2

AZ IDÕK JELEI A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

2008/2.

www.e-konyv.hu/kerak

Választó küldöttgyûlés 2008 Közösségben „ 2 Megválasztott és hitelesített szolgálattevõk „ 3

A termőtalaj előbb elfogyhat, mint az olaj „ 10

Határozati javaslatok „ 6

Hogyan válik hangos kiáltássá a harmadik angyal üzenete? „ 13

Akor völgye, a reménység ajtaja – igehirdetés „ 6

A rövidesen bekövetkező válság „ 14

„Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért a Krisztus meghalt” „ 17 Hírek a Sola Scriptura Teológiai Főiskoláról „ 19

Felhívások: Gyulavári, Nagyút, Sola Scriptura Fõiskola, táborok „ 21 Isten jelenléte a mindennapjainkban „ 25 Hitben erős gyermekek „ 26

KÖSZÖNTÕ

KÖZÖSSÉGBEN A

mikor megkeresztelkedtünk, közösségbe kerültünk. Közösségbe Istennel, és közösségbe egymással. A közösségvállalásnak ez a formája munkálja üdvösségünket, megigazulásunkat, és Isten munkatársává tesz. A közösségvállalás önkéntes. Isten Országában semmi kényszer nincs, szabad döntésünk és hozzájárulásunk teszi lehetővé megigazulásunkat és küldetésünk beteljesítését. Az egyház azonban még Sátán területén, e fertőzött világban él. Ezért a közösség fenntartása és építése nem akadálymentes. Isten népe – amiként az egész föld – hasonlít ahhoz a búzamezőhöz, amelybe az ellenség mérgező magot tartalmazó konkolyt vetett – ami ráadásul nagyon hasonlít a hasznos gabonához. Egyéni és csoportos felelősségünk tehát a közösség megőrzése, megerősítése. Kezdetektől különféle közösségek alakultak azoknál, akik az Istennel járás közösségét vállalták itt a földön. A család volt az első. Itt a családfő mutatta be a család tagjai számára, mi Isten válasza a bűnre. A család tagjai másokat is bevonva vettek részt az áldozatbemutatás imaközösségében. Ez a szertartás nem kötelességteljesítés, hanem önkéntes igénybejelentés volt: „Én is szeretnék részesülni Isten áldozatának gyümölcseiben. Azt kérem, hogy Isten rám is terjessze ki a bűntől való megtisztításnak azokat az áldásait, amelyeket egyedül csak a golgotai események adhatnak.” Az áldozatbemutatás, ha helyesen vettek részt benne, hitbeli közösséget épített. Később, a vízözön után Isten egy másik közösség: az egyház létrehozásával folytatta az üdvösség tervének az ismertetését. Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottaiból egyházat alapított, és rájuk bízta a beszédeit, az isteni kinyilatkoztatást. Nekik adta át az örök erkölcsi törvény megfogalmazását, kőtáblákra vésve. A Szentírás első könyveit még a Kánaánba való bevonulás előtt elhelyezte közöttük, amit később ihletett prófétai és költői könyvek ajándékával egészített ki. Ezekkel a kinyilatkoztatásokkal építette és óvta az egyház közösségét. Ezekkel képesítette őket arra a feladatra is, amelyet e világban teljesíteniük kell. „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákob nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására! Sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen” – üzente nékik prófétája által (Ésa 49,6). Az önkéntességen és az áldozatvállaláson alapuló rendszer azonban magában hordozta a tagadás lehetőségét is. Sajnos az egyház többször élt ezzel, mint az odaszánás kiváltságával. Egészen addig, amíg a tagadás Jézus 2 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

Krisztus, a megígért Messiás megtagadásáig vezetett. Ekkor Isten új közösséget alapított azokból, akik elfogadták az örök igazságot: Jézus Krisztust megváltójuknak. Ám fokozatosan ez a közösség is Sátán fennhatósága és irányítása alá került. Isten ezt is látta, tudta és jelezte a próféciákban, és a pusztába vitte azokat, akik vele közösségben maradva építik az egyház közösségét. A pusztai tartózkodás hosszú időszakát először a 16. századi reformáció eseményei, később pedig különféle ébredési mozgalmak szakították szét. Közösségek jöttek létre, amelyben az apostoli kor mintájára feléledt a gyülekezeti élet. A legjelentősebb ébredés a Bibliában is jelzett módon a Dániel könyve 8–9. fejezetében elhelyezett prófécia felfedezéséhez köthető. Isten hozta létre az adventmozgalmat, amelynek romjain megalakult az a közösség, amelyet a hetedik napot ünneplő adventisták alkottak. A közösségépítés és küldetésteljesítés következő fontos állomása a hit általi megigazulás és Isten törvénye kapcsolatának felfedezése: a harmadik angyal hangos kiáltásának a megértése. Az 1888-as minneapolisi konferencia által vert hullámok még ma sem csendesedtek el, hiszen a hit általi megigazulás nem elmélet, hanem életforma. Sátán itt is talált rést, ami az evangéliumi és a történelmi adventizmus szembenállásában érhető tetten. Gyakorlati kereszténységünkkel valamilyen módon mindanynyian megjelenítünk valamit a két irányzat által megfogalmazott megigazulástanból. Sátán támadása itt is úgy valósul meg, ahogyan azt a prófécia előre jelezte: elkeseredett harcot vív a közösség maradékával (Jel 12,17), azokkal, akiknél a hiteles bizonyságtétel, Jézus vérének bűntörlő ereje és a teljes odaszánás megtalálható. Közösségben vagyunk, és ebben a közösségben kell a végső események nagy nyomorúságát felvállalnunk. A közösség ápolásának és építésének feladatát a gyülekezetek végzik. Tapasztalat mutatja, hogy erre kevés a szombati istentisztelet. Az élő gyülekezetek a hétköznapokban is igénylik a közösség áldásait. Az adventmozgalom különös színfoltjait jelentették a 19. században a tábor-öszszejövetelek. Ezt a közösségépítő intézményt ma már egyre kevesebben igénylik. Helyette virtuális közösségekbe sodródnak, nem veszik észre, hogy a személyes kapcsolatban van csak erő. A Keresztény Advent Közösség tábor-összejövetelei évtizedeken át építették a közösséget. Istennel és egymással találkoztak Bózsván és Törökkoppányban azok, akik igényelték a közösséget, vagy akik

KÖSZÖNTÕ

barátaikat, rokonaikat, vendégeiket kívánták az evangélium erőterébe hozni. Emberek sokasága őrzi emlékezetében ezeknek a találkozóknak az erejét. Sok fajta hasznos összejövetel zajlott, zajlik itt, de egy tábor még mindig nem került az őt megillető helyre: az adventtábor. Amikor bevezették, a szervezők legjobb szándéka ellenére sem értették, és ma sem értik sokan, milyen lehetőség rejlik a közösség számára ebben a lehetőségben. Lemérhető ez a jelentkezők számával jelzett érdeklődésen is. Ebben a lapszámunkban több cikkben is rámutatunk arra, milyen ünnepélyes korszak kezdődik országunkban a próféciák beteljesedése terén a vasárnap kötelező munkaszüneti nappá nyilvánításával. Itt az ideje, hogy egyesítsük erőinket, építsük a közösséget, ne csak gyülekezeti, hanem országos viszonylatban is. A tábori körülméVÁLASZTÓ

nyek talán előkészületet is jelenthetnek arra az időszakra, amelyek közé kényszerülünk akkor, amikor a vasárnaptörvény már a fenevad bélyege szintjén is jelen lesz világunkban. Tudom, hogy itt élünk ebben a világban, ahol munkaidő, egyéni kötelezettségek, anyagiak hiánya vagy megszerzésének kötelezettsége, betegségek terhelnek bennünket, de az események együtt állnak a Jézus eljövetelét megelőző nagy nyomorúságra, és mi itt vagyunk készületlenül. A mi gyülekezetünk is csak a közösségépítés miatt tud együtt maradni. Ebben az évben lesz külön, saját gyülekezeti táborunk is. Ám a Keresztény Advent Közösség adventtábora is erőforrás lehet, és kell is hogy legyen azok számára, akik ezt igénylik. Élünk-e a lehetőséggel? Bózsván kiderül. Makra Jenő

KÜLDÖTTGYÛLÉS

2008

A KERESZTÉNY A DVENT KÖZÖSSÉG MEGVÁLASZTOTT ÉS HITELESÍTETT SZOLGÁLATTEVŐI Elnök: Hites Gábor Titkár: Makra Jenő Gazdasági vezető: Kökéndy Zoltán Felszentelt lelkészek: Bálint György Cserbik János Csókási Pál Farkas Ernő Hites Gábor Juhász Ernő Köbel Wolfgang Oláh László Sonnleitner Károly Soós Attila Stramszki István Lelkészek: Árvai János Balogh Gábor Balog Tibor Bodolai Zoltán Buda Julianna Cserbik Attila Egerváriné Árvai Márta Erdődi József

Fekete Dávid Frend László Fürj György Fürjné Simon Edina Holló Péter Horváth Gábor Horváth Sándorné Horváth Tímea Kecskeméti János Kerékgyártó János Kissné Bernáth Ildikó Korbeák Sándorné Kovács Tiborné Láng Ervin Molnár Miklós Nagy Zsuzsanna Ócsai Gyula Ottóné Bartalos Zsuzsa Reisinger János Somogyi Lehel Szabó Attila Szabó Attiláné Szabó Ferenc Tóth Gábor Vankó Zsuzsa A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 3

VÁLASZTÓ

Önfenntartó lelkészek: Gömöri Judit Vígh Ágnes Segédlelkész: Dankó Ferenc Biblia-munkások: Feketéné Trankusz Erzsébet Jáki Andrásné Könyvevangélisták: Bakó Gyöngyi Bakó László Jóniné Kalcsó Zsuzsa Miszlai Katalin Pechnyik László Újlaki Irén Alkalmazottak: Csókásiné Molnár Éva Eppel Gábor Eppel Paula Makra Ildikó Ráczné Ócsai Ella Runda Mária Füleky Adrienn Göde Imre Jankó Béla Korbeák Sándor Nyerges Ferenc Ócsai Imre ifj. Ócsainé B. Klára Vájsz Balázs Hétvégi (gyülekezetközi) igehirdetők Központi körzet: Boda László – Zugliget Buj József id. – Salgótarján France Mutombo – Zugliget Garamszegi László – Őrjárat u. Istvánffi Zsuzsa – Benczúr u. Jeremiás Róbert – Zugliget Kiss Sándor – Dorogháza Kulcsár Attila – Zugliget Mitelle Sándor – Bertalan L. u. Ócsai Sándor ifj. – Kiskunlacháza Pintér Éva – Zugliget Takács Szabolcs – Benczúr u. Tóth Tibor – Őrjárat u. Végh József – Zugliget Wendler Magdolna – Zugliget 4 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

KÜLDÖTTGYÛLÉS

2008

Kelet-magyarországi körzet: Bálint Krisztina – Miskolc Dózsa Judit – Debrecen Jávorcsik Lajos – Miskolc Kiss István – Miskolc Ócsai Imre ifj. – Telkibánya Rémiás Csaba – Miskolc Tonhaizer Tibor – Debrecen Zakor János – Nyíregyháza Észak-dunántúli körzet: Bakó László – Keszthely Bella Géza – Szentgál Bernáth Pál – Fehérvárcsurgó Csókási Pál ifj. – Győr Domján Ildikó – Szombathely Farkas Szilárd – Balatonfüred Gángóné Simon Ilona – Fehérvárcsurgó Hennel Georgina – Győr Hermann Istvánné – Veszprém Juhász András – Nagyveleg Kámfor Tibor – Komárom Kiss Imre – Veszprém Korbeák Sándor – Tata Laky Mária – Balatonfüred Lángné Németh Irma – Sopron Lőrinczné Váradi Valéria – Szombathely Mentes Vilmosné – Sárvár Molnárné Hoós Júlia – Szombathely Mőbiusz Péterné – Balatonfüred Mustos Gáborné – Veszprém Németh Gábor – Sopron Németh Péter – Tata Niederkirchner Szabolcs – Szentgál Omischl Tibor – Székesfehérvár Poór Erzsébet – Szombathely Puter Ferenc – Győr Simon Józsefné – Sárvár Szűcsné Horváth Lilla – Székesfehérvár Tóthné Zámbó Éva – Sárvár Váradi Gábor – Veszprém Bács-Kiskun és Csongrád megyei körzet: Gyurkó János – Szolnok Nagyné Varga Katalin – Kecskemét Simon György – Kecskemét Szabó Antal – Kiskőrös Szigeti Gábor – Szolnok Békés megyei körzet: Árvai József – Sarkad Hrivnák Hajnalka – Vésztő Kiss Imréné – Békés Máriaföldi Mihály – Nagyszénás Ócsai Imre – Sarkad

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

Orbán Zoltán – Gyulavári Varga Jánosné – Elek Dél-dunántúli körzet: Amota József – Nágocs Bánhidi Tibor – Nágocs Hiller Zoltán – Kaposvár Jámbor Szabolcs – Kaposvár Keresztes Endre – Nágocs Kiss Szilveszter – Nágocs Kovács József – Pécs Kovács Miklós – Pécs Magos János – Nágocs Ömböli Gyula ifj.– Pécs Prancz Zoltán – Paks Szabó Róbert – Siófok Szabóné Novák Bea – Szekszárd Traján György – Pécs Körzetvezetõk: Központi körzet: Sonnleitner Károly Kelet-magyarországi körzet: Bálint György Észak-dunántúli körzet: Oláh László Bács-Kiskun és Csongrád megyei körzet: Csókási Pál Békés megyei körzet: Farkas Ernő Dél-dunántúli körzet: Juhász Ernő Osztálytitkárok: Prédikátori osztály: Hites Gábor Szombatiskolai osztály: Egerváriné Árvai Márta, Szabó Ferenc segítségével Evangelizációs osztály: Szabó Attila Ifjúsági osztály: Horváth Gábor Gyermekosztály: Szabó Attiláné Könyvevangélista osztály: Frend László Szociális osztály: Istvánffi Zsuzsa Egészségügyi osztály: Tóth Gábor Vallásszabadsági osztály: Vankó Zsuzsa, Holló Péter segítségével Magnós- és médiaosztály: Jankó Béla Internetes osztály: Korbeák Sándor Zenei osztály: Lázárné Nagy Andrea Tanulmányi osztály: – A kiadói bizottság vezetője: Soós Attila Országos gondnok: Ócsai Imre id. Intézményvezetők: Balog Andrea (Idősek Szociális Otthona, Elek) Istvánffi Zsuzsa (Idősek Szociális Otthona, Lovasberény) Vankó Zsuzsa (SSTF, főiskolai rektor) Az ügyintéző bizottság (üb) tagjai: Bálint György

2008

Hites Gábor Kökéndy Zoltán Makra Jenő Reisinger János Sonnleitner Károly Soós Attila A tanácsadó bizottság (tb) tagjai: (A tanácsadó bizottság létszáma: 25 fő, amelynek hivatalból tagjai az ügyintéző bizottság tagjai is (7 fő). Ha a tanácsadó bizottságból valaki kiesik, a póttagok közül választanak maguk közé.) Árvai József Cserbik János Csókási Pál Farkas Ernő Frend László Hennel Georgina Jáki András Juhász Ernő Kiss Szilveszter Köbel Wolfgang Mitelle Sándor Molnár István Nagyné Varga Katalin Németh Péter Oláh László Vankó Zsuzsa Végh József Vígh Ágnes Póttag: Ócsai Sándor ifj. Prancz Zoltán Szabó Attiláné A pénzügyi ellenőrző bizottság tagjai: Ágoston Béláné Babó Krisztina Fülöp Sándorné Horváth Eszter Jámbor Szabolcs Kátai Zoltán Kékesi Pálné Mihályiné Erdős Ilona Ritter Annamária Szabó Antal Váradi Józsefné Az Életpont Kht. vezetői: Kovács Tibor Juhász Ernő A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 5

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

2008

A

HATÁROZATI JAVASLATOKAT TEVŐ BIZOTTSÁGHOZ BEÉRKEZETT JAVASLATOK ÖSSZESÍTÉSE

1. Információáramlás Œ A közösség fordítson fokozott figyelmet az osztályok munkája és az információáramlás koordinálására, a gyülekezetek sűrűbb és részletesebb tájékoztatására. Œ A szombatiskolai tanulmányok legkésőbb két héttel az adott negyedév kezdete előtt jelenjenek meg. Œ Egy erre kijelölt személy önkéntes adatszolgáltatás alapján gyűjtse össze a gyülekezetektől az egyes testvérek telefonszámát, e-mail címét, továbbá esetlegesen lakcímét és foglalkozását egy országos elérési jegyzék létrehozása érdekében.

3. Ellen G. White művei Œ Javasoljuk egy külön alap létrehozását Ellen G. White műveinek népszerűsítésére, kiadására, utánnyomására és terjesztésére.

2. Önértelmezés Œ Javasoljuk az alábbi elvi állásfoglalás elfogadását: „Az adventmozgalom részének tekintjük magunkat, és minden adventhívőt testvérünknek ismerünk el.” Œ A jelenleg érvényben lévő gyülekezeti kézikönyvet tegyük hozzáférhetővé.

5. Alapszabály és SZMSZ Œ A küldöttgyűlés hatalmazza fel a tanácsadó bizottságot arra, hogy az alapszabályt és az SZMSZ-t átdolgozás és a gyülekezetek általi véleményezés után legkésőbb a 2009. évi rendes küldöttgyűlés idejére készítse elő. Megjegyzés: Ha lehetővé válik, már előbb is összehívható rendkívüli küldöttgyűlés a szabályzatok elfogadása érdekében.

A KOR

4. Gyermek- és ifjúsági munka Œ Javasoljuk a gyermekek és fiatalok nagyobb mértékű bevonását a gyülekezeti szolgálatba. Œ Javasoljuk, hogy legyenek függetlenített munkatársak a gyermek- és ifjúsági osztály vezetésére, országos vagy körzeti hatáskörrel.

VÖLGYE, A REMÉNYSÉG AJTAJA

S

ok szeretettel köszöntöm a küldötteket. A ma reggeli igehirdetésünk alapigéjét Hóseás 2,13–14. verseinél lapozzuk fel. „Azért íme csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején, és mint Egyiptomból lett feljövetelének napján.” Hóseás próféta korában, az i. e. 7. században, Izráelben súlyos bálványimádás folyt, ahogy az ige fogalmaz, Isten népe „szeretői után szaladgált…” (2,6). Hóseást Isten arra kérte, hogy menjen a néphez, és különböző üzenetekkel, példabeszédekkel próbálja visszatéríteni őket helytelen útjaikról. A 13. versben Isten a szívükhöz próbál közelebb férkőzni, amikor ezt mondja: 6 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

„ÍME CSALOGATOM ŐT, ÉS ELVISZEM ŐT A PUSZTÁBA…” Isten, hogy megszólíthassa népét, a pusztába csalogatja. Nem tudott szólni a templomban, közösségi alkalmakon, sem különféle egyéb helyeken, ezért a pusztát, a magányt választja, ahol talán megszólíthatóbb az ember. Mindanynyian tudjuk, miért kellett a pusztába menniük. Fontosnak érezték a templomi szolgálatot, el voltak foglalva a hamis isteneknek szentelt áldozatokkal. Isten nem tudta őket megszólítani ott, ahol serénykedtek. Ezért ki kellett hívnia őket a pusztába, mert egyedül ott volt esély arra, hogy meghallják az Ő „halk és szelíd” kérlelését. Törvényszerűség ez a mi életünkben is. Ha túl sok hang vesz körül, amikor lázas tevékenységben vagyunk és mindenféle hatás ér bennünket, süketek vagyunk az

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

Isten szavára. Általában süketek vagyunk azért is, mert a magunk gondolatai töltenek el bennünket, vagy azért, mert annyira fontosnak érezzük magunkat, hogy amit Isten mond, már meg se halljuk. Amikor a hetven tanítvány visszajött a szolgálatból – sok áldással –, Jézus Krisztus elhívta őket megpihenni, és ezt mondta: „Gyertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.” (Mk 6,31) Ellen G. White Jézus élete c. könyvből olvasom az idevonatkozó részből a nekünk szóló figyelmeztetést: „Ma is fennáll ugyanez a veszély, mihelyst fokozódik az ember aktivitása, és Istenért végzett munkáját siker koronázza. Megjelenik az a veszély, hogy emberi tervekben és módszerekben fog bízni. Egyre kevesebb lesz az ima, és megcsappan a hit. A tanítványokhoz hasonlóan minket is fenyeget a veszély, hogy szem elől tévesztjük függésünket Istentől, és tevékenységünkből akarunk üdvözítőt faragni. Szüntelen Jézusra kell tekintenünk, és felismernünk, hogy az Ő ereje végzi a munkát. Miközben komolyan kell küzdenünk az emberek megmentéséért, időt kell szakítanunk az elmélkedésre, az imádkozásra és Isten igéjének a tanulmányozására is. Csak a sok imával megvalósított és Krisztus érdemeivel megszentelt munka bizonyul elégségesnek és jónak.” Jézus azt mondta tehát tanítványainak, hogy az a legnagyobb veszélyforrás az estleges sikerek következtében, amikor a tevékenységünkből akarunk üdvözítőt faragni, mert fennáll a veszélye annak, hogy saját bölcs terveinkben és szorgalmas tevékenységünkben kezdünk bízni, ami az emberi természetben elkerülhetetlenül felébreszti a büszkeséget és a magabízást. Most is azt mondja Isten: „Gyertek el a pusztába.” Miért kell kimenni a pusztába? Ma is nagyon nehéz elérnie a szívünket: ki kell csalogatnia minket. Lehet, hogy egy betegséget kell adnia, lehet, hogy kudarcokat, s lehet, hogy meg kell akadályoznia bizonyos tevékenységünkben, a mozgásterünkben kell korlátoznia, vagy egyéb próbákat kell megengedni az életünkben. Hóseásnak is ezt mondta: „Azért ímé tövissel rekesztem el utadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.” (2,5) Ha minden út lezárult, az ember – amikor elkezd komolyan gondolkodni kapcsolatán az Istennel és az emberekkel –: a pusztában van.

…ÉS SZÍVÉRE BESZÉLEK Miért teszi mindezt az Isten? Azért, mert a „szívedre akarok beszélni”. Ne csak azért menjünk ki, hogy ott unatkozzunk, ne csak azért, hogy ne tevékenykedjünk – teljesen egyetértek az előző prédikáció mondanivalójával, hogy az önfeláldozó élet az elsőrendű feladata egy keresztény embernek. De először a kegyelmet kell elnyerni, és

2008

abból a kegyelemből valódi gyümölcs terem. Milyen szép ez a kijelentés a Bibliában: „Én a szívedre akarok először beszélni.” Miért? Azért, mert nemcsak az értelmedhez akar szólni, hanem a szívedbe vésni valami olyat, amivel nem akarsz szóba állni. Ebben a kifejezésben benne van az is, amit szülők, nevelők szinte naponta élnek át, amikor gyermekükkel meg akarnak értetni valami olyasmit, amit ő nem akar elfogadni. Isten a szívünkre akar beszélni, mert csak ott tudja megadni az Akor völgyét reménység ajtaja gyanánt. De ha nem tud a pusztába csalogatni és szívünkre beszélni, akkor az egész jövőnk, egész evangelizációnk –: az ő műve lesz kérdéses. „Mert így szól az Úristen, Izráel Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségtek lett volna, de ti nem akartátok. Hanem ezt mondtátok: Nem, sőt lóra ülvén futunk, ezért futnotok kell, és gyors paripán elvágtatunk, ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.” (Ésa 30,15–17) Döbbenetes ez a kijelentés. Az ószövetségi népnek Isten azt mondta, „megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, …de ti azt mondtátok, lóra ülvén futunk”. Futottak Egyiptomba, ide is, oda is. Nem bíztak az Isten kegyelmében. A maguk erejéből akartak segíteni önmagukon. Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna! Milyen fájdalmasan hangzik ez a feltételes múlt idejű kijelentés. Mély érzéseket és fájdalmas emlékeket idéz fel bennem ez az ige. A jó Isten ügyét csak megtérve tudjuk előrevinni. Azok, akik az Istennel való közösséget komolyan veszik, és ebből a közösségből követik a Bárányt, valahová megy. De milyen szomorú, hogy Izráel népe nem ezt az utat választotta. Mi lett velük? Olyanok lettek, „mint egy szál fenyő a hegytetőn” (Ésa 30,17).

MIT ÍGÉR ISTEN A PUSZTÁBAN? „És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején, és mint Egyiptomból lett feljövetelének napján.” (Hós 2,14) Reménység ajtaja gyanánt. Hol találunk erről feljegyzést a Bibliában? Józsué 7. fejezetében. Félelmetes, szomorú történet ez a Bibliában. Akor völgyébe kellett dobálni az ezüstöt, aranyat, meg a jó kis babiloni köntöst, amit Ákán eltulajdonított Jerikó bevétele közben – amiért Ákán egész családjával együtt Akor völgyében lelte halálát. „És nagy kőhalmot raktak feléje, megvan mind e napig. És megszűnt az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 7

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

e mai napig.” (Józs 7,26) Hóseásnál az Akor völgye nem így jelenik meg, hanem „a reménység ajtaja gyanánt”. Miért kellett Ákánnak Akor völgyébe kerülnie? Mert az „Istennek szentelt dolgokból elvett”. Az Istennek szentelt dolgokhoz nem lehetett hozzányúlni. Isten azt mondta, hogy amit az Ő hatalmával szereztek meg, az ezüst és az arany közül amit nem semmisítenek meg, azt az Isten házára fordítsák. Mit tett erre Ákán? Talált egy babiloni köntöst, ezüstöt, aranyat, és bevitte a saját sátorába. Az Akor völgyébe került. Ezért Isten a következő csatában nem áldotta meg a népet. A következő hadjárat Ai ellen nagy vereség volt. Ai városa kisebb volt Jerikónál, mégis harminchat ember életét vesztette, és szégyenteljes vereséget szenvedtek. Isten azt mondta: Ezt az ügyet ki kell vizsgálni. Miért nem nyugodhatott meg Isten Lelke és jelenléte a csatában? „Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot. Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.” (Józs 7,11–13) Az Istenért harcoltak, az Istenért küzdöttek, hogy elfoglalják Kánaán földjét. De egy ember bűne miatt Isten nem adhatott áldást harcaikra. Miért? Mert elvettek az Istennek szentelt dolgokból. Most ne a babiloni köntösről, az aranyról és az ezüstről beszéljünk, hanem hogy a mi életünkben esetleg mi lehet az az Istennek szentelt dolog, amit elveszünk, és ezért nincs áldás az Isten művén. Ami Istennek szentelt dolog, az a pénz. A tized „szentséges az Úrnak” (3Móz 27,28). Malakiás könyvében mondja az Úr, hogy „csaltatok engem”. És a nép visszakérdez: „Mivel csalunk téged?” „A tizeddel és az áldoznivalókkal” – válaszolja Isten (3,8). Ez is visszatarthatja Isten áldásait, vagy ha a tizedből úgy élnek a prédikátorok, hogy nem építik az Isten művét. A másik szent dolog az idő. Ez is szentség az Úrnak. „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20,8) Ha ebből elveszünk, ellopunk valamit, az is Isten rosszallását és áldásait tartja távol tőlünk. Nem csak a szombat szentség – szentség az egész életünk. Erre vár Isten. „Dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben…” (1Kor 6,20) Akármit tesztek, „akár esztek, akár isztok” – az egész életünk Istennek odaszánt áldozat. „Kérlek azért titeket Istennek irgalmasságára, hogy 8 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

2008

szánjátok oda testeiteket, élő, szent és Istennek kedves áldozatul…” (Rm 12,1)

ISTEN TEMPLOMA SZENT, ÉS EZEK VAGYTOK TI Mi szentség még az Úrnak? „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor 3,17) Félelmetes mondat. Mi szent dolog még tehát a pénzen, az időn és a fizikai testünkön kívül? Ti, mi, emberek, az Isten népéhez tartozó emberek. Mitől szentek? Attól, amit Pál apostol mondott az efézusi gyülekezet búcsújában: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, …melyet tulajdon vérével szerzett.” (Ap csel 20,28) Az Isten műve szent, az Isten háza szent. Minek következtében? Azok által, akiket Isten megváltott. Aki az Ő házában van, aki az ő gyermeke, az szent. És azzal rontjuk meg az Isten házát, ha egymással nem „szent”-ként bánunk, ha egymásra csak „emberként” tekintünk, s „leírjuk” egymást, vagy nem szeretjük a testvérünket. Akkor megrontja azt az Isten. Isten háza, műve – nem egy vállalkozás. Nem egy munkahely, nem egy olyan közösség, ahol csak a munka a fontos. Hiszen nem a munkáért élünk, hanem az emberekért. Nem is csak a kívülről jövőkért. Ne csak azért igyekezzünk, hogy sok embert hozzunk be az Isten házába: legyenek azok is fontosak, akik már itt vannak. Mert ez szent dolog. Ne legyünk olyanok, mint a Jézus korabeli képmutató írástudók és farizeusok: „Megkerülitek a tengert és földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiaivá teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” (Mt 23,15) Mindannyian gondolkozzunk el Pál kijelentésén: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon, nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztettessenek.” (Zsid 12,14–15) Ha a szentséget, a szeretetet és a békességet nem gyakoroljuk egymás iránt, az Isten kegyelmétől is elszakadhatunk. A keserűség gyökere felnövekedve az egész közösséget is megzavarja, ezáltal sokan megfertőztetnek. Egy keserű gyomnövény magjából nagyon sok gyomnövény termelődik. Kapcsoljuk össze a két igét: „Az Isten temploma szent, ezek vagytok ti…”, ezért „kövessétek mindenki irányában a békességet és szentséget.” Jim Hohnberger egyik könyvében (Abouth the people – Emberekről szól) Jézus szolgálatáról beszél. Miért harcolt Jézus? Egyházi ügyért? Nem: emberekért. Péter, megtagadtál, de én megbocsátok neked. Dávid, paráználkodtál? Király maradsz, nem „írlak le”. Hibát követtél el, de én megbocsátok neked. Miért küzdött Jézus? A vámsze-

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

dőkért, a betegekért, a nyomorultakért. Láttuk őt egyházakban, egyházi körökben fontoskodni? Kiment az emberekhez a tanítványokkal, és a tanítványaiért élt. Az emberekről szól az egyház élete, arról, hogy minden embert szeretünk. Miről ismerik meg az emberek leginkább Jézus tanítványait? Arról, hogy egymást szeretik. Sőt, ha „úgy szeretitek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. Ez a tanítványság alapja. A szentség alapja, a megmaradás alapja. Az említett könyv arról is szól, hogy meg kell tanulnunk személyes emberi kapcsolatokat építeni. Ne romoljanak meg emberi, testvéri kapcsolatok az Isten ügye oltárán. Ne áldozzunk fel embereket még Jézus ügyéért sem. Jézus ezt mondta főpapi imájában: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. …megtartottam őket a te nevedben, akiket nékem adtál, megőriztem, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelem fia, hogy az írás beteljesüljön.” (Jn 17,4. 12) Elvégeztem a munkát, és mindenkit megtartottam, csak a veszedelem fiát nem tudtam megtartani. Júdást és Ákánt nem lehetett megmenteni. Jézus azért dolgozott és fáradozott, hogy embereket megmentsen, nemcsak „külsősöket”, pogányokat, hanem a tanítványait. Milyen fájdalmas látni azt, hogy úgy akarjuk Isten művét építeni, hogy eközben egymáson átgázolunk, mert nem mindenben ért egyet velünk a másik. A testvéri kapcsolatokat, a másik embert nem tartjuk fontosnak. Fontosabb az „ügy” számunkra, az igazság vagy a magunk vélt igazságai, de nem a másik. Aki emberekért fáradozik, az az Isten szent ügyéért fáradozik.

MEGMOTOZOM JERUZSÁLEMET Mikor lesz az Akor völgye a reménység ajtaja, ifjúságunk éneklésének az ideje? Józsué könyvében mondja Isten: nyomozzátok ki, hogy a táborból kiveszítsétek a gonoszt. Hogyan kellett ezt végrehajtani? Nem maradhatott a táborban szentségtelen dolog. Menj el, és rámutatok konkrétan a problémákra, hogy mi az, ami elvette az áldást a táborból. Előállította a nemzetségeket, a családokat, a férfiakat, pontosan megmutatta Isten, hogy hol van a baj. Egy másik ige szerint: „Megmotozom Jeruzsálemet…” (Sof 1,12) Isten a végidőben ki akarja deríteni a bűnöket. Ki akarja tisztítani táborából a bűnt, hogy igazi áldás lehessen munkánkon, amelyen megnyugodhasson az Ő Lelke, és az Úr harcaiban győzelmet arathassunk. „És lesz az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, akik saját seprejükön hevernek, akik ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.” (Sof 1,12) Mindenképpen meg fogja tisztítani táborát, hogy tiszta, szent legyen népe. Minden helytelenséget kitisztít,

2008

minden seprőt. A seprő a bor alján lévő üledék, a szemét, a piszok, amit kívülről nem lehet látni. De ezzel nem lehet élni, a bor is megromlik tőle egy idő után. Vannak, akik azt mondják szívükben, hogy sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr. Vannak életünkben titkos bűnök, és közben úgy gondolkodunk, hogy Isten nem cselekszik sem jót, sem rosszat, így is szeret, velünk együtt építheti művét, így, ahogy vagyunk. Nem, nem így van. Megmotozza népét, ez történt Ákánnal is. Miért kellett neki Akor völgyébe jutnia? Amikor Isten rámutatott bűnére, Ákán azt mondta: Vétkeztem az Úr ellen. Miért bánta meg? Miért tett bűnvallomást? Lesz olyan idő népe életében is, amikor felszínre hozza a bűnöket, s az ember kénytelen lesz bűnvallomást tenni, de akkor már késő lesz. Ez történt Ákánnal. „Nagy különbség engedni a tényeknek, miután bizonyítást nyertek, vagy megvallani a bűnöket, amiről mi tudunk és Isten. Ákán nem tett volna bűnvallomást, ha nem remélte volna büntetése elengedését. De bűnvallomása már csak arra volt jó, hogy megmutassa büntetése jogosságát. Nem volt benne igazi bűnbánat, sem töredelem, sem változás, se a gonoszságtól való irtózás.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 541. o.)

HOGYAN VÁLHAT AKOR VÖLGYE A REMÉNYSÉG AJTAJÁVÁ? „És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Akor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett.” (Ésa 65,10) Nagyon nagy reménység. Isten nem akar megégetni minket az Akor völgyében. De nem kényszerítve akar minket rávenni a bűnbánatra. Nem tudtam emberekkel békességben élni, nem tudtam szeretni őket, sem megbocsátani. Lehet-e Isten népe az, ahol félnünk kell egymástól, és el kell kerülnünk egymást. Ez nem maradhat így. Isten nem akarja, hogy Akor völgyét úgy lássuk, mint az ókori Izráel. Isten Akor völgyét a bűnbocsánat, az isteni áldások helyeként adja nekünk. Reménység ajtajaként akarja megnyitni előttünk. Nem haraggal, nem ítélettel. Ahol népe, amely Őt keresi, legelészhet. Ahol nem az ítélet földje, hanem a megbocsátás, a reménység ajtaja van. Akor magyarul azt jelenti: „szomorúság, bánat, keserűség”. Mikor lesz a reménység ajtaja? Ha népe megbánja azt, hogy elvette a néki szentelt dolgokat. Ha bűnbánatra jut és megtalálja Őt, hogy újra közötte lehessen, és velük lehet a csatában. De ehhez a bűnbánat, a bűnrendezés helyévé kell tenni Akor völgyét. S kit égetnek meg ekkor helyettünk Akor völgyében? A Zsidókhoz írt levél 13,11–13. verse ezt mondja: „Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. AnA Z IDÕK JELEI 2008/2. • 9

VÁLASZTÓ

KÜLDÖTTGYÛLÉS

nakokáért Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván.” Az áldozati a bárányt ki kellett vinni a táboron kívül, ahol megégették. Az az állat a bűnök áthárításának eszköze volt. A bűnt ráterhelték az állatra, az egész nép bűnét, és kivitték az állattetemet… A közelébe se volt jó menni: ami bűzölgött, meg kellett égetni. Rossz látványt nyújtott. Jézus ilyen állat jelképe volt, akit ki kellett vinni a táboron kívül – „utált és emberektől elhagyott volt”. A táboron kívülre vitték, mert „Jézus égetni való bűnössé vált”. Miért? A mi bűneink miatt. Lehetünk mi nagyon „jó hívő”-nek látszó keresztények, jól felöltözöttek, de hogy mi van igazán bennünk, azt nézzük meg ott, a táboron kívül. Amilyenek mi valójában vagyunk, azt az égetni való Isten Bárányában lehet meglátni a kereszten. A békesség és a szentség útja helyett úgy akarjuk építeni Isten művét, hogy egymáson átgázolunk, egymást nem tiszteljük, nem tekintjük szentségnek. Ha fontosabb „az Isten műve”, mint maga az ember, amit Ő a tulajdon vérén váltott meg, akkor még nem vagyunk készek az Isten befejező munkájára, hiába imádkozunk a késői esőért. Az a baj velünk, hogy azt gondoljuk, azért kell sokat dolgoznunk, hogy jobbaknak látszódjunk Isten szemében. Isten meg azt látja: az a baj velünk, hogy nem tartjuk Őt elég jónak ahhoz, hogy teljesen megbízzunk benne. AZ

A

2008

Akor völgye ma a reménység ajtajaként van nyitva számunkra. Most még nincs kényszerítő körülmény. Isten Szentlelke által és a Bárány áldozatában való hit által mi Isten gyermekeivé válhatunk. Ismerjük a bizonyságtételt, hogy „ami lehetett volna”. Miért nem lehet ma, vagy az elkövetkező időben? Miért csak „volna”? A bűnbánatnak, kegyelemnek, könyörgésnek lelke miért nem indulhat el ma? Ne várjunk a másikra, hogy ha a másik elindul, akkor én is megyek. A kereszthez vezető út keskeny, sokszor úgy gondoljuk, hogy széles, de amikor oda érek, már csak egy ember fér el rajta: én. A megbánást nem kollektíven kell elkezdeni. Személyes kérdés, Istenhez való viszonyunk szerint történik. Bárcsak ez a küldöttértekezlet is megláttatná velünk: azt érdemelném, hogy a táboron kívülre kerüljek, de Ő vállalta a megégetést mint egy állattetem. Ennyire beteg, súlyos az állapotunk, fertelmes az emberi lény. Így lehetett csak megváltani minket. Régóta várjuk az ébredést, a megújulást közösségünkben. De nincs ébredés valódi bűnbánat, Krisztus áldozatának elfogadása és bűnbocsánat nélkül. Bárcsak megfogadnánk egy keresztény misszió vezetőjének a felhívását: „Miután bűnbánatot tartottunk, addig várunk bűnösségünk tudatában, amíg Isten úgy nem dönt, hogy eljön közénk.” Ámen. Soós Attila

IDÕK JELEI

TERMŐTALAJ ELŐBB ELFOGYHAT,

MINT AZ OLAJ

A

20. század második felében a mezőgazdaság fejlődése vitathatatlanul sikeres volt a világ nagy részén, hiszen élelmiszerbőséget teremtett mérsékelt árakon. Árnyoldala, hogy az éhséget számos fejlődő országban nem volt képes felszámolni. Az éhezők száma ma is meghaladja a 800 milliót a Földön, és ez a szám feltehetően drasztikusan nőni fog. A fejlett, gazdag országokban is jelentős rétegek: a munkanélküliek, az otthontalanok, a nyugdíjasok egy része alultáplált vagy éhezik. Az élettanilag optimális, minőségi tápláltság valójában az emberiség nagyobb felének nem adatik meg. A kenyér és a halak megsokszorozásának bibliai csodáját a mezőgazdaság csak akkor tudja folytatni, ha az előttünk álló óriási kihívásoknak elébe megyünk. Az élel10 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

miszertermelésén túl az energiatermelés is feladatunkká vált. Figyelembe véve a bioenergia-termelés szükségleteit, a fő gabonafélék, mint például a búza, a rizs, a kukorica iránti igény becslések szerint évente 1,5 százalékkal nőhet, miközben a termőterületek csökkennek. Ebből adódóan felgyorsul majd a marginális területek, a természetes őserdők, a szavannák, a vizes élőhelyek művelésbe vonása, környezetpusztítást és a biodiverzitás csökkenését okozva. Az energiakrízis lassan állandósul, a szituáció megváltozott. Az élelmiszer és az energia összefügg, termelésük versenyhelyzetet teremt a mezőgazdaságban. A változások lélegzetelállítóan gyorsak, így nehéz általánosítani, megbízható következtetésekre jutni. Az Egyesült

AZ

IDÕK JELEI

Államokban például az etanol célú kukorica-felhasználás 2005 és 2006 között, egy év alatt egyharmadával nőtt. Ez rossz hír a gabonaimportőr országoknak és a szegény régióknak, amelyek nem tudják megfizetni az importot. Mérséklődtek az élelmiszerkészletek, a segélyalapok. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmakat növeli a biotechnikai haladás, a környezetszennyeződés hatása és a globális éghajlatváltozással összefüggő bizonytalanság is. A megújuló energia (bioenergia) termelése termőföldet igényel, például az Egyesült Államok üzemanyag-szükségletének 10 százalékát a kukoricatermése 52 százalékával tudná kiváltani. Az EU-ban reálisan 5-6 százalékot lehetne pótolni

a tartalékföldek, pihentetett területek ilyen célú igénybevételével. Tehát növelnünk kell az élelmiszertermelést, ami növekvő tőkebefektetést, nagyobb tudást, kutatási hátteret feltételez. Valójában azonban ez a háttér még a fejlett országokban is hiányzik. Leépült, hiszen átmenetileg relatív élelmiszerbőség lépett fel. Az agrárkutatás kikerült a figyelem középpontjából. A fejlődő világban is csökken a mezőgazdasági munkaerő, teret hódít a városiasodás. A rohamosan terjeszkedő városok gyakran a legtermékenyebb síkságokat, talajokat falják fel. És nemcsak a talajokat, hanem azokat a víztartalékokat is, amelyek lehetővé tennék az öntözést. Közben a döntéshozók, a politikusok kutatási prioritásait döntően a biotechnológiai ipar érvei határozzák meg, és a jól működő agrárintézményektől elvonták a pénzt, a fejlődés lehetőségét. Pedig az általuk kidolgozott alapokra, eljárásokra épült hazánkban az 1960-tól 1990-ig tartó látványos fejlődés, a főbb kultúrák termésének megkétszereződése, megháromszorozódása, az olcsó és bőséges élelmiszer-ellátás. A biotechnológia prófétái azt hirdették az 1970-es évek elején, hogy rövidesen a búza is nitrogént fog kötni a levegőből. Nem lesz szükségünk műtrágyára. Nagyjából tízévenként elhangzott, hogy közel van a cél. Újabban már nem hallunk erről a csodáról. Új ígéreteket kapunk: a génmódosított növények legyőzik majd az aszályt, a betegségeket, és soha nem látott terméseket adnak majd. Pedig a biotechnológia, ahogy a nevében is olvasható, a biotechnológiai ipart szolgálja, illetve annak édesgyerme-

ke. Finanszírozása alapvetően az ipar feladata lenne, de a biotechnológiai ipar az állami, sőt akadémiai költségvetésre próbálja áthárítani az agrártudományok nem titkolt felszámolása árán is. Globálisan a legnagyobb fenyegetést ma az jelentheti, hogy elfogy az élet újratermeléséhez szükséges termőföld. Úgy becsüljük, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalomban 20–100 hektár/fő,

a vándorló földművelés idején 2–10 hektár/fő, a letelepedett mezőgazdasági közösségben 0,5–1,5 hektár/fő, a mai intenzív gazdálkodásban 0,2 hektár/fő termőföld biztosíthatja az élelmet. Napjaink hatmilliárd körüli népességét 1,5 milliárd hektár művelt terület táplálja. Az előrejelzések szerint 2050-re a művelt terület akár 0,1 hektár/fő értékre eshet a népesedési nyomás és a talajpusztulás miatt. Lassan kicsúszhat a lábunk alól a talaj. A rövid távú piaci érdekek miatt a társadalom lassan reagál a veszélyes változásokra, amelyek nem olyan látványosak, mint egy földrengés vagy egy árvíz. Már nem nő a búza termése az Egyesült Államokban vagy Mexikóban, elértünk egy technológiai plafont. A nagy termésemelkedés 1950 és 2000 között volt, és az akkori fajtaváltás, kemizálás és gépesítés eredményét tükrözte. Már nem adhatunk több műtrágyát, ha a talajok jól ellátottak, telítettek. A növénynemesítés tartalékai is kimerülőben vannak. Elméletileg a genetikai manipuláció még hozhat áttörést, azzal a kockázattal, hogy szuperkompetitív fajok kerülhetnek a mezőgazdasági, természeti környezetbe ismeretlen következményekkel. Ma a világ aratástól aratásig él, mint a kínai paraszt az 1920-as években. Ma ez a haladás. Az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság jelenkori sajátossága, hogy a gyakran 40-60 százalékot is elérő vagy meghaladó állami támogatás megszüntette a szabad piacot. Az ágazat azt termel, amit támogatnak. A globális tőke uralma alá került, és profitérdekek irányítják. A mezőgazdaság egyre kevésbé a vidéki lakosság megélhetésének forrása és élettere, a tőke számára a paraszti életforma feleslegessé válik, a népesség kiszorul a munkaerőpiacról. Nem cél az egészséges élelmiszer-ellátás vagy a nemzeti önellátás. A termelés különféle adalékokat, hozamfokozókat, toxikusan ható mesterséges anyagokat használ. Kiiktatja A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 11

AZ

IDÕK JELEI

a helyi fajtákat, génbankokat, melyeket saját genetikailag módosított (GMO) vetőmagjával helyettesíti. Leépíti a nemzeti agrárkutatást, kísérletügyet, minőség-ellenőrző és szaktanácsadó szerveket, hogy kontroll nélkül mozoghasson. Mindezt teszi, a „versenyképesség” mítoszát hangoztatva. Az emberiség történetében mindig pusztult a talaj, ha elidegenedett a személyes törődéstől, gazdátlanná vált. Az ókori latifundium vagy a modern monokultúrák erre egyaránt jó példák. Arisztotelésznél a négy alapelem (föld, levegő, tűz, víz) első tagja a föld, a talaj, amely létezésünk alapja minden tekintetben. Az élő és életet hordozó talaj, amelyet úgy kezelünk, mintha kimeríthetetlen volna, és ingyen lenne. Az olajat például stratégiai anyagnak tekintjük, pedig a talaj hosszú távon még inkább az, és talán előbb elfogyhat, mint az olaj. A talajpusztulás globálisan egy-két nagyságrenddel haladja meg a talajképződés ütemét, amelyet geológiai skálán mérünk. Természetes körülmények között évezredek alatt alakul ki a talaj mint természeti test, 1-2 évszázad alatt 1-2 cm feltalaj képződhet. A talaj nem csak a termőképesség funkciójával rendelkezik. A víz, a hő, az energia és a növényi tápanyagok raktára, az élővilág primer tápanyagforrása, a természet szűrő és detoxikáló rendszere, a bioszféra génrezervoárja és a biodiverzitás fenntartója. A társadalom közös öröksége és kincse. Az Európa Tanács 1990. évi állásfoglalása szerint a talaj ökológiai funkcióinak megőrzését kell elsődlegesnek tekinteni használata során. Mi a hazai helyzet? A termőföldnek nincs értéke. A rendszerváltás óta kormányaink egymást túllicitálva büszkélkedtek a zöldmezős beruházásokkal. A legjobb talajaink sok ezer hektárja pusztul évente, miközben egyik-másik globális óriáscég néhány év múlva, amikor már adóznia kellene, továbbvándorol. Maga után hagyva a jóvátehetetlen kárt. A rendszerváltás óta Magyarországon 500 ezer hektárral csökkent a termőterület, ebből 80 ezer hektárt véglegesen kivontunk a mezőgazdasági termelésből. Elnyelte az ipar, a városok, az autópályák. Az agrártámogatások zöme mindenütt (Egyesült Államok, Európa vagy nem kevésbé Magyarország) a nagy árutermelő monokultúrás gazdaságoknak jut, amelyek környezet- és talajpusztítók, ráadásul kevés embernek adnak munkát. A valós költségek alapján nem volna előnyük a családi gazdaságokkal szemben. Az eróziót olajjal váltja ki a nagyüzem, főként műtrágyákkal. Ellenállóvá, fenntarthatóvá a fajgazdagság, a diverzitás tehet, ami monokultúrában szintén nem valósulhat meg. A biotechnológia és a génmódosított növények a globális cégek monokultúrás gazdálkodását szolgálják. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának (USDA) vizsgálatai szerint például a peszticidek használata nem 12 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

csökkent a génmódosított növények termesztésében, bár hirdetői éppen arra hivatkoztak, hogy e növények ellenállóak. A növények termőképessége sem nőtt érdemben, sőt a génmódosított szójavetőmag több mint 8000 szabadföldi kísérlet eredményei alapján kevesebbet termett. Stephens az 1840-es években Közép-Amerika őserdeiben elveszett civilizációk, negyven ősi város nyomaira bukkant. A modern társadalmak nem tanulnak a múltból: az emberhez hasonlóan a civilizációknak is van élettartama. Fejlődnek, birtokba veszik életterüket, majd túlnépesedve lepusztítják erdeiket, erodálják, kimerítik, elsózzák talajaikat. A lakosság kipusztul, elvándorol, a civilizáció összeomlik. Ez történt az ókori civilizációkkal, például Görögországgal, Rómával, a maja birodalommal vagy a Húsvét-szigettel is. Ma a növekvő népesség és a fizetőképes kereslet (Kína, India, Délkelet-Ázsia) által generált élelmiszerigény folyamatosan és drasztikusan emelkedik, amihez most a bioenergia-növények termesztése is hozzáadódik. Emellett a gyógyszer- és csomagolóipar alapanyagát is a növénytermesztésnek kell majd egyre inkább szolgáltatnia a jövőben, a vegyipari alapanyagok helyett. Ezzel szemben rohamosan csökken a termőföld, az öntözővízkészlet és a tengeri halállomány. Kína legértékesebb termőterületének mintegy 40 százalékát veszítette el az utóbbi évtizedek látványos ipari, infrastrukturális fejlődése és a városiasodás nyomán. Hasonló a helyzet a világ és Európa vidékein, általában a legjobb földeket építik be. Kínában hagyományosan a földek felét öntözik, de a világ legnépesebb országa különösen érzékeny a vízhiányra, mert negyedannyi víz jut egy lakosra, mint a világátlag. A túlhasználat miatt a talajvízszint gyorsan sülylyed, helyére gyakran tengervíz áramlik, és a talaj elsózódik, tönkremegy. Mi a tanulság? Mi nem tudunk elvonulni az ökológiai krízis elől, mint vadászó-gyűjtögető vagy vándorló földművelő őseink, új földeket keresve. A föld véges. Fel kell ismerni a talaj valódi értékét, mely nem csak egy közönséges áru vagy input tétel a globális cégek kezében. Leonardo da Vincinek tulajdonítják azt a mondást, hogy „többet tudunk a csillagok járásáról, mint a lábunk alatti talajról”. Ez ma is igaznak látszik, hiszen a Holdon látogatást tettünk, míg a földi problémák megoldatlanok maradtak. Franklin D. Roosevelt a talajpusztulás mértékére reagálva az 1930-as években kijelentette: „Az a nemzet, mely elpusztítja a talaját, önmagát pusztítja el.” Chamberlain szerint „ha a talajaink erodálódnak, nekünk is mennünk kell. Hacsak nem találjuk meg a módját, hogyan élhetünk a nyers sziklán.” Amit a talajjal teszünk, magunkkal tesszük. A felelősség közös. Kádár Imre MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet

AZ

HOGYAN

IDÕK JELEI

VÁLIK HANGOS KIÁLTÁSSÁ

A HARMADIK ANGYAL ÜZENETE?

A

z adventmozgalom történetében a 19. század derekán J. N. Andrews testvér vezette le először a Bibliából Jelenések 13,12–16 alapján, hogy Jézus eljövetele előtt az Amerikai Egyesült Államok példája nyomán az egész világon korlátozni fogják a lelkiismereti szabadságot, és bevezetik az ún. „vasárnaptörvényt”. Mivel az 1848-as szombatkonferenciákon közmegegyezéssel hitünk oszlopai közé emelték a hármas angyali üzenet időszerűségét, ennek a mozgalomnak prófétai küldetéstudattal kell ezt a kinyilatkoztatást is „sok nép, nemzet, nyelv és király előtt” (Jel 10,11) képviselni. Egyre többen ismerték fel, hogy a harmadik angyal üzenete beteljesedésének az idején élünk (vö. Jel 14,9–12). Nem veszített időszerűségéből az első kettő (Jel 14,6–8) sem, sőt megalapozza, érthetővé teszi a harmadikat, a maga idején pedig a történelmi körülmények „hangos kiáltássá” növelik a világ számára ezt a bibliai tanítást. Mi ennek a lényege? Jézus tanítása szerint az Istennel való kapcsolattartás személyes ügy. Törvényileg nem szabályozható. Csak az igazságnak van hatalma felette. „Az Isten Lélek, akik Őt imádják, csak Lélekben (a Szentlélek által indíttatva, vezérelve) imádhatják” – mondta a samáriai asszonynak (Jn 4,24). Az istentisztelet módja és ideje soha nem lett Isten által a földi hatalmak kezébe helyezve. Dániel könyve történetei is azt szemléltetik, hogy a lelkiismeret és a vallás dolgában a királynak és a politikának semmi keresnivalója sincs. A Jelenések könyve úttörőink által felfedezett szakasza viszont arról beszél, hogy a polgári törvényhozás kényszerítő eszközökhöz fog fordulni, hogy azt szabályozza. Amikor ez bekövetkezik, akkor válik időszerűvé, hogy a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá növekedjen. Amikor ez megtörténik, Isten választott népe nemcsak elméleti tudással, hanem gyakorlati megszentelődéssel és megigazulással is készen áll majd az evangéliumhirdetés befejezésére. Ezért tud rájuk mutatni a harmadik angyal: „itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14,12). Mind a történelmi körülmények vonatkozásában, mind pedig a megigazulás lehetőségének felkínálásával együtt állt 1888-ban minden, hogy a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá növekedjék. Ezeknek az éveknek egyik kiemelkedő személyisége volt A. T. Jones testvér, aki az

Egyesült Államok törvényhozása előtt ismertette a Biblia tanítását arról: van-e joga az államnak a vasárnaptörvény bevezetésére. Az általa képviselt igazságokat – amely akkor és ott megfordította az események menetét – egy könyvben is összegezte (The Rights of the People or Civil Goverment and Religion), amelynek első három fejezetét A polgári kormányzat és a vallás címmel mi is kiadtuk és terjesztjük. Keresztségre felkészítés során, amikor a Bibliának az államra és az egyházra vonatkozó tanítását vesszük át, ezt a vékony kis füzetet kötelező olvasmányként szoktam ajánlani a keresztelendőknek. Itt az ideje, hogy újból kézbe vegyük ezt az olvasmányt. Akinek a könyvespolcán ott van, leveheti az Advent Kiadó által 2001-ben megjelentetett G. E. Reid: Jön a vasárnap! c. könyvét is. Hasznos és időszerű olvasmánynyá vált Ellen G. White Az utolsó napok eseményei című idézetgyűjteménye is ebben a témában. Május végén a Barankovics Alapítvány és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága közös konferenciára invitálta az érdeklődőket „A szabad vasárnap jelentősége” témában. Először Semjén Zsolt (KDNP) tartott előadást a szabadvasárnap-kampány okairól, történetéről és jelenlegi állásáról. Ezt követően Weisz Péter (a Barankovics Alapítvány Izraelita Műhelyének elnöke) adott áttekintést arról, hogy a zsidó nép történetében milyen jelentőséggel bírt az ószövetségi korban és jelenleg is a sabbat megtartása. Ezt követően Mayer Mihály római katolikus püspök tartott előadást arról, hogy a vasárnap az Úr napja és a család napja, megalapozva azt az igényt, hogy a politikának foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Végül Kopp Mária professzor asszony (Semmelweis Egyetem) szólt, objektív tudományos tényekkel alátámasztva, hogy mennyire javul az életidőnk és életminőségünk, ha életünk egyheted részét ciklikusan kivonjuk a munkából, ahogyan ezt az egyház tanítja. A konferencia időszerűségét abban jelölték meg, hogy 10 éve jelent meg II. János Pál pápa „Dies Domini” apostoli levele, valamint Magyarországon a társadalom állapota is igényli az emberek életében a törvényi közbeavatkozást. A konferencia második részében Harrach Péter hívta kerekasztal-beszélgetésre Sáling Józsefet, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnökét, aki a munkavállalók képviseletében volt jelen, valamint a A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 13

AZ

IDÕK JELEI

munkaadói oldalról Vámos Györgyöt, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárát. A nyilvános vita apropóját az adta, hogy jelenleg Magyarországon a kereskedelem, azon belül is a bevásárlóközpontok nevesíthetők a készülő vasárnaptörvény akadályaként. Egyrészt nem biztosítják a dolgozóiknak a vasárnap megünneplésének a lehetőségét (ez nem váltható ki más napok kiadásával), másrészt az embereket beterelik egy másik templomba, a „fogyasztás templomába”, ami elveszi az emberektől a vasárnap helyes felhasználása által biztosított előnyöket. A beszélgetésben és a hozzászólásokban megfogalmazott konszenzust Frivaldszky Gáspár (KDNP), a kerekasztal-beszélgetés moderátora összegezte a következőkkel: Véget ért a kampány időszaka, most következik a munka, a vasárnap szünnapként való törvénybe iktatása, és ezt az új kormány végre is hajtja. A jelenlevők kitörő tapsa volt erre a válasz. Ahhoz, hogy ezt a kérdést a helyén tudjuk kezelni, a következő megállapításokat szeretném tenni: Ez a törvény még nem a fenevad bélyege, mint ahogyan az Amerikában és más európai országokban bevezetés előtt álló vagy már bevezetett törvény sem az. De komoly lépcső, és nagyon is közeli lépcsőfok a prófécia beteljesedéséhez. Az Egyesült Államok Kongresszusa is újból foglalkozik a kérdéssel. Csak egy komoly gazdasági válság szükséges ahhoz, hogy lökést adjon a törvényhozók számára, ez a válság pedig kibontakozóban van. Ne feledjük Ellen G.

A

White figyelmeztetését sem: „Nincs messze az az idő, amikor – akár az első tanítványok – kénytelenek leszünk elhagyatott, magányos helyeken menedéket keresni. A júdeai keresztényeknek Jeruzsálem ostroma szolgált jelül a menekülésre. Így szolgál majd figyelmeztetésül nekünk az, amikor nemzetünk hatalmát a pápaság vasárnapjának kényszerítésére használják fel. Ekkor érkezik el az az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat, és felkészüljünk a kisebb városok elhagyására, hogy a hegyek közé, eldugott helyekre vonuljunk vissza. Most a költséges lakások keresése helyett arra készüljünk inkább, hogy jobb, mennyei hazába költözzünk.” (Bizonyságtételek, V., 464–465. o.) A. T. Jones testvér 1895 februárjában a generálkonferenciai küldöttek előtt tartott egy sorozatot A harmadik angyal üzenete (The Third Angel’s Message) címmel. Ebben kifejtette, hogyan válik a hit általi megigazulás gyakorlati megvalósulása által hangos kiáltássá a világ számára a harmadik angyal üzenete. Az igehirdetések ma talán időszerűbbek, mint amikor elhangzottak. Mivel nyomtatott formában már kifogytak a könyv példányai (Amit a jövendölés Lelke mondott a két hírnökről – címmel lehetett kapni egy ideig), ezért az igehirdetéseket elektronikus úton tesszük elérhetővé azok számára, akik ezt igénylik tőlünk. Az Úr adjon erőt és bölcsességet az előttünk álló események helyes kiértékeléséhez és küldetésünk elvégzéséhez. mj

RÖVIDESEN BEKÖVETKEZŐ VÁLSÁG

H

atalmas válság előtt áll Isten népe és a világ is, a történelem legjelentősebb következményekkel járó küzdelme előtt. Azok az események, amelyek közeledéséről a próféciák Lelke nyomán több mint negyven éve tudunk, most a szemünk előtt játszódnak le. Máris alkotmánymódosításra sürgetik a törvényhozókat, hogy korlátozzák a lelkiismeret szabadságát. A vasárnap törvénybe iktatása a nemzet érdeklődésének homlokterébe került, országos jelentőségűvé vált. Jól tudjuk, mi lesz ennek a következménye. Felkészültünk-e rá, megbízhatóan végeztük-e a kötelességünket, amelyet Isten ránk bízott: hogy figyelmeztessük az embereket a mindannyiunkra leselkedő veszélyre? Még a vasárnap kötelezővé tételének mozgalmában részt vevők között is sokan vannak, akik nem látják előre, mi is lesz e törekvés következménye. Nem döbben-

14 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

tek rá, hogy a vallásszabadság ellen küzdenek. Sokan soha nem értették meg a Biblia szombatjának kívánalmait, sem a vasárnap intézményének hamis alapzatát. A vallásos törvényhozást sürgető bármelyik mozgalom valójában engedmény a pápaságnak, amely annyi század óta szívósan küzd a lelkiismeret szabadsága ellen. A vasárnapünneplés mint keresztény intézmény a „gonoszság titkának” (2Thess 2,6) köszönheti létrejöttét. A vasárnap kötelezővé tétele azoknak az elveknek a tényleges elismerése lesz, amelyek a pápaság sarokkövei. Amikor nemzetünk elárulja kormányzata elveit, mert elfogadja a vasárnap törvényét, akkor a protestantizmus kezet fog a pápasággal. Nem lesz ez más, mint új élet lehelése abba az önkényuralomba, amely régóta mohón lesi az alkalmat, hogy tettleges elnyomást zúdítson Krisztus követőire.

AZ

IDÕK JELEI

Amikor teljesen kifejlődik a „nemzeti megújulás” mozgalma, és gyakorolja a vallásos törvényhozás hatalmát, az elmúlt korokban uralkodó türelmetlenséget és elnyomást ismétli majd meg. A régi korokban emberek zsinatai sajátították ki maguknak az istenség előjogát, elnyomó hatalmuk súlyával zúzták szét a lelkiismeret szabadságát. Börtön, száműzetés és halál várt azokra, akik nem engedelmeskedtek a parancsaiknak. Ha újra hatalomra juttatják a pápaságot vagy annak elveit, akkor az üldözés tüzeit élesztik újjá azok ellen, akik nem hajlandók feláldozni a lelkiismeretüket, sem az igazságot a népszerű tévedések kedvéért. Mindezek kezdetéhez érkeztünk most. Isten világossága még jókor rámutatott az előttünk álló veszélyekre. Hogyan állhatunk meg mégis Isten előtt, ha elhanyagoljuk, hogy minden erőnkkel az emberek elé tárjuk a veszélyeket? Elégedettek lehetünk-e magunkkal, ha nem figyelmeztetjük őket a következményekre? Hosszas küzdelem áll előttünk, a bebörtönzés, vagyonvesztés, de még a halál kockázatával is, hogy megvédelmezzük Isten törvényét, amelyet az emberek törvényei hatályon kívül helyeztek. Valláspolitikai meggondolások ösztönzik majd a behódolást, a béke és összhang kedvéért, s akadnak majd olyanok, akik a Szentírás alapján biztatnak erre: „Mindenki vesse alá magát a felettes hatalomnak… Nincs ugyanis hatalom, csak az Istentől.” De milyen utat is követtek Isten szolgái az elmúlt korokban? Amikor a feltámadás után a tanítványok hirdetni kezdték Krisztust és kereszthalálát, a hatóságok eltiltották őket ettől. „Ekkor Péter és János így válaszoltak: Magatok ítéljétek meg, helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (Ap csel 4,19–20) Folytatták a Krisztus általi üdvösség jó hírének hirdetését, és Isten hatalma tanúskodott az üzenet mellett. Betegek gyógyultak meg és ezrek csatlakoztak a gyülekezethez. „De a főpap és környezete (vagyis a sadduceusok pártja) féltékeny lett. Elfogatták tehát az apostolokat és nyilvánosan börtönbe vetették őket.” (Ap csel 5,17–18) De a menny Istene, a világegyetem mindenható kormányzója segítségül jött, mert emberek támadtak ügye ellen. Isten félreérthetetlenül tudtukra adta, hogy van uralkodó az emberek felett, akinek tekintélyét tisztelniük kell. Éjjel az Úr elküldte angyalát, hogy nyissa meg a börtön ajtaját, és vezesse ki a két férfit, akikre munkáját bízta. A fejedelmek azt parancsolták, hogy „ne tanítsanak Jézus nevében”, de az Isten küldte mennyei hírnök mást mondott: „Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a népnek a templomban az életről szóló tanítást.” (Ap csel 4,18; 5,20) Akik a pápaság vasárnapjának megtartására akarják kényszeríteni az embereket, és arra, hogy lábbal tapossák Isten törvényét, azok az apostolok napjaiban élt zsi-

dó vezetőkhöz hasonlóan járnak el. Amikor a földi uralkodók a legfőbb uralkodó parancsolataival ellentétes törvényeket hoznak, Isten alattvalói hűségesek maradnak az Úrhoz. Népünk nem teljesítette az Isten által rábízott kötelességet. Nem készültünk fel a nehézségekre, amelyeket a vasárnaptörvény beiktatása zúdít majd ránk. Ha felismerjük a közelgő veszély jeleit, kötelességünk a tettek mezejére lépni. Senki ne üljön nyugodtan, várva a rosszra, azzal csitítva magát, hogy a munkának úgyis haladnia kell, mert a jövendölés előre megmondta, és az Úr úgyis megóvja majd népét. Nem teljesítjük Isten akaratát, ha csöndben ülünk és az ujjunkat sem mozdítjuk a lelkiismeret szabadságának megóvásáért. Szálljanak forró imák az ég felé, hogy késlekedjék a veszedelem, amíg befejezzük a munkát, amelyet sokáig elhanyagoltunk. Imádkozzunk a lehető legodaadóbban, majd pedig dolgozzunk az imánknak megfelelően. Úgy tűnhet, hogy az ellenfél diadalmaskodik, a hamisság elsöpri az igazságot – veszedelembe sodródik a nép, amely fölé Isten kiterjesztette pajzsát, és az az ország, amely valamikor menedéket adott Isten szolgáinak és igazsága védelmezőinek. Isten azt akarja, hogy emlékezzünk a múltra, amikor oly sokszor védte meg népét az ellenségtől. Amikor már nem látszik lehetőség arra, hogy Sátán elől meneküljenek, Isten mindig akkor nyilvánítja ki a hatalmát. Az ember végszükséglete Isten alkalma: az Úr talán halasztást engedélyez népének, hogy felébredjen és előragyogtassa világosságát. Ha tíz igaz ember megóvta volna a síkság gonosz városait, akkor az is lehetséges, hogy népének buzgó imája visszatartja majd azok igyekezetét, akik semmissé tennék Isten törvényét. Alázzuk meg magunkat mélyen Isten előtt, meneküljünk a kegyelem trónjához, kérjük hatalmas erejének kinyilvánítását. Ha népünk továbbra is fásult marad, Isten nem tudja kitölteni rájuk a Lelkét. Isten népe nem készült fel arra, hogy együttműködjék az Úrral. Nem döbbentünk rá a fenyegető helyzetre, s nem vagyunk tudatában a veszélynek. Fel kell ismernünk, hogy még soha nem volt ilyen nagy szükség az éberségre és az együttes tettekre. Isten népe nem látja a harmadik angyal különleges feladatának fontosságát. Isten szándéka az volt, hogy népe erre az időre már sokkal érettebb legyen. Így most, amikor már a tettek mezejére kellene lépniük, előbb még fel kell készülniük. Amikor a „nemzeti megújulás” sürgetni kezdte a vallásszabadság korlátozását célzó lépéseket, vezetőinknek készen kellett volna állniuk, és serény igyekezettel ellensúlyozni ezeket a törekvéseket. Nincs rendjén az, hogy visszatartották népünktől Isten világosságát – magát a „jelenvaló igazságot”, amire ebben az időben szükség van. A harmadik angyal üzeA Z IDÕK JELEI 2008/2. • 15

AZ

IDÕK JELEI

netét hirdető lelkészek egy része nem érti, mit is tartalmaz az üzenet. Olyan kevés fontosságot tulajdonítottak a „nemzeti megújulás” mozgalmának, hogy nem is figyeltek rá. Sőt, úgy gondolták, hogy ezzel csak az olyan kérdésekre pazarolnának időt, amelyeknek semmi közük a harmadik angyal üzenetéhez. Bocsássa meg testvéreinknek az Úr, hogy így értelmezik a jelen sürgős üzenetét. Fel kell ráznunk népünket. Az őrállók alszanak. Éveket veszítettünk. A főbb őrállók érezzék át, mennyire fontos a figyelés és a vigyázás, nehogy elmulasszák a válság felismerésére kapott lehetőségeiket. Ha a területek vezetői most nem fogadják el Isten számunkra küldött üzeneteit, nem sorakoznak fel a tettek mezejére, nagy-nagy veszteség éri a gyülekezeteket. Ha az őrálló – fegyvert látva közeledni – határozott hangon figyelmezteti a népet, az visszhangozza majd a figyelmeztetést, és mindenkinek marad ideje felkészülni a küzdelemre. A vezető azonban túl gyakran tétovázik, mintha azt mondaná: „Ne hamarkodjuk el a dolgokat. Talán tévedés az egész. Kerüljük a vaklármát.” Azt kiáltják: „Béke és biztonság! Ne idegeskedjetek, ne rémüldözzetek! Nagyon is felfújják a vallásos alkotmánymódosítás kérdését. Ez az izgalom majd szépen magától elül.” Ezzel lényegében tagadják Isten üzenetét. És a figyelmeztetés, amely arra volt hivatva, hogy felrázza a gyülekezeteket, nem végzi el küldetését. Nem szól határozottan az őrállók harsonája, ezért a nép sem készül fel a viadalra. Az őrálló vigyázzon, nehogy habozása és halogatása miatt emberek vesszenek el, mert vérüket az ő kezéből kérik számon. Hosszú évek óta várjuk, hogy vasárnaptörvényt hozzanak országunkban. S most, amikor ez már közel van, feltesszük a kérdést: Népünk megteszi-e kötelességét ez ügyben? Segítünk-e most magasra emelni a zászlót? Csatasorba kell állítani azokat, akik szívükön viselik a vallásos jogokat és kiváltságokat. Rohamosan közeleg az idő, amikor mindazokat üldözik majd, akik inkább Isten akaratának engedelmeskednek, mint az embereknek. Gyalázatot hozunk-e majd akkor Istenre, hallgatunk-e, míg az emberek lábbal tapossák szent parancsait? A protestáns világ a viselkedésével Rómának tesz engedményeket, mi azonban ébredjünk fel, és értsük meg a helyzetet. Helyes megvilágításban kell látnunk az előttünk álló küzdelmet. Az őrállók emeljék fel hangjukat, és hirdessék a mai időkhöz szóló igazság üzenetét. Mutassuk meg az embereknek, meddig jutottunk el a jövendölés történelmében, és próbáljuk felrázni bennük az igaz protestantizmus lelkületét. Döbbentsük rá a világot, hogy milyen becsesek a vallásszabadság régóta élvezett kiváltságai. Az Úr ébredésre szólít, mert a vég közel. A mennyei udvarokban minden óra a ténykedés ideje, hogy olyan 16 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

népet készítsenek fel a Földön, amely megteszi kötelességét a sorsdöntő végső eseményekben, amelyek rövidesen bekövetkeznek. A most múló percek, amelyeket oly kevéssé értékelünk, ezek a percek döntik el a sorsunkat – vagy az örök életre, vagy az örök halálra. Kiejtett szavunk, ma végzett munkánk, hirdetett üzenetünk lelkülete éltető illat lesz, vagy pedig a halál lehelete. Testvéreim, megértitek-e, hogy üdvösségünk – de mások sorsa is – azokon az előkészületeken múlik, amelyeket most teszünk az előttünk álló megpróbáltatásokra? Elegendő-e az odaadásod, istenfélelmed, igyekezeted, hogy helytállj majd a rád zúduló támadásokban? Eljön az idő, amikor tanácsok elé visznek titeket, hogy szigorúan megbírálják az általatok vallott igazság minden pontját. Az időt, amit most sokan csak elfecsérelnek, fel kellene használnunk az Isten adta megbízatásra, és arra, hogy felkészüljünk a közelgő válságra. Isten igazi népének ma jobban kellene tisztelnie és szeretnie Isten törvényét, mint valaha. Halaszthatatlanul szükséges, hogy minden hívő gondolkodásába és szívébe bevéssük Krisztus utasítását; férfiakéba, nőkébe, fiatalokéba és gyermekekébe: „Kutassátok az Írásokat!” (Jn 5,39) Tanulmányozd a Bibliádat, mint még soha. Ha nem emelkedsz magasabb, szentebb vallásos életre, akkor nem állsz majd készen, amikor az Úr megjelenik. Mivel nagy világosságot adott, Isten elvárja népétől az azzal arányos igyekezetet, gyümölcsözést és odaadást. Több lelkiségre, mélyebb odaszentelődésre és olyan igyekezetre van most szükség, amilyet még sohasem értünk el. Töltsünk sok időt imával, hogy tisztára mossuk és kifehérítsük ruhánkat a Bárány vérében. Kérjük most különösen és rendíthetetlen hittel Isten kegyelmét és hatalmát népe számára! Nem hisszük, hogy már elérkezett volna az idő, amikor Isten eltűrné szabadságunk teljes korlátozását. A próféta kijelenti: „Négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt, és feltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren, és semmiféle fán.” És másik angyal érkezett keletről, aki így kiáltott a négy angyalnak: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát.” (Jel 7,1–3) Ez határozza meg jelenlegi kötelességünket. Súlyos felelősség nyugszik férfiakon és nőkön szerte az országban. Imában kérjék Istent, hogy tartsa vissza a gonoszság felhőit, s adjon még néhány év kegyelmi időt a Mester munkájának végzésére. Kiáltsunk Istenhez, hogy az angyalok tartsák vissza a négy szelet, míg munkásokat küldünk a világ minden részébe, és figyelmeztetjük az embereket az Úr törvénye iránti engedetlenség következményeire. (Ellen G. White: Bizonyságtételek, V., BIK Könyvkiadó, 2001, 505–510. o.)

ÉLETMÓD

„NE

VESZÍTSD EL AZT A TE ÉTELEDDEL,

AKIÉRT A

KRISZTUS

MEGHALT”

Milyen alapelvekre figyeljünk társas kapcsolatainkban, illetve a táborozások idején?

A

z egészségvédő életmód „hirdetésének” egyik fő célkitűzése az, hogy – az egészségügyi elvek továbbadása mellett – jó kapcsolatot építsünk ki másokkal. Előfordulhat azonban, hogy elvétjük a célt, és miközben szeretnénk valakiért munkálkodni, valójában visszariasztjuk mindattól, amit képviselünk. Ha nem jó időben vagy nem a megfelelő tapintattal szólalunk meg, évekre szóló lelki sebeket hagyhatunk egy tábori étkezéskor, vagy más közös együttlét alkalmával. Az egészséges életmód és táplálkozás hasznos eszköz, „aranyalma ezüsttányéron” lehet mások megközelítésében, az előítéletek csökkentésében. Óvatosnak kell azonban lennünk, mert „furkósbottá válhat a kezünkben”, ha valaki még nem készült fel a sokféle egészségügyi tanács befogadására. Ebből adódóan érdemes megfogalmazni néhány alapelvet, amelynek szem előtt tartásával elkerülhető az ilyenfajta „trauma”. Fontos tudatosítani, hogy az egészséges életmód hasznos, de önmagában senkit nem tesz jobbá lelki értelemben. „Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt” – írja Pál apostol a bálványáldozati kérdés kapcsán, azonban ez a gondolat ebben az esetben is megállja a helyét. Miért élünk akkor egészségesen? Azért, hogy megszabadulhassunk a rossz vérkeringés és vérminőség következményeképpen előálló lelki tompaságtól, nehezebb felfogóképességtől, gyengébb koncentrációtól, rossz közérzettől, illetve számos betegségtől. Az egészségvédő életvitel pozitívumai nem jelentenek automatikusan lelki fejlődést, hanem elhárítják az útból a lelki haladást akadályozó, illetve gátló fizikai-életmódbeli tényezőket, rossz szokásokat. Az étrend megújítását fokozatosan érdemes véghezvinni. A hirtelen elkezdett drasztikus változtatást a szervezet nehezen tolerálja. Ilyenkor a jótékony hatások helyett adott esetben kellemetlen vagy nem várt tünetek is felléphetnek (például hajhullás, bőr- és körömproblémák, emésztési zavarok, fáradékonyság, kedvetlenség, koncentrációzavar, látászavar, testtömegcsökkenés stb.). A túl gyors étrendváltás helyett az átszoktatásra, átalakulásra összpontosítsunk. Például a vegán étrendtől idegenkedő, ugyanakkor a vegetáriánus étrenddel szimpatizáló embereknél ne siettessük az azonnali és teljes lemondást az állati termékek-

ről. Már önmagában a hús, az állati zsír, az irritáló fűszerek, az alkohol, a dohányzás elhagyása is jelentős reform egy olyan ember számára, aki még csak ismerkedik az elveinkkel. A reformot tehát ne magunkhoz, hanem az adott ember szokásaihoz méretezzük. Az életvitelnek, a táplálkozásnak természetesen vannak szabályszerűségei, mégsem jelölhetünk ki minden esetben pontos szabályokat. Ami nekünk előnyös, az másnak esetleg káros lehet, így óvatosan kell tanácsolni mindenkit. Az alapelvek általánosak, ezek alkalmazása azonban egyéni. A hallgatóknak általában nem arra van szükségük, hogy megmondják nekik, pontosan mit és hogyan egyenek, hanem hogy megismerjék a választás szempontjait, és a jó döntéshez szükséges alapelveket. Az egészségügyi reform kivitelezéséhez elsődlegesen szemléletváltozásra van szükség. Ennek kialakulásához pedig időre. Ne sürgessünk reformot olyan embereknél, akiknél még láthatóan nem kiforrott ez a szemléletmód. Ugyanakkor segíthetjük a belső elhatározás megérlelődését olyanoknál, akik csak a „receptekre” koncentrálnak. Sohasem kerülhetjük el, hogy jól megismerjük annak az embernek az életvitelét és szemléletét, akit tanácsolni szeretnénk. Hiába vannak bizonyos egészségvédelmi ismereteink, ha alkalmatlan időben és módon adjuk át azokat, és az elvekkel ismerkedő ember „torkán akadnak” a hallottak. Hasznosabb, ha kevesebbet mondunk egyszerre, és megfelelő lelki érzékenységgel figyeljük a reakciót. Nem biztos, hogy a beteg ember az életmódja miatt beteg. Az egészségvédő életvitel gyakorlása mellett is előfordulhatnak betegségek, bár kisebb számban és kevésbé súlyosak. Egy betegségnek lehet genetikai, környezeti, illetve „bibliai” háttere is. Csak olyan esetben utalhatunk az életvitel és a betegség kapcsolatára (egy-egy konkrét esetben), ha megbizonyosodtunk róla, hogy a helytelen szokásoknak szerepe lehetett az adott betegség kialakulásában. Azonban ilyenkor is figyelmesen, tapintatosan fogalmazzunk, és a befogadóképességtől tegyük függővé, mit mondunk. Az egészséges életmód alapelvei főként egészséges emberre vonatkoznak, megelőző jellegűek. Bármiféle betegség megjelenésekor, vagy műtét következtében az „új helyA Z IDÕK JELEI 2008/2. • 17

ÉLETMÓD

zethez” kell igazítani az étkezést és az életvitelt. Ilyenkor az étrendi javaslatok módosulhatnak, és előfordulhat, hogy a beteg vagy műtéten átesett ember bizonyos élelmiszereket – amelyek egyébként egészségesek – nem fogyaszthat úgy, mint korábban. Mivel nem mindig vagyunk birtokában ezeknek az információknak, így ezt a szempontot is vegyük számításba. Ha a betegnek az adott betegség miatt bizonyos élelmiszereket ki kell iktatnia az étrendjéből (például olajos magvak, egyes gabonák), ne biztassuk ezek fogyasztására. A tanácsolás és a gyakorlati javaslatok tekintetében legyünk óvatosak a határozottabb megfogalmazásokkal. Ha nem tudunk egy-egy probléma terén biztosat, ne tanácsoljunk olyan gyógymódot, aminek bizonytalan a kimenetele. Természetesen elmondhatjuk a tapasztalatainkat, meglátásainkat, de tartsuk szem előtt, hogy egy-egy jó tapasztalatból még nem vonhatók le általános következtetések. Ne ítéljünk el valakit, ha egyszer-egyszer megengedi magának egy általunk egészségtelennek tartott étel elfogyasztását. Az ilyen esetek inkább a lelkiismeret kérdésköréhez sorolhatók, egészségileg a rendszeresen, életmódszerűen folytatott rossz szokások jelentenek problémát. Természetesen a bibliai mérce szerint a hibák felismerése után a rossz szokások teljes megszüntetése jelent megnyugtató megoldást. Mégis vigyáznunk kell azokkal a javaslatokkal, melyek a teljes tartózkodást tanácsolják, mert még nincs meg mindenkiben ez az ismeret, és előfordulhat, hogy „a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtlen atyádfia, akiért a Krisztus meghalt” (1Kor 8,11). Ne ültessük el másban a bűntudattal étkezés érzését, amely megmételyezheti a reformot a lelkében. Tudatosítanunk kell, hogy természetünknél fogva nekünk is van hajlamunk a „kilengésekre”, és csak Isten ajándékának köszönhető, ha meg tudunk állni a táplálkozással kapcsolatos kísértésekben, hasonlóképpen a lelki próbákhoz. Szintén előfordulhat, hogy a túltáplálkozás, nassolási kényszer, édességfogyasztás stb. mögött mélyebb lelki válság húzódik, amelyet nem ismerünk. Ilyenkor csak növeljük a problémát, ha a helyzet pontos ismerete nélkül a fizikai élet területén „kiosztjuk” tanácsainkat, és megfeddjük az illetőt az egészségtelen szokás miatt, anélkül, hogy lelki értelemben segítséget adtunk volna. Nem szabad, hogy a hallgatók lemondások sorozataként, aszketikus, önsanyargató életmódként éljék meg az egészségreformot. A változtatást mint egy jelentős lépést mutassuk be a jobb életminőség és a jó fizikai, mentális és idegi működés eléréséhez, amely minden józan ember elemi igénye. Csináljunk kedvet a megújuláshoz, tegyük kíváncsivá az embereket az egészségvédelem iránt. Csak annyit mondjunk, amennyire nyitottak, és bátorítsuk őket személyes kutatásra és tapasztalatszerzésre ezen a területen is. Sok esetben hasznosabb felkelteni az érdeklő18 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

dést egy könyv iránt, mint részletesen belebocsátkozni valamely egészségügyi kérdéskörbe. Ne foglaljunk állást túl határozottan és élesen az életmód kérdéseiben olyan társaságban, baráti körben, ahol lehetnek tájékozatlan, „barátkozó” vendégek. A beszélgetéseket úgy folytassuk, hogy ne legyen „kemény eledel” a társaságunkban lévők számára. Ellenkező esetben szélsőségesnek és büszkének tűnhet a mondanivalónk, amely sokakat eltávolít a reformtól. „Tenéked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel” – írja Pál apostol (Rm 14,22). Étkezés közben általában nem hasznos táplálkozási kérdésekről, egészségtelen ételekről hosszasan beszélni, főként olyan esetben, ha partnerünk ételei között vannak vagy lehetnek általunk nem fogyasztott élelmiszerek is. Ugyanígy nem javasolt káros étkezési szokásokról beszélni (pl. étkezés közbeni vízivás), ha asztaltársunk éppen e rossz szokásnak „hódol” az asztalnál. Ilyenkor kellemetlen helyzetbe kerülhet a másik fél, és megszégyenítésnek érzi akkor is, ha tréfásan figyelmeztettük a helytelenségre. Ez a megoldás szintén visszavetheti az egészségvédelmi szemlélet fejlődését. Az étkezéskor felmerülő kérdésekre tömören, „kíméletesen” érdemes válaszolni, az asztaltársaság lelkiségét is szem előtt tartva. Ha egy asztalnál többen is ülnek, akik hallhatják a beszélgetésünket, legyünk tekintettel másokra is. „Azért tehát törekedjünk azokra, amik békességre és az egymás épülésére valók.” (Rm 14,19) Az egészségügyi reform inkább jelent példamutató, rendszeres életmódot, mint arról sokat és sokáig folytatott beszélgetést, esetleg meddő vitát: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20) A vitatkozásokat a lehető leghamarabb rövidre kell zárni. Ilyenkor vagy rosszul képviseltük a reformelveket, vagy a másik fél nem volt még nyitott az egészségtudatos életvitel elveinek befogadására. Mindkét lehetőség esetén tanácsos a kérdés tárgyalását elnapolni. „Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját” – tanácsolja a Biblia (Róm 14,20). Mindezekből a rövid alapelvekből láthattuk, mennyi odafigyelés, tapintatos és „irgalmas” bánásmód szükséges még ezen a területen is. Ne feledjük, hogy az emberek lelki érdekei a legfontosabbak, és az egészségügyi elvek képviselése az evangelizációs munka meghosszabbított karját, „jobb kezét” jelenti. „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.” (Rm 14,17–18) Természetesen nem szabad alábecsülnünk az egészségvédelem fontosságát, de akkor is hibázunk, ha túlbecsüljük a szerepét. Ha helyesen képviseljük az egészséges életmód alapelveit, az egészségvédelmi tanácsok gyümölcse áldás és jó életminőség lesz. Tóth Gábor

GYÜLEKEZETI

ÉLET

Hírek a Sola Scriptura Teológiai Főiskoláról

SIKERESEN

ZÁRULT

A FŐISKOLA AKKREDITÁCIÓJA

A

z Idők Jelei legutóbbi számában már említettük, hogy ebben az évben esedékes főiskolánk akkreditációja, vagyis a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság általi hitelesítése újabb nyolc évre. Ez az eljárás minden felsőoktatási intézményre vonatkozóan kötelező. A nyolcévenkénti vizsgálatnak az a célja, hogy teljes körűen átvilágítsák az intézményt, és megállapítsák, mindenben megfelel-e a törvényi előírásoknak, a minőségi kívánalmaknak. Az akkreditáció komoly felkészülést, nagy erőfeszítést igényel. A főiskola minden munkatársa és sok nappali tagozatos hallgató is kivette a részét e munkából. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság által kijelölt Látogató Bizottság ez év március 31-én tett látogatást a főiskola zugligeti központjában és Herceghalmon, a nappali tagozatos tanítás helyszínén. A négyfős bizottság az iskola és a kollégium vezetőivel, a szakfelelősökkel, a minőségbiztosítási rendszer vezetőjével és a hallgatókkal folytatott megbeszélést, ezenkívül pedig néhány tanítási órát is meglátogatott. Véleményük rövid összegzését még aznap elmondták az intézmény vezetőinek, és már ekkor elismeréssel nyilatkoztak az oktatók felkészültségéről és mindarról, amit tapasztaltak. Látogatásuk után bizakodással várhattuk a bizottság írásbeli értékelését, amit jú-

nius elején kaptunk kézhez. Az alábbiakban ebből a jelentésből idézünk néhány részletet: „A Sola Scriptura Teológiai Főiskola akkreditálható, mivel a hitéleti képzésre vonatkozó akkreditációs követelményeket (2007/7/V. MAB-határozat) maradéktalanul teljesíti… Nagy hangsúlyt helyeznek a határon túli magyarok oktatására és a lelkészképzésére. Ez kétségkívül hasznos stratégiai cél, s mindenképpen pozitívum, különösen annak fényében, hogy az intézmény… nem tart igényt állami támogatásra… Az oktatók tanításhoz való hozzáállása – példaértékű… A főiskola szellemisége különösen jó… A főiskolán az oktatás minőségbiztosítása magas színvonalú, túllép a jogszabályi követelményeken és a szokásos felsőoktatási gyakorlaton… A főiskola küldetésnyilatkozata kiváló.” Hálát adunk Istennek, hogy további nyolc éven keresztül államilag elismert, akkreditált státuszban működhet a főiskola, ami lehetővé teszi szélesebb körű ismertségét, illetve küldetése hatékonyabb betöltését. Mindezek mellett azonban továbbra is súlyos nehézségekkel küzdünk az anyagiakat illetően és még sok más vonatkozásban. Ezért továbbra is kérünk benneteket, hogy imádkozzatok az iskoláért, az itt dolgozókért és a tanulókért egyaránt! Holló Péter oktató

FELHÍVÁS

Jelentkezési lehetőség a Sola Scriptura Teológiai Főiskolára Kedves Testvérek! Várjuk a jelentkezéseket a főiskola levelező tagozatára: ha van a környezetetekben, aki fogékony lenne a Biblia mélyebb megismerésére, és szívesen tanulna főiskolai szinten is az Igéről, ajánljátok neki a főiskolát! A pótfelvételire való jelentkezés határideje augusztus 20-a, a jelentkezési lap beszerezhető a tanulmányi osztályon (1121 Budapest, Remete út 16/A). A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 19

GYÜLEKEZETI

AZ B

ÉLET

ÉPÍTKEZÉS TAPASZTALATAIBÓL

izonyára értesültetek arról, hogy idén márciusban végre megkezdődhetett a főiskola központjának az építése Biatorbágyon. Nagyon sok mindenről beszámolhatnék, amit átéltünk a telek vásárlásától kezdve az előkészület hosszú évei alatt, egészen amíg idáig eljutottunk. A hitünket, türelmünket megpróbáló események sorozatában érezhető volt, hogy nem közönséges harc folyik, az emberek csak eszközei annak a hatalomnak, aki minden erővel gátolni akarja ezt a munkát. De nagy tapasztalataink is voltak, a jó Isten velünk volt minden nehézségben, és végre – 2007. december 30-án – a kezünkben volt az építési engedély. Isten kegyelme és gondviselése, hogy az építkezés éppen az akkreditációs Látogató Bizottság érkezésének napján megkezdődhetett, egy keresztségre készülő kedves barátunk nagylelkű támogatása folytán, aki megelőlegezte a kezdéshez és az előrehaladáshoz szükséges pénzösszeget a herceghalmi épület eladásáig. Ha nem jelenthettük volna a bizottságnak az építkezés megkezdését, a megfelelő infrastrukturális feltételek hiánya miatt a főiskola elbukhatta volna az akkreditációt. Örömmel tudatjuk veletek, hogy jelenleg – az alagsori szint elkészülte után – már a földszint építése folyik (erre csak tetőtér-beépítés kerül már). A kivitelezés vezetője, Pásztor András – aki ugyancsak keresztségre készülő kedves barátunk – jó szakemberekkel, lelkiismeretesen és takarékosan viszi előre a munkát.

20 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

Azt azonban látjuk, hogy továbbra is folyamatosan kérnünk kell a jó Isten oltalmát és segítségét, egészen a befejezésig, mert az akadályokból nem fogyunk ki. Egy legutóbbi tapasztalatunkat írom le. Az építkezéshez feltétel volt a közművek kiépítése. Ez örömünkre most tavasszal el is kezdődött, önkormányzati megrendelésre. Azonban az út, amelyen folyik az anyagok szállítása, nagyon keskeny, és aggódtunk, hogy ha feltúrják, nem tudunk majd közlekedni a nagy gépekkel. A közművesítést végző cég főnöksége szeptember 30-ára ígérte a munkák befejezését, és addig lezártnak nyilvánította az utat. Számunkra ez azt jelentette volna, hogy addig le kell állni az építkezéssel, de erre gondolni sem akartunk. Sok gyötrődés és ima után egyik nap nézegettük a már folyó munkálatokat, és beszédbe elegyedtünk a munkát végzőkkel. Egyik vezetőjüknek elpanaszoltuk a gondunkat, és meglepetésünkre azt mondta, majd ők segítenek, hogy be tudjunk járni az úton. Szóljunk, ha szállítani akarunk valamit, addig betemetik az árkot és másutt dolgoznak. Hálát adtunk Istennek azért, hogy ilyen készséges hozzáállást tapasztaltunk, ezen az akadályon is átsegített. Tudjuk, hogy jöhetnek még nehézségek, de abban biztosak vagyunk, hogy a célt el fogjuk érni végül, és minden nehézséggel, illetve tapasztalattal csak a hitünk erősödik majd. Pintér Klára, az épület tervezőmérnöke

FELHÍVÁS

A GYULAVÁRI K

GYÜLEKEZET KÉRÉSE

edves Testvérek! A gyulavári gyülekezet nevében fordulunk hozzátok. Dáviddal együtt mi is hálásak vagyunk azért, hogy Isten kegyelmének sokaságából házába mehetünk, leborulhatunk az Ő félelmében. Az idő vasfoga azonban a mi imaházunkat sem kímélte meg, aminek jól látható jelei is vannak kívül-belül. Ebben az állapotában nem méltó Istenhez, és hamis képet mutat róla az idegeneknek. A külső szemlélődő a Teremtő iránti tisztelet és szeretet alacsony fokára következtethet ezekből a jelekből. Mindannyiunkban belső szomorúság van ezeknek az állapotoknak a láttán. Imában letettük mindezt Isten elé. Anyagi és fizikai forrásaink nem elegendőek arra, hogy ezt a nagy felújítási munkát saját erőből elvégezzük. Közösségünk segítségét és támogatását is kérjük az imaház felújításához és Istenhez méltóvá tételéhez. Az közel százéves épület a 90-es évek elején került a közösségünk birtokába. Előzőleg lakóházként funkcionált, a falazata ún. „vert fal”. A tulajdonba vételt követően jelentős átalakításra és felújításra volt szükség. Ezt követően ötven személy befogadására lett alkalmas. Az épület állapota miatt többször volt szükség bizonyos állagmegőrző munkák elvégzésére: a tető megerősítése, kéményátépítés, a bejárati ajtó cseréje, festés, meszelés, a lábazat újravakolása kívül-belül, a mennyezet megerősítése stb. Ezekkel a tatarozási munkákkal sikerült időlegesen a problémákat kezelni. A szerkezeti felépítésből adódóan (vert fal, szigetelés hiánya) előre látható volt, hogy az épület aláfalazása és vízszigetelése elkerülhetetlen, csak az időpont volt kérdéses. Mostanra bizonyossá vált: tovább már nem lehet elodázni ezeket a munkákat.

Az imaház állagromlásában jelentős szerepet játszik, hogy néhány éve csatornázási munkákat végeztek az épület előtt. Az építmény előtti szilárd burkolatú utat megemelték, ezáltal a lehulló csapadékvíz a fal előtt gyűlik össze, más útja nem lévén, mivel a vízelvezető csövek is használhatatlanok lettek a munkálatok folyamán. Az épület nincs alászigetelve, a fal felszívja a nedvességet, aminek szembetűnő nyomai és következményei lettek. Nagy repedések, vakolatomladozás kívül és belül. Ócsai Imre testvér szakvéleménye is az, hogy minél előbb aláfalazásra és vízszigetelésre van szükség. Az előzetes kalkuláció szerint a legszükségesebb munkák elvégzésének költsége kb. 1–1,2 millió forint. Közösségünk anyagi helyzetét ismerve úgy döntöttünk, hogy a gyülekezet saját erőforrásából megpróbálja ezt finanszírozni. Egy éve gyűjtésbe kezdtünk, de csak 300 ezer forint gyűlt össze. Ebből 100 ezer forint a Benczúr utcai gyülekezet adománya, amiért hálásak vagyunk Istennek és nekik is. Gyülekezetünk 14 tagból áll, döntő többségben kisnyugdíjasok, így belátható időn belül nem áll rendelkezésünkre elegendő anyagi forrás a munkálatok elvégzéséhez. A nyáron mindenképpen el kell kezdenünk a felújítási munkálatokat, mielőtt még a csapadékos időjárás következtében nagyobb szerkezeti károk nem keletkeznek. Isten kegyelmében és segítségében bízva hisszük, hogy a testvéri összefogás megtermi gyümölcsét, és mindanynyian gazdag áldásban és tapasztalatban részesülünk általa. Testvéri üdvözlettel a gyulavári gyülekezet

A SOLA SCRIPTURA FÕISKOLA KÉRÉSE A Sola Scriptura Teológiai Főiskola érdekében szeretnénk mi is megszólítani benneteket. A főiskola megkeresett bennünket súlyos anyagi gondjaival: júliusban és augusztusban már a bérkifizetéseket sem tudják biztosítani. Ezért fordulunk hozzátok, hogy – átmeneti megoldásként – segítségeteket kérjük, amíg a nyár folyamán megtaláljuk a végleges megoldást arra, hogyan lehetne előteremteni az anyagi fedezetet a főiskola működéséhez, amely nagyon komoly evangelizációs szerepet tölt be. Ezért kérjük azokat, akiknek ez a munka szívügyük és tudnak segíteni, tegyék meg felajánlásukat. Bármilyen összeg segítség, és Isten szemében minden szívből jövő adomány értékes. Felajánlásaitokat a gyülekezeti adományokkal együtt adhatjátok át a gyülekezeti pénztárosoknak (célszerûen egy külön borítékba elhelyezve, amire írjátok rá, hogy „A fõiskola javára”), vagy közvetlenül fizethetitek be a központi pénztárba, ill. bankszámlára (ez utóbbi esetben különösen ügyeljetek arra, hogy a megjegyzés rovatban tüntessétek fel: „A fõiskola javára”). Számlaszámunk: K&H Bank 10201006-50285697-00000000. A tanácsadó bizottság nevében: Makra Jenő A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 21

FELHÍVÁS

A

NAGYÚTI GYÜLEKEZET KÉRÉSE

K

edves Testvérek! A nagyúti gyülekezet nevében fordulunk hozzátok. Mint közületek többen tudják, Nagyúton imaház építésébe kezdett a gyülekezet. A településen 1946 óta élnek adventisták, 1948 óta van imaház. Kezdetben az idős Molnár házaspár lakásához toldottak a testvérek egy 5x5 méteres imatermet, itt 1988-ig volt gyülekezet. Azután átköltöztünk egy másik testvér lakásának szoba-konyhás, különálló lakrészébe, ami szintén kicsi, a mellékhelyiség hátul van, az udvaron. A gyülekezetnek tizennyolc megkeresztelt tagja van, továbbá öt fiatal felnőtt, és hat gyermek tartozik még ide, akik rendszeresen látogatják az istentiszteleteket. Ha mindannyian itthon vagyunk, alig férünk be. Évek óta tervezzük az épület átalakítását, de sehogy sem találtunk igazán jó megoldást, ezért egyre halasztgattuk. Két éve döntöttünk úgy, hogy új épület építésébe fogunk. A jelenlegi imaház tulajdonosa a gyülekezetnek ajándékozta a telek felét. A telekmegosztás és a tervek elkészülte után építkezni kezdtünk. Tudtuk, hogy a mintegy 15 millió forint költségvetésű épületet saját erőből nem tudjuk felépíteni, de tudjuk azt is, hogy mindannyiunk szívét Isten tartja a kezében, és indít arra embereket, hogy segítsenek megvalósítani a terveket, ami az Ő dicsőségét szolgálja.

22 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

A gyülekezet tagjai eddig gyűjtögetett adományaikat, erejüket, idejüket és szaktudásukat adják a munkához. Vannak gyülekezetek és testvérek, akik anyagiakkal járultak hozzá az építkezéshez már most, és vannak, akik segíteni jöttek. A jelenlegi helyzet szerint a falak már állnak, a födém háromnegyed része készen van. Most a beton megkötésére várunk, és a ti segítségetekre is. Eddig megtapasztalhattuk, hogy az Úr építi a házat, neki gondja van rá. A hatóságok sehol nem akadékoskodtak, kivéve a tűzoltóságot, de azt is meg lehetett oldani. Az egyik gyülekezeti tagunk testvére kedvezményes áron készítette el a terveket. Egy helyi építész vállalkozó ingyen vállalta az épület felelős műszaki vezetői tisztét. Azután munkagépet és embert adott az alap kiásásához – ingyen. A falazóanyagot fél áron adta az Ytong. Hálásak vagyunk érte Istennek, hiszen Tőle kaptuk. Most tőletek azt kérjük, ha tudtok, ti is vegyetek részt ebben a munkában adományaitokkal. A jó Isten az, aki valamennyiünk szükségleteit, lehetőségeit látja és tudja, s egyedül Ő az, aki megadhat mindent nekünk, „kinek-kinek az ő szüksége szerint”. Testvéri üdvözlettel a nagyúti gyülekezet

FELHÍVÁS

A

REHABILITÁCIÓS TÁBOROK

NÉPSZERÛSÍTÉSE

K

edves Testvérek! Kérünk benneteket, hogy ha ismertek a környezetetekben a szabadulás útján elindulni kész alkoholbeteget vagy alkoholbeteg tanácstalan családtagját, biztassátok őket a rehabilitációs táborunkba való jelentkezésre. Mivel Magyarországon tágabb értelemben szinte minden családban van legalább egy alkoholbeteg (számuk jóval a millió felett van), nagyon sok az érintett. Táborunk törzsgárdáját évek óta megszabadult alkoholbetegek alkotják, akik sokat tudnak segíteni szabadulni vágyó társaiknak. Naponta folynak a témával kapcsolatos őszinte beszélgetések az érintettekkel, és külön a családtagokkal. Közös beszélgetésekre is sor kerül, reggel és este bibliai előadásokat, beszélgetéseket tartunk önkéntes részvétellel ebben a táborban is. Ezenkívül természetesen itt is vannak kirándulások, és jó a hangulat. A rendszeres résztvevők közül többen a táborban kaptak döntő késztetést a „szabadságharc” elkezdésére, vagy pedig ott nyernek „karbantartó” erősítéseket. Sok családtag számára is belső felszabadulást és reményt jelent a táborban való részvétel.

A

A tábor időpontja és helyszíne: 2008 július 27.–augusztus 6., Törökkoppány Táborvezetõk: Vankó Zsuzsa és Horváth Gábor Jelentkezés: Kiss Szilveszterné 8674 Nágocs, Ady Endre u. 11. Tel.: 20/379-6106 E-mail: [email protected]

TOLERANCIATÁBOROK

TÁMOGATÁSA Ebben az évben is megrendezzük toleranciatáborainkat. Néhány együttléten már túl is vagyunk, amellyel igen nagy segítséget nyújthattunk sérült embertársainknak. Sajnos idén nem volt olyan pályázati kiírás, amelyet az alapítványunk megpályázhatott volna, ezért elég szűkében vagyunk azoknak az összegeknek, amellyel a három tábort biztonságosan finanszírozni tudnánk. Sokan még az alacsonyan meghatározott részvételi díjat sem tudják befizetni, mi azonban nem szeretnénk, ha anyagi okok miatt kimaradnának a legrászorultabbak. Ha van közöttetek olyan, aki lehetőségeihez mérten erre a célra szívesen áldozna, kérjük, hogy az alábbi bankszámlára küldje el adományát. Az átutalásnál vagy a csekken jelezzétek azt is, ha az adományról kértek adóigazolást. Bankszámlaszámunk: OTP Bank 11743040-20065087-00000000 Köszönettel a Tárt-Kapu Alapítvány munkatársai A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 23

FELHÍVÁS

IFJÚSÁGI BIBLIA-TÁBOR BÓZSVÁN Kedves Fiatalok!

S

zeretettel várjuk az Isten-kérdés és a Biblia iránt komolyabban érdeklődő fiatalokat az ifjúsági Biblia-táborba. A tábor augusztus 24–28-ig tart, 29-ei elutazással, de többen szívesen maradnának a hét végéig, 31-éig is. (Kérjük a jelentkezőket, hogy jelezzék: 29-ig vagy 31-ig szeretnének-e maradni, elegendő jelentkező esetén szóba jöhet a hét végéig tartó meghosszabbítás.) Azon leszünk, hogy az új tanév kezdete előtt jó feltöltődést, testi-lelki felfrissülést jelentsen ez a tábor a résztvevőknek. A komoly témák és beszélgetések mellett kirándulások is szerepelnek a programban, és egyénileg is marad idő sétára, pihenésre a szép környezetben.

Œ Az „élő Isten” és a „bálványistenek” fogalma a Bibliában. Miért vízválasztó ez a különbség a vallásos emberek, illetve a vallások között? Œ Hogyan közeledjék az „élő Istenhez” egy istenkereső? Atya, Fiú (Jézus Krisztus) és Szentlélek: melyikhez és hogyan keressen utat? Œ Mit tartalmaz az „örökkévaló evangélium”, ami a kereszténység lényege? Œ Miben különbözik a „fundamentalista kereszténység” és a „biblikus kereszténység”? Melyek a fő ütközőpontok, avagy az eltérő megközelítések?

BESZÉLGETÉSEK GYAKORLATI KÉRDÉSEKRŐL Œ Iskolai közösség és társasági összejövetelek. (Egészséges elvek és gyakorlat.) Œ Lehet-e mércét találni a „jó zene” kiválasztásához? Œ A társkeresés bukatói és biztonságos útjai. (Milyen mintákat kövessünk, illetve ne kövessünk?) Œ A különböző szerfüggések fiatalok körében. (Hogyan vigyázzunk magunkra, és hogyan segítsünk másoknak?)

FŐ TÉMÁK Œ Milyen „korszakforduló” kellős közepén találja magát az ifjúság mai generációja? Milyen nagy kérdésekkel szembesül ma az emberiség, és ezen belül a fiatal nemzedék is kikerülhetetlenül? A reménység vagy a reménytelenség jellemző ezek megoldásával kapcsolatban? Œ Miért rendkívüli könyv a Biblia? Miben fedezhetjük fel A témák bővülhetnek és változhatnak a résztvevők igédöbbenetes időszerűségét? Œ Mai vélekedések a Bibliáról vallásos és nem vallásos nye szerint. körökben. Ha a Biblia tényleg „Isten beszéde” emberi nyelven, miért ismerték fel ezt viszonylag csak kevesen Szeretettel bátorítalak benneteket a jelentkezésre: az emberiség nagy gondolkodói közül? Miért nem kelt Vankó Zsuzsa táborvezető nagyobb érdeklődést ma?

24 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

TAPASZTALAT

ISTEN

JELENLÉTE

A MINDENNAPJAINKBAN

N

agyon sok ember nem tapasztalja ezen a világon Isten csodálatos jelenlétét. Ezért segítenünk kellene nekik, hiszen egyre jobban szorít az idő a késői eső eljöveteléig. Segíteni abban, hogy ne vegyék természetesnek a mindennapi szükségleteik betöltését, vagy azt, hogy reggel egy új napra virradnak. Néhány példát szeretnék megosztani veletek a saját tapasztalataimból. Édesanyám munkahelyén nem olyan régen főnökcsere volt, és nem lehetett tudni, ki marad és kit bocsátanak el. Barátainkkal együtt sokat imádkoztunk ezért, és Isten kezébe tettük az ügyet. Anya nagyon sajnálta volna, ha el kellene mennie, mert szeretett ott dolgozni, és a munkatársaival is jó volt a kapcsolata, így kellemes légkör alakulhatott ki a boltban. A vevők is szerettek ide járni, és gyakran megjegyezték, milyen jó a hangulat. Sajnos a váltás után ez megszűnt, de imáink meghallgatásra találtak. Édesanyám továbbra is ott dolgozik, és legnagyobb örömére egyik szeretett munkatársnője is maradt. Ugyanezen a héten történt, hogy a nővéremet el akarták tanácsolni a vizsgáról. Az volt a tanár problémája, hogy a testvéremnek nincs elég motivációja a gyakorlathoz, pedig elméletből színötös volt. Közelebbi ismerőseinkkel együtt sokat imádkoztunk a megoldásért. És készek voltunk elfogadni Isten döntését, bármi legyen is az, hiszen a javunkat szolgálja. A vizsgáztató tanár fel sem akarta írni a vizsgázók közé a nővéremet – de valahogy mégiscsak felkerült. A vizsgabizottság adott neki még egy esélyt. A nővérem nagyon sokat készült a vizsgára, és minden tőle telhetőt megtett. A döntést Isten kezébe tette. Azután nem kettessel ment át a vizsgán, hanem háromnegyeddel. Sokan tudják, hogy már négy éve fuvolázom. Két és fél éve volt egy országos fuvolaverseny, amelyre a tanárommal nagyon sokat készültem. A korosztályomból egye-

dül én kerültem be, s nagyon boldog voltam a tanárnővel együtt. Csak az volt a probléma, hogy a verseny háromnapos volt, ez a három nap pedig a szombat, vasárnap és a hétfő. Nem akartam csalódást okozni a tanárnőmnek, ezért sokat imádkoztam szüleimmel Istenhez segítségért. Több éve már, hogy ezeken a napokon van a verseny, de ebben az évben valami okból kivételesen csütörtök, péntek, szombatra esett az időpontja. A verseny számomra sikeresen végződött, hiszen az ország legtehetségesebb fuvolistáival mérhettem össze a tudásomat. Helyezést ugyan nem értem el, de újabb tapasztalatot szereztem Istennel. Csak megerősítésképpen említenék még egy történetet. A másik nővérem úgy kilencévesen súlyos vérmérgezést kapott, amivel körülbelül egy hónapig kórházban kellett feküdnie. Még egészen kicsi voltam, de emlékszem, amint a gyülekezet istentisztelet után közösen imádkozott érte. Egy kedves orvos barátunk is foglalkozott vele, aki a főnöke tiltása ellenére mégis beadta neki azt az injekciót, amiről úgy gondolta, jót tesz. A testvérem ezután jobban lett és hazajöhetett. Velünk van Isten kegyelme által, és semmiféle maradandó nyoma nem mutatkozott a betegségének. Én már hívő, adventista családba születtem. Édesanyám a születésem előtt keresztelkedett meg, és amikor a világra jöttem, a kezem imádságra volt kulcsolva. Nekem már természetes az, hogy hallok Isten gondviseléséről és szeretetéről. Mi is bátorítsuk, biztassuk a körülöttünk élő embereket. Gondolataim zárásaként egy számomra nagyon kedves igehelyet szeretnék idézni: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ésa 43,1–2) Puter Fanni (14 éves)

www.e-konyv.hu A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 25

A Z IGE

HITBEN

MELLETT

ERŐS GYERMEKEK

A

„hogyan bánjunk a születendő gyermekkel?” manoahi kérdés a szülői hivatását komolyan vevő minden édesapában és édesanyában felmerül. Milyen szemléletre, bánásmódra van szükség ahhoz, hogy gyermekeink hitben erős, Isten vezetése alapján élő, másokért önzetlenül szolgáló fiatalokká, majd felnőttekké váljanak? Milyen gyakorlati útmutatással szolgál erre nézve a Szentírás?

GYERMEKEINK ISTENÉI A legalapvetőbb, amit minden gyermeket vállaló szülőnek helyesen kell látnia, hogy a gyermek nem a szülő tulajdona, hanem az őt elgondoló, megalkotó, teremtő Istené. A földi szülők megbízást kapnak: óvniuk kell életútján a menny kicsiny polgárát, és segíteniük abban, hogy megismerje Teremtőjét, és rá vonatkozó terveit betöltse. Isten és ember olyan csodálatos módon működik együtt ebben, hogy miközben a szülők Isten útmutatásai alapján gyakorolják a hivatásukat, maguk is egyre jobban megértik az Atya önfeláldozó szeretetét gyermekei iránt, egyre inkább megtanulják magukat megtagadni és átadni. A közös munkálkodás gyümölcse pedig az istenfélő gyermek és a kipróbált hitű szülő, akik Isten eredeti elgondolása szerint örökkévaló lényekként élhetnek Istenük és embertársaik örömére.

HITRE NEVELÉS – PÉLDAADÁSSAL Az emberre általában igaz, hogy amivel a legtöbbet foglalkozik, amit szemlél, ahhoz kezd hasonlítani. Megfigyelhetjük, hogy házaspárok évtizedek alatt nagyon hasonlókká válhatnak egymáshoz. A még kialakulatlan személyiségű, formálódó gyermekekre ez még inkább igaz. Amivel a legtöbb időt töltik, az alakítja a személyiségüket, az gyakorol rájuk a legnagyobb hatást. Manapság az óvodában azért találunk annyi kis agresszort, mert a mindennapjaikat – televízió, számítógép, szülők mintája – át- meg átszövi az erőszak, így ők maguk is erőszakossá válnak. Ezért minden szülő elsődleges feladata, hogy felelősen alakítsa ki azt a közeget, amelyben a gyermeke felnő, küszöböljön ki minden olyan hatást, ami a gyermek személyiségét rombolja. A gyermekek fejlődését elősegítő közeg tele van melegséggel, meghittséggel, pozitív megerősítéssel, szeretettel. Mindezt leginkább szerető szüleik tudják számukra biztosítani, ezért 26 • A Z IDÕK JELEI 2008/2.

fontos a gyermekkel töltött naponkénti minőségi idő. Személyes tapasztalatom alapján azt tanácsolhatom, hogy addig beszélgessünk a kicsivel (vagy nagyobbal), addig hallgassuk, amíg feloldódik, megnyugszik, és magunkra hagy bennünket. A gyermekek mintakövetése szomorúság lehet, ha a rosszat tanulják meg, de nagyon nagy öröm is, hiszen a jó mintát ugyanolyan intenzitással követik. A kisgyermeknek nem kell érveket felhozni amellett, hogy a Biblia fontos. Ha a szülő fontosnak tartja, a gyermek is annak fogja tartani. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülő mindennapos elfoglaltsága az Ige tanulmányozása és az imádság, akkor ez számára is érték lesz. Ha látja a szülő példáján keresztül mások segítését, vigasztalását, a lemondást, hitben járást, akkor ezt követi majd. Ezért óriási a felelőssége minden szülőnek, hogy otthonában, a gyermekei előtt is hitelesen élje az életét. Nincs szomorúbb annál, amikor fiatalok arról számolnak be, hogy a szüleik szombaton egészen mások, mint hétköznap. Az ilyen magatartásból csak a képmutatást tanulhatják meg. Le kell szögeznünk tehát: ha a gyermekeinket Istenhez akarjuk vezetni, először nekünk magunknak kell Istennel személyes, mély közösséget kialakítani és ápolni.

TERVEZETT ALKALMAK A személyes, állandó példaadáson túl szükség van olyan családi alkalmakra, amikor tudatosan és célirányosan tanítjuk a gyermeket a Biblia igazságaira. A szombati gyermekiskola nagyon jó eszköze annak, hogy a gyerekek ismeretet szerezzenek Istenről, de nem pótolja a szülői tanítást, mivel ha a gyermek otthon nem kap erre nézve megerősítést, a gyermekiskola jó hatásai nem lehetnek tartósak, és semmiképpen sem hathatnak életet átformáló erőként. Törekedjünk arra, hogy legyen a családban közös alkalom, amikor szülő és gyermek közösen tanul Istenről. Nem baj, ha hetente csak egyszer, a lényeg a rendszeresség. A gyermek életkorát is figyelembe véve ez ne legyen hosszabb 30-40 percnél, legyen a gyermek számára érdekes, szemléletes, és kérjük Isten Szentlelkét, hogy hassa át az egész együttlétet. A gyermekek vonzódnak Istenhez, nagyon jól felfogják a Szentlélek jelenlétét és befolyását, szeretnek a szüleikkel lenni, ezért a közös tanulás a fenti szempontok figyelembevételével számukra örömteli lesz, várni fogják. Kerüljük a tárgyi jutalmat, ne ezzel motiváljuk a gyerekeket. A hit, Isten és igéjének is-

A Z IGE

merete önmagában érték, ezt közvetítsük feléjük. A tárgyi megerősítés elvonja a figyelmet a lényegről, nem születik meg a gyermekben az állandó igény a mind mélyebb istenismeretre, tárgyi megerősítés híján később érdeklődése kialszik, és éppen ellentétes hatást váltunk ki, mint amit szerettünk volna elérni. A gyermeket a „saját útja szerint” kell tanítani. Ne törekedjük lexikális tudás átadására, ugyanis nem ebben van az életet megújító erő. Nem az a lényeg, hogy hívták Ábrahám apját, hanem az, hogyan lépett Ábrahám hitben az ismeretlenbe, hogyan éltük meg ezt mi, szülők a személyes életünkben, milyen élményeken át találkozott ezzel a gyermek is. Amikor a kislányunk két és fél éves lett, és már figyelemmel végighallgatott egy mesét, apukájával elérkezettnek láttuk az időt, hogy tematikusan kezdjük őt megtanítani a Biblia történeteire. Először a bűneset történetét mondtuk el gyümölcsöstől, kígyóstól, kiűzetésestől, elejétől a végéig, majd arra kértük, mondja el, mit tanultunk ebből a történetből A tanulság az lett volna, hogy a bűn ellenére Isten megmenti az embert, de legnagyobb megdöbbenésünkre Zsófikánk így foglalta össze: „Nem szabad gyümölcsöt enni, mert akkor meghalunk.” Két alapvető hibát követtünk el. Az egyik, hogy nem a saját útja szerint, vagyis az életkori sajátosságok figyelembevételével tanítottuk őt. Egy ilyen kicsi gyerek nem tud elvont fogalmakban gondolkodni, nem tud jelképeket azonosítani. Másrészt MINDENT elmondtunk a történetből, mert az anyag átadása volt a cél, nem pedig az erkölcsi tanulság és gyakorlati alkalmazása. Ma már tudjuk, bőven elég lett volna annyi ebből a történetből, hogy aki nem fogad szót – szüleinek és Istennek –, az pórul jár, bajba kerül. Eltelt néhány hét, mire kiköszörültük a csorbát, ez idő alatt fenntartással ette csak a gyümölcsöt, s újra és újra megmagyaráztatta magának, hogy ebből nem lesz baj. „A kevesebb – több” gyermekünk tanításánál is igaz. Egy egyszerű gyakorlati tanulság bőven elég, erre a mindennapokban alkalomadtán vissza lehet utalni. A tervszerű Biblia-tanításon kívül nagyon fontos, hogy a család közös áhítatra gyűljön össze naponta legalább egyszer. Az együttlétek ne nyúljanak hosszúra, 10-15 perc elegendő, ha azt akarjuk, hogy gyermekünk évek múlva is örömmel vegyen részt ezeken. Olvassunk néhány igei gondolatot, ami a gyerekek számára is érthető, tanulságos. Később ők is választhatnak, így még inkább magukénak érzik a családi együttlétet. Imádkozzunk közösen gyermekeink gondjainak és a családot érintő problémák-

MELLETT

nak a megoldásáért, adjunk hálát az imameghallgatásokért, tapasztalatokért, énekeljünk lelki énekeket. Minél hamarabb alakul ki személyes kapcsolat a gyermek és Isten között, annál jobb. Segíthetjük, ha pici korától fogva imádkozunk vele. Nálunk mindenki rövid, egymondatos köszönetet mond, azután egy mondatban kérést. Ez azért vált be, mert az önálló, hangos imától sok gyerek idegenkedik, de egy mondatot szívesen vállalnak. Ha egy mondatot elmondott, rövid idő múlva kettőt, majd még többet mond, végül megszületik az önálló imádság. Isten meghallgatja a kéréseit, és segíthetünk neki abban, hogy emlékeztetjük: „Látod, ezért imádkoztunk, és Isten teljesítette.” Így egyre inkább bízik majd Istenben, és kialakul Vele a személyes kapcsolat, amikor már nélkülünk is Istenhez fordul, s önállóan is tapasztalatot szerez.

„GYAKOROLD EZEKBEN A TE FIAIDAT, ÉS SZÓLJ EZEKRŐL, AMIKOR A HÁZADBAN ÜLSZ, VAGY AMIKOR ÚTON JÁRSZ, ÉS MIKOR LEFEKSZEL, ÉS MIKOR FELKELSZ.” A hétköznapokban rengeteg alkalom kínálkozik, hogy gyermekeink megismerjék Istent, és megtanuljanak hitben járni – ebben kell segítenünk őket. A teremtett világ Istenről beszél, ezért keressük az alkalmakat, amikor gyermekeinkkel a természetben lehetünk, és rámutathatunk Isten fenntartó munkájára, a teremtés változatosságára, sokszínűségére, harmóniájára, az eredeti édeni állapotra. Megoszthatjuk gyermekeinkkel saját hitbeli tapasztalatainkat. Segíthetjük őket, hogy a saját életükben megértsék és megtanulják kezelni az adott helyzeteket – igazságtalanságot, gonoszságot, személyválogatást stb. Biztassuk, bátorítsuk őket, hogy lássanak túl a körülményeken, és ha sikerül, értékeljük ki közösen az eseményeket, így segíthetjük őket hitben járni. Legyen naponként imánk tárgya a gyermekeink lelki fejlődése, kérjünk Istentől bölcsességet, hogy mikor mit mondjunk. Figyeljük Isten személyes tanácsait, késztetéseit, hogy mindig bölcsen tudjuk tanítani a gyermekeinket. Az előttünk álló események odaszánt életű embereket igényelnek, akik Isten személyes útmutatásai alapján élik az életüket. Mindenki, felnőtt és gyermek csak Isten oldalán lesz oltalom alatt. Azzal óvjuk leginkább a gyermekeinket, ha segítünk, hogy életük egybefonódjon Teremtőjükkel és Megváltójukkal, aki megőrizheti őket, s kívánatos véget adhat nekik és szüleiknek egyaránt. Szabóné Novák Beáta

A Z IDÕK JELEI „ Kiadja a Keresztény Advent Közösség, 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205, e-mail: [email protected], http://www.kerak.hu, www.e-konyv.hu/kerak, www.jelek.hu Nyomdai elõkészítés: STENTArt. Felelõs kiadó: Hites Gábor

A Z IDÕK JELEI 2008/2. • 27

HÍREK

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Váradi Judit és Pörneki Kajetán (Veszprém) Ádám Gizella és Tóth József (Elek)

„Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram!” (Zsoltárok 109,27)

„Szózatot hallottam az égből, amely ezt mondta nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva, bizony azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak fáradságuktól, és cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14,13)

BIK Kiadó

KERESZTELKEDTEK: Pécs, 2008. március 2.: Hosszú Hedvig (Pécs) Zugliget, 2008. április 6.: Menyhárt Henriett (Budapest, Bertalan L. u.) Vaczlavik Katalin (Farmos) Szigetiné Lokody Tünde (Vác) Dr. Piros Éva (Vác) Kuhárcsik Szilvia (Budapest, Zugliget) Fugert Bence (Budapest, Széchenyi-hegy) Tóth József (Budapest, Zugliget) Miskolc, 2008. április 19. Feketéné Orosvári Krisztina (Miskolc) Vargyas Márta (Miskolc) Ifj. Bíró László (Miskolc) Szilágyiné Iszály Ágnes (Tiszavasvári) Szilágyi László (Tiszavasvári) Szatmári Mónika (Budapest, Benczúr utca) Zugliget, 2008. június 15. Hecel Sándor (Budapest, Széchenyi-hegy) Tisza Márta (Budapest, Bertalan Lajos u.) Horváth Zoltán (Budapest, Bertalan Lajos u.) Králl Éva (Dunaújváros) Hajdu Istvánné (Budapest, Széchenyi-hegy)

„Zászló felettem a szerelme.” (Énekek éneke 2,4)

SZÜLETÉSEK: Hegedűs Péter Dávid, Hegedűs Péter és Reményi Zita gyermeke (2007. november, Gödöllő) Schiszler Zsombor József, Schiszler József és Schiszler Judith gyermeke (2008. április, Széchenyi-hegy) Váradi Máté János, Váradi János és Váradiné Ócsai Eszter gyermeke (2008. május, Sarkad) „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedbe ezek mind be voltak írva, a napok is, amelyen formáltatni fognak, holott egy sem volt még meg közülük.” (Zsoltárok 139,16)

AKIKTŐL BÚCSÚZUNK: Menyhért Imre, Telkibánya (2007. október) Molnár Zsigmondné, Elek (2008. március) Barthalos Emma, Elek (április) Tropa Sándor, Gödöllő (május) Bene Pál, Szolnok (május)

KÖNYVAJÁNLÓ

BIK Könyvkiadó 1121 Budapest, Remete út 16/A Tel: 1/267-3947, 20/379-6020 E-mail: [email protected] Internet: www.e-konyv.hu

Ellen G. White

Evangelizálás Krisztus megbízása – „Elmenvén tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19) – nemcsak a tanítványok munkáját határozta meg, hanem rájuk bízta a továbbítandó üzenetet is. Advent Irodalmi Műhely – Felfedezések Alapítvány, 460 oldal, ragasztott Listaár: 1800 Ft

Szabó Attila

A természetben a Teremtővel Versek, igék, vallomások Alonso T. Jones

A polgári kormányzat és a vallás A vallásszabadság elveinek bemutatásával, gyökereinek kutatásával vezeti rá az olvasót a szabadságjogok fontosságának megértésére, korunk aktuális eseményeinek figyelembevételével. 62 oldal, ragasztott 28 •Inter-Euro A Z IDÕKPublishing, JELEI 2008/2. Listaár: 150 Ft

A természetben járva sok meglepetés vár ránk. A figyelő tekintet előtt feltárulnak a rejtett csodák, és a nyilvánvaló jelenségek is új értelmet nyernek. Teremtményein keresztül a Teremtő int felénk, megszólít, szépségeivel lenyűgöz, csodálkozásra késztet, fenséges élményekkel, távlatokkal ajándékoz meg. BIK Könyvkiadó, 180 oldal, keménytábla Listaár: 3400 Ft