2012. február. Az epilepsziáról. Sífutás mindenkinek

2012. febrUÁR

Az epilepsziáról 1

Sífutás– mindenkinek

Az itthon gyártott gyógyszer értéke Év eleji beszélgetés Dr. Szabó Lászlóval, a Teva Magyarország Zrt. vezérigaz­ga­tó­jával a hazai egészség­ügyrôl, gyógyszer­iparról, a magyar termékek minôségérôl, patikákról és bioetikáról. Ön alig több mint egy éve vette át a Teva Magyarország Zrt. vezetését. Azóta nagy változások történtek a magyar gyógy­ szer­ ipar életében. Ha a magyar egész­ ség­ ügy elmúlt évérôl gondolkodik, mit tart a legfontosabb eseménynek? Tavaly megszületett a Széll Kálmán Terv, amely­ nek egyebek között az a célja, hogy csökkentse az ország államadósságát és leszorítsa a költségvetés hiányát. Ez a terv óriási terhet rak a gyógyszeriparra. Arra a magyar gyógyszeriparra, amely töretlenül fej­ leszt, kutat, beruház, és a magyar ipar minô­ ségének fenntartásán dolgozik. A Széll Kál­

mán Tervnek több olyan lépése is volt, amely nagyon komolyan érinti a gyógyszeripart. A tervben szereplô egyik állítás szerint „A gyógy­­ szergyárak extraprofitjához ezentúl nem járul hozzá feleslegesen a magyar adó­fizetôk pén­ ze.” Az extraprofit fogalma köz­gazdaságilag nem értelmezhetô. Ilyen kate­gória nem léte­ zik. Ha egy pék kenyeret akar sütni, elôször is megveszi a hozzávalókat: a lisztet, az élesz­tôt, a sót. Majd meggyúrja, megkeleszti, megsüti — vagyis dolgozik vele. Miután meg­ sütötte, eladja, hogy más, aki nem tud ke­nye­ ret sütni, jóllakjon vele. Ô pedig meg szeret­ ne élni a kenyérsütésbôl, tehát beleszámolja

5

az árba az alapanyagot, a munkáját és a hasznát. Ez az egyszerû hasonlat általános érvényû. Tudomásul kell venni, hogy vannak cégek, vállalatok, ame­ lyek azért dolgoznak, hogy profitot termelje­nek, és abból meg tud­ janak élni. Azt azért senki sem várja el a pék­ tôl, hogy olcsóbban adja a kenyeret, mint amennyibe az élesztô és a liszt került… Milyen egyéb hatásait érzi a Széll Kálmán Tervnek? Ugyancsak a terv részeként 12%-ról 20%-ra emelték az OEP által támogatott gyógyszer­ forgalom után fizetendô adót. Ez óriási ér­ vágás. A megnövekedett adó mellett 5 millió­ ról 10 millió forintra emelték személyenként az orvoslátogatók úgynevezett regisztrációs díját. Ezek a terhek nem csupán Magyar­or­ szágon, más iparágakkal való összehason­lí­ tásban, de nemzetközi szinten a gyógyszer­ ipar terheinek összahasonlításában is példa nélküli. Ez fôleg azért aggasztó, mert az Új Széchenyi Terv a gyógyszeripart mint lehet­ séges kitörési ágazatot jelölte meg. Már jó ideje a nagykereskedôk finanszí­ roz­ zák a patikák és a kórházak nagy részének gyógyszerfelhasználását. Ez nagyjából 30 mil­ liárd forint kintlevôséget jelent, amely a patikák és kórházak rendkívül nehéz gazdál­ kodása miatt rövidtávon behajthatatlan.

6

Meddig tudják viselni ezt a terhet a nagy­ kereskedôk? Nem lehet elvárni a nagykereskedôktôl, hogy hosszú távon finanszírozzák ezeket az intéz­ ményeket, különösen a mai helyzetben. Ez­ zel tulajdonképpen állami feladatot látunk el. Valóban elôfordul ma már, hogy csak kész­ pénzért, elôre fizetéssel szállítunk. A kórházak ingyen kapnak – néha mil­liár­ dos nagyságrendben – gyógyszert a gyár­ tóktól. A jövôben is számíthatnak erre? Ez valahol a társadalmi szerepvállalás és a promóció egészséges kombinációja, és va­ lóban nagyon nagy segítség a kórházaknak: általában a gyógyszerfelhasználásuk 15-30%át ebbôl fedezték. A gyógyszeriparnak ma a túlélésre kell berendezkednie, így már most is látszik, hogy a jövôben nem tudnak az egészségügyi intézményeknek „csak úgy” gyógyszert adni, és arra kényszerülnek, hogy leállítsák a kórházaknak nyújtott ado­ mányokat. A Széll Kálmán Terv egyik célja az volt, hogy átalakítsa a gyógyszer-finanszí­ ro­ zás rendszerét. Az átalakítás egyik eszköze a vaklicites ár­ versenyeztetés, ami sajnos nagyon furcsa helyzetet idézett elô a finanszírozásban. Az árak valóban csökkentek, de nem csak 1015, hanem helyenként 70%-kal! Ilyenkor fel­ merül az emberben, hogy ennyi pénzbôl hogy is lehet az adott szert elôállítani, hiszen a licitre kínált összeg bôven a termelôi ár alatt van. Érdekes módon a mindenki alá kínáló cégek nem magyar vállalatok voltak, hanem 6-7 fôs kis importôrök, akik való­ szí­ nûleg felvásároltak a gyógyszerbôl egy na­ gyobb, diszkont készletet, pl. Indiában, és azzal lettek nálunk versenyképesek. Most viszont hozzájuk igazítják a referenciaárakat. Egy dömpingár viszont közép-hosszútávon nem lesz fenntartható, a „normál áron” gyár­ tó hazai cégek pedig leállnak a gyártással — ennek pedig törvényszerûen készlethiányok és ellátási gondok lesznek a követ­ kez­ mé­ nyei. Fontos azt megérteni, hogy ha Magyar­ országon állítanak elô egy gyógyszert, és azt

a költségvetés 100 forinttal támogatja, az 126 Ft értéket termel az országnak, mert ennyit fizetnek be adók és járulékok formájában a helyi gyártók. Ha import gyógyszert támo­ gatnak ugyanúgy 100 forinttal, az mindössze 30 forintot hoz az országnak. Fontos, hogy a patikus is tudja, miért ajánlja az azonos ha­ tóanyagú szerek közül inkább az itthon gyártottat. Ezzel ô is hozzátesz az ország bol­­dogulásához, a foglalkoztatáshoz, a kuta­ tás-fejlesztési és gyártási beruházásokhoz. Szóval ezek a „kalózcégek” nehéz helyzetbe hozták a vaklicitnél a magyar gyógyszeripart. Milyen következményekkel jár Ön sze­ rint, hogy 2013-ig 120 milliárd forintot von­ nak ki a gyógyszerkasszából? Elôször is szûkül a piac, hiszen a gyógy­szer­ kasszát harmadával csökkentik. A magyar patikák 25%-a már most is veszteséges. A patikai árrés is csökkent az elmúlt években: ma kb. 13%, ami nehezen fedezi a magas szín­vonalú patikai ellátást. Azt gondolom, az egészségügybôl nem lehet több pénzt ki­ vonni. A Teva Magyarország Zrt. jelentôs belsô változásokon ment át az elmúlt évben. Mi indokolta ezeket? Valóban, a tavalyi évünk nagyon mozgalmas volt. Remélem, a patikusok is érzékelik, hogy egyesítettük, koncentráltuk erôinket. Azelôtt három patikalátogató csapattal dolgoztunk, most egy csapattá gyúrtuk össze szakem­be­ reinket, akik hatékonyabban tudják a gyógy­ szerészeket tájékoztatni. Minden újdonságról részletes információkat adnak, személyre szó­ló ajánlatokat hoznak, ápolják a kapcso­ latokat, segítenek. Tudnak-e együtt gondolkodni a gyógy­ szerészekkel, összefogni a mai, nem könnyû helyzetben? Éppen a közös gondolkodás érdekében ter­ veztük meg a VIP csomagunkat: olyan ál­lan­ dó, kiszámítható és tervezhetô akciós cso­ magot dolgoztunk ki, amellyel a patikus idôt takarít meg. Nem kell több helyrôl össze­ szedni a változó és idôleges akciókat, hanem azok a patikák, amelyek megbízható part­

nereink, és mi is azok vagyunk nekik, egy állandó akciós ajánlatot kapnak tôlünk, amely­ben a termékek idôrôl idôre, a patikára szabottan változnak. Tehát a változó igé­ nyeknek szeretnénk úgy megfelelni, hogy stabil tervezési lehetôséget és ezzel kiszá­ míthatóbb jövedelmet biztosítsunk a patikus­ nak. VIP csomagunkat a patikák kb. 60%-a tudja igénybe venni. Öröm számunkra, hogy 2011-ben a szaba­ dalmi védelem lejárta után olyan fontos sze­ reket tudtunk generikumként elsôként a pi­ acra bevezetni, mint a Sildenafil, az Olanza­ pin, a Valsartan, Irbesartan és a Montelucast. Ezek mind kiváló generikumok, és nem gyô­ zöm hangsúlyozni, hogy magyar termékek. Bennük van a magyar gyógyszeripar fejlett­ sége, tudása. Elsôrendû szempontnak tar­ tom, hogy minôségi gyógyszereket adjunk a hazai betegeknek. Ahogy az elôbbi fel­so­ro­ lás is jelzi, igyekszünk minél több terápiás területen jelen lenni. A felelôsségünk nagy, és ezt tudjuk, hiszen Magyarországon min­

7

den hetedik doboz gyógyszer Teva-termék. Több mint 1000 készítményünk van, és az OTC-termékeket akkor nem is számoltam. És ha már a dobozoknál tartunk: bár 2011-ben növeltük az eladott szereink dobozszámát, de bevételeink nem növekedtek — éppen a beszélgetésünkben említett árcsökkentések miatt. Ráadásul az adóterheink is példátlan módon növekedtek. Tehát extraprofitról szó sincs. Ön említette a felelôsséget. Az elmúlt ôsszel több kórházban – köztük Zala­ eger­szegen – nem tudták elvégezni a ke­ moterápiás kezeléseket, mert egy régi, fontos alapszer hiányzott. Ezt a szert a Teva is gyártja. Tudnak-e segíteni, és fô­ leg gyorsan lépni azért, hogy ne kelljen a kezelésre többet várni? Valóban, többek között egy olyan alapszer, mint az 5-fluorouracil, nemcsak nálunk, de az egész világon hiánycikk volt. És ezzel a prob­ lémával megint csak az elôállítási költ­ségek megtérülésének nehéz kérdéséhez jutunk: ez a szer ma már annyira olcsó, hogy sok leálló gyár azért is hagyta abba a termelést, mert nem érte meg neki elôállítani. Az át­ meneti hiány ebbôl következett. Örömmel

8

jelenthetem, hogy Gödöllôn egy olyan Steril Gyárat építettünk és helyezünk nemsokára üzembe, ahol infúziókat, injekciókat, paren­ tális szereket fogunk gyártani. A szigorú és idôigényes engedélyeztetési eljárások után remélem, hogy már az év második felében pótolni tudjuk a hiányt többek között ebbôl a készítménybôl is, hogy a magyar onkológiai betegeknek ne kelljen a kezelésre várniuk. Nemrégiben „Bioetika a gyógyszeripar­ ban” címmel tartott elôadást egy szak­ mai fórumon. Miért tartotta fontosnak, hogy éppen ebben a témában szólaljon fel? Elôször is tisztázzuk a fogalmat. A bioetika olyan kérdések összességét jelenti, amelyek — közvetve vagy közvetlenül — az emberi élettel, a gyógyuláshoz való joggal kap­ cso­ latos problémákat, kihívásokat feszegetik. A gyógyítás során olyan etikai és társadalmi problémákkal szembesülünk, amelyek keze­ léséhez filozófiai és morális fogódzókra van szükségünk. A bioetikát nem hagyhatjuk fi­ gyelmen kívül a klinikai gyógyszerkutatásban sem. E kutatások etikai alapja az önkén­tes­ ség, a személyes adatok és az egyén vé­ delme, valamint a teljes körû tájékoztatás. Minden beteg önállóan dönt, senki sem presszionálhatja, hogy részt vegyen egy vizs­­ gálatban. Tudnia kell, hogy a kutatás kísérleti jellegû, illetve hogy meddig tart, milyen be­ avatkozásokkal és milyen veszélyekkel jár. Bizonyítani kell a kutatás tudományos meg­ alapozottságát is. Számomra az alapvetô etikai kérdés az, hogy hogyan döntheti el az orvos, hogy egy új te­ rápia hatékonyabb lesz. mint az elôzôek. Indo­kolt-e a kockázatvállalás? Ki lehet-e tenni valakit olyan vizsgálati rizikónak, ami mások­ nak jelent majd hasznot? Ezekre a kérdé­ sekre egy olyan gyógyszercég magyaror­ szá­gi vezetôjeként is kötelességem keresni a választ, amely ugyan kereskedik, jelen van a tôzsdén, de nagyon komoly összegeket fektet a kutatásba az emberiség sorsának jobbítása érdekében. Mélykuti Ilona

Humánus kábítószerek A Teva Magyarország Zrt. Human­trade divíziója az el­múlt évben orvosi célú kábí­tó­szerek forgalmazásával is bôví­tette gyógyszer-nagy­ke­reskedelmi tevé­kenységét. Ehhez az egyébként is csúcs­technikát alkalmazó Teva Logisztikai Köz­pontban te­rem­tették meg a külön­leges technikai és személyi feltételeket.

Dr. Szomolányi Gábor minôségbiztosító gyógy­szerész, kinevezett kábítószer-fele­lôs és teljes jogú helyettese, dr. Maller László minôség­biztosító gyógyszerész tájé­koztatta lapunkat e különleges sze­rek kezelésérôl. Az orvosi célú drogok, kábítószerek megha­ tározása esetünkben nem az élettani hatásra utal, hanem egyszerûen egy szakmai beso­ rolásról van szó, aminek alapja Magyaror­szá­ gon a 142/2004. számú, a kábító­sze­rek­kel és pszichotróp anyagokkal végezhetô tevé­ keny­ségeket szabályozó kormányrende­let. Ennek melléklete tartalmaz egy listát, amely különbözô kategóriákba — K1, K2, K3 és pszichotróp anyagok — rendezve sorolja fel azokat a hatóanyagokat, amelyek ebbe a körbe tartozóan kezelendôk. A besorolásban valójában a K1 és K2 kategória tartalmazza a hétköznapi értelemben vett, „klasszikus” ká­

10

bí­tószereket; azok a készítmények, ame­lyek­ kel mi itt dolgozunk, alapvetôen ebbe a két kategóriába, illetve kisebb részben a pszi­ chotróp anyagok kategóriájába tartoznak. Ha egy másik megközelítésben, eredetük szerint csoportosítjuk ezeket a készítmé­nye­ ket, akkor azt mondhatjuk, hogy ezek ter­mé­ szetes, félszintetikus és szintetikus anyagok — az elsôre evidens példa a morfin, utóbbira pedig, mondjuk, a fentanyl nevû hatóanyag. Míg korábban nyilvánvalóan a természetes anyagok — morfin, kodein, papaverin stb. — domináltak, mi itt azt tapasztaljuk, hogy a

szintetikus hatóanyagot tartalmazó készít­mé­ nyek forgalmazási aránya nô; ez, gondolom, kedvezô tulajdonságaiknak köszönhetô. Az imént említett fentanyl például egy szintetikus opioid, amelynek hatása százszor erôsebb, mint a morfinnak! Ugyanakkor ezeknek a ké­ szítményeknek többnyire rövidebb ideig tart a hatásuk, mint a természetes eredetûeknek. Mindezen készítmények, orvosi drogok alkal­ mazásukat tekintve elsôsorban palliatív terá­ piás célokat szolgálnak, vagyis — a szó jelen­ tésének megfelelôen — krónikus fájdalmak enyhítésére, jellegzetesen daganatos beteg­ ségek, illetve kisebb mértékben reumás, moz­gásszervi eredetû fájdalmak csökkenté­ sére használjuk ôket. Megjelenési formájukat tekintve az általunk forgalmazott készít­ mé­ nyek többsége transzdermális tapasz, tab­ letta, valamint injekció; elôbbieket inkább köz­forgalmú patikáknak, utóbbiakat jellemzô-­ en intézeti gyógyszertáraknak szállítjuk.

Biz­tonsági okokból egyébként ezek a szerek dupla recepten kerülnek felírásra a személyi azonosításhoz szükséges adatok feltünteté­ sével, és a második példányt a patikusnak meg kell ôriznie egy esetleges ellenôrzés esetére. Ezeket a készítményeket már itt is nyil­ ván­ valóan különleges biztonsági követelmények betartásával kell kezelni. Kövessük végig az útjukat a beérkezéstôl a kiszállításig! Valóban, a terület érzékenységének megfe­ lelôen igen szigorú elôírások szabályozzák nálunk a kábítószerekkel kapcsolatos tevé­ kenységet, melyeket ezen felül megfelelô technikai megoldások is biztosítanak. A beér­kezést követô ellenôrzés után a készít­mé­nyek a különleges

11

meg­ren­de­lô kezelését em­lítjük. Kábítószert ugyanis nem rendelhetnek a patikusok ha­ gyomá­nyo­san elfogadott mó­don, tehát tele­ fon, fax vagy internet segít­ségével, kizárólag ezen a nyomtatványon, amelynek mindegyik példá­ nyán eredeti alá­ írásnak, pecsétnek és dá­tumnak kell sze­re­pelnie. A szállítmány ösz­ sze­ készítése után ezt egy jegyzôkönyvvel átad­ juk az árukiadóknak, akik szignálják az át­ vételt, és az áru a gyógy­ szerszoba elôtt levô zárt lemezszekrénybe kerül. biztonsági rendszerrel ellátott kábítószer-rak­ tár egységbe kerülnek, amelynek az üzembe helyezéséhez külön ren­ dôrségi engedélye­ zés kellett. Ez egy olyan biztonsági és riasz­ tó-rendszerrel vé­ dett, nagyméretû fém épít­ mény, amely ter­mé­szetesen kulccsal és kód­ dal is zárható és nyitható, de lényeges eleme az ujjlenyomat-érzékelô beléptetô: csak ket­ tônk ujjlenyo­ma­tának „engedelmes­kedik”, más nem képes kinyitni az ajtaját. Ez az egység tulajdon­kép­pen háttérraktárként funkcionál. A készít­ mé­ nyek útjának követ­ kezô fontos állomása az ún. kábítószerszoba. Ebben min­ dig a követ­kezô idôszak — néhány hét — alatt kiszállí­tandó szereket tároljuk: itt ké­szít­jük elô a szál­lítmányokat, itt történik meg a revízió és a csomagolás. Itt zajlik a meg­le­hetôsen szi­ gorú adminisztráció is; elég talán, ha csak a speciális, ötpél­dá­nyos kábítószer-

A lemezszekrény lezárása után az árukiadó kolléga még egy külön plombát lát el a saját pecsétjével. Ennek a szekrénynek a nyitása csak a mi jelenlétünkben, a mi kulcsunkkal, illetve munkaidôn kívül a biztonsági ôr köz­re­ mûködésével történhet meg. Végül a készít­ ményeket szállító gépkocsi vezetôje is aláír egy átvételi jegyzôkönyvet, vagyis a kábí­ tó­ szerek útja pontosan nyomon követhetô a gyógyszertárakig, illetve az ilyen szerek for­ galmazására jogosult nagykereskedôkig. A teljes tevékenység az Országos Gyógysze­ részeti Intézet, valamint az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal Ká­ bítószer Igazgatóságának felügyelete alatt zaj­ lik, illetve a forgalmunkkal kapcsolatos ada­ tokról is kötelesek vagyunk rendszeres jelentést készíteni. László István

FÁJDALOMCSILLAPÍTÁS Krónikus fájdalmat leggyakrabban mozgásszervi, idegrendszeri és daganatos betegségek okoznak. Míg az enyhébb fájdalmak esetében nem-szteroid gyulladáscsökkentôk – para­ cetamol, szalicilátok stb. – alkalmazása az elterjedt módszer, a közepes fájdalmak csilla­pí­ tásában már a gyengébb opioidoknak – például tramadol – van a legnagyobb szerepük; az erôs fájdalmak enyhítésére pedig az erôs opioidok és szintetikus morfinszármazékok alkalmazása a leg­gyakoribb. Ez a gyakorlat megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott, úgynevezett „analgetikus létra” három lépcsôfokának. Az ópium orvosi célú felhasználása már a XVII. században megkezdôdött: feljegyzések szerint e korból származik a szentencia, amely szerint „a kínok, a szenvedés enyhítésére a leghatékonyabb szer az ópi­ um”. Az opioidok olyan vegyületek, amelyek a szervezet opioid-receptorain keresztül fejtik ki fájdalomcsillapító hatásukat. Az erôs hatású természetes, illetve szintetikus készítmények terápiában alkalmazott mennyisége eltérô lehet: a cél az, hogy az egyes betegek esetében a kielégítô, tartós fájdalomcsillapítás a legkevesebb mellékhatással legyen elérhetô.

12

Felszakítjuk, ami letapadt. A letapadt hurut csak a kórokozóknak jó. Amíg mi a makacs hurutos köhögéstől szenvedünk, addig ők − baktériumok és vírusok − élnek és virulnak bennünk, további veszélynek téve ki szervezetünket. Az Ambroxol-TEVA termékcsalád köptetői gyorsan feloldják a letapadt hurutot, és hatékonyan segítik a váladék felköhögését. Vény nélkül is kiadható gyógyszer. A hurutos váladékot az Ambroxoldja.

Stratégiai partnerünk a Forest-Papír Kft.

www.ambroxolteva.hu

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT! 13

Szakmai

összefogás Beszélgetés Dr. Hankó Zoltánnal, a Magyar Gyógyszerészi Kamara új elnökével Kamara

dapesten végeztem, késôbbi feleségem év­

2011. decemberi országos tisztújító

folyamtársam volt, ott ismerkedtünk meg.

közgyû­lé­sén Dr. Hankó Zoltán eddigi

Vég­ zés után már együtt kerültünk Nógrád

alelnököt választották meg a köztes­

megyébe, persze azért nem egy helyre: ô

tület elnöki posztjára. Ebbôl az alka­

Nagy­ bátonyba, én pedig Salgótarjánba. Az­

lomból szakmai életútjáról, indíttatá­

után engem elvittek katonának, közben meg­

sairól, a gyógyszeré­szi szakma jelen

született az elsô gyermekünk, végül aztán

helyzetérôl és a terveirôl kérdeztük.

Kerepestarcsára, a kórházi gyógyszertárba

A

Magyar

Gyógyszerészi

kerültünk mind a ketten. Onnan én ’82 végén

14

Kérem, engedje meg, hogy elôször fel­

a Pest megyei Galenusi Laboratóriumba

tegyek néhány személyes kérdést. Úgy

mentem dolgozni, ott voltam egészen ’90-ig.

tudom, hogy jelenleg a családjában szin­

Közben a nyolcvanas évek végén a Magyar

te mindenki gyógyszerész, illetve már ön

Gyógyszerészeti Társaság akkori elnöke és

is egy gyógyszerész-dinasztia leszárma­

fôtitkára meghívott szerkesztônek a társaság

zottja.

lapjához, a „Gyógyszerészet”-hez. Részben

Nem, a szüleim nem voltak gyógyszerészek.

már ennek kapcsán kerültem át a Fôvárosi

A pályaválasztásomat a biológia és a kémia

Gyógyszertári Központhoz szerkesztôség-

iránti vonzalmam determinálta, így válasz­to­t­

és kiadóvezetônek. 1992-ben a családdal lét­

tam érettségi után a gyógyszerészetet. Bu­

rehoztunk egy jogelôd nélküli magángyógy­

szertárat, amelyet ma is a feleségem vezet, ô

kellene folytatni a munkát. Gondolom, ebben

a személyi jogos. Késôbb a fiunk és a lá­

elsôsorban az elmúlt évek változásaiban való

nyunk is gyógyszerész lett: lányom a pati­

közremûködésem játszott döntô szerepet,

kánkban dolgozik, fiunk a Semmelweis Egye­

és az, hogy a legnehezebb idôben álltam a

tem fôgyógyszerésze. Sôt, igaz, a menyem

kamara mellé.

és a vejem is gyógyszerészek…

Még egy utolsó személyes kérdés, az­

Akkor a dinasztia még csak most alakul

után tényleg jöjjön a szakma: erényeként

– viszont kollégaként is üdvözölhetem,

vajon a keménységet, vagy inkább a

mint szerkesztôt! Honnan ez az indít­ ta­

kompromisszumkészséget jelölné meg?

tás?

Néhány nappal ezelôtt voltunk egy magas

Nem tudom, de már óvodás koromban új­

szintû szakmai megbeszélésen a vezetô­tár­

ságokból tanultam olvasni. Miközben a Ga­

saimmal, és ott a tárgyalópartnerünk engem

lenusi Laborban dolgoztam, részt vettem

faltörô kosként jellemzett! Ugyanakkor má­

különbözô kiadványok elkészítésében, erre

sok azt gondolják, hogy kompro­ misszum­

figyeltek fel a Magyar Gyógyszerészeti Tár­

képes vagyok. Egy dolog azonban biztos: az

saság vezetôi, akik azt gondolhatták, hogy

utóbbi években több haragosra tettem szert,

van itt egy fiatal ember, aki egy kicsit írni meg

mint amennyire valaha is gondolhattam az

szerkeszteni is tud, ráadásul gyakorló gyógy­

életben! Jó néhányan vannak, akik ma még

szerész, így jó szerkesztô lehet belôle. Tud­

nem tudják megbocsátani azt a szerepet,

juk, hogy azért ez nem ilyen egyszerû, de az

amelyet a patikaliberalizáció leállításában

elmúlt huszonhárom évben talán vala­mennyi­

játszottam. Az én véleményem változatlan:

re beletanultam.

2006-tól a gyógyszerészek rovására borult

Közben – ha jól tudom – részt vett már a

fel a gyógyszerpiaci vertikum egyensúlya —

Kamara alakuló ülésén is. Miért tartotta

ezt pedig helyre kell billenteni.

annyira fontosnak, hogy ott legyen? Emlékszem, azon a hétvégén a gyerekekkel a szüleimnél voltunk, de úgy döntöttünk, hogy erre az alkalomra mindenképpen fel­ jövünk Pestre. Ez mindkettônknek magától ér­ tetôdô volt, fel sem merült, hogy ne le­ gyünk ott. Világos volt, hogy a szakma éle­ tében ez egy sorsdöntô momentum, mi pe­ dig részesei akartunk lenni. Pár hónap múlva felkértek az akkor indított Gyógyszerészi Hír­ lap szerkesztésére, késôbb pedig egy idôre bekerültem az elnökségbe is, majd 2006-ban alelnökké választottak. Igen, és most pedig elnökké, de vajon miért éppen önt? Mit gondol errôl? Nagyon nehéz idôszakban nagyon sokat dol­ goztunk együtt az elôzô elnökkel, Horváth Tamással, és nem is voltunk ered­mény­te­le­ nek. Ô nem tudta tovább vállalni az elnök­sé­ get, így többen azt gondolták, hogy nekem

15

morális megújítása azonban még hátra van. Óriási kérdés, hogy a hiányzó pénznek mek­ kora részét és milyen feltételekkel sikerül visszapumpálni a rendszerbe. Ez világos – mégis, éppen ezért kérde­ zem, mit lehet ebben a helyzetben kita­ lálni? Fejlesztenünk kell a gyógyszerészi szolgál­ tatások színvonalát, mert máskülönben meg fogják kérdôjelezni a legutóbbi modell­ kor­ rekció létjogosultságát, és el kell érnünk, hogy a szakma kompenzációként minél töb­ bet kapjon vissza. Mondok egy példát: a generikus programban eredetileg a szakma

16

Helyben vagyunk: állítólag mintegy het­

ellenérdekelt, hiszen a több munkával, kon­

venmilliárd forint a patikák pillanatnyi tar­

zultációval járó helyettesítés végsô soron

tozása, kifizetetlen számlája a nagy­ ke­

kevesebb bevételt produkál. Ha azonban egy

reskedôk felé. Mit tehet, mit tesz ebben a

generikus ösztönzô program honorálja a

helyzetben a kamara?

gyógyszerészek többletmunkáját, ez jó a tár­

Elôször azt kell tisztázni, hogy miért alakult ki

sadalomnak, és jó nekünk is. Erre a prog­

ez a helyzet, ugyanis a gazdasági jellegû

ramra 2012 elsô háromnegyed évére már

problémák nem elválaszthatóak a strukturális

rendelkezésre áll 2,7 milliárd forint. Remé­

és egyéb szakmai kérdésektôl. A patikák

lem, hogy már csak egy lépésnyire vagyunk

szállítóállománya a liberalizáció óta emel­ke­

a nyolcszázötven forintos árrésmaximum

dett mintegy harmincötmilliárdról hetvenre,

korrekciójától, amitôl az ellátásbiztonság ja­

és a veszteséges patikák tömeges meg­

vulása is remélhetô. Remélem, hogy még

jelenése is ezekre az évekre tehetô. Mivel

idén sikerül egyéb kompenzációs elemekrôl

gazdasági bajainkért a liberalizáció és a

is megállapodásra jutni; elvi döntés született

forráskivonás együttesen felelôs, a libe­ ra­ li­

arról, hogy a patikák szolgáltatási díjban ré­

zációt nemcsak társadalompolitikai, hanem

szesülhetnek a gyógyszerészi gondozásért

gazdasági okokból is le kellett állítani. Hatá­

és a hozzá kapcsolódó patikai szolgál­ ta­

rozott törekvésünk volt a gyógyszertárak

tásokért. Ilyen típusú elemekbôl állhat össze

nemzeti és gyógyszerészi tulajdonban való

valamilyen szintû kompenzáció, azonban en­

tartása. Helyre kellett állítani a liberalizáció

nek a mértéke az elôzô években felhal­ mo­

kapcsán megnyirbált gyógyszerészi kompe­

zott forráshiányhoz viszonyítva nyilvánvalóan

tenciákat, sôt a körülmények változásával új

korlátozott. A mai gazdasági válság köze­

gyógyszerészi kompetenciákra is szükség

pette azért is komolyan küzdeni kell, hogy a

van: a gyógyszerellátásért a gyógysze­ rész­

Széll Kálmán Terv miatt kiesô bevételek kom­

nek kell felelôsséget vállalni. A harmadik

penzációjára sor kerülhessen.

célunk pedig a kamara rehabilitálása és köz­

Szakmai oldalról nézve: a gyógyszer­ tá­

testületi jogosítványainak helyreállítása volt.

rak számára nyilván meghatározó a ge­

Elmondható, hogy mind a három területen

nerikus program, amely ugyanakkor már

jelentôs eredményeket sikerült elérnünk, a

a közeljövôben nálunk is kapcsolódik a

szakma gazdasági, szakmai, mentális és

hatóanyag szerinti rendeléshez, ugye?

Igen, ez a rendszer a megjelent rendelet sze­

feladatai vannak a gyógyszerészeknek, ame­

rint ez év áprilisában Magyarországon is

lyek magas szintû végrehajtása a nem kívánt

elindul, méghozzá elsô lépésben a kolesz­

mellékhatások

terincsökkentôk területén. A hatóanyag-ala­

együttmûködési

pú rendelés valóban szorosan kapcso­lódik a

szá­­mos pozitívumot eredményezhet. Cél az,

generikus ösztönzô programokhoz: a cél az,

hogy ez a tevékenység minôségbiztosított

hogy a rendelkezésre álló közösségi pén­

formában, jól dokumentált módon történjen,

zekbôl minél nagyobb egészség-nye­re­séget

és

lehessen elérni. Vannak országok, ahol a

egész­ ségnyereséget is. Az adatok azt mu­

generikus piac márkákra épül, és vannak

tatják, hogy a krónikus betegek együtt­ mû­

olyanok, ahol hatóanyagokra. Tény, hogy a

ködési készsége fél év elteltével mintegy

hatóanyagra alapozott generikus piacok ala­

ötven százalékra csökken, viszont vannak

csonyabb árszínvonalon mûködnek. Más

olyan vizsgálatok, amelyek szerint a jól vég­

kér­dés, hogy egy hosszú évek alatt kialakult

zett gyógyszerészi gondozásban részesülôk

gyógyszerhasználati kultúrát csak fokoza­ to­

körében a compliance-t akár nyolcvan szá­

san lehet átalakítani, és ennek során egyéb

zalék fölött is lehet tartani! Ennek az egész­

szempontokat, például az ország iparpolitikai

ségügyi haszna nyilvánvalóan óriási, és a ki­

céljait sem szabad figyelmen kívül hagyni.

fizetett támogatásoknak sokkal kisebb há­

Ezért a kötelezô hatóanyag-alapú rendelés

nyada megy veszendôbe. Ha ezt meg tudjuk

bevezetésének fokozatosságával egyet­ ér­

valósítani, megalapozottan remélhetjük az

tek. Egy dolog biztos: vannak lehetôségek

egészségpolitika fokozott anyagi támogatá­

ezen a területen is. Nemrégiben beszéltem

sát is a gyógyszertárak számára.

például egy Németországban dolgozó orvos

tudjuk

csökkentésétôl

a

készségének

igazolni

a

betegek

növeléséig

hozzá

kapcsolódó

László István

barátommal, aki elmondta, hogy ott a leg­ olcsóbb gyógyszerek expediálási aránya a helyettesíthetô gyógyszercsoportokban már kilencven százalék felett van — nálunk ez harminc százalék körüli. Végezetül: a gyógyszerészi gondozás te­ rületén milyen irányban szorgalmaz to­ vábblépést a kamara? A gyógyszerészi gondozást tekintve az em­ berek legnagyobb része arra gondol, ami az ún. emelt szintû gyógyszerészi gondozás kö­ rébe tartozik. Itt elsôsorban krónikus beteg­ ségben — magas vérnyomás, cukorbeteg­ ség stb. — szenvedô, diagnosztizált betegek folyamatos gondozásáról van szó. Ugyan­ akkor legalább ilyen fontos a gyógyszerészi gondozásnak az a része is, amely az alap­ tevékenységhez tartozik a patikákban: a vény­ köteles és vény nélküli gyógyszerek expediálásához kapcsolódó gyógyszerészi gondozás. Ezen a területen is nagyon fontos

17

Az

epilepsziáról

— az orvos szemével

Az epilepszia az egyik leggyakoribb ideg­rend­ szeri zavar. Évezredek óta ismert beteg­ ség, amelyhez furcsasága miatt a történelem folya­ mán a legkülönbözôbb képzetek kap­csolódtak. Az ókorban azt gondolták, hogy az epilepsziás az istenek kiválasztottja, a közép­korban pedig azt, hogy testét az ördög szállta meg.

Az epilepsziát tulajdonképpen a modern szerves kémia és gyógy­ szerkémia megszületése, az 1930as évek óta próbálják kezelni, egy­ re nagyobb sikerrel. Ma már rutin­ szerûen végeznek mûtéteket is. Halász Péter ideggyógyász pro­ fesszorral, a hazai epilepsziagyó­ gyá­szat és -kutatás doyenjével be­ szélgetünk a betegségrôl, illetve a kezelés lehetôségeirôl.

Az epilepszia az agy betegsége; lénye­ ge, hogy az agy bizonyos részei fokozott izgalmi állapotba kerülhetnek. Ezek az ún. epilep­ sziás rosszullétek, amelyek konkrét tünetei az érintett, a rohamok kiindulópontjaként szol­ gáló terület mûködésétôl függenek, és annak jellegzetességeit mutatják. Tehát pél­ dául a látórendszer epilepsziás izgalmának eredményeként látási hallucinációk jelent­ kez­hetnek, a mozgatórendszer túlmûködése pedig görcsöket idéz elô. Sokféle epilepsziát ismerünk. Vannak olyan formák, amelyek erôsebben kapcsolódnak konkrét agyi terü­ letekhez, és vannak olyanok – ezek az ún. generalizált epilepsziák –, amelyek az egész

18

agyban nyomot hagyó nagy általános rend­ szerekbôl, például a talamokortikális sziszté­ mából származnak diffúz módon. A lokali­zá­ cióhoz köthetô, illetve a generalizált for­mák között már a diagnózis felállításakor kü­lönb­ séget kell tennünk, ugyanis a gyógyszerelés szempontjait alapvetôen meghatározza, hogy milyen típusú betegséggel állunk szem­ ben. Milyen okok vezethetnek az epilepszia kialakulásához? Sokféle okot ismerünk. A fokális, tehát in­ kább körülhatárolt struktúrák túlmûkö­ dé­ sé­ hez köthetô betegség hátterében többnyire valamilyen szerkezeti változást elôidézô agyi trauma: seb, sérülés, fejlôdési rendelle­ nes­ ség, illetve tumor állhat, míg a generalizált for­máknál genetikai okokkal magyarázható a túlzott ingerlékenység. Ez utóbbi, genetikus tényezôk jóval ritkábban, de elôfordulhatnak a lokális megbetegedések esetében is. Az epilepszia bármilyen életkorban jelentkezhet, leggyakrabban azonban csecsemô- és idôskorban jelenik meg. A gyerekek jelentôs ré­ sze „kinövi” a betegséget, ezzel magya­ ráz­ ható, hogy a felnôtt népességben elôfor­ du­ lása ritkább. Ha jól emlékszem a gyógyszerkémia tör­

té­netére, már a hôskorban, a szintetikus kémia kezdetén megjelentek az elsô epi­ leptikumok, persze véletlenek, nem pedig tudatos gyógyszertervezés ereménye­ként. Így van. Az elsô gyógyszer, amelyet már az 1930-as években használtak az epilepszia kezelésére, egy barbiturát szerkezetû, na­ gyon általános idegrendszeri hatóanyag, a sevenal volt. Késôbb jelentek meg a hidan­ toinok, melyek az elsô igazi antiepileptiku­ mok voltak, majd a ma már szintén klasszi­ kusnak tekinthetô szerek: a karbazepinek és a valproátok. A 80-as évek végéig ezekkel a gyógyszerekkel próbáltuk megszabadítani be­ tegeinket a rohamoktól. A probléma az volt, hogy ezeknek sokféle komoly mellék­ hatása van, és mivel a páciensek egész éle­ tükön át gyógyszerek szedésére kénysze­ rülnek, a károsodások törvényszerûen meg­ jelentek. Gyakran bizony igen nehéz volt megállapítani, hogy mely tünetek a betegség, és melyek a mellékhatások következményei. A 80-as évek végétôl azonban forradalmi változások következtek be az epilepszia ke­ zelésében. Az agy, illetve az epilepsziás túl­ mûködések jobb megismerése révén tuda­ tos gyógyszertervezésre nyílt lehetôség, és ennek eredményeként ma már kb. 20 féle, hatásmechanizmusában többé-kevésbé elté­ rô antiepileptikummal rendelkezünk. Az új szerek legalább olyan hatékonyak, mint a régiek, de alig van mellékhatásuk, és sokkal kevésbé lépnek interakcióba más gyógy­ szerekkel. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen megkönnyíti a kezelést, ha a páciensnek egyéb betegsége is van, vagy például fo­ gamzásgátló készítményt szeretne szedni. Az újabb gyógyszerek birtokában szinte sze­ mélyre szabott terápiát alkalmazhatunk, és például nôi betegeinknél ki tudjuk választani azokat a szereket, amelyek biztosan nem károsítják a magzatot vagy a csecsemôt, az­ az amelyek szedése mellett a páciens nyu­ godtan vállalhat terhességet, vagy akár szop­ tathat. A biztonság érdekében persze mindig megkérjük ôket arra, hogy terhességük ter­ vezett legyen.

Az egyénre szabott terápia lehetôsége jelen­ tôsen megnövelte a kezelés hatékonyságát, és ma már betegeink 60-70 százaléka szinte teljesen rohammentes állapotban tartható. Melyek a legfontosabb újabb gyógyszer­ csa­ládok? Mielôtt erre válaszolnék, hadd beszéljek az átmeneti korszakról is. Az új gyógyszerek meg­ jelenése elôtt volt egy idôszak, amely­ ben a gyárak retard készítmények fejlesz­té­ sével próbálták a régi gyógyszerek haté­ kony­ ságát növelni, illetve mellékhatásaikat csökkenteni. A fokozatosan felszívódó sze­ rek egyenletesebb hatóanyagszintet biztosí­ tanak a vérben, és a betegek terápiahûsége is javul, hiszen kevesebbszer kell az adott gyógyszert bevenni. Nagyon érdekes és ellentmondásos a dia­ze­ pinek antiepileptikumként történô alkalmazá­ sa. Ezek szorongásoldó, izomlazító, altató ha­tású anyagok, amelyek az epilepszia kró­ nikus kezelésében ugyan nem váltak be — egyrészt a hozzászokás miatt, másrészt bi­ zonyos szempontból ronthatnak a betegek állapotán —, de epilepsziás rohamsorozatok gyors megfékezésére még ma is használ­ hatjuk ôket. Az új generációs antiepileptikumok jelentôs

19

cso­portját képezik a nátriumcsatorna-blok­ko­­ lók, amelyek többféle molekuláris mecha­niz­ mussal képesek a normál tartományhoz ké­ pest jelenlévô idegingerületi többletet csök­ kenteni. Fontos családot alkotnak a gam­maaminovajsav nevû neurotranszmitter, a GABA receptorainak mûködését befolyá­ soló sze­ rek is; ezek a gátló mûködés foko­ zásával érik el a sejtek ingerlékenységének csök­ke­ nését. Vannak olyan szerek is, ame­ lyek a szinapszisok elôtt elhelyezkedô hólya­ gocs­ kák membránmûködésének szabályo­zá­sá­ val érik el a túlmûködés mérséklôdését. A gátlás fokozása logikus, de elvileg egy­ szerûbbnek tûnik az izgalom csökken­té­ se. Ilyen szerek nincsenek? A piacon ma még nincsenek. Természetesen ez egy erôsen kutatott terület, de még nem sikerült olyan antiepileptikumot készíteni, amely az izgalmi állapotot csak a kívánt ré­ gióban csökkentette volna. Az „univerzális” mû­­ ködéscsökkentô hatás miatt a kísérleti szerek a mozgás és a szellemi funkciók te­ rén egyaránt nemkívánatos hatásokat mutat­ tak. Az epilepszia kezelésében mikor lehet­sé­ ges és kívánatos a mûtéti beavatkozás? A betegek 10 százalékánál hagyományos ideg­sebészeti mûtéttel meg tudjuk gyógyítani a pácienst. Ez akkor lehetséges, ha a roha­ mok egy teljesen körülírt területrôl indulnak ki, melynek eltávolításával nem veszít el a beteg valamilyen fontos funkciót: beszédvagy íráskészséget, beszédértést, látást, me­ móriafunkciókat stb. Kísérleti stádiumban van egy új technika, amelyet neuromodulációnak hívunk. Parkin­ son-kór esetén ezt már évek óta alkal­ mazzák, az epilepsziában még „próbál­ gat­ ják”. A mély agyi stimulációs eljárások esetén bizonyos kéreg alatti területre, például a talamuszba ingeradó elektródát ültetnek be, és az ingerlési programot egy, a kulcscsont környékére beépített, programozható külsô agyi pacemakerrel állítják be. Az elektromos ingerek hatására a görcskészség csökken, mégpedig függetlenül attól, hogy a rohamok

20

az agy mely területérôl indulnak ki. Létezik egy másik technika is, amelyben a vagus ideg nyaki szakaszának közelébe ül­ tetik be az elektródát, és a stimulációs im­ pulzusokat az ideg szállítja az agyba. Mindkét stimulációs technikát olyan páciensek ese­ tében próbálják alkalmazni, akiknek beteg­ sége gyógyszerekre nem reagál. Egy ame­ rikai evidencia alapú multicentrikus vizsgálat szerint a talamusz ingerlésével csökkenthetô a rohamok száma és intenzitása. A Pécsi Egyetemen végeztek is már három ilyen be­ avatkozást, és úgy tûnik, van jövôje. Egyéb, ún. alternatív terápiák szóba jö­ het­nek az epilepszia kezelésében? Gyerekeknél néha használják az ún. ketogén diétát, amely lényegében egy szénhid­ rát­ mentes, zsírban, húsban gazdag táplálkozást jelent. Ez olyan biokémiai változásokat ered­ ményezhet az agyban, amelyek a görcs­kész­ ség csökkenését idézhetik elô, az ered­ mé­ nyek azonban nem általánosan meggyô­ zô­ ek. A diéta viszont nagyon kínzó, igen nehéz betartani, ezért csak ritkán, reménytelen ese­ tekben próbálkoznak vele. Gyakran jót tesz a jóga, amelynek mai tu­dá­ sunk szerint ugyan nincsen specifikus gyó­ gyító hatása, de a hozzá kapcsolódó re­ laxáció, illetve egyéb pszichés tényezôk jobb életminôséghez segíthetik betegeinket. A pszichoterápia, a lelki megküzdési straté­ giák elsajátítása a jógától függetlenül is na­ gyon fontos az epilepsziával élô betegek szá­mára. Léteznek mechanikus „rohamvédô” techni­ kák is. Ha a rosszullét bizonyos testrészek megváltozott mûködését idézi elô, például a beteg tudja, hogy rohama lesz, mert zsib­ badni kezd a karja, akkor a kar leszorításával olyan szenzoros ingert juttathat az agyba, amely elnyomja a görcskészséget, és a kar rángatózása kivédhetôvé válik. A homeopátiáról, akupunktúráról, talpmasz­ százs­ról, biorezonancia-terápiáról azt tudom mondani, hogy epilepszia esetében alkal­ma­ zásuk szerintem teljesen eredménytelen. Bakos Júlia

Az

epilepsziáról — pszichológus szemmel

Híres emberek, celebek közül Magyar­ országon még senki nem állt epilep­sziá­ját vállalva a nyilvánosság elé, de ke­ve­sen teszik ezt meg a „hétköznapi” bete­gek kö­ zül is. Az epilepszia még mindig elô­ ítéletekkel sújtott, stigmatizált beteg­ség. De vajon miért? Miért van az, hogy a cukorbajt, az emlôrákot, a HIV-pozitivitást vagy akár a Parkinson-kórt is könnyebb felvállalni, mint az évezredek óta ismert epilepsziát? Békés Judit pszichológust kérdeztük.

Nemcsak Magyarországon övezi elôítélet a betegséget, bár a fejlett nyugati világban jobb a helyzet, mint nálunk. Egyre több be­ tegszervezet képes rávenni például színé­ szeket, hogy vállalják nyíltan epilepsziájukat, sôt Amerikában egy parlamenti képviselô már saját érintettségét elismerve szólalt fel a betegek érdekében. Magyarországon ez ma még elképzelhetetlen. Az elôítéleteknek egyaránt vannak társadal­ mi és pszichológiai okai. Minden szokatlan, minden zavarba ejtô do­ logtól félünk, márpedig az epilepsziával élô ember ilyen helyzetbe hozhat bennünket. Ez a betegség attól olyan félelmetes, hogy a tudatvesztés lehetôségét hordozza. Egy mun­­káltató, egy fônök számára kellemetlen, hogy kollégája viselkedését nem tudja ki­ számítani: hogy az egyik pillanatról a másikra irányíthatatlanná, kontrollálhatatlanná válhat.

22

Az emberek nem akarnak maguknak prob­ lémát, ezért félelembôl, kényelembôl, önvé­ delembôl gyakran inkább a kirekesztés mel­ lett döntenek. A pszichológiai ok ugyancsak a tudat­ vesz­ téshez társul: az, hogy az epilepsziás roham során a beteg elveszti az önmaga feletti kontrollt, arra figyelmeztet, hogy ez bárkivel, így velünk is megtörténhet. Márpedig a kont­ roll elvesztése a modern ember legnagyobb félelmei közé tartozik. Mi mindent kont­ rol­ lálni, irányítani, befolyásolni akarunk, és nem szeretjük, ha véletlenszerû, szabálytalan dol­ gok történnek velünk, ezért a tudatvesztés lehetôségének már a puszta gondolata elô­ hívja a bennünk szunnyadó erôs belsô fé­ lelmeket. Attól félünk, hogy kiadjuk magunkat? Félünk, hogy kiadjuk magunkat, félünk, hogy leleplezzük magunkat. Amikor belépünk egy

társaságba, elmegyünk egy randira vagy egy állásinterjúra, valamilyennek szeretnénk mu­ tat­ ni magunkat: csinosnak, vagy komoly, érett embernek, tudósnak, vagy éppen szexi­ nek. Ezt a pszichológiában pszichés ruhának hívjuk. Ha elveszítjük a tudatunkat, elveszítjük pszichés ruhánkat, elveszítjük a kontrollt a környezetünk, a társadalom felé sugározni kívánt képünk felett. Ez pedig félelmet kelt, hiszen mi szeretnénk eldönteni, hogy hogyan lássanak bennünket. A mindennapi életben hogyan talál­ koz­ nak a betegek az elôítéletekkel? Leggyakrabban a munkahelyeken merülnek fel problémák. Az a tapasztalatom, hogy amíg valaki nem ejti ki azt a szót, hogy epi­ lepszia, hanem a néha elôforduló kisebb rohamaira azt mondja például, hogy ideg­ rendszeri rosszullétei lehetnek, addig a mun­ kahely elfogadja. Ha azonban valamilyen ok­ ból kiderül, hogy az illetô epilepsziás, mind­ járt problémák támadnak a munkájával, és el is bocsáthatják. Az epilepsziával élôknek nehéz tehát munkát kapniuk, és nehéz azt megtartaniuk is. Néhány napja beszélgettem egy vidéki csa­ ládsegítô kollégával, akit arra kértem, hogy egyik betegemnek segítsen elhelyezkedni. Hát hogyan dolgozhatna egy epilepsziás? – kérdezte. Erre elmondtam, hogy kb. csak kéthetente fordul elô egy-egy kisebb roham, és akkor sem történik más, mint hogy 10-15 másodpercre „lefagy” a viselkedés. Na de akkor is, így hogyan akar dolgozni? – hang­ zott a további reakció. Szóval még a nem teljesen kívülállók köré­ ben is nagyon erôteljes elôítéletek élnek. Az elutasításban persze benne van az is, hogy az epilepsziás kolléga esetleg kellemetlen, fárasztó, problémás esetet „szabadít rá” egy munkahelyre, talán balesetektôl is tartani kell. Ezzel kapcsolatban egyébként vannak meg­ bízható statisztikák: az epilepsziával élôk kö­ ré­ben egyáltalán nem magasabb a balesetek elôfordulási gyakorisága. Ön pszichológusként mit tanácsol a be­ tegeinek? Titkolni, titkolni, titkolni?

Munkahelyeken ez nyilván „megoldható”, de óvodában, iskolában képtelenség, hogy a gyerek körül lévô felnôttek még­ oly kicsi és egyáltalán nem látványos ro­hamok esetén is ne tudják, hogy mi történik… Általában azt tanácsoljuk, hogy a munka­he­ lyen kezdetben ne mondják el. Állásinterjún ne ezzel minôsítsék magukat, hiszen az ô életüknek ez a betegség csak az egyik ré­ sze, és egy munkahelyen lényegtelen része. A stigmát szinte lehetetlen levakarni, jobb tehát, ha elôször bizonyít az illetô. Derüljön ki, hogy okos, ügyes, rátermett, szellemes, jól végzi a munkáját. Akkor késôbb könnyebben elfogadják betegségével együtt, hiszen meg­ vannak a korábbi kedvezô tapasztalatok. Fordítva sokkal nehezebb. Fordított esetben a teljesítmények megítélése tudattalanul is az elôítéletek tükrében történhet – ha egyáltalán a beteg munkához jut –, és egy eleve vesz­ tes helyzetbôl szinte lehetetlen „gyôzni”. Azt szoktuk tanácsolni, hogy a munkahelyen legyen egy-két beavatott ember, akik egy eset­ leges rosszullét esetén „kezelik” a hely­zetet. Mivel gyógyszerekkel a betegek 60-70 szá­

23

za­léka rohammentessé tehetô, gyakran va­ló­ ban csak a rosszullét esélyérôl beszé­lünk. Óvodában, iskolában természetesen meg kell mondani. Többnyire azt javasoljuk a szü­ lôknek, hogy osszák meg a problémát az osztályfônökkel, ô mondja el a kollégáknak, és az a tanár beszélgessen el errôl a gye­ rekekkel, aki jóban van az osztállyal és eset­ leg érdekes dolgokat tud ezzel kapcsolatban mondani. Például, hogy a neves történelmi személyiségek közül, vagy mûvészek, írók, költôk közül kik éltek epilepsziával. Egy új kapcsolat, udvarlás, szerelem ese­ tén mi a teendô? Hát ez nagyon nehéz kérdés, és ôszintén szólva bizonytalan az ember, hogy mit taná­ csoljon. Érdemes már az elsô alkalomkor meg­ mondani? Vagy csak akkor, ha egy hosszabb, tartósabb kapcsolat van kiala­ ku­ lóban? Nincs univerzális recept. Általános­ ságban azt tudom mondani, hogy a döntés szempontjából nagyon fontos, hogy az illetô milyen viszonyban van a betegségével. Ha jóban van vele, ha el tudja fogadni, ha nem uralja el, ha úgy tekinti, mint élete egy prob­ lémáját, akkor jobb, ha már a kapcsolat ele­ jén elmondja. Ha viszont szorong, aggódik, ha maga is feltételez egy elôítéletet – ugyanis az elôítéletnek két formája van: a meg­ ta­

24

pasztalt és a feltételezett –, nos, akkor talán érdemes várni, és csak akkor elmondani, amikor már szoros a kapcsolat. Az a tapasztalatom egyébként, hogy a fiatal felnôttek lazábban kezelik ezt a dolgot. El­ kísérik a barátot vagy barátnôt a buliba, se­ gítenek lerázni azokat, akik az italt tukmálják, hiszen ha valaki gyógyszert szed, nem sza­ bad alkoholt fogyasztania. Barátságokban nemigen okoz gondot valakit a betegségével együtt elfogadni. Nem beszéltünk még a családról, arról, amikor például a gyerekrôl kiderül, hogy epilepsziás. A gyerekekhez a szereteten túl és mellett nagyon sok vágyunk, fantáziánk, elvárásunk, saját magunk megvalósításának reménye fû­ zôdik, és ezek a két szülô viselkedését gyak­ ran másképpen irányíthatják. Az anyák sok­ szor szorosabbra fûzik a kapcsolatot a beteg gyermekkel, a testvérek és az apa pedig kívül rekednek ezen az érzelmi közösségen. Elôfordul, hogy a beteg gyerek beköltözik az apa helyére a hálószobába, átrendezôdik, esetleg szétesik a család. Szerintem azon­ ban nem a gyermek betegsége idézi ezt elô, csupán egy meglévô folyamat felgyorsu­ lá­ sáról van szó ezekben az esetekben. Gyakran az anyának beszûkül az élete, a kapcsolatai, és korlátozza, visszafogja a gye­ reket. Nem biztatja önállóságra, sôt riogatja: mások úgysem fogadják el, hogy ilyen vagy; mi lesz veled, ha rosszul leszel?; ne menj el a buliba… A túlféltés legfontosabb oka termé­ szetesen az, hogy az anya alapvetôen biz­ tonságot szeretne adni a gyereknek, azt sze­ retné, ha irányítani, szabályozni tudná azokat a helyzeteket, amelyekbe a gyerek bele­ kerülhet. Tulajdonképpen segíteni szeretne. Az apák részérôl kétféle tipikusabbnak te­ kinthetô hozzáállás van. Az egyik a prob­ lé­ mamegoldás-orientált típus, aki keresi a meg­­ oldásokat, próbálja a családot egy olyan élet felé vinni, mintha nem létezne a beteg­ség. A gyerek csináljon mindent, amit egész­ séges társai, sportoljon stb. Ez ebben a hely­zetben gyakran sikeres és hatékony stra­tégia.

A másik jellegzetes apai magatartás a csa­ lódás. Csalódik, hogy el kell engednie álmait, gyermekébôl nem lesz híres focista, hegy­ mászó stb., és az apának ez a türel­met­len­ sége, csalódottsága nagyon megviseli elsô­ sorban a fiúgyerekeket. Sokszor témája ez a felnôttkori terápiáknak, sokat mesélnek errôl a betegeim. Az epilepsziával élôk mit tehetnek, hogy saját maguk könnyebben elfogadják a betegségüket, és könnyebben elfogad­ tassák magukat betegségükkel együtt? Nagyon fontos, hogy a betegségrôl általá­ ban, és konkrétan saját betegségükrôl egy­ aránt megbízható és pontos információkkal ren­ delkezzenek. Hogy tudjanak kérdezni, hogy képesek legyenek akár orvossal, akár pszi­chológussal, akár rehabilitációs szakem­ ber­rel partnerként beszélgetni, és részt venni a sorsukat irányító döntések meghoza­ ta­ lá­ ban. Az információk birtoklása alapvetô ah­ hoz, hogy egy helyzet fölött kontrollt gyako­ rol­hassunk, vagy éppen visszavegyük ezt a

kontrollt. Egyébként az elôítéletek és stigmák elleni harcnak is legfontosabb eszköze az információ. Visszatérve a pácienshez: nagyon lényeges az is, hogy akár pszichoterápia, akár egy re­ habilitációs közösség segítségével felis­mer­ je, hogy a betegség nem maga az élet, csak egy kis része annak. Attól ô még okos, jó táncos, képes szeretni, képes tanulni és tel­ jesíteni stb. Megmaradt annak a szemé­ lyi­ ségnek, aki volt az epilepszia jelentkezése elôtt. Az élet ugyan kiegészült egy nehéz, ám vihetô problémával, de nincs ok arra, hogy ez uralja az egész identitást. Gondjai, prob­ lémái mindenkinek vannak, legfeljebb mások. Egy önismereti folyamat során például fel tudjuk tárni a páciensnek a világhoz fûzôdô bízó vagy bizalmatlan viszonyát, az önérté­ke­ lését meghatározó tényezôket, betegségével való kapcsolatát stb., és segíteni tudjuk, hogy kipróbáljon másfajta, esetleg célravezetôbb, sikeresebb megküzdési stratégiákat. Bakos Júlia

25

Egy sport – mindenkinek

Bár az ókori görögök nyilván nem pró­bál­hatták ki, de északon már legalább hat­ezer éve használják a sílécet. Az el­ne­ve­zés a norvég nyelvbôl származik, és ere­detileg farönköt, átvitt értelemben hó­tal­pat jelent. Eredetileg ugyanis a sí arra szol­gált, hogy viselôje ne süllyedjen el a mély hóban, és csak késôbb alakult min­dennapi közlekedési eszközbôl sport­szer­ré; manapság pedig az egyik leg­egész­ségesebb mozgás, a sífutás kel­lé­ke. A sportot szinte bárki kipróbálhatja, és nem csak egészségesebbek és csi­nosabbak leszünk tôle, de még élvezni is fogjuk.

26

Bozsik Anna

A kezdô sífutók gyakran panaszkodnak arra, hogy még ott is izomlázuk van, ahol eddig izomról se nagyon tudtak – mondja Bozsik Anna, háromszoros olimpikon sífutó, sílövô, aki sportpályafutása befejezése óta ezernél is több emberrel szerettette meg a sífutást. Pedig ô maga szinte véletlenül lett sífutó: „csak elkísérte” unokatestvérét egy „hagyo­ mányos” futóedzésre, ahol csodálkozva ta­ pasztalta, hogy az edzô nem csak a pálya szélérôl kiabál, de maga is aktívan részt vesz az edzésen, együtt fut a tanítványaival. „Futottunk az erdôben, elhajoltunk az ágak elôl, kikerültük a földbôl kiálló gyökereket, átugráltuk az ösvényen heverô ágakat. A mai fejemmel már tudom, hogy akkor ô a moz­ gáskoordinációt javította, miközben az álló­ képességet is fejlesztette.” Az ötvenszeres ma­ gyar bajnok sportoló egész kisgye­ rek­ korától kezdve síelt, és remek eredményeket ért el az atlétikában, így amikor a különleges edzés után egy olyan sporttáborba hívták, ahol a két „szerelmét”: a futást és a síelést ötvözhette, azonnal igent mondott. Jól tette,

hiszen nem sokkal késôbb már a serdülô magyar bajnokságon akasztottak aranyér­ met a nyakába. Tény, hogy a sífutás valamennyi izom­ cso­ portot átmozgatja, emellett erôsíti a keringési és légzôrendszert. Ráadásul a futásnál, vagy pláne az alpesi sínél kíméletesebben terheli az ízületeket, úgyhogy tényleg nem túlzás azt állítani, hogy korra és nemre való tekintet nél­ kül bárki elkezdheti. „A legidôsebb tanítvá­ nyunk 72 éves volt, amikor elkezdte. Mos­ tanra már stabilan áll a sílécen, és gyö­nyö­ rûen kirándul a hóban” – meséli az oktató. De nem csak az idôsek számára ajánlható sport ez, azok számára is megoldást nyújthat, aki­ ket valamilyen sérülés vagy betegség miatt a síelés más formájától eltiltottak.

27

„Nagyon sok „térdes” – vagyis térdsérült – jön át a lesiklásból a sífutásba, számukra, illetve a „bokások” vagy a gerincsérvesek számára más-más technikát és más-más tempót ajánlunk; de számukra is választható, sôt ajánlható mozgás ez. Hiszen attól, hogy otthon ülünk a szobában és számolgatjuk a gyógyszereinket, nem leszünk egészsé­ ge­ sebbek” – mondja a szakember. Bozsik Anna szerint csak az a fontos, hogy a mértékletességet betartsa az illetô: „ha akár csak túlsúlya van, akkor ne akarjon 10 perc alatt megtanulni sífutni és fölrohanni a hegy­ re, hanem próbáljon meg elôször a laposon elindulni, és ott jól érezni magát. Szépen lassan kell elkezdeni, nem kell kapkodni, be

28

kell tartani a fokozatosság elvét, és úgy biztos örömet nyújt majd.” Az oktató szerint, bár felesleges rögtön az elsô alkalomra drá­ ga dolgokat beruházni, van néhány dolog, amit magunkkal kell vinni. „Fontos, hogy moz­gás közben pótoljuk az elvesztett fo­lya­ dékot. A legjobb megoldás, ha ehhez vita­ mintablettákból, káliumból, magnéziumból, C-vitaminból készítünk italt.” A sífutás nem csak a „testi” egészségrôl gon­ doskodik. A friss levegôn, gyönyörû környe­ zetben végzett mozgás feltölt, és örömhor­ monokat, vagyis endorfinokat szabadít fel, amitôl garantáltan jól érezzük magunkat. Ez azokra is igaz, akik a teljesítményt tekintve suhannak léceiken, de azokat is gyönyör­köd­ teti és szórakoztatja, akik „csak” sétálnak és kirándulnak. Akár így, akár úgy, pár alkalom után is fel fog tûnni, hogy javul az egyensúly, az erônlét, ke­ vésbé sajog az ízületes térd, és nem „köpjük ki a tüdônket”, ha felmegyünk a negyedikre. Persze, ehhez az is szükséges, hogy ne szenvedjünk a technikával, a mozgás elsa­já­ tításával: bár kétségkívül igaz, hogy külö­nö­ sebb érzék vagy képesség nem kell hozzá, és viszonylag könnyen elsajátítható, ehhez a sporthoz mégis érdemes oktató segítségét igénybe venni, aki elmondja, mire számíthat a tanuló, hol van a sí eleje és vége, hogy kell felvenni és így tovább. „Azzal szoktuk kez­ deni, hogy leülünk a hóba, és meg kell pró­ bálni felállni” – mondja Bozsik Anna. Ez nem is olyan egyszerû feladat, pláne, ha túlsú­ lyunk van, de meg kell tanulni, hogy ne okoz­ zon gondot, ha netalántán mégiscsak el­ es­ nénk, lábunkon a sível. Sok mindentôl meg­ óvhatjuk magunkat, és hamarabb szerzünk pozitív élményt, ha oktatóval tanulunk.” A szakember ugyanakkor arra is felhívja a

figyelmet, hogy akár oktatóval, akár önerôbôl tanulunk meg sífutni, mindenképpen mele­ gítsünk be. Nem lehet úgy elkezdeni sem­ milyen sportot, hogy odamegyek és neki­ esek a hegynek vagy a lejtônek. Ha kikelünk az ágyból, és azonnal nekilátunk mozogni, azzal több kárt okozunk, mint hasznot. És hogy mit csinál a sífutó, ha annyira nincs hó, mint mondjuk, idén télen? Szomorkodik. „Ha legalább 5-10 centi hó lenne, akkor kint lennénk, mert ez az alpesi síhez kevés, de a sífutáshoz elég. De azért ilyenkor sem tes­pe­ dünk otthon a fûtött szobában, hanem nordic walkingolunk.” Kovács M. Veronika

A sífutásnál is jó társ a vitamin Dr. Lengyel Zsuzsa ortopéd fôorvos szerint az a csodálatos ebben a sportban, hogy pont annyit és úgy lehet csinálni, ahogyan képesek vagyunk. „A sífutás olyan mozgás, amely teljesen szabályozható, annak megfelelôen, hogy milyen a sportolni vágyó egészségi, illetve edzettségi állapota. Így aztán nem ritka, hogy a sífutópályán egy 80 éves, kényelmes tempóban, sík terepen haladó mellett nagy sebességgel elfut egy fiatalabb sífutó.” Azonban bizonyos szabályokat fontos betartani. „Ez is egy mozgás, ráadásul elég intenzív, tehát a szervezetnek szüksége van vitaminpótlásra, elsôsorban magné­ zium­ ra és káliumra, ezeket tehát érdemes magunkkal vinni a túrára. A folya­ dék­ pótlás is kiemelten fontos, így hasznunkra lehetnek az úgynevezett sportitalok.” Ez a fajta mozgás pozitív hatással van a légzésre, szívre. „Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az evezôsöknél például a tüdôkapacitást növelô kiegészítô sport a sífutás” — mondja. Azt pedig a saját tapasztalatai is bizonyítják, hogy a sífutás mennyit javít a mozgáskoordináción: „egy hét sífutás után annyival jobban megy a tenisz, hogy rám se lehet ismerni”. A szak­ember azért is ajánlja ezt a mozgást, mert — különösen a többi téli sporttal össze­ hasonlítva — kicsi a sérülésveszély. „Aki fél a sebességtôl, annak ideális, hiszen mindenki a saját vérmérséklete szerint tudja csinálni. Amikor az ember tanul, egy nap alatt százszor elesik és felkel; de mindezt meg sem érzi, megússza komolyabb sérülés nélkül.”

29

Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek CLOZAPINE GEROT 100 mg tabletta 100 x

CLOZAPINE GEROT 100 mg tabletta 100 x

CLOZAPINE GEROT 100 mg tabletta 100 x

39

Alaki hibás készítmények

70

Alaki hibás készítmények

T

71