NEW YORK-i ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ
First Hungarian Reformed Church of New York City 344 East 69th Street New York, NY 10021
: (212) 734-5252 elsoreformat.us
NT. Fogarasi Anita Deák Lehel Vasárnapi iskola vezetô: Bázsa Tünde Főgondnok: Balla István Orgonál: Vilmányi Zita
ISTENTISZTELET ADVENT 3. VASÁRNAPJA
2015 december 13.-án Deák Lehel
Kivetlek téged az én számból. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg. (Jel 3,16.19) Előbb azt mondta Jézus: "kiköplek"; most azt mondja: "szeretlek". Azt szereti tehát, akit kiköpött. Egy kérdés támad bennünk: "kiköplek" - de hová? Jézus maga is egy kiköpött. Mert ez a világ nem fogadta be, népe nem adott helyt neki. S ez a Jézus, aki azt mondta, hogy "kiköplek", nem köpte ki a laodiceai gyülekezetet, mert ha megtette volna, akkor ez a gyülekezet hiányoznék a Jelenések könyvéből. Íme hát a mélységes titok. A kiköpés egy hely, héberül Tófet, a gyalázatnak, a kiköpetésnek a helye, Jeruzsálem szemétdombja a városon kívül - a Golgota! Ha tehát kiköp minket Jézus, aki maga is kiköpött, akkor hova köp ki? Oda, ahol Ő van - a Golgotára. Ki lehet bírni ezt a szeretetet? Jézus azt mondja: "Mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre." (Lk 14,10) És az a meglepetés ér bennünket, hogy amikor engedelmeskedünk neki, és le akarunk ülni az utolsó helyre (talán morogva, lázadozva), akkor azt látjuk, hogy már ott van Jézus! Jézus ül a legutolsó helyen. S ott maga mellé ültet. Fogadjam el ezt az utolsó helyet. Mert ennél előkelőbb hely nincs a világon! Maga mellé ültet Jézus, a Vele való életközösségbe. Oda szán minket. Mi is e világ szemetjeivé váltunk, Vele együtt. Visky Ferenc: Méz a sziklából
Ne a múlthoz kötözzük magunkat! Ézs 43,14–28
"Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek." (18.v.) A mögöttünk lévő életút vizsgálata fontos és helyes, megérteni, honnan jöttünk, mit rontottunk el, mit rontottak el mások velünk kapcsolatban. Önmagunk megismerésének állomásai, lelkigondozói beszélgetések, terápiák építőkövei. Az ige nem a helyes múlt-átvilágítást tiltja, nem is arról beszél, hogy ne törődjünk a múlt eseményeivel. Azt üzeni, hogy ne ragadjunk bele a sárba. Ne higgyük azt, hogy megváltoztathatatlan, ami velünk, bennünk vagy közöttünk történt. Ahogy Isten megszabadította Egyiptomból történetének hajnalán Izráelt, ahogy Babilonból hazavezeti a pusztában, úgy képes bármiből kiemelni, bármit felülírni. Mert Isten mindennél nagyobb. Ne a múlthoz kötözzük magunkat, hanem kapcsolódjunk a szabadító Úrhoz, és engedjük, hogy továbbvigyen, oda, ahova ő akar. Mert Ő újat cselekszik, bármi is történt korábban.
90. Zsoltár "Életem ideje kezedben van..." Zsolt. 31,16 Magasba tart utam Magasba tart utam, Mélység feszül alattam. Porszem vagyok, URAM, felfénylek sugaradban. Időm kezedben van, Pályám tudod, kimérted. Minden tettem, szavam Hála legyen s dicséret!
Atyánk, Istenünk! Köszönjük Neked, hogy örök végzésed folytán mi is idejöhettünk élni. Áldott légy érte, hogy porszem voltunk ellenére szemmel tartasz, hűtlenkedésünk ellenére szeretsz és magasságaid felé ragad bennünket a LÉLEK. Maradj velünk múló időnkben, s ha földi pályánk végén megérkezünk Hozzád, hadd vihessük magunkkal a hálát a bűneinkből való szabadulásért, a megtartatásért. Ámen. Füle Lajos: Üzenetek az év minden hetére
"Nem tagadtad meg a fiadat, a te egyetlenegyedet, azért gazdagon megáldalak." (1Mózes 22,16)
A hitben élők mindent másképp látnak. Ha Ábrahám nem élt volna hitben, akkor nem látta volna másképp azt, amire felszólította őt az Isten. Gyilkosságra szólította fel, nem? Vajon miért botránkozunk meg néha az Isten arcán vagy kérésén? Miért viszolygunk ettől a történettől, hogy Ábrahámnak fel kell áldoznia a tulajdon fiát? Miért nehéz megérteni, hogy az Isten engedte megtörténni a legszörnyűbb borzalmakat ezen a földön? Miért nehéz helyesen látni? Azért, mert nem hitből látunk. Miért lát rosszul az ember, ha nem az Ábrahám oldalán áll? A Zsoltárok könyvében azt olvassuk (18,26): "A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy." Isten olyannak látszik, amilyen én vagyok. Ha visszás vagyok, Isten arca is visszásnak, torznak látszik. Miért követel Isten ilyen nagy áldozatot Ábrahámtól? Miért kell lemondanom a gyönyörűségeimről, a hatalmi helyzetemről, a gőg és a büszkeség eddig elért nagy eredményeiről, arról, hogy vagyok valaki? Miért követeli az Isten, hogy mindent föladjak ahhoz, hogy enyém legyen az evangélium igazgyöngye? Ez a kérdés csak addig kérdés, amíg visszás vagy. Ha visszás vagyok, olyannak fog tűnni nekem Isten, amilyen én vagyok. De Isten mindig próbára tesz, hogy az Ő arcát nézed, vagy a magad alkotta istenarc tart fogva. Ábrahám engedelmességének, hitének a titka, hogy kész volt bármire Istenért. Ő, aki annyi év, annyi várakozás után, Sára meddősége ellenére megkapta az ígéret teljesedéseként a fiát, Izsákot, amikor azt követelte Isten: "áldozd fel", egy pillanatig sem habozott. Valahol itt van Ábrahám hitének a titka. Értjük-e ezt? Nehéz nekem kimondani, hogy legyen meg a te akaratod az életemben, úgy ahogy a mennyekben. Megvallom, félek is ezt mondani. Hogy bármiben rendelkezésére álljak az Istennek? A tulajdon életem nem vehetem a kezembe? Mindenünnen ezt hallom, hogy "te vagy a magad ura, azt tehetsz magaddal, amit akarsz". Mi akarunk rendelkezni magunk fölött, mi akarunk istenek lenni saját életünk fölött. Marad a kérdés: Isten dicsőségére élsz, vagy pedig magadnak? Ne mondd, amit az egyik tanítvány, hogy "mindent megteszek, kész vagyok halálba, börtönbe is menni éretted, Jézus". Mintha csak azt mondta volna, "vígy minket a kísértésbe, hadd lásd, milyen hű leszek..." Az istenkáromlás határát súrolja az önhittség, hogy én bebizonyítom Istennek, hogy kedvességet találok előtte. Vele szemben ott van az élő hit sodrásában, szabadságában élő ember. Ábrahám soha nem mondott ilyet: tegyél próbára engem. Imádkozni sem tudunk addig, amíg visszás az istenképünk, amíg le nem rántja Isten az Ő arcára tett álarcokat, amit mi teszünk oda. Tudod, mi az igaz szeretet? Amikor azt mondja a szerelmes a szerelmesének, olyannak látlak, amilyen vagy, és akármilyen vagy, mégis szeretlek. Isten ígéreteivel nem tudok mit kezdeni mindaddig, míg ez az engedelmesség, szeretet nincs meg bennem. Add föl a félelmedet, és engedd át magadat Istennek. Horváth Levente Napló
Jövel Adventnek Királya … Luk. 2, 29-30. „ Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt, Hajnalfényed közöttünk Hintsen szerte arany sugárt, Jövel Adventnek királya, Népek Messiása! Jézusunk! Alázattal Fogadunk szent hódolattal.” Gyermekkoromtól kezdve virágvasárnap és advent, különösen advent első vasárnapja nagyon kedves számomra. Jön, jön neked a te királyod – olyan csodálatos ígéret, mert beteljesülő, csak türelemmel kell várni. S a várakozás, az „epedve” várakozás az embert nagyon megérinti, befolyásolja, meghatározza. S közben megszereti, mert a várakozásban nincs csalódás: reménység van, bizalom él. A várakozás szép: beteljesülő álmok körvonalazódnak, ígéretek öltenek testet tájakban, emberekben, eseményekben. Adventben a várakozás még több, a legtöbb, a leggazdagabb: Király, Messiás, Jézus jön! Isten gazdag szeretete: amikor életünk – lelkesedésünk visszaesik, amikor hitünk – szeretetünk már nem lángoló, amikor bizonyságtételünk már csak emlék a megromlott élet miatt s ezért Istennek nem tetszik, - akkor nem ítél, akkor nem számonkér, hanem ismét kijelenti: Jön neked a te Királyod! Kijelenti Jézust. Megfáradt, megterhelt, csetlő-botló gyermekeinek kijelenti Jézust. Ez az orvosság, ez az, ami megelevenít, ez az, ami megújít – nincs más út. Olyan jó volna, ha ebben az adventben Istenünk kijelentésében, Igéjében megláthatnánk Jézust. Mert ha megláthatjuk Jézust, önmagunkat is meglátjuk úgy, ahogy Jézus lát. Mindent megtudhatunk önmagunkról, lelkiállapotunkról, elesettségünk mértékéről. És gyógyulásunk lehetőségéről is. Azt mondja a kicsi szolgálóleány Naámánnak: vajha az én uram szembe kerülne azzal a prófétával, azonnal meggyógyulna. Vajha ezen az adventben szembe kerülhetnénk Jézussal – mert Jézus nem bűnbánati prédikációkat tart, mint Keresztelő János, Jézus nagyon keveset beszél a bűnről. Szembenéz a bűnös asszonnyal és azt kérdezi: Aszszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki nem kárhoztatott-e téged? … Én sem kárhoztatlak. (Jn 8,10-11) Jézus: feloldoz. Jézus megbocsát… Szembenéz Péterrel s Péter könnyeiben ott van: köszönöm, hogy van bűnbocsánat… Szembenéz Tamással s elhangzik az egyik legcsodálatosabb bizonyságtétel: Én Uram és én Istenem! Hát ilyen nagy, égig érő és a bűnösig lehajló a Te irgalmasságod és szereteted? Szembenézünk önmagunkkal s azt látjuk, hogy ezt a szeretetet,
alázatosságot, szelídséget, irgalmasságot nem tudjuk igazán láttatni. Egyszerűen csak azért, mert ezen az adventen sincs bennünk. Pedig milyen igazi öröm lenne számunkra, ha az, aki találkozik velünk ezen az adventen és utána meglátná rajtunk a bennünk, szívünkben élő Jézus Krisztust és megérezné azt a tiszta szeretetáradást, alázatosságot, hűséget, amit egyedül a Krisztussal való közösségből meríthetünk. Mert: Ő nem kiált, és nem lármáz – meghallgat. Megért. Segít elcsendesedni. Jézus a szeretet csendje. Ő megrepedt nádat nem tör el – Simon, Jónának fia mennyire csak megrepedt nád volt – kőszikla lett. Amit mi eltörünk, eltaposunk, Jézus abból építkezik. Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja el – miközben Ő nem pislog soha. Sem Heródes előtt, sem a kereszten, sem a világ fejedelme előtt. Igaz: bármennyire szeretnénk olyanok lenni, mint Ő – nem lehet. De mondhatom: jöjj és lakozz bennem. Élj bennem s „akkor élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”(Gal 2,20) Gyermekkoromtól Simeon az, akinek a személye, viszonyulása, indulata és lelkülete megragadó, példamutató, sőt teljesen Krisztusra mutató, igazi adventi–karácsonyi ember. Lehet, hogy sokan akkor, ott a jeruzsálemi templomban „őskövületnek, régi bútordarabnak, lejárt szavatosságúnak” nézték, látták, ítélték, pedig felbecsülhetetlen gazdagság tette az ő életét nem csak értékessé, hanem szinte egyedivé. S ez a gazdagság egy ígéret: Isten ígérete. És Simeon hitt Isten ígéretének, ígéreteinek beteljesedésében. S azt türelmesen várta. A vigasztalást, a Megváltó születését. Igaz és istenfélő emberként figyelte a fügefát, kémlelte a jövendő láthatárát, mert bízott, mert hitt, mert Istenben soha nem csalatkozott. Milyen felemelő, mennyire lelki és igaz az ilyen értékfelmutató élet s rajta a korona: a Szent Lélek. Szép csendben várt, nem nyugtalankodott - idős vagyok, meghalok, nem látom meg,- nem streszszelte magát - évtizedek telnek és semmi jele az ígéret beteljesedésének. A Lélek által jelentette ki neki Isten s ez személyes bizonyossággal töltötte el életét. Sziklaszilárd hitet jelentett: Isten kijelentette s az Ő kijelentésében nem kételkedek! Átélte azt a békességet, amit a Békesség Fejedelme hozott. Mert meglátta, mert tekintetük találkozott, mert szembenézhetett a reménységgel, csendben, hittel és türelemmel várt Szabadítóval. S ami oly keveseknek lett ajándékává és áldássá: karjaiban tarthatta a világ megváltóját, a megszületett Krisztust. Ezt is a Szent Lélek ajándékozta: ennyire szerette Isten Simeont – személyét, viszonyulását, indulatát és lelkületét, Krisztusra mutató, alázatosságában igazán magasztos hitét. Hite és élete elnyerte azt, amiért érdemes volt élni itt ezen a földön: ...látták az én szemeim a te üdvösségedet! Üdvösséget ajándékozó kegyelmet tarthatott karjaiban – az Advent Királyát, népek Messiását, Jézus Krisztust! „Mostan bocsátod el, Uram a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben, Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.” Luk 2, 29-30 Legyen áldott Adventünk és Karácsonyunk! Ámen.
A milánói Dóm
Minden kedves testvérünket, barátot, szeretettel hívunk és várunk az adventi vasárnapokon d.e. 11 órai istentiszteleteinkre, Karácsony este, 24.-én este 7 órai kezdettel;- Karácsony és Újév napján szintén 11 órakkor kezdôdô úrvacsorás istentiszteleteinkre! Hivogassuk barátainkat, ismerôseinket is ezekre az alkalmakra! „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Jn. 16:23 Imalánc- Imalánc
Imalánc- Imalánc- Imalánc- Imalánc
Imádkozzunk testi, lelki betegeinkért „Noémi” leukémiás testvérünkért Kiss Mártonért, a Kiss családért Enright Lilikéért, Karakas Hajnalka unokájáért Karakas Lászlóért Imádkozzunk Torres Editért Juhos Juditért Imádkozzunk Isten gondviselô oltalmáért életünk minden napján, minden helyzetében Imádkozzunk a vasárnapi iskoláért Imádkozzunk gyülekezetünk egységéért Az imalánc láncszemei,- az imádkozók,- minden este nyolc órakor igyekeznek könyörgésükkel, kérésükkel Istenhez folyamodni, a közösség és saját maguk javára és épülésére. Kérjük jelezzék imatémáikat, hogy azok bekerülhessenek a bulletinbe.
Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Mt. 24:44 Bevonulás, buzditás elcsendesedésre: Gyülekező ének..............................................................................................301. Dicséret 1. v. Apostoli köszöntés A 3. adventi gyertya meggyújtása............................................................ Mt. 11:2-11 Fennálló ének ..............................................................................77. Zsoltár 1. v. Főének...................................................................................305. Dicséret 1.- 4.v. Fohász az Istentisztelet áldottságáért Igeolvasás.............................................................................................Zak. 9:9-17 Imádság
Igehirdetés előtti ének ......................................................................294. Dicséret 1. v.
Igehirdetés:..........................„ Látjuk a jeleket? "...................... Mt. 24: 30,31, 44 Igehírdetés utáni ének..................................................................426. Dicséret 4.v. Könyörgő imádság, Csendes Perc, Úri imádság.....................................................Mt 6, 9-13
Vendégeink köszöntése Hirdetések Köszönjük a szeretetvendégség elkészítését a Bázsa családnak Várjuk továbbra is a szeretetvendégségre a házigazdákat! Imatémákat várunk az Imaláncba Újraindítottuk a betegsegélyzô alapot, - céladományokat várunk December 19.-én 5 órai kezdettel a New York-i Magyar Baptista Egyház karácsonyi elôadására mindenkit szeretettel várnak Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora. Adakozás - doxológia - az adományok felajánlása "Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."(Róm 13,7)
Tetőled jön minden áldás, Tied minden hálaadás, Téged dicsér minden élet, Atya, Fiú és Szentlélek!
Záróének: .............................................................................................464. Dicséret 1. -6 v. Áldás ......................................................................................................4Mózes 6,24-26 Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet! Ámen.
Várj alázattal és elcsendesedve az Úrra! Imádkozz és dolgozz önmagadért, szeretteidért, egyházunkért, lelkipásztorainkért és az igehirdetés áldásáért!
ORANDO ET LABORANDO IMÁDKOZVA ÉS DOLGOZVA
