2

EÖTVÖS - LIKE 2015/2.

A gólyák „vándorlása” Környezetváltozás „Minden kezdet nehéz…” Az általános iskolában 8 évet töltöttünk egy megszokott közegben, ennyi idő alatt, jól összebarátkozott az osztály. Megismert utat jártunk végig, szinte csukott szemmel tájékozódtunk az intézményben. Ez a csapat szeptemberre szétszéledt más-más iskolákba. Így hát új osztályban folytattuk tanulmányainkat. Találkoztam az új osztálytársaimmal. Láttam rajtuk a félelmet és az izgatottságot. Nem tudtuk, mi vár ránk a következő 4 évben. Az épület ismeretlen volt, az első pár napban előfordult, hogy eltévedtünk a szerteágazó folyosón. A hetek múlásával azonban kezdünk belerázódni és megszokjuk azt, hogy új helyen végezzük a munkánkat. Leírhatatlan dolog gimnazistának lenni, egyszerre csodálatos és felemelő érzés. Próbálunk beilleszkedni a légkörbe és aktívan részt venni az iskolai programokon, versenyeken, hogy ezzel is fenntartsuk gimnáziumunk hírnevét. Most már kezd kirajzolódni az előttünk álló élet körvonala. A következő 4 év alapot ad a továbbtanuláshoz és talán mindenkiben megfogalmazódik a Cél. A terveink eléréséhez megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni. /Nagy Kolos/

„A gólyák szárnypróbálgatásai”

Az állatvilág érdekességei Tudtad-e?  A gepárd az egyedüli macskaféle, ami nem tudja visszahúzni a karmait.

 A denevérek, ha elhagynak egy barlangot, mindig balra fordulnak.

 Egy zsiráf nyelve az 50 centimétert is meghaladhatja.

 A patkányok hosszabb ideig bírják víz nélkül, mint a tevék.

 A valaha látott legnagyobb élő kékbálna nőstény volt, 38 méter hosszú és 170 tonna tömegű.

 Egy strucc szeme nagyobb, mint az agya. Válogatta: Minyó Anna

Katona József: Bánk bán – Kling Viktor átiratában

Kling Viktor: Bánk bán

Ottó újra a lovag segítségét kéri, De ő a cselekményt elítéli. Ottó mérgében a lovagot orvul leszúrja, S menekül gyáván el onnan. Bánk Melindát megvádolja, De ő ártatlan, így mindent tagad. Erre a férj a királynőhöz rohan, Majd a vitából dulakodás fakad. A dulakodásból tragédia lett, Mert a királynő egy tőrt elővett. De Bánk volt az erősebb, S a tőr a királynő szívébe ment. Történt egyszer régesrég Az ezerkétszázas évek elején, Hogy egy délceg herceg, Ottó, Szíve szerelmesen lángolt.

Vége a zsarnok királynőnek, Az ország végre magszabadult tőle. Régóta gyötörte már a magyar népet, Indokolatlanul foglalta el a királyi széket.

Választottja a szép Melinda, Aki a közeledését elutasítja. A hölgynek ugyanis férje van, Nem más ő, mint Magyarország nagyura.

A király a győztes csatából hazatérve A gyilkos bánt vonja felelősségre. A párbajra majdnem sor kerül, Amikor Melinda halálára fény derül.

Ottónak segítsége is akad, Egyik a nővére, másik egy lovag. A titokra fény is derül hamar, Mert a férj, Bánk bán mindent kihallgat.

Bánk házát Ottó felgyújtotta, Melinda a házban maradt, mivel ezt nem tudta. A király Bánknak kegyelmet adott, Hiszen a sorstól ő is nagy pofont kapott.

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde - Paragi Edina átiratában

Paragi Edina: Csongor és Tünde Kert közepén aranyalmafa, azt nemesek birtokolják vala. Mirigy, aki nagyon irigy boszorkány, vén csotrogány, őrzi a fát, mint egy oroszlán. Hűséges szolga ki van kötve oda, jön egy nemes, Csongor a neve. A boszorkány gondolja magában, jó férje lenne egyetlen lányának. A boszorkány mondja felháborodottan: - Tündér lopja az almát kétszázzal, jön az este árnyával. De vigyázz, mert elaltat dalával! Az aranyalmákat rakja a kosárba, reggel, mikor felkelsz, kapkodod a fejed, nincs meg az alma – megint itt járt az éjszaka? - Tündér? Almákat lop? Erről az infóról senki sem tájékoztatott. Ne félj Mirigy, aki irigy, a fánál alszok ma, és ha jönne a szarka, aki túl sokat akarna, lecsapok rá, mint egy hiéna. - Jól van Csongor, lehet hogy nem kapod el a tündérlányt, de addig se én virrasztok egy éjszakán át.

Kedves Nézőink! Örömmel jelentem be, hogy hosszas egyeztetés után stúdiónkban köszönthetünk egy kedves – vagy éppen ellenszenves – igazi hús – vér boszorkányt. A mikrofon és a kamerák kereszttüzében fogadják szeretettel Mirígy boszorkányt! - Először is, Hölgyem, ha megengedi, szólíthatom csak Mirígynek az egyszerűség kedvéért? - Természetesen! (hogy csípné ki a szemeid a holló!) - Elnézést, tetszett valamit mondani? - Nem, nem, Kedvesem, semmit nem mondtam, csak régi rossz szokásom, hogy a fogaim közt mormolok néhány átkot, amit legtöbbször jobb, ha nem is érti meg, akinek szól! - Beszélne, kedves Mirígy, a gyermekkoráról? Érdekelne, hogy vajon hogyan gyűlt össze ennyi álnokság és gonoszság egy egyébként ránézésre aranyos idős néniben. - Nos, anyai nagyanyám nevelt fel, aki közismert boszorkány volt annak idején, mivel még kiskoromban anyám egyik elrontott varázslata miatt véglegesen és visszafordíthatatlanul rút varangyos békává változott. Nagyanyám megtanított mindenre, amit tudni kellett, vagy talán még többre is, hogy igazán gonosz, rosszindulatú boszorkány legyen belőlem. - Szabad ilyen kérdést feltennem Önnek, kedves Mirígy, hogy hány éves is tetszik lenni? - Jaj, tudja Kedvesem, a különféle praktikáknak és varázsgyökereknek köszönhetően még boszorkánykörökben is fiatalnak számítok azzal a 300 évemmel. (hogy csípné meg a szemed egy darázs, hogy ilyeneket mersz kérdezni!) - Kissé szokatlan ez a kettősség a válaszaiban, kedves Mirígy. Nagy és komoly lelki küzdelmekre és megosztottságra utal ez önnél! Nem próbálkozott még esetleg szakemberhez fordulni? - Tudja kedves, a boszorkányoknak sajátjuk ez a kettősség. Kívül mézes mázos, belül velejéig romlott és gonosz minden valamire való boszorkány! - Kedves Mirígy! Hogyan is volt ez a kis incidens Csongor úrfival és Tünde kisasszonnyal? Hallottam hírét, hogy csúnyán rajtavesztett, a fondorlatok nem hozták meg a várt hatást! - Igen, hogy a kánya csípje meg az összeset, ki ott volt, főleg a három árva ördögfiókát! Szégyenszemre hársfa-odúba raktak megkötözve, napokig étlen-szomjan ott rostokoltam, míg egy vándor ki nem szedett s meg nem szabadított kötelékeimtől! Azóta a környékét is kerülöm a helynek, vesszen aranyalmafa, vesszen fiatalság, elfáradtam már a gonoszságokban, inkább otthon ülök egymagamban és tanítgatok egy árva gyermeket, kit az útszélen találtam, a bűbájra, méregkeverésre és hasonló praktikus és hasznos dolgokra. Ha egyszer valaha a nyomdokaiba lép, meg ne szégyenüljön. - Köszönöm az interjút, kedves Mirígy, tanulságos beszélgetésnek lehettünk mindnyájan szem- és fültanúi. A továbbiakra nézve hasznos és kellemes öregkort kívánok Önnek! - Kellemes öregkort? Ilyenről sem hallottam még! De legyen, megpróbálhatom! (hogy változnál egérré rögvest, mert ilyen csúfot kívánsz nekem!) Kedves nézőink, Önök a Fókusz plusz című műsort látták. A beszélgetést a késő esti híradót követően megismételjük! Köszönjük figyelmüket, viszontlátásra!

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki az török "Gerekmez bu dünya sensiz" nótájára

Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem!

Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye!

Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled Isten áldomása.

Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvöz légy, én fejedelmem!

Én drágalátos palotám, Jó illatú, piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Juliám!

Juliámra hogy találék, Örömemben így köszenék, Térdet-fejet néki hajték, Kin ő csak elmosolyodék

„Mit jelenthetnek a virágok? Balassi versében a szeretett hölgyet különböző virágnevekkel szólítja meg. A virágoknak az idők kezdete óta meghatározott jelentést tulajdonítanak. Régen a szerelmespárok például virágok segítségével váltottak üzenetet. Így sok helyütt a szegfű hűséget jelentett, a lila színű jácint azt, hogy a lány elfogadja a fiú udvarlását. A piros tulipán annak a jele volt, hogy a lány szereti a fiút, míg a sarkantyúvirág azt fejezte ki, hogy ostobának tartja. Habár a virágszimbolikának manapság már nincs akkora jelentősége, szokásainkban gyakran mégis tetten érhető.” /Mozaweb/

Virágszimbolika Virág

Neve

Jelentése

Bükköny

Viszlát, elindulás, áldott öröm, köszönöm a szép időszakot.

Írisz

A barátságod sokat jelent számomra; hűség; remény; bölcsesség; bátorság; elismerés.

Százszorszép

Egyszerű boldogság, tisztaság, ártatlanság.

Tulipán

Tökéletes szerető, hírnév, Hollandia jelképe.

Viola

Ragaszkodási kötelékek, gyorsaság; mindig szép leszel számomra.

Összeállította: Molnár Barbara

A második világégés egy híd szemszögéből. Nem hittem volna, hogy egyszer ide jutok, igaz mikor fénykoromat éltem nem is zajlott még a nagy világégés, békeidők honoltak akkor. Emlékszem, a felavatásom utáni nap hogy örültek nekem a dolgos munkásemberek, most már nem kell nagy kerülő utakat tenniük azért, hogy átjussanak a folyó túlpartjára. Láttam fiatal párokat is, akik félénken, de annál nagyobb szerelemmel ejtették meg első csókukat a bal lábamnál. Sajnos pár alkalommal láttam az életüket eldobó embereket leugrani a korlátomról a vízbe. Soha nem értettem ezeket az embereket, hiszen az élet olyan szép, teli van ezer csodával, napsütéssel, játékkal, de azon a napon megértetem, milyen gonosz is az emberi faj. Az a reggel különösen szép volt. Madárkák szálltak a pilléreimre az emberek vidáman lépkedtek végig rajtam a munkába sietve. Az ég gyönyörű kék volt, minden virult. De a békébe hirtelen éles hangú sziréna hangja hasított, a táj beleremegett, az emberek sikoltozva kerestek menedéket. Csak néztem őket, nem értettem, mi lehet ez a hirtelen felfordulás, a nagy ijedség, ami az aggódó anyukákból sugárzik, akik igyekeznek átcibálni gyermeküket a szárazföldre. Egy hatalmas csattanás hallatszott mintha kettényílt volna az ég, utána csönd. Hirtelen senki, se mert megszólalni. Körbenéztem, körülöttem jajveszékelő emberek, keservesen síró gyermekek, akik az anyjukat hívják. Nagyon sokan vannak, akik vérbe fagyva már az örök álmukat alusszák. Harsány kiáltás hallatszik, ami elűzi az embereket a szárazföldre, és tovább rohannak a végtelenbe. Egyedül vagyok, amikor felhangzik a második sziréna, ezután már több halálgolyó hull alá az égből, mind körülöttem érnek földet. Elpusztítják fáimat, amik a lágy szélben suttogtak, beszéltek hozzám, a virágaimat, amik minden reggel édes illattal köszöntöttek. Elpusztítottak minden számomra kedveset. És elhangzik az utolsó csattanás, ami egyenesen telibe talál. Összeroppanok. Nagyon félek, mert kezdek eldőlni, megrepedezni. Nincs velem senki. Egyedül hagytak. A második rám irányzott találat végül teljesen eltipor. A folyóba zuhanok. Végül csend lesz, a halálgolyók nem hullnak már az égből. A természet halk gyászba kezd szitáló esőt hullat a fellegekből. Az esőcseppek lágyan beborítanak, s mint a könnyek folydogálnak le rólam. Bevégeztem. Akik, építettek azok pusztítottak el engem. Körülöttem a folyó lágyan lemossa rólam a piszkot. A fáim és a virágaim mind megsemmisültek. Már a nap is lenyugszik, nézem, hogy aranyos sugarai megvilágítják az apró pihéket és ez által azok, mint ezer csillám szálldogálnak rám csendesen. Lassan besötétedik, és én itt fekszem a folyóban egyedül, megsemmisítve. /Laczi Tímea/

A Szegedi Eötvös József Gimnázium lapja Felelős kiadó: dr. Gera Tibor Főszerkesztő: Becsei-Katona Bianka Címlap: Mari Lívia Szerkesztők: Kling Viktor, Laczi Tímea, Minyó Anna, Molnár Barbara, Nagy Kolos, Paragi Edina