti dimenzióviszonyok különösen alkalmasnak bizonyultak jó tömítettségi eredmények eléréséhez. A nagy belsõ sugárkülönbség ahhoz vezethet, hogy helyileg a nyomóerõ, amelyet a hüvely a csõre kifejt, túl csekély lesz. Egy túl kicsi belsõ sugárkülönbség ahhoz vezet, hogy a hüvely kerületének nem kielégítõ megnyúlása, illetve összehúzódása következik be a termikus hosszváltozásoknál. A 4. igénypont szerinti több változó sugarú szakasz kialakítása különösen hatásosnak bizonyult. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti hüvelyfal gyártástechnológiailag elõnyös, és egyenletes nyomóerõ-alakuláshoz vezet. A 7. vagy 8. igénypont szerinti feltolószakaszok gyártástechnológiailag elõnyökkel rendelkeznek, és jobb flexibilitáshoz vezetnek az egyenletes nyomóerõalakulásnál. A 9., 10. vagy 11. igénypont szerinti változó sugarú szakaszok ugyancsak alkalmas alternatív kialakítási lehetõségeknek bizonyultak, amelyek kielégítõ kerületváltozási hatásnál egyidejûleg csekély ráfordítást igénylõ gyártást biztosítanak. A 12. igénypont szerinti lépcsõ megakadályozza a hüvely lecsúszását a támasztótestrõl. Különösképpen egy fémbõl elõállított hüvely esetén lehetnek a hüvely lecsúszás elleni biztosításához a hüvely belsõ falában átmenõnyílások vagy zsáknyílások kialakítva. Ugyancsak a belsõ fal strukturálásával lehet a hüvely súrlódását megnövelni, például szemcsézéssel lehet a lecsúszás elleni biztonságot realizálni. A 13. és 14. igénypont szerinti dimenzióviszonyok, ami a hüvely nyomóerõ-felvételének követelményeit illeti, mint jó kompromisszumok váltak be a stabilitás, a kerületváltozási hatás és a gyártási ráfordítások között. A 15. igénypont szerinti hüvely kedvezõ költségekkel állítható elõ. A 16. igénypont szerinti hüvely példaképpen polifenilszulfonból (PPSU) lévõ alaptesttel állítható elõ. A merevítõ támasztóhüvely ez esetben a csõanyag kiszorítására szolgál a hüvely feltolásánál. A találmány további feladata egy csõszerkezeti egység létrehozása, amely gyakori hõmérséklet-változás esetén tömített marad.
1
HU 003 267 T2
Ez a feladat a találmány szerint egy csõcsatlakoztató szerkezeti egységgel oldható meg a 18. igénypontban megadott jellemzõkkel. Ennek a csõszerkezeti egységnek elõnyei megfelelnek azoknak, amelyeket a fentiekben a találmány szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egységgel kapcsolatban ismertettünk. Amennyiben a csõcsatlakoztató szerkezeti egységnél egy 17. igénypont szerinti csõ kerül alkalmazásra, ahol legalább egy változó sugarú szakasszal rendelkezõ hüvelyt használunk, még egy további, a csõszerkezeti egység tömítettségét kedvezõbbé tevõ hatás jut érvényre. Egy ilyen hüvelynek a fém-mûanyag kombinált csõre való feltolásánál a fémréteg a változó sugarú szakasz által plasztikusan deformálódik. Ezáltal a fémrétegben egy változó sugarú szakasz alakul ki, úgyhogy nemcsak a hüvely, hanem a fém-mûanyag kombinált csõ is abban a helyzetben van, hogy egy hõmérséklet-változásra megfelelõ kerületváltozással reagáljon, tehát „lélegezzen”. Nem következhet tehát be az a hatás, hogy a fém-mûanyag kombinált csõ, például a csõszerkezeti egység lehûlésénél nem tudja követni a támasztótest termikus összehúzódását, ami, amint a találmány szerint felismertté vált, a csõszerkezeti egység tömítetlenségéhez vezethet. A végszakasz hosszának meghatározása a támasztótesthez képest a 18. igénypont szerint ahhoz vezet, hogy a hüvely feltolószakasza a szerelt csõcsatlakoztató szerkezeti egységnél a csövet nem fogja át, minthogy a csõ már egy bizonyos távolsággal a hüvely részére kialakított ütközõ elõtt végzõdik. Egy ilyen elrendezés lehetõvé teszi a hüvely feltolószakaszát oly módon megerõsíteni, hogy ott a kerületváltozási hatás csak korlátozottan vagy egyáltalán nem jelentkezik. Ez mindaddig, amíg a feltolószakaszhoz ezen körülfogott csõszakaszok egyike sincs hozzárendelve, nem is szükséges. A találmány kiviteli példáit a továbbiakban rajzok segítségével ismertetjük közelebbrõl. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy csõszerkezeti egység egy csõcsatlakoztató szerkezeti egységgel, amely egy támasztótesttel és egy hüvellyel rendelkezik, és egy csõvel, amelynek végszakasza a támasztótest és a hüvely között benyomható, a csõnek és a hüvelynek a támasztótestre való feltolása elõtt; a 2. ábra a csõ 1. ábrán feltüntetett II–II vonal menti metszetének nagyított képe; a 3. ábra az 1. ábra szerinti csõszerkezeti egység szerelt állapotban; a 4. ábra a 3. ábrán feltüntetett IV–IV vonalak menti metszet felnagyítva; az 5. ábra az 1. ábra szerinti csõszerkezeti egység hüvelyének oldalnézete felében metszve, felnagyítva; a 6. ábra az 5. ábrán feltüntetett VI–VI vonal szerinti metszet; a 7. ábra a 6. ábrán szereplõ VII részlet felnagyítva; a 8. ábra az 1. ábra szerinti csõszerkezeti egység hüvelyének oldalnézete felében metszve, felnagyítva;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
a 9. ábra a 8. ábrán szereplõ VIII–VIII vonalak szerinti metszet; a 10. ábra a 9. ábrán szereplõ X részlet felnagyítva; a 11. ábra a hüvely egy további kiviteli alakjának felnagyított képe egy, az 5. ábrához hasonló nézetben; a 12. ábra a 11. ábra szerinti hüvely nézete a 11. ábrán feltüntetett IX irányból; és a 13–16. ábrák egy, az 1–4. ábrákon szemléltetett csõszerkezeti egységhez hasonló ábrázolás a 11. ábra szerinti hüvellyel. Az 1–4. ábrák egy 1 csõszerkezeti egység egy elsõ kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. és 2. ábra az 1 csõszerkezeti egységet a végleges szerelési állapotban szemlélteti. A 3. és 4. ábra az 1 csõszerkezeti egységet szerelt állapotban mutatják be. Egy csõcsatlakoztató szerkezeti egység 1 csõszerkezeti egysége egy 2 támasztótestet, amelyet fittingnek is neveznek, foglal magában. A 2 támasztótest a szemléltetett kiviteli példánál fémbõl van elõállítva. Lehetséges azonban mûanyagból is kialakítani. A 2 támasztótest egy csõkötõ elem és egy 3 átmenõcsatornával rendelkezik az 1 csõszerkezeti egységben vezetendõ folyadék, például víz részére. A 2 támasztótest egy 4 középsíkra, amely a 2 támasztótest 5 hossztengelyére merõleges, tükörszimmetrikus. A 2 támasztótest mindkét szabad végén egy 6 támasztószakasszal rendelkezik. A két csõ alakú 6 támasztószakasz összesen négy, az 5 hossztengely körül kerületi irányban futó külsõ 7 tartóbordával rendelkezik. A 4 középsík felé mindkét 6 támasztószakaszt egy-egy 8 ütközõgyûrû határolja. A csõcsatlakoztató szerkezeti egységhez továbbá egy 9 hüvely tartozik. Az 5–7. és 8–10. ábrák a 9 hüvelyt két kiviteli alakban szemléltetik részleteiben. Ezek az 1–7. ábrák szerinti kivitelben fémbõl, például acélból vannak. A 9 hüvely a 10 középsíkhoz, amely az 5 hossztengelyre merõlegesen helyezkedik el, tükörszimmetrikus. A 9 hüvely 11 hüvelyfala ennél a kivitelnél peremoldalilag egy-egy kónikusan kiszélesedõ 12 feltolószakasszal rendelkezik. Mindazonáltal a találmány keretein belül marad, ha a 9 hüvely csak egy 12 feltolószakasszal van kialakítva. A két 12 feltolószakasz között a 11 hüvelyfal összesen tizenkét 13 változó sugarú szakasszal rendelkezik, amelyek axiális hullámokként az 5 hossztengellyel párhuzamosan futnak. Az 5 hossztengely körül kerületi irányban egy 13 változó sugarú szakaszban a hüvely belsõ R sugara egy elsõ, nagyobb Rmax. belsõ sugár és egy második, kisebb Rmin. belsõ sugár között változik. Minden hullám ezért a 9 hüvely egy 13 változó sugarú szakaszát alkotja. A hullámalak következtében ez a 13 változó sugarú szakasz úgy van kialakítva, hogy a Rmax. és Rmin. között folyamatos átmenet van. A 9 hüvely 11 hüvelyfala ennél a kiviteli alaknál egy állandó S falvastagsággal rendelkezik. A 8–10. ábrák szerinti további kivitelnél a hüvely fémbõl van kialakítva, például sárgarézbõl. A 9 hüvely a 10 középsíkra, amely az 5 hossztengelyre merõlegesen helyezkedik el, tükörszimmetrikus. A 9 hüvely 11 hüvelyfala peremoldalilag ennél a kiviteli alaknál
1
HU 003 267 T2
egy-egy kónikusan bõvülõ 12 feltolószakasszal rendelkezik. A 11 hüvelyfalnak ezek a 12 feltolószakaszai 13 változó sugarú szakaszokkal rendelkeznek, amelyek egymással szomszédosan vannak elrendezve, és axiális hullámokként az 5 hossztengellyel párhuzamosan futnak. A két 12 feltolószakasz között a 11 hüvelyfal összesen tizenkét 13 változó sugarú szakasszal rendelkezik, amelyek axiális hullámokként az 5 hossztengellyel párhuzamosan futnak. Az 5 hossztengely körül kerületi irányban egy 13 változó sugarú szakasz tartományában a hüvely belsõ R sugara egy elsõ, nagyobb Rmax. belsõ sugár és egy második, kisebb Rmin. belsõ sugár között változik. A 11 hüvelyfal és a 12 feltolószakaszok minden hulláma ezért a 9 hüvely egy 13 változó sugarú szakaszát képezi. A hullámalak következtében ez a 13 változó sugarú szakasz úgy van kialakítva, hogy folyamatos átmenet van a Rmax. és a Rmin. között. A 9 hüvely 11 hüvelyfala ennél a kivitelnél az egyik 12 feltolószakasztól a másik 12 feltolószakaszig folyamatosan változó S falvastagsággal rendelkezik. A 9 hüvely Rmax.–Rmin. belsõ sugarainak különbsége és a 2 támasztótest külsõ Ra sugara között az 1. ábra szerinti kivitelnél mintegy 1:10 viszony áll fent. Más viszonyok, mint például 1:5 és 1:50 közötti tartományban, függõen a Ra abszolút értékétõl, lehetségesek. Általában a viszony annál kisebb, minél nagyobb a 2 támasztótest külsõ Ra sugara. A hüvelyfal S vastagsága és a 2 támasztótest Ra külsõ sugara között az 1–4. ábrák szerinti kiviteli alaknál a viszony mintegy 1:7. Más viszonyok, különösképpen 1:3 és 1:40 között is lehetségesek. Általában a viszony annál kisebb, minél nagyobb a 2 támasztótest külsõ Ra sugara. A 9 hüvely Rmax.–Rmin. belsõ sugarainak különbsége és a 11 hüvelyfal S vastagsága között az 1–4. ábrák szerinti kivitelnél a viszony mintegy 1:1,5. Más viszonyok, különösképpen 2:1 és 1:15 között is lehetségesek. Általában ez a viszony annál kisebb, minél nagyobb a 2 támasztótest Ra sugara, és ezzel a 11 hüvelyfal S vastagsága is. A csõcsatlakoztató szerkezeti egység mellett, amely a 2 támasztótestet és a 9 hüvelyt magában foglalja, az 1 csõszerkezeti egység még egy 14 csõvel rendelkezik, amely fém-mûanyag kombinált anyagból van elõállítva. A 14 csõ magában foglal egy 15 mûanyag réteget, a jelenlegi kiviteli példa esetén térhálósított polietilénbõl (PEX). A 15 mûanyag réteg körül van véve egy 16 fémréteggel, amelyet inliner-nek is neveznek. A 16 fémréteg a szemléltetett kiviteli példánál alumíniumból áll. A 16 fémréteg acélból is készülhet. A 16 fémréteg egy mûanyag 17 fedõréteggel van körülvéve, amely ennél a kivitelnél polietilénbõl áll. A 17 fedõréteg készülhet más különösen térhálósított polimerbõl is. A 16 fedõréteget nélkülözni is lehet. Az 1 csõszerkezeti egység szerelésének elõkészítéséhez egy 18 végszakasz egy 19 felbõvítési határig fel van bõvítve. A felbõvített 18 végszakasz hossza a 19 felbõvítési határig egy 1 csõszerkezeti egység egy
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
nem szemléltetett kiviteli változatánál rövidebb, mint a 2 támasztótest 6 támasztószakaszának hossza a 8 ütközõgyûrûig. Az 1 csõszerkezeti egység a következõképpen kerül szerelésre: elõször a 14 csõ 18 végszakaszát a 19 felbõvítési határig felbõvítik. Ez példaképpen mechanikai úton történhet. Megelõzõen a 9 hüvely a 14 csõre oly mértékben kerül felhúzásra, hogy a felbõvített 18 végszakaszt a 9 hüvely még ne vegye körül. A 2 támasztótestet, a 14 csövet és a 9 hüvelyt azután egymáshoz képest abba a helyzetbe kell beállítani, amelyet az 1. ábra szemléltet. Ezt követõen a 14 csövet a 2 támasztótestnek a 14 csõ felé esõ 6 támasztószakaszára feltoljuk addig, amíg a 6 támasztószakasz szabad vége a 19 felbõvítési határ által képezett ütközõlépcsõn felfekszik. Ezt követõen a 9 hüvelyt a 6 támasztószakaszra feltoljuk mindaddig, amíg a 9 hüvely a 6 támasztószakasz 8 ütközõgyûrûjén fel nem fekszik. Ezt a véghelyzetet a 3. ábra szemlélteti. A feltolásnál a 14 csõ belsõ 15 mûanyag rétege a 9 hüvely és a 6 támasztószakasz között összenyomódik. Ekkor a belsõ 15 mûanyag réteg a 6 támasztószakasz 8 ütközõgyûrûje irányában kitüremlik, anyaga „megfolyik”. A 14 csõ 18 végszakaszának a 6 támasztószakasz és a 9 hüvely közötti összenyomódása következtében a 6 támasztószakasz a 14 csõ 18 végszakaszára sugárirányú nyomóerõt fejt ki. Hasonlóképpen a 14 csõ 18 végszakasza ugyancsak sugárirányú nyomóerõt fejt ki a 9 hüvelyre. A 9 hüvelynek a 14 csõ 18 végszakaszára való feltolásánál a 13 változó sugarú szakasznak a 18 végszakaszra kerületi irányban hullám alakúan kifejtett változó erõhatás a 16 fémréteg plasztikus deformációját eredményezi. Ezen utóbbi a feltolt 9 hüvelynél ugyancsak hullámalakot vesz fel, amely a 13 változó sugarú szakasz alakját követi. Ezt a 4. ábra szemlélteti. Az 1 csõszerkezeti egység egy hõmérséklet-emelkedés esetén, például az 1 csõszerkezeti egységen átfolyó meleg víz következtében, a 2 támasztótest, a 14 csõ és a 9 hüvely pozitív hossztágulási együtthatójuk következtében kitágulnak. A 18 végszakasz tartományában a 16 fémréteg hullámalakja következtében egyrészrõl, és a 18 végszakasz tartományában a 11 hüvelyfal hullám alakja következtében másrészrõl, a hosszirányú tágulás egyrészrõl a 16 fémbetét, másrészrõl a 9 hüvely kerületének megnövekedéséhez vezet. A belsõ 15 mûanyag réteg és a 6 támasztószakasz ugyancsak kitágulhatnak, és a kerületük megfelelõen megnövekedhet. Az 1 csõszerkezeti egység fölmelegedése következtében ezen tágulás során valamennyi nyomásérintkezés a 6 támasztószakasz, a 14 csõ és a 9 hüvely között fennmarad. Az 1 csõszerkezeti egység tömítettségét megtartja. Egy hõmérséklet-csökkenés esetén, például hideg víznek az 1 csõszerkezeti egységen való átfolyásakor megfelelõen hosszkontrakció és azzal összefüggõen a 6 támasztószakasz, a 14 csõ 18 végszakasza és a 9 hüvely kerületcsökkenése következhet be. Ennél a kontrakciónál különösképpen a 9 hüvely hullámosan kiképzett 11 hüvelyfala és a hullámos 16 fémbetét kerü-
1
HU 003 267 T2
lete csökkenhet úgy, hogy ezen komponensek egymás irányába ható és a belsõ 15 mûanyag rétegnek a 6 támasztószakasz irányába ható felületi nyomóérintkezése fennmarad. Egy hõmérséklet-csökkenés esetén is ezért fennmarad a felületi nyomóerõ ezek között a komponensek között, és ezzel az 1 csõszerkezeti egység tömítettsége is. Ezen nem változtat az sem, ha az 1 csõszerkezeti egység sok hõfokemelkedéssel és azt követõ hõfokcsökkenéssel bekövetkezõ ciklusnak van kitéve. Egy 20 hüvely alternatív kiviteli alakját, amelyet az 1 csõszerkezeti egységnél a 9 hüvely helyett alkalmazhatunk, a 11. és 12. ábra szemlélteti. A 20 hüvely egy 21 mûanyagból, a jelen kiviteli példa esetén polifenilszulfonból (PPSU) készült alaptesttel rendelkezik. A 21 alaptest egy végszakasza kívülrõl egy felfekvõ, fémbõl készült 22 erõsítõgyûrûvel van körülvéve. A 21 alaptest belsõ fala összesen tizenkét axiálisan futó 23 változó sugarú szakasszal rendelkezik, amelyek így egymással szomszédosak, és horonyokként kialakítva úgy mennek át egymásba, hogy egy belsõ hullámstruktúra alakul ki, mint a 9 hüvely 13 hullámainál az 1–10. ábrák szerinti kivitelnél. A 22 erõsítõgyûrûvel ellentétes végen két szomszédos 23 változó sugarú szakasz közötti átmenõszakaszban mindenütt egy 24 kivágás van elrendezve úgy, hogy a 21 alaptest belsõ sugara a 24 kivágástól egészen az átmeneti szakaszig, két szomszédos 23 változó sugarú szakasz között egy keresztben futó 25 lépcsõn át megnövekszik. A 22 erõsítõgyûrû szakaszán a 21 alaptest egy kónikusan szélesedõ 26 feltolószakasszal rendelkezik, amely hasonlóan van kialakítva mint a 9 hüvely 12 feltolószakasza. A találmány kereteiben belül esik, hogy a 21 alaptest 26 feltolószakaszai 23 változó sugarú szakaszokkal rendelkeznek, amelyek egymással szomszédosan vannak elrendezve, és például axiális hullámokként, a 20 hüvely 21 alaptestének hossztengelyével párhuzamosan futnak. A 11. és 12. ábra szerinti 20 hüvellyel rendelkezõ 1 csõszerkezeti egység szerelését csak ott írjuk le, ahol azok az 1–7. ábrák szerinti kiviteli alak ismertetett szerelésétõl eltérnek. A 20 hüvellyel rendelkezõ megfelelõ 1 csõszerkezeti egységet szerelt állapotban a 15. és 16. ábra szemlélteti, a 13. és 14. ábra pedig a végleges szerelt helyzetet megelõzõ állapotot mutatja. A 20 hüvelyt a 14 csõre feltoljuk úgy, hogy a 26 feltolószakasz a 2 támasztótest felé mutasson. A 14 csõnek a 2 támasztótestre való feltolását követõen a 20 hüvelyt a 14 csõre és a 2 támasztótestre feltoljuk. A belsõ 15 mûanyag réteg anyagának kiszorítását a 20 hüvelynek a 22 erõsítõgyûrûvel ellátott vezetõszakasza idézi elõ. A 20 hüvelynek ez a vezetõszakasza idézi elõ a 16 fémréteg hullám alakú deformációját is, amint ezt az 1–10. ábrák szerinti kiviteli alak szerelésével kapcsolatban ismertettük. A 25 lépcsõk mint csúszásbiztosítás a 20 hüvelynek a 2 támasztótestrõl való lecsúszását akadályozzák meg. A 20 hüvellyel ellátott 1 csõszerkezeti egység ter-
5
10
15
20
25
30
35
2
mikus viselkedése megfelel annak, amit az elõzõekben az 1–10. ábrák szerinti kivitellel kapcsolatban ismertettünk. A 20 hüvely azon a helyen, ahol az a 22 erõsítõgyûrûvel nincs körülvéve hõmérséklet-emelkedés esetén úgy tágulhat ki, hogy annak kerülete meg tud növekedni. Ezt a kitágulást – amint fent már ismertettük – a 14 csõ a hullámosan kialakított 16 fémréteg következtében követni tudja. A 20 hüvellyel rendelkezõ 1 csõszerkezeti egység nagyszámú hõmérséklet-variáció, illetve ciklus esetén is tömített marad, minthogy a 20 hüvely belsõ fala a 20 hüvely belsõ kerületének változása mellett a 14 csõ által a 20 hüvelyre kifejtett radiális irányban ható nyomóerõ változását követni tudja. A 13 változó sugarú szakaszok a 9 hüvely kiviteli alakjánál az 1–10. ábrák szerint hullámok alakjában a 20 hüvely kiviteli alakjánál a 11. és 12. ábra szerint hornyok alakjában az adott hüvely hossztengelyével párhuzamosan helyezkednek el. Nem ábrázolt hüvelyek kiviteli változatainál a hullámok, hornyok vagy más módon kialakított 13, 23 változó sugarú szakaszok oly módon helyezkedhetnek el, hogy azok az 5 hossztengely mentén elnyúló komponens mellett egy további, az 5 hossztengelyre keresztben elhelyezkedõ komponenssel is rendelkeznek. A 13, 23 változó sugarú szakaszok például nagy emelkedéssel rendelkezõ csavarvonal, illetve menet alakjában is ki lehetnek alakítva. Az ilyen 13, 23 változó sugarú szakaszokkal rendelkezõ hüvelyeknek a támasztótestre való feltolásánál ezeket a hüvelyeket a 13, 23 változó sugarú szakaszok mentén megfelelõ módon forgatni kell, illetve fel kell csavarozni. Az 1 csõszerkezeti egység fûtési és egészségügyi berendezéseknél alkalmazható. Az 1 csõszerkezeti egység alkalmazása természetesen más területeken is lehetséges.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 40
45
50
55
60 5
1. Csõcsatlakoztató szerkezeti egység – egy támasztótesttel (2), – egy, a támasztótestre oly módon feltolható hüvellyel (9; 20), hogy a támasztótest (2) és a hüvely (9; 20) között egy csõ (14) végszakasza (18) benyomhatóan helyezkedik el, – ahol a hüvely egy csõnek a támasztótestre feltolt felbõvített végszakaszára feltolható, azzal jellemezve, hogy a hüvely (9; 20) úgy van kiképezve, hogy a hüvely (9; 20) belsõ fala a belsõ hüvelykerület változása mellett, a csõ (14) által a hüvelyre (9; 20) kifejtett radiális irányban ható nyomóerõ változását követni tudja, és a hüvely (9; 20) legalább egy változó sugarú szakasszal (13; 23) rendelkezik, – amelynél a hüvely belsõ sugara kerületi irányban egy elsõ, nagyobb belsõ sugár (Rmax.) és egy második, kisebb belsõ sugár (Rmin.) között változik, – a változó sugarú szakasz (13; 23) legalábbis a hüvely (9; 20) hüvelyfala (11; 21) hossztengelyének mentén terjed ki.
1
HU 003 267 T2
2. Az 1. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a változó sugarú szakasz (13; 23) úgy van kialakítva, hogy a nagyobb belsõ sugár (Rmax.) és a kisebb belsõ sugár (Rmin.) között folyamatos átmenet van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve egy, a hüvely (9; 20) belsõsugár-különbsége (Rmax.–Rmin.) és a támasztótest (2) külsõ sugara (Ra) közötti viszonnyal, amelynek értéke 1:5 és 1:50 közötti, különösen 1:10 tartományban van. 4. Az 1–3. igénypontok szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy több változó sugarú szakasz (13; 23) van kialakítva. 5. A 4. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a hüvely (9; 20) egy hüvelyfallal (11; 21) rendelkezik, amelynél a változó sugarú szakaszok (13; 23) kerületi irányban egymást követõen vannak elrendezve. 6. A 4. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a hüvely (9; 20) egy hüvelyfallal (11; 21) rendelkezik, amelynél a változó sugarú szakaszok (13; 23) szomszédosan vannak elrendezve. 7. A 4. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a hüvely (9; 20) feltolószakaszokkal (12; 26) rendelkezik, amelynél a változó sugarú szakaszok (13; 23) szomszédosan vannak elrendezve. 8. A 4. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a hüvely (9; 20) feltolószakaszokkal (12; 26) rendelkezik, amelynél a változó sugarú szakaszok (13; 23) kerületi irányban egymást követõen vannak elrendezve. 9. Az 1–8. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a változó sugarú szakaszok (13; 23) mint hornyok vannak a hüvely (9; 20) falában kiképezve. 10. A 8–9. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a változó sugarú szakaszok (13; 23) hullámokként vannak a hüvely (9; 20) falában kiképezve.
5
10
15
20
25
30
35
40
6
2
11. A 10. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve egy hullámosan kiképzett hüvelyfallal (11) különösen axiálisan futó hullámokkal. 12. A 9. vagy 10. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy legalább egy változó sugarú szakasz (13; 23) egy keresztben futó lépcsõvel (25) rendelkezik, amelynél a hüvely (9; 20) feltolási irányával szemben annak sugara megnövekszik. 13. Az 1–12. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve a hüvelyfal (11) vastagsága (S) és a támasztótest (2) külsõ sugara (Ra) közötti viszonnyal, amelynek értéke az 1:3 és 1:40 közötti tartományban, különösképpen az 1:7 tartományban van. 14. Az 1–13. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve a hüvely (9; 20) belsõsugár-különbsége (Rmax.–Rmin.) és a hüvelyfal (11) vastagsága (S) közötti viszonnyal, melynek értéke 2:1 és 1:15 közötti tartományban, különösképpen az 1:1,5 tartományban van. 15. Az 1–14. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve egy fémbõl készült hüvellyel (9). 16. Az 1–15. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, jellemezve egy hüvellyel (20), amely egy mûanyag alaptestbõl (21) áll, amelyen legalább egy változó sugarú szakasz (23) van kiképezve és egy külsõ, az alaptestet (21) szakaszonként körülvevõ fémbõl készült erõsítõgyûrûvel (22). 17. Az 1–16. igénypontok egyike szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a csõ (14) egy fém-mûanyag kombinált csõ, és egy belsõ mûanyag réteget (15) és egy azt körülvevõ fémréteget (16) foglal magában. 18. A 17. igénypont szerinti csõcsatlakoztató szerkezeti egység, azzal jellemezve, hogy a végszakasz (18) szemben a csõ (14) további részeivel fel van bõvítve, ahol a felbõvített végszakasz (18) hossza kisebb, mint a támasztótest (2) támasztószakaszának (6) hossza egy szabad feltolási vég és a hüvely (9; 20) ütközõje (8) között.
HU 003 267 T2 Int. Cl.: F16L 33/22
7
HU 003 267 T2 Int. Cl.: F16L 33/22
8
HU 003 267 T2 Int. Cl.: F16L 33/22
9
HU 003 267 T2 Int. Cl.: F16L 33/22
10
HU 003 267 T2 Int. Cl.: F16L 33/22
11
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Törõcsik Zsuzsanna fõosztályvezetõ-helyettes Windor Bt., Budapest
