2012

Motivációs levél

a PIOK Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény tagintézmény-vezetői feladatkörére kiírt pályázathoz – azonosító szám: 1-16/2012

2004 óta dolgozom az intézményben, ekkor lettem pályázat útján igazgató. A helyi, péceli viszonyokat, körülményeket már korábban megismertem, hiszen tíz éven át a Ráday Pál Gimnáziumban tanítottam. Úgy érzem – és a vezetőről szóló tantestületi értékelések is ezt támasztják alá –, hogy a tantestület és a technikai dolgozók is elfogadtak, befogadtak. Sikerült megőrizni az elődök által megteremtett nyugodt, családias munkalégkört, pedig nagyon nehéz, változásokkal teli éveket éltünk át. A szülői közösséggel is jó kapcsolatot sikerült kiépíteni, igazán elmondható, hogy ők mindenben segítenek, amiben csak hozzájuk fordulunk. Látják, és tapasztalják, hogy a közös erőfeszítéseknek eredményei vannak, s ezeknek ők is részesei. Mindezek eredményeképpen a folyamatosan és növekvő mértékben nehezedő feltételrendszer mellett iskolánk mindig tudott, ha csak kicsit is, de továbblépni, fejlődni. Terveink, elképzeléseink most is vannak, annak ellenére, hogy a körülmények országos szinten is tovább nehezedtek. Iskolánk a PIOK keretében működik tovább, természetesen keressük a helyünket az új struktúrában, és biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk. Pályázatom beadásában a legkiemelkedőbb motiváló erő, hogy szeretném segíteni a korábban megálmodott tervek végrehajtását, tovább együttdolgozva a tantestülettel, a minket segítő technikai dolgozókkal és szülőkkel. Közöttük jól érzem magam, és azt gondolom, együtt eredményesek tudunk lenni. Úgy érzem, van annyi és olyan tapasztalatom, amivel tudom szolgálni a PIOK és azon belül a Petőfi Iskola további fejlődését.

Pécel, 2012. május 20. Rádi Zoltán

Pályamunka a Péceli Integrált Oktatási Központ Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény tagintézmény-vezetői állására kiírt pályázatra azonosító szám: 1-16/2012

Készítette:

Kapja:

Rádi Zoltán

Péceli Integrált Oktatási Központ

magyar–ének-zene szakos

Forgács Tiborné igazgató

általános és középiskolai tanár

2119 Pécel, Kossuth tér 7.

közoktatási vezető

Helyzetelemzés Ami minket körülvesz (tágabb és szűkebb körben)

Vezetői programom megfogalmazásakor – úgy gondolom – feltétlenül tekintettel kell lennem azokra a tényezőkre, amelyek mozgásteremet és az iskola mozgásterét is tágabb és szűkebb értelemben meghatározzák. Tekintsük át ezeket!

Mindannyian, akik az iskolával szorosabb, mindennapi kapcsolatban élünk, érezhetjük, hogy a minket körülvevő világ erkölcsi, etikai, kulturális, társadalmi és nem utolsó sorban pénzügyi szempontból sem iskolabarát. Ebből egyrészt az következik, hogy számos probléma, konfliktus csapódik le az iskolában, ott kell kezelni vagy megoldani, pedig a gyökerek máshol erednek. Másrészt az, hogy a pedagógus rendkívül nehéz helyzetbe kerül, ha évszázadok alatt kikristályosodott, maradandó emberi értékeket akar közvetíteni, és ebből fakadó elvárásokat támaszt tanítványaival szemben. De nehéz az új értékek közvetítése, az új és reális elvárásoknak való megfelelés is.

A törvényi szabályozás tartalmilag folyamatosan bővül, de ingatag, az utóbbi években rendkívül gyakran változott, s ez a változási folyamat ma is tart, követése szinte jogászi attitűdöt követel a vezetőtől. A jogszabályoknak megfelelni, a végrehajtás számos nehézségbe ütközik, néha lehetetlen. Az új köznevelési törvény még nem lépett hatályba, de már most jelzik, hogy az elfogadott törvényt módosítani kell, a bevezetés csúszni fog, végrehajtási rendelet pedig a mai napig nincs. Nincs elfogadott Nat és kerettantervek. Az alacsonyabb rendű jogszabályokkal kapcsolatban hasonló a helyzet. (2012. május 20-i helyzet.) Előttünk áll az iskolák állami kézbe vétele (a jelenleg ismert időpont 2013. jan. 1., tehát tanév közben!), de ennek lebonyolításáról, ránk vonatkozó következményeiről jelen pillanatban semmit nem tudunk.

A piacgazdasági környezet új és állandósult kihívást jelent az iskolák számára. A minőségfejlesztés bevezetése is részben ennek tudható be, ugyanis ez egy lehetséges válasz a megváltozott körülményekből adódó kérdésekre. A szülő jogosítványt kapott mint megrendelő érdekeinek érvényesítésére, elvárásainak megfogalmazására, beleszólásra gyermeke iskolai nevelése-oktatásába (jogok), ám kötelezettségeinek teljesítésével – pl. milyen szokásrenddel, neveltségi szinttel,

mentális és higiénés állapotban stb. érkezik egy gyermek az iskolába – nagy bajok vannak, a családok megfelelő működésével szintén. Hozzá kell tennem: nem biztos, hogy minden esetben a szülőket lehet hibáztatni ezért, a szorító gazdasági helyzetet a családok egyre nehezebben, kiszolgáltatottabban élik meg!

Még mindig demográfiai hullámvölgyben vagyunk, amelyben az iskolák jellemzően a finanszírozási előírások és/vagy elvárások miatt kifejezetten küzdenek a tanítványokért. Az marad fenn, aki megfelelő létszámot tud produkálni, s annak lesz lehetősége fejlődésre, prosperitásra. Az integrált oktatás elvárása erősen érezhető, ám ennek személyi és tárgyi feltételei évek óta nincsenek meg, annak ellenére, hogy a szakma ezt folyamatosan szóvá teszi. Egyre nagyobb a nyomás rajtunk, ugyanakkor a megfelelő körülmények, feltételek hiánya egyre nagyobb feszültségeket gerjesztenek az iskolában, osztályközösségekben. Különösen igaz ez a magatartászavaros tanulóink esetében.

Finanszírozás tekintetében egyértelműen látható, hogy állami szinten folyamatosan csökken az oktatásra szánt pénz, az önkormányzatok pedig szintén egyre nehezedő helyzetük miatt képtelenek a kiesést kompenzálni. Ebből következik az infrastrukturális helyzet folyamatos romlása, aminek a fenntartók, az intézmények folyamatosan próbálnak ellentartani a maguk eszközrendszerével, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Így tett eddig Pécel Város Önkormányzata is, próbálta lehetőségei függvényében biztosítani a zökkenőmentes működés feltételeit mind a személyi juttatások, mind az infrastruktúra vonatkozásában. Ám a lehetőségek egyre szűkülnek, ebből következően a szinten tartás is nagy terhet ró a fenntartóra. A költségvetés elkészítése évről évre nehezebb, s a megvalósítás is sokszor lehetetlen helyzeteket teremt. Így tehát minket finanszírozás szempontjából szorítanak a központi és a helyi megszorító intézkedések egyaránt. A PIOK létrejöttének a hátterében is meghatározó szerepet játszottak gazdaságossági megfontolások.

A kereseti lehetőségek csökkennek, a korábban biztos közalkalmazotti pálya elvesztette stabilitását, a munkavégzés elismerésének differenciálása, pontosabban maga az elismerés tovább késik, ill. kontraszelektív elemek kezdenek megjelenni. Gondoljunk a tudás – karrier – életminőség – elismertség kapcsolatrendszerére! Az egzisztenciális gondoknak nem lenne szabad befolyásolniuk az iskolai munkát, ugyanakkor lehetetlen azokról nem tudomást venni, hiszen a gyerekek és a pedagógus életét egyaránt mindennapjaiban átható problémakörről van szó.

Érdemes nyíltan megfogalmazni: a pedagógusok bérét 2007-ben befagyasztották, tehát még az inflációt kompenzáló béremelésre sem volt lehetőség. Ezzel egy időben a béren kívüli juttatásokat is, és a túlórák lehetőségét is csökkentették. Jutalmazás iskolánkban 2005/2006-ban volt utoljára. Megjegyzem: tantestületünk a plusz munkák tekintetében nemhogy visszavett volna, hanem erősített az iskola, a gyerekek érdekében (külön programok, kirándulások, versenyek, vetélkedők egyéb rendezvények stb.)!

Mindeközben hihetetlen mennyiségben elvárások fogalmazódnak meg az iskolával és a pedagógussal szemben (a szülők és az oktatásirányítás részéről egyaránt), amelyhez az utóbbi években az Európai Unióhoz való csatlakozásunk is tett még jónéhány feladatot. Folyamatos reformok, pontosabban változások között élünk már év(tized)ek óta, de eddig semmit sem csináltunk végig, mert mindig jöttek újabb ötletek, „reformok”.

Pécelen a legnagyobb helyi változás a PIOK megindítása volt 2011 augusztusában. Ezáltal új körülmények és feltételek között kell megtalálnunk a helyünket. Minden bizonnyal években lehet mérni azt az időt, amíg ez megtörténik. Azonban a gyerekek számára az iskolában eltöltött évek egyszeri és megismételhetetlen élményeket jelentenek, miközben a tét is elég nagy: ki tudjuk-e bontakoztatni a tanítványaink tehetségét? Kísérletezni nem szabad! Ezért nehezedik ránk most különösen nagy felelősség.

A teljesség igénye nélkül, de főbb vonalaiban ez az a szűkebb és tágabb erőtér, amelyben a lehető legnagyobb hatásfokkal végeznünk kell munkánkat, gyakorolnunk hivatásunkat.

Az iskola épülete, eszközrendszere

A PIOK Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény épülete l984-ben épült, Pestről nézve a vasút bal oldalán elterülő vásártéri területen. Az iskola épületében a következő helyiségek találhatók: 17 tanterem (benne 1 kisebb méretű és 1 előadó) 4 kis terem, mely csoportbontásra alkalmas 2 egyéb, speciális oktatási célú helyiség (technika, informatika)

7 szertár (benne 1 stúdió) 4 irodahelyiség tanári szoba aula tornaterem szertárral, 2 öltözővel orvosi szoba étkező könyvtár minden szinten fiú, lány és tanári mosdó technikai kiszolgáló helyiségek (kazánház, raktár, műhely, öltözők takarítóknak, karbantartóknak) Az intézmény bővítése (étterem) és még inkább felújítása már évek óta aktuális lenne, ez a megépülés óta egyszer sem történt meg. Fontos tényező, hogy összesen négy udvarunk és két kertünk van, melyeket a gyerekek használhatnak, kivéve a konyha melletti technikai udvaron található biokertet. Ezt csak tanári felügyelettel, az ott zajló teherautó-forgalom miatt. Igazi kertvárosi iskola vagyunk tehát, annak minden előnyével! Az udvarokra igyekszünk gondot fordítani, vigyázni rá, de a felújítás, korszerűsítés ezek tekintetében is időszerű lenne. Az iskola indulásakor beszerzett, ma is használatos eszközrendszer jórészt elavult, központi forrásból finanszírozva csak kis mértékben változott. Az eszközbeszerzésre elkészített, több évre szóló ütemterv megvalósulása elmaradt a szűkös anyagi helyzet miatt. Sőt, minden évben megtörtént, hogy a költségvetésbe betervezett minimális fejlesztések is elmaradtak a finanszírozás forrásainak szűkülése miatt. Legnagyobb léptékű változtatás a kazánház modernizációja volt, ami a mi szempontunkból balul ütött ki, mert a fűtésünk rosszabb lett, mint volt, legalábbis eddig ezt tapasztaltuk. Mégsem érzem helyzetünket tragikusnak, mert a kollégák, szülők áldozatkészsége és az alapítványunk (Vásártéri Gyermekekért Alapítvány) segítségével a legszükségesebbeket eddig mindig előteremtettük. Sőt, azt is nyugodtan lehet mondani, hogy évről évre, ha kis lépésekben is, de előre haladtunk, tudtunk fejleszteni. Egyrészt igyekeztünk otthonosabbá tenni az iskolát: kerti bútorokat vásároltunk, játszóteret építettünk a kicsiknek, az öltözőszekrényeket felújítottuk…stb.

Másrészt az oktatási eszközeinket korszerűsítettük: számítógépeket, korszerű monitorokat vásároltunk, mindenhol – ahol kérték a kollégák – lehetővé tettük a projektor ill. kerámiatábla használatát, bevezettük az e-naplót…stb. A felsorolás nagy örömünkre nem teljes, hiszen az elmúlt nyolc évben rengeteget tettünk saját erőnk bevetésével.

Személyi feltételek (2011/2012-es tanév)

Nevelőtestületünk 32 (31+1 fejlesztő) pedagógus státusszal rendelkezik – plusz 0,5 gyermekvédelmis és 0,5 könyvtáros státus –, ezeken összesen 35 pedagógus dolgozik, 30 teljes óraszámú + 5 részfoglalkozású ill. óraadó. Alsó tagozaton 7 osztállyal, de 8 csoporttal 14 tanító és 1 tanár foglalkozik. A 7 napközis csoportot vezető nevelő mindegyike szakképzett pedagógus. Az iskolai hagyományok szerint a tanító és a napközis kollégák igazságos rendre törekedve váltakozva tanítanak és napköziznek. Felső tagozaton 1 tanulószobás csoport működik 5-6. évfolyamon. 2009 szeptembere óta van saját fejlesztő pedagógusunk, ami hatalmas nyereség az iskolának, kollégáknak és tanulóknak egyaránt! A nyelvoktatást két némettanár és három angoltanár biztosítja. Közülük 1-1 kollégánk tanítói végzettségű, 6. osztályig taníthatja az angol, ill. a német nyelvet. 1 orosztanárunk és 2 tanítónk van, akik 6. osztályig taníthatnák igény esetén az orosz nyelvet. Egyik kollégánk olasz nyelvtanári diplomát szerzett, ez is egy lehetőséget nyit meg, mellyel már most is élünk. Kísérleti jelleggel bevezettük a második idegen nyelv tanulásának lehetőségét azok számára, akiket ez érdekel, és bírják a további terhelést. Már a 2011-2012. tanév szeptemberétől lehetővé tettük az ének-zene tantárgy magasabb óraszámban tanulását az ének tagozat előkészítése érdekében, ezt a feladatot, valamint a kapcsolódó néptánc oktatását külső szakemberek végzik. A tantestületi fluktuáció igen csekély volt eddig, a bekövetkezett változások hátterében főleg nyugdíjba vonulás ill. gyermekvállalás áll. Sajnos az előző tanév végén fenntartói döntés miatt két kollégától búcsút kellett vennünk, és osztályösszevonásra is sor került. A 2011-12-es tanév végétől jelentősebb átalakulás várható, ugyanis négy kolléga nyugdíjba vonul (az ötödik már ősszel rokkant nyugdíjba kényszerült), köztük a jelenlegi tagintézményvezető-helyettes kollégám is. Együttműködésünket példaértékűnek látom, és éltem meg, sokat tanultam tőle, de megértem kollégám

döntését. Remélem, hogy új vezetőtársammal az összecsiszolódás után hamarosan ugyanilyen harmonikusan tudunk együtt dolgozni.

Az iskolavezetés tagjai: a tagintézmény-vezető, a helyettese, a közalkalmazotti tanács elnöke, alkalmanként kibővülve a munkaközösség-vezetőkkel. Az alsó szintet összefogja az alsós munkaközösség vezetője, a felsőt az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. További munkaközösségeink: napközis, természettudományi, társadalomtudományi, idegen nyelvi és TÁMOP. A tantestületen kívül iskolánkban szerteágazó tevékenységet folytat – főmunkatárs címmel – egy iskolatitkár + 1 fő pedagógiai asszisztens. 6 takarító gondoskodik az épületnek és környékének tisztaságáról, ők hivatalsegédi teendőket is ellátnak. 3 fűtő dolgozik iskolánkban, akik karbantartási munkákat is végeznek, és szükség esetén biztosítják az épület éjszakai fűtését. Megoldódott a portaszolgálat ügye is. Két fő állandó portásunk van, ők mindketten csökkent munkaképességű dolgozók, egymást váltva 6-6 órában látják el a portási teendőket.

A tanulóközösség jellemzői

A szó szoros értelmében vett általános iskola vagyunk. Foglalkozunk nagyon problémás gyerekekkel és különlegesen kiemelkedő képességűekkel egyaránt. Alapító okiratunkban szerepel az integráltan oktatható gyerekekkel való foglalkozás is, annak ellenére, hogy a feltételek nem kielégítőek, de ezzel a problémával nemcsak mi küzdünk. Tanulóink családi, szociális körülményeit jellemzi, hogy sok a nagy család, illetve a csonka család. A szülők többsége általános vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. Egyre több családban van munkanélküli. Tapasztalatom szerint nyomasztóan nagy a valamilyen oknál fogva zilált, nem megfelelően működő családok száma, ebből következően a mentálisan sérült, érzelmileg instabil, magatartászavaros, veszélyeztetett gyerekek száma is. A tendencia ebben a vonatkozásban aggasztó, ugyanis egyértelműen emelkedő.

Kapcsolat a szülőkkel, az Iskolaszék A visszajelzések, értékelések, amelyeket rendszeresen kérünk a szülőktől, arról árulkodnak, hogy a szülők elégedettek az iskolával és az itt folyó munkával. A szülői közösség érdekeit az Iskolaszék képviseli. Évente legalább két alkalommal rendezünk szülői munkaközösségi és iskolaszéki megbeszélést, ahol a tájékoztatáson, aktuális dolgok áttekintésen kívül a megoldandó problémák felvetésére is van lehetőség. Szükség esetén rendkívüli összejövetelt is tartunk, ha a helyzet úgy kívánja, s ezeken a problémákat kulturált módon tudjuk megbeszélni. Az iskola a szülői közösségtől rengeteg támogatást kap, sőt a szülők az érdekünkben önálló akciókat is szerveznek. Úgy gondolom, hogy a szülők látják: minden fillér támogatás jó helyre, közvetlenül vagy közvetve, de a gyerekhez kerül, őket szolgálja, s ezért van értelme az áldozatot hozni.

Vezetői program A jelenlegi gazdasági helyzet – mind országos, mind városi szinten – igencsak megnehezíti az előregondolkodást, a tervezést. Ennek ellenére kell, hogy legyenek elképzeléseink a jövőt illetően, csak arra kell fokozottan ügyelni, hogy ne szakadjunk el a realitásoktól. Erre törekedtem, amikor vezetői elképzeléseimet átgondoltam, és megpróbáltam rendszerbe foglalni. Jó döntést hozott a ’80-as években az akkori fenntartó, amikor iskolát kezdett építeni a település ún. vásártéri részén. A mi iskolánknak itt jelenleg is fontos szerepe, ha úgy tetszik, küldetése van, melynek ma is meg kell felelnünk. Kis-közepes méretű iskola vagyunk, itt erre is van szükség. A legfontosabb, hogy a városnak ezen a részén lakó gyerekek olyan színvonalú nevelést-oktatást kapjanak helyben, hogy sem ők, sem szüleik ne érezzék szükségét távolabbi iskolát keresni. A PIOK megalakulása után a középiskolai, gimnáziumi képzés is bekapcsolódhat ennek a célnak a szolgálatába, s mi ezt elő tudjuk segíteni. A legfontosabb, hogy tanulóink tehetségük, szorgalmuk függvényében a maximumot hozzák ki magukból, úgy, hogy közben élményekkel teli iskolás éveket élhessenek át. Személyiségük teljességében, harmonikusan fejlődjön. Kiemelt fontosságúak a magyar, matematika, idegen nyelv és informatika tantárgyak, mert ezek egyrészt alapozó jellegűek, másrészt a kor követelményei miatt elengedhetetlenek. Emiatt a felsorolt tárgyak az arculattó függetlenül magas óraszámúak most is, és mindent meg kell tennünk, hogy azok is maradjanak. Iskolánk vonzóerejét lehetőségünk van növelni, igyekszünk saját arculatot kialakítani, ezt a munkát már megkezdtük a PIOK keretein belül. Az emelt óraszámú ének–zene oktatás elindítása ezt szolgálja. Szeretném, ha ez a felmerülő nehézségek ellenére folytatódna. A cél az, hogy felmenő rendszerben a felső tagozat évfolyamaira is

kiterjedjen, egészen a 8. évfolyamig. Emellett kiemelt fontosságot érdemel a kóruséneklés megerősödése. De nemcsak a zene iránt érdeklődőket szeretnénk iskolánk felé fordítani. Más művészeti jellegű tantárgyak, tevékenységek is közel állnak hozzánk (képzőművészeti, népművészeti, irodalmi), amelyeket megfelelő feltételek biztosításával helyzetbe tudnánk hozni mindannyiunk örömére. Másik, arculatot befolyásoló terület lehet a sport, erre iskolánk adottságai – udvarok, tornaterem – nagyon alkalmasak, ráadásul szükség és igény is lenne rá. Mivel ez a terület eléggé beruházásigényes, ezért távlati célunk lehet a tárgyi és ezzel együtt a személyi feltételek megteremtése. Ezt folyamatosan végzett kitartó munkával tudom elképzelni, a teherbírásunknak megfelelő ütemben, mindig egyeztetve a tantestülettel (mint eddig is) és társintézményeinkkel. Folytatásra méltó a második idegen nyelv tanulása lehetőségének fenntartása ill. bővítése azok számára, akik érdeklődnek eziránt, és teherbírásuk lehetővé teszi a részvételt ebben. Az eddig tanulható angol, német, olasz nyelvek mellé az orosz is bekerülhetne, ha sikerülne legyőzni ezzel kapcsolatban elsősorban a szülők ellenérzését. A felzárkóztató, korrepetáló tevékenység mellett feltétlenül nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a tehetséggondozás. Hajlamosak vagyunk ez utóbbi súlyáról megfeledkezni, pedig annak következményei vannak, lesznek: a tehetséges gyerekeket elviszik gödöllői és budapesti iskolákba. Pedig változatlanul célunk, hogy minél több péceli gyermek számára biztosítsunk megfelelő színvonalú neveléstoktatást itt helyben, hogy a lehető legkevesebb tanulónak kelljen utaznia. Átalakításra vár a tanulószoba működtetése. A jelenlegi állapot azt mutatja, hogy a legproblémásabb gyerekek koncentrálódnak a tanulószobán, sokszor megoldhatatlan feladat elé állítva a pedagógust. Egyértelműen a megoldás irányába mutatna a létszám csökkentése, esetleg több csoport indítása, differenciálással. A megvalósításhoz az óratömeg növelése szükségeltetne.

Az ehhez szükséges tárgyi feltételek Iskolánk befogadóképessége a jelenleg nálunk jelentkező igényeket ki tudja elégíteni. Ha a csoportok (osztályok) számát tekintjük, egy, esetleg két plusz csoport indításának lehetősége adott. Osztálylétszámaink néhány kivételtől eltekintve lehetővé teszik összességében mintegy 50-60 tanuló befogadását. Arra azonban tekintettel kell lenni, hogy számított létszámunk közelíti az alapító okiratban szereplő max. 480-at. Mindebből az következik, hogy jelentős iskolabővítésre – a korábbi tervekkel ellentétben – nincs szükség, feltéve a demográfiai helyzet nyugalmát a város ezen részén.

Felújítási feladatok azonban jelentős számban várnak ránk: nyílászárók, vizesblokkok, padlózat, fűtési rendszer (a hálózati részben), sportpálya – hogy csak a legnagyobb volumenűeket említsem. Ezeket egyszerre elvégezni nem lehet, hacsak pályázati forrásból nem. Erre azonban – tekintettel a gazdasági helyzetre – kevés az esély. Az említettek mellett persze a kisebb javításokra, karbantartási munkákra is gondolni kell. Megoldás: a tennivalók ütemezése a fenntartóval való szoros együttműködéssel. Technikai eszközeink jelen pillanatban a minimálisnál magasabb szinten biztosítottak. Feladatnak a továbbiakban azt tekintem, hogy próbáljuk eszközrendszerünket minél hatékonyabban használni, s az elhasználódás miatt kieső eszközöket javíttassuk vagy pótoljuk. Az internethasználatot tovább szeretném bővíteni újabb munkaállomások létrehozásával, amelyek a gyerekek számára kínálnának új lehetőségeket. Régi és nem megvalósíthatatlan tervünk a könyvtár átalakítása. A műszaki fejlesztések körébe tartozik a kamerarendszer átalakítása annak érdekében, hogy eredményesebben tudjuk megvédeni azokat az értékeket, amiket szülők, gyerekek, pedagógusok közösen hoztak létre, valamint az iskolarádió működése feltételrendszerének jobb minőségű biztosítása. Nem ilyen jó a helyzet a szakmai anyagok tekintetében, különösen az alsó tagozaton. A gyerekek munkáltatásához szükséges anyagaink elfogytak, tartalékainkat az utóbbi években feléltük. Ezek pótlása feltétlenül megoldásra vár.

… és személyi feltételek Iskolánk mérete ideális a családias légkörű működéshez. A gyerekek jól és biztonságban érzik magukat ebben közösségben. A hétköznapok persze hozzák a problémákat, a kérdés az, hogy foglalkozunk-e velük, és megnyugtatóan kezeljük-e őket. Ebben az irányban indultunk el, és úgy gondolom, folytatnunk kell a megkezdett munkát, mert a szülői visszajelzések erre ösztönöznek. Tantestületünk összetartását, segítőkészségét megőrzendő értéknek tartom. Vigyázni kell arra, hogy az előttünk álló változások – nyugdíjba vonulások, törvényi változások – se ziláljanak szét, s erre minden esélyünk megvan. Nem gondolkodom nagyszabású átalakításokban, kollégáim általában tudják és végzik a dolgukat. Belső átrendeződés azonban nem zárható ki akár külső, akár belső tényezők miatt. Saját, személyes vezetői tevékenységemet az elmúlt öt évben az iskolában való állandó jelenlét jellemezte, és ezt a folytatásban is így gondolom. Igen nagy szükség van erre a jelenlétre nap mint nap a szaporodó fegyelmi problémák megoldása, kezelése miatt. Úgy érzem, ezt a tantestület is igényli, és egyetért ezzel a törekvéssel, minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy kollégáimtól a három

alkalommal is lebonyolított értékelésen igen jó – 4 majd 4,3 és 4,7 (öt fokozatú skálán) – minősítést kaptam vezetői munkámra. Ezt továbbra is úgy képzelem el, hogy aktív részese vagyok kollégáim mindennapi munkájának, sikereinek és kudarcainak egyaránt, hogy szükség esetén legjobb tudásom szerint avatkozhassak közbe, segíthessek az adódó problémák megoldásában, persze a pedagógusi önállóság tiszteletben tartásával. Igen örülnék annak, ha az eddigieknél több segítséget kaphatnék a tantestülettől a döntés-előkészítő munkában. Senki sem egyedüli birtokosa a bölcsek kövének, több segítséggel nagyobb eredményeket érhetnénk el. E tekintetben még kiaknázatlan lehetőségeket látok. Hasznos vitákra nyitottnak érzem magam, és ezek nem azonosak a veszekedéssel. Egymás és a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása megóv bennünket a viták elfajulásától. Régi felismerés, de máig megvalósulatlan maradt, hogy a munkaközösség-vezetők a jelenleginél nagyobb feladatokat kapjanak. A jövőben talán sikeresebben foghatnék ennek megvalósításához, ha a munkaközösség-vezetők megkapják órakedvezményüket. Sajnos azonban ez nem oldja meg, hogy az alsó tagozatnak sajátos munkájára, feladataira való tekintettel külön tagintézményvezető-helyettessel kellene rendelkeznie a szakmai munka színvonalának emelése érdekében.

A szakmai munka fejlesztése Első helyen kell említenem a folyton változó körülményekhez való folyamatos változás szükségességét. Szemléletformálásra, -alakításra vagyunk kényszerítve, s ez bizony nehezen megy. Másképp lehetünk ma eredményesek, mint akár tíz évvel ezelőtt. Ez persze nem feltétlenül jó, de tény, amiről lehetetlen nem tudomást venni, rossz dolgokhoz is tudni kell alkalmazkodni, s ehhez mindenképpen szükség van az innovációra. Ennek érdekében folytatni kell a továbbképzéseket, lehetőség szerint mindenki kapjon új ötleteket, impulzusokat, amelyeket aztán saját személyiségén átszűrve tud majd beépíteni mindennapi munkájába. Mindez időigényes, és sokszor megértést, tapintatot igénylő folyamat. A munkánkat, életünket kísérő állandó változások nem boríthatják fel fenekestül a jól működő tevékenységeket, kapcsolat- és viszonyrendszereket. Az újabb és újabb változásokat úgy kell megélnünk, hogy a törvényesség követelményének megfeleljünk, de ne szakítsunk azzal, ami jól működik, a gyermeknek javára válik, segíti fejlődését. Az organikus fejlődést látom követendőnek: megőrizni mindazt, ami jó, és azt tovább tökéletesíteni, ill. ráépíteni az értelmes újdonságokat. Az iskola fennállásának 27 éve alatt – hála korábbi igazgatóknak, vezetőknek, itt dolgozó kollégáknak – gazdag hagyományrendszer alakult ki. A mai, megváltozott körülmények, feltételek mellett is életképes hagyományokra úgy tekintek, mint megőrzendő értékekre, amelyek a gyerekek számára is fontosak, beépülnek saját

értékrendjükbe, mert részét alkotják annak az éthosznak, amely egy valamire való iskola mindennapjait uralja, meghatározza. Mindkét tagozatban éltetünk ilyen hagyományokat: a ballagás bizonyos elemei, nyolcadikosok tánca vagy adventi készülődés, szüreti mulatság stb., de szükség szerint teremtünk is ilyeneket: pl. Petőfi-diploma. Összegezve tehát őrizzük és fejlesztjük hagyományainkat mint értékeket. Az alsó tagozaton hagyomány szerint működik a tanító és napközis feladatok forgószínpadszerű ellátása. Ez a továbbiakban is megvalósítható, de tekintettel kell lenni arra, hogy az itt vagy ott eltöltött idő nem mindig számítható ki patikamérlegen, számos tényező befolyásolja, hogy a mindenkori tantárgyfelosztásban ki mikor milyen feladatot lát el. Hasonló a helyzet abban tekintetben is, hogy egy tanító(páros) kettő vagy négy évig visz/vihet egy osztályt. Ebből soha nem szabad érzelmi kérdést csinálni, mert megmérgezheti az életünket! Az ún. gurulás is hasonló megítélés alá esik. Ez utóbbival kapcsolatban azonban kétségtelenül fölvetődik az a kérdés, hogy nem tud-e mindenki jobb teljesítményt nyújtani olyan területen, amihez az átlagosnál erősebb az affinitása, több a tehetsége. Minden bizonnyal igen, csak tekintettel kell lenni a főleg óratömegben megnyilvánuló, jelenleg eléggé beszűkült lehetőségekre. Mindazonáltal nem elvetendő a tantárgycsoportos oktatás gondolata, a lehetőségek függvényében továbbgondolandó. Alsó tagozaton utóbb kénytelenek voltunk a napköziben vegyes csoportokat létrehozni, ez rossz irány. A szakmai érvek az egy osztály – egy csoport mellett szólnak, tehát törekednünk kell ennek visszaállítására. Egy valamit azonban látni kell: a szakmai megújulás, fejlődés már nem lehetséges csupán lelkiismeret, elkötelezettség, gyermekszeretet kérdése. Ez a tantestület bizonyította elkötelezettségét, hiszen a feltételrendszerhez képest hatalmas munkát és plusz munkát is végzett, de a pedagógusnak is meg kell élnie, és nem mindegy, hogy hogyan. A pedagógus ugyanis teljes személyiségével dolgozik, ezért kivételes fontosságú, hogy azt hogyan tartjuk karban.

Szervezetfejlesztési vonatkozásban külön feladatot jelent – nemcsak nekünk –, hogy míg eddig a Szemere Iskolával működtünk szorosabban együtt a TÁMOP- pályázat kapcsán, addig a PIOK létrejöttével sok tekintetben új helyzet állt elő. A Ráday Pál Gimnázium, a Szemere Pál Általános Iskola Intézményegységek és a Petőfi Sándor Általános Iskola Tagintézmény alkot új egységet, új feladatokkal, új lehetőségekkel és új kötelezettségekkel. Tanulnunk kell mindannyiunknak ennek az új helyzetnek a kezelését, mert feladatunk a lehető legjobbat kihozni az új struktúrából. Ehhez sok türelemre, megértésre, toleranciára és azt hiszem, több-kevesebb bölcsességre is szüksége van minden résztvevőnek, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban működhessünk.

A pedagógusok munkáját közvetlenül segítők és a technikai dolgozók Iskolatitkárunk kitűnően végzi munkáját, biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem lesz ez másként. Abszolút megbízható, precíz, pontos. Nincs olyan probléma, amellyel hiába fordulnék hozzá. De nem csupán a vezetők megbízható segítője, hanem minden dolgozónk bizton számíthat rá. Sokat köszönhetünk neki azért, hogy a fenntartó részéről többször kaptunk elismerést adminisztratív vagy adatszolgáltató jellegű munkánkért. Pedagógiai asszisztensünk posztján ismét változás lesz: Kővágó Zsuzsi augusztusra várja gyermeke születését. Ügyes, gyors, talpraesett munkatársunk, nehéz lesz pótolnunk. A jövőben az új köznevelési törvény előírásának megfelelően remélhetőleg több kollégát foglalkoztathatunk ezen a poszton, ami azért lenne jelentős változás, mert léphetnénk egy nagyot annak a modellnek az irányába, amely két pedagógus jelenlétét teszi lehetővé – olykor szükségessé – az órán. Ennek különösen az integráltan nevelt-oktatott problémás gyerekek esetében van jelentősége. Ebből következően olyan pedagógiai asszisztensben gondolkodom elsősorban, akinek van pedagógiai végzettsége, és főleg affinitása! Hat fős takarító csoportunk mára majdnem tökéletes kis kollektívává kovácsolódott. További célkitűzés, hogy a „majdnem” is eltűnjön, s kivétel nélkül mindenki érezze át munkájának fontosságát, és ennek megfelelően dolgozzon. A munkacsoport vezetője Maszlag Erzsike, és ezen nem is szeretnék változtatni, ő méltán kapta ezt a beosztást és a hozzá kapcsolódó sajnos minimális elismerést. Fűtő-karbantartó kollégáink vonatkozásában biztosan várható változás, már csak a kazánház átalakítása miatt is. Nem igazán jól működik együtt a három kolléga. Sokkal nagyobb önállóságot, kreativitást várnék tőlük, valamint lojalitást az intézményhez. Az átalakításban, ha lesz lehetőségem abban véleményt nyilvánítani, kérést megfogalmazni, az említett elvárásoknak biztosan meghatározó szerepe lesz. Egyértelmű nyereségnek látom két portásunk munkáját. Szeretném velük az együttműködést folytatni mindkét oldal megelégedettségére.

A konyháról Már nem tartozik az iskolánkhoz a konyha, mégis felvetem a kérdést: jót tett-e az átalakítás? A mi szemszögünkből nézve a válasz egyértelműen nem. A szolgáltatás színvonala egyértelműen csökkent az elmúlt két évben, s ez nem az ott dolgozó, sokszor nehéz szituációban is helytálló beosztott személyzeten múlik! Egyre több a sajnálatosan helytálló panasz, észrevétel. Úgy érzem, meg kellene vizsgálni a konyha státusa visszaállításának lehetőségét, hátha tudna gazdaságosan működni, minden érintettnek a körülményekhez mért megelégedettségére.

A Vásártéri Gyermekekért Alapítvány 1989 után gombamód szaporodtak az iskolák mellett működő alapítványok. A háttérben az oktatás folyamatos alulfinanszírozása állt/áll. Az alapítványok plusz forrásokat jelentettek és jelentenek mind a mai napig. A mi iskolánk mellett a Vásártéri Gyermekekért Alapítvány működik 1992 óta, 2001-től közhasznú szervezetként. Az alapító okiratban olyan alapvető, működést támogató célokat jelöltek meg az alapítók, hogy azon a mai napig nem volt szükséges módosítani, tökéletesen egybecsengenek iskolánk jelenlegi alapdokumentumaival. Minden befolyt forint közvetve és közvetlenül a gyerekek iskolai munkáját, életét segíti, és remélhetőleg ezt a szülők is így látják. Ezért növekedett meg az utóbbi években az Alapítvány számlájára befizetett összeg nagysága. Az is igaz viszont, hogy mi is látjuk az alapítványi támogatásban rejlő lehetőségeket, és erőfeszítéseket teszünk a bővülés érdekében. Az Alapítvány működése minden iskolai tényező számára hasznos, sőt a mai egyre nehezedő helyzetben nélkülözhetetlen. Pl. a szülő számára segítséget, támogatást jelent az egyébként is növekvő iskoláztatási költségeket illetően, különösem a rászoruló tanulók szülei számára, a gyerekek számára plusz lehetőségeket, méltóbb jutalmazást a kiemelkedő teljesítmények után, a pedagógusok számára eszközöket, amivel eredményesebben tud dolgozni, a fenntartó számára egy olyan plusz iskolai működést támogató forrást, ami egy kis (nem is mindig kicsi!) terhet levesz a válláról, s példák még sorolhatóak. Az Alapítvány átlátható működése, az eredmények érzékelhetővé tétele, a megfelelő kommunikáció a szülők számára megnyugtató, mert tudják és látják, hogy a támogatásként befizetett pénznek mi a sorsa, mik a kézzelfogható eredmények. Így a támogatásokban is jobban lehet bízni, ill. azok körét bővíteni. Mindebből az következik, hogy az Alapítvány működtetése, sőt minél nagyobb mértékű fejlesztése a továbbiakban is kiemelt feladat. A cél az, hogy az iskolával szemben támasztott jogos igényeket a lehető legnagyobb mértékben elégítsük ki, s hogy így a családok szívesen válasszák iskolánkat, bízva az eredményes továbbtanulásban.

Iskolaszék – szülői munkaközösségek

Iskolaszékünk öt évvel ezelőtt újraszervezte önmagát, nagy sikerrel és meggyőző eredményekkel. Aktivitása nagy segítséget jelent mindannyiunk számára. Ennek oka elsősorban az, hogy szoros az együttműködés iskolavezetés és iskolaszék között. Abban, ott és akkor segítenek, amiben, ahol és amikor szükségünk van rá. Önálló kezdeményezéseik is vannak, amivel anyagi erőforrásokat is teremtenek maguknak – ezt is az iskola érdekében használják fel! –, ebben mi vagyunk a segítségükre. Működésében nagy pozitívum, hogy széles körben tudják mozgósítani a szülőket egy-egy közös program érdekében, ezáltal a családok jobban kötődnek az iskolához, jobban a magukénak érzik. Ezt a tendenciát kell folytatni az iskola megtartó erejének növelése érdekében.

Befejezés A pályázatírás mindig tervezés is egyben. Ennek a kívánalomnak nagyon nehéz most megfelelni. Túlságosan sok a bizonytalansági tényező, és úgy látom, egyelőre nem is a tisztulás felé haladunk. Ebben a helyzetben inkább azt próbáltam megfogalmazni, hogyan gondolkodom iskoláról, mindennapi munkánkról, kapcsolatrendszerünkről, a lehetséges fejlesztési irányokról. Ennek szellemében állítottam össze pályamunkámat.

A pályamunkához csatolt mellékletek  Szakmai önéletrajz  Nyilatkozat a pályamunka nyilvánosságáról  Hatósági erkölcsi bizonyítvány  Motivációs levél  A képesítéseket igazoló okiratok fénymásolatai