2012. NOV.-DEC. Fájdalomcsillapítás Tablettába zárt napfény D vitamin

2012. NOV.-DEC.

Fájdalomcsillapítás Tablettába zárt napfény – D vitamin

1

200 millió egységnyi gyógyszer évente – átadták a Teva Gödöllôi Steril Centrumát Több mint 250 új munkahely, 15.000 négy­zetméter, 22 milliárd forint – ez a Teva Gödöllôi Steril Centruma számokban. Ami pedig az adatok mögött van: az itt készülô infúziók és injekciók világszerte segítenek a rákbetegeken; olyan straté­ giai fontosságú onkológiai készítmények gyártása is elindul, amelyek korábban Európa-szerte hiánycikknek számítottak. Minden, a Gödöllôi Steril Centrumban készü­

szó akár fejlesztésekrôl, akár beruhá­ zások­

lô gyógyszer a legmagasabb minôséget kép­

ról. „A Teva a magyar embereknek is straté­

viseli, amit magyar kezek hoznak létre –

giai partnere, mert ma minden hetedik ma­

mond­ta Jeremy Levin, a Teva globális elnök-

gyar beteg Teva gyógyszernek köszönheti a

vezérigazgatója az új üzem megnyitóján. Az

gyógyulását” – mondta Orbán Viktor. A mi­

esemény fontosságát jelezte az is, hogy a

nisz­terelnök szerint a cég nemcsak a beteg

sza­ lagot mások mellett Magyarország mi­

embereknek segíthet, de az új üzem a ma­

nisz­terelnöke vágta át. A kormányfô beszé­

gyar gazdaság bajaira is gyógyír lehet, és

dében úgy fogalmazott: a kabinet kész a

hozzájárulhat egy jobban mûködô rendszer

további együttmûködésre a Tevával, legyen

kialakulásához.

5

Sikertörténetnek nevezte a fejlesztést Ilan More, Izrael magyarországi nagykövete, aki szerint Magyarország és Izrael között a ma­ gas színvonalú technológiát igénylô terüle­ teken is szoros az együttmûködés. Ennek bizonyítéka, hogy ma több mint tízezer ma­ gyar állampolgár dolgozik a Tevának. Ilan More elmondta: reméli, hogy a Teva Magyar­ országnak a jövôben további fejlesztésekre is lesz lehetôsége. Maga az üzem leginkább egy tudományosfantasztikus film díszletére hasonlít; a csillo­ góan hófehér világban maszkos emberek és okos robotok készítenek életmentô gyógy­ szereket. Az óriási gyártókapacitásnak kö­ szön­hetôen ezek a steril készítmények a vi­ lág több mint 70 országába eljuthatnak majd; ráadásul az új gyárat úgy alakították ki, hogy a termelés a lehetô leggyorsabban tudjon reagálni a betegek igényeire. A gépek rend­ kívül rövid idô alatt képesek átállni különbözô kiszerelésekre és készítményekre, úgy, hogy a 6 modulban párhuzamosan akár 6 külön­ féle gyógyszer is készülhet. A modulok éven­ te összesen akár 200 millió egységnyi steril gyógyszerkészítményt is képesek legyártani, ezzel a Teva a világ egyik legnagyobb és legmodernebb steril készítményeket gyártó üzemét adta át a termelésnek. Ahogy a Teva többi gyárában – a Debre­cen­ ben mûködô tablettagyárban vagy a sajó­ bábonyi gyógyszeralapanyag-gyártó üzem­ ben –, úgy a Gödöllôi Steril Centrumban is csak a legmagasabb minôségi követel­ mé­ nyeknek megfelelô készítmények készül­het­ nek. Ezek nemcsak a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minôség- és Szervezet­fejlesz­ tési Intézet inspekcióit állják ki, de a világ egyik legszigorúbb követelményrendszerét támasztó FDA, vagyis az amerikai Élelmiszerés Gyógyszerügyi Hivatal auditján is mara­ dék­talanul megfelelnek.

6

Az üzemmel kapcsolatban a Teva nemcsak a készítmények

magas

minôségére

lehet

büsz­ ke, de arra is, hogy a Steril Centrum építése során a legmagasabb szintû gyártási technológiát használták fel. Emellett a vállalat arra is kiemelt figyelmet fordított, hogy kivá­ lóan képzett szakemberek dolgozzanak az új üzemben. A beruházási döntés egyik fontos szempontja volt, hogy a vállalat támasz­kod­ hatott a tapasztalt, az új technológiák elsa­ játítása iránt nyitott magyar gyógyszeripari szakemberekre, mérnökökre, gyógyszeré­ szek­re. Kovács M. Veronika

7

2012 az egészségügy valamennyi szerep­lôje számára nagyon nehéz év volt. Be­vált-e a vak­ licit? Kivel ver­senyeznek a magyar gyógyszer­ gyár­tók? Hogyan al­kal­mazkodnak a válság­hoz? Mit tudnak ajánlani a patikusoknak? Hogyan látja a jelent és a közeljövôt a Teva Magyar­or­szág elsô embere?

Világszínvonalon

magyaroknak

Év végi beszélgetés Dr. Szabó Lászlóval, a Teva Magyarország Zrt. vezérigazgatójával

Vaklicit és minôség Mitôl gyógyult idén a magyar beteg, és mitôl fog gyógyulni jövôre? Szeretném, ha egyre többen a magyar gyógy­szerektôl gyógyulnának. Komoly átala­ kulás van a piacon. Tavaly október elsején lépett életbe az elsô vaklicit, ami elég je­len­ tôsen elkezdte átalakítani a magyar gyógy­ szerpiacot – nem kedvezôen. A vaklicit ese­ tében az ár az egyetlen értékmérô. Az OEP ugyanis feltételezi, hogy minden gyógyszer tökéletes minôségû. A valóságban sajnos nem így van. Ebben a feltételezésében a magyar gyógy­ szergyárak nem tudták megingatni az OEP-et? Ha bármelyik európai uniós országban cent­ ralizáltan törzskönyveztek egy gyógyszert, azt itthon is el kell fogadni. A közelmúltban Ázsiából bekerült olyan gyógyszernek neve­-

8

zett termék, ami olajat, rozsdát, és ismeretlen eredetû anyagot tartalmazott. Ráadásul egy olyan gyógyszerrôl beszélünk, ami meg­nyer­ te a vaklicitet, és referenciakészítmény lett. Akik észrevették, beküldték a mintát az OGYIba; ezután a szert kivonták a forgalomból, így az utána következô második legolcsóbb lé­ pett a helyébe. Ezt a gyógyszernek nevezett terméket egy külföldi cég forgalmazta? Igen. Az Indiában nagyon olcsón vásárolt, el­ lenôrizetlen szereket lehetséges, hogy egykét éve jóváhagyták az európai hatóságok. Akkor nyilván nem volt bennük olaj és rozs­ da, a vizsgálatokat pedig nem ismétlik meg idôszakosan. Ugyanennek a cégnek egy má­ sik gyógy­ szere is vaklicit-nyertes lett, így hirtelen megnôtt az igény a készítmény iránt. A ke­resletet azonban nem tudták kielégíteni,

így valahol vettek egy hasonló szert, aminek más volt a márkaneve és a gyártója. Az új blisztereket becsomagolták a régi dobo­zok­ ba, a közgyógy-ellátott magyar beteg pedig az igazolványára kötelezôen ezt a refe­ ren­ ciaszert kapta. Az esetleges minôségi problémák mellett a vaklicit „megtakarítása” sokaknak nagyon sok­ba kerül; a legnagyobb vesztesek az itt­ hon gyártó és kutató, 40.000 ember megél­ hetését biztosító hazai gyógyszergyártók. A 4 vállalat gyógyszereladása 2012 elsô 8 hó­ napjában 12 Mrd Ft-tal volt kevesebb, mint 2011 hasonló idôszakában – a vaklicit beve­ zetése elôtt –, vagyis óriási mértékû a teher. De nemcsak a hazai gyártók, a magyar pati­ kusok is jelentôs veszteségeket szenvednek el a vaklicit hatására. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a törvényben százalékosan szabályozott árrést egy 1000 forintos, vagy egy 500 forintra csökkent árú készítmény után kapja meg a gyógyszertár. Az így kiesô árrés jelentôsen hozzájárul ahhoz, hogy na­ gyon sok patika van nehéz helyzetben. Eköz­ ben a licit nyertesei azok a kis importôr cé­ gek, akik hazánkban csak az importtal és a haszonnal foglalkoznak – melynek nagy ré­ szét aztán kiviszik az országból.

Magyar dinnye és magyar gyógyszer Mit tudnak tenni a magyar gyógyszer­gyá­ rak ebben a helyzetben? Igyekszünk megértetni, hogy a magyar gyógy­ szeripar a magyar betegek mellett a nem­zet­ gazdaságot is gyógyítja. A négy nagy magyar gyógyszergyártó 2010-ben 855 milliárd forin­ tot tett hozzá a nemzetgazdasághoz; ôk ad­ ják az ipari kutatás-fejlesztés 48%-át, illetve a bruttó nemzeti össztermék közel 4%-át ter­ melik meg. Ezzel szemben a jövô évi gyógy­ szerkassza a GDP kevesebb mint 0,5%-a lesz! Ezzel sereghajtók vagyunk az OECD országok között. A Széll Kálmán Terv be­ve­ zetése óta, az elmúlt másfél évben a gyógy­ szeriparban 2000 munkahely szûnt meg. A

szabadalommal védett innovatív szerek árait a gyártók nem tudják lejjebb vinni, vagyis egy bizonyos árszint alatt nem fogják nálunk eze­ ket a készítményeket forgalmazni. Helyette­ sítôvel nem rendelkezô gyógyszerek esetleg eltûnhetnek a piacról, a generikus készít­mé­ nyek területén pedig – a már említett okok miatt – az importôrök kerülnek verseny­ elônybe a hazai gyártókkal szemben. Tudo­ másul kell vennünk, hogy a kiválóan képzett, világszínvonalon dolgozó magyar munkaerô drágább, mint a kínai vagy az indiai. A minôségbiztosítás szintén jelentôs tétel a gyógyszergyártásban. A Teva debreceni gyá­ rában például 300 minôségbiztosító dol­ go­ zik, és a most átadott gödöllôi steril üzem 263 új munkahelye közül is minden harmadik a minôségbiztosításhoz kötôdik. Így, szem­ ben az indiai és kínai importtermékekkel, ha a gyógyszerész Teva-készítményt ad ki a betegnek, biztos lehet abban, hogy annak minôsége kiváló. A nehézségek ellenére azonban bízom ab­ ban, hogy egyre többen ismerik fel és is­ merik el a magyar gyógyszer értékét. Más ágazatokban már vannak pozitív példák: a dinnyetermesztôk szövetsége azt mondta, hogy az idén kiváló magyar dinnyének mini­ mum 99 Ft a kilónkénti ára; ha olcsóbb, akkor biztosan nem itthon termett, és legalább két hete leszüretelték. Elég nehéz a dinnye­ ter­ mesztést a gyógyszergyártással összeha­ son­ lítani, de tegyük meg! Világszínvonalú

9

gyógyszereket gyártunk. Ha a beteg magyar gyógyszert választ, azt jó eséllyel kedvezô áron, kiváló minôségben kapja. A magyar be­ tegek közel fele most is magyar gyógyszertôl gyógyul. Szeretném, ha ez az arány nône: szeretném, ha az orvos, amikor nem ható­ anyagot, hanem márkanevet ír fel, igenis írja a Richter, az Egis, a Sanofi és a Teva által gyártott gyógyszereket. A patikus, ha van vá­ lasztási lehetôsége, hogy melyik gyógyszert adja ki, elgondolkozhat, hogy az indiai vagy a magyar gazdaság fejlôdését, a ciprusi off­ shore céget vagy a magyarországi gyógy­ szergyártást támogatja. Amikor az OEP 100 Ft támogatást kiad egy gyógyszerre, külföldi termék esetén (adók és járulékok formá­ já­ ban) 35 Ft folyik be az államkasszába, míg 143 Ft, ha magyar gyógyszerrôl van szó. A hazai terméknél négyszeres a nemzetgaz­ dasághoz adott érték. Ehhez nincs mit hozzá­ tenni.

Beruházás és fejlesztés Hogyan érinti a Tevát a gyógyszerkassza csökkenése? Nagyon súlyosan érint minket, de próbálunk elôre tekinteni. A hazai eladásban és gyár­ tásban is szeretnénk tovább erôsíteni po­ zícióinkat, ezzel is bizonyítva partnereink szá­ mára a hosszú távú és erôteljes magyaror­ szági jelenlét melletti elkötelezettségünket. A

10

gödöllôi sterilüzem megnyitása ennek leg­ fényesebb bizonyítéka. Azt pedig, hogy mi­ lyen minôségben gyártunk, kiválóan bizo­nyít­ ja, hogy az amerikai onkológiai piac egyhar­ madát is mi fogjuk ellátni Gödöllôn készülô gyógyszereinkkel. Mennyi jut az itt készült szerekbôl a ma­ gyar betegeknek? Reméljük annyi, amennyire itthon szükség lesz. Rajtunk nem fog múlni. Emlékeztetnék arra, hogy Barack Obama is vészhelyzetet hirdetett meg, amikor ezek az onkológiai sze­rek eltûntek a piacról. Az onkológiai ter­ mé­ kek gyártása olyan hihetetlenül magas szín­vonalat igényel, hogy ezeket nem tudják az indiai garázsban meg a kínai szalagon legyártani. Nemrégiben azt mondta, hogy jó lenne a gyógyszeriparnak egy kis biztatás. Mire gondolt? Egy konkrét biztatást már kaptunk: megjelent az a jogszabály, amelynek alapján a kutatásfejlesztési munkánk után járó adóked­ vez­ ményt továbbra is megkapjuk. Ez nagyon jó hír. Ön szerint tudnak-e eleget a betegek és a gyógyszerészek a Teváról? Sokan nem tudták, hogy a Teva magyar­ or­ szá­ gi gyártó – remélem, a tavaszi-nyári te­ levíziós kampányunkból, a gyógyszerészkong­resszusokon tartott elôadásainkból, va­ lamint képviselôink által vitt anyagainkból so­ kan megismertek minket. A Teva valóban a világ legnagyobb generikus gyártója, ezért is óriási jelentôségû, hogy a két legnagyobb gyá­ ra itt van Magyarországon: a gödöllôi steril- és a debreceni tablettázó üzem. Az a tudásbázis, ami az elmúlt 110 évben, amióta gyógyszergyártás van Magyarorszá­ gon, itt felhalmozódott, biztosan hozzájárult ahhoz, hogy éppen nálunk mûködik ez a két üzem. Kihelyezett tanszéket mûködtetünk a debreceni egyetemen, ahol a vegyész- és gyógyszerészhallgatóknak gyakorlati gyógy­ szer­ gyártást oktatunk, mert úgy gondoljuk, ez mindenkinek hasznára válik: nekünk és a diákoknak is. A Teva az elmúlt 10 évben 255

milliárd forintot ruházott be az országba, és egyetlen fillért sem vitt ki. Errôl nagyon ke­ vesen tudnak. A Mercedes 220 milliárdot ruházott be; errôl azonban szinte mindenki tud. Hányan vezetnek Mercedest Magyaror­ szágon? Biztosan kevesebben, mint ahányan a Teva által gyártott gyógyszereket szedik, hiszen minden hetedik beteg Teva gyógy­ szertôl gyógyul. Bár minden beruházás na­ gyon fontos, jól látszik, hogy népegész­ ség­ ügyi, nemzetgazdasági hozzáadott értékünk messze meghaladja a sokat dicsért autó­ gyártóét. 3500 embernek közvetlenül adunk munkát, a hazai beszállítóinkat is tekintve pedig 10.000 ember megélhetését biztosítjuk Magyarországon.

Gondolkozzunk közösen Egyre több gyógyszertár van nehéz hely­ zetben. Tudnak-e közösen gondolkodni, úgy, hogy mindkét fél hasznára váljon? Egyértelmûen látszik, hogy a nehéz helyzet­ bôl a kiutat az együttmûködés jelenti. A ma­ gyar gyógyszerészeknek össze kell fogniuk a magyar gyártókkal. Nekünk nagyon széles a portfoliónk. Nemcsak egy-egy termékkel kapcsolatos, rövidtávú kedvezményeket kí­ ná­lunk, hanem komplett csomagokat. Egyéni megállapodásokat tudunk kötni a patikákkal: mit szeretne a patikus, mit igényel a helyi la­ kosság, mibôl fogy több, mi generál for­gal­ mat, mire van nagyobb érdeklôdés. Büszkék vagyunk rá, hogy ma már kétszer annyian rendelnek gyógyszert elsôként a mi nagyke­ reskedésünktôl, mint két évvel ezelôtt. A nagykereskedelmi piaci részesedésünk ma közel 20%. Továbbra is hozunk új készít­ ményeket és dolgozunk új patikai programo­ kon annak érdekében, hogy segítsük a pa­ tikák mûködését ebben a nehéz idôszakban. Azok a gyógyszerészek, akik Teva-készít­ ményt adnak ki a hozzájuk érkezôknek, biz­ to­sak lehetnek abban, hogy döntésükkel – a köztünk fennálló hosszú távú partnerség erô­ sítése mellett – az egész magyar nemzet­ gazdaságot is gyógyítják.

Milyen az ideális patikus? A jól képzett magyar gyógyszerész közel áll az én ideálképemhez: fontos, hogy tudja, mi­ lyen óriási szerepet játszik a gyógyításban; tisztában kell lennie azzal, hogy orosz­ lán­ részt vállal a prevencióban, a gyógyításban és a betegek képzésében, azaz a terápiás együttmûködés javításában is. Kiemelném mind­ebbôl a gyógyítást, hiszen a helyettesí­ tésnél a tudatosság nagyon fontos. Az ideális az lenne, ha minél több beteget magyar gyógy­szerrel tudnánk gyógyítani. Ha egész­ ségesebb lenne a magyar gyógyszeripar, több beteg gyógyulhatna magyar gyógy­szer­ tôl, ettôl egészségesebb lenne a magyar gaz­daság, kevesebb megszorító intézke­dés­ re lenne szükség a kormány részérôl. Ha kevesebb a megszorítás, több marad a gyógy­ szerkasszában, nagyobb lehet az ár­ rés, több jut az üzemeltetésre. Az elmúlt idô­ szakban sok patika került adósságcsapdába; tavaly egynegyedük, idén már egyharmaduk mûködik veszteségesen. A gyógyszerkassza csökkenésével ez a helyzet nem fog javulni. Ha csak patikánként napi 3-5 dobozzal több magyar gyógyszert adnak ki, azzal is sokat javul a helyzet. A jövô patikusai – és sokan vannak már – szolgáltatásokban is gondol­ kodnak: nemcsak gyógyszerkiadó helynek, hanem az egészség fellegvárának tartják a gyógyszertárat. Mélykuti Ilona

11

fájdalomcsillapítás 14

Meddig

tűrjük?

Hûséges, de kéretlen társunk a fájdalom. Régi nem-vicc, hogy negyven felett, ha felébredünk, és nem fáj semmink, már nem is élünk. Igaz-e ez? Mit jelez a fájdalom? Mikor menjünk fájda­ lom-ambulanciára? Mekkora ré­ sze a fájdalomnak a félelem? Hogyan változtatja meg a fáj­da­ lom mindennapi életünket?

Embey Isztin Dezsô fájdalomspecialistával, az Onkológiai Intézet Fájdalom Ambulancia fôorvosával és Prezenszki Zsuzsa pszichiáterrel beszélgettünk a fájdalomcsillapításról. Tényleg elhasználódunk, mint egy gépe­ zet? Embey I. D.: Hozzánk, a fájdalomam­ bulan­ ciára tinédzser korú betegek is jönnek, fôleg mozgásszervi panaszokkal. Az elhasználó­ dásunk nagyon sok tényezôtôl függ. Gene­ tikai adottságoktól, attól, hogy az illetô meny­ nyit mozgott, sportolt életében (bár a sport önmagában is nagyon sokféle fájdalom for­ rása lehet). Azt szokták mondani, ahogy a csontfejlôdés befejezôdik 25 éves korra, utá­ na elindul a degeneratív folyamat. Az elhasz­ nálódásunk mértéke persze tôlünk is függ. Hogyan függ össze a félelem és a fáj­da­ lom? Milyen a lelki eredetû fájdalom? Prezenszki Zs.: A rákgyógyítás egy nagyon nagy elméje mondta, mintegy hetven éve: „több embert láttam meghalni a ráktól való félelemben, mint a rákban.” Sokszor jobban félünk a fájdalomtól, mint amennyire szen­ ved­ nünk kell tôle. Ez egy hitrendszer, ami belénk, fôleg a városi emberekbe épült. Nem biztos, hogy így kellene lennie.

gálás, és ezalatt megpecsételôdik a beteg sorsa. A háziorvostól kezdve minden klinikus alapvetô felelôssége, hogy a fájdalomra pa­ nasz­ kodó beteget nagyon alaposan kivizs­ gálja. P.zs. Szeretnék pontosítani. A fájdalom és annak pszichés része nem különül el. Csak pszichés fájdalommal nem találkoztam. Ami­ kor vannak fizikai elváltozások, azokhoz je­ len­ tôs részt tesz hozzá a lélek. A krónikus fájdalmakhoz nagyon sokféle, a személyiség történetébôl adódó, kulturális réteg rakódik. Ha ezt figyelembe vesszük, komoly sikereket tudunk elérni a kémiai fájdalomcsillapítással. Olyan esetekben, ahol a kémia nem segít, még mindig tehetünk valamit a fájdalom csök­kentésére. Hangsúlyozom, nem válasz­ tom külön a lelket és a testet, hanem amikor az érzelmi rész összefonódik a testi fájda­

Mit szól ehhez a napi szinten fájdalmat gyógyító specialista? Embey I. D.: Természetesen a fájdalomnak nagyon sok pszichés összetevôje van, ám az orvosnak nagyon kell vigyáznia ezzel a kijelentéssel: csak akkor szabad pusztán lelki eredetûnek minôsíteni egy fájdalmat, ha na­ gyon alapos, mindenre kiterjedô vizsgálattal sem sikerül organikus, azaz szervi okot ta­lál­ ni. Nagyon sokszor látom azt a saját praxi­ somban, hogy tüdô- vagy vesedaganat áll egy ismeretlennek tartott fájdalom hátteré­ ben. Hosszú-hosszú hónapokig tart a kivizs­

15

fájdalomcsillapítás 16

lom­mal, a lélek gyógyítása is nagyon hang­ súlyos lehet. Meddig akut egy fájdalom? Embey I. D: Ez esetenként különbözô. Egy övsömör okozta akut fájdalom két-három hétig áll fenn, de utána kialakulhat az övsö­ mörös neuralgia, ami viszont évtizedekig el­ húzódhat, és öngyilkosságba is kergetheti a beteget. Itt például nagyon élesen külön­ választható az akut és a krónikus szakasz. A herpesz utáni neuralgiát is ki lehetne védeni, ha a betegek az elsô héten jelentkeznének. A heveny fájdalomnak van biológiai haszna, hi­ szen az hívja fel a figyelmet a bajra: egy vak­ bélgyulladás, egy rossz fog, egy gyomorfalsérülés erôs fájdalommal járhat, a beteget megoperálják, és elmúlik a baja. Vannak, akik úgynevezett veleszületett fájdalomhiánnyal jönnek a világra. Ez egy genetikai hiba, ami­ nek következtében ezek az emberek sok­ szor nem érik meg a felnôttkort. Levágják a kezüket, beülnek a tûzbe, állandóan tele van­ nak sebekkel, mert semmilyen fájdalmat nem éreznek. A fájdalomérzet hiánya igazi tragé­ dia. Az akut fájdalom tehát fontos jelzô. Nekünk és a betegeknek a krónikus fájdalom csillapítása a nagyobb feladat, mert itt már az idegmûködés megváltozásáról van szó. Prezenszki Zs: A krónikus fájdalomnak is lehet jelzô szerepe. Amikor a testi változások nem indokolják azt az erôsségû fájdalmat, amire a beteg panaszkodik, akkor valami a betegségtudattal, a betegség megélésével, vagy a kapott segítséggel nincs rendben.

Önmagában a fájdalom érzése okozhat a testünkben változásokat? Embey I. D: MRI-vel bizonyítható, hogy ha a fájdalom már egy éve tart, úgy az agykéreg bizonyos pontjain olyan irreverzibilis elválto­ zások alakulnak ki, amelyek már maradan­ dóak. Ezért nagyon fontos, hogy ne szaba­ duljon el a pokol, és minél elôbb lehessen hatékonyan enyhíteni a fájdalmat. Prezenszki Zs: Ebbe a folyamatba már olyan, magasabb rendû lelki funkciók is belejátszanak, mint az elôfeltételezett vára­ kozás. Ennek lényege, hogy ha nagyon félek tôle – a fájdalomtól – és várom, aktiválni is tudom ezeket a pályákat. A betegnek minden típusú fájdalommal kapcsolatban, önmaga iránti felelôs­ ség­ bôl kell elvégeztetnie a részletes vizs­gá­ latot? Ez olyan fájdalmakra is igaz, amik a korral járnak? Embey I. D: A fájdalomnál is ugyanúgy kell eljárni, mint minden betegségnél: fel kell venni az anamnézist, és meg kell találni az okot – ez kulcskérdés. Nemegyszer látunk tragikus eseteket, amikor valaki vállfájdalom miatt járkál reumatológushoz, mindenféle ke­ ze­ léseket kap, fizioterápiát, elektroterápiát, akupunktúrát, csak éppen azt nem veszik ész­ re, hogy tüdôcsúcs-daganata van. Volt olyan 42 éves férfibetegem, aki másfél évig járt Budapest összes klinikájára, az MRI-t, a CT-t elvégezték rajta, és nem ismerték fel a tüdôcsúcs-daganatot. Volt olyan betegem is, akinek egy sarlatán rendelésén tályog alakult ki a vállában az akupunktúrától, pedig ugyan­ csak tüdôcsúcs-daganata volt. Ugyanez vo­ natkozik a derékfájásra is, ami népbetegség. Még ha a beteg meg is van gyôzôdve arról, hogy fájdalma gerinc-eredetû, akkor is vé­ gez­ tetünk egy hasi ultrahangot, mert vese­ daganat vagy hasnyálmirigy-daganat is állhat a derékfájás hátterében, és nem mindegy, hogy ezt mikor veszik észre. Ha a beteg nô, elküldjük onkológiai rákszûrésre, ha pedig férfi, egy bizonyos kor után PSA vizsgálatot is végeztetünk. Alapvetôen az a baj, hogy egy­

re kevesebb fiatal orvos tud jól kérdezni és megfelelôen elvégezni a fizikális vizsgálatot, amelybe a neurológiai kivizsgálás is bele­ tartozik. Vannak olyan, szûrésnek számító vizsgálatok – ilyen például az ultrahang –, amit szerintem egy bizonyos kor fölött éven­ te el kellene végezni. Ide tartozik a PSA és a székletvér-vizsgálat is. Nem mindegy ugyan­ is, hogy mikor ismerjük fel a vastagbélda­ga­ natot. Azt szoktuk mondani, hogy ha az em­ ber daganatot kap, az legalább vastagbél le­ gyen, csak idôben vegyék észre, mert ab­ból meg lehet gyógyulni. Mit kell a betegnek önmagáért min­ den­ képen megtennie? Mikor kell elkezdeni egy fájdalom kezelését? Prezenszki Zs: Azonnal. A fájdalommal nem szabad, és nem érdemes együtt élni. A fáj­ dalommal való megküzdés olyan szinten rom­bolja a személyiség erôit, hogy az élet­ módváltást, ami segíthet, nem lehet ilyen álla­ potban elkezdeni. Embey I. D: Magyarország is aláírta az Euró­ pa Tanácsnak azt a deklarációját, ami szerint minden embernek joga van a fáj­ da­ lom­ mentes élethez. Minden orvostól elvár­ ha­ tó, hogy elsôsegélyt tudjon nyújtani, gyógy­ szeresen csillapítsa a fájdalmat, és küldje megfelelô helyre a beteget. A betegnek a komoly mellékhatások elkerülése érdekében mindenképpen figyelnie kell a nem-szteroid gyulladáscsökkentô szedésénél arra, hogy a napi adagot ne lépje túl. Nagyon sajnálom, hogy a metamizol hatóanyagú fájdalom­ csil­ lapítót, ami a legnépszerûbb volt Magyar­ országon, receptkötelessé tették. Ugyan­ ak­ kor az ibuprofen tartalmú gyógyszerek re­ cept nélkül kaphatók. Arról hallgatunk, hogy hány száz ember hal meg vagy kerül mû­ vesére évente, nem-szteroid gyulladásgátló szedésének szövôdményeként. Ezeket re­ cept nélkül lehet kani, a metamizolt pedig, aminek lényegesen kevesebb a mellék­ ha­ tása, nem. A KOX2-gátlók mellékhatásaként pedig ijesztôen megnôtt az infarktusok és agyvérzések száma.

Hogyan tegyük elviselhetôvé az életün­ ket úgy, hogy ne kelljen mindig gyógy­ szert szed­ nünk? Mi az, amit jó szívvel ajánlanak gyógy­szer helyett vagy gyógy­ szer mellett? Embey I. D: Aki gyerekkorában erôsen túlsúlyos, nagy valószínûséggel felnôttko­ rá­ ban is az lesz. Ez nagyon nagy baj, mert sok­ fajta fájdalom forrása lehet. Nem egy bete­ günk van, aki 150 cm magas és 130 kg. Azt a plusz súlyt a gerincének, a csípôjének, a bokájának kell elviselni. Nem csodálkozom, hogy bejön a rendelôbe és mindene fáj. Ha elmúlt 40 éves, esélye sincs arra, hogy a túl­ súlyát le tudja adni. Hát nagyon nehéz segí­ teni neki. Prezenszki Zs: A fájdalom egy „szenvedésnyomás” – így fogalmaz a pszichiátria. Ez a nyomás arra is kényszerít, hogy ha nem ta­ lálom meg a szert, amit bekaphatok, esetleg gondoljak másra. Például sétára, diétára. Na­ gyon sok betegségnél életmódkezelésnek ne­­ vezik az elsô lépést – ajánlom minden­ kinek. M. I.

17

18

19

fájdalomcsillapítás 20

Kétszer ad, ki gyorsan ad… A reumás fájdalmak csillapítására nem csupán a szen­vedés enyhítése miatt van szükség. A mozgásszervi betegségek igen-igen sok embert érintenek, és a pati­ku­sok sokat segíthetnek a pácienseknek.

Bálint Géza reumatológus professzor, az Országos Reuma­ tológiai és Fizioterápiás Intézet volt fô­ igaz­ gatója a reumás fájdalmak csillapításának alap­el­ veirôl, jelentôségérôl, módszereirôl tar­tott elô­adást október 12-én, a Magán­gyógy­szerészek Orszá­gos Konfe­ren­ciá­ján. Mi is errôl beszélgettünk vele. A reumás fájdalmak csillapításával kapcso­ latban az Egészségügyi Világszervezet pon­ tosan megfogalmazza az irányelveket; esze­ rint négy lépcsôfokot különböztetünk meg. Az elsô fokozatban a fájdalom csillapítására nem használunk gyógyszereket, hanem a be­ teg megfelelô felvilágosítása után fizio­ te­ rápiát, gyógytornát, esetleg külsôdleges ke­ zelést, kenôcsöket ajánlunk. Amennyiben a páciens állapota egy-két hét elteltével nem javul, a következô lépcsôfokban már hasz­ nálunk egyszerû fájdalomcsillapítókat, példá­ ul paracetamolt vagy metamizolt, illetve nemszteroid gyulladáscsökkentôket. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez utób­ biakat igen körültekintôen kell alkalmazni, mert tartós szedésük – és nem ritka, hogy „rajtuk felejtik” a betegeket – súlyos mel­lék­ hatásokkal járhat. A ciklooxigenáz enzim egyes számú izoenzimjét gátló szerek, az ún. COX-1 gátlók segítik a gyomorfekély kiala­ku­ lását, míg a gyógyszercsalád újabb gene­ rációs képviselôinél, a COX-2 gátlóknál ezt a mellékhatást sikerült ugyan kiküszöbölni, de ezeknél is számíthatunk szív- és érrendszeri mellékhatásokra. Mind a COX-1, mind a COX2 gátlók emelhetik a vérnyomást, növelhetik a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Ezeket a gyógyszereket tehát hosszútávon nem célszerû alkalmazni; különösen 60-65 év felett, ha az illetô nem teljesen egész­sé­ ges, kell kerülni a használatukat. A WHO szerint a harmadik lépcsôfok vala­ milyen enyhe opioid – ciklohexanol-szárma­ zék vagy kodein – bevetése. Érdekes, hogy bár a kodein igen kiváló és olcsó fájda­lom­ csillapító, és az angolszász országokban ki­

terjedten alkalmazzák, nálunk valahogy ki­ ment a divatból. Ezeknek a gyógyszereknek, bár hozzászokás megfigyelhetô, tudatmó­do­ sító hatásuk nincs, és a fájdalmat kiválóan csillapítják. A negyedik, és egyben utolsó lép­ csôfok az erôs opioidok alkalmazása. Ma már morfinszármazékok tapasz formában is rendelkezésre állnak, de természetesen van tabletta és injekció, valamint intravénás for­ mában használható gyógyszerünk is. Ezek tehát a hivatalos lépcsôfokok. Tud­ juk azonban, hogy a betegségek nem mindig tart­ják magukat a tankönyvekhez, és ezért az orvosoknak is gyakran túl kell lépniük a papíron lefektetett ajánlásokon. A reumás fájdalmak csillapításában mi­ kor van szükség arra, hogy a szakember ne tartsa magát ezekhez? Az igazság az, hogy bizony gyakran kiha­ gyunk egy-egy lépcsôfokot. Például, ha a betegnek igen erôs fájdalma van, ráadásul idôsebb, és számos társbetegség is meg­ figyelhetô, gyakran az enyhe opioiddal kezd­ jük a kezelést. Van olyan „ugrásunk” is, amely nem a WHO-rendszeren belül történik, mert az csak a fájdalomcsillapításról szól. Lé­ teznek azonban olyan akut kórképek, ame­ lyek kezelésében akkor érjük el a legjobb eredményt, ha lokálisan injekciós szteroidkezelést alkalmazunk. Ilyenkor a gyulladás csökkenése magával hozza a fájdalom eny­ hülését is. Például, ha valakinek akut tenisz­ könyöke van, vagy hirtelen gyulladás lép fel a váll körüli szövetekben – ez a periartritisz –, vagy nagyon megfájdul a dereka, jobban jár egy rövid ideig tartó lokális, vagy akár tab­

21

fájdalomcsillapítás 22

lettás szteroidkezeléssel, mint ha kenôccsel, majd fájdalomcsillapító gyógyszerekkel kez­ denénk a kúrát. A szteroidoknak nagyon rossz hírük van, és az igaz is, hogy hosszú­ távon sok bajt okoznak. De rövidtávon – ha az illetô nem cukorbeteg, vagy nincs gyo­ mor­ fekélye – nagyon hatékonyak, és nem­ igen van mellékhatásuk. Egy kéthetes szte­ roidkúrával minden szempontból jobb ered­ ményt érhetünk el, mint ha különbözô fájda­ lomcsillapítókkal próbálkoznánk. A magyarázat az, hogy bizonyos intenzitású fájdalmakat nem érdemes sem egyszerû anal­ getikumokkal, sem nem-szteroidokkal eny­ híteni. Elég gyakori hiba, hogy olyan gyógyszerrel akarjuk a beteget kezelni, ami annak a bajnak a gyógyítására valószínûleg nem alkalmas. Ha ugyanis például az elôbb említett váll körüli gyulladás, vagy tenisz­ könyök esetén végigjárjuk a hivatalos lép­ csô­fokokat, nagy eséllyel krónikus gyulladás alakul ki, és az már jóval nehezebben ke­ zelhetô. Kétszer ad, ki gyorsan ad – mondja a latin közmondás, és hozzáteszi: semmit sem ad, aki késlekedve ad. A szakmai ta­ pasztalat és az intuíció segít eldönteni, hogy mikor kell gyorsan adnunk. Régóta, legalább 60 éve tudjuk, hogy a fáj­ dalom nem egyszerûen tünet, amit ki lehet, és ki is kell bírni, hanem fontos kóroki té­ nyezô. Mondok példákat: enyhe fájdalom,

vagy kellemetlen érzés a térdben reflexesen azonnal kb. 50 százalékkal csökkenti a térdet stabilizáló négyfejû combizom izomerejét. En­­nek következtében a térd instabil lesz és könnyebben sérül. A másik lehetôség, hogy a fájdalom – akár egészen távoli helyeken – izomgörcsöt vált ki. Az izom tartósan összehúzódik, próbálja a fájdalomtól megvédeni az érintett testrészt, legyen az nyak, derék vagy váll. Az össze­ húzódott izom összenyomja az ôt tápláló ereket, amelynek következtében vérellátása romlik, kevesebb oxigénhez jut, ami újabb fájdalmat, majd újabb izomgörcsöt generál. És az ördögi kör megy tovább. A modern ember stresszhelyzet okozta fájdalmainak ez a leggyakoribb oka: egy kis rándulás, fáj­ dalom, izomgörcs, újabb fájdalom, újabb stressz és így tovább. Ezért nagyon fontos, hogy már a kezdetektôl megfelelô módon és szinten biztosítsuk a fájdalom csillapítását. Nagyon fontos az is, hogy a páciens élje az életét, és lehetôleg ne feküdjön betegágyba. Nemzetközi ajánlások legalább 15 éve ki­ mond­ják (és ezt mi, magyar szakemberek – reumatológusok, neurológusok, ortopédek – is számtalanszor leírtuk már), hogy a de­rék­ fájós betegeket – feltéve, hogy a háttérben nincs daganat, bakteriális gyulladás, össze­ roppant csigolya, bénuláshoz vagy vizelési panaszokhoz vezetô porckorongsérv gyanú­ ja –, megfelelô fájdalomcsillapítással már az elsô perctôl kezdve „mobilizálni” kell. Fáj­ dalmukat csillapítva akár dolgozni is me­ hetnek, hacsak nem végeznek nehéz fizikai munkát. Kérjük gyógytornász segítségét, de nem szabad engedni, hogy a beteg 3 vagy 4 napnál tovább feküdjön, hetekig várjon a szakorvosi idôpontra, röntgenre, MRI-re. Ilyen esetekben nem érdemes kideríteni, hogy a tünetek hátterében egy lelapult porc­ korong áll-e, vagy egy kisízület gyulladása, egy izom meghúzódása, esetleg egy úgy­ sem operálandó porckorongsérv. A lényeg, hogy a beteg megfelelô gyulladás- és fáj­ dalomcsillapítás mellett normális életet éljen, és ha nincs javulás, újra végig kell gondolni a

dolgokat: szükséges-e röntgen, MRI, esetleg ideggyógyászati vagy idegsebészeti konzí­ lium. Sajnos, ma Magyarországon egyrészt a házi­ orvosi praxisokban nem dolgoznak gyógy­ tornászok, másrészt a háziorvosok gyakran az elôbb említett, adekvát terápia helyett ki­ vizsgálásokra küldik a betegeket, „elôállítva” ezzel az elôbb ismertetett ördögi kört, és a krónikus fájdalom megjelenését. A krónikus fájdalom kezelése pedig sokkal bonyo­ lul­ tabb, mint az eredeti betegség gyógyítása. A krónikus fájdalom hogyan alakul ki? Ha például engem focizás közben síp­ cson­ ton rúgnak, az rettenetesen fáj. A fájda­ lom­ érzô idegvégzôdéseket mechanikai inger éri, és a fájdalom pillanatok alatt tudatosul az agyban. A fájdalom azonban néhány perc múlva enyhülni fog, hiszen az agy elkezdi termelni a saját fájdalomcsillapító, morfinsze­rû anyagait. És ha ilyenkor például meg­ dörzsölöm a lábamat, a fájdalmat akkor is azonnal sokkal kevésbé érzem. Ugyancsak elmúlik a fájdalom meleg, hideg, vagy elek­t­ romos inger hatására is, mert a gerinc­ velôben az érzetek továbbítására csak egy keskeny kapu van, és minden más érzés­ fajtának elônye van a fájdalommal szemben. Ez a fizioterápia, vagy a masszázs hatásának egyik alapja is. Amikor a fájdalom tartósan fennáll, a fájda­ lomérzô idegvégzôdések érzékenysége ki­ ter­jed, és már nemcsak azokon a helyeken jön létre fájdalomérzékelés, ahol a recep­ torokat az eredeti kémiai vagy fizikai inger érte, hanem a rendszer más területekrôl is fájdalomérzetet közvetít az agyba. Egy idô után az idegvégzôdések hiperszenzibili­záló­ dása is fellép, amelynek lényege, hogy a gyulladáskor felszabaduló prosztaglandin ér­ zékenyíti az idegvégzôdéseket, és a leg­ ki­ sebb inger (például ha a beteg hozzáér az adott testrészhez) is fájdalmat vált ki. Ezt hívják allodyniának. A krónikus fájdalmat tehát már az ideg­rend­ szer generálja, és azt sem közönséges fájda­

lomcsillapítókkal, sem nem-szteroid gyulla­ dás­csökkentôkkel nem igazán lehet befolyá­ solni. Az enyhe ópiátok hatékonyak lehetnek, illetve a kis dózisban alkalmazott ún. tri­ ciklikus antidepresszánsok is, amelyek úgy változtatják meg az idegrendszer mûkö­ dé­ sét, hogy a fájdalomérzet csökken. Dia­ bé­ teszes, vagy alkoholos idegérintettségben is hasonló, nehezen befolyásolható neuro­ pa­ thiás fájdalom alakul ki. Új hatóanyag a pre­ babalin és gabapentin, melyekkel a krónikus fájdalom csillapítható. Nem gyôzôm tehát hangsúlyozni: kétszer ad, ki gyorsan ad! Még valamit hadd mondjak: nagyon fontos a betegek megfelelô tájékoztatása. Nem sza­ bad, hogy fájdalmaikkal magukra marad­ janak, nem szabad, hogy az orvos legyintsen, hogy ugyan, nekem is fáj, nem szabad, hogy ne mondjuk el nekik, miért kell a gyors fáj­ dalomcsillapítás, és hogy betegségüket ille­ tôen mire számíthatnak! Az Egyesült Álla­ mok­ban végeztek egy vizsgálatot, amelynek során térdkopás okozta fájdalomban szenve­ dô betegeket a nôvér havi rendszerességgel felhívott. Érdeklôdött állapotukról, arról, hogy

23

fájdalomcsillapítás

rendszeresen tornásznak-e, jó-e gyógyszer, amit kapnak. Ez a havi öt perces telefon a gyógyszerszükségletet 40 százalékkal csök­ kentette, az életminôséget pedig két foko­ zattal javította. Mert a fájdalom lelki kérdés is. A patikusoknak mit tanácsolna? Miben lehetnek a betegek segítségére? Nagyon fontosnak tartom, hogy ha a beteg fájdalomcsillapítót kér a gyógyszertárban, ak­ kor mindig kérdezzék ki, hogy mit szed még.

Teva fájdalomcsillapítás portfólió a WHO ajánlásának megfelelô fájdalomlépcsô mindegyik kategóriájában kiváló minôségû gyógyszerek állnak a betegek rendelkezésére

Optalgin

(metamizol-nátrium)

Fortedol (Diklofenák-ok)

Zaldiar

• sérüléseket vagy mûtéti beavatkozásokat követô akut, súlyos fájdalmak, • kólikás fájdalmak, • tumor fájdalmak, • egyéb akut vagy krónikus súlyos fájdalmak esetén, ahol más terápiás módszerek nem javallottak

• posttraumás fájdalmak (pl. rándulás, ficam), • fájdalmas postoperatív állapotok (pl. fogászati, nôgyógyászati, sebészeti beavatkozásokat követôen), • mozgásszervi kórképek, degeneratív és gyulladásos állapotok (pl. gerincfájdalmak, lágyrész rheumatismus), • gyulladásos nôgyógyászati állapotok (primer dysmenorrhoea), • fül-orr-gégészeti gyulladások adjuváns kezelése

(tramadol-paracetamol)

24

A legtöbb recept nélkül kapható fáj­ da­ lom­ csillapító ugyanis nem-szteroid gyulladás­ csök­kentô, és két- vagy többféle ilyen gyógy­ szert nem szabad egyidejûleg szedni. Hatá­ suk ugyanis nem összegzôdik, mellék­ hatá­ saik viszont igen. Tudjuk, hogy Magyar­ or­ szágon a reumatológiai betegek húsz szá­ zaléka kétféle nem-szteroid gyulladás­ csök­ kentôt szed egyszerre. Nem véletlen, hogy hazánkban évente hatszáz ember hal meg nem-szteroid okozta gyomorvérzés miatt, míg a harmincmilliós Kanadában csak há­ romszázan esnek ennek áldozatául. A patikusok tehát tudnak segíteni a bete­ geknek, az orvosoknak viszont nem szabad­ na ezeken a gyógyszereken „rajta felej­ te­ niük” a pácienst. Mindig mérlegelni kell, hogy egy szerre szükség van-e, vagy sem. Ha kell, adjuk, ha nem, nem szabad adni. Annyit még elmondanék, hogy helyi kezelés, azaz ke­ nôcs, vagy „vérhígítóként” alkalmazott kis­ dózisú aszpirin mellett szedhetô valamilyen más, nem-szteroid gyulladáscsökkentô. M. I.

• mérsékelttôl a súlyosig terjedô fájdalom tüneti kezelésére

25

Tablettába zárt napfény Hogyan érdemes D-vitamint szedni? Két-három évvel is nôhetne az átlagos élettartamunk, ha elegendô D-vitamin lenne a szervezetünkben. Mi, magyarok – különösen a városi emberek – még nyáron is D-vitamin-hiánnyal küzdünk: a lakosság 80%-ának szervezetében van belôle a szükségesnél jóval kevesebb. Miért kell erre különösen figyelni?

26

Dr. Anu Prabhala, a New York- i Állami Egye­ tem kutatója öt olyan pácienst kezelt, akik gyen­ geség és kimerültség miatt kerekes­ szék­ be kényszerültek. A vizsgálatok során kiderült, hogy valamennyien súlyos D-vita­ min-hiányban szenvedtek. A betegeket heti 50000 NE D-vitaminnal kezelték, és hat héten belül mind az öten visszanyerték mozgás­ képességüket. Egy, az Egyenlítô környékén nevelkedô tíz­ éves kislány feleakkora valószínûséggel lesz életében rákos, mint az északi féltekén élô, hasonló korú társa. Nyolcvan százalékkal ki­ sebb a kockázata annak, hogy élete elsô har­ minc évében kialakul nála az 1-es típusú cukorbetegség, sôt, ha nem jön közbe vala­ mi véletlen baleset vagy kezeletlen beteg­ ség, várhatóan 7%-kal hosszabb ideig is fog élni. Pedig az Egyenlítô környékén élô kislány va­lószínûleg nem ismeri a számítógépet és a kozmetikumokat, nem jár egyetemre, és nem tudja, mi az a fényvédô faktor. Északi féltekén élô társa kiváló iskolákba jár, egészségesen táplálkozik, és mégis nagyobb egészségügyi veszélyekkel kell számolnia: az emlô- és pete­ fészekráktól kezdve a depresszión, az elhízá­ son, a csontritkuláson át a szívbe­teg­ségig. Mindkét megdöbbentô példát Michael F. Holick A nélkülözhetetlen D-vitamin címû köny­­ vében olvastam. A professzor harminc évvel ezelôtt azonosította a D-vitamin szerve­ zetünkben elôforduló aktív formáját; azóta kutatja a hiánnyal kapcsolatos rendellenes­ ségeket, és úgy tarja, ez a világ leggyakoribb egészségügyi problémája. A könyvben nincs szó a magyar helyzetrôl, pedig az is súlyos: a lakosság 80%-ának, különösen a városban élôknek a szervezetében jóval kevesebb a D-vitamin, mint kellene. A patikusok alapve­ tôen fontos munkát végeznek, ha felhívják erre a páciensek figyelmét! A bôrünkben az UVB sugárzás hatására kép­ zôdik az elôanyagból D-vitamin. Télen még a napfényes napokon sem elegendô az ultra­ ibolya sugárzás ahhoz, hogy ez a folya­ mat megindulhasson; a mi éghajlatunkon erre saj­­ nos csak a június–július–augusz­ tusi nap­

sütés elég. Valójában tehát mindenki D-vita­ min-hiányossá válik télen, és sokan ezt nyá­ ron sem pótolják, hiszen mindannyiunkat ar­ ra kondicionáltak, hogy a napozástól bôr­rá­kunk lesz. Ez azonban csak ak­ kor fenye­ get, ha minden nap több óránát fek­szünk a napon, a megfelelô mennyiségû D-vitamin létrejöttéhez viszont napi 15 perc napsütés is ele­ gendô. Nem is kell az egész testün­ ket ki­tenni a napnak: elég a karunkat, az arcunkat vagy a lábunkat. Ahogy öreg­ szünk, bôrünk a korral egyre vas­tagodik, és az UVB sugárzás ne­ hezebben hatol át rajta, így egyre ke­ vésbé képes D-vitamint szinte­tizálni. Persze, ez is szerepet játszik az idôs­kori D-vitaminhiány kialakulásában; a 65 év felettieket ne­ vez­het­jük ebbôl a szempontból idôsnek. Mivel napozással nem lehet ezt az adalékot túladagolni, nincs semmi baj azzal, ha valaki a biztonság kedvéért D-vitamin-készítmé­nye­ ket is szed. A legfrissebb ajánlások szerint a gyerekeknek és felnôtteknek egyaránt leg­ alább napi 1000 NE D-vitaminra van szüksé­ gük; Holick professzor saját véleménye sze­ rint mindenki nyugodtan szedhetne napi 5000 NE mennyiséget, akár rendszeresen is. Pácienseinek általában a napi 1000-2000 NE szedését javasolja, egy 400 NE egységet tar­

27

talmazó multivitamin tabletta szedése mellett. A tudós tavasszal, nyáron és ôsszel egy ideig fényvédô szer nélkül kerékpározik, és csak ez után keni be bôrét óvó fakto­rokkal. Nem számít, hogy D2 vagy D3 vitamint ve­ szünk be, bár úgy tûnik, az utóbbit könnyebb beszerezni. Az sem különösebben fontos, hogy mikor és hogyan vesszük be: a D-­vita­ min szedhetô étkezés közben, tejjel együtt, de akár éhgyomorra is. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem szükséges zsíros étellel együtt bevenni. Dr. Holick fontosnak tartja a D-vitamin mindennapos szedését.

Semmi elônyt nem jelent, ha az adagot több részletre bontva vesszük be, nem pedig egy­ szerre, sôt akár hetente egyszer is be lehet venni hét darab 1000 vagy 2000 NE D-vita­ min tablettát. Ha egy nap elfelejtjük bevenni a készítményt, másnap nyugodtan vegyünk be belôle kettôt. Ne feledjük: sem a D-vitaminban gazdag éte­ lek, sem a tabletták hatására nem terme­lôd­ nek a szervezetben olyan közérzetjavító ve­ gyü­ letek, mint a mértékletes napozás és szoláriumozás utáni kellemes érzést adó béta-endorfinok. M. I.

A D-vitamin ötszázmillió éve van jelen a Földön. Az egysejtû tengeri lényekben is megtalálható, ahol az UV sugárzástól védi az adott sejtet. A D-vitamin ugyanis megfogja az UVB fotonokat, és ezáltal megóvja a sejtet a roncsoló hatástól. Késôbb kiderült, hogy a többsejtû szervezetekben a D-vitamin gátolja a sejtek osztódását, szaporodását, ám eközben serkenti azok specializálódását, vagyis a sejt-típus kialakulásának folyamatát. Ha ezt a kettôt összerakjuk – azaz hogy a sejtek osztódását, szaporodását gátolja, viszont a specializálódást serkenti –, valójában daganatellenes hatásról beszélünk. Vizsgálatok során kiderült, hogy D-vitaminhiányos állapotban 30-35%-kal nagyobb a vastagbélrák, az emlô- és petefészekrák, valamit más egyéb daganat elôfordulási gyakorisága is. Ez a nagyon fontos információ arra késztette a kutatókat, hogy D-vitamin analógokat állítsanak elô daganatkezelésre.

••• Új rákmodell? Bár erôs túlzás lenne kijelenteni, hogy a D-vitamin minden esetben képes megelôzni és gyógyítani a rákot, egyes kutatók új rákelmélettel álltak elô. A jelenlegi tudo­ mányos modell azt feltételezi, hogy a rák mindig egy genetikai mutációval kezdôdik. De mi a helyzet akkor, ha más módon is magyarázható a betegség kialakulása? – teszik fel a kérdést a Garland fivérek az Annals of Epidemiology hasábjain. Számos kutatás szerint olyankor alakul ki rákos daganat, amikor a sejtek elveszítik a normális összetapadás képességét. Dr. Cedric Garland kifejtette, hogy az aktivált D-vitamin jelenlétében a szöveteket alkotó sejtek összetapadnak, és normális, érett sejtek módjára viselkednek. Ha nincs jelen elegendô aktivált D-vitamin, a sejtek nemcsak összetapadási képességüket veszíthetik el, hanem differenciáltságukat is. Emiatt aztán visszaalakulhatnak egy éretlen, veszélyes állapotba, és rákossá válhatnak.

28

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

29

Szívvellélekkel Beszélgetés dr. Schrádi Ilonával,

az Iris Gyógyszertár vezetôjével, Monorierdôn

A patika újszerûnek ható, színvona­

vezette, és a családban más sem volt kö­ze­

lasan felújított épületben található a

lebb a gyógyszerészethez. Nagykárolyban

Pest me­gyei kis település frekventált

jártam gimnáziumba, és közben kerültem

részén. A vezetô kedves, visszafogott,

kap­ csolatba édesapám munkatársának ná­

de mégis dina­mizmust sugárzó hölgy,

lam idôsebb lányával, aki már a gyógysze­ré­

készsé­ ge­ sen válaszol a személyes

szi pályára készült; az ô hatására kezdett el

kér­désekre is:

engem is érdekelni a patika világa. Akkoriban ez Erdélyben egyébként is nagyon vonzó pá­

30

Mely részérôl származik az országnak,

lya volt: egy gyógyszerész presztízse, tekin­

és gyógyszerész családból-e – vagy ép­

télye semmivel sem volt kisebb az orvosénál.

pen ellenkezôleg, ön az elsô a sorban?

Én eleve reáltagozatra jártam a gimnázium­

Partiumból származom, a Nagykároly melletti

ban, ezek az osztályok pedig hagyomá­nyo­

Kaplonyból. Itt található egyébként a Károlyi

san erôsek voltak fizikából, kémiából és bio­

grófok családi kriptája. Édesapám az építô­

lógiából. Az itteni élmények hatására termé­

iparban dolgozott, édesanyám a háztartást

szetszerûleg a tanári pálya is felmerült ben­

nem. Összességében mégis vonzóbbnak bi­ zonyult a patika csodálatosan rendezett, még­ is titokzatos világa, ahol találkozik a tár­sa­dal­ mi megbecsültség a gyógyító munká­val. Gondolom, az egyetem simán ment… Nagyon szerettem oda járni, magát a helyet, az épületet is imádtam, olyan gyönyörû, kivé­ teles hangulata van a Marosvásárhelyi Orvo­ si és Gyógyszerészeti Egyetemnek. Aki látta a valaha volt kadétiskolát a csodálatos park közepén, bizonyára egyetért velem. Nem­ régen voltam ott ismét, mert bizony már a harmincéves egyetemi találkozónkat rendez­

így kerültünk rögtön Monorra. Itt mindket­

tük, és most is ugyanolyan varázslatosnak

tônk­ nek volt álláslehetôsége, és annak is

találtam. Büszke vagyok, hogy oda járhattam.

örültek, hogy nem kellett külön lakás a csa­

És most már remélhetôen folytatása is lesz a

lád­orvosnak és a gyógyszerésznek. A fôtéri

szakmának a családban, mivel a kisebbik

Paracelsus Gyógyszertárba kerültem beosz­

fiam is ezt a pályát választotta: Szegeden

tott gyógyszerészként, ahol nagyon jó volt a

tanul gyógyszerésznek, ami egyébként test­

légkör. Szerettem ott dolgozni, azonban két

véregyeteme

Sôt,

kis óvodás gyerekünk mellett nagyon nehéz

köz­ben odahaza a testvérem is elvégezte a

volt az ügyeleteket teljesíteni. Úgyhogy a fér­

gyógyszerészetit, negyvenöt éves fejjel!

jemmel úgy döntöttünk, hogy mire iskolába

a

Marosvásárhelyinek.

mennek a gyerekek, nekem egy kisebb, Harminc évvel ezelôtt viszont feltehe­tôen

rövidebb ideig nyitva tartó patikába kellene

Erdélyben sem oda ment az ember állás­

kerülnöm. Ez lett a mendei patika, amit szin­

ba, ahová akart, ugye?

tén nagyon szerettem, és ahol már csak

Bizony, nem az számított, hogy valaki hol élt,

reggel nyolctól délután négyig dolgoztam,

vagy hol végzett – Bukarestben, Kolozs­vá­ron

szó­val több idôm maradt a gyerekekre. Az­

vagy Vásárhelyen –, a tanulmányi ered­ mé­

tán visszakerültem Monorra, de jött a priva­

nyek

tizáció, és akkor mi is úgy döntöttünk, hogy

alapján

csináltak

egy

névsort,

és

a­ szerint soroltak be mindenkit az éppen

belevágunk…

betölthetô állásokba az ország egész terü­ letén. Nekem végül is szerencsém volt, mert

Nem is egyszerûen a privatizációba, ha­

így sikerült bekerülnöm a sorban meglehe­

nem egy teljesen új patika létesítésébe

tôsen elöl álló szatmárnémeti gyógyszertári

itt, Monorierdôn?

központba. Ez azt jelentette, hogy gyakor­

Igen, mert sejteni lehetett, hogy erre itt már

latilag hazai környezetben lehettem rezidens.

régóta lenne igény, az orvosok is szor­ gal­

Dolgoztunk gyárban, laborban, patikában,

maz­ták, és a jogszabályok is lehetôvé tették,

elvégeztünk mindet, ami a szakvizsgához

úgyhogy amikor mindez kiderült számunkra,

kel­ lett. Végül a vizsgát nem engedélyezték

tudtuk, hogy ez a mi lehetôségünk. Elkezd­

Romániában letennünk, és ezért 1988-ban át­

tünk megfelelô épületet keresni, elsôsorban

jöttünk Magyarországra. A férjemmel, aki or­

itt a környéken, az orvosi rendelôhöz közel.

vos, úgy gondoltuk, hogy mindenképpen a

Egyébként az ottani asszisztensek is sokat

fôváros közelében érdemes letelepednünk,

segítettek abban, hogy megtaláljuk az igazit.

31

Mint mindenhol, nálunk is tapasztalható el­ öre­gedés, de a betelepülésnek köszönhetô­ en mintegy ezerrel nôtt a lélekszám az elmúlt években! Ez nyilván Budapest közelségének, a jó adottságoknak, és nem utolsósorban a kiváló közlekedési lehetôségeknek, gyorsjá­ ra­toknak köszönhetô… Maguknak viszont éppen az a fontos, hogy ne pesti patikába menjenek az ott dolgozók sem, hanem inkább ide. Ho­ gyan lehet ezt elérni? A már említett gondos készletezésen túl az odaforduló, figyelmes, családias légkörrel. A Így leltünk rá erre az akkor még lakóházra,

családorvossal és gyermekorvossal is jó

amely eladó volt, és sikerült is meg­ egyez­

kap­csolatban vagyunk, napi szinten konzultá­

nünk a tulajdonossal. Elkészültek a minden­

lunk egymással a receptírással és a gyógy­

féle elôírásoknak megfelelô átalakítási ter­

szerkiadással kapcsolatban felmerülô prob­

vek, és 1996 júniusában már meg is nyitottuk

lé­mák megoldása végett. A gyorsabb gyógy­

itt az új patikát…

szerellátás érdekében az orvosok által gyak­ ran felírt magisztrális készítményeket elôre

De hát ez a patika nem úgy fest, mintha tizenhat évvel ezelôtt készült volna, ha­ nem inkább tegnap! Persze, mert ha nem is tegnap, de három évvel ezelôtt felújítottuk… De közben még sok minden történt, hiszen például az indu­ lásnál az is feltétel volt, hogy fiókpatikát nyis­ sunk innen nem messze, Vasadon. A kezdet ugyanakkor azért nem volt olyan nehéz, mert nagyon hiányzott itt a patika, örömmel fogad­ ták az emberek, hogy nem kell gyógyszerért bemenniük Monorra. Elsô perctôl kezdve na­ gyon igyekeztünk is, hogy rögtön megkap­ janak a betegek nálunk mindent, ne kelljen visszajönniük, pláne máshova menniük. Kez­ dettôl fogva külön ügyeltünk a rendszeresen gyógyszert szedô betegeknél arra, hogy ha például

havonta

kellett

nekik

valamilyen

gyógy­ szer, azt a nyilvántartásunk alapján min­dig idôben, mondjuk, egy héttel az ese­ dékesség elôtt megrendeljük. Az évek során szép lassan megismertünk mindenkit, tehát személyessé is vált a viszony a betegekkel.

32

elkészítjük. Itt vidéken még szívesen írnak fel

könnyebbségünk van, hogy legalább bérleti

ilyen készítményeket az orvosok, és ezeknek

díjat nem kell nyögnünk, hiszen annak idején

bizony meg is van a becsülete. Ezen túl elô­

megtettük a szükséges anyagi erôfeszíté­se­

állítunk olyan nem vényköteles bôrgyó­ gyá­

ket ahhoz, hogy a gyógyszertárat saját tu­

szati, kozmetikai készítményeket is, ame­lye­

lajdonú épületben létesíthessük. Szóval, ne­

ket már nagyon megkedveltek az itteniek,

kem még nem sikerült elvenni a kedvemet

hiszen olcsóbbak és legalább olyan hatá­so­

ettôl a pályától, mert szeretem csinálni,

sak, mint a drogériákban kaphatók.

ugyan­úgy szeretek a betegekkel foglalkozni, mint régen. Ismerjük egymást, megnyílnak,

Akkor azért – az egész szakmát érintô

elmondják a problémáikat, tanácsot kérnek,

nehézségek ellenére – bizakodva tekint a

hogy melyik gyógyszert válasszák a lehetô­

jövôbe?

ségek közül – és bizony sokszor arról is kell

Szeretnék, szeretnék, de ez most nem köny­

dönteni, hogy melyiket ne váltsák ki, hiszen

nyû. Állandóan nehezednek a feltételek, a

nincsen mindegyikre pénzük. Természe­ te­

gyakori árváltozás miatt nagyon nehéz a gaz­

sen a magas szintû szakmai munkához el­

daságos készlet kialakítása és fenntartása.

engedhetetlen, hogy képzett és empatikus

Az árrés tekintetében biztatónak tartom azt a

mun­ katársak álljanak mellettünk: hálás va­

folyamatot, ami az ôsszel elindult, de a kiste­

gyok kolleganôimnek lelkiismeretes odaadá­

lepülésen mûködô patikák életbenmaradá­sá­

sukért. Szeretettel, figyelemmel sokat tehe­

nak legfôbb feltétele ennek további növelése.

tünk a betegeinkért…

Nekünk itt, ebben a gyógyszertárban annyi

László István

33

Nem akarom mindig ugyanazt a kirakóst játszani Srácos. Bringával jár, de most csinálja a jogsit, mert „az milyen már”, hogy a nô vezet, ô meg az anyósülésen ül. Érthetetlen, hogyan van rá ideje: most volt a Jóembert keresünk premierje, melyet Michal Doč ekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezett, és máris Ascher Tamással kezdi próbálni A zöld kilencest. Molnár Áron a maga huszonnégy évével a Vígszínház leg­fiatalabb társulati tagja, de már négy éve ide tartozik, ugyanis a gyakorlati idejét is itt töltötte. Dolgoztál már külföldi rendezôvel? Nem, ez volt az elsô alkalom, és teljesen más világ, mint amivel eddig találkoztam. Michal gondolkodása nagyon európai. Egy laza úri­ ember, aki nem fél a konfrontációtól. Nagy dolog, hogy huszonnégy évesen dolgoz­hat­ tam egy olyan emberrel, aki úgy bízik a szí­ nészben, ahogy én azt elképzeltem a Szín­ mûvészetin. Csodálatos fickó. Mit jelent az, hogy bízik benned?

34

Az eddigi tapasztalataim alapján egy rendezô általában nagyon erôsen ragaszkodik a saját koncepciójához, és megpróbálja a színészt is arrafelé instruálni. Ez eddig teljesen nor­ má­lis, viszont sokszor együtt jár azzal, hogy nem adnak elegendô teret a színésznek. Ilyen­ kor kicsit elvész az egyén, a szemé­ lyi­ ség, amitôl az alakítás egyedi lenne: amitôl azt mondanád rá, hogy ez különleges vagy más, mint a többi. Michal nem foglalkozott

azzal, hogy épp milyen hangsúllyal beszélsz, vagy hogy halk vagy-e, hanem hagyta, hogy a saját karakteredre, mozgásvilágodra, han­ godra, gondolkodásodra formáld a szerepet. És ha valami nem tetszett neki, azt dobta. Aztán, amikor megvolt, hogy mit fogsz csi­ nálni, akkor finomítottunk. Vannak, akik kifejezetten igénylik, hogy minden pillanatot állítson be nekik a ren­ dezô… Na, én nem az a fajta vagyok. Bénának, ügyet­lennek érzem olyankor magam. Mintha mindent elveszítettem volna. De aztán mindig rájövök, hogy ez azért van, mert olyasmit csi­ nálok, ami távol áll tôlem: végrehajtok vala­ mit, amit nem is értek. Nekem elôbb meg kell fejtenem, meg kell értenem, és csak utána tudom megcsinálni. A Színmûvészetin találkoztál ilyen hely­ zettel? Hála Istennek, volt egy ilyen élményem. A pró­bafolyamat rossz volt, de a végeredmény jó lett. De nagyon kellett, hogy már az isko­ lában megtapasztaljam azt a fajta rendezôt, akinél nem fér bele, hogy privát véleményed legyen valamirôl. A Színmûn mindig egy­más­ ból építkeztünk; igazából azokat a munkákat szerettem, amikor együtt dolgozott egy kö­ zösség. Amióta kijöttem az egyetemrôl, ez a mostani volt az elsô igazán olyan próba­ folyamat, ahol pont megtaláltuk azt a hangot, amin segítô szándékkal tudtunk egymással kommunikálni. Eddig nem nagyon tudtam ezt jól kezelni. Az egyetemen könnyû volt a ve­ lem egykorú emberekkel, de egy idôsebb kol­ légával más hangot kell megütni. Néha pofátlan vagyok ebben, és nem várom ki azt az idôt, amikor már megmondhatnám, ha va­ lamivel nem értek egyet. Szerintem egy pró­ bafolyamat alatt nincs kor és nincs státusz, mert az megöli a közös munkát. Két éve végeztél az egyetemen, négy éve játszol a Vígben. Látszólag nem okozott neked nehézséget a társulatba való be­ illeszkedés, rögtön megszerettetted ma­ gad. Ez valóban könnyen ment, vagy csak kívülrôl látszott így? Harmadéves koromban kerültem ide, rögtön bedobtak a mélyvízbe: a Játék a kastélybant kezdtem próbálni Benedek Miklóssal és Feszt­­ baum Bélával. Nagyszínpad, társalgási

dráma, tapasztalt kollégák. Jó workshop volt számomra, szakmailag és emberileg is. Nyi­ tott embernek tartom magam, de ha azt ér­ zem, hogy valakivel nem tudok jó kapcso­la­ tot kialakítani, akkor nem erôltetem. Szeren­ csére itt, a Vígszínházban jól fogadták ezt a nyitottságot, hamar kiderült, hogy húszéve­ sen nem vagyok hülye, és lehet velem be­ szél­ ni. Ráadásul nagyon jókor jöttem ide. Eszenyi Enikô akkor lett igazgató, és amellett, hogy elkezdte behozni a fiatal nézôket a színházba, megerôsítette a társulat fiatalabb generációját is. Talán ezért is volt könnyebb a beilleszkedés. Persze, nem mondhatom, hogy minden fenékig tejföl. Sokszor elô­ for­ dul, hogy ütközöm a kollégákkal. Ezt hogyan kezeled? Furcsa, de aludnom kell utána. Úgy dolgo­ zom föl, hogy kipihenem. Egy félórányi alvás után túl vagyok rajta, és tudok tovább menni. Fontos a konfrontálódás: nem hiszek abban, hogy a színpadon, bármilyen okból el kellene hallgatnom, ha szerintem valami nem jó. A megalkuvás nem az én világom, bár már lá­ tom, hogy hogyan kell csinálni. Nem íté­ lem el, csak nem tudom azt az utat vá­lasz­tani. Ugyanígy gondolkodtál akkor is, amikor fel­vettek az egyetemre? Egyáltalán nem. A második rosta után kér­ dez­ték, hogy mi lesz, ha fölvesznek. Én nagy mellénnyel azt válaszoltam, hogy természe­ tesen halasztok egy évet, elmegyek kül­föld­ re, megtanulok mixerkedni, gitározni, és vi­lá­

35

got fogok látni, mert ilyen kevés tapasz­talattal az ember ne menjen színésznek. Az­tán, ami­ kor fölvettek, persze úgy mentem az egye­ temre, mint a szél! Idônként nagyon vic­ ces kijelentéseket tesz az ember… Jó adag nai­vi­ tás van bennem, ami mostanra ravasz­sággal párosult. De ez a naivitás sosem fog elmúlni – remélem. Sokszor emiatt koppa­nok is, mert bízom és hiszek valami­ ben, ami­ rôl kiderül, hogy egyáltalán nem úgy van. Az egyetemen pél­dául meg akartam változtatni az osztá­lyo­ mat. Vi­ sel­ kedésformákat akartam begyako­ rol­ tatni mindenkivel: nincs késés, szövegtu­ dás van… Keményebb voltam, mint a taná­ raink. Aztán a harmadik évre rájöttem, hogy ez lehetetlen. Nekem ez nem tisztem. Miért csináltad? Mert így hittem a munkában. Azt gondoltam, hogy ha tudjuk a szöveget, és idôben ott va­ gyunk, akkor tudunk dolgozni. Ha egy közös­ ségben valaki büntetlenül késhet, az megöli a csapatmunkát, mert akkor mindenki azt érzi, hogy biztosan ô is lehet link. Úgy gondoltam, ha ez nincs csírájában elfojtva, akkor el fog burjánzani. Egyébként így is lett, mindamel­ lett megszoktuk és megszerettük egymást, úgy, ahogy voltunk. A mesterünk, osztály­ fônökünk, Gálffi László úgy vigyázott ránk, mintha a saját gyerekei lettünk volna. Nagyon

36

komoly részben köszönhetjük neki, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Mert ô hívta meg a tanárainkat, a rendezôket, akikkel dolgoz­ tunk; ô ajánlott, ô járt utána, ô adta föl a meg­ közelíthetetlen személyiségét, és vált olyan emberré, akinek el kell adnia a tanítványait – ez pedig valamelyest önmaga feladásával is járt. Arról mondott valamit, hogy ha kikerültök az iskolából, és nem lesz munkátok, ak­ kor hogyan adjátok el saját magatokat? Pontosan emlékszem, a következô volt a tanács: „Ha nincs munkájuk, akkor öltöz­ ze­ nek szépen, nézzenek ki nagyon jól, legyen jó a kedvük, és ha szembe jön egy rendezô, akkor azt kell mondani, hogy nagyon jól va­ gyok, minden rendben, most egyelôre nincs munkám, de majd lesz.” Ez nagyon fontos tanács volt. Hogy nem szabad depresszív hangulatot árasztani. Rengeteg önbizalmat kaptunk tôle. Az elôbb elsiklottunk a mixerkedés fölött. Miért ezt akartad megtanulni? Gyerekkorom óta imádom dobálni a tár­gya­ kat. Most lerakom a jogsit, aztán elkezdek zsonglôrködni tanulni. És dobolni is szeret­ nék. Nagyon sok minden érdekel még, pél­ dául a küzdôsportok. Most a dzsiu-dzsicun gondolkodom. A krav-maga is vonz, amit az izraeli katonák fejlesztettek ki… Ehhez képest miért akartál színész lenni? A legtöbben erre azt szokták válaszolni, hogy mindenféle sorsokat átélhetnek, de szerintem ez csak egy általános, felü­ le­ tes válasz. Mi van egy tizennyolc éves fiatalember fejében, aki úgy dönt, hogy egész életében úgy akar csinálni, mintha valaki más volna? Nem tizennyolc évesen születik a döntés: ne­ kem négyévesen már ott volt a fejemben. Imádtam játszani. Színész vagy rendezô akar­ tam lenni. Négyéves koromban a pszi­cho­ló­ gus édesanyám megkérdezte, hogy hogyan képzelem el a rendezést. Azt vála­ szoltam, hogy komoly színészeket leültetek egy szék­ re, és megkérdezem tôlük, hogy mit akarnak csinálni. Nagyon baráti, kooperatív munká­ nak gondoltam a rendezést… Az egye­temen majdnem abból írtam a szakdolgo­ za­ tomat, hogy a játék hova fejlôdik az óvodától a szín­ házig. Hogy milyen az, amikor pénzt kapsz

szás­ ba, a szemükön látszik, hogy nem ér­ dek­li ôket. Ezért szeretnék minél több dolgot megtanulni. Hogy ha azt érzem, nagy a baj, akkor tudjak valami máshoz kezdeni. De én ezt nagyon nehezen fogom feladni. Eleve nehezen adok fel dolgokat. Egyszer, tizenegy évesen feladtam egy makett-helikoptert. Sír­ tam, annyira nem tudtam összerakni. Nem kértem se­gítséget, inkább feladtam. De a szí­ nészettôl nem lehet csak úgy eltántorítani. Rick Zsófi

fotók: Rick Zsófi és Almási J. Csaba

azért, amit elôtte kedvtelésbôl csinál­tál. Mert ez nagy csapda: a játék a munkád, ezért kapsz pénzt. De ha elveszíted a játék­kedved, akkor csak a munkáddá válik. Saj­nos, ezt lá­ tom néhány emberen. És akkor jönnek azok a játékok, amiket mindig játszol, amit már te is unsz, a partnered is unja, és az is, aki nézi. Én nem akarom mindig ugyanazt a kirakóst játszani. Persze, huszonnégy éves korában senki nem akarja ezt így. Térjünk erre vissza, amikor ötven leszek. Van képességed arra, hogy ha valami már nem öröm, akkor hátat fordíts, és belefogj valami másba? Ha észreveszed, hogy ugyanazt a kirakóst játszod, akkor görcsösen, századszor is kirakod, vagy el tudod engedni és keresni egy újat? Ez fontos gondolat. Látok egy olyan képet magamról, hogy elmegyek fát vágni, zöldsé­ get és gyümölcsöt termesztek, reggelente pedig futok egy erdôben. Ha nagyon azt fo­ gom érezni, hogy elmúlik a játékkedv, akkor nem fogom csinálni, mert nincs értelme. So­ kan csúsznak bele a megélhetési színját­

37

ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK

a babák ajánlásával az egész családnak!

NEOGR_2012.04._002

S

Pelenka okozta bőrgyulladásra

Kidörzsölt orra

Enyhe égési sebekre

Hámsérülésre

Kozmetikai kezelések után

Napégette bőrre

A több, mint 75 éve Magyarországon gyártott Neogranormon kenőcs összetevői komplex hatásának köszönhetően elősegíti a bőr regenerációját és védi a hámsejteket.

Pluss

Kommunikációs Ügynökség

Neogranormon. A bőrgyógyító.

www.neogranormon.hu Vény nélkül is kiadható gyógyszer. Keresse a patikákban!

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! 75

HATÉKONY MEGFÁZÁS ELLENI GYÓGYSZERCSALÁD, AMELYET A FÖLD LEGKITÛNÔBB LABORATÓRIUMA IHLETETT. A TERMÉSZET.

Magyarország új gyógyszercsaládja, amely meglepôen gyorsan enyhíti a megfázás és influenza tüneteit. Klinikailag bizonyított orvosi hatóanyagok és természetes eredetû összetevôk hatékony kombinációja.

TriActin Wick Citromízû por belsôleges oldathoz (Hatóanyagok: paracetamol, gvajfenezin és fenilefrin-hidroklorid), SymptoMed Wick Citromízû por belsôleges oldathoz (Hatóanyagok: paracetamol és fenilefrin-hidroklorid), VapoRub Wick Kenôcs (Hatóanyagok: racém kámfor, tengerparti fenyôbôl származó terpentinolaj, levomentol és eukaliptuszolaj), GuaifenoMed Wick 200 mg/15 ml méz- és gyömbérízû szirup (Hatóanyag: gvajfenezin), Sinex Wick Eukaliptusz 0,5 mg/ml oldatos orrspray (Hatóanyag: oximetazolin-hidroklorid), MedDex Wick 20 mg/15 ml mézízû szirup (Hatóanyag: dextrometorfán-hidrobromid), MedDex Wick 7,33 mg mézízû szopogatótabletta (Hatóanyag: dextrometorfán) VÉNY NÉLKÜL KAPHATÓ GYÓGYSZEREK Wick Pharma Zweigniederlassung der Procter & Gamble GmbH, Sulzbacher Strasse 40-50, D-65824 Schwalbach am Taunus, Németország Forgalmazó: Teva Magyarország Zrt., 1074 Budapest, Rákóczi út 70–72.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELÔORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!

WICK_2012.07._006

Bemutatjuk a Wick gyógyszercsaládot!