MINDENKINEK?! 1.
MÚZEUMOK MINDENKINEK
AZ
INTEGRÁLT TÁRLAT KIALAKÍTÁSÁNAK
SZEMPONTJAI ÉS TAPASZTALATAI
1
Szerkesztõ: Pandula András Szerzõk: Árpássy Miklós György Eszter Kormányos Anna Pandula András Prónay Beáta Grafika: Pandula András, Dagmar Design AB, „Buidings&Health - Educational Material“ alapján Fotók: Szépmûvészeti Múzeum(Józsa Dénes, Mátyus László, Rázsó András) Tördelés, nyomdai elõkészítés: Épített Környezetért Alapítvány - Pandula András, 2008 Borítóterv: Miskolczi Martina
Felelõs kiadó: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány, Tóth Egon
2008, Budapest ISSN 1789-7033 2
ISBN 978-963-06-4594-2
KÖSZÖNTÔ Ugye szívesen megérintené, s megemelné Zsigmond király egykori kardját? Ugye végigsimítaná ujjait az Inkák által öntött ezüst láma szobrocskák egyikén? A Szépmûvészeti Múzeumban mindezekre lehetõség nyílt a múzeum és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány közötti több éve tartó együttmûködésnek köszönhetõen. Míg ezek az érintések számunkra - azaz látók számára - a tárgyról pusztán kiegészítõ információkkal bírtak, addig nem-látó embertársainknak ezek a találkozások jelenthették az egyetlen lehetõséget a mûvészeti alkotás érzékelésére, a bemutatott kiállítás világának megismerésére. A múzeum az együttmûködés eredményeként az elmúlt három évben négy fontos kiállítását tudta speciális igényekkel rendelkezõ személyek számára is értelmezhetõ tárlattal kiegészíteni. Míg a sorban elsõ Kopt kiállításnál a cél kifejezetten a vakok és gyengénlátók számára kialakított külön tapintható tárlat volt, a 2007. nyarán nyitva tartó "…és akkor megérkeztek az Inkák" c. kiállításba integrált kiegészítõ tárlat még szélesebb kör számára vált hozzáférhetõvé. Úgy gondoljuk, hogy érdemes a kiállítások tervezése és a tapasztalatok értékelése során megszerzett tudást ezen füzet hasábjain megosztani mindazokkal akik hasonlóképp tenni kívánnak az esélyegyenlõség múzeumi területen történõ megvalósulásáért, akár csak érdeklõdnek annak elméleti és gyakorlati oldala iránt. Reméljük, hogy a sok pozitív visszajelzéssel kísért tapintható kiállítások sorát a jövõben bõvíteni tudjuk, így téve természetessé a kiállítás-élmény megszerzését és a kultúrához való hozzáférést mind több ember számára, korra és fogyatékosságra való tekintet nélkül.
Dr. Baán László
Tóth Egon
Fõigazgató Szépmûvészeti Múzeum
Elnök Fogyatékos Személyek Esélyegyenlõségéért Közalapítvány
3
TARTALOMJEGYZÉK
MÚZEUMOK
5
Bevezetés
5
Az egyetemes tervezés
9
Múzeumok, kiállítások látogathatósága
12
Tapintható tárlat kialakításának szempontjai
20
A tapintható tárlattól az integrált tárlatig
29
Irodalom és képjegyzék
38
MUSEUMS
MUSEEN
MUSÉE
4
MINDENKINEK
FOR ALL
FÜR JEDERMANN
POUR TOUS
39
45
51
BEVEZETÉS A
MÚZEUMOK TÁRSADALMI SZEREPE
Társadalmunk életében a kultúrához való hozzáférés, a kulturális és tudományos ismeretek megszerzése jelentõs szerepet tölt be. Befolyásolja a gondolkodásunkat, segíti ismereteink bõvítését, amely egy tudás alapú társadalom életében való részvételhez elengedhetetlenül szükséges. A különbözõ információs és kulturális csatornákhoz való hozzáférés, azok sokszínûsége az élet minõségét jelentõsen befolyásoló tényezõ. A múzeumok, galériák illetve azok kiállításainak, rendezvényeinek látogatása tehát fontos és értékes szabadidõs, ismeretbõvítõ, tudást fejlesztõ tevékenység. A múzeumok, galériák, kiállítási épületek továbbá egyéni, családi, baráti, iskolai programok színterei is lehetnek, azaz társadalmi szempontból is komoly szerepet töltenek be. A múzeumok, galériák, kiállítási épületek mûvészeti alkotások vagy tudományos objektumok bemutatására szolgálnak. Ezekben a létesítményekben az elsõdleges cél az ott állandóan vagy ideiglenesen kiállított festmények, szobrok, tárgyak minél jobb láttatása, illetve azok lehetõ legtöbb emberrel történõ megismertetése. Vagyis ezekben az épületekben már a terek kialakításánál, a térelhatároló falak anyagának, színének megválasztásánál, a természetes és mesterséges világítás megtervezésénél a fõ szempont, hogy a kiállításra kerülõ tárgyakat a látogatók számára minél jobban be lehessen mutatni.
A
KULTÚRÁHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS
A kultúrához való hozzáférés alapvetõ jog. Minden embernek joga van a kultúrához, a különbözõ történelmi emlékek és tudományos tárgyak megismeréséhez, megtekintéséhez. Az információkhoz való teljes értékû hozzáférés azonban különbözõ akadályokba, problémákba ütközhet. A múzeumokkal, galériákkal, kiállítási épületekkel, valamint az azokban található kulturális szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülõ akadályokat a következõ csoportokba sorolhatjuk: Fizikai akadályok - Az épület megközelíthetõsége, az épületbe történõ bejutás (szintkülönbségek, helyigények, elérési magasságok) - Kiállított tárgyak, tárlatok elérhetõsége, megközelíthetõsége Információs akadályok - Hiányos információ (a létesítményekben található programokkal kapcsolatos általános és részletes leírás) - Információ megszerzése (többszintû információ hiánya) - Komplex információ értelmezése Pénzügyi akadályok - A kiállítások, rendezvények belépési díja megfizethetõ-e? - A kiállításokhoz kapcsolódó szolgáltatások megfizethetõek-e? (vezetés, katalógus, audio-guide) 5
Bizalmatlansági akadály - Az épületben nyújtott szolgáltatásokkal, azok mûködésével, valamint a segítõ személyzet elérhetõségével kapcsolatos bizalmatlanság Ezek az akadályok leginkább a lakosság körülbelül 10%-át kitevõ, állandó fogyatékossággal élõ személyek információhoz való hozzáférését gátolják, vagy nehezítik meg. Ugyanakkor a társadalom mintegy 40%-át kitevõ, alacsonyabb illetve csökkent mozgásszervi és érzékszervi képességgel rendelkezõk -gyermekek, idõsek, kisgyermekkel közlekedõ szülõk- számára is akadályt jelentenek.
ELTÉRÔ
KÉPESSÉGÛ LÁTOGATÓK
Az információknak minden emberhez el kell jutnia az egyén képességeitõl függetlenül, a múzeumoknak a különbözõ képességû emberek által is látogathatónak kell lennie. A környezetben végzett bármilyen aktivitás egy bizonyos teljesítõképességi szint elérését kívánja meg az egyéntõl, amit a társadalmi elvárás szintjének nevezünk. Jelen esetben ez a múzeumok, galériák épületének valamint az azokban nyújtott szolgáltatások -beleértve a kiállítások és tárlatok- elérhetõségéhez, az ott található információ megszerzéséhez szükséges minimális képességek szintjét jelenti. Ez az elvárás irányulhat fizikai, értelmi vagy érzékszervi képességek szintjére, mértékére. Az egyéni képességek szintje a teljesítõképesség azon szintje, amellyel az épületet valamint az ott található szolgáltatásokat igénybe vevõ látogató rendelkezik. A múzeumok látogathatóságát és az általuk biztosított kulturális információk megszerzését elsõsorban az egyén mozgás-, látás-, hallás-, és felfogóképességeinek szintje határozza meg. Mozgás A mozgás talán az egyik legfontosabb emberi képesség, melynek hiánya illetve csökkenése jelentõsen befolyásolja az épületek és az azokban nyújtott szolgáltatások megközelítését és használatát, továbbá a mindennapi tevékenységek végzését (pl. az ülõ helyzetbõl való felemelkedés, járás, futás, ugrás, mászás, térdelés, egyensúlyozás vagy elérés). A mozgásukban korlátozottak lehetnek: - Idõsek, csökkent erõnléttel, egyensúllyal, ízületi mozgástartománnyal - A kisgyerekek korlátozott fizikai fejlõdéssel - Az idõszakos sérülés illetve betegség miatti ízületi fájdalommal küszködõk - A szélsõséges testméretû és súlyú egyének - Más tevékenység (pl. csomagok cipelése) miatt csökkent mozgásúak - Fáradt, kimerült egyének - Cerebral Plasy, Izomsorvadás, Szklerózis Multiplex, Parkinson-kór, gerincsérülés, amputáció, ízületi gyulladás, szélütés miatt tartósan korlátozottak. 6
Látás A környezetben, így a múzeumban található vizuális információkat az egyének eltérõ képességgel érzékelik és észlelik. A kiállításokon keresztül nyújtott vizuális információ megszerzését a látogatónak a részletek éles látása, a közeli illetve távoli tárgy fókuszálása, a tárgyak háttértõl történõ elkülönítése, a látómezõ szélén és a közepén található vizuális információ érzékelése, a színek és fényerõ érzékelése, az erõs ill. gyenge megvilágításhoz történõ alkalmazkodóképesség, a mozgó tárgyak követése, valamint a távolság elbírálása terén tapasztalt eltérõ képességei befolyásolják. A vizuális információ megszerzése valamennyiünk számára problémát okozhat vizuálisan "túlterhelt" körülmények között, színes fénnyel vagy erõsen ill. gyengén megvilágított környezetben, ugyanakkor leginkább az idõsek, vakok és látószervi betegek (szürke-, ill. zöldhályog, szemsérülés, szaruhártyafolt, stb.) számára jelent akadályt. Hallás A múzeumok által nyújtott valamennyi szolgáltatás teljeskörû használhatóságát befolyásolják a látogatók eltérõ hallás- és beszédképességi szintje (pl. a hangforrás irányának megállapítása, az auditív információ háttér-zajtól való elkülönítése valamint a magas és mély hangok észlelése). Ezen képességek teljes használatában korlátozottak az idõsek, a siketek, a halláskárosult egyének (fejsérülés, szélütés, betegség, hosszantartó magas zaj, hallójárat dugulás miatti károsodás), valamint azok, akik figyelmét több hangforrás köti le (pl. szomszédos termekbõl átszûrõdõ hangok, vezetés, fülhallgatón keresztül más hangforrás hallgatása). Kognitív képesség A kiállítások által közvetített információ megértésére, feldolgozására, tárolására vonatkozólag a használók különbözõ érzékenységgel rendelkeznek. Az információk megértését befolyásolja az önállóság, kezdeményezõképesség, reakció- és válaszidõ, koncentrációképesség, nyelv megértése, rendszerezõképesség, rövid és hosszútávú memória, problémamegoldó és döntéshozó képesség, valamint a kreativitás tekintetében tapasztalható egyéni teljesítmények. Az elõzõekben ismertetett képességek teljes mértékû használatában korlátozva lehetnek: - A kisgyerekek, korlátozott szókinccsel, nyelvismerettel valamint tapasztalatokkal - A korlátozott mûveltséggel rendelkezõ egyének - Az idegen nyelvet használó vagy eltérõ kulturális háttérrel rendelkezõ egyének - Az idõsek csökkent emlékezõ- és gondolkodóképességgel - A kimerült vagy tevékenységükben zavart egyének - A betegségek következtében korlátozott felfogóképességgel, memóriával, koncentrációs képességgel rendelkezõ egyének
7
Amennyiben a múzeumok épületei és kiállításaik által megkívánt, és az egyéni teljesítményszint között különbség van, vagyis az egyéni képességi szint nem éri el a társadalom által megkívánt szintet, abban az esetben az egyén a társadalom többi szereplõjével szemben hátrányos helyzetbe kerül. Az alacsonyabb teljesítményszinttel bíró egyén a múzeum által nyújtott szolgáltatásokból -és így a kulturális ismeretek megszerzésének lehetõségébõl is- ki van rekesztve. A fentiekbõl látható, hogy valamennyi látogató kerülhet olyan szituációba, amikor a múzeumok kiállításai, tárlatai által nyújtott információ, ismeret megszerzése valamilyen egyéni képesség korlátozottsága miatt nehézségbe ütközik.
AZ
EMBERI TELJESÍTÔKÉPESSÉG
Ahhoz, hogy a hátrányos helyzet kialakulását elkerüljük, ezt a "rést" valamilyen módon át kell hidalni. A csökkent teljesítõképesség kompenzálására kétféle lehetõség adódik: Az egyik lehetõség, amikor az egyén képességeit orvosi segédeszközök használatával (szemüveg, kerekesszék, stb.), mûtétekkel (pace-maker, protézis), gyógyszerekkel (allergia elleni gyógyszer), tréninggel, gyakorlással próbáljuk megnövelni. A másik lehetõség a környezeti elvárások csökkentése az elérhetõ képességek határára. Ez azt jelenti, hogy az épületek valamint a kiállítások tervezésénél, kialakításánál, színek, formák, anyagok megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a látogatók eltérõ mozgásszervi-, látás-, hallás- és felfogóképességekkel rendelkeznek. Ez jellemzõen technikai jellegû megoldások alkalmazását jelenti. Ilyen technikai lehetõség a halláskárosultak számára elhelyezett integrált hangerõsítõk alkalmazása, az alternatív információközlés például Braille "abc" használatával, de ide tartozik az akadálymentesítés is.
8
AZ AKADÁLYMENTES
EGYETEMES TERVEZÉS
VAGY MINDENKI SZÁMÁRA LÉTESÍTETT?
Együttgondolkodásunk kiindulási pontjának a fenti alcímet választottam. Feladatomnak érzem, hogy messzebbrõl induljunk el és lépésenként jussunk el a fizikai környezetnek ahhoz a szerepéhez, ami az együttélés feltételeinek megteremtését biztosítja. Elsõ lépésként különbséget kell tennünk az alcímben leírt két kifejezés között. Miért is vetõdik fel ez a kérdés és mi a különbség a kétféle szóhasználat között, a szavak mögött húzódó üzenet miben tér el? Az elsõ kifejezés már nem ismeretlen, egyre elterjedtebb a magyar köztudatban, foglalkozik vele a média, szakfórumok, pályázatok születnek a témában. Láthatunk óriásplakátot, mely a lépcsõt, mint akadályt mutatja be és törvénysértésre figyelmeztet. Sokan hallatják a hangjukat a környezetünkbe, a világunkba beépített leküzdhetetlen akadályokkal kapcsolatban, melyek a hétköznapi életben történõ részvételüket alapjaiban korlátozzák. A témát nem a média kapta föl. Sõt kezdetben inkább csak a törvénykezési eseményekrõl, lépésekrõl kaptunk tájékoztatót a médián keresztül. A figyelem felkeltését a kormányzat kezdte meg Magyarországon az 1997-es LXXVIII. Építési törvénnyel indulva és rendeletek sorával követve, melyekkel igyekezett szabályozókat létesíteni a fizikai környezet átalakítására, a kommunikációs akadályok megszûntetésére, stb. vonatkozóan. Az érdekvédelmi szövetségek ezzel együtt tudatos lépéseket tettek a törvények és rendeletek ismertségének javítására, valamint a törvényi jogok érvényesítése irányába. A MEOSZ már a hazai törvénykezést megelõzõen is állandóan közvetítette a mozgáskorlátozott emberek igényeit és részt vett a 253/1997. évi kormány-rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) létrehozásában. Az elmúlt 9 év során egyre többet és többen foglalkoztak a kérdéssel, az akadálymentesség fogalma vitathatatlanul széles körben ismertté vált. Egyes tárcák saját hatáskörükben, az általuk szakmailag felügyelt tevékenységeket végzõ intézmények körében pályázatokkal is serkentették az akadályok lebontását, a hozzáférés biztosítását, pl. iskolák, sportlétesítmények átalakítását, liftek építését finanszírozták. A munkához való hozzáférést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogelõdje, aFoglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium éveken át segítette elõ azzal, hogy a hozzá tartozó Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz tartozó munkaügyi központok, kirendeltségek átképzõ intézmények szolgáltatásait elérhetõvé igyekezett tenni mind a fizikai, mind a kommunikációs akadályok megszüntetésének pályázati finanszírozásával. Hosszan sorolhatnánk még a jobbnál jobb példákat. Ezek a rendelkezések széles rétegeknek adtak lehetõséget a szemléletformálásra. A törvényekben elõírt kötelezettségek végrehajtására, feladatok teljesítésére határidõket jelölt ki a kormányzat. Ezeket nehezen vagy egyáltalán nem tudták betartani, betartatni a tárcák, a fenntartók, a beruházók. A megvalósítást erõteljesen nehezíti a forrás nélkülözése. A másik meghatározó tényezõrõl azonban kevesebb szó esik. Nevezetesen a megvalósítás fontos akadályázó tényezõje, hogy legtöbbször hiányzik az akadálymentesség szükségességének megértése, jelentõségének belátása és a szaktudás. 9
A mi kultúránkban annyira szokatlan a fogyatékos emberek széleskörû társadalmi részvétele, hogy nincsenek személyes tapasztalataink nehézségeikrõl, küzdelmeikrõl a környezet mindennapi használata során. Ennek megfelelõen nem tudjuk átérezni, mérlegelni mi lenne igazán megfelelõ a számukra. A tervezés idején éppen ezért sokat segíthetne, ha meghívnák a fogyatékos emberek képviselõit és tanácsokat kérnének tõlük. Gyakran azonban ez sem vezet megfelelõ eredményre. Sajnos sok fogyatékos ember csak a saját szempontjait ismeri, csak a saját szükségleteit tudja képviselni. Pedig a fogyatékos emberek csak a mi szemünkben képeznek homogén csoportot. Ahányan vannak, annyi fajta problémával élnek még egy-egy fogyatékossági csoporton belül is. Teljesen más igényeik vannak a vak embereknek és mások a gyengén és aliglátóknak. A gyengénlátáson belül is más a nagyfokú rövidlátók és távollátók nehézsége a környezeti tényezõk szempontjából, stb. Igényeik érvényesítése nagyon nehéz, az összhangot teremtõ tervezés és kivitelezés némely esetben lehetetlen. Mint oly sok minden más területen, itt is megpróbáljuk átlépni azt a társadalmi fejlõdési szakaszt, amit más országok hosszú keserves tapasztalással 4050 éve járnak be.
EGYETEMES
TERVEZÉS
A kultúrához való egyenlõ esélyû hozzáférés biztosítása érdekében az épületek valamint a bennük kialakítandó kiállítások tervezésénél a látogatók eltérõ képességeit figyelembe kell venni. Az eltérõ képességgel rendelkezõ látogatók kultúrához való hozzáférését azonban nem külön-külön létesítményekkel, kiállítások megszervezésével kell biztosítani, hanem az egyetemes tervezés elveit alkalmazva a különbözõ igényeket egyesíteni kell a tervezés során. Az egyetemes tervezés gondolatáig hosszú út vezetett. Az egyetemes tervezés európai megjelenésének gyökerei az 1950-es évek svédországi funkcionalizmusából és az 1960-as évek ergonómiai kutatásaiból erednek. Ezzel párhuzamosan a világ más országaiban hasonló tervezési koncepciók fejlõdtek ki. Míg az európai országokban megjelenõ tervezési koncepciók (Design for All, Inclusive Design) a használóra és a használó igényeinek, szükségleteinek kielégítésére, az élet minõségének javítására helyezték a fõ hangsúlyt, addig az Egyesült Államokban kifejlõdõ Universal Design középpontjában egy termék orientált gondolkodás állt: egy termék minél több használónak eladható legyen. A különbözõ koncepciók eredményüket tekintve azonban azonosnak tekinthetõek. 10
Az emberek életkor, kultúra és egyéb emberi adottságaik szerinti különbözõsége soha nem látott mértéket öltött, így az egyetemes tervezés, mint módszer az egyenlõ esélyek és a demokrácia biztosítására az utóbbi években egyre erõteljesebben elõtérbe került. Létjogosultságát indokolja továbbá az, hogy az európai munkaerõpiac és kereskedelem élénkülésével az egyes országok szociális rendszerének és környezetének a különbözõ képességû és kulturális hátterû személyek integrációját is biztosítani kell. Az egyetemes tervezés tehát "nem más, mint az a tervezési mód, amely az emberi különbözõségekbõl indul ki mind szociális, mind esélyegyenlõségi szempontok figyelembevételével". Az akadálymentesítés helyett az akadályok megelõzésére, a prevencióra kerül a hangsúly. (Pandula, 2006) A fõ cél az, hogy egy termékkel szolgáljuk ki a használók különbözõ, idõben, szituációban változó igényeit, szükségleteit és ne költséges, sokszor esztétikailag is megkérdõjelezhetõ, stigmatizáló adaptációval, akadálymentesítéssel. Építészeti megközelítésbõl egy japán szerzõcsoport ezt a gondolatot így fogalmazta meg: A befogadó szemlélet figyelembe veszi minden lehetséges használó igényét fizikai, pszichikai, szociális szempontból a tervezés kezdetétõl a tervezés befejezéséig. "A "rossz tervezés" szükségessé teheti a fizikai környezet késõbbi akadálymentes átalakítását, de a "jó tervezés" feleslegessé teszi." (Nitanai, 2003). Az egyetemes tervezés elveit alkalmazva a múzeumok, kulturális létesítmények esetén olyan fizikai környezetet alakíthatunk ki, illetve azokban olyan szolgáltatásokat biztosíthatunk, amely révén a lehetõ legtöbb ember számára biztosított az információhoz, kultúrához való hozzáférés. E tervezési stratégia segítségével a múzeum szélesebb látogatói kör számára lesz nyitva, több ember tekinti meg az állandó, illetve ideiglenes kiállításait, gyûjteményeit, továbbá a fogyatékossággal elõ emberek számára is biztosítható a kulturális információkhoz való hozzáférés.
11
MÚZEUMOK, AZ
KIÁLLÍTÁSOK LÁTOGATHATÓSÁGA
ÉPÜLETEK JELLEMZÔI
A bejárhatóság, a hozzáférés nemcsak a jármûvek a munkahely és az otthon szempontjából fontos. Az orvosi rendelõk, iskolák, gyógyszertárak, kórházak, önkormányzati épületek sorát a szórakozás, a mûvelõdés intézményeinek is követni kell. A kulturális igény kielégítésének lehetõsége tehát sokak számára fontos volt, így az akadálymentesítési törekvés gyorsan elért a múzeumokhoz, a történelmi helyszínekhez. A múzeumok és kiállítások látogatottsága és élvezhetõsége a fogyatékos emberek számára kétféle kérdést vet fel: tud-e az épülethez/ben közlekedni, tudjae a kiállított mûveket érzékelni. Vitathatatlan, hogy a kiállítást, rendezvényeket szervezõk felelõssége, hogy a kiállítás mindenki számára hozzáférhetõ legyen. A feladat nem könnyû, a megoldások többnyire egyediek az épületek, a kiállítások és a kiállított mûvészeti ág, az alkotók és a látogató fogyatékossággal élõ személyek sokfélesége miatt. Természetesen az elsõ probléma, amibe a rendezõ beleütközik az, hogy a már létezõ múzeum mûemléki épületét kell átmenetileg, de szerencsésebb esetben tartós megoldást keresve látogathatóvá tenni az ebben akadályozott emberek számára, beleértve a fogyatékossággal élõ személyek mellett az idõseket, krónikus betegembereket, a várandósokat vagy babakocsit toló látogatókat is. "A múzeumok azok a helyek, ahova minden embert hívnak, hogy tanuljon, független attól, hogy hány éves, milyen a bõrszíne, etnikai hovatartozása, képességei, gazdasági helyzete, iskolázottsága" (Tokar et al, 2004). A múzeumoknak, kiállítóhelyeknek otthont adó épületek legtöbbször régi, mûemléképületek. A mûemléképületek akadálymentesítése nem lehetetlen feladat, de sok kompromisszumot igényel a hatóságoktól, a fenntartótól, az üzemeltetõtõl. Mûemléképületek esetében minden átalakítás nagyon komoly engedélyeztetési eljárást igényel. A mûemlékvédelmi hatóság gyakran feloldhatatlan nehézségeket támaszt, a szükséges átalakításokkal szemben, holott sok külföldi példa van kitûnõ megoldásokra, pl. az Akropolisz esetében, az Egyesült Királyságban számtalan vár, templom, kastély épületének esetében is. Számtalan átalakítás történt a XX. Század során már korábban is. Ezeknek az átalakításoknak a szükségességét senki nem vonta kétségbe, gondoljunk pl. az elektromos világítás bevezetése, a fûtés megoldására. A bejutás és a biztonságos, kényelmes, célszerû használat biztosítása a sajátos igényû csoportok számára, azonban még mindig nem számít természetes igénynek a mûemlékek esetén.
AZ
ÉPÜLETEK ÉS KÖRNYEZETÜK KIALAKÍTÁSA
Az épület akadálytalan látogathatóságát a kiállítás meghirdetésével együtt ismertté kell tenni. Az akadálymentesség tényét szerencsés az elektronikusan elérhetõ és a halható hírforrásokban is közzé tenni. A helyszín értékelése akadálymentesség szempontjából magába foglalja a helyszín megközelíthetõségét személyautóval, illetve tömegközlekedési eszközökkel. A személyautóval érkezõk számára a parkolási lehetõség elõírásoknak megfelelõ biztosítása fontos szempont. A parkolót jelezni kell és a parkolón belül a mozgáskorlátozott személyek számára kijelölt területet messzirõl láthatóvá kell tenni. 12
Ügyelni kell a kijelölt parkolóhelyek jogszerû igénybevételére. A parkolóban nemcsak a mozgáskorlátozott embereknek vannak sajátos igényeik a használhatóság szempontjából (kijelölt parkolóhely a használható bejárathoz legközelebb legyen, megfelelõ szélességû a kerekesszék mindkét irányból könnyû mozgatásához, stb.) hanem a hallás és látássérült személyeknek is. Mindkét csoportnak a kijelöletlen és kiépítetlen vezetõ sávok hiányoznak a legjobban. A siket és nagyothalló emberek nem hallják az õket hátulról megközelítõ jármûveket. A látássérült emberek nem tudják a támpont nélküli térben az egyenes irányt felvenni és követni. Szerencsés, ha taxival érkezõk számára lehetséges közvetlenül a bejáratnál kiszállni, ezért felhajtó, kiszálló hely a vezetõsávnál legyen kialakítva, mert ez biztosítja, hogy a személy szükség esetén önállóan is eltaláljon a bejárathoz. A helyszín megközelítését biztosító tömegközlekedési eszközöket is értékelni kell akadálymentességük szempontjából. Ismerni kell az idõközönként indított akadálymentes jármûvek menetrendjét. Szükséges lehet idõszakosan egy-egy komolyabb rendezvényhez igazítva vagy a nap meghatározott szakaszára vonatkozóan jármûvek indításáról tárgyalni, megállapodni a közlekedési vállalattal. Ilyen megállapodásokhoz lehet kötni a különleges szolgáltatásokat is. Ezeket az ismereteket a prospektuson, a helyszínajánlón, elektronikusan közzé kell tenni. Az épület nevét úgy kell elhelyezni, hogy látható legyen nemcsak a homlokzaton, hanem az épületet bármely irányból megközelítõ gyalogosok számára is, továbbá az épület bejáratát úgy kell kialakítani, hogy az könnyen megtalálható legyen. Külföldön gyakori megoldás, de Magyarországon még nem nagyon elterjedtek az olyan lábon álló tájékoztató táblák és az ezeket kiegészítõ gyalogos útvonalakon elhelyezett iránymutató, könnyen értelmezhetõ, tapintható és jól látható jelzések, melyeket az épület környékén helyeznek el vagy az azt szegélyezõ park szélén. A jelzéseknek az átgondolt, összehangolt, kombinált alkalmazása mindenki számára felismerhetõvé teszi és jelzi az épületet. 13
Fentiek ellenére a kiállítóhely gyakran adott, a kiállítást jellemzõen maga az intézmény (Nemzeti Múzeum, Mûcsarnok, stb.) szervezi a saját épületében. Általában nem az épület maga kerül kiválasztásra, hanem a helyszín kiválasztása az állandó kiállítás mellett a múzeumépületen belül történik. Az épület sajátosságánál fogva a helyszín kiválasztása a fentiek alapján érezhetõen nagyon fontos. Amennyiben az a helyzet állna elõ, hogy a kiállító keres megfelelõ helyszínt a kiállításához, az alábbi szempontokat kell figyelembe venni a helyszín egyenlõ esélyû hozzáférés szempontjából történõ értékelésénél. Az épület neve minden oldalról láthatóan van kiírva? A bejárat és környezete (pl. utca) azonos szinten van és megfelelõ szélességgel bír, az ajtó könnyen nyitható, esetleg automata toló ajtaja van? Ha rámpa segíti a megközelíthetõséget, van-e a rámpán a kerék legördülését megakadályozó alsó korlát a kerekesszékkel közlekedõ mozgáskorlátozott emberek biztonságos használatát szolgálva. A rámpa széle és a korlát színben eltér-e a környezettõl azért, hogy jól látható legyen. A láthatóság egyaránt biztosított-e természetes jó és rossz fényviszonyok között és szürkületi, esti világításban? A bejárat megvilágítása biztosított-e a téli hónapokban, amikor a nappalok nagy részében nem megfelelõ a fényerõ? A szinteltolások kiküszöbölése az épületen belül is jellemzõ-e, a megoldás jól látható? Van-e lift? A lift kezelhetõ és használható látássérült és mozgáskorlátozott embereknek egyaránt? A lift felismerhetõ helyen van, könnyen megközelíthetõ? Van jelzés rá, hol találjuk? A jelzés könnyen értelmezhetõ és jól látható? Van e megfelelõ irányító, információs tábla, amely segíti az épületbe/helyiségbe lépõt a tájékozódásban? Van-e lehetõség az épületbe belépéskor azonnal felismerni az információs pultot vagy a pénztárat. Van-e jól látható tábla, ami ebben segít? A múzeumok mindenki általi látogathatóságának fõ feltétele magának az épületnek, az épületben nyújtott szolgáltatásoknak valamint az azokkal kapcsolatos információknak az akadálymentessége. A következõkben a múzeumok akadálymentességével kapcsolatos fõbb követelményeket tekintjük át.
14
Információ a múzeumról Akadálymentes információ a programokról a múzeumban lévõ kiállításokról, eseményekrõl szóló információ akadálymentes ha az a különbözõ médiumokban (újság, rádió, tv, honlap stb) megtalálható illetve elérhetõ, továbbá ott könnyen megtalálható, jól rendszerezett és a különbözõ képességû használók számára is értelmezhetõ, felfogható. Információ az akadálymentességrõl a múzeum akadálymentességérõl biztosított információ megfelelõ, ha a múzeum épületének, valamint a benne lévõ kiállítások, szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó információ különbözõ formátumokban (nyomtatott médiában vagy honlapon) áll a látogató rendelkezésre Megközelíthetõség A múzeum akadálymentesen megközelíthetõ, ha - az mind gyalogosan, mind gépjármûvel biztosított - a családosok és kerekesszékes látogatók számára szélesebb parkolóhelyek fenntartottak - az épülethez vezetõ gyalogos útvonalak mindenki számára biztonságos és önálló használatot biztosítanak - az épület tömegébõl annak bejárata kiemelkedik, könnyen azonosítható, az oda vezetõ gyalogos útvonal jól követhetõ Bejutás Az épületbe bejutás akadálymentes ha - az épület nyitva tartott bejárati ajtaja könnyen megtalálható, valamint az lépcsõ nélkül megközelíthetõ - az épület bejárata, valamint a szélfogó megfelelõ méretû, a kerekesszékes használók valamint a babakocsival érkezõk bejutása biztosított. - a nagy, díszes kapuszárnyak minimális erõkifejtéssel mûködtethetõek, gyermekek és idõsek számára is önállóan nyithatóak. 15
Belsõ tér, közlekedés A múzeum belsõ terében az akadálymentes közlekedés biztosított, ha - a padlóburkolatok csúszásmentes, süppedésmentes kialakításúak - a belsõ ajtók szélessége a kerekesszékkel történõ áthaladást nem gátolják, valamint a helyiségekben megfelelõ tér biztosított a kerekesszékkel vagy egyéb segédeszközzel történõ manõverezéshez - a szinteket összekötõ lépcsõk mellett olyan egyéb berendezés is biztosított, mely az idõs és mozgásukban korlátozott látogatók szintek közötti közlekedését biztosítja - a belsõ felületeken alkalmazott színek, anyagok, textúrák a tér érzékelését és segítik
Szolgáltatások A múzeumban található szolgáltatások, mint például információ, pénztár, ruhatár, akadálymentesek ha - azok kialakítása lehetõvé teszi az eltérõ testmérettel- (pl. gyermekek ill. felnõttek), valamint a különbözõ testhelyzetben (álló és ülõ) történõ használatot - a szolgáltatást nyújtó pultok, terek akusztikus és megvilágítási viszonyai a kommunikációhoz lehetõ legtöbb látogató számára megfelelõ körülményeket nyújtanak - az épületben a kerekesszékes látogatók számára az akadálymentes használhatóság érdekében speciális méretû és berendezésû illemhelyek, valamint a családdal érkezõk részére pelenkázóhelyiségek biztosítottak. - az épület bejárata mellett, -esetleg a ruhatárnál- babakocsitároló valamint kerekesszékek kölcsönözhetõsége biztosított a kisgyermekes valamint az idõsebb látogatók kényelmesebb épülethasználata érdekében. 16
Elõadók, vetítõk, kiállítóterek A múzeumokban, galériákban található kiállítóterek, elõadóterek és vetítõk akadálymentesen elérhetõek, ha - azokban a kerekesszéket használók számára a manõverezéshez szükséges szabad tér biztosított - a vetítõkben, elõadókban a kerekesszékesek számára fenntartott ülõhelyek biztosítottak, a hallható információ zavartalan megszerzése érdekében pedig indukciós hurokrendszer ezekben a helyiségekben beépített - a kiállítóterekben fõleg az idõsebb látogatók számára megpihenési lehetõségek (ülõhelyek, padok) biztosítottak Tájékozódás az épületben A múzeum épületében biztosított funkciók, kiállítások jól megtalálhatóak, ha az épület terei jól áttekinthetõek, az épületrõl a tájékozódást segítõ letapogatható térképek, alaprajzi modellek biztosítottak. Burkolati vezetõsávok, színkódolás, referenciapontok valamint hangostérképek a gyengébb tájékozódóképességû látogatók számára segítséget nyújtanak. Biztonság az épületben Az épület akkor nyújt biztonságos használatot, ha - az épületben található valamennyi szerkezet üzemeltetése biztonságos, valamint az épületben található veszélyforrásokról megfelelõ, könnyen érzékelhetõ információ rendelkezésre áll - a közlekedési útvonalon elhelyezett valamennyi üvegezett felület (ajtó, üvegfal) könnyû észlelését szemmagasságban elhelyezett jelzések segítik - valamennyi járófelület csúszásmentes, a lépcsõfokok élei jól azonosíthatóak valamint a lépcsõkarok és rámpák mellett biztonságos megkapaszkodást nyújtó és leesést gátló módon kialakított korlátok biztosítottak - az épület fény- és hangjelzést adó tûzjelzõ berendezéssel rendelkezik 17
Tájékozódás a kiállításon A kiállítások, tárlatok elrendezése akkor megfelelõ, ha azok egy határozott útvonalon követhetõek, az egyes témák, részek között jól lehet tájékozódni, valamint a kiállításokról térkép, átnézeti alaprajz biztosított. Információ megszerzése A kiállítások által megszerezhetõ információ akkor akadálymentes, ha - az hallható és írott formában is biztosított - az írott információ konzekvensen, jól megtalálhatóan elhelyezett, pontírással is kiegészített - a feliratok különbözõ szemmagasságból, vagyis ülõ illetve álló testhelyzetben, valamint gyermekek számára is kényelmesen olvashatóak - a kiállításhoz kapcsolódóan biztosított vezetés a különbözõ érzékszervi képességekkel bíró látogatók számára -beleértve a vak illetve siket látogatókat is- elérhetõ A kiállításhoz kapcsolódóan rendelkezésre álló "audioguide" rendszer a kiállítás akadálymentes vezetését teszi lehetõvé, ha a készülékek, technikai berendezések hallókészülékkel is használhatóak, valamint ha azok révén vak és gyengénlátó látogatók számára külön változatú vezetés is elérhetõ, az adott kiállításhoz, illetve a kiállított tárgyhoz tartozó hangosinformáció a technikai berendezésen könnyen megtalálható. Katalógus, kiadványok A kiállításhoz kapcsolódó kiadványok akkor akadálymentesek, ha azok könnyen érthetõ és olvasható szövegezésûek, felépítésûk illetve rendszerezésük az információ könnyen megtalálhatóságát biztosítja, továbbá más formában is elérhetõek (pontírásos, nagybetûs formátum, hangoskönyvtár).
18
A kiállítás érzékelése A kiállítás akkor érzékelhetõ, ha a kiállított tárgyak valamennyi eltérõ mozgásképességû látogató számára is elérhetõ, valamint a velük kapcsolatos információ, érzés különbözõ érzékszervi képességekkel is megszerezhetõ: - a kiállított tárgyak ülõ és álló pozícióban is egyaránt láthatóak, - a tárgyakhoz illetve a kiállítási vitrinekhez (kabinetekhez) olyan közel lehet menni amennyire az az érzékeléshez szükséges - a kiállított tárgyak, vitrinek között elegendõ hely áll rendelkezésre a kerekesszékkel történõ mozgás számára - a tárgyak tapintással történõ érzékelése biztosított az eredeti tárgy-, vagy a kiállított tárgyról készült modell, másolat illetve dombormû letapogatásával - a kiállított tárgyak jól megvilágítottak, a megvilágítás elhelyezkedése a vitrinek üvegezett felületein visszaverõdõ fény révén az érzékelést nem gátolja Multimédia A kiállításokhoz kapcsolódó multimédiás alkalmazások akadálymentes hozzáférést tesznek lehetõvé, ha - a filmek feliratozottak, a film hangja, szövege indukciós hurokrendszer beépítésével zavar nélkül eljut a hallásában korlátozott látogatóhoz. - a számítógépes alkalmazások esetén a számítógép bemeneti eszköze valamint kijelzõje ülõ és álló testhelyzetû valamint alacsonyabb használó számára is elérhetõ - a számítógépeken futó alkalmazások vak látogatók számára is teljesértékû használatot nyújtanak, azaz Braille billentyûzet, Braille képernyõ, szövegfelolvasó program, nagykontrasztú verzió biztosított.
19
TAPINTHATÓ
TÁRLAT KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI
TAPINTHATÓ
TÁRLAT
A kerekesszékkel közlekedõk számára a bejutás, fordulási tér megléte és a szintkülönbségek okozzák a kulcskérdést az épület használhatósága szempontjából. A szintkülönbségek a látássérült személyek számára is okozhatnak nehézséget, elsõsorban a nem kísérõvel, vagy hosszú bottal közlekedõk számára biztosítani kell azok láthatóságát és a tapinthatóságát. A látássérült személyek esetén a múzeumlátogatás legfõbb akadályozó tényezõi azonban: az épület, a bejárat megtalálása, az épületen belüli közlekedés, tájékozódás nehézsége. Az épületet jelzõ és az épületen belüli tájékozódást szolágáló irányítórendszer és a feliratok "láthatatlansága". A világítás szempontjából a legáltalánosabb nehézséget az jelentheti, hogy nincs megfelelõ fényerõ biztosítva a kiállító terekben, vagy épp ellenkezõleg, túl éles a fény. Nincsenek árnyékolók a világítótestek körül, ezért azok a szembe világítva elvakítanak. Nem biztosított a belépéskor az utcai fény kiegyenlítése. A feliratok nincsenek megvilágítva, vagy a felületük csillogó, tükrözi a fényt. További nehézséget jelent, ha a személyzet nem érti a látássérült személyek szükségleteit, ezért nem tud személyes segítséget nyújtani. A számítógép nem akadálymentes formában közvetíti az ismereteket, nincs kiegészítõ hallható információ biztosítva. A kiállítási eszközöket, tárgyakat jellemzõen nem szabad megfogni, amely a látássérült személyek számára a kiállítás élvezhetõségét jelentõsen csökkenti, illetve korlátozza. Ezek azok az általános jellemzõk, amikkel a múzeumok többségében mi is találkozunk. Ki ne élte volna még meg a frusztrációt attól, hogy valamit szívesen megfogott volna, de a teremõrök ébersége ezt a vágyat már a gondolat szintjén elfojtotta. Gyakran azonban különleges megoldásokat igényel, ha a kiállító szeretné a látássérült emberek számára is élvezetessé tenni a kiállítást. Ennek megvalósítására Magyarországon az úgynevezett "tapintható tárlat" a példa. A látássérült emberek igényeinek kiszolgálása csak akkor tekinthetõ különleges és költséges törekvésnek, ha nincs elterjedt gyakorlata a tárgyakat kézbe adó múzeumpedagógiának, amely természetesen szinte megoldhatatlan a "csak látható" képzõmûvészeti alkotások esetén. Nagyon fontos leszögezni, hogy a múzeumpedagógia közel viszi a kiállítás tervezõk gondolkodását a látássérült emberek igényeinek kiszolgálásához. 20
KIÁLLÍTÁSOK,
TÁRLATOK ELRENDEZÉSE
Mi szükséges ahhoz, hogy egy látássérült ember lehetõséget kapjon egy kiállítás élvezetére? A múzeum egy elkülönített részén legyen kialakítva egy rész, ahol a tárgyak, emlékek kézbe vehetõek, tapinthatóak? Külön szervezzenek tapintható, kézbe vehetõ rendezvényeket, úgy ahogy a múzeumpedagógia is mûködik? A törekvés akkor kitûnõ, ha nem a kiállító határozná meg válogatásával, hogy mit élvezhetnek a kiállításból a látássérült látogatók. A megoldás akkor szerencsés, ha szinte mindenhez biztosítja a hozzáférést. Az elkülönített tárlatok, kiállítási terek korlátozzák az élvezhetõ tárgyak, darabok körét, és nem oldják meg az egyenlõ hozzáférést, megkülönböztetõ megoldást kínálnak. Ez a fajta elkülönítés a társadalmi tudatformálást nem szolgálja, sõt, azt hangsúlyozza inkább, hogy a fogyatékos emberek nem képesek azonos módon a részvételre. A különleges helyszín kialakításával a különleges szükséglet hangsúlyozása kikerülhetetlenül együtt jár. Tapintható tárlat tervezésénél nagyon fontos az önálló közlekedés lehetõségének bíztosítása, hogy a látássérült résztvevõk el tudják érni a tapintható kiállítást vagy tárgyat. Ennek tervezésénél meghatározó szempont, a helyi adottságok figyelembe vétele és kihasználása. Egy látássérült személy teljesen önálló, kísérõ nélküli múzeumlátogatása csak abban az esetben valósítható meg, ha a múzeum bejáratától kezdve rendelkezésére állnak azok az információk, amelyek alapján egyrészt térben leképezheti a hozzáférhetõvé tett tárgyakat, a kiállító teremhez vezetõ útvonalat (támpontok: vezetõ szõnyeg, hangjelzés, stb.), másrészt pedig információt kap a kiállított tárgyak termen belüli elhelyezkedésérõl és megközelíthetõségéröl. Már a terembe való belépéskor tudnia kell, hogy a látogatás során segítségére szolgáló eszközöket hol találja meg és hogyan használhatja. Végül pedig a kijárathoz való eljutás útvonalának is tisztázottnak kell lennie. A közlekedés és tájékozódás segítésére a következõ módszerek léteznek: Elõnye Hátránya Elektronikus ez lenne a legjobb, drága, nehezen vezetõ rendszer telepíthetõ, még fejlesztik, Személyi segítõ nem igényel fizikai sérti a látássérült elõkészítést, önállóságát, Vezetõ szõnyeg, jelenleg a legjobb vagy korlát. megoldás, megfizethetõ, a vakok szeretik, Dombornyomott, olcsó, egyszerû, vagy Braille tájékoztató
nem mindenhol alkalmazható,
nehezen kezelhetõ, a vakok kb. 10%-a tudja használni 21
ÚTVONALAK,
VEZETÔVONALAK KIALAKÍTÁSA
Az épület további belsõ tereiben a könnyû tájékozódás, az akadálytalan továbbhaladás biztosítása szempontjából fontos, hogy legyen egy határozott útvonal kijelölve. Az útvonal tapintható és látható legyen, anélkül, hogy mások szabad haladását korlátozná. Rendkívül fontos, hogy az útvonalon figyelmeztetõ, megállító táblák ne legyenek elhelyezve. Ha ilyen elõfordul, az minden haladási irányból egyaránt jól látható és bottal könnyen érzékelhetõ legyen. Ahhoz, hogy egy tárgyat bottal érzékelni lehessen, az nem kezdõdhet 30 cm-nél magasabban a járószinthez képest, és vízszintesen olyan összekötõ elemmel kell rendelkeznie, amely mindenképpen megállítja a botot, vagyis jelzi a vak embernek, hogy akadály van elõtte. Az egyenes vonalú haladást a jól megválasztott és kialakított burkolati jelzések nagyon megkönnyítik. A vezetõsávok nem vezethetnek akadályok irányába, pl. oszlophoz. A vezetõsáv pont arra van kitalálva, hogy a szabad útvonalat jelezze. Megfelelõ körültekintéssel, nagy hozzáértéssel persze lehet ellenkezõ funkciót adni neki. Megtervezhetõ egy kiállítás úgy is, hogy a vezetõsávok egyenesen rávezessenek egy-egy kiállítási tárgyra, pl. egy repülõgépre, vagy más életnagyságú és kipróbálható tárgyra, eszközre. Ilyen esetben a vezetõsáv megszakításával és/vagy anyagának, felületi jellemzõjének megváltoztatásával kell figyelmeztetni a közlekedõt, hogy valami történni fog, hogy felkészülhessen az akadályra. Semmilyen módon nem értelmezhetõ, bosszantó, és sajnos nagyon gyakori, hogy figyelmetlenségbõl, vagy hanyagságból a vezetõsávba mozgatható akadályokat állítanak, pl. széket, terelõ oszlopot, növényt, más dekorációs, vagy információs tárgyat. Ezzel feleslegessé teszik mindazt a pénzt és energiát, amit korábban a vezetõsáv kialakítására szántak. Nem szerencsés továbbá, ha a vezetõsáv keresztezi mások útvonalát. A sávot különösen széles terek esetén megfelelõ távolságra (1-2 méterre) kell helyezni a konferenciatermek, a büfé, a mosdók merõleges kijárataitól ezzel térbeli és idõbeli lehetõséget adva a látó közlekedõknek arra, hogy kikerüljék, haladási irányukat módosítsák és így elkerüljék az ütközést a vezetõsávon haladó látássérült emberrel. A bejáratot követõen jól látható és vezetõsávval ráirányított helyen kell az információt és a pénztárt elhelyezni. A láthatóságot a megvilágítás és a felirat minõsége egyaránt segítheti, akadályozhatja. Ha a bejárat több irányból lehetséges, akkor ezeknek a szempontoknak minden megközelítési pontból egyaránt érvényesülni kell. Szerencsés megoldás lehet, ha a pénztár, információ és ruhatár egy "vonalon" helyezkednek el, ezzel is szolgálva egy logikus haladási irányt és nem nehezítve a nagy térben, zavaró ingerek közepette az új pult, helyszín megtalálását. 22
Ezeknek a szolgáltató pultoknak a magassága, akkor megfelelõ, ha a kerekesszékkel közlekedõ ember is keresztül lát fölötte. Ez a magasság nemcsak a kerekesszékben ülõ ember igényeit szolgálja, hanem más fogyatékossággal élõ társaiét is. A látássérült ember sem könnyen lát be egy magas pulton. Egy vak ember azt is nehezebben tudja megítélni, hogy megfelelõ ponthoz ért-e és nem egy falhoz, de szinte lehetetlen ezután eldönteni számára, hogy álló vagy ülõ személyhez kell beszélnie. A hallássérült ember számára nincs megfelelõ magasságban a száj, hogy biztosítsa a leolvasást, a beszédhang akadályba ütközik, visszaverõdik a magas pult falán, nem jut el a hallókészülékbe, stb.
A
KIÁLLÍTOTT TÁRGY ELHELYEZÉSE ÉS A MEGISMERÉSÉT
SEGÍTÔ INFORMÁCIÓK KIALAKÍTÁSA
A múzeumok és gyüjtemények élvezetes látogatását látássérült emberek számára többféle módon is lehet közvetlenül biztosítani. A legegyszerûbb megoldások sorába tartozik az audioguide, a vezetett látogatások, a tapintható eredeti kiállítási darabok: az utánzatok, a makettek és épület térképek, alaprajzok elhelyezése a kiállítási anyagban. Kifejezetten tapintható tárlatvezetések és kézbe adós/vevõs alkalmazások, melyek az "oktató" múzeumok sajátosságaként sok országban régóta természetes megoldások. Vizuális leírásoknak nevezik azt a megoldást, amikor szavakban is kifejezõdik a látvány. A Dayton Art Institute és a Write Állami Egyetem együttmûködésébõl származó vizsgálat azt bizonyította, hogy a múzeumlátogatók akkor is nagy élvezettel használják a vizuális leírást, amikor teljesen jó a látásuk. Ennek az oka abban rejlik, hogy a szóbeli leírás részletekre is felhívja a figyelmet, amik sokszor nem vehetõk észre könnyen. Érdekes kiegészítõ, háttér ismereteket is nyújtanak, ami a kép készítõjérõl, a korszakról, a mû születésérõl, stb. szólnak azon kívül, hogy a látássérült emberek számára nem érzékelhetõ vizuális élményt közvetítik. Megint mások úgy vélik, hogy azért is hallgatják ezeket az anyagokat a jól látó látogatók is, mert szívesen ismerik meg mások véleményét, benyomásait a képzõmûvészeti alkotásokra vonatkozóan (Alonzo, 2001) vizuális leírást a látható mûvészeti ágakban alkalmazzák, és a számítógépen felnyíló apró magyarázóablakok analógiájára mûködik. A vizuális leírás kifejezés terjedt el a vizuális mûvészetek esetén. Az elõadó mûvészeteknél, pl. színház ezt a módszert szóbeli Audio leírásnak nevezték el. Mindkét technika lényege hogy szavakkal közvetíti azt, amit a látássérült látogató egyébként nem tud érzékelni. A vizuális leírásnak nincsen receptje, de van néhány irányelve, amit majdnem mindenféle leírásnál lehet alkalmazni. Az elsõ ezek közül a tárgyszerûség. 23
Törekedni kell a látvány objektív leírására. Elõször azt kell egyszerû szavakkal megfogalmazva elmondani, hogy néz ki a tárgy. Értelmezés nélkül el kell mondani, mire való, micsoda. A vizuális leírás nem értékelheti például a tárgy alkotóját, pl egy festõ, szobrász hozzáértését, vagy mûvészeti értékét. Általában a képeken megragadható olyan jellemzõket, amiket szándékosan jól értelmezhetõen ábrázolt az alkotó, pl. Munch Sikoly címû mûvén, meg lehet fogalmazni, hiszen ez az expresszív mû címében is benne van. Ugyanez jellemzi pl. Munkácsi Ásító inas címû képét. De Rembrandt Éjjeli õrjárat címû képén számtalan arckifejezést csak szubjektíven értelmezhetünk és tölthetünk meg érzelmeinkkel, melyeknek nem igazán van helye a kép vizuális leírásában. A következõ irányelv a tömörség. A vizuális leírás ajánlott hossza 250-300 szó kiállítási tárgyanként. Ha a kép adatait, méretét, keletkezési idejét, anyagát, stb. is ismertetjük, akkor az ezen a számon felül értendõ (Alonzo, 2001). Felesleges kiegészítéseket nem kell használni, pl. elegendõ azt mondani nyakláncot visel, nem kell hozzátenni, hogy a nyakában, magassarkú cipõben van, magassarkú cipõt visel a lábán helyett, stb. Fontos irányelv viszont, hogy leíró legyen az ismertetés, a formák, a méretek és a színek nem hiányozhatnak belõle. Ezeknek a sajátosan vizuális elemeknek több szempontból is jelentõségük van. Egyrészt nemcsak a vak látogatók használják a vizuális leírást. Másrészt a vak látogatók közül sokan láttak az életük korábbi szakaszában és ezért fel tudják idézni a vizuális élményt. Ezen kívül a színek pl. sokszor szándékosan közvetítõk a mûvész szándéka szerint, ezért közlésük segíthet az élmény átélésében. Kerülni kell azonban a színek jelzõvel való ellátását, pl. haragos, hideg, meleg, stb. A leírásban említeni kell a méreteket, az anyagot, annak textúráját, felületét. A kompozíciót, elrendezést is ismertetni kell. Az összetett alakzatokat érdemes elemenként leírni. További irányelv a pontosság. Törekedni kell a tényszerûségre, figyelve a csatolt történeti, korszakbemutató információkkal való összhangra. Ugyanakkor kerülni kell a szakzsargont. A klasszikus mûveltséghez tartozó kifejezéseket alkalmazni kell, de a mûvészeti ág mélyebb ismeretére utaló kifejezéseket nem szerencsés használni. Jelentõs irányelv, hogy a leírást a valódi helyszínen közvetlen élmény alapján kell készíteni, az utómunkálatoknál, pl. amit a tömörítés igényelhet, már lehet fotót vagy videofelvételt is alkalmazni. Nem szerencsés a tárgyak adott kiindulópontból történõ egymásra hivatkozó sorrendben ismertetése. Változatos szóhasználat ajánlott, kerülve a szóismétléseket. Az elkészült leírást ellenõriztetni kell látássérült emberekkel. Javaslataikat fel kell használni a szöveg korrekciójában. Legvégül ki kell próbáltatni a helyszínen és az így szerzett tapasztalatok a végsõ simításokat indokolhatják.
INSTALLÁCIÓ A szobor elõtt elõnyös a padló anyagát, felületét megváltoztatni vagy egyéb módon érzékelhetõvé tenni (pl. hangjelzés), hogy a látássérült személy tudja, hol keresse a kiállított tárgyat. Az adott tárgyat olyan magasságban kell elhelyezni, hogy az teljes terjedelmében tapintható legyen (ha szükséges és a tárgy mérete miatt indokolt, biztonságos, korláttal ellátott állvánnyal kell ellátni). A tárgyakat diszkréten, de biztonságosan kell rögzíteni, és érdemes biztonsági másolatot készíteni, mert az a legnagyobb 24
óvatosság és jószándék ellenére is sérülhet, eltörhet. A tárgy és a terem megvilágításánál a helyi adottságokat kell figyelembe venni, ha teremben természetes világítás van érdemes azt meghagyni, ez nagymértékbe segítheti a haptikus észlelést és a tájékozódást is. A tárgy megvilágításánál, a látogató által változtatható fényerejû világítás a legjobb, mert a különbözõ látáshibával rendelkezõ látogatók közül van, aki erõsfényben lát, és van aki félhomályban.
FELIRATOK - A Braille-feliratok: A tapintó-olvasás miatt praktikusabb, ha a feliratot vízszintesen helyezik el, kb. egy átlag ember mell magasságában A Braille-szöveget érdemes a bemutatott tárgyak balról-jobbra haladó elhelyezésének megfelelõen bekezdésekre tagolni, számokkal megjelölni (a számjegyet az adott tárgy közvetlen közelében is megjeleníteni) - A síkírású feliratok: Legalább 16-os betûméretû, félkövér, normál sorközzel készült feliratokat tudnak elolvasni a gyengénlátók (legjobb az Arial betûtípus) Érdemes a feliratot fentrõl megvilágítani (szabályozható fényerejû lámpával, mivel a gyengénlátó személyek között vannak, akiknek a sok fény segít, de vannak, akik számára ez használhatatlan.
A
HANGOSBESZÉLÔ BERENDEZÉSEK
- A kiállított tárgyakra vonatkozó információk hangos formában való közlése azért praktikusabb, mert a látássérültek egy része idõs korban látásukat vesztett emberek, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon lassan olvasnak pont-írást, másrészt pedig a pontírás-olvasás lassabb, mint az auditív információadás (bár vannak vakok, akik elõnyben részesítik a pontírásos közléseket, így mindkettõ megléte javasolt).
25
- az auditív információközlés eszköze adjon módot arra, hogy a tájékoztató szöveg megállítható, elõre- és hátraléptethetõ és hangerõszabályzós legyen (ehhez a szabályzó billentyûket kellene pontírással megjelölni, de legjobb a nagy gombokkal ellátott egyszerû kezelésû eszköz, aminek kezelését gyorsan el lehet sajátítani, aminek módja többféle lehet: Braille leírás, teremõr bemutatása, vagy a hanghordozó elsõ menüpontja) - a hordozható információközlõ eszközök akkor alkalmasak tartalmi és helymeghatározási információk közlésére, ha olyan teremben helyezik el a tárgyakat, ahol folyamatosan és következetesen tapintható támpontokat is biztosítanak: a kiállítás bejáratától a kijáratig pl. a talajon rögzített, lábbal jól érzékelhetõ vezetõvonal, amelynek minõségi megváltozása (megnagyobbodás, megszakítás/hangjelzés) jelezhetné, hogy a látássérült személy a kiállított tárgyhoz érkezett. Ha az adott tárgyat megtalálta az érdeklõdõ, akkor kezdheti meg a tájékoztató szöveg hallgatását. Az adott tárgyat érdemes megszámozni (Braille-számjegy) valamint az auditív közlés elején is megnevezni a tájékoztatás 'tárgyát' képezõ tárgy sorszámát. Így a tárlaton és a szövegen belüli keresés is könnyebb. Az adott tárgyról elhangzó információk végén térben való mozgásra vonatkozó utasítások (pl.: Forduljon jobbra és lépjen a 3. számú kiállított tárgyhoz!) lehetnek, amelyek elhangzása után a látássérült személy, megállíthatja a "hangosbeszélõjét", mindaddig, amíg a teremben elhelyezett támpontok segítségével elékezik a következõ tárgyhoz. - az auditív információk csak a leglényegesebb közléseket tartalmazzák, mert a túl sok információ (a tapintó észleléssel együtt) nagyon gyorsan kifáraszthatja a látássérült érdeklõdõt. - ha hordozható hanglejátszót alkalmazunk, a hanganyagot egyoldalas fülhallgatón keresztül lehessen hallgatni, hogy ne foglaljon le minden hallható információt a kommentárszöveg.
Tájékoztató rendszerek személyi segítõ
Elõnye azonnal mozgósítható,
Hátránya sérti a látássérült önállóságát, csak szükség esetén alkalmazandó
brailletájékoztató
olcsó
nem mindenki tudja olvasni (vakok kb. 10%-a) nehézkes, csak kiegészítõnek ajánlott a kisméretû gombok nem jelölhetõk, a kezelõszervek nem megismerhetõk minden kiállított tárgynál fülhallgatót kell cserélni, menet közben nem használható nagyon drága
hordozható hanghordozó, kereske- megfizethetõ, sok anyag tárolására delemben kapható normál CD, MD, alkalmas, a tájékoztató anyagban MP3, digit.diktafon, stb. könnyen lehet lépegetni liftvezérlõ elektronika megfizethetõ, könnyen kezelhetõ, jól jelölhetõ, megbízható, kevés karbantartást igényel infrás audió guide minden szempontból a legjobb, közlekedés segítésére is alkalmas 26
- a kiállított tárgyakra vonatkozó részletesebb információkat az adott kiállító terem kijáratánál elhelyezett PC segítségével hozzáférhetõvé lehet tenni,. (Ugyanezen PC szolgálhat a gépelni tudó látássérültek számára a "vendégkönyv" használatára, amelybe leírhatják a kiállításról alkotott véleményeiket, benyomásaikat
KIADVÁNYOK Megfelelõ formátumú és mennyiségû nyomtatott kiadvány (nagybetûs, Braille, hanganyag) kézenfekvõ és nem is a legköltségesebb megoldás. A múzeumok nemcsak látványt mutatnak be, aminek a tapinthatóvá/hallhatóvá tétele szükséges az ismeretek bõvítéséhez. A múzeumok a kulturális örökség "raktárosai" és tudásukat másképp is közvetíthetik, mint kiállításokon, közvetlen élményt nyújtva. A külföldön már általánosan elterjedt múzeumi oktatás gyakorlatából általánosítható médiatárakat létesítve és azokat on-line is hozzáférhetõvé téve nagyon sok információt lehet szolgáltatni az olyan érdeklõdõknek, akiknek komoly nehézség fizikailag eljutni a múzeumba, illetve pl. a látásuk hiányában a kiállítást élvezni.
27
A kiállítások, tárlatok kiértékeléséhez használt felmérési szempontok: 1. A kiállítóhely megközelíthetõsége: - Csak kísérõvel lehetséges - Egyedül 2. Hogyan jut a célcsoporthoz az információ, a kiállítás reklámja: - Vaklap, Vakok Szövetségén belüli hírek, - Múzeumi oldalak, a múzeum vakok által elérhetõ oldalakon való hirdetése, - Internet, saját weblap, hírek, - Direkt megkereséses, személyes hirdetés, - A "látó médián" keresztül (nyomtatott, elektronikus), - Szájhagyomány - Egyéb kiadványok: CD, Braille írásos elõzetes információ 3. Belsõ közlekedés a kiállításig: - nem megoldott - elõzetes bejelentkezés alapján a múzeum biztosít segítõt - elõzetes bejelentkezés nélküli állandóan elérhetõ múzeumi segítõ - vezetõ korlát - vezetõ szõnyeg - elektronikus vezetõ - egyéb 4. Hogyan lehet informálódni helyben a kiállításról, a kiállított tárgyakról: - Braille-katalógus - számítógép - tárlatvezetõ 28
- hanghordozó audio-guide mobil hanghordozó,(MP3, MD, CD) vezeték nélküli fülhallgató - egyéb 5. A terem megvilágítása alkalmazkodik-e a speciális igényhez: - nem, általános fényviszonyok - teljes fény - irányfény - változtatható erõsségû fényforrás 6. A kiállított tárgyak világítása: - nincs megoldva - irányfény - változtatható erõsségû 7. Hangok: - nincs - hangulat, vagy kor zene 8. Szagok: - nincs - egyéb 9. Visszajelzés lehetõség: - PC emlékkönyv - Hagyományos vendégkönyv - braille írógép vagy tábla
TAPINTHATÓ A TAPINTHATÓ TÁRLATTÓL AZ INTEGRÁLT TÁRLATIG SZÉPMÛVÉSZETI MÚZEUMBAN - ESETTANULMÁNY
TÁRLATTÓL AZ INTEGRÁLT TÁRLATIG
A
… és akkor megérkeztek az inkák. Kincsek a spanyol hódítás elõtti Peruból Kiállítás a budapesti Szépmûvészeti Múzeumban, 2007. május 17.-2007. szeptember 30. A budapesti Szépmûvészeti Múzeum elõször 2005 tavaszán rendezett tapintható tárlatot, a "A fáraók után - a kopt mûvészet kincsei Egyiptomból" címû kiállítást kísérve. Ezt követte 2006-ban a "Sigismundus - Rex et Imperator. Mûvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában" címû kiállítás, melyhez ismét készült a látássérült látogatók számára egy specifikus, külön térben megrendezett tárlat. Az elsõ tapintható tárlat a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány egy modellkísérlete volt, azaz úttörõ módon kutatta azokat a módszereket és lehetõségeket, melyek segítségével a látássérült látogatók számára is élvezhetõvé válhat egy mûvészeti kiállítás. A Zsigmond-kiállítás szervezésekor, felhasználva az elõzõ tapintható tárlat tapasztalatait, már tudatosabban, nagyobb biztonsággal dönthettek arról a szervezõk, hogy mely tárgyakról készüljön másolat. Természetesen mindkét válogatás esetében, - a mûvészettörténeti, szakmai szempontokon túl-, szerepet játszott a kiválasztott tárgyak anyaga, formája és mérete. A Múzeum tapintható tárlatainak rövid bemutatásakor hangsúlyozni kell azt a fejlõdést, amely a kopt kiállítástól az inka kiállításig nyomon követhetõ. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kopt, vagy a Zsigmond-kiállítás minden szempontból kezdetlegesebb szinten állt volna, mint a 2007 tavaszán megnyílt inka kiállítás, csak arra utal, hogy az elõzõ kiállítások tapasztalatait, visszhangját begyûjtve, egyre szélesebb spektrumon lehet kivitelezni az akadálymentesítést egy újabb kiállítás kapcsán. A fõ különbség az elsõ kettõ és a harmadik, akadálymentesített tárlat között a kiállítás alapvetõ koncepciójában rejlik. Az elkülönített teremben megrendezett tapintható tárlatok után 2007-ben egy integrált, közös térben 29
megvalósult kiállítás jött létre, ahol a mozgásukban akadályozott vendégeknek nem kellett fizikai akadályokkal szembesülniük, mivel az érzékszervi sérült vendégek számára az ép "érzékelési csatornák" felhasználásával igyekeztünk minél színesebben és gazdagabban tapasztalhatóvá tenni a kiállítás anyagát. Azt gondoljuk, hogy az egyenlõ esélyek megteremtésében és a különbözõ, speciális igénnyel élõk teljes társadalmi integrációjában mindenképpen elõrelépés, ha az elkülönítés és "másként kezelés" helyett az integráció, a közös, együttes élmény valósulhat meg.
AZ
INTEGRÁLT TÁRLATRA IRÁNYULÓ FIGYELEM FELKELTÉSE, A KIÁLLÍTÁS REKLÁMOZÁSA
Az "…és akkor megérkeztek az inkák. Kincsek a spanyol hódítás elõtti Peruból" címû kiállítás új fejezetet nyitott az európai akadálymentesített kiállítások történetében, mely kiemelkedõ teljesítménynek bizonyult világviszonylatban is. Az integrált kiállítás szlogenje a "Használd az érzékeid" volt, amely arra utalt, hogy a gazdag anyag a különbözõ érzékszervek váltakozó bevonásával ismerhetõ meg. Az elsõ integrált tárlat egy logót is kapott: a szemet magában foglaló kéz nemcsak a tapintható tárgyak mellé került oda, de szerepelt a kiállítást hirdetõ összes reklámfelületen. A Szépmûvészeti Múzeum az inka kiállítást tehát már a megnyitó elõtt úgy reklámozta, hogy az egyenlõ esélyekrõl szóló társadalmi üzenet egyértelmûen megjelenjen, és minden érdeklõdõ számára kiderüljön. Az inka kiállítás integrált volta folytán nemcsak a fogyatékossággal élõkhöz kívánt szólni, hanem az ép látogatók figyelmét is megpróbálta felhívni a speciális igényekkel való együttélés elfogadására. A nyugat-európai trendeket követve a manapság megrendezésre kerülõ, nagy tömegeket vonzó tárlatoknál fontos a reklámkampány, a figyelemfelkeltés, mint ahogyan a kiállítás installációjának is, már önmagában valami különlegeset kell nyújtania a látogatóknak. Az inka kiállítás esetében sikerült az integrált tárlat tényébõl elõnyt kovácsolni, így ez a tárlat társadalmi üzenetén kívül az újfajta, piaci igényeket is ki tudta szolgálni.
A
KIÁLLÍTÁS AKADÁLYMENTESÍTÉSÉNEK FÕBB SZEMPONTJAI
A kiállítás akadálymentesítésének tehát két kulcsgondolata volt: az egyik a speciális elemek - és ezáltal a speciális igényû látogatók - térbeli integrációja; a másik pedig a kiállítási anyag tematikájának teljes lefedése. A részletek kialakítását speciális igényû csoportokra külön határoztuk meg, mindenkor szem elõtt tartva, hogy a többiek (épek vagy sérültek) számára több akadályt ne építsünk. A kiállítás akadálymentes megvalósulásában kulcsszerepet kapott a sérültek részvétele egyesületeik, szervezeteik révén. A szervezés során mindvégig lehetõséget kaptak arra, hogy a tervezett megoldásokat megvalósulás elõtt véleményezzék. Ennek jelentõsége a kiállítás speciális felhasználókkal való megismertetésében is nagy volt, hiszen a kiállítás honlapját, elérhetõségét saját honlapjaikon, sajtótermékeikben is publikálhatták. Az installáció belsõépítész terveinek elkészítésekor az akadálymentességet funkciócsoportonként felbontva dolgoztuk fel, melyek fedvénytervként illeszkedtek az alaprajzokra. 30
Mozgáskorlátozott látogatók esetében részben kerekesszékes, részben bottal járó sérült emberekre, az idõsebb korosztály egy részére gondoltunk. Már az alaprajzok alakításakor újra és újra "fejben végigjártuk" az õ bõrükbe bújva a kiállítóteret, s elsõdleges szempont volt, hogy az összes vitrin körbejárható legyen kerekesszékkel. A vetítõben kerekesszékes nézõk számára négy helyet biztosítottunk a 24 ülõhely mellett. Kerekesszékes látogatók szempontjából nehezen használhatónak tûnt a kiállítótér ki- és bejáratánál - klimatikus és biztonsági okokból korábban megépített automata zsilip. Így érkezésükkor a jelen lévõ teremõr kikapcsolta és kinyitotta az automata kaput. Nehezen járó, vagy idõsebb látogatók számára a kiállítótér különbözõ részein ülõhelyeket terveztünk. Továbbhaladva a vitrinek gyártmánytervénél két szempontot tartottunk szem elõtt: egyrészt a teljes magasságú üvegvitrineknek terveztünk egy tömör lábazati részt, melyet a kerekesszék nem tud összetörni, másrészt a magasabb lábazatú vitrineknél a vitrin félmagasságánál megállítottuk a lábazatot, hogy kerekesszékben ülve is belátható legyen a berendezett tér. Ha azután kicsi tárgy került ilyen vitrinbe, azt belül elhelyezett posztamenssel emeltük az álló és ülõ ember számára egyaránt jól látható magasságba. A látássérült személyek számára készített tapintható tárlat posztamenseit szintén úgy terveztük, hogy kerekesszékbõl is elérhetõk legyenek a tárgyak, hiszen senkit sem akartunk kizárni ennek az élményébõl, s ez gyerekek számára is kényelmesebb. Külön figyelmet igényelt a nagy, tapintható terepasztal, mely magassága és lábainak elhelyezése révén kerekesszékkel teljesen megközelíthetõ volt. 31
Hallássérült látogatóink számára rejtett segédeszközöket alkalmaztunk. A kiállított anyag nagyrészt vizuális elemekbõl állt, amelyek nem szorulnak kiegészítésre, nagyon fontosnak tartottuk azonban az átfogó szöveges magyarázatok elhelyezését, valamint a következetes és teljes feliratozást. A vetítõben hallókészüléket használó látogatók számára a padlószõnyeg alá beépített indukciós hurkot alkalmaztunk (melynek erõsítõje a késõbbiekben felhasználható a Múzeum rendezvényein: koncerteken, elõadásokon). A Múzeum birtokában lévõ audio guide-okat hallókészüléket használó sérült látogatók számára nyakba akasztható indukciós hurokkal adaptáltuk. A Múzeum továbbá rendszeresen jeltolmáccsal kísért vezetéseket szervezett hallássérült személyek számára, melyet nagy érdeklõdés kísért.
VAK
ÉS LÁTÁSSÉRÜLT SZEMÉLYEK SPECIÁLIS IGÉNYEI, TAPINTHATÓ TÁRLAT
Alapvetõen vizuális érzékelés útján befogadható kulturális mûfaj lévén különös figyelmet kell szentelnünk a vak és látássérült látogatóknak. Ugyanakkor ez a terület az akadálymentesítés terén a nagyközönség számára attraktív, látványos módon jelenhet meg. Mindaz, ami látássérült emberek számára a kiállítás anyagának megismeréséhez elengedhetetlen, az mindenki más számára színes élményeket tartogat. Nem volt kétely afelõl, hogy a tapintható kiállítás igen népszerû lesz a fogyatékossággal nem rendelkezõk körében is, különös tekintettel a gyermekekre. A 320 kiállított tárgy egy részébõl tapintható kiállítás készült. A kiállítási tárgyak jelen esetben - az eredeti tárgyak sérülékenyek lévén - nagyrészt fotó alapján készített másolatok voltak a kiállítótérben, a jobb érthetõség kedvéért az eredeti tárgyak közelében elhelyezve. A kurátorok javaslatára a másolatokon kívül - mivel ezek a korabeli viseletekkel közeli rokonságban állnak - beszereztünk néhány kortárs népmûvészeti ruhadarabot is: gyermekponchót, sapkát, tarisznyát. A tapintható kiállításon összesen 33 db tárgyat sikerült elhelyezni, melyek
32
segítségével a kiállítás teljes tematikája lefedhetõ volt. A tárgyak megjelenítették a felvonultatott tárgyak anyagainak (kerámia máz nélkül és különbözõ mázakkal, fa, fém, textil, toll, szövés stb.) felületeinek gazdagságát. A kihelyezett tárgyak mindenki számára elérhetõek és jól láthatóak voltak, "láthatatlan" Braille és kontrasztos, megvilágított nyomtatott felirattal is ellátva. A tapintható tárlat elemeinél végig megjelent a Múzeum grafikusa által tervezett egyedi kéz-embléma, így mindenki rögtön értette, mit szabad megfogni és mit nem. A tárgyakon kívül helyet kapott egy kb. 16 m hosszú, 3 m magas rekonstruált domború mintázott falszakasz, mely domború ábrákon a készítés négy fázisát is bemutatja, illetve egy 3,5 m magas obeliszk, valamint egy nagyméretû tapintható terepasztal, mely egy település jellegzetes építészetét mutatta be. A bejáratnál, egy asztalon elhelyeztünk egy egyszerûsített, domború földrajzi térképet is, melyen megjelentek a vizek és a szárazföld, a mai országhatárok, az Andok, és a történeti szempontból fontosabb települések.
33
Látássérült látogatóink miatt fontos volt, hogy a nyomtatott feliratozás egységes, teljes és következetes legyen elhelyezés, formátum, formázás, színezés tekintetében egyaránt. A feliratokat matt felületen, jól megvilágítva igyekeztünk elhelyezni. A kiállított tárgyakról - a nyugati gyakorlatot követve - a bejáratnál nagyméretû, laminált képes albumot találtak a látogatók, mely módot adott arra, hogy az üveg mögött elhelyezett, kisméretû vagy kevésbé látható tárgyak képét egész közel hajolva, jó megvilágítás mellett megnézhessék. Vak és látássérült látogatók számára az audio guide külön kiadásban készült el. A guide a tapintható kiállításon vezette végig a látogatókat, miközben a kiállítás teljes tematikáját lefedte a kiállítás öt fejezetének szakaszos bemutatásával. A készülék infrajeles érzékelõkkel mûködik, így a magyarázó szöveg automatikusan elindul a tárgy közelébe érve. A tárgy ismertetõje maximum 2 perc idõtartamban annak történetét, használatát, alakját és kinézetét is bemutatta. Ezen kívül a tárgyaknál a posztamensekkel azonos színû kartonra nyomtatott, rövid Braille-feliratot helyeztünk el, mely leginkább azok azonosítását szolgálta. Vak látogatók számára a tájékozódást a fent leírt audio guide, a bejáratnál elhelyezett színes, tapintható információs térkép és burkolatban kialakított taktilis vezetõsáv együttesen biztosította. A kiállítótér kétszínû szõnyegburkolatához illeszkedõen a vezetõsávot is szõnyegbõl alakítottuk ki. A megfelelõ anyag kiválasztásához a szállító cég két próbafelületet készített el, melyeket egy vak fiatal ki is próbált. Az õ segítségével választottuk ki a véglegesen beépítendõ, 10/20 mm bordás szõnyeget, mely színében egyezik, felületében eltér környezetétõl. A vezetõ szõnyegsávra azután pontos fektetési terv készült. A vezetõsáv minden irányváltásnál megszakadt, a tapintható tárgyaknál a tárgy irányában kiszélesedett, a tárgyaktól mindig egy lépésnyi távolságra haladt, hogy a tárgyat tapogató mögött másvalaki el tudjon haladni rajta.
34
TAPINTHATÓ
TABLÓK
Moholy-Nagy László, a dessaui Bauhaus iskola kiemelkedõ mûvész-tanára kurzusai során úgynevezett tapintási táblákat készíttetett tanítványaival az érzékelési és tapintási vágy felébresztése és gazdagítása céljából. Mint Az anyagtól az építészetig (Von Material zu Architektur, 1968, Mainz) címû könyvében írja, "(…) az anyagokkal való intenzív foglalkozás növeli a biztonságot az érzelmi élmények terén. (…) A mûvészet közvetett nevelõ eszköz, amely az ember érzékeit fejleszti és megvédi a váratlan megrázkódtatásoktól, mégpedig úgy, hogy intuitív biztonságot ad, és felkészít egy még be nem következett (…)" helyzetre. A Moholy-Nagy-féle tapintási táblák különbözõ anyagú, textúrájú, megmunkálású, érdességû, mintázatú felületekbõl készített kompozíciók voltak, melyek ritmust, ellentétet, hasonlóságot jelenítettek meg különbözõ tapintási érzeteken keresztül. A perui kiállítás gazdagon megmunkált, ornamentális anyaga különösen alkalmas volt arra, hogy egy-egy korszakban megjelenõ mintázatokat összegyûjtve összefoglaló "tapintható tablókat" készítsünk róla, a tapintás által az anyag gazdag élményét nyújtva minden látogatónak, különösen a látássérült személyeknek. A tapintható tárlat öt szakaszát egy-egy ilyen, enyhén megdöntött, kerámia jellegû speciális tabló indította, mintegy alternatív bevezetõként szolgálva. A tablókra egy-egy kurátor, tervezõ, kiállítás-szervezõ és keramikus részvételével olyan mintákat válogattunk, amelyek könnyen értelmezhetõek, és változatos módon mutatják be az adott korszakot. Az audio guide-ban pedig ezekhez a tárgyakhoz kapcsolódva hangzott el a korszak átfogó történeti ismertetõje. 35
A
LÁTOGATÓK FOGADÁSA A TÁRLATON KÍVÜL
A tárlat akadálymentesítésén túl számba kellett venni a járulékos szolgáltatások elérhetõségét is (bejárat, pénztár, ruhatár, mosdó, kávézó, shop, információ, lift). A Múzeum jelenleg félig akadálymentesnek mondható, mivel az egyes szolgáltatások sérültek számára segítséggel ugyan, de teljes körûen igénybe vehetõk. A segédeszközök használata tekintetében kritikus kérdés volt a vakvezetõ kutyák beengedése. A nyugat-európai, amerikai múzeumi gyakorlatban a kutyát olyan "segédeszköznek" tekintik, amely a vak embernek alapvetõ jogokat, biztonságérzetet és önállóságot biztosít, így azokat az akadálymentes múzeumokba, - így a Szépmûvészeti Múzeumba is-, minden esetben beengedték. Az elõcsarnokban elhelyeztünk egy, a további kiállításokra adaptálható, kontrasztosan színezett, Braille- és nyomtatott feliratokkal ellátott tapintható hangos térképet, mely megjeleníti a kiállítóterek megközelítését, további szolgáltatások: pénztár, ruhatár, mosdó, kávézó, shop, információ elhelyezkedését is. A mozgáskorlátozott látogatók közlekedését a Múzeumban 2006 óta a fõbejárati lépcsõsor jobb oldalában található akadálymentes lift teszi lehetõvé. A kiállítóterekben a közlekedésük akadálymentes, az emeletek közötti közlekedésben a múzeum munkatársai segítettek õket.
AKADÁLYMENTES
HONLAP, A SÉRÜLTEK SZÁMÁRA KIEGÉSZÍTÕ INFORMÁCIÓVAL
Az inka kiállítás honlapja elõször a Múzeum történetében, akadálymentesített lett. Ez azt jelentette, hogy egyrészt a sérülés-specifikus kiegészítõ információk egy-egy link alatt voltak megtalálhatók, másrészt a honlap számos, speciális gyakorlati információt, valamint a tapintható kiállítás bemutatását is tartalmazta. A mozgássérült látogatókat tájékoztatta az akadálymentes parkolás, az épületbe való bejutás lehetõségérõl, továbbá a lift és az akadálymentes mosdó helyérõl, illetve az egyéb szolgáltatások körérõl és elhelyezkedésérõl (pénztár, ruhatár, mosdó, kávézó, shop, információ). A hallássérült személyek a részükre biztosított speciális szolgáltatások körérõl (audio guide, indukciós hurok), valamint használatuk módjáról tudakozódhattak a honlapon, a látássérült emberek pedig az épületben található szolgáltatásokról és elhelyezkedésükrõl tájékozódhattak, illetve a számukra elõkészített speciális szolgáltatásokról, úgymint a speciálisan látássérült látogatók számára készült audio guide-ról, az elõcsarnokban elhelyezett tapintható térképrõl, valamint a kiállítótérben található információs sarokról. Az elkészült honlap elérhetõségét a fogyatékossággal élõk szervezeteinek honlapján, közösségi oldalaikon a múzeum széles körben publikálta. Végül az akadálymentesített honlapon megjelentettünk egy rövid jelnyelvi összefoglalót, amely pár percben a siket látogatók számára is közölte a legfontosabb információkat. Ez a videofilm is felkerült több fogyatékosokkal foglalkozó szervezet honlapjára, így próbálva biztosítani a minél szélesebb körû információáramlást.
36
37
IRODALOM
ÉS KÉPJEGYZÉK
IRODALOM Nitanai, Sh., Shiokawa, K., Saito Y. (2003): Guidelines for Universally Accessible and Usable Workplaces. World Workplace Europe 2003 Conference Proseedings, Prague, Czech Republic May 11-13, Session #: 503 Alonzo, Adam (2001): Picture is worth 300 words: writing visual descriptions for an art museum web site. Conference proceedings. Recommendation on the use of "longdesc" Guideline 1 from the the Web Content Accessibility Guidelines. The Dayton Art Institute Tokar, S. (2003) : Keeping All Visitors In Mind: Universal Design at the Museum of Science Exhibitionist, Spring 2003 issue "I Want to Hold Your Hand(held)," Exhibitionist, Fall 2003 issue. Bedno, J., Bedno, E. (1999): Museum exhibitions: past imperfect, future tense. Museum News, September/October 1999. pp. 38-43, 59-61. Gurian, E.H.(1999): What is the object of this exercise? Daedalus, 128,3. p. 163-183. Culture and Arts Environments for All - Making Policy Reality Philippa Daly Smith, Conference Proceedings- Designing for the 21st Century III. Rebecca McGinnis, Andrew Alvarez, Sandra Eastwood, Museums and Universal Design Conferencia proceedings
KÉPJEGYZÉK A 20., 22., 23. oldal képei valamint a 27. oldal bal alsó képe: "A fáraók után - A kopt mûvészet kincsei Egyiptomból" c. kiállítás Tapintható Tárlata Szépmûvészeti Múzeum, 2005. A 21., 25. oldal képei: "Sigismundus - Rex et Imperator. Mûvészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában" címû kiállítás Tapintható Tárlata, Szépmûvészeti Múzeum, 2006. A 27. oldal jobb alsó képe valamint a 29., 31., 32., 33., 34., 35. és 37. oldal képei: "... és akkor megérkeztek az inkák. Kincsek a spanyol hódítás elõtti Peruból" címû kiállítás Szépmûvészeti Múzeum, 2007. 38
MUSEUMS
GUIDELINES
FOR ALL
AND PRACTICE FOR
ACCESSIBLE EXHIBITION DESIGN
39
MUSEUMS GUIDELINES
FOR ALL
AND PRACTICE FOR ACCESSIBLE EXHIBITION DESIGN
Access to culture, studying, any historical monument or the chance to make a contribution to knowledge is a fundamental right. However, for people who are disabled in some way, and who represent 10% of the population, full access to information is either impeded or even totally blocked. These same limitations apply in the case of people who are not so mobile or whose powers of perception are not so acute. This group, representing 40% of the population, consists of children, the elderly, and parents with little children, and they are also faced with difficulties as far as access to culture is concerned. The present publication is aimed at museum staff, curators, museum educators, designers and anyone concerned about creating accessible exhibitions that will only grow in popularity and achieve major success. Information should be in everybody's reach regardless of their individual skills, thus museums must be accessible to any visitor no matter how limited their mobility or mental abilities, or how impaired their vision or hearing may be. Mobility Mobility is one of the most important human faculties, a lack of or limited mobility may strongly influence to what degree people are able to access buildings and utilise the services available, or for that matter go about their daily lives. Vision Individuals perceive visual information from their environment on different levels. Access to visual information at an exhibition is determined by the varied ability people have to see details clearly, to focus on adjacent or distant objects, to distinguish objects from a given background, to perceive visual information about an object in the centre or periphery of the field of vision, to sense light and colour, adapt to higher or lower light levels of light and colour, to follow moving objects and to accurately judge distances. An environment that is visually 'overloaded': illuminated with colourful light that is either too dim or too bright can cause difficulties for any of us, bur for the elderly or the visually impaired it may significantly hinder their access to information. Hearing Fully enjoying all the services available in a museum may be influenced by how well an individual can hear and speak (e. g. defining where a sound emanates from, being able to distinguish audio information from background noise, and the ability to hear high or low frequency sound). The elderly, and people who are deaf or have impaired hearing as well as those who have difficulties listening to multiple sources of sound (background noises form adjacent rooms, the voice of a guide or an audio-guide) may well encounter problems. 40
Comprehension Visitors have different skills in comprehending, processing and storing the information on display at an exhibition. These abilities are influenced by the individual's degree of independence, their level of initiative, response time, ability to concentrate, understand the language employed, their methodising skills, short- or long-term memory, skills in problem solving and decision making, as well as creativity. If what the museum environment requires is beyond an individual's abilities, the given person is put at a disadvantage compared to others. Visitors with less developed abilities are excluded from the services offered by the museum, and denied the opportunity to access cultural knowledge. In order to avoid putting someone at a disadvantage, the 'gap' must be bridged by reducing the environmental requirements of the museum to fit in with limited individual skills. When designing museums and exhibitions, choosing colours or shapes visitors' varying abilities must be taken into consideration through the application of assistive technologies (e. g. an inductive loop for the hearing impaired), multi-sensory presentations (e.g. Braille labels for the blind), and the elimination of barriers.
UNIVERSAL
DESIGN
For visitors with varying abilities access to culture should not to be provided by building separate facilities and exhibitions but rather by following the principles of universal design, integrating various needs. Universal design has had a long tradition in Europe, and it originates from the Swedish functionalism of the 1950's and ergonomics research in the 1960's in Europe. The population is now represented by an unprecedented variety of age groups, cultures, and individual skills, and universal design has become the key to ensuring equal opportunities and democracy. Universal design is a design method that takes into account the variety of social and human conditions. Instead of eliminating barriers the focus should be on prevention, and the avoidance of inserting obstacles. (Pandula, 2006). The purpose is to create one product fulfilling all the needs that emerge in different times and situations, from different users, instead of applying costly, stigmatising, aesthetically questionable adaptations. From the designer's point of view a group of Japanese authors suggest, that "The concept of universal design, according to its most common understanding, goes beyond the notion of barrier-free design and emphasizes an inclusive approach by which the physical, social, and psychological needs of all possible users are considered from the early stages of a design process and integrated into physical design solutions. "Bad design" may require additional barrier-free measures to adjust physical environments later, but "good design" does not. (Nitanai, 2003). In museums and cultural facilities the physical environment and services may be created in such a way that as many people as possible can gain access to culture. With a design strategy of this kind museums will be open to a broader range of visitors, more people will visit permanent and temporary exhibitions and collections, and access to culture can be provided for disabled people as well. 41
TOUCH-TOURS For a wheelchair user the most important factor in accessing a building is getting in, having sufficient unimpeded space for turning around, and access to different levels. However, level differences may also cause difficulties for people with impaired vision. For a person with impaired vision the most difficult problem is locating entrances, finding their way once inside the building, orientation and reading "invisible" signs and texts directing visitors inside and outside the museum. In exhibition halls lighting is usually insufficient, or just the opposite when lights are too bright. At the entrance lighting conditions are uneven. There is insufficient light on labels, or they are printed on reflective surfaces. If the museum staff lack the knowledge to equip them to deal with the visually impaired, they are not able to help them. Knowledge supplied by computers in the absence of audio information is not accessible. Exhibits are usually not supposed to be touched by visitors, obstructing or even impeding visually impaired people from enjoying the exhibition. These are general aspects a visitor usually encounters in a museum. We have probably all experienced the frustration of not being able to touch an exhibit, and curtailed the desire we feel to do so because of the presence of the museum guards. If organizers intend to make their exhibition enjoyable for visually impaired visitors, they need to apply special techniques, one example of which is a touch-tour. Organizing a touchtour may become a costly and special solution for the visually impaired's benefit if museum education does not have a tradition of handling collections. Visual arts are not really suitable for this kind of presentation. Museum education programs will equip designers with the right approach for the needs of disabled people.
42
Evaluating criteria for exhibition design: 1. Access to exhibition halls - The visitor will need assistance - No assistance needed 2. Information and advertising is via - News for the blind, internal circulation of their organizations - Museum news, accessible webpage - The Internet, own homepage and news - Direct marketing, personal information - The media in general (printed and electronic) - Oral tradition - Others: CD, Braille leaflets 3. Internal access to the exhibition - Not provided - On appointment the museum will provide a helper - A helper is available at all times - A guiding rail - A guiding carpet - An audio-guide - Others 4. Information on exhibits in place is available - In a Braille catalogue - On computer - From a guide
- Media audio-guide MP3, MD, CD guide wireless earphones 5. Special lighting features in exhibition halls - None, general illumination is provided - Full illumination - Guiding lights only - Adjustable lights 6. Illuminating exhibits - Are not provided - Guiding lights only - Adjustable lights 7. Sounds - None - Atmosphere, contemporary, music 8. Smells - None - Others 9. Feedback - PC visitors' book - Normal visitors' book - Braille typewriter or board
43
In this brochure we present accessible exhibitions realised between 2005 and 2007 in the Museum of Fine Arts Budapest, Hungary, with detailed reference to the exhibition "And then the Incas Arrived" putting the above principles in practice. This exhibition was of great importance as the touch-tour was integrated in the exhibition hall, and it took into consideration the requirements of all the above-mentioned groups with special needs. Realising this exhibition the organizer sought to emphasis that touch-tours are essential for visitors with disabilities, while offering a variety of new experiences for all - children and adults alike. As the touch tour was part of the concept from the beginning of the design process, it became possible to completely integrate the collection into the installation design, and this was carried out in an aesthetical way. Disabled people and others were afforded the opportunity to get acquainted with an extraordinary collection from a new approach, in one another's presence, and were able to enjoy the exhibition in the same space, which also facilitated their social integration. The touch-tour was widely popular among visitors, which exceeded all expectations, and brought professional recognition to the Museum. The feedback in the visitors' book gave us a good idea of how positively people experienced these exhibitions.
Excerpts from the visitors' books:
"I'm really pleased I could visit this exhibition. Finally blind people are able to find their way in the museum." "It was a great pleasure! I managed get an idea of the objects by touching them and listening to the audioguide." "I'm really pleased you presented this well organized exhibition, it was a great experience to touch and learn the objects I could not have imagined otherwise. Thank you."
44
MUSEEN
FÜR JEDERMANN
LEITPRINZIPEN UND PRAXIS VON ERTASTBAREN AUSSTELLUNGEN
45
MUSEEN
FÜR JEDERMANN
LEITPRINZIPEN
UND
PRAXIS
VON ERTASTBAREN
AUSSTELLUNGEN
Der Zugang zur Kultur, der Geschichte und den Erkenntnissen der Wissenschaft ist ein Grundrecht eines jeden Menschen. Allerdings ist diese für Menschen mit dauerhafter Behinderung (10% der Gesamtbevölkerung) nur teilweise möglich, und mit vielen Schwierigkeiten verbunden, oder zum Teil sogar völlig unmöglich. Dieses gilt aber auch für jene Menschen, die mit körperlichen Einschränkungen, oder verminderter Sinneswahrnehmung leben. Dazu gehören unter anderem Kinder, ältere Menschen und Eltern mit Kleinkindern. Der Anteil dieser Personen beläuft sich auf 40 % der gesamten Gesellschaft. Ziel dieser Publikation ist es Museumsmitarbeitern, Kuratoren, Museumspädagogen, Veranstaltern und Interessenten Hilfe zu bieten, um mit den populären integrierten Ausstellungen den größtmöglichen Erfolg zu erzielen. Der Reichtum der Kultur muss für jeden erreichbar sein, unabhängig von den individuellen Fähigkeiten. Museen müssen somit auch für behinderte Menschen, sowohl mit eingeschränktem Bewegungs-, Seh- und Hörvermögen, als auch für geistig Behinderte voll zugängig sein. Bewegung Die Fähigkeit sich zu bewegen ist vielleicht eine der wichtigsten Fähigkeit des Menschen. Der Mangel oder die Verminderung dieser Fähigkeiten erschwert den Alltag der betroffenen Personen, den Zugang und die Nutzung von Gebäuden und deren Dienstleistungen erheblich. Sehen Jeder einzelne Mensch nimmt in die in seiner Umgebung auffindbaren visuellen Informationen auf eine andere Art wahr. So geschieht es auch mit den in Museen gefundenen Informationen. Die Erfassung der im Museum auffindbaren visuellen Informationen wird untern anderem durch folgende Fähigkeiten der jeweiligen Besucher beeinflusst: die Scharfsicht, damit man auch kleine Details erkennen kann; das Fokussieren auf nahe bzw. weit entfernte Gegenstände; die Abgrenzung der Ausstellungsgegenstände von deren Hintergrund; sowohl die Wahrnehmung der visuellen Informationen, welche sich am Rande des Blickfeldes befinden, als auch derer, welche sich in der Mitte befinden; die Erfassung der Farben und der Leuchtkraft; die Fähigkeit der Augen sich sowohl starker, als auch schwacher Beleuchtung anzupassen; das Verfolgen sich bewegender Objekte; sowie die Fähigkeiten der Wahrnehmung der Distanz. Die Erfassung aller Information und Details in einer reizüberfluteten Umgebung, wie z.B. in besonders bunten Räumen mit sehr starker bzw. schwacher Beleuchtung, verursacht bei uns allen gewisse Schwierigkeiten. Ganz besonders betroffen sind davon aber vor allem ältere Menschen und Sehbehinderte. Hören Damit die Besucher von Museen diese auch in vollem Umfang erleben können, müssen die unterschiedlichen Fähigkeiten der Besucher auch hinsichtlich ihres Hörvermögens mit in Betracht gezogen werden. Die wichtigsten 46
Gesichtspunkte sind die Fähigkeiten zur Feststellung der Herkunftsrichtung der Schallquellen, die Trennung der gewollt gehörten Information von den Hintergrundgeräuschen, sowie die Wahrnehmung von hohen und tiefen Töne. Bezüglich dieser Punkte bedürfen ältere Menschen, Hörgeschädigte, sowie Menschen deren Aufmerksamkeit leicht durch andere Schallquellen abgelenkt wird. (z.B. durch aus benachbarten Räumen durchdringende Geräusche, die Führung, den Gebrauch von Kopfhörern) Das Aufnahmevermögen der Besucher Die durch Museen vermittelten Informationen werden von den jeweiligen Besuchern ganz unterschiedlich wahrgenommen, verstanden und gespeichert. Hinsichtlich des Verständnisses sind Faktoren wie Selbständigkeit, aktives Erleben, Reaktionszeit, Konzentrationsfähigkeit, Sprachverständnis, die Fähigkeit zu Katalogisieren und Systematisieren, das Kurz- und Langzeitgedächtnis, die Fähigkeit Probleme zu finden und zu lösen, Entscheidungen zu treffen und Kreativität von entscheidender Bedeutung. Wenn die Anforderungen der Umgebung an den Besucher dessen Fähigkeiten wesentlich übersteigen, geraten diese Besucher gegenüber ihren Mitbürgern in Nachteil. Somit kann ein solcher Besucher das Angebot des jeweiligen Museums - und das damit verbundene Kulturgut -, nicht, oder nicht in vollem Umfang nutzen. Um die Entstehung eines solchen Nachteils zu vermeiden, müssen die Anforderungen auf ein entsprechendes und angemessenes Maß herabgesetzt werden. Somit muss bereits während der Planung von Ausstellungen in Betracht gezogen werden, dass die Besucher über verschiedene Fähigkeiten verfügen. Das bedeutet, dass bereits bei der Auswahl der Farben, Formen und Materialen Rücksicht genommen werden muss. Außerdem können und müssen diverse technologische Möglichkeiten eingesetzt werden, wie z.B. Hörgeräte für Hörbehinderte oder Möglichkeiten zur alternative Informationsvermittlung, wie Beschriftungen in Blindenschrift. Ganz besonders aber müssen die Museen auch Behinderten- und Rollstuhlgerecht ausgebaut sein.
UNIVERSELLES KONZEPT Der Zugang zur Kultur, der über verschiedene Fähigkeiten verfügenden Besucher sollte nicht durch die Schaffung separater Einrichtungen oder Ausstellungen gesichert werden. Stattdessen muss ein universelles Konzept bereits bei der Planung erdacht werden, anhand dessen die verschiedenen Ansprüche der Besucher vereint werden können. Bis zu dem Aufkommen des Gedankens eines solchen universellen Konzeptes führte ein langer Weg. Die europäischen Wurzeln sind auf den schwedischen Funktionalismus der 1950-er Jahre und die ErgonomieForschung der 1960-er Jahre zurückzuführen. Die Unterschiede zwischen den in einer Gesellschaft lebenden Menschen hinsichtlich ihrer Kultur und ihren Fähigkeiten waren zuvor noch nie so groß. Deswegen gelangte auch die Idee eines universellen Konzeptes immer mehr in den Vordergrund, denn dadurch konnte man die Chancengleichheit und Demokratie stärken. Das universelle Konzept "ist nichts anderes, als die Planungsart, welche die Verschiedenheit der Menschen zu Grunde legt, sowohl in Betracht auf soziale Aspekte, als auch auf Aspekte der Chancengleichheit. Anstatt der Behindertengerechten Umformung wird die von vorn herein 47
behindertengerechte Planung, also die Prävention von Hindernissen betont." (Pandula 2006) Das Hauptziel ist, anstelle der Schaffung von diversen, teilweise auch ästhetisch eher Fragwürdigen und stigmatisierenden Umgestaltungen, die verschiedenen von der Zeit und der Situation abhängigen Bedürfnisse der Vielzahl der Nutzer mit nur einem Produkt zu befriedigen. Aus architektonischer Sicht formulierte eine Gruppe von japanischen Verfassern dieses wie folgt: "Die rezeptive Sichtweise berücksichtigt alle in Frage kommenden physischen, psychischen, und sozialen Bedürfnisse von Anfang bis Ende der Planung. "schlechte Planung" kann die nachträgliche Entfernung von Hindernissen notwendig machen, "gute Planung" dagegen macht dies überflüssig." (Nitania,2003). In Museen und kulturellen Einrichtungen können wir die physikalischen Gegebenheiten so gestalten, bzw. solche Dienstleistung anbieten, dass dadurch der Zugang zur Kultur den meist möglichen Menschen gewährt werden kann. Mit Hilfe der dargestellten Planungsstrategie werden Museen für ein viel größeres Spektrum der Bevölkerung erreichbar. Dadurch besuchen mehr Menschen die zeitweiligen und dauerhaften Ausstellungen und Sammlungen. Des Weiteren wird dadurch der Zugang zur Kultur auch Behinderten Menschen ermöglicht.
ERTASTBARE AUSSTELLUNG Für Rollstuhlfahrer sind hinsichtlich des wirklichen Nutzwertes eines jeden Gebäudes die Befahrbarkeit per Rollstuhl, genügend Platz zum Wenden und die Überwindung von Höhenunterschieden die wichtigsten Fragen. Höhenunterschiede können auch für Sehbehinderte Schwierigkeiten darstellen. Die größten Schwierigkeiten haben Sehbehinderte Personen jedoch bei dem finden des jeweiligen Gebäudes bzw. dessen Einganges und bei der Orientierung innerhalb der Gebäude. Denn viele Wegweiser und Schilder bzw. auch Beschriftungen sind für diese Menschen praktisch unsichtbar. In den Ausstellungsräumen gibt es oft nicht genügend Licht oder umgekehrt, die Beleuchtung ist so stark, dass sie blendet. Während des Eintretens ist ein Ausgleichen der Lichtverhältnisse nicht gesichert. Die Beschriftungen sind nicht beleuchtet, oder ihre Oberfläche ist glänzend und spiegelt. Weitere Schwierigkeiten ergeben sich, wenn das Personal die Bedürfnisse der sehbehinderten Besucher nicht kennt, und daher keine Hilfe leisten kann. Die durch Computer zugänglichen Informationen sind ohne eine hörbare Unterstützung für diese Menschen praktisch unerreichbar. Die ausgestellten Gegenstände dürfen zumeist nicht angefasst werden, was den Reiz der Ausstellung für sehbehinderte Besucher wesentlich mindert. Dies sind allgemeine Charakteristiken, welche auch wir in der überwiegenden Mehrheit der Museen antreffen. Wer alles hat nicht bereits einmal daran gedacht einen Ausstellungsgegenstand anzufassen, diesen Gedanken dann aber wegen der wachsamen Saalwarte schnell wieder vergessen. Wenn die Ausstellung auch für sehbehinderte Besucher ein Erlebnis werden soll, bedarf es besonderer Lösungen. Ein gutes Beispiel ist die "ertastbare Ausstellung". Die Erfüllung der Ansprüche Sehbehinderter ist nur dann als gesonderte und kostspielige Anstrengung zu betrachten, wenn es keine routinierte Praxis hinsichtlich der "in die Hand gebenden" Museumspädagogik gibt. Diese ist allerdings bei den "nur visuell erfassbaren" Werken der bildenden Künste fast nicht realisierbar. Es muss hier auf jeden Fall erwähnt werden, dass Museumspädagogik das geeignete Mittel ist, um die Gedanken der Veranstalter und Planer den Ansprüchen der Seebehinderten nahe zu bringen. 48
Bewertungsaspekte von Museen und Ausstellungen: 1. Erreichbarkeit des Ausstellungsortes - Besuch nur unter Beihilfe eines Begleiters möglich - kann ohne weitere Hilfe besucht werden
- Tonmedien Audioführer mobile Tonträger (MP3, MD, CD) kabellose Kopfhörer - sonstiges
2. Auf welchem Wege erreichen die Informationen und die Werbung die Zielgruppe - sehbehindertengerechte Internetseiten, - Nachrichten innerhalb des Blinden-Verbands - Internet, eigene Webseite - Werbung der Museen, welche auf auch für Blinde erreichbaren Seiten erscheint - Direkt-Werbung durch persönliche Kontaktaufnahme - Mundpropaganda - Sonstige Veröffentlichungen: CD, mit vorhergehender Information in Brailleschrift
5. Den speziellen Ansprüchen anpassbare Beleuchtung - keine Anpassungsmöglichkeiten - volles Licht - Stellungslicht - variable Lichtstärke
3. Orientierung im Ausstellungsgebäude - nicht gelöst - spezielle Führungen auf vorheriger Anfrage - ständige spezielle Führung ohne vorherige Anfrage - Leitgeländer - Leitteppiche mit Bodenmarkierung - elektronische Leiter - sonstiges 4. Informationsmöglichkeiten vor Ort über die Ausstellung und die ausgestellten Gegenstände - Ausstellungs-Glossar in Brailleschrift - Computer - Museums-Guide
6. Beleuchtung der ausgestellten Gegenstände - keine - Stellungslicht - variable Lichtstärke 7. Tonunterstützung/Geräuscheuntermahlung - keine - Stimmungs- oder zeitgenössische Musik 8. Gerüche - keine - sonstige 9. Feedback Möglichkeiten - Computer-Gästebuch - Gästebuch (herkömmlich) - Braille-Schreibmaschine oder Braille-Tafel
49
In dieser Ausgabe beschreiben wir die ertastbaren Ausstellungen des Museums für Bildende Kunst, welche zwischen 2005 und 2007 veranstaltet wurden. Im Jahr 2007 fand unter Anderem die Ausstellung "Und dann kamen die Inkas" statt. Anhand dieser Ausstellung illustrieren wir Möglichkeiten um die oben genannten Aspekte zu verwirklichen. Diese Ausstellung ist dazu deswegen besonders gut geeignet, weil die ertastbare Ausstellung auf integrierte Art verwirklicht wurde und daher die Ansprüche aller besonderen Gruppierungen in Betracht gezogen wurden. Mit der Realisierung der Ausstellung wollten wir unterstreichen, dass die ertastbare Ausstellung, welche für behinderte Menschen ein Grundbedürfnis ist, zugleich auch für alle anderen Menschen - für Kinder und Erwachsene - neue und abwechslungsreiche Erlebnisse bietet. Da die ertastbare Ausstellung von Anfang an Bestandteil des Planungsprozesses und der Konzeption war, konnten die notwendigen Installationen im Design eingebaut werden, wodurch ein ästhetisches Gesamtbild entstand. Behinderte und nicht behinderte Menschen konnten im Rahmen von ein und derselben Veranstaltung, diese wunderbare Ausstellung genießen und kennen lernen. Hierdurch wird unter Anderem auch die Integration von behinderten Menschen in die Gesellschaft gestärkt. Die ertastbare Ausstellung wurde von alle Erwartungen übertreffender Beliebtheit begleitet, und das Museum erhielt auch viel fachliche Anerkennung. Die positiven Erfahrungen der Ausstellung werden auch durch folgende Auszüge aus dem Gästebuch bezeugt:
Auszüge aus dem Gästebuch:
"Ich bin außerordentlich Froh darüber, dass ich diese Ausstellung besichtigen konnte. Es ist sehr erfreulich, dass nun auch den Blinden die eigenständige Orientierung in den Museen ermöglicht wird" "Das war ein fantastisches Erlebnis! Ich konnte mir durch ertasten und mit Hilfe der hörbaren Informationen ein ganzes Bild von den Gegenständen machen" "Ich freue mich, dass Sie mir dieses gut zusammengestellte Material gezeigt haben. Es hat wirklich gut getan, die Gegenstände berühren zu können, da diese für einen Blinden sonst nur schwer vorstellbar gewesen wären. Danke."
50
MUSÉE
ASPECTS ET EXPÉRIENCES D'EXPOSITIONS TACTILES
POUR TOUS
DE LA CRÉATION
51
MUSÉE ASPECTS
POUR TOUS
ET EXPÉRIENCES DE LA CRÉATION D'EXPOSITIONS TACTILES
L'acces ` a` la connaissance des monuments historiques autant que des résultats ` a` la culture aussi bien que l'acces des recherches scientifiques sont des droits fondamentaux. Cependant l'accès complet aux informations se heurte a` des difficultés quelquefois insurmontables pour les personnes en situation de handicap permanent ~ constituant 10% de la population. Les memes difficultés se présentent aux personnes a` mobilité ou a` capacité sensoriel réduite représentant 40% de la société : enfants, personnes âgées, parents accompagnés d'enfants en bas âge. La présente édition a pour objectif de porter secours aux collaborateurs de musées, curateurs, pédagogues de musée, designers et toutes personnes intéressées pour pouvoir réaliser les expositions populaires intégrées avec le plus grand succes ` possible. ~ Les informations doivent etre accessibles a` tous, indépendamment des capacités de l'individu, c'est pourquoi les musées doivent également accueillir les personnes en situation de handicap moteur mental, visuel, auditif.
Mobilité ~ La mobilité est peut etre la capacité humaine la plus importante dont le manque ou l'insuffisance a des effets ~ ` et l'emploi des bâtiments et a` l'utilisation des services qui y sont offerts de meme considérables a` l'acces qu'a` l'exercice des activités quotidiennes.
Vue Les informations visuelles de l'entourage, donc celles du musée aussi, sont perçues par les individus dans une ` a` l'information visuelle présentée par l'exposition est attaché a` mesure différente selon leurs capacités. L'acces la perspicacité des détails, a` la focalisation aux objets proches ou éloignés, a` la distinction des objets de leurs ` plans, a` la perception de l'information visuelle au centre ou a` la périphérie du champ de visibilité, a` la arriere perception des couleurs et de l'intensité lumineuse, a` la capacité d'adaptation a` l'éclairage fort ou faible, a` la capacité de suivre les objets en mouvement ainsi qu'a` la perception de la distance. ` ` a` l'information peut poser un probleme L'acces pour tout le monde dans des circonstances «surchargées» du ` colorée ce qui constitue un point de vue optique, dans un milieu faiblement ou fortement éclairé par une lumiere obstacle surtout pour des personnes âgées ou malvoyantes. Audition
52
` aux services offerts par les musées est influencée par le niveau différent de la sensation L'accessibilité pléniere auditive et de la compréhension orale des visiteurs (p.ex. la détermination de la direction du corps sonore, la distinction de l'information acoustique des bruits extérieurs, perception des voix basses et hautes). L'emploi plénier de ses capacités se heurte a` un obstacle dans le cas des personnes âgées, sourdes malentendantes et celles dont l'attention est partagée entre plusieurs corps sonores (p.ex. bruits des salles voisines, une visite commentée, l'utilisation d'écouteurs).
Faculté perceptive La sensibilité des visiteurs concernant la compréhension, l'utilisation et la conservation des informations transmises par les expositions est différente. La compréhension des informations varie selon l'autonomie, la capacité d'initiation, le temps de réaction, la capacité de concentration, la compréhension de la langue, la ` capacité de systématisation, la durée de la mémoire a` court et a` long terme, la capacité de solution de problemes et de prise de décisions ainsi que les performances individuelles concernant la créativité. ` entre les exigences du milieu de musée et les capacités de l'individu il y a des différences Dans le cas ou, importantes, l'individu se trouve dans une situation défavorable par rapport aux autres. Le visiteur aux capacités ~ ` aux connaissances moins élevées est exclu des services offerts par le musée, de meme que de l'acces culturelles. Afin d'éviter qu'une situation d'handicap se produise, il faut créer un lien en diminuant les exigences du milieu jusqu'aux niveaux des capacités accessibles. Ainsi, lors de la formation des projets des musées et des ` expositions, du choix des couleurs, des formes des matieres, il faut tenir compte des capacités différentes des visiteurs. Cela est possible en employant des technologies complémentaires (p. ex. un amplificateur intégré pour malentendants), la communication alternative des informations (p. ex. des inscriptions en Braille pour aveugles), ~ et en meme temps l'élimination des obstacles dans les lieux.
LE
DESIGN UNIVERSEL
~ ` a` la culture des visiteurs disposant de capacités différentes ne doit pas etre L'acces assuré en organisant des expositions a` part dans des établissements séparés mais en employant l'idée du design universel : il faut unir les différentes exigences lors de la création des projets.
Long était le chemin qui a conduit jusqu'a` l'idée du design universel dont les racines remontent dans le fonctionnalisme de Suede ` des années 1950 et dans les recherches ergonomiques des années 1960. La divergence des gens selon leur culture et d'autres capacités humaines a atteint des mesures jamais vues auparavant. Ainsi, le design universel, l'égalité des chances et la démocratie ont avancé au premier plan. Le design universel «n'est autre chose que le design qui prend son point de départ des différences humaines en tenant compte des aspect sociaux aussi bien que de ceux de l'égalité des chances. L'accent n'est pas mis à éliminer les obstacles, mais a` les prévenir.» (Pandula 2006) L'objectif pricipal est de répondre aux exigences et aux besoins divers selon le temps et la situation de l'utilisateur avec un seul produit et non pas en écartant les ~ ` obstacles avec une adaptation stigmatisant couteuse qui est souvent esthetiquement douteuse. Du point de vue de l'architecture, une équipe d'auteurs japonais a exprimé cette idée de façon suivante : «L'aspect accueillant ` le début de la tient compte des exigences psychiques, physiques, sociales de tout utilisateur possible des ` conception jusqu'a` son achevement. La «mauvaise conception» peut rendre nécessaire l'écart des obstacles par une transformation ultérieure du milieu physique mais la «bonne conception» n'impose pas cette nécessité.» (Nitanai, 2003)
53
En ce qui concerne les musées, les établissements culturels, on peut créer un milieu physique et on peut y offrir des services qui assurent l'accessibilité a` la culture pour la plupart des gens. Grâce a` cette stratégie de conception, le musée s'ouvre à un public plus large, ses expositions permanentes et temporaires ainsi que ses ` des personnes handicapés aux collections seront visitées par un plus grand nombre de visiteurs et l'acces ~ informations culturelles pourra etre également assuré.
EXPOSITION
TACTILE
` Pour les utilisateurs de fauteuils roulants, le probleme crucial est d'accéder au bâtiment, d'avoir suffisamment d'espace pour faire demi-tour et d'accéder a` différents niveaux. Les différences de niveau posent aussi des ` ` problemes aux personnes malvoyantes. Mais pour ces dernieres, l'obstacle principal s'opposant a` visite de musées est de trouver le bâtiment, son entrée, le passage a` l'intérieur du bâtiment, l'orientation, «l'invisibilité» des indications désignant le bâtiment ou soutenant l'orientation et le passage a` l'intérieur de celui-ci. Souvent, ` est insuffisante ou au contraire l'éclairage est aveuglant. Lors de l'entrée, dans les salles d'exposition, la lumiere l'homogénéité des sources de lumières n'est pas assurée. Les indications ne sont pas éclairées ou leur surface ` la lumiere. ` brillante reflete Une difficulté supplémentaire se présente si le personnel ne connaît pas les besoins des malvoyants et par conséquent ne peut pas les aider. Les informations fournies par l'ordinateur sans renseignements complémentaires audibles ne sont pas accessibles. Normalement, il est interdit de toucher les objets exposés ~ ce qui empeche les visiteurs malvoyants d'admirer l'exposition. Voilà les problèmes que l'on rencontre en général dans la plupart des musées. Est-ce qu'aucun d'entre nous n'aurait ressenti le désir de toucher quelque chose, ~ si les gardiens de la salle n'en avaient pas paralysé l'idée meme avec leur présence? Si l'exposant veut que l'exposition soit plaisante pour les malvoyants, cela demande souvent des solutions extraordinaires, un exemple ~ en est l'exposition tactile. L'aspiration a` satisfaire les besoins des personnes malvoyantes ne peut etre ~ considérée comme extraordinaire et couteuse que si la pédagogie de musée ne comporte pas une pratique de ~ presque insoluble dans le cas des objets d'art «exclusivement visibles». Il est tres ` «toucher», ce qui est bien sur important de souligner que la pédagogie de musée approche la conception des muséographes aux besoins des gens malvoyants.
54
Criteres d'évaluation pour le design des expositions: `
` aux salles d'exposition 1. Acces - Visite possible uniquement avec assistance - Sans assistance 2. La voie de l'information et de la publicité de l'exposition vers le groupe cible - bulletin d'information pour aveugles ; informations au sein de l'Association des Aveugles, - Sites de Musées ; publicité des musées sur les sites Internet accessibles aux aveugles, - Internet, sites propres, nouvelles, - publicité directe, - & travers le média " voyant " (imprimé, électronique), - tradition orale, - autres éditions, CD, informations préalables en Braille
` intérieur a` l'exposition 3. Acces - non prévu, - le musée assure une assistance sur rendezvous, - un assistant est toujours & disposition, sans rendez-vous préalable, - barre guide, - tapis guide, - guide électronique, - autres. 4. Informations sur place sur l'exposition et les objets exposés - catalogue en Braille
- par ordinateur - a` l'aide d'un guide - support sonore, audio guide, support sonore mobile (MP3, MD, CD) écouteur sans fil - autres 5. Illumination de la salle d'exposition adaptée au besoin spécial - il n'y en a pas, une illumination générale est prévue, - illumination pleine, - seule piste lumineuse, ` a` intensité variable - source de lumiere 6. Illumination des objets exposés - non prévue, - feu de piste, - source de lumiere ` a` intensité variable 7. Sons - il n'y en a pas, - musique impressionnante ou contemporaine 8. Odeurs - il n'y en a pas, - autres 9. Feedback - livre d'or des visiteurs sur PC, - livre d'or des visiteurs traditionnel, - machine a` écrire ou tableau en Braille 55
Dans cette édition, nous présentons les expositions tactiles réalisées au Musée des Beaux Arts entre 2005 et 2007, parmi lesquelles, concernant l 'exposition intitulée " Et alors les Incas arriverent " organisée en 2007, nous ` faisons une présentation détaillée de la réalisation pratique des criteres ci-dessus. Une mention spéciale peut ` ~ etre attribuée a` l'exposition du fait que cette exposition tactile a été réalisée d'une maniere ` intégrée dans la salle d'exposition en tenant compte des besoins de chacun des groupes d'utilisateurs spéciaux énumérés. En réalisant cette exposition, nous avons désiré souligner que l'exposition tactile est un besoin fondamental pour les visiteurs ~ handicapés et qu'en meme temps il offre des expériences diverses pour tous - adultes aussi bien qu'enfants. ` le début du processus de design, Étant donné que l'exposition tactile a fait partie intégrante de la conception des ` organique et esthétique, incorporée au design de l'installation. Visiteurs elle a pu se manifester d'une maniere ~ handicapés et valides dans la meme salle, tous ensemble, ont pu prendre connaissance de la magnifique exposition sous un nouvel aspect, tout en favorisant l'intégration sociale des handicapés. L'exposition tactile a joui d'un accueil au-dela` de toute espérance en attirant l'approbation professionnelle pour le musée. Les inscriptions dans le livre d'or refletent les impressions positives des visiteurs concernant les expositions. `
Extraits du livre d'or :
«Je suis énormément content d'avoir pu visiter cette exposition. Il est vraiment fascinant que l'orientation dans les musées ait été rendue possible aux aveugles également.» ` sur les objets par le toucher et a` «J'ai eu des impressions fantastiques. J'ai pu obtenir une image complete l'aide de l'information sonore.» «Je suis content qu'on ait montré cette exposition bien disposée, il était bon de toucher ce qui serait difficile a` imaginer pour un aveugle. Je vous en remercie.»
56
