2011. JANUÁR 18., KEDD

18-01-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. JANUÁR 18., KEDD ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 09.00-kor megnyitják.) 2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 3. Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (vita) Elnök. – Az első napirendi pont az EK-Szerbia megállapodás együttes vitája – EK-Szerbia stabilizációs és társulási megállapodás. Jelko Kacin ajánlása a Külügyi Bizottság nevében (A7-0362/2010). Ajánlás az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló tervezetről [15619/1/2007 - C7-0341/2010 - 2007/0255(NLE)] – Stabilizációs és társulási megállapodás az EK és Szerbia között. A Tanács és a Bizottság nyilatkozatai [2010/2980(RSP)] Jelko Kacin, előadó. – (SL) Elnök asszony, az Európai Unió és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírására 2008 áprilisában került sor, és a Szerbiával kötött ideiglenes, átmeneti kereskedelmi megállapodás alkalmazása 2010 februárjában sikeresen megkezdődött. A ratifikációs folyamat 2008 szeptemberében indult el, amikor a szerb parlament ratifikálta a megállapodást. A megállapodás biztosítja az Európai Unió és Szerbia együttműködésének politikai, jogi és gazdasági kereteit – Szerbia a ratifikációs folyamat beindítása nélkül nem haladhatott tovább az európai integráció útján. 2009-ben az Európai Parlament napirendjén nem szerepelt Szerbiával foglalkozó jelentés, mert a tagállamokban megfeneklett a ratifikációs folyamat, miután Szerbia nem működött együtt teljes mértékben a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY). Eddig tizenegy tagállam ratifikálta a megállapodást – ma ezért szólítom fel a fennmaradó tagállamokat, hogy minél hamarabb tegyék meg ugyanezt. Ha ma ezen a magasabb szinten ratifikáljuk a megállapodást, azzal határozott, világos üzenetet küldünk Szerbia integrációs erőfeszítéseinek támogatásáról. Ez azonban önmagában nem biztosítja a ratifikációs folyamat sikeres befejezését. A Szerbiával foglalkozó állásfoglalás, amiről holnap fogunk szavazni, pontosan ezt a támogató üzenetet hordozza. Támogatnunk kell Szerbiát az európai uniós tagsághoz vezető hosszú és nehéz úton.

1

2

HU


Az ország, amely régóta elszigetelődött és kívül maradt a modern európai politika és gazdaság sodorvonalán, sok kihívással küzd. Az elmúlt két évben a szerb politika Európa-barátabbá vált. A szerb vezetők azzal tudják a legjobban demonstrálni az európai értékek és életmód melletti őszinte elkötelezettségüket, ha sikeresen megoldják a problémákat és végrehajtják a szükséges reformokat. Már eddig is láthattunk bizonyos pozitív fejleményeket. Őszintén üdvözöltük Szerbia kompromisszumkészségét és azt, hogy az ENSZ-közgyűlés 2010 szeptemberében közös határozatot fogadott el Koszovóról. 2011. január 1-jén Szerbia eltörölte a kötelező katonai szolgálatot; ezzel a fiatal szerb polgárok generációi kaptak további lehetőségeket a tanulásra és a fejlődésre. A fegyveres erők polgári felügyeletét is megerősítették. Másrészről azonban a szerb EU-integrációt komoly mértékben hátráltatta az a tény, hogy két, az ICTY által háborús bűncselekményekkel vádolt személy még szabadlábon van. Ratko Mladić a szrebrenicai népirtás, az Európában a második világháború óta elkövetett legszörnyűbb bűncselekmény után több mint 15 éve van szökésben. Üdvözöljük a szerb kormány nyilatkozatát, amely szerint a Hágai Törvényszékkel való együttműködés kiteljesítését prioritásként kezelik. Felszólítjuk azonban a szerb hatóságokat, hogy, ahogy az ICTY főügyésze mondta, csökkentsék meggyőző mértékben a kimutatott politikai akarat és a konkrét eredmények közötti szakadékot. Elérkezett az idő, hogy Szerbia lezárja ezt a fájdalmas fejezetet, és újabb lépést tegyen a régión belüli megbékélés felé. Szerbia addig nem szerezhet tagjelölti státuszt, amíg nem demonstrálja, hogy teljes mértékben együttműködik a Hágai Törvényszékkel, ahogy azt a 2010. október 25-i tanácsi következtetések kimondják. Ennek a legmeggyőzőbb bizonyítéka a vádlottak letartóztatása és kiadatása lenne. Szerbia ilyen irányú erőfeszítései ez ideig nem hoztak eredményt, és nem kielégítőek. A Nyugat-Balkánon komoly mértékű változásokat sikerült elérni a regionális kapcsolatokban – ezt Szerbia és Horvátország kapcsolata mutatja a legjobban. Üdvözöljük a szerb elnök álláspontját; az ő új megközelítése határozott lendületet adott a régión belüli tartós megbékélés folyamatának. Ennek dacára továbbra is komoly kihívások állnak Szerbia előtt. Belgrádnak konstruktív vezető szerepet kell játszania a Pristinával folytatandó párbeszédben, és – Koszovó státuszának kérdésétől függetlenül – Belgrád és Pristina viszonyának partneri viszonnyá kell válnia, hogy az egész régió könnyebben haladhasson Európa felé. Ugyanez áll Szerbiának Bosznia és Hercegovinához fűződő kapcsolatára is. Belgrádnak támogatnia kell a reformokat, amelyek lehetővé teszik majd, hogy Bosznia és Hercegovina saját intézményekkel rendelkező országként tárgyalhasson az európai uniós tagságról. Jelenleg még nem ez a helyzet. Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy visszatérhettem az Európai Parlamentbe, ezúttal az Európai Unió Tanácsának soros magyar elnöksége képviselőjeként. Remélem, hogy a tisztelt képviselők

18-01-2011

18-01-2011

HU


egykori parlamenti képviselőként tekintenek rám, és ebben annak zálogát is látják, hogy a magyar elnökség Parlament-barát elnökség lesz. Örömmel és nagy várakozással nézek az elnökség hátralévő öt és fél hónapjában előttünk álló közös munka elébe. Most az anyanyelvemen folytatom. a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony! Képviselő hölgyek és urak! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a vitán, amelyet követően a Parlament szavazni fog a Szerb Köztársasággal kötött stabilizációs és társulási megállapodás jóváhagyásáról. Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetem fejezzem ki az Európai Parlament raportőrének, Jelko Kacin úrnak, aki egy kiváló jelentést készített a témában, és hogy melegen üdvözöljem a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló állásfoglalást. A régió többi országához hasonlóan Szerbiának is javára szolgált az európai tagságnak a perspektívája, és az elmúlt években jelentős haladást ért el a cél irányában. Ebben az összefüggésben a stabilizációs és társulási megállapodás fontos előrelépést jelent Szerbia számára az Unióba vezető úton. A megállapodás megerősíti az EU és Szerbia között már fennálló szoros köteléket és szerződéses kapcsolatot teremt a két fél között. A megállapodás új keretbe helyezi a politikai párbeszédet. Szabadkereskedelmi övezetet hoz létre és megerősíti a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat és ezáltal arra hivatott, hogy komoly gazdasági előnyöket hozzon Szerbia számára. A megállapodás ösztönzi azokat a reformfolyamatokat, amelyek hozzájárulnak majd a szerb gazdaság növekedéséhez és elősegítik, hogy Szerbia teljes körűen működő piacgazdaságot alakítson ki. A megállapodás lefekteti továbbá az alapokat ahhoz, hogy az Unió és Szerbia a jövőben számos területen fokozott együttműködést alakítson ki. Nem utolsó sorban a szervezett bűnözés és a határokon átívelő tiltott kereskedelem leküzdése terén, valamint a meglévő környezetvédelmi előírások javítása tekintetében. A Tanács 2010. június 14-én elindította a megállapodás ratifikálási folyamatát. Eddig tizenegy tagállam, köztük természetesen Magyarország erősítette meg a megállapodást parlamentje által. Nagyon bízunk benne, hogy rövid időn belül az összes tagállam ratifikálni fogja. A Tanács üdvözölné, ha a stabilizációs és társulási megállapodás 2011 végéig, de legkésőbb 2012 elejéig hatályba lépne. Ez azt jelentené, hogy Szerbia éppen akkor lépne ambiciózus szerződéses kapcsolatba az Unióval, amikor intenzívebbé kezdi tenni a csatlakozási előkészületeket. Az Önök szavazata még inkább előtérbe helyezi és előmozdítja majd ezt a folyamatot, köszönhetően annak az egyhangú támogatásnak, amelyet a Külügyi Bizottság december 1-jei ülésén valamennyi politika erő kifejezésre juttatott. Szerbia a 2009 decemberében benyújtott csatlakozási kérelmével kinyilvánította az Európai Unió iránti elkötelezettségét. A Tanács tavaly októberben felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a véleményét. Erre várhatóan 2011 második felében kerül sor. Mindannyian tudjuk, Szerbia számára az európai integrációs folyamat számos előnnyel jár. Az országnak ugyanakkor még fontos reformokat kell végrehajtania. Ide tartoznak a közigazgatás és a jogállamiság terén tett további erőfeszítések, beleértve az igazságügyi reformot is, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a volt Jugoszláviával foglakozó nemzetközi törvényszékkel való együttműködés. Ahogy az a Jelko Kacin úr által benyújtott jelentésben is szerepel, az integrációs folyamat az e téren elért előrehaladás függvényében zajlik. Üdvözlöm azt a tényt, hogy már számos eredmény született. Szeretném egyben megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet, az elmúlt évben Szerbia történelmi lépéseket tett a régióbeli szomszédaival való megbékélés felé. Üdvözlöm továbbá azt a szoros együttműködést, amelyet Szerbia 2010 nyarán az

3

4

HU


Unióval folytatott, és amelynek eredményeképpen megszületett az az ENSZ határozat, amely megnyitotta a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd útját. A Tanács teljes mértékben támogatja Catherin Ashton főképviselő asszony e téren végzett munkáját. Komoly kihívásról van szó, de a párbeszéd kialakítása lehetőséget kínál mind Koszovó, mind Szerbia számára ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz. És még egy zárógondolatot engedjenek meg nekem. Meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak fenn kell tartani a bővítési folyamat hitelességét. Ehhez az eszközök a kezünkben vannak. Azt gondolom, hogy amennyiben a magyar elnökség alatt sikerül lezárni a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, az Szerbia felé is egy nagyon komoly jel, hogy a folyamat él, és a Balkán országainak az uniós népek közös családjában van a helyük. Elnök asszony! Képviselő urak! 2011 jelentős év lesz Szerbia számára, amely egyaránt hoz kihívásokat és lehetőségeket. Üdvözlöm azt a lehetőséget, amelyet ez az új megállapodás hoz Szerbia számára ahhoz, hogy egy békés Európában közösen építsünk vele közös jövőt. Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma a Szerbiával kötendő stabilizációs és társulási megállapodáshoz való hozzájárulás szavazásának alkalmából szólalhatok fel a Parlamentben. Szeretnék köszönetet mondani a szerbiai ügyekkel foglalkozó előadónak, Jelko Kacinnak, a Szerbia európai integrációs folyamatáról szóló jelentéséért. A stabilizációs és társulási megállapodás hatalmas lépés Szerbia számára az Európai Unió felé vezető úton. A megállapodás fő célja az, hogy megalapozza a további európai integrációt és reformokat, és felkészítse Szerbiát az európai uniós tagságra. Ez a fontos mérföldkő biztatást jelent majd Szerbia számára, mivel az ország megerősítette a régiós megbékélést célzó erőfeszítéseit. A stabilizációs és társulási megállapodás átfogó intézményi keretrendszert hoz létre, amelynek része a stabilizációs és társulási megállapodás Tanácsa és Bizottsága, a politikai párbeszéd megújuló kerete és az európai uniós szakpolitikai területek nagy részét lefedő, kiterjedt albizottság-hálózat is. Természetesen létrejön az Európai Parlament és Szerbia Parlamentjének közös szervezete, a parlamenti vegyes bizottság is. Gazdasági szempontból a megállapodás egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létrehozását és Szerbiának az Európai Unió belső piacába való fokozatos integrációját tartalmazza, ezáltal gazdasági előnyökhöz juttatva az Európai Uniót és Szerbiát is. Ahogy az 1990-es években Közép-Európában is, ez a megállapodás is lendületet ad majd a beruházásoknak, különösen a közvetett beruházásoknak. Kulcsfontosságú lesz majd a hozzájárulása a szerb gazdaság növekedéséhez, illetve az, hogy segíti Szerbiát a működő piacgazdaság felé vezető úton. A megállapodás hasonlóan komoly előnyökkel jár az Európai Unió számára is. A szerb piac ezzel megnyílt az Európai Unió exportőrei előtt. Az eddigi viszonylag magas vámok néhány nagyon érzékeny mezőgazdasági termény kivételével néhány éven belül teljesen eltörlésre kerülnek. Ezentúl azzal, hogy Szerbia fokozatosan a belső piac tagjává válik, a befektetők számára a környezet stabilabbá és kiszámíthatóbbá válik. A versenyről és az állami támogatásokról szóló szabályozást az európai uniós szabályokhoz igazítják. A szellemi tulajdonjogok védelme is fokozatosan eléri majd az Európai Unió előírásainak szintjét. A komoly méretű szerb közbeszerzési piacot is fokozatosan megnyitják majd az európai ajánlattevők előtt.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A szorosabb szerb kapcsolatok az Európai Unió számára más előnyökkel is járnak, mivel megkönnyítik majd a jogérvényesülés, szabadság és biztonság, a közlekedésügy és a vámügy terén történő együttműködést, hogy csak néhány területet említsek. Ezért ez hozzájárul az Európai Unió délkelet-európai politikáinak hitelesebbé és hatásosabbá tételéhez. Végezetül mindenképpen említést érdemel, hogy Szerbia előrehozta az ideiglenes megállapodás végrehajtását. A megállapodás hivatalosan 2010 februárjában lépett életbe, de Szerbia már a 2008 áprilisi aláírást követően úgy döntött, hogy alkalmazza azt. Szerbia ezzel demonstrálta az Európai Unióval való gazdasági integráció melletti elkötelezettségét, és pozitív képet alakított ki magáról. 2010. június 14. óta, amikor a Tanács beindította a megállapodás ratifikációs folyamatát, kilenc tagállam jelezte, hogy ratifikálta a megállapodást, és két további tagállam szerezte meg a Parlament hozzájárulását. A mai európai parlamenti szavazás a parlamenti képviselőcsoportok egyhangú támogatásának köszönhetően további ösztönzést ad majd a folyamatnak. Remélem, hogy a további tagállamok is hamarosan ratifikálják majd a megállapodást. Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a Szerbia integrációs folyamatáról szóló, kiválóan előkészített állásfoglalási indítvány nagyban hozzájárult a mai politikai vitához. Ezért hálás vagyok az előadónak, Jelko Kacinnak. Az állásfoglalás jelzi támogatásunkat Szerbia felé az EU-Szerbia kapcsolatok fejlesztése terén, és felhívja a figyelmet a Szerbia európai uniós tagsága felé vezető úton mutatkozó fő kihívásokra is. Ez különösen időszerű most, a szerb csatlakozási kérelemről szóló vélemény előkészítésének idején. Tavaly novemberben Belgrádban voltam, és átadtam a miniszterelnöknek és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesnek egy részletes kérdőívet. A szerb hatóságok jelenleg a hónap végére várt válaszokon dolgoznak. Biztatónak tartom, hogy a szerb kormány december 30-án a Bizottság előrehaladási jelentésére reagálva cselekvési tervet fogadott el. A Bizottság a következő hónapokban alaposan elemzi majd a kérdőívre adott válaszokat és a szerb hatóságok által megtett lépéseket, és ezzel a 2011 második felére tervezett jelentés összeállítása előtt befejezi értékelését. Ahogy magyar kollégám is mondta, 2011 fontos év Szerbia számára: idén az ország előtt komoly kihívások és komoly lehetőségek állnak. A követendő utat megválasztották, a célok jól ismertek, de Szerbiának még végig kell járnia ezt az utat, teljesítenie kell az előírt kritériumokat, és, amikor készen áll, le kell folytatnia a tárgyalásokat az Európai Unióval. Meg vagyok róla győződve, hogy közös támogatásunkkal Szerbia továbbra is helyes európai döntéseket hoz majd, és folytatja az integrációt. Ez pozitív üzenetet hordoz majd az egész régió számára most, amikor a béke megszilárdítása és a gazdasági jólét előmozdítása érdekében meg kell erősítenünk a Nyugat-Balkán európai kilátásait. György Schöpflin, a PPE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony, én kiválónak tartom a Szerbiáról szóló jelentést. Gratulálok az előadónak, Jelko Kacinnak. Úgy látom, hogy Szerbia végre eldöntötte, hogy valóban európai jövőt képzel el magának. A politikai elit nagy része úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás. Ezt a döntést az utóbbi két évtized viharainak ismeretében kell vizsgálnunk. Szerbia túlélte a kommunizmus bukását, Jugoszlávia összeomlását, az azt követő háborúkat, Slobodan Milošević uralmát, az 1999-es bombázásokat, a megerősödő maffiát és bűnözést, az erőszakot, a menekülteket – nyomasztó és traumatikus történelem ez. Az Európa mellett hozott döntés ezért komoly eredmény, ami jelzi, hogy Szerbia a régióban stabilizáló szerepet játszik.

5

6

HU


Továbbra is fennáll két komoly politikai probléma: Ratko Mladić letartóztatása és Hágába szállítása és Koszovó függetlenségének elfogadása. Mindkét kérdésben pszichológiai akadályok vannak. Mladić-nak vannak védelmezői, Koszovó elvesztése pedig fájdalmas pont a szerb társadalom nagy része számára; a területvesztés mindig fájdalmas. Ezek mellett vannak még figyelmet érdemlő területek, így a közigazgatás és az igazságügy korszerűsítése, a piaci viszonyok megteremtése és a teljes nyitottság Szerbia múltjával kapcsolatban, ide értve az archívumok megnyitását is. Szerbia európai kilátásai viszonylag jók. Egyértelműen elkötelezték magukat ebben az irányban. Az elit és a társadalom előtt álló kihívásokat felismerték, és a technikai előkészítés zajlik. Ha minden jól megy, Szerbia idén ősszel megkapja a véleményt, és azután a tagjelölt státuszt. Az Unió felé vezető út nem lesz könnyű, de a stabil, demokratikus Szerbia egész Európa számára előnyös lesz. 4. Köszöntés Elnök. – Mielőtt a felszólalók listájára térünk, szeretném köszönteni a vitát figyelemmel követő vendégünket, Szerbia miniszterelnök-helyettesét, Božidar Đelić urat. Sok szeretettel köszöntöm, Đelić úr. Örülök, hogy itt van velünk. 5. Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás - Az EK és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás (a vita folytatása) Elnök. – A következő napirendi pont az EK-Szerbia megállapodás együttes vitájának folytatása. Maria Eleni Koppa, az S&D képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, én is szeretnék gratulálni Kacin úrnak a kiegyensúlyozott és részletes szöveghez. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének Képviselőcsoportja teljes mértékben támogatja Szerbia csatlakozási szándékát. Az ország az elmúlt években hatalmas haladást ért el, és a Nyugat-Balkán békéjének és stabilitásának zálogát jelenti. A stabilizációs és társulási megállapodás Parlament általi jóváhagyása ezért történelmi pillanat, amit üdvözlünk. Az Európai Parlament állásfoglalásában üdvözöljük az ország csatlakozási kérelmét is, de kiemeljük, hogy még további lépésekre is szükség van. Világossá kell tenni, hogy a regionális együttműködés fejlesztése továbbra is az Unió fő nyugat-balkáni prioritása. Így tehát Szerbia és a Nemzetközi Törvényszék együttműködése abszolút nemzetközi kötelezettség, és jó ütemben kell haladnia – nem azért, mert az Unió így akarja, hanem azért, mert az igazságszolgáltatáshoz el kell fogadni a múltat, és ez teheti lehetővé, hogy a volt Jugoszlávia népei között javuljanak a kapcsolatok. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szerbek e háború áldozatai voltak. Jelenleg egész Európában Szerbiában van a legtöbb menekült és hazáján belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személy; nekik segítségre, lakhatásra és munkalehetőségre van szükségük. Az Uniónak gyakorlati támogatást kell nyújtania minden ilyen irányú erőfeszítéshez, különösen a hitelválság fényében. Ezért üdvözöljük a szerb és a horvát elnöknek a menekült-probléma közös megoldására nemrégiben tett kötelezettségvállalását. A koszovói hatóságokkal való párbeszéd megkezdéséről hozott döntés a régió stabilitása szempontjából különösen fontos. Támogatjuk a párbeszédet, aminek minden koszovói érdekében a lehető leghamarabb meg kell indulnia, és reméljük, hogy az hozzájárul majd a régióban élők közös európai jövőjéhez. Végezetül szeretnék gratulálni a szerb kormány

18-01-2011

18-01-2011

HU


miniszterelnök-helyettesének, Đelić úrnak, aki tegnap az Európai Parlament Külügyi Bizottsága előtt kijelentette, hogy Szerbia történelmi kompromisszumot kíván kötni Koszovó ügyében. Erre a kompromisszumra nagy szükség van, és mindannyiunknak segítenie kell az elérését. Norica Nicolai, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony, liberálisként ki kell emelnem, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportja mindig is támogatta a bővítési folyamatot, mert hiszünk abban, hogy az Európai Uniónak minden európai országot be kell fogadnia, hogy Európa erős és egységes legyen. Románként csak üdvözölni tudom a Szerbia által választott európai irányvonalat, és kiemelném azt is, hogy Szerbia európai ország, és az Unió felé vezető útján a nehéz múltja biztos, hogy nehézségeket fog még okozni. Szerbiának azonban előre kell néznie, és igyekeznie kell elfelejteni a múltat, mert a múlttal való megbékélés nem állhat a Szerbiának elrendelt európai jövő útjában. Szeretném kiemelni, hogy létfontosságú a koppenhágai kritériumok megfelelő, alapos, szigorú alkalmazása az egész régióban, így Szerbiában is, mert e kritériumok önmagukban garantálják az európai értékek tiszteletét, a jogállamiságot és az életképes demokráciát. Úgy gondolom, hogy az európai úton való elindulás történelmi döntése óta eltelt két év mutatja, hogy a belgrádi kormány és a szerb nép egyaránt motivált és elszánt. Mélyen hisznek az EU-integrációban, mert mi lehetne fontosabb, mint az, hogy egy kormány jogi vagy politikai kényszer nélkül, önszántából az európai integráció mellett dönt. A szerb gazdaság stabilizálása is kiemelten fontos. Jelenleg a szerb gazdaság helyzetével kapcsolatos jelek kiválóak. Létfontosságú a demokrácia stabilizálása is. Komoly figyelmet kell azonban szentelni a Balkánon a multikulturalizmusnak is, ami érzékeny kérdés. El kell kerülni, hogy a kisebbségek problémája konfliktusokat okozzon. Úgy gondolom, hogy feltétlenül szükség van a kisebbségek segítését és támogatását és a kulturális megbékélést magában foglaló modell bevezetésére. Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a szerb EU-csatlakozás elkötelezett támogatója. Ezért nagy örömmel fogadjuk a jelenlegi kormány határozottan EU-párti politikáját. Véleményem szerint azonban egyik oldal sem lehet különösebben büszke a csatlakozási folyamatban mutatott teljesítményére. Az EU hagyta, hogy kijátsszák. Szerbia EU-párti politikájának támogatására vízummentességet nyújtott anélkül, hogy az ország teljes mértékben teljesítette volna a kritériumokat. Szerbia októberben kapta meg az avis-t, azért cserében, hogy Koszovóval kapcsolatban mérsékelt álláspontot foglalt el. Az EU ezzel azt jelzi, hogy a csatlakozási folyamatban a politikai játszmák a döntőek, nem a csatlakozási kritériumok. Nem helyes, ha Szerbiát jutalmaznunk kell azért, hogy érett európai demokráciaként viselkedik. Sőt, teljesen természetesnek kellene lennie, hogy Szerbiától elvárhassuk, hogy Koszovó és Bosznia kapcsán felelősségteljes régiós vezető szerepet játsszon, anélkül, hogy jutalmaznunk kéne, mint egy kisgyereket, aki nyalókát kap, ha jó volt. Egyvalamin mindenképp változtatni kéne: azon, hogy mindig engedünk Mladić és Hadžić elfogásával kapcsolatban. Itt rettenetes háborús bűnök és népirtás elkövetőiről van szó. Nem hagyhatjuk, hogy megússzák a gyilkosságot. Szerbia képes és köteles többet tenni a letartóztatásukért. Nem hagyhatjuk, hogy az ICTY-vel való együttműködés háttérbe szoruljon a diplomáciai érdekek miatt. A végső döntést ebben annak kell kimondania, aki

7

8

HU


meg tudja ítélni, hogy Szerbia teljes mértékben együttműködik-e: Brammertz főügyésznek. Ezért kérem, hogy támogassák módosító indítványunkat. Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, Szerbia EU-csatlakozásának folyamata egyre gyorsabban halad – jogosan, ahogy azt a kiváló Kacin-jelentés is mutatja. Amikor tavaly októberben Szerbiában jártam, lenyűgözött Szerbia dinamikus, nyugatbarát, demokratikus kormányának elkötelezettsége és erőfeszítései. Világos, hogy Szerbiának még sok mindent meg kell oldania az igazságügyi reform és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén. Az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja azt is reméli, hogy Ratko Mladićot elfogják és Hágába küldik, bár az egyáltalán nem biztos, hogy szerb területen tartózkodik. Létfontosságú azonban, hogy a szerb eredményeket az EU és tagállamai viszonozzák és jutalmazzák, például a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálásával, nem utolsósorban azért, mert néhány Szerbiával szomszédos ország, például Horvátország sokkal előbbre tart az EU-csatlakozás útján. Szerbia és Koszovó viszonya problémás, de nem megoldhatatlan. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a legjobb út egy igazságos, teljes és végleges megoldás lenne a megosztás és a Közel-Keleten is alkalmazott „terület békéért” elv alapján. Véleményem szerint az EU-nak alaposan meg kellene fontolnia ezt a megoldást a főképviselő vezetésével beindítandó párbeszéd során. Veszélyesen rövidlátó lépés lenne ezt eleve elvetni, és csak állandósítaná Koszovó EU, NATO és ENSZ általi elismerésének bizonytalanságát. Miloslav Ransdorf, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, a szerb történelem legnagyobb alakja, Szent Száva azt mondta, hogy a szerbek a Kelet és a Nyugat népe is egyben. Ebből az a probléma adódik, hogy a szerbek nem bíznak a nyugatiakban, mert keletinek tartják magukat, és nem bíznak a keletiekben, mert nyugatinak tartják magukat. Valójában Szerbia hidat képez Kelet- és Nyugat-Európa között; az európai egység szempontjából kulcsfontosságú ország. Még a nagy szerb író, Dobrica Ćosić regénye, a „Halál idején” is azt mutatja, hogy Szerbiának kulcsszerepe van Európa egysége vagy szétesése szempontjából. Úgy gondolom, hogy ideje felismernünk, hogy Szerbia kulcsfontosságú az európai egység szempontjából. Szerbia a Balkán legfontosabb gazdasága, és a Balkán nélkül nem valósulhat meg az európai egység. Szeretném kiemelni, hogy vannak viszonylag gyorsan megoldható közös feladataink, mint például a Szerbiában élő menekültek problémái (kb. 750 000 menekült él az ország területén), a környezetvédelmi problémák (amelyek némelyike az 1990-es évekre nyúlik vissza) és a dunai hajózási útvonalak (az Európai Parlamentben van is a Dunával foglalkozó frakcióközi csoport), és emellett igyekeznünk kell támogatni Szerbiát a bátor igazságügyi reformban és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Nikolaos Salavrakos, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, véleményem szerint Kacin úr jelentésében tökéletesen megtalálta az egyensúlyt, amihez gratulálok. A jelentés reálisan mutatja be a Szerbia által a szükséges reformok terén elért előrehaladást. A szerb miniszterelnök-helyettes éppen tegnap tartott egy kielégítő előadást a fejleményekről a Külügyi Bizottságban. Van azonban egy fontos megoldatlan kérdés: a Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködés, ideértve az utolsó szökésben lévő gyanúsítottak kiadását Hágának, ami alapvető feltétele annak, hogy Szerbia továbbhaladhasson a csatlakozás felé.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A sajtószabadság az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma, amit a szerb kormánynak kezelnie kell; nem lehet politikai nyomás vagy más befolyás, ami korlátozza a szerb újságírók függetlenségét. Szintén súlyos probléma Szerbiában a menekültek és a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerültek magas száma, akiket lakhatási problémák és szegénység sújtanak, a munkanélküliség pedig megközelíti a 19%-ot. Véleményem szerint segítenünk kell Szerbiának, és nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az országban nemrég még háború dúlt. Barry Madlener (NI). – (NL) Elnök asszony, ne csak a háborús bűnös Mladić letartóztatásával és perével foglalkozzunk! Szerbiának igen komoly problémái vannak a szervezett bűnözéssel. Ezt több felszólaló említette, és e problémákat nem szabad alábecsülnünk. Tény, hogy történt előrelépés, de ez egyáltalán nem elegendő az elfogadható szint eléréséhez. Ugyanakkor Szerbia, mint minden tagjelölt állam, természetesen szegény ország. E szegény országok és csatlakozásuk igen komoly költséget jelentenek majd az európai polgárok számára. Szerbia még Romániánál és Bulgáriánál is korruptabb ország. Romániának és Bulgáriának nem lett volna szabad megengedni az uniós csatlakozást. Ez sok problémát fog okozni a korrupció terén, és Szerbia még korruptabb. Ezt különösen nagy problémának tartom, amelyet nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Arra kérem tehát önöket, hogy nem becsüljék alá a bajt. Ugyanakkor Szerbia potenciális csatlakozása – a vízummentességhez hasonlóan – még nagyobb mértékű, Nyugat-Európába irányuló emigrációhoz vezet majd, amely nem tesz majd jót nekünk. Adrian Severin (S&D). – Elnök asszony, a stabilizációs és társulási megállapodás, valamint Szerbia európai integrációja Szerbia és az Európai Unió számára egyaránt fontos. Két megjegyzést szeretnék tenni. A megállapodás megfelelő tárgyalásának és az integrációs folyamat megfelelő kezelésének érdekében az Európai Uniónak először is saját érdekeit kell felismernie. Ott van a megoldatlan albán probléma, a déli részek geopolitikai koherenciájának hiánya, valamint a szervezett bűnözés és a korrupció fekete lyuka a balkáni területen. Ez azt jelenti, hogy az Unió közepén bővített funkcionális és összetartó piacra, valamint jobb közlekedési folyosókra van szükség. Egyik probléma sem oldható meg Szerbia hozzájárulása nélkül. Másodszor, el kell kerülnünk azt, hogy Szerbiát másodrangú európai országnak tekintsük és minden lehetséges alkalommal kioktassuk. Valóban, Szerbia sok bűnt követett el, de az e bűnökhöz való euroatlanti hozzájárulás is komoly szerepet játszott. 2011 valóban a kihívással járó lehetőségek éve Szerbia és az Európai Unió számára egyaránt. Nem fogunk tudni élni ezekkel a lehetőségekkel, ha nem tesszük félre az önimádatot és Szerbiát nem tekintjük partnernek. Csak a méltósággal bíró Szerbia lehet megbízható partner a Balkán történelmi megbékélésében és az Európai Unióval való történelmi újraegyesülésben. Kacin úr jelentése ezt mozdítja elő. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök asszony, szeretnék csatlakozni azokhoz, akik dicsérték és örömmel fogadták Jelko Kacin kollégám jelentését, és teljes mértékben egyetértek azzal

9

10

HU


megjegyzéssel, miszerint Szerbia jövőjét az Európai Unió jelenti és hogy Szerbiának fontos szerep jut a nyugat-balkáni régió biztonságának és stabilitásának garantálásában. Az utóbbi évtizedben – abban az időszakban is, amikor a balkáni küldöttség alelnöke voltam – támogattam a nyugat-balkáni országok uniós tagsággal kapcsolatos céljait. Szoros együttműködésben dolgoztam az előadóval a vízummentes utazás előmozdításában, és örömmel fogadtam, amikor egy évvel ezelőtt ez Szerbiában és más országokban is megvalósult. Úgy vélem, hogy ez valóban alapvető fontosságú hozzájárulás a személyes kapcsolatok elősegítéséhez és a lehetőségek kibővítéséhez, és végső soron a tágabb értelemben vett biztonság garantálásához. Említésre került már több olyan kihívás, amellyel jelenleg Szerbia szembesül. Ehhez szeretném hozzátenni az igazságügyi reformot mint kihívást. A Bizottság tavaly őszi értékelő jelentése aggasztónak tartotta, hogy az újrakinevezési eljárásokat nem átlátható módon folytatják le, ami veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségének elvét és a politikai befolyás komoly veszélyét jelenti. A jogállamiság szempontjából ez mindenképpen kulcsfontosságú. A volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel kapcsolatban Kacin úr tegnap este azt közölte a Külügyi Bizottsággal, hogy Szerbia mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálja és letartóztassa az eddig el nem fogott két vádlottat és kiadja őket Hágának. Serge Brammertz főügyész az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt szeptemberben tartott beszédében azonban kijelentette, hogy Szerbiának át kell hidalni a szakadékot, amely a letartóztatásokkal kapcsolatban szóban vállalt kötelezettségei és a tényleges fellépés hatékonysága között tátong. Az eredményeket nem látjuk. Szerbiának proaktívabb megközelítést kell alkalmaznia a szökevények elfogása terén, tehát attól tartok, hogy a szavak és tettek között nagy a szakadék, és ezt a szakadékot mindenképpen át kell hidalni. Franziska Katharina Brantner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, mi is támogatjuk a nyugat-balkáni országok, köztük Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz. Az egyes országok természetesen különállók, de a régióra mégiscsak az összekapcsolódás jellemző, és a régió egyes országainak fellépése kulcsfontosságú hatással van a folyamat sikerére. Ezzel kapcsolatban szeretném ismét hangsúlyozni, hogy Szerbia csatlakozásának folyamata véleményünk szerint nem haladhat előre addig, amíg a Nemzetközi Büntetőbíróság véglegesen ki nem mondja, hogy minden rendben van, és amíg – ahogy azt képviselőtársam épp az imént említette – Szerbia részéről nem tapasztalható proaktívabb és mindenekelőtt hatékonyabb együttműködés a Bírósággal. Pozitív fejleményekről is beszámolhatok. Az egyik ilyen a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadása, amelyet nagy örömmel veszünk tudomásul. Most azt szeretnénk látni, hogy a törvény igen gyorsan végrehajtásra kerül, és felhívjuk a Bizottságot arra, hogy e folyamat támogatására tegyen forrásokat elérhetővé. Amennyiben e régió országai együtt szeretnének növekedni, szükség van a régióban működő és a régión átvezető tömegközlekedés bővítésére is. Ezzel kapcsolatban is arra kérem fel a Bizottságot, hogy nyújtson több támogatást és segítséget e téren az előcsatlakozási támogatási eszközzel (IPA), mivel meggyőződésünk, hogy nem pusztán a vezetők közötti szerződésre, hanem az emberek közötti szerződésre van szükség. Ezt nagyban előmozdítja az, ha a régióban az emberek könnyebben tudnak mozogni.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Mielőtt gyorsan befejezem, szeretném megemlíteni a mobilitás kérdését, különös tekintettel azokra a rendszámtáblákra, amelyeket Belgrád bocsát ki hét észak-koszovói régió számára. Felszólítjuk Belgrádot arra, hogy végleg hagyjon fel ezzel a gyakorlattal. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök asszony, Szerbia európai ország: része az európai történelemnek, része az európai kultúrának. Nem csupán földrajzilag tartozik Európához. Szerbiának ezért szerepelnie kell Európa politikai térképén, tehát ne keressünk ürügyet arra, hogy Szerbia Európai Unióba vezető útját meghosszabbítsuk. Az a benyomásom, hogy az EU esetenként figyelmen kívül hagyja ezt az országot, és hogy Szerbiát nem úgy kezeli, mint bizonyos balkáni országokat. Ennek az egyenlőtelenségnek egyszer és mindenkorra véget kell vetnünk. Szeretném újra hangsúlyozni: ne keressünk ürügyet arra, hogy Szerbia Európai Unióba vezető útját meghosszabbítsuk. A szerb nemzet eleget tett ahhoz, hogy a lehető leghamarabb helyet kapjon az európai nemzetek között. Bastiaan Belder (EFD). – (NL) Elnök asszony, Szerbiában és a nyugat-balkáni országokban a gazdasági válság most éri el a kritikus pontot. Ez a bizonytalan helyzet azzal a veszéllyel jár, hogy ismét felerősödnek a populista és nacionalista érzelmek. Füle biztos úr, vajon nincs itt az ideje annak, hogy a háború utáni Marshall-terv mintájára létrehozzunk egy fejlesztési alapot a Nyugat-Balkán számára? Biztos úr, egy másik kérdésem is van önhöz. Tegnap azt az információt kaptam egy bennfentes személytől, hogy a szerbiai Sandžakban potenciálisan kialakulóban van a radikális iszlám tevékenység új melegágya. Ezzel kapcsolatban a régióban működő mufti, Zukorlić úr neve kerül említésre sok helyen. Milyen konkrét információval rendelkezik az Európai Bizottság ezzel az üggyel kapcsolatban, és milyen ellenintézkedéseket fontolgat? Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök asszony, több tízezer bolgár él Kelet-Szerbiában, Bosilegrad és Caribrod környékén. Olyan etnikai kisebbség ez, amely az első világháború vége után maradt Szerbiában. Nem járok túl messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy e kisebbség tagjai a legszegényebb európaiak közé tartoznak. A szerb kormány nemcsak hogy nem tesz semmit ezen a téren (gondolok itt olyan beruházásokra, amelyek egy kissé fellendítenék a régió gazdaságát): tavaly novemberben magyarázat nélkül és nemzetközi kötelezettségeit megszegve feltartóztatta bolgár polgárok egy csoportját, amely segítséget kívánt adni a régióban élő gyermekeknek, akik Bulgáriában készültek tanulmányokat folytatni. Szeretném emlékeztetni a szerb kormányt arra, hogy a személyek szabad mozgása és a nyitott határok az Európai Unió legfontosabb értékét képviselik. És amíg ezt önök nem tanulják meg és nem alkalmazzák, addig önök számára itt nincs hely. Elmar Brok (PPE). – (DE) Elnök asszony, Győri asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Kacin úr munkáját. Egyértelmű, hogy a jelentésre igennel kell szavazni. Úgy vélem, hogy ami azokat a kérdéseket illeti, amelyekkel kapcsolatban folyamatosan bíráljuk Szerbiát – gondolok itt a belső reformfolyamatok szükségességére, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködésre, a korrupció elleni küzdelemre (amely Szerbiára különösen érvényes, tekintettel arra, hogy a maffia működik és befolyással van a gazdasági életre) –, a harcot évek alatt kell megvívni, és Szerbia számára ez a feltétele annak, hogy pozitív Európa-párti útján továbbhaladhasson az uniós csatlakozás felé. Thesszalonikben ezt a határozott ígéretet kapták, és nekünk be kell tartanunk ezt az ígéretet.

11

12

HU


Szeretném azonban azt is hozzátenni, hogy együtt kell működnünk Szerbiával. Csak bele kell pillantanunk a régió történelmébe ahhoz, hogy lássuk: hosszú távú békés fejlődés csak Szerbia tagsága esetén lehetséges, és ezért Szerbiát nem csupán az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó államnak kell tekintenünk, hanem olyan országnak, amely kulcsfontosságú stratégiai partner az egész régió stabil fejlődésében. Ezért ösztönzést kell nyújtanunk, és semmilyen okból – akár rövid, akár hosszú távú történelmi okokból – nem szabad Szerbiát kevesebbre tartanunk az Európai Unió tagállamainál vagy a csatlakozás hosszú folyamatában részt vevő államoknál. Tekintettel arra, hogy Tadić elnök milyen bátorsággal küzd az európai ügyért, és hogy Szerbiában milyen támadások érik, mindenképpen támogatnunk kell e politikai erőket, és ösztönöznünk kell őket, mégpedig azért, hogy az ország polgárainak megmutassák, hogy az emberek számára a helyes út az Európába vezető út, nem pedig a nacionalista út. Ezért szeretnék felkérni mindenkit – és különösen a tagállamokat – arra, hogy gyorsítsák meg a ratifikációs eljárást és ezzel üzenjék azt, hogy Szerbia Európa felé tett lépéseinek támogatást kell élvezniük, hiszen a régióban hosszú távon csakis így valósíthatjuk meg a biztonságot. Hannes Swoboda (S&D). – (DE) Elnök asszony, néhány nappal ezelőtt Horvátországban voltam, ahol még sose beszéltek ennyit Szerbiáról, mint az utóbbi napokban, mégpedig nagyon pozitív értelemben. Ennek az oka (ahogy azt Brok úr is említette) Tadić úr és Josipović elnök úr együttes bátor fellépése – és jól tudom, hogy ebben a tekintetben Đelić miniszterelnök úr is fontos szerepet játszik. Ezek komoly lépések Európa irányában. Ezek a regionális együttműködés elemei, azonban ennek az együttműködésnek komoly politikai és humanitárius jelentősége egyaránt van. Nagyon fontos tehát – és ezzel kapcsolatban teljes mértékben egyetértek azzal, amit Brok úr és más képviselők elmondtak –, hogy Szerbiát a továbbiakban is hasonló lépésekre ösztönözzük. Ez természetesen a Bosznia-Hercegovinával való kapcsolatokra is vonatkozik. Mindannyian tudjuk: nagyon fontos Szerbia – és Horvátország – pozitív részvétele, hogy az ország összetartó legyen és végrehajtsa a szükséges reformokat. E tekintetben Szerbia valóban igen bátor, és kulcsszereplő a regionális együttműködés tekintetében. Egy kritikus pontot azonban szeretnék megemlíteni: a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködést. Természetesen meghívtam Brammertz urat a Külügyi Bizottság munkacsoportjába, amelynek elnöke én vagyok. Ezen a téren nem vagyunk teljesen elégedettek – sokkal többet lehetne tenni. Ezzel kapcsolatos javaslatainkat nem igazán valósították meg. Arra kérek tehát mindenkit, hogy ennek érdekében gyakoroljon nyomást. Ahogy azt Koppa asszony mondta, nem csak európai kérdésről van szól. Szerbiának a maga érdekében is dolgoznia kell ezeken a területeken. Ahogy a vukovári bocsánatkérés megtörtént – és ez kétségtelenül bekerül az ország történelmébe –, ugyanúgy folytatódnia kell a harcnak azok ellen, akik súlyos bűnöket követtek el. Anna Ibrisagic (PPE). – (SV) Elnök asszony, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas fejlődést, amelyen Szerbia a közelmúltban keresztülment. Hadd szemléltessem ezt néhány példával: a vízumliberalizációs folyamat sikeres lezárása, regionális együttműködés a közlekedés és az energiaügy terén, a régióban folyó megbékélési folyamat előmozdítására irányuló politikai akarat és az új politikai vezetés, amely leginkább Tadić elnök úr szrebrenicai és vukovári látogatásakor mutatkozott meg.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Mindez nem csupán az egyes személyek jó vezetői képességeit mutatja, valamint azt, hogy Szerbia határozott szándéka, hogy az EU-tagság felé haladjon, hanem azt is, hogy a szerbek úgy döntöttek, hogy ezt a típusú vezetést választják. Örömmel fogadjuk tehát az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodást, és egyértelmű jelét adjuk Szerbia felé annak, hogy érzékeljük erőfeszítéseik eredményét, és hogy Szerbiának van helye az EU családjában. Természetesen számos kihívás van továbbra is: a szervezett bűnözés elleni fellépés, a további jogi reformok és a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések megoldása. E problémák nagy része nem csupán Szerbiára jellemző, hanem a többi balkáni országra is. Van azonban egy igen jellegzetes, Szerbiával kapcsolatos kérdés, amelyet meg kell említeni ebben a kontextusban: a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való együttműködést. A szerb kormány rendelkezik a politikai akarattal. Azzal is tisztában van a kormány, hogy együtt kell működnie a büntetőtörvényszékkel. Reméljük, hogy Ratko Mladić hamarosan Hágában lesz. María Muñiz De Urquiza (S&D). – (ES) Elnök asszony, egy percem van arra, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos az, hogy az Európai Uniót Szerbia tagságával tegyük teljessé. Remélem, hogy az ország jelentős előrehaladására tekintettel ez ebben az évben megerősítést nyer. Az előrehaladást a Tanács is elismerte a csatlakozási folyamat folytatására vonatkozó döntésével és a Parlament Kacin úr jelentésében. Az előadónak pedig szeretnék gratulálni. Ebben az egy percben azt is ki kell emelnem, hogy Koszovóval kapcsolatban az Európai Unióra jellemző eltérő álláspontok arra ösztönözték Szerbiát, hogy egyértelműen kötelezze el magát Európa mellett – ez alapvető fontosságú a béke és a demokrácia konszolidálásához a Balkánon, valamint a regionális integráció konstruktív megközelítése szempontjából, ahogy arra a spanyol elnökség alatt, június 2-án Szarajevóban megrendezett magas szintű ülés is rámutatott. Remélem, hogy Szerbia az EU teljes támogatását élvezi az igazságszolgáltatás, a korrupció elleni küzdelem és a régiók közötti párbeszéd terén szükséges reformok végrehajtásához. Eduard Kukan (PPE). – Elnök asszony, örömmel látom, hogy Szerbia szilárd elhatározást mutatott és határozott előrelépést tett az integrációs folyamatban. A stabilizációs és társulási megállapodás lezárása és végrehajtása a következő fontos lépés ezen az úton. A szerb kormányt dicséret illeti azokért a lépésekért, amelyeknek köszönhetően idáig eljutott az ország. Biztos vagyok abban, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás kézzelfogható gazdasági és kereskedelmi hasznot jelent majd az országnak a környezetvédelem, az energiaügy és a közlekedés terén, valamint számos más területen. A megállapodást eddig tizenhárom ország ratifikálta. Remélem, hogy az Európai Parlament általi ratifikáció a folyamat mihamarabbi lezárására ösztönzi majd a többieket is. Azonban mind Szerbia, mind az EU számára vannak még további kihívások. Szerbiának teljes mértékben el kell köteleznie magát a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés mellett, és a bíróság elé kell állítania a háborús bűnösöket. Sürgős szükség van előrehaladásra a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésben, valamint az igazságszolgáltatás és a közigazgatás további reformjára. Hasonlóképpen, a szerb parlamentnek szakítania kell az „üres mandátumok” gyakorlatával és a parlamenti mandátumok önkényes kiosztásával.

13

14

HU


Végül remélem, hogy a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd helyes úton folyik majd, és az egyszerű emberek számára jobb lehetőségeket biztosít a jövőre nézve. Az Európai Parlament mindig is határozottan támogatta a nyugat-balkáni országok integrációját. Szerbia ennek kulcsfontosságú eleme... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Emine Bozkurt (S&D). – (NL) Elnök asszony, a balkáni stabilitás szempontjából fontos pillanat ez. Szerbia egyértelműen bizonyította, hogy úgy döntött: az európai jövő érdekében munkálkodik. Ahhoz azonban, hogy ezt elérhesse, keményen kell dolgoznia. A lehetséges uniós tagsághoz vezető úton számos akadály van. Továbbá az ICTY két gyanúsítottat, Goran Hadžićot és Ratko Mladićot még nem tartóztatta le. Sajnálatos módon – ahogy az Brammertz főügyész jelentéséből is kitűnik – Szerbia nem tudta meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy e bűnösök felkutatására minden erőfeszítést megtesz. Brammertz véleménye szerint a szerb kormány, ahelyett, hogy mindent megtett volna a gyanúsítottak letartóztatása érdekében, voltaképpen nem tett többet a tőle megkövetelt minimumnál. Szükségünk van a szerb kormány egyértelmű és egységes üzenetére. Hasonlóképpen fontos, hogy az Európai Bizottság készen álljon még nagyobb nyomás gyakorlására. Fontos az is, hogy a nők és a homoszexuális emberek jogainak kérdése továbbra is fontos napirendi pont maradjon Szerbiában. Elvárom, hogy Szerbia szüntesse meg ezeket az akadályokat, és tegye lehetővé a nyílt folyamatot. Kinga Gál (PPE). – (HU) Tisztelt biztos úr, államtitkár asszony! Először is gratuláció illeti a jelentéstevőt és az árnyék-jelentéstevőt egyaránt, hogy megfelelő kompromisszumok születtek ebben a szövegben és egy jó jelentésről beszélünk. Az elmúlt évben Szerbia sok tekintetben komoly lépésekkel haladt az integráció irányába, és ezeket a jelentés számba is veszi, úgyhogy én csak néhány pontot emelnék ki. Az egyik a vízummentesség kérdése, amit a szerb hatóságoknak nagyon komolyan kellene vennie és a továbbiakban mindent megtenniük, hogy az állampolgárokat felvilágosítsák, hogy ne éljenek vissza ezzel a lehetőséggel, hiszen egyébként sérülne a jövő fiatalságának az európai perspektívához való hozzáférése, hiszen ez a vízummentesség, ami mellett mindig is kiálltunk, pont a fiatal generációk európai csatlakozásához, felzárkózásáról szól, és ezt pedig nem lehet eljátszani. Ugyanakkor Szerbiának haladéktalanul előrelépéseket kell tennie a nemzetközi törvényszékkel való együttműködés tekintetében és felmutatni a tárgyalási eredményeket Koszovóval. De amit én kiemelnék, az a koppenhágai kritériumokban felsorolt kisebbségi jogok kérdése. Örülök, hogy a jelentés már idejében figyelmet szentel ezeknek a kérdéseknek. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, a Tanács döntése, miszerint megkezdi a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálásának folyamatát, arra ösztönzi majd Szerbiát, hogy a koppenhágai kritériumoknak való megfelelés érdekében folytassa a reformokat. A megállapodás hatályba lépése megnyitja majd a kereskedelmet az EU és Szerbia között, és a csatlakozás tényleges lehetőségét mutatja majd fel. Eddig jelentős előrelépés történt, különösen az EULEX-szel való együttműködés terén, az igazságszolgáltatás reformjával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy vélem, hogy Koszovó függetlenségének el nem ismerése nem állhat Szerbia euroatlanti törekvéseinek útjában. A szerb kormány késznek mutatkozik arra, hogy az EU égisze alatta újabb párbeszédet kezdjen Koszovóval.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Szeretnék említést tenni arról a kulcsszerepről, amelyet Szerbia játszott a Balkán békéjének megóvásában. Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, hogy rendkívül fontos az, hogy a nyugat-balkáni országokkal szemben továbbra is a nyitott kapuk politikáját folytassuk. Románia fenntartás nélkül támogatta a régió nyitását az EU és a NATO felé – Szerbia külön említésre is került. Végezetül szeretném hangsúlyozni: az európai államoknak el kell ismerniük és támogatniuk kell Szerbia erőfeszítéseit és törekvéseit. Kötelességünk, hogy támogassuk balkáni partnereinket abban, hogy továbbra is az általuk választott euroatlanti úton járjanak. Andrey Kovatchev (PPE). – (BG) Elnök asszony, Győri asszony, biztos úr, először is szeretném megköszönni az előadó, Kacin úr munkáját. Szerbia és a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unió. Meggyőződésem, hogy a balkáni országok által az utóbbi évszázadban tapasztalt történelmi tévedések és igazságtalanságok csak az európai integrációval egyenlíthetők ki. Közös érdekünk, hogy a jelenlegi határok ne elválasszák, hanem összekössék az országokat. Nem lenne szabad, hogy számítson, hogy a polgárok a határ melyik oldalán élnek és milyen etnikumhoz tartoznak. Függetlenül attól, hogy Nišben vagy Kalotinában, Caribrodban vagy Szófiában, Prištinában vagy Leskovacban élnek, az európai integráció az egyetlen olyan út, amely stabilitáshoz, biztonsághoz és jóléthez vezet, a szerb polgárok és szomszédaik számára egyaránt. Kacin úr jelentése leírja azt, amit Szerbia eddig elért, és azt, amit a továbbiakban kell megvalósítania. Szerbiát támogatjuk és támogatni fogjuk az integrációhoz vezető úton. Mi, kelet-európaiak azonban hasznos tanáccsal szolgálhatunk szerb barátaink számára annak érdekében, hogy ők ne kövessék el újra a mi hibáinkat. Az egyik ilyen tanács az, hogy nyissák meg a jugoszláviai elnyomó kommunista rendszer aktáit. Bulgáriának keserű tapasztalatai vannak arról, hogy mit jelent a késlekedés ezen a téren. A régióban a korábbi titkosszolgálatok szoros kapcsolatban állnak a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel. Gratulálok Szerbiának azért, hogy kormányában megkísérli korlátozni a kommunista struktúrák befolyását. Egy demokratikus ország jövőjét nem határozhatja meg totalitárius múltja. Mi, kelet-európaiak, nagyon is tisztában vagyunk a korábbi kommunisták manipulációival, akik mindent megtesznek azért, hogy tevékenységüket a nemzeti érdek védelmének tüntessék fel. Ne hagyják magukat becsapni. Egyetlen dolog érdekli őket: a saját érdekük. Az kontrollálja a jövőt, aki a múltat kontrollálja. A kommunista titkosszolgálat aktáinak megnyitása egyértelmű jel lesz Európa számára, hogy Szerbia szakítani akar azzal a rezsimmel, amely évtizedeken át elszigetelte Európától. A volt Jugoszlávia polgárainak jogukban áll megismerni a közelmúlt történelmét. Sok sikert kívánok Szerbiának az európai integráció felé vezető úton, amely úton támogatjuk. Szeretnénk Szerbiát mihamarabb az európai demokratikus családban üdvözölni. Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni az előadó kiváló munkáját, valamint a Szerbiáról benyújtott anyagát. Az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírása Szerbia és az Európai Unió fejlődése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A következő szakasz, a következő fontos lépés a tagjelölt ország státuszának megszerzése. Úgy vélem, hogy erről jövő decemberben

15

16

HU


döntünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 2011 a választásokat megelőző év Szerbiában, mivel a parlamenti és a helyi választások 2012 márciusában zajlanak. Akik tegnap hallhatták Đelić miniszterelnök-helyettes beszédét a Külügyi Bizottságban, megtapasztalhatták, hogy Szerbia elkötelezte és elszánta magát arra, hogy mindent megtegyen az európai kritériumoknak és előfeltételeknek való megfelelés érdekében. Tapasztalhattuk azt is, hogy Szerbia és a szerb kormány pozitívan és konstruktívan áll hozzá a Prištinával folytatott alapvető fontosságú párbeszédhez. Bátorítanunk kell Szerbiát. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony, tekintettel a Tanács következtetéseire azzal az előrehaladással kapcsolatban, amelyet Szerbia tett a reformok terén, gratulálnunk kell az országnak. Bizonyos kérdések azonban aggodalomra adnak okot. Ahogy Szerbia lépéseket tesz az Európai Unió felé, hatalmas erőfeszítéseket kell tennie bizonyos területeken, különösen a szerbiai üzleti környezet javítása kapcsán. A litván befektetők tapasztalatai megalapozott kérdéseket vetnek fel a szerbiai üzleti környezettel és a befektetések védelmével kapcsolatban. A szerb kormány mulasztással vádolta a 34 millió eurót beruházó litván vállalatokat, majd – a befektetések előmozdításáról és a kölcsönös védelemről szóló, Szerbia és Litvánia közötti egyezményt megszegve – felmondta a privatizációs szerződést. Szerbiának meg kell találnia az eszközöket arra, hogy biztosítsa az átláthatóságot és kiszámítható üzleti környezetet teremtsen, valamint hogy kezelje a bürokratikus megszorításokat, a jogi bizonytalanságot és a hasonló problémákat. Kétségtelen, hogy támogatjuk Szerbia európai uniós integrációs céljait, és bízunk abban, hogy Szerbia megoldja majd a problémás kérdéseket. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Kedves államtitkár asszony, Füle biztos úr! Nemcsak egy folyamatot zárunk le, hanem remélem, hogy már ebben az évben megkezdjük a csatlakozási tárgyalásokat, hiszen Szerbia rengeteg eredményt ért el az elmúlt időszakban. Kiemelném azt, hogy maga Brammertz főügyész a hágai törvényszékkel való együttműködést kifogástalannak tekinti. Ez sokáig egy kényes kérdés volt. Ugyanez vonatkozik a NATO-partnerségre, és amit én különösen fontosnak tartok a Nyugat-Balkán esetében, Szerbiának olyan példamutató kisebbségpolitikája van, amely számos uniós tagállam számára is példaértékű lehet, hiszen az a széleskörű kulturális autonómia, amely a különböző nemzeti kisebbségek tanácsainak valós működésében megmutatkozik, az garantálja a kisebbségek fennmaradását, és Koszovó ügyében is rendkívül jelentős az előrelépés, amely érzelmileg egy nagyon bonyolult, összetett kérdés, de Szerbia nagyon jó úton halad...(az elnök megvonja a szót) Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony, kollégám, Kacin úr jelentése kiegyensúlyozottan realista és biztató. Az európai stabilitás és biztonság szempontjából fontos Szerbia teljes uniós integrációja. Az integráció azt is jelenti majd, hogy megszűnik a délkelet-európai szürke zóna – vagy legalábbis megtörténik az első lépés felszámolása felé. Támogatom Szerbiát és stratégiai céljait, amelyekről Đelić alelnök úr tájékoztatott minket. A kulcs Szerbia kezében van: Szerbiának kell megfelelnie a feltételeknek. Ez egy lehetőség lehet arra is, hogy a szerb közvélemény felé jelezzük: Mladić tábornok a szerb nemzet szégyene, nem pedig büszkesége. Szeretném hangsúlyozni, hogy örömmel fogadok minden olyan lépést, amelyet a szerb kormány és a szerb közvélemény tesz a jó szomszédság kialakítása érdekében. Ugyanakkor

18-01-2011

18-01-2011

HU


rá kell mutatnom arra is, hogy a szomszédsági viszonyok terén a határok kérdése az egyik kulcskérdés. Ulrike Lunacek (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, én is szeretnék hangot adni annak, hogy támogatom Szerbia uniós csatlakozását, és azt az elgondolást, miszerint a szerb embereknek – ahogy az egész nyugat-balkáni régiónak – van jövőjük a közös Európában. Személy szerint igent mondok a stabilizációs és társulási megállapodásra, habár úgy érzem, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy Szerbia továbbra sem működik együtt megfelelő mértékben a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY). Remélem azt is, hogy a mai plenáris ülésen a többség támogatja majd módosításunkat, és hogy Brammertz úr szavai a jövőben is érvényesek lesznek. Szeretnék köszönetet mondani Kacin úrnak a jelentésért, valamint azért, hogy egyes pontokon határozottan jelezte Szerbia előrehaladását, ugyanakkor a problémás elemeket is. Most pedig szeretnék szólni a Koszovói Köztársasággal való kapcsolatról. E Parlament koszovói ügyekkel foglalkozó előadójaként kéréssel fordulok a szerb kormányhoz. Figyelmesen hallgattam Đelić miniszterelnök-helyettes úr szavait tegnap, amikor kijelentette, hogy hajlandók megkötni ezt a történelmi megállapodást, ugyanakkor egyértelművé kell tenni azt is, hogy a Szerb Köztársaság és a Koszovói Köztársaság közötti párbeszéd... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, először is szeretném kijelenteni, hogy támogatom a Szerbiával kötött társulási megállapodás lezárását. Szerbia befolyásos balkáni állam volt és lesz. Az ország polgárai azonban már sok éve fizetik politikai vezetőik tévedéseinek az árát, akik kockázatos döntéseikkel nehéz politikai helyzetbe juttatták az országot. Ha azonban hosszú távon szeretnénk stabilizálni a balkáni politikai helyzetet, nyílt és korrekt kapcsolatot kell kiépítenünk a régió összes országával. Szerbiát tehát a régió többi, stabil országához hasonlóan komoly partnernek kell tekintenünk annak érdekében, hogy – a nyílt dialógus és a jó együttműködés révén – az ország polgárait segítsük a lehető leggyorsabb és legjobb integrációban, amelynek eredménye a szabad és demokratikus európai országok közössége lesz. Krisztina Morvai (NI). – (HU) Magyar emberként nagy öröm számomra a magyar elnökség és sok sikert kívánok a Tanácsnak, ugyanakkor ez a felszólalás Szerbia EU-csatlakozásával kapcsolatban némi szomorúságot és hiányérzetet okozott nekem. Nem volt szó ugyanis délvidéki magyar testvéreink sérelmére elkövetett rendkívül durva emberjogi jogsértésekről, és szeretném megkérdezni azt, hogy a magyar elnökségnek, illetőleg a Bizottságnak van-e tudomása azokról az emberi jogi szervezetek jelentéseiről, illetőleg megfigyelők jelentéseiről, egyfelől a temerini fiúk ügyével kapcsolatban. A temerini fiúk az a kirívó jogsértés, amit öt fiatalember sérelmére követtek el oly módon, hogy egy kocsmai verekedésért eltúlzottan súlyos, összesen 61 évi börtönbüntetést szabtak ki rájuk, amely börtönbüntetést harmadik világbeli körülmények között megkínozva, embertelen, kegyetlen bánásmód mellett kell letölteniük. Ezt egészíti ki az, hogy ugyanakkor a magyarok sérelemére elkövetett legdurvább bűncselekményeket nem vizsgálják ki. Tudnak-e... (az elnök megvonja a szót) Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, a rózsaszín szemüveget viselő EU-pártiak véleményével ellentétben az Unióhoz való csatlakozás önmagában még nem old meg

17

18

HU


minden konfliktust. Törökország mint tagjelölt állam esetében különösen igaz, hogy az EU kettős mércével mér. Szerbia végső soron készen áll arra, hogy párbeszédet kezdjen Koszovóval, annak ellenére, hogy az EU hozzáállása egyértelműen következetlen: Boszniában több etnikai csoport kénytelen együtt élni egy multikulturális országban, míg Koszovó esetében legitimnek tartják azt, hogy egy etnikai csoport kiváljon egy államból. Szerbia nem csupán jelét adta annak, hogy hajlandó Koszovóval tárgyalni, hanem bocsánatot is kért a szrebrenicai népirtás miatt. Ennek ellenére Belgrádot továbbra is az a vád éri, hogy nem működik megfelelően együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel. Láthatólag el lehet tekinteni azonban az emberi jogok Törökországban tapasztalható megsértésétől, ahol az örmény népirtás puszta említése is elegendő a büntetéshez. A koszovói miniszterelnök, Thaçi ellen felhozott, emberi szervek kereskedelmével kapcsolatos vád is azt mutatja, hogy a háborús bűnöket nem lehet egyoldalúan kezelni. Ezeket az ügyeket meg kell oldani. Az EU-csatlakozás szempontjából nagyon fontos, hogy Szerbia és Koszovó először rendezze a vitás kérdéseket. Victor Boştinaru (S&D). – Elnök asszony, a Szerbiával kötött stabilizációs és társulási megállapodás újabb fontos lépés Szerbia uniós integrációs folyamatában. Olyan országról van szó, amelynek fejlődése az utóbbi években igen meggyőző volt, és úgy vélem, hogy a stabilizációs és társulási megállapodásnak köszönhetően bekövetkező további politikai és gazdasági integráció adja majd meg azt a végső lökést, amelyre Szerbiának szüksége van az EU felé vezető úton. Tekintettel arra, hogy Szerbia milyen fontos szerepet játszik a Nyugat-Balkánon, a stabilizációs és társulási megállapodás pozitív hatással lesz nem csupán az EU-ra és Szerbiára, hanem az egész régióra azzal, hogy növeli a biztonságot és a stabilitást, előmozdítja a fejlődést és leteszi a nyugat-balkáni bővítési folyamat szilárd alapjait. Remélem, hogy miután az Európai Parlament megszavazza, a stabilizációs és társulási megállapodási folyamatot a lehető leghamarabb lezárhatjuk. Ezért arra kérem a képviselőket, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a ratifikációs folyamat a lehető legsimábban és leggyorsabban menjen végbe. Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök asszony, az európai szomszédainkkal folytatott együttműködés az uniós politika alapvető fontosságú eleme. Szerbia, hasonlóan a Balkán-félsziget többi országához, igen különleges eset. Annak következtében, hogy Jugoszlávia az 1990-es években felbomlott és háborúk törtek ki a térségben, ezek az országok a mai napig gazdasági és politikai problémákkal küzdenek. Az Európai Unió feladata, hogy támogassa és segítse ezeket az országokat. A történelemből megtanultuk, hogy a régió politikai helyzete az egész földrészre hatással van, és következményeit mindannyian sokáig érzékeljük. Európa bizonyos mértékben, részben felelős az eseményekért. Ezért különös erkölcsi kötelezettségeink vannak ezekkel az országokkal szemben. A megállapodások, amelyekről ma tárgyalunk – és amelyek az összes területre kiterjedő együttműködésről, valamint a kérdéses országok polgárainak helyzetét megkönnyítő intézkedésekről szólnak – kulcsfontosságúak legalább annak garantálására, hogy a történelemnek ez a szakasza nem ismétlődik meg. Zoran Thaler (S&D). – (SL) Elnök asszony, ma ismét bebizonyosodott, hogy az Európai Unióban sok szövetségese van a demokratikus, európai Szerbiának.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Tény, hogy csak egy demokratikus és Európa-párti Szerbiának van esélye arra, hogy a demokrácia, a gazdaság és a polgárok életminőségének fejlődése terén tapasztalható húszéves lemaradást behozza. Szerbia demokratikus kormánya és Tadić elnök méltó a támogatásunkra. Szerbia kulcsfontosságú a Balkán stabilitásának szempontjából. A modern, európai Szerbiának ezen a téren komoly felelőssége van. Felelőssége elsősorban abban áll, hogy szomszédja, Bosznia-Hercegovina számára stabil, európai, békés és jobb jövőt biztosítson, másfelől pedig abban, hogy történelmi jelentőségű kompromisszumra jusson a szomszédos albán nemzettel. Mindkét célkitűzéssel egyetért a szerb kormány – dolgozzunk tehát együtt, és támogassuk e célokat. Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony, Füle biztos úr mondta, hogy minden Szerbia kezében van, azaz Szerbián múlik, hogy helyes döntéseket hoz-e. Kétségtelen, hogy ez így van, ugyanakkor annak is tudatában kell lennünk – és ezt mint új tagállam tudjuk –, hogy ezt a folyamatot meg kell erősíteni. Szerbia helyesen döntött, amikor aláírta a stabilizációs és társulási megállapodást. Elkötelezte magát amellett, hogy végrehajt egy egész sor kétségtelenül nehéz reformot. Ami az Európai Parlamentet illeti, meg kell erősítenünk e reformokat, mivel nem csupán a kormánynak, hanem mindenekelőtt a társadalomnak kell meghoznia ezt a helyes döntést Európa mellett. Az alkotmánnyal kapcsolatos népszavazás megfigyelése során ezt mondtam a szerbeknek, ezt mondtam európai kollégáimnak: „nézzék Belgrádot, nézzék a szerbeket – európai emberek, és nekünk segíteni kell őket a reformhoz vezető úton.” Úgy gondolom, hogy mindaz, ami a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs folyamata során történik, valamint az Európai Parlament állásfoglalása nagyban segíthet Szerbiának ezen az úton. Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak ezért a színes vitáért, amely megmutatta, hogy a Parlament konstruktív módon támogatja Szerbia európai uniós integrációjának folyamatát. A stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációs eljárásához nyújtott parlamenti támogatás fontos jelzés Szerbia számára, és hozzájárul ahhoz, hogy az ország még nagyobb erőfeszítéseket tegyen az Európai Unióhoz vezető úton. Röviden szeretnék szólni néhány olyan kérdésről, amely a vita során vetődött fel. Belder úrnak Sandžak ügyéről azt mondanám, hogy inkább a muszlim képviselet átpolitizálódásáról van szó, semmint a radikális iszlám térnyeréséről. Ebben a helyzetben várakozással tekintünk a bosnyák nemzeti tanács áprilisban esedékes választásai elé, amelyeknek békésnek és inkluzívnak kell lenniük, és segíteniük kell a párbeszédet és a radikalizálódás elkerülését. Ami a fejlesztési alapot illeti, részletekbe menő párbeszédet folytatunk Szerbiával és a nyugat-balkáni régió más országaival arról, hogy hogyan lehetne a legjobban kihasználni az IPA-t, és hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni. A technológiai fejlődés támogatásának kérdésével is foglalkozunk. Morvai asszony kérdésével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy különleges figyelmet fordítunk az emberi jogok és a kisebbségi jogok kérdésére. A felszólalásában felvetett egyedei esettel kapcsolatban írásos választ küldök majd neki.

19

20

HU


Személy szerint igen biztatónak tartom Szerbia komoly és konstruktív hozzáállását a bővítési folyamat jelenlegi szakaszához. Ahogy tegnap az aggályokról beszéltünk, ma azt tárgyaljuk, hogy Szerbia jó úton jár például az igazságszolgáltatási reform fontos kérdésének kezelésében. Ez jó alap Szerbiának ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználja azt az integrációs potenciált, amelyet a 2011-es év nyújt a számára. Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – (HU) Elnök asszony, biztos úr, miniszterelnök-helyettes úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Köszönöm szépen ezt a kiváló vitát. Egy kiváló jelentéshez kiváló észrevételek érkeztek, és azt, hogy milyen kiváló a jelentés, számomra az is bizonyítja, hogy az itt felemlegetett kérdések nagy része magában a jelentésben is megtalálható, tehát azt hiszem, hogy ez egy kiváló vitaalap volt. Mindannyian megerősítették, hogy nem egy lezárt folyamatról van szó, sokkal inkább egy kezdetről. Ezután a kezdet után azt hiszem, hogy mindazok a kérdések terítékre kerülnek, amelyeket önök is felemlítettek a vitában. Komoly előrelépések történtek, ezért tartunk a folyamatban ott, ahol tartunk, és sok még a teendő. Igen sok kérdést önök is megemlítettek itt, úgymint a demokrácia elmélyítése, menekültek, üzleti környezet kialakítása, vízummentességgel kapcsolatos problémák, vagy a kisebbségek helyzete. Hallottuk, hogy kisebbségi politikában Szerbia terén van komoly előrelépés, Tabajdi képviselő úr is hivatkozott rá, ugyanakkor a koppenhágai kritériumok érvényesek – a Bizottság is utalt rá. Ez egy fontos iránytű számunkra, és minden mozdulatunkban, minden értékelésünkben oda fogunk erre figyelni. Az is elhangzott, hogy a helyzet törékeny. Ezzel maximálisan egyetértek, és emiatt különösen fontos, hogy bátorítsuk Szerbiát, hogy haladjon tovább ezen az úton. Brok úr és Swoboda úr is utaltak erre. Amit a legfontosabbnak érzek, az az – és erre Nicolai asszony is utalt – hogy Szerbia saját akaratából hozott döntésről van szó, hogy az Európai Unió iránt elkötelezett, a tagság iránt elkötelezett, és mi minden lehetséges módon segíteni fogjuk ezt a folyamatot. Azt, hogy saját akaratukból választották ezt az utat, ezt tekintem garanciának arra, hogy minden szükséges lépést Szerbia meg fog tenni. Én nagyon bízom abban, elnök asszony, ezután a kiérlelt vita után a Parlament meg fogja adni a hozzájárulást a stabilitási és társulási megállapodáshoz. Jelko Kacin, előadó. – (SL) Elnök asszony, a mai sokszínű és részletes vita mutatja a legjobban azt, hogy itt, az Európai Parlamentben és a többi európai intézményben milyen élénk érdeklődést mutatunk Szerbia iránt, és milyen határozottan támogatjuk. Az 1990-es évek háborúiból örökölt kihívások közepette Szerbia most mindenekelőtt a jogállamiság alapjait teszi le. A 2009-ben megkezdett igazságügyi reform továbbra is több szempontból befejezetlen – ebben az esetben a hiányosságok szisztematikus orvoslására van szükség. A jogállamiság kulcsfontosságú koppenhágai kritérium. Szerbiának a jogbiztonság és a gazdasági fejlődés garantálása érdekében biztosítania kell igazságügyi hatóságainak függetlenségét, kompetenciáját és hatékonyságát. Örömmel vesszük tudomásul, hogy Belgrád az utóbbi időben erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megértse ezeket a kihívásokat. A jóvátétel, vagyis az elkobzott vagyontárgyak visszaszolgáltatása és a magántulajdon védelme ennek egy eleme.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Örömmel várom a szerb nemzetgyűlés elnökének érkezését, aki már ebben a hónapban ellátogat az Európai Parlamentbe. A szerb parlament és minden tagja szerepét és felelősségét erősítenünk kell. Továbbá sikeresebben kell bevonnunk a szerb ellenzéket, amelynek több felelősséget kell vállalnia Szerbia integrációs folyamatának sikeréért. Azoknak a válaszoknak a benyújtása, amelyeket a szerb kormány az Európai Bizottság kérdőívére adott – a dokumentumot Cvetković miniszterelnök úr ebben a hónapban nyújtja majd be Füle biztos úrnak – történelmi lépés lesz a szerb állam és minden polgára számára. Remélem, hogy ez igen jelentős és sikeres lépés lesz, és kívánok a magyar elnökségnek sok sikert a szerbiai Európa-párti erők segítéséhez. Tudom, hogy a szerb kormány európai integrációs hivatala Milica Delević vezetésével kiváló munkát végez, és ezért az együttműködés nem lesz nehéz. Božo Đelić úr, szerb miniszterelnök-helyettes és tudományügyi miniszter mai jelenléte a Parlamentben annak bizonyítéka, hogy a szerb kormány élénken érdeklődik munkánk iránt és Szerbia európai uniós jövője iránt. Végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani önökkel. Kevesebb, mint három évvel ezelőtt Szerbia az önkéntesen választott elszigetelődés küszöbén állt. Mára ez a veszély elmúlt, és Szerbia szilárdan halad az Európai Unió felé vezető úton. A haladás sebessége kizárólag magán Szerbián múlik majd. Ezzel az állásfoglalással arra ösztönözzük Szerbiát, hogy haladjon tovább a történelmi úton, és egyértelműen jelezzük felé, hogy értékeljük sikereit, és tisztában vagyunk az előtte álló kihívásokkal. Elnök. – A vitát lezáró állásfoglalási indítványt a Külügyi Bizottság nyújtotta be. A szavazásra holnap 12.30-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Örömmel fogadom és támogatom Szerbia gyors uniós integrációját, mivel a szerbek többsége az integráció mellett van. Ugyanakkor szeretnék rámutatni, hogy az Európai Parlament állásfoglalás-tervezetében bírált szerb hiányosságok nagy részének az oka bizonyos uniós tagállamok destruktív balkáni fellépése és a NATO Szerbia elleni agressziója. Elő kell mozdítanunk Szerbia uniós csatlakozását, mivel a tagság nem Szerbia számára jutalom, hanem az EU számára lehetőség arra, hogy elősegítse az általa közvetetten vagy közvetlenül okozott problémák nagy részének megoldását. Szeretném most azonnal felhívni a figyelmet arra, hogy a szerbiai etnikai kisebbségekkel kapcsolatban igen körültekintő és kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. Az Európai Parlament állásfoglalás-tervezete elismeri a szerbiai „albán kisebbség további törekvéseit”, és említést tesz „a tartományi autonómiához való jogról”. Amennyiben a kisebbségek problémáját a számukra különleges jogokat biztosító kollektív jogalkotással kell „megoldani”, úgy ez a „megoldás” katasztrofális következményekkel jár az érintett államokra nézve – és ez nem csupán Szerbiára igaz. A kisebbségek jogai kizárólag az egyéni emberi jogok előmozdításával és védelmével biztosíthatók.

21

22

HU


Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az EU és Szerbia közötti társulási megállapodást Magyarország 2010. november 16-án ratifikálta. Az EU soros elnökségére akkor még készülő Magyarország nem tanult a történelmi hibájából, amikor Románia csatlakozását az őshonos erdélyi magyar kisebbségek területi önrendelkezéséhez köthette volna. A mai napig tapasztalhatjuk ennek az elszalasztott lehetőségnek az eredményeit: magyar temetők meggyalázása, csendes magyar népirtás zajlik Erdélyben. Az EU és Szerbia közötti társulási megállapodás folyamán az EU-nak és a magyar külügynek érvényesíteni kell a kisebbségek védelmét. Az Unión nagy a nyomás, hogy a társulási megállapodások megkötésével és felgyorsításával az uniós csatlakozást elérhető célnak tüntessék fel a jelölt országoknak. Amíg a Jobbik támogatja például Horvátország, mint a feltételeket teljesítő ország csatlakozását, addig élesen ellenzi a Szerbia irányába tett további, elhamarkodott lépéseket. A további csatlakozási folyamat feltételeként a Szerbiában élő őshonos magyar kisebbség sokkal nagyobb fokú önrendelkezését, teljes területi és kulturális autonómiáját kell megszabni. Nem szabad elvetnünk annak a gondolatát sem, hogy a Délvidéken élő emberek népszavazás útján nyilváníthassák ki akaratukat területi hovatartozásuk ügyében, ezzel is valamelyest enyhítve a magyarság Trianonban elszenvedett felejthetetlen sérelmeit. (Az ülést 10.25-kor felfüggesztik, és 10.30-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: Jerzy BUZEK elnök 6. A Tanács belga elnökségének áttekintése (vita) Elnök. – Tisztelt kollégák, engedjék meg, hogy körünkben üdvözöljem Yves Leterme miniszterelnök urat. Fél évvel ezelőtt mutatkozott be a belga elnökség. Most a belga elnökség eredményeinek áttekintése következik: jogalkotás, az Európai Külügyi Szolgálat, pénzügyi felügyelet, polgári kezdeményezés, költségvetés – mindezekről szó esik majd. Üdvözlöm továbbá a körünkben megjelent Barroso elnök urat és valamennyiüket. – A következő napirendi pont a Tanács és a Bizottság nyilatkozata a Tanács belga elnökségének áttekintéséről. Yves Leterme, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, Barroso úr, nagytiszteletű kollégák, hölgyeim és uraim, noha ez némileg ide nem illőnek tűnhet az Európai Parlament üléstermében, felszólalásomat a nagy észak-amerikai gondolkodótól, Ralph Waldo Emersontól vett idézettel kezdeném, aki azt mondta, idézem: a Tanács soros elnöke. – „Do not go where the path may lead. Go instead where there is no path and leave a trail”. a Tanács soros elnöke. – (FR) Azaz: „Ne a járt úton haladj, hanem inkább abba az irányba indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat.” Hölgyeim és uraim, az elmúlt hat hónapban, valamennyiükkel együtt pontosan ezt tettük. Hazám, Belgium a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően vette át az Európai Unió soros elnökségét. Nem merészkedtünk ugyan teljesen ismeretlen területre, ez igaz, mégis ki kellett dolgozni az Európai Unió új Szerződésnek megfelelő új működésére vonatkozó kritériumokat, amely az Unió által saját maga számára létrehozott új intézmények révén valósul meg. Így

18-01-2011

18-01-2011

HU


a belga szokásokhoz, hazám szokásaihoz híven minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy lehetővé tegyük az intézmények optimális működését és a helyes precedensek kialakítását. Hölgyeim és uraim, úgy érzem, kimondhatom, hogy a Lisszaboni Szerződés alapján szervezett Európai Unió ma működőképes, és jól működik. Az Unió felvértezte magát a pénzügyi ágazat felügyeletét célzó új eszközzel, amely reményeink szerint a jövőben megelőzi a jelenlegihez hasonló válságok kialakulását, amellyel még mindig küzdünk, hogy talpra tudjunk állni. Előrelépést értünk el a gazdasági kormányzás terén. Megállapodás született a 2011. évi költségvetésről, és ami a legfontosabb, e hat hónap során összesen közel negyven jogalkotási jellegű megállapodás jött létre a Parlament és a Tanács között. Hölgyeim és uraim, azon elhatározásunk, hogy egyaránt tiszteletben tartjuk a Lisszaboni Szerződés szövegét és szellemiségét, az Unió jövőjére vonatkozó döntés, egy még szorosabb európai együttműködésbe való befektetés volt. Ennek megvalósítása érdekében elnökségünk idején két fő irányvonalat követtünk. Először is, nem kívántuk saját magunkat előtérbe helyezni. Ehelyett programunkat, az öt prioritást tartalmazó belga programot beillesztettük az európai menetrendbe, a Bizottság programjába, az állam- és kormányfők által az Európai Tanács szintjén képviselt lendületes haladásba, a spanyol és magyar kollégáinkkal közösen alkotott hármas elnökség programjába. (NL) Másodszor, hölgyeim és uraim, mivel nem szerettük volna a belga elképzelést ráerőltetni másokra, egy általam inkluzívnak nevezett elnökség mellett döntöttünk. Hatékonyan igyekeztünk a lehető legszorosabban együttműködni valamennyi európai intézménnyel, tiszteletben tartva a Lisszaboni Szerződés tartalmát és szellemiségét, miközben valójában csupán facilitátori szerepet töltöttünk be. Minden féllel együttműködtünk, így például nyilvánvalóan a Parlamenttel és a Bizottsággal is, de ugyanúgy a Tanács új állandó elnökével, a főképviselővel és természetesen a tagállamokkal, ám úgy érzem, elmondhatom, hogy hivatali időnk során végig kiemelt figyelmet szenteltünk a Parlamenttel folytatott építő jellegű, nyitott szemléletű együttműködésnek, amely intézmény jogköreit az új szabályok jelentősen megerősítették. Természetesen nincs helye túlzott elbizakodottságnak, de azt kell mondanom, hogy önökkel együtt gondoskodtunk arról, hogy ez a módszer sikeres legyen. Továbbá, hölgyeim és uraim, az Unió ma, jobban, mint korábban bármikor, az intézmények és a tagállamok közötti kölcsönhatást képviseli. Úgy vélem, hogy a módszer eredményes volt, és képes tovább működni, mivel eddig is és ezután is az eredményekre, nem pedig az imázsépítésre összpontosított. Ez igaz az elnökségünkre, de igaz egyúttal az Európai Parlamentre is, noha ezt önöknek kell megítélniük. Elnök úr, hölgyeim és uraim, ezen a ponton mindazonáltal elismerésemet és hálámat fejezném ki a belga kormány, valamint a soros elnökség tisztét betöltő kollégáim nevében az önök által tanúsított együttműködésért. Úgy vélem, bátran mondhatom, hogy az elért megállapodásokat végül igen határozott többséggel fogadták el. Ez bizonyíték a viták színvonalára, valamint – és ezt az európai polgárok megnyugtatására mondom – arra, hogy Európa érdekeit állították középpontba, messze túllépve a nemzeti megfontolásokon. E hat hónap azonban, hölgyeim és uraim, véget ért. Nyilvánvalóan nem merenghetünk a múlton. Az elkövetkező hónapokban és években minden eddiginél több tennivalónk lesz,

23

24

HU


hiszen az Unió és társadalmunk kivételesen nagy kihívásokkal néz szembe. Ezeket most röviden ismertetném. Az első feladat természetesen az elmúlt hónapban megkezdett munka, nevezetesen a gazdasági kormányzás folytatásából adódik. E hat hónap kezdete óta közösen fáradozunk azon, hogy meghozzuk az euróövezetet sújtó válság leküzdéséhez szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor nem elegendő az eddig nyilvánvalóvá vált tünetek orvosolása. Az euróövezet több országát is fenyegető veszélyek rámutattak, hogy a monetáris unió önmagában, gazdasági unió és erőteljesebb gazdasági kormányzás nélkül működésképtelen. Éppen ezért határozottan tovább kell mennünk a nagyobb mértékű gazdasági kohézió, a tagállamok egységesebb költségvetési, gazdasági és szociális politikái felé vezető úton. A gazdasági kormányzás mindemellett megköveteli az uniós tagállamok költségvetési és strukturális politikáinak szigorú nyomon követését. Maradéktalanul ki kell használnunk az e célból létrehozott európai szemesztert. Nem elég, ha a költségvetési fegyelem helyreállítása nem kötelező erejű cél; annak ellenőrizhetőnek és szükség esetén európai szinten végrehajthatónak kell lennie. Világos, hogy ez a fegyelem nem öncélú; a rendezett államháztartás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ismét a fenntartható növekedés, a polgáraink számára munkahelyeket teremtő hiteles növekedés útjára lépjünk. Ezek a munkahelyek természetesen nélkülözhetetlenek saját, egyedi európai szociális modellünk megőrzéséhez, amely kéz a kézben jár a politikai és gazdasági szabadsággal, a társadalmi szolidaritással és a környezetvédelmi felelősségvállalással. a Tanács soros elnöke. – (DE) Az Uniónak igénybe kell vennie az újonnan bevezetett eszközöket, hogy hatékonyan ellenőrizhesse a pénzügyi piacokat. Ezek az eszközök a tervek szerint ez év végéig működésbe lépnek. Erre mindenképpen szükség van a további piaci zavarok megelőzéséhez. Gazdasági konvergencia, a nemzeti költségvetési és strukturális politikai lehetőségek nyomon követése, a pénzügyi piacok ellenőrzésének új eszközei – mindezek azt a benyomást kelthetik, hogy az uniós apparátus egyre ormótlanabbá és bonyolultabbá válik. Természetesen számíthatunk rá, hogy a tagállamok nemzeti politikai döntéseinek szigorúbb figyelemmel kísérése elkerülhetetlen viták és súrlódások forrása lehet. Ez azonban nem szabad, hogy eltántorítson bennünket, hiszen mindez az európai integráció szerves részét képezi. A második terület, ahol ezt el kell érnünk – ahol meg kell őriznünk a lendületet – az az Uniónak a világban betöltött szerepe. Itt némi haladás történt. Az önök összehangolt előkészületeinek és egységes fellépésének köszönhetően ténylegesen megerősítettük a G20 csoportban betöltött pozíciónkat. Az elmúlt hónapokban az Unió világszerte megkezdte diplomáciai képviselete kiépítését. Ezek örömteli lépések, ám további konszolidációra szorulnak. Igaz, az Európai Unió a világot érintő legtöbb problémát illetően egységes hangon szólal fel, ám a szavak nem elegendőek. Az Uniónak erőteljesebb befolyást kell szereznie, képesnek kell lennie a határozott fellépésre és arra, hogy e többpólusú világban a befolyás és hatalom valódi pólusává váljon. Harmadszor, meg kell oldani az Unió pénzügyi tervének kérdését. Kétségtelen, hogy a kormányoknak jelenleg nem áll módjukban az uniós költségvetésnek nyújtott hozzájárulásuk számottevő növelése, ám a hosszú távú pénzügyi kilátásokról szóló vitát nem kerülhetjük el.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A Parlament ígéretet kapott arra, hogy konzultációkra kerül sor az unió jövőbeni finanszírozásának elgondolásáról, valamint a módszerekről és eszközökről. Az Unió nem élhet napról-napra: hosszú távú tervre van szüksége. Végül, de nem utolsó sorban el kívánom mondani, hogy mindezen feladatokat csak akkor tudjuk megoldani, ha minden korábbinál jobban hiszünk saját magunkban. Az elkövetkező években ránk váró kihívás kapcsán a francia gondolkodó és író, André Frossard szavait idézném. Először franciául mondom el, majd tolmácsolom: a Tanács soros elnöke. – (FR) „Európa jól teszi, hogy közös politikával és valutával kívánja felvértezni magát, elsősorban azonban lelke kell, hogy legyen.” „Európa jól teszi, hogy közös politikával és valutával kívánja felvértezni magát, elsősorban azonban lelke kell, hogy legyen.” Tisztelt kollégák, valóban szükségünk van lélekre. Hinnünk kell magunkban és az eddig elért eredményekben, nem pedig elnézést kérni azért, akik és amik vagyunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Unió – a mi Uniónk – a piac, a valuta, az intézményrendszer kialakulása előtt egy vízió, egy hit, egy álom volt. Az oly sok háború által megtépázott kontinens békéjének álma. Úgy hallottam, kissé ódivatúvá vált, hogy a békét emlegetjük a háborút nem ismerő fiatal európai generációnak. Csak annyit mondhatok: „Nézzenek körül.” Nézzék például azokat a menekülteket, akik háború, fegyveres konfliktusok és zsarnokság elől menekülnek hozzánk. Ezek a menekültek egészen biztosan nem veszik semmibe az eredményeinket, vagyis azt, hogy szinte a kontinens egészén békét és biztonságot teremtettünk. Ezek a menekültek – ezek az emberek – a világon másutt élő sok emberhez hasonlóan azokra a jogokra és szabadságokra vágynak, amelyeket polgáraink közül túlságosan sokan maguktól értetődőnek vesznek. Bár az Unió a békéről szól, legalább ennyire szól a szabadságról, a demokráciáról, az alapvető polgári jogokról és a jogállamiságról, mind polgáraink, mind az ide bevándorlók számára. Hiszünk abban, hogy mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, ami egy büszkén és nem megalázkodóan élt életet jelent, valamint hiszünk a gondolkodás- és szólásszabadságban és a szabad vallásgyakorlásban. Egy sokat idézett nyilatkozatában Jean Monnet úgy fogalmazott, hogy semmi sem lehetséges emberek nélkül, de semmi sem tartós intézmények nélkül. Ez ma ugyanannyira igaz, mint amikor elhangzott, más részről azonban az is igaz, hogy az intézmények elsorvadnak, ha azokat nem szilárd meggyőződéssel rendelkező emberek vezetik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy polgáraink csak akkor tartanak velünk, ha kínálunk számukra egy jövőképet: ha kínálunk számukra egy álmot. Befejezésképpen sok sikert kívánok Magyarországnak most, hogy átvette a soros elnökség stafétabotját. Biztos vagyok benne, hogy tovább viszik a béke európai álmának, a szabadság európai álmának és egy még erősebb Unió céljának ügyét. (Taps) José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, Leterme úr, hölgyeim és uraim, hatékonysággal és összpontosítással, pragmatizmussal és közösségi szellemmel az Unió csodálatunkra és elismerésünkre érdemes jelentős előrelépéseket tett a belga elnökség idején.

25

26

HU


Az Európai Bizottság nevében őszintén gratulálni szeretnék Leterme miniszterelnök úrnak, kormányzati csapata egészének, az igazgatásnak és valamennyi belga polgárnak, akik mindent megtettek az elnökség sikerének biztosításáért. Kiváló és nagyszerű elnökség volt ez az Európai Unió jövője szempontjából érzékeny és erőt próbáló időszakban. Ritkán álltak előttünk ilyen jelentős kihívások és ritkán volt még ennyire életbevágó a problémák megoldása. Az őrjöngés hosszú hónapjai során – ha megbocsátanak a kifejezésért – a belga elnökség rendíthetetlenül kitartott az európai politika ösvényén. Fellépéseit minden esetben az Európai Unió létének alapvető értelmét, vagyis az átfogó európai érdeket szolgáló általános szolidaritást figyelembe véve hajtotta végre. Tetteinek köszönhetően felvázolhattuk azt az útvonalat, amely leginkább alkalmas elsődleges céljaink: a stabilitás és a munkahelyteremtő növekedés újraindításának elérésére. Néhány hónapig Európa továbbra is a pénzügyi válság és az államadósságok terén zajló fejlemények őrült ritmusát követte. Az euróövezet jövője és az övezet védelme iránti elkötelezettségünk az érdeklődés középpontjába került. Amikor azt mondjuk, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az euróövezet egésze stabilitásának megőrzéséért, ezek nem maradhatnak üres szavak. Mindez nem több és nem kevesebb, mint a közös sorsunk védelmét célzó határozott politikai akarat megnyilvánulása. Az euróövezet jövője és az Európai Unió jövője egyazon érme két oldala. Azt szeretnénk, ha ez a jövő saját generációnk és az elkövetkező generációk számára is stabil és virágzó lenne. Mindig is ez volt, és a továbbiakban is ez lesz az európai integráció és a közösségi szellem lényege. Azok az alapvető reformok, amelyek mellett elköteleztük magunkat, azt jelzik, hogy maradéktalanul tisztában vagyunk az Európai Unió előtt álló nehézségekkel. Alkalmazkodnunk kell a gyorsan változó globalizált világ új politikai, gazdasági és stratégiai valóságához. Mindezt úgy kell elérni, hogy közben megerősítjük értékeinket, védjük érdekeinket, valamint a nemzetközi színtéren növeljük hitelünket és befolyásunkat. E folyamat középpontjában az európai gazdasági kormányzás megerősítése és a makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelése terén hozott alapvető döntések állnak. Nem lehetőségekről, hanem kötelességről van szó. Bízom benne, hogy e hathónapos időszak során az Európai Parlament és a Tanács elfogadja a gazdasági kormányzásra vonatkozó javaslatokat. A lényegi kérdés nem az, hogy az európai politika érdekeltjei közül ki kerül ki győztesként vagy vesztesként, hanem az, valamennyien készen állunk-e a kölcsönös előjogainkat maradéktalanul tiszteletben tartó együttműködésre. A kérdés alapvetően az, hogy az Európai Unió egésze győztesként vagy vesztesként kerül-e ki ebből a helyzetből. A válasz egyértelmű: ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, valamennyien elbukunk, mind az euróövezeten belül, mind az Európai Unió többi részén. Ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, elveszítjük az európai stabilitásért, növekedésért és foglalkoztatásért vívott küzdelmet. Ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, a jelenlegi erős láncszemek később gyenge láncszemekké válhatnak. És ha nem erősítjük meg gazdasági kormányzásunkat, elveszítjük a nemzetközi színtéren szerzett hitelünket. Noha a kormányzás és a makrogazdasági egyensúlytalanságok problémája egyben világszintű probléma, amelyekről többek között a G20-ak csoportja is tárgyal, hogyan őrizhetnénk meg hitelünket és befolyásunkat nemzetközi partnereinkkel szemben, ha e problémákat még uniós szinten sem vagyunk képesek megoldani? Amikor ezt mondom,

18-01-2011

18-01-2011

HU


minden szavamat körültekintően hangsúlyozom: az Európai Unió számára mindez egzisztenciális kérdés. Vagy Unióként lépünk fel és érvényesítjük akaratunkat, vagy tétlenek maradunk, és hagyjuk, hogy marginalizálódjunk. Valójában közös sorsunk forog kockán. Szerencsére az önérvényesítés irányába haladunk. Ezért a legőszintébben gratulálni szeretnék a belga elnökségnek. A szeptember 17-i ECOFIN Tanács alkalmával elért megállapodás eredményeképpen új gazdasági kormányzási ciklusok jöttek létre, az úgynevezett európai szemeszter. Az első lépésre az elmúlt héten került sor az Európai Bizottság által készített éves növekedési jelentés bemutatásával, amelyből egyértelműen kiderül, hogy erőfeszítéseinket három területre kell összpontosítanunk: a makrogazdasági stabilitás megerősítésére – különösen szigorú költségvetési konszolidáció révén –, a strukturális reformra és a munkahelyteremtő növekedésre. Figyelemre méltó sikert értünk el a pénzügyi felügyelet terén is, elsősorban a pénzügyi felügyelet új európai szerkezetének elfogadása által, amely 2011. január 1-jén az Európai Rendszerkockázati Testület és a piacokkal, a bankokkal, illetve a biztosítással foglalkozó három új pénzügyi felügyeleti szerv létrehozásával egy időben lépett életbe. E hat hónapban továbbá megállapodást kötöttünk a spekulatív alapok és egyéb alternatív befektetési alapok kezeléséről és a hitelminősítő intézetekről. Polgáraink számára a megszorító intézkedések nem elvont fogalmat, hanem mindennapi életük kíméletlen realitását jelentik. Európa-szerte rengeteg aggodalom és nyugtalanság, egyúttal azonban nagy elvárások is övezik azt, hogy a túlságosan régóta halogatott reformok végre megvalósuljanak, hogy az európai dimenzió a megoldás szerves részévé váljon, és hogy Európa megvédje saját projektjeit, értékeit és érdekeit a világgal szemben. Fontos tehát minél szélesebb körben megismertetni a lakossággal az Unió által egy olyan növekedés helyreállítása érdekében tett intézkedéseket, amely fenntartható és munkahelyeket teremt, valamint igazságosabb és környezetbarátabb európai társadalmat képes kialakítani. Kiemelnék még egyéb eredményeket is, különösen a külpolitika és a külkapcsolatok terén. Ezek egyike a Dél-Koreával október 6-án aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, amely egész egyszerűen az Európai Unióban valaha kötött legambiciózusabb kereskedelmi megállapodás, amely későbbi kétoldalú kereskedelmi megállapodásaink mércéje kell, hogy legyen. Néhány borúlátó várakozással ellentétben Cancúnban szintén sikerült előrelépni az éghajlatváltozás elleni küzdelem többoldalúvá tétele felé. A cancúni konferencia arra is rámutatott, milyen fontos az elnökség és a Bizottság közötti együttműködés ahhoz, hogy Európa egységes és jól hallható hangon szólaljon fel a nemzetközi színtéren. A gyakorlati eredményeket illetően elismerésemet fejezném ki a belga elnökség idején a közlekedési ágazatban az Eurovignette aktával kapcsolatban elért megállapodásért is. Polgáraink számára ez rendkívül fontos. Elismeréssel adóznék továbbá a belga elnökségnek azért a példaértékű eljárásért, amelynek révén lehetővé tette a Lisszaboni Szerződés főbb újításainak tiszteletben tartását és végrehajtását. Minden tárgyalási tudományát latba vetette, méghozzá lenyűgöző eredménnyel, a Szerződés új költségvetési szabályai által meghatározott 2011. évi európai uniós költségvetésről folytatott nehéz vita során. Az európai szellemiség és kompromisszumos kultúra egyik legkiválóbb példája volt ez. A Bizottság büszke rá, hogy hozzájárulhatott ehhez az eredményhez.

27

28

HU


A Parlamenttel szemben rám rótt kötelezettségeket teljesítve holnap kezdő ülést tartok az Európai Parlament elnöke, Buzek úr és a Tanács soros elnökségét betöltő Orbán miniszterelnök úr részvételével, amelyen a költségvetési kérdésekben szükséges további lépésekről esik majd szó. 2010 gyakran nehéz, és időnként rendkívül erőt próbáló év volt. Összességében ugyanakkor igen eredményesnek bizonyult. Az európai integráció kérdését a két ország, Belgium, és természetesen Spanyolország elnöksége alatt tudtuk előrébb vinni. Ebben látom az Unió erejét és intézményeink megfelelő működését. Most a trojka harmadik tagján, Magyarországon a sor, hogy ezt a lendületet megőrizze. Az elmúlt év során hozott jelentős döntések bizonyítják, hogy valamennyien, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok is tisztában vannak azzal, mit kell tenniük Európa stabil és virágzó jövőjének biztosítása érdekében. Ha tudjuk, mi a dolgunk, akkor haladéktalanul cselekednünk is kell. Már elmondtuk, hogy megvan bennünk erre az akarat; most meg kell mutatnunk, hogy valóban képesek vagyunk anélkül eleget tenni politikai kötelezettségvállalásainknak, hogy felhígítanánk és meggyengítenénk azokat, és hagynánk, hogy megtévesszenek bennünket a talpra állás bizonytalan jelei. Meg kell erősíteni intézkedéseinket, megmutatni, hogy azok nem a piaci válság nyomására tett válaszlépések, hanem sokkal inkább azon szándékunk határozott megnyilvánulásai, hogy közös életünk a béke, a szolidaritás és a szabadság Uniójában valósuljon meg. Jean-Luc Dehaene, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, a belga elnökség méltán kapott minden részről elismerést. Ön és kollégái, miniszterelnök úr, figyelemre méltó eredmények sorát tudhatják magukénak. Az egyes eredményekhez fűzött észrevételek helyett különösen hangsúlyozni szeretném azt az „aranystandardot”, amelyet az elnökség számára állítottak. A Tanács belga elnöksége ugyanis végeredményben az első olyan elnökség volt, amely teljes hivatali idejét a Lisszaboni Szerződés új intézményi keretében töltötte. Ez önmagában is kihívást jelentett. A Szerződés radikálisan átalakította az intézményi keretet, ahogyan azt az előző ülésszakban készített jelentésemben is említettem. Az Európai Tanács és a Tanács így mostantól egyértelműen két külön intézményként működik, mindkettő saját, önálló elnökséggel. Egy további újdonság, hogy a Szerződés pontosan ugyanazt a szövegezést alkalmazza a Tanács és a Parlament mandátumának leírásakor. Elkerülhetetlenül az a benyomásunk, hogy a Tanács egyes tagjai nehezen alkalmazkodtak a Parlament és a Tanács közötti új kapcsolathoz. Ez a költségvetési vita során nyilvánvaló volt. A belga elnökségről azonban ez nem mondható el. A Bizottsággal és a Parlamenttel folytatott megbeszélések során erőfeszítéseit elsősorban az európai jogalkotási program megvalósítására fordította. Ennek során az európai prioritások minden esetben kiemelt szerepet kaptak. Részben ez is magyarázza a belga elnökség sikerét. A korábbi elnökségek túlságosan gyakran arra törekedtek, hogy nemzeti prioritásaikat érvényesítsék az európai intézményekkel szemben. Most nem ez történt, ezért Európa valódi haladást ért el az elnökség idején. A belga elnökség során lezajlott nehéz költségvetési vita szintén kijelölte a követendő irányt az Unió előtt álló legnehezebb feladatok egyikével, azaz az új pénzügyi keret létrehozásával kapcsolatban. Belgium ígéretet kapott a korábbi elnökségektől arra vonatkozóan, hogy a Parlamentet bevonják a többéves pénzügyi keretről folyó vitába. A Bizottság saját részéről vállalta, hogy a többéves tervről szóló javaslata keretében javaslatokat fogalmaz meg az Unió saját forrásaira vonatkozóan, és elengedhetetlen, hogy ezt meg is

18-01-2011

18-01-2011

HU


tegye. A Parlament ezért gondoskodni fog arról, hogy mind a Bizottság, mind pedig a későbbi elnökségek eleget tegyenek e kötelezettségvállalásoknak. Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Leterme miniszterelnök úr, tisztelt soros elnökségi tagok, Barroso úr, ezen a héten alkalmunk nyílt rá, hogy összehasonlítsunk két elnökséget: azt, amelyik véget ért, és azt, amelyik nemrég kezdődött. A belga elnökséget illetően azt kell mondjam, kiváló munkát végeztek – ezért hálás köszönet illeti őket. Mindezt nehéz körülmények között vitték véghez – belpolitikai helyzetük nem éppen egyszerű, a Lisszaboni Szerződés természetesen új, és még az Európai Tanáccsal való viszony sem teljesen problémamentes. A belga elnökség ugyanakkor egyértelműen Európát állította a középpontba. Előbbre kívánta vinni Európa ügyét. Ezzel szemben a magyar elnökség – legalábbis mostanáig – olyan elnökség benyomását kelti, amely inkább belügyeire koncentrál, vagyis arra, hogy hazájában megtartsa hatalmát, elsősorban a rendkívül ellentmondásos médiatörvénnyel összefüggésben, amelyet egy későbbi időpontban szintén megvitatunk majd. Bízom benne, hogy Orbán úr figyelmesen megvizsgálja, hogyan zajlott a belga elnökség, és talán bizonyos mértékben követni fogja a példájukat. Leterme úr, ön említette a gazdasági kormányzást. E tekintetben teljes mértékben támogatom a Barroso úr által elmondottakat. A jelenlegi egy „vagy-vagy” helyzet. Vagy ismét válságkirobbantó fejlemény történik Európában – és nem csupán az euróövezetben –, vagy kísérletet teszünk a valamennyi tagállam közötti együttműködésen, egyúttal azonban a határozott bizottsági fellépésen is alapuló hatékony gazdasági kormányzás megteremtésére. Barroso úr, tudja, hogy ebben a kérdésben maradéktalanul számíthat a támogatásunkra. Ezen a területen számottevő haladást ért el, Leterme úr, de most tovább kell mennünk, és meg kell tennünk a következő lépéseket. Azt mondta, hogy a fő kérdés az adóügyi, költségvetési és szociálisügyi együttműködés. Ezzel el is érkeztem a második területhez, ahol a belga elnökség kiemelkedően teljesített, ez pedig nem más, mint a szociális dimenzió. Úgy gondolom, valamennyiünk érdeke – noha talán a hangsúlyok máshol vannak –, hogy ezt a szociális dimenziót megfelelően megerősítsük. A szociális Európa nem azt jelenti, hogy a legutolsó ügyet is az európai szociálpolitikai szférában kell megoldani; sokkal inkább azt, amiről ön is beszélt, és amit a szegénység elleni küzdelemben elértek. Felháborító azt látni, hogy a szegénység ma bizonyos mértékben még emelkedik is Európában. Ugyanez vonatkozik arra is, amit a jövedelmek egyenlőtlen elosztásának növekedéséről mondott. Elnökségük idején egyértelművé tették, hogy ez nem csupán szociális, hanem egyben gazdasági kérdés is. A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség fokozódásával csökken a versenyképesség. Ezt gazdasági, pénzügyi és gyakorlati bizonyítékok támasztják alá. Az ön által elmondottak nagyon fontosak. Fontos továbbá mindaz, amit a polgárközelibb Európáról hallottunk. Šefčovič úrral és a Tisztelt Ház képviselőivel közösen kézzelfogható eredményeket értek el az európai polgári kezdeményezés megvalósítása terén. Amennyiben az Európa-párti erők megfelelően alkalmazzák, fontos lépést jelenthet afelé, hogy Európát közelebb hozzuk polgáraihoz. Természetesen a jövőben is minden jót kívánunk Belgiumnak. Nem elhanyagolható, hogyan viselkednek a szereplők a politikai színtéren. Bízom benne, hogy Belgiumban valamennyi politikai erő törekedni fog egy valódi konszenzus kialakítására. Nehéz megértetni egy válság sújtotta régió lakosaival, hogy egyszerűen egyetértésre kell jutniuk, hogy egyszerűen

29

30

HU


csak együtt kell működniük fontos ügyekben, amikor ez Belgiumban – az Európai Unió szívében – nem lehetséges. E tekintetben minden jót kívánok önöknek. Az önök elnöksége sok szempontból példaértékűnek tekinthető. Bízom benne, hogy a későbbi elnökségek követni fogják ezt a példát. (Taps) ( A felszólaló beleegyezett, hogy egy „kék kártyás” kérdést intézzenek hozzá (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése.) Krisztina Morvai (NI). – Elnök úr, azt kérdezném Swoboda úrtól, hogy veszi a bátorságot, hogy a magyar elnökséget bírálja, tekintve, hogy az még csak most kezdődik. Még csak nem is tud róla semmit. Miért nem kritizálja inkább a Szocialista Képviselőcsoportban ülő elvtársait, akik saját népükre lőttek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján, és akik önkényesen több száz embert bebörtönöztek? Őket kellene megkérdeznie, és kritizálnia. Hannes Swoboda (S&D). – Elnök úr, ismerem az ilyen jellegű érvelést, amely szerint a kormány bírálata az adott nép bírálata. Korábban saját hazámban is hasonló volt a helyzet. Tisztázzuk a dolgot. A vitát nem mi kezdtük. A magyar kormány volt az, az – általam már említett – vitatott törvénnyel. Ezt a törvényt számos magyar polgár is ellenzi, akik megszenvedték a kommunizmust és a náci elnyomást. Attól tartanak, hogy szólásszabadságuk veszélybe került. Ezt a problémát kellene rendezni. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, azt javaslom, hogy a magyar elnökségről holnap vitázzunk. Nem szabad összemosnunk az egyes kérdéseket, máskülönben Leterme miniszterelnök úrnak az új magyar médiatörvényről kellene véleményt mondania, és nem hinném, hogy ez az ő feladata. A Parlament szerepe, hölgyeim és uraim, a jogalkotás és a folyamat nyomon követése, ami ezért azt is jelenti, hogy ha a történések rossz irányt vesznek vagy kedvezőtlen helyzet alakul ki, akkor kritikusnak kell lenni, siker esetén pedig azt el kell ismerni. Azt mondhatjuk, hogy a belga elnökség nagyszerű volt, egyenesen kiváló, és hogy ez a siker sok ember: a belga kormány, de számos diplomata, az állandó képviselő, a helyettes állandó képviselő és mindazok erőfeszítéseinek is köszönhető, akik nap mint nap e siker érdekében dolgoztak. Olyan siker ez, amelyet senki sem várt, mivel, miniszterelnök úr, valamennyien minduntalan ugyanazzal a kérdéssel szembesültünk választóink részéről: hogyan képes egy ügyvivő kormány sikeres elnökséget lebonyolítani? Véleményem szerint most először volt valódi európai kormányunk, ez a kormány ugyanis kizárólag az európai ügyekkel és az európai problémákkal foglalkozott, és nem vonták el a figyelmét tagjainak saját nemzeti ügyei. Ez szinte felhívás a többi kormány számára, hogy az Európai Unió elnökségének átvételekor alakítsanak ügyvivő kormányt annak érdekében, hogy hat hónapon át Európára összpontosíthassanak ahelyett, hogy alkalmanként helyet szorítanak neki az egyéb kérdések között. Úgy gondolom, hogy a belga elnökség sikerének egy fő oka van (nézzük meg a pénzügyi felügyeletet, a kockázatitőke-alapokat, a hitelminősítő intézeteket): az, hogy ez az elnökség rájött, hogy az új Szerződés értelmében a „több Európa” irányába kell elmozdulnunk, és hogy a Tanácson belül a „több Európa” megvalósítására törekedett. Ez nem minden

18-01-2011

18-01-2011

HU


elnökségről mondható el. Jean-Luc Dehaene-nek igaza van, amikor azt mondja, hogy számos tagállam továbbra sincs tisztában azzal, hogy megváltoztak a játékszabályok. A játékszabályok megváltoztak, és a belga elnökség volt az első, amelyik ezt megértette. Ha olyan megállapodás született az európai felügyeletről, amellyel végül elértük az Európai Parlament célkitűzéseit, annak az az oka, hogy a belga elnökség közölte tanácsi kollégáinkkal: „Ez nem fog működni, európai megoldásra van szükség”, ami éles ellentétben állt a pénzügyminiszterek által 2009 decemberében kidolgozott megoldással. Ugyanezt mondanám az európai szabadalomról is. Ez volt aztán csak az igazi áttörés, elnök úr. Felkérném önöket és valamennyi képviselőt, hogy mihamarabb adjanak zöld utat e szabadalom számára az Európai Parlamentben, hogy 20 év után végre valósággá válhasson az európai szabadalom. Isabelle Durant, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, amint azt mások már említették, egyértelmű, hogy ez idáig a belga politikaalkotók jobban teljesítettek külföldön, mint saját hazájukban. Ezt mindenesetre üdvözlöm, és gratulálok önöknek. A belga csapat kiváló munkát végzett, ami rendkívül örömteli. Ezenkívül úgy vélem, hogy az egyes Tanácsokban az önök által tapasztalt ellenállás hasonló a belga vitában tapasztalható ellenálláshoz: a szolidaritás, az átcsoportosítások, a visszavonáshoz vagy a hozzájáruláshoz kapcsolódó ügyek mind olyanok, amelyeket Belgiumban igen jól ismerünk, és amelyekkel önök a Tanácsban találkoztak. Ezenkívül, Barroso úr, mivel ön csodálatát és elismerését fejezte ki, a jövőben valamikor az Európai Unió talán lökést vagy egy kis segítséget adhatnak Belgiumnak ahhoz, hogy elmozduljon a helyes irányba. Tekintve, hogy Belgium segítséget nyújtott az Európai Uniónak, talán az Unió segíthetne Belgiumnak kimozdulni az államszövetségi holtpontról. Ami a többit illeti, visszatérve néhány konkrét kérdéshez, miniszterelnök úr, elsősorban a költségvetés kérdéséhez, az elnökség végeztével mindenki nagyobb felelősséget visel, mint annak kezdetekor. Ezért költségvetési szempontból véleményem szerint kétségtelenül nem voltunk elég bátrak, mivel nem támogattuk a pénzügyi forrásokról szóló egyezményre irányuló javaslatot. Ugyanakkor a saját források ügye központi kérdés lesz az elkövetkező hónapokban, és nagymértékben számítok Belgiumra – amely, ha úgy tetszik, visszanyeri szólásszabadságát, hiszen immár nem a tagállamokat képviseli, hanem saját nevében szólal fel – hogy előrevigye ezt az ügyet. A második fontos kérdés az európai választókörzet. A Tanácsnak valamikor a jövőben mindenképpen foglalkoznia kell majd ezzel. Tisztában vagyok vele, hogy Belgiumban vannak, akik ellenzik a szövetségi választókörzet ötletét, de úgy gondolom, az szükséges, és Belgium talán éppen a hazai tiltakozók miatt törekszik rá ennyire európai szinten. Az európai választókörzet rendkívül hasznos lenne a tekintetben, hogy biztosítaná az Európai Unió úgynevezett „lelkét”, vagyis azt a tényt, hogy itt az európai polgárok egészen egyszerűen olyan polgárnak tekinthetik magukat, akik nem csupán a nemzeti képviselőkre szavazhatnak. Úgy gondolom, ez rendkívül fontos ügy. A harmadik kérdés pedig, amelyet említettek, a polgári kezdeményezés. E tekintetben is határozottan számítok Belgiumra a végrehajtási folyamat felgyorsításában. Fontos eszközről van szó a gazdasági kormányzás valamennyi reformjával együtt, és bízom benne, hogy Belgium hozzájárulhat ahhoz, hogy a folyamat gyorsabban és eredményesebben valósuljon meg.

31

32

HU


Derk Jan Eppink, az ECR képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, az elmúlt hat hónapban Belgium bebizonyította, hogy méltó az elnökségi tisztségre. Nem is gondolnánk, hogy a hivatalban lévő belga kormány lemondott. Amikor megvizsgálom azokat az aktákat, amelyek értékelését hivatott vagyok elvégezni, a mérleg pozitív. A kockázati tőke szabályozásáról szóló megállapodás, a pénzpiacok felügyeletéről szóló rendelet és a 2011. évi költségvetés. Belgiumot és Európát egyaránt jól ismerem. Az európai politika a belgiumi politika kiterjesztése, nagyobb célokkal. Magában foglalja a párbeszéd és hosszú ebédek keretében születő kompromisszumok keresését, és szükség esetén némi finom hízelgést az eredmények elérése érdekében. Néhányan ezért úgy vélekednek, hogy Belgium Európa kicsinyített mása. Éppen ebben rejlik a veszély Európa számára, mivel maga a belga rendszer már képtelen ígéretek alapján működni. A folyamatban Leterme úrnak még örököse sincs. Ha Belgium Európa jövője, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: miért rúgja az utolsókat a belga rendszer? Miért bomlik fel lassan? Ennek magyarázata véleményem szerint az, hogy Belgium transzfergazdaságot hozott létre, amelyet már nem képes fenntartani. A szolidaritás nevében Flandriából Vallóniába és Brüsszelbe irányuló pénzforgalmat hoztunk létre, de, Barroso úr, ha a szolidaritás egyirányú, akkor az emberek elidegenednek egymástól, és Belgiumban most pontosan ezt tapasztaljuk. Európában jelenleg éppen egy transzfergazdaság létrehozásán fáradozunk. Ennek eredményeképpen máris visszaéltek az euróval. Most eurókötvényeket kívánnak bevezetni. Verhofstadt úr nap mint nap emlékeztet erre felhívásaiban. Nézzük meg az uniós Sürgősségi Alapot, amely kezd egy Ponzi-rendszerre hasonlítani. Először még átmeneti volt, majd állandóvá vált, most pedig egyre több és több pénzt kell belepumpálnunk. Mindennek többek között a versenyképesség esik majd áldozatául, mivel csökkeni fognak Európában a külföldi befektetések. Azoknak, akik kíváncsiak a jövő Európájára, elég, ha megnézik a mai Belgiumot! Elképzelhetjük, amint a Flandria szerepét betöltő Németország így szól: „Nem szeretnénk továbbra is mindenki más helyett fizetni.” Néhányan önök közül nevetni fognak ezen, de a veszély közelebbi, mint gondolnánk. Legyen ez figyelmeztetés valamennyiünk számára. Leterme úr, mindig is rendkívül nagyra tartottam önt. Sok sikert kívánok mindahhoz, amivel a későbbiekben foglalkozni fog, bár attól tartok, Belgium még egy ideig megtartja önt jelenlegi pozíciójában. Patrick Le Hyaric, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Leterme úr, noha teljes mértékben elismerem, hogy a válság legnehezebb időszakában töltötték be az Európai Unió elnökségét, mindazonáltal utalt rá, hogy a szociális kérdéseket prioritássá fogják avatni, és bejelentette, hogy kidolgozzák a közszolgáltatások védelméről szóló alapokmányt. Ezen a téren semmit nem tettek. Nem csak hogy nem született kezdeményezés az általános érdekű szolgáltatások védelméről, de a megerősített Stabilitási Paktum keretében ma aggasztó spirálba lépünk, amelyen belül a tagállamok, a pénzügyi piacok keselyűi és hitelminősítő intézeteik adósságának csökkentése érdekében a tagállamok értékesítik közjavaikat, amelyek pedig az igazságosság és az egyenlőség szempontjából értéket képviselnek.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Ami a szociális kérdéseket illeti, a Parlament lankadatlan éberségére volt szükség ahhoz, hogy elhárítsa a tehergépjármű-vezetők munkaidejének növelését vagy a Bolkenstein irányelv bővített változatú, úgynevezett „egységes vezetői engedély” projektjét. Az elmúlt év a szegénység elleni küzdelem európai éve volt. Az Európai Unióban eggyel sem csökkent a szegények száma, valójában egyre több van belőlük! Fel kell továbbá ismerni, hogy a válságellenes intézkedések nem hatékonyak, mert eltékozolják a szociális jogokat. Az elfogadott stratégiából az következik, hogy folyamatosan meg kell nyugtatnunk a csökkentett tőkeadóztatás miatt, valamint a vásárlóerő visszaesése és a megszorítások – ezt a szót először Barroso úrtól hallottam – nyomán bekövetkező lassabb növekedés miatt súlyos adóssággal küzdő tagállamok hitelezőit. E célból pedig most a nemzeti parlamentek helyett, előzetesen ellenőrizni kívánják a tagállamok költségvetéseit. Titokban kezdeményezték az európai szerződések felülvizsgálatát, amelyekről tegnap azt mondták, hogy kikezdhetetlenek. Ennek ellenére több ízben sem voltak hajlandók vitára bocsátani egy, a tőkemozgásokra kivetett adóból és a tőkeadóztatás alulról felfelé irányuló harmonizációjából finanszírozott szociális és környezetvédelmi fejlesztési alap, az Európai Központi Bank által a tagállami adósságok visszavásárlását célzó pénzteremtés, valamint a jogérvényesülés és a társadalmi haladás szempontjából nélkülözhetetlen közszolgáltatások létrehozásának kérdését. Miniszterelnök úr, ön elnöksége kezdetén azt mondta, hogy egy józan elnökséget szeretne, ami igazán tiszteletre méltó. Fel kell azonban ismerni, hogy az elnökség idején a pénzügyi piacok és a nagy érdekelt felek kedvében jártak. Az emberek egyre inkább szegénységbe süllyednek. Niki Tzavela, az EFD képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, először is mindenkinek, és különösen a Bizottságnak, a Parlament Elnökségének és valamennyi képviselőnek boldog újévet szeretnék kívánni ebben az előreláthatólag igen nehéz évben. A Bizottság elnöke, Barroso úr által dobott kesztyűt felvéve lenne egy futó észrevételem, azt mondta ugyanis, hogy a globális gazdasági kormányzás keretében segítséget kell nyújtanunk számára ahhoz, hogy bebizonyítsa, mi is valójában Európa. Európa egy egységes gazdasági, kulturális és talán politikai erő is. Éppen ezért valamennyiünknek támogatnunk kell a Bizottságot azért, hogy Európa a továbbiakban is jelentős erőt képviseljen. Ami a belga elnökséget illeti, általános vélekedés, hogy igen sikeres elnökségen vagyunk túl. Két megjegyzést fűznék az eddig elhangzottakhoz, amelyekről még nem esett szó, és amelyek a belga elnökség sikerének lényegi elemei. Először is, Belgium teljes mértékben európai módon járt el, azaz követte a Bizottság és az Európai Parlament menetrendjét. Az elnökségek ezeket legtöbbször nemzeti kérdésekkel egészítik ki. Belgium követendő példát állított, és bebizonyította, hogy Európa vagyunk, és követjük a Bizottság által meghatározott menetrendet. Nem törekedett saját programjának megvalósítására. A belga elnökség második elismerésre méltó jellemzője az általa alkalmazott modell volt; a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság közötti háromoldalú párbeszéd és együttműködés modellje. Gratulálok valamennyi képviselőtársamnak. Philip Claeys (NI). – (NL) Elnök úr, Leterme úr, rendkívül sok dicséretet kaptak a belga elnökség lebonyolítására vonatkozóan, ami érthető. Az Európai Bizottság és a Parlament megkönnyebbült, hogy a belga elnökség komolyabb balesetek nélkül véget ért. Egy kormány

33

34

HU


nélküli mesterségesen kialakított ország, amely még saját maga irányítására sem képes, távolról sem a legkézenfekvőbb jelölt az uniós elnökség betöltésére. Természetesen mondhatjuk, hogy önnek és a minisztereknek rengeteg idejük volt az elnökséggel foglalkozni, tekintve, hogy mindössze egy ügyvezető kormányt irányítottak. Mondhatjuk, hogy igénybe vették a munkájukat kiválóan végző diplomaták segítségét, és hogy a Lisszaboni Szerződés óta csökkent a soros elnökség jelentősége. Mindez akár igaz is lehet, mégis úgy gondolom, a legjobb döntésük az volt, hogy megfogadták a Vlaams Belang tanácsát, különösen azt, hogy igyekeznek láthatatlanok maradni. Elkövethették volna ugyanazokat a hibákat, mint az előző, 2001. évi belga elnökség. Elég, ha felidézzük a kudarccal végződő brüsszeli „praliné csúcsot”, az egyre sokasodó diplomáciai bakikat és a Laekeni Nyilatkozatként ismertté vált dokumentumot, amely végül az Európai Alkotmány bukásához vezetett. Természetesen nem igaz, hogy a belga elnökség hibátlan kört teljesített: először is ott volt az az incidens, amikor a nyugdíjügyi szocialista miniszter, Daerden úr alkoholos állapotban elnökölt a Miniszterek Tanácsában – Andor biztos úr arca mindent elárul; a flamand adófizetők és nettó befizetők már nem tudnak ezen nevetni, tudva tudván, hogy ez az alak felelős a nyugdíjaikért. Ezenkívül Vanackere külügyminiszter úr kétségbeesetten próbálkozott új fejezetet nyitni Törökország csatlakozási tárgyalásaiban, bármi áron és a polgárok akarata ellenére akkor, amikor Törökország esetében még a tárgyalások mérlegelésének sincs helye. José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE). – (ES) Elnök úr, nem ismétlem el a már elhangzottakat. A belga elnökség kiváló volt. Két főbb eredményt szeretnék megemlíteni: a pénzügyi felügyeletet és az európai szemesztert. Ezen eredmények tekintetében el szeretném mondani, hogy mi történt eddig, és ami ennél is fontosabb, hogy mit kell még tenni. A pénzügyi felügyeletet illetően Reynders miniszter úr 48 óra leforgása alatt tető alá hozott egy olyan aktát, amellyel kapcsolatban képtelenek voltunk előrelépni, így megadhattuk a Tanácsnak és a Bizottságnak, amit a Bizottság kért tőlünk: olyan európai szerveket, amelyek 2011. január 1-jén megkezdhették működésüket: befolyással bíró, erős és hiteles európai szerveket. Az ezt követő fejlemények nem túl biztatóak. Az érintett szerveknek máig nincs elnökük; rendkívül alacsony költségvetéssel bírnak és úgy hallottam, hogy az itt dolgozó tisztviselők díjazása sem lesz túlságosan kecsegtető. Mindenesetre jóval kevésbé kecsegtető, mint a londoni bankárok által felvett jutalmak. Két kérdést kell még rendeznünk: a rendszerszintű jelentőséggel bíró szervek szabályozását, valamint a banki illetékeket és adókat. A rendszerszintű jelentőséggel bíró szervek szabályozása terén azt szeretnénk, ha az európai szerv a nemzeti hatóságok révén látná el a felügyeletet, amelyek ebben az esetben közvetítőként működnének és az európai szerv utasításait kellene végrehajtaniuk. Más megoldás nem lenne ésszerű. Az adózást illetően Šemeta biztos úr legutóbbi ajánlata valamennyi lehetséges banki adónemet ismertet. A Parlament kétféle befizetést is elfogadott: a koordinált garanciaalapokba és a banki stabilitási alapokba történő befizetést. Ez tény, és következő

18-01-2011

18-01-2011

HU


lépésként vitára bocsáthatjuk a banki adót vagy a banki tranzakciókra vonatkozó adókat, mivel hangsúlyozom, minden más már megkérdőjelezhetetlen. Ami az európai szemesztert illeti, egyetlen célunk a minden más szemponttal: az eurókötvényekkel, a projektkötvényekkel, a mechanizmussal stb. való koordináció… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Kathleen Van Brempt (S&D). – (NL) Elnök úr, félek, csak ismételni tudnám az elhangzottakat. Hogy őszinte legyek, a mai némileg eseménytelen vita volt, ám olyan, amelyre büszkék is lehetünk, így örömmel csatlakozom képviselőtársaimnak a belga elnökséget méltató kórusához. Yves, az ön csapata, miniszterei, valamint politikai és diplomáciai testülete lenyűgöző munkát végzett. Erről első kézből győződhettem meg. Abban az örömben volt részem, hogy két környezetvédelmi témájú háromoldalú megbeszélésen is részt vehettem – nem, nem hagyhatja, hogy a fejébe szálljon, bár ez alkalommal egy kicsit valóban megdicsérem –; ezzel kapcsolatban gratulálni szeretnék ahhoz, hogy ilyen intelligensen levezényelte az elnökséget. Ugyanakkor a dicsérő szavakat egy nagy és egy kis „de” szócskával egészíteném ki. Az első „de” a szociális politikára vonatkozik; véleményem szerint számos szociális kérdésben előrelépés született. Ugyanakkor őszintén ki kell mondanunk – és ezt nem elsősorban a belga elnökségnek, hanem a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének címezném –, hogy Európa nem fordít kellő figyelmet ezekre a kérdésekre. Jogalkotási ügyekben nem történt tényleges előrelépés például az európai minimáljövedelem vonatkozásában, így még sok a tennivaló. A második „de” ahhoz a szerephez kapcsolódik, amelyet a belga elnökség a Lisszaboni Szerződést követő időszakban betölt. Két korábbi miniszterelnöktől, Verhofstadt és Dehaene úrtól is kaptam gratulációkat, akik rendkívül jártasak az intézményi kérdésekben. E szerepnek azonban van egy kedvezőtlen vonatkozása is, különösen a belga elnökség által a néhány kulcsfontosságú akta esetében tanúsított politikai vezetés hiánya. Hátradőltek és ölbe tett kézzel ültek, miközben Van Rompuy úrnak kezdeményező szerepet kellett volna vállalnia ebben az ügyben. A gazdasági kormányzásról és az európai uniós adósságválságról szóló vitákra célzok. Más kormányfők – nem beszélve Merkel miniszterelnök asszonyról és Sarkozy elnök úrról – valóban cselekedtek. Úgy vélem, hogy ez az utolsó Tanácson csekély eredményekhez vezetett, többek között az adósságválság miatt. A múltban a belga elnökség felvállalta a politikai vezető szerepet, és bízom benne, hogy a következő kormány ténylegesen vállalni fogja az Európai Unió vezetését. Chris Davies (ALDE). – Elnök úr, a jogszabályokat közösen alkotjuk, azt azonban igen sokszor nem tudjuk, hogyan alkalmazzák azokat a tagállamok. Elsőként tisztázta, hogy a Parlament támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy a jövőbeli jogszabályok tartalmazzanak megfelelési táblázatokat. A belga elnökség rendkívül segítőkésznek mutatkozott, és olyan dokumentumot terjesztett a Tanács elé, amelyben szorgalmazza a megfelelési táblázatok használatát, rámutatva, hogy azok fokozzák az egyértelműséget és az átláthatóságot, valamint gyorsabbá és hatékonyabbá teszik az uniós jog alkalmazását. Azt hiszem, hogy az ügyben gondolkodási időszakot irányoztak elő.

35

36

HU


Miniszterelnök úr, azon tűnődöm, vajon záró felszólalásában elmondaná-e nekünk, milyen választ kapott az előterjesztésre, és hogy a belga kormány a trojka és a Tanács tagjaként játszott szerepében továbbra is szorgalmazni fogja-e a megfelelési táblázatok bevezetését. Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy percem van rá, hogy elismeréssel adózzak a belga elnökségnek. A mérleg általánosságban talán pozitív, de úgy gondolom, mindenki vállát egyformán megveregethetem. Meglátásom szerint Potočnik úr és Hedegaard úr a tartalom tekintetében – szerencsére – igen erős jelenléttel bírt a biológiai sokféleségről szóló nagyszabású nagoyai konferencián és a cancúni éghajlatváltozási konferencián. Elhangzott már – néha viccnek szánva –, hogy a belga elnökség azért teljesített jól, mert rengeteg idejük volt, és minden energiájukat az elnökségre fordíthatták. Verhofstadt úr például úgy fogalmazott, hogy Európának most először volt főállású kormánya. Ezzel egyetértek. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy e csapatok mögött rengeteg ember állt, jól felkészült, tájékozott diplomáciai szolgálat segítette a munkájukat, amelynek tagjai elképesztő tárgyalási tehetségüket az elnökség sikerének szolgálatába állították. Leterme úr, holnap Belgiumban átadják az Aranycipő-díjat. Ha ezt a díjat a belga elnökségnek adnám, a belga elnökség legjobb színészének járó díj kétségtelenül a belga diplomáciai szolgálatot illetné, azokat, akik ön mögött foglalnak helyet, és akik gondoskodtak róla, hogy ön, csapata és a regionális önkormányzatok valóban lenyűgöző munkát végezzenek. Paweł Robert Kowal (ECR). – (PL) Elnök úr, magától értetődő, hogy folytatni szeretném a belga elnökség idején történtekért járó dicsérő szavak és elismerések sorát. A vitát hallgatva ugyanakkor két igen fontos kérdés merül fel: Igaz-e, hogy a belga elnökség idején Európában mindenki megfeledkezett nemzeti érdekeiről és csak a brüsszeli intézmények által meghatározott és a belga kormány által támogatott érdekekre koncentrált? Ez semmi esetre sem volt így. Az elmúlt hat hónapban figyelemmel kísértük az európai eseményeket, és világosan látható, hogy attól, hogy az elnökség nem említi a nemzeti érdekeket, azok még léteznek. Még egy dolog, amely talán az egész vitával kapcsolatos legalapvetőbb és legerősebb kétely: nem lenne helyes, ha összehasonlítanánk az általunk európai célkitűzéseknek nevezett célokat a nemzeti célkitűzésekkel. Az említett nemzeti célok végeredményben az egyes országok saját elképzelései. Ez olyan hozzájárulás, amely nélkül Európa sokkal rosszabb helyzetben lenne. Nem írhatunk elő olyan normát, amelynek értelmében az egyes tagállamok által, de Európa számára megfogalmazott célokat nem eszközként, hanem problémaként kezeljük. Rui Tavares (GUE/NGL). – Elnök úr, arra kérném a miniszterelnököt, hogy figyeljen rám. Itt vagyok a balján, miniszterelnök úr. Őszinte beszédem lenne önnel. A szövegemet portugálul írtam, de angolul fogok rögtönözni, mert ön is ezen a nyelven adta elő a felszólalásának azt a részét, amely számomra a legfontosabb volt. Úgy fogalmazott: „Nézzék meg a menekülteket. Nézzék meg a menekülteket, ha azt hiszik, hogy a háború és a béke nem fontos Európa számára.” Ezzel az új generációkat szólította meg. Be kell vallanom, hogy megdobbant a szívem, amikor ezt mondta, ugyanis én vagyok az Európai Parlament menekültekért felelős előadója. Elnöksége idején többet is tehetett volna, mint hogy csupán megnézi a menekülteket. Segítséget nyújthatott volna; nem lett volna nehéz. A Tanács lezárhatta volna a Parlament által a menekültek letelepítésére vonatkozóan

18-01-2011

18-01-2011

HU


elindított együttdöntési eljárást. Az együttdöntés során részünkről növeltük a tagállamok részére a menekültek letelepítéséhez nyújtott összegeket; prioritási kategóriákat határoztunk meg a nemi erőszak, a kínzás és a betegségek áldozatául esett személyekre, valamint a letelepítést táborokban várókra vonatkozóan. A Tanács nem vitte végig az együttdöntési folyamatot. Úgy tűnik, ennek oka a 290. cikk és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok voltak – amelyek a Lisszaboni Szerződésben szerepelnek. Ön azt mondja: „nézzék meg a menekülteket”. Én azonban arra kérem, tegye, amit mi tettünk, és látogasson el a szíriai al-Hol táborba. Majd mondja a menekülteknek, hogy olvassák el a 290. cikket, olvassák el a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat. Azt fogják kérdezni: „miről beszél? A gyermekeim nem járnak iskolába; nincs útlevelem; menekülttáborban rekedtünk; miért beszél nekünk jelentéktelen intézményi problémákról, amikor tehetett volna valamit azért, hogy segítsen rajtunk?” Ez beárnyékolja a belga elnökség sikerét. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom; szomorúan teszem. Corien Wortmann-Kool (PPE). – (NL) Elnök úr, csatlakoznék a képviselőtársaim által a belga elnökségnek és önnek címzett elismerésekhez, miniszterelnök úr, mivel akkor, amikor hazájában a kormányválság számos vállalkozás számára súlyos problémát okozott, sikeresen merítettek az európai szellemiségből, és maradéktalanul működőképessé tették az elnökséget. Véleményem szerint nem domborítja ki kellően saját érdemeiket, amikor „facilitátornak” nevezi magukat, mivel hajtóerőként működtek és találékony, elkötelezett módon sikeresen leküzdötték a nézeteltéréseket, többek között a Parlamenttel szemben is. Köszönet önöknek azért, hogy immár létezik az erőteljes európai felügyelet, az alternatív befektetési alapokat szabályozó irányelv, valamint az Eurovignette, amely újabb problematikus tárgyalási pont volt, ám egyértelmű tanácsi határozattal zárult. Az imént előadott parlamenti felszólalását is átható európai szellemiségből azonban az is nyilvánvaló, hogy előre is tekintenek. Különösen egy szempontot szeretnék kiemelni a beszédéből. Helyesen azt állítja, hogy a gazdasági kormányzás nem vezethet olyan helyzethez, amelyben csupán a tüneteket kezeljük, nem foglalkozva a továbbra is fennálló kockázattal, mivel noha megvalósulhat a szilárd Stabilitási és Növekedési Paktum, az a gazdasági kormányzásnak csupán egyetlen tartópillére. Azt szeretnénk, ha polgáraink érdekében képesek lennénk teljesen máshonnan folytatni a gazdasági válságból történő kilábalás után, és újra olyan helyzetbe kerülnénk, amelyben munkahelyeket tudunk teremteni polgáraink és a fiatalok számára. Ehhez erőteljes európai makrogazdasági felügyeletre és rendkívül hatékony Európa 2020 stratégiára van szükség. Valóban hozzásegít bennünket az európai szemeszter a fentiek eléréséhez? Kötelezettséget vállalnak-e majd a tagállamok arra, hogy ezen a területen is kidolgozzák a gazdasági kormányzást? Parlamentként a kormányzási csomag, a jogalkotási csomag tekintetében maradéktalanul élnünk kell társjogalkotói szerepünkkel, hogy mindez realitássá válhasson. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök úr, Leterme úr, amikor tavaly júliusban bemutatta a belga elnökség programját, köszöntésként és viccből azt mondtam önnek, talán még januárban is hivatalban lesz, és személyesen ismertetheti az eredményeket is. Meg kell, hogy mondjam, bíztam benne, hogy tévedek, és – ezzel nem szeretném megsérteni, miniszterelnök úr – a többi belgához hasonlóan magam is azt szerettem volna, ha ma a június 13-án a szavazófülkékben hivatalosan megválasztott kormányfő áll előttem. Mégis ön volt az, akinek vállalnia kellett az elnökséget, és gratulálok önnek és a jelenlegi kormány valamennyi miniszterének.

37

38

HU


Most tegyük félre a belpolitikai helyzetet, és koncentráljunk a belga elnökség eredményeire. Magam is egy híres amerikait idéznék, aki nem filozófus, hanem teniszező volt. Arthur Ashe azt mondta: „A siker egyik fő kulcsa az önbizalom. Az önbizalom egyik fő kulcsa pedig a felkészülés.” Kétségtelenül el kell ismerni, hogy a belga elnökség ebből merített ihletet. Azon kérdések tekintetében, amelyek csak engem foglalkoztatnak, jelentős előrelépést tapasztaltam: a válási ügyekben való szorosabb együttműködés; az erőszak áldozataira vonatkozó európai védelmi határozat; a szabadalmakkal kapcsolatos szorosabb jövőbeni együttműködés, valamint a késedelmes fizetésekről szóló irányelvre és az élelmiszerek címkézésére vonatkozó megállapodások mind olyan eredmények, amelyekre a belga elnökség büszke lehet. Ugyanez vonatkozik a 2013 utáni közös agrárpolitikára (KAP). Noha erről még nem született megállapodás, a két pilléren nyugvó szilárd KAP elvét és az egyszerűsítés elvét már elfogadták. A mezőgazdaságnak azonban a jövőben elsősorban olyan szabályozásra van szüksége, amely a piaci ingadozásokat meghatározott kereteken belül tudja tartani. Erről azonban még nincs megállapodás, és komoly aggodalommal tekintek a következő elnökségekre, különösen Magyarországra és Lengyelországra, mivel úgy tűnik, a szabályozás számukra nem kiemelt terület. A megfelelő felkészülésen, a miniszterek teljes körű bevonásán, valamint a diplomaták és a belga tisztviselők hatékony fellépésén túl az elnökség titka, amelyet hangsúlyozott, az volt, hogy nem saját elképzeléseit próbálta érvényesíteni, hanem – a bennünket jellemző pragmatizmusnak és kompromisszumos kultúrának köszönhetően – elkötelezte magát az aktuális európai szintű prioritási kérdések mellett, valamint az iránt, hogy minden tőle telhetőt megtesz azok előmozdításáért. Bízom benne, hogy a későbbi elnökségek tanulni fognak ebből a példából. Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök úr, jómagam is köszönetet szeretnék mondani a belga elnökségnek a közreműködésért, különösen az általam két legjobban ismert területen: a költségvetési és a közlekedési kérdésekben. Az, hogy az első fordulóban megakadtak a költségvetési tárgyalások, nem az elnökség hibájából történt, és természetesen végül megtaláltuk a 2011. évi költségvetéssel kapcsolatos megoldást. Bízzunk benne tehát, hogy a rugalmasság kérdése és az ITER fúziósenergia-projekt finanszírozása is rövidesen a helyére kerül. A közlekedés terén a belga elnökség az Eurovignette nehéz kérdésére talált választ. Különösen köszönetet szeretnék mondani a belga elnökségnek, amiért támogattak egy olyan projektet, amelyen már sok éve dolgozom, nevezetesen a biztonságos pihenőhelyek európai hálózatának létrehozását, amelynek célja, hogy a tehergépjárművek vezetői, akik szó szerint összefogják Európát és megteremtik a belső piacot, megfelelő és biztonságos körülmények között dolgozhassanak. Szeretném, ha a többi ország kormányai is követnék a belga kormány által e kérdésben tanúsított kedvező hozzáállást annak érdekében, hogy mindez végre a gyakorlatban is megvalósulhasson. Mirosław Piotrowski (ECR). – (PL) Elnök úr, Belgium, az Európai Unió hat alapító tagállamának egyike a közelmúltban zárta le hathónapos elnökségét. A kormányalakítási válsághoz kapcsolódó belpolitikai nehézségek ellenére a belgák hivatalos elismerésben részesülnek, amiért a korábban saját maguk számára felállított szinte valamennyi kiemelt célt hatékonyan és sikeresen teljesítették. Ennélfogva csatlakoznék a dicséretekhez, ugyanis

18-01-2011

18-01-2011

HU


ilyen rövid idő alatt és a meghatározott prioritások részeként felvették a harcot az európai gazdasági válsággal, megvédték az európai környezetet, egy nyitott és biztonságos Európai Uniót hoztak létre, kialakították az Európai Unió egységes szociális modelljét, és lefektették egy közös uniós külpolitika alapjait. A történelemben ritkán fordul elő, hogy egy ilyen kis ország ilyen rövid időn belül ennyi mindent tegyen Európáért. Mathieu Grosch (PPE). – (DE) Elnök úr, Leterme miniszterelnök úr, amikor hat hónappal ezelőtt e Parlament képviselői annyi kérdést tettek fel a belga elnökséggel kapcsolatban, és amikor elolvastuk a programot, sokan még mindig tele voltunk kétellyel. Sokkal nagyobb ezért az örömünk ma, amikor köszönetet mondunk önöknek, csakúgy, mint az állandó képviseletnek kiemelkedő munkájukért és felkészülésükért. Sikerük természetesen nem jött könnyen. Már említették a belga belpolitikai zavarokat, és Verhofstadt úrnak szintén meg kellett jegyeznie, hogy nemzeti szinten Belgiumban vagy akár európai szinten nem feltétlenül érvényesül a hatékonyság. Talán ma is ez a siker kulcsa – ami azt jelenti, hogy a nálunk hozzáértésüket bizonyító politikusoknak Belgiumban is ki kell vívniuk a megfelelő elismerést. A siker azért sem jött könnyen, mert a külső körülmények szintén nem voltak a legideálisabbak. Ennek elsődlegesen az volt az oka – és a közlekedéssel kapcsolatban ezt az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport nevében mondhatom –, hogy nem a legegyszerűbb témaköröket vállalták magukra. Már elhangzott, és számunkra több mint örömteli volt, hogy többek között az Eurovignette kérdést is sikerült megoldani. Ez az ügy nem csak elvi kérdés. Véleményem szerint az új támogatási forrásokról és a biztonságos, tiszta, ám egyben hatékony európai szintű mobilitásról is szól. Arról, hogy megvizsgáljuk, európai szinten képesek leszünk-e a jövőben még mélyrehatóbban átalakítani ezt a területet – a mobilitást. Határmenti régióban élőként nyilvánvaló, hogy a közútbiztonsági rendelkezések végrehajtása is nagy örömömre szolgál. Számunkra, valamennyi határrégióhoz hasonlóan elfogadhatatlan, hogy a rendszám határozza meg, vajon egy súlyos szabálysértést szankcionálnak-e. Bátran szembeszálltak ezzel a kényes problémával, és megtették az első lépést. Fontos lépést jelentenek az autóbusszal utazók jogai, amelynek nyomán Európa immár bármely közlekedési eszközön utazó polgárai számára biztosítja az utasjogokat. A vulkánkitörés okozta válság során láthattuk, milyen fontos a vállalkozások, de az utasok számára is, hogy életbe lépjen egy ilyen európai keretrendszer. Bízom benne, hogy ezen az úton haladunk tovább. Végül egyetlen dolgot kívánnék Belgium számára, mégpedig azt, hogy az európai szinten önök által tanúsított hozzáértés végre szövetségi szinten is megjelenjen Belgiumban, azon ésszerű logikát követve, hogy aki követelésekkel kíván előállni – ahogyan önök is tették –, annak megoldásokkal kell szolgálnia. Alejandro Cercas (S&D). – (ES) Elnök úr, Leterme úr, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős tagjai nevében csatlakoznék képviselőtársaimhoz, és gratulálok a belga elnökségnek az elmúlt hat hónaphoz. Mi az oka annak, hogy csatlakozom az elismerő szavakhoz, annak ellenére, hogy alig említették a szociális dimenziót, és a belga elnökség nem foglalkozott igazán a szociális helyzet értékelésével?

39

40

HU


Egész egyszerűen az, Leterme úr, hogy együtt dolgozhattam az ön minisztereivel, Onkelinx és Milquet asszonnyal, és tudatában vagyok annak, mekkora erőfeszítést tettek csapatukkal együtt azért, hogy e nehéz körülmények között előrelépést érjenek el a szociális menetrendben, mindezt pedig egy olyan Tanács – a jelenlegi – keretein belül, amelyet rendkívül hidegen hagy a szociális Európa kérdése. Ennek ellenére elszántan, felelősen és határozottan európai szellemben végezték a munkájukat azért, hogy biztosítsák, hogy a Parlament és Európa hallatni tudja a hangját e meghatározó időszakban, amikor Európa jövője forog kockán. Mindezekhez önnek is gratulálok, Leterme úr, és bízom benne, hogy a későbbiekben, amikor kihívásokkal találjuk szembe magunkat, igaznak bizonyul majd, amit mondott: Európa meg fogja találni a lelkét. Ennek nem csupán gazdasági, de politikai és szociális léleknek is kell lennie. Néhány olyan kérdést említenék, amelyekre az önök elnöksége idején nem sikerült megoldást találni, és amelyekkel kapcsolatban remélem, hogy Európa-párti, humanista szemléletüket továbbadják majd a magyar elnökségnek, mivel Európa jövője szempontjából nagy a tét. Itt az európai bevándorlási politikára, az egységes vezetői engedélyre, valamint az ideiglenes munkavállalókról és a vállalaton belüli pénzmozgásokról szóló két irányelvre gondolok. Soros tanácsi elnök úr, kérem, szólítsa fel kollégáit, hogy hosszú távon gondolkodjanak. Nem részesíthetjük eltérő bánásmódban az Európába érkező munkavállalókat. Egyenlő bánásmódra van szükség, ellenkező esetben az általunk generált különbségek kiszámíthatatlan következménnyel járnak az Unió jövőjére nézve. Elfogadhatatlan, hogy ezek a munkavállalók a munkavállalás tekintetében egyenlőtlen feltételekkel érkezzenek Európába, azzal ugyanis elpusztítjuk Európát. Bízom benne, hogy az elkövetkező hat hónap során a magyar elnökség hallgatni fog önre, és képes lesz visszanyerni a Tanácson belül a szólásszabadságot, valamint hogy a Tanács kiemelt figyelmet szentel Európa lelkének, amely csak humanista lélek lehet, a haladás lelke. Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök úr, Leterme úr, hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, örömömre szolgál, hogy olyan elnökség zárult le, amely – még ha nehéz időkben is, de – képes volt pragmatikus és hatékony módon irányítani az európai menetrendet. A késedelmes közigazgatási fizetésekről szóló irányelv átdolgozott változata első olvasatának elfogadásától – amely a vállalkozások rendszerének jövője szempontjából elengedhetetlen – a pénzügyi felügyeletről szóló csomag elfogadásáig a belga elnökség bizonyította, hogy gyakorlatias és dinamikus. Hozhatnék további példákat, de ehelyett inkább következtetésként megfogalmaznám, mit tanulhatunk a hivatali idejét kedvező eredménnyel záró elnökségtől. Először is reális munkaprogrammal kell rendelkeznünk; másodszor, képesnek kell lennünk dinamikus módon tárgyalni és kompromisszumot kötni; és végül maradéktalanul be kell vonnunk az európai intézményeket, elsősorban a Parlamentet, valamint a régóta húzódó problémákat korlátozásoktól és nemzeti érdekektől mentesen kell megközelítenünk. Bízom benne, hogy az elnökség példaként szolgál majd más, jövőbeli elnökségek számára. Addig is azonban őszinte elismerésem a belga elnökségnek.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Pervenche Berès (S&D). – (FR) Elnök úr, miniszterelnök úr, nagyszerű együttműködés alakult ki közöttünk az ön minisztereivel, Joëlle Milquet asszonnyal és Laurette Onkelinx asszonnyal. Ennek célja az volt, hogy a foglalkoztatási iránymutatások tanácsi elfogadásakor, ahol álláspontunkat végül figyelembe vették, hallassuk az Európai Parlament hangját, de ugyanígy a közszolgáltatások szerepével kapcsolatban is, ahol arra törekedtünk, hogy elnökségük idején megerősítést nyerjen az e szolgáltatásoknak az európai szociális modellen belül játszott meghatározó szerepe. Bízom benne, hogy az intézményközi párbeszédnek adott új lendület mind a Bizottság, mind az új elnökség munkájában érvényesülni fog. E fokozott együttműködés egy további kérdésre is kiterjedt, mégpedig arra, hogyan biztosítható, hogy az ön által említett gazdasági kormányzás megálljon a saját lábán, ha ugyanis a foglalkoztatás kérdését mérlegként kezeli, azzal a vesztünkbe vezet bennünket. Aggasztónak tartom, ahogyan a Bizottság az európai szemeszter csomagon belül kezeli ezt a kérdést, mivel azt javasolja a tagállamoknak, hogy találomra csökkentsék a fizetéseket vagy szinte vakon emeljék a nyugdíjkorhatárt és szorítsák vissza a nyugdíjak összegét. Nem ez az a szellemiség, amelynek révén a gazdasági kormányzás biztosítani tudja az európai kérdés sikerét, amit pedig munkavállalóink és polgáraink elvárnak. Morten Messerschmidt (EFD). – (DA) Elnök úr, el szeretném mondani, hogy a belga elnökség lenyűgöző és páratlan példája volt annak, hogyan működik az EU. Annak ellenére, hogy az országnak nincs kormánya, az elnökség az ülésterem valamennyi képviselőcsoportjától elismerésben részesül. Mindez talán azt tükrözi, hogyan működik a legjobban az EU – választott képviselők, és tulajdonképpen emberek nélkül. Mindenesetre a belga elnökség idején került sor a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az eddigi legnagyobb csalódásra, az európai polgárokkal szembeni legordítóbb árulásra, nevezetesen az immár állandó válságmechanizmus bevezetésére. Amikor meg kellett győznünk az európai lakosokat, hogy léptessék életbe a Lisszaboni Szerződést, amellyel egyben soha nem látott hatalmat ruháztunk át brüsszeli külföldiekre, azt az ígéretet kaptuk, hogy egytől biztosan nem kell tartanunk: soha nem leszünk felelősek egymás adósságaiért. A belga elnökség alatt ezt az ígéretet megszegték. 2013-tól hatályba lép egy hivatalos jogszabály, amelynek értelmében a jövőben felelősséget vállalunk egymás adósságaiért. Ez a belga elnökség öröksége, ami sajnálatos. Ivo Belet (PPE). – (NL) Elnök úr, Leterme úr, Győri asszony, ön és diplomáciai szolgálata egyaránt bebizonyították, hogy még igen nehéz gazdasági körülmények között is sikeresek tudnak lenni, és hogy ezeket a körülményeket úgy is kezelhetjük, hogy az megerősítse Európát. Ez nagyon fontos. Mindez nyilvánvalóan kompromisszumokat, nehéz kompromisszumokat igényel. A kompromisszum nyomán minden esetben kritikára számíthatunk, de úgy gondolom, ebben a helyzetben minden korábbinál relevánsabb az az aranyszabály, hogy „a tökéletes a helyes ellentéte”. Az effajta kompromisszum kivétel nélkül indokolt, ha általa előre tudunk lépni, és az polgáraink prosperitását és jólétét szolgálja. Leterme úr, mivel csak egy percem van, csak röviden szólnék a következő belga elnökségről, amely várhatóan 2025-ben vagy akörül lép hivatalba. Addigra ön, ha jól számolom, 65 éves lesz, én pedig eggyel több. Feltételezem, hogy Európa továbbra is meghatározó szereplő lesz a világ színpadán, ahhoz azonban, hogy ez így legyen, mindenképpen meg kell őriznünk az elmúlt hat hónap lendületét. Mindenesetre sok sikert kívánok önnek, itt és Brüsszelben egyaránt.

41

42

HU


Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, belga kollégák, gratulálok önöknek! Megemelem önök előtt a kalapomat. Magyarként nagy örömömre szolgálna, ha a magyar elnökség is hasonló sikerrel zárulna. (HU) És most magyarul folytatnám. A belga elnökség idején sikerült megelőzni az euróövezet válságának elmélyülését. Rekordgyorsasággal összeállították az ír mentőcsomagot. Előkészítették az új gazdaságpolitikai koordináció rendszerét, és a magyar elnökségre vár a gazdasági kormányzás hat jogszabályának az elfogadása. Fölállították a pénzügyi felügyeletet, elindították a külügyi szolgálatot, valamint az állampolgári kezdeményezést. Csak a teljes elismerés hangján tudok szólni arról is, hogy előrehaladt a Lisszaboni Szerződés gyakorlati átültetése, bár rengeteg nyitott kérdés maradt. – (FR) Még egyszer gratulálok belga kollégáimnak. Bízom benne, hogy a magyar elnökség legalább ekkora sikereket könyvelhet majd el. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr, noha egyesek attól tartottak, hogy a belga belpolitikai fejlemények hatással lesznek a soros elnökség teljesítményére, örömmel látom, hogy Belgium meghazudtolta az előrejelzéseket, és pragmatikus, hatékony módon oldotta meg az európai ügyeket. A belga elnökség kiemelt aktái valójában egy sor ténylegesen európai kérdést valósítottak meg: az Európai Külügyi Szolgálat elindítását, a gazdasági növekedést és a költségvetési konszolidációt, az európai polgári kezdeményezés elfogadását és az Európa 2020 stratégia végrehajtásának megkezdését. A román érdekeket illetően a belga elnökség méltányos és kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazott. Két, Románia számára igen fontos akta esetében olyan megoldást választottak, amely a leginkább tükrözte a román álláspontot: a roma kérdés társadalmi integráció szempontjából történő megvitatását, valamint a Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról szóló határozattervezet Európai Parlamenthez történő utalásával kapcsolatos eljárás irányítását. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr, elsőként hangsúlyozni szeretném, hogy Belgium nem csupán a belpolitikai színtéren, hanem természetesen világszinten is nehéz helyzetben töltötte be a soros elnökség szerepét. Ezért nem írhatom az Unió valamennyi kudarcát Belgium számlájára. Épp ellenkezőleg, azt mondanám, hogy Belgium kiválóan kezelte a Bizottság, a Tanács és a Parlament között folyó háromoldalú párbeszédet. Belgium vezetésével előrelépés történt a bankszektor felügyeletének és szabályozásának jelentős területén – legalábbis részben. Októberben lezárultak a kockázatitőke-alapok, a részvénytársaságok és a hitelminősítő intézetek szabályozásával kapcsolatos tárgyalások. El tudnék képzelni ambiciózusabb intézkedéseket is ezen a téren, de úgy gondolom, Belgium legalább amit lehetett, azt sikeresen összehangolta, és némi haladást elért. A nemzetközi kapcsolatok kérdése szintén rendkívüli jelentőséggel bírt. Az Unió létrehozta diplomáciai szolgálatát, és Belgium e tekintetben is rátermett közvetítőnek bizonyult. Befejezésképpen gratulálni szeretnék Belgiumnak és hálás köszönetemet fejezem ki az elnökség felé, valamint bízom benne, hogy Magyarország követni fogja az önök elnökségének példáját. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr, felvethetnék egy átfogóbb kérdést? Karácsonykor John Bruton korábbi ír vezető és a Tanács egykori elnöke azt mondta, hogy az Európai

18-01-2011

18-01-2011

HU


Tanács részidős jellege, tekintettel az Európát sújtó válság mértékére, nem igazán felel meg a célnak. Arra utalt, hogy a nagy kérdésekre alig szánnak több időt annál, mint amit a vezetők a Brüsszelbe tartó járatokon töltenek. Véleménye szerint pénzügyi válsággal állunk szemben – a jóléti állam válságával egy elöregedő társadalomban, a nemzetállamok globalizálódásának válságával, és akár még az európai demokrácia hatékonyságának válságával. Úgy gondolja, hogy a vezetőknek addig kellene közösen tárgyalniuk, amíg kölcsönösen és maradéktalanul megértik, mit kell tenni: a szükséges intézkedés egészét, nem csak bizonyos részeit. Csak ilyen szintű beavatkozás biztosíthatja a piacok iránti tartós bizalmat. Megkérném az embereket, hogy vitassuk ezt meg, mivel John Brutonnek valószínűleg igaza van. Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az ön beszédében, Leterme úr, néhány fontos idézet hangzott el; nagy kár, hogy a valóságban úgy emlékeznek majd önre, mint annak az országnak a miniszterelnökére, amely 219 nappal a választásokat követően képtelen volt kormányt alakítani. Tudja, rossz véleménnyel voltam önről – noha ez idővel kétségtelenül változott – mivel hivatalba lépése napján megkérdeztem öntől, mint a Tanács soros elnökétől, milyen intézkedéseket terveznek a hazájában a katolikus egyház ellen elkövetett cselekedetekre válaszul, az érvénytelenné nyilvánított házkutatásokra válaszul, amelyek véleményem szerint igen komolyak voltak, és amelyeket később maga a bíróság is elítélt. Nem kaptam választ. Ezt nem vettem jó néven, mert úgy gondolom, hogy egy elnöknek mindenkit képviselnie kell. Ha kérdést tesznek fel neki, egy elnöknek igyekeznie kell azt megválaszolni, és bátor döntést kell hoznia: azt kell mondania „Egyetértek” vagy „Nem értek egyet”, és meg kell indokolnia véleményét. Ön ezt nem tette meg. Ma azt mondhatom, hogy ön és elnöksége jó munkát végzett. Talán ha kezdettől fogva kicsit „lejjebb” ereszkedett volna, jobb viszonyt alakíthattunk volna ki. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, Belgium kétségtelenül rendkívül nehéz átmeneti időszakban vette át a Tanács elnökségét, mivel egyrészről a gazdasági válságot még nem küzdöttük le, más részről azonban a Lisszaboni Szerződés végrehajtása még természetesen nem fejeződött be, miközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy kevéssé felel meg a célnak. Az eurómentő csomagról folytatott vitának azonban van egy olyan vetülete, amelyről nem feledkezhetünk meg, mégpedig az, hogy mind az euróövezetnek szánt mentőcsomag, mind pedig a görögországi kölcsönök ellentétesek a Lisszaboni Szerződéssel. Mindkét intézkedés esetében hiányzik a megfelelő jogalap. Ez azt jelenti, hogy az EU egyértelműen túllépte hatáskörét, ami elkerülhetetlenné teszi a Szerződést érintő megfelelő módosítási eljárást. A mentőcsomagok további jelöltjein – azaz Írországon és Portugálián – túl Spanyolország is az euróövezet problémás gyereke. Az érme másik oldalán a nettó befizetők, mint Németország és Ausztria lassanként az Európai Unió fejősteheneivé válnak. Egyértelmű, hogy ez nem mehet így tovább. Belgium e két – elismerem, nehéz – feladat egyikét, tehát a gazdasági válság leküzdését és a Lisszaboni Szerződés végrehajtását sem volt képes maradéktalanul megoldani. Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök úr, számos kedvező véleményt hallottunk a belga elnökségről, különösen tárgyalási hatékonyságáról és a válság nehéz idején is megőrzött józanságáról, a G20-as csúcsról, a cancúni konferenciáról és a költségvetési vitáról. A

43

44

HU


pénzügyi piacok stabilitásának helyreállítása és a gazdasági stabilitás meghatározó kérdések voltak, de el kell mondani, hogy, különösen a költségvetés tekintetében, fékezhetetlenné vált a nemzeti önérdek. A belgák tárgyalási hatékonysága elismerésre méltó, de végül is ez volt a tizenkettedik belga elnökség. Leterme miniszterelnök úr azt mondta, hogy az elnökség programja a Tanács és a Bizottság programja volt, és nem törekedtek azt nemzeti prioritásokkal kiegészíteni. Mégis hagynunk kell, hogy a következő elnökségek maguk döntsenek saját prioritásaikról. Úgy tűnik számomra, hogy ez az integráció lényege és az az integrációs szellemiség, amelyről Leterme miniszterelnök úr beszélt. Amit aggasztónak találok, az a 2011. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatos válság, különösen ennek háttere és az az előrejelzés, hogy a jövőben nem számíthatunk könnyű tárgyalásokra az új pénzügyi tervvel kapcsolatban. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, legalább egy olyan kérdés van, amely Európa és azon régió – a baszkföldi Euskadi – számára is fontos, ahonnan származom, és ahol önök az égvilágon semmit nem tettek. A Lisszaboni Szerződés jogokkal ruházza fel a Parlamentet a halászattal kapcsolatban. A Tanács számos, a szardellahalászatra vonatkozó tervet meggátolt. Elnökségük kezdetén személyesen nyilatkoztam arról, hogy kész vagyok folytatni a tárgyalásokat azért, hogy a fontos terveket kimozdítsuk a holtpontról, önök azonban semmilyen erőfeszítést nem tettek ennek érdekében. Éppen ezért nem tudok gratulálni önöknek, mivel a Tanács alapvetően nem ismeri el a Lisszaboni Szerződés által erre a Parlamentre ruházott jogokat. Úgy vélem, elvesztegették egy olyan probléma megoldásának lehetőségét, amely a spanyol elnökség ideje óta húzódik. Egyetlen lépést sem tettek; ezért bízom benne, hogy a következő elnökség képes lesz minderre. Szintén megköszöntem volna, ha egy kis figyelemmel hallgatja a felszólalásomat. Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, jómagam is gratulálni kívánok a belga kormánynak a sikeres elnökséghez, annak ellenére, hogy, ahogyan az már elhangzott, arra nehéz körülmények között került sor. Továbbá, az általam legszorosabban figyelemmel kísért területen elismerés illeti Milquet asszonyt, és köszönet azért az elkötelezettségért és elszántságért, amelyet a szülési szabadságról szóló irányelvről készült jelentés kidolgozása során tapasztaltunk részéről, a Tanáccsal való nézetkülönbség ellenére. Bízunk benne, hogy a magyar elnökség is kellő jelentőséget tulajdonít majd e kérdésnek. Leterme úr emlékeztetett bennünket arra, hogy az egységes piacon túl milyen álom vezérelte az európai projekt alapítóit, Barroso úr pedig rámutatott az európai szellemiség fontosságára. Úgy gondolom, ezek a jelenlegi helyzetben helyes észrevételek, ugyanis az előttünk álló feladatok megoldásához fokozott egységre és szolidaritásra van szükség. Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr, a belga elnökségre, pontosabban fogalmazva a két utolsó elnökségre a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával és egy új uniós rend kialakításával fémjelzett időszakban került sor. Mindkét elnökség korlátozta nemzeti megközelítését annak érdekében, hogy elmélyíthessék az uniós szintű együttműködést és koordinációt. Ez a helyes irány a közösségi, és nem a kormányzati megközelítést erősíti. Más részről óvatosan kell bánnunk a nemzeti elnökségek által a saját prioritásaik kialakításában játszott szerep korlátozásával. Meghatározott egyensúlyra van szükség. A belga elnökség vitathatatlan eredménye a gazdasági kormányzás megerősítése. A pénzügyi intézményeket felügyelő szervek megkezdték működésüket. Nagy előrelépés történt a költségvetési fegyelem szigorúbb ellenőrzése terén. A strukturális reformokat célzó intézkedéseket fő fejlesztési eszközzé avatták. Ezenkívül sikerült feloldani a 2011. évi uniós

18-01-2011

18-01-2011

HU


költségvetés jóváhagyásával kapcsolatos patthelyzetet. Csupán annyit szeretnénk mondani, hogy köszönjük. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, azt kell, hogy mondjam, igen biztató hallani, hogy valamennyi parlamenti képviselőcsoportban ilyen sokan méltatják a belga elnökséget, ami teljesen megérdemelt. Az ellenkezőjétől tartottam. Úgy gondolom, a belga elnökség sikerének egyik oka az, hogy figyelembe vették a Lisszaboni Szerződés realitását. Manapság az elnökségi váltásoknak zökkenőmentesen kell zajlania. Olyan ez, mint egy váltóverseny: minél ügyesebb a váltás – és minél észrevétlenebb – valószínűleg annál jobb. A belgák ezt kiválóan csinálták, és példát mutattak a többi ország számára is, hogyan kellene cselekedni a későbbiekben. Különösen köszönetet szeretnék mondani nekik a költségvetéssel és a banki hatóságokkal, valamint az egyéb létrehozott szervekkel kapcsolatos munkájukért. Ha ezek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, a belga elnökség ázsiója az előttünk álló években még inkább megnövekedik, ha majd visszatekintünk ezekre a fontos döntésekre. Frédéric Daerden (S&D). – (FR) Elnök úr, egyetértek a ma délelőtt elhangzott szinte egyhangú üzenetekkel. Miniszterelnök úr, a belga elnökség kiváló elnökség volt, mivel nehéz nemzeti helyzetben is előrébb vitte az európai ügyet, így előbbi végül nem akadályozta meg az Európa előtt álló kihívások megoldását. Itt a 2011. évi költségvetés elfogadására gondolok, amelynek egyes vonatkozásai keserű szájízt hagytak maguk után. Ugyanakkor így elkerültek egy katasztrofális intézményi konfrontációt. Ami a szociális dimenziót illeti, a belga elnökségnek a kezdetektől meg kellett küzdenie a Tanács egyes tagjainak túlzott elővigyázatosságával. Itt főként a minimáljövedelemről szóló keretirányelv elképzelésére gondolok. E körülmények ellenére Belgium az ön miniszterei és saját minisztereink küzdőszellemének köszönhetően valódi eredményekkel büszkélkedhet, úgymint: az EPSCO Tanács minden Európai Tanács előtt benyújtandó jelentése, amely az ECOFIN Tanács szükséges ellentételezéseként szolgál; az általános érdekű szociális szolgáltatásokról szóló következtetések; a nyugdíjak, különösen a liège-i nyugdíjügyi konferencia, amely rámutatott a nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága közös vizsgálatának szükségességére, amit kötelességemnek érzek hangsúlyozni, valamint az EPSCO által a szegénység elleni küzdelem évéről kiadott nyilatkozat. Még egyszer gratulálok. Reményeim szerint ez a haladás a következő elnökségek idején is folytatódni fog. Gay Mitchell (PPE). – Elnök úr, ügyrendi kérdésben szólva felkérném, hogy végezzen felmérést arról, kinek engedélyezik a „catch-the-eye” eljárás keretein belül a felszólalást, és kinek nem. Úgy tűnik számomra, hogy ülésenként nem igazságos a felszólalók eloszlása. Azért kérném erre, mert néhányan közülünk egyéb kötelezettségeink miatt nem tudunk naphosszat a Parlamentben ülni, míg másoknak erre lehetőségük van. Úgy vélem, egyenlő esélyt kell adni a képviselőknek a vitában való részvételre. Elnézést kérek, hogy feltartottam a Tisztelt Házat, de felkérném, hogy végezzék el a felmérést. Elnök. – Mitchell úr, csak annyit szeretnék mondani, hogy itt hever előttem egy lista, amelyet megtekinthet. Közel 20 ember szerepel rajta, akik lehetőséget kapnak a felszólalásra. Ha kívánja, bejöhet az irodámba, ahol megmutathatom önnek a listát, és magyarázatot is fűzhetek hozzá.

45

46

HU


Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, sok kedvező értékelést és dicsérő szót hallottunk ma délelőtt itt a Parlamentben. A Bizottság nevében azt szeretném mondani, hogy nagyon is megérdemelten. Európai szellemiségével a belga elnökség egyértelműen bámulatos hatékonyságról és rendkívül együttműködő hozzáállásról tett tanúbizonyságot. Amikor a belga elnökség kézbe vett egy problémát, valamennyien tudtuk, hogy az európai célt – és csak az európai – célt tartja majd szem előtt, valamint hogy ezt az intézmények közötti lojális együttműködés szellemében teszi. A belga elnökség és az Európai Parlament között kialakult nagyszerű együttműködésnek és a Bizottsággal ápolt szoros kapcsolatoknak köszönhetően vitathatatlanul figyelemre méltó eredmények születtek. Elmondhatjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés mára teljes körűen működésbe lépett. Az európai polgári kezdeményezés révén új hangot adtunk polgárainknak, és megegyezésre jutottunk az átláthatóbb és hatékonyabb komitológiai szabályokról. Mindkét ügyben együttműködtem Olivier Chastel államtitkár úrral, és azt kell mondanom, hogy minden esetben lenyűgözött együttműködési készsége és magas szintű szakértelme. A 2011. évi költségvetésről szóló vita lezárásához és az új európai gazdasági kormányzás megkezdéséhez higgadt és konstruktív megközelítésre volt szükség. A belga elnökség még az olyan kérdésekben folytatott összetett, elhúzódó vitákban is nyilvánvaló haladást tudott elérni, mint a válás, a pénzügyi felügyelet vagy akár a szabadalmak. Mostanra világossá vált, hogy tovább kell vinnünk a belga elnökség pozitív szellemiségét és hatékonyságát. A gazdaság láthatóan kifelé tart a válságból, és a költségvetési konszolidáció továbbra is mindannyiunk számára kiemelt ügy. Az elmúlt héten jó híreket kaptunk portugál, spanyol és olasz kötvények sikeres eladásáról, és Belgium, valamint más országok esetében is a haszonkulcsok csökkenését tapasztaltuk. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy elő kell mozdítani a strukturális reformokat, és hogy még keményebben kell dolgoznunk. Ha nem szeretnénk munkahelyek nélküli talpra állást, akkor meg kell vizsgálnunk, hogyan alakíthatjuk át a munkaerő-piaci szabályokat, és hogyan számolhatjuk fel a magasabb európai foglalkoztatottság előtt álló akadályokat. Ezzel egyidejűleg óvnunk kell a társadalom kiszolgáltatott tagjait és vissza kell szorítani a szegénységet. Csak így hozhatjuk létre Európában a szociális piacgazdaságot. Sok múlik majd azon, hogyan indítjuk útjára az európai szemesztert és hogy nemzeti reformprogramjainkban, konszolidációs törekvéseinkben és az EU 2020 stratégia végrehajtásában milyen mértékben leszünk képesek közös célokat megfogalmazni. A belga elnökség jelentősen hozzájárult az új gazdasági kormányzási folyamat elindításához, és most folytatnunk kell a megkezdett kitűnő munkát. Miniszterelnök úr, államtitkár úr, köszönetet szeretnék mondani önöknek nagyszerű munkájukért. Hálás köszönettel tartozom továbbá valamennyi diplomatájuknak, amiért olyan pozitív légkört teremtettek, amelyben a következő elnökség folytathatja az önök által hat hónappal ezelőtt oly sikeresen megkezdett munkát. Yves Leterme, a Tanács soros elnöke. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, most szólalok fel utoljára a belga elnökség nevében, így rövidre fogom. Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen sokan megjelentek, de tisztában vagyok vele, hogy ezt a többi napirendi pont is indokolja. (NL) Hölgyeim és uraim, jómagam természetesen köszönetet mondok mindazoknak, akik építő jellegű visszajelzést adtak, ez ugyanis későbbi munkájukban és munkánkban nélkülözhetetlen lesz. Mindenekelőtt, az elnökségünk igen pozitív európai parlamenti

18-01-2011

18-01-2011

HU


fogadtatásával kapcsolatban hadd mondjam el, hogy igyekszem ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy a kritikával szemben józan, a dicsérettel szemben alázatos maradok, még ha azok túlzók is. Befejezésképpen három szempontra szeretném felhívni a figyelmüket. Először is – és ez nyilvánvalóan túllépi a belga elnökség hatáskörét – úgy gondolom, nagyon fontos, hogy létrehozzuk a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatot. Az Európai Unió féléves soros elnökségét betöltő valamennyi nemzetállamnak kiemelt szerepet kell szánnia programjában Európa számára. Másodszor, a soros elnökség vezetése talán nem csak az, hogy facilitátorként lépjünk fel, hanem az is, hogy – ahogyan egyikük említette – hajtóerőként szolgáljunk intézményeink működéséhez. Mindannyian keményen küzdöttünk a Lisszaboni Szerződés ratifikálásáért. Nyilvánvalóan abszurd lenne, ha úgy vezényelnénk a soros elnökséget, hogy az ne tudjon eleget tenni a Lisszaboni Szerződés szövegének és szellemiségének. Úgy gondolom továbbá, hogy a jövőben csak így van értelme a soros elnökségnek, és a Szerződés bármely későbbi módosítása vagy bármely új megállapodás is csak így lehet életképes. Harmadszor: nem minden tökéletes, és néhány képviselő jogosan rámutatott néhány hiányosságra. Megismételném különösen, hogy Európának a szociális politika terén ambiciózusabbnak kell lennie. a Tanács soros elnöke. (FR) Valóban úgy van, ahogy hallottuk. A szociális politika területén az Uniónak a jövőben ambiciózusabbnak kell lennie, mindazonáltal úgy gondolom, Belgium kivette ebből a részét. A belga elnökség megerősítette a foglalkoztatáspolitikák szerepét az Európa 2020 stratégiában, gondoskodott arról, hogy ezek a politikák helyet kapjanak az új európai gazdasági kormányzásban, és meggyőződésem, hogy megteremtette az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának alapjait is, nem csupán a szegénység elleni küzdelmet, de a társadalmi kohéziót illetően is. Néhány felszólalásra reagálva én úgy látom, hogy igenis napirendre tűztük az általános érdekű szolgáltatások kérdését Európában. Igaz ugyanakkor, hogy van még tennivaló, és előre kell lépnünk, különösen jogalkotási szinten. Ahogyan már korábban is említettem, elnökségünk nem tökéletes, és úgy gondolom, amint arra Tavares úr helyesen rámutatott, hogy a menekültpolitika terén a jelenleginél többet is tehetünk. (NL) Befejezésképpen két záró észrevétellel élnék, mivel egyéb pontok is szerepelnek még a napirenden. Kifejezetten az Európai Parlament belga képviselőihez kívánok szólni, egyrészt általánosságban, másrészt azonban néhányukhoz, elsősorban két elődömhöz személy szerint is. A belga kormány nevében azt szeretném mondani, hogy a belga elnökség során tett erőfeszítéseinkkel tisztelegni szeretnénk az itt végzett munkájuk előtt. Hölgyeim és uraim, minden tőlünk telhetőt megtettünk a Lisszaboni Szerződés helyes alkalmazásáért, amely önmagában is egyfajta tisztelgés a Laekeni Szerződés létrejötte felett bábáskodó tizenegyedik elnökség óta kidolgozott kezdeményezések, majd a későbbi jelentős előadói tevékenységek előtt, amelyek célja az volt, hogy a Lisszaboni Szerződés Laeken szellemében szülessen meg. Helyesen rámutattak, hogy a soros elnökség mindenekelőtt a felelősséget vállaló és a tűzvonalban álló politikusokat körülvevő sok ember elkötelezettségétől és teljesítményétől függ. Gondolok itt a tanácsadókra, a diplomatákra, számos olyan emberre, akik végeredményben a legfontosabb munkát végzik.

47

48

HU


Tudatnám Staes úrral, hogy míg a Belgiumban holnap átadásra kerülő Aranycipő-díj eddig minden alkalommal olyanokhoz került, mint Lukaku és Boussoufa, ha a belga elnökséget díjaznánk, az Aranycipőt könnyedén a diplomáciai szolgálat nyerné, amelynek néhány tagja most mögöttem foglal helyet. Végül hadd szóljak néhány szót Tabajdi úrhoz; megpróbálom összeszedni a legjobb magyar tudásomat. Elnök. – Miniszterelnök úr, önnek köszönhetően az elmúlt félévben több különböző szinten is új együttműködési módszereket dolgoztunk ki az Európai Unió két jogalkotási szerve: a Tanács és az Európai Parlament között. Elnökségük nagy sikerrel zárult. Minden jót kívánok hazájának és önnek személyesen. (Taps) Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) 2010. december 31-én egy meglehetősen unalmas elnökség ért véget, amelyet néhányan jellegtelennek és erőtlennek minősítettek. Nem is várhattunk többet egy olyan belga kormánytól, amely valójában nyolc hónapja nem létezik. A belga politika képtelen volt politikai tervet felvázolni saját országa számára, amely soha nem látott intézményi válság áldozatává vált. Nem látom, hogyan vezethetett volna előrelátással és megfelelő jövőképpel egy olyan összetett szerkezetet, mint az Európai Unió – amely manapság maga is igen törékeny és bizonytalan állapotban van. A belga elnökségtől azt vártuk, hogy a gazdasági és pénzügyi válságot követően visszaterelje Európát a fellendülés útjára. Ugyanakkor ismét azon kapjuk magunkat, hogy meg kell küzdenünk a spekulációval, amely még ma is veszélyezteti a közös valuta létét. A belga elnökség volt az, amely szorgalmazta a további uniós határbővítés felgyorsítását. Amint azt az elmúlt években láthattuk, a gazdaságilag erőtlen országok csatlakozása megnehezítette az európai intézmények munkáját és egész Európát legyengítette, amely most a korábbiaknál is kevésbé alkalmas arra, hogy újabb tagállamok belügyi problémáit vegye a vállára. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az elmúlt hat hónapban Belgium látta el az Európai Unió soros elnökségét, és az országban ezt alig-alig vették észre. Belgiumot elsősorban – és ráadásul sikertelenül – az új kormány alakításának problémája kötötte le, míg az ország a flamandok és vallonok közötti vita miatt képtelen volt politikai döntéseket hozni. Nem meglepő tehát, hogy az EU politikai intézményrendszere könnyűszerrel keresztülvihette az Európai Unió központosításának megerősítését célzó akaratát. Az európai gazdasági kormányzás terveit az euróválság ürügyén koholták. Mindeközben az úgynevezett „állandó eurómentő-csomag” nem más, mint a nettó befizetők elleni újabb merénylet, akiknek a jövőben még mélyebben kell majd a zsebükbe nyúlniuk. Belgiumot valójában intő példának kell tekinteni arra, mi történik, ha különböző gazdasági teljesítményű népeket egymáshoz kötnek. Belgium, ahol a flamandok és a vallonok között nyilvánvalóan kibékíthetetlen ellentétek állnak fenn, és ahol a szövetségi apparátus a flamandoktól a vallonok felé irányuló újraelosztási mechanizmust képvisel, azt tükrözi, mi történhet az Európai Unióval és az euróval, ha tovább haladnak a jelenlegi téves irányba. Sławomir Witold Nitras (PPE), írásban. – (PL) A belga elnökség összegzéseként mindenekelőtt az európai pénzügyi stabilitási rendszer kidolgozásában játszott rendkívül aktív szerepüket kell elismerni. Mindazok, akik figyelemmel kísérték a folyamatot, tisztában vannak vele, hogy nehéz műveletről van szó, amelyet idő szűkében kellett végrehajtani. Ezért őszintén gratulálni szeretnék azoknak, akik hozzájárultak a projekt sikeres

18-01-2011

18-01-2011

HU


megvalósításához. E tekintetben a belga elnökség jól végzett munkát hagy a magyar elnökségre. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a belgák a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggésben kikövezték az utat a későbbi elnökségek előtt. Reménykedem abban, hogy az elkövetkező elnökségek, köztük a lengyel elnökség is fokozottabban törekszik majd meghatározni saját, egyértelmű prioritásait, egyúttal azonban beillesztik azokat közös, európai célkitűzéseink keretébe. Ez a munkamódszer lehetővé teszi az európai intézményi politikák pontosabb tervezését és végrehajtását. Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Először is gratulálni szeretnék a belga elnökségnek, amely az elmúlt hat hónapban az Európai Tanács vezetése során kiemelkedő képességekről tett tanúbizonyságot. A belga csapat annál is inkább sikeresnek tekinthető, ha figyelembe vesszük, milyen körülmények között vette át az ország az elnökséget. Először is, ez volt az első elnökség, amely a Lisszaboni Szerződés által bevezetett szabályok szerint járt el, és másodszor, az EU és tagállamai rendkívül nehéz pénzügyi helyzetben voltak. Mindezeken túl Belgium az elnökség során belügyi problémákkal küzdött. E kemény és erőt próbáló időszak ellenére az elnökség megmutatta, milyen hatékony tud lenni, és minden intézkedést valóban európai módon hajtott végre. A belpolitikai problémákat és kérdéseket félretette, és arra összpontosított, hogy az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács javaslatainak megfelelő irányba haladjon, és támogassa ezeket az intézményeket. Az elnökség közvetítő szerepet vállalt. Az elnökség által megvalósított prioritások tekintetében elismerésre méltók a gazdasági válság elleni küzdelmet célzó intézkedések; itt elsősorban a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos munkára gondolok. Az Eurovignette rendszer a belga elnökség további jelentős eredménye. Végül azt szeretném mondani, hogy az Európai Tanács elnökségét ezután átvevő országok tanulhatnak a belga elnökség példájából. Mind a magyar, mind pedig a 2011 második felében hivatalba lépő lengyel elnökségnek hasonló sikereket kívánok. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) Köszönettel illetném a belga elnökséget. Nemrégiben véget ért munkájuk példaként szolgálhat az Európai Tanács tevékenységeinek irányítását a jövőben vállaló országok számára. Ez a kérdés igazán szívügyem, tekintettel az elkövetkező lengyel elnökségre, amely reményeim szerint tovább halad majd a belga elnökség sikeres úttörő munkája nyomán. Nem sokszor történik meg, hogy az elnökséget betöltő ország a közösségi intézkedéseket a nemzeti érdekek fölé helyezi. Véleményem szerint a most tárgyalt elnökség legfőbb sikere az volt, hogy következetesen végrehajtotta a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit, különösen az Európai Tanács szintjén, amely állandó elnökkel rendelkező, teljes jogú intézménnyé vált, valamint a Külügyi Tanács szintjén, amelynek vezetője jelenleg a főképviselő. A gazdasági válság elleni küzdelem szintén igen jelentős kérdésnek bizonyult, és a pénzügyi ágazat rendszerszerű nyomon követése és szabályozása idővel lehetővé fogja tenni megtépázott hírnevének helyreállítását. Ez különösen fontos akkor, amikor ekkora nyomás nehezedik ránk az euróövezet bővítését illetően. Összefoglalva, őszintén remélem, hogy a belga elnökség alatt felvázolt irány az elnökséget a jövőben átvevő országok számára minőségi mércét fog jelenteni. Kívánom, hogy a közösség érdeke minden esetben elsődleges legyen számunkra. Köszönöm. ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS alelnök 7. Szavazások órája Elnök. – Áttérhetünk a szavazásra.

49

50

HU


(Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 7.1. Részvénytársaságok egyesülése (kodifikált változat) (A7-0363/2010, Jiří Maštálka) (szavazás) 7.2. Az EK és Jordánia közötti euro-mediterrán megállapodáshoz Bulgária és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv (A7-0373/2010, Gabriele Albertini) (szavazás) 7.3. Az EK és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti légiközlekedési megállapodás (A7-0361/2010, Dieter-Lebrecht Koch) (szavazás) – A szavazás előtt: Dieter-Lebrecht Koch (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, jelentésem elfogadását követően egy olyan megállapodásról szavazunk majd, amely az EU egyes tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió egyes országai között megkötött 47 hatályos kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás szerinti jogszabályok közelítését hozza majd magával. Ilyen módon eljárva a piachoz való hozzáférés diszkriminálását és meggátolását megelőző és a bürokráciát felszámoló vonatkozó európai uniós jog alkalmazását biztosítjuk. Kérem, szavazzanak igennel! 7.4. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek (A7-0343/2010, Catherine Stihler) (szavazás) 7.5. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus (A7-0375/2010, Michèle Striffler) (szavazás) 7.6. A mezőgazdaság elismerése stratégiai ágazatként az élelmezésbiztonság terén (A7-0376/2010, Daciana Octavia Sârbu) (szavazás) Elnök. – Ezzel lezárom a szavazást. 8. A szavazáshoz fűzött indokolások Elnök. – Most a szavazáshoz fűzött indokolásokra térünk rá. A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/2010) Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az építőipar minden ország gazdaságának nagyon fontos ágazatát jelenti. A piac ilyen alapvető fontosságú részéről nem szabad megfeledkezni, ha a gazdasági növekedés és az életszínvonal javulásának elérésére törekszünk. Mindenki tisztában van a megfelelően felépített vagy modernizált építményeknek a biztonság és a kényelem szempontjából való jelentőségével. Ugyanakkor mindannyian a lakó-, ipari és középületek építési költségeinek csökkentését szeretnénk. A jelentés a piaci akadályok felszámolására, az építőanyagok hatékony értékesítésének lehetővé tételére és annak biztosítására irányul, hogy az ágazatban versenyképesek legyenek az árak. E kezdeményezés előnyei szerte Európában érezhetők lesznek. Én is teljes mértékben

18-01-2011

18-01-2011

HU


támogatom a szerző azon javaslatait, amelyek szerint javítani kell a munkavállalói biztonságot az ágazatban. Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Stihler-jelentéssel kapcsolatban egyértelmű, hogy milyen fontos szerepet játszik az építőipari ágazat Európában. Foglalkoznunk kell tehát a közvetlenül ebben az ágazatban foglalkoztatott 12 millió polgár problémáival. A Stihler-jelentés hasznos eszköze az építőipari termékek Európai Unión belüli forgalomba hozatalát gátló nemzeti adminisztratív és technikai akadályok megszüntetésének, és az ágazat egységes piaca kialakítása folytatásának. Támogatom az építőipari ágazat kis- és középvállalkozásainak adott elismerést, ahogyan támogatom az építőipari termékek újrahasznosítása szükségességére fordított különös figyelmet is, amely kiemelt fontosságú kérdés az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelemben. Ugyanakkor szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy felhívjam a figyelmet az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók egészségének és biztonságának problémájára. Az előadó által az e kérdéskörrel kapcsolatban a jelentésbe belefoglalt iránymutatások hasznosak, de szükség lehet kibővítésükre. A mi kötelességünk, hogy e javaslatokat megvitassuk és továbbalakítsuk a közeljövőben, ilyen módon biztosítva, hogy az építőipari ágazatban foglalkoztatott munkavállalók magas szintű védelmet kapjanak. A munkával kapcsolatos halálesetek tragédiája olyan kérdés, amely egész Európát érinti. Remélem, hogy munkánk révén véget tudunk vetni az ilyen eseteknek. Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, először szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak a kitűnő jelentésért. Nagyon fontos, hogy figyelmünket az építési termékek forgalomba hozatalának harmonizációjára fordítsuk, mivel a jövőben jobb és jobb minőségű építményekre lesz szükségünk. Emlékeznünk kell arra, hogy – noha nagyon versenyképes iparágról van szó – a legfontosabb nem a verseny maga, hanem a végeredmény. Fontos, hogy az Európában felépített épületek biztonságosak legyenek felhasználóik számára, és hogy az építési folyamat során biztonságosak legyenek az építők és egyéb munkavállalók számára is. Nagyon fontos, hogy az építési termékek forgalmazása területén is sor kerüljön a harmonizálásra, ami lehetőséget nyújt a legjobb gyakorlatok cseréjére. Igaz, hogy Európában sok országban jelenleg is még olyan anyagokat alkalmaznak, amelyek nem egészségesek a lakók számára. Az Európai Unió számos tagállamában óriási problémát jelent a penész, és ez az, amiért a legjobb gyakorlatok és innovációk alkalmazása fontos: hogy megpróbáljuk az építési termékek forgalmazását a felhasználóik szempontjából egészséges és megfelelő termékek piacává alakítani. Ennélfogva szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak ezért a kitűnő jelentésért. Európának jó minőségű építési termékekre van szüksége és a forgalmazás olyan rendszerére, amely különösen a biztonságra vonatkozó előírásokat veszi figyelembe. Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a múlt héten a francia miniszterelnök Londonba látogatott, és azt mondta, hogy csatlakoznunk kell az euró megsegítésére irányuló projekthez. Tegyük félre egy pillanatra azt a kérdést, hogy ismételten valaki más problémájába akarnak belerángatni; összpontosítsunk ehelyett inkább a fő logikai bukfencre. Azt mondja: „Az európai integráció nem működik – növeljük meg az európai

51

52

HU


integráció mértékét!” Biztos vagyok abban, hogy észrevették az érvelés hibáját. „Állandóan felborul a ladikom, úgyhogy szeretnék inkább egy óceánjáró kapitánya lenni!” „Összetörtem a gokartom, kérem, hadd vezessek inkább kamiont!” Úgy tűnik, akármi legyen is a probléma, a válasz mindig a szorosabb európai integráció. Az EU megoldás a probléma keresésére, de tényleg közeleg az a nap, amikor már nem tudjuk magunkat ráerőltetni se a piacokra, se a közvéleményre. A varázslat megtörik, a sámán varázsigéje erejét veszti. Jelentés: Michèle Striffler (A7-0375/2010) Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ha azt vesszük, hogy hozzájárulásai az összes nemzetközi humanitárius segítségnyújtás 40%-át teszik ki, akkor az Európai Unió a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtója. Az Európai Unió humanitárius politikáján keresztül kézzelfoghatóan kimutatja elkötelezettségét a harmadik országok rendkívül kiszolgáltatott helyzetekben lévő, segélyre szoruló népessége mellett. Az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnöke által december 18-án aláírt humanitárius segélyről szóló európai konszenzus fontos előrelépést jelent. Rá kell mutatnom arra, hogy a konszenzusból eredő vállalások mind a tagállamokra, mind pedig az Európai Bizottságra vonatkoznak. Az utóbbi években egyre inkább tapasztalható a nem humanitárius szereplők részvétele is a humanitárius válságokra adott válaszlépésekben. Létfontosságú, hogy az azonos környezetben működő politikai, katonai vagy humanitárius szereplők egymást jobban megismerjék, és párbeszédet folytassanak egymás szerepének, küldetésének tiszteletben tartásával, és annak veszélyeztetése nélkül. A polgári védelmi eszközök igénybevételének természetesen az európai konszenzusban kinyilvánított módon a nemzetközi iránymutatások szerint kell történnie. Antonello Antinoro (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy vélem, hogy a ma elfogadott jelentés – amit köszönök, és amiért köszönetet mondok az előadónak, Striffler asszonynak – olyan szöveg, amely lehetőséget teremt a hatékonyabb és következetesebb humanitárius segélynyújtásra. Az Európai Unió a mai napon felkéri az Uniót, hogy működjön együtt szorosabban annak érdekében, hogy a humanitárius válságokra adott kollektív válaszunk megerősítésére, és – különösen – a nemzetközi humanitárius jogszabályoknak való teljes mértékű megfelelés kifejezett fenntartására irányuló konszenzusra juthassunk. Ennélfogva biztosítanunk kell, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a humanitárius segélyszervezetek munkatársai jobban hozzáférhessenek a szorult helyzetben lévő emberekhez, és mivel az ilyen emberekből mostanában több van, eredményesebbnek kell lennünk, mint eddig voltunk, a Bizottságon vagy kétoldalú programokon keresztül. Miközben az igény hatalmas, a segély elosztása egyre nehezebbé és egyben kockázatosabbá és veszélyesebbé is válik az egyre bonyolultabb nemzetközi helyzet miatt. Figyelemmel ezekre a követelményekre, ez a megállapodás egy olyan európai konszenzust mozdít elő, amelyben megerősítést nyer, hogy az európai uniós támogatás egyértelműen a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság humanitárius elvein alapszik, és a támogatást gyorsan és eredményesen, a meghatározott szükséglet alapján kell nyújtani a válsághelyzetben lévő áldozatoknak.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a természeti katasztrófák számának és intenzitásának látványos növekedése, az összetett válságok kialakulásának gyakoribbá válásával együtt, azt jelenti, hogy a nemzetközi humanitárius jog egyre súlyosabb megsértésével és a humanitárius terület beszűkülésével állunk szemben. A közelmúltban Haitin és Pakisztánban bekövetkezett tragédiák ismételten rámutattak arra, hogy az Európai Unió rendelkezésére álló, a természeti katasztrófák megoldására irányuló eszközöket meg kell erősíteni. Egyetértek a jelentés általános megközelítésével és – különösen – azzal a kijelentéssel, hogy az Európai Uniónak szüntelenül támogatnia kell a humanitárius elveket. A Lisszaboni Szerződés előírja az Európai Unió külső fellépését; e külső fellépésnek tükröznie kell az Uniónak mint fő nemzetközi adományozónak a politikai súlyát és befolyását. Igennel szavaztam Striffler asszony jelentésére, mivel egyetértek azzal, hogy az európai konszenzus és cselekvési terve végrehajtásának javítására, valamint a globális koordinálásra és a humanitárius segítségnyújtásban kapacitásuknak köszönhetően élen járó országok regionális felelősségét figyelembe véve a terhek megosztására irányuló munka elengedhetetlenül fontos. Jelentés: Daciana Octavia Sârbu (A7-0376/2010) Jim Higgins (PPE). – Elnök úr, nagy örömmel szavaztam a jelentés mellett, amely megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. A mezőgazdasági ágazatnak ki kell elégítenie az egyre növekvő népesség biztonságos és elegendő élelmiszer iránti igényét, a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás jelentette akadályok ellenére is. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70 százalékkal kell nőnie ahhoz, hogy a 2050-ig várhatóan 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségleteit kielégíthesse. Ezenfelül világszerte körülbelül 900 millióan éheznek tartósan a rendkívüli szegénység miatt, míg a változó szintű szegénység miatt mintegy 2 milliárd fő esetében nem áll fenn tényleges, hosszú távú élelmezésbiztonság. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Véleményem lényegében a következő: szembe kell néznünk a problémával. Alapvető fontosságú, hogy a 2013 utáni új közös mezőgazdasági politika finanszírozása ezt figyelembe vegye, amire pedig mindenképpen szükségünk van az az, hogy a költségvetés legalább a jelenlegi szinten maradjon. Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Parlament ma az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő, hivatalos elismeréséről döntött. Olyasmi ez, amit a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai már sok-sok éve elismertek. Ehhez hasonlóképpen ismerjük el azt is, hogy az élelmiszerminőség, a közegészségügy és a fenntartható gazdasági növekedés vonatkozásában a mezőgazdaság stratégiai ágazat. Mindez azonban nem indokolja az iskolai gyümölcs- és tejprogramokat. Nem indokolja azt sem, hogy még több piaci támogatású tejtámogatási program jöjjön létre. Szeretnék rámutatni arra, hogy a javaslatok ellen szavaztunk, és sajnáljuk, hogy mégis megszavazták őket. Ennek azonban nem szabad elrontania az egész képet – jó feltételeket kell biztosítanunk a mezőgazdaság számára. A vajhegyek, bortavak és iskolai programok azonban nem jelentenek kiutat. A mezőgazdasági termelők bevételeit nem biztosítja a piaci beavatkozás és a piac torzulása. Ehelyett a kutatásba kell beruháznunk, a mezőgazdasági termelőknek pedig lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a jövedelem alternatív formáinak

53

54

HU


megszerzéséhez új technológiai megoldásokat használjanak. A jelentést összességében jónak tartjuk, és ezért mellette szavaztunk. Clemente Mastella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és csak akkor valósul meg, ha fizikai, szociális és gazdasági értelemben minden ember mindenkor elegendő élelmiszerhez jut hozzá. Az EU új közös mezőgazdasági politikájának tükröznie kell ezeket az új követelményeket: világosan és egyértelműen kell reagálnia az élelmezésbiztonság és egyéb tényezők jelentette kihívásokra, különös tekintettel az éghajlatváltozásra, a gazdasági válságra, valamint az EU-n belüli területi egyensúly fenntartására. Nemcsak termékeink versenyképességét, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is ösztönöznünk kell. E mezőgazdasági modellek értékes hozzájárulást tettek és tesznek továbbra is az élelmezésbiztonsághoz, mivel az EU különböző földrajzi régióiban a hosszú idők alatt célzottan kifejlesztett módszerek alkalmazása révén gyakran a föld hasznosításának leghatékonyabb módját jelentik. Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az Európai Parlament képviselőiként az a szerepünk, hogy az európai uniós polgárok életének jobbá tétele érdekében lépjünk fel. A legkiválóbb minőségű, biztonságos élelmiszerekhez való hozzájutásuk biztosításának kiemelt feladatnak kell lennie. Az élelmiszerhiányhoz és a magas árakhoz rendszerint társadalmi szintű nyugtalanság társul, és nem engedhetjük meg, hogy ez a helyzet kontinensünkön bekövetkezzen. Figyelembe véve a növekvő létszámú népességet, az éghajlatváltozást és a természeti katasztrófákat, a globális élelmezésbiztonság veszélyben van. Már most is sokan éheznek, és hogy megoldást találhassunk, józan és közös mezőgazdasági politikára, valamint az ágazatnak nyújtott pénzügyi támogatásra van szükség. A mezőgazdaságnak különleges státust kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy az ágazat különleges figyelmet kapjon, továbbá hogy megfelelő eszközök alkalmazására kerüljön sor, ha bekövetkezne az élelmiszerválság. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az élelmezésbiztonság és a népesség élelmiszerrel való ellátásának szavatolása a mezőgazdaság fő kihívása marad a továbbiakban is, és nemcsak Európában, hanem a világon mindenütt. Elégedett vagyok a jelentés tartalmával, különösen mivel az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jogként ismeri el. Az élelmezésbiztonságot mint célt csak akkor fogjuk elérni, ha komolyan figyelembe veszünk két fontos szempontot: a piacok és az árak ingadozását és az apadó élelmiszerkészleteket. Európának képesnek kell lennie arra, hogy közös és hatékony intézkedésekkel avatkozzon be az élelmiszer-ellátás garantálása és az európai uniós és nem európai uniós termékek között a biztonsági előírások vonatkozásában még mindig fennálló súlyos aszimmetriák megakadályozása érdekében. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy nagyon elégedett vagyok az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentéssel, mivel jelentősége tekintetében a vidéki gazdaságot az őt megillető helyre emeli vissza. Az első következtetés számomra az, hogy továbbra is erős közös európai mezőgazdasági politikára van szükségünk. Emellett szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Volt egy részlete a jelentésnek, amelyet nem szavaztam meg, és ez az Európai Unión belüli élelmiszersegély-program létrehozásával volt kapcsolatos. Úgy vélem, hogy az azon az

18-01-2011

18-01-2011

HU


alapon adott segélynek, pontosabban az annak biztosítása érdekében adott segélynek, hogy az Európai Unióban senki ne éhezzen, a tagállamok felelősségi körében kell maradnia, egész egyszerűen azért, mert ezeket a problémákat ott kell megoldani, ahol jelentkeznek, azaz a tagállamokban. Diane Dodds (NI). – Elnök úr, ez a jelentés kiemeli, hogy mennyire fontos az élelmezésbiztonság az általunk képviselt polgárok számára. Kiemeli azokat a fontos közjavakat is, amelyeket a mezőgazdasági termelők állítanak elő, gyakran kevés elismeréssel vagy az elismerés hiánya mellett. Úgy vélem azonban, probléma merül majd fel. A közelmúltban olyan jelentős hozzászólásokat hallhattam, amelyek azt jelezték, hogy a közös mezőgazdasági politikának gyakorlatilag környezetvédelmi politikává kellene alakulnia. Ez végső soron ahhoz vezethet bennünket, hogy – tévesen – azt hisszük, elboldogulhatunk az európai mezőgazdasági termelők nélkül, és esetleg majd csak importáljuk az élelmiszert az EU-n kívülről. Ez nem fordulhat elő. Mezőgazdasági termelőinket támogatnunk kell abban, hogy a környezetre nézve ártalmatlan módon állítsanak elő élelmiszert, ami pedig az élelmiszer behozatalát illeti, a világpiacok egyszerűen túlságosan ingatagok, mind az ár, mind pedig az ellátás folyamatossága tekintetében. Számos tennivalónk van. Stabil költségvetést kell biztosítanunk a mezőgazdasági politika számára. Ösztönöznünk kell a fiatal mezőgazdasági termelőket, hogy jövője biztosítása érdekében maradjanak az ágazatban. Kutatásra és innovációra van szükségünk, hogy a termelési módszerek hatékonyabbak legyenek, és kevesebb bürokráciára – és természetesen nincs szükség a mezőgazdasági termelőinket gúzsba kötő zöld bürokráciára. Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt hetekben a közös mezőgazdasági politika kérdésével foglalkozó különféle parlamenti szakbizottságok megvizsgálták a 2013 utáni reform kérdését. Nyilvánvaló, hogy az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság legalapvetőbb elemeinek egyike. Ezt a szempontot a ma szavazásra kerülő jelentés fényében kell megvizsgálnunk, amely szerint az élelmezésbiztonság olyan alapvető jog, amelyet ennek megfelelően minden lehetséges módon meg kell őrizni. Ilyen figyelemre van szükség, elnök úr, vészhelyzet esetén is, például ahhoz a dioxin-botrányhoz kapcsolódóan, amelynek most lehetünk szemtanúi, amikor kiderül, hogy a dioxint állati takarmányban alkalmazták, de akkor is, amikor – mindenek felett – biztosítani kívánjuk, hogy egységes, a termelési ágazat egészét, a mezőgazdasági termelők munkájának minőségét, a környezetet és a forgalmazást, is ilyen módon a fogyasztókat is tiszteletben tartó termelési folyamatunk legyen. A jelentés azon intézkedéscsomagnak a részét képezi, amelyet a Parlament a mezőgazdaság előmozdítása érdekében dolgozott ki, és ezért elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Elnök úr! A világ élelmiszer-termelése manapság egyre inkább ki van téve különböző kihívásoknak. Egyik ilyen az éghajlatváltozás, ami sajnos megjósolhatatlan élelmiszerhiányt okozhat és ezáltal veszélybe kerülhet a 2050-ig 9 milliárd főt is meghaladó világnépesség növekvő szükségletének kielégítése. A KAP-nak az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás és gazdasági válság okozta kihívásokra egyértelműen kell reagálnia. Nem csak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi és biogazdálkodást, a helyi értékeket is ösztönözni kell. Az

55

56

HU


éghajlati változások eredményeképpen egyre több a természeti katasztrófa, melyek hatására csökken a nagyobb területű termőföldek kihasználásának lehetősége, veszélyeztetve ezáltal az élelmiszer-biztonságot. A fenti célok elérésére, valamint az ésszerű élelmiszerárak és a mezőgazdasági termelők tisztességes jövedelme érdekében a KAP költségvetését legalább a jelenlegi szinten kell tartani. Ezért fontos, hogy a mezőgazdaságot az élelmiszerbiztonság szempontjából stratégiai ágazatként kezeljük. Ezért támogattam én is ezt a jelentést. Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök úr, mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy kiváló dolog, hogy az Európai Parlament stratégiai ágazatként ismeri el a mezőgazdaságot az élelmezésbiztonsággal összefüggésben. Nagyon fontos számunkra annak biztosítása, hogy az Európai Unióban előállított élelmiszer mindenekelőtt biztonságos, és a szennyező anyagoktól mentes legyen. Nagyon aggaszt, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a minőségre, mint a mennyiségre. A hatékonysághoz való ragaszkodás mintha némiképpen háttérbe szorította volna az egészségügyi követelményeket. Amikor az élelmezésbiztonságról beszélünk, akkor nagyon fontos annak biztosítása, hogy az európai fogyasztók rendelkezésére bocsátott élelmiszer biztonságos, jó minőségű és tápláló legyen. Kritikus fontosságú annak biztosítása is, hogy az Európai Unió különböző országai megőrizzék saját mezőgazdasági gyakorlataikat. Amikor szembe kell néznünk a természeti katasztrófákkal, akkor fontos, hogy önellátó mezőgazdaságunk legyen. Ilyen módon a helyi élelmiszer beszerzésének elvét felhasználhatjuk azon problémák megoldására, amelyek a katasztrófa bekövetkeztekor merülnek fel. Szeretném hangsúlyozni ezeknek az egészséggel kapcsolatos megfontolásokból eredő és fontos elveknek a jelentőségét. Remélem, hogy további tendenciákat is láthatunk a helyi élelmiszerekkel kapcsolatban. Egész Európában fontos annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben életképes legyen, és hogy az Európai Unió mindegyik tagállama képes legyen a mezőgazdasági tevékenység folytatására. Ez alapvető és stabil alapja a jövőnek, amire különösen az élelmiszeripari ágazatban van szükségünk. Salvatore Tatarella (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mivel nagyon határozottan szavaztam e fontos jelentés mellett, szeretném kiemelni a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jól felépített véleményének (35) bekezdését, amely – figyelembe véve, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) az állampolgárok jólétét és egészsége védelmét szolgáló fellépések keretében jelentős szerepet tölt be az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok értékelésében és közlésében – reméli, hogy a tagállamok az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósággal való együttműködés érdekében gondoskodnak a Hatóságnak megfelelő nemzeti szervek felállításáról. Ahogyan azt a közelmúltbeli súlyos németországi események is szemléltetik, valamennyi tagállamnak mihamarabb nemzeti élelmiszer-biztonsági hatóságokat kell létrehoznia. Meglepő fordulat, hogy az olasz kormány – az ügynökség létrehozását követően – költségvetési okokra hivatkozva meggondolta magát. Véleményem szerint az élelmiszer-biztonságot nem szabad a költségvetési megszorítások miatt elhanyagolni. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások

18-01-2011

18-01-2011

HU


Jelentés: Jiří Maštálka (A7-0363/2010) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel a Parlament jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, a Tanács és a Bizottság szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza, egyetértek az első olvasatban való elfogadásukkal. Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a jelentéssel és az Európai Bizottság javaslatával, mivel véleményem szerint nagyon fontos a közösségi jog annak érdekében történő egyszerűsítése és egyértelművé tétele, hogy érthetőbbé és hozzáférhetőbbé váljon valamennyi polgár számára. Ez a cél nem érhető el mindaddig, amíg számos, sokszor jelentősen módosított rendelkezés részben az eredeti jogi aktusban, részben pedig a későbbi, módosító jogi aktusokban szétszórtan található meg, a hatályos rendelkezések megállapításához pedig jelentős kutatómunka és számos jogi aktus összevetése szükséges. A jogszabályok egységes szerkezetbe foglalása különösen az üzleti vállalakozások vonatkozásában fontos, amelyek működését – az emberek, áruk és szolgáltatások zökkenőmentes és folyamatos szabad mozgásának biztosítása érdekében – jelentős számú közösségi jogszabály szabályozza. A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozó jogszabályok konszolidációja örvendetes, a közösségi jog hatékonyabbá tétele irányába való előrelépést jelent. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Európában nagyon sok vállalat van – ezek sokféle formában működnek és nagyon sokféle előírás hatálya alatt tevékenykednek. 1978 óta olyan európai jogszabály van hatályban, amely az azonos országbeli, nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesülését szabályozza. Fontos az egyesülések szabályozása, mivel jelentős mértékben befolyásolják e vállalatok munkavállalóinak, részvényeseinek és hitelezőinek érdekeit. Az érdekek sérülhetnek is, ha az egyesülés például elmarad. Ebben az európai érdekű kérdésben – ahogy más kérdésekben is – egyértelműségre és jogbiztonságra van szükség. Ez az, amit az irányelv egységes szerkezetbe foglalásával el kívánunk érni. Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a bizalom a növekedés jelentős hajtóereje. George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatban a Bizottság figyelembe vette a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt szerkesztésbeli, illetve alaki módosításokat, amelyek indokoltnak bizonyultak. A tanácsadó munkacsoport például azt javasolja, hogy különösen fontos az egyesülő társaságok részvényeseinek megfelelő módon és a lehető leginkább pártatlan módon történő tájékoztatása, illetve jogaik megfelelő védelme. Arra azonban nincsen szükség, hogy az egyesülési terv ellenőrzését független szakértő végezze el. Emellett az érintett társaságok mindegyikének ügyviteli vagy ügyvezetési szervei tájékoztatják saját társaságaik közgyűlését és az érintett többi társaság ügyviteli vagy ügyvezetőz szerveit minden olyan lényeges változásról, amelyre az egyesülési terv előkészítésének napja és az egyesülési tervről döntő közgyűlés napja között következik be. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Maštálka úr jelentése mellett szavaztam, mivel a kérdéses javaslatot gondosan megvizsgálta az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatainak tanácsadó munkacsoportja, amely egységesen kodifikációnak ítélte meg, amely csupán a hatályos szöveg ésszerűsített változata.

57

58

HU


Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A tegnapi napon egy olyan tanulmányt tettek közzé Olaszországban, amely szerint azok az üzleti vállalkozások tudtak a leginkább ellenállni a válságnak, amelyeknek sikerült eszközeiket bővíteniük. A tanulmány, amelyet az egyik neves olasz egyetem készített el az ország egyik legtevékenyebb üzleti szervezetének felkérésére, azt állítja, hogy a konszolidáció fő eszközeit az egyesülések jelentették. Nem véletlen, hogy a jelentős pénzügyi műveletek, így az egyesülések is valamennyi gazdasági ágazatban kéz a kézben járnak a szerkezetátalakítással és a hatékonyság javítására való törekvéssel. Az egységes piacon belül ezért az európai intézmények kötelessége az olyan előírások megállapítása, amelyek garantálják valamennyi érdekelt számára, továbbá lehetővé teszik az életképesebb üzleti vállalkozások számára a jogi bizonytalanságoktól, a bürokráciától és az egyszerű félreértések által okozott kötelezettségektől mentes, eredményesebb versenyt. Egy modern, liberális és eredményes gazdaságnak – amilyennek véleményem szerint a miénknek is lennie kell – külön jogszabályra van szüksége az egyesülésekre vonatkozóan, de csak akkor, ha a ma javasolt irányelvhez hasonlóan az ésszerű és interferenciáktól mentes, továbbá védelmet biztosít az olyan emberek szabadságai és jogai számára, akiknek az ilyen műveletek sérelmére lehetnek. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A mai ülésen a Parlament és a Tanács módosított javaslatát követően a Parlament – elfogadva a Bizottság által beterjesztett javaslatot – megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezetet (kodifikált változat). Mivel a javaslat egyszerűen a jogszabályszövegek érdemi változástatások nélküli „egyszerű egységes szerkezetbe foglalására” – valamint a munkamódszerek hatékonyabbá tételére – irányul, és szem előtt tartva, hogy a javaslat magában foglalja a jogi szolgálatok tanácsadó munkacsoportja által javasolt és megindokolt formákat is, a javaslat mellett szavazok, mivel meglátásom szerint jelentős mértékű javulást eredményez majd a részvénytársaságok működésében, különösen az ilyen tárasságok modernizálása és ésszerűsítése révén. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, és ennélfogva az áttekinthetőség és az érthetőség érdekében a hatályos szövegeket egységes szerkezetbe kell foglalni. David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Bizonyos számú módosítást követően az érthetőség megőrzése érdekében elvégzett egységes szerkezetbe foglalás megkönnyíti a dolgokat. Összességében azonban át kell gondolnunk, hogy szükség van-e egyáltalán a szabályok és előírások ilyesfajta sokaságára. Egyes területeken a szabályok és előírások túlzott mértékben vannak jelen, a fogyasztókról nem tételezik fel, hogy megvan a magukhoz való eszük, míg más területeken az előírások csupán az élelmiszerek névváltozatait foglalják magukban. A részvényesek és a harmadik felek érdekeinek védelme érdekében a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló tagállami jogszabályok koordinációja megfelelő módja az információs jogok tiszteletben tartása biztosításának. Én magam nem tudok egyes módosítások mellett szavazni, ezért nemmel szavaztam a jelentés egészére.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kizárólag a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló hatályos szövegek kodifikációjára szorítkozik. 2010. szeptember 21-én a Parlament, a Tanács és a Bizottság illetékes jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport – miután megvizsgálta a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv egységes szerkezetbe foglalására irányuló javaslatot – egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló jogalkotási állásfoglalás-tervezet értékelésekor a következő jogalkotási aktusokat vettem figyelembe: a Bizottság javaslata az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak; a 2008. június 17-én első olvasatban elfogadott közös álláspont; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. és 50. cikke, amelyek alapján a Bizottság javaslatát a Parlament elé terjesztette; a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodás; a Parlament eljárási szabályzatának 86. és 55. cikke; és végül a Jogi Bizottság jelentése. Ezek alapján a Parlament első olvasatbeli álláspontjának követése mellett döntöttem, mivel összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaival, és mindenekfelett arra a tényre figyelemmel, hogy csupán a hatályos szövegek lényeges módosítások nélküli kodifikációjáról van szó. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló irányelvre irányuló módosított javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli, egységes szerkezetbe foglalására szorítkozik, Ezért a jelentés mellett szavaztam. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Amikor jogi szaktanácsot kértünk, a szolgálatok azt közölték, hogy tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra és különösen annak 4. pontjára, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport 2010. szeptember 21-én azzal a szándékkal ült össze, hogy megvizsgálja – többek között – a Bizottság által benyújtott fenti javaslatot. Az ülésen a nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelvet egységes szerkezetbe foglaló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, a Szerződés 54. cikk (3) bekezdésének g) pontja alapján módosított javaslat vizsgálata alapján a tanácsadó munkacsoport egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a javaslat a meglévő szövegrészek egyértelmű kodifikációját tartalmazza, azok érdemi változtatása nélkül. Ezt szem előtt tartva döntöttünk a javaslat támogatása mellett. Ajánlás: Gabriele Albertini (A7-0373/010) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodásnak a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jén az Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából történő aláírásával.

59

60

HU


George Becali (NI), írásban. – (RO) Képviselőtársaimhoz hasonlóan a jelentés mellett szavaztam. A formális aspektustól eltekintve a jelentés az egyesült Európának a különböző régiókban betöltött globális – nem csak gazdasági, hanem egyben politikai – szerepe szempontjából is fontos. Biztosították, hogy a mediterrán régió stratégiai fontosságú régió, és az is marad. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását. Támogatom az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötését. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A szavazás tárgyát képező jogalkotási állásfoglalás szövege az eljárási szabályzat 46. cikkében előírt egyszerűsített eljáráson esett át. A téma ellentmondásoktól mentes jellegénél fogva ezt indokoltnak tartom. Az Európai Közösségek és Jordánia közötti euro-mediterrán megállapodásnak Bulgáriát és Romániát is magában kell foglalnia, ezért a javasolt jegyzőkönyv indokolt, és az Európai Parlament egyhangú támogatására érdemes. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az euro-mediterrán megállapodás társulást hoz létre egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság között, a jegyzőkönyv célja pedig a 2007. január 1-je óta ideiglenesen alkalmazott megállapodás naprakésszé tétele a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevételével. E jogalkotási állásfoglalásban a Tanács a jegyzőkönyv jóváhagyására irányul kérelmet terjeszt a Parlament elé. Mivel semmilyen kifogásom nincs a jóváhagyás ellen, mellette szavaztam. David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely gyakorlatilag a hatályos megállapodásnak a Bulgária és Románia csatlakozásának figyelembevétele érdekében való rendbe- és naprakésszé tétele. A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére és ellentmondásoktól mentes. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jegyzőkönyv csupán összhangba hozza az EU és Jordánia közötti társulást létrehozó euro-mediterrán megállapodást azzal, amit valójában már 2007. január 1-je óta alkalmaznak. Tiszta csalás az egész. Az euro-mediterrán szabadkereskedelmi terület 2015-ig való megvalósításával kapcsolatos sietség szolgál a demokratikus elvek betartása elmaradásának indoklásául. Ezek az érzéketlen módszerek Tunéziában épp most adtak tanúbizonyságot saját korlátaikról. A szöveg ellen fogok szavazni. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam, mivel valamennyi előfeltétel teljesült, és mivel elsősorban formális aktusról volt szó. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre vonatkozó ajánlás megérdemli szavazatomat. Alapvető

18-01-2011

18-01-2011

HU


fontosságú, hogy robusztus, következetes és hatékony szomszédságpolitikára törekedjünk. Mivel a Tanács – a Szerződésekben jogilag kikötött feltételekkel összhangban – az ezzel a jegyzőkönyvvel való egyetértésre irányuló kérelmet nyújtott be a Parlamentnek, semmi nem áll elfogadásának útjában. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az euro-mediterrán megállapodások egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert Európa társulási tevékenységeiben. Ezért ebben az esetben támogatni szeretném az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyv megkötéséről szóló európai parlamenti jogalkotási állásfoglalás-tervezetet, amelyet a Parlament már jóváhagyott, ezért a jegyzőkönyv megköthető. Támogatásom számos aktus támasztja alá, például az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezet, a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelem, az eljárási szabályzat 81. cikke, 90. cikkének (8) bekezdése és 46. cikkének (1) bekezdése, valamint a Külügyi Bizottság ajánlása. Mindezek fényében támogatom az EU által képviselt, az együttműködésen alapuló megközelítést. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jegyzőkönyv megkötése mellett szavaztam, amely teljes mértékkel indokolt, figyelemmel annak szükségességére, hogy a Bolgár Köztársaságot és Romániát szerződő félként kell belefoglalni az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló, 1997. november 24-én Brüsszelben elfogadott és 2002. május 1-jén hatályba lépett euro-mediterrán megállapodásba. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tekintettel a tanácsi határozattervezetre (06903/2010), tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Jordán Hasimita Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euro-mediterrán megállapodáshoz a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából csatolt jegyzőkönyvtervezetre (09373/2008), tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0384/2010), tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére, 90. cikkének (8) bekezdésére és 46. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A7-0373/2010), a Verts/ALE képviselőcsoportja elfogadta, hogy a Parlament járuljon hozzá a jegyzőkönyv megkötéséhez. Jelentés: Dieter-Lebrecht Koch (A7-0361/2010) Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlásról van szó. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre

61

62

HU


vonatkozó állásfoglalás mellett szavaztam. A Közösségnek jelenleg kizárólagos hatásköre van a nemzetközi repülés különféle kérdéseit illetően. Következésképpen a Tanács engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. A Bizottság olyan megállapodást tárgyalt meg a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval, amely elkerüli az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést, lehetővé teszi a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unión belüli tevékenységek esetében való megadóztatását, és összhangba hozza az egyértelműen versenyellenes kétoldalú megállapodások, azaz a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások rendelkezéseit az európai uniós versenyjoggal. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Annak, hogy a kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások helyébe olyan új megállapodások lépnek, amelyekben az Unió az egyik fél, az az indoka, hogy a tagállamok hatásköre az Európai Unióra száll át. A szavazás tárgyát képező állásfoglalás az e tárgykörbe tartozó bizonyos kérdésekről szólt, és a jelenleg hatályban lévő nemzetközi jogi eszközök harmonizálására, valamint a nemzetközi jogi eszközöknek az EU jogából eredő további követelményekhez történő igazítására irányul. A kérdéses téma nagyon műszaki jellegű, magában foglalja a korábban hatályos megállapodások másokkal való felváltását, de nem terjed ki az elvi háttér ellentmondásos jellegű vagy jelentős mértékű módosítására. Ezt az értelmezést támasztja alá az is, hogy a szakbizottsági szavazás egyhangú volt. Ennélfogva a plenáris ülésen összességében csupán konszenzusos megállapodásra volt szükség. Mellette szavaztam. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Koch úr által előterjesztett jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötését javasolja. Az Európai Uniónak a Szerződésekben jelenlévő szelleme szerint az eljárásokat EU-szerte szabványosítani kell. Ennélfogva – az Európai Közösségek bírósága határozatának megfelelően – nincs értelme annak, hogy kétoldalú megállapodások legyenek az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió államai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan. Ennélfogva üdvözlöm az Európán belüli területi kohézió kötelékeit megerősítő és az EU versenyjogának való megfelelőséget előidéző megállapodás elfogadását. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A polgári légi közlekedés előtt álló aktuális helyzettel összefüggésben úgy véljük, hogy e megállapodás-tervezet hatályával és lehetséges következményeivel kapcsolatban súlyos kétségek merülnek fel. Mostanáig ezen a nemzeti érdekek védelme szempontjából számos okból is stratégiainak minősülő területen a tagállamok önálló döntéseket hoztak arról, hogy miként kell a megállapodásokat – amelyek egyértelmű hatást gyakorolnak a légitársaságokra – megszervezni, illetve hogy mi legyen e megállapodások hatálya. Mindazonáltal a szándék az, hogy mostantól kezdve itt is a piac lesz az úr. Nem becsülhetjük alá azt a hozzájárulást, amelyet az egyenlő lehetőségeknek a különféle európai társaságok számára való megteremtése tehet az ágazat – már most folyamatban lévő –monopolisztikus koncentrációjának megkönnyítése és a tagállamok nemzeti légitársaságai önvédelmi képességeinek csökkentése érdekében. A mindenütt jelenlévő, szent és sérthetetlen „szabad versenyt” minden eszközzel megvédik, és „szabad verseny” a tartóoszlopa ennek a kezdeményezésnek is. Az ágazatra nézve a következmények nem térnek el jelentős mértékben a más ágazatokat érintő

18-01-2011

18-01-2011

HU


következményektől: ilyen esetekben a monopolisztikus koncentráció kényszere győzedelmeskedik. Az említett okok miatt nem szavaztunk a jelentés mellett. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások által szabályozott különféle kérdései vonatkozásában, és következésképpen a bizottsági megállapodásoknak az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe kell lépnie. Az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülése érdekében a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép. Noha a hagyományos kétoldalú megállapodások hajlanak a repülőgép-üzemanyagok adóztatás alól történő kivonására, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv lehetővé teszi az ilyen adóztatást az Európai Unión belüli tevékenység esetén. Emellett a kétoldalú megállapodások (a légitársaságok közötti kötelező kereskedelmi megállapodások) egyértelműen versenyellenes rendelkezéseit összhangba hozza az európai uniós versenyjoggal. Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) A különösen nehéz földrajzi és éghajlati viszonyokkal rendelkező régiókban található afrikai országok különös bánásmódot igényelnek. Az ott élő embereknek nem csak élelmiszerre és vízre van szüksége; oktatásra is szükségük van, és méltósággal kívánnak dolgozni és mozogni. Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a korábbi megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépő megállapodás jelentős mértékben megkönnyíti, piaci viszonylatban pedig igazságosabbá teszi a megállapodás felei között a légiközlekedési eljárásokat. Megelőzi a tisztességtelen, monopolisztikus gyakorlatokat és megkönnyíti az egyszerű polgárok számára az utazást. Afrikában új lehetőségek nyílnak a világ különböző részeiről érkező turisták és e gazdasági ágazat kapcsolódó fejlődése számára. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló ajánlás mellett szavaztam. A Bizottság által megtárgyalt megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között létrejött, hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A ma szavazásra bocsátott megállapodással kapcsolatos legfontosabb változások között szeretném megemlíteni az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében belefoglalt rendelkezéseket. E cél eléréséhez a hagyományos kijelölési záradékok helyébe – amelyek a kétoldalú megállapodásban részt vevő tagállam légi fuvarozóira utaltak – egy, az összes uniós légi fuvarozóra vonatkozó uniós kijelölési záradék lép. David Martin (S&D), írásban. – A megállapodás jóváhagyása mellett szavaztam. A megállapodás egyike azoknak a horizontális légiközlekedési megállapodásoknak, amelyek célja hatályos kétoldalú légiközlekedési megállapodásoknak az európai uniós joghoz való igazítása. Ez annak a 2003. évi európai bírósági határozatnak az eredménye, amely kizárólagos hatáskört adott a Közösségnek a nemzetközi légi közlekedés olyan különféle kérdései vonatkozásában, amelyeket hagyományosan kétoldalú légiközlekedési megállapodásokban szabályoztak. Más horizontális légiközlekedési megállapodásokhoz hasonlóan ez a megállapodás is olyan európai uniós kijelölési záradékot ír elő, amely

63

64

HU


valamennyi európai uniós légitársaság számára lehetővé teszi a letelepedési jog gyakorlását, kitér a biztonsággal kapcsolatos kérdésekre és a repülőgép-üzemanyag megadóztatására, és feloldja az EU versenyjogi előírásaival való esetleges ellentéteket. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Mivel nem elégedett meg azzal, hogy – ahogy a világ más részein szokta – alattomosan sietteti az afrikai regionális integráció megszűnését, az Európai Unió most még neoliberális diktátumát is rákényszeríti az afrikai égre. A Bizottság által kialakított ösztönzők ezt nem is próbálják rejtegetni. Ennek a megállapodásnak „nem célja a légi forgalom mértékének növelése”? A forgalom ilyen növekedése ellenőrzésének teljes hiánya azonban biztos! Ez a megállapodás „nem akadályozhat meg a tagállamokat abban, hogy adókat, illetékeket, vámokat vagy díjakat vessenek ki a tüzelőanyagra”? A rá rótt korlátozásoknál fogva az ökológiai hatékonyság mindazonáltal nullára csökken! Ami azt illeti, ahol idáig a tagállamok döntöttek arról, hogyan szervezzék meg maguk a hozzáférési megállapodásokat a vállalatokkal, ott most csupán a piac dönt majd. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai közötti fennálló 47 kétoldalú megállapodás természetesen nem tudja önmagában lefedni a légiközlekedési szolgáltatások különböző aspektusait. Ennélfogva örvendetes ez a megállapodás, mivel közösségi megállapodásokat léptet a hatályos kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe. Érdemes kiemelni a megállapodásnak az európai uniós légitársaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülésére és a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelvvel összhangban való megadóztatására való hivatkozásait. Érdemes hangsúlyozni azt is, hogy a megállapodásokban előírt rendelkezések eleget tesznek az EU versenyjogának. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) E megállapodás célja, hogy az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (UEMOA) között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen. A hatályos megállapodások különböző rendelkezéseinek horizontális közösségi megállapodással történő harmonizálása helyénvaló. Ismételten jogbiztonságot teremt a UEMOA tagállamai és az EU tagállamai között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások vonatkozásában, továbbá lehetővé teszi a UEMOA-tagállamokkal kétoldalú megállapodást alá nem író európai uniós tagállamok számára, hogy ne érje őket hátrány. Megelőzi a légiközlekedési vállalatok közötti, az úti cél vagy a repülőgép-üzemanyag vonatkozásában való hátrányos megkülönböztetést. A kétoldalú megállapodások versenyellenes rendelkezései összhangba kerülnek az EU versenyjogával. A megállapodás megerősíti az EU és Afrika között fennálló légügyi kapcsolatokat, és számos fontos kérdésben, például a repülésbiztonság esetében is előmozdítja az EU és az UEMOA között a légi közlekedés területén meglévő együttműködést. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU-n kívüli országokba induló járatok egységes alapjának megteremtése, és – emellett – hogy szavatolható legyen a jogbiztonság, valamennyi kétoldalú megállapodást felül kell vizsgálni. A Tanács jóváhagyásával a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az uniós tagállamok és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás

18-01-2011

18-01-2011

HU


helyébe lép. A jelentés mellett szavazok, mivel az általánosan alkalmazható megállapodás teljes mértékben megfelelő ebben az összefüggésben. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ez a megállapodás egyszerűen a különböző tagállamokkal kötött 47 kétoldalú megállapodás helyébe lép, és – ennek eredményeként – az EU további külpolitikai hatáskörre tesz szert. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az Európai Közösség és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti, a légiközlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetre hivatkozik. Mivel az EU jelenleg kizárólagos hatáskörrel rendelkezik e területen, a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a harmadik országokkal a tagállamok és a harmadik országok között a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló hagyományos kétoldalú megállapodások felváltásáról. A megállapodás-tervezetet a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság megvizsgálta, és kedvező véleményt adott. Ebből többek között az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés elkerülésére irányuló és a repülőgép-üzemanyagnak az Európai Unió területén belüli tevékenységek esetében való megadóztatását lehetővé tevő bizottsági kijelölési záradék megállapítását szeretném kiemelni. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság kedvező véleményének ezt a két részletét szeretném hangsúlyozni, mert ezek miatt szavaztam a jelentés mellett. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi légi közlekedésre vonatkozóan, amelyet hagyományosan a tagállamok és a harmadik országok között létrejött kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodások szabályoznak. 2003 júniusában a Bizottság tárgyalásokat kezdett harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe európai uniós megállapodások léphessenek. Köztük szerepel az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió közötti 47 hatályos kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás helyébe lépő megállapodás. A megállapodás fő elemei a következők: a kétoldalú megállapodás helyébe lépő és az európai uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetést megakadályozó kijelölési záradék; a repülőgép-üzemanyagnak az EU területén való általános megadóztatása; és a légi társaságok közötti kereskedelmi megállapodásokat az EU versenyjogával összhangba hozó 6. cikk. A Bizottság által tárgyalt megállapodást 2009. november 30-án alkalmazták ideiglenesen. A Bíróságnak a Közösség kizárólagos hatásköréről szóló rendelkezéseinek súlyát magam mögött tudva azt kell mondanom, hogy nagyon támogatom e megállapodások újratárgyalását: azért is, mert szembemennek Európa szuverenitásának egyre nagyobb jelentőségével, és azért is, mert ez a határozattervezet összhangban van az EU verseny- és költségvetési jogával. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A megállapodás megkötése mellett szavaztam, amelynek célja, hogy – a nemzetközi légi közlekedés különféle kérdéseiben az EU-ra ruházott kizárólagos hatáskör alapján – az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan fennálló 47 kétoldalú megállapodás bizonyos rendelkezéseinek helyébe lépjen, hogy az EU jogával összhangba kerüljenek. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az Európai Közösségek Bíróságának ítélete szerint a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi repülés számos

65

66

HU


olyan kérdésében, amelyet korábban a tagállamok és harmadik országok között létrejött, légiközlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos kétoldalú megállapodások szabályoztak. Következésképpen a Tanács 2003 júniusában engedélyezte a Bizottság számára, hogy tárgyalásokat kezdjen harmadik országokkal, hogy a már meglévő kétoldalú megállapodások bizonyos rendelkezései helyébe közösségi megállapodások léphessenek. Ezért a Bizottság tárgyalásokat folytatott a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióval egy olyan megállapodás megkötéséről, amely az EU tagállamai és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamai között fennálló 47 kétoldalú légiközlekedési szolgáltatási megállapodás egyes rendelkezéseinek helyébe lép. Az eljárási szabályzat 81. cikke értelmében a Parlamentnek jogában áll, hogy egyetértését adja e megállapodás megkötéséhez. A Parlament egyetlen szavazás keretében határoz, és módosítást nem lehet benyújtani. A fentiek alapján az előadó azt javasolja, hogy először a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, majd a Parlament egésze adjon kedvező véleményt a megállapodás megkötéséhez. A Verts/ALE képviselőcsoport így tett. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A nemzetközi repülés bizonyos kérdéseiben a 2003. évi nyitott égboltról szóló ítélet által megállapított kizárólagos illetékességi kör lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy az európai légiközlekedési piacnak az európai uniós előírásokhoz való igazítása, ugyanakkor versenyképessége és átláthatóvá tétele érdekében harmadik országokkal folytasson megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokat. Üdvözlöm a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió tagállamaival való megállapodás elfogadását, mivel alapvető fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió a nemzetközi repülési ágazat konzisztenciájának kialakítására irányuló politikát terjesszen elő, folyamatosan mérsékelve a két fél között a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozóan létrejött hatályos kétoldalú megállapodások különböző rendelkezéseinek szerepét. A megállapodásból az uniós légi fuvarozók közötti megkülönböztetés tilalmára vonatkozó záradékot, a repülőgép-üzemanyagnak az energiatermékek és a villamos energia adóztatásáról szóló irányelv alapján való megadóztatásáról szóló záradékot, valamint annak tényét emelném ki, hogy a kétoldalú megállapodások rendelkezéseit összhangba hozza az EU versenyjogával, valamint szabályozási ellenőrzés alá vonja őket. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a piacok megnyitását, és – következésképpen – a beruházási lehetőségek mindkét fél számára történő megteremtését. Ezeket a megállapodásokat a mindkét szervezet közötti stratégiai együttműködés elmélyítésének eszközeként kell értelmezni. Ajánlás második olvasatra: Catherine Stihler (A7-0343/010) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek azzal, hogy szükség van az építési ágazattal kapcsolatos intézkedések meghozatalára, mivel ez az ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára: a bruttó nemzeti össztermék 10%-át adja, és több mint 65 000, 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozást képvisel. Ez a javaslat elsősorban az építési termékek magas fokú biztonságának biztosítására, másodsorban pedig az ágazati munkavállalók egészségügyi és biztonsági körülményeinek javítására irányul. A belső piaci kereskedelmet jelenleg az áruk és szolgáltatások építési ágazaton belüli szabad forgalmazását szabályozó nemzeti műszaki előírások akadályozzák, ami ennélfogva szükségessé teszi az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálatát. Figyelembe véve a piacfelügyelet új körülményeit, például az új jogalkotási keretet, az építési termékek forgalmazásának harmonizált feltételeiről szóló rendeletre irányuló

18-01-2011

18-01-2011

HU


javaslat fontos mérföldkő lehet az irányelv aktualizálása, egyszerűsítése és felváltása felé vezető úton. Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Egyetértettem a dokumentummal, mivel az építési termékek európai uniós forgalmazásának léptéke és az építőipari ágazatban folytatott kereskedelem akadályai miatt fontos, hogy haladéktalanul cselekedjünk. Minthogy az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és 12 millió európai uniós polgárt foglalkoztat közvetlenül – egyike Európa legnagyobb iparágainak, a megfelelő szabályozás alapvető fontosságú. Úgy vélem, hogy az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat megkönnyíti az építési termékekről szóló irányelvnek például a piacfelügyelettel kapcsolatos megváltozott körülmények, így az új jogalkotási keret fényében való korszerűsítését, egyszerűsítését és felváltását. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Noha az elmúlt évtizedekben javultak a munkakörülmények az építőipari ágazatban, az Európai Uniónak biztosítania kell saját maga számára az ahhoz szükséges eszközöket, hogy folytathassa a magas minőséggel kapcsolatos irányzatok megszabását ezen a területen. Ennek alapján szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételeket megállapító rendelet mellett. A munkavállalók és az építési termékek egyéb felhasználói egészségének és biztonságának védelme érdekében az építési termékek forgalmazásáról szóló új jogszabálynak ki kell terjednie a veszélyes anyagok címkézésére is. Ez a rendelet a bürokrácia csökkentése és az átláthatóság növelése érdekében – különösen a kisvállalkozásokra vonatkozó egyszerűsített új teljesítményértékelési eljárások révén – naprakésszé teszi és felváltja a hatályos előírásokat. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és további 26 millió más ágazatban lévő munkahely függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban vállalkozások sora ment csődbe és munkavállalók vesztették el megélhetésüket. Az EU-ban még mindig túl sok kereskedelmi akadály van az építőipari ágazat előtt, mivel a tagállamok még mindig nemzeti műszaki előírásokat alkalmaznak az építőipari ágazatban az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának megakadályozása érdekében. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az adminisztratív akadályok felszámolása mellett alapvető fontosságú a műszaki értékelő testületek függetlenségének és átláthatóságának biztosítása, és ennélfogva támogatom az átláthatóságra vonatkozó előírások megállapítására és – az összeférhetetlenségi helyzetek kialakulásának elkerülése érdekében – a valamennyi érdekeltnek az európai szabványosítási testületek műszaki bizottságaiban való képviseletének biztosítására irányuló javaslatot. George Becali (NI), írásban. – (RO) Ahogyan azt a mai felszólalásomban már hangsúlyoztam, a jelentés mellett szavaztam. Előrehaladást kell elérnünk a globális építőipari piac harmonizálására tett intézkedéseinkkel kapcsolatban. Nemcsak a munkavállalók biztonságával és mozgásával kapcsolatos kérdésekre utalok, hanem egészségünkkel kapcsolatban az építési anyagok biztonságosságára is. Ami a jövőbeni építőipari termékinformációs kapcsolattartó pontokat illeti, nagyon szeretném, ha pártatlan információkat nyújtanának, a lehető leghamarabb létrejönnének és működni kezdenének a tagállamokban, és pénzügyi támogatást kapnának, hogy hasznosak lehessenek a polgárok

67

68

HU


és az érdekelt vállalatok számára. Remélem, hogy az új rendelet a lehető leggyorsabban eléri hatását, és hogy mi, egyszerű emberek is észrevehetjük majd az elért előrehaladást, továbbá hogy az építőipari ágazat mint olyan a továbbiakban már nem a legveszélyesebb ágazatok egyike. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A különféle – akár vegyipari, akár építési – termékekben lévő veszélyes anyagok címkézése, illetve a rájuk vonatkozó információ közlése az Európai Unió eredményeinek egyike. A REACH-rendelet hatálybalépése óta az EU számot adott arról a hozzáadott értékről, amelyet a REACH a veszélyes anyagok biztonsága és átláthatósága tekintetében eredményezett. Strasbourgban ismételten olyan rendeletet fogadtunk el, amely harmonizálja az építési termékek forgalmazásának feltételeit, és biztosította, hogy az egyes termékek teljesítménynyilatkozata magában foglalja a veszélyes anyagokra vonatkozó információkat. Az egészség és a biztonság kiemelt prioritást élvez, és üdvözölnünk kell, hogy az európai előírások lehetővé teszik az átláthatóság és a biztonság ilyen magas szintjét. Mindazonáltal noha belső piacunk már védett, elmondható-e ugyanez a nekünk helyet adó globalizált piacról? Most az EU-n kívüli partnereinkre gyakorolt befolyásunkat kell felhasználnunk, akik nem feltétlenül rendelkeznek ugyanilyen szintű előírásokkal. Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az építőipar – amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja – egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés erős csapást mért az uniós építőipari ágazatra, következésképpen szerte az Unióban számos vállalkozás ment csődbe és sok munkavállaló veszítette el megélhetését. Ez Romániára is igaz, ahol – az építőipar piacának virágzását követően – most óriási hiány mutatkozik a megrendelésekben. A szakértők szerint 2011-ben még nem lesz fellendülés az építőipari piacon. Sőt, még arra is számítanak, hogy ebben az évben éri el a mélypontját az elmúlt évtizedhez képest. Ilyen körülmények között örömmel fogadunk minden olyan intézkedést, amellyel segíteni lehet az építőipari ágazatot. Az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és ennek köszönhetően a vállalatok nem mennének tönkre, a munkavállalók pedig nem veszítenék el munkahelyüket. Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A megtermelt GDP vonatkozásában az építőipar az Európai Unió gazdasági teljesítményének 10%-át adja. Az építőipari piac előtt továbbra is az egységes piac teljes mértékű kialakulását gátló akadályok egész sora áll. A benyújtott rendelet célja a hatályos irányelv módosítása, és ilyen módon az építési termékek forgalmazási feltételeinek egyszerűsítése. Főként az építési termékek forgalmazásának piacfelügyeletével és közös keretrendszerével foglalkozik. Az irányelv módosításának célja, hogy a gazdasági hanyatlás idején segítséget nyújtson az építőipari ágazatnak a kereskedelmi akadályok felszámolásához, ilyen módon őrizve meg a munkahelyeket és tartva felszínen sok-sok építőipari vállalatot, amelyek máskülönben nem élnék túl a gazdasági válságot. A Tanács az első olvasat szerinti álláspontja alapján kivette a Parlamentnek az építési termékekben lévő veszélyes anyagok (például az azbeszt) bejelentésére vonatkozó kötelezettségek megállapítására irányuló módosítási javaslatait. Úgy vélem, ez nagyon veszélyes, és ennélfogva támogatom az előterjesztett jelentést, mivel ismételten javasolja

18-01-2011

18-01-2011

HU


az építőipari vállalatokra kirótt, az építési termékekben lévő veszélyes anyagok bejelentésére vonatkozó kötelezettséget. Meg kell védenünk polgáraink egészségét. Végül, de nem utolsósorban szeretném üdvözölni az annak biztosítására tett erőfeszítést, hogy a tagállamok meg tudják őrizni az építési termékek tulajdonságait értékelő és jóváhagyó építésügyi állandó bizottságbeli képviselők függetlenségét. A jelentés többek között módosítási javaslatokat tartalmaz az egészség és a biztonság védelmével kapcsolatban, és nemcsak az építőmunkásokra, de az építmények tényleges felhasználóira vonatkozóan is. A fentiekben felsorolt, valamint további más okokból a jelentés támogatása mellett döntöttem. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására, a célja pedig az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása – különösen a piacfelügyelet tekintetében – a megváltozott körülmények fényében, beleértve az új jogalkotási keretet is. Figyelembe véve az építőipari ágazat méretét, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések meghozatala. Támogatom annak elismerését, hogy szigorú egészségügyi és biztonsági előírásokra van szükség az ágazat munkavállalóira vonatkozóan. Ez a javaslat felszámolja a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, és lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, valamint hozzájárul a munkavállalók álláshelyeinek megtartásához. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az építési termékek forgalmazásának harmonizációjáról szóló rendelet fontos előrelépést jelent a belső piac működésének és az építési termékek szabad mozgásának az e területen történő javítása felé. Ugyanakkor fontos észrevétel az is, hogy a rendelet végrehajtása segítséget nyújt az olyan esetek számát a lehető legalacsonyabban tartani, amikor az építőipari termékek véletlen hiba folytán nem felelnek meg a teljesítménynyilatkozatban foglaltaknak, ami minimalizálni fogja az anyagi veszteségeket. A nem megfelelés kockázatának megelőzése az e rendelet követelményeit nem teljesítő, értékesítésre szánt termékek forgalomba hozatalának elkerülése szempontjából szükséges, ilyen módon garantálva az építési termékek megfelelő működését, valamint azt, hogy az építményekre vonatkozó alapvető követelmények teljesüljenek. Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló ajánlástervezet a legmagasabb szintű védelmet követeli meg mind a munkavállalók, mind pedig az épületeket használó személyek számára. Egyetértek az előadó azzal kapcsolatos álláspontjával, hogy az építési termékekben lévő esetleges veszélyes anyagok ellenőrzésének hatáskörére alapvető szükség van, és támogatom azt a módosítási javaslatot, amely szerint az építési termékeken fel kellene tüntetni a veszélyes anyagokra vonatkozó információt. Nem értem a Bizottság álláspontját, amely teljesen eltávolította ezt az eredeti javaslatból. Az új és meglévő építési termékekkel kapcsolatos ismeretek bővítése érdekében úgynevezett kapcsolattartási pontokat kell létesíteni, amelyeknek elfogulatlanoknak, azaz másként megfogalmazva pénzügyi és személyzeti kérdések tekintetben függetleneknek kell lenniük a CE-jelölések megszerzésének folyamatához kapcsolódó szervezetektől. A Tanács túl sok kivételt javasolt a CE-jelöléssel való ellátással kapcsolatos követelmények alól, és alapvető fontosságú ennek felülvizsgálata és a lehető legnagyobb mértében történő korlátozása, máskülönben az egész CE-jelölési rendszer értelmetlenné válik. Módosított formájában támogatom a javasolt rendeletet, és elfogadása mellett fogok szavazni. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel kiáll a kereskedelmet az építőipar területén befolyásoló akadályok felszámolásának szükségessége

69

70

HU


mellett. A jelenlegi gazdasági visszaesés súlyos károkat okozott az ágazatnak. A javasolt rendelet – amely a hatályos irányelv helyébe lép – elősegíti e helyzet megfordítását. A gyártók előtt álló kereskedelmi akadályok felszámolása lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók számára pedig hogy ne veszítsék el munkahelyüket. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A jelentésben szereplő adatok szerint – idézem – „az építőipar, amely a bruttó nemzeti össztermék 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás.” Ezek a számadatok megmutatják annak a valós mértékét, hogy mennyire fontos az építőipari ágazat az európai gazdaság számára. Pontosan ez az, amiért az ágazatot szabályozó és a belső piac megfelelő működését lehetővé tevő közös szabályokra van szükség. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékek forgalmazásának harmonizációja, a hatályos irányelv aktualizálása és egyszerűsítése – az új jogszabályi keretrendszer (765/2008/EK rendelet és 768/2008/EK határozat) figyelembevételével. A különféle aspektusokra összpontosít, például a következőkre: teljesítménynyilatkozatok és a CE-jelölés, a veszélyes anyagok szállítása, az építési termékekre vonatkozó információkhoz való hozzáférést biztosító nemzeti kapcsolattartó pontok, az e területen érdekelt valamennyi szervezet függetlensége és átláthatósága, az építési termékek újrahasznosítása, az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdések nagyobb hangsúlya, az elektronikus kommunikáció előremozdítása és az új információs technológiai módszerek bevezetése. A rendelet mellett szavaztam, amely minden bizonnyal növeli majd az említett termékek szállításának biztonságát, valamint hozzájárul az ágazatban tevékenykedő valamennyi munkavállaló egészségügyi és biztonsági feltételeinek javulásához. Hozzájárul majd a környezetet károsító gyakorlatok – fokozatos – elhagyásához. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Noha a jelentés második olvasata és a Tanáccsal való végleges megállapodás magában foglal néhány kedvező aspektust, nem szabad elfelednünk, hogy az egységes piac konszolidációjának elvére összpontosít. Ezzel összefüggésben egy olyan rendelet elfogadásáról van szó, amely az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapítására irányul. azaz azokat a szabályokat állapítja meg, amelyeket a tagállamoknak ahhoz kell betartaniuk ahhoz, hogy termékeik az Európai Unió piacára kerülhessenek. Azt hiszem, valamennyien egyetérthetünk bizonyos aspektusokkal kapcsolatban, konkrétan az egészség és a biztonság védelmét illetően, ideértve a munkavállalók egészségét és biztonságát is, de a termékek életciklusuk végéig való használatát illetően is, különösen a veszélyes anyagok esetében. Hacsak nem az a cél, hogy megvédjük azokat az európai gazdasági csoportokat, amelyek célja voltaképpen a piaci dominancia megszerzése, nem fogadhatjuk el azokat a döntéseket, amelyek kockára tehetnék e termékeknek a törékenyebb gazdaságú országokban vagy az alkalmazkodást nehezebbnek találó kis- és középvállalkozások általi gyártását – kivéve, ha rendelkezésre áll valamilyen fajta előzetes támogatás.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az építési termékek liberalizációja felé való elmozdulás az építőipari ágazatban azt jelenti, hogy meghallgattatásra talált a kis- és középvállalkozások azon óhaja, amely szerint nagyobb érzékenységet kértek. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat valamennyi tagállamban nagyon fontos szerepet tölt be, úgy vélem, hogy a további liberalizáció fontos előrelépést jelent. Különösen a különféle bürokratikus akadályok felszámolását és az emberi egészségre esetleg veszélyt jelentő anyagokat tartalmazó termékek kötelező nyomon követhetőségét üdvözlöm. Emiatt úgy határoztam, hogy támogatom Stihler asszony javaslatát. Małgorzata Handzlik (PPE), írásban. – (PL) A belső piac működését még mindig számos akadály gátolja. Emiatt nagy megelégedésemre szolgál az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló állásfoglalás elfogadása. Az állásfoglalás az építési termékek tagállamok közötti egyszerűbb áramlásához vezethet. Az állásfoglalás emellett a vállalatok üzleti tevékenységét megkönnyítő fontos szabályokat vezet be. Megköveteli a tagállamoktól az olyan termékinformációs kapcsolattartó pontok létrehozását, ahol a vállalatok az építési termékekre vonatkozó információkat kaphatnak. Rendelkezésre állnak majd az előírásokra vonatkozó információk is, amelyek akár a legkisebb vállalat számára is lehetővé teszik majd a felhasználóknak szóló tulajdonságnyilatkozatok elkészítésére vonatkozó és a CE-címkékkel kapcsolatos új követelményeknek való megfelelést. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy az állásfoglalás számos új követelményt tartalmaz a CE-címkék elhelyezésével és a felhasználóknak szóló olyan teljesítménynyilatkozatok elkészítésével kapcsolatban, amelyeknek az építési termékekben lévő veszélyes anyagokra vonatkozó információt is tartalmazniuk kell. Remélem, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok egyaránt megtesznek minden erőfeszítést annak érdekében, hogy az új előírásokra vonatkozó információk a lehető leghamarabb eljussanak a gyártókhoz, hogy azok megkezdhessék a felkészülést, és a lehető leghamarabb az állásfoglalás új rendelkezéseihez tudjanak igazodni. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem a javaslattal, mivel az építőipari ágazat egyike Európa legnagyobb ipari ágazatainak, a GDP 10%-áért felel, és az ágazat 12 millió állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, 26 millió munkavállalónak pedig a megélhetése függ tőle. Mindemellett az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a kis- és középvállalkozás (kkv). Mivel a kkv-k jelentik gazdaságunk gerincét, e javaslatnak el kell ismernie szerepüket és szükségleteiket. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, ilyen módon segítve elő azt, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyüket. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekről szóló rendeletre irányuló javaslat (COM(2008)311) célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a megváltozott körülmények fényében. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a figyelem az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagokra irányult, illetve hogy az ilyen termékekben lévő veszélyes anyagok felé különös aggodalommal fordulnak, a veszélyes anyagoknak a termékekig való visszakövetésének lehetősége pedig alapvető fontosságú. Ha tudtuk volna, hol van azbeszt az épületekben, az épületek felépítésében részt vevő munkavállalóknál és a bennük élő lakóknál nem alakultak volna ki olyan betegségek, mint pl. a mesothelioma. A veszélyes anyagokra vonatkozó módosítások (7., 17., 49.) újbóli benyújtása jövőbeli egészségünk és biztonságunk, valamint az átláthatóság szempontjából fontos.

71

72

HU


Eija-Riitta Korhola (PPE), írásban. – (FI) Itt volt az ideje, hogy sor kerüljön az építési termékekről szóló irányelv reformjára, illetve hogy egy olyan jobban használható rendelet kerüljön a helyére, amely ténylegesen lehetővé teszi számunkra az építési termékek belső piaci szabad mozgásának biztosítását. A Bizottság jó irányba halad a hatályos irányelv gyakorlati végrehajtásának megkönnyítésére és a végrehajtási folyamat hatékonyabbá tételére irányuló kezdeményezésével. Az építési termékek egyértelműen különböznek az egyéb termékektől, amelyek belső piacon való mozgását irányelvek szabályozzák. Noha az egyes termékekre vonatkozó biztonsági követelményeket általában irányelveken keresztül szabványosítják, az építési termékek köztes, az építési projektekben való felhasználásra szánt termékek, és – köszönhetően e sajátos jellemzőjüknek – az építési termékekre vonatozó irányelv céljait a harmonizált, azt biztosító megközelítések sikeres meghatározásával lehet elérni, hogy a termékek teljesítménynyilatkozata pontos és megbízható. Ebben a tekintetben az új rendelet jelentős javulást jelent majd. A helyben működő mikrovállalkozások túlélésének biztosítása érdekében fontos az Európa-szerte fennálló eltérő körülmények figyelembevétele is. Az éghajlati sajátosságok miatt a tagállamok természetesen eltérő követelményeket állapítanak meg az építményekre vonatkozóan. Ugyanakkor fontos, hogy az értelmetlen vizsgálati követelmények megfelelő figyelmet kapjanak, továbbá megtörténjen hatálytalanításuk, hogy csökkenthessük az adminisztratív terheket. Úgy vélem, ez a rendelet javítani fogja a belső piac, valamint az építési termékekkel kapcsolatos szabványügyi folyamatok működését Európában. Ezért a rendelet mellett szavaztam. Edvard Kožušník (ECR), írásban. – (CS) Támogatom ezt az új megközelítést, mivel a jogszabályi kiigazítás célja nem a termékbiztonság meghatározása, hanem egy olyan átlátható környezet megteremtése, amelyben megbízható információkat közölnek majd a termékek tulajdonságairól. Örömmel fogadom azt a tényt is, hogy az Európai Parlament előnyben kívánja részesíteni az elektronikus formátumú dokumentumokat, különösen a forgalomba hozott termékek tulajdonságaira vonatkozó nyilatkozatokkal kapcsolatban. Kételyeim vannak ugyanakkor a 17. cikkhez kapcsolódó 45. módosítási javaslattal kapcsolatban. Noha támogatom azt a javaslat szerinti elvet, hogy a harmonizált szabványok létrehozása folyamatának különböző résztvevői tisztességes és kiegyensúlyozott képviseletet kapjanak, azon az állásponton vagyok, hogy ezt a kérdést átfogó módon kell rendezni az európai szabványügyi rendszer felülvizsgálata keretében, és nem pedig különálló jogi aktusokban, apránként. Véleményem szerint a kiválasztott megközelítés olyan jogszabályokat eredményez, amelyek híján vannak az egyértelműségnek. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló rendelet elfogadására figyelemmel támogattam Stihler asszony jelentését, mivel véleményem szerint az építőipari ágazat nagyon fontos az európai gazdaság számára. Ezzel összefüggésben az építési termékekre vonatkozó előírások magas szintű harmonizációjának megteremtése olyan cél, amelynek elérésére Európának a lehető leghamarabb rá kell kényszerítenie magát. A mostanihoz hasonló időben, amikor ösztönöznünk kell a gazdasági növekedést, nem tagadhatjuk az említett ágazat stratégiai fontosságát. A javaslat célja az építési termékekre vonatkozó pontos és megbízható információk biztosítása azért, hogy olyan biztonságos épületek álljanak rendelkezésünkre, amelyek az emberi egészségre káros hatást nem gyakorló anyagokból épültek. Emellett a munkahelyi biztonsággal kapcsolatban megtett lépéseket alapvető fontosságúnak ítélem az ágazatban foglalkoztatott európai polgárok millióinak védelme szempontjából, mivel az ilyen lépések megfelelő szintű védelmet garantálnak az említettek számára.

18-01-2011

18-01-2011

HU


David Martin (S&D), írásban. – Szeretnék gratulálni skót képviselőtársamnak, Catherine Stihler asszonynak az ezzel a nagyon műszaki jellegű tárggyal kapcsolatos jó munkájához. Igennel szavaztam a jelentésre, amelynek célja, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson az építőipari ágazat szabványait létrehozó testületeknek, amely hangsúlyt helyez az újrahasznosításra és az egyszerűsített eljárások révén megkönnyíti a kkv-k számára az egységes piachoz való hozzáférést. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az itt elfogadott harmonizált feltételeket indokolja az a tény, hogy az Európai Unió bruttó nemzeti össztermékének (GDP) nagy részéért felel az építőipari ágazat, amely az előadó szerint a GDP körülbelül 10%-át adja, a bruttó állóeszköz-felhalmozásnak pedig 50,5%-át. A közelmúlt gazdasági válsága súlyos, a vállalati kapacitások feleslegessé válásával és a munkahelyek megszűnésével járó problémákat okozott az iparágnak. Ezért az ágazat megsegítése érdekében hozható minden intézkedés rendkívül fontos. Az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelv felülvizsgálata e tekintetben olyan szükséges lökés, amely úgy segítheti az ágazatot, hogy egyfelől megszünteti a gyártókkal való kereskedelem előtt álló akadályokat, másfelől pedig segítséget nyújt a vállalatoknak a tönkremenetel elkerüléséhez és a munkavállalók munkahelyeinek megőrzéséhez. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az építőipar egyike a legnagyobb gazdasági tényezőknek szerte Európában. A válság azonban súlyosan érintette ezt az ágazatot. A kisés középvállalkozásokat, amelyek gyakran forgalmazóként működnek, különösen súlyosan érintette, és sokan közülük felhagytak tevékenységükkel. A vállalatok és ilyen módon a munkahelyek túlélésének biztosítása érdekében fel kell számolni a kereskedelem előtt álló akadályokat. Ez tisztességesebb feltételeket teremthet, ami minden érintett előnyére válhat. Emiatt a felelős bizottság által előterjesztett indítványok ellen szavaztam második olvasatban. Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazat alapvető európai ágazat mind a foglalkoztatás, mind pedig kis- és középvállalkozásaink fejlődése tekintetében. Ezért rendkívül fontos egy olyan rendelet támogatása, amely harmonizált, az alkalmazott anyagok biztonságát és a munkavállalók egészségét garantáló feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan. Továbbra is előfordulnak fizikai sérüléssel és egészségkárosodással járó esetek, nem utolsósorban az olyan polgárok esetében, akik naponta kerülnek kapcsolatba a városi épületek építésénél használt veszélyes anyagokkal, például az azbeszttel. Ezért támogatom Stihler asszonynak a ma második olvasatban elfogadott jelentését, mivel azt hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a globalizált világban az alkalmazott anyagok és termékek forgalmazására vonatkozó közös szabályok bevezetése a biztonság és a megbízhatóság garantálása, továbbá – ezzel egyidejűleg – a gyártók költségeinek csökkentése érdekében, különös tekintettel a kkv-kra. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentésben szereplő harmonizációs intézkedések túlságosan nagymértékűek. Az építőipari ágazat érzékeny terület: kulcsfontosságú az infrastruktúra fejlesztése, és ilyen módon az egyes tagállamok mint üzleti helyszínek szempontjából. Ebben az ágazatban a munkaügyi, szociális és környezetvédelmi előírások gyakran fontosak az emberek és a környezet védelme szempontjából. Mindegyik tagállamnak – jórészt – magának kell meghoznia ezzel kapcsolatos döntését. Ezért nemmel szavaztam a jelentésre.

73

74

HU


Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának biztosítására irányul. A rendeletre irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel ha a forgalomba hozott építési termékeken lévő CE-jelölés alkalmazása révén szavatoljuk az egyértelmű és megbízható információkat, az további előrelépést jelent az olyan szabad versenypiac felé, amely alkalmas a kis- és középvállalkozások megvédésére. Mivel az építési termékek a kész építmény közbenső árucikkei, az új európai előírások harmonizációja szavatolja az építmény biztonságát és minőségét, valamennyi építőipari társaság számára egyenlő feltéteket teremt, javítja a már a piacon lévő anyagok ellenőrzését, végül pedig nagyobb átláthatóságot eredményez az építési termékek kereskedelmében. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mivel véleményem szerint fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák a kereskedelem nagyobb dinamikáját az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatot különösen nagy mértékben érintette a jelenlegi gazdasági helyzet, a javasolt rendelet pedig az áruknak és szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való szabad, hatékony és átlátható mozgását hivatott előmozdítani. A határokon átnyúló tevékenység akadályainak eltávolítása és a nemzeti adminisztratív és technikai akadályok felszámolása kulcsfontosságú szereppel bír az építőipari ágazatban. Az építőipari ágazatban a tagállamok a nemzeti műszaki szabványok mögé bújnak, hogy megakadályozzák az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Figyelembe véve, hogy az építőipari ágazat a bruttó hazai termék 10%-át adja az EU-ban, és jelenleg súlyos válságot él át, az építkezések fellendítésének előmozdítására meghozható valamennyi intézkedés örvendetes, és támogatásom élvezi. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy ne menjenek tönkre, a munkavállalók pedig ne veszítsék el munkahelyeiket. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az építőipari ágazatban még mindig túl sok akadály van a kereskedelem előtt EU-szerte, ami azt eredményezi, hogy a tagállamok indokoltnak mondják az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása érdekében hatályba léptetett technikai előírásokat. Ez a gyorsan bővülő ágazat adja a GDP 10%-át és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át. 12 millió európai polgár számára biztosít munkát, és 92%-át a gazdaságunk gerincét jelentő kis- és középvállalkozások adják. Ezért úgy vélem, intézkedéseket kell hozni az e termékek piacának harmonizálása, valamint az ágazati munkavállalók egészsége és biztonsága magas szintjének garantálása érdekében. Figyelemmel a válságra – amely jelentős problémákat okozott az ágazatban, például vállalatok összeomlását – az üzleti vállalkozások gazdasági túlélését biztosító és a munkahelyeket megőrző liberalizációs intézkedések szükségesek. E rendeletre irányuló javaslat célja az építési termékekről szóló irányelv korszerűsítése, egyszerűsítése és felváltása a – például a piacfelügyelet tekintetében – megváltozott körülmények fényében. Célja az is, hogy nagyobb védelmet nyújtson a CE-jelölés, a veszélyes anyagok, nemzeti termékinformációs kapcsolattartó pontok, a függetlenség és átláthatóság, az egészség és biztonság, valamint az elektronikus kommunikáció vonatkozásában. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az ágazat méreteit figyelembe véve rendkívül fontos feladataink vannak az építési termékek unión belüli forgalmazása terén. Az Európai Szabványügyi Bizottság szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. Az ágazat

18-01-2011

18-01-2011

HU


12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Ezen túlmenően, az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-át kitevő 65 ezer vállalkozás mind 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás. Mivel a kkv-k gazdaságunk gerincét alkotják, ez a javaslat felhív szerepük és igényeik elismerésére, valamint az ebben az ágazatban dolgozók egészsége és biztonsága magas szintjének fenntartására. Igennel szavaztam a jelentésre, mivel a javaslat a hatályos jogszabályok egyszerűsítésével, az átláthatóság növelésével és az üzleti vállalkozások által viselendő adminisztratív terhek mértékének csökkentésével az iparág versenyképességének növelését segíti elő, továbbá hogy így támogassam Romániának a harmonizált szabványok hatálya alá tartozó termékek teljesítményének kötelező értékeléséhez, a teljesítménynyilatkozat kibocsátásához és a CE-jelölés elhelyezéséhez fűződő érdekét. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Figyelembe véve az építőipari ágazatnak az európai gazdaságban betöltött jelentős szerepét, az építési termékek belső piacon való szabad mozgásának elősegítése érdekében alapvető fontosságú a kereskedelem technikai akadályainak felszámolása. Ennélfogva fontos a harmonizált műszaki specifikációk megállapításának támogatása, amelyek – figyelemmel az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos kérdések szükséges hangsúlyosságára – lehetővé teszik az egységes piac konszolidációját. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Ma plenáris ülésen szavaztunk az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételekkel kapcsolatos javaslatról. Figyelembe véve az ágazat fontosságát, alapvető fontosságú az építési termékek európai uniós forgalmazására vonatkozó intézkedések kidolgozása. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) szerint az építőipar, amely a GDP 10%-át teszi ki, és a bruttó állóeszköz-felhalmozás 50,5%-át adja, egyike Európa legnagyobb iparágainak. A rendeletre irányuló javaslat harmonizált feltételeket állapít meg az építési termékek forgalmazására vonatkozóan azzal, hogy bevezetésre kerülnek a jelölésre vonatkozó közös előírások, amelyek célja a termékbiztonsághoz és a termékek megbízhatóságához kapcsolódó garanciák megerősítése, és egyben a gyártók költségeinek csökkentése, különös tekintettel a kkv-kra. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez a rendelet második olvasatra kerül a Parlament elé, figyelemmel végleges elfogadására. Az első olvasatra az előző parlamenti ciklusban került sor. A Tanács 2010-ben fogadta el álláspontját, és ezt követően a kompromisszumos megoldás elérése érdekében intenzív háromoldalú informális tárgyalások folytak a belga elnökség alatt. A rendelet jelentős mértékben műszaki jellegű, politikailag pedig különösen a Zöldek számára releváns, mivel fő célja az építési termékek forgalmazásával kapcsolatos követelmények harmonizálása. A Verts/ALE képviselőcsoport fő célja az volt, hogy többek között a következők legyenek biztosítottak: i) az eljárások átláthatóknak legyenek (a szabványügyi testületek ne váljanak a fő iparágak képviselőinek monopóliumaivá, és vegyék figyelembe a kkv-k vagy egyéb érdekelt felek szempontjait); ii) az építési követelmények és eljárások alkalmasak legyenek az innovatívabb és ökológiailag fenntarthatóbb minták alkalmazásának fellendítésére; iii) a mikrovállalkozásokra vonatkozó különleges eljárások ne tegyék lehetővé az iparág számára a követelmények vagy eljárások megkerülését. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam az állásfoglalásra, mivel úgy vélem, még mindig túl sok akadály van az európai építőipari ágazatbeli kereskedelem előtt. Az

75

76

HU


irányelv felülvizsgálatának elő kell segítenie a kereskedelmi korlátok felszámolását, ilyen módon védve meg a még mindig a globális gazdasági válság hatása alatt álló építőipari társaságoknál lévő munkahelyeket. Tervek vannak olyan specifikus új intézkedések bevezetésére, amelyek biztosítják az építési termékek újrafeldolgozását, újrahasznosításukat pedig az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései elérésének egyfajta módszereként mozdítják elő. Új óvintézkedések szükségesek az ágazatban dolgozók egészségének és biztonságának megóvására – az ágazatban sajnos még mindig nagy a munkavégzéssel kapcsolatos halálesetek száma. Végül a dokumentumok nyomtatott példányainak elektronikus változattal való fokozatos felváltására irányuló felvetés célja az építési termékek piacának még harmonizáltabbá tétele. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Annak ellenére, hogy a rendelet bevezetése néhány elfogadhatatlan általános megállapítást tartalmaz, különösen a szolgáltatásoknak az építőipari ágazatban való teljes mértékben szabad mozgásával kapcsolatban – amelyet nem tudunk támogatni, mert a munkaerőköltségek különböző tagállamok közötti harmonizációjáig fennáll a tisztességtelen verseny kockázata –, igennel szavazunk. Azért kell így tennünk, mert a rendelet kizárólagosan foglalkozik az építőipari ágazat termékeinek forgalmazására vonatkozó szabályozással, az építőipari ágazatot pedig a sok-sok üzleti vállalkozás megszűnése és a munkahelyek elvesztése miatt különösen súlyosan érintette a mostani gazdasági válság. A javaslat előírja a veszélyes anyagokat tartalmazó termékek harmonizálását és címkézését, valamint az egyes szabályozásbeli akadályoknak a munkavállalók és a kis- és középvállalkozások érdekében való felszámolására figyelemmel egyszerűsíti, aktualizálja és felváltja a hatályos előírásokat. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Különösen elégedett vagyok azzal, hogy az építési termékekről szóló jelentést, amelynek előadója voltam, képviselőtársaim támogatták, és megszavazták jogszabállyá tételét. A jelentés azt eredményezi majd, hogy az építési termékek címkézésével kapcsolatban megtörténik a veszélyes anyagok jegyzékbe foglalása, valamint további, a témával kapcsolatos bizottsági vizsgálatok követik majd. Olyan rendelkezések is vannak benne, amelyek megkönnyítik a kkv-k számára termékeiknek a belső piacon való forgalmazását. Foglalkozik a termékek CE-jelöléssel történő jóváhagyásával kapcsolatos nagyobb átláthatóság szükségességével is, és nagyon várom az intézkedések 2013 júliusában való bevezetését. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslatra. Az építőipari ágazat nagy ipari ágazat Európában: 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. A gazdasági visszaesés súlyosan érintette az EU építőipari ágazatát, sok munkavállaló veszítette el munkahelyét. Ez azt eredményezte, hogy az ágazat tevékenysége 2008 és 2009 között 14,2%-kal csökkent. Az építési termékekről szóló irányelv (89/106/EGK) felülvizsgálata e tekintetben támogató intézkedést jelent az építőipari ágazat számára azzal, hogy megszünteti a gyártók előtt álló kereskedelmi akadályokat, amivel elősegíti, hogy a vállalatok ne menjenek tönkre, és a munkavállalók se veszítsék el munkahelyeiket. Az építményeknek mind egészükben, mind különálló részeikben meg kell felelniük a rendeltetés szerinti használhatóság kritériumainak, kiemelten figyelembe véve a felhasználók egészségvédelmét és biztonságát az építmények teljes életciklusa során. Az építményeknek energiahatékonyaknak is kell lenniük; életciklusuk

18-01-2011

18-01-2011

HU


során a lehető legkevesebb energiát szabad csak felhasználniuk, és ennélfogva a lehető legalacsonyabb költségekkel kell járniuk a felhasználók számára. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Úgy vélem, hogy az építőipari ágazat tökéletesen tükrözi a gazdasági helyzetet. 2010 második negyedévében a litván építőipari ágazat 42,9%-os csökkenést ért el, amely egyike a legnagyobb mértékűeknek Európában. Azóta kis mértékben javult a helyzet, de ne legyenek illúzióink – a litván építőipari ágazat helyreállása hosszúra nyúló folyamat lesz. Ennélfogva meglehetősen korai a folyamatos javulásról beszélni. Még van hová javulni. Hazám építőipari ágazata például gyorsabban állhatna helyre, ha az európai uniós támogatások felvétele hatékonyabban történne. Az építőipari ágazat egyike a litván és az európai ipar nagy ágazatainak. Az ágazat 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül, és 26 millió munkavállaló megélhetése függ tőle. Az építőipari ágazat nagyon fontos Litvánia számára, mivel sok munkahelyet teremt, növeli a belső keresletet és sok pénzt visz a költségvetésbe. Az ágazat fontos a gazdaságunk sarokkövét jelentő kis- és középvállalkozások számára is. Az építőanyagokat gyártó vállalatok körülbelül 92%-a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató kkv. Egyetértek az előadó arra irányuló javaslatával, hogy az építési termékek belső piaca helyzetének előmozdítása érdekében elektronikus kommunikációs és információs technológiai módszereket kellene használni. Ez a jövőre nézve fontos. Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az építőipar különféle fontos kérdéseket vet fel az Európai Unióban, a gazdasághoz való jelentős mértékű hozzájárulásától kezdve egészen az európai uniós polgároknak az otthonaikban és munkahelyükön való biztonságáig. Az építési termékekről szóló rendelet melletti szavazatom az építési termékekről szóló modernizált, biztonságos és átlátható irányelv szükségességét tükrözi. A javaslat felszólít az egészségre és a biztonságra vonatkozó eljárásoknak az egész ágazatra kiterjedően történő továbbfejlesztésére és a veszélyes anyagokra vonatkozó egyértelmű nyilatkozatok kidolgozására. Emellett a megbízhatóságra utaló CE-jelölésnek a termékeken való elhelyezésére vonatkozó rendelkezés az azzal kapcsolatos bizalom kialakulását biztosítja a saját projektjeiket folytatókban, hogy az alkalmazott anyagok biztonságosak. Az európai gazdaság jelentős mértékben támaszkodik az építőipari ágazatra, amely az EU GDP-jének 10%-át adja, és 12 millió európai uniós állampolgárt foglalkoztat közvetlenül. A foglalkoztatottak legtöbbje az európai gazdaság létfontosságú részét alkotó kkv-knál dolgozik. Mindemellett az építőipari munkahelyek a legveszélyesebb munkahelyek között maradnak. Az európai polgárok munkahelyi és otthoni biztonságának javítása érdekében – függetlenül attól, hogy projektjeiket függetlenül vagy szakmai keretek között bonyolítják-e – támogatom ezt a javaslatot. Jelentés: Michèle Striffler (A7-0375/2010) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely az uniós humanitárius segítségnyújtást kívánja hatékonyabbá tenni. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos előremutató lépés. Cselekvési terve felülvizsgálatának azonban koherensebbnek kell lennie, mérhetőbb célkitűzéseket és megbízhatóbb mutatókat használva. Ez az egyetlen módja, hogy hatékonyabban tudjunk segítséget nyújtani. Figyelembe véve az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák egyre nagyobb számát és súlyosabb voltát, egyetértek azzal a megállapítással, miszerint nemcsak az egyszeri segítségnyújtás fontos, hanem a közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatása is: meg kell erősíteni a hiogói cselekvési tervet.

77

78

HU


Figyelmet kell fordítani továbbá a nemzetközi konfliktusokból és az összetett válságokból eredő emberi jogi kérdésekre, fejlesztve az érintett testületek azon képességét, hogy eljussanak a lakossághoz; ez csak úgy válik lehetővé, ha egyértelműen megkülönböztetjük a katonai, a politikai és a humanitárius szerepeket. Egyetértek továbbá az európai gyorsreagálású haderő hatékony alkalmazásával. Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel az létfontosságú a hatékonyabb humanitárius segítségnyújtás tekintetében. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus az első közös humanitárius segélyezési politikai dokumentum az 1996. évi rendelet elfogadása óta. Ez egy alapvetően fontos eszköz, különösen a humanitárius kérdések terén bekövetkezett olyan jelentős változások fényében, mint például a jelentős számú természeti katasztrófa és fegyveres konfliktus, amely rengeteg ember kitelepítését vonja maga után stb. Remélem, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés lesz a leghatékonyabb uniós cselekvések elérése felé a humanitárius segítségnyújtás terén, és hozzá fog járulni a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításához, az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásához és következetessé tételéhez, a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásához, a katasztrófakockázatok csökkentéséhez és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítéséhez. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Ez a jelentés szoros együttműködésre kötelezi az Európai Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. Úgy gondolom, hogy a természeti katasztrófák súlyossága az éghajlatváltozás gyökerét jelentő emberi tevékenységeknek is köszönhető. Arra bíztatom a tagállamokat is, hogy vegyenek részt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásában. Egyetértek az ezen a területen támogatott tevékenységekkel: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdításával; az uniós humanitárius segítségnyújtás koordinálásának és következetessé tételének fejlesztésével; a katonai és polgári védelmi erők és képességek használatának tisztázásával összhangban a humanitárius konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentésével és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítésével. Következésképpen a jelentés mellett szavaztam. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Unió globális szereplő. Ebben a határozott meggyőződésben erősítették meg a Lisszaboni Szerződés szerzői Európa ambícióit a nemzetközi színtéren. A humanitárius dimenzió fontos helyet tölt be ebben a nagyszabású projektben. Az Unió jelenleg is a világ legjelentősebb donora, az összes hozzájárulás 40%-ának biztosításával. Ez a közös nyilatkozat „közös alapelveken és megközelítéseken alapul, és célja az összehangolt és koordinált cselekvés támogatása az Unión belül és a többi szereplővel, így fejlesztve a humanitárius válságokra adott kollektív választ”. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak megfelelő módon és hatékonyan kell történnie; hangsúlyozza a megfelelő koordináció fontosságát; hangsúlyozza a katonai és polgári védelmi képességek általi segítségnyújtás másodlagos jellegét és a természeti katasztrófakockázatok csökkentésének rendkívüli fontosságát; és végezetül felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a kapcsolatot a sürgősségi segély, a rekonstrukció és a fejlesztés között. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi

18-01-2011

18-01-2011

HU


humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. Az egész világon jelentősen nőtt a természeti katasztrófák száma és súlyossága, különösen az éghajlatváltozás következtében. A humanitárius környezet alapvetően megváltozott az utóbbi években, és ezért van szükség az Unió katasztrófákra való reagálási képességének fejlesztésére. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. Aggasztó, hogy egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Egyetértek, hogy az Európai Uniónak cselekednie kell a humanitárius segítségnyújtás koordinációjának fejlesztése és a segéllyel való mindenféle visszaélés megakadályozása érdekében. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Számos humanitárius válság volt 2010-ben: Haiti, Pakisztán és sorolhatnám. A tragédiák, amelyeket egyes csoportok, gyakran a leghátrányosabb helyzetben lévők, tapasztalnak szerte a világon, gyors és hatékony cselekvést követelnek a nemzetközi szervezetektől, de az Európai Uniótól is, amely fontos szereplő a fejlesztési segély és a válságkezelés terén. Ezért ma, január 18-án, kedden, elfogadtuk Striffler asszony jelentését, hogy a humanitárius segélyek jelentősebb finanszírozására szólítsunk fel. Létre kellene hoznunk továbbá egy európai gyorsreagálású haderőt ezekkel a válságokkal kapcsolatban. Az Európai Bizottság fogékony erre az elképzelésre, és elő kellene terjesztenie egy javaslatot a meglévő polgári védelmi rendszer optimalizálásának céljával. Egyértelmű, hogy használnunk kell a tagállamok jelenleg hozzáférhető erőforrásait, ugyanakkor azonban sokkal hatékonyabb és sokkal gyakorlatiasabb koordinációra van szükség. A lassú válaszok, a párhuzamos segítségnyújtás és a következetlenség csak néhány dolog, amelytől meg kellene szabadulnunk. Nagy lehetőség van a fejlődésre, és a Ház által elfogadott állásfoglalás célja, hogy kezdeti választ adjon ezen elképzelések mentén. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról: a cselekvési terv félidős felülvizsgálata és a következő lépések című parlamenti jelentés mellett szavaztam. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus szoros együttműködésre kötelezi az Uniót a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó közös elképzelés mentén. A konszenzus célja az Európai Unió hatékonyságának növelése, a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme és előmozdítása, valamint a nemzetközi humanitárius jog betartásának támogatása. A félidős felülvizsgálat elvégzésekor megfigyelték, hogy nincsenek részletes információk az elvégzett vagy még elvégzendő cselekvésekről, és a humanitárius munkában részt vevő képviselőkön kívül kevés embernek van tudomása a konszenzusról. Jelentős erőfeszítésre van tehát szükség a konszenzus elismertségének növeléséhez, és ahhoz, hogy megismertessük a tagállamokkal, más intézményekkel és katonai testületekkel. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk. Szeretném hangsúlyozni a katasztrófakockázatok csökkentése és – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességének támogatása érdekében tett nagyobb erőfeszítések szükségességét. Törekedni kell továbbá – az egyre inkább fegyverként használt – nemi és szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére.

79

80

HU


Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió a legnagyobb donor a világon, amely a globálisan nyújtott segélyek 40%-át biztosítja. 2009-ben több mint 70 országban több mint 100 millió ember részesült közel 1 milliárd euró támogatásban az Európai Unió részéről. Sajnálatos módon azonban nagyon gyakran támogatunk olyan országoknak való adományozást, amelyek később közvetlen külföldi befektetéseket fogadnak el Kínától. Talán össze kellene hangolni az adományozást és a befektetést ahelyett, hogy siránkozunk, hogy Kína lett a második legnagyobb gazdaság a világon. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években, és ez még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk. Ebben a változó környezetben az első említendő tényező a főleg az éghajlatváltozás okozta természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése. Ebből következik, hogy az egyszeri segélyezések mellett szükség van a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességének támogatására is. Politikai kötelezettségvállalásokat tettek e célból – egy uniós stratégia és a hiogói cselekvési terv formájában –, de ezek még mindig problematikusak végrehajtásukat illetően. David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – Az UKIP úgy gondolja, hogy a legjobb reakció egy humanitárius katasztrófára, hogy a független nemzetállamok önkéntesen koordinálják segítségnyújtásra irányuló erőfeszítéseiket, nem pedig, hogy azokat központilag határozza meg a nem demokratikus EU. Megfigyelhettük az EU lassú és csekély erőfeszítéseinek bukását Haitin, és ezért úgy gondoljuk, hogy az Unióban nem lehet bízni jövőbeni humanitárius válságok esetén. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. 2009-ben körülbelül 115 millió embernek nyújtott humanitárius segélyt több mint 70 országban, összesen 950 millió euró értékben. Humanitárius politikáján keresztül az Európai Unió megmutatta elkötelezettségét a különösen sebezhető helyzetben lévő harmadik országokbeli emberek támogatása iránt. Egyetértek a humanitárius konszenzus félidős felülvizsgálatával, mivel véleményem szerint létfontosságú láthatóságának növelése a tagállamok, más intézmények és katonai szereplők körében. A Bizottságot erőfeszítései megkettőzésére sürgetem a katasztrófakockázatok csökkentése érdekében, valamint hogy fordítson figyelmet a nemzetközi humanitárius jog egyre gyakoribb megsértésére és az olyan sebezhető csoportokra, mint a nők, a gyermekek és az erőszakosan kitelepített személyek. Fontos az azonos munkakörnyezetben dolgozó politikai, katonai vagy humanitárius testületek közötti párbeszéd előmozdítása, valamint egy európai gyorsreagálású haderő, vagyis egy európai polgári védelmi erő létrehozása. Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A humanitárius segítségnyújtásról szóló jelentés ellen szavaztam két okból. Először, mivel ragaszkodik a polgári védelemnek és a humanitárius segítségnyújtásnak az Európai Külügyi Szolgálattal és annak külpolitikájával való összekapcsolásához, miközben egyértelmű, hogy a beavatkozási kritériumoknak csak és kizárólag humanitárius kritériumoknak kell lenniük. Továbbá mivel úgy gondolom, hogy a polgári és katonai képességek összekapcsolása a humanitárius válsághelyzetek kezelésére nem a helyes irányba tett lépés. Természetesen bizonyos körülmények között szükség lehet bizonyos tudásra és speciális felszerelések használatára, amelyet mindig a katonai erők birtokoltak és használtak. Ezért a humanitárius missziók tisztán polgári természetének megőrzése és biztosítása érdekében a polgári védelmet úgy kellene finanszírozni, hogy rendelkezzen speciális felszereléssel, és természetesen hogy a polgári

18-01-2011

18-01-2011

HU


védelmi dolgozók képzésben részesüljenek, ahelyett, hogy fenntartjuk a katonai források felhasználását. Ez az egyetlen módja, hogy valódi és hatékony segítséget nyújtsunk humanitárius válságok esetében a katonai jelenlét veszélye nélkül. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus félidős felülvizsgálatának végzése során nem mulaszthatom el, hogy rámutassak, milyen sajnálatos, hogy nem hívták fel rá kellő mértékben a nyilvánosság figyelmét, és hogy a tagállamok kis szerepet vállaltak bevezetésében. Ugyanakkor a humanitárius segélyeket bírálás helyett támogatnunk kell, és azokkal kapcsolatban ki kell jelölnünk a követendő utat. A humanitárius helyzet meglehetősen sokat változott az elmúlt években a természeti katasztrófákkal, az egyre több kitelepített emberrel, a különböző belső konfliktusok megsokszorozódásával, az élelmiszerválságokkal stb. Jobban, mint eddig bármikor, sürgető szükség van egy olyan kiegyensúlyozott és hatékony globális válaszra, amely speciális szükségleteken alapul, eredményorientált és azon az elven alapul, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet megmentése életeket menthet, miközben elismeri az érintett területek önfejlesztésének és önellátásának szükségességét. Ennek elérése érdekében fontos, hogy a konszenzus támogassa ezeket a humanitárius értékeket, és hogy a különböző szereplők optimalizálják az erőforrásokat. Ismét érvelnék amellett, hogy sürgető szükség van egy európai civil védelmi erő létrehozására a 2006 májusi Barnier-jelentés alapján. Szeretnék gratulálni kollégámnak, Striffler asszonynak az általa előterjesztett javaslatok pozitív tartalmához, és szeretném megerősíteni véleményemet, miszerint a konszenzus létfontosságú eszköz, amely rendkívül releváns a jelenlegi helyzetben. Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) A humanitárius konszenzus kulcsfontosságú eszköz, amely különösen értékes a jelenlegi humanitárius környezetben bekövetkező jelentős változások tükrében. Folyamatosan tapasztaljuk, hogy a főleg az éghajlatváltozás hatása miatti természeti katasztrófák száma és súlyossága jelentősen nő, hogy egyre gyakrabban jönnek létre összetett válságok, különösen belső konfliktusok, valamint hogy folyamatosan változik a konfliktusok természete, és hogy sok közülük jelentős számú ember kitelepítését vonja maga után. Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Egyetértek az előadó véleményével, és úgy gondolom, hogy határozott intézkedésekre van szükség a humanitárius körülmények közötti szexuális erőszak elleni védelem növelése érdekében. Egyetértek a jelentés szerzőjének álláspontjával, miszerint a Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében. Támogatom továbbá egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását. Mário David (PPE), írásban. – (PT) A Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2007. december 18-án elért, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos lépés volt a humanitárius segítségnyújtás meghatározása, alkalmazási körének és spektrumának kijelölése tekintetében. Ezzel a jelentéssel, amelynek következtetéseit határozottan támogatom, közeledünk a konszenzusnak a 2008. májusi cselekvési tervben kitűzött félidős felülvizsgálatához. Ezen a ponton szeretnék gratulálni Striffler asszonynak

81

82

HU


kitűnő munkájáért. A jelentésben bemutatott elképzeléseket illetően szeretném hangsúlyozni „a kedvezményezetteknek a segély kezelésében való… valódi és folyamatos… részvételét…”. Mindig támogattam ezt az elvet, amely szerint az EU-nak cselekvéseit egyre inkább a civil társadalomra és az önkormányzatokra kell összpontosítania. Ez csökkenteni fogja az EU és a tagállamok közötti kapcsolatokra való összpontosítást, amely továbbra is szerepet fog játszani, de nem kizárólagos kapcsolat lesz, ahogy mostanáig gyakran történt. Szeretném hangsúlyozni továbbá egy, „a meglévő közösségi polgári védelmi mechanizmus optimalizálásán és a meglévő nemzeti erőforrások összevonásán alapuló európai polgári védelmi erő létrehozása” érdekében történő javaslatok benyújtásának szükségességét, ami az elért szinergiák határköltségeinek növekedését jelentené a tagállamokban már létrehozott képességeken keresztül. Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A humanitárius segítségnyújtásnak ma nagyobb és fontosabb szerepe van, mint régebben. A fejlődés eltérő üteme, a növekvő egyenlőtlenség a lehetőségek és a források elosztása terén földrajzi, társadalmi és generációs tekintetben, az erősödő éghajlatváltozás (amelyért részben az emberek okolhatóak) és ezzel összefüggésben a természeti katasztrófák számának növekedése, a megnövekedett környezeti szennyezés, a nagy városi területekre koncentrálódó kiegyensúlyozatlan antropikus nyomás, a népesség egyenetlen növekedése a Föld egyes területein a humanitárius katasztrófák számának növekedéséhez vezettek, amelyek kapcsán a segélyek létfontosságú szerepet töltenek be az alapvető életkörülmények és az emberi méltóság helyreállítása tekintetében. Ezt figyelembe véve, amennyiben szükség van humanitárius segítségnyújtásra katasztrófák által érintett emberek megsegítésére, akkor az uniós külpolitika – amely még mindig meghatározásra vár – eredményeként létrejövő bármilyen beavatkozást sem lehet szétosztani az egyes tagállamok érdeke és befolyása szerint, hanem európai dimenziójúnak kell lennie. Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentést. Az EU humanitárius politikája a kiszolgáltatott helyzetben lévő, segítségre szoruló emberek támogatása iránti elkötelezettségének gyakorlati kifejeződése. Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Hozzájárulása a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át teszi ki. 2009-ben összesen 950 millió euró támogatást nyújtottunk körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án aláírt európai konszenzus hangsúlyozza az EU azon szándékát, hogy szoros együttműködést folytasson ezen a területen a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében, hogy megvédje és előmozdítsa a humanitás, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveit, és hogy aktívan támogassa a nemzetközi humanitárius jog betartását. Sok kihívás áll előttünk. A Haitin és Pakisztánban nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének jelentős megerősítésére. A katasztrófakockázatok csökkentését teljes mértékben integrálni kell a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba. Szintén tisztázni kell a katonai és polgári védelmi erőforrásoknak és képességeknek a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban való használatát. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A közelmúltbeli humanitárius katasztrófák Haitin és Pakisztánban ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a koordináció és a láthatóság tekintetében.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Ezért szavaztam a jelentés mellett, amely támogatja egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását – egy elképzelést, amelyet Barnier biztos úr kezdeményezett az ázsiai cunamit követően, és amelynek létrehozását azóta számos alkalommal sürgette az Európai Parlament. Ez a képesség optimalizálná a már rendelkezésre álló eszközöket, amelyek hatékonyabbá és láthatóbbá válnának azzal a céllal, hogy a szorosabb együttműködésen keresztül azonnal mobilizálni lehessen az összes szükséges erőforrást. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy felül kell vizsgálni az európai konszenzus cselekvési tervét. A humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt években, nem utolsósorban a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedésével, ami az éghajlatváltozás hatásainak is köszönhető. Létfontosságú, hogy teljes mértékben integráljuk a katasztrófakockázatok csökkentését a fejlesztési segéllyel és a humanitárius segéllyel kapcsolatos politikákba, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és erőteljesen alkalmazzuk. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egyértelmű, hogy a katasztrófák és a humanitárius válsághelyzetek száma megsokszorozódott a világban. Az Európai Unió fontos szerepet vállalt ezeknek a megpróbáltatásoknak a leküzdésében, és remélem, hogy ez továbbra is így lesz, sőt, a lehetőségek szerint megerősíti ezt a szerepét. Ugyanakkor nem elég halat adni az éhes embernek: meg kell tanítani halászni. Úgy gondolom, hogy olyan emberi és anyagi erőforrások nyújtása a kevésbé jómódú országok számára, amelyek segítségével szembe tudnak nézni a jövőbeni válságokkal, majdnem olyan fontos, mint a vészhelyzetek kezelése. Támogatom a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzust, és remélem, hogy az európai intézmények közötti kompromisszum segíteni fog az Unió számára rendelkezésre álló erőforrások egyre jobb felhasználásában, mindig azokat részesítve előnyben, akiknek a legkevesebbjük van, és a leginkább szenvednek, politikai és ideológiai szempontoktól teljesen függetlenül. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az elmúlt években egyre jelentősebbé váltak a katasztrófák, mind az érintett földrajzi területet, mind az áldozatok számát illetően. Bár igen nagy jelentőséggel bír, nem esik jelen vita hatáskörébe az éghajlatváltozás e katasztrófákra gyakorolt hatásának tárgyalása. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusnak az Európai Unió Tanácsa, a Parlament és a Bizottság által 2007. december 18-án történt aláírása jelentés előremutató lépés volt a humanitárius segítségnyújtás terén, különösen, mivel meghatároztak egy ötéves cselekvési tervet, amely félidős felülvizsgálatot tesz lehetővé. Ez a témája ennek a jelentésnek. Az egész világ tud az EU-nak a humanitárius segítségnyújtásban betöltött kulcsfontosságú szerepéről, és elismeri azt. A Parlament számos ülésen foglalkozott a kérdéssel, különösen felszólalásokon keresztül. Valóban, a Brazíliában, Haitin, Pakisztánban, Madeirán és egyéb helyeken történt közelmúltbeli események elgondolkodtatnak a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás támogatásának hatékonyságáról. Ahogy a jelentésből kiderül, a korlátozott rendelkezésre álló információ ellenére pozitív fejlemények tapasztalhatók európai szinten, ahogy azt a humanitárius segítségnyújtási és élelmiszer-segélyezési tanácsi munkacsoport létrehozása is bizonyítja. Ugyanakkor még mindig sokat kell tenni e téren. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az EU-nak az úgynevezett „humanitárius segítségnyújtása” nem jelentéktelen szerepet játszik abban, amit egyre inkább a külpolitikájaként neveznek. Gyakran használja ki a segélyek és az együttműködés iránti

83

84

HU


valódi igényt, amelyekre fontos válaszolni, különösen a vészhelyzeteket, miközben a gyakorlatban többféle különböző célja van. A cselekvések és a módszerek, amelyek gyakran tartalmaznak katonai beavatkozást és megszállást, célja a politikai és gazdasági dominancia újratermelése és elmélyítése, és kísérlet a fejlődő országok piacainak és természeti erőforrásainak megszerzésére. A kapitalizmus egyre mélyülő válságának hátterében a célok közé tartozik az emberek nagyobb igazságosság és társadalmi fejlődés iránti igényének elnyomása, ami különböző kifejezési módot és formákat ölt szerte a világon. A „humanitárius” érdeklődés álcája mögött számos nem kormányzati szervezet, logisztikai vállalkozás és hasonlók a haszonélvezői és cinkosai ezeknek a politikáknak, akik saját vagy támogatóik érdekeit helyezik előtérbe, függetlenül attól, hogy ezek az érdekek köz- vagy magánérdekek, és hogy tartalmaznak-e többek között politikai, pénzügyi vagy vallási motivációkat. Elviekben támogatjuk a különböző katasztrófák vagy konfliktusok áldozataival való szolidaritás kifejezését. Ugyanakkor ennek az áldozatok érdekei, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, és az országok függetlenségén és szuverenitásán kell alapulnia. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Úgy gondolom, fejlesztenünk kell az Európai Uniónak az olyan katasztrófákkal való megküzdéshez rendelkezésére álló eszközeit, mint amilyet például Haiti tapasztalt az alig egy évvel ezelőtti földrengést követően és a nemrégiben kitört kolerajárvánnyal. Képviselőcsoportom és én úgy véljük, hogy támogatnunk kell a humanitárius segélyezés nagyobb finanszírozását, hogy lehetővé tegyük a jelentősebb beavatkozást, és különösen, hogy segítsünk a legkiszolgáltatottabb embereknek. Eközben biztosítanunk kell, hogy egyértelműem megkülönböztetjük a katonai és a humanitárius testületek feladatköreit, mivel a katonai erőforrásokat a lehető legkisebb mértékben és csak végső esetben kellene használni. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Az EU a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. Ugyanakkor néhány közelmúltbeli katasztrófa rámutatott az Unió bizonyos hiányosságaira a gyors, hatékony és koordinált cselekvésre irányuló képessége terén. A Striffler-jelentések hangsúlyozzák ezeket az aggályokat, és reméljük, hogy pozitív cselekvések fognak következni a mai szavazásból. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek a jelentéssel, mert ez a jelentés nem csupán egy formális gyakorlat, hanem lehetőség, hogy reflektáljunk a jelenlegi humanitárius segítségnyújtásra. A humanitárius környezet jelentősen megváltozott az utóbbi években. Ebben a változó környezetben az első hangsúlyozandó tényező a természeti katasztrófák számának és súlyosságának növekedése, különösen az éghajlatváltozás hatásainak következtében. Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnia kell – az egyszeri segélyezések mellett – a helyi közösségek katasztrófakészültségi képességét. További tényezők a komplex válságok, különösen a belső konfliktusok egyre gyakoribb előfordulása, valamint a konfliktusok változó természete, ami rengeteg ember (menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek) kitelepítését vonja maga után, továbbá a civilek elleni erőszak növekedése. Egyre gyakoribbak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei, és a helyzet folyamatosan romlik. Ezeknek egyik különösen megrázó vonatkozása a szexuális erőszak fegyverként való használatának elterjedése. Jelentős erőfeszítést kell fordítani a szexuális erőszak elleni védelemnek a humanitárius válaszok közé való beillesztésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani ezért a legsebezhetőbb emberek csoportjaira, beleértve a nőket, a gyermekeket és az erőszakosan kitelepített személyeket (függetlenül attól, hogy menekültek vagy lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek). A Haitin és Pakisztánban

18-01-2011

18-01-2011

HU


nemrégiben történt humanitárius katasztrófák ismételten megmutatták, hogy szükség van az EU katasztrófára történő válaszadási képességének fejlesztésére a hatékonyság, a válaszadás gyorsasága, a koordináció és a láthatóság tekintetében. Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Egy évvel a Haitin történt földrengés után láthatjuk, hogy a megtett lépések, illetve a segítségnyújtási módszereink nem tökéletesek. Ezért nem szabad elpazarolni a humanitárius segítségnyújtás megkönnyítése érdekében létrehozott európai konszenzust. Az Uniónak, a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb régiójaként morális kötelessége, hogy segítse a gyengéket és a rászorulókat. Szolidaritást kell mutatnunk különösen a természeti katasztrófák áldozataival szemben, akik nincsenek felkészülve az ilyen történésekre. Cselekednünk kell tehát, hogy megerősítsük az együttműködést a tagállamok között ezen a területen, és hogy megkönnyítsük a bevált gyakorlatok cseréjét. Mindent meg kell tennünk, hogy a segélyezési rendszer hatékony és hatásos legyen, és hogy egy centet se pazaroljunk el. Szükség van tehát a szintén segélyeket nyújtó más nemzetközi, nem kormányzati testületekkel és szervezetekkel való együttműködésre, hogy hatékonyabbá tegyük működésüket. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Striffler-jelentés mellett szavaztam, mivel még mindig nagy szükség van a téma fontosságának és érzékenységének hangsúlyozására. A Parlamentnek az volt a célja ezzel a szavazással, hogy hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió célkitűzése a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapvető humanitárius elveinek védelme legyen. A szolidaritást illetően sosem álluk teljesen készen vagy vagyunk felszerelkezve tökéletes tervekkel. Arra kell sürgetnünk az európai szereplőket, beleértve a Bizottságot és az egyes tagállamokat, hogy támogassák az emberi jogok univerzális tiszteletben tartásának előmozdítását. Én részemről továbbra is támogatni fogom ezt a modus vivendit, többek között a Költségvetési Bizottságban, amelynek tagja vagyok, és továbbra is támogatni fogok minden olyan intézkedést, amelynek célja, hogy növelje azoknak a tevékenységeknek a pénzügyi támogatását, amelyek kifejezetten ezeknek a fontos jogoknak a védelmét célozzák, hogy az Európai Unió folytassa a népesség leginkább rászoruló részeinek megsegítésére és támogatására tett erőfeszítéseit. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az utóbbi időben drámaian növekedett az akár ember okozta, akár nem ember okozta természeti katasztrófák száma és súlyossága, és növekedtek a nemzetközi humanitárius jog megsértése és a rossz kormányzás okozta káros hatások. Köztudomású, hogy az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával. Ez a segélyek 115 millió kedvezményezettje között oszlik szét körülbelül 70 országban, akik összesen közel 1 milliárd euró összegű támogatásban részesülnek. A konszenzus mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az EU a humanitárius politikája keretében folytatott cselekvésén keresztül mutatja meg elkötelezettségét az igazán rászoruló emberek támogatása iránt. Ebben az összefüggésben megfelelő emberi és anyagi erőforrásokra van szükségünk, és támogatnunk kell a folyamatban részt vevő intézmények és szervezetek közötti koordináció fejlesztését. David Martin (S&D), írásban. – Nagyon támogatom ezt a jelentést, amely javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet megerősíteni a humanitárius segélyezéssel kapcsolatos konszenzust. Kiemel számos olyan területet, amelyek több figyelmet igényelnek, beleértve a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítását; az uniós humanitárius segély nyújtásának minőségével, koordinációjával és

85

86

HU


következetességével kapcsolatos kérdéseket; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázását a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban, valamint a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítését. Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) Az előterjesztett jelentés nagyon időszerű válasz az elmúlt években tapasztalt nagyszámú természeti katasztrófára. Létfontosságú, hogy az EU tanuljon a hatékony segítségnyújtással kapcsolatos tapasztalatokból a korábbi katasztrófákat követően például Ausztráliában, Haitin és Oroszországban ahhoz, hogy teljesen egyértelmű eljárásokkal és meghatározott erőforrásokkal rendelkezzen a hatékony humanitárius segítségnyújtáshoz. Az európai kontinenst eddig elkerülte az ilyen mértékű katasztrófa, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell hatékony struktúrákat és erőforrásokat létrehoznunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az érintett területekre való eljutás biztosítása nem lehetséges a katonai egységek technikai és szervezeti támogatása nélkül. A nem kormányzati humanitárius szervezeteknek nincsenek ilyen képességeik. Nyilvánvaló, hogy az érintett területek lakosai nagyon gyakran elszigeteltek maradnak az országok közlekedési összeköttetései tekintetében, és a polgári légiközlekedés erőforrásainak kapacitása korlátozott. Ha mindenhol indokolható és elfogadható a katonai erők használata, akkor minden bizonnyal így van ez a humanitárius vagy természeti katasztrófák esetében is. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Nyilvánvaló, hogy a természeti katasztrófák egyre súlyosabbak az utóbb időkben. Az is köztudott, hogy az EU az egyik legfontosabb globális szereplő a humanitárius segítségnyújtás terén, és a jelenlegi válságok ellenére fontos ennek a szerepnek a fenntartása. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a leghátrányosabb helyzetűek és a katasztrófák által érintettek támogatása mellett fontos, hogy emberi erőforrásokat és finanszírozást nyújtsunk a legszegényebb országoknak, és ezáltal az ilyen helyzeteknek leginkább kitett személyek számára, hogy ne legyen annyira létfontosságú a külső segítségnyújtás. Ezt csak az ezen országokra irányuló, közép- és hosszú távú terveken alapuló fejlesztési politikákkal és segélyekkel lehet elérni. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A humanitárius környezet egyre összetettebb és bonyolultabb: a humanitárius jogot gyakorta megsértik; a szerepek körüli zűrzavarok egyre inkább érintik a humanitárius szervezetek munkatársait, és a természeti katasztrófák száma és intenzitása is folyamatosan nő. 2010-ben az elmúlt évek három legsúlyosabb humanitárius katasztrófájának lehettünk tanúi: a Haitin történt földrengésnek, a Száhel-övezetbeli aszálynak és a pakisztáni áradásoknak. Ugyanakkor ahogy Kristalina Georgieva biztos mondta, „Humanitárius segítségnyújtásunk minősége rendkívül fontos”: „140 millió embert ment meg évente”. Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve egyetértek az előadóval, amikor a humanitárius segély finanszírozásának jelentős növelésére szólít fel, és amikor megállapítja, hogy a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos konszenzus nem kellően ismert. Továbbra is folytatnunk kell a figyelemfelkeltő tevékenységet, és támogatnunk kell a humanitárius alapelveket és a nemzetközi jog alapelveit. Támogatnunk kell, ahogy már volt erre lehetőségem, egy európai gyorsreagálású haderő létrehozását. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a katasztrófakockázatok megelőzésére. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló jelentés tartalmaz néhány fontos javaslatot, amellyel foglalkozni kell a jövőben. Egy példa a polgári védelem képességeinek és

18-01-2011

18-01-2011

HU


erőforrásainak fejlesztése, amely téren a legfontosabb elképzelés egy európai polgári védelmi erő létrehozása. Szintén nagy jelentősége van a koordináció fejlesztésének nemcsak a tagállamok között, hanem nemzetközi szinten is, az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Válsághelyzetekben az élelmiszerek és hasonló termékek helyi beszerzésére irányuló megközelítés, és ezáltal a helyi gazdaság támogatása szintén ésszerű elképzelés. Sajnálatos módon néhány területen a jelentés nem eléggé specifikus vagy ambiciózus, és ezért tartózkodtam a szavazásnál. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a humanitárius segélyek legnagyobb adományozójaként a világon az Európai Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania a humanitárius segítségnyújtásra azokon a területeken, ahol sürgős szükség van rá, figyelembe véve, hogy drámaian megnőtt a természeti katasztrófák és a belső konfliktusok száma. A tagállamoknak hatékonyabban hozzá kell járulniuk a konszenzus bevezetésének folyamatához azáltal, hogy beillesztik nemzeti humanitárius stratégiáikba. Figyelembe véve a humanitárius segítségnyújtás szükségességét, nagyobb finanszírozást kell biztosítani számára, hogy lehetővé tegyük a műveletek gyors és hatékony finanszírozását. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy nagyon egyértelműen meg kell különböztetni a katonai és a humanitárius testületek hatáskörét, hogy a katonai erőforrásokat és képességeket csak nagyon korlátozott számú esetben és kizárólag végső esetben használják, különösen a fegyveres konfliktusok által érintett régiókban. Továbbá a humanitárius segítségnyújtás megfelelő és hatékony koordinációjának biztosítása érdekében létre kell hozni egy európai polgári védelmi erőt és egy európai gyorsreagálású haderőt. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája mutatja az olyan országok lakosai iránti elkötelezettségét, amelyeknek segítségre van szükségük. Miután az EU aláírta a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzust, sokat tett az együttműködés fejlesztése érdekében ezen a téren, hogy optimalizálja hatékonyságát, valamint hogy előmozdítsa a humanitás, a semlegesség és a pártatlanság alapvető humanitárius elveit a rászorulók megsegítésére irányuló cselekvésekben. Mindemellett úgy tűnik, hogy még mindig nem ismerik kellően a konszenzust. Nagyobb erőfeszítést kell tennünk tehát láthatóságának megerősítése érdekében. Úgy gondolom, hogy egy olyan törékeny ágazatban, mint a humanitárius segítségnyújtás, fontos tisztában lenni azzal, hogy hogyan változtak meg a körülmények az évek során, figyelembe véve a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedését. Ennek következtében úgy gondolom, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a katasztrófakockázatok csökkentésére, és támogatnunk kell a helyi közösségek saját katasztrófakészültségi képességét. Ahhoz, hogy a humanitárius segítségnyújtás töretlenül haladhasson teljes kifejlődése felé, továbbra is makacsul ragaszkodnunk kell a „humanitárius tér” megőrzéséhez. Azzal, hogy a Striffler-jelentés mellett szavazok, remélem, hogy egy gyakorlati cselevési terv elfogadása felé haladunk. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról szóló szigorú félidős felülvizsgálat csak azt a következtetést vonhatja le, hogy szükség van a nagyobb tudatosság kialakításának ösztönzésére ezzel a mechanizmussal kapcsolatban, és fokozottabb koordinációra és hatékonyságra van szükség az összes érintett szervezet

87

88

HU


részéről. A gazdasági hozzájárulások önmagukban terméketlenek lehetnek, ha nem kíséri azokat szoros és hatékony koordináció minden szakaszban és az uniós segélyek minden formája esetében. Kritikus időszakban élünk: a humanitárius helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt évek során, ami még fontosabbá teszi, hogy a humanitárius konszenzust szigorúan és energikusan alkalmazzuk. A jelentés mellett szavazok, és egy olyan politika kialakítását ösztönzöm, amely a szisztematikus párbeszéden, a nagyobb együttműködésen, a jobb kezelésen és a katasztrófák megelőzése iránti elkötelezettségen alapul. Támogatom egy európai polgári védelmi erő létrehozását a 2006 májusában közzétett Barnier-jelentés alapján. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás körülbelül 40%-ának biztosításával. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. december 18-án a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság által aláírt európai konszenzus egy ötéves cselekvési terv alapján szoros együttműködésre kötelezi az Uniót és a tagállamokat ezen a területen. A 33. cselekvés a cselekvési terv félidős felülvizsgálatát írja elő, hogy a humanitárius ágazat nem megfelelő ismeretének, a súlyos éghajlatváltozásnak, valamint a komplex válságok egyre gyakoribb előfordulásának és a növekvő erőszaknak a problémájával foglalkozzon. Támogatjuk tehát egy európai gyorsreagálású haderő (európai polgári védelmi erő) létrehozását, ahogy azt Barnier úr kezdeményezte, hogy optimalizáljuk a már rendelkezésre álló eszközöket, hogy a szorosabb koordináción keresztül lehetővé tegyük az összes szükséges erőforrás azonnali mobilizációját. Tekintettel a bemutatott adatokra, valamint a Lisszaboni Szerződés által bevezetett megfelelő uniós humanitárius segélyezési politikára, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy szükség van egy félidős felülvizsgálatra, amely a cselekvési terv megerősítésére összpontosít a humanitárius alapelvek előmozdítása, a humanitárius segély juttatása, a katonai és polgári védelmi erőforrások használatának tisztázása, valamint a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése tekintetében. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, amely áttekintést ad a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus bevezetéséről, olyan javaslatokat fogalmazva meg, amelyek célja, hogy segítsen megerősíteni láthatóságát és nagyobb hatékonyságot elérni céljai megvalósítása tekintetében. Az eszköz rendkívül fontossá vált a jelenlegi humanitárius környezetben, amelyet a természeti katasztrófák számának és súlyosságának jelentős növekedése jellemez, és létfontosságú, hogy erőfeszítéseket tegyünk a konszenzus kötelezettségvállalásainak teljes megvalósítása iránt, valamint hogy a tagállamok jobban részt vegyenek a konszenzus végrehajtásában. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A mai plenáris ülésen a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló jelentésről szavaztunk. Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon. A hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-át biztosítja. Az Unió humanitárius politikája a gyakorlati kifejeződése az olyan segítségnyújtásra szoruló harmadik országokbeli emberek támogatása iránti elkötelezettségének, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Fontos hangsúlyozni, hogy a segítségnyújtásnak csak a rászorultságon és a kiszolgáltatottság mértékén kell alapulnia, hogy a segély minőségét és mennyiségét elsősorban egy bevezető

18-01-2011

18-01-2011

HU


értékelésnek kell meghatároznia, és hogy az értékelési folyamatot fejleszteni kell, különösen a kiszolgáltatottság kritériumának alkalmazása tekintetében, elsősorban a nők, a gyermekek és a fogyatékossággal élő emberek csoportjai esetében. A kedvezményezetteknek a segélyek kezelésébe való valódi és folyamatos bevonása – és lehetőség szerint az abban való részvétele – szintén egyik létfontosságú feltétele a humanitárius válaszok minőségi fejlődésének, különösen a hosszú távú válságok esetében. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépését követően az Unió humanitárius tevékenységeit az EUMSz. 214. cikke szabályozza, amely egy speciális uniós politikát hozott létre a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban, amely megosztotta a hatáskört az Unió és a tagállamok között. Ennek következtében, amikor a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletet felülvizsgálják az együttdöntési eljárás keretében, akkor saját jogalappal fog rendelkezni. A Lisszaboni Szerződés egy Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozását is előírta. A Fejlesztési Bizottság aggodalmát fejezte ki, hogy a humanitárius segítségnyújtást bevonják az EKSZ alá, és támogatja a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága függetlenségének megőrzését. Kéri továbbá Ashton biztos asszony és Georgieva biztos asszony feladatköreinek tisztázását. Mivel a félidős felülvizsgálat lehetőséget nyújt az Uniós erőfeszítések fellendítésére számos területen, a jelentés többek között a következő témákra hívja fel a figyelmet: a humanitárius alapelvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítása; a minőség, a koordináció és a következetesség kérdése az uniós humanitárius segélyek nyújtása során; a katonai és polgári védelmi erőforrások és képességek használatának tisztázása, összhangban a konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival; a katasztrófakockázatok csökkentése és a sürgősségi segély, a rehabilitáció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió, a Bizottságon és a tagállamokon keresztül, a humanitárius segély legnagyobb adományozója a világon, a hivatalos nemzetközi humanitárius segítségnyújtás több mint 40%-ának biztosításával. Csak 2009-ben a Bizottság 950 millió euró összegű segélyt nyújtott körülbelül 115 millió ember számára több mint 70 országban. Az Unió politikái a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek támogatása iránti őszinte elkötelezettségének gyakorlati kifejeződései. Célunk, hogy jobban koordinált polgári és katonai választ tudjunk adni, hogy természeti katasztrófák esetén való beavatkozásunk még hatékonyabbá válhasson. Egyre gyakrabban történnek ilyen tragikus események, és ezek az elmúlt években több százezer halálesetet okoztak szerte a világon. Külön figyelmet kell fordítani a nőkre és a gyermekekre, különösen a menekültekre és a kitelepített személyekre, mivel egyre gyakoribbá válnak a nemzetközi humanitárius jog megsértésének esetei ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. A hatékonyabb intervenció biztosítása mellett jelentős munkát kell fektetni az aktív és passzív megelőzésbe is. A veszélyeknek leginkább kitett közösségeket fel kell készíteni ezekre a jelenségekre a kár minimalizálását célzó különféle fenntartható fejlesztési politikák előmozdításán keresztül. Jelentés: Daciana Octavia Sârbu (A7-0376/2010) John Stuart Agnew és David Campbell Bannerman (EFD), írásban. – 14/1: Mellette szavaztam, mivel ezt az uniós szabályozás gyengüléseként értékelem, ami azt eredményezi, hogy könnyebb lesz nem génmódosított szójababot importálni az Egyesült Királyságba. Ez kulcsfontosságú baromfiágazatunk szempontjából.

89

90

HU


14/2: Mellette szavaztam, mivel csökkenteni fogja az Egyesült Királyságba érkező nem génmódosított szójabab rakományokkal kapcsolatos uniós szabályozás negatív hatásait. 14/3: Tartózkodtam ezzel kapcsolatban, mivel bár kívánatos törekvés lehet (egy uniós ellenőrzéstől mentes egyesült királyságbeli kormány számára), véleményem szerint ez még nem kritikus kérdés, és nem kívánom kiterjeszteni az Unió hatáskörét. Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Uniónak olyan innovatív kezdeményezések felé kellene fordulnia, amelyek elsősorban felhasználják az élelmiszertöbbletet, másodsorban lehetővé teszik az élelmiszerhiányban szenvedők élelmezését: rendelkezést kell hozni ennek érdekében a közös agrárpolitika felülvizsgálata során. A spekuláció felelős a mostani áremelkedések majdnem 50%-áért, közös stratégiát kell alkalmazni ezért a G20-on belül, amely előmozdítja árstabilizációs eszközök létrehozását a nemzetközi fórumokon. Az EU-nak vezető szerepet kell betöltenie egy nemzetközi mozgalomban, amelynek célja, hogy megállapodást hozzon létre az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül a hiánnyal küszködő országok folyamatos és hatékony élelmiszerellátásának biztosítása érdekében. Szeretném hangsúlyozni a mezőgazdasági ágazat hitelessége támogatásának fontosságát is, különösen azáltal, hogy a képzett és vállalkozó fiatalok körében az innovációval és a kutatással összefüggő tevékenységként tüntetjük fel. Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely felismeri, hogy az élelmezésbiztonság emberi jog. Ezt akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége alacsonyabb, mint régebben, és a 2007. évi élelmiszerválság idején rekordszintű alacsony értéket ért el 12 hétre elegendő globális élelmiszerkészlettel. Ugyanakkor a világ élelmiszertermelése egyre inkább ki van szolgáltatva az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges időjárásnak, ami hirtelen és előre nem látható élelmiszerhiányt okozhat. Az Uniónak ezért hozzá kell járulnia a globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszerhez. Úgy gondolom, hogy nemcsak a versenyképesség előmozdítása rendkívül fontos a mezőgazdasági ágazatban, hanem a hagyományos mezőgazdaság, a kisüzemi gazdálkodás, a biogazdálkodás és a helyi értékesítés támogatása is. Az elöregedő vidéki népesség problémájának összefüggésében pedig nagyon fontosnak találom a fiatal gazdálkodók földhöz és hitelhez való hozzáférésének biztosítását. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az élelmiszerek és alapvető élelmiszeripari termékek árának közelmúltbeli ingadozása komoly aggodalmat keltett az élelmiszer-ellátási lánc működésével kapcsolatban európai és globális szinten. Az élelmiszerárak emelkedése a népesség legkiszolgáltatottabb csoportjait érintette legmélyebben. Ez a jelentés támogatja a fogyasztók egészséges, jó minőségű élelmiszerrel való ellátását megfelelő áron, és a gazdálkodók jövedelmének biztosítását, ami az Európai Unió két kulcsfontosságú célkitűzése. A jelentés mellett szavaztam. Európa versenyképességének fejlesztésével hozzájárulhat a globális élelmiszerbiztonsághoz. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az első létrehozott politikaként és mostanáig a legnagyobb kiadási tételként a mezőgazdaság központi helyet foglal el az európai projektben. Az utóbbi pár évtizedben egyértelműen látni lehetett bizonyos visszaesést ezen a területen más fontos területek javára, de nem szabad szem elől tévesztenünk azt a

18-01-2011

18-01-2011

HU


tényt, hogy Európa mezőgazdasági függetlensége fontos stratégiai kihívás. Továbbá, ahogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport elnöke, Joseph Daul hangsúlyozta az év elején, az élelmiszerbiztonság az egyik legfontosabb téma lesz 2011-ben. Valóban, az egész világon tapasztalható élelmiszerhiányoknak és az ebből eredő válságoknak figyelmeztetniük kell minket a helyzet komolyságára: az árak éles emelkedésére és a rendelkezésre álló létfontosságú erőforrások szűkösségére. Európának válaszolnia kell erre az új kihívásra. A környezetvédelmi kérdések tovább növelik a probléma összetettségét és mértékét. Ezért szavaztam az állásfoglalás mellett, amely biztosítani kívánja, hogy felismerjék a kérdés stratégiai természetét. Hangsúlyozza, hogy az EU fontos szerepet játszhat a globális készletek kezelésében és abban, hogy a közös agrárpolitika megfeleljen ezeknek a kihívásoknak, és felhívja a figyelmet a nyersanyagárakkal való spekuláció káros hatásaira. Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Jelenleg 900 millió ember éhezik szerte a világon a megalázó szegénység miatt, és 2 milliárd ember nem lehet biztos a megfelelő élelmiszerellátásban, mivel az elszegényedés veszélye fenyegeti őket. Mivel legalább 70%-os növekedésre van szükség a növekvő népesség igényeinek kielégítésére, meg kell erősíteni a mezőgazdasági ágazatot. Ennek érdekében támogatom ezt a mezőgazdaságról és élelmiszerellátásról szóló fontos jelentést. Egy erős, megalapozott közös agrárpolitikát kell kialakítani, hogy magas minőségű élelmiszert nyújtson elérhető áron, hogy kielégítsük az élelmiszerkeresletet az Unióban és a világon. Meg kell erősíteni az iskolai tej- és gyümölcsprogramokat, valamint a leghátrányosabb helyzetű emberekre irányuló programokat. Az Unió lakosainak a gazdasági nehézségek ellenére hozzá kell férniük megfelelő mennyiségű egészséges élelmiszerhez. Aggodalomra ad okot, hogy a globális élelmiszerkészletek nem annyira bőségesek, mint korábban, és figyelembe véve az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák okozta fenyegetést, támogatom a jelentésben foglaltakat egy, az élelmiszerkészletek globális kialakítására irányuló rendszer kidolgozásával kapcsolatban. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam. A világ népességének gyors növekedésével a mezőgazdasági ágazatnak a biztonságos és megfelelő élelmiszer iránti növekvő igénnyel kell szembenéznie a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás okozta akadályok ellenére. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszertermelést legalább 70%-kal kell növelni, hogy kielégítse a világ népességének növekedő igényeit, mivel a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember szerte a világon a súlyos szegénység miatt krónikus éhségben szenved, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés ezért továbbra is kulcsfontosságú kérdés. Egyetértek azzal, hogy a 2013 utáni új KAP-nak nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnia kell, hogy hozzájáruljon az élelmiszerbiztonsághoz. Továbbá az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a fiatal gazdálkodóknak földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét. George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a szegénység és az éhezés továbbra is folytatódik az Európai Unióban. Az EU-ban 79 millió ember még mindig a szegénységi küszöb alatt él. Módosításaim rámutatnak arra, hogy az élelemhez

91

92

HU


való jog alapvető emberi jog, amelyet akkor biztosítunk, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Szeretném külön hangsúlyozni az európai mezőgazdaság sokféleségének, valamint annak fontosságát, hogy biztosítsuk a különböző gazdálkodási modellek együttélését, valamint az élelmiszerek és a táplálkozás sokféleségét és minőségét egész Európában. Bastiaan Belder (EFD), írásban. – (NL) Az állásfoglalás mellett szavaztam. Pártom, a holland református politikai párt (SGP), programjában egyértelműen kiemelte a mezőgazdasági ágazat és a mezőgazdaságnak az élelmiszerbiztonság alapjaként betöltött stratégiai szerepét. Ugyanakkor akármilyen nemes elképzelések is ezek, két apró megjegyzést kell tennem a szöveggel kapcsolatban. Az Uniónak nem kellene beavatkoznia az iskolai tej- és gyümölcsprogramokba. Hagyják ezt a tagállamokra, ha azt szeretnék. Továbbá a GMO-k behozatalának liberalizációjával és támogatásával kapcsolatos bekezdés ellen szavaztam. Pártom azon a véleményen van, hogy a GMO-k nem jelentenek választ a globális élelmiszerellátásra. Eddig nem mutattak ki kapcsolatot a genetikai módosítás és a nagyobb terméshozam között. Véleményünk szerint etikai kérdések is felmerülnek a génmódosítás kapcsán. Egyetértek az állásfoglalás általános hangvételével, amely azonban újból rámutatott, hogy mennyire fontos a KAP 2013 utáni erőteljes és megfelelő finanszírozásának biztosítása. Úgy gondolom továbbá, hogy a fejlődő országok felszólítása, hogy földjeiket elsősorban saját népességük élelmiszerrel való ellátásának biztosítására használják, rendkívül fontos kérdés, amellyel kapcsolatban sürgősen tenni kell. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása mindenki számára, a globális kereslet emelkedése és a világban több milliárd ember által tapasztalt élelmiszerhiány ellenére, hatalmas és létfontosságú kihívás. Egyedül az Európai Unióban az emberek 16%-a él a szegénységi küszöb alatt, és küzd elemi szükségletei – lakhatás, egészség és természetesen élelmiszer – kielégítéséért. Ezt figyelembe véve, és hogy vitát kezdeményezzünk a kérdésről, megszavaztunk egy állásfoglalást a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. A KAP jövőjének tárgyalása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a szükségletet és jogot – amelynek egyetemesnek kellene lennie – az élelmiszer mindenki számára hozzáférhetővé tételét. Egyik célunk a spekuláció elleni küzdelem a mezőgazdasági ágazatban: a pénzügyi eszközökre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatára szólítunk fel. Kisebb áringadozásra és nagyobb átláthatóságra van szükségünk. Javasoljuk továbbá az „élelmiszerkészletek célzott globális rendszerének” elképzelését a válságok hatékonyabb kezelése érdekében, és kérjük a Bizottságot, hogy gondolkodjon el egy ilyen típusú intézkedésről. Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Unió kötelessége, hogy megfeleljen az élelmiszerbiztonsággal, a jó minőségű élelmiszerek biztosításával, a környezetvédelemmel, a vidéki területek sokféleségének megvédésével és a területi egyensúly fenntartásával kapcsolatos kihívásoknak az életkörülmények javításán keresztül a vidéki területeken. A közös agrárpolitika válaszokat és megoldásokat kínál ezekre a jövőbeni kihívásokra. Fontos, hogy az ebben a politikában meghatározott célkitűzések és eszközök a lehető legjobban törekedjenek a speciális nemzeti dimenziónak a közös agrárpolitika struktúrájába való integrálására. A gazdálkodóknak egyértelműen jelentős közvetlen

18-01-2011

18-01-2011

HU


támogatásra van szükségük a jövőben is. Ugyanakkor nem tarthatók fenn a jelenlegi eltérések a tagállamok között a közvetlen kifizetések terén, mivel ez közvetlen hatással van a mezőgazdasági termékek versenyképességére az egységes piacon. A KAP-nak felelősséget kell vállalnia azért, hogy hogyan költik el az uniós pénzeket azáltal, hogy kizárólag a megművelt földterületek támogatására, és az állattenyésztési ágazatban kizárólag a kifizetés évében a gazdálkodásban található állatok támogatására összpontosít. A KAP 1. pillérje a mezőgazdaságilag hátrányos helyzetű területek kártalanításával és az agrár-környezetvédelmi kifizetésekkel foglalkozik, így segíti megelőzni a mezőgazdasági területek elhanyagolását és megjutalmazni a külterjes módszerek alkalmazásából származó környezetvédelmi hasznot. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az élelmezésbiztonság egy emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha mindenki hozzáféréssel rendelkezik az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Európában a polgárok 16%-a még mindig a szegénységi küszöb alatt él, és az élelmiszerhez való hozzáférés még mindig olyan kulcsfontosságú terület, amellyel foglalkozni kell. Az élelmiszerbiztonsághoz ezért továbbra is egy erőteljes közös agrárpolitikára (KAP) van szükség. Az új KAP-nak, amely 2013 után lép hatályba, válaszolnia kell az élelmezésbiztonság kérdésére és más kihívásokra, különösen az éghajlatváltozás, a gazdasági válság és az Unión belüli területi egyensúly megtartásának problémájára. Másrészről az EU-nak az energia terén meghatározott ambiciózus célkitűzései támogatják a bioüzemanyagok nagy mennyiségben történő termelését, de a bioüzemanyagok előállítása verseng az élelmiszertermeléssel a földért, amely potenciálisan negatív hatással van az élelmezésbiztonságra. Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés mellett szavaztam annak ellenére, hogy tartalmaz néhány fontos pontot és felismeri a gazdálkodás szerepének fontosságát az élelmezésbiztonság és a megfelelőség biztosítása tekintetében. Ugyanakkor van egy komoly hátránya a jelentésnek, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elfogadtak egy pontot, amely alapján az Európai Parlament „felszólítja a Bizottságot, hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”. Továbbra is határozottan ellenezzük bármilyen módosított anyag, élelmiszer vagy takarmány behozatalát és használatát, és semmilyen körülmények között nem tudok egy olyan jelentés mellett szavazni, amely most először, pozitív álláspontot képvisel az Európai Parlament részéről a módosított szervezetekkel kapcsolatban, amelyeket Barroso úr olyan szívesen bevezetne Európában. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Becslések alapján ma körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a világon, miközben sok más ember nem fér hozzá megfelelő egészséges élelemhez a különböző mértékű szegénység miatt. Az élelmezésbiztonságot akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Az élelmezésbiztonság erőteljes közös agrárpolitikát kíván, amelynek következetesnek kell lennie, és foglalkozik a szociális problémákkal. Következetesnek kell lennie abban a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a túltermelést, amely torzítja a piacot és környezetvédelmi problémákat okoz, továbbá társadalmilag felelősnek kell lennie abban

93

94

HU


a tekintetben, hogy társadalmi háttértől függetlenül biztosítania kell a minőségi élelmiszerhez való hozzáférést minden ember számára. Másrészről üdvözlendőnek tartom, ahogy a jelentés az európai mezőgazdaság sokféleségének kérdését kezeli: a versenyképességnek és az innovációnak kéz a kézben kell haladnia a hagyományos mezőgazdasággal, a kisüzemi gazdálkodással, a biogazdálkodással és a helyi értékesítéssel. Létfontosságú az ezekbe az ágazatokba való pénzügyi beruházás a föld hatékony használata érdekében a különböző régiókban, valamint az energiával kapcsolatos beruházás, ami csökkenti a függőséget az élelmezésbiztonság és az energiabiztonság között. Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítvány szükséges és időszerű dokumentum, mivel pont akkor jelent meg, amikor több élelmiszeripari termék árának egyre gyorsabb emelkedése figyelhető meg. A jelentésben foglalt ajánlások reálisak és lényegesek, és fontos kérdésekkel foglalkoznak. Szeretném megemlíteni a gazdálkodók új generációjának képzését és támogatását az Unióban, ami létfontosságú az öregedő népesség összefüggésében. Felhívnám a figyelmet továbbá a mezőgazdaság sokféleségének megőrzésére az Unión belül, hogy további lehetőséget adjunk a hagyományos mezőgazdaságnak is. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Figyelembe véve, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak jobb körülményeket kell teremtenie táplálkozási programok, valamint az iskolai gyümölcs- és tejprogramok bevezetéséhez a tagállamokban. Mário David (PPE), írásban. – (PT) Ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság saját kezdeményezésű jelentése, amely minden képviselőcsoport részéről tartalmaz elképzeléseket és javaslatokat. Így, annak érdekében, hogy működőképes kompromisszumokat érjünk el, egy nagyon átfogó szöveget hoztunk létre, amelyet egy közös nevező köt össze, amivel mindannyian egyetértünk. Amellett, hogy az élelmezésbiztonságot alapvető emberi jognak tartom, a mezőgazdaságot olyan stratégiai ágazatnak tekintem, amely teljes mértékben létfontosságú kontinensünk jövője szempontjából. Más szóval, emberek és országok uniójaként létrejött szuverenitásunk elidegeníthetetlen részének tekintem. Ezzel kapcsolatban szeretném megerősíteni, hogy az élelmezésbiztonságot, amellett, hogy alapvető emberi jog, belső termelésünk által kell biztosítani. Létfontosságú ezért egy közös agrárpolitika (KAP), amely biztosítja ennek a célkitűzésnek az elérését. Szeretnem ezért ismételten elmondani, hogy a KAP alapvető célja az európai mezőgazdaság versenyképességének megőrzése és az Unión belüli gazdálkodás támogatása kell, hogy legyen, hogy biztosítsa az élelmiszertermelést elsősorban helyi szinten, valamint a kiegyensúlyozott területi fejlődést. Úgy gondolom továbbá, hogy biztosítani kell a jogos mértékű megtérülést a mezőgazdasági ágazatban, mivel csak úgy lehet ösztönözni a fenntartható és etikus termelési rendszereket, ha a gazdálkodókat megfelelően kompenzáljuk beruházásaikért és kötelezettségvállalásaikért. Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik a közösségek fejlődésében. Termelésének elsődleges ágazatként való definiálása gazdasági tekintetben nemcsak fejlődésének történetével, hanem mindenekelőtt a társadalmak és gazdaságaik stabilizálásában betöltött szerepével kapcsolatos. A kiegyensúlyozott mezőgazdasági termelésnek nemcsak a termelt mennyiségre, hanem és elsősorban a termékek minőségére is figyelmet kell fordítania, hogy segítse a lakosság

18-01-2011

18-01-2011

HU


egészséges fejlődését. Ebből a nézőpontból az élelmezésbiztonság kulcsfontosságú szerepet tölt be, és annak védelme – különösen a hagyományos és helyi termékek tekintetében – növeli a terület fejlődésének lehetőségeit. Az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági termékek minősége és egészségessége közötti pozitív korreláció magában foglalja környezetbarát voltjuknak növekedését is, miközben különös figyelmet kell fordítani a géntechnológiával módosított szervezetek ellenőrizetlen bevezetése okozta dominóhatásra, hogy először is megfelelő bizonyosságot nyújtsunk ezeknek a termékeknek az egészségre és a helyi gazdaságokra gyakorolt közép- és hosszú távú hatásaival kapcsolatban. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Útkereszteződéshez érkeztünk annak meghatározásában, hogy milyennek kell lennie a közös agrárpolitika jövőbeni reformjának. Ez a kérdés természetesen az európaiakat érinti, de más állampolgárokat is szerte a világon. Ennek az új politikának ezért egy globális elképzelés részévé kell válnia. Egy fő kihívással kell szembenéznie: hogy képes legyen kielégíteni az élelmiszertermelés és -ellátás iránti kereslet 2050-re történő megduplázódását egy olyan környezetben, amelyet a vízhiány, a művelhető földterület csökkenése és egy, az éghajlatváltozás elleni küzdelem által diktált új energiaügyi helyzet jellemez. Újra kell gondolni a mezőgazdasági piacok globális szervezését, figyelembe véve a közös agrárpolitika két fő törekvését: az élelmezésbiztonság biztosítása és a kisgazdálkodók és családjaik megélhetésének megőrzése mind itthon, mind a világ legszegényebb országaiban. Ez magában foglalja egy célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozását, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Ezt a rendszert az ENSZ-nek kellene kezelnie az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén (FAO) keresztül. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása és a csökkenő élelmiszerkészletek. Ebben az összefüggésben támogatnunk kell a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelynek átláthatóbb kereskedelemhez és az ezeken a piacokon kereskedést folytatható szereplőkkel kapcsolatos alsó küszöb meghatározásához kell vezetnie. Mindemellett az alapvető élelmiszerek globális készleteinek mennyisége sokkal korlátozottabb, mint eddig, és a globális élelmiszertartalékok rekordszintű alacsony értéket értek el. Végezetül, a KAP-nak világosan és egyértelműen válaszolnia kell az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos és egyéb kihívásokra, különösen az éghajlatváltozással és az Unión belüli gazdasági válsággal kapcsolatban. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel fontos javaslatokat terjeszt elő azzal kapcsolatban, hogy a 2013 után hatályba lépő közös agrárpolitikának hogyan kell megfelelnie többek között az élelmezésbiztonsággal, az éghajlatváltozással, a gazdasági válsággal és az Unión belüli területi egyensúly megtartásával kapcsolatos kihívásoknak.

95

96

HU


Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a közelmúltban figyelmeztetett az élelmiszerárak lehetséges növekedésére 2011-ben, miután 2010-ben új történelmi magasságba emelkedtek a 2008. júniusi élelmiszerválság nyomában. A FAO 55 alapvető élelmiszerre vonatkozó élelmiszerár-indexe a hat egymást követő hónapban 214,7 pontra emelkedett, ami magasabb a 2008. júniusi, korábbi 213,5 pontos történelmi rekordnál. A cukor és a hús ára új történelmi magasságokba emelkedik, és amennyiben nem lesz legalább 2%-os növekedés a gabonatermelésben, ezeknek az áruknak az ára is tovább fog emelkedni. Üdvözlendő ezért ez a kezdeményezés, és – ahogy azt hangsúlyoztam egy, az Európai Bizottsághoz intézett kérdésben múlt héten – mivel az árak volatilitása minden piaci szereplőt érint, úgy gondolom, hogy speciális intézkedéseket kell tenni a közös agrárpolitika tekintetében a termelés növelése, a piacok jobb ellátása, a nagyobb árstabilitás biztosítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a termelés fedezze Európa szükségleteit. Ahogy érveltem mellette, a mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak kell tekinteni, különösen válság idején. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Mivel az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, különös figyelmet kell fordítaniuk rá az Európai Unió intézményeinek. Amellett, hogy a mezőgazdasági ágazatnak biztonságos élelmiszereket kell biztosítania, fontos, hogy elegendő élelmiszert is biztosítson. Emiatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete ajánlásait az élelmiszertermelés legalább 70%-os növelésének sürgető szükségességéről ahhoz, hogy a világ 2050-re várhatóan 9 milliárdra növekvő lakosságát élelmezni lehessen. Örülök az állásfoglalás elfogadásának, mivel elismeri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság mint olyan testület szerepét, amely az élelmiszerlánccal kapcsolatos kockázatok ellenőrzéséért és jelentéséért felelős, valamint arra bíztatja a tagállamokat, hogy ezzel együttműködő testületeket hozzanak létre. Szeretném kiemelni továbbá a hagyományos mezőgazdaság, és különösen a leghátrányosabb helyzetű régiókban létező kisüzemi gazdálkodás és biogazdálkodás elismerését, amelyek nemcsak gazdasági értéket, hanem mindenekelőtt környezeti értéket jelentenek, mivel létfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése. Remélem, hogy az új közös agrárpolitika hatékonyan fog reagálni az ágazatot érintő problémákra: az éghajlatváltozásra, a fogyasztói árak egyenletesen tartására és a gazdálkodók bevételeinek biztosítására. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az előadó kényes témát érint, amikor az élelmezésbiztonságot fenyegető olyan releváns problémákkal foglalkozik, mint a pénzügyi spekulációból eredő áringadozás, a földbitorlás a fejlődő országokban, vagy a nem megfelelő stratégiai készletek. Ugyanakkor az összes fent említett probléma megközelítése, ahogy az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos összes többi problémának a megközelítése is, nagyon hiányos, időnként ellentmondásos, és néhány esetben hibás. A jelenlegi agrárpolitikák – különösen a közös agrárpolitika és egymást követő reformjai – következményeit figyelmen kívül hagyják, mint például a piacok liberalizációját és a szabályozási intézkedések eltörlését, és ebből következően a kis- és középtermelők ezreinek tönkretételét, akik azzal szembesülnek, hogy termékeik ára gyakran az előállítási költségeket sem fedezi. Egyre inkább hangsúlyozzák, hogy „a gazdálkodás minden formájára szükség lesz, hogy élelmezni tudjuk Európát és a harmadik országokat”: ez egy rejtett érvelés a fenntarthatatlan termelési modellek mellett, amelyek intenzív módon és exportra termelnek, valamint a géntechnológiával módosított növények mellett; a jelentés a géntechnológiával módosított növények behozatala jóváhagyási folyamatának egyszerűsítése és felgyorsítása mellett is

18-01-2011

18-01-2011

HU


érvel. Végezetül, az előadó „kedvezően fogadja az Európai Bizottság rendelettervezetét a [tőzsdén kívüli] származtatott termékekkel kapcsolatban”, amely javaslatot az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó speciális előadója elítéli, mert nem akadályozza meg a spekulációt. Carlo Fidanza (PPE), írásban. – (IT) Sârbu asszony jelentése mellett szavaztam. Ebben az időszakban, amikor a közös agrárpolitika 2013 utáni reformját készítjük elő, a mai szavazás megmutatja a Parlament által választott irányt. A megfizethető élelmiszerhez való hozzáférés biztosítása érdekében az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell felfegyverkeznie, amely ellenzi az élelmiszerekkel való spekulációt, és amely segíti a fiataloknak a mezőgazdasági ágazatba való belépését. Úgy gondolom, fontos hangsúlyozni, hogy a jövőbeni KAP-nak megfelelő élelmiszerellátást kell biztosítania a polgárok számára, lehetővé kell tennie a tápértékkel kapcsolatos információk terjesztését, és jobb körülményeket kell biztosítani az olyan programok bevezetéséhez, mint például az iskolai tej- és gyümölcsprogramok. A mai szavazás továbbá arra utasítja a Bizottságot, hogy dolgozza ki, hogyan lehet bevezetni egy „célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszert”, amely sürgősségi készleteket tartalmaz az éhezés csökkentésére és készleteket tartalmaz a nyersanyagárak szabályozására is. Különös figyelmet kell fordítani továbbá a géntechnológiával módosított szervezetekre. Mivel ez egy rendkívül kényes téma, óvatos intézkedésre lesz szükség válogatás nélküli és korlátlan bevezetésük elkerülése érdekében. Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság és a függetlenség elérése Európában létfontosságú; ezért szavaztam mellette. Támogatom, hogy utalás történt a közös agrárpolitikával (KAP) kapcsolatos ambiciózus elképzelésre. Emlékeznünk kell arra, hogy a KAP létfontosságú a gazdálkodók támogatása tekintetében, akik amellett, hogy árukat és közjavakat állítanak elő, gondozzák földjeinket és vigyáznak azokra. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a jövőben valószínűleg felmerülő élelmiszerellátással kapcsolatos kihívásokat, biztosítanunk kell, hogy önellátó termelőkké váljunk, egyre kevesebb mezőgazdasági terméket importálva harmadik országokból, mivel nem tartják tiszteletben sem a környezetvédelmi és egészségügyi szabályozásokat, sem a munkavállalók jogait. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság javítása az egyik olyan kihívás, amelyet kezelni kell a 2013 utáni közös agrárpolitika (KAP) reformja során. A megfelelő mennyiségű élelmiszerkészlet uniós polgárok számára történő biztosítására való képességnek tükröznie kell a világ élelmiszerkeresletének 2050-re jósolt éles növekedését. Ennek fényében az Európai Unió számára prioritás ennek az alapvető emberi jognak a folyamatos biztosítása határain belül és kívül egyaránt, keresve a mezőgazdasági termelékenység növelésének lehetőségeit, és ugyanakkor biztosítva a megfizethető élelmiszerek biztonságos ellátását Európa vidéki területei megvédésének mostanra létfontosságúvá vált igényével együtt. Nem hagyhatjuk, hogy a pénzügyi spekuláció továbbra is kontrollálatlan áremelkedést okozzon, és volatilitást okozzon a globális élelmiszerpiacon. Az európai termelés védelme érdekében helyre kell állítanunk a szerződéses kapcsolatok egyensúlyát a termelők és a modern értékesítési rendszer között. Nem szabad alábecsülnünk, hogy az egyenlőtlen alkupozíció, a versenyellenes gyakorlatok és az átláthatóság hiánya gyakran a piac torzulását okozzák, jelentős következményekkel a teljes élelmiszer-ellátási lánc versenyképességére.

97

98

HU


Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Igen, a mezőgazdasági ágazat stratégiai ágazat, és az élelmezésbiztonság szükségszerű. Évtizedek kellettek Európának ahhoz, hogy ezt felismerje. A jelentés címe ugyanakkor félrevezető. Sehol nem kritizálja a globális szabadkereskedelmi és a piaci logika pusztító következményeit. Továbbra is fogunk epret enni télen, függetlenül attól, hogy azok a déli féltekéről, vagy energiát és vizet habzsoló üvegházakból származnak. Továbbra is támogatni fogjuk az afrikai bab behozatalát a helyi élelmiszernövények kárára, és versenytársakat hozva létre saját termelőink számára. Továbbra is követelni fogjuk a mezőgazdasági termékek és származtatott termékeik piacainak szabályozását, még akkor is, ha ez utóbbi fogalom abszurd is, és támogatnunk kell a minőségi mezőgazdasági termelést és a rövid élelmiszerláncokat, miközben könyörtelenül üldöznünk kell a közvetítők és a nagykereskedők általi visszaéléseket. Tehetetlenül állunk, ahogy idegen országok, amelyek elpazarolták saját lehetőségeiket, ellenőrzésük alá vonják a legkiszolgáltatottabb országok művelhető földterületeit, ami egyre inkább aggasztó, de ennek ellenére nem teszünk e potenciálisan robbanékony helyzet ellen. Tettek előrelépéseket, de még mindig van elvégzendő feladat. Ha nem vállalják, hogy szembeszállnak azzal a rendszerrel, amely a jelenlegi problémákat létrehozta, kudarcra vannak ítélve. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Az élelmezésbiztonság központi téma, amelyre az Európai Uniónak hatékonyan kell válaszolnia. Ezért támogattam szociáldemokrata kollégám jelentését, amely támogatja egy erős, felelős KAP létrehozását, amely a fiatal gazdálkodókra irányul; javaslatokat tesz a mezőgazdasági piacokon való spekuláció és az abból eredő áringadozás elleni küzdelemre; és megerősíti, hogy a szegénység elleni küzdelemnek az Unión belül és az egész világon prioritást kell élveznie azáltal, hogy az élelmezésbiztonságot és az élelmiszerhez való hozzáférést alapvető emberi jognak tekintjük. Az Uniónak kezelnie kell az élelmiszer-ellátást érintő jelenlegi kihívásokat, és fel kell készülnie a jövőbeni nehézségekre ezen a területen. Véleményem szerint ezért rendkívül releváns a célzott globális élelmiszerkészlettel kapcsolatos rendszer létrehozásának elképzelése, még ha azt nem is lesz könnyű bevezetni. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Sârbu-jelentés ellen szavaztam számos helytálló észrevétele ellenére. Az élelmiszerellátás alapvetően fontos kérdés, és egyre nagyobb jelentősége lesz. Létfontosságú, hogy az Unió koordinált álláspontot képviseljen mezőgazdasági ágazatával kapcsolatban, hogy meg tudjon felelni az előtte álló kihívásoknak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a GMO-knak nincs legitim szerepük az élelmiszerellátás biztonságának elérésében, és nem tudtam támogatni egy olyan jelentést, amely zöld utat ad a génmódosításnak. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert az élelmezésbiztonság emberi jog, amely biztosítja az aktív és egészséges életet. A világon számos ember éhezik krónikusan, vagy nem biztosított hosszú távú élelmezésbiztonsága. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet sürgősen meg kell oldani. Fontos annak biztosítása, hogy az élelmiszer minden társadalmi kategóriába tartozó ember számára hozzáférhető legyen. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni

18-01-2011

18-01-2011

HU


két nagyon fontos aktuális kérdés kezelése nélkül: ezek a piac és az árak volatilitása (amelyet erősen befolyásol az árupiacokon történő spekuláció), és a csökkenő élelmiszerkészletek. Semmilyen körülmények között nem szabad hagynunk az élelmiszerárakkal való spekulációt. Nemcsak a versenyképességet, hanem a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást, a biogazdálkodást és a helyi értékesítést is támogatnunk kell, biztosítva a mezőgazdasági sokféleséget egész Európában. Továbbá, az öregedő vidéki népesség összefüggésében úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a földhöz való hozzáférést és hitelt biztosítsunk a fiatal gazdálkodóknak. Célunk, hogy fenntartsuk a megfizethető élelmiszerárakat és a gazdálkodók megfelelő jövedelmét. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem fogom támogatni a géntechnológiával módosított anyagok felhasználását, behozatalukat a fogyasztók számára és más tevékenységekhez, vagy a harmadik országokban elfogadott termelési módszerek engedélyezését, mivel nincsenek olyan adatok, amelyek alapján jogosan hihetnénk, hogy ezek nem károsak az emberek egészségére vagy a környezetre. Karin Kadenbach (S&D), írásban. – (DE) Sajnálatos módon a konzervatív képviselők szavazatának eredményeképp egy záradékot illesztettek a szövegbe, amely gyorsabb jóváhagyási eljárást javasol az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult. Ugyanakkor semmilyen körülmények között nem szabad az élelmiszer iránti igényt géntechnológiát alkalmazó módszerekkel kielégíteni. Továbbra is kategorikusan elutasítom a géntechnológiával módosított élelmiszereket, és szeretném emlékeztetni az Európai Bizottságot az elővigyázatosság elvére: még ha vannak is olyan tudományos tanulmányok, amelyek az egészségre ártalmatlannak tartják a géntechnológiával módosított élelmiszereket, lehet, hogy nincsenek még megfelelő vizsgálati módszereink ennek megerősítésére. Végső soron tiszteletben kell tartanunk a fogyasztók kívánságát, akik visszautasítják az ilyen élelmiszereket. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A mezőgazdaság rendkívül fontos a globális élelmezésbiztonság tekintetében, és ezért cselekednünk kell. A gazdálkodók jövedelmének és a jó minőségű élelmiszerekkel való megfelelő ellátottság biztosításának ezért a közös agrárpolitika legfontosabb céljainak kell lenniük. Az ingadozó piaci árak a mezőgazdasági ágazatban szintén egy olyan bizonytalansági tényezőt jelentenek, amellyel foglalkozni kell. Támogatom a jelentést, amely egyértelműen mutatja, hogy az élelmezésbiztonság központi kérdés az Európai Unióban is, és szükségessé teszi az egyes szakpolitikai területek koordinációját. Csak akkor lehet fejlődést elérni, ha az agrárpolitika, a fejlesztési politika, a kereskedelempolitika, a fiskális politika és az energiapolitika, valamint a kutatási ágazat együttműködik. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mivel a társadalom által a mezőgazdaság számára kijelölt fő feladat az állandó és ugyanakkor biztonságos élelmiszerkészletek biztosítása. Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, ami azt jelenti, hogy fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. A világ egyes részein ez a jog gyakran nem létezik, míg máshol szinte soha nem biztosított, különböző okoknak és tényezőknek köszönhetően, amelyek együttesen komoly veszélyt jelentenek a fogyasztók egészségére. Egy olyan időszakban, mint a mostani, amelyet a 2013 utáni közös agrárpolitikával kapcsolatos vita jellemez, ez a jelentés lehetővé teszi számunkra, hogy iránymutatásokat dolgozzunk ki a mezőgazdaság által betöltendő etikai, társadalmi és

99

100

HU


gazdasági szerepekről rövid távon is, meghatározva kockázati tényezőit és megragadva a lehetőségeket, hogy az éhezés elleni globális küzdelem bástyájává váljon. Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonság terén. Történelmileg az élelmezésbiztonság évszázadok óta minden kormány legfontosabb prioritásai között szerepel. A pénzügyi és gazdasági kritériumok ezért nem lehetnek döntő tényezők. Az olcsó, de megfelelő minőségű élelmiszer előállítása nagyon fontos a piac és az emberek, főleg az alacsony jövedelműek, vásárlóereje szempontjából. Ennél is fontosabb azonban az élelmiszer előállításának képessége. Nem engedhetjük meg egy olyan helyzet kialakulását, hogy csak azért importálunk élelmiszert, mert valaki olcsóbban el tudja adni nekünk. Importálhatunk is, de fenn kell tartani azon képességünket, hogy előállítsuk a számunkra szükséges élelmiszermennyiséget. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Ebben a kritikus helyzetben, amikor az élelmiszerárak folyamatosan emelkednek, és egyre többet beszélnek egy jövőbeni élelmiszerválságról, az Európai Unió lakosságának jelentős része él a szegénységi küszöb alatt, és létfontosságú biztosítanunk, hogy az élelmiszer hozzáférhető legyen a társadalom minden része számára. A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak erős agrárpolitikára van szüksége, amely az innováción alapul, és amelynek elsődleges célja a piacok stabilitásának kialakítása és a gazdálkodók támogatásának elősegítése. Ugyanakkor az európai fogyasztóknak joguk van az egészséges, jó minőségű, megfizethető élelmiszerhez, ami a közös agrárpolitika (KAP) fő célkitűzése és az Európai Unió kulcsfontosságú célja. David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, de tartózkodtam a GMO-król szóló 14. módosítás három részével kapcsolatban. Nem ellenzem mindenképp a géntechnológiával módosított élelmiszereket, de zavart ez a géntechnológiával módosított anyagok behozatalának felgyorsítására és a harmadik országok termelési módszereinek használatára tett kísérlet. Szilárd tudományos bizonyítékokkal kell rendelkeznünk arról, hogy a génmódosítás biztonságos, és az embereknek teljes mértékben bízniuk kell abban, hogy a megfelelő hatóságok minden szükséges biztonsági óvintézkedést megtettek és szigorú tesztelést végeztek. Ezt nem lehet siettetni. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog. Ebben az összefüggésben a két fő kérdés, amivel ennek a jognak foglalkoznia kell, az árak ingadozása a piacokon, amelyet nagymértékben befolyásol a spekuláció, valamit az élelmiszerkészletek csökkenése. A jelentés megállapítja, hogy a spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések 50%-áért, és ezért az átláthatóság érdekében támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, hogy azok a gazdaságot és a mezőgazdasági termelést szolgálják, és megakadályozzák, hogy a spekuláció veszélyeztesse a hatékony mezőgazdasági üzemeket. Egy olyan helyzetben, ahol az élelmiszerek árát jelentősen befolyásolják olyan spekulánsok, akik nem érdekeltek a mezőgazdaságban, a jelentés támogatja a mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférés korlátozását. Mindazonáltal a mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg strukturális tekintetben, A jelentés javasolja továbbá egy élelmiszerkészlettel kapcsolatos, az ENSZ által vezetett globális rendszer létrehozását. Sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy siettesse a géntechnológiával módosított élelmiszerek behozatalának elfogadását, amit

18-01-2011

18-01-2011

HU


teljes mértékben ellenzek. Ennek fényében, támogatva azonban a jó szándékot és a jelentésben bemutatott megfelelő javaslatokat, tartózkodtam a szavazásnál. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Annak elismerése, hogy az élelmiszerbiztonság alapvető emberi jog, amelyet biztosítani kell, a gazdálkodók tevékenységének megfizetésére való felszólítás, és egy, az ENSZ által kezelt élelmiszerrel kapcsolatos rendszer létrehozására irányuló javaslat mind üdvözlendőek. A pénzügyi eszközök között az árukhoz kapcsolódó származékos termékek különbségeinek kiegyenlítése, valamint a mezőgazdasági pénzügyi piacokhoz való hozzáférésnek a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban álló szereplőkre való korlátozása szintén hozzáállásbeli változásokat jeleznek. Ugyanakkor az áttelepülés és a produktivizmus vége, amelyekre szükség van az élelmiszer-önellátáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez, még mindig messzire vannak. A mezőgazdasági piacok pénzügyi dominanciáját nem kérdőjelezi meg alapvetően. Ennél is rosszabb, hogy megjelenik a géntechnológiával módosított variánsok engedélyezése. A jó szándékok ösztönzése érdekében tartózkodom. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma nagyon egyértelmű, akkor érjük el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindig mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá, hogy az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudja táplálkozási szükségleteit és élelmiszerigényeit. Nem kétséges tehát, hogy az élelmiszerárak folyamatos emelkedése, amely a nyersanyagok drágulásának eredménye, egyre nagyobb aggodalmat jelent az Unió számára. Másrészről a mezőgazdasági ágazatnak egy folyamatosan növekvő népesség élelmiszerigényeit kell kielégítenie, annak ellenére, hogy csökkenő természeti erőforrásokkal és magas termelési költségekkel kell megküzdenie. Figyelembe véve a jövőbeni keresletet, nem kétséges, hogy a mezőgazdaságnak stratégiai ágazattá kell válnia, illetve hogy valóban létfontosságú ágazat az EU és az egész világ fejlődése tekintetében. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az élelmezésbiztonság terén van egy fontos probléma, miszerint az Unió tagállamai egyre inkább elvesztik önellátási képességüket. Mostanáig nem sikerült megállítani azt az aggasztó tendenciát, hogy a gazdálkodók felhagynak a teljes munkaidős gazdálkodással és egyre inkább másodállásban végzik ezt a munkát, valamint hogy a gazdálkodók elhagyják a földeket. Amikor élelmezésbiztonságról beszélünk, terveket kell készítenünk ennek az aggasztó tendenciának a megállítására, valamint arra, hogy hogyan lehet a fogyasztók figyelmét felhívni a regionális termékekre. Ebben az összefüggésben szükség van az uniós támogatások alapos vizsgálatára azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet az élelmiszereknek az Unión keresztül-kasul való szállítását csökkenteni. Ez nemcsak a környezet számára hasznos, és ebben a tekintetben segít a kibocsátás-csökkentésre irányuló kiotói célkitűzések elérésében, hanem a zajszennyezést is csökkenti, különösen azoknak az embereknek a számára, akik szállítási útvonalak közelében élnek vagy dolgoznak. Végül, de nem utolsósorban, mérlegelnünk kell, hogy milyen mértékben lehet támogatni az alternatív meghajtású járműveket, mivel a bioüzemanyagok előállítása kezdi veszélyeztetni a hagyományos mezőgazdaságot, élelmiszerhiányt és magasabb árakat idézve elő. Ezekkel a szempontokkal nem foglalkozik a jelentés, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom. Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Az előadó hangsúlyozza a mezőgazdaság fontosságát az élelmiszerekkel kapcsolatos új kihívásokkal kapcsolatban.

101

102

HU


Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kijelentette, hogy az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal növekednie kell, amennyiben a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. Az élelmezésbiztonság ezért továbbra is szilárd közös agrárpolitikát kíván. A KAP fő célkitűzései a következők voltak: a mezőgazdasági termelékenység növelése; a gazdálkodók támogatása a megfelelő életszínvonal elérésében; a piacok stabilizálása; a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítása. Sikere azonban szándékolatlan túltermeléshez és többlethez vezetett, amely a piac torzulását okozta, és környezetvédelmi aggályokat vetett föl. Az új KAP-nak ezért a termelékenység növelésével fejlesztenie kell az élelmezésbiztonságot, miközben ezzel párhuzamosan támogatnia kell a fenntartható élelmiszertermelést. A jelentés hangsúlyozza annak elengedhetetlen szükségességét, hogy a KAP finanszírozása tükrözze a vele kapcsolatos ambiciózus elképzeléseket és politikai célkitűzéseket. Az elfogadható élelmiszerárak, és mindenekelőtt a gazdálkodók megfelelő jövedelmének megőrzése és az élelmezésbiztonság biztosítása érdekében a KAP-ot a jelenlegi szinten kell megtartani. Létfontosságú az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések fejlesztése és megerősítése az Unióban és harmadik országokban, és ezért az állásfoglalás mellett szavaztam. Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság emberi jog, és a közös agrárpolitika egyik célkitűzésének az élelemhez való hozzáférés mindenki számára történő biztosításának kell lennie, figyelembe véve a népesség növekedését, az éghajlatváltozást, a magas energiaköltségeket és a korlátozott természeti erőforrások jelentette akadályokat. Egyetértek vele, és támogatom az előadót, Sârbu asszonyt annak biztosítására irányuló tervében, hogy az új, 2013 utáni KAP képes legyen megfelelni az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos elvárásoknak és kihívásoknak. Fontos ezért a sokféleség támogatása a mezőgazdasági termelésben, ami a nagy kereskedelmi láncoktól a hagyományos mezőgazdaságon át a kisüzemi gazdálkodásig ível; a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférésének biztosítása; valamint az élelmiszerkészletek kezelésével kapcsolatos programok kidolgozásának ösztönzése a világkereskedelem megkönnyítése és a világpiaci árak csökkentése érdekében. Ellenzem ugyanakkor a GMO-k kifejlesztését és takarmányvariánsként való használatát, amíg biztonságosnak nem bizonyulnak az állatállomány és az európai fogyasztók számára. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam. Sajnálom ugyanakkor, hogy néhány fontos rendelkezést visszavontak a szavazáskor, például azt, amelyik a géntechnológiával módosított szervezetekkel kapcsolatban a harmadik országokban használt termelési módszerek bevezetése engedélyezésének lehetőségét vizsgálja. Néhány állam jelentősen előrelépett ezen a téren, miközben az Európai Unió lemaradt, és egyáltalán nem használja fel az ebben rejlő lehetőségeket. Sajnálom annak a pontnak az eltörlését is, amely a néhány tagállamban található, nagy kiterjedésű műveletlen mezőgazdasági területek problémájára utal. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés tartalmaz néhány nagyon jó kezdeményezést, például a hagyományos és biogazdálkodás ösztönzését, a kisgazdálkodók támogatását és a harmadik országok jelentősen alacsonyabb minőségi követelményei miatt a belföldi gazdálkodókra nehezedő versenynyomás elleni védelmet. Másrészről az előadó támogatja a GMO-k használatát. Ezért tartózkodtam a szavazásnál.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság kulcsfontosságú kihívása nemcsak az Európai Unióban, hanem az egész világon, különösen a fejlődő országokban. A FAO szerint az élelmiszer iránti kereslet 2050-re meg fog duplázódni, és a világ népessége a jelenlegi 7 milliárdról 9 milliárdra fog emelkedni. A globális élelmiszertermelésnek ezért ennek megfelelően kell növekednie, a természeti erőforrások csökkenése miatti nyomás ellenére. A globális élelmiszertermelésnek növekednie kell, miközben a víz, az energia, a műtrágya, a növényvédő szer és a föld használata korlátozott. Aggasztó, hogy összesen több mint 1 milliárd ember éhezik, miközben az Európai Unióban több mint 40 millió szegénységben élő ember éhezik. Én is úgy gondolom ezért, hogy ki kell használni a tudományos haladást, amennyiben az megfelelő megoldásokat tud nyújtani az éhezés csökkentésére az egész világon, különösen az erőforrások hatékonyabb felhasználása által. Az Uniónak továbbra is biztosítania kell az élelmezésbiztonságot polgárai számára, és részt kell vennie az egész világ élelmiszerellátásában, és ezért a világ többi részével, és különösen a fejlődő országokkal való együttműködésének szorosabbnak és koherensebbnek kell lennie, hogy segítse őket a mezőgazdasági ágazatok hosszú távon fenntartható fejlődésében. Többek között ezen okok miatt szavaztam az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló jelentés elfogadása mellett. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Parlamentnek az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló állásfoglalási indítványa mellett szavaztam, mivel a fogyasztók számának növekedése, a sok éhező ember, a gazdálkodók helyzete, az ingadozó élelmiszerárak és a részvényekkel való spekuláció miatt különösen fontos bizonyos intézkedések alkalmazása a mezőgazdasági ágazat szabályozása érdekében. Elsősorban minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a pénzügyi ösztönzőkön keresztül támogassuk a hagyományos mezőgazdaságot, a kisüzemi gazdálkodást és a biogazdálkodást a folyamatos élelmezésbiztonság biztosítása érdekében. Figyelembe véve a géntechnológiával módosított anyagoknak a közegészségügyre gyakorolt veszélyeit, nem értek egyet azzal a javaslattal, hogy tegyük lehetővé az olyan nem géntechnológiával módosított termékeknek a behozatalát, amelyekben kis mértékben megtalálhatóak génmódosított anyagok. Minden szükséges intézkedést meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsnak az Unióba történő behozatala és a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek használatának lehetősége ne kapjon támogatást. Nem oldhatjuk meg úgy az élelmiszerhez való hozzáféréssel kapcsolatos kérdéseket, hogy megszegjük az élelmiszerbiztonsági előírásokat, és kockáztatjuk az emberek egészségét. Figyelembe véve a vidéki népesség elöregedését és annak érdekében, hogy a fiatalok számára vonzóvá tegyük a gazdálkodást, kedvezményes feltételeket kell biztosítanunk a fiatal gazdálkodók hitelhez való hozzáférése tekintetében. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, amelyet akkor érünk el, ha fizikai, társadalmi és gazdasági értelemben mindenki elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez jut hozzá. Annak ellenére, hogy a kínálat látszólag elegendőnek tűnik, a világ lakosságának jelentős hányada nem tudja kielégíteni az élelmiszer iránti alapvető igényeit; körülbelül 900 millió ember éhezik a világon a szélsőséges szegénység miatt. Az élelmiszerhez való hozzáférés problémája továbbra is kulcsfontosságú kérdés, amelyet meg kell oldani. Az élelmezésbiztonság szilárd közös agrárpolitikát kíván, amely képes a mezőgazdasági termelékenység növelésére, a piacok stabilizálására, és mindenekelőtt a megfizethető élelmiszerrel való ellátottság biztosítására. Ezt a célkitűzést azonban nem lehet elérni a piacok és az árak ingadozásának kezelése nélkül. Mivel az

103

104

HU


élelmiszer témája rendkívül fontos, a Sârbu-jelentés mellett szavaztam, amely az új géntechnológiával módosított takarmányvariánsoknak az Unióba történő importálása folyamatának felgyorsítását is támogatja, miközben azt is vizsgálja, hogy hogyan lehet engedélyezni a harmadik országokban alkalmazott termelési módszerek alkalmazását. Szavazatommal azt is támogatni kívánom, hogy az Unióba érkező termékek tartalmazhassanak kis mennyiségű géntechnológiával módosított szervezeteket. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Sârbu-jelentés mellett szavaztam, mert a mezőgazdaság fontos és növekvő ágazat, amelynek stratégiai szerepének köszönhetően az élelmezésbiztonsággal összefüggésben prioritást kell élveznie a politikai menetrendben. A 2013 utáni közös agrárpolitika felülvizsgálatának ezzel kapcsolatos javaslatokat kellene tartalmaznia. Az élelmiszerek és az alapvető termékek árának közelmúltbeli ingadozása nagy aggodalmat keltett Európában és az egész világon. A pénzügyi válság és az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok, például a 2010-ben tapasztalt elhúzódó szárazság és tűzvész Oroszországban, valamint a nagyszabású áradás Pakisztánban szintén hozzájárultak a nagymértékű instabilitáshoz. Az EU nem függhet továbbra is az olyan országok protekcionista döntéseitől, mint Oroszország és Ukrajna, amelyek a búza 30%-át exportálják a világon, vagy Argentínától, a hústermelés jelentős globális szereplőjétől. Úgy gondolom, az Uniónak kötelessége, hogy élelmezze az európai lakosságot és a világ népességét, amely várhatóan 2 milliárd fővel fog nőni, és ezért az élelmiszerellátás 70%-os növekedését teszi szükségesség 2050-re. A megnövekedett termelésnek meg kell felelnie bizonyos környezetvédelemmel, élelmiszerbiztonsággal, állatjóléttel és munkaüggyel kapcsolatos követelményeknek. A forgalmazás a legkevésbé fejlett országokra tevődött át, de ezek nem képesek megfelelni ezeknek a követelményeknek. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető jog, amit akadályoznak a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet szerint a termelésnek 70%-kal kell megnövekednie 2050-re, mivel körülbelül 900 millió ember éhezik világszerte, és egyedül Európában a népesség 16%-a él a szegénységi küszöb alatt. Létfontosságú a szilárd közös agrárpolitika (KAP), és a KAP valóban ezt az utat követi, szükség van azonban megreformálására, ami fenntarthatóvá teszi, és fejleszti az élelmezésbiztonságot. Ezt a célkitűzést csak a (a spekulációból eredő) áringadozás és a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának megoldásával lehet elérni. Ebben az összefüggésben a jelentés támogatja a pénzügyi eszközökre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, valamint az élelmiszerkészletek globális rendszerének létrehozását, hogy megkönnyítse a világkereskedelmet, amikor az árak a magasba szöknek, és amikor protekcionista intézkedéseket vezetnek be. A 2013 utáni új KAP-nak fel kell készülnie minderre, és ezért támogatom ezt a jelentést, amely ösztönzi a versenyképességet, a hagyományos mezőgazdaságot, a fiatal gazdálkodóknak a földhöz és hitelhez való hozzáférését, valamint az élelmiszer és az energia jobb integrációját. Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Egy olyan bolygón, ahol a lakosok száma hamarosan eléri a 9 milliárdot, az élelmiszerellátás jövője kulcsfontosságú kérdés. A jelentés erre a hatalmas kihívásra összpontosít, és számos fontos kérdést tárgyal, például a földfoglalás problémájával kapcsolatban, és ezt természetesen támogatjuk. Ugyanakkor sajnálatos módon a jelentés számos közös intézkedésre irányuló javaslatot tartalmaz – mint például az európai táplálkozás, az iskolai tej- és

18-01-2011

18-01-2011

HU


gyümölcsprogramok, valamint az e programok költségvetésének növelése –, amelyekkel kapcsolatban véleményünk szerint a tagállamoknak önállóan kell dönteniük. Ezért tartózkodtunk a zárószavazásnál. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) A FAO szerint az élelmiszertermelésnek legalább 70%-kal kell növekednie, hogy meg tudjon felelni az egyre növekvő keresletnek a világ lakossága részéről, amely 2050-re várhatóan meg fogja haladni a 9 milliárdot. Továbbá körülbelül 900 millió ember éhezik tartósan a súlyos szegénység következtében, és 2 milliárd embernek nem biztosított a valódi, hosszú távú élelmiszerellátása a különböző mértékű szegénység miatt. Mivel az élelmiszer iránti kereslet folyamatosan nő, és az uniós polgárok 16%-a a szegénységi küszöb alatt él, az élelmiszerhez való hozzáférés és jog egyre inkább prioritássá válik. Ezért, az élelmiszerbiztonság elérése érdekében, továbbra is szilárd, piacorientált, elkülönített és környezettudatos közös agrárpolitikára (KAP) van szükség, amely jelentős vidékfejlesztési komponenssel is rendelkezik, és amely más kihívásokat is képes kezelni, különösen az éghajlatváltozást, a gazdasági válságot és a területi egyensúly fenntartását az Unión belül. Az élelmezésbiztonság célkitűzését nem lehet elérni a két legfontosabb jelenlegi probléma, a piac és az árak ingadozásának, valamint a csökkenő élelmiszerkészletek problémájának kezelése nélkül. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Számos alkalommal hangsúlyoztam az élelmezésbiztonság kérdésének alapvetően fontos voltát. A jelenlegi környezetben a tagállamoknak nem szabad pusztán gazdasági kérdésként tekinteni a mezőgazdaságra, hanem stratégiai jelentőségű védelmi kérdésként is kell kezelniük. Létfontosságú ezért, ahogy az előadó is hangsúlyozza, annak biztosítása, hogy az új, 2013 utáni közös agrárpolitika megfelelő válaszokat nyújtson az ágazatot jelenleg érintő fontos kihívásokra, különösen az árstabilitás tekintetében, valamint hogy védeni tudja a gazdálkodók érdekeit, és meg tudja erősíteni az élelmiszertartalékokat. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Gratulálok Sârbu asszonynak. Ahhoz, hogy biztosítsuk a megfizethető élelmiszerrel való biztonságos ellátást, az Uniónak szilárd közös agrárpolitikával (KAP) kell rendelkeznie, amely megakadályozza az élelmiszeripari termékekkel való spekulációt, és segíti a fiatalokat a gazdálkodási ágazatba való belépésben. Valójában a jövőbeni KAP-nak mindenképpen többet kell tennie a fiatal gazdálkodók érdekében, Az Unióban a gazdálkodók csak 7%-a 35 éven aluli, és az Uniónak 4,5 millió gazdálkodóra lesz szüksége az elkövetkezendő 10 évben. Sürgetem ezért a gazdálkodásnak a fiatalok számára vonzóbbá tételére irányuló olyan meglévő intézkedések megerősítését, mint például a berendezések támogatása és a kölcsönökre adott kedvezményes kamatok. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő pénzügyi eszközök a gazdálkodóknak segítsenek átvészelni a válságokat, és ne a spekulánsoknak segítsenek szélsőséges áringadozást létrehozni, a pénzügyi termékekkel kapcsolatos uniós szabályozás felülvizsgálatára szólítok fel, hogy átláthatóbbá tegyük a tárgyalásokat. Sürgetem továbbá az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen határozott és állandó lépéseket a spekuláció egyértelmű korlátozására és az élelmiszeripari áruk piacai instabilitásának kezelésére. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A jelentést a Verts/ALE képviselőcsoport támogatása nélkül fogadták el, mivel a képviselőcsoport ellene szavazott. Az elutasító szavazat oka az volt, hogy a 14. bekezdés benne maradt a szövegben. Ez „felszólítja a Bizottságot, hogy technikai megoldást javasoljon a nem géntechnológiával módosított behozott árukban található géntechnológiával módosított anyagok alacsony szintű

105

106

HU


jelenlétének problémájára, továbbá hogy egy gyorsabb jóváhagyási eljárást javasoljon az Unión belül egy új génmódosított takarmányvariáns behozatalára, amint az biztonságosnak bizonyult”. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és ezt csak akkor érjük el, ha az emberek az aktív és egészséges élet érdekében fedezni tudják táplálkozási szükségleteiket és élelmiszerigényeiket. Különösen a közös agrárpolitika 2013-ra tervezett reformját tekintve, az európai gazdálkodóknak nyújtott támogatásoknak mindig lehetővé kell tenniük számukra, hogy teljes körűen megfeleljenek a biztonsági és környezetvédelmi előírásoknak. Az európai termelés hatékonysága ellenére körülbelül 80 millió ember él még jelenleg is a szegénységi küszöb alatt, és sokukat élelmiszersegély-programokon keresztül támogatnak. A szilárd KAP meg fogja őrizni a gazdálkodók élelmiszertermelőkként betöltött gazdasági szerepét, emellett az európai vidéki területeken foglalkoztatott 28 millió polgár számára fog megélhetést és munkahelyet biztosítani. Ha figyelembe vesszük a gazdasági válság lehetőségét is, akkor a gazdálkodók számára biztosított közvetlen kifizetéseket 2013 után is fenn kell tartani bevételeik stabilizálása érdekében, valamint hogy meg tudjanak küzdeni a piaci ingadozásokkal. Végezetül, olyan speciális kezdeményezések irányulnak a fiataloknak a gazdálkodási ágazatba való belépésének ösztönzésére, mint például a kölcsönökhöz való könnyebb hozzáférés biztosítása és a szakmai képzés valamint a speciális gyakorlati oktatás támogatása, miközben a „bevált mezőgazdasági gyakorlatokat” terjesztik egész Európában. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Félretéve a világ lakosságának növekedésével kapcsolatos adatokra való kétes utalásokat, amelyek nem veszik figyelembe a születési ráták jelenleg tapasztalható csökkenését különböző nem európai országokban, az élelmezésbiztonság kétségkívül a mezőgazdaság megfelelő felhasználásával függ össze. Egyértelmű tehát, hogy egy olyan közös agrárpolitikára van szükség, amelynek célja a minőség növelése, a környezetbarát gazdálkodás és a gazdálkodók támogatása a megfelelő minőségű életszínvonal elérésében. Ha figyelembe vesszük az energiapolitikákat is, amelyek a bioüzemagyagok használatán keresztül a mezőgazdasági ágazattal kapcsolatosak, akkor ezt tovább kell vizsgálni, mivel a bioüzemanyagok előállítása versenyben áll az élelmiszertermeléssel. A jelentés következtetése is helyes: nem engedhetjük meg a KAP költségvetésének csökkentését. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Összességében ez a jelentés egy meglehetősen hasznos hozzájárulás a mezőgazdaságnak az élelmiszerellátásban betöltött szerepéről szóló vitához. A Parlament helyesen fogalmazta meg azokat a problémákat, amelyekkel a gazdálkodóknak szembe kell nézniük a piac és az árak szélsőséges ingadozása esetében, és felhívta a figyelmet a gazdálkodókat ebben a vonatkozásban jelenleg érintő nehézségekre. A Bizottságnak szigorú és tartós intézkedéseket kell előterjesztenie a mezőgazdasági piacok ingadozásának kezelésére. Ez létfontosságú az uniós termelés fenntartása szempontjából. A mezőgazdasági termékek árának jelentős növekedése a pénzpiacokon nagymértékben a spekulációnak köszönhető. A spekuláció felelős a jelenlegi áremelkedések közel 50%-áért. Helyes, hogy az Európai Parlament támogatta az ENSZ-nek az élelemhez való joggal foglalkozó különelőadója következtetéseit az olyan nagy intézményi beruházók katasztrofális szerepét illetően, mint a fedezeti alapok, a nyugdíjpénztárak és a beruházási bankok, mert a származékos piacon folytatott tevékenységeik által befolyásolják a

18-01-2011

18-01-2011

HU


nyersanyagok árindexét. A Parlament általánosságban megfelelő elemzést készített a helyzetről, de aztán teljesen célt tévesztett azáltal, hogy nem fogalmazott meg helyes megfigyeléseket a GMO-knak a gazdaságban betöltött szerepéről a jelentésben. A vitát máshol folytatják le, és nem tartozik ide, ezért szavaztam végül a jelentés ellen. Csanád Szegedi (NI), írásban. – (HU) Nem tudok támogatni egy olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti, vagy meggyorsítja bármilyen géntechnológiával módosított növény behozatalát. Az Európai Unión belül a kiváló termőföldi adottságok lehetővé teszik számos országban - köztük Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban, vagy Franciaországban -, hogy jó minőségű takarmányt állítson elő. Nincs szükségünk génkezelt takarmányvariánsokra! A génmódosított termékek behozatalát az Európai Unióba hosszú távú káros egészségügyi hatásuk miatt sem támogatom. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az élelmezésbiztonság fogalma hangsúlyozza annak szükségességét, hogy konkrét intézkedéseket tegyünk a globális élelmiszerkészletek növelésére: ez egy emberi jog, amely fizikai és gazdasági hozzáférést biztosít az elégséges, biztonságos és tápláló élelmiszerhez. Nagyon fontosnak tartom ennek a mezőgazdasági ágazat szerepét hangsúlyozó jelentésnek az elfogadását. A népesség növekedésével kapcsolatos előrejelzések és a folyamatos szegénység azt jelenti, hogy a lakosság igényeinek kielégítéséhez az élelmiszertermelés legalább 70%-os növekedésére van szükség. Az éghajlatváltozás, a spekuláció és az áringadozás negatívan befolyásolta a gazdálkodók kapacitását. Egy olyan közös agrárpolitikára van szükség 2013 után, amely képes biztosítani az élelmezésbiztonsághoz való jogot a versenyképesség és az innováció, valamint az új globális kihívásoknak megfelelni képes fiatal gazdálkodók számának növelése iránti szoros elkötelezettsége által. Az agrárpolitikát ki kell igazítani a hagyományos és a helyi mezőgazdaság, a bioélelmiszerek és a helyi élelmiszerek támogatásával. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament elfogadott egy jelentést a mezőgazdaság elismeréséről, amellyel kapcsolatban tartózkodtam. A jelentés figyelembe vesz számos problémát, amelyek létfontosságúak a gazdálkodók számára, például a kisüzemi gazdálkodás, a fiatal gazdálkodók és az árspekuláció elleni küzdelem támogatását. A jelentés hangsúlyozza továbbá a jövőbeni közös agrárpolitika megfelelő finanszírozásának szükségességét. Bár a jelentés összességében pozitív, tartalmaz egy elfogadhatatlan intézkedést: a GMO-k Bizottság általi engedélyezési eljárásának a felgyorsítását. Ez az intézkedés nem foglalkozik a termékek megfelelő értékelésével a piacra kerülésük előtt, és egyáltalán nem tesz említést a GMO-k forgalomba hozatalának újra meg újra leleplezett veszélyeiről. Ez az intézkedés a legcsekélyebb mértékben sem veszi figyelembe az élelmiszerbiztonságot és az elővigyázatosság elvét. Egy veszélyes intézkedés, és botrányos, hogy egy olyan jelentésbe illesztették be, amely a mezőgazdaság stratégiai jelentőségével foglalkozik. A GMO kérdésével kapcsolatos vitát önmagában kellene lefolytatni, amit az európai testületek nem hajlandóak elvégezni. Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amely hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az európai politika prioritásként kezelje a mezőgazdaságot. Az európai polgároknak egyre nagyobb az igényük az élelmezésbiztonság

107

108

HU


terén, amit biztosítani kell a teljes termelési, feldolgozási és értékesítési lánccal együtt. Sok kihívással kell megküzdeni a fenntartható, biztonságos és megfelelő színvonalú mezőgazdaság biztosítása érdekében: alkalmazkodni kell az éghajlatváltozáshoz, felügyelni kell a globalizáció hatásait, meg kell őrizni a biológiai sokféleséget, fenn kell tartani a gazdálkodók életszínvonalát, és biztosítani kell az élelmiszer-önellátást egy nagy nyomásnak kitett globális piacon. A mezőgazdaság örökségünk integrált része, és mindig formálta identitásunkat, életmódunkat és tájainkat. Üdvözlendőnek tartom az EU mezőgazdasággal kapcsolatos erőfeszítéseit, de fontos munkák még hátravannak a KAP reformjával kapcsolatban. Felszólítom ezért az Uniót, hogy erőfeszítéseit összpontosítsa a kistermelőkre, akik a legnagyobb, de mindenekelőtt a legsebezhetőbb csoportot képviselik. A mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerésének lehetőséget kell biztosítania szociális dimenziójának megerősítésére, amellyel eddig nem megfelelően foglakoztak. A gazdálkodóknak is szükségük van a biztonságra. Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a mezőgazdaság stratégiai ágazatként való elismerése lehetővé fogja tenni, hogy jobb feltételeket biztosítsunk a segélyezési és tájékoztatási programok bevezetéséhez. Nem lehet kétséges, hogy élelmiszer-segélyprogramokat kell bevezetni a társadalom legszegényebb tagjai számára. Gyakran elfelejtjük, hogy az Európai Unióban közel 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt. A segélyprogramok mellett az egészséges táplálkozást támogató programokat is ki kell dolgozni, elsősorban a gyermekek és a középiskolai tanulók számára. Az ilyen kérdések elhanyagolásának következményei jól látszanak az Egyesült Államokban, ahol a túlsúlyos tizenévesek száma megháromszorozódott az elmúlt években. Különösen fontos a gyümölcs és a tej fogyasztását támogató programok bevezetése az oktatási intézményekben, mivel a megfelelő étkezési szokások elsajátítása pozitív hatással lesz a fiatal európaiak egészségére, csökkentve ezáltal a jövőbeni egészségügyi és szociális költségeket. A lehető legnagyobb számú helyi élelmiszertermelőt és -forgalmazót kell bevonni az ilyen típusú programok bevezetésébe, mivel ez megerősíti a kis és közepes mezőgazdasági vállalatok szerepét. 9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, és 15.05-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 11. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 12. Kérdések órája a Bizottság elnöke jelenlétében Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság elnökéhez intézett kérdések órája. Az eljárás a szokásos, azaz a kérdések egy percesek lehetnek, a válaszok szintén. Amennyiben kiegészítő kérdést kívánnak feltenni, harminc másodperc áll rendelkezésre, ahogyan a válaszra is. Az első, a Bizottság elnökének szóló kérdéseket a képviselőcsoportok vezetői vagy képviselői teszik fel.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, Barroso elnök úr – az Európai Szükségalapról szeretném önt kérdezni. És amikor így teszek, akkor arra a tényre szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy ön azért vett részt a Szükségalapról szóló vitában, mert az egy európai szükségalappal foglalkozott. Kérdésem a következő: mit gondol az alap kiterjesztéséről? Már valóban beszélt erről a kérdésről, de főként arról ejtett szót, hogy az alapnak hogyan kellene biztosítania finanszírozását, és hogy milyen hosszú idő alatt. Jelenleg meglehetős nyugalom honol az államkötvénypiacon, de ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Ennek megfelelően kérdésem a következő: mi a véleménye a Szükségalap kiterjesztéséről? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, először szeretnék köszönetet mondani Wortmann-Kool asszonynak. Ami azt illeti, nem az én álláspontomról van szó, hanem a Bizottság egyhangú álláspontjáról. Ahogyan az ebben az éves növekedési jelentésről szóló dokumentumban szerepel, a Bizottság úgy véli, hogy az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) tényleges finanszírozási kapacitását meg kell erősíteni, tevékenységének hatályát pedig ki kell terjeszteni. Ezt egy átfogó jellegű reakció részeként képzeljük el, és – természetesen – nem a teljes reakcióként. Ebben a dokumentumban csupán egyetlen mondat foglalkozik az EFSF-fel. Ez a mondat a szerkezeti reformról, a költségvetési konszolidációról és a növekedésösztönző intézkedésekről is szól. De az euróövezet stabilitásának szempontjából is fontos a hitelkapacitás növelése, mivel – amint azt önök is tudják – az EFSF jelenleg 440 milliárd euró felett rendelkezik. Nem kérem ennek a plafonnak az emelését, de tudjuk azt, hogy az EFSF-nek de facto nem állna módjában, hogy szükség esetén kölcsönadja ezt a 440 milliárd eurót, mivel arra van szükség, hogy biztosított legyen az EFSF AAA szintű besorolása. Ezért a legkevesebb, amit megtehetünk és meg is kell tennünk, hogy növeljük az alap kapacitását. Úgy vélem, ez egy olyan, nagyon konstruktív javaslat, amelyet inkább hamarabb, mint később kellene elfogadni. Corien Wortmann-Kool, a PPE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, további kérdésem van: azt mondta, „inkább hamarabb, mint később”. Mit ért ez alatt pontosan, mivel – véleményem szerint – a pénzügyi piacok stabilitásának az elkövetkezendő hónapok során való biztosítása halaszthatatlan feladat. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos határozottság praktikus volna. Pillanatnyilag főként a kormányfők és pénzügyminiszterek között folyó vitákat láthatjuk, szóval milyen perspektívára gondol, amikor azt mondja, „inkább hamarabb, mint később”? Rá tudna világítani erre egy kicsit jobban is? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, az „inkább hamarabb, mint később” pontosan azt jelenti: nem szabad halogatnunk. Már láthattuk a múltban, hogy sok piaci elemző úgy véli, az Európai Unió és az euróövezet inkább reagál, mint kezdeményez. Lépéselőnyt kell tartanunk, nem maradhatunk le, azaz amilyen hamar csak lehetséges lesz! Úgy tűnik mindazonáltal, hogy a tegnapi euróövezeti találkozón és a mai ECOFIN-találkozón sikerült némi előrehaladást elérni. Felvesszük a kapcsolatot tagállamainkkal. Azt hiszem, ez fontos. És azt hiszem, bölcs dolog, hogy mivel február 4-én kerül sor az Európai Tanács ülésére, ott foglalkozunk majd ezekkel a kérdésekkel. Készen állunk erre. A Bizottság készen áll e kérdések február 4-i megvitatására. Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Barroso elnök úr, tudom, hogy az Európai Szakszervezetek Konföderációja már nagyon határozott ellenvéleményt közölt a

109

110

HU


Bizottságnak a görög és ír munkaerőpiacba való részletes beavatkozását illetően, ahogy durván keresztülgázolt a kollektív tárgyaláson és a szociális párbeszéden. Az önök új éves növekedési jelentése még többet ígér ebből. Az önök tisztviselői az indexálási záradékok és a bérmegegyezések felülvizsgálatára, a rugalmas foglalkoztatás előmozdítására, a munkanélküli-járadékok felülvizsgálatára és a munkavállalók túlzott védelmének mérséklésére szólítanak fel. Nem ért egyet azzal, hogy a Bizottságnak a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás előmozdítására, nem pedig aláásására kellene törekednie? És – mivel a fizetés kérdését külön kizárták a Szerződés szociális fejezetéből – milyen jogi alapra hagyatkozik a Bizottság, amikor beavatkozik a nemzeti kollektív tárgyalási rendszerekbe? Emellett a jelentésben sürgetett költségvetési konszolidációs erőfeszítés megkétszerezése minden lehetőségét elölné a 2020. évi folyamatcélok elérése lehetőségének. Erre mi a válasza? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Hadd mondjam el önnek – minden kétértelműség nélkül – hogy mi teljes mértékben támogatjuk a szociális párbeszédet. Mi európai szinten folytatjuk, de – végső soron – nemzeti szinten is folytatnunk kell: ez tagállami feladat. Tevékenyen támogattam a szociális párbeszédet az ETUC-cal, a BusinessEurope-pal és valamennyi egyéb érdekelt féllel. De tulajdonképpen azon a véleményen vagyunk, hogy most további ösztönzőket kellene teremtenünk a munkára; rendeznünk kell a munkaerőpiac helyzetét. Úgy vélem, ez azoknak a szerkezeti reformoknak a részét képezi, amelyekre Európa versenyképességének javításához van szükség. Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Barroso elnök úr, miért van az, hogy úgy tűnik, valamennyi figyelem a munkaerőpiacokra irányul? Mi a helyzet a többi piaccal, amelyekkel itt kell foglalkoznunk – a pénzügyi piaccal, a belső piaccal és az árupiacokkal? Úgy tűnik, hogy minden figyelem a munkaerőpiacokra irányul. Miért a legkevésbé tehetősöknek, a munkavállalóknak kellene viselniük a válság költségét, és a miért nekik lenne a feladatuk a válság elhárítása? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A hangsúly nem csak a munkaerőpiacon van. A pénzügyi piacokat e Parlament tevékeny támogatásával és részvételével reformáljuk. Az éves növekedési jelentésben hosszasan tárgyaltuk a belső piaci reform elmélyítésének szükségességét is. Most éppen konkrétan az energiapiacokat vitatjuk meg, de a munkaerőpiac szintén része az Európa versenyképességének javításához szükséges szerkezeti reformoknak, különösen azokban az országokban, amelyek most a legsérülékenyebbek. Amint azt önök is tudják, némelyik ilyen ország már megkezdte a fontos munkaerő-piaci reformok végrehajtását. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, tudom, hogy a Medvegyev elnök úrral folytatott magánbeszélgetése során közölte saját aggodalmait a Hodorovszkij-üggyel kapcsolatban. Ha a Hodorovszkij-ügy az oroszországi jogrend próbája kíván lenni, akkor természetesen azt kell mondanunk, hogy a bizonyítás sikertelen volt. Mindezek tetejébe december 31-én letartóztatták Borisz Nemcovot. Az orosz alkotmány 31. cikke mindazonáltal szavatolja a gyülekezési szabadságot. Amint azt tudják, az ellenzék minden hónap 31. napjára tiltakozó gyűlést szervez. Ha jól tudom, 2011-ben hét 31 napos hónap van. Ez azt jelenti, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy amennyiben ez így folytatódik, akkor 2011-ben a Nemcov úr letartóztatásához hasonló eseményekre kerülhet sor. Hogyan tudnak közösen fellépni az EU intézményei ezzel az üggyel kapcsolatban? Oroszország tagja az Európa Tanácsnak, az OECD-nek, a

18-01-2011

18-01-2011

HU


G8 országainak, továbbá a WTO egyik lehetséges tagja. Úgy vélem, az európai intézmények sürgős fellépésére van szükség. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Amint azt ön is említette, Verhofstadt úr, már felvetettük ezt a kérdést orosz partnereinknek, és – ami azt illeti – Catherine Ashton főképviselő nyilatkozatával az Európai Unió már nyilvánosan is reagált a Mihail Hodorovszkij és Platon Lebegyev ellen folyó eljárásokra. Úgy véljük, hogy a bírói függetlenség és a tisztességes tárgyaláshoz való, minden egyes polgárt megillető jog – amelyet az Oroszország által is elfogadott emberi jogok európai egyezménye is rögzít – alapvető fontossággal bír az Európai Unió és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerség szempontjából. A jogrend szintén sarokköve annak a modernizációs partnerségnek, amelyet most igyekszünk megvalósítani Oroszországgal. Szorosan nyomon követjük majd ezt a kérdést, és többféle formában és különféle találkozókon is felvetjük majd Oroszországnak, ahogyan azt a legutóbbi, december 7-én Brüsszelben tartott Európai Unió–Oroszország csúcstalálkozón is hangsúlyoztuk. Az Európai Unió elvárja Oroszországtól az emberi jogok területén vállalt nemzetközi kötelezettségeinek betartását és a jogrend fenntartását. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Ez most nem kérdés lesz, hanem észrevétel. Úgy vélem, hogy a Háznak a lehető legsürgősebben foglalkoznia kellene ezzel a problémával. Az Orosz Föderációban fennálló helyzet a jelenlegi formájában nem fenntartható. Nem gondolom azt, hogy mivel sok fontos kereskedelmi kapcsolatunk van, hallgatnunk kellene az üggyel kapcsolatban – éppen ellenkezőleg. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Oroszországban a sajtó és a média szabadsága valóban jelentős probléma. Ha jól akar kijönni ebből a vitából, Barroso úr, akkor azt sem hagyhatja szó nélkül, ami jelenleg Magyarországon zajlik. Azt szeretném kérdezni, hogy miért olyan engedékeny a Bizottság a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban? Ez a törvény minden tekintetben megsérti az Európában és azon kívül is érvényes elveket. Jogi szaktanácsot kértünk. A szaktanács – összefoglalva – a következő: a törvény megsérti a koppenhágai kritériumokat, a Helsinki Záróokmányt, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet, az emberi jogok európai egyezményét, a médiára vonatkozó UNESCO-egyezményt, a Lisszaboni Szerződést és az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Folytathatnám, de itt most megállok. Azt szeretném ezért öntől kérdezni, hogy mikor avatkozik be megfelelőképpen Magyarországon? Mi a menetrend? Miért nem indult még jogsértési eljárás? Kritikus megközelítésemet a területtel kapcsolatos eddigi joggyakorlat is alátámasztja. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Magyarország esetében – ahogyan bármely más tagállam esetében is – az európai jogszabályokat objektív. pártatlan módon kell alkalmaznunk. Jogi szempontból nagyon óvatosan kell megközelítenünk a kérdést, ezért világos metodológia szerint kell eljárnunk. Ez pontosan az, amit – Kroes alelnök asszony révén – teszünk. Tegnap részletes beszámolót tartott az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak és a Kulturális és Oktatási Bizottságnak. Vannak bizonyos aggályaink a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. E hét végéig el kívánjuk küldeni első levelünket a magyar kormánynak, amelyre a magyar hatóságoknak majd válaszolniuk kell.

111

112

HU


Megismétlem: egyértelmű, tárgyilagos, pártatlan, jogilag megalapozott eljárásokat kell követnünk, mert Magyarországnak – ahogyan bármely más EU-tagállamnak – joga van ahhoz, hogy a Bizottság részrehajlás nélkül járjon el. Ismételten biztosíthatom azonban arról, hogy nagy figyelemmel kísérjük ezt az ügyet. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Azt szeretném kérni, hogy a Magyarország által a Bizottság rendelkezésére bocsátott valamennyi dokumentumot tegyék hozzáférhetővé betekintésre. Nagyon szeretnénk, ha lehetőségünk nyílna arra, ha magunk dönthetnénk, és úgy vélem, már itt az ideje, hogy döntés szülessen e kérdéssel kapcsolatban. Ugyanakkor az a gyanúnk, hogy Magyarország nem a törvény teljes szövegét adta át, vagyis hogy húzza az időt. Kérjük, adják át a dokumentumokat! Emellett úgy vélem, hogy kétségtelenül nehéz politikát játszani, például a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások során, és egyre a koppenhágai kritériumokat hajtogatni, majd teljesen megfeledkezni e kritériumokról, amint az adott ország az Európai Unió tagállama lett. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Természetesen minden tájékoztatást megadunk a Parlamentnek. Ahogyan azt korábban már említettem, Kroes bizottsági alelnök asszony tegnap találkozott a Parlament illetékes bizottságaival. Ugyanakkor meg kell értenie azt, hogy ezeknek a kérdéseknek jogi dimenziója is van, és nagyon világos, objektív módon kell eljárnunk az ilyenkor szükséges metodológia szerint. A Bizottságnak nagyon jó híre van, bizalmat élvez valamennyi ilyen kérdéssel kapcsolatban, és mi természetesen nem szeretnénk ezt a jó hírnevet és ezt a bizalmat kockára tenni. Ismételten arról biztosíthatom önt, hogy a Bizottság nagyon szorosan nyomon követi ezt az ügyet, és már hangot adtunk ezeknek az aggályoknak. Személyesen vetettem fel ezt az ügyet Orbán miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök úr holnap eljön a Parlamentbe. Megvitathatjuk a kérdést politikai szinten, de az érthető eljárásokat is követnünk kell ebben az ügyben. Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, néhány nappal ezelőtt a Moszkvában vizsgálatot folytató Nemzetközi Légügyi Bizottság közzétette a tavaly április 10-i szmolenszki szerencsétlenség okaival kapcsolatos jelentését. A lengyel közvélemény meglepődéssel fogadta a jelentés megállapításait, és mindennek tekinti ezt a dokumentumot, csak objektívnek nem. Az elmúlt néhány napban már bebizonyosodott, hogy azokat a tényeket, amelyek kényelmetlenek lehetnek Oroszország számára, eltitkolták, és az egész jelentést olyan módon tálalják, hogy Lengyelország legyen felelőssé tehető a tragikus kimenetelű szmolenszki balesetért. Lengyelországban nincs olyan józan eszű ember, aki megkérdőjelezné azt a tényt, hogy követtünk el hibákat a néhai elnök látogatásának előkészítési folyamata és végrehajtása során. Az orosz jelentés azonban valamennyi jelét magán viseli egy olyan politikai játszmának, amely az oroszok teljes felmentésére irányul. Ezzel kapcsolatban a következő kérdést szeretném feltenni: hogyan tekint a Bizottság erre a jelentésre, és szándékában áll-e az Európai Bizottságnak tenni bármit is az Unió egyik tagállama államfőjének és a hazám politikai elitje számos képviselőjének halálával járó szmolenszki tragédia okainak tisztázásával kapcsolatban? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, azt szeretném mondani Kamiński úrnak, hogy e szörnyű tragédia soha nem merül feledésbe se Lengyelországban, se pedig másutt. Mélyen megrendített Kaczynski elnök úr és mindazok halála, akik a tragikus

18-01-2011

18-01-2011

HU


napon vele voltak. Természetesen tudok a múlt héten közzétett orosz jelentésről, és természetesen ismerem a jelentés lengyel fogadtatását is, amelyet én nagyon jól megértek, figyelemmel a tragédia nagyságára. Mindemellett a Bizottság csak akkor tud az ilyen esetekben eljárni, ha arra megfelelő jogalap van. Ami azt illeti, a lengyel hatóságok eleddig nem fordultak hozzánk azzal, hogy avatkozzunk be ebbe az ügybe, noha – természetesen – továbbra is készen állunk arra, hogy mindent megtegyünk, amire jogi kompetenciánk van, amennyiben erre felkérést kapunk. Michał Tomasz Kamiński, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, szeretnék megbizonyosodni arról, hogy jól értettem-e önt. A lengyel kormány eddig nem kérte fel a Bizottságot a szmolenszki szerencsétlenség okainak kivizsgálására. Azonban amennyiben a lengyel kormány segítséget kérne az Európai Bizottságtól, akkor rendelkezésre állna az ilyen segítség? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan azt már említettem, meg kell találnunk a jogalapot. Információim szerint katonai gépről volt szó és államfői látogatásról, a jogszabály pedig a szörnyű balesetet követően lépett hatályba. Így – jogi szempontból – úgy tűnik, hogy nincs sok olyan érv, amely alapján a Bizottság beavatkozhatna. De természetesen minden esetben megvitathatjuk informálisan az ügyet a lengyel hatóságokkal, illetve azokkal a hatóságokkal, amelyek esetleg erre kérnek bennünket. Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, mindannyian tudjuk, mennyire fontos az euró stabilitása. Mivel ez a helyzet, van valami, amit valamiért nem tudok megérteni. Ez pedig a mentőcsomagról folytatott vitához kapcsolódik, amely esetében önök szabad jelzést adtak, Merkel kancellár asszony azonban megálljt parancsolt. A kérdésem pedig az volna ezzel kapcsolatban, hogy ezek szerint önök nem hangolják össze egymás között a dolgokat? Elfogadom, hogy néha-néha előfordul az ilyesmi, de nem ez az első alkalom, hogy ilyesmit látok vagy ilyesmiről értesülök. Ugyanakkor a média is jelentős érdeklődést tanúsít ez iránt. Ez mégsem csupán valami belső vita önök és Merkel kancellár asszony között. Fontos politikai kérdésről van szó. Ezt meg tudom érteni – higgye el, én sem találkozom mindig szemtől szembe a kancellárral –, de ez a felvetés azzal kapcsolatos, hogy a nyilvánosság előtt felvállalt, ehhez hasonló eltérő vélemények ne segítsék a pénzügyi spekulánsokat. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az Európai Unióban mindegyik intézménynek és mindegyik kormánynak megvan a maga saját felelősségi köre. A Bizottságnak annak előterjesztéséhez fűződik felelőssége, hogy véleménye szerint mi a megfelelő további út az euróövezet és az Unió számára, és ennek megfelelően – az éves növekedési jelentéssel kapcsolatos, nagyon átfogó jellegű dokumentumban – közöltük véleményünket. Úgy gondolom, nem csak jogunk, de kötelességünk is ezt tenni. Szóval mi ezt tettük, és véleményem szerit a piacok – ahogyan azt az elmúlt napokban is láthattuk – nagyon jól fogadták, mivel megértették, hogy valódi hajlandóság mutatkozott arra, hogy meghatározó irányban mozduljunk el a mindenre, így például az EFSF-re is kiterjedő válasz valamennyi aspektusát illetően. A piaci elemzések egységesek annak szükségességét illetően, hogy ezzel kapcsolatban még többre van szükség. Ez nem csak a Bizottság véleménye: ez az Európai Központi Bank véleménye is, és ezt rendkívül egyértelműen ki is nyilvánítottuk. Remélem, hogy a tagállamok megállapodásra jutnak a bizottsági álláspont alapján.

113

114

HU


Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, teljes mértékben elfogadom a jelentést, valamint hogy ön a saját véleményének adott hangot. Kérdésem – amely az euróval való spekuláció fontos, egy ilyen meghatározó időszakban felvetett problémájával kapcsolatos – azonban továbbra is az, hogy miként lehetséges, hogy az ön véleménye ütközik Merkel kancellár, Sarkozy elnök úr vagy a többi kormányfő véleményével? A nyilvánosság ugyanis így vélekedik. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A véleménynyilvánítás előtt a Bizottságnak nem kell kikérnie a tagállamok jóváhagyását. Javaslatunkat azon legutóbbi Európai Tanács következtetéseivel összhangban tettük, amikor a tagállamok kijelentették, készen állnak arra, hogy minden szükségeset megtegyenek az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében. Külön megemlítették az EFSF-t, és azt mondták, hogy készen állnak megerősítésére. Azaz gyakorlatilag nem volt ellenvetésük. Nem nyilatkozhatok mások észrevételeiről, de azt elmondhatom, hogy mi a Bizottság álláspontja: a Bizottság álláspontja egyhangú, és egybeesik az Európai Központi Bank elnökének álláspontjával; megegyezik az euróövezet pénzügyi stabilitására szigorúan ügyelő egyéb felelős intézmények álláspontjával is. Véleményem szerint a közléseink megtételének módját illető bizonyos sajátos problémák helyett azt kell kiemelnünk, ami egybeköt bennünket. Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – A múlt héten az Európai Számvevőszék egyik tagja, aki 15 év szolgálat után nyugalomba vonult, súlyos állításokat tett a médiában. Ezek az állítások, amelyek nem szolgáltak számomra meglepetéssel, alapvetően az EU számvevői függetlenségének hiányára mutattak rá, ami befolyással van az átláthatóság szintjére a szabálytalanságok bejelentése esetében. Az Engwirda úr által közzétett tisztázó levél nem tesz mást, mint megerősíti a Bizottságnak a számvevők feletti irányítási jogkörét, és megkérdőjelezi azt a jogalapot, amelyre hivatkozva a Parlament mentesítést adott az elmúlt 15 évre vonatkozóan. Itt az idő, hogy a Parlament ragaszkodjon ahhoz, hogy az EU költségvetését és a kimutatásokat az EU intézményein kívül álló, valóban független testület ellenőrizze. Egy ilyen független ellenőrzés nélkül a Tanács és a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy továbbra is mentesítse a Bizottságot pénzügyi felelőssége alól. Lehetővé teszi-e ön, Barroso úr, hogy külső számvevő vizsgálja felül a kimutatásokat, és elmondja számunkra az igazat arról, hogy miként költik el az európai adófizetők pénzét? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, először arra kell rámutatnom, hogy az Európai Számvevőszék egy teljesen független testület. A Bizottság semmilyen ráhatással nincs a Számvevőszék módszereire vagy ellenőrzési prioritásaira, és nem is törekedne az ilyenfajta befolyás megszerzésére. A Bizottság saját érdeke – és egyben európai érdek is –, hogy tiszteletben tartsa külső számvevőjének függetlenségét. Soha nem tettem negatív észrevételt a bíróságok határozataival kapcsolatban, legyen szó akár az alkotmánybíróságokról, akár az Európai Bíróságról, akár pedig a Számvevőszékről. A jogrend tiszteletben tartása és a független intézmények tiszteletben tartása a demokrácia alapelve. Az ellenőrzés folyamatának részeként természetesen rendszeres párbeszéd folyik a Bizottság – mint ellenőrzött – és a Számvevőszék – mint ellenőrző – között. Ez helyénvaló és szükséges is annak biztosításához, hogy az ellenőrzés folyamata zökkenőmentes legyen,

18-01-2011

18-01-2011

HU


továbbá hogy az ellenőrzési folyamat valamennyi megállapítása szilárd alapokon nyugodhasson. Egy ilyen párbeszéd teljes mértékben összhangban van valamennyi nemzetközi normával. Talán arra is rá kellene mutatnom, hogy az elmúlt években rendkívül kritikusak voltak a Bizottsággal kapcsolatban a Számvevőszék jelentései. Úgy vélem, tiszteletben kell tartanunk intézményeinket, különösen a független intézményeinket. Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Barroso úr, nem értek egyet válaszával. Az Európai Számvevőszéknek az elmúlt tíz évben tett kritikus megjegyzéseire válaszul a Bizottság a számvevőkhöz fordult – és erről a média is beszámolt – és munkamódszereik megváltoztatására kérte őket, hogy az EU kiadásairól szóló jelentés jobb képet tükrözhessen. A számvitel és az ellenőrzés területén szerzett 30 éves szakmai tapasztalatommal mondhatom, még soha nem láttam olyat, hogy az ellenőrzött utasítást adott volna az ellenőrnek arra vonatkozóan, hogy az miként végezze a saját munkáját. Honnan tudhatjuk hát most, hogy a hibaarány csökkenése a Bizottság által kért módszertani változás, vagy pedig az ellenőrzés színvonala javulásának eredménye-e? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Bizottságnak – az Európai Parlamenthez hasonlóan – joga van véleményt nyilvánítani az ellenőrzési folyamatra vonatkozóan. Ön most szintén arról nyilvánít véleményt, és erre teljes mértékben joga van. A Bizottság szintén politikai testület. Tagjait e Parlament választotta, így tehát jogunk van véleményt nyilvánítani. Ez semmiféleképpen nem tekinthető a nyomásgyakorlás valamilyen formájának, csak akkor, ha az ön észrevételeit is tűrhetetlen nyomásgyakorlásnak tekintjük. Ez – valójában – az átláthatóság gyakorlása. Azaz – egyszer és mindenkorra – teljes mértékben tiszteletben tartjuk a Számvevőszéket, nem gyakorlunk nyomást a Számvevőszékre, és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy végrehajtsuk annak a független ellenőrző intézménynek a javaslatait, ami a Számvevőszék. Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, Izrael zsidó állam egyetlen, örök és oszthatatlan fővárosa Jeruzsálem. Jeruzsálem – legkeletibb pontjától legnyugatibb pontjáig terjedően – izraeli terület, és az is marad. Az Európai Unió jogosan lehet büszke Izraelre. A Közel-Kelet egyetlen demokráciája a diktatórikus rezsimek tengerében. Az iszlám dzsihád ellen folytatott küzdelmében Izrael nem csak saját magát, de egész Európát védelmezi, az általa képviselt zsidó–keresztény értékekkel együtt. A Bizottság egyet fog érteni velem ezzel kapcsolatban. Az Izrael zsidó államnak nyújtott európai uniós támogatás éppen ezért megkérdőjelezhetetlen. Az Európai Uniónak ezért egyértelműen a nemzetközi közösség tudtára kell adnia, hogy az EU diplomáciai képviseletének kizárólag Jeruzsálemben a helye. Ez az, amiért nagyon szeretném megkérdezni Barroso úrtól, vajon egyetért-e velem abban, hogy az EU-nak haladéktalanul át kellene helyeznie izraeli diplomáciai képviseletét Ramat Ganból az izraeli fővárosba, Jeruzsálembe? Ha nem ért egyet, miért nem? Ugyanez vonatkozik természetesen a jövőbeni európai uniós nagykövetség Jeruzsálemben történő elhelyezésére is. Ellene vagyunk az ilyen nagykövetségnek, de ha valóban lennie kellene, akkor az izraelit Jeruzsálemben kellene létrehozni. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mindenekelőtt, ismernie kell az Európai Bizottság Izraellel kapcsolatos álláspontját. Teljes mértékben támogatjuk Izrael létét.

115

116

HU


Ahogyan említette, Izrael egy nagyon bonyolult környéken lévő demokratikus állam, és mi teljes mértékben elismerjük Izrael fennálláshoz való jogát. Ugyanakkor szeretnénk, ha Izrael tiszteletben tartaná a palesztin nép önrendelkezéshez való jogát, és úgy véljük, hogy a legjobb megoldás, ha két állam – Izrael és a Palesztin állam – egymás és a nemzetközi jog teljes tiszteletben tartása mellett áll fenn. Ami a főváros vagy izraeli képviseletünk megváltoztatásának kérdését illeti, nem látom okát a változtatásnak. Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, természetesen csalódtam válaszában. Említette Kelet-Jeruzsálemet, és azt, hogy ezen a héten a Bizottság elítélte Izraelt, amiért Gilóban 1400 otthon építését kezdte meg. Ezzel kapcsolatban arra vagyok kíváncsi, hogy Jeruzsálem helyhatóságának mégis hogyan kellene reagálnia erre az elutasításra, amikor Kelet- és Nyugat-Jeruzsálemre vonatkozó építésiengedély-kérelmeket kapnak. Valóban adnak ki engedélyeket, araboknak és izraelieknek egyaránt, a város mindkét részére vonatkozóan, de amit a Bizottság mond, és amit a Bizottság a múlt héten is mondott, az a következő: diszkriminálni kell a kelet-jeruzsálemi izraelieket, mivel a város egyetlen egészet alkot, és ezen nem lehet változtatni – a várost egyetlen helyi hatóság irányítja. Mit mond a Bizottság a jeruzsálemi helyhatóság tanácsának? Mi legyen a válaszuk azoknak az izraelieknek, akik teljesen indokoltan igényelnek építési engedélyt egy olyan területre vonatkozóan, ahol teljes mértékben jogszerűen élhetnek? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Úgy vélem, az Európai Uniónak a telepekkel kapcsolatos álláspontja teljes mértékben összhangban van a nemzetközi közösség, köztük Izrael legszorosabb szövetségeseinek álláspontjával. Úgy gondoljuk, hogy az, ahogyan a jelenlegi kormány a telepek kérdésével foglalkozott, nem minden esetben volt hasznos a régióban folytatott béketeremtési erőfeszítések vonatkozásában. Az ön által tett észrevételek pontosan azt mutatják, hogy az Izrael és valamennyiünk számára oly rendkívül fontos városban fennálló nehéz helyzet eredményeként miért nem kellene képviseletünknek Jeruzsálemben lennie. Tartsuk meg inkább a békével kapcsolatos kötelezettségvállalásunkat. Támogassuk Izraelt. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a palesztin nép jogairól. Azt hiszem, ők is megérdemlik figyelmünket és támogatásunkat. Elnök. – Most a második részére térünk a kérdések órájának, az innováció és az energia meghatározott és konkrét témakörére. Alejo Vidal-Quadras (PPE). – (ES) Elnök úr, Barroso úr, a Bizottság ösztönzi az energiarendszerünk különböző területein való innovációt. Ezek között a következők szerepelnek: második generációs bioüzemanyagok, fúzió, negyedik generációs maghasadási rendszerek, intelligens hálózatok, a megújuló energiaforrások általában, az energiahatékonyságok általában, a hidrogén tüzelőanyag-cellákban való alkalmazása, szén-dioxid-leválasztás, szállítás és tárolás, elektromos járművek és még folytathatnánk a listát. Az erőforrások szűkösek, elnök úr, és nem mindent lehet megtenni. Sok európait érdekel, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között a Bizottság melyekre összpontosít majd a felsoroltak közül, és ezt a kérdést ma önnek továbbítom. A kiemeltek közül melyik jelent vagy melyek jelentenek prioritást a Bizottság számára?

18-01-2011

18-01-2011

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel valamennyi prioritás összekapcsolódik, ezért az energiapiaccal kell végeznünk – integrált energiapiacra van szükségünk. Lehetőség van arra, hogy a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság egyszerre álljon rendelkezésünkre. Az energiahatékonyság természetesen kiemelt fontosságú feladat, de az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba is be kell ruháznunk, mivel az szintén rendelkezik külső dimenzióval, és nekünk külső ambícióink elérésére is törekedni kell – hogy a lehetőségekhez mérten együttesen kell fellépnünk partnereinkkel az energia területén. Négy olyan prioritás van, amelyekkel szeretném, ha az Európai Tanács foglalkozna február 4-én: az energiapiac megvalósítása és a belső piac valamennyi szabályának végrehajtása; energiahatékonyság; alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és a közös erőfeszítések elvállalása a külső dimenziókkal rendelkező területeken. Romana Jordan Cizelj (PPE). – (SL) Elnök úr, a dolgok jelenlegi állása szerint az Európai Uniónak 2020-ig 20%-kal kell csökkentenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Politikai szinten azonban egy sokkal ambiciózusabb célt vitatunk meg, és tudjuk azt, hogy ezzel kapcsolatban a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá tartozó ágazatok, és különösen az energiaipari ágazat viselné a terhek javát. Ezért az ön személyes véleményét szeretném hallani arról, hogy mikor állnak majd elő azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik e célkitűzés még ambiciózusabbá alakítását. Milyen további intézkedéseket szükséges az Európai Uniónak bevezetnie az energiaágazatban, illetve ezek az intézkedések magukban foglalják-e azokat a feltételeket, amelyeket a képviselőtársam által feltett kérdésre adott válaszában említett? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ez szintén globális, nem csak európai folyamat. Cancún jelentős előrelépés volt az éghajlat-változási tárgyalások területén. Legalább életben tudta tartani a multilaterális folyamatot, ami jó volt, de a mi nézőpontunkból gyakorlatilag nem volt elegendő. Nekünk az előrehaladás és a kötelező érvényű célkitűzések betartásához véleményem szerint másokat – konkrétan a legnagyobb szennyezőket, a fejlődő és feltörekvő gazdaságokat – kellene megkérnünk, hogy tegyenek számottevő erőfeszítést. Eddig nem tettek ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalást. Ez az, amiért meg kell találnunk a megfelelő módot arra, hogy cselekvésre bírjuk őket. Ugyanakkor azoknak az országoknak, amelyek készen állnak az előrelépésre és a további kötelezettségvállalások megtételére, azok így tehetnek, és így is kell tenniük, a konkrét lépés pedig, amit én fogok február 1-jén az Európai Tanácsnak javasolni, az lesz, hogy érjünk el többet az energiahatékonyság tekintetében, egy olyan területen, ahol le vagyunk maradva ahhoz képest, ahol lennünk kellene. Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, úgy vélem, jó úton haladunk a 2020-as célkitűzéseink elérése felé, azaz ez egy olyan terület, ahol további előrehaladást érhetünk el. Derek Vaughan (S&D). – Ahhoz, hogy a jövőben megteremthessük az energiabiztonságot, a fogyasztóknak pedig alacsony költségeket biztosíthassunk, Európának az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés valamennyi típusát alkalmaznia kell. Közöttük szerepel a tisztaszén-technológia is – egy olyan terület, amelyen nagyon lassú a fejlődés. Biztosítani tud-e bennünket a Bizottság elnöke arról, hogy a

117

118

HU


szén-dioxid-leválasztással és a szén-dioxid-tárolással kapcsolatos kutatás támogatása a jövőben is folytatódni fog? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Arról biztosíthatom, hogy megkíséreljük elérni. De végső soron a – amint azt ön is tudja – a tagállamok döntenek a kutatás finanszírozásáról. Olyan kérdés ez, amelyet akkor vitatunk meg, amikor előterjesztjük a többéves pénzügyi tervet. De természetesen remélem, hogy a tagállamok kiemelt feladatként kezelik a megújuló energiaforrásokba és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházást, és európai stratégiai energiatechnológiai tervben megállapított technológiai prioritásokra összpontosítanak. Ezt mindenképpen javasolni fogjuk a következő Európai Tanácsnak. Fiona Hall (ALDE). – Barroso elnök úr, ön az imént azt mondta, hogy a tagállamok kevesebb, mint felét érik el a 2020-ra kitűzött 20%-os energiamegtakarítási célkitűzésüknek: miért nem ösztönzi a Bizottság a célnak a tagállamok számára való kötelezővé tételét? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ösztönözzük. A kérdést a következő Európai Tanács elé kívánjuk terjeszteni. Az energiahatékonyság – ahogy ön is mondta – még mindig lemaradással küzd. Elégedetlen vagyok a helyzettel, és a Bizottság a helyzet megfordítására törekszik. Az energiahatékonyság az EU 2020 stratégia kiemelt célkitűzésének szerves része. Jelenleg az ezt a célkitűzést alátámasztó nemzeti célok megállapításáról szóló megbeszéléseket folytatunk a tagállamokkal. Azt már felbecsültük, hogy a jelenleg hatályos politikákkal és intézkedésekkel a 2020-ig elért megtakarítás legfeljebb 10% lehet. Az Európa 2020 stratégiáról folyó vitákból kialakuló kombinált nemzeti indikatív célok olyan eredményt hoznak, amely egyértelműen ambiciózusabb annál, de még így is valószínűleg jóval 20% alatt marad. Ez az, amiért kétfokozatú megközelítést kívánunk alkalmazni: azaz szorosan nyomon követjük az Európa 2020 stratégiában meghatározott nemzeti célkitűzések végrehajtásának előrehaladását, majd 2013-ban felülvizsgáljuk a folyamatot. Amennyiben e felülvizsgálatok azt mutatják, hogy a 20%-os célkitűzésünk elérése nem valószínű, akkor a Bizottság fontolóra veszi azt, hogy javasolja a jogilag kötelező érvényű 2020-as célok megállapítását. Reinhard Bütikofer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, Barroso elnök úr, a betáplálási tarifák Unión belüli harmonizálásával kapcsolatos kérdést szeretnénk feltenni. Az energiaügyi biztos, Oettinger biztos úr egy olyan stratégiát folytat, amely – véleményünk és a német környezetvédelmi miniszter véleménye szerint is – a Németország által a megújuló energia területén folytatott legsikeresebb innovációs program összeomlását eredményezi. Mit tesznek majd annak megakadályozása érdekében, hogy a német betáplálási tarifákat a harmonizáció nevében tönkretegyék, ilyen módon akadályozva meg a megújuló energia területén való innovációt? Mit kívánnak tenni annak biztosítása érdekében, hogy Oettinger biztos úr ne húzhassa ilyen módon az időt, ha az energiahatékonyságról esik szó? Nem kíván semmit se tenni 2012-ig, noha ön éppen most mondta azt, hogy már most egyértelmű, hogy a nem kötelező érvényű célkitűzések nem elegendők. Hogyan fogja ezt felgyorsítani?

18-01-2011

18-01-2011

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, mindenek előtt hadd mondjam el azt, hogy a biztos az, aki az energiahatékonysággal kapcsolatos további megközelítést javasolt, és én a legteljesebb mértékben bízom abban, hogy mindent megtesz az említett cél elérése érdekében. Megpróbáljuk összekapcsolni ezt az energiaügyi kérdést a többi politikai célkitűzéssel, például az éghajlat-változás elleni küzdelemmel. Mindezeken túl úgy véljük, hogy ez nemcsak a célok kitűzéséről szól, hanem a tagállamokban folyó munkáról is, ezért úgy véljük, jobb, ha a tagállamok maguk állapítják meg a saját nemzeti céljaikat, és aztán majd meglátjuk. Ha a jó irányban haladnak, az nagyszerű. Ha nem, akkor legalább javasoljuk a jogilag kötelező erőt. Ám a siker eléréséhez néha jobb, ha egyfajta önkéntes célkitűzéssel kezdjük. Legalább is ezt tettük a múltban, és ez bizonyult a megfelelő megközelítésnek. Nem zárjuk ki az egyes országokra vonatkozó kötelező célkitűzések szükségességét – épp ellenkezőleg –, de hadd engedjük meg a tagállamoknak, hogy beleszólásuk legyen ebbe a szakpolitikába, és várjuk meg, hogyan dolgozzák ki saját stratégiájukat. Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök úr, február 4-én sor kerül az energiaügyi csúcstalálkozóra. Jelenleg két irányelv vár megvitatásra: egyfelől a vízügyi keretirányelv, másfelől pedig a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv (EIP). Mindkét esetben azt kell átgondolnunk, hogy miként tehetnénk hosszú távon egymással kompatibilissé ezt a két variánst. A problémát itt a környezet és az energiatermelés jelenti. Meggyőződésem, hogy az e területtel kapcsolatos jóváhagyási eljárásoknak nem volna szabad egy évnél tovább tartaniuk. A Bizottság jelenleg ötéves időtartamot javasolt. Nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben megengedhetnénk, hogy öt évbe teljen – ami, végső soron, egy teljes jogalkotási időszak! Készen áll a Bizottság az időtartam ennek megfelelő csökkentésére? Ki lehet igazítani a vízügyi keretirányelvet, hogy a jövőben az energiatároló erőművek is lehetőséget kaphassanak annak biztosítására, hogy egyensúly alakuljon ki a napenergia és a szélenergia között? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A Bizottság általában a lehető legnagyobb mértékben kívánja csökkenteni az elfogadás és a végrehajtás idejét. A helyzet az, hogy a tagállamok rendszerint reális időtartamot kérnek tőlünk, hogy a végrehajtás lehetőség szerint koherens módon haladhasson előre, elkerülve a belső piac torzulását, illetve annak a torzulását, amelyről azt gondoljuk, hogy a belső piacnak kellene lennie. Az energiaágazat egyik problémája pontosan az, hogy még mindig nagyon eltérő előírásaink vannak. Elértünk némi előrehaladást, és nem a nulláról indulunk. Február 4-én ott lesz a közelmúltban előterjesztett közleményünk, és természetesen ott lesz a történelmi jelentőségű (azt hiszem, már hívhatjuk történelmi jelentőségűnek) éghajlat-változási és energiaügyi csomag, amelyet néhány évvel ezelőtt, még az előző Bizottságom alatt terjesztettünk elő. Nyitottak vagyunk az időkülönbség csökkentésére, de fontos, hogy megállapodás jöjjön létre a tagállamokkal, hogy többé-kevésbé egyidejűleg tudjanak cselekedni a belső piaci verseny torzulása problémáinak elkerülése érdekében. Vicky Ford (ECR). – A kutatás és az innováció alapvető fontosságú hajtóereje gazdaságaink versenyképességének. Tavaly fordult elő először, hogy egy európai egyetem került a tudományos kutatás világranglistájának élére. A Cambridge-i Egyetemről van szó, amely az általam képviselt régióban található.

119

120

HU


Ezen az egyetemen, de sok sokkal kevésbé ismert intézmény, valamint kis- és középvállalkozás esetében azt láttam, hogy az élvonalba tartozó szintű, az EU által az 50 milliárd eurós keretprogramból finanszírozott kutatás folyik. Szomorú ugyanakkor, hogy e keretprogramról az a hír járja, hogy a világ legbonyolultabb és legbürokratikusabb ilyen programja. Tavaly ősszel a Parlament egyhangúlag szavazott az ennek a bürokráciának az egyszerűsítéséről szóló ajánlássorozatról. Mit tesz a Bizottság e reformok végrehajtása érdekében? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a Cambridge-i Egyetemnek és a régiónak. Másodszor pedig remélem, hogy képviselőcsoportjuk támogatni fog majd a kutatás, a technológia és az innováció európai uniós szintű támogatására irányuló megfelelő költségvetési kötelezettségvállalások többéves keretrendszeréről folytatott vitában. A cambridge-i egyike a világ legfejlettebb egyetemeinek, de vannak más, a legszegényebb régiókban lévő európai egyetemek, amelyek sajnos nem rendelkeznek ugyanezzel a fajta hozzáféréssel. Harmadszor, az egyszerűsítés valóban egyike, az energiával és az innovációval és – ebben az esetben – a kutatással kapcsolatos prioritásainknak. Az Európai Tanács második részében az innováció kérdését is meg fogjuk vitatni. Természetesen egyike a kiemelt feladatainknak, és nagyon örülünk, hogy ezzel kapcsolatban magunkénak tudhatjuk az Európai Parlament támogatását. Reméljük, hogy a Számvevőszék és mások is támogatnak bennünket. Lényeges annak megértése, mennyire fontos a tudósoknak, hogy ne vesztegessenek sok időt a papírmunkával, és hogy több időt fordíthassanak arra, amihez a legjobban értenek, azaz a kutatásra. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Barroso úr, a pénzügyi konszolidáció nevében úgynevezett megszorító programok súlyosbítják az Európai Unióban fennálló eltéréseket, mozdítják elő a társadalomellenes politikákat és teszik kockára a munkavállalói jogokat, továbbá nyirbálják meg a közbefektetéseket, különösen az innováció és az energia területén. Ez azt jelenti, hogy amennyiben továbbra is ugyanezeket az iránymutatásokat, szakpolitikákat és nyomásgyakorlást alkalmazzák Portugáliára és a többi gyengébb gazdaságú országra, az eltérések tovább súlyosbodnak, és az Európai Unió szolidaritásának hiánya miatt egyre súlyosabb helyzetbe kerülünk. Ennélfogva a kérdés a következő: milyen intézkedéseket hajtanak majd végre a helyzet megváltoztatása érdekében; a Portugáliához hasonló, illetve az olyan más országokban folyó innováció támogatásának hatékony garantálása érdekében, ahol nem kellőképpen biztosított az ezekbe a területekbe való közbefektetés; és – figyelembe véve a felszámított magas árakat és a több helyen is megtapasztalt nehézségeket – annak szavatolása érdekében, hogy az emberek és az ipari vállalkozások hozzáférhessenek az energiához? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (PT) Figueiredo asszony, ön ismeri a költségvetési konszolidációval kapcsolatos álláspontunkat. Különösen nélkülözhetetlen egy olyan ország, mint Portugália számára, amely bizonyos államadósság-problémák előtt áll, de az Európai Uniónak általában is magára kell vállalnia. Mindazonáltal a rövid idővel ezelőtt közzétett dokumentumban tett ajánlásainkban arra szólítottuk fel a tagállamokat, hogy – amennyiben lehetséges – ne csökkentsék az oktatásba vagy a kutatásba, és különösen ne az energiaágazatba való beruházást. Ráadásul vannak olyan tagállamok, amelyek nagy sikerrel teszik ezt: azaz olyan tagállamok, amelyek végrehajtják a költségvetési

18-01-2011

18-01-2011

HU


konszolidációval kapcsolatos feladatokat, de ugyanakkor növelik a kutatás és az oktatás finanszírozásának mértékét. A nagyobb fiskális nehézségekkel küzdő országokkal kapcsolatban azonban szükség van a szolidaritás és a kohézió figyelembevételére. Ez az, amiért nem unom meg az európai szintű gazdasági, szociális és területi kohézió gondolatának hirdetését. A szolidaritás fontos. A szolidaritás nem lehet puszta szó. A szolidaritást – ha megengedi ezt a kifejezést – operatív szolidaritássá kell tennünk. Judith A. Merkies (S&D). – (NL) Elnök úr, az innováció megváltoztatja gazdaságunkat és társadalmunkat, és munkahelyeket is teremt; ez az, ami az innovációt az Európai Unió egyik legfontosabb kezdeményezései közé emeli. Ezért azt szeretném kérni, hogy a Bizottság valamennyi főigazgatósága fogadjon el közösen egy sokkal holisztikusabb megközelítést. Például jelenleg olyan innovációs partnerségek is folyamatban vannak, amelyek főként egyetlen főigazgatóság hatáskörébe tartoznak. A megközelítésnek azonban sokkal holisztikusabbnak kell lennie. Azt is hiszem, hogy a forrásokat nagyobb mértékben kellene összevonni, és meg kellene akadályoznunk a széttagolódást. Ideális esetben egyetlen forrásunknak kellene lennie, amelynek strukturális forrásokat is magában kellene foglalnia. Azt kérem önöktől, hogy ezt valóban alaposan vizsgálják meg, és – a tagállamokkal együttműködésben – hozzanak létre egységes és erőteljes innovációs lendületet. Még egy gondolat – az energiával kapcsolatban. Mindig különös érdeklődést mutatunk az átfogó képek iránt. Ha az innovációról van szó, akkor a képnek átfogónak kell lennie, ám a válasz néha a kis dolgokban rejlik. Úgy tűnik számomra, hogy nagyon kevés figyelem irányul a helyben termelt energiára, noha az kulcsfontosságú polgáraink energiaellátása szempontjából. Kérhetném-e valamennyi képviselőtársammal együtt, hogy állapítsanak meg kötelező célkitűzéseket? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Joggal foglalkoztatja az európai szintű szinergiák hiányának problémája. Pontosan ez az, amiért azt várom az Európai Tanácstól, hogy átfogó módon foglalkozzon ezzel a problémával. Ami azt illeti, az európai innovációs partnerségek az európai, nemzeti és regionális szinten már meglévő programok közötti szinergiák létrehozására szolgáló eszközök. Azzal, hogy egyetlen keretbe helyezzük őket, véleményem szerint kiaknázhatjuk meglévő innovációs potenciáljaikat arra, hogy a társadalmi változásokat érintő, egész Európára kiterjedő megoldásokat hozzunk létre. A célok egyike pontosan a kutatástól a piacig, a piacorientált innovációktól a piacorientált termékekig és szolgáltatásokig való eljutás lépésének felgyorsítása. Ez megteremti a részvételhez szükséges vonzerőt. Ennek megfelelően – a Bizottságban és most a tagállamokkal együtt – az innováció átfogó jellegű megközelítésére törekszünk, túlmutatva a főigazgatóságok feladatain és a nemzeti eredeten is. Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök úr, a nemzetközi sajtóban, illetve a közelmúltban a görög, izraeli és ciprusi sajtóban több alkalommal is közzétett tudományos kutatási eredmények szerint Kréta-szigetétől délre nagy mennyiségű földgáz és kőolaj található az Égei-tengerben. Azaz energiahordozó-lelőhelyek találhatók az Európai Unió kontinentális területén, a kontinentális határokon belül.

121

122

HU


Ha ez a helyzet, hogyan kívánja az Európai Bizottság ösztönözni és elősegíteni ezen, a minden más tervezett csővezetéknél egyszerűbben és könnyebben az Európai Unióba szállítható energiaforrások feltárását és kiaknázását? Szeretném megragadni az alkalmat, elnök úr és bizottsági elnök úr, hogy kijelentsem, önök – figyelemmel arra, amit a sors az önök számára tartogat – nagyon szerencsések. Ön, elnök úr, egy olyan Parlamentet elnököl, amely a Lisszaboni Szerződés alkalmazását követően sokkal nagyobb jogkörre tett szert, ön pedig, bizottsági elnök úr, egy jelentős európai gazdasági válságot kezelhet. Elfogadom Barroso úr valamennyi ez irányú intézkedését, de szeretnék hozzátenni valamit: van egy amerikai módszer is, a pénzkínálat bővítésének módszere. Kérem, vizsgálják ki a … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, ön pont akkor vonta meg a szót a tiszteletreméltó képviselő úrtól, amikor éppen valami szépet mondott rólam, amit nagyon köszönök neki! Ami felszólalásának első részét illeti, nincsenek eszközeink – és pillanatnyilag nem is tekintjük prioritásnak – az egyéb európai energiaforrások feltárására, illetve feltárásuk támogatására. Az infrastruktúra tekintetében fennálló prioritásunk a rendszer-összekapcsolások megteremtése, mivel annak fontos európai dimenziója van. Javaslatokat teszünk majd az üggyel kapcsolatban az Európai Tanácsnak. Valamit azért már sikerült elérnünk, például a BEMIP-nek, azaz a balti energiapiacok összekapcsolási tervének a balti országok számára való létrehozását. Jelenleg a közép- és kelet-európai országokkal dolgozunk az észak–dél irányú rendszer-összekapcsolások lehetőség szerinti létrehozásán, és a dolgok jól haladnak. A déli gázfolyosó – amely az energia, ebben az esetben a gáz Európába juttatásának új lehetséges eszköze – kialakítására irányuló munkával kapcsolatban épp most voltam Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban. Ez az, amellyel kapcsolatban úgy vélem, az Európai Unió bizonyos beruházásokat hajthat végre az energia-infrastruktúrák területén. Arturs Krišjānis Kariņš (PPE). – (LV) Elnök úr, Barroso úr, a Bizottság – véleményem szerint – üdvözlendő kezdeményezést tett az energiainfrastruktúrának az egész Európai Unióban való, mind a villamosenergia-hálózatok, mind pedig a gázvezeték-hálózatok összekapcsolása tekintetében való továbbfejlesztésére vonatkozóan. A Bizottság jelentésének becslése szerint ennek a költsége körülbelül 200 milliárd euró lesz. E hálózatok továbbfejlesztését 2020-ig végzik el. A jelentés azt is tartalmazza, hogy az összeg mintegy fele, azaz 100 milliárd euró a magánszektorból érkezik majd. Kérdésem a következő: az energiahálózatok 2020-ig való továbbfejlesztésének elvégzéséhez szükséges fennmaradó 100 milliárd euró honnan származik majd? Uniós forrásból, a kifejezetten az e projekt céljaira kibocsátott kötvényekből vagy valamely más finanszírozási forrásból? Köszönöm. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan ön is említette, helyesen, 200 milliárd eurós beruházás szükséges a gázinfrastruktúrához és a villamosenergia-hálózathoz 2020-ig. A becslések szerint e teljes beruházásból 100 milliárd eurót ad majd csak a piac maga a megadott időre, míg a másik 100 milliárd euró pedig állami intézkedést igényel majd a szükséges magántőke engedélyezésével és felhasználásával kapcsolatban. Ez az, amiért most például az átengedést is javasoljuk. Számos olyan intézkedést javaslunk, amely ezt a magánberuházást még racionálisabbá és hasznosabbá teszi. Megvizsgáljuk

18-01-2011

18-01-2011

HU


közelebbről a tarifaszabályozási gyakorlatokat is, hogy megfelelő költségmegosztási elveket szabadíthassunk fel. Az esetleges hiányzó rész pótlására a Bizottság a 2013 utáni új pénzügyi tervre vonatkozóan az európai érdekű projektek támogatására szolgáló új pénzügyi eszközre tesz javaslatot. A támogatások mellett innovatív piacalapú megoldások is javasolhatók, például tőkerészesedés, garancia és a magán- és közszféra közötti partnerségben megvalósuló kölcsön. Amint azt tudja, a kifejezetten az ilyen fajta projekteknek szánt projektkötvények vonatkozásában már beszéltem az európai alapokról. Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, a 2001/77/EK irányelv azzal a céllal állapítja meg a megújuló energiaforrások fogalmát, hogy meg lehessen határozni azokat az energiaforrásokat, amelyekhez állami támogatás nyújtható. A megújuló energiaforrásokba nem tartozik bele a biológiailag nem lebomló hulladék égetése. Olaszország 1992 óta a polgárok energiaszámláinak növelésével biztosította az ösztönzőket és az égetőművek létesítését, amelyek tudományosan bizonyítottan károsak az emberi egészségre és a környezetre nézve, és amelyeket az Európai Unió integrált háztartási hulladékgazdálkodási lehetőségként sorolt be. Ezen ösztönzőkkel kapcsolatban két jogsértési eljárás indult, és – a hivatalos jogi beavatkozás ellenére – Olaszországban a hulladékégetést még mindig a megújuló energia forrásaként ösztönzik, amely esetében az Acerra-ügy csak az egyik példája ennek. Megértem, hogy esetleg nehéz visszaemlékeznie a CIP 6-tal kapcsolatos helyzet részleteire, ezért nyújtottam be önnek írásbeli választ igénylő kérdést. Ugyanakkor szeretném arra kérni, erősítse meg, hogy nem nyújthatók ösztönzők a biológiailag nem lebomló anyagok megújuló energiaforrásként való elégetésére, és hogy erre vonatkozóan nincsenek érvényben mentességek. Szeretném tudni azt is, hogy nem minősül-e ellentétesnek a hulladékokról szóló irányelvvel, ha az égetést a háztartási hulladék ártalmatlanítása lehetőségének tekintik, míg a 2001/77/EK irányelv a megújuló energia egyik formájaként ösztönzi. Szándékában áll-e a Bizottságnak felülvizsgálni a kérdést? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogyan azt Alfano asszony helyesen megjegyezte, ez egy összetett kérdés. Nem ismerem valamennyi jogsértési eljárás részleteit. Hadd mondjam el, hogy csak az energia és az energia belső piaca esetében 77 jogsértési eljárást folytatunk a tagállamok ellen általában, és 55 eljárást a belső piaccal kapcsolatban. Így ha írásban nyújtja be nekem azt a kérdést, akkor én nagy örömmel fogok önnek írásban válaszolni. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, innováció, éghajlatvédelem, megújuló energia – az EU 2020 stratégiát olvasgatva azt gondolhatja valaki, hogy az EU komolyan veszi környezetvédelmi és energiapolitikáját. Ha azonban a környezetvédelem felszíne alá pillant, akkor egy eltérő energiastratégia képe jelenik meg nagyon gyorsan: az atomenergia mint úgynevezett kevésbé szennyező energiaforrás. Az általam feltett kérdésre adott válaszában Oettinger biztos úr eléggé nyilvánvalóvá tette ezzel kapcsolatos álláspontját, amikor azt mondta, hogy az atomenergia jelenleg jelentős mértékben járul hozzá az EU alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamosenergia-termeléséhez, és ez a közeljövőben is így lesz. Az Európai Bizottság nem tervezi az atomerőművek maximális élettartamáról szóló irányelv előterjesztését. És mindezt 25 évvel Csernobil után – amelynek szomorú évfordulójára április 26-án emlékezünk.

123

124

HU


Barroso elnök úr, a kérdésem a következő: hiszi-e, hogy az atomenergiát valóban tiszta, az éghajlatot kevésbé károsító energiaforrásként adhatjuk el – és nyugodt lelkiismerettel – az európai polgároknak? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ismeri a Bizottság atomenergiával kapcsolatos álláspontját. Teljes mértékben tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét ez ügyben, egyes tagállamok elfogadják, mások nem. Senkit nem kényszerítenek az atomenergia alkalmazására, de az igaz, hogy az éghajlatváltozás vonatkozásában az atomenergia kevésbé szennyező a többi energiaforrásnál. Mindemellett a Bizottságnak vannak bizonyos kötelezettségei az Euratom-Szerződés szerint. Az Európai Unió kezdetén létezett az Európai Atomenergia-közösség, és a Bizottságnak nem csak joga, de kötelessége is volt, hogy a nukleáris biztonság vagy az atomenergiával kapcsolatos kutatások területén támogatást nyújtson az ezt igénylő tagállamoknak. Ez pontosan az, amit tenni kívánunk. Jacek Saryusz-Wolski (PPE). – Elnök úr, optimista kicsengésű üzenetet hoz Azerbajdzsánból és Türkmenisztánból. Egyedül a számok hiányoznak belőle. Értem, hogy ebben a szakaszban még nem láthatók a több millió köbméter gázban megadott, Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal kapcsolatos adatok, de van-e a Bizottságnak valamilyen saját – természetesen nem kötelező érvényű – becslése vagy elvárása, amely megmutatná, képes lesz-e a teljes déli folyosó, de különösen a Nabucco megtöltésére, amely a várakozások szerint 31 millió köbmétert szállít majd? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Az azerbajdzsáni és türkmenisztáni látogatásról mindkét ország arra vonatkozóan tett egyértelmű kötelezettségvállalását hoztam magammal, hogy a déli folyosóval kapcsolatban teljes mértékben támogatni fogják az Európai Uniót. Közös nyilatkozatot írtam alá Azerbajdzsán elnökével, Alijev úrral, a türkmén elnök, Berdimuhamedov úr pedig a nyilvánosság előtt közölte, hogy készen áll elegendő gázt szállítani Európa számára – még annál is többet, mint amennyire jelenleg szükségünk van. Mindemellett vannak még problémák, amelyekkel foglalkozni kell. E problémák közül néhány az érintett társaságok által meghozandó kereskedelmi döntésekkel kapcsolatos. Vannak problémák a különböző csővezetékek építésének és kialakításának módjával kapcsolatban is. Mindazonáltal elegendő gáz tud érkezni az Európai Unióba, ha az Európai Unió tagállamai készen állnak az említett és más országokkal való együttműködésre annak érdekében, hogy a projekt – akár a Nabucco, akár a déli folyosó más projektjei – működjön. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Figyelembe véve, hogy egyre növekvő számú európai család költi havi jövedelmének 10%-ot meghaladó részét az energiaszámlák kifizetésére – különösen a gazdasági válsággal és a növekvő arányú munkanélküliséggel összefüggésben –, azt szeretném kérdezni öntől, hogy milyen konkrét intézkedéseket szándékozik az Európai Bizottság tenni az energiaszegénység csökkentése érdekében? Szeretném azt is megkérdezni öntől, hogy szándékukban áll-e az Európai Regionális Fejlesztési Alap azon részének jelentős mértékű növelése, amelyet a tagállamok – a jövő pénzügyi kilátásaitól függően – a lakások energiahatékonyságának növelésére használhatnak fel. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A belső energiapiaci szabályozás szigorú fogyasztóvédelmi követelményeket ír elő a minimális szintű szolgáltatás nyújtására, a számlázás átláthatóságára, a hatékony panaszkezelésre stb. vonatkozóan, és választási

18-01-2011

18-01-2011

HU


lehetőségeket biztosít a fogyasztók számára. Számos más olyan területet említhetnék, ahol közvetlenül a fogyasztók problémáival foglalkozó intézkedéseket javaslunk. Ami a kisebb energiaszámlákat illeti, úgy véljük, hogy – legalábbis középtávon – egy valóban integrált energiapiacon a valódi verseny többet érhet el a jelenlegi helyzetnél, amelyben sok működési zavar, valamint a domináns piaci helyzet példái vannak jelen. Ami az energiabiztonsági projektek finanszírozását illeti, ahogyan azt már korábban is elmondtam, természetesen szándékunkban áll a következő pénzügyi tervekben való felvetése. Azaz egy részének a piaci megoldásokból kell származnia, egy másik részének pedig közbefektetésből. Az Európai Bizottság olyan javaslatokat készít elő, amelyek a következő pénzügyi tervek vonatkozásában ebbe az irányba indulnak el. Elnök. – Képviselőtársaim, köszönöm az innovációról és energiáról folytatott vitát. Mint azt tudjuk, nagyon fontos témakörről van szó. Bizottsági elnök úr, önnek köszönjük szépen! Ma már második alkalommal volt jelen egy kemény európai parlamenti vitán. ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök 13. A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra vonatkozó ajánlása a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása tekintetében (11038/2/2010 – C7-0266/2010 – 2008/0142(COD)) (Előadó: Françoise Grossetête) (A7-0307/2010). Françoise Grossetête, előadó. – (FR) Elnök úr, négy percig fogok beszélni, és a fennmaradó két percet a vita végére tartalékolom. Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Végre látjuk a fényt az alagút végén ezzel a betegek számára oly fontos kérdéssel kapcsolatban. Nem volt tovább tartható az a zavaros, bizonytalan helyzet, amelyben az alkalmazandó jog az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata volt. Az irányelv most világos szabályokat határoz meg a betegek európai mobilitására vonatkozóan. Milyen kezelésben részesülhetünk külföldön? Hogyan és milyen kritériumok alapján történhet az ellátás költségeinek visszatérítése? Hogyan oszlik meg a felelősség a biztosítás helye szerinti tagállam és az ellátás helye szerinti tagállam között? Mindezen kérdésekre választ kapunk az irányelvtervezetben. De először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a belga elnökségnek a tárgyalások során végzett kiváló munkájukért. Meggyőző erejük döntő fontosságú volt, mivel hangsúlyoznom kell, hogy sok tagállam nem akarta ezt az irányelvet. Ezt felelőtlenségnek tartom. Köszönetet szeretnék mondani barátomnak, korábbi képviselőtársunknak, Bowis úrnak, aki most a karzaton foglal helyet. Az első olvasat előadójaként ő is részt vett ennek az irányelvnek a kidolgozásában, és sokat tett a betegjogokért. Természetesen Dalli biztos

125

126

HU


úrnak is köszönettel tartozom, csakúgy mint az árnyékelőadóknak, akik mind tevékenyen hozzájárultak a tárgyalások lefolytatásához, és akik nélkül nem juthattunk volna el ide. És hogy mi a tét a betegek számára? Az egészségügyi ellátás fejlődése azt jelenti, hogy már nem lehet minden betegséget helyi szinten kezelni, és előfordulhat, hogy az ellátást egy másik országban kell biztosítani. Ez lehet a helyzet a határ menti régiókban élő betegek számára, mivel esetükben a külföldi egészségügyi ellátás sokszor kisebb távolságra van, mint a saját országuk létesítményei. Az is előfordulhat, hogy egy másik tagállamban több erőforrás és szakértelem áll rendelkezésre, például különleges kezelések esetében. Végül, sok európai számára egyszerűen csak praktikusabb lehet, ha a biztosítás helye szerinti tagállamtól eltérő országban részesülnek egészségügyi ellátásban, mivel a családjuk egy másik tagállamban él. Az egyértelmű jogi szabályozásnak köszönhetően a fogyasztók, az alkalmazottak, a diákok és most már a betegek is élhetnek a mobilitásból fakadó jogaikkal az Unióban. Az alapvető elképzelés természetesen nem egyfajta gyógyászati turizmus ösztönzése, mivel a szociális biztonsági rendszerek, szervezésük és igazgatásuk továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörében marad. Mostantól a betegeknek általában véve lehetőségük lesz arra, hogy mindazon egészségügyi ellátást, amire saját tagállamukban jogosultak, egy másik tagállamban megkapják, az ellátás költségeit pedig a saját rendszerük által megállapított költségszintekig térítik vissza számukra. Ha az ellátás keretében éjszakai tartózkodást is magában foglaló kórházi kezelésre vagy speciális és költséges orvosi technológia alkalmazására kerül sor, a tagállamok előzetes engedélyezési rendszert hozhatnak létre. Ez azt jelenti, hogy figyelembe lehet venni, hogy a tagállamoknak saját egészségügyi struktúráik tekintetében tervezést és beruházásokat kell megvalósítaniuk. A Parlament biztosítani tudta, hogy az előzetes engedélyezés elutasításának csak meghatározott feltételei lehetnek, és egy mindenre kiterjedő listát dolgozott ki annak érdekében, hogy a betegek számára jogbiztonságot garantáljon. A Parlament egyéb tekintetben is haladást ért el: minden egyes tagállamnak nemzeti kapcsolattartó pontokat kell létrehozni, amelyek feladata az, hogy a lehető legátfogóbb tájékoztatást és iránymutatást nyújtsák a betegek számára, figyelembe véve igényeiket. A nemzeti kapcsolattartó pontok mindegyike egyablakos ügyintézést kínál, és együttműködik a többi nemzeti kapcsolattartó ponttal. Ennek köszönhetően a betegek világos és pontos tájékoztatásban részesülnek. Ami a visszatérítést illeti – amely lényeges akadály –, elmondható, hogy e tekintetben komoly előrelépés történt. Két eset lehetséges: vagy egy ellentételezési mechanizmust alkalmazhatunk, mint amit a szociális biztonsági rendszerekről szóló 883/2004/EK rendelet is használ, vagy a betegnek előre ki kell fizetnie az ellátást és a lehető legrövidebb időn belül visszatérítik számára a költségeket. Még azt is sikerült biztosítani, hogy a ritka betegségekben szenvedőknek nem kell annyit egyedül küszködniük, hanem külső szakértőkhöz is fordulhatnak a betegség megállapítása érdekében, és segíthetnek nekik abban, hogy megadják az ellátásukhoz szükséges előzetes engedélyt. Végül még annyit mondanék, hogy például az európai referenciahálózatok terén megvalósuló európai együttműködésnek köszönhetően a betegek magas szintű szakellátásban részesülhetnek, mivel a cél a tapasztalatcsere ösztönzése a teljesítmény, a diagnózis felállítása és a kezelés javítása terén, ezzel a betegek érdekét szolgálva.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Ezért is mondhatjuk magunknak ma azt, hogy elértük célunkat, és még egyszer szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezzel az irányelvvel az egészséges Európát építjük. Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, Grossetête asszony, tisztelt képviselők! Engedjék meg, hogy anyanyelvemen, magyarul folytassam. (HU) Nagyon örülök, hogy részt vehetek a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló direktívának a vitájában. E pillanat rendkívül fontos, hiszen két és fél év után az e jogalkotási aktusról folytatott megbeszéléseink most érnek véget. Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy eljussunk ehhez a nagyon fontos megállapodáshoz. Először is az elnökségi trió előző tagjainak, Belgiumnak, illetve még korábban Spanyolországnak azért a kitűnő munkáért, amellyel hozzájárultak, hogy a Tanácsban létrejöhetett ez a kompromisszum. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a Tanács nevében az Európai Parlamentnek a kiváló együttműködésért és kompromisszumkészségért, amelynek köszönhetően megszületett a megállapodás, amely – meggyőződésem –sok előnnyel jár majd az unióbeli betegek számára, és újabb fontos lépést jelent az uniós betegjogok biztosításában. A három intézmény közötti megbeszélések, mindannyian emlékszünk rá, nem voltak könnyűek, ám mindvégig konstruktívak és eredményorientáltak maradtak és végig a kompromisszumkeresés jegyében folytak. Elismerem, hogy az Európai Parlamenten belüli viták sem voltak egyszerűek, és hogy az a jelentés, amelyről Önök holnap szavaznak, a képviselőcsoportok közötti kompromisszumot is tükrözi. Ezért elismerésem fejezem ki mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy itt a Parlamenten belül is egységes lett az álláspont, elsősorban Françoise Grossetête asszonynak, majdnem egymás mellett ültünk egy évig ebben a Házban, és minden társelőadónak, hiszen az ő közreműködésük nélkül nem sikerült volna ez a jogalkotási folyamat. Meggyőződésem, hogy az elfogadott szöveg megteremti a megfelelő egyensúlyt a betegeknek a határokon átnyúló egészségügyi ellátáshoz fűződő jogai, valamint a tagállamok azon kötelessége között, hogy megszervezzék és biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokat és az orvosi ellátást. A három intézmény közötti egyeztetések során több politikai jellegű kérdésben sikerült mindenki számára elfogadható megoldásokat találni. Megállapodtunk mindenekelőtt az egészségügyi szolgáltatások minőségévével és biztonságával kapcsolatos kérdésekről. Lefektettük az előzetes engedélyezés kritériumait és meghatároztuk, hogy milyen általános feltételek vonatkozzanak a határokon átnyúló egészségügyi ellátások költségeinek visszatérítésére. Megegyeztünk továbbá az olyan betegek kezelésével kapcsolatos kérdésekről, akiknél ritka betegséget diagnosztizálnak, valamint az e-egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos további tagállami együttműködésről. A Tanács úgy látja, hogy elértük a legfontosabb célt, azaz megvalósult az egészségügy területébe tartozó áruk és szolgáltatások szabad mozgásával kapcsolatos európai bírósági ítélkezési gyakorlat egységes szerkezetbe foglalása. Vannak azonban olyan további fontos tényezők, amelyek segíthetnének abban, hogy a betegek a jövőben könnyebben igénybe vehessék a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat. Ezek között kell megemlíteni a tagállamok által létrehozandó nemzeti kapcsolattartó pontokat, amelyek tájékoztatással szolgálnak a betegeknek. Fontos továbbá a rendelvények tagállamok közötti kölcsönös elfogadása, valamint a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés. Végül, de nem utolsó sorban pedig az az irányelv tisztázza a viszonyt, a szociális biztonsági rendszerek

127

128

HU


koordinálásáról szóló 883/2004-es EK rendelettel és ezáltal nagyobb jogbiztonságot garantál a betegek számára. Az irányelv végrehajtása során a tagállamokat olyan elvek vezérlik majd, amelyeket az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság többször is elismert már. Ezek az egyetemesség, a jó minőségű ellátáshoz való jog, a méltányosság és a szolidaritás elve. És hozzátenném, hogy ezúttal hatékony és versenyképességet is fokozó intézkedésről is tudtunk dönteni. Tisztelt elnök úr! Képviselőtársak! A magyar elnökség elkötelezett amellett, hogy a Tanács e jogszabályt a lehető leghamarabb elfogadja. A jogi eljárás szerint a szöveget a Tanács a szokásos jogi, nyelvi véglegesítést követően fogadja el, ami után az irányelv a lehető legrövidebb időn belül megjelenhet az Unió hivatalos lapjában. Köszönöm szépen, és még egyszer gratulálok mindenkinek, aki munkájával hozzájárult az irányelv megszületéséhez. John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Gratulálok a Parlamentnek ahhoz az óriási eredményhez, hogy sikerült megállapodásra jutniuk erről az irányelvről. Különösen hálás vagyok az előadónak, Grossetête asszonynak és az árnyékelőadóknak az általuk végzett komoly munkáért és a betegjogok melletti elkötelezettségükért. Köszönetet szeretnék mondani a korábbi két elnökségnek is – a spanyol és a belga elnökségnek – mindazért, amit e dokumentumok lezárása érdekében tettek. Hiszem, hogy az új irányelv következetes és egységes szabályokat határoz majd meg a betegek számára egész Európában, és az együttműködés új szakaszát nyitja meg a 27 tagállami egészségügyi rendszer közötti együttműködésben. A mai sikerig nehéz út vezetett. Emlékszem, amikor tavaly elfoglaltam a hivatalomat, azt hallottam, hogy az irányelvről folytatott tárgyalások zsákutcába jutottak. Az irányelv jó példája a politikai vezető szerep szükségességének: megmutatja, hogy bátorsággal és elszántsággal meghozhatók azok a döntések, amelyek fontosak polgáraink számára. Véleményem szerint a jogalkotóknak nem szabad hagyniuk, hogy az Európai Bíróság döntsön helyettük, és azt sem hagyhatják, hogy a polgárok csak peres úton tudják érvényesíteni jogaikat. A Bíróság a Szerződés alapján elismerte a betegek mobilitáshoz való jogát. A jogalkotó feladata annak eldöntése, hogyan érvényesíthetők az ilyen jogok. Most pedig engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az irányelvvel kapcsolatos gondolataimat. Először is, az irányelv világosan megfogalmazza, hogy a tagállamoknak kötelességük befektetni saját infrastruktúrájukba, és minden indokolatlan késedelem nélkül biztosítani a szükséges egészségügyi ellátást polgáraik számára. Tehát az irányelv hozzájárul az ellátáshoz való hozzáférés terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentéséhez azáltal, hogy EU-szerte segíti a késedelmek minimálisra szorítását. A betegek a választásuk szerinti ellátó rendszerben igényelhetnek alapellátást egész Európában. Ami a kórházi ellátást illeti, az irányelv előírja, hogy túlságosan hosszú késedelem esetén – azaz amikor sok ideig kell várni a szükséges kezelésre –, a beteg másik egészségügyi szolgáltatót választhat másik tagállamban, a költségeit pedig visszatérítik. Ugyanakkor még gondosan mérlegelni kell, illetve meg kell határozni azt, hogy pontosan mi minősül elfogadható várakozási időnek. A meglévő jogszabályokhoz képest az irányelvvel elért legnagyobb eredmény az, hogy a betegek megválaszthatják egészségügyi szolgáltatójukat és információkhoz jutnak az általuk igénybe vett ellátás minőségéről és biztonságáról. Biztosíthatom Önöket, hogy a

18-01-2011

18-01-2011

HU


Bizottság szorosan figyelemmel kíséri azt, ahogyan a tagállamok e tekintetben végrehajtják az irányelvet. Másodszor, az irányelv értelmében a betegek tájékoztatást kapnak jogaikról és a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról – ezeket az információkat a nemzeti kapcsolattartó pontok hitelesítik, és nem magánkezdeményezésből történik mindez az interneten vagy más médiumokban. Harmadszor, ami az ellátás minőségét illeti, az irányelv átláthatóságot és elszámoltathatóságot kínál a nemzeti előírásokkal kapcsolatban. Ennek fokozatosan egyfajta konvergenciához kell vezetnie egész Európában az ellátás minősége és biztonsága tekintetében. Végül, az irányelv lerakja az európai szintű egészségügyi együttműködés alapjait. Míg az irányelv által létrehozott együttműködési hálózatok önkéntes jellegűek, meggyőződésem, hogy minden tagállam számára világossá válik majd, hogy az együttműködéssel sokat nyerhetnek. Az európai szolidaritásról van szó. Ezért számítok a tagállamokra abban, hogy együttműködési kezdeményezéseket indítanak olyan kulcsfontosságú területeken mint például az e-egészségügy és az egészségügyi technológiák értékelése. Az irányelv emellett rendelkezik európai referenciaközpontok létrehozásáról, amelyek segítik a szakértelem összegyűjtését és terjesztését szerte Európában. Hiszem, hogy e központok segítségével jobb egészségügyi ellátást biztosíthatunk majd polgáraink számára. Elnök úr, államtitkár asszony, tisztelt képviselők! A végső kompromisszum, ami most előttünk van az asztalon, tükrözi ennek az irányelvnek a szellemiségét és alapvető célját: biztosítani a betegek számára a határokon átnyúló ellátáshoz való jogot, mindeközben figyelembe véve az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát. Nagyszerű nap ez a mai az „egészséges Európa” megteremtéséhez! Végezetül a következő nyilatkozatot kívánom tenni a szöveg intézményei vonatkozásáról: „A Bizottságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy azon jövőbeli jogi aktusok egy része, amelyek elfogadásának hatáskörét a jogalkotási aktus biztosította a Bizottság számára, végrehajtási aktus lenne. Végrehajtási hatáskörének gyakorlása során a Bizottság a számára biztosított hatáskör alapján nem fogad el olyan jogi aktusokat, amelyek álláspontja szerint az EUMSZ 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak minősülnek.” Peter Liese, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Győri asszony, Dalli úr, hölgyeim és uraim! A mai rendkívül fontos nap a betegek számára egész Európában. Teljességgel elfogadhatatlan volt, hogy az Európai Unió Bírósága megadta a betegeknek azt a jogot, hogy másik tagállamba utazzanak, de számos tagállam nem alkalmazta ezt az ítéletet a gyakorlatban. A betegek számára az egyetlen lehetőség azt volt, hogy bírósági eljárást indítanak, és ennek keretében akár az Európai Bíróság elé is vihették az ügyüket. Ez meglehetősen cinikus megközelítése a dolgoknak, mert ezek az emberek nem erősek. Betegek, máskülönben nem lenne szükségük kezelésre, és – a legrosszabb esetben – meg is halhatnak, még mielőtt a Bíróság az ügyükben döntést hoz. Ezért is már nagyon időszerű, hogy tisztázzuk a jogi helyzetet. Grossetête asszony és mindenki más, aki részt vett a munkában, nagyon sokat elért – ideértve a nemzeti kapcsolattartó pontok és az európai referenciahálózatok létrehozását – az azon országokban élő betegek számára, ahol az ítéletet csak többé-kevésbé hajtották

129

130

HU


végre. Ennek eredményeként sikerült javítani a helyzetet azokban az országokban, ahol a Bíróság ítéletét – elvileg – végrehajtották, úgy, hogy elmozdulás történt a betegek érdekeit szolgáló Európa és az egészséges Európa megteremtése felé, amint azt Dalli úr is említette. Nem maradt sok időm, így a még rendelkezésemre álló 15 másodpercben szeretnék köszönetet mondani az előadónak, az árnyékelőadóknak, Dalli biztos úrnak, aki rendkívüli elkötelezettséget tanúsított az ügy iránt, és mindenekelőtt Bowis úrnak, aki a karzaton foglal helyet és aki ezen irányelv atyja. Őszinte köszönettel tartozom és gratulálok mindazoknak, aki részt vettek a munkában. Dagmar Roth-Behrendt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a jogszabály tulajdonképpen teljesen fölösleges. És remélem, hogy továbbra is fölösleges marad azért, mert a betegeknek nem lesz rá szükségük. Egy tökéletes világban a betegek a legjobb ellátást kapják – a lehető leggyorsabban – abban az országban, ahol születtek vagy ahol élnek. Az, hogy ma ezt a kérdést boncolgatjuk és hogy holnap elfogadjuk a jogszabályt, a tagállamok cinizmusát jelzi, ahogyan Liese úr nagyon helyesen megjegyezte. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok még nem ismerték fel, mivel tartoznak polgáraiknak: gyors, hatékony és magas színvonalú egészségügyi ellátással. Azt jelzi, hogy inkább máshová fektetnek be, mint ezekbe a területekbe, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a polgáraik számára – ez szégyen. Ezenkívül azok a tárgyalások, amelyek a Tanácsban folynak erről a témáról, nem tölthetnek el büszkeséggel bennünket. De ha ezt a jogszabály valamikor tényleg alkalmazásra kerül, mert a betegeknek szükségük van rá, ami ugye nem jó dolog, nagyon fogok ürülni annak, amit elértünk. Hálás vagyok az előadónak, Grossetête asszonynak és képviselőtársaimnak az együttműködésükért. Nagyon sokat sikerült elérnünk. Sikerült végre a ritka betegségekre helyezni a hangsúlyt. Az ilyen betegségekben szenvedők mindig az ellátás peremére szorultak, és még azt is csak nehezen tudták elérni, hogy egyáltalán valamilyen kezelésben részesüljenek. Végre sikerült információs pontokat felállítanunk a tagállamokban, amelyek tájékoztatják az embereket a jogaikról. Korábban semmi ilyesmire nem volt lehetőség. Ha a jövőben megtörténik a referenciahálózatok felállítása, végül lehetővé válik a tagállamok számára a legjobb gyakorlatok, valamint az aranyra és platinára vonatkozó szabványokkal és a tudományos eredményekkel kapcsolatos információk megosztása. Eddig e téren nem történt koordináció. Vannak kiválósági központok, de nincs köztük koordináció. Ezek mind óriási sikert jelentenek, a járóbeteg-ellátással és egyéb olyan területekkel együtt, amelyekre most nem térek ki. De vannak olyan dolgok is, amelyek elszomorítanak. Jobban szerettem volna, ha nincs az a felhajtás és civakodás az előzetes engedélyezéssel kapcsolatban, ami pusztán azt jelezte, hogy a tagállamok még nem ismerték fel, hogy mi is igazán fontos. Szerencsére azonban van néhány olyan tagállam, amellyel jól együtt tudunk működni, és ezt ma is megmutattuk. Annak biztosítására kell törekednünk, hogy az egészségügyi rendszer minden országban olyan jó legyen, hogy senki se akarjon másik országba utazni, amelynek nem érti a nyelvét. Ha az, amit ma és holnap teszünk, egy kis lépés ebbe az irányba, mert világosabbá válik, mely országokban van jó, és melyekben van alacsony színvonalú ellátás, mely országok tesznek valamit polgáraik érdekében és melyek nem, akkor nagyon sokat fogunk elérni. Remélem, hogy ennek kisebb mellékhatása lesz az átláthatóság. Tudnunk kell, mely tagállamokban vannak magas szintű normák, és melyekben alacsonyabbak. Én olyan országból származom, ahol viszonylag nyugodt lehetek. De tudok más tagállamokban élő

18-01-2011

18-01-2011

HU


emberek problémáiról, és szégyellem magam emiatt, mert ez nem méltó az Európai Unióhoz. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kitartó munkájáért, és különösen Dalli biztos úrnak és csapatának, akik oly sok támogatást nyújtottak az Európai Parlament és e jogszabály atyja, Bowis úr számára még a korábbi parlamenti ciklusban, aminél többet nem is kívánhattunk volna. Külön köszönetet mondok a belga elnökségnek, amely most nem képviselteti itt magát, de amely mindent megtett annak biztosítása érdekében, hogy ez a folyamat sikerrel záruljon. Jóllehet a belga elnökség maximálisan kihasználta hatáskörét, nem mindig tudott sokat elérni, sokszor más tagállamok makacssága, begyepesedett elképzelései miatt. De valamit tettünk, és hiszem, hogy holnap tiszta lelkiismerettel tudunk igennel szavazni erre a jogszabályra. (Taps) Antonyia Parvanova, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Visszatekintve arra, amikor négy évvel ezelőtt az ALDE képviselőcsoport elindította az „Európa a betegekért” kampányt, jó okom van üdvözölni a Tanáccsal decemberben elért megállapodást. Először is gratulálok az előadónknak, Grossetête asszonynak és az árnyékelőadóknak eredményes együttműködésükért, valamint az általuk végzett nagyszerű munkáért. És gratulálni szeretnék e kezdeményezés atyjának, kollégánknak, John Bowis úrnak is. A Parlament egységes és határozott maradt a Tanáccsal folytatott tárgyalások során. Kiálltunk a betegek mellett, és most először világos jogalkotási keret áll rendelkezésre azon betegek számára az EU-ban, akik egy másik tagállamban igényelnek orvosi ellátást. Az elért megállapodást egy kis lépésként kell értékelnünk, amely azonban valódi eredményt hoz a betegek számára Európában: erősíti a jogaikat, ugyanakkor előtérbe helyezi a szükségleteiket, a rendelkezésükre álló információkat, valamint az ellátás minőségét és biztonságát. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a Parlament ennél ambiciózusabb eredményt is támogatott volna. És bár elismerem, hogy a tagállamoknak képesnek kell lenniük előzetes engedélyezési rendszert felállítani egészségügyi rendszerük fenntarthatóságának biztosítása érdekében, sajnálom, hogy időnként a szervezeti megfontolásokat a betegek érdeke és szükségletei elé helyezik – és ez a belga elnökségre is vonatkozik. De mi a polgárainkat képviseljük és az a feladatunk, hogy itt, ebben a Házban képviseljük őket. Hadd említsek egy példát: a minőség és a biztonság kérdését. Míg a tagállamok fontosnak tartották minőségi és biztonsági kockázatok megállapítását az előzetes engedélyezés elutasításának kritériumaként, vonakodtak elfogadni – és elleneztek is – egy, az információ megosztását célzó rendszert, csakúgy mint az erre a területre vonatkozó követelmények szintjének uniós szintű emelését. Az ALDE képviselőcsoport üdvözli a jövőbeni irányelvet, de szigorúak leszünk a végrehajtásával kapcsolatban és gondoskodunk róla, hogy megfelelő beszámolási és nyomon követési rendszer működjön az irányelv helyes végrehajtásának biztosítása érdekében, és hogy az előzetes engedélyezésre és a visszatérítésre vonatkozó rendelkezések ne váljanak indokolatlan akadállyá a betegek számára. Az egyik dolog, amit sajnálatosnak tartok, az az e-egészségügy terén folytatott együttműködés tekintetében elfogadott rendelkezések visszafogottsága, ami újfent az egészségügy terén legfejlettebb tagállamok erős ellenállására vezethető vissza. A Bizottság eredeti javaslata nagyon meggyengült. A következő kérdésem lenne Dalli biztos úrhoz:

131

132

HU


mérlegelné-e a Bizottság egy önálló javaslat kidolgozását az e-egészségügyről, az együttműködés előmozdításáról, az adatok cseréjéről és kölcsönös felhasználásáról, valamint a betegek biztonságáról, ezzel azt valósággá téve Európában? Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Itt, a Parlamentben valószínűleg sokan emlékeznek arra, hogy az első olvasat alkalmával milyen nagy érdeklődést váltott ki ez a téma, és csak azt hallhattuk, milyen különbségek vannak közöttünk. Voltak, akik amiatt aggódtak, hogy a piaci erők elnyomják-e az általános érdekű szolgáltatásokat; és azok, akik a betegeknek a választáshoz és az utazáshoz való joga miatt aggódtak, szembekerültek azokkal, akik azt kérdezték, hogy valójában mely betegek élnének ezzel a választási lehetőséggel. Úgy vélem, hogy most, a viták lezárultával, elfogadható kompromisszumra jutottunk. Mint ahogyan arra többen rámutattak, azon orvosilag indokolt esetekre, amikor sürgős kezelésre van szükség, a szociális biztonsági koordináció keretében már van egy működő rendszerünk. Ez az irányelv inkább a piaci rendszerrel foglalkozik, amely magában foglalja a választás lehetőségét, amelyben az emberek megválaszthatják, hol igényelnek ellátást, és az ellátás költségeinek megtérítése követi őket. Tehát egyértelmű szabályokat állítottunk fel, és a tagállamok most már rendszereket hozhatnak létre, amelyek révén biztosíthatják, hogy ki tudják elégíteni a szükségleteket. Ezt az irányelvet azért is üdvözlendőnek tartom, mert foglalkozik a jogi szempontokkal és a jogbiztonsággal kapcsolatos kérdésekkel – például azzal, hogy kit terhel az utókezelés felelősége; probléma esetén milyen jogorvoslati lehetőségek állnak rendelkezésre; valamint az annak biztosításával kapcsolatos kérdésekkel, hogy a kezelést képesítéssel rendelkező gyógyászati szakemberek hajtják végre. A ritka betegségek tekintetében pedig sikerült olyan kompromisszumot elérnünk, amely jobb, mint amire az első körben törekedtünk. Mint sokan elmondták, sok beteg számára ez jól fog működni, de gondoskodnunk kell saját betegeinkről is, saját tagállamunkban. Milan Cabrnoch, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a két előadónak: Grossetête asszonyak és Bowis úrnak. Ma van pontosan két éve, hat hónapja és 16 napja, hogy az Európai Bizottság benyújtotta a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, már régóta várt irányelvét. Ennek az irányelvnek a története azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza, ugyanis ez a kérdés eredetileg a szolgáltatásokról szóló irányelv részét képezte. Ma már világos, mennyire nagy hiba volt kihagyni az egészségügyi szolgáltatásokat a szolgáltatásokról szóló irányelvből. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elfogadott irányelv csak a betegek jogaival foglalkozik, míg az egészségügyi szolgáltatások Unión belüli szabad mozgásának kérdése megoldatlan marad. Lehet, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek ugyanezeken az általános elveken alapulnak, de az egészségügyi ellátás szervezése terén nagy különbségek vannak az egyes tagállamok között. A szöveg, amiről holnap szavazni fogunk, és amit támogatni fogok, erős kompromisszumot jelent a polgárok és a betegek jogai, illetve a tagállami kormányok aggályai között. A számos engedmény és viszontagság ellenére a benyújtott javaslat egy kicsi, de mégis jelentős előrelépést képvisel. A javasolt irányelv világosan – bár nem tökéletesen – megfogalmazza a betegek jogait; biztosítja számukra az információhoz való hozzáférést; és a szubszidiaritás elvével összhangban egyértelműen megerősíti a tagállami kormányok kizárólagos hatáskörét

18-01-2011

18-01-2011

HU


az egészségügyi ellátás szervezése és finanszírozása, valamint a területükön nyújtott ellátás minősége, biztonsága és elérhetősége tekintetében, lehetővé téve számukra azon szabályok meghatározását, hogy mely polgárnak kell adott esetben engedélyt kérnie ahhoz, hogy külföldön ellátásban részesülhessen. Hölgyeim és uraim! Remélem, hogy az elkövetkező években tovább dolgozunk még ezen az irányelven, és erősíteni tudjuk a betegjogokat az EU-ban. Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Holnap lesz a nagy nap, amikor az egészségügyi ellátás a belső piac egy terméke lesz. Az új irányelv kereskedelmi áruként kezeli az egészségügyi ellátást. Azok, akiknek a legtöbb pénzük van, az elsőként férhetnek hozzá azokhoz a helyekhez, ahol a legnagyobb volumenű és a legolcsóbb az egészségügyi ellátás. Ez a javaslat azonban fenn fogja tartani a meglévő kétlépcsős egészségügyi rendszert. Nem tudom, hány képviselőtársam tud azonosulni azzal, amit mondok. Az egészségügyi ellátás alapvető szükséglet, amelyhez mindenkinek egyenlő hozzáféréssel kell rendelkeznie. Azok, akik holnap igennel fognak szavazni, valószínűleg azt gondolják, hogy hatalmas előrelépést érnek el betegek számára, de határozottan állíthatom, hogy nem ez a helyzet. Én támogatok mindent, ami javítja a betegek jogait, de ha elfogadjuk ezt az irányelvet, számos probléma merülhet fel a betegjogok terén; mondanék néhány példát. A biztosítók csak akkor fogják szívesen küldeni külföldre a betegeket, ha ott olcsóbb kezelést biztosítanak számukra. Ez csökkenteni fogja az ellátás volumenét a betegek származási országában. Az olyan kezeléseket, amelyek már nem nyereségesek, már nem fogják felkínálni a drágább régiókban. Nem hogy több jogot nem biztosítanak a betegek számára, hanem még választási lehetőségük sem lesz: kénytelenek lesznek külföldre utazni. Emellett az olyan régiókból származó betegek, ahol olcsóbb az ellátás, nem tudnak majd más régiókba utazni, mivel nem térítik vissza automatikusan számukra a kezeléssel járó költségeket. Az egészségügyi turizmus, amely ezen irányelv ki nem mondott célja, így csak a gazdagok számára lesz lehetőség. De most nézzük azokat a régiókat, ahol olcsó az egészségügyi ellátás, illetve ahol rövidek a várólisták: az egészségügyi turizmus végül olyan sok beteget fog vonzani hozzájuk, hogy saját, helyi betegeik fognak kiszorulni. Ennek egy példájáról olvashattunk a belga De Standaard hétfői számában, és biztosíthatom Önöket arról, még sok ilyen esetről hallhatunk majd. Minden betegnek joga van a minőségi és a saját anyanyelvén nyújtott ellátáshoz, a lakóhelyéhez közel, ahol a családja is könnyen elérheti. Ehelyett Európa arra bátorítja a betegeket, hogy igényeljenek külföldön ellátást és hagyják, hogy a piac tegye a dolgát. Azok a képviselők, akik ezzel egyetértenek, holnap igennel szavaznak majd; viszont azoknak, akik velem értenek egyet, határozottan nemmel kell szavazniuk. Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az irányelv eredetileg tartalmazott néhány meglehetősen nehéz részt. A szakbizottságban és a háromoldalú párbeszéd keretében folytatott megbeszélések során sikerült egy olyan szövegről megállapodni, amely összességében kiegyensúlyozott, és amely foglalkozik az egészségügyi ellátás minőségével és biztonságával kapcsolatos szükségletek kérdésével, a visszatérítés alapelveivel, az előzetes engedélyezéssel, a ritka betegségek kezelésével kapcsolatos határon átnyúló együttműködéssel és az elektronikus egészségügyi szolgáltatásokkal. Valamennyi beteg határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való jogának elismerését tűztük ki célul, ezzel megakadályozva az egészségügyi turizmust. A más tagállamok

133

134

HU


állampolgárainak kezelését magában foglaló egészségügyi szolgáltatás költségeit nagyon helyesen a beteg származási országának kell állnia. Ezenkívül kötelezni akartuk a tagállamokat az egészségügyi ellátás alapvető szintjének biztosítására, de ez nem volt lehetséges. Tekintettel arra, hogy a tárgyalások eredményeként sikerült több helyen is javítani a szövegen, igennel fogok szavazni. Ez vonatkozik a másik, még megvitatás alatt álló szövegre is, amely az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szól, és amely az első lépés egy, a meglévő politikák közötti integráció megvalósítását célzó jogalkotási javaslat benyújtásához. A két intézkedés közös célja annak hangsúlyozása, hogy jobb koordinációra van szükség a tagállamok között, kizárólag a polgárok érdekében. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár asszony! Személy szerint támogatom a határokon átnyúló egészségügyi ellátására vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló jelentést. Számos példa bizonyítja, hogy nagyon sokan más tagállamhoz fordulnak megfelelő egészségügyi ellátásért. Mindannyiunk előtt ismert a luxemburgi Kohl-ügy, amely erre bizonyíték. Sajnos az EU külső és belső különbsége, és ezalatt értem a nyugat-európai és kelet-európai részek különbségeit, nem merülnek ki abban, hogy gazdasági különbségek vannak, szociális ellátásban különbségek vannak, hanem az egészségügyi ellátások tekintetében is mély szakadék tátong, és az Európai Parlamentnek feladat az, hogy ezeket a különbségeket csökkentsük, tehát a nyugat- és a kelet-európai különbségeket csökkentsük, ugyanis az egységesen jó egészségügyi ellátással lehet csökkenteni azoknak a számát, hogy az emberek egyik tagállamból egy másik tagállam egészségügyi ellátását vegyék igénybe. Mindezeken felül elengedhetetlen egységesíteni a betegbiztosítók szerepét, ezzel lehetne szabályozni, hogy ne csorbuljon a szabad mozgás egyetemes uniós elve. Ezeken túlmenően szükségesnek tartom a szakmai kollégium ajánlásainak összehangolását, hogy azonos betegségcsoportokra azonos kezeléseket alkalmazzanak az egyes tagállamokban. Az egészség az nem lehet kiváltság, és az azonos betegséget nem lehet másként kezelni Magyarországon csak azért, mert Kelet-Európa és rosszabb az anyagi körülmény, és Svédországban csak azért mert Nyugat-Európa és jobb anyagi körülmények között élnek az emberek. Christofer Fjellner (PPE). – (SV) Elnök úr! Úgy vélem, hogy a holnapi szavazás az egyik legfontosabb szavazás lesz, amiben részt veszek az Európai Parlamentben töltött hat évem során. Nem azért lesz ennyire fontos, mert sok embert érint – a legtöbb embernek természetesen joga van ahhoz, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban jó, időben történő egészségügyi ellátásban részesüljön, és a legtöbben ezt is akarják. Azok számára azonban, akiket a határon átnyúló egészségügyi ellátás kérdése valóban érint, ez rendkívül fontos. Akár élet és halál kérdése is lehet. Ezenkívül az európai együttműködés alapvető gondolatához, a szabad mozgáshoz is kapcsolódik. Szégyenteljes, hogy a mozgás szabadságát csak most terjesztjük ki azokra, akiknek a legnagyobb szükségük lehet rá: a betegekre. Ez a dokumentum kompromisszum, és tudom, hogy én és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjához tartozó kollégáim számos tekintetben tovább mentek volna. De emlékeznünk kell arra, hogy is állt a helyzet még nem olyan régen, amikor oly sok szó esett az egészségügyi turizmusról, a nemzeti egészségügyi rendszerek összeomlásának rémképéről, az előzetes értesítés követelményéről, vagy – minden kertelés nélkül kimondom – arról, hogy nekünk – mint betegeknek – engedélyt

18-01-2011

18-01-2011

HU


kellett kérnünk, mielőtt élhettünk volna az Európai Bíróság által biztosított jogainkkal. Így álltak a dolgok azelőtt, és ennek fényében nézve, az a tény, hogy egyáltalán döntésre jutottunk, óriási sikernek tekinthető. Nem gondolom, hogy ezt a döntést a svéd vagy az európai baloldal tettei eredményeképpen hozzuk meg, inkább azok ellenére. Emlékszem a korábbi megfogalmazásra, és arra a tényre, hogy például a svéd szociáldemokraták tartózkodtak az első olvasatról tartott szavazáskor. Tegnap valaki azt kérte, hogy előzetes értesítési rendszert hozzanak létre Svédországban. Remélem, Svédország nem teszi ezt. Sok évig elboldogultunk előzetes értesítések nélkül, és remélhetőleg ez a jövőben sem lesz másképp. De holnap döntést kell hoznunk itt, az Európai Parlamentben, és azután átadjuk a stafétabotot a tagállamoknak és a Bizottságnak. Hajtsátok ezt végre, hogy megerősíthessük a betegek jogait, ahelyett, hogy gyengítenénk azokat. Ezt kérem a tagállamoktól. A Bizottságnak pedig azt üzenem: tartsák szemmel a tagállamokat, mert azok el akarják majd kerülni az irányelv végrehajtását. Gilles Pargneaux (S&D). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Először is engedjék meg, hogy elégedettségemet fejezzem ki a holnap szavazásra kerülő irányelv tekintetében elért haladással kapcsolatban. Éveken át csak az Európai Bíróság rendezte a határokon átnyúló egészségügyi ellátással és a betegjogokkal kapcsolatos vitákat. Ma a betegmobilitás már nem ritka jelenség Európában, sőt, a mindennapi élet részévé vált. A határokon átnyúló kezelések ma az összes egészségügyi kiadás 1%-át teszik ki Európában. De nem szabad összekevernünk a betegmobilitást és az egészségügyi turizmust, ami az elmúlt években kialakult. Az utóbbi már kezd szervezett formában működni, és sajnos egyre inkább nyereségesnek bizonyul. Az egészségügyi ellátás versenyalapú piaccá kezd válni. A német Magyarországra megy fogorvoshoz, a brit pedig – ha van elég pénze – Franciaországba megy, hogy ott gyorsabban megoperálják. Számos példa van erre. Mindazonáltal biztosítanunk kell, hogy az egészségügyi ellátást ne árucikként kezeljék, azaz hogy ezen a téren mindannyian egyenlők legyünk. Az elmúlt három évben ezért is védelmeztük a biztosítás helye szerinti tagállam általi előzetes engedélyezés elvét a kórházi és a nem kórházi kezeléssel kapcsolatban. Elismerésemet szeretném kifejezni az előadók, Grossetête asszony, és szocialista előadónk, Roth-Behrendt asszony munkája iránt, és külön szeretnék nekik gratulálni, mivel munkájuknak köszönhetően jelentős előrelépést tudtunk tenni, például az ellátás visszatérítése, a nemzeti kapcsolattartó pontok és az európai referenciahálózatok létrehozása, a ritka betegségek kezelése, valamint a tagállamok közötti fokozott együttműködés terén. Elnök úr, biztos úr! A munkánk még nem fejeződött be. Tovább kell lépnünk, túl kell haladnunk az eddig elért eredményeket, hogy megszüntethessük az Európában még mindig meglévő különbségeket. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk biztosítani az európai betegek és polgárok számára az egyenlő bánásmódot. Corinne Lepage (ALDE). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! E megállapodás legfőbb érdeme az, hogy jogi szempontból tiszta helyzetet teremt, mint ahogyan képviselőtársam is említette. Mostanáig a Bíróság volt felelős ezekért a kérdésekért, ami az

135

136

HU


általunk most megszüntetésre kerülő jogi bizonytalanságot okozza. Úgy vélem, nagyon hálásnak kell lennünk az előadónak, Grossetête asszonynak, valamint az árnyékelőadóknak és Dalli úrnak a munkájukért. Ez a jogszabály javítja a betegeknek nyújtott tájékoztatást, az ellátás minőségét, valamint a költségekkel és a visszatérítéssel kapcsolatos eljárásokat. Elégedett vagyok a költségesebb kezelésekre – például a kórházi kezelésre, speciális kezelésre vagy a betegek számára különös kockázatot jelentő kezelésekre – vonatkozó előzetes engedélyezési rendszerekkel is. A cél természetesen nem annak megakadályozása, hogy a betegek külföldön igényeljenek ellátást, hanem hogy elejét vegyük az egészségügyi turizmusnak és kivédjük a szociális biztonsági rendszereket fenyegető kockázatokat. Ugyanakkor vegyes érzéseim vannak ezen eljárás végrehajtási feltételeivel kapcsolatban, ami az egyenlőtlen bánásmód kockázatát hordozhatja magában a más tagállamokból érkező polgárok esetében. Először is, pontosan mit jelent az, hogy „ésszerű határidő”? Mindenképpen gondoskodnunk kell arról, hogy az „ésszerű határidő” nem jelent kockázatot a betegek számára. Arról is meg kell bizonyosodnunk, hogy a tagállamok pénzügyi eljárásokat hoznak létre annak biztosítására, hogy a betegeknek – különösen a kevésbé jómódúaknak – ne kelljen túl sokat előre fizetniük. Elfogadhatatlan lenne, hogy adminisztratív nehézségek miatt gyengülnének a betegek jogai. Végül, az egészségügyi ellátás során felmerült költségek visszatérítése tekintetében meghozott különböző tagállami döntések szintén egyenlőtlenségeket okozhatnak a betegek körében, ha valahol van minimális visszatérítés, máshol pedig valami más van. Elnök úr! Biztos úr! Ezekről szerettem volna a beszélni. Claude Turmes (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és uraim! Bowis úr! Ez az irányelv világos, átlátható jogokat teremt. Ha külföldre akarok utazni, egyértelmű lesz a helyzet, és a döntések a jövőben nem tetszőlegesen hozzák meg, mint ahogyan az néhány országban történt. Ezenkívül jobb tájékoztatás áll majd rendelkezésre, ha másik országban akarok egészségügyi ellátást igénybe venni. De ezt az irányelvet még végre kell hajtaniuk a nemzeti kormányoknak. Az irányelv olyan dolgot akadályozott meg, amiről a Bizottság és talán e Parlament néhány tagja álmodozott, azaz a határok megnyitását a nemzeti egészségügyi rendszerek javítása érdekében. Büszke vagyok arra, hogy a két előadóval együtt, akik közül az egyik Grossetête asszony, sikerült fenntartanunk az egyensúlyt. Kinyilvánítottunk az egészségügyi turizmussal szembeni ellenállásunkat, és az iránti támogatásunkat, hogy a nemzeti rendszereknek ne kínáljanak alá. Az irányelv nem oldja meg a gyógyászati ellátás minőségében fennálló különbségek problémáját. Ez csak úgy oldható meg, ha az egyes tagállamokban elengedő kellő beruházás valósul meg. Dalli úr! Tisztelt Bizottság! Örömmel venném, ha most, hogy már készen áll ez az irányelv, nagyobb figyelmet fordítanának a szociális biztonság szabályozására, amely rendszer mindennek alapja, és amely egyértelműen meghatározza, ki támogatott és hol van minden jól megszervezve. Nagyobb nyomást kellene gyakorolniuk a tagállamokra annak biztosítása érdekében, hogy ezt a szabályozást hatékonyabban hajtsák végre, ahelyett, hogy új ötletekkel állnak elő a szabályozás enyhítéséről és a versenyről. Kay Swinburne (ECR). – Elnök úr! Ez az irányelv konkrét lépéseket jelent a betegek azon jogának megerősítésében, hogy egészségügyi ellátásban részesülhessenek az EU bármely tagállamában. Az irányelv iránti kifejezett érdeklődésemet az magyarázza, hogy a

18-01-2011

18-01-2011

HU


végrehajtása különös hatással lesz választókerületemre, Walesre, ahol – annak ellenére, hogy a brit kormány tárgyalt az EU-val az egészségügyi kérdésekről – a későbbiekben az egészségügyi ellátás és annak irányítása a Welsh Assembly Government, azaz a walesi nemzetgyűlés végrehajtó szervének feladata. A walesi egészségügyi rendszerre gyakorolt lehetséges hatással kapcsolatos kezdeti aggályaim – a visszatérítésre és az előzetes engedélyezésre gondolok – szertefoszlottak, miután bizonyos fokú rugalmasságot építettek be ezekbe a javaslatokba. A tagállamok és a regionális partnerek azon képessége, hogy előzetes engedélyezéssel dönteni tudjanak a támogatott kezelésekről, valamint a visszatérítések felső összegének meghatározása némiképp enyhíti majd a már most is túlfeszített és túlterhelt egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos nyugtalanságot. Egykori és jelenlegi parlamenti képviselőtársaim – különösen Bowis úr – munkájának eredményeképpen elégedettséggel tölthet el az, hogy sikerült haladást elérni a betegek számára nyújtott jobb tájékoztatás, az egészségügyi ellátó rendszerek közötti választás segítése, valamint a különböző uniós egészségügyi rendszerek közötti nagyobb együttműködés terén. Ennek eredményeképpen remélhetőleg EU-szerte emelkedni fog a színvonal, a betegek választási lehetőségének köszönhetően. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Az irányelv mögött meghúzódó szándék már kezdettől fogva világos volt: az, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat bevonjuk a szolgáltatások liberalizálásának célkitűzése alá, és ezzel kielégítsük gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit azáltal, hogy bővítjük üzleti területüket az egészségügyi ágazatban az Európai Unió valamennyi országában, az egészségügyet pedig pusztán egyfajta árucikknek tekintjük, míg az egészségügyi szolgáltatások igénybevevőit egyszerű fogyasztókként. Ez a javaslat fokozni fogja az európaiak közötti egyenlőtlenségeket, és ártani fog azoknak, akinek nem áll módjában magán egészségügyi szolgáltatásokat vagy más uniós tagállam egészségügyi ellátását igénybe venni. Az irányelv elfogadása és az annak végrehajtásából adódó hatalmas költségek – még a szövegben foglalt módosítások ellenére is – súlyos következményekkel járnak majd egyes országokra, főként Portugáliára és nemzeti egészségügyi szolgálatára nézve. A gyakorlatban az a helyzet, hogy ugyanaz az Európai Unió, amely szigorú korlátozásokat vezet be a nemzeti költségvetésekre vonatkozóan, amikor a közszolgáltatások – például az egészségügy – finanszírozásáról van szó, nem habozik túlterhelni ezeket a költségvetéseket, amikor közpénzek folyósításáról van szó az egészségügyben érdekelt magán gazdasági és pénzügyi csoportok számára, vagy az egészségügyi turizmus ösztönzése érdekében. Sőt, az üzlet előmozdítása iránti buzgalmában a javaslat nem tartalmaz megfelelő biztosítékokat az ellátásokat igénybe vevők biztonsága vagy az ellátás minősége tekintetében, különösen a nem kórházi ellátások esetében. Szemben azzal, amit néhányan mondtak, az előzetes engedélyezési rendszer nem határozza meg pontosan ezeket az eseteket. Ezért az erre irányuló szándékot is akadályozni kell, hasonlóan ahhoz, ami 2007-ben történt, amikor a rossz hírű Bolkestein irányelvből kizárták az egészségügyi szolgáltatásokat. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr! Először is csalódottságomat szeretném kifejezni a Tanácsnak a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok

137

138

HU


érvényesítéséről szóló irányelvvel kapcsolatos álláspontjával kapcsolatban, miután a első olvasatban nem fogadta az Európai Parlament több jó módosító javaslatát. Az Európai Parlament ugyanis az első olvasatban jó alapot hozott létre a határon átnyúló egészségügyi ellátás szabályainak helyes tagállami alkalmazására vonatkozóan, oly módon, hogy a betegek – indokolt esetben, illetve a meghatározott szabályokkal összhangban és a bíróságok terhelése nélkül – más tagállamban is igénybe vehetik a számukra szükséges járóbeteg- vagy kórházi ellátást. Ezért jó dolog, hogy amikor a jelentést a bizottságban kidolgoztuk a második olvasatra, tudtuk folytatni az eredeti elméletet, kifejezve a Parlament első olvasatbeli álláspontját, és a határon átnyúló egészségügyi ellátásra jellemző, jelenlegi homályos helyzetből kiindulva eljuthattunk a probléma kifinomult megoldásához. A kompromisszumos szöveg – amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatát veszi alapul és amelyet ma, itt megvitatunk – új lehetőségekkel szolgál polgáraink számára és új színvonalat teremt az egészségügyben. Ezért – véleményem szerint – törekednünk kell arra, hogy ez az irányelv minél gyorsabban alkalmazásra kerüljön a hétköznapi életben. Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Évekig tartó jogi folyamat után, holnap végre szavazni fogunk arról a jelentésről, amely lehetővé teszi azon európai polgárok számára, akik minden évben kénytelen külföldre utazni, hogy megbízható jogi alapokon álló, megfelelő orvosi ellátásban részesülhessenek. Az irányelv lehetőséget biztosít minden beteg számára – és nem csak a legjobban tájékozottaknak vagy a leggazdagabbaknak –, hogy élhessenek azon jogaikkal, amelyeket az Európai Unió Bírósága az évek során ítéleteiben már elismert. A nemzeti kapcsolattartó pontok megnyitásával a határon átnyúló egészségügyi ellátás már nem lesz pusztán hit kérdése, amikor is – ahogyan az eddig volt – a betegségtől elgyengült embereknek sajnos oly sokszor kellett bürokratikus, nyelvi és pénzügyi problémákkal bajlódniuk. Ami a kórházi ellátást illeti, a biztosítás helye szerinti tagállam felkérheti az egészségügyi ellátást külföldön igénybe venni kívánó betegeket előzetes engedélyezésre, ami nyilvánvalóan szükséges az adott tagállam egészségügyi rendszere stabilitásának megőrzése érdekében. Bizonyos esetekben talán többet is lehetne tenni a betegek védelme érdekében, például az előzetes értesítési rendszer tekintetében, amely lehetővé teszi a tagállamok számára az orvosi költségek megelőlegezését, de csak önkéntes alapon. Végül, hangsúlyozni szeretném, milyen lelkesedéssel tölt el, hogy részt vehetek egy ilyen átfogó vitában, amelynek egyetlen közös nevezője van: az, hogy véget vessünk a betegek ezrei által átélt megpróbáltatásoknak Európában. És ez a pillanat – úgy tűnik – végre eljött! Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, Győri asszony, Dalli úr! Ahogyan én értelmezem, a politika dolga az, hogy védelmezze és javítsa polgáraink életminőségét. Jelenleg az egészségügy terén ez nem könnyű feladat. Alapvetően a tagállamok feladata az egészségügy és a legjobb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítása, függetlenül a betegek jövedelmétől vagy attól, hogy mely régióban élnek. Ugyanakkor, még a lehető legjobb nemzeti egészségügyi rendszerben is előfordulhat, hogy a betegeknek más országok által nyújtott segítségre, támogatásra vagy orvosi van szükségük vagy azt akarják igénybe venni. Ez az irányelv lefekteti annak a jogi alapjait és garanciáit, hogy a betegek további adminisztratív eljárások nélkül igénybe vehessék ezeket a

18-01-2011

18-01-2011

HU


szolgáltatásokat, jogi bizonytalanság nélkül, és anélkül, hogy nagy előlegeket kelljen kifizetniük. A hosszú tárgyalási folyamatot követően, ezt az irányelvet valódi sikernek tartom, még akkor is, ha az egyes tagállamok egészségügyi rendszereinek és a biztosítótársaságoknak óriási erőfeszítést kell tenniük a végrehajtás érdekében. Nagyon remélem, hogy e tekintetében továbbra is nyomást fognak gyakorolni, mert a legjobb irányelvek is csak megfelelő végrehajtás mellett lehetnek eredményesek. Arra is felszólítom Önöket, legyenek állhatatosak a megelőző intézkedések és az egészségügyi ellátás kiterjesztésére irányuló törekvéseikben. Azt akarjuk, hogy Európa polgárai a lehető leghosszabb ideig maradjanak egészségesek, és a lehető legjobb hozzáférésük legyen a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, a lehető legalacsonyabb áron. Frédérique Ries (ALDE). – (FR) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónknak, Grossetête asszonynak, aki nagyszerű munkát végzett, miután átvette a stafétabotot egykori képviselőtársunktól, Bowis úrtól. Hallva ezt a sok gratulációt, kicsit úgy tűnik, hogy ma Bowis urat ünnepeljük. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a belga elnökség jelentős szerepet játszott a folyamatban, és megtett minden szükséges lépést annak érdekében, hogy elérje ezt a nehéz kompromisszumot a Parlamenttel, és különösen bizonyos tagállamokkal, amelyek álláspontja – hogy is fogalmazzak – esetenként ellenállásba hajlott. Ez a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv alapvető fontosságú, még akkor is, ha csak a nemzeti egészségügyi költségvetések 1%-át érinti, mivel – a számoktól eltekintve – a szimbólum erejére kellene fókuszálnunk, azaz hogy minden európai polgárnak törvény adta joga, hogy külföldön kezelést kapjon és visszatérítést nyújtsanak számára az igénybe vett kezelés tekintetében, továbbá hogy mindezekről megfelelő tájékoztatásban részesüljön. Ezenkívül fontos volt egyértelmű biztosítékokat meghatározni az egészségügyi turizmus minden formájának megakadályozása érdekében, és egyben azért, hogy kellő rugalmasságot vigyünk a szövegbe, ezzel ösztönözve a diagnózis felállítását és a kezelést a határ mindkét oldalán. Itt most kifejezetten bizonyos betegségekre gondolok, például a ritka betegségekre. Elnök úr! Végül még annyit mondanék, hogy ez az első alapvető fontosságú lépés. De tovább kell mennünk, és tovább kell küzdenünk az egészséges Európa megvalósításáért, amely cél oly fontos számunkra. Tadeusz Cymański (ECR). – (PL) Elnök úr! Nincsenek ideális törvények. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, de ez az irányelv határozottan több reményre ad okot, mint félelemre. Európa, az itt zajló gyors változások ellenére továbbra is olyan kontinens marad, ahol óriási különbségek, sőt, ellentétek találhatók. Ez az egészségügyi ellátás szintjére és volumenére egyaránt vonatkozik, és nyilvánvaló, hogy több félelem merül fel a szegényebb országok részéről, amelyek átalakulóban vannak és megpróbálják beérni nyugati társaikat. Az átalakulóban lévő országokban az egészségügy finanszírozása és az ellátás azonban sokkal, sokkal alacsonyabb szintű. Az irányelv ezért óriási lehetőség és reményforrás azon országok betegei számára, amelyekről most beszélek. A kormányok nagy kihívás előtt állnak, de paradox módon ez az irányelv tulajdonképpen számos reformot kényszerít ki és felhívja a figyelmet az egészségügy alulfinanszírozottságára. Az alulfinanszírozás ugyanis nem csak ezen országok korlátozott pénzügyi lehetőségeiből adódik, hanem a jelenlegi politikák hibáiból is, és

139

140

HU


abból, hogy alulbecsülik azt, hogy az egészség milyen nagy jelentőséggel bír az európai polgárok számára. Köszönöm a figyelmüket, és az irányelv támogatására kérem Önöket, a védzáradék végső formájától függetlenül. A védzáradék a kompromisszum kifejeződése, és a „kompromisszum” olyan szó, amit örömmel fogadunk. Sabine Wils (GUE/NGL). – (DE) Elnök úr! A betegmobilitásról szóló irányelvtervezet gyorsan oda vezethet, hogy az EU-ban az egészségügyet a legkisebb közös nevező szintjére csökkentjük a szolgáltatás-alapú megközelítéssel. Képviselőcsoportom határozottan ellenzi, hogy a fizetés az egészségügyi ellátás kritériumává válhasson és a betegeket fogyasztókként kezeljék. A javasolt irányelv lehetővé teszi az egészségbiztosítók számára, hogy a betegeket külföldre küldjék olcsóbb ellátásért. Ez erős versenyt eredményez majd és nyomást gyakorol az árakra az egészségügyben. Ha egy adott kezelés néhány száz kilométerrel távolabb olcsóbban elérhető, és ha a betegeket odaküldik a biztosítótársaságok, ez oda vezet majd, hogy az a kezelés helyi szinten már nem lesz biztosított. Ezért az egészségügy egyszerűen követni fogja a neoliberális piacpolitikát, ahelyett, hogy a betegek jólétét helyezné előtérbe. Azt szeretném kérdezni Önöktől, tisztelt képviselőtársaim, hogy akarnak-e egészségügyi turizmust ebben az érzékeny ágazatban. Én azt támogatom, hogy a betegek a lakóhelyük közelében részesüljenek egészségügyi ellátásban. Ez állami feladat, az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának része, amelynek minden polgár számára biztosítottnak kell lennie a lakóhelye közelében. Anna Rosbach (EFD). – (DA) Elnök úr! A betegek nem akarnak külföldre menni, ha a kezelés ugyanolyan jó a lakóhelyük szerinti országban is. Szóval ez a javaslat a legjobb, amit elérhetünk. Biztosítjuk, hogy a finanszírozási modell ne változzon, és hogy a nemzeti egészségügyi rendszerek ne gyengüljenek meg, ugyanakkor gondoskodunk arról, hogy a betegeknek több lehetőség álljon rendelkezésre a más uniós országokban nyújtott kezelésekhez. A betegek könnyebben vehetnek igénybe ellátást egy másik országban, ha például az ott kínált szakértelem és kezelés nem biztosított a lakóhelyük szerinti országban. Ez fontos szempont, ha olyan nagyon ritka betegségekről van szó, amelyek rendkívül speciális szaktudást igényelnek. Ha e ritka betegségek kezelését néhány helyszínre tudnánk koncentrálni az EU-ban, a betegek gyógyulási esélye sokkal nagyobb lenne, mivel azok az orvosok, akik speciális készségeiket gyakrabban alkalmazzák, valószínűbb, hogy jobb eredményeket érnek el. Mindazonáltal ez nem jelentheti azt, hogy a tagállamok szűkebbre veszik saját egészségügyi rendszerüket – amit a szöveg is tartalmaz. Köszönöm, elnök úr, és köszönetet szeretnék mondani Dalli biztos úrnak és az előadónak. Köszönöm kiváló munkájukat. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – (PL) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék az előadónak, Grossetête asszonynak, aki nagyon nehéz feladatot oldott meg. Nem volt könnyű munkája az Európai Unió tagállamainak eltérő álláspontjai és a tagállami egészségügyi rendszerek különbözősége miatt. Ahhoz, hogy kompromisszumot lehessen elérni az elvárások és a lehetőségek között, nem csak tárgyalási készségekre van szükség, hanem mindenekelőtt a téma alapos ismeretére. Mindannyian tudjuk, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról szóló irányelvben foglalt intézkedések – amelyekről az előadó részletesen beszélt – olyan lépések, amelyeket

18-01-2011

18-01-2011

HU


támogatnak az Európai Unió polgárai, különösen azokban az országokban, ahol nem minden esetben lehet szakorvos szolgáltatásait vagy korszerű eljárásokat igénybe venni. Fontos, hogy az irányelv szövegének kidolgozásakor – és az elért kompromisszumoknak köszönhetően – lehetett változtatni a tagállamok hozzáállásán, amelyek először ellenezték a szövegben foglalt rendelkezéseket. Az irányelv legfontosabb jellemzői a hozzáférhetőség, a problémamentesség és a bizonyosság az egészségügyi ellátás vonatkozásában, és a beteg ahhoz való joga, hogy más tagállam egészségügyi szolgáltatásait vegye igénybe, és hogy bizonyos költségeket visszatérítsenek számára. Az irányelv a betegek igényeit veszi alapul, nem a pénzügyi forrásokat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az irányelv rendelkezései amellett, hogy hozzájárulnak a betegek egészségi állapotának javulásához, véleményem szerint az egészségügyi rendszerek javításának alapjául szolgálhatnak az Európai Unió néhány országában. Hangsúlyozni kell, hogy az irányelv az első, alapvető lépés a betegmobilitás, a betegjogok megerősítése, valamint a különböző tagállamokban biztosított szolgáltatások szintje közötti egyenlőtlenségek megszüntetése terén. Andres Perello Rodriguez (S&D). – (ES) Elnök úr! Úgy vélem kijár a gratuláció az előadóknak – különösen Grossetête asszonynak és Roth-Behrendt asszonynak, aki képviselőcsoportom tagja – a munkájukért, amelynek célja azt volt, hogy egy megrekedt jogszabályt használhatóvá tegyenek. Lehetővé tették, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog jogalapként szerepeljen, és e szöveg új irányt mutasson számunkra, amely alapján lefektethettük annak az alapjait, hogy a polgárok számára biztosítani tudjuk a biztonságot és a minőséget, amit mindig is választanak. Ami ennél is fontosabb, munkájuk eredményeként mostantól világos szabályok vonatkozhatnak a származási tagállam szerepére, amelynek fizetnie kell, és annak a tagállamnak a szerepére, ahol az ellátást igénybe veszik. Azt azonban nem hiszem, hogy mindössze ezzel meg kellene elégednünk: mindezt kezdeti lépésnek kell tekintetünk, egy sokkal nagyobb lépés előtt. Ahogyan Roth-Behrendt asszony fogalmazott, ez az irányelv csak formaság lesz, mivel a tagállamok mindegyikében elért egyenlőség azt jelenti, hogy szükségtelen lesz, hogy az egyes polgárokat visszaküldjék saját országukba. Ebben a csatában egy olyan jogszabályt kell kivívnunk, amely garantálja a polgárok jogait a számukra biztosítandó ellátás – előnyök és biztonság – tekintetében, nem pusztán a mobilitás jogát, ami már rendelkezésükre áll a tagállamokban. A minőség az, ami egységet teremt, máskülönben nagyon kis lépésekkel haladunk csak előre. Miroslav Ouzký (ECR). – (CS) Elnök úr! Azok a képviselőtársaim, akik velem együtt már régebb óta itt vannak az Európai Parlamentben, biztosan emlékezni fognak arra, hogyan született meg ez a szabály. A sztori szinte komikus. Először is ott volt Gebhardt asszony jelentése, amelynek célja a szolgáltatások szabad mozgásának lehetővé tétele volt az EU-ban. A jelentés egy részét elkülönítettük, és úgy döntöttünk, hogy az egészségügyi szolgáltatásokra külön szabályoknak kell vonatkozniuk. Miután a Bizottság végre előterjesztette az irányelvet, az egészségügyi szolgáltatások szabad mozgását fokozatosan kivették belőle, és csak annyi maradt benne, hogy leírja a betegek azon jogát, hogy szabadon mozoghatnak az Európai Unióban, ha egészségügyi szolgáltatásokat és egészségügyi ellátást szeretnének igénybe venni.

141

142

HU


Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az európaiságunk sokszor inkább ezekről a zászlókról és szimbólumokról szól, mint a tulajdonképpeni szabadságjogok végrehajtásáról, amelyek elméletileg az Unió alapját képezik. Az irányelvvel kapcsolatban a tagállamok számos aggályt fogalmaztak meg, például azt, hogy az egyenlő a nemzeti költségvetések kizsákmányolásával és kifosztásával. Végül még annyit mondanék, hogy ez a szöveg nem az, amit akartunk, de ez a helyes lépés, határozottan a jó irányba. A legjobbakat kívánom az előadóknak és köszönöm a munkájukat. Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Elnök úr! Melegen üdvözlöm, hogy az irányelv végre hatályba lép. Szeretném emlékeztetni a Parlamentet arra, hogy egy ponton úgy tűnt, hogy az egész jogalkotási eljárás kudarcba fullad. Véleményem szerint az előadó és tárgyaló csapat érdeme – és természetesen a belga elnökségé –, hogy olyan eredményt értünk el, amivel nagyon elégedettek lehetünk. Különösen örülök annak, hogy pontosabban meghatároztunk a tagállamok azon jogát, hogy korlátozzák a más országban történő kezelést. A tagállamok által előterjesztett javaslatban ez még nem volt így. Most van egy döntésünk, amely lehetővé teszi a kezelés iránti kérelem elutasításának visszakövetését és ellenőrzését. Ez komoly előrelépés. De kinek is segítünk mindezzel? Úgy vélem, segítünk annak a 60 000 embernek, akik jelenleg szervátültetésre várnak. Természetesen már elfogadtuk a szervátültetésről szóló irányelvet, de ez az új jogszabály csökkenteni fogja a várakozási időt. Ezenkívül segítünk emberek millióinak, akik a 30 000 ritka betegség valamelyikében szenvednek. Ők célzottabb és hatékonyabb kezelésében részesülhetnek, ha másik országba utaznak. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez az irányelv egészségügyi turizmust indít el Európában. A baloldali képviselőtársaim által kifejezett félelmeket teljességgel megalapozatlannak tartom. Ez nem olyan kérdés, ami miatt aggódnunk kellene. Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök úr, ez a szöveg sok-sok munka és tárgyalás eredménye, ezért szeretnék köszönetet mondani Bowis úrnak, Grossetête asszonynak és Roth-Behrendt asszonynak. El kell ismernünk az elért haladást, mert ez az új változat több garanciát tartalmaz a biztonság és a szolgáltatások minősége tekintetében. És bár a 7. és a 8. megfogalmazása jobb lett, úgy vélem, többet lehetett volna tenni a nagyobb fokú egyenlőség biztosítása érdekében. A betegek többsége – különösen a gyengébb társadalmi-gazdasági csoportokba tartozók – nem akarnak külföldre menni kezelésért, egyrészt a nyelvi akadályok, másrészt a családi támogatás hiánya miatt. A magasabb jövedelmű európaiak előtt nincsenek ilyen akadályok. Ezért attól tartok, hogy azokban a tagállamokban, ahol az egészségügyi rendszer egyetemes és nagyrészt ingyenes, az új jogszabály ösztönzőként hathat a nemzeti rendszerbe való befektetés csökkentésére és hozzájárulhat a gazdagok egészségügyi piacának létrehozásához. Mindazonáltal remélem, hogy az irányelv alkalmazása segít az egészségügy terén meglévő egyenlőtlenségek csökkentésében. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Másokhoz hasonlóan üdvözlöm ezt a vitát és az irányelvet, és köszönetet mondok az előadóknak. Talán kissé óvatosabban fogalmaznék, mint néhány képviselőtársam. Nem tartom jónak, ha az a hír jutna ki a Házból, hogy mostantól minden rendben van a határon átnyúló egészségügy terén. Még mindig sok mindent kell megvitatnunk és még sokat kell tennünk azért, hogy mindez működni tudjon. Ha megengedik, idézném a biztos úr szavait (remélem,

18-01-2011

18-01-2011

HU


pontosan tudom idézni). Azt mondta: „az irányelv világosan megfogalmazza, hogy a tagállamoknak kötelességük befektetni saját infrastruktúrájukba, és […] biztosítani a szükséges egészségügyi ellátást polgáraik számára”. Látom, hogy a biztos úr egyetértően bólintott, tehát pontosan idéztem a szavait. Jó dolog, hogy ezt az üzenetet kapják azok a tagállamok, amelyek nem ekképpen cselekednek, és azok, amelyeknél hosszú várólisták vannak. Hazám, Írország is közéjük tartozik. Az igazság az, hogy az emberek leginkább az otthonuk közelében szeretnének ellátásban részesülni. Ezért is vannak végtelen – és nagyon indokolt – tiltakozások Írországban a helyi kórházak bezárása és a helyi szolgáltatások megszűnése miatt. Mindezeket elmondván, az irányelv működhet, ha arra kényszeríti a tagállamokat és egészségügyi szolgáltatóikat, hogy megvizsgálják a saját szolgáltatásaikat és javítsák az azoknak nyújtott ellátást, akinek szükségük van rá. A tagállamoknak mindenképpen fizetniük kell majd az ellátásokért, ha polgáraink élnek az irányelv által számukra biztosított jogokkal. Végezetül még annyit mondanék, hogy a 883/2004/EK rendelet értelmében az embereknek már most is joguk van a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz, csak éppen nem tudnak róla. Ha tudnának, sokkal több olyan beteg lenne, aki más tagállamba utazik azért, hogy ellátásban részesüljön. Tehát tájékoztassuk polgárainkat a jogaikról, és reméljük, hogy nem kell külföldre utaznunk, de ha mégis, akkor azt szabadon megtehetjük és igénybe vehetjük a számunkra szükséges egészségügyi szolgáltatásokat. Edit Herczog (S&D). – (HU) Elnök úr! Üdvözlöm a magyar elnökség első vitáját. Első megjegyzésem, hogy érdemes volt a szolgáltatási irányelven kívül tárgyalni, hiszen nagyon sok sajátossággal rendelkezik a határon átnyúló egészségügynek a kérdése. Szeretnék gratulálni a jelentéstévőknek, árnyék-jelentéstévőknek, Johnnak a karzaton. Nagyon nagyon fontos ugyanakkor, hogy ne kérdőjelezzük meg a tagállamok alapellátási kötelezettségét. A tagállamok felelősek a saját országukban élőket ellátni. Nagyon fontos, hogy az irányelv nem a gazdagok kiváltsága, hanem a ritka betegségek jobb ellátásának az eszköze. Ez a cél vezérelt bennünket. S egy nagyon fontos szempont, hogy lehetővé teszi a természeti adottságok jobb kihasználását. Gondolok például a magyarországi termálfürdőkre, amelyek bizonyos betegségeket sokkal jobban gyógyíthatnak és nem mozdíthatók. Nyilván a betegeknek kell ide érkezni. Nagyon fontos, hogy ezen az úton továbblépjünk, hogy az egészségesek, a betegek, az európai lakók úgy érezzék, hogy az Európai Unió róluk szól, értük van. David Casa (PPE). – (MT) Elnök úr! Sokan kevés figyelmet fordítanak az egészségükre, amikor még jó egészségi állapotban vannak és nincs szükségük orvosi ellátásra. Amikor rosszabbodik az egészségi állapotunk, akkor kezdjük megérteni, mennyire fontos is az egészség, és mennyire nélkülözhetetlen egy megfelelő egészségügyi rendszer megléte – nem csak egy jó, hanem egy hatékony és eredményes rendszeré. Az Európai Unió polgárai orvosi ellátásban részesülhetnek más tagállamokban, ha állapotuk saját országukban nem kezelhető. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek az utolsó lehetőségnek kell lenni, és hogy ezt nem szabad ösztönözni, tekintve hogy ez a legdrágább és egyben a leginkább nem kézenfekvő megoldás. Csak akkor szabadna igénybe vennünk, amikor már nincs más lehetőség. De ha ez az eset áll fenn, gondoskodnunk kell arról, hogy az ellátáshoz kapcsolódó adminisztráció a minimális legyen, és javítsuk az ellátáshoz való hozzáférés minőségét és az ellátás biztonságát.

143

144

HU


Emellett a tagállamok számára meg kell adni az ahhoz szükséges eszközöket, hogy megvédjék egészségügyi rendszerüket és boldoguljanak a többletteherrel, azaz biztosítani tudják az ellátást az esetlegesen más országból érkező betegek számára is. Ezért ideális lenne, ha a tagállamok előzetes engedélyeket adhatnának ki. Ebből a kontextusból világosan kitűnik, hogy a jelenleg érvényes szabályok nem megfelelőek – ellenkezőleg, zavarosak és következetlenek. De amint azt a szervadományozás esetében is láthattuk, meg kell próbálnunk megoldásokat találni, hogy Európa előre léphessen ezen a területen és a legjobb orvosi ellátást nyújthassa polgárai számára. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr, óriási megkönnyebbülés számomra, hogy a Parlament végül politikai megállapodást ért el a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogokról, amelynek feltételeit éveken keresztül csak az Európai Bíróság védelmezte, jogi eljárásai alapján. Örülök, hogy a mai kompromisszum hasonló fizetési feltételeket határoz meg, mint amiket hét éve a szolgáltatási irányelv esetében néhányan támogattunk. Őszintén köszönetet szeretnék mondani Grossetête asszonyak és Bowis úrnak, és üdvözlöm ezt az elfogadható megállapodást, és azt, hogy fontos biztosítékokat határoztak meg e jog érvényesíthetősége érdekében. Hiszek abban, hogy a mobilitás joga minden európai számára lehetővé teszi, hogy súlyos betegség esetén kezelésben részesüljenek, ami az egész EU-ban lerövidíti a műtéti várólistákat. Ezzel életem egyik legnagyobb, egészségüggyel kapcsolatos célja teljesült. De hozzáteszem, hogy még sok megoldatlan kérdés van, például az online egészségügyi szolgáltatások, az egészségügyi dolgozók mobilitása stb. Theodor Dumitru Stolojan (PPE). – (RO) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Győri asszonynak megbízatásához, és sok sikert kívánok neki és a magyar elnökségnek! Ezenkívül gratulálni szeretnék mindenkinek, aki hozzájárult e jelentéstervezet kidolgozásához, amely a mai vitánk tárgya. Mint Önök is tudják, Románia azon országok közé tartozik, amelyeknek fenntartásaik voltak a Tanácsban elért kompromisszumokkal kapcsolatban. Ezek a fenntartások nem azt jelzik, hogy Románia ellenzi a határon átnyúló egészségügyi ellátást, hanem a román kormány aggályait fejezik ki a határon átnyúló egészségügyi ellátás pénzügyi stabilitásával és annak feltételezhető mértékével kapcsolatban, mert – mint azzal Önök is tisztában vannak – egyes tagállamoknak nagyok kicsi a nemzeti jövedelmük. Másrészről, a beruházások lehetőséget kínálnak e kockázat csökkentésére. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a tagállami egészségügyi rendszerek reformja mindennél fontosabb. Véleményem szerint ebben az esetben az Európai Bizottságot jobban be kellene vonni az egészségügyi rendszerek említett reformjával kapcsolatos folyamatokba. Christa Klaß (PPE). – (DE) Elnök úr, a betegmobilitás óriási lépést jelent a polgárok Európája felé, és ennek az irányelvnek világos a felépítése. Nem csak egy atyja van, Bowis úr, de egy anyja is, Grossetête asszony személyében. Nagyon köszönöm nekik az erőfeszítéseiket. Sok ideig vitatkoztunk arról, mi a helyes út számunkra, és most már tudjuk, hogy még nem vagyunk a gyorsítósávban. De van egy szilárd, jól megtervezett alapunk, amelyre építhetünk. A helyzet meglehetősen összetett. Van 27 tagállamunk, mindegyik különböző kiindulási ponttal, mind az egészségügyi rendszerük felépítését, mind pedig a biztosítási rendszerüket tekintve. A másik tagállambeli kórházi tartózkodás előzetes engedélyezése, valamint és az egyes országok egészségügyi jogszabályaiban foglalt etikai elvek elismerése jelenti a helyes megközelítést. Egyrészről ez lehetővé teszi, hogy a biztosítótársaságok

18-01-2011

18-01-2011

HU


támogatást kapjanak, és hogy ösztönözzék a nemzeti felelősséget, másrészről a polgárok hozzáférhetnek más tagállamokban nyújtott szolgáltatásokhoz. Ez hatalmas előrelépés, különösen a ritka betegségek tekintetében. Minden tagállam különböző szintű lehetőségekkel bír. De mostantól mindegyik élvezheti a kutatási eredmények előnyeit, és a struktúrák már mindenhol rendelkezésre állnak. Ezenkívül növekvő keresletből adódóan a szakorvosoknak lehetőségük nyílik szaktudásuk továbbfejlesztésére, miután többen hozzáférnek a szolgáltatásokhoz. A luxembourgi, belga és francia határ közelében található származási régiómban élő emberek számára a határon átnyúló egészségügyi ellátás óriási előny, amely jobbá teszi a mindennapi életüket. José Manuel Fernandes (PPE). – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az ezen irányelv által megadott jogok – amelyeket egyébként az Európai Unió Bírósága már eddig is elismert – lehetővé teszi minden beteg számára az EU-ban, hogy egészségügyi ellátásban részesüljenek. A javaslat világosan meghatározza és segíti a határon átnyúló egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, azzal együtt, hogy biztosítás helye szerinti tagállam gyakorolja a visszatérítés jogát. Ez újabb lépést jelent az európai integráció folyamatában, a szolidaritás megerősítésében és a polgárok Európájának építésében. Ezután rövidülnek a várólisták, jobb lesz az egészségügyi ellátás minősége, lesz verseny és ösztönzés a tudományos kutatásokra. A ritka betegségek kiemelt figyelmet kapnak, és diagnosztizálásuk és kezelésük mostantól abban a tagállamban történhet, amely e célból a leginkább megfelelő. Ez az irányelv minden olyan európai számára hasznos, akiknek egészségügyi ellátásra van szükségük. A portugál egészségügyi miniszter tehát nagyon is téved, amikor azt mondja, hogy a határon átnyúló egészségügyi ellátás a jobb pénzügyi forrásokkal rendelkező, magasabban képzett emberek lehetősége: ez a helyzet most, az irányelv nélkül. Portugáliának kiváló egészségügyi rendszere és kiváló egészségügyi szakemberei vannak, és nem szorulhat e rendkívül fontos projekt szélére. Az országnak ki kell használnia az irányelv adta előnyöket, hogy még korszerűbbé tegye egészségügyi rendszerét, és versenyképes legyen a tekintetben, hogy e téren szolgáltatásokat tud nyújtani minden európai számára, akinek erre szüksége van. Gratulálok a csodálatos előadónak, Grossetête asszonynak, aki kiváló munkát végzett. Elnök. – Most elkezdjük a „catch the eye” eljárást. 17-en jelentkeztek felszólalásra. Tekintettel ezen intézkedés jelentőségére, mindenkinek időt szeretnék adni, de ehhez az szükséges, hogy senki ne beszéljen 1 percél hosszabban. 1 perc után kikapcsoljuk a mikrofont. Annyit szeretnék még mondani az irányelv szüleinek, John Bowis úrnak, aki a látogatói karzaton foglal helyet, és Grossetête asszonynak, jelenlegi előadónknak, valamint az összes árnyékelőadónak: a betegek kinyilvánították akaratukat, és az Európai Parlament meghallgatta azt. Mindannyiuknak nagyon köszönöm. Csaba Sógor (PPE). – (HU) A világosabban meghatározott betegjogokat, a végeérhetetlen várakozási listák végét, a saját országában nem létező szakemberek problémáját áthidaló javaslatot üdvözlöm ebben az irányelvben. Gondolom, mindannyian értjük és átérezzük az új és szerény anyagi körülményekkel számoló tagállamok egészségügyi rendszerének helyzetét is, hiszen nekünk ráadásul a szakképzett munkaerő elvándorlásának veszélyével is számolni kell.

145

146

HU


Ha igennel szavazunk, újabb óriási erőfeszítést kérünk a szerényebb lehetőségekkel rendelkező tagállamok egészségügyétől, ha nemmel, közvetve éppen az érintett tagállamokban a betegek jogainak érvényesítése továbbra is korlátozott marad. Meggyőződésem, hogy sikerül megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a tagállamok különböző adottságú egészségügyi rendszereinek működése kiegyenlítődhet. Országomban például a balneológia, a fizioterápia vagy éppen a fogászat révén sikerülhet versenyképes szolgáltatásokat nyújtani. Richard Howitt (S&D). – Elnök úr! Rendkívül aggasztónak tartom, hogy még a bizottsági szakaszban megbukott az a módosításunk, amelynek értelmében a tagállamok egészségügyi szabályozó hatóságainak kötelességük tájékoztatni uniós kollégáikat arról, amikor egy egészségügyi szakember ellen fegyelmi vagy büntetőjogi eljárás indul, és így ez a módosítás nem szerepel az új uniós határon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló szövegben a végső szavazáskor. Hadd ismertessem Önökkel egy német orvos, Daniel Ubani esetét, aki megölte egyik cambridgeshire-i szavazómat, Davit Grayt, úgy, hogy az ajánlottnál tízszer nagyobb adag fájdalomcsillapítót adott be neki. Nagy-Britanniában eltiltották a szakmája gyakorlásától, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a mai napig Németországban szabadon praktizáljon. Aztán ott van Dr. Marcos Arien Hourmann esete, akit gondatlanságból elkövetett emberölés bűntette miatt ítéletek el, miután szándékosan halálos injekciót adott be egy betegnek Spanyolországban, és aki most a West Suffolk-i kórház baleseti és sürgősségi osztályán dolgozik, az én választókerületemben, annak ellenére, hogy egyértelmű kéréssel fordultunk Spanyolországhoz a praktizáláshoz való jogosultságára vonatkozóan. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy óriási hézag van az európai jogban. Így most azok az egészségügyi szakemberek, akiket egy tagállamban eltiltottak szakmájuk gyakorlásától, egy másik tagállamban szabadon dolgozhatnak és veszélyeztethetik a betegek egészségét. Azt kérdem a Bizottságtól, hogy lehet ez? Krisztina Morvai (NI). – (HU) Szeretettel kérem a magyar elnökség képviselőit, a Tanácsot, hogy ezt a fél évet, a magyar elnökség fél évét használják ki arra is, hogy az új tagállamok, a posztkommunista országok, így Magyarország sajátos problémáit hozzák be ezekbe a vitákba. Amikor például most arról van szó, hogy határokon átnyúló, európai méretű, kvázi egységesített egészségügyi szolgáltatási rendszert vezetünk be, nem szabad elfeledkezni arról, hogy kezeljük azt a problémát is, hogy például Magyarországon havi 250 euró körüli fizetésért dolgoznak szakképzett és jól képzett ápolónők, 500 eurós, 600 eurós fizetésért dolgoznak orvosok. Nem gondolja az Európai Unió, hogy rendkívül etikátlan, erkölcstelen és elfogadhatatlan dolog ünnepelni valamiféle egységesített európai egészségügyet anélkül, hogy a fizetésekre is odafigyelnének ... (az elnök megvonja a szót) Siiri Oviir (ALDE). – (ET) Elnök úr, fontos előrelépést teszünk a betegek jogai terén. Ezt ma sokan említették. De amit szintén sokszor hallottam, az az, hogy – újból – nagy hangsúlyt kapott az egészségügyi turizmus ösztönzésétől való félelem. Ezekből a felszólalásokból azt vettem ki, hogy az alacsony életszínvonallal vagy alacsonyabb nemzeti egészségügyi költségvetéssel rendelkező tagállamokból érkező betegek tömegei fogják megrohamozni a leggazdagabb országok rendelőit, aminek következtében az utóbbi országok betegei kiszorulnak az ellátásból.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Gondoljuk ezt végig! Ez a félelem megalapozatlan. A betegek számára visszatérítik az ellátás költségeit a lakóhely szerinti országban, a különbséget pedig a betegnek kell állnia. A betegeknek nem lesz elég pénzük arra, hogy kifizessék ezt a különbséget, ha az árak az otthoni árak két- vagy háromszorosai. Már szinte kínosnak tartom, hogy a jelek szerint még mindig félelemmel tölt el bennünket „a lengyel vízvezeték-szerelő” mitikus alakja. Marina Yannakoudakis (ECR). – Elnök úr! Az egészségügynek és ennek az irányelvnek a fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. Alapvető következményei lehetnek a tagállamok egészségügyi rendszereire. Az irányelv foglalkozik vitatott és aggasztó kérdésekkel is, és örömmel mondhatom, hogy az eredmény egy erős és meghatározó jelentőségű irányelv, amely megerősíti a tagállamok helyzetét az egészségügy terén. A legnagyobb kihívást jelentő feladat az egészségügyi rendszerek integritásának megőrzése volt, a betegnek nyújtott nagyobb választási lehetőség mellett. Az előzetes engedélyezésről szóló cikk és az a tény, hogy a tagállamok döntik el, mely szolgáltatásokat hajtanak végre, biztosítja a tagállamok számára, hogy megtartsák ellenőrzésüket egészségügyi szolgáltatásaik politikai iránya és költségvetési követelményei tekintetében. Az e-egészségügy kérdését szintén nagyon finoman kezelték, azaz azt a rugalmasság érdekében biztosíthatják tagállamok, ha akarják, illetve akkor, amikor akarják. Összességében egy olyan művel van dolgunk, amely biztosítja a tagállamok függetlenségét saját egészségügyi rendszerükben, ugyanakkor a legjobb szolgáltatást nyújtja a betegek számára. Gratulálok az előadónak és John Bowis úrnak kiváló munkájukért. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr! Ön nagylelkűen mindenkinek lehetőséget adott a felszólalásra. Tiszteletben tartom a szabályt, és csak 1 percig fogok beszélni. Nagyon érdekes vitát hallhattunk, amely számomra rendkívül tanulságos is volt. Különös örömmel tölt el, hogy az Európai Unió prioritásként kezeli a betegeinket, legyenek bár gazdagok vagy szegények. És emellett nagyban segíti a beteginket azáltal, hogy minden országban egy helyen kaphatnak tájékoztatást. Az irányelv ezenkívül magas színvonalú ellátás biztosítására kényszeríti a tagállamokat, mivel annak hiányában a polgáraink más országba akarnak majd utazni, ahol megkaphatják a szükséges ellátást. Végül, nem sok szó esett az e-egészségügyről, ami szintén rendkívül fontos forrás – erről a témáról a jövőben többet fogunk hallani. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Dalli biztos úr, Győri államtitkár asszony! Gratulálok Grossetête asszonynak ehhez a jelentéséhez. Én négy elemet emelnék ki. Először is rendkívül fontos a nemzeti kapcsolattartó pontok felállítása a tájékozódás, a betegek tájékozódása érdekében. Nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, a feltételeket mikor kell előzetesen engedélyezni. Nagyon fontos a ritka betegségek esetében. Nagyon fontos, hogy főszabályként a beteg nem kötelezhető előleg fizetésére és végül – amely Magyarország és Közép-Európa számára rendkívül fontos – a határon átnyúló egészségügyi térségek, hiszen a német-osztrák határ mentén vagy Magyarország-Szlovákia, Magyarország-Románia határ mentén, ahol a nyelvi és államhatárok nem esnek egybe, nagyon sok kiépítetlen és fölösleges, nem kihasznált egészségügyi kapacitás van, és a nyelvi akadályok sincsenek ebben. Gratulálok még egyszer. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr! A határon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása alapvető feltétele annak, hogy betegeink

147

148

HU


számára lehetővé váljon, hogy a rendelkezésre álló legjobb kezelésben részesüljenek. Ez a lehető legvilágosabb és leggyakorlatiasabb szabályok meghatározásával valósítható meg. A betegjogoknak különösen a tájékoztatás és a tagállamok közötti együttműködés révén történő javítása az e-egészségügy rendszerének létrehozásával és a határon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos információk terjesztésével érhető el. A határon átnyúló együttműködési programok által támogatott tájékoztató kampányok annyi információval láthatják el a betegeket, amely lehetővé teszi számukra a rendszer használatát, a lehetető legkevesebb visszaéléssel, a jóváhagyott szabályokkal összhangban. Ezért gondolom azt, hogy az e-egészségügy, illetve a határon átnyúló egészségügyi rendszerek hatékony támogatása alapvetően szükségesek az irányelv ajánlásainak végrehajtásához. ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ alelnök Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadóknak e fontos dokumentum létrehozásáért. Ami az EU más tagállamaiban nyújtott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, az igénybe vett szolgáltatások árának visszatérítését, vagy a klinikai utókezelést illeti, jelenleg az embereknek túl sok bizonytalansággal kell szembenézniük. Az egyik tagállamban felírt recepteket nem minden esetben ismerik el más országokban. Az irányelv alapvető fontosságú polgáraink számára, mivel a jelenlegi rendszer nagyon bonyolult és nehéz megfelelően tájékozódni. Ezenkívül a tudományos fejlődés nagyon egyenetlen, és ezért ez az irányelv lehetőséget nyújt a betegek számára ahhoz, hogy egy másik tagállamban megfelelő ellátásban részesülhessenek, ha az jelenleg hazájukban nem biztosított számukra. Ennek révén a betegek valóban kihasználhatják az egységes piac előnyeit, és mindez pozitív hatással lenne arra, hogy az egyes tagállamok egészségügyi rendszerének méltányosabb reformja valósuljon meg a jövőben. Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez az intézkedés határozottan mindenre kiterjed. Az előadó és mindazok, akik segítettek a szöveg végleges formájának kidolgozásában, őszinte gratulációt érdemelnek. A határon átnyúló egészségügyi ellátás a határok lebontását jelenti, és azt, hogy a betegek élhetnek a választás szabadságával, ami teljes mértékben összhangban van az Európai Unióban egyébként általánosan jellemző mozgás szabadságával. Ezt az egészségügyi mobilitás most elismerést kapott mind a ritka betegségek, mind a kifejezetten speciális, azonnali reagálást igénylő betegségek tekintetében. A szolgáltatások időszerű és megfelelő jellege lehetővé teszi a jog megerősítését: az egészséghez való jogét. Az egészségügyi ellátás egyre inkább gépesített, és kisebb lesz a különbség az EU polgárainak nyújtott ellátások között. Hosszú távon még az is előfordulhat, hogy ez az irányelv egy magas szintű technológiai és személyi szabványokat garantáló európai akkreditációs forma előhírnöke lesz. Olga Sehnalová (S&D). – (CS) Elnök úr! Két éves előkészület után e kompromisszumos irányelvtervezet legfőbb célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a betegek számára a határon átnyúló egészségügyi ellátás során. Ez mindenképpen pozitív eredmény. A viták összetettsége azonban nem csak a tagállamok egészségügyi rendszerei közötti különbségekre világított rá, hanem a finanszírozási feltételek különbözőségére is, amelyek alapján az egészségügyi ellátást biztosítják az európai polgárok számára. Az, hogy ez egy

18-01-2011

18-01-2011

HU


igen érzékeny kérdés, a cseh kórházakban dolgozó csalódott orvosok jelenleg tapasztalható tömeges felmondásából is látható. Ennek hátterében többek között az irányelv hatása kapcsán felmerő kockázatok és bizonytalanságok állnak, például az, hogy megindul az egészségügyi turizmus a magas színvonalú, de olcsó egészségügyi ellátás iránt. Idővel majd kiderül, hogy ez jelentéktelen hatásnak bizonyul-e vagy felülkerekednek az irányelv kétségkívül pozitív hatásai. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! Gratulálni szeretnék kollégámnak, Grossetête asszonynak, az előadónak, valamint ezen irányelv atyjának, John Bowis úrnak, azért a rengeteg munkáért, amit az irányelv kidolgozása során végeztek, amelynek célja a biztonságos és magas színvonalú, határon átnyúló egészségügyi ellátás. Világosan hangsúlyozni szeretném, hogy szükség van erre a szabályozásra, mivel eddig nehezen érthető szabályok vonatkoztak a betegek külföldi, ami bizonytalanságot teremtett a betegek számára, különösen a súlyos betegségben szenvedőknek. Nagy örömmel tölt el, hogy az új szabályozás kifejezetten e betegek számára különleges intézkedéseket tartalmaz. Támogatom az előadó által képviselt vonalat, aki azt hangsúlyozza, hogy ez a jogi szabályozás azoknak a betegeknek szól, akiknek szükségük van rá, és nem csak azoknak, akik meg tudják fizetni az árát. Az irányelv tehát jelentős előrelépést jelent a betegmobilitás terén az EU-ban. A Tanáccsal létrejött megállapodás egyensúlyt képvisel a tagállamok és az Európai Parlament álláspontjai között... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Egészen idáig a határon átnyúló egészségügyi ellátást különböző akadályok befolyásolták, például a hosszú várólisták, a bonyolult visszatérítési rendszerek, valamint a határon átnyúló egészségügyi ellátás esetén a klinikai utókezelés felelőssége megállapításának nehézségei. Az irányelv, amelyről az Európai Parlament szavazni fog, fontos előrelépés, mert tisztázza ezeket az adminisztratív kérdéseket, javítja a tagállamok közötti együttműködést, és egyben erősíti az egészségügyben alkalmazott minőségi és biztonsági előírásokat. A nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozásával a betegek tájékozódhatnak arról, hogy egy bizonyos ellátás rendelkezésre áll-e egy másik uniós tagállamban, továbbá az adminisztratív eljárásokról, a panasztételről és a fellebbezésről. Ez a lehetőség már nem azon alapul, hogy valaki tud-e fizetni, hanem a jól tájékozott választáshoz való jogon. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadónak és mindazoknak, akik hozzájárultak e fontos dokumentum elkészültéhez. A végső megállapodásig nagyon hosszú út vezetett. Először úgy tűnhet, hogy mindenki elfogadta a dokumentumot, de van itt néhány szkeptikus, aki félnek talán az egyenlőtlen szolgáltatási díjaktól vagy a túl sok adminisztratív követelménytől és a lehetséges egészségügyi turizmustól, de meglátásom szerint az irányelv valóban egy kiegyensúlyozott mechanizmussal rendelkezik a belőle esetlegesen fakadó negatív hatások elkerülésére. A legfontosabb dolog a betegmobilitás feltételeinek megteremtése, biztosítani azt a lehetőséget, hogy polgáraink európai uniós polgárok lehessenek, azaz a legfontosabb az, hogy könnyen lehessen szolgáltatásokat igénybe venni az Európai Unió területén gyakorolt szabad mozgás közben. A nyelvi akadályok és az információhiány az, ami elriasztja ettől az embereket. Ezért a tervezett kapcsolattartó pontok biztosítani fognak a betegek számára minden szükséges információt, azaz segítik az egyértelműséget, az önbizalmat és azt, hogy

149

150

HU


gondoskodhassanak az egészségükről. Az egészség mindannyiunk számára fontos, és ha összefogunk, azzal biztosíthatjuk, hogy a helyes irányba haladjuk tovább. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos úr! Egy olyan irányelvről vitázunk, amely valódi megoldást kínál a más tagállamban rendelkezésre álló egészségügyi szolgáltatások kihasználásának problémájára. Ezek a szolgáltatások már most is kihasználhatók. De ez az irányelv harmonizálja és szabályozza e szolgáltatások kihasználásának feltételeit. Egyetértek azzal, amit képviselőtársaim mondtak arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak magas színvonalúnak kell lenniük és a polgárok lakóhelyének közelében kell rendelkezésre állniuk. De sok esetben más tagállamok egészségügyi szolgáltatásait kell igénybe vennünk, különösen ha ritka betegségekről és új kezelésekről van szó. Emellett üdvözlöm, hogy a szöveg külön hivatkozást tartalmaz a gyógyfürdőkben biztosított egészségügyi szolgáltatásokra. E szolgáltatásokkal alacsony költségek mellett segíthetjük számos betegség megelőzését és kezelését, és ez a biztosítási alapok „egészsége” tekintetében is nagyon fontos lehet. Arra kérem Önt, biztos úr, biztosítson valós támogatást ehhez a kezdeményezéshez e szolgáltatások támogatása érdekében. Maria Da Graça Carvalho (PPE). – (PT) Elnök úr, Győri asszony, biztos úr! Ez az irányelv szabályokat határoz meg a határon átnyúló, biztonságos és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elősegítésére, és támogatja a tagállamok közötti együttműködést, teljes mértékben tiszteletben tartva nemzeti joghatóságukat. Olyan alapvető értékeket foglal magában mint az egyetemessé, a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, az egyenlőség és a szolidaritás. Egyértelmű előnyöket kínál a betegek számára, különösen azoknak, akik ritka vagy rendkívül sokrétű betegségben szenvednek, mivel a jövőben igénybe vehetik majd a betegségükre specializálódott gyógyászati központok szolgáltatásait. Ez az irányelv egy újabb példája annak, amikor Európa a polgárok szolgálatában áll. Mindannyian megérdemeljük a gratulációt, de különösen a Bizottság, a Tanács és kollégánk, Grossetête asszony, kiváló munkájukért és azért, mert létrehozták ezt az irányelvet… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Antigoni Papadopoulou (S&D). – (EL) Elnök úr! A határon átnyúló egészségügyi ellátás napjainkban már szükségszerű dolog. Az irányelv megteremti a feltételeket az egészségügyi ellátás határok nélküli Európájának létrehozásához. A súlyos, krónikus betegségekben szenvedők mostantól szakellátásban részesülhetnek, nagyobb mobilitást élvezhetnek, és átfogóbb tájékoztatást kaphatnak a kapcsolattartó pontoktól, továbbá rendelkezésükre áll egy visszatérítési rendszer, amellyel minden hercehurca nélkül fedezhetik költségeiket. Az új közösségi irányelv új kihívásokat teremt, az EU 27 tagállamát nemzeti egészségügyi rendszereik korszerűsítésére kényszeríti, és kétségkívül szükségessé teszi az összes uniós tagállam egészségügyi rendszerei között folyamatos hálózatépítést és együttműködést, a legjobb gyakorlatok cseréje, az e-egészségügy előmozdítása, valamint a határon átnyúló egészségügyi ellátás színvonalának folyamatos javítása érdekében. Ennek a kihívásnak kell megfelelnünk… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót)

18-01-2011

18-01-2011

HU


John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Ismét hadd gratuláljak a Parlamentnek ahhoz az óriási eredményhez, hogy sikerült megállapodásra jutni az irányelvvel kapcsolatban. Nagy örömmel látom az irányelv elfogadását. Megvallom, nem értek egyet azzal a feltételezéssel, hogy ez a kezdeményezés előmozdítja az egészségügyi turizmust vagy lehetővé teszi az egészségbiztosítók számára a költségek csökkentését. Véleményem szerint az irányelv inkább biztosíték arra, hogy az egészségügyi ellátásra szoruló polgárok jobb helyzetben legyenek ahhoz, hogy megkapják a szükséges ellátást, és megszabadítja őket az adminisztratív béklyóktól, amelyek sokszor eleve megakadályozzák őket ebben. Hiszem, hogy az irányelv valódi áttörést jelent a betegek számára és az egészséges Európa megteremtésében. Egyetértek Roth-Behrendt asszonnyal, McGuinness asszonnyal és másokkal abban, hogy az irányelvnek ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy befektessenek saját egészségügyi rendszereikbe, mert – mint azt az irányelv kapcsán már többször nyilvánosan is hangoztattam – nem akarjuk vándorlásra kényszeríteni polgárainkat. Azt akarjuk, hogy polgáraink otthon megkaphassák a lehető legjobb ellátást. Ezzel az irányelvvel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok mostantól az uniós jog részét képezik, de a munkánk itt nem áll meg. Ezzel a Parvanova asszonynak az adatok cseréjére és kölcsönös felhasználására vonatkozó önálló javaslatokkal kapcsolatos kérdésére utalok. Megvallom, hogy a rendszerek átjárhatósága szintén alapvető fontosságú ahhoz, hogy ez a kezdeményezés működőképes és végrehajtható legyen, mert ezt az irányelvet véleményem szerint nem tudjuk valóban jól végrehajtani egy jól működő és kölcsönösen átjárható e-egészségügyi rendszer nélkül. Másrészről a kölcsönös átjárhatóság az egészségügyi ellátásban érvényesülő nagyobb fokú egyenlőség eléréséhez is rendkívül fontos, csakúgy mint az egészségügy fenntarthatóságának javításához. Várakozással tekintek arra, hogy együtt dolgozhassunk a tagállamokkal az irányelv megfelelő végrehajtása és alkalmazása érdekében az EU egész területén. Még sok a tennivaló – európai és nemzeti szinten egyaránt – annak biztosítása érdekében, hogy az európai egészségügyi rendszerek közötti együttműködés valósággá váljon. Számíthatnak rám abban, hogy elszántan és fáradhatatlanul fogok dolgozni e feladat megoldása érdekében. Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – (HU) Tisztelt képviselő hölgyek és urak, biztos úr, korábbi jelentéstevő úr! Nagyon szépen köszönöm ezt a termékeny vitát. Azt hiszem, kiválóan bemutatta azokat a pontokat, amelyekkel a legnehezebben küzdöttek meg mind a Tanácsban, mind ebben a Házban a vita résztvevői az elmúlt évek során, és annak is nagyon örülök, hogy a képviselők túlnyomó többsége egyetértését fejezte ki. Igen, világosabb helyzetet teremt ez az irányelv, egy átláthatóbb rendszer jön létre az európai polgárok szolgálatában. A magyar elnökség, ez a holnapi programbemutatón is egyértelművé fog válni, az embereket kívánja programja középpontjába állítani. Kiderült az is, hogy amit alkottunk, az nem tökéletes. Van helye annak, hogy majd további munka legyen. Dalli úr is utalt az előbb erre. Nagyon érdekesnek találtam azt a vitát, amely arról szólt, hogy most akkor az egységes piac és a szolgáltatás irányelv, és hogy jön össze ez a történet a betegjogokkal. Én azt gondolom, hogy nagyon okos megoldás volt az, hogy nem a szolgáltatások oldala felől közelítettünk, hiszen mindenki emlékszik, hogy mekkora vihart kavart a szolgáltatás irányelv annak idején. Helyes volt, hogy a betegjogokon keresztül születik most meg ez az irányelv, a betegek szabad mozgását teszi lehetővé és azt, hogy mégis a betegek jobb

151

152

HU


minőségű és megfelelő időben juthatnak szolgáltatáshoz. Tehát más megközelítéssel, de a célunkat azt hiszem, hogy elértük. Ami nagyon fontos, hogy a választás szabadságát erősíti meg ez az irányelv, a már általam korábban felsorol egyenlő esélyek, jobb minőségű ellátáshoz való jog, méltányosság és szolidaritás elvein túl. Elnök úr, tisztelt képviselő hölgyek és urak! Nagyon örülök, hogy ez a direktíva magyar elnökség alatt születhet meg. A dicsőség nem a mienk, hanem az elődöké, Belgiumé és Spanyolországé és ezen Ház tagjaié. Nagyon köszönöm, hogy az európai polgárokat ilyen mértékben szolgálta a Tanács és a Parlament kiváló együttműködése. Elnök. – Szeretném megragadni az alkalmat és gratulálni Grossetête asszonynak és a különböző képviselőcsoportok árnyékelőadóinak, amiért ilyen kiváló munkát végeztek e kényes és rendkívül összetett kérdéssel kapcsolatban, amit – véleményem szerint – széles körben ismertetünk kell az emberekkel, tekintve hogy ez azon kérdések egyike, amely a 27 tagállam valóban valamennyi polgárát érinti majd. Gratulálok, Grossetête asszony. Françoise Grossetête, előadó. – (FR) Elnök úr! Tökéletesen egyetértek Önnel, és először is szeretnék köszönetet mondani mindazon képviselőtársaimnak, akik felszólaltak e vitában az irányelv mellett. Ismét köszönetet mondok a képviselőcsoportok árnyékelőadóinak – látom Roth-Behrendt asszonyt, de most minden képviselőtársamra gondolok, sajnos nem tudok mindenkit név szerint említeni. Köszönettel tartozom nekik, mert mindannyian tevékenyen és nagymértékben hozzájárultak az arra irányuló erőfeszítésekhez, hogy december 21-én politikai megállapodásra jussunk a Tanáccsal, amit holnap sikeresen lezárhatunk. Azon képviselőtársaimnak, akik fenntartásokat fogalmaztak meg többek között az egészségügyi turizmussal kapcsolatban, azt üzenem: „Ne tartsanak ettől! Erről a kérdésről gondoskodni fogunk!” Az irányelv védzáradékot tartalmaz a tagállamok számára, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrzést tartsanak fenn egészségügyi rendszerük és infrastruktúráik tervezése felett, pontosan az egészségügyi turizmus megakadályozása érdekében. Azoknak, akik szerint az irányelv nem elég ambiciózus, azt üzenem: „Igazuk van, magam is azt szerettem volna, hogy kicsit többet érünk el”. De figyelembe kell vennünk, hogy most az irányelv első szakaszában vagyunk, és látom, hogy Dalli biztos úr, aki rengeteget segített nekünk e tekintetben, egyetért velem. Együtt, mindenekelőtt biztosítani fogjuk, hogy az irányelv végrehajtása a lehető legjobb feltételek mellett történjen meg. 30 hónap múlva az irányelv alkalmazásra kerül, és tagállamainkban éberen kell őrködnünk afelett, hogy e jogszabály valóban előmozdítsa a betegek jogait. Végül még annyit mondanék, hogy a holnapi vita alapvető fontosságú lesz. Annak biztosítását váron Önöktől, hogy az irányelv nagy siker legyen, mert ez a siker ajándék lesz a betegek számára, miután végre elismerjük a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz való jogukat. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) János Áder (PPE), írásban. – (HU) Tisztelt Elnök Úr! A határon átnyúló betegjogokra vonatkozó irányelv tervezet szakbizottsági vitája során még kevesen voltak azok, akik

18-01-2011

18-01-2011

HU


Peter Liese kollégámhoz hasonlóan nem a veszélyt, hanem a lehetőséget látták a jogszabályban. Mi, magyarok osztjuk ezt a véleményt. A most megkötött kompromisszum, amely a betegjogok és a tagállami félelmek közötti jó kompromisszumnak tekinthető, nagyban eltér ugyan a korábbi jelentéstervezettől, a lehetőség azonban továbbra is megmaradt. Úgy is mondhatnánk, hogy egy kis lépés a jó irányba. Mi ez a lehetőség? Míg többek korábban a külföldi betegek irreálisan nagy tömegeinek hirtelen beáramlását és a nemzeti egészségügyi rendszerek összeomlását vizionálták, addig véleményem szerint inkább lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben jobban kihasználhassuk országunk természetes adottságait. Itt nemcsak a gyógyvizeinkre gondolok, hanem a földrajzi fekvésre és a szakképzett munkaerő árára is. Végre lehetősége lesz az egészségügyben dolgozóknak arra, hogy szaktudásukat és esetleges felesleges kapacitásukat jobban kiaknázzák. Jól jár az a beteg is, aki a saját országában bizonyos természeti adottságok miatt ki nem épült egészségügyi szolgáltatásokat akadályok nélkül vehet majd igénybe egy másik tagállamban. Jól jártak tehát az egészségügyben dolgozók és a betegek is, de a tagállamok is nyugodtak lehetnek az irányelvbe beépített számtalan féknek köszönhetően. Gratulálok a jelentéstevőnek és valamennyi kollégának, aki hozzájárult a sikerhez! Giovanni Collino (PPE), írásban. – (IT) Az európai egészségügy szabványosítása figyelembe veszi majd a kínált szolgáltatások minőségét, amelynek kiegyensúlyozottnak kell lennie mind a 27 tagállam polgárai számára, függetlenül anyagi helyzetüktől és attól, hogy képesek-e fizetni, ha az egészségügy terén is létre akarjuk hozni a belső piacot. Nyomatékosan kérem az elnököt és képviselőtársaimat, hogy biztosítsák, hogy az európai beavatkozás nem áll meg e kezdeményezés elfogadásával, hanem intézkedésre szólít fel helyi szinten, az irányelvnek mindenekelőtt az egyes tagállamokban történő végrehajtására. A rendszer egészének működéséhez szükséges határon átnyúló intézkedések elfogadása nem kevésbé fontos. Például egy olyan határ menti régió, mint Friuli-Venezia Giulia esetében megfelelő adatgyűjtési mechanizmusra van szükség az együttműködés javítása érdekében a nemzeti területeken – különösen most, amikor a költségvetési föderalizmus gyorsan közelít Olaszország felé – és a határ túloldalán fekvő területekkel egyaránt, például a szomszédos szlovén régiókkal, amelyekkel már egy ideje konstruktív párbeszédet folytatunk az egészségügyi szolgáltatások igazgatásáról. Emellett biztosítanunk kell az alkalmazottak megfelelő képzését, akiknek betegei és akinek a képességei egyre inkább nemzetközivé válnak majd egy olyan helyzetben, amely többé már nem lesz tisztán európai. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Egy hosszú folyamat eredményeként ma elfogadtuk a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv szövegét. Ez siker a Parlament számára, de mindenekelőtt a betegek számára jelent győzelmet. Az új jogalkotási keret értelmében a tagállamok polgárai más tagállamban ugyanolyan feltételek mellett részesülhetnek egészségügyi ellátásban, mint amilyen feltételeket saját országukban biztosítanának számura. E mobilitás révén a betegek teljesen jogszerűen megkerülhetik a nemzeti várólistákat, és kihasználhatják a más európai országokban kínált egészségügyi szolgáltatásokat. Az irányelv emellett megnyitja az utat a specializáció előtt, különösen a ritka betegségek esetében, így a szükséges ellátást már nem kell helyileg biztosítani, hanem igénybe vehető az adott betegségre szakosodott helyeken is. Ezzel nem az egészségügyi turizmust kívánjuk elősegíteni, hanem inkább az európaiak teljes körű, egyenlő feltételek mellett megvalósuló mobilitását akarjuk biztosítani Európában, ami azt jelenti, hogy mostantól bárki ott igényelhet ellátást, ahol az a

153

154

HU


leggyorsabban biztosított, a leghatékonyabb és a legmagasabb színvonalú. A külföldi ellátás költségeit a biztosítás helye szerinti tagállam visszatéríti, pontosan ugyanolyan feltételekkel, mintha az ellátást az utóbbi helyen biztosították volna. Lena Kolarska-Bobińska (PPE), írásban. – (PL) A „betegek határok nélkül” irányelv hatálybalépése nagyszerű lehetőség minden beteg számára az Európai Unióban, de leginkább a kevésbé fejlett országok betegei számára, amely országok egészségügyi szolgáltatásai sok kívánnivalót hagynak maguk után. E betegek könnyebben vehetnek igénybe kezelést egy másik országban, mint most. Remélhetőleg az intézkedés változást indít meg a nemzeti egészségügyi rendszerekben, különösen bizonyos kórházi kezelések várólistáinak rövidülése tekintetében. Annak a veszélye, hogy a betegek tömegesen vándorolnak más országok kórházaiba, közigazgatási döntések meghozatalát kényszeríti ki a kórházi ágyak és eljárások leghatékonyabb kihasználásával kapcsolatban azokban az országokban, ahol a várólisták a leghosszabbak. Az, hogy minden uniós tagállamban kapcsolattartó pontot kell létrehozni, fontos lépés a betegek számára. Így jobban fognak tudni tájékozódni a más országokban rendelkezésre álló kezelési lehetőségekről, valamint a ritka és nagyon súlyos betegségek esetében a külföldi kórházak által elért eredményekről. A jogszabály hatálybalépését követően fontos részletesen nyomon követni az irányelv által kiváltott hatásokat, és hogy mennyiben javítja a szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét a betegek különböző csoportjai számára, Európa különböző régióiban. Különösen fontos lenne információt gyűjteni arról, hogy ki is használja ezeket a szolgáltatásokat – csak a jobban tájékozott és jómódú társadalmi csoportok, vagy mindenki, akinek kezelésre van szüksége. Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) A munkaerő szabad áramlása és az idegenforgalom fejlesztése szükségessé teszi a határon átnyúló egészségügyi ellátás problémáinak megoldását. Az ellátáshoz való hozzáférés és a visszatérítések szabályainak egyértelműnek és közismertnek kell lenni a tagállamok polgárainak. A cél az, hogy a polgárok előzetes engedély nélkül bármelyik tagállamban igénybe vehessenek olyan nem kórházi és kórházi ellátást, amelyre saját tagállamukban is jogosultak, és ennek költségeit a saját rendszerükben meghatározott mértékig vissza is térítik számukra. Az esetleges visszaélések veszélye, utalva az „egészségügyi turizmusra”, nem lehet akadály ebben az esetben, de természetesen meg kell tenni mindent ennek a minimalizálása érdekében. Hangsúlyoznom kell, hogy a javaslat a betegek unión belüli mobilitását érinti, nem pedig a „szolgáltatások szabad mozgását”. El kell mondani, hogy egy jól felállított rendszer hozzáadott értéket is szolgáltathat a szabad kapacitások kiaknázása területén és a logisztikai veszteségek elkerülésének érdekében. Egyes esetekben a határ menti gyors beavatkozás életeket is menthet. És még egy fontos aspektus: a határon átnyúló egészségügyi ellátás abban az esetben is nagy jelentőséggel bír, amikor egy tagállamban hiányzik valamely betegség megfelelő színvonalú kezelése, más országban pedig megtalálható. A javaslatot kiegyensúlyozottnak tartom, ahol egy kompromisszum született a tagállamok fenntartásai és az Európai Parlament ambíciói között. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Jelenleg túl sok bizonytalanság övezi az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés kérdését, a visszatérítéseket, valamint azt, hogy a határokon átnyúló egészségügyi ellátás kapcsán kit terhel a klinikai utókezelés felelőssége. Az irányelv lehetővé teszi minden beteg számára – és nem csak a legjobban tájékozottaknak vagy a leggazdagabbaknak – az olyan egészségügyi jogok gyakorlását, amelyeket az Európai Unió Bírósága már korábban elismert. A szociális biztonsági rendszerek szervezése és irányítása továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A javaslat a betegekkel és az EU-n belüli mobilitásukkal foglalkozik, nem a szolgáltatók szabad mozgásával. Az

18-01-2011

18-01-2011

HU


irányelv együttműködést ír elő a tagállamok között, különösen a más tagállamban kiadott orvosi javallatok (kezelések, receptek stb.) elismerése, valamint az e-egészségügy és magas szintű technológiát alkalmazó eljárások tekintetében. A nemzeti kapcsolattartó pontok által létrehozott referenciahálózat segíti majd, hogy ezek az információk eljussanak a polgárokhoz. A román hatóságoknak is ugyanúgy gondoskodniuk kell polgárai tájékoztatásáról. E jelentés elfogadása segít abban, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a betegek azon joga között, hogy az EU-ban igénybe vehessék a legjobb orvosi ellátást, illetve a nemzeti szociális biztonsági rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának védelmezése között. Bernadette Vergnaud (S&D), írásban. – (FR) Emlékezve a Bizottság eredeti javaslatára, amely az egészségügy piacorientált jellegű megközelítésével segítette a betegmobilitást, üdvözlöm az ebben a megállapodásban tükröződő haladást. Szociális biztonsági rendszereink védelme érdekében nélkülözhetetlen volt az előzetes engedélyezési rendszer visszaállítása a kórházi, illetve a költséges kezelések tekintetében. Hasonlóképpen, a Szerződés 168. cikkére történő utalás is szükséges volt, hogy tiszteletben tartsuk a tagállamoknak az állami egészségügyi rendszereik szervezése tekintetében meglévő előjogait. Végül, dicséretes haladást könyvelhetünk el az együttműködés és a betegek tájékoztatása terén. De vannak komoly hiányosságok is: nem vették figyelembe a szakemberek mobilitását, az orvosi demográfiát és az idősödő népességet. Ezeket más jogalkotási javaslatoknak pótolniuk kell, különösen a szakmai képesítésekről szóló javaslatnak. E javaslatokban fontos lenne újból megerősíteni, hogy az egészségügy nem egy árucikk, amelyet kizárólag a piaci törvények irányítanak, hanem egy különleges jellemzőkkel bíró ágazat – a polgárok legbecsesebb vagyona. Melléklet – A Bizottság álláspontja Módosítások: Közvetlenül elfogadható: 107. módosítás (a szöveg egésze, 1. blokk, kompromisszumos módosítás). A Bizottság támogatja a kompromisszumos szöveg társajogalkotók általi elfogadását. 14. Az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezés Asztmainhalátorok (vita) Elnök. – A következő napirendi pont egy elég szokatlan együttes vita a következőkről: - Matias asszony jelentése a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről (2010/2084(INI)) (A7-0366/2010), valamint - Mazzoni asszonynak az asztmainhalátorokra vonatkozó, szóbeli választ igénylő kérdése a Petíciós Bizottság nevében (O-0182/2010 – B7-0666/2010). Marisa Matias, előadó. – (PT) Elnök úr! Szeretném egy világos példával igazolni ennek a kezdeményezésnek a sürgős voltát. Hat hónappal ezelőtt kezdtünk el a Parlamentben foglalkozni a témával, azaz hat hónap telt el aközött, hogy elkezdtünk dolgozni a jelentésen, illetve a jelentés szavazása között. Ezalatt a hat hónap alatt több mint 700 000 embernél alakult ki az Alzheimer-kór vagy a demencia egyéb formája. Ez a szám önmagában is

155

156

HU


igazolja, hogy ezen a területen sürgősen lépéseket kell tennünk. Ezért a Bizottság közleménye nagyon időszerű. Az Alzheimer-kórban vagy a demencia valamely más formájában szenvedő valamennyi európainak azonos kezelést kell biztosítani. Több mint 7 millióan szenvednek Alzheimer-kórban, és csaknem 10 millióan a demencia különböző formáiban. Ha tehát a a számokat nézzük, egy közepes méretű ország lakosságáról van szó. Nem különböztethetünk meg hátrányosan egyetlen országot sem, így egy adott betegségben szenvedőket sem. Biztosítani kell számukra a kezeléshez való egyenlő hozzáférést. Ezért számos területen sürgős lépésekre van szükség. Ami a kutatást illeti, tudjuk, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők száma 20 évenként megkétszereződhet. Tudjuk azt is, hogy a 65 év feletti korosztály esetében az Alzheimer-kórban szenvedők száma négyévente kétszereződik meg, ezért fel kell derítenünk és kezelnünk kell az okokat, mivel nem tudunk fellépni a probléma ellen, ha nem tudunk róla eleget. Hogy fel tudjunk lépni, ahhoz több kutatásra, nagyobb mértékű együttműködésre és több epidemiológiai adatra van szükség. Tudnunk kell, hogyan kell eljárnunk a megelőzés és a rizikófaktorok megismerése terén. Korai diagnózisra, szakellátásra és ápolók képzésére van szükség. Támogatást kell nyújtanunk a családoknak, nem pedig stigmatizálni a szenvedőket – ehelyett jogokat és méltóságot kell nekik adnunk. Minden országnak nemzeti cselekvési tervet kell kidolgoznia, hogy európai szinten együtt tudjunk működni. Küzdenünk kell a tagállamok közötti és az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségek ellen. Nem fogadhatjuk el, hogy léteznek elsőosztályú és másodosztályú betegek: meg kell teremtenünk számukra az egyenlőséget, nemtől, kortól, lakóhelytől és minden más jellemzőjüktől függetlenül. Elnök úr! Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátás számára a lehető legtöbb forrást bocsássuk rendelkezésre. A válságra és a betegség kezelésének költségeire hivatkozva nem halogathatjuk tovább ezeknek a sürgős szükségleteknek a kezelését. Ha nem kezeljük a problémát, az sokkal magasabb szociális és gazdasági költségekhez fog vezetni, mint a probléma kezelése. Ezért kezelnünk kell a problémát, és be kell fektetnünk: be kell fektetnünk az emberekbe; be kell fektetnünk a megelőzésbe, és támogatnunk kell a családokat és ápolókat, akikről oly gyakran teljesen megfeledkeznek. Tudjuk, hogy egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg ápolásához három emberre van szükség. Egy Alzheimer-kórban szenvedő beteget egyetlen órára sem lehet egyedül hagyni. Ebből az is következik, hogy nem tudunk előrelépni, ha a tagállamok nem támogatják egymást ezen a téren; nem tudunk előrelépni együttműködés és szolidaritás nélkül. Ezért a következőt szeretném elmondani: ami az együttműködést illeti, mindannyian tudjuk, hogy ezeket a munkákat nem lehet egyedül, elszigetelve elvégezni, és hogy itt a Parlamentben is szükség van valamennyi árnyékelőadó és valamennyi képviselőcsoport együttműködésére; nekem is szükségem volt a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, képviselőcsoportom és küldöttségem három hölgytagjának segítségére. Szeretnék köszönetet mondani ennek a három hölgynek: talán nem véletlen, hogy csak hölgyek dolgoztak ezen a jelentésen, mivel ez a kérdés a hölgyeket érinti a legnagyobb mértékben, ők foglalkoznak az Alzheimerről szóló jelentésekkel is és az Alzheimer-kórban szenvedő betegekkel, köztük a férfiakkal is. Ezért szeretném felhívni a figyelmet a

18-01-2011

18-01-2011

HU


megkülönböztetés azon típusaira is, amelyek a probléma kezelésének hiányában eléggé ismeretlenek. Végezetül szeretném megkérdezni közvetlenül Dalli biztos úrtól, hogy a Bizottság a jelentés mely javaslatait áll készen elfogadni, valamint hogy mikor fogja a Bizottság elismerni a probléma méretét, és mikor fog lépéseket tenni a probléma kezelésére. Erminia Mazzoni, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem értem, hogy ezt a kérdést miért az előző jelentéssel vitatjuk meg, de végül is számomra az a fontos, hogy a Parlament ma foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelyet a Petíciós Bizottság nevében terjesztettem elő. Kérdésem egy olyan esetre vonatkozik, amelyben egy európai kisvállalkozásnak a Bizottság 1997 óta tartó tétlensége miatt nem szolgáltattak igazságot. Ezt a megállapítást a Jogi Bizottság is alátámasztotta, amelyet az általam vezetett bizottság véleménynyilvánításra kért fel. Egy orvostechnikai eszközről – nevezetesen egy asztmainhalátorról – van szó, amelyet 1990-ben szabadalmaztattak, és a törvények betartásával dobtak piacra. Erre a termékre a 93/42/EGK irányelv vonatkozik, amely előírja, hogy a gyártóknak tanúsítaniuk kell a termék előírt követelményeknek való megfelelőségét, valamint felhatalmazza a nemzeti hatóságokat a gyártó általi tanúsítás nyomon követéssel és mintavétellel történő felülvizsgálatára. A terméket hat éven keresztül – 1996-ig – sikeresen forgalmazták, és azzal kapcsolatban 15 évig egyetlen panasz vagy megjegyzés sem érkezett. Aztán Felső-Bajorország kormánya felülvizsgálatot rendelt el a termékkel kapcsolatban, és felszólította a magdeburgi bizottságot, hogy vizsgálja felül a vállalkozás engedélyét. Az év decemberében Szászország-Anhalt egészségügyi bizottsága és minisztere végrehajtotta ezt a felülvizsgálatot, amelynek során megállapították, hogy a termék teljes mértékben megfelel a hatályos jogi előírásoknak. Ezenkívül a felülvizsgálati eljárás befejeztével megkérdőjelezték Felső-Bajorország kormánya felülvizsgálati kérelmének jogosságát, és felszólították Felső-Bajorország kormányát, hogy a fent említett irányelv alapján kezdeményezzen védzáradék-eljárást, amennyiben még mindig kétségei lennének. Az ezt követő évben számos dokumentálatlan eseményre került sor, amelyekről csak indirekt módon értesültünk, aztán 1997-ben váratlanul és a gyártóval való bármiféle kommunikáció mellőzésével a szövetségi egészségügyi miniszter elrendelte a termék piacról való kivonását. A minisztérium a fent említett irányelv 8. cikke alapján 1997 végén eljárást kezdeményezett, de ez eredménytelen volt, mivel nem álltak rendelkezésre információk, és a gyártóval nem kezdték meg az egyeztetést. Az általános hallgatás közepette a gyártó 2003 közepén ismét piacra dobta a terméket feltételezve, hogy a hallgatás azt jelenti, hogy a német hatóságok megmagyarázatlan állításai nyilvánvalóan megdőltek. 2005-ben a német hatóságok sajnálatos módon ismételten és újfent mindenféle kommunikáció mellőzésével elrendelték a termék piacról való kivonását. Hogy érthető legyek: ismételt kérés ellenére a mai napig nem indokolták meg, miért vonták ki a terméket a piacról. Tehát nem történt semmiféle kommunikáció, nem folytattak vizsgálatot, és a gyártónak nem volt lehetősége a bíróság előtt megtámadni a másik fél állításait. Mindez komoly

157

158

HU


gazdasági hátrányokkal járt a gyártó számára, hiszen több mint 15 éve vár a válaszra, és azóta nem tudja értékesíteni a terméket. Szeretném hozzátenni, hogy a termék forgalmazásának hat éve során úgy találták – és erről dokumentumok is vannak, köztük a Bizottság által kiadottak is –, hogy a termék alacsony költségeinek köszönhetően jelentős megtakarításokat tudtak elérni a közegészségügyi kiadások terén, valamint hogy a termék pozitívan befolyásolja az asztmában szenvedők állapotát. Klein úr, a gyártó 2008-ban feladta a hatóságokkal való eredménytelen küzdelmet, és a Petíciós Bizottsághoz fordult. A bizottság ebben a parlamenti ciklusban megkezdi az eljárást. Ezenkívül a bizottság – tekintettel arra, hogy milyen régóta húzódik a petícióban leírt ügy – informális konzultációt kezdeményez a Bizottsággal, hogy a szokásosnál rövidebb határidőn belül szülessen meg a válasz, mivel a petíció benyújtója terméke európai előírásoknak való megfelelősége igazolását kéri, vagy ennek hiányában legalább egy olyan határozatot szeretne, amelyet a bíróság előtt megtámadhat, ami lehetővé tenné, hogy ügyében igazságot szolgáltassanak. Ezek közül az alternatívák közül még mindig nem került sor egyikre sem, és az Európai Bizottság a Petíciós Bizottság vitáján sajnálatos módon ismét kitért a válaszadás elől. Ezért a bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy a Parlament előtt kéri a Bizottságot egyértelmű válaszra, mivel ez az ügy kétségtelenül súlyos aggályokat vet fel az Alapjogi Charta megsértésével kapcsolatosan. Nemcsak a Bizottság tétlensége miatt; hanem és mindenekelőtt amiatt is, mert Klein úrnak nincs lehetősége jogi lépéseket tenni. Az ügy nyilvánvalóan aggályokat vet fel a piaci szabályok megsértésével és a kisvállalkozások védelmével kapcsolatban is, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy válaszoljanak a kérdésünkben szereplő pontokra. Elnök. – Mazzoni asszony! Köszönöm, hogy osztja értetlenségemet azon a téren, hogy ez a két téma miért került együttes vitára. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezném ennek a kérdésnek a fontosságát, már csak azért sem, mivel a kérdést a Petíciós Bizottság elnökeként terjesztette elő, amelynek magam is tagja vagyok, és ezért nagy érdeklődéssel figyelem az ügy fejleményeit. Mind a biztos úrnak, mind a felszólalóknak nehéz lesz két ennyire különböző természetű kérdésről beszélni egyszerre, ezért megkérdőjelezhető, hogy ésszerű volt-e így tervezni a mai vitát, a mai napirendet. John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Először hadd fejezzem ki tiszteletemet a Parlamentnek és különösen az előadónak, Matias asszonynak, amiért ilyen elkötelezetten foglalkozik az Alzheimer-kórral és más demenciákkal. A Bizottság teljes mértékben osztja az Ön aggodalmait. A demencia óriási szenvedést jelent európaiak millióinak és családjaiknak. Európa lakossága gyorsan öregszik, ezért itt az idő, hogy cselekedjünk. A Bizottság 2009-ben ezért adta ki az Alzheimer-kórról és más demenciákról szóló közleményét, amely a megelőzés és diagnózis javítására, a kutatás előmozdítására és a bevált gyakorlatok cseréjére irányul. Örömmel tölt el, hogy a Parlament támogatja a folyamatban lévő munkát, és átfogó javaslatokat terjeszt elő. Ez a jelentés és a benne szereplő javaslatok nagyon időszerűek most, amikor a Bizottság áprilisban a tagállamokkal közösen együttes fellépést – ez az

18-01-2011

18-01-2011

HU


úgynevezett ALCOVE (az Alzheimer-kór Együttes Európai Felmérése) – fog indítani az Alzheimer-kórral kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy ez az együttes fellépés a ma elfogadásra kerülő számos javaslatra is építkezni fog. Az együttes fellépés a jelentésben a Parlament által is hangsúlyozott megelőzésre, valamint az ismeretek és adatok javítására és a bevált gyakorlatok cseréjére fog összpontosítani. Az együttes fellépés egy másik olyan területet is érinteni fog, amely területen a Parlament is cselekvésre szólít fel: a demenciával élő betegek jogainak területét. Teljes mértékben egyetértek Önnel abban, hogy teljesen összehangolt kutatásra van szükség a demencia jobb megelőzése és kialakulásának megfelelőbb késleltetése érdekében. Ezért indított a Bizottság közös programozási kezdeményezést a degeneratív idegrendszeri betegségek, különösen az Alzheimer-kór elleni küzdelem terén. Most első alkalommal fordul elő, hogy 23 ország működik együtt az Alzheimer-kór elleni küzdelemben. Európa-szerte léteznek bevált gyakorlatok az Alzheimer-kór diagnosztizálása és kezelése terén, és a Bizottság támogatja az ismeretek és bevált gyakorlatok cseréjét. A Parlament javaslatával összhangban megerősíthetem, hogy az Európa 2020 stratégia "Innovatív Unió" elnevezésű kezdeményezésének az új európai innovatív partnerség terén első kísérleti területe az aktív és egészséges időskor lesz. Ebben a kontextusban sor kerülhet a demenciában szenvedő betegek támogatását célzó fellépések előmozdítására is. Jó példa lehet erre a Parlament ápolókra vonatkozó kezdeményezése. Reméljük, hogy további, az Alzheimer-kórra és más demenciákra vonatkozó, innovatív intézkedéseket is támogathatunk majd. Végezetül pedig, a Bizottság kedvezően gondolkodik számos egyéb javaslatról is, köztük arról, hogy a 2014-es évet nyilvánítsuk az "Elme európai évének”. Szeretném biztosítani Önöket arról, hogy a Bizottság elkötelezte magát a demencia elleni küzdelemben való részvétel mellett. Most pedig engedjék meg, hogy áttérjek a vita második témájára: a Klein úr, az „Effecto” elnevezésű inhalátor feltalálója és gyártója által benyújtott petícióra. A szóban forgó eszköz piacra dobását eredetileg, 1997-ben Németországban nem engedélyezték. E határozat ellen sem a Bizottság, sem a német hatóságok, sem a gyártó nem fellebbezett. Az akkori forgalmazó akkor tudomást vett arról, hogy a termék újbóli piacra dobása előtt további vizsgálatokat kell elvégezni. Az eszközt 2002-ben új névvel kezdték el ismét forgalmazni. Amikor a német hatóságok 2005-ben ismételten betiltották a terméket, a Bizottság alaposan megvizsgálta az esetet, és erről az eljárásról 2007 júliusában hivatalos levélben tájékoztatta a német hatóságokat és a gyártót. A Bizottság elemzése szerint a termék német hatóságok általi betiltása jogos volt, mivel a gyártó által rendelkezésre bocsátott klinikai adatok nem igazolták kellőképpen az eszköz biztonságosságát. Az orvostechnikai eszközökről szóló irányelv szerint az EK-jelöléshez a gyártónak kell igazolnia az eszköz biztonságosságát. Tehát a szóban forgó esetre alkalmazandó jogi rendelkezés az említett irányelv 18. cikke, amely azokra az esetekre vonatkozik, ahol egy

159

160

HU


forgalomba kerülő terméken az EK-jelölést indokolatlanul tüntették fel. Jelen esetben nincs hivatalos bizottsági határozat. Mivel a Bizottság nézete szerint jelen esetre nem alkalmazható a védzáradék-eljárás, ezért nem indokolt tájékoztatást kérni a német hatóságok által 2005-ben elrendelt tilalomról. A petíció benyújtója a német hatóságok döntése (2005-ös betiltás), nem pedig a Bizottság döntése következtében ütközik akadályokba terméke forgalmazása terén. A petíció benyújtójának nemzeti szinten világos jogi utak állnak rendelkezésére, amely lehetőségekkel a petíció benyújtója élt is. A német bíróságok azonban elutasították a keresetét. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság 2007 óta próbálja arra ösztönözni a petíció benyújtóját, hogy a hiányzó klinikai adatok megadásával tegye megfelelővé az eszközt, és e célból próbálta előmozdítani a petíció benyújtója és a német hatóságok közötti kommunikációt. A Bizottság tudomása szerint a petíció benyújtója mindezidáig nem tett lépéseket ezen a téren. Elena Oana Antonescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Az Alzheimer-kórról és más demenciákról kívánok beszélni. Szeretnék gratulálni az előadónak, Matias asszonynak, ehhez a remek munkához. A dokumentum Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) árnyékelőadójaként szeretnék köszönetet mondani valamennyi együttműködő képviselőtársamnak is. A dokumentumnak szentelt nagy figyelem is mutatja, milyen fontos és komoly témáról van szó. A demenciában szenvedő betegek száma 9,9 millió körül van, a többségük Alzheimer-kórban szenved. 2020-ra ez a szám előreláthatólag drámai mértékben meg fog nőni, holott a betegséget az Európai Unióban még mindig sokszor nem ismerik fel. A tagállamok között egyenlőtlenségek állnak fenn a megelőzés, a kezeléshez való hozzáférés és az ellátás terén. A fellépés nem egységes, és a válaszok egyenletlenek a betegséggel kapcsolatos kutatás és a betegség elleni küzdelem terén. A jelentés fontos lépést az Európai Uniónak e betegség elleni küzdelme terén, és alapvető fontosságú a tagállamok együttműködése új formájának megteremtéséhez, mivel lehetővé teszi az összehangolt intézkedéseket bizonyos, egész Európát érintő problémák kezelésére. A jelentés támogatja a tagállamok közötti szolidaritást és a bevált gyakorlatok cseréjét, mellyel elkerülhetőek a felesleges, kétszeres erőfeszítések és a források pazarlása. Szeretném hangsúlyozni a megelőző diagnózis, valamint a betegség korai szakaszában történő, korai beavatkozás fontosságát. Úgy gondolom, hogy ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy előrelépéseket érhessünk el a betegség elleni küzdelem terén. Ezenkívül szeretném ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy ezen a területen a kutatásban nagyon fontos a multidiszciplináris megközelítés. A tudományágak elkülönültsége és az elsődleges kutatás, a klinikai kutatás, a közegészségügy és a társadalmi kutatások közötti elégtelen kapcsolat rossz hatással van a tudományos felismeréseknek az orvosi gyakorlatba és az ellátásba való bekerülésére. Tény, hogy mindezeket a kutatásokat nemzeti szinten folytatják, és ez széttöredezettséghez, az egységesség hiányához vezet. Ezért kell összpontosítanunk a multidiszciplináris megközelítésre, valamint a tudományos felismerések és ismeretek uniós szintű cseréjére. Nessa Childers, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ma csaknem 10 millió európai szenved demenciában, amelynek a leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Az én édesanyám is Alzheimer-kórban szenvedett, tavaly hunyt el. Ezért határozottan támogatom a demenciára vonatkozó európai kezdeményezést.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Nagy aggodalomra ad okot, hogy becslések szerint csak az esetek felét diagnosztizálják. Nagy aggodalomra ad okot továbbá az is, hogy kétszer annyi nő szenved demenciában, mint férfi, és hogy az európai népesség elöregedése következtében az elkövetkező 20 év során a betegek száma meg fog kétszereződni. Az Alzheimer-kór kialakulásának ötéves késleltetése a betegség előfordulási arányának 50%-os csökkenését jelenti, ezért üdvözlöm, hogy a Bizottság a megelőzésre és a korai felismerésre kíván összpontosítani. Üdvözlöm azt is, hogy az európai kutatás jobb összehangolására kívánnak összpontosítani, hiszen tudjuk, hogy ma a kutatás 85%-a nem összehangoltan folyik. Üdvözlendőnek tartom a bevált gyakorlatok cseréjének, továbbá a betegek és családjaik jogainak hangsúlyozását is. Jómagam és szociáldemokrata európai parlamenti képviselőtársaim módosításainkban a demencia szociális aspektusaira helyeztük a hangsúlyt, és a következőket sürgetjük. Felszólítunk arra, hogy az orvosi és társadalmi kutatások, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociálpolitikák terén nagy figyelmet kell szentelni a nők különleges szükségleteinek, hiszen a betegek között kétszer annyi nő van, mint férfi, az ápolók között pedig jelentősen több a nő, mint a férfi. Ismételten felszólítjuk a Bizottságot, hogy – annak érdekében, hogy a mentális betegségekben szenvedőket a lehető legjobban integrálják a munkaerőpiacra – a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó kötelezettségvállalásai keretében hozzon törvényeket azon munkavállalók segítésére, akiknél mentális betegség alakulhat ki, vagy már abban szenvednek. Ezenkívül javasoljuk az „élő végrendeletek” európai határokon átnyúló alkalmazásának vizsgálatát, mert erre igen nagy szükség lenne. Végezetül hangsúlyozzuk a figyelemfelhívó és oktatási kampányok fontosságát a demencia tüneteinek felismerésében. Végül pedig szeretnék gratulálni az előadónak, Maria Matiasnak, és köszönöm neki, valamint árnyékelőadóimnak a jelentésen végzett munkájukat. Frédérique Ries, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr! Az Alzheimer-kór elleni küzdelem az elmúlt évek során európai prioritássá vált, és kissé már késve is! Hadd mondjam el, hogy üdvözlöm a Dalli biztos úr által bejelentett valamennyi kezdeményezést. Az agy elöregedésének ez a formája sajnos Európában és világszerte is drámai módon terjed: ez a betegség több mint 7 millió embert érint, ha pedig más degeneratív idegrendszeri betegségeket is figyelembe veszünk, akkor 10 millió betegről kell beszélnünk. Üdvözlendőnek tartjuk a jelenlegi, 32 kutatási programot támogató uniós finanszírozást, de még sokkal többet kell tennünk, különösen a nyolcadik kutatási keretprogramban az Alzheimer-kórra vonatkozó kutatás összehangolása terén, már 2014-ben. Ez állásfoglalásunk 21. pontjában részletesebben is ki van fejtve. Létfontosságú egy olyan multidiszciplináris megközelítés is, amely magában foglalja a diagnózist, a megelőzést, a kezelést, továbbá a betegek és családjaik támogatását is; ezt az állásfoglalás 2. és 20. pontja tartalmazza. Egy Franciaországban nemrég publikált tanulmány rámutat a betegség okozta jelentős társadalmi-gazdasági költségekre: havi több mint 10 millió EUR csak a betegek orvosi ellátásra és felügyeletére. És ez még nem tartalmazza a betegek szeretteinek és családjainak óriási hozzájárulását, hiszen ők napi több mint hat órát szentelnek a beteg családtag ápolásának.

161

162

HU


A helyes diagnózis is hozzátartozik a betegeknek való segítségnyújtáshoz. A tudományos világ szerint most már a betegségre vonatkozó nemzetközi kritériumokat meg kell változtatni, mivel a gyakran elavult kritériumok szigorú alkalmazása következtében a demencia más formáiban szenvedőket is gyakran Alzheimer-kórral diagnosztizálják. Ahogy azt állásfoglalásunk 64. pontja tartalmazza, nagyon fontos, hogy a Parlament végre reagáljon a kutatók felszólításaira. Ha meg akarjuk találni a gyógymódot – márpedig meg kell találnunk –, akkor több önkéntesre van szükség a klinikai kutatásokhoz. A klinikai vizsgálatokra vonatkozó irányelv közelgő felülvizsgálata ezért kitűnő lehetőség a kézzelfogható válaszra és arra, hogy reményt adjunk az érintett családoknak. Gerald Häfner, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Akárkinek az ötlete is volt, hogy az a két téma együttes vitára kerüljön, nem tett jó szolgálatot a Parlamentnek – és még kevésbé a szóban forgó témáknak. Egész Európában növekszenek az egészségügyi és egészségbiztosítási költségek, és mindenhol megpróbálják megtalálni ezek csökkentésének módjait. Az orvostudomány fejlődésével a gyógyszerek egyre drágábbak lesznek. A szóban forgó ügyben mégsem erről van szó. Európában 30 millióan szenvednek asztmában, és ez a kisvállalkozó kifejlesztett egy olyan eszközt, amely jobbá, gyorsabbá, hatékonyabbá és mindenekelőtt olcsóbbá teszi az inhalációt, amely az asztmások számára életmentő lehet, és így kiemelkedően fontos az asztma kezelésében. Ez a gyártó 14 éve nem forgalmazhatja ezt a terméket. A gyártó még 1996-ban fordult a Bizottsághoz, a Petíciós Bizottság pedig 2006 óta foglalkozik az üggyel. Dalli biztos úr! A Bizottságnak az a feladta, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, és a polgárok oldalán álljon. Ebben az esetben ez nem történt meg; ehelyett a Bizottság vonakodik egyértelmű határozatot hozni – pedig azzal segítene a petíció benyújtójának. Önhöz szeretnék fordulni, Dalli biztos úr. Bizonyára emlékszik rá, hogy meghívtuk a Petíciós Bizottságba az ügy megvitatására. Ön akkor azt mondta, hogy erre nincs ideje, de esetleg lenne ideje egy személyes megbeszélésre. Tehát megkerestük Önt személyes megbeszélés céljából. Ön akkor személyesen megígérte nekem, hogy intézkedni fog az ügyben, és nagyon gyorsan megoldást fog találni. Azonban mind a mai napig nem történt semmi. Írtam Önnek még egy levelet, amelyre nem kaptam választ. Ön a következő vita elől is megpróbált kitérni. Ez nem egy biztoshoz illő eljárás. Világosan szeretném kimondani, hogy az Európai Parlament elvárja, hogy a Bizottság a törvény és a polgárok oldalán álljon – és holnap együtt fogunk szavazni erre az állásfoglalásra. Azt várjuk Öntől, hogy garantálja a kisvállalkozók védelmét, ha azoktól meg akarják tagadni a piachoz való hozzáférést. Ebben az ügyben egyrészt sok pénz forog kockán, de ami még fontosabb, az emberek egészségéről is szó van. Tisztában vagyunk a problémákkal. De, Dalli biztos úr, nem értjük az intézkedéseit. Ismerjük az összes érvét. Óriási halom aktát néztem át, de még mindig nem találtam olyan világos érveket, amelyek indokolnák az Ön álláspontját. Egy orvostechnikai termékről van szó. Ebből a termékből 30 000 darab van használatban – használóik több millió alkalommal inhaláltak ezekkel az eszközökkel, méghozzá kiváló eredményekkel. Rendelkezésünkre állnak olyan levelek biztosítótársaságoktól, amelyekben a termék forgalmazásának engedélyezését kérik, mivel ezzel költségeket lehetne megtakarítani. Azt várom a Bizottságtól, hogy tegye végre a dolgát, és hozzon pozitív határozatot ebben az ügyben. (A felszólaló a 149. szabály (8) bekezdésének megfelelően kék kártyás kérdést kapott.)

18-01-2011

18-01-2011

HU


William (The Earl of) Dartmouth (EFD). – Elnök úr! Szeretném megkérdezni Häfner urat, egyetért-e azzal, hogy a biztos úr válasza a BronchoAir ügyében semmitmondó volt, és egyáltalán nem nyújtott semmiféle segítséget sem a vállalkozásnak, sem az asztmában szenvedőknek. Gerald Häfner (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Ha megengednek nekem egy rövid, de személyes választ: az a benyomásom, hogy a biztos úr még nem talált alkalmat arra, hogy személyesen foglalkozzon a témával, és új véleményt alakítson ki arról. Dalli biztos úr, itt a remek lehetőség, hogy ismét megvizsgálja a témát, és a halogatás hosszú évei után új következtetésekre jusson – és azt javasolnám, hogy ebben a kérdésben most másokkal működjön együtt, és ne azokkal, akik eddig felelősek voltak ezért a folyton húzott-halasztott ügyért. Örülnék, ha megvitathatnám Önnel az ügyet, vagy még inkább, ha összehozhatnám Önt a petíció benyújtójával a megoldás érdekében. Teljes mértékben egyetértek képviselőtársammal. Marina Yannakoudakis, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Egyesült Királyságban 750 000 ember szenved demenciában; több mint 50%-uk Alzheimer-kórban. A betegség tünetei közismertek, de a tapasztalatok esetről esetre változnak. Erre a betegségre, amely gyakran „túszul ejti” a beteget és gondozóját, nincs gyógymód. De mit tehetünk mi az EU-ban? Elsődlegesen helyi szintű támogatásra van szükség, a törvényhozás itt nyilvánvalóan csak másodlagos. Azáltal, hogy a téma a Parlament elé került, lehetőségünk van fokozni a tudatosságot ezen a téren, felhívni a figyelmet, és lehetőségünk van vitát indítani. Ezt alapul véve a tagállamok dönthetnek a prioritásokról és a bevált gyakorlatok cseréjéről. Másodszor pedig, a tudatosság fokozása a tünetek jobb felismeréséhez és következésképpen korai diagnózishoz vezethet. Vannak olyan gyógyszerek a piacon, amelyek segíthetnek ezen a téren, és ha a megfelelő időben kezdik el szedni őket, akkor lassíthatják a folyamatot. És ami a legfontosabb: a betegségben szenvedőknek segíteni, a családoknak tájékoztatást és támogatást nyújtani, valamint a betegeknek segíteni méltóságuk megőrzésében e súlyos betegség során. William (The Earl of) Dartmouth, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egy kis német vállalat, a müncheni BronchoAir kétségkívül egy olyan inhalátort gyártott, amely valóban javíthatja az asztmában szenvedők életminőségét, akik számíthatnak erre az eszközre, hogy „fellélegezhessenek”. Ezt a terméket azonban 14 éve kitiltották a piacról, és hogy ez miért történt, arra a biztos úr teljesen más magyarázatot adott, mint a Petíciós Bizottság elnöke vitaindító felszólalásában. Idézem a Jogi Bizottság állásfoglalását: „a vállalat az igazságszolgáltatás botrányos megtagadásának áldozata” a Bizottság mulasztásának következtében. Miért kedvez a Bizottság a nagy gyógyszergyártó cégeknek és az azok mellett lobbizóknak? A brit Függetlenségi Párt, amelyet képviselhetek, határozottan támogatja, hogy haladéktalanul vizsgálják ki a Bizottság eljárását a szóban forgó ügyben. Diane Dodds (NI). – Elnök úr! Ahogy az itt az üléseremben ma már elhangzott, az Egyesült Királyságban jelenleg csaknem 750 000 ember szenved a demencia valamely formájában. Közülük 16 000 él az én észak-írországi választókerületemben. Az Alzheimer-kór kegyetlen betegség. Az Alzheimer-kórban szenvedők elveszítik személyiségüket, függetlenségüket és akár családjukkal és barátaikkal való kapcsolatukat is. Súlyos betegség, amely hatalmas költségekkel jár a család és a beteget gondozók számára, akik a költségek miatt gyakran maguk is rossz egészségi állapotba kerülnek, és

163

164

HU


elszigetelődnek. Ahogy az már elhangzott itt a Parlamentben, túlnyomórészt nők ápolják az Alzheimer-kórban szenvedőket. 2050-re az Egyesült Királyságban előreláthatólag kb. 1,7 millióan fognak demenciában szenvedni. 2018-ra az egészségügyi és szociális ellátás költségei előreláthatólag 27 milliárd GBP-ra fognak rúgni. Ezek megdöbbentő számok, ezért a kutatás, illetve az egészségügyi és szociális ellátás forrásainak megfelelő felhasználása létfontosságú. Véleményem szerint fel kell ismernünk, hogy ezen a téren az önkéntes és közösségi szektor fontos szerepet kaphat. Biztos úr! Ön sokat foglalkozik az egészséges és aktív időskor kérdésével. Én pedig büszkén hívhatom fel a figyelmet a belfasti Mullen Mews csoport munkájára, amely nemzetközi mezőnyben is bizonyított, és nemzetközi díjakat nyert a társadalmi befogadás, valamint a demenciában szenvedők, családjaik és ápolóik életének megkönnyítése érdekében végzett munkájáért. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, Dalli biztos úr! Egyetértek azzal, hogy zavaró két téma között váltogatni. Jobban örültem volna, ha legalább egymás után tárgyaljuk ezt a két kérdést. Áttérek Klein úr petíciójára. Örülök, hogy lehetőségünk nyílik erről beszélni, mivel a Petíciós Bizottság már régóta foglalkozik az üggyel. Mi történt ez alatt az idő alatt? Volt egy feltaláló kedvű gyártó, aki kifejlesztett egy asztmainhalátort. A betegek szerették, mert könnyebb volt használni. A biztosítók is örültek, mert olcsóbb volt. A gyártó megérdemelten nyert vele díjat. Aztán váratlan fordulat következett be: a német hatóságok betiltották az inhalátort, aminek az lett a következménye, hogy az Európai Bizottság védzáradék-eljárást kezdeményezett. Nem akarok még egyszer belemenni a részletekbe, de meg vagyok győződve róla, hogy az inhalátor első, 1996-os betiltása nem volt jogszerű. A Bizottságnak az lett volna a kötelessége, hogy oly módon zárja le a védzáradék-eljárást, amely lehetővé tenné az érintett fél számára a fellebbezést. De mivel ez nem történt meg, Klein úr – és most a Jogi Bizottság állásfoglalását idézem – az igazságszolgáltatás botrányos megtagadásának áldozatává vált. Biztos úr! Én most nem a felelősöket akarom megtalálni. Számomra az a fontos, hogy mihamarabb megoldást találjunk, és zárjuk le az ügyet egyszer és mindenkorra. Egyszerűen arra kérem Önt, hogy vegye figyelembe a Petíciós Bizottság egyhangú szavazását. Számítok az Ön együttműködésére és segítségére – nemcsak a petíció benyújtójának, hanem az Európai Unióban élő, asztmában szenvedő betegek érdekében is. Daciana Octavia Sârbu (S&D). – (RO) Elnök úr! Az Alzheimer-kórral kapcsolatban még mindig sok a bizonytalanság, még mindig nem tudunk róla eleget. Sajnálatos módon Európa lakosságának elöregedése miatt a helyzet tovább romlik. Kétségtelenül kutatásokat kell folytatni és vizsgálatokat kell végezni a demencia kialakulásának okairól és a betegség kezeléséről. Azonban azt már tudjuk, hogy mint a nem örökletes betegségeknél általában, bizonyos egyszerű életmódbeli intézkedésekkel sok esetben megelőzhetőek ezek a betegségek. Ezért kértem az előterjesztett módosításokban, hogy szenteljenek sokkal nagyobb figyelmet a táplálkozás és az Alzheimer-kór kialakulása közötti összefüggésekre irányuló kutatásnak. A többségünk valószínűleg ismer legalább egy személyt, aki Alzheimer-kórban vagy a demencia egyéb formájában szenved. Tudjuk, hogy a betegség okozta személyes terhek lényegesen nagyobbak a társadalmi vagy pénzügyi terheknél. Mindannyiunkat

18-01-2011

18-01-2011

HU


aggodalommal tölt el, hogy ilyen sok ember szenved a pusztító hatásokkal járó demenciában. Ezért nagyon átfogó jelentést dolgoztunk ki, amely valamennyi kulcsfontosságú területre kitér. És erre nemcsak a Bizottságtól, hanem a tagállamoktól is pozitív reakciót várunk. Antonyia Parvanova (ALDE). – Elnök úr! Én is sajnálom, hogy ezt a két témát együttes vita keretében tárgyaljuk. Ez olyan, mintha együttes vitát folytatnák a hajózásról és a halászatról csak azért, mert mindkettő a tengerhez kapcsolódik. Ennek ellenére természetesen szeretnék gratulálni Marisa Matiasnak, az előadónak, és valóban kiemelkedően fontosnak tartom, hogy az Európai Unió kézzelfogható módon foglalkozzon az egészségügyi prioritásai közé tartozó Alzheimer-kór jelentette kihívással. A betegség által okozott jelenlegi egészségügyi és szociális terhek komoly fenyegetést jelentenek egészségügyi és szociális ellátórendszereink fenntarthatóságára nézve. Az elkövetkező években számos más krónikus betegség előfordulási aránya is jelentősen növekedni fog, és létfontosságú, hogy ezzel a problémával átfogó módon foglalkozzunk egy megfelelő készültségi terv keretében. Őszintén remélem, hogy a Bizottság vezető szerepet fog vállalni az Alzheimer-kórra vonatkozó európai kezdeményezés végrehajtásában, és támogatni fogja a tagállamokat az elöregedő népesség jelentette közegészségügyi kihívások kezelésében. Különösen üdvözlöm a multidiszciplináris megközelítés hangsúlyozását. Végezetül szeretném hangsúlyozni a kutatás fontosságát, a kutatásba való célozott befektetést. Prioritás, hogy ne üzleti érdekeket szolgáljunk, hanem a betegek és polgárok érdekeit szolgálva konkrét közegészségügyi eredményeket érjünk el. Ami a szóbeli választ igénylő kérdést illeti, véleményem szerint itt lobbitevékenység tanúi lehetünk, amelynek célja a német hatóságokra történő nyomásgyakorlás és az uniós biztonsági követelmények és előírások megkérdőjelezése. Nem számít, hogy az érintett vállalkozások kicsik-e vagy nagyok - számunkra csak a betegek biztonsága fontos. Satu Hassi (Verts/ALE). – (FI) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék szívből köszönetet mondani az előadónak, Matias asszonynak, az Alzheimer-kórról szóló jelentés kapcsán végzett kiváló munkájáért. Az Alzheimer-kór és a demencia más formái nagyon fontos téma a társadalom számára. Ezen betegségek óriási emberi és pénzügyi terhekkel járnak. Becslések szerint évente több mint 100 milliárd EUR-ba kerül az Alzheimer-kór kezelése. Ez a Bizottság becslése szerint több, mint amennyibe az kerülne, ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzésünket 30%-ra szigorítanánk. Az Alzheimer-kórban szenvedők száma előreláthatólag 20 évenként meg fog kétszereződni. Szeretném hangsúlyozni a korai diagnózis fontosságát. Ezenkívül prioritásként kell kezelni a megelőzést. Különösen azt remélem, hogy több kutatást fognak folytatni arról, hogy az idegrendszer működését gátló vegyi anyagok hogyan járulhatnak hozzá az Alzheimer-kór kialakulásához, valamint az idegrendszert károsító, egyéb betegségek jelentette kockázatokról. Az elővigyázatosság elve mindenképpen azt diktálja, hogy csökkentünk kell ezeknek a vegyi anyagoknak – pl. a kertben vagy a földeken használt rovarirtóknak – a használatát. Miroslav Ouzký (ECR). – (CS) Elnök úr! Az Alzheimer-kórról szeretnék beszélni. Tudjuk, hogy ennek a jelentésnek jogalkotási szempontból nincs következménye, és nem is tartalmaz túl éles állásfoglalást. Remélem, hogy ez nem fogja megosztani az üléstermet. Tudjuk, hogy egy nagyon komoly betegségről van szó, amely nagyon komoly pénzügyi

165

166

HU


következményekkel jár, és nagyon komoly társadalmi problémát jelent. A betegség nagyon szorosan összefügg Európa népességének elöregedésével, és terjedése üteme miatt kezdi egyfajta neurológiai járvány jellegét ölteni. Mit tehetünk ezen a téren? Hangsúlyozhatjuk a megelőzést, amellyel forrásokat takaríthatunk meg, és javíthatjuk a lakosság egészségi állapotát. Javíthatjuk az európaiak étkezési szokásait. Egyesíthetjük az európai kutatást, és összehangolhatjuk az egyes tagállamok tevékenységét. Támogathatjuk az önkéntes szervezeteket és a családtagok szervezeteit. Segíthetünk európai szakellátó központok létrehozásában. Philippe Juvin (PPE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Olyan sok mindent lehet elmondani az Alzheimer-kórról. Én most két aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Az első a súlyos betegek otthoni ápolása. Tudjuk, hogy orvosi szempontból fontos, hogy a betegek környezete ne változzon meg, mert ez súlyosbíthatja a betegséget, és még nehezebbé teheti a dolgokat. Az egyik prioritásunk az kell, hogy legyen, hogy a betegek számára lehetővé váljon minél tovább a megszokott környezetükben maradni. Ehhez segíteni kell a családoknak és azoknak a családtagoknak, akik segítenek a betegeknek. Más szóval, nem szabad magukra hagyni a családokat. Ez az első megjegyzésem. A második pedig a kutatásra vonatkozik. Hogy miért? Mert az Alzheimer-kór esetén végül is az ad reményt, hogy megtalálják a gyógyszerét, de ehhez hatékony kutatásra van szükség. Sokan mondják, hogy a kutatás számára több forrást kell rendelkezésre bocsátani. Ez kétségkívül igaz! Azonban mielőtt még a forrásokról beszélnénk, először a források felhasználásáról kell beszélnünk. A kutatás eddig nem volt egységes, és a kutatási eredmények megosztása nem volt elégséges. Nem határoztak meg prioritást. A kutatók és orvosok nem működnek együtt, és nem beszélnek egymással. A jövőben a sejtbiológusoknak kommunikálniuk kell a fiziológusokkal, a radiológusokkal és a neurológusokkal. El kell érnünk, hogy együttműködjenek. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy álljon teljes súlyával a francia elnökség alatt elindított közös kutatási program mögé. Végezetük szeretném elmondani a betegeknek és családjaiknak, hogy történnek előrelépések. Hinniük kell, és tudniuk, hogy nincsenek egyedül. Már nincsenek egyedül! ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT alelnök Glenis Willmott (S&D). – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak és az árnyékelőadóknak a jelentésen végzett jó munkájukért. Az Alzheimer-kórról szóló jelentés nagyon fontos, de tudjuk, hogy a politikák végrehajtása nagyrészt a tagállamok hatáskörébe tartozik. A jövő egyik legsürgetőbb kihívása az elöregedő népesség, és tudjuk azt is, hogy a demencia az időseket érintő fogyatékosságok egyik legfőbb oka. Jelenleg a demenciában szenvedő beteg gondozásának felelőssége nagyrészt a házastársra vagy gyermekre hárul, és ez nagyon nehéz és érzelmileg is megterhelő feladat. Ezért olyan fontosak azok a módosításaink, melyek felszólítják a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégiában vegye fontolóra az ellátási rendszer javításából eredő munkahely-teremtési lehetőségeket. Fontos az is, hogy ne csak a új gyógyszerek és kezelések kutatását

18-01-2011

18-01-2011

HU


finanszírozzuk, de foglalkozzunk az egyszerű megelőző intézkedésekkel is, amelyeket mindenki meg tud tenni – ilyenek pl. az étrend és az életmód megváltoztatása. Egyre több bizonyíték van arra nézve, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik az Alzheimer-kór és más demenciák kialakulásában, és ennek kutatására forrásokat kell rendelkezésre bocsátanunk. A demencia különböző típusai 2005-ben az EU-ban 130 milliárdos kiadást jelentettek, és összesen 19 millió embert érintettek, ha nemcsak a betegeket, hanem ápolóikat is számítjuk. Tehát nemcsak erkölcsileg, hanem gazdaságilag is fontos, hogy több forrást bocsássunk rendelkezésre az ezen szörnyű betegség elleni küzdelem terén. Jorgo Chatzimarkakis (ALDE). – (DE) Elnök úr! A közlemény és a jelentés nagyon jó, és ezért szeretnék köszönetet mondani Dalli biztos úrnak és Matias asszonynak. Az Alzheimer-kór korunk pestise, és a legnagyobb probléma az, hogy egyszerűen túl keveset tudunk az róla. Ezért három dologra van szükség: kutatásra, kutatásra és megint csak kutatásra. Egyesítenünk kell erőinket, ezért üdvözlöm a Bizottságnak az egészséges időskor témájában létrehozandó innovatív partnerségre irányuló kezdeményezését; az Alzheimer-kór tökéletesen beleillik ebbe. Sok évvel ezelőtt az Egyesült Államok kormánya kiemelt projektté tette a rák elleni küzdelmet. Nem sikerült legyőzniük a rákot, de a projekt eredményeképpen számos új gyógyszert és gyógymódot találtak. Ilyesmire van szükség itt is, ezért üdvözlöm azt a tényt, hogy foglalkozunk az Alzheimer-kórral. Tudnunk kell, hogyan tehetünk megelőző lépéseket. És mit tehetünk a jövőben az Alzheimer-kór elleni küzdelem terén? Nem tarthatjuk fenn tovább az európai kutatáspolitika terén az öntözőkanna-elvet. Konkrét területekre kell összpontosítanunk. Az Alzheimer-kór lehetne az egyik ilyen fő konkrét terület. Frieda Brepoels (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr! Az Európai Parlament Európai Alzheimer Szövetségének alelnökeként szívből üdvözlöm Matias asszony jelentését. A jelentés tartalmazza a prioritásként kezelendő legfontosabb kérdéseket. Az idő rövidsége miatt csak két dologra szeretnék kitérni. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni a megelőzés és korai diagnózis fontosságát. Az első tünetek felismerését segítő, figyelemfelkeltő kampányok létfontosságúak ahhoz, hogy a betegek és ápolóik a lehető legkorábban igénybe vehessék a jelenleg elérhető ellátást és segítséget. Ezenkívül nem lehet eléggé hangsúlyozni a kutatási források közös programozásának fontosságát. Önök közül is sokan említették már, hogy jelenleg a kutatás állami támogatásának 85%-a európai koordináció nélkül történik, és ez elkerülhetetlenül az egységesség hiányához és felesleges párhuzamosságokhoz vezet. A kutatás közös stratégiai napirendje biztosíthatná a források hatékonyabb felhasználását, továbbá az Alzheimer-kór és hasonló betegségek okainak jobb felderítését, a kezelési lehetőségek és a betegségek szociális hatásainak jobb megismerését. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! A Bizottságnak az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló közleménye a jelenlegi nem összehangolt intézkedések összehangolását, valamint a kezeléshez való hozzáférés terén mutatkozó különbségek csökkentését célozza. A kezdeményezés következtében javulhatnak az ezekben a betegségekben szenvedő emberek egészségügyi és szociális körülményei, ami azért is fontos, mert ezek a betegségek – az európai népesség elöregedése miatt is – egyre több embert érintenek.

167

168

HU


A dokumentum az ezen a téren dolgozó egészségügyi dolgozókkal is foglalkozik, és – amit nagyon üdvözlendőnek tartok – gondoskodik a szakirányú képzésről, valamint a családtagoknak nyújtandó támogatásról. Már most problémát jelent az, hogy évente 1,4 millió új beteget diagnosztizálnak a demencia valamely formájával, ezért határozott lépésekre van szükség a kellő időben történő diagnózis és a megelőzés biztosítására, valamint más kapcsolódó területeken is, például a betegek méltóságának megőrzése terén. Itt is vannak olyan érintettek, különösen a családtagok, akiket a társadalom megbélyegez. A társadalomnak segítenie és anyagilag is támogatnia kell azokat, akik otthon gondozzák a demenciában szenvedő betegeket. Justas Vincas Paleckis (S&D). – (LT) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadóknak ehhez a kiváló munkához. Fel kell ismerni, hogy az európai népesség elöregedése következtében az Alzheimer-kór és a demencia más formái veszélyes mértékben terjednek. Ezeknek a betegségeknek a tüneteit gyakran helytelenül diagnosztizálják, vagy túl későn veszik észre, és a betegek gyakran nem részesülnek megfelelő kezelésben. Helyénvaló az a felszólítás, hogy a demenciákat nyilvánítsuk az egészségügyi ellátás egyik prioritást élvező területévé. A demencia nagymértékű terjedését csak úgy tudjuk kezelni, ha minél szélesebb körű tájékoztatással felhívjuk a társadalom figyelmét erre a betegségre, a tüneteire és a korai diagnózis módszereire. Az Európai Unió új tagállamainak többségében, köztük Litvániában is, sajnálatos módon elégtelen a demenciában szenvedő betegek ellátása. A legnagyobb terhet általában a beteg rokonai és családtagjai viselik. A tagállamoknak el kellene ismerniük a hozzátartozók munkáját, például úgy, hogy a beteg ápolásával töltött időt lehetőség szerint beszámítják a foglalkoztatási időbe, és szociális garanciákat nyújtanak. Gay Mitchell (PPE). – Elnök úr! Csak annyit szeretnék elmondani, hogy az Alzheimer-kórral kapcsolatban mindig az időseket emlegetjük, de én a saját választókerületemben ismerek egy 48 éves Alzheimer-kóros férfit, akit özvegy édesapja gondoz. Köszönöm a felszólalási lehetőséget, és nem akarok visszaélni vele, de szeretném elmondani, hogy támogatom az időskorral kapcsolatos kezdeményezést. Ez a betegség nagymértékben összefügg az öregedéssel, de nem feltétlenül és nem kizárólagosan azzal. Wolfgang Kreissl-Dörfler (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A petíciós ügyhöz szeretnék hozzászólni. 2007 tavasza óta foglalkozom ezzel az üggyel. 2007 őszén kérdést intéztem a Bizottsághoz ez ügyben. A válasz egyáltalán nem volt kielégítő. Számos vitát folytattam a német egészségügyi minisztériummal és más hatóságokkal. Az üggyel kapcsolatban mindig minden nagyon homályos és bizonytalan volt. Dalli biztos úr, felolvasott válaszából úgy veszem ki, hogy nem mutat semmiféle hajlandóságot az ügy részletesebb vizsgálatára. Bár az Ön hivatali idejére nem jellemző, de létezik úgynevezett kollektív felelősség, és a Jogi Bizottság és a Petíciós Bizottság nevében is szeretném megkérni Önt, hogy bocsássa rendelkezésünkre a döntése alapjául szolgáló valamennyi dokumentumot. És ami ezt az eszközt illeti, szeretném tudni, bizonyos vállalatoknak miért nem áll érdekében, hogy az ő termékeiken kívül más termék is forgalomba kerüljön – bár sejtem a választ. A műanyag rész beépítése az inhalátorba viszonylag olcsó, de a forgalmazásban egészében nézve megjelenik az árkülönbözet. A válaszok néha túlontúl nyilvánvalóak, ha az ember ismeri a gyógyszeripari lobbit és bizonyos pártok anyagi érdekeit azzal kapcsolatban, hogy a kisvállalatokat kiszorítsák a piacról.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Felszólítom Önt, hogy ma végre foglaljon világosan állást, hogy hajlandó-e a rendelkezésünkre bocsátani a dokumentumokat, és hogy készen áll-e megfelelő vitát folytatni a Petíciós Bizottsággal és a Jogi Bizottsággal ahelyett, hogy szokás szerint csak halogatja az ügyet. Polgárainknak joguk van a normális bánásmódhoz – azoknak is, akik nem különösebben gazdagok, vagy nincs túl sok hatalmuk. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió népessége elöregedő népesség, ezért nő az öregedéssel összefüggésben kialakuló betegségekben szenvedő emberek száma. A statisztikák szerint a 80 év feletti lakosság körében minden ötödik polgár Alzheimer-kórban szenved. Nem mindenki tudja, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség, melynek kifejlődését azonban megfelelő megelőző intézkedésekkel és korai diagnózissal késleltetni lehet. A 2009-es Alzheimer-világjelentés szerint a demenciában szenvedő emberek teljes számának 28%-át Európa adja, amivel Ázsia mögött a második helyen áll. Hazámban, Lengyelországban 250 000 ember szenved Alzheimer-kórban, és szakemberek szerint ez a szám 2040-re meg fog háromszorozódni. Nyilván Önök is érzik, hogy ezek a statisztikák aggodalomra adnak okot. A demenciának nemcsak szociális és gazdasági következményei vannak, hanem a betegeket és családjaikat is érinti. Ezért örülök, hogy ma megvitatjuk ezt a fontos problémát. Csak az együttműködés, a nagymértékben specializált kutatás és a széles körű tájékoztató kampány fogja lehetővé tenni a korai diagnózist és a jobb megelőzést. Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! Egyetértek az Alzheimer-kórra irányuló kezdeményezésben javasolt konkrét intézkedésekkel, amelyek a korai diagnózis elősegítésére, az életminőség javítására és a tagállamok közötti együttműködés – a bevált gyakorlatok és a klinikai tanulmányok cseréje révén – előmozdítására, továbbá a betegek jogainak tiszteletben tartására helyezik a hangsúlyt. Mivel az Európai Unióban jelenleg nem állnak rendelkezésre megfelelően pontos statisztikák az Alzheimer-kórról, közös, pontosan meghatározott indikátorok alapján vizsgálatokat kell végezni. Ezenkívül be kell fektetni a tudományos kutatásokba és az ellátási rendszerek hatékonyságába. Különleges figyelmet kell szentelni az egészségügyi szakembereknek és szolgáltatóknak, valamint az Alzheimer-kórral napi szinten együtt élő családok képzésének és támogatásának. Szeretném hangsúlyozni, hogy az e súlyos betegség elleni küzdelemben nagy figyelmet kell szentelni a megelőzésnek és a minél korábbi diagnózis lehetővé tételének. Ezért ki kell dolgozni az Alzheimer-kór megelőzési stratégiáját, amelynek kapcsolódnia kell az egészségesebb életmód népszerűsítéséhez, az betegségről történő tájékoztatáshoz és az orvosi gyakorlatok cseréjéhez. Pat the Cope Gallagher (ALDE). – (GA) Elnök úr! Szeretném megköszönni Önnek a lehetőséget, hogy beszélhetek az Alzheimer-kórról. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, Írországban 44 000 embert érint, Európában pedig csaknem 10 millió embert. Progresszív betegségről van szó, ami azt jelenti, hogy idővel az agy egyre több része sérül, és ezzel párhuzamosan egyre rosszabb tünetek jelentkeznek. Az európai népesség elöregedésének következtében a jövőben sajnálatos módon egyre több embert fog érinteni ez a betegség. Ezért nagyon fontos az uniós tagállamok közötti koordináció a demencia okainak kutatása és az egészségügyi rendszerek bevált gyakorlatai terén. Az ápolás terhe gyakran a közeli családtagok vállát nyomja, Írországban például 50 000 ember ápol napi szinten demenciában szenvedő beteget.

169

170

HU


Végezetül szeretnék tisztelettel adózni ezeknek az ápolóknak és az Ír Alzheimer Társaságnak, amely hihetetlenül nagy segítséget nyújt a demencia által érintetteknek. Margrete Auken (Verts/ALE). – (DA) Elnök úr! Dalli biztos úrhoz szeretnék szólni. Itt van ez a műanyag eszköz, amiről beszélünk. A nemzetközi gyógyszeripar döntött úgy ebben a német ügyben, hogy ez a műanyag eszköz és a gyógyszer egységet alkotnak. Itt van a gyógyszer. A fontos vizsgálatoknak ezt kell alávetni. A műanyag eszköznek ebben az esetben olyan szerepe van, mint más esetekben mondjuk egy fecskendőnek. Nyilvánvaló azonban, hogy a gyógyszeripar rengeteg pénzt keres azon, hogy a két terméket mindig együtt kell eladni. A társadalom viszont rengeteg pénzt takarít meg, ha valamit újra és újra fel lehet használni. Véleményem szerint botrányos, hogy a Bizottság továbbra is fenntartja, hogy ezt az egyszerű terméket ugyannak az alapos vizsgálati folyamatnak kell alávetni – mintha szükségképpen ugyanaz a vizsgálati rendszer vonatkozna rá –, mint magát a gyógyszert; tudom, nem pontosan ugyanannak, mint magát a gyógyszert, de a vizsgálatot az alapján határozzák meg, hogy ez az eszköz ahhoz a gyógyszerhez tartozik. Felháborító, hogy ebben az ügyben még mindig nem kaptunk világos választ. Sok ember és sok biztosító szenvedi el annak következményeit, hogy ezt az egyszerű műanyag tárgyat nem engedélyezték már réges-rég. Ez a tárgy csak pénzügyi problémákat okozott ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Paolo Bartolozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az idegrendszeri degeneratív betegségek és különösen az Alzheimer-kór az uniós egészségügyi prioritások közé tartoznak. Az Alzheimer-kór súlyos – és nem csak egészségügyi – következményekkel jár a betegek számára. A közvetlen és nem hivatásos ápolás költségei valóban magasak. Az Alzheimer-kór nemcsak a betegeket érinti, hanem azokat is, akik gondoskodnak róluk. Ezért arra van szükség, hogy európai szinten kezeljük a problémát, hogy a tagállamok összehangolják válaszaikat, hogy az összehangolt intézkedések egymást erősíthessék különösen a tudomány és kutatás terén, és hogy ezek az intézkedések előmozdítsák a megelőzést, javítsák a diagnózist és a rendelkezésre álló kezelést – ideértve az innovatív kezelési formákat is –, valamint segítsék a nemzeti szinten elért eredmények tagállamok közötti cseréjét, az információcsere révén ráirányítva a közfigyelmet erre a betegségre. John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Még egyszer köszönetet mondok a Parlamentnek és azoknak a képviselőknek, akik felszólaltak az Alzheimer-kórra és más demenciákra vonatkozóan. A Bizottság üdvözli a Parlament jelentését és javaslatait. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy a Bizottság teljes mértékben el van kötelezve, hogy részt vállaljon az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái problémájának kezelésében. Ezek a betegségek sajnálatos módon hozzátartoznak az európai társadalom elöregedéséhez. Véleményem szerint közös felelősségünk együttműködni a szóban forgó betegségek jelentette terhek minimalizálása érdekében, valamint a megelőzést, a diagnózist, a kezelést és gondozást célzó innovációkba történő befektetés terén. Örömmel fogom támogatni a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy szorosan együttműködjenek a Parlamenttel az Alzheimer-kór és a demencia más formái jelentette problémák kezelésében.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Ami Klein úrnak az „Effecto” elnevezésű eszközre vonatkozó petícióját illeti, mindenekelőtt – Mazzoni asszony kijelentésére reagálva, aki szerint a Bizottság feladata az, hogy a polgárok mellett álljon – kijelentem, hogy a feladatom az, hogy a betegek mellett álljak. Számomra – mint az egészségügyért felelős biztos számára – nagyon fontos, hogy ne kössünk kompromisszumokat a betegek biztonságát illetően, hogy az orvostechnikai eszközök megfelelő bevizsgálását és biztonságosságuk garantálását célzó folyamatok és eljárások terén ne lehessen semmiféle rövidebb utat vagy egyszerűsítést kieszközölni. Elhangzott, hogy itt csak annyiról van szó, hogy egy bizonyos gyógyszer bevételéhez szükség van egy darab műanyagra – de itt nem csak erről van szó. Klinikailag igazolni kell a termék biztonságosságát, ezért a petíció benyújtóját, Klein urat 24 betegen történő klinikai vizsgálat elvégzésére szólítottuk fel. Tehát 24 betegen kellene klinikai vizsgálatot végezni. Miért tanúsít Klein úr ellenállást, miért nem végzi el ezt a klinikai vizsgálatot? Mi okozhatja ezt az ellenállást? Ezen tűnődöm. Tudnunk kell például azt is, hogy ez a termék univerzálisan vagy csak egy bizonyos gyógyszerhez vagy több különböző típusú gyógyszerhez használható-e. Ha az utóbbi eset áll fenn, akkor a különböző gyógyszerek esetén különböző adagolás szükséges? Van az eszközben beállító szerkezet az adagoláshoz? Laikus vagyok ezen a téren, és ha egy ilyen eszközt kellene használnom, akkor ezek a kérdések merülnének fel bennem. A hatóságok is ezeket a kérdéseket tették és teszik fel maguknak. Igazolást kérnek arra nézve, hogy ez az eszköz biztonságos, bárki is használja, aki rászorul. A biztonságosság igazolására rendes eljárást kell lefolytatni, és nem fogok rövidített eljárást engedélyezni. Elhangzott, hogy megígértem, hogy megvizsgálom ezt az ügyet. Valóban megígértem, és meg is vizsgáltam az ügyet. Az ügy számos részletét megismertem. Ezekről a részletekről természetesen az 1987 óta a Bizottságban dolgozók tájékoztattak engem. Amikor Klein úr találkozót kért velem vagy a kabinettel, rögtön beleegyeztem. Kabinetfőnököm tájékoztatta Klein urat, hogy készen állunk találkozni vele az ügy elmagyarázása céljából. Klein úr e-mailben válaszolt, amelyben számos feltételt szabott meg a találkozóra nézve, köztük azt, hogy a Bizottság viselje az összes költséget, tehát a repülőjegyeket és a brüsszeli szállást is Klein úr és emberei számára – és ebbe a feltételbe nem egyezhettem bele. Marisa Matias, előadó. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is köszönöm hozzászólásaikat a jelentéshez, amelyet a Parlament kíván előterjeszteni az Alzheimer-kórról és más demenciákról. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet tragikus, és hogy ezeket a betegségeket sokszor nem ismerik fel, ahogy az már el is hangzott. Csak egy témát szeretnék említeni, amely minden felszólalásban előfordult, de talán nem eléggé hangsúlyosan. Ez pedig a betegek méltósága és jogaik, de nemcsak a betegeké, hanem családtagjaiké is, azoké, akik a betegeket ápolják, legyen szó akár hivatásos akár nem hivatásos ápolókról, valamint az ezzel a betegséggel foglalkozó szakmák képviselőinek jogai. Biztos úr! Őszinte örömmel töltenek el azok a szavai, amelyek szerint az Európai Bizottság osztja az Európai Parlament aggodalmait, és pozitív véleménye van a Parlament által a jelentésben előterjesztett valamennyi javaslatról, továbbá mindent meg fog tenni e javaslatok végrehajtása érdekében. Tudjuk, hogy ezen a területen minden nap késedelem számít, mivel nagyon sürgős ügyről van szó. Azt is tudjuk, hogy a Parlament holnap bejelentést fog tenni a tárgyról. Megvárjuk a szavazás eredményét, biztos úr, de azt tudjuk, hogy az európai közvélemény sokkal

171

172

HU


többet vár tőlünk, mint szolidaritást és erkölcsi támogatást. Az európaiak konkrét és megfelelő intézkedéseket várnak, biztos úr, és remélem, hogy Ön és a Bizottság állításukhoz híven valóban prioritásként fogják kezelni ezt a kérdést, és jogalkotási kezdeményezést fognak tenni az európai polgárok és családjaik jogainak és méltóságának tiszteletben tartása érdekében, valamint annak érdekében, hogy egyenlő módon férhessenek hozzá a kezeléshez. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap (2011. január 19-én, szerdán) kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Becslések szerint Európában 9,9 millióan szenvednek degeneratív idegrendszeri betegségekben, például Alzheimer-kórban. Az Eurostat becslése szerint figyelembe véve Európa népességének elöregedését 2050-re 1995-höz képest meg fog kétszereződni a degeneratív idegrendszeri betegségekben szenvedők száma. Az ápolás a családtagokat terheli, és becslések szerint egy beteg családjában ez három személyt fog érinteni. Ezzel kapcsolatban uniós szintű intézkedéseket kell foganatosítani arra nézve, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a betegek és családjaik megfelelő támogatása terén. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az uniós egészségpolitikában prioritást kell kapnia a demenciának. A betegek és ápolók szervezeteit megfelelően el kell ismerni, valamint be kell őket vonni a tájékoztató kampányokba és a kutatási programok előkészítésébe. Az EU jelentős összeget – 159 millió EUR-t – bocsát rendelkezésre a 34 degeneratív idegrendszeri betegségre vonatkozó kutatási programra, de mivel a betegek száma jelentősen nőni fog, a nyolcadik keretprogramban bővíteni kell a kutatási projektek körét, és be kell vonni a viselkedésterápiára, kognitív terápiára és nem gyógyszeres terápiára vonatkozó kutatásokat is. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az Alzheimer-kór és a demencia más formáinak előfordulási arányára vonatkozó, az Alzheimer Europe által gyűjtött adatok elérhetőek az Európai Unió országaiban. Az Alzheimer-kór valamennyi országban a demencia fő oka volt a múltban, és maradt a jelenben is. Észak-Amerikában a demencia 74,5%-a , Európában 61,4%-a és Ázsiában 46,5%-a az Alzheimer-kór számlájára írható. De az Európai Unióban nem minden esetben ismerik fel az Alzheimer-kórt. A jelenleg rendelkezésre álló epidemiológiai adatok szerint az Alzheimer-kórban szenvedőknek csak mintegy a felét diagnosztizálták. Ezért úgy gondolom, hogy a tagállamoknak hosszú távú politikákat és cselekvési terveket kell kidolgozniuk a demenciával és Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatás finanszírozásához való hozzáférés gyorsítása terén, ideértve a megelőzésre vonatkozó kutatást is – méghozzá úgy, hogy ezek a politikák és cselekvési tervek arányosak legyenek a betegségnek a társadalomra gyakorolt gazdasági hatásaival. A politikáknak és cselekvési terveknek figyelembe kell venniük és meg kell előzniük a várható szociális és demográfiai trendeket, és nagy hangsúlyt kell helyezniük a beteget ápoló családtagok támogatására, így nyújtva szociális védelmet a demenciában szenvedő sérülékeny embereknek. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az előterjesztett állásfoglalás megerősíti elkötelezettségünket az ez ellen a 85 év feletti lakosság körében minden ötödik embert érintő, súlyos betegség ellen folytatott küzdelemben. Véleményem szerint hatékony, összehangolt, egész Európára kiterjedő intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy további előrelépések történhessenek a betegséggel kapcsolatos kutatás és epidemiológiai adatgyűjtés

18-01-2011

18-01-2011

HU


terén. A tagállamok közötti megfelelő koordináció hozzájárulhat a betegek kezelése terén a bevált gyakorlatok cseréjéhez, és segíthet a polgárok figyelmét felhívni a megelőzés és a korai beavatkozás fontosságára. Ezen a területen létfontosságú a beruházás és az együttműködés, és nemcsak a betegség társadalmi költségeinek csökkentése érdekében, hanem mindenekelőtt azért, hogy az érintettek egyre inkább méltóságteljes életet élhessenek. Ezzel kapcsolatban szeretném kijelenteni, hogy a demenciák természetesen nem csak magukat a betegeket érintik; érintik a betegek környezetében élőket, a családtagokat és az egészségügyben dolgozókat is. Az európai stratégiának hatékonyabb és gyakorlatiasabb támogatást kell biztosítania az érintett betegeket nap mint nap ápolók számára, orvosolnia kell a hiányosságokat a szakmai továbbképzés terén, és gondoskodnia kell figyelemfelhívó kampányok indításáról az Alzheimer-kórban szenvedő betegek rokonai számára. Louis Grech (S&D), írásban. – Az EU mind a mai napig nem rendelkezik megfelelő válasszal az Alzheimer-kórra, sem egységes politikával az Alzheimer-kór megelőzésére vonatkozóan. Ezenkívül aggasztó az is, hogy bizonyos országokban, például Máltán a társadalombiztosítás semmiféle anyagi támogatást nem nyújt az Alzheimer-kórban szenvedők gyógykezeléséhez. Habár a Bizottság nem avatkozhat bele a nemzeti egészség-biztosítási rendszerek működésébe, fokoznia kellene a tagállamokra gyakorolt nyomást, hogy azok garantálják az Alzheimer-kóros betegek megfelelő kezelését. Felszólítom a Bizottságot, hogy a demencia elleni küzdelmet valóban kezelje európai prioritásként, és ésszerű időkereten belül valósítsa meg a következő javaslatokat: 1. a szívés érrendszer egészségének támogatása és befektetés az egészségesebb munkaerő érdekében; 2. az idősebbek társadalmi és szellemi tevékenységeit biztosító kezdeményezések támogatása; 3. a tagállamok ösztönzése a betegség korai diagnózisát lehetővé tevő rendszeres szűrővizsgálatok elvégzésére, valamint a gyógyszerekhez és gyógykezeléshez való könnyű hozzáférés biztosítása, ha a betegség már kialakult; 4. európai szintű, rendszeres epidemiológiai vizsgálatok elvégzésének biztosítása; 5. a tagállamok ösztönzése a segédtechnológiák jobb kihasználására. Jim Higgins (PPE), írásban. – Üdvözlöm ezt a jelentést mint a demencia elleni küzdelem fontos lépését. Jelenleg a 65 év feletti korosztályból minden huszadik, a 80 év feletti korosztályból pedig minden ötödik ember demenciában szenved. Becslések szerint a 30 és 99 év közötti korosztályból Európában több mint 8 millióan szenvednek valamilyen degeneratív idegrendszeri betegségben, és a kutatók becslései szerint ez a szám 20 évente megkétszereződhet. A degeneratív idegrendszeri betegségek 50%-ában Alzheimer-kórról van szó. Ma csaknem 10 millió európait érint a demencia, amelynek a leggyakoribb formája az Alzheimer-kór. Írországban 44 000 ember szenved demenciában. Több mint 50 000 ember foglalkozik a demenciában szenvedők ápolásával, így becslések szerint 100 000 embert érint közvetlenül a demencia. Az Alzheimer-kór kialakulásának ötéves késleltetése a betegség előfordulási arányának 50%-os csökkenését jelenti, ezért üdvözlöm, hogy az Európai Bizottság a megelőzésre és a korai felismerésre kíván összpontosítani. Üdvözlöm azt is, hogy az európai kutatás jobb összehangolására kívánnak összpontosítani, hiszen tudjuk, hogy ma a kutatás 85%-a nem összehangoltan folyik. Ezen a területen az európai stratégia szempontjából létfontosságú, hogy a különböző országok prioritásként kezeljék a nemzeti cselekvési tervek kidolgozását. Az európai stratégiának olyan szolgáltatásokat kell biztosítania, amelyek garantálják a maximálisan lehetséges lefedettséget, valamint valamennyi beteg számára egyenlő feltételeket és azonos kezelést nyújtanak. Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) Az emlékezetzavart okozó betegségek egész Európában problémát jelentenek. Jelenleg megközelítőleg 10 millió európai szenved ilyen

173

174

HU


betegségben. Többségük Alzheimer-kóros. Számos tényező befolyásolja az emberek emlékezőképességét és az új dolgok elsajátításának képességét. Ilyen tényezők például a stressz, a depresszió, a fájdalom, a súlyos ivás, a nem megfelelő táplálkozás és a gyógyszerek. Már fiatal kortól kezdve nagyobb figyelmet kell szentelni e betegségek megelőzésének. Az aktív élet, a szellemi aktivitás, az egészséges táplálkozás és a toxikus anyagok kerülése megelőzi az emlékezetzavart okozó betegségek kialakulását. Ha odafigyelünk ezeknek a betegségeknek a rizikófaktoraira, akkor azzal egyidejűleg a kardio-cerebrovaszkuláris állapotunkra is odafigyelünk. A jövőben a memóriazavarral járó betegségek elleni küzdelemben hangsúlyozni kell a tájékoztatás és a nem kormányzati szervezetek fontosságát. Ezek a szervezetek nagyon értékes munkát végeznek. Több támogatást kellene kapniuk, hogy a szóban forgó betegségekben szenvedők számára megfelelőbb segítséget biztosíthassanak. Ezenkívül a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a kezelési központoknak és azok minőségének. Sajnos ezek jelenleg nem elégítik ki a szükségleteket. Finnországban például nincs egyenlő hozzáférés, és nincsenek megfelelő, nappali ellátást és hosszú távú ellátást biztosító központok. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket az emlékezetzavarral járó betegségek kezelésére specializálódott szakemberek támogatásának fontosságára, megfelelő képzésükre, szaktudásuk és kompetenciájuk fejlesztéséra. Köszönöm. Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban. – (FI) Szeretnék köszönetet mondani Matias asszonynak az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésről szóló, dicséretes, saját kezdeményezésű jelentéséért. Minden ötödik európai szenved valamilyen emlékezetzavart okozó betegségben. Ezek a betegségek egyre nagyobb nyomást jelentenek egyrészt az egészségügyi ellátó rendszereknek, amelyeknek el kell látniuk az elöregedő lakosságot, másrészt természetesen a betegeknek és hozzátartozóiknak, akik teljesen új helyzetben találják magukat. E betegségek kórfejlődésével kapcsolatosan nincs konszenzus, de a korai beavatkozás mindenképpen alapvető fontossággal bír. Ez a jelentés hozzá fog járulni ahhoz, hogy az emlékezetzavart okozó betegségek az EU egészségügyi prioritásai közé kerüljenek. A szavazás eredménye azt a támogatandó üzenetet fogja közvetíteni, hogy e betegségek kutatása és kezelése összeurópai kooperációt kíván. Habár ezek a betegségek nagyrészt az idősebbeket sújtják, a diagnosztizálás fejlődésével az első tüneteket mind gyakrabban fogják majd az aktív lakosság körében felfedezni. Az európai együttműködés fokozása érdekében szükség lesz az emlékezettel kapcsolatos, nemzeti szintű programokra, amelyeket néhány tagállamban már meg is kezdtek. Az emlékezettel kapcsolatos, nemzeti szintű programok jelentős szerepet játszanak az ismeretterjesztésben és a bevált gyakorlatok cseréjében, valamint a párhuzamosságok csökkentésében az intézkedések terén. Richard Seeber (PPE), írásban. – (DE) Európában 10 millióan szenvednek demenciában; közülük 5 millióan Alzheimer-kórban. A várható élettartam növekedése következtében ezek a számok tovább fognak nőni. A saját kezdeményezésű jelentés megfelelő megközelítést képvisel, amikor felszólal a demencia és különösképpen az Alzheimer-kór hatékonyabb kezelése mellett, amelyben különös hangsúlyt kell kapnia a megelőzésnek. A megelőzésben kulcsszerepet kell játszania a korai diagnózisnak, a rizikócsoportok ingyenes szűrővizsgálatainak, valamint mindenekelőtt a lakosság tájékoztatásának, mivel az Alzheimer-kórt az EU-ban általában túl kései stádiumban diagnosztizálják. A demencia terjedése szükségessé teszi egy európai stratégia kidolgozását, amelynek lehetőség szerint olyan átfogó struktúrákat kell létrehoznia, amelyek biztosítják a betegek számára az információhoz és a kezeléshez való egyenlő hozzáférést. Nem szabad elfeledkezni a hozzátartozóknak és ápolóknak nyújtandó támogatásról. Ezenkívül a széles körű

18-01-2011

18-01-2011

HU


epidemiológiai és klinikai vizsgálatok, valamint a demencia és az Alzheimer-kór kutatásának javítása is a demenciák elleni küzdelem fontos tényezői. Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) A demencia és különösképp az Alzheimer-kór nemcsak egészségügyileg jelentenek súlyos problémát, hanem nagyon érzékeny etikai és társadalmi kérdéseket is felvetnek, amelyek az európai népesség elöregedésével csak egyre súlyosabbak lesznek. Az előterjesztett dokumentum nagyon helyesen felhívja a figyelmet e betegségek különböző aspektusaira, különösképp a korai diagnózis, a kutatás és a betegellátás támogatására. Véleményem szerint ugyanilyen fontos a demenciában szenvedők családjainak támogatása, és alapvető fontosságú a jó minőségű egészségügyi és szociális ellátáshoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés hangsúlyozása. Ebben kulcsszerepük van a helyi – akár városi, akár regionális – hatóságoknak és az önkéntes szervezeteknek, amelyek reagálni tudnak az ilyen szolgáltatások iránti megnövekedett keresletre. Az Alzheimer-kórra és más demenciákra irányuló európai kezdeményezésnek fontos szerepe van abban is, hogy a szó legtágabb értelmében komoly és nyilvános társadalmi vita alakuljon ki ezekről a betegségekről. Ezért őszintén üdvözlöm és támogatom ezt a kezdeményezést. 15. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. – A következő napirendi pont a Kérdések órája (B7-0001/2011). Az alábbi kérdéseket intézték a Bizottsághoz. Első rész 14. kérdés, előterjesztette: Rares-Lucian Niculescu (H-0629/10) Tárgy: Az európai alapok felhasználása A Financial Times egy nemrég megjelent cikke szerint az Európai Unió csupán 10%-ot költött el a szegény régiók fejlesztésének előmozdítására 2013-ig előirányzott 347 milliárd euróból. Ugyanazon cikk szerint, egyes multinacionális vállalatok (Coca-Cola, IBM, Nokia Siemens) is felhasználnak a kkv-k támogatására szánt alapokból, míg más nagyobb vállalatok (Twinings, Valeo) tevékenységük olcsóbb munkaerőt biztosító országokba történő kihelyezésének finanszírozására használják az uniós alapokat, ezáltal megszegve az effajta tevékenységeket kifejezetten tiltó jogszabályokat. Felkérjük a Bizottságot, hogy véleményezze az említett cikkben közölt információkat, és ossza meg az ehhez hasonló helyzetek jövőbeli előfordulásának megelőzésére kigondolt esetleges megoldásokat. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A Bizottság üdvözli a Financial Times vizsgálatát, mivel ezzel jelentősen hozzájárul a kohéziós politika hatékonyságáról folytatott nyilvános vita megnyitásához és kiszélesítéséhez. A Bizottság tisztában van a programalkotási időszak elejére általában jellemző támogatásfelvételi lassúsággal. Ugyanakkor a legutóbbi adatok azt mutatják, hogy a Bizottság kohéziós politikára fordított kifizetései a negyedik negyedévben minden eddiginél nagyobbak voltak. A kifizetések túlnyomó része időközi kifizetés, például a tagállamokban jóváhagyott költségtérítési kifizetés volt. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a korábbi programalkotási időszakokhoz hasonlóan a kohéziós politikára fordított kifizetések ütemezése gyorsul. A tagállamokra irányuló uniós kifizetések tekintetében az abszorpciós

175

176

HU


mutatók a következők: 21% – kohéziós alap, 22% – Európai Regionális Fejlesztési Alap, 23% – Európai Szociális Alap. Ami a multinacionális és nagyvállalatoknak biztosított támogatást illeti, a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a kohéziós politika elsődleges célja a növekedés elősegítése és az új munkahelyek létrehozása bizonyos régiók és tagállamok esetében. A termelő beruházások számára nyújtott bármiféle támogatást ebben a kontextusban kell megítélni. A munkahelyek létrehozását és a gazdasági növekedést a kisvállalkozások beindításától a nagyvállalatok támogatásáig számos módszerrel segíthetjük. A kohéziós politika beavatkozásai az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap szabályozásának megfelelően elsősorban a kis- és középvállalkozások termelő beruházásait támogatják. A Bizottság megerősítette a kis- és középvállalkozásoknak a jelenlegi programalkotási időszakra vonatkozó dokumentumok megvitatása során játszott szerepét is. A termelő beruházások és a belső potenciál fejlesztésére irányuló befektetések túlnyomó többsége a kis- és középvállalkozásokra irányul, a szabályozással összhangban előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor az érintett alapok és programok célkitűzéseinek megfelelően, a társfinanszírozásban nagyobb vállalatok is érintettek. A kohéziós politika keretében összesen mintegy 55 milliárd euró jut vállalati támogatásra 2007 és 2013 között, melynek jelentős része a kis- és középvállalkozások innovációs támogatására fordítható. A Bizottság rá kíván mutatni, hogy a multinacionális vállalatok nem az Európai Szociális Alap által nyújtott támogatás kedvezményezettjei. A dolgozók képzése társfinanszírozott. Az Európai Szociális Alap az embereket támogatja, képzést és átképzést biztosít, készségeket fejleszt, hogy az emberek munkához juthassanak. Az a munkás, aki egy bizonyos cégnél dolgozott, később akár másik vállalatnál is elhelyezkedhet. Egyetlen dolog számít tehát, mégpedig a jártasságoknak és készségeknek az a készlete, melyet a dolgozó elsajátított abból a célból, hogy a munkaerőpiacon minél tovább megmaradhasson, és nem a képzést biztosító vállalatok neve vagy típusa. A Bizottság fontolóra veszi, hogy a cégek ne részesülhessenek olyan európai befektetési alapokból, amelyek az adott cégen belül más uniós régióban elbocsátásokhoz vezetnek, mivel az Európai Szociális Alap befektetésének nettó hatása ebben az esetben nulla vagy akár negatív is lehet. Ha a kohéziós alap támogatásában részesült vállalat öt éven – kis- és középvállalkozások esetében három éven – belül bezár, vagy felmondja a projekttámogatást, az összeget vissza kell fizetni. Végül hangsúlyozni szeretném azt a fontos tényt, hogy miközben nyilvánvalóan vannak fejlesztésére szoruló területek, ezek nem homályosíthatják el a kohéziós politika kétségbevonhatatlan pozitív hatásait. Biztosíthatom Önöket, hogy a Bizottság nem hátrál meg a nehézségek előtt. Eddig is javasoltunk változtatásokat, melyek közül néhány meg is valósult, és folyamatosan fejleszteni fogjuk a kohéziós politikát, amely kézzelfogható előnyöket biztosít az Európai Unió szegényebb régiói, és ezzel együtt egész Európa számára. Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Köszönetet szeretnék mondani a biztos úrnak az általa közzétett információk alaposságért, ugyanakkor hozzáfűznék egy megjegyzést az elhangzottakhoz. Egy ehhez hasonló vitában, amikor ilyen témával foglalkozunk, véleményem szerint inkább azokra a jövőbeni intézkedésekre kellene összpontosítanunk, melyekkel elkerülhetjük hasonló helyzetek kialakulását, és, ha megengedik, még ennél is fontosabb volna, hogy megkérdezzük magunktól: e számok ismeretében nem egészen valószínű-e, hogy az állampolgároknak az uniós intézményekbe vetett bizalma csökkenni fog?

18-01-2011

18-01-2011

HU


Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megköszönni a felvilágosítást, mivel ezzel alapot teremtettünk a lényegi vitához, és határozottan kiálltunk a kis- és középvállalkozások mellett. Végső soron ezek a vállalkozások alkalmazzák az európai állampolgárok kétharmadát, és fizetik az adók 80%-át. A kérdésem ezek után: a biztos úr úgy gondolja-e, hogy a jövőben még tovább erősíthetjük a kutatási keretfeltételeket és a kutatási infrastruktúrát? Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! A következő a kérdésem. A strukturális alapoktól, különösen az Európai Szociális Alaptól származó pénz nagyon fontos. Arra szolgál, hogy magasabb képzettséget biztosítson a dolgozóknak, és megtartsa a munkahelyeket, melyeket így képzettebb emberek tölthetnek be. Ugyanakkor Ön szerint a tehetős nemzetközi vállalatok (melyek hozzájárulására elengedhetetlen ahhoz, hogy hozzájussanak a strukturális alapoktól és az Európai Szociális Alaptól származó pénzhez) ugyanazokkal a feltételekkel rendelkeznek, mint a kis- és középvállalkozások, amelyek szintén képezni kívánják dolgozóikat, és képesített alkalmazottakat szeretnének? Nem tart elképzelhetőnek bizonyos javaslatokat, mivel a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások eltérő feltételekkel bírnak? Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, köszönöm a kérdéseket. Ami a kutatási infrastruktúrát illeti, a kis- és középvállalkozások máris jelentős forrásokhoz jutottak az Európai Regionális Fejlesztési Alaptól, különösen az innováció előmozdítása területén, ahol a támogatás mértéke több tízmilliárd euróra rúg. A 2000–2006-os időszakban összesen 30 000-nél is több vállalkozás fókuszált erre a területre. Fontolóra vettük, hogy a kutatási infrastruktúrát is kiemelt figyelem illesse meg, különösen a jövőben, és nem csupán a gazdaság területén, de az alapkutatásokban is. Lehetséges, hogy akár még eben az időszakban támogatni fogunk egy kutatási infrastruktúrára irányuló projektet, amely a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fórumának ütemtervében is szerepel elsőként ezekkel az alapokkal együtt, mivel a projektre irányuló vizsgálatok kimutatták, hogy ennek tartós, a projekten túlmutató hatása van az adott régióban, amennyiben munkahelyek jönnek létre, ami nemcsak a kutatói állásokra, hanem az ezeket ellátó vállalkozásokra is vonatkozik, mivel még az alapkutatásoknak is szolgáltatásokra és ellátásra van szükségük. Másképp szólva: az adott régió – ez esetben Magyarország, egyik régiójának – valamely területén tényleges központ jöhet így létre. Ez jelzésértékű kell, hogy legyen a következő programalkotási időszak vonatkozásában is, talán az egyetemek számára, amelyek a végeredmény tekintetében szintén kézzelfogható módon közreműködnek. Az egyetemeken folyó kutatási tevékenységeknek már napjainkban is majdnem a harmada az alkalmazott kutatások területén zajlik, ami végül hozzájárul a gazdasági teljesítményhez, és tartós munkahelyeket teremt. Ami a tisztelt képviselőasszony kérdését illeti, az Európai Szociális Alap keretein belül általában az alkalmazásban álló vagy átmenetileg állástalan dolgozók jutnak képzési segítséghez, hogy ezáltal jobb kilátásokkal rendelkezzenek a munkaerőpiacon. Ez történhet az őket alkalmazó vállalat keretein belül, illetve ha állástalanok, akkor képesség- és készségfejlesztésről beszélhetünk, illetve olyan képzésről, amely általában egy másfajta foglalkozás ellátására teszi alkalmassá ezeket az embereket. Szolgálhatok egy példával is, hiszen alighanem erre a sok kritikával illetett esetre gondolt: McDonald’s dolgozói továbbképzésének esetére. Itt pontos megkülönböztetést kell tennünk: a McDonald’s dolgozói esetében olyan képzési formákról van szó, amelyek magasabb képzettséget biztosítottak számukra a munkaerőpiacon és a munka világában. Ahogy Ön is tudja, hiszen sok kritika elhangzott e tárgyban, a McDonald’s vállalatnál betöltött, gyakran McJobsként

177

178

HU


(„McMelóként”) emlegetett állások általában komolyabb képzettséget nem igénylő részmunkaidős állások, és nagyrészt tanulók töltik be ezeket. E dolgozók képzése tehát a kérdés. Ami a házon belüli további képzéseket illeti, mint e projekt esetében is, a McDonald’s például saját maga állja az összes költséget. Más szavakkal: azt próbáljuk biztosítani, hogy a dolgozók további képzése a saját, személyes fejlesztésükre fókuszáljon. Úgy gondolom, ebből a szempontból nem számíthat, hogy ezek az emberek hol dolgoznak, ehelyett arra kell törekednünk, hogy a lehető legjobb képzést biztosítsuk számukra, hogy minél jobban megállják a helyüket az egyre mobilisabb munkaerőpiacon, és ezáltal amennyire lehet, visszaszorítsuk a munkanélküliséget. Elnök. – 16. kérdés, előterjesztette: Kinga Göncz (H-0639/10) Tárgy: Az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz Az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz (EPMF) végrehajtása a vártnál lassabbnak tűnik, ami veszélyeztetheti az eszköz céljait és nyilvánvalóan nincs összhangban 2010. márciusi elfogadásának sebességével. Miként kívánja a Bizottság felgyorsítani az eljárást és biztosítani, hogy az EPMF elérje a legsebezhetőbb rétegeket, megtartva mindeközben a megfelelő földrajzi egyensúlyt? Mit kíván tenni a Bizottság annak érdekében, hogy rábírja a tagállamokat a mentori és képzési programok finanszírozására, illetve hogy biztosítsa a kamatkifizetések megállapodás szerinti támogatását az Európai Szociális Alapból? Miként biztosítja a Bizottság az EPMF-re vonatkozó információk eljuttatását a célközönséghez? Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Kedves kollégák! Örömmel jelenthetem, hogy a Progress mikrofinanszírozási eszköz mindkét része, tehát a biztosítékokra és az azonnali termékekre vonatkozó rész is, mára teljesen működőképes. Alig három hónappal a döntés hatálybalépése után a Bizottság véglegesítette az Európai Beruházási Alap megbízatását, hogy indítsa el a mikrofinanszírozási szolgáltatókra vonatkozó garanciaműveleteket. A múlt év novemberében a Bizottság létrehozott egy egyedi befektetési eszközt. Ennek eredményeképp az első mikrohitelek ettől a hónaptól hozzáférhetők lesznek. Azt is örömmel jelenthetem, hogy a Bizottságnak sikerült további pénzalapot biztosítania az európai mikrovállalkozások számára. Az Európai Beruházási Bank vállalja az Európai Unió 100 millió eurós hozzájárulását, és további közreműködőkre is számítunk, így a Progress mikrofinanszírozási eszköz összesített hitelvolumene eléri a kitűzött 500 millió eurót. Ez a pénz a munkanélküli, társadalmi kirekesztettségben élő és kiszolgáltatott polgárok érdekeit fogja szolgálni, akik nem férnek hozzá a hagyományos hitelpiachoz. E célcsoportok elérése és a földrajzi egyensúly megteremtése az Európai Beruházási Alap a Bizottságtól elnyert megbízatásnak kulcselemeit képezik. A már folyamatban lévő, illetve előkészület alatt álló eljárások alapján mondhatjuk, hogy mindkét célkitűzést el fogjuk érni. 2011 elejétől a mikrohiteleket egy Belgiumban található, az elmaradott városi közösségekre fókuszáló, kezdeti mikrofinanszírozási intézményen, illetve egy olyan holland alapítványon keresztül folyósítják majd, amely a hagyományos pénzügyi eszközök elérésben gátolt polgárokat célozza. Az Európai Beruházási Alap bejelentette, hogy az előkészítés alatt álló műveletek földrajzi lefedettség tekintetében is kiegyensúlyozottak lesznek. Nagyjából 40%-uknak Európában, 60%-uknak pedig Középés Kelet-Európában befektető közvetítőket kell bevonniuk. Köztudott, hogy a mikrofinanszírozás akkor a leghatékonyabb, ha az induló vállalkozókat és a mikrovállalkozásokat vállalkozástámogatási szolgáltatásokkal segítjük.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A Bizottság rendelkezéseket fog hozni, hogy támogassa az Európai Szociális Alap irányító hatóságait és közreműködő szervezeteit az Önfoglalkoztatás és a mikrovállalkozások fejlesztésének elősegítése érdekében. Az Európai Szociális Alap jelenlegi programalkotási időszakában a tagállamok több mint 2,7 milliárd eurót fordítottak a magánvállalkozások fellendítésére. A magánvállalkozásokat kamat-visszatérítésekkel is ösztönözhetjük, ám az, hogy az engedményeket az Európai Szociális Alapon keresztül támogassuk-e, az az egyes tagállamok döntésén múlik. Eddig csak egyetlen tagállam, név szerint Litvánia jelezte, hogy élne ezzel a lehetőséggel. Végül, a Bizottság teljes körű tájékoztatást fog nyújtani a Progress mikrofinanszírozási eszközről. A kedvezményezettekhez legközelebb álló mikrofinanszírozási szolgáltatók tájékoztatást fognak adni a mikrohitelek elérhetőségéről. A Bizottság ki fogja használni a meglévő közfoglalkoztatási szolgáltatói hálózatokat, az Európai Szociális Alap irányító hatóságait és a nem kormányzati szervezeteket, hogy pontos adatokkal szolgáljon a Progress mikrofinanszírozási eszköz helyzetéről. Végül, de nem utolsó sorban a Mozgásban az ifjúság kampány kitüntetett figyelmet fordít majd a különböző háttérrel rendelkező fiatalok sajátvállakozás-indítási és mikrohitel-igénylési lehetőségeire. Kinga Göncz (S&D). – (HU) Elnök úr! Örömmel hallottam biztos úr beszámolóját, és egy részére szeretnék rákérdezni. Amikor beszámolót kaptunk néhány héttel ezelőtt a Bizottságtól, illetve az Európai Beruházási Alaptól, akkor még csak kétszázvalahány millió euróról volt összesen szó, és az egyik kérdésem pont ez volt, hogy az eredeti ígéret vagy terv szerint 500 millió volt tervbe véve. Érdekelne, hogy honnan lettek ezek a pótlólagos források. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ez, hiszen a krízis hatásainak a csökkentésében ez egy kiemelten fontos program, ezért is siettünk ennek az elfogadásával. A másik fontos kérdés az volt, hogy a Szociális Alapból kamattámogatást, illetőleg tréning és mentoring elemeket támogatnak-e a tagországok. Szintén szerepelt az eredeti tervben, és aztán úgy tűnt, hogy a Bizottság mintha elhanyagolta volna ezt a kérdést. Nagyon fontos az információnyújtás, az, hogy elérjen az emberekhez az információ. Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megköszönni a felvilágosítást. Egyetértek Önökkel abban, hogy a ma megvitatott eszköz nagyon fontos, ugyanakkor érdemes lenne megválaszolnunk azt a kérdést is, hogy mely államok használják a mikrofinanszírozási eszközt. Válaszában említette, hogy biztosítanunk kell az államok és a földrajzi egységek szerinti, különböző szintű elosztást. Igénybe vette már valamelyik állam az eszközt? Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr, köztudott, hogy a fiatalokat súlyosabban érinti a gazdasági és pénzügyi válság, de nem feledkezhetünk meg a 45 év feletti, munkanélküli emberekről sem. Mivel említette, hogy az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz 60%-a Kelet- és Közép-Európára irányul, a következő kérdésem lenne: sikerült-e meghatározni azokat a problémákat, melyek eddig megakadályozták, hogy az Európa e régiójába tartozó országok hatékonyan használják az eszközt? Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – (DE) Köszönöm az érdeklődést és a megjegyzéseket. A mikrofinanszírozás kérdése valójában számos főigazgatóság hatáskörébe tartozik, Andor úr vezetése mellett, ami a tartalmi kérdéseket illeti. Ugyanakkor a regionális politika területére is tartozik mindez. Ami a kamatlábakat illeti, néhány tagállam, egyfajta feltételként, kamatplafont állapított meg, amelynek mértéke 8 és 9,5 százalék között

179

180

HU


mozog. Amit még tekintetbe kell vennünk ezzel kapcsolatban – és erről sok vita folyt már az előkészületek során is –, az az, hogy természetes módon az általános költségek hozzávetőleg magasabbak az aktuális kölcsönökhöz képest, ezért bizonyos költségek jelentkeznek, melyeket fedezni kell. Meg kell találnunk az egyensúlyt ebben, és azt hiszem, ez sikerült is. Ami a második kérdést illeti, elmondhatom, hogy a Jasmine eszköz, melynek célja a mikrofinanszírozás megfelelő előkészítése és a közvetítők felállításának és képzésének elősegítése, jelenleg 15 intézményt készít fel 15 országban, melyek közül 11 közép- és kelet-európai, 4 pedig nyugat-európai ország. Így hirtelen nem tudom felsorolni az összes országot, de ezek alapvetően az újonnan csatlakozott országok, és várakozásaink szerint a következő években további 20 közvetítő felkészítése fog megtörténni a Jasmine program keretében. Az utolsó kérdés kapcsán azt kérném Öntől, hogy nézze el nekem, hogy nem tudok azonnal válaszolni. Írásos válaszunkat el fogjuk juttatni Önhöz, és ebben tételesen meg fogjuk jelölni a hozzáféréssel kapcsolatos akadályokat. Feltételezem azonban, hogy minden bizonnyal általában kommunikációs problémák állnak a háttérben, és az is sokszor nehézséget jelent, hogy a kölcsönért folyamodók jelentős része olyan személy, aki már nem kaphat hitelt „szokványos” bankoktól, és ezért jelentős félelem és gyanakvás övezi az ilyen szituációkat. Ha tényleg ez a helyzet, és ezek a berögzült és megszilárdult minták, akkor ezen a területen megfelelő felvilágosító tevékenységre van szükség. Elnök. – 15. kérdés, előterjesztette: Zigmantas Balčytis (H-0636/10) Tárgy: Kiegészítő támogató intézkedések a kkv-k számára az idegenforgalmi politika végrehajtásához A gazdaság többi ágazatához hasonlóan az idegenforgalmat is egyre inkább érinti a globális verseny. Az idegenforgalom versenyképességének megőrzése érdekében az Európai Unió a Lisszaboni Szerződésbe belefoglalta az ágazat versenyképességének elősegítésére és a vállalkozások fejlődéséhez kedvező környezet kialakítására irányuló célkitűzést. Ennek érdekében a következő célkitűzéseket irányozták elő: az innováció elősegítése az idegenforgalmi ágazatban, a turisztikai szolgáltatások minőségének javítása, az ágazatban dolgozók szakmai készségeinek tökéletesítése. Ugyanakkor az idegenforgalom terén működő vállalkozások, amelyek javarészt kkv-k, nem minden esetben képesek egyedül megvalósítani ezeket a célkitűzéseket. Ennek több oka is lehet, mint például a korlátozott pénzügyi források, a szakképzett munkaerő és a változásokhoz való gyors alkalmazkodóképesség hiánya. Ez a magyarázata a további pénzügyi források szükségességének. Úgy véli-e a Bizottság, hogy koherens stratégia, valamint kifejezetten a kkv-k támogatására irányuló intézkedéseket és az ágazatban tapasztalható nehézségek legyőzéséhez megfelelő pénzügyi mechanizmusokat tartalmazó részletes cselekvési terv kialakítására van szükség? Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az európai turisztikai iparnak, sok más gazdasági ágazathoz hasonlóan, szembe kell néznie a globalizáció fokozódó kihívásaival. Ezeket a kihívásokat a Bizottság már sok alkalommal érintette és hangsúlyozta, elsősorban az Iparpolitika a globalizáció korában című közleményében. Továbbá előző év június 30-án a Bizottság elfogadott egy kifejezetten a turizmusról szóló közleményt, amely a Lisszaboni Szerződéssel és az új Európa 2020 stratégiával összhangban egységes politikai

18-01-2011

18-01-2011

HU


keretrendszert javasol az ágazat versenyképességének növelése érdekében, hogy az európai turizmus valóban versenyképes, modern, fenntartható és megbízható ipari ágazattá váljon. Az egységes keretrendszernek a turisztikai mikro-, kis- és középvállalkozások fejlődése szempontjából előnyös környezet létrehozásán kell alapulnia. E célkitűzés elérése érdekében három specifikus intézkedést javasoltunk, melyek célja elsősorban az európai turizmus versenyképességének javítása; másodszor a fenntartható, megbízható és kiváló minőségű turizmus fejlesztésének előmozdítása; harmadsorban pedig egy olyan egységes kép és profil kialakítása, amely Európát mint hosszú távú és kiváló minőségű turisztikai célok együttesét mutatja be, amelyhez természetesen a turisztikai fejlesztésekre fordítható uniós pénzügyi szabályozás és eszközkészlet maximalizálása társul. E kezdeményezések nyomán az ágazatnak hozzá kell jutnia az üzemeltetők által érzékelt kihívásokhoz történő alkalmazkodáshoz és a versenyképesség szempontjából fenntartható fejlődéshez szükséges eszközökhöz. Természetesen meghatározott intézkedéseket fogunk hozni az ágazatbeli innováció előmozdítása, a turisztikai szolgáltatások megerősítése és a turizmusban dolgozók szakmai felkészültségének fejlesztése érdekében, mivel fel kell végre adnunk azt a képet, hogy az ágazat nem más, mint családi vállalkozások összessége. Azt is mérlegelnünk kell, hogy miként modernizálhatnánk és tehetnénk versenyképesebbé a szektort. Szeretnék néhány példát hozni a képzés és a szakmai fejlesztés területéről. A turizmusnak és a turisztikai vállalkozásoknak az új információtechnológiai piaci fejlesztésekbe történő beillesztésének megkönnyítésére és a versenyképesség növelésére létrehozunk egy IKT és turizmus nevű platformot. E javaslatokat és ötleteket a Bizottság közleménye tartalmazza, melyet a Tanács jóváhagyott, és amelyről parlamenti vitát fogunk folytatni – az előadó jelenleg is itt ül a teremben. Az ágazat üzemeltetőit arra fogjuk biztatni, hogy aknázzák ki jobban az Unió különféle programjait, többek között a Leonardo programot, a versenyképességi és innovációs keretprogramot, a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmust és az Európai Szociális Alapot. Ezenkívül a turisztikai szolgáltatások sokféleségét elősegítő stratégia és egy virtuális elektronikus európai turisztikai megfigyelőközpont létrehozása szintén elő fogja mozdítani az ágazat üzemeltető számára előnyös környezet létrehozását. Továbbá a kis- és közévállalkozások profitálhatnak egyéb átfogó, a pénzügyi források megteremtését célzó kezdeményezésekből. Ezek közül megemlíteném a JEREMIE kezdeményezést, amely a Bizottság, az Európai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Bank közös kezdeményezése, és amelynek célja, hogy megkönnyítse a mikro- a kis- és a középvállalkozások finanszírozását, elsősorban kockázati tőke, hitelek, értékpapírok, mikro-hitelek és egyéb visszatérítendő támogatás formájában. Végül, rá szeretnék mutatni, hogy turizmus területén működő kis- és középvállalkozások teljes lefedettséget élvezhetnek az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag keretrendszerében javasolt intézkedéseknek köszönhetően, hiszen a csomag célja éppen e vállalkozások üzleti környezetének megteremtése. A Parlament néhány héten belül megkapja a szöveg frissített változatát. Így az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag is a kis- és középvállalkozásokat védelmező eszközzé válik, amely nagy lehetőségeket rejt magában az ágazat fejlődése szempontjából, mely ágazat – reményeim szerint – meg tud majd erősödni a következő évben, mivel meggyőződésem szerint a Szerződésben lefektetett európai politika többletértékekkel járul

181

182

HU


hozzá ahhoz a kiváló munkához, amely az európai régiókban és a tagállamokban jelenleg is folyik. Ezért úgy vélem, nyugodtan biztosíthatom a kérdést megfogalmazó tisztelt képviselőt arról, hogy a Bizottság és magam is teljes mértékben azon munkálkodunk, hogy az ágazat kis- és középvállalkozásait segítsük és támogassuk abban, hogy hozzáférjenek az EU gazdasági eszközeihez, hiszen ez része annak a politikai stratégiának, amely a turizmust a gazdaság és az ipar egyik kulcsfontosságú politikai ágazatává kívánja tenni. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr! Alighanem minden jelenlévő reméli, hogy az Ön jóslata a turizmus fejlődéséről a jövőben valósággá fog válni, és hogy az ágazat nemcsak fejlődésnek indul, de a beruházók szemében is vonzóvá válik majd. Ahogy Ön is tisztában van vele, a turizmus fejlettsége mind a mai napig egyenlőtlenségeket mutat az Európai Unióban, és ennek objektív és szubjektív okai vannak. Lenne egy kérdésem. A balti-tengeri stratégiában a balti térség vonzóvá és megközelíthetővé tétele kiemelt célkitűzésként szerepel. Milyen előrelépések történtek ezen a területen az év során? Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Meg szeretném köszönni Balčytis úr kérdését, mivel olyan kérdéseket állít a vita középpontjába, amelyeket a Parlament ismét megtárgyalhat a következő hónapokban annak a parlamenti jelentésnek a keretében, melyért én vagyok a felelős. Mindenekelőtt Tajani alelnök urat illeti az elismerés, amiért a múlt év júniusában elfogadott közleménnyel és az ahhoz tartozó, néhány héttel ezelőtt bemutatott végrehajtási tervvel ilyen erős lökést adott a Lisszaboni Szerződésben vázolt, új európai turizmuspolitikának. E két dokumentum kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra és az ágazat versenyképességére koncentrál, különös tekintettel az innovációra és a képzéssel kapcsolatos kérdésekre. A finanszírozás tekintetében két területen van teendőnk: először is tudatosítanunk kell a meglévő forrásokat, és biztosítanunk kell, hogy a kihasználtságuk jobb legyen, másodszor pedig, és ezzel zárnám válaszom, Elnök úr! A Parlamentnek határozottan fel kell lépnie azért, hogy a turizmuspolitikára vonatkozó egyes költségvetési tételek helyet kapjanak a 2014–2020-es pénzügyi tervben. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Van néhány ország, amely felhasználja például a regionális versenyképességi és innovációs keretprogramot vagy a turizmusfejlesztési operatív programot, illetve az Egyesült Királyság és Görögország esetében a regionális fejlesztési operatív programot. Azt szeretném kérdezni, hogy szándékában áll-e egy európai keretrendszert létrehozni abból a célból, hogy a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékben juthassanak hozzá a turizmus fejlesztésére szolgáló európai alapokhoz. Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni Balčytis úrnak a lehetőséget, hogy egy olyan témáról beszélhetek, amely az összes olyan kérdés közül, melyért európai biztosként felelős vagyok, különösen közel áll a szívemhez. A turizmusért felelős első európai biztosként úgy vélem, hogy a turizmuspolitika az iparpolitikával és az űrpolitikával együtt kiemelt jelentőségű. Hogy konkrétan válaszoljak, a szabályozási kezdeményezésektől eltekintve, melyeknek biztosi tevékenységem kezdetétől igyekszem érvényt szerezni, a központi kérdést Fidanza úr említette meg beszédében: mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt az EU nem vállalt felelősséget a turizmuspolitikáért, a jelenlegi pénzügyi terv nem tartalmazza azokat a forrásokat, melyek segítségével az EU hozzájárulhatna egy erős turizmus létrehozásához.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Léteznek a Calypsóhoz hasonló, érdekes programok, amelyeket véleményem szerint bizonyos nagyon pozitív regionális kezdeményezések hívtak életre Spanyolországban. Bár tökéletesen értem a Fidanza úr által a parlamenti jelentésben elmondottakat, ennek ellenére lesz támogatás, mivel a turizmuspolitikára elkülönített források növekedni fognak a következő pénzügyi tervben. Ez megtörténhet a nyolcadik keretprogramban, illetve ad hoc költségvetési tételek bevezetésével is. A legfontosabb azonban, hogy a Parlament világossá tegye a problémát, mivel nehéz konkrét válaszokat adni, ha a gazdasági eszközök nincsenek a helyükön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy híján lennénk eltökéltségnek. Ahogy Önök is tudják, számos kezdeményezés történt: a belga elnökség Máltán szervezett egy nagy eseményt, és a magyar elnökség is bejelentette már, hogy egy turizmusnak szentelt kiemelt esemény szervezésébe kezd – ez volt első ülés témája néhány nappal ezelőtt Budapesten. Örülök, hogy Balčytis úr felvetette a turizmus kérdését a balti térség vonatkozásában, ez ugyanis nem olyan téma, amely kizárólag a mediterrán országok, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország és Málta gazdaságát érinti. Nagyon fontos forrást jelent az egész Európai Unió, így Kelet- és Közép-Európa számára is, mely országok saját nézőpontokkal és saját, fejlesztésre szoruló potenciállal rendelkeznek. Ami a balti államokat illeti, úgy vélem, az egyik kérdés, melyet egyébként a múlt év június 30-án elfogadott szöveg is érint, a felemelkedő osztályokhoz, az új orosz középosztályhoz fűződő viszony. Oroszok milliói terveznek külföldi turistautakat. Vannak problémák a vízumkérdéssel kapcsolatban, ez, azt hiszem, Kína viszonylatában is fennáll. Az Európai Bizottság és a turisztikáért felelős miniszterek dolgoznak a Kínából és Oroszországból érkező vendégeket érintő probléma megoldásán. Szeretnénk felgyorsítani és szeretnénk megkönnyíteni az eljárást, hogy ezek a személyek könnyebben bejuthassanak országainkba. Ezenkívül a balti államok, minthogy közel vannak Oroszországhoz, szintén hasznot húzhatnak a felemelkedő középosztály utazási kedvéből. A turisztikai szabályozás előmozdítása legfőbb törekvéseink közé tartozik. Ebben az is bátorít engem, hogy a különböző tagállamok számos minisztere, így Franciaországé, illetve az Egyesült Királyságé, mely ország turisztikai miniszterével alig néhány hete találkoztam Londonban, az EU turizmuspolitikájának igen elkötelezett támogatója. Fontos, hogy számos átjárót azonosítsunk, mivel Európának többletértékeket kell megjelenítenie. Örömömre szolgál, hogy Vassiliou biztos asszony a ma elfogadott, sportról szóló szövegbe belefoglalta azt, hogy a kiemelkedő sportesemények, például a közelgő londoni olimpia, az egész Európai Unió számára hatalmas lehetőségeket rejt magában. Röviden, biztosítanunk kell, hogy az EU minden egyes országa olyan átjáróként működhessen, melyen keresztül az adott ország meglátogatása után a turisták továbbmennek más európai országokba is. Ez az a kiegészítő intézkedés, melyet az Európai Bizottság meghozhat, és ebben az ügyben a Parlament támogatása döntő jelentőségű. Szeretném megköszönni a jövőbeni erőfeszítéseiket, nemcsak ami a turizmuspolitikáról folytatott vitát illeti, de az előttünk álló összes költségvetési jellegű vita vonatkozásában is. Második rész

183

184

HU


Elnök. – 17. kérdés, előterjesztette: Vilija Blinkeviciute (H-0625/10) Tárgy: A felsőoktatás korszerűsítését szolgáló kezdeményezések és programok Az Európai Unió egyes tagállamaiban tanulmányok készültek annak megállapítására, hogy miként alkalmazkodnak a felsőoktatási intézmények a munkaerőpiac új követelményeihez, illetve hogy milyen eséllyel találnak munkát a diplomások felsőfokú tanulmányaik végeztével. Sajnos a kutatások azt mutatták, hogy számos egyetem már telített piacokra képez szakembereket. A felsőoktatási intézmények programjait nem mindig a munkaerőpiac követelményeinek figyelembevételével dolgozzák ki, következésképpen a leginkább érintettek a tanulmányaikat éppen befejező fiatalok. A Bizottság 2011-es munkaprogramja utal a felsőoktatás modernizációjára. Kifejti, hogy javaslatokat lehet benyújtani az értékelési rendszerekkel és a felsőoktatási intézmények működésének átláthatóságával kapcsolatban. Ennek alapján milyen konkrét programokat és kezdeményezéseket kíván a Bizottság elfogadni az európai felsőoktatás korszerűsítése érdekében? Szándékában áll-e a Bizottságnak külön stratégiát kidolgozni a felsőoktatás korszerűsítésére annak érdekében, hogy a felsőfokú oktatásból kikerülő fiatal diplomások a lehető leggyorsabban találjanak munkát? Mekkora összeget szándékozik a Bizottság befektetni a jövőben a fiatalokat célzó ilyen programokba és kezdeményezésekbe? Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A képzés a foglalkoztathatóságot meghatározó egyik legfontosabb tényező. Az állástalanná válás esélye 40%-kal alacsonyabb a felsőfokú, mint a középfokú végzettséggel rendelkezők esetében. Ugyanakkor ma a fiatalok körében a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság elfogadhatatlan mértékű. Túl sok végzős küzd azzal, hogy megtalálja helyét a munkaerőpiacon, és olyan minőségi munkát találjon, amely megfelel képzettségének. Természetesen a foglalkoztatottság fejlesztésére irányuló erőfeszítések már jóval a felsőoktatási szint előtt elkezdődnek. A Bizottság a tagállamokkal együtt dolgozik azon, hogy azonosítsa azokat a képességeket, jártasságokat és kulcskompetenciákat, amelyeket a fiataloknak el kell sajátítaniuk az iskolában. Manapság a fiataloknak jóval több ilyen kompetenciára van szükségük, mint eddig bármikor, hogy megállják a helyüket a globalizált gazdaságban. Sokan olyan munkakörökben fognak dolgozni, amelyek ma még nem is léteznek. Sokuknak magas szintű nyelvészeti, kultúrák közötti és vállalkozási ismeretekre lesz szükségük. A technológia ma még elképzelhetetlen mértékben meg fogja változtatni a világot, ezért a folyamatos tanulás és megújulás képessége döntő jelentőségű lesz a foglalkoztathatóság szempontjából. A tanácsadás szintén kulcsfontosságú, mivel a fiatalok egyre több képzési lehetőség közül kénytelenek választani, a megalapozott döntéshez pedig információkra van szükségük. Mindez a képzési és tanulási irányokkal, valamint a munkalehetőségekkel kapcsolatos átfogóbb felvilágosítást feltételez. Minőségi karriertanácsadási szolgáltatásokat és szakmai orientációt kell kifejlesztenünk a munkaerő-piaci intézmények bevonásával. Ami a felsőoktatást illeti – ahogy Önök is tudják – a Bizottság nemrégiben elindította a „Mozgásban az ifjúság” kampányt, az Európa 2020 kiemelt kezdeményezését, amelynek célja, hogy az oktatást és a képzést a fiatalok igényeihez igazítsa. Most kezdjük e stratégia bizonyos elemeinek a végrehajtását. A Bizottság azt tervezi, hogy az idei év egy későbbi pontján egy új, a felsőoktatás modernizálásáról szóló közleményt ad ki. Meg fogjuk vizsgálni, hogy mennyire sikerült a felsőoktatást úgy átalakítanunk, hogy jobban megfeleljen

18-01-2011

18-01-2011

HU


a tudásalapú társadalom igényeinek, és vizsgálni fogjuk a foglalkoztatottság kérdését is. Azonosítani fogjuk a legfőbb jövőbeni kihívásokat, és kidolgozzuk a megfelelő lépéseket. E törekvések részeként a Bizottság fokozza az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai platformjának tevékenységét, tekintettel a hallgatók foglalkoztathatóságnak növelésére és annak a szerepnek az erősítésére, melyet az oktatás a tudásháromszögben betölt. Egy egyre globálisabb és mobilizáltabb világban a felsőoktatási intézmények teljesítményének átláthatósága erősítheti a versenyt és az együttműködést is, és további fejlesztések és modernizációs folyamatok kezdőpontja lehet. Ugyanakkor a létező nemzetközi egyetemi rangsorok elégtelen képet adnak az intézmények teljesítményéről. A Bizottság még ebben az évben közzé fog tenni egy alternatív, többdimenziós értékelő rendszer kifejlesztéséről szóló megvalósíthatósági tanulmányt, amely rendszer tükrözni fogja a felsőoktatási intézmények sokféleségét. Európának ügyesebben kell megjósolnia, hogy milyen képzettségekre lesz szükség a jövőben. A Bizottság ezért indította el az „Új készségek és munkahelyek” című ütemtervet, mely a „Mozgásban az ifjúság” kampánnyal párhuzamosan működik. Az „Új készségek és munkahelyek” című ütemterv azt vizsgálja, hogyan lehetne segíteni a fiataloknak abban, hogy foglalkoztathatóbbá váljanak. Mindenekelőtt a képzettségeknek arra az ideális elegyére van szükségük, amellyel alkalmazkodhatnak gyorsan változó társadalmunkhoz. Az új, 2012-ben életbe lépő, uniós „készségkörkép” segítségével nemcsak azt fogjuk tudni pontosabban jelezni, hogy a munkáltatók milyen képzettségeket igényelnek ma, hanem azt is, hogy milyenekre lesz szükségük holnap. Ez év tavaszán a Bizottság új európai referenciaszintet szándékozik javasolni, amely a tanulási mobilitást érinti, és azt vizsgálja, hogy mi az oktatás szerepe abban, hogy az embereket foglalkoztathatóvá tegye a tudásalapú munkaerőpiacon. Végül, az Erasmushoz hasonló mobilitási programokat is magukban foglaló, a tanulást, a képzést és a fiatalokat támogató uniós programok segíthetnek abban, hogy a fiataloknak több esélyük legyen a munkaerőpiacon, mivel ezek értékes nemzetközi tapasztalatokkal szolgálnak, és fejlesztik szellemi befogadó készségüket. Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr, biztos asszony! Köszönöm a valóban mindenre kiterjedő választ. Szeretnék azonban egy további kérdést feltenni. Az Európai Uniónak biztosítania kell minden polgára számára a minőségi felsőfokú oktatáshoz való jogot, a tagállamokban azonban óriási különbségek vannak a felsőoktatási rendszer és költségek, valamint a tanulmányi hitelek tekintetében. Az ilyen hitelekre kivetett magas kamatok és az előnytelen visszafizetési feltételek gyakran eltántorítják a fiatalokat attól, hogy saját országukban folytassanak felsőfokú tanulmányokat, és ezzel elősegítik a más országokra irányuló agyelszívás jelenségét. Tervezi-e az Európai Bizottság a tanulmányi hitelek kívánatos feltételeit összefoglaló irányelv kiadását? Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök úr! Nekem csak egyetlen kérdésem lenne, bár számos kérdést megvitathatnánk e ponton. Azt kérdezném a biztos asszonytól, hogy vannak-e az európai diákcsereprogramok finanszírozását előmozdító törekvések jelen pillanatban. Az a benyomásom, hogy az Erasmusra és más programokra elkülönített összegek évek óta változatlanok. Jelenleg ezek a juttatások igen alacsonyak. Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Biztos asszony! Igaz, hogy ez a konkrét kérdés a szubszidiaritás témájához tartozik, mégis: a tagállamok az európai uniós alapoktól kapják a pénzt a tanmeneteik modernizálásához. Például az előző, harmadik közösségi támogatási

185

186

HU


keretterv idején számos tagállam közösségi alapokat igényelt erre a célra. A konkrét kérdésem: a Bizottság rendelkezik-e a már a tagállamoknak megítélt és a jövőben megítélendő alapokra vonatkozó hatékonysági mutatókkal? Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – Először is, ami a felsőoktatási intézmények közötti egyenlőtlenségekre vonatkozó kérdést illeti: pontosan! Épp ezért kívánjuk meg az egyetemekkel kapcsolatos átláthatóságot. Ezért készítjük el most a megvalósíthatósági tanulmányt, melynek alapján fel merhetünk állítani egyfajta egyetemi rangsort, feltérképezhetjük az egyetemek hálózatát és az egyetemi sztenderdeket, hogy a hallgatók megalapozottabb döntéseket hozhassanak. Az a cél, hogy a fiatalok pontosan tudják, mit akarnak tanulni, azt hol tehetik meg, és melyek a kiválasztott egyetemre vonatkozó előírások és elvárások. Ami a tandíj kérdését illeti, egyetértek azzal, hogy a magas tandíjakhoz méltányos kölcsönöknek kell társulniuk, de ahogy bizonyára Ön is tudja, ez a tagállamok hatáskörébe tartozik. Tudjuk, hogy a közgazdászok egy dologban egyetértenek: az oktatási beruházások hosszú távú eredményeket, növekedést és munkahelyeket hoznak, ezért én mindig óva intem a kormányzatokat attól, hogy megnyirbálják az egyetemi beruházásokat, illetve az oktatással kapcsolatos beruházásokat általában. Továbbá egyetértek azzal a tisztelt képviselővel, aki az Erasmushoz hasonló mobilitási ösztöndíjak elégtelenségének kérdését felvetette. Ismét csak azt mondhatom, hogy ezért tartjuk szükségesnek a London School of Economics által készített megvalósíthatósági tanulmányt, amely reményeink szerint néhány hónapon belül elkészül, és amely alapján az Európai Beruházási Bankkal együtt meg fogjuk vizsgálni egy, az európai tanulóknak szóló, hallgatói mobilitási kölcsön lehetőségét. Meg vagyok győződve arról, hogy ezáltal minden hallgató, legyen akár szegény, akár gazdag, ki fogja tudni használni az e kiváló mobilitási ösztöndíjak kínálta lehetőségeket. Papanikolaou úr kérdésével kapcsolatban: ő a strukturális fejlesztési alapokról beszél, melynek alapján az egyes kormányok felépíthetik saját oktatási infrastruktúrájukat. Sajnos a strukturális alapok nem az én feladatkörömbe tartoznak, de tudakozódni fogok Hahn biztos úrnál, hogy a tagállamok készítettek-e e juttatások felhasználására vonatkozó jelentéseket, és ha igen, erről feltétlenül tájékoztatni fogom Önt. Elnök. – 18. kérdés, előterjesztette: Radvile Morkunaite-Mikuleniene (H-000009/11) Tárgy: A tanulók teljesítménye az EU-tagállamokban A 15 éves tanulók teljesítményével kapcsolatban a nemzetközi tanulói teljesítménymérés (2009. évi PISA-felmérés) alapján az OECD által nemrégiben közzétett eredmények lényegében azt mutatják, hogy az EU versenyképessége komoly veszélyben van, mivel a szövegértés tudásterületen (5–6. szint) a legjobb tíz között csak két EU-tagállam található. A matematika tudásterületen csak 3 EU-tagállam szerepel a legjobb tíz között, és ezek közül egy sincs a legjobb öt között. Tekintettel arra, hogy 2020-ra mind ezek a fiatalok, mind fiatalabb diáktársaik aktívak lesznek a munkaerőpiacon, vagy a munkaerő-piaci belépés előtt fognak állni, a tagállamokban haladéktalanul hatékony intézkedéseket kell hozni, ha az oktatás minőségét egyértelműen javítani akarjuk. Szándékában áll-e a Bizottságnak, hogy részletesen értékelje a fent említett tanulmányt, és konkrét ajánlásokat terjesszen a tagállamok elé a bevált gyakorlatokra vonatkozóan? Tervezi-e program kidolgozását e bevált gyakorlatok elterjesztésére, vagy fórum létrehozását

18-01-2011

18-01-2011

HU


az előttünk álló kihívások megvitatása céljából? Szándékozik-e tárgyalni a tagállamokkal arról, hogy eredményeik javítására milyen intézkedéseket kell hozni? Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – Ahogy Ön is tisztában van vele, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 165. cikkével összhangban minden tagállam maga határozza meg az oktatási rendszer felépítését. Ugyanakkor a Bizottság együttműködik a tagállamokkal, hogy elősegítse a kölcsönös tanulást és a bevált gyakorlatok cseréjét. Ahogy az Európa 2020 stratégiában is megfogalmaztuk, a tudásalapú és befogadó társadalomként elképzelt Európa jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy az oktatási rendszerek reformja és modernizálása megtörténjen, hogy felvegyük a versenyt a világ élvonalával. Az OECD PISA-felmérése a tapasztalatcsere fontos eszköze. A 2010 decemberében közzé tett legutóbbi PISA-felmérés megoszlást mutat az uniós tagállamok körében. Bizonyos rendszerek tekintetében vannak jelentős fejlődést mutató jelek, de egészében még komoly lépésekre van szükség. Ezek az eredmények fontos bemeneti adatokat biztosítanak a Bizottság és a tagállamok közötti, jövőbeni tapasztalatcseréhez. A Tanács által 2009 májusában elfogadott európai referenciaszint az olvasás, a matematika és a tudományos alapismeretek megfelelő szintjére vonatkozik, és a gyengén teljesítő 15 évesek arányát 15% alá igyekszik csökkenteni 2020-ig. Most fel szeretnék olvasni egy nagyon fontos részt a PISA-jelentésből. Az olvasás területén gyengén teljesítő tanulók száma, amely a 2000-es 21%-ról 24%-ra emelkedett 2006-ra, 2009-ben már 20%-ra csökkent. Ugyanakkor az OECD 2010 referenciaszintet, a 2000-es arányt 20%-kal 17%-ra csökkentve, nem sikerült elérni. A gyengén teljesítő tanulók aránya a matematika és a tudományok területén 2006 óta folyamatosan csökken. A tudományok terültén komolyabb haladást sikerült elérni, mint a matematika terén, és a tudományokban gyengén teljesítők aránya ma alacsonyabb, mint a matematika területén. Ha 2006-ot erős kezdőpontnak tekintjük, akkor az EU megfelelő pályán halad a gyengén teljesítők 2020-as referenciaszintjének tekintetében. A három tudományág esetében, melyek kapcsán 25 tagállamból származó adatokkal rendelkezünk, átlagosan 22,5% volt a gyengén teljesítők aránya 2006-ban, míg ez az arány 2009-re 19,6%-ra esett vissza. Láthatjuk tehát, hogy átlagban az Európai Unióban haladást értünk el. A Bizottság természetesen elemezni fogja a PISA-eredményeket, és közzéteszi a következtetéseit a következő éves jelentésében, amely a 2011-es referenciaértékekkel kapcsolatos haladásról számol be. 2010 novemberében a Tanács kezdeményezésére a Bizottság és a tagállamok elhatározták, hogy együttműködésük keretében a következő területekre koncentrálnak: tanmenettervezés, olvasásra nevelés, írás- és olvasási készségek, matematika, tudományok és technológia, az új technológiák hatása az alapvető készségekre és felhasználásuk a tanulói önállóság és a tanulási motiváció fenntartásában, nemi különbségek a hozzáállásban és a teljesítményben, a tanulók egyéni hátterének és az alapvető készségek elsajátításának összefüggései, és végül a tanárokkal és a tanárképzésben dolgozókkal kapcsolatos kérdések, valamint az iskolai jellemzők és az iskolai szellemiség vonatkozásai. Következtetéseiben a Tanács indítványozta, hogy a Bizottság hívjon össze egy magas szintű munkacsoportot, amely az írási és olvasási készségekkel foglalkozik, valamint egy matematikával, tudománnyal és technológiával foglalkozó tematikus munkacsoportot.

187

188

HU


Szándékaim szerint az írási és olvasási készségekkel foglalkozó, magas szintű munkacsoport február 1-jén kezdi meg munkáját. Ez a bevált gyakorlatokon és a kutatásokon alapuló politikai intézkedéseket fog javasolni, ami elősegítheti az alapvető készségek elsajátítására vonatkozó, élethosszig tartó tanulási stratégiák egységességét és hatékonyságát az egyes a tagállamokban. A csoport 2012 közepén fejezi be a munkát, és teszi közzé jelentését. Ezenkívül a matematikával, tudománnyal és technológiával foglalkozó tematikus munkacsoport már létre is jött. A kölcsönös tapasztalatcserét és a bevált eljárások megosztásának elvét szem előtt tartva nemzeti politikai döntéshozókat és szakértőket tömörít. A tematikus munkacsoport nemzeti szinten azonosítja és meghatározza az alapvető készségek terén gyengén teljesítők felzárkóztatásához szükséges politikai intézkedéseket. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az élethosszig tartó tanulás Comenius programja más kiemelt célok mellett a tudományokkal és a matematikával kapcsolatos motiváció növelésére és az írási-olvasási készségek fejlesztésére koncentrál. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr! Azt kérdezném, hogy vannak-e esetleg olyan, egyes országokban elvégzett kutatások, amelyek megmagyarázzák a tanulók gyenge eredményeit és teljesítményét? Vajon pénzügyi vagy strukturális okok állnak a háttérben? Mit gondol az alapfokú oktatásról? A felsőbb éves tanulók körében végeztek kutatásokat, de mi a helyzet a fiatalabbakkal, akik folytatni szeretnék tanulmányaikat? Androulla Vassiliou, a Bizottság tagja. – Rendelkezésre állnak az egyes tagállamokra vonatkozó, részletes adatok. Ezeket nem elemeztük, nem a mi feladatunk ugyanis annak megállapítása, hogy egyes tagállamok miért teljesítenek rosszabbul másoknál, de a munka során megosztottuk egymással a bevált eljárásokat. Nagy örömömre szolgál, hogy bizonyos országok, amelyek átvették ezeket a gyakorlatokat, a legtöbb mutató tekintetében jelentős fejlődést értek el 2006 óta. Ami az alapfokú oktatást illeti, sajnos nem rendelkezünk a PISA-felméréshez hasonló kutatásokkal, ilyenek ugyanis nem léteznek. Elnök. – 19. kérdés, előterjesztette: Georgios Papanikolaou (H-0623/10) Tárgy: A digitális piacok elaprózottsága és annak az oktatási rendszerre, illetve az elszigetelt régiókba irányuló beruházásokra gyakorolt hatása A Bizottság európai digitális menetrendről szóló közleménye szerint e menetrend pusztán a nemzeti elektronikus piacok egyszerű összeadódása maradt, és az európaiak nem tudnak élni az egységes digitális piac előnyeivel olyan – ugyan áthidalható – problémák miatt, mint például a hálózatokba való beruházás hiánya. Ennek eredményeképp számos elszigetelt (hegyvidéki és szigetek alkotta) régióban nyújtott oktatás technológiai hátrányban van, és ez kihat az érintett földrajzi területeken az ez irányú beruházásokra. A következő kérdéseket intézzük a Bizottsághoz: Tekintve, hogy az IKT-ágazat az európai GDP 5%-át termeli közvetlenül és évente 660 milliárd euró összegű piaci értéket képvisel, de egyben hozzájárul a termelékenység globális növeléséhez is (az IKT-ágazatban ez 20%-os, az IKT-ágazatba irányuló beruházások terén pedig 30%-os növekedést jelent), hogyan szándékozik a Bizottság a digitális piacok elaprózottsága ellen fellépni?

18-01-2011

18-01-2011

HU


Sor került-e célirányos közösségi fellépésekre, amelyek a hálózatokba történő nemzeti szintű beruházások alacsony szintje miatt – különösen az elszigetelt régiókban – felmerülő problémákat hivatottak megoldani? Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – A Bizottság Európa 2020 stratégiáról és az európai digitális menetrendről szóló közleménye azt a célt tűzi ki, hogy 2013-ra minden európai felhasználó számára alapvető szélessávú internet-hozzáférést biztosítson, 2020-ra pedig minden európai jóval gyorsabb, 30 megabyte/másodperces hozzáféréssel rendelkezhet, és hogy az európai háztartások internet-előfizetésének legalább 50%-a 100 megabyte/másodperces sebességű lesz. Elnök úr! A Bizottság tisztában van azzal, hogy erős állami beavatkozás nélkül fennáll annak a veszélye, hogy a gyors elérést biztosító hálózatok egyenlőtlenül fejlődnek, és a nagy sűrűségű zónákra koncentrálódnak, miközben a távoli és vidéki területek ellátottsága jóval gyengébb marad. Ez hátrányosan érintené az oktatási rendszereket és az információs és kommunikációs technológiák oktatási integrációját is. A legutóbbi uniós szintű adatok azt mutatják, hogy csupán az iskolák 67%-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel, és hogy nagyok a különbségek a tagállamok, illetve a sűrűn és a ritkán lakott vidékek között (73,7%, illetve 60,6%). Az egyenlőtlen hálózatfejlesztés elkerülése érdekében a Bizottság elfogadott egy szélessávú csomagot, mely közös keretrendszert vázol föl a nemzeti és a regionális intézkedések tekintetében is. Ezek végrehajtásával a célkitűzés elérhető. Ezen intézkedések keretében csökkenteni kell a szélessávú rendszerek kiépítésének költségeit az EU egész területén megfelelő tervezéssel, együttműködéssel és az adminisztratív terhek csökkentésével. A Bizottság máris lépéseket tett a távoli területeket és régiókat érintő befektetések növelésére az uniós kohéziós politika keretrendszerén belül a 2007–2013-as időszakra vonatkozó 2,3 milliárd euró programozásával. A Bizottságnak az európai gazdaságélénkítési tervről szóló közleménye szintén lehetővé tette 360 millió euró programozását az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapon keresztül, mely összeg a vidéki területek szélessávú fejlesztésére fordítható. Programcsomagjában a Bizottság bejelentette, hogy az EU-eszközök segítségével meg fogja erősíteni és ésszerűsíteni fogja a nagy sebességű, szélessávú elérés fejlesztésére szánt finanszírozást 2014-re, valamint meg fogja vizsgálni, hogyan lehetne tőkét vonzani a szélessávú fejlesztésekbe hitelminőség-javítás alkalmazásával, melyhez az Európai Beruházási Bank és az EU-alapok biztosítanák a hátteret. Az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank erről szóló közös javaslata 2011-ben várható. A digitális menetrend másik kiemelt témája a digitális készségek kérdése. Ebben az ügyben azt javasoljuk például, hogy a digitális készségek és kompetenciák szerepeljenek az Európai Szociális Alap következő programalkotási időszakának prioritásai között, és hogy a digitális kompetenciák kapjanak helyet ez Europass mellékletei között, segítve ezzel az átláthatóságot. Ahogy Önök is tudják, az oktatás társadalmunkban nélkülözhetetlen a digitális kompetenciák fejlesztéséhez, és egyetértünk azzal, hogy megfelelő beruházások híján bizonyos régiók lemaradhatnak. A legutóbbi, 2006-os, uniós szintű adatok azt mutatják, hogy csupán az iskolák 67%-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel, és hogy nagyok a különbségek a tagállamok, illetve a sűrűn és a ritkán lakott vidékek között. Egy új, az iskolákat érintő felmérést fogunk indítani, és az eredmények év végére elérhetők lesznek.

189

190

HU


Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Biztos asszony! Köszönöm a részletes választ. Szeretnék még egy további kérdést feltenni: az EU 2020 stratégia szerint célkitűzésünk egy egységes, digitális piac létrehozása, amely magában foglalja a háztartásokat és a cégeket is, ami egyenlő lehetőségeket jelent a hozzáférés szempontjából, de egyenlő esélyeket jelent a fejlődés szempontjából is. Ön személyesen is azt mondta, az illetékes bizottságok, például a Kulturális és Oktatási Bizottság előtt, hogy nagyjából 500 000 új munkahelyre lesz szükség ezekben az ágazatokban a következő öt évben. Konkrét kérdésem: megteszünk-e minden szükséges intézkedést, hogy ezek a munkahelyek méltányosan oszoljanak meg, a távolabb eső területek kizárása nélkül? Neelie Kroes, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A válaszom: igen. Elnök. – Ez nagyon jó volt. Tényleg nagyon köszönöm! 20. kérdés, előterjesztette: Liam Aylward (H-0648/10) Tárgy: Az eltűnt gyermekek 116 000-ás segélyvonala A Bizottság nemrégiben utolsó felszólítást intézett az uniós tagállamokhoz az eltűnt gyermekek 116 000-ás segélyvonalának mihamarabbi beüzemelése érdekében. A rászoruló gyermekek ezen a telefonszámon segítséget, bátorítást és támogatást kaphatnak. A 116 000-ás segélyvonal jelenleg csak 12 tagállamban működik teljes körűen. A Bizottság véleménye szerint kockázatnak teszi-e ki a gyermeket az, hogy a segélyvonal nem működik Unió-szerte teljes körűen és megfelelően? Tájékoztatást kapnak-e majd a polgárok arról, hogy a segélyvonal hazájukban vagy abban az országban, ahol éppen járnak, nem működik? Minden tagállamnak működtetnie kell-e ezt a szolgáltatást, és ha igen, teljes körűen-e? Nem igaz-e az az állítás, hogy kockázatnak teszi ki a gyermeket az, hogy a segélyvonal nem működik Unió-szerte megfelelően? Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! A Bizottság osztja a tisztelt képviselő véleményét az eltűnt gyermekek 116 000-s segélyvonala kapcsán, valóban további erőfeszítésekre van szükség számos tagállamban. Ebből a szempontból a felülvizsgált távközlési szabályok, különösen az egyetemes szolgáltatási irányelv 27a cikke, előírják, hogy a tagállamoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az állampolgárok hozzáférhessenek az eltűnt gyermekek bejelentését lehetővé tevő segélyvonalat üzemeltető szolgáltatáshoz. Ezért a Bizottság közvetlenül felügyeli és segíti a tagállamokat, hogy az új rendelkezésnek jogi formát adjanak, aminek 2011. május 25-ig meg kell történnie. Tavaly november 17-én a Bizottság elfogadta a 116 000-s telefonszám: az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai segélyvonal című közleményt. Ennek célja, hogy a Bizottság megújítsa a tagállamoknak szóló felhívást, hogy haladéktalanul indítsák be az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott segélyvonalat, valamint az, hogy az egész Unióban egységes, magas színvonalú szolgáltatást biztosítsunk, amely gyakorlati támogatást kínál a tagállamoknak. A közlemény a tagállamok által kifejlesztett, bevált eljárásokat emeli ki, melyek a 116 000-s segélyvonal üzemeltetési és távközlési díjával kapcsolatos, főbb problémákra vonatkoznak. A Bizottság azt javasolja, hogy e bevált eljárások felhasználásával dolgozzunk ki egy közös, minimális szabványrendszert, amely biztosítaná az egész EU-ra kiterjedő, magas színvonalú szolgáltatást, így a szülők és a gyermekek ugyanolyan segítségre számíthatnak mindenhol Európában. Ez a nagyszabású munka meghaladja az elektronikus hírközlési

18-01-2011

18-01-2011

HU


szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseket, amelyek az én hatáskörömbe tartoznak, és amelyeket kollégám, Reding asszony koordinál. Liam Aylward (ALDE). – Biztos asszony, korábban azt mondta, hogy egyes tagállamokban a költségek és az információhiány jelentik a segélyvonal beindításának akadályát. Milyen intézkedéseket tervez az akadályok felszámolására, és úgy gondolja, hogy ez a szolgáltatás teljes mértékben üzemelni fog minden egyes tagállamban? Végül: mi módon biztosíthatnák azok a tagállamok, melyeknek nehézségeik vannak a segélyvonal finanszírozásával, hogy a szolgáltatás működőképes legyen az Unió egész területén? Neelie Kroes, a Bizottság alelnöke. – Természetesen megteszünk minden tőlünk telhetőt. A tisztelt képviselő információi helytállóak: korábban valóban azt mondtam, hogy a költségek jelentik a probléma egyik részét. Maga a segélyvonal jelenti a kisebb problémát. A legnagyobb nehézséget a nyomon követés jelenti, ezért nemcsak magára a segélyvonalra, de a nyomon követésre is koncentrálnunk kell. A megvalósítás szempontjából szorosan ellenőrizzük és segítjük a tagállamokat, és tisztában vagyunk azzal, hogy rajtuk múlik a megfelelő nemzeti jogi háttér megteremtése. Azt is tudjuk, hogy a jelenlegi pénzügyi válság miatt még nehezebb megtalálni a tagállamoknak a nyomon követés finanszírozására szolgáló lehetőségeket. E szervezetek közül néhány kedvezményezettje volt bizonyos projektek uniós finanszírozásának, ám az elérhető uniós pénzek nem fedezhetik a szolgáltatások működtetésének teljes költségeit, mivel arra szolgálnak, hogy segítsék a 116 000-s szolgáltatások konkrét projektek keretében történő kifejlesztését. Természetesen kreatívnak kell lennünk. A projektekben érintetteknek és a nemzeti kormányoknak is kreatívnak kell lenniük a költségvetési források meghatározásában, a vállalati társadalmi felelősségvállalás felélesztésében és a magánforrások bevonásában, hogy minden lehetőséget mérlegelve megtalálják azokat az eszközöket, melyek segítségével megtehető, amit mindnyájan meg szeretnénk tenni. 22. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-0619/10) Tárgy: Alpesi vasúti fővonalak Hogyan értékeli a Bizottság a Brenner-bázisalagút és az ahhoz szükséges, mindkét oldali kapcsolódó vonalak építésével, valamint a München–Mühldorf–Freilassing–Salzburg vasútvonalszakasz kiépítésével kapcsolatban jelenleg fennálló helyzetet? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr! Az Alpokon átmenő közlekedés kérdése nagyon súlyos kérdés, de a helyzet jelenleg nem tűnik annyira rossznak. A nehéz pénzügyi szituáció ellenére előrelépés történt a Brenner-bázisalagút és az ahhoz délről, illetve északról kapcsolódó utak terén. Ez a projekt kiemelkedő prioritást élvez, és a Bizottság majdnem 1 milliárd eurós költségvetés megállapításáról döntött. Először is, ami magát a Brenner-bázisalagutat illeti, az osztrák-olasz kormányközi bizottság 2010. november 19-i ülése, melyre Pat Cox koordinátor jelenlétében került sor, jelentős előrelépést hozott. Ausztria és Olaszország megerősítette a megállapodást, mely szerint a Brenner-bázisalagút projektjének összköltsége 8 milliárd euró. Ausztria jóváhagyta azt az optimalizált ütemtervet, amely alapján a főalagút előkészítő munkálatai 2011-ben elkezdődhetnek. Az olasz kormány engedélyezte a munkák megkezdését, és kötelezettséget vállalt a költségek fedezésére a teljes építési időszak alatt.

191

192

HU


Másodszor, a mindkét oldalról kapcsolódó vonalak tekintetében is haladásról számolhatok be. Olaszország engedélyezte a déli oldalon folyó munkák elkezdését a Fortezza–Ponte Gardena közötti, első szakasszal. Ausztriában is haladtak az északi utakkal kapcsolatos munkák, melyek az Inn alsó völgyében zajlanak, és 2013-ra vagy még korábbra fejeződnek be. Végül, az osztrák-német határon átnyúló munkák nem fejeződnek be az eredeti, legfeljebb 2012-es határidőre. A német oldalon 2012 előtt nem kezdődnek el a munkák, melyek legalább három évet vesznek igénybe. Németország azonban 2010 novemberében közzé tette nemzeti beruházás értékelését, amelyben helyt kaptak az északi, München és az osztrák határ közötti vonalak fejlesztést előirányzó rendelkezések. Az egyvágányú szakaszt felújítják, és a teljes szakasz villamosítják. A következő lépést a szakasz kapcsán az Ausztria és Németország közötti egyetértési nyilatkozat elfogadása jelenti, majd az infrastruktúra-tervezési eljárás veszi kezdetét. Bernd Posselt (PPE). – (DE) Köszönöm kedves válaszát, biztos úr, nem válaszolt azonban kérdésem második felére, mely a München–Mühldorf–Freilassing vasútvonalszakaszra vonatkozott, amely része a bajorországi „vegyipari háromszög” és a kapcsolódó vonalak tehermentesítése szempontjából rendkívül fontos Párizs–Budapest fővonalnak. Ha a Brenner-bázisalagút elkészül, akkor a rosenheimi szakasz túlterheltté válik, és fontos lesz a München–Mühldorf– Freilassing–Salzburg szakasz fejlesztése, ami szintén a Bizottság kiemelt fontosságú projektjei közé tartozik. Meg kell kérdezzem Öntől, hogy lehetségesnek tartja-e további források bevonását erre a célra a következő pénzügyi tervben, mivel végső soron ez egy határokon átívelő ügy. Nikolaos Chountis (GUE/NGL). – (EL) Biztos úr! Ami az Alpokban történik, az nagyszerű és dicséretes, de Görögországban a memorandum miatt a kormány megszorító intézkedéseket hoz és pénzeket von el a szolgáltatásoktól, elszigetelve ezzel Görögországot az európai és a balkán vasútvonalaktól, miközben a Bizottsággal együtt a Görög Államvasutak tetemes adósságára hivatkozik. Kérdésem a következő: mi a véleménye ezekről a fejleményekről, vagyis a vasúti szolgáltatásokat érintő megszorításokról? Másodszor: a Görög Államvasutak adósságának részét képezi-e az Európai Unióval együtt társfinanszírozott infrastrukturális munkálatokra fordított pénz? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – Ami Görögországot illeti, nem tudok felelni a kérdésre, mert nem ismerem a részleteket. Semmiféle információm nincs ezekről a problémákról. Ami a München–Mühldorf– Freilassing–Salzburg szakaszt illeti: a 17. számú elsőbbségi projekt folyamatban van. Az előkészítő munkák 2007-ben elkezdődtek, és egyes részei már le is zárultak. 2010. április 19-én elkezdődtek a mühldorfi folyó felett épült, kettős vágányú híd munkálatai, és ezek be is fognak fejeződni. A költségeket, melyek 11,7 millió euróra rúgnak, teljes egészében a német helyreállítási terv fedezi. A fejlesztés tehát halad, és számunkra nem tűnik problémásnak a helyzet. Elnök. – 23. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-0621/10) Tárgy: SMS-küldés vezetés közben - közúti biztonság Az autóvezetőket SMS-küldés közben 23-szor nagyobb valószínűséggel éri baleset. Évente több ezer közúti baleset miatti halálesetet okoz a vezetés közbeni SMS-küldés, a személyi sérülések száma pedig riasztó mértékben nő évről évre.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Miközben a Bizottság elismeri a közúti biztonság növelésének és a közúti közlekedésbiztonsági szabályok megfelelő betartatásának szükségességét, nem létezik az egész EU-ban érvényes jogszabály, amely megtiltaná a gépjármű vezetése közbeni SMS-küldést, e-mailezést és internetböngészést egy előre meghatározott sebességkorlát felett. Mivel már létezik olyan technológia, amellyel megakadályozható a vezetés közbeni SMS-küldés, e-mailezés és internetböngészés, szándékában áll-e a Bizottságnak az egész EU-ra érvényes jogszabályt elfogadni a vezetés közbeni SMS-küldés, e-mailezés és internetböngészés rendkívül veszélyes gyakorlatának megszüntetése érdekében? Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – A Bizottság osztja a tisztelt képviselő álláspontját, mely szerint a vezetés közbeni SMS-küldés, mint minden olyan tevékenység, amely nem az autóvezetéshez kapcsolódik, különösen veszélyes. 2009-ben a Bizottság kiadott egy jelentést a vezetés közbeni mobiltelefon-használatról, melyet az európai közlekedésbiztonsági honlapon közzé is tettünk. Ugyanakkor nem rendelkezünk adatokkal az e veszélyes gyakorlat által okozott balesetek számáról. Minden tagállam rendelkezik olyan jogszabállyal, amely – legalábbis implicit módon – tiltja a vezetés közbeni SMS-küldést, e-mailezést és internetböngészést. Bár nem kifejezetten a mobiltelefon-használat tekintetében, de a belső jogi szabályozás úgy rendelkezik, hogy a vezetőknek teljesen a vezetésre kell összpontosítaniuk. Ennek fényében a Bizottság nem tervezi egy újabb uniós jogalkotási réteg bevezetését a motoros járművek vezetése közbeni SMS-küldés, e-mailezés és internetböngészés betiltására. Reméljük, hogy a tagállamok a megfelelő módon kezelik a problémát. Jim Higgins (PPE). – (GA) Elnök úr! Elégedetlen vagyok Kallas biztos úr válaszával, nagyon fontos ugyanis a tagállamok közötti együttműködés. Mindent meg kell tennünk, hogy csökkentsük a járművezetés közben bekövetkező halálesetek és súlyos sérülések számát. Európában is kezd meghonosodni a vezetés közbeni SMS-küldés jelensége. Minden egyes tagállam külön szabályozással rendelkezik. Erősítenünk kell az együttműködést. Csalódott vagyok, hogy a biztos úr nem ígért többet ezzel kapcsolatban. Seán Kelly (PPE). – Gratulálni szeretnék kollégámnak, Higgins úrnak azért, hogy felvetette ezt a nagyon fontos kérdést. Osztozom csalódottságában, amiért a biztos nem mutatott nagyobb együttműködési hajlandóságot az Unióra kiterjedő, bevált eljárások mérlegelése tekintetében. Meg szeretném kérdezni tőle, hogy a Bizottság miért nem próbálja meg legalább bátorítani a tagállamokat arra, hogy egységes szabályozást vezessenek be az Európai Unióban, és rászorítani őket, hogy ezeket a szabályokat a biztonság és az élet védelme érdekében be is tartsák. Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Elnök úr, én csak azért szólalok föl, hogy tájékoztassam Önöket arról, hölgyeim és uraim, hogy én vagyok a határokon átnyúló büntetések témájának előadója, mely kapcsán a Tanács lehetővé tette a jogellenes cselekmények listájának felnyitását, ami egyébként a Bizottság eredeti javaslatában is szerepelt, és amelynek kapcsán a mobiltelefon-használat kérdése felmerült. Sajnos sem Írország, sem az Egyesült Királyság nem vesz részt a tanácsi megállapodás által lehetővé tett jogalap-változtatásban, mivel a kívülmaradás mellett döntöttek. Ez az egyik problémánk, amelynek megoldásán a Parlamentben dolgozhatnánk. Remélem, hogy Tanáccsal folytatott vitájukban ezek az országok világossá teszik elképzeléseiket, melyekről semmit sem tudunk. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság most hajlandó a részvételre.

193

194

HU


Siim Kallas, a Bizottság alelnöke. – Egy átfogó biztonsági cselekvési terv és annak megvalósítása a Bizottság kiemelt prioritásai közé tartozik, és óriási haladást értünk el e téren: jelentősen csökkentettük a balesetek számát Európában. Elmondhatom Önöknek, hogy ami hazámat illeti, az éves halálozási mutató az 1990-es évek elején 400 volt, míg múlt évben ugyanez a szám 78-ra csökkent, és mindezt természetesen a járművek számának tízszeres növekedése mellett sikerült elérni. Jelentős változás. Mindez nagyon fontos, és köszönöm szépen Ayala Sender asszonynak, hogy emlékeztetett bennünket a közlekedési kihágások határokon átnyúló büntethetőségére, mivel ez egy rendkívül fontos lépés a közlekedésbiztonság fejlesztésében. A döntést decemberben fogadta el a Tanács, és most fogjuk végrehajtani. Nem hiszem, hogy a jogszabály-alkotási aktusok számának növelése európai szinten előremutató volna: hogy minden bajunk megoldásához európai szintű törvényekre van szükség. Ugyanakkor, bár mindenki károsnak tartja, hogy túl sok uniós jogszabállyal rendelkezünk, szerintem ez egy olyan kérdés, amely a tagállamokat legalább annyira foglalkoztatja, mint az európai polgárokat általában, és ha az, hogy a közlekedési kihágások büntethetősége tekintetében nem ismerünk határokat, előmozdítja az európai közlekedésbiztonságot, akkor ez egy nagyon fontos lépés. Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a szó szerinti jegyzőkönyv mellékletét). A Bizottsághoz intézett kérdések órája lezárva. (Az ülést 20.15-kor felfüggesztik, és 21-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI alelnök 16. A haiti helyzet egy évvel a földrengést követően: humanitárius segély és újjáépítés (vita) Elnök. – Mielőtt megkezdenénk a munkát, szomorú eseményről vagyok kénytelen tájékoztatni Önöket: egy olasz katona életét vesztette, és egy másik súlyosan megsérült Afganisztánban, a mai tűzharc során. Részvétünket nyilvánítjuk az áldozat, Luca Sanna családjának. A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata, amelynek témája: a haiti helyzet egy évvel a földrengést követően: humanitárius segély és újjáépítés. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Önhöz csatlakozva én is együttérzésemet fejezem ki az érintetteknek és családjaiknak. Egy évvel ezelőtt a közelmúlt egyik legborzasztóbb természeti katasztrófájának voltunk tanúi Haitin – aminek nyomán a szolidaritás egyik legszebb megnyilvánulására is sor került –, ahol az emberek a katasztrófa és zűrzavar nyomán kialakult helyzethez való alkalmazkodásukkal a kitartás példáját állították elénk. Egy évvel a katasztrófa után tisztelettel szeretnénk adózni azoknak, akik életüket vesztették, de azoknak is, akik életben maradtak. Segítséget ígértünk nekik, és az ígéreteinket megtartjuk.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Az Európai Unió kritikus részt vállalt a világ Haiti iránti szolidaritási erőfeszítésében. Valamennyi rendelkezésre álló eszközt mobilizáltunk, hogy egyrészt humanitárius segítséget nyújtsunk, másrészt – amint arról Piebalgs biztos később fog szólni – fejlesztési támogatást nyújtsunk az ország újjáépítéséhez. A földrengést követően az Európai Unió több mint 320 millió euró értékű tisztán humanitárius segítséget ajánlott fel, amelyből a Bizottság 130 millió eurót biztosított a tavalyi 2010. évre. Az alapok révén lehetővé vált, hogy több mint négymillió haiti lakos életminőségén javítsuk, élelmiszersegélyt, higiénés ellátást és menedéket biztosítva számukra. Közel 1,5 millió ember számára biztosítottunk lakóhelyet: olyan alapot, amiről indulva újrakezdhetik az életüket. A segítségünk Port-au-Prince-en kívül más érintett városokra – Léogâne és Jacmel – is kiterjedt, és segélyt adtunk annak az 500 000 haiti lakosnak, akik Port-au-Prince-ből a vidéki rokonaikhoz menekültek: élelmiszert, vizet és orvosi ellátást biztosítottunk számukra, megtisztítottuk az utakat és „munkáért készpénzt” programokat támogattunk. A jelenlegi humanitárius segítségünk a kolera leküzdésére irányul: 22 millió eurót fordítunk a legalapvetőbb egészségügyi szükségletek kielégítésére, megfelelő víz és szennyvízkezelés biztosítására, tájékoztató kampányokra, járványügyi felügyeletre és logisztikára. Eddig 158 000 ember kezelését finanszíroztuk, de ami ennél is fontosabb, tiszta vizet biztosítottunk félmillió ember számára és biztonságosabb higiénés ellátást 900 000 ember számára, egymillió haiti körében folytattunk ismeretterjesztést a koleráról, arról, hogy hogyan kerüljék el a betegséget, és hogyan kezeljék a kolerát, és 1,3 millió darab szappant és klórtablettát osztottunk szét az érintett közösségekben. Reméltük, hogy a földrengés után egy évvel javulni fog a helyzet, de nem így történt. Ezért az idei 2011. évre 33 millió eurós költségvetést állítunk fel. Készen állunk arra, hogy szükség esetén még több segítséget nyújtsunk. 2011-ben a lakhatás, a higiénés ellátás és az egészségügy kap elsőbbséget. Továbbra is foglalkozunk a nem megfelelő szennyvízkezeléssel, mert az nyilvánvaló kockázatot jelent a kolera terjedése szempontjából, és hatással van a közösségekre. Folytatjuk az egészségügyi ellátás támogatását is, de Haiti egészségügyi rendszere teljes zűrzavar. Alkalmatlan az emberek megsegítésére. A folyamat során a humanitárius segélyszervezetek dolgozóira támaszkodtunk, és hálámat szeretném kifejezni mindazoknak, akik életüket kockáztatva segítenek a haiti népen. Piebalgs biztos urat is támogatjuk abban, hogy a segítséget a rehabilitációhoz és fejlesztéshez kapcsoljuk. A 9. EFA „B” keretének egy részét a humanitárius támogatásunkkal szorosan egyeztetve lakhatási programokra különítjük el. Itt kívánom hangsúlyozni, hogy átfogóan vizsgáltuk a haiti helyzetet, hogy ne csak az emberek azonnali szükségleteinek kielégítésében segítsünk, hanem hogy megteremtsük egy hosszabb távú újjáépítés alapját. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! A rekonstrukció frontján is teljesítünk. Az Európai Unió egésze – azaz az Unió és annak tagállamai – már lekötött 600 millió eurót az 1,2 milliárd eurós New York-i vállalásból, és 330 millió eurót ki is fizetett már. Az Európai Unió teljes kötelezettség-vállalásának részeként eredetileg 460 millió eurós uniós vállalást jelentettünk be, és szükségesnek tartjuk, hogy azt 522 millió euróra emeljük. Ebből a vállalásból már lekötöttünk 327 millió eurót. A folyamatban lévő programokat

195

196

HU


kiigazítottuk: meghosszabbítottuk azokat és/vagy növeltük a pénzügyi kereteket, hogy megfelelőbb módon reagáljunk a felülvizsgált prioritásokra. A további szükségletekre irányuló, új programokat indítottunk. 2010-ben 74 millió euróra rúgtak a szorosan a vállaláshoz kapcsolódó kifizetések. Úgy vélem, hogy a haiti helyzetet figyelembe véve ez elég jó eredménynek mondható. Fel kell ismernünk, hogy a már a földrengés előtt is igen nehéz helyzet rendkívüli kihívást jelent a katasztrófa következményei miatt, és még bonyolultabbá vált a Tomas hurrikán, a kolerajárvány és a politikai bizonytalanság miatt. A segélyszervezetek dolgozói és a szakértők gyakran rendkívül nehéz feltételek között végezték munkájukat. Más tényezőket is szem előtt kell tartanunk: többek között és elsősorban azt, hogy a közép és hosszú távú újjáépítési támogatás három-öt év alatt valósul meg, és a kifizetések a program időtartamára elosztva történnek. 2010 során elsősorban az alapok lekötésére és a projektek előkészítésének indítására került sor, beleértve valamennyi szükséges szakmai tanulmányt és tendert. Konkrétabb tevékenységek 2011-ben kezdődnek, és úgy véljük, hogy a vállalásból történő kifizetések az idei év során megduplázódnak, és 150 millió euróra emelkednek. Az Európai Unió fejlesztési támogatása ez idáig elsősorban arra irányult, hogy garantálja a szükséges kormányzati funkciókat ahhoz, hogy biztosítani lehessen az alapvető állami szolgáltatásokat, mint például az oktatási rendszer, az egészségügyi rendszer és a rendőrség működtetése, valamint az állami szektor személyzeti ellátása. A második legfontosabb feladat a stratégiai infrastruktúra és a közutak haladéktalan megerősítése és újjáépítése, a harmadik legfontosabb feladat a haiti katasztrófa-készültségi és a civil védelmi mechanizmusok és struktúrák megerősítése. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy a földrengést követően erősebb, szilárdabb alapokon nyugvó Haitit építünk újjá. Világos, hogy erőskezű haiti kormányra van szükség, és hogy a prioritásokra kell helyeznünk a hangsúlyt. Tehát határozottan azokat a prioritásokat követjük, amelyeket a haiti kormány határozott meg a számunkra. Valóban meg szeretnék erősíteni az irányítást – különös tekintettel a költségvetési támogatásra és a korlátozott kormányzati bevételek figyelembevételével –, és jelentős mértékben kívánnak az infrastruktúrába, különösen a közúthálózatba fektetni. Miből okulhatunk a helyzet javítása érdekében? Nos, jobban koordinálhatnánk a támogatást, és megerősíthetnénk a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést. Most öntjük végleges formába a közös programot, valamennyi uniós tagállam bevonásával. Szintén jó munkatapasztalatokat szereztünk az Haiti újjáépítéséért felelős ideiglenes bizottságban tevékenykedő partnereinkkel, és ez határozottan segít a folyamat felgyorsításában. Úgy gondolom azonban, hogy továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy stabilitást érjünk el mind a támogatás, mind Haiti demokratikus működésének szempontjából, mert az egyértelmű alapfeltétel, ha azt akarjuk, hogy siker koronázza az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség erőfeszítéseit. Tisztelt képviselőtársak! Azon vagyunk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, de világos, hogy javíthatunk a munkán. Tanultunk a tapasztalatainkból: az Európai Unió határozottan betartja a fogadalmát, és eleget tesz kötelezettségvállalásainak. Úgy vélem tehát, hogy habár a helyzetet néha bizonyos szempontból igen pontosan mutatja be a média, haladunk. Véleményem szerint 2011-ben jelentős változások fognak történni – feltéve, hogy megvalósul a politikai stabilitás Haitin, mert a bizonytalanság határozottan

18-01-2011

18-01-2011

HU


akadályozza erőfeszítéseinket –, és Haiti újjáépítésére fogjuk összpontosítani az erőfeszítéseket. Michèle Striffler, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr! Egy évvel a földrengés után még mindig szükséghelyzet uralkodik Haitin, és az újjáépítési munkálatok még mindig nem indultak be. Ez annak tudható be, hogy a haiti állam strukturális hiányosságoktól szenved, a haiti hatóságok részéről hiányzik a politikai akarat és a döntéshozatal képessége, valamint hiányzik a nemzetközi közösség támogatása. Amíg a haiti hatóságok nem hoznak meg bizonyos fontos döntéseket – mint például a kisajátítás –, addig nem fog eltűnni az újjáépítési folyamat útjában levő, több ezer tonnányi törmelék. Elismerően kell nyilatkoznom a humanitárius szervezetek erőfeszítéseiről és elvégzett munkájáról. Haladást értek el, és milliók életét mentették meg. A humanitárius ügynökségek azonban képtelenek továbbra is ellensúlyozni a haiti állam gyengeségeit. Az Európai Uniónak tehát meg kell tennie minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy szilárd támogatást nyújtson egy tisztességes és átlátható választási folyamathoz, amelynek célja, hogy biztosítsa az újjáépítéshez szükséges stabilitást és politikai akaratot. Az újjáépítési folyamat során feltétlenül támogatni szükséges a jövőbeli haiti hatóságokat az intézményeik megszervezésében, hogy minden szinten létrejöjjön egy új egyensúly és egy teljesen működőképes demokrácia. Ezenkívül az Európai Bizottság – a Haiti újjáépítéséért felelős ideiglenes bizottság tagjaként és pénzügyi hozzájárulásának figyelembevételével – feltétlenül be kell, hogy avatkozzon, hogy felgyorsítsa ez utóbbi mandátumának végrehajtását és rendelkezzen annak működéséről. A földrengést követően a nemzetközi közösség úgy határozott, hogy a múlt hibáit elkerülve, más módon építi újjá Haitit. Egyszer s mindenkorra meg kell küzdeni a Haitin uralkodó szegénység alapvető okaival. Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Tisztelt elnök asszony! A Haitit feldúló tragédia után egy évvel – amint említette – az újjáépítési folyamat értékelése nem felel meg sem a lakosság várakozásainak, sem a nemzetközi közösség által tett kötelezettség-vállalásoknak. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az állam újjáépítésére tett erőfeszítések holtpontra jutottak, amint azt az utóbbi hónapok kudarcai mutatják. Ez az ország, amelyet földrengés és kolerajárvány sújtott – amelyet az ENSZ kéksisakosainak tulajdonítanak – súlyos politikai válságba is került. Úgy vélem, hogy az elkövetkezendő időszakban a haiti válság három területén kell intézkednünk, máskülönben veszélybe kerülnek az eddigi erőfeszítéseink. A kolerajárvány okainak vizsgálati eredményeit a lehető leghamarabb közzé kell tenni, hogy csillapítsuk a lakosság ENSZ-jelenlét elleni dühét. Másodsorban mindent meg kell tenni az átmeneti időszak meghosszabbításának elkerülése érdekében, amit az fog kiváltani, hogy február 7-én lejár Préval elnök hivatali ideje. A szoros nemzetközi megfigyelés alatt megtartandó, új választások jelentik az egyetlen életképes és demokratikus megoldást. Végül, de nem utolsósorban az a véleményem, hogy a jelenlegi értékelés fordulópontot kell, hogy hozzon az újjáépítési munkában, amelyet aláásott az eredménytelenség, a késedelmek és a régióbeli országok egymással ütköző érdekei. Ne feledjük, hogy a 2010 márciusában megtartott New-York-i adományozói konferencián megígért 10 milliárd USD összegből mindez idáig csupán 1,2 milliárd USD kifizetésére

197

198

HU


került sor, és ennek jelentős részét az Európai Unió állta. Aggodalomra ad okot azon milliónyi haiti problémáinak megoldása, akik válságtáborokban tengődnek, ahol a szegénység, a kilátástalanság és a nemi erőszak riasztó méreteket ölt, és mindezt tetézi, hogy Haitin hosszú távon fenntartható beruházásokra és életképes államfelépítés kialakítását célzó, konkrét támogatásra van szükség. Charles Goerens, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! A két biztosunk felszólalásai olyan nagyszerűek voltak, hogy csupán két megjegyzésre korlátozom magam. Először is Haiti – egy évvel a földrengés után – még mindig szinte romokban hever. A katasztrófa nagyságrendjét tekintve tudtuk, hogy az ország komoly nehézségekkel fog szembenézni. Azt is tudtuk, hogy a földrengés a számos polgári áldozaton kívül az államra is súlyos csapást mért, annyira nagy kárt okozott ez a természeti katasztrófa. Ha ehhez hozzávesszük a strukturális nehézségeket és különösen az irányítás hiányosságait, nyilvánvalóvá válik, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a helyszínen dolgozóknak. Ki vonható elsősorban felelősségre ezért a helyzetért? Még ha figyelembe is vesszük az enyhítő körülményeket, a haiti állam maga a fő felelős, amely nélkül egyetlen lépést sem tehetünk. A másik megoldás az lenne, hogy átvennénk az ország feletti irányítást, és ezt senki sem akarja. Másodsorban kiegészíthetjük a haiti állam fellépését, és tulajdonképpen ezt kell tennünk. Az Európai Unió mindenesetre nem kímélte erejét ebben a tekintetben. Az Európai Unió azon kívül, hogy bejelentéseket tett, azok szerint is cselekedett. A jövőben azt várjuk az Európai Uniótól, hogy természetesen továbbra is rendületlen támogatást nyújtson, de ami a legfontosabb: abban kell támogatni Haitit, hogy a beismert gyengesége ellenére megszabaduljon ettől a függőségtől. Elismerem, hogy ezt lehetetlen pár hónap alatt megvalósítani. Judith Sargentini, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! Az jelenti a valódi problémát, hogy hogyan építsünk újjá egy nem létező államot? Haiti nem létező állam. Valóban újjáépítésről beszélhetünk-e, ha figyelembe vesszük annak tényét, hogy Haitin soha nem volt demokrácia, ami kiindulópontot adhatna? Ez a feladat áll előttünk. A Bizottság által tett valamennyi erőfeszítés ellenére egyszerűen nincsen még válaszunk erre a kérdésre. A kolera kitörése, a szavazatokkal való visszaélés a novemberi választások során és az emberek megfélemlítése nyilvánvalóan nem segít az országot újjáépíteni. Az a tény, hogy a nők és a lányok már a földrengés előtt is borzasztó helyzetben voltak, végül beláttatta velünk, hogy a menekülteket fogadó táborokban élő nők és a lányok szexuális erőszak áldozatául esnek. Ezt tetézi az a tény, hogy Baby Doc visszatért Haitira, és hogy esetleg tisztességtelen módon ki akarja használni a polgárok nyomorát, mivel a szóbeszéd szerint elfogyott a pénze. Nem engedhetjük, hogy ez megtörténjen Haitin. A katasztrófa óta eltelt egy év során azon dolgozunk, hogy a haitiak képesek legyenek megkezdeni az újjáépítést, de aminek igazán híján vannak, az a szervezeti kapacitás. Ezért rekedtek meg a sürgősségi támogatásnál, és tovább kell lépnünk a fejlesztési együttműködés irányában. Valahol hiányzik egy láncszem. Most erre a helyre kell erőfeszítéseinket összpontosítanunk – habár nem olyan dologról van szó, ami egy nap alatt megtörténik –, mert ez az ország demokratikus berendezkedés vagy legalábbis megfelelő vezetők hiányában

18-01-2011

18-01-2011

HU


képtelen lesz épületeket felhúzni. Ennélfogva e törekvésre vonatkozóan a legjobbakat kívánom Georgieva és Piebalgs biztosoknak. Minden jót! Nirj Deva, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Hasznos, hogy megint erről vitázunk, nemrég is szó esett erről. Azt jelzi, hogy aggódunk Haiti népe miatt – nyilvánvalóan jobban aggódunk Haiti népe miatt, mint haiti kormánya aggódik a saját népe miatt. A védelmi felelősségről beszélünk. A tömeggyilkosok és népirtó diktátorok elleni védelmi felelősségről beszélünk – de mi van a saját népével nem törődő, gyenge és korrupt kormányok elleni védelemi felelősséggel? Haitin egy millió ember él fedél nélkül, 230 000 ember életét veszítette, 300 000 pedig megsebesült. A törmeléknek azonban csak 5%-át takarították el, a házaknak csak 15%-át építették újjá valahogyan. Ha Haiti kormánya nem törődik saját népével, akkor nekünk a „védelmi felelősség” fogalmát kell alkalmaznunk. Amíg és amennyiben ezt tesszük, elég abszurd dolog két kiváló biztosunktól azt kérni, hogy jelenjenek meg időnként a Parlamentben, és próbálják elmondani, mit tehetnek és mit nem, amikor ennyire gyenge a helyi cselekvési készség. Amikor földrengés történik, az első teendő a törmelék eltakarítása. A törmelék eltakarításához nehéz gépi emelő berendezések, daruk, helikopterek, bulldózerek, valamint kezelő személyzet szükséges. Ha nincs senki olyan, aki kezelni tudná ezeket a gépeket, akkor máshonnan kell hozzáértő embereket hozni. A baloldal azonban ellenezné, hogy a tagállamok katonai vagy légiereje bármi módon segítséget nyújtson ehhez. Nem várhatjuk el, hogy az Oxfam, a Save the Children vagy más hasonló szervezetek munkatársai vezessék a traktorokat és a nehéz gépi berendezéseket. Érveinket el kell választani a politikától, és gyakorlatiasan kell az emberek megsegítéséhez hozzáállnunk. Jacky Hénin, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Alig egy évvel ezelőtt borzalmas katasztrófa sújtotta Haitit és annak lakosságát, mindenütt pusztulást és halált hozva. Tisztelegjünk a haiti nép bátorsága előtt és az áldozatok iránt világszerte megnyilvánuló népi szolidaritás előtt. Népi szolidaritásról beszélek, mert Európában – ahogyan máshol is – nagyon gyakran azok adják a legtöbbet, akiknek a legkevesebbjük van. Itt szeretném hivatalosan megköszönni a kubai államnak és a kubai népnek, hogy minden hátsó szándék nélkül nyújtottak hatékony támogatást, aminek eredményei magukért beszélnek. A kubai orvoscsoport tagjai ez idáig több mint 50 000 kolerás esetet kezeltek, lehetővé tették 76 egészségügyi központ és kórház újjáépítését, és számos haiti betegen végeztek operációt. Számos szakértő tartja különösen hatékonynak Kuba segítségét. Ez annyira igaz, hogy Norvégia például Kubát akarta felkérni, hogy járjon el a nevében. Az Európai Unió és az Egyesült Államok jól tenné, ha Kuba példáját követné ahelyett, hogy önelégülten tekintene a média megjelenésekre, amelyek a segítségnyújtást a jótékonyság hamis köntösébe bújtatják, amikor az ténylegesen elsősorban a saját gazdasági és politikai érdekeiket szolgálja a haiti állam és gazdaság fenntartható újjáépítése árán. Szemérmetlen dolog, hogy Franciaország és az Egyesült Államok – amelyek történelmi felelőséggel tartoznak Haiti szerencsétlen sorsáért – úgy tesznek, mintha tudnák, mi a legjobb az országnak. Emlékezzünk arra, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a katasztrófák legrosszabbika nyomán döntött végül úgy, hogy eltörli Haiti adósságát.

199

200

HU


Pillanatnyilag a Haitin történtek rámutatnak az ENSZ jelenlegi műveleteinek korlátaira. A humanitárius beavatkozás Haitin azt mutatja, hogy képtelen fenntartható megoldásokat biztosítani az emberek számára. Ami még rosszabb, hogy közép- és hosszútávon akadályozza egy demokratikus állam és egy olyan gazdaság újjáépítését, amely végül megfelel a haiti nép fejlődés iránti emberi szükségletének. A nemzetközi közösség 11,5 milliárd USD összeget ígért az ország újjáépítése céljából. Meglátjuk, mit értenek újjáépítésen. Mennyi érkezett ténylegesen célba ebből a segélyből? Ki dönt a projektek felől? Koszovóhoz hasonlóan azt fogjuk-e látni, hogy az elbocsátott emberek csak nézik, hogyan építik újjá a saját országukat nagy multinacionális vállalatok, mert csak azok képesek nyerni a nemzetközi tendereken? Az Európai Unió nem vehet részt a gyámkodó vagy neokolonialista elképzelésben, ehelyett hozzá kell, hogy járuljon a Haiti Köztársaság demokratikus újjászületéséhez, ami a nép dolga. A haiti nép szabadult fel a világon elsőként a francia gyarmatosítás igája alól. A háború pusztításain kívül, mai pénzben kifejezve több mint 20 milliárd eurójukba került a rabszolgatartó európai gyarmatosítók „kompenzálása”. A rabszolgaság és a gyarmatosítás képviselte, emberiség ellen elkövetett bűntettek miatt az Európai Uniónak és Franciaországnak különös erkölcsi, politikai és gazdasági tartozása van Haitival szemben. Ki kell egyenlítenünk ezt a becsületbeli adósságot. Bastiaan Belder, az EFD képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök asszony! A Haitin bekövetkezett, borzasztó földrengés után egy évvel keserves tempóban folyik az ország újjáépítése. Ennek ellenére lépésről lépésre haladunk előre. A haiti népnek nagyon nagy szüksége van a segítségünkre különösen most, hogy kolerajárvány szedi áldozatait. Az élelmiszer-biztonságra kellene helyeznünk a hangsúlyt. A helyi mezőgazdaság nagy csapást szenvedett, aminek eredményeképpen az ország élelmiszer-behozatalra szorul. Fontos, hogy nagyon sok energiát és pénzt fektettek a mezőgazdaság és a helyi infrastruktúra fejlesztésébe. E tekintetben rendkívüli fontosságúak a mikrohitelek, mivel azok alulról indulóan ösztönzik a gazdasági fejlődést. Egyetért-e a Bizottság ezzel a szemlélettel? Ezalatt Haitin, az elnöki választások első fordulóját követően, továbbra is riasztó a politikai helyzet. Az Amerikai Államok Szervezete által a múlt héten közzétett értékelő jelentés ezt világossá teszi. Hogyan értékeli a Bizottság a jelenlegi haiti helyzetet és annak az ország újjáépítésére gyakorolt hatását? Végül hadd mondjam el, elnök asszony, hogy a múlt héten megkapó könyvet jelentett meg Haitiról egy holland újságíró, és azóta is emlékszem az egyik képre: „Haiti pap peri” (Haiti NEM pusztul el) feliratú pólót viselő emberek takarítják Haitin a földrengés romjait. Ez arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy biztosítsuk a haitiak túlélését, és hogy támogatásunknak köszönhetően egy szebb jövőre lehessen kilátásuk. Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Unió nem feledkezett meg Haitiról. Még mindig mi biztosítjuk a legnagyobb humanitárius segélyt. Lehangoló azonban, hogy az országban még mindig belföldi és politikai zűrzavar uralkodik. A Haiti számára biztosított humanitárius támogatás két klasszikus szakaszban történt. Az első szakaszban sürgősségi támogatást nyújtottunk az arra leginkább rászorultaknak. A második szakaszban az ország gazdasági, társadalmi és politikai újjáépítésére koncentráltunk. A kolerajárvány kitörése, a hurrikán, a bizonytalan társadalmi és politikai helyzet, sőt a vallási feszültségek és viszályok miatt azonban az eredetileg vártnál hosszabb

18-01-2011

18-01-2011

HU


ideig tart a humanitárius segítségnyújtás. Ennek eredményeképpen nem tudunk az elképzeléseinknek megfelelő ütemben és körben áttérni a második szakaszra. Haitin elhúzódik a válság. Továbbra is szükséges a részvételünk. Nem hanyagolhatjuk el feladatainkat. Amint arra Piebalgs úr emlékezetett minket, az Európai Bizottság a New York-i adományozói konferencián ígért erőforrások felét már biztosította. Erre vonatkozóan megfelelően haladunk a terveink szerint. A Parlament által holnap elfogadandó állásfoglalás célja, hogy felhívja a tagállamokat és a Bizottságot a nyilatkozataink végrehajtására. Ne feledjük, hogy még mindig emberek ezrei élnek ideiglenes táborokban, és több mint 3,5 ezer ember életét követelte a kolera. Kezdetektől fogva fenntartottuk azt az álláspontunkat, miszerint magának Haiti népének kell újjáépítenie az országot. A decentralizálás, valamint a helyi mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság hangsúlyozása képezi az ország újjáépítésére vonatkozó haiti terv alapját. Tiszteletben tartjuk a haiti nép prioritásait. A másik ajánlás szerint fokoznunk kellene a humanitárius erőfeszítéseinket, és tudom, hogy a biztos úr már dolgozik ezen. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr! Haiti esete valóban egyedi eset. Ezt mindannyiunknak meg kell értenünk. Nem olyan humanitárius válságról van szó, amikor fizetünk valamennyit, aztán a kormány dönt arról, hogyan valósítja meg a projekteket. Haiti teljes mértékben összeomlott ország. Nem várhatunk mást, mint hogy az adott helyzetben fokozódni fog a korrupció, és egyre nehezebb lesz a válsággal megküzdeni és a szükséges intézkedéseket meghozni. Olyan ország, ahol erőteljesebben, stabilabban kell beavatkoznunk, gyakran aktívabb szerepet kell betöltenünk, mint bármely más esetben. Deva úr említette, hogy a törmeléket még nem takarították el, hogy megkezdődhessen a kárelhárítás. A törmeléket el kell takarítani az utcákról. Ez kell, hogy legyen az elsőrendű feladatunk. A mostani tempóban további öt év szükséges ehhez. Késlekedés nélkül végezni kell ezzel a munkával. Olyan sok munkát kell elvégezni ebben az országban, hogy normális esetben – ha minden rendben megy – mindenkinek jutna munkalehetőség. A romeltakarítás, a vízellátás és az élelmiszer-ellátás kérdésére vonatkozóan valóban proaktív módon kell fellépnünk, hogy az ország a saját lábára állhasson, hogy az ország polgárai – akik nap mint nap kénytelenek a túlélésért küzdeni – a jövőről is gondolkodhassanak. Niccolò Rinaldi (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr, hölgyeim és uraim! Való igaz, hogy Haiti egyedülálló eset, hogy más, mint a többi. A katasztrófák évfordulóján az emberek mindig megemlékeznek az áldozatokról, hogy tanuljanak a hibákból, és legközelebb jobban csinálják a dolgokat, de Haitin más a helyzet, mert nincs miről megemlékezni – mindezidáig nem történt semmi. Ahelyett, hogy azt mondjuk, „egy évvel a földrengés után”, valójában a megrázkódtatások évéről kellene beszélnünk, mivel a szeizmikus földrengést a segélyek zűrzavaros szétosztásának megrázkódtatása követte, újabb megrázkódtatást okozott a kolerajárvány kitörése, majd ezt követően jött a politikai megrázkódtatás a valószínűleg a lehető legrosszabb időben megtartott, átláthatatlan választásokkal, és most itt egy újabb megrázkódtatás, ami bizonyos szempontból történelminek is nevezhető, mivel kétségeket keltő multimilliomos turista képében visszatért a korábbi diktátor. A Bizottság jó munkát, valóban nagyon jó munkát végez. A múlt év júniusában jártam Haitin a Fejlesztési Bizottsággal, és láttam, milyen kiváló munkát végeznek, amiért

201

202

HU


köszönetet illeti a Bizottságot. Fokozott politikai védelem szükséges azonban, és a nemzetközi közösség nagyobb szerepet kell, hogy játsszon a célok és határidők kitűzésében, és közvetlenül kell felügyelnie az újjáépítés egy részét. Ennek ellensúlyozása érdekében fokozottan be kell vonni a lakosságot és a helyi civil szervezeteket, akiket ehelyett gyakran kirekesztenek. Kisebb szerepet kell tehát adni Haiti nemzeti politikusainak és nemzeti kormányzati intézményeinek, és nagyobb szerepet kell adni a haiti polgárok és a nemzetközi közösség közötti, ez idáig törékeny partnerkapcsolatnak. Michèle Rivasi (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! A múlt szeptemberben a haiti megfigyelő küldöttség tagjaként láthattam, milyen sürgős feladatokkal kell foglalkozni. Most a sürgős feladatokon túl kell tekintenünk, hogy végre a fejlesztési szakaszba jussunk. Az újjáépítés helyett inkább olyan országot kell felépítenünk, amely soha nem rendelkezett szilárd alapokkal és irányítással. Egy dolog világos, ahogyan azt képviselőtársaim említették: 20 millió tonna törmeléket kell eltakarítani, és egy év alatt ennek csupán 5%-át – jelentéktelen részét – takarították el. Ha ebben a tempóban haladnak, több mint hat évbe telik, mire Port-au-Prince-ben eltakarítják a törmeléket. Ennélfogva önmagában is politikai projektről van szó, és a Bizottságnak részt kell vennie ebben. Másik prioritás az irányítás, és örömömre szolgál, hogy az Európai Unió jelentősen hozzájárul az országnak nyújtott költségvetési támogatáshoz. Növelnünk kell ezt a pénzügyi erőfeszítést, mivel ez az egyetlen útja annak, hogy helyreállítsuk Haiti és a haiti nép helyzetét. Az alapvető közszolgáltatások – mint az egészségügy és az oktatás – szintjén látható, hogy mennyire rászorulnak a civil szervezetek tevékenységére. Nem háríthatunk azonban minden közszolgáltatást a civil szervezetekre. Mindenekelőtt fokoznunk kell a választások gyors megszervezésének és lebonyolításának támogatását, ami reményeim szerint lehetővé tenné a korrupt politikai elit leváltását. Jelenleg egy állítólag 20 családból álló oligarchia megakadályoz minden gazdasági fejlődést, mert ellenőrzi a kereskedelmet, de ugyanakkor nem tesz semmit az ország termelő kapacitásának fejlesztéséért. Végül meg kell adnunk Haitinak azokat az erőforrásokat, amelyek révén kilábalhat a függőségből, ami már a földrengés előtt is meggyengítette. Felhívom tehát az európai intézményeket, hogy állítsanak fel következetes prioritásokat, és nyújtsanak megbízható támogatást a közszolgáltatások felállításához, ami mellett határozott kötelezettséget vállal a jövőbeli haiti kormány. James Nicholson (ECR). – Tisztelt elnök asszony! Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy szeptemberben Rivasi asszonnyal együtt vezethettem az AKCS haiti küldöttségét. Elmondtam akkor, hogy egyáltalán nem voltam felkészülve arra, amit ott tapasztaltam. Több dologról kívánok szólni ma este. Az egyik, hogy a humanitárius segítségnyújtásról haladéktalanul át kell térnünk az újjáépítésre. Ez az a pont, ahol nincsen előrelépés. Nagyon szép dolgok hangzottak el ma este, de ezek további segítség nélkül nem lehetségesek. Nagyobb nyomást kell gyakorolnunk azokra, akik a támogatás biztosítására tettek ígéretet, és a gyorsabb előrelépés érdekében nyomást kell gyakorolnunk a Clinton által irányított újjáépítésre és az ENSZ-re is. Erre egyértelműen szükség van.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A biztos szavait hallgatva igazat adok neki. Politikai stabilitásra van szükségünk. Remélem, és imádkozom azért, hogy létrejöjjön a politikai stabilitás, de nem vagyok biztos abban, hogy sikerülni fog. Azt láttam, amikor ott voltunk – és ezt határozottan kérem jegyzőkönyvbe venni –, hogy a haiti nép nagyon büszke nép. Csodálatos nép. Michèle Rivasival együtt néztük, ahogyan reggel 6 órakor ragyogó arccal kilépnek sátrukból, a tiszta gyermekeikkel együtt. Csodálatos és mosolygós emberek… azon csodálkoztunk, hogyan képesek mosolyogni. Azt is kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy elismeréssel adózom a civil szervezeteink számos tagjának, akik életüket kockáztatják, valamint a bizottsági munkatársainknak, akiknek már ott tartózkodásunk során kifejeztem tiszteletemet. Kiváló munkát végeznek, és ne feledjük, hogy ezek az emberek naponta kockáztatják az életüket azért, hogy segítsenek Haiti népén. Nem szabad megfeledkeznünk Haiti népéről. Dolgoznunk kell Haiti népéért, és segítenünk kell Haiti népét. Ha ehhez még tízszer vissza kell jönnünk a tisztelt Házba, akkor visszajövünk. Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Tisztelt elnök asszony! 2010. január 12-én a haiti állam a szó szoros értelmében a földdel lett egyenlő, amint azt már számos képviselőtársam említette. Ma, a borzasztó földrengés után egy évvel az ország még mindig újjáépítésre vár. A nehézségeket időközben tovább fokozta a kolerajárvány és a választások, mindez csak bonyolított a helyzeten. Port-au-Prince pillanatnyilag nem más, mint óriási menekülttábor. A haiti lakosság csak a humanitárius szervezetek erőfeszítéseinek köszönhetően marad életben. Valóban hálával tartozunk ezeknek a szervezeteknek. Amint az ENSZ Haitiért felelős különmegbízottja kijelentette, Haiti a civil szervezetek köztársaságává vált. Meddig állhat azonban fenn ez a helyzet? Láthatjuk, hogy az egészségügyi helyzet katasztrofális, az oktatási rendszert feltétlenül újjá kell építeni, hogy a katasztrófa nyomainak eltüntetését ne is említsük. Mindehhez szükség van a haiti állam újjáépítésére. A földrengésen kívül pillanatnyilag az intézmények és a megfelelő irányítás hiánya okoz óriási problémát. Az erőfeszítéseket tehát az állam képességeinek helyreállítására és a haiti demokrácia kiépítésére kell összpontosítanunk. Nagyon határozottan ki kell mondanunk, hogy hiteles, átlátható választási eljárás szükséges, aminek keretében februárban kerül sor a választások második fordulójára. Végül annyit szeretnék mondani, hogy Haitit – engedelmükkel – máshogyan kell újjáépíteni. Azt értem „máshogy” alatt, hogy az újjáépítést úgy kell megvalósítani, hogy megelőzzük a hasonló katasztrófák ismételt bekövetkezését. Továbbá azt értem „máshogy” alatt, hogy az ország újjáépítése érdekében végzett munkánk során be kell vonnunk a helyi közösségeket. Úgy vélem, hogy az újjáépítési folyamat során konzultálnunk kell a haiti néppel, hiszen ők a fő érdekeltek. Ricardo Cortés Lastra (S&D). – (ES) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr, hölgyeim és uraim! Nem akartam úgy kezdeni a felszólalásomat, hogy ne üdvözöljem a helyszínen dolgozó civil szervezeteket. Úgy gondolom, hogy dicséretre méltó munkát végeznek, és az értékeink legjavát, az emberiség értékeinek legjavát képviselik. A haiti földrengés óta egy év telt el, itt az ideje, hogy növeljük a hatékonyságot. Sok olyan probléma van napirenden, amellyel sürgősen és késedelem nélkül foglalkoznunk kell. Ez nem kérdéses.

203

204

HU


Az első probléma valószínűleg az elfogadható szennyvízkezelési rendszer kiépítése. Úgy vélem, ez a legfontosabb dolog, ami jelenleg életet veszélyezteti Haitin. Ha megoldottuk ezt a problémát, a lakhatás problémájával kell foglalkoznunk, sürgősen megoldva a földtulajdon problémáját. Ezenkívül törvényes, demokratikus úton megválasztott kormányra van szükség, amely tárgyalóképes. Tudom, hogy nem egyszerű a helyzet, de jogszerű megbeszélés szükséges a haiti helyzet javításának felgyorsítása érdekében. Egy másik jelentős probléma, amelyet már több képviselőtársam is említett: a törmelék, ami önmagában is komoly politikai problémát jelent. A jövőre is gondolnunk kell, hogy megkezdjük a hosszú távú oktatási stratégia kialakítását. Ami Haitin történt, valószínűleg nem történt volna meg, ha létezett volna közoktatási rendszer, és a gyermekekről úgy gondoskodtak volna, ahogyan kellett volna. Nem csak a szegénységnek, hanem a függő helyzetnek is véget kell vetnünk. Zbigniew Ziobro (ECR). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Egy évvel ezelőtt borzasztó katasztrófa sújtotta Haitit: óriási erejű földrengés, ami 200 000 ember életét követelte, és aminek következtében 1 300 000 ember maradt fedél nélkül. Már egy éve tart a segítségnyújtási és újjáépítés támogatási akció. Kétségtelen, hogy óriási és nagyon bonyolult humanitárius akcióról van szó. A szigetországnak azonban nem csak anyagi és pénzügyi segítségre van szüksége, hanem a közigazgatási szerveinek újjáépítésére és politikai stabilitásra is, ami nélkül nem képes fejlődni. Ezt tetézte a nemrég kitört kolerajárvány, ami már több mint 3 500 emberéletbe került, és továbbra is emberek ezreit veszélyezteti. Haiti tapasztalata azt mutatja, hogy még a bőkezű adományok sem segítenek, ha nem elég célirányosak. Haiti esete el kell, hogy gondolkoztasson minket, és egyértelműen azt mutatja, hogy a jövőben esetlegesen bekövetkező természeti katasztrófák esetére hatékony nemzetközi segítségnyújtási rendszert kell létrehozni. Ria Oomen-Ruijten (PPE). – (NL) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor Haitira gondolok, az ország polgáraira gondolok, de azokra az európai polgárokra is gondolok, akik hihetetlen mennyiségű támogatást nyújtanak a haiti népnek. A humanitárius szervezetekre is gondolok, akik rendkívüli munkát végeznek. Elnök asszony, ez a történet eleje. Le kell vonnunk a következtetéseket, és véleményem szerint, három következtetést kell itt levonnunk. Legelsősorban az egyeztetés kérdése. A humanitárius segítségnyújtás szakaszában nem volt igazán sikeres az egyeztetés, és ma kaptunk egy erről szóló jelentést. Az újjáépítés során jobban kell, hogy teljesítsünk. Ez a segítségnyújtás eredményességére is emlékeztet engem, mert az is összefügg az egyeztetéssel. Milyen további és sikeresebb akcióra kerülhet sor? A második megjegyzésem a korrupcióra vonatkozik. Ha azt akarjuk, hogy Európa polgárai támogatást nyújtsanak, biztosítanunk kell, hogy azt megfelelően használják fel. Ezt akarjuk látni, akár a hatóság képviselői, akár egyszerű polgárok vagyunk. Mit tehetünk fokozottabb egyeztetés révén azért, hogy a korrupció ne telepedjen rá ezekre a rendszerekre? A harmadik megjegyzésem, elnök asszony, a politikai szempont. Politikai stabilitás és határozott közigazgatás nélkül egyáltalán nem fog előre haladni ez a fenntartható újjáépítés. Túl vagyunk a választások első fordulóján, amit továbbra is vita övez. Meg szeretném kérdezni, hogy az Amerikai Államok Szervezetével egyeztetést folytatva milyen haladást érünk el az elkövetkezendő választások sikeres lebonyolítása érdekében? Európaiakként

18-01-2011

18-01-2011

HU


kötelezettséget vállaltunk Haiti rövid távú megsegítéséért, és úgy vélem, továbbra is szolidaritást kell mutatnunk. Edite Estrela (S&D). – (PT) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr, hölgyeim és uraim! A földrengés az egyik legsúlyosabb humanitárius válságba sodorta Haitit: halottak és sebesültek ezrei, hajléktalanok milliói és rendkívüli mértékű károk jelentik a következményeket. A nemzetközi közösség sok mindent ígért, de eddig keveset teljesített ebből, és érthetetlen, hogy az Európai Unió jóakarata és a civil szervezetek munkája ellenére miért halad ilyen lassan az újjáépítés. A helyzet tovább romlott a kolerajárvány kitörése miatt, és a választásokat követő politikai bizonytalanság hallatlan erőszakhoz vezetett, amelynek elsősorban nők és gyermekek estek áldozatul. Az Európai Uniónak továbbra is segítenie kell az újjáépítést, és javítania kell a haiti lakosság veszélyeztetett csoportjainak humanitárius helyzetét, ugyanakkor részt kell vállalnia a hosszú távú katasztrófa-megelőzési kapacitás megerősítésében. Ennélfogva örömmel fogadom a Bizottság által nemrég előterjesztett javaslatokat egy, a katasztrófákra adott uniós válasz létrehozására, aminek keretében többek között létrejönne a tagállamok vészhelyzet kezelő szervezeteinek önkéntes csoportja, valamint válságtervek kidolgozására kerülne sor, továbbá a humanitárius segítséget nyújtó válságközpontokat a polgári védelemmel összevonva létrejönne egy európai válságkezelő központ, amely a vészhelyzeteket figyelné, korai előrejelzést adna és koordinálná az Európai Unió vészhelyzetre adott válaszát. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Majdnem egy év telt el a Haitinak nyújtott humanitárius segítségnyújtás és az ország újjáépítésének koordinálásáról folytatott, előző vitánk óta. Ma tehát egyfajta áttekintést végzünk, és nyilvánvaló a következtetés: egy év telt el a tragédia óta, és még mindig nő az áldozatok száma. Két egyformán fontos kérdést kell itt hangsúlyoznunk, amelyek fontosabbak, mint az új házak és az új utak építése. Először is a tisztelt Háznak hangosan és egyértelműen fel kell hívnia a szexuális zaklatás terjedésének haladéktalan megállítására. Forrásaink szerint a földrengést követő néhány napban 250 nőt és lányt erőszakoltak meg, és a helyzet egyre romlik. Fokozódik az ilyen jellegű erőszak. Legfőbb ideje, hogy megvitassuk ezt a szégyenletes témát, foglalkozzunk ezzel az embertelen jelenséggel, és eredményesen szembeszálljunk a Haitin folyó szexuális zaklatásnak. A második probléma a kolerajárvány, ami már említésre került. A fertőzések száma csökkent, de ez természetesen az évszaktól is függ. Furcsa és zavaró tendencia, hogy egyes emberek úgy tesznek, mintha kolerásak lennének. Ezt nehéz elhinnünk, mivel mi a kényelmes ágyunkban alszunk ma éjjel, de ezeknek az embereknek sokkal kellemesebb egy éjszakát a kórházban tölteniük, mint saját otthonaikban, amelyek pusztán egyszerű menedékek. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az évszakváltással biztosan fokozódni fog a kolerajárvány. Ezért kell erre figyelnünk, és ezért kell különösen ezeken a körülményeken javítanunk. Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök asszony! Azt tartja a mondás, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít”, az Európai Unió azonban ennél ténylegesen tovább megy, mivel az Európai Unió megsegíti azokat, akik nem segítenek magukon, különösen Haiti tekintetében, ahol korrupt a kormány – amint arra Deva úr és mások rámutattak –, és úgy tűnik, nem aggódik saját népéért. Ennek ellenére fontos, hogy az ENSZ-szel, a civil szervezetekkel és másokkal együttműködésben tovább folytassuk ezt a hasznos munkát. Tudom, hogy Denis O’Brien, az egyik legsikeresebb ír üzletemberünk, kulcsszerepet játszik ebben.

205

206

HU


Mindez azonban csepp a tengerben ahhoz képest, amit akkor érhetnénk el, ha megfelelően működő kormány létezne. Tehát hangos és egyértelmű üzenetet kell küldenünk a haiti kormánynak, miszerint vagy „összeszedi magát” vagy – remélhetőleg – hozzáértőbb kormány veszi át a helyét, és akkor valódi előrelépést tapasztalhatnánk. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Tisztelt elnök asszony! Habár fokozatosan enyhíthetők és elháríthatók a pusztító földrengés következményei, a lakosok még mindig súlyos problémákkal küzdenek. Nincsen elég ivóvíz, élelmiszer és más alapvető cikk. Napi problémák és nehézségek merülnek fel. A helyzetet tovább súlyosbítja a demokratikus értékeket nem ismerő, bizonytalan kormány és a kolerajárvány, a fokozódó bűnözés, az emberrablás, valamint a nők és gyermekek megerőszakolása. Lépéseket kell tehát tennünk e megdöbbentő cselekmények visszaszorítása érdekében. Az európai intézményeknek további erőfeszítéseket kell tenniük a katasztrófa következményeinek enyhítése érdekében. 2011-ben összetett feladatok megoldására kell koncentrálni a támogatást, különös tekintettel a lakóház-rekonstrukcióra, a közösségek alapvető szükségleteinek kielégítésére és az ideiglenes táborokban uralkodó helyzet stabilizálására. Ugyanakkor meg kell próbálni megvalósítani a hosszú távú célkitűzéseket, mint amilyen a közintézmények, helyi hatóságok, iskolák, kórházak stb. felállítása. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Képviselőcsoportom ismételten szolidaritásáról biztosítja Haiti lakosait: az egy évvel ezelőtti földrengés és a nemrég kitört kolerajárvány áldozatait. Sürgős szükség van további segítségre, további segítséget igényel az egy évvel ezelőtti tragédia és a nemrég kitört betegség által sújtott lakosság. Elfogadhatatlan, hogy a támogatás egy része még mindig nem érkezett célba. A jóváhagyott támogatást különösen az Európai Uniónak kellene nyomon követnie. Az Európai Uniónak ezenkívül figyelemmel kellene kísérnie az egyes régióbeli országok részéről megnyilvánuló szolidaritás példaértékű fellépéseit is. Kuba esetét hangsúlyoznám, amelynek kormánya orvosokat és szakképzett személyzetet küldött, akik már több mint 50 000 embert kezeltek kolerával. Kiemelném azonban, hogy a Bolivarista Szövetség Amerikánk Népeiért (ALBA) is támogatást nyújt mind pénzügyi, mind energiaellátási, mezőgazdasági és élelmezési szempontból. Pozitív dolog lenne, ha az Európai Unió figyelembe venné ezt, és aktívabb szerepet töltene be. Sürgősen meg kell hozni valamennyi intézkedést Haiti újjáépítésének felgyorsítása és lakossága életkörülményeinek javítása érdekében, de ragaszkodunk a szuverenitás és a területi épség tiszteletben tartásához, amit megérdemel a bátor és nemes haiti nép. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Tisztelt elnök asszony! Egy évvel a Haitin pusztító földrengés után még mindig nincsen bizonyítéka az újjáépítési folyamat eredményeinek. Az, hogy holtpontra jutottak a dolgok, elsősorban annak tulajdonítható, hogy a haiti állam képtelen saját erőforrásaiból biztosítani az alapvető közszolgáltatásokat. Hiányzik a politikai akarat, és a haiti hatóságok nem hajtják végre az ország újjáépítését célzó határozatokat. Ez jelentős mértékben akadályozza a Haiti újjáépítéséért felelős ideiglenes bizottság működését, amely testület feladata, hogy hatékony módon kezelje a nemzetközi közösség által biztosított erőforrásokat. Ez a helyzet mindaddig fenn fog állni, amíg ki nem alakul a politikai stabilitás az országban, és ki nem neveznek egy hatékony kormányt. Ezért gondolom úgy, hogy az Európai Uniónak minden tőle telhetőt meg kell tennie a törvényes és átlátható választási eljárás támogatása érdekében. A politikai válságnak csak úgy

18-01-2011

18-01-2011

HU


vethetünk véget, ha biztosítjuk a választások februárra kitűzött második fordulójának megfelelő lebonyolítását. Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Szeretném, ha pontosan értenék, mit akarok mondani. Nincsen semmilyen komoly fenntartásom a Haitinak nyújtott uniós támogatással szemben. Az Európai Unió biztosan óriási anyagi segítséget nyújt Haitinak, és meglepőnek tartom, hogy más országok nem nyújtanak hasonló mértékű támogatást. Emlékeztetni kívántam Önöket, hogy fenntartásaink voltak az Európai Unió közvetlenül a katasztrófát követő fellépései miatt. Az Európai Unió túl lassan reagált, és nyilvánvalóan nem koordinálta megfelelően a humanitárius segítségnyújtást. Meg szeretném kérdezni, hogy az Európai Bizottság milyen következtetéseket vont le az akkori támogatás lassú üteméből. Úgy vélem, hogy nagyon fontos kérdésről van szó, hiszen egyesek számára élet-halál kérdése, hogy időben érkezzen a segítség. Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos asszony és biztos úr! Haiti esete világosan megmutatja, hogy a valódi katasztrófákat az ember okozza. A nemzetközi közösség és az Európai Unió különösen is készen áll arra, hogy segítsen. Nem a pénz jelenti a problémát, hanem a bizonytalan politikai körülmények. Jelenleg egyik nemzet sem igazán kész korrupt politikai rendszert pénzelni. A következő kérdést szeretném tehát feltenni a Bizottságnak: természetesen továbbra is támogatnunk kell Haitit, de a politikai infrastruktúrára is különös figyelmet kell fordítanunk. Amíg nincsen működő kormányzati rendszer és működő igazgatás, a meglévő segélyszervezeteket kell igénybe vennünk, mert egyszerűen nincsen más alternatíva. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Őszintén megköszönöm a parlamenti képviselők ma esti megjegyzéseit. Zárásképpen öt dologról szeretnék szólni. Először is határozottan egyetértek valamennyi felszólalóval, akik az irányítás hiányát jelölték meg azon problémákat leginkább meghatározó tényezőként, amelyekkel Haitinak ma szembe kell néznie. A földrengést követően is az volt az első benyomásom, és továbbra is az, hogy nem a súlyos földrengés Haiti legnagyobb problémája. Az jelenti a legnagyobb problémát, hogy sok éven át olyan rosszul kormányozták az országot, hogy gyakorlatilag nem maradt semmilyen szociális és kormányzati struktúra, ami segítené a haiti népet, és ez jócskán megrendíti a haiti nép saját kormányába vetett bizalmát. Nagyon élénken emlékszem arra, hogy amikor ott jártam, valamennyi haiti, akivel beszéltem, egyöntetűen ugyanazt mondta: „Ne adjanak pénzt a kormánynak!” Most a humanitárius oldalon nem pénzt adunk, hanem közvetlen támogatást. Elgondolkodtató azonban, hogy mennyi időbe telik Haiti újjáépítése: nagyon sok időbe fog telni, mert az intézményi infrastruktúra kialakítása nélkül nem fog megtörténni. Ezek után a második megjegyzésem, hogy a haiti társadalom olyan pozitív jellemzőkkel is bír, amelyek segítettek a haiti embereknek a túlélésben: a személyes kitartásuk és a közösségeik kitartása. Találkoztam olyan együtt élő emberekkel, akik együtt vesztették el otthonaikat, együtt költöztek táborokba, és a táborokban megszervezték egymás támogatását: van, aki a gyermekek gondját viseli és valamilyen rögtönzött oktatást tart nekik, mások munkalehetőség után néznek, megint mások – tulajdonképpen a nők – feladata, hogy mindenki számára főzzenek. Ez a kitartás az, ami valamelyes reményt ad arra, hogy van jövője Haitinak.

207

208

HU


Ez elvezet a harmadik gondolathoz: a Haitinak szánt támogatási programjainknak figyelembe kell venniük, hogy az ország mivel rendelkezik, és mivel nem rendelkezik. Ez okból a humanitárius oldalon hangsúlyozzuk a készpénz ellenében végzett munkát, az utalványokat, olyan újításokat, mint vetőmag és szerszámok juttatása a közösségnek, hogy az emberek tényleg fokozottan tudjanak saját magukra támaszkodni. Negyedsorban hálás vagyok a Haiti esetéből levont következtetésekre vonatkozó megjegyzésekért. Azzal nem értek egyet, hogy lassan reagáltunk: az Európai Unió 24 órán belül megkezdte a segítségnyújtást. Azzal azonban egyetértek, hogy javítani lehet a koordináláson, és hogy feltétlenül szükséges, hogy szervezetten felkészüljünk egy esetleges katasztrófára. Erre vonatkozóan örülünk annak a megjegyzésnek, miszerint a Haiti esetéből levont következtetések alapján valóban az európai vészhelyzet-reagálási képesség létrehozásának és az európai katasztrófakezelő központ révén történő, szorosabb egyeztetés irányában mozdultunk el. Hadd térjek át az utolsó megjegyzésre, a humanitárius oldalon történő kitekintésre. Mi az, ami igazán aggaszt minket? Tulajdonképpen a védelem, különösen a nők védelmének kérdése, valamint az ahhoz nyújtott támogatás növelése, hogy megbirkózzunk a táborokban rekedt, elsősorban nők által vezetett háztartások tragédiájával. Biztosíthatom Önöket, hogy az idén és a következő pénzügyi évben is hangsúlyozottan fogunk gondoskodni arról, hogy napirendre kerüljön a védelem kérdése, és hogy az Európai Unió az emberek segítségére siessen. Befejezésképpen megköszönöm mindenkinek a megjegyzéseit, különösen azoknak, akik elismerően szóltak arról az áldozatos munkáról, amit a humanitárius segélyszervezetek munkatársai végeznek Haiti népének érdekében. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt meg szeretném köszönni a tisztelt Ház képviselőinek szolidaritását és támogatását. A politikai dimenzióval kezdem. Biztosan nem egyszerű a helyzet Haitin, de a főképviselő szoros figyelemmel kíséri azt, és megad minden szükséges diplomáciai támogatást a stabilitás biztosításához. Az elnöki választások második fordulója – amennyiben nem kíséri azt erőszak – hozzá fog járulni a hitelesség helyreállításához, és ennek érdekében mi is megteszünk valamennyi szükséges diplomáciai erőfeszítést, de a diplomáciai erőfeszítések nem mindig járnak azonnali eredménnyel. Néhányan említést tettek Baby Doc felbukkanásáról. Elmondhatjuk, hogy habár mindenki szabadon mozoghat, ez valóban nem a legjobb jele az egész politikai folyamatnak. Ez azonban nem vezethet minket félre. Úgy gondolom, hogy Haitin létezik egy egészséges politikai mag, amelyben hinnünk kell. Reméljük, hogy a parlamenti választások során megválasztott emberek és az elnök rendelkezni fognak az ország újjáépítésének irányításához szükséges képességekkel. A második dolog, amit hangsúlyozni kívánok: a fejlesztés koordinálása során nehéz választás előtt állunk. Az egyik választási lehetőség, hogy valami nagyon látványosat teszünk, ami nem jár strukturális változással. Nem okozna problémát, hogy orvosok ezreit küldjük az Európai Unióból, vagy hogy az Európai Unió nevében új egyetemet építsünk. Nagyon látványos lenne, és mindenki elismerően bólogatna. Mi legyen azonban a közbiztonság hiányával? Ilyen nehéz körülmények között a kormányon keresztül finanszírozzuk a biztonságot. Ha tehát hozzájárulunk a biztonság finanszírozásához, azt az Európai Unió finanszírozza. Látványos intézkedés? Nem igazán, mert nincsen rajta az

18-01-2011

18-01-2011

HU


Európai Unió címkéje, de véleményem szerint határozottan hozzájárulunk az ország stabilitásához. Másik kérdés, hogy mibe fektessünk pénzt. A lakóház-rekonstrukció lenne a legegyszerűbb politikai választás, de milyen segítséget jelent, ha az országrészek nincsenek egymással összekötve, ha nincsen infrastruktúra? Az infrastruktúra pedig hatalmas beruházást igényel. Egy kilométernyi közút megépítése durván 1 millió USD összegbe kerül, és Haitin még ennél is drágább, mert a fenntartást is figyelembe kell venni, és az út mentén élő, helyi közösségeket is segítenünk kell. Tehát jelentős költségekről van szó. Haiti képtelen lesz ennyit beruházni. Elég furcsa, hogy Haitin mi vagyunk az egyetlenek, akik részt veszünk a közúti infrastruktúra kiépítésében. Rendes körülmények között sok más ország is részt vesz a közúti infrastruktúra kiépítésében, de Haitin mi vagyunk az egyetlenek, akik ehhez támogatást nyújtunk. Nehéz a választás, de hiszem, hogy elősegíti az országban a strukturális változásokat. Az utolsó téma, amiről nemigen volt szó a mai napon: a kötelezettség-vállalás és a pénzalapok kifizetésének üteme. Az alapokat a megfelelő célra kell felhasználni, és időbe telik a költségvetési támogatás. Nem úgy mennek a dolgok, hogy a kormány megadja a bankszámlaszámát, és mi egyszerűen utaljuk a pénzt. Nem. Ellenőrizzük a számlát, tudjuk, hova mennek a kifizetések, tehát egyfajta eljárásról van szó. Az ember nem küldhet hirtelen 1,2 milliárd eurót egy számlára abban reménykedve, hogy minden rendben lesz. Az adófizetőinkkel szemben is felelősséggel tartozunk. Ugyanezek a megfontolások érvényesek a közutakra is: tendert kell kiírnunk, átlátható módon kell azt lebonyolítanunk, és ez időbe telik. Úgy vélem, azonban, hogy jogosan fordítunk erre időt, mert ha egyetlen esetben is visszaélnek a Haiti újjáépítéséhez nyújtott támogatással, az elég ahhoz, hogy az európai polgárok szemében lejárassuk az ügyet. Biztosíthatom Önöket arról, hogy erre vonatkozóan is megteszünk minden szükséges lépést. Még egyszer köszönöm a támogatásukat. Nagyon hasznos és reményt keltő vita volt, és feltétlenül azon leszünk, hogy sikert érjünk el a ma említett kérdésekben. Elnök. – Hat, az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban előterjesztett állásfoglalásra irányuló indítványt (1) kaptam. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor. 17. Hulladékválság Campaniában (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása: – Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0188/2010 – B7-0667/2010) felteszi: Margrete Auken és Eva Lichtenberger, a(z) Verts/ALE képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Campaniában, – Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0197/2010 – B7-0801/2010) felteszi: Bairbre de Brún és Willy Meyer, a(z) GUE/NGL képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Campaniában,

(1)

209

210

HU


– Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0208/2010 – B7-0805/2010) felteszi: Judith A. Merkies és Victor Boştinaru, a(z) S&D képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság az olaszországi Campaniában, és – Szóbeli választ igénylő kérdés (O-0209/2010 – B7-0806/2010) felteszi: Mara Bizzotto és Lorenzo Fontana, a(z) EFD képviselőcsoport nevében, a Bizottsághoz: Hulladékkezelési válság Nápolyban és Campaniában és az EU-finanszírozás felhasználása. Margrete Auken, szerző. – (DA) Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Potočnik biztosnak, mivel úgy látom, hogy a Bizottság részéről végre némi következetesség tapasztalható. Ennek a következetességnek kézzelfogható bizonyítékát is szeretném látni. Nagyon sokat várok a Bizottság mai reakciójától, mivel ha most semmi kézzelfogható nem történik, és Olaszország nem kap súlyos – ám megfelelően célzott – büntetést a történtek miatt, akkor ugyanez a probléma számos más helyen is fölbukkanhat. Nem csak Olaszországnak vannak komoly nehézségei a hulladékkezeléssel. Ha mindenki azt látja, hogy semmi nem történik, ha továbbra is pusztán a hulladéklerakókat használják; akkor hamarosan nagyon súlyos katasztrófával kell szembenéznünk. Mindezek miatt nagyon várom a választ. Felszólalásom fennmaradó részét Olaszországnak kívánom címezni. Tisztában vagyok azzal, hogy Olaszország kormányának most nincs itt közvetlen képviselője, mindazonáltal fontos lenne, ha Olaszország elismerné a probléma megoldásának szükségességét. Kivételes országról van szó, amely hamarosan eltűnik a hulladék alatt. Sok konfliktus került felszínre az utóbbi időben, és a helyzet csak súlyosbodott. Olaszországnak most nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, ahol büntetések formájában még több terhet rónak az emberekre. Ehelyett Olaszországnak gondoskodnia kellene egy olyan hiteles stratégia megvalósításáról, amely az aktív polgárokra a megoldás részeként, nem pedig – mint általában – a kriminalizáció célpontjaiként tekint. Nem leszünk képesek megoldani a hulladékkezelési válságot, ha nem támogatnak az állampolgárok, akik között rengetegen hajlandóak nagyon sokat tenni Olaszországban. Vegyék igénybe a katonaságot és a rendőrséget; nem azért, hogy elhallgatassák az embereket, vagy távol tartsák a helyi hatóságokat, hanem hogy elkapják a valódi tetteseket. Az egyik fél, amelynek előnye származik ebből, természetesen Észak-Olaszország nagyipara, amely kövér hasznot vág zsebre abból, hogy a hulladékától olcsón megszabadul, és nem fizeti ki az ezzel járó költségeket. Ezen túlmenően, jól járnak a maffia gengszterei, akik igencsak nagy haszonra tehetnek szert. Mindezek miatt most véget kell vetni ennek, és remélem, hogy Olaszország elkezd komolyan foglalkozni az üggyel. Søren Bo Søndergaard, szerző. – (DA) Elnök asszony! Amikor tavaly ősszel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság látogatást tett Olaszországban, találkoztunk Campania tartomány elnökével. Kérdésünkre, hogy miért nem oldották még meg a tartomány katasztrofális hulladékkezelési helyzetét, azt felelte, hogy az ügy politikai jellegű. Ez igen sokatmondó válasz volt. Természetesen bármit mondhatott volna: hogy a probléma műszaki vagy logisztikai, esetleg pénzügyi jellegű. Nem, ez politikai probléma. Az a helyzet, hogy hiányzik a politikai akarat. A politikai akarat hiánya az oka annak, hogy Olaszország nem tudta teljesíteni a hulladékokról szóló irányelvből fakadó kötelezettségvállalását. Szintén a politikai akarat hiányának köszönhető, hogy az Európai Bíróság által igényelt fejlesztések egyikét sem valósították meg, amint azt októberben láttuk. Ugyancsak a politikai akarat hiánya okozza, hogy a hulladékválogatásról szóló tervüket nem juttatták el év végéig az Európai Uniónak.

18-01-2011

18-01-2011

HU


Éppen ellenkezőleg. Azt tapasztaltuk, hogy a hatóságoknak megvolt a politikai akarata arra, hogy biztonsági okokra hivatkozva titokban tartsák ezeket a botrányokat. Mindezek miatt képviselőcsoportunk álláspontja ebben az ügyben egyértelmű. Támogatjuk mindazokat a derék olasz férfiakat és nőket, akik – nem kevesen – azt követelik, hogy erről az ügyről nyíltan tárgyalhassunk, valamint azt, hogy felelősségre vonják azokat, akik hagyták idáig fajulni a helyzetet. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ezt megelőzően teljes mértékben el kell utasítanunk minden megoldást, ami azt eredményezné, hogy az európai adófizetők akárcsak egy euróval többel járuljanak hozzá Olaszország hulladékválságához. Ne támogassunk tiszta pénzzel nem tiszta ügyet! Judith A. Merkies, szerző. – (NL) Elnök asszony, biztos úr! Tavaly a Petíciós Bizottsággal látogatást tettünk Campaniában és Nápolyban, hogy első kézből tájékozódjunk a hulladékválságról, amelyet a petíciók benyújtói igencsak súlyosnak tartottak. Mi magunk is úgy tapasztaltuk a helyszínen, hogy a helyzet igencsak súlyos. Illegális hulladéklerakót találtunk egy nemzeti parkban a Vezúv tetején. Számos további illegális hulladéklerakót és égő szeméthalmokat is láttunk. Egy háztartási hulladéklerakóként kijelölt hegyen még ipari hulladékot is találtam, sőt, láttunk egy használaton kívüli hulladékégető berendezést, vagy legalábbis egy annak látszó tárgyat. Egy dolog biztos: nem haladnak jól a dolgok arrafelé, és egyetértek az előttem felszólalókkal, miszerint látszólag hatalmas politikai csatározások folynak arról, hogy ki viselje a felelősséget ezért a helyzetért. Mi a helyszínen felszólítottuk a politikusokat és a polgárokat arra, hogy tegyék félre valamennyi politikai nézeteltérésüket, és fogjanak össze a válság megoldása érdekében. Azonban ez idáig semmi jelét nem láttam a megoldásnak, és – legalábbis nyilvánosan – kidolgozott tervekkel sem találkoztam; remélhetőleg egyértelművé tudják tenni, hogy valójában létezik-e ilyen terv. A campaniai lakosok tavaly egyértelműen a következőt adták a tudtunkra: „Már mindenkitől kértünk segítséget és minden ajtón kopogtattunk, itt a tartományunkban, a régióban, szerte Olaszországban és az olasz kormánynál is, de mindenhonnan üres kézzel kellett távoznunk. Az Európai Unió az utolsó reményünk, mert amikor már senki nem figyelt ránk, az Európai Unió eljött, hogy meghallgasson minket.” A mi kezünkbe helyezték reményeiket, várva, hogy végre valamilyen módon képesek leszünk segítséget nyújtani régiójukban a megoldás kidolgozásában. Természetesen a helyzetet a helyszínen maguknak kell megoldaniuk. Noha nem mehetünk oda, hogy a szemetet a saját kezünkkel takarítsuk el, kulcsfontosságú szerepünk van ebben az ügyben. Kérem, tájékoztassanak arról, hogy létezik-e terv, és ha igen, mennyire hatékony, ha pedig nem létezik, mit szeretnének tenni az ügyben? Mik a határidők? Meddig kell a tervet megvalósítani, és meddig szándékozunk várni? Mikor fogják végre sürgetni az Európai Bíróságot, hogy szankciókat vezessen be, és mi történik a strukturális alapokkal, amelyek ebben a pillanatban még be vannak fagyasztva? Nem pusztán hulladékválságról van szó: a helyzetnek további, emberi egészségre ártalmas következményei lehetnek. Milyen álláspontot képvisel az Európai Bizottság? Lehet, hogy ez nem az Önök asztala, de talán ennek ellenére tudnak tájékoztatni arról, hogy elkezdtek-e foglalkozni az üggyel, vagy sem. Ebben az ügyben nyilvánvalóan szerepe van a maffiának is. Ugyanakkor ki kell mondanunk, hogy sem az Európai Bizottság, sem mi nem tehetünk közvetlenül semmit; mindössze azt vállalhatjuk, hogy nyomon követjük az európai uniós irányelvek megvalósítását. Milyen

211

212

HU


módon nyújthatnánk további támogatást? Esetleg ha megosztanánk a vonatkozó jó gyakorlatot? Hogyan tudnak a tagállamok ebben a helyzetben segítséget nyújtani egymásnak? Egyetértenek-e azzal, hogy a hulladékra ebben az ügyben nem problémaként, hanem lehetőségként kell tekinteni? Campania egyik napról a másikra hatalmas lépést tehetne előre, és hulladék-újrahasznosító közösséggé válhatna. Jómagam úgy gondolom, hogy – európai szinten – valójában a hulladéklerakás és a hulladéklerakók teljes tiltását kellene képviselnünk. Mara Bizzotto, szerző. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Sajnálatos módon mostanra már mindenki tisztában van a campaniai és különösen a Nápolyban évek óta tapasztalható helyzettel, mindemellett az Európai Uniónak is többször kellett már foglalkoznia az üggyel. Szembesülve ezzel a már-már abszurd harmadik világbeli válsággal, szeretném megtudni a Bizottságtól, hogy milyen jogi következményekkel kell Olaszországnak számolnia, és milyen pénzügyi büntetéseket lehet kiróni rá, amennyiben a campaniai hulladékválságot nem rendezik végleg hamarosan. Arról is szeretnék részletes adatokat kapni a Bizottságtól, hogy Európa ez idáig mekkora összegekkel támogatta Campania régióban az integrált hulladékgyűjtési és hulladékártalmatlanítási rendszer kiépítését. Tudja, biztos úr, amikor általában válságokról beszélünk, tragikus, extrém helyzetekről van szó, amelyek azonban ésszerű időn belül megoldódnak. Amikor egy úgynevezett „válság” több mint 15 éven át fennáll, valami nyilvánvalóan nincs rendjén. Az utóbbi években az olasz kormány minden lehetőséget megragadott, hogy rendezze a hulladékgyűjtés és ártalmatlanítás régóta megoldatlan kérdését. Azonban a Nápoly utcáit elöntő több tonna szemétért elsősorban a campaniai helyi önkormányzat tehető felelőssé, valamint az, hogy a szakértelem és hajlandóság teljes hiánya jellemzi a helyzet rendezésére tett lépéseiket. Egyértelmű – sőt kristálytisztán látható –, hogy a Nápolyban és Campaniában tapasztalható helyzet oka az önkormányzat, a tartomány és a régió hulladékkezelésre vonatkozó felelősségének éveken át történő elhárítása. A központi kormányzat nem vonható felelősségre azért, hogy nem vezették be a szelektív hulladékgyűjtést, amely a hatékony hulladékkezelési stratégia egyik alapvető eleme. A központi kormányzat szintén nem vonható felelősségre azért, hogy néhány héttel ezelőtt – illetve korábban több esetben – kénytelen volt a katonaságot bevetni, mert helyettesíteni kellett több száz, betegség miatt a munkából egy időben kieső hulladékgyűjtő munkatársat. Az, hogy a válság Nápolyt sújtja, miközben Olaszország más régióiban – például az én szűkebb hazámban, Veneto tartományban, ahol a szelektív hulladékgyűjtés évek óta, különösen magas újrahasznosítási aránnyal, fennakadás nélkül zajlik – gyökeresen más a helyzet, arra enged következtetni, hogy a válságért a helyi törvényhozás, az önkormányzat hivatalnokai és – mindenek előtt – az alvilággal való komoly összefonódás tehető felelőssé, hiszen a helyi maffia – a helyi törvényhozásba és önkormányzatba beszivárogva – mindig is hatalmas hasznot remélt és vágott zsebre a hulladéküzletből. Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani a Parlament valamennyi azon tagjának, akik felhívták a figyelmemet és a szolgálataim figyelmét erre a lényeges kérdésre. Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament aktív szerepet vállalva követte nyomon a Campania tartományban tapasztalható

18-01-2011

18-01-2011

HU


hulladékkezelési helyzetet, amint az – többek között – a Petíciós Bizottság által elfogadott, tavaly áprilisi látogatást követően összeállított jelentésből kitűnik. A Parlamentnek ebben a helyzetben valóban komoly szerepe van, amelyet teljes mértékben felvállalt. A 2010. március 4-i Európai Bírósági döntést követően a Bizottság azonnal írt az olaszországi hatóságoknak, választ kérve arra, hogy milyen intézkedéseket tettek illetve szándékoznak tenni a döntés értelmében. Ezt követően a Bizottság kapcsolatban állt és számos esetben találkozott az olaszországi hatóságokkal, legutóbb amikor a Környezetvédelmi Főigazgatóság küldöttsége 2010. november 22-én és 23-án látogatást tett Nápolyban. Meglátásunk szerint az olasz hatóságoknak még rengeteg tennivalójuk van, hogy képesek legyenek végrehajtani a döntésben foglaltakat. Először is ki kell bővíteniük és fel kell újítaniuk a Campania tartományban található összes hulladékkezelő létesítményt, ezt követően pedig ki kell dolgozniuk egy hatékony, a campaniai városi hulladék kezelésére alkalmas hulladékkezelési rendszert oly módon, hogy figyelembe veszik – többek között – az Európai Unió hulladékkezelési hierarchiáját. A Bizottság elégedetlen az olasz hatóságok által a döntés óta közölt intézkedésekkel, mert nem tartalmazzák a tervezett fejlesztések kiépítésére vonatkozó, és a munkák mérföldköveit részletesen megjelölő határidőket. Véleményünk szerint a campaniai hulladékkezelési stratégiának tökéletesen meg kell felelnie a Európai Unió környezetvédelmi rendelkezéseinek, miközben előnyben részesíti a hulladékcsökkentést, a hulladék-újrafelhasználást és –újrahasznosítást; és biztosítania kell a szelektív hulladékgyűjtést az egész régióban; biztosítania kell Campania tartományban a szükséges komposztáló kapacitást; intézkedéseket kell kidolgoznia azon több mint hét millió tonna hulladék belátható időn belüli biztonságos ártalmatlanítására, amely jelenleg bálákban áll a tartomány több városának utcáin, és ez egyben azt is jelenti, hogy az olasz hatóságoknak először meg kell vizsgálniuk a szóban forgó hulladékot, – az úgynevezett „ökodombot” –, mielőtt eldöntik, hogy miként lehet azt a legbiztonságosabb módon ártalmatlanítani. Amennyiben nem rendelkeznek megfelelő és hatékony hulladékkezelési tervvel, a Bizottság újra a Bírósághoz fordul, hogy bírság kiszabására tegyen javaslatot. Mindezek miatt nagy figyelemmel kell kiértékelnünk a campaniai hatóságok által az imént – éppen most – benyújtott hulladékkezelési rendszer tervezetét, valamint nyomon kell követnünk azt, hogy valóban bevezetik és végrehajtják-e. Alapvetően a hulladékkezelési terv tartalma és a válság megnyugtató kezelésére kitűzött azonnali intézkedések határidői fogják meghatározni, hogy szükséges-e megindítani a 260. cikk szerinti eljárást Olaszország ellen, és ha igen, mikor. Ami a működő hulladéklerakókat illeti, a Bizottság vizsgálatot indított, és felkérte az olasz hatóságokat arra, hogy tegyenek jelentést a Terzianóban és Ciccanóban működő hulladéklerakókról. Várjuk Olaszország válaszát; amint a válasz megérkezik, kiértékeljük azt. Jelenleg a Bizottságnak nincs birtokában olyan bizonyíték, amely szerint az uniós környezetvédelmi jogot megszegték volna. Önmagában az a tény, hogy a hulladéklerakó természetvédelmi területen található, nem ütközik uniós jogba, feltéve persze, hogy az egyéb jogszabályokat is alkalmazzák, és hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő

213

214

HU


környezetvédelmi felmérést végeznek és végrehajtják a szükséges környezeti terhelés-csökkentő és kompenzációs intézkedéseket. Ami a campaniai hulladékkezelési intézkedések társfinanszírozását illeti, az 1994–1999 programozási időszakban 88,1 millió eurót fordítottunk hulladékkezelési projektekre, amelynek majdnem 49%-át az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozta. Azonban a teljes összegnek mindössze 90%-át használták föl, részben a hulladékkezelési válság, részben az olasz hatóságok által 1994-ben bevezetett különleges intézkedések által okozott nehézségek miatt. A 2002–2006 programozási időszakban a hulladékkezelési projektekre fordított teljes finanszírozási összeg 140 millió euró, amelynek 50%-át ugyancsak az ERFA állta. Mindazonáltal, a hulladékkezelési válság hatására a Bizottság úgy határozott, hogy konkrét intézkedések bevezetésével biztosítja az ERFA támogatások megfelelő felhasználását Campaniában. Először is, 2005. január 1-től a költségkezelés nem minősült elegendőnek a társfinanszírozáshoz. Másodszor, miután az unió 2007. június 29-én hivatalosan értesítette Olaszországot a hulladékkezelést érintő jogsértési eljárás megindításáról, a Bizottság tudatta az olasz hatóságokkal, hogy további társfinanszírozást a hulladékkezelés támogatására nem fogad el. A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó campaniai Regionális Operációs Program összesen 270 millió EUR befektetését irányozza elő hulladékkezelésre, amelynek 50%-át ugyancsak az ERFA társfinanszírozza. Ugyanakkor, a projektek közösségi finanszírozása a hulladék ágazatban annak függvényében valósul meg, hogy az olasz hatóságok elfogadnak-e egy regionális hulladékkezelési tervet, amelyet – természetesen – a Bizottság hagy jóvá. Holnap a Bizottságban közzétesszük a megelőzés tematikus stratégiájára és a hulladék újrahasznosításának végrehajtására vonatkozó jelentést. Ez a jelentés jelentős eltéréseket mutat a tagállamok hulladékkezelési teljesítményének tekintetében. Egyértelműen rávilágít arra, hogy a megfelelő hulladékkezelési stratégia – a hulladék komposztálásának és újrahasznosításának növelésével – képes szinte teljesen megszűntetni a hulladéklerakást és jelentős mértékben csökkenteni az égetést. Azon túl, hogy a hulladékból ilyen módon erőforrás válik, ez a stratégia munkahelyeket teremt, élénkíti a gazdasági tevékenységet, miközben enyhíti a hulladékkezelés környezetre rótt terhelését. Ennélfogva, valóban azt remélem, hogy – komoly szelektív hulladékgyűjtési és hulladék-újrahasznosítási kezdeményesekkel – a jelenlegi válságot végső soron lehetőséggé formálja az illetékes hatóság Campaniában. Röviden, a Bizottság bízik abban, hogy Campania tartomány hulladékkezelési stratégiája meggyőző. Amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy egy hatékony stratégia mentén megvalósul a szükséges infrastruktúrával bíró rendszer, és nem kapunk szilárd garanciákat a projektek hathatós végrehajtására nézve, az érintett hulladékkezelési projekteket a Bizottság szünetelteti Campaniában. A záró megjegyzéseimben kitérek az Önök által előzőleg feltett néhány kérdésre. Erminia Mazzoni, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nagyon köszönöm Potočnik biztosnak, hogy felszólalásában kiemelte Petíciók Bizottsága által a Parlamentre rótt aktív szerepet, rávilágítva, hogy az itt felszólalók és az általuk képviselt politikai csoportok mindannyian érdekeltek a válság felelős kezelésében, az

18-01-2011

18-01-2011

HU


eljárások átláthatóságában valamint a nyilvánossággal folytatott, egyéni felelősség érzetét erősítő párbeszédben. Amint azt említették, a regionális végrehajtó bizottság, amely – hadd emlékeztessem Önöket – csak 2010 májusában alakult meg, az utóbbi hónapokban szoros kapcsolatot tartva a Bizottsággal elindított egy – a korábbi évek kezdeményezéseihez képest – előremutató folyamatot. Csodák persze nem történtek; mindössze felelősséget vállaltunk egy olyan válságos helyzetért, amelyet több mint 15 évnyi eredménytelen vagy hiányzó tettek állandósítottak. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Olaszországot olyan cselekményekért ítélte el 2010 márciusában az Európai Bíróság, amelyeket 2007-ben fedeztek föl és kezeltek. A helyzet azóta megváltozott. A régió tanácsnoka már háromszor látogatott Brüsszelbe, és teljesítette a Petíciók Bizottsága előtt tett júliusi meghallgatáson ismertetett munkálatok ütemterveinek jó részét. Gyorsan végigfutnék ezen a listán: jóváhagyta a különleges hulladéktervet; véglegesítette a városi szilárdhulladék-tervet; valamint december 31-én bemutatott még egy, a Bizottság által igényelt korrekciókkal kiegészített tervet, amelyet – amint azt már bejelentették – április 30-án hagynak jóvá. A tervet részben már végrehajtották: az Acerrában létesített hulladékenergia-hasznosító létesítmény már elkészült és üzemel; a salernói üzemmel kapcsolatos pályázati eljárás lezárult; bejelentették, hogy megkötötték a kelet-nápolyi létesítményre vonatkozó szerződést; ezenfelül teljes körűen működik 182 hulladékválogató és -újrahasznosító telep, 7 hulladékhasznosító üzem, 9 komposztálólétesítmény, 4 vegyeshulladék-válogató üzem, 1 elektromos- és elektronikushulladék-feldolgozó üzem, 2 aerob hulladékkezelő létesítmény, 34 jóváhagyott platform és 5 hulladéklerakó, és örömömre szolgál, hogy mindezek a Bizottság ellenőrzése alatt állnak majd. Megállapodás született az öt tartománnyal a felgyűlt hulladékaik ártalmatlanításának biztosításáról, valamint öt régióval további megállapodásokat kötöttek hulladékaik ideiglenes áthelyezésének megoldásáról addig is, amíg le nem zárul a terv végrehajtása. Ez a rendkívüli igazgatási folyamat immár véget ért, és sikerült némi forrást felszabadítani erre a célra a regionális költségvetésből. Amint Bucella asszony a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság előtti közelmúltbeli meghallgatásán elmondta, a bírósági határozatok végrehajtására rendelkezésre álló idő rendszerint 12 és 24 hónap között változik, így bőven belül vagyunk az időhatárokon. A Bizottság mindamellett belátása szerint mérlegelheti a határidő meghosszabbításának szükségességét, hogy az ésszerűen igazodjon a munkálatok előrehaladásához. Úgy vélem, hogy mostanra minden feltett kérdést megválaszoltak, és amint biztos úr is említette, nincsen ok további pénzügyi bírságok kiszabására. A Bizottság helyesen teszi, ha körültekintően jár el, és remélem, hogy ezt a vitát nem fogják ismételten az intézmények és politikai frakciók elleni kampány céljára felhasználni. Ha ez a vita valóban komoly, és célja valóban Campania régió megsegítése és megoldás keresése a régóta fennálló problémára, akkor bizonyos, hogy az állásfoglalás, amelyről várhatóan februárban szavazni fogunk, igazán közös állásfoglalás lehet majd. Ha nem így történik, akkor megint csak az időnket vesztegetjük, és újabb károkat okozunk. Mario Pirillo, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, mély aggodalommal tölt el bennünket a Campaniában immár évek óta dúló hulladékkezelési

215

216

HU


válság – különösen ha arra gondolunk, hogy az milyen súlyos hatást gyakorol a helyi lakosság életminőségére. Európai intézményként kötelességünk fellépni annak biztosítása érdekében, hogy ez a helyzet már ne húzódjon túl sokáig. Nagyon ébernek kell lennünk, és szorosan szemmel kell tartanunk a helyi hatóságokat, sürgetve, hogy késedelem nélkül fogadjanak el olyan hihető intézkedéseket, amelyek segítségével Campania végre kilábalhat ebből a súlyos válságból. Az igazság az, hogy sokat beszéltünk már a hulladékválságról, de nem voltunk tisztában a valódi helyzettel. Campania régió kötelezettséget vállalt arra, hogy 2010-ig közzéteszi regionális tervét, de ezt most 2011 márciusára halasztotta. További késedelem esetén a helyzet kezelhetetlenné fog válni: egyre nő a közegészségügyi kockázat, és a szervezett bűnözés folyamatosan hasznot húz a válságból. Az olasz kormány a 195/2009. számú törvényerejű rendelettel kimondta, hogy a válság véget ért, és a tartományokra ruházta át a hulladékkezeléssel kapcsolatos felelősséget. Nem támogatjuk ezt a döntést: nagyon nehéz lesz végrehajtani egy olyan tartományban, mint Nápoly, ahol Campania népességének 52%-a él. A helyi önkormányzatoknak kulcsszerepet kell juttatni a folyamatban, hiszen egyedül ők képesek célzott és eredményes megoldásokat kínálni a problémákra. Több campaniai szakszervezet kezdett elkülönült gyűjtésbe: jelentős erőfeszítések árán jelentős eredményeket sikerült elérniük. Az ő rendelkezésükre kellene bocsátani a régió számára átcsoportosított forrásokat. A helyi hatóságok véleményének meghallgatása most fontosabb, mint valaha: ők ott állnak a harcvonalban, és tényleges, átfogó rálátásuk van saját régiójukra. Ők voltak azok, akik megnyomták a vészcsengőt a megtelt hulladéklerakókkal kapcsolatban is. Az elkövetkező években új hulladéklerakókra és -égetőkre lesz szükség, és ki kell jelölni ezek helyszínét. Ennek oka részben a terzignói Vitiello-kőfejtő kizárása, amelyet a helyi közösség és Parlamentünk indítványozott azért, hogy elkerülhessük a teljes városi hulladékgyűjtő rendszer befagyásának kockázatát. Várjuk a Bizottság válaszát a campaniai régió által beterjesztett tervet illetően. Sonia Alfano, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az olasz kormány propagandája ellenére, amelyet a Bizottság rövid időn belül cáfolt, a campaniai hulladékválság strukturális problémája még távolról sem oldódott meg. Eltekintve a megkérdőjelezhető listáktól, van egy nagyon is konkrét tennivalónk: a campaniai emberek továbbra is egy szemétkupac közepén élnek és halnak meg. A helyi, regionális és nemzeti politikusokat – a jobb- és baloldaliakat egyaránt – hatalmas felelősség terheli. A probléma megoldását nem lehet a polgárokra hárítani, akik már így is szenvednek a rendkívül egészségtelen körülményektől, amelyek között élni kénytelenek. Az Európai Uniónak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy tényleges megoldást találjanak erre a problémára, máskülönben hiábavaló lesz minden fellépése. Az égetőművek építése – amelyeket ráadásul megújuló energiaforrásként finanszíroznak, ami sérti a jelenlegi uniós jogszabályokat – nem fogja megoldani a helyzetet. Mindössze annyi történne, hogy a hulladék hamuvá alakulna, amely káros és halálos kibocsátásokat okozna. A hulladékkezelési irányelv szerint az égetőműveket utolsó lehetőségként kell

18-01-2011

18-01-2011

HU


figyelembe venni az integrált hulladékkezelési rendszerek hierarchiájában, amennyiben azokon belül rendelkezésre állnak olyan lehetséges alternatívák, amelyek nem gyakorolnak káros hatást a közegészségre vagy a környezetre, azonban munkahelyeket teremtenek. Ami a maffia beszivárgását illeti, úgy érzem, tudomásul kell venni, hogy míg délen is tapasztalható ez a jelenség – különösen a hulladékgazdálkodás terén –, az elsősorban északon jellemző. Az elmúlt néhány évben különösen ez volt a helyzet. Ezért három kérdésem lenne a Bizottsághoz: milyen intézkedéseket tervez annak biztosítása érdekében, hogy a probléma megoldása ne károsítsa a lakosság egészségét, és milyen módon szándékozik megelőzni azt, hogy a döntéseket a lakosságra kényszerítsék, illetve hogy a térség gyakorlatilag militarizált övezetté váljon? Gondolja-e, hogy az egész régiót átfogó rákosmegbetegedés-nyilvántartás azonnali bevezetését kellene előírni a szabálysértési eljárás lezárásának egyik feltételéül? Hogyan értékeli a Bizottság a 2008. évi 210. törvényt, és különösen annak az égetőművek építésére irányuló ösztönzésekről szóló 9. cikkét, amely nyilvánvalóan sérti az állami támogatásokkal kapcsolatos európai jogszabályokat? Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport olasz képviselőitől hallott tündérmesék után talán ideje lenne újra leszállni a földre. A valóság az, hogy eljárás indult Olaszország ellen, mégpedig teljesen jogosan. A Bíróság elmarasztalta Olaszországot – szintén teljesen jogosan. Olaszország nem tartotta be a határidőt. A kormány nyilvánvalóan benyújtott egy tervet, de azt nem továbbították időben. Mindig visszatérünk ugyanahhoz a helyzethez. Az embernek az a benyomása, hogy a felelősök újra meg újra késleltetik az ügyet mindaddig, amíg beáll a válsághelyzet, hogy azután a szükségállapotra vonatkozó, minden más normát felülbíráló olasz jogszabályok értelmében reagálhassanak és hozhassák meg döntéseiket. Így az utcákon heverő rengeteg szemetet, amely keveredik az északról és délről származó ipari hulladékkal, gyorsan be lehet tölteni valamiféle cseppet sem biztonságos lerakóba anélkül, hogy megfelelő elővigyázatossági intézkedéseket tennének, vagy akár a lehetőségük meglenne erre. Az igen tisztelt olaszországi képviselőknek jelezném, hogy ez nem egy olasz vita. Itt arról van szó, hogy nem tartják be és nem hajtják végre az európai jogszabályokat. Ha ez a gyakorlat más országokban is elterjed, annak egész Európára nézve következményei lesznek. Nem egy kellemes kis vasárnap délutáni sétáról van szó. Botrányról. Nem az a megoldás, hogy kijelölnek 536 új lerakóhelyet, és rendőri karhatalommal akadályozzák meg, hogy a polgárok tiltakozzanak az ellen, hogy mérgező ipari hulladékkal kevert háztartási hulladékot öntsenek a küszöbükre. Ez nem így működik. Szükséges, hogy ennek az ügynek következményei, mégpedig érezhető következményei legyenek. Helyes, hogy a pénzügyi forrásokat ezentúl nem lehet a régebbi mértékben felhasználni. Már így is éppen elég pénz elszivárgott. Egyszer s mindenkorra kézzelfogható következményeket kell kiszabnunk, mert értelmes, szükséges és helyes uniós jogszabályok végrehajtása forog kockán. Oreste Rossi, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A kidolgozott hulladékkezelési tervet úgy kell végrehajtani, hogy az lehetővé tegye a szelektív gyűjtést és újrahasznosítást, és az égetés csak a legvégső lehetőség maradjon. Nem lenne azonban helyes további bírságokat kiszabni. Ezenfelül emlékeztetném Önt arra, hogy sem az észak, sem más politikai csoportok nem hibáztathatók a problémáért:

217

218

HU


az egyik volt miniszter éppen az Ön által képviselt Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport tagja volt, ezért kérem, gondolja meg, mit mond. Az emberek évtizedek óta beszélnek a nápolyi és campaniai régiót sújtó hulladékválságról. Noha jelentős pénzeszközöket különítettek el erre a célra, való igaz, hogy még mindig fennáll a válsághelyzet. Minderre nincs mentség. Ha azt állítják, hogy Észak-Olaszország a hibás, vagy – ahogy képviselőtársam kijelentette – az északi régiók hulladékai ma elárasztják Nápoly utcáit, az egyszerűen nem igaz. A felelősség egyértelműen az előző helyi hatóságoké, amelyek egyfelől megengedték, hogy a szervezett bűnözés szabadon kereskedjen a szeméttel, másfelől nem biztosítottak megfelelő területeket a gyűjtéshez és az ártalmatlanításhoz. Most arra van szükség, hogy Campania és Nápoly lakossága vegye fel a kesztyűt és váltsa le a cselekvésre képtelen tisztségviselőit, ahogy az regionális szinten már meg is történt. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Nápoly városi területein kialakult hulladékválság immár teljes 14 éve tart. A meglévő hulladéklerakók csordultig tele vannak, az új létesítmények megépítését pedig az érintett közösségek nem teszik lehetővé. A polgárok által mindennemű hulladékgazdálkodási tervvel szemben tanúsított bizalmatlanság mindamellett nagyobbrészt azzal magyarázható, hogy mostanában igen sok mindenre tettek ígéretet politikai szinten, ezekből az ígéretekből azonban jóformán semmit sem tartottak be. A gyakorlatban rövid távú, ideiglenes megoldásokkal kezelték a problémát. Különbizottságokat állítottak fel, de ezeket még arra sem kötelezték, hogy tájékoztassák a helyi hatóságokat és a lakosságot. Másfelől az egyszer használatos árucikkek a mindennapos olasz valóság részét képezik. Emiatt a naponta megtermelt hulladék mennyisége messze meghaladja az európai átlagot, ugyanakkor azonban igen csekély értéket tulajdonítanak a hulladékszelektálásnak és -újrahasznosításnak. Mindkét oldal egyformán híján van a környezettudatosságnak: ennek pedig sajnálatos módon az az eredménye, hogy ma Campania régiójában hatalmas kiterjedésű szennyezett területek találhatók, és a térségbeli lakosság körében a rákos megbetegedések aránya, valamint Nápoly városi térségében a gyermekek légzőszervi megbetegedéseinek aránya jóval magasabb az olaszországi átlagnál. Ezért sürgős szükség van arra, hogy megoldásokat találjunk, és végre is hajtsuk azokat. Crescenzio Rivellini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Hálás vagyok Seeber úrnak és képviselőtársaimnak a rám bízott feladatért, de ha megengedik, szeretném hangsúlyozni, hogy Campaniában már tettek néhány rendkívül biztató lépést. Ezért úgy gondolom, hogy amikor egyesek a Szerződés 260. cikkére hivatkozva pénzügyi bírságok kiszabására szólítanak fel, visszaélnek a helyzettel. A mindössze néhány hónapja megválasztott regionális tanács már kidolgozta a veszélyes hulladékokra, illetve az integrált hulladékkezelési rendszerre vonatkozó tervet. Ezen túlmenően szelektív hulladékgyűjtési politikát indítottak és kezdeményezéseket tettek a termelt hulladék összmennyiségének csökkentésére. Folyamatban van a pályázati eljárás a salernói égetőmű megépítésére, és előrehaladott szakaszban vannak a kelet-nápolyi égetőműre vonatkozó pályázati felhívás közzétételével kapcsolatos eljárások. Végezetül, a végrehajtott intézkedések nem csupán a város megtisztítására irányulnak, hanem egy olyan integrált hulladékrendszer kidolgozására is, amelynek részét képezi a

18-01-2011

18-01-2011

HU


szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék mennyiségének csökkentése, korszerű létesítmények felépítése – amelyek célja nem utolsósorban az ökodombok, azaz összetömörödött hulladékból képződött hatalmas halmok megszüntetése –, valamint a régi hulladéklerakó telepek átépítése. Meg kell büntetni azokat, akik ténylegesen felelősek a múltban történtekért. Minden bizonnyal köztük vannak a volt baloldali (különösen a zöld párthoz tartozó) campaniai tisztviselők, de néhány olyan tisztviselő is, aki Észak-Olaszországban az alvilágot használta fel az általuk termelt veszélyes hulladék felhalmozására. Az Európai Uniónak előítéletek nélkül Campania mellé kell állnia, és mindenkit felszólítok arra, hogy értük dolgozzon, ne ellenük – kérem, ne forduljanak a régió ellen csupán azért, hogy megfeleljenek a pártjuk vagy az ideológiájuk által sugallt médiaarculatnak. Valóban őszintén azt gondolják, hogy ha pénzügyi bírságot szabnak ki Campaniára, azzal megoldják a problémát? Luigi de Magistris (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A 2008-ban hatalomra került Berlusconi-kormány hazugságai után, amely azt állította az olasz népnek, hogy megoldódott a hulladékprobléma, az Európai Unió helyesen jár el, amikor nem hajlandó finanszírozást nyújtani Olaszországnak mindaddig, amíg az nem nyújtja be a hulladék-újrahasznosításon és komposztáláson alapuló, környezetbarát hulladékkezelési rendszerre vonatkozó terveit. Caldoro úr terve biztosan nem alkalmas egy ilyen rendszer létrehozására, hiszen az megint csak különböző ellenőrizetlen hulladéklerakókon alapul, például Chiaianóban, Taverna del Rében és Terzignóban – a terzignói lerakóhely ráadásul a Vesuvius Nemzeti Parkban helyezkedne el; de nem alkalmasak erre az égetőművek sem, amelyek halált, rákot és egyéb súlyos egészségügyi szövődményeket okoznak. A környezeti válság kezdete óta eltelt 13 évben a campaniai közpénzek révén megerősítették a politikusok (mind a jobb-, mind a baloldaliak), az üzletemberek és a Camorra közötti bűnös kapcsolatokat. Mindezeken felül a környezeti problémákra nem jelent megoldást az, ha bűncselekménynek nyilvánítják a másként gondolkodást, vagy ha a helyi közösségeket, családokat és a régiót teszik meg bűnbaknak, ahogy az olasz kormány tette, amikor gumibottal vert vissza mindenkit, aki meg akarta védeni a környezetet és a talajt. Francesco Enrico Speroni (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A centralista és bürokratikus Európa nem ismeri fel a régiók közötti különbségeket és a tagállami közigazgatási struktúrák közötti eltéréseket. A katasztrofális campaniai helyzetért elsősorban a campaniaiakat terheli a felelősség; én, aki padaniai vagyok, visszautasítom ezeket a vádakat, és azok ellen fordítom őket, akik Campaniában azokra a helyhatósági képviselőkre szavaztak, akik nem voltak képesek úrrá lenni a problémán, sőt meg is ismételték ezt a ballépést, amikor a következő választások alkalmával újraválasztották azokat. Padania készen áll arra, hogy segítsen Campania lakosságának, de nem hajlandó elfogadni, hogy vádaskodjanak ellene. Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Felszólalásomban semmiképpen nem szeretném kisebbíteni a súlyosságát egy olyan helyzetnek, amely nyilvánvaló közigazgatási és politikai hiányosságok elkerülhetetlen következményeként alakult ki, és amely következtében mind a mai napig fennáll a kockázat, hogy a szemét egy egész várost maga alá temet, a környező területekkel együtt.

219

220

HU


Søndergaard úr, Lichtenberger asszony! A campaniai válság eredetileg azért kezdődött és azért haladt előre ilyen drámai iramban és mértékig, mert a regionális tanács és a baloldali nápolyi városi tanács (köztük a zöld városatyák) nem tudták meghozni a környezetbarát hulladékgyűjtő és -kezelő rendszer létrehozásához szükséges döntéseket – köztük népszerűtlen és bátor döntéseket is. A felelőtlenség, a döntésképtelenség, a politikai nyereségvágy, a sötét összejátszás és a szemét jellemezte ezt a politikai és közigazgatási korszakot, amely azonban már végleg lezárult. Szeretném biztosítani azokat, akik benyújtották a szóbeli kérdéseket, illetve az őket támogató politikai csoportokat, hogy a politikai helyzet mára teljesen megváltozott és életképessé vált. A nemzeti kormány és az új regionális tanács szembenézett a felelősséggel, és kellő politikai elszántsággal bír a válság megoldásához. Az érintett lakossággal folytatott párbeszédre támaszkodva és a szükséges eltökéltség birtokában legyőzik azokat az akadályokat és ellenvetéseket, amelyek az úgynevezett NIMBY-szindrómából, azaz abból táplálkoznak, hogy az emberek nem akarják mások szemetét a saját „udvarukban” tárolni. Ennek eredményeképpen máris kidolgoztak egy olyan integrált hulladékgyűjtési és -ártalmatlanítási tervet, amely hamarosan ösztönözni fogja a szelektív gyűjtést és a szükséges létesítmények felépítését. Ezért rendkívül méltánytalan és visszaélésgyanús lenne, ráadásul ellenkező hatást váltana ki, ha megtennénk, amit De Magistris úr követel: a bénító bírságok és intézkedések előírása a jelenlegi helyzetben ártalmas lenne azon intézmények számára, amelyek az Európai Unióval teljes mértékben együttműködve, az európai és nemzeti források hatékony felhasználásával igyekeznek lezárni Nápoly és Campania régmúltjának ezt a borzalmas időszakát. Horst Schnellhardt (PPE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném (és remélem, hogy ez így is lesz), ha a mai vita kezdő lökést adna a campaniai hulladékkezelés átfogó felülvizsgálatához. Az Európai Bíróság döntését vagy határozatát egyszer s mindenkorra végre kell hajtani, és a hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos európai szabályokat be kell tartani a régióban. Másodszor, a jogellenes lerakóhelyek által okozott károkkal is foglalkozni kell. Tudom, miről beszélek. Kelet-Németországban még ma – az újraegyesítés után húsz évvel – is küzdünk az illegális vagy nem megfelelő hulladéklerakásból származó szennyezéssel. Úgy gondolom azonban, hogy mindebben csakis akkor járhatunk sikerrel, ha a problémát a gyökerénél orvosoljuk. Akármennyit beszélhetünk az igazgatásról – a valóság az, hogy a maffiához tartozó csoportok uralják ezt a területet. Ki kell irtanunk ezeket; máskülönben nem fogjuk tudni rendezni a kérdést. Őszintén szólva, ami engem illet, én négy feltételt szabnék. Először is ki kell dolgozni egy hulladékkezelési tervet. A jelek szerint ez megtörtént. Mindamellett a Bizottságnak is segítséget kellene nyújtania ebben a folyamatban. Másodszor, pénzügyi forrásokat kell felszabadítani új újrahasznosítási és hulladékkezelési létesítmények létrehozására. Harmadszor, szigorúbb bírságokat kell kiszabni az illegális hulladéklerakás tekintetében, ezenkívül véleményem szerint – és itt a Bizottsághoz intézem az észrevételeimet – az Europolnak és az Eurojustnak is támogatnia kellene az olasz rendőrséget és ügyészséget a szervezett bűnözés elleni küzdelemben.

18-01-2011

18-01-2011

HU


A rendelkezésre álló forrásokat mindaddig be kellene fagyasztani, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek. Miután teljesülnek, örömmel szavaznám meg a források ismételt felszabadítását. Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Amikor átveszem a szót, szeretném leszögezni, hogy a campaniai hulladékhelyzet már javulásnak indult, és a megoldás útjára lépett. Nagyon bonyolult kérdésről van szó, amely sokféle problémát felölel, és időbe telik a megfelelő és végleges megoldás megtalálása. A szóbeli kérdések, amelyekről most vitázunk, felszólítanak a Szerződés 260. cikkében előírt eljárás alkalmazására; pénzügyi bírság kiszabásával azonban nem lehet megoldani a campaniai helyzetet. Ha így járunk el, fennáll annak a veszélye, hogy egy olyan forgatókönyvet támogatunk, amely szerint egy tagállamot tisztán objektív szempontból találnak bűnösnek, pusztán azon az alapon, hogy tárgyilagos kritériumokkal mérve nem teljesítette az európai jogszabályok által előírt egyik kötelezettségét. Figyelembe kell azonban venni a tagállam szubjektív viselkedését is. Nyilvánvalóan nem lehet azt állítani, hogy Olaszország nem felelt volna meg a jóhiszemű együttműködés elvének, hiszen amint a biztos is megerősítette, a Bizottság munkatársai folyamatosan kapcsolatban vannak az olasz nemzeti és regionális hatóságokkal, és szorosan figyelemmel követik a helyzetben bekövetkező fejleményeket. Senki sem tagadhatja, hogy Olaszország erős akaratról és elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot. Fontos hangsúlyozni, hogy az operatív feladatok regionális szintről átkerültek a tartományok szintjére, hogy a régió különféle követelményeinek egyaránt megfelelő tervet lehessen kidolgozni. Európának szolidárisan kell viselkednie Olaszországgal szemben, és az együttműködés során a két félnek kölcsönösen segítenie kell egymást. Befejezésül szeretném megemlíteni, hogy Campania regionális tanácsában régebben az Italia dei Valori („Értékek Olaszországa”) párt is részt vett, amelynek mintha manapság kissé kihagyna a memóriája és nemigen emlékezne arra, mit tett, azaz inkább mit nem tett. Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Nemcsak azért szólalok fel, hogy megvédjem a régiómat. Szeretném megosztani Önökkel, hogyan reagált Olaszország a közösségi jog megsértésével kapcsolatos vádra, és rá szeretnék mutatni arra, hogy elsősorban polgáraink és lakosságunk védelmére törekszünk. A campaniai régió és általában az olasz állam az európai jogszabályok értelmében dolgozik a hulladékártalmatlanítási létesítmények hálózatának létrehozásán. Szeretnék rámutatni arra, hogy a campaniai hulladékkezelésre elkülönített európai pénzeszközöket a 2000–2006. évi Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) 1.7. intézkedésére, valamint a 2007–2013. évi ROP 1.1. operatív célkitűzésére használták fel. Ami a 2000–2006. évi programot illeti, Campania régió használta fel a rendelkezésre bocsátott 140 millió eurós finanszírozási csomag egészét; a pénzből tároló-, kezelő- és újrahasznosító létesítményeket, hulladékenergia-hasznosító létesítményeket és nedves és száraz szétválogató üzemeket hoztak létre, megerősítették a lerakóhelyeket, új hulladékanyag-hasznosító létesítményeket építettek, illetve bővítették a meglévőket, valamint szelektív hulladékgyűjtési intézkedéseket hajtottak végre. A 2007–2013. évi ROP esetében 110 millió eurót irányoztak elő hulladékkezelő létesítmények építésére, valamint 50 millió eurót települési szelektív hulladékgyűjtési létesítmények finanszírozására.

221

222

HU


Ezeket a (az ERFA-ból finanszírozott 2007–2013. évi ROP 1.1. célkitűzése és 2000–2006. évi ROP 1.7. intézkedése keretében végzett) tevékenységeket illetően a pénz felhasználása vonatkozásában komoly korlátozó tényezőt jelentettek a campaniai hulladékkezelési helyzettel kapcsolatban indított jogsértési eljárás eredményeképpen szabott feltételek. Következésképpen a rossz kihasználtságú területeket segítő alapból (FAS) kellett mindeddig elkülöníteni egy összeget annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a ROP-alapok odaítélésére vonatkozó uniós vétó tárgyát képező tevékenységek folytonosságát. Összefoglalásképpen fontosnak érezzük, hogy lehetőségünk nyíljon bemutatni a Bizottságnak és a Parlamentnek azokat a tényleges nehézségeket, amelyekkel a Bíróság döntésének gyors végrehajtása kapcsán szembesülünk. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy felhívjam a figyelmet az Európai Unió más hulladékkezelési problémáira is. E problémák hátterében elsősorban az áll, hogy a központi és helyi kormányzati intézmények nem fordítanak kellő figyelmet a hulladékkezeléssel kapcsolatos prioritásokra. A litvániai városokban például egyes üzletemberek, akik hulladék-égetőművet akarnak építeni, félrevezetik a közvéleményt annak hangoztatásával, hogy a hulladék elégetése ugyanolyan jó vagy még jobb is, mint más hulladékkezelési módok, például az elkerülés és a szelektálás. Sajnálatos módon a helyi kormányzati intézmények és a hulladékkezelésért felelős vezetők nemigen hívják fel a figyelmet az ilyen információk félrevezető jellegére. Ezért most, amikor az Európai Unió hulladékkezelési problémáiról vitázunk, felszólítom a Bizottságot, hogy állítsa a figyelem középpontjába azokat a jogsértéseket, amikor nem tartják be az uniós hulladékkezelési irányelvben meghatározott hulladékkezelési prioritásokat, sőt arra bátorítják az érintetteket, hogy ne annak megfelelően járjanak el. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! A Petíciós Bizottság küldöttségi tagjaként saját szememmel győződhettem meg a campaniai hulladékkezelési helyzetről. Meg kell mondani, hogy a helyi intézmények rendkívül nehéz feladattal szembesülnek. Nemcsak a múltbeli hulladékkezelési problémákkal kell megbirkózniuk – ezen a területen kiemelt probléma az ökodombok kérdése –, hanem a jelen és a jövő kérdéseivel is. A tanulmányút alapján az a benyomásom alakult ki, hogy a jelenleg képződő hulladékok kezelésének kérdése, részben katonai beavatkozás útján, nagyobbrészt megoldódott a látogatásunk idejére. Megoldódott annyiban, hogy a hulladékot elszállították a városból és lerakóhelyekre ömlesztették; bár meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben ezek a lerakóhelyek illegálisak voltak. Most elsősorban a múlt, és még inkább a jövő problémáira kell stratégiai megoldást találnunk. Az Unió ajánlata jó, érthető és méltányos. Amint a régió koherens hulladékkezelési tervet nyújt be, az Európai Unió felszabadítja a forrásokat. Ugyanerre kellene ösztönöznünk a helyi hatóságokat is. Megismétlem: tudomásom szerint sem a Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek nem fűződik érdeke pénzügyi bírságok kiszabásához. A célunk az, hogy helyi szinten megoldódjanak a campaniai hulladékkezelési problémák. Ennek érdekében egyezséget kell kötnünk és együtt kell működnünk egymással. Crescenzio Rivellini (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió által befagyasztható források kifejezetten talajjavításra szolgálnak. Nem értem, hogyan fordulhat meg bárki fejében, hogy befagyassza ezeket a pénzeszközöket, és különösen az olasz képviselőtársaimat szólítom fel arra – akiket ráadásul a campaniai

18-01-2011

18-01-2011

HU


lakosság választott meg –, hogy ne lovalják bele magukat ideológiai eszmefuttatásokba, és ne büntessék saját honfitársaikat. Nyomatékosan felszólítom őket, hogy közösségük érdekeit képviseljék, ne sajátjaikat! Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a képviselőknek az elhangzott nézeteikért. Három vagy négy témáról szeretnék szólni. Először nézzünk egy olyan kérdést, amelyhez többen is igen szenvedélyes hangnemben szóltak hozzá. A helyzet kritikus: nem lehet gyors megoldást találni rá. Már vannak bizonyos pozitív fejlemények, de nyilvánvaló, hogy még nem született rendszerszintű megoldás a problémára. Ez nem lesz könnyű, mégis égetően szükséges. E tekintetben természetesen Olaszországgal együtt kell megtalálnunk a megoldást, de kétségtelenül szükséges a regionális hatóságokkal folytatott együttműködés is ezen a területen. Ezért nagyon várom már a hulladékkezelési terv új tervezetének értékelését, és őszintén reméljük, hogy a terv valóban meg fog felelni az elvárásainknak. Az értékelést az én szolgálataim, szakértők fogják végezni, és biztosíthatom Önöket, hogy úgy fogják elvégezni ezt a munkát, hogy Olaszország az összes többi tagállammal azonos elbírálás alá esik majd, hiszen alapvetően fontos, hogy fennmaradjon a tagállamok közötti kölcsönös bizalom. Ezért amikor a probléma kezeléséről beszélünk, az én megközelítésemet voltaképpen négy szóban lehet kifejezni: támogatóan szigorú és szigorúan támogató kívánok lenni. Nyilvánvalóan nem bírságok kiszabása a cél. Ahogy néhányan említették is, a cél a problémák megoldása – de ez történhet akár bírságok kiszabásával is, ha más módon nem lehetséges, mert ez a kötelességem. Megteszek tehát mindent, ami tőlem telik, hogy az olasz hatóságokkal együttműködve megfelelő megoldásokat találjunk. Őszintén remélem, hogy ez sikerülni is fog. Végső soron az olasz polgárok egészségéről és az olasz környezetről van szó. A második dolog, amiről említést szerettem volna tenni, a hulladékkezelési keretirányelvhez kapcsolódik. Egy új irányelvről van szó, amelyet nemrég fogadtak el. Az irányelv egyértelműen előírja, hogy minden egyes országnak jogszabályi szinten hulladékkezelési hierarchiát kell bevezetnie. Ez azt jelenti, hogy a legjobb hulladék a meg nem termelt hulladék; aztán következik az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, az energia-visszanyerés, és ha nincs más lehetőség, a lerakás. Holnap teszik közzé az arról szóló jelentést, hogy mennyire hatékonyak e tekintetben az uniós tagállamok; ebből mutatnék be Önöknek egy ábrát. A települési hulladék lerakásával kapcsolatos tendenciákról van szó, mivel ezen a téren állnak rendelkezésünkre a legjobb adatok. Ha hiszik, ha nem, öt tagállamban a települési hulladék lerakóhelyi elhelyezése nem éri el az 5%-ot, hét tagállamban azonban meghaladja a 80%-ot; e programokat illetően tehát igen különböző helyzetekkel találkozunk Európa-szerte, és ezzel a kérdéssel kétségtelenül foglakoznunk kell. Az ábra a helyzet 1995 és 2007 közötti változását mutatja be, és azt a következtetést egészen biztosan levonhatjuk belőle, hogy az országok igenis tudnak változtatni, ha akarnak. Megfelelő szervezéssel valóban lehetséges a változás. Ma Európa alapvetően két részre osztható: egyik része problémának tekinti a hulladékkérdést, a másik azonban kiemelkedő lehetőségnek úgy az erőforrások, mint az új pénzügyi nyereségek tekintetében, mert a valóságban ez a helyzet. Sokat hallottam arról,

223

224

HU


hogy közbeszerzési pályázat útján kell eldönteni, ki viheti el a szemetet, mert a szükségesnél több szereplő is igényt tartana rá, hogy felhasználja. Ehhez azonban a hulladékot a legelejétől fogva szét kell válogatni. Ez a legalapvetőbb és legfontosabb szükséglet. Utoljára arról szeretnék szót ejteni, hogy egyik tisztelt képviselőtársunk felvetette, hogy az Európai Unió más térségeiben is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hulladékkezeléssel kapcsolatos problémákra. A 2009. évi jogsértési esetek ágazati lebontása szerint ezek 19%-a a hulladékkezeléssel, 20%-a a vízgazdálkodással, 19%-a a természetvédelemmel, 16%-a a levegővel függött össze, és a többi problémakör csak ennél kisebb arányban volt jelen. Minden végrehajtási problémát horizontálisan kezelünk, és ennek így is kell lennie. Biztosíthatom, hogy ez a jövőben is így fog történni. Végezetül csak annyit mondanék, hogy mindannyiunknak – Önöknek mint parlamenti képviselőknek és nekem mint környezetvédelmi biztosnak – meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy egész Európában hirdessük: a hulladékban számos lehetőség rejlik a jövőre nézve. Égető szükségünk van ennek tudatosítására, ha tekintetbe vesszük, hogy nap mint nap egyre inkább szembesülünk azzal, milyen korlátozottak az erőforrásaink. A probléma neve: erőforrás-hatékonyság; az erőforrás-hatékonyságban rejlik jövőbeni európai versenyképességünk kulcsa. Ha nem hisznek nekem, kérdezzék meg újra tíz év múlva. Garantálhatom, hogy így lesz. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a következő ülésen kerül sor. 18. A szólásszabadság megsértése és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés Litvániában (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következők tárgyalása: - Renate Weber, Sophia in ’t Veld, Leonidas Donskis, Cecilia Wikström, Alexander Alvaro, Sonia Alfano, Gianni Vattimo, Sarah Ludford és Ramon Tremosa i Balcells szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára az ALDE képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0190/2010 – B7-0669/2010), – Ulrike Lunacek szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára a Verts/ALE képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0204/2010 – B7-0803/2010), – Cornelis de Jong szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése és a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0207/2010 – B7-0804/2010), valamint – Michael Cashman, Monika Flašíková Beňová és Claude Moraes szóbeli választ igénylő kérdése a Bizottság számára az S&D képviselőcsoport nevében a szólásszabadság megsértése, valamint a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetés Litvániában tárgyban (O-0216/2010 – B7-0005/2011). Sophia in 't Veld, szerző. – Elnök asszony, ma nem első alkalommal folytatnunk vitát egy olyan litván jogszabálytervezetről, amelynek – amennyiben a litván parlament elfogadja – nagyon negatív hatásai lehetnek a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek

18-01-2011

18-01-2011

HU


(LMBT) helyzetére nézve Litvániában. Szerencsétlen helyzetnek tartom, hogy újra vitatjuk ezt a témát, mivel a Parlament már előterjesztett egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban. A holnap szavazásra kerülő állásfoglalás véleményem szerint teljesen egyértelmű. Felszólítjuk litván kollégáinkat, hogy továbbra is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és biztosítsák, hogy olyan jogszabályt fogadjanak el, amely nem különbözteti meg az LMBT-személyeket. Nincs túl sok mondanivalóm az állásfoglalásról, de véleményem szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy az Európai Uniónak hatásosabb jogi eszközökkel kell felfegyvereznie magát az alapvető jogok biztosítása érdekében. Nemrég vitattuk meg az ellentmondásos magyar médiajogszabályt, és most ismét egy nagyon hasonló témával szembesülünk. Lefektettük az alapelveket – 500 millió polgár közös értékeit – az európai szerződésekben, de a megvalósításukkal problémák vannak. Biztos asszony, ezért szeretném hallani, mit gondol az LMBT-jogok uniós útitervére irányuló javaslatunkról. Az Európai Unió a nemek közötti egyenlőségért már sokat tett, és tényleg rendszeresen vannak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó útiterveink. Mindenféle stratégiáink vannak a fajgyűlölet, az idegengyűlölet és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, illetve az alapvető jogok megerősítése terén, de nincs stratégiánk az LMBT-személyekre vonatkozóan. Szükségünk van ilyen stratégiára, mégpedig sürgősen. A stratégia célja az előítéletek, a tudatlanság, a megkülönböztetés és a gyűlölet elleni küzdelem, valamint az LMBT-személyek jogainak megerősítése lenne. Erre a problémára számos példát lehetne felhozni. Ma a litván parlament elé terjesztett jogszabálymódosításokat vitatjuk meg, de eközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a homofóbia minden tagállamban létezik. Biztos asszony! Még egy tényre szeretném felhívni a figyelmét, és szeretném hallani ezzel kapcsolatos véleményét. Az európai menekültügyi politikáról van szó, és arról a tényről, hogy egy általam megnevezni nem kívánt tagállamban úgynevezett fallometriai vizsgálatnak teszik ki azokat a személyeket, akik azért kérnek menedékjogot, mert szexuális irányultságuk miatt üldözik őket. Ez nagyon megalázó. Ilyesminek az Európai Unióban nincs helye, és szeretném hallani, mik a szándékai ezzel kapcsolatban a biztos asszonynak. Ulrike Lunacek, szerző. – Elnök asszony! In ’t Veld asszony már elmondta, miről szól az állásfoglalás. Szeretném elmondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal a kérdéssel, amelyet in ’t Veld asszony a biztos asszonynak feltett: mit gondol az LMBT-jogok uniós útitervére irányuló javaslatunkról? Most azonban egy kicsit más szempontból szeretném megközelíteni a kérdést, és remélem, ezzel sikerül meggyőznöm azokat a képviselőket, akik még nem tudják, hogy az állásfogalalás mellett szavaznak-e. Tudják mit? Tavaly nyáron négy európai parlamenti képviselő – in ’t Veld asszony, jómagam, Cashman úr és Fjellner úr – a Parlament négy képviselőcsoportjának és így többségének képviseletében Litvánia fővárosában, Vilniusban jártunk az első balti meleg büszkeség napján. Ott voltunk tehát az európai lobogó alatt, hogy bátorítsuk és támogassuk a vilniusi leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, és hogy mindenkinek elmondjuk: „ez a lobogó megvéd minket, leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, és ez így van Litvániában is”. Nos, ha a Seimas elfogadja ezt a jogszabályt, akkor mi történne velünk és azokkal a litvánokkal, akik jövőre is ki akarnának menni az utcára Vilniusban, hogy kinyilvánítsák egyenlő jogaikat? Mindannyiunkat akár 2 900 EUR-ra is megbüntethetnének a szexuális

225

226

HU


irányultság nyilvános támogatásáért – jobban mondva a homoszexualitás nyilvános támogatásáért, mert gondolom, a heteroszexualitást nem büntetik. Valóban ezt akarja a Parlament? Valóban ezt akarja a litván parlament – egy olyan ország parlamentje, amely 20 éve a szabadságért küzdött, és a szabadságért küzdők között a leszbikusok és melegek is ott voltak? Nagyon örülök, hogy Litvánia elnöke, Grybauskaitė asszony, volt biztos, valamint a litván kormány már elmondta, hogy ez a jogszabálytervezet ellentétes a litván alkotmánnyal. Remélem, nyilvánvaló, hogy a szexualitás különböző formái, a különböző szexuális irányultságok és a különböző életformák mindig is részei voltak a kultúráknak és társadalmaknak, és ez igaz Litvániára is. Remélem, az is világos, hogy a tények elleplezése a nyilvánosság és a fiatalok előtt megteremti a gyűlöletkeltés, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet által motivált bűncselekmények alapját. És ezt szerintem sem az Európai Parlamentben, sem a litván parlamentben nem akarja senki. Ezért remélem, hogy a Parlament és a Bizottság támogatni fogják az állásfoglalást. Nincs szükségünk erre a támogatásra, mégis remélem, hogy támogatnak minket. Cornelis de Jong, szerző. – (NL) Elnök asszony! Teljes mértékben egyetértek az előttem felszólalóval, de ugyanakkor szeretném a kérdés más aspektusaira is felhívni a figyelmet: a javasolt módosítás elfogadása nem csak a litván LMBT-közösség tagjaira nézve járhat komoly következményekkel. Ez ismét egy olyan jogszabály, amelyet fel lehet használni arra, hogy megtagadják a más tagállamokbeli azonos nemű párok házasságának és élettársi kapcsolatának elismerését. Ezt a témát tavaly szeptemberben már megvitattuk itt a Parlamentben, és mivel akkor néhány kérdés megválaszolatlan maradt, mi és más parlamenti képviselők levelet fogalmaztunk, amelyben e kérdések tisztázását kértük. A biztos úr válaszában többek között azt írta, hogy az európai jog elismeri az ilyen párok letelepedési jogát. Szeretnék feltenni egy kérdést. Olyan esetekben is felelősségre fogják vonni Litvániát, amikor a pár egyik tagja nem uniós állampolgár? Szeretnék erre nagyon világos választ kapni. A Bizottság munkaprogramjában azt olvastam, hogy a Bizottság 2013-ban jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni a polgári jogi státusra vonatkozó bizonyos jogszabályok következményeinek kölcsönös elismeréséről. Kérdésem a következő: ez a javaslat a házasságok és élettársi kapcsolatok kölcsönös elismerésére is vonatkozni fog? Ha igen, az jó hír, de miért csak 2013-ban kerül rá sor? A Bizottság kijelentette, hogy meg fogja tenni a szükséges lépéseket, miután tisztviselői elemezték a litván jogszabályt. Kérdésem a következő: megtörtént már ez ez elemzés, és ha igen, akkor az elemzés részeként a tisztviselők megvizsgálták azt is, hogy milyen következményekkel járhat a jogszabályjavaslat a más tagállambeli azonos nemű párok elismerésére nézve? Milyen lépéseket tervez a Bizottság Litvánia ellen, és mik a szándékai például Románia esetében, ahol a jogszabály kifejezetten kizárja az elismerést? Végezetül pedig, biztos asszony, Ön a szeptemberi vitán ígéretet tett arra nézve, hogy gyors választ fog adni az Európai Alapjogi Ügynökség homofóbiáról szóló jelentésére. Levelében azonban csak a Bizottság éves jelentésére reagált. Nem gondolja úgy, hogy a litván események fényében ennek a kérdésnek nagyobb figyelmet kellene szentelni? Tudna ígéretet tenni arra nézve, hogy mihamarabb külön jelentést fognak készíteni a homofóbiáról az Európai Unióban?

18-01-2011

18-01-2011

HU


Monika Flašíková Beňová, szerző. – (SK) Elnök asszony! Őszintén meg kell mondanom, nem értem, mi történik Litvániában, illetve jobban mondva, csalódottságot és felháborodottságot érzünk amiatt, ami történik. Amikor éppen úgy tűnne, hogy az Európai Unióban előrelépések történnek, legalább azon a téren, hogy tudjuk, mik az alapvető emberi jogok, szóval éppen ekkor egy másik tagállamból arra utaló jelek érkeznek, hogy ez mégsem így van. Példának okáért hihetetlenül regresszív az az elképzelés, hogy jogszabályilag kell tiltani a nem heteroszexuális kapcsolatok támogatását. Ez sárba tiporja mindazt, amit az Európai Parlamentben a Bizottsággal együttműködve az elmúlt évek során közösen elértünk az emberi jogok terén. A gyermekek lelki egészségének védelme csak a gyenge politikusok szégyenletes ürügye. Meg kell védenünk a gyermekeket, és meg is akarjuk védeni őket. Főleg az erőszaktól és a szegénységtől kell megvédenünk őket, és meg akarjuk teremteni oktatásuk, biztonságuk és személyes fejlődésük megfelelő körülményeit. Azonban mindannyian vagy legalábbis a többségünk tapasztalatból tudja, hogy a gyerekekben nem okoz kárt sem a gyengédség és szeretet megjelenítése, sem a nem heteroszexuális kapcsolatok támogatása. Ezért szilárdan hiszem, biztos asszony, hogy ma már nem kell ezeknek a nézeteknek a képviselőivel vitáznunk, vagy megpróbálnunk meggyőzni őket. Nem kell megpróbálnunk elmagyarázni nekik, miért olyan nagyon-nagyon helytelenek a nézeteik. Véleményem szerint határozott lépésekre van szükség. Félreérthetetlenül ki kell mondani, hogy a homofób jogszabályok bevezetésére tett kísérletek egyértelműen ellentétesek az Európai Unió alapelveivel, egyértelműen ellentmondanak a Szerződéseknek, az Alapjogi Chartának és az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Az ilyen jogszabályok ellentmondanak a szólásszabadságnak és a gyülekezés szabadságának, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmának. Biztos asszony! Szeretném megkérdezni, hogy amennyiben a jogszabályt elfogadják, indít-e a Bizottság jogsértési eljárást Litvánia ellen? Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, először is szeretném kiemelni, hogy a Bizottság határozottan elítéli a homofóbiát mint az emberi méltóság súlyos megsértését. 2010. november 22-én Litvániába látogattam, és megvitattam Dalia Grybauskaitė litván elnökkel és a litván igazságügyi miniszterrel a közigazgatási jogszabálykönyv módosítására tett javaslatot – amely a „homoszexualitás támogatását vagy a homoszexualitás nyilvános támogatásának finanszírozását” pénzbírsággal büntetendő új bűncselekményként határozza meg –, valamint az ehhez kapcsolódó, a büntető jogszabálykönyv módosítására tett javaslatot. A rendelkezésemre álló legfrissebb információk szerint a litván parlament elhalasztotta a közigazgatási jogszabálykönyv módosítástervezetének elfogadását, amelyre valószínűleg ez év tavaszán fog majd sor kerülni. Tehát a módosítástervezetet még vitatja a parlament. A Bizottság jelenleg a megfelelő uniós joggal való összeegyeztethetőség szempontjából vizsgálja a litván közigazgatási és büntető jogszabálykönyvek módosítására irányuló javaslatokat, továbbá egyéb litván jogszabályokat is.

227

228

HU


2009-ben a Bizottság súlyos aggályainak adott hangot a litván hatóságok felé azzal kapcsolatosan, hogy a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván jogszabály összeegyeztethető-e az uniós joggal és az alapvető jogokkal. A Bizottság beavatkozását követően ezt a jogszabályt 2009 decemberében módosították. A jogszabály szerint a kiskorúakra nézve káros hatásúak azok az információk, amelyek „semmibe veszik a családi értékeket, illetve olyan házasságkötésre vagy családalapításra vonatkozó elképzeléseket támogatnak, amelyek ellentétesek a Litvánia alkotmányában vagy Litvánia polgári jogszabálykönyvében meghatározottakkal”. Ennek a jogszabálynak a gyakorlati végrehajtása kérdéseket vethet fel az e-kereskedelemről és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvekkel, illetve a megkülönböztetésmentesség elvével való összeegyeztethetőséggel kapcsolatosan. A Bizottság továbbra is vizsgálni fogja ezeket a kérdéseket. A rendelkezésemre álló információk szerint 2010. október 18-án hatályba lépett az információszolgáltatási jogszabály egy módosítása. A módosítás szerint a „reklám és a kereskedelmi célú audiovizuális kommunikáció […] nem tartalmazhatja a szexuális irányultság megjelenítését vagy támogatását”. Amennyiben ezek a rendelkezések benne maradnak a jogszabályban, itt is felmerül az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel való összeegyeztethetőség problémája, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének lehetséges megsértése. 2010 májusában a Bizottság levelet intézett a litván kormányhoz, melyben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az utolsó pillanatban mégsem engedélyezték a balti meleg büszkeség napját. Erre bizonyára emlékeznek. A levélben felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Európai Unió egyik alapelve a békés gyülekezéshez való jog, amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a Charta 12. cikke is biztosítanak. Így aztán a balti meleg büszkeség napját 2010. május 8-án mégis megtartották, ahogy arra az egyik előző felszólaló utalt is. Ami a homofóbia elleni küzdelem lehetséges európai stratégiájára vonatkozó kérdést illeti, a Bizottság prioritása annak biztosítása, hogy az uniós jogszabályok teljes mértékben összhangban legyenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, és így természetesen annak 21. cikkével is, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Hogy ezt hogyan kell elérni, azt egyértelműen tartalmazza az Alapjogi Charta hatékony végrehajtásának stratégiájáról szóló, 2010. október 19-én elfogadott bizottsági közlemény. Ez év tavaszán a Charta végrehajtására – és természetesen a 21. cikk végrehajtásában történt előrelépésekre – vonatkozó éves jelentésben vissza fogunk térni erre a kérdésre. Ezen logika mentén a menekültügyi politika keretében alkalmazott fallometriai vizsgálatra természetesen uniós jogszabályok vonatkoznak, mégpedig közvetlenül a Charta 21. cikke is, amely tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az Uniónak joga van beavatkozni, ha az uniós jogszabályokban vagy azok nemzeti végrehajtásában megkülönböztetés esete merül fel. Teljesen egyértelmű, hogy ebben az esetben az Unió beavatkozhat. Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a Bizottság a Szerződések által ráruházott hatáskörökben teljes mértékben szilárdan el van kötelezve a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem mellett. Ami a polgári jogi státus elismerését illeti, nem áll szándékunkban olyan jogalkotási javaslatot tenni, amely beleavatkozna a tagállamok családi jogába, vagy módosítaná a házasság nemzeti definícióit. Ez a szubszidiaritás. A polgári jogi státus elismerésére

18-01-2011

18-01-2011

HU


vonatkozó zöld könyv a határon átnyúló helyzetekre vonatkozik, például a születési anyakönyvi kivonatok elismerésére, és nem vonatkozik az azonos neműek közötti házasságra. Nem szabad összekeverni a dolgokat. A házasság fogalmának definiálása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A szabad mozgás és a megkülönböztetésmentesség biztosítása pedig az Európai Unió dolga. Ez két teljesen különböző dolog. Az európai jogban ez így néz ki, és ezt alkalmazzuk a gyakorlatban is. Simon Busuttil, a PPE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! A PPE képviselőcsoport el van kötelezve az Unió alapvető értékeinek és elveinek, különösen az emberi jogok tiszteletben tartásának védelme mellett. Európának a megkülönböztetés valamennyi típusa ellen küzdenie kell, így a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen is. Ugyanakkor viszont – amennyiben tiszteletben tartja az emberi jogokat és a megkülönböztetésmentesség elvét – minden demokráciának joga van megvitatnia és módosítania nemzeti jogszabályait, és új jogszabályokat elfogadnia anélkül, hogy beleavatkoznánk a nemzeti parlament vitájába, és hogy megsértenénk a szubszidiaritás elvét, valamint hogy elhamarkodottan fellépnénk egy tagállam ellen, illetve elhamarkodottan elítélnénk egy tagállamot. Nem szívesen ítélünk el egy tagállamot, különösen mivel jelen esetben a litván parlament plenáris ülése a javasolt módosításokat még meg sem szavazta, és a javasolt módosításokat még mindig vizsgálják a litván hatóságok. Ráadásul maguk a litván hatóságok is úgy ítélik meg, hogy a javasolt módosítások ellentétesek az európai joggal. Ezért a litván hatóságok kijelentették, hogy lépéseket fognak tenni a helyzet orvoslására, valamint a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentesség elvének betartatására. Tehát a jogszabályjavaslat valószínűleg nem is fog bekerülni a litván jogszabálykönyvbe, ezért nem kell elítélnünk ezt a tagállamot. Végezetül szeretném elmondani, hogy mindazonáltal reményeim szerint a PPE képviselőcsoport holnap tudja majd támogatni ezt a közös állásfoglalást, amennyiben az nem ítél el egyetlen tagállamot sem, és amennyiben úgy módosítjuk, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Nagyon remélem, hogy Litvánia tud majd tanulni az Egyesült Királyság tapasztalataiból, amelynek megvoltak a maga gyötrelmei egy olyan jogszabály kapcsán, amely tiltotta a homoszexualitás támogatását az iskolákban. David Cameron, konzervatív vezető és jelenlegi miniszterelnök, 18 hónappal ezelőtt azt mondta, hogy pártja tévedett, amikor támogatta ezt az 1988-as jogszabályt, amelyet azóta hatályon kívül is helyeztek. David Cameron jóslata szerint az Egyesült Királyság első nyíltan meleg miniszterelnöke egy tory lesz majd. Majd meglátjuk, de ez a miniszterelnök jóslata. Tehát az elmúlt két évtized során az ezzel kapcsolatos attitűdök jelentősen megváltoztak. Az attitűdök fejlődését – amelyről Charles Tannock képviselőtársam tudna mesélni – és a jobbközép elmozdulását tükrözi a PPE képviselőcsoport eléggé mértékletes és megfontolt állásfoglalása és Simon Busuttil felszólalása is. Remélem, hogy a PPE el tudja majd fogadni a fő állásfoglalást, amennyiben módosításaik többségét a holnapi szavazáson elfogadják. Az Egyesült Királyságban a helyzet már annyira megváltozott, hogy egy kis vendégház tulajdonosainak kártérítést kell fizetniük egy meleg pár számára, akiktől jogszabálysértő módon megtagadták, hogy vendégházukban megszálljanak. Ahogy a bíró megjegyezte, a vendégház tulajdonosainak szabadságában áll a homoszexualitásról alkotott személyes nézeteik fenntartása vagy kifejtése, viszont nem diszkriminálhatnak senkit e nézeteik

229

230

HU


alapján. A litván jogszabályjavaslatok érintik a gyülekezéshez való jogot és a szólásszabadságot. Ahogy azt az Alapjogi Ügynökség is megállapította, a homoszexualitás támogatásának vagy propagálásnak tilalma ellentétes a szólásszabadsággal. Csatlakozom Sophie in ’t Veld felszólításához egy olyan uniós útiterv létrehozására, amely a homofóbia és a megkülönböztetés elleni küzdelmet célozza, és a Parlament valamennyi képviselőcsoportját felszólítom, hogy álljanak ki valamennyi emberi jog tiszteletben tartása mellett. Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök asszony! Litvánia nem az első alkalommal sérti meg az EU alapértékeit és az Európai Unióról szóló szerződést. A litván parlament most még arcátlanabb lett, és próbálja megnyirbálni a melegek jogait. Ez ellen fel kell lépnünk. Az EU értékeit és jogszabályait nem lehet à la carte menüként felfogni – ezt a fogást kérjük, de a másikat nem. Aki az EU tagja akar lenni és maradni, annak be kell tartania az uniós jogszabályokat. Ez igaz Litvániára, de ugyanúgy igaz Franciaországra és Hollandiára is. Tegyük fel például, hogy a jövőben valamikor Hollandia elkezdi megnyirbálni a migránsok jogait. Ebben az esetben is fel kellene lépnünk. Ha ezt elmulasztjuk, akkor az Unióban senki nem érezheti úgy, hogy megkapja a megfelelő védelmet. Örülök, hogy a biztos asszony haladéktalanul jogi elemzésbe kezdett, és remélem, hogy ennek nyomon követése nagyon gyorsan meg fog történni. Nem hagyhatjuk, hogy olyan helyezet álljon elő, amelyben az emberek előbb e jogszabályok elszenvedőiévé válnak, aztán pedig a szomszédos tagállamokba kell menniük, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán keresztül harcoljanak az őket mint uniós polgárokat megillető jogokért. Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az EU alapelve, hogy valamennyi uniós polgárt azonos jogok és szabadságok illetik meg. Ha egy ország uniós tagállam akar lenni, akkor el kell köteleznie magát e mellett az elv mellett, és alá kell írnia az EJEE-t, amely nem utolsósorban a szexuális irányultsággal kapcsolatos jogokat is tartalmazza. Amikor hét évvel ezelőtt Litvánia belépett az EU-ba, elkötelezte magát közös értékeink, a tolerencia és az egyenlőség mellett. Azóta hatályba lépett az Európai Unió Alapjogi Chartája – és annak 12. és 21. cikke –, amely uniós intézményi szinten további jogi biztosítékot jelent a polgárok számára a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességre. Pártom szóvivőjeként és az Unión kívüli emberi jogi ügyek munkacsoportjának tagjaként kategorikusan kijelenthetem, hogy az ECR képviselőcsoport mindig és mindenhol támogatja az egyenlőség, a tolerancia és a sokféleség elveit. Azonban sok európai – gyakran vallási alapon – tradicionális nézeteket vall a homoszexualitásról. Ahogy az LMBT-jogokat tiszteletben kell tartanunk, ugyanúgy biztosítanunk kell azt is, hogy akik a szólásszabadságot biztosító törvénnyel összhangban hangot akarnak adni – nem felbujtó jellegű – ellenvéleményüknek, ezt szabadon megtehessék. Kétségtelen, hogy a litván társadalom összességében konzervatív, és ezt meg kell értenünk. Az embereknek joguk van saját személyes nézeteikhez, de intézményi és jogi szinten nem tehetünk engedményeket az egyenlőség elve terén. Az egyenlőség európai progresszív társadalmunk ismertetőjele, és úgy gondolom, hogy az EU által garantált jogi biztosítékok

18-01-2011

18-01-2011

HU


és a személyes jogok mágnesként hatottak a totalitárius kommunista uralmak alól felszabaduló országokra, így Litvániára is. Ezért felszólítom a litván hatóságokat, hogy reflektáljanak arra a tényre, hogy az EU el van kötelezve a kisebbségek marginalizálódásának, rágalmazásának és üldözésének megakadályozása mellett, amely jelenségek oly gyakoriak voltak Európában a 20. század első felében. A Bizottságnak tehát valóban meg kell vizsgálnia ezt a litván törvénytervezetet, és állást kell foglalnia abban, hogy véleménye szerint a törvény összeegyeztethető-e az uniós joggal, vagy sem – még akkor is, ha (ahogy Simon Busuttil mondta) a tervezetből nem lesz törvény, mivel Litvánia demokratikus állam, és nagyon is tudatában van mindazoknak a témáknak, amelyek itt a ma esti vitában fel fognak merülni. Joe Higgins, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A törvénytervezet, amely Litvániában betiltaná a meleg kapcsolatok nyilvános támogatását, újabb alkalmat teremt a meleg, leszbikus, transznemű és biszexuális személyek jogainak sárba tiprására. A sors kegyetlen iróniája, hogy ez az ország, amely csak 20 esztendeje, hogy megszabadult a sztálinista diktatúra béklyójától, most vissza akar térni a régi rendszer egyik bűnéhez: el akarja venni az emberektől azt a jogot, hogy saját szexuális identitásuknak megfelelően, szabadon és békében éljenek. Tisztelem a több száz meleg és támogatóik bátorságát, akik az ellenük folytatott gyűlöletkampány ellenére tavaly májusban részt mertek venni Litvánia fővárosában, Vilniusban, a balti meleg büszkeség napján. Felháborító, hogy Litvániában a jobboldali politikusok a melegeket akarják megtenni bűnbaknak. Litvánia politikai vezetése cserbenhagyta polgárait, különösen a fiatalokat. A piacgazdaság és a pénzügyi spekuláció Írországhoz hasonlóan a balti államok gazdaságát is tönkretette, köztük Litvániáét is, ahol a munkanélküliség 18%-ra nőtt, a fiatalok körében pedig döbbenetes módon 35%-ra. Ilyen esetekben szokás ahhoz a cinikus megoldáshoz fordulni, hogy a kisebbségeket, például a melegeket teszik meg bűnbaknak, így terelve el a figyelmet a kormányzat hibáiról. Az ugandai melegek elleni gyűlöletkampányhoz hasonlóan a litván homofób kampány is arról akarja meggyőzni az embereket, hogy a melegek fenyegetést jelentenek a gyerekekre nézve, ideértve a gyermekek szexuális zaklatását is. Ezzel a szörnyű rágalommal akarják megtéveszteni és félrevezetni az embereket. Ez a rágalom arra ösztönözheti a szülőket, hogy gyermekeik védelmére nem megfelelő lépéseket tegyenek. Írországból származom, és sajnálatos módon megerősíthetem, hogy a gyermekekre általában azok az intézmények jelentenek fenyegetést, ahol elvileg biztonságban vannak, és hogy a fenyegetést gyakran maga a család és a katolikus egyház jelenti. Helytelenítendő, hogy a litván fiataloknak az intolerancia és félelem légkörében kelljen felfedezniük a szexualitást, amikor ez a korszak amúgy is éppen elég nehéz az ember életében. Ezért hangot kell adnunk annak, hogy szolidaritást érzünk valamennyi litván, orosz, európai és máshol élő emberrel, és kiállunk amellett, hogy joguk van békében és saját identitásuknak megfelelően élni. Dimitar Stoyanov (NI). – (BG) Elnök asszony! A felszólalók által megfogalmazott legfontosabb üzenet az volt, hogy feltételezik, hogy a tervezett jogszabálymódosítások hátrányosan megkülönböztetik a homoszexuálisokat. Azonban nem bizonyosak ebben. Csak feltételezik. Ezért a Különvélemény című film jutott az eszembe, ahol a helyi rendőrség látnokokat alkalmaz, hogy még a bűncselekmények elkövetése előtt letartóztassák a potenciális bűnözőket.

231

232

HU


Jelen pillanatban ugyanez történik Litvániával: olyasmiért ítélik el, amit még el sem követett. És van itt még egy alapvető probléma, amely sokszor fel fog merülni a következő évek során: a különböző csoportok különböző jogai közötti konfliktus. Hiszen tudjuk például, hogy a mai vita tárgyát képező gyülekezéshez való jog nem korlátozások nélküli és abszolút. A gyülekezésnek békésnek kell lennie; olyan körülmények között kell lezajlania, hogy ne jelentsen fenyegetést a közrendre. Tudom, hogy ez túlmutat ezen a konkrét eseten, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőben a különböző jogok közötti konfliktusok hatalmas és egyre gyakrabban jelentkező problémát fognak jelenteni az Európai Unióban, és ha az úgynevezett polgári jogok és szabadságok területét egyre csak növeljük, akkor el fogunk érni egy olyan pontra, amikor döntenünk kell, hogy kiknek a jogai és szabadságai élveznek prioritást a többiekével szemben. Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök asszony! A jelenlegi litvániai helyzetben egyrészt arról kell beszélni, hogy minden demokratikusan megválasztott kormánynak joga van saját országában törvényeket hozni, másrészt viszont az uniós jogszabályok és nemzetközi egyezmények által biztosított emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettségéről sem szabad megfeledkezni. Az Európai Parlament vitathatatlan feladata többek között az, hogy megvizsgáljon minden olyan esetet, amikor fennáll az emberi jogok – akár bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozáson alapuló – megsértésének lehetősége. A Parlament ebben a tárgyban már számos alkalommal előterjesztett állásfoglalásokat, amelyekben mindig kiállt az emberi jogok megsértése ellen. A mai vitára többek között a miatt az aggodalom miatt került sor, hogy a javasolt törvénymódosítás a szólásszabadságnak a szexuális irányultságon alapuló korlátozásához vezethet Litvániában. Ez megalapozott aggodalom, mivel az Európai Parlament már több alkalommal foglalkozott olyan esetekkel, amelyekben a litván kormány szelektív módon kezelte az emberi jogokat. Gondolok itt elsősorban a kisebbségi csoportokra, amelyeknek a litván törvények nem biztosítják az egyenlő bánásmódot és az egyenlő jogokat. Ezért érdemes hangsúlyozni, hogy egy ország törvénytervezeteinek összhangban kell lenniük bizonyos normákkal és az uniós jogszabályokkal, amelyek a kisebbségek – köztük az etnikai kisebbségek – számára garantálják az egyenlő bánásmódot. Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök asszony! Ma, amikor hazám, Litvánia szempontjából egy nagyon érzékeny kérdést tárgyalunk, mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy Litvánia mint uniós tagállam tiszteletben tartja az emberi jogokat és szabadságokat, valamint az európai értékeket. Sajnálatos módon előfordulnak olyan esetek, amikor a litván parlament egyes képviselői olyan törvényeket terjesztenek elő, amelyek sértik az emberi jogokat, és diszkriminálnak bizonyos polgárokat. Szeretném azonban elmondani, hogy a litván kormány múlt szerdán negatívan nyilatkozott a litván parlament által tárgyalt törvénymódosításról, amely szerint büntetendővé tennék a homoszexualitás nyilvános támogatását, mivel ez szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés, és ellentétes a nemzetközi és uniós jogszabályokkal, valamint a Litván Köztársaság alkotmányának rendelkezéseivel. Ezenkívül, mivel Litvánia ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, be kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját is, amely a megkülönböztetés minden formáját, így a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is tiltja. Dalia Grybauskaitė asszony, Litvánia elnöke is helyteleníti a törvényjavaslatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy a javasolt törvénymódosításokat a Litván Köztársaság parlamentje még nem fogadta el. Ezenkívül a litván parlament emberi jogi bizottsága még nem

18-01-2011

18-01-2011

HU


terjesztette elő következtetéseit a javasolt módosításokról. Reményeim szerint Litvánia figyelembe fogja venni az európai és nemzetközi kritikát, a Litván Köztársaság kormányának negatív következtetéseit és az Európai Parlament állásfoglalását. Remélem, hogy a litván parlamentben meglesz a politikai akarat a törvényjavaslat elutasítására, hiszen a javasolt módosítások sértenék az emberi jogokat és szabadságokat. Remélem továbbá, hogy a megkülönböztetés minden típusát sikerül felszámolni, ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök asszony! Véleményem szerint teljesen világos, hogy minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy közvetítsük üzenetünket a litván parlament felé – és nemcsak feléjük, hanem mindazok felé, akik még mindig vitatják a nyilvánvaló tényeket. Szerintem van két tény, amelyekre nem árt figyelmeztetni néhány képviselőtársunkat, akik mintha elfelejtették volna ezeket. Az első az, hogy már megszüntették a homoszexualitás mentális betegségként való besorolását; és a másik, jelen esetben nagyon fontos tény, hogy nincs olyan hiteles kutatás, amely igazolná, hogy a gyermekek és fiatalok homoszexualitásról való oktatása befolyásolhatja szexuális irányultságukat. Ezek tények, amelyeket semmilyen jogszabály vagy törvényjavaslat nem tud cáfolni. Holnap azt az egyszerű üzenetet akarjuk közvetíteni, hogy ezek a dolgok nem képezik vita tárgyát, és erre akarjuk emlékeztetni képviselőtársainkat is. Ezért kell elfogadnunk ezt az állásfoglalást, és ezért kell támogatnunk a litván elnök azon törekvését, hogy gátat szabjon az eseményeknek. És hangsúlyozom, hogy üzenetünk nemcsak a litvánoknak szól, hanem mindazoknak, akik még mindig úgy gondolják, hogy ezek a kérdések vita tárgyát képezhetik. Konrad Szymański (ECR). – (PL) Elnök asszony! Úgy tűnik, hogy az Európai Parlament a világ legérzékenyebb parlamentje a szexuális kisebbségek jogainak kérdésében. A szóban forgó litván törvényt, amely egyébként a szavazásra kerülő állásfoglalásban helytelenül van lefordítva, még el sem fogadták. De az Európai Parlament azonnal kritizálni kezdi tagállamát. Úgy gondolom, hogy nem kellene beavatkoznunk a szuverén litván állam szuverén törvényhozási folyamatába. Nagyobb bizalommal kellene viseltetnünk a litván törvényhozási folyamat iránt, és nagyobb megértést kellene tanúsítanunk a litván parlament azon képviselői iránt, akik szerint a gyermekeket és fiatalokat jobban kellene védeni a szexuális tartalmú anyagoktól, melyekkel gyakran találkoznak. Ez a vita teljesen természetes. Úgy tűnik, hogy ebben a vitában teljesen figyelmen kívül hagyják a gyermekek jogait. Az állásfoglalásból hiányzik a bizalom, a szuverenitás tiszteletben tartása és a gyermekek jogainak figyelembevétele. Ezért ezt az állásfoglalást nem tudjuk támogatni. Joanna Senyszyn (S&D). – (PL) Elnök asszony !Az Európai Unió polgárainak többsége úgy gondolja, hogy mindenki egyenlő, és mindenkinek azonos jogai vannak. Azonban bizonyos európai országokban a szexuális kisebbségek iránti tolerancia még mindig nem megfelelő. Előfordulnak a homoszexuálisok iránti gyűlöletkeltés esetei, a melegfelvonulások betiltása, valamint az uniós joggal ellentétes jogszabályok is, mint pl. ez a diszkriminatív litván törvénytervezet is. E gyakorlatok felszámolására az életkoron, szexuális irányultságon, fogyatékosságon vagy világnézeten alapuló, illetve a vallási megkülönböztetés által érintettek védelmére vonatkozó egységes, minimális, uniós szintű követelményeket kellene meghatározni. Mikor fog ez megtörténni? Fontos az egyház és az állam teljes különválasztása, mivel a homofóbia azokon a területeken terjed, ahol a vallás jelentős szerepet játszik. A homoszexualitás a világ 76 országában még mindig jogszabályba

233

234

HU


ütközik, 8 iszlám országban pedig homoszexuális kapcsolatért halálbüntetés jár. Európában a legtöbb, amit fel tudunk mutatni: olyan rendelkezések vagy törvényjavaslatok, amelyek lejáratják a szabad világot. Ezért olyan fontos ez az állásfoglalás és a megkülönböztetés elleni uniós irányelv. Catherine Trautmann (S&D). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a litván parlament által jelenleg vizsgált törvénymódosítást, amely büntetendő cselekménnyé tenné a homoszexualitás nyilvános támogatását, a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő törvény keretében terjesztették elő. Hogyan lehetne a kiskorúak állítólagos védelmére hivatkozva aláaknázni a szólásszabadságot és az információhoz való szabad hozzáférést, valamint szentesíteni a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést? Nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen jogszabály a szexuális irányultság eltitkolásához vezet, és ellentétes a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogaival (LMBT-jogok), amelyeket védelmezünk, amelyeket ez a Parlament mindig is védelmezett. Ezenkívül ma, amikor a homoszexuálisok elleni erőszakos és agresszív cselekedetek tanúi vagyunk, ez a jogszabály a homoszexualitás kriminalizálást jelentené, és erőszakra bátorítana. Nem szabad a fiatalok szemében Európáról olyan benyomást teremtenünk, hogy ez egy zárt, intoleráns, magába forduló társadalom, amely nem tart tiszteletben másokat. Számunkra ez a jogszabály teljesen ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben garantált európai értékekkel. A jogszabály teljesen ellentétes az uniós jog megkülönböztetésmentességre vonatkozó részeivel, amelyek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nemzeti jogrendszereink most már a hétköznapi élet számos területén – a foglalkoztatástól a tájékoztatásig vagy az oktatásig – a korábbinál nagyobb mértékben törekszenek az egyenlőségre. Biztos asszony! Köszönöm nagyon egyértelmű nyilatkozatát, és szeretném, ha minden képviselőcsoport megértené az Ön és számos képviselőtársam által kifejtett érveket. Szeretném felszólítani valamennyi képviselőcsoport valamennyi képviselőjét, hogy csatlakozzanak a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjához (S&D), a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoporthoz (ALDE), a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjához (Verts/ALE) és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjához (GUE/NGL), amelyek az állásfoglalás megfogalmazását kezdeményezték. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Az Európai Parlament miért szól bele abba, hogy az egyik tagállam parlamentjének egyik képviselője milyen törvénytervezetet terjeszt elő a nemzeti parlamentben? Szeretném megkérdezni, hogy mióta mondjuk meg mi a tagállamok törvényhozóinak, hogy mely témákat vitathatják meg, és melyeket nem? Sem a mai vita, sem az állásfoglalásra irányuló indítvány nem egy jelenleg hatályos törvényre vonatkozik. Egy jogilag nem kötelező erejű szövegre vonatkoznak, amelyet az egyik uniós tagállam parlamentje elé terjesztettek vitára. A magyar médiaszabadságra potenciális fenyegetést jelentő törvény már hatályba lépett. A többségünk végül mégis arra az álláspontra jutott, hogy mielőtt beavatkoznánk, adjunk időt a magyar kormánynak a törvény módosítására, amennyiben az szükséges. Legalább legyünk következetesek!

18-01-2011

18-01-2011

HU


Hölgyeim és uraim! Tegyük félre ezt az állásfoglalást is, legalább addig, amíg a litván parlamenti vita véget nem ér! Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Én litván vagyok. A ma vitára kerülő állásfoglalás a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény egyik módosítására vonatkozik. Szeretném hangsúlyozni, hogy a litván parlament lezáratlan törvényhozási folyamatáról van szó, amelybe az Európai Parlament megpróbál beavatkozni. A törvényhozási folyamat még az olvasati szakaszban tart, nincs szó végleges döntésről, és nem volt még bizottsági vita vagy tárgyalás sem. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy a parlamenti képviselőcsoportunk módosítását értékelő intézmények kedvezőtlen következtetéseket vontak le a törvénymódosításra nézve, ami azt jelenti, hogy a mai vitában feltételezett esemény talán be sem fog következni. Így nem tudom támogatni ezt az állásfoglalást, mivel eltúlzottnak tartom. Higgins urat pedig szeretném megkérni, hogy ne hivatkozzon olyan dolgokba, amelyeket saját maga nem tapasztalt meg. Teljesen alaptalan a mai Litvániát a Szovjetunióhoz hasonlítani. Alexandra Thein (ALDE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony! Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönbözetést. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 7. cikkei, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikke kötelezik az EU szerveit és valamennyi tagállamot a szexuális irányultságon alapuló megkülönbözetés elleni küzdelemre. Litvánia uniós tagállam, tehát elkötelezte magát az Unió 500 millió polgárának közös értékei mellett. Először is szeretném üdvözölni, hogy első, 2009-es állásfoglalásunkat követően a tervezett törvény kevésbé szigorú formában lépett hatályba Litvániában, és hogy azóta még nem volt példa a törvény gyakorlati alkalmazására. Bár megpróbálták betiltani a melegfelvonulást, de ez a próbálkozás szerencsére meghiúsult, és a melegfelvonulást végül mégis megtartották. Annál inkább megdöbbentő, hogy most új jogalkotási intézkedéseket terjesztettek elő, amelyek értelmében akár 2900 EUR pénzbírsággal is lehetne sújtani azt, ha valaki nyilvánosan beszél vagy információkat közöl a homoszexualitásról – így a homoszexuálisok esélyegyenlősége sérülne, legalábbis a nőké. Ezért üdvözlendőnek tartom a Bizottságnak a homofóbia elleni küzdelemre vonatkozó stratégiáját, és külön köszönetet szeretnék mondani Reding asszonynak, aki a plenáris ülésen való jelenlétével erősíti meg – holott lassan éjfélre jár – az alapvető jogok védelmének fontosságát. Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony! Úgy látom, hogy a Parlament fő politikai pártjai között széles körű egyetértés van a megkülönböztetésmentesség elve terén. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos pillanatnak lehetnénk tanúi, ha olyan állásfoglalás jönne létre, amely valóban hangsúlyozná ezt az elvet és annak a nemzeti jogrendszerekben történő alkalmazását, ami a tagállamok kötelezettsége Európa felé. Igazuk van azoknak az európai parlamenti képviselőknek, akik hangsúlyozták, hogy itt most nem egy törvényről van szó, hanem egy törvényjavaslatról, amelyet néhány képviselő terjesztett elő - azonban szeretném hangsúlyozni azt is, hogy Litvánia elnöke és kormánya is nyíltan kiállt e képviselők törvényjavaslatai ellen. Remélem, hogy a holnapi szavazáson csaknem egyhangú többség fog kiállni a 27 tagállam által elfogadott elvek mellett, amelyek az európai irányelvek alapjául is szolgálnak, és

235

236

HU


amelyeket az Alapjogi Charta is megerősített. Számítok a Parlament határozott állásfoglalására. Elnök. – Két állásfoglalási indítvány szabálya (5) bekezdése értelmében.

(2)

került előterjesztésre az eljárási szabályzat 115.

A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – Kritikával illetjük a polgári jogok harmadik országokban történő megsértését, de ugyanilyen szigorral kell eljárnunk, ha a tagállamokban történik ilyesmi. Nagyon elszomorító, hogy a litván parlament olyan messzire ment, hogy a kiskorúak, a vallásos érzület és a politikai meggyőződések védelmének ürügyén kriminalizálja a szexuális irányultságról való információk terjesztését. Ez a szólásszabadság nyilvánvaló megsértése, amelyet a társadalom többségének akarata sem igazolhat. Egy demokráciában a kisebbségek jogainak sérthetetlennek kell lenniük, azonban a litván parlament keveri a populizmust a demokráciával. Szeretném, hogy a litván parlament módosítsa vagy vonja vissza azokat a törvényeket, amelyek lényegében homofóbok, és ellentétesek Litvánia alkotmányával, az Emberi Jogok Európai Egyezményével, az Európai Unió Alapjogi Chartájával, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával. Dicséretesnek tartom Dalia Grybauskaitė litván elnöknek volt bátorsága kiállni a nyilvános diszkrimináció ellen, és remélem, hogy példáját mások is követni fogják. Ha azonban a litván parlament nem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek, akkor az Európai Unió részéről beavatkozásra lesz szükség. 19. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 20. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.55-kor berekesztik)

(2)

Lásd a jegyzőkönyvet.

18-01-2011

2011. JANUÁR 18., KEDD

Recommend Documents