21. oldal Galyasné Dósa Katalin: Út egy kis faluból az NCA Észak-magyarországi Regionális Kollégiumáig

civil fórum

2

Tartalomjegyzék 3. oldal Dr. Bodó Barna: Civil szféra a végeken 4. oldal Csáki Rozália: A peremlét gyöngyszemei 5. oldal Kolumbán Gábor: A civil szervezetek szerepe a vidék metamorfózisában 9. oldal Vetési László: A civil szféra esélyei a szórványban 12. oldal Csáki Rozália: Egyházi és civil együttműködés a vidéki közösségekért 15. oldal Jó példa a vidéki ifjúság mozgósítására – interjú Rácz Norberttel 17. oldal Solomon Adrian: Moldvai csángómagyar civil szervezetek és tevékenységeik 18. oldal Puskás B. Gábor: Szórványhelyzetben a brassói civil szervezetek

21. oldal Galyasné Dósa Katalin: Út egy kis faluból az NCA Észak-magyarországi Regionális Kollégiumáig

Civil kurázsi kurázsi 34. oldal Roxana Florescu: A fahídról, avagy arról, hogy mit tett a Suceava megyei Marginea falu néhány lakosa

23. oldal Papp Mónika: Érvényesülés vidéken, civilként

Kulturális kitekintő 25. oldal Romhányi András: Hagyományőrzés a végeken

36. oldal Kardos Anita: 2009 – a Kreativitás és Innováció Európai Éve

26. oldal Tóth Károly: A civil szektor Szlovákiában

Civil Könyves Pavilon Pavilon 29. oldal Miskolczi József: Vajdasági/Délvidéki civil tükör

38. oldal Helyi Fejlesztési Ügynök

31. oldal Zsoldos Ferenc: A délvidéki magyar civil szféra helyzete

Beszámoló

33. oldal Székely Győző: Iskola a végekért Világkörüli útra indult egy új magyar civil kezdeményezés

39. oldal Péter Emőke Katalin: ADJ, KIRÁLY, KATONÁT! Csoportos vetélkedő 10–15 éveseknek 41. oldal Csáki Rozália: Perlele vieţii marginale 42. oldal Cuprins

19. oldal Lukács Csaba: Ha leszáll az ember a bakról…

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 5 lej, a 2009-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

Elérhetőségek: postacím: 400196 – Kolozsvár Aviator Bădescu u. 35. telefon/fax: +40-0264–450230 e–mail: [email protected] ISSN 15822–4004

Civil szféra a végeken

Civil szféra a végeken Civil. A végeken. Templom rendszerint van – beszolgáló pappal. Aki Mindkét kifejezés értelmezésre szorul. hetente, kéthetente, olykor még ritkábban jut el hittársai A civilt általában az egyéni érdekek, célok és értékek közé. Ami azt is jelenti, hogy eseti szolgálatra jön – közöskollektív, az államtól, a piactól elkülönülő megnyilvánu- séget építeni már nincs érkezése. Akik vele, érte és általa lási módjának tekintik. Hívószavai az önkéntesség, a füg- maradnának meg egy nyelvi-kulturális közösség keretei getlenség és a felelősségvállalás. A civil társadalom köré- között, azoknak nagyon hiányzik – egy darabig. Amíg át be tartoznak a polgári kezdeményezések mindazon for- nem lépnek az etnikai határon, amíg személyes és intézmái, amelyekben érdekeik és értékeik megjelenítése, vé- ményi okok és tényezők hatására be nem tagolódnak más delme érdekében a polgárok az államitól, a hivatalostól (nyelvi) közösségbe. függetlenül, autonóm módon nyilvánulnak meg. Iskola, igen anyanyelvű iskola. A helyzet a temploméA civil társadalomnak a (nyugati) világ demokratizá- nál is törékenyebb. Egy sor olyan kérdést gerjeszt csalálásában betöltött szerepét négy pontban lehet összefog- don belül, amelyekre az azonnali válasz megkerülhető. S lalni. A civil társadalom felszabadít az állami ellenőrzés ha soktényezős a dilemma, kevesen vállalják a világos nyomása alól. Ugyanis a civil társadalom felfogható szo- válasz terhét. Kérdések sora. Miért kell(ene) ragaszkodni lidaritás-szféraként, amelyben megfogalmazódik és meg- az anyanyelvű iskolához, amikor kis gyermeklétszám nyilvánul egy önmagát reprezentáló közösség. Amennyi- mellett nincs minőség…, amikor az anyanyelv otthon is ben ez a szolidaritás-közösség létezik, kifejeződik a (köz- elsajátítható…, amikor az anyanyelvi iskola látogatása véleményben), saját kulturális kódokkal és narratívákkal plusz terhet jelent…, amikor… rendelkezik, sajátos – leginkább jogi és médiához kötődő Ha nincs templom illetve pap, ha nincs anyanyelvű is– intézményi formákat ölt, és olyan történelmileg elkülö- kola – mi marad? Mert akkor a kultúra házának sincs hiníthető interakcionális gyakorlatokban vatalos, költségvetési pénzért dolgozó mutatkozik meg, mint a civilitás, egyenlőmunkása. Akkor mindaz, ami a nyelvhez ség, kritika és respektus. Ezen értékek jekötődik, és lelket erősíthet – intézményi Ha nincs a kultúrágyében viszonyul mindahhoz, ami közöstámasz nélkül marad. nak, az anyanyelvségi. A civil ellenőrzés tárgyát képezik a Ha nincs a kultúrának, az anyanyelvnek kinevezett feleközélet erkölcse, a politikai döntések innek kinevezett felelőse – maradnak a cividokoltsága, a politikusok és köztisztséget lõse – maradnak a lek. Akik önmaguk lelki nyugtáért, őseik viselők elszámoltathatósága. A civil társaemlékezetéért, közösségük maradékáért civilek. Akik önmadalom közvetít az állam és a társadalom érzett felelősségük jegyében vállalnak guk lelki nyugtáért, között, mindkét fél megtanulhatja, hoszerepet. Nem kérnek semmit – csak adõseik emlékezetéért, gyan képes a másik számára meggyőzően nak. És igen sokat adnak: például azzal, közösségük maradémegjeleníteni megfontolásait. És végül: a hogy nem hanyagolják el a templomot, káért érzett felelõscivil társadalom gyarapítja azon intézméhogy vasárnapi iskolát, fakultatív anyanyek számát, amelyek hozzájárulhatnak nyelvi oktatást szerveznek, teleházat műségük jegyében válahhoz, hogy a kihívásokra az intézméködtetnek. Van erre példa több helyen. lalnak szerepet. nyek legitim módon és kiszámíthatóan Olykor képesítésük sincs, bár kérdés: miNem kérnek semmit válaszoljanak. lyen képesítés várható el attól, aki rákap– csak adnak. Végek. Ha azt mondom szórvány, tacsolja települése fiataljait, de talán időseblán szűkítem azt a bizonyos kört. Vagy tábeket is a világhálós kínálatra? gítom. A civil a végeken – mindenes. Mindent A szórvány véghelyzet, természetesen. Csak hát a tehet, bármit vállalhat, csak bírja idővel és erővel. Az övé szórvány nem szétszóródás eredménye, nem valaminek a kultúra világa – nem kérte, megkapta. Szervez kórust. a végpontja, hanem egy zsugorodási folyamatban a ma- Meg tánccsoportot. Meg mesedélutánt. Húsvéti műsort. radék. Amikor a polgár helyben marad, „csak” a világ Gazdakört. Talán öreggondozást is. Olykor kap segítséváltozik meg körülötte. Ez nyelvi szempontból igenis vé- get, de talán inkább buzdítást. Olykor gáncsot. get, határt, magára maradottságot jelent. Természetesen: pályázhat. Ha van kiírás. Amiből viDe véget jelent a zárvány, a nyelvi sziget is, amikor szont egyre kevesebb van, s éppen a végek, a leginkább egy településen nyelvi közösségünk adja a többséget, vi- hányatottak számára van a legkevesebb. De a civil nem szont a környező települések gyűrűjében nyelvileg egye- áll le, mert ezt diktálja a hite. Ami nem feladat: vállalás. dül, intézményileg támasz nélkül vagyunk. Igény. Belső tűz. Családi örökség és minta. A táj szereteVéget jelent az is, ha demográfiailag számolódik fel te. A civil akkor érzi jól magát, ha szervez és segít. Figyeegy közösség, ha nyelvileg és kulturálisan vannak szom- lem, önmagáért is teszi – így van. Ekként érzi életét teljesszédai, csak valamivel odébb, a velük való napi kapcsolat nek, melynek parancsa: aki adhat – adjon! esélye és erőt adó köteléke nélkül. A végeken a civil szerepe hármas: ő a közösség szerA szociális szórványról most nem szólok – pedig ez is vezője, gondozója, olykor lelkiismerete is. komoly kérdés. És különbözik a civiltől általában. Attól a helyzettől, A végeken, de azt is mondhatni: szórványban az alap- ahol a társadalmi szerepek leosztása működik, ahol a kekérdés az intézményekkel való ellátottság. Van-e helyben retek a nagykönyvben leírtak szerint alakulnak. Ahol a iskola, templom. Esetleg könyvtár. Netán kultúrház – civilség, mint utaltam rá, felszabadít, ellenőriz, közvetít persze, nem puszta épületként. és gyarapít – a tagolt társadalmi funkciók jegyében.

3

civil fórum

4

Mint annyi minden, a végeken a civil is más. A végeken az állam(i intézmények) hiányában az állami nyomás alóli felszabadító funkcióról szó sincs. Miként az ellenőrzésről sincs. Közvetíteni különböző szegmensek és szereplők között kellene – ha lennének szereplők. A négy jellegzetesség közül marad egy, a gyarapítás, pontosabban a helyi igények (kihívások) felismerése és szolgálata. A civil a végeken mégis fontosabbnak érezheti magát, mint társa a dolgok sűrűjében, aki politikai döntések vigyázója, a közéleti tisztaság jeles szószólója. Ugyanis utóbbiak – pótolhatóak. Aki pótolható, annak kiválása után a társadalom gondoskodik a folytatásról. A végeken a civil pótolhatatlan. Mindenes, mert egyedül van. Rajta áll vagy bukik minden. Ha baj vagy beteg-

ség leállítja, görcsbe rándul a kicsiny helyi közösség. Mert nincs, aki a helyébe lépjen. Miért van az, hogy a végek mindeneseire alig figyelünk oda? Többnyire akkor – amikor egyik-másik esetben a múlt időt kell használni. Mikor tudatosul mindenkiben: végek nélkül nincs közép?

Dr. Bodó Barna Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége – elnök e-mail: [email protected]

A peremlét gyöngyszemei

S

okat emlegetett közmondásunk kitartás és hit lüktet ezekben az ema „Járt utat a járatlanért fel ne berekben. Civil világunk sajátos színadd!” Civil szervezeteink mégis foltjai ők, akiktől méltán tanulhaa társadalom, a közösségi élet úttö- tunk. A végeken „civilkedők” nemrői, akik a környezetükben észlelt csak cselekvők, hanem a közösségi helyzetekre, problémákra sajátos és felelősségvállalás bajnokai is. újszerű megoldásokat találnak. A Hogy mit is jelentenek a végek, kulcs mindig az elkötelezett, civil miként is függ össze egymással a cimegmozdulásban, a közösség erejé- vilség és a végek világa, arról dr. ben hívő személyekben rejlik. Ők Bodó Barna tollából olvashatnak. Veazok, akik adott esetben a megszo- tési László szórványvidékre kalauzol kott, bejáratott utakról letérnek. bennünket, hogy jobban megértsük, Avagy, akik hittel és reménnyel épí- mit is jelent ez a léthelyzet, és betetenek új utakat. Ők azok a ritka sze- kintést nyújt az itt fellángoló cselekmélyek, akik különös érzékenységgel vések és cselekvők világába. Szintén élnek közösségükben, akik vállalják a szórványsors sajátos helyzetéről, a az úttörő munkát. Minél nehezebb az Brassóban élő magyar közösség civil adott közösség helyzete, amelynek világáról ad képet Puskás B. Gábor. szolgálatába állnak, A peremlét sajátos annál nehezebb az ő esetei az eldugott, elfeladatuk is. Ilyen a zárt környezetben élő Civil világunk sajátos vidék, főleg az elduvidéki kisközösségek. színfoltjai õk, akiktõl gott falvak világa, a Székelyföld sajátos teméltán tanulhatunk. szórványban élők és a lepülésszerkezetéből A végeken „civilkecsángómagyarok kifolyólag számos ihelyzete, de nem külyennel találkozhadõk” nemcsak cseleklönb ennél a kisebbsétunk. Milyen az élet võk, hanem a közösgi sors sem. A fennezekben a falvakban? ségi felelõsségvállalás maradásért és a megMivel foglalkoznak bajnokai is. maradásért folytatott az emberek? Van-e ciküzdelemben mit is vil önszerveződés itt? jelent a civil kurázsi? Kolumbán Gábor íráMilyen feladatokkal szembesül ezek- sában nemcsak választ ad ezekre a ben a helyzetekben az elkötelezett kérdésekre, de megnyitja látóterünszemély, aki változtatni akar az élhe- ket a vidéki élethelyzettől az EU vitőbb és szebb jövőért? Kik ezek a sze- dékfejlesztési politikájáig, hogy aztán mélyek? Miként próbálnak szembe- onnan visszakanyarodva a vidéki menni az árral? Ezekre a kérdésekre élet sajátos értékét és a civil önszerkerestük a választ lapszámunk szer- veződés jövőteremtő felelősségét vikesztésekor. lágítsa meg. Az ezekben a helyzetekben felválUgyancsak a vidéki közösségelalt közösségi cselekvés igazi gyöngy- kért való cselekvés egyik példájáról, szemeket csiszol. Rengeteg lelkierő, az e cél érdekében megszületett civil

és egyházi együttműködésről jómagam számolok be. Mindemellett a vidéki ifjúság önszerveződése és összefogása érdekében másfél évtizede cselekvő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet munkájáról, tapasztalatairól beszélgettünk Rácz Norberttel. Solomon Adrian a csángómagyarok körében szerveződő civil munkákat mutatja be. A végek civil világának több jó, magyarországi példájával is megismerkedhetnek az olvasók Lukács Csaba, Galyasné Dósa Katalin és Papp Mónika írásai által. A határok átlépésével tovább haladtunk a többi kisebbségben élő magyar közösségekhez is, hogy betekintést nyerjünk az ottani civil világba. Így F. Tóth Károly a szlovákiai, felvidéki magyar közösséget és civil szférát mutatja be. Miskolczi József és Zsoldos Ferenc írásaikban a szerbiai, vajdasági helyzetre világítanak rá. Olvasóink nemcsak a több százezres magyar közösségek civil önszerveződésébe nyerhetnek betekintést, hanem Székely Győző tollából egy olyan sajátos kezdeményezéssel is megismerkedhetnek, amely a Nyugat-Európában szétszórt magyarokat kívánja összefogni a világháló segítségével, és segíteni őket önazonosságuk megőrzésében. Rovataink is kötődnek fő témánkhoz. A Civil Kurázsi ez alkalommal egy romániai, Suceava megyei kis falu bátor közösségi összefogását mutatja be. A Kulturális Kitekintő bár Európára nyitja az ablakot, de a közösségeink számára is kiemelkedően fontos kretivitásra és innovativitásra hívja fel a figyelmet. Civil Könyves

5


Pavilonunk most is érdekes olvasmányokat ajánl Önöknek. Végül, de nem utolsósorban igen érdekes eseménysorozatról számol be nekünk Péter Emőke Katalin: a Magyar Ifjúsági Tanács a mesék világával kívánja a család szerepét tudatosítani közösségeinkben.

Bízom benne, hogy értékes és egyben tanulságos olvasmány lesz e lapszámunk, mely révén nem titkolt szándékunk az is, hogy felkeltsük a városban és tömbmagyarságban élők és „civilkedők” figyelmét a végeken élőkre és cselekvőkre. Egyesített erővel, együttműködésben többet tehe-

tünk. Erről bővebben a következő lapszámunkban is olvashatnak majd.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: [email protected]

A civil szervezetek szerepe a vidék metamorfózisában „A mindenségi élet törvényei a falu mellett döntenek. (...) A hegy oldalában, a folyó partján, a völgy szájában meghúzódó falu a helyes arányú élet. Hegyek, erdők, rétek, szántóföldek, levegő, levegő és házak, emberek. Együtt van mind, aki ismerheti egymást és együtt élnek mind a föld hátán, Isten tenyerén. Művészet, tudomány fejlődhetik köztük. De a föld emlőjéről soha le nem szakítják magukat. Túrják a földet és vetik a magot. Érzik a növekedést. Élik a mindenség életét.” Balázs Ferenc Életünk minden területén érezhető a válsághangulat, és a reálgazdaságba is begyűrűző pénzügyi válság arra késztet, hogy elgondolkozzam a vidéki életet fenyegető veszélyeken, és számba vegyem a László Ervin által „Világváltásnak” nevezett folyamatban rejlő esélyeket, lehetőségeket, melyeket a vidékfejlesztés területén látok. (László, 2008) Két évtizedes vidékfejlesztési tapasztalatom elszigetelt, rossz infrastruktúrájú és elnéptelenedés által sújtott faluban arra a következtetésre vezetett, hogy a modernizáció minden áron való erőltetése, tulajdonképpen felszámolja a vidéket, mint létformát. A természetközeli életforma újjászületése nem a mezőgazdaság, hanem a tájgazdálkodás – és környezet- – irányában történhet meg. Ebben az újjászületésben az elszigetelt térségek esélyesebbek, mint a városok közelében lévő urbanizált és a fogyasztói társadalmi modellbe beszervezett térségek. Az előbbire jellemző erőforráshiányt csak összefogással és magas szintű szellemi felkészültséggel együtt járó jelenléttel lehet pótolni. Ennek a jelenlétnek – és a megélhetéshez nélkülözhetetlen, magas szintű szakmai tudás 1

2

– biztosításában kulcsfontosságú szerepet töltenek be a civil szervezetek. Az elszigetelt vidéki települések legyőzhetetlennek tűnő szociális problémákkal küzdenek, és a megélhetéshez elengedhetetlen tevékenységek nem folytathatóak gazdaságosan a piacgazdaság szempontjai és elvárásai szerint. Csak értékvezérelt emberek és azoknak önkéntes szerveződései tartják ezt értelmes, emberhez méltó feladatnak. A profitvezérelt piacgazdaság tulajdonképpen a vidék, mint gazdaságtalan létforma felszámolására törekszik. Civil kurázsi kell ezzel a mindent elsöprő erővel szemben cselekedni, és felelősséget vállalni az Életért.

Válságkezelés A globális kapitalizmus krízise előre jelezhető volt és elkerülhetetlennek bizonyult. (Soros, 1998) Az egyes kormányok, az Egyesült Államok és az Európai Unió által eddig megfogalmazott válságkezelő programok csak tüneti kezelésre alkalmasak, nem segítik a válság utáni új gazdaság és társadalom kialakulását. Továbbra is a szociális következmények enyhítése a cél, a szociális kérdés megoldása helyett. A fogyasz-

tás élénkítését szolgáló intézkedések, valamint a válság által legsúlyosabban érintett nagyvállalatoknak és bankoknak nyújtandó állami támogatás tovább növeli az állami adósságállományt. Mindezek az azonnali, pánikszerűen megfogalmazott intézkedések tovább erősítik a krízist, és súlyosbítják annak következményeit. A válságra válaszként megfogalmazott, rögtönzött vállalati stratégiák jelentős része a válságot ürügyként használja az elmúlt évek hibás gazdasági döntéseinek korrigálására (tőkeújraértékelés, személyzeti leépítés, költségcsökkentés). Nem kétséges, hogy a válság nyomán sokan újjászületnek majd, radikálisan szakítva az addigi felelőtlen gazdálkodás gyakorlatával. Hogy ezekből az újjászületésekből, a túlélők győzelméből születik-e majd egy új, fenntartható világ, most még erősen kérdésesnek látszik. A válság – amint a krízis szó eredete is mutatja1 – tulajdonképpen esélyt hordoz egy más, az eddigitől gyökereiben eltérő gazdaság és társadalom kialakulására. Ehhez azonban fel kell ismerni, és tudatosítani kell, hogy a válság gyökereiben az emberi társadalom morális romlásának következménye2. Mert morális romlás az, ahogyan az emberiség a természettel, az élővilággal és önmaga jövőjével, a jövő generációk életével felelőtlenül bánt a fogyasztói társadalom eltelt száz esztendejében. A globális felmelegedés, a fosszilis energiaforrások kimerülése tulajdonképpen az ember minden áron való pro-

A „Krinein” ógörög szó, amiből a krízis szavunk ered, döntést, megkülönböztetést, határozást jelent. Vagyis a krízis mindig magában hordozza a megfelelő döntés, a másként való cselekvés lehetőségét. Konrad Lorenz által megfogalmazott, a civilizált emberiség nyolc halálos bűne: a túlnépesedés, az élettér pusztulása, versenyfutás önmagunkkal, az érzelmek fagyhalála, a genetikai összeomlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák ereje, az atomfegyverek. ( Lorenz, 2002)

civil fórum

6

fithajhászásának, a munka nélküli jö- lógiai szemléletű és fenntartható, a vedelemszerzési vágyának és az ér- tájgazdálkodást felvállaló vidéki tártelmetlen versengésnek a következ- sadalom. Spontán erdősödés és gaménye. A szűkösség gazdaságának – rázdálkodó vadak uralják a hajdan ami csak egy másik formája a kom- művelt vidéki tájat. Társadalmi és munisták által bevezetett hiánygaz- gazdasági kirekesztettség, elszegédaságnak – a fenntartása profitszer- nyedés és egyre erősödő bűnözés vezés érdekében, a ma szélye fenyegeti a már technológiailag még falun élő embeA válság tulajdonlehetséges bőséggazrek életét. daság helyett szintén A vidék felszámoképpen esélyt hordoz morális kérdés. Morálását szolgálta száegy más, az eddigitõl lis romlás az is, ahomos modernizációs gyökereiben eltérõ gyan a gazdaságban törekvés mind a kapigazdaság és társadaaz értékadó folyamatalista, mind a szocialom kialakulására. tokat kiengedték a lista modernizáció Ehhez azonban fel társadalmi és erkölcsi alatt. A falu bizonyult ellenőrzés alól, és a a gazdasági növekekell ismerni, és tudaprofit növelése érdedés számára létfontosítani kell, hogy a kében arra buzdítottosságú olcsó és képválság gyökereiben ták a bankok, hogy elzetlen munkaerő foraz emberi társadafogyasszuk a várható rásának. Ezért fogallom morális romlásátermelésünk jövedelmaztak meg kormámeit, eladósítva állanyok többé-kevésbé nak következménye. mokat és polgárokat nyíltan faluellenes egyaránt.3 gazdaságpolitikákat A gazdasági válságból egy reális a húszadik században az egész vilászükségletekre és létező, valamint gon. Az élelmiszertermelés ipari forfenntartható erőforrásokra épülő mái szükségtelenné tették a vidéki gazdasági modellel lehet kilábalni. A közösségeket. A modernizációs progazdaság az együttműködés és nem paganda sikeresen meggyőzte a falaz esztelen verseny területe kell le- vak lakósságát, hogy a jövendő nemgyen4. Együttműködés az emberek zedékeknek csak a város biztosíthat közt a szükségletek kielégítésére, az életet. A Föld számos országában felinnovációra, hogy megtaláljuk a számolták, illetve továbbra is naponmegoldásokat a problémákra, és biz- ta számolják fel a vidéki élet keretét tosítsuk az erőforrásokat a szükséges adó természetes ökológiai rendszerecselekvéshez. Együttműködés az ál- ket, őserdőket, legeltethető pusztákat latokkal, növényekkel a Föld élővilá- és hegyvidéket, árgazdálkodásra algának fenntarthatósága érdekében. kalmas vizes élőhelyeket. Együttműködés a jövő nemzedékeiA falu válsága tulajdonképpen jóvel az emberiség jövőjének biztosítá- val megelőzte, és ugyanakkor előresa érdekében.5 vetítette a jelenlegi világválságot. Az a politika és gazdasági magatartás, A vidéki élet leértékelődése mely a vidéket tönkre tette, az juttatA vidéki élet a modernizáció követ- ta az emberi civilizációt a végvekeztében végveszélybe került. A fal- szélybe. Az már most látszik, hogy a vak elnéptelenedtek, a kiöregedett la- gazdasági válság a nagyvárosok lakosság nem képes, és nem is érdekelt kóit, a globális fogyasztói társadaa vidéki tájat fenntartani. A hagyo- lomtól függő „bérrabszolgák” több mányos paraszti kultúra és társada- százmilliónyi táborát fogja a legsúlom megszűnt létezni, felbomlott a lyosabban érinteni. Azokat, akik képszövete, és helyébe nem alakult ki, telenek saját erőből magukat eltartanem alakulhatott ki, a korszerű, öko- ni. Kevésbé fognak szenvedni azok a

vidékek, ahol még létezik az önfenntartás becsülete és tudása. A szabadságnak azon érzése, hogy az ember és családja élete kevésbé függ kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen tényezőktől, sokaknak bizalmat és pozitív jövőképet fog eredményezni még alacsony jövedelemszintek mellett is. Romániában egyedi jelenségként a rendszerváltás nyomán szociális indíttatású visszaköltözés indult be városról falura. A globális fogyasztásra termelő vállalatokból elbocsátott munkaerőt azonban a vidék nem tudja befogadni. Nincsen infrastruktúra, hiányzik a vidéki gazdaság és nem is akarnak ezek a munkások mezőgazdasággal foglalkozni. Legtöbb esetben mélyen megvetik azokat, akik „még mindig a földet túrják”. Az alapvető válság a fejekben és az értékrendben van. A fogyasztás korlátlan növelésére alapozott gazdasági növekedés ideológiája által agymosott „rabszolgák” fejében a természetközeli élethez szükséges szemlélet kialakulása hosszadalmas és fájdalmas lesz. Az öncélú fogyasztás szenvedélybetegség6. A felébredés és a gyógyulás az elvonási tünetek egész sorával fog járni. A válságból csak az ökológiai szemlélet meghonosodásával tudunk kilábalni. A gazdaság és társadalom érdekeit alá kell rendeljük az ökológiai fenntarthatóság követelményeinek. Ha eddig úgy gondolkodtunk, hogy ami a gazdaságnak jó, az jó kell legyen a természetnek is, ezután úgy kell éljünk, hogy ami jó a természetnek, az kell jó legyen a gazdaságnak is. Az ökológiai egyensúly fenntartása csak természetközeli életformával és tudatos természetvédelemmel lehetséges.

A vidék felértékelődése Az Európai Unió az elmúlt évtizedben felismerte, hogy az ember által lakott ökológiai rendszerek fenntartása érdekében – az egyébként a második világháború utáni éhezéseket követően prioritást élvező élelmi-

Soros György fogalmazta meg nemrég megjelent könyvében: „Arra a következtetésre kell ezen a ponton jutnom, hogy a pénzügyi hatóságok és a pénzpiacok résztvevői alapvető tévedések rabjai a piacok működésével kapcsolatban. A téves hozzáállás miatt képtelenek megérteni, hogy mi is történik valójában, és utat engednek azoknak a szélsőséges piaci eseményeknek, amelyek a jelenlegi kavarodást táplálják. Amellett érvelek tehát, hogy a globális pénzügyi rendszer hamis elképzeléseken alapul… ezek a téves nézetek nemcsak a piacokra jellemzőek, hanem mindenre, amit ember alkotott.” (Soros, 2008, p. 28.) 4 Pyotr Alexeyevich Kropotkin már a múlt század elején megfogalmazta azt az evolúcióelméleti felismerést, mely szerint: „Azok az állatfajok, melyek esetében az egyéni küzdelem a lehető legalacsonyabb szintre csökkent, és a kölcsönös segítség gyakorlata a lehető legnagyobb mértékben kifejlődött, változatlanul a legszaporábbak, a legjobban élnek, és a jövőbeni fejlődésre a legesélyesebbek”. (Kropotkin, 1902) 5 László Ervin pozitív jövőforgatókönyve szerint egyre többen vállalják az értékek, a jövőképnek és a magatartásformáknak a radikális változtatásával járó megpróbáltatásokat. Ennek hatására kialakulhat az együttműködő világ és fenntartható civilizáció. (László, 2008, p. 22-23) 6 Konrad Lorenz írja: „Az újdonságvágy (neofilia) nagyon is kapóra jön a nagyvállalatoknak, akik a tömegek dogmatizálhatóságának köszönhetően ezt a jelenséget tisztes üzleti haszonná alakítják. A „built – in obsoletion”, azaz a „beépített elavulás” elve igen nagy szerepet játszik a ruha és autódivatban.” (Lorenz 2002, p. 56) 3

7


szertermelésen túl – a vidéki élet támogatásra szorul. Közösségi politikák és vidékfejlesztés céljából létesített támogatási alapok szolgálják a vidék átalakítását, a Corki-nyilatkozatban megfogalmazott élhető vidék jövőjét7. Az EU vidékfejlesztési politikáját a mezőgazdaság és élelmiszertermelésen túlmenően, a tiszta levegő, az élővilág sokszínűségének megőrzése, valamint esztétikai szempontokat is érvényesítő tájfenntartás motiválja. A vidék felértékelődni látszik, mint az élővilág fennmaradásához elengedhetetlen közjavak előállításának színhelye. A fosszilis tüzelőanyagok elfogyásának perspektívája a vidéket, mint megújuló energiatermelőt is jelentős tényezővé avatta. A jelenlegi intenzív mezőgazdaság kőolajfüggése – a nagy mennyiségben felhasznált üzemanyag, és műtrágyák miatt – komoly technológiai váltást tesz szükségessé. Az organikus, vagy biotermelés azonban nem képes alacsony hozamaival kielégíteni a világ élelemszükségletét. A globális felmelegedés okozta klímaváltozás és a víztartalékok kimerülése élelmezési válságot vetít a gazdasági válság mellé. Mindez újabb kihívást jelent a vidék számára. A megoldás a decentralizált módon, helyi erőforrásokra alapozott ökológiai szemléletű élelmiszer előállítása lehet.

A vidék értelmezése Ahhoz, hogy a komplex világválság által nyújtott lehetőségeket is számba vehessük, szükséges a vidék fogalmának egyértelmű meghatározása. Sajnos jelenleg a vidékfejlesztésben használatos definíciók nem a vidék lényegi elemét, a természetközelséget használják, hanem a vidéki életforma gazdasági és népesedési sajátosságait veszik alapul. Általában mezőgazdasággal foglalkozó és alacsony népsűrűséggel jellemezhető településeket tekintenek vidéki településnek. Ez a meghatározás érvényes a jelenlegi falvak és vidéki kisvárosok jellemzésére, de nem ad lehetőséget más gazdasági sajátosságokkal, pl. fejlett szolgáltató iparral rendelkező térségek vidéki jellegének megőrzéséhez. (Makkai, 2008; Madarász, 2000) Megközelítésemben a vidéket nem a várostól megkülönböztető je-

gyekkel kell definiálni: „vidék az, tartó képességének az eredménye. ami nem város”. Még nem… – ten- Gondolom, világosan látszik, hogy a ném hozzá. Egy ilyen meghatározás hagyományos gazdálkodást folytató magában hordozza az urbanizáció falusi közösség sokáig megfelelt a önös célját, mint vidékfejlesztési célt. fenti elvárásnak, de a modernizáció A jelenleg meghirdetett vidékfejlesz- következményében elveszítette vidétési programok nagy része pont a vá- ki jellegének számos meghatározó roséhoz hasonló infrastruktúra létre- elemét. A mai falu a környezetromhozását célozza a falvakban. A mo- boló fogyasztói társadalom melegdernizációs politikák nagy része tu- ágya, ahol a média által forgalmazott lajdonképpen várossá szeretné alakí- fogyasztói modell megjelenése és antani a falvakat, ezáltal megszüntetve nak befogadása talán visszafordíthaa vidéket. Azt ígérik a vidéken élők tatlan, a természetes élettől elidegeszámára, hogy a városon élő embe- nítő változásokat hozott a falvaink rekkel azonos életszínvonalon fog- életében. A szemét megjelenése szinnak élni. Számomra sokkal haszno- te mindenhol a patakok mentén és az sabb a vidék, mint a természettel eldugottabb völgyekben, a mezőről a együttélésre törekvő ember által la- szappanopera kezdésére hazarohanó kott térség meghatározás. A termé- emberek, a falutól idegen, sok esetszetközelség, a természetben élés és a ben messzi földről importált ételek természeti erőforrások fenntartható fogyasztása, a nagy centralizált ellátó felhasználása, mint vidéki emberi te- rendszerektől való függés (villany, vékenység definiálja a vidéket8. E gáz, csatorna, ivóvíz), mind a vidéki meghatározásom szerint minden jelleget rombolja. A fogyasztói társaolyan úgynevezett fejlesztési törek- dalom civilizációja nem fenntartható, vés, mely a vidék kapde még újdonság, és csolatát a természettel rövidtávon az életgyengíti, vagy megszínvonal növekedéA szabadságnak szünteti (mint amilyesével kecsegteti a falazon érzése, hogy az nek az infrastruktúra vak népét. Fájdalmas ember és családja fejlesztések nagy rélecke, amikor a vilélete kevésbé függ sze), vagy csökkenti a lany, víz és gázszámkiszámíthatatlan és természeti erőforrálák, a DigiTV kifizetéellenõrizhetetlen tésok fenntarthatóságát sére nem elegendő a (mint egyes erdőkiháztáji gazdaság – nyezõktõl, sokaknak termelési gazdaságok sok esetben csak a tejbizalmat és pozitív telepítése teszi), vagy pénzből álló – jövedejövõképet fog erednöveli a falu kiszollem. A mesterségesen ményezni még alagáltatottságát nem sakeltett szükségletek csony jövedelemszinját természetes erőforki nem elégíthetősége ráskészletének felboldogtalan emberek tek mellett is. használásával (a földsokaságát teremti meg gáz bevezetése falua vidéken. Ami eddig ra), tulajdonképpen a vidék felszá- elég volt, ma már nem elég. Az emmolásának lépései. Megközelítésem- berek rájönnek, hogy ők tulajdonben a vidéki élet lényege, hogy az ott képpen szegények, mert nem élhetélő emberek tudatosan törekednek az nek úgy, mint azt a tévében látták, általuk lakott területen lévő ökológi- vagy ahogyan városon élnek a rokoai rendszerekkel együttműködni, naik. Mivel nincsen választási szaazoknak részévé válni gazdálkodá- badságuk, ezt a szociális helyzetet kisukkal és fenntartani azokat. A tele- látástalannak, erkölcsöt rombolónak pülés jellege ebben a megközelítés- érzik, ami tönkre teszi a munkakulben következmény. Elvileg elképzel- túrát, és sok esetben az alkohol fohető akár egy város is, mint vidéki gyasztásához vezet, illúziókat kerközösség, amennyiben életformáját a getve tovább. Falvaink nagy része természetközeli és ökológiai szem- ma környezet- és önrombolóbb életet pontoknak veti alá. A lakosság nép- él, mint számos város teszi azt. sűrűsége sem meghatározó elem, haEzért van szükség a vidék fejlesznem az ökológiai rendszer embert el- tésére, hatékony politikákra. Hogy a

The Cork Declaration – A living Countryside, 1996 November szerint a vidék az európai kulturális örökség része, jelentős gazdasági és társadalmi erőforrásokkal rendelkezik és a korszerű magas életminőség eléréséhez nélkülözhetetlen közjavaknak a fenntartója (táj, tiszta, egészséges természeti környezet, levegő, víz, minőségi élelem, szabadidő és egészség megőrzés). 8 Nagyon rokonszenves számomra az írásom mottójaként választott, Balázs Ferenc által megfogalmazott ideálkép a faluról. Szintén az ő megfogalmazásában a városi élet: „A nagyvárosok viszont elzárják őt attól, aminek ölelésében kellene élnie: a földtől, a vizektől, az erdőktől és az erdő állataitól. A nagyváros bezárja az embert az embercsordába. Egyebet sem lát az ember, csak embert, embernek munkáját. Az emberről beszél minden körülötte: a házak, az utcák és a villámhárítók. Az ember kiszakította magát a mindenség öleléséből.” (Balázs, 2002) 7

civil fórum

8

vidék, valóban élhető és fenntartható legyen.

civilizáció túlélésének feltételeként natív gazdasági modellek léphetnek való megfogalmazása felértékelheti a működésbe. A kommunikációs költvidéket, amennyiben a vidék való- ségek csökkenése lehetővé teszi szolban ökológiai szemléletűvé alakul. gáltató munkahelyek vidékre telepíA fejlesztés értelmezése A vidék fogalmának meghatározása Közpolitikák és azokhoz rendelt for- tését. A szép vidéki élet vonzóvá teután szükséges a fejlesztés kérdésé- rások segíthetik ebben. Ehhez azon- heti alkotó szakmák művelőinek, ban a kormányok to- művészeknek, kutatóknak, tanárokvel foglalkoznom. A vább kell lépjenek a nak vidékre települését. Az ökológiai válság változást fog „vidék, mint olcsó szemlélet megteremti a decentralihozni. A változási Az erdélyi falvak fejéletforma és szociális zált, alternatív energiaforrások teleszükséglet felismerélesztésének egyik menedékhely” szem- pítését vidéken. Biogázból előállított sét változtatási politialapvetõ akadálya léleten. Azt is be kell villamos- és hőenergia, napkollektokák, stratégiák megpontosan az életmilássák, hogy az olcsó rok és szélturbinák jelenhetnek meg fogalmazása és cse– és kétes minőségű – a vidéken.9 nõség megfogalmalekvés követi majd. Mindezek a lehetőségek azonban élelmiszereknek az Mindez valamilyen zásában tetten érhecsak a vidéken élők jelenlegi szemléélelem-vegyipar által fejlesztési erőfeszítéstõ megegyezéshiletének jelentős változásával történvaló előállításával saként fogalmazódik meg. ány, a több életmohetnek meg. A vidéki közösségeknek rokba szorított paA fejlesztés fogalma dell versenye. rasztság, esélytelen az fel kell adják a sok esetben idegenazonban nem ideolóélelmiszertelmelési gyűlölet formájában is jelentkező gia. David Korten megversenyben. Az egész- zártságukat. Nyitott, befogadó köhatározása szerint, a séges élethez szükséges táplálék és zösségekké kell alakuljanak, új eszfejlesztés egy adott közösség saját erőforrásainak menedzselési haté- tiszta élhető környezet előállítását mék, kultúrák és emberek fogadásákonyságának növelésével történik. A pedig nem hajlandó ilyen olcsó áron, ra készekké. A hagyományos gazdálsaját erőforrás és a fenntarthatóság szinte ingyen elvégezni. A korszerű kodás helyett tudásalapú, korszerű alapvető követelmény az egyoldalú tájgazdálkodáshoz szükséges tudás ökológiai szemléletű, komplex tájfüggőségi viszony elkerülésének és a és munka befektetést igényel, amihez gazdálkodást kell megtanulni és műjövő biztosításának érdekében. A fej- nincsen meg a falun élő embernek a velni. A vidék helyzete hasonlatos a melesztés célja az adott közösség elvárá- pénzforrás. Ezen a helyzeten csakis a sebeli Münchausen báró lehetetlen vidék termékeinek magasan való érsai szerinti életminőség javulása. Az életminőség azonban kultúrafüggő. tékelése és kellő áron való megfizeté- helyzetéhez, aki önmagát a saját hajánál fogva húzta ki a mocsárból. Teljesen mást jelent egy nyugat-euró- se változtathat. Honnan vegye a falu embere ma a A gazdasági válság a városokról pai faluban, és mást az Amazonász válság közepette a tőkét a megújulásképzett embereket vidéki vagy kettős dzsungelében vagy Énlakán. (Koréletformára késztethet. Amennyiben hoz? Erre a kérdésre a válasz csakis a ten, 1990) Nagy veszélyt hordoz magában ezek közt a tudatos jelenlétre törek- társadalmi tőke – a bizalom és az életminőségi fogalmak idegen, tá- vők száma meghatározó lesz, akkor a együttműködés lehet, hiszen a mai voli kultúrákból való importálása a vissza- vagy betelepedők szemléleti domináns gazdasági paradigmában fejlesztést szolgáló pénzekkel, és az váltást hozhatnak a vidéken. Tudá- tőke oda nem megy, ahol nincsen röazokat menedzselő szakértőkkel sukkal, igényességükkel és nem utol- vid távon való megtérülés és profit. együtt. A kultúraidegen célok meg- sósorban megtakarított pénzükkel, A falvainkban a befektetéseket nemzedékek munkájából fogalmazásával, tulajdonképpen el- valamint saját magavégezték. Az unoka a veszítjük a helyi közösség bevonásá- tartásukkal felértékelnagyapja által épített nak lehetőségét, a részvételét a fej- hetik, visszaadhatják A bizalom társadalházba lakott, és a a vidéki élet méltósálesztésben. Az EU által vezérelt vimi szövetét csak a száz éves istállóban gát. A benépesedő és dékfejlesztési politika célrendszere korszerû együttmûtartotta állatait. Az új számos ilyen, a helyi kultúrának ide- környezetébe akár gloködés civil technikáiépületeket helyi agen elemet tartalmaz. Ebben látom az bálisan integrálódott nyagok felhasználávidék autonóm probnak alkalmazásával, egyik okát a túlzottan bürokratikus sával kalákában épílémamegoldó képesügykezelés mellett, hogy nehezen keközösségfejlesztéssel tették. Napjainkban rülnek felhasználásra a vidékfejlesz- sége jelentősen növelehet fenntartani, azonban a mobilitás tési célzatú források. Az erdélyi fal- kedhet, ez által növelépíteni. és a technológiai újíve az ott élők jövőbe vak fejlesztésének egyik alapvető tás – nem utolsó sorvetett bizalmát. Az akadálya pontosan az életminőség ban az élelmiszerbizmegfogalmazásában tetten érhető élelmiszer előállítása megegyezéshiány, a több életmodell felértékelődik. A szállítási költségek tonsági és állategészségügyi elváránövekedése miatt már gazdaságilag sok – arra késztetik a gazdálkodó versenye. is érdemes lesz a minőségi élelem embert, hogy új épületeket és technohelyben előállítása és kis távolságra lógiai berendezéseket, gépeket vásáJövőbeni lehetőségek A válság a vidék életében kedvező lévő regionális piacokra való szállítá- roljon. Ezek a befektetések nem tudváltozást is hozhat. A természetkö- sa. A pénzhiány megnövelheti a köz- nak öt, tíz év alatt megtérülni. Lehet, zeli és ökológiai szemléletű életforma vetlen árucsere és a gazdasági hogy első olvasásra megdöbbentő értékének tudatosítása, és az emberi együttműködés lehetőségeit. Alter- következmény, de úgy látom, hogy 9

Erre irányuló létező törekvések és technológiák tárházát adja Ertsey Attila az autonóm település koncepciójában. www.ertseyattila.eoldal.hu/oldal/publikaciok

9


hiteles vidéki életet nem lehet profit alapon élni. Vagyis a vidéki élet csak nonprofit tevékenység lehet. És ezzel a mondattal el is érkeztem a civil szervezetek szerepéhez. Olyan emberek alkotó tevékenységére van szükség a vidék megújulásához, akik nem kérnek ezért a munkájukért pénzt a faluban, mert ott nincsen pénz, és belátható időn belül nem is lesz. Szponzorok és állami támogatás segítségével tudják elsősorban környezetvédő és szociális téren aktív nonprofit szervezetek ezt a civilizációs váltást segíteni vidéken. Önkéntesek hada kell a szakmai tudást és az élhetőbb jövő reményét a

vidékre vigye. Hiteles jelenléten alapuló fejlesztési kísérletek kell megtalálják a gazdálkodás működőképes és fenntartható modelljeit. Ez tulajdonképpen kutatás, fejlesztés vidéki környezetben, és a kutatásra szánt közpénzekből kellene fedezni a költségeit. A bizalom társadalmi szövetét csak a korszerű együttműködés civil technikáinak alkalmazásával, közösségfejlesztéssel lehet fenntartani, építeni. A hozzá nem értés, a felelőtlen kampányszerű beavatkozás csak rontani tud a helyzeten. A hajdani kollektív gazdaságokat kifosztó vezetők emléke még erősen él a falvak tudatában. A szűkös erőforrásokhoz

való individualista hozzáférési verseny önzést és bizalmatlanságot szül. Konfliktusokkal teli a farkasveremmé alakult faluközösség. Aki bírja, marja. Aki meg nem bírja, belepusztul. Vagy elmenekül, ha van hová. Együttműködésre és bizalomépítésre van szükség, hogy a gazdasági folyamatok a kölcsönösségen és a hosszú távon való megtérülés reményén újra életre kapjanak.

Kolumbán Gábor Civitas Alapítvány – elnök e-mail: [email protected]

Felhasznált irodalom: 1. BALÁZS Ferenc (2002): A rög alatt, Zeusz Könyvek Kiadóhivatala, Budapest; 2. KORTEN David C. (1990): Getting to the 21th Century, Kumarian Press; 3. KROPOTKIN Pyotr Alexeyevich (1902): Mutual Aid: A Factor of Evolution; 4. LÁSZLÓ Ervin (2008): Világváltás, A változás harmonikus útja, Nyitott Könyvműhely, Budapest; 5. LORENZ Konrad (2002): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne, Cartaphilus Kiadó, Budapest; 6. MADARÁSZ Imre (2000): Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot?, Agroinform Kiadóház, Budapest. 7. MAKKAI Gergely (2008): Vidékfejlesztés, Mentor Kiadó, Marosvásárhely; 8. SOROS George (1998): The Crisis of Global Capitalism, Public Affairs, New York; 9. SOROS György (2008): A 2008-as hitelválság és következményei, Scolar Kiadó, Budapest.

A civil szféra esélyei a szórványban

A

civil szerveződések a szórványban igen változatos képet és hiányképet mutatnak. Ahhoz, hogy ezt végig tudjuk akár vázlatosan is tekinteni, körül kell járnunk a vizsgálat tárgyát, a konvencionális szórványokat típusok szerint. Témánk sikere szempontjából is minden elemzés kiindulója csak az lehet, ha ezt rétegeiben tekintjük körül. Az etnikai szórvány fogalma ma már olyan sokrétű, hogy a hozzá fűződő civil kezdeményezéseket sem láthatjuk egységesen. A mindennapi beszédhelyzetekben használt klasszikus szórványközösség a leépülő maradékközösségeket jelenti, a hajdani népes, mára elfogyatkozott, leépült etnikai csoportot. Itt témánk szempontjából nem elhanyagolható, hogy nem sorolhatóak ide a szigetfalvak, az összekapcsolódó faluláncolatok, a 300 léleknél nagyobb magyar lélekszámú, és 40%-os arány feletti falusi

jellegű települések. A másik konvencionális szórványtípus a belső migrációs népesség, ismertebb nevén a városi, jelesül a nagyvárosi szórvány. Ebbe a kis számú városi foszlányközösségtől (elsősorban a Regáttól) a viszonylag nagy lélekszámú, ám arányaiban előnytelen és elszigetelt nagyvárosi magyarságig minden migrációs réteg belefér. E két skála között helyezkedik el a hazai, Kárpát-medencei szórványkérdés teljes, lokális társadalomhoz tartozó problematikája. Hogy kis- és maradékfalvas szórványmagyarságunk soraiban mit nevezhetünk civil szférának a végeken, ez is egy igen bonyolult kérdés. Semmiképpen nem tekinthetőek annak az állami fenntartású oktatási intézmények és az egyházak, helyi gyülekezetek sem. Jól meghatározott kormányzati (egyházkormányzati, hitépítési) profillal rendelkeznek, és

pontosan körülhatárolt feladatokat látnak el, rendezett költségvetési háttérrel. Ez valóban így van, de munkájuk mellett „kiegészítő” feladataikat – különösen a kisközösségek, aprófalvak egyházai, pedagógusai – a maguk erejéből nem tudják ellátni. Az eredmények felmutatásához mást és többet is kell tenni. Mint a lokális mikrotársadalom egyedüli anyanyelvi intézményei – akik mellesleg nem is főfeladatként végzik ezt a fajta „civil közösségi munkát” – éppúgy rászorulnak arra, hogy szerepkörükből kilépve, számtalan esetben „civil”ként viselkedjenek, mintha „teljesen” civilek lennének: közösségépítés, programmenedzselés, pályázatok, szabad időben végzett közösségi munka, szervezés. Olyan feladatokat is el kell látniuk, amelyek „nem is tartoznak” (szakrális, pedagógusi) szolgálatuk szűk körébe, hanem csak a „távolabbi” holdudvarába. A szélső

10

régiók kistelepüléseinek utolsó intéz- gázás, a társadalmi és helyi megbeményeiként minden feladat rájuk há- csülés hiánya, adminisztrációs túlterrul, már amit felvállalnak, hisz ezek heltség, az anyanyelvi oktatás eléregy része rajtuk számon nem kérhe- téktelenedése, megélhetési gondok, tő, legfennebb erkölcsi értelemben. hivatástudat-hiány, és mindezek Ezek az úgynevezett tartozék, kiegé- eredménye lehet egyfajta „szükségszítő, és ezért gyakran elmaradható értelmiségi” létállapot. Itt az egyháfeladatok. zak civil szféra szervezési feladatelláElsőként a maradékmagyarságú tásai valamivel jobbak. Ők ott vantelepülések önszerveződési kérdései- nak minden 150-200 léleknél naről szeretnék szólni. Nem titok, hogy gyobb közösségben, és belső, külső azokon a településeken, ahol 300 lé- és felső (!) elhivatásuk függvényében leknél kisebb a magyarság száma, a részt is vállalnak a lokális feladatokkivételes eseteket leszámítva aligha ból. De erdélyi magyar egyházaink van lehetőség bármilyen helyi ön- vezetésének legtöbbje – látva az egyszerveződésre. Itt hiányzik ehhez a háziak, lelkészek aktív, olykor túlterközösség részéről származó és meg- helő közösségi munkáját, sőt, olykor fogalmazott belső igény, de nem kemény politizálását – arra igyeksze„rendelhető hozzá” a cselekvő helyi nek buzdítani az egyházak munkaértelmiségi sem. Ezeknek mintegy társait és szolgáit, hogy a „mindent összesítéseként is, hiányzik e munka magad”, vagy inkább a „magad társadalmi értéke és lokális megbe- uram, ha szolgád nincs” modell hecsülése is. Kistelepülyett a munka leoszléseken, töredékmatását, a munkatárs gyarságú aprófalvamegkeresését, kineKistelepüléseken, töinkban helyi civil kezvelését és segítését redékmagyarságú deményezés lényegéválasszák. Hogy neaprófalvainkban heben nincs – néhány hogy más irányú ellyi civil kezdeményeegészen kivételes pélfoglaltságuk az eredától eltekintve. Itt deti hivatásuk rovázés lényegében nincs közismert a megfosára történjen, és fő– néhány egészen galmazás: „nincs ki, ként, hogy a lokális kivételes példától elkivel és kinek”. Azoérdekcsoportosulátekintve. Itt közismert kon a településeken, sokba való belépéssel a megfogalmazás: ahol a helyi értelmisénehogy maguk is „nincs ki, kivel és kigi minimum sincs meg, megosztó tényezők a tanító és a pap, ott lehessen, szolgálatuk, nek”. Azokon a telealigha van mód bárhivatásuk kárára. püléseken, ahol a milyen civil intézItt is hatalmas és helyi értelmiségi miményteremtésre, kölátványos mind a csenimum sincs meg, a zösségi munkára. Itt a lekvési, mind a téttanító és a pap, ott civil szerveződések lenségi skála: helyi humán erőforrás-szükművelődésszervezés, aligha van mód bárségletének megteremműsoros bálok, iskomilyen civil intéztése volna a legfontolaépítés és oktatásteményteremtésre, kösabb feladat. A szélső remtés, alapítvány, zösségi munkára. vidékeken azonban társaság bejegyzése, ezekben van a legnanagy formátumú págyobb hiány. lyázatok lebonyolítáDe amikor kistelepüléseken, sőt, sa, gazdasági tanácsadás, népfőiskolassan a szórvány-nagyvárosokban is la, faluturizmus tanácsadás és beina hatékony és eredményes cselek- dítás, népi mesterségek felélesztése vést, civil kezdeményezést kérjük és elsajátítása, illetve mindezek teljes számon a lokális értelmiség megma- elmulasztása. Sorolhatnám kiemelkeradt töredékétől, be kell látnunk azt dő példák sokaságát is: több lelkészt is, hogy a hátrányos etnikai területek is tudok, aki egész tanév alatt saját falusi jellegű településein élő és tevé- autójával hordja kis faluja gyermekekenykedő pedagógus társadalom hi- it városra, magyar iskolába, és délhetetlenül nehéz helyzetben van. ben hazaviszi. Van tucatnyi iskola-, Természetesen e kérdés elemzése óvoda-, gyermekotthon-, árvaházanem lehet ennek az írásnak tárgya. lapító lelkészünk. Van olyan pedagóCsak felsorolom a legnagyobb gon- gus papnénk a Mezőség közepén, aki dokat, melyek kihatnak a pedagógus a felsoroltakból szinte mindent mateljes cselekvési, teljesítési és többlet- gára vállalt (faluház, fejlesztési egyeteljesítési moráljára: szakemberhi- sület, vállalkozás, népfőiskola, nyelvány, hallatlan mértékű fluktuáció, in- és vállalkozásfejlesztés stb.) és a helyi

civil fórum hálátlanságok ellenére is építi faluját. Van a lelkész, aki paprikát termeszteni tanította meg faluja népét, és ma ez a falu legfőbb megélhetési forrása. Sorolhatnám a közismert „sztárhelyzeteket”: Zsobok, Kőhalom, Déva, Szamosardó, valamennyi ilyen, országos kitekintésű „magán”- és „civil” kezdeményezések. Csak az a baj, hogy egy-kettőt leszámítva sajnos jelentősebb lélekszámú magyar szigettelepülésként egyik sem esik bele a fennebb kijelölt „szélső magyarság” kategóriába. Vannak természetesen kivételek és példák is a helyi civil cselekvésre a kiemelten veszélyeztetett településeken. Ilyen pl. Abrudbánya. 60 lelkes magyarsága ellenére is kiváltságos helyzetben van. A negyven lelkes református egyháznak kiterjedt üzlethálózata van, mely a városka szinte egész főterét átfogja, és ezzel olyan kiváltságos anyagi helyzetbe hozza, hogy lehetőséget teremt a lelkészi állás könnyed fenntartására és saját forrásokból végzett közösségépítésre is. Itt a fiatal lelkész és egy helyi fiatal gyógyszerész-gondnok bejegyzett egy magyar kulturális egyesületet, amely a városka művelődési életét hivatott fellendíteni. Öröm látni, ahogyan ezek a fiatalok tele vannak munkakedvvel, reménnyel és tervekkel. Van egy másik példám is a lokális és civil kezdeményezésre egy kis lélekszámú településen. A maradandó és közösségépítő szerveződésekből örök példát mutató aranyosszéki Balázs Ferenc unitárius pap falujában a lakóközösség évekig tétlenül nézte, hogy egy helyi bányavállalat mészkőtömböket szállító hatalmas teherautóival miként teszi tönkre a falut és házait. Szokásos kép: mindenki a másiktól várta, hogy valamit tegyen. A helyi lelkésznő azonban maga vette kezébe az ügyet, és aláírásgyűjtéssel elérte, hogy a bányavállalat kénytelen volt a falut elkerülő terelőutat építeni. Be kell látnunk azonban, hogy olykor túlzott elvárásainkkal hiú ábrándokat hiába kergetünk: ezeken a maradékmagyarságú településeken és területeken nem lehet csak lokálisan intézményeket, civil szférát tervezni. Mesterségesen kitelepíteni még annyira sem. Van egy szint, ahol a lokalitásban kell cselekedni, a közösség „működésének” alapjait ott kell biztosítani, de többre nem telik. De tovább lépve gyűjtőszervezetes formákban identitásőrző védőhálót kell föléjük helyezni, és így kell öszszefogni, összekapcsolni őket. Itt sok-


11

kal többet kell tenniük azoknak a re- esélye annak, hogy a civil szféra is szűk, célrétegei és kedvezményezettgionális szervezeteknek, amelyek felerősíthető. Jelesül olyan nagyváro- jei a szélső társadalmakban is meglekistérségi formában felvállalják a kis- si szórványok civil kezdeményezése- hetősen belterjesek. Civil életünk települések összekapcsolását és gond- iről van szó, mint pl. Brassó, Szeben, szinte a kezdetektől meglehetősen jaik közös megoldását. Erre jó és si- Segesvár, Medgyes, Torda, Nagybá- rendezvény központú lett, hogy a keres példa a szamosnya, ahol a magyar- fesztivitást ne is említsem. Ezek eseújvári Téka és a váság aránya már nem tében bár nem kétséges a folyamatolaszúti Kallós Zoltán minden esetben éri el san zajló „szimbolikus térfoglalás” Van egy szint, ahol alapítványok, amea 20%-ot, de több ma- kiemelkedő jelentősége, de be kell a lokalitásban kell lyek felismerték, hogy gyar iskolája, 20-30- látnunk, hogy a romániai magyarság cselekedni, a közösaz anyanyelvi oktatás, as létszámú magyar szórványrészében is hatalmas civil ség „mûködésének” az iskolateremtés végpedagógustársadal- hiányterületek vannak. Nem tisztem ső céljába be kell épíma, 5-10 magyar lel- itt részletes számvetést készíteni civil alapjait ott kell bizteni az érintett gyerkésze van, és ebből területeink hiányosságairól, de az tosítani, de többre mek-rekrutációs régimajdnem minden hu- igényektől és szükségletektől messze nem telik. De toók családi, közösségi, mán erőforrási hátte- elmarad az etnikai csoport organikus vább lépve gyûjtõművelődési, lelki, sőt ret meg tud teremteni fennmaradását szolgáló intézményszervezetes formákgazdasági rehabilitáa civil kezdeménye- rendszer. Csak egy hevenyészett felban identitásõrzõ cióját is. És a sor nazésekre. Nem tagad- sorolás: anyanyelvi szakmai szervegyon hosszú lehet. hatjuk, hogy a helyi zetek, oktatási háttérintézmények, védõhálót kell föléMert az anyanyelvi művelődési élet in- szociális védőhálót teremtő intézméjük helyezni, és így oktatás csak egy szetézményei, a magyar nyek, munkahelyteremtés, szociális kell összefogni, öszlete – és bármennyire oktatást szolgáló hát- és gyermekvédelmi kezdeményezészekapcsolni õket. is szeretnénk ezen váltérintézmények jelen- sek, a továbbképzés, felnőttképzés, toztatni – olykor bitik a legnagyobb szá- amatőr színjátszás, a cserkészmozgazony nagyon kis értémú ilyen kezdemé- lom szórványok fele történő szélesíkű szelete a család, a lokális közösség nyezést. Vannak kiváltságos és telje- tése, a profin szervezett ifjúsági mungondjainak. Ahhoz, hogy az anya- sen egyedi helyzetben levő, egyéb- ka és mozgalom területei. Már nem is nyelvi oktatás megvalósuljon, ennek ként demográfiailag hátrányos elhe- merek szólni a pályázási kultúra hiámegközelítő csatornáján át az intéz- lyezkedésű városaink is, ahol a ki- nyáról, és hogy az uniós források maményteremtőnek a közösség más emelkedő történelmi-vallási tradíció gyar kisebbségvédelmi céllal való funkcióit is el kell látni, köztük a leg- teremti és őrzi meg a humán erőfor- megszerzése szinte teljes hiányterüfontosabbat: az oktatási intézmény és rást, mint pl. az ezer éves püspöki let. Itt kell elmondanom ismételten a gyermekes családok, szülők közötti székhelyű Gyulafehérvár. Sajnos azt az – elmúlt évtizedben számtateljes bizalmat. Csak így lehet színvo- azonban a cselekvés még a jelentős lanszor leírt civil szórványfájdalmanalat teremteni, de csak így lehet az értelmiségi háttérrel rendelkező falu- mat is –, hogy a felszámolt mamutáranyanyelvi oktatás értékét is növelni. si és városi szórványtelepülések ese- vaházak nagy vesztesei, különösen A magyar foszlányfalvak láncola- tében is minden erőteljesen személy- szórványvidéken a magyar anyatainak vidékfejlesztő civil ernyőszer- függő. A legszomorúbb példákat nyelvű árvaházi gyermekek voltak. vezet alatti összekapcsolása tehát itt azok a számottevő Alig tudnék említeni az egyedüli cselekvési lehetőség. magyarságú települéolyan átmeneti és A legszomorúbb Úgy tűnik, túlságosan belemé- sek nyújtják, ahol az tömbterületen szervelyedtem a kistelepülések gondjaiba, a értelmiség mellett zett 4-5 civil, egyházi példákat azok a szánagyvárosok kárára. Nem titok, hogy pang minden közösés más intézménynél mottevõ magyarsáa nagyvárosi szórvány alkotja a hazai ségi munka, ahol kétöbbet, amely árva és gú települések nyújtveszélyeztetett magyarság legna- szen várnak mindent szociálisan hátrányos ják, ahol az értelmigyobb lélekszámú rétegét. Itt a közel- felülről vagy magától gyermekeket szeretett ség mellett pang ség, az azonos polgári település szűk megoldani. És ha volna megmenteni a lakóterülete sem elegendő ahhoz, mégis kerülne valaki, családi rendszerű minden közösségi hogy közel hozza egymáshoz az ott aki elkezdene cselegondozásba elhelyemunka, ahol készen élőket. Olyan sokat szenvedett terü- kedni, ellendrukkerzéssel. Az a tucatnyi várnak mindent feletek maradnak szükségletek alatti ként állnak vele szemilyen kezdeményezés lülrõl vagy magától civil kezdeményezésekkel, mint a ben a közismert szlo– lehet bár olyan átfomegoldani. Zsil-völgye, Krassó- Szörény megye genekkel: „nem érdegó, mint a dévai – alig magyarsága. mes”, „te ezt minek egy töredékét tudta Mégis intézményteremtés szem- csinálod, nem látod, összefogni a veszépontjából a városok mintha köny- hogy nem megy?!” jellegű megbé- lyeztetett szórványárváknak (Csaba nyebb helyzetben lennének, épp a lyegzésekkel, de eljutunk a „biztosan atya gyermekintézményei, valamint fentebb felsorolt falusi gondokkal va- hasznod van belőle”, és a még fájdal- Zsobok, Holtmaros, Élesd, Bélfenyér, ló összehasonlítás szempontjából is. masabb „tiszta hülye vagy” ítéletekig Marosbogát), és civil kezdeményezés A városi, sőt erdélyi nagyvárosi tele- is. Természetesen ennek hátterében híján gyermekek százai vesztek el püléseken, ahol a rossz arányú elhe- ott van az összemérés sértő példája számunkra örökre Brassóban, Ludalyezkedés ellenére is jelentős az azo- is, mert hogy ha más dolgozik, akkor son, Mezőzáhon, Medgyesen, de nos településen élő magyarság szá- kiderül, hogy ők nem. még Kolozsváron és Szamosújváron ma, jelentős anyanyelvű intézméSajnos azt is el kell mondanom, is, vagy kerültek román apácarendek nyek is vannak. Itt sokkal több az hogy a civilszféra mozgástere igen otthonaiba.

civil fórum

12

A továbblépéshez újra szükségét húsz év már elegendő idő a teljes kiérzem annak, hogy kihangsúlyoz- égésre, lefáradásra, és nagyon rövid zam a minden Nagy Cselekvő mögé időn belül helyi közösségépítők nélfelsorakozó humánerőforrás-háttér kül maradunk. jelentőségét. Minden közösségi Hátrányos nyelvi környezetben munka a hátrányos régiókban erőtel- született civil, „félcivil” intézméjesen, olykor tragikusan személy- és nyeknek a másik nagy gondja, hogy cselekvőfüggő. Minél sikeresebb a meg kell teremteni és folyamatosan munkaleosztás, annál biztosabb le- biztosítani kell az anyagi alapokat. het a siker. Minél több munkatársat Ezt pedig hosszú távra berendezkesikerül bevonni és a feladatokat le- dett koldulási forrásokból aligha leosztani, annál biztosabb a hosszú het. Önkormányzatra ott nem vagy távra való sikeres és eredményes be- csak alig számíthatnak, hisz épp attól rendezkedés. szórványok, hogy poNem csoda az sem, litikai, önkormányzaha kifáradnak a helyi ti képviseletük is Minden közösségi cselekvők. A központi csonka, hangjuk és munka a hátrányos és felelős vezető elitszavuk, befolyásuk a régiókban erõteljenek az is kiemelt fellokális társadalomsen, olykor tragikuadatai közé tartozik, ban is súlytalan. Így san személy- és tartozna, hogy folyaszületnek meg és vematosan képezze és getálnak itt az „ahogy cselekvõfüggõ. tartsa karban lokális lehet” intézmények. Minél sikeresebb a cselekvőit. Nem véletVégül azt sem munkaleosztás, lenül hangsúlyozzuk szabad elbagatellizálannál biztosabb lassan két évtizede ni, hogy a tömböklehet a siker. azt, hogy a feltöltődésben, az anyaországre, a rendszeres szakban és a különböző mai megbeszélésre, a szintű vezető elit rékibeszélgető, pihenő együttlétre, az széről is egyre erősödik az az egyálazonos közösségi feladatokat ellátó talán nem titkolt hang, amelynek lészemélyek (=a Cselekvő Személyek) nyege, hogy „nem érdemes”. Itt legrendszeres találkozójára és ezzel a lé- alább kettős játszma és diskurzus folektakarításra és közös pihenésre el- lyik: egyfelől a kiemelt támogatású és engedhetetlen szükség van. Ha ezt prioritású szórványstátus, másfelől nem vesszük észre, ha erre nem áldo- ez az őszinte „nem lehet” hang. Nézunk kevéske közpénzeket, tizenöt- hány éve pedig már magyarságunk

és egyházaink némely legmagasabb vezetői szintjei, hivatalai is nyíltan vállalják fel ezt a destruktív szórványdiskurzust. Benne van a vezetési szemléletben, cselekvési gyakorlatokban is, és egyre nyíltabban hangzik el, egyre nagyobb nyilvánosság előtt a magyar politikai elit, a székelyföldi autonómiatörekvések szószólóinak szövegeiben. Szó és szöveg szerint ez minden esetben úgy verbalizálódik, hogy „nincs ennek (mármint a szórványok segítésének) semmi értelme”, „kidobott pénz az ablakon”, „jobb lenne ezzel a tömböket segíteni”. A szórvány – mint a tömb hátországa – civil építésében és rehabilitációjában tisztázni kell olyan távlati teleológiai kérdéseket is, amelyek e régiók és az itt végzett munka teljes jövőképét is tisztázzák. Bár reménytelen és egyre reménytelenebb a szórványkérdés depolitizálása is, el kell jutni igen gyorsan olyan szintre, mely az egész problematikát tisztázza, és a kérdéskört végre politikamentesen „auditálja”. Hosszú távú cselekvés csak erre építhető és csak ezzel tervezhető.

Vetési László Erdélyi Református Egyházkerület – szórványügyi előadó e-mail: [email protected]

Egyházi és civil együttmûködés a vidéki közösségekért

A

civil világunkban sokat hangoztatott partnerségnek akkor van hatása és úgy van értelme, ha az konkrét gyakorlatban, közös munkában ölt testet, ha szervezetek, intézmények, személyek céljai találkoznak és egymást fel- és megerősítve akár hegyeket is megmozgatnak. Így történt ez a Partnerségben a fenntartható unitárius vidéki közösségekért elnevezésű projekt esetében is, amely a Civitas Alapítvány és az amerikai Project Harvest Hope együttműködésében indult el. És amelynek azért van helye a jelen lapszámban, mert a végeknek számí-

tó eldugott falvak felkarolásáról szól. Hogy jobban megértsük, miként is talált egymásra e két szervezet és milyen közös cél érdekében sikerült további együttműködő partnereket az ügy mellé állítani, röviden bemutatom őket. 1992-ben a Civitas Alapítványt létrehozó személyek azért fogtak össze, hogy segítsék a helyi és regionális fejlődést, de oly módon, hogy a helyi közösségeket erősítsék abban, hogy ők maguk legyenek képesek az erőforrásokat a problémáik megoldása érdekében hasznosítani. Ez a küldetés ma is aktuális. A feladatokat pedig mindig a sajátos hely-

zetek, egy-egy közösség, térség élete, igényei, törekvései határozzák meg. A Project Harvest Hope az amerikai unitárius univerzalista egyház mellett egy olyan alapítvány, amely céljául tűzte ki az erdélyi vidéki közösségek fejlődésének a támogatását. Számtalan személyes látogatás, itt töltött idő, és a közösségekkel való együttműködés igén jó rálátást biztosít számukra az itteni helyzetre. Törekvésükhöz helyi partnert kerestek, így találkozott a két szervezet. Elsősorban azon közösségek, falvak segítségére törekedtek, ahol jelen van az unitárius egyház. Ezek közül a


13

legtöbb falu, főleg Székelyföldön a közösségi jövőkép függvényében vállalta volna e felelősségteljes felvárosoktól elszigetelt és sok esetben alakul. Ezért is fontos az, hogy a kö- adatot. a községi közigazgatástól is elszaka- zösségek mindenekelőtt legyenek kéA tárgyilagosság érdekében el dó települések. Sok ilyen faluban az pesek megfogalmazni önmagukat és kell mondanom, hogy a közösségi élet szinte változatlan évek hosszú jövőjüket, azt a vágyott jövőt, ame- vállalásban jelentős szerepe volt a lelsora óta, a megélhetés az utóbbi évti- lyért mindenkor érdemes cselekedni. készeknek, hiszen elsősorban nekik zedekben számtalan Számtalan erdélyi kellett vállalniuk, hogy felkarolnak fiatalt elszólított. Ide falusi közösség, köz- egy ilyen jellegű, kitartást, lendületet ritkán járnak ki az öntük az unitárius fele- és eredményeket csak hosszú távon ... egy közösség kormányzat képvisekezeti többségű fal- felmutató közösségépítő folyamatot. életképességét az lői is (mert megtörtévak sem rendelkez- Ez egyrészt abból a hagyományos méri, hogy miként nik, hogy a községnek jövőképpel, és szemléletből adódott, mely szerint a képes megszervezni hez tartozó 14 telepüsajnos a megvalósítá- közösségi élet egyik meghatározó lés egyikeként, mint sukhoz, a fejlődési fo- személye a lelkész. Másrészt abból a önmagát oly mófélreesőt, mostohán lyamatok generálásá- fentebbiekben már említett helyzetdon, hogy elsõsorkezelnek), sok esethoz és fenntartásához ből, mely szerint, ha nincs gazdája ban a saját erõforráben nincs helyben orszükséges erőforrá- ennek a folyamatnak, akkor esetleges saira támaszkodik. vosi ellátás, avagy az sokkal (szakemberek, az előrelépés. És harmadsorban, de iskola kapui is gyerinfrastruktúra, tudás, nem mellékes tényezőként említhető mekhiány miatt bezákapcsolatok, informá- meg az is, hogy a programba bekaprultak. De a dombok tövében mégis ció) sem. A megfogalmazás azonban csolódott közösségek egyikében van élet és élni akarás, a magasba nem elégséges az előrelépéshez, mert sincs a faluban a polgármesteri hivaemelkedő templomtornyokban meg- ami közös, az sok esetben, szervezett- tal. Mindamellett, hogy ez az adott szólal az istentiszteletre hívó harang- ség hiányában senkié sem. Azaz, ha falvakban a polgármesteri hivatalok szó. Ezek azok a falvak, közösségek, nincs hozzáértő gazdája a fejlődést feladatellátásáról is képet ad, az egyamelyek kiesnek a nagy fejlesztési tö- generáló folyamatoknak, akkor eset- ház és a lelkész közösségben betölrekvések rostáján. A szükség ugyan- leges az előrelépés. A helyi fejlődést, tött szerepét hangsúlyozza. Ezekben is közelről látszik, és csak közelről le- az élhető és fenntartható vidéki élet- a falvakban a lelkészek ugyanis het érdemben segíteni. Ezért is volt formát azonban csakis a helyben élők olyan feladatok ellátását is felvállalmérvadó, hogy helyi szereplők isme- és élni akarók képesek meghatározni ják a közösség érdekében, melyeket reteire és szakszerű segítségére kell és ők is kell legyenek azok, akik ezért az állami apparátus feladata volna elalapozni az előrelépésben. cselekvésre is képesek, akik cselekvő- látni, vagy melyek fel se merülnének, A két civil szervezet törekvéséhez en vállalnak szerepet saját közössé- ha helyben lenne a polgármesteri hiegyetértően és segítő szándékkal gük jövőjének alakításában. vatal. csatlakozott az Erdélyi Unitárius Eme elvi megfontolásokból szüle2008 tavaszán 10 unitárius vidéki Egyház, az ehhez tartozó Gondvise- tett meg a döntés, hogy csak azokkal közösséggel kezdtük el a munkát, lés Segélyszervezet és az Országos a vidéki közösségekkel működünk majd rövid időn belül ezek száma 7Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, akik a együtt, akik egyrészt akarnak is re csökkent, és ők a mai napig is kiKoordináló Bizottság tagjaiként áll- előbbre mozdulni, változtatni saját tartanak a célkitűzések és az elkeztak az ügy mellé. Így indult el 2008 helyzetükön egy jobb jövő reményé- dett közös munka mellett: Bencéd, elején a fentebbiekben megnevezett ben, és másrészt, ahol Bözöd, Csehétfalva, együttműködés. A segítségnyújtás az egyház, a lelkész Firtosváralja, Gagy, alapját a Civitas Alapítvány Helyi mellett akadnak még Kálnok és Recsenyéd. ... „aki nem tudja, Fejlesztési Ügynök programja adta, olyan személyek, akik De melyek is voltak hogy hová akar elmely 2002-től Romániában országos cselekvően vállalnak azok a célkitűzések, jutni, ne csodálkozprogramként elsősorban a vidéki ön- szerepet a közösséamelyek megvalósízon, hogy oda jut kormányzatokkal való együttműkö- gért történő munkáltása csakis közösségi dés mentén szolgálja a vidéki térsé- kodásban. Megdöbösszefogással lehetel, ahova nem gek fejlődését. E program sikeres ele- bentő volt a „vállalkoséges? Mindenekelőtt akart”. Az öntudatra meit alkalmazza a jelen együttműkö- zó” közösségek aráarra törekedtünk, hogy ébredés, a szókratédés, melynek alapvető célkitűzése, nya. A 126 erdélyi ua közösségekből miszi „ismerd meg önhogy 10 erdélyi unitárius vidéki kö- nitárius egyházköznél több személyt simagad” mindannyizösség fenntartható fejlődését segítse ség közül 14 egyházkerüljön megszólítaunk feladata. De elő. A fenntartható fejlődés ez eset- község kívánt bekapni és bevonni ebbe a ben azt jelenti, hogy a helyi közösség csolódni egy ilyen jelmunkába, lehetőleg nemcsak egyéni, haönmaga képes megfogalmazni és a legű együttműködéscselekvően is. Mánem közösségi felemaga tehetsége szerint meg is oldani be. A közösségek képsodsorban, azoknak a lõsség is. a problémáit, kielégíteni a szükségle- viselőivel való szemészemélyeknek a szakteit. Meggyőződésünk, és ezt maga a lyes találkozások somai felkészítése volt rendtartó székely falu példája, de rán, amikor alkalom a célunk, akik elköteszámos kutatás is aláhúzza, hogy egy nyílt részletesebben elbeszélgetni ar- lezetten vállalták a közösségükért vaközösség életképességét az méri, ról, hogy mit is jelent ez az együtt- ló cselekvést. Senki sem születik hogy miként képes megszervezni ön- működés, akkor két közösség eseté- azokkal az ismeretekkel, amelyek magát oly módon, hogy elsősorban a ben kiderült, hogy nem erre gondol- adott társadalmi körülmények között saját erőforrásaira támaszkodik. És tak, további két közösségben pedig valamely közösség fejlődését szolgáez a szervezés jó esetben valamely nem került megfelelő személy, aki ló feladatok ellátásához szükséges.

civil fórum

14

Ezért amellett, hogy kiemelkedő szerepe van az adott közösségben élő és a felelősséget is vállaló személynek, a sikeres előrelépéshez a szakmai felkészítésére is szükség van. Egyes falvak esetében két személy is vállalta, hogy bekapcsolódik ebbe az együttműködésbe. Ezek a személyek, köztük tanárnő, farmvezető, postás, főiskolai hallgató, gondnok, számítástechnikus, áruszállító és gazdaszszonyok is, szakmai képzéssorozaton vettek részt. E képzések sajátossága és érdekessége is egyben az, hogy az egy-egy témában szerveződő többnyire 2 napos képzések mindig másmás helyszínen valósultak meg aszerint, hogy éppen melyik faluközösség tudta vállalni a kis csapat fogadását. A szállást és az étkezést ugyanis többnyire a faluközösségek biztosí-

meg, és az ott élő közösség jó és rossz példáival, melyekkel gazdagabban tértek haza és másként szemlélték a saját helyzetüket is. E képzések keretében a helyi fejlesztők és adott esetben a lelkészek is a csapatról, csapatmunkáról szerezhettek több információt, továbbá a közösségről, ennek működtető erejéről, szerveződési formáiról, a közösséggel való munka „fondorlatairól”. De a vidékről és a vidékfejlesztésről is többet hallhattak. A projekt és a pályázat világával is ismerkedtek. A munkájuk során alapvetően fontos kommunikációról, ennek formáiról, rendszeréről, működtetéséről, a saját szerepükről. Aztán a hosszú távú tervezésről, az ún. stratégiakészítésről és ennek a sajátos kulturális vonásairól is. Többek között arról, hogy a

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

tották. És ily módon alkalom volt betekintést nyerni több falu életébe is, megismerni közelebbről egymás életterét. De ezáltal azzal is lehetett szembesülni, hogy milyen szokások, hagyományok élnek még itt-ott, melyek haltak el, avagy milyen közösségi munkának köszönhetően szép és rendezett az egyik falu, hogyan épült kilátó a közeli dombra, miként indult el a falugondnoki szolgálat (Firtosváralja), milyen fontos szerepe van az ifjúságot összefogó fiatal lelkészasszonynak a közösségi élet újraéledésében (Recsenyéd), hogy egy öntudatos és kitartó közösség miként képes saját egyházközséget is alapítani (Bencéd), és hosszan folytatható a sor. E vándorképzések révén az egyes helyi fejlesztők saját közösségük életterétől eltávolodva hasonló helyzetű falvakkal ismerkedhettek

székely kultúra sajátossága nem a jövőtervezés, hanem a túlélés. És hogy ez mi mindent megmagyaráz a saját közösségünk életéből, működéséből, maguk a helyi fejlesztők is meglepődéssel fogadták. A szakmai felkészítés mellett a helyi fejlesztők a saját faluközösségük életével, történéseivel is foglalatoskodtak, hogy ezáltal minél több személyt vonjanak be ebbe a munkába, továbbá, hogy lehetőleg minden téren jobb rálátásuk legyen a faluközösségük helyzetére, melyen többékevésbé változtatni szeretnének. Mivel egy hosszú távú fejlesztési munkára szánták el magukat a helyi fejlesztők, igen fontos volt, hogy ennek a működtetését megfelelő körülmények között tudják ellátni. És ez nem jelent mást, mint egy felszerelt munkapontot, ahol számítógép,

nyomtató és internet-kapcsolat segíti a munkájukat. Ugyanakkor ez nem egy-két személy munkáját szolgálja, hanem magát a közösséget is. Ezen munkapontok kialakítására az amerikai támogató (Project Harvest Hope) minden közösség számára ugyanakkora összegű támogatást biztosított. A helyi fejlesztők pedig a lelkészek segítségével pályázatot kellett készítsenek erre. A munkálatok elvégzése közösségi összefogással történt. És e munkák révén elhanyagolt termek kerültek felújításra és kaptak új, közösségi funkciót. Bözödön például a falu nagy szülöttjének, Bözödi György szülőházának a részleges felújítására került sor, ahol a tapasztott ház falát a helybéli roma közösség tagjai újítottak fel, a belső munkálatokat pedig a falu férfiai, asszonyai és fiataljai végezték. Értékmentő munkát végeztek közös erővel, aminek a folytatását is közösen tervezik. A jövőt tervező munka a faluközösségekkel együtt több hónapos időszakot ölelt fel. Több közösségi találkozót szerveztek, melyen a jelenlevők saját közösségük életéről, helyzetéről és a vágyott jövőről beszélgettek és tervezgettek. Miért is fontos ez? Mert, ahogy ezt Szász János, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye gazdasági igazgatója fogalmazta meg egyszer, „aki nem tudja, hogy hová akar eljutni, ne csodálkozzon, hogy oda jut el, ahova nem akart”. Az öntudatra ébredés, a szókratészi „ismerd meg önmagad” mindannyiunk feladata. De nemcsak egyéni, hanem közösségi felelősség is. Csak az a közösség képes vigyázni tagjaira, amely figyel is rájuk. Több közösségben is meglepő módon az derült ki, hogy hosszú évek teltek el anélkül, hogy összeült volna a falu, anélkül, hogy kibeszélték volna dolgaikat, anélkül, hogy közösen gondolkodtak volna az esetleges megoldásokon, azon, hogy mire van saját erejük, mire képesek ők maguk. E tekintetben is úgy vélem, nagy lépéseket tettek meg ezek a közösségek az elmúlt hónapokban, olyanokat, amelyek, ha jó szándékkal és némi hozzáértő belső segítségnyújtással, szerveződéssel párosulnak, akkor megalapozhatja a jelenlegi helyzetről a közös erővel történő elmozdulást. Bár egymáshoz földrajzilag többnyire közel lévő falvakról beszélünk, a belső világuk, működésük nagyon eltér. Mindenhol lelkes helyi fejlesztők vállalták a közösségek által megfogalmazott célkitűzések valóra váltásának segítését. Ma már e közössé-

15


gek az első konkrét célkitűzéseik megvalósításán dolgoznak. Ebben a törekvésben nem maradnak magukra. Az ilyen jellegű fejlesztési folyamatok fenntarthatóságához, bár nem sokan említik ezt, de szorosan hozzátartozik az is, hogy életben maradjon és munkálkodni tudjon a lelkesedés, a hit. A közösség erejében, a közös cselekvésben, a közös jövőépítésben való hit nem mindannyiunk sajátja. És ezek napjainkban sajnos egyre jobban elhalványodnak. Emellett a közösség- és vidékfejlesztő munka nem egy könnyen át- és belátható, könnyen kézzelfogható eredményeket felmutató törekvés. Mindezek ne-

hezítő tényezők, melyek megtorpantathatják, meghátráltathatják a nekilendülőt. Ezért fontos az, hogy a hasonló szemléletű, törekvésű személyek, mint jelen esetben a helyi fejlesztők kapcsolatban legyenek egymással, követhessék és segíthessék egymás munkáját. És ha elakadás van, ha valamilyen információ hiányzik, ha új ismeretekre van szükség, akkor ebben a kapcsolatrendszerben ott vagyunk mi is, akik szakmailag is igyekszünk segítséget nyújtani nekik a felmerülő igényekhez mérten. A vidékfejlesztő munkáink során pedig számos regionális és országos történéssel vagyunk napirendi kapcsolatban, amelyekből a

közösségek épülését szolgáló információkat, jó példákat szintén eljuttatjuk e közösségekbe. És így épül fel az a hálózati munka, mely programunk egyik kulcseleme. Gondolataim sorát a bencédi közösségi találkozó meghívójának vezérgondolatával zárom: „Összejönni – ez a kezdet. Együtt maradni – haladás. Együtt dolgozni – siker.” (Henry Ford)

Csáki Rozália Civitas Alapítvány, Székelyudvarhely – programvezető e-mail: [email protected]

Jó példa a vidéki ifjúság mozgósítására Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít a vidéki ifjúságra. Az ifjúsági szervezetekre általában jellemző, a folytonosságukat, fenntarthatóságukat megtörő gyors tagváltás az ODFIE esetében nem okozott problémát. Az eltelt 15 év alatt kitartóan és szervezetten építették a vidéki ifjúsági életet Erdélyben. Valóságos mozgalommá nőtte ki magát ez a szerveződés. Rácz Norbertet, a szervezet jelenlegi elnökét kérdezzük a tapasztalataikról.

Rácz Norbert Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet – elnök e-mail: [email protected]

– Hogyan kapcsoljátok be a vidéki fiatalokat az ODFIE-be? – Az ODFIE legfontosabb tevékenységének tartotta mindig a fiatalok bevonását, és a helyi ifjúsági csoportjaink életben tartását, megerősítését. Amolyan axiómának számít egyletes körökben, hogy helyi egyletek nélkül nem létezünk. Éppen ezért egy sor olyan intézkedést hoztunk és hozunk, amelyek a helyi egyházközségekben működő ifjúsági csoportok megerősítését szolgálják. Ezek közül az egyik legbeváltabb módszer az úgynevezett „körutazás”. Ennek lényege abban áll, hogy egy hétvége alatt meglátogatunk bizonyos számú egyletet, megpróbálunk egy mintatevékenységet lebonyolítani velük, illetve megbeszéljük gondjaikat, és ismertetjük az országos tevékenységeket. A módszer hatékonysága igen könnyen belátható. A folyamatos körutazással elértük azt, hogy tagszervezeteinkkel folyamatos kapcsolatot tartunk, könnyen mozgósítjuk azokat, akik be akarnak a rendezvények szervezésébe kap-

csolódni, illetve gyorsan tudunk válaszolni a felmerülő gondokra. Ugyanakkor talán ez a kulcsa annak is, hogy nem volt hatalmas viszszaesésünk az elmúlt években, ugyanis a nemzedékváltásokat mindig nyomon tudtuk követni helyi szinten is, és az újakat gyorsan tudtuk integrálni az adott csoportba. A körutazás bebizonyította, hogy a helyi egyletek egyik legnagyobb gondja a felkészült vezetők hiánya. Nagyon sokszor hallottuk azt, hogy a körutas tevékenység után felbuzduló, lelkes fiataloknak pár héten belül elment a kedvük, mivel nem tudták, hogy pontosan mivel és hogyan foglalkozzanak. A fenti probléma megoldása érdekében vezetőképzőt szerveztünk, amely 2007-től négy hétvégésre bomlott. A négy alkalomból álló képzéssorozat által a helyi ifjúsági vezetőjelölteknek próbáljuk átadni mindazt a tudást, amire szükségük lesz majd a munka közben. Végül pedig ki szeretném emelni a folyamatos kommunikáció fontosságát. Igen veszélyes,

civil fórum

16

ha a helyi egyletesek nem tudják pontosan, hogy mi is történik országos szinten vagy fordítva. – Milyen programokkal és rendezvényekkel fogjátok össze a fiatalokat? – A helyi egyletek életben tartása mellett az ODFIE jelenleg igen gazdag rendezvénycsomagot kínál tagjainak. Ez alkalommal csak az országos méretűeket sorolom fel, ugyanis a kisebb – egyházköri vagy helyi – találkozókkal együtt ez a lista túlságosan elbokrosodna. Minden év februárjában megszervezzük a Versmondó és Népdaléneklő Vetélkedő országos döntőjét. Az idén XII. kiírásának örvendő rendezvény azokat az egyleteseket szólítja meg, akiket mélyebben érdekel irodalmunk, valamint népdalvilágunk. E rendezvényre idén hetven versenyző nevezett be Erdély miden részéről. Időben a második a fentebb is említett vezetőképzőnk első kiírása. A nyári gyermektáboraink megkövetelik, hogy jól felkészült vezetők kerüljenek a gyermekek mellé, így fontosnak tartjuk a táborvezető-képző megszervezését is, amelyet 2009-ben ötödször szervezhettünk meg. Ez évben először szervezzük meg az úgynevezett „ODFILimpiát”, amely egy országos méretű sportrendezvény. A nyár elején készülünk az Unitárius Ifjúsági Zarándoklatra, aminek lényege, hogy egy hét alatt megerősítse a részt vevő fiatalokban felekezeti hovatartozás-érzésüket. Július folyamán zajlanak gyermektáboraink, szám szerint öt, amelyeket az Erdélyi Unitárius Egyházzal közösen rendezünk. Idén egyik ezek közül, a szórványtábor, a 15-ik kiírását éri majd el. Július végén, augusztus elején kerül sor a legnépesebb országos programunk, a színjátszó találkozóra, amely idén betölti a 13-ik évét. Majd augusztus elején lesz évi Küldöttgyűlésünk. 33-ik alkalommal, 2009-ben is Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciára kerül sor. 12-ik egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőnk nyitja meg az őszi idényt, amit az Unitárius Egyetemisták és Főiskolások VIII. találkozója követ. Szintén 12-ik alkalommal zarándokolunk el Dévára, november elején, ahol egyházalapító püspökünkre, Dávid Ferencre emlékezünk. A hatodik hitértelmező hétvége pedig zárja az egyleti évet november végén. Ezen a rendezvényen ismertetjük és értelmezzük az ODFIE éves témáját, azt a kérdést, amit a következő esztendő során végig kívánunk követni tevékenységeinken. 2009-ben ez a téma a Külső és belső világunk védelme nevet kapta, de foglalkoztunk már a családdal és a békével is. Programjaink terén ki kell emelni ösztöndíjprogramunkat, valamint a különböző témájú pályázatainkat, amelyek például a kábítószerfogyasztás megelőzését tűzték ki célul.

– Az eddigi évek tapasztalata alapján mit érzékeltek, hogyan állnak a kezdeményezéseitek mellé a fiatalok? – Tapasztalatunk szerint a fiatalok szívesen foglalkoznak közösségi kérdésekkel, és ki szeretnék venni a részüket a munkából. Természetesen nem mindegy az, hogy hogyan szólítja meg őket az ember. Ha lekezelően, „fentről” szólnak nekik, akkor csenddel, érdektelenséggel és mozdulatlansággal felelnek, ám ha valaki megérteti velük, hogy ez számukra is fontos, akkor ténylegesen mellé állnak és segítenek. Tény azonban az is, hogy az elmúlt pár évben tapasztalható egyfajta lankadás, ami a fiatalok érdeklődését illeti. Az elmúlt négy-öt évben jóval többet dolgoztunk helyi egyleteink életben tartása érdekében, mint a múltban, ám a többszörös eredmény elmaradt. Az általános társadalmi jelenségek ténylegesen befolyásolják a fiatalok tenniakarását, de nem szabad feladni a munkát, hanem még többet kell dolgozni azért, hogy megértsék: amit ők tesznek fontos és hasznos, amúgy meg saját jövőjüket, azt a világot építik, amelyben élni fognak. – Az ODFIE-s egyleteitek között mekkora a vidékiek aránya? És ezek az ifjúsági csoportok miként vállalnak szerepet a közösségi életben? – Szinte kizárólag vidéki csoportokból állunk. Amint fentebb is elmondtam, működésünk alapja a helyi tevékenység. Ha a központi, országos egylet életben tartására menne el anyagi és szellemi energiánk több, mint fele, akkor bizony gyorsan számot kellene vessünk azzal, amit teszünk, és valahogy változtatnunk kellene. Hál’ Istennek, ez jelen pillanatban nem áll fenn. Az unitárius ifjúsági csoportok elsősorban az unitárius egyházközségek keretén belül kell kivegyék részüket a közösségi munkából. Természetesen kiemelten fontos az, hogy az egyleteink léte a teljes közösség életében is megérződjék, ám tisztázni kell azt, hogy a közösségi munkában való aktív részvétel némi tapasztalatot igényel. „Kezdő” egyleteinkben még nem érződik ez a tevékenység, mégis a „tapasztaltabbak” egyértelműen afelé tartanak, hogy a közösség érdekében is tegyenek valamit. – Mi az ODFIE jövőbeni terve, miként kívánjátok felkarolni a vidéki ifjúságot? – A jövőben folytatni kívánjuk az elindított tevékenységünket. Szeretnénk minél több helyi egyletet, lehetőleg olyat, amelynek tagjai fontosnak tartják az unitárius hitükben való elmélyülést, és a közösségi munkát egyaránt. Ugyanakkor, a fenti cél érdekében, rendezvényeket szervezünk, egyrészt azért, hogy fiataljaink kulturális és vallásos értékekkel ismerkedjenek meg, másrészt pedig azért, hogy érezzék, nincsenek egyedül, hanem Erdély-szerte sokan éreznek és álmodnak úgy, mint ők.

17


Moldvai csángómagyar civil szervezetek és tevékenységeik

A

Kárpát-medencén kívül élő népcsoport egy olyan magyar ősi nyelv és kultúra megőrzője, amely egyedülálló Európában. Évszázadok óta kisebbségben él a román néptengerben. Nem kapott sem anyagi, sem erkölcsi támogatást soha az anyaországtól, és itt elsősorban Erdélyre gondolok, mert a csángóknak elsősorban Erdély az anyaország. Ennek szükségességét csak a ’90-es években ismerték fel, amikor lehetővé vált, hogy egyáltalán kapcsolatokat teremtsenek. A román állam és a katolikus egyház ennek a népcsoportnak az identitását még napjainkban is meg akarja változtatni. Az asszimilációs törekvések több mint 100 éve indultak, de a hetvenesnyolcvanas években nagy mértékben megerősödtek. Ennek a kultúrának a megőrzését a civil szervezetek kellett felvállalják. Rendszerváltás után ez elméletileg lehetővé is vált, de a gyakorlatban mind a mai napig megakadályozzák azon kevés civil szervezet tevékenységét, amelyek ilyen jellegű programokat szerveznek. Egy példa: 2002ben a Bákó megyei tanfelügyelőség beperelte szövetségünket „illegális tevékenység folytatása” miatt. Az iskolán kívüli tánc, ének, és magyar ABC tanítását minősítették illegálisnak. Jelenleg az állami intézmények nem támadnak oly erősen, de nem is támogatnak. Ott, ahol sikerült bevezetni az állami iskolákba is a magyar nyelvoktatást, a tanáraink kapnak fizetéskiegészítést órabérben, de kulturális, szociális és egyéb programjainkra egyelőre nem kapunk semmilyen támogatást. Romániai alapítványok támogatják kis mértékben kulturális programjainkat (nyelv-, énekés tánctáborokat), de ez igen kevés. Az egyház jelenleg is folytatja az asszimilációs törekvéseit, és hozzá kell tennem, hogy eléggé hatékonyan. A csángók nagyon vallásosak, és számukra a vallás egyenlő az egyházzal, ezért amit a pap mond a templomban, az szent. Sajnos, azt is hirdetik, hogy a magyar nyelvet el kell felejteni, mert csak árt a gyerekeknek. Megdöbbenten tapasztalom, hogy azok az emberek, akik elméletileg nevelik a népet, és túl vannak egy egyetemen, valóban azt hiszik, és

meg vannak győződve arról, hogy a pülésen szervezünk oktatást, kultumagyar nyelv tanulása hátrányt je- rális, szociális programokat. Több lent a gyerekeknek. mint 1500 gyerek vesz részt az oktaAz iskolákban is eléggé tragikus a tási programunkban. helyzet. Az állami iskolákban oktató Tavaly és idén több mint 1000 tanárok a gyerekek gyenge teljesít- gyerek részesült általunk általános ményét szintén a magyar nyelvnek orvosi szűrésekben, felvilágosító tudják be, és nem a saját rosszul el- előadásokon vettek részt. Felnőttekvégzett munkájuknak. Van olyan nek is szerveztünk szűréseket majdcsángó falu, ahonnan soha nem jutott nem minden faluban, ahol magyar el gyerek középiskolába. Ennek a fa- oktatás van. lunak a pedagógusai azt kérdezik, Már harmadszor valósítottuk hogy miért akarjuk tanítani a gyere- meg a „Kisebbségi Est” című renkeket magyarul, amikor még romá- dezvényt együtt a prefektúra intéznul sem beszélnek helyesen. ményével itt Bákóban. Öt alkalomMi, mint civil szermal volt megtekintvezet, mindent meghető a „Szeret menti Jelenleg 20 csángó teszünk, hogy ezt az Népdalvetélkedő”, asszimilációt megálamelyet utoljára egy településen folynak lítsuk. Lehetőségegálaműsorral tettünk tevékenységeink, de inkhez mérten igyekemlékezetessé a bávan még legalább szünk minél több tekói George Bacovia 25-30 falu, ahol lepülésen megjelenni Színházban. Ez év még nem is hallotoktatási, kulturális és márciusában kerül szociális programsor a Versmondók 6. tak rólunk. Versenyt jainkkal. Jelenleg 20 találkozójára Frumófutunk az idõvel, micsángó településen szán, melyre minden vel 10-20 év múlva folynak tevékenyséoktatási helyszínünklehet, hogy már geink, de van még ről érkeznek gyerekek, nem lesz, akivel malegalább 25-30 falu, akárcsak a népdalvegyarul beszélhetünk. ahol még nem is haltélkedőre. És sok más lottak rólunk. Verrendezvényről lehetsenyt futunk az időne még beszámolni. vel, mivel 10-20 év múlva lehet, hogy Természetesen azon dolgozunk, már nem lesz, akivel magyarul be- hogy programjainkat támogassa a szélhetünk. román állam is, de ez még hosszú Jelenleg négy szervezet van, harc. Több civil szervezetre lenne amely ezen a téren tevékenykedik: szükség, amelyek hasonló tevékeny– Román-Szeret Alapítvány, amely ségeket folytatnának itt Moldvában, tulajdonképpen egy egyszemé- Csángóföldön. lyes alapítvány. Románvásárban A csángó közösségekben nincs élő szabófalvi származású üzlet- múltja a civil összefogásnak, ezért is ember saját erőből támogat kultu- furcsállják az emberek, amikor egy új rális tevékenységeket, illetve településen elindítjuk a magyar könyvkiadást. nyelv oktatását, az iskolán kívüli te– Pusztinai Szent István Egyesület, vékenységeket. De ha egyszer megisamely Pusztinán fejti ki tevékeny- merkednek vele, sokan bekapcsolódségét. Hagyományok ápolása, nak. Ezért is merem kijelenteni, hogy magyar nyelvű egyházi szertartá- van jövője a moldvai magyarságnak, soknak a bevezetését is kérelmez- de szüksége van anyagi és erkölcsi te a ’90-es évektől kezdve. támogatásra egyaránt. – Szeret-Klézse Alapítvány, amely Klézsén az iskolán kívüli oktatással foglalkozik, éneket, táncot tanít. – Moldvai Csángómagyarok SzöSolomon Adrian vetsége. Még 1991-ben jött létre, de gyakorlatilag 2000-től beszélMoldvai Csángómagyar hetünk igazi tevékenységről. Szövetség (MCSMSZ) – elnök Jelenleg itt, Bákó megyében 20 telee-mail: [email protected]

civil fórum

18

Szórványhelyzetben a brassói civil szervezetek

B

rassó a magyarság szempontjából szórvány. E szórványállapot érdekessége, hogy a város lakósságának körülbelül 7%-a magyar, de ez mégis több mint 20 ezer lélek, ami sok tömbmagyarságú kisvárossal összehasonlítva jelentős nagyságú közösség. Sajnos a szórványmagyarság és civil szféra szempontjából kis figyelmet kap a tömbmagyarságtól. A szórványban, és főleg nagyvárosban élő magyarság legnagyobb problémája a közösségen belüli kapcsolatok gyengülése. Brassóban sajnálatos módon nem alakult magyar közösségi ház, bár ilyen kezdeményezések voltak és vannak. A tervek meghiúsulásának legfőbb okát a poli-

bemutatók, egyéni előadások, 30-40 személyt mozgatnak meg. Évente egyszer rendez Sokadalom névre hallgató egész napos rendezvényt, mely a brassói kultúra seregszemléje is egyben. Ez már több mint 1500 személyt mozgat meg. A Brassai Társaság elsődleges célja a 19 éves brassói magyar televíziózás fenntartása. A heti 2 órás adás a helyi kulturális és civil tevékenységek szócsöve, melyet egy önkéntes csapat szerkeszt. A Brassai Társaság továbbá a Széchenyi Bál szervezője, mely évente 400 személyt aktiváló jótékonysági bál. Brassóban két szervezet működik diáktevékenységek támogatása céljával, a Felfalusi Kovács Antal Alapít-


Szöveg nélkül

tikum hiányos érdeklődése jelenti. A civil szféra ennek tudatában az egyházak és iskolák oltalmát kereste és kapta meg. A kisebb-nagyobb rendezvények többsége az egyházi infrastruktúrát használja, illetve részben a magyar iskolák termeit. A kulturális civil szervezetek terén két nagyobb egyesület munkálkodik, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület és a Brassai Társaság. Elképzeléseik és tevékenységük különböző. Az Apáczai Egyesület a kulturális élet fenntartója, több kisebb rendezvényt szervez havi rendszerességgel. Ezek a kulturális események, könyv-

vány és a Dominó Egyesület. Az első az Áprily Lajos Főgimnázium, míg a második a 15-ös Általános Iskola mellett fejti ki tevékenységét. Továbbá minden egyház ernyője alatt működnek világi szervezetek, fiókja van az EMKE-nek, EMT-nek, és a Magyar Dalárda is folytat tevékenységet. Megfigyelhető, hogy az aktiváló személyek több szervezet tagjai, vezetői. A rendezvények látogatói is egy másik szervezet tagjai. Cél kellene legyen a résztvevők körének tágítása. A brassói magyar sajtó is részt vesz a civil tevékenységek bemutatásában és katalizálásában. Többnyire

önkéntes alapokra épül a Brassói Magyar Tévéadás, a Brassói Lapok illetve a www.brasso.ro honlap építése és működtetése is. Az összefogás céljával készült a Civil Brassó kiadvány is, mely ötévente könyv formájában jelenik meg a brassói civil szervezetek bemutatóival. Több diákszervezet is működik Brassó egyetlen magyar gimnáziumában, az Áprily Lajos Főgimnáziumban. Sajnos, a fiatalos lendület elvesz a gimnázium elvégzésével, az önkéntes fiatalok vagy más városban folytatják tanulmányaikat vagy egyszerűen felszívódnak a város forgatagában. Érezhető a hiányuk, a fent felsorolt szervezetek tagjai és szervezői általában középkorú és idős személyek. A helyzetet összegezve a következő pozitív és kevésbé jó tények állapíthatók meg: – Örvendetes, hogy létezik egy önkéntes réteg, mely kihasználva a törvényes szervezkedési és támogatásgyűjtési módszereket, részt vállal a város magyarságának megmaradásában, fejlődésében, összefogásában. Tevékenységük általában kulturális, illetve közösségformáló, városi szinten halványan tudja befolyásolni a közvéleményt. – Nehézségek a szétszórtságból, illetve a politikum közömbösségéből adódnak. Úgy érzem, hogy szórványban a politika és a civil szféra erős összefogásra, együttműködésre van ítélve, mindkettőnek szüksége van/lenne a másik támogatására. A civil szervezőknél és szervezeteknél egy kis visszavonulás tapasztalható, mindenki végzi csendben a munkáját. Fellendülést egy Magyar Ház jelenthetne, melyben helyet kaphatnának a magyar közösség szervezetei, ezáltal megállítható lenne a további lemorzsolódás, és a fiatalok bevonása is lehetségessé válhat. Mivel van egy lelkes, aktív réteg civil téren Brassóban, hiszem, hogy megmarad a brassói magyarság, melynek fenntartásában részt vállal a brassói civil szféra.

Puskás B. Gábor a brasso.ro szerkesztője e-mail: [email protected]

19


Ha leszáll az ember a bakról…* Két éve polgármestere Nagyvázsonynak, és nem hajlandó elkeseredni: Fábry Szabolcs a (magyar – szerk. kiegészítés) kormányzat vidéknyomorító politikája ellenére hisz a magyar falu élni akarásában. Úgy gondolja, a válságos időkben még fontosabbak a kisközösségek, mert ők alkotják a nemzet gerincét. A harmincnyolc éves polgármesterrel a vidék kitörési pontjairól, a kétkezi munka öröméről és arról beszélgettünk, hogy nem lehet szemlesütve élni. – Hol és hogyan töltötték a karácsonyt? – A szentestét mindig szűk körben töltjük a feleségemmel és három gyermekünkkel. Előtte azonban betlehemezés van, amelyhez az idén már a középső fiam is csatlakozott. Házakhoz is járunk énekelni, és délután a református, este (az éjféli misén) pedig a katolikus templomban mutatjuk be. Hozzánk már reggel megérkezik az angyal, ő hozza a fát. Nem a Jézuska, az angyal – Erdélyben is hasonló a szokás, és igazuk van, a Megváltó nem kicsinyíthető le csomagfutárrá. Az ajándékok persze nálunk is este érkeznek meg, csengőszóra, utána karácsonyi dalokat énekelünk. Szenteste után aztán útnak indulunk meglátogatni a rokonokat. Amikor ez a beszélgetés megjelenik, már Debrecenben leszünk, a dédnagymama házában, ahol évek óta rendszeresen találkoznak a Fábryk. – Hogyan sikerült Nagyvázsonyban a Gyermekek karácsonyfája akció? A szigorú szabályok miatt került elegendő dísz a fára? – Meglepően jól, bár kezdetben kicsit aggódtam, hogy csupasz marad a fa. Azt találtuk ki ugyanis, hogy a gyerekek akkor tehetnek a házi készítésű díszekből egyetegyet a fára, ha valami jót cselekedtek, és ezt egy felnőtt igazolja. A gyerekek között nemes vetélkedés indult, hogy ki tehet fel többet. Az utolsó héten az iskolában is piros pont helyett az általuk készített díszeket kapták az arra érdemesek. Szép lett a fa, csak arra kellett vigyázni, hogy magasra kerüljenek a díszek, mert az élő betlehemben a kecskék lelegelték a szalmából készített csillagokat. – Az ünnepek előtt még kilátogatott Felvidékre. Miért? – Dédapámról, Fábry János tudós-tanárról ma is utca van elnevezve Rimaszombaton, és joggal, mert múzeumot, protestáns gimnáziumot, számos más intézményt alapított. Tavaly, a halálának századik évfordulóján a család kapta a róla alapított díjat, és akkor úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy diákösztöndíjat a jövendő „fábryjánosainak” támogatására. Az ötvenezer forintos kitüntetést azok kaphatják meg, akik a dédnagyapám által alapított iskola (ezt ma Tompa Mihály Református Gimnáziumnak hívják) közösségi életéhez kiemelkedő módon hozzájárultak, továbbviszik a szellemi örökséget. Az iskola vezetésével egyeztetve, az idén először adtuk ki ezt az ösztöndíjat, három rimaszombati diáknak: Borbás Orsolyának, Kelemen Tündének és Kovács Csillának. Az ünnepségen arról beszéltem: a szentestén megjelenő csillag, a megszülető Megváltó is abban erősít meg, hogy hosszú távon nem a sötétség, a gonosz, hanem a világosság, a jó győzedelmeskedik. Erre bizonyíték, hogy ma már határvizsgálat nélkül autózhatunk Felvidékre, és adhatunk át egymásnak határokon átívelő szeretetet, megerősítést, megbecsülést, például egy ilyen ösztöndíj formájában.

– Egy ezernyolcszáz lelket számláló község polgármestereként hogyan értékelné a lassan mögénk kerülő esztendőt? – Ambivalens érzéseim vannak, mert ugyan volna miért panaszkodnom, de nem akarok – sokkal fontosabb ugyanis, hogy sokunk közös hite és akarata sok jó dolgot hozott létre az idén. Amikor elvállaltam a polgármesterséget, arra gondoltam, Nagyvázsonyban egy osztrák falu szervezettségét kellene ötvözni egy székely település lelkiségével. Ehhez nagyon sok apró dolognak kell összeállnia egységes egésszé, kezdve onnan, hogy nyilvánosan elismerjük a közösségért tevő emberek munkáját. Sikerült megalapítani a „Nagyvázsony jó hírnevéért díjat”. A legnagyobb ellenségünk az emberek szkepticizmusa, és erre a legjobb példa a Millenniumi park építése volt. Önkéntes munkára hívtam az embereket, és első nap nem túl sokan, huszonnégyen jöttek el. Ráadásul az első éjszaka valaki kitörte a napközben elültetett fát is, de ezzel pontosan ellenkező hatást ért el, mint amire számított: másnap negyvenen szorgoskodtak az építésen, és a parkra adott állami támogatást sikerült megnégyszerezni. A kulcs a közösségépítésen van – nálunk ma már nem azok a hangok vannak többségben, akik nagyon részletesen megmagyarázzák, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Ezért persze meg kell küzdeni, hiszen ha nekifogunk valaminek, akkor általában egyedül vagy nagyon kevesen vagyunk. Sőt, mindig akad valaki, aki megpróbál keresztbe tenni, de ha mi konok következetességgel megyünk előre, akkor előbbutóbb rábukkanunk a megfelelő emberekre, akik tudnak és akarnak is segíteni. A 2008-as költségvetésünk 378 millió forintot tett ki, ebből egyelten fillért sem tudtunk fejlesztésre vagy kulturális célokra elkülöníteni, mégis sikerült külső forrásokból kilencvenötmilliót összegereblyézni arra, hogy javuljon az élet minősége nálunk is. Veszprém megyével közösen befejeztük a mentőállomást, rendezvényeket szerveztünk, mikrobuszt vásároltunk, közmunkaprogramot valósítottunk meg. Nem panaszkodni kell, hanem megköszönni azoknak a munkáját, akik hisznek a céljainkban, és mellénk állnak. – Ha önkormányzati miniszter lennék, önt hallgatva ölbe tenném a kezem, és azt gondolnám: minek nekik támogatás, megoldják maguk a gondjaikat. – Akkor ne hallgassuk el a tényeket: Nagyvázsony is nagyon nehéz helyzetben van, akárcsak a többi, hasonló méretű község Magyarországon. Az általános gazdasági válság csak ráadásnak jött a falunyomorító kormányzati politikára, hiszen 2003 óta folyamatosan ugyanaz a problémánk: a kormány tudatosan magára hagyta a falvakat az intézményfenntartói feladatban. Szinte mindenki azzal küzd, hogy kevesebb a bevétele, mint a kötelező kiadása. A folyamat akkor kezdődött, amikor az ötven százalékkal

* Jelen interjú a Magyar Nemzet 2008. december 27-i lapszámában megjelent írás rövidített változata.

civil fórum

20

megemelt pedagógusbérek kigazdálkodását ránk hárították – ennek köszönhető az iskolabezárási hullám, és ekkor kezdődött a közösségek agonizálása. Ha keresztre feszülünk, akkor sem tudunk többet tenni, hiszen tartalék nem volt, önkormányzati vagyon nincs, nem tudunk hova nyúlni. Nagyon sokan egyre közelebb sodródnak a működésképtelenséghez. De nem csak az önkormányzatokkal van baj, az élet szinte minden területén hasonló a probléma. Szembefordítják egymással az embereket: a vidéken élőt a városival, az orvost a beteggel, a tanárt a diákkal és szüleivel. Gerinctelen világban élünk, és ezért kulcsfontosságú, hogy megmaradjanak, erősödjenek a kisközösségek, mert ezekben a válságos időkben ők alkotják a nemzet gerincét. – Mindezek ellenére mégis optimista – milyen kitörési pontjaik vannak? Hogyan sikerült például megnégyszerezni az idegenforgalmiadó-bevételeiket? – Oda kell figyelni a dolgokra. Korábban nem volt precízen vezetve a nyilvántartás, akadt olyan vendégfogadó, amelyik nem is tudta, hogy ez létezik, és ezt a vendégtől kell elkérni. Két évvel ezelőtt három-négy család foglalkozott faluturizmussal a településen, ma húsz fölött van azoknak a száma, akik vendégeket fogadnak. Rájöttek, hogy a rendezvényeink vonzzák a látogatókat, és azok szívesen alszanak a faluban, ha van hol. 2004-ben visszakaptuk a Kinizsi várat, tavaly hatvanezer fizetővendég jött el megnézni, és a várkapitány szerint ezzel elértük a maximális látogatószámot. – Ha már a rendezvényeknél tartunk, jövőre elindul a fogat-taxi, és a tervek szerint ön is felül majd a bakra. Egy polgármester feladatköréhez tartozik ez is? – Először is, a kétkezi munka nem szégyen. A lovakkal való kapcsolat a génjeimben van: őseim huszártisztek és gazdálkodó emberek voltak. Erdélyben annyira megtanultam a fogathajtást, hogy rám lehet bízni egy lovat. Szívesen teszem, mint ahogy eddig is örömmel körbevittem a vendégeimet a településen. Higgye el, hangulatos dolog szekérrel végigmenni egy falun, a fogatról sokkal szebb a település. Jobb a panoráma, és mivel lassabban megy, mint az autó, van idő odaköszönni az embereknek. Ráadásul, ha leszáll a bakról, hogy kezet fogjon velük, azt külön is értékelik. Ha szekérre ülsz, visszatérsz egy mértéktartóbb és élhetőbb világba – megéri kipróbálni. – Az utóbbi időben meglepően sokat olvasni a településről a sajtóban, egymást érik a különleges rendezvények. Miért? – Mi is a médiából élünk – ha hallanak rólunk, akkor jönnek látogatók, ha kimaradunk a hírekből, akkor nem. Nincs pénzünk méregdrága hirdetési felületeket vásárolni, ezért újszerű, egyedi rendezvényekkel próbáljuk felhívni a figyelmet magunkra. Ennek eredménye a Dumaszínház nagyvázsonyi programja, de felélesztettünk egy régi hagyományt, a csordahajtást, és tervezünk más rendezvényeket is.

– Bulvárosodik a falu? – Álljunk meg ennél a fogalomnál egy pillanatra! Ma a vidéki Magyarországon megáll az élet, ha elkezdődik a Mónika-show a tévében. Tudomásul kell venni, hogy emberek millióit csak bulváreszközökkel lehet megszólítani – az a baj, ha ezt az eszközt nem töltjük meg tartalommal. Ez már a tömegkommunikáció felelőssége, hiszen a léhaság helyett lehetne családcentrikus bulvárt is közvetíteni, követendő életformák népszerűsítésével, valós teljesítmények bemutatásával. A bulvár önmagában nem az ördögtől való – én például nemzetben gondolkodó populáris műsorokat is el tudok képzelni. – Térjünk vissza a kitörési pontokhoz: miből jöhet még pénz? – Ötven kilométeres körzetben nincs megfizethető, komoly élményfürdő. A vár környéke ideális terep lehet egy emberléptékű, nem hivalkodó, a történelmi hangulatba illő középkori vízi kalandparknak. Ezek egyelőre álmok, mert 2002-ben leállt a program, azóta nem találtunk befektetőt. Sokkal reálisabb célunk a „kis Moszkva” visszaszerzése – konkrét ígéretünk van a Honvédelmi Minisztériumtól, hogy rövidesen megkapjuk a harminchat hektáros egykori szovjet kisvárost. Ezt elhanyagolták ugyan, de őrizték az elmúlt években, így vagyon lesz a kezünkben, amivel okosan gazdálkodva segíthetjük a túlélésünket. – Hogyan alakul a település létszáma? Az idén többet temettek, mint amennyit kereszteltek? – Stagnál a létszám, jöttek is, mentek is fiatalok. Az országos helyzet érződik nálunk is: van, aki Brüsszelbe ment dolgozni, mások – mint például a testvérem – Amerikába. Remélem, egyszer ők is hazajönnek, vannak üres telkeink, ahova lehet építkezni. A legfontosabb feladatunk azt, hogy valamit ki kell találnunk a vidék megmentésére! Egyrészt egész régiók vannak, amelyek leszakadtak a törvényességről – a rendőrséget megerősítve meg kell védeni a magántulajdont és az emberek testi épségét, garantálni kell a közbiztonságot. Olyan rendőrségre van szükség, amely felelős a helyhatóságnak, így számon is kérhető a közösség választott vezetői által. Az sem normális állapot, hogy életerős férfiak ingáznak távoli tájakra havi 80-120 ezer forintért, állandóan attól rettegve, hogy holnap már ez a munkájuk sem lesz meg. Háztáji, földbérleti programmal, a helyi termények piacra juttatásával kell próbálkozni, mert ezzel két legyet ütünk egy csapásra: a családja közelében marad az ember, és a városban is felszabadulnak a munkahelyek. A falvak pedig esélyt kapnak a hagyományos közösségek újraindulására, újra egymásra találhatnak az emberek. […]

Lukács Csaba Magyar Nemzet – újságíró e-mail: [email protected]


21

Út egy kis faluból az NCA Észak-magyarországi Regionális Kollégiumáig

V

árandós kismamaként 2004-ben fedeztem fel Eger- mos, Feldebrő, Kál, Kápolna, Kompolt, Mezőszemere, ben, hogy a civil szervezetek milyen jó közösségi Mezőtárkány, Nagyút, Poroszló, Sarud, Szihalom, Tarprogramokat szerveznek a kismamáknak, anyu- naszentmária, Tófalu, Újlőrincfalva, Füzesabony) élő lekáknak, gyerekeknek. Szihalmon a kis falumban, ahol endő kismamák, terhes kismamák, gyermekek, anyukák. 2100 fő él, nem voltak ilyen lehetőségek, de Füzesabony- Egyre többen segítik a munkánkat. ban, sőt a Kistérségben sem. Úgy gondoltam, hogy ilyen Kiváló szakemberekkel, anyukákkal, apukákkal dolcivil szervezetre nagy szükség van a vidéki kismamák- gozhatok azért, hogy tartalmas, eredményes, igazán könak, anyukáknak, gyerekeknek is. Eleinte nagyon nehéz zösségformáló programokat hozzunk létre. Mindenki volt, és sok akadályon kellett végigmenni. Nem igazán társadalmi munkában segít! értették meg, hogy mi is az a civil szervezet, milyen feleAz egyesületünk klubfoglalkozások keretében az igélősséget kell felvállalni. Szihalmon a védőnő aktív közre- nyekre építve rendezi meg programjait. működésével létrejött egy baba-mama klub, amely a mai Ezeket minden hónap utolsó szombatján a helyi óvonapig igen eredményes, ez klub formájában, nem civil dában, vagy ha nagyobb rendezvényről van szó, akkor a szervezetként működik. Művelődési Házban szervezzük. Az előrehaladás, a lehetőségek viszont a pályázatokban rejlenek, amelyek igé2009-es órarendünk nyelték azt, hogy létrejöjjön egy civil szer– NÁTHA, LÉGÚTI BETEGSÉGEK Kiváló szakemberekvezet. Nagyon sokat köszönhettünk az egKEZELÉSE HOMEOPÁTIÁVAL kel, anyukákkal, ri Civil Háznak, hogy a rengeteg kérdésre Előadó: Göböly Ildikó – Dr. Pheitner apukákkal dolgozhaválaszoltak, hiszen nem tudtuk, hogy kell konzultáns tok azért, hogy tarezt a procedúrát végigjárni. Tíz emberrel, – ANYAKÉNT LEHETEK ÖNMAGAM? talmas, eredményes, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én, Előadó: Balogh Ferencné – mentálhigiélétrehoztuk a Kis Bocs Baba-Mama Klub nés szakember igazán közösségforBaba-Mama Egészség, Életmód, Szabad– „SZÜLŐI FÉLELMEK” máló programokat idő és Szociális Információs Közhasznú Előadó: Ohár Andrea – pszichiáter hozzunk létre. MinEgyesületet. Mivel az alapítók nemcsak – „SZÜLJ SZÍVED SZERINT!” denki társadalmi szihalmiak voltak, úgy döntöttünk, hogy Előadó: Szabóné Szabó Rita – Dúla munkában segít! Füzesabonyba koncentráljuk a programja– AZ EGÉSZSÉGET VESZÉLYEZTETŐ inkat. Így több helyről is be tudnak kapMAGATARTÁSFORMÁK csolódni az érdeklődők. A Füzesabonyi Előadó: Polacsek Anna Anikó – egészÖnkormányzat örömmel fogadta a kezdeményezést. Felségfejlesztő ajánlották a nagyobb programokra a Művelődési Házat ,a – CSALÁDTÁMOGATÁSI RENDSZER kisebbekre pedig az Óvoda egyik csoportszobáját. Előadó: Galyasné Dósa Katalin – szociálpolitikus Egyesületünk 2006. július 8-án alakult, szeptember 14– SZENZOROS INTEGRÁCIÓS TERÁPIA én lépett bírósági bejegyzésünk jogerőre. Mint említet(AYRES-TERÁPIA) tem, nem volt hasonló kezdeményezés, ezért nagy érdekElőadó: Törő Zsuzsanna – gyógypedagógus lődéssel fogadtak minket a települések kismamái, anyu– ANYATEJES VILÁGNAP – Művelődési Házban kái, gyermekei. – SZÜLŐSZOBÁTÓL A GYERMEKÁGYAS Az egyesületünk célját úgy fogalmaztuk meg, hogy jöjOSZTÁLYIG jön létre egy olyan komplex szolgáltató központ, amely a viElőadó: Gulyás Gáborné – szülésznő déki nők, kismamák, anyukák, és gyermekeik számára – SZOPTATÁS AZ ELSŐ HETEKBEN nyújt egy átfogó programsorozatot, amelynek legfőbb célja: Előadó: Feithné Krajcsik Ilona – szoptatást segítő – az egészség megőrzése; – MI LEGYEN A HÁZI PATIKÁNKBAN? – helyes életmód kialakítása; Előadó: Királyné Havasi Adrienn – védőnő – a szabadidő hasznos eltöltése; – MIKULÁS-ÜNNEPSÉG – Művelődési Házban – szociális információk bővítése; – a gyermekek fejlesztése, szocializációjuk elősegítése; Programjainkon mindig van: szoptató, pelenkázó sarok; – közösségi szerveződés erősítése. egészségmegőrző asztal, gyermekfelügyelet; kreatív saMegfogalmaztunk egy hosszú távú célt is. Szeretnénk rok; szociális információs tanácsadás. az átfogó programok segítségével, olyan norma átadását, megtanítását, amely segíti: a társadalmi szocializáció ha- Egy évig a pályázati kiírások nem tették lehetővé, hogy tékonyságát; a nők esélyegyenlőségének elősegítését, a pályázzunk, ezért kidolgoztunk egy adományszerzési család intézményrendszerének megerősítését. stratégiát, amivel a programjainkat megvalósítjuk, mivel Akikért az egyesület létrejött: leendő kismamák, ter- nem volt a humánerőforrásunkon kívül egy forintunk hes kismamák, gyermekek, anyukák. sem. Azt is figyelembe vettük, hogy valamit nyújtanunk Klubtagjaink ma már az ország különböző régióiból is kell cserébe. Ezért mi is felajánlottuk: tevődnek össze. Taglétszámunk többsége a Füzesabonyi – az adományozót feltüntetjük a támogató falon, a progKistérség településein (Besenyőtelek, Dormánd, Egerfarramokon;

22

– szórólapjainkon, plakátokon reklámozzuk; – ma már van honlapunk is, ott is közzétesszük; – ingyenes tréninget szervezünk, Munkamorál javítása címmel. Nagyon fontos a civil szervezeteknek, hogy hitelesek legyenek, és ütőképes csapat álljon mögöttük. Egy év elteltével már olyan programjaink is voltak, amelyekre pályázat útján nyertünk támogatást. Közben képeztük magunkat, eljártunk fórumokra, szakmai műhelybeszélgetésekre. Más civil szervezeteket is megismertünk. Sőt, már mi is hozzászóltunk témákhoz, elmondtuk a tapasztalatainkat. Egyre többet szerepeltünk a médiában is. Nyertes pályázataink 1. projektünk Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Szülősegítő szolgáltatások támogatása. Projektünk címe: „FOGADJ EL, ÉS SEGÍTS NEKÜNK!” Célja: Sérült, akadályozott (sajátos nevelési igényű) gyermekek szülei részére szervezett szülőtanfolyam, melynek célja a sérülésből, akadályozottságból eredő problémák családon belüli kezelésének megkönnyítése, a megfelelő szakembertől származó elméleti és gyakorlati gyógypedagógiai (sérülés-specifikus) ismeretek átadása, bővítése, mellyel megkönnyíthető a család mindennapi élete, ezzel hozzájárulva a SNI-gyermekek minél teljesebb életének kialakításához, társadalmi beilleszkedéséhez

civil fórum 4. projektünk Projektünk címe: Kis Bocsok a Világhálón – www.kisbocs.hu Célja: A projekt célja olyan elektronikus médiatermék létrehozása, amely azon túl, hogy elsődleges célja egyesületünk híreinek belső-külső áramlása, szervezetünk tevékenységének bemutatása, szolgáltatásaink és programjaink megismertetése, olyan innovatív szolgáltatásnyújtás, amely hiánypótló ezen a téren. 5. projektünk Projektünk címe: „Le a Cipővel!” – nyári személyiségfejlesztő tábor Célja: Kommunikáció-, önismeret- és személyiségfejlesztés, csoportépítés. A gyerekek könnyebben tudják feldolgozni a környezetükben történő változásokat, pl. iskolaváltás, konfliktusok kezelése, gátlások oldása, kommunikációs problémák csökkentése. 6. projektünk Nemzeti Civil Alap Projektünk címe: Működjünk a Kisbocsokért! Célja: Az egyesület működéséhez szorosan összefüggő működési kiadások e támogatásból történő finanszírozása.

A Heves Megyei Civil Ház szervezett egy képzést civil szervezetek számára. A képzésre 7 civil szervezet jelentkezett, köztük mi is. Senkit nem ismertünk. Meg is fogalmaztuk, hogy ez ellen 2. projektünk kellene valamit tenni, hogy itt vagyunk Kábítószer-fogyasztókkal és kábítószer... egy maroknyi csaegy kistérségben és a civil szervezetek prevencióval foglalkozó szervezetek pat, ha tiszta jellenem ismerik egymást, nem terveznek komplex megelőző és egészségfejlesztési mû, hiteles, kitartó együtt közös projekteket. A képzés véprogramjainak támogatása és elszánt, szakmai geztével nem oszlott fel a csapat. Minden Projektünk címe: „Egészséges test – egésztudással bír, van elséges gyermek” hónap utolsó szerdáján találkoztunk, és Célja: A Füzesabonyi Kistérség településein ez a mai napig is így van. Mivel konkrét képzelése a jelenrõl élő 16-25 éves fiataljainak szervezett egészelképzeléseink, sok projektötlet és terv is és a jövõrõl, köveségfejlesztő, prevenciós, komplex, integrált volt, kértük a bírósági bejegyzést. Így tendõ példa lehet a több modulra épülő klubfoglalkozás. megalakult a Füzesabonyi Kistérségi Citöbbi civil szervezet Programunk olyan egészségfejlesztő, previl Tanács. számára is. venciós program, melynek célja esélyt teKülönböző fórumokat szervezünk. remteni arra, hogy a fiatalok képessé vallMinden évben megrendezzük a Civil Bált. hassanak egy pozitív életstílus, egészséEz idén Füzesabonyban 2009. április 18ges életmód kialakítására és a drogok visszautasítására. án lesz. Nagy megtiszteltetés, hogy előtte a Heves MeCélunk, hogy a makro- és mikrokörnyezet váljon érzé- gyei Civil Konferenciának is mi adunk otthont. kennyé a kábítószer-probléma hatékony kezelése iránt. Ennek érdekében minél több intézményt, szervezetet vo- 7. projektünk nunk be a programunk megvalósításában. Nemzeti Civil Alap „Ellene csak világos, eltökélt és megalapozott együttmű- Projektünk címe: „Együttes erővel a jobbítás érdekében” Célja: A már meglévő civil együttműködésünk fejlesztése. ködéssel lehet eredményt elérni”. Szeretnénk egy olyan együttműködési rendszer kialakítását a civil szervezetek között a Füzesabonyi Kistérség településein, 3. projektünk amely a pályázat után fenntartható együttműködést eredméÉszak-magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács Gyermek- és ifjúsági szervezetek működésének, infrast- nyez, és az összes civil szervezetre hatást gyakorol. Célunk egy olyan folyamat elindítása, amely lehetőséget biztosít a cirukturális fejlesztésének támogatására. Projektünk címe: Roma fiatalok önismeret- és személyi- vil szervezetek számára a közös fellépésre, érdekérvényesíségfejlesztése, családi életre nevelése tésre, szakmai kooperációra, az önkormányzati és a gazdasáCélja: Füzesabonyi Kistérség településein élő 14-18 éves gi szférával való együttműködésre. roma fiatalok önismeret- és személyiségfejlesztése, családi életre nevelése. A Füzesabonyi Kistérségi Civil Tanács célja, feladata Szeretnénk egy olyan programsorozatot indítani, mellyel – a Füzesabonyi Kistérség civil szervezeteinek koordisegítjük a roma fiatalok társadalmi integrációját, a társanálása; dalmi exklúzió megelőzése érdekében. Szeretnénk erősí– civil szervezetek együttműködésének fejlesztése; teni a roma fiatalok identitástudatást, szocializációjuk – civil szervezetek érdekvédelme, érdekképviselete elősegítését. (kiemelten: gyermekek, nők, férfiak);

23


– érdekérvényesítés lehetőségeinek elősegítése; – a civil társadalom erőinek összefogása, működésük hatékonyságának javítása; – partnerség kialakítása a civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között; – civil kerekasztalok létrejöttének előmozdítása Füzesabonyi Kistérség településein; – hatékony együttműködés kialakítása a civil referensekkel; – partnerség a Heves megyei Civil Szolgáltató Központtal; – együttműködés a Kistérség gazdasági szervezeteivel; – partnerség az Európai Unió tagállamaiban működő, hasonló célokkal rendelkező civil szervezetekkel; – Civil Szolgáltató, Információs Pont létrehozása, amely komplex segítséget nyújt a civil szervezeteket érintő kérdésekben. Feladatai: – tanácsadás: pályázatfigyelés, pályázatírás, projekttervezés és menedzsment, szervezetfejlesztés, jog, pénzügyek terén; – a fentiekre épülő, a civil szervezetek kompetenciáját erősítő képzések szervezése; – tájékoztatás: aktuális pályázatokról, rendezvényekről, civil szervezetek elérhetőségéről stb.;

– civil szervezetek által szerkesztett újság rendszeres megjelentetése; – irodai infrastruktúra használatának elérhetősége civil szerveztek számára (számítógép, nyomtató, fax, internet, teremhasználat); – internetes portál létrehozása és működtetése. A Füzesabonyi Kistérséget képviselve tagja lettem a Heves Megyei Civil Tanácsnak. Ennek ajánlásával 2009. március 5-én, Miskolcon az NCA Észak-magyarországi Regionális Kollégiumának lettem tagja a három megye szavazásának eredményeként. Ezek a sikerek egy csapat összefogásának köszönhetőek, annak eredményei. Úgy gondolom, hogy egy maroknyi csapat, ha tiszta jellemű, hiteles, kitartó és elszánt, szakmai tudással bír, van elképzelése a jelenről és a jövőről, követendő példa lehet a többi civil szervezet számára is.

Galyasné Dósa Katalin Kis Bocs Baba-Mama Közhasznú Egyesület – elnök e-mail: [email protected]

Érvényesülés vidéken, civilként

N

em elég, hogy a vidék a rendszerváltás vesztesévé vált, amiben a vidéki társadalom gyenge önszerveződő és érdekérvényesítő képessége meghatározó szerepet játszott, a rendszerváltozást követő években újabb gyengítő tényezők is megjelentek. Egyre erőteljesebb lett a képzett fiatalok elvándorlása, a munkanélküliség, a devianciák növekedése, a helyi önkormányzatok anyagi ellehetetlenülése, és ez mind tovább gyengítette a vidék önszerveződő és érdekérvényesítő képességét. Mindezek – bár nem kizárólagosan – lehetséges magyarázattal szolgálhatnak a leginkább rászoruló vidéki térségek pályázati aktivitásának gyengeségére, az innovációk terjedésének lassúságára, a vidék érdekeinek figyelmen kívül hagyására a tervezési folyamatokban. Ahogy a vidéki települések, önkormányzatok működési, anyagi, szervezeti, infrastrukturális problémákkal küzdenek, éppúgy igaz ez a vidéki civil szerveződésekre is. A társadalmi szervezetek tagjainak, alapítványok alapítóinak, a legtöbb

esetben nincs kellő jártassága a civil így programjaikat, ötleteiket részleteszervezetek törvényes működésének sebb pályamunkákban képesek kiigazgatásához, a pályázatok megírá- dolgozni, és ezáltal nagyobb forrásához, források lehívásához, szabály- sokhoz jutnak. A kisebb, elszigetelt szerű felhasználásához. Önkéntes ve- településen működő szervezetek erre zetőik nem rendelkeznek számítás- kevés kivételtől eltekintve nem képetechnikai ismerettel, internet elérhe- sek. A működésükhöz szükséges csetőséggel, így a velük való kapcsolat- kély anyagi forrásokhoz nem, vagy tartás nehézkes, ezálcsak nagyon ritka etal folyamatos hátsetben jutnak hozzá. rányban vannak, inA folyamat általában ... a vidék problémáiformációhiánnyal a pályázatfigyelés szanak megoldásában a küszködnek. A régió, kaszában megreked, vidéken élõk érdeka megye nagyobb már a megfelelő kiíráérvényesítõ képessészervezetei, illetve a sok, felhívások felkuvárosi szervezetek tatása kudarcba fulgének, önszervezõ(különös tekintettel a lad, és ezzel bezárul désének javulása/jamegyeszékhelyen a kör. vítása nélkül boldoműködő szervezetekHogyan lehet a kigulni nem lehet. re) könnyebben birutat megtalálni? Alapkóznak meg a kihívávetés, hogy a vidék sokkal. Hozzáférésük problémáinak megolvan a rendelkezésre álló információ- dásában a vidéken élők érdekérvéáradathoz, szelektálni tudnak az őket nyesítő képességének, önszerveződéérintő hírek közül, ezáltal hozzájut- sének javulása/javítása nélkül boldonak képzési, fejlesztési lehetőségek- gulni nem lehet. hez, tanácsadáshoz is, gyakran téríA vidéki kis falvak, az elmaradott, tésmentesen. Forrásteremtéshez, pá- hátrányos helyzetű térségek fejleszlyázatfigyeléshez és nem ritkán pá- tése teljesen elképzelhetetlen a helyi lyázatíráshoz is segítséget találnak, társadalomért tenni akaró emberek

24

nélkül, akik létrehozzák a kis közös- helyzetek, konfliktusok megoldása ségfejlesztő szervezeteket, amelyek beépült a napi gyakorlatba. Együttcélt adnak a helyi közösség tagjainak. működés alakult ki, pl. az edelényi Ezek a civil szervezetek mozgatják munkaügyi kirendeltséggel és képmeg a helyi, vidéki társadalmat, zőkkel munkába helyezés és támogapezsdítik fel az életet, és lesznek a tott képzések megvalósítására. térség saját erőből megvalósuló teleA helyi roma közösség és az egyepülésfejlesztésének önkéntes gazdái. sület a sportban 2005-re egyre jobb Az összefogás eredményeként kiépül eredményeket ért el, a futball csapat az önszerveződés és az érdekérvé- két év alatt két osztályt lépett előre. A nyesítés helyi rendszere, ezáltal meg- település lakói önkéntes munkával valósul az önszerveződések három felújították a pályát és környezetét, a alapfeltétele: gyerekeknek pedig egész napos rena) a vidéken élők akarják a változá- dezvényt szerveztek. Országosan sokat, és készek az aktív részvé- egyedi, hogy a romák által irányított telre; versenysport rövidtávon ilyen eredb) tudják, hogy hogyan lehet ezeket ményeket érjen el. a változásokat végigvinni; A közösségnél lépésről lépésre c) szakmai/anyagi támogatást kap- fejlődött az önszerveződés, az érdeknak kívülről, amely segíti a helyi képviselet. Az egyesület tagjai, öngondok megoldását. kéntesei olyan szülők, akik elköteleA helyiek tenni akarázett hívei a fiatalok tását, a vidék önszervemogatásának. Hiszződésében rejlő erőt ... elengedhetetlen nek abban, hogy mamutatja a fent leírtakguk is tehetnek sorsuk [...] a szervezet mora pozitív példaként jobbításáért, és ennek torjaként a követ is említendő Szalonna egyik útja a felnövekmegmozgató, a település, ahol a válvő nemzedék helyzeküzdelmet soha fel tozások elindításának tének javítása, hogy nem adó, és a célt egyik éllovasa egy cimegteremtődjön a felvil szervezet volt, a tétel az esélyegyenlőmindig maga elõtt Szalonnai Sport és séghez. Tudják, hogy látó „vezetõ”, aki Közösségfejlesztő csak magukon segítnem számolja a beEgyesület (SZAKE). hetnek, így közösen fektetett forintokat, A térségben (Cserejavíthatnak saját sorés a ráfordított idõt hát) az ország egyik sukon. Tudatosabb cisem. legsúlyosabb terülevil tevékenység alati/társadalmi problékult ki, a hiányok megmái jelennek meg. fogalmazásán túllépMinden szempontból elszigetelt, kire- ve konkrét szükségletek lettek megkesztődött. A családok a szegénységet fogalmazva. Felismerésre került a tegenerációról generációra átörökítik, lepülés és térség speciális helyi helyami befolyásolja a gyermekek motivá- zete, a valós problémák, és hogy a ciót, az értelmi/érzelmi fejlődését, az megoldást nem mástól kell várni. óvodai, iskolai teljesítményt. A helyeik Az egyesületnél az önszerveződés felismerték: nekik maguknak kell második pillérére is tudatosan figyelakarniuk a változásokat, és cseleked- met fordítottak: keresték a megoldást, niük kell. A szalonnai sportegyesüle- hogy hogyan lehet a változásokat vétet a helyi roma közösség 2001-ben gig vinni, törekedtek az ehhez szükalapította azzal a céllal, hogy a helyi séges tudásra és információ megszerlakosság élethelyzetét javítsa. Alap- zésére. Az egyesület szervezetfejleszgondolatuk: a sport megerősíti a sze- tésének eredményeként kibővült az mélyiséget, sikerélményhez juttatja a egyesület alapszabálya, megújult sok kudarccal szembesülő hátrányos szervezeti felépítése és tevékenységehelyzetű embereket. Az eredmények inek köre. A SZAKE a sportlehetőség hozzájárulnak a többségi oldal általi biztosításán túl már ellátja a megfeleelismeréshez, az elfogadáshoz. lő érdekképviseletet, segíti, támogatja Fokozatos építkezéssel az egyesü- a fiatalokat, a családokat. Kiemelt céllet tevékenysége is bővült: a szerve- juk a térségben jelenlévő társadalmi zet helyi és térségi körben már nem leszakadás visszaszorítása, a roma ficsak a sporttal foglalkozik. A közös- atalok integrációja, felzárkózási eséségi programok szervezése, krízis- lyeinek megteremtése.

civil fórum Szalonnán a sport gyakorlatilag a fiatalok egyetlen egészséges szórakozási lehetősége, ami alkalmat ad a közösségépítésre, a közösség összefogására, ezáltal egyéb építő tevékenységekre is. A futballcsapat megerősítése kihat a település egészére, a hátrányos helyzetű családok életére is. Fokozatosan az önszerveződés harmadik alappillére is létjogosultságot kap a településen, a szervezet életében miszerint: megerősítést és támogatást kapnak kívülről, azaz vannak külső segítőik, akik hisznek tevékenységükben. Az egyesület ugyanis, felmutatva eredményeit, igyekezett maga mellé állítani olyan támogatókat, partnereket, szakértőket, akik a forrásteremtésben, a közös tervezésben a mindennapok szintjén vesznek részt. A szervezet ma már több pályázat nyertese. Komplex képzési-foglalkoztatási programot hoz a településre, ezáltal javítva az itt élők életkörülményeit. Az ilyen rövid idő alatt hasonlóan szépívű fejlődési pályát befutó szervezetek száma sajnos ritka, vidéki szervezetek esetén pedig még inkább elenyésző. Minden esetben elengedhetetlen hozzá a szervezet motorjaként a követ is megmozgató, a küzdelmet soha fel nem adó, és a célt mindig maga előtt látó „vezető”, aki nem számolja a befektetett forintokat, és a ráfordított időt sem. Hisz abban, amit tesz, hisz abban, hogy követőkre, társakra talál, akik számára ugyanolyan fontos a cél, és akikkel közösen tudják álmaikat megvalósítani. Ha mindez rendelkezésre áll, a vidék elszigeteltségéből fakadó hátrányok leküzdhetőek. Többletenergia és többszörös erő befektetése szükséges, mint egy hasonló célú szervezet esetén, amelyik pl. a megyeszékhelyen vagy a fővárosban végzi tevékenységét. Ugyanakkor talán az eredmény is sokkal inkább megtérülő, hiszen a vidéken működő civil szervezetek által kínált megoldások (lásd közös sport-elismerés, elfogadás lehetősége) gyakran az egyetlen kiutat jelentik a kilátástalanságból.

Papp Mónika Szikra Alapítvány – ügyvezető e-mail: [email protected]

25


Hagyományõrzés a végeken A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Programok Koordinációs Titkársága egy 2006. évi sikeres konferencia folytatásaként „Hagyomány és közművelődés” mottóval tanácskozás-sorozatot szervezett több határon túli régióban. Ez a rövid írás – néhány, az ott elhangzott hozzászólás alapján, – a „végeken” végzett munkáról tudósít. Előre bocsátom, nem valami világmegváltó dolgokról lesz itt szó, inkább saját magunkat megváltó esetekről. A high-tech-kel szemben a low-tech fontosságát hirdetjük. Először egy rendkívüli élményről. Kárpátalján, Szolyván tiszteletünkre az – erősen szórványmagyar – iskola diákjai magyar népdalokat adtak elő. Kedvesen, szépen. Majd, amikor ugyanezen gyermekek magyarul mondtak verset, akkor azonnal hallatszott a szláv akcentus, az, hogy ezeknek a gyermekeknek az anyanyelve valójában ruszin, magyarul csak megtanultak. Döbbenetes volt hallgatni azokat a szláv kiejtéssel beszélő gyerekeket, akik egy perccel előtte a népdalokat tisztán énekelték magyarul. A tanárok ezért tudatosan tanítják a népdalokat. Szinte mindegyik helyszínen előkerült az anyanyelv-ápolás fontossága. Van, ahol jeles irodalmi évfordulókhoz kötődő versmondó versenyeket rendeznek, több száz diákot és egy tucat tanárt mozdítanak meg a vetélkedőn. A kisebbségi sorban különös jelentősége van a verbális hagyományok őrzésének. Délvidéken, Zentán valaki elmesélte, hogy az egyik faluban a művelődési háznak nem volt tiszta a jogi státusza. Az épületet annak idején elvették a tulajdonosától, államosították, belőle lett a művelődési ház, majd a TSZ-hez került, utána vissza a tulajdonoshoz stb. Nagyon sok munkát kellett volna belefektetni abba, hogy kiderítsék, ki a jelenlegi tulajdonos. Ehelyett mit tettek a falusiak? Bementek a művelődési házba, és egyszerűen belakták. Élik ott a saját életüket, mert úgy döntöttek: kulturális életre szükség van. Azután majd azok, akikre tartozik a dolog, egyszer csak kiderítik, hogy ki is a tulajdonos, s akkor azokkal majd meg fognak egyezni. De ők a művelődési házat arra használják, amire azt kitalálták, megépítették. Ezt ők úgy kommentálták: soha nem szabad feladni, egyszerűen tenni kell azt, ami a dolgunk. Öröm volt hallani, ahogy Partiumban teszik a dolgukat. A magyar többségű Érmihályfalvára tábort szerveztek a szórványban élő gyermekek számára.

mi pedig úgy hívjuk, hogy kisasszonymadár. Amikor te elmész az iskolába, és ez a madár szóba kerül, akkor te nyugodtan mondd, én tudom, hogy ez barázdabillegető, de nálunk úgy hívják, hogy kisasszonymadár. S ezzel talpára állítja a dolgot, megmutatja, hogy a helyi érték igenis érték. Hogy ott, az ő falujukban van egy olyan szó, amelyet máshol nem ismernek. Ezért ilyen Egy tanárnő a jeles irodalmi év- értelemben is fontos a hagyományőrfordulókhoz kötődő versmondó ver- zés, mert az alkalmasint biztonságot senyeket rendez. Több száz diák és ad a gyereknek az életben. Az, hogy ő egy tucat tanár mozdul meg ilyen- valami különlegeset tud, az nem székor. Kisebbségi sorban különös jelen- gyen, hanem éppen érték. Ő viszi totősége van a verbális hagyományok vább ezt a tudást. Minden falunak saját őrzésének, az anyanyelv ápolásának. kultúrája legyen a legfontosabb! – Gálócpetriben van egy tájház, me- mondták. Hiszen a kultúrát, amit lyet egyetlen ember áldozatos mun- élünk, a környezetünkbe ágyazva, azkája éltet: ő hozta létre, ő tartja élet- zal együtt éljük. ben. Sokan látogatják, és nagyon jól Beszélgetéseink során újra és újra hasznosítható az oktatásban az, ami- felvetette valaki az értelmiség felelőshez ott lehet hozzájutni. ségét. Egyértelmű volt a vélemény: Képzőművészek döntő az értelmiség „megszállnak” egyszerepe. Feladata az, egy falut. Kiállítást hogy tudatosítsa az ... döntõ az értelmiszerveznek, előadást emberekben a hagyoség szerepe. Feladatartanak, a pap elmemányok értékét, ő az, ta az, hogy tudatoséli a falu történetét. aki erőt ad másoknak. sítsa az emberekben A település népe megAzt nevezhetjük értela hagyományok érmozdul, egy éven kemiséginek, aki elköteresztül erről beszél. lezett valami iránt. tékét, õ az, aki erõt Felfedezi saját értékeit. Mindig ott történik ad másoknak. Azt A kárpátaljai bevalami, ahol van egy nevezhetjük értelmiszélgetésen egy tanármegszállott, félőrült. séginek, aki elkötelenő érdekes problémát Ehhez bíztatást is kapzett valami iránt. vetett fel. Elmondta, tunk: ilyen emberek hogy ő a tanítványaimindig lesznek. Lesznak tudatosan tanítja a nek újítók, számítani helyi tájnyelvet, felhívja a figyelmet an- lehet az eljövetelükre, biztosan jönnek. nak fontosságára. Miért fontos ez? Ez nagyon pozitív dolog, önbizalmat, Azért, mert a gyerek élete során – szin- hitet ad. te biztosan egyszer majd – idegen körApró morzsák ezek. A tanácskozányezetbe kerül, mondjuk faluból a vá- sokon – természetesen – szó esett a rosba. S a tárgyakra, állatokra, növé- nemzeti kérdésekről, a globalizációról, nyekre, egyebekre alkalmasint azt az a tudatos rombolásról és még sok minegyetlen szót ismeri, amit az ő falujá- denről. De azokkal a megállapításokkal ban használnak. Így hát ő is ezeket a alig lehet valamit is kezdeni a „végeszavakat használja majd. Ám a város- ken”. Ott naponta újjáéledő főnixmaban azok a gyerekek, akik más vidék- dárnak kell lenni. „Kicsi” tettekkel kell ről jöttek, vagy éppen városiak, harsá- nap mint nap előrevinni az ügyeket. De nyan kinevetik, hogy milyen szavakat e kicsi tettek nélkül minden elveszne. is használ ez a gyerek, ilyen szó nincs Dicsőség azoknak, akik naponta halis. (A gyerek különösen durván tudja nak meg és születnek újjá. A nemzetért. közölni: amit ő nem ismer, az nincs.) Ez félénkké, visszahúzódóvá teszi gyeRomhányi András rekünket, hiszen nem érti, miért bántják őt a többiek. A tanárnő azt mondja: Magyar Kollégium Kulturális ezt a dolgot meg lehet fordítani. A köEgyesület – elnök vetkezőképpen tanít: ennek a madár- e-mail: [email protected] nak a hivatalos neve: barázdabillegető; honlap: www.magyarkollegium.hu

civil fórum

26

A civil szektor Szlovákiában

E

rövid összefoglalóban megpróbálom áttekinteni a szlovákiai civil szektor főbb jellemzőit. A rendszerváltás, illetve az 1993-ban bekövetkezett államváltás (Csehszlovákia szétválása) gyökeresen alakította át a civil szektort. Mindezek nagyban befolyásolták a szlovákiai magyar intézményrendszer fejlődését is, amely mindig a szlovákiai civil szektor szerves részének tudta magát, még ha olykor tőle függetlenül, szinte öntörvényűen létezett is. Néhány szlovákiai magyar civil szervezetnek – főleg a kezdetekben, de később is – komoly hatása van a szlovákiai civil szektor fejlődésére (Márai Sándor Alapítvány, Fórum Információs Központ stb.). Szlovákiában a civil szektor 1989 után egyike volt a legerősebbeknek Közép-Európában. Csehszlovákiában a bársonyos forradalom gyakorlatilag pár hónap alatt átalakította az emberi és polgári jogokat (az úgynevezett


Szöveg nélkül

Emberjogi Charta alkotmánytörvényként való elfogadása). A civil szektor fejlődése szempontjából a polgári társulásokról (egyesületek) 1990 márciusában meghozott törvény volt a legfontosabb. Ez máig létezik, 1993ban átöröklődött az önálló Szlovák Köztársaság jogrendjébe is. 1990-ben 158 szervezet alakult, és 1994-re a kormányon kívüli szervezetek száma elérte a hatezret. Ma, amikor Szlovákiában kb. 25 000 civil szervezet létezik, nem tűnik nagy számnak, de az akkori feltételek között, amikor a civil szervezetek finanszírozása, gazdálkodása, belső szervezeti élete, emberi erőforrásai teljesen megoldatlanok voltak, nagyon jelentős számnak tekinthető. Ebben az időszakban már 380 000 önkéntes dolgozott a civil szervezetekben, az alkalmazottak száma pedig 3500 volt. Tevékenységét tekintve a civil szektor ebben az időszakban elsősorban a humanitárius és karitatív tevékenységre, az ifjúságra, művelődésre, tudományra és kutatásokra, a környezetvédelemre, illetve az emberi és polgári jogokra, a nemzeti, valamint egyéb kisebbségekre összpontosított. Létrejöttek a civil szektor meghatáro-

zó intézményei, amelyek a következő időszakban komoly szerepet vállaltak a szektor megszervezésében (Szlovákiai Akadémiai és Információs Ügynökség [SAIA-SCTS], a Harmadik Szektor Grémiuma, Nyitott Társadalomért Alapítvány [OSF] stb.).

A Szlovák Köztársaság létrejötte, ˇ a meciari korszak (1993–1998) ˇ A Szlovák Köztársaság létrejötte a meciari éra kiteljesedésével volt egyenlő. Az államalapító pártok monopolhelyzetbe kerültek, és ennek minden negatív, a diktatúra eszközrendszerét felidéző gyakorlatát alkalmazták a társadalmi életen belül. A civil szektor gyakorlatilag az egyetlen olyan területe maradt a társadalmi életnek, ahol érvényesíthető volt a demokratikus értékrend. Ennek következtében a civil szektor szerepe felerősödött, és országos szinten is megszervezhetővé vált. A „civil kampányok” időszakának is nevezhető ez a korszak. A nonprofit intézmények a demokratikus normák olyan eszköztárát alkalmazták az autoratív törekvésekkel szemben, amelyek a jogállam értékrendjét képviselték az állampolgárok előtt. 1993tól a külföldi magánalapítványok nagyon jelentős anyagi eszközökkel támogatták a civil szférát. Nagyszabású programok indultak a nonprofit szektorban dolgozó emberi erőforrások fejlesztésére – tréningprogramok, képzések, előadások, tanulmányutak stb. Felerősödött az érdekvédelmi képviseletek szerepe (a Harmadik Szektor Grémiuma), amelyek országos szinten képviselték a szervezetek érdekeit itthon és főleg külföldön. Szakmai szervezetek és irodahálózatok segítették a szervezetek tevékenységét: a PDCS (Partners for Democratic Change Slovakia), SAIA, Márai Sándor Alapítvány. Szakmai-tudományos szervezetek alakultak: Közˇ életi Kérdések Intézete (IVO), Šimecka Alapítvány, Fórum Kisebbségkutató Intézet stb. A civil szervezetek internetes oldalt indítottak www.changenet.sk címen (máig működik), ahol a pályázati lehetőségektől kezdve az aktuális közéleti és politikai történésekig mindenről informálták a szektorban dolgozókat. Nonprofit címmel havilap jelent meg, amely színvonalasan informálta és művelte az olvasóit. Általában jellemző volt, hogy a szektorban képzett és szakmailag felkészült szakemberek dolgoztak – sokuk az utóbbi években az EU-s adminisztrációban, a profit szférában vagy az államigazgatásban találtak munkahelyet, ahol szakmai tapasztalataik révén keresettek és megbecsültek lettek. A szektor kiépítette külföldi kapcsolatait is. Több nagy nyugati magán és állami alapítvány működtetett irodát Pozsonyban, helyi szakemberek vettek részt a támogatások elosztásában. Szlovákiáról ezekben az években két dolog jutott a nemzetközi érdeklődő eszéˇ kelet-orientáltsága és a civil szektor demokrabe: Meciar tikus elkötelezettsége és erőssége.

27


Több országos kampányt is folytattak a civil szervezetek ebben az időszakban. Az első nagyobb kampány a ˇ „Harmadik szektor SOS” volt (1996). A meciari kormányzat gyökeresen akarta átalakítani a civil szektort befolyásoló törvényeket. Elsőként az alapítványokról szóló törvényt módosította (1997): az alaptőke megemelésével és állami felügyelet alá vonásával ellehetetlenítette a munkájukat. Az SOS-kampány ugyan nem érte el célját (a törvényt elfogadták), de első ízben mozgósította országos szinten a harmadik szektort. A kampány annyiban mégis sikeresnek volt tekinthető, hogy a polgári társulásokról szóló törvényt már nem módosította a kormányzat. Hasonló kampányt folytattak a civil szervezetek Szlovákia NATO-ba való belépéséért, illetve a közvetlen köztársasági elnökválasztásért. A civil szervezetek tevékenységének kicsúcsosodása az „OK ’98” kampány volt. A Polgáˇ ri Kampány ’98 (Obcianska kampanˇ ’98) megnevezésű több elemű aktivitás a szlovákiai civil szektor egyik legeredetibb kezdeményezése és legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó országos megmozdulása volt. Fő céljai közt szerepelt a fiatal és az ingadozó választók mozgósítása, hogy vegyenek részt a parlamenti választásokon, de nagyon fontos eleme volt az egész kampánynak az ún. párhuzamos szavazatszámlálás is.

Az EU-integráció időszaka (1998–)

csolatok, illetve regionális programok kialakításának ösztönzése, ami úgyszintén a vidéki programok erősítését szolgáló projektumok körébe tartozott (CBC, Visegrádi Alap, Kárpátok Alapítvány stb.). Hangsúlyeltolódás állt be az egész szektor szerepét illetően is. Míg korábban a szlovákiai civil szektor jelentős mértékben a hatalommal szemben szerveződött meg, az új demokratikus viszonyok és az EU-s értékrend értelmében az együttműködés legkülönbözőbb formáit „kellett” kialakítania az üzleti, állami és önkormányzati szférával. Nem volt ez könnyű feladat, hiszen a másik oldalon – főleg az állami középszintű vezetés részéről – nem mutatkozott akarat az együttműködésre. Mindezek fokozatosan ahhoz vezettek, hogy a szektor közéleti szerepvállalása gyengült, a Harmadik Szektor Grémiuma gyakorlatilag elveszítette korábbi pozícióit, kicserélődött a vezetése, és ugyan az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény (ami egyébként példaértékű volt egész Közép-Európában) előkészítésében még utoljára a civil szervezetek újra mozgósíthatóak voltak, és komoly nyomást gyakoroltak a hatalomra, országos kampányok helyett inkább a lobbytevékenységek, helyi és mikroregionális civil koalíciók kezdeményezései kerültek előtérbe.

Egy-két százalék

Az új kormányzat éppen ezért nagy fiAz 1998 utáni időszak legnagyobb jelentőJelenleg kb. 2000 gyelmet szentelt a harmadik szektornak. ségű kezdeményezése az 1%-os, illetve a szlovákiai magyar A Harmadik Szektor Grémiuma helyet 2%-os törvény elfogadtatása volt. 2000szervezetrõl lehet kapott több konzultatív testületben az ben ügyes lobbytevékenységgel sikerült beszélni, melyeknek egyes szaktárcák mellett, a civil szervezerábírni a pénzügyminisztériumot, hogy a felét azonban a tekkel pedig miniszterelnök-helyettesi komolyan foglalkozzon a témával, és több nagy országos szinten kiemelten foglalkozott a korhónapos nehéz tárgyalás után a parlamányzat. ment el is fogadta a törvényt. Ennek kiszervezetek Ennek az időszaknak a legmeghatáromunkálásában, elfogadtatásában és az el(Csemadok, zóbb jegye a nyugat-orientáltság volt: felső kampányok megszervezésében koSzlovákiai Magyar zárkózni a NATO-ba belépő közép-eurómoly szerepe volt az Első Nonprofit KözPedagógusok pai országokhoz, és megteremteni az EUpontnak és a Fórum Információs KözSzövetsége stb.) csatlakozás feltételeit Szlovákiában. A cipontnak. vil szektor ezekben a kérdésekben félreAz eredeti 1%-os törvény (igazából alapszervezetei érthetetlenül és egységesen lépett fel. Tetnem külön törvény, hanem az adótörvény alkotják, és csak te mindezt akkor, amikor a nagy nyugati része) lehetőséget adott minden magán300-400-ra tehetõ a és amerikai alapítványok (arra hivatkozszemélynek, hogy személyi jövedelembejegyzett va, hogy immár demokratikus kormánya adója 1%-át valamely civil szervezetnek szervezetek száma. van az országnak) gyakorlatilag elhagyjuttassa. 2004-től 2%-ra emelték az átutalták Szlovákiát. A korábbi stabil anyagi ható összeget, és a cégek, vállalatok – teforrások egyik napról a másikra elapadhát a gazdasági társaságok – is élhettek tak, és a kormányzati támogatások új rendszere még nem ezzel a joggal. alakult ki. Ez nagyon érzékenyen érintette az egész szekUgyanakkor el kell mondani, hogy a kormányzat nem tort. A hazai források nem tudták pótolni azt a nagyará- teljesen önzetlenül állt hozzá a kérdéshez. A 2%-os törnyú támogatást, amelyet korábban a legfontosabb civil vény elfogadásakor megszüntette az úgynevezett szponszervezetek élveztek. zoringot – vagyis azt a lehetőséget, hogy a cégek leírhatEnnek is köszönhetően a civil szektoron belül a hang- ták adóalapjukból a nonprofit intézményeknek nyújtott súlyok a vidéki központok irányába tolódtak el. Míg ko- támogatásokat. A szponzoringon keresztül juttatott öszrábban a nagy alapítványi és koordinatív központok szegek jóval meghaladták a 2%-ból származó bevétele(adományozók, szakmai, érdekvédelmi és képző szerve- ket. Az is igaz, hogy ez elsősorban a sportklubok támogazetek stb.) Pozsonyban voltak, 2000-től több vidéki szer- tásánál volt jellemző, tehát a szektor jelentős részét nem vezet szerepe felerősödött. Ezt a folyamatot csak erősítet- érintette. te a TRUST-program (amelynek a koordinálásában koMinden negatívum ellenére ez a törvény rendkívül moly szerepet kaptak vidéki szervezetek is) és a regioná- fontos és értékes a szlovákiai civil szektor számára, sokat lis és vidékfejlesztést, illetve a decentralizált szociális jut- segít a kisebb, regionális szervezetek finanszírozásában, tatásokat preferáló programok. A korábbi civil intéz- melyeknek ez a forrás könnyen elérhető, és sokszor életményfejlesztő programok helyett elsősorban a roma fel- mentő. zárkóztatási programok kerültek előtérbe, amelyek szintén Közép- és főleg Kelet-Szlovákiára összpontosultak. Szlovákiai magyar szervezetek Ugyanígy kiemelt szerepet kapott a határon átnyúló kap- A szlovákiai magyar civil szektor 1989 után hatalmas vál-

civil fórum

28

tozásokon ment keresztül. Kialakult az értékrendje, kapcsolatrendszere, erőforrásai stabilizálódtak, a politikától való korábbi függősége az évek során egyre csökkent, és nagyon fontos olyan területeket fed le tevékenységével, amelyeket sem az állam, sem más önkormányzati és gazdasági intézményrendszer nem tud ellátni. Bár a szlovákiai civil szektoron belül meglehetősen specifikusnak és egyoldalúnak mondható, az etnikai igényekhez mérten komplex egészet alkot. El kell mondani azt is, hogy – főleg a kezdeti időszakban – sokkal rugalmasabban reagált a kihívásokra, mint a szlovák szervezetek. Jelenleg kb. 2000 szlovákiai magyar szervezetről lehet beszélni, melyeknek a felét azonban a nagy országos szervezetek (Csemadok, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége stb.) alapszervezetei alkotják, és csak 300-400-ra tehető a bejegyzett szervezetek száma (a többi valamely más szervezet, intézmény mellett működik meglehetős önállósággal). Egy teljes szervezettségű intézményrendszerről van szó. Forrásait tekintve elsősorban a magyarországi támogatásokra szorítkozik, de 1998 óta jelentős forrásokhoz jut a szlovákiai minisztériumoktól is, miközben megoldatlan a Szlovák Köztársaságon belüli társadalmi pozíciója. Egy autonóm intézményrendszerről van szó, amely fontos önkorlátozó funkciókat lát el az egyébként felfokozott társadalmi és etnikai konfliktusoktól sem mentes időszakokban a szlovákiai magyarok körében. Tevékenységi köreit tekintve az utolsó ilyen jellegű felmérés szerint (2004) első helyen a kultúra áll, de szinte minden olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet a helyi és regionális közösségek megkövetelnek. Az eltelt időszakban ez az arány jelentősen nem változott, csak a kistérségi és a régiófejlesztéssel foglalkozó intézmények száma növekedett az EU-s erőforrásoknak köszönhetően. 1. ábra. A szlovákiai magyar szervezetek elsődleges tevékenységi körük szerinti százalékos megoszlása (2004)

Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet felmérése, 2004.

A szlovákiai magyar szervezetek elsősorban a kultúra területén tevékenykednek. A fenti grafikon jól szemlélteti ennek részarányát (68,5%). Meglepő lehet az oktatási intézmények viszonylag alacsony aránya. Ennek oka abban keresendő, hogy az elsődlegesen oktatással foglalkozó szervezetek száma alacsony, de a legfontosabbak (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Katedra Társaság, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Fóruma, Katedra Alapítvány stb.) országos hatáskörrel dolgoznak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének pl. járási szervei vannak, a Katedra Alapítványnak pedig klubjai, így a területi lefedettségük messze meghaladja a statisztikai súlyukat. A civil szektorra jellemző területek viszont az elsődleges tevékenységi körben alig képviseltetik magukat (szociális, sport, ifjúsági stb.), a környezetvédelem és egészségügy

(egyéb kategória) pedig szinte meg sem jelenik. De az olyan területeken működő intézmények száma is riasztóan alacsony, mint az érdekvédelem, közélet, egyház. 2. ábra. A szlovákiai magyar szervezetek másodlagos tevékenységi körük szerinti százalékos megoszlása (2004)

Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet felmérése, 2004.

Árnyaltabb és megnyugtatóbb képet kapunk, ha a szervezetek másodlagos tevékenységi körét vizsgáljuk. A másodlagos tevékenységi kör azt jelenti, hogy a demonstratív profil mellett a szervezetek még milyen tevékenységet folytatnak. Ez akár meghatározó is lehet egy kisebbségi szervezet életében, csak nemzeti-ideológiai és egyéb megfontolásokból elsődlegesen nem ilyen arculatú szervezetnek tünteti fel magát. A grafikon érzékletesen mutatja, milyen eltérések vannak az elsődleges tevékenységi formákhoz képest. Egyben arról is tanúskodik, hogy a legtöbb szlovákiai magyar szervezet nagyon sok feladatot vállal magára a helyi és regionális szükségletek szerint és a közösségépítés terén. A dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat kezdeményezésére 2006-ban alakult meg a Civil Fórum – Önépítkező civil társadalom informális szerveződés, amely évente rendezi meg a szlovákiai magyar szervezetek országos konferenciáját. Az első összejövetelre Somorján, majd Rimaszombaton, és tavaly szintén Somorján került sor. Ezen e konferencián kerül kiosztásra a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díj, melyet 2006-ban Scsaurszki Tamás, a MOTT Alapítvány akkori közép-európai igazgatója, ˇ Péter, a Márai Alapítvány volt igazgató2007-ben Huncík ja, mecénás, 2008-ban pedig Dittel Laura, a Kárpátok Alapítvány szlovákiai igazgatója kapta. A Civil Fórum kezdeményezte a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala összehívását, melyen ez év januárjában a legfontosabb ötven szlovákiai magyar civil szervezet és intézmény, magánvállalkozók és jeles személyiségek vettek részt. Itt került sor először a szlovákiai magyar intézményrendszert átfogó egyeztetésre. A tanácskozás központi témája az asszimiláció volt. A Kerekasztal évente többször is ülésezik, és a politikai képviselet mellett (MKP) érdekvédő, illetve érdekérvényesítő szerepeket kíván felvállalni a szlovákiai magyarok körében. Fontosabb linkek: Szlovákiai Magyar Adatbank – www.foruminst.sk Szlovákiai magyar szervezetek adatbázisa és Civil Tükör, internetes folyóirat – www.forumic.sk

Tóth Károly Fórum Kisebbségkutató Intézet – igazgató e-mail: [email protected] honlap: www.foruminst.sk

29


Vajdasági/Délvidéki civil tükör

S

zerbiában (főleg Vajdaság Autonóm Tartományban – használhatnánk a Délvidék fogalmat is, de nem az a hivatalos) nem egészen 300 000 „magát magyarnak valló” ember él. A hivatalos összeírás adatai szerint. Amennyiben az a mérce, hogy hány családban vásárolnak legalább hetente egyszer magyar újságot, hányan taníttatják csemetéjüket magyar iskolában, hányan beszélnek otthon magyarul, hányan szavaznak a magyar pártokra – akkor a valós magyarok száma nem több 200 000nél! Hozzávetőlegesen 300-400 olyan bejegyzett civil szervezet van, amelyben magyarul, vagy főleg magyarul tevékenykednek. Ide soroltam minden olyan szervezetet, mely nem állami vagy pártalapítású. Ez magába foglalja a művelődési egyesületeket, emberbaráti szervezeteket, szakegyesületeket, polgárjogi szervezeteket, hobby-egyesületeket, vallási szervezeteket…

A tények makacs lények Első látásra biztató mértékű civil szervezettség, ám valójában ez csupán a formai valóság. Ténylegesen a többségük alig tevékenykedik, vagy már teljesen elhalt. Erről szólnak a tények, a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely 2008-ban készült kutatásából1 származó adatokat is figyelembe véve. – Mindössze pár tucat olyan szervezet van, amelynek taglétszáma meghaladja a százat. A tagok esetében rendszerint nem kötelező a rendszeres tagdíjfizetés és a szervezet munkájában való folyamatos részvétel. Tehát ez a tagság is inkább „papíron levő”. A civil szervezetek két harmadánál a tagság nem több 50 főnél. – A szervezetek zöme helyi tevékenységet folytat, vagy pusztán néhány ember „önmegnyilatkozásának” alátámasztását szolgálja. Az egész országra/tartományra kiterjedő érezhető tevékenységet folytató szervezetek száma 20 alatt van. – A vezetők átlag életkora majdnem 50 év, tehát nem zsongnak a fiatalok, nem hozzák a változást, a fejlődést. (Ezek az idősek általá1

ban nem beszélnek angolul, távol akkor a civileknek nagy lélekkel állnak minden EU-s esély kihaszkell újra meg újra próbálkozniuk! nálási lehetőségétől.) Biztató, – A meghatározó magyar érdekvéhogy a civil vezetők fele rendeldő szervezetek (Magyar Nemzeti kezik főiskolai vagy egyetemi kéTanács, Vajdasági Magyar Szöpesítéssel, ám ez úgy látszik nem vetség nevű párt) érdemben nem elég vonzerő. foglalkoznak a civil szférával, – A civil szervezetek mindössze 10 nem is törekszenek fönntartási és százalékában van fizetett, fő álláfejlesztési stratégiát kidolgozni. sú alkalmazott. Lehet-e folyamatos és eredményes a munka ott, A sorvadás útján ahol mindenki csupán a napi be- A vajdasági magyar civil szféra a fotevő falatért folytatott harca után lyamatos sorvadás állapotában van. ér rá civil tevékenységre? Nincs pénz. Tudom, nincs a világon – A civil szervezetek alig 12 százalé- annyi pénz, amennyit a civilek ne kának van saját tulajdonú irodája, tudnának elkölteni! Az a szerbiai egynegyedük bérli, a többiek pe- gond, hogy a politikai és állami vedig vagy szívességi irodahaszná- zetés nem segít, sőt mindent meglattal, vagy a vezető lakásának tesz, hogy talajvesztetté tegye a civipostacímével tevékenykednek. leket! Ismét a tények, melyek makacs – A munkához nélkülözhetetlen lények… alapvető eszközök mértéke siralMegdöbbentő, de igaz: a szerbiai mas. Csupán min(ezen belül vajdasági den negyedik szermagyar) civil szférávezetnek van saját nak a MilosevicsA mindennapi megvezetékes telefonja, korszak vége felé volt élhetési gondok mimindössze a szera legjobb élete! A att rohanó, megfávezetek fele rennagy külföldi alapítradt, elkeseredett delkezik számítóványok, a jeles maemberek részérõl kigéppel, s egy hargyarországi támogamaduk internettók sok pénzt áldozcsi az érdeklõdés a kapcsolattal! tak, hogy megbukjon civil szféra tömegek– Mivel a civilek tea diktátor, magyarsánek szóló ajánlatai vékenységét a lelgi szempontból peiránt. kesedés mellett a dig, hogy tartsák pénz mozgatja (sőt: bennünk a lelket. fő kerékkötő lehet), Szerbiában az úgyönmagáért beszél a tény, hogy a nevezett „demokratikus változásoszervezetek egynegyede évente kat” jelentő 2000-es esztendei bárso100-500 euró, egynegyede pedig nyos forradalmat legalább 50 száza500-1000 euró támogatást kap. A lékban a civil szféra tette lehetővé! falusi szervezetek (ahol a fölzár- Tüntetéseken való részvétellel, a szakóztatásra a legnagyobb szükség vazásra buzdítással, a demokrácia volna) a legszegényebbek. A fenn- győzelmének szükségességét ismételtartáshoz szükséges bevételek el- getve, falragaszokkal, élő szóval, tagmaradása a sorvadás biztos ger- ságának mozgósításával. Nem azért jesztője. igyekeztünk mi civilek, hogy egyik – A mindennapi megélhetési gon- vagy másik párt győzzön, hanem azt dok miatt rohanó, megfáradt, el- reméltük, hogy bekövetkezik a rendkeseredett emberek részéről (a fa- szerváltás, és jobb lesz a civil szférálusi mulatságokat leszámítva) ki- nak! Nagyot csalódtunk. Az úgynecsi az érdeklődés a civil szféra tö- vezett demokratikus változás fő megeknek szóló ajánlatai iránt. vesztesei a civilek lettek! A régi rendAmikor a mérnökök nem mennek szer emberei megmaradtak a hatael a szakelőadásra, a magyar taná- lomban, viszont a civil támogatók kirok nem látogatják a művelődési vonultak. Az US AID megszűntette a rendezvényeket, a fiatalokat nem közvetlen támogatást (és csökkentette érdekli az önképzés és önépítés – a közvetettet), a Soros Alapítvány

Zsoldos Brigitta – Sóti Melinda – Badis Róbert: A vajdasági magyar civil szervezetek helyzetének felmérése (tanulmány). Identitás Kisebbségkutató Műhely, Zenta, 2008. (In: http://www.idkm.org/tanulmanyok/TANULMANY_FV_02_NY.pdf)

civil fórum

30

Szerbiában már csupán árnyéka korábbi önmagának, megszűntek a magyarországi alapítványok vagy azok támogatásai (Illyés, Apáczai, Esély a Stabilitásra, Segítő Jobb, Új Kézfogás…), számos egyéb nyugati ország szintén jelképes összegűre csökkentette a civil pénzt. A korábban sokat jelentő magyarországi támogatások színeváltozása súlyos csapás a vajdasági civil szférára. Míg korábban az volt az elv, hogy államilag pénzelt intézmények nem kaphatnak közalapítványi támogatást – a Szülőföld Alap éppen az államilag is pénzelt (természetesen magyarsági szempontból is fontos) új intézményeknek adja a pénz zömét! Kizárólag a határon túli magyarság pártoligarchiájának szája íze szerint osztva a segélyt. A civileknek csupán morzsákat juttat. Ebből is mind kevesebbet. Mit tett az új (úgynevezett demokratikus) szerbiai hatalom? A civil szférából néhány vezetőt „beemelt”, de ennél semmivel sem többet!

ugyanolyan adóztatás alá tartoznak, és könyvvitelt kell vezetniük, mint a gazdasági vállalatokban (munkaviszony, volontőrök tiszteletdíja, volontőrök útiköltsége). A civilek véleményét szinte semmilyen „állami” kérdésben sem kérik ki, nem támogatták erre alkalmas intézmények (fórumok, civil szövetségek, ágazati szervezetek) létrejöttét. A szerbiai államvezetés pimaszságának csúcsa, hogy alamizsnát kér a koldustól! Minden (belföldi és külföldi) donációra, adományra 2,5% adót kell fizetnie a civil szférának (is)! (Ez korábban 5% volt, de nem a civilek miatt csökkentették le.) A külföldi donátorok hallani sem akarnak arról, hogy irányukban „elszámolható” legyen ez a „költség”. (Az állami tisztségviselők azzal indokolják a szigorú előírásokat, hogy egyébként a civil szervezeteket „pénzmosásra” használnák.) A szerbiai kormány kiveti a sarcot másutt is. Amennyiben kérünk egy 30 napnál nem régebbi bizonyla-


Szöveg nélkül

További tények. Nagyon szomorúak. Nyolc év alatt nem készült el a civil szervezetekről szóló törvény. A vajúdó sem ró semmilyen kötelezettséget az államra, önkormányzatokra. Nem jöttek létre állami alapítású és pénzelésű alapítványok. (A magyarországi Nemzeti Civil Alaphoz hasonló nagy mértékű viszonyulásnak nyoma sincs.) Az állam semmilyen adó és egyéb kedvezménnyel nem serkenti a civil szektort támogató gazdasági szférát. Nincs is ilyen forrású számottevő támogatás. A civil és nonprofit szervezetek

tot, hogy a szervezet még létezik, akkor a minisztérium ezért az egy oldalas papírért majd 30 EUR-t kér el! A nagyon lassú, több hétig is elhúzódható ügyintézésről nem is szólva (ami veszélyeztetheti a pályázat határidőre történő átadását). Napi ügyeskedési harc folyik a túlélésért minden civil szervezetben. Mert a tagságon kívül nincsenek barátaink, csupán kisebb vagy nagyobb „ellenfeleink”: a mindent meghatározni akaró (magyar is) pártok; a semmi pénzt nem adó, hanem inkább elvevő államvezetés; a civil szervezetek életét előírásokkal bonyolító és nehezítő kormányta-

gok és parlamenti képviselők… Tehetik. Választásokat a civil szervezeteknek juttatott támogatással nem lehet nyerni. Vízvezeték, utak, csatornahálózat építésével igen. A civil szféra által hozott szellemi többlet nem érdekli a napi politika művelőit. Sőt! Pártpolitikusaink határozott ellenérdekeltek abban, hogy a civil szféra alkalmassá váljon bármilyen közéleti ellenőrző szerepre!

Önmagunk útvesztőjében Badarság volna csupán másoktól elvárni a javulást. A vajdasági magyar civil szféra önszerveződése, összefogása, föllépése még nem életképes. Létrehoztuk a Vajdasági Magyar Civil Szövetséget. Nyitott, demokratikus, közös civil fórumként. A több mint 300 megszólított magyar (és nemcsak) civil szervezetből még minden ötödik sem kívánt tagja lenni! Sok civil szervezeti vezetőnk egyben kiemelkedő magyar párttisztségviselő (mert csak ők tudnak pénzt „szerezni” a túléléshez) – így pártlogikával gondolkodnak. Kerülik az együttműködést. Márpedig köztudott, hogy a pártok közötti barátság, összetartás lehetetlen, hiszen azok versenytársak, ellenfelek – ugyanazért a szavazóért harcolnak. Az öszszefogást a kultúra és a civil szféra valósíthatja meg. Amennyiben nem a pártlogika uralja. Az sem válik javunkra, hogy Vajdaságban nincs olyan civil egyéniség, személyiség, akit elfogadnánk. Aki mögé bizalommal fölsorakoznánk, vagy civilesen: akivel képesek volnánk egy csapatot alkotni. Ritkán találkozunk, nem ismerjük egymást. Akit nem ismer az ember – abban nem bízik. A civil szektorunk zöme még alig húsz esztendős. Túl fiatal ahhoz, hogy ilyen kevés találkozással a civil elitből kinevelődjenek a vezéregyéniségek. Vezérürü nélkül szétszéled a nyáj. Akkor pedig bárki uralkodhat fölötte. Akinek látnia kellene civilként ezt a veszélyt, az nem látja. Aki pártpolitikusként ebben látja az esélyét – az nagyon ügyesen alakítja a sorvadást. Koldusbotra juttatva a hagyományos, folyamatosan tevékenykedő és tömeges szervezeteket, ugyanakkor látszateredményként fölmutatva a „tíz ember összeáll egy projektumra és utána elhalnak” módszert. Aprócska fény az alagútban, hogy a vajdasági tartományi kormány (részint a kisebbségügyi titkársága, részint a kis költségvetésű nonprofit szektorfejlesztési alapítványa

31


révén) juttat néhány százezer EUR-t a civil szférának (ezen belül a magyarnak is). Egyes magyar (is) önkormányzatok tavaly és az idén megkezdték a civil szektor inkább jelképes, mint számottevő támogatását. Ebben élen járt Magyarkanizsa, majd követte példáját Zenta, Ada és Topolya. A legtöbb magyar lakta községben, Szabadkán semmi jó hír. A valóban számottevő pénzzel rendelkező szerbiai köztársasági kassza továbbra is zárva előttünk. (A „kormányközeli” szerb civil szervezetek közül kap néhány alamizsnát.) Úgyszintén még mindig szó sincs a szerbiai köztársasági parlamentben olyan törvényes rendelkezésekről, melyek serkentenék a gazdaságot, hogy adókedvezmények mellett nyújtson támogatást a civil szférának. A magyarországi gyakorlatról, hogy maga az adófizető polgár döntsön, melyik civilnek adja az adója egy részét – álmodni sem érdemes Szerbiában!

Most mi lesz? A „régi civilek” a sok kudarctól megfáradtan abbahagyják. Kevesen lépnek a helyükbe. Az ezerarcú, tízezreket megmozgató vajdasági magyar civil szféra tovább él? Akadnak majd mindig tenni akaró emberek? Mit tesz majd a vajdasági magyar pártelit, amely a civil szektorunk sorsáért a legfelelősebb? Már most megállapítható, hogy az egész civil szektorunk lényegesen átalakul. Az erősek, a szakmailag nemzetközi pályázatokra jelentkezni tudók, nagy projektumokat megvalósítani és önrészt biztosítani képesek, a profik megmaradnak. Igen ám, de a vak is látja: ezek között írmagul sem lesz magyar! Számunkra marad a tengődés és a további sorvadás. De addig némi erőltetett derűlátással hadd mondjam: túl sok értékeket rejtő láncszemből áll ez a vajdasági magyar civil szektor ahhoz, hogy egykönnyen elszakadjon!

A láncszemek mi mindannyian vagyunk. Bárhol és bármivel foglalkozzunk. Ahol szólhatunk – ott szóljunk! Ahol cselekedhetünk – ott cselekedjünk! Ahol segíthetünk a civil szférának – ott segítsünk! (Ez utóbbi nagyon a fuldokló segélykiáltására hasonlít. Mert az.) A szerző szabadkai magánvállalkozó, s egyben több vajdasági civil szervezet közvetlen vagy közvetetett alapítója. A Keresztény Értelmiségi Kör és a Vajdasági Magyar Civil Szövetség elnöke, a Zenith Műhely tiszteletbeli elnöke. Az elmondottak egyéni meglátását tükrözik.

Miskolczi József e-mail: [email protected]

A délvidéki magyar civil szféra helyzete Történelmi előzmények A délvidéki magyar civil szféra is magán viseli az általános kelet-európai jellegzetességeket. Az 1945 utáni jugoszláv kommunista rendszer itt is felszámolta, illetve a Népfrontba való kényszer-integrációval lassan elsorvasztotta a korábbi gazdag egyesületi életet. Egyedül a közművelődés és sport terén tett kivételt, s a „testvériség-egység” jelszava mentén szinte minden magyarlakta településen magyar közművelődési egyesületeket hozott létre. A legtöbb helységben külön művelődési otthonokat is épített, bár a fenntartási költségeket már nem támogatta, s azt többségében az egyesületeknek saját erőből kellett megoldaniuk. Az évtizedekig változatlan rendszert 1990-ben érte el a felemásan megindult jugoszláviai politikai pluralizmus, de a valós rendszerváltás Szerbiában csak a véres balkáni polgárháborúk után, 2000-ben történt meg. Ennek ellenére 1990-től a magyar politikai érdekeket képviselő Vajdasági Magyar Demokratikus Közösséggel párhuzamosan, a meglévő művelődési egyesületek mellett létrejöttek a szakmai civil szervezetek is.

Általános helyzetük

távon konzerválta a magyar kisebbA Délvidéken működő magyar civil ség gazdaságilag és szociálisan elmaszervezetek pontos száma mindmáig radott helyzetét. A lassú koncepcióismeretlen. Csak különböző becslé- váltás ellenére sem beszélhetünk e tések vannak e tekintetben, amelyek a ren áttörésről, mert időközben a tá300-700-as intervallumban mozog- mogatás összértéke jelentős mértékben nak (természetesen a sportegyesüle- lecsökkent. Az új szervezetek közül az oktateken kívül). Véleményem szerint inkább a felső határ közelében lehet a tással kapcsolatos egyesületek vannak még jelen nagyobb számban, s pontos számuk. Az egyesületek többsége továbbra mivel a magyarországi támogatásokis a közművelődés, a kultúra terén te- ban a kultúra mellett az oktatás élvez vékenykedik. Köszönhető ez egy- még prioritást, így ők is gyorsan starészt a szocialista örökségnek, más- bilizálódtak a „civil piacon”. Viszonylag erős az részt az 1990 után ifjúsági szervezetek meginduló magyarszférája, bár a 2000-es országi támogatásokÁltalános kelet-eurórendszerváltást kövenak is. Ezeknél a tápai jelenségként tő nagy szervezeti mogatásoknál szinte Szerbiában is megfirobbanás után (ami mind a mai napig a gyelhetõ a politikai köszönhető volt a fiakulturális tevékenytalok jelentős szerepészféra szupremációség a fő prioritás. Manek is) folyamatos e gyarázható ez egyja, s kizárólagos szetéren a hanyatlás. részt a nemzeti idenrepe a civil szféra Olyannyira, hogy naptitás erősítésének elve felett. jainkban egy-két szeralapján való megkövezettől eltekintve nazelítésnek, de valljuk gyon kevés klasszikus be őszintén, jelentős mértékben anyagi szempontok miatt ifjúsági szervezet működik igazán. Összességében a fiatalok passzivisem bővült ki a támogatás köre ennél szélesebb területre. Ez pedig hosszú tása általános jelenség, de érdekes

civil fórum

32

mód a legsikeresebb és legdinamikusabb új civil szervezetek többsége (pl. a környezetvédelem, a szociális kérdések, a gyermekprogramok, a középkori hagyományápolás terén) épp az ő kezdeményezésükre jött létre. Az értelmiség főként a tudományos és művészeti jellegű egyesületekben tevékenykedik.

Intézmények, rendezvények Viszonylag korán, már 1992-ben létrejött a közművelődési egyesületeket tömörítő Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ), mint az első civil ernyőszervezet. Jelenleg több mint száz tagszervezettel rendelkezik. Elsősorban a nagy központi közművelődési rendezvényeket szervezi (Gyöngyösbokréta, Durindó, Magyar Ünnepi Játékok). A 2007-ben létrejött Vajdasági Magyar Civil Szövetség (CISZ) már a teljes magyar civil szférát célozta meg az együttműködés gondolatával. Célja a civil szervezetek közötti kommunikáció erősítése (adatbázis, tribünök, civil web-rádió segítségével), s a civil érdekérvényesítési erő növelése. Azonban a kezdeményezés már kezdeti fázisában megtorpanni látszik a szervezetek érdektelensége miatt (eddig mindössze 30-40 civil szervezet tagosodott be). Érdekes a 2008-ban politikai kezdeményezésre létrejött Vajdasági Fejlesztési Háló, amely a délvidéki magyarság általános fejlesztésének jegyében a civil szervezeteket is egy információs és fejlesztő hálózatba kívánja integrálni. Mivel a politikum áll a projekt mögött, sikeressége biztosítottnak látszik. Az ernyőszervezetek mellett azonban az elmúlt években megjelentek azok a specifikus civil szervezetek, rendezvények is, amelyek fő profilja a többi civil szervezet munkájának segí-

tése, fejlesztése. Kimondottan civil központok jöttek létre Topolyán, Zentán, illetve szélesebb profillal, de civil szervezetek fejlesztésének céljával is több másik településen (Szabadka, Magyarkanizsa, Újvidék). 2005 óta működik a Délvidéki Civil Portál (www.civilportal.net), amely elsősorban információt szolgáltat a civil szervezetek részére pályázatokról, képzésekről, illetve az egyesületi bejegyzésről. A honlap viszonylag rapszodikusan működik. A rendezvények közül fontosak a képzések (nonprofit-menedzsment képzés Kishegyesen 2008-ban), a civil szervezetek közös bemutatkozásai (Civil Napok Zentán), illetve 2008ban, szintén Zentán, megvalósult az I. Civil Börze és Kiállítás is (professzionális kiállítóstandok segítségével).

Politikai szféra szerepe Jellemző módon a szerbiai civil szervezetek helyzetét még mindig egy 1982-ből származó törvény szabályozza, ami jelzi a szerbiai politikum viszonyulását a civil szférához. Az európai integráció jegyében ugyan már 2001-ben kidolgoztak egy teljesen új, modern törvénytervezetet, amelyet azonban mindmáig nem fogadtak el (két hónappal ezelőtt többek között immár harmadszor vonták vissza a parlamenti tárgyalás szakaszából). Általános kelet-európai jelenségként Szerbiában is megfigyelhető a politikai szféra szupremációja, s kizárólagos szerepe a civil szféra felett. Az 1990-es politikai pluralizmus kialakulásakor ugyanis legelőször a politikai pártok alakultak meg, amelyek kezdeményezésére később alakult civil szervezetek eleve a szoros függés állapotába kerültek. Mindez délvidéki magyar szinten is megfigyelhető. Alapvetően a civil

szervezetek jelentős része elfogadja ezt a helyzetet, s a politikusok által elosztott támogatások segítségével próbál felszínen maradni. Egy nagyon szűk réteg (elsősorban az értelmiség egy részét tömörítő tudományos, közéleti civil szervezetek) próbál önálló politikai üzeneteket is megfogalmazni. Mindennek az 1994-2008 közötti, a magyar pártok állandó vetélkedésének időszakában elsősorban integráló jelszavai voltak, azonban a magyar választási koalíció 2008-as létrejötte óta ezek a hangok is elhalkultak.

Összegzés Különböző nézőpontból vizsgálva a kérdést, eltérő eredményt kapunk a délvidéki civil szféra fejlettségére vonatkozóan. Általánosan jellemző rá is a kelet-európai civil szféra gyermekbetegsége, a semmiből való újjáépítés kezdeti nehézsége. Emellett azonban a kisebbségi sors miatt, a diszkriminációs helyzetnek „köszönhetően” nagyobb aktivitást mutat, mint egy átlagos kelet-európai többségi társadalom. De magán viseli a diszkriminációs lét negatív hatásait is (információhiány, pénzügyi problémák, közművelődés fajsúlyossága). Emellett a kisebbségi politikum sem érdekelt az autonóm civil szféra megteremtésében. A fenti negatív hatások ellenére megfigyelhető a lassú fejlődés, az új típusú, civil szférát fejlesztő szervezetek és rendezvények megjelenése, egyes települések szintjén a civil szervezetek megizmosodása, közösségi szerepüknek a megnövekedése. Ami az általános pesszimista helyzet ellenére is bizakodással kell eltöltsön bennünket.

Zsoldos Ferenc „C-Fi” Civil Központ, Zenta – elnök e-mail: [email protected]

33


Iskola a végekért Világkörüli útra indult egy új magyar civil kezdeményezés

M

árcius 10-én, közép-európai idő szerint este 10 óra előtt hat perccel egy utolsó egyeztetés után Kolozsvár és Helsinki között, az éteren keresztül világgá röpült a Tångagärdében megálmodott új magyar elektronikus folyóirat, a nagyvilágban bárhol élő szórványközösségek számára szerkesztett, a nyelv és kultúra oktatásának segítésére készült Őrszavak. Most néhány szóban, amolyan mustraként bemutatjuk a lapot. Az első szám vezérfonala a megújulást jelképező tavasz, ezért a versek többsége is ennek hangulatát idézi, szerzőjük nem más, mint az örök fiatal Kányádi Sándor. A 80-dik tavaszát taposó mestert a Bécsben élő és tanító Lengyel Ferenc köszönti az Irodalom rovatban. A lap a Tanítástannal indul, itt előbb az elméleti ismereteket nyújtó tanulmányok olvashatók, azoknak pedig, akiket kevésbé vonzanak a tudományos értekezések, a Lengyelországban magyar nyelvet tanító Gedeon Márta és az argentínai Benedek Zsuzsanna írásait ajánljuk gyakorlatként, mindkét szerző a humort és játékot helyezi előtérbe, ezekkel az eszközökkel tanítja és szeretteti meg a magyar nyelvet. A Régiókban a burgenlandi kétnyelvű iskola mellett megismerkedhetnek az „akkreditált magyar oktatás” németországi helyzetével, és a „magyar, mint származási nyelv” tantervkészítő csoportjával, és mivel mindez Németországban történik, biztosak lehetünk benne, hogy nem kell sok időnek eltelnie, amíg a tanterv is elkészül. Az elmúlt évszázadok során a magyar nyelvű oktatásnak mindig voltak kiemelkedő jelentőségű központjai, iskolái, melyek híressé tették az őket befogadó városok nevét is. A magyar művelődéstörténeti térképeken kövér betűvel jelzik Sárospatakot, Nagyszombatot vagy Nagyenyedet, lapunkban azonban nem e jeles iskolavárosokról olvashatnak, hanem egy kis tanyáról Göteborg és Jönköping között félúton, a tavak és fenyvesek között, ahol a – szinte egész települést kitevő – három faházacska a magyar kultúra oktatásának szempontjából is jeles események

színtere volt és lesz az idén is. Tångagärde ma már ismert név a délamerikai pampáktól a Gellért-hegyen keresztül a Kis-Szamos völgyéig, és hogy miért, azt a bibliaolvasó- és szavalóversenyeket szervező házigazda, Tóth Ildikó és a lap tervezésének körülményeit elénk táró Benedek Zsuzsa írásából tudhatják meg, ha rákattintanak az Eseményekre.

jenek munkatársainkká a gyűjtésben, hogy valóban közkinccsé váljék mindaz, amit magyarul tanítani érdemes a nagyvilágban. Kérjük azt is, hívják fel kollégáik, közelebbi, távolabbi ismerőseik figyelmét a lapra, hogy minél több segítséget, írásokat, tanulmányokat kaphassunk, melyekkel a magyar nyelv újra elindulhat a nyugati és ke-

És már el is érkeztünk a titokzatos rovatcímig, a Kincsesládáig, mely nem kevésbé értékes a Stevenson Kincses szigetén megismert ládánál. A rovatban elrejtett kincsek az aranyhoz hasonlóan nem halványulnak el, és aki birtokukba jut, egész életén keresztül magával is hordja azokat, hisz verseink szépsége, zenei anyanyelvünk és nyelvünk zeneisége, hagyományaink és számos fényes és szomorú eseménnyel tarkított történelmünk, mondáink, hiedelmeink, gyermekmondókáink képezik magyar közösségünk legféltettebb kincsét: kultúránkat. E néha veszendőnek tűnő kultúrának próbáljuk kis morzsáit mi is összegyűjteni, és szépen összeillesztett szavak, sorok és dallamok, nyelvművelő játékok formájában ebbe a ládába megmenteni. Hogy sikerül-e, erről önök, felhasználók hivatottak dönteni, és kérjük, tegyék is meg, jelezzenek és szegőd-

leti kalandozások útján, ezúttal azonban sokkal sikeresebben, mint azt Lehel atyánk tette. Segítsenek önök is a kürtöt megfújni, mert a mi tüdőnk hamar kifulladhat. A lap a következő címen érhető el: www.nyeomszsz.org/orszavak.

Székely Győző Erdélyi Tankönyvtanács – tankönyvszerkesztő és a pedagógiai szaklap főszerkesztője e-mail: [email protected]

civil fórum

34

A fahídról, avagy arról, hogy mit tett a Suceava megyei Marginea falu néhány lakosa „A fahíd leomlott, Amit a víz elvitt, Mást építettünk a folyó fölé, Abból a fából, mi az embereké.” (Margine falu lakosai által írt versike szabad fordítása.)

„Podul de piatră s-a dărâmat, A venit apa și l-a luat, Am făcut altul, pe râu în sus, Altul de lemn, de oameni adus.” (Poezie realizată de cetăţenii din comuna Marginea)

T

tán eldöntötték, hogy tüntető felvonulást szerveznek, és elállják az utat. Ehhez kérték a rendőrségtől és a polgármesteri hivataltól az engedélyt, akik újabb ígéreteket tettek, hogy lecsendesítsék az embereket. Pár héttel később újra megkísérelték a tüntetést. Ezt követően találkozóra került sor a megyebíróval és az út- és vízügyesekkel, amelyen elhatározták, hogy néhány napon belül feljavítják az elkerülő utat. Az emberek két hetet vártak, és ez idő alatt nem történt semmi. Ekkor döntötték el, hogy ők maguk fogják felépíteni a hidat. Ez nem került pénzbe: volt, aki fát hozott, volt, aki szeget, festéket, más szerszámokat. Ami szinte hihetetlen: egy nap alatt felépült a híd! Tapasztalattal rendelkező emberekről van szó, akiknek megvan az ehhez szükséges eszközük. Közel 200 személy dolgozott, segédkezett. Készült egy fantasztikus felvétel az építkezésről, melyet bárki megtekinthet a Youtube-on a következő helyen: http://www.youtube.com/ watch?v=KFTATWHlO7I. Lenyűgöző, hogy anélkül, hogy tudatos lett volna bennük, ezek az emberek a közösségfejlesztés tankönyvbe illő módszere alapján cselekedtek. Mielőtt nekiláttak volna az építkezésnek, a lakosság körében 300 aláírást gyűjtöttek azoktól, akik egyetértettek az építkezéssel és pénzzel is támogatták azt. Többen is megkérdezték tőlem, mi az, ami más ebben a faluban a többihez képest. Elsősorban az emberek, az emberi erőforrás. Azok a háztartások,

avaly júliusban Suceava megyében nagy árvizek voltak, melyek következtében Marginea településen a DN17A-os úton lévő hidat úgy elmosta a víz, hogy használhatatlanná vált. Már az árvizek idején is dolgoztak a hídon, de ezt követően az építő újra kellett készítse az építés technikai dokumentációját, és ennek megfelelően kellett volna újrakezdeni a munkálatokat. A falu időközben kettészakadt. Kiépítettek egy mellékutat a településen, amely azonban a sűrű forgalom következtében rövid időn belül megromlott, tele lett kátyúval és sárral. Ugyanakkor a teherautók gyorshajtása miatt már az út melletti házak is veszélybe kerültek, bedőltek a kerítések és kezdett megrepedezni az épületek fala. A helyi lakosok és a polgármesteri hivatal többször is fordult kéréssel a Jászvárosi Út- és Hídügyhöz, továbbá a Romániai Vízügyhöz, hogy sürgessék a híd újraépítését, avagy javítsák fel a kerülőutat. Valószínűleg a dolgok nem jutottak volna ide, ha a kerülőutat feljavították volna, de a helyi lakosok elveszítették a türelmüket. Két halott is volt a településen, akikkel 30 km-es kerülőt kellett megtegyenek a temetőig. Elmesélték, hogy a település másik részében lakó rokonaikat sem látogatták meg, mert nem akarták, hogy elromoljon az autójuk a kerülő úton. Az árvizek idején ott járt Cristian David belügyminiszter, aki megígérte, hogy három hónapon belül újra lesz építve a híd. Nem így történt. Az emberek még vártak egy hónapot, az-

amelyek nem a mezőgazdaságból tartják fenn magukat, kihúzták a fejüket a földből és többirányú az érdekeltségük. Én is megkérdeztem, hogy miért is éppen Margineán történt ez meg és nem máshol. A lakosok közül az egyik személy ezt mondta: „a margineaiak azok az emberek, akik nem szenvedték el a kommunizmust, ki mint tudott, elmenekült külföldre. Aztán visszatértek, de már más igényekkel.” Azt mondják, a civil társadalmat a középosztály hozza létre. Úgy vélem, ez az, ami van Margineán más helyekhez képest: egy vidéki középosztály. A sokkoló pillanat az építkezés után egy héttel következett be, amikor a Román Nemzeti Vízügy és a Bakói Vízügy beperelte Marginea lakóit, mert nem tartották tiszteletben a vízen való építkezési szabályozásokat. Akkor hallottunk mi is erről az esetről a sajtóból. Úgy éreztük, mintha bennünket is pofon csaptak volna, hiszen folyamatosan azt mondjuk az embereknek, hogy vegyék kezükbe a sorsukat, és ne várjanak arra, hogy az állam oldja meg a gondjaikat. Elképzeltem, amint felhívnak azok, akikkel dolgozunk, és megmondják, hogy na, látjátok, mi történik, ha a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat? Számomra az volt érdekes, hogy a falu lakosai nem szeppentek vagy ijedtek meg azért, mert bűnügyi eljárás indult ellenük. Ellenkezőleg: ez még határozottabbá tette őket és még jobban összefogtak. A sajtóban tett nyilatkozataikból is látszik, hogy bár tudták, kockáztatnak, ez nem állította meg őket. Nem ijednek meg a rendőrségtől, az ügyészségtől, a bűnügyi nyilvántartástól, az erkölcsi bizonyítványtól. Nemrég nyilatkozták a sajtóban, hogy „mi csak ilyen törvénytelenségekkel foglalkozunk”, és példát is adtak más törvénytelen, de közérdekű

35


építkezésükről. Nem félnek azért sem, mert az utóbbi hetekben 1200 aláírást gyűjtöttek azoktól, akik egyetértenek az építkezéssel. Van egy bűnügyi eset, melyben 1200 tettes van. Ekkor határoztuk el, hogy ezt a történetet nem hagyhatjuk csak így, tennünk kell valamit. Abszurd, hogy egy olyan országban, ahol arról panaszkodunk, hogy az emberek nem vesznek részt a tevékenységekben, amikor megteszik, az állam megbünteti őket. Természetesen a dolog törvényes oldaláról sem feledkeztünk meg. Valóban törvényszegéssel van dolgunk, és innen adódik a helyzet problematikussága. Eldöntöttük, hogy mi, a PACT Alapítvány tiltakozó leveleket fogunk írni az érintett hatóságokhoz, és minél több civil szervezet segítségét kérjük. Boldoggá tett és ugyanakkor csodálkoztam is azon, hogy ismeretlen segítséget kaptunk a civil szervezetek részéről. Bár törvényszegés esete forog fenn, az emberek észrevették, hogy „sajátos körülményről” van szó. Remélem, a bírák is észreveszik majd. A civil szervezeteket a magánszemélyek követték, akik nagy számban írták alá az általunk kezdeményezett elektronikus tiltakozást. „Ha azok, akik kezdeményeznek és próbálják megoldani a problémájukat (és nekik egy nap alatt sikerül az, ami másoknak 8 hónap alatt sem), falhoz vannak állítva és bűnügyi dossziét és még ki tudja mit készítenek nekik, szeretném, ha én is ezekkel a hídépítő ’bűnösökkel’ lennék bezárva… Alá fogom írni a tiltakozást, és bukaresti lévén el fogok menni és elmondom az úgynevezett hivatalnokoknak, hogy én is megépítettem volna azt a hidat… Mindannyian megtehetjük ezt, hogy lássuk, megtelnek-e majd a börtönök. Ugyanakkor érdemes lenne gyakrabban összefogni, megtörténhet, hogy felébredünk, és 2-3 autópályát is építünk engedély és csúszópénzek nélkül, hogy elfogunk 1-2 rablót, hogy biztos legyen, valamely ’jóakaró’ bíró nem engedi ki a börtönből stb. GRATULÁLOK a margineai EMBEREKNEK!” – a Marginea község civil társadalma védelméért szóló online tiltakozás egyik aláírójának nyilatkozata. A Marginea lakosaival való együttérzésünk kifejezése érdekében, valamint azért, hogy a román hivatalokat emlékeztessük arra, az elsődleges küldetésük az állampolgárok szolgálatában állni, a PACT Alapítvány további 21 civil szervezettel és az online tiltakozást aláíró 1500 állampolgárral együtt leveleket küldött minden érintett hatóságnak: a Román

Nemzeti Vízügynek, a Nemzeti Utak és Autópálya Országos Vállalatának, a Szállításügyi Minisztériumnak, Suceava Megye Prefektúrájának, Suceava Megye Tanácsának és a Margineai Polgármesteri Hivatalhoz. Marginea lakosainak, akikkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon, nagyon sokat segített a támogatásunk. Meglepte őket, hogy ennyi aláírás gyűlt össze az online tiltakozás révén, még Japánból, Amerikából, Olaszországból is. A leveleinknek megvolt a hatása: úgy tűnik, megváltozott a hivatalok viszonyulása, visszafogottabbak és igyekeznek megoldani a helyzetet. A leveleink elküldését követően a hivatalok kezdeményezték a tárgyalásokat a lakosokkal, és bízunk benne, hogy a lehetőségekhez mérten barátságos megoldás születik. Ugyanakkor nem sokkal a leveleink szétküldését követően Marginea lakossága a következő nyilatkozatot tette közzé az online tiltakozás oldalán:

© Copyright – Monitorul de Suceava

Egy beszélgetés eredménye [Marginea civil társadalma] „Marginea civil szférája mindannyiuknak köszönetet mond, akik melettünk voltak, Rosana Florescu asszonynak is a PACT Alapítványtól, aki hozzájárult ahhoz, hogy ezelőtt egy órával Margineai Polgármesteri Hivatalban találkozóra kerüljön sor a Suceavai Prefektúra, a víz-, út- és hídügyesek, a tervező, az építő és Marginea civil szférája részvételével, akik a jelen helyzetről beszélgettek, az előzetes hídról és a híd újjáépítéséről. Megszületett a döntés, hogy márciusban, amikor az időjárás kedvezőre fordul, leaszfaltozzák a 1,5 km-es régi elkerülő utat, és amikor a tartóoszlopok

megérkeznek, felemeljük a fahidat azért, hogy megkönnyítsük ezáltal a kőhíd építését. A kőhíd építkezési munkálatainak befejezése 2009. JÚLIUS. Ez számotokra és számunkra is egy hír. Nem bízunk teljes mértékben a szavukban, ezért arra kérjük Önöket, hogy kövessék ez idő alatt ezt a honlapot figyelemmel, ide majd híreket teszünk fel, az ügyészek és a bírósági felmérések eredményeit, és természetesen a munkálatok haladását. Aláírás: Marginea civil társadalma Suceava megyéből [26/02/2009 13:46]” Amit már a kezdetektől fogva figyelemreméltónak találtam, hogy a lakosok „civil társadalomként” azonosították magukat. Az emberek mélységeiben értik a gesztusaik értékét. Ez a történet nem pusztán egy hídról szól. Megértették, hogy ők nem csak „néhány állampolgár”, hanem maga a civil társadalom. A hivatalok nem értik ezt a valóságot, a feljelentés után érdeklődtem, és azt mondták, hogy „néhány állampolgár” ellenében indították. Megkérdeztem, mit jelent a „néhány állampolgár”? Erre valaki azt mondta, hogy „néhány állampolgár, aki összegyűl az utcasarkon, hogy magoljon, néhány piaci árus”. Tehát a román dolgozó fejében a közösség érdekében való szerveződés nem létezik, a szerveződésnek csak negatív értelme van. A PACT Alapítvány számára nagyon fontos volt, hogy részt vegyen, és segítse a falu lakóit, hiszen mi a vidéki civil szféra megerősítéséért tevékenykedünk. Alapítványunk főként az ország déli részén segíti képzéssel, szaktanácsadással és támogatással a vidéki közösségi szervezetek fejlődését. Partenariat pentru Acţiune Comunitară și Transformare = PACT (Partnerség a Közösségi Cselekvésért és Változásért), azaz összehozzuk a személyeket és intézményeket, hogy közösen cselekedjenek, és mindez változást eredményezzen a közösségben.

Roxana Florescu PACT Alapítvány – társalapító és szaktanácsadó e-mail: [email protected] honlap: www.fundatiapact.ro Fordította: Csáki Rozália Ha támogatni akarja Marginea civil társadalmát, az alábbi linken írhatja alá a tiltakozó levelet: http://www.petitieonline.ro/petitiep11792050.html

36

civil fórum

2009 – a Kreativitás és Innováció Európai Éve

A

kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a kreativitás és innováció egyéni, társadalmi és gazdasági jelentőségére. A kreativitásra és az innovációra összpontosítva az egyes emberek alkotó és újító potenciáljának erősítésével lehet biztosítani Európa jövőjét a globális versenyben. Edward de Bono professzor, az Év egyik nagykövete azt mondta egy interjúban (lásd http://www.kreativitas2009.tka.hu/90-21891.php), hogy a vállalatoknak a kreativitást ugyanolyan komolyan kell venniük, mint a pénzügyi és jogi ügyeket. A siker kulcsa a folyamatos reagálás a változó környezetre, erre pedig a kreatív erőforrások tesznek képessé.

európai polgárok jobban megértsék: az egyéni adottságok és innovációs képességek erősítésével javíthatunk Európán, és elősegíthetjük, hogy gazdasági és társadalmi lehetőségei kiteljesedjenek.” A Kreativitás és Innováció Európai Éve átfogó kezdeményezés, amely jellegénél fogva számos területre kiterjed: az oktatás és képzés mellett érintett a kultúra, a vállalkozásfejlesztés, a kohéziós politika, a vidékfejlesztés, a kutatás és fejlesztés, a kreatív ipar (beleértve az építészetet is), az audiovizuális szektor és az információs társadalom is.

Az európai Év kiemelt területei: – a művészeti oktatás és a kreativitás fejlesztésének erősítése az alap- és középfokú oktatásban, a szakmai Miért fontos éppen most képzésben, valamint a nonformális és az informális a kreativitásról és az innovációról beszélni? oktatásban; A kreativitás alapja a jól működő, színvonalas oktatási – az önkifejezés kreatív formáinak fenntartása, erősítése rendszer. Az emberi tőkébe való befektetés elengedhefelnőtt korban is; tetlen, a gazdasági nehézségek ellenére, sőt éppen emi– a kulturális sokszínűség mint a kreativitás és innováatt muszáj befektetni az oktatásba és a kutatás-fejleszció forrása; tésbe. Az oktatást úgy kell átalakítani, hogy igazán kre– az információs és kommunikációs technológiák mint a atívan és innovatívan gondolkodó fiatalok kerüljenek ki kreatív önkifejezés médiumai; az iskolákból, akik feltalálják magukat bármilyen élet– a matematika, a természettudományok helyzetben. és a műszaki tudományok az aktív, innoUgyanakkor több és hatékonyabb vatív gondolkodásmód szolgálatában; A kreativitás alapja a együttműködésre van szükség az akadé– az innovatív folyamatok széles körű miai szféra, a gazdaság és a kormányzati jól mûködõ, színvomegértésének elősegítése, a vállalkozó szféra között. Jelenleg ez nagyon korlátonalas oktatási rendszellem és attitűd erősítése a jólét fenntarzott, miközben az innovációs kapacitás szer. Az emberi tõtása érdekében; egyre inkább az együttműködésen alapkébe való befektetés – az innováció mint a fenntartható fejlőszik. A szinergia megteremtése érdekében elengedhetetlen, a dés záloga; erősíteni kell az együttműködéseket az – kreativitáson és innováción alapuló regazdasági nehézséegyetemek, a kutatóközpontok, a közigazgionális és helyi fejlesztési stratégiák; gatás és a vállalatok között. gek ellenére, sõt ép– kulturális és kreatív ipar: ahol az esztéEgyéni szinten a kreativitás és az innopen emiatt muszáj tikum és a gazdasági szempont egybevációra való képesség szorosan kötődik a befektetni az oktaesik; készségfejlesztéshez, ami az egész életen tásba és a kutatás– innováció a köz- és magánszektorban. át tartó tanulás egyik kulcseleme, és mind Az Év célja a figyelemfelkeltés és a politifejlesztésbe. a személyes kiteljesedés, mind a különbökai vita ösztönzése mellett az, hogy közező gazdasági-társadalmi célok elérésében lebb hozza egymáshoz ezeket a területeóriási jelentősége van. ket, megtalálja és elmélyítse a közös pontokat. Igyekszik Ján Figel oktatásért, képzésért, kultúráért és ifjúságért felelős európai biztos a következőket nyilatkozta: „A kre- láthatóvá tenni, hogy a gyermekek kreativitásának kiativitás és az innovációs képesség egyaránt fontos embe- bontakoztatása hogyan hat a személyiségfejlődésre, és ri tulajdonságok, valamennyiünkben jelen vannak, és tu- adott esetben hogyan tesz valakit képessé arra, hogy kédatosan vagy spontán módon számos alkalommal hasz- sőbb, felnőttkorában rugalmasabban, könnyebben tudjon náljuk őket. Ezzel az európai Évvel az a célunk, hogy az alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez, példá-

37


ul a munkaerőpiacon. Megmutatja, hogy a vállalkozói kedv milyen nagy szerepet játszhat a személyes fejlődésben, és hogyan járulhat hozzá az egyéni szakmai lehetőségek bővüléséhez csakúgy, mint a vállalkozások és szervezetek sikeréhez vagy a gazdasági növekedéshez. Célja szorosabbra szőni a szálakat a művészetek, az üzleti világ és az oktatási intézmények között, és ösztönözni a szervezeteket, hogy jobban használják ki a náluk dolgozók egyéni kreatív kapacitását. A Kreativitás és Innováció Európai Éve katalizátor szerepet tölt be: célja, hogy felhívja a figyelmet a témára, és összehozza az érintetteket, megteremtse az együttműködés kereteit és hozzájáruljon az ötletek megvalósulásához. Az Évet különböző szakterületekről és különböző európai országokból 24 felkért nagykövet képviseli, köztük Edward de Bono, a kreatív gondolkodás mestere, Radu Mihaileanu román származású francia filmrendező, Blanka Ríhova cseh mikrobiológus, Rubik Ernő profeszszor, a már klasszikussá vált Rubik-kocka és számos további játék megalkotója, valamint Losonczi Áron, a fényáteresztő beton feltalálója.

Az Év magyar honlapja a www.kreativitas2009.hu oldalon érhető el. A rendezvénynaptár tartalmazza a hivatalos hazai programot, és megtalálhatóak itt az Évhez kapcsolódó felhívások, pályázatok is. A honlap kínálata folyamatosan bővül, hírekkel, projektbemutatókkal, személyes interjúkkal, könyvajánlókkal, érdekességekkel várja az érdeklődőket. Az Év európai honlapja a http://create2009.europa.eu címen várja az érdeklődőket. Az Év romániai szervezőinek elérhetősége: Cristian Alexandrescu és Virginia Enache Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium Cím: 010174 Bukarest, G-ral Berthelot u. 28-30 Tel: +40-214-056221 E-mail: [email protected], [email protected]

Kardos Anita Tempus Közalapítvány – csoportvezető e-mail: [email protected] honlap: www.tka.hu

forum civic

38

Helyi Fejlesztési Ügynök

V

olt egyszer, hol nem volt, úgy 2004–2006 között egy országos szintű civil összefogás annak érdekében, hogy a vidéki térségekben gazdájuk legyen a fejlesztési kérdéseknek. Mivel a vidéki civil szféra még nem volt elég erős ahhoz, hogy fel tudjon vállalni ilyen feladatokat, az önkormányzatoknál pedig nem volt erre szakosodott személyzet, kipattant az ötlet. A helyi közösségből készítsünk fel erre a feladatkörre, ennek a koordinálására egy személyt, aki az önkormányzat alkalmazásában segíti a közösségi és hivatali elképzelések egymáshoz közelítését, és ezáltal előremozdítja a helyi fejlődést. Ők a Helyi Fejlesztési Ügynökök. A feladat igen felelősségteljes és komoly vállalás volt, amelyre fel kellett szakmailag is készülni. Fontos volt, hogy az illető személy megértse, miként működik egy közösség, és miként lehet elősegíteni a közösségfejlesztést, hogy mit is jelent a vidékfejlesztés, melyek az aktuális fejlesztési politikák, hogyan kell a hatékony cselekvés érdekében csapatban dolgozni, mit jelent a projektmenedzsment és a pályázatírás. Országszerte sokan vettek részt ilyen felkészítésen. Ezekhez a szakmai képzésekhez szolgált jó alapul e kötet, melyben az érdeklődő a jelzett témakörökbe nyer betekintést. A kötetet a Civitas Alapítvány adta ki. Elérhető az alapítvány székelyudvarhelyi irodájában. Cím: Székelyudvarhely, Bethlen Gábor út 43. szám. Tel./fax: 0266-218.481. E-mail: [email protected]

39


ADJ, KIRÁLY, KATONÁT! Csoportos vetélkedõ 10–15 éveseknek

A

magyar közösség rohamosan fogy nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében. Ennek oka – az elköltözések, vegyes házasságok mellett – a gyermekvállalási kedv csökkenése a fiatal házasok körében. Az Áldás, népesség mozgalom ezen a szemléletmódon kíván változtatni, melyhez az elmúlt időszakban csatlakozott a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) is. Az Adj, király, katonát! elnevezésű vetélkedő e mozgalomhoz kapcsolódik. Célja, hogy a résztvevőkben az összeállított versenyanyag elolvasása után felértékelődjön a család szerepe. A vetélkedők által a családközpontú életszemlélet közvetítése a célunk, valamint a gyermek szerepének kihangsúlyozása a család, és a társadalom szempontjából. A verseny a IV–VIII. osztályos tanulókat célozza meg. Az említett korosztály (10–15) képezi azt a réteget, mely a kamaszkor küszöbén, annak az elején egy még alakítható élet- és világszemléletet feltételez. Nemzetben gondolkodó ifjúsági szervezetünk 2007-ben első ízben szervezte meg ezt a vetélkedő-sorozatot, amely nagy sikernek örvendett úgy a pedagógusok, mint a gyerekek (350 résztvevő) körében. 2008-ban megismételtük, akkor közel 500 gyerek kapcsolódott be Erdély különböző részeiről. A 2009-es évben Erdély 17 településén szerveztünk vetélkedőt, a következők szerint: Baróton, Brassóban, Csernátonban, Csíkszeredában, Désen, Dicsőszentmártonban, Homoródszentpálon, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Nagybányán, Nagyváradon, Nyá-

rádszeredában, Sándorhomokon, Sepsiszentgyörgyön, Szilágysomlyón és Vámosgálfalván. A regionális versenyekre február folyamán került sor. A hármas csapatokban vetélkedők legügyesebbjei vehettek részt a 2009. március 21-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett országos döntőn. A verseny anyaga egyfajta szöveggyűjtemény, amit füzet formájában erre a célra jelentettünk meg évente, más-más tartalommal. E kiadványt a regionális szakaszok szervezőinek, és az érdeklődő iskolákhoz juttattuk el. A lezajlott elődöntők helyi szervezőinek beszámolóiból kiderül, hogy a versenyek mindenhol gördülékenyen, jó hangulatban teltek, a játékosok többsége bebizonyította, hogy fi-

gyelmesen elolvasta az alkalomra nyomtatott szöveggyűjteményt, és jól válaszolt a család értékeit, az összetartás erejét, a gyermekvállalás fontosságát sugalló kérdésekre. Tapasztalataink és a visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy szükség van ilyen jellegű tevékenységekre, hisz az új nemzedékben ifjúkoruk idején kell elültetni a családi élet fontosságának élményét, a gyermekvállalás jelentőségét, a testvéri szeretet szépségeit.

Péter Emőke Katalin Magyar Ifjúsági Tanács – irodavezető e-mail: [email protected]

Az egyik helyi szervező rímbe szedte a beszámolóját: „Kétezer-kilencedik esztendő február havában, Huszonnyolcadik nap kilencedik órájában Marosszentgyörgy község iskolájában Valami készülne, ha nem ütközne akadályba.

Az akadály nem más, mint Építész maga, Mesterével, Kőmívessel fogadóbrigád vala. S mondotta nékünk szervezőknek, Hogy „a versenyt bizony ott ma nem szervezik meg”.

civil fórum

40

Mert nekik ugyan megparancsolta a Gazda, Délig az osztálytermek küszöbe Márványba legyen rakva. A jelenti, hogy nem lesz semmiféle verseny. De gondola egyet a szervezők maroknyi csapata, S beszéle szépen, hogy nekik márpedig muszáj Megoldást találni e kényes feladatra, Mert ha nem, fő vétetik, s elpusztul a „család”. Végre engedett a jószívű mester, s mondá nekünk: „A legfelső emeleten a legutolsó teremben Legyen meg az a fránya verseny, ellenben Mikor fél egyet üt az óra, jajj nekünk! Ha akkor még az osztályban találnak, Mert nem nézik, hogy ki jött ki, hányan, Befalazzák a maradék embert, bátran! S bennragad mindenki a nagy márványban! E rettenetes szózat elhangzott, de mit volt mit tenni A versenynek aznap tízkor el kellett kezdődni. Mozgott a három szervező serényen, Olló, kés, lekvár meg nem állt a kézben. S tíz előtt telefonálnak Székelykálból, Hogy az ottani csapatok száma háromról Hirtelen nullára csökkent, s nem jutnak ki, Nevüket a listákról húzzuk csak ki! De sebaj! Jöttek Vajdaszentiványról A bátor családok csapatostól, igazgatóstól. A szentgyörgyiek sem voltak restek, Jöttek ők is, mind, ki nem restellt. Tizenhét csapat helyett jelent tizenhárom, Mind dali családtag, nyernének mindenáron. Tízre minden megvolt, mintha mi sem történt volna, Az egyezségről nem szólt a szervezők csapata. Igyekeztek befejezni a versenyt időben, Hogy befalazásra sor ne kerülhessen. Felhangzott a versenyzők zsivaja, S zengett a kedvtől terem s az iskola.

Drukkolunk, ki nyerhet ma? Ki ügyesebb? A villámkérdéseknél Babszemék vezetnek. A mesék előadásában Kardmesterék a legügyesebbek. Dől a lekvár, kenődik, nő a lárma, Ki mászott a legjobban a lekvárba? Meglepetésünkre Kotlós család ébredt fel, S megnyerte ezt a futamot, s az izgalom Természetesen tovább fokozódott. Fej fej mellett haladt, versengve. S drukkoltak, ki kerül a döntőbe. Végül öt csapatból ki nyert? Első helyen a Nagyszeder végzett, Döntő párbajban vívták ki a helyet. A második így a Kotlós család lett. S harmadiknak, képzeljétek, A leggyorsabb, Babszem végzett. A többiek boldogan mondták az „éljent”. Kacagásban, játékban, jókedvben nem volt hiány. A zsűri is jó érezte magát, mindahány. S sikerült kijutni gyorsan a csapatoknak, Mielőtt Mesterék a márványnak fogtak. Így ért hát véget az idei verseny, Jövőre többen, jobban, ügyesebben Összemérik erejüket, családok lesznek, S utána boldogan díjakat átvesznek. Köszönjük a díjakat Bardócz Csabának, A lekvárt Nagy Erikának és Sütő Hajnalnak, A diplomák nyomtatását a helyi cserkészcsapatnak, S a pontozást a zsűri tagjainak! Így történt Szentgyörgyön az első verseny esete, S mindenkit lelkesen várunk itt jövőre!

– Barabási Enikő, Marosszentgyörgy –

41

Sfera civilã la marginile societãþii

Perlele vieþii marginale

E

ste un proverb de-al nostru frecvent folosit „Drumul folosit nu-l schimba pe unul nefolosit!” Organizaţiile noastre civile sunt totuși pionierii societăţii, ale vieţii comunitare, care găsesc soluţii autentice și novatoare la situaţiile și problemele observate în mediul lor. Cheia întotdeauna o putem regăsi în mișcările civile devotate, la persoanele, care cred în forţa comunităţii. Ele sunt acelea, care în situaţii date se abat de la căile obișnuite, rodate. Sau care construiesc chiar ei, cu încredere și speranţă, căi noi. Ele reprezintă acele persoane rare, care trăiesc în comunitatea lor manifestând o sensibilitate deosebită, care își asumă munca de pionierat. Cu cât viaţa comunităţii respective, pentru a cărei sprijinire se dedică, este mai grea, cu atât mai grea este și sarcina lor. Așa se prezintă lumea din provincie, mai ales cea a satelor izolate, situaţia acelora, care trăiesc în diasporă și a ceangăilor-maghiari, dar nu se deosebește de aceasta nici soarta vieţii minoritare. În lupta purtată pentru supravieţuire și dăinuire ce poate însemna „curajul civic”? Cu ce sarcini se confruntă în aceste situaţii acea persoană devotată, care vrea schimbarea, în vederea unui viitor mai trainic și mai frumos? Cine sunt acești oameni? Cum încearcă ei să se impotrivească potopului? Am dorit să căutăm răspunsuri la aceste întrebări în timp ce redactam ediţia prezentă a revistei noastre. Acţiunea comunitară asumată în aceste situaţii șlefuiește adevărate perle. La acești oameni în înăuntrul lor pulsează o imensă forţă spirituală, perseverenţă și credinţă Ei reprezintă coloratura specială a lumii noastre civice, de la care – pe bună dreptate – putem învăţa. Cei care „fac pe civilii” în zonele marginale sunt nunumai activi, dar ei sunt campionii asumării responsabilităţi comunitare. Ce înseamnă aceste zone marginale, care e interdependenţa între lumea civică și cea a zonelor marginale, despre asta putem citi în articolul lui dr. Bodó Barna. Vetési László ne călăzuiește în regiunile de diasporă, pentru a putea înţelege mai bine ce înseamnă acel mod de trai, și oferă o incursiune în această lume pentru a vedea declanșările de acţiuni precum și pe declanșatorii lor. Tot legat de situţia specifică a vieţii din diasporă, de lumea civică a

comunităţii maghiare din Brașov, o imagine legată nunumai de autoorgaimagine ne oferă Puskás B. Gábor. nizarea civică a comunităţilor maComunităţile mici din zonele ghiare, care numără sute de mii de ascunse, izolate reprezintă cazuri persoane, dar din condeiul lui Székely specifice ale vieţii marginale. Urmare a Győző poată să facă cunoștinţă și cu o structurii organizatorice specifice, în iniţiativă originală, prin care se dorește Ţinutul Secuiesc ne putem întâlni cu unificarea cu ajutorul Internetului a multe asemenea situaţii. Cum e viaţa maghiarilor dispersaţi în Europa de în acele sate? Cu ce se ocupă oamenii Vest, respectiv oferirea de sprijin pende acolo? Există iniţiative de autoorga- tru păstrarea identităţii lor. nizare civică? Autorul Kolumbán Și rubricile noastre se leagă de tema Gábor, în articolul său ne dă nu numai noastră principală. Curajul Civic prerăspunsul la aceste întrebări, dar ne zintă de această dată solidaritatea lărgește și orizontul de cuprindere, comunitară curajoasă a unui mic sat pornind de la modul de viaţă din din judeţul Suceava. Orizontul Culprovincie și ajungând la politica UE tural, cu toate că deschide o fereastră privind dezvoltarea regională, ca de către Europa, dar pe lângă asta mai și acolo să facă o întoarcere, și să reflecte atrage atenţia legată de creativitate și asupra valorilor autentice ale vieţii de inovativitate, extrem de necesare la ţară și asupra responsabilităţii pe comunităţilor noastre. Pavilionul Cărcare o implică autoorgaţii Civice, vă oferă și nizarea civică, menită să de această dată lecEi reprezintã colocreeze viitorul. tură interesantă. De asemenea, în În final, dar nu în ratura specialã a această ediţie regăsiţi o ultimul rând, Péter lumii noastre civice, prezentare al unui Emőke Katalin ne de la care – pe bunã exemplu de acţiune în relatează despre o dreptate – putem sprijinul comunităţii serie de manifestări învãþa. Cei care „fac provinciale, care s-a foarte interesante, ormaterializat într-o ganizate de Consiliul pe civilii” în zonele colaborare între sfera Maghiar de Tineret, marginale sunt civică și biserica, care folosindu-se de nunumai activi, dar prezentare redactată de lumea basmelor, doei sunt campionii către subsemnata. Pe rește să conștientiasumãrii responsalângă toate acestea zeze în comunităţile bilitãþi comunitare. purtăm o discuţie cu noastre rolul familiei. Rácz Norbert privind munca depusă de peste Am încrederea, că ecincisprezece ani de către Asociaţia diţia actuală a revistei noastre va reNaţională de Tineret Dávid Ferenc în prezenta o lectură valoroasă și instrucscopul organizării și unirii tinerilor. tivă, prin care dorim – și este intenţia Solomon Adrian scrie despre noastră netăinuită – să atragem atenorganizarea muncilor civice din sfera ţia celor, care trăiesc în orașe, în zoneceangăilor-maghiari. le majoritare maghiare și al „civililor” În materiale realizate de către asupra celor, care trăiesc și activează Lukács Csaba, Galyasné Dósa Katalin în zonele marginale. și Papp Mónika putem să facem cunoștinţă cu mai multe exemple de Prin unificarea forţelor, prin colabobună practică din lumea civilă din rare putem să facem mai mult. Despre zona marginală din Ungaria. Odată cu toate acestea puteţi afla mai multe în depășirea graniţelor ne-am deplasat și ediţia următoare. mai departe, până la celelalte comunităţi maghiare minoritare, ca să aruncăm o privire în lumea civică de acolo. Astfel F. Tóth Károly ne prezintă comunitatea maghiară și sfera civică Csáki Rozália din Slovacia, iar Miskolczi József și Zsoldos Ferenc semnează articolele în redactor șef care se face o descriere a situaţiei din e-mail: [email protected] regiunea Voivodina din Serbia. Citiorii noștrii pot să-și creeze o Traducere: Kis Zoltán

forum civic

42

Cuprins Pagina 3 Dr. Bodó Barna: Sfera civilă la marginile societăţii

Pagina 19 Lukács Csaba: Dacă omul se dă jos de la capră...

Pagina 4 Csáki Rozália: Perlele vieţii marginale

Pagina 21 Galyasné Dósa Katalin: Drumul de la un sat mic până la Colegiul Regional Sud-Ungaria al Fondului Naţional Civil

Pagina 5 Kolumbán Gábor: Rolul organizaţiilor civile în metamorfoza mediului rural Pagina 9 Vetési László: Șansele societăţii civile în diasporă Pagina 12 Csáki Rozália: Colaborare între societatea civilă și biserica pentru comunităţile rurale Pagina 15 Un bun exemplu pentru mobilizarea tineretului din mediul rural – interviu cu dl. Rácz Norbert Pagina 17 Solomon Adrian: Organizaţiile civile a ceangăilor-maghiare din Moldova și activităţile lor Pagina 18 Puskás B. Gábor: Organizaţiile civile din Brașov în situaţie de diasporă

Curaj civic Pagina 34 Roxana Florescu: Despre podul de lemn sau ce au făcut niște cetăţeni din comuna Marginea, jud. Suceava Veder e culturală

Pagina 23 Papp Mónika: Cum se poate descurca ca „civil” în mediul rural

Pagina 36 Kardos Anita: 2009 – Anul European al Creativităţii și Inovării

Pagina 25 Romhányi András: Păstrarea tradiţiilor la marginile societăţii

Pavilionul Cărţilor Civile Pagina 38 Agent de Dezvoltare Rurală

Pagina 26 Tóth Károly: Sectorul civil din Slovacia

Raport de eveniment Pagina 29 Miskolczi József: Oglinda societăţii civile din Voivodina/Serbia

Pagina 39 Péter Emőke Katalin: Dă-mi, mărie, soldat!

Pagina 31 Zsoldos Ferenc: Situaţia societăţii civile maghiare din Serbia

Pagina 41 Csáki Rozália: Perlele vieţii marginale (RO) Pagina 42 Cuprins (RO)

Pagina 33 Székely Győző: Școala pentru marginile

Forum Civic

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania

Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Grafica: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Consiliul editorial: Barna Bodó Gábor Kolumbán László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare. Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2009 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

Contacte: adresa: Cluj Napoca – 400196 Aviator Bădescu nr. 35. tel./fax: +40-0264-450230 e-mail: [email protected] ISSN 15822–4004

43


ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az [email protected] e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@ yahoogroups.com címre várjuk. ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@ yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.

21. oldal Galyasné Dósa Katalin: Út egy kis faluból az NCA Észak-magyarországi Regionális Kollégiumáig

Recommend Documents