2011. március KÖNYV AZ ÁLOMESKÜVŐRŐL A TEMPLOMOSOK ÖRÖKSÉGE A KIRÁLY BESZÉDE. tavaszra várva ÉS MÉG SOK MÁS! foto mansfield

2011. március

KÖNYV AZ ÁLOMESKÜVŐRŐL

A TEMPLOMOSOK ÖRÖKSÉGE

A KIRÁLY BESZÉDE

tavaszra várva…

ÉS MÉG SOK MÁS! foto mansfield

Penna Penna

aktuális aktuális

Kr. e. 44. március 15. – Rómában megölik Julius Caesart

1876. március 24-én született: Harry Houdini (Weisz Erik, -1926) – magyar származású szabadulóművész.

1447. március 25. – Hunyadi Jánost Magyarország kormányzójává választják.

1889. március 31. – Átadják az Eiffel-tornyot Párizsban, amely a Világkiállításra készült és az eredeti terv alapján az expo végeztével le akarták bontani, hogy ne foglalja a helyet. De végül maradt és tagadhatatlanul Párizs névjegyévé vált

1530. Március 7. – VIII. Henrik angol király megalapítja az anglikán egyházat, mert válását ellenezte a Vatikán.

1564. márc 27. William Shakespeare születésnapja (-1616).

március

1905. március 24. – Jules Verne francia író (* 1828)

1692. március 1. – Az amerikai Salemben boszorkányperek kezdődtek

1905. márc 29-én született Rejtő Jenő (P. Howard) (-1943) – író.

1838. Március 13. – Pestet elönti az árvíz: a mentési munkálatokban részt vesz gróf Wesselényi Miklós is.

1909. március 31. – A Titanic gőzhajót elkezdik építeni az írországi Belfastban. 1916. március 20. – Albert Einstein közreadja relativitáselméletét.

1848. Március 15. – Az 1848-as forradalom kezdete, tüntetések Pesten.

1919. március 21. – A Tanácsköztársaság kikiáltása.

1848. március 23. – Az országgyűlés alsótáblájának ülésén Batthyány Lajos miniszterelnök ismerteti a kormány („ministerium”) névsorát: Szemere Bertalan belügyek; Deák Ferenc igazságszolgáltatás és kegyelem; Kossuth La-jos országos pénzügy; Klauzál Gábor földműve-lés-, ipar- és kereskedés; Mészáros Lázár honvédelem; Eötvös József vallás és közoktatás; Széchenyi István közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás; Esterházy Pál, a Felség személye körüli miniszter.

1971. Március 24. – Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (* 1911) 1990. márc 15. – A rendszerváltástól ünnepeljük ezen a napon a Szabad Sajtó napját, mert 1848-ban ekkor nyomtatták az első szabad magyar sajtó termékeit: a 12 pontot és a Nemzeti dalt

1857. március 8-án New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért. Emlékül ekkor tartják a Nemzetközi Nőnapot. Ez a nap végül „megszelídült”, elvesztette szociális harcosságát és ma inkább virágcsokrokat ajándékozó, gyengéd ünneppé vált.

1997. március 11. – A Beatles egyik alapítóját, Paul McCartneyt lovaggá üti II. Erzsébet brit királynő.

2

Penna Penna

aktuális aktuális

106 éve, 1905. március 29-én született Rejtő Jenő, az utánozhatatlan regény-, újság-, és kabaréíró. (eredetileg Reich Jenő néven) Sokan hiszik, hogy az a nagy író, aki el sem mozdul a maga elefántcsonttornyából és csak fantáziáját ereszti szabadjára, hadd vándoroljon mérföldeken, vidékeken, kontinenseken át, ha kell és aztán ebből a szellemi kalandtúrából szüli meg a regényeit az íróasztala melletti nyugalomban. Nem tudom, így van-e. De egy biztos: Rejtő Jenő nem ilyen író volt. Ez a szomorúan rövid életű művész – felteszem – nagyobb élettapasztalatot és sokkal több élményt tudhatott magáénak azalatt a néhány évtized alatt, amíg köztünk volt, mint azok, akik békés és hosszú öregséget élnek meg. Nem véletlen tehát, hogy művei is ilyesfajta világszemléletet, pörgést, könnyed ugrándozást határokon át, színt és élményeket sorakoztat fel. Hiszen ez Rejtő lelke. A humora mellett – ami egyedülálló, zseniális és utánozhatatlan – a sokszínűsége és a szellemi mozgékonysága az, ami igazán jellemző a műveire. Hiszen éveket töltött kószálással és kalandozással Európa (és Észak-Afrika) különböző pontjain; Berlinben próbált színi mesterséget tanulni több-kevesebb sikerrel; vagy kereskedőnek állt Svájcban; Párizsban még napszámosként is dolgozott; Marseille-ben dokkmunkás volt egy darabig. Még az Idegenlégióban is megfordult (bár akad olyan nézet, hogy ez szépítés). Mindeközben jegyzetelt (állítólag még hazai újságnak is küldött cikkeket az úti élményeiről), tanult, gyűjtötte a tapasztalatokat, figyelte az embereket, hogy később a legismertebb regényalakjait formálhassa meg róluk a könyveiben. Kétségtelen: Rejtő az egyik legolvasottabb magyar író. Mégis vannak, akik a neve hallatára, vagy műveibe beleolvasva legyintenek: ponyva! Még többen e sznobok közül vállrándítva elmennek mellette, persze, nem értve és nem értékelve azt a világot, amit ez a fenomenális ember alkotott. Eszébe sem jut eme úri közönségnek (nem annak, amelyik öt órakor teázik és kést dobál), hogy mindez a hatványokra emelt zseniális művészi cinizmus terméke és egy olyan elméből pattant ki, mely el-

méből (és elmésségből) nem adatott soknak a honi művészkörökben. Nem véletlen talán az sem, hogy Rejtő Karinthy barátja volt és a támogatását élvezte.

Rejtő az egyik legkedvesebb íróm. Bátran vallom, felvállalva az irodalmi sznobság megbélyegző tekintetét is. Sőt, még azt is elárulom, gyerekkoromban P. Howard sugdosott a fülembe az írásain keresztül és tizenéves koromban végül rávett, hogy próbálkozzam meg én is a novellaírással. Kedvet csinált hozzá humorával, szórakoztató stílusával, kalandosságával. Első „sikeremet”, az olvasóközönség felfigyelését is neki köszönhetem. A tizenkét évesen megírt első „idegenlégiós, dzsungeles, afrikais” regénykémet osztálytársaim kilopták a táskámból, míg távol voltam és fürtökben a padomra telepedve olvasták ki. Elismerésnek vettem, hiszen szórakoztattam, mosolyra fakasztottam néhány embert és ettől én is örömöt éreztem. Ez volt az első írással kapcsolatos megtapasztalásom és visszajelzés. Ez volt a Rejtő iskola. Lehet, hogy ezért gondolkodom másként a művészetről, mint azok, akik gazdasági tényezőnek szeretnék hinni? Fura. Vannak, akik sokkal többet várnak az alkotástól és ha nem kapják meg, akkor jön a csalódottság, a célok sutba dobása, a pályaelhagyás. Pedig meggazdagodást eddig sem, ezután meg kiváltképpen nem várhatunk a művészettől. Marad a szórakoztatás öröme. Nem elég cél? Nem elég fizetség? - mansfield -

Tudták-e hogy Rejtő kedvelte József Attilát és egyik regényhősét, Troppauer Hümért, a költőt róla mintázta.

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Da Vinci-kód pepitában Steve Berry: A templomosok öröksége Kettős érzéseim vannak Steve Berry A templomosok öröksége című könyvével kapcsolatban. Elsősorban nem tudom nem Dan Brownhoz hasonlítani, pedig az ilyesmit aztán igazán nem szeretem: a művészettörténeti (vagy kultúrtörténeti) thriller nem Brown-nál kezdődött, pláne nem nála ér véget, Berry azonban helyenként mintha csak átírná, kiszínezné, vagy épp kibővítené a huszonegyedik század Nagy Amerikai Bestsellerét (apropó: Dan Brown ajánlása olvasható a borítón is). és titkos tanai nemcsak Malone, de egy elvetemült orgyilkossereget irányító megszállott érdeklődését is felkelti, akinek birtokába került a kód megfejtéséhez szükséges térkép. Gyilkosság, cselszövés, politikai manipuláció, és eszeveszett hajsza a tudásért, amely előtt egy világ hajt majd fejet. Ami igazán tetszett (a hatásos nyitó jeleneten túl), hogy A templomosok örökségében sokkal bonyolultabb rejtvények és komolyabb kódfejtés olvasható, mint A Da Vinci-kódban, így maga a történet is sokkal hitelesebbé vált számomra. A szerző továbbá alapos Bibliaismeretről tesz tanúbizonyságot, és izgalmas az is, ahogy az Újtestamentum nagy ellentmondásait taglalja, elemzi. Legfontosabb erénye talán az, hogy a templomos lovagokról – szemben Brown regényével – nem csak annyit közöl, amennyit bármelyik internetes oldalon is megtalálni róluk: Berry komoly kutatómunkát végzett, helyenként Clairvaux-i Szent Bernáttól is pontosan idéz, szóval valóban le a kalappal előtte!

A fülszöveg szerint „Cotton Malone ügyészségi nyomozó és könyvritkaságok szakértője egy közel ezeréves titok nyomába ered. A templomos lovagok a kereszténység bölcsőjében olyan tanokhoz jutottak, amelyekkel még a római pápát is hatalmukba kerítették. A Nagymester felügyelete alatt a lovagrend tagjai a hétpecsétes titkot még életük árán is megőrizték, hiszen ha kitudódik, alapjaiban rengetheti meg a keresztény vallást és a világrendet. Az inkvizíció áldozatául esett lovagrend elveszett kincse

További nagy-nagy pozitívuma a könyvnek Rennes le Chateau csaknem fő helyszínül való megtétele, nagyszerűek a középkort (és általában a történelmet) taglaló jelenetek és fejezetek, az utolsó helyszín egész egyszerűen tökéletes, az új magyar kiadás borítója pedig gyönyörű. A megfogalmazás ugyanakkor nagyon gyakran pongyola és gyermeteg (bár ez lehet a magyar kiadás hibája is, hiszen az első negyedben a szerkesztés is elég gyatra). A legnagyobb baj azonban a főszereplővel van: ennél instantabb, amerikaibb „eksönmen” már nem is lehetett volna! Az első száz oldalon annyit vetődik, mint Arnold Schwarzenegger az egész filmográfiája alatt. Egy idő után hihetetlenül idegesítővé válik,

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

később pedig átfordul irritálóan nevetségesbe, hogy bármi történjék (ez a „bármi” legtöbbször egy pukkanás), a főhős azonnal vetődik. És ez a pukkanás-vetődés kombó úgy kíséri végig a regényt, akár egy nem odaillő refrén, amitől a főszereplőt a könyv közepe táján már képtelen voltam nem karikatúraként látni. Meglehet, hogy az én hibám, de nagyjából 300 oldal után döbbentem rá arra is, hogy a főhősnő elmúlt hatvan éves. Senki ne értsen félre, cseppet sem a korával van bajom, hanem azzal, hogy harmincévesként viselkedik, mozog, beszél, reagál – enyhén szólva is zavaró. (Az már csak hab a tortán, hogy az egyik főbb szereplő, Henrik Thorvaldsen alakja egy pofátlan Leigh Teabing másolat, az első felbukkanásától kezdve szinte az utolsóig.) Talán a könyv szellemisége az, ami igazán zavart, és ami miatt nem tudtam maximálisan élvezni az olvasást. Hiába kapaszkodik ugyanis annyira a középkorba, mégsem tudja letagadni, hogy mennyire plasztikusan, hamburger-ízűen amerikai. Szerencsére azonban a pozitív hatások erősebbnek bizonyultak a negatívaknál, és végül is a könyv pont annyit nyújtott, amennyit vártam tőle: ízletes rágógumi volt, amit szerettem, a gyomromat azonban nem feküdte meg különösebben.

Az év fája: tiszafa 2011-ben az év fájának a tiszafát (Taxus baccata L.) választották. Bizonyára mindenki ismeri: örökzöld fa, amely magasra is megnőhet, de legtöbbször inkább bokros cserje. Tűlevelei sötétzöldek, magjának köpenye piros színű, magját a madarak terjesztik. Lassan nő, fája igen értékes.

7,5 / 10 pont

A faj Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos. Magyarországon is őshonos faj, Szentgál melletti állománya Közép-Európa legnagyobbja. Vad populációi mellett sok helyen találkozhatunk vele dísznövényként. A növény minden része, kivéve piros magköpenye, erősen mérgező. Mérgező hatóanyagait azonban a gyógyszeripar hasznosítja. Daganatos megbetegedésekre, különös tekintettel az áttételes daganatokra, valamint a leukémia és egyéb betegségek kezelésére használatos gyógyszereket állítanak elő a növényből kinyert különböző vegyületek felhasználásával. Hasznos gyógynövény tehát, amely egyben dísznövény is, valamint a természetes társulások alkotóeleme is.

Bíró Szabolcs

Idén március 3-8-ig lesz a Mohácsi Busójárás. A valódi eredetét nem sikerült megfejteni (de aki tudja, írjon – szívesen közreadjuk a Pennában…) Mindenesetre az ismertetőkben van egy mondat, ami nagyon aktuális: "Farsangfarkán" (kedden) van a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán - mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz.” Hát igen, jöhetne a tavasz! Reméljük, a Busójárás eredményes lesz. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe Mohácsot március 3. és 8. között. Kellemes szórakozást, eredményes téltemetést!

Ne feledjük: gyermekek közelében nem ajánlott kertbe ültetni, mivel tűlevelei, kérge és a magja is veszélyes, ha elfogyasztják. - bloemblad -

5

Penna Penna

interjú interjú

VILMOS ÉS KATE BUDAPESTRE LÁTOGAT?

Károly herceg. Volt már egy próbaházasságuk a St. Andrews Egyetemen, aztán szakítottak, aztán megint összejöttek. Ez fontos. Volt idejük lehiggadni, a házasságuk már nem feltétlenül kell, hogy botrányokba fulladjon és tönkremenjen, mint Károly hercegé, András hercegé vagy Anna hercegnőé. Garancia persze nincs, de a briteknek elege van a királyi ház botrányaiból. Sikeres házasságot, szép gyerekeket akarnak látni és egy követhető családmodellt. T.I.: Kate Middletont gyakran hasonlítják Diana hercegnőhöz, aki a múlt század talán legragyogóbb asszonya volt. A könyvében két fejezetet szentel ennek a témának. Sokan erős túlzásnak tartják az összehasonlítást, mondván, hogy Middleton kisasszony nem vetekedhet az elhunyt hercegnővel, aki ráadásul arisztokrata családból jött.

Beszélgetés Robin Polakowskyval T.I. – Vonzó, mi több szerethető, roppant értelmes fiatal emberekként mutatja be könyvében Vilmos herceget és Kate Middleton kisasszonyt, akik nagyon tudnak bánni a sajtóval is. Ők lesznek netán azok, akik helyreállítják a világraszóló botrányairól elhíresült brit uralkodóház tekintélyét? R.P.: Ha valaki, akkor ők, de ez egy hosszú utazásnak ígérkezik. Az első állomás 2011. április 29-én az esküvő lesz. Úgy tudom, legalább egymilliárd tévénézőre számítanak. Ez minden negyedik-ötödik felnőtt ember a földön. És valóban nagy a tét. A miniszterelnöktől az utca emberéig mindenki tudja, hogy most ez a két fiatal mentheti meg Nagy-Britannia gyorsan romló imázsát a világ szemében. A gazdasági mutatók rosszak, a munkanélküliség még mindig nő. Ez a két vonzó arc úgy kell a briteknek, mint egy falat kenyér. Óriási érdekek fűződnek ennek a házasságnak a sikeréhez. És erre van is esély, mert Vilmos és Kate egy modernebb világban született, mint Erzsébet királynő vagy

R.P.: Diana megismételhetetlen jelenség, egész Európa érzelemvilágára hatással volt. De Middleton kisasszonyt sem féltem. A személyes vonzereje fantasztikus. Amerikában már most számontartják a „Middleton look” nevű új divatirányzatot, melyet róla neveztek el, s mely egyesek szerint máris letaszította Michelle Obamát a maga divatdiktátori trónjáról. Látszólag csak néhány kis furcsán felszalagozott fekete meg fehér kalapról van szó, de Kate esetében ehhez egy utánozhatatlan mosoly is járul. Ráadásul ez a hölgy nem bájolog, hanem igazi humora van. Amúgy pedig, aki egy királyi herceget képes az ujja köré csavarni, attól sok minden elvárható még. És azt hiszem van egy előnye Diana hercegnővel szemben, aki nem véletlenül volt labilis idegzetű és néha kiszámíthatatlan. Katalin számíthat a férje lojalitására. Az ifjú herceget pár éve elég sokat látták tivornyázni a londoni éjszakában, volt ideje kitombolni magát és lehiggadni. És nincs a világon erősebb teljesítményfokozó szer, mint a lélek nyugalma. T.I.: Obamáékat állítólag nem hívták meg a londoni esküvői fogadásra, Sarkozy francia elnök Carla Brunival, a feleségével viszont a hírek szerint ott lesz. A királyi ház arra hivatkozik, hogy az esküvő nem állami rendezvény... R.P.: Lássuk be, hogy az Obama házaspár egy kicsit azért elvonná a figyelmet még erről

Penna Penna

interjú interjú

az egyébként igen ragyogó fiatal párról is. Le merem tenni a nagyesküt, hogy a menyegző után hamarosan szerét ejtik a találkozásnak. És mivel Barack Obamának fenomenális érzéke van a nyilvánossághoz, azon sem csodálkoznék, ha az ifjú pár első útjainak egyikén a Fehér Házban tűnne fel. T.I.: Miért tartotta fontosnak, hogy könyvet írjon Vilmos herceg és Kate Middleton szerelméről? Ez azért inkább afféle bulvártéma... R.P.: Tény, hogy erről többen olvasnak szívesen, mint a cserebogarak szaporodásáról, de a lényeg nem ez. Nem fogja elhinni, de szívből utálom a celebeket. A fejlett társadalmak egyik legnagyobb problémájának, egyfajta kulturális hanyatlás jelének látom, hogy a média üresfejű és értéktelen figurákat, gyakran prostituáltakat és nagyon tehetségtelen, de gátlástalan, csak éppen szereplésre vágyó, rendszerint fizikailag sem igazán vonzó lényeket állít követendő példaként milliók elé. Az emberek ettől természetesen megzavarodnak, és képtelenek lesznek megítélni, hogy mi a szép, mi az érték, és mi az, amit éppenséggel kerülni kellene. A nagy tévéshow-kban újabban alig fordulnak elő igazán nagy művészek, előadók. Ennek az az oka, hogy őket tisztességesen meg kellene fizetni a szereplésért, míg az úgynevezett celebek jönnek, villantanak és majdhogynem még ők fizetnek, csakhogy szerepelhessenek. A közönséget hibáztatni ezért nem igazságos, a közönség pihenni, szórakozni akar, és ha nem kap mást... Ebből a szempontból számomra Vilmos herceg és Kate Middleton jelentette az üdítő kivételt, azt az esetet, amikor a hírnév mögött emberi érték is van. T.I.: A külföldi méltóságok közül eddig csak Konstantin görög király részvétele biztos az esküvőn. Ezzel szemben Vilmos herceg meghívta mind a 21 jótékonysági alapítvány vezetőjét, amelyekben dolgozik. Ő is és a menyasszony is a betegek és elesettek megsegítését tekintik élethivatásnak. Van reális esély Ön szerint arra, hogy belátható időn belül Budapesten üdvözölhetjük a hercegi párt? R.P.: Miért ne lenne reális? A mozgássérült gyermekek megsegítése biztosan olyan feladat, amit szívesen vállalnak. Vilmos herceg

már vagy ötször járt Afrikában, ahol gyermekkórházakat is felkeresett. Fényképet is láttam, ahol egy beteg fekete kisfiút tart a karjában. Persze ilyenkor nem arról van szó, hogy jön a herceg és hozza a pénzt. A figyelemfelkeltés a lényeg, és biztos lehet benne, hogy mostantól arra, amit a hercegi pár fontosnak tart, odafigyel az egész világ. T.I.: Vilmos hercegről és Kate Middletonról már legalább húsz könyv jelent meg Londonban, New Yorkban és nyilván más országokban is. Mit gondol, miért éppen az öné jelenik meg elsőnek Magyarországon? R.P.: A tényirodalom a kedvenc műfajom. Mindig az olyan könyvek voltak rám a legnagyobb hatással, amelyek képesek voltak közel hozni hozzám az elérhetetlennek tetsző távoli, érdekes dolgokat. Mindig emlékezni fogok például S. H. Landor Utazás a rejtelmes Tibetben című könyvére, amit gyerekként olvastam. A tényirodalom ma is többet tud a televíziónál, mert a kép mindig mindennek csak a külső burkát mutatja. Ugyanakkor a tényirodalom nem művészet, hanem egy szakma, mely arról szól, hogy ki tud többet nyújtani a napisajtóban megjelenő hírmorzsáknál, ki tudja elválasztani a fontos dolgokat a jelentéktelenektől, ki tudja összefüggésükben bemutatni a legfontosabb eseményeket és a lehető legélvezetesebben leírni őket. Amit ennek a két ragyogó fiatal embernek az életéről, családi viszonyairól, találkozásáról és szerelméről tudni érdemes, azt ebben a könyvben biztosan megtalálják.

Színes e-könyvválaszték, minden témában! adamobooks.hu

Penna Penna

aktuális aktuális

Annak, aki elolvassa a Vilmos és Kate avagy őfelsége a szerelem című könyvet, időnként az az érzése támad, hogy a szerző, Robin Polakowsky képes átlátni a falon. Másképp hogyan juthatna egy sereg olyan értesüléshez az angol trónörökösről és párjáról, amelyről – vélhetnénk – csak a két rokonszenves fiatal legjobb barátai tudhatnak? Ez az érzés egyébként nem is nagyon csal. Ahhoz, hogy valaki igazán jó tényíró legyen, a rendkívül szorgos kutatómunka, a megfelelő források és informátorok ismerete, valamint a hatodik érzék olyan elegyére van szükség, amely már felér egy csodaszemüveg birtoklásával. Ilyen ismeretekkel nem lehet a semmiből előtűnni. Bár a Robin Polakowsky név ismeretlen az olvasók számára, ennek csak az az oka, hogy írói álnévről van szó. Valójában az író – Bokor Pál – sokkötetes szerző és a külügyekben igen tapasztalt újságíró, akinek tudósítóként alkalma volt közelről tanulmányozni a világ számos országának politikai, szellemi, társadalmi és gazdasági elitjét. Hiszen élt Washingtonban és Moszkvában. Dolgozott Pekingben, Hanoiban, Bangkokban és Kabulban, illetve Ruanda fővárosában, Kigaliban. Az így megismert eseményeket aztán – vérbeli zsurnalisztához illő közlési vágytól hajtva – valóságos műfajzsonglőrként a lehető legkülönfélébb formákban dolgozza fel. Féltucatnyi riportkötete mellett írt krimit, életrajzokat, forgatókönyveket, sőt verseket is. Két évvel ezelőtt, a Twilight saga láz tetőpontján jelent meg sikerkönyve Stephenie Meyerről, a híres vámpírsorozat szerzőjéről.

Az pedig hihetetlen hatodik érzékre vall, hogy Vilmos herceg és Kate Middleton kibékülésekor megérezte: ebből házasság lesz, és – ami legalább ilyen lényeges – világesemény. Ennek a felismerésnek a hatására született meg a Vilmos és Kate avagy őfelsége a szerelem, melyben valósággal meztelenre vetkőzteti Európa legbefolyásosabb uralkodóházának tagjait. Nem is annyira szavakkal teszi ezt, mint inkább tényekkel. A tények ezúttal korántsem száraz adatok halmazát jelentik. Egy hibáival együtt is rokonszenves, és az egész világ számára fontos fiatal pár szerelmének története rajzolódik ki élményszerűen, színes és éles vonásokkal. Mintha az elmúlt nyolc évben az olvasó maga is ott ült volna Vilmos herceg és Kate mögött a szerelem hullámvasútján. Iván Kati

Penna Penna

aktuális aktuális

születik. Húga, Kim - akinél már régebben diagnosztizáltak leukémiát, de sikerült felépülnie – hirtelen ismét rosszul lesz. Keanu hozzáköltözik, és időt, pénzt nem kímélve támogatja szeretett testvérét. Ezalatt Jennifer próbál talpra állni, ami látszólag sikerül is neki, 2001. áprilisában azonban életét veszti autóbalesetben. Keanu nyugalomra vágyik, és magába zárkózik, hogy feldolgozza a feldolgozhatatlant... Telnek az évek, és az idő a legjobb gyógyír. Kim ismét jobban lesz, miközben bátyja továbbra is mindenben támogatja. Keanu pozitív életszemléletének és humorérzékének köszönhetően képes továbblépni. Karrierje felfelé ível, és elmondása szerint készen áll a családalapításra. De magánéletéről többet nem árul el, hiába ostromolja kitartóan a média.

Keanu Reeves, a Mátrix trilógia főhőse tavasszal Budapesten forgat – olvashatjuk az interneten. Elkezdődött a „sasolási őrület” a fiatalok körében, hogy akárcsak egy pillanatra láthassák a hollywoodi bálványt. Az amerikai filmipar csillagai mindenek előtt marketingeszközök, akik a világ minden részén eladják a filmeket. „A sztárminőség az esetek többségében az emberi akarat, a munkabírás, a tehetség és a szerencse ritka kombinációja.” – olvashatjuk Bokor Pál „A siker titka - a sztár” című könyvében. A nézőtéren azonban sokszor elfelejtjük: kedvenceink is emberek. Keanu Reeves keresztneve – jelentése „hűs szellő a hegyek fölött” – találóan tükrözi belső énjét. Érzékeny, jó humorú, aki felfrissülést hoz a társaságában lévőknek, de zord szélviharrá változik, ha ellene fordulnak, vagy becsapják. Apja gyermekkorában elhagyja családját, ami komoly nyomokat hagy lelkében, ezután húga, Kim lesz a legközelebbi barátja. Ügyesen választott filmjein keresztül hamar válik Hollywood hercegévé, és a boldogság kék madara is rátalál, de hamar tovarepül. Az imádott bálványra „három csapást” mér a sors: 1999 karácsonyán Keanu és kedvese, Jennifer Syme közös csecsemője - Ava Archer nevű picilány – holtan

Ezek a történések peregnek le lelki szemeim előtt, miközben újabb bulvárhírt olvasok a neten: „A filmsztár többtagú személyzet és testőrök társaságában érkezik hazánkba.” Kedves rajongók! Ne kergessétek az őrületbe autogrammok és közös mobilképek kérésével kedvenceteket, ha véletlenül vagy szándékosan a közelébe kerültök! Hálás lesz érte, és később „védősereg” nélkül, turistaként is szívesen visszatér hozzánk. Kulik Yvette

9

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Az török megszállásnak 11. esztendejirűl Százdi Sztakó Zsolt: 1552 Százdi Sztakó Zsolt szlovákiai magyar író, a székirodalom egyik képviselője. Művei eddig négy antológiában és két önálló kötetben, az 1552 és az Elbeszélések könyve címűekben jelentek meg. Előbbiről, azaz a szerző debütáló kisregényéről lesz szó az alábbiakban, ami – mint azt a címe is sejteti – a török kori Magyarországra vezérli az olvasót.

A könyv 2006-ban jelent meg a Lilium Aurum kiadó gondozásában, gyönyörű kiállításban: a keménytáblás borítónak, a hófehér belívnek, elsősorban pedig a hatásos fülszövegnek nem lehet ellenállni. A könyvnek – a külcsínen kívül – abszolút előnye, hogy Felső-Magyarország (ma Felvidék) török kori történelmét igyekszik feldolgozni, erre pedig nem sok példát láthattunk eddig – én tulajdonképpen egyet sem. Olyan helyszíneket vonultat fel, mint Léva, Csetnek vagy épp Százd, ahonnan a szerző származik. További erénye, hogy a történelmi tények mellett helyi legendákat is belevon a történetbe. Az író sok szereplőt mozgat, akik nem csak földrajzilag, de társadalmi elhelyezkedésük szempontjából is különböző helyekről érkeztek: az ilyesmi általában jót tesz egy történelmi regénnyel, hiszen az adott kort objektívebben ismerhetjük meg a több szemszög által. A történet váza, a cselekmény alapja egészen briliáns, és magát a könyvet gyorsan el is lehet olvasni, hiszen alapvetően jól van megfogalmazva. Ahogy a már fentebb dicsért fülszöveg és a cím is elárulja, a történet „az Úr 1552. évében zajlik, akkor, amikor Ali budai pasa irdatlan seregével Felső-Magyarországra tör. Az eseménydús rejtélyekkel teli történet középpontjában a szerzetesek kincse áll, akik kényszerű menekülésük során a kolostor aranytárgyait elrejtik az erdőben. A sokfelé ágazó, szerelemmel, gyilkosságokkal, kémkedéssel, intrikákkal átszőtt eseménysorozat mind-mind e kincsekkel van ilyenolyan összefüggésben.”

Debütáló kötet lévén azonban az 1552-nek hibái is akadnak. Ilyenek például az iszonyatosan hosszú mondatok, amikbe a szerző nem egyszer zavarodik bele (igeidőt váltogat, halmozza az alany megjelölését), illetve a szóismétlések, melyek főleg az első 60-70 oldalon fordulnak elő. Ami számomra gondot okozott, hogy a fejezetek sokszor tűntek elhamarkodottnak: úgy éreztem, nincs idejük kibontakozni, és sokszor hirtelen végük szakad – mintha az író sietett volna az írással. Gyakran érződött úgy, mintha egy-egy jelenet vagy párbeszéd a kellős közepén lett volna megszakítva. Hasonló problémáim voltak a szerzetesekkel is, akiket a szerző szépen bevezet a történetbe, aztán se szó, se beszéd eltűnnek, és fel sem bukkannak többé (egyetlen haldoklót kivéve). Sajnálatos módon a kötetnek olyan hibái is vannak, melyekről nem feltétlenül az író, sokkal inkább a kiadó tehet. Szerkesztői mulasztással eddig is bőven találkoztam már a Lilium Aurumnál, és fel vagyok háborodva, hiszen egy nívós(nak mondott) kiadóról beszélünk. Az 1552ben (is) fel van tüntetve a szerkesztő neve a könyv végén, de egyszerűen nem hiszem el, hogy lelkiismeretesen dolgozott a szövegen. A könyv első fele mondattani hibáktól hemzseg, és mind-mind arról árulkodik, hogy a kisregénynek egyszerűen nem volt se nyelvi szerkesztője, se korrektora, se lektora. Nem tudok mást mondani, mint hogy korbácsot a kiadónak, ez az ő alapvető feladata lett volna. Első könyvnek nagyon is rendben van az 1552, bár néhol mintha túlságosan is direkte éreztem volna Gárdonyi Géza és Fekete István hatását. Kíváncsian várom, Százdi Sztakó Zsolt mivel rukkol elő legközelebb. 6 / 10 pont Bíró Szabolcs

Penna Penna

interjú interjú

Az igazi világutazókat hajtja a vágy az új tájak, kultúrák megismerése felé. Vadas Zsuzsa, ha otthon összeszidták, már kisgyerekként fogta az úti batyuját, és világgá ment – az első utcasarokig ... Beszélgetőpartnerem vérbeli utazó-újságíró: mindenhova el akar jutni, mindenre kíváncsi, és igyekszik a csodálatos pillanatokat úgy megörökíteni, hogy olyan kalandokban gazdag útleíráscsokrot nyújtson át az olvasóknak, mint az „Úti dilik” című könyvében. Képzeletbeli varázsszőnyegünkön most együtt indulunk kalandos utazásra térben és időben.

Vadas Vadas Zsuszsa Zsuszsa utazó-újságíró utazó-újságíró egy író-olvasó egy író-olvasó találkozón találkozón

A régi rendszer idején Utunkat a hatvanas években kezdjük. Rögtön az elején megdöbbentő információkat hallok Zsuzsától az akkori utazási viszonyokról. „A szüleimmel Vas megyében laktunk, és a 60-as évek elején Szombathelyről Kőszegre is csak tizennyolc éves korodtól juthattál el, miután a személyidbe bekerült a „kettes pecsét”. A nyugati határövezet, de a jugoszláv határszél is szigorúan őrzött terület volt. Jó néhány évnek kellett eltelnie, hogy szabadon utazhassunk „Jugóba”, és megindulhasson a Trabantok és Wartburgok áradata az Adriára.

Az osztrákok felé még később nyílt meg az út.” Addig Zsuzsi itthon csavargott – hisz hazánk is büszkélkedhet csodás tájakkal. Férjét, Radó Gyulát is Lillafüreden ismerte meg, ahova mindketten szakszervezeti beutalóval érkeztek. Azóta is kéz a kézben csavarognak a világban. Szőnyegünk tovább suhan a hetvenes évek felé ... Moszkván keresztül Kubába Minden út Rómába vezet – tartja a mondás. De akkoriban több hely felfedezése csak Moszkván keresztül volt lehetséges. Ez alól nem volt kivétel Kuba, a távoli szövetséges sem. „Férjem - televíziós rendezőként - több filmet is forgatott Kubáról. Karinthy Ferenc „Halállista” című regényéből készült játékfilmjét meghívták a latin-amerikai filmfesztiválra, Havannába. Ilyen eseményekre népes delegációt szoktak kiküldeni, ez azonban akkor elmaradt. „Elkapott a dili”, és gondoltam egy nagyot. „Dugipénzből” vásároltam két repülőjegyet – nagyon olcsón – a lengyelektől, és mint két tagú delegáció elindultunk a nagy eseményre.” Moszkván keresztül (ahol mínusz negyven fokkal tombolt a tél), repültek Havannába, ahol virágillat, tenger, napsütés, sivár szocreál és sudár királypálmák egyvelege fogadta őket. A filmfesztiválon brazil, argentin, mexikói, chilei filmesek adtak egymásnak találkozót. „Elősegítettem a férjem filmjének a reklámozását is. Kitettek egy-két plakátot, melyek később hirtelen eltűntek. „Hova lett a plakát?” kérdeztem mérgesen a szervezőktől. Bár nem beszélem a nyelvet, megérttettem magam velük, és rövid időn belül a falak mindenütt a Gyuszi filmjét hirdették. Nagy siker volt, de díjat sajnos nem nyert.” Gondolunk Európába ...

egyet,

és

visszafordulunk

Penna Penna

interjú interjú

Nápolyt látni és ... Szintén a hetvenes években a férjével elhatározták, bejárják Itáliát. Megálltak Rómában, Firenzében, Pisában ... Egyre lejjebb jutottak dél felé, míg elérték Nápolyt. Zsuzsa szerint gyönyörű város, de nagyszájúsága, harsogó életöröme közelről mégis inkább félelmetes. „Az öbölben még amerikai hajók horgonyoztak. Sok amerikai magyar szolgált a flottánál – volt köztük ismerős is. Kémregénybe illő, ahogy megszerveztük a találkozást. Akkora napszemüveget vettem fel, hogy betakarta a fél arcomat – szerencsére nagy divat volt abban az időben -, hozzá egy malomkerék nagyságú szalmakalapot. Közben idegesen nézegettünk körbe, nem követnek-e minket. Hiszen ha otthon kitudódik az „illegális” kapcsolatunk, az felettébb kellemetlen következményekkel járt volna.” Így lettek képzelt szereplői egy nápolyi vígjátéknak, amely arról szólt, hogy két gyanús kelet európai turista titokban találkozik Amerikában élő honfitársukkal.

András, a limuzinkirály hirdetését. Arra gondoltam, felhívhatnánk. Másnap Paul L. Somogyi luxushotelében vacsoráztunk. Létezhet telepátia, mert Somogyi úr sajtófőnöke – aki szintén magyar –, elhozta magával barátját, a limuzinkirályt. Így másnap már két hatalmas fehér limuzin várt minket a szálloda előtt, mint a mesében ...” Se vége, se hossza az utazási élményeknek. Még szívesen repülnék a varázsszőnyegünkön további országok és idősíkok felé, de lassan landolnunk kell, véget ér az utazás ... Visszatérünk a jelenbe, Budapestre. De csüggedésre semmi ok - további csodás tájak és emberek megismerése várhat ránk. Csak annyit kell tennünk, hogy belelapozunk Zsuzsi útikönyvébe... Kulik Yvette

Vadas Vadas Zsusza Zsusza könyvei könyvei

Vámpírok, sárkányok, Magyarok a világ minden táján Azt hangoztatja nem beszél idegen nyelveket, mégis mindenkivel megérteti magát. Ha ez végképp nem sikerül, egyszerűen elkiáltja magát magyarul – valaki biztosan válaszolni fog. Ez Amerikában sem volt másképp. New York Zsuzsa szerint az eget karmolászó házak rengetege, ahol sok magyar él. „Kíváncsiságból magyar neveket keresgéltem a telefonkönyvben. Rögtön kiszúrtam Fényes

farkasemberek... és az első világháború!

Charles T. Nyitrai: Sarkányvér ABA kiadó

Penna Penna

mozivilág mozivilág

Az angolok büszkék a múltjukra, és ez visszatükröződik történelmi filmjeik minőségén. Jó példa erre „A király beszéde” angol-ausztrál dráma is, Colin Firth főszereplésével, melyre február elején az elsők között ültem be a nézőtérre. Több figyelemre méltó, maradandó alkotás került vetítésre, és nyert díjakat az utóbbi években, amelyek főszereplője a brit királyi család valamelyik múltbéli, vagy jelenkori tagja. Elég, ha csak néhányat említünk meg közülük. Ki ne emlékezne, a több Oscar-ral is jutalmazott „Szerelmes Shakespeare”-re, amelyben az író (Joseph Fiennes alakította) szerelmét az egyik szobrocska nyertese, Gwyneth Paltrow személyesítette meg. Vagy a „A királynő” című drámára, amely a Diana hercegnő tragikus halálát követő hetet mutatja be, fellebbentve a fátylat II. Erzsébet és a királyi család rideg, protokollhoz ragaszkodó – és valahol érthetetlen – viselkedése okairól. A királynőt alakító Helen Mirren-t lenyűgöző és élethű alakításáért más díjak mellett, szintén Oscar szobrocskával díjazták. „Az ifjú Viktória királynő”, Emily Blunt-tal a címszerepben, is kedvenceim közé tartozik. Ilyen emlékekkel - és annak tudatában, hogy az éppen vetítésre kerülő történelmi dráma 7 Golden Globe jelölést kapott, amiből végül a legjobb férfiszereplőnek járó Arany-Glóbusz Colin Firth-nél landolt –, szinte lélegzet visszafojtva foglaltam helyet a nézőtéren. A történet főhőse Albert, York hercege, a későbbi VI. György brit király, II. Erzsébet királynő apja, aki súlyos beszédhibája miatt túl érzékeny, hirtelen lobbanékony, nyilvános felszólalásokra szinte teljesen alkalmatlan. Az orvosok dadogását megszüntetendő módszerei sikertelenül végződnek, így a herceg elveszti hitét a gyógyulásban. Felesége

(Helena Bonham Carter) azonban nem adja fel, és újabb megoldásokat keresve talál rá az ausztrál beszédterapeutára, Lionel Logue-ra (Geoffrey Rush), aki biztosra veszi, hogy a probléma kezelhető. Lionel elkezdi nem éppen mindennapos gyógyítási módszereinek az alkalmazását, miközben humoros és drámai pillanatoknak lehetünk a tanúi. Ez végül egy különös „herceg és átlagember” közötti barátsághoz vezet. A történet drámaiságát tovább fokozza Edward herceg trónra lépése, majd lemondása, Albert (mint VI. György) trónra lépése és a második világháború kitörése.

Colin Colin Firth Firth és és Helena Helena Bonham Bonham Carter Carter „A király beszéde” című „A király beszéde” című filmben filmben

A rendező, Tom Hooper, ennek a királyi család számára meglehetősen kínos témának az eredeti forgatókönyvét – amely színpadra íródott – még régebbről ismerte. A forgatás előtt néhány héttel előkerült Lionel naplója, amelyben a hercegen alkalmazott módszerekről is olvashatunk. Így a történet bizonyos részei sokkal élethűbben mutatják be az eseményeket. A történészek, sőt II. Erzsébet és a húga Margit sem találtak kivetnivalót az alkotásban. Colin Firth színészt már több filmből is ismerjük. Tudjuk: jó a humora, emlékezzünk csak vissza az „Igazából szerelem”, „Bridget Jones:

Penna Penna

mozivilág mozivilág

Mindjárt megőrülök” és „Férj és feleség” romantikus vígjátékokban nyújtott sikeres alakításaira. Drámai szerepekben is bizonyított. A „Single Man” drámában ő George, az egyetemi professzor, aki tizenhat éve homoszexuális viszonyt folytat Jim-mel, akit autóbalesetben elveszít. Emiatt komoly lelki megpróbáltatást él át, de az élet megy tovább... Colin Firth sokoldalúsága egyértelműen zseniális színészi tehetségét bizonyítja.

2011. február 13.-án kiosztották a Brit Filmakadémia díjait. „A király beszéde” hét díjjal nyerte a versenyt. A legjobb film, a legjobb férfi alakítás (Colin Firth), a legjobb férfi mellékszereplő (Geoffrey Rush) és a legjobb női mellékszereplő (Helena Bonham Carter) díját is. A „Social Network” kapta a legjobb rendezés (David Fincher), a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb vágás díjakat. A legjobb női alakítás díját Natalie Portman kapta a „Fekete Hattyú” főszerepéért. 2011. február 20.-án véget ért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál is. A fődíjat, az Arany-medvét és a legjobb női és férfi alakítás díjakat a Nader and Simin rendezte „A válás” iráni film kapta. Tarr Béla magyar rendező „A torinói ló” című alkotásáért két díjat is átvehetett: a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüstmedvét, valamint a nemzetközi filmkritikusok díját. A legjobb rendezőnek járó elismerést Ulrich Kohler kapta az „Álomkór” című német filmért.

A A „királyi „királyi beszéd” beszéd” előtti előtti pillanatok pillanatok

A dadogó király megszemélyesítése mégis az összes eddigi alakítását felülmúlja. Miért? Nagyon nehéz hitelesen eljátszani egy erősen dadogó férfi szerepét. Nem beszélve arról, hogy a beszédhiba általában sajnálatot vagy ellenszenvet ébreszt az emberekben. Ritkán tartjuk érdekesnek az ilyen problémákkal küszködő férfit, és még kevésbé elképzelhető, hogy azonosuljunk vele, azon izgulva, hogy a beszédtanárral eltöltött órák végre eredményhez vezessenek. „A király beszéde” pedig magával ragad minket, mi is átéljük azt a borzalmas lelkiállapotot, amin keresztül megy, és együtt erőlködünk vele a végsőkig. Ez elsősorban Colin Firth érdeme, de mindenképp ki kell emelni a mellékszereplők: Geoffrey Rush és Helena Bonham Carter zseniális játékát is. Az elvárásokat meszszemenőleg felülmúló alkotást néztem végig, és nemcsak én azonosultam a herceggel, és izgultam végig az egész filmet, hanem mindenki a teremben. Amikor megjelentek a film végét jelző feliratok, egy pillanatra megállt a levegő, majd felzúdult a taps ... Kulik Yvette

2011. február 27.-én az Amerikai Filmakadémia Oscar díjának nyertesei: „A király beszéde” - A legjobb film, a legjobb rendező (Tom Hooper), a legjobb férfi főszereplő (Colin Firth) és a legjobb eredeti forgatókönyv (David Seidler) kategóriákban nyert. A „Fekete Hattyú” –ban játszó Natalie Portman a legjobb női főszereplőnek járó szobrocskát vehette át. A „Social Network” a legjobb adaptált forgatókönyv (Aaron Sorkin) és a legjobb vágó kategóriákban lett az első. „A harcos” című film a legjobb férfi mellékszereplőnek (Christian Bale) és a legjobb női mellékszereplőnek (Melissa Leo) járó díjakat mondhatja magáénak. Az „Eredet” a legjobb operatőr (Wally Pfister) kategóriában kapott elismerést. A legjobb külföldi filmnek járó Oscar szobrocskát pedig az „Egy jobb világ” dán filmnek – rendezője Susanne Bier – ítélték oda.

Kulik Yvette

14

Penna Penna

pályázat pályázat

A Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület novellapályázatot hirdet az alábbi témakörökben:

Beküldési határidő: 2011. 03. 31. E-mail: [email protected] Postai cím: Karcolat Egyesület, 2721 Pilis, Bicskei út 16.

Történelmi Történelmi és és utópisztikus utópisztikus

A pályázaton megfelelt novellák megjelennek az e-könyv formátumú Karcolat antológia 3. (tavaszi-nyári) kötetében. A kötetet a későbbiekben nyomtatott formátumban is tervezzük kiadni.

Az Egyesület olyan novellákat vár, amelyek irodalmi eszközökkel mutatják be a témákat. A műfaj szabadon választható, de főként történelmi vonatkozású sci-fi, fantasy, misztikus és egyéb, ami a Karcolat Írói Műhely irodalmi eszmeiségének megfelel. A tudományos fantasztikum területén alternatív, földi jövőkép megjelenítése a cél, amiben hangsúlyos szerepe van a történelmi eseményeknek (felfedezés, katasztrófa, háború, stb.) Kizárólag prózai műveket kérünk, lírát egyedül epikus mű betéteként fogadunk el! Egy szerző több művet is beküldhet, ha azok műfajukban jól meghatározhatóan különböznek egymástól.

Első díj: a szerző a publikáláson kívül egy éves Karcolat egyesületi tagságot kap, és könyvjutalomban részesül A novellákat öttagú zsűri (az antológia szerkesztői) bírálják el. Czinkos Éva (Eve Rigel) Jánószky Beáta (Krysta Hans) Kiss Tamás (Krystohans) Szendrei Dóra (Bloody Dora) Tóth Beáta (Styra)

Terjedelem: 4000 - 80 000 leütés (szóközökkel)

A zsűri mind a terjedelmi, mind a formai kritériumokat nagyon komolyan veszi. Az ezeknek nem megfelelő műveket kizárja az elbírálásból.

Formai elvárások: Times New Roman, 12-es betűtípus, szimpla sorköz, sorkizárt, behúzás 0,5 cm (a felesleges tabulátorokat kérjük mellőzni), automatikus- és kézi elválasztás nélkül Word dokumentum vagy Rich text formátumban.

A pályázattal kapcsolatos kérdések feltehetők a Kimte honlapján (http://egyesulet.karcolat.hu) vagy az [email protected] címen.

Nevezési díj nincs.

Középkor és izgalom! Érdemes belelapozni!

A műveket elektronikus (e-mail) úton kérjük beküldeni. A dokumentumban kérjük feltüntetni a szerző nyomtatásban megjeleníthető nevét is, a mű címét és a műfaji megjelölést. Továbbá kérjük, hogy postai úton küldjenek egy aláírásukkal hitelesített nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy a mű saját szellemi termékük, és hozzájárulnak az e-könyves és/vagy nyomtatott formátumú megjelenéséhez.

- A Penna ajánlata!

15

Márciusi versek

Keglovits Klára Zsázsa: Hetes számok alatt A nappal nem őriz, engedett lustán, és én észrevétlen siklottam haza. A szürke utcát elfolyósította a lilába csúszó álmos délután. Egy udvart - otthon - üresen találok. Csak most veszik észre, milyen fáradtak, heverő avarba leroskadhatnak az egész nap hurcolt hátizsákok. Hallok hangokat, mégse jutnak ide. Nem tartozik test, csak zúgás hozzájuk, kattogásuk, fásulva utált zajuk, buszuk, vonatuk - itt lakom húsz éve. Sziréna emelkedik - az fél perc se míg el nem mélyül, nem mozdul lábam. Bárki vagy város konzerv magányában, még kapaszkodj egy kicsit az életbe. Lámpa gyúl, majdnem ugyanolyan minden, mert nem figyeltünk, a nap már lement-e, s narancsos színük lett a leveleknek az okkersárga, súlyos fényű csendben.

Kormányos Sándor: Március Fürdik a fény a nád-tocsogókban jó szagú álmot ringat a rét, illan a szellő langy mosolyával fésüli át a fák tetejét. Vágya ha pattan zöld szemű rügynek cinke dalától hangos a táj, zeng a magasban szárnyal a széllel hirdeti: most már nyitni muszáj! Hajlik a fűzfa szőke hajában árad a fénnyel víg kacagás, átfut a tájon messzire lüktet újra a ritmus: szívdobogás.

Ignotus: Tavaszi bor Gyenge rügyek, halványzöld levelek, Sorsomba negyvenedszer visszatérők, Új tavaszok, elvonuló telek, Lemondva múlók, követelve kérők, Kékségek, miknek hűse is meleg , És meghalások, szürkeségbe térőkMit tudom én, mi az, ami ragyog, Mit tudom én, ki az , aki vagyok!..."

Penna Penna

tallózó tallózó

Földi Pál: Hadvezérek lexikona Földi Pált, az egyetlen hadtörténészt, aki képtelen megkülönböztetni a Spitfire-t a Hurricane-től, a helyén kell kezelni – ahogy ezt a könyvet is. Ha valaki ebből szeretne hadtörténetet tanulni, vagy egy-egy korszak hadászatát, esetleg bizonyos hadvezérek életrajzát tanulmányozná, előre jelzem, ne tegye! Mire jó akkor a Hadvezérek lexikona? Kiindulási alapnak későbbi, bővebb tanulmányokhoz vagy kutatómunkához, alapnak cikk- és prózaíráshoz (stb.), illetve apró kiegészítésnek, lábjegyzetnek (nekem konkrétan a Róma c. sorozathoz és a Mongol c. mozifilmhez). Miért tetszett? Egyrészt azért, mert jól van megszerkesztve (történelmi korszakokra, azokon belül pedig nemzetekre van felosztva), másrészt mert nem kellett a Google-t és a Wikipédiát böngésznem, itt ugyanolyan könnyen megtalálhattam, akiket keresek, és nyugodtan elvihettem mindezt WCre, konyhába, ágyba, utazásra… Miért nem tetszett? Mert irtózatos egyszerűséggel van megírva, és cseppet sem nyújt többet a Wikipédiánál – sőt, a wikin ennél hosszabban és részletesebben is olvashatunk Caesarról, Dzsingisz kánról és a többiekről. Tízből hét pontot viszont így is megérdemel.

Sacra Corona Idén tölti be tizedik születésnapját a magyar millennium hivatalos filmje, így a középkor megszállottjaként arra vetemedtem, hogy végre én is megnézzem. Nem kellett volna. Őszintén szólva nem tudom, mit vártam a kínzással felérő Honfoglalás után, meg eleve Koltaytól, mégis csalódtam. Talán azért, mert ez a film lehetett volna jó is, igazán jó, és így sokkal dühítőbb, hogy nem lett az. Nincs mit szépíteni, ez bizony egy nagy költségvetésből forgatott nulla, széteső, bizonytalan, kétdimenziós trágya. Amit bő két órán keresztül kapunk tőle: korhű jelmezek, szép és jó díszlet, megfelelő operatőri munka, rosszul felhasznált zene (csatajeleneteknél nyugis szintiszólamok?!), bugyuta rendezés, nulla színészvezetés, értékelhetetlen forgatókönyv átélhetetlen monológokkal és ökör dialógusokkal. Két órát és egy kis reményt is elvesztettem a Sacra Corona végigkínlódásával, így hát ezt az alkotást inkább nem is pontoznám.

Interjú Huszár Kata üvegfestővel A Csemadok Művelődési Intézetének háromhetes karácsonyi vásárán lófrálok, nézelődöm. Eltökélt szándékom, hogy pár ajándékot innen szerzek be a családnak. Van itt mézeskalács-kirakat, egyedi ékszerek, egyeurós könyvautomata, különféle csipketerítők. Aztán megakad a szemem a soksok festett üvegen, melyek valósággal uralják a kis kirakodóvásárt: nem is a mennyiségük, sokkal inkább minőségük miatt. Gyönyörű minták, élénk színek köszönnek vissza borosüvegek, poharak, gyertyatartók, képkeretek felületéről. Egy csapásra eldöntöm: a családban mindenki kap egyet-egyet ezekből az üvegekből. Huszár Katával, a felvidéki Dunaszerdahelyen élő művésznővel beszélgettünk, aki hivatását tekintve magyar- és történelem szakos tanár, szabadidejében könyveket korrektúráz, brácsázik, fut, zumbázik és Jason Mrazért rajong, a mozdulatlan, halott üvegekbe pedig életet, egyéniséget lehel. Mióta foglalkozol üvegfestéssel, illetve minek a magyar nép kultúrája, hagyománya vonz leginkább? hatására kezdtél érdeklődni, foglalkozni vele? Mindig is szerettem rajzolni, kézműveskedni, két kézzel és a fantáziámmal valami szépet, újat létrehozni. Gyerekkorunkban születésnapi, karácsonyi és egyéb ajándékokat nem vásároltuk, hanem elkészítettük. Ezt a szokást felnőtt korunkban is megtartottuk. Egy karácsony alkalmával döntöttünk úgy a nővéremmel, hogy a rokonoknak üvegfestés technikával díszített poharakat adunk ajándékba. Ő megvette a poharakat és a festéket, én meg kidíszítettem. Így osztottuk el a „munkát” egymás között. Ez kb. 8 éve történt, azóta is festek üvegre. A napokban került a kezembe egy ilyen pohár, és elszörnyülködtem, hogy mennyire nem szép, nem dekoratív. Az eltelt évek alatt egyre precízebb üvegek kerültek ki a kezem alól, a sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, így már egyre több szép és egyedi alkotás születik.

A népi kultúrához való vonzódás is gyerekkoromból ered, hisz sok-sok éven keresztül játszottam egy népzenekarban, amely egy tánccsoportot kísért. Nagyon szépnek, egyszerűnek, mégis teltnek tartom a magyar népi kultúra motívumait. Kedvencem a tulipán és a spirális. A tulipán tipikus népi virágmotívum, míg a spirális a körforgást, termékenységet szimbolizálja. Az első üvegekre is ezek a motívumok kerültek, azóta a látóköröm szélesebbé vált, mindenféle más kultúra motívumai is megérintettek, s kialakítottam a saját névjegyemet, stílusomat. Most már úgy érzem, egyedi alkotások készülnek, mert mindegyik átszűrődik a lelkemen, és azon, amilyen én vagyok.

A kínálatod rendkívül széles skálájú: képkeretek, gyertya- és mécsestartók, poharak, üvegcsék és még sorolhatnám. Mire festesz legszívesebben? A legszívesebben arra festek, ami a kezembe kerül, és megtetszik a formája. Mindig kihívás, hogy a minta, motívum passzoljon az üveg alakjához, formájához. Igazából könnyebb lapos felületre festeni, mint domborúra, tehát könnyebb egy üveglapra, mint egy borosüvegre vagy pohárra. Szeretem az olyan gyertyatartókat, amelyek téglalap vagy kocka alakúak, mert azt könnyen tudom forgatni, és a felületük lapos. Ha pedig képet festek, akkor azt mindig ráteszem egy rajzlapra, így könnyen tudom forgatni, és nincs tele az üveg az ujjlenyomatommal. Rengeteg népi, illetve népies motívumot figyeltem meg a műveiden. Ez azt jelenti, hogy a

Mi szokott inspirálni? Mi az, ami a legjobban beindítja a fantáziádat egy-egy darab elkészítésekor? Ahogy már az előbb említettem, általában az üveg formája inspirál. Szeretem, ha a motívum igazodik a formához. Nem tudok bárhol, bármikor, bármit feste-

Penna Penna

teni. Először magam elé teszem az üveget, lehet, hogy napokig csak nézegetem, odébb rakom, még odébb rakom, majd valami belül megszólal. Aztán leülök, és megy magától az egész, gondolkodnom sem kell, a kezem irányít, tudja, hogy mit akarok. Ekkorra már a fejemben is összeáll a kép, és pár nap múlva kész az üveg. A pár nap azért kell, mert először kontúrozom a mintát, ami kb. 6-8 óra alatt szárad meg, utána pedig „kiszínezem” folyékony festékkel, ami 24 óra alatt szárad meg.

Mit jelent számodra a „művészet” szó? Művészet? Minden, ami szép, gyönyörködtet, elvarázsol, nem hétköznapi, rámutat valami olyanra, amit még nem tapasztaltam, láttam, olvastam, hallottam, ezáltal újra tanít. Kedvenc művészeti ágad, korszakod? Imádom az impresszionizmust, mint festészetet és költészetet. Claude Monet, Vincent van Gogh, Kosztolányi Dezső. Mert megragadtak pillanatnyi állapotokat, érzéseket, hangulatokat, amelyek már a következő másodpercben meg is változtak, de ott az alkotás, ami örökre megőrizte. Vannak példaképeid az üvegfestők közül? Nem ismerek más üvegfestőket, így nincs példaképem. Aki kíváncsi az általad megfestett üvegekre, hol tekintheti meg őket? Az esetleges vásárlókat hová irányítanád? Jelenleg Dunaszerdahelyen, a Bacsák utcában, a Csemadok épületében található antikváriumban lehet megtekinteni és megvásárolni az üvegeimet. Gyertyatartókat, vázákat, poharakat és képeket. Kiválóak születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándéknak, vagy ha csak úgy kedveskedésből, szeretetből meg akarnak lepni valakit a kedves olvasók. Bíró Szabolcs 19

Penna Penna

természetjárás természetjárás

m a ns f ield

Túra a Jánoshegyi- és a Hárshegyi kilátók között A mai cikk aligha beszél járóföldnyi útról. Ma kedvet szeretnék csinálni egy röpke, egyetlen délelőttnyi kiruccanáshoz olyan helyre, ami talán senkinek sem ismeretlen. E hely tulajdonképpen kettő: a János-hegy csúcsa és vele szemközt, tőle északra, a Hárs-hegy teteje. Mindkét magaslaton egy-egy kilátó áll.

Az első kilátó patinás, igazán szépen megfaragott, tradicionális építmény és részese történelmünknek. A főváros legmagasabb pontján, az 527 méter magas János-hegy tetején „ül”. Erzsébet-kilátónak nevezik és nevét onnét kapta, hogy egykori királynénk is tapodta e hegy tetejét. Schulek Frigyes tervei alapján készült, zömében Pilisborosjenőről szállított mészkőből. 1910. szeptemberében adták át a közönségnek. Kora egyik legnagyszerűbb épülete lett. A hegy, amit ural, a főváros egyik leglátogatottabb hétvégi célpontja: itt a Libegő, nem messze a gyermekvasút és kicsit arrább a Normafa, amely télen szánkózást, síelést, nyáron pedig – ha mást nem – rétesevést biztosít a büfékben…

A másik építmény patinában meg sem közelíti a jánoshegyi kilátót. Az egyszerű, fából készített, mészkő lábazatra állított építmény az első magyar környezetvédőként számon tartott erdőmérnökről, Kaán Károlyról kapta a nevét. Ahogyan a kilátó, így a környék, a Hárshegy tömbje is sokkal vadregényesebb, mint a János-hegyé. Itt nincsenek játszóterek, nincs parkoló, ahová a kocaturisták letehetik autójukat, hogy aztán alig száz lépésnyi mozgást, rétes- és lángosevést követően máris visszaülhessenek és hazamenekülhessenek a civilizációba egy „jókora” túra után. A Hárs-hegy érintetlenebb terület és ez a legfontosabb értéke, egyben az előnye is a János-heggyel szemben. Közvetlenül a kilátó tömbje alatt egy táblát találtam, „Örökerdő” felirattal. Az ebben foglalt cél éppen azt szolgálja, hogy a környék megőrizze ősi, természetes hatását. Mindkét kilátó környékét, mely láthatóan különbözik egymástól, szívesen ajánlom figyelmükbe. Érdemes ellátogatni, hogy érezzük a különbséget. De a leglényegesebb: mozogni egyet a szabadban.

Penna Penna

építészet építészet

építészrovat mansfield

FEJEKET FEL! Ne higgyék, hogy eljegyeztem magam a bevásárlóközpontokkal és a megfiatalodott városrészekkel! Egyáltalán nem így van! Sokszor mondtam, a patina szerelmese vagyok; a régi, lenyűgöző, monumentálisan szép építészet rajongója. Az igazi emberi értékeké. De ismét elmondom azt is: néha a megújult körzetek magukkal hozzák a korszerűsödést és aki ismerte valaha e régi városrészek nem mindig előnyös arculatát, az örül a fejlődés-

nek. Így vagyok én az egykori Budai Skála helyén épült Allee-val is. Természetesen, nem a bevásárlóközponttal, hiszen az ilyen célszerű szolgáltató épületek nemigen lephetnek már meg újdonsággal. Sokkal nagyobb vonzalmat jelet a környékükön való változás megfigyelése. Mint ebben az esetben is. Sétáljuk tehát körbe az Allee tömbjét és bámészkodjunk. Fejeket fel!

A XI. kerület szívében elhelyezkedő Allee 2009 november 11-én nyitotta meg kapuit. A multifunkciós bevásárlóközpont az egykori Budai Skála területén, az Október huszonharmadika - Kőrösy - Váli - Bercsényi utcák által határolt 3 hektárnyi területen található. - Allee – weboldal -

Váli-Bercsényi utca sarok. Mint egy babaház! Modern és lendületes! „Az Allee területének legcsendesebb részén, a Váli és Bercsényi utca sarkán épült fel a Simplon Udvar lakópark 89 magas színvonalú lakással, amelyek alapterülete 35 -130 m² között változik.” Allee weblap

Az önkormányzattal kialakított sikeres együttműködésnek köszönhetően az Allee közvetlen környezete is megújult. A Bercsényi utcában egy 100 méter hosszú alagút jött létre, mely elvezeti az utca átmenő forgalmát.

22

Penna Penna

építészet építészet

A Kőrösy utca díszburkolattal ellátott sétáló utcává alakult és a piac jelenlegi parkolójából kialakított kisebb közpark csatlakozott hozzá. A bevásárlás mellett mindenképpen ajánlom ezt a kis sétát a tömb körül. Úgy érzem és tapasztalom, a körtéri metróállomás építésének rendezése után ez a vidék igazán impozáns és modern városrésszé, élhető környékké alakul.

- Képfüggelék -

Allee sétány – Körösy utca

Bercsényi utca

Október huszonharmadika utca, az Allee főbejárata és a 4-es villamos 22

Penna Penna

novellamelléklet novellamelléklet

Michael Mansfield: A túlélők (részlet) …Sandy nagyot nyelt. Tanulmányaiból felületesen ismerte az amerikai őslakosság kultúráit. A férfi, aki most éppen megérintette, zavarba ejtően olyannak tűnt, mint azok, akik legalább hét- nyolcszáz évvel az ő jelene előtt éltek az Egyesült Államok délnyugati részén, Arizonában, és Új-Mexikóban. Ők voltak a pueblo népek ősei, az anaszazik. Sandy döbbenten vette észre, hogy a környék és maga a barlangváros nagyon is emlékezteti egy bizonyos, monumentális emlékparkra. Igen, mintha a Colorado-i Mesa Verde gigantikus sziklatorkába csöppent volna és ráadásul akkor, amikor ez nem romterületként és muzeális értékként működött, hanem amikor kőkori fejlettségű, Kolumbusz előtti indiánok népesítették be utcáit. Igen, minden kétséget kizáróan őrült időutazásra késztette a kínzó álom… A férfi még mindig őt vizsgálta és közben apró mozdulatokkal megrázta vállát. Az arca ismerős volt, nagyon is, de Sandy még nem akarta tényként elfogadni azt, amit lát. De egyre erősebben hitte, hogy aki rámered és hatalmas, barna, érzelmekben úszó tekintetével szinte az elméjébe próbál látni, nem más, mint Jason. Az a Jason, akit a huszonegyedik század legelején, 2007-ben, a texasi Amarillóban, egy pubban ismert meg, egy ostoba szombat éjszakán; egészen pontosan, tegnap éjjel. És ez a Jason most itt görnyed vele szemben, egy felfoghatatlan ősi kultúra képviselőjeként. – A nevem Chinnidah – szólalt meg a férfi pontosan azzal a mély, gurgulázó akcentussal, amivel Sandy az előző éjjel a bárpultnál szembe találta magát. – Hozzám tartozol. És a Szent Barlang népéhez is. Gyere velem. Ne maradj le mellőlem, hogy mindent megérts. – Hol vagyok? – kérdezte Sandy. Hangja fura volt, mintha elvesztette volna megszokott akusztikáját és súlytalanná vált volna, mint a szélbe szórt por. – A Te világod szerint Colorado államban. Egy Mesa Verde nevű, ősi emlékhelyen. A mi világunk szerint Japonche Szent Barlangjában, ahol az ősök szellemei fészkelnek. És ahol áldozunk ellenségeink testéből és véréből, hogy a Szél Istene kegyes legyen hozzánk a kősivatagban. Neked ezt az utóbbit kell megjegyezned. Értetted? Sandy meredt szemmel hallgatta a Chinnidah nevű bennszülöttet, amint tökéletes, huszonegyedik századi angolsággal elhelyezi elméjében a mondanivalóját. Á, őrület! A képzelet játéka az egész! Sandy megrázta a fejét, hátha felébred ebből a gyomorrontásszerű, ostoba álomból. Chinnidah azonban újra

megragadta a vállát, és az előbbinél jóval erélyesebben megrázta. – Nem viccelek. Itt vagy az én időmben, mert itt kell lenned. Küldetésed van. Ahogyan nekem is. Úgyhogy figyelj és tanult. Most pedig gyere velem. A férfi kiegyenesedett és könnyed járással megindult a szűk utcácskán a barlang előterébe, a nagy térre. Oda, ahol azok a kör alakú, veremszerű mélyedések már az előbb magukra vonták Sandy figyelmét. A lány összeszedte magát és lábra állt. Most sikerült fizikai módon is feltápászkodnia. Hallgatva Chinnidah-ra, igyekezett lépést tartani vele, akármennyire nehéz feladatnak tűnt is. Ahogy a kibukkantak a fényre, Sandy azon kapta magát, hogy hunyorog, mintha mindent valóságként élne meg. A fene érti ezt! Nem maradt ideje sokáig elmélkedni, mert Chinnidah magához vonta és ujjával a legnagyobb, fatörzsekkel fedett, kör alakú üreg felé mutatott. – Ez a kíva. A mi szent helyünk. Asszony nem léphet oda, csak a harcosok. De te most láthatod, mi történik odalenn. Látod, de nem a szemeddel. Csukd is be, nincs szükséged rá. Sandy engedelmeskedett és behunyta pilláit. Olyan gyengeség fogta el hirtelen, hogy meg is tántorodott volna, ha nem érezte volna vállán a férfi erős szorítását. Hirtelen az agyába képek tolakodtak, erőszakosan, minden mást elűzve. Képek, amik valami… Valami szörnyűségről meséltek! Egy kör alakú pincét látott maga előtt, fáklyák imbolygó fényében. Középütt egy hatalmas, lapos sziklát, melyen egy megkötözött test hevert. Hogy élte, nem tudta; mozgást nem tapasztalt. Egyetlen mozdulat uralta csak a képet: egy durván szőtt ruhás, félelmetes, sötét maszkot viselő alak felemeli kést szorongató kezét. Olyan hirtelen csapott le a fekvő áldozatra, hogy Sandy nem is látta a penge útját. De érezte a ledöfött test fájdalmát; perzselő kín áramlott tagjain. Fel is sikkantott a rémülettől, de a kéz – Jason-Chinnidah erős marka – nem eresztette. Morajlás töltötte be elméjét, ahogy az áldozó pap újra és újra megmeríti a kését az áldozat testében, immár sokkal lassabban, szertartásosabban. Körben a félhomály udvarán kívül megélénkült a verem sötétje és mások is csatlakoztak a paphoz. Minden alak maszkot viselt, ahogyan a pap is, és tőrét megmártotta az áldozat vérében, majd tovább gajdolta különös énekét. Sandy érezte, ahogy feltör belőle a rosszullét. Kitépte magát a férfi markából és kiszaladt a barlang óriási torkán át a szabadba. A szél abban a pillanatban kisöpörte belőle a hányingert és a rémületet. Megnyugodva fordult vissza a bennszülött felé. Á,

Penna Penna

igen ez is csak egy ostoba látomás! – Nem értesz semmit. De meg fogod érteni. Nincs más lehetőség. – Chinnidah arca most sötétebbnek tűnt, mint valaha. Intett neki és Sandy engedelmeskedett. Miközben felé sonfordált, a kíva rönkökkel takart teteje elmozdult és alakok bukkantak elő a nyíláson. Maszkot viselő, véres késeket szorongató alakok… Sandy megtorpant és Chinndah felé üvöltött: – Hát, mégis? Mégis megtörtént? Nem látomás volt? – Nem látomás. Valóság. Sandy most, ebben a pillanatban bármit odaadott volna, a kezét, a lábát, az egészségét is akár, ha újra a jelenében, és otthona párnái között tudhatta volna magát. Bármit… – Miért? Könyörgöm, miért kell ezt tennetek? És nekem mi ebben a szerepem? Miért kellettem én neked? – Elmondom. Gyere ide újra. És hunyd le megint a szemed… Sandy szíve szerint tiltakozott volna, de a kíváncsiság újra befészkelte magát a lelkébe. Másfelől úgy sem szabadulhatott volna egyedül e helyzetből. Hiszen ide sem a maga jószántából érkezett. Akárhogy is nézi, rab; egy állítólagos küldetés rabja. Engedelmeskedett. Lecsukta pilláit és amint ismét magán érezte a férfi erős markát, színes, dinamikus vízió kelt életre a fejében. Ezúttal egy hang is kísérte a képeket; Sandy felismerte, akármennyire visszhangzó, isteni zengésű volt is az orgánum. Chinnidah beszélt hozzá. – Nézd csak a lelki szemeiddel. Amit látsz, neked történelmi múlt. Nekünk pedig a tragikus közeljövő. Sandy szemei előtt egy hatalmas hegycsúcs bontakozott ki. A tetejéről fekete füst áramlott körbe, amit szétkapkodott ugyan a mindent tépázó sivatagi szél, de így is félelmetesen gomolygott a magasban. Egy kitörni kész vulkánt látott maga előtt… – Áldozunk Japoncsének, hogy kiengeszteljük. De dühének füstje nem apad el. Minden bizonnyal végünk van, mert talán megbántottuk őt. Hát, nézd, mi vár ránk… Chinnidah szavai úgy remegtek és csengtek-bongtak Sandy elméjében, hogy alig értette szavait. De a látvány magáért beszélt. A vízióban felrobbant a hegy és hamuvá, szürke téli éjszakává változtatta a környéket. Egy villanásra még e helyet is megpillanthatta: fagyott tetemekkel telt utcákat, melyeket komoran lepett be a vulkáni hamu. – De újjá kell lennünk – folytatta Chinnidah. – A jövendőben újra néppé kell válnunk. Ezért vagy itt. És ezért voltak előtted is sokan itt álomban. És utánad is sokan következnek majd. Lásd…

novellamelléklet novellamelléklet

Rémes robaj térítette magához a vízióból. Kinyitotta szemeit, de még mindig a sziklavárosban volt, Chinnidah mellett. A férfi rámeredt és sajátos hangján nyugodt közönnyel ezt mondta: – Látod, már itt is van… A vég. Japoncse haragja. Sandy reszketve bámult körbe. Chinnidah megragadta a karját és magához szorította. Szavak nélkül, mentálisan túrt bele az elméjébe és ezt súgta: „Nincs mitől tartanod. Tiéd a jövő. És a küldetésedé.” Szellemszavának utolsó visszhangozását fülrepesztő robbanás nyelte el. Hatalmas porfelhő éledt a szemközti hegy felől és lecsapott a sziklaváros utcáira. Kőzápor vágott végig Sandy testén és hirtelen elsötétült előtte minden… …Sikoltva-nyögve ébredt. Érezte a kövek ütésének nyomát. Sajgott mindene. Biztosan elájult, gondolta, és most itt fekszik a szikladarabok alatt, Chinnidah mellett, a sziklaváros előterén. De csalódnia kellett, amikor kinyitotta szemeit. Reggel volt, békés, huszonegyedik századi reggel és ő a saját ágyában eszmélt fel ezen a délelőtti órán. Nem látott maga körül záporozó sziklákat, sem ősi kőépületeket, sem vulkáni hamut. Chinnidah-ot sem. Sandy, míg azon tépelődött, mi a fene volt ez az egész, és hogy miért éppen neki osztotta a sors ezt a hülye szerepet, újra rosszul lett. Pontosan azt érezte, amit az éjjel is: hányingert, égető fájdalmat a méhében és végtelen erőtlenséget. Újra küzdenie kellett, hogy tudatánál maradjon. Már-már arra gondolt, valami vírus költözött belé, talán éppen ennek a különös jöttment férfinek a közvetítésével. Ám a rosszullét egy pillantás alatt el is múlt, hogy egy másik különös érzésnek adjon helyet. Olyannak, amiben Sandynek nem volt még soha része, mégis biztosan tudta, mi lehet az. Nincs kétsége: van benne valami, ami tegnap még nem volt. Valami, ami növekszik… Valami, ami él… Egy új élet, ráadásul olyan, ami sokkal gyorsabban, erőteljesebb ütemben fejlődik, mint a normális egyedek. Sandy lerántotta magáról a takarót és elkerekedett szemmel pillantott a hasára. Behunyta a szemét, aztán újra kinyitotta, de a látvány nem tűnt el. Mellei csaknem a kétszeresére duzzadtak és hasa, ami lapos volt – ez olyan büszkévé tette mindig is –, most látható, gömbölyded formát vett fel. Minden kétséget kizáróan teherbe esett és… egy múltbéli idegen utódját hordja a szíve alatt… A teljes regény - egyéb novellákkal együtt - e címen megvásárolható és letölthető az Adamo Books e-kiadótól

m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat

bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók

kulik yvette: filmtudósítás, interjúk

bloemblad: zöld rovat

keglovits klára zsázsa: versek valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka

A Penna magazin postaládája: [email protected]