21 MÁS SZEMÉLYÉRT VALÓ DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG

B/21 MÁS SZEMÉLYÉRT VALÓ DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG

Ι.

Felelősség olyan személyek károkozásáért, akinek belátási képessége hiányzik vagy korlátozott

347. § (1) Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 347. §-át elsősorban azokra a személyekre kell alkalmazni, akiknek belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos (= vétőképtelen). A magyar polgári jog sem a vétőképtelenség fogalmát, sem ezzel összefüggésben korhatárt nem állapít meg, miként például a cselekvőképesség kapcsán ezt megteszi. A bírói gyakorlat rendszerint 12. életévhez köti. A gondozó: gondozási feladatot lát el az a személy, aki hosszú időn keresztül befolyásolja a vétőképtelen személyiségének alakulását (szülő), de az is, aki egy adott időben felügyeletet gyakorol a vétőképtelen személy felett (nagyszülő). Ugyanakkor nem lehet gondozónak tekinteni azokat, akik munkaviszonyuk alapján gondozzák a vétőképtelen személyt, mert rájuk a munkajogi szabályok lesznek irányadók (óvoda, iskola).

A felügyelet ellátása körében a gondozó köteles a megfelelő nevelési tevékenységet elvégezni, illetve a konkrét felügyeletet megfelelően ellátni. A felelősséget megalapozó nevelési hibának súlyosnak kell lennie. A konkrét felügyelet kapcsán vizsgálandó, hogy a vétőképtelen adott tevékenysége indokolta-e a felügyeletet, illetve, hogy erre a gondozónak volt-e módja. A felügyeleti kötelezettség a bírósági gyakorlatban kétféleképpen merült fel: • az állandó nevelés, gondozás vonatkozásában • az adott, konkrét veszélyhelyzet elhárítása, megelőzése vonatkozásában Ha a vétőképtelen személy kárt okoz, először azt kell vizsgálni, hogy az adott konkrét helyzetben megtett –e a gondozó mindent, ami általában elvárható. Ha a vétőképtelen a károkozáskor közvetlen felügyelet alatt volt, ezt kell megvizsgálni: eléggé gondos volt –e. Ha nem állott közvetlen felügyelet alatt, azt kell vizsgálni, hogy az adott tevékenységfajt igényelte volna –e a felügyeletet. Ha igen, azt kell vizsgálni, hogy volt –e erre módja a gondozónak. Ha nem volt módja, akkor az adott, konkrét veszélyhelyzet elhárításában vétkesség nem terheli. A gondozó felelősségét nemcsak a konkrét felügyelet, ellenőrzés elmulasztása alapozza meg, hanem olyan esetben is megállapítható, amikor konkrét ellenőrzés és felügyelet terén őt mulasztás nem terheli, mert nem is volt jelen a károkozásnál, de előzetesen sem számíthatott arra, hogy gondozottja veszélyhelyzetet idézhet elő. A felelősség alapja ilyenkor lehet pl. súlyos nevelési hiba is.

A vétőképtelen személy által okozott kárt gondozója köteles megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A gondozó nem más személy kárt okozó magatartásáért felel, hanem saját mulasztásáért , ami közvetett módon előidézője volt a kárnak, felróhatóan közrehatott annak keletkezésében. A gondozó felelőssége tehát önálló és nem járulékos. (Ez egy álláspont) A károsult köteles bizonyítani azt, hogy a gondozott kárt okozott, és hogy vétőképtelen. Ha a károkozó védekezik vétőképtelenségével, ebben a vonatkozásban a bizonyítás őt terheli. A gondozó bizonyíthatja, hogy gondozottja úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha ez nem sikerül, mentesülhet a felelősség alól annak bizonyításával, hogy teljesítette felügyeleti kötelességét, és mindent megtett, ami a konkrét veszélyhelyzet megelőzése és elhárítása érdekében szükséges és elégséges volt.

1


PK 39. szám Ha olyan személy, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárát elháríthatatlan külső okként minősülő magatartásával maga idézte elő, a veszélyes tevékenység folytatója mentesül a kártérítési felelősség alól. Ha azonban elhárítható közrehatás esete áll fenn, akkor a veszélyes tevékenység folytatóját teljes felelősség terheli. Ilyen esetben a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személy gondozója a felügyelet ellátása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ha tehát pl. a gépkocsi a váratlanul eléje szaladt óvodás gyermeket elüti, s a gyermek az elütés következtében jövőbeli munkaképességét csökkentő sérülést szenved, az üzembentartó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a gyermek olyan hirtelen került a szabályosan haladó gépkocsi elé, hogy a balesetet a rövid távolság miatt sem fékezéssel, sem a haladási irány megváltoztatásával nem lehetett elkerülni. Az elháríthatatlanság ebben az esetben annak ellenére megállapítható, hogy a gyermeknek nincs belátási képessége. Ha azonban a gyalogjárón haladó gyermek ugrándozásából, gyermektársaival való hancúrozásából kellő előrelátás esetén számítani lehetett arra, hogy a gyermek vigyázatlanul a gépkocsi elé kerülhet, akkor az ilyen baleset nem tekinthető feltétlenül elháríthatatlannak, mert az óvatosság fokozása és a sebesség csökkentése mellett elkerülhető lett volna. A balesetnek azonban a gyermek is okozója, mert a gyalogjáróról szabálytalanul a járművek számára fenntartott úttestre szaladt. Az együttes károkozásnak ebben az esetében - tehát amikor a gyermek közrehatása még az elháríthatóság keretén belül maradt - kármegosztás azért nem alkalmazható, mert ennek a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerint csak felróható magatartás esetén lehet helye, a gyermek magatartása viszont nem felróható. A Ptk. felelősségi rendszerében ugyanis a felróhatóság a vétkességgel azonos fogalmat jelent, a vétőképtelen gyermek magatartása (közrehatása) azonban nem lehet vétkes. Ha tehát a gyermek a másnak okozott kárért nem tehető felelőssé, mert károkozó magatartásának felróhatósága mint a felelősség mellőzhetetlen feltétele hiányzik, akkor a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak márpedig a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját e tevékenységgel összefüggésben keletkezett kár részbeni viselése alól csak a felróható közrehatás mentesítheti. Ennélfogva, ha az óvodás gyermek gépkocsibalesete nem volt elháríthatatlan, egyedül a balesetben való közrehatása a Ptk. 345. §-a (2) bekezdésének alkalmazására nem ad alapot, s a gépkocsi üzembentartójának felelőssége a gyermek teljes kárára kiterjed. A Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése szerint ha a kárt olyan személy okozta, akinek a belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, helyette gondozója felel. A Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének megfelelően a vétkesség vélelme itt is érvényesül, mert a gondozó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A gondozónak a felügyelet ellátása körében fennálló vétkessége azonban nem lehet alap arra, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kárának viselése alól mentesüljön, mert ez a gondozó vétkességének a károsult gyermek terhére való beszámítását eredményezné, márpedig ez a felelősségi rendszer céljával és alapgondolatával szemben állna. Elhárítható közrehatás esetén tehát a gyermeket ért kár tekintetében a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdését akkor sem lehet alkalmazni, ha a gyermek közrehatása a gyermeknek ugyan nem, gondozójának azonban felróható. A vétőképtelen személynek a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben bekövetkezett károsodásával kapcsolatban további kérdés, hogy a veszélyes tevékenység folytatója - az említett példában a gépkocsi üzembentartója - megtérítési igény útján átháríthatja-e a gondozóra annak a kárnak viselését, amelyet a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján - elháríthatatlanság hiányában a gyermek részére kellett (vagy kell) megtérítenie. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, s e felróható magatartása a balesetre kétségkívül közrehatott, a Ptk. 339. §-ában és 347. §-ának (1) bekezdésében foglaltak mellett elvileg nem lehet kizárni, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kártalanítása fejében megtérítést követelhessen a gondozótól mint kárának egyik okozójától. Ebben a viszonylatban a 345. § (2) bekezdésében foglaltak alapulvételével már kármegosztás is alkalmazásra kerülhet. Megtörténhet továbbá, hogy a szóban levő gépkocsibalesetnél nemcsak a gyermek, hanem gondozója (szülője) is károsodik. Ha a gondozó a gépkocsi üzembentartójától e károk megtérítését követeli, az üzembentartó ebben a viszonylatban védekezésül már nemcsak a felelősség alól mentesíthető elháríthatatlanságra, hanem arra is hivatkozhat, hogy a gondozó felróható közrehatása folytán vele szemben kármegosztás alkalmazásának van helye. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyelete tekintetében

2

B/21 MÁS SZEMÉLYÉRT VALÓ DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG fennálló mulasztását nem tudja kimenteni, és felróható magatartása nemcsak a gyermeket, hanem az őt ért kár bekövetkezésére is közrehatott, vele szemben a Ptk. 345. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának már nincs elvi akadálya. Felmerülhet végül az az eset is, hogy a baleset következtében nemcsak a gyermek és esetleg a gondozója, hanem a gépkocsi megrongálódása folytán az üzembentartó is károsodik: Ezért a kárért a gyermeket - vétőképesség hiányában - a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése értelmében sem elháríthatatlanság, sem közrehatás esetén nem lehet felelőssé tenni. Az üzembentartó kárát azonban a felügyelet ellátása körében fennálló vétkes mulasztásával - elháríthatatlanság esetén teljesen, közrehatás esetén pedig részben a gyermek gondozója is okozta. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésén, illetőleg a 345. §-ának (2) bekezdésén alapuló kármegosztás ebben a viszonylatban is alkalmazásra kerülhet.

(2) Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik. Kivételes kárviselési szabály, amely alapján a kártérítés egyedül méltányosságon alapul. Ezekben az esetekben valójában nem felelősségről, hanem ettől független kártelepítésről van szó. (3) A károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát maga idézte elő. (4) Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős.

Ez a rendelkezés három vonatkozásban tér el a vétőképtelen által okozott károkért fennálló felelősségtől: • a gondozóval egyetemlegesen felel a kiskorúval is • gondozónak csak az minősül, aki jogszabálynál vagy hatósági határozatnál fogva köteles a kiskorú felügyeletére • a gondozó felelőssége csak akkor áll be, ha bizonyítják, hogy felügyeleti kötelezettsgét felróhatóan megszegte, tehát a vétkesség vélelme ebben a körben nem érvényesül GONDOZÓI FELELŐSSÉG SZABÁLYAI ÁLTALÁNOS – 347.§ (1) SPECIÁLIS – 347.§ (4)

a károkozó vétőképtelen a gondozói kör szélesen van meghatározva lehetőség a gondozó számára, hogy kimentse magát ⇒ felróhatóság vélelme

a károkozó vétőképes, de kiskorú a felügyeletre köteles gondozók köre szűkebb nem érvényesül a felróhatóság vélelme ⇒ a károsultnak kell bizonyítania, hogy a felügyeletre köteles gondozó kötelességét megszegte bizonyítási teher az általános szabályok direkt bizonyítás elve ⇒ a bizonyítás sikertelensége a szerint károsulton nyugszik

3


ΙΙ.

Az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és megbízott károkozása

348. § (1) Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. PK 41. szám (A Koncepció szerint ez a szabályozás meghaladottá vált) Semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. Az alkalmazottra a munkajogi szabályok az irányadóak. A kártérítési felelősség megállapítása során annak eldöntéséhez, hogy az alkalmazottért, vagy a megbízottért való felelősség szabályai kerülhetnek-e alkalmazásra, különösen azt kell vizsgálni, hogy megvolt-e a munkaviszonyra jellemző alárendeltség, függőség, személyi lekötöttség, rendszeres és folyamatos tevékenység, munkabér folyósítása. Ha a harmadik személy kárát a munkáltató téríti meg, a károkozó alkalmazottjától a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint követelhet megtérítést.

A törvény rendelkezéséből következően a munkáltató felelőssége megállapításának feltételei:  a károkozó alkalmazott, munkavállaló legyen  az alkalmazott magatartása megvalósítsa azokat a feltételeket, amelyeket a kártérítési felelősség általános szabálya meghatároz (az alkalmazott magatartásának kimentési lehetőségét kell vizsgálni, közömbös az, hogy a munkáltató el tudta volna –e hárítani az alkalmazott károkozását)  a károkozás összefüggjön a munkaviszonnyal Nem minden alkalmazott által elkövetett kárra vonatkozik e §, ugyanis:  közvetlenül a munkáltatónak okozott kár esetén a munkajogi anyagi szabályok alkalmazandók,  a fokozottan veszélyes tevékenységre vonatkozó szabályok alkalmazandók akkor is, ha a károkozó alkalmazott volt  ha a károkozás szerződésszegéssel összefüggésben történt ugyancsak más jogszabályok alkalmazására kerülhet sor

BH1986. 230. Az alkalmazottért való felelősség szabályainak alkalmazását nem zárja ki az, ha az alkalmazott a munkaköri feladataiba nem tartozó vagy a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel okoz harmadik személynek kárt. A kártérítési felelősség megállapításánál a károkozó tevékenységnek a munkaviszonnyal való összefüggésén van a hangsúly [Ptk. 348. § (1) bek.].

349. § (1) Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. (2) (3) Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik. 4


Ez a szabály két vonatkozásban szűkíti a munkáltató felelősségét, amely csak akkor állapítható meg:  ha a munkaviszonnyal, hatósági tagsággal összefüggő károkozás államigazgatási jogkör gyakorlása közben történt  ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette  a kártérítés különös [349.§ (1)] feltételei mellett az általános [339.§ (1)] feltételek is fennállnak. PK 42. szám a) A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. b) Államigazgatási jogkörben okozottnak kell tekinteni azt a kárt is, amelyet a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okoz. Az őrszolgálat ellátása közben, de nem a szolgálati feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott kárért való felelősség tekintetében – az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően – a Ptk. 348. és 339. §-aiban, illetőleg a 345. §-ban megállapított feltételek az irányadók.

BH2003. 65. A rendkívüli perorvoslatot elbíráló bíróság ellen nincs helye kártérítési igény érvényesítésének arra hivatkozással, hogy a bíróság a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével hozta meg döntését. BH2000. 55. Valamely jogszabály rendelkezésének az egyes államigazgatási szervek, illetőleg a bíróságok részéről történő téves értelmezése és ezzel összefüggésben a bizonyítékok téves értékelése önmagában felróható magatartást nem valósít meg. EBH2002. 749. A kárfelelősség szempontjából kirívó jogsértésnek minősül, ha a közigazgatási hatóság a bíróság hatályon kívül helyező ítéletében megfogalmazott egyértelmű utasításának a mellőzésével hozta meg a kérelmet ismét elutasító határozatát.

350. § (1) A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.

Alkalmazására akkor kerül sor, ha  a felek között megbízási jogviszony áll fenn (474.§-483.§)  a megbízott a megbízás teljesítése során, de nem szerződésszegéssel okoz kárt  a károsult a szerződő felek körén kívül eső 3. személy  a megbízott felelős a károkozásért A megbízó és a megbízott közötti belső jogviszonyban okozott kárért való felelősségre nem a Ptk. 350. § (1) bekezdése az irányadó, hanem a tényállástól függően a Ptk. 350. § (4) bekezdésében foglalt felelősségi szabály vagy pedig a megbízási szerződés megszegéséért való felelősség speciális szabályai.

5


A megbízás nélküli ügyvivő (Ptk. 484. §) által harmadik személynek okozott kárért nem felel a Ptk. 350. § (1) bekezdése alapján az, akinek az érdekében a megbízás nélküli ügyvivő eljárt. Ennek indoka, hogy a megbízás nélküli ügyvivő nem az érdekelt személy megbízása, hanem saját elhatározása alapján fejti ki a tevékenységét. A megbízó akkor jár el gondosan a megbízott kiválasztása során, ha a tevékenység ellátásához megfelelő szellemi állapotú, illetve fizikai tulajdonságokkal rendelkező személyt bíz meg. A megbízott utasításokkal való ellátásával kapcsolatos gondos megbízói eljárás akkor valósul meg, ha a megbízó az ügy ellátásával kapcsolatos valamennyi olyan körülményre felhívja a megbízott figyelmét, amely szükséges ahhoz, hogy a megbízott a tevékenységét károkozás nélkül elláthassa.

(2) Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. Ez a szabály bírói mérlegelés körébe tartozik. (3) A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős. A bírói gyakorlat a szervezeti képviselőt is törvényes képviselőnek tekinti, mert képviseleti jogukról jogszabály rendelkezik. (4) E törvény szabályai szerint felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselettel szemben. A megbízó vagy a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében ugyancsak e törvény szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a képviselőtől. E jogszabályi rendelkezés olyan utaló szabály, amely a megbízott és a megbízó, valamint a munkaviszonyban nem álló képviselő és a képviselt közötti belső jogviszonyból eredő kár megtérítésére vonatkozó előírásokat tartalmaz, külön kiemelve a megbízó vagy a képviselt személy által a károsult harmadik személy részére megfizetett kártérítés miatti megtérítési igényt, amelyet a joggyakorlat regressz igénynek avagy visszkereseti igénynek is nevez. (5) Az alkalmazott és munkáltató közti ilyen igényekre a Munka Törvénykönyvének szabályai, szövetkezet és tagja közti ilyen igényekre pedig külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

ΙΙΙ.

Az épületekről lehulló tárgy által okozott kár i. Az épület hiányosságából, épületrészek leválásából keletkezett kár

352. § (1) Épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

6


686. § E törvény épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell. Az (1) bekezdésben rögzített szabály nemcsak az épületre, hanem az egyéb építményekre is vonatkozik, például garázs avagy egy sportlétesítmény lelátója. A károsultnak lehetősége van arra, hogy válasszon: igényét a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a tényleges károkozóval szemben, vagy a Ptk. 352. § alapján az épület tulajdonosával vagy azzal a személlyel szemben érvényesíti, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették. A törvény értelmében a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felel a kárért. Nincs jelentősége annak, hogy a bekövetkezett kár létrejöttében egy harmadik személy mulasztása is közrehatott (kivéve a károsulti közrehatást, Ptk. 340. §). A felelősség alól a tulajdonos két tény bizonyításával mentesülhet: • nem sértették meg, és az építkezésre vagy karbantartásra vonatkozó szabályokat • az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható A károsult irányában nincs kártérítési felelőssége a bérlőnek, illetve a haszonélvezőnek sem a Ptk. 352. § (1) bekezdése alapján.

A bírói gyakorlat a jelen szakasz alá tartozó esetek közé sorolja a tetőről lezúduló hó esetét is.

Amennyiben olyan személy a károsult, aki szerződéses kapcsolatban van a tulajdonossal és az épület hiányosságai folytán kárt szenved, a szerződésszegéssel okozott kárra irányadó szabályokat kell alkalmazni, nem pedig a Ptk. 352. § (1) bekezdését (például ha a bérlő szenved emiatt kárt). Különbözik ettől az az eset, ha a bérlőt azáltal éri kár, hogy az utcán közlekedve a meglazult tetőcserép ráesik, s eközben megsérül. E következtetésnek az az alapja, hogy a bérlő ugyanolyan helyzetben van, mintha járókelő lenne.

ii. Az épületre kifüggesztett tárgyak leeséséből keletkező kár (2) Az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették. A jogirodalom egységes abban, hogy mi minősül az épületre kifüggesztett tárgynak: így az épülettel alkotórészi kapcsolatban nem álló, az épületre felerősített tárgyak tartoznak ide, mint például reklámtábla, cégtábla, zászló, közvilágítási berendezés stb. A törvény kimentő okokról nem rendelkezik, de feltehetően ugyanazok, mint az előbbi esetben. (3) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.

7


iii. A lakásból kidobott, kiejtett, kiöntött tárgy által okozott kár 353. § (1) Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős. (2) Ha a bérlő, illetőleg a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.

Amennyiben a lakást bérlőtársak (például házastársak) használják, a felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. Amennyiben a lakást a tulajdonos használja, a kártérítésért ő felel. Ha a tulajdonos valamilyen jogcímen engedi át a lakás használatát, a lakáshasználó tartozik helytállással.

Nem tartozik ide az az eset, ha a tulajdonos például egy éjszakára engedi át a lakás használatát, ilyenkor a lakáshasználó vendégnek minősül. Ide tartozik ugyanakkor az az eset, amikor a bérlő vagy a tulajdonos szívességi lakáshasználatot enged, azaz például a családtag károkozásáért is a tulajdonos, illetve a bérlő felel a károsulttal szemben. A kárért felelős személy lehet albérlő, társbérlő is.

A károsult jogosult arra, hogy a károkozót és a bérlőt, vagy a használót egyidejűleg perelje, ilyen esetben azonban a bérlő, illetve a használó feltételesen marasztalható azzal, hogy a kártérítést akkor köteles megfizetni, ha az a tényleges károkozótól behajthatatlan.

iv. Felelősség közös használatú helyiség esetén (3) Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel. (4) Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse. Az a személy, aki a Ptk. 353. § (1)-(3) bekezdései szerint megtérítette a károsult kárát, regressz igényt érvényesíthet a tényleges károkozóval szemben, tehát követelheti, hogy a tényleges károkozó térítse meg a részére az általa a károsultnak kifizetett kártérítés összegét.

IV.

Felelősség gazdasági társaság vezető tisztségviselője károkozásáért

Gt. 30. § (1) A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.

8


(2) A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal – és ha e törvény kivételt nem tesz –, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért. (4) Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges. Ha a kárt a testületi ügyvezetés határozata okozta, mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott.

Szállodai felelősség (ld. előbbi tételek)

9

21 MÁS SZEMÉLYÉRT VALÓ DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG

Recommend Documents