2011. ÁPRILIS 5., KEDD

05-04-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. ÁPRILIS 5., KEDD ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.05-kor megnyitják.) 2. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 3. Az Európai Tanács következtetései (2011. március 24-25.) (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Európai Tanács elnökének nyilatkozata az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülésének következtetéseiről. Az Európai Tanács elnökéé, Van Rompuy úré a szó. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – Elnök úr, Barroso úr, tisztelt képviselők, 49 nap alatt az Európai Tanács és 3 ülésén és az euróövezet állam- és kormányfőinek egy csúcstalálkozóján elnököltem. Ez is jól szemlélteti az Unió előtt álló óriási és sürgető kihívásokat, gazdasági és diplomáciai téren egyaránt. Emellett azt is jól jelzi, hogy az Európai Tanács ülései nemcsak egyszerű események, hanem egy folyamat részei. Tulajdonképpen azon az ülésen, amelyről ma beszámolok Önöknek – azaz a március 24–25-i ülésen –, több jelentős gazdasági intézkedést elfogadtunk, amelyeket a múlt év során dolgoztunk ki és vitattunk meg, fokoztunk a líbiai eseményekkel kapcsolatos intézkedéseinket, és megtettük az első válaszlépéseket a Japánban történt katasztrófát követően. Engedjék meg, hogy mindezekről a kérdésekről részletesebben is szóljak. Ami a gazdasági kérdéseket illeti, előterjesztettünk egy átfogó intézkedéscsomagot. A korábbi ülések – többek között a március 11-i informális euróövezeti csúcstalálkozó – által adott lendületet kihasználva képesek voltunk minden erőt összpontosítani ebben a törekvésben. A válság kezelését célzó intézkedések és eljárások jóváhagyása természetesen önmagában még nem elég a válságból való kilábaláshoz. Ehhez állhatatosságra és folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Nem ismertetem újra részletesen az általunk meghozott döntéseket. Azokat megtalálhatják a következtetésekben. Mindazonáltal hat pontban összefoglalnám a legfontosabbakat. Első pont: megállapodtunk a Szerződés azon módosításáról, amelyre azért van szükség, hogy biztos jogi hátteret adjunk az állandó stabilitási mechanizmusnak. A Parlament december 15-i állásfoglalásában felszólított a Szerződés egy kisebb módosítására, amely jogalapot biztosít a Szerződés mélyreható módosítására. Mi e kérésnek megfelelően cselekedtünk, és nagy örömömre szolgált, amikor a Parlament március 23-án óriási többséggel támogatta a Szerződés javasolt módosítását. Különösen örülök annak, hogy megnyugtató válaszokat tudtunk adni a Parlamentnek az e kérdés keretében felmerült aggályokkal kapcsolatban. Szeretnék köszönetet mondani az előadóknak – Brok úrnak és Gualtieri úrnak – azért, hogy ilyen szorosan együttműködtek velem ennek az eredménynek az elérése érdekében. A második pont: részletesen meg tudtunk állapodni a jövőbeni stabilitási mechanizmus méretéről, hatóköréről és működési módjáról, valamint az átmeneti eszköz javításáról.

1

2

HU


Harmadik pont: támogattuk a Tanácsnak a költségvetési és makrogazdasági felügyeletre irányuló hat jogalkotási javaslatáról szóló álláspontját, a Parlamenttel sorra kerülő tárgyalások előtt. Tudom, hogy komoly munka folyik itt ezzel kapcsolatban: sőt, találkoztam az előadóikkal, és délután a koordinátorokkal fogok találkozni. Minden érintett tisztában van azzal, hogy júniusig le kell zárnunk ezt a folyamatot. Negyedik pont: elindítottuk az európai szemesztert, amelynek keretében nyomon követjük az EU 2020 stratégia, a stabilitási és növekedési paktum és a makrogazdasági felügyelet végrehajtását. Az Európai Tanács júniusban le fogja vonni a szükséges következtetéseket. Személyes feladatomnak tartom annak biztosítását, hogy ez ne tűnjön el a bürokratikus folyamat útvesztőiben. Ötödik pont: megállapodtunk abban, hogy a közeljövőben hiteles banki stressz-tesztekre kerül sor. Kettős feladat áll előttünk: a bankoknak végre kell hajtaniuk a tesztet, a kormányoknak pedig készen állniuk arra, hogy kezeljék a tesztek eredményeit. Hatodik pont: a gazdasági koordináció egy új, magasabb szintjét valósítottuk meg. Ez az Euró Plusz Paktum. Az elnevezésnek két oka van: először is, a paktum arról szól, hogy az euróövezet országai mi mindent szeretnének még csinálni – közös pénzük van, és további erőfeszítéseket akarnak tenni a meglévő uniós kötelezettségvállalások és intézkedések mellett; a második ok az, hogy a paktum mások előtt is nyitva áll. Ezért örömmel tölt el, hogy hat euróövezeten kívüli ország már bejelentette, hogy csatlakoznak a paktumhoz. Ez a hat ország Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia. Az a négy tagállam, amely a kívülmaradást választotta, a későbbiekben szabadon csatlakozhat. Hadd mondjam el még egyszer, hogy az Euró Plusz Paktum a benne foglalt politikai kötelezettségvállalás mellett számos intézkedést is tartalmaz, amelyek célja a tagállamok gazdasági teljesítményének javítása: a költségvetési felügyelettel kapcsolatos erősebb stabilitási és növekedési paktum, az új makrogazdasági felügyelet, valamint a strukturális reformokkal kapcsolatos, rendkívüli fontosságú EU 2020 stratégia végrehajtása a gazdasági növekedés megvalósítása érdekében. A versenyképesség, a költségvetés és nyugdíjak, a foglalkoztatás stb. tekintetében vállalt kötelezettségeket át kell ültetni a nemzeti reformés stabilitási programokba. Ezek értékelésére évente, a legmagasabb szinten kerül sor. A gazdasággal kapcsolatban lenne még egy észrevételem. Egyesek attól tartanak, hogy ez a munka a jóléti államok és a szociális védelem lerombolásáról szól. De ez egyáltalán nem így van. Amint azt a háromoldalú szociális csúcson a szociális partnereknek is elmondtam, a cél az, hogy megmentsük az európai modell ezen alapvető fontosságú alkotóelemeit. Gondoskodni akarunk arról, hogy gazdaságaink elég versenyképesek legyenek ahhoz, hogy munkahelyeket tudjanak teremteni és fenntartsák a jólétet minden polgárunk számára – ez a munkánk lényege. Ezek voltak a globális gazdasági csomagunk legfőbb elemei, amelyek célja a válságból való kilábalásunk elősegítése volt. Mint már mondtam, ezek egy hosszú folyamat, nem pedig egyetlen találkozó eredményei. Az Európai Tanács 2010. március 25-én döntött az európai gazdasági kormányzás javításáról, és hozta létre a munkacsoportot, amelynek elnöki tisztjét – megtisztelő módon – én töltöttem be. Egy évvel később új szabályokat, új eszközöket és ambiciózusabb politikákat kapunk. Ez valamennyi intézmény – köztük e Parlament – és az összes tagállam közös erőfeszítése volt, és az is marad. Nem mindig mentek egyszerűen és zökkenőmentesen a dolgok, de a politikai akarat mindig szilárd volt, mindig egyértelmű volt az irány, és jelentős eredményeket sikerült elérni.

05-04-2011

05-04-2011

HU


De még vannak problémáink. Ezek múltbéli hibák következményei, és annak következménye, hogy nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök sem európai, sem pedig nemzeti szinten. De most minden esélyünk megvan arra, hogy kezelni tudjuk ezeket a problémákat, és ne ismételjük meg azokat. Most pedig szeretnék áttérni a líbiai helyzetre, amely természetesen egyike volt azoknak a témáknak, amelyeket a március 24–25-i ülésen megvitattunk. A kérdés iránt mindannyian eltökéltséget mutattunk. Tudom, hogy Önök között vannak olyanok, akiknek kétségei vannak, de keményen dolgoztunk azért, hogy konkrét eredményeket érjünk el. Két héttel korábban, az Európai Tanács március 11-i rendkívüli ülésén egyértelmű álláspontot alakítottunk ki a líbiai helyzettel kapcsolatban. Erre az egyértelmű európai álláspontra mindenképpen szükség volt a további lépésekhez. Úgy döntöttünk, hogy a civil lakosság biztonságának garantálása érdekében a tagállamok megvizsgálhatnak minden lehetőséget, feltéve hogy a régióban bizonyíthatóan szükségessé válnak az intézkedések, továbbá világos az intézkedések jogalapja és támogatottsága. Ez a három feltétel gyorsan teljesült. A fellépés szükségessége nyilvánvalóvá vált, amikor a rendszer fokozta az erőszakot saját népe ellen. A jogalapot az adta meg, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa – néhány nappal az Európai Tanács ülését követően – elfogadta a Líbiáról szóló állásfoglalását, amely mérföldkőnek tekinthető. Az Arab Liga azonnal biztosított a régió támogatásáról. Az európai, arab és észak-amerikai országok koalíciója által az ENSZ-határozat végrehajtása érdekében tett intézkedések segítettek Líbia civil lakosságának megvédésében. Elkerültük a vérfürdőt. Több ezer életet mentettünk meg. Ez a legfontosabb eredmény, és ez érdemli a legnagyobb figyelmet – többet, mint a döntéshozatali folyamat. Az erdő fontosabb a fánál. Mindannyian tudjuk, hogy nem volt könnyű meghozni azt a döntést, hogy katonai beavatkozást alkalmazzunk. Természetesen vannak kérdések és bizonytalanságok. Ez teljesen normális, ha háborúról és békéről van szó. De azok a nehézségek, amelyeket a líbiai válság ezen aspektusával kapcsolatban tapasztaltunk, egyetlen pillanatra sem homályosíthatják el az Európai Unió teljes szerepvállalását. Az Európai Unió már a válság kirobbanásától kezdve élen járt az intézkedéseivel. Elsőként alkalmazott szankciókat, elsőként vezetett be utazási tilalmat a rezsim vezetőire, elsőként fagyasztotta be a líbiai pénzeszközöket és elsőként ismerte el a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsot mint hivatalos tárgyaló felet, e Parlament kérésére. Az EU emellett koordinálta az uniós polgárokat segítő mentési műveleteket, és jelentős mértékű humanitárius segélyt biztosított – és biztosít jelenleg is – az ország számára. A március 11-én meghatározott politikai célkitűzések változatlanok. Kadhafinak mennie kell. Olyan politikai átmenetet akarunk, amit maguk a líbiaiak hajtanak végre, széles körű politikai párbeszédre alapozva. Készen állunk arra, hogy segítsük az új Líbiát, mind gazdasági téren, mind pedig új intézményei kiépítéseiben. A régió más részeiben folyó eseményeket is nyomon követjük. Tudjuk, hogy a helyzet minden országban más, és nagy aggodalommal figyeljük a szíriai, jemeni és bahreini eseményeket. Határozottan elítéljük az erőszak fokozódását és támogatjuk a politikai és társadalmi reformokat déli szomszédságunkban. A saját politikánkon is változtatnunk kell – ezt a mai nap folyamán, később fogom megvitatni a Parlament Külügyi Bizottságának e régióért felelős EP-képviselőivel. Ugyanakkor pozitív fejleményként értékeljük a két hete

3

4

HU


Egyiptomban zökkenőmentesen lezajlott népszavazást, amikor az emberek az alkotmány módosításáról szavaztak. Mondanék néhány szót az elefántcsontparti helyzetről is. Ez a téma nem szerepelt a legutóbbi Európai Tanács napirendjén, de a decemberben elfogadott következetések óta szorosan nyomon követjük az eseményeket. Először is, a leghatározottabban elítéljük az erőszakot, különösen a civilek ellen irányuló erőszakot. Ennek mindenhol meg kell szűnnie. Másodszor, a jelenlegi helyzet egyértelműen annak a következménye, hogy nem tartják tiszteletben a választások eredményeit. A demokrácia nemcsak a választásokról szól, hanem a választási eredmények tiszteletben tartásáról is. A nemzetközi közösség egyértelművé tette álláspontját a múlt évi elefántcsontparti elnökválasztás eredményeivel kapcsolatban. Ki kell tartanunk ezen álláspontunk mellett. Végül, a Japánt ért tragédiák sorozata kapcsán mi, az Európai Tanács együttérzésünket és szolidaritásunkat fejeztük ki a japán nép felé, és részvétet nyilvánítottunk a több ezer áldozat iránt. Nem feledkezhetünk meg róluk, még akkor sem, ha a Japánban történő drámai események egyéb fejleményei ragadják meg a figyelmünket. Az Európai Unió kész arra, hogy segítsen, ahogy csak tud. E szomorú napokban Japán igaz barátaiként hangsúlyozni szeretnénk az EU és Japán közötti kapcsolat stratégiai jelentőségét. Mint tudjuk, a történtek hatásai túlnyúlnak Japán határain, és az Európai Uniónak ezért is kell mindenre kiterjedően levonnia a következtetéseket. Szorosan nyomon követjük az események világgazdasági és az atomenergia terén kifejtett hatásait. Ezt kiemelt fontosságúnak tekintjük. Ezért úgy döntöttünk, hogy célzott biztonsági „stressz-tesztek” keretében sürgősen felül kell vizsgálni az összes európai atomerőmű biztonságosságát. A Bizottság még az év vége előtt jelentést fog benyújtani az Európai Tanácshoz a stressz- tesztekről. Felül fogja vizsgálni a nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó, érvényben lévő uniós szabályokat, és szükség esetén hasznos változtatásokra tesz javaslatot. Európában a legnagyobb szintű nukleáris biztonságot akarjuk elérni, mert az atomerőművek biztonságának biztosítása nem állhat meg a határainkon. Hasonló tesztek elvégzésére ösztönözzük a szomszédos országokat, és e tekintetben támogatjuk is őket. A legjobb az volna, ha világszerte megtörténne az atomerőművek felülvizsgálata. Elnök úr, tisztelt képviselők, röviden beszámoltam tehát arról, hogy miről állapodtunk meg az Európai Tanács idei harmadik ülésén. E döntések többsége további munka alapját jelenti a Parlament számára, legyen szó jogalkotási eljárásokról vagy a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika ellenőrzése tekintetében meglévő általános jogáról. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök úr, Van Rompuy úr, tisztelt képviselők, az Európai Tanács elnöke beszámolt a múlt heti ülésen meghozott döntésekről. Szeretném megosztani Önökkel azt, hogyan látom én ezeket a döntéseket, ezenkívül különösen a következő lépésekről szeretnék beszélni. El kell ismernünk, hogy több nagyon fontos strukturális döntést hoztak az euróövezet nagyobb pénzügyi stabilitása és a fokozottabb gazdasági koordináció érdekében. Ez valódi fordulópont az európai gazdasági kormányzás számára, különösen akkor, ha visszatekintünk arra, milyen úton jutottunk el erre a pontra. Végre megfelelő, szilárd alapokat teremtettünk gazdasági és monetáris uniónk gazdasági alkotóeleme tekintetében. Úgy vélem, mostantól szilárdabb alapokkal rendelkezünk.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A mostani keret lehetővé teszi számunkra, hogy együtt reagáljunk minden esetleges válságra. És végül, de nem utolsósorban, a Tanács által elért eredmények értékelésekor nem mehetünk el amellett, hogy a keret összhangban van a Szerződés rendelkezéseivel és a közösségi megközelítést követi. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem előre eldöntött ügy volt. A Bizottság vezető szerepet játszott a gazdasági válságra adott közös válaszban és Európa 2020-as jövőképének kialakításában. Ehhez lényegi támogatást kapott a Parlamenttől, és ismét szeretném ezt megköszönni Önöknek. A Parlament és a Bizottság által a közösségi megközelítés védelmében együttesen képviselt álláspontot elismerték, és fontos szerepet játszott ezen eredmények elérésében. Ennek köszönhetően az új gazdasági architektúra nagyjából már készen áll. De ez önmagában nem garantál semmit: a politikai vezetőknek most fontos döntéseket kell meghozniuk ahhoz, hogy mindez értelmet nyerjen. Ebben az új keretben eltökéltnek kell lennünk az iránt, hogy minden további késedelem nélkül végrehajtsuk a szükséges költségvetési konszolidációt és a strukturális reform növekedéssel kapcsolatos prioritásait, amit az Európai Tanács is megerősített a Bizottság éves növekedési jelentése alapján. Bízom abban, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban ugyanolyan erős lesz a kitartásunk – ha nem erősebb –, mint amit eddig tanúsítottunk, amikor következetes és összehangolt módon megalkottuk a válságra adandó közös válaszunk különböző elemeit: az európai szemesztert, az Euró Plusz Paktumot, az új és megerősített gazdasági kormányzási keretet, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket a szolidaritás és a felelősség szellemében tettünk az euróövezet pénzügyi stabilitásának fenntartása érdekében. Azt is el szeretném mondani Önöknek, hogy a Bizottság a gazdasági kormányzás számos területét tekintve többet szeretett volna elérni, különösen az euróövezet új pénzügyi stabilitási mechanizmusa kapcsán. Például nagyobb mértékű rugalmasságot szerettünk volna. Mindazonáltal úgy vélem, elmondhatjuk, hogy sikerült egy olyan mechanizmust létrehoznunk, amely a Szerződésben gyökeredzik, és amely a Bizottságnak erős szerepet, a Parlamentnek pedig ellenőrzési hatáskört ad. Jelentős eredményt értünk el, és a Szerződés módosításának jóváhagyása – amit a Parlament oly nagy többségben támogatott – szintén hozzájárult ehhez. Tisztelt képviselők, itt az idő, hogy működésbe hozzuk az új kormányzati struktúrákat a gazdasági helyzet megoldása érdekében. Az igazság az, hogy még mindig nehéz időket élünk. A labda most inkább a tagállamoknál van: véglegesíteniük kell a reformprogramjaikat, valamit a stabilitási vagy konvergencia programjaikat. A Bizottság konkrét, ambiciózus javaslatokat vár az egyes tagállamoktól arra vonatkozóan, hogyan kellene előrelépni az Európa 2020 stratégia legfontosabb célkitűzései – a több munkahely megvalósítása, az oktatásba, képzésbe, kutatásba és innovációba való nagyobb mértékű beruházás, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem egy bátrabb megközelítése – felé. Ezenkívül azt is várjuk a tagállamoktól, hogy ismertessék azokat az intézkedéseket, amelyeket a folytatódó makrogazdasági egyensúlytalanságok megszüntetése, valamint a munkahelyteremtés céljából a versenyképesség és a növekedés javítása érdekében szándékoznak tenni.

5

6

HU


Amint megkaptuk ezeket a dokumentumokat, ki tudjuk dolgozni véleménytervezeteinket és ajánlásainkat az egyes országok számára, hogy e dokumentumok még az Európai Tanács júniusi ülése előtt elfogadásra kerüljenek, ami a legelső európai szemeszter végét fogja jelezni. Hangsúlyozni szeretném, hogy közös felelősségünk van, és fontos, hogy mindenki teljes körűen szerepet vállaljon az Európa 2020 stratégia végrehajtásában. Az Európa 2020 stratégia marad az alapvető keret Európa növekedési és foglalkoztatási reformjai számára. E tekintetben megemlíthetjük az Európai Tanács következtetéseinek (6) bekezdését, amely nagyon egyértelműen fogalmaz: „Ezen intézkedések végrehajtása során, a széles körű szerepvállalás biztosítása érdekében a tagállamok a nemzeti parlamentek, a szociális partnerek, a régiók és más érdekelt felek teljes körű részvétele mellett szorosan együtt fognak működni az Európai Parlamenttel és más uniós intézményekkel, valamint az Unió tanácsadó szerveivel a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.” Ezt hangsúlyozni szeretném, mert mint tudják, a lisszaboni stratégia egyik leggyakoribb kritikája pontosan az európai gazdasági reformprogram iránti felelősségvállalás hiánya volt. Remélem, ez alkalommal alkalmazni tudjuk az e folyamatból levonható tanulságokat, és valóban keményen dolgozunk majd a növekedés fellendítése érdekében, a foglalkoztatás európai és nemzeti szintű bővítésének megvalósításáért. Ami a gazdasági kormányzás reformját illeti, most a Parlament feladata, hogy előrehaladást érjen el a jogalkotási csomagban foglalt hat javaslat végső elfogadása érdekében, és remélem, hogy a lehető legrövidebb időn belül határozott eredményt érünk el. Ez elengedhetetlenül fontos az egész kormányzási rendszer működéséhez. Ezért úgy vélem, okunk van örülni a legutóbbi Európai Tanács eredményeinek, ugyanakkor okunk van arra, hogy továbbra is keményen dolgozzunk, mivel a gazdasági helyzet még mindig nehéz és kiszámíthatatlan, különösen a szociális szempontokat tekintve, ami mindannyiunkat nagy aggodalommal tölt el. Az elkövetkező hetekben a Bizottság szintén benyújtja javaslatait az egységes piaci intézkedéscsomagról. Nagy örömmel látom, hogy a Tanács oly sok időt szentelt az egységes piac jövője megvitatásának, és hangsúlyozta az egységes piac alapvető fontosságú szerepét a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésében és a versenyképesség előmozdításában, és ennek kapcsán többek között kiemelte a kkv-kra nehezedő szabályozási teher könnyítésének fontosságát. Fel akarjuk szabadítani az egységes piac növekedési potenciálját. Emellett szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a költségvetési konszolidáció önmagában nem cél, hanem eszköz a tisztességes és fenntartható növekedés, illetve a munkahelyteremtés ösztönzéséhez. És ha már a tisztességes növekedésnél tartunk, fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Tanács a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatásának lehetőségéről is véleményt mondott. Megerősítettem a Bizottság azon szándékát, hogy javaslatokat terjeszt majd elő a pénzügyi ágazatban bevezetendő adóról. A mi véleményünk az, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia a válság megoldásához. Tisztelt képviselők! Mint tudják, a Tanács a Földközi-tenger déli részének helyzetét is megvitatta, különös tekintettel a líbiai helyzetre. A Tanács elnöke nagyon részletes jelentéssel szolgált. Csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy tegnap találkoztam a tunéziai miniszterelnökkel. Ismét hangsúlyoztam, hogy támogatjuk a demokratikus forradalmat és készek vagyunk segíteni a tunéziai népet a szabadságért, igazságosságért

05-04-2011

05-04-2011

HU


és a társadalmi haladásért vívott harcukban. Ennek kapcsán megemlítettem a migráció kérdését is, amelyet Tunéziának és az EU-nak közösen kell megoldania, konstruktívan és valódi partnerség keretében, mivel mi a demokráciát és a közös jólétet célként kitűző partnerséget javasoltunk, amit az Európai Tanács nagyon jól fogadott. Volt még egy téma az Európai Tanács napirendjén, nevezetesen a Japán válság témája, különös tekintettel az országban kialakult nukleáris vészhelyzetre. Tegnap meglehetősen hosszú telefonbeszélgetést folytattam a japán miniszterelnökkel, aki megköszönte az Európai Unió intézkedéseit. Ismét hangsúlyoztam szolidaritásunkat, és elmondtam neki, hogy továbbra is Japán mellett állunk. A nukleáris vészhelyzetről is beszéltünk. Kan Naoto miniszterelnök úr tájékoztatott a japán helyzetről és a legfrissebb biztonsági fejleményekről, valamint jelezte, hogy kész együttműködni velünk a nukleáris biztonság terén Európában és a világ többi részén elvégzendő munkával kapcsolatban. Nyilvánvalóan egyre nagyobb az emberek aggodalma az atomenergia kérdésével kapcsolatban. Foglalkoznunk kell ezekkel az aggályokkal, és maximális biztonságot kell garantálnunk az atomenergia terén. Mindezt teljesen átláthatóan kell végeznünk. Ennek érdekében ún. „stressz-teszteket” fognak végezni az európai atomerőművekben, az eredményeket pedig nyilvánosságra hozzák majd. A Tanács felkérte a Bizottságot és az Európai Nukleáris Biztonsági Szabályozó Hatóságok Csoportját, hogy határozzák meg e tesztek hatáskörét és gyakorlati részleteit. A teszteket független nemzeti hatóságok fogják végrehajtani. A Bizottság emellett megvizsgálja az atomerőművek biztonsággal kapcsolatos szabályozási keretét, és az év végéig javaslatokat tesz az esetlegesen szükséges módosítások végrehajtására. Elnök úr, tisztelt képviselők, továbbra is bíznunk kell abban, hogy képesek vagyunk az európai közjó érdekében cselekedni. A Bizottság nap mint nap erre törekszik, tudván, hogy számíthatunk a Parlament támogatására. Mi tovább folytatjuk ezt a munkát, és maradéktalanul végrehajtjuk új feladatainkat. Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, az Európai Tanács legutóbbi ülése a helyes útra terelte országainkat. A szolidaritási alap kapacitásának bővítésével és állandóvá tételével a „huszonhetek” ismét kinyilvánították az euró melletti elkötelezettségüket, és azt, hogy mennyire fontosnak tartják a pénzügyi szempontból stabilabb és az ideiglenesen nehézségekkel küzdő országok közötti szolidaritást. Ezzel egy időben az euróövezet országai közötti európaktum megkötésére irányuló döntés (amely más országok előtt is nyitva áll) jól jelzi az európai vezetők azon politikai szándékát, hogy levonják a pénzügyi válság tanulságait. Az a tény, hogy közös valutánk van, arra kényszerít bennünket, hogy következetesebbek legyünk a gazdasági és szociális döntéseinkben. Rég elmúltak azok az idők, amikor az országok szokatlan adózási mértéket vagy egyedi szociális szabályokat határozhattak meg anélkül, hogy erről először konzultáltak volna partnereikkel. Ennek nagyon egyszerű oka van: valamennyi országnak élveznie kell euróövezeti partnerei szolidaritását. Ugyanakkor a polgárok csak akkor fogják elfogadni ezt a szolidaritást, ha úgy látják, hogy mindenki ugyanolyan mértékű erőfeszítéseket tesz az állami pénzeszközök kezelése terén. E tekintetben az európaktum komoly lépést jelent gazdaságaink konvergálódása felé. Képviselőcsoportom erősen támogatja ezt, de elvárja – és én is elvárom –, hogy a közösségi módszer keretében kerüljön sor ennek a végrehajtására, a Bizottság felügyelete mellett,

7

8

HU


elnök úr. Önök megfelelő lépéseket tesznek, és munkájuknak vannak pozitív eredményei, de többet kell tenni a közösségi módszer keretében, a Bizottság védnöksége mellett. Így építjük Európát. Hölgyeim és uraim! Tudják, milyen makacs tudok lenni, és annyiszor fogom elismételni, ahányszor csak kell, hogy senki se felejtse el! Európa megkülönbözteti magát a világ többi részétől szociális piacgazdasági modelljével, amelyre polgáraink joggal lehetnek büszkék, és amely a szolidaritás elvén alapul, de amelyet nehéz megőrizni a globalizációval szemben. A kérdés az, hogyan lehet biztosítani e modell fenntartható jövőjét, azaz hogyan találhatjuk meg az arany középutat a szocialisták által támogatott gondoskodó állam – amely csaknem a csődbe vitt bennünket – és a túlzott liberalizmus között, amelynek a veszélyei a pénzügyi válság kapcsán is láthatóvá váltak. Ennek eléréséhez három dologra van szükség. Először is, az EU összes országának csökkentenie kell a hiányát; másodszor, hasonló költségvetési, adózási és szociális szabályokat kell elfogadniuk; és harmadszor, az országoknak együttesen be kell ruházniuk az innovációba a növekedés fellendítése érdekében, amely jelenleg egyértelműen nem elégséges mértékű. Az igazság az, hogy csak akkor őrizhetjük meg ezt a modellt, ha beruházunk a növekedés alapjául szolgáló ágazatokba: a zöld energiába, a nanotechnológiába, a biotechnológiába stb. Mivel pénzügyi szempontból korlátozottak a lehetőségeink, a növekedés jelentette kihívás megoldásának és a méretgazdaságosság elérésének legjobb módja az, ha összeadjuk a szakértelmünket és a tőkénket. Az innovációba történő nagyarányú beruházás nélkül, egy valódi európai terv nélkül lehetetlenné tesszük magunk számára, hogy tartsuk az iramot versenytársainkkal. Hölgyeim és uraim! Miközben 10 napja az állam- és kormányfők együtt tanácskoztak, a fukusimai erőműben kialakult helyzetet továbbra is aggodalommal figyelték az egész világon, a líbiai felkelők pedig erős fellépést vártak Európától. E két kérdés tekintetében országaink és az Európai Unió nagy felelősségtudatról tett tanúbizonyságot. Felajánlottuk Japánnak az atomenergia terén meglévő szakértelmünket ebben a rendkívül nehéz és aggasztó helyzetben, amely nemcsak Japánt érinti, hanem az egész nemzetközi közösségre kihat. Biztosak lehetünk abban, hogy lesz olyan, hogy „Fukusima előtt” és „Fukusima után”. Bár sajnos még nem vagyunk Fukusima után, képviselőcsoportom azt szeretné elérni, hogy a Fukusima utáni időszak a mérlegelés és a cselekvés időszaka legyen, először is annak biztosítása érdekében, hogy az atomenergia biztonságosságával kapcsolatos szabályokat nagymértékben megszigorítsák, másodszor pedig azért, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a zöld energia terén. Elnök úr, egyetértek az elefántcsontparti helyzettel kapcsolatos megközelítésével. Végül mondanék néhány szót a földközi-tengeri régióban kialakult helyzettel kapcsolatban. Örömmel fogadtam, hogy az Európai Tanács újra és újra felszólította Kadhafi ezredest, hogy mondjon le a hatalomról, hogy Líbiában új korszak vehesse kezdetét. Azt szeretném, ha országaink mind összeülnének, és kidolgoznának egy olyan szomszédsági politikát, amely ugyanolyan ambiciózus és sikeres lesz a Dél számára, mint amilyen az a politika volt, amit az 1990-es években a Kelet számára dolgoztak ki. (Taps) Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, ha valaki figyelmesen hallgatta Van Rompuy úr és Barroso úr beszédét, eszébe juthatott az a híres német dal, amelynek a szövege valahogy így hangzik: „Minden ember a fedélzeten, de a hajó egy

05-04-2011

05-04-2011

HU


roncs”. Nincs semmi gond, minden rendben van. Minden nehézséget megoldottunk, mindenkinek a legnagyobb megelégedésére. Én azonban egyszerűen nem látom az Európai Tanács ülésével kapcsolatos jelentéseik értelmét. Teljesen megértem, hogy nem akartak idejönni egy negatív kicsengésű jelentéssel. Ha én lennék az Európai Tanács elnöke, valószínűleg mindent megtennék, hogy ezt az állandó bécsi kongresszust a legpozitívabban fessem le. Mindketten említették Líbiát. Arról viszont nem szóltak, hogy e kérdésben komoly véleménykülönbségek vannak a két legnagyobb európai kormány között: Franciaország és Németország között nincs konszenzus a líbiai kérdésről. Az egyik legfontosabb nemzetközi kérdés kapcsán az Európai Unión belül meglévő nézetkülönbségek azt jelzik, hogy nincs minden ellenőrzés alatt. Van Rompuy úr, jobban jártunk volna, ha ennek a tanácsi ülésnek az eredményei már 2010-ben rendelkezésünkre álltak volna. Ha meg akartuk volna akadályozni a tavalyi lejtmenetet, különösen az euróövezetben, a most végrehajtott lépéseket már 2010 tavaszán meg kellett volna tenni. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy ezeket a lépéseket miért nem tettük meg 2010 tavaszán? A válasz az, hogy az Európai Tanácsban – az Ön által vezetett intézményben – nem a közösségi módszer, a közösségi szellem és a közös célok határozzák meg, hogy miről beszélnek és állapodnak meg, és végső soron a nemzeti taktikai érdekek nagyobb szerepet játszanak a közös európai érdekeknél. Ez problémát jelent Európa számára. Szerettem volna hallani valamit Öntől, Barroso úr. Például elmagyarázhatta volna, hogyan lehet az, hogy az a párt, amelynek Ön a tagja és korábban a vezetője volt, és amely Portugália miniszterelnökévé tette Önt, most bukásba vitte a portugál kormányt – azt a kormányt, amely pontosan végrehajtotta az Ön és az Ön mellett ülő biztos által megkövetelt intézkedéseket. (Taps) Nem mondhatjuk, hogy ez az Ön felelőssége, végül is Ön már nem vezetője a pártnak. Ugyanakkor egyértelmű nyilatkozatot vártam volna a Bizottság vezetőjétől a nemzeti politika szintjén való ügyeskedésről és annak az Európai Unióra gyakorolt kedvezőtlen hatásáról – figyelembe véve, hogy a portugál kormány bukása pontosan akkor történt, amikor a kormány elhatározta, hogy pontosan azt fogja tenni, amit a stabilitási keret elvár tőle. Európát nem így kell előre vinni. Valami nagyon aggaszt engem, és erről egyikőjük sem beszélt: az, hogy mindig pontosan ugyanazzal a helyzettel kell szembesülnünk az Európai Tanács ülése előtt. Az állam- és kormányfők alighogy megállapodnak egy, az euró vagy az euróövezet valamely tagjának stabilizálását célzó intézkedésben a következtetések tervezetében, amikor a londoni City vagy New York valamelyik hitelminősítő intézete leminősíti ezt az országot, aminek mindig ugyanaz az eredménye, azaz spekulációs hullám indul el az euróval szemben. Mikor lesz végre bátorságunk kimondani, hogy „Európának nem diktálnak többe ezek a spekulánsok”? (Taps) Mit mondunk a bankoknak? Barroso úr, örömmel hallottam Öntől, hogy javaslata van a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adóval kapcsolatban. Jelenleg az Európai Központi Bank 1%-os kamattal nyújt kölcsönt ugyanazoknak a bankoknak, amelyek ezt a pénzt 10%-os hitelkamattal adják tovább az euróövezet tagállamainak. Semmi sem változik: továbbra is a válság okozói profitálnak legtöbbet a válságból. Ezért van szükség a pénzügyi

9

10

HU


tranzakciók megadóztatására, hogy biztosíthassuk, hogy ezek a bankok is viseljék a pénzügyi válság terhét. Barroso úr, említette az Európa 2020 stratégiát: több foglalkoztatás, több beruházás, több kutatás és képzés, nagyobb fokú környezetvédelem. Ez nagyon szépen hangzik, azt kivéve, hogy mindezt egyre kevesebb állami beruházással kell majd megvalósítani. Eredményként könyvelhetjük el, hogy az Európa 2020 stratégia és a lisszaboni folyamat rendkívül pozitív fejlemények, de bukásra vannak ítélve, ha Európa gazdasági fejlődése érdekében nem teszünk mást, mint hogy egyoldalúan csökkentjük a költségvetéseket. Ehelyett ösztönöznünk kellene az állami beruházásokat. Nézzék meg, milyen szintű beruházásokat eszközölnek a feltörekvő országokban! Nézzék meg az állami beruházások szintjét Indiában! Nézzék meg Brazíliát! Nézzék meg a többi kontinenst és az ottani állami beruházások szintjét! Európa a lehető legnagyobb mértékű kiadáscsökkentést hajtja végre, és ezért kellene jogilag kötelező érvényű alapként kineveznünk egy módszert céljaink – azaz az Európa 2020 stratégia céljai – elérésére a gazdasági kormányzás „hatos csomagjában”. A kormányok végül végrehajtják majd azt, amit eddig olyan hangosan ígértek, csak hogy megakadályozzák a költségvetési megszorításaikkal kapcsolatos fejleményeket – ami maga az uniós költségvetés csökkentése által is megvalósul. Ezért, Barroso úr, azt várom Öntől, illetve inkább a költségvetésért felelős biztosától, Lewandowski úrtól, hogy egy pontosan kidolgozott és ambiciózus költségvetés-tervezetet dolgozzanak ki az EU számára, amely valóban elősegíti azokat a fejleményeket, amelyekre az EU-nak szüksége van. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Van Rompuy úrnak a Tanácsról nyújtott beszámolójáról, de legyünk őszinték: nem hiszem, hogy vége a válságnak, és azt sem hiszem, hogy a jelenlegi intézkedésekkel véget vethetünk annak. Óriási vihar van kialakulóban. Mindaz, amit eddig az Európai Unióban tettünk, csak szükségmegoldás volt: olyan intézkedések, amelyek szükségesnek mondhatók, de magát a válságot nem oldják meg. 110 milliárd eurót adtunk Görögországnak és 67 milliárd eurót Írországnak, és most nem számolom azt a 24 milliárd euró összegű támogatást, amit épp most ítéltünk meg az ír bankoknak. Jelenleg 76 milliárd eurónk van államkötvényekben, amelyet az EKB vásárolt. Elmondhatom Önöknek, hogy az EKB ezt a tevékenységét folytatni fogja, mert a szükséghelyzeti alap nem értékesíthető a másodlagos piacokon. Ez azt jelenti, hogy ez a tevékenység folytatódni fog. Mi több, az EKB 100 milliárd euró összegű biztosítékot fogadott el, hogy likviditást nyújthasson a bankok számára Európában. Tehát összesen 400 milliárd eurót fektettünk be ebbe a válságba az elmúlt hónapokban. Ez az Európai Unió költségvetésének háromszorosa! És még csak most jön a java! Csütörtökön várhatóan növekednek a kamatok Európában – 1%-ról 1,25%-ra –, ami tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Harcolni kell az infláció ellen, ugyanakkor ez tovább rontja a helyzetet. Tehát ez a helyzet: 400 milliárd eurót fektettünk be. És megoldottuk a válságot? Nem, nem oldottuk meg. Igazán bátor és mélyreható megközelítésre van szükség, és jelenleg nincs ilyenünk. Ezzel kapcsolatban Nout Wellinket, a holland nemzeti bank elnökét szeretném idézni, aki néhány napja tette közzé éves jelentését. Három dolgot mond azon döntések eredményéről, amelyeket a Parlament és a Tanács hozott meg az elmúlt hetekben. Szerinte nem elég szigorúak a költségvetési szabályok, a gazdasági kormányzási csomag túl kicsi, az európaktum pedig túlságosan gyenge, mert nem rendelkezik végrehajtási mechanizmussal. Nem én mondom ezeket – a holland nemzeti bank elnökét, Nout

05-04-2011

05-04-2011

HU


Wellinket idézem, aki pontosan megismétli azt, amit Trichet úr múlt héten mondott. Az általa említett harmadik dolog az, hogy a pénzügyi felügyeletet túlzottan nemzeti alapon hajtják végre. Szerintem Nout Wellinknek igaza van. Sőt, néhány további dolgot is említhetünk. Az első az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) és az európai stabilitási mechanizmus (ESM). Az állandó és az ideiglenes mentőalapok nem működhetnek, mert az egyhangú döntés szabálya vonatkozik rájuk. Ha megtartjuk ezt a szabályt, ez azt jelenti, hogy a teljes euróövezet felett mostantól euroszkeptikus kormányok és euroszkeptikus politikai pártok veszik át az uralmat. Végül – és ez a mai üzenetem – még mindig hátravan, hogy rendbe tegyük az európai bankokat. A probléma továbbra is fennáll, és az európai gazdasági fellendülés nem kezdődik el, ha nem oldjuk meg először ezt a problémát. Nem elég, hogy még mindig a portfóliójuk részét képezik a pénzügyi válság idejéből származó régi termékek, de számos kötvénnyel rendelkeznek portfóliójukban olyan problémás országokból, amelyek minősítése napról napra – vagy legalábbis hétről hétre – egyre rosszabb. Azt kérem Barroso úrtól és Trichet úrtól, hogy a lehető legrövidebb időn belül álljanak elő egy globális válasszal e problémára – nevezetesen egy merészebb stabilitási paktummal (a Parlament már dolgozik ezen) és a gazdasági kormányzással. Létezik valódi gazdasági kormányzás? Jelenleg egy kormányközi megközelítésünk van, büntető mechanizmus nélkül, és ez nem fog működni. Ez nem működött a múltban sem, és a jövőben sem fog. Javaslattal kell előállnunk a mentőalapokra vonatkozó egyhangúsági szabály eltörlésére, mert ez nem működik. Nem teszünk mást, mint hogy az összes hatalmat azoknak az országoknak és pártoknak adjuk, amelyek ellenzik a rendszert. Végül, tervvel kell előállnunk az európai bankrendszerre vonatkozóan. Addig nem lesz gazdasági fellendülés, amíg nem teszünk le az asztalra egy európai mechanizmust a bankok rendbetételére. Mindannyian tudjuk, hogy ez pénzbe fog kerülni. Az európai bankok újratőkésítése, az európai pénzügyi beruházások – ahogyan Schulz úr is kérte –, és ezzel egy időben számos tagállamunk gyenge költségvetési helyzetének fedezése. Hogy fogjuk ezt megcsinálni? Hol a pénz? Csak úgy teremthetjük elő a pénzt, ha egy valódi európai kötvénypiacot hozunk létre, és ezt mi is tudjuk. Egy európai kötvénypiac létrehozása az egyetlen kivezető út a válságból. Annyit szeretnék mondani Barroso úrnak, hogy most van itt az idő a cselekvésre. Kifutunk az időből, és nem egyedül egy európaktummal fogjuk megoldani a problémáinkat. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, Van Rompuy úr, Schulz úr egy kis német dalt idézett Önnek, amely franciául így szól: „Tout va très bien, Madame la Marquise, il n'y a pas de problème”. Megvallom, döbbenten állok ezelőtt, ahogyan a dolgokat itt előadják számunkra. Nem kellene bolondnak nézni minket. Még ha szeretjük is Önt hallgatni, időnként olvasunk újságot, tehát tudjuk, hogy mi történt ezen a tanácsi ülésen. Ne meséljen nekünk kis történeteket. Tudjuk, hogy mik a problémák. Nem azért vagyunk itt, hogy vesztegessük az időnket. Egy dolgot szeretnénk Önnek és Barroso úrnak mondani. Önök folyamatosan stabilitásról, növekedésről, foglalkoztatásról és versenyképességről beszélnek. Ez kétségkívül igaz. De tudják, hogy ebből mi jut el a polgárainkhoz? Ők egyenlőtlenséget, igazságtalanságot

11

12

HU


éreznek, és a biztonság hiányát. Ez jut el hozzájuk. És ha az Európai Unió nem változtat a módszerein, nem próbál meg reagálni az igazságtalanság érzésére, az egyenlőtlenség érzésére vagy az egyenlőtlenség tényleges létezésére, a biztonság hiányának valós meglétére, akkor az emberek a „versenyképesség” szó hallatán csak azt fogják érteni, hogy „már megint rajtunk csattan az ostor”. Ez jelenti a valódi problémát számunkra, mert a polgárok látni fogják a bankmentő csomagokat, amelyek egyébként szerintem is szükségesek, és azt gondolják majd: „persze, a bankoknak lehet”. Nézzék a bankok nyereségét! Nézzék a vaskos fizetési borítékokat! Az emberek azt fogják mondani: „Ez tiszta őrület! Elköltötték azt a rengeteg pénzt, és mégis a polgárok és a nemzeti költségvetések fognak szenvedni, ahogyan tovább nőnek az egyenlőtlenségek!” Az elmúlt években minden statisztika az egyenlőtlenségek növekedését jelzi. Ha nem tudunk megoldást találni erre a problémára, polgáraink elfordulnak tőlünk, és ezzel a szélsőjobb Európa-ellenes hullám erősödik szerte Európában. És erre jó okuk lenne: az, hogy mi képtelenek vagyunk reagálni az egyenlőtlenség, az igazságtalanság és a bizonytalanság érzésére. Tehát, ha nem reagálunk, nem járunk sikerrel. Az Eurobond kötvényekkel kapcsolatban – erről Verhofstadt úr is említést tett – amiről beszélnünk kell a polgároknak, és amit mobilizálnunk kell, az nem más, mint egy védelmi alap. De ha nincs befektetési alapunk, ha nem tudunk valódi bizonyítékot felmutatni arról, hogy ismét működni akarjuk látni a gépezetet – és ezért is szükséges az, hogy az eurókötvények ne csak védelmi, hanem befektetési célokat is szolgáljanak –, szóval ha nem indulunk el ezen az úton, a polgárok semmit sem fognak érteni, és különösképpen ezt a politikát nem. Ezért néhány dolgot ki kell mondani: ami az egyenlőtlenségeket illeti, nem lehetne olyan szociális intézkedéseket elfogadni ma, Európában, amelyeket a polgárok meg is értenek? Például hogy Európa-szerte döntés szülessen a minimálbérről: nem feltétlenül arról, hogy ugyanaz legyen a mértéke, pusztán arról, hogy bevezessék a minimálbér fogalmát. Egyszerűen hihetetlen, hogy egy olyan országban, mint Németország, ahol annyit beszélnek a gazdasági egyensúly helyreállításáról, senki sem említi ezt a problémát, senki sem beszél róla. Hihetetlen, hogy Németország, amely jelenleg a kevés előnyösebb helyzetben lévő országok egyike Európában, képtelen bevezetni a minimálbért a polgárai számára. Ez olyan dolog, amivel foglalkozni kell az európai gazdasági és szociális kormányzás összefüggésében. Most pedig Líbiáról mondanék néhány szót. Amit Schulz úr mondott, az igaz, bár drámaian hangzik. Itt van egy ország – például Németország –, amely csak bujkál, míg a többi ország megpróbál megoldásokat találni. Egyedül ezzel a meglátással értek egyet, és ezzel is csak alig. Most, amikor szomszédságpolitikáról vitázunk, azt szeretném, ha számba vennénk mindazokat a hibákat, amelyeket ezzel a szomszédságpolitikával kapcsolatban a múltban elkövettünk. Milyen kapcsolatot tartottunk fel Kadhafi ezredessel a bombázások megkezdése előtt? Milyen kapcsolatban voltak ez európai országok Kadhafi ezredessel, Ben Ali elnökkel és Mubarak elnökkel? Végül nézzük meg, mit jelentettek nekünk azok az emberi jogokról szóló cikkek a társulási megállapodásokban? Semmit! Ha nem vagyunk hajlandók ezt végiggondolni, akkor nem kellene tovább hazudnunk saját magunknak! Az Európai Tanács szentelt-e akár 5 percnyi időt annak, hogy számba vegye, korábban milyen hibákat vétettünk a földközi-tengeri régióval kapcsolatos politikánkban? Elgondolkodtak már erről? Semmit sem olvastam az újságokban. Semmit sem hallottam arról, amit erről a kérdésről mondtak. Bárcsak az Európai Tanács képes lenne némi önkritikára múltbéli hibáival kapcsolatban!

05-04-2011

05-04-2011

HU


Végül ott van Japán kérdése. A probléma az, hogy a biztonságos atomenergia legjobb formája az, ha az egészet fokozatosan megszüntetjük. Az atomenergia terén nincs olyan, hogy nincs kockázat. Ezt nem érhetjük el egyik napról a másikra, de ha nem vonjuk ki az atomenergiát az energiatermelésből, sohasem leszünk biztonságban. A problémának semmi köze ahhoz, hogy egyetlen baleset után stressz-teszteket végzünk. Lacoste úr, a nukleáris biztonságért felelő francia hatóság vezetője szerint több esetleges incidens együttes bekövetkezése jelent problémát – egy olyan helyzet, amelynek lehetőségét hihetetlen módon még soha nem vizsgálták. Ez történt Japánban. Nem egyetlen incidens, hanem négy vagy öt incidens halmozódása, plusz az emberi mulasztás vezetetett e helyzet kialakulásához. Matematikai szempontból nem lehet garantálni ezt a biztonságot. Ha mi, európaiak nem emeljük fel a hangunkat … nem lehet egyik napról a másikra kivonni, de ha nem vonjuk ki az atomenergiát, a továbbiakban nem beszélhetünk nukleáris biztonságról. Nincs olyan dolog, hogy nukleáris biztonság. Jan Zahradil, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök úr, a legutóbbi európai tanácsi ülés legfontosabb témája a gazdaság és az euróövezet stabilitása volt. Ön is jól tudja, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjában ülő képviselők többsége euróövezeten kívüli országokat képvisel, és legtöbbjük olyan országból érkezett, amelyek még az európaktumhoz sem csatlakoztak. De ez nem jelenti azt, hogy az euróövezet bukását akarjuk. Ellenkezőleg: stabil és virágzó Európai Uniót akarunk, beleértve az euróövezetet is. Felelős nemzeti kormányokat, amelyek felszámolják az adósságokat, megreformálják a közkiadásokat és adóügyi reformot hajtanak végre, ezzel visszaállítva az általunk megfelelőnek tartott pénzügyi fegyelmet. Amit viszont helytelennek tartunk, és ami zavar bennünket, az az egyes tagállamok, illetve részben a Bizottság és egyes képviselőcsoportok által támogatott rejtett célok. Ez próbálkozás a válság a célból való kihasználására, hogy továbbadhassák a hatalmat. Próbálkozás arra, hogy közelebb kerüljünk a költségvetési és adóügyi harmonizációhoz, valamint arra, hogy újabb lépést tegyünk a fiskális unió, és ezáltal a teljes politikai unió felé. Mi nemet mondunk egy ilyen unióra. Nem támogatunk egy ilyen uniót. 2004 óta vagyok tagja e Parlamentnek, és ha bármilyen probléma van, mindig ugyanazt kell hallanom: „Több Európára van szükségünk, több közösségi alapú megközelítésre”. Szerintem nem erre van szükségünk. Az juttatott ebbe a helyzetbe bennünket, hogy mindent európai szinten próbáltunk megoldani. És hogyan fogjuk megoldani ezt a nehéz helyzetet? Ismét európai szinten! Kérem, értsék meg végre, hogy a jelenlegi európai integrációs modell kifogyott a lendületből. Nem élhetnek tovább a háború utáni európai integráció 50 éves álmában, amely még a múlt évszázadban gyökerezik. Az európai paradigma megváltozott, és minél hamarabb elfogadják ezt, annál jobb. Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, soros tanácsi elnök úr, Barroso úr, képviselőcsoportom nem tartja kielégítőnek a Tanács ülésének eredményeit. Először is vegyük a gazdaságpolitikát. A múlt heti meghallgatás során ismertettük véleményünket a gazdaságpolitika terén elfogadott iránymutatásokról. Felül kell kerekednünk a profittal és versennyel kapcsolatos fixáció neoliberális gyakorlatán, amely az olyan fogalmak kapcsán válik nyilvánvalóvá, mint például a „rugalmas biztonság”, a nyugdíjkorhatár kiigazítása stb.

13

14

HU


Úgy véljük, hogy demokratikusan legitimált, ellenőrzött gazdaságpolitikai irányításra van szükség, amely megakadályozza az adó-, bér- és a környezetvédelmi dömpinget olyan megfelelő közös minimumszabályok segítségével, amelyek hatékony szabályozást biztosítanak a pénzügyi piacok számára, és lehetetlenné teszik a profitok privatizálását, és ezzel egy időben a kockázatoknak az emberekre történő áthárítását. A második témám a déli szomszédságunkkal, és kiváltképpen Líbiával kapcsolatos. Az uniós tagállamok borzasztó helyzetbe avatkoztak be Észak-Afrikában, különösen Líbiában. Már hallottunk bírálatokat ezzel kapcsolatban. Egy dolgot ki szeretnék emelni: a diktátor – Kadhafi ezredes – tőlünk vásárolt fegyvereket használ a tüntetők és a felkelők ellen. Jelenleg a NATO támadásokat folytat Kadhafi erői ellen, hogy megvédje a szabadságért és demokráciáért harcolókat, akik szintén európai és amerikai fegyvereket használnak. Szeretném megtudni, mi az értelme a fegyverkereskedelemmel kapcsolatos jelenlegi becsületkódexnek, ha ilyen helyzet előfordulhat? Hol van a szabadság és az emberi jogok támogatása és a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelem olyan esetekben, mint például Lampedusáé, ahová naponta menekültek százai érkeznek Észak-Afrikából? Attól tartok, hogy az újonnan összetákolt szomszédsági koncepció inkább az európai érdekekről szól, mintsem arról, hogy megfelelő választ adjunk a partnerországok igényeire. Végül Japánról szeretnék beszélni. Ma délután és holnap még lesz időnk megvitatni a Japánban kialakult helyzetet. Ebben az esetben megint az a helyzet, hogy nem ismerünk el egy koherens európai megközelítést, legalább ami a biztonsági ellenőrzéseket, az ún. stressz-teszteket illeti. Nem lep meg, hogy polgáraink indokolható kétkedéssel kérdezik tőlünk, hogy pontosan mi is az Európai Unió álláspontja ebben a kérdésben. Godfrey Bloom, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ha megengedi, visszatérnék a líbiai helyzetre. Mikor volt az a pillanat, amikor a politikai élet tagjai és a fontos emberek hirtelen felismerték, hogy Kadhafi ezredes gonosz ember? Az azóta eltelt időben, hogy elkészült az a csodálatos fénykép, amelyen Ön, elnök úr, átkarolja őt, mikor döbbent rá, hogy Kadhafi egy lelkiismeretlen, gátlástalan ember? Elmondhatom, hogy a skóciai Lockerbie-merénylet és a hazámban végrehajtott IRA merényletek áldozatai nagyon jól tudják, milyen gazember is volt ez az ember. De van olaja és pénze, és Önök mind szemet hunytak a tények fölött, nem igaz? Nos, azok, akik eddig nyakig benne voltak, most itthon prédikálnak. A legabszurdabb személy ebben a brit miniszterelnök, aki ott áll és zörgeti az üres kardhüvelyét – miután megfosztotta a brit királyi haditengerészetet és a királyi légierőt az állami támogatástól –, és az oldalvonalról fenyegetőzik, repülőgép-anyahajók és minden egyéb nélkül, és aki konzervatívnak mondja magát, de csak egy túlkoros iskolásfiú, aki túltengő önbizalommal nagyokat mond. Sokat beszélünk az emberek elleni elkövetett erőszakról, sokat beszélünk a demokráciáról. Ennek ellenére Zimbabwéban már évek óta egy brutális és kegyetlen gyilkos az úr, és mi semmit sem teszünk ez ellen. Nem érdekel bennünket, mert ott nincs pénz és nincs olaj. Annyira jellemző erre a helyre: tele van képmutatással és őszintétlenséggel. Barry Madlener (NI). – (NL) Barroso úr, el fogja érni a célját. Lesz majd egy állandó támogatási alap az euró számára, egy olyan alap, amely támogatást nyújt majd azoknak a

05-04-2011

05-04-2011

HU


tagállamoknak, amelyek elsikkasztották nemzeti kasszájukat, és amely azokra a tagállamokra hárítja át a kockázatot, amelyek rendet tartanak a házuk táján. A legtöbb közgazdász egyetért velünk abban, hogy ez az alap nem fogja jobban megmenteni az eurót, mit amennyire erre a Stabilitási és Növekedési Paktum intézkedései képesek voltak. Ez egy „puha” megállapodás, amely könnyű hitellel jutalmazza a gyenge és csalárd tagállamokat. Honnan lesz erre pénz? Hogyan épül majd fel az alap? Papíron minden tagállam hozzájárul majd az alaphoz, ideértve Írországot, Görögországot és Portugáliát is, bár ezeknek az országoknak egyáltalán nincs pénzük. A végeredmény az lesz, hogy azok a tagállamok fognak fizetni, amelyek eddig rendet tartottak a házuk táján. A holland polgárok fogják a számlát fizetni az olyan gyenge tagállamok helyett, mint például Görögország és Portugália – igen, az Ön országa, Barroso úr –, és ez, elnök úr, teljességgel elfogadhatatlan. Ez nem szolidaritás – ez a gyenge tagállamok helytelen magatartásának megjutalmazása a szorgos holland, német és belga polgárok kárára. Az eurót így nem lehet megmenteni. Ehelyett ezeket az országokat ki kéne vonni az euróövezetből. Görögországban vissza kell állítani a drachmát, és Portugáliában újból be kell vezetni az escudót. Egyes országoknak bele kell törődniük, hogy el kell hagyniuk az euróövezetet, és ezért csak magukat okolhatják. Werner Langen (PPE). – (DE) Elnök úr, a csúcstalálkozó eredményei fontos köztes lépésnek tekinthetők, de a valódi teszt még hátravan. Ha ezeket az eredményeket úgy kezelik, mint minden mást szoktak – például a Stabilitási és Növekedési Paktumot –, és ha a tagállamok nem tartják magukat ezekhez, akkor még annyit sem érnek, mint a papír, amelyre kinyomtatták őket. Ezért sem tudok osztozni a két elnök abbéli optimizmusában, hogy vége a válságnak. Szerintem csak most jön a java. Több mint két és fél éve történt a Lehmann Brothers összeomlása, és hol vagyunk most? Két és fél évbe telt, hogy eljussunk erre a pontra. Az illetékes biztos elutasította a pénzpiaci tranzakciókra kivetendő adóval kapcsolatos javaslatokat legutóbb, amikor e javaslatokat előterjesztették. Eredményeket akarok látni. Ha visszagondolok az elmúlt parlamenti ciklusra, emlékszem arra, hogy a Parlament 12 állásfoglalást fogadott el a pénzügyi piacokra vonatkozóan, és a belső piacért felelős biztos – aki hála az égnek, már nincs hivatalban – mindegyiket elutasította. Ez a valóság. A Bizottság nem vállalt vezető szerepet a probléma megoldásában. De rájöttünk, hogy a nemzeti érdekeken a Tanács szintjén is felül kell kerekedni, és hogy a Parlamentnek meg kell erősítenie a Bizottságot az alkotmány módosításában betöltött szerepében. Nem ülhetünk a babérainkon. Egyetértek Verhofstadt úrral. A költségvetési konszolidáció túlságosan gyenge, a kormányzás nem eléggé határozott, az európaktum túlzottan gyenge és a nemzeti érdekek még mindig túlságosan erősek. Ha nincs meg a bátorságunk ahhoz, hogy fokozottabb elkötelezettséget követeljünk meg a nemzeti kormányoktól Európa mellett, akkor sohasem fogunk értelmes, tartós megoldást elérni. Barroso úr! Kritikus hangot ütöttem meg, amikor képviselőcsoportom görög tagjai a Görögországra vonatkozó program ellen szavaztak. Határozottan nem értek egyet Schulz úrral. Ha egy szocialista kormányfőt kiszavaznak a hivatalából, az első látásra jó dolog. Ugyanakkor Portugália esetében az Ön képviselőcsoportja szintén a program ellen voksolt. Ilyen dolgoknak nem szabadna megtörténni Európában. Arra kérnék mindenkit, hogy

15

16

HU


tegyen azért, hogy ennek a partizán nemzeti hozzáállásnak ne legyen jövője most, amikor e probléma megoldásáért dolgozunk. ELNÖKÖL: DAGMAR ROTH-BEHRENDT alelnök Edite Estrela (S&D). – (PT) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, az európai közvélemény a következő kérdésre vár választ: az Európai Tanács meghozza-e a szükséges döntéseket, és azok lesznek-e a helyes döntések a válságból való kilábaláshoz? Sok európai azt gondolhatja, hogy a döntések jó irányba visznek bennünket, de lassúak és nem elég ambiciózusak. Azokat, akik látták a Bennfentesek című dokumentumfilmet (eredeti címe: Inside job), feldühíti az efféle kapzsiság és a lelkiismeret-furdalás hiánya, és a következőt fogják kérdezni: ha a hitelminősítő intézetek így működnek, mit tesz Európa annak érdekében, hogy független és megbízható hitelminősítő intézeteket hozzon létre? Barroso úr nemrég azt mondta, hogy ha egy tagállam elkerülheti, hogy külső segítségért kelljen folyamodnia, akkor ezt kell tennie, mert a külső segítség sokba kerül. A portugál kormánynak is ez a véleménye. Portugáliának nincs szüksége külső segítségre: csak a gazdaság és a családok támogatásához van szüksége finanszírozásra, elfogadható kamat mellett. De mivel a hitelminősítő intézetek a spekulánsok érdekeit szolgálják, a portugál polgárok által meghozott óriási áldozatok eredménye egyenesen e spekulánsok zsebébe megy. Ez az európai igazság? Nem veszik észre a politikai döntéshozók, hogy az euróövezet – megismétlem: az euróövezet – válságot él át? Hogy az egyes országok államadóssága ellen intézett támadások alááshatják az eurót, veszélybe sodorhatják a közös valutát és magát az európai projektet? Európai problémával állunk szemben, amelyre európai választ kell adni. A válságból való kilábaláshoz több Európára van szükségünk, nem pedig kevesebb Európára. Mérlegelnünk kell a múltunkat és a jövő kihívásait. Bizalmat és reményt kell adnunk az európai embereknek, akik nélkül nincs olyan, hogy európai projekt. Sylvie Goulard (ALDE). – (FR) Elnök urak, nagyon szép képet festettek a tárgyalásokról. Vannak pozitív elemek, de ezeket nem is kell újból elismételnem. Egy dolgot azonban aggasztónak tartok, amely nem csak egyszerű technikai részlet, és erről Ön is beszélt. Az Észak és Dél közötti szakadásról beszélek, amely kezd meggyökeresedni az Európai Unióban. Csak néhány perce azt hallhattuk egyesektől, hogy egyeseknek igazuk van, másoknak nincs, hogy egyesek jók, mások rosszak… Ezek az emberek úgy tűnik, megfeledkeztek a kölcsönös függőségről. Ez komoly. Mi több, azáltal, hogy nem hajlandók foglalkozni a bankok kérdésével, amit Verhofstadt úr is említett, több északi ország – amelyek oly sokat prédikálnak a déli országoknak – sokak szerint nem hajlandó belátni, hogy mik a saját felelősségei. Ezért úgy vélem, Önnek, az Európai Tanács elnökének, és Önnek is, Barroso úr, van egy feladata: az, hogy mindenáron megakadályozzák e szakadás elmélyülését és állandósulását. Mindenki számára elfogadható megoldásokra van szükségünk. Biztosítanunk kell, hogy mindenki vállalja a rá háruló felelősséget. És még egy utolsó dolog: meglátásom szerint az Európai Tanács túlzottan befelé fordul. Ez az egész vita úgy zajlott le, mintha az eurónak nem lenne globális jelentősége. Egy szó sem esett az euróövezet külső képviseletéről az IMF-ben. Franciaország, amely jelenleg a G20-ak elnöki tisztjét tölti be, a globális monetáris reform elképzelését akarja támogatni,

05-04-2011

05-04-2011

HU


és nincs olyan javaslat – mint például az Eurobonds, amelynek megvalósítására törekszünk –, amely az eurót igazi globális valutává próbálná tenni. Philippe Lamberts (Verts/ALE). – (FR) Van Rompuy úr, nagyra tartom Önt és a munkáját, de megvallom, nem igazán győzött meg. Ön szerint a munkavállalóknak nem kell aggódniuk, dolgozunk az érdekükben. Amikor az „Euró Plusz Paktum” – ahogyan Önök nevezik – versenyképességről szóló részét olvastam, úgy értettem, hogy az bércsökkentéseket, nagyobb rugalmasságot és kisebb mértékű biztonságot említ. Semmit sem mond a termelékenységről vagy az erőforrásainkról. Egy szó sem esik az energiahatékonyságról. Ezzel azt akarom mondani, hogy sohasem fogjuk megnyerni a versenyt Kínával szemben, ha az olcsó munkaerőről van szó. Ezzel szemben Kína nagyon jó úton halad afelé, hogy lehagyjon bennünket az energia- és erőforrás-hatékonyság terén. És akkor mi marad Európa számára a versenyképesség terén, ha nem tudunk versenyezni az említett területeken? Ön azt mondja, hogy a segélyben részesülőknek nem kell aggódniuk. Ugyanakkor az állami kiadások egyensúlyba hozatala során – ami ésszerű cél – Ön szerint csökkentéseket kell bevezetni. A költségvetési kiadások negyven százalékát fordítják jóléti kiadásokra, és Ön azt mondja, hogy nem kell aggódni! Ön azt is mondja, hogy gondoskodnak a bevételekről. Akkor most beszéljünk a bevételekről. A közös konszolidált társaságiadó-alap egyszerűen vicc! Feltételes módban beszél róla, és azt mondja, hogy minden esetben semlegesnek kell lennie a bevétel kérdését tekintve. Tehát egyetlen további eurót sem nyerhetünk belőle, sőt mi több, a vállalatok dönthetnek majd, hogy mit választanak. Még sohasem láttam olyat, hogy valaki a legdrágább adózási lehetőséget választotta volna. Másrészről ha valakinek nem kell aggódnia, akkor azok a bankok részvényesei és hitelezői. Ön stressz-tesztekről beszél. Ezek a teszek tavaly nevetségesek voltak. Nem tudom, hogy idén is végig kell-e néznünk ezt az ízléstelen tréfát. Abban viszont biztosak lehetünk – még ha ezek a stressz-tesztek komolyak is –, hogy a bankok pénze honnan származik majd. A részvényeseiktől származik-e majd vagy tőlünk, adófizetőktől? Legyünk komolyak! Mindenesetre nincs semmi okuk az aggodalomra. Végül, még nem esett szó a mindenki által ismert, de mégis tabuként kezelt témáról, azaz a görög és az ír adósság abszolút fenntarthatatlanságáról. Nem számít, mennyire akarjuk kerülni ezt a kérdést, semmi esélyük nincs arra, hogy ezt visszafizessék. És minél tovább odázzuk a szerkezetátalakítást, annál fájdalmasabb lesz. Sohasem lesz kellemes dolog, de ha várunk vele, az sokba fog nekünk kerülni. (Taps) Martin Callanan (ECR). – Elnök asszony, valahányszor az EU szembekerül egy konkrét problémával, beleesik abba a csapdába, hogy egy összetett, bürokratikus, esetlen megoldást dolgoz ki, amely sokszor egyáltalán nem arányos a probléma súlyával. Most is ezt a hibát követjük el a jelenlegi pénzügyi válság kapcsán: súlyos problémával állunk szemben, valóban cselekednünk kell, de a javasolt megoldások közül többnek is messzire nyúló és – véleményem szerint – erősen káros hatásai lesznek Európa hosszú távú jövőjére. Sokan megragadták a lehetőséget arra, hogy terveket terjesszenek elő az állandó gazdasági kormányzásra vonatkozóan, amelynek az intervenció és az ellenőrzés lennének az irányadó elvei. A megoldás – mint megtudtuk – először is a meglévő szabályok, például a Szerződés 122. cikkének az eredeti szándéktól eltérő módon történő alkalmazása, mivel e cikkel nem

17

18

HU


azoknak a mentőcsomagoknak az alkalmazását akarták lehetővé tenni, amelyekre végül felhasználták – remélem, hogy lesz olyan ország, amelynek lesz bátorsága megtámadni ezt az Európai Bíróságon –, és nem azt, hogy további korlátozásokat vessenek ki a tagállamokra, ami a valóságban sok választó demokratikus választásának korlátozását jelenti. Vegyük Írország példáját: ez az ország mindent megpróbált bankrendszerének stabilizálása érdekében – amire mellékesen oly nagy szüksége van a bankoknak és más intézményeknek a többi tagállamban, amelyek máskülönben borzasztóan kiszolgáltatottak lennének –, és Írország jutalma ezért az, hogy más tagállamok a társasági adó kulcsának növelését követelik a más országok felfújt adómértékéhez való igazodás érdekében. Ez igazságtalan és nem demokratikus. Bairbre de Brún (GUE/NGL). – (GA) Elnök asszony, hogyan gondolhatja azt a Tanács és a Bizottság, hogy az Írország tekintetében alkalmazott politikák nem fogják növelni az adósságot, és hogy az adósság növekedése nem ezen vagy ehhez hasonló politikák EU-szerte történő végrehajtásának az eredménye? A csúcstalálkozón elfogadott intézkedések egy olyan gazdasági logika alkalmazására kényszerítik majd a tagállamokat, amely sérti az emberek érdekeit – egy olyan logika alkalmazására, amelyben szükségesek a csökkentések, és amely megfosztja a tagállamokat a növekedés előmozdításának képességétől. Az EU és a Nemzetközi Valutalap (IMF) által Írország tekintetében előírt politikák súlyos kiadáscsökkentéseket, munkahelyek elvesztését, valamint a közszolgáltatások jelentős mértékű csökkentését jelentik. Írország adósságterhe nem fenntartható. Ha a kötvénytulajdonosokat nem kényszerítik a hiány egy részének átvállalására, a jövőben Írország fizetésképtelenné válik. Niki Tzavela (EFD). – Elnök asszony, az Euró Plusz Paktum célja Európa versenyképességének erősítése és növelése, de hogyan valósíthatjuk meg a hozzáadott értékkel bíró európai gazdaságot, amikor munkaerőpiacunk a bevándorlás támadásainak van kitéve, és európai termékeinket keleti, munkaerő-intenzív országokból behozott csempészáruval helyettesítik? Minél hamarabb azonosítjuk és megvédjük a földrajzi és gazdasági szempontból az EU-ból származó termékeinket, annál jobb. Tehát a javaslatom az, hogy az Euró Paktumba építsük be Európa gazdasági és földrajzi határainak azonosítását és védelmét, máskülönben nem tudunk egy versenyképes Európát megvalósítani ebben a rendkívül agresszívan versengő globális gazdaságban. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök asszony, ha a líbiai válság bármit is jól szemléletet, akkor véleményem szerint elsősorban az európai érdekek biztosítására irányuló, komoly európai geopolitikai stratégia hiányát szemlélteti. A szomorú igazság ugyanis az, hogy elsősorban egy nemzeti politikai terv eredményeként vagyunk jelen Líbiában: ez a terv Sarkozy úrtól származik, aki megengedett magának egy ilyen „falklandi” lépést. Mindenesetre még mindig furcsa, hogy azok, akik oly szenvedélyesen és jogosan keltek ki a Kadhafi ezredes által megtestesített gonosz ellen (és akik közül néhányan itt ülnek köztünk), egészen mostanáig nagyon is készségesen, mosolyogva fotózkodtak a líbiai diktátorral, akinek katonai kitüntetést is adományoztak. Csak annyit akarok mondani, hogy könnyebb ma tüzelni Kadhafira, mint választ adni arra a rengeteg kérdésre, amely fel fog merülni.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Csak hogy egyet említsek: továbbra is biztosítunk-e fegyvereket a felkelők számára – ezt a gyűjtőnevet használják arra a sokszínű embercsoportra, akik közül sokan, európai mércével mérve, mentálisan még a középkor szintjén vannak –, és ha igen, milyen garancia van arra, hogy ezeket a fegyvereket nem arra használják fel, hogy az országot még nagyobb zűrzavarba taszítsák, ahogyan az Iránban történt a sah elűzése után? Személy szerint azt szeretném, ha ezek az európai erőfeszítések és törekvések némiképp láthatóbbak lennének saját külső határaink katonai őrzésében. Jelenleg egy csendes háború is zajlik, a bevándorlók inváziójának rémisztő első felvonása, amiről senki sem beszél. Ehhez is európai erőre van szükség. Corien Wortmann-Kool (PPE). – (NL) Elnök asszony, a legutóbbi európai tanácsi ülésen olyan döntéseket hoztak, amelyek még egy éve is teljesen elképzelhetetlenek voltak, ezért őszintén köszönetet mondok Van Rompuy úrnak és Barroso úrnak. Fontos lépést tettünk előre egy nagyon göröngyös úton, amelyen végig kell haladnunk ahhoz, hogy visszaállítsuk az euróval és a gazdaságunkkal kapcsolatos bizalmat, hogy kilábalhassunk ebből a válságból a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításával. Az Európai Parlament – ahogyan Ön is mondta – társjogalkotói szereppel bír a gazdasági kormányzás megerősítését célzó jogalkotási csomag tekintetében. Nagyobb céltudatosságot akarunk látni ebben a csomagban, és ennek kapcsán az elkövetkező időszakban megbeszéléseket kell kezdenie a Parlamenttel. Véleményünk szerint erőteljesebb és ambiciózusabb, a Bizottság javaslataira épülő pénzügyi támogatásra van szükségünk. Már több képviselőtársamtól is hallhattuk, hogy erőteljesebb Stabilitási és Növekedési Paktumot akarunk, fordított szavazási mechanizmussal. Másodszor, sokkal erősebb társadalmi-gazdasági koordinációra van szükség. Ez többet jelent, mint az Euró Plusz Paktum „kötelezettségvállalásai”, tekintve hogy szociális piacgazdaságunk alapelvei az Európa 2020 stratégiában gyökereznek. Nagyobb elkötelezettséget kíván meg az ezen elveknek való alapos megfelelés iránt, annak érdekében, hogy előmozdítsuk a növekedést és a munkahelyteremtést polgáraink számára. Ezeket a célokat rögzíteni akarjuk a nemzeti reformprogramokban – én hallottam Barroso urat erről beszélni –, és e célból javaslatokkal kell előállnunk. Ön ezt mondta, sőt hangsúlyozta, hogy ezeket a kérdéseket le kell zárnunk annak érdekében, hogy júniusban megállapodásra jussunk. Ami minket illet, Önök már elkezdhetnek dolgozni azon, hogy mozgásba hozzák a Tanácsot, legalább e pontokkal kapcsolatban, ami lehetővé tenné a júniusi megállapodást. Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök asszony, egyenes kérdéseket szeretnék feltenni az európai kvartettről – ami a trojka, a Tanáccsal kiegészülve. A banki stressz-tesztek épp most fejeződtek be, a legpesszimistább írországi forgatókönyvek alapján. Az új ír kormány meghúzta a vonalat az ír banki összeomlás alatt: Írországban mindenki meglepetésére úgy döntött, hogy a kiemelt kötvénytulajdonosok tekintetében nem csökkentik a kamatkifizetéseket az Allied Irish Bank és az ír nemzeti bank, a Bank of Ireland esetében. De mi ennek az európai megfelelője? Az Európai Központi Bank miért hallgat az ír bankoknak nyújtandó, nélkülözhetetlen középtávú finanszírozásról? Sarkozy elnök és Merkel kancellár miért ragaszkodnak az írországi ipari alap lerombolásához, a mentőcsomag kamatának csökkentéséért cserébe? Egyes tagállamok miért akadályozzák az előrelépést

19

20

HU


az európai pénzügyi tranzakciós adó és az eurókötvények terén? Miért csökkentik az európai költségvetést? A rövid válasz: a rövid távú választói számítások és a szigorú gazdasági érvek miatt. Az ír gazdasági válság az európai válság szerves része. Az ír gazdaság csődje nemcsak hogy kudarc lenne Európa számára, hanem Európa kudarca lenne. Írország adósságának fenntarthatósága döntő fontosságú Írország és Európa számára, és a kvartettnek mindenképpen cselekednie kell e kérdésben. A kvartettnek most képzelőerőre és jövőképre van szüksége az Írországgal folytatott tárgyalásai során. Kérem, jegyezzék meg, amit mondok. Írország demokrácia, csakúgy mint Franciaország, csakúgy mint Németország vagy mint Finnország: az emberek akarata szerint kormányozzuk az országot. Az ír szavazók elfogadták a szigorú megszorításokat – összeszorított fogakkal és visszafogott dühvel. Tisztességes játékszabályokat kell látniuk Európában, különben rövid életű lesz az ír kormánnyal szemben tanúsított tolerancia. Carl Haglund (ALDE). – (SV) Elnök asszony, hadd kezdjem egy pozitívummal. Beszélhetnék azokról a problémákról is, amelyeket az Önök által a Tanácsban meghozott döntések okozni fognak, mert az bizonyos, hogy problémákat fognak okozni, de a pozitív dolog mindenesetre az, hogy előrehaladást értek el a gazdasági kormányzás és a makrogazdasági szempont tekintetében. Ír képviselőtársam épp most említette, mennyire aggódnak az emberek ebben az országban. Problémáik abból adódnak, hogy eddig egyáltalán nem értékeltük a makrogazdasági szempontot. Ez olyan dolog, amit a jövőben meg tudunk majd tenni, ennek a gazdasági kormányzási csomagnak köszönhetően. E tekintetben úgy vélem, a Tanács jó irányba ment el. Ugyanakkor kissé aggasztónak találom, hogy a Tanácsban a jelek szerint nincs meg az akarat saját döntéshozatali kultúrájának megváltoztatásához. Még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy felhasználhasson különböző típusú politikai megállapodásokat, amit kemény alkudozásnak is nevezhetnénk. De ha nem változtatnak a döntéshozatali kultúrájukon, attól tartok, hogy a jövőben nem fogják tudni meghozni a szükséges döntéseket, amikor nehéz feladat lesz mérlegelni az ajánlásokat, amelyet a Bizottság – véleményem szerint – le fog tudni tenni az asztalra. Ez az a kihívás, amit a Tanácsnak komolyan kell vennie, és amit meg kell oldania. Ezt a helyzetet rendkívül jól szemléltetni az a tendencia, amelyet a Tanács ülésén láthattunk, amikor saját tagállamom, Finnország szintén meglehetősen esetlen volt egy másik kérdés kapcsán – akkor a stabilitási mechanizmusról volt szó. Finn emberként sajnálom azt, ami akkor történt. Nem minden honfitársam ért egyet velem, de az eset jól szemléltetni azt a tényt, hogy a Tanács döntéshozatali módszerét meg kell változtatni. Konrad Szymański (ECR). – (PL) Elnök asszony, az Európai Unió új költségvetési struktúrája az arra irányuló törekvésen alapult, hogy megerősítsék a szilárd pénzügyi szabályokat és a közkiadásokat, és azon az abszolút káros törekvésen, hogy korlátozzák a tagállamok adóügyi függetlenségét. Erősen kétlem, hogy az Euró Plusz országok együtt olyan helyzetben lennének, hogy szigorú szabályokat írjanak elő saját maguknak a közkiadások terén, mivel azt külön-külön sem tudták megtenni. Azt is kétlem, hogy az adóalap egységesítése hatékony lépés lenne az adóügyi unió felé, amelynek egyetlen célja van: az Európai Unión belüli adóverseny megszüntetése. Francia politikusok – Sarkozy úr és Lagarde asszony – felfedték valódi szándékaikat, amikor hetekig

05-04-2011

05-04-2011

HU


nyomatékosan kérték az adómértékek növelését Írországban, a válság elleni küzdelemre hivatkozva. Ugyanakkor az adómértékek egységes szintre történő növelése az Európai Unióban – az egyes tagállamok helyzetének figyelembevétele nélkül – a válság meghosszabbításának, nem pedig enyhítésének a receptje. Elnök. – Nagyon köszönöm. Azoknak a képviselőknek, akik a „catch the eye” eljárást kihasználva szeretnének felszólalni, azt szeretném mondani, hogy már jelenleg 20 felszólalónk van, és nem hiszem, hogy a szavazás előtt lesz elég időnk további felszólalásokra. Mindenesetre próbálkozni lehet. Paul Murphy (GUE/NGL). – Elnök asszony, január 19-én Barroso úr Joe Higginsnek adott válaszában itt, ebben az ülésteremben kijelentette, hogy Európa megpróbál támogatást nyújtani Írország számára. Az új Fine Gael/munkáspárt kormány szánalmas kapitulációjával, ami a kötvénytulajdonosok érdekét szolgálta, világossá vált, hogy nem a Tanács vagy a Bizottság biztosítja a támogatást, hanem az írországi és az európai munkásosztály, amelyet arra kényszerítenek, hogy támogassa az európai bankokat és spekulánsokat azzal, hogy állják a veszteségeiket. A gazdasági kormányzásra vonatkozó javaslatok próbálkozások a kiadás- a bércsökkentések bebetonozására. A megszorításokra vonatkozó eredménytábla, illetve a több száz millió eurós bírságokra tett javaslatok célja annak biztosítása, hogy – figyelmen kívül hagyva a tömeges ellenállást – a dolgozó emberek fizessék meg a válság árát. Ezt az európai „sokk doktrínát” segítik majd a Szerződések módosításai, amelynek kérdéséről az európai kormányok és Írország határozottan nem akar népszavazást tartani. Írországban a szocialista párt és a baloldal népszavazást fog követelni erről az állandó megszorításra vonatkozó javaslatról. Oreste Rossi (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a Tanács ezen az ülésén három rendkívül fontos kérdést vizsgált meg: a Japánban bekövetkezett környezeti és nukleáris katasztrófát, az Európán keresztülsöprő pénzügyi válságot és a Maghreb-országok helyzetét. Ami Japán helyzetét illeti, bár támogatjuk a japán népet, amelynek oly nagy csapást kellett elszenvednie, nem egyezhetünk bele a kereskedelmi megállapodások felülvizsgálatába, ha az saját vállalkozásainkat hátrányos helyzetbe hozza. Ehelyett a humanitárius beavatkozást támogatjuk, amelynek keretében eszközöket, embereket és pénzt bocsátunk rendelkezésre. Puszta fantáziálás lenne azt gondolni, hogy vége a pénzügyi válságnak. Alapvető fontosságú, hogy támogatási csomagot hozzunk létre annak érdekében, hogy segítsük a tagállamok kilábalását ebből a helyzetből, és ezáltal biztosítsuk a stabilitást az egész euróövezetben. A szabályozási és bürokratikus terhek csökkentését is támogatjuk, csakúgy, mint a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet – feltéve hogy az mindenki számára hasznot hajt. Véleményem szerint a Maghreb-országok kérdése kapcsán az Európai Unió nagyon rossz képet festett magáról, tekintve hogy az egyes tagállamok egymástól függetlenül cselekedtek, és Ashton bárónő, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő nem tudta, hogyan kezelje a válsághelyzetet. Az Európai Unió emellett magára hagyta Olaszországot az illegális bevándorlók kontrollálatlan beáradásával szemben. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök asszony, Európa népei egyre nyugtalanabbá válnak. Különösen két téma okoz aggodalmat. Az első az, hogy továbbra is következetlen módon kezeljük a gazdasági válságot és az euró nehézségeit. Emellett az is tény, hogy a Tanács és a Bizottság csak kullog az események mögött.

21

22

HU


Reálisnak kell lennünk: csökkenteni kell az adósságot, legalább Görögországban, és talán Portugáliában is. Ezt nem ússzuk meg. Minél tovább halogatjuk a beavatkozást, annál többe fog kerülni – nem csak pénzügyi értelemben, mert az európai projekt általános hitelességéből is veszíteni fogunk. A görögországi események óriási érzelmeket váltanak ki. Az országba látogató különleges küldöttség tagjaiként láthattuk, hogy az alapvető hozzáállás az, hogy az EU felelős Görögország problémáiért az egyértelmű kommunikáció hiánya miatt, és mert nem teszik meg a szükséges lépéseket, amelyek most már nyilvánvalóak. A másik téma az atomenergia kérdése. Az ún. stressz-teszteknek, amelyek jelenleg kidolgozás alatt vannak, csak egy egységes Európában lesz értelme, és csak akkor lesznek hitelesek, ha azokat szigorú feltételek szerint, és nem az IAEA gyenge szabályai szerint hajtják végre, ha valóban független szakértőknek kérik ki a véleményét, és ha az eseményeket és a teljes folyamatot megfelelő és érthető módon ismertetik a nyilvánossággal. Mario Mauro (PPE). – (IT) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, az én politikai világnézetem szerint az eszményképeket össze kell egyeztetni az érdekekkel. Az általam az európai intézményekről alkotott, talán némiképp szabályszerű és naiv kép alapján úgy vélem, az európai intézmények képviselik az eszményképeinket, míg – több okból is – kormányaink képviselik az érdekeinket. Ezért egy játékot kell játszani. Szembetűnő számomra, hogy egyes helyzetekben az eszményeket képviselő csapat nem hajlandó játszani ezt a játékot. Néhány hete, amikor a Parlament azt javasolta, hogy ismerjék el – illetve inkább azt javasolta, hogy a Bizottságnak javasolnia kellene a Tanácsnak, hogy ismerje el – a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsot, Ashton bárónő azt mondta, hogy ez nem tartozik a hatáskörébe. Tegnap Malmström asszony tartott egy nagyszerű előadást, majd amikor szóba került, hogy javaslatot kellene benyújtani a Tanácshoz egy olyan stratégiára, amely a bevándorlási válsághelyzetet európai kérdéssé tenné, Malmström asszony kijelentette, hogy elutasítja ezt az elképzelést, mert véleménye szerint nem fog többségi támogatást kapni a Tanácsban. Az eszményeinket képviselő csapat hogyan fogja megnyerni ezt a játékot, ha játékosaik nem hajlandók kapura lőni, mert úgy gondolják, hogy túl jó a kapus? Úgy vélem, ez alapvető fontosságú annak a feladatnak a tényleges megértéséhez, amelynek megoldására felkértek bennünket. Ezért azt kérdezem: kik a támadó játékosaink? Az európai intézmények: a Parlament, a Bizottság és még Ön is, Van Rompuy úr, mert úgy vélem, hogy nem abban az értelemben képviseli a Tanácsot, hogy megvédi az érdekeit, hanem Ön az az ember, aki megértetheti a Tanáccsal, milyen eszményekre kell koncentrálnia. Egyszerűen azt kérem: ha Önök a támadó játékosaink, adogassák egymás közt a labdát, támadjanak, rúgjanak gólokat és – ahogyan az ilyen játékokkal kapcsolatban mondani szoktuk – engedjék, hogy álmodozhassunk. Roberto Gualtieri (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nincs kétség afelől, hogy az állandó stabilitási mechanizmus fontos eredmény, amely biztosítja az alapokat az arra irányuló politikai elkötelezettséghez, hogy mindenáron megvédhessük az eurót. Ezért annak ellenére, hogy nem voltak elhanyagolhatóak az alap módszereivel és kormányközi jellegével kapcsolatos fenntartások, a Parlament támogatta ezt a vízválasztó kérdést, és arra koncentrált, hogy szilárd kapcsolatot biztosítson az európai stabilitási mechanizmus és az EU intézményei között.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom, hogy az Európai Tanács következtetései hivatkoznak egy rendeletre, amely meghatározza a feltételrendszer meghatározásához szükséges eljárásokat, és most azt várjuk a Bizottságtól, hogy megfelelő javaslattal álljon elő. És bár ez pozitív eredmény, nehezen tekinthető megfelelőnek. A probléma az európai gazdasági kormányzás alapvető irányával van. Ragaszkodunk a betegség tüneteinek kezeléséhez, ahelyett, hogy az okokkal foglalkoznánk. Puszta ámítás azt gondolni, hogy meggyógyíthatjuk a betegséget azzal, hogy egyik kezünkkel csökkentjük a hiányokat, míg a másikkal újrafinanszírozzuk a bankokat: ezzel azt kockáztatjuk, hogy elmélyítjük a válságot, és fenntarthatatlanná tesszük magát az állandó stabilitási mechanizmust. Ha a betegséget akarjuk kezelni, nem csak a tüneteket, akkor megoldást kell találnunk számos alapvető problémára. Sokat beszélünk az európai versenyképesség megerősítéséről. Ez nagyon helyes, de milyen versenyképességi modellt akarunk megvalósítani? Nem állhatunk elő egy olyan gazdaságélénkítési modellel, amely kizárólag a harmadik országokba irányuló kivitelen alapul, mert ez csak kiélezi az egyensúlytalanságokat. Ahhoz, hogy növeljük versenyképességünket a külkereskedelemben, ösztönöznünk kell a magas színvonalú belső keresletet. Ezért kezelnünk kell a bankok és azon rendszer kérdését, amely hitelt nyújt a gazdaságnak, hogy az európai megtakarításokat a hosszú távú beruházások felé irányítsuk. Fel kell vérteznünk magunkat olyan eszközökkel, mint például az Eurobond kötvények, a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó és egy olyan költségvetés, amely méltó a nevére, annak érdekében, hogy európai szinten nagy volumenű közberuházásokat valósítsunk meg, amelyek beindíthatják a magánberuházásokat. Végül, az európai szociális modellre erőforrásként kell gondolnunk, nem pedig teherként. Sharon Bowles (ALDE). – Elnök asszony, az Euró Plusz Paktum lehet, hogy hasznos, de nem használhatjuk kifogásként a jogalkotási csomag gyengeségeire. Az egységes piac melletti erős elkötelezettség a kulcsa az EU versenyképességének, és ebből fakadóan az euróövezetnek. Ez üdvözlendő, de az egységes piaccal kapcsolatos kezdeményezések a Szerződés és a 27-ek hatáskörében maradnak. Az európai stabilitási mechanizmus – attól tartok – nem elég rugalmas és a két és fél–három százalékos kockázati prémiummal nem fenntartható a gazdasági fellendülés szempontjából. Megértem, hogy szükség van a fegyelemre és a kockázati tartalékra, de ezek a mentési mechanizmusok nem pénzcsinálásra valók, különösen akkor, amikor az euróövezet stabilitásán túlmutató önös érdekek is jelen vannak, például számos tagállami bankot támogatnak az ír adófizetők, mint ahogyan ezt korábban már említették. Még nem oldottuk meg a bankválságot, és ha nyúlszívűek vagyunk, nem is fogjuk. Még Németország sem tőkésítette újra a saját bankjait, és még nem ismerte el az értékvesztett eszközöket, és szintén mások nagylelkűségétől függ az EU-ban és szerte a világon, hogy engedélyezzék a csendes betétet mint eredeti saját tőkét, máskülönben a stressz-tesztek bukással fognak végződni. Tehát, Barroso úr, Van Rompuy úr, legyen némi jövőképünk, legyünk némiképp alázatosak, egy kicsit dicsérjük magunkat; a legkevesebb, amit tehetnek az az, hogy a kockázati prémiumokat biztosítékként kezelik, és visszaadják a kockázat megszűnésekor. Kicsinyességgel nem fogjuk megmenteni az eurót, és a piacok tudják ezt. Gerald Häfner (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, nem a politikusok hatáskörébe tartozik az adófizetők pénzének arra való felhasználása, hogy megmentsük

23

24

HU


a bankokat vagy hogy mesterségesen likviditást biztosítsunk az államok számára. A politika valódi feladata a jogi keret megalkotása annak biztosítása érdekében, hogy ilyen helyzet sohase fordulhasson elő. Most Önöknek a helytelen dolgot kell tenniük, mert évtizedekig nem tették azt, ami helyes lett volna. Most le akarnak ásni a probléma gyökeréhez, amit üdvözlendőnek tartunk. De amennyire ez előre látható, úgy tűnik, hogy ismét nem a megfelelő szinten, nem a megfelelő erőforrásokkal és nem a megfelelő keretben dolgoznak, mert a problémát a Szerződések keretén kívül próbálják megoldani. Végre sikerült az eljárások egy részét a közösségi módszer hatálya alá vonni, de még mindig nem létezik a klasszikus felülről lefelé irányuló politika. Ezen a területen mindenekelőtt arra van szükség, hogy minden politikát demokratikusan megvitassanak, legitimáljanak és ellenőrizzenek. Önök a rossz eszközöket alkalmazzák, mert az adófizetőktől vesznek el pénzt a bankok és azok támogatására, akik a bankokkal és más pénzügyi termékekkel spekulálnak. Önök még mindig nem tettek megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy foglalkozzanak azokkal, akik már hosszú ideje profitálnak ebből a helyzetből. Ezt azt jelenti, hogy Önök továbbra is segítik egy egyensúlytalansági helyzet fennállását az európai társadalomban, ami gyengíti az e politikával kapcsolatos elfogadást, ahelyett hogy erősítené. Önök egyrészről terhet raknak az állami költségvetésekre, másrészről pedig védelmezik a magáneszközöket. Ez nem oldja meg a tényleges problémákat, csak a tüneteket kezeli. Peter van Dalen (ECR). – (NL) Elnök asszony, évekig sok tagállam olyan költségvetési politikát folytatott, amely túl jónak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Az adósságfelhalmozást nem tartották problémának, mivel úgy vélték, a gazdasági növekedés úgy fogja eltünteti ezeket a terheket, mint ahogyan a nap elolvasztja a jeget. Sok magánszemély is így gondolkodott. Drága házakat vásároltak, sokkal drágábbakat, mint amit megengedhettek volna maguknak. Az ingatlanok növekvő értékének kellett volna védelmet nyújtani számukra, de ez a kártyavár összedőlt. Az adósságválságot újabb adósságokkal kezelik. Az Európai Központi Bank több milliárd értékben vásárolt államkötvényeket Portugáliától, Írországtól és Görögországtól. Ezen országok gazdaságai mostantól óriási nyomás alatt lesznek, és évekig óriási tempóban kell majd folyamatosan növekedniük, hogy kilábaljanak ebből a helyzetből. Elnök asszony, ez nem fog sikerülni. Ezek a gazdaságok ijesztő mértékben zsugorodnak, ami egyenesen a csőd felé viszi őket. Itt van hát az idő a válságstratégia 2.0 verziójának kidolgozására. Lehetővé kell tennünk a csődbe ment országok számára a korábbi valutájukhoz való visszatérést, erőteljes leértékeléssel és adósságuk egy részének egyidejű leírásával együtt. A helyzetet pedig újra meg lehet vizsgálni 1 vagy 10 év múlva. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, elképesztő, de ugyanakkor nagyon jól szemlélteti az Európai Unió által követett irányt az, ahogyan a Tanács és a Bizottság két fő felszólalója nem vesz tudomást az Európai Unió számos országa – különösen az euróövezeten belüli országok – által tapasztalt súlyos társadalmi válságról. Hol vannak a válaszok azon közel 100 millió ember számára, akik szegénységben élnek az Európai Unióban, ideértve azt a több mint 20 millió munkavállalót, akiket alacsony bérekkel és bizonytalan munkahelyeken foglalkoztatnak, ami hozzájárul a nagy vállalkozások és bankok botrányosan magas nyereségéhez? Hol vannak a válaszok a közel 25 millió munkanélküli – többségében nők és fiatalok – számára, akiktől megtagadják a méltóságteljes jelent és a jövő építésének lehetőségét, amely biztosíthatná országainak fejlődését? A Tanács döntéseinek ismételten az egyetlen célja a nagy vállalkozások és a bankok érdekeinek a védelme, a politikai hatalom nagyobb központosításával, a gazdasági hatalom

05-04-2011

05-04-2011

HU


nagyobb mértékű koncentrálódásának és felhalmozódásának elősegítése érdekében. Mindezen lépésekkel – a válság nevében – megkérdőjelezik a szociális és munkajogokat, növelik a dolgozó emberek kizsákmányolását, és elmélyítik a törékenyebb gazdasággal rendelkező országok – mint például Portugália – függőségi helyzetét. John Bufton (EFD). – Elnök asszony, a Tanács a nemzeti költségvetési tervek központosított szabályozását elengedhetetlennek tartja a gazdasági fellendülés elősegítéséhez – különösen a hiány-, a bevételi és a kiadási célokra vonatkozó többéves konszolidációs tervekre vonatkozó javaslatnak a meghatározott időkorlátokon belüli teljesítését, amelyhez szankciók járulnak a kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén. Az Egyesült Királyság hiánya nagyrészt strukturális jellegű, amit az országon belül kell megoldani. Határozottan ellenzem, hogy bármilyen módon is beavatkozzanak Brüsszelből országom ügyeibe, figyelembe véve, hogy milyen bajt csináltak Görögországban és Írországban, amely országok valószínűleg további mentőcsomagokra szorulnak majd. Portugália inkább Brazíliához fordulna, ami azt sugallja, hogy Lisszabon vonakodik attól, hogy gazdasági védnökség alá kerüljön, és olyan megszorító intézkedéseket kelljen alkalmaznia, amelyek megfojtják a növekedést. A Tanács szerint a konszolidációt most, koncentráltan kell végrehajtani a nagy hiánnyal küzdő tagállamokban. Mi állítaná meg a polgároknak az Unió erősebb gazdaságaiba irányuló elvándorlását az EU saját jogszabályai alapján? A Tanács a szabályozási teher enyhítését javasolja. Ez kiterjed-e olyan jogszabályokra is, amelyért Európa már évtizedek óta dolgozik, mint például a munkaidőről szóló irányelv és a meghosszabbított anyasági segély? A decentralizált és kevésbe sarokba szorított piacok a gazdasági jólét elengedhetetlen feltételei, nem pedig a büntető szabályozási intézkedések. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök asszony, mint tudjuk, az Európai Tanács ülésén három rendkívüli jelentőségű kérdést vitattak meg, amikor is az EU határozatait – véleményem szerint – megrögzöttség és a valóság felfogásának hiánya jellemezte. Egyrészről, a 700 milliárd eurós mentőcsomag hamarosan kimerül, és az is előfordulhat, hogy tönkreteszi az EU nettó befizetőit. A stabilitási mechanizmus sikertelenségének elismerése helyett – ami a hatékony válságkezelés érdekét szolgálja – az EU egyszerűen megsokszorozta mindenkinek a kockázatát. Másrészről, az még kérdéses, hogy a Kadhafi volt minisztereiből alakult ellenzéket valóban érdekli-e a demokrácia. Rémisztőnek tartom azt a tényt, hogy a líbiai felkelők katonai parancsnokát egy régóta szolgáló CIA-ügynökként azonosították. Végül, a nukleáris létesítmények stressz-tesztjei, amelyek önkéntes alapon, minden következmény nélkül kerülnek végrehajtásra, újabb bizonyítékai annak, hogy Brüsszel mennyire elszakadt a valóságtól. A Bizottság pedig végleg elveszítette a fonalat, amikor újra működésbe hozott egy húszéves jogszabályt anélkül, hogy kiigazította volna a radioaktív élelmiszerekre vonatkozó határértékeket. Alain Lamassoure (PPE). – (FR) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, a gazdasági és monetáris unió kérdésével kapcsolatban lenyűgöző az az eredmény, amit az Európai Tanács elért. Gratulálok! De meg kell értenünk, hogy ez egy új és hatalmas problémát fog

25

26

HU


magával hozni, nevezetesen az így meghozott döntések politikai jóváhagyását, méghozzá két szinten. Az első szint a tagállamok közötti szint. Amióta csak az Euró Plusz Paktum folyamata elkezdődött, tisztán kormányközi konszenzuson alapul, a legnagyobb tagállam kezdeményezésére. Ezzel nincs is semmi gond, ha egyszeri dologról van szó. De ha több, egymást követő évben ugyanazon a politikai úton haladunk, a nemzeti feszültségek fokozódását kockáztatjuk. A német kancellárt már lehurrogták Athén és Dublin utcáin. Ezért ezt a kormányközi eljárást fokozatosan át kell alakítani egy valódi európai eljárássá, amely nem csak EU-t, hanem Európa egészét szolgálja. Ehhez adnak lökést a Parlament által elfogadott módosítások, és köszönetet kell mondanunk és gratulálnunk kell Juncker úrnak és Önnek, Van Rompuy úr e módosítások elfogadásáért. A második szint az egyes tagállamok nyilvánossága általi elfogadás. Hogyan éreznék magukat az ellenzéki pártok a tagállamokban, ha olyan politikai iránymutatások kötnék őket, amelyekről egyáltalán nem kérték ki a véleményüket? Nézzük meg, mi történt tegnap az ír választásokon. Nézzük meg a Portugáliában jelenleg zajló választási vitát. Ezek az ajánlások csak akkor kaphatnak politikai legitimitást, ha a nemzeti parlamenteket már a kezdetektől bevonják a folyamatba, az európai szemeszter egész folyamatába, de a Tanács következtetései csak mellékesen tesznek említést ezekről a parlamentekről, a régiókkal, a szociális partnerekkel és a nem kormányzati szervezetekkel egy kategóriában. Ennél sokkal de sokkal több a tét. A meghozott döntések azt jelentik, hogy az európai demokrácia új dimenzióját kell megismerünk. (Taps) Udo Bullmann (S&D). – (DE) Elnök asszony, a Tanács és a Bizottság nagyon helyesen javasolja azt, hogy konszolidálni kell az európai költségvetéseket. De ha megnézzük, hogy ez hogy működik és hogyan fog majd működni a jövőben, nyilvánvalóvá válik, hogy azokat érik negatív hatások, akiket nem kellene. Iskolákat zárnak be, tanárok veszítik el állásukat, kutatók találják magukat az utcán, csökkentik vagy leállítják az állami beruházásokat. Azt kérdem Van Rompuy úrtól és Barroso úrtól: ez a szándékuk? Természetesen azt fogják válaszolni, hogy nem ezt akarják, és hogy más területeken kell megszorításokat végrehajtani. A kérdésem akkor a következő: hol fognak kiadáscsökkentést eszközölni? A legfontosabb kérdésem pedig így szól: ha Önök szerint más területeken kell visszafogni a kiadásokat, akkor miért van az, hogy az a tervezet, amelyet Önök a gazdasági kormányzásra vonatkozó „hatos csomagban” döntéshozatalra előterjesztettek, nem tesz különbséget a tekintetben, hogy egy ország tankokat vagy fegyvereket vásárol vagy hogy egy gyenge nemzeti gazdaságba vagy a jövőbe fektet be? Az is lehet, hogy egy korszerű energiaellátási rendszerbe fektet be vagy a gyermekek oktatásába és képzésébe? Romano Prodi egyszer azt mondta, hogy ezek a tervezetek értelmetlenek. Ez még ma is igaz, mert nem lehet ilyen különbséget tenni jó és rossz beruházások között. Nincs más választásunk, mint hogy javítsunk ezeken a tervezeteken, mert Európa nem kormányozható okosan, ha ilyen különbségtételek vannak érvényben. És egy utolsó kérdés: miből származik majd az a jövedelem, amelynek segítségével ki tudunk lábalni a válságból? Elvégre nem tudunk egyszerűen csak kilépni a problémából. Barroso úr, várjuk az európai pénzügyi tranzakciós adóval kapcsolatos javaslatát, amelyet a Parlament nagy többséggel támogatott. Adjunk Európának egy esélyt, és ne vesztegessünk az időnket álszent szavakkal.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök asszony, Barroso úr, Van Rompuy úr, Önöket hallgatván az a benyomása az embernek, hogy minden rendben van: az euró szilárd, itt van az új Stabilitási és Növekedési Paktum, készen áll az európai stabilitási mechanizmus és elfogadtuk az Euró Plusz Paktumot. Nagyon világos leszek: „Meghallottam az üzenetet, de nem vagyok biztos abban, hogy el is hiszem”. Nem veszíthetjük szem elől azt, hogy mi is volt e döntések és intézkedések kiindulási pontja: egyes euróövezetbeli tagállamok elszabadult adóssága, a versenyképesség csökkenése, a gazdasági torzulások és mindezek következtében a folyó fizetési mérleg növekvő hiánya, amelyet finanszírozni kell. Már világosan látszik, hogy sok tagállam a legjobb akarata ellenére sem lesz képes teljesíteni az új Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeit. Az európai stabilitási mechanizmus nem fog segíteni a gazdasági torzulások megoldásában, mert még senki sem nézett komolyan szembe azzal a gondolattal, hogy valamely euróövezetbeli tagállam fizetésképtelenné válhat, és mert az európai stabilitási mechanizmusból származó pénzügyi támogatás lehetősége további elővigyázatlansághoz fog vezetni. Az ún. szigorú szabályozás a gyakorlatban viszonylag jelentéktelennek bizonyul majd. Az egyhangú állásfoglalás szükségessége alkudozásokat fog eredményezni, ami ismerős elem a múltból. Végül, az Euró Paktum túlságosan kismértékű elkötelezettséget kíván meg ahhoz, hogy a szegényebb országok messze ható, valódi gazdasági reformokat hajtsanak végre. Tehát összességében attól tartok, hogy nem sikerül felszámolnunk a problémát kiváltó alapvető okot. Rendelkezésre áll majd egy állandó folyószámlahitel, amelynek díját rendszeres időközönként növelni kell. Mindez egy feneketlen kúttá válik, és az országok polgárai, akiknek a számlát állniuk kell majd, ismét becsapva érzik majd magukat. Ebből fakadóan a közbizalom még tovább fog csökkenni. Derk Jan Eppink (ECR). – (NL) Elnök asszony, egy személyes kérdéssel fordulnék Van Rompuy úrhoz. A líbiai háború tovább folytatódik. Láthattuk, hogy korábban szívélyes kapcsolat volt a líbiai vezető és egyes európai vezetők között, akik a legjobb barátok voltak. A legutóbb fényképeket mutattam itt, többek között Önről is, Van Rompuy úr. Önt őszinte és becsületes embernek tartom, még a politikában is. Ön következetes ember. Ezért is álltam elő ezekkel a fényképekkel. A Lockerbie-merényletnek több száz áldozata volt, sokan közülük európaiak voltak. És akkor azt kell látnunk, hogy európai vezetők találkoznak ezzel a gyilkossal. Ezért amikor ott láttam Önt, csalódottságot éreztem. Talán pontosan azért volt, mert Önnek ez a munkája, mert ott van a miniszterelnökök, elnökök és más kiválasztott személyek között. Azt tanácsolom Önnek, hogy maradjon két lábbal a földön! Európának a szabadság oldalán kell állnia. E projekt lényege a szabadság – olyan valami, amelyet Ön és Barroso úr, aki szintén nagyon barátságosan viselkedett Kadhafival, elhanyagoltak és ezt csalódottan veszem tudomásul. Gunnar Hökmark (PPE). – Elnök asszony, eddig a válsággal foglalkoztunk, de most a válságot kiváltó alapvető problémákkal kell törődnünk: nevezetesen a nagy összegű hiányokkal és a gyenge költségvetésekkel. A Stabilitási és Növekedési Paktum reformja ezért is elsődleges fontosságú – nemcsak a célok megvalósítása érdekében, hanem hogy visszaállítsuk az európai gazdaságok hitelességét. Ezenkívül megoldást kell találnunk a versenyképesség és a gazdasági növekedés

27

28

HU


hiányának problémájára. Ez a legfőbb feladatunk, hogy küzdhessünk a szegénység ellen, munkahelyeket teremtsünk és biztosíthassuk a jólétet. A tagállamok természetesen alapvető felelősséggel bírnak ebben: át kell strukturálniuk költségvetésüket, kiemelt szerepet biztosítva a szociális biztonságnak és a növekedésbe irányuló beruházásoknak, miközben csökkenteniük kell a hiányt. Meg kell reformálniuk a piacokat, ideértve a munkaerőpiacokat és a kis- és középvállalkozások előtt álló egyéb lehetőségeket. Ezt – és még sok mást – kell tenniük a tagállamoknak, de hangsúlyozzuk ki azt is, amit az Európai Uniónak kell tennie. Ugyanúgy készen kell állnunk az Európai Unió költségvetésének átstrukturálására, mint ahogyan a tagállamoktól megköveteljük, biztosítva, hogy kiemelt szerepet kapjon a növekedés és a beruházás, a kutatás és a tudomány, valamint a nyitott piacok. Az európai piac megreformálásáról is gondoskodnunk kell. Az európai gazdaság hetven százaléka a szolgáltatási ágazatba tartozik, de a szolgáltatási irányelv e tekintetben meglehetősen korlátozott. Az európai gazdaság jövője a szolgáltatási ágazatban és a tudásalapú gazdaságban van. Nagy az elvárás a Bizottsággal szemben arra, hogy terjesszen elő olyan javaslatokat, amelyek a belső piacot alkalmazhatóvá teszik az egész tudásalapú gazdaságra. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy Európát a világ vezető tudásalapú gazdaságává tegyük. Pervenche Berès (S&D). – (FR) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, a válság után mi az Európai Unió leghatékonyabb fegyvere a globális verseny terén? Önök már meghatározták ezt: ez az EU 2020 stratégia. Ha megnézem azt, amit a gazdasági kormányzással kapcsolatban tesznek, az a benyomásom, hogy teljes az ellentmondás. Mert ha valaki megvizsgálja a stabilitási paktumot és a gazdasági kormányzást, azt láthatja, hogy egy koordinációs stratégiától egy felügyeleti stratégia felé mozdultunk el, aminek eredményeként a washingtoni konszenzus brüsszeli konszenzussá válik. Amikor strukturális reformokról beszélnek, akkor Önök ez alatt a bérek csökkentését és a nyugdíjkorhatár emelését értik. Most elmondom Önöknek, milyen valódi strukturális reformokra van szükségünk. Állami beruházások kellenek, elsősorban az oktatás terén. Tudták azt, hogy a lisszaboni stratégia egész ideje alatt a tagállamok fele csökkentette az oktatáshoz kapcsolódó költségvetését? Megbüntették őket ezért? Tudják, hogy az Európai Unió sohasem fogja ezt a 2020-as stratégiát végrehajtani, ha nem egyesítjük a beruházásokat a jövőre vonatkozóan, ha a tagállami költségvetések vizsgálatakor az egyetlen kiadás, amit eltérően kezelnek, amelynél figyelembe veszik a minőséget, az akkor van, amikor a tagállamok tőkealapú nyugdíjreformokat vezetnek be, míg Önök nem vesznek tudomást azokról, akik inkább az oktatás terén tennének erőfeszítéseket? Az írországi helyzetet nézve egy dolog mellett nem tudok elmenni. Nap nap után a bankokat akarják megmenteni, miközben az írek azért küzdenek, hogy a felszínen maradjanak. Ez nem az az Európai Uniót, amit mi akarunk. Én inkább az ír embereket „menteném meg”, nem a bankjaikat. Mi több, a bankok megmentése érdekében Önök kitalálták a „stressz-teszteket”. Az a benyomásom, hogy minden alkalommal, amikor problémával kerülünk szembe, stressz-teszteket alkalmazunk. Ez az új sláger. Stressz-teszt a nukleáris létesítmények tekintetében, stressz-teszt a bankok tekintetében; lehet, hogy egyszer a Bizottság vonatkozásában is lesz egy stressz-teszt. Talán majd teszünk erre javaslatot. Bár

05-04-2011

05-04-2011

HU


én, személy szerint inkább azt látnám szívesen, hogy a Bizottság ragadja meg a kezdeményezést és legyen ott, ahol lennie kell. Ha most megnézem az Európai Központi Bank által kiadott véleményeket, az az érzésem, hogy jobban foglalkoztatja az, hogy mi nem tartozik a hatáskörébe – például a bérszintek –, mint a bankrendszerünk életképessége és az, hogy mennyire hatékonyan képes generálni a számunkra szükséges közberuházásokat. Ez a Parlament javaslatokat terjesztett elő a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adóról és az Eurobond kötvényekről, de Önök nem hajlandóak megvitatni ezeket. Van Rompuy úr, Barroso úr, itt az ideje, hogy figyeljenek a Parlamenttől származó javaslatokra, annak biztosítása érdekében, hogy az Önök által elfogadott stratégia sikeres lehessen. Lena Ek (ALDE). – (SV) Elnök asszony, a Tanács a legutóbbi ülésén az atomerőművek és az európai atomreaktorok biztonságának kérdését is megvitatta. Ez a kérdés most a Parlament tárgyalásainak a témája. Lesz egy állásfoglalásunk, amiről csütörtökön fogunk szavazni. Véleményem szerint az európai polgárok többsége valószínűleg azt hitte, hogy a stressz-tesztek már évtizedek óta az atomenergiával kapcsolatos biztonsági intézkedések szerves részét alkotják. De ez nem így van. A Tanács által a következtetéseiben elfogadott javaslat túlságosan gyenge. Nem csak a technológiát és a földrajzi szempontokat kell vizsgálni, hanem a biztonsági kultúrát és a többszörös kockázatokat is. Biztosítanunk kell a nyitottságot és az átláthatóságot. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy a kormányok és a nemzeti hatóságok saját magukat ellenőrizzék ezen a területen. Kétségkívül független ellenőrzésekre van szükség, a tényeket nyilvánosságra kell hozni és teljes átláthatóságnak kell érvényesülnie, a Bizottság alapos vizsgálata mellett. Ez az egyetlen módja annak, hogy a jövőben hitelessé tegyük ezt a technológiát. Ezenkívül újra kell tárgyalnunk az intézményi struktúrát, amely egyidős az Európai Unióval. Ezt felül kell vizsgálni. Európai biztonsági normákkal kell rendelkeznünk a rendszeren belül, és végül gondoskodnunk kell arról, hogy a Tanács is javaslatokat terjesszen elő, ha az energiahatékonyságról, az alternatív energiaforrásokról és ez ezekre vonatkozó menetrendről van szó. Vicky Ford (ECR). – Elnök asszony, a Tanács ülésének legfontosabb következtetése – azaz hogy az egységes piac kulcsfontosságú szerepet tölt be a növekedés megteremtésében – nem lesz átütő erejű hír az újságokban. De mi ez a sok beszéd? A gazdasági kormányzással kapcsolatban már most látom, hogy a kollégák fel akarják hígítani a Stabilitási Paktumot, és amikor a vállalkozások támogatásáról van szó, akkor sem vagyunk jobbak. Az EP-képviselők tömegestül állnak a kerékpárosokat vagy a lovak jólétét támogató kampányok mellé, de amikor a kisvállalkozásokkal kapcsolatos bürokratikus terhek csökkentése volt a kampány témája, csak harmaduk csatlakozott és csak egyetlen brit munkáspárti aláíró volt köztük. A Bizottság a kockázati tőke felszabadítását ígéri, ami dicséretes, bár szinte komikus, tekintve hogy az egész múlt évet azzal töltötte, hogy megpróbálta jogszabályokkal teljes egészében kiemelni a piac keretei közül. Itt az ideje, hogy ne csak beszéljünk, de cselekedjünk is. Kilenc államfő aláírt egy, a vállalkozásokkal, a kereskedelemmel, az innovációval és a beruházásokkal kapcsolatos speciális intézkedésekről szóló dokumentumot. Ebben felszólítanak bennünket arra, hogy válasszuk a növekedést. Én ezt teszem.

29

30

HU


Jaime Mayor Oreja (PPE). – (ES) Elnök asszony, az Európai Tanács egy sor intézkedést fogadott el a kormányzás, a költségvetési racionalizáció, a versenyképesség stb. terén, és ki kell jelentenem, hogy ezek mind a jó irányba mutatnak. Az Európai Tanács 16 pontja nagyrészt Van Rompuy és Barroso elnök urak munkájának köszönhető, akiknek először is gratulálni szeretnék ezért, mert nagyra értékelem – igen, vannak köztünk olyanok, akik nagyra értékelik – azt, amit Önök az intézmények vezetőiként tettek. De a probléma az, hogy nem csak egy pénzügyi válságot élünk át: bizalmi és politikai válsággal is meg kell küzdenünk Európában és az európai államokban. Nem elég, ha egyszerűen csak értékeljük az Európai Tanács következtetéseinek tényleges gazdasági és technikai tartalmát. Az Európai Tanács üléseivel egy időben európai, nemzeti és regionális választásokat tartanak, és ezek mindegyike megerősíti félelmeinket. Szélsőséges álláspontokat hangoztatnak. Ezek némelyike a nacionalizmus különböző formáit képviseli. Ezért nagyon is tudatában kell lenniük annak, hogy a problémánk nem egyszerűen az, hogy hogyan nézünk szembe a válsággal, hanem hogy miként tudjuk kezelni e válság politikai és társadalmi következményeit. Nem pusztán olyan időkről van szó – mint azt egyik képviselőtársam nagyon helyesen mondta –, amikor Észak és Dél válságát kell megélnie az Európai Uniónak. Új idők jöttek, amelyek legfőbb jellemzője az, hogy válságok alakulnak ki és terjednek, és nem kerülnek megoldásra. Váratlanul jelennek meg az EU-n kívül és belül egyaránt. Ezenkívül ezek az új idők alapvetően új gondolkodásmódot kívánnak meg mind egyéni, mind intézményi szinten, és ez jelenti az előttünk álló legnagyobb politikai kihívást. Az egyén személyes gondolkodásmódjának minden változása azzal az adott egyénnel kezdődik. Először is, ha ez a személy e Parlament képviselője, el kell mondania, hogyan kell megváltoznia a Parlamentnek ahhoz, hogy kezelni tudja az új időket. Ugyanez vonatkozik a Bizottság és a Tanácsa tagjaira – kivétel nélkül mindegyikünknek képesnek kell lennie arra, hogy szembenézzen ezzel a problémával. De mindenesetre a legfontosabb dolog az, hogy ne térjünk le az útról, mert jó irányba haladunk. Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök asszony, Van Rompuy úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ez az euróövezetet érintő első válság, és amikor bekövetkezett, világossá vált számunkra, hogy az Európai Unió nem rendelkezik a kezeléséhez szükséges eszközökkel. Szervezési hibák voltak, például nem tervezték meg az euróövezet országainak nyújtandó pénzügyi támogatást, nem volt hatékony a kötelezettségvállalások teljesítése a közfinanszírozás és a versenyképesség terén, valamint erős makrogazdasági egyensúlytalanságok és eltérések voltak az euróövezeten belül. Láthattuk, hogy azok a korábbi lépések, amelyeket annak érdekében tettek, hogy közös európai hangot hallassunk a külpolitika és a biztonság terén, a globalizáció jelentette sürgető kényszer ellenére sem kaptak támogatást a gazdaság terén. Gazdasági potenciálunkat nem tudtuk világszintű gazdasági vezető szereppé alakítani, és egyre nyilvánvalóbbá vált az egységes valuta pillére és a kormányközi gazdasági pillérek közötti egyensúlyhiány. Ahhoz, hogy megfelelő választ adhassunk, előhaladást kell elérnünk az integrációban. Nincs nemzeti szintű kiút a válságból, vagy egyesek nem ebben a században élnek. Az

05-04-2011

05-04-2011

HU


Európai Tanács a március 24–25-i ülésén ezért is tett fontos – sőt, látványos – lépéseket a helyes irányba. Az európai szemeszter végrehajtása, az állandó stabilitási mechanizmus elfogadása, csakúgy mint a Parlament előtt tett kötelezettségvállalások – ideértve a jogalkotási csomagot, amelyet a Parlamentnek kell kiegyensúlyoznia – mind jó irányba mutató lépések. Az Euró Plusz Paktum kétségkívül előrelépést jelent, de még sok a tennivaló. A válságnak még nincs vége, 23 millió munkanélküli van, még mindig sok fontos probléma vár megoldásra és komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Ezért egy háromdimenziós paktumra van szükség Európa polgáraival, mert a megszorítási politikáknak korlátai vannak, nekünk pedig egy növekedési és foglalkoztatási politikát kell támogatnunk beruházásokon keresztül, annak érdekében, hogy újradefiniáljuk gazdasági modellünket és teljesítsük az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit. A költségvetési és pénzügyi fenntarthatóság európai keretet tesz szükségessé az államadósság területén éppúgy, mint a pénzügyi intézmények újratőkésítése terén, továbbá egy valódi európai szociális paktumra van szükségünk annak érdekében, hogy erőteljesebb termelékenységet valósítsunk meg, szociális normákkal, az adózás terén tett előrelépésekkel, valamint a jóléti állam szintjének emelésével. Ivo Strejček (ECR). – (CS) Elnök asszony, ami az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülésén történt, illetve az elfogadott szöveg tartalma nem más, mint az adóügyi unió kerülő úton történő előmozdításának a története. Az egységes valuta – az euró – megteremtése és e pénz létezésének időszaka sok mindenről mesél: a gazdasági jogszabályok semmibe vételéről, megszegett szabályokról, az államháztartási hiányok mértékével kapcsolatos hazugságokról és a nemzeti statisztikák meghamisításáról. A Stabilitási és Növekedési Paktumot a megrögzött szabályszegők kezelésére való utolsó esélyként fogadták el, és éveken keresztül mindenki megszegte azt. Hogy lehetne ez másként az Euró Plusz Paktummal, tekintve a nemzetgazdaságok eltérő jellegét, az eltérő inflációs szinteket és a munkanélküliség eltérő szintjeit? A társasági adó alapjainak javasolt harmonizálását különösen helytelennek tartom. Paulo Rangel (PPE). – (PT) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, először is természetesen gratulálni szeretnék Önöknek a március 24–25-i tanácsi ülés eredményeihez, különösen az európai szemeszter konszolidációjához, de ami sokkal fontosabb, az Európai Stabilitási Mechanizmus intézményesítéséhez és az Euró Plusz Paktumhoz, amely az euróövezet tagországainak március 11-i csúcstalálkozójának eredménye. Véleményem szerint ezek nagyon pozitív eredmények Európa számára, és nagy kár, hogy ez a folyamat nem zárult le teljesen a március 24–25-i ülésen. Úgy vélem, hogy ha ezt a jelzést küldtük volna, ha a tagállamok ezt a jelzést küldték volna a Tanácsban – e finanszírozási reformcsomag teljes elkészültéről – ma erősebb pozícióból indulhatnánk neki a következő 3–4 hónapnak, és részben enyhíthettünk volna a hazámban, Portugáliában jelenleg tapasztalható válság hatásait. Portugáliával kapcsolatban szintén mondanom kell valamit. A portugál szociáldemokrata párt (PSD), amely teljes mértékben integrálódott az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjába, maximálisan és minden tekintetében hajlandó teljesíteni azokat a követelményeket és kötelezettségeket, amelyek az Európához tartozás tekintetében szükségesek. Ezen dolgozunk, még most is, amikor nehézségek adódnak a rövid távú finanszírozással. Szemben azzal, amit a portugál szocialista párt (PS) kormánya tett, a PSD kinyilvánította teljes mértékű hajlandóságát arra, hogy biztosítsa Európa számára a válság kapcsán szükségessé váló garanciákat. Ezért – anélkül, hogy a belpolitikát behoznám az Európai Parlament falai közé – jelezni szeretném,

31

32

HU


hogy a PSD elkötelezett azon szoros menetrend mellett, amelyhez az országnak tartania kell magát a június 5-i nemzeti választások után, és teljes mértékben garantálja azt. Edit Herczog (S&D). – (HU) Elnök Asszony! Elnök Urak! Az európai csúcson született megállapodás a magyar soros elnökség első komoly politikai sikere. Elsősorban konzervatív siker. Végrehajtása az egységen múlik. Ezért sajnálatos és magyarázatra szorul, hogy négy konzervatív kormánnyal rendelkező ország nem vállalta az Euró Plusz Paktumot. Sajnálatos és köpönyegforgató magatartás, hogy amit soros elnökként javaslunk másoknak, azt a magunk számára nem tartjuk elfogadhatónak. Aki kimarad, az lemarad! Az ország, ahol nem a tudáson és versenyképességen alapuló kitörés a cél, hanem az olcsó bérmunka, az adóverseny megnyerése, az már középtávon is az Európai Unió szegényháza lesz. Ha már az adóversenyt említettem: Elnök Urak! Mivel magyarázzák, hogy a Tanács nem tárgyalta az adóparadicsomok kérdését? Úgy gondolják, hogy ez nem az európai polgárok problémája? Tévednek! Sokkal több előrehaladást várunk a Tanácstól és a Bizottságtól. Engedjék meg, hogy a Japán természeti katasztrófával és az azt követő ipari katasztrófával is foglalkozzak. 12 000 halott, 17 000 eltűnt, százezrek hajlék és milliók munka nélkül. Az Európai Unió, amely a szolidaritást értéknek tekinti, muszáj, hogy segítsen! A katasztrófa megrázta a világ energia- és nyersanyagpiacait. Hosszú távra meghatározza a politikai és gazdasági környezetet. Muszáj, hogy javítsunk a világ nukleáris biztonságán! Muszáj, hogy kidolgozzuk azokat a szabványokat, amelyek ezt lehetővé teszik! Muszáj, hogy növeljük a K+F befektetéseket, és muszáj, hogy az európai energiapolitikában a diverzifikációt erősítsük! Ezek a célok, Elnök Urak, a 2020-as célokban már megfogalmazódtak. A Tanács és a Bizottság dolga, hogy az idevezető utat és az ehhez szükséges forrásokat előteremtse. Jó munkát kívánunk ehhez! Anni Podimata (S&D). – (EL) Elnök asszony, anélkül, hogy alábecsülném az Európai Tanács nemrég elfogadott döntéseinek jelentőségét, az elmúlt évek európai döntéseit alapvetően úgy jellemezném: „túl kevés és túl későn”. Ennek oka nem az, hogy nem hoztak meg fontos, előre mutató lépéseket, hanem az, hogy nem használhatjuk referenciaként a múltat és a múltbéli intézkedéseket az euróövezet stabilizálására és megerősítésére. Az legyen a teljesítménymutatónk, hogy milyen hatékonyan kezeljük a válságot. De sajnos nem vagyunk hatékonyak, ha a piacokról van szó – csak nézzék meg, mennyit nőttek a hitelfelvétel költségei az elmúlt néhány napban a régió országaiban, különösen Portugáliában –, és sajnos nem vagyunk hatékonyak vagy meggyőzőek akkor sem, amikor az európai emberekről van szó, akik egyre inkább úgy érzik, hogy Európa a probléma része, nem a megoldásé. Az Európai Parlament – két friss állásfoglalásában – és a politikai élet kiemelkedő személyiségei rámutattak arra, hogy ha hatékony és globális választ akarunk adni az adósságválságra, komolyan mérlegelnünk kell az Eurobond kötvények kibocsátásának rendszerét. Ugyanakkor az Európai Tanácsban a többség azt mondja, hogy ez nem történhet meg, mert válság idején morális kockázatot jelentene a pénzügyileg stabil országok számára. Miközben a morális kockázatra hivatkozva kampányolnak az Eurobond kötvények ellen, morális kockázatot teremtenek a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok kárára azzal, hogy hivatalosan és gondolkodás nélkül felvázolják a kontrollált csőd jövőképét és a magánszemélyek részvételét a költségmegosztásban, ezzel állandósítva a válságot oly módon, hogy szükségtelenül magasan tartják a hitelezés költségeit.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Ha valóban akarjuk a magánszemélyek bevonását és a méltányosabb költségmegosztást, akkor sürgősen és komolyan meg kell vizsgálnunk a pénzügyi tranzakciós adó kérdését, hogy a bevételek egy részét felhasználhassuk az állandó mechanizmus finanszírozására. Andrey Kovatchev (PPE). – (BG) Elnök asszony, Barroso úr, Van Rompuy úr, a jelenlegi válság is bizonyítja, hogy szükség van álmodozókra Európában – nemcsak a döntéshozók között, hanem a hétköznapi polgárok körében is. Ez szomorú, de igaz. Sok időt elvesztegettünk és számos lehetőséget elszalasztottunk a növekedés évei során. A közös valuta megteremtése kétségkívül siker volt. De az egész most úgy néz ki, mint egy gyönyörű ház, amelynek sérült a teteje. Amikor beköltöztünk, még száraz idő volt, de most esik, és magas hiány és adósságszint, illetve alacsony hitelképesség formájában áztatja az euróövezetet. Az Euró Plusz Paktum és a Tanács döntései jó irányba mutatnak. A gazdasági szemeszter olyan intézkedés, amely pénzügyi válság idején nagyobb fokú koordinációt és rugalmasságot biztosít majd gazdaságaink és költségvetéseink számára. Örülök neki, és a Paktumhoz való csatlakozás a helyes döntés 60 ország – többek között hazám, Bulgária – számára, amelyek az euróövezeten kívül vannak, hogy aktívan részt vehessenek a gazdaságpolitikával kapcsolatos döntéshozatalban, ezzel lehetővé téve Európa számára az elmozdulást a különböző normáktól és elvektől. Biztos vagyok abban, hogy az európai gazdaságpolitikákat előbb vagy utóbb közösségi, és nem kormányközi módszerre kell alapozni, mint ahogyan ma teszik. Sőt, talán már nincs is messze az a nap, amikor egy új kormányközi konferencia – vagy akár egy kongresszus – kerül megrendezésre a gazdasági és politikai kormányzás kérdéseiről. Üdvözlöm a Tanácsnak a líbiai helyzethez kapcsolódó következtetéseit. A konfliktus lezárását követően az Európai Uniónak tevékeny részt kell vállalnia a demokrácia kiépítésében, és segítenie kell a líbiai népet egy alkotmányos állam és a polgári társadalom létrehozásában. Ez egyértelműen azt a jelet küldi majd a régió más országai számára, hogy Európa támogatja a polgárok jogos követeléseit. Európának szintén le kell vonnia a Líbiában és az egész arab világban kialakult válság tanulságait. Mit tehetünk még közeli déli szomszédainkért? Felhasználhatjuk-e a keleti partnerségből szerzett tapasztalatainkat a Földközi-tenger régiójában? Végezetül, Barroso úr, Van Rompuy úr, Európának szüksége van olyan gyorsreagálású operatív erőkre, amelyek missziókat tudnának végrehajtani az Európai Unió zászlaja alatt. E cél elérése érdekében megerősített képességekre és integrációra van szükség a biztonság és a védelem terén, természetesen anélkül, hogy a NATO-val párhuzamos vagy azt helyettesítő erőket hoznánk létre. Frédéric Daerden (S&D). – (FR) Elnök asszony, Van Rompuy úr! Van egy dolog a tanácsi következtetésekben, amelyben mindannyian egyetértünk: ez a szigorú kormányzás. Ezt senki sem ellenezheti. De a szigor nem jelenthet nulla százalékos hiányt vagy megszorításokat – inkább az intelligens költést kell jelentenie. Magától értetődik, hogy javítani kell az Unió szükséges versenyképességét, de a bércsökkentésekre és a szociális kiadások csökkentéseire nem tekinthetünk úgy, mint az egyetlen kiigazítható változóra. A versenyképesség a képesítésekbe, a kutatásba, a kiválóságba és a nagyobb infrastruktúrákba való beruházással növelhető.

33

34

HU


Itt mindenki egyetért azzal, hogy az Unió és az euró fordulóponthoz érkezett. Döntenünk kell: vagy a befelé fordulás modelljét választjuk, amelyben az egyes országok a szomszédos tagállamokhoz viszonyítják versenyképességüket, amelyben az országok figyelik a pénzpiaci besorolásukat és azt, hogy mi az a legkisebb mértékű hozzájárulás, amit az európai költségvetésbe befizethetnek, vagy a szolidaritáson alapuló modell – az egyetlen elfogadható modell – mellett döntünk, amelyben emelik a szociális normákat, különösen a szociális párbeszéd és a szakszervezetek pozíciójának fenntartása révén, az Európa-szerte alkalmazott minimális szociális követelmények és védett bérindexálási mechanizmusok alkalmazása mellett, és amelyben a nemzedékek közötti szolidaritást olyan nyugdíjrendszer garantálja, amely elegendő jövedelmet biztosít a méltóságteljes élethez, ahogyan azt a Parlament nemrég megfogalmazta. Az Európai Központi Bank megerősített szerepének köszönhetően a tagállamokra nem nehezedne nyomás a pénzpiacokról, és erőteljesebben szabályozott hitelminősítő intézetekkel kellene rendelkeznünk, egy olyan szolidaritás-alapú modellel, amely garantálja a valódi európai társadalmi és területi kohéziót, nevezetesen a megnövelt európai költségvetés révén, saját erőforrásainak alapvető megreformálásával, és végül a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó bevezetésével. Az Önök következtetései sajátos gondolkodásmódon alapulnak, amely szerint az adósság és a hiány felelős a gazdasági visszaesésért, amikor a valódi ok a pénzügyi szereplők felelőtlensége. Ha a Tanácsban nem változik meg ez a felfogásmód, nem fogunk kilábalni a recesszióból, és a polgárok bizalmát sem fogjuk visszanyerni. Ma egyértelműen látható a demokratikus deficit, és ha a Tanács és a Bizottság az általuk előterjesztett javaslatokban továbbra sem hajlandó figyelembe venni a Parlament véleményét, az európai polgárok még inkább elutasítóak lesznek a projektünkkel szemben. Marianne Thyssen (PPE). – (NL) Elnök asszony, az elmúlt év során sokat és keményen dolgoztunk, és számos reformot indítottunk el annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió a jövőben is olyan társadalom maradhasson, ahol jó és igazságos az élet és a munka. Ezért boldogan csatlakozom az Európai Tanácsot dicsérő képviselőtársamhoz. Követve a képviselőtársaim által elmondottakat, három dologról szeretnék beszélni. Az első a munkaerőköltségekkel kapcsolatos, amelynek köze van a versenypolitikához. A pénzügyi válság idején sokszor hallottam a Bizottság és az Európai Tanács elnökétől, hogy elismerően szóltak az automatikus stabilizátorokról. Magas csúcsok és mély hullámvölgyek helyett ezek stabilabb gazdaságot biztosítanak, amely tökéletesen beleillik a szociális piacgazdaságba, amivé mi válni szeretnénk. De vannak, akik attól tartanak, hogy ha az Euró Plusz Paktumban túlságosan előtérbe kerül a munkaerőköltségek szempontja, az túlságosan nagy mértékben korlátozhatja az automatikus stabilizátorok működésének mozgásterét. Van Rompuy úr, Önnek mi a véleménye erről? Van egy másik fenntartásom is a munkaerőköltségekkel kapcsolatban. Újra és újra azt hallom a szakszervezetektől, hogy a bérkifizetés terén a tagállamok és szociális partnereik függetlensége csorbát szenved, és lehet, hogy a hatáskörök Szerződés szerinti szabályozásának égbekiáltó megsértése felé haladunk. Ezzel kapcsolatban azt kérdezem, hogy most valóban veszélyes terepre lépünk vagy megalapozatlan ez a félelem? Van Rompuy úr, szeretném az Ön értékelését is hallani arról, hogy ez a két aggasztó kérdés megalapozatlan-e. El kell oszlatnunk a kétségeket. Végül lenne egy kérdésem a társaságiadó-alap kiszámításának közös keretével kapcsolatban. A tavaszi csúcstalálkozó következtetéseiben egyetlen mondatot olvastam erről – csak egy

05-04-2011

05-04-2011

HU


mondatot –, és az Európai Tanács abban sem vállalt semmiféle kötelezettséget e téma kapcsán. Tehát ebből azt a következtetést kellene levonnom, hogy még mindig nincs konszenzus kilátásban a társaságiadó-alap kiszámításának közös kerete bevezetéséhez, és ha az e területen való fokozott együttműködést vesszük, akkor legjobb esetben is csak álmodozhatunk? Előre is köszönöm a válaszát.. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Elnök asszony, Podimata asszony helyettem is beszélt a pénzügyi kérdésekről. Én egy másik nagyon fontos kérdésről szeretnék beszélni: az atomenergiáról. Mit tanultunk a Japánban történtekből? Két dolgot: először is azt, hogy soha sem lehetünk elég jól felkészültek a természeti katasztrófákra vagy több természeti katasztrófa egyidejű bekövetkezésére, másodszor pedig azt, hogy az atomenergia sohasem lesz teljesen biztonságos. És mit teszünk most? Gondatlansággal vádoljuk Japánt. Azt mondjuk, hogy nem a nukleáris energia, hanem Japán nem volt biztonságos. Azt mondjuk, majd mi végrehajtjuk a saját ellenőrzéseinket az atomerőművekben, hogy meglássuk, melyek nem biztonságosak és melyek azok, és azután fejlesztjük a létesítményeket. Tehát nem tanultunk semmit a Japánban kialakult helyzetből. Japánhoz hasonlóan mi sem vagyunk felkészülve a katasztrófákra, nemigen van polgári védelmi politikánk az olyan határokon átnyúló problémák kezelésére, mint például a nukleáris balesetek. Nem törekedhetünk tovább újabb atomerőművek létesítésére. Nem az atomenergia fejlesztésébe kell beruháznunk, hanem a fotovoltaikus energia és más megújuló energiaforrások hatékonyságának növelésébe. Az atomenergiának határokon átnyúló hatása van, és az Európai Unió felelős ezért – tehát Barroso úr és Van Rompuy úr, az Önök nagyon fontos felelőssége lesz az, ha nem tesszük meg a szükséges óvintézkedéseket egy újabb baleset bekövetkezésének elkerülése érdekében. Jacek Saryusz-Wolski (PPE). – Elnök asszony, három kérdést szeretnék megemlíteni. Először is úgy vélem, a Tanács ülése nagyon fontos és pozitív eredményeket hozott, figyelembe véve a helyzet és a kontextus összetettségét. Örömömre szolgál, hogy van egy inkluzív Euró Plusz Paktumunk, amely nyitva áll azon országok előtt, amelyek még nem tagjai az euróövezetnek – miként Van Rompuy elnök úr is mondta. Ezzel egy időben létrehozunk egy európai stabilitási mechanizmust, amely védőhálóként szolgál. Nem tudnánk ezt mindkét mechanizmusban megvalósítani – az Euró Plusz keretében, amely kötelező kötelezettségvállalás bizonyos magatartási szabályok betartására a makrogazdasági és a makrofinanciális politika terén, valamint az európai stabilitási mechanizmusban? A biztonsági hálónak elérhetőnek kell lennie, hogy a konvergencia és a szolidaritás is – ami az európai stabilitási mechanizmus lényege – befogadó, és ne kizáró jellegű legyen. A második észrevételem a szomszédságpolitikával kapcsolatos. Úgy látom, átdolgozzuk a szomszédságpolitikánkat. Az ösztönzés délről érkezik, de szomszédságpolitikánk egésze számára fontos. Remélem, hogy e politika sokkal jobban társadalomorientált lesz és nagylelkű lesz e társadalmakkal, továbbá szigorú követelményeket támaszt a hatóságokkal és a kormányokkal szemben. Szakítsunk a rövidlátó gazdasági érdekekkel, és az emberi jogokra és a demokratikus megközelítésre alapozzuk ezt a politikát, a jelenlegi állapot fenntartására irányuló törekvések helyett pedig válasszuk az átmenet politikáját. De ha már létrehozzuk ezt az új paradigmát, az a Keletre is legyen alkalmazható. Inkább az emberi jogokat és a demokráciát helyezzük előtérbe, továbbá legyünk sokkal inkább társadalomorientáltak és kevésbé hatalomorientáltak, mint most vagyunk.

35

36

HU


Harmadik észrevételem az EU-val és a NATO-val kapcsolatos. Líbia kapcsán új tapasztalatokat szerzünk az EU és a NATO együttműködése terén, amely kapcsolatot még nem értjük teljesen. Afganisztánból már van régebbi tapasztalatunk is, amely nem minden esetben pozitív. Ugyanakkor ez egy fontos kapcsolat. Törekedjünk arra, hogy ez alkalommal sikeresek legyünk. Arturs Krišjānis Kariņš (PPE). – (LV) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, véleményem szerint jól látható válaszvonalat kell húznunk a múlt és a jövő között. Ami a múltat illeti, szerintem külön-külön megoldást kell találni Görögország, illetve Írország esetére. Úgy vélem, hogy egy alaposan kidolgozott terv keretében engednünk kell e veszteségek leírását, hogy ezek a társadalmak ismét talpra állhassanak. Nem helyénvaló továbbra is ezen országok adófizetőit büntetni azokért a hibákért, amelyeket egyébként a magánszféra követett el, különösen a bankok. Ami pedig a jövőt illeti, meg kell vizsgálnunk, mi is Európa célja. A cél a stabil növekedés biztosítása. De ehhez az szükséges – és a Tanács erről is megbeszéléseket folytat –, hogy gondoskodjanak az államadósság alacsony szintjéről. Mit biztosít az alacsony vagy kismértékű államadósság? Biztosítja ezen országok pénzpiacainak bizalmát, ami cserébe alacsony kamatokat biztosít, aminek segítségével a vállalkozások talpra állhatnak és fejlődhetnek ezekben az országokban. Ha fejlődnek a vállalkozások, azt beruházások követik. A beruházások munkahelyeket eredményeznek, ami elsőrendű fontosságú most számunka itt, Európában. Ez a folyamat – azaz az állami kiadások mérséklése az adósságszint alacsonyabb szintre való csökkentése érdekében – másfelől nem zárja ki a beruházásokat. Több képviselőtársam említette a beruházások alapvető jelentőségét, és azt, hogy – ahogyan ők fogalmaznak – nem tudjuk „kimenteni magunkat” a válságból, és hogy beruházásokra van szükségünk. Külön felhívnám a figyelmet hazám, Lettország példájára, amely nemcsak jelentős költségtakarékossági intézkedéseket tett az elmúlt két évben, hanem idén – 2011-ben – a nemzeti költségvetés egyharmadát állami beruházásokra jelölte ki. Tehát meg lehet csinálni. A jövőben ezen az úton kell haladnunk, hogy ne oda érkezzünk, ahová most jutottunk. Köszönöm a figyelmüket. Marian-Jean Marinescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, az Európai Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosítására irányuló határozat elfogadásával komoly lépést tett az európai stabilitási mechanizmus létrehozása felé. A jövőbeni mechanizmus stabil, következetes válasz ad majd mindenkor, ha megrendül az euróövezet stabilitása. Fantasztikus dolog egy ilyen mechanizmus megléte. De jó lenne, ha nem kerülnénk ilyen helyzetekbe, és ezért a gazdasági kormányzásra vonatkozó rendelkezések által meghatározott büntető intézkedéseket szintén következetesen kell alkalmazni. Minden tagállamnak segítenie kell a stabilitás fenntartásában, függetlenül attól, hogy része-e az euróövezetnek vagy sem. Ezért is rendkívül pozitív fejlemény az Euró Plusz Paktum létrehozása, amelyhez az euróövezeten kívüli tagállamok közül is csatlakoztak, például Románia. Az európai szemeszter végrehajtása segít az európai gazdaságpolitika koordinálásában, javítva a versenyképességet, csökkentve a bürokráciát, támogatva az oktatást és javítva a munkaerőt. De ezeket a prioritásokat gyorsan át kell alakítani konkrét nemzeti intézkedésekké. Az új európai strukturális reformok sikere szorosan kapcsolódik az egységes piac megerősítéséhez. Az Uniónak olyan stratégiára van szüksége, amely segít a

05-04-2011

05-04-2011

HU


munkahelyteremtésben és az EU munkaerőpiacán helyenként tapasztalható munkaerőhiány enyhítésében. Üdvözlöm a Bizottságnak az egységes piaci intézkedéscsomag előterjesztésére irányuló szándékát, amelyet 2012 végéig kell elfogadni. Ugyanakkor sajnálattal mondom, hogy azok a kiemelt intézkedések, amelyek célja, hogy új lendületet adjanak az egységes piacnak és a versenyképességnek, nem foglalják magukban az összes európai munkavállaló szabad mozgásának biztosítását, ehelyett csak a szolgáltatások szabad mozgásával foglalkoznak. Simon Busuttil (PPE). – (MT) Elnök asszony, a líbiai háború elől most Európába menekülnek az emberek, különösen Lampeduzába és Máltára. Hazámban az emberek két dolog miatt aggódnak. Először is nem tudják, hány ember érkezik. Ezt a félelmet nem lehet csillapítani, mert egyszerűen nem tudjuk, hányan fognak átkelni a tengeren. Másrészt az embereket nagyon aggasztja, hogy bizonytalanság övezi, hogy Európa hajlandó lesz-e most segíteni. Ezzel az aggállyal tudunk és kell is foglalkoznunk, mert a szolidaritási mechanizmus már létezik az európai jogban: a 2001/55/EK irányelv, amelyet alkalmaznunk kell. A Bizottság két dologgal indokolja, hogy miért nem alkalmazzák a vonatkozó mechanizmust. Először is nincs többség az Európai Unió Tanácsában. Azt kérem Barroso elnök úrtól, hogy erre az okra ne hivatkozzon. A Bizottságnak bizonyítania kell politikai vezető szerepét, és politikai kezdeményezésként javaslatot kell előterjesztenie a mechanizmus aktiválása érdekében. A Bizottság arra is hivatkozik, hogy még nem elég sokan érkeznek. Bánjunk óvatosan a számokkal! Az érkezők száma kevés lehet Európa egészéhez képest, nagyon sok egyetlen ország számára, amelytől elvárják, hogy egyedül fogadja az összes odaérkezőt. Ezért közvetlenül Barroso úrhoz fordulok azzal a kéréssel, hogy aktiválják a szolidaritási mechanizmust, illetve Van Rompuy úrhoz, hogy mondja meg a Tanácsnak, hogy mutassanak valódi szolidaritást. Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony, az Európai Tanács ülésének eredményei politikai és intézményi szempontból kielégítőnek értékelhetők, de a mai vita üzenete az, hogy a válság még nem ért véget. Barroso elnök úr szerint a gazdasági helyzet továbbra is nehéz és bizonytalan marad, Verhofstadt úr megerősítette, hogy betömködjük a lyukakat, de a válságot még nem oldottuk meg, Van Rompuy elnök úr szerint pedig a problémák továbbra is fennállnak. Mindez múltbéli hibák és a megfelelő eszközök hiányának az eredménye. Le kell vonnunk a következtetéseket arról, hogyan történtek e múltbéli hibák, és hogyan alakult ki ez az elképesztő mértékű adósságteher és hiány. Mi volt a baj a tagállamok és az uniós intézmények politikáival? Alapos elemzés és a következtetések levonása nélkül – amelyet minden érintett félnek feladatának kell tekintenie – nem kerülhetjük el, hogy ismét beleessünk ugyanazokba a hibákba. A legfontosabb feladat továbbra is a versenyképesség javítása. Remélem, hogy a Bizottság új egységes piaci intézkedéscsomagja valóban ambiciózus lesz. Legalább a digitális egységes piac témája végre bekerült az EU prioritásai közé. Végül, de nem utolsósorban ezen a héten hivatalba lép az új észt kormány. A közelmúltbeli választásokon az észt választók Európa-ellenes érzelmeikről tettek tanúbizonyságot, amikor

37

38

HU


nagy többséggel újra a jelenlegi kormányt választották meg, annak ellenére, hogy óriási költségvetési megszorítások … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony, sok mindenért dicsérhetjük a Tanács következtetéseit, ha a jövőt nézzük, de talán már kevésbé, ha a jelenre vagy a múltra gondolunk. Érdeklődve hallgattam Catherine Day, egy magas beosztású bizottsági tisztviselő észrevételeit a múlt héten, Írországban, amikor is azt mondta, hogy a fény már lekopott Írországról. Remélem, hogy ezzel nem egyenként ránk gondol, és azt is remélem, hogy figyelembe véve a stressz-tesztek és az új kormány rendkívül szigorú intézkedéseinek az eredményeit, Írország ismét fényleni fog. És azt is remélem, hogy ez fény a polgárainkat is eléri majd, akiket lesújtja és elkedvetleníti az az érzés, hogy egy nagyon nehéz terhet cipelnek az Európai Unió többi része érdekében. Azt kérdem azoktól, akik dühösen rázzák az ujjukat az egyes országok és polgárok helytelen magatartása miatt, hogy kérem, ne feledjék el, hogy mások is becsatlakoztak a buliba – az európai bankokról beszélek, amelyek megpróbáltak profitálni abból a fellendülésből, amely Írországban és máshol is tapasztalható volt. De ma már van egy reménysugár az ír közegben. Azt látom, hogy a stressz-tesztek nyomán a globális pénzügyi óriások támogatják gazdaságunkat, és reményeim szerint felismerik, hogy az írek Európa többi része számára oldottak meg egy problémát, és biztosítják a számunkra olyan fontos szolidaritást a kamatmértékek terén. Jörg Leichtfried (S&D). – (DE) Elnök asszony, Barroso úr, Van Rompuy úr, szeretnék feltenni néhány kérdést. Jó dolog, hogy sikerült megállapodást elérni. Az is jó, hogy az európai gazdaság és az európai valuta mostantól erőteljesebb védelemben részesül. De elég-e önmagában a védelem? Nem kellene tovább menni? Nem kellene a fellendülést ösztönözni, hogy megőrizhessük azt, amit védelmezünk? Véleményem szerint túl keveset teszünk és nem a jó stratégia mentén. Az Európai Unió miért az uborka, a banán és az élő szarvasmarha exportjába fektet be, és nem az egyetemekbe, az iskolákba, az oktatási intézményekbe? Erről el kellene gondolkodnunk. Amikor azt mondják, hogy erre nincs pénzünk, akkor talán egy kis átszervezésre lenne szükségünk. Át kellene gondolnunk, hogy szükségünk van-e új bevételi forrásokra, ebben az esetben ugyanis nem kell messzebb mennünk azoknál, mint akik mindig is profitáltak ebből a kimondhatatlan helyzetből. Barroso úr, mi a valódi oka annak, hogy az Ön Bizottsága ellenzi a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adót? Kérem, válaszoljon erre a kérdésre. Egyszer és mindenkorra el kell döntenie, hogy a pénzügyi szektor mellett vagy a polgáraink mellett áll-e. Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, szeretnék köszönetet mondani a képviselőcsoportok elnökeinek az Elnökök Értekezlete ülésének elhalasztásáért, és hogy a 15. cikkel összhangban a plenáris ülésen megtarthattuk ezt a vitát. A stabilitási mechanizmussal kapcsolatban Lamassoure úr felszólalásából szeretnék kiindulni, aki felvetette a politikai ellenőrzés, és különösen e mechanizmus szabályozásának kérdését, és arra szeretnék választ kapni, hogy ki fog költségvetési mentesítést adni e pénzügyi eszköz tekintetében.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Végül még azt szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság számára nem jött-e el annak az ideje, hogy átfogó jelentést nyújtson be a Parlamenthez a hitelintézeteknek nyújtott költségvetési támogatásról, különös tekintettel minden pénzügyi mozgásra és az államadósságra? Végül azt javaslom, fontoljuk meg egy európai hitelminősítő intézet létrehozásának a lehetőségét, annak érdekében, hogy megoldjuk a magán hitelminősítőkkel kialakult komoly problémákat, hiszen egy ország minősítése nagyon más, mint egy magánvállalaté. Enrique Guerrero Salom (S&D). – (ES) Elnök asszony, felszólalásának kezdetén Van Rompuy úr rámutatott, hogy 49 nap alatt az Európai Tanács három döntéshozó ülésére és egy csúcstalálkozóra került sor. Más szóval, ami korábban egy három- vagy hathavonta megrendezésre kerülő esemény volt, mára az Unió szokásos kormányzási módjává vált, hogy azonnali választ adjon az azonnali kihívásokra. De ezen azonnali kihívásokon túl rejlenek az Unió jövőbeni lehetőségei, és azok a versenyképességünktől függenek. Jelenleg milyen erőforrásokkal rendelkezünk ahhoz, hogy tudást generáljunk? Kevés világvezető egyetemünk van, jövedelmünk kisebb részét fordítjuk kutatásra és fejlesztésre, mint a feltörekvő és a fejlődő országok, ugyanakkor vállalkozásaink csak nagyon kis szerepet játszanak a kutatásban. Európai dimenziót kell megvalósítanunk az európai egyetemek összehangolásával és olyan tantervekkel, amelyek kiválóságot és együttműködést generálnak. Graham Watson (ALDE). – Elnök asszony, a Tanács és a Bizottság elnöke beszélt az Euró Plusz Paktumról és az egységes piaci intézkedéscsomagról. Mindkettővel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Egyetértenek az Európai Központi Bank elnökével abban, hogy egy sokkal erőteljesebb európai stabilitási mechanizmusra lesz szükség? És ha nem értenek egyet, annak oka egyszerűen az, hogy a valódi profik csak ritkán ismerhetik be nyilvánosan, amit dolgozószobájuk magányában igaznak tudnak? Norvégia az egységes piac egyetlen olyan résztvevője, amely 100%-osan végrehajtja a szabályokat. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi válságban az igazi stressz-teszt nem a bankok vagy a nukleáris létesítmények tesztje lesz, hanem az Európai Unió tagállamai közötti szolidaritásé, a Bizottság és a Tanács elnöke szerint jó esélye van-e annak, a korábbinál nagyobb mértékű szolidaritásnak lehetünk tanúi? Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, az Európai Unió Tanácsában folytatott tárgyalás egyik témája az euróövezet új válságmechanizmusának meghatározása volt. Jóllehet a jelen lévő kormányfők megállapodtak egy rögzített eurókötvény létrehozásában, a jelek szerint további megbeszéléseket kell folytatniuk saját országaik szakértőivel a kötvény végső formájáról. Amikor a szlovák miniszterelnök, Radičová asszony hazatért Brüsszelből, azzal kellett szembesülnie, hogy az általa a tanácsi tárgyalások során képviselt álláspont nem kapott kellő támogatást a szlovák parlamentben. A fizetésképtelen országok csődhelyzetét szabályozó, az euróövezet keretében aktivált mechanizmus megfelelő és pontos véglegesítése nélkül a javasolt állandó mechanizmus az európai eladósodás állandó eszközévé fog válni. Ezért egyetlen felelős nemzeti kormány sem fogadhatja el ebben a formában. Ezért azt kérem Öntől, az Európai Unió Tanácsának elnökétől, hogy a politikai javaslatokban vegyék jobban figyelembe az illetékes szakértők véleményét.

39

40

HU


Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök asszony, az ülésről beszámoló jelentés 5. bekezdése kimondja, hogy olyan szakpolitikai intézkedésekről kell majd számot adni, amelyek célja, hogy korrigálják a káros és tartósan fennálló makrogazdasági egyensúlyhiányt és javítsák a versenyképességet, de a bevezetésben a harmadik országokkal folytatott kereskedelem előmozdításáról van szó. A harmadik országokból – különösen az ún. feltörekvő gazdaságokból – származó behozatal a kereskedelmi egyensúlytalanságok és a versenyképtelenség legnagyobb okozója. A fejlett országok nem fognak tudni versenyezni az ezekből az országokból behozott feldolgozó-ipari termékekkel anélkül, hogy a saját béreinket ne szállítanánk le az ő szintjükre. Erre egyébként burkolt célzást tesznek a 16. oldalon, a versenyképesség előmozdításáról szól részben. A szöveg így szól: „a bér- és termelékenységi folyamatok, valamint annak [elemzése], hogy szükség van-e versenyképességi korrekcióra”. Ez csak egy dolgot jelenthet. A béreket lefelé kell korrigálni, hogy az árukat versenyképessé tegyük a feltörekvő gazdaságok termékeivel. Míg az olyan elvek, mint a szabadkereskedelem szent és sérthetetlenek, az európai munkavállalók gazdasági érdekei a jelek szerint nem fontosak. Seán Kelly (PPE). – Elnök asszony, nem szeretem, ha mások húznak maguk után vagy ha valakinek a lekötelezettje vagyok – csakúgy, mint az írek, ez a független nép. Ezért a közelmúltbéli EU–IMF mentőcsomag nagyon sértette az íreket. Ugyanakkor nem osztom azt a véleményt, amely szerint ezért Európa hibáztatható. Főként Írország tőzsdén jegyzett bankjai, szabályozó hatósága és kormánya okolható, nem pedig az ír nép – de az írek most arra kényszerülnek, hogy megfizessék ennek az árát, és a teher túlságosan nagy. Ezért két dolgot kérnék: először is a kamat csökkentését, és szeretnék köszönetet mondani Rehn biztosnak és Barroso elnök úrnak az e téren tett erőfeszítéseikért. Másodszor, úgy vélem, hogy a kötvénytulajdonosoknak meg kell fizetniük ennek az árát – ha nem is a teljes kamatkifizetés megvonását, de legalább a kamatok egy részének visszatartását. Ha ez a két dolog megtörténne, akkor talán haladást érhetnénk el. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök asszony, Van Rompuy úr, Barroso úr, hölgyeim és uraim, a gazdaságpolitikáról és az Euró Plusz Paktumról szóló európai tanácsi következtetések egy igazi európai Pandóra szelencéjét nyitják fel, amiből csak gondok fognak kiszabadulni, amelyekkel az európai polgároknak kell szembenézniük. A szociális jólét és a bérindexálás megkérdőjelezése, a termelékenység és a bérek összekapcsolása, a csökkentett vásárlóerő és a nyugdíjkorhatár növelése csak néhány példa a ránk váró megszorítási krízisből. Elborzadva látom, hogy a Tanács semmilyen tanulságot nem volt le a válságból. Természetesen költségvetési felelősségen és szigoron alapuló politikára van szükségünk, ezt senki sem vitatja, de nem kellene ahhoz ragaszkodnunk, hogy a polgárok tegyenek meg minden erőfeszítést, mivel ők az egyetlen esélyünk arra, hogy győztesként kerüljünk ki ebből a válságból. Önök túlságosan gyorsan megfeledkeznek a pénzügyi és a banki ágazatról, amelyeknek szintén hozzá kell járulniuk e döntő fontosságú erőfeszítésekhez, és mindenekelőtt felelősségteljesebben kellene működniük. Mikor láthatjuk végre a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó megvalósulását? Most, amikor 16 millió európainak nincs munkája, az árak az egekben vannak és spekulációs

05-04-2011

05-04-2011

HU


sokkok rengetik meg a kontinenst, a Tanács a tőke helyett a munkára és a munkavállalókra helyezi az áldozat terhét, ami elfogadhatatlan. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Van Rompuy elnök úr az Euró Plusz Paktumot a jövő gazdasági koordináció új szakaszaként értékelte, és ez makrogazdasági koordináció terén tényleg egy teljesen új korszak. Hasonlóképpen ítélte meg Orbán Viktor miniszterelnök úr, az Unió soros elnöke, aki a jövő európai gazdasági rendszerének a pilléreként fogalmazott. Sajnálatos ugyanakkor, hogy Magyarország neve nem szerepelt abban a felsorolásban, amit Van Rompuy úr elmondott, hiszen Magyarország nem vesz részt sajnálatos módon az Euró Plusz Paktumban. Nagyon sok magyar állampolgár, szakértő közgazdász sem érti, miért döntött így a magyar kormány, hiszen Magyarország egy nyitott gazdasággal rendelkező kis ország, és nem igaz az az indoklás, hogy ez akadályozta volna az adóversenyt, mindössze a társasági adóalap harmonizációjáról lenne szó. Kár, hogy Magyarország kimaradt belőle. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, az EU mestere a halogatásnak. Kadhafit évtizedeken keresztül komoly partnerként kezelték, az atomenergia veszélyeit évtizedeken keresztül a szőnyeg alá söpörték, most pedig pénzt pumpálunk egy olyan biztonsági hálóba, amely nyilvánvalóan nem működik. Miért nem látják az emberek, hogy az euróválság nem oldható meg a biztonsági hálóval? Amerikai hitelminősítő intézetek először Görögországot, most pedig Portugáliát minősítették le, a mentőcsomag pedig csak a bankoknak és azoknak a spekulánsoknak segít, akik a csődhelyzetben lévő euróövezetbeli tagállamokkal hazardíroznak. Ezért mondom, hogy most már fel kell számolni a védőhálót és vonalat kell húzni az Eurobond kötvényekkel kapcsolatos tervek alá. Ha a csődbe ment államok az euróövezetben maradnak, az az euró végének kezdetét jelzi majd. Ezért jobb lenne, ha a mentőcsomagokra előirányzott milliárdokat az Észak-Afrikából érkező menekültáradat megfékezésére fordítanánk fenntartható helyi projektek megvalósításával vagy az atomenergiától való valódi függetlenség biztosítására. Ez mindenképpen jobb beruházást képviselne annál, mint hogy egyszerűen a nemzetközi hitelminősítő intézetek kaszinóiban szórjuk el a pénzt. Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök asszony, azok, akik Portugáliát ebbe az állítólagos mentőcsomagba belelökik, nem igazán akarnak segíteni, inkább csak több pénzt akarnak keresni az országunk és az euró bedöntésével. Ennek oka az, hogy Európában, ahol a szolidaritás, a kohézió és a közösségi módszer üres szavakká váltak, ez az állítólagos segélycsomag egyedül a bankoknak nyújt pénzügyi támogatást, azoknak a bankoknak, amelyek belelöktek bennünket az adósságörvénybe, amely most a mélybe húz minket – és mindezt költségvetési pénzből, az Euró Plusz Paktum neoliberális intézkedéseivel, a növekedés és a foglalkoztatás beindítását célzó beruházások nélkül, az Eurobond kötvények nélkül, a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó nélkül, valamint az eurót elpusztító makrogazdasági egyensúlytalanságokat kezelni hivatott intézkedések nélkül teszik. Ebben az Európában, ahol vannak olyan bankok, amelyek túl hatalmasak ahhoz, hogy elbukjanak, és ehelyett államok és népek mennek tönkre, csak a vakság vagy a szerzett jogok magyarázhatják azt a tényt, hogy a Bizottság és a Tanács már nem akar intézkedéseket tenni az adóparadicsomok ellen. Lehet-e úgy rendbe tenni, megszabályozni és felügyelni a pénzügyi rendszert, hogy közben hagyjuk, hogy a korrupciót, az adócsalást és az adóelkerülést, valamint a szervezett bűnözést segítő fekete lyukak érinthetetlenek maradjanak?

41

42

HU


Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem megfelelő a tanácsi ülés következtetéseinek tárgya, amely szerint gazdasági növekedésben vagyunk, de ezzel egy időben takarékoskodnunk kell. A költségvetési konszolidációval való megszállottság – válság idején – végzetes lehet számunkra. A foglalkoztatás és a fenntartható gazdasági növekedés helyreállítását kell egyértelmű prioritásnak tekintenünk. Hölgyeim és uraim! A polgárok azok, akik a válság nehezét viselik. Egyrészről elveszítik a munkájukat és keményen érintik őket a kormányok kiadáscsökkentései, és ehhez még hozzájön annak a fenyegetése, hogy az Eurobond kötvények alátámasztásához szükséges pénz kizárólag az általuk befizetett adókból fog származni. A pénzügyi ágazat szereplőinek kellene a legnagyobb szerepet játszaniuk az Eurobond kötvények megerősítésében. Elnök asszony, Barroso úr, az Uniónak most a gazdasági és a szociális politikák összehangolására van szüksége a foglalkoztatás ösztönzése és a válságból való kilábalás érdekében. Emellett egyértelmű konszenzust kell kialakítanunk az euró védelméről a magán pénzügyi szektor részvételével. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, a Szerződés felülvizsgálata vezetett az európai stabilitási mechanizmus elindításához. Ismét a vonatkozó követelmények betartására kérek mindenkit. Elvégre az, hogy egy másik tagállamot és polgárait állítunk a tűzvonalba, felelőtlen lépés a jelenlegi és folytatódó strukturális válság összefüggésében. Az európai stabilitási mechanizmus léte csak akkor indokolt, ha az összes tagállam teljesíti költségvetési kötelezettségeit és beleegyezik költséghatékonysági intézkedések végrehajtásába. A japán válsághelyzet megmutatta, mennyire „biztonságos” is tud lenni az atomenergia. A természet ereje nagyobb annál, minthogy az ember megzabolázhassa azt. Figyelembe véve a Csernobilban történteket csak remélhetjük, hogy a stressz-tesztek tekintetében nagyobb elővigyázatossággal járnak majd el, mint a múlt héten előírt korlátozások esetében. Itt az idő az atomenergia időszakának lezárására, és hogy végre a megújuló energiaforrásokra koncentráljunk. Például a NorGer – egy tenger alatti villamos vezeték projekt – 60 atomerőművet tudna kiváltani. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, örömömre szolgál, hogy az Európai Tanácsnak sikerült megállapodásra jutnia néhány olyan kérdésről, amely különösen fontos Európa számára. Ezek közül kiemelném az európai szemesztert és annak jelentőségét, mivel ez jelenti az egyik prioritást. Úgy vélem, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a hitelt érdemlő tagállamokban a költségvetés és a társadalmi igazságosság helyreállítására, valamint a költségvetési fenntarthatóságra, ami megteremtené a feltételeket a stabilitáshoz és a tagállami gazdaságok gyorsabb talpra állásához. Nagyon fontos, hogy a konszolidációs erőfeszítések kiegészítsék a strukturális reformokat, különösen az Európa 2020 stratégiában az Európai Unió tekintetében megállapított prioritások végrehajtása terén. A Bizottságnak különösen fontos szerepet kell játszania: rendkívül felelős módon ellenőriznie kell a tagállami intézkedéseket és nyomon kell követnie, hogy egyes intézkedéseket a nemzeti stabilitási konvergencia programmal összhangban hajtják-e végre. Ezenkívül továbbra is komoly aggályokat vet fel az Európai Központi Bank, a Tanács és az Európai Bizottság által a kereskedelmi bankok helyzetével kapcsolatban tanúsított hozzáállás, valamint a külföldi hitelminősítő intézetek tevékenysége.

05-04-2011

05-04-2011

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, az Európai Tanács legutóbbi ülésével kapcsolatban – meglátásom szerint – jól kiegyensúlyozott és elfogadható értékeléssel szolgáltam. Nem tévedés azt mondani, hogy strukturális szempontból jelentős előrelépést tettünk. Ha összevetjük azt, amink most van, azzal, amink nem volt eddig, kétségkívül nagy előrelépést tettünk. Létrehoztuk például az állandó stabilitási mechanizmust, amelyről még a Szerződés sem rendelkezett. Ezenkívül a Parlament elsöprő többséggel támogatta a Szerződés korlátozott mértékű módosítását, amelynek nyomán lehetővé vált egy olyan új eszköz létrehozása, amely addig nem létezett. Legyünk tehát őszinték, amikor értékelünk. Véleményem szerint jelentős előrehaladás történt abban, ahogyan a válságra reagálunk, és abban, ahogyan a múltbéli hibákból levontuk a tanulságokat – akár az eszközök vagy a politikák szintjén. Ugyanakkor nagyon világosan kijelentettem, hogy ez nem biztos, hogy elegendő lesz. Egy dolog az, hogy megvan a szükséges struktúra, az architektúra, de az már másik dolog, hogy rendelkezünk-e az alkalmazandó politikákkal. Az igazi teszt ezután az lesz, hogy a kormányok és a mi intézményeink milyen lényegi dolgokat tudnak megvalósítani. A tartalom fontosabb az eszközöknél. Mindamellett azt is mondtam – azt hiszem nagyon érthetően –, hogy ami a törekvéseket illeti, a Bizottság bizonyos területeken messzebb ment volna. Rámutattunk például arra, hogy az állandó stabilitási mechanizmus esetében nagyobb rugalmasságot szerettünk volna elérni. Sajnos e magasabb szintű cél kapcsán nem sikerült konszenzusra jutni. De hiba lenne nem elfogadni azt, amit elértünk. A törekvések témájánál maradva hangsúlyozni szeretném ezt a fontos szempontot, mert egyesek további javaslatok benyújtását javasolták a Bizottságnak. Gyakorlatilag mindent, amit Önök említették, a Bizottság már javaslatba foglalt. 2010. május 9-én a Bizottság – jómagam és Rehn biztos – jogalkotási javaslatot terjesztett elő egy, a stabilitási mechanizmusra vonatkozó, teljességgel közösségi alapú megközelítésről. Azt javasoltuk, hogy egyesítsük – például – az adósságkezelést, amit készfizető kezességnek neveznek. Ezt a tagállamok elutasították. Nem Önök, de a tagállamok jóváhagyásának megszerzése alapvető fontosságú, Verhofstadt úr. A szöveget az euróövezeti csúcson terjesztettük elő, és ott a tagállamok nagy többséggel elutasították. Ez a valóság. Ami az állandó stabilitási mechanizmus kapcsán az egyhangú vagy a többségi döntés konkrét kérdését illeti, jómagam az utóbbit javasoltam. Az Európai Tanács elnökének és egyes állam- és kormányfők jelenlétében kitartottam amellett, hogy el kell fogadniuk a minősített többség szabályát. De ezt elutasították. Tehát mindig lehet ragaszkodni valamihez, de a megfogalmazásnak egyértelműnek kell lennie, és pontosan tudni kell, kihez kell fordulni a kérésekkel. A Bizottság ambiciózus javaslatokat tett, például a stressz-tesztekhez kapcsolódóan; az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank volt az, amelyek hitelt érdemlő és átlátható teszteket javasoltak az európai bankok számára. Az Eurobond kötvényekkel kapcsolatban azt mondhatom, hogy a Bizottság azt hiszem, legalább 30 éve beszél ezekről. De ezt néhány tagállamunk elutasította. Én magam azt javasoltam – és elmondhatom, hogy ugyanezt fogom tenni a pénzügyi keret tekintetében is –, hogy most legalább projektkötvényeket kiadhatnánk beruházások finanszírozása céljából, az európai költségvetési tervezet szintjén. Akkor majd meglátjuk, ki fogja támogatni

43

44

HU


ezt az európai beruházásokat segítő megközelítést. És talán akkor Önök közül néhányan – saját európai pártjukkal – meggyőznek bennünket arról, hogy támogassuk ezt a pénzügyi tervvel kapcsolatos ambiciózusabb megközelítést. Ez lehetőséget nyújthat számunka az eddiginél is szorosabb együttműködésre. Ez mind az európai szintű törekvések kérdéséhez tartozik. (Taps) A Bizottság még a szociális kérdés kapcsán is – amiről most szólni szeretnék – nagyon keményen dolgozott annak biztosítása érdekében, hogy a 2020-as stratégia erőteljesebb hangsúlyt fektessen a szociális szempontokra és az oktatásra. De ez nem ment könnyen. Egyes kormányok azt mondták, hogy – a szubszidiaritás elvével összhangban – nem Európa vagy az Európai Unió feladata, hogy közvetlenül intézkedjen a szociális szempontok és az oktatás terén. Most próbáljuk meg az Európa 2020 stratégia keretében kidolgozni ezt a politikát, és ösztönözni a beruházásokat, különösen az oktatás és az innováció terén, figyelembe véve, hogy a 2020-as stratégia keretében mindazonáltal sikerült konszenzusra jutni például a szegénység elleni küzdelem és a társadalmi kirekesztés stratégiába való beépítéséről. De e tekintetben hadd mondjak el valamit, amiről lehet, hogy nem tudnak. A Bizottság egyszer – azt hiszem két éve – azt javasolta, hogy biztosítsunk sürgősségi élelmiszersegélyt egyes európai emberek számára, mert Európában is vannak olyanok, akik nem jutnak elegendő élelemhez. Nemrég Joseph Daullal, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoportjának elnökével együtt ellátogattunk az élelmiszerbankba itt, Bas-Rhin megyében. Európában vannak szegénységhez kapcsolódó problémák. Tudták, hogy két kormány is a Bíróság elé vitte a Bizottságot, mert a Bizottság egy mechanizmust léptetett életbe Európa legszegényebbjeinek megsegítése érdekében? Hát ez a helyzet. Tisztázzuk a dolgokat! A Bizottság olyan Európát szeretne, amely ambiciózusabb a kormányzás tekintetében; támogatja a tisztességes növekedést és európai szinten a nagyobb mértékű társadalmi igazságosságot. De ehhez a Parlamentre és a tagállamokra is szükségünk van. És ezért küzdenünk kell! Ezért úgy vélem, hogy az, aki Bizottságot bírálja, rossz célpontot választ, mert a Bizottság élen jár a szociális szempontokat erőteljesebben érvényesítő, igazságosabb Európa, valamint a sokkal hitelesebb kormányzás megvalósításáért folytatott küzdelemben. Ugyanakkor a következőt is mindenképpen tisztáznunk kell. Szerintem nem segít Európának, ha azt mondjuk, hogy a jelenlegi probléma Európa problémája, mintha a felelősség nem terhelné egyes kormányokat is, amelyek hagyták, hogy az adósságszintjük fenntarthatatlanná váljon, vagy hogy a bankjaik a bruttó hazai terméket többszörösen meghaladó növekedéssel bírjanak. Részben a kormányok is felelősek. Ez a felelősség alapvető fontosságú. Ezért kell szolidaritáson alapuló, új megoldásokat találnunk, és felelősen cselekednünk. Például ezért vagyok büszke arra, hogy a Bizottság és én támogattuk a Görögország által fizetett kamatmértékek csökkentését célzó javaslatot, és Írország esetében is ugyanezt tesszük. Szerintünk ez a helyes út, részben azért, hogy ne terheljünk túlzottan magas költségeket a görög és az ír polgárokra, és hogy biztosítsuk, hogy az adósság fenntartható maradjon. Tehát csak a szolidaritás és a felelősség szellemében találhatunk közös válaszokat, amelyek – reményeim szerint – lehetővé teszik számunkra, hogy elkerüljünk egy problémát, amelyet néhány felszólaló már említett, és amelyet aggasztónak találok: az Európában meglévő egyfajta megosztottságról van szó, különösen az Észak és Dél, a központ és a perifériák között. Nézetem szerint az az Európa, amit mi

05-04-2011

05-04-2011

HU


fel szeretnénk építeni, az a szolidaritás Európája, nem pedig az első vagy másodosztályú Európáé. Olyan Európa, amellyel minden európai azonosulni tud. a Bizottság elnöke. – Áttérnék a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó kérdésére. Ezt az adót szavakkal és tettekkel egyaránt védelmembe vettem az Európai Unió nevében a G20-ak találkozóján. De ezt G20-as partnereink közül nagyon sokan elutasították. A kérdés, amit most megvitatunk, az az, hogy európai szinten bevezethetjük-e – vagy be kell-e vezetnünk – a pénzügyi tranzakcióra vonatkozó adót. Ismét legyünk őszinték. Ezt számos tagállam alapvetően ellenzi. Nem fogják hozzájárulásukat adni. A legutóbbi európai tanácsi ülésen azt mondtam, hogy a Bizottság jelenleg a pénzügyi ágazat előtt álló különböző lehetőségek hatásvizsgálatát végzi, és hamarosan javaslatokkal fog előállni. Nagyon fontos volt, hogy a Bizottság bejelentette ezt az Európai Tanácsban, mert legalább az Európai Tanács következtetései tartalmaznak egy olyan kötelezettségvállalást, miszerint megvizsgálják a Bizottság által a pénzügyi adózás tekintetében a jövőben előterjesztésre kerülő javaslatokat. Az igazságosság érdekében fontosnak tartom, hogy a pénzügyi ágazat szintén hozzájáruljon a válságra adott válaszokhoz, mert elmondható, hogy a pénzügyi ágazatban tanúsított magatartás legalább részben hozzájárult e válság kialakulásához. Ezt alapvetőnek tartom a méltányosság tekintetében. Ez a saját véleményem, és nincs kétségem afelől, hogy ez a Bizottság álláspontja is. E kérdés kapcsán javaslatokkal fogok előállni. Ugyanez vonatkozik a közös konszolidált társaságiadó-alapra is. A Tanács egy része ellenzi, de a Bizottság előterjesztette a javaslatot és küzdeni fogunk érte, mert véleményünk szerint a közös konszolidált társaságiadó-alap az egységes piac fontos eleme. Pontosan ezt a megközelítést védelmezzük. Már nagyon régóta vitatkozunk eljárásokról és eszközökről. Most itt az ideje, hogy az eljárásokat és az eszközöket a tartalom szolgálatába állítsuk. Az eljárások és az eszközök fontosak, de a tartalom alárendeltjei, és nem helyettesíthetik azt. A megoldásra váró kihívást gazdasági megújulásunk jelenti számunkra. Az igazság az, hogy ahhoz, hogy képesek legyünk befektetni, bizalomra van szükségünk. A bizalom alapja az, hogy képesek vagyunk-e korszerűsíteni, újítani, illetve fenntarthatóbbá és versenyképesebbé válni. Ne keverjük össze az okot és az okozatot. Akkor leszünk vonzók a beruházások számára, ha gyorsan és határozottan végrehajtjuk az Európa 2020 politikát, és ha egy olyan Európa megteremtésére törekszünk, amely fenntartható és versenyképes, és amely a szolidaritás szellemében működik, amely szolidáris az összes tagállammal, így Portugáliával is. a Bizottság elnöke. – (FR) Schulz úr, Ön nagyon jól tudja, hogy a Bizottság elnökeként nem avatkozhatok be a portugál belpolitikába. Majd ha egyszer Ön már nem lesz az Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának elnöke és már más feladatai lesznek, biztos vagyok abban, hogy azokat a feladatokat teljesen függetlenül, a képviselőcsoport belügyeibe való beavatkozás nélkül fogja ellátni. Ugyanakkor el kell mondanom Önnek, hogy Portugáliában a politikai válság semmit sem könnyített a dolgokon, mivel Portugália már akkor is meglehetősen nehéz helyzetben volt. Ennek ellenére az európai intézményeknek is tiszteletben kell tartaniuk a nemzeti demokráciát és a nemzeti parlamentek döntéseit, és most azt reméljük, hogy Portugália a legjobb kiutat fogja megtalálni ebből a helyzetből. Mindenesetre a Bizottság Portugália mellett áll és segít neki megtalálni a legjobb megoldásokat, természetesen az általa tett kötelezettségvállalásokkal és az európai partnerivel szemben meglévő bizonyos felelősségeivel összhangban. Úgy vélem, hogy csak

45

46

HU


ebben az aktív szolidaritással és felelősséggel jellemezhető szellemben tudjuk megoldani a válságot. Igaz, hogy a mai napon hallhattunk igen pesszimista véleményeket is. Ezenkívül Önök – az európaiak megválasztott képviselőiként – jól tükrözi az Európában uralkodó hangulatot. És jóllehet természetes dolog, hogy aggódnak, véleményem szerint rendelkeznünk kell politikai bátorsággal és érzékenységgel ahhoz, hogy bizalmat mutassunk saját európai projektünk iránt, mert nem hiszem, hogy képesek leszünk visszaállítani Európában a bizalmat úgy, hogy pesszimisták vagyunk. A Bizottság kész arra, hogy továbbra is lelkesen együttműködjön Önökkel, az Európai Tanáccsal, a Tanáccsal, az összes intézménnyel, egy erősebb, fenntarthatóbb, igazságosabb és versenyképesebb Európa megvalósítása érdekében. (Taps) Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. – (FR) Elnök asszony, tisztelt képviselők, nagy örömömre szolgál, hogy ilyen zsúfolt ülésteremben beszélhetek, hiszen nem voltunk még itt egyszerre ennyien azóta, hogy a Tanács elnökévé választottak, (Taps) de az a benyomásom, hogy nem csak miattam jöttek ide. Először is szeretnék köszönetet mondani az összes észrevételért, a pozitív és a negatív észrevételekért is. Annál is inkább megleptek ezekkel, mert az Európai Tanácsban egyhangú döntésre kell jutnunk, és meg kell próbálunk azonos álláspontot kialakítani az Önök kollégái között, akik különböző pártokat képviselnek, a miniszterelnökök és államfők között. Vannak köztük szocialisták, kereszténydemokraták, konzervatívok, liberálisok – mindannyian az Önök politikai családjaihoz tartoznak –, és minden alkalommal megpróbálunk megállapodást kialakítani közöttük. Korábban valaki említette, hogy nekem kell itt az idealistának, az álmodozónak lennem. Nem hiszem, hogy ez lenne a szerepem, de cselekedeteimmel arra törekszem – legalábbis ha lehetséges, és ezt a Bizottság elnöke is igazolhatja –, hogy a legtöbb esetben a bizottsági javaslatok és az Európai Tanács következtetései egy irányba tartsanak. Hadd említsem a munkacsoport példáját, amelynek esetében a Bizottság javaslatai alkották a gazdasági kormányzással foglalkozó munkacsoport tevékenységének az alapját, és amelynek esetében az eredmény nagyban közelít a Bizottság javaslataihoz. És arra fogok törekedni, arra fogunk törekedni a Parlamenttel, hogy még tovább javítsuk ezeket a javaslatokat. A szerepem az, hogy segítsem a konszenzus kialakítását. E szerepnek emellett a lehető legnagyobb mértékben a Közösség az alapja, és úgy gondolom, hogy néhány rendkívül fontos területen ezt sikerült megvalósítanom. Most pedig az „Euró Plusz Paktumról” mondanék néhány szót – tudják, ez az a rövid kis szöveg, amely megbeszéléseink és a végleges Euró Plusz Paktum dokumentum alapjaként szolgált. Sokan Önök közül, még a szkeptikus képviselőcsoportokba tartozók is, azt mondták, hogy országuknak csatlakoznia kellene az Euró Plusz Paktumhoz. Ez valószínűleg azért van, mert a paktum tulajdonképpen nem is olyan rossz. Sikerült kompromisszumot elérnünk az ambiciózus célkitűzések között, hogy a gazdaságok versenyképesek, a költségvetések pedig fenntarthatóak maradjanak, a végrehajtás pedig nemzeti szinten történjen, mert a legtöbb esetben a döntések, amiket meg kell hoznunk, nemzeti döntések. A második észrevételem a módszertanhoz kapcsolódik. Számos Európával kapcsolatos bírálat a tartalmat tekintve indokolt, de nincs összhangban a Szerződéssel. Például az egész

05-04-2011

05-04-2011

HU


nukleáris politika, az energia mix, nemzeti joghatóság alá tartozik, és én semmit sem tehetek ez ellen. Még legtöbbször a nukleáris létesítmények biztonsága és biztonságossága is a nemzeti határkör része. Vannak közösségi hatáskörök, európai hatáskörök, és az Európai Tanács következtetéseiben megpróbáltuk a lehető legnagyobb mértékben előmozdítani azokat. Nem hiszem, hogy a Bizottságnak valaha is ilyen fontos szerepe lett volna a nukleáris biztonság terén, mint most, a néhány nappal ezelőtt lezárult európai tanácsi ülés óta. De még mindig a Szerződés keretei között kell dolgoznunk. Említették a minimálbéreket egyes országokban, de ez nemzeti hatáskörbe tartozik. Beszéltek az egyenlőtlenségekről, a munkahelyek bizonytalanságáról, az igazságtalanságokról, de a legtöbb esetben ezek olyan intézkedések, amelyek a nemzeti keret részét alkotják. De szeretném hozzátenni, hogy sok intézkedés, amit most meg kell tenni a versenyképesség és a költségvetések tekintetében, olyan, amelyet a nemzeti hatóságoknak európai nyomás nélkül is meg kellett tenniük. Európa további nyomást gyakorol, mert – legalábbis 17 országnak – közös, közösségi valutája van, amely védelemre szorul. Az országok többségében azonban a szükséges intézkedéseket az adott ország saját érdekében, saját állampolgárai érdekében kell megtenni, saját jövőjének biztosítására. Európa pedig további nyomást gyakorol. Ezért ne illessük alaptalan vádakkal az Európai Uniót. Túlságosan gyengék a kormányzati intézkedéseink? Nos, a Tanács együttműködik majd az Európai Parlamenttel a gazdasági kormányzás javítása érdekében, és – mint más esetekben – biztos vagyok abban, hogy kompromisszumra fogunk jutni. Előfordulhat, hogy a 17 ország egyikéből a központi bank igazgatótanácsának valamely tagja bírálatokat fogalmaz meg a gazdasági kormányzással kapcsolatban, de idézhetek más igazgatótanácsi tagokat vagy bankigazgatókat más, Hollandiához közeli országokból, akiknek teljesen más a véleménye. Szükség esetén megadhatom Önöknek a neveket és az elhangzott véleményeket is: így a legkönnyebb dolgozni. Ami a jelenlegi válságot illeti, tisztelt képviselők, ott van előttünk a jövő, és vannak eszközök, amelyekről fontos döntéseket hoztunk, de természetesen ott van a múlt is. Mint már említettem, a múltat kezelni kell. Még az általunk megalkotható legjobb eszközökkel – az európai pénzügyi stabilitási eszközzel, a stabilitási mechanizmussal, a Szerződés módosításával, a gazdasági kormányzással, a paktummal – sem leszünk képesek megoldani a jelenleg nagyon nehéz helyzetben lévő országok problémáit, és nem tudjuk megoldani a bankok problémáit sem, amelyek még most is nyomás alatt vannak. Tehát ott van a jövő, és ott van a múlt is. Ami a múltat illeti, egyes tagállamokban és európai szinten nem léteztek politikák. Itt elkél az önkritika. De amit biztosítanunk kell, és amit biztosítani is fogunk – és ennek érdekében már megtettük a szükséges intézkedéseket –, az az, hogy egy ilyen válság soha többé ne forduljon elő. Ezzel egy időben – mint már említettem – kezdenünk kell valamit a múlt hagyatékával, egyrészt azon országok tekintetében, amelyekről Önök is tudnak, és amelyek már benne vannak a programban – például Görögország és Írország –, másrészről azon országok tekintetében, amelyekre vonatkozón jelenleg teszünk intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy bekerüljenek a programba. Megtehettük-e volna ezeket az intézkedéseket egy évvel ezelőtt? Nem! Elkövettünk súlyos hibákat a múltban? A Stabilitási és Növekedési Paktumot már hét vagy nyolc éve destabilizáltuk. Ha ez nem történt volna, sokkal hatékonyabb eszközeink lettek volna és sok válságot meg tudtunk volna akadályozni.

47

48

HU


Ami a gazdasági növekedést illeti, tisztelt képviselők, 2010 óta átlagosan 2%-os volt, ami azonos az 1999 és 2008 között eltelt évtized átlagával. 2010-ben gazdasági növekedést könyvelhettünk el, és 2011-ben a növekedés átlagosan 2%. Többet kellene tennünk? Hát persze! A közberuházások az egyedüli eszközök ehhez? Egyáltalán nem! A belső piac, az egységes piac rendkívül fontos. Tovább kell fejleszteni. A Bizottság már előterjesztette javaslatait, amelyet néhány hét múlva fogunk újból megvitatni, az Európai Tanács júniusi ülésén, ősszel pedig ismét visszatérünk majd erre a témára. Végül, Líbiával kapcsolatban sok bírálat érhet minket. De Európa, európai vezetés nélkül vérfürdő lett volna Líbiában. Európa nélkül mészárlásokra került volna sor. Néhány felszólaló rendkívül kritikus hangot ütött meg az Európai Unióval szemben. De mi időben cselekedtünk! És Európa nélkül semmi sem történt volna világszinten, az ENSZ szintjén. Az elhangzott bírálatok ellenére úgy vélem, jogunk van ahhoz, hogy halljuk ezt az igazságot. Elrontottuk dolgokat a múltban? A megfelelő politikákat alkalmaztuk? Nem! Helyrehoztuk a hibáinkat? Igen! És az Európai Unió hitelt érdemel e hibák kijavításáért. (Taps) Még egy utolsó dolgot szeretnék mondani az anyanyelvemen. – (NL) Eppink úr azt mondta, hogy csalódottságot érez. Én is csalódott vagyok ennyi intellektuális becstelenség miatt! Nem fogok jobban belemenni a dologba, de az, hogy Eppink úr egy fényképet lobogtat rólam, amikor nagyon jól tudja, hogy hivatalos minőségben voltam ott, és nem személyes meggyőződésem szerint cselekedtem, hát, azt kell mondanom, nagyon nagyot csalódtam benne. ELNÖKÖL: EDWARD McMILLAN-SCOTT alelnök Martin Schulz (S&D). – (DE) Elnök úr, most, a vita végén egy személyes észrevételt szeretnék tenni. Nemcsak a magam nevében beszélek, hanem számos képviselőtársam nevében is, akik egész idő alatt itt voltak és követték a vitát. Az Európai Parlamentben töltött időm során ritkán éreztem, hogy olyan rosszul bántak volna velünk, mint ma, az Ön és Barroso úr közötti összjátékban. Egyértelmű leszek. Barroso úr, Ön azt mondta nekünk: „az előttem nyitva álló kezdeményezések, amelyeket a Parlament nagy többséggel támogat, azért buknak meg, mert a tagállamok elutasítják azokat”. Hadd tanácsoljak Önnek valamit: a kezdeményezéseit jogszabálytervezetek formájában rakja le az asztalra. Így többséget kap majd itt, a Parlamentben, és a Tanácsnak már nem lesz hová bújnia! (Taps) Arra kérem, nem bújjon többé a Tanács mögé! Önnek, Van Rompuy úr, pedig azt mondom: Ön azt mondja, hogy a Tanács szintjén sikerült kompromisszumokat elérnie szocialisták, liberálisok, konzervatívok és kereszténydemokraták között. A Tanács független miniszterekből és miniszterelnökökből áll. Itt most annak lehetünk szemtanúi, hogy a Tanács elnöke a Lisszaboni Szerződést az ellenkező irányba próbálja fordítani. A Lisszaboni Szerződés eredménye az, hogy az állam és kormányfők tanácsa egyre nagyobb hatalmat ragad magához, miközben azt mondja: „döntéseinket egyhangúan hozzuk meg”. Ez nem az, amiről a Lisszaboni Szerződés szólt, az ugyanis a többségi döntéshozatalt akarta szabályként alkalmazni az EU-ban. Ön félreértelmezi a Lisszaboni Szerződést.

05-04-2011

05-04-2011

HU


(Taps) Ezért itt az ideje, hogy az Európai Parlament maga vegye kezébe a dolgokat és megvédje a közösségi módszert. (Taps) Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) Az EU az elmúlt hetekben kvantumugrást tett a gazdasági integráció terén. Az Euró Plusz Paktum a fokozott együttműködés útját biztosítja számunkra, amely még tiszteli a tagállamokban létező szociális konzultáció hagyományait. Természetesen az ezzel kapcsolatos munka nem állhat meg. Most működésbe kell hoznunk a 2. szakaszt, és elő kell készítenünk az utat az európai beruházási projektek számára, ami lehetővé teszik számunkra az Európa 2020 menetrend megvalósítását. A Bizottság elnöke, Barroso úr azt ígérte, javaslatot fog előterjeszteni a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó adó bevezetéséről. Ki kell használnunk ezeket a pénzügyi forrásokat, hogy elengedhetetlenül szükséges határon átnyúló beruházásokat valósítsunk meg az európai projektkötvények, illetve a magánszféra és az állami szféra partnerségéből származó pénzek támogatásával. Csak így győzhetjük meg a polgárokat arról, hogy Európa – jobban, mint valaha – a sikeres jövő garanciája. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Tanács legutóbbi ülése, amelyre március 24–25-én került sor, az Európai Unió előtt jelenleg álló legnagyobb gazdasági és diplomáciai kihívásokkal foglalkozik: Líbia és Japán kérdésével. Bár vannak jelei a gazdasági fellendülésnek, a helyzet továbbra sem könnyű, és úgy tűnik, még hosszú utat kell megtennünk a gazdasági válság végéig. A jelek szerint ez a helyzet Portugáliában is, amelynek – sajnálatos módon – Írországhoz és Görögországhoz hasonlóan gazdasági és pénzügyi segítséget kellett kérnie. Ezért fontos, hogy elfogadjuk a szükséges gazdasági és pénzügyi intézkedéseket a válság kezelése és annak megakadályozása érdekében, hogy Görögországhoz, Írországhoz és Portugáliához hasonlóan más ország is eladósodjon, továbbá hogy megerősítsük az EU-n belüli gazdasági kormányzást és biztosítsuk a munkahelyteremtést. Elfogadásra került a hatos intézkedéscsomag, amely számomra már a kezdetektől fogva pozitívnak tűnt és olyannak, amely meglehetősen ambiciózus elvárásokat fogalmaz meg, például az európai stabilitási mechanizmus és az Euró Plusz Paktum létrehozását stb. Remélem, hogy ezek a lehető leggyorsabban végrehajthatók lesznek, és elkezdik felmutatni azokat az eredményeket, amelyek oly szükségesek, és amelyeket oly nagyon remélünk. George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Az Euró Plusz Paktum és az európai stabilitási mechanizmus biztosítani fogja a tagállamok számára a szükséges pénzügyi támogatást, gazdaságpolitikájuk szorosabb összehangolásáért cserébe. Tehát mindkét javaslat konstruktív intézkedéseket kínál, különösen az adózási politikák koordinációjára vonatkozó javaslat fényében, amely alapvető fontosságú reform egy olyan unióban, amelyben az államok azonos valutát akarnak használni. Ezenkívül az európai stabilitási mechanizmus – az 500 milliárd eurós beavatkozási mechanizmusának köszönhetően – egy európai monetáris alapként működik, amelynek joga van pénzt felvenni hitelbe és kötvényeket vásárolni közvetlenül az államoktól, ezzel egy időben szembeszállva a pénzügyi spekulációval.

49

50

HU


Ugyanakkor a paktum bizonyos javaslatai nem működőképesek. A költségvetési megszorítások és a munkaerőpiac rendkívüli mértékben való rugalmassá tétele késleltetni fogja a gazdasági növekedést, magas szinten tartja a munkanélküliséget és instabilitást okoz a munkaerőpiacon. Véleményem szerint fokozatos költségvetési konszolidációra és az európai szociális modell védelmezésére van szükség ahhoz, hogy letegyük a stabil gazdasági fejlődés alapjait. Diane Dodds (NI), írásban. – Ezen a plenáris ülésen sok minden elhangzott arról, hogy a mentőcsomag milyen hatással van Írországra. De fel kell ismerni, hogy a válság súlyos dominóhatást gyakorolt saját észak-írországi választókörzetemre is, amely Írországgal határos. Nagymértékű határon átnyúló mozgás van a pénzügyek és a szolgáltatások tekintetében, valamint munkavállalás céljából is sokan lépik át a határt. Az írországi bankoknak jelentős érdekeltségeik vannak Észak-Írországban. Ezért az ír bankok által tapasztalt likviditási problémák közvetlen hatással vannak az észak-írországi vállalkozásokra, különösen a kkv-kra, a finanszírozáshoz való hozzáférésük tekintetében. Amikor a kkv-k azért küzdenek, hogy valahogy túléljék ezt a borzasztóan nehéz gazdasági időszakot, ez csak még jobban elmélyít egy súlyos helyzetet. Jelenleg az Észak-Írországban legyártott vagy előállított termékek 30%-a közvetlenül az ír piacra kerül. Ezért egy gyenge írországi piac közvetlen és súlyos következményekkel járhat a választókerületemben működő vállalkozásokra és az ottani foglalkoztatásra nézve. Figyelembe véve ezt a komoly helyzetet, arra kérem Barroso urat, hogy ismerje ezt el, és a munkacsoport segítségével találják meg annak a módját, hogy miként lehetne javítani a jelenlegi helyzetünkön. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A legutóbbi európai tanácsi ülés több olyan döntést hozott, amelyek – ha végrehajtják azokat – szokatlan, erőszakos és veszélyes támadást jelentenek majd az európai munkavállalókra és emberekre nézve, figyelembe véve az átnevezett „Euró Plusz Paktum” tartalmát. Természetesen azért nevezték át, hogy elfedjék a valódi szerzőket – Németországot és Franciaországot –, mivel a korábbi elnevezés, a „versenyképességi paktum”, azonnal felfedné őket. Az ún. „gazdasági kormányzás” mellett ez is támadás a tagállamok ellen, amelyek gazdasági és társadalmi szempontból kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, és az ugyanúgy igaz a gazdasági függőségre és elmaradottságra is. Mindkét eszköz kapcsolódik a Lisszaboni Szerződés bejelentett – az egyszerűsített eljárás alkalmazásával és népszavazás megtartása nélkül történő – módosításához, a cél pedig az európai stabilitási mechanizmushoz kapcsolódó ún. „feltételrendszer” bevezetése. A Tanács következtetései szerint ez egy „szigorú feltételekhez kötött makrogazdasági kiigazítási program”, olyan folyamat, amelyet az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap közösen dolgoz ki és hajt végre. Lényegében a politikai és a gazdasági hatalom koncentrálódásának folyamatán megyünk keresztül, és ez a hatalom nem csak a nagyvállalatokat és a pénzügyi szektort szolgáló irányító hatalmak kezében egyesül, hanem maga a nemzetközi tőke intézményeinek a kezében is. Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – (HU) Fontos, hogy egy-egy nehéz, egész Európa életében sorsdöntő időszakban együtt értékeljük az előttünk álló célkitűzéseket, és az azok irányába történt pozitív változásokat. A magyar soros elnökség a gazdasági kormányzás, a stabilitási mechanizmus és az európai szemeszter témaköreiben immár másodszorra is átütő sikert ért el. Az Európai Tanács legutóbbi, március végi ülésének keretében zajló tárgyalássorozaton sikerült megállapodni az EU alapszerződésének korlátozott

05-04-2011

05-04-2011

HU


módosításában is, amelynek célja az euróövezet és az euró stabilitásának fokozása volt. A tanácsülésen a magyar elnökség az ésszerű, betartható és felelős gazdaságpolitika mellett tette le voksát, ahol az európai szemeszter intézményesítésén túl a stabilitási mechanizmust is megerősítette. Ki kell emelnünk azonban, hogy a gazdasági kormányzás elemei semmilyen módon nem moshatók egybe az Euró Plusz Paktummal, mely jelen szakaszában egy kormányközi megállapodás. Bár lehetséges, hogy a paktum jó, de az egységes belső piacot nem lehet szerződésen kívüli, kormányközi megállapodásokkal szabályozni. A paktum tisztázatlan pontja – adóharmonizáció tartalma – miatt egyelőre Magyarország nem kívánja teljes egészében alkalmazni az egyezséget, hisz versenyelőnyünk fokozásában, és ezen keresztül hosszú távon a valós munkahelyteremtésben, valamint a gazdasági növekedésben vagyunk érdekeltek. Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy 23 uniós tagállam meg tudott állapodni egy intézkedéscsomagról a pénzügyi stabilitás védelme és a növekedés előmozdítása érdekében – ez az Euró Plusz Paktum. Szintén nagy eredmény a strukturális reform és a költségvetési konszolidáció tekintetében létrejött megállapodás, valamint a Lisszaboni Szerződés módosításáról szóló végső állásfoglalás, amelyet az európai stabilitási mechanizmus létrehozása érdekében fogadtak el. Valamennyi országnak költségvetési konszolidációs intézkedéseket és a makrogazdasági egyensúlyhiány megakadályozását célzó intézkedéseket kell végrehajtania. Emellett strukturális reformokra is szükség van a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdítása érdekében. E reformokat az egyes országok saját helyzete szerint kell meghatározni. Az, hogy a paktumban 23 európai ország is részt vesz, reményt ad arra, hogy ezek az intézkedések ösztönző erejűek lesznek a gazdasági növekedésre. Ez a megfelelő irányba tett lépés, egy ésszerű válasz a jelenlegi gazdasági kihívásokra. A paktum nagyszerűen beleillik a Parlament és a Bizottság által az egységes piac javítása érdekében végzett munkába, és abba a három jelentésbe, amelyeket ezen a héten hagy jóvá a Parlament. De még ennél is bátrabb döntéseket kell hoznunk. A tagállami kormányok nem használhatják ürügyként a választási ciklust arra, hogy elhalasszák fontos, de egyben népszerűtlen döntések meghozatalát. Vilja Savisaar-Toomast (ALDE), írásban. – (ET) A március 24–25-i Európai Tanács számos olyan döntést hozott, amelyeket fontosnak tartok, és amelyeket már nem lehetett tovább halogatni. Véleményem szerint az európai gazdaságpolitika terén a legfontosabb döntés az Euró Plusz Paktum, amely közös programot és közös célokat kínál. A négy fő célkitűzés a következő: a versenyképesség javítása, a foglalkozatás ösztönzése, további lépések az államháztartás fenntarthatóságának fokozása érdekében, valamint a pénzügyi stabilitás megerősítése. E paktum eredményeként számos további tagállam csatlakozott az euróövezethez: például Lettország, Litvánia, Lengyelország, Dánia, Románia és Bulgária. Jelenleg rendkívül fontosnak tartom az arról való megállapodást, hogy egyenlő szabályokat és közös mechanizmusokat kelljen alkalmazni a kívánt célok eléréséhez. Külön elismerésemet szeretném kifejezni azoknak a tagállamoknak, amelyek nem az euróövezet tagjai, de ennek ellenére csatlakoztak a paktumhoz. Reményeink szerint a közös szabályok alkalmazása mellett a nemzeti felfogások összehangolása is megvalósul; ez különösen összekapcsolódik az államháztartás fenntarthatóságával, az olyan helyzetek jövőbeni kialakulásának megakadályozása érdekében, amelyben jelenleg Görögország és Írország van. Ugyanakkor nem állhatunk meg ezeknél a döntéseknél, mert ezek csak rövid távú eredményeket hoznak. Megoldásokat kell kidolgozni a jövőbeni beruházásokra vonatkozóan, legyen szó az Eurobond kötvényeken alapuló vagy más megoldásokról. Köszönöm.

51

52

HU


Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Tanács legutóbbi ülése egy új szakasz kezdetét jelzi, amelyet a fokozottabb gazdasági koordináció, valamint az EU-ban és az euróövezetben megvalósuló konvergencia jellemez. Az állam- és kormányfők által – az euróövezet országai, illetve Bulgária, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia részvételével – elfogatott Euró Plusz Paktum valódi esélyt kínál a benne megfogalmazott célok eléréséhez, más szóval a versenyképesség, a foglalkoztatás, az államháztartás stabilitása és általában véve a pénzügyi stabilitás előmozdításához. Érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy a paktum nem határozza meg pontosan, milyen politikai vagy gazdasági intézkedéseket kell alkalmazni e célok elérése érdekében, tehát még mindig az egyes tagállamok választhatják meg az ehhez szükséges eszközöket. Nincs kétség afelől, a paktum sikere vagy sikertelensége a tagállamok valódi szerepvállalásától függ majd, és attól, hogy milyen hatékonyan ellenőrzik az általuk elért haladást. A gazdasági koordináció kapcsán az EU már nem engedhet meg magának még egy olyan kudarcot, mint amelyet a Stabilitási és Növekedési Paktum elszenvedett. A találkozón ezenkívül jóváhagyták, hogy a Szerződésbe egy rendelkezés kerüljön be az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról, amelyet a tagállamok közös döntésével lehet mobilizálni olyan esetben, amikor biztosítani kell az euróövezet egészének stabilitását. Ez nagyon fontos döntés, különösen az euróövezet országaiban az utóbbi időben tapasztalható problémák fényében. A Szerződésbe belefoglalt állandó mechanizmus szilárd garanciaként szolgál majd arra az esetre, ha a jövőben hasonló problémák merülnek fel, és emellett csökkenti az európai valuta elleni spekulációs támadások kockázatát. Ezenkívül üdvözlöm, hogy a mechanizmust az euróövezeten kívüli tagállamok előtt is megnyitották. Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Csak akkor tudjunk hatékonyan leküzdeni a válságot, ha együttműködünk, és elkerüljük, hogy megosztottság alakuljon ki az euróövezet országai és az euróövezeten kívüli országok között. Nehéz elképzelni, hogyan lehet versenyképesebb Európai Uniót létrehozni olyan országok részvétele nélkül mint például az Egyesült Királyság, Svédország vagy Lengyelország, ezért örömmel fogadtam az Euró Plusz Paktum elfogadásának hírét. Először az volt a benyomásunk, hogy az euróövezet nemcsak saját magát akarta megreformálni, hanem az EU struktúráin kívül is reformokat szándékozott bevezetni, amit több európai parlamenti képviselő aggasztónak talált. Ezeket a félelmeket azonban sikerült eloszlatni, és a Parlament sziklaszilárd álláspontot vett fel. Az egyetlen sajnálatos dolog az, hogy a tagállamok nem fogadták el a paktumot teljes egészében, különösen ami az európai stabilitási mechanizmust illeti, amelyet véleményünk szerint már a kezdetektől meg kell nyitni az euróövezeten kívüli országok előtt. 4. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 4.1. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Lengyelország - Podkarpackie - Gépgyártás (A7-0059/2011, Barbara Matera) (szavazás) 4.2. Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe (A7-0075/2011, Fiorello Provera) (szavazás) 4.3. A nők szerepe a mezőgazdaságban és a vidéki területeken (A7-0016/2011, Elisabeth Jeggle) (szavazás)

05-04-2011

05-04-2011

HU


4.4. Az új tagállamokban található atomerőművek leállítására elkülönített uniós finanszírozás hatékonysága és eredményessége (A7-0054/2011, Marian-Jean Marinescu) (szavazás) 4.5. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: Cseh Köztársaság - UNILEVER (A7-0060/2011, Barbara Matera) (szavazás) 4.6. A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer (A7-0028/2011, Jörg Leichtfried) (szavazás) – A zárószavazás előtt: Jörg Leichtfried, előadó. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a szavazás eredménye esetleg vitára adhat okot, azonban jelenleg nagyon közel vagyunk a Tanács álláspontjához, és miután az árnyékelőadók megállapodásra jutottak, a zárószavazás elhalasztását szeretném kérni, mert nagyon valószínű, hogy teljes megegyezésre fogunk jutni a Tanáccsal. (A zárószavazást elhalasztják) 4.7. A hivatalosan támogatott exporthitelek (A7-0364/2010, Yannick Jadot) (szavazás) - A 10. módosításra vonatkozó szavazás előtt Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretném bejelenteni, hogy a GUE/NGL képviselőcsoport szeretne elállni a 10. módosítás mindkét részéről szóló név szerinti szavazástól. – A zárószavazás előtt: Yannick Jadot, előadó. – (FR) Elnök úr, az előző szavazáshoz hasonlóan, az árnyékelőadók és én is úgy döntöttem, hogy nem bocsátjuk szavazásra a jogalkotási állásfoglalást a Parlamentben, inkább folytassuk a tárgyalásokat a Tanáccsal, abban a reményben, hogy figyelembe fogja venni a Parlament mai szavazását. (A zárószavazást elhalasztják) 4.8. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keret (A7-0065/2011, Eva-Britt Svensson) (szavazás) Elnök. – A szavazást ezzel lezárom. 5. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazás szóbeli magyarázatai Jelentés: Fiorello Provera (A7-0075/2011) Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a legutóbbi belső feszültség és nyugtalanság Tunéziában, Egyiptomban, Líbiában és más arab országokban jelentős migrációs áramlásokat eredményezett az azokkal járó kihívásokkal együtt Európában. Nyilvánvalóan készen kell állnunk ezeknek a helyzeteknek és a személyek áramlásának kezelésére. Meg kell találnunk a módját, hogy ezt közösen tegyük, miközben megőrizzük az egymás iránti

53

54

HU


szolidaritást, a külvilág által a közös rendszerünkre gyakorolt nyomás során felmerülő kihívások kezelését. Örömmel tölt el éppen ezért, hogy a Parlament ma elfogadott egy, az instabilitás eredményeképp kialakuló migrációs áramlások kezelésére vonatkozó politikát. Külön örülök annak, hogy a Parlament állásfoglalása a FRONTEX határőrizeti ügynökség szerepének megerősítésére helyezi a hangsúlyt. A Dán Liberális Párt már nagyon régóta küzd ezért. A jelenlegi észak-afrikai válság idején bebizonyosodott, hogy a FRONTEX különösen fontos eszköz a régióban zajló migrációs áramlások kezelésében. Most azt kell elérnünk, hogy valódi szükség esetén a FRONTEX gyorsabban tudjon akcióba lépni. . Pino Arlacchi (S&D). – Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert ez az első lépés az instabilitásból eredő migrációs áramlásokról szóló uniós politika felé. Ebben a tekintetben fontos, hogy ez a Parlament nyíltan felszólaljon a délről érkező bevándorlók és menedékkérők inváziójának hisztérikus víziója ellen. Nem fognak minket elözönleni a polgárjogoktól való megfosztás és a zsarnokok ellen menekülő emberek milliói. Nagyon sokan attól félnek, hogy nagyszámú menedékkérő érkezik majd, és túlzottan megterhelik amúgy is küszködő jóléti rendszereinket. Ez jó indok a szavazatok és a szigorú bevándorlási politikák iránti támogatás megszerzésére, azonban ezt nem támasztják alá a tények. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által nemrég közzétett adatok szerint az elmúlt évtizedben a Nyugaton menedéket kérő emberek száma több mint 40%-kal csökkent. Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, én szintén támogattam a Provera úr által készített jelentést, és mellette szavaztam, mert úgy gondolom, hogy gyakorlati, határozott lépéseket tartalmaz a szolidaritás elérése felé, amelyet többek között az Európai Unió tagállamai közötti szolidaritásról szóló 80. cikk is tartalmaz. Egyértelmű és határozott figyelmet fordít továbbá azokra, akik nagy nehézségekkel küzdenek, jelenleg főként Észak-Afrikában. Az emberi jogok tiszteletben tartása, a nemzetközi együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok alapvető fontosságúak, ahogy a regionális szervezetek is, mint például az Arab Liga és az Afrikai Unió, amelyek hozzáadott értéket képviselhetnek egy stabil, tartós békefolyamat kapcsán. Bízunk benne, hogy ezeket az előremutató lépéseket hasonló területeken végzett olyan cselekedetek is jellemezni fogják, amelyek gazdasági értelemben előmozdítják a támogatásra szoruló vállalkozásokat, és a hosszan tartó és folyamatos növekedés irányába segítik őket. Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, azt szeretném mondani, hogy az instabilitás eredményeképp kialakuló migrációs áramlások valódi kihívást jelentenek az Európai Unió számára. Emberi lények egyéni sorsáról van szó, minden ember története más és más. Az elszántság tartja őket mozgásban, és a jobb iránti remény egyesíti őket. Európának szolidaritást és a segítségnyújtás iránti hajlandóságot kell tanúsítania. Az európai integráció egy sikeres, közös projekt, amely révén jólétet, stabilitást és biztonságot teremtettünk − a jólét egy amolyan bölcsőjét. Nehéz és drága lesz megküzdeni ezzel a bevándorlási hullámmal, amint elkezd Európa ajtaján kopogtatni. A Lampedusa-sziget példája mutatja, hogy a külpolitikai biztonsági kérdések hogyan tudnak egy pillanat alatt belpolitikai kérdésekké válni, és ez az oka annak, hogy a fejlesztési

05-04-2011

05-04-2011

HU


együttműködés önmagában már nem elég. Európának átfogó, megelőző tervre van szüksége, amely lefedi a biztonság, a regionális együttműködés, a kereskedelempolitika, az éghajlatváltozás, az emberi jogok védelmének és a demokrácia fejlesztésének aspektusait. Erre van szükségünk. Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a migrációs hullámokról szóló európai vitában gyakran elhangzik a következő: „A közel 60 milliós Olaszország számára milyen problémát jelenthet néhány tízezer menekült befogadása?” Ez a kérdés figyelmen kívül hagy két információt, gyakran be nem vallott okokból. Először is, sok bevándorló ezek közül más uniós országba akar eljutni. Másodszor, az elmúlt két évben kevesebb mint 4000 ember érkezett Olaszország partjaira, a Líbiával és Tunéziával való kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően. A politikai válságot követő elmúlt két hónapban már 22 000 ember érkezett. Olaszország jelenleg egy nyomás alatt lévő kukta. Egyrészről, az Észak-Afrikából érkező migrációs áramlások, különösen a Tunéziából érkező gazdasági bevándorlók száma nem csökken. Másrészről, Franciaország Ventimigliánál visszautasítja a bevándorlókat, mert nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel. Ha valóban létezik európai szolidaritás, akkor most van itt az ideje, hogy ezt megmutassuk, azáltal, hogy közösen dolgozunk uniós szinten, és eldöntjük, hogyan kezeljük ezeket az áramlásokat a jelenlegi szükséghelyzetben és hosszú távon egyaránt, továbbá hogy milyen eszközöket használjunk az Európába érkezők esetében, és milyen intézkedéseket fogadjuk el a származási országokban. A szöveg egy kezdeti lépés ebbe az irányba, és emiatt szavaztam mellette. Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, az ügyrendi javaslatról: egy olyan ülésteremben vagyunk, amelynek rendeltetése, hogy megbeszéléseket folytassunk benne, és nyilvánvalóan mindannyiunknak tiszteletet kell tanúsítanunk a másik iránt. Amikor két képviselőcsoport elnöke magánjellegű beszélgetést folytat, miközben mások felszólalnak, ez milyen üzenetet sugall kollégáink számára? Elnök. – Daul úr és Schulz úr, azt kérdezik tőlem, hogy tudnak-e példát mutatni a képviselőháznak? Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az intézkedés, amelyről ma szavaztunk, némi segítséget nyújt a migrációs áramlások jelenségének egyértelműsítésében és dicséri a Frontex munkáját. Úgy gondolom, hogy ez pozitív dolog, és ezért a szavazás eredménye is az. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy ezt az álláspontot a tagállamok által tanúsított egyenlő egyértelműségnek kell kísérnie, mert ez a kihívás nemcsak az európai intézményeket, hanem a tagállamok politikáit is érinti. El kell mondanom ugyanakkor, hogy ez idáig nem mindegyik tagállam hajtott végre és gyakorolt ilyen mértékű egyértelműséget, kezdve az olasz kormány politikájával, amely a Lampedusa-szigeten kialakult helyzetet meglehetősen kifogásolható és megkérdőjelezhető módon kezelte. Bevándorlók ezreit lényegében sorsukra hagytak, miközben az emberi szolidaritás – a jogi szolidaritásról nem is beszélve – azonnali törődést és mindenképpen nagyobb tiszteletet eredményezett volna, mint amelyet mutattak, annak ellenére, hogy akkor foglalkozni kellett volna a jogi problémával, ahogy azt tettük ebben a képviselőházban.

55

56

HU


Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, miközben igaz, hogy a migrációs áramlások az instabilitás eredményeképp alakulnak ki, meglehetősen vonakodva használunk ilyen téves elnevezést, mert az instabilitás valójában háborút, népirtást, korlátlan erőszakot, forradalmakat és gyötrődést jelent, amelyre ezek az emberek ítélve vannak, miközben az Európa Unió továbbra is hallgat. Ott van még a szabadság iránti vágy. Az állásfoglalás, amelyről szavaztunk, a Keletre vonatkozó uniós politika létrehozására, valamint arra szólít fel, hogy legmegfelelőbb eszközeivel foglalkozzon az instabilitást okozó különböző tényezőkkel. Kíváncsi vagyok, milyen hiteles lehet ez a külpolitika, tekintve, hogy a líbiai és észak-afrikai események az uniós külpolitika teljes hiányát bizonyították. A tagállamok kormányai mind saját nevükben cselekedtek, szánalmas látványt nyújtva a világ és azon emberek számára, akiken segítenünk kéne. A menekültek befogadására vonatkozó egyetlen politika, amelyet az Unió fel tudott mutatni, messze nem tudott megfelelni a követelményeknek. Lampedusa szigete és Olaszország válaszok nélkül maradt. Éppen ezért mindenképp az intézkedés mellett szavazunk, azonban arra sürgetjük az Uniót, hogy alakítson ki végre egy olyan külpolitikát, amely méltó erre a névre. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, tartózkodtam a Provera-jelentésről való szavazáson, főként azért, mert úgy gondolom, hogy az nem egyértelmű. Mindenféle kijelentést és javaslatot tartalmaz a jelentés − némelyik értelmes ötlet, amely szokatlan ebben a Parlamentben. Mégis, szomorú, hogy a jelentés főként teljes politikai korrektséget javasol, amely sehol − egyetlen helyen, egyetlen bekezdésben, szakaszban sem − nem meri megkérdőjelezni az új tömeges bevándorlást a már jelenleg is túlnépesedett Európába, mivel az főként a Nyugat-Európát alkotó országokat érinti, ez azonban alapvető kérdés. A saját országom, Flandria a legsűrűbben lakott ország az egész Európai Unióban. A flamandok túlnyomó többsége nem akar újabb bevándorlást, és főként nem olyan országokból, amelyek kultúrája és vallása olyan értékeket képvisel, amelyek teljes mértékben ellentétesek a sajátjainkkal. Legfőbb ideje, hogy az Európai Parlament végre egyszer hallgasson saját európai polgáraira. Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, egyetértek vele, hogy rövid távon a mediterrán térségben zajló humanitárius válsággal foglalkozó intézkedéseket kell hoznunk, biztosítva az érintett személyek méltóságát a Frontexhez hasonló eszközök felhasználásával. Egy hosszú távú elképzelésre is szükségünk van, hogy megoldjuk a migrációs áramlásokkal kapcsolatos problémákat, és munkahelyeket teremtsünk ezeknek az embereknek a származási országában. Az Európai Unió egyik legfontosabb eszköze a kereskedelempolitika. Itt az ideje, hogy fejlesszük piacaink nyitottságát, kezdve olyan országokkal, mint Egyiptom és Tunézia. Párbeszédet kell továbbá kialakítanunk, amelynek célja a regionális kereskedelmi kapcsolatok megerősítése. Példaként szolgál Törökország és annak sikere mind a vámunió, mind a szükséges demokratikus reformok sikeres végrehajtása révén. Meg kell próbálnunk beszélgetéseket kezdeményezni vámuniókról és szabadkereskedelmi megállapodásokról a mediterrán térség országaival, amelyek a demokrácia és a reformok irányába haladnak. Azzal szeretném zárni, hogy felszólítom a Tanácsot, további késlekedés nélkül fogadja el a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, a jelentés előfeltevése hibás. Az az elképzelés, hogy a kivándorlás a szegénység és az elszántság eredménye, habár felületesen hihető, valójában megtévesztő. A kivándorlás, ahogy azt a történelem révén tudjuk, gyakran a növekvő jómód és vágyakozás eredménye. A közelmúltban láttuk, hogy a Tunéziából érkező nagy migrációs áramlások a demokrácia helyreállítása és a diktatúra befejezése után zajlottak. Az igazi ok, ami elszakítja az embereket szülőföldjüktől, és arra ösztönzi őket, hogy több száz mérföldet utazzanak egy jobb élet reményében, az a lehetőség. A valóság az, hogy az Európai Unióban olyan helyzetet teremtettünk, amelyben nagyfokú a strukturális munkanélküliség, és mégis munkaerőt kell importálnunk. A mi országunkban, az Egyesült Királyságban több mint 4 millió ember van, aki munkanélküli vagy rokkantsági ellátásban részesül és mégis minden hónapban embereket hozunk be a világ minden részéről, hogy olyan munkákat végezzenek el, amelyet az Egyesült Királyságban született emberek nem végeznek el. Több millió embert zártunk a függőség csapdájába. Olyan helyzetbe hoztuk őket, amelyben a munka már nem része mentális horizontjuknak. Ha ki akarjuk szabadítani az embereket ebből a nyomorult helyzetből, akkor a válasz nem a külpolitikában, hanem a jólét reformjában rejlik, hogy visszaállítsuk saját polgáraink méltóságát és függetlenségét. Syed Kamall (ECR). – Elnök úr, az egyik tényező, amit gyakran figyelmen kívül hagynak a bevándorlásról szóló valamennyi vitában az, hogy gyakran igen nehéz helyzetben vannak az egyik országból egy másikba vándorlók, és ezt meglehetősen nehéz körülmények között teszik. Gondoljuk csak el, hogy milyen nehéz lehet hátrahagyni a családunkat, falunkat, városunkat, társadalmi kapcsolatainkat, barátainkat, nem tudva, hogy valaha még viszontlátjuk-e őket, és ha igen, mikor. Mi készteti őket arra, hogy elhagyják országukat, és lehetőséget keressenek, ahogy az előző felszólaló mondta, Nyugaton? Nos, gyakran az, hogy olyan körülmények és kormányok elől menekülnek, amelyek iránt elvesztették bizalmukat. Segíthetünk néhány módon. Nézzük meg néhány politikánkat: a halászati politikánkat, amely arra ösztönzi a nagy halászhajókat, hogy kifosszák a tengereket az afrikai nemzetek elől, kétségbeesésbe hajszolva ezáltal a munka nélkül maradt halászokat. Mit tesznek ilyen helyzetben? Próbálnak kivándorolni. Ott van a támogatási politikánk, amely hatalmon tartja a korrupt kormányokat, kevésbé kedvezővé téve ezáltal az emberek számára, hogy saját országukban maradjanak. Emiatt akarnak kivándorolni és ide jönni az emberek. Pontosan kell látnunk a helyzetet. Meg kell értenünk, hogy ezeknek az embereknek nehéz elhagyni saját országukat. Biztosítanunk kell, hogy politikáink segítsék az embereket abban, hogy saját országukban maradhassanak. Jelentés: Elisabeth Jeggle (A7-0016/2011) Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport számára döntő fontosságú ugyanazon jogok biztosítása nemcsak a nők, hanem a vidéki területeken élő férfiak számára, amelyeket a városokban élők élveznek. Ha meg akarjuk őrizni az erős európai mezőgazdasági ágazatot, amely képes jó minőségű élelmiszereket biztosítani Európa egésze számára, akkor biztosítanunk kell, hogy ez az ágazat vonzó legyen a munkavállalók és a családok számára egyaránt. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, a vidéki területek számára lehetőséget kell biztosítanunk a növekedésre, az innovációra, a munkahelyteremtésre és a fejlesztésre. Nem szükséges, hogy kvótákat és természetellenes nemek szerinti megoszlást írjunk elő az ágazat számára. Jó dolog éppen ezért az is, hogy ma a Parlament elfogadta a nőknek a mezőgazdaságban és a vidéki

57

58

HU


területeken játszott szerepéről szóló jelentést, és ezáltal nagyon egyértelmű jelzést küld arra vonatkozóan, hogy a nők ezen a területen is fontos szerepet töltenek be. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a nők mindig is fontos szerepet töltöttek be a mezőgazdaságban és a vidéki ágazatban. Valójában a nők a közel 27 millió munkavállalót számláló munkaerő 42%-át teszik ki. A magas arányszám ellenére, a nők nincsenek megfelelően képviselve az ágazat szervezeteiben és hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek a döntéshozatali folyamat során. Számos olyan terület van, ahol javítani lehetne a nők körülményein, beleértve a megfelelő szociális ellátás biztosítását. Az európai intézményeknek éppen ezért tenniük kell ennek az egyenlőtlenségnek a megszüntetéséért, esetleg az ágazat ellenőrzése révén a mezőgazdaságban lévő női vállalkozói szellemiséget nyomon követő megfigyelőközpont segítségével, amilyen már működik Calabriában és Olaszország más régióiban. A ma szavazásra bocsátott jelentés – amelyet támogattam – alaposan megvizsgálja továbbá a vidékről való tömeges elvándorlás kérdését is. A foglalkoztatási szintek tartós fenntartása érdekében olyan támogatási politikákra és stratégiákra van szükségünk, amelyeket a modern élet követelményeinek megfelelő olyan infrastruktúra felépítésére és szolgáltatások létrehozására alkottak meg, amelyeket vidéki területeken is végre lehet hajtani. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr, a vidéki területeken zajló élet és a munka radikális változáson ment keresztül a társadalom átalakulása, a társadalom szerkezetét érintő változások és a drámai demográfiai változások miatt. Ha az a célunk, hogy a különböző generációkhoz tartozó nőket a földeken tartsuk, vagy arra ösztönözzük őket, hogy vidéki életstílust válasszanak, akkor a fejlesztéspolitika kapcsán jobban figyelembe kell venni igényeiket és követelményeiket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a vidéki területeken élő nők számára megváltoztak a realitások az elmúlt években és azok meglehetősen differenciáltak. A nők maguk kezdeményezték és alakították ezt a változást, egyénként és női politikai csoportok révén egyaránt. Úgy gondolom, hogy az előadó, Jeggle asszony helyesen hangsúlyozta ezt a tényt, és ezért tartom ezt a jelentést kiemelkedően fontosnak. Végül is, ha fejleszteni akarjuk a vidéki területeket, akkor nem koncentrálhatunk egyszerűen a turizmust szolgáló infrastruktúra felépítésére és környezet létrehozására, hanem biztosítanunk kell, hogy itt újra családok telepedjenek le, ami egyenlő mértékben érinti a nőket és férfiakat. Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök úr, támogattam a Jeggle-jelentést, legkevésbé sem azért, mert az Európai Unió agrárpolitikája számára megfelelő finanszírozás biztosítását javasolja. Az uniós költségvetésben való megtakarításokra irányuló tendenciát, amely máskülönben teljes mértékben helyénvaló, nem szabad a közös agrárpolitika rovására követni. Ha az Európai Unióban a vidéki területek és a mezőgazdaság nem kap kellő segítségnyújtást, akkor nehéz lesz a nők vidéki területeken betöltött szerepét fejleszteni, nehéz lesz arra ösztönözni a nőket, hogy vidéki területeken éljenek ilyen nehéz körülmények között, és nehéz lesz ennek a kulcsfontosságú politikának az élelmezésbiztonságra, a környezetvédelemre és a területi egyensúlyra irányuló célkitűzéseit elérni. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és szeretném megragadni a Jeggle asszony által készített kulcsfontosságú jelentésről szóló vita által nyújtott lehetőséget, hogy még egyszer elmondjam arra vonatkozó kívánságomat, hogy az Európai Unióban ne a közös agrárpolitika rovására eszközöljünk ki megtakarításokat.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, a jelentés mellett szavaztam, mert segít küzdeni a láthatatlanság ellen, amely mostanáig a vidéki területeken élő nők munkáját és ott betöltött szerepét jellemezte. E hozzájárulás nélkül lehetetlen lett volna, korábban és most is, a lakosság és a foglalkoztatás megőrzése a városi területeken kívül. Ez a láthatóság nemcsak szociális elismerést, hanem ellátást is eredményez. A közös agrárpolitikának segélyprogramjaiban a női vállalkozói készségre vonatkozó kezdeményezések révén összpontosítania kell a nemre. Segítenie kell továbbá az olyan szolgáltatások finanszírozását és szemléletek ösztönzését, mint az internethez való hozzáférés a vidéki területeken, amely egyenlő életkörülményeket biztosít a városi és a vidéki területeken. Az ő részükről a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek el kell ismerniük a nők munkáját ezen a területen, mind a termelés, mind pedig a gondoskodás, különösen az eltartott családtagok és a gyermekek iránti gondoskodás tekintetében. Cristiana Muscardini (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, annak ellenére, hogy a nők teszik ki a 26–27 millió munkavállaló 42%-át és a mezőgazdasági vállalkozások 29%-át nők irányítják, ágazati szintű képviseletük szinte nem létezik, és nem tükrözi fontosságukat. Ez nem helyénvaló vagy normális, éppen ezért az Uniónak nagyobb szerepet kell biztosítania a nők számára a vidéki ágazatban, és megfelelő megoldásokat kell találnia az általuk végzett gazdasági tevékenységek egyesítésére. Szükség van a nemek közötti egyenlőségre, az egyenlő bánásmódra, az anyák szociális védelmére és a nők által a mezőgazdaságban játszott különleges szerep elismerésére. A folyamatos képzés ösztönzése éppen ezért olyan alapvető kérdés, amely kapcsán nincs helye többé kompromisszumnak. Támogatjuk az előadó, Jeggle asszony javaslatait a nőknek az agrárágazaton belül valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi szervben való megfelelőbb képviseletére, valamint a kistermelőként, mezőgazdasági termelőként vagy szezonális állattenyésztőként dolgozó nők társadalmi védelmi kezdeményezéseinek támogatására vonatkozóan. A nőket különösen el kell ismerni a közös agrárpolitikán belül, máskülönben ez a reform hiábavaló lesz és szinte biztos, hogy nem fogunk tudni egy friss termékekkel teli, nyugodt jövőt elképzelni a mezőgazdaság számára. Daniel Hannan (ECR). – Elnök úr, nem tudom, hogy emlékszik-e az Élet a Marson című népszerű televíziós sorozatra, amelyben a főszereplő, egy rendőr visszarepül az 1970-es évek elejére. Ma, miközben a szavazási listát olvastam, úgy éreztem magam, mint ő. Az EU a mezőgazdaságban dolgozó nőkre vonatkozó politikákkal, az előnyben részesített vállalkozásoknak szóló exporthitelekkel, a Cseh Köztársaságban működő Unilever és a lengyelországi szerszámgépgyártók számára nyújtandó különleges támogatásokkal áll elő. Az 1970-es évek borzasztó időszak volt egész Európa és különösen az Egyesült Királyság számára: a stagfláció, a munkanélküliség és a nemzeti csőd időszaka. Ezek a dolgok azonban nem a hatáskörünkön kívüli tektonikus erők miatt történtek. Önfejű politika eredményei, különösen azon ötletnek köszönhetőek, hogy a kormányok ki tudják választani a nyerteseket, és hogy a kormányoknak a források újraelosztása révén irányítaniuk kell a gazdaságot, és eredményeket kell elérniük.

59

60

HU


A 27 tagállam továbbhaladt, az Európai Unió azonban nem. Még mindig ott tartunk, hogy pénzt veszünk el az adófizetőktől, és azt előnyben részesített ügyfélcsoportoknak adjuk oda. Miért? Mert ha nem ezt tennénk, akkor mi célt szolgálna az Európai Unió? Ahogy Upton Sinclair egyszer megjegyezte, nagyon nehéz egy embert rávenni, hogy meglásson valamit, ha a munkája attól függ, hogy azt ne vegye észre. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, helyes és megfelelő, hogy a benyújtott javaslat javítani akarja a vidéki területeken élő nők helyzetét. Sajnálatos módon azonban csak munkavállalóként vagy vállalkozóként tekint a nőkre. Nem veszi figyelembe a nőket, mint anyákat, vagy a nők által végzett informális és éppen ezért nem fizetett munkát. A nők által otthon végzett munka és az eltartott családtagokról való gondoskodás ugyanakkor szintén jelentősen hozzájárul a társadalmi jóléthez. Ez a munka a GDP egyharmadát teszi ki az európai országokban, azonban ennek ellenére mindig úgy teszünk, mintha nem létezne. Ahelyett, hogy egyértelműen elismernénk ezt a vagyont, nyomást gyakorlunk a nőkre, hogy vállaljanak munkát, és kezdjenek vállalkozásba. Ugyanakkor a nők által éppen a mezőgazdaságban és vidéki területeken végzett munka értékelése javítaná a családok és a közösségek életminőségét. Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A7-0054/2011) Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, mindig valamennyi tagállamnak egyedül kellene döntenie saját energiaszerkezetéről. Ezt a tényt figyelembe véve az is egyértelmű, hogy valamennyi tagállamnak magának kell fedeznie a költségeket, ha fokozatosan meg akarja szüntetni a szerkezet valamelyik elemét. Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában ugyanakkor számos olyan atomerőmű volt még a szovjet időszakból, amelyek egyáltalán nem feleltek meg a biztonsági követelményeinknek. Szükséges és helyes volt éppen ezért támogatni ezeknek az erőműveknek a leállítását. A problémát az jelenti, hogy az ott végzett tervezést, vagy még pontosabban a tervezés hiányát egész egyszerűen nem lehet megismételni. Láthatjuk, hogy 2013 végéig összesen 3 milliárd eurót költünk el, és még mindig nem sikerült befejezni az erőművek leállítását. Ez a rossz tervezés jele. A Bizottságnak el kell végeznie a projektek pénzügyi hatékonyságának részletes elemzését, mert bármilyen jövőbeli támogatásnak attól kell függenie, hogy az országok tudják-e bizonyítani, hogy képesek megfelelően kezelni forrásaikat. Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök úr, az atomerőművek leállítására vonatkozó finanszírozás állapotáról szóló benyújtott jelentés megfelelően mutatja be a jelenlegi helyzetet. Teljes mértékben egyetértek a jelentés egyik legfontosabb következtetésével, hogy az érintett országokban lévő e létesítmények leállítása európai finanszírozási hozzájárulást fog igényelni 2013 után is. Nem az érintett országok hatáskörébe fog tartozni ennek kizárólag saját forrásaikból való finanszírozása. Szlovákia például, amelyre nyomást gyakorol az EU, 2006-ban és 2008-ban leállította a Jaslovské Bohunice atomerőmű két teljesen helyreállított blokkját. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség következtetései szerint ezek a blokkok megfeleltek valamennyi biztonsági kritériumnak. Ennek a lépésnek a gazdasági hatásai igen jelentősek, és e létesítmények teljes leállításának hosszú távú költségei révén tovább fognak sokszorozódni. Az Európai Uniónak gondoskodnia kell az atomerőművek leállításának támogatását segítő finanszírozásról a 2013−2022 közötti pénzügyi tervben.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Jarosław Kalinowski (PPE). – (PL) Elnök úr, az energiapolitika, és mindenekelőtt az energiabiztonság a szó legtágabb értelmében heves vitát vált ki a világ minden táján a Japánban nemrég bekövetkezett események miatt. A Fukushima atomerőmű katasztrófája rávilágított, hogy milyen sok munkára van szükség egy hatékony, környezetbarát és mindenekelőtt biztonságos energiaellátó rendszer létrehozásához. Ez nemcsak Ázsia, hanem valamennyi kontinens valamennyi országa számára problémát jelent. Ha léteznek olyan atomerőművek, amelyeket biztonsági okokból be kellene zárni, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ez hatékonyan történjen meg. Nyújtsunk támogatást valamennyi intézkedés számára, amelyek eredményeképp új és biztonságos energiaforrások jönnek létre, és a döntéshozatalkor mindig a közbiztonság legyen a legfontosabb prioritás. Nagyon szépen köszönöm. Salvatore Iacolino (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Marinescu úr által készített jelentés kétséget kizáróan csak támogatást és egyetértést érdemel, olyan helyzetben is, amelyet még mindig a Fukushima atomerőműben történt eseményeket követő érzelmi felhevültség jellemez. Marinescu úr teljes mértékben kiegyensúlyozott és megfontolt dokumentumot hozott létre, emiatt támogattam azt. Semmi kétség továbbá, hogy a Litvánia, Szlovákia és Bulgária iránti elkötelezettségnek kitartónak és következetesnek kell lennie, miközben más tevékenységek sorozatának – amelyeket egyszerűen „stressz-teszteknek” neveznek és ezeket a teszteket a biztonság szem előtt tartásával alakították ki – a nukleáris ágazat biztonságát kell garantálnia. Nincs hibahatár, a mindannyiunk által jól ismert okokból. A finanszírozási programokat egy ideje már tervezik és biztosítva vannak. Bízunk a teljes művelet pozitív és tényleges eredményében, amely egy olyan irányba tett lépést jelez, amelyet mindannyian akartunk. Paolo Bartolozzi (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az atomerőművek leállítását garantáló megfelelő pénzügyi források biztosításának kérdésével már foglalkozik a nukleáris ágazat biztonságáról szóló európai uniós jogszabály. Ma, a közelmúltbeli nemzetközi események és a tagállamok kormányainak ebből következő döntéseinek figyelembevételével, a kérdés meglehetősen időszerű. Kifejeztük támogatásunkat Marinescu úr munkája iránt, amely számos olyan ország konkrét eseteivel foglalkozik, amelyek a csatlakozáskor az atomerőművek leállítására vonatkozó különleges kötelezettségeket vállaltak fel, és az Európai Uniótól erre a tevékenységre irányuló különleges támogatásban részesültek. A különleges eseteket félretéve, ezt a kérdést illetően kötelességünk egy hatékony megfigyelési rendszer létrehozása az EU területén lévő atomerőművek ellenőrzésére és tesztelésére. Valóban igen magas azon reaktorok száma az EU területén, amelyeket a közeljövőben le kell állítani. Elengedhetetlen éppen ezért – beleértve és mindenekelőtt ilyen esetekben – garanciamechanizmusok biztosítása megfelelő, a szokásos és rendkívüli követelmények teljesítéséhez szükséges pénzügyi források előirányozására. Giommaria Uggias (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az atomellenes ügy hűséges támogatójaként helyeslem ezt a jelentést, nemcsak azért, mert úgy gondolom, hogy az erőművek leállítása mindenki számára előnyös lesz, hanem mert remélem, hogy több nem fog épülni.

61

62

HU


Ma egy ketyegő időbombával nézünk szembe Európa-szerte. Az atomerőművek civil célokra való működtetése olyan mérnöki gyakorlatokon alapszik, amelyek ma már elavultak és idejétmúltak. Elmondhatjuk, hogy biztonságuk még inkább elméleti: minden rendben lesz, egészen addig, amíg nem történik semmi. Olyan 50 évvel ezelőtti előírásokkal van dolgunk, amelyek valójában nem nyújtanak védelmet az egyre inkább előreláthatatlan események ellen. A terroristatámadásokat nem lehetett előre látni, ahogy a természeti és katasztrófa-eseményeket sem – nemcsak a földrengéseket –, amelyek sajnálatos módon egyre gyakoribbak a katasztrófák által sújtott világunkban. Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Köszönöm, Elnök Úr! Támogattam a jelentést, amely közvetlenül érinti az én országomat, Szlovákiát is. 2004-ben a litván, szlovák és bolgár kormány csatlakozási szerződésükben vállalták, hogy fokozatosan leállítják atomreaktoraik egy részét. A bezárás rendkívüli gazdasági terheket jelentett, így az EU vállalta, hogy 2013 végéig pénzügyi támogatást nyújt a leszereléshez. A nukleáris leszereléssel kapcsolatban korlátozottak az uniós tapasztalatok. A leállítás közvetlen hatással lehet az érintett ország és a környező tagállamok energiaellátására is. A negatív következmények kezelése érdekében elő kell mozdítani az alternatív, alacsony szénkibocsátású és versenyképes energiaforrások fejlesztését. Ugyanakkor elegendő pénzügyi forrást kell biztosítanunk arra, hogy a biztonsági előírásokkal összhangban történjenek a leállítási műveletek. A leállítási folyamatokban szerzett tapasztalatokat az Unió fel tudja használni majd a gazdasági élettartamuk végén járó atomerőműveknél. Az eredmények alapján 2013-ra előretekintve feltételezhető, hogy a több beruházási projektek majdnem befejeződnek és az új leszerelési és irányítási struktúrák már a rendelkezésünkre fognak állni. Köszönöm szépen. Michail Tremopoulos (Verts/ALE). – (EL) Elnök úr, a Marinescu-jelentés mellett szavaztam, pontosan azért, mert Dél- és Kelet-Európában jelentős öröksége van a különösen veszélyes atomreaktoroknak, többek között Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában. Az elmúlt évek során azonban az európai adófizetők pénzéből több milliárd eurót költöttünk ezek modernizálására és élettartamuk megnövelésére. Alapvetően a nukleáris lobbit támogatjuk, amely a helyreállításért küzdött. Fukushima ismét megmutatta számunkra, hogy ezeket az atomerőműveket le kellene állítani, azonban semmilyen erre vonatkozó pénzügyi rendelkezést nem tartalmaznak az erőművek üzemeltetési költségei, és ez az energia-előállítás egy veszélyes, drága és szennyező módjának jelentős és megbotránkoztató támogatása. Most azonban meg tudjuk változtatni a politikai akaratot. A veszélyes erőművek helyreállítására irányuló támogatások azok bezárását célzó finanszírozássá való átalakításával. Valamennyi új erőmű kialakításának befagyasztásával. Az Euratom-finanszírozás és a bőséges ITER-támogatások forrásainak átalakításával. Az új erőművek kialakítására és felépítésére félretett források átalakításával a 2050-ig létrehozandó, 100%-ban megújuló energiaforrásokon alapuló gazdaság kialakítására. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónak ehhez a jelentéshez, amely kíméletlen, de sok tekintetben igaz. Szeretném hangsúlyozni és felhívni kollégáim figyelmét arra , hogy Szlovákiával és Bulgáriával együtt Litvánia is teljesítette a csatlakozási megállapodásban szereplő kötelezettségeket, és a megszabott határidőn belül bezárta a régi szovjet atomerőműveit. Az Ignalina bezárására vonatkozó legtöbb projektet végrehajtották vagy végrehajtás alatt áll. Természetesen van néhány nehézség. Amikor az új litván kormány és az Ignalina atomerőmű bizottsága hivatalba lép, remélhetőleg sikerül eljárást folytatni azok ellen, akik nem tudták megfelelően megszervezni a munkát, valamint felül tudják vizsgálni a kiégett nukleáris fűtőelemek

05-04-2011

05-04-2011

HU


raktárainak létrehozásáról szóló megállapodást, kedvező körülményeket kieszközölve. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az alapok kezelésének és a források felhasználásának teljesen átlátható módon kell történnie, garantálva ezáltal a nukleáris biztonságot. Mivel azonban új atomerőművekről tárgyalunk, meg szeretném ragadni a lehetőséget, hogy felhívjam kollégáim figyelmét az Európai Unió határára, Oroszországra és Fehéroroszországra, ahol kísérleti reaktorok révén erőművek létrehozására vonatkozó tervek vannak. Erre kell összpontosítani figyelmünket. Jelentés: Barbara Matera (A7-0060/2011) Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, valójában nem tudtam, hogy az állásfoglalás kapcsán lehetőségünk van elmondani szavazatunk indoklását, de mivel ez a helyzet, ezt röviden megteszem. A Dán Liberális Párt alapvetően ellenzi a Globalizációs Alkalmazkodási Alapot. Amint azonban megszületett egy ilyen alap létrehozására vonatkozó döntés, és amint beküldték a kérelmeket, amelyekben az érintett országok teljesítik a Globalizációs Alkalmazkodási Alappal kapcsolatban megállapított követelményeket, nyilvánvalóan engedélyeznünk kell a támogatásokat, amelyekre vonatkozóan kérelmet nyújtottak be. Ezért a jelentés mellett szavaztunk. Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, én a Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a Cseh Köztársaság és Lengyelország számára történő igénybevételéről szóló mindkét Matera-jelentés ellen szavaztam, nem azért, mert bármilyen rossz szándékkal vagyok ezen országokkal szemben − egyáltalán nem erről van szó. Nagyon figyelek nyugatközép-angliai választóimra, és az Egyesült Királyság által az Európai Uniónak fizetett napi 48 millió font összeghez való napi hozzájárulásukra. Hadd mondjak el néhány dolgot Nyugatközép-Angliáról: nálunk a legmagasabb a fiatalok körében a munkanélküliség aránya és a gépjárműipar tizedére csökkent, részben amiatt, hogy az Európai Unió munkahelyeket finanszírozott Szlovákiában, amelyek lényeges munkahelyeket vettek el a rytoni üzemtől. 2004-ben természetesen az Egyesült Királyság viselte az uniós bővítés nehezét, mert ez volt az egyetlen ország, amely nem állított akadályokat. Ez sokba került a közszolgáltatásoknak. Egy másik példa a választóimat terhelő költségre, hogy hozzájárulunk a kelet-európai emberek családi pótlékához. Az emberek idejönnek az Egyesült Királyságba, itt dolgoznak és pótlékot kérnek a kelet-európai országokban tartózkodási engedéllyel rendelkező gyermekek számára. Azt szeretnénk, és én azt szeretném látni, hogy a napi 48 millió font az Egyesült Királyságban marad és azt az alapvető közszolgáltatásokra költjük, és nem adjuk át, miközben az EU elszámolását nem ellenőrizték 14 éve. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, örömmel támogattam Bairbre de Brún asszony jelentését, és sok sikert kívánok a Cseh Köztársaság és Lengyelország munkavállalói számára. Gyanítom azonban, hogy végül elégedetlenek és kedvetlenek lesznek, ugyanezt láttam saját választókörzetemben, különösen a Dell limericki, valamint a Waterford Crystal waterfordi gyárában. – Az EMOGA egy csodálatos elképzelés, azonban sajnos túl rugalmatlan. Ennek eredményeképp a támogatás jelentős része visszakerül az Európai Unióhoz. Azt szeretném javasolni, hogy ott, ahol marad a támogatási összegből, az érintett tagállam javaslatokat tehessen a Bizottság számára, hogy azt hogyan lehetne a legjobban felhasználni a munkavállalók érdekében.

63

64

HU


– (GA) Ha ez megtörténik, ez nagymértékben segíteni fogja a munkanélkülieket, és jelentősen javítani fogja az Európai Unióról kialakult képet. Jelentés: Eva-Britt Svensson (A7-0065/2011) Jens Rohde (ALDE). – (DA) Elnök úr, a nők elleni erőszak az egész világot érintő probléma, és nyilvánvalóan fontos egy ezzel kapcsolatos állásfoglalás elfogadása − személyes és politikai szempontból egyaránt. Éppen ezért európai szinten is el kell fogadnunk egy állásfoglalást ennek a kérdésnek a kapcsán. Amikor ezekről a kérdésekről tárgyalunk, a különböző kezdeményezésekkel feldíszített karácsonyfa létrehozása helyett szerettem volna, ha a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság kicsit jobban összpontosított volna azokra a kezdeményezésekre, amelyeket szeretne az Európa Unió figyelmének központjába állítani. Ha minden más egyenlő, akkor úgy vélem, ez nagyobb jelentőséget adna cselekvéseinknek és hatékonyabbá tenné azokat, ezáltal hasznosabbak lennének az érintett nők számára, és ebben a tekintetben az itt, a Parlamentben javasolt kezdeményezések hitelességének is kedveznének. Anna Maria Corazza Bildt (PPE). – Elnök úr, a nők elleni erőszak nem magánjellegű kérdés. Ezt a bűncselekményt üldözni kell. Meg kell törnünk a csendet. A kultúra és a vallás tiszteletben tartása fontos dolog, ez azonban soha nem lehet ok a becsületgyilkosságra, a nemi szerv megcsonkítására, az emberkereskedelemre, a családon belüli erőszakra és a kényszerházasságokra. A Stockholmi Program új politikai keretet biztosít a nők ellen elkövetett erőszak elleni küzdelem fokozására, és konkrét cselekvésekre szólít fel. Arra szólítom fel a Bizottságot, hogy hozzon létre egy gyakorlati javaslatokat tartalmazó stratégiát. A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy egyesítenünk kell erőinket a politikai pártok között a nők ellen elkövetett valamennyi erőszak elleni küzdelem és annak leleplezése érdekében. Támogatom az elvet és a legtöbb javaslatot, azonban a jogi és büntetőjogi intézkedéseket nemzeti szinten kell meghozni. Ez történik Svédországban. Valójában az erőszak elleni küzdelem áll pártom női szervezete figyelmének központjában, gyakorlati cselekvést biztosítva, és nemcsak a nők védelmére, hanem jogaik növelésére és a nők méltóságának tiszteletben tartására irányuló kultúra létrehozására is felhívják a figyelmet. Elindítottam egy szociális média kampányt, amelyben mindenki közreműködését örömmel veszem. Silvia Costa (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néhány képviselőtársamhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogyha Svensson asszony jelentése mellett szavazunk, akkor elkötelezzük magunkat annak biztosítása mellett, hogy a Bizottság teljesíti ígéretét, amely szerint 2011 vége előtt elfogad egy közleményt a nők ellen elkövetett erőszak elleni küzdelemre irányuló stratégia és európai cselekvési terv végrehajtására vonatkozóan, amely globális szintű lesz, és ezáltal valamennyi különböző esetet magába foglal, a szexuális erőszaktól a családon belül erőszakig és a női nemi szervek megcsonkításáig, és − remélem − az erőszak valamennyi új formájára kitér. Az erőszak valódi indítékára gondolok, amelyet sokszor a hirdetésekben és a médiában kell keresnünk, valamint a zsarolás különböző formáira és a nők emberi jogainak megsértésére, amelyre a munkahelyeken kerül sor, amikor a nők úgy döntenek, hogy anyák akarnak lenni vagy már jelenleg is dolgozó anyák. Az emberkereskedelemről szóló irányelv − amely iránt a Parlament nagyon elkötelezett volt − és az európai védelmi határozatról szóló irányelv végrehajtását és elfogadását követően fontosnak tartom a kérdés kapcsán egy megfelelő irányelv kialakítását a Lisszaboni Szerződés és a Stockholmi Program által létrehozott új jogi kereten belül.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amíg nem vetünk teljesen véget a nők elleni erőszak valamennyi formájának, nem mondhatjuk el, hogy egy modern társadalomban élünk, amely végre demokratikus. A Parlament még egyszer megvizsgálja ezt a brutális jelenséget, amely sajnálatos módon továbbra is megdöbbentően időszerű. Az adatok meglehetősen egyértelműek: öt nőből legalább egy elszenved fizikai vagy szexuális erőszakot élete során és az erőszak valójában a halál és a rokkantság első számú oka a 15 és 44 év közötti nők körében − nagyobb mértékben, mint a rák vagy a közúti közlekedési balesetek. Éppen ezért valódi és állandó mozgósításra van szükség, amely a nők ellen elkövetett erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó globális jogi mechanizmus létrehozásához vezet. Határozott üzenetet kell ma továbbítanunk. Egy végső célkitűzés létezik: ez a halálos vírus nem találhat többé termékeny talajra. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, a nők elleni erőszak a hátrányos megkülönböztetés közvetlen következménye, ezért van szükség egy sokrétű politikára, amely különös figyelmet fordít a bántalmazott nők gyermekeire. Biztosítani kell számukra az ingyenes jogi segítséghez, a pszichológiai támogatáshoz, női menedékotthonhoz és gazdasági segítségnyújtáshoz való jogot, amely lehetővé teszi számukra, hogy függetlenek legyenek, hozzáférhessenek különös hatáskörű törvényszékekhez, a végrehajtásra vonatkozó protokollokhoz és különleges képzésekhez az egészségügyi, rendőri és jogi munkavállalók számára, statisztikák összeállításához és adatok összegyűjtéséhez, amelyek valós képet adnak számunkra a problémáról és lehetővé teszik számunkra, hogy a legmegfelelőbb politikákat alkalmazzuk európai szinten. Frank Vanhecke (NI). – (NL) Elnök úr, tartózkodtam a Svensson-jelentésről szóló zárószavazásról és éppen ezért arra használom ki a szavazatok indoklására fenntartott időt, hogy elmondjam, én is megdöbbentőnek és teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom a nők elleni erőszakot. Tartózkodtam azonban a zárószavazáson, mert úgy gondolom, hogy ez a jelentés teljes mértékben tele van az általam támogatott szubszidiaritás elvének megsértésével, és nem gondolom, hogy szükség van további európai bürokrácia, megfigyelőközpontok vagy egyéb szervek létrehozására − épp ennek ellenkezője igaz. Az a politikai korrektség is zavar továbbá, amely ahhoz a fiaskóhoz vezet, hogy az „iszlám” kifejezés egyetlenegyszer sem szerepel a jelentésben, annak ellenére, hogy a hit, elmaradott előírásainak és elveinek sokaságával, nyilvánvalóan jelentős szerepet játszik a nők elleni hátrányos megkülönböztetésben és erőszakban. Ez igaz az iszlám világban, természetesen, de sajnálatos módon nálunk is. Nevezzük nevén a dolgokat, az iszlám, valódi és jelenlegi formájában, elmaradott és nőgyűlölő. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr, üdvözlöm Svensson asszony jelentését, mert előreviszi a nők jogairól szóló megbeszélést. A terhes nők elleni erőszak elítélése kapcsán a jelentés kimondja, idézem: „az elkövető több mint egy embernek okoz kárt”. Évek óta harcolok azért, hogy a nők jogait ne helyezzék szembe a születendő gyermekek jogaival. A Svensson-jelentés sajnálatos módon még nem oldotta meg ezt a konfliktust. A nők utódnemzéshez való jogainak korlátozását, amelyet jelenleg főként az abortuszhoz való jogként értelmeznek, továbbra is a nők elleni erőszakként tartják számon. Ha azonban a születendő gyermekeket emberi lénynek tekintjük, akkor a művi vetélés a születendő gyermek ellen elkövetett erőszakos cselekménynek minősül.

65

66

HU


Az erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó stratégia elkészítése során a Bizottságnak össze kell hangolnia a nők és a születendő gyermekek jogait. Az új stratégiának meg kell védenie a nőket, miközben a születendő gyermekek védelmét célzó mechanizmusokat is tartalmaznia kell. Ez is szerepel a benyújtott jelentésben, csak gondosan kell elolvasni. Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, a Svensson-jelentés ellen szavaztam. Természetesen teljes mértékben elítélem az erőszakot, különösen a nők elleni erőszakot, akkor mégis miért szavaztam a jelentés ellen? Azért, mert ahogy azt egy kollégám már kicsit korábban elmondta, mintha megállt volna az idő. Visszavisz minket az 1970-es évekbe és a politikai korrektséghez, és ebből a szempontból meglehetősen naiv. Egyszerűen újra akarja játszani a kora 70-es évek küzdelmeit. Némileg aggódom továbbá a büntetőjogi jelleg miatt, amelyet alkalmazni akar. Ez az, amit az Európai Unió tesz, nem igaz? Felvet egy kérdést, amely kapcsán mindenki egyetért – mennyire szörnyű a nők elleni erőszak –, majd előkészíti a dolgokat, és behozza a büntetőjogot. És ezután, mielőtt még észrevennénk, ez egyre több területre kiterjed. Szégyenteljes, hogy az Európai Unió egy ilyen témát választ, még akkor is, ha ez egy saját kezdeményezésű jelentés, mert minden itt kezdődik. Itt kezdődik a politikai befolyás, és ez szégyenteljes. A nők elleni erőszak terén tagállami szintű valódi cselekvésre van szükség. Hagyjuk ezt a dolgot, és ne használjuk fel tovább ezt a témát. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások Jelentés: Barbara Matera (A7-0059/2011) Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) 2006-ban hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a nemzetközi kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében érintett munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésben. 2009. május 1-je óta az EGAA hatáskörét kibővítették, és ezáltal magában foglalja a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságok közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalók számára nyújtott támogatást. Olyan időszakban, amikor ezzel a nagyon kemény válsággal állunk szemben, amelynek egyik legfontosabb következménye a munkanélküliség növekedése, az EU-nak minden rendelkezésére álló eszközt be kell vetnie, hogy reagáljon, különösen, hogy gondoskodjon azok támogatásáról, akik a munkanélküliség mindennapi valóságát átélik. Emiatt szavaztam az EGAA-nak a Cseh Köztársaság érdekében való igénybevételéről szóló jelentés mellett, azzal a célkitűzéssel, hogy támogassuk az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásában − (NACE) Rev. 2. szerinti 28. ágazat, Gép, gépi berendezés gyártása − működő három vállalkozástól elbocsátott munkavállalókat. Adam Bielan (ECR), írásban. – (PL) A globális gazdasági válság azt eredményezte, hogy számos lengyel vállalkozás pénzügyi helyzete rosszabbodott. A csökkent termelékenységi szinttel kapcsolatos problémák főként az ezeknek a vállalkozásoknak dolgozó munkavállalókat érintette. A globalizáció következtében a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalók támogatásának védelme érdekében hozták létre az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot. Az Alap fő célkitűzése az ilyen embereknek a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésben való segítése. Az Alapnak a Podkarpackie régióban lévő lengyel vállalkozások munkavállalói érdekében való igénybevételére vonatkozó jelenlegi kérelem

05-04-2011

05-04-2011

HU


az első idei kérelem. Az Európai Parlamentben a lengyel érdekek képviselőjeként helyeslem a Bizottság döntését, amely szerint pénzt utalnak az Alapból a kérelemben szereplő célkitűzések végrehajtására. Ennek a döntésnek köszönhetően a Podkarpackie régióban lévő, gépgyártással foglalkozó három vállalkozástól elbocsátott munkavállalók közel 500 000 euró pénzügyi támogatást kapnak. Az állásfoglalás melletti szavazás révén ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy remélem, a Bizottság a jövőben is elfogad hasonló kérelmeket. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A kérelem összhangban van az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap követelményeivel, és az elmúlt kilenc hónapban a gépés gépi berendezésgyártó ágazatban lévő három lengyel vállalkozástól − amelyek 58%-kal csökkentették exportjukat − elbocsátott 594 munkavállaló közül 200 személyt érint. Az érintettek 20%-a 54 év feletti és 10%-a 64 évesnél idősebb. Ez a segítségnyújtás javítani fogja az elbocsátott munkavállalók képzését, hogy a jövőben új munkahelyet találhassanak maguknak. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Elégedett vagyok az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) alapján végzett munkával, mégpedig a világkereskedelemben bekövetkezett változások által érintett munkavállalók támogatásával. Támogatom továbbá az EGAA Lengyelország számára történő igénybevételét a globális gazdasági és pénzügyi válság következtében a gép- és gépi berendezésgyártó ágazatban elbocsátott munkavállalók érdekében. Ez egy meglehetősen időszerű intézkedés, tekintettel arra, hogy jelentős csökkenés következett be ennek az ágazatnak az exportjában, amelyet hasonlóan aggasztó munkanélküliségi szint követett. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A kérelem Lengyelország Podkarpackie régiójában a gép- és gépi berendezésgyártó ágazatban működő három vállalkozástól elbocsátott 594 munkavállalót érint. Ez az első kérelem, amelyet a 2011. évi költségvetés keretén belül vizsgálnak meg. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 2. cikke b) pontjában szereplő beavatkozási kritériumon alapszik, amely szerint legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt egy régióban vagy két egymással határos NUTS II. szintű régióban működő vállalkozástól. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság kedvezőnek értékelte a vonatkozó jogosultsági feltételeket. Az EGAA-t 2006-ban hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a nemzetközi kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalóknak, és segítse őket a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésben. Az EGAA-rendelet 2009. évi felülvizsgálatát követően az alap hatáskörét kibővítették a világméretű gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalók támogatására is. Az EGAA rendelkezésére álló éves költségvetés 500 millió euró. Úgy gondolom, előnyös lenne megtenni a szükséges erőfeszítéseket ezen eszköz igénybevételének felgyorsítására, lehetővé téve ezáltal, hogy a támogatás gyorsabban jusson el azon munkavállalókhoz, akiknek szüksége van rá. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból (EGAA) való 453 570 euró igénybevételére vonatkozó határozattervezetéről szól a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság következtében elbocsátott lengyel munkavállalók újbóli integrálásának támogatása érdekében. Ezt a kérelmet, amelyet elsőként fogadnak el a 2011. évi költségvetés keretén belül, Lengyelország nyújtotta be április 27-én és 594 olyan munkavállalót érint a Podkarpackie régióban, akik a gép- és gépi berendezésgyártó ágazatban dolgoztak.

67

68

HU


Tekintettel arra, hogy ez egy különleges költségvetési eszközt is magában foglal, és a kért összeg jogi szempontból elfogadható, és összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás rendelkezéseivel, konkrétan a 28. ponttal, a javaslat mellett szavazok, és remélem, hogy elő fogja segíteni a régió lakosait érintő gazdasági nehézségek csökkentését és a helyi gazdaság helyreállítását. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A mezőgazdasági helyzetet és a vidéki világot sújtó problémákat nem lehet különválasztani a rendszer mély válságától vagy a jelenlegi politikától, például a közös agrárpolitikától (KAP), amely nagy részben felelős a tagállamok mezőgazdaságának folyamatos hanyatlásáért: minden a nagyüzemi mezőgazdasági termelők és az észak-európai agrárágazat érdekei irányába összpontosul, tönkretéve a családi gazdaságokat és veszélyeztetve a kis- és középméretű gazdaságok életképességét. A nők szerepe a mezőgazdaságban és a vidéki területek fejlesztésében rendkívül fontos, mivel a mezőgazdaságban dolgozó munkavállalók 42%-át teszik ki, valamint a mezőgazdaságok működtetésének sarokkövei, és biztosítják a vidéki területek diverzifikációja elleni hatékony küzdelmet. A KAP bármiféle realisztikus kritikájának hiánya ellenére a jelentés általában véve pozitív szemléletet képvisel, és pozitívan tekint a nők szerepére. Kimondja, hogy „a nemek közötti egyenlőség elősegítése az EU és tagállamainak egyik alapvető célkitűzése”, ahogy a vidéki területeken a megfelelőbb életkörülmények kialakítása és az elsivatagodás jelenségével való szembeszállás is, amely kapcsán a „megfelelő közlekedési infrastruktúra” védelme, a „közlekedés mindenki számára hozzáférhetővé tételének” fejlesztése és a „főként a nőket érintő társadalmi kirekesztés és a társadalmi egyenlőtlenség” elleni küzdelem alapvető fontosságú. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés lehetővé teszi az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételét a lengyelországi Podkarpackie gépgyártó vállalkozás számára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lengyelország a Podkarpackie NUTS II. szintű régióban működő három vállalkozástól elbocsátott 594 munkavállaló számára kért segítségnyújtást. Az elbocsátások a gazdasági és pénzügyi válság hatásához köthetőek, amely a Huta Stalowa Wola SA, a HSW – ZZN és a DEZAMET SA vállalkozások exportjának 47%-os, 34%-os, illetve 58%-os csökkenését eredményezte, ez azt jelenti, hogy a vállalkozások megfelelnek az EGAA-rendeletben felsorolt jogosultsági követelményeknek. Az Európai Bizottság éppen ezért 453 570 euró igénybevételét javasolja. Az eredmény, állítják, a gépek és gépi berendezések gyártásának jelentős csökkenése, amely mutatja a válság érintett vállalatokra gyakorolt hatását az országban. Az 594 elbocsátás súlyos hatással volt az életkörülményekre, a munkahelyekre és a helyi gazdaságra, ez az oka annak, hogy az EGAA igénybevétele rendkívül fontos az érintett munkavállalók támogatása érdekében. Emiatt szavaztunk mellette, habár úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb dolog annak megakadályozása lenne, hogy ezek a vállalkozások tönkremenjenek és a munkahelyek megszűnjenek. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében érintett munkavállalóknak. Lengyelország a gépgyártást érintő „EGF/2010/013 PL/Podkarpackie” referenciaszámú

05-04-2011

05-04-2011

HU


kérelmét 2010. április 27-én nyújtotta be a Bizottságnak és 2010. augusztus 4-ig további információkkal egészítette ki. A kérelem az EGAA-rendelet 2. cikkének b) pontjában foglalt beavatkozási kritériumon alapszik, amely szerint a feltétel, hogy legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt egy NACE 2-es ágazatban egy régióban vagy két egymással határos régióban NUTS II. szinten egy tagállamban működő vállalkozástól, és a kérelmet a tízhetes határidőn belül nyújtották be (a rendelet 5. cikke). A Bizottság értékelésében jelzi, hogy a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben szereplő jogosultsági követelményeknek, és javasolja, hogy a költségvetési hatóság hagyja jóvá a kérelmet, ezért szavaztam a dokumentum mellett, amely véleményem szerint segíteni fog a negatív társadalmi következmények elkerülésében. Azt is gondolom továbbá, hogy az uniós tagállamoknak jobban ki kellene használniuk az uniós alapok által kínált lehetőségeket. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Lengyelország részére történő igénybevétele mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy ez az eszköz értékes forrás a gazdasági válság miatt nehézségekkel küzdő munkavállalók támogatásához. Ahogy az már számos alkalommal elhangzott, 2006 óta az EGAA gyakorlati támogatást nyújt a munkaadó vállalkozások áthelyezése vagy a 2009. évi módosítást követően a gazdasági válság miatt elbocsátott munkavállalók számára, hogy segítse őket a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésben. A mai szavazás a Podkarpackie NUTS II szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 28. ágazatban működő három vállalatnál történt 594 elbocsátás kapcsán való segítségnyújtás iránti kérelemről szólt. Az EGAA által nyújtott finanszírozás teljes összege 453 750 euró. Befejezésképp, üdvözlöm a jelentés elfogadását, amely bizonyítja, hogy az EGAA hasznos és hatékony forrás a globalizáció és a gazdasági válság eredményeképp kialakuló munkanélküliség elleni küzdelemben. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében érintett munkavállalóknak. Ma az Európai Parlament a Podkarpackie régióban működő három vállalkozástól elbocsátott munkavállalók számára nyújtandó 450 000 euró felszabadításának jóváhagyására irányuló kérelemről szavazott. Szeretném hangsúlyozni, hogy az uniós támogatás erőteljes lendületet ad az általam képviselt régió számára, mivel lehetővé teszi az elbocsátott munkavállalók számára a munkaerőpiacra való ismételt beilleszkedést, és alapokat különítenek el képzésre, átképzésre, új eszközökre és az önfoglalkoztatásra való áttérésre. Podkarpackie Lengyelország egyik legszegényebb régiója, ezért nagyon örülök, hogy uniós segítségnyújtásban részesül. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a pénzügyi támogatás mellett szavaztak. Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Örömmel tölt el az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból való 453 000 euró értékű előirányzat elfogadása a gépgyártó ágazatban elbocsátott lengyel munkavállalók támogatására. A Költségvetési Bizottság javaslatai nyomán az Európai Bizottság hozzávetőlegesen 50 millió euró értékű kifizetési előirányzatokat jegyzett be az EGAA költségvetési tételébe a 2011. évi költségvetésben. Ez az Unió célkitűzéseit és programjait támogató fontos cselekvések finanszírozását célzó költségvetési tételek törlése nélkül lehetővé teszi számunkra a szükséges pénzügyi előirányzatok elfogadását. David Martin (S&D), írásban. – Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap révén a Lengyelországban elbocsátott 594 munkavállaló számára adott támogatásról szóló

69

70

HU


jelentés mellett szavaztam. A 0,45 millió eurót a munkavállalók átképzésére, illetve a nehéz átmeneti időszak alatt nyújtott támogatásra fogják felhasználni. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ismételten elítéljük az áthelyezési politikák áldozatainak nyújtott szánalmas európai uniós alamizsnát. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap alapvető feltételezése elfogadhatatlan. Tartózkodom egész egyszerűen a lengyel munkavállalókra való tekintettel, akiknek fájdalmát némileg enyhíteni lehet ezzel a képmutató támogatással. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás térsége és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) ennek része. Ez a támogatás elengedhetetlen a munkanélküliek és a globalizált világban történő vállalatáthelyezések áldozatainak segítése szempontjából. A vállalatáthelyezések száma egyre nő, kihasználva az alacsony munkaerőköltségeket számos országban, különösen Kínában és Indiában, káros hatást gyakorolva olyan országokra, amelyek tiszteletben tartják a munkavállalók jogait. Az EGAA célja a vállalatáthelyezéseknek áldozatul esett munkavállalók támogatása, amely elengedhetetlen az új munkahelyekhez való hozzáférés elősegítésében. Az EGAA-t más uniós országok is igénybe vették korábban, éppen ezért helyes a támogatás megítélése Lengyelország számára, amely a lengyelországi Podkarpackie NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 28. ágazatban működő három vállalatnál történt 594 elbocsátás − 200 közülük a támogatás lehetséges kedvezményezettje − kapcsán nyújtott be segítségnyújtás iránti kérelmet. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Habár a lengyelországi Podkarpackie gépgyártó vállalkozás munkavállalói számára való segítségnyújtásról szóló jelentés mellett szavaztam, úgy vélem, hogy ez a kapitalista modell következményeinek csillapítására és enyhítésére szolgáló intézkedés, amely semmilyen fejlődést nem jelent a válság kiváltó okai elleni küzdelemben. Egyetértek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) forrásainak a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások vagy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság következtében elbocsátott munkavállalók számára történő igénybevételével. Úgy gondolom, hogy az EGAA hozzájárulhat e munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésének elősegítéséhez. Azért is szavaztam mellette, mert meggyőződésem, hogy ez a segítségnyújtás kiegészíti a valamennyi nemzeti jogszabályban és kollektív szerződésben szereplő létszám-leépítési támogatást. Az EGAA forrásainak igénybevétele éppen ezért semmilyen körülmények között nem helyettesítheti vagy mentesítheti a kormányoknak és vállalkozásoknak az elbocsátott munkavállalók iránti jogi felelősségét. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Tekintettel arra, hogy Lengyelország segítséget kért a 2009. június 1. és 2010. március 1. közötti időszakban a lengyelországi Podkarpackie régióban lévő, gép- és gépi berendezésgyártással foglalkozó három vállalkozástól elbocsátott 594 munkavállaló (akik közül 200 részesítendő támogatásban) kapcsán, teljes mértékben helyeslem és támogatom a lengyel kormány és a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjában lévő kollégáim tevékeny szerepét. Sajnálatos módon országom, Lettország kormánya nem válaszol semmilyen általam benyújtott kérelemre vagy levélre, és ezáltal nem használja ki a stabilizációs alap által nyújtott támogatást, hogy legyőzze a pénzügyi válságot. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében érintett munkavállalók számára. Lengyelország a Podkarpackie régióban

05-04-2011

05-04-2011

HU


elbocsátott 594 munkavállaló számára kért támogatást. Mindenképpen helyes és célravezető személyes támogatást nyújtani a globalizáció és a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, elősegítve a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésüket. Ezért a kérelem mellett szavaztam. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások következtében érintett munkavállalóknak. 2011. február 15-én a Bizottság elfogadta az EGAA Lengyelország részére történő igénybevételéről szóló új határozattervezetet azzal a céllal, hogy segítse a globális gazdasági és pénzügyi válság következtében elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedését. Ez a kérelem a 2009. június 1. és 2010. március 1. közötti időszakban a lengyelországi Podkarpackie régióban lévő, gép- és gépi berendezésgyártással foglalkozó három vállalkozástól elbocsátott 594 munkavállalót (akik közül 200 részesítendő támogatásban) érinti. Ez az első kérelem, amelyet a 2011. évi költségvetés keretén belül vizsgálnak meg, és 453 570 euró igénybevételére vonatkozik. A Bizottság értékelésében kitért arra, hogy kapcsolat van az elbocsátások és a globális kereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások vagy a pénzügyi és gazdasági válság között, és ezek az elbocsátások váratlan események voltak. A kérelem megfelel az EGAA-rendeletben szereplő valamennyi jogosultsági feltételnek, ezért szavaztam az alap igénybevétele mellett. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Lengyelországnak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) általi beavatkozás iránti kérelme a Podkarpackie NUTS II. szintű régióban a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 28. ágazatban működő három vállalatnál történt 594 elbocsátással − 200 közülük a támogatás lehetséges kedvezményezettje − kapcsolatos. A Bizottság értékelése szerint a kérelem megfelel valamennyi, jogszabályban meghatározott jogosultsági feltételnek. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. június 18-i 546/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az EGAA hatályát átmenetileg kiterjesztették, hogy az ehhez hasonló helyzetekben is beavatkozhasson, amelyben a globális gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként, „legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt, különösen kis- és középvállalkozásoknál, egy NACE 2-es ágazatban egy régióban vagy két egymással határos régióban NUTS II. szinten”. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, abban bízva, hogy az EGAA igénybevétele hozzájárul e munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő ismételt és hatékony beilleszkedéséhez. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Kértük, hogy az érintett intézmények, ahogy az ilyen esetekben szokásos, megtegyék az EGAA igénybevételéhez szükséges erőfeszítéseket. A Parlament ebben a tekintetben továbbá nagyra becsüli a Bizottság által létrehozott továbbfejlesztett eljárást, a Parlamentnek a támogatások odaítélésének felgyorsítására irányuló kérelmét követően, amelynek célja a Bizottságnak az EGAA-kérelem jogosultságáról szóló bizottsági értékelés bemutatása a költségvetési hatóság számára az Alap igénybevételéről szóló javaslattal együtt, és reméli, hogy az eljárás további fejlesztései sikeresek lesznek az Alap következő felülvizsgálatai keretén belül. Mindazonáltal emlékeztet az intézmények azon elkötelezettségére, hogy az EGAA igénybevételéről szóló határozatok elfogadása során akadálymentes és gyors eljárást fognak

71

72

HU


biztosítani, egyszeri, meghatározott időre szóló egyéni támogatást biztosítva a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók számára, kiemelve azt a szerepet, amelyet az EGAA játszhat az elbocsátott munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedése során, és emellett e munkavállalóknak az EGAA által finanszírozott intézkedések közvetlen eredményeképp a munkaerőpiacra történő hosszú távú beilleszkedésének értékelésére szólít fel. Licia Ronzulli (PPE), írásban – (IT) 2011. február 15-én a Bizottság elfogadta az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Lengyelország részére történő igénybevételéről szóló határozattervezetet, amelynek célja a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő ismételt beilleszkedésének támogatása. Ez a kérelem a 2009. június 1. és 2010. március 1. közötti időszakban a lengyelországi Podkarpackie régióban lévő, gép- és gépi berendezésgyártással foglalkozó három vállalkozástól elbocsátott 594 munkavállalót (akik közül 200 részesítendő támogatásban) érinti. A mai állásfoglalás melletti szavazatom megismétli a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban elmondott kedvező véleményt. Peter Skinner (S&D), írásban. – Míg a jelentés mellett szavaztam, ironikusnak tartom, hogy ez az alap létezik, amikor nem minden uniós ország használja ki. Az Alap év végén fennmaradó részét visszaadják a tagállamoknak a „visszatérítés” részeként. Az a tény azonban, hogy egyes országok, például az Egyesült Királyság nem használják ki ezt az Alapot − amely pedig megalapozott joga − olyan esetekben, mint például a Twining teaültetvény bezárása Andoverben, felvet bizonyos kérdéseket. Azok, akik úgy tesznek, mintha értenék a visszatérítés előnyeit/káros hatásait, felteszik a kérdést, hogy az országok számára helyénvaló és hatékony-e vagy sem az EGAA pénzösszegeit helyi szinten közvetlenül felhasználni. A második ironikus dolog a politikai és gazdasági részvételt érinti – valamennyi uniós szinten a hozzáadott érték terén. Az Egyesült Királyság számára az, hogy fenntartja a jogot, hogy ne vegyen részt az uniós szinten irányított alapokban, mert annak későbbi haszna lehet, ebben az esetben bizonytalan, vagy akár egyszerűen negatív is lehet. Az Egyesült Királyság lemond a finanszírozáshoz való hozzáférésről azon az elven, hogy nem nyújt be erre az Alapra irányuló kérelmet annak érdekében, hogy visszatérítésben részesüljön. Azok, akiknek a munkaerőpiacra való visszatéréshez van szükségük segítségre – Sandwich, Kent és a Hampshire-ben lévő Andover városokban – kevés mentség van a „nem” válaszra, és ez egy újabb kiábrándító cselekedet az Egyesült Királyság kormánya részéről. Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a Lengyelországban elbocsátott munkavállalók segítését célzó személyre szabott intézkedésekre irányuló finanszírozást fog nyújtani. Jelentés: Fiorello Provera (A7-0075/2011) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) „Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című, jelentős állásfoglalás mellett szavaztam. A politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás, a biztonság hiánya, a politikai elnyomás és az önkényuralmi rezsimek a migráció mögött húzódó fő hajtóerők, amelyek megfosztják az érintett közösségeket az életképes helyi lehetőségektől és jövedelemtől, így pedig attól a jogtól is, hogy választásuk legyen a migráció; életüket pedig állandó kockázatnak teszik ki, egyedüli lehetőségként hagyva számukra a migrációt. A legutóbbi

05-04-2011

05-04-2011

HU


drámai események Egyiptomban és más észak-afrikai és közel-keleti országokban egyértelműen megnövelték a legális és illegális migránsok beáramlását Európába. Az Európai Uniónak ezért fel kell készülnie a migrációs hullámokra. Csak úgy teheti ezt, ha hatékony és bölcs migrációs politikája van, hasonló ahhoz, amit Kanadában, Ausztráliában vagy Új-Zélandon alkalmaznak. Egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint sürgetnünk kell a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az EU és tagállamai által aláírt bármely visszafogadási megállapodás teljes mértékben tiszteli az emberi jogokat, illetve a visszaküldés tilalmának elvét, és nem tesz ki kockázatnak olyan személyeket, akik nemzetközi védelemre szorulnak. Az EU így újra bebizonyíthatja, hogy az emberi jogok értéke és tisztelete a legfontosabb, illetve elidegeníthetetlen jog, a menedékjogot kérők pedig biztonságban érezhetik magukat, és tisztelettel bánnak velük. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás, a biztonság hiánya és az önkényuralmi rezsimek által kifejtett politikai elnyomás a migráció, illetve a migrációs hullámok fő okai, amelyek folyamatosan érkeznek a földközi-tengeri térség néhány országába, és lehetetlenné teszik ezen országok számára, hogy a humanitárius szükségállapot okozta számos nehézséggel megbirkózzanak. Az utóbbi hetek során lehetetlen volt nem felfigyelni arra a több ezer bevándorlóra, aki Lampedusára érkezett az észak-afrikai országok zavargásait követően. Kilencven százalékuk fiatal, 15 és 35 éves kor közötti, és életüket kockáztatják abban a reményben, hogy jobb lehetőségekre találnak. Az olasz kormány, a helyi önkormányzatok és az olasz Vöröskereszt rendkívüli erőfeszítései ellenére a szigeten szükségállapot alakult ki: nincs jele, hogy az érkezők száma lassulna és megállna, az EU késlekedése pedig szembetűnő, amely bürokratikus átfutási ideje nem alkalmazkodik a helyzethez. Ma az EU kötelessége, hogy hatékony globális politikát alakítson ki a migrációra vonatkozóan, amely rendelkezik az európai menedékjogi rendszerről, a kötelező elhelyezési program bevezetéséről, amely képes a felelősség egyenlő elosztására, illetve a tagállamokkal való megállapodásra a fejlődés elősegítése érdekében. Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) A legutóbbi és folyamatos események, amelyek a Földközi-tenger szemközti partvidékén bontakoztak ki, tanúskodnak arról, hogy e régió instabilitása és az ebből következő migrációs hullámok olyan kihívást jelentenek, amellyel az Európai Uniónak szembe kell néznie. A migrációs jelenség aggasztó a belőle következő fejlemények és feszültségek szempontjából mind a migránsok származási országa és célországa között, mind származási országa és tranzitországa között. Meg kell erősítenünk a megelőzés politikáját, optimalizálnunk kell a pénzügyi forrásokat, és fejlesztenünk kell a már meglévő intézményi struktúrákat. Az illegális migrációt ellenőrzés alatt kell tartani, és e tekintetben úgy gondolom, hogy a migrációs megállapodások kiszélesítése hatékony módszer a rövid távú eredmények elérésére, illetve a migrációs hullámok instabilitásának csökkentésére. Egyetértek a jelentésben szereplő elemzéssel, és különösen egyetértek azzal, hogy a bilaterális mechanizmust, amely lehetővé teszi a kisebbségek, vagy egyéb olyan csoportok védelmi státuszának aktív nyomon követését, amelyek az instabilitás következtében erőszaknak vagy szenvedésnek lehetnek kitéve, bele kell foglalni a következő, 2013 utáni külső fellépési eszközök előkészítésébe. Ezért szavaztam e jelentés mellett. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam. A legutóbbi, Egyiptomban és más észak-afrikai, illetve közel-keleti országban történt események

73

74

HU


megnövelték mind a legális, mind az illegális migránsok beáramlását Európába. Az Európai Unió tagállamainak kényszerű migrációval kell szembenézniük, amely az összeomló gazdaságok, a szegénység, az emberi jogok megsértése, a környezeti leromlás, a gazdag és szegény országok közötti szélesedő szakadék, a polgárháborúk és a politikai megtorlások eredménye. A migrációs hullámok kezelése hatalmas kihívást jelent az Európai Uniónak, és lépéseket kell tennie a közös bevándorlási politika létrehozására, amely képes hozzájárulni az illegális bevándorlás csökkentéséhez. Egyetértek azzal, hogy megelőző intézkedéseket szükséges hozni valamennyi uniós bilaterális kereskedelmi egyezményben az emberi jogi klauzula belefoglalásával, illetve a megfelelő szankciók alkalmazásának megfontolásával olyan országok esetében, amelyek nem tartják be e klauzulákat. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Európa a migrációs hullámok növekedésével áll szemben, amelyek a számos országban tapasztalt instabilitásból fakadnak, és ez kihívást jelent az EU számára. E migrációs jelenségek lehetnek az okai a származási országok és célországok közötti, illetve a származási országok és tranzitországok közötti feszültségeknek is. Az EU stratégiájának ötvöznie kell a fejlesztési együttműködési intézkedéseket az átfogóbb politikai elképzelésekkel, amelyek biztonsági, regionális együttműködési és bilaterális egyezményeket tartalmaznak. E tekintetben a jelentés a következő lehetséges cselekvési területeket nevezi meg: a tranzitországok és származási országok nagyobb gazdasági és intézményi stabilitásának elősegítése; az EU saját mediációs és konfliktusmegelőző erőfeszítéseinek meggyorsítása a regionális szervezetekkel együttműködve; bilaterális bevándorlási megállapodások kötése a tranzitországokkal; illetve olyan gazdasági stratégia fejlesztése, amely magában foglal konkrét intézkedéseket a foglalkoztatás arányának növelésére az EU partnerországaiban. A Bizottságnak törekednie kell arra, hogy erősítse a szinergiát a fejlesztési pillér és a biztonsági és fejlesztési pillér között azzal, hogy új külső fellépési eszközöket hoz létre a 2013 utáni időszakra. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam. Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) A migrációs hullámok dokumentuma mellett szavaztam. A déli szomszédainknál jelenleg tapasztalt események valóban magas szintű migrációt eredményeznek az európai partokon. Most még inkább szükséges koordinálnunk kül- és bevándorlási politikánkat. Ez egy valódi európai ügy, és most nincs itt a nemzeti egoizmus ideje. Az Európai Unió földközi-tengeri országainak nem kellene egyedül megbirkózniuk az illegális migránsok nagy mértékű beáramlásával: ezen erőfeszítést valamennyi uniós országnak meg kellene osztania. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A jelentés mellett szavaztam, mivel a közép- és hosszú távú célok kitűzésével ésszerű megközelítést alkalmaz a problémára, amely a fejlett és nem fejlett országok közti egyenlőtlenségből, illetve az emberi jogok megsértéséből ered a világ számos részén. A jelentés eljárásokat javasol az illegális bevándorlás megelőzésére, és feltörekvő országokat kíván bevonni e probléma átfogó megközelítésébe, valamennyi érintett származási, tranzités célország mellett. Annak a gondolatnak a hangsúlyozása, hogy a kooperációs politika az emberi jogok tiszteletben tartásának szintjétől függjön, szintén különösen pozitív számomra, mint ahogy a leghátrányosabb helyzetű csoportok védelmére, például a nőkre és a kíséret nélküli kiskorúakra utaló megjegyzések is. Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az egyes országok instabilitása által okozott migrációs hullámok a teljes Európai Unió számára

05-04-2011

05-04-2011

HU


kihívást jelentenek. Az állásfoglalás jelenti az első lépést a közös európai migrációkezelési politika felé. E politikának elrettentő eszköznek is kell lennie. Annak érdekében, hogy ezt elérjük, valamennyi lehetséges uniós kooperációs eszközt ötvöznie kell a társadalmi és gazdasági fejlesztés terén, amellyel közvetlen befolyással lehet az instabilitás okaira azon országokban, ahonnan a migrációs hullámok származnak. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) E jelentés mellett szavaztam. A migráció különösen releváns ügy, amely az utóbbi időben előtérbe került, mivel az észak-afrikai események miatt az Európai Unió mint szomszédos régió kénytelen volt hatalmas migrációs hullámok fogadására. A jelentés felhívja a figyelmet a migrációs hullámok számos mögöttes tényezőjére, úgymint a politikai és társadalmi tényezőkre, a gazdasági instabilitásra és az éghajlatváltozásra, amelyeket még mindig nem vesznek figyelembe a tömeges migráció okainak vizsgálatakor. Mindezen okoknál fogva fontos, hogy az Európai Uniónak hatékonyabb megközelítésre van szüksége a migrációval szemben, amely kiegészítené a külpolitikai eszközöket. Ezen eszközök segíthetnek a származási országok instabilitási forrásainak kezelésében, amelyek az embereket tömeges kivándorlásra kényszerítik stabilabb szomszédos országokba. A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy állítson össze javaslatokat a legális migrációra vonatkozóan, amely kezelése könnyebb lenne, és amely a gazdasági és társadalmi haladást segítené a fogadó-, tranzit- és származási országokban. Emellett leszögezi, hogy a legrosszabb emberi jogi kihágások, illetve bűnözői tevékenységek, amelyek gyakran üzleti vállalkozássá válnak a tevékenységek megszervezői számára, pontosan az illegális bevándorláshoz köthetők. Végül pedig, a jelentés hangsúlyozza annak szükségét, hogy magában az Európai Unióban felmérjük a demográfiai helyzetet annak érdekében, hogy kiszámítsuk, pontosan hány embert tud befogadni Európa. Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Uniónak meg kell birkózni a háborúk és fegyveres konfliktusok, az etnikai feszültségek, az emberi jogi kihágások és természeti katasztrófák okozta, harmadik országokból származó migrációs hullámokkal. Az Uniónak hatékonyan kell válaszolnia e kihívásra azzal, hogy megelőző intézkedéseket foganatosít, és a legmegfelelőbb külpolitikai eszközöket alkalmazza annak érdekében, hogy közvetlenül befolyásolja az instabilitás okait, illetve hogy a kivándorlás inkább lehetőség, ne pedig végső szükség legyen. A migrációt szabályozó európai politikának ötvöznie kell a fejlesztési együttműködési intézkedéseket az átfogóbb politikai elképzelésekkel, magában kell foglalnia a bilaterális biztonsági és regionális együttműködési egyezményeket a származási és tranzitországokkal, illetve az emberi jogok és demokratizálódás védelmét. Az európai külpolitikának ki kell egészítenie és szinergiát kell teremtenie a bevándorlási politikával, a származási országok instabilitásának és strukturális problémáinak okaira összpontosítva. Emellett törekednie kell folyamatos párbeszédre a tranzitországokkal, a migrációs hullámok szabályozása, illetve a bevándorlásra vonatkozó egységes, nemzetközi emberi jogi normák alkalmazása érdekében. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Provera úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy előrelépést jelent a tagállamok közti szolidaritás elérése felé. Különösen az elmúlt hetek során Olaszország volt a célpontja a migránsok ezreinek, akik Észak-Afrika országaiból menekültek. Egy ilyen nehéz helyzetben az Európai Uniónak nem szabad magára hagynia országomat, hanem minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy az egyezményeket, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkét tiszteletben tartsák.

75

76

HU


Ugyanakkor optimalizálnunk szükséges pénzügyi forrásainkat és meglévő struktúráinkat. Például a Frontex ügynökség szerepét meg kell erősíteni és pénzügyileg jobban kell támogatni. Az emberi jogok védelme, a megnövelt pénzügyi források, a demokráciák fejlődése, a jogállamiság és a kétoldalú egyezmények olyan eszközök, amelyeket ha megfelelően használunk, egyértelműen hozzájárulnak a tömeges migráció megelőzéséhez. Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Egyetértek azzal, hogy szükséges integrált, hosszú távú uniós stratégiát kialakítani az instabil államokra, amely kezelné a migrációs hullámok alapvető okait. Azonban nem osztom azt a nézetet, miszerint a Tanácsnak be kellene nyújtania a terhek megosztására vonatkozó cselekvési tervet, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkében leírt szolidaritási alapelv értelmében. A menekültek elhelyezése e régióból azon államok felelősségének kell lennie, ahová a menekültek tartanak, és ha a beáramlás nem fenntarthatóvá válik, a válasznak az uniós menedékjogi és bevándorlási politika szigorításának kell lennie. E tekintetben riasztónak tartom a felhívásokat a közös uniós menedékjogi rendszerre és közös európai elhelyezési programra. Az átfogó bizottsági megközelítés kialakítása a legális migrációról jó ötlet, de nem kellene összekötni az európai munkaerőpiac szükségleteivel vagy az egyes tagállamoknak a migránsok fogadására és integrálására vonatkozó kapacitásával. A migrációs hullámok kezelésének elsősorban a tagállamok hatáskörében kell maradnia. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az EU erőfeszítéseit, hogy válaszoljon az instabilitás és migrációs hullámok által létrehozott kihívásokra, amelyek nem csupán a származási országokat, hanem a tranzitországokat is érintik, többek közt az erőszakhoz és emberi jogi kihágásokhoz kapcsolódó különféle területeken. Ezért támogatom e terület aktív politikáját, amely törekszik a származási országok alapvető destabilizáló tényezőinek, például a gazdasági és demokratikus struktúrák hiányának megoldására. Ez az egyetlen útja, hogy kiküszöböljük a migráció negatív következményeit, amelynek pozitívnak és produktívnak kell lennie, nem a menekülés eszközének. E politikának együttműködésként kell megjelennie a származási és tranzitországok között, amely az erőteljes, hatékony és tartós eredményeket célzó párbeszéden alapul. Nikolaos Chountis (GUE/NGL), írásban. – (EL) A migrációs hullámokról szóló jelentés ellen szavaztam, mivel annak ellenére, hogy viszonylag pontos és kiegyensúlyozott elemzést tartalmaz azokról az alapvető okokról, amelyek az embereket országuk elhagyására késztetik, a jelentés nem tartalmazza a szükséges következtetéseket és javaslatokat. Egyrészt ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az embereket legális és illegális bevándorlókra ossza, illetve a „hasznos” és nem hasznos bevándorlók haszonelvű szemléletéhez, amellyel jogaikat az EU és a tagállamok által alkalmazott különböző kvótákhoz köti. Másrészt a jelentés a bevándorlás jelenségét biztonsági ügyekhez kapcsolja, amellyel zavart okoz, és a bevándorlókat különféle bűnözői vagy „terrorista” tevékenységekhez köti, valamint erősíti azon gyakorlatot és ideológiát, amely kriminalizálja őket. Ezen összefüggésben a jelentés még inkább megerősíti az EU paternalista szerepét, oly mértékben, hogy az EU a harmadik országoknak nyújtott fejlesztési segélyéhez kapcsolódó pillért a biztonsági pillérhez köti, amellyel teljesen megváltoztatja a segély természetét és célját. Corina Creţu (S&D), írásban. – (RO) Az alapelvekre összpontosító korábbi ENSZ konferenciákat követően remélem, hogy a negyedik ENSZ konferencia Isztambulban az eredmények meghatározására és egyértelmű indikátorok tervezésére fog irányulni annak érdekében, hogy a kevésbé fejlett országok számát 2020-ra a felére csökkentsük. Az 51

05-04-2011

05-04-2011

HU


fejlődő ország közül, ahol a népesség 78%-a kevesebb mint napi 1,25 amerikai dollárból él, csupán három került ki e kategóriából az elmúlt években. A helyzet aggasztó, mivel ezen országok a legsérülékenyebbek olyan csapásokra, mint a pénzügyi és élelmiszerkrízisek, illetve az éghajlatváltozás, miközben rendkívüli szegénységgel, hiányzó infrastruktúrával és növekvő munkanélküliséggel küzdenek. E valóság rámutat arra, hogy a nemzetközi közösség sajnos nem vitte végbe a brüsszeli cselekvési programban lefektetett kötelezettségeket. Remélem, hogy a konferencia során, ahol a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportját fogom képviselni, az innovatív támogatási mechanizmusok alkalmazására való fejlesztési politikák és módszerek tekintetében következetességet fogunk elérni, azzal a célkitűzéssel, hogy hatékonyabb segítséget nyújtsunk ezen országoknak, amelyeket ösztönözni kell a megfelelő politikák alkalmazására. Mário David (PPE), írásban. – (PT) Ez eléggé jelentős ügy, és összetett jellegét figyelembe kell venni az elemzés során. A szóban forgó jelentés megvizsgálja az európai szomszédságpolitikához kapcsolódó együttműködési szerződések folytatásának jelentőségét. A kivándorlás jelensége, amelyet a krízishelyzetek és az instabilitás táplál, negatív hatással van a származási országra, a célországra, és magukra a hontalan népcsoportokra is. E jelenséget meg kell fordítani, hogy a migráció e körülmények között ne legyen az utolsó esély – a bizonytalan helyzetből, a gyenge gazdasági fejlődésből, az instabilitásból vagy a félelemből való menekülés. A szavazás magyarázatában megismételném, hogy szükséges intézkedéseket hozni a stabilitás biztosítására és elősegítésére a származási országokban. Az instabilitás és krízis által kiváltott migrációs hullámok csökkentésének perspektívája a megelőzés legyen. Úgy gondolom, hogy az európai külpolitikának, különös tekintettel az európai szomszédságpolitikára, segítséget kell biztosítania a világ e régióinak, illetve a biztonságot, stabilitást és az emberi jogok védelmét kell ösztönöznie a kibővített fejlesztési folyamat részeként, ahogy az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának módosítására vonatkozó jelentésemben megállapítottam, amelyről szintén e héten szavazunk majd. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Néhány tagállamnak jelenleg emberek tömeges beáramlásával kell megbirkózniuk a Földközi-tenger déli részéről, akik védelmet keresnek. Ezen államok nem tudnak egyedül megküzdeni e humanitárius és bevándorlási szükséghelyzetekkel. A Frontex emberi, anyagi és pénzügyi forrásait is növelni kell, hogy nagyobb támogatást nyújthasson olyan műveletekhez, mint a Hermes és a Poseidon. Az európai parlamenti képviselők felszólítják az Európai Tanácsot, hogy hozzon létre a menekültek elhelyezésére vonatkozó cselekvési tervet, a tagállamok közti szolidaritási klauzulát alkalmazva. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikke valóban említi a szolidaritás alapelvét, illetve a valamennyi tagállam közötti egyenlő feladatmegosztást a határellenőrzésekre, a menedékjogi és bevándorlási politikákra vonatkozóan. Közép- és hosszú távon együttműködő kapcsolatot kell kovácsolnunk a jövőbeli migránsok származási országaival, illetve mobilitási partnerségeket kell kialakítanunk, hogy polgáraik legálisan érkezhessenek dolgozni, tanulni és utazni a Földközi-tenger két partja között. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) „Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című jelentés mellett szavaztam. A politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás, a biztonság hiánya, a politikai elnyomás és az éghajlatváltozás a közösségeket migrációra kényszeríti, ezért az Európai Uniónak ki kell dolgoznia közös bevándorlási politikát, belefoglalva nevezetesen a gazdasági és társadalmi

77

78

HU


változás elősegítését a fogadó-, tranzit- és származási országokban, illetve a társadalmi kohézió növelését a migránsok integrációjának javításával. Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták egyetértünk abban, hogy az instabilitásból származó migrációs hullámok kihívást jelentenek az EU számára, illetve hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség, hogy megbirkózzunk a származási országok instabilitásának és strukturális problémáinak következményeivel. Úgy gondoljuk azonban, hogy a 9. bekezdésben foglaltaknak megfelelően fontos az EU számára valódi felelősséget vállalni az ide érkező migránsokért, és nem szomszédos országokra hagyni a felelősséget. Támogatjuk a felhívást, miszerint az emberi jogi dimenzió egyértelműen tükröződjön a FRONTEX munkájában, különösen a jog, hogy az emberek elhagyhatják országukat, a visszaküldés tilalma, illetve a menedékkérelemhez való jog. Látunk problémákat a FRONTEX néhány elvégzett munkájában, és nem támogatjuk azt a szövegezést, amely kijelenti, hogy az Európai Parlament üdvözli a FRONTEX által végzett sikeres tevékenységeket. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A társadalmi, gazdasági vagy politikai instabilitás központjai és az Európai Unióba irányuló migrációs hullámok közötti kapcsolat egyértelmű. Az uniós külpolitikát nem lehet egyszerűen nem elhatárolni e jelenségtől: törekednie kell a megértésére, és a lehető legnagyobb mértékben nyomon kell követnie. Valójában az EU-nak lépéseket kell tennie pénzügyi forrásai és intézményi struktúrái használatának optimalizálására, és hatékonyan kell kezelnie a migrációs hullámokat, amelyek jelenleg a világ számos térségében létező instabilitásból származnak. A megelőzési politika, amely a legmegfelelőbb külpolitikai eszközöket használja, tekintettel az instabilitás okainak kezelésére és ellensúlyozására, segíthet átfordítani a jelenlegi „végső szükség” jellegű kivándorlást a „lehetőség” jellegű bevándorlásba. A jogállamiságot ösztönözni, az emberi jogokat védeni, a demokrácia és gazdaság fejlesztését segíteni kell. Az érintett államokban e közös fejlesztési erőfeszítések nélkül, illetve anélkül, hogy lakosságukkal és társadalmi struktúráikkal együttműködünk, nem lesz lehetséges a hatékony hozzájárulás az instabilitás csökkentéséhez. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a politikai instabilitásból származó migrációs hullámokra összpontosít, amely a világ bizonyos régióiban, különösen Észak-Afrikában és a Földközi-tenger déli részén tapasztalható. Ez a helyzet, amely Dél-Európa országait, különösen Olaszországot – mindannyian követjük Lampedusa szigetén kialakult helyzetet, ahová több mint 20 000 ember érkezett –, illetve Málta szigetét érinti, amelyek több mint 400 000 menekültet engedtek be Európába. A helyzet enyhítése érdekében az Európai Menekültalap mozgósítása mellett létfontosságú, hogy az EU fenntarthatóbb tervet vezessen be a humanitárius segítségnyújtásra, és ezen emberek alapvető szükségleteinek garantálására, amint lehetséges. Az Egyiptomból, Tunéziából és Líbiából érkező menekültekre vonatkozó régiós programot is ki kell alakítani, mind a menedékjogra, mind a menekültek védelmére vonatkozóan annak érdekében, hogy megakadályozzuk az embercsempészetet, és előkészítsük visszatérésüket származási országukba. Üdvözlöm e jelentés elfogadását, mivel azt mutatja, hogy az EU foglalkozni fog a migrációs hullámokból származó problémák okaival külügyi együttműködési politikájában, mindenféle előítélet nélkül. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A migrációs hullámoknak vannak okai. Ezek közül a legfontosabb tényezők a háborúk és fegyveres konfliktusok, a módszeres emberi jogi kihágások, az etnikai és vallási konfliktusok és az elnyomás. A természeti katasztrófák,

05-04-2011

05-04-2011

HU


és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiányából következő szegénység azonban szintén a migrációs hullámok leggyakoribb okai közé tartoznak. A világkapitalizmus válságának hatásai, illetve rendszertelen és aránytalan fejlődésének következményei elmélyítik a gazdasági és társadalmi problémákat számos országban. Az arab világ felkelései szintén e jelenséget fejezik ki, amely hajlamos növelni a migrációs hullámokat is. Az Európai Unió diskurzusa e témában gyakran képmutató, és a kettős mérce politikáját követi. Egyfelől azt állítja, hogy védi az emberi jogokat a harmadik országokban, miközben önös nézőpontot tart fenn velük kapcsolatban, ha ellenük intézett támadásra kerül sor. Másfelől bűnrészes a súlyos helyzetek fenntartásában, mint például ami jelenleg az olaszországi Lampedusán folyik. A migrációs hullámok megelőzése a fejlesztési együttműködés és segítség őszinte politikáján alapul, illetve a szolidaritás és béke ösztönzésén, beleértve a békés konfliktusmegoldást, amely jelenleg nem létezik. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tudjuk, hogy a háborúk és fegyveres konfliktusok, az etnikai feszültségek, a módszeres emberi jogi kihágások, például annak megtagadása, hogy az emberek vallásukat gyakorolják, illetve a természeti katasztrófák és a nem megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiányából eredő szegénység a migrációs hullámok fő okai. A jelenlegi kilátás az, hogy a helyzet rosszabbra fog fordulni a kapitalizmus válságával és társadalmi következményeivel, beleértve az arab országok felkeléseit. Ennek következtében az Európai Unió nem folytathatja a kettős mérce képmutató politikáját, azt állítva, hogy az emberi jogokat védi a harmadik országokban, miközben hagyja, hogy olyan súlyos helyzetek folytatódjanak, mint ami Lampedusán kialakult. Szükséges a megelőzés politikája és szükségesek a fejlesztési együttműködési intézkedések átfogóbb politikai elképzelésekkel, amelyek mindenek felett magukba foglalják a szolidaritást és az emberi jogok oltalmazását, amely jelenleg nem működik. Az Európai Bizottságnak és magának az Európai Parlamentnek általában véve prioritásként kell kezelnie gazdasági és geostratégiai érdekeit, és el kell felejtenie a szolidaritást és a millenniumi fejlesztési célokat, amelyek olyan szégyenteljes irányelveket vezetnek be, mint például a visszatérésről szóló irányelv. Ezért szavaztunk e jelentés ellen, bár valóban tartalmazott egy-két pozitív nézőpontot. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Szeretném felajánlani támogatásomat Lampedusa lakosainak, akik a túlzsúfoltsággal, a biztonság hiányával, ellátási problémákkal és lehetséges egészségügyi kockázatokkal szembesülnek, de akik e Parlament szemszögéből másodlagosak a több tízezer illegális bevándorlóval szemben, akik partjaikra érkeztek. Szeretném azt is közölni az olasz hatóságokkal, hogy a szerződéses hajóknak Afrikába, nem pedig Európába kellene hazaszállítani ezen illegális bevándorlókat. A legtöbben Tunéziából érkeztek, egy olyan országból, ahol állítólag csodálatos demokratikus kaland folyik, amelyben kötelességük részt venni. Nem folytathatjuk mindazok elhelyezését, akik kellemetlenül érzik magukat saját országukban, mert esik az eső…vagy nem esik; mert diktatúra van…vagy mert már nincsen, mert fejletlen vagy mert fejlődő. E migránsok fő motivációja tisztán gazdasági. Saját fejlesztési segítségnyújtási politikánknak arra kell ösztönözni az embereket, hogy saját országukban maradjanak, sőt, ettől kellene azokat függővé tennünk, illetve attól, hogy

79

80

HU


polgárai hazatérnek. Azzal ellentétben, amit az előadó állít, nem létezik „jog” a bevándorlásra. Az európai embereknek másfelől, akiknek az Önök legfontosabb prioritásának kellene lenniük, egyértelműen joguk van megálljt parancsolni, és joguk van arra, hogy meghallgassák őket. Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) „Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című parlamenti jelentés mellett szavaztam, és szeretnék számos tényezőre összpontosítani, amelyet e jelentés tartalmaz. Csaknem 24 000 tunéziai érkezett Lampedusa szigetére és Olaszország partjaira Ben Ali elnök bukása óta, és több ezer líbiai szintén elmenekült háború sújtotta országából február óta. Egyértelműen szükségünk van egy európai válaszra és európai szolidaritásra a kibontakozó emberi dráma láttán. Jelentésünk felszólít a szolidaritási klauzula alkalmazására az észak-afrikai menekültek elhelyezésére vonatkozóan. Jelentésünk felszólít arra, hogy a szolidaritási klauzulát alkalmazzák a tagállamok körében a határellenőrzésre, menekültügyre és bevándorlásra vonatkozó intézkedésekben. Jelentésünk szintén kéri, hogy a 2013 utáni költségvetés tartalmazzon egy rendelkezést a szükséghelyzeti segélyalapokra vonatkozóan, az európai bevándorlásra és menekültügyre adott gyors válasz érdekében. Mindezen aspektusok szükségesek a valódi európai menekültügy számára, amelyet már régóta kérünk, és amelynek a koherencia, felelősség, szolidaritás és az emberi jogok tisztelete elvein kell alapulnia. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) E saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam, mivel rávilágít a migrációs hullámok valódi okaira, nevezetesen a politikai, társadalmi és gazdasági instabilitásra, a biztonság hiányára, a politikai elnyomásra, az emberi jogok megsértésére, illetve az éghajlatváltozásra. E jelentés szintén hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a származási országokat fenntartható stratégiákkal lássuk el az európai szomszédságpolitika és az EU fejlesztési együttműködési politikája keretében. Ez kihívás elé állítja a zéró bevándorlás mítoszát, arra emlékeztetve, hogy a migrációt nem lehet megállítani, és az EU-nak szüksége van nagy mértékű, de ellenőrzött bevándorlásra, hogy az idősödő társadalmat támogassa, illetve egyéb társadalmi és gazdasági kihívásokra válaszoljon. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Provera-jelentés számos, a migrációhoz kapcsolódó jelentős ügyet tárgyal, és kiemeli az emberi jogok jelentőségét. Az emberi jogok voltak a skóciai és egyesült királyságbeli kampányok központi témái, hogy véget vessenek a menedékjogot kérő gyermekek elzárásának. Az Egyesült Királyság kormánya megfogadta, hogy e gyalázatot megszünteti – de a mai napig még nem vitte végbe. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértettem e dokumentummal, mivel az instabilitásból következő migrációs hullámok kihívást jelentenek az Európai Unió számára. A háborúk és fegyveres konfliktusok, az etnikai feszültségek, az emberi jogok módszeres megszegése – például a vallás gyakorlásának megtagadása –, a természeti katasztrófák, és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiánya a fő okai az ilyen típusú migrációs hullámnak. Ez a jelenség különösen aggasztó, mivel kialakíthatja vagy elmélyítheti a feszültségeket nem csupán a származási és célországok között, hanem a származási és tranzitországok között is. Annak érdekében, hogy e kihívást hatékonyan kezeljük, az Európai Uniónak megelőzési politikát kell folytatnia, a legmegfelelőbb külpolitikai eszközöket felhasználva az instabilitás okainak közvetlen kezelése érdekében, hogy a kivándorlás lehetőség legyen, ne pedig kényszerű szükség. Sürgősen szükség van tehát egy vita indítására annak érdekében, hogy jobban megértsük a migráció és kiváltó okai valamennyi aspektusát. Ez lehetővé tenné az EU számára, hogy koherens és hatékony

05-04-2011

05-04-2011

HU


politikát alakítson ki a származási és tranzitországok migrációs hullámaira vonatkozóan, illetve eldöntse, hogyan és mennyit fektessen be ezen országokba annak érdekében, hogy belső demográfiai és társadalmi feszültségeit csökkentse, és ezzel a stabilitást támogassa. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az állásfoglalás-tervezet, amelyre e Ház a mai napon szavazott, jelentős kérdést tesz fel: hogyan definiáljuk az EU külpolitikájának szerepét, amikor a migrációs hullámok egyszerre tragikus és kényes ügyével szembesülünk? A kihívást, amivel az Európai Uniónak szembe kell néznie, azon nyilvánvaló instabilitás okozza, amelybe Észak-Afrika és a Közel-Kelet került. Annak érdekében, hogy elkerüljük a negatív következményeket, Európának képesnek kell lennie e kihívást kezelnie úgy, hogy meghatároz és bevezet egy olyan megelőző politikát, amely hatással van ezen országok gazdasági és politikai instabilitásának okaira, és olyan megosztott megoldásokat javasol, amelyek megelőzhetik, vagy legalábbis csökkenthetik a jelenség méretét. Az e célra szükséges források azonban rendkívül nagyok, és ezért szükséges lesz egyéb világhatalmak bevonása és a velük való együttműködés. De mindezt nem lehet megtenni a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása nélkül. E szempontból Európa kötelessége, hogy tömören és összhangban válaszoljon, amellyel azt a döntését mutatja, hogy e politikára mindenek felett összpontosít. Ezen okokból, mivel meg vagyok győződve arról a jelentős politikai jelzésről, amelyet Európának ezen ügy kapcsán erkölcsi kötelessége küldeni ahelyett, hogy magára hagyná az államokat, szavazatommal a szóban forgó állásfoglalást támogattam. Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Az Amszterdami Szerződés hatályba lépése óta az EU-nak rendkívül széles jogköre van a migrációs hullámok ellenőrzése tekintetében. E jogkörhöz folyamodtak most, hogy rendezzék a menekültek legutóbbi beáramlását, akik az észak-afrikai, különösen a líbiai problémák elől menekülnek. Az „arab tavasz” a szabadság erőteljes jelképe, de tragikusabb valóságot takar, amely óriási mennyiségű civilt késztet az útra kelésre (vagy a vízre szállásra ez esetben), menedékjogot keresve. Ezen állásfoglalás ezért arra szólítja fel az uniós és a nemzetközi intézményeket, hogy vegyék számba az e hatalmas népességmozgások okozta következményeket. Azért támogattam, mert az egyes tagállamok nem tudnak egyedül megbirkózni e helyzettel: az együttműködésnek és a megosztásnak kell utat mutatnia a kezelésében. Az EU új külpolitikai architektúrája, amelyet a Lisszaboni Szerződés, nevezetesen az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása vezetett be, szintén lehetővé teszi, hogy a tagállamok cselekvését hatékonyabban koordinálják. David Martin (S&D), írásban. – E jelentés mellett szavaztam, amely üdvözli a Bizottság legújabb javaslatait a nem menedékjogot kérők legális migrációjára vonatkozóan, és sürgeti további eszközök kifejlesztését a közös bevándorlási politika kialakítása érdekében a gazdasági migráció kezelésére, ami elősegíti a gazdasági és társadalmi előrelépést a fogadó-, tranzit- és származási országokban, illetve a társadalmi kohézió növelését a migránsok integrációjának fejlesztésével. Hangsúlyozza, hogy megfelelő tájékoztatást szükséges adni az EU-ba történő legális bevándorlás lehetőségeiről annak érdekében, hogy megelőzzük az illegális migrációt, hogy jobban kihasználjuk a legális bevándorlás uniós struktúráit, tisztázzuk a jelenlegi uniós kilátásokat és lehetőségeket, és megcáfoljuk az embercsempészek hamis ígéreteit, amivel korlátozható a szervezett bűnözés és az embercsempészeknek az emberek mozgásszükségéből származó profitja. Felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a védőintézkedéseket a rászoruló csoportok és emberek számára (főként a nők és gyermekek számára), akik gyakran az embercsempészet és a nemi erőszak áldozataivá válnak, és sürgeti, hogy létesítsen információs központokat harmadik országokban az uniós migrációról. Kiegyensúlyozott megközelítésre szólít azonban fel az EU-ba történő legális

81

82

HU


migráció elősegítése és annak biztosítása között, hogy az EU rendelkezzen megfelelő kapacitással a migránsok fogadására és sikeres integrációjára. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) E jelentés nem képes kendőzni az igazságot, fennkölt, túláradó érzelmei ellenére. Az EU aggódik a diktátorok bukása miatt, akiket régen támogatott cserébe azért, hogy a határokon korlátozzák a „migrációs hullámokat”. A menekültek, e diktatórikus rendszerek áldozatai tömeges beáramlása nem aggasztja, méghozzá jó okból. A demokrácia megérkezése aggasztja. Európának azonban szüksége lesz 230 millió bevándorlóra mostantól 2030-ig: az Európai Bizottság maga is így nyilatkozott. Sőt, e dokumentum javasolja, hogy szankciókat vezessünk be olyan országok számára, amelyek nem tisztelik a szabadkereskedelmi megállapodásokban kialakított elveket, illetve amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ösztönöz. Az arab forradalmak még alig rázták le saját önkényuraik igáját, és máris üdvözletüket küldik nekik a külföldi önkényurak. E jelentés arrogáns és brutális. Ellene szavazok. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az instabilitásból származó migrációs hullámok kihívást jelentenek az Európai Unió számára. A háborúk és fegyveres konfliktusok, a módszeres emberi jogi kihágások, például a vallás gyakorlásának megtagadása, a természeti katasztrófák és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiánya a fő okai az ilyen típusú migrációs hullámoknak. E jelenség különösen aggasztó, mivel kialakíthat vagy elmélyíthet feszültségeket nem csupán a származási és célországok között, hanem a származási és tranzitországok között is. Annak érdekében, hogy e kihívást hatékonyan kezeljük, az Európai Uniónak megelőzési politikát kell folytatnia, a legmegfelelőbb külpolitikai eszközöket felhasználva az instabilitás okainak közvetlen kezelése érdekében, hogy a kivándorlás lehetőség legyen, ne pedig kényszerű szükség. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) „Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című Provera-jelentés ellen szavaztam, mivel elutasítom az Európai Unió migrációs politikáját, az „Európa-erőd” politikáját, amelynek határai páncélozottak a férfiak és nők számára, de amelyek viszont elpárolognak, ha a tőkéről van szó. E jelentés olyan európai migrációs politikát támogat, amely nem azon a nézeten alapul, hogy a kivándorlás jog, és nem bűn, és nem garantálja a menedékjog kérésének szent alapelvét. Az EU képmutatása visszataszító: kriminalizálja a dokumentummal nem rendelkező bevándorlókat. Az illegális bevándorlókat munkaerőnek használják a gyorsan növekvő tőke folyamatában, közvetlenül megsértve az emberi jogok egyetemes jellegét. Az EU, amely csak a gazdasági bevándorlás által tud létezni, hatalmas cinizmusról tesz tanúbizonyságot. Ami Észak-Afrikában történik, bizonyíték az „Európa-erődre”. Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségnek (FRONTEX) semmi köze sincsen a szolidaritáshoz vagy az együttműködéshez, hogy olyan diktátori rendszerek ellen segítsen harcolni a népeknek, mint például Ben Alié, Mubaraké vagy Kadhafié; amikor több ezer afrikai menekül az elnyomás és háború elől, az EU bebörtönzi őket. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az instabilitásból származó migrációs hullámok kihívást jelentenek az EU számára. A háborúk és katonai konfliktusok, etnikai feszültségek, az emberi jogok módszeres megszegése – például a vallás gyakorlásának tilalma –, a természeti katasztrófák, a gazdasági és demokratikus struktúrák hiánya többek között az okai az ilyen migrációs hullámoknak. E jelenség aggodalomra ad okot, mivel a feszültségeket nem csupán a származási és célország között növeli és erősíti, hanem a származási és

05-04-2011

05-04-2011

HU


tranzitország között is. Annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljük e kihívást, az EU-nak megelőzési politikát kell kialakítania a külpolitika megfelelő eszközeivel, amely az instabilitás okait kezeli annak érdekében, hogy a kivándorlás lehetőség, ne szükség legyen. Hosszú távon az EU hatékony cselekvéseket dolgozhat ki saját pénzügyi eszközei és meglévő intézményi struktúrái használatának optimalizálására. A jelentésben javasolt intézkedések nem kielégítőek, és túlságosan megerősítő jellegűek. Szükséges egy pontos és részletes pénzügyi gazdasági terv. Máskülönben Európa meg fog fulladni az illegális migrációs hullám következtében. A probléma megoldásának első lépéseként a jelentés azonban rendkívül hasznos. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európába érkező folyamatos migrációs hullám tekintetében még inkább fontosnak tűnik az állásfoglalás a gazdasági migránsok legalizálása ellen. Létfontosságú, hogy a fejlődő országok részesüljenek támogatásunkból, annak érdekében, hogy e népeket saját országukban való maradásra ösztönözzük. Nincs értelme megengedni, hogy a fejlődő országok lakosai belépjenek a munkaerőpiacra, különösen mivel az euróövezet munkanélküliségi aránya jelenleg 9,9%-on áll. Provera úr eredeti jelentése nagyon jó és kiegyensúlyozott volt. A számos kiegészítés azonban sajnos rossz irányba mozdította el. Ezen oknál fogva nemmel szavaztam. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az arab országok zavargásait követően, amikor a migrációs hullámok nagy mértékben megnőttek, fontos, hogy közös migrációs politika működjön a teljes Európai Unióban. Tekintve a tényt, hogy a migrációt nem lehet megállítani, a külpolitikának különleges szerepet kell játszania e téren. Az EU külső határain fekvő országokat érintik a legsúlyosabban a megnövekedett migrációs hullámok. Minden erőfeszítést meg kell tenni ezért, hogy biztosítsuk, hogy a közös uniós migrációs politika uniós szinten létrejöjjön annak érdekében, hogy a migrációs hullámokat optimálisan kezeljék és ellenőrizzék. Csak közös erőfeszítés védi meg a gazdasági növekedést, a munkaerő-piaci fenntarthatóságot és a várható fejlődést a negatív következményektől ezen országokban, amelyek a legnagyobb bevándorlással szembesülnek. Ez hatékony eszköz lesz az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés és embercsempészet megállítására. Az EU-nak minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy a legális bevándorlást ösztönözze, és hatékonyan szembeszálljon a szabálytalan migrációval. Rendkívül fontos létrehozni a legális migráció rendszerét, figyelembe véve Európa munkaerőpiacának szükségleteit, illetve az egyes tagállamok kapacitását a bevándorlók fogadására és integrációjára. Az Európai Unió tagállamaiban a legális bevándorlókra ugyanazon jogoknak és kötelességeknek kell vonatkozni, mint más dolgozókra. Emellett minden országban rendkívül fontos, hogy csökkentsük az agyelszívást és a szakképzett munkaerő távozását. Ennek érdekében támogatott hazatérési programokat kell bevezetnünk, segítenünk kell a körforgásos migrációt, szabályoznunk kell a munkaerő-felvételi gyakorlatot, és támogatnunk kell a kapacitásépítést. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Provera úr jelentése mellett szavaztam az EU egyik alapító alapelve: a népek közötti szolidaritás alapján. Az észak-afrikai politikai válságok és a migrációs hullámokra adott lassú vagy nem létező európai politikai reakció láttán a jelenlegi helyzet olyan komoly és problémás, hogy úgy gondolom, késlekedés nélkül kezelni kell. E szöveg elfogadásával a Tanácsot felhívták arra – amely felhívást nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni –, hogy teljes mértékben alkalmazza a szolidaritási klauzulát, gyakorlati cselekvési tervvel és a tagállamok közötti tehermegosztással. A szöveg nevezetesen alátámasztja a bevándorlóknak adott ideiglenes védelemre vonatkozó

83

84

HU


minimumkövetelményeket, illetve azon intézkedéseket, amelyek az olyan tagállamok közötti feladatok és erőfeszítések megosztására jönnek létre, amelyek, mint például Olaszország is, felelősen fogadják be a bevándorlókat, és egyedül viselik a következményeket. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Fontos, hogy európai szinten összekötjük a migrációs hullámok erősödő nyomását az EU külpolitikájával. Az európai kezdeményezések segíthetnek a politikailag instabil országoknak Észak-Afrikában, ahonnan nagy számú illegális bevándorló származik. Teljes mértékben ki lehet és ki kell használni olyan eszközöket, mint a fejlesztési és együttműködési segélyprogramok és a visszafogadási megállapodások. Ezek az ügyek egyértelműen létfontosságúak lesznek a közeljövőben, mind Görögország, mint az EU többi része számára, ennélfogva a nevezett jelentés mellett szavaztam. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az instabilitásból származó migrációs hullámok jelenleg nagy kihívást jelentenek az Európai Unió számára. A háborúkból, a fegyveres konfliktusokból, az etnikai feszültségekből, az emberi jogi kihágásokból, például a vallás gyakorlásának megtagadásából, a természeti katasztrófákból és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiányából származnak. Ez egy növekvő jelenség, amely feszültségeket okoz nem csupán a származási és célországok, hanem a származási és tranzitországok között is. E jelentés meghatároz egy sor ajánlást, amelyek azt célozzák, hogy az EU hatékonyan tudjon válaszolni e kihívásra. Többek között szeretném hangsúlyozni a megelőzés politikájának elfogadását, amely közvetlenül kezeli az instabilitás okait annak érdekében, hogy a kivándorlás lehetőség, ne pedig kényszerű szükség legyen; illetve a fejlesztési együttműködést, átfogóbb politikai elképzelésekkel, amely magába foglalja a biztonsági, regionális együttműködési és bilaterális egyezményeket a származási és tranzitországokkal. Ezen célkitűzéseket a millenniumi fejlesztési célokkal együtt szükséges megvalósítani, amelyek szorosan kapcsolódnak a politikai stabilitáshoz, és a teljes folyamat keretét adják. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az instabilitásból származó migrációs hullámok az emberi jogok megsértésének, a környezeti katasztrófák, illetve a társadalom széles rétegeinek jólétét biztosító gazdasági és szociális struktúrák hiányának közvetett következményei. Ezek kihívást jelentenek az Európai Unió számára azon erőfeszítések következtében, amelyek szükségesek mind a fejlesztési együttműködésben, mind a társadalmi feszültségek megelőzésében, amelyek gyakran nemcsak a származási és célországok, hanem a migránsok származási és tranzitországai között jönnek létre. E kihívás gyakorlati választ igényel az EU-tól, amely nem csupán a fejlesztési együttműködést kezeli, hanem a külpolitikát is, megelőző intézkedéseket bevezetve mind regionális, mind globális szinten, olyan intézkedéseket, amelyek valamennyi elérhető külpolitikai eszközt felhasználják, és a biztonságra, regionális együttműködésre, a származási és tranzitországok közötti bilaterális egyezményekre, illetve az emberi jogok és demokratizálódás védelmére összpontosítanak. Erős meggyőződésem alapján, miszerint fontos az EU számára, hogy közvetlenül kezelje az instabilitás okait, részben az elérhető eszközök használatának fejlesztésével, nincs más lehetőségem, mint e javaslat mellett szavazni. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az instabilitásból eredő migrációs hullámok kihívást jelentenek az Európai Unió számára. A háborúk és fegyveres konfliktusok, az etnikai feszültségek, az emberi jogok módszeres megszegése – például a vallás gyakorlásának megtagadása az emberektől –, a természeti katasztrófák és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiánya az ilyen migrációs hullámok fő okai.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Ez a jelenség különösen aggasztó, mivel előidézheti vagy elmélyítheti a feszültségeket nem csupán a származási és célországok között, hanem a származási és tranzitországok között is. Annak érdekében, hogy e kihívást hatékonyan kezelje, az Európai Uniónak megelőző politikát kell alkalmaznia, a legmegfelelőbb külügyi eszközök alkalmazásával annak céljából, hogy az instabilitás okait közvetlenül befolyásolja, és a kivándorlás lehetőség, ne pedig kényszerű szükség legyen. A migrációt szabályozó európai politikának ötvöznie kell a fejlesztési együttműködési intézkedéseket az átfogóbb politikai elképzelésekkel, amelyek magukban foglalják a biztonságot, a regionális együttműködést, a bilaterális egyezményeket a származási és tranzitországokkal, illetve az emberi jogok és demokratizálódás védelmét. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A politikai instabilitásból származó migrációs hullámok kezelése alapvető kihívást jelent az Európai Unió számára. A háborúk és fegyveres konfliktusok, az etnikai feszültségek, az emberi jogok módszeres megszegése, a természeti katasztrófák és a megfelelő gazdasági és demokratikus struktúrák hiánya e hullámok fő okai. Úgy gondolom, hogy ma szükséges megelőzési politikát alkalmazni a legmegfelelőbb eszközökre támaszkodva annak érdekében, hogy az instabilitás okaira hassunk. Az európai külpolitikának az instabilitás gyökereire, illetve a származási országok strukturális problémáira kell összpontosítania. Úgy gondolom, hogy ez a szöveg újabb eszközt jelent az EU használatára, mivel koherens és hatékony politikát vázol fel a migrációs hullámok jelenségére vonatkozóan, választásait pedig a legmegfelelőbb úton irányítja a politikai, gazdasági és társadalmi stabilitás feltételeinek újrateremtése felé. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A szóban forgó jelentést erősen ellenzem. Az „Egyesülve a sokféleségben” mottó mindenkinek megengedi, hogy saját udvarát söpörje, az Európai Uniónak pedig nem lehet és nem is szabad kényszeríteni minket, hogy hívatlan vendégeket fogadjunk. Az, hogy megtagadjuk magunktól a jogot, hogy az illegális migránsokat visszafordítsuk országaikba, minden józan észérvnek ellentmond. Ha a legalitást nem tiszteljük, több millió menekülő ember invázióját kockáztatjuk. A szenvedőknek segíteni kell, de saját országukban, megelőzve az emberek csempészetét. Határozottan elutasítom az európai rasszizmus és idegengyűlölet vádját, mert belefáradtam abba, hogy elnézzem, ahogy az illegális tunéziai migránsok sztrájkolnak, mert nem kapnak pénzt cigarettavásárlásra, nem hajlandók tonhalat tartalmazó ételeket enni, mert halszagúak, és amint Olaszországba érnek, lakhatást és munkát követelnek (természetesen ingyen), amikor nekünk is vannak saját munkanélküli és szegény polgáraink. Az Unió külügyi főképviselőjének, Ashton bárónőnek küldött üdvözlet biztosan felesleges, mivel valójában fogalma sincsen, hogyan kellene kezelni a jelenlegi válságot a Maghreb-országokban. Hab a tortán, hogy időközben a leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és transznemű embereket üldözöttnek vagy kevés joggal rendelkezőknek kell tekinteni, és ezért különös figyelmet igényelnek. Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Provera úr jelentése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy e jelentés realista megközelítést alkalmaz a problémával szemben, és a bevándorlási terhek javasolt megosztására nagy szükség van. A bevándorlás ügyét bonyolult megoldani, azonban kezelni tudjuk, ha megfelelően cselekszünk. A problémát nem vállalhatja magára alapvetően csak Görögország, Olaszország és Spanyolország. Január óta 23 000 bevándorló érkezett Olaszországba. Meg kell próbálnunk – különösen

85

86

HU


az észak-afrikai és az arab világ fejleményeinek fényében – európai stratégiát találni a bevándorlás problémájának kezelésére, annak érdekében, hogy ne hagyjuk a tagállamokat sorsukra, és ezzel egy időben biztosítsuk, hogy a szerencsétlen sorsú, migrációra kényszerült embereket és a terheket viselő európai polgárokat ne használják ki. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Ezen állásfoglalás erénye, hogy felgyorsította az uniós migrációs politikáról szóló vitát, bár a szöveg lehetett volna konkrétabb és határozottabb szövegezésű. Jelenleg, amikor az észak-afrikai helyzet nagy létszámú migránst eredményez, az EU nem képes meghúzni a határt és egyértelmű felelősséget vállalni. A Frontex nem lehet az egyetlen eszköz a menekültválság megoldásában. Európának szintén sürgős szüksége van a terhek megosztására vonatkozó cselekvési tervre annak érdekében, hogy segítse e régióból származó menekültek letelepedését, és támogatást nyújtson a hajléktalanoknak. Sajnálatosnak tartom, hogy a jelen körülmények között láthatóan az EU és Líbia közötti együttműködést szabályozó megállapodás elhalasztása volt az egyetlen lehetséges opció. Az ilyen megállapodásokban nem az EU felé történő határellenőrzés szigorítása lenne az elsődleges szempont, hanem a Genfi Egyezmény ratifikálásának és betartásának nyomon követése. Remélem, hogy ez a határozat az első lépés a menekültügy átfogóbb megközelítése felé annak érdekében, hogy az embereket humánusabb módon kezeljék. Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) Provera úr „Az instabilitásból adódó migrációs hullámok: az EU külpolitikájának hatálya és szerepe” című jelentése mellett szavaztam. A külpolitika és a bevándorlási politika közötti koordináció létfontosságú. A világ bizonyos régióiban megjelent instabilitás mélyen gyökerező okaira kell összpontosítanunk, és hatékonyan kell kezelnünk a migrációs hullámokat. A migrációkezelési politikát valóban hatékonyan kell ötvözni az európai fejlesztési együttműködési politikával, és figyelembe kell venni a biztonságra, a déli országok regionális együttműködésére, illetve a származási és tranzitországok együttműködési egyezményeire vonatkozó tényezőket. Tekintettel néhány harmadik ország központi szerepére e politikában, meggyőződésem, hogy az EU számára teljes mértékben létfontosságú, hogy együttműködési megállapodásokat írjon alá ezen országokkal, az illegális bevándorlás elleni fellépés céljából. E tekintetben a Líbia és az Európai Unió közötti együttműködési megállapodást, amelyet jelenleg felfüggesztettek, vissza kell állítani. Niki Tzavela (EFD), írásban. – (EL) A számos országban uralkodó recesszió és a politikai instabilitás segített a migrációs hullámok növelésében, és ez kihívást jelent az EU számára. A jelentésben javasolt intézkedések segíteni fognak a probléma kezelésében, amely közvetlenül fenyegeti az EU határainak országait és közvetetten a teljes Európai Uniót. Az egyik ilyen intézkedés egy állandó megfigyelési rendszer kifejlesztése a Frontex tevékenységei és műveletei számára, amelyek a migrációs hullámok kezeléséhez kötődnek, és amelyeknek állandónak és stabilnak kell lenniük. Ezért szavaztam Provera úr jelentése mellett. Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Üdvözlöm e kiegyensúlyozott állásfoglalás elfogadását, amely módszereket javasol az Európa által tapasztalt migrációs nyomás kihívásaira adott válaszokra. Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos az EU migrációs politikája és fejlesztési segítségnyújtási politikája számára, hogy egymásba kapcsolódjanak. Láthatatlan emberi drámák húzódnak a migrációs jelenségek mögött, és a megoldás részben a harmadik országoknak adott segítségnyújtási politikában rejlik, amely hozzá fog járulni fejlődésükhöz és stabilitásukhoz. Ez olyan ügy, amelyet az európai szomszédsági politikának is figyelembe kell vennie. Úgy gondolom, hogy sürgős szükség van egy uniós szintű válaszra, és felszólítom a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozgósítsák a szükséges eszközöket

05-04-2011

05-04-2011

HU


és forrásokat. Ezt az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX) forrásainak és szerepének megerősítése fogja véghezvinni. Szintén ezt célozza a megfelelő segítségnyújtás a földközi-tengeri partvidék régiói és városai számára, amelyeknek kezelniük kell a bevándorlók beáramlása nyomán kialakuló humanitárius szükséghelyzetet, biztosítaniuk kell a rendfenntartást, illetve ösztönözniük kell a legális migránsok integrációját. Véleményem szerint az európai szolidaritásnak is teljes mértékben szerepet kell játszania a tagállamok és a harmadik országok között. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) E jelentés mellett szavaztam. Ahogy a jelentés rámutat, a migránsok jelenlegi beáramlása hatalmas feszültségeket okoz a származási, a fogadó- és a tranzitországok között, illetve a fogadóországokon belül. Megelőző intézkedésként Provera úr azt javasolja, hogy a migráció gyökerét kell megkeresni, és kezelni kell a demokratikus és gazdasági stabilitás hiányát a fogadóországokban az európai külpolitikán keresztül. Az Európai Parlament különféle jelentéseket adott ki a fejlesztési politika területén, amely felszólította a Bizottságot, nevezetesen Ashton bárónőt, hogy valamennyi tárgyalásba foglalja bele az emberi jogi helyzetet, és csak ezen összefüggésben nyújtson támogatást és segítse a kereskedelmet. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy e felszólítást megismételjem. Jelentés: Elisabeth Jeggle (A7-0016/2011) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mert a nők a rájuk háruló családi és munkahelyi kötelezettségek alapján többféle szerepet töltenek be a modern társadalomban, és e rendkívül sokrétű szerepvállalásuk révén a társadalom minden szintjén jelentősen hozzá tudnak járulni a haladáshoz és az innovációhoz, valamint az életminőség javításához, különösen a vidéki területeken. Sajnos a nők száma csökken a vidéki területeken. Ezért a mezőgazdaságban dolgozó népesség stabil helyzetének biztosítása érdekében a vidékfejlesztési politikának nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie arra, hogy innovatív és fenntartható életkörülményeket és munkafeltételeket teremtsen a vidéki területeken. Egyetértek az előadó véleményével, miszerint ösztönözni kell a nők vállalkozói szellemét és kezdeményezéseit, különösen a nők tulajdonjogának támogatása, a női vállalkozói hálózatok megteremtése, valamint a pénzügyi szektorban a vidéki női vállalkozók beruházásokhoz és hitelekhez való hozzáférésének megkönnyítése révén – ily módon több lehetőséget biztosítva számukra a piacon, illetve lehetővé téve számukra a stabil megélhetést biztosító vállalkozásaik fejlesztését. Ugyancsak fontos támogatni a nők mezőgazdaságban betöltött szerepének megerősítését célzó politikai erőfeszítéseket azáltal, hogy megkönnyítik számukra a mezőgazdasági vállalkozói tevékenység folytatását. A nők vidéki térségekben való letelepedésének és a mezőgazdasági ágazatban való elhelyezkedésének ösztönzéséhez elengedhetetlen, hogy jobb hozzáférést biztosítsanak számukra a földhöz és a hitelhez. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Örömmel támogatom Jeggle asszony jelentését, mivel a figyelmet a nőknek arra a 42%-ára irányítja, akik a vidéki területeken élnek és nélkülözhetetlen szerepet játszanak e területek fejlődésében, stabilizációjában és modernizációjában az új vállalkozói formák megteremtésével. Ezek a nők kemény munkával megmutatatták, hogy hozzá tudnak járulni a hagyományos életmódok fejlődéséhez, a vidéki termeléshez és az olyan vállalkozások elindításához, amelyek munkahelyeket teremthetnek és lehetővé teszik a családi kötelezettségek munkával való összeegyeztethetőségét.

87

88

HU


Minden régióban egyenértékű életkörülmények biztosítása és a városi központok egyoldalú fejlődésének elkerülése érdekében a vidéki térségekben biztosítani kell a legkorszerűbb információtechnológiai infrastruktúrát és a szükséges szélessávú hozzáférést, továbbá fejleszteni kell az elektronikus vállalkozási formákat, pl. az e-vállalkozásokat, amelyek lehetővé teszik az ott élők számára, hogy a városi térségektől való távolságtól függetlenül folytathassák gazdasági tevékenységeiket. Ezenfelül a női vállalkozások támogatása érdekében javítani kell a nők képzését, és meg kell könnyíteni a nők hitelhez jutását. A végrehajtandó szociális védelmi politikák keretében a mezőgazdasági idénymunkásként foglalkoztatott migráns nők életkörülményeire is figyelmet kell fordítani, különös tekintettel annak szükségességére, hogy garantálják számukra a megfelelő szállást, az egészségbiztosítást és a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A nemek közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartása az Európa 2020 stratégia egyik alapkövetelménye, amelyet elő kell mozdítani annak érdekében, hogy növeljék a gazdasági és társadalmi tevékenységekben részt vevő nők számát, valamint a nőknek és a férfiaknak egyenlő jogokat biztosítsanak különösen a mezőgazdasági ágazatban. Fontosnak tartom hangsúlyozni a nők gazdaságokban és vidéki területeken játszott szerepét. A támogatási politikáknak ezért az eddigieknél jobban kell tükrözniük a vidéken élő nők fontos szerepét, szükségleteit és helyzetét. Arra bátorítom a tagállamokat, hogy a vidéki térségekben vezessenek be ösztönzőket a női termelők vagy vállalkozók támogatása, illetve a politikai folyamatokba való bevonásuk – többek között az intézmények igazgatótanácsában való képviseletük – előmozdítása érdekében azzal a céllal, hogy támogassák a női és férfi szerepek egyenlőségét. A jelentés mellett szavaztam, mivel elősegíti a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet a vidéki térségekben. A vidékfejlesztési politikák fő célja, hogy a férfiak és a nők számára egyenlő jogokat, valamint minden régióban azonos életkörülményeket biztosítsanak, elkerülve ezáltal a sűrűn lakott városi térségek egyoldalú fejlődését, ily módon megelőzve a falvakból való tömeges elvándorlást. Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Mivel a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak 42%-át a nők teszik ki, egyértelmű, hogy fontos szerepet játszanak a vidéki területeken és a mezőgazdasági üzemekben. El kell ismerni és támogatni kell a nőket, illetve a mezőgazdaságban és vidéki területeken nyújtott hozzájárulásukat, ezért támogatom ezt a fontos jelentést. A nők szerepét a jövőben az azt megillető mértékben kell elismerni az EU mezőgazdasági politikáin belül. Egyetértek a jelentésben foglaltakkal, miszerint a női hálózatok kiváló munkát végeznek a helyi közösségek ösztönzése, valamint a vidéki térségekben az egyenlőség és a társadalmi befogadás előmozdítása terén. Nagyobb politikai támogatásban kell részesülniük helyi, nemzeti és európai szinten egyaránt. Írországban például az immáron fennállásának 100. évfordulóját ünneplő ICA egy fontos és befolyásos vidéki szervezet, amely megközelítőleg 11 000 tagot számlál, és amelyet az elmúlt évtizedekben a vidéken élő nők támogattak. Az ilyen helyi szervezeteket a jövőben megfelelően támogatni kell, és figyelembe kell venni az uniós mezőgazdasági politikákban. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A nők egyre fontosabb szerepet játszanak a mezőgazdasági ágazatban és a vidéki területeken. Az elmúlt néhány évben a nők a projektjeikhez kapott támogatások révén jelentős előrehaladást tudtak elérni, ami a vidéki társadalom egésze számára nagyobb fejlődést eredményezett.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A nők hozzájárultak a hagyományos vidéki gazdasági modellek és életmódok fejlődéséhez, ugyanakkor elősegítették az érintett üzleti modellek megszilárdulását és korszerűsítését, és ennek eredményeképpen a vidéki térségek fenntartható fejlődését is. A nők a vidéki területeken is saját életükkel kapcsolatos terveik megvalósítására, gazdasági függetlenségük megteremtésére és családi kötelezettségeik teljesítésére törekednek. Ebben az értelemben a szavazatommal támogatott jelentés kiáll amellett, hogy sokoldalú szakmai képességeik, érdeklődési területeik és teljesítményük még több figyelmet érdemel annak érdekében, hogy a mezőgazdaság továbbra is vonzó munkalehetőség legyen a nők számára. Az európai vidékfejlesztési politika fő céljaként biztosítani kell, hogy a férfiak és a nők sikereket érhessenek el és jó kilátásokkal rendelkezzenek a vidéki térségekben. George Becali (NI), írásban. – (RO) A vidéken élő nők helyzete valós és időszerű kérdés az Európai Unió számára, azonban nagyon súlyos és sürgető kérdést jelent számos új tagállamban is, például Romániában, ahol a vidéki területek nagyon nagy százalékában rendkívül alacsony a foglalkoztatási ráta. Megfelelő megközelítést kell elfogadnunk, mégpedig olyat, amely a jövőbeli KAP keretében pénzügyi támogatásban részesül, ami lehetővé teszi számunkra, hogy eredményeket érjünk el a nők és a férfiak számára egyaránt vonzó életkörülmények megteremtésében ezeken a területeken. Egyetértek a Jeggle asszony által kifejtett, a vidéken élő nők európai szintű hálózatával kapcsolatos elképzeléssel, amelyet a KAP második pillérén belül hozott intézkedésekkel is támogatnak. Egyetértek továbbá azzal az elgondolással is, miszerint a KAP reformja keretében elsőbbséget kell biztosítani a nők számára az egyes szolgáltatásokhoz és támogatásokhoz való hozzáférés vonatkozásában, összhangban az egyes tagállamokban fennálló szükségletekkel. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A mai vita tárgyát képező jelentés különösen fontos, mivel azokra a fő szempontokra összpontosít, amelyekkel foglalkoznunk kell ahhoz, hogy a nők hatékonyan hozzájárulhassanak a vidéki térségek fejlődéséhez, ugyanakkor az új közös agrárpolitika (KAP) keretében a foglalkoztatási kilátások javítását célozza. Véleményem szerint a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki térségekben betöltött szerepe fontos tényezőt jelent a regionális fejlesztési politikában. Sőt, a vidéki térségekre irányuló európai politika egyik fő célkitűzése az, hogy minden régióban azonos életkörülményeket biztosítsanak, hogy a férfiaknak és a nőknek még a vidéki térségekben is legyen esélyük és lehetőségük valamit megvalósítani. A jelenlegi KAP kidolgozása során kulcsfontosságú, hogy szem előtt tartsuk a vidéki térségekben élő nők igényeit, illetve kiaknázzuk a bennük rejlő lehetőségeket. Úgy vélem, hogy a jövőbe tekintő szemlélet alapján nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a vidéki területek fenntartható – az energia és a minőség szempontjából egyaránt hatékony – hasznosítása tekintetében. Ezenfelül a mezőgazdasági reformfolyamatban érintett valamennyi szereplő részéről nagyobb elkötelezettségre lesz szükség. Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) A közös agrárpolitika célja, hogy előmozdítsák a kiváló minőségű, fenntartható vidékfejlesztést. A szöveg mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a nők rendkívül fontos szerepet játszanak a modern társadalomban. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy a mezőgazdasági területeken folytatott projektek nagy része elképzelhetetlen lett volna a nők aktív részvétele nélkül. Véleményem szerint a vidéki térségekben javítani kell az életkörülményeket is. Ez megvalósítható a mindennapi élethez szükséges infrastruktúrához, létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával. A nők számára lehetővé kell tenni a munka és a család közötti egyensúly megteremtését, valamint meg kell őrizni a vidéki közösségeket. A nőknek hozzáférést kell

89

90

HU


biztosítani a támogató szolgáltatásokhoz, létesítményekhez és szervezetekhez, továbbá meg kell erősíteni a döntéshozatalban játszott szerepüket is. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Figyelembe véve, hogy a vidéki térségekben a nők esetében sokkal nagyobb a társadalmi kirekesztés veszélye, mint a férfiaknál, továbbá tekintettel e téma jelentőségére, határozottan támogatom ezt az állásfoglalást, amely felhívja a figyelmet a nők mezőgazdaságban betöltött szerepére, és nemcsak azt kéri, hogy az üzleti és regionális fejlesztési stratégiákban helyezzenek nagyobb hangsúlyt a nők mezőgazdasági és nem mezőgazdasági szakmai képzettségére, hanem azt is, hogy vezessenek be arra irányuló ösztönzőket, hogy a megkülönböztetés minden formájának felszámolásával, az elérhető képzések színvonalának fejlesztésével, valamint a továbbképzések és szakképzések elérhetőségének javításával előmozdítsák a nők piaci részvételét. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a regionális fejlesztés napjaink különösen fontos kérdésévé válik, mivel a vidéki térségek népsűrűsége csökken a társadalmi változások, a társadalmi struktúrákban és értékekben bekövetkező változások, valamint az individualizáció irányába mutató egyre erőteljesebb tendenciák következtében. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezen erősödő urbanizációs tendenciákat esetlegesen megváltoztató egyik legfontosabb intézkedés, ha a vidéki térségekben megfelelő életkörülményeket és munkafeltételeket teremtünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vidéki térségekben az életminőség és a gazdasági erő szorosan összekapcsolódik a nőkkel és a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepükkel. Következésképpen különösen fontos, hogy figyelembe vegyük a jelentésben javasolt intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék a nők számára, hogy megvalósítsák saját életükkel kapcsolatos terveiket, gazdaságilag függetlenek legyenek és eleget tegyenek a családi kötelezettségeiknek, és ezt ugyanolyan sikeresen tegyék, ahogy azt jelenleg a városi térségekben teszik. A jelentésben felsorolt intézkedések között szerepel a nőknek szóló, a vidéki körülményeket középpontba helyező képzés és tanácsadás fenntartása és kiépítése, a mezőgazdaság és a vidéki vállalkozások részére nyújtott támogatások fenntartása, az alapvető infrastruktúra, köztük az információtechnológiai infrastruktúra fejlesztése, a korengedményes nyugdíjazás lehetőségének biztosítása és még sok más intézkedés. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Gratulálni szeretnék az előadónak, Jeggle asszony képviselőtársamnak munkájáért, amely lehetővé tette a Parlament számára, hogy nyilvánosan elismerje a nők mezőgazdasági ágazatban betöltött sokrétű szerepét. Annak ellenére, hogy a megközelítőleg 27 millió mezőgazdasági dolgozó 42%-a nő, illetve a mezőgazdasági üzemek csaknem 29%-át nők irányítják, a nők szerepét még mindig nem ismerik el kellőképpen. E dokumentum mellett szavaztam, mert osztom azt a véleményt, miszerint el kell ismerni a nők mezőgazdaságban játszott egyedülálló szerepét. Úgy gondolom továbbá, hogy kötelességünk feltárni a vidéken élő nők sajátos igényeit és biztosítani, hogy a jövőbeni stratégiákat – a közös agrárpolitika (KAP) küszöbönálló reformjával kezdve – kiigazítják e követelményeknek megfelelően. Az Európai Unió nem hagyhatja figyelmen kívül a vidéken élő nők szakmai, családi és társadalmi törekvéseit. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az európai intézményeknek biztosítaniuk kell a szükséges támogató szolgáltatásokat, és be kell vezetniük egy nem csupán piacvezérelt innovatív intézkedéscsomagot. Végezetül egyetértek az előadó, Jeggle asszony javaslataival, különösen, ami a nők mezőgazdasági ágazaton belüli politikai, gazdasági és társadalmi szervezetekben való erőteljesebb képviseletének szükségességét illeti.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örülök, hogy a Bizottság ilyen jelentőséget tulajdonít a nők vidékfejlesztésben betöltött szerepének. Tény, hogy a nők a közelmúltban sokrétű szerepet játszottak mind gazdasági, mind társadalmi szempontból, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez különösen igaz a mezőgazdaságra, amely ágazathoz a nők jelentősen hozzájárultak az elmúlt években, nem utolsó sorban ami az üzemek diverzifikálódását és piacokhoz való igazodását illeti. Ennek következtében és a vidéki területek fenntarthatóbb hasznosításának előmozdítására irányuló közös agrárpolitikai célkitűzésekkel összhangban intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy eleget tegyenek a vidéken élő nők igényeinek és törekvéseinek. Ennek során különös figyelmet kell fordítani a szükséges támogató infrastruktúra fenntartására és fejlesztésére, és a fölöttébb fontos oktatásnak kellő jelentőséget kell tulajdonítani. Nessa Childers (S&D), írásban. – Örvendetesnek tartom, hogy az Európai Parlament ma a nők Európa létfontosságú mezőgazdasági ágazatához való hozzájárulásának támogatására és megerősítésére sarkall. A nők mezőgazdaságban betöltött szerepéről szóló jelentést – amely egy időszerű intézkedés – az európai parlamenti képviselők jelentős többsége támogatta. Kevesen vannak tudatában annak, hogy a mezőgazdasági ágazatban rendszeresen foglalkoztatottak 42%-a nő. Üdvözlöm ezt a jelentést. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Tekintettel arra, hogy az európai jogszabályok a nemek közötti egyenlőség elvét hirdetik, és ez az elv az Európa 2020 stratégia egyik alapkövetelménye, helyénvalónak tartom, hogy ezzel a kérdéssel a jövőben a közös agrárpolitika keretében is foglalkozzunk, többek között az ezt az elvet támogató új eszközök bevezetésével. Úgy vélem, hogy a jövőbeni közös agrárpolitikának a nők tekintetében is igazságosnak kell lennie. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert azzal érvel, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU egyik fő célkitűzése, és hogy ezt az elvet figyelembe kell venni a közös agrárpolitikában (KAP) is. Elengedhetetlen, hogy megkönnyítsük a nők mezőgazdasági termeléshez és mezőgazdasági hitelekhez való hozzáférését. Ez a jelentés hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedés és a vidékfejlesztés előmozdításához is. Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) A nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentés mellett szavaztunk, mert úgy gondoljuk, hogy rendkívül fontos küzdeni a társadalmon belüli egyenlőtlenségek ellen. A jelentés azt is kiemeli, hogy a jól működő infrastruktúra és bizonyos alapvető szolgáltatások nyújtása – pl. a szélessávú hozzáférés és a gyermekgondozás – nem csak a városokban, hanem a vidéki térségekben is fontos. Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy szerintünk a mezőgazdaságnak a következő többéves pénzügyi keretben nem kellene ugyanolyan mértékben részesülnie a költségvetésből, épp ellenkezőleg, inkább jelentősen csökkenteni kellene a mezőgazdaság teljes részesedését. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ha kiállunk a mezőgazdasági ágazatot érintő komoly elkötelezettség mellett – miként én is teszem – és szót emelünk a családok számára valódi választást jelentő vidéki munkavállalás lehetősége mellett, alapvető fontosságú biztosítani, hogy bárki, aki ezt az életmódot választja, ugyanolyan feltételekkel férhessen hozzá az egészségügyi, oktatási és családtámogató infrastruktúrákhoz, mint a városokban élők. A fejlesztés és a társadalmi kohézió azt jelenti, hogy a vidéki és a városi területek között harmónia uralkodik anélkül, hogy az előbbiről megfeledkeznénk vagy azt rendszeresen

91

92

HU


kevésbé vonzónak tartanánk. Egy ilyen paradigmaváltás természetesen kiterjedhet a nők mezőgazdasági közösségekben játszott aktív szerepére. Nem él bennem a „vidékre menekülés” romantikus és idilli képe. Épp ellenkezőleg: jól tudom, hogy ennek az életmódnak ára van, és gyakran azt jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk a modern életvitelhez alapvetően szükséges infrastruktúrák könnyű elérhetőségét. Éppen ez az, amiért az e jelentésben megfogalmazott aggodalmakat jóindulatúan szemlélem, mivel lehetővé teszik, hogy elkötelezzük magunkat a jó minőségű családtámogatási, oktatási, egészségügyi és közlekedési infrastruktúrák vidéki térségekben való előmozdítása mellett is. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU és az uniós tagállamok fő célkitűzése. Ezt az elvet a közös agrárpolitikán (KAP) belül is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy előmozdítsuk a gazdasági növekedést és a vidékfejlesztést: mezőgazdasági üzemek, falusi turizmus, direkt marketing és szociális szolgáltatások – ezek a vidéki ellátási rendszer sarokkövei, amelyeket fenntartható módon kell támogatni a KAP keretében. A közös agrárpolitika keretében elő kell mozdítani e szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a nők számára a keresőtevékenység terén új kilátásokat és lehetőségeket biztosítsunk, továbbá jelentős mértékben megkönnyítsük a család és a munka összeegyeztethetőségét. A vidéki térségekben a népesség elöregedése elleni küzdelmet célzó intézkedésekre van szükség, és e célból meg kell teremteni a letelepedéshez szükséges feltételeket, illetve ki kell emelni a változatos életkorú lakossággal rendelkező, vibráló és dinamikus vidéki területek fontosságát. E tekintetben hangsúlyozni kívánom a fiatal nőket érintő fejlesztési lehetőségek és megfelelő kihívások fontosságát. Támogatni kell és újjá kell éleszteni a változatos és kiterjedt vidéki gazdaságot, ahol élni és dolgozni lehet, kihasználva mindenekelőtt a nők szakértelmét és készségeit. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás ellenzi az élelmiszerekkel kapcsolatos, a gyermekek fejlődéséről és egészségéről szóló, egészségre vonatkozó egyes állítások engedélyezéséről, illetve engedélyezésének elutasításáról szóló bizottsági rendelettervezet elfogadását, mert az nem egyeztethető össze az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet célkitűzéseivel és tartalmával. Az anyatejben található dokozahexaénsav (DHA) hozzájárul a legfeljebb 12 hónapos csecsemők látásának megfelelő fejlődéséhez. Mivel nem alakult ki egyértelmű, egységes tudományos álláspont a DHA-val dúsított tápszereknek – akár tejporról, akár csecsemőknek szánt egyéb élelmiszerről van szó – az anyatejtől eltérő biológiai környezetben a csecsemőkre gyakorolt hatásairól, ezért úgy gondoljuk, hogy megelőző és elővigyázatos megközelítést kell elfogadnunk. Aggodalmunkat fejezzük ki a szóban forgó rendelettervezet elfogadásával kapcsolatban, mivel az nem tesz eleget az 1924/2006/EK rendelet követelményeinek, amely többek között kimondja, hogy egy állítást tudományosan igazolni kell valamennyi rendelkezésre álló tudományos adat figyelembevételével. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Unió és a tagállamok valamennyi szakpolitikája keretében figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők jogait, ezzel egyidejűleg pedig küzdeni kell a nemen alapuló megkülönböztetés ellen. Ezért kiemelt figyelmet kell szentelni a mezőgazdaságban dolgozó és a vidéken élő nők helyzetének, akik attól a mély válságtól szenvednek, amelybe a jelenlegi politikák – mint a közös agrárpolitika (KAP) és más politikák – taszították a vidéki térségeket.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A mezőgazdaságban dolgozó 26,7 millió ember körülbelül 42%-át kitevő nőket különösen érinti a több százezer mezőgazdasági kis- és középvállalkozás bezárása és a családi gazdaságok folyamatos tönkremenése, ami az egymást követő KAP-reformok eredménye. A többi tevékenységi területhez hasonlóan ők is a munkanélküliség, a munkahelyi bizonytalanság, az alacsony fizetések és a szegénység áldozatai, amit a válság ürügyén alkalmazott antiszociális politikák tovább súlyosbítottak. Üres szavak helyett ezért fel kell hagynunk a jelenlegi helyzetet létrehozó politikákkal. Értékelni kell a nők szerepét és jogait, az egyenlőséget, valamint a vidéki térségekben az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a kulturális és szabadidős tevékenységekhez, szociális létesítményekhez kapcsolódó közszolgáltatásokat… (A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.) Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Ez a jelentés teljes mértékű támogatást érdemel, mivel felhívja a figyelmet a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki területeken betöltött sajátos szerepére, ugyanakkor megoldást kínál a jelenlegi kihívásokra. Ezek a megoldások elő fogják segíteni, hogy a nők számára vonzóbbá tegyék a vidéki munkafeltételeket és életkörülményeket. E megoldások részét képezi a támogató szolgáltatásokhoz és létesítményekhez – mint pl. óvoda, járóbeteg-ellátás stb. –, valamint a szükséges infrastruktúrához való megfizethető és egyszerű hozzáférés támogatása. Azt is javasolják továbbá, hogy fordítsanak uniós pénzeszközöket a vidéki közösségek életminőségének javítására. Ennek másik fontos eleme az oktatáshoz, szakképzéshez és felsőoktatáshoz való hozzáférés növelése, valamint a vidéken élő nők szociális biztonságának javítása. Ez nemcsak a vidéken élő nők számára fog előnyökkel szolgálni, hanem e térségek javát is szolgálja, mivel integrált gazdasági és élettérként e területek számára fenntartható fejlődést biztosít. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) E dokumentum mellett szavaztam, mert nagyon fontos hangsúlyozni a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki területeken játszott szerepét, különös tekintettel e szerep sokrétűségére. Az európai vidékfejlesztési politika fő feladata továbbra is az, hogy minden régióban azonos életkörülményeket teremtsenek és megakadályozzák a sűrűn lakott városi területek egyoldalú fejlődését, ezáltal biztosítva, hogy a nők és a férfiak örömmel a vidéki területeken maradhassanak és ott sikeres életet élhessenek. Ha a nők minden generációját vidéken kívánjuk tartani, vagy az oda való visszatérésre biztatjuk őket, akkor szükségleteiknek és körülményeiknek az eddigieknél fokozottabb mértékben kell tükröződniük a támogatási politikákban. A modern társadalomban ezt csak megfizethető és regionális szinten elérhető támogató szolgáltatások, közüzemi szolgáltatások és struktúrák igénybevétele mellett lehet elérni. Egy ilyen támogató struktúra fenntartásának és nők számára kedvező kialakításának az európai uniós támogatási stratégia központi elemét kell képeznie. Ennek érdekében már az intézkedések tervezésekor – például óvoda létesítésekor, ambuláns gondozási központ létrehozásakor vagy a tömegközlekedés kiépítésekor – új szemléletmódokra és a nők összes generációjának a döntéshozatalba való bevonására van szükség. Az oktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a továbbképzés a vidéki területeken továbbra is alapvető fontosságú lesz az életminőség és a munka szempontjából. Anneli Jäätteenmäki (ALDE), írásban. – (FI) A vidéken élő nők élete az utóbbi mintegy 50 évben megváltozott és sokszínűbbé vált. A hagyományos vidéki munkahelyek száma csökkent. Ugyanakkor azokat új életformák váltották fel, amelyek a nők hátterét, oktatását és munkaerő-piaci helyzetét tekintve nagyban különböznek. Ezeknek a változásoknak

93

94

HU


szintén jobban kell tükröződniük az Unió támogatási politikájában, hogy a vidéken élő nők szakmai és családi életének összeegyeztethetősége javuljon. Az elmúlt években a nők iskolai végzettségüket és szakképzettségüket kihasználva előmozdították a hagyományos vidéki gazdaságot. Többek között a szolgáltatások széles körét kínáló és a falusi turizmusra épülő innovatív vidéki vállalkozások minden formája jelentős mértékben újjáélesztette a vidéki gazdasági szerkezetet. A jövőben az innovatív vidéki vállalkozások létrehozását és fejlesztését is támogatni kell. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása az EU és a tagállamok egyik fő célkitűzése. Az Unió közös agrárpolitikájának ezért az egyenlőség előmozdításának elvét is magában kell foglalnia. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) Ezzel a jelentéssel az Európai Parlament javítani kívánja a vidéken élő nők életkörülményeit és munkafeltételeit, valamint esélyt kíván teremteni számukra a kibontakozáshoz. A jelentés javaslatainak középpontjában a nők számára új kilátásokat és munkahelyi lehetőségeket kínáló vidéki infrastruktúrák kiépítésének folytatása áll. A mezőgazdasági üzemekben dolgozókat is érinti a munka és a család összeegyeztethetőségének kérdése. Az előadóhoz hasonlóan én is meg vagyok győződve arról, hogy kizárólag a vidéki térségek aktív támogatásával akadályozható meg a nők városokba való elvándorlása. Ehhez a mezőgazdasági ágazatban az igényekhez igazodó gyermekgondozási létesítményekre, családbarát infrastruktúrára, valamint az internethez és az egyéb kommunikációs technológiákhoz való hozzáférésre is szükség van. A fontos intézkedések vidéki térségekben való végrehajtásához a jövőben elegendő forrásra lesz szükségünk a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés számára. Támogatom a jelentés azon felhívását, miszerint hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy az EU jövőbeli pénzügyi keretéről folytatott soron következő tárgyalásokon ne csökkentsék az uniós költségvetés mezőgazdaságra eső részét. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Határozottan támogattam a képviselőtársam, Jeggle asszony által készített jelentést, mert úgy találtam, hogy tartalmazza azokat a fontos alapelveket, amelyeket figyelembe kell venni és támogatni kell a jövőben. Az EU-ban a mezőgazdaságban rendszeresen foglalkoztatott, összesen mintegy 27 millió ember körülbelül 42%-a nő, ugyanakkor a hivatalos statisztikák szerint úgy tűnik, hogy minden ötödik mezőgazdasági vállalkozást (kb. 29%) közvetlenül nők irányítanak. Kérem, vegyék figyelembe ezeket az adatokat annak értékelésekor, hogy a nők sok helyi közösségben jelentős mértékben hozzájárulnak a fejlődéshez, ugyanakkor a döntéshozatali folyamatokban gyakran aránytalanul alacsony a részvételük. Ezt az akadályt a szolgáltatáspolitika segítségével kell felszámolnunk, amely az új közös agrárpolitikán (KAP) keresztül sok vidéki területen meg fogja könnyíteni a fejlesztési folyamatokat és a tevékenységek végzését. Itt konkrétan a képzési, tanácsadási és vállalkozásalapítási kezdeményezésekre gondolok, amelyek a KAP második pillére keretében még tovább fejleszthetők, továbbá fordulópontot jelentenek a vidéken élő nők és férfiak életkörülményeinek jelentős javítása terén. Úgy vélem, ezt egyértelműen stratégiai követelményként kell megállapítani, nem utolsósorban az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása során, különös tekintettel az innováció, a kutatás és a fejlesztés ösztönzését célzó kezdeményezésekre. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Ma Strasbourgban a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentés mellett szavaztunk. Én személy szerint vidékről származom, vidéken élek és volt olyan idő, amikor

05-04-2011

05-04-2011

HU


keményen dolgoztam szüleim gazdaságában. Teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy a vidéken élő nők nemcsak a gazdaságok fejlesztésében és korszerűsítésben játszanak szerepet, hanem kemény munkájuknak és elszántságuknak köszönhetően gyakran az egész vidéki közösség ösztönzésében is. A vidéki háziasszony-egyletek keretében végzett tevékenységeik, a hagyományok és a családi szokások megőrzésére irányuló erőfeszítéseik, valamint a gazdaságok irányítása terén felmerülő új megoldások megvalósításában elért sikereik szintén azt jelzik, hogy a nők olyan csoportot alkotnak, amelyet támogatni és ösztönözni kell, illetve amelynek értékét ki kell emelni. Köszönetet szeretnék mondani minden vidéken élő nőnek Lengyelországban és szerte az Európai Unióban kemény munkájukért és a regionális fejlődéshez való hozzájárulásukért, és szeretném tájékoztatni önöket, hogy a Jeggle-jelentés mellett szavaztam. Köszönöm. David Martin (S&D), írásban. – Örömömre szolgál, hogy ez a jelentés elismeri a nők mezőgazdasági termelésben játszott fontos szerepét, valamint bizonyos szakpolitikák és feltételek oly módon történő kiigazításának szükségességét, hogy azok segítsék őket. Nem gondolom azonban, hogy ezt annak igazolására kellene használni, hogy még több pénzt öljünk a KAP-ba. Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert határozottan úgy gondolom, hogy el kell ismernünk a helyi nők központi szerepét, mivel az ott végzett munkájuk alapvető fontosságú a helyi gazdaság teljesítménye vagy újjáélesztése szempontjából, amely maga is hozzájárul országaink általános növekedéséhez. A nők mezőgazdasági ágazatban betöltött szerepe jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben és egyre sokrétűbbé vált. Ezért az európai intézményeknek lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megakadályozzák a nők vidéki térségekből való elvándorlását, másrészről pedig ösztönözniük kell a nők vidéki élethez való visszatérését. A nők és terveik támogatása révén a vidéki közösségek egészében előrehaladás érhető el a fejlődés terén. A mezőgazdaságban dolgozó nőknek esélyt kell kínálni személyes életcéljaik megvalósítására, ezáltal biztosítva gazdasági függetlenségüket és képessé téve őket családi kötelezettségeik teljesítésére. A mezőgazdasági munkának vonzónak kell maradnia a nők számára, hogy ki tudják bontakoztatni sokoldalú szakmai készségeiket. Jelenleg, a pénzügyi és gazdasági válság időszakában rendkívül fontos, hogy vidéken ugyanolyan munkafeltételeket teremtsünk, mint a városokban, annak érdekében, hogy ezeket a területeket újra benépesítsük, ami az adott európai régióban a gazdasági fellendülés beindításának motorjaként szolgálhat. Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az európai vidéki térségekben tapasztalható gyökeres változások kihívásokat teremtenek népességi, foglalkoztatási, szolgáltatási és környezeti szempontból. Hangsúlyoznunk kell a nők jelenlétének és szerepvállalásának életminőségre és vidéki gazdaságra gyakorolt jelentős hatását. A nők óriási potenciált jelentenek majd az EU számára, amikor elkötelezi magát az európai vidéki gazdaság fejlesztése és bővítése mellett. Az uniós pénzügyi támogatás ezért a jövedelmek növelése révén, illetve az oktatáson, a szakképzésen, a felsőoktatáson és a továbbképzésen keresztül elősegítheti a vidéki életkörülmények és munkafeltételek minőségének javítását. A mezőgazdasági ágazat jövője attól függ, hogy képes-e a diverzifikációra. Az élelmiszertermelés mellett a mezőgazdasági üzemekben rejlő szolgáltatási lehetőségek az érintett szereplők kreativitásától függnek; a nők már jelentősen hozzájárultak ehhez. Sok

95

96

HU


lehetőség kínálkozik helyi szolgáltatások létrehozására, és a nők e szolgáltatásokba való bevonása a legjobb módja annak, hogy garantálják az ilyen projektek sikerét. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Mivel a nők egyre fontosabb szerepet töltenek be a mezőgazdaságban és a vidéki térségekben, az új közös agrárpolitikának (KAP) ezt figyelembe kell vennie annak érdekében, hogy elősegítsék a nemek közötti egyenlőséget. Csak így lehet sikeresen előmozdítani a fenntartható gazdasági növekedést és vidékfejlesztést. A városi térségekhez hasonlóan a vidéki területeken is jó életkörülményeket kell teremtenünk ahhoz, hogy a nőket és családjaikat az ottmaradásra ösztönözzük. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy kulcsfontosságú szerepet játszanak ebben az ágazatban, amely 14,6 millió embert (a nők 41%-a) foglalkoztat. Mindazonáltal tisztában vagyok azzal, hogy a közös agrárpolitika második pillére támogatja a vidéken élő nők életkörülményeihez kapcsolódó projekteket. Úgy vélem, meg kell vizsgálnunk a folyamatban lévő projekteket a bevált gyakorlatok azonosítása és a nők helyzetének javítása érdekében, amelyet különösen érintenek a kapitalizmus jelenlegi strukturális válságának vidéki területekre gyakorolt hatásai, különösen, ha figyelembe vesszük a női munkanélküliség magas szintjét, amelyhez az is hozzájárul, hogy sok nő még csak nincs is jelen a munkaerőpiacon, ami azt jelenti, hogy nem regisztrálták őket munkanélküliként, és így nem jelennek meg a munkanélküliséggel kapcsolatos statisztikákban. Ezenfelül úgy vélem, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők szociális védelme elengedhetetlen a vidéki térségek fejlődéséhez, ezért az ebbe az irányba mutató jelentés mellett szavaztam. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Mint elhangzott, a jelentés hangsúlyozni kívánja annak szükségességét, hogy a közös agrárpolitika keretében érvényre juttassák a nemek közötti egyenlőség elvét, ami a fenntartható gazdasági növekedés és vidékfejlesztés előmozdításának egyik módja. Az EU-nak ezért át kell dolgoznia uniós támogatási stratégáit a vidéki területek nők igényeinek megfelelő fejlesztése érdekében. A mezőgazdaságban tevékenykedő nők vállalkozói szellemének és készségeinek fejlesztése, a nők speciális képzésekhez való hozzáférésének javítása, a vidéki térségek legkorszerűbb információtechnológiai infrastruktúrával való ellátása, a női hálózatok nagyobb elismerése és támogatása, az infrastrukturális létesítmények és szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítása, a mezőgazdaságban dolgozó nők számára megfelelő szociális biztonsági ellátások biztosítása, a gazdaságok esetében a közös tulajdon lehetővé tétele, különös figyelem szentelése a női bevándorlóknak – ezek a különböző politikai csoportok által elfogadott legfontosabb szempontok között szerepelnek. Nos, ki nem szavazna ezek mellett? Ez annyira általánosító és populista! Az előadó láthatólag jóindulatúnak mutatkozik a mezőgazdaságban dolgozó nők irányában. Azonban semmi konkrétum nem hangzott el a gyermekekkel és az egészségüggyel kapcsolatban. Nincs hatékony egészségügyi ellátás! Lettországban, Észtországban és Litvániában a vidéki térségekben éppen a hatékony egészségügyi ellátás és iskola előtti nevelés hiánya aggasztja a nőket. A jelentés mellett szavaztam, azonban az még kiforratlan és nélkülözi a szakmaiságot. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A mezőgazdasági ágazatban a nők még mindig alárendelt szerepet töltenek be. E jelentés szerint éppen a nem városi területeken kell jobban odafigyelni a nők igényeire. Továbbképzési és képzési lehetőségeket, valamint a gyermekgondozási létesítményekhez jobb hozzáférést kell biztosítani számukra. A női gazdálkodók is egyre inkább hozzájárulnak a vállalkozások diverzifikálásához és piaci igényekhez való igazodásához, és ennek köszönhetően jelentősen megerősödött a

05-04-2011

05-04-2011

HU


mezőgazdaság többfunkciós jellege. Annak érdekében, hogy a nők számára munkahelyként és életmódként továbbra is vonzó maradjon a mezőgazdasági termelés, lehetővé kell tenni számukra, hogy befolyásolják a testületekben és szervezetekben hozott döntéseket. Hasonlóképpen elengedhetetlen a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetének fenntartható biztosítása, ezáltal ösztönözve őket arra, hogy az ágazatban maradjanak. A jelentés mellett szavaztam, mert minden rendelkezésünkre álló eszközzel meg kell állítani a gazdaságok hanyatlását. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) A Jeggle-jelentés mellett szavaztam, amelyet Romániában – egy olyan országban, ahol nagyon sokan vesznek részt a mezőgazdasági tevékenységekben – megválasztott európai parlamenti képviselőként nagyra értékelek. Rámutatnék azonban arra, hogy véleményem szerint a jelentés határozottabb is lehetett volna a vidéki életkörülmények kérdését illetően. Egy erőteljesebben finanszírozott Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra van szükségünk, hogy képesek legyünk csökkenteni a vidéki és városi térségek közötti egyenlőtlenségeket. Továbbra is elengedhetetlen, hogy az említett alap egyik fő eleme az alapvető fizikai infrastruktúra korszerűsítésére irányuló beruházások maradjanak. Ezenfelül hasznos lett volna kiemelni az elöregedő vidéki népesség kérdését, valamint a mezőgazdasági termelők idő előtti nyugdíjazására és a fiatal mezőgazdasági termelők bevonására irányuló programok jelentőségét. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A nők sok szempontból mezőgazdaságunk kulcsfontosságú szereplői. A nők szerepe annál fontosabbá válik, minél inkább egy fenntartható, környezettudatos és kistermelői struktúrákon alapuló mezőgazdaságot próbálunk létrehozni. Ezért fontos, hogy a társadalom jobban figyelembe vegye és elismerje a nők mezőgazdasági ágazatban végzett munkáját. Ezenkívül a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a mezőgazdaságban dolgozó nők sajátos igényeinek annak érdekében, hogy ez az ágazat a fiatalabb nemzedékeket is inspirálja. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) Ma elfogadtuk a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítványt. Az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a nők növekvő részvétele, tudása, tapasztalata és szakértelme valamennyi iparágban a fejlődés kulcsfontosságú eleme. Többek között ezért is gondolom úgy, hogy a közös agrárpolitika egyik alapvető célkitűzése az, hogy vonzóbbá tegyük a vidéki térségeket, különös figyelmet fordítva a nők igényeire és szerepére. Minden erőnkkel segítenünk kell a nőket, hogy megvalósíthassák céljaikat, valamint összeegyeztethessék karrierjüket és családi életüket. Ennek elérése érdekében a vidéki térségekben hozzáférést kell biztosítanunk a tágabb értelemben vett szolgáltatásokhoz, az infrastruktúrához, valamint a képzési és személyes fejlődési lehetőségekhez. Elengedhetetlenek az arra irányuló intézkedések, hogy a nők körében előmozdítsák a vállalkozói szellemet és küzdjenek a nemen alapuló megkülönböztetés minden formája ellen. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a nagyobb politikai és pénzügyi támogatás biztosítására, például könnyebb hozzáférést biztosítva a beruházásokhoz és a hitelekhez. Meggyőződésem, hogy mindezen intézkedések biztosítani fogják, hogy a mezőgazdaság, a helyi közösségek és az egész régió fejlődése szempontjából a nőkben rejlő lehetőségeket egyre jobban kihasználják. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, amelynek célja a nők mezőgazdasági ágazatban betöltött szerepének növelése és a vidéki térségekben a helyzetük javítása, nagyobb szociális biztonságot kínálva számukra, előmozdítva foglalkoztatásukat és vállalkozói szellemüket. Mindenekelőtt mindent meg kell tennünk

97

98

HU


a hatékonyan működő szociális védelmi rendszer létrehozásának biztosítása érdekében, amely lehetővé teszi a korengedményes nyugdíjazást és az anyasági ellátásokat. A vállalkozói szellem előmozdításához szükséges kedvező környezet megteremtése érdekében minden vidéki térségnek a legkorszerűbb információtechnológiai infrastruktúrával kell rendelkeznie. A vidéki területeken a megfelelő szélessávú hozzáférés a kis-és középvállalkozások növekedésének egyik fő tényezője. Emellett mindent meg kell tennünk a vidéki közösségek megőrzésének, valamint a családi és szakmai élet összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében. Következésképpen biztosítani kell, hogy a vidéki lakosok magas színvonalú egészségügyi ellátásban és oktatásban részesüljenek, hozzáférjenek a gyermekgondozási és a mindennapi igényeket kielégítő egyéb szolgáltatásokhoz, ami kedvezőbb életkörülményeket teremt és csökkenti a társadalmi kirekesztést. A strukturális alapokból származó pénzeszközöket felhasználó tagállamoknak olyan kezdeményezéseket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, amelyek előmozdítják a nők munkaerő-piaci részvételét, csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket és kezelik a közlekedési infrastruktúrához kapcsolódó problémákat. Emellett nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági termelői szervezetekre, és a vidékfejlesztési programok teljes körű végrehajtása érdekében létre kell hozni a vidéken élő nők európai szintű hálózatát. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az új közös agrárpolitika (KAP) a szociális kérdéseket ugyanúgy figyelembe veszi, mint a vidéken élő nők szerepét. A közös cél annak elkerülése, hogy kizárólag a sűrűn lakott városi térségek fejlődjenek, elkerülve ezáltal a nemen és/vagy a vidéki lakosok földrajzi származásán alapuló megkülönböztetést. Egyetértek ezekkel az elvekkel, ezért a jelentés mellett szavaztam, amely hangsúlyozza a nők mezőgazdasági vállalkozásokban és vidéki területeken játszott fontos szerepét, és felhívja a figyelmet e szerep regionális fejlesztési politikákban betöltött jelentőségére. A jelentés kiemeli azokat a területeket, ahol további munkára van szükség a nők nagyobb mértékű integrációja és a foglalkoztatási potenciáljuk lehető legjobb kihasználása érdekében, ami a nagyobb környezeti és energiahatékonyság révén javítja a vidéki élettel kapcsolatos kilátásokat. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert egyetértek a beterjesztett javaslatok többségével, különösen a vidéki területek többfunkciós jellegének előmozdításával, mivel ezeken az élettérként és gazdasági térségként szolgáló területeken ott kell tartani a közösségeket, illetve azoknak lendületet kell adni. Fontos elismerni, hogy a vidéki területeket különösen érinti a népesség elöregedése, az alacsony népsűrűség és bizonyos területeken az elnéptelenedés, és ezért a közös agrárpolitikának (KAP) e kihívások megoldására kell irányulnia. Történelmi szempontból tény, hogy a nők mezőgazdaságban végzett munkáját mindig is alulértékelték, és gyakorta előfordult, hogy vagy nem fizették meg, vagy kevesebbet fizettek érte, mint a férfiak által végzett ugyanilyen munkáért. Ezért fontos, hogy ezt figyelembe vegyük e téma megvitatásánál, de mindenekelőtt az is fontos, hogy az azonos munkára azonos munkafeltételek vonatkozzanak. Mindenesetre véleményem szerint e kérdés tekintetében az a legfontosabb, hogy ez végül jelentőségét veszti a nemek közötti egyenlőség mezőgazdaságon belüli megteremtésével. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A vidéki területeken a nők a mezőgazdasági ágazat kulcsfontosságú szereplői. Ezért fontos hangsúlyoznunk a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki területeken betöltött szerepét. E tekintetben figyelembe kell vennünk igényeiket, és ki kell használnunk a bennük rejlő lehetőségeket, mivel az olyan szempontok, mint az életminőség és a gazdasági erő, különösen a vidéki területeken összefüggésben állnak a

05-04-2011

05-04-2011

HU


nők jelenlétével és sokoldalú szerepvállalásával. Következésképpen az európai támogatási politikák keretében az eddigieknél többet kell tenni igényeik kielégítése és a szükséges feltételek megteremtése érdekében, hogy ezáltal minden nemzedék körében megakadályozzuk a nők vidéki területekről való elvándorlását, és egyáltalán a vidéki élethez való visszatérésre bátorítsák őket. Ebből a szempontból az uniós támogatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mind a vállalkozásokat irányító vagy szolgáltatásokat nyújtó nők, mind pedig a termékek és szolgáltatások fogyasztói számára javuljon az életminőség a vidéki területeken. Mivel a nők nélkülözhetetlen szerepet játszanak a vidéki térségek fenntartható fejlődésében, a jelentés mellett szavaztam annak érdekében, hogy a nőknek ezen az ágazaton belül konkrét támogatást biztosítsunk. Rovana Plumb (S&D), írásban. – A nők nagyon fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági ágazatban és a vidéki térségekben, ahol egyre szembetűnőbb a jelenlétük. Ezért fontos kiemelni a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki területeken betöltött szerepét, különös tekintettel e szerep sokrétűségére. Ha a nők minden generációját vidéken kívánjuk tartani, vagy az oda való visszatérésre biztatjuk őket, akkor szükségleteiknek és körülményeiknek az eddigieknél fokozottabb mértékben kell tükröződniük a támogatási politikákban. A vidéken élő nőknek is saját életükkel kapcsolatos terveik megvalósítása, gazdasági függetlenségük megteremtése és családi kötelezettségeik teljesítése a fontos. Az Európai Bizottságnak növelnie kell az ESZA költségvetési keretösszegeit annak érdekében, hogy megfelelő forrásokat biztosítsanak az oktatás és képzés javítását, a munkaerőpiachoz való hozzáférés javítását és a munkanélküliség elleni küzdelmet célzó intézkedésekre, a társadalmi befogadásról szóló stratégia intézkedéseire és fellépéseire, valamint az EU 2020 kiemelt kezdeményezésére, amelynek célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése a hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő emberek – és különösen a nők – érdekében, ideértve azokat is, akik kétes és bizonytalan szerződéssel rendelkeznek. A tagállamoknak különösen elő kell segíteniük a mezőgazdaságban dolgozó európai nők szociális helyzetének egyértelmű javulását. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Mi lenne, ha a közös agrárpolitika jövőjét a női gazdálkodók jelentenék? Jóllehet ez az állítás némiképp vitatható, mégis nagymértékben megalapozott, ha figyelembe vesszük a nők vidéki életben és gazdaságokban betöltött jelentőségét. A statisztikák szerint az Európai Unióban a női gazdálkodók a mezőgazdasági dolgozók 43%-át, a gazdaságok vezetőinek pedig 20%-át teszik ki, és ez nem foglalja magában a férfi gazdálkodók házastársait, akiknek a munkáját gyakran nem veszik figyelembe. Amikor a gazdaságok egyre inkább specializálódnak, a nők kreativitása megkérdőjelezhetetlen előnyt jelent, amely a környezeti fenntarthatóság és minőség iránti elkötelezett szemléletmódukkal párosulva európai szintű elismerést és támogatást érdemel. Az Európai Parlament ma a Jeggle-jelentés elfogadása mellett döntött, hangsúlyozva ezáltal, hogy a nők a jövőben fontos szerepet fognak játszani a vidéki területek fejlesztésében. Ahogy az előadó nagyon találóan megfogalmazta az indokolásban: „a tapasztalat azt mutatja, hogy az életminőség és a gazdasági erő különösen a vidéki régiókban összefüggésben áll a nők jelenlétével és az ő sokoldalú szerepvállalásukkal”. Ez egy egyszerű és modern módja a mezőgazdasági szakma újragondolásának. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A nők a mezőgazdasági ágazat és a vidéki térség kulcsfontosságú szereplői. Jelenlétük egyre inkább előtérbe kerül. Ezért fontos hangsúlyozni a nők mezőgazdasági üzemekben és vidéki területeken betöltött szerepét,

99

100

HU


különös tekintettel e szerep sokrétűségére. E tekintetben jelentős lehetőség rejlik a nők mezőgazdaságon belüli tényleges támogatásában. Sokoldalú szakmai képességeik, érdeklődési területeik és teljesítményük még több figyelmet érdemel annak érdekében, hogy a mezőgazdaság továbbra is vonzó munkalehetőség legyen a nők számára. Ehhez arra van szükség, hogy a nők teljes körűen részesedjenek a mezőgazdasági életforma és vállalkozás nyújtotta lehetőségekből. A gazdálkodó nőknek a mezőgazdasági üzemekben való felelősségük arányában kell kivenni részüket a jogokból és kötelezettségekből. Ide tartozik a mezőgazdasági szervezetekben való képviselet és a gazdaságok bevételéből való részesedés. A modern, fenntartható mezőgazdasághoz ezenkívül elengedhetetlen a mezőgazdasági tevékenységet végző valamennyi nő megfelelő szociális biztonsága. Figyelembe kell venni az uniós tagállamok mezőgazdasági szociális biztonság terén rendelkezésre álló tapasztalatait és középtávon elő kell segíteni a mezőgazdaságban dolgozó európai nők szociális helyzetének egyértelmű javulását. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Európában mindig is elsőbbséget élvezett a fenntartható vidékfejlesztés, mégpedig azért, hogy a lehető legjobb életkörülményeket biztosíthassuk azoknak a férfiaknak és nőknek, akik vállalják, hogy ebben az ágazatban dolgoznak. Jelenleg Európában 26,7 millió embert foglalkoztatnak a mezőgazdaságban, akiknek a 42%-a nő, és legalább minden ötödik gazdaságot nő irányít. Ezekből az egyszerű számokból kitűnik, hogy vidéki nők esetében a valóság gyökeresen megváltozott a korábbi évtizedekhez képest, és e változásokban a nők vezető szerepet játszottak, akik szerte a tagállamokban nagyon különböző társadalmi és gazdasági háttérrel rendlelkeztek. Támogatom a jelentés szövegét, mivel az rávilágít arra, hogy a vidéki térségekre vonatkozó európai támogatási stratégiákat kifejezetten a nőkre szabottan kell kidolgozni annak érdekében, hogy középtávon javítsák a nők szociális helyzetét és munkakörülményeit. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Nincs más választásunk, minthogy a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentés mellett szavazzunk, mert még mindig hiszünk azokban a hivatásos mezőgazdasági termelőkben, akik a saját vállalkozásukból szerzett jövedelemből élnek. A jellemzően az anyaságban és a többi családtag segítésében megnyilvánuló általános szerepüket tekintve a nők kétségtelenül hátrányos helyzetben vannak a mezőgazdasági környezetben. A szokásos mezőgazdasági munkamenetet nem egy meghatározott óraszám jellemzi, azt sokkal inkább az évszakhoz kapcsolódó követelmények, a vegetációs időszakok és az állatállomány esetleges jelenléte határozzák meg. Vannak olyan időszakok, amikor a hét minden napján 12–13 órát kell dolgozni, és vannak nyugodtabb időszakok is. Nyilvánvaló, hogy egy gazdálkodó nő például a várandósság ideje alatt nem hagyhatja abba a munkát a földeken, ha a helyzet éppen úgy kívánja, mert különben az egész évi jövedelme elveszne. A gazdálkodó nők igényei tehát jelentősen eltérnek az egyéb női munkavállalókétól, ezért nagyon fontos, hogy megfelelő és speciális támogatásban részesüljenek, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mezőgazdasági üzemek szinte minden esetben távol esnek a közszolgáltatásoktól, így például a tömegközlekedéstől, a segítségnyújtástól vagy a szociális támogatástól.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a nők óriási szerepet játszanak a vidéki térségek és a mezőgazdaság fejlesztésében, illetve ahhoz jelentősen hozzájárulnak. A mezőgazdasági ágazatban dolgozó nők és üzleti terveik támogatása az egész vidéki társadalom fejlődését elősegíti. A gazdasági válság közepette és burjánzó munkanélküliséggel a háttérben ösztönzőket kell kínálnunk annak érdekben, hogy a vidéki nők minden korosztályát a vidéki térségekben tartsuk, támogassuk a nők vállalkozói szellemét és beruházzunk a képzésükbe, ezáltal biztosítva, hogy fejlődés és innováció valósulhasson meg a mezőgazdaságban. Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – (RO) Először is szeretnék köszönetet mondani Jeggle asszonynak ezért a kiváló jelentésért, amely kiemeli a nők mezőgazdaságban betöltött rendkívül fontos szerepét. Tudom, hogy sokan azt szeretnénk, ha a nők minden korosztálya továbbra is a vidéki területeken maradna, illetve úgy gondoljuk, arra kell ösztönözni őket, hogy vidékre költözzenek, ezáltal biztosítva a vidéki térségek és az európai mezőgazdaság jövőjét. Ennek eléréséhez azonban a mezőgazdaságban jobb hozzáférést kell biztosítanunk a nők számára az oktatáshoz és a képzéshez, illetve lehetővé kell tenni számukra a közvetlen kifizetésekhez való jobb hozzáférést is. Másrészről biztosítanunk kell, hogy tisztességes nyugdíjakat és szociális biztosítást kapjanak. Romániában például a vidéken élő nők közül néhányan nem jogosultak a mezőgazdasági termelőknek járó nyugdíjra, és nagyon nehéznek találják a mezőgazdasági vállalkozások elindítását. Ezért nagyon fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a családi vagy önellátó gazdaságokban dolgozó nőkre, és biztosítsuk számukra a tisztességes megélhetést és a méltányos nyugdíjakat. Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Támogatásomat adtam a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentéshez. Különösen támogatom azokat a megoldásokat, amelyek célja a vidéken élő nők körében a foglalkoztatási szint növelése. Lengyelországban a nőket jobban érinti a munkanélküliség, mint a férfiakat, különösen a vidéki térségekben. A vidéki területeken a munkanélküliek nagy százalékát a 34 év alatti nők teszik ki. Az esetek többségében képzett nőkről van szó, akik nem találnak a képzettségüknek megfelelő munkát. Ez egy különösen veszélyes tendencia, hiszen olyan fiatalokról van szó, akiknek nagyobb esélyt kell biztosítani ahhoz, hogy megvessék a lábukat a munkaerőpiacon. Hosszú távon ez a vidéki munkanélküliség elnőiesedéséhez, és ezáltal a nők körében a szegénység növekedéséhez vezet. Sokan közülük úgy döntenek, hogy a városokba mennek munkát keresni, ez viszont a vidéki népesség elöregedéséhez, a születési arány csökkenéséhez és a vidéki lakosok életkörülményeinek általános romlásához vezet. Ezzel összefüggésben támogatom azt a javaslatot, miszerint az új EMVA-rendeletben rendelkezni kell arról, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban külön intézkedésekkel támogassák a nőket. Ez jótékonyan befolyásolná a vidéki területeken élő nők foglalkoztatását. Szintén támogatom, hogy a szociális biztonsági rendszerek keretében megfelelő ellátásokat biztosítsanak a vidéken élő nők számára. Ezeknél az ellátásoknál figyelembe kell venni, hogy a nők kevesebbet keresnek, ami befolyásolja a nyugdíjjogosultságukat. Czesław Adam Siekierski (PPE), írásban. – (PL) A társadalmi és demográfiai változásoknak, az értékrendszerek változásának és a választási lehetőségek bővülésének következményeként megváltozott a vidéki térségek szerkezete. A nők vidéki területeken

101

102

HU


betöltött szerepe szintén változóban van. Annak biztosításához, hogy a nők a vidéki területeken maradjanak, vagy ahhoz, hogy a vidéki életmód választására ösztönözzük őket, most arra van szükség, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a nők igényeire, és hogy azok a támogatási politikánkban is tükröződjenek. Biztosítanunk kell, hogy a nők vidéki térségekben való jelenléte láthatóbb legyen, különösen gazdasági és pénzügyi téren, és rendelkezésre kell bocsátanunk az e feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket. Tekintettel arra, hogy még mindig a nők azok, akik feladják a munkájukat, hogy a gondozzák a kisgyermekeket és a beteg vagy idős embereket, ezért lehetővé kell tennünk számukra, hogy egyensúlyt teremthessenek a családi és a szakmai élet között. Ez az infrastruktúra fejlesztésével, például óvodák építésével és a különböző oktatási és kulturális lehetőségek kiépítésével érhető el. E célok megvalósításának az a kulcsa, hogy a nők minden generációját be kell vonni a döntéshozatali folyamatokba. Rendkívül fontos szempont a nőknek szóló egészségügyi szolgáltatásokhoz és rákszűrési programokhoz való hozzáférés javítása is. Emellett továbbra is érdemes támogatni és fejleszteni a falusi turizmust, mint egyfajta alacsony kockázatú gazdasági tevékenységet, ami elősegíti a munkahelyteremtést, illetve a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét, valamint előmozdítja az elektronikus üzleti formákat, így például az e-kereskedelmet, amelyek a városi központoktól való távolságtól függetlenül lehetővé teszik a gazdasági tevékenységek végzését. Brian Simpson (S&D), írásban. – A Munkáspárt európai parlamenti képviselői (EPLP) támogatják az Elisabeth Jeggle által készített, a nők mezőgazdaságban és vidéki területeken betöltött szerepéről szóló jelentést, amelynek célja, hogy kiemelje a mezőgazdaságban dolgozó nőket érintő ágazatspecifikus problémákat és a helyzetük erősítése céljából javasolt számos intézkedést. A jelentés foglalkozik a mezőgazdaságban dolgozó nők sajátos igényeivel, és ajánlások egész sorát javasolja, amelyek figyelembe veszik életkörülményeiket, valamint a vidéki gazdaság fejlődésében betöltött szerepüket, illetve az ehhez való hozzájárulásukat. Az EPLP azonban nem ért egyet a 4. bekezdéssel, amelyben ellenzik a mezőgazdasági kiadások teljes költségvetéshez viszonyított arányának további mérséklését. A többéves pénzügyi kereten belüli prioritások számottevő módosítását szeretnénk látni az Európa 2020 stratégia prioritásainak teljes körű finanszírozása érdekében, mivel ezek vannak a legnagyobb hatással a foglalkoztatás növekedésére és a gazdasági növekedésre. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam ezt a jelentést, amely kiemeli a nemek közötti egyenlőség fenntartható gazdasági növekedés és vidékfejlesztés előmozdításában betöltött jelentőségét. Fontosnak tartom, hogy a mezőgazdasági ágazatban ösztönözzük a nők összes politikai, társadalmi és gazdasági szervezeten belüli képviseletét, biztosítva ezáltal a nők egyenlőségen alapuló szerepvállalását. Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) Örülök, hogy elfogadtuk Jeggle asszony jelentését, amelynek kidolgozásában én magam is részt vettem. Valójában a közös agrárpolitika társadalmi értékkel is bír abból a szempontból, hogy elismeri a nők alapvető szerepét, amelyet a vidéki élettel kapcsolatos jövőbeli kilátások és a vidéki térségekben a jólét megőrzése terén játszanak (tekintve, hogy az uniós mezőgazdaságban foglalkoztatott 14,6 millió ember 41%-a nő). A cél elsősorban a nők vállalkozói szellemének előmozdítása és gazdálkodási szakértelmének fejlesztése, a vidéki térségek korszerű – a nők számára a munka és családi élet közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő – infrastruktúrával való ellátása (például bölcsődék létrehozása), a mezőgazdasági ágazatban a nők politikai, gazdasági és társadalmi

05-04-2011

05-04-2011

HU


szervezetekben való erőteljesebb képviselete (a cél az abszolút egyenlőség), a mezőgazdaságban dolgozó nők megfelelő szociális védelmének biztosítása, valamint a gazdaságok esetében a közös tulajdon lehetővé tétele. Ha „az egyenlőség az igazságossággal kezdődik”, akkor a mezőgazdaságban dolgozó nők szerepének elismerése az, ami igazán számít. Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. A vidéki térségekben továbbra is hatékony támogatási politikára van szükség, amelynek célja, hogy a nők számára jobb kilátásokat és jobb munkafeltételeket kínáljanak. A szakképzett női gazdálkodóknak átfogó képzésre van szükségük, valamint képesnek kell lenniük vállalkozóként cselekedni és gondolkodni. Ehhez a vidéki térségekben az oktatás, a továbbképzés, az iskolák és a gyermekgondozás terén a lehető legjobb infrastruktúrára, valamint a korszerű információtechnológiához való korlátlan hozzáférésre van szükség. Ezenfelül bővíteni kell a női hálózatokat, és ki kell terjeszteni a női vállalkozók hitelekhez és beruházási lehetőségekhez való hozzáférését. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, amely a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetének javítására és szerepük elismerésére, valamint a vidéki térségeknek nyújtott támogatások fenntartására szólít fel. A jelentés rámutat, hogy elengedhetetlenül szükséges szociális védelmet biztosítani a jövedelmet szerző gazdálkodók női házastársai számára, csakúgy, mint az ideiglenes és migráns munkavállalók számára is. E lépésnek kézenfekvőnek kell lennie nemcsak a mezőgazdasági munka, hanem tágabb értelemben minden önálló vállalkozás keretében végzett szakma esetében is, ha ezeken a területeken – ahol a nők különösen hátrányos bánásmódban részesülnek – a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valódik célokat szeretnénk megvalósítani. Tehát igen, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását is be kell építeni a közös agrárpolitikába, és az Uniónak össze kell hangolnia egymással a célkitűzéseit és a fellépéseit. Mindazonáltal nincsenek illúzióim az uniós célkitűzések és az európai források felhasználása közötti teljes összhangot illetően, különösen az emberi jogok terén, amelynek szerves részét képezik a nők jogai. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Jeggle asszony jelentése mellett szavaztam. A jelentés kiemeli, hogy a nők az elmúlt években jelentős mértékben hozzájárultak a vidéki térségek fenntartható fejlődéséhez, valamint a mezőgazdasági üzemek diverzifikálódásához és a piacokhoz való igazodásához. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a nőknek valódi kilátásokat kínáljunk a mezőgazdasági ágazatban, a közös agrárpolitikának több nőkkel kapcsolatos szempontot kell figyelembe vennie, köztük (ahogy az a jelentésben is szerepel) a speciális képzési és tanácsadási lehetőségek biztosítását és az infrastrukturális segítségnyújtást. Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) Szeretnék gratulálni Jeggle asszonynak e dokumentumhoz, amely jelentősen hozzájárul a közös agrárpolitika kialakításáról folytatott vitához. A vidéki területek növekvő gazdasági potenciálját érintő fontos tényező a nők politikai testületekbe és mezőgazdasági szervezetekbe, illetve az önálló vállalkozásba való bevonása. A munkahelyteremtéssel kapcsolatos kulcskérdés a nők körében az elektronikus vállalkozási formák – pl. az e-kereskedelem – előmozdítása, amelyek még a nehezen elérhető területeken is lehetővé teszik a gazdasági tevékenységek folytatását. Jobban ki kell használnunk azokat a lehetőségeket is, amelyek célja a vidéki társadalmi élet elmélyítése és a képzési rendszereket támogató programok női szervezeteken belüli végrehajtása.

103

104

HU


Az esélyegyenlőség tekintetében egy másik fontos dolog a megfelelő gyermekgondozási infrastruktúra kiépítésének támogatása a vidéki területeken, mivel a megfelelően működő gyermekgondozási infrastruktúra megkönnyíti a nők számára a munkába való gyorsabb visszatérést, ami növeli munkaerő-piaci versenyképességüket. Még egyszer meg szeretném köszönni Jeggle asszonynak, hogy a jelentés kidolgozása során figyelembe vette a javaslataimat. A Ziemia Lubuska régióban általam szervezett nyilvános konzultáció során a nők által felvetett kéréseket a dokumentum tartalmazza. Jelentés: Marian-Jean Marinescu (A7-0054/2011) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Ez nagyon fontos dokumentum Litvánia, Bulgária és Szlovákia számára, mivel ők leszerelnek atomerőműveket. Aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy kulcsfontosságú hulladékgazdálkodási projektek késedelmet szenvedtek Litvániában, és így nem lesz képes időben és hatékonyan felhasználni az uniós támogatásokat. Megjegyezték, hogy még mindig jelentős mértékű finanszírozás szükséges a leszereléshez, és hogy erre a nemzeti pénzeszközök nem elegendőek: az Ignalina Atomerőmű állami leszerelési alapja eddig alig valamivel 100 millió EUR feletti összeget halmozott fel (miközben csak a leszerelés technikai költségei a 987–1300 millió EUR tartományban lesznek). Az Európai Parlament ezért e tekintetben elsősorban a tagállamok részéről megfelelő intézkedésekre hív fel. Az atomerőművek leszerelése nagyon bonyolult folyamat. Az országoknak nincs elég tapasztalatuk az összes munka felmérése és azok hatékony elvégzése terén. Az Európai Parlament megfelelő időben fogadja el ezt az állásfoglalást, így bíztatva Litvániát, Bulgáriát, Szlovákiát és az összes uniós tagállamot, hogy a lehető leghatékonyabban végezzék el a leszerelési munkálatokat. Ez nagyon fontos munka, amelyet továbbra is nagy figyelemmel fog kísérni az Európai Parlament. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) E fontos dokumentum mellett szavaztam. Amikor csatlakoztak az Európai Unióhoz, Litvánia, Szlovákia és Bulgária politikailag és gazdaságilag összetett kötelezettségvállalásokat tettek atomerőművek leszerelésére, és az Európai Unió kötelezettséget vállalt a leszerelési munkálatokhoz szükséges pénzügyi segítség biztosítására, radioaktívhulladék-tároló helyek létrehozására, az ilyen hulladékok tárolására és energiaprojektek kifejlesztésére. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió szolidaritása hatékonyan hozzájárulhat az energiaágazatbeli korai bezárások negatív gazdasági következményeinek enyhítéséhez, mindazonáltal több fontos kérdés megoldatlan marad. Az odaítélések kérdése nem teljesen tisztázott, mivel mostanra kiderült, hogy a jelenlegi finanszírozás nem elégséges a leszerelési munkálatok időben és megfelelő módon való elvégzéséhez. Fennáll annak veszélye, hogy az atomerőművek leszerelése a megfelelő pénzügyi erőforrások hiánya miatt fog késedelmet szenvedni, és ez veszélyt jelenthet a környezetre és az emberi egészségre. A részletes leszerelési terveket még nem véglegesítették, és ennek következtében nem áll rendelkezésünkre elegendő információ az ütemtervekkel, az egyes projektek költségeivel és azok finanszírozási forrásaival kapcsolatban. Egyetértek azzal, hogy az Európai Bizottságnak jelentősebb koordinátori szerepet kell betöltenie ezzel a három tagállammal kapcsolatban, hogy megállapodásra jussanak a részletes tervek beadása, a munka időben való elvégzése és a finanszírozás mértéke tekintetében. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia továbbá, hogy milyen módon lehet átalakítani a leszerelési műveletek finanszírozását, figyelembe véve a tagállamok stratégiáit és nemzeti adminisztratív struktúráikat, valamint hogy hogyan lehet egyszerűsíteni az alapok

05-04-2011

05-04-2011

HU


kezelésének szabályait oly módon, hogy ne befolyásolják a leszerelési műveletek biztonságát és védelmét. Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Marinescu úr jelentése mellett szavaztam, mivel véleményem szerint a leszerelési intézkedések finanszírozásának hiánya késleltetni fogja a pénzügyi segítségnyújtást a három kérdéses tagállam, Litvánia, Szlovákia és Bulgária számára. A késlekedés ebben a folyamatban veszélyt jelent a környezetre és az emberi egészségre. Az Európai Bizottság és a Számvevőszék által elvégzett jövőbeni értékelésekben a következő szempontokat kell tisztázni: az Unió által a biztonságos leszerelés biztosítására szánt alapok odaítélése, a radioaktív hulladék biztonságos tárolása, és a három meglévő program közötti koordináció. Ebben a tekintetben hatékonyan kell felhasználni a felhalmozott tapasztalatokat, és fel kell használni a korábban elkészített és támogatott projektek modelljeit a költségek csökkentése érdekében. George Becali (NI), írásban. – (RO) Képviselőtársunknak a Litvánia, Szlovákia és Bulgária által atomerőművek bezárásához kért pénzügyi segítségnyújtás iránti kérelemről szóló jelentése mellett szavaztam. Teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben nem biztosítunk megfelelő erőforrásokat, akkor az rendkívül komoly hatással lehet a környezetre és az emberi egészségre. A biztosított erőforrásokat természetesen megfelelően és átláthatóan kell kezelni. Komoly aggodalomra ad okot, hogy nincs egy egységes európai uniós koordinátori és szakértői csoport, amely összefogja a három projektet, és amely felügyeli egy részletes terv és egyértelmű menetrend elkészítését, valamint a már biztosított források megfelelő felhasználását, és dönt arról, hogy mi szükséges a bezárások biztonságos körülmények között való elvégzéséhez. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A kulcsszó ebben a jelentésben a „felelősség”. Az atomiparnak fel kell ismernie, hogy többé nem háríthatja el az atomerőművek leszerelésével kapcsolatos felelősségét, ahogy azt olyan sokszor tette a múltban. Pontosan a nem megfelelő általános biztonsági szabványokkal rendelkező atomerőművek leszerelése volt az, amelyre ígéretet tett a különböző uniós csatlakozási folyamatok idején. Sajnálatos módon a biztosított pénzösszegeket nem megfelelően használták fel. Itt az ideje ezért, hogy levonjuk az összes szükséges következtetést. Ez az észrevétel vonatkozik az új tagállamok atomerőműveire, ugyanakkor releváns minden olyan uniós tagállamra, amely ezt a technológiát választotta. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A japán katasztrófa mindannyiunkat elgondolkodtatott a nukleáris biztonságról. Az elavult technológiát használó litván, szlovák és bolgár erőművek bezárásához való segítségnyújtás hozzájárul a 2013-ra történő bezárásukkal járó rendkívüli kiadások terheinek csökkentéséhez. A támogatást az új elektromos rendszerek környezeti fejlesztésére és modernizálására, valamint az ellátás biztonságának fejlesztésére fordítják. A kezdeményezés mellett szavaztam, mivel ez a jövő vár más elavult technológiát alkalmazó európai atomerőművekre is. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Ezzel a jelentéssel a Parlament helyesen gyakorol nyomást a Bizottságra annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is szorosan nyomon kövesse és ellenőrizze, hogy hogyan költötte el és fogja elkölteni Szlovákia, Bulgária és Litvánia azt a jelentős összeget, amelyet a szovjet időszakból fennmaradt atomerőműveik biztonságossá tétele érdekében a leszerelésükre irányuló program keretében kaptak. A pár hete Japánban történt katasztrofális baleset egyértelművé teszi azok számára, akik eddig még nem jöttek rá, hogy nem lehet tréfálni az atomenergiával, hogy ha valaki bármit tesz is az atomokkal, akkor a lehető legszigorúbban be kell tartani a biztonsági kritériumokat,

105

106

HU


és a Bizottságnak ezért felelőssége, hogy nyomon kövesse a legrégebbi atomerőművek leszerelési programjának folyamatát a három volt kommunista országban. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Marinescu úr jelentése mellett szavaztam, amely egy igen időszerű problémára hívja fel a figyelmet. A Japánban történtek fényében felmerül az Európában működő meglévő atomerőművek biztonságának kérdése. A Litvánia, Bulgária és Szlovákia által az uniós csatlakozási tárgyalások alatt az elvárt biztonsági minimumkövetelményeknek való megfelelésre alkalmatlannak bizonyult régi atomreaktorok leszerelésére tett kötelezettségvállalásnak hosszantartó és koherens kötelezettségvállalásnak kell maradnia, amellyel kapcsolatban az Európai Unió egy ideje támogatási és finanszírozási csomagokat hozott létre. Remélem, hogy a leszerelési munkálatokat gyorsan, valamint a polgárok és a környezet maximális biztonságának biztosításával végzik el. Remélem továbbá, hogy sikerül behozniuk az eddigi lemaradásokat, és a megállapodott időpontra elvégezniük a munkát. Végül az egyes eseteken túlmutatva szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van annak nyomon követésére, hogy milyen ellenőrzéseket végeznek Európa egyéb reaktoraiban, felelőssé téve az intézményeket nemcsak a meglévő erőművek, hanem az újak biztonságának biztosításáért is, amennyiben a jövőben új erőműveket építenek. Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) A nukleáris biztonsági előírásoknak való megfelelés és a lakosság védelme a nukleáris kockázatok ellen különösen fontos szempontok, amelyek indokolják az Európai Unió által nyújtott támogatást a három tagállam azon nukleáris erőműveinek leszerelésére, amelyeket már nem lehet úgy felújítani, hogy megfeleljenek a legmagasabb biztonsági követelményeknek. Ugyanakkor teljes mértékben támogatom az állásfoglalásban szereplő nézőpontot, mivel úgy gondolom, hogy ellenőriznünk kell, hogyan költik el ezt a támogatást, hogy biztosítani tudjuk, hogy hatékonyan hozzájárulnak a leszerelési folyamat biztonságának garantálásához. Sajnálatos módon a stratégiák nem eléggé egyértelműek, melynek következtében nem maximalizálták az Európai Uniónak a leszerelési tevékenységekre biztosított finanszírozását. A jövőben el kell kerülni az ilyen fajta munkavégzést, és egy átfogó tervet kell kidolgozni, amely a finanszírozásra alkalmas összes tevékenységet magában foglalja. A pénz felhasználása terén létfontosságú az átláthatóság, hogy biztosítsuk a támogatás hatékonyságát, és végső soron az adófizetők pénzének felelős felhasználását. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Szükség van a Szlovákiában, Bulgáriában és Litvániában található atomerőművek leszerelésére, mivel gazdasági szempontból elfogadható költséggel nem korszerűsíthetőek a minimális biztonsági előírásoknak megfelelő színvonalra. Ez nem megoldható az erőművek bezárásával és leszerelésével kapcsolatos európai uniós pénzügyi segítségnyújtás nélkül, amely a közösségi vívmányokkal összhangban természetesen környezeti fejlesztési intézkedéseket,, valamint a termelési kapacitás helyettesítésére a hagyományos termelési kapacitás modernizálására irányuló intézkedéseket stb. is tartalmaz. Az Európai Unió pénzügyi segítségnyújtása az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által kezelt három nemzetközi leszerelési támogatási alap számára nyújtott támogatásban valósul meg. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Unió aggódik az új tagállamok régi atomerőműveinek leszerelésével kapcsolatos esetleges biztonsági következmények, valamint az ebből eredő radioaktív hulladékok esetleges nem megfelelő kezelése miatt. Az ezzel kapcsolatos műveletek általánosságban túlzottak. Ezért létfontosságú, hogy az EU által biztosított pénzügyi forrásokat megfelelően és a lehető

05-04-2011

05-04-2011

HU


legátláthatóbban kezeljék, valamint hogy megfelelő külső felügyeletet nyújtsanak a tisztességes verseny biztosítása érdekében az energiapiacon. Ugyanakkor az Uniónak folyamatosan támogatnia kell az alacsony kibocsátású és versenyképes alternatív energiaforrások kifejlesztését, hogy ellensúlyozza a régi atomerőművek leszerelésének folyamatából eredő hátrányos gazdasági és társadalmi következményeket. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) 2007 óta három atomerőművet szereltek le Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában az EU jelentős pénzügyi támogatásával. A késedelem és az általános rossz kezelés fényében a Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy állítson össze egy koordinációs csoportot a tervezés és ütemezés összefogására, az eddig biztosított támogatások felhasználásának felülvizsgálatára és annak eldöntésére, hogy 2013 után is szükség lesz-e európai uniós támogatásra. A Parlament azt is követeli továbbá, hogy a Számvevőszék egy speciális jelentést dolgozzon ki ezzel a három leszerelési programmal kapcsolatban az év végére annak megállapítására, hogy az elköltött pénz valóban hozzájárult-e a biztonság növeléséhez. Az összes országot érintő költségvetési megszorítások mellett a Parlament csak akkor egyezik bele a támogatás meghosszabbításába, ha az uniós finanszírozás valóban segített az energiaellátás biztonságának fejlesztésében, az infrastruktúra modernizálásában és fenntartható energiaprojektek kifejlesztésében. A Japánban történt nukleáris katasztrófát követően az Unió tudatában van felelősségének, és nem engedheti meg, hogy elhanyagolja atomerőművei biztonságát. Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről szóló jelentés összefoglalja a litván Ignalina, a szlovák Bohunice és a bolgár Kozloduy erőművek szétkapcsolására és szétszerelésére biztosított uniós finanszírozást. Az uniós csatlakozási tárgyalások keretében Litvánia, Szlovákia és Bulgária vállalta ezeknek az atomerőműveknek a bezárását és leszerelését, amelyeket a G7-ek által folytatott tárgyalások értelmében nem lehet korszerűsíteni gazdaságilag elfogadható költségen, és amelyekben nem lehetett biztosítani a minimális biztonsági követelményeknek való megfelelést. Az EU vállalta a bezárás és a leszerelés finanszírozását, és biztosítja a pénzügyi keretet. Üdvözlendőnek tartom, hogy az EU támogat ilyen tevékenységeket. A régi és nem biztonságos atomerőművek leszerelése Európában létfontosságú az európai állampolgárok életének és egészségének védelme érdekében. Remélem, hogy Franciaországban is ehhez hasonlóan bezárják és leszerelik a legrégebbi erőműveket. Németország is hasonló lépések megtétele mellett döntött közvetlenül a Japánban történt katasztrófát követően. A jelentés elfogadása mellett szavazok, mivel szükség van az Ignalina, a Bohunice és a Kozloduy erőművek bezárása és leszerelése folyamatának teljesítésére az EU megfelelő finanszírozása mellett. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozásról szóló jelentés mellett szavaztam. Úgy gondolom, az Uniónak támogatnia kell e létesítmények bezárását, valamint az alternatív energiaprojektekbe való beruházást, hogy biztosítsa az európaiak biztonságát és egészségének védelmét, csökkentse az energiafüggőséget és minimalizálja az esetleges társadalmi költségeket. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Csatlakozásuk előtt a nukleáris energiával és a radioaktív hulladékkal kapcsolatos érvényben lévő szabályok a közép- és kelet-európai országokban kevésbé szigorúak voltak, mint az abban az időben az EU-ban érvényben lévő szabályok. Továbbá ezen országok némelyike továbbra is régi, szovjet-tervezésű reaktorokat

107

108

HU


működtetett, amelyeket elfogadható gazdasági kiadásokkal nem lehetett hozzáigazítani a minimálisan elvárt biztonsági követelményekhez. Ezen okok miatt Litvánia, Szlovákia és Bulgária csatlakozásakor vállalta a szabványoknak nem megfelelő erőművek leszerelését. Ehhez az Unió beavatkozására és pénzügyi támogatására volt szükség, amely 2013-ig folytatódni fog. A tragikus eseményeket követően Japánban úgy gondolom, hogy sürgős szükség van az azon kelet- és közép-európai atomerőművek bezárására és leszerelésére irányuló programok teljesítésére, amelyek működése nem felel meg az európai biztonsági előírásoknak. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Litvánia, Szlovákia és Bulgária teljesítette a három atomerőmű egyes egységeinek időben való bezárására vonatkozó kötelezettségeit. Az Ignalina Erőmű 1. egységét 2004. december 31-én, 2. egységét 2009. december 31-én zárták be. A V1 Erőmű 1. egységét 2006. december 31-én, 2. egységét 2008. december 31-én zárták be. A Kozloduy Erőmű 1. és 2. egységét 2002. december 31-én, és 3. és 4. egységét 2006. december 31-én zárták be. Jogilag indokolt a pénzügyi segítségnyújtás odaítélése az egyes éves egyesített programozási dokumentumokon alapuló bizottsági határozatban erre meghatározott éves összegben, ami lehetővé teszi a jóváhagyott projektek előrehaladásának és finanszírozásának ellenőrzését. Az uniós támogatás célja, hogy segítsen ennek a három tagállamnak abban, hogy a meghatározott korai bezárási határidők okozta pénzügyi és gazdasági terhekkel meg tudjanak küzdeni, valamint hogy fedezze sok fontos leszerelési tevékenység költségét, energiaprojektekbe ruházzon be az energiafüggőség csökkentése érdekében, valamint hogy segítsen enyhíteni az erőművek leszerelésének társadalmi hatásait. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Tudjuk, hogy a működő atomerőművekben található reaktorok átlagéletkora az Európai Unió tagállamainak közel felében viszonylag magas, ami biztonsági okokból, valamint a közegészség és a környezet védelme érdekében szükségessé tette a reaktorok némelyikének leszerelését. Az új tagállamok esetében, amelyeknek számos egységet kell leszerelniük, indokolt, hogy támogatást kapjanak az Uniótól a leszerelési folyamatok megfelelő és biztonságos teljesítéséhez. Ezeknek a folyamatoknak tartalmazniuk kell a szükséges karbantartást és felügyeletet a bezárást követően, a hulladékkezelést, a hulladékok és kiégett fűtőelemek tárolását és semlegesítését, a létesítmények környezeti rehabilitációját és a bezárt erőművek által biztosított termelési kapacitás helyettesítéséhez szükséges támogatást, különös figyelmet fordítva a környezeti fenntarthatóságra és az energiahatékonyságra. Végezetül meg kell jegyezni, hogy ezeknek a folyamatoknak a társadalmi következményeit is figyelembe kell venni, biztosítva – az összes biztonsági feltétel mellett a leszerelés előtt, alatt és után –, hogy a munkavállalók munkahelyét és egyéb jogait is megvédik. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A Marinescu-jelentés 7. bekezdése megállapítja, hogy Litvánia, Szlovákia és Bulgária egyes atomerőműveinek leszerelését „valamennyi európai ember biztonsága és egészsége érdekében a legmagasabb prioritásként kell kezelni”. Teljes mértékben egyetértek ezzel a megállapítással, de még tovább mennék: az atomenergiáról való teljes átállás az összes tagállamban polgáraink biztonságát és egészségét szolgálná. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Ahogy tudják, Litvánia, Szlovákia és Bulgária régi, szovjet-tervezésű atomerőműveket működtetett, amelyekkel kapcsolatban a

05-04-2011

05-04-2011

HU


nemzetközi közösség arra a megállapításra jutott, hogy gazdaságilag elfogadható költségek mellett nem lehet biztosítani a minimális biztonsági előírásoknak való megfelelésüket. Felismerve, hogy a korai bezárás kivételes pénzügyi terhet jelent, valamint a szolidaritás megnyilvánulásaként, az Európai Unió kötelezettségvállalást tett arra, hogy megfelelő kiegészítő pénzügyi segítséget nyújt ezeknek a reaktoregységeknek a leszereléséhez 2013 végéig. Ugyanakkor aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a kulcsfontosságú hulladékinfrastruktúra-kezelési projektek (a kiégett fűtőelemek tárolásával és a hulladéktároló-helyekkel kapcsolatos projektek) komoly késedelmet szenvedtek. A rendszerben meglévő ráhagyások nagyjából elfogytak, és a késedelmek kezdik veszélyeztetni a teljes leszerelési tervet, arányosan növelve a költségeket. A Bizottságnak közölnie kellene a projekt időbeosztásának újraértékelésével kapcsolatos eredményeket. A támogatások jelentős részét már odaítélték az energiaprojekteknek, de még mindig jelentős finanszírozásra van szükség a leszerelések kapcsán, és a nemzeti alapok nem elegendőek ezek fedezésére: az Ignalina Atomerőmű állami leszerelési alapjának nem sikerült összegyűjtenie a megfelelő támogatást. A leszerelésnek csupán a technikai költségei a 987–1300 millió EUR tartományban lesznek. Az Unió tagállamainak megfelelő intézkedéseket kell tenniük e tekintetben. Továbbá, a nukleáris biztonságot illetően, tárgyalnunk kell az Unió határán, Oroszországban és Fehéroroszországban tervezett nukleáris reaktorokkal rendelkező új atomerőművekről. Ezek új kihívást jelenthetnek az Unió számára, mert a jövőben valódi veszélyforrásokká válhatnak polgáraink egészsége és környezetünk tekintetében. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában található nukleáris reaktorokat nem lehet gazdaságosan korszerűsíteni, hogy megfeleljenek a minimális biztonsági előírásoknak. Csatlakozási tárgyalásaik részeként ez a három ország vállalta, hogy egy meghatározott időpontra bezárja és leszereli atomerőműveit. A hatékony bezárások folytatásához egyértelmű pénzügyi keretre, valamint a biztosított pénzeszközök megfelelő felhasználásának ellenőrzésére van szükség. Támogatom Marinescu úr jelentését, mivel az európai polgárok biztonságát a legmagasabb prioritásként kell kezelni. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságának és eredményességének kérése most minden eddiginél relevánsabb. A Japánban történt közelmúltbeli események minden eddiginél sürgetőbbé tették a biztonsági kérdéseket. Marinescu úr jelentése részletesen vizsgálja a megfelelő pénzügyi erőforrások biztosítását a Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában található atomerőművek leszereléséhez. Valójában az európai családhoz való csatlakozásukkor ezek az államok vállalták a területükön működő atomerőművek leszerelését. Az EU vállalta, hogy megfelelő pénzügyi támogatást nyújt e kötelezettségvállalások teljesítéséhez. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak határozott fellépést kell javasolnia bizonyos, a polgárai számára fontos kérdésekben, beleértve az atomerőművek biztonságosságát. Agnès Le Brun (PPE), írásban. – (FR) Amikor Litvánia, Szlovákia és Bulgária csatlakozott az Európai Unióhoz, egy bezárással és leszereléssel kapcsolatos tervet állítottak fel az európai szabványoknak nem megfelelő több régi atomerőműre vonatkozóan. Az igen jelentős, 2013 végére összesen 2848 millió EUR-t elérő előirányzatok felszabadításának köszönhetően lehetővé vált az összes érintett erőmű bezárása, valamint az adott tagállamokban a más energiaforrásokra való részleges áttérés biztosítása. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy számos kötelezettségvállalást nem teljesítettek, és ezért felmerül, hogy mire használták fel a pénzügyi támogatást. Ezért szavaztam az Európai Parlament állásfoglalása

109

110

HU


mellett. Rávilágítva a leszereléssel kapcsolatos gyakorlatilag nem létező előrelépésre, annak ellenére, hogy ez a program fő célja, az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban bonyolítsák a segítségnyújtást, például úgy, hogy évente jelentést készítenek az elért haladásról. Ennek érdekében a Bizottság támaszkodhatna a Számvevőszék által most végzett ellenőrzésre. Emellett összeállíthatna egy koordinátorokból és szakértőkből álló csoportot a három projektre vonatkozóan, amit, meglepő módon még mindig nem tett meg. David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely a Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában található olyan régi, szovjet-tervezésű nukleáris reaktorokkal foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban a G7-ek 1992. évi müncheni találkozóján elfogadott többoldalú cselekvési programmal összhangban a nemzetközi közösség arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek a reaktorok nem alakíthatók át gazdaságosan úgy, hogy megfeleljenek a minimális biztonsági előírásoknak. Az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos tárgyalások során a három ország kötelezettséget vállalt ezeknek a nukleáris reaktoroknak a meghatározott határidőre történő bezárására és az azt követő leszerelésére. Elismerve, hogy a korai bezárások kivételes pénzügyi terhet jelentenek, valamint szolidaritásból az Európai Unió vállalta, hogy megfelelő kiegészítő pénzügyi támogatást biztosít ezeknek az egységeknek a leszereléséhez 2013 végéig. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozásról szól. Ezek az erőművek veszélyt jelentenek az emberi egészségre és az ökoszisztémákra, nemcsak származási országukban, hanem egész Európában és a világon. A jelentés tartalmát illetően ezeknek a régi erőműveknek a leszereléséhez való hozzájárulás mellett szavaztam. Figyelembe véve az atomenergiával kapcsolatos régóta ismeretes komoly kockázatokat, valamint a Japánban a közelmúltban történt nukleáris katasztrófát, kérem egy európai terv azonnali megalkotását ennek az energiatípusnak a teljes mellőzésére. Úgy gondolom továbbá, hogy az EU-nak azonnal fel kell függesztenie az új atomerőművek finanszírozását és támogatását. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés azoknak az atomerőműveknek a leszerelésével foglalkozik, amelyeket elhanyagoltak, és amelyek közvetlen veszélyt jelentenek az összes uniós állampolgár egészségére nézve. Csak részben kérdőjelezi meg a leszerelési programhoz nyújtott uniós pénzügyi támogatás úgynevezett „energia” komponensét. Ennek a Háznak egyértelműen el kell ítélnie az új atomerőművek ilyen módon való finanszírozását. Ezt nem teszi meg, valamint nem követeli az atomenergia elhagyását sem, bár szükségszerű lenne. A csupán néhány napja történ fukusimai katasztrófa fényében ez szégyenletesen rövid távú gondolkodásra vall. Kérem egy európai terv azonnali megalkotását az atomenergia teljes mellőzésére. Mellette szavaztam, hangsúlyozva a jelentésben szereplő atomerőművek leszerelésének finanszírozására való utalást. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A nukleáris biztonság mindenkit érint Európában. A közelmúltbeli baleset Japánban rávilágított az atomerőművekkel járó kockázatokra. Azokban a kelet-európai államokban, amelyek az EU részévé kívántak válni, olyan szovjet technológiát alkalmazó atomerőművek találhatók, amelyek sok éve működnek, és kezdenek az élettartamuk végéhez közeledni. Mivel ezeknek a szerkezeteknek a leszerelése jelentős költségekkel jár, természetes, hogy az EU támogatja ezeket az országokat a leszerelésre irányuló erőfeszítéseikben, hogy ne történhessen nukleáris baleset európai területen, amelynek következményeit, sajnálatos módon, jól ismerjük.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről szóló állásfoglalás mellett szavaztam, mivel megjegyzi, hogy az érintett atomerőművek leszerelését valamennyi európai ember biztonsága és egészsége érdekében a legmagasabb prioritásként kell kezelni, és mivel aggodalmát fejezi ki, hogy a leszerelési intézkedéseket támogató pénzügyi erőforrások hiánya késleltetni fogja az atomerőművek leszerelését, és veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget. A fukusimai baleset bizonyítja, hogy az atomenergia katasztrófa esetén kontrollálhatatlan, és hogy kezelése nem lehet magánkézben. Ezért sürgős moratóriumra szólítunk fel, hogy ne lehessen további atomerőműveket építeni, és meg kell határoznunk egy ütemtervet az Európában jelenleg működő 143 erőmű bezárására. Az EU-nak egy atomerőműtől mentes jövő felé kell elmozdulnia, amely a megújuló energiaforrásokon alapul. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az állásfoglalás elavult atomerőművek leszerelésével kapcsolatos terveket értékel három uniós tagállamban: a litván Ignalina erőművel, a szlovák Bohunice erőművel és bolgár Kozloduy erőművel kapcsolatban. Az állásfoglalás felméri továbbá a leszereléssel nem kapcsolatos energiaprojektek esetleges finanszírozásának költségeit és késedelmét. „Az esetleges finanszírozás” találó kifejezés. Fontos egyértelműen meghatározni és részletesen kidolgozni, hogy hogyan fogják helyettesíteni a hatalmas energiaforrásokat, valamint hogy hol és mikor fognak új elektromos állomásokat létrehozni pénzügyi segítségünkkel. A jelentés mellett szavaztam, mivel megértem az atomerőművekkel kapcsolatos kockázatokat, de mi értelme van az Ignalina leszerelésének, miközben más atomerőművek még nem épültek meg az Európai Unióban? Lehet, hogy helyénvalóbb lenne helyreállítási munkákat végezni? Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában néhány atomerőmű átalakítása, hogy megfeleljen a kötelező minimális biztonsági előírásoknak vagy nem lehetséges, vagy gazdaságtalan. Az uniós csatlakozási tárgyalások értelmében ezeknek a közép- és kelet-európai országoknak támogatást nyújtanak az elavult reaktorok leszereléséhez. Körülbelül 1 300 millió EUR-t fizettek ki Litvániának (Ignalina), Szlovákiának (Bohunice V1) és Bulgáriának (Kozloduy) 2009-ig. Az EU újabb kifizetéseket vállalt 2013 végéig. Az orosz-ukrán gázválság alatt Szlovákia úgy döntött, hogy újra működésbe hozza a már leszerelt Bohunice atomerőművet, hogy ellensúlyozza az energiahiányt, amelyet az Oroszországból származó gázellátás hiánya okozott. Japán megmutatta, hogy milyen könnyen válik kezelhetetlenné egy atomerőmű. Ez még fontosabbá teszi az elavult erőművek bezárását, ugyanakkor alternatív energiaforrások kidolgozását, az újraaktiválás megakadályozása érdekében. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Egyáltalán nem kérdéses, hogy az összes európai polgár biztonsága és egészsége érdekében az Uniónak és a tagállamoknak elsődleges prioritásként kell kezelniük az érintett atomerőművek leszerelését az új tagállamokban. Ugyanakkor legalább ekkora figyelmet kell fordítani az Európai Unió közvetlen szomszédságában lévő veszélyek elhárítására. Ezen a ponton szeretném hangsúlyozni, hogy sürgető szükség van az 1986-ban felrobbant csernobili atomreaktor köré építendő új szarkofág létrehozásához szükséges támogatás meghatározására és mobilizálására. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek az atomerőművek Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről szóló állásfoglalással. Mindenekelőtt annak biztosítására kell törekednünk, hogy az összes leszerelési munkálatot időben befejezzék, megfelelően végrehajtva az összes szükséges biztonsági intézkedést, és elkerülve az emberi

111

112

HU


egészség és a környezet veszélyeztetésének akár minimális kockázatát is. Amennyiben elkötelezettek vagyunk az Ignalina és más atomerőművek leszerelése mellett, a folyamatra elkülönített összes pénzügyi erőforrást a tervek szerint kell felhasználni az átláthatóság és hatékonyság elvét követve. A nemzeti hatóságoknak sürgősen véglegesíteniük kell a részletes leszerelési terveket. Úgy gondolom, hogy a Számvevőszék által végzett ellenőrzés eredményei fel fogják fedni a támogatások felhasználásának célját és hatékonyságát. Mindent meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy a szétszerelési tevékenységek és a leszerelésből származó hulladékok kezelése 2013-ra megkezdődjön. Tanácsosnak tartom felkérni a Bizottságot, hogy részletes finanszírozási tervet mutasson be az Európai Parlament számára, valamint hogy határozza meg, ki felel az Európai Unió által nyújtott támogatás felhasználásáért. Mivel az állami pénzek nem elégségesek az atomerőművek leszereléséhez, fontos lenne, hogy a felvázolt új stratégiák és tervek tartalmazzák az új tevékenységeket, és azoknak megfelelően biztosítsák a kiegészítő uniós támogatást. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában található atomerőművek leszerelésével kapcsolatos uniós támogatásról szóló szöveg mellett szavaztam, mivel figyelembe véve a földrengést követő eseményeket és a nukleáris válságot Japánban, úgy gondolom, hogy alapvető és döntő fontosságú, hogy az Európai Unió elfogadjon egy a nukleáris reaktorok biztonsági tesztelésével kapcsolatos politikát, amely megszüntet mindenféle szintű kockázatot. Az érintett országok területén régi szovjet-tervezésű atomerőművek működtek, és technikailag lehetetlennek bizonyult ezen erőművek korszerűsítése, hogy megfeleljenek a jelenleg elvárt nemzetközi biztonsági előírásoknak. Az EU által biztosított finanszírozás összhangban van az atomerőművek bezárásával kapcsolatos, az ezen országok által viselt gazdasági terhekkel. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU-hoz való csatlakozással kapcsolatos tárgyalások részeként Litvánia, Szlovákia és Bulgária támogatásról egyezett meg az olyan régi, szovjet gyártmányú nukleáris reaktorok leszerelése terén, amelyek a nemzetközi közösség véleménye, valamint a G7-ek 1992. évi müncheni találkozóján elfogadottak alapján nem alakíthatók át gazdaságosan úgy, hogy megfeleljenek a minimális biztonsági előírásoknak. A csatlakozási tárgyalások összefüggésében a három ország vállalta ezeknek a reaktoroknak egy meghatározott határidőre történő bezárását és leszerelését. Felismerve, hogy a korai bezárás kivételes pénzügyi terhet jelent, valamint szolidaritásból az Európai Unió vállalta, hogy megfelelő kiegészítő pénzügyi támogatást nyújt ezeknek a reaktoroknak a leszereléséhez 2013 végéig. A segítségnyújtási programot rendszeres ellenőrzésnek és értékelésnek vetették alá. Az Európai Számvevőszék jelenleg folytat vizsgálatokat a három program eredményeivel kapcsolatban, és a jelentés 2011 őszére várható. Már most megállapítható, hogy szinergiákat lehetett volna létrehozni a három projekt között az uniós tevékenység hatékonyabbá és eredményesebbé tétele érdekében. A jelentés mellett szavaztam, amelyből a Bizottságnak az atomerőművek leszerelésének támogatására vonatkozó szabályok harmonizálására irányuló javaslatát emelném ki. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az atomerőművek új tagállamokban történő leszerelése terén az uniós finanszírozás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2011. március 14-én előterjesztett európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány célja, hogy kiderítse, milyen haladást értek el a Litvániában, Bulgáriában és Szlovákiában található elavult atomerőművek szétszerelésében, amely projekt 1999 óta az EU pénzügyi támogatásában részesül. Az energiaellátás biztonsága az EU energiastratégiájának egyik alapvető prioritása. A jelenlegi előrejelzések alapján a programokkal kapcsolatos eddigi

05-04-2011

05-04-2011

HU


késedelmek nem akadályozzák a leszerelési folyamatok megkezdését és a nukleáris hulladékok kezelését, valamint nem befolyásolják az erőművek alkalmazottai által 2013-ra elvégzendő munkákat. Ugyanakkor továbbra is komoly aggodalomra ad okot, hogy a leszerelési terveket még nem véglegesítették, és hogy erőfeszítéseket kell tenni a pénzügyi források kezelésének, valamint az érintett tagállamok nemzeti hatóságai közötti koordináció fejlesztésére. Ezért az állásfoglalásra irányuló indítvány mellett szavazok. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A három ország – Litvánia, Szlovákia és Bulgária – régi, szovjet-tervezésű atomerőműveket üzemeltetett, amelyekről a nemzetközi közösség a G7-ek 1992. évi müncheni csúcstalálkozóján elfogadott G7 multilaterális cselekvési programnak megfelelően megállapította, hogy gazdasági szempontból elfogadható költséggel nem korszerűsíthetőek az uniós biztonsági előírásoknak megfelelő színvonalra. A három ország az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során kötelezettséget vállalt e nukleáris reaktorok meghatározott határidőre történő bezárására, majd leszerelésére. Annak elismeréseképpen, hogy a korai bezárás rendkívüli pénzügyi terhet jelentett, valamint szolidaritásból, az Európai Unió vállalta, hogy 2013 végéig további megfelelő pénzügyi támogatást nyújt e reaktorblokkok leszereléséhez. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mivel alapvető fontosságúnak tartom, hogy továbbra is szorosan nyomon kövessük az atomerőművek leszerelési szakaszát Litvániában, Szlovákiába és Bulgáriában, ahol az Európai Unióhoz való csatlakozásukkor még mindig régi, szovjet-tervezésű atomerőművek működtek, amelyekről bebizonyosodott, hogy fenntartható költségek mellett nem korszerűsíthetők a jelenlegi biztonsági előírásoknak megfelelő színvonalra. A közelmúltbeli japán katasztrófát követően továbbá már nem elfogadhatók az ezekkel az eljárásokkal kapcsolatos elmaradások az összes európai és máshol élő polgár biztonsága érdekében, és a leszerelési folyamattal kapcsolatos rendkívüli pénzügyi terheket sem lehet többé kifogásként felhozni az esetleges késedelmekre. Az Európai Unió ezért vállalta, hogy megfelelő pénzügyi támogatást biztosít ezeknek a reaktoroknak a leszereléséhez 2013 végéig. Az egész Európai Unió érdekében nem lehet több késlekedést tolerálni, és azokat minden lehetséges alkalommal el kell ítélni. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A japán atomerőmű okozta nukleáris katasztrófát követően, amely részben a jelenlegi biztonsági előírásokhoz való alkalmazkodás sikertelenségéhez köthető, azt mondhatjuk, kiváló döntést hoztunk, amikor a csatlakozási tárgyalások során időpontokat határoztunk meg három régi, szovjet-tervezésű atomerőmű végleges bezárására Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában. A megállapodások értelmében a végleges bezárást és az azt követő biztonságos karbantartást 2013-ra kell elvégezni, amelynek költségeihez az Európai Unió közel 3 milliárd EUR-val járul hozzá. A késedelmeket, valamint a három atomerőmű biztosításával kapcsolatos költségnövekedéseket követően a jelentés nagyobb felügyelet gyakorlására szólítja fel a Bizottságot, hogy rögzítse a jelenlegi helyzetet, valamint az eredeti ütemtervhez képest a leszerelési folyamatok különböző szakaszainak teljesítésére meghatározott várható időkeretet. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Litvánia, Szlovákia és Bulgária régi, szovjet-tervezésű atomerőműveket üzemeltetett, amelyekről a nemzetközi közösség megállapította, hogy gazdasági szempontból elfogadható költséggel nem korszerűsíthetőek az uniós biztonsági előírásoknak megfelelő színvonalra. A csatlakozási tárgyalásokat felhasználták arra, hogy a három atomerőművet meghatározott időpontra bezárják, majd

113

114

HU


leszereljék. 2,7 milliárd eurót különítettek el erre az 1999–2013-as időszakban. 2009 végére már 1,8 milliárd EUR-t kiutaltak. Ennek ellenére jelentősen késik a leszerelési programok végrehajtása. Az Európai Parlament attól tart, hogy ezek a késedelmek kockázatot jelentenek a környezetre és az emberi egészségre. Elégedett vagyok a jelentéssel, különösen mivel a Ház támogatta módosításaimat, amelyeket a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban terjesztettem elő, és amelyek az alapok kezelésének és erőforrásaik felhasználásának teljes átláthatóságára szólítanak fel. Az Európai Parlament arra vonatkozó javaslatomat is elfogadta, hogy a Bizottság évente készítsen jelentést a Parlamentnek és tájékoztasson minket arról, hogy helytállónak bizonyultak-e előrejelzéseik a felszabadított erőforrásoknak a következő három évben való felhasználásával kapcsolatban. A jelentés megalapozza ennek a folyamatnak a nagyon szoros nyomon követését, és ez több szempontból is nagyon hasznos dolog. Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, és támogatom az atomerőművek fokozatos leszerelését. Thomas Ulmer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. Az Ignalina, Bohunice és Kozloduy erőművek leszerelése túl sok időt vesz igénybe, és nagyobb elkötelezettségre lenne szükség a nemzeti szereplők részéről. Nagy szükség van arra, hogy az összes tagállam sürgesse az erőművek szétszerelésével kapcsolatos közös szabványok létrehozását. Egyértelmű felelősségi köröket kell kialakítani. Az Unióhoz való csatlakozási tárgyalások során a három ország, vagyis Litvánia, Szlovákia és Bulgária, szándéknyilatkozatot tett ennek a három nem biztonságos atomerőműnek a hálózatból történő eltávolítására. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A múlt hónapban Japánban történt tragikus események és a fukusimai erőmű biztonsága körüli aggodalmak sok, atomerőművekkel kapcsolatos megbeszélést idéztek elő. Fontos, hogy ezekre a megbeszélésekre sor kerüljön – sok litván túl jól ismeri a csernobili katasztrófát. Litvánia Ignalina atomerőművének bezárása volt az uniós tagság egyik feltétele, de ez nagyon fájdalmas volt. Az EU 837 millió EUR-t biztosított Litvániának, hogy segítsen enyhíteni az atomerőmű bezárásának következményeit a 2007–2013-as időszakra. Ugyanakkor nem elég egyszerűen megkapni az EU-tól a reaktor bezárására elkülönített támogatást. A biztonságos leszerelés hosszú folyamat, és az Uniónak Litvánia minden lépését támogatnia kell ezen az úton. Ez átfogó támogatást jelent – a radioaktív hulladék és a veszélyes hulladék kezelését. Ahogy az előadó megjegyzi, az átfogó uniós támogatás fontos az Ignalina atomerőmű bezárása gazdasági és társadalmi következményeinek csökkentéséhez. Az atomerőmű bezárása következtében sok litvánt elbocsátottak, és kár érte gazdaságunkat. Az EU-nak több segítséget kellene nyújtania az energiaágazatbeli projektekhez az Ignalina atomerőmű bezárása gazdasági következményeinek enyhítéséhez. Ezek közé tartozhat az energiateljesítmény és az energiahatékonyság növelésére irányuló intézkedések megújításának támogatása. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A Litvániában, Szlovákiában és Bulgáriában található három atomerőmű leszereléséről szóló jelentés mellett szavaztam. Mivel ezek az atomerőművek az alapvető biztonsági követelményeknek sem felelnek meg, leszerelésük volt az egyik feltétel, amelyben megállapodott a három ország a csatlakozási tárgyalások során, és az Európai Unió vállalta, hogy a leszerelés költségeinek egy részét fedezi. Ebben az összefüggésben különösen jó hír, hogy az Ignalina erőmű bezárása Litvániában azt jelenti, hogy az ország egyetlen atomerőművét megszüntették.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Jelentés: Barbara Matera (A7-0060/2011) Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) 2006-ban hozták létre azzal a céllal, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a nemzetközi kereskedelemben bekövetkezett jelentős változások következményei által érintett munkavállalók számára, valamint hogy segítse munkaerő-piaci újraintegrálódásukat. 2009. május 1-jétől az EGAA hatáskörét kibővítették, hogy segítséget nyújtson a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság közvetlen eredményeként elbocsátott munkavállalók számára. Ebben az időszakban, amikor ezzel a súlyos válsággal kell szembenéznünk, amelynek az egyik fő következménye a munkanélküliség növekedése, az Uniónak a rendelkezésére álló összes eszközt fel kell használnia, hogy reagáljon erre, és különösen, hogy támogatást nyújtson azok számára, akiknek a munkanélküliség mindennapi valóság. Ezért szavaztam az EGAA-nak a Cseh Köztársaság érdekében történő mobilizálásáról szóló jelentés mellett, az Unilever ČR spol.s r.o. vállalattól elbocsátott munkavállalók támogatása érdekében. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A támogatás az Unilever ČR vállalattól elbocsátott 664 munkavállalóból 460-ra vonatkozik, akiket a kiskereskedelmi ágazatban foglalkoztattak: az érintettek 52,4%-a nő, 13%-a 54 évnél idősebb és 9,1%-a 24 évnél fiatalabb. Hangsúlyozni kell, hogy az elbocsátott munkavállalók képzését segítő intézkedéseket a vállalat társfinanszírozza, amely nem húzza ki magát a felelősség alól, és a nevében eljáró szerződő felek vagy vállalatok fogják bevezetni a gyakorlatba. Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Az Európai Parlament sikere, hogy a 2011. évi költségvetés most először 47 608 950 EUR összegű kifizetési forrást biztosít az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) számára létrehozott költségvetési tételből. Az EGAA-t egy különálló speciális eszközként hozták létre, saját célkitűzésekkel és határidőkkel, és ezért megérdemel saját erőforrásokat, elkerülve, hogy más költségvetési tételekből támogassák, ahogy az korábban történt, és ami meghiúsíthatja a különböző politikai célkitűzések elérését. Véleményem szerint az EGAA bebizonyította értékét, és egyedüli gondom, hogy az új tagállamok nem használták fel nagyobb mértékben. Következésképp az a benyomás alakulhat ki, hogy az EGAA célja, hogy biztosítsa a régi tagállamoknak azokat az uniós költségvetési forrásokat, amelyekhez korábban hozzá voltak szokva, például a kohéziós politika keretén belül. Véleményem szerint a történelem során az első cseh EGAA-támogatás iránti kérelem az első fecske, amelyet újabbak követnek, mivel a cseh ipart is érintette a globalizáció és az egész világra kiterjedő pénzügyi válság, és az elbocsátott cseh munkavállalók megérdemlik az európai segítséget, hogy sikeressé válhassanak a nagy kihívásokat támasztó munkaerőpiacon. Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot 2006-ban hozták létre egy rugalmas eszközként, hogy gyors egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtson a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére. A Cseh Köztársaság most először veszi igénybe az alap erőforrásait a globális gazdasági és pénzügyi válság kitörése óta, és célja, hogy enyhítse a következményeit 634 munkavállaló elbocsátásának az Unilever vállalattól, amely Nelahozevesben zárta be egy gyárát. Figyelembe véve, hogy az elbocsátottak 52,4%-a nő, és az elbocsátott munkavállalók több mint 13%-a 54 évnél idősebb, nagyon indokoltnak tartom az erőforrásoknak a Cseh Köztársaság számára való biztosítását, és ezért a jelentés mellett szavaztam. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Elégedett vagyok az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) által elvégzett munkával, vagyis a világkereskedelemben

115

116

HU


bekövetkezett változások által érintett munkavállalók támogatásával. Hasonlóan, támogatom az EGAA-nak a Cseh Köztársaság számára, az Unilever vállalat munkavállalói érdekében történő mobilizálásáról szóló döntést. A vállalatnál több mint 500 váratlan elbocsátásra került sor a gazdasági és pénzügyi világválság eredményeképp. Rendkívül fontos tehát ez a döntés, nemcsak a munkavállalók és családjaik számára, hanem a Melník körzet számára is, ahol az Unilever létesítményei találhatók, és amelynek gazdasága nagy mértékben függ az élelmiszerfeldolgozó-ipartól, valamint a vegyipartól és energiaipartól. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A jelentés és a módosítás mellett szavaztam, amely az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) felülvizsgálatára szólít fel. Azért döntöttem így, mert sajnálatosnak tartom, hogy az EGAA jelenlegi formájában nem teszi szükségessé azoknak a multinacionális vállalatoknak a pénzügyi helyzetével, esetleges adóelkerülésével vagy állami támogatásával kapcsolatos helyzetének vizsgálatát, amelyek átalakítása indokolttá teszi az EGAA beavatkozását. Véleményem szerint ezzel foglalkozni kell az EGAA-rendelet következő felülvizsgálata során anélkül, hogy megakadályoznánk az elbocsátott munkavállalóknak az EGAA-hoz való hozzáférését. Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Ismét úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételét – jelenleg összesen 1200 ember támogatása érdekében, akik elvesztették munkájukat Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban –, mivel Európa még mindig érzi a gazdasági válság hatásait, és a kivételes idők kivételes intézkedéseket kívánnak. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a jövőben már meglévő eszközöket kellene használnunk – különösen az Európai Szociális Alapot –, hogy növeljük a foglalkoztathatóságát azoknak, akiknek felmondtak, illetve akiket elbocsátottak. Valószínűleg nem lesz szükség a Globalizációs Alkalmazkodási Alapra a következő költségvetési időszakban. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A kérelem a kiskereskedelmi ágazatban, a Střední Čechy cseh régióban működő Unilever ČR vállalattól történt 634 elbocsátással kapcsolatos. Ahogy a lengyel Podkarpackie régióval kapcsolatos idei első kérelemmel kapcsolatban is, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság kedvezően értékelte a folyamat támogathatósági kritériumoknak való megfelelését. Nem mulaszthatom el sajnálatomat kifejezni az egész Unióban tapasztalható elbocsátási hullám miatt, amely azt mutatja, hogy még mindig sokat kell tennünk, hogy kilábaljunk a válságból. Támogatom a Bizottságnak az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételére irányuló javaslatát, és remélem, hogy az elbocsátott munkavállalók a lehető leghamarabb új munkahelyet találnak. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A jelentés az Európai Parlament és a Tanács határozattervezetéről szól az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 323 820 EUR összegben való igénybevételével kapcsolatban, a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság eredményeképp elbocsátott cseh munkavállalók újraintegrálódásának támogatása érdekében. Ezt a kérelmet, amely a 2011. évi uniós költségvetés igénybevételére irányuló második kérelem, 2010. március 24-én nyújtották be a Bizottságnak, és az Unilever ČR vállalatnál, Střední Čechy régióban, a kiskereskedelmi ágazatban dolgozó 634 munkavállalót érint. Mivel a kérelem egy speciális költségvetési eszközt érint, továbbá mivel a kért összeg jogilag elfogadható, és összhangban van az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság által 2006. május 17-én kötött intézményközi megállapodás rendelkezésével, különösen annak 28. pontjával, a javaslat mellett szavazok, és remélem, hogy hozzá fog járulni a régióbeli lakosok gazdasági nehézségeinek csökkentéséhez, valamint a helyi gazdaság újraindításához.

05-04-2011

05-04-2011

HU


João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) újabb igénybevétele, ez esetben a multinacionális Unilever vállalat gyárából a Cseh Köztársaságban elbocsátott munkavállalók támogatására. Ahogy más alkalmakkor is, most is mellette szavaztam. Ugyanakkor azon fenntartások mellett, amelyeket mindig hangsúlyozunk ilyen helyzetekben, ennek a folyamatnak egyéb vonatkozásai is vannak, amelyeket hangsúlyozni kell. Az Európai Bizottság csupán azt jelentette ki, hogy az Unilever nem kapott semmilyen állami vagy uniós támogatást a gyár megnyitásához a Cseh Köztársaságban az EU-hoz való csatlakozását megelőzően, illetve azt követően. Ugyanakkor, bár ezt meg kellett volna tennie, és fel is kérték rá, a Bizottság nem szolgáltatott információt azzal kapcsolatban, hogy mi történik a csoport más gyáraiban, azzal érvelve, hogy az EGAA-rendelet értelmében ez nem kötelessége. Amellett, ami a Cseh Köztársaságban történt, érdemes volna megvizsgálni és értékelni az Unilever csoport viselkedését európai szinten. Sajnálatosnak tartjuk tehát, hogy nem rendelkezünk információval a csoport, valamint azon multinacionális vállalatok számára nyújtott állami támogatással kapcsolatban, amelyek átszervezése miatt van szükség általában az EGAA beavatkozására. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ismét az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről van szó, jelen esetben a multinacionális Unilever vállalat cseh gyárából elbocsátott munkavállalók megsegítése érdekében. Az Európai Bizottság álláspontja ezen a területen nagyon vitatott volt, mivel csupán azt jelentette ki, hogy az Unilever nem kapott semmilyen állami vagy uniós támogatást a gyár megnyitásához a Cseh Köztársaságban az EU-hoz való csatlakozását megelőzően, illetve azt követően. Ugyanakkor, bár ezt meg kellett volna tennie, és fel is kérték rá, a Bizottság nem szolgáltatott információt azzal kapcsolatban, hogy mi történik a csoport más gyáraiban, azzal érvelve, hogy az EGAA-rendelet értelmében ez nem kötelessége. Ezért a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban tartott vita során felhívtam a figyelmet arra, hogy nem állt rendelkezésünkre információ azzal kapcsolatban, hogy mi történik az Unilever csoporttal európai szinten, és javasoltam ennek a kérdésnek a figyelembevételét a rendelet felülvizsgálata során, hogy lehetővé váljon azon multinacionális vállalatok pénzügyi helyzetének, többek között az állami támogatással kapcsolatos helyzetének vizsgálata, amelyek átszervezése miatt van szükség általában az EGAA beavatkozására, az elbocsátott munkavállalók támogatáshoz való hozzáférésének akadályozása nélkül. Következésképpen a javaslatok mellett szavaztunk. Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a Cseh Köztársaságban dolgozó élelmiszeripari munkavállalók (UNILEVER) támogatása érdekében történő igénybevételéről szóló jelentés mellett szavaztam. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy sürgető szükség van az alap szabályozásának a lehető leghamarabb történő felülvizsgálatára. Ebből a célból a szavazás alatt aláírtam és biztosítottam egy módosítás elfogadását, amely kimondja, hogy a rendelet számára káros, hogy nem követeli meg azoknak a multinacionális vállalatoknak a pénzügyi helyzetével, esetleges adóelkerülésével vagy állami támogatásával kapcsolatos helyzetének ellenőrzését, amelyek az EGAA támogatásában részesülnek. Egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió célkitűzései elérésének finanszírozásával küzd, és választania kell hasonlóan magas prioritást élvező politikák között, a közösségi költségvetés nem engedheti meg, hogy olyan multinacionális vállalatok piacra való belépését és áttelepülési stratégiáit támogassa, amelyek egyedüli célja a profit növelése. Ezt figyelembe kell venni az elkövetkezendő szabályozásban

117

118

HU


anélkül, hogy megakadályoznánk az elbocsátott munkavállalóknak az EGAA-hoz való hozzáférését. Jiří Havel (S&D), írásban. – (CS) Javaslom az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló Barbara Matera-jelentés mellett való szavazást, amelynek keretében a Cseh Köztársaság benyújtotta első támogatás iránti igényét. Fontosnak tartom az alap jelentőségének hangsúlyozását, amelyet a cseh szociáldemokrata biztos, Vladimír Špidla alatt hoztak létre. A pénzügyi és az azt követő gazdasági földrengés sok embert megfosztott munkájától egész Európában. Az EGAA forrásait csak olyan intézkedések támogatására lehet felhasználni, amelyek egyengetik azon elbocsátott munkavállalók új munkahelyek felé irányuló útját, akik jelentkeztek szakmai képzési programokra, és olyan készségekre tettek szert, amelyek megfelelnek a munkaerőpiac elvárásainak, vagy önfoglalkoztatók lettek. Matera asszony jelentése alapján megállapíthatom, hogy az Unilever megfelel az összes kritériumnak. Az Unilever ČR vállalatnak a gazdasági válság következményei miatt kellett bezárnia Nelahozevesben működő létesítményét, és az elbocsátások a legtöbb munkavállalót érintették. Az Unilever az összes távozó munkavállalónak egy átfogó támogatási programot biztosított, hogy megkönnyítse, hogy új munkahelyet találjanak, és a vállalat szorosan együttműködött a helyi foglalkoztatási irodával a program kidolgozásában. A jelentésben foglalt információk alapján egyetértek tehát az erőforrások felszabadításával, valamint a Bizottság azon javaslatával, hogy 323 820 EUR-t nyújtsunk a Cseh Köztársaságnak az EGAA-ból. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a globalizáció következtében a világkereskedelemben végbement főbb strukturális változások eredményeként elbocsátott munkavállalók számára, és hogy segítse őket munkaerő-piaci újraintegrálódásukban. A 2009. május 1-jétől benyújtott kérelmek esetében az EGAA hatáskörét kiszélesítették, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság közvetlen eredményeként elbocsátott munkavállalók támogatását is magában foglalja. A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás lehetővé teszi az EGAA évente legfeljebb 500 millió EUR értékben történő igénybevételét. 2010. március 24-én a Cseh Köztársaság kérelmet nyújtott be az EGAA igénybevételére a kiskereskedelmi ágazatban (élelmiszerek) működő Unilever ČR, spol.sr.o vállalatnál történt 634 (mind támogatásra jogosult) elbocsátás tekintetében, és kérelmét további információkkal egészítette ki 2010. szeptember 20-án. A kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulásokat meghatározó követelményeknek. A Bizottság ezért javasolja 323 820 EUR mobilizálását. Következésképpen egyetértek azzal, hogy az EGAA-t igénybe kell venni, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a Cseh Köztársaság által benyújtott kérelemhez. Úgy gondolom továbbá, hogy más uniós tagállamoknak is jobban ki kellene használniuk az uniós alapok által biztosított lehetőségeket. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a Cseh Köztársaság érdekében történő igénybevétele mellett szavaztam, mivel értékes forrásnak tekintem ezt az eszközt a gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került munkavállalók támogatása szempontjából. A mai szavazás egy olyan kérelemről szólt, amely a Střední Čechy NUTS II. szintű régióban a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever ČR vállalat által elbocsátott 634 munkavállalónak az EGAA-ból való támogatását kéri 323 820 EUR összegben. Végezetül hangsúlyozom az EGAA fontosságát, amely megmutatta, hogy hasznos és hatékony forrás a globalizációból és a gazdasági válságból eredő munkanélküliség elleni küzdelemben.

05-04-2011

05-04-2011

HU


David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a jelentést, amely forrásokat szabadít fel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, hogy támogatást nyújtson a Cseh Köztársaságban elbocsátott munkavállalók számára. A kérelem 634 elbocsátással kapcsolatos, amely a Nelahozevesben található Unilever egység 2009 utolsó negyedévi bezárását követően történt. Négyszázhatvan elbocsátott munkavállaló fog az EGAA által támogatott személyre szóló intézkedésekben részesülni összesen 0,32 millió EUR értékben. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tartózkodok, a cseh munkavállalók iránti figyelemből, akiket feláldoztak a globalizáció oltárán. Az, hogy ilyen bizonytalan helyzetben találták magukat, egyszerűen a neoliberális uniós politikák következménye, amelyet ez az alap elfogad és jóváhagy. Ellene szavazok, mivel az e politikáknak áldozatul esett emberek számára nyújtott kisegítés elenyésző ahhoz képest, hogy milyen nyereséget aratnak le belőle máshol. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az EU a szolidaritás térsége, és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) ennek része. Ez a támogatás létfontosságú a munkanélküliek, és ebben a globalizált világban történő áthelyezések áldozatai számára való segítségnyújtás tekintetében. Egyre több vállalatot helyeznek át, kihasználva az alacsonyabb munkaerőköltségeket sok országban, főleg Kínában és Indiában, kárt okozva ezzel a munkavállalók jogait tiszteletben tartó országoknak. Az EGAA célja, hogy segítsen a vállalatok áthelyezésének áldozatul esett munkavállalóknak, és létfontosságú abban a tekintetben, hogy segíti az új foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket a jövőben. Az EGAA-t eddig több más uniós ország is felhasználta, ezért most helyénvaló ennek a Cseh Köztársaság támogatására való igénybevétele, amely ország a Střední Čechy NUTS II. szintű régióban a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever ČR, spol.sr.o vállalatnál történt 634 (mind támogatásra jogosult) elbocsátásra tekintettel segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Bár a javaslat mellett szavaztam, hogy támogatást nyújtsunk az Unilever munkavállalóinak a Cseh Köztársaságban, úgy gondolom, hogy ez a kapitalista modell következményeire nyújtott fájdalommentes és csillapító intézkedés, amely nem jelent igazi előrelépést a válság alapvető okai elleni küzdelemben. Egyetértek az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a kereskedelem szerkezetében bekövetkezett strukturális változások vagy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság közvetlen következményeként elbocsátott munkavállalók támogatása érdekében történő igénybevételével. Úgy gondolom, hogy az EGAA hozzájárulhat ezeknek a munkavállalóknak a munkaerőpiacra történő újraintegrálódására irányuló célkitűzésének eléréséhez. Azért szavaztam továbbá mellette, mert meg vagyok győződve róla, hogy ez a támogatás kiegészíti az összes nemzeti jogszabályban és kollektív szerződésben biztosított elbocsátással kapcsolatos támogatást. Ezért az EGAA eszközeinek igénybevétele semmilyen körülmények között nem helyettesítheti vagy védheti ki a kormányoknak és a vállalatoknak az elbocsátott munkavállalók irányában fennálló jogi kötelezettségeit. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy megvédje a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalókat. A Cseh Köztársaság 634 elbocsátás tekintetében kért támogatást. Helyénvaló és indokolt, hogy személyes támogatást nyújtsunk a globalizáció és a gazdasági válság eredményeképp elbocsátott munkavállalók számára, segítve munkaerő-piaci újraintegrálódásukat. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap az Unió által biztosított alap, amely gazdasági támogatást biztosít egyes nehéz helyzetben

119

120

HU


lévő ágazatok számára a tagállamokban, vagy azon ágazatok számára, amelyek az Unió átlagos követelményei felé terjeszkednek. Ezért szavaztam Matera asszony jelentése mellett. 2011-ben az Unió ilyen típusú alapokból való kifizetéseinek költségvetési tételét 50 millió EUR-val növelték, és ezért könnyebb támogatást nyújtani az ágazatok szélesebb köre számára. Ezek az első igénybevétel iránti kérelmek 2011-ben a gépgyártás és a feldolgozóipar részéről a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban. A (közel egymillió eurós) támogatás a kereskedelem és a gépgyártás területén szakosodott munkavállalóknak nyújt támogatást. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által érintett munkavállalók számára. 2011. február 15-én a Bizottság elfogadott egy új határozattervezetet az EGAA-nak a Cseh Köztársaság támogatás érdekében történő igénybevételéről, hogy támogassa a gazdasági és pénzügyi világválság eredményeképp elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci újraintegrálódását. Ez a 2011. évi költségvetési időszakban a második elbírálandó kérelem, és összesen 323 820 EUR igénybevételével kapcsolatos. A kérelem a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever ČR, spol.sr.o. vállalatnál egy négyhónapos referenciaidőszakban, 2009. szeptember 16-a és 2010. január 16-a között történt 594 (mind potenciálisan támogatott) munkavállaló elbocsátására vonatkozik. A Bizottság értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy összefüggés van az elbocsátások és a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások, illetve a pénzügyi és gazdasági válság között, és hogy ezeket az elbocsátásokat nem lehetett előre látni. A kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott összes jogosultsági kritériumnak, és ezért szavaztam az alap igénybevétele mellett. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A Cseh Köztársaság által benyújtott kérelem az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételére a Střední Čechy NUTS II. szintű régióban a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever ČR, spol.sr.o vállalatnál a 2009. szeptember 16. és 2010. január 16. közötti időszakban történt 634 elbocsátással kapcsolatban megfelel minden jogilag meghatározott támogathatósági feltételnek. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2009. június 18-i 546/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az EGAA hatáskörét ideiglenesen kiszélesítették, hogy olyan helyzetekre is vonatkozzon, amikor „legalább 500 főt bocsátanak el kilenchónapos időszak alatt, különösen kis- és középvállalkozásoknál, egy NACE 2-es ágazatban egy régióban vagy két egymással határos régióban NUTS II szinten”. Ezért az állásfoglalás mellett szavaztam, és remélem, hogy az EGAA igénybevétele hozzá fog járulni ezeknek a munkavállalóknak a munkaerőpiacra való sikeres visszailleszkedéséhez. Zuzana Roithová (PPE), írásban – (CS) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak a Cseh Köztársaság, és különösen az Unilever vállalat korábbi alkalmazottai érdekében történő igénybevételéről szóló jelentés mellett szavaztam, és örülök, hogy elfogadták a jelentést. Sajnálom, hogy a brit konzervatívok ellene szavaztak, és hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport cseh elnökének nem sikerült elérni, hogy meggondolják magukat annak ellenére, hogy ez az első alkalom, hogy a Cseh Köztársaság erőforrásokhoz jut ebből az alapból. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mint az ilyen típusú jelentések esetében általában, az EP:

05-04-2011

05-04-2011

HU


1. kéri az érintett intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; értékeli ebben a tekintetben a Bizottság által az EP-nek a támogatások felszabadításának felgyorsítására irányuló kérését követően bevezetett javított eljárását, amelynek célja, hogy bemutassa a költségvetési hatóság számára a Bizottságnak az EGAA-kérelem támogathatóságával kapcsolatos értékelését és az alap igénybevételére vonatkozó javaslatát; reméli, hogy továbbfejlesztik az eljárást az alap elkövetkezendő felülvizsgálata keretében; 2. emlékeztet az intézmények elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételéről szóló döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; kiemeli az EGAA potenciális szerepét az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; ugyanakkor felszólít arra, hogy értékeljék ezeknek a munkavállalóknak a munkaerőpiacra való hosszú távú integrálódását az EGAA által támogatott intézkedések közvetlen eredményeképp. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) 2011. február 15-én a Bizottság elfogadta az EGAA-nak a Cseh Köztársaság érdekében történő igénybevételéről szóló határozatra irányuló javaslatot, hogy támogassa a globális pénzügyi és gazdasági válság eredményeképp elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci újraintegrálódását. A vizsgálat tárgyát képező kérelem a Střední Čechy NUTS II. szintű régióban a kiskereskedelmi ágazatban működő Unilever vállalatnál egy négyhónapos referenciaidőszakban, 2009. szeptember 16-a és 2010. január 16-a között történt 634 (mind az alapból támogatható) elbocsátásra vonatkozik. A mai állásfoglalás melletti szavazatom megerősíti kedvező véleményemet, amelyet már korábban kifejtettem a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság találkozóján. Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele támogatni fogja az Unilever vállalatnak a Cseh Köztársaságban, Közép-Csehországban található Nelahozevesben található gyárában történt bezárásnak áldozatul esett 460 munkavállaló újraintegrálódását. Figyelembe véve, hogy ez fontos segítséget jelent a kis közösségben történt tömeges elbocsátással kapcsolatos társadalmi problémák megoldásában, a jelentés elfogadása mellett szavaztam. Catherine Stihler (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, amely személyre szabott intézkedéseket nyújt, hogy támogassa a Cseh Köztársaságban elbocsátott munkavállalókat. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap egy ellentmondásos mechanizmus. Hivatalosan, az alap lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy konkrét intézkedéseket finanszírozzon a válság hatásainak ellensúlyozására. Ez olyan, mint a ragtapasz a falábnak. Ugyanakkor ezt a mechanizmust ad hoc alapon alkalmazzák, és csak bizonyos esetekben. A valóságban az elbocsátási tervek finanszírozására használják. Ma az Európai Parlament még tovább ment ebben a képmutatásban azáltal, hogy az alap egy részét az Unilevernek nyújtotta, amely vállalat most zárta be cseh köztársaságbeli gyárait és bocsátott el több mint 600 embert, miközben nettó nyeresége 26%-kal, 4,6 milliárd EUR-ra nőtt. Ezért a jelentés ellen szavaztam, amely általánosabb kérdéseket vet fel, mint az Unilever esete. Figyelembe véve a jelenlegi foglalkoztatásbeli válságot, hogyan használhatnak fel

121

122

HU


továbbra is nemzeti és európai köztestületek közpénzeket, hogy olyan nemzetközi vállalatokat támogassanak, amelyek nyereségességük ellenére munkavállalókat bocsátanak el, és ezáltal részvényeseik érdekeit munkavállalóik érdekei elé helyezik? Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Csak a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által az Európai Parlamentben előterjesztett módosítást tudom támogatni, amely megköveteli egy vállalat egészének értékelését az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatásának odaítélésekor. Több alkalommal kértem ezt a Költségvetési Bizottságban. Ugyanakkor nem tudtam a jelentés egésze mellett szavazni. A kiskereskedelmi ágazatban működő cseh Unilever ČR spol.sr.o vállalat 634 munkavállalót bocsátott el, és támogatási intézkedéseket hozott létre mindeni számára, aki elvesztette munkahelyét (az egyéni intézkedésekre rendes esetben csak az elbocsátott munkaerő egy részének van szüksége a munkaerőpiacra való újraintegrálódásuk támogatása érdekében). Ahogy azt hangsúlyozzák minden jelentésben, amelyben a Parlament jóváhagyja az EGAA-ból történő támogatást, a strukturális alapok igénybevétele iránti kérelmeket nem szabad olyan intézkedések helyett használni, amelyekért a kollektív szerződések értelmében a vállalatok maguk felelősek. Jelentés: Jörg Leichtfried (A7-0028/2011) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A kettős felhasználású – azaz a polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható – termékek és technológia kiviteléről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. A kettős felhasználású termékek ellenőrzése kulcsfontosságú a fegyverek – köztük a tömegpusztító fegyverek – elterjedésének megakadályozása szempontjából. Következésképpen nagyon fontos, hogy biztosítsuk, hogy az EU kettős felhasználású termékekre vonatkozó szabályozása demokratikusabbá és átláthatóbbá váljon, ugyanakkor biztosítsuk, hogy az elég szigorú legyen. Jelenleg eltérő a kettős felhasználású termékekre és technológiára vonatkozó követelmények szigorúsága. Úgy vélem, hogy az EU-nak valamennyi termékre a legszigorúbb exportszabályokat kellene alkalmaznia, és ennek valamennyi tagállamra alkalmazandónak kellene lennie. A Bizottságnak hatékony rendszert kell létrehoznia ezen a területen, amely elősegítené az Unióból kivitt kettős felhasználású termékek végső felhasználására vonatkozó, hiteles adatok gyűjtését. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A kettős felhasználású (polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható) termékek kivitelének ellenőrzése kulcsfontosságú a fegyverek – köztük a tömegpusztító fegyverek – elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az EU 15 éve szigorítja a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzését, olyan megelőző intézkedésekre támaszkodva, mint az exportengedélyezési követelmények és vámhatósági nyilvántartásba vételi eljárások bevezetése. A technológia folyamatos változásai és az új veszélyek miatt azonban rendszeresen frissíteni kell az ellenőrzött kettős felhasználású termékek jegyzékeit, amelyek a fő nemzetközi exportellenőrzési szabályozások jegyzékeit tükrözik. A nemzetközi exportellenőrzési szabályok elsőrendű feladata, hogy frissítsék az ellenőrzendő termékek jegyzékeit. Ezeket a jegyzékeket mostanáig az Európai Parlament részvétele nélkül, szinte automatikusan átültették az uniós jogszabályokba, azonban a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével most már kötelező az Európai Parlament jóváhagyása. Egyetértettem ezzel a jelentéssel és az Európai Parlament azon javaslataival, amelyek a kettős felhasználású termékekre vonatkozóan demokratikusabb és átláthatóbb uniós ellenőrzési szabályok biztosítására törekszenek, valamint arra, hogy a Bizottság nagyobb szerepet kapjon a rendelet tagállamokban való végrehajtásának értékelésében.

05-04-2011

05-04-2011

HU


George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mert a kettős felhasználású termékek exportjának ellenőrzése kulcsszerepet játszik a fegyverek – köztük a tömegpusztító fegyverek – elterjedésének megakadályozása terén. Mivel nagy az Európai Unió határain átnyúló forgalom, a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés érvényesítése olyan megelőző intézkedéseken alapszik, mint az exportengedélyezési követelmények előírása és a vámhatósági nyilvántartásba vételi eljárások. Az export ellenőrzése jelentős hatással van az EU kereskedelempolitikájára, mivel az összes uniós kivitel több mint 10%-át érintheti. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A kettős felhasználású (polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható) termékek kivitelének ellenőrzése közel 15 éve képezi uniós fellépések tárgyát. Az ellenőrzés jelentős hatással van az európai kereskedelempolitikára, mivel az összes uniós export több mint 10%-át érintheti. Véleményem szerint a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és a nemzetközi kereskedelmet érintő uniós hatáskörök tisztázása felbecsülhetetlen értékű lehetőséget ad arra, hogy megerősítsük az Unió szerepét és az Európai Parlament felelősségét az uniós döntéshozatal intézményi keretén belül. Az exportellenőrzés fő eszköze a 428/2009/EK rendelet, amely számos jelentős változtatást vezetett be a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés körére vonatkozóan. Véleményem szerint a kettős felhasználású termékekre vonatkozó uniós rendszert átláthatóbb módon kellene megszervezni. Ezért egyetértek az előadó véleményével, miszerint döntő fontosságú lenne, hogy a Lisszaboni Szerződésben lefektetett kötelezettségek alkalmazása, valamint annak a Parlament és a Bizottság által az új keretmegállapodásban jóváhagyott, közös értelmezése révén teljes körű legyen az Európai Parlament részvétele. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Leichtfried úr jelentése pozitívan áll hozzá a kettős felhasználású – azaz a polgári és katonai célra egyaránt felhasználható – termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés fontos témájához. Az ilyen fajta export ellenőrzése – amely az összes uniós kivitel több mint 10%-át érinti – rendkívül fontosnak bizonyult a fegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. A jelentés mellett szavazok, mert annak célja, hogy átláthatóbb ellenőrzési eljárásokat vezessünk be az előbb említett exportra vonatkozóan. George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) A rendelet módosítására irányuló javaslat mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az új pontok bevezetésének eredményeképpen átláthatóbbá és demokratikusabbá válik az EU kettős felhasználású termékekre vonatkozó szabályozása. Ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament részt vehet a nemzetközi szabályok által ellenőrzött termékek jegyzékeinek frissítésében. Ezeket a jegyzékeket jelenleg szinte automatikusan átültetik az uniós jogba anélkül, hogy abba a Parlamentnek bármilyen beleszólása lenne. Ezenkívül a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport feladata, hogy éves jelentést nyújtson be a Parlamentnek, hogy az teljes körűen tájékozódjon a polgári és katonai célra felhasználható termékek és technológiák ellenőrzésének alakulásáról. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A kettős felhasználású termékek olyan termékek, amelyek mind polgári, mind katonai célra felhasználhatók, mint például vegyipari termékek és építőanyagok, valamint szoftverek és más új technológiák. Gyakran nehéz előre megállapítani az exportált termékek valódi célját; az exportőröknek tehát tudatában

123

124

HU


kell lenniük a felelősségüknek, és kötelezően ellenőrizniük kell a külföldön értékesített különféle termékek valódi célját. Habár többféle ellenőrzési és tájékoztatási mechanizmus létezik, fokozott biztonságra hívunk fel ezen a területen. Ezért támogattuk szavazatunkkal azokat a módosításokat, amelyek az export előzetes bejelentésére, a szigorúbb ellenőrzésre és a fokozott átláthatóságra hívnak fel. Ez további biztosítékot jelent a tömegpusztító fegyverekkel való visszaélés és azok elterjedésének megelőzésére. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az olyan termékeket – a szoftvereket és technológiákat is beleértve –, amelyek mind polgári, mind katonai célra felhasználhatók, kettős felhasználású termékeknek nevezzük. Ez a kettős felhasználás azt jelenti, hogy különös gondossággal kell eljárni azok exportja tekintetében, hogy elejét vegyük a fegyverek, és mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek elterjedésének. Valamennyi elemző számára világos, hogy a nemzetközi biztonság szempontjából feltétlenül szükséges az ilyen termékek ellenőrzése, és hogy a vonatkozó ellenőrző mechanizmusokat létrehozó rendeleteket a technológia fejlődésével párhuzamosan, folyamatosan frissíteni kell. Az is világos, hogy a jogállamokban az ellenőrzésnek átlátható és demokratikus módon kell történnie, ami egybevág a Bizottság szándékával. Végül úgy hiszem – amint azt a Külügyi Bizottság is kijelenti véleményében –, hogy a Bizottságnak érzékenyen kell hozzáállnia ahhoz, hogy néhány uniós tagállamban korlátozóbb és szigorúbb szabályok érvényesek a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzésére. Ez magától értetődő dolog, és véleményem szerint továbbra is így kell lennie. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az úgynevezett kettős – azaz polgári és katonai felhasználású – termékek kivitelére és forgalmazására vonatkozó ellenőrzés igényéről szól. Az Európai Unió az elmúlt pár év során számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy elejét vegye annak, hogy az ilyen anyagokat fegyvergyártás, különösen tömegpusztító fegyverek gyártása céljára használják fel. Az EU fő ellenőrző eszköze a május 5-i 428/2009/EK rendelet, amely az ilyen anyagok értékesítésére és szállítására vonatkozik, de amelyet módosítani szükséges, hogy elejét vegyük annak, hogy a különböző tagállamokban eltérően álljanak hozzá a kérdéshez. Egyetértek tehát a jelentésben foglalt javaslatokkal, mivel azok célja, hogy az európai nyilvánosság számára biztosítékot adjanak a kettős felhasználású anyagok előállítására és forgalmazására vonatkozóan, és hogy átláthatóbbá és demokratikusabbá tegyék a jelenlegi intézkedéseket. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzése uniós szintű intézkedések tárgyát képezi. A kivitel ellenőrzésének fő eszköze a 2009. évi 428/2009/EK rendelet. Ez a rendelet az ellenőrzés hatályát kiterjesztette az értékesítésre és a szállításra. Habár a jelentés szerzője megkísérli a fokozott demokratikus ellenőrzés és átláthatóság bevezetését, bizonyos kulcskérdések megakadályoznak minket abban, hogy a jelentés mellett szavazzunk. A „megkérdezett exportőrök, brókerek és érdekelt felek jegyzéke” annak összeállítását követően a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport felelősségi körébe tartozik, amelynek elnöki tisztségét a Bizottság képviselője tölti be. Ez a csoport fogja eldönteni, mely országokkal lehet kereskedni, és ezzel elveszi ezt a hatáskört a tagállamoktól, tehát megkérdőjelezi szuverenitásukat. Másik szempont Izrael felvétele a kettős felhasználású termékek célországainak jegyzékébe. Hadd emlékeztessünk például a hetedik kutatási keretprogram által finanszírozott közös kutatási projektekre, különösen azokra, amelyek az Israel Aerospace Industries Ltd.

05-04-2011

05-04-2011

HU


részvételével folytak (ez a cég gyártja a 2008–2009-ben a Gázai övezetben bevetett és emberek tucatjainak halálát okozó, pilóta nélküli légi járművet). Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Amellett szavaztunk, hogy a jelentést visszaküldjük az érintett parlamenti bizottsághoz, és ily módon lehetővé tesszük, hogy a jogalkotási javaslat alapján, a Parlament által bevezetett módosításokkal további tárgyalásokra kerüljön sor a Tanáccsal. Tudjuk, hogy a polgári célú termékek és technológiák katonai célú felhasználása esetében hiányzik az a szemlélet, amely nem kapcsolódik az úgynevezett kettős felhasználású termékek és kapcsolódó szolgáltatások exportjának ellenőrzéséhez. Habár fontos az export ellenőrzése – és azt hozzáértő módon kellene végezni anélkül, hogy hátrányosan érintené a fejlődő országok hozzáférését a fejlődésükhöz szükséges termékekhez és technológiákhoz –, fokozni kell az érintett folyamatok átláthatóságát, és azokat hozzáférhetővé kell tenni a demokratikus ellenőrzés számára. Hangsúlyoznánk, hogy ezen a területen a többi uniós politikának következetesen kell illeszkednie a rendelet célkitűzéseihez. Jól ismertek a hetedik kutatási keretprogram által finanszírozott közös kutatási projektek, különösen azok, amelyek az Israel Aerospace Industries Ltd. részvételével folytak (ez a cég gyártja a 2008–2009-ben a Gázai övezetben bevetett és emberek tucatjainak halálát okozó, pilóta nélküli légi járművet). Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A Lisszaboni Szerződésből következően, a nemzetközi kereskedelem területén megszerzett új európai uniós hatáskörök jó alkalmat adnak arra, hogy átláthatóbbá tegyük a kettős felhasználású termékek piacát. A kérdéses rendelet módosításai – amelyek olyan termékekre vonatkoznak, amelyek mind katonai, mind polgári célra felhasználhatók – lehetővé fogják tenni az ilyen fajta termékek szigorúbb ellenőrzését. Ez létfontosságú a fegyverek elterjedésének megakadályozása végett. Figyelembe véve továbbá a bizottsági eljárást, újfent támogatásomról biztosítom képviselőtársamat. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A vegyi és radioaktív anyagokat, centrifugákat, műszaki berendezéseket, szoftvereket és alkatrészeket nemcsak polgári, hanem katonai célra is felhasználják. Ha rossz kézbe kerülnek, ezek a termékek kínzóeszközökké vagy tömegpusztító fegyverekké válhatnak. A dokumentum mellett szavaztam, mert az a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó ellenőrzési szabályok, más szóval a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzés erősítését javasolja. A dokumentum továbbá kiegészíti azon áruk jegyzékét, amelyek engedélykötelesek, és amelyek exportjának alakulásáról jelentést kell készíteni. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A polgári és lehetséges katonai felhasználású termékekre és technológiára valamennyi tagállamban azonos versenyfeltételeknek kellene vonatkozni. A feladat az, hogy olyan közös és mindenekelőtt biztonságos keretfeltételeket határozzunk meg, amelyek garantálják a biztonságos felhasználást. Ezzel elejét vennénk annak, hogy mesterségesen lenyomják az európai export eladási árait, és egyértelműen megerősítenénk az európai kis- és középvállalkozásokat. A rendelet módosítási javaslata mellett szavaztam, mert az ilyen termékek és technológiák esetében a legfontosabbnak az átláthatóságnak és a biztonságnak kell lennie. David Martin (S&D), írásban. – Örülök ennek a jelentésnek. A kettős felhasználású termékek, azaz a polgári és katonai célra egyaránt felhasználható termékek kivitelének ellenőrzése körülbelül 15 éve képezi az uniós szintű fellépések tárgyát. A kettős

125

126

HU


felhasználású termékek kivitelének ellenőrzése kulcsfontosságú a fegyverek, többek között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az Európai Unió határain átnyúló kereskedelem nagy volumene miatt a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés végrehajtása olyan megelőző intézkedésekre támaszkodik, mint az exportengedélyezési követelmények és vámhatósági nyilvántartásba vételi eljárások előírása. Az exportellenőrzés nagy hatással van az uniós kereskedelempolitikára, mivel az összes uniós kivitel több mint 10%-át érintheti. Az EU fő exportellenőrző eszköze a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzéséről szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelet, amely 2009. augusztus 27-én lépett hatályba. Ez az új rendelet számos jelentős változást vezetett be a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés hatályára vonatkozóan. Ezek körébe tartozik a kettős felhasználású termékekre vonatkozó brókertevékenységek és tranzit ellenőrzésének bevezetése. A kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzéséről szóló rendelet tartalmazza az ellenőrzött kettős felhasználású termékek rendszeresen frissített jegyzékeit, amelyek megfelelnek a fő nemzetközi exportellenőrzési rendszerek jegyzékeinek. Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) A kettős felhasználású termékek kereskedelmének ellenőrzése fontos terület, amelynek olyan biztonsági és kereskedelmi szempontjai vannak, amelyek az ahhoz kapcsolódó információcsere vagy a rugalmas nemzetközi együttműködés nélkül nem lennének eléggé hatékonyak és érvényesíthetők. Erre vonatkozólag hangsúlyozni szeretném az érintett ellenőrző testületek – például a vámhatóságok – szerepét, amelyek jelentős felelősséget vállalnak magukra a kettős felhasználású termékek kivitelének vagy tranzitjának közvetlen ellenőrzésére vonatkozóan. Véleményem szerint támogatnunk is kellene ezeket a testületeket például a modern ellenőrző berendezésekhez való hozzáférés terén, az ellenőrzési eljárások végrehajtására vonatkozó, új szakértelem megszerzése terén és végül, de nem utolsósorban a szakmai képzés és kölcsönös munkalátogatások támogatása révén. Egy kidolgozott biztonságpolitikának mindig magas szinten, valamennyi nemzetközi kötelezettségvállalás alkalmazásával összhangban kell kialakítania a kettős felhasználású termékek exportszabályozását. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és az EU nemzetközi kereskedelem területére vonatkozó hatásköreinek Szerződés szerinti tisztázása jó lehetőséget ad arra, hogy megerősítse az EU e területen betöltött szerepét, valamint az Európai Parlamentnek az EU intézményi keretében történő döntéshozatalra vonatkozó szerepét, hatáskörét és felelősségét. Az EU kettős felhasználású termékek kivitelének szabályozását átláthatóbb és demokratikusabb módon kellene megszervezni. E célkitűzés megvalósítása érdekében feltétlenül szükséges, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződésben megállapított kötelezettségek érvényesítése, valamint a Szerződés közös értelmezése (amiről az új keretmegállapodásban egyezett meg az Európai Parlament és az Európai Bizottság) révén teljes körűen részt vegyen a folyamatban. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A kettős felhasználású termékek olyan termékek, amelyek mind békés, mind katonai célokra felhasználhatók. A kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzése kulcsfontosságú a fegyverek elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az EU határain átnyúló kereskedelem nagy volumenére tekintettel a megelőző intézkedések képezik a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés alapját. A kivitel ellenőrzése jelentős hatással van az EU kereskedelempolitikájára. Jó lenne, ha az ellenőrzés eszközei az üzleti struktúrákon keresztül

05-04-2011

05-04-2011

HU


nem válnának versenytársak ellen irányuló, támadó eszközzé. Ezért hosszú jegyzéket kell készítenünk a kettős felhasználású termékekről, habár ez már másik jelentés tárgya. A jelentés mellett szavaztam. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A kettős felhasználású termékek és technológia kivitele igen körültekintően szabályozott az EU-n belül. Ez a kifejezés főleg olyan termékekre és technológiára vonatkozik, amelyek katonai célra is felhasználhatók. Annak érdekében, hogy elejét vegyük a visszaélésnek az exportágazatban, négyféle kiviteli engedély létezik: a közösségi általános kiviteli engedély, a nemzeti általános kiviteli engedély, a globális kiviteli engedély és az egyedi kiviteli engedély. Ezek mindegyike az Unión belül alkalmazandó. Ezenkívül vannak olyan nemzetközi exportellenőrzési rendszerek is, amelyekhez csatlakozott az EU, és amelyekben a Bizottság megpróbálja fokozni az EU befolyását. Ezek közé tartozik az Ausztrália Csoport, amelynek a Bizottság teljes jogú tagja, és amelyben részt vesz mind a 27 tagállam, az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Dél-Korea és Ausztrália; továbbá a Nukleáris Szállítók Csoportja, amelyben a Bizottság megfigyelői státussal rendelkezik, és amelynek tagja az EU 27 tagállama, az Egyesült Államok és Oroszország; továbbá a Wassenaari Megállapodás, amelyben a Bizottságnak nincsen státusa, de amelynek teljes jogú tagja az EU valamennyi tagállama Ciprus kivételével; valamint a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer, amelyben szintén nincsen státusa a Bizottságnak, és amelynek csak 19 tagállam teljes jogú tagja. Ezek figyelembevételével szavaztam, hogy ne sértsem a szubszidiaritás elvét. Paul Murphy (GUE/NGL), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel az bizonyos mértékben abba az irányba tesz lépést, hogy megszüntesse az átláthatóság jelenlegi hiányát az exporthitelekre vonatkozóan, és hogy megszüntesse az EU meghatározott célkitűzései és az exporthitelek valódi uniós felhasználása között tapasztalható, jelentős eltérést. Az EU előszeretettel fest magáról olyan képet, mint aki elöl jár az emberi jogok és a környezetvédelem területén. Az európai exporthitel-ügynökségek szerepe mutatja ennek az állításnak az ürességét. Ezeket a hiteleket rendszeresen használják olyan projektek és kereskedelem támogatására, amelyek ártalmasak a környezetre és a munkavállalók jogaira nézve. Ha ezen a területen valóban igazságos kereskedelmet akarunk, a világkereskedelem körülbelül 10%-át támogató ügynökségeket demokratikus köztulajdonba kell venni. Betekintést kell engedni a könyvelésekbe, hogy a munkavállalók és más érintett felek végre megláthassák, mire megy el a pénz, és munkavállalói ellenőrzést kell gyakorolni ezen ügynökségek működése felett, hogy azok jelentős erőforrásai a dolgozó emberek, a kistermelők és a környezet javát szolgálják. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése és az EU nemzetközi kereskedelem területére vonatkozó hatásköreinek Szerződés szerinti tisztázása jó lehetőséget ad arra, hogy megerősítse az EU e területen betöltött szerepét, valamint az Európai Parlamentnek az EU intézményi keretében történő döntéshozatalra vonatkozó szerepét, hatáskörét és felelősségét. Az EU kettős felhasználású termékek kivitelének szabályozását átláthatóbb és demokratikusabb módon kellene megszervezni. E célkitűzés megvalósítása érdekében feltétlenül szükséges, hogy az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződésben megállapított kötelezettségek érvényesítése, valamint a Szerződés közös értelmezése (amiről az új keretmegállapodásban egyezett meg az Európai Parlament és az Európai Bizottság) révén teljes körűen részt vegyen a folyamatban. Ez az 1334/2000/EK rendelet átdolgozása a

127

128

HU


jelenlegi nemzetközi keret fényében. A kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó ellenőrzés körének kiszélesítése tulajdonképpen akkor szükséges, ha annak a tranzit és a brókertevékenységek ellenőrzésére is ki kell terjednie, és ha a kettős felhasználású termékekre vonatkozó illegális brókertevékenységek büntetése például a tömegpusztító fegyverkezési programhoz kötött. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 1334/2000/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat célja – annak 2011. február 7-én előterjesztett formájában –, hogy az Unió számára a megelőző intézkedések olyan hatékony rendszerét biztosítsa, amely megakadályozná a fegyverek – többek között a tömegpusztító fegyverek – elterjedését. Az erre vonatkozóan jelenleg hatályos (428/2009/EK) rendelet olyan ellenőrzési szabályokat állapít meg, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió maradéktalanul eleget tegyen azon négy nemzetközi exportellenőrzési rendszer keretében vállalt kötelezettségeinek, amelyeknek az EU tagja. A Lisszaboni Szerződés értelmében a nemzetközi kereskedelem területén bevezetett uniós hatáskörök tisztázása mindenesetre jó lehetőséget ad arra, hogy nemzetközileg láthatóbbá tegyük az EU-t, és javítsunk az Unióról alkotott képen, valamint megerősítsük az Európai Parlament szerepét, hatáskörét és felelősségét a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó döntéshozatal uniós intézményi keretén belül. Ezen okoknál fogva időszerűnek tartom, hogy a rendeletet e célokhoz igazítva szükség szerint módosítsuk, következésképpen a javaslat mellett szavazok. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A Külügyi Bizottság Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottságában, a Zöldeket képviselő előadóként nagyon sikeresek voltunk. A Külügyi Bizottság Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottsága véleményében azt javasolta, hogy töröljük a kis értékű szállítmányokra vonatkozó, közösségi általános kiviteli engedélyt, mert megfelelő adatokat kaptunk annak bizonyítására, hogy nincsen pozitív összefüggés az alacsony ár és az alacsony biztonsági kockázat között, amely feltételezésre az egész közösségi általános kiviteli engedély támaszkodott. Ezzel ellenkezőleg, egyes nagyon olcsó, kettős felhasználású termékek nagy kockázatot jelenthetnek, ha rossz kezekbe kerülnek. Törölhettük az EU007 „Információbiztonság” című részét is, mert néhány nem demokratikus ország is szerepelt a lehetséges célországok között. Sikerült széleskörű támogatást szereznünk a Külügyi Bizottság Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottságában annak határozott megfogalmazásához, hogy az emberi jogokat tiszteletben kell tartani a távközlési berendezések exportja esetén, mert a mobiltelefonok figyelésére szolgáló lehallgató technológiák, digitális adattovábbító eszközök stb. a közösségi általános kiviteli engedély részét képezik. Az egyedi közösségi általános kiviteli engedélyek lehetséges célországaira tekintettel sikerült kizárnunk mind Izraelt, mind Indiát, mivel nem voltak hajlandók államként csatlakozni a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez. A legvitatottabb és legfontosabb téma azonban annak kérdése volt, hogy elegendő-e az export lebonyolítását követően végrehajtani az ellenőrzést, az értesítést és a nyilvántartást, vagy ezekre az exportot megelőzően kell sort keríteni. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A kettős felhasználású termékek, azaz a polgári és katonai célra egyaránt felhasználható termékek kivitelének ellenőrzése közel 15 éve képezi uniós fellépések tárgyát. Ez a fajta ellenőrzés kulcsfontosságú a fegyverek – többek között a tömegpusztító fegyverek – elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az Európai Unió határain átnyúló kereskedelem nagy volumene miatt a kettős felhasználású termékek

05-04-2011

05-04-2011

HU


kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzés végrehajtásának olyan megelőző intézkedésekre kell támaszkodnia, mint az exportengedélyezési követelmények és vámhatósági nyilvántartásba vételi eljárások érvényesítése. A rendelet jóváhagyása további lépést jelent ebbe az irányba. A jelentés mellett szavaztam, mert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése jó alkalmat ad arra, hogy megerősítsük Európa szerepét és az Európai Parlament felelősségét az uniós döntéshozatal intézményi keretén belül. A rendszert átláthatóbb módon kell átszervezni, a Szerződésben lefektetett kötelezettségek alkalmazása, valamint a Szerződésnek a Parlament és a Bizottság által az új keretmegállapodásban jóváhagyott, közös értelmezése révén. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A kettős felhasználású (polgári és katonai célokra egyaránt felhasználható) termékek kivitelének ellenőrzése kulcsfontosságú a fegyverek – köztük a tömegpusztító fegyverek – elterjedésének megakadályozása szempontjából. Az Európai Parlament állásfoglalása átülteti a Lisszaboni Szerződés vívmányait az uniós jogszabályokba, és azt jogosan teszi. A Parlament továbbá megerősíti a demokratikus ellenőrzést és az átláthatóságot, valamint láthatóbbá teszi az EU-t a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek vonatkozásában. Az is pozitívum, hogy a Bizottság köteles jelentéseket készíteni a rendelet működéséről, amelyekhez átfogó hatásértékelést kell csatolnia. A Tanács, a Parlament és a Bizottság között folyó vita legkényesebb témája azonban továbbra is annak kérdése, hogy mikor kerül sor az export bejelentésének és nyilvántartásba vételének ellenőrzésére: a tényleges kivitelt megelőzően vagy azt követően. Ami engem illet, létfontosságúnak tartom, hogy az ellenőrzés a kivitel lebonyolítása előtt történjen meg, mégpedig azért, mert a gyakorlatban az utólagos ellenőrzés mindig azt eredményezi, hogy az események megtörténte után kell kinyomoznunk a tényeket. A Parlament éppen most döntött arról, hogy az utólagos ellenőrzés mellett teszi le a voksot. Végül ezért szavaztam a jelentés végleges változata ellen. Jelentés: Yannick Jadot (A7-0364/2010) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) A hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az exporthitelek az uniós vállalkozások támogatásának fontos eszközéül szolgálnak. Egyetértek azzal a véleménnyel, miszerint a közép- és hosszú távú exporthitelek olyan hatékony eszközt jelentenek, amelyet még nem használtak ki teljes mértékben valamennyi tagállamban, és amelyet ösztönözni kell. Az exporthitelek olyan projektek finanszírozásának biztosítása révén segíthetnek a munkahelyteremtésben, amelyek máskülönben, nem piaci jellegüknél fogva korlátozottabb mértékben férhetnének hozzá a tőkéhez. Megemlítendő azonban, hogy jelenleg nem eléggé átlátható, hogy az exporthitel-ügynökségek mit finanszíroznak, illetve finanszíroztak a múltban. Az átláthatóság hiánya a költség- és időkeret jelentős túllépéséhez vezet, és a vesztegetés és a korrupció melegágya. Ennélfogva egyetértek az előadó javaslatával, miszerint az uniós tagállamok számára olyan követelményt állítanánk, hogy évente kötelesek beszámolni a Bizottságnak az exporthitel-ügynökségeik kockázatok kalkulációjára és a mérlegen kívüli eszközök nyilvánosságra hozatalára vonatkozó tevékenységeiről, valamint kötelezően be kellene jelenteniük a társadalmi és környezeti kockázatok kalkulációit. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az ipari országok többsége – valamennyi uniós tagállamot beleértve – rendelkezik legalább egy, hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökséggel, és ezek együttesen alkotják a magánszektorbeli projektek

129

130

HU


legnagyobb hivatalos finanszírozási forrását a világon. Az uniós tagállamok exporthitel-ügynökségei által, a 2004–2009 közötti időszakban nyújtott exporthitel-garanciák együttesen 468 millió eurós nagyságrendet képviseltek. Az exporthitel-ügynökségek ott segítik elő a törvényes kereskedelmet, ahol hiányzik a magántőke. A magánszféra szereplőinél sokkal nagyobb a kockázatviselő képességük, mivel nem kell adót fizetniük és nyereséget termelniük, ennélfogva a magánbankoknál nagyobb mozgásterük van nullszaldóra hozni a mérleget hosszú távú hitelek esetén. Ugyanezen oknál fogva azonban az exporthitel-ügynökségek potenciálisan jelentősen torzíthatják a kereskedelmet, ha finanszírozási műveleteiket nem szabályozzák közös szabályok. Habár az exporthitel-ügynökségek fontos eszközt jelentenek a kereskedelem és az európai vállalatok beruházásainak támogatásában, biztosítani kell, hogy működésük pénzügyileg szilárd legyen, és hogy ne kelljen az adófizetőkhöz fordulniuk működésük refinanszírozása érdekében. Egyetértettem a jelentéssel és azzal a követelménnyel, hogy éves jelentéseket kell benyújtani az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez, mert jelenleg nagyon kevés adat mutatja, hogy az exporthitel-ügynökségek mit finanszíroznak, illetve mit finanszíroztak a múltban, és egyes nemzeti exporthitel-ügynökségek még az éves működésük átfogó mérlegéről sem készítenek rendszeresen jelentést, ami sérti az átláthatóság elvét. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Az Európai Bizottság javaslatának célja, hogy az európai jogszabályokba bevezesse a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodást”, annak Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) által megtárgyalt formájában, hogy a nemzeti exporthitel-ügynökségek működése során biztosítsa az uniós normákat és az átláthatóságot. Ezt az intézkedést – ami már önmagában is előrelépést jelent, mert megbirkózik a korrupcióval és az átláthatóság hiányával, ami a költség- és időkeret jelentős túllépéséhez vezet – a Jadot-jelentés fejlesztette tovább, amely az OECD-n belül jóváhagyott intézkedés uniós jogszabályokba való bevezetése révén kívánja fokozni az átláthatóságot és a jogérvényesülést. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Az exporthitel-ügynökségek alkotják a magánszektorbeli projektek legnagyobb hivatalos finanszírozási forrását a világon. Olyan kormányügynökségek vagy félig-meddig hivatalos pénzintézetek, amelyek olyan vállalatoknak nyújtanak exporthitelt, kölcsönöket, biztosítást és beruházási garanciákat, amelyek nagy kockázatot jelentő területeken működnek külföldön, számos fejlődő országot is beleértve. Megjegyzendő, hogy az ilyen jelentős projektek fejlődő országokban való finanszírozása valamennyi nemzetközi fejlesztési bank együttes éves finanszírozásának többszörösére rúg. Az exporthitel-ügynökségek tehát olyan eszközök, amelyek jól illeszkednek az EU külpolitikai célkitűzéseihez, különösen a szegénység és az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A kérdéses megállapodás módosításait pozitívnak tartom, különösen ami a fokozott átláthatóságot illeti, és úgy vélem, hogy határozottan ki kell jelenteni, hogy az exporthitel-ügynökségeknek figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk az uniós politikákat és célkitűzéseket, nem kevésbé a demokrácia megszilárdításához kapcsolódó értékeket, az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a fejlesztési politikának való megfelelést. Míg az exporthitel-ügynökségek egyrészről elősegítik a kereskedelmet, másrészről átlátható kritériumok és szabályok hiányában torzíthatják azt. Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A külkereskedelem az egyik leghatékonyabb politikai eszköz, ami a harmadik országokkal való érintkezéseink során a rendelkezésünkre áll. Az EU úgy határozott, hogy nem alakít saját hadsereget – legalábbis addig, amíg nem kényszerül

05-04-2011

05-04-2011

HU


máshogy dönteni –, és hogy a kereskedelempolitikáját veti be a nemzetközi kapcsolatok fő tárgyalási eszközéül, és ezt sikerrel teszi. A vállalkozásainkba való közvetlen külföldi beruházás továbbá fejlődési forrást jelent a harmadik országok számára, ahol munkalehetőséget teremtünk, és bizonyára érdemes ezeket a kapcsolatokat exporthitel-ügynökségek útján bátorítani. Amit nem engedhetünk meg többet az egységes vámokkal rendelkező belső piacon, az az, hogy a beruházást az egyes tagállamok irányítsák. Ez nem azon az EU által kijelölt úton halad, amelyet a világ többi részének próbál mutatni. Az, hogy az államok szintjéről uniós szintre emelkedik a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó valamennyi hatáskör, további lépés az egységes iparpolitika kialakítása felé, amit a közös gazdaságpolitika célja követ, a távoli cél pedig az államaink közötti további szinergiák kialakítása. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az exporthitel-ügynökségek tevékenységeit jobban kell felügyelni európai szinten, és átláthatóbb módon kell folytatni. Ezeknek az ügynökségeknek tevékenységükről éves jelentést kell közzétenniük, hogy ellenőrizhető legyen, vajon a támogatott projektek megfelelnek-e az Európai Unió környezetvédelmi, társadalmi és fejlesztési célkitűzéseinek. Az európai parlamenti képviselők az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén vállalt nemzeti és európai kötelezettségekkel összhangban és az ökológiai átmenet ösztönzése érdekében a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetésére hívnak fel. A szavazás révén a Parlament megerősíti azt az óhaját, miszerint a pénzügyi átláthatósági intézkedések szisztematikus alkalmazását kívánja látni, valamint azt, hogy az intézkedések beépítik az éghajlatváltozás kérdését valamennyi uniós politikába, beleértve a kereskedelmet és az európai vállalatok beruházásait is. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A hivatalosan támogatott exporthitelekről szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy a hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségeknek átláthatóbban kell működniük, és be kell számolniuk tevékenységeikről. Az is fontos, hogy teljes következetességet biztosítsunk a Szerződés 208. cikkének célkitűzéseivel, amelyek az Unió fejlesztési együttműködési politikájának fő célkitűzéseiként állapítják meg a szegénység visszaszorítását és megszüntetését. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság és a Tanács most vizsgálja felül a jogi keretet – amelynek címe: „A hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodás” –, hogy azt átültesse az uniós jogba. Az a cél, hogy további jogbiztonságot nyújtson a tagállamok exporthitel-ügynökségeinek. Az exporthitelek hatékony eszközül szolgálnak az uniós vállalatok támogatására, mivel segítenek a munkahelyteremtésben és olyan projektek megvalósításában, amelyek finanszírozása egyébként nehézségekbe ütközne. Azon tény miatt, hogy egyre több kérelem érkezik, a tagállamoknak tanácsos lenne gyorsan bevezetniük az OECD–megállapodást. Egyetértek a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményével, mivel úgy vélem, hogy „az exporthitelek európai szintű felügyeletét kivételesen, a belső piaci versenyhelyzet torzulása esetén kell bevezetni. A szubszidiaritás elvét mindig tiszteletben kell tartani”. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a hivatalosan támogatott vállalatok exporthitelhez jutása terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szól. A tagállamok többségében valójában exporthitel-ügynökségek működnek, amelyek alapvető szerepet játszanak az európai kereskedelem és üzleti beruházások támogatásában, amely támogatás a 2004–2009 közötti időszakban összesen 468 milliárd euróra rúgott. Ez a támogatás az

131

132

HU


OECD tagállamai között megtárgyalt kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (ASCM) megállapodás – a „megállapodás” – keretében történik, és az uniós részvételű állami finanszírozási eszközök egy példája. Mivel ezek az ügynökségek alapvetően a környezetre káros ipari tevékenységeket támogatnak – nem kevésbé a CO2-kibocsátások miatt –, és mivel a Világbank szerint elenyésző hatással vannak a szegénység visszaszorítására, egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint az exporthitel-ügynökségeknek részt kellene venniük az uniós politikákban és célkitűzésekben, ami azt jelenti, hogy nem szükséges felülvizsgálni az OECD–megállapodást. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Úgy véljük, hogy fokozottabb felügyeletet és ellenőrzést kellene gyakorolni az exporthitel-ügynökségek felett, mind az export, mind a beruházások és finanszírozás tekintetében, mivel azok átláthatóságának hiánya – a vesztegetés és a korrupció bátorítása révén – hatalmas kárt okoz. Az exporthitel-ügynökségek olyan állami eszközök, amelyeket az EU nagymértékben használ nemzetközi célkitűzései, valamint gazdasági és geostratégiai érdekei finanszírozására, amely érdekeket nem lehet elválasztani a régiók és országok feletti dominancia és ellenőrzés céljától, ami igazi neokolonialista kapcsolatok létrehozásához vezet. Az exporthitel-ügynökségek által finanszírozott beruházások gyakran nem járnak semmilyen haszonnal azon országok számára, amelyek a beruházások feltételezett kedvezményezettjei. Az exporthitelekre vonatkozó iránymutatások meghatározásának célja, hogy nekilássunk a közvetlen támogatás már bejelentett megszüntetéséhez a WTO–megállapodások keretében, amely lépéssel nyomást gyakorlunk a fejlődő országokra, hogy aláírják a dohai forduló dokumentumát. A közvetlen támogatás vagy hitel fő célja továbbra is az, hogy ellenőrizzük a piacokat és a természeti erőforrásokat, kizsákmányoljuk a munkavállalókat és a termékek vagy beruházások révén ellenőrzést gyakoroljunk a célországok szuverenitása felett, ami az exporthitel-ügynökségek nyújtotta finanszírozás révén lehetséges. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Fokozottabb felügyeletet és ellenőrzést kellene gyakorolni az exporthitel-ügynökségek felett, mind az export, mind a beruházások és finanszírozás tekintetében, mivel azok átláthatóságának hiánya – a vesztegetés és a korrupció bátorítása révén – hatalmas kárt okoz. Az exporthitel-ügynökségek azonban olyan állami eszközöket jelentenek, amelyeket az EU nagymértékben használ nemzetközi célkitűzései finanszírozására, különösen ami az éghajlatváltozás és a szegénység mérséklését illeti. Néha arra szolgálnak, hogy igazi uniós neokolonialista megnyilvánulásokat finanszírozzanak az úgynevezett fejlődő országokban. Az exporthitelekre vonatkozó iránymutatások meghatározásának célja, hogy nekilássunk a közvetlen támogatás már bejelentett megszüntetéséhez a WTO-megállapodások keretében, amely lépéssel nyomást gyakorlunk a fejlődő országokra, hogy aláírják a dohai forduló általuk vitatott dokumentumát. A közvetlen támogatás vagy hitel fő célja továbbra is az, hogy ellenőrizzük a piacokat és a természeti erőforrásokat, kizsákmányoljuk a munkavállalókat, és a termékek vagy beruházások révén ellenőrzést gyakoroljunk a célországok szuverenitása felett, ami az exporthitel-ügynökségek nyújtotta finanszírozás révén lehetséges. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Nem lenne helyénvaló, ha a hivatalosan támogatott exporthitelek nem tartanának tiszteletben bizonyos alapelveket, különösen bizonyos társadalmi erkölcsi normákat, és nem felelnének meg a kül- és fejlesztéstámogatási politika

05-04-2011

05-04-2011

HU


iránymutatásainak. Következésképpen kötelezően átlátható módon kell az ilyen pénzalapokat felhasználni. Mindazonáltal az Unió külpolitikája szolgál referenciául, és ez a politika különösen az utóbbi hónapokban nem létezőnek, vagy legalábbis következetlennek és az egységestől eltérőnek bizonyult. Az Unió maga sem tartja tiszteletben az általa lefektetett alapelveket: mikor láttuk utoljára, hogy a Bizottság ténylegesen alkalmazza a kereskedelmi megállapodásaiban terjesztett szociális, emberi jogi és környezetvédelmi záradékokat? Mikor ellenezte, hogy az Európai Beruházási Bank Európán kívül olyan projekteket finanszírozzon, amelyek az európai vállalkozások számára tisztességtelen versenyt teremtenek, vagy amelyek társadalmi és környezetvédelmi szempontból megkérdőjelezhetők? Ezenkívül a jelentés célja, hogy a globalista és ultraliberális szervezeten, az OECD-n belül megtárgyalt intézkedést átültesse az európai jogba. Ez az intézkedés de facto lehetővé teszi, hogy az európai vállalkozások versenytársaikkal – különösen a kínai versenytársaikkal – szemben hátrányba kerüljenek. Amikor arra került a sor, hogy mellette vagy ellene szavazzunk, tartózkodtunk. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Ismert dolog, hogy lehetetlen kideríteni, mit finanszíroznak vagy finanszíroztak a múltban az exporthitel-ügynökségek. Egyes nemzeti exporthitel-ügynökségek még az éves működésük átfogó mérlegéről sem készítenek rendszeresen jelentést. Számos másik ügynökség nem készít jelentést az ágazati hitelezése vagy a földrajzi megoszlás részletes adatairól. Ez a 2005. évi OECD-megállapodásban lefektetett átláthatósági követelmények ellenére is így van, amely megállapodáshoz valamennyi európai uniós tagállam tartja magát, és amelyet most át kell ültetni az uniós jogba. Az OECD-megállapodás nem tartalmazza a díjak tisztességes árképzésének garantálásához szükséges követelményeket, mivel az a társadalmi és környezeti kockázat kalkulációk alkalmazása során nem von maga után semmilyen fegyelmi eljárást az átláthatóságra és a minimumszabályokra vonatkozóan. Léteznek olyan javaslatok, amelyek az átláthatósági követelmények megszigorítására, a mérlegen kívüli eszközök kimutatására, a társadalmi és környezeti kockázati kalkulációk bejelentésének kötelezővé tételére, valamint az EU–tagállamok számára kötelezettség megállapítására vonatkoznak, miszerint évente jelentést kötelesek benyújtani a Bizottságnak az exporthitel-ügynökségeik ezekre vonatkozó tevékenységeiről. Ennélfogva a dokumentum mellett szavaztam, mert fokozott átláthatóságot és szabályokat fog bevezetni a társadalmi és környezeti kockázati kalkulációk alkalmazása területén. Arturs Krišjānis Kariņš (PPE), írásban. – (LV) Támogattam a hivatalosan támogatott exporthitelek terén bizonyos iránymutatások alkalmazásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló állásfoglalást, mert úgy vélem, hogy világos szabályok szükségesek valamennyi európai uniós tagállam számára arra vonatkozóan, hogy hogyan támogassák az exporttevékenységet folytató vállalkozásokat. Az exporthitel-garanciák fontos eszközül szolgálnak abban, hogy a vállalkozóknak segítenek új piacokat szerezni és új munkahelyeket teremteni. Nem támogattam azonban a 22. módosítást, amely külön terhet ró a vállalkozókra, és az OECD más tagállamainak vállalkozóival szemben rontja az európai vállalkozások versenyképességét. Az Európai Unió tagállamainak válság idején csökkenteniük kell a vállalkozókra rótt adminisztrációs terheket ahelyett, hogy újabb terhet rónának rájuk. Az Európai Parlamentnek erre vonatkozóan példát kell mutatnia, és nem kereshet újabb okokat arra, hogy további terhet rójon a vállalkozókra.

133

134

HU


David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. Az exporthiteleket fontos eszköznek tartom az uniós vállalkozások támogatása terén. A hivatalosan támogatott exporthitelek iránti fokozott kereslet fényében rendkívül fontos, hogy az erre az eszközre vonatkozó, legújabb OECD-szabályokat a lehető leghamarabb bevezessék a tagállamokban. A közép- és hosszú távú exporthitelek támogatása olyan hatékony eszközt jelent, amelyet még nem használtak ki teljes mértékben valamennyi tagállamban, és amelyet ösztönözni kell. Az exporthitelek olyan projektek finanszírozásának biztosítása révén segíthetnek a munkahelyteremtésben, amelyek egyébként, nem piaci jellegüknél fogva korlátozottabb mértékben férhetnének hozzá a tőkéhez. Egyetértek az előadóval, aki megjegyzi, hogy az erre a területre vonatkozó bármely új jogszabálynak el kell kerülnie a további adminisztrációt vagy bürokráciát, amely tovább növelné a már meglévő költségeket. Az exporthitelek európai szintű felügyeletét kivételesen, a belső piaci versenyhelyzet torzulása esetén kell bevezetni. A szubszidiaritás elvét mindig tiszteletben kell tartani. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés sürgeti, hogy a magánszektornak nyújtandó, hivatalosan támogatott hiteleket és garanciákat „társadalmi és környezeti hatásértékelések” egészítsék ki. Arra hív fel továbbá, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó célértékeket ne érintsék ezek a projektek. Ez a minimum. Kénytelen vagyok azonban a jelentés ellen szavazni, hogy kifejezésre juttassam amiatt érzett keserűségemet, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság semmit sem tesz annak érdekében, hogy a társadalmi és környezetvédelmi célokat azok nevéhez méltóan kezelje. A szabad verseny, a protekcionizmus elleni küzdelem és a mezőgazdasági exporttámogatások megszüntetése elé gördített akadályok csak kis részét képezik a szövegben foglalt, számos abszurditásnak. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az exporthitel-ügynökségek egyre fontosabb szerepet játszanak valamennyi típusú beruházás támogatásában, ily módon munkahelyek teremtése, valamint azon vállalkozások kereskedelme és beruházásainak támogatása révén járulnak hozzá a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hatásának enyhítéséhez, amely vállalkozások egyébként nem jutnának a magánszektorban hitelhez. Az exporthitel-ügynökségek váltak a fejlődő országok számára a legnagyobb állami finanszírozási forrássá. A fejlődő országokban az exporthitel-finanszírozási projektek jelentős része olyan ágazatokban koncentrálódik, mint a közlekedés, a kőolaj, földgáz és kitermelő iparágak, valamint olyan nagy infrastrukturális projektekben, mint például a nagy gátak. Fontos azonban, hogy a jövőbeli problémák megelőzése érdekében szorosan felügyeljük az exporthitel-ügynökségek tevékenységét. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az EU az OECD keretében megkötött, államilag támogatott exporthitelre vonatkozó iránymutatásról szóló megállapodás partnere. Helyénvaló lesz, ha az Európai Parlament módosításokat fogad el a Bizottság javaslatára vonatkozóan, aminek célja, hogy további intézkedéseket érvényesítsenek az Európai Unióban a jelentések átláthatóságára és elszámoltathatóságára vonatkozóan. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az állami és hivatalosan támogatott exporthitel-ügynökségek fontos támogatást jelentenek a magánvállalkozások fejlődő országokban megvalósuló projektjei számára. Olyan időkben, amikor túlfeszítettek a nemzeti költségvetések, az európai vállalkozások beruházási forrásaiként egyre nagyobb a jelentőségük, amennyiben ezek a vállalkozások nem az adófizetők pénzéből kénytelenek refinanszírozni magukat. Mivel az állami exporthitel-ügynökségekre vonatkozó

05-04-2011

05-04-2011

HU


kockázatértékelési kritériumok igen eltérőek attól az esettől, amikor a hitel magánbanktól származik, torzulhat a verseny a nemzetközi kereskedelemben, amint azt a kínai példa illusztrálja. Ezért létezik temérdek szabály – mint például az OECD- és a WTO-megállapodások –, amelyek meghatározzák a visszafizetési határidőket és a minimális díj mértékét. Az értékelés alkalmazásában és azért, hogy elejét vegyük a visszaélésnek, és elkerüljük az adófizetők pénzéből történő refinanszírozást, a fokozottabb átláthatóság érdekében specifikáció szükséges, az éves jelentések stb. közzétételének egész Unióra kiterjedő kötelezettsége révén. Kérdéses, hogy a javasolt intézkedések fokozottabb átláthatóságot eredményeznek-e. Következésképpen tartózkodtam a szavazástól. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel egyetértek az előadóval abban, hogy az exporthitel hatékony eszközt jelent az uniós vállalkozások támogatásában. Mivel egyre nő a hivatalosan támogatott exporthitel-kérelmek száma, egyre fontosabb, hogy az erre az eszközre vonatkozó, legutóbbi OECD-megállapodást a lehető leghamarabb bevezessék a tagállamok. A közép- és hosszú távú exporthitel olyan hatékony eszközt jelent, amelyet még nem használtak ki teljes mértékben valamennyi tagállamban, és amelyet ösztönözni kell, különösen az olyan megrendült gazdaságokban, mint Portugáliáé. Az exporthitel bizonyára elősegíti a munkahelyteremtést olyan projektek számára biztosítva finanszírozást, amelyek máskülönben korlátozottabban jutnának tőkéhez. A területre vonatkozó minden jogszabálynak kerülnie kell, hogy bármilyen újabb adminisztratív bürokráciával járjon, ami növelhetné a már meglévő költségeket. Az exporthitelek európai szintű felügyeletét csak kivételes esetben kellene bevezetni, ha a belső piacon torzulna a verseny. A szubszidiaritás elvét ezen a területen a legmesszebbmenőkig tiszteletben kell tartani. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az exporthitel-ügynökségek alkotják a magánszektorbeli projektek legnagyobb finanszírozási forrását a világon. Alaposan torzíthatják azonban a kereskedelmet, ha finanszírozási tevékenységüket nem fegyelmezik közös szabályok. Ezért neki kell látnunk az OECD-megállapodás (a hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló megállapodás) felülvizsgálatának, hogy közelebbről figyelhessük az európai exporthitel-ügynökségek működését, ily módon biztosítva, hogy döntéseik összhangban álljanak az uniós politikákkal és célkitűzésekkel. Tisztáznunk kell a kockázatszámításra és a mérlegen kívüli eszközök nyilvánosságra hozatalára vonatkozó átláthatósági kötelezettséget. Röviden szólva létfontosságú, hogy az európai uniós tagállamok számára követelményként határozzuk meg, hogy évente beszámoljanak a Bizottságnak az exporthitel-ügynökségeik erre vonatkozó tevékenységeiről. Az előző megjegyzések fényében és figyelembe véve, hogy az exporthitel-ügynökségek hasznos eszközül szolgálhatnak az Unió külső célkitűzéseinek megvalósításában (különösen az éghajlatváltozás és a szegénység mérséklése terén), az állásfoglalás mellett szavazok, mivel úgy vélem, hogy az exporthitelek fontos eszközt jelentenek az európai vállalatok kereskedelmének és beruházásainak támogatásában. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Amint az előadó, Jadot úr említette, a mai szavazás megerősíti az Európai Parlament kérdésre vonatkozó álláspontját, és határozott jelzést küld a túlzottan bátortalan Európai Tanácsnak. Az exporthitel-ügynökségek az Európai Unió számára fontos eszközt jelentenek az európai vállalatok kereskedelmének és beruházásainak támogatása szempontjából.

135

136

HU


Sürgős szükség volt azonban az említett ügynökségek tevékenységeit övező átláthatóság hiányának kezelésére és az uniós – különösen a parlamenti – felügyeletre, különös tekintettel arra a tényre, hogy évente több száz millió euró folyik ezen a csatornán keresztül, és hogy a nemzeti költségvetésekre szigorú korlátozások vonatkoznak. Engem is nagy örömmel tölt el, hogy az európai parlamenti képviselők újfent kinyilvánították, hogy támogatják a fosszilis tüzelőanyag támogatásának megszüntetését, és ily módon, az éghajlatváltozásra vonatkozó európai és nemzeti kötelezettségvállalásokkal összhangban az ökológiai átmenetet ösztönzik. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az ipari országok többsége rendelkezik exporthitel-ügynökséggel. Ezek az ügynökségek együttesen alkotják a magánszektorbeli projektek legnagyobb hivatalos finanszírozási forrását a világon. Az exporthitel-ügynökségek által a fejlődő országokban finanszírozott nagy ipari és infrastrukturális projektek fedezete valamennyi nemzetközi fejlesztési bank együttes éves finanszírozásának többszörösére rúg. Az ügynökségek ott segítik elő a törvényes kereskedelmet, ahol hiányzik a magántőke. A magánszféra szereplőinél sokkal nagyobb a kockázatviselő képességük, mivel nem kell adót fizetniük és nyereséget termelniük, ennélfogva a magánbankoknál nagyobb mozgásterük van nullszaldóra hozni a mérleget hosszú távú hitelek esetén. Ugyanezen oknál fogva azonban az exporthitel-ügynökségek potenciálisan jelentősen torzíthatják a kereskedelmet, ha finanszírozási műveleteiket nem szabályozzák közös szabályok. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert az exporthiteleket bizonyos határidőn belül vissza kellene fizetni, és mert a visszafizetés kockázatának fedezése érdekében minimális díjat kellene felszámítani. Jelentés: Eva-Britt Svensson (A7-0065/2011) Laima Liucija Andrikienė (PPE), írásban. – (LT) Szavazatommal támogattam a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keretről szóló fontos állásfoglalást. A nők ellen elkövetett erőszak nemzetközi és európai probléma is egyben. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a bűnözésnek ezt a rendkívül destruktív formáját. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy uniós szinten mindent elkövessünk a nők elleni erőszak lehető legnagyobb mértékű csökkentéséért, valamint megteremtsük az ilyen erőszak megelőzését, az elkövetők közvád alá helyezését és az áldozatok védelmét biztosító feltételeket. E célkitűzések eléréséhez a büntetőjog uniós szintű harmonizációja, valamint egy olyan jogi keretrendszer létrehozása szükséges, amely lehetővé teszi az elkövetők hatékony felelősségre vonását és az áldozatok védelmét. Ez az emberkereskedelem ellen folyó küzdelem szempontjából is rendkívül fontos. A kényszerházasság a nemi alapon elkövetett erőszak egy másik formája, amely komolyan sérti az egyén szabadságát és önrendelkezési jogát. Fontos, hogy a fiatal nőket megvédjük az ilyen rájuk kényszerített kapcsolatoktól.http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0065+0+DOC+XML+V0//HU" \l "_part2_def28" Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú fogalom a becsület nevében elkövetett erőszak. A nők elleni erőszak valamennyi formájának megakadályozása érdekében szükség van a nemek közötti egyenlőségről szóló felvilágosításra, valamint a társadalom, és különösen azon rétegek aktív tájékoztatására, amelyekben a nők és férfiak közötti kapcsolatok hagyományokon és szokásokon alapulnak.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Európában élete során minden negyedik nő áldozatul esik az erőszak valamely formájának. Az ilyen erőszakos esetek éves költsége a becslések szerint 33 milliárd EUR körüli összeg, amelyet nem szabad alábecsülni. A nemek közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartása olyan érték, amelyet az emberi jogok nőket érintő sorozatos megsértése ellenére következetesen figyelmen kívül hagynak, rombolva a nők fizikai és pszichikai egészségét, jogait és társadalmi helyzetét. A jelenleg rendelkezésre álló néhány adat nem nyújt átfogó képet a jelenségről, azonban a családi és munkahelyi környezet vizsgálata is elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk, még mindig nem sikerült megvédenünk a nőket az erőszaktól. Támogatom a Bizottság elkötelezettségét arra, hogy 2011–2012-ben közleményt tesz közzé a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelemről szóló stratégiáról, melyet uniós cselekvési terv követ majd, azonban bízom egy jogi, igazságügyi, végrehajtási és egészségügyi intézkedéseket tartalmazó átfogó politikai megközelítés elfogadásában is, amely hatékonyan képes csökkenteni ezt a típusú erőszakot és annak következményeit, amelyeket sajnálatos módon a gyerekek és fiatalok azon 26%-ára gyakorol, akik saját bevallásuk szerint gyerekkorukban fizikai erőszak áldozatai lettek. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A nők elleni erőszakra vonatkozó hivatalos számadatok a szomorú valósághoz képest minden tagállamban jóval alacsonyabbak. 2004 és 2009 között hivatalosan hozzávetőleg 60 000 családon belüli erőszakkal kapcsolatos esetet regisztráltak, amelyből közel 800 eset az áldozat halálával végződött. A bántalmazott nők 70%-a csendben viseli az erőszakot, és mindössze 30%-uk dönt úgy, hogy panaszt tesz a rendőrségen. Ennek alapján támogatom az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés megkönnyítését célzó rendelkezést a nők elleni erőszak áldozatai számára. Úgy vélem, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem európai évének bejelentése felhívhatja az európaiak figyelmét a problémára, amely az Európai Unióban rendkívül sok nő mindennapjainak részét képezi. Szavazatommal támogattam a jelentést, mivel véleményem szerint is nagyon fontos egy olyan európai charta létrehozása, amely rögzíti a nők elleni erőszak áldozatainak biztosított segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjét, és célja, hogy valamennyi tagállamban csökkentse a probléma előfordulását. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Ez a saját kezdeményezésű jelentés a Bizottság által 2011-ben és 2012-ben bejelentendő, a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemről szóló különböző javaslatok részeként készült. Ez a kérdés különös jelentőséggel bír számomra, csakúgy, mint a Femmes au Centre (Nők a középpontban) Szövetség számára, amely néhány hete Párizsban tartott konferenciát erről a témáról. A jelentés új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve különösen egy, a nők elleni erőszak áldozatainak biztosított segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjét rögzítő európai charta, valamint egy uniós szintű büntetőjogi eszköz létrehozását. Szavazatommal támogattam a jelentést. Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) A nemzetközi közösségnek határokon átnyúló megközelítést kell alkalmaznia a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemben. A nők elleni erőszak kétségtelenül sérti a nők alapvető jogait és alapvető szabadságait, különösen a biztonsághoz és az emberi méltósághoz való jogot. A tagállamoknak végre kell hajtaniuk a CEDAW-ot (a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény), amely a nők jogainak és szabadságjogainak biztosítását célozza. A Lisszaboni Szerződés értelmében az Unió

137

138

HU


büntetőjogi rendelkezéseket fogadhat el, és a Szerződés kifejezetten megnevezi az emberkereskedelmet, valamint a nők és gyerekek szexuális kizsákmányolását. Szavazatommal támogattam a jelentést, mert úgy vélem, itt az ideje, hogy az Unió szembenézzen ezzel a kérdéssel és a nők elleni erőszak megszüntetéséhez szükséges jogszabályok és támogatás révén követendő példát mutasson. Többoldalú megközelítés elfogadása szükséges az alkalmazandó politikai, társadalmi és jogi intézkedések hatékonyságának biztosításához. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A nők ellen elkövetett erőszak továbbra is jelentős nemzetközi és egyben európai probléma is. Az Európai Unióban alapvető jelentőségű, hogy a nők integritása átfogó és következetes törvényi védelmet élvezzen. Néhány tagállamban még mindig nincs a nők ellen elkövetett családon belüli erőszakot kriminalizáló törvény. A családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jogi hatóságok prioritásként kezeljék a családon belüli erőszakos cselekmények üldözését, valamint azt, hogy az ilyen jogsértést elkövetőket bíróság elé állítsák. Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Szavazatommal támogattam a jelentést, amely az Európai Parlament világos álláspontját tükrözi. Támogatjuk az Európai Bizottságot a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemben. Természetesen valamennyi tagállamban vannak megelőző és megtorló jogi mechanizmusok. Ugyanakkor Európa felelőssége is, hogy napirendre tűzze a kérdést, amely hatáskörébe tartozik. Elfogadhatatlan, hogy a nők napi rendszerességgel bántalmazás és fizikai vagy pszichológiai erőszak áldozataivá váljanak. George Becali (NI), írásban. – (RO) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nők elleni erőszak globális és európai szintű probléma is egyben. E jelentés olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az európai nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet. Alapvető jelentőségű, hogy a nők integritása átfogó és következetes törvényi védelmet élvezzen. Az uniós szintű jogalkotás során mindenképpen tisztában kell lenni azzal, milyen szélsőséges mértékben kiszolgáltatottak a nők és gyermekek a családon belüli erőszak tekintetében. Nem elég azonban egy sor, a nők védelmét szolgáló büntető jogszabályt bevezetni vagy jóváhagyni, a büntetőeljárást is hatékonyabbá kell tenni. A további erőforrásokat igénylő egyik központi cselekvési terület a rendőrségi hatóságok képzése Európában. A rendőrség az első jogvédelmi hatóság, amellyel az erőszak áldozatául esett nők kapcsolatba kerülnek. Egy lehetséges konkrét intézkedés a tagállamokban a nemi alapon elkövetett erőszakkal kapcsolatos telefonos ügyelet létrehozása. Az erőszaknak kitett nők felhívhatják az ügyeletet azonnali segítségért. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapvető elve. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a bűnözésnek ezt a súlyos formáját. A nemi alapon elkövetett erőszak komoly következményekkel jár az emberek fizikai és pszichikai egészségére nézve, amely magas költségekkel terheli a társadalmat szociális problémák, valamint igazságszolgáltatási és egészségügyi kiadások formájában. Becslések szerint a nemi alapon elkövetett erőszak által a társadalom számára előidézett költségek – betegellátás, igazságszolgáltatási rendszer és szociális szolgáltatások formájában – az EU valamennyi tagállamában összesen 2 millió EUR-ra becsülhetők

05-04-2011

05-04-2011

HU


óránkénthttp://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0065+0+DOC+XML+V0//HU" \l "_part2_def23" . Véleményem szerint egy fontos terület, amelyen a nők fizikai és pszichikai szabadsága erős jogi védelmet igényel, a nemi csonkítás területe. Úgy vélem, hogy a nők egészségét komolyan károsító cselekedetek nem élvezhetnek legitimációt kulturális alapon. Továbbá több ismeretre van szükség a nemi alapon elkövetett erőszak európai nagyságrendjéről, hogy hatékonyabban fel lehessen hívni a lakosság figyelmét a problémára. Ezért támogatom a meghozott intézkedéseket, amelyek a nemi alapon elkövetett erőszak leküzdését célzó nemzeti cselekvési tervek kidolgozására ösztönzik a tagállamokat. Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Ez a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló jelentés számos érdekes javaslatot fogalmaz meg. Ezek miatt támogattam. Véleményem szerint azonban nem szabad, hogy olyan irányelv szülessen, amelyet valamennyi tagállamnak kötelezően át kell ültetnie saját jogrendjébe. A jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférést elősegítő és az áldozatok jogainak az Európai Unió területén bárhol történő érvényesítését lehetővé tevő mechanizmusokat nem szabad és nem lehet ingyenesen biztosítani. Támogatom egy olyan jogi keret létrehozását, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják. Mara Bizzotto (EFD), írásban. –– (IT) Napjainkban elvárnám, hogy egy nők elleni erőszakról szóló jelentés kiemelje a rendkívüli vészhelyzetet, amelyet az európai muzulmán közösségek nőtagjai ellen elkövetett erőszak mértékének növekedése jelent. Az európai nőjogi és a nemi alapon elkövetett erőszak ellen harcoló szervezetek szerint a jelenség egyre terjed. Ez olyasmi, ami a szemünk előtt zajlik, mégis úgy tűnik, idegenkedünk attól, hogy a megfelelő kifejezéseket használva beszéljünk a problémáról. A jelentés megemlíti például a kényszerházasságot és a női nemi szervek csonkítását, e nagyvárosainkban is exponenciálisan növekvő jelenségeket azonban úgy kezelik, mintha azok a kulturális háttértől függnének. Valójában a bevándorlók tömeges jelenlétével állnak összefüggésben, akik egy fundamentalista szemléletű vallást, az iszlámot hozzák be Európába, és amíg ma ezt az iszlám közösségek nőtagjai szenvedik meg, holnap már az európai nőket is érintheti, és alapjaiban rázhatja meg a nyugati társadalmat. Az Európai Uniónak haladéktalanul megfelelő és célzott politikákat kell kidolgoznia ezzel a témával kapcsolatban, és nem a semmitmondó „kulturális” hátterű erőszakra vonatkozóan annak érdekében, hogy még ma megállíthassuk ezt az erőteljesen terjedő jelenséget, amelyet ilyen ütemű térhódítás mellett később már nem leszünk képesek kezelni. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nők elleni erőszaknak haladéktalanul véget kell vetni. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Európában minden tizedik nő élt már át erőszakot, és ez a nők körében az erőszakos halálesetek egyik leggyakoribb oka. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, szomorúan látom, hogy továbbra sem vagyunk képesek megvédeni a nőket az erőszaktól. Nagyon fontos ezért, hogy az Európai Bizottság egyetlen irányelvet dolgozzon ki a nők elleni erőszak valamennyi – fizikai, szexuális vagy pszichológiai – formájára és az ellene folyó küzdelemre vonatkozóan. A nemi alapon elkövetett erőszak kategóriájába tartozik a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, a kényszerházasság, a nemi csonkítás, valamint az erőszak egyéb formái. Az ilyen erőszakos bűncselekmények súlyos következményekkel járhatnak a nők fizikai és pszichikai

139

140

HU


egészségére nézve, illetve helyrehozhatatlan károkat okozhatnak abban, ezért a tagállamoknak jobb egészségügyi ellátást kell biztosítaniuk az erőszak áldozatai számára. Arra kérem továbbá az uniós belügyek biztosát, Cecilia Malmström asszonyt, hogy ne csökkentse a nők elleni erőszak ellen küzdő nem kormányzati szervezetek számára nyújtott pénzügyi támogatás mértékét. A gazdasági és pénzügyi válság idején még több erőszak történik, ezért semmilyen körülmények között nem csökkenthetjük e terület finanszírozását. Sebastian Valentin Bodu (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Parlament korábban elfogadott egy, a nők elleni erőszakkal foglalkozó állásfoglalást, amely a nők elleni erőszak valamennyi formájának leküzdését célzó átfogó jogszabály szükségességét hangsúlyozta. A Bizottság néhány fontos, erre irányuló elvi döntést hozott, mindenekelőtt kidolgozva a nemek közötti egyenlőségről szóló új cselekvési tervet, amely hangsúlyozza, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak az egyik olyan központi probléma, amelyet meg kell oldani. A Bizottság továbbá jelezte, hogy 2011 folyamán javaslatot fog tenni egy a nemi alapon elkövetett erőszak elleni stratégiai terv kidolgozására. A nemi alapon elkövetett erőszak komoly károkat okoz az emberek fizikai és pszichikai egészségében. Ez magas költségekkel terheli a társadalmat szociális problémák, valamint igazságszolgáltatási és egészségügyi kiadások formájában. A nemi alapon elkövetett erőszak által a társadalom számára előidézett költségek becslése az egészségügy, az igazságszolgáltatási rendszer és a szociális szolgáltatások ráfordításai alapján történik. A nemi alapon elkövetett erőszak ezen kívül jelentős problémát okoz a demokrácia vonatkozásában is. Pusztán az a tény, hogy a nők erőszaknak vannak kitéve, korlátozza a társadalmi életben és a munka világában való részvételi lehetőségeiket. Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Liberális európai parlamenti képviselőként csak támogatni tudom e jelentést, mivel a tagállamoknak új stratégiára van szükségük ahhoz, hogy leküzdjék a nők elleni erőszakot, amely súlyosan sérti a nők alapvető jogként számon tartott fizikai és szellemi szabadságát. A nők elleni erőszak az áldozatokra és a személyes fejlődésüknek nem megfelelő környezetben felnövő gyerekekre egyaránt károsan hat. A nemek közötti egyenlőség az egyik alapvető uniós érték, amely a liberálisok számára különös jelentőséggel bír. Az egyenlő jogokon és a törvény előtti egyenlőségen alapuló modern társadalom nem tolerálhatja az ilyen eseteket, még akkor sem, ha azokat kulturális vagy vallási okokkal igazolják. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak minden rendelkezésükre álló eszközt fel kell használniuk a nemi alapon elkövetett erőszak elleni küzdelemben. Támogatom egy olyan irányelv elképzelését, amely büntetőjogi szankciókat ír elő a nők ellen erőszakot elkövetők számára. Véleményem szerint emellett elegendő számú támogató központot kell létrehozni az áldozatok számára, valamint megfelelő képzést kell biztosítani a velük dolgozó szakemberek, például a rendőrtisztek, bírók, orvosok és mások részére. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel látom a nők elleni erőszakkal kapcsolatos uniós szintű elkötelezettséget. Úgy vélem, hogy ennek az európai és nemzetközi problémának a sikeres leküzdéséhez a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk, beleértve természetesen a szükséges jogszabályok elfogadását is. Ezért a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret mellett szavazok, mivel úgy vélem, hogy az előrelépést jelent az alapvető jogok és szabadságok, például a biztonsághoz és az emberi méltósághoz való jog megsértése elleni küzdelemben. Nessa Childers (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mivel az írországi helyzet tükrözi az egész Európában tapasztalható problémát. A Nemzeti Bűnügyi Tanács 2005.

05-04-2011

05-04-2011

HU


évi adatai szerint élete során minden hetedik írországi nőt bántalmazott már partnere fizikailag, szexuálisan vagy érzelmileg. A családon belüli fizikai és/vagy szexuális erőszak hatását nem szabad alábecsülni, mivel az súlyosan károsítja az egyén fizikai és pszichikai egészségét, és súlyos depresszióhoz, sőt, öngyilkossághoz vezethet. A Parlament jelentése azonban a költségvetést terhelő költségeket is tartalmazza, amely szerint a nemi alapon elkövetett erőszak által a társadalom számára előidézett költségek – betegellátás, igazságszolgáltatási rendszer és szociális szolgáltatások formájában – az EU valamennyi tagállamában összesen 2 millió E U R- r a becsülhetők óránkénthttp://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0065+0+DOC+XML+V0//HU" \l "_part2_def23" . 2009-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a dundalki székhelyű Rape Crisis North East szervezet első nagykövete lettem. Ez a támogató és tanácsadó szolgálat egyike a számos hasonló kelet-írországi kezdeményezésnek. E nem kormányzati szervezetek nélkülözhetetlen támogatást biztosítanak a szexuális és családon belüli erőszak áldozatai számára, mégis rendkívül nehéz finanszírozási körülményekkel kell megbirkózniuk. Reményeim szerint e jelentés elősegíti a családon belüli erőszak elleni harcot Európában. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Határozottan elítélem a férfiak, nők vagy gyermekek elleni erőszak bármely formáját, és támogatok minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti ennek a szörnyűségnek a megelőzését és leküzdését, valamint az áldozatok védelmét. Elfogadhatatlanok az európai erőszak mértékéről készített tanulmányokban napvilágot látott adatok, amelyek szerint a gyerekek és fiatalok 26%-a lett már fizikai erőszak áldozata, a nők egyötöde-egynegyede szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak, amely során fizikai erőt alkalmaztak. Valójában az áldozatul esett nők száma riasztó, és a politikák, illetve az egyes tagállamok jogszabályai közötti hatalmas különbségek hozzájárulnak ehhez, ami azt jelenti, hogy a nők nem mindenhol élveznek egyforma védelmet Európában. Létfontosságú, hogy az uniós szabályozás minden nő átfogó és következetes védelmét biztosítsa egy olyan mindenre kiterjedő jogi aktus elfogadásával, amely lehetővé teszi a nők ellen elkövetett erőszak valamennyi formájának leküzdését, kiegészítve egy sor politikai, szociális és jogi természetű intézkedéssel. Anna Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner és Gunnar Hökmark (PPE), írásban. – (SV) Mi, a svéd konzervatívok egyetértünk a problémának a jelentésben szereplő ábrázolásával. Az általunk erősen szorgalmazott stockholmi program egyik fő célkitűzése a nők elleni erőszak elleni küzdelem. A Bizottság a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervében elkötelezte magát arra, hogy egy 2011–2012-ben várható közleményben javaslatot tesz a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek csonkítása elleni küzdelemről szóló stratégiára. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke továbbá előírja, hogy az Uniónak erőfeszítéseket kell tennie a családon belüli erőszak minden formájának leküzdésére, valamint a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy megbüntessék ezeket a bűncselekményeket és biztosítsák az áldozatok védelmét. Mivel a büntetőjog az egyes tagállamok felelőssége, az uniós szintű irányelv bevezetéséről szóló bekezdés ellen szavaztunk. A jelentést támogattuk, mivel úgy véljük, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük a nők védelmének biztosítása érdekében.

141

142

HU


Vasilica Viorica Dăncilă (S&D), írásban. – (RO) Véleményem szerint az Európai Unió valamennyi tagállamának további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a nők elleni erőszakkal kapcsolatos kiterjedtebb és átfogóbb országos statisztikákat készítsenek, függetlenül az erőszak formájától – legyen az nemi erőszak, szexkereskedelem, kényszerházasság, halál vagy kényszerprostitúció, nem beszélve a családon belül vagy előző partnerektől elszenvedett erőszakról. A cél azonban a problémával kapcsolatos adatgyűjtés javítása annak érdekében, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb megoldást az elkövetők megbüntetésére. Mário David (PPE), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy egy fokozottabb kiegyensúlyozottságra és méltányosságra törekvő társadalomnak szüksége van rá. E jelenség valamennyi társadalomban tapasztalható, több formában jelenik meg a magán- és a közéletben, illetve a részben nyilvános szférában, és a rá vonatkozó adatok, valamint megnyilvánulási formái gyakran ismeretlenek. Éppen ezért a jelentéssel összhangban úgy vélem, hogy a jelenség eredményesebb nemzetközi szintű leküzdéséhez alapos vizsgálatra és hatékonyabb nyomozási folyamatok kidolgozására van szükség. A jelentés a nemi alapon elkövetett erőszak új megközelítését és a megelőzésre és büntetőjogi szankciókra vonatkozó tagállamok közötti intézkedések megerősítését javasolja, az áldozatok számára létrehozott kiegészítő intézkedésekkel együtt. Releváns kérdéseket is megfogalmaz a nők ellen a társadalom különböző területein elkövetett fizikai, pszichológiai és szexuális erőszak hatásairól. Úgy vélem, hogy a Bizottság, a Parlament és a tagállamok aktív szerepe nélkülözhetetlen e jelenség leküzdéséhez szükséges intézkedések kialakításához, amelynek következményei számos emberre és generációra kihatnak. Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – A nők ellen férfiak által elkövetett erőszak a nők emberi jogainak megsértése, amely egyben tükrözi és hangsúlyozza a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket. A nemi alapon elkövetett erőszakról készített tanulmányok becslése szerint az európai nők 20–25%-a szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot. A nők elleni erőszak független a földrajzi helyzettől, az életkortól, a társadalmi osztálytól, a faji hovatartozástól és a kulturális különbségektől, azonban még mindig láthatatlan, az áldozatokat pedig elhallgattatják. Támogatom a jelentést, amely új, átfogó politikai megközelítést javasol a nemi alapú erőszak ellen, ideértve az alábbiakat: büntetőjogi eszköz – irányelv – létrehozása a nemi alapú erőszak ellen; a nőkkel szembeni erőszak eseteivel valószínűleg kapcsolatba kerülő tisztviselők számára nyújtott képzés; annak megkövetelése a tagállamoktól, hogy kellő gondossággal jegyezzék fel és vizsgálják ki a nemi alapú erőszak valamennyi megnyilvánulását; valamint felhívás az erőszak áldozatainak segítésével foglalkozó nem kormányzati szervezetek pénzügyi támogatására. A jelentés továbbá arra vonatkozó terveket irányoz elő, hogy módszertani iránymutatásokat dolgozzanak ki és új adatgyűjtéseket hajtsanak végre a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos összehasonlítható statisztikai adatok létrehozása érdekében a probléma mértékének megállapítása és a problémára irányuló újfajta fellépés alapjának megteremtése céljából. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Európában minden negyedik nő él át fizikai erőszakot életében, és a nők több mint egytizede válik olyan szexuális erőszak áldozatává, amely során fizikai erőt alkalmaznak. Ezen adatok fényében sürgősen cselekedni kell. A Bizottságnak ezért egy, a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keretet kell létrehoznia. A nők elleni erőszak valamennyi formáját – nemi erőszak, prostitúció, szexuális erőszak stb. – büntetőeljárásnak kell alávetni az Európai Unió valamennyi tagállamában. Minden tagállam köteles a női áldozatok számára hozzáférést biztosítani az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és a menedékekhez, amelyek egy új és

05-04-2011

05-04-2011

HU


boldogabb élet lehetőségét jelentik számukra, valamint gyermekeik számára. A nők elleni erőszak ilyen bűncselekményként történő európai szintű elismerése döntő fontosságú. Karima Delli (Verts/ALE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament ezen a kedden, 2011. április 5-én jelentést fogadott el a nők elleni erőszakkal szembeni fellépésről. A szöveg a nők és lányok ellen férfiak által elkövetett erőszak sajátos természetét hangsúlyozza: ez valóban a nemek közötti egyenlőség egyik leggyakoribb és legveszélyesebb akadálya. A mai jelentés lehetővé teszi egy büntetőjogi eszköz – egy uniós irányelv – végrehajtását a nemi alapú erőszak ellen. Létrehoz egy európai chartát, amely rögzíti a nők elleni erőszak áldozatainak biztosított segítségnyújtási szolgáltatások minimális szintjét, beleértve az ingyenes jogi segítséghez való jogot és a sürgősségi lelkisegély-szolgáltatásokat. Az európai parlamenti képviselők továbbá egy nők elleni erőszakkal foglalkozó uniós megfigyelőközpont létrehozására szólítják fel a Bizottságot. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának köszönhetően egy jóváhagyott módosítás ugyancsak felszólítja a tagállamokat, hogy a házasságon belül vagy egyéb intim kapcsolatban történő erőszakos közösülést és nemi alapú erőszakot bűncselekményként ismerjék el. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A nők elleni erőszak globális és európai szintű probléma is egyben. Családon belüli erőszak, prostitúció, emberkereskedelem – szégyenletes, hogy még mindig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy társadalmainkban megvédjük a nőket az erőszaktól. A nemi alapú erőszak az alapvető jogok és szabadságok, valamint a biztonsághoz és az emberi méltósághoz való jog megsértése. Az itt tárgyalt kérdés egyaránt magában foglalja az áldozatok integritásának és a társadalom legfőbb közös érdekeinek, például a szabadságnak és a demokráciának a megőrzését. Az Európai Uniónak eleget kell tennie kötelezettségeinek, és az erőszaknak véget vető jogszabályt kell elfogadnia. Ezért szavazatommal támogattam az olyan intézkedések bevezetését, mint az ingyenes jogi segítséghez való hozzáférést elősegítő mechanizmus vagy az áldozatok függetlenségének előmozdítását és a normális életbe, illetve a munka világába történő visszatérésük megkönnyítését célzó pénzügyi támogatási rendszerek. Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt alapvető érték. Tartsuk tehát tiszteletben a nők jogait is. Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Az Európai Parlament a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó uniós politikai keret mellett szavazott. Üdvözöljük a döntést és szavazatunkkal a javaslat egészét támogattuk. A döntés különös jelentőségű, mivel felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse egy, a nők elleni erőszak leküzdéséről szóló konkrét jogalkotási javaslat előterjesztésére vonatkozó korábbi ígéreteit. A javaslat azonban a béranyaságra vonatkozó bizonyos olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek a jelenségre és a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó általános negatív megítélésükkel véleményünk szerint túlságosan leegyszerűsítőek. Nincsenek téves elképzeléseink a béranyaságot övező problémákkal kapcsolatban, e problémák miatt azonban nem kívánunk támadást indítani egy olyan jelenség ellen, amely egyes esetekben kedvező lehet az érintett felek számára. Ezért szavaztunk a béranyaságra vonatkozó szövegrészek ellen – képviselőcsoportunk, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport már a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban történt eredeti szavazás alkalmával is ezt az álláspontot képviselte. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A nők elleni erőszak az alapvető jogok számos súlyos megsértését magában foglalja, például a szexuális erőszakot, a testi épséget veszélyeztető

143

144

HU


támadást és a családon belüli erőszakot, a pszichikai erőszakot, a zaklatást és kényszerítést, a nőket érintő emberkereskedelmet és prostitúciós kizsákmányolásukat, valamint az agresszió más példáit, amelyek ellen határozott tagállami fellépésére van szükség. Mindenféle erőszakot elítélek, de a fizikailag, társadalmilag, gazdaságilag vagy érzelmileg kiszolgáltatottabb helyzetben lévők, például a gyerekek és nők ellen irányulót különösen. Pontosan emiatt kell a tagállamoknak arra törekedniük, hogy leküzdjék a nők ellen elkövetett erőszak valamennyi formáját, különösen a szexuális kizsákmányolásukat célzó emberkereskedelmet, a szexualitás területén az egyéni döntéshez való joguk megsértését és a testi épségüket veszélyeztető támadást. Az emberi élet és méltóság tiszteletben tartása nem létezhet együtt olyan bűncselekményekkel, amelyeknek számos európai nő áldozatul esik, ami az erőszak megelőzésére és az elkövetők megbüntetésére irányuló határozott politikákat tesz szükségessé. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A nemzetközi közösségen belül már évek óta folyik a vita a nők elleni erőszakkal kapcsolatos helyzetekről. Világos azonban, hogy a nők továbbra is áldozatul esnek az erőszaknak: az európai nők egyötöde szenvedett már el legalább egyszer fizikai erőszakot. Éppen ezért fontos, hogy az Európai Unió elfogadjon egy olyan jogszabályt, amely véget vet ennek a tragédiának. Noha az Európai Bizottság számos kezdeményezést tett ennek a világszerte nők millióit érintő szörnyűségnek a megállítására, mindenekelőtt a nemek közötti egyenlőségről szóló új cselekvési terv (2010–2015) kidolgozásával, az igazság az, hogy az Unió nem nézheti tétlenül, hogy a nők alapvető jogainak megsértése büntetlenül marad, különösen a következő területeken: szexuális erőszak, női nemi szervek megcsonkítása és kényszerházasság, emberkereskedelem és prostitúció, a jogi védelem hiánya stb. Egyetértek azzal, hogy a kérdés további vizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy rendelkezésünkre álljanak a legrészletesebb és legtudományosabb adatok. Nem maradhatunk azonban tétlenek. Ennélfogva üdvözlöm az előadó javaslatait, különösen a készenléti szolgálatok létrehozását az áldozatok számára, a telefonos ügyeletet és a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem európai évének létrehozását. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A nők elleni erőszak számos formája – családon belüli erőszak, szexuális erőszak, prostitúció, nőket érintő emberkereskedelem, szexuális és pszichikai zaklatás és nők elleni munkahelyi erőszak – külön-külön és együtt is az emberi jogok és szabadságok súlyos megsértésének minősülnek, és rendkívül komoly társadalmi következményekkel járnak. A nők elleni erőszak megelőzésének és megszüntetésének nélkülözhetetlen stratégiai célkitűzésekké kell válniuk, és az ezek megvalósítására való törekvés nem elválasztható a civilizációnk által elérni kívánt haladástól. A nemi alapú erőszakról végzett egyes tanulmányok becslése szerint az európai nők egyötöde-egynegyede esett áldozatul felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszaknak és hozzávetőleg egytizedük szenvedett el szexuális erőszakot. Becsléseik szerint a gyermekek és fiatal felnőttek 26%-a számol be gyermekkorban és serdülőkorban megélt fizikai erőszakról, ami különösen aggasztó akkor, ha figyelembe vesszük a szociális tanulás alaptételét, amely szerint az áldozatból később potenciális bántalmazó válhat. Ezért nagyon fontos, hogy végrehajtsuk a jelentésben foglalt iránymutatást. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Üdvözöljük a képviselőcsoportunk tagja – aki a Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának elnöke is egyben – által készített jelentés elfogadását.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Tisztában vagyunk azzal, hogy a nők elleni erőszak megnyilvánulásai külön-külön és együtt is az emberi jogok és szabadságok komoly társadalmi következményekkel járó súlyos megsértésének minősülnek, tekintve, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértésének széles skáláját foglalja magában, beleértve a családon belüli erőszakot, a szexuális erőszakot, a prostitúciót, a nőket érintő emberkereskedelmet, a szexuális és pszichikai zaklatást és a nők elleni munkahelyi erőszakot. A nők elleni erőszak megelőzése és megszüntetése kulcsfontosságú stratégiai célkitűzések, amelyek fontosak a civilizációnk által elérni kívánt haladáshoz. A nemi alapú erőszakról végzett egyes tanulmányok becslése szerint a nők egyötöde-egynegyede esett áldozatul felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszaknak és hozzávetőleg egytizedük szenvedett el szexuális erőszakot. Becsléseik szerint a gyermekek és fiatal felnőttek 26%-a számol be gyermekkorban és serdülőkorban megélt fizikai erőszakról, ami különösen aggasztó akkor, ha figyelembe vesszük a szociális tanulás alaptételét... (A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik.) Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) A nők elleni erőszak társadalmunk szörnyűsége, amely ellen minden áron küzdenünk kell. Nem támogathatom azonban ezt a feljegyzést, mivel véleményem szerint túlzott mértékű figyelmet fordít a női bevándorlókra. Különösen ezekben az időkben az Unió és kormányai részéről megnyilvánuló ilyen figyelemnek jól láthatónak kellene lennie, és nem szabadna az uniós projekteket támogató választékos szavakra korlátozódnia. Catherine Grèze (Verts/ALE), írásban. – (FR) Képviselőcsoportomat megosztja a kérdés. Szavazatommal támogattam a 19. számú módosítást és a „prostitúció” szóról szóló J preambulumbekezdést, mivel meggyőződésem, hogy a prostitúció valóban a nők elleni erőszak megnyilvánulása. Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A nők elleni erőszak olyan valóság, amely túlságosan gyakran észrevétlen marad: úgy tűnik, hogy az európai nők 20–25%-a szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot. Az elmúlt héten az Európai Parlament egy, a kérdésről és egy, ezzel a területtel kapcsolatos politikai keret létrehozásáról szóló jelentést fogadott el, amelyet én személy szerint üdvözlök. A jelentés arra törekszik, hogy valamennyi tagállamot a nők elleni erőszak bűncselekményként történő értelmezésére, és így arra ösztönözze, hogy hozzon létre büntetőjogi eszközt az ilyen jogsértés leküzdése érdekében. Fontos továbbá, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférés megkönnyítését célzó mechanizmusok és az áldozatoknak díjmentesen nyújtott sürgősségi lelkisegély-szolgáltatások mellett szavaztam. Támogattam továbbá a „prostitúció problémájának súlyosságát” elismerő módosítást, és azt, amely szerint a „nők elleni erőszak” a prostitúciót is magában foglalja. Végezetül, szavazatommal támogattam az erőszakos közösülés és a szexuális erőszak bűncselekményként való elismerését, még a házasságon és más jellegű intim kapcsolaton belül is. Roberto Gualtieri (S&D), írásban. –– (IT) A nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó uniós szabályozási keret fontos előremutató lépést jelent egy átfogó stratégián belül. Csak a jogi, szociális, gazdasági és megelőző intézkedések együttes alkalmazása lesz képes megoldani ezt a számunkra nagyon is releváns problémát, tekintve, hogy az Európai Unióban élő nők több mint egynegyede élt már át erőszakot élete során. A nők elleni erőszak nem függ az életkortól, etnikai hovatartozástól vagy kulturális háttértől, és továbbra

145

146

HU


is láthatatlan probléma, amelynek mindazonáltal komoly emberi, társadalmi és gazdasági ára van. Az Európai Uniónak meg kell erősítenie a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben betöltött aktív szerepét, és ez az, ami miatt a Svensson-jelentés támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, hogy a stockholmi programmal összefüggésben világos és egységes szabályozási keretet hozzon létre. Ennélfogva támogatom egy, a nők elleni erőszakot önmagában bűncselekményként meghatározó büntetőjogi eszköznek egy nemi alapú erőszak elleni irányelv formájában történő létrehozását, amelyet a nők elleni erőszak valamennyi formájának leküzdése érdekében összhangba kell hozni a különféle képzési, megelőzési és figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mivel a 21. században létfontosságú, hogy az erőszakos közösülést Európában mindenhol bűncselekménynek tekintsük, és hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit büntetőeljárásnak és szankcióknak vessük alá. Elfogadhatatlan, hogy attól függően, melyik országban élnek, jelenleg az ilyen gyűlöletes bűncselekmények áldozatainak az őket ért jogsértéssel kapcsolatos jogorvoslati és kártérítési lehetőségei nem azonosak. A labda ezúttal az Tanács és a Bizottság térfelén van, akik minden bizonnyal nem fogják megakadályozni ennek a létfontosságú lépésnek a megtételét ahhoz, hogy az ilyen jogsértés áldozatává vált nők kártérítésben részesüljenek szenvedéseikért. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel meg kell állítanunk a nők jogainak mindennemű megsértését és a nők elleni erőszakot. Úgy vélem, hogy a tavaly elfogadott stockholmi programot végrehajtó cselekvési terv értelmében a Bizottságnak sürgősen ki kell dolgoznia egy, a nők elleni erőszak leküzdéséről szóló stratégiát. Ezzel egyidejűleg a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egészségügyi szolgáltatók, szociális munkások, a rendőrség, a bíróságok és egyéb intézmények olyan fejlesztéseket hajtsanak végre, amelyek lehetővé teszik, hogy a nők elleni erőszakkal kapcsolatos valamennyi esetre időben és megfelelő szakértelemmel válaszolhassanak. Jarosław Kalinowski (PPE), írásban. – (PL) Magától értetődő, hogy az emberi méltóság és a biztonsághoz való jog az élet alapvető értékei, amelyeket védeni kell. Maga az „erőszak” szó olyan erős negatív érzelmi töltettel rendelkezik, hogy sokan megpróbálják másra terelni a szót, amikor a nemi alapú erőszak szóba kerül. A mi feladatunk azonban az, hogy szembenézzünk a nehéz témákkal és beavatkozzunk azokban az esetekben, amikor a társadalomnak politikai és jogi kérdésekkel kapcsolatos iránymutatásra van szüksége. Ne feledjük, hogy a nők elleni erőszak, például a méltóság megsértése, a szexuális erőszak, a kényszerházasság és a csonkítás nem pusztán a női nem problémája. Ez a társadalom egészének problémája, méghozzá olyan probléma, amely hozzájárul a társadalom széleskörű felbomlásához. E tekintetben a költségeket alábecsüljük. Nem igaz-e, hogy mindannyian viseljük az ilyen erőszakból eredő kiadások terheit – az egészségügyi ellátás, a pszichológiai kezelés, a bírósági eljárások és a szociális ellátás költségeit? Az áldozatok gyakran képtelenek helyt állni munkahelyükön. A tagállamoknak fontolóra kellene venniük egy, a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló terv kidolgozását. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Parlament elfogadta a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó új uniós politikai keretről szóló állásfoglalásra irányuló javaslatot.. Határozottan és nagy lelkesedéssel támogattam az állásfoglalást, mivel úgy

05-04-2011

05-04-2011

HU


vélem, hogy az Európai Uniónak következetes és eredményes politikai fellépés révén egységes uniós szintű választ kell adnia erre a társadalmi szörnyűségre. A nők elleni akár fizikai, pszichikai vagy szexuális erőszak a civilizálatlanság kifejeződése, amelyet Európának el kell utasítania. Olyan csapás, amely a társadalmunk nőtagjainak életére nézve meghatározhatatlan következményekkel járó traumákat okoz. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szomorú és elkeserítő valóságról tanúskodnak. Minden negyedik európai nő szenvedett már el fizikai erőszakot legalább egyszer élete során. Úgy vélem ezért, hogy az uniós fellépés fő céljának egy uniós szintű jogi eszköz meghatározásának, az ingyenes segítség igénybevételére vonatkozó lehetőségnek, a pszichikai és lelki segítségnyújtás biztosítására képes készenléti szolgálatok létrehozásának és egy Európa-szerte egységes telefonos ügyelet létrehozásának kell lennie. David Martin (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam. A nemi alapon elkövetett erőszak mindig elsődlegesen büntetőjogi kérdés. Ezért szükséges, hogy a társadalom a bűncselekmény súlyosságával arányban álló büntetéssel reagáljon. A társadalom rendelkezésére álló források beosztásakor fontos, hogy az áldozatok legyenek az elsődlegesek, mert ma ennek a csoportnak van szüksége speciális védelmi intézkedésekre. Ez azonban nem akadályozza meg azt, hogy az egyes elkövetőket is kezeljük az erőszakos viselkedés ellensúlyozása érdekében, például beszélgetésterápiával és más módszerekkel. A nők ellen súlyos erőszakot elkövető férfiak alternatív kezelése azonban soha nem helyettesítheti a büntetőjogi szankciót. A beszélgetésterápia és hasonló kezelési formák csak kiegészíthetik a büntetés egyéb formáit, például a börtönbüntetést. Az erőszak nagymértékben a férfiak és nők közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyok következménye, és az elkövető és áldozat közötti uralkodó és alárendelt viszonyt tükrözi. Az a fajta beszélgetésterápia, amelynek során mind az áldozat, mind az elkövető jelen van, ilyen bűncselekmények esetén kizártnak tekintendő, mert a bűncselekmény olyan jellegű, hogy ők sosem lehetnek egyenrangú és egyenjogú tárgyalópartnerek. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a nemzetközi közösség évtizedek óta folytatott kampánya ellenére a nők elleni erőszak problémája továbbra is sújtja Európát és a világot. Elsősorban a közvetlen áldozatokat érinti hátrányosan, azonban hatással van magára a szabadságra és a demokráciára is. A jelentés mellett szavaztam azért is, mert egy sor olyan azonnali intézkedést határoz meg, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet, valamint nyilvánvaló, hogy hosszú távú politikai, szociális és jogi fellépések kellenek a nemi alapú erőszak leküzdéséhez. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Az erőszak általában is elítélendő, de az önmaguk megvédésére kevésbé képes emberek, vagyis a gyerekek, az idősek és a nők ellen irányuló erőszak különösen az. Ebben a konkrét esetben a Parlament feladata, hogy összeállítson egy sor infrastrukturális, jogi, igazságügyi, végrehajtási, oktatási, egészségügyi és egyéb intézkedést, amelyek jelentős mértékben csökkenthetik a nők elleni erőszakot és annak következményeit. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) A nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keretről szóló Svensson-jelentés mellett szavaztam, mivel rendkívül aggasztónak találom az erőszak e formáját. Becslések szerint az európai nők 20–25%-a szenvedett már el felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszakot, és több mint egytizedüket ért szexuális erőszak. Ennélfogva úgy vélem, hogy itt az idő a férfiak által elkövetett erőszak megállítására, amely kizárólag a férfiak és nők közötti valódi egyenlőség

147

148

HU


megteremtésével válhat valóra. Meggyőződésem továbbá, hogy a nemi erőszakot az Európai Unió egész területén jogsértésként kell elismerni, elkövetőit pedig bíróság elé kell állítani. A jelentés új távlatokat is kilátásba helyez e társadalmat sújtó csapás elleni küzdelem számára, nem pusztán a büntetőeljárások révén, hanem a nem biztonságos állásokkal, a munkanélküliséggel és a szegénységgel szembeni védelem, illetve azok megelőzése révén is, amelyek gyakran függő helyzetbe kényszerítik a nőket és megakadályozzák, hogy szabadon döntsenek jövőjükkel kapcsolatban. A nemi alapon elkövetett erőszak elleni uniós irányelv ezért egyre nélkülözhetetlenebbé válik. A tagállamoknak minél hamarabb el kell fogadniuk ilyen célú intézkedéseket. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A nők ellen férfiak által elkövetett erőszak a nők emberi jogainak strukturális megsértése. A nők ellen férfiak által elkövetett erőszak minden formáját figyelembe véve az európai nők 45%-a élt már át és szenvedett el férfiak által elkövetett erőszakot. A családon belüli erőszak 27 tagállamra vonatkozó teljes költségének becsült összege akár 16 milliárd EUR is lehet. A nők ellen férfiak által elkövetett erőszak azonban független a földrajzi helyzettől, az életkortól, a társadalmi osztálytól, a faji hovatartozástól és a kulturális különbségektől, még mindig láthatatlan, áldozatait pedig elhallgattatják. 2008-ban a Lett Köztársaság büntetőjogi törvényének családon belüli erőszakra vonatkozó részét érintő módosításokat nyújtottam be. Sajnálatos módon a lettországi parlament elutasította ezeket a módosításokat. Igennel szavaztam. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben és években előrelépés történt a nők és gyermekek elleni erőszakkal szembeni harcban, továbbra is sok a teendő. A társadalomban tapasztalható apátia és álerkölcsösség igazán elgondolkodtató. A tulajdonképpeni erőszak kezdeti szakaszait, például a bevándorlók nyugati nőkre irányuló, napi rendszerességgel történő tolakodását, obszcén megjegyzéseit és zaklatását egyre inkább elfogadottnak tartjuk. A nők semmibe vevése akkor érte el csúcspontját, amikor egy német bíró egy muzulmán válóperes esetben hozott ítéletében döntő tényezőként hivatkozik a férj testi fenyítésre vonatkozó, Koránban lefektetett jogaira. A bevándorlás engedélyezésével az Unió minden lehetséges területről importált problémákat, ideértve a becsületgyilkosságokat, a kényszerházasságot és a patriarchális családszerkezetben elkövetett családon belüli erőszakot. A kultúra, a vallás és a hagyományok nem indokolhatják az erőszakot. A javasolt kezdeményezés számos remek ötletet tartalmaz, összességében azonban meglehetősen felületes, ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A jelentés a nők elleni erőszak számos súlyos esetére hívja fel a figyelmet. Gondolok itt a szexuális erőszakra, a családon belüli fizikai erőszakra, a kényszerprostitúcióra, a kényszerházasságra és a női körülmetélésre. Sajnálatos módon e szörnyűségek mindegyike megtörténhet saját társadalmunkban, itt, az Európai Unióban is. A jelentés felismeri ezt a tényt, azonban nem sikerül megtalálnia a probléma forrását, amely gyakran a párhuzamos társadalmakban, az ősi iszlám struktúrákban vagy a szervezett emberkereskedő csoportokban keresendő. További teendőink vannak ezen a területen. Ezért tartózkodtam a szavazástól. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) Szavazatommal támogattam a nők elleni erőszakról szóló jelentést, amely elősegíti, hogy az európai nők méltóságteljes életet élhessenek. A statisztikai adatok szerint az Európában élő nők hozzávetőleg egyötöde lett már erőszak áldozata, és 20%-uk szenvedett el erőszakot hozzájuk közel álló személytől. A jelentés nők elleni erőszak leküzdését célzó rendelkezése a következők miatt jelentős:

05-04-2011

05-04-2011

HU


felszólítja a tagállamokat, hogy az elkövetők a bűncselekmény súlyosságának (szexuális erőszak, emberkereskedelem, kényszerházasság, női körülmetélés) megfelelő büntetést kapjanak, biztosítja az erőszak áldozatainak segítéséhez szükséges forrásokat, például a jogi segítségnyújtást, valamint készenléti szolgálatok létrehozását; jogi segítséget biztosít az áldozatok számára és megköveteli, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak minden formája büntetőeljárást vonjon maga után, valamint lehetővé teszi a fiatal nők számára, hogy megfelelő tájékoztatás révén több információhoz jussanak az őket érintő kockázatokról. Mindazonáltal a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos esetek tárgyalására joghatósággal rendelkező bíróságok számának növeléséről szóló javaslat ellen szavaztam, mivel minden ilyen javaslat elfogadhatatlan hátrányos helyzetű megkülönböztetéshez és a nemek közötti egyenlőség elvével kapcsolatos összeférhetetlenséghez vezet. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Elengedhetetlen, hogy megtörjük a bűncselekmények valamennyi formáját, ebben az esetben a nemi alapon elkövetett bűncselekményeket övező hallgatást. A családon belüli erőszak, a szexuális erőszak, az emberkereskedelem, a nemi szervek megcsonkítása formájában elkövetett jogsértéseket vagy a szabadság megsértésének különösen a nőket és lányokat érintő egyéb formáit nyilvánossá kellene tenni annak érdekében, hogy eredményesebben lehessen küzdeni ellenük. A nemi alapon elkövetett erőszakkal kapcsolatos bővebb ismeretek valójában elősegítenék a probléma iránti társadalmi érzékenység növelését. Az Európai Parlament saját kezdeményezésű jelentése egy sor olyan intézkedés összeállítására törekszik, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a bűnözésnek ezt a rendkívül destruktív formáját. Összegzésképpen úgy vélem, hogy az Európai Uniónak el kell fogadnia a szükséges jogszabályokat ahhoz, hogy véget tudjon vetni az ilyen erőszaknak, a tagállamoknak pedig a nemi alapú erőszak leküzdését célzó nemzeti cselekvési terveket kell kidolgozniuk. A fenti okok miatt a jelentés mellett szavaztam. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A nők ellen elkövetett erőszak nemzetközi és európai probléma is egyben. A nemi alapú erőszak különböző formában elkövetett jogsértéseket foglal magában, például a közeli kapcsolatokban elkövetett erőszakot, a szexuális erőszakot, az emberkereskedelmet és prostitúciót, a kényszerházasságot, a nemi szervek megcsonkítását és a személyes szabadság megsértésének egyéb, különösen a nőket és fiatal lányokat érintő formáit. E célból egy sor politikai, szociális és igazságügyi eljárás elfogadására van szükség, hogy az európai nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet. Az Európai Parlament kezdeményező jelentésében hangsúlyozza, hogy elsősorban a nők integritásának átfogó és következetes jogszabályi védelmével lehetséges véget vetni az ilyen típusú erőszaknak. Szükséges továbbá az ilyen típusú bűncselekmények mértékének regisztrálása, valamint az, hogy a bíróságok tudomására hozzák, mivel jár a szexuális bántalmazás, hogy proaktív és megelőző intézkedések révén korai stádiumban felismerjék az ilyen típusú erőszakot, hogy a nyomozások és tárgyalások során biztosítható legyen a jogi egyértelműség, hogy új készenléti szolgálatokat és telefonos ügyeletet hozzanak létre az áldozatok számára, és hogy anyagilag támogassák a témával kapcsolatos kutatást. Az előzőekben tett észrevételek alapján valamennyi, az ilyen típusú erőszak leküzdéséhez szükséges intézkedés tényleges törvénybe iktatása, valamint a jelenséggel szemben fellépő eredményes cselekvési tervek kidolgozása mellett szavazok. Rovana Plumb (S&D), írásban. – Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a

149

150

HU


bűnözésnek ezt a rendkívül destruktív formáját. Ez olyan összetett probléma, amely részben az egyes áldozatok integritásának, másrészt fontos össztársadalmi érdekek, úgymint a szabadság és a demokrácia védelméről szól. Tagállami szinten menedékeket kell biztosítani a nők számára, hogy ezáltal segítsék a nőket és a gyermekeket abban, hogy erőszaktól és szegénységtől mentes önálló életet élhessenek. Ezek a menedékek nyújtsanak speciális szolgáltatásokat, egyebek mellett orvosi kezelést, jogi segítséget, pszichoszociális és terápiás tanácsadást, a bírósági eljárások alatti jogi támogatást, valamint az erőszak által érintett gyermekeknek biztosított támogatást stb. A tagállamoknak megfelelő finanszírozást kell biztosítaniuk arra, hogy a nők menedékei megfeleljenek az erőszak női túlélőivel és gyermekeikkel történő foglalkozást érintő nemzetközi előírásoknak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a szükséges eszközöket a nőjogi szervezetek és nem kormányzati szervezetek számára, hogy képesek legyenek megvédeni a nőket és gyermekeiket az erőszaktól és a szegénységtől, gazdasági és társadalmi jogokat kell garantálniuk a nők számára, hogy anyagilag függetlenek lehessenek partnerüktől/férjüktől, és szorgalmazniuk kell, valamint meg kell teremteniük a nők munkaerő-piaci integrációját. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel a nemzetközi közösség évtizedek óta folytatott kampánya ellenére a nők elleni erőszak problémája továbbra is sújtja Európát és a világot. Elsősorban a közvetlen áldozatokat érinti hátrányosan, azonban hatással van magára a szabadságra és a demokráciára is. A jelentés mellett szavaztam azért is, mert egy sor olyan azonnali intézkedést határoz meg, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet, valamint nyilvánvaló, hogy hosszú távú politikai, szociális és jogi fellépések kellenek a nemi alapú erőszak leküzdéséhez. Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Európában minden negyedik nő élt már át felnőtt korában fizikai erőszakot, és minden tizedik nő válik olyan szexuális erőszak áldozatává, amely során fizikai erőt alkalmaznak. Ilyen adatok fényében sürgősen cselekedni kell az Európai Unión belüli nők elleni erőszak leküzdése érdekében. Ezért támogatom Svensson asszony jelentését. A nemi erőszakot, amelyet számos tagállamban még mindig nem tartanak bűncselekménynek, valamint a nők elleni szexuális erőszak más formáit valamennyi uniós országban bűncselekményként kell elismerni, az elkövetőket pedig automatikusan büntetőeljárás alá kell vonni. A bevándorló nők és menedékkérők védelme érdekében olyan jogi keret létrehozására szólítok fel, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják. Szükségesnek tartom továbbá a jogi segítséghez történő könnyebb hozzáférést, amely lehetővé teszi az áldozatok jogainak érvényesítését. Úgy vélem, hogy e segítségnek mindenképpen ingyenesnek kell lennie, és szerettem volna, hogy ez a pont világosan szerepeljen a jelentésben. Zuzana Roithová (PPE), írásban – (CS) Minden esetben fontos, hogy küzdjünk a nők elleni erőszakkal szemben, amely számos alakban és formában nyilvánul meg, megnyomorítja a testet és a lelket, sőt, egyes esetekben öngyilkosságba hajszolja az erőszak áldozatait. Örömmel tölt el, hogy új keretet dolgozunk ki az Európai Uniónak ezzel az elfogadhatatlan jelenséggel szembeni küzdelméhez, és éppen ezért nagy örömmel szavaztam a jelentés mellett. Nem szavazhattam azonban a jelentésnek a művi terhességmegszakítást

05-04-2011

05-04-2011

HU


támogató része mellett, mivel nem értek egyet vele, hiszen a még meg nem született emberi lénynek joga van az élethez. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A nők ellen elkövetett erőszak nemzetközi és európai probléma is egyben. Annak ellenére, hogy a nők ellen elkövetett erőszakra már több évtizede felfigyeltek, a nemzetközi közösségnek nem sikerült megállítani a bűnözésnek ezt a rendkívül destruktív formáját. Elkeserítő látni, hogy még mindig mennyire tehetetlenek vagyunk a nők erőszak elleni védelmével kapcsolatban. Ez olyan összetett probléma, amely részben az egyes áldozatok integritásának, másrészt fontos össztársadalmi érdekek, úgymint a szabadság és a demokrácia védelméről szól. Az Európai Uniónak ezért eleget kell tennie kötelezettségeinek, és az erőszaknak véget vető jogszabályt kell elfogadnia. A stratégiai jelentésben számos, az előadó által összegyűjtött olyan intézkedés található, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy az európai nők számára biztosítható legyen a tisztességes élet. Amiatt azonban, hogy a J preambulumbekezdés a prostitúciót az emberi jogok megsértéseként határozza meg, valamint tekintettel az ilyen tevékenység szabályozására tett erőfeszítéseinkre, képviselőcsoportunk néhány tagja végül tartózkodni kényszerült a szavazástól. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Szerettem volna a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemről szóló jelentés mellett szavazni, mivel célja az erőszak áldozatává vált nők védelmét célzó, átfogó intézkedések létrehozása volt. Világosan foglalkozik a szexuális erőszakkal, a prostitúcióval, a női nemi szervek csonkításával, a zaklatással, az emberkereskedelemmel és a családon belüli erőszakkal: röviden a nők jogainak különböző formában történő megsértésével. Ahogy az Európai Parlament esetében oly gyakran, a probléma most is az, hogy a szöveg túlvállalja magát, és olyan témákat érint, amelyekkel önálló dokumentumokban hatékonyabban lehetne foglalkozni. Ezúttal a jelentés a bevándorló és menekült nők jogaival foglalkozik, akiket a többi európai női állampolgártól elkülönülő kategóriaként kezel. Ezen egyszerű ok miatt tartózkodom a szavazástól, hiszen annak ellenére, hogy egyetértek a dokumentum céljaival, elfogadhatatlannak tartom a politika ilyen manipulációját. Nikolaos Salavrakos (EFD), írásban. – (EL) Szavazatommal támogattam az állásfoglalást, mivel az a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keretet hoz létre. Egy sor világos politikai intézkedést javasol a nemi alapú erőszak leküzdéséhez, beleértve az emberkereskedelem elleni küzdelmet, amelyet az Unióba irányuló és Unión belüli, különösen a nőket és gyerekeket érintő emberkereskedelem mértékének aggasztó növekedését figyelembe véve különösen fontosnak tartok. Ezekkel a bűnözői csoportokkal a célállomást jelentő Európai Unió és a csoportok kiindulópontjául szolgáló országok nemzetek közötti együttműködése révén lehetne felvenni a harcot. Felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ebbe az irányba. Brian Simpson (S&D), írásban. – Támogatom a Svensson-jelentést, mivel rávilágít a nők elleni erőszakkal kapcsolatos létező problémákra. A kérdés nem új, azonban olyan, amelyet mindeddig figyelmen kívül hagytunk, szőnyeg alá söpörtünk, és amely „családon belül” maradt. Most itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a gyakorlatnak, és mindent megtegyünk, nem csupán a probléma hangsúlyozásával, hanem intézkedési javaslatokkal is annak érdekében, hogy kezeljük a problémát és védelmet nyújtsunk a nők számára az erőszakkal szemben, amihez joguk van.

151

152

HU


Egyetértek azzal, hogy biztosítanunk kell az erőszakot elszenvedő nők számára a jogi segítséghez való hozzáférést. Ha azonban a tagállamok tovább csökkentik a jogi segítségre vonatkozó költségvetésüket, ez a hozzáférés nem lesz biztosított. Egyetértek azzal, hogy a bíróknak képzésre van szüksége a nők elleni erőszakkal kapcsolatos rendkívül nehéz esetek terén. Hogyan lehetséges azonban mindez, ha a költségvetést folyamatosan csökkentik? A tagállamoknak politikai prioritássá kell avatniuk ezt a kérdést, és meg kell határozniuk azokat a minimumkövetelményeket és kötelezettségeket, amelyeket a bántalmazás áldozatai tőlük elvárhatnak. A jelentés olyan keretet biztosít számunkra, amely megérdemli teljes körű támogatásunkat, a kerettel együtt azonban e fontos területen történő fellépésre, mégpedig a tagállamok által történő fellépésre is szükség van. Laurence J.A.J. Stassen (NI), írásban. – (NL) A nők elleni erőszak elítélendő és határozott fellépést kíván. A holland Szabadság Párt (PVV) e tekintetben teljes mértékben egyetért a jelentéssel. A jelentés azonban egyáltalán nem említi az iszlám szerepét. Mindössze egyszer és csak általánosságban említi meg a „hagyományos vagy vallási gyakorlatokat” a 3. bekezdésben, annak ellenére, hogy köztudott, a nők elleni erőszak – különösen az iszlámban – mindennapos. A nők elnyomása végső soron az iszlám szerves része. A holland Szabadság Párt szeretné, ha a nők elleni erőszak kérdése megoldódna, azonban a jelentés ellen szavaz, mivel az nem foglalkozik az elkövetők motivációival és hátterével. Azáltal, hogy a jelentés elmulasztja az erőszak forrásaként nyíltan megemlíteni az iszlámot, nagy lehetőséget szalasztunk el a nők elleni erőszak e konkrét formájának megoldására. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, amely javaslatokat terjeszt elő a nők elleni erőszak Európa-szerte történő kezelése érdekében, és felszólítja a tagállamokat, hogy kiemelten kezeljék a kérdést. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az erőszak általában, és különösen a nők elleni erőszak problémája globális kérdés, amely a világ valamennyi országát érinti. Mivel a nemi alapon elkövetett erőszak fogalmának nincs nemzetközi meghatározása, az adatok meglehetősen különbözőek és nem jelzik pontosan a probléma valódi nagyságrendjét. Egyes tanulmányok becslése szerint az európai nők egyötöde-egynegyede esett áldozatul felnőttkorában legalább egyszer fizikai erőszaknak. A nők elleni erőszak formái és módszerei sokfélék. Történelmi és strukturális dimenziói azt mutatják, hogy uniós és nemzetközi szintű intézkedésekre van szükség. Éppen ezért a figyelemfelhívás és a tudatosság növelése céljából a közélet minden területén szükség van a beavatkozásra a „6 P” alkalmazásával: politika (policy), megelőzés (prevention), védelem (protection), büntetőeljárás (prosecution), szolgáltatás (provison) és partnerség (partnership). A saját kezdeményezésű jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy az erőszak minden formájának társadalmi és jogi büntetést kell maga után vonnia. Az oktatáson, az áldozatok hatékony védelmén, a nem kormányzati szervezetekkel történő együttműködésen és a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem európai évének megvalósításán alapuló uniós jogszabály – egy irányelv formájában – az egyik olyan intézkedés, amely az európai társadalom számára káros következményekkel járó társadalmi csapás elleni küzdelmet célozza. Derek Vaughan (S&D), írásban. – Teljes mértékben támogatom az arra irányuló felhívást, hogy a nők elleni szexuális és családon belüli erőszakot valamennyi tagállamban bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen

05-04-2011

05-04-2011

HU


javaslatokat a nemi alapú erőszak ellen uniós szinten küzdő és az áldozatok védelmét ugyanígy szolgáló intézkedések létrehozására. A jelenleg a tagállamok között tapasztalható különbségeket egységes nemzeti törvények elfogadásával meg kell szüntetni. Bízom abban, hogy ez az állásfoglalás előrelépést jelent egy a nemi alapú erőszak leküzdésére irányuló uniós irányelv felé. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjának svéd európai parlamenti képviselője, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság elnöke, Svensson asszony által előterjesztett jelentés mellett szavaztam. A nemi erőszakot, valamint a nők elleni szexuális erőszak más formáit valamennyi uniós országban bűncselekményként kell elismerni, az elkövetőket pedig automatikusan büntetőeljárás alá kell vonni. Egyetértek barátommal és kollégámmal, Svensson asszonnyal abban, hogy a nők nemi alapon elkövetett erőszak áldozatai, nem szabad azonban a nőkre, beleértve az ilyen típusú erőszaknak áldozatul esett nőket is, pusztán áldozatként tekintenünk. Az intézmények szerepe az, hogy segítséget nyújtsanak számukra önbecsülésük visszaszerzésében és abban, hogy egy új és boldogabb életet építhessenek fel önmaguk és gyermekeik számára. Ugyancsak meg kell vizsgálnunk az ilyen típusú erőszak okait, kezdve a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elemzésével, amelyeknek mind a nők, mind a férfiak már igen fiatal koruktól áldozatul esnek. Az állásfoglalás olyan jogi keret létrehozásáról is rendelkezik, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják. Most tehát várjuk a Bizottság stratégiára és cselekvési tervre vonatkozó javaslatait: konkrét tetteket várunk. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam, mivel a nők elleni erőszak világszintű probléma, amelyet a világközösség mindeddig sikertelenül próbált megoldani. A nők elleni erőszak a társadalom minden szintjén tapasztalható, és nem kötődik semmilyen kultúrához, az iskolázottság szintjéhez, az életkorhoz vagy a jövedelem összegéhez. A nők saját otthonukban vannak a legnagyobb veszélyben – a családon belüli erőszak a nők sérüléseinek leggyakoribb oka, gyakoribb, mint a közlekedési balesetek és a rák együttvéve. Az áldozatok egészsége, önbecsülése és biztonsága rendkívül súlyos mértékben károsodik, és képtelenek úgy részt venni a társadalomban vagy a munkaerőpiacon, ahogy szeretnének. Az ilyen erőszak elkövetői egész életen át tartó szenvedést okoznak ezeknek a nőknek, valamint gyermekeiknek, továbbá társadalmi problémát is jelentenek, hiszen az erőszakot követő egészség- és igazságügyi költségek összege több milliárd EUR. Ennek megfelelően az elkövetőket felelősségre kell vonni tetteikért és nyilvános büntetőeljárásnak kell alávetni őket. Nyíltan kell végre beszélni a nők elleni erőszakról, és meg kell állítani azt. 6. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet Elnök. – Ezzel lezárom a szavazatok indoklását. (Az ülést 13.25-kor felfüggesztik, és 15-kor újra megnyitják)

153

154

HU


ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 7. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 8. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 9. A Bizottság elnökéhez intézett kérdések órája Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája a Bizottság elnökével. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, látom, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportbeli kollégáink még mindig ebédelnek. Elnök úr, örülök, hogy mosolyog – nem nagyon voltak mértékletesek megjegyzései velem kapcsolatban korábban, de szemmel láthatólag kicsit megenyhült az ebédszünetben. Oettinger biztos úr, akit úgy tudom, jól ismernek, azt mondta, hogy lesznek stressz-tesztek – igen, ott van – nem vettem észre az előbb. Oettinger úr, örülök, hogy látom. Oettinger úr, Merkel asszony jól iskolázott tanítványa, most szintén ellenzi az atomenergiát. Korábban támogatta, de Fukusima damaszkuszi úttá vált számára, és késői Saulként, sokakkal együtt, fényt látott az égen. Mindenesetre elmondta, hogy véleménye szerint több atomerőmű nem menne át a stressz-teszteken. Ezt nagyon érdekesnek találtam. Ha gyanítja, Oettinger úr, hogy vannak olyan stressz-tesztek, amelyek nem a kívánt eredményt fogják hozni, mivel a vizsgálandó rendszerek lehet, hogy nem mennek át a teszten, akkor miért nem avatkozik közbe a Bizottság azonnal, és zárja be ezeket az erőműveket? Ha a stressz-tesztek kicsit is hasonlítanak arra, ami a bankokkal történt, nevezetesen, hogy először is rádöbbenünk, hogy a stressz-tesztek nem voltak eléggé egyértelműek, másodszor, hogy az eredmények nem tükrözik a tényleges helyzetet, akkor az atomenergia kérdése sokkal veszélyesebb lesz, mint a bankoké. Konkrét kérdésem tehát a következő: Hogyan lehetséges, hogy tisztában van vele, hogy bizonyos rendszerek nem fogják túlélni a stressz-teszteket, és mégsem csinál semmit? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Először is, ahhoz, hogy megtudjuk a teszt eredményét, először is el kell végeznünk. Ha bármelyik létesítmény megbukik a teszten, a korrekciós intézkedések kérdése nyitva marad. Olyan esetekben, ha a korszerűsítés technikai vagy gazdasági okokból nem megoldható, a reaktorokat be kell zárni és le kell szerelni. Ugyanakkor elképzelhetőek olyan helyzetek, amikor a korszerűsítés gazdaságilag célszerű és technikailag megoldható, tehát ez az, amit ebben a szakaszban el tudunk mondani. Schulz úr, fontosnak tartom, hogy az Európai Tanács intenzív tárgyalásokat követően megállapodott a Bizottság szerepéről. Elmondhatom, hogy a tárgyalások elején csak a nemzeti szabályozók koordinálásáról volt szó, és miután ragaszkodtam hozzá, a Bizottságot felkérték, hogy hatásköröket és szabályokat határozzon meg, valamint hogy még az év vége előtt egy teljes jelentést tegyen közzé az eredményekről. Ezt az összes Európában található nukleáris létesítmény esetében megtesszük. Továbbá minden teljesen átláthatóan fog történni. Fontos ezt kiemelni. Úgy vélem, ez fejlődés a nukleáris biztonság terén. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, ön nagyon okos ember, ugyanakkor nem válaszolt a kérdésemre. Ezért felteszem újra: amikor Oettinger úr azt

05-04-2011

05-04-2011

HU


mondja „Gyanítjuk, hogy a hálózathoz tartozó egyes erőművek nem fognak megfelelni a stressz-teszteken”, akkor ezt úgy értelmezem, hogy tudatában vannak annak, hogy ezek az erőművek kevéssé biztonságosak, és ezért nem fognak megfelelni a követelményeknek. Akkor tehát miért nem avatkoznak közbe azonnal? Úgy gondolom, ez valós veszélyt jelent. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Oettinger biztos úr nagyon elővigyázatos és nagyon okos nyilatkozatot tett. Megtörténhet, de hogy ezt ellenőrizzük, komoly, hitelt érdemlő teszteket kell elvégeznünk. Ezt fogjuk tenni, teljesen átláthatóan, és a rendelkezésre álló legjobb szaktudás alapján. Ahogy tudja, nem a Bizottság hatásköre az erőművek bezárása. Ez nemzeti hatáskör. Azt fogjuk tenni – és ellentétben a korábbi, az utolsó Európai Tanács előtti helyzettel, erre most egyértelmű megbízatásunk van –, hogy a nemzeti független szabályozókkal együtt nagyon komoly, hitelt érdemlő állami stressz-teszteket végzünk. Jelenleg határozzuk meg ezeknek a stressz-teszteknek a hatásköreit és szabályait. Szeretném elmondani Schulz úrnak, hogy ezekkel a különböző érzékeny témákkal kapcsolatban rendkívül felelősen kell viselkednünk, és nem szabad pánikot keltenünk. Technikai úton kell megoldást találnunk, a legjobb szakértői tudást alapul véve. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Mindannyian egyetértünk azzal, hogy az Európai Unió több mint csak egy közös piac, egy politikai projekt, amely biztosítja, hogy demokrácia legyen a földrészen, és hogy a jogállamot és az emberi jogokat tiszteletben tartsák, támogassák és megerősítsék. Ha nem így volna, nem hiszem, hogy nagy különbség lenne köztünk és Kína között. Ez vonatkozik minden tagállamra, beleértve Magyarországot is. Az ottani kormány most kiadott egy új alkotmánytervezetet, amelyet április közepén fognak elfogadni. Tartalmaz néhány – véleményem szerint – aggályos utalást a kiskorúak szavazati jogával, az abortusz eltörlésével, az azonos neműek közötti házasság betiltásával és irredentizmussal, valamint egyes intézmények féken tartásával kapcsolatban, hogy azok a kormány akaratát teljesítsék. Barroso elnök úr, mit tesz a Bizottság a Szerződés 2. cikkében meghatározott, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos közös európai alkotmányos alapelvek védelme érdekében, amikor ezek forognak kockán a tagállamokban, ahogy ez ma Magyarországon történik? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Természetesen egyetértünk azzal, hogy az Európai Unió nem csak egy közös piac: értékeket jelent, és minden tagállamnak, amely az Európai Unió része akar lenni, tiszteletben kell tartania ezeket az értékeket. Egyik értékünk a jogállamiság, és ezt tiszteletben kell tartanunk. Ahogy tudják, egy nemzeti alkotmány elfogadása kulcsfontosságú lépés minden tagállam számára, egy rendkívül fontos folyamat, amely teljes egészében az adott tagállam polgáraira és intézményeire tartozik. A magyar intézményeknek kell meghatározniuk az új alkotmány tartalmát és elfogadásának módját, összhangban saját nemzeti szabályaikkal, és bizonyos esetekben a nemzetközi és uniós joggal. Uniós jogi szempontból figyelemmel fogjuk kísérni az üggyel kapcsolatos fejleményeket, de természetesen reméljük, hogy a magyar hatóságok biztosítani fogják, hogy az elfogadott új alkotmány tükrözze azokat az értékeket, amelyeken az Európai Unió alapul. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Bizottsági elnök úr, értem válaszát, de tudja, hogy mind a 27 tagállamnak az európai értékekkel összhangban kell módosítania

155

156

HU


alkotmányát. Magyarország megtette ezt az Unióhoz való csatlakozása előtt. Vannak országok, amelyek a csatlakozást követően tették meg. Lengyelország jelenleg foglalkozik vele, ahogy Franciaország is, mivel ellentmondások vannak a Lisszaboni Szerződés és a francia alkotmány egyes cikkei között. Fontos, hogy Magyarországot is arra kötelezze, akár új alkotmányának elfogadását követően, hogy szintén alkalmazza ezeket az alapelveket. Fontos, hogy a Bizottság megvizsgálja ezt a kérdést. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Minden ország alkotmányának tükröznie kell az európai értékeket, és összhangban kell állnia azokkal: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az alapvető jogok tiszteletben tartásának alapvető európai értékeivel. Ez olyan dolog, amelyről még tárgyalni sem kellene. Még nem láttam olyan, európai uniós tagország által készített alkotmányt, amely ellentétes lenne ezekkel az értékekkel, de ha elvileg ez történik, akkor cselekednünk kell. Ahogy tudja, Verhofstadt úr, nagyon jó eddigi eredményeink van ezen a téren. Nemrég foglalkoztunk több nagyon érzékeny kérdéssel, például a magyar médiatörvénnyel. A magyar kormány az elején azt mondta, hogy amennyiben a Bizottság bármilyen inkompatibilitást fedez fel, módosítani fogja a törvényt, és ezt meg is tette. Más tagállamokban, ahol a megkülönböztetésmentesség elvével kapcsolatban merültek fel problémák, a Bizottság szintén egyértelmű álláspontot képviselt. Ezért biztos lehet benne, hogy a Bizottság nagyon szorosan nyomon fogja követni ezeket az ügyeket. Marian-Jean Marinescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – Az idén kezdődő európai szemeszter segíteni fog megerősíteni a költségvetési fegyelmet, a makrogazdasági stabilitást és a növekedést, valamint arra fogja kötelezni a tagállamokat, hogy változtassák meg gazdasági és költségvetési politikáikat. Rövid távon ezek az új politikák jelentős hatással lehetnek az európai polgárok életére a legtöbb tagállamban. Tudja-e a Bizottság, illetve tervezi-e egy értékelés elkészítését arról, hogy a szükséges nemzeti eljárások hogyan alakíthatják át az európai gazdasági, társadalmi és politikai színteret a jövőben? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Nagyon komolyan vesszük ezt a feladatot. Nagyon fontos volt megállapodni arról, amit európai szemeszternek nevezünk, mivel a tagállamok mostanra egyöntetűen egyetértenek azzal, hogy az egyesek által követett gazdaságpolitikai lépések hatással lehetnek másokra, és hogy másoké hatással lehet saját politikáikra. Ajánlásokat fogunk megfogalmazni ezen a téren, többek között a tagállamok által bemutatott programoktól függően. De azért tesszük mindezt, hogy megkönnyítsük a polgárok életét. Egyértelművé kell tenni, hogy minden erőfeszítés a költségvetési konszolidáció terén, minden erőfeszítés a strukturális reformok terén valójában a növekedés – a fenntartható növekedés, az inkluzív növekedés – érdekében történik, ami az Európai Unió célja. Ez volt az általános megállapodás az úgynevezett Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Ezeknek a prioritásoknak a fényében fogjuk értékelni a nemzeti programokat, amelyeket most fognak bemutatni, és amelyekkel kapcsolatban közösen fogunk dolgozni a tagállamokkal. Marian-Jean Marinescu, a PPE képviselőcsoport nevében. – A legfontosabb vonatkozása ennek a politikának a fegyelem. Ha a tagállamok mind alkalmazzák ezeket a

05-04-2011

05-04-2011

HU


követelményeket, az eredmények pozitívak lesznek. Ha különbségek vannak a tagállamok között, az eredmények nem a vártak lesznek. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Teljes mértékben egyetértek önnel, Marinescu úr. Pontosan ezért van szükség arra, hogy az intézmények függetlenek legyenek, és hogy teljesen önállóan végezzék munkájukat igazi közösségi szellemben, mivel korábban láthattuk, hogy néha kísértést éreznek arra, hogy ne fogadják el a határozatokat, vagy ne vezessék be azokat egységes, koherens és hiteles módon. Ezért próbál a Bizottság minden tőle telhetőt megtenni, hogy biztosítsa az egyenlő versenyfeltételeket és a tisztességesség elvét. A fegyelem, a megállapodások tiszteletben tartása tekintetében, valóban alapvető az Európai Unió sikere érdekében. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, múlt héten a Bizottság határértékeket határozott meg egy rendelet alapján, amelyet mindig előrángatnak, ha probléma merül fel a radioaktivitással kapcsolatban, ami befolyásolja az élelmiszerbehozatalt, ez esetben Japánból. Meglepő módon az önök által a Japánból érkező termékekre kivetett határértékek ebben az esetben sokkal magasabbak, mint az azonos termékekre Japánban alkalmazott korlátozások. Magasabbak továbbá az élelmiszerekre ilyen esetekben az Egyesült Államok által meghatározott határértékek, például olyan országokban, ahol nagy mértékben használnak atomenergiát. Ezek a határértékek magasabbak továbbá annál, amely az Európai Unióra és azokra az országokra vonatkozott, ahonnan árut importáltunk a csernobili katasztrófát követően, és amely még mindig vonatkozik a céziumra néhány esetben. Miért van ez így? Miért szabtunk ilyen magas határértékeket? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, természetesen örömmel válaszolok Harms asszony kérdésére, bár úgy tudtam, hogy volt egy megállapodás a vita két részre – egy általános és egy Japánról szóló részre – osztásáról. Harms asszony, nagyon fontos kérdést vetett fel. Először is, a Japánból importált takarmány és élelmiszer tekintetében március 25-én elfogadott sürgősségi intézkedések biztosítják az uniós fogyasztók biztonságát, valamint egy harmonizált végrehajtási megközelítést az egész Európai Unióban. Úgy gondoljuk, hogy ezek az intézkedések arányban állnak a kockázattal, és nagyobb a hatáskörük, mint a világ más nagyobb részein, az Egyesült Államokban és Kanadában alkalmazott intézkedéseknek. Legjobb tudomásom szerint, a szakmai vélemények alapján, amiket kaptam, úgy gondoljuk, hogy ezek az intézkedések és ez a megközelítés biztonságos. A vámok biztosítják, hogy az élelmiszerek és takarmányok csak akkor léphessenek be az Európai Unió piacára, ha biztosíték van arra vonatkozóan, hogy fogyasztásra alkalmasak. A jelenlegi helyzet szerint a japán hatóságok maguk – és igaz, amit Harms asszony mondott – még szigorúbb követelményeket támasztanak a hazai fogyasztásra és exportra szánt élelmiszerekkel kapcsolatban. Lévén hogy Japánban szigorúbb határértékeket állapítottak meg, mi, a Bizottság, úgy döntöttünk, hogy helyénvaló a jelenlegi, március 25-e óta érvényben lévő határértékek módosítása, mivel egy további védőintézkedés a 3954/87/Euratom rendelet által meghatározott határértékek további tudományos elemzését kívánja meg. Ezt az elemzést a Bizottság fogja elvégezni a megfelelő tudományos szakértőkkel együtt legkésőbb június 30-ra, hogy olyan szabványokat alakíthassunk ki, amelyeket egységesen lehet használni az importált termékekre.

157

158

HU


Szeretném itt hangsúlyozni, hogy a Japánból behozott élelmiszereken a tagállamok által mostanáig elvégzett összes ellenőrzés elhanyagolható mértékű radioaktivitást mutatott, amely jelentősen alacsonyabb a jelenlegi európai és japán szabványoknál. Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket, hogy a Bizottság jövő pénteken javasolni fogja az élelmiszerlánccal foglalkozó állandó bizottságnak szabványaink felülvizsgálatát, hogy összehangoljuk azokat a japán szabványokkal. Ezek jövő héttől fognak hatályba lépni. Ismételten hangsúlyoznám, hogy ez egy pusztán elővigyázatossági intézkedés, amely lehetőséget ad a jelenleg engedélyezett határértékek szükséges tudományos értékelésének az egész világon, hogy az Európai Unió bebizonyíthassa, ismét a legmagasabb standardokat alkalmazza. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, ha jól értettem önt, ez azt jelentené, hogy a csernobili radioaktív katasztrófa által érintett és Norvégiából importált halnak szigorúbb határértékeknek kell megfelelnie, mint a Japán körüli vizekben kifogott importált radioaktív halnak? Ezt rossznak és felelőtlennek tartom, és szeretném tudni, hogy hajlandó-e módosítani ezeket a határértékeket, amelyek nemzetközi viszonylatban rendkívül magasak. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Harms asszony, tudományos bizonyítékok alapján kell döntenünk ezekről a kérdésekről. Nem dönthetek pusztán személyes vélemények alapján. Van egy szabályozásunk, amelyet Csernobil után hoztunk létre. Az a lehető legjobb tudományos bizonyítékokon alapult. Japán rendkívül kényes helyzetben van az élelmiszerbiztonság terén, és ennek több oka van. Más küszöböt alkalmaz, mint amelyet Európában alkalmazunk. Tehát pontosan az Európa és Japán közötti eltérő szabványok miatt döntöttünk úgy, hogy átmenetileg a japán szabványokat alkalmazzuk. Az engedélyezett határértékek alacsonyabbak, ami azt jelenti, hogy a standardok magasabbak. Ezt vezetjük be Japánnal kapcsolatban. Mindeközben konzultálni fogunk nemzeti és európai szintű szakértői csoportokkal, hogy ha erre szükség van, közös és egységes szabályokat vezethessünk be az összes importtal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez a legjobb, leginkább arányos és tudományosan leginkább megalapozott megközelítés. Nem hiszem, hogy bármilyen más megközelítés alkalmazása tanácsos lenne ebben az időszakban. Jan Zahradil, az ECR képviselőcsoport nevében. – Egyes kollégáimmal ellentétben még mindig úgy gondolom, hogy az Európai Unió elsősorban egy gazdasági projekt, és hogy az egységes piac ennek központja. Sokat hallottunk a gazdasági kormányzásról az elmúlt napokban és hetekben, az én ízlésemnek talán túl sokat is, de nagyon keveset a növekedésről és a versenyképességről. Ahogy tudja, Barroso úr, a brit konzervatív párt képviselőcsoportom legjelentősebb része, és az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Cameron úr és nyolc másik uniós állam- és kormányfő küldött egy levelet önnek és Rompuy elnök úrnak nagyon egyértelmű utakat kínálva a növekedés visszaállítására Európában a pénzügyi válságot követően. Múlt héten Cameron úr egy „Válasszuk a növekedést” című pamfletet is közzétett, és minden képviselőtársamnak ajánlom, hogy olvassa el. Mik tehát a pontos szándékai a közeljövőben, hogy eredményeket érjen el a növekedés, a versenyképesség és az Európai Unió egységes piacának kialakítása tekintetében? Milyen gyakorlati intézkedéseket kíván elfogadni e célok elérése érdekében?

05-04-2011

05-04-2011

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Nehéz egy percben igazságot szolgáltatni a belső piac fontosságának. Ugyanakkor megnyugtatnám Zahradil urat, hogy ebben a hónapban előterjesztjük az egységes piaci intézkedéscsomagot, amely rendkívül ambiciózus javaslatokat tartalmaz az egységes piac bevezetésére, elmélyítésére, és az útjában álló sok akadály eltörlésére a szolgáltatások tekintetében, valamint az adminisztratív terhek tekintetében, amelyek főleg a kkv-kat érintik. Ezek a konkrétumok, amelyekről ma be tudok számolni: konkrét intézkedések a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése, valamint a vállalatokat, és különösen a kkv-kat érintő adminisztratív terhek csökkentése tekintetében. Engedjék meg, hogy elmondjam azt is, a kilenc európai miniszterelnök, illetve államfő által nekem címzett levél nagyon fontos dokumentum. Fontos ebben az időszakban, amikor olyan nehéz megszorításoknak vannak kitéve a költségvetések, hogy az egységes piacban rejlő összes lehetőséget kiaknázzuk. Ez kétségtelenül a növekedés forrása az Európai Unióban. Jan Zahradil, az ECR képviselőcsoport nevében. – Barroso úr, nem akarok beleugrani semmilyen ellentmondásos vitába, és hiszek jó szándékában. Ugyanakkor ismeri az ön által vezetett intézményt. Az Európai Bizottság néha egy kicsit nehezen kezelhető képződmény. El tudná mondani tehát esetleg azt is, hogyan biztosítaná, hogy az Európai Bizottság, elnöksége alatt, elkerüli a – néha igen látványos – túlszabályozást és a dereguláció vagy a jobb szabályozás felé mozdul el? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Kérem, hogy ne ítélkezzenek előre a Bizottság felett. A Bizottságnak megfelelő az eddigi teljesítménye ezen a téren. Már eddig is értünk el eredményeket: az adminisztratív terhek 31%-os csökkentése a Bizottság által, amiből 22%-ban már korábban megállapodott a Tanács és a Parlament. Valójában a Bizottság elutasít egyes intézkedéseket a terhek csökkentése érdekében. Gondolom, egyetért azzal, Zahradil úr, hogy 27 különböző bürokrácia rosszabb, mint egy bürokrácia. A Bizottság tehát sokat tesz azért, hogy megkönnyítse a vállalkozások életét egész Európában, bevezetve a belső piacot. Tulajdonképpen az ellenállás néha a nemzeti közigazgatási szervek részéről érkezik, például az irányelvek túlszabályozásával stb. Komolyan fogjuk venni a jobb szabályozással kapcsolatos menetrend bevezetését, amelyről véleményem szerint meg fogunk tudni állapodni. Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Kérdésem hasonló Schulz úréhoz. Ezért a probléma egy konkrét vonatkozására szeretnék összpontosítani. Természetesen érthető, hogy a banki stressz-tesztekkel kapcsolatos tapasztalatok fényében érzékennyé váltunk a stressz-tesztekkel kapcsolatban, beleértve az atomenergiával kapcsolatos stressz-teszteket is. Kérdésem az Euratommal kapcsolatos. Nem akarok ítéletet mondani arról, hogy milyen hatalmas összegeket nyel el az Euratom kutatásra. Személyes véleményem, hogy ezt a kutatástámogatást egy igen kockázatos technológiára költötték. Nem hiszem, hogy ezek a kockázatok megfelelő közös ellenőrzéstől függnének, és azt sem gondolom, hogy megfelelő tere van a közös döntéshozatalnak ebben a kérdésben. Végül is az atomenergia nem figyel a nemzeti határokra. Pontosan itt van a probléma. Nem arról van szó, hogy közösen kellene döntéseket hoznunk az atomenergiával kapcsolatban, mivel a sugárzás nem ismer nemzeti határokat? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogy azt a Lisszaboni Szerződés egyértelműen kimondja, Bisky úr, az energiamix a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik. Nem az

159

160

HU


európai intézmények feladata eldönteni, milyen energiaforrásokat használjanak az egyes országok. Ugyanakkor az utolsó európai tanácsi értekezlet következtetései előremutató lépést jelentettek, mivel megállapodás született az Európai Unió összes atomerőművének teszteléséről. Ezt a feladatot az európai nukleáris biztonsági szabályozási csoport és a Bizottság felügyelete alatt fogják elvégezni. A Bizottság egy jelentést is közzé fog tenni ezzel kapcsolatban. Olyan helyzetben vagyunk, hogy a nukleáris energiát támogatók és ellenzők – mivel különböző nézőponttal rendelkező tagállamok vannak Európában – legalább abban egyetértenek, hogy korszerűsítenünk kell a nukleáris biztonsággal kapcsolatos összes feltételt. Ez nagyobb valószínűséggel történik meg egy európai megközelítéssel, mint nemzeti alapon. Lothar Bisky, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Barroso úr, mit gondolna egy, a megújuló energiaforrások előmozdításával, a környezeti szempontból érzékeny energiaszolgáltatásokkal és energia-megtakarítással foglalkozó európai intézmény létrehozásáról az Európai Unióról szóló szerződés keretén belül? Gondolja, hogy ez a javaslat érdemes lenne a támogatására, mivel segítene gyorsabban megszabadulni az atomenergia kockázataitól? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Már tettünk néhány javaslatot ezzel kapcsolatban, például az úgynevezett 20-20-20 menetrendet, amelyben például a tagállamok egyhangúlag megegyeztek – mivel egyhangúságra van szükség ezen a területen – a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos 20%-os célkitűzés teljesítésében 2020-ra. Hadd mondjam el, hogy jól haladunk e cél elérése felé. Tehát már létezik európai uniós jogszabály, amely ezt kötelezővé teszi a tagállamok számára. Készen állnak a tagállamok, hogy továbblépjenek? Erről beszélhetünk, de elmondhatom, hogy a konzultációk során kialakult véleményem alapján a tagállamok úgy gondolják, hogy először ezt az első célt kellene elérni. Tehát valószínűleg nem kell egy új közösségi – egy új intézményi – keretet létrehozni, hanem döntően el kell köteleznünk magunkat a már megállapított célok, és, ha erről megállapodás születik, még ambiciózusabb célok elérésére. Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Barroso úr, kicsit össze vagyok zavarodva. Kérem, segítsen. Mi is az EU-nak a Líbiával kapcsolatos politikája? Április 1-jén levelet kaptam a nemes Ashton bárónőtől, amelyben az állt, hogy az EU több mint 75 millió EUR összegű humanitárius támogatást nyújtott, és bár a helyzet továbbra is bizonytalan, az EU felajánlotta, hogy segít a párbeszéd előmozdításában. Mindezt több nappal a bombázások megkezdése után írta. Ezt mondta. Másrészről ott van a kemény férfi, Herman Van Rompuy, aki egyértelművé tette, hogy a rendszer megváltoztatása a líbiai vállalkozás célja. Azt is mondta, hogy a líbiai események nem történhettek volna meg az Európai Unió támogatása nélkül, és hogy Franciaország és Németország nem tehettek volna katonai lépéseket az Európai Tanács előzetes támogatása nélkül. Tehát van két nagy főnök az Európai Unióban, akik teljesen ellentmondanak egymásnak. Megkérhetném, hogy derítsen fényt erre a kérdésre, és elmondja, mi az Európai Unió politikája Kadhafival és Líbiával kapcsolatban? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – A tagállamok egyhangúlag megállapodtak, hogy Kadhafinak mennie kell. Nem ellentmondás párbeszédet kezdeményezni azokkal az

05-04-2011

05-04-2011

HU


emberekkel, akikkel véleményünk szerint beszélni kell. Valószínűleg erre utalt Ashton bárónő. Fogadtuk itt például Kadhafi ellenzékének képviselőit is. A katonai akció azonban nem az Európai Unió döntése volt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában néhány tagállam, az Európai Tanácsban kialakult konszenzus alapján, úgy döntött, hogy bevezet egy repüléstilalmi övezetet. De ez nem az Európai Unió döntése volt, mert volt némi különbség a helyzet megközelítésében. Ezt el kell ismernünk. Az igazság az, hogy voltak nézetkülönbségek a tekintetben, hogy hogyan kezeljük a líbiai kérdést. Ugyanakkor egyetértek azzal, amit Van Rompuy elnök úr mondott: az Európai Tanács állásfoglalása nélkül nem hozhatták volna meg a döntést a Biztonsági Tanácsban. Ezek történelmi döntések voltak olyan értelemben, hogy bevezették a védelem iránti felelősséget. Nigel Farage, az EFD képviselőcsoport nevében. – Nos, bizonyára itt igen eltérőek a vélemények. Kíváncsi vagyok, Barroso úr, egyetért-e velem abban, hogy egy olyan nő kinevezése az új külügyi hivatal élére és a külső biztonsággal kapcsolatos ügyek kezelésére, aki szélsőségesen baloldali, egész életében passzivista, a nukleáris leszerelésért folytatott kampány korábbi kincstárosa, aki bebizonyította, hogy alkalmatlan a feladatra, nem az Európai Unió legjobb döntései közé tartozott. Csak azt tudom mondani, Ashton bárónőért Istennek hála, nélküle azt gyanítom, sokkal jobban belebonyolódtunk volna Líbiába. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Úgy gondolom, hogy a tagállamok döntése, támogatásommal, hogy Catherine Ashtont nevezzük ki az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjévé, jó döntés volt. Ő nagyon elkötelezett európai. Valószínűleg nem azonosak a nézeteik, de nem gondolom, hogy ez valóban probléma lenne. Úgy gondolom, nagyon őszintén és eltökélten járul hozzá céljaink eléréséhez, de legyünk őszinték. Nagyon nehéz és kihívást jelentő munkája van. Amit csinál, korábban legalább három vagy négy ember csinálta. Emellett el kellett indítania az új Európai Külügyi Szolgálatot. Úgy gondolom, hogy azoknak, akik nem szimpatizálnak elképzeléseivel, kétség esetén a javára kellene dönteniük. Úgy gondolom, előrelépés, hogy most van egy főképviselőnk, aki egyben a Bizottság elnökhelyettese is. Tanúsíthatom lelkesedését, elkötelezettségét és nagyon európai megközelítését az összes kérdés kapcsán. Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, elképzelhetőnek látja a Bizottság elnöke olyan körülmények kialakulását, amikor az összes tagállamot, beleértve az Egyesült Királyságot, az euró bevezetésére kötelezik az emberek – esetleg egy népszavazásban kifejezett – akarata ellenére, és akár kormányaik meggyőződése ellenére? A Lisszaboni Szerződés preambuluma gazdasági és monetáris unió, közös, stabil valuta kialakítására kötelezi a tagállamokat. A „közös” szó azt jelenti, hogy nem létezhet együtt más valutákkal. Ott van természetesen a Szerződés jegyzőkönyve, amely kimondja, hogy amennyiben az Egyesült Királyság nem értesíti a Tanácsot arról, hogy be akarja vezetni az eurót, akkor nem kötelezhető erre. Kérdés azonban, hogy a jegyzőkönyv megvédi-e az Egyesült Királyságot a Szerződés rendelkezéseitől. Más, az euróövezeten kívüli országok úgy tűnik, kevésbé kivételezett helyzetben vannak. A Szerződés 140. cikke kimondja, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamokat kétévente ellenőrzik, hogy milyen előrelépéseket tettek a gazdasági és monetáris unió elérése érdekében.

161

162

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Nem értettem a kérdést, de amennyiben a kérdés az, hogy az Egyesült Királyságot kötelezni fogják-e az euró bevezetésére, a válasz, hogy nem. Andrew Henry William Brons (NI). – Elnök úr, tudjuk, hogy az Egyesült Királyságot védi a jegyzőkönyv, de a jegyzőkönyvek érvényességének kérdése túlmutat a közös valuta kérdésén. Van egy jegyzőkönyv, amely kívülmaradást tesz lehetővé az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatban az Egyesült Királyság és két más ország számára, de a Bizottság saját Jogi Szolgálata azt jelentette ki, hogy a kívülmaradásnak, legjobb esetben is korlátozott az alkalmazási köre. Lehetséges, hogy az Egyesült Királyságnak a közös valutával kapcsolatban kívülmaradást biztosító jegyzőkönyvnek is korlátozott az alkalmazása? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ha teljes körű jogi elemzést szeretne, örömmel elküldöm a Bizottság Jogi Szolgálata által végzett elemzést. Azt azonban elmondhatom – sajnálom, ha ez csalódást okoz önnek –, hogy az Egyesült Királyságot nem fogják az euró bevezetésére kényszeríteni. Elnök. – A következő téma a japán tragédiára adott európai válasz. Sok kollégánk szerepel a listán. Arra szeretném kérni önöket, hogy ne kék kártyát mutassanak fel, ha rajta kívánnak lenni a „catch-the eye” listán, mert az egy más dolog. Kérem, fehér, vagy bármilyen másik kártyát mutassanak fel. A kék kártya egy teljesen más eljárásra szolgál. Alejo Vidal-Quadras (PPE). – (ES) Elnök úr, bizottsági elnök úr, a fukusimai erőműben történt súlyos balesetet követően az Európai Bizottság reakcióját eddig a furcsa sajnálatos botlástól eltekintve az elvárható komolyság, óvatosság és alaposság jellemezte. Ugyanakkor ez a fájdalmas esemény felfokozott érzelmekhez, az ezzel az energiaforrással kapcsolatos ellenséges viszonyuláshoz vezetett. Hogy csökkentsék az esetleges negatív következményeket a szavazófülkékben, egyes kormányok hirtelen megváltoztatták álláspontjukat, és úgy döntöttek, hogy visszavonják az új erőművek építésével kapcsolatos terveiket, illetve a meglévők élettartamának meghosszabbítására vonatkozó elképzeléseiket. Barroso úr, mivel energiafogyasztásunk 14%-át a nukleáris energia biztosítja, mivel folyamatosan és előre láthatóan nő az elektromosság felhasználása, és figyelembe véve a széndioxid-kibocsátás 2050-re 85%-kal való csökkentésére irányuló célkitűzésünket, sokan közülünk, magamat is beleértve, azt kérdezzünk öntől ebben a valószínűleg rövid életű helyzetben, hogy tervez-e a Bizottság valamilyen jogi vagy politikai lépést tenni annak megakadályozása érdekében, hogy ez a légkör hosszú távon veszélybe sodorja energiastratégiánkat. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Ahogy már korábban mondtam egy másik kollégának adott válaszomban, az energiamixszel kapcsolatos döntések nemzeti hatáskörbe tartoznak. Ahogy tudja, vannak olyan tagállamok az Európai Unióban, amelyek használnak nukleáris energiát, például az ön országa, Spanyolország, és mások, ahol nincs nukleáris energia, például az én országomban, Portugáliában. Tehát nem a Bizottságon múlik annak eldöntése, hogy a tagállamok használjanak-e nukleáris energiát. Saját felelősségi körünkön belül kell cselekednünk. Mostanra valójában új jogköröket kaptunk a nukleáris biztonság kérdésével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy tudjuk teljesíteni, és teljesítenünk is kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban eddig megfogalmazott célkitűzéseket.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Úgy vélem, hogy az egyhangúlag elfogadott 20%-os célkitűzés elérhető, ha a tagállamok igazán eltökéltek az összes arra irányuló intézkedés bevezetése mellett, hogy elérjék ezt az Európai Unió és valójában az egész világ számára rendkívül fontos célkitűzést. Sandra Kalniete (PPE). – (LV) Elnök úr, az egész világ hetek óta részvéttel és aggodalommal követi a japán eseményeket. Szeretném ismételten kifejezni tiszteletemet a japán emberek iránt. Gondolatban azokkal az emberekkel vagyunk, akik éjt nappallá téve dolgoznak a fukusimai nukleáris reaktorokban, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát. Hősök ezek az emberek, akik egészségüket és életüket áldozzák Japánért és az emberi fajért. Japánra hatalmas feladat hárul, az elpusztított területek újjáépítése, amihez jelentős forrásokra lesz szükség, ideértve a kívülről érkező befektetéseket is. Ezért kell az Európai Uniónak tárgyalásokat kezdeményeznie Japánnal egy szabadkereskedelmi megállapodásról. Tudva, hogy a japánok alapelve, hogy csak akkor kezdenek tárgyalásokat, ha komoly a szándékuk azok lezárására és az eredményességre, meg vagyok győződve róla, hogy a meglévő szürke foltokat el lehet törölni a tárgyalások során, és hogy mind a két fél számára elfogadható szabadkereskedelmi megállapodást sikerül elérnünk. Szeretném hallani Barroso úr véleményét arról, hogy a Bizottság támogatja-e a tárgyalások megkezdését egy szabadkereskedelmi megállapodásról a következő, május 25-én esedékes Japán–EU csúcstalálkozón, és ha nem, miért nem, és mikor lehet megkezdeni a tárgyalásokat? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Engedjék meg, hogy én is azzal kezdjem, hogy a Bizottság nevében kifejezem legnagyobb elismerésem, tiszteletem és szolidaritásom a japán emberekkel kapcsolatban. Személyes üzenetet küldtem Kan miniszterelnök úrnak közvetlenül a katasztrófát követően. Tegnap újra beszéltem vele telefonon, hogy újabb információkat kapjak a helyzetről, és azt mondta, nagyon hálás az Európai Unió szolidaritásáért. A kereskedelem kérdését illetően, a múlt évi Európai Unió–Japán csúcstalálkozón megállapodtunk arról, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehetne a lehető legjobban fejleszteni kapcsolatainkat. Gazdasági vonalon az egyik lehetőség egy Európai Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás. Ez a megoldás nagy elkötelezettséget kíván mindkét részről, valamint azt, hogy szándékukban legyen foglalkozni többek között a nem vámjellegű intézkedésekkel és az olyan akadályok eltörlésével, amelyek akadályozzák az európai uniós vállalatoknak a japán közbeszerzési piachoz való hozzáférését. Állandó követelések voltak az Európai Unió részéről a Japánnal való megbeszélések során. Örülök, hogy az Európai Tanács mostanra tisztázta álláspontját. Tegnap megerősítettem Japán miniszterelnöke számára, hogy készek vagyunk együtt dolgozni Japánnal, feltéve, hogy konstruktívan kezelik ezeket a kérdéseket. Ígéretet tett arra, hogy konstruktív módon fogják kezelni az európai fél számára aggodalomra okot adó kérdéseket is. Edit Herczog (S&D). – Elnök úr, amikor a fukusimai balesettel kapcsolatos híreket és a következményekkel kapcsolatos vitákat figyeljük, nem látjuk a részvényeseket. Nem látjuk a pénzügyi befektetőket, sem a politikai csoportok tagjait, hanem a foglalkoztatottakat látjuk: a munkavállalók küzdenek ezzel a balesettel. Teljes mértékben támogatom a nukleáris biztonsági követelmények megerősítését, de készek meghívni a munkavállalók képviselőit, vagyis a szakszervezeteket a többoldalú eszmecserére a követelmények megerősítése és elérése érdekében, és készek globálisan előmozdítani a nukleáris biztonsági követelményeket? Amennyiben igen, hogyan javasolják ennek megtételét?

163

164

HU


José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Valójában az Európai Tanács meghozta a döntést, hogy megpróbálja a lehető legmagasabb követelményeket előmozdítani, nemcsak Európában, hanem partnereink esetében is. Oettinger biztos úr például már kapcsolatba lépett orosz partnerekkel. Oroszország és Ukrajna azt mondták, érdeklődnek a közös munka iránt ezen a téren. Meglátjuk, hogy sikerül-e hasonló szintű együttműködést elérni Svájccal, és bár ez még nem annyira előrehaladott, Törökországgal és Örményországgal. Tegnapi telefonbeszélgetésünk során a japán miniszterelnök azt mondta, hogy ő is szeretne együttműködni velünk, valamint részt venni a G8-ban és a G20-ban tett nemzetközi erőfeszítésekben, hogy magasabb szintű nukleáris biztonságot érhessünk el a világban. Most megvannak a feltételek ahhoz, hogy igazi erőfeszítést tegyünk, nemcsak európai szinten – ami most biztosított –, hanem globálisan, együttműködve a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel és más érintett nemzetközi testületekkel. Sarah Ludford (ALDE). – Elnök úr, egy évvel ezelőtt Haitin úgy tűnt, hogy az EU meglehetősen lassú volt a katasztrófa kezelésében és a humanitárius segítségnyújtásban. Elégedett az EU és a tagállamok közötti működési koordináció szintjével a közelmúltbeli, és különösen a japán vészhelyzet kapcsán? Mi történt az Unió katasztrófareagálási képességének megerősítéséről szóló három évvel ezelőtti bizottsági közlemény óta, amely kimondta, hogy nagyobb koherenciára és hatékonyságra van szükség egy integráltabb uniós katasztrófareagálási képesség kialakítása érdekében? Különösen azt szeretném tudni, hogy a közelmúltbeli japán és az igen más típusú észak-afrikai események segítettek-e a Bizottságnak elgondolkodni azon, hogy szükségünk van-e egy európai uniós gyorsreagálási mechanizmusra a humanitárius katasztrófák és a helyreállítási segélyek kapcsán? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Erre a válságra adott válaszként büszke vagyok arra, hogy a Bizottság, akit Kristalina Georgieva képviselt, és aki most itt van velünk, volt az első, aki magas szintű küldöttséget küldött Japánba a szörnyű eseményeket követően. Megnyugtathatom önöket, hogy Japán nagyon értékelte ezt a gesztust. Politikai és morális támogatást is nyújtottunk Japánnak: rendszerünk hatékonyan működött. Valójában először a japán hatóságok kértek minket arra, hogy koordináljuk a tagállamok tevékenységét, mivel inkább összehangolt, mint kétoldalú támogatást szerettek volna kapni a különböző tagállamoktól. Még akkor is, ha Japán nagyon gazdag ország, és képes kezelni az ilyen típusú válságokat, szolidaritásként 15 millió EUR értékű humanitárius segélyt biztosítunk számára. Ebből 10 millió EUR az Európai Unió költségvetéséből származik, amit a Bizottság szervezett, a fennmaradó 5 millió EUR pedig a tagállamoktól érkezik. Alapvetően elégedettek vagyunk a koordinációs erőfeszítésekkel humanitárius tekintetben, igaz azonban, hogy mindig lehet fejlődni, ha a tagállamok készek elfogadni egy koordinált és koherens megközelítést a polgári védelemmel és a válsághelyzetekre való reagálással kapcsolatban. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – Elnök úr, a márciusi Európai Tanács megerősítette az EU-nak a legmagasabb nukleáris biztonsági előírásoknak az egész világon és az EU szomszédságában történő támogatójaként betöltött szerepét.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Legalább két új nukleáris projekt ad okot komoly aggodalomra az EU külső határainál, az átláthatóság és az érintett országokkal való konzultáció hiánya miatt. Új atomerőműveket fognak építeni kísérleti reaktorokkal Kaliningradban, két tagállam között, és csak 23 kilométerre az EU keleti határától Fehéroroszországban. Az EU-nak, együttműködésben a releváns nemzetközi testületekkel, biztosítania kellene, hogy a fejlesztők betartják a legmagasabb nukleáris biztonsági és környezetvédelmi követelményeket a fejlesztési szakasz legelejétől kezdve, és hogy lehetővé teszik a nemzetközi nukleáris szakértők számára, hogy értékeljék mindkét projektet, különösen a helyválasztási kritériumok alapján. Az EU hatékonyan meg tudná akadályozni a nem biztonságos nukleáris fejlesztéseket úgy, hogy nem használja fel azt az energiát, amelyet nem tiszta atomerőművekben állítanak elő. Milyen szerepet kíván betölteni a Bizottság a nem biztonságos nukleáris fejlesztések megakadályozásában az EU külső határainál? Milyen intézkedéseket tehet? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Jó példa lehet az Ukrajnával való munkakapcsolatunk. Részt fogok venni az ukrán kormány által szervezett, 2011. április 19-én Kijevben tartandó nukleáris biztonsági csúcstalálkozón, és ott lesz az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon is. Tulajdonképpen mi voltunk az egyik legfontosabb donorok – ha nem a legfontosabbak –, akik lehetővé tették, hogy Csernobilt teljes körűen helyre lehessen hozni. Ahogy az Európai Tanács mondta következtetéseiben, az atomerőművek biztonságossága tételének határainkon kívül is prioritást kell élveznie. Az Európai Unió követelni fogja, hogy hasonló stressz-teszteket végezzenek a szomszédos országokban és az egész világon egyaránt, mind a meglévő, mind a tervezett atomerőművekkel kapcsolatban, és e tekintetben teljes mértékben ki kell használni a releváns nemzetközi szervezeteket. Tehát természetesen nagyon magas prioritásként kezeljük a nukleáris biztonságot harmadik országokkal való kapcsolatainkban, beleértve az ön által említetteket is. Elisa Ferreira (S&D). – (PT) Elnök úr, a japán válság további értelmet adott egy 20-20-20 stratégia létrehozása iránti kollektív kötelezettségvállalásunknak. Ugyanakkor továbbra is várunk, akár a 20-20-20, akár a 2020-as stratégiával, hogy erőteljes, szilárd eszközeink legyenek, amelyek kihúzzák Európát jelenlegi helyzetéből, a recesszív intézkedésekből, a munkanélküliségből és a nem megfelelő növekedésből, a kontrollálatlan államadósság problémájából. Nem most van itt az ideje, hogy Európa új európai finanszírozási források felé irányuljon, hogy hatékony növekedéssel és kohézióval kapcsolatos intézkedéseket vezessen be az energia és a fenntartható növekedés problémájának egy más megközelítését alapul véve? Ez a kérdésem. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (PT) Örömmel válaszolok önnek, Ferreira asszony, bár ez nem igazán a japán katasztrófával kapcsolatos kérdés. A finanszírozási források kérdése tekintetében éppen ma reggel, a vita során, azt mondtam, hogy mi, az Európai Bizottság, javaslatokat fogunk előterjeszteni ezzel kapcsolatban a következő pénzügyi tervekben, amelyet „uniós projektkötvényeknek” nevezünk, vagyis kötvények bizonyos projektekbe, strukturális projektekbe való beruházáshoz, például az európai hálózatokkal kapcsolatos projektekbe, amelyek mindenképp magukban foglalják az energia kérdését. Remélem, Ferreira asszony, hogy támogatni fogja ezeket a javaslatokat, és szeretnénk bírni a különböző kormányok támogatását is. Ezt a kérdést meg kell oldanunk. A beruházási költségvetések csökkentése miatti erőforráshiány sok tagállamban azt jelenti, hogy az Európai Uniónak nem szabad feladnia, hogy ilyen mértékű beruházást tegyen Európa növekedésébe. Sok olyan terület van, ahol úgy gondolom, hogy az európai szinten

165

166

HU


beruházott egy euró többet hoz, mint a nemzeti szinten beruházott egy euró, többek között az energia területén. Michèle Rivasi (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, először is valami pozitív dolgot mondanék, Barroso úr. Üdvözlendőnek tartom, hogy hozzá fogja igazítani az európai maximális határértékeket a japán határértékekhez, mivel a Bizottság 297/2011/EU végrehajtási rendelete idején felismertük, hogy a Bizottság által javasolt szintek túl magasak voltak. Üdvözlöm tehát ezt, és szeretném, ha bekerülne ebbe a rendeletbe. A második téma a Japánból behozott élelmiszeripari termékekre vonatkozik. Egy alapvető kérdés merül fel ezen a téren. Kötelesek vagyunk szennyezett élelmiszerek befogadására, még ha a szennyezettség szintje a maximális szint alatt van is, hogy támogassuk a japán gazdaságot? Biztos vagyok benne, hogy vannak gyermekei. Magamra gondolok, hogy vajon adni fogok-e a gyermekeimnek 500 Bq nagyságrendű jódot tartalmazó tejet, amikor van lehetőség 0Bq jódot tartalmazó tej vásárlására is? Arra lennék kíváncsi, hogy elképzelhető-e, hogy a Bizottság fontolóra veszi a Japánból érkező élelmiszer és takarmány behozatalának megakadályozását az esetleges szennyezettség miatt, és hogy ehelyett a japán embereket támogatja, akár pénzügyileg, akár nem szennyezett élelmiszerrel. Végezetül egy kérésem lenne önhöz, Barroso úr. Megkeresett az Areva, amely Japánba utazott, ahol a teljes felszerelésüket elvették, és a repülőtéren tárolják. Nagyon fontos, hogy amennyiben lehetséges, kérje a japán kormányt a felszerelés kiadására: az egész felszerelés, maszkok, robotok stb. felszabadítására, amelyek a repülőtéren vannak elzárva. Elnök. – Kolléga úr, más képviselők helyett szólalt fel. Kollégák sora várja, hogy felszólalhasson. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – (FR) Az utolsó pontot illetően, nem értesültem a helyzetről. Ha kaphatnék némi információt, szívesen közbenjárnék az ügyben. A tej kérdését illetően igaza van, Rivasi asszony. Nemcsak három gyermekem van, hanem egy unokám is, aki mostanában csak tejet iszik. Ezt az egyetlen élelmiszert fogyaszthatja, ezért legalább annyira érdekel engem is, mint önt, hogy biztosítsuk az Európába importált élelmiszer és tej biztonságosságát. Az összes szakértői vélemény alapján, amit kaptunk, az az információ áll rendelkezésünkre, hogy a meghozott intézkedések jelenlegi formájukban megfelelőek a kockázatok kezelésére. Mostanáig nem érkezett bejelentés olyan szennyezett élelmiszerről, amelynek szennyezettségi szintje egészségügyi veszélyt jelentene fogyasztóink számára, és továbbra is a legmagasabb szintű előírásokat fogjuk alkalmazni a kérdés kapcsán. Niki Tzavela (EFD). – (EL) Elnök úr, arra szeretném kérni a Bizottság elnökét és a Tanács elnökét, hogy valahogy tiszteletüket fejezzék ki az 50 vagy még több névtelen japán munkavállaló iránt, akik abban a tudatban dolgoznak, hogy meg fognak halni. A Parlamentben tiszteletünket fejezzük ki azon aktivisták iránt is például, akik a Himaláján dolgoznak a barnamedve megvédése érdekében. Tisztelettel kérdezem, hogy senki nem gondolt rá itt, hogy ezeknek az embereknek is mondanunk kellene valamit, akik, bár tudják, hogy meg fognak halni, mégis napok óta megállás nélkül dolgoznak? Szeretném pontosan felolvasni, amit az egyik japán munkás mondott, aki tudott egy rövid interjút adni. Azt mondta: „Nagyon jól tudom, hogy rajtunk kívül senki nem végzi el ezt a munkát, és nem mehetünk haza, amíg be nem fejeztük”. Nagyon hamar kifogytak a

05-04-2011

05-04-2011

HU


TEPCO sugárzás elleni védőfelszerelései. Ő és kollégái arra kényszerültek, hogy pótfelszereléseket keressenek. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. – Tzavela asszony, majdnem két percet beszélt, pedig csak egy perce lett volna, bár minden, amit mondott, nagyon fontos számunkra. José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Szeretném egyetértésemet kifejezni megjegyzéseivel kapcsolatban, asszonyom. Úgy gondolom, hogy amit mondott rendkívül fontos. Azok az emberek hősök; legnagyobb tiszteletünket és megbecsülésünket fejezzük ki bátorságukért és nagylelkűségükért. És hadd szóljak a japán emberekről is. Georgieva biztos asszony nemrégiben ott járt, nem messze a baleset helyszínétől, és az egyik dolog, ami nagy benyomást tett Kristalinára, az a japán emberek nyugalma, méltóságteljes hozzáállása és viselkedése volt. Tehát igen jogosnak tartom, hogy üzenetet küldjünk innen, Strasbourgból, az Európai Parlamentből a japán embereknek kifejezve tiszteletünket és csodálatunkat, és különösen azoknak a hősöknek, akik életüket áldozzák a japán emberek érdekében. Elnök. – Asszonyom, az Európai Bizottság elnökével is egyetértek. Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Elnök úr, Japán észak-keleti része szennyezett marad a következő 300–400 évre, és az élet soha nem fog visszatérni természetes ritmusába. Ezt mondják a szakértők. Mindeközben rendesen haladnak egy atomerőmű megépítésével kapcsolatos tervek egy rendkívül aktív földrengéses területen. Ezt mondta nekünk Törökország, és ha egy hasonló katasztrófa történne Törökországban, ha ez tovább folytatódik, akkor az egész Európa túlélését kockára tenné. Ezt mondja a józan ész. Mi a mondanivalója a Bizottságnak minderre? A tagjelölt országokkal való együttműködési menetrendben (korábban három országot említett, én a tagjelölt országokra gondolok), milyen szigorúak az atomenergia felhasználásával kapcsolatos környezeti előírások? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Elnök úr, a válaszom igen, de ez vonatkozik a tagjelölt országokra is. Néhány ország, amelyek mostanra az Európai Unió tagjai, de amelyek nemrég még tagjelölt országok voltak – a tárgyalások értelmében – arra kötelezettek, hogy felülvizsgálják biztonsági előírásaikat, és néhány esetben, hogy bezárjanak bizonyos áramellátási berendezéseket. Ezt komolyan vesszük. Természetesen fel fogjuk tenni a kérdést török partnereinknek – ezt már említettem a korábbi nyilatkozatban –, és nem csak Törökországnak, hanem összes partnerünknek, akik közel vannak határainkhoz. Véleményem szerint kitüntetett figyelmet kell fordítani erre. Ugyanakkor meg fogjuk osztani velük azokat az információkat, amelyek saját nukleáris berendezéseinkkel kapcsolatosak. Ez a megfelelő megközelítés, hogy konstruktívan próbáljuk megoldani a kérdést. Franz Obermayr (NI). – (DE) Ahogy tudjuk, a demokrácia az emberek általi irányítást jelenti, egy olyan elvet, amelyet nagyon komolyan vettünk Ausztriában 1978-ban. Népszavazást tartottunk az atomenergiáról, és az volt az egyértelmű eredménye, hogy az ország atomenergia-mentes övezet maradna. Ennek értelmében elfogadtuk az atomenergia-mentes Ausztriáról szóló jogszabályt, amely mostanra az alkotmányba is bekerült.

167

168

HU


De mi történik uniós szinten? Tervek vannak az atomerőművekkel kapcsolatos stressz-tesztek elvégzésére és az eredmények közzétételére. Ugyanakkor ezek a tervek nem kötelezőek, és nem tartalmaznak semmilyen konkrét kötelezettséget a hiányok kezelése terén. Ezért egyértelműen támogatom a bezárások melletti osztrák kampányt. Örülnék, ha ez a kampány átterjedne Európa többi részére is. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem könnyű kérdés, mivel az atomenergia kérdése lényegében továbbra is a tagállamok felelőssége. Ezért, Barroso elnök úr, a következő kérdést tenném fel önnek: Sürgetni fogja egységes, kötelező európai szabványok kialakítását, és biztosítani fogja végre, hogy az uniós környezetvédelmi előírásokat, különösen a környezeti hatásvizsgálatokat megfelelően bevezessék, és hogy szankciókat alkalmazzanak azokkal szemben, akik megsértik a szabályokat? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Mindent megteszünk, amire a jelenlegi Szerződés értelmében lehetőségünk van. Ahogy tudja, a szerződések bizonyos nemzeti hatásköröket biztosítanak a tagállamoknak az energia területén, de mi is használjuk a mi hatáskörünket. Fejlődést jelentenek az Európai Tanács által elfogadott következtetések, amelyek nagyon erős szerepet biztosítanak az Európai Bizottságnak – a nemzeti független szabályozókkal együtt – a nukleáris biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítésekben. Ezt a feladatot nyilvánosan, teljesen átlátható módon fogjuk végezni. Ugyanakkor természetesen biztos vagyok benne, hogy tudja ezt más kérdések kapcsán, ahol néha nehézségekbe ütközünk, amikor kötelező érvényű jogszabályokat és kötelező szabályokat próbálunk bevezetni európai szinten. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a tagállamaink és európai partnereink által elfogadott feladat komoly lesz. Linda McAvan (S&D). – Barroso úr, részben már válaszolt erre a kérdésre, amely a japán import terén az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos. Kérdezném, hogy meg tudná-e mondani, mennyi élelmiszert importálunk Japánból, hogy enyhíthessük a félelmeket ezen a területen. Egy másik kérdés, amellyel kapcsolatban leveleket kezdek kapni, hogy az önök szolgálatai a sugárzás ajánlott határértékét két különböző rendelet alapján határozták meg: az egyik Csernobillal kapcsolatos, a másik egy általános rendelkezés. Ez okoz némi zavart. Olvastam a kapcsolódó kérdést és választ a Bizottság honlapján, de azt kell mondjam, hogy nagyon bonyolult. El tudná magyarázni nekünk? Miért van két különböző rendelet? Ha nem tudja ezt tisztázni ma, legalább a Bizottság honlapján világossá tehetné, hogy választóim pontosan megértsék, hogy milyen határértékek vannak, miért állították fel ezeket, és miért van különbség a csernobili határértékek és a nem csernobili határértékek között? José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke. – Megpróbálom, de ezek a dolgok rendkívül technikaiak; nekem gyorstalpaló tanfolyamot kellett elvégeznem, hogy megértsem a nyelvezet egy részét. De először is, az importált élelmiszer és takarmány mennyisége abszolút csekély. Az Európai Unió 216 millió EUR összértékű takarmányt és élelmiszert importál Japánból, amely az Európai Unió teljes takarmány- és élelmiszerimportjának 0,4%-át jelenti értékben, és kevesebb, mint 0,1%-át mennyiségben. A japán gazdaság számára ez szintén kis mennyiség. Felsorolhatnám az importált termékeket, de mivel csak egy perc áll rendelkezésemre, ez alkalommal ezt nem tudom megtenni.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A második kérdést illetően, hogy miért vannak különböző értékek, ezeket az értékeket Csernobilt követően határozták meg. Tudományosan megalapozottak voltak, és ezért gondoljuk azt, hogy helytállóak. Ugyanakkor most történt egy újabb tragédia, messze, Japánban. Ahogy említettem, Japán nagyon magas élelmiszerbiztonsági előírásokkal rendelkezik. Hogy elkerüljük az ellentmondást az ő előírásaik és a mi előírásaink között – ahogy azt ma bejelentettem –, bizonyos szintű harmonizáció mellett döntöttünk, legalább Japánnal, miközben tudományosan felülvizsgáljuk a globális előírásokat, amelyeket minden, az Európai Unióba érkező import esetében bevezethetünk. Ez a magyarázata a különbözőségeknek, de jelenlegi formájukban úgy gondolom, hogy ezek csak átmeneti eltérések. Elnök. – Barroso elnök úr, köszönöm, hogy itt volt ma velünk a plenáris ülésen, köszönöm válaszait, a nagyon élénk vitát, és főleg a japán tragédiára adott nagyon fontos uniós válasszal kapcsolatos megjegyzéseit. Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot. ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI alelnök 10. Uniós keretrendszer a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák összehangolására (vita) Elnök. - A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a nemzeti romaintegrációs stratégiák összehasonlására szolgáló uniós keretrendszerről. Viviane Reding, a Bizottság alelnöke. – Elnök asszony, kollégámmal, Andor Lászlóval együtt szeretném ismertetni a Bizottság által meghozott határozatot, miszerint új keretrendszert mutat be a nemzeti romaintegrációs stratégiákhoz. Az uniós keretrendszer egy olyan pillanatban születik meg, amikor a romák helyzete a figyelem középpontjába került Európában. Az EU a romák helyzetének kezelésére különféle jogi, politikai és pénzügyi eszközöket bocsátott a tagállamok rendelkezésére. Van egy teljes jogi keretrendszerünk is, amely a megkülönböztetésmentességen, a személyek szabad mozgásán és a bővítési stratégián alapul. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a romák továbbra is peremre szorulnak úgy gazdaságilag, mint társadalmilag, és ez a 21. századi Európai Unióban se nem elfogadható, se nem fenntartható. A Parlament az uniós romastratégiáról szóló, nemrég elfogadott állásfoglalása révén a teljes politikai spektrum támogatásával – és ezt szeretném kihangsúlyozni – felhívta a figyelmet a romaintegráció előmozdításának sürgősségére. Az előadónak, Járóka Líviának ezúton is szeretném megköszönni a kitűnő munkát. Határozott fellépésre van szükség, nemzeti és uniós szinten egyaránt. Össze kell fognunk, és fokoznunk kell az erőfeszítéseinket, hogy véget vessünk a romákkal szembeni megkülönböztetésnek, és gondoskodnunk kell arról, hogy ugyanolyan jogokat élvezhessenek, mint bármely más európai polgár, hiszen ők is azok. Amikor ezt mondom, természetesen egy kétirányú folyamatra gondolok, amely megköveteli úgy az európai polgárok többsége, mint a roma közösségek tagjai gondolkodásának megváltoztatását. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy hatékony politikai tervezésre és végrehajtásra, valamint közös stratégiai megközelítésre van szükség. Mindnyájan tudjuk, hogy a romák

169

170

HU


integrációja mindenekelőtt a tagállamok felelőssége. Azt is elismerjük, hogy a romák helyzete tagállamonként nagyon különböző lehet. A Bizottság ezért határozott úgy, hogy uniós keretrendszert dolgoz ki, hogy lehetővé tegye a tagállamoknak, hogy az előttük álló kihíváshoz mérhető intézkedéseket tegyenek. A tavaly szeptemberben létrehozott roma munkacsoport, amely decemberben tett jelentést, világosan megmutatta, hogy nagyon sokszor nem elég az, ami történik. A strukturális alapok keretében elérhető 26,5 milliárd eurót nem úgy használják fel, ahogy kellene. Ebből a pénzből csak 100 millió eurót különítettek el kifejezetten romaügyi tevékenységekre, miközben a technikai segítségnyújtásra szánt eszközök 70%-át egyszerűen nem használták fel, holott a legtöbb tagállamban erre szükség lett volna. A hatályban lévő intézkedések tehát messze nem elegendőek. Ideje gondoskodnunk arról, hogy az országos, regionális és helyi politikában egyértelműen, konkrét módon foglalkozzanak a romák szükségleteivel. A keretrendszerünkben négy fő kérdésre koncentrálunk: az oktatásra, a foglalkoztatásra, az egészségügyre és a lakhatásra. Azt szeretnénk, ha az EU és a 27 tagállam kötelezettséget vállalna a különbségek felszámolására, és ha a felsorolt négy területen kitűzött közös céljainkra koncentrálnának, célirányos intézkedésekkel és a megvalósításukhoz elegendő forrásokkal. Azt szeretnénk, ha ezeket a célokat minden tagállam beépítené a meglévő romastratégiájába – ha van –, ha pedig nincs, akkor kidolgozna egy romastratégiát a 2020-ig tartó időszakra. Ahhoz, hogy ellenőrizzük, hogy ezek az erőfeszítések elérik-e a céljukat, rendszeres felügyeletre van szükségünk. Az uniós keret ezért lerakja az alapokat egy szilárd ellenőrzési rendszerhez, hogy konkrét eredményeket biztosítsunk a romák számára. Ez az ellenőrzési rendszer fogja biztosítani, hogy a nemzeti romastratégiákat végrehajtsák, hogy a roma integráció számára előirányzott pénzösszegek eljussanak a végső kedvezményezettekhez, és hogy előrelépés történjen a roma integráció uniós célkitűzéseinek elérése felé. A Bizottság évente be fog számolni a romák integrációja terén a tagállamokban elért előrehaladásról. Az uniós keretrendszer lehetőséget ad arra, hogy minden érintett fél minden szinten egyesíthesse erejét az uniós népességgel és különösen a roma népességgel, hogy véget vessünk a több mint 10 millió európai polgárt sújtó kirekesztésnek, amelyet a továbbiakban nem engedhetünk meg magunknak. László Andor, a Bizottság tagja. – Elnök úr, tisztelt képviselők, a romák társadalmi-gazdasági helyzete az élre került az uniós napirenden. Ez a Ház a múlt hónapban fogadta el a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló Járóka-jelentést. Ma pedig a Bizottság közleményt fogadott el a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről. Mindkét dokumentum érdemben járul hozzá a romákról szóló, szélesebb körű vitához, és alapul fognak szolgálni a foglalkoztatási és szociális miniszterek következő, május 19-i tanácsi ülésén elfogadni kívánt következtetésekhez, és ezt az ülést kizárólag a romák integrációjának fogják szentelni. Az említett dokumentumok hangot adnak az EU politikai elhatározásának, hogy foglalkozzon a gazdasági és társadalmi kirekesztést elszenvedő romák millióinak helyzetével. Három fontos dologra szeretném itt felhívni a figyelmet. Először is, a Bizottság kijelölt egy uniós keretrendszert a nemzeti romaintegrációs stratégiákhoz. Ebben elismeri, hogy a romaintegrációs stratégiák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok felelőssége. Azt is megerősíti, hogy a Bizottságnak mély

05-04-2011

05-04-2011

HU


meggyőződése, hogy az Európai Unió nem tolerálhatja a romákkal szembeni rasszizmus, idegengyűlölet, hátrányos megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés semmilyen formáját. Az Uniónak morális és politikai kötelessége, hogy a rendelkezésére álló valamennyi szakpolitika és eszköz segítségével támogassa a tagállamok erőfeszítéseit. Másodszor, mint tudják, az Unió megállapodott egy átfogó stratégiáról az európai gazdasági és szociális modell kiegyensúlyozott fejlesztésére. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia a helyes politikai kontextus a romák előtt álló sokoldalú problémák kezeléséhez. A romák ügye érdekében hasznosítanunk kell az Európa 2020 célkitűzéseit, céljait, kiemelt kezdeményezéseit és jelentéstételi struktúráit. Az üzenet lényege az, hogy uniós polgárok millióit kirekeszteni a gazdasági és társadalmi életből nem intelligens dolog, nem fenntartható és bizonyosan nem inkluzív. Röviden tehát, nincs mentség arra, hogy a romák kirekesztése továbbra is fennmaradjon abban az Európában, ahol élni akarunk. Az Európa 2020 foglalkoztatásra, a szegénység csökkentésére és az oktatásra vonatkozó kiemelt céljai a fő referenciaértékek a romaintegrációs politikák terén elért előrehaladás méréséhez. A romákról szóló bizottsági közlemény négy területet nevez meg, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak a romákkal szembeni kirekesztés leküzdéséhez. Ezek a következők. A foglalkoztatáshoz való hozzáférés: foglalkozni kell a romák és nem romák foglalkoztatási rátái közötti nagy különbséggel. Ha ezt nem tesszük meg, nem tudjuk elérni az Európa 2020 szerinti céljainkat. Az oktatáshoz való hozzáférés: minden roma gyermeknek hozzá kell férnie a minőségi oktatáshoz, és nem szabad megkülönböztetéssel vagy szegregációval szembesülniük. Minimumcélként minden roma gyermeknek be kell fejeznie az általános iskolát. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés: a romák és nem romák egészségi állapota közötti eltérések csökkentése. A tagállamoknak a romák számára a lakosság többi részével megegyező feltételek mellett kell biztosítaniuk a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A lakhatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés: ahol a romák helyzete tényleg sokkal rosszabb, mint a lakosság többi részéé, például ami az ivóvíz-szolgáltatáshoz, a villamos energiához és más szolgáltatásokhoz való hozzáférést illeti. Az integrált megközelítés hiánya hátrányosan hat a romák társadalomba való beilleszkedésére, és meghagyja őket a szegénységben. Harmadszor, az Uniónak oda kell tennie a pénzét, ahol a szája van. A Bizottság most dolgozik a többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslaton, amely után a strukturális alapokról szóló egyedi javaslatok fognak következni. Szerintem a strukturális alapokat összhangba kell hozni az Európa 2020 stratégiával. Ez vonatkozik azokra a politikai területekre, amelyekért általánosságban én felelek – a foglalkoztatásra és a társadalmi befogadásra –, és bizonyosan vonatkozik a romák társadalmi-gazdasági integrációjára is. Számomra az egyik fő cél, hogy a pénzügyi eszközeinket hatékonyabbá tegyük. Engedjék meg, hogy ezen a ponton befejezzem, hogy meghallgathassam az Önök véleményét és válaszolhassak az esetleges kérdésekre.

171

172

HU


Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – A magyar elnökség üdvözli a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről szóló bizottsági közleményt. Szeretném kifejezni hálámat és elismerésemet, nemcsak az elvégzett munka iránt, de Reding biztos, Andor biztos és mindazok személyes elkötelezettsége iránt is, akik együttműködtek ennek az igazán jelentős eredménynek az elérésében. E stratégiai dokumentum bemutatásával egy nagy lépéssel közelebb kerültünk a magyar elnökség egyik fő prioritásának megvalósításához. Meggyőződésem, hogy a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, az Európai Parlament által Járóka Lívia jelentése alapján nemrég elfogadott állásfoglalással együtt érdemben fog hozzájárulni a romák gazdasági és társadalmi helyzetének javításához. A szélsőséges szegénység, a megkülönböztetés és a marginalizálódás továbbra is sok romát érint szerte Európában, ezért legfőbb ideje, hogy javítsunk a helyzeten. Nem engedhetjük meg magunknak azt az álláspontot, hogy ez az ő problémájuk, nem a miénk. Ráadásul az emberekre soha nem szabad problémaként tekinteni, inkább az esélyt, a lehetőséget kell meglátni bennük. Tekintettel Európa jelenlegi gazdasági és demográfiai helyzetére, a romák gazdasági és társadalmi helyzetének javítása új humán erőforrásokat nyithat meg, ezáltal hosszú távon hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A magyar elnökség mindig úgy gondolta, hogy a megkülönböztetés elleni szükségszerű fellépésen túl egy új politikai keverékre is szükség van, három fő elemmel: a foglalkoztatással, az oktatással és a lakhatással. Ha a tagállamok részéről megfelelő a nyomon követés, az integrált politikai fellépés ezen a három területen, a Bizottság által javasolt megfelelő ellenőrzéssel kiegészítve eredményt fog hozni. A tagállamoknak az EU 2020 stratégia céljainak elérése érdekében is erőfeszítéseket kell majd tenniük. A romák társadalmi befogadására irányuló intézkedéseket be lehet építeni a különféle politikai területekbe. Mára már széles körben elismert tény, hogy az Unió szintjén ösztönzött és összehangolt intézkedések szinergiát és hozzáadott értéket teremthetnek. Mi a következő lépés? A magyar elnökség az április 7-én Budapesten rendezendő következő roma platformon kívánja bemutatni és a két biztossal megvitatni a közleményt, és erre az alkalomra ezúton szeretnék meghívni minden érdeklődőt. A Tanács horizontálisan fog foglalkozni a közleménnyel. Először az áprilisi Bel- és Igazságügyi Tanács fogja tárgyalni április 12-én. Ezután következik a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács május 9-én, tanácsi következtetések elfogadásával. Az Oktatási Tanács szintén meg fogja kapni a dokumentumot, május 20-án, mielőtt a magyar elnökség bemutatja jelentését az Általános Ügyek Tanácsának május 23-i vitájának eredményeiről. Ennek az útitervnek a végső állomása remélhetőleg az Európai Tanács júniusi ülésének jóváhagyása lesz. Ez természetesen egy új kezdetet jelent majd az uniós és nemzeti szinten összehangolt cselekvéshez, ennek az igazán európai kisebbségnek a megsegítése érdekében. László Tőkés, a PPE képviselőcsoport nevében . – (HU) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztosok és Államtitkárnő! Járóka Lívia jelentése alapján, azzal együtt, örömmel haladunk tovább a romastratégia megvalósítása útján. Ennek apropója az április 8-i nemzetközi roma nap. Éppen erre a napra esik egyébként az Európai Roma Platform ötödik ülése, melyet Magyarországon tartanak. Mindezekkel újabb jelentős lépést tehetünk egy uniós koordinálású, de a helyi sajátosságokat figyelembe venni képes közös cselekvési terv irányába. Az Európai Néppárt évek óta szorgalmazza a közösségi fellépést a romák társadalmi befogadása ügyében. És az állam- és kormányfők június 24-i csúcstalálkozóján reményeink szerint valóban útnak indulhat az európai roma stratégia.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Az Unió legsúlyosabb emberi jogi problémájára adandó európai szintű választ adhatnak ezáltal. Elsősorban a tagállamok felelőssége, hogy állampolgárai számára biztosítsa az alapvető emberi jogok érvényesülését. Az Unió csak kereteket adhat ehhez, de az egyes országok tölthetik meg tartalommal ezeket a kereteket. Az európai roma stratégia egyfajta szakmai minimum lehet. De meggyőződésem, hogy egy pártokon és ciklusokon átívelő, hosszú távú cselekvési terv készül ezáltal, amely hatékonyan orvosolhatja a romákat érintő szegénységet és társadalmi kirekesztést. Néhány fontos pont a stratégia tartalmáról: gazdasági és nem etnikai alapon határozza meg célcsoportját, előmozdítja az emberi jogok teljes spektrumának érvényesülését, és megerősíti az esélyegyenlőség elvét, tekintetbe veszi a kirekesztés területi jellegét és enyhíti a fejletlen mikrorégiókban koncentrálódó hátrányokat. A stratégia sikeréhez az érintett, azaz az Uniós intézmények, a tagállamok, a civil szervezetek és a roma közösségek hosszú távú, erőteljes, közös erőfeszítésére van szükség. Éppen ezért ezt az ügyet nem szabad ellentétek szítására, pártpolitikai támadásokra használni. A csoportos megbélyegzésnek sincs helye. Sem a romák kollektív bűnösségét, sem a többség, az elnyomók kollektív felelősségét nem szabad egymással szembeállítani. A roma ügy megoldása a magyar EU elnökség prioritását jelenti. Kívánom, hogy az Európai Tanács júniusban fogadja el a tervbe vett stratégiát. Ebben kérem támogatását az Európai Parlamentnek. Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony, Reding biztos asszony, Andor biztos úr, mindenekelőtt szeretnék gratulálni Önöknek a prezentációhoz. Elégedetten látom, hogy a Parlament ismételt felhívásai után a Bizottság ma végre bemutatja ezt az európai keretstratégiát. Véleményem szerint ennek legfőbb ideje volt, minthogy a helyzet egyre komolyabbra fordul. Az Unióban élő romák közül sokan nemcsak a méltatlan életkörülményekkel néznek szembe, hanem a fokozódó rettegéssel is. Magyarországon a romák elleni szombati fáklyás felvonulás a legújabb bizonyíték erre, és ezúton szeretném felhívni a magyar kormányt, hogy vonja le belőle a konzekvenciákat. Szeretném némiképp bírálni a bemutatott keretrendszert. A helyzet valóban sürgető, de még így sem fogadhatjuk el a Bizottság azon döntését, miszerint a keretrendszert az érintett felekkel való nyilvános konzultáció nélkül állítja össze. Furcsa, hogy az egyik oldalon magában a keretben hangsúlyozzák a civil társadalommal folytatott együttműködés fontosságát, de ennek a kulcsfontosságú dokumentumnak a tényleges megfogalmazásakor figyelmen kívül hagyják a romákat éppúgy, mint az önkéntes szervezeteket, nemzetközi szervezeteket és társaikat. Az ilyenfajta zárt hozzáállás a keretrendszerhez nem növeli a legitimitását, inkább csökkenti. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a bemutatott keretrendszer tényleges tartalma összességében véve sikeres. A Bizottság helyesen jelölte ki a hatásköröket ennek az Európa egészét érintő problémának a megoldásához. A fő felelősség azonban továbbra is tagállami szinten marad. Én mindazonáltal rendkívül fontosnak tartom, hogy az EU vállalja fel a nemzeti stratégiák összehangolásának és felügyeletének feladatát, azzal a céllal, hogy így megvalósulhasson a romák lehető leggyorsabb, valódi integrációja. Ebben az összefüggésben ugyancsak meg kell említeni annak fontosságát, hogy ellenőrizzék, a nemzeti stratégiák mennyiben felelnek meg az előterjesztett keretnek, illetve ellenőrizzék a végrehajtásuk hatékonyságát. Úgy tűnik azonban, hogy a Bizottság álláspontja nem valami ambiciózus ezen a téren. A Bizottságnak be kellene keményítenie, különösen ami a tagállamokkal szembeni elvárásait illeti. A keretrendszer helyesen határozza meg a romák

173

174

HU


integrációjához szükséges négy fő területet: az oktatáshoz való hozzáférés, a foglalkoztatás elérhetősége, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a rendes lakhatáshoz és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Képviselőcsoportom tagjaival együtt– az Európa különböző részein élő roma közösségeknél tett számos látogatásunk során – lehetőségem nyílt meggyőződni arról, hogy valóban ezek a legfontosabb területek, ahol a romák gyakran rossz körülmények közé kényszerülnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy hasonlóan megfogalmazott célkitűzések már a Roma Integráció Évtizede programban is megjelentek. Most feltétlenül gondoskodni kell a megvalósításukról. A felsorolt négy területhez szeretnék hozzátenni még egyet, amely hiányzik a keretrendszerből, és ez konkrétan a fellépés nemcsak a megkülönböztetés ellen, hanem a rasszizmus bármilyen verbális vagy fizikai megnyilvánulása ellen is. Végül, de nem utolsósorban, szeretném felhívni a figyelmet a befogadási intézkedések finanszírozásának kérdésére. A bizottsági munkacsoport tavaly év végén kimutatta, hogy a tagállamoknál komoly rések vannak az uniós támogatások felhasználásában. A Bizottságnak ezért három dologra kellene összpontosítania: hogy a támogatások lehívása ne jelentsen túlzott adminisztratív igénybevételt, hogy a Bizottság hatékony intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök valóban betöltsék a céljukat, és hogy korlátozzák a pénzeszközök olyan felhasználását, amely szegregációval jár. Befejezésül szeretnék még egyszer köszönetet mondani Önöknek, Reding biztos asszony és Andor biztos úr, most pedig a tagállamokon a sor, hogy ennek alapján nemzeti szinten tényleges előrelépéseket érjenek el a romák befogadása terén. (A felszólaló beleegyezik egy kék kártya felmutatásával jelzett kérdés megválaszolásába (az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése). Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, köszönöm Flašíková asszonynak, hogy fogadja a kérdésemet. Ön bizonyára nagyon jól ismeri ezt a jelentést, és bizonyára tudja, hogy azt is előírja, hogy a tagállamok fizessenek büntetést, ha megállapítást nyer, hogy nem felelnek meg vagy nem tartják magukat a stratégiákhoz. Hogy vélekedik arról, hogy a tagállamoknak is büntetést kell majd fizetniük, ha a kötelező alapfokú iskolalátogatási kritériumnak nem tesznek eleget? Az alapfokú iskola látogatása minden országban kötelező. Ha tehát a roma gyermekek nem járnak általános iskolába, az érintett országnak büntetést kell fizetnie? Nem gondolja, hogy valamennyire a szülők is felelősek azért, hogy a gyerekeik járnak-e iskolába? Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, egy dolgot szeretnék mondani erről a témáról: én egyértelműen azt vallom, hogy amikor jogokat teremtünk, a kötelességeket is teljesíteni kell. Természetesen a szülők szerepe, hogy gondoskodjanak a gyermekek valamennyi jogának tiszteletben tartásáról. Véleményem szerint azonban az uniós tagállamoknak elegendő eszközük van egy ilyen térség kialakítására, és nem fogják megbüntetni őket, ha a szülők nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. Stanimir Ilchev, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök asszony, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Járóka Líviának, valamint a Bizottság, a Tanács és a magyar elnökség képviselőinek, mert sok komoly ígéretet tettek itt előttünk, és nagyon fontos kötelezettségeket vállaltak fel. Amikor a romák integrációjáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a legsajátosabb és talán a legösszetettebb kérdésről van szó Európában és az Európai Unióban. Olyan

05-04-2011

05-04-2011

HU


kérdés ez, amelyet nem lehet megoldani puszta finanszírozással, önmagában a megkülönböztetés elleni jogszabályokkal vagy kizárólag oktatási programok elindításával. A probléma megoldását csak a felsorolt módszerek ötvözése jelentheti, mégpedig a közös politikai akarat részeként. Az Unió pillanatnyilag saját maga foglalkozik a 12 millió roma lakosával, többet, mint valaha. Néhányan még mindig nem látják be, hogy ezek az emberek nemcsak bulgáriai, romániai vagy szlovákiai romák, hanem egyben az Európai Unió polgárai is, ugyanazokkal a jogokkal és kötelességekkel, de korlátozott kilátásokkal. Mint láthatjuk, meglehetősen bonyolult a helyzet. Minél nagyobb mértékben sikerül integrálni a tagállamok és az összes európai intézmény által végrehajtott intézkedéseket, kezdeményezéseket és szakpolitikákat, annál nagyobb sikere lesz az Európai Unió romaintegrációs stratégiájának. A rögtönzések és az egyoldalú fellépések olykor több kárt okoznak, mint hasznot. Itt kell megemlítenem, hogy néhány tagállamban a romákról szóló ismeretek nem elegendőek, és esetenként még tévesek is. Ennek eredményeképpen a romakérdést Európában aktívan meg kell vizsgálni és az alakulását professzionálisan nyomon kell követni. Máskülönben fennáll a veszélye, hogy ahelyett, hogy hatástalanítanánk a ketyegő bombát, csak átvisszük egyik helyről a másikra az öreg kontinens térképén. Az ambiciózus stratégiánkban központi helyet kell kapnia annak a törekvésnek, hogy gondoskodjunk a romák oktatásáról. Ez jelenti a gyermekek oktatási rendszerbe való teljes integrálását, alapvető képesítéseket a fiataloknak és a felnőttek írni-olvasni tanítását. A fő célnak azt kell tekinteni, hogy az elkövetkező években folyamatosan növekedjen azoknak a romáknak az aránya, akik a munkaerőpiacnak megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek, és felvilágosultan viszonyulnak az intézményekhez és a jogállamisághoz. Egyedül ez garantálja, hogy a romák élete a jövőben ne úgy alakuljon, ahogy ma, nyomorúságos egzisztenciájukat ne futóhomokra építsék, amely folyamatosan elnyeli az európai adófizetők pénzét. Hélène Flautre, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, természetesen jó hír, hogy most már van egy konkrét európai keretrendszerünk, amely minden tagállamot a saját nemzeti romaintegrációs stratégiájának bemutatására fog kötelezni. Az év végéig hátralévő időben a Bizottság fel fogja mérni ezeket a stratégiákat, és durván egy év múlva újra meg kell vitatnunk ezt a kérdést. Ma tehát valójában kitűzünk egy útitervet, amely reményeink szerint lehetővé fogja tenni, hogy a parlamenti képviselők, az állami szervek és a civil társadalom folyamatos, rendkívüli éberséget tanúsítson az Önök által említett nagyon fontos területeken. Megjegyezném, hogy a bizottsági közlemény átvett néhányat azokból az állításokból, amelyeket a parlamenti jelentésben tettünk. Gondolok például az Alapjogi Ügynökség bevonására a stratégiák értékelésébe. Úgy vélem, az Ügynökség már bizonyította kompetenciáját ezen a téren. Gondolok továbbá az Európa Tanáccsal való együttműködés fejlesztésére a roma közösségből származó közvetítők képzése érdekében. Ez minden szinten fontos stratégiai tényező a projektek sikeréhez, akárcsak a harmadik ország állampolgárságával rendelkező romákra fordított figyelem és a bővítési aspektus, amelyet ez a jelentés számításba vesz. Végezetül úgy gondolom, hogy az ellenőrzési rendszer támogatására szolgáló közös mutatók létrehozása nagyon örvendetes lépés.

175

176

HU


Ennek ellenére kénytelen vagyok kihangsúlyozni bizonyos hiányosságokat ebben a közleményben. Úgy vélem, nem elég határozott és nem ragaszkodik eléggé a romák részvételéhez minden szinten, azaz a projektek előkészítésének, végrehajtásának és értékelésének szintjén. A közlemény tájékoztatásról és konzultációról beszél, de létfontosságú magának a roma közösségnek a bevonása. Bőven van tapasztalat ennek alátámasztására, mert valójában Európában is voltak már jó tapasztalatok. Szerintem ez a közlemény egyik gyengesége. A második gyengeség a közleményben, hogy a megkülönböztetésmentesség kérdésével mind a négy területre egyformán érvényes, horizontális témaként foglalkozik. Szerintem azonban nagyon fontos lenne – vagy nagyon fontos lett volna – egy külön bekezdést szentelni a megkülönböztetés és az erőszak elleni küzdelemnek és a romák igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének. Ezt a megkülönböztetés elleni, alapjogi, igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési elemet nem szerepeltetik saját jogán, önálló összetevőként. Ezt szintén a bizottsági közlemény gyengeségének találom. Úgy hiszem, a közvetítők kérdéséről is beszéltünk, az Európa Tanács által indított programról. Jó, hogy a közlemény ezt is megemlíti. Megemlíthettük volna és Önök is megemlíthették volna az iránymutatásokat, amelyeket az Európa Tanács már elkészített, hogy a végén nehogy véletlenül két stratégiánk legyen, vagy kétfajta keretünk a nemzeti stratégiák értékeléséhez. Úgy érzem, ez egy plusz lehetett volna a közleményben. Befejezésül úgy gondolom, hogy a Bizottság munkája ezzel még nem ért véget, és a munkacsoportnak folytatnia kell a munkát, hogy ezáltal biztosítsák, hogy a tagállamok folyamatosan tudatában legyenek a Bizottság, a civil társadalom és a helyi szervek részéről rájuk nehezedő nyomásnak, és ténylegesen végrehajtsák ezeket az iránymutatásokat. Timothy Kirkhope, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ez a javaslat egy lehetőség arra, hogy a romák jobban beilleszkedjenek a tagállamokban, és hogy módot találjunk arra, hogy a romák számára biztosítsuk a teljes körű esélyegyenlőséget és az összes uniós polgárt megillető jogokat. A program fő céljának azt kell tekinteni, hogy mindezen emberek számára elérjük az egyetemes alapjogokat. Attól tartok azonban, hogy ebből a súlyosan terhelt és nagyon bonyolult menetrendből a korábbi programokhoz hasonlóan vissza kell majd venni. Tiszteletben kell tartani a tagállamok hatásköreit az oktatás, az egészségügy és a lakhatás területén, és az alapján, amit eddig olvastam, attól tartok, hogy a Bizottság olyannyira túllépi a hatáskörét, hogy az már sérti a tagállamok ahhoz való jogát, hogy saját maguk határozzák meg politikáikat ezeken a területeken. Remélem mindazonáltal, hogy ez a stratégia új korszakot nyit a tekintetben, ahogy az EU a kérdést kezeli, mindenekelőtt azzal, hogy meghallgatja a romákat. Túl régóta készülnek már túl bonyolult programok, és ezek egyszerűen nem érnek el azokhoz az emberekhez, akik a leginkább rászorulnak a segítségre. Közel tíz év alatt kevés érdemi eredményt sikerült elérni a helyszínen. Remélem, hogy a Bizottság ezúttal arra fog ügyelni, hogy hogyan tudná legjobban leegyszerűsíteni az uniós támogatásokhoz való hozzáféréshez szükséges eljárásokat, és hogyan tudná jobban ellenőrizni, értékelni és végrehajtani a programjait. Ha már az EU pénzt költ ezen a területen, jobban kellene elköltenie a pénzét. Cornelia Ernst, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, jó dolog, hogy most már van egy általános stratégiánk a romák számára, de attól

05-04-2011

05-04-2011

HU


tartok, hogy a helyzet még közel sem rózsás. Mégpedig azért, mert az átfogó javaslatok, amelyeket a Bizottság letett az asztalra, sok évvel el vannak maradva a romák képviselőivel folytatott megbeszélésektől, amelyek közül néhányat itt a Házban tartottak. A roma közösségek képviselői évek óta felhívják a figyelmet – keretstratégiával és anélkül – a célirányos intézkedések és a világos, konkrét követelmények szükségességére. Még tisztázott szankcióink sincsenek arra az esetre, ha ezt a stratégiát nem tartják be. Bár volt néhány ilyen irányú javaslat, nincsenek tényleges szankciók, ezért a rendszeren több a lyuk, mint egy svájci sajton. A romákról szóló stratégiának számba kell vennie az összes fontos területet. Így szólt a megállapodás. De mit kínál a Bizottság azon a négy súlyponton kívül? Maga a struktúra nem biztosítja a roma közösségek részvételét és bevonását az összes rájuk vonatkozó döntésbe. Nincsenek struktúrák a célok konkrét végrehajtásához. Nincs benne a nemek egyenlőségének szempontja. Ami még engem igazán zavar, és botrányosnak tartom, az, hogy nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy felvállalják a kifejezett fellépést a roma közösséggel szembeni megkülönböztetés ellen. Önök arra panaszkodnak, hogy a romáknak szóló uniós strukturális alapokat nem használták fel. Nyíltan felteszem a kérdést: nem lehet, hogy éppen a romákkal szembeni megkülönböztetés az egyik oka annak, hogy ez a közösség eddig nem tudta felhasználni az ilyen uniós támogatásokat? Mert szerintem igen. Mi a GUE/NGL képviselőcsoport tagjaiként nagyon kritikusan látjuk ezt a közleményt. Nem találjuk elegendőnek, ezért én számítok a megfelelő módosítások megtételére. Mario Borghezio, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, bár euroszkeptikus vagyok, a 2020-as stratégiára való tekintettel még támogatni is tudnék egy tervet a megkülönböztetés, a nehézségek és a marginalizálódás megszüntetése érdekében, ha az Európai Bizottság tényleg mélyreható intézkedést kínálna nekünk a tagállamok magatartásának kontrollálására. Ehelyett azonban meghallgathatjuk a szónoklatokat a nagyszerű jövőről, a nagyfokú ellenőrzésről egy olyan európai biztostól, aki még mindig nem tudta megmagyarázni nekem, hogy van az, hogy hazájában, a Luxemburgi Nagyhercegségben ezek a travellerek nem verhetnek tábort, minthogy táborozhatnak helyette az én otthonom környékén, Olaszországban vagy Franciaországban. Arról beszélünk tehát, hogy otthont kell adni a travellereknek, miközben némely európai országban, konkrétan Reding asszony hazájában, ezek az emberek le sem táborozhatnak. Hazám fő napilapja, az Il Corriere della Sera mai számában van egy cikk egy szülőről, aki meg sem érdemli a szülő nevet, egy travellerről, akit Olaszországban őrizetbe vettek, mert eladta a saját kislányát az emberkereskedőknek, akik el akarták adni prostituáltnak. Eladta a saját kislányát. Mások elküldik őket, hogy más dolgokat műveljenek. Gyakran éppen ők nem küldik a gyerekeket iskolába, a hatóságok, közvetítők és jótékonysági szervezetek hiába figyelnek rájuk, hiába próbálnak nyomást gyakorolni. Nem akarunk ezekről a problémákról is beszélni? Nem akarunk végre felhagyni ezzel az idióta jótékonykodással, és belátni, hogy a romák problémái közül sokat kizárólag és elsősorban ők csinálnak maguknak? Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke)

177

178

HU


Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Az új európai romaintegrációs stratégia csak arra szolgál, hogy felmelegítse a régi célkitűzéseket, amelyek elérése az évek során lehetetlennek bizonyult. Ezek a célok még hitelesek voltak akkor, amikor 2005-ben elindult a Roma Integráció Évtizede. Pillanatnyilag azonban, amikor az EU-ban egyre erősödik a romákkal szembeni szélsőséges magatartás és erőszak, egy olyan stratégiára lett volna szükségünk, amely sokkal konkrétabb intézkedéseket kínál. Magyarországon fokozódik a feszültség, és a rendőrség egyre keményebben lép fel. Ha nincs szilárd állásfoglalás, a helyzet csak romlani fog. Ezért elgondolkodtató, hogy a Bizottság miért nem próbált rendes megoldásokkal előállni, hogy kezelje a konkrét problémákat, különösen mivel ehhez az Európai Parlamentben elfogadott állásfoglalás is a rendelkezésére állt. Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A Bizottság által ma bemutatott új stratégia a nemzeti romastratégiák összehangolására fontos lépés az EU számára. A romák integrációjáért felelős nemzeti kapcsolattartó pontok létrehozása, a finanszírozási eljárások egyszerűsítése, a nemzeti tervek értékelése az uniós intézmények részéről és a romák integrációjában elért előrehaladás ellenőrzése a tagállamokban olyan intézkedések, amelyek hozzá fognak segíteni az európai roma népesség gazdasági és társadalmi helyzetének javításához. A tagállamoknak alaposan meg kell vizsgálniuk ezt a stratégiát, és minél előbb létre kell hozniuk a stratégia végrehajtásával és a többi tagállammal való egyeztetéssel megbízott közigazgatási szervet. Remélem, hogy az idei nyártól kezdve a Bizottság vezető szerepet fog vállalni a stratégia koordinálásában, ami a fő területek fejlesztését illeti, mint például az állampolgári ismeretek oktatása, a pályaorientáció és a foglalkoztatás előmozdítása. Sajnálatosnak találom, hogy az új stratégia nem tartalmaz világos ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy a romák számára milyen típusú programokat fognak minden tagállamban hasonló módon kidolgozni és végrehajtani, bizonyos változtatásokkal. Felhívom a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat azokra a programtípusokra, amelyeket a Bizottság fog kezelni központilag. Ilyen, a roma életvitel nomád jellegéhez igazított programtípusok nélkül az Európai Unió soha nem fog tudni teljes mértékben hozzájárulni az uniós szinten hozzáadott érték növeléséhez. Rovana Plumb (S&D), írásban. – A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere lehetőséget kínál arra, hogy valamennyi szinten minden érdekelt fél bevonásával egyesítsük erőinket a romák kirekesztésének megszüntetése érdekében. Az uniós szinten kitűzött célok, amelyek a romák integrációjának négy fontos területére vonatkoznak – az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésre – csak akkor érhetők el, ha a tagállamok egyértelműen elkötelezik magukat. Ma már elengedhetetlen, hogy eggyel nagyobb sebességre kapcsoljunk és biztosítsuk, hogy a nemzeti, regionális és helyi integrációs politikák egyértelműen és specifikusan összpontosítsanak a romákra, és a romák szükségleteivel konkrét intézkedések révén foglalkozzanak annak érdekében, hogy megelőzzék és kompenzálják azokat a hátrányokat, amelyekkel ők kénytelenek szembenézni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a roma gyermekek hozzáférjenek a minőségi oktatáshoz, és ki kell tűzniük egy konkrét célt a romák foglalkoztatási rátáinak emeléséhez az Európa 2020 keretei között, növelniük kell az ivóvíz-szolgáltatáshoz, csatornához és villamos energiához hozzájutó roma háztartások arányát és elő kell segíteniük a lakhatáshoz, ezen belül a szociális lakásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférést. A tagállamoknak konkrét határidőkhöz kötött konkrét célokat kell kitűzniük a romák születéskor várható élettartamának növelése, a gyermekek vakcinázási rátájának a nem roma népességével megegyező szintre emelése, valamint a csecsemő- és az anyai halálozási rátának a nem roma népességével megegyező szintre csökkentése érdekében.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (PPE), írásban. – (FR) A Bizottság végre mutatott nekünk néhány ambiciózus célt a romák európai integrációjához: legalább az alapfokú oktatás garantálása minden roma gyermek számára, a gyermekhalandóság csökkentése és a születéskor várható élettartam különbségének csökkentése. Ezeket a törekvéseket azonban még át kell ültetni a gyakorlatba. Egy évvel azután, hogy az Európai Parlament elfogadta az ERFA-rendelet arra irányuló módosítását, hogy be lehessen ruházni a perifériára szorult közösségeknek szóló lakásprogramokba, a projektek nehezen tudnak elindulni. Fontos, hogy a tagállamok beruházzanak és beszámoljanak az intézkedéseikről az olyan területeken, mint például a romáknak szóló foglalkoztatás, oktatás, egészségügyi ellátás és lakhatás, de az is fontos, hogy a Bizottság gondoskodjon a meglévő európai programok felhasználásának szigorú ellenőrzéséről. Végül pedig maguknak a romáknak is meg kell ragadniuk a lehetőséget, hogy kezükbe vegyék a sorsukat, tudva, hogy számíthatnak Európa támogatására. A „várjuk ki a végét” hozzáállás és az üres szavak csak a szélsőjobbot és a közösségek közötti bizalmatlanságot erősítik. Jövő pénteken, április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Remélem, 2012. április 8-án az addigra elért előrehaladást is meg tudjuk majd ünnepelni. 11. A 2012-es pénzügyi évre tervezett bevételek és kiadások – I. szakasz – Parlament (vita) Elnök. A következő napirendi pont a Költségvetési Bizottság részéről José Manuel Fernandes úr által készített jelentés (A7-0087/2011) a Parlament 2012-es pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól – I. szakasz – Parlament (2011/2018(BUD)). José Manuel Fernandes, előadó. – (PT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett e jelentés elkészítésében, és szeretnék külön köszönetet mondani valamennyi képviselőcsoport árnyékelőadójának. Ez a jelentés lehetővé fogja tenni, hogy a Parlament 2012. évi költségvetése egy megszorító költségvetés, egy korlátozó költségvetés és egy szigorú költségvetés legyen. Tény, hogy sikerült valóban körülbelül 49 millió EUR-val leszorítanunk az eredeti javaslatot. Az általunk elfoglalt álláspontot illetően, amelyről itt, e Házban szavaztunk, és amely nagy többséget szerzett, tovább mentünk annál, mint amire kötelezettséget vállaltunk. Azt mondtuk, hogy az aktualizálás nagyjából az inflációs rátával lesz egyenlő. Messze nem értük el az inflációs rátát, vagyis a 2012. évi költségvetés reálértéken számítva csökkentést fog jelenteni: ez a költségvetés az európai intézmények forrásainak helyet adó 5. fejezet 20%-a alatt lesz. Több éven át nem sikerült elérnünk ezt a célkitűzést, és túlléptük a 20%-os értéket. Arra is emlékszem, hogy az elnökök értekezlete a Parlament költségvetését illetően 20–22%-os célt tűzött ki; ez az idei évben e szám alatt maradt. Mindazonáltal a 2012. évi költségvetés végrehajtásának részeként is el kívánunk érni megtakarításokat, a felelősségteljes gazdálkodás, a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elveinek alkalmazásával. Azt akarjuk, hogy minden kiadást bizonylat támasszon alá, és azt akarjuk, hogy minden változó költség tekintetében készüljön költség-haszon elemzés. Ily módon a végrehajtás alatt is további megtakarításokat fogunk elérni. Valamennyi intézménynek erőfeszítést kell tennie a megtakarításokkal kapcsolatban, és gondoskodni kell arról, hogy az összes intézmény igazgatási költségeit tartalmazó 5. fejezet mozgástere 2012-ben mintegy 380 millió EUR többlettel rendelkezzen. Ezután azt

179

180

HU


javasoljuk, hogy az igazgatási költségekre szánt összegből 100 millió EUR-t csoportosítsanak át az ifjúság területére. Miért éppen az ifjúság területére? Azért az ifjúság területére, mert ez az a generáció, amely a legnagyobb nehézségekkel szembesül a munkahelyhez jutás terén, és amelynek munkanélküliségi rátája kétszerese a többi generációénak. További okok és célok is indokolják azonban azt, hogy 2012-re az ifjúságot választottuk prioritásként. Már 2011-ben is prioritás volt, és az ifjúság szerepel az Európa 2020 stratégia mind az öt célkitűzésében is, amely irányt mutat a következő pénzügyi tervek számára, de irányt mutat Balzani asszony 2012. évi költségvetése számára is. Továbbá ami a 30 és 34 év közötti generáció korai iskola-elhagyási rátáit és oktatását illeti, ennek a generációnak a 40%-a rendelkezik egyetemi diplomával, ami a célkitűzések közül kettőt kizárólagossá tesz. Remélem, hogy azokat az esetleges módosításokat, amelyek ellentétesek ezzel a javaslattal, újra fogják gondolni, mert meggyőződésem, hogy a Parlamentnek meg kell őriznie prioritásként az ifjúságra vonatkozó prioritást. Monika Hohlmeier, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, előadó úr, hölgyeim és uraim, mint mindannyian tudjuk, a Parlament 2012. évi költségvetése nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben születik. Ezért tartom kedvező fejleménynek, hogy megállapodtunk azokban az alapvető irányelvekben, amelyek szerint a Parlament költségvetését a csupán szerény emelések keretén belül, gondosan kell összeállítani, és a kiigazítások nem haladhatják meg az inflációs rátát. Meggyőződésem, hogy a Fernandes úr által a fiatalok foglalkoztatása tekintetében említett cél nagyon fontos, mert legutóbbi költségvetésünkben nagyon fontosnak tartottuk, hogy több pénzt biztosítsunk az ifjúság számára, mint korábban, mivel a munkanélküliség különösen a fiatalokat sújtja, és különösen a fiatalok igényelnek különleges támogatást, Európától is. Ezért úgy gondolom, hogy a további 100 millió EUR nagyon pozitív indítvány. Az épületekkel foglalkozó előadóként szeretnék rámutatni különösen arra, hogy rendkívül fontos számunkra, hogy magas szintű hatékonyságot tartsunk fenn épületeink finanszírozásával kapcsolatban, és gondosan nyomon kövessük a pénzügyi helyzetet. Ezzel összefüggésben helyesnek tartom, hogy azokat a pénzügyi forrásokat, amelyeket a Parlament költségvetéséből az év során nem lehet elkölteni, a lehető legelővigyázatosabban, a kamatfizetések elkerülése érdekében kell felhasználni. E tekintetben azt is biztosítani kell, hogy a pénzeket ne az év végén, lóhalálában költsék el, hanem inkább arra használják fel, hogy gyorsabban és gazdaságosabban történjen meg az épületek kifizetése. Az Európai Történelem Házával kapcsolatban gondoskodni fogunk arról, hogy még egyszer gondosan átvizsgálják a működési tervet, és hogy az építési költségeket szorosan nyomon kövessék, hogy az épület elkészülte után egy szabályos költségvetés is benyújtható legyen a 179. cikk (3) bekezdése szerinti értesítést követően. Derek Vaughan, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, először is szeretném elismerésemet kifejezni az előadónak azért, ahogyan ehhez a költségvetéshez hozzáállt, és amiért elismerte, hogy a Parlamentnek el kell kerülnie a nagy emeléseket a 2012. évi kiadásaiban. Ez különösen helyénvaló, mivel tudjuk, hogy a Tanács 4%-kal csökkenteni kívánja költségvetését, a Bizottság mindössze 1%-kal kívánja emelni költségvetését, a Régiók Bizottsága körülbelül 2,9%-kal, a Gazdasági és Szociális Bizottság pedig még ennél is kisebb összeggel. Meggyőződésem, hogy az elnökség által javasolt eredeti 5,2% messze túlságosan magas volt. Az emelés 2,3%-ra való csökkentése ezért előrelépést jelent. Ez valójában reálértéken 0,5%-os csökkentésnek felel meg. Személy szerint szerettem volna még ennél is kisebb

05-04-2011

05-04-2011

HU


emelést látni. Úgy hiszem, hogy a jövőben készítenünk kell egy tervet, amely azonosítja a megtakarításokat a Parlament költségvetésében. El kell azonban ismernünk, hogy valóban sikerült megtakarításokat elérni. Üdvözlöm a Hozzáadott Érték Értékelésének Osztályával kapcsolatos megtakarításokat, amelyek körülbelül 1,3 millió EUR-t fognak számunkra megtakarítani, a tájékoztató kampányokkal, az ingatlanpolitikával és az irodaszerekkel kapcsolatos megtakarításokat, valamint a rendkívüli tartalékalap mintegy 3 millió EUR-val való csökkentésére irányuló javaslatot. Mindezek 13,7 milliárd EUR tényleges megtakarítással egyenlők, a Lisszabonnal és a bővítéssel kapcsolatos elhatárolt kiadásokon túlmenően. Mint mondtam, meggyőződésem, hogy további megtakarításokat lehetett volna elérni, de legalább bizonyos megtakarítási lehetőségeket sikerült megtalálnunk. Végezetül engedjék meg, hogy felvessek két fontos nyitott kérdést. Először is, azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy az 5. fejezet le nem kötött mozgásteréből 100 millió EUR-t az ifjúságpolitikára kellene fordítani, mint ahogyan az előadó körvonalazta: a többi képviselőcsoporthoz hasonlóan a 7. módosításban azt mondtuk, hogy ezt az átcsoportosítást meg lehet vizsgálni, de csak az általános 2012. évi költségvetés prioritásaival összhangban. Ezt ezért meg kell majd vitatni, mielőtt döntés születhetne arról, hogy meg kell-e ezt lépni, és hogy a pénz hová kerüljön – vagyis hogy hol költenék el a pénzt, ha sor kerül erre az átcsoportosításra. Egyelőre messze túl korai emellett elköteleznünk magunkat. Másodszor itt az Európai Történelem Házának kérdése. Jó ötlet lenne, ha rengeteg pénzünk lenne, de meggyőződésem, hogy ez most nem a megfelelő időpont. Szükségünk van egy megfelelő üzleti tervre, és ennek át kell esnie a megfelelő parlamenti eljáráson, talán a rendes költségvetési eljáráson az idei év későbbi szakaszában, hogy a képviselők beleszólhassanak, és elmondhassák véleményüket e projekttel kapcsolatban. E kérdést illetően fontosnak tartom, hogy – mint más kérdések esetében is – azt lássák, hogy a Parlament helyes döntéseket hoz saját költségvetéséről. Saját költségvetésünk fontos, és annak a képnek kell rólunk kialakulnia, hogy odafigyelünk arra, hogy a köz érdekében helyes döntéseket hozzunk. Alexander Alvaro, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, egyetértek azzal, hogy az előadó és képviselőtársaink munkája természetesen eredményeket hozott. Nyilvánvaló, hogy a pénz nem minden, de az is, hogy semmi sem működhet pénz nélkül. Ugyanez érvényes, amikor a megtakarítási lehetőségekről van szó; mindenki ragaszkodik ahhoz, amije van, és nem hajlandó lemondani semmiről, ami magában hordozhatja a további megtakarítások lehetőségét. Ezzel összefüggésben az azzal kapcsolatos vita, hogy az inflációs ráta 2,3%, 2,5% vagy 2,7%, végső soron semmi más, mint árnyékbokszolás. A feladatunk annak megvizsgálása, hogy hol takaríthatunk meg valóban pénzt. A döntő kérdés itt az – és fontos, hogy az Európai Parlament Titkársága ezt a szívén viselje –, hogy a Költségvetési Bizottság megkapja az összes kulcsfontosságú dokumentumot, amelyek segítségével képes lehet megvizsgálni, hogy hol érhető el megtakarítás az Európai Parlament költségvetésében, ahelyett hogy egyszerűen elfogadásra a Parlament elé terjesztik a főtitkár megtakarítási javaslatait. Az Európai Parlament költségvetése többől áll, mint csupán ezek a módosítások. Mint Fernandes úr rámutatott, 49 millió EUR összegű megtakarítást azonosítottunk. Azt viszont nem árulta el, hogy e megtakarítások kétharmadát egyszerűen átcsoportosították a 2013-as vagy a 2012-es pénzügyi évre, vagyis jövőre kell majd eldöntenünk, hogy mit kezdjünk ezekkel a pénzekkel. Az eredeti megtakarításokkal kapcsolatban örömmel látom,

181

182

HU


hogy az úgynevezett kisebb képviselőcsoportoknak, köztük a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoportnak sikerült egyesülve meggyőzniük a két nagyobb képviselőcsoportot arról, hogy szükség van ezekre a megtakarításokra az információs technológia területén, olyan egyszerű ügyekben, mint például a takarítás vagy a politikai pártoknak és alapítványoknak teljesített kifizetések, vagyis azt, hogy legalább elméletben egyetértés van közöttünk arról, hogy hol takarítható meg pénz. A fiatalainkra fordítandó 100 millió EUR-ról újonnan megnyitott vita természetesen olyasvalami, amivel kapcsolatban senki sem lehet ellenvéleményen. Másrészről ügyelnünk kell arra, hogy ne tévedjünk mellékvágányra, mert ennek a kérdésnek semmi köze ehhez a jelentéshez. Ezzel más jelentésekben kell foglalkozni. Nem hagyhatjuk, hogy eltérítsen bennünket más fontos témáktól. Mindazonáltal elkezdtük a munkát, és nyilvánvaló, hogy nem igénylünk szükségszerűen több pénzt, hanem inkább nagyobb fegyelemre van szükség az elköltése során. Meggyőződésem, hogy gyümölcsöző együttműködésre számíthatunk valamennyi képviselőcsoporttal. Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ezekben a gazdaságilag nehéz időkben nagyon helyes, hogy az Európai Parlamentnek is ki kell vennie a részét és késznek kell lennie arra, hogy önkorlátozást és önfegyelmet tanúsítson, még akkor is, ha még mindig saját intézményeink kiépítésén dolgozunk, és ha a Lisszaboni Szerződés keretében új felelősségekkel is ruháztak fel bennünket. Egyetértek az előző felszólalóval abban, hogy jól tettük, hogy az elnökség költségvetési javaslatait, amelyek eredetileg 5,2%-os, túlzott növekedési rátát tartalmaztak, tárgyalással 2,3%-os emelésre csökkentettük. Az emelés mindazonáltal emelés marad, még akkor is, ha vélhetőleg nem éri el az inflációs rátát. Vagyis valójában nem érünk el megtakarítást, hanem inkább csak a növekedést csökkentjük. Őszintén a nevükön kellene neveznünk a dolgokat. Az Európai Történelem Házának ügyével kapcsolatban hadd mondjam el a következőket: képviselőcsoportom többsége elvileg támogatja egy olyan szolgáltatás elképzelését, amelynek révén Európa polgárai tájékozódhatnak az 1945 utáni történelmünkről. Ez azonban azt is szükségessé teszi, hogy egy üzleti terv álljon rendelkezésre, és hogy betartsák mindazokat a feltételeket, amelyeket most a holnapi szavazásra többségi döntéssel megfogalmazunk. Ez az egyetlen módja a felelős, hiteles és átlátható költségvetési politikák folytatásának. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben valóban kívánatosnak tartjuk a prioritások e változását, amely az elkövetkező években 60 millió EUR összegű befektetést fog maga után vonni, akkor a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség véleménye szerint egyúttal más területeken megtakarításokat kell eszközölnünk, ahelyett hogy egyszerűen korlátoznánk az emeléseket. Úgy gondoljuk például, hogy az Európai Unión belüli, négy óránál rövidebb időtartamú repülőutak esetében nincs szükség a business class igénybevételére. Ez meglehetősen nagy összeget takarítana meg. Ehelyett több kerékpárral lehetne ellátni itt, Strasbourgban az alkalmazottakat és a képviselőket. Végezetül egy észrevételt szeretnék tenni a források fiatalok foglalkoztatására való átcsoportosításával kapcsolatos politikai trükköt illetően. Természetesen a Zöldek is szeretnék emelni a fiatalok foglalkoztatását célzó kiadásokat. Ez azonban a Bizottság költségvetésének része. Ha ezt a pénzt kiveszik az Európai Parlament költségvetéséből, akkor megkurtítjuk például az új pénzügyi felügyeleti hatóság vagy az Élelmiszer-biztonsági Ügynökség számára rendelkezésre álló forrásokat. Valóban ezt akarjuk? Ilyen jelzést kíván adni polgárainknak a Parlament? Nem, ez hibás döntés. Meg kell erősítenünk ezeket a szabályozó szerveket, alkalmassá kell tennünk őket céljukra, a fiatalok foglalkoztatási

05-04-2011

05-04-2011

HU


programjaira pedig a Bizottság költségvetéséből kell forrásokat juttatni. Politikai szempontból ez lenne a helyes eljárás. Lajos Bokros, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az EU vezetői egy illúziókból és önámításból álló légvárban élnek. Erre legjobb példaként a ma reggel történtek szolgálnak. Az uniós intézmények vezetői azt nyilatkozták, hogy a pénzügyi válság javarészt már mögöttünk van. Semmi sem állhat távolabb a valóságtól. Mint Wolfgang Münchau írta tegnap a Financial Times-ban, Európa a nem fizetés és a mentőöv közötti éles választással áll szemben. Mindkettő óriási veszteség elviselését jelenti. Az egyedüli különbség a kettő között a veszteség elosztásában áll. A fizetés teljesítésének elmaradása a német, francia, brit, olasz és spanyol bankokat fogja sújtani, és ezeknek az országoknak az adófizetői osztozni fognak a költségekben a görög, ír és portugál adófizetőkkel. Mentőöv esetén a teljes terhet a görög, az ír és – hamarosan – a portugál polgárok vállára helyezik. E háttérre tekintettel állítom, hogy a Parlament költségvetésének 2,3%-os emelésére vonatkozó javaslat még mindig túl magas és elfogadhatatlan. Térjünk vissza a tervezőasztalhoz, és csökkentsük ezt 1%-ra, ahogyan Janusz Lewandowski biztos úr javasolta. A jóval az infláció alatti emelés bizonyos fokig növelhetné a Parlament oly annyira szükséges legitimitását az európai polgárok szemében. Nemcsak az emelés, hanem a felépítés is átalakítható. Sokféle módon lehetne pénzt megtakarítani az európai adófizetők számára. Mint Helga Trüpel már elmondta, nem szükséges business class osztályon utaznunk az Európai Unión belül. A Zöldek, az Egységes Baloldal és az ECR által közösen előterjesztett módosítás az utazási költségek jelentős csökkentését javasolja a négy óránál rövidebb időtartamú repülőutak esetében a turistaosztályra szóló rugalmas jegyek használatával. Nincs szükségünk a fekete Mercedes-Benzekből álló csillogó, hivalkodó flottára itt Strasbourgban. Használjuk a villamost. Nincs szükségünk az Európai Történelem Házára, mivel Európa folyamatosan veszít versenyképességéből és geopolitikai súlyából. Így is, úgy is múzeummá válik. Tág tér nyílik a takarékosságra az energiaköltségeket illetően. Irodáink nem rendelkeznek hőmérséklet-szabályozással vagy egyénileg állítható fűtéssel és légkondicionálással. Minden évben rengeteg energiát pazarolunk el. Tág teret adnak a megtakarításra a biztonságvédelmi és informatikai szolgáltatások. Mindkét esetben sokkal jobb szolgáltatásra lenne szükségünk, sokkal kevesebb pénzért. Egészségbiztosítási költségeinket is felül kellene vizsgálnunk és módosítanunk kellene. Nincs szükség arra, hogy ilyen rendkívül nagyvonalú egészségügyi szolgáltatási választékhoz férjünk hozzá. A költségvetés elkészítése a prioritások – mind a pozitív, mind a negatív prioritások – meghatározását jelenti. Pozitív prioritásokból nincs hiány, de a felelős és elővigyázatos költségvetés-készítéshez mindkettőre szükség van, különösen válság idején. Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Nekünk, az Európai Parlament képviselőinek, jogunkban áll, hogy döntéseket hozzunk saját fizetésünkről. Emberek foglalkoztatására szánt pénzekről is döntünk. 2010 és 2011 között havonta fejenként további 3000 EUR-t ítéltünk meg magunknak. Mi szavazunk irodáink kiadásainak felső határáról, költségtérítéseinkről, juttatásainkról, sőt, arról is, hogy hogyan utazunk. Korlátlan jogunk van e területeken, ezért azt kérdezem magamtól és önöktől: helyesen éltünk vagy visszaéltünk ezzel a jogunkkal, bölcsek és megfontoltak voltunk-e, vagy inkább képtelenek voltunk arra, hogy ellenálljunk annak a befolyásnak, amelyet ez a jog gyakorol ránk? Sajnos, képtelenek voltunk erre, és ezért ez a vita nem a számokról szól, hanem az etikáról és a

183

184

HU


politikáról; ez egy olyan vita, amely alkalmasnak vagy alkalmatlannak nyilvánít bennünket azoknak a szemében, akik elszámoltatnak bennünket. Egyáltalán nem vagyok pártellenes populista, és azt sem képzelem, hogy a képviselőknek gyertyafény mellett kellene dolgozniuk. Ugyanakkor pontosan amiatt, hogy országainkban létezik ez a fajta demagógia, rendkívül szigorúnak kell lennünk, amikor pénzzel vagy az általunk kapott mellékesekkel kapcsolatos döntések meghozataláról esik szó. Sajnálom, de nincs rendben, hogy azok a képviselők, akik mindig a turistaosztályon utaztak, business classra váltottak, most, hogy a repülőutakat kezdik a jegy, nem pedig a kilométer alapján megtéríteni. Ugyanez a kritérium vonatkozik fizetéseinkre és költségeinkre is. Véleményem szerint ezek túlzottak, sőt, egyes esetekben extravagánsak is, de itt most nem ez a kérdés: a kérdés annak megismerése, hogy van-e bátorságunk legalább ezeknek a költségeknek a befagyasztását megszavazni. Nem értem, hogy hogyan lehetnek olyan képviselők itt a Parlamentben, akik nem haboznak megszorító politikák és a bérek és nyugdíjak csökkentése mellett kiállni országaikban, de amikor a saját pénzükre vonatkozó döntésekre kerül a sor, a megszorítás nem létezik többé. Ez nemcsak nagyon súlyos, kedves képviselőtársaim, hanem tisztességtelen és nagyon szomorú is. Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a költségvetés Parlament által kért 2,3%-os emelése kérdésessé teszi a Parlament felelősségérzetét. Végighaladva a különböző kiadási sorokon azt láthatjuk, hogy sok közülük 50–100%-kal emelkedett, bármilyen ésszerű indokolás nélkül. E plenáris ülés elején kértem a Parlamentet, hogy halassza el a Fernandes-jelentésre vonatkozó szavazást az Európai Történelem Házának költségeire vonatkozó pontos információk hiánya és egy összeférhetetlenség miatt, de kérésemet leszavazták. Máris 2,5 millió EUR összeg került kifizetésre elegendő információ nélkül. Úgy tűnik, hogy a képviselők hajlandók tájékozatlanul működni, és egyszerűen a megfelelő kérdések feltevése nélkül átadni az adófizetők pénzét. Csak arra kérhetem a brit miniszterelnököt, hogy ne fogadjon el mást, mint a teljes 2012-re szóló uniós költségvetés jelentős csökkentését, és remélem, hogy a Parlamentre jut majd a legnagyobb csökkentés. Lucas Hartong (NI). – (NL) Mit lehet felölelni az Európai Parlament 2012. évi költségvetésére vonatkozó egyperces felszólalásban? A válasz az, hogy nem sokat, de mégis eleget. Ez a jelentés semmilyen jövőképet nem ad. Inkább üres szavak gyűjteménye, amelyek ismét csak arra hívják fel a figyelmet, hogy az Európai Unió egyáltalán nem nyújt semmilyen hozzáadott értéket. A 2012. évi költségvetésben a pazarlás látható, különösen egy olyan nevetséges projekttel kapcsolatban mint az Európai Történelem Háza. A költségtervezetek elszabadulnak az ellenőrzés alól, miközben a Költségvetési Bizottság elnöke, akinek meg kell hoznia a finanszírozásra vonatkozó döntést, szerepel a felügyelő bizottság javasolt tagjai között. Semmilyen másik parlament nem fogadna el ilyen fajta összeférhetetlenséget, de persze ez a parlament, az Európai Parlament, igen. Nem lehet szavakba önteni, hogy ez mennyire eszement helyzet! Lamassoure úr tegnap azt mondta, hogy hajlandó lemondani hivataláról. A Holland Szabadság Párt (PVV) most teljes erőbedobással ennek véghezviteléért fog küzdeni. Remélem, hogy az elkövetkező évben a pénzek elpazarlását korlátok között tartják, és

05-04-2011

05-04-2011

HU


ténylegesen leállítják, időközben pedig a polgárok nevében folytatom a nyomon követést és a beszámolást. Barbara Matera (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is köszönetet kell mondanom az előadónak, Fernandes úrnak a Parlament költségvetés-tervezetéért, amiért sikeresen egyensúlyba hozta a főtitkár kéréseit és Lewandowski biztos úr javaslatait az európai intézmények igazgatási kiadásainak korlátok közé szorítását illetően. Ez a Parlament a felelősségvállalás üzenetét kívánja közvetíteni, amikor eleget tesz a kiutalások inflációs ráta alatti emelésére vonatkozó kéréseknek, egy olyan időszakban, amikor a tagállamok államháztartásai nehézségekkel küzdenek. Remélem, hogy a Tanács, amelynek értékelnie kell majd az előadó javaslatát, miszerint a fiatalokat támogató politikák finanszírozása érdekében csökkenteni kell az 5. fejezet felső határát, támogatását fogja adni. Létfontosságúnak tartom, hogy megtaláljuk a további forrásokat a fiatalok foglalkoztatásának támogatásához, amely jelenleg soha nem tapasztalt mélységeket ér el Európa nagy részében, hogy rátaposhassunk a gázpedálra az Európa 2020 stratégia fő céljainak elérése felé vezető úton, és élénkíthessük a gazdasági növekedést, amely a fiatalokra és a magas szintű képzéshez való hozzáférésükre támaszkodik. Göran Färm (S&D). – (SV) Elnök asszony, talán nem annyira furcsa, hogy azok a képviselőtársak, akik az Európai Unió egész elképzelését ellenzik, meg akarják nyirbálni az Európai Parlament költségvetését, de meglehetősen egyértelmű, hogy e mögött populista indokok húzódnak meg. Fontosabb viszont, hogy közülünk azok, akik támogatják az Európai Uniót, szintén úgy gondolják, hogy ideje átgondolni az igazgatási kiadásokat. E jelentésben első alkalommal hozzuk meg azt a döntést, hogy nem fogadunk el egy olyan fejlesztést, amely a Parlament költségvetésének emelését vonja maga után egy olyan időpontban, amikor a tagállami költségvetések nehézségekkel küzdenek, és amikor sok közembert sújtanak a megszorító intézkedések hatásai. El kell kezdenünk komolyan venni ezt a problémát. Amióta parlamenti képviselő vagyok, most első alkalommal csökkentjük a Parlament költségvetését. Szerintem többet kellene tennünk. Egyetértek az előadóval és több korábbi felszólalóval abban, hogy e téren még inkább stratégiai megközelítést kellene alkalmaznunk. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja ezért módosítást terjesztett elő a Parlament igazgatási kiadásainak hosszú távú, stratégiai felülvizsgálata tekintetében. Most meg kell mutatnunk, hogy komolyan tudjuk venni ezt a feladatot, és nem csak beszélünk. El kell kezdenünk dolgozni ezen a felülvizsgálaton. A második pont, amelyet említeni szeretnék, az Európai Történelem Háza. Sokan megkérdőjelezték, hogy egy parlament feladata-e egy európai történelmi múzeum működtetése. Kérdéses, de meggyőződésem, hogy van értelme a projektnek, nevezetesen az, hogy senki más nem indított ilyen múzeumot. Talán ideje, hogy valaki megtegye. Ezt azonban átlátható elveknek megfelelően, a költségek iránti teljes felelősség mellett kell tenni, és tényleges felelősséget kell vállalni a tevékenységért. Ezért nagyon örülök annak, hogy mostanra megállapodás született a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, az S&D képviselőcsoport és az előadó között arról, hogy módosításunk legfontosabb részei mellett szavaznak, ami azt fogja jelenteni, hogy az Európai Történelem Házát illetően valóban átlátható döntéshozatali folyamattal fogunk rendelkezni, és ennek örülök.

185

186

HU


( A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá. ) Lucas Hartong (NI). – Elnök asszony, egy kérdésem lenne tisztelt képviselőtársamhoz. Mi a baj a populizmussal, tekintve hogy a parlamenti képviselők a populus, a nép nevében szólalnak fel? Göran Färm (S&D). – (SV) Hartong úr, a populizmus rendszerint azt jelenti, hogy valaki valamit nem vesz igazán komolyan, hogy csupán ösztönösen reagál, anélkül hogy végiggondolná a megfelelő stratégiai választ. Ami a legfontosabb azzal kapcsolatban, amivel most foglalkozunk, természetesen az, hogy azok a képviselőtársaink, akik tényleg hisznek az Európai Unióban, szintén biztosítani akarják, hogy felelősséget vállaljunk az adófizetők felé, és elvégezzük az EU-ban az igazgatás megfelelő felülvizsgálatát. Ez jóval könnyebb azok számára, akik nem akarják az Európai Uniót, így például Hartong úr számára, mert ő úgy ahogy van, az egésznek véget szeretne vetni. Ez azonban nem felelősségvállalás, hanem populizmus. ( A felszólaló megválaszolta a kérdést, és hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján újabb kékkártyás kérdést intézzenek hozzá. ) Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, tisztelt Färm úr, egy kérdésem van, amely a következő. A Parlament elnökségének eredeti javaslatából úgy tűnhet, hogy ez a jelentés tartalmaz bizonyos megtakarításokat, de ha összehasonlítjuk a 2010-ben végrehajtott költségvetéssel, akkor a 2012-re javasolt költségvetés 11%-os, vagyis 175 millió EUR összegű emelést jelent. Nem nehéz látni a lényeget: 43 millió EUR bútorra, 33 millió EUR parlamenti asszisztensekre, 18 millió EUR ideiglenes munkaszerződésekre és 7 millió EUR tájékoztató kampányokra. Nem hiszem, hogy folytatnom kellene. Göran Färm (S&D). – Elnök asszony, Portas úrnak valóban nem kell folytatnia. Alapvetően egyetértek vele. Én is szerettem volna ennél továbblépni. Nem vagyok elégedett azzal, hogy végül 2,3%-os emelés lett az eredmény. Úgy gondolom, hogy messzebb is mehettünk volna, de ez egy kompromisszum a Költségvetési Bizottság és az elnökség között. Ez az oka annak is, hogy a Parlament költségeinek hosszú távú stratégiai felülvizsgálatára törekvő módosítást terjesztettünk elő. Korszerűbb gazdálkodással és a hosszú távú megtakarítások elérését célzó tényleges erőfeszítéssel úgy gondolom, hogy sokkal jobb helyzetbe kerülhetünk az igazgatási kiadásokat illetően, és e téren természetesen meg fogjuk hallgatni a Portas úr által tett egyes javaslatokat is. Carl Haglund (ALDE). – (SV) Elnök asszony, a kérdések közül, amelyekről jelenleg vitázunk, meglehetősen éles hangon, néhányat már tavaly is megvitattunk. Akkoriban hiányzott az akarat bizonyos kérdések felülvizsgálatához. Örömmel hallottam épp az imént a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjába tartozó képviselőtársamtól, hogy mostanra például hajlandóság van annak megvizsgálására, hogy mit tehetnénk hosszú távon. Ez vélhetően a legértelmesebb hozzáállás. Ez a vita azt is mutatja, hogy könnyű egy igazgatásról folyó vitát egy annak eldöntésére irányuló versennyé változtatni, hogy ki kerüljön a populista lista élére. Sajnos úgy tűnik, hogy a tisztelt Házban rengetegen vetélkednek az első díjért. Kétségtelen viszont, hogy felül kell vizsgálnunk költségeinket, és ennek az egyetlen értelmes módja a hosszú távú megközelítés alkalmazása. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport az elmúlt évben és idén is számos megtakarításra tett javaslatot. Azok

05-04-2011

05-04-2011

HU


közé tartoztunk, akik örömmel fogadták, hogy sikerült csökkentenünk az elnökség által eredetileg javasolt emeléseket. E tekintetben szeretném megköszönni Alvaro úr kiváló munkáját. Az Európai Történelem Házára vonatkozó javaslatot illetően meg kell mondanom, hogy az elképzelést nem tartom különösebben vonzónak, ugyanakkor úgy vélem, hogy helyes emlékeztetni arra, hogy ez egy hosszú folyamat, amelyet az előző parlamenti ciklus során indítottak el. Most mérlegelnünk kell, hogyan hozhatunk döntést az ügyről. Úgy gondolom, hogy jó lenne szavazásra bocsátani az ügyet, és ezzel valódi lehetőséget adni azoknak, akik egyértelműen nem akarják a múzeumot, hogy nemet mondjanak. Nagyon is lehet, hogy jómagam is közéjük fogok tartozni. Nem hinném azonban, hogy e téren bármit is nyerhetnénk azzal, hogy versengünk a populista lista első helyéért. Helyesebb alaposan átgondolni, hogy hol csökkenthetnénk a költségeket. Peter van Dalen (ECR). – (NL) A jelenlegi gazdasági légkörben magától értetődőnek tartom, hogy az Európai Parlamentnek megszorító költségvetést kell életbe léptetnie. Az előadónak tökéletesen igaza van abban, hogy a korlátozás mellett dönt, de sajnos nem jutott elég messzire ebben. A jelenlegi javaslatok szerint a jelenleginél 2,3%-kal nagyobb lenne a költségvetésünk. Ez nincs összhangban a Bizottság nézetével, amely 1%-os emelést javasol, és persze nincs összhangban a Tanács óhajával sem, amely akár néhány százalékos csökkentést is mérlegel. E javaslatok közül pedig a legutóbbival kell összhangba kerülnünk. Több megtakarítást kell eszközölnünk, és erre van is lehetőség. Képesek vagyunk több megtakarításra. Lehet, hogy már korábban döntés született az Európai Történelem Házának megépítéséről, de még mindig van lehetőség e döntés megváltoztatására. Nos, akkor lépjük meg ezt, kiemelt fontosságú ügyként. Állítsuk le ezt a projektet – az Európai Történelem Házát –, amely milliók elherdálásával járna. Most rátérek magunkra, az Európai Parlament képviselőire. Még mindig havonta sok ezer euró általános költségtérítésben részesülünk, anélkül hogy a kérdéses összeg tekintetében megkövetelnék az elszámoltathatóságot. Ha ezt most ellenőriznénk és megvizsgálnánk, e területen is rengeteg pénzt lehetne megtakarítani. Összpontosítsuk akkor erőfeszítéseinket erre az elképzelésre – érjünk el nagyobb megtakarításokat! João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, rengeteg vita folyt e jelentéssel, a képviselők fizetésével és juttatásaival kapcsolatban. Szeretném megismételni, hogy a képviselők többségével szemben elleneztük az Európai Parlament képviselőinek jelenlegi pénzügyi statútumát, és ellene szavaztunk, mert többek között a képviselők jövedelmeinek megkétszerezését jelentette egyes országok esetében. Főképp azonban amiatt, hogy szakított egy véleményünk szerint alapvető elvvel: ez pedig az egyes országok polgárainak átlagfizetése és képviselőik átlagfizetése közötti összefüggés fennállása. Ezen összefüggés megszüntetése újabb tünete a demokrácia pusztulásának, a képviselők és az általuk képviselt polgárok közötti szakadéknak, az etikai hanyatlásnak és egy olyan rendszernek, amely az általános megszorítások révén antiszociális politikákat kényszerít a lakosságra, miközben ezek végrehajtóit megvédi e politikák hatásaitól. Nem lenne itt az ideje felülvizsgálni e pénzügyi statútumot? Befejezésképpen, elnök asszony, el szeretném mondani, hogy azt is fontos világossá tenni, hogy e jelentés módosítástervezeteinek, miközben előmozdítják a megtakarításokat a

187

188

HU


Parlamentben, nem szabadna olyan kivételek létrehozására törekedniük, amelyek jobban kedveznek az európai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozásának. Claudio Morganti (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Parlament 2012. pénzügyi évre szóló előirányzataira vonatkozó jelentés helyesen hangsúlyozza a kiadások korlátok közé szorításának abszolút szükségességét. A kiadások 2,3%-os emelésére vonatkozó kompromisszum elfogadhatónak tűnik, mivel ez a szám valójában alacsonyabb a becsült inflációnál, és elméleti megtakarítást jelentene. Még mindig messze vagyunk azonban a pénzügyi programozásért és költségvetésért felelős biztos kéréseinek teljesítésétől, aki azt remélte, hogy az intézmények egyetlenegy százalékpontos emelésre szorítják le igényeiket, amit egyes intézményeknek – köztük a Tanácsnak – sikerült is elérniük. Egyelőre félreteszem ezeket az emelés körül forgó kérdéseket, amelyeket vélhetően indokolnak a Lisszabon utáni nagyobb számú felelősségek, és inkább az Európai Történelem Házáról ejtenék néhány szót. A Költségvetési Bizottságban őrült számok keringtek az Európai Történelem Házával kapcsolatban, mind létrehozását, mind működtetését illetően. Valóban abszurdnak tűnik, hogy egyáltalán csak gondolunk is arra, hogy egy ilyen időpontban több tízmillió eurót fektessünk egy rendkívül kétes hasznosságú projektbe, teljesen időszerűtlenül, egy tökéletesen alkalmatlan pillanatban. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a tagállamainkban folytatódó strukturális válság tükrében az Európai Parlament óvatos megközelítést alkalmaz a 2012-re szóló költségvetési terveivel kapcsolatban. A valamennyi intézmény előtt álló feladatok folyamatosan bővülnek az EU bővítése, a Lisszaboni Szerződés és az új tevékenységek miatt, és ennek megfelelően emelkednek a kiadások is. Mindazonáltal az aranyszabály a költséghatékonyság. Ezért teljesen logikus, hogy a Parlament konszolidációs stratégiát kövessen a személyzeti területen, és csökkentse a Parlament napi működtetésével, a kiküldetésekkel és az üzleti utakkal kapcsolatos kiadásokat. Különösen támogatom a főtitkárnak azt a javaslatát, miszerint tovább kell folytatni a Parlament környezetvédelmi politikáját. Hangsúlyoznám, hogy ebben a költségvetés-tervezetben az Európai Parlament felismeri az európai polgárok állandó és következetes tájékoztatásának fontosságát. Az Európai Történelem Házának elképzelését sokfelől támogatják. Emiatt örvendetes, hogy a költségvetési hatóságot immár tájékoztatták a projektről. Itt is figyelmeztetek a költségek jelentős csökkentésének szükségességére és arra, hogy minden ponton teljes átláthatóságra van szükség. Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök asszony, azt hiszem, a költségvetés minden évben elénk állítja azt a kihívást, hogy egyrészt takarékosan kell bánnunk a forrásokkal, másrészt viszont hatékonyan is kell felhasználnunk ezeket a forrásokat. Úgy gondolom, hogy mi itt a Parlamentben minden bizonnyal sokat érhetünk még el a hatékonyság terén. Nagyon kedvező lépés lenne, ha létrehoznánk saját helyeinket, ahol a parlamenti képviselők és a személyzet tagjai benyújthatják jobbítási javaslataikat, ezzel mozdítva elő a hatékonyságot a Parlamentben. Másrészről a Lisszaboni Szerződés óta rendelkezünk szakminiszterekkel, akik tagállamaikban kellő forrásokkal, saját szakmai személyzettel, kabinettel és pénzügyi forrásokkal rendelkeznek, amelyeket felhasználhatnának arra, hogy segítsenek világosabban megértetni az európai politikát polgárainkkal. A magunk részéről mi itt az Európai

05-04-2011

05-04-2011

HU


Parlamentben azért felelünk, hogy megismertessük a nyilvánossággal az Európa lakosai érdekében hozott napi döntéseket. A Parlamentnek megfelelő forrásokat kell kapnia az energia, a világkereskedelem és a külpolitika területén, valamint a verseny, a környezet és a szociális ügyek területén fennálló új hatásköreihez is, amelyek mindannyiunkat érintenek. Nagyon támogatom a költségvetési konszolidációt is, mivel ez természetesen lehetővé tenné számunkra a szükséges megtakarítások elvégzését. Mindenki, aki úgy véli, hogy a rövid távolságú repülőútjain megfelel szükségleteinek a turistaosztály, természetesen utazzon a turistaosztályon. Ez nem kérdés. Vagy ha például valaki nem használja fel titkári juttatását az utolsó fillérig, az is rendben van. Rajtunk áll annak eldöntése, hogy mennyi munkánk van, és milyen mértékben kívánunk kommunikálni Európa polgáraival. Ennek továbbra is olyasvalaminek kell lennie, amiről az európai parlamenti képviselőknek maguknak kell dönteniük, mert természetesen az is rendkívül fontos, hogy hatékonyan kommunikáljuk az előnyöket. ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU alelnök Jens Geier (S&D). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az Európai Történelem Házáról folytatott vitát hallgatva úgy tűnik nekem, hogy a Parlamentben csak kétféle típusú képviselő van: a költségvetés-specialisták, akik részt vesznek ebben a vitában, és akik nagyrészt bírálják ezt a projektet, illetve a többiek, akik láthatóan elégedettek az egész üggyel. A legrosszabb az, hogy amikor az Európai Történelem Házának ügyéről esik szó, olyan sok a bába, hogy valójában elveszik a gyermek, az egész feladat lényege. Így a Daily Telegraph ma arról számolt be, hogy olyan dokumentumok kerültek a birtokába, amelyekből az derül ki, hogy ennek a projektnek a költsége csillagászati összegre, 137 millió GBP-ra emelkedett. Csak annyit tehetek, hogy felkérem a Daily Telegraph-ot, hogy továbbítsa ezeket a dokumentumokat a Költségvetési Bizottságnak, és hadd tapasztaljunk meg mi is valamennyit az átláthatóságból, amelyet a sajtó is megkövetel az európai parlamenti képviselőktől. Örömmel venném, ha lehetőséget kapnánk a bizonyítékok megvizsgálására. Van értelme ennek a projektnek? Természetesen van értelme elősegíteni annak megismerését, hogy az Európai Unió és az európai integráció mit jelent az emberek élete szempontjából. Kell-e egy parlamentnek múzeumot működtetnie? Nem, egyértelműen nem. Ezért követett a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja két vezérelvet e projekt kapcsán. Az első így szól: követeljük, hogy a projekt rendelkezzen üzleti tervvel. A második pedig a következő: tisztán akarjuk látni a későbbi költségeket, vagyis azt, hogy hogyan fogják finanszírozni ennek a projektnek az előrehaladását. Ezt kiegészíthetjük egy harmadik elvvel: el kell kerülnünk a tartalmi átfedést a tájékoztató központ és az Európai Történelem Háza között. Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök asszony, én is szeretnék mondani valamit az Európai Történelem Házáról. Egyértelműen nem az a Parlament szándéka, hogy egy múzeumot működtessen, de helyes elképzelésnek tartom, hogy jobb létesítményekkel rendelkezzünk a Parlament látogatói számára Brüsszelben, és e tekintetben az Európai Történelem Háza egy fontos elem. Azt is szeretném elmondani, hogy képviselőcsoportom többsége támogatja az Európai Történelem Házát. Ugyanakkor nagyon is egyetértünk a Szocialisták és Demokraták

189

190

HU


Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által előterjesztett nézetekkel, miszerint az e házzal kapcsolatos pénzügyi szempontokat és a jövőbeni működtetését illetően nagyobb nyitottságra és átláthatóságra lenne szükség. Ez nagyon fontos, de mégis úgy gondolom, hogy az elképzelés helyes, és azt egyértelműen támogatom. Mindezeket előrebocsátva valóban tudnunk kell, milyen pénzügyi kötelezettségeket vállalunk hosszabb távon. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, a jelen pillanatban a költségvetések szükségszerűen vitásak, különösen itt, az Európai Parlamentben. Ugyanakkor el kell mondani, hogy itt mindenkinek lehetősége van arra, hogy kifejtse nézeteit, és jó hallani az összes kinyilvánított véleményt. Ez az Európai Parlament egyik nagyszerű erőssége: mindenki jöhet, elmondhatja a véleményét, érvelhet, és mindenkit meghallgatnak. Ami magát a költségvetést illeti, nyilvánvalóan gazdaságilag nehéz helyzetben vagyunk, és lehet, hogy minden emelést félre fognak értelmezni, ami talán bizonyos fokig érthető is. A végeredmény azonban az, hogy 2,3%-os emelés áll szemben a várhatóan 2,8%-os inflációval. A másik pont, amelyet le kell szögezni, az, hogy az Európai Uniónak a 27 ország összességében vett hátterére figyelemmel kell működnie, miközben egyes országok, különösen saját országom, jelenleg nagyon súlyos helyzetben vannak. Éppen egy Rehn biztos úrral folytatott megbeszélésről jövünk, hála Istennek, aki nagyon lekötelező volt velünk. Az emberek ebben a helyzetben nyilvánvalóan semmilyen emelést nem tudnak megérteni, még akkor sem, ha az nem éri el az inflációt. Legyen ez akárhogy is, úgy gondolom, hogy általános döntéseket kell hoznunk, kötelezettséget kell vállalnunk különféle ügyekben, amelyeket meg kell valósítanunk, növekedést fogunk tapasztalni a Lisszaboni Szerződés eredményeképpen a további képviselők miatt, és remélhetőleg Horvátország csatlakozásakor is. Mielőtt befejezném, még meg szeretném említeni, hogy mindez egy olyan érvet juttat az eszembe, amely meglehetősen gyakran elhangzik Barroso elnök úr szájából: valóban szükséges, hogy teljes körűen és őszintén vitázzunk a saját forrásokról, és talán különösen a projektkötvényekről, mert minél nagyobb finanszírozáshoz jut hozzá az Európai Unió önállóan, annál kisebb vitát váltanak ki a költségvetések, és annál kevesebbet fogunk kérni a tagállamoktól. Végső soron úgy gondolom, hogy Barroso elnök úr irányvonalát kellene követnünk. Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE). – (NL) Elnök asszony, ebben a Parlamentben én képviselem tagállamom, Hollandia leginkább Európa-párti pártját. Pontosan azért vagyok annyira kritikus Európát illetően, mert annyira szilárdan hiszek benne, akárcsak saját intézményünk, az Európai Parlament költségvetését illetően is. Ezért úgy vélem, hogy ebben a nehéz pénzügyi időszakban nagyon beosztóan kell költségvetést készítenünk. Emiatt nem támogatom ezt a költségvetés-emelést. Nagyon meglepett a főtitkár által készített eredeti költségvetés, amely 5% feletti emelést irányzott elő, és az is nagyon meglepett, hogy ma nem tartózkodik körünkben. Örültem volna, ha itt lett volna, mert szeretném emlékeztetni az állásfoglalás 6. bekezdésére, amelyben arra kérjük a szolgálatokat, hogy aprólékosan fésüljék át a költségvetést, hogy megtalálják a lehetséges megtakarításokat. Meg akarom kérni, hogy ezt idén július 1-jéig végezzék el, hogy kézzelfogható megtakarításokkal állhassunk elő.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Végezetül, elnök asszony, arra szeretném kérni Európa-párti képviselőtársaimat, hogy ne adjanak muníciót azoknak, akik zátonyra akarják futtatni Európát. A tömegeket, amelyekről mindig beszélnek, legjobban egy virágzó és életképes Európa szolgálja. Salvador Garriga Polledo (PPE). – (ES) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak, Fernandes úrnak, és megköszönöm Gerbrandy úrnak az iménti mondandóját, amelyet nagyon időszerűnek tartok. Ez egy megszorítóbb költségvetés, összhangban a Bizottság és a Tanács kérésével. Nem lépi túl a 20%-os korlátot, és így betartja a becsületbeli megállapodást, jóllehet az nem is létezik. Mindannyian megtakarításokról beszélünk, közülünk néhányan partizán szándékokkal, de mindannyian osztozunk néhány prioritásban: például mi, képviselők, javítani kívánjuk a jogalkotási eredményeket; felkértek bennünket arra, hogy reagáljunk a Lisszaboni Szerződés új prioritásaira; arra kérnek bennünket, hogy szakszerűbben dolgozzunk az együttdöntés során; több tárgyalótermet, nagyobb belső biztonságot, a kommunikációs politika terén nagyobb erőfeszítéseket, jobb IT-hálózatokat kérnek tőlünk és így tovább. Mindezt ki kell fizetni vagy nem mindent kell kifizetni? Be kell tartanunk az ingatlanokat illetően kötött összes megállapodást. Elhangzik, hogy leállíthatnánk ezek finanszírozását, de tudjuk, hogy ez nem így működik. Ha felelősségteljesen gondolkodunk, akkor ezt el kell fogadnunk, nemde? Az ifjúság soha sem vitás terület: az ifjúság szükségszerűség. Saját országomban például 50%-os a fiatalok munkanélkülisége. Ezeket a problémákat nem oldja meg az ifjúságpolitikára szánt 100 millió EUR, viszont megfelel a Parlament prioritásainak. Tudom, hogy ennek az összegnek az 5. fejezetből az 1. fejezetbe való átcsoportosítása vitatható, és még azzal is lehet érvelni – és el is hangzott ez az érvelés –, hogy ellentmond a költségvetési eljárásnak, de élő intézmény vagyunk, és alkalmazkodnunk kell a pillanatnyi szükségletekhez. Nem hinném, hogy bármi is sürgetőbb lehet annál, minthogy megoldjuk a fiatalok munkanélküliségének problémáját. Biztos vagyok abban, hogy önök közül mindenki számára ez jelenti a prioritást. Végezetül, a közös Európai Történelem Háza mellett fogok szavazni. Riikka Manner (ALDE). – (FI) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni az előadónak, Fernandes úrnak kitűnő munkájához. Ez a 2,3%-os emelés természetesen sokkal könnyebben elfogadható és indokolható, mint az elnökség által javasolt 5,2%. A Parlamentnek e költségvetési eljárás során nagyon önkritikusnak kell lennie. A jelentésben ez megvalósult, de ezt a munkát nagyon intenzíven folytatni kell. Fontosnak tartom, hogy a kis tételek esetében is és különböző területeken megmutatkozott a takarékosságra való törekvés. Egy megoldás természetesen, hogy takarékoskodunk például a takarításon és a fenntartáson, de talán ambiciózusabb napirendekre is szükségünk lenne, mintsem a szappannal való takarékosság. A Parlament idén megszavazta, hogy ősszel egy kettős ülést egy egész hetes strasbourgi ülésre cserél fel. Ha véget vetnénk a Parlament havi plenáris üléseinek, ez jelentős megtakarítást jelentene, és tükröződne a Parlament költségvetésében is. Janusz Władysław Zemke (S&D). – (PL) Elnök asszony, a Parlament költségvetését vizsgálva nyilvánvaló, hogy a közlekedés a kiadások jelentős százalékát teszi ki, és a jövőben is ez lesz a helyzet, mivel a 27 tagállamból a brüsszeli és a strasbourgi ülésekre kell utaznunk.

191

192

HU


Kiszámítottam, hogy a parlamenti képviselők és tisztviselők teljes utazási költsége évente több mint 100 millió EUR. Úgy gondolom, hogy e területen további megtakarítási lehetőségeket találhatnánk. Nagyon gyakran utazunk. Nem értem, hogy miért fizetünk ugyanannyit a repülőjegyekért, mint azok, akik csak alkalmilag repülnek. Ezért sürgetem a Parlament vezetőit, hogy kezdjenek tárgyalásokat a légitársaságokkal. Meggyőződésem, hogy esély van arra, hogy jelentős árengedményekhez jussunk. Ez bevett gyakorlat minden országban; a kormány és a minisztériumok 20–30%-os árengedményekre jogosultak. Köszönöm szépen. Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök asszony, az Európai Parlament 2012. költségvetési évi tervezett bevételeiről és kimutatásairól szóló jelentés a 17. és a 18. pontban az Európai Történelem Házával kapcsolatos folytatódó munkát említi, és költségvetési tartalék létrehozását javasolja az e projekt megvalósításával összefüggő további költségek fedezésére, amely a 10.1. alcím – Rendkívüli tartalékalap – egyik tételében szerepel. Nem tudom, hogy az Európai Történelem Házának folytatása tekinthető-e rendkívüli kiadásnak, de figyelmesen meghallgattam Marta Andreasent, aki a program jóváhagyásakor felhívta a figyelmünket arra, hogy a jelentésben az Európai Történelem Háza tekintetében szerepeltetett költségeket jelentősen alábecsülték. Nem ismerem azoknak az indítékait, akik makacsul erőltetik az Európai Történelem Házának megvalósítását az EU folytatódó pénzügyi és gazdasági problémáinak időszakában. Tudom viszont, hogy a szélesebb európai nyilvánosság ezt úgy tekinti, mint az adófizetők pénzének felháborító elpazarlását. Hölgyeim és uraim, ezért teljes komolysággal arra szeretném kérni önöket, hogy gondolják át újra e vitatott – 60 millió EUR összegű – projekt további finanszírozását. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, a jelentés egy nagyon fontos szempontját szeretném kiemelni. Ez pedig az európai intézmények hatékonyságának és takarékosságának szorosabb ellenőrzésére irányuló szándék. A gazdasági válság idején, amikor sok uniós polgár elvesztette munkahelyét, az adókból finanszírozott intézmények működtetése rendkívül érzékeny kérdés, és el kell mondani, hogy ez tökéletesen indokolt. Ezért fontos, hogy a költségvetés tartalmazza a szigorú gazdálkodás kötelezettségét. Több kérdésre kell összpontosítani a közpénzek szükségtelen elherdálásának elkerülése érdekében. Fontos létrehozni és alkalmazni az elektronikus igazgatás stratégiáját. A megbeszélések esetében ösztönözni kell a videokonferenciák alkalmazását, valamint az új környezetvédelmi technológiák használatát. A természeti erőforrások és különösen a papír megtakarítása érdekében minden munkahelyünkön működésbe kell hoznunk a vezeték nélküli hálózatot. Az erőforrások megtakarítása azonban másrészről nem vezethet az európai intézményekben végzett munka minőségének romlásához. Fontosnak tartom például, hogy a bizottsági ülésekről ne hiányozzanak a tolmácsok, és szeretném megragadni ezt az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak az összes – férfi és női – tolmácsnak az általuk végzett munkáért. Giovanni La Via (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, először is szeretnék gratulálni Fernandes úrnak kiváló munkájához, valamint az elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti pozitív együttműködés légköréhez, amely lehetővé tette számunkra, hogy megállapodásra jussunk a Parlament 2012. pénzügyi évre szóló tervezett bevételeiről és kiadásairól.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Mint a vita során világossá vált, a 2011-hez képest 5,2%-os javasolt emelésen alapuló javaslatból kiindulva az előzetes költségvetési tervezet tekintetében olyan összesített szinthez jutottunk el, amely 2,3%-os emelést jelent. Úgy vélem továbbá, hogy az ifjúsági projektekre átcsoportosított 100 millió EUR összegű előirányzat fontos, mivel a Parlament ezt a politikát egyik 2011-es prioritásaként jelölte meg, és ezek a források segíteni fognak a mobilitási, oktatási és foglalkoztatási projektek finanszírozásában Európa összes fiataljának javára. Végül remélem, hogy a 2012-es költségvetési eljárásban valamennyi intézmény eltökéltsége révén lehetőség lesz a forrásokkal való gazdálkodás optimalizálására. Vladimír Maňka (S&D). – (SK) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani az előadónak a valóban nagyon jó jelentésért. Az előadó és mindenki, aki ma felszólalt, rámutatott a hiányosságokra, ugyanakkor igazi lehetséges megoldásokat is talált. Az egyetlen megfelelő megoldás azonban az, ha valóban tárgyilagosan megvizsgáljuk az egész problémát, ahelyett hogy mindegyikünk külön-külön keresne valamit, amit vagy megtalálunk vagy sem. Az egyetlen objektív szemlélet az lenne, ha kívülről készülne röntgenfelvétel a Parlamentről. Kétségtelenül ezt tette egyszer a Számvevőszék, mi pedig megtapasztaltuk az igazgatási költségek megtakarítását, amely a külső ellenőrzést követően jelentkezett. Ez azt jelenti – és ezt örömmel mondom –, hogy bizottságunk tagjai is támogatták azt a módosítási javaslatomat, amely szerint a Parlamentnek egyes területeit egy külső megfigyelő szemszögéből, komolyan meg kellene vizsgálnia, hogy mindent felfedezhessünk, amiről önök is beszéltek, és talán még többet is. A következő lépés, amelyet Göran Färm is említett, ezeknek a kiadásoknak a nyomon követése a jövőben. Ez az egyedüli megoldás. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, tekintettel a jelenlegi nehéz pénzügyi, gazdasági és szociális helyzetre, amellyel az Európai Unió szembesül, a Parlament költségvetési forrásait szigorúan és hatékonyan kell kezelni. A javaslat szerint az Európai Parlament teljes költségvetésének 2012-ben 2,3%-kal kellene emelkednie, ami nem éri el a jelenlegi inflációs rátát. Ez valóban pozitív, de a Parlamentnek a jövőben nagyobb megtakarításokat kell eszközölnie, és szigorítania kell az irányítási és nyomon követési eljárásokat. Egyetértek az előadónak az Európai Parlament hosszú távú felülvizsgálatára vonatkozó javaslatával a költségek csökkentése érdekében. A Parlament szolgálatainak fokozniuk kell az igazgatás korszerűsítésére és racionalizálására irányuló erőfeszítéseiket, csökkenteniük kell a külső szolgáltatásoktól való függőségüket, és szigorúan kell gazdálkodniuk az emberi erőforrásokkal. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések lehetővé tennék az Európai Unió pénzének hatékonyabb felhasználását, megtakarítva ezzel az adófizetők pénzét és csökkentve a Parlament kiadásainak jelenlegi szintjét. José Manuel Fernandes, előadó. – (PT) Elnök asszony, először is fontos megemlíteni egy számot: az összes európai intézmény igazgatási költsége 6% körül mozog. Egyetlen tagállamban sem létezik egyetlen olyan intézményi költségvetés sem, amely ennyire kis részarányban részesedik a teljes költségvetésből, az Európai Unió költségvetéséből. A Parlamentet új hatáskörökkel ruházták fel. 27 tagállam van, hatálybalépésekor a Lisszaboni Szerződés további 18 parlamenti képviselőt jelent, egy bővítést is tervbe vettek, amely Horvátországot érinti, és világos, hogy mindez költségekkel fog járni. Az igazság azonban az, hogy ez a költségvetés ténylegesen csökkent, jóval az infláció alá.

193

194

HU


Hadd ejtsek még egy szót az ifjúság kérdéséről. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a kezdeményezés a Bizottságtól származik, és azt a Tanácsnak egyhangúlag el kell fogadnia, de azt is tudjuk, hogy fontos volt jelzést küldeni, és az előirányzat, amelyről beszélünk, az 5. fejezet az összes igazgatási kiadás közül, ahol mintegy 380 millió EUR-nak kell lennie, mi pedig 100 millió EUR-t javasolunk. A képviselők fizetésének kérdésével kapcsolatban: nem a Parlament felelőssége a fizetések aktualizálása. A fizetéseket a Tanács határozza meg, a Bizottság javaslatait követve. A Bizottság fizetések aktualizálására irányuló jelenlegi javaslata 0,9%. A fizetések szerepelnek az úgynevezett képviselői statútumban is, és ezeket a Bíróság bíráinak a fizetéséhez indexálják. A Parlament egyedül nem módosíthatja a képviselői statútumot. Ehhez a Bizottság és a Tanács hozzájárulása szükséges. Egyes képviselőknek el kellene olvasniuk a rendeleteket, és a Lisszaboni Szerződést is, különösen a 223. cikket. Miguel Portas (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, Fernandes úr, a fizetéseket illetően számomra világosnak tűnik, hogy a Parlament tökéletesen képes arra, hogy megragadja a kezdeményezést, és javasolja a képviselői statútum felülvizsgálatát. A szabályokat ebben a Parlamentben fogadták el, és azokat ebben a Parlamentben lehet megváltoztatni is, még ha intézményi lépéseket is kell tenni. Valójában csak a fizetéseket indexálják az Európai Tanács – a kormányok – által eldöntött emelésekhez. Csak a fizetéseket: egyetlen másik fontosabb kiadási tételt sem, amelyek szigorúan e Parlament – és nem más – ellenőrzése alatt állnak. José Manuel Fernandes, előadó. – (PT) Mint Portas úr maga is mondja, nem a Parlament felelőssége a fizetések aktualizálása. Ezért nincs értelme egy ilyen típusú költségvetésben a fizetések befagyasztásáról beszélni. Lenne viszont értelme például a képviselői statútum módosítására irányuló indítvány beterjesztésének. Módosítani lehetne a 31/EK rendeletet is, különösen a 64. cikket. Minden bizonnyal értelmetlen viszont kísérletet tenni arra, hogy lehetővé tegyék e Parlament képviselői számára, hogy maguk határozzák meg saját emeléseiket, amikor ez a jog szerint nem tehető meg, mivel ez egy módja lenne annak, hogy megpróbáljuk becsapni a bennünket figyelőket és demagógiába bocsátkozzunk. Elnök. – A vitát lezárom. A José Manuel Fernandes úr által készített jelentésről (A7-0087/2011) tartandó szavazásra holnap 12:00-kor kerül sor. 12. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Cătălin Sorin Ivan úr jelentése (Α7-0050/2011) a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nevében „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” címmel [COM(2010)0382 - 2010/2247(INI)]. Cătălin Sorin Ivan, előadó. – (RO) Elnök asszony, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jelentés a Bizottság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke alapján előterjesztett jelentésen alapul. Ez a cikk határozottan hivatkozik a csalás elleni küzdelemre, ugyanakkor a Bizottság jelentése nem jelzi egyértelműen, hogy a szabálytalanságok hány százaléka tulajdonítható csalásnak, és hány százaléka egyszerű hibáknak.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Alapvető fontosságú, hogy nagyon pontosan határozzuk meg, mit értünk csalás alatt, mivel e kifejezés használata a szándékos jogsértés tényállását jelenti. A korrupcióról a szó megfelelő értelmében beszélünk, a hibák pedig nem szándékosak. Noha elfogadhatjuk, hogy a hibákat eltűrjük, a csalást semmiféleképpen nem tűrhetjük el. Az európai pénzforrások és az Európai Unió költségvetése esetében a csalással szemben a zéró toleranciát kell alkalmazni. Egy másik jelentősebb probléma az adatok és információk összegyűjtéséhez kapcsolódik. Nagyon komoly vitát kell folytatnunk annak módjáról, ahogyan a tagállamok átadják az Európai Uniónak – pontosabban az Európai Bizottságnak – az uniós pénzforrások felhasználásának módjára vonatkozó információkat. Véleményem szerint a nemzeti irányítási nyilatkozatok tartalma jobb minőségű lesz, ha a tagállamok sokkal nagyobb politikai felelősséget vállalnak nemzeti szinten. Ismételten annak biztosítására kérem a Bizottságot, hogy e nemzeti irányítási nyilatkozatokat a nemzeti kormány illetékes minisztere vagy egyik minisztere írja alá. Végül más megközelítésben az Európai Unió költségvetésében szereplő 16,7 milliárd euró saját forrás, és főként a vámokból származik. A behozatal hetven százaléka esik át az egyszerűsített eljáráson. Itt most szeretnék idézni az Európai Unió Számvevőszékének 1/2010. számú különjelentéséből, amely a következőre mutat rá: „az egyszerűsített eljárásokkal kapcsolatban elvégzett ellenőrzések nagyon korlátozottak, a Számvevőszék által azonosított hibák száma pedig riasztó.” Mindennél fontosabb, hogy – ebben az esetben – a Bizottság elvégezze az ilyen pénzügyi szabálytalanságok hatásának értékelését. Szeretnék gratulálni az OLAF-nak a „Diablo II” művelethez, amelynek nemcsak az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme volta célja, hanem egyúttal a hamisított termékekkel szembeni küzdelem is. Eltekintve a hamisított termékeknek az Európai Unió fiskális kereteire és költségvetésére gyakorolt káros hatásától, az európai polgárok biztonságát is veszélyeztetik, valamint káros hatással vannak az Európai Unió gazdaságára is. Folytatásul kitérek a felmerült költségekre, valamint – egyfelől – az európai pénzforrások felhasználására, és – másfelől – az indoklás nélkül kifizetett pénzek behajtására. Az európai források felhasználásával kapcsolatban meg kell említenünk az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert, amely kiváló ugyan, de óriási problémákat okozott végrehajtásakor, mivel pontatlan adatbázisokon alapul, továbbá a felhasználandó parcellák azonosítása is megbénította működését. Az európai források behajtásával kapcsolatban az egyetlen dolog, amit elmondhatok, hogy aggasztónak találom, hogy a mezőgazdasági alapok 42%-a kerül visszafizettetésre, a kohéziós alapoknak pedig csak 50%-a. Ezek rendkívül riasztó számadatok, és szorosan nyomon kell követnünk a források visszafizettetését. Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondai az előadónak, Ivan úrnak, a konstruktív jelentésért. Megjegyzéseim a jelentés hat fontos elemére kívánom összpontosítani. Az első a pénzügyi érdekek védelméről szóló jelentésben közölt információk kérdése. A 2009-es jelentés már magában foglalja a csalások és szabálytalanságok szintjére vonatkozó friss részletes információkat, és 2000–2006-os kohéziós programok vonatkozásában tagállamonként jeleníti meg a feltételezetten csalással érintett esetek arányát. Mindig lehetőség van a további előrelépésekre, és megfelelőképpen figyelembe veszem az Önök javaslatait.

195

196

HU


A második, hogy a pénzügyi érdekek védelmével foglalkozó egyezmény kérdését illetően jövő májusra Reding alelnök asszonnyal közösen közleményt készítek elő. A közlemény tartalmazni fogja az EU közpénzeinek a jogsértő magatartás valamennyi formájával, például a csalással szembeni védelmére irányuló stratégiát, valamint áttekinti az eljárásokat, a büntető anyagi jogot és az intézményi keretet. A harmadik, rátérve a saját erőforrásokra, hogy 2010-ben a Bizottság megkezdte a tagállamok felkeresését, hogy megvizsgálja az egyszerűsített behozatali vámeljárásokat. Amint elegendő információ gyűlt össze a végrehajtásuk és teljesítményük hatékony elemzéséhez, jelentést tesz a Parlamentnek. Negyedszer: a cigarettacsempészettel kapcsolatban megállapodások jöttek létre négy dohánytermék-gyártóval. Folytatni fogjuk az Egészségügyi Világszervezet dohánytermék-ellenőrzési keretegyezménye szerinti, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv létrehozására irányuló törekvéseinket. Ötödik pontként teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a közbeszerzési szabályok alkalmazásának elégtelensége fontos forrása a hibáknak és csalásoknak. A Bizottság lendületesen hajtja végre az elkülönített források akár 100%-át is kitevő arányú – a szabálytalanságok súlyosságától függő mértékű – pénzügyi kiigazításokat. Összhangban az év elején közzétett zöld könyvvel, javasoljuk az EU közbeszerzési irányelveinek 2012-ig történő egyszerűsítését és átláthatóvá tételét. Végezetül osztom azt az álláspontot, hogy a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése kulcsfontosságú eleme az EU pénzügyi érdekei védelmének. A többéves kohéziós programok vonatkozásában a Bizottság széles körben alkalmazza a kifizetések megszakítását és felfüggesztését, elkerülve az olyan tagállamok részére történő kifizetést, amelyek esetében az irányítási és ellenőrzési rendszereket hatástalannak találja. 2010-ben több mint 2,4 milliárd eurónak a Regionális és a Szociális Alap szerinti kifizetését szakította meg megelőző jelleggel a Bizottság. A Bizottság folytatni fogja a tagállamok arra való ösztönzését, hogy kezeljék hatékonyabban a végső kedvezményezettektől való behajtás kezelését. A helyzet javul. A mezőgazdasági ágazatban például a visszafizettetési arány 2010 végére elérte az 53%-ot az új 2007-es esetekre vonatkozóan, szemben a 2006 előttre visszanyúló esetek 10%-os arányával. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a többéves programok vonatkozásában a teljes képet csak akkor láthatjuk majd, ha a programok lezárultak, és miután a tagállamok kielégítő módon foglalkoztak valamennyi szabálytalansággal. Végül pedig a Bizottság arra törekszik, hogy tevékeny módon kövesse nyomon a Parlament által javasolt intézkedéseket. Köszönöm figyelmüket. Monica Luisa Macovei, a PPE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, úgy vélem, arról kell beszélnünk, amit ki kell igazítanunk, ezért a kritikus kérdésekről fogok szólni. Az első az, hogy a bizottsági jelentés nem szolgáltatott információkat az egyes tagállamokban előforduló csalások és szabálytalanságok becsült szintjére vonatkozóan. Ennélfogva nem áll rendelkezésünkre egyértelmű kép a probléma tagállami szintjéről. Emellett a Bizottság tág értelemben foglalkozott a szabálytalanságokkal, de nem vizsgálta részletesen a csalást. Azt várjuk, hogy ez másként lesz a következő évre vonatkozó jelentés esetében. A második kérdés a közbeszerzéssel kapcsolatos, amely – amint azt valamennyien tudjuk – a csalás és a korrupció legnagyobb kockázatát magában hordozó terület. A jelentésben arra kérjük fel a Bizottságot, hogy összpontosítson a közbeszerzés szabályozására:

05-04-2011

05-04-2011

HU


alkalmazza a beszerzések egységes rendszerét; határozza meg és vezesse be a közbeszerzésben való részvétel egyértelmű feltételeit; vezessen be kritériumokat a közbeszerzéssel kapcsolatos döntéshozatalra vonatkozóan és biztosítsa az ilyen döntések átláthatóságát; továbbá vizsgálja felül a közbeszerzési döntéseket és biztosítsa az államháztartás átláthatóságát és elszámoltathatóságát. Azt várjuk a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy véglegesítsék a közbeszerzés reformjának elfogadását, és erről konzultáljanak velünk. A harmadik kérdés a kedvezményezettek finanszírozásának átláthatóságához kapcsolódik. A Bizottság webhelyének van egy olyan oldala, amelyen megtekinthetjük az európai alapok tagállami kedvezményezettjeinek egy részét. Ezt azonban jelentős mértékben javítanunk kell. Arra van szükség, hogy az átláthatóság egyetlen lépésben megállapítható legyen. Olyan egységes webhelyre van szükségünk, amely a valamennyi tagállam által megadandó szabványos információkategóriák alapján az Unió legalább egy munkanyelvén közzéteszi az uniós alapok valamennyi kedvezményezettjét. Egyéb esetben elveszünk abban a sokféle különböző információban, amely nem ad semmilyen átfogó képet, és nem kínálhat átláthatóságot. Ahogyan a biztos mondta, mindig van hová fejlődni, és remélem, hogy az általam említett területeken majd bekövetkezik ez a fejlődés. Jens Geier, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, Šemeta biztos úr, tudjuk, hogy az uniós költségvetés 80%-át megosztott irányítási megállapodás keretében kezelik, ami azt jelenti, hogy a pénzt a tagállamokban kezelik és költik el, és a hibák, szabálytalanságok és csalások is pontosan ott következnek be. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló éves jelentés kicsit olyan, mintha a tagállamok bűnlajstroma volna, ami miatt szeretnék köszönetet mondani Cătălin Sorin úrnak és a többi képviselőcsoportbeli árnyékelőadónak az elvégzett kemény munkáért. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló bizottsági jelentésben – a német nyelvű változat 11. oldalán – találtam egy figyelemreméltó mondatot. A következőképpen hangzik: „A 2. sz. célkitűzésbe tartozó programokat illetően lehetséges, hogy az ilyen típusú programok első számú haszonélvezőinek számító Egyesült Királyság és Hollandia nagyon magas szabálytalansági mutatói nagyban befolyásolták az összesített eredményt.” Az Egyesült Királyság és Hollandia az a két ország, amely az uniós költségvetés csökkentését javasolta. A saját álláspontomból csak azt kérhetem tőlük, győződjenek meg arról, hogy az európai adófizetők pénzét megfelelően költik-e el országaikban, és küzdjenek a szabálytalanságok szintje ellen. Nagyon érdekelne, hogy van-e ezzel kapcsolatban valami hozzátennivalója, biztos úr. Bart Staes, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (NL) A csalások és szabálytalanságok bejelentése nagyon fontos a jogalkotó számára, mivel bepillantást enged számunkra abba, hogy hogyan költik el a pénzügyi erőforrásokat. Megérteti velünk, hogy mi lehet az, ami esetleg rosszul működik. Megérteti velünk, hogy mi lehet az, ami javítható. Ezzel kapcsolatban a jelentés valóban nagyon fontos. Úgy vélem, hogy a Parlament csalás elleni bizottságában folytatott vitát követően a következő következtetéseket támogathatjuk. Mindenekelőtt: a jelentéseknek pontosabbaknak kell lenniük. Valódi képet kell adniuk a szabálytalanságok és csalások tényleges szintjéről.

197

198

HU


Másodszor, a tagállamoknak hatékonyabbá kell tenniük a jelentéstételüket. A jelentéstétel pillanatnyilag elmarad az optimálistól, és szánt szándékkal használom ezt a kifejezést. Ennélfogva nyomást kell gyakorolnunk – szükség esetén szankciók alkalmazásával – a tagállamokra annak érdekében, hogy ez javuljon. Harmadszor, a nem megfelelően elköltött forrásokat ténylegesen vissza kell fizettetni, a Bizottságnak pedig meg kell tennie a szükséges lépéseket annak biztosításához, hogy ez így is legyen. Ezt akkor is meg kell vitatnunk, amikor jövő hónapban Strasbourgban a mentesítések odaítélését vitatjuk meg. Olaszország problémás gyermeknek számít e tekintetben. A negyedik, hogy hatékonyabban kell figyelemmel kísérnünk a szabálytalanságoknak a tagállamok általi kötelező bejelentését. A spanyol és francia jelentések hiánya rendkívül különös e tekintetben. A saját források állandó előadója vagyok, és ebbéli minőségemben szeretnék köszönetet mondani és gratulálni a Bizottságnak, továbbá – mindenekelőtt az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), és az OLAF cigaretta és dohánytermék-csalás elleni egységeinek, amelyek eredményei meghökkentőek és nagyon mély benyomást keltők voltak. A „Diabolo II” művelet az együttműködő tevékenység gyümölcse volt, a British American Tobacco és az Imperial Tobacco társasággal létrehozott megállapodások pedig egyaránt kiemelkedőek voltak. Ez 500 millió eurót hozd majd számunkra. Egy dolog van még azonban: fontos, hogy ez a pénz ne tűnjön el egyszerűen a tagállamok nemzeti államkincstáraiban. Ezt a pénzt ténylegesen a tagállami csalásellenes intézkedések megerősítésére kell felhasználni – a Bizottság által, igen, de jellemzően a tagállamok által. Ez valóban nagyon fontos szempont. Az e megállapodásból származó pénzt a csalás elleni küzdelemben kell felhasználni. Andrea Češková, az ECR képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, üdvözlöm a jelentést, amely nagyobb átláthatóságot szeretne elérni a korrupció elleni küzdelemben, és amely támogatásra érdemes. Az elmúlt év őszén – az Európai Számvevőszék prezentációján – már megvitattuk a tagállamoknak az uniós források teljes folyósításának nyomon követéséért való felelősségét. Véleményem szerint helyénvaló, hogy a szabálytalanságok és csalások felderítése érdekében mindegyik tagállamnak megbízható ellenőrzések biztosításával kellene megvédenie az EU pénzügyi érdekeit. Ezzel kapcsolatban szükség van a tagállamok és a Bizottság együttműködésére az átfogó és megbízható információk közlése területén. A jelentések nemzeti szintű kötelező bejelentését megfelelőképpen kell ellenőriznie a nemzeti ellenőrző hatóságnak. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény valóban megfelelő támogatási eszköz. Csehország azonban, amelyet a jelentés is említ, még nem ratifikálta az egyezményt, mivel az a jogi személyek büntetőjogi felelősségének bevezetését írja elő. A Cseh Köztársaság joga hagyományosan a természetes személyek büntetőjogi felelősségén alapul. Mindazonáltal a Cseh Köztársaság parlamentjében most zajlik a kérdés megvitatása. Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, az EU számos esetben hajlamos a csalást és a korrupciót hibának nevezni. Ami még rosszabb, hogy a Bizottság úgy határozott, a nulla toleranciától az elfogadható kockázat felé mozdul el. A bajt tetézendő, a Parlamentnek a jogszabályok fizetségért cserébe történő módosításába vagy megalkotásába beleegyező képviselőivel kapcsolatban napvilágra került tények még jobban

05-04-2011

05-04-2011

HU


aláássák a Parlament hitelességét, különösen a csalás és a korrupció leküzdésére tett erőfeszítéseit illetően. A négy képviselő közül, akiknek a neve napvilágra került, csupán ketten mondtak le ténylegesen. Felülvizsgálja-e a Parlament azokat a jogszabályokat, amelyeken e négy európai parlamenti képviselő dolgozott? Az egyik képviselő egészen odáig merészkedett, hogy megkérdőjelezte az OLAF-nak az esetek kivizsgálásában való illetékességét, kijelentve – hihetetlen módon –, hogy egyes országokban az ilyen tevékenység nem minősül jogsértőnek, és még csak nem is vizsgálnák e tevékenységeket. E jelentésnek arra kell ösztökélnie a brit kormányt, hogy visszatartsa az EU részére való kifizetéseket mindaddig, amíg a Parlament nem foglalkozik érdemben a – nevezzük a nevén – csalással. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én elsősorban a rendelkezésemre álló időben a politikai csalással, a politikai korrupcióval szeretnék foglakozni. Nagyon sajnálom, hogy ezzel a jelentéssel már csak akkor foglalkozunk, amikor az Európai Parlament három képviselője lebukott korrupció alapos gyanújával. Belegondolni is rossz, hogy itt az Európai Parlamentben a lebukott képviselők csak a jéghegy csúcsát képviselik. Ugyanis bizonyos számítások szerint az európai uniós pályázatok, a közbeszerzések, amiről itt most nagyon sokat beszéltek, annak mintegy 50%-át ellopják, elsikkasztják, korrupcióban elveszik, és bizonyos politikusok zsebébe vándorol. Szóval ez tűrhetetlen! És ennek csak az anyagi vonatkozása másodlagos, hiszen a társadalom meg elfordul a politikától. Ha az emberek elfordulnak a politikától, akkor pedig olyan rezignált hangulat lesz úrrá, amely képtelen megakadályozni az iskolabezárásokat, az élelmiszeráraknak a növekedését, a munkahelyek bezárását. Ezért kell az Európai Parlamentnek példát mutatnia, és le kell mondanunk a mentelmi jognak a kedvezményességéről, valamint a Jobbik azt javasolja, hogy a büntetési tételek a politikusokra duplán vonatkozzanak. Köszönöm szépen a figyelmüket. Ingeborg Gräßle (PPE). – (DE) Elnök asszony, Šemeta úr, hölgyeim és uraim, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009” című bizottsági jelentés néhány új rendelkezést vezet be. Először is, a Bizottság kísérletet tesz a szabálytalanságok és csalások szintjének meghatározására. A jelentés sajnos nyilvánvaló kísérletet tesz arra, hogy statisztikákat felhasználva rendre elbagatellizálja a szabálytalanságok és csalások problémáját. Biztos úr, egyáltalán nem örültem, hogy ezt kellett olvasnom. A jelentés fontosabb hírekről is beszámol, például a szabálytalanságok kezelésére szolgáló jelentéstételi rendszerről, az IMS-ről. Az adatokat most már Európa-szerte, 800 irodában lehet bevinni, a korábbi 50 iroda helyett. Ennek megfelelően a mezőgazdasági ágazatban előforduló szabálytalanságok aránya 43%-kal növekedett, a strukturális alapok területén pedig 23%-kal, míg a strukturális alapok területén a teljes mennyiség 109%-kal növekedett. E rendszert tovább kell fejleszteni. Fájdalmas azt látni, hogy a Bizottság továbbra is nagy-nagy türelemmel van a tagállami végrehajtás iránt, ami csigalassúsággal halad előre. A jelentésből ez is nyilvánvalóan kitűnik. Ezért szólítunk fel az IMS teljes mértékű kiépítésére. Csak akkor lesznek hiteles adataink, ha a rendszer már megfelelően működik, lehetővé téve számunkra a kvótaszabálytalanságok és -csalások kérdésének rendezését.

199

200

HU


Nagyon elégedetlenek vagyunk ezzel a helyzettel Olaszországban. Ez az ország jóval előrébb van a többinél, ami a csalások szintjét illeti. Az uniós számlák ellenőrzése 2004-ig terjedően történt meg, és a vélelmezett csalásesetek 60%-a Olaszországhoz volt köthető. Emiatt helyénvaló volna, ha egy cselekvési terv és egy sor különintézkedés révén nyújtanánk segítséget az országnak. Szeretnék őszintén köszönetet mondani az OLAF-nak és munkatársainak e fontos munka elvégzéséért. Támogatjuk Önöket, és ezért kérünk nagyobb támogatást a Bizottságtól az Európai Csalás Elleni Hivatalnak. Miért merülnek fel problémák az adatbázisokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban, ha a Bizottság azt állítja, támogatja az OLAF munkáját, és ugyanolyan fontosnak tartja, mint mi? Biztos úr, hálásak lennénk, ha választ kaphatnánk, és megfelelő gyógymódhoz juthatnánk a Bizottság által bevezetett jogszabályok révén. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony, szeretném támogatásomról biztosítani az előadót a Bizottság éves jelentését illetően kifejtett, teljes mértékben megalapozott bírálatával kapcsolatban. A Bizottság kizárólag formálisan összpontosított arra, amiről a tagállamok értesítették. Biztos úr, mélyebbre hatóan kellene foglalkozniuk a dologgal, a szakosodott szervek segítségével. Egyszerűen nagyobb erőfeszítést kell tenniük, és meg kell próbálniuk a legújabb módszereket alkalmazni a szabálytalanságok és csalások szintjének felmérésére. Ha a Bizottság 2009-es éves jelentésében közölt módszertan szerint folytatnánk, akkor csak becsléseink lehetnének a gyanús elemek nagy részére nézve. Például egyes magas szintű támogatásban részesülő államok a szabálytalanságok és csalások nagyon alacsony szintjéről számolnak be. Ennyire kedvező a helyzet ezekben az államokban, vagy egyszerűen az ilyen rendellenességek azonosítására szolgáló módszerek lennének némiképpen elnézőek? Teljes mértékben egyetértek az előadóval abban, hogy a Bizottság aránytalanul nagy erőfeszítést fektet a Parlament arról való meggyőzésébe, hogy be kell vezetni egy elfogadható hibakockázatot, ahelyett, hogy a kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok szükségességéről igyekezne meggyőzni a tagállamokat. Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök asszony, egyetértek az előadóval abban, hogy nem volna szabad összekevernünk a súlyos csalást a véletlen hibákkal, mivel ez azt jelenti, hogy a véletlen hibák elvonják a figyelmet a legsúlyosabb ügyekről. Egyetértek a Bizottság jelentésével kapcsolatban megfogalmazott bírálattal is, tudniillik hogy a jelentés túl erélytelen, és túl kevés információt tartalmaz a csalás és visszaélés konkrét eseteire vonatkozóan. A kérdésről folytatott vitánk sokkal tárgyilagosabb lehetne, ha több konkrét információ állna rendelkezésünkre. A korrupció ellen küzdünk. Azzal kell kezdenünk, hogy mi magunk is felvesszük a küzdelmet a korrupcióval, és amikor a Parlamentben a különböző jogszabályok elfogadására kerül a sor, gondoskodnunk kell arról, hogy a jogszabályok mindig átláthatók legyenek, hogy egyértelműek legyenek a döntéshozatali kritériumok, és elkerüljük az összeférhetetlenséget annak érdekében, hogy biztosítsuk az uniós kiadások maximális átláthatóságát, továbbá a rendszeres és folyamatos ellenőrzést. Ezek azok az alapeszközök, amelyeket a korrupció elleni küzdelemben fel kell használnunk. Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök asszony, elégedett vagyok a jelentéssel. Ennek oka azonban meglehetősen szomorú: abból a megállapításból táplálkozik, hogy az Európai Unióban nagy összegű csalásokat követnek el.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Idézem: a Bizottság nem vizsgálja részletesen a csalást, és a szabálytalanságokkal igen tág értelemben foglalkozik. Jelentős összegű uniós pénzforrásokat költenek el helytelenül. A szabálytalanságok szintje aránytalanul növekszik Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában. Spanyolország és Olaszország felelős a legnagyobb számú szabálytalanságért. Az elmúlt évek során a jogszerűen visszajáró összegek csupán 10%-át fizettették ténylegesen vissza. Végül Bulgáriában követik el a legtöbb csalást a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Programmal (a SAPARD-dal) kapcsolatban. Csupán néhány tényt említettem meg a jelentésből. Jó dolog, hogy ezek a tények felkeltették a figyelmet, de mit fog az Európai Unió ténylegesen tenni ezekkel kapcsolatban? Mennyi ideig tűrjük még el a csalást, és mennyi ideig kell még a polgároknak állnia a számlát? (A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá). Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök asszony, Harton úr, nagy érdeklődéssel hallgattam felszólalását, de arra is figyeltem, amit Geier úr mondott, és ő azt említette, hogy két nettó befizető, az Egyesült Királyság és Hollandia szintén súlyos hibákat követ el. Miután a többi tagállamok közül egy egész csoportot ítélt el, mit tesz majd Ön a saját hazájában annak biztosítása érdekében, hogy végül Hollandia se hibázzon? Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök asszony, köszönöm Staes úr kérdését. Ha alaposan elolvasta a jelentést, akkor bizonyára a tényeket is láthatta: azaz hogy Hollandia – az Egyesült Királyság nevében nem beszélhetek, most csak Hollandia nevében szólok – egyike azoknak az országoknak, ahol a legalacsonyabb a csalások százalékaránya, ugyanakkor a jelentés azt is hangsúlyozza, hogy ahol csalás fordul elő, ott nagyon keményen lépnek fel vele szemben. Hadd fogalmazzak egyértelműen: én ennek a pártján állok. Erminia Mazzoni (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, elismerésem fejezem ki az előadó, Ivan úr által elvégzett munkával kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy sajnos ez a jelentés arról árulkodik, bizonyos mértékű figyelmetlenség észlelhető a Bizottság részéről a Parlamenttel való viszonnyal kapcsolatban, amely még az elmúlt év munkája során is azt jelezte a Bizottságnak, hogy különböző konkrét intézkedéseket kell tenni annak a célnak az elérése érdekében, amelyet Unió pénzügyi érdekeinek és az adófizetők érdekeinek védelme érdekében tűztünk ki magunk elé a csalás és a jogsértés elleni küzdelemben. Ahogyan arra Ivan úr rávilágított, az európai pénzforrások helytelen felhasználásával kapcsolatos aggodalmak nem enyhültek, a szabálytalanságok aránya és a vélelmezett csalási esetek előfordulási gyakorisága még mindig magas. Ennélfogva amennyiben ellenőrző eszközeink célkitűzése a források visszafizettetésének biztosítása, akkor a jelentésben közölt számadatok fényében el kell ismernünk, hogy veszítettünk. Ahogyan az már a tavaly előterjesztett jelentésben is szerepelt, a Bizottságnak felelősséget kell vállalnia a súlyos aggodalomra okot adó esetekbe való beavatkozásért, amit három kategóriába csoportosítanék, ahogyan azt képviselőtársaim előttem már megtették. Az első esetben a tagállamoknak különösen az észlelési és jelentéstételi mechanizmusok kidolgozása révén kell felelősséget vállalniuk. A második az előírások egyértelműsége. Alapvető fontosságú, hogy a csalás, a szabálytalanság és a hiba egységes és egyértelmű meghatározására jussunk. Az utolsó az átláthatóság, ami nemcsak az észlelésekre vonatkozóan fenntartott megbízható nyilvántartások vezetését jelenti, amelyekből

201

202

HU


következtetéseket vonhatunk le, hanem az adatoknak az interneten való közzétételével való előrehaladást is, ami ehelyett némiképpen megtorpant. Az első ponttal kapcsolatban – különösen a tagállamokra rótt nagyobb felelősséget illetően – szeretném a figyelmet felhívni arra a tényre is, hogy a nemzeti rendszerek közötti harmonizáció hiánya jelentős eltéréseket eredményez a csalás és a szabálytalanság eseteinek ellenőrzéséhez szükséges idő mennyisége tekintetében. Gyakran esett szó Olaszországról ezzel kapcsolatban. Olaszországot Ivan úr dokumentuma is említi. Természetesen tűrhetetlenül hosszú ellenőrzési időtartamaink vannak, és próbálunk foglalkozni a jogi és büntetőügyi eljárások időtartamával is. Azt kell azonban mondanom, hogy amennyiben nincsenek egységes kritériumok a csalás és a szabálytalanság meghatározására vonatkozóan, akkor egyértelmű, hogy a veszteségek behajtására felhasznált idő az Olaszországhoz hasonló országokban túlzottan hosszúnak tűnik majd. Edit Herczog (S&D). – (HU) A magam részéről is gratulálni szeretnék a jelentéstevőnek, és nagyon fontosnak ítélem azt a tevékenységet, amit mind a Parlament, mind a Számvevőszék, mind a nemzeti országok, tagállamok állami számvevőszékei végeznek. Nagyon-nagyon fontos, hogy átlátható módon és lehetőleg hibátlanul végezzük a munkánkat. Persze a Parlament hitelességének legfontosabb velejárója, hogy mi magunk mindannyian feddhetetlenek legyünk. A Parlamentnek saját maga tekintetében is biztos, hogy olyan szabályokat kell bevezetnie a maga számára, amelyek a mostaninál jobbak és hatékonyabbak. Ezzel együtt hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon fontos, hogy szétválasszuk a szabálytalanságot és a csalást, hiszen a szabálytalanság nem azonos a csalással. A csalókat meg kell büntetni. Szabálytalanság esetében más módszert kell gyakorolni. El kell érni, hogy minden tagállam minden pénzköltő szervezete olyan pontosan ismerje a szabályokat, hogy lehetőség szerint a legkevesebb hibát kövesse el. Nem véletlenül látjuk, hogy az új tagállamokban, ahol most kezdődött a vita, most kezdődött a pénzek felhasználása, a tapasztalanság az egyik ok, ami közrejátszik. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak és az árnyékelőadónak, képviselőtársamnak, Monica Macoveinek, a jelentéssel kapcsolatban elvégzett munkájukhoz. A jelentés fontos, mivel az adófizetők tudni szeretnék, hogy pénzüket helyesen költötték-e el. Úgy vélem, fontos kiemelni – az előző felszólalóhoz hasonlóan – a szabálytalanság és a csalás közötti különbséget. A nyilvánosság számára a csalás az, amit bűnös szándékkal követnek el, de sokan követnek el hibát, vagy követik el az uniós előírások kisebb-nagyobb megsértését, és őket nem lehet egy kalap alá venni. Nagyon világos a különbség. A mezőgazdasággal kapcsolatban – amit egyes képviselőtársaim említettek meg – fontos, hogy teljesen át tudjuk látni a mezőgazdasági ágazatbeli kifizetéseket. E területen jelentős előrehaladást értünk el. De fontos – ahogy a közös mezőgazdasági politika reformja felé haladunk –, hogy folytassuk a fejlesztéseket. Különösen a 24. cikkre utalok, amely az ellenőrző rendszerekről szól. Tudom, hogy az általam képviselt tagállamban a mezőgazdasági termelők új térképeket kapnak, és újból be kellett nyújtaniuk az adatokat. A kérdést nagy türelemmel kezelik, továbbá nagy figyelem kíséri a kérdést, és ez így jól van. Zárásul azt szeretném elmondani, hogy a rendszer néha az egyes magánszemélyekre sújt le, miközben a jelentősebb szereplőket, illetve azokat, akik inkább bűnösek a csalásban,

05-04-2011

05-04-2011

HU


kisebb valószínűséggel kapják el. Ez olyasmi, amivel tisztában kell lennünk. Ne terrorizáljuk az egyes magánszemélyeket. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani Cătălin Ivan képviselőtársamnak azért a kiváló munkáért, amelyet e fontos jelentés elkészítésével kapcsolatban végzett. Az uniós adófizetők pénzét megfelelő módon és eredményesen kell felhasználni. E célból biztosítani kell, hogy a tagállamoknak hatékony ellenőrző mechanizmusok álljanak rendelkezésére, és megfelelőek legyenek a csalások feltárására szolgáló képességeik. Fontos, hogy a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára jó minőségű, megbízható és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a szabálytalanságokra és a csalásokra vonatkozóan. A jelenlegi visszafizettetési arány nagyon alacsony és tűrhetetlen. Ennélfogva intézkedni kell az összes helytelenül felhasznált uniós pénz behajtásával kapcsolatban. Alapvető fontosságú, hogy e küzdelem során a Tanács és a tagállamok megfelelő figyelmet fordítsanak a Parlament jelentésében és a Bizottságnak az érdekek védelméről szóló éves jelentéseiben közölt tényekre, továbbá arra, hogy az OLAF a csalásellenes intézkedéseknek az e területen való megerősítéséhez valamennyi szükséges lépést megtehesse. Iliana Ivanova (PPE). – (BG) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, sajnos a jelentés továbbra is aggasztó megállapításokat tartalmaz a helytelenül elköltött pénzforrások nagy arányával és a visszafizettetésükre hozott, nem kielégítően gyors intézkedéssel kapcsolatban. Mindazonáltal az Európai Bizottság adatai sem teljesen megfelelőek az olyan tagállamok megbüntetésére szolgáló intézkedések meghatározására, ahol a legmagasabb a szabálytalanságok és a csalások szintje. A legtöbb képviselőtársam már említette a csalás és a szabálytalanság közötti különbséget, ami nem elég egyértelműen hangsúlyos, mivel a jelentés nem vizsgálja részletesen a csalást, ami szándékos bűncselekmény, ugyanakkor nagyon tág értelemben foglalkozik a szabálytalanságokkal, ami nem teremti meg számunkra annak a lehetőségét, hogy hatékony ajánlásokat tegyünk a kérdéssel kapcsolatban. Elégedett vagyok a Bizottságnak azzal a következtetésével, hogy a jelentéstételi kötelezettségnek való megfelelés a mezőgazdasági ágazatban már elérte a 95%-ot. Mindemellett ugyanakkor gyanúsnak találom az egyes országok esetében a csalások és szabálytalanságok vonatkozásában megadott alacsony, illetve nulla arányt, ami azt jelentheti, hogy a csalás ellenőrzésére és észlelésére szolgáló rendszerek nem működnek megfelelően. Úgy vélem, hogy az európai alapok elköltésének ellenőrzése jelentős mértékben javulna, ha konkrét adatok és módszerek állnának rendelkezésre az olyan tagállamokbeli kezelési és ellenőrzési rendszerek értékelésére, amelyekben a nemzeti hatóságok hatékonysága szemmel látható. Ezért teljesen valószínű az, hogy a nulla szabálytalansági aránnyal rendelkező országok egyszerűen elégtelen ellenőrző rendszerrel rendelkeznek, amely nem tudja észlelni a problémákat, míg a hatékony nemzeti ügynökségekkel rendelkező országok több csalást és szabálytalanságot fedezhetnek fel, ilyen módon pedig ezek szintje jelentős mértékben megnő. Az Európai Unió Számvevőszékének adatai szerint a hibák legalább 30%-át észlelhették és kijavíthatták volna a nemzeti ügynökségek az előtt, hogy igazolták volna őket az Európai Bizottságnak. Remélem, hogy valamennyi tagállam nagyobb erőfeszítéseket tesz a hibák észlelésére és kijavítására szolgáló mechanizmusaik hatékonyabbá tételére.

203

204

HU


Szeretném felkérni az Európai Bizottságot arra, hogy tegye meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek kielégítő tájékoztatást szavatolnak a tagállamokban alkalmazott ellenőrzési és igazgatási rendszereket illetően, és azokat a megfelelő intézkedéseket, amelyek az ott fellelt esetleges hiányosságok gyors felszámolására szolgálnak, ahol ellenőrző rendszereket alkalmaznak. Inés Ayala Sender (S&D). – (ES) Elnök asszony, én is szeretnék gratulálni képviselőtársamnak, Ivan úrnak ahhoz a szigorúsághoz, amellyel a csalások felderítésének és a pénzügyi érdekek védelmének ellentmondásokkal terhelt és nehéz kérdésével foglalkozott. Szeretnék köszönetet mondani a csalás fogalmának meghatározása iránti érdeklődéséért, mivel a csalás és a szabálytalanság vagy a hiba gyanúját gyakran összekeverik, ami olyan számadatokat eredményez, amelyek – anélkül, hogy túl szigorúan fogalmaznék – zavart okoznak. Szeretném kiemelni a határidők kérdésének felvetése iránt tanúsított érdeklődését is. Különösen a tagállamok által az észlelés és a jelentéstétel között okozott késések vezetnek nehéz helyzethez. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a végleges számadatok akkor jelennek meg, ha egy ciklus lezárult, és hogy az utolsó teljes lezárult szakasz az, amely 1999-ben ért véget: az új, 2000–2006-os ciklusban még csak 2004 végéig értünk el. Ennélfogva csak annak a ciklusnak a végleges számadatait vehetjük figyelembe. Szeretném támogatni az Európai Csalás Elleni Hivatalnak a csalás felderítésére szolgáló eszközeit Kínával és az ázsiai országokkal kapcsolatban, az etikai kódex keretében. Andrea Cozzolino (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szeretnék én is köszönetet mondani az előadónak, Ivan úrnak. A jelentés felsorolja az ellenőrző és jelentéstételi rendszerek módosításai révén bevezetett innovációkat. Ezek szintén nagyon változatos képet mutatnak, különösen a szabálytalanságok és csalások tagállami bejelentése tekintetében. A jelentés ismételten kiemeli a különböző országok által a mezőgazdasági kiadások, a strukturális alapok és az előcsatlakozási alapok kapcsán bejelentett csalások és szabálytalanságok alacsony számát. Ténylegesen szükségünk van némi egyértelműsítésre a benyújtott statisztikákkal kapcsolatban. A képet csak még bonyolultabbá teszi a veszteségek behajtásának megoldatlan eredménytelensége. Mindenesetre van egy számadat, amely egyértelműnek tűnik, és egy hosszú távú tendenciát erősít meg. Az európai erőforrások kifizetésének jogszerűségéért és átláthatóságáért folytatott küzdelem – szemben az adókijátszás és az adóelkerülés elleni küzdelemmel – még nem számíthat a tagállamoknak és a kormányoknak az európai intézményekkel való, teljes körű együttműködésére. Ennek fényében úgy tűnik, hogy az EU közbeszerzési előírásainak reformjára való felhívás, és annak szükségessége, amit én az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei európai nyilvános regiszterének neveznék, időben jelentkezik. Georgios Stavrakakis (S&D). – (EL) Elnök asszony, szeretnék én is gratulálni az előadónak a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló éves jelentéssel kapcsolatban elvégzett éves munkájáért. A jelentés részletesen foglalkozik valamennyi olyan területtel, amelyen a tagállamok a költségvetést végrehajtják,

05-04-2011

05-04-2011

HU


például a mezőgazdasági, kohéziós és előcsatlakozási alapokkal, valamint az EU saját forrásainak a vámtételeken keresztül való beszedésével. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy – figyelemmel a 2009-es tapasztalatokra – javítanunk kell az előcsatlakozási alapok felügyeletén, továbbá hogy folyamatosan nyomon kell követnünk az OLAF munkáját, és nem csak amikor az éves jelentést vitatjuk meg. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy jelentésünk fontos megállapításokat tartalmaz, amelyeket a költségvetési rendelet felülvizsgálatáról és a politikai kohéziónak a 2013 utáni időszakra való megtervezéséről elindult viták során fogunk tudni felhasználni. Ivailo Kalfin (S&D). – (BG) Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak a jelentéssel kapcsolatos rendkívül gondos munkájához. Számos alkalommal bizonyítottuk, hogy a Parlament olyan intézmény, amely különös figyelmet fordít az európai adófizetők pénze elköltésének módjára. E kérdést számos képviselőtársam felvetette. Szeretnék azokhoz csatlakozni, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a Bizottság sokkal egyértelműbb szabályokat fogadjon el a tagállamok rendelkezésére álló módszerekre vonatkozóan, mivel a „visszaélés”, a „hiba” és a „vélelmezett visszaélés” fogalmának keveredése olyan statisztikákat eredményez, amelyekkel a Parlament nem tud egyértelmű döntéseket hozni. Támogatom a jelentésnek azokat a szakaszait is, amelyek a nemzeti elszámoltathatóságra vonatkozó sokkal egyértelműbb szabályok bevezetésére ösztönzik a Bizottságot, a tagállamoktól megkövetelt, megfelelően ellenőrzött nemzeti nyilatkozatok belefoglalása érdekében. A tagállamoknak automatikusan intézkedéseket kell elfogadniuk a hiányosságok megszüntetése érdekében. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök asszony, a gazdasági és pénzügyi bűnözés szintjét minden tagállamban csökkenteni kell. Nagy összegben költenek uniós forrásokat más célokra, ugyanakkor a héa visszaigénylésével kapcsolatos csalások aránya növekszik. Már korábban is említette, és ismételten elmondom: a közbeszerzésben előforduló korrupció felszámolásának egyik hatékony módja az online ajánlattételi rendszer bevezetése. Az uniós határ mentén elterülő országként Romániára megnövekedett felelősség hárul az illegális tevékenységek hatásának enyhítésével kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban az ország hatóságai nagyszabású intézkedéseket foganatosítottak az elmúlt két hónapban, amelyek célja a vámügy területét érintő korrupció felszámolása volt. Annak érdekében, hogy az EU pénzügyi érdekei hatékonyabb védelmet élvezhessenek, fokozni kell a nyugat-balkáni régióval való együttműködés és tapasztalatcsere mértékét. Itt például a cigarettacsempészetre utalok, amely jelentős, közvetlen akadályt képez az európai költségvetés előtt. Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony, a hibák gondatlanság vagy tudatlanság eredményeként keletkeznek. A csalás azonban nem olyasmi, ami egyszerűen csak megtörténik, hanem magas szintű bűnözői tevékenységet igényel. Azokat, akik hamis igény alapján igyekeznek pénzt kihúzni a brüsszeli perselyből, néha egyfajta modern kori Robin Hoodnak tekintik. Ez azonban nem csak kárt okoz az EU-nak, hanem a polgáraink által befizetett adókkal való visszaélést is jelent. Meg kell erősítenünk a csalás elleni küzdelemre szolgáló gyenge mechanizmusokat. Arra gondolok, hogy a csalás következménye a jelentős pénzbüntetés kirovása vagy a támogatási rendszerekből való kizárás lehetne. Mindent összevetve nagyobb átláthatóságra és

205

206

HU


egyértelmű felelősségi területekre van szükség ott, ahol ésszerűen merül fel a csalás és a gondatlanság gyanúja. Nem engedhetjük meg, hogy az intézmények – különösen az Európai Parlament és az OLAF – egymás vizsgálatait gátolják. Végül egyetlen mondat a fő gócpontokról: a kohéziós politikáról, az előcsatlakozási támogatásról és az ügynökségekről. Át kell gondolnunk stratégiánkat, és döntő jellegű fellépésre van szükség a rend megteremtése érdekében. Markus Pieper (PPE). – (DE) Elnök asszony, hadd kezdjem azzal, hogy elmondom: A támogatási csalás és a pénzügyi támogatással való visszaélés olyan problémát jelent, amelynek szintje jelentős mértékben csökkent az elmúlt években. Az átláthatóság és az ellenőrzés tekintetében elért valamennyi előrehaladás ellenére a közvélemény továbbra is kritikával szemléli az eseményeket. Ez a kritikai szemlélet alátámasztást nyer, ha figyelembe vesszük azt, ahogyan egyes tagállamok a nem megfelelően elosztott támogatások kifizetését kezelték. Az, hogy e pénznek csupán töredéke került vissza az európai költségvetésbe, valamennyi adófizető megkárosítását jelenti. A Bizottságnak haladéktalanul be kell hajtania ezt a pénzt. Még jobb megoldás lenne, ha a következő pénzügyi évben arányosan csökkentett szintű támogatást kapnának az érintett tagállamok, és ez addig folytatódna, amíg a nem megfelelően elosztott összegek meg nem térülnének Brüsszel számára. Ugyanilyen kellemetlen helyzetben érezhetjük magunkat akkor, ha nagyon kevés szabálytalanságot jelentenek be, az alább elvi szerint eljárva: ha nem jelentek be semmit, akkor nem kell aggódnom a visszaigénylés miatt, a pénz pedig itthon marad. Ahogyan azt a jelentés is sürgette, úgy én is felkérem Spanyolországot, Franciaországot és a többi országot, hogy tegyék ki kártyáikat az asztalra, a Bizottságot pedig felkérem az általa végzett ellenőrzés további szigorítására. Algirdas Šemeta, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, szeretnék ismételten köszönetet mondani Ivan úrnak a nagyon konstruktív és jó jelentésért, és valamennyi képviselőnek is a vita során elhangzott felszólalásaikért, amelyet a Bizottság természetesen figyelembe vesz majd a 2010. évre vonatkozó jelentés elkészítésekor. A Bizottság tovább javítja majd a 325. cikk szerinti, a pénzügyi érdekek védelméről szóló jelentés formátumát és tartalmát, és figyelembe veszi majd a vita során tett javaslatokat. Ahogyan azt már említettem, a statisztikákon már javítottunk, de természetesen még mindig vannak további tennivalók. Arra kérjük a tagállamokat, hogy adjanak további tájékoztatást, és tegyenek nagyobb különbséget a csalás és a szabálytalanság között annak érdekében, hogy mind a csalásokról, mind a szabálytalanságokról egyértelmű információkat tudjanak adni. Teljes mértékben egyetértek Grässle asszonnyal abban, hogy előrelépéseket érhetünk el a szabálytalanságokat kezelő rendszerben, és ezzel nagyon komolyan foglalkozunk. A kedvezményezettek vonatkozásában is felmerült az átláthatóság kérdése. Ezen is dolgozunk, és a vita során előterjesztett ötleteket a Bizottság is elemezni fogja. A Bizottság egyetért azzal is, hogy noha a tagállamok már hoztak intézkedéseket annak érdekében, hogy a csalás és korrupció elleni küzdelemben hatékonyabban működhessenek az ellenőrző rendszerek, még mindig vannak további tennivalók. A Geier úr által felvetett észrevételekkel kapcsolatban: a csalásnak nincsenek sajátos nemzeti határai. Nem csak

05-04-2011

05-04-2011

HU


egyes tagállamok vagy az új tagállamok számára jelent problémát, hanem a felszólalásában említett tagállamok számára is. Természetesen az egész Európai Unióban komolyan kell foglalkoznunk ezzel a problémával, és az én szándékom az, hogy a 2010-re vonatkozó jelentés tartalma valóban jobb legyen. Én is és szolgálataim is keményen dolgozunk ezen, és véleményem szerint a 2010. évről szóló jelentés a lehető legjobb minőségben készül majd el. Cătălin Sorin Ivan, előadó. – (RO) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak és valamennyi képviselőtársamnak, aki a mai vita során vagy módosításaival hozzájárult e jelentéshez. Szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadóknak is, akikkel kiváló viszonyban voltam. A jelentés annak a kitűnő együttműködésnek az eredménye, amelynek részese lehettem. Szeretném megismételni, hogy a szabálytalanság és a csalás közötti különbséget egyértelműen kell meghatározni. Noha elfogadhatjuk, hogy a hibát és szabálytalanságot eltűrjük, a csalással szemben zéró toleranciát kell tanúsítanunk. Másodszor: a nemzeti irányítási nyilatkozatokat az ezért felelős nemzeti politikusnak, például az illetékes miniszternek kell aláírnia. Harmadszor: nagy érdeklődéssel várjuk a Bizottság által az egyszerűsített eljáráson elvégzett ellenőrzést, mivel az Európai Unió saját erőforrásai szempontjából mindennél fontosabb, hogy azokat a lehető leghatékonyabb módon szedjék be, a költségvetés szempontjából pedig hogy a lehető leghatékonyabban történjen meg annak konszolidációja. Negyedszer: a közbeszerzési jogszabály és az európai pénzforrások nemzeti szinten való felhasználásával kapcsolatos bürokrácia tekintetében, foglalkoznunk kell a számos tagállamra jellemző túlzott bürokráciával, amelynek célja – egyfelől – a csalás elleni küzdelem, de – másfelől – lehetőséget teremt a korrupcióra és az európai pénzforrások csalárd módon való felhasználására. Egyébként a pénzforrások – mivel nagymértékben átpolitizálódottak – a politikai kedvezményezettekhez kerülnek. Végül, de nem utolsósorban, és felszólalásom utolsó pontjaként szeretném üdvözölni a képviselőtársam által előterjesztett javaslatot, amely szerint be kellene vezetni egy olyan rendszert, amely a csalás gyanújának felmerülése esetén automatikusan felfüggeszti az európai alapok kifizetéseit. Úgy vélem, ez arról gondoskodna, hogy a tagállamok is sokkal gyorsabban reagáljanak, ha megkongatjuk a vészharangot. Elnök. – A vitát lezárom. A Cătălin Sorin Ivan úr jelentéséről (A7-0050/2011) való szavazásra holnap 12:00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) A Költségvetési Ellenőrző Bizottságban már támogattam az előterjesztett jelentést, de ennek ellenére szeretnék rámutatni a jelentés néhány fontos megállapítására. Először a jelentésben szereplő azon kérdést szeretném kiemelni, amelyet azokhoz az országokhoz intéztek, amelyek még nem ratifikálták az Európai Közösségek pénzügyi érdekeiről szóló egyezményt, azaz Máltához, Észtországhoz és Csehországhoz. A jelenlegi cseh kormány sajnos semmit nem tett a csalás és korrupció elleni küzdelem intenzitásának növelése érdekében. Másfelől üdvözölni szeretném a jelentést annak megállapításáért, hogy Csehország esetében – Észtországgal, Lettországgal és Szlovéniával együtt – nulla volt a csalások szintje az előcsatlakozási SAPARD-alapból

207

208

HU


való lehívásokkor. Riasztónak találom a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az általa egy 2009-es minta esetében azonosított hibák több mint 30%-át a kifizetések Bizottságnál való bejelentése előtt a tagállamok a már birtokukban lévő információk alapján felfedezhették és kijavíthatták volna. Szeretnék csatlakozni az OLAF-hoz intézett azon felhíváshoz, hogy – összhangban a Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről szóló tavalyi jelentésben megfogalmazott kéréssel – következő éves jelentésében közöljön részletes elemzést az egyes tagállamok által a csalás elleni küzdelemre és a közösségi pénzeszközök elköltése során felmerülő szabálytalanságok – beleértve a korrupcióval okozott szabálytalanságokat is – megelőzésére és megállapítására bevezetett stratégiákról és intézkedésekről. ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök 13. Kérdések órája (a Bizottsághoz intézett kérdések) Elnök. – A következő napirendi pont a kérdések órája (B7-0210/2011). A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézik. 11. kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos (H-000152/11) Tárgy: Humanitárius segítségnyújtás az észak-afrikai országoknak Az észak-afrikai országokban (Egyiptom, Tunézia, Líbia) a közelmúltban lezajlott események csak még tovább rontották a már egyébként is nehéz életfeltételeket, amelyekkel a lakosság számos csoportja szembesül. A gazdasági szegénység következményeként jelentős migrációs mozgásoknak vagyunk tanúi a Földközi-tenger medencéjében található uniós országok irányába. Fogadott-e el a Bizottság gazdasági, orvosi-gyógyszerészeti, valamint humanitárius segítségnyújtásra irányuló intézkedéseket az Észak-Afrikát ért válságot követően? Ha igen, melyek ezek az intézkedések? Milyen intézkedéseket helyez kilátásba a Bizottság a Földközi-tenger medencéjében elhelyezkedő uniós tagországok tekintetében, amelyek befogadják az Észak-Afrikából származó menekülteket? A folyamatban lévő katonai műveletek milyen problémákat okoznak a humanitárius segítségnyújtás terén? Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, 2011. február 25-én a Bizottság elfogadott egy 3 millió EUR összegű humanitárius segítségnyújtási műveletekről szóló sürgős döntést a líbiai válsággal kapcsolatban. Ezt az összeget azonnal mobilizálták, és gyakorlatilag az első jelentős támogatást jelentette. A kezdeti összeget március 3-án 30 millió EUR-ra növelték, figyelembe véve a gyorsan növekvő humanitárius szükségleteket. További 6 millió EUR-t mobilizáltak a polgári védelemre szánt költségvetési tételből a tagállamok által biztosított természetbeni támogatások társfinanszírozására. Az uniós humanitárius segítségnyújtást partnereinken keresztül hajtjuk végre, a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságának támogatásával, vagy a tagállamoktól érkező természetbeni segítségnyújtáson keresztül, és az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül mobilizáljuk és koordináljuk. Magában foglalja a Líbiából a

05-04-2011

05-04-2011

HU


Tunéziával, Egyiptommal és Algériával közös határokon keresztül menekülő embereknek nyújtott segítséget, a harmadik országok állampolgárainak a származási országukba való visszatelepítésével kapcsolatos támogatást, a segítségnyújtást és humanitárius védelmét azoknak a menekültstátusszal rendelkező embereknek, akik nem térhetnek vissza országukba – vagy nincs ország, ahova mehetnének –, valamint a Líbiából menekülő líbiaiaknak, a biztonsági készletek felhalmozását és előzetes elhelyezését, hogy támogatást nyújtsanak Líbián belül, valamint az egészségügyi felszerelések, a sürgősségi beavatkozások és az élelmezési segélyek finanszírozását Líbián belül, amelyet akkor hajtanak végre, amikor az egyes területek megközelíthetővé válnak. Jelenleg nem az egész terület érhető el. Pillanatnyilag csak keleten tudunk működni, nyugaton nem, az a terület Kadhafi irányítása alatt van. A Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2011. március 8-án közösen elfogadta a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményt, amely Európa számára a déli szomszédságában folyamatban lévő nagy jelentőségű változások támogatására vonatkozó stratégiát kínál. A Bizottság annak érdekében is mozgósította eszközeit, hogy szükség esetén támogatást nyújtson Olaszországnak és más tagállamoknak, amennyiben jelentős Észak-Afrikából érkező migrációs hullámok alakulnának ki. Ez a válaszlépés működésbeli intézkedéseket és pénzügyi támogatást is tartalmaz. A Frontex közös műveletét – Hermes 2011 – február 20-án indították el, több tagállamból érkező eszközökkel és szakértőkkel. Szorosan nyomon követjük a fejleményeket, és felkészülünk a különböző eshetőségekre. Szükség esetén a Frontex műveleteit meg lehet erősíteni, hogy segítsen az esetleges új beáramlások kezelésében. A Bizottság kész további pénzügyi támogatást mobilizálni olyan alapokból, mint a Külső Határok Alap vagy az Európai Menekültügyi Alap, amelyek összesen 25 millió EUR összeget tesznek ki. Számos tagállam kész nagyon szívesen látott szakosított személyzetet és technikai eszközöket rendelkezésre bocsátani. A status quóhoz képest a jelenlegi katonai műveletek nem befolyásolják a humanitárius hozzáférés szintjét, mivel azt a válság kezdete óta korlátozzák a Kadhafihoz hű erők. A Tripoliban található hatóságok és az Egyesült Nemzetek Humanitárius Segítségnyújtást Koordináló Hivatala (UNOCHA) közötti folyamatban lévő tárgyalások során eddig nem született megállapodás a Nyugat-Líbiához való humanitárius hozzáférés tekintetében. Georgios Papastamkos (PPE). – (EL) Elnök asszony, köszönöm biztos asszonynak részletes válaszát. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az Európai Unió globálisan élenjárjon a humanitárius segítségnyújtásban, hogy megmutassa humanitárius arcát. Egy kérdés van természetesen – egy régóta fennálló kérdés –, hogy a humanitárius segély vajon eléri-e az igazi címzetteket, és ebben az átláthatóság igen nagy szerepet játszik. Értem, biztos asszony, az észak-európai országok tartózkodását, hogy túlmenjenek a szerződéses kereten és megnyissák az európai piacot, megnyissák határaikat az ezekből az országokból, az Észak-Afrikából az Európai Unióba érkező mezőgazdasági termékek előtt. Ugyanakkor nem lehet, hogy újra Dél-Európa fizessen, mert itt zajlik a verseny. A Dél nyomás alatt van a bevándorlás miatt; nem vállalhatjuk még egy mezőgazdasági probléma kialakulását is itt. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Először is, a humanitárius segítségnyújtás hatékonyságával kapcsolatban, a kezdetektől, a válság kirobbanásától, az eddigi legdrámaibb humanitárius kérdést három részre lehet osztani. Az első a migráns munkavállalók kiáramlása Tunéziába, Egyiptomba, Algériába és Nigériába – ezen a területen a Bizottság

209

210

HU


és a tagállamok nagyon hatékonyak voltak. A tagállamok légi és tengeri eszközeit is bevetettük, hogy hazavihessük az embereket, és humanitárius támogatást biztosítottunk a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek és az ENSZ Menekültügyi Szervezetének, hogy segítséget tudjanak nyújtani a Líbiát elhagyó nagy számú – 420 000 – embernek. Másodszor, Líbia keleti részén, ahova el tudunk jutni, támogatást biztosítottunk az orvosi ellátás, valamint az élelmiszerkészletek előzetes elhelyezése terén. Még nincs élelmiszerválság, de az ország az élelmiszerek 90%-át importálja, ezért fel kell készülnünk. Segítjük továbbá a Szaharától délre élő afrikaiakat, különösen a csádokat, akik biztonsági szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak, mivel zsoldosokként, harcosokként tekintenek rájuk, pedig sokan természetesen nem azok. Szintén prioritást élvez, hogy segítsünk nekik biztonságos helyre jutni, főleg Egyiptomban. Harmadszor, tudjuk, hogy a Kadhafi által ellenőrzött területeken igény lenne humanitárius segítségnyújtásra, de nem tudunk eljutni oda. Elkülönítettünk 9 millió EUR-t arra az időszakra, amikor a körülmények lehetővé teszik ennek mobilizálását. Utasítást adtunk az Élelmezési Világprogram és más humanitárius szervezetek számára, hogy álljanak készen a segítségnyújtásra. Kérdése második részét, a piacokhoz való hozzáférést illetően, ez a felvázolt dél-mediterrán kezdeményezés központi kérdése. Arról szól, hogy hogyan tudunk jobb jövőt biztosítani a munka és a jólét szempontjából ezeknek az országoknak. Ezen belül valóban nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a kereskedelemre, az Európával való kereskedelemre, de a mediterrán országok közötti kereskedelemre is. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, biztos asszony, az Észak-Afrikában kialakult helyzet ténylegesen arra kényszerítette az Európai Uniót, hogy jelentős kihívásokkal nézzen szembe. A biztost idézték a Financial Times-ban, amikor azt mondta, hogy az Európai Unió sikeresen evakuálta állampolgárait Líbiából. Ugyanakkor azonban az ország egészségügyi szakemberek nélkül maradt, akiknek a többsége bolgár volt. Ahogy említette, az Európai Unió különböző formában nyújt humanitárius támogatást, ugyanakkor azonban egy másik vészhelyzettel kell szembenéznünk, mivel szükséges orvosi segítségnyújtás nélkül hagytuk az országot. Hogyan kívánja megoldani ezt a kérdést? Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Engedjék meg először is, hogy elmondjam, az evakuálás nagyon sikeres volt. Sikerült koordinációt elérnünk a tagállamok között, és bevetettük a megfigyelési és tájékoztatási központot, hogy platformot biztosítson ennek a koordinációnak. Ennek eredményeképp állampolgáraink jelentős részét a lehető leggyorsabban és legbiztonságosabban kimenekítettük Líbiából. Mire ez a jelentős evakuálás befejeződött, csak körülbelül 200 olyan ember maradt, akik el akarták hagyni az országot. Mostanra – miközben beszélek – néhányukat biztonságosan kimenekítette egy orosz repülőgép. Az orvosi szolgáltatásokat illetően, az európai állampolgárok evakuálása nem várt következményekkel járt, mivel az európai állampolgárok némelyike a líbiai egészségügyi szolgálat részeként orvosi feladatokat látott el. Sok ápolónőt evakuáltunk, de nem olyan sok orvost. Jelenleg minden erőfeszítést megteszünk, hogy lehetővé tegyük az orvosi ellátásra specializálódott humanitárius szervezetek számára, hogy hozzáférést biztosítsanak az ilyen ellátásokhoz a líbiaiak, és a Líbiában élő harmadik országok állampolgárai számára. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen döntően fontos, hogy Kadhafi lehetővé tegye a humanitárius szervezetek számára, hogy Líbia nyugati részén is működhessenek. Sajnálatos

05-04-2011

05-04-2011

HU


módon ez eddig nem történt meg. Van egy saját szakértői csoportunk az ország keleti részében. Most tértek vissza egy értékelő misszióból, és azt jelentették, hogy bár egyre nő az orvosi ellátást igénylő sebesültek száma, a nemzetközi közösség által nyújtott orvosi ellátás és támogatás – beleértve a személyi igényt is – nagyjából kielégítő Líbia keleti részén. Más azonban a helyzet az olyan városokban, mint Misrata, és a Kadhafi ellenőrzése alatt álló egyéb területeken. Ahogy minden bizonnyal tudják, jelenleg kísérletet teszünk orvosi hajók tengeren való eljuttatására, hogy növeljük az orvosi ellátáshoz való hozzáférést. Elnök. – 12. kérdés, előterjesztette: Zigmantas Balcytis (H-000136/11) Tárgy: Az egészségügyi ellátás terén észlelt egyenlőtlenségek a tagállamokban A mai napig jelentős egyenlőtlenségek észlelhetők az egészségügyi szolgáltatások terén az Unió különböző régiói, illetve a tagállamok szintjén, ami a betegek számára nyújtott minőségi szolgáltatásokat, valamint az összetett betegségek –ilyen például az Alzheimer-kór – kezeléséhez szükséges gyógyszerek árának visszafizetését illeti. Tervez-e a Bizottság intézkedni e tekintetben? Amennyiben igen, milyen lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy ösztönözze azoknak az integrált nemzeti vagy regionális stratégiáknak a kidolgozását, amelyek célja az egészségügyi ellátásbeli egyenlőtlenségek csökkentése, valamint annak biztosítása, hogy a betegek számára Unió-szerte hozzáférhetővé váljanak a magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások? Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Tisztelt parlamenti képviselők, a Szerződés értelmében a tagállamok hatásköre ezeknek a kérdéseknek a kezelése. Az Európai Unió tevékenységei a tagállamok tevékenységeinek támogatására, koordinálására és kiegészítésére, az emberi egészség védelmére és javítására irányul. Mindezekkel együtt a Bizottság úgy véli, hogy az Unió összes állampolgárának hozzáférést kell biztosítani a magas szintű ellátáshoz. A Bizottság ezért számos kezdeményezést indított ezen a téren, és örömmel válaszolok a tisztelt parlamenti képviselő által feltett kérdésre. 2009-ben a Bizottság elfogadott egy közleményt „Szolidaritás és egészség: az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” címmel, és ez a közlemény hangsúlyozza az egészségügyi egyenlőtlenségek áthidalásának szükségességét. Múlt decemberben a bizottsági szolgálatok emellett elindítottak egy együttes fellépést 14 tagállammal az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatban az egészségprogram keretében. A magas szintű ellátáshoz való egyetemes hozzáférés az egészségügyi koordináció nyílt módszerének és a tartós ápolás-gondozásnak is központi kérdése. Ebben az összefüggésben a tagállamok speciális célkitűzésekről állapodtak meg az egészségügyi rendszerekkel, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, az egészség minőségével és az egészségügyi politikák fenntarthatóságával kapcsolatban. A betegeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban megillető jogokról szóló új irányelv mellett az uniós betegeknek lehetőségük lesz információt szerezni a külföldön elérhető kezelésekről, és költségeik esetleges megtérítését is kérhetik. Végezetül, az egészségügyi ágazat a jelenlegi kohéziós politika egyik támogatható területe. Az ebben az összefüggésben finanszírozott intézkedések, mint például a kórházi infrastruktúra modernizálása, az orvosi felszerelések beszerzése vagy az egészségügyi alkalmazottak képzése segíthet az állampolgárok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének fejlesztésében, különösen a legszegényebb régiókban.

211

212

HU


Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök asszony, biztos asszony, szeretném megköszönni nagyon átfogó válaszát, de ha az összetett betegségekben szenvedőkről van szó, választópolgáraim gyakran egy konkrét kérdést vetnek fel. A legfontosabb kérdés valójában a gondozás, ezt azonban gyakran a betegek családja biztosítja. A gondozók nem tudnak teljes mértékben részt venni a munkaerőpiacon, és helyzetük igen bizonytalan. Nem érzi úgy, hogy az egészségügyi szolgáltatások harmonizálása mellett ezt a kérdést is szabályozni kellene, hogy a gondozók is részesüljenek szociális védelemben? Nikolaos Chountis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, biztos asszony, mivel a betegeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban megillető jogokról szóló irányelv, amelyre utalt, még nem lépett hatályba, szeretném megkérdezni öntől: a betegek biztosításuk alapján már most is igényelhetnek visszatérítést, ha más tagállambeli egészségügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe? Szeretném egyszerűen emlékeztetni a Házat arra, hogy a Bíróság már e mellett szóló határozatot hozott. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) A következő kérdést szeretném feltenni. A nemzeti egészségügyi szolgáltatásokkal és azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági és pénzügyi válság következtében sajnálatos módon sok tagállam csökkentette egészségügyi költségvetését, milyen intézkedéseket szándékozik tenni a Bizottság, hogy a tagállamoknak ne kelljen csökkenteniük egészségügyi költségvetésüket? Minden olyan beteg, akit nem kezelnek időben, további költségeket jelenthet az egészségügy számára. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Általánosságban azt mondhatom el, hogy ezeket a problémákat azt figyelembe véve kell kezelnünk, hogy ezen a téren a tagállamok rendelkeznek határsörrel. Ezt tehát tiszteletben kell tartanunk. Megértem álláspontját, hogy a különbségek továbbra is fennállnak, a Bizottság azonban minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkönnyítse a tagállamoknak az egymással kapcsolatos helyzetük harmonizálását. Prioritásként kezeljük a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítését az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Egy más dolog, amit tehetünk, hogy támogatjuk a kérdést a Bizottság által indított társadalmi felelősségvállalás folyamata a gyógyszerek terén elnevezésű kezdeményezés részeként. A Chountis úr által feltett kérdés kapcsán azt tudom elmondani, hogy amikor az irányelv érvénybe lép, egyértelmű jogi keretet alakítunk ki a határokon átnyúló egészségügyi ellátás költségeinek visszatérítésével kapcsolatos jogok terén. Javasoljuk továbbá az európai bírósági határozatok eltérő végrehajtásából eredő egyenlőtlenségek csökkentését. Az állampolgárok így biztosan tudják, hogy mikor és milyen alapon kapnak vagy nem kapnak visszatérítést a külföldi ellátást követően. Addig azonban attól tartok, várnunk kell. Elnök. – 13. kérdés, előterjesztette: Marian Harkin (H-000110/11) Tárgy: Alaptechnológiák Tekintettel arra, hogy Európa mindig is nehezen tudta a K+F-et kereskedelmi termékekké konvertálni, tudna-e áttekintést adni a Bizottság arról, milyen Európa helyzete a kulcsfontosságú alaptechnológiák megerősítése terén? Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök asszony, tisztelt képviselők, az alaptechnológiákkal kapcsolatban 2009. szeptember 30-án a Bizottság elfogadott egy közleményt, amely közös stratégiát fektetett le ezen a területen. Ebben a közleményben hangsúlyoztuk, hogy a kitűnő kutatási és fejlesztési képességek ellenére egyes

05-04-2011

05-04-2011

HU


kulcsfontosságú alaptechnológiák terén nem sikerül ezzel arányos sikert elérnünk, amikor ezeket az eredményeket a termékek és szolgáltatások előállítására kell átfordítani. Fontosnak tartom tehát egy olyan stratégia meghatározását, amelynek célja, hogy előmozdítsa a kulcsfontosságú alaptechnológiák felhasználását az európai iparban. Ezt a megközelítést különböző bizottsági kezdeményezésekben is megfogalmazták, különösen az iparpolitikai kezdeményezések, az innovatív Unió és az európai digitális stratégia terén. A közlemény elfogadását követően, múlt év júliusában a Bizottság felállította a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal foglalkozó magas szintű szakértői csoportot. Munkájukat három biztos segítette: Nelly Kroes, a digitális menetrend elnökhelyettese, Máire Geoghegan-Quinn, a kutatásért, innovációért és tudományért felelős biztos, és az ipari- és vállalkozáspolitikai biztos. A csoport egyéves megbízatást kapott, hogy politikai intézkedésekre irányuló ajánlásokat fogalmazzon meg, hogy előmozdítsa a kulcsfontosságú alaptechnológiák ipari felhasználását Európában. A csoport a tagállamok közigazgatásából, a kutatói közösségből, az európai alaptechnológiai ágazatból, az Európai Beruházási Bankból és a kis- és középvállalkozások szövetségeiből választott 27 képviselőből áll. Idén februárban a csoport bemutatott egy félidős munkadokumentumot az Európai Bizottságnak, amely részletezte a kulcsfontosságú alaptechnológiák forgalomba hozatalával kapcsolatos főbb kihívásokat Európában. Az első belső munkadokumentumot a főigazgatóság „Enterprise” oldalán lehet megtekinteni. A szakértői csoport végleges jelentését valamikor júliusban fogják bemutatni a Bizottságnak. Ez a jelentés jelentősen hozzá fog járulni a kutatás és innováció támogatására irányuló kezdeményezések összehangolását segítő egységes stratégiai keret létrehozását célzó bizottsági észrevételekhez. A kulcsfontosságú alaptechnológiák létfontosságúak gazdaságaink számára, mivel valós eszközöket jelentenek, amelyek segítik a jövőbeni termékek és szolgáltatások kialakulását, és ezért ipari alapját képezik annak, amit harmadik ipari forradalomnak nevezhetünk. Azok, akik tudják, hogy fordítsák javukra ezeket a technológiákat Európában, azok arra is képesek lesznek, hogy versenyképesebbé tegyék iparainkat, és élen fognak járni az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésben, amely hatékony az erőforrások felhasználása tekintetében, és tudáson alapul. Ha nem használjuk ki a kulcsfontosságú alaptechnológiákat, akkor Európa elveszti vezető szerepét olyan ágazatokban, amelyekben erősek vagyunk, és innovációs kapacitást veszítünk olyan alkalmazásokban, amelyek stratégiai fontossággal bírnak Uniónk számára. Ugyanakkor ezek a technológiák rendkívül nagy piaci lehetőségeket jelentenek a növekedés tekintetében. Szeretnék felsorolni néhány szimbolikus adatot. Becsléseink szerint értékük a globális piacon évente 950 milliárd EUR és 1100 milliárd EUR között mozog, és várható éves növekedésük 5% és 46% között van. A feltörekvő technológiák ezért rendkívüli lehetőséget jelentenek, és az összes iparosodott gazdaság erre fogja alapozni versenyképességét, hiszen ez elengedhetetlen eszköze a jövőbeni növekedésnek. Hiba lenne elszalasztani ezt a lehetőséget, és a Bizottság élni kíván szerepével. Szükségünk van az Európai Parlament támogatására, különösen a Lisszaboni Szerződést és az Európai Parlament hatásköreinek kibővítését követően, és úgy gondolom – és ezt az Európai Parlament egykori tagjaként mondom –, hogy ez az Európai Parlament és a Bizottság közötti együttműködés lehetővé fogja tenni számunkra, hogy jó eredményeket érjünk el

213

214

HU


ebben az ágazatban, amely ennyire kulcsfontosságú az európai gazdaság növekedése és versenyképessége tekintetében. Marian Harkin (ALDE). – Biztos úr, köszönöm válaszát, és gratulálok a Bizottságnak abbéli munkájához, hogy megpróbálja biztosítani, hogy Európa élén maradjon annak, amit ön „harmadik ipari forradalomnak” nevezett. A magas szintű csoport számos kérdéssel foglalkozott, ezek egyike volt ez a „halál völgyének” nevezett időszak, más szóval az a szakadék, amely elválasztja a kreatív ötletet a piactól, és rámutatott, hogy Európa gyakran elveszti az első lépésből származó előnyét. Beszélt továbbá több úttorlaszról, például egy szellemi tulajdonnal kapcsolatos európai szabadalom hiányáról, valamint a már érvényben lévő szabályozási keret széttöredezettsége csökkentésének szükségességéről. Kérdésem tehát az, hogy tett-e, és ha igen, milyen lépéseket tett a Bizottság ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban? Antonio Tajani , a Bizottság alelnöke. – (IT) Köszönöm, Harkin asszony, egyrészről, hogy elismerte a Bizottság munkáját, másrészről hogy nagyobb elkötelezettségre szólít fel a végrehajtás terén. Jelenleg a szakértői csoport szakpolitikai ajánlásaira várunk, mielőtt meghatároznánk a Bizottság végleges stratégiáját. A félidős munkadokumentumban a szakértői csoport egy három pilléren alapuló hidat javasolt az innováció terén tapasztalható szakadék áthidalására. A három pillér három feltételt jelent, amelyet teljesíteni kell, hogy lehetővé váljon a kulcsfontosságú alaptechnológiák alkalmazása az Európai Unióban. Az első pillér a technológiai kutatással kapcsolatos. Európának versenyképesebb technológiákat kell kifejlesztenie a szabadalmaztatott prototípus szakaszig. Ehhez arra van szükség, hogy az Unió kutatási programjai jobban összpontosítsanak a technológiai kutatásra. A második pillér a termékbemutatással kapcsolatos. A technológiai sikereket versenyképes termékekké kell alakítanunk, és ehhez az Unió kutatási programjainak kiegyensúlyozására van szükség, hogy előmozdítsuk a demonstrációs projekteket. A harmadik pillér a globális szintű ipari versenyképesség. Európának fenn kell tartania jelenlegi termelési kapacitásait, vagy új kapacitásokat kell létrehoznia, hogy innovatív termékeink versenyezni tudjanak a globális piacon az ár és a mennyiség terén. Javítanunk kell tehát a keretfeltételeket a befektetők számára, hogy befektetésre ösztönözzük őket az Európai Unióban. Beruházást kell tehát idevonzanunk, ugyanakkor fejlesztenünk kell az összes uniós programot, amely segíteni tudja ezt a rendkívül fontos ágazatot, és meg kell próbálnunk megszüntetni a szakadékot a kutatás és alkalmazás között, ami sok termelési ágazatra jellemző. Ez a kutatásból az alkalmazásig való átmenet egy olyan probléma, amellyel a teljes ipari ágazatnak szembe kell néznie. Ezért támogatom, és ezért támogattuk a klaszterpolitikát – körülbelül 2000 van belőle –, amely lehetővé teszi a kutatás és az ipar, az egyetemek, a kutatás és ipar és innováció közötti kapcsolatok kialakítását, hogy ipari rendszerünket versenyképesebbé tegyük. Ez a jelenlegi helyzet, Harkin asszony. Folytatjuk munkánkat, és alaposan meg fogok vizsgálni minden, az Európai Parlamenttől érkező javaslatot, és foglalkozni fogok minden útmutatással, amelyet ez a Ház ad számomra.

05-04-2011

05-04-2011

HU


14. kérdés, előterjesztette: Chris Davies (H-000112/11) Tárgy: Az uniós halászati ágazat jövője A Bizottság jelezte, hogy az uniós halászterületek legnagyobb részét fenntarthatatlan módon kezelik. Vázolná-e a Bizottság, hogy hogyan értékeli a halászati ágazat és az azon belüli foglalkoztatottság jövőjét, amennyiben nem változik az aktuális politika, folytatódnak a jelenlegi gyakorlatok, továbbá nem történnek reformok a kapacitásfölösleg csökkentésére és a halak visszadobásának mérséklésére, és amennyiben nem hoznak intézkedéseket a fenntartható gyakorlatok előmozdítására? Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Amikor a szolgálataim megkezdték a közös halászati politikáról szóló reformcsomag elkészítését, alapos hatásvizsgálatot készítettek több lehetséges reformlehetőséggel kapcsolatban. Ezeknek a lehetőségeknek az egyike, hogy a jelenlegi politikát folytatjuk 2013-at követően is. Ezt a status quót használták referenciaként a többi lehetőség hatásainak összehasonlításához. A status quo forgatókönyv figyelembe vesz új hosszú távú gazdálkodási terveket, az ellenőrzési rendeletet, és a jogellenes, nem bejelentett halászattal kapcsolatos rendeletet. A status quo forgatókönyv eredményei egyértelműek: ha nem változtatjuk meg politikánkat, akkor 2020-ra elképzelhetetlen lesz általában az állományok fenntarthatósága. A környezeti fenntarthatóság tekintetében a vizsgált állományoknak csak 6%-a érné el a legnagyobb fenntartható hozamot 2020-ra. Ezt azzal a kötelezettségvállalásunkkal kell összehasonlítani, hogy 2015-re elérjük a legnagyobb fenntartható hozamot. Tehát ha fennmarad a jelenlegi helyzet, akkor semmiképp nem fogjuk tudni teljesíteni a legnagyobb fenntartható hozam 2015-re való elérésével kapcsolatos kötelezettségünket. A halászati flottáink gazdasági teljesítménye terén a status quo forgatókönyv alkalmazása esetén csak néhány flotta lesz gazdaságilag versenyképes. A halászati ágazat egészének a nyeresége nullához közeli, vagy még rosszabb lesz. Végezetül, a társadalmi fenntarthatóság tekintetében is hasonló a helyzet. A foglalkoztatás a halászati ágazatban a jelenlegivel azonos ütemben csökkenne; a bérek alacsonyak maradnának, ami egyre kevésbé vonzóvá tenné a halászatot a fiatalabb generációk számára. A status quo fenntartása tehát nem elképzelhető a Bizottság számára. Szükség van a reformra, és dolgozunk rajta. Chris Davies (ALDE). – A biztos asszony meglehetősen lehangoló képet festett, azt állítva, hogy ha a jelenlegiek szerint haladunk tovább, sötétek a kilátások, a halászflották sok esetben gazdaságilag életképtelenné válnak, és csökkennek a munkalehetőségek a halászok számára. Ugyanakkor nem lehet, hogy a csökkenés jobb, mint a másik lehetőség? Valójában nem tudjuk. Nincs tudományos ismeretünk halászatunk 50%-áról. Tudjuk, hogy több évtizedes túlhalászást követően a halállományok sok esetben alacsonyak. Az igazság az, hogy a helyzet nagyon törékeny. Nagyon sérülékenyek vagyunk. Biztos úr, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy ha a jelenlegiek szerint haladunk, ezeknek a halászatoknak jó része teljesen összeomlik. Barbara Matera (PPE). – (IT) Egyetértek képviselőtársamnak a mediterrán-térségbeli halászati ágazattal kapcsolatos aggályaival, valamint a tengeri ökoszisztémák védelmével kapcsolatos aggodalmakkal. Ugyanakkor figyelembe véve a tengerrel kapcsolatos iparágakat

215

216

HU


érintő társadalmi-gazdasági nehézségeket, és különösen azokat a tengeri közösségeket, amelyeket csapdába ejtett az európai szabályozások merevsége, azt kérdezem, hogy a Bizottságnak szándékában áll-e kiegyensúlyozott és azonnali megoldásokat találni egyrészt az ökoszisztémák, másrészt az ágazatban dolgozó európai polgárok védelme érdekében. Seán Kelly (PPE). – Elég lehangoló képet fest, biztos asszony. Az egyik probléma, amelyet Davies úr kiemelt kérdésében, az a visszadobások kérdése. Nemrégiben találkoztam egy halásszal, aki azt állította, hogy felfedezett vagy kitalált egy olyan hálót, amely véget vet a visszadobásnak a tonhalhalászat terén. Hajlandó lenne ezt megvizsgálni a biztos asszony? Úgy gondolja, hogy lehet olyan technológiát alkalmazni, amely megszünteti, vagy legalább csökkenti a visszadobásokat? Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Ha folytatjuk a jelenlegi helyzetet, akkor igen, szembe kell néznünk több állomány összeomlásának lehetőségével, és ez nem megengedhető. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy helyzetünk nagyon törékeny. Ha szélsőséges helyzettel kell szembenéznünk, a következmények igen súlyosak lesznek. Ezért van szükség a reformra, és ezért fogjuk megvizsgálni, hogy melyik a legjobb előremutató út, hogy egyensúlyt érhessünk el az állományok fenntarthatósága és a reform társadalmi-gazdasági hatása között. Ugyanakkor engedjék meg, hogy egyértelműen fogalmazzak: nem arról van szó, hogy előnyben részesítjük a környezet védelmét halászaink védelmével szemben. Törődünk halászainkkal és az elkövetkezendő generációkkal. Ezért van szükségünk a reformra, mert, hogy őszinte legyek önökkel, ha nem lesznek halállományok, akkor a halászoknak a Mediterrán-térségben és az összes többi európai vízen nem lesz jövőjük. Ahhoz, hogy biztosítsuk a halászati ágazat jövőjét, reformra van szükség. Szándékunkban áll megalapozott javaslatok előterjesztése, és szándékunkban áll, hogy megélhetést biztosítsunk halászainknak. Ezt szeretnénk tenni. Egy másik képviselő utalt a halászeszközök szelektivitására. Szolgálataink nagy örömmel vizsgálnak meg minden új eszközt, és a szelektivitással kapcsolatos minden innovációt. Szeretném azt is elmondani, hogy az új finanszírozási rendszer keretében a válság ellenére bőkezűen szándékozunk pénzt biztosítani annak érdekében, hogy a szelektivitással kapcsolatos fejlesztéseket bevezessék. Nagyon üdvözlendőnek tartok minden olyan kezdeményezést az ipar – a halászaink – részéről, amelynek célja a halászeszközök szelektivitásának fejlesztése. Általánosságban szeretném elismételni, hogy a status quo fenntartása nem lehetőség. Nem lehetőség az állományok fenntarthatósága, halászaink megélhetése és a part menti közösségek jövője tekintetében. Ezért van szükség a reformra. Elnök. – 15. kérdés, előterjesztette: Jim Higgins (H-000127/11) Tárgy: A cápauszony levágásának betiltására irányuló javaslat Annak fényében, hogy az Európai Parlament képviselői a közelmúltban kinyilvánították, hogy támogatják a cápauszony levágásának betiltását, valamint tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa az említett gyakorlatot tiltó jogszabályt fogadott el – továbbá más országok is komolyan tervezik hasonló rendelkezések bevezetését –, milyen jogszabályi választ javasol a Bizottság a képviselők aggodalmaira?

05-04-2011

05-04-2011

HU


Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Szeretném megköszönni a tisztelt képviselőnek a kérdést, mivel ez lehetőséget kínál számomra, hogy tájékoztassam a Házat a cápauszony levágásával kapcsolatban. Az uszonylevágást 2003 óta tiltják egy tanácsi rendelet alapján a bárhol a világon halászó uniós hajókon, és az összes uniós vízen halászó hajón. A cápauszony levágását általánosságban tiltják. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi – és ezzel a problémával szembesülünk – bizonyos körülmények között a fedélzeten történő feldolgozást, beleértve az uszonyok eltávolítását is a hajók fedélzetén, miközben kötelezővé teszik minden cápatetem fedélzeten tartását. Ezért kell szembesülnünk a cápauszony levágásának problémájával az utóbbi években. Egy cselekvési tervet terjesztettünk elő 2009 februárjában, és számos intézkedést hoztuk azóta. Aktívan együttműködünk továbbá regionális szervezetekkel, hogy hatékony gazdálkodási rendszereket vezessünk be a legkiszolgáltatottabb cápafajok esetében, és hogy biztosítsuk fenntartható kiaknázásukat. A probléma kezelésére tehát egy nyilvános konzultációra van szükség, és mostanra már néhány hónapja tart ez a nyilvános konzultáció. A konzultációs dokumentum három fő lehetőséget mutat be, amelyeket jelenleg tárgyalnak a szakemberek az egész világon az ellenőrzések javítása és a teljes megfelelőség biztosítása érdekében. Sok érdekelt, köztük a halászati ipar, tudósok, vezetők és nem kormányzati szervezetek, valamint a lakosság is küldött nekünk észrevételeket. Szeretném megnyugtatni önöket, hogy nagyon komolyan veszem a cápák védelmének kérdését. Felkértem ezért a szolgálataimat, hogy alaposan tanulmányozzák az összes beérkezett hozzájárulást. Ezután elkészítünk egy hatásvizsgálatot, amelyre, ahogy tudják, szükség van a szabályozás módosításához. Szándékaim szerint a lehető leghamarabb el fogunk fogadni egy jogalkotási javaslatot. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy prioritássá tettem ezt a kérdést, hogy ne veszítsünk több időt. Szeretném azt is elmondani, hogy a Bizottság sok intézkedést hozott általában a fenntartható gazdálkodás és a cápák védelme érdekében a cápauszony levágásának betiltására irányuló erőfeszítések mellett. Előterjesztettünk egy cselekvési tervet, és számos intézkedést hoztunk azt követően. Betiltottuk a heringcápa, az óriáscápa és a fehér cápa halászatát az uniós vizeken. Betiltottuk az eresztőhálók használatát 200 méternél mélyebben a mélyvízi cápák védelme érdekében. Múlt évben – és ezt szeretném hangsúlyozni – fenntartható és tudományosan megalapozott kvóták bevezetését javasoltuk a különböző cápafajokkal kapcsolatban. Nagyon nehéz tárgyalásokat folytattunk ezen a téren a Tanáccsal. Nem volt könnyű feladat, de végül sikert értünk el, és most van egy fenntartható javaslatunk erre az évre, és remélem, a következő évre. Jim Higgins (PPE). – Elnök asszony, barbár dolog a cápák uszonyának levágása. Embertelen, barbár tett. A tengerbe visszadobva a cápák meghalnak. Ez egy olyan gyakorlat, amelyet be kellene tiltani. A Bizottság a 2003. évi rendeletére hivatkozott, de az egyszerűen nem működik. Megértem, hogy ez nagyon nehéz kérdés. De hogyan biztosítják a rendet? Egy olyan rendeletre van szükségünk, amely teljes körűen tiltja ezt a gyakorlatot. Konkrétan egyes fajok eltörléséről, teljes kihalásáról beszélünk. Az adatok magukért beszélnek. Jelenlegi becslések alapján például 2009-ben 26 millió és 73 millió közötti cápauszony került forgalomba a világon. Ez valóban nagyon jövedelmező üzlet. Teljesen be kell tiltanunk. Barbár dolog, nem lenne szabad elnézni, és egyszer és mindenkorra be kell tiltanunk. Élen kell járnunk e tekintetben.

217

218

HU


Brian Crowley (ALDE). – 2003-ban betiltották a cápauszony halászatát. Hasonlóan, most itt van a makrélával kapcsolatos helyzet az Európai Unióban, amellyel kapcsolatban van egy európai szintű és egy, az Európai Gazdasági Térség szintjén működő megállapodás a makrélahalászat csökkentéséről. Ugyanakkor azt látjuk, hogy mind Izland, mind a Feröer-szigetek fejenként 150 000 tonnányit fogott ki, és ez közvetlen hatással van az európai halászflották fenntarthatóságára. Milyen lépéseket lehet tenni tehát? És különösen, be lehet-e vezetni kereskedelmi szankciókat e két terület ellen? Chris Davies (ALDE). – Mivel az oroszlánok eltűnőben vannak Afrikából és a cápák eltűnőben vannak tengereinkből, értékelem, amit a biztos asszony tenni próbál, de ezeket a dolgokat nagy mértékben a piac irányítja. Nagy kereslet volt Ázsiában a cápauszony iránt, és rengeteg pénzt csinálnak ebből. Ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy megfelelően irányítani és mérni tudjuk, hogy mi történik, biztosítanunk kell, hogy az uszonyok a cápák testével együtt kerüljenek a szárazföldre. Így újra ellenőrzésünk alá vonhatjuk a dolgokat. Remélem, hogy a biztos asszony figyelembe veszi ezt a javaslatok megfogalmazásakor. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Egyetértek a parlamenti képviselőkkel abban, hogy bár tilalom van, nem lehetünk elégedettek a helyzettel. Egyetértek önökkel, és ismerjük a valóságot, és hogy hogyan működik. Tudjuk, hogy egy nagyon jövedelmező ipar áll mindezek hátterében, de jogi keretünkkel összhangban kell intézkedéseket hoznunk, hadd magyarázzam el tehát. Az okozza a problémát, hogy jelenleg két különböző kikötőben is ki lehet rakodni az uszonyokat és a cápákat. Partra szállíthatják az uszonyokat, amelyek a nagy kereslet miatt sokkal értékesebbek, különösen Ázsiában, egy helyen, és a cápák testét egy másik helyen, ami nagyon bonyolulttá teszi az ellenőrzést. Ezért történik mindez. Ezt kell figyelembe vennünk. Ezért javasoltuk ezt a konzultációs eljárást, mert szeretnénk megküzdeni ezzel a nagyon nehéz helyzettel. Azt tudom tehát elmondani önöknek, hogy egy ambiciózus javaslatot fogunk előterjeszteni, és remélem, hogy az év végére lesz egy új jogszabály a cápauszonyokkal kapcsolatban, amely konkrét eredményeket fog hozni. Egyszer és mindenkorra szabályozni fogjuk ezt a helyzetet. A makréla helyzetével való analógia tekintetében azt tudom elmondani, hogy az Európai Unió a lehető legtöbbet tette. Szeretném elmondani, hogy a tagállamok nagyon együttműködőek voltak ezen a területen, és hogy halászainknak és iparunknak sok áldozatot kellett hoznia az állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Ezért keserít el minket, amikor Izland és a Feröer-szigetek egyoldalú megközelítéssel álltak elő, és önhatalmúan növelték saját kvótáikat. Ezt egyszerűen nem fogadhatjuk el. Jelenleg dolgozunk ezen az ügyön – szolgálataim együtt dolgoznak a kabinettel és a kereskedelmi biztos, de Gucht úr szolgálataival –, és egy jogalkotási javaslatot fogunk előterjeszteni az ilyen helyzetek fennállásakor alkalmazható jogi fegyver létrehozása érdekében. Jelenleg is vannak eszközeink, de a rendelkezésünkre álló jogi fegyverek csak a friss halra vonatkoznak, többek között a makrélára, de nem vonatkoznak a makrélából készült termékekre, és különösen nem a halolajra és a hallisztre, amelyek Izland és a Feröer-szigetek két legfontosabb exportterméke. Produktívnak kell lennünk tehát ezen a téren. A Bizottság minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a következő halászati szezonban biztosítva legyen az állományok fenntarthatósága.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Elnök. – 16. kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (H-000142/11) Tárgy: Új mediterrán tengeri stratégia Szükség van egy új mediterrán tengeri stratégiára, mely részét képezné egy 25 kezdeményezésből álló, a mediterrán térségre vonatkozó integrált cselekvési tervnek, válaszul a Földközi-tenger partjain fekvő arab országokban történt legújabb fejleményekre. Az Európai Unió olyan jogszabályokat és stratégiát dolgozott ki, amelyek elősegítik a tenger fenntartható használatát, megóvják a tengeri ökoszisztémákat és megvédik a tengerhez kapcsolódó gazdasági és társadalmi tevékenységekhez szükséges forrásokat. Választ tudna-e adni a Bizottság az alábbi kérdésre: Tervezi-e, hogy az új euro-mediterrán politika keretében új tengerstratégiai célkitűzéseket fogad el? Milyen előrehaladás történt a mediterrán térségre vonatkozó kezdeményezések tekintetében, például a Földközi-tenger szennyezés-mentesítésére? Mely eszközökkel tudja megkönnyíteni a mediterrán térség alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, és elhárítani az áradásokkal, a part menti erózióval és a további súlyos talajromlással járó veszélyeket? Hogyan illeszthetők a mediterrán tengeri stratégiába az energiaszállításra vonatkozó projektek? Előreláthatóan milyen intézkedéseket hoznak majd és milyen, a mediterrán partnerekkel való együttműködési formákat terveznek a tengeri hajózás védelme érdekében és a tengeri úton történő illegális bevándorlás megakadályozására? Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Köszönöm Kratsa-Tsagaropoulou asszonynak a kérdést, mivel lehetőséget biztosít, hogy szóljak erről a rendkívül bonyolult helyzetről a mediterrán térségben. Szeretném tájékoztatni a Parlamentet, hogy a Bizottság nemrég fogadta el a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményt, amely több javaslatot tartalmaz azoknak a kihívásoknak a kezelésére, amelyekkel a régiónak a közelmúltbeli eseményeket követően szembe kell nézni. Ahogy tudják, ez egy különleges helyzet, amely nagyon törékeny és nagyon aggasztó. A Bizottság nagyon elégedett kezdeményezésének általános jóváhagyásával. A közleményt nagyon pozitívan fogadta az összes tagállam, és remélem, a Parlament is. Engedjék meg, hogy bemutassak pár tevékenységet, amelyet mostanáig végeztünk egy új mediterrán tengeri stratégia létrehozásának céljával. Először is, egy integrált tengerpolitika létrehozásával kapcsolatban; már létrehoztunk egy ezzel a politikával foglalkozó munkacsoportot, amelyben részt vesz a Földközi-tenger partján fekvő összes ország, és regionális egyezményeket. Ezt egy horizontális fórumként tervezzük továbbvinni, amely az összes tengerrel kapcsolatos tevékenységgel, együttműködéssel és finanszírozással foglalkozik a régióban. A kezdeményezés része az első technikai segítségnyújtási projekt, amelyet az európai szomszédságpolitika részeként indítottunk, és amely a földközi-tengeri integrált tengerpolitika létrehozásával foglalkozik. Szeretném tájékoztatni a Parlamentet továbbá egy közelmúltbeli kezdeményezésről, amelynek keretében egy közös együttműködési projektet indítottunk a mediterrán térségben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel és az Európai Beruházási Bankkal. Bízom ebben a kezdeményezésben, és remélem, hogy gyümölcsöző lesz. Célzott cselekvéseket fogunk

219

220

HU


megfogalmazni a tengeri növekedéssel, munkahelyekkel és tengerészeti képzéssel kapcsolatban, ami nagyon fontos a mediterrán régió számára. Integrált tengerfelügyeleti intézkedéseket is fogunk hozni, és a magánszektort is bevonjuk, mivel úgy gondolom, hogy ez abszolút szükségszerű a tengerrel kapcsolatos kérdések kapcsán. Ezzel párhuzamosan a Bizottság támogatni kívánja egy fórum megszervezését a földközi-tengeri parti őrségek számára az egész régióban. Szintén fokozni fogjuk erőfeszítéseinket a halászati ellenőrzés terén képzéseken, workshopokon és közös ellenőrzésen keresztül, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) együttműködésben. A környezetvédelmet és az éghajlatváltozást illetően, uniós szinten a Bizottság jelenleg azon dolgozik a tagállamokkal, hogy jó környezeti állapotot érjünk el a tengerekben 2020-ra. Regionális szinten az EU és tagállamai a barcelonai egyezmény keretében együttműködnek a földközi-tengeri partnerországokkal a szennyezés megelőzésének elősegítése, valamint a válaszadás javítása érdekében az Unióval határos összes régióbeli tenger esetében. A migrációval kapcsolatos problémákat és a közelmúltbeli régióbeli fejleményeket illetően, a Bizottság elkötelezett, hogy segítséget és támogatást nyújtson azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek hirtelen migrációs nyomással szembesülnek, és kész pénzügyi támogatást nyújtani számukra. Jelenleg dolgozunk a Külső Határok Alapból, valamint esetleg a Visszatérési Alapból és az Európai Menekültügyi Alapból mozgósítható rendkívüli pénzügyi keretösszegek meghatározásán a 2011-re már elkülönített pénzösszegek mellett. A külső határok felügyeletét illetően, a Bizottság folyamatos kapcsolatban van a Frontex-szel, amely elindította a Hermes 2011 közös műveletet az Unió külső határainak ellenőrzésére a régióban. A Frontex, az Europollal együtt, célzott kockázatelemzést készít arról, hogy a bűnszervezetek és a terrorista hálózatok hogy használhatják ki az ingadozó politikai helyzetet, valamint az illegális migrációs áramlásokat is nyomon követik. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE). – (EL) Köszönöm, biztos asszony, hogy bemutatta az Európai Bizottság terveit és új iránymutatásait, valamint személyes vállalását, hogy egy új helyzetet teremt a mediterrán térségben. Egy konkrét kérdést szeretnék feltenni: hogyan értékelné a Földközi-tenger megtisztításával és az energiaátadással kapcsolatban már folyamatban lévő terveket, hogyan illeszkednek ezek a tengerpolitikához, és várakozásai szerint milyen hozzáadott értéket jelenthetnek az ön által említett új politikai tervek? Giovanni La Via (PPE). – (IT) Biztos asszony, az új földközi-tengeri halászati politika összefüggésében, és figyelembe véve a Földközi-tenger déli partjain fekvő, súlyos válságot átélő országokban kialakult helyzetet, úgy gondolja, hogy a kohéziós politika keretében a határokon átnyúló együttműködés ténylegesen kezelni tudja a helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldásokat tud szolgáltatni a határokon átnyúló politikák és halászati politikák tekintetében, amelyek lehetővé teszik számunkra az állományok helyreállítását a mediterrán térségben, és megkönnyítik a fellendülést ebben a gazdasági ágazatban? Ivo Vajgl (ALDE). – (SL) Elnök asszony, egy kérdést szeretnék feltenni a biztos asszonynak azzal kapcsolatban, hogy sok európai ország egy olyan országra próbálja áthárítani problémáit, halászattal kapcsolatos problémáit, amely formálisan és jogilag nem létezik. Nyugat-Szaharára gondolok.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A Bizottság kiterjesztette mandátumát, vagy inkább megbízatást kapott, hogy halászati megállapodást hozzon létre Marokkóval. Elmagyarázná nekünk, milyen biztosítékok vannak arra vonatkozóan, hogy azokat az erőforrásokat, amelyeket ebből a megállapodásból kapunk, a nyugat-szaharai emberek javára fogjuk felhasználni, és nem csak arra, hogy kielégítsük az európai halászok szükségleteit. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Egyetértek Grässle asszonnyal, hogy az energiatranszfer miatt a mediterrán térségben valóban nagy esélye van a szennyeződésnek. Ez kockázatot jelent, mivel a Földközi-tenger egy meglehetősen zárt tenger, és nem tud ellenállni az esetleges szennyezésnek. Tehát növeljük és megerősítjük együttműködésünket, a Bizottság együttműködését a tagállamokkal. Szeretném elmondani Grässle asszonynak, hogy Potočnik biztos úr és én a jövő héten Görögországba látogatunk, és foglalkozni fogunk a Földközi-tenger szennyezésének kérdésével. Arról is szeretném tájékoztatni, hogy a mediterrán országok szintén jobban hozzájárulhatnának a hajók okozta szennyezés kimutatásához és megelőzéséhez azáltal, hogy részt vesznek az EMSA műholdas hajómegfigyelési rendszerében, mint például a biztonságos tenger hálózatok vagy a tiszta tenger hálózatok. Léteznek ezek a rendszerek, és arra fogjuk bíztatni a mediterrán térség tagállamait, hogy vegyenek részt ezekben a rendszerekben, hogy észleljék a hajók esetleges szennyezését. Szeretném elmondani, hogy nemcsak a tagállamainkat ösztönözzük, hanem szomszédainkat is tárgyalásokon és együttműködésen keresztül, hogy elérjük ezt a célt. A regionális együttműködés tekintetében igen, teszünk néhány kezdeményezést ezen a területen, és számos kezdeményezés van a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) keretében, és jelenleg egy új stratégián is dolgozunk, egy tengeri stratégián az adriai és a jón régióban. Jelenleg együtt dolgozunk az Adriai- és a Jón-tenger körül található tagállamokkal: Olaszországgal, Szlovéniával és Görögországgal, de más régióbeli szomszédokkal is, Horvátországgal, Montenegróval és Albániával. Megpróbálunk létrehozni egy tengeri együttműködési stratégiát a régióban. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez valóban lehetőség lesz a kohéziós alapoknak, ahogy azt a tisztelt képviselő már elmondta. Végezetül, egy rövid megjegyzés Nyugat-Szaharával kapcsolatban: igen, sok aggodalom övezi az igazi kedvezményezettek jogait, hogy felhasználják azt a pénzt, amelyet Marokkónak biztosítunk a halászati megállapodás részeként. Ezért kértük a marokkói kormányt, hogy szolgáltassanak adatokat nemcsak a megállapodás általános végrehajtásáról, hanem a megállapodás regionális megközelítéséről, és a különböző marokkói régiókban történő elosztásról is. Meg fogjuk újítani a jegyzőkönyvet egy egyéves átmeneti időszakra, hogy megtudjuk, folytatható-e vagy sem. Erre haladunk, nagyon óvatosan, ebbe az irányba. Elnök. – 17. kérdés, előterjesztette: Georgios Papanikolaou (H-000108/11) Tárgy: Az egyetemi kutatók képzése az innovációra vonatkozó kiemelt kezdeményezés keretén belül A Bizottság közelmúltban kiadott, az „Európa 2020 – Az innovatív Unió” (2. fejezet) kiemelt kezdeményezés címet viselő közleménye többek között azzal a kötelezettséggel foglalkozik, amely értelmében a tagállamoknak közzé kell tenniük a nemzeti stratégiai programjaikban foglalt, elegendő számú kutató képzésére vonatkozó célkitűzések eléréséhez vezető stratégiákat. A közleményből kiderül, hogy a Bizottság még ugyanebben az évben

221

222

HU


támogatni kívánja az európai felsőoktatási intézmények eredményeinek értékelésére szolgáló nemzetközi többdimenziós rendszer kidolgozását. Választ tudna-e adni ezért a Bizottság az alábbi kérdésekre: Hogyan gondoskodik arról a Bizottság, hogy 2020-ra elérjék a 3%-os globális kutatási célszámot és ne legyen különbség a tagállamok között a beruházások tekintetében? Úgy véli-e a Bizottság, hogy az euróövezet tagállamait érintő pénzügyi válság veszélybe sodorhatja a kijelölt célok megvalósítását? Milyen kritériumokat alkalmaznak az európai felsőoktatási intézmények értékeléséhez és a kutatás terén a legjobb eredményeket elért intézmények meghatározásához? Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – A 3%-os K+F-intenzitási célkitűzés tekintetében az innovációs sürgősség Európában az intelligens növekedés támogatására és a társadalmi kihívások kezelése iránti elkötelezettségre szólít fel. Az innovációs eredménytábla azt mutatja, hogy az EU tért veszt az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben, miközben Brazília és Kína felzárkóznak az EU-hoz. A 3%-os K+F-intenzitási célkitűzés rendkívül fontos hozzájárulást tesz ennek a kihívásnak a kezeléséhez. Az Európai Tanács felszólította a tagállamokat, hogy ambiciózus és reális nemzeti célkitűzéseket fogalmazzanak meg, figyelembe véve a K+F-beruházás kezdeti szintjét és gazdaságuk főbb strukturális jellemzőit. Múlt évben a tagállamok és a Bizottság kétoldalú párbeszédeket kezdeményezett. Mostanra majdnem minden tagállam meghatározott nemzeti K+F-intenzitási célkitűzéseket, amelyeket nemzeti reformprogramjaikban véglegesítenek 2011. április végéig. Idén január 12-én a Bizottság elfogadott egy közleményt az éves növekedési jelentéssel kapcsolatban. Ez tartalmaz egy listát a nemzeti K+F célkitűzésekről, amelyek általánosságban ambiciózusak és reálisak is, és a koordináció egy új ciklusának kezdetét jelöli ezen a téren. Értékelés fog készülni a nemzeti kutatási és innovációs politikákról és eredményekről, amelynek célja, hogy meghatározza a növekedés és fellendülés útjában álló főbb akadályokat a válság utáni időszakban, amikor még mindig érvényesek a pénzügyi megszorítások. Létfontosságú egy kitűnő kutatóbázis, ha el akarjuk érni a 3%-os K+F-intenzitási célkitűzést, és ha Európa még innovatívabbá akar válni. Európának legalább egymillióval több kutatói állásra van szüksége, ha a 3%-os K+F-intenzitási célkitűzést el akarjuk érni 2020-ra. Jelentősen több új kutatóra van szükség, mivel sok kutató nyugdíjba fog menni ez időtartam alatt. Az egyetemek és természetesen az ipar kutatói kiválóságából a szélesebb társadalom is profitálni fog. A fejlődés összefügg a felsőoktatási intézmények magas színvonalával. Az innovációs eredménytábla nemzetközileg elismert mutatókat használ, hogy összehasonlítsa Európa teljesítményét versenytársaink teljesítményével. E mutatók közül három az 1000 lakosra jutó, 25–34 év közötti, friss doktori címmel rendelkezők száma, amely mennyiségi kritérium; a millió lakosra jutó, nemzetközi tudományos publikációkban való részvétel; valamint a tudományos publikációknak a világszerte legtöbbet idézett 10%-ába eső publikációk százalékos aránya az ország összes tudományos publikációjához viszonyítva, mindkettő minőségi kritérium. Az Egyesült Államok növelte előnyét a nemzetközi publikációkban való részvétel terén, és jelenleg 37%-kal magasabban áll, mint az EU. Egy júniusra elkészülő megvalósíthatósági tanulmány eredményeitől függően a Bizottság támogatni fogja egy független, többszintű nemzetközi rangsorolás kialakítását a felsőoktatási intézmények teljesítményének mérésére.

05-04-2011

05-04-2011

HU


A tanulmány foglalkozik a teljesítménnyel, és nemcsak a kutatás terén, hanem olyan más fontos területeken is, mint az innováció, az oktatás, a regionális szerepvállalás és a nemzetközivé tétel. A koncepció többdimenziójú volta lehetővé fogja tenni a tanulók, a politikai döntéshozók és maguk az egyetemek számára, hogy kiválogassák a számukra fontos dimenziókat és a kapcsolódó mutatókat, és elkészítsék az igényeikre szabott sorrendet. Az érdekeltek aktívan részt vesznek a megvalósíthatósági projekt elkészítésének minden szakaszában. Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Nagyon köszönöm, biztos asszony, válaszát. Ugyanakkor emlékeztetném arra, hogy amikor a Lisszaboni Stratégiát terveztük nyolc évvel ezelőtt, 2003-ban, körülbelül ugyanezt mondtuk: hogy az innovációra és a kutatásra kell alapoznunk, hogy egy versenyképesebb gazdaságot hozzunk létre. Ön több mint egy éve biztos, és úgy gondolom, elég tapasztalattal rendelkezik, hogy elmondja: miből gondolja, hogy ez alkalommal sikeresek leszünk az új 2020 stratégiában, és hogy az eredmények nem az előző stratégia eredményeihez lesznek hasonlóak, amely végső soron teljes kudarcba fulladt. Seán Kelly (PPE). – A felsőoktatási intézményeket illetően azt szeretném megkérdezni biztos asszonytól, hogy egyetért-e azzal, hogy az európai intézményeknek az akaratuk és képességük is megvan arra, hogy növeljék színvonalukat, javítsák besorolásukat a világban, és fejlesszék az egymással való együttműködés képességét, hogy elkerüljék a kutatások megkettőzését. Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – Mi a különbség most azzal szemben, amit Lisszabonban ígértünk meg? Úgy gondolom, az első dolog, hogy az innováció és a kutatás most az európai politika középpontjában áll. Elkötelezettség tapasztalható nemcsak a Bizottság, valamint a tagállamok és a Parlament, hanem az Európai Tanács részéről is. Nagyon erős nyomon követést végzünk. 34 „innovatív uniós” kötelezettségvállalást tettünk – amelyekért különböző kollégáim felelősek –, amelyek terén rendszeresen nyomon követjük a fejleményeket, a változásokat, az előrelépéseket, hogy mit teljesítettek, vagy mit nem teljesítettek, és miért nem. Minden évben reméljük, hogy sikerül létrehozni egy „innovációs konventet”, ahol összehozzuk az összes érdekeltet, hogy megvizsgáljuk az előző évben elért eredményeket. Nagyon erős ellenőrzés van tehát most, és úgy gondolom, annak idején itt rontottuk el – vagy nem értük el, amit el akartunk érni – Lisszabonban. Ott van továbbá az éves növekedési jelentés, és ott lesznek a nemzeti reformprogramok, amelyekben a tagállamok nagyon egyértelműen meghatározzák célkitűzéseiket, és hogy hogyan kívánják elérni azokat. Azt hiszem, ez egy olyan előremutató lépés, amelyre igazán szükség volt. Az egyetemek modernizálása nagy kérdés, amellyel úgy gondolom, az EU összes tagállamának szembe kell néznie. Nem jó, ha sok tagállamban csak egy vagy két egyetem van, amelyek elég jók. Minden szinten modernizálnunk kell az egyetemek rendszerét az Unióban, és el kell kerülnünk azt a megduplázódást, amelyre már utaltak, mivel mostanáig minden egyetem úgy gondolta, hogy létre tud hozni egy kiválósági központot minden egyes szakon. Ez nem lehetséges és nem költséghatékony, és rengeteg széttöredezettséget és megduplázódást jelentene, amit pont elkerülni igyekszünk. Hadd emlékeztessem ugyanakkor önöket arra, hogy a Bizottságnak nincs hatásköre ezen a területen. Azt tehetjük tehát – és Vassiliou biztos asszony kitartóan ezt teszi –, hogy elmagyarázzuk a tagállamoknak, hogy nem folytathatjuk az eddigi politikákat.

223

224

HU


Változtatnunk kell; el kell döntenünk, hogy milyen területen szeretnénk – illetve szeretne egy adott egyetem – kiválósági központot, és az egyetemek modernizálására az egész Unióban valódi programot kell bevezetnünk. Elnök. – 18. kérdés, előterjesztette: Ioannis A. Tsoukalas (H-000111/11) Tárgy: Minimális ellenőrzés és sok hiba a 7. kutatási keretprogram keretében végzett munkában A Bizottságnak az E-8013/2010 (1) kérdésre adott válasza komoly kérdéseket vet fel a 7. kutatási keretprogram ellenőrzésének hatékonyságával kapcsolatban. Az illetékes szolgálatok 2010. augusztus 31-ig 118 ellenőrzést hajtottak végre a 7. keretprogramban résztvevők 0,42%-ánál, vagyis 193 résztvevőnél. Ezzel szemben a 6. keretprogram esetén ez az arány 5,7% volt. Aggasztónak tekinthető ez az adat, mivel a becslések szerint a költségvetés több mint 4 %-át rosszul költötték el. Ha folytatódik ez a tendencia, nem kizárt, hogy a 7. keretprogram esetén még több mint 2 milliárd eurós költségvetési kiigazításra lesz szükség. Meg tudná-e válaszolni a Bizottság a következő kérdéseket: Mennyi kutatási tevékenység tartozik a 7. keretprogram alá és mennyi ellenőrzést hajtottak végre? Miből adódik a magas hibamutató? Kielégítőnek tartja-e a Bizottság az eredményeket és elegendőnek ítéli-e meg a 7. keretprogram igazgatási szabályainak egyszerűsítését? Milyen azonnali intézkedéseket tervez a felsorolt problémák megoldására? Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – Megpróbálok figyelni a tolmácsokra. Az utólagos ellenőrző tevékenység elvégzésének előfeltétele, hogy megfelelően magas számú költségtérítési kérelem álljon rendelkezésünkre a kedvezményezettek részéről. A hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, vagy a „2007–2013-ra vonatkozó hetedik keretprogram” esetében az első beszámolási időszak 18 hónappal a projekt kezdete utánra esik. Ennek eredményeképp a hetedik keretprogram költségtérítési kérelmeinek száma csak 2010-re érte el az ellenőrzéshez szükséges kritikus mennyiséget. Továbbá a Bizottság kutatással kapcsolatos ellenőrzési stratégiáját úgy tervezték, hogy a keretprogram teljes időtartama alatt több évre vonatkozóan nyújtson kellően megalapozott biztosítékot a kutatási kiadások jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban. Múlt év december 31-re a Bizottság 345 ellenőrzést zárt le a hetedik keretprogrammal kapcsolatban, 432 résztvevőnél. Ugyanebben az időszakban a 4482 millió EUR összeget kitevő, hibákból adódó pénzügyi kiigazítás a hetedik keretprogramból történő 88 633 047 millió EUR összegű kifizetés ellenőrzése eredményeképp jött létre. A kutatási keretprogramokat főleg a támogatható valós költségek visszatérítésén alapuló, költségmegosztással történő támogatásokon keresztül hajtják végre. A fő kockázat, hogy a kedvezményezettek nem támogatható költségeket is feltüntetnek költségnyilatkozatukban. A kockázatot növelik a támogathatósági feltételek és az egyes kedvezményezettek általános költségelszámolási gyakorlatai között fennálló ellentétek, különösen az a követelmény, hogy a kedvezményezetteknek személyi ráfordításokat és közvetett költségeket kell rendelniük projektjeikhez úgy, hogy azok összegéből le kell vonniuk több, az uniós társfinanszírozás szempontjából nem támogatható tételt. (1)

A válaszadás időpontja: 2010.11.25.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Ezt figyelembe véve, a Bizottság 2010 áprilisában kiadott egy közleményt, amely javaslatokat tartalmaz a kutatástámogatási szabályok és eljárások egyszerűsítésére. A szabályok és eljárások egyszerűsítése és tisztázása csökkentheti a hibalehetőséget, és nagyobb biztosítékot jelenthet a kiadások szabályszerűségére, ugyanakkor a kutatóknak a keretprogramban való részvételét is megkönnyíti, és segíti az uniós kutatáspolitikai célkitűzések elérését. Miután általános konszenzus született több területen, amelyeket még mindig be lehet vezetni a jelenlegi általános jogi keretben, idén január 24-én a Bizottság konkrét intézkedéseket magában foglaló rövid távú egyszerűsítéseket végzett, amelyeket azonnali és visszamenőleges hatállyal vezetnek be a hetedik keretprogram projektjeiben. Ioannis A. Tsoukalas (PPE). – (EL) Elnök asszony, szeretném megköszönni biztos asszonynak részletes válaszát, ugyanakkor megjegyezném, hogy egy 0,4%-os mintával a hibatartomány 4%-ra nő, vagy 50 millióból 2 millióra. Remélem, hogy a modell nem lineáris, és hogy ha 4%-os ellenőrzést végzünk, a hibaráta nem 40%-os lesz. Azt is megértem, hogy nagyon nehéz, hogy egyrészről arra kérjük a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a kezelési eljárásokat a hetedik keretprogramban, rendelkezéseket hozzon a nyolcadik keretprogram egyszerűsítésére, és hogy ugyanakkor részletesebb ellenőrzéseket kérünk. Ez ellentmondásnak tűnhet, de nem gondolom, hogy az lenne. Úgy gondolom, egy jó dolog van ebben: hogy mindannyiunkat érdekel a kutatás, és tudjuk, hogy ez Európa és a tagállamok egyedüli reménye. Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – Elnök asszony, úgy gondolom, azt kellene célul kitűznünk, hogy a lehető legegyszerűbbé tegyük a dolgokat az érdekeltek számára, és hogy biztosítsuk – amennyiben tudjuk –, hogy a kedvezményezettek közvetlenül alkalmazhassák költségelszámolási gyakorlataikat a személyi ráfordítások terén, elkerülve, hogy párhuzamos elszámolási rendszert kelljen vezetniük, ahogy eddig kellett. Ez mindenképp bonyolultságot és hibalehetőségeket eredményez. Végül is elfogadjuk – és úgy gondolom, mindenkinek el kell fogadnia –, hogy a kutatók nem érdekeltek az uniós finanszírozással való visszaélésben. Ehelyett inkább a valódi, tiszta alapkutatás érdekli őket, amely az egyes országokban tapasztalható csodálatos innovációkhoz vezethet nemcsak Európában, hanem szerte a világon. Tehát megpróbálunk mindent a lehető legegyszerűbbé tenni az érdekeltek számára. Elnök. – 19. kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ticau (H-000114/11) Tárgy: A kis- és középvállalkozások részvétele az európai kutatásban és innovációban A Bizottság 2011. február 9-én közzétette a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatásés innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyvet. Így egy nyilvános konzultációt követően a Bizottság ki fog dolgozni egy közös stratégai keretet, amely megkönnyíti egyrészt a kutatási és innovációs tevékenységek összehangolását a mai társadalom kihívásaival szembeni helytállás, az európai forrásokhoz való hozzáférés eljárásainak a kutatás és innováció javára történő egyszerűsítése, illetve a kutatási eredmények piacon történő bevezetése időtartamának csökkentése érdekében, másrészt megkönnyíti az európai vállalkozásoknak a kutatási és innovációs tevékenységekben történő nagyobb mértékű részvállalását. Az Európa 2020 stratégia összefüggésében az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ig a kutatási és innovációs tevékenységekre elkülönített alapok elérjék a GDP 3%-át. Mivel a magánszférát a kutatások és innováció terén alacsony finanszírozási szint jellemzi, a Bizottság milyen intézkedéseket tervez annak érdekében, hogy előmozdítsa a kutatási és innovációs tevékenységek uniós alapokhoz való

225

226

HU


hozzájutását ebben az ágazatban is? Melyek azok a Bizottság által tervbe vett intézkedések, amelyek által a kis- és középvállalkozások könnyebben megbirkózhatnak majd a kutatási és innovációs célokra igényelt uniós alapokhoz való hozzájutással járó nehézségekkel? Tervezi-e a Bizottság egy olyan kvóta bevezetését, amely révén az uniós alapok egy részét kizárólag a kis- és középvállalkozások számára különítik el? Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – A Bizottság elkötelezett a kis- és középvállalkozásoknak az uniós kutatási és innovációs programokból történő finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítése, valamint innovációjuk piacra juttatásának támogatása iránt. Ez prioritás a Bizottság számára, ahogy azt kijelentette az október 6-án elfogadott innovációs unióról szóló közleményben, a 2008 júniusában elfogadott európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban és az intézkedéscsomag idén február 23-án elfogadott felülvizsgálatában. Emellett a „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” című zöld könyv meghatározta a jövőbeni európai uniós kutatás- és innovációtámogatás kulcsfontosságú kérdéseit, beleértve számos konkrét kérdést arról, hogy hogyan lehet jobban megfelelni a kkv-k igényeinek. A közös stratégiai keret általános célja, hogy egyszerűbbé és vonzóbbá tegye az uniós programokban való részvételt, különösen a kkv-k számára. A jövőre nézve ebben az összefüggésben felmerülő fontos elemek a közös IT-platformmal rendelkező egyablakos ügyintézés, a jobban egységesített szabályok, az egyszerűsített finanszírozási eszközök, amelyek a teljes innovációs láncot lefedik, és az egyszerűbb és következetesebb eljárások a támogatások felvételében. A zöld könyvvel kapcsolatos konzultációt követően a Bizottság jogalkotási javaslatokat fog előterjeszteni a közös stratégiai kerettel kapcsolatban az év végére. Már most több olyan intézkedést bevezettünk a legutóbbi, hetedik keretprogramban, amelyek kifejezetten a kkv-kat célozzák, beleértve az elkülönített költségvetést. Az előrejelzések alapján a kkv-k költségvetési részesedése a jelenlegi 14,3%-ról a 15%-os célkitűzés fölé fog emelkedni a jogszabályban. A kkv-knak könnyen hozzáférhető támogatásra van szükségük. A hetedik keretprogramhoz való könnyebb hozzáférést a Bizottság és közel 600 vállalkozói szervezet, például kereskedelmi és iparkamarák, innovációs ügynökségek és regionális fejlesztési ügynökségek közötti partnerség, az Európai Vállalkozások Hálózata biztosítja. Pontosabban a kialakított iránymutatások alapján ez a hálózat, közösen és együttműködésben a hetedik keretprogram nemzeti kapcsolattartó pontjaival, támogatja a kkv-kat azáltal, hogy támogatást nyújt a figyelemfelhívásban, a keretprogramban való részvételhez szükséges kapacitás kiépítésében, új kkv-kat von be a javaslatba, a partnerkeresésbe, a kkv-kat célzó együttes fellépésekbe, valamint hogy konzultációkat folytat a kkv-kal kapcsolatos témáknak a munkaprogramokba való bevonásáról. A hálózat támogatásával több száz kkv tudott benyújtani pályázatot a hetedik keretprogramban. Zigmantas Balčytis (S&D). – Elnök asszony, a kkv-knak sok nehézséggel kell szembenézniük a kutatást és fejlesztést célzó uniós alapokhoz való hozzáférés tekintetében. Vagy nem kapnak kölcsönt, hogy biztosítani tudják a társfinanszírozást, vagy a bürokrácia jelent túl nagy terhet számukra. Tervezi-e a Bizottság közös és egyszerű szabályok kidolgozását a kkv-knak az uniós kutatási programokban való részvétele növelése érdekében? Tervezi-e a Bizottság, hogy az uniós kutatási alapok mondjuk 30%-át kizárólag kkv-knak juttatja?

05-04-2011

05-04-2011

HU


Máire Geoghegan-Quinn, a Bizottság tagja. – Három konkrét intézkedést fogadtunk el idén január 24-én azonnali hatállyal az uniós kutatási támogatások kezelésével kapcsolatban a hetedik keretprogramban, és ezek mindegyike közvetlen választ ad azokra az aggályokra, amelyeket többször fejeztek ki a hetedik keretprogram résztvevői és leendő résztvevői. Az egyik nagyobb rugalmasságot biztosít a személyes költségek kiszámítása terén. Egy másik biztosítja, hogy azon kkv-tulajdonosok kifizetései kapcsán, akik hivatalosan nem részesültek fizetésben, átalányfizetés is alkalmazható legyen. És egy közvetlenül a bizottsági szolgálatokban dolgozó, vezető tisztviselőkből álló új irányítóbizottság foglalkozik a következetlenségek feloldásával. Ez nagyon fontos a már meglévő szabályok alkalmazása tekintetében. Létrehoztunk egy kifejezetten a kkv-kra irányuló e-learning platformot. Idén lesz elérhető online, és célja, hogy megkönnyítse a kkv-k K+F projektekhez való hozzáférését. Eredményeinek feltárása ingyenes online képzést, személyre szabott információt, és ami még fontosabb, egy kommunikációs fórumot fog biztosítani. Mindezek együtt jelentősen javítani fogják a kkv-k helyzetét, és természetesen a közös stratégiai kereten belül minden bizonnyal más jó elképzelésekkel is fogunk találkozni azzal kapcsolatban, hogy mi mást tehetnénk, hogy segítsünk nekik. Elnök. – 26. kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt (H-000107/11) Tárgy: A német nagyvárosok levegőtisztasága Hogyan értékeli a Bizottság a német nagyvárosok – például München – levegőtisztasági helyzetét, és milyen intézkedéseket javasol? Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – A környezeti levegő minőségéről szóló irányelvek több határértéket határoznak meg több szennyezőanyag esetében különböző elérési határidőkkel. Amellett, hogy egyéb fórumok mellett a végrehajtási bizottsági üléseken előmozdítja a bevált gyakorlatokat, a Bizottság annak ellenőrzésére összpontosítja erőfeszítéseit, hogy az irányelvben meghatározott határértékeket tényleg elérték-e. 1996 óta az irányelv megköveteli, hogy a tagállamok átfogó stratégiát dolgozzanak ki és vezessenek be, hosszú és rövid távú intézkedésekkel. Az utóbbi különösen fontos az olyan helyzetek kezelésében, amikor fennáll például a PM 10 finompor-részecskék határértéke túllépésének veszélye. A határértékek és a tűréshatár átlépésekor azonnal el kell készíteni a terveket arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják elérni a határértékeknek való megfelelést a meghatározott időpontra. Míg a levegő minőségével kapcsolatos terveket a mért határérték-túllépéstől számított két éven belül meg kell osztani a Bizottsággal, annak eldöntése, hogy milyen intézkedéseket hoznak a levegő minőségével kapcsolatos tervekben, teljes mértékben a tagállamok hatásköre és felelőssége. Ez összhangban áll a szubszidiaritás elvével, és elismeri, hogy a nemzeti vagy helyi hatóságok a legalkalmasabbak a levegőminőségi zónájukban észlelt magas koncentráció problémájának kezelésére irányuló leghatékonyabb és egyéni esetekre szabott intézkedések kidolgozására. A megfelelés ellenőrzése a Bizottság részéről inkább arra irányul, hogy betartják-e a határértékeket, és kevésbé arra, hogy hogyan. A Németország által legutóbb benyújtott adatok a 2009-es évre vonatkozóan megerősítik, hogy a körülbelül 80 levegőminőségi zónából 70 továbbra is meghaladja a finompor-részecskékkel kapcsolatos határértékeket. A legtöbb zóna esetében idén június 11-ig meghosszabbították a teljesítési határidőt, mivel egy egyértelmű menetrendet és intézkedéseket tartalmazó levegőminőséggel kapcsolatos

227

228

HU


tervet készítettek, amely mutatja, hogy hogyan érik el a megfelelést a meghosszabbított határidőre. München egyike ezeknek a zónáknak. Azzal a feltétellel hosszabbították meg a határidőt, hogy az illetékes hatóságok úgy alakítják át a levegő minőségével kapcsolatos tervet, hogy ellenőrzés tekintetében hatékony rövid távú intézkedéseket is tartalmazzon, és hogy felfüggesztik azokat a tevékenységeket, amelyek kockázatot jelenthetnek a határértékek átlépése tekintetében. Az NO2 tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy sok tagállam hasonló problémákkal fog szembesülni, mint a finompor-részecskék esetében. A 2010 előtti túllépések, amelyet valószínűleg kiterjesztenek 2014 végéig, nem jelentik az európai jogszabályok megsértését, de egy levegőminőséggel kapcsolatos terv elkészítésének kívánalmát vonják maguk után. A tagállamoknak 2011. szeptember végéig kell benyújtaniuk a 2010-re vonatkozó adatokat. Bernd Posselt (PPE). – (DE) Köszönöm, Potočnik úr nagyon jó és pontos válaszát. Két rövid kiegészítő kérdésem van. Először is, ellenőrzi-e a Bizottság, hogy az egyes tagállamok tényleg azonos kritériumokat alkalmaznak-e, és egyenlő precízséggel végzik-e a méréseket, vagy vannak különbségek e téren? Másodszor, vannak konkrét javaslatai a levegőszennyezés csökkentésére – legalább a városokban? Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – A kritériumok azonosak az összes ország esetében. Igaz, hogy földrajzi helyzetüknek köszönhetően egyes városoknak, például Milánónak Olaszországban, nehezebb feladat elérni ugyanazokat a kritériumokat, mint más városoknak. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy az Európai Unió összes polgárának azonos egészségi és védelmi szintet biztosítsunk. Ez a helyzet e tekintetben. Természetesen, ha vannak speciális helyi vagy regionális kérdések, akkor erre figyelmet fordítunk, és a hatóságokkal együttműködve próbáljuk megoldani ezeket a kérdéseket, hogy megfelelő megoldásokat találjunk. Mindig a megoldás elérése a célunk – hogy szigorúan segítőkészek és segítőkészen szigorúak legyünk, ha úgy tetszik. A második kérdést illetően, rendes esetben nem adunk speciális ajánlásokat egy városnak vagy régiónak sem, egyszerűen mivel úgy gondoljuk, hogy a hatóságok sokkal jobban ismerik a helyzetet, mint mi. Ellenőrizzük a határértékek betartását, de általában az a szokásos megközelítés hoz jó eredményeket, amelyben különböző intézkedéseket kombinálnak, és amelyek némelyike inkább rövid távú, míg mások inkább strukturálisak. Elnök. – A következő kérdés Kadenbach asszonytól származik, akit Arsenis úr helyettesít. 27. kérdés, előterjesztette: Karin Kadenbach (H-000116/11) Tárgy: Az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiája Az Európai Tanács 2010-ben, a biológiai sokféleség nemzetközi évében ambiciózus, 2050-re vonatkozó elképzelést és 2020-as célkitűzést fogadott el az Unión belüli biodiverzitás megőrzésének tekintetében. Ezt követően a Biológiai Sokféleség Egyezmény értelmében a világ kormányai ambiciózus, a biodiverzitás megőrzésére irányuló globális elképzelést és 2020-as küldetést fogadtak el egy húsz tesztelési célt kijelölő stratégiai tervvel egyetemben. Mikorra tervezi a Bizottság a biodiverzitás megőrzésével kapcsolatos uniós és globális célok eléréséhez szükséges ambiciózus lépéseket kijelölő uniós, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia közzétételét? Meg tudja-e erősíteni a Bizottság, hogy az új stratégia 2020-ig nem von majd maga után további negatív változásokat az EU-szerte védett, Natura 2000 területeken belüli és kívüli

05-04-2011

05-04-2011

HU


élőhelyek és fajok védettségi állapotát illetően, annak érdekében, hogy 2050-ig minden élőhely és faj kedvező védettségi állapota visszaállítható legyen? A bírói kar folyamatos képzésén és a Bizottság által korábban ígért útmutatókon kívül milyen konkrét intézkedéseket terveznek az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának javítására? Tervezi-e a Bizottság egy uniós környezetvédelmi ellenőrző testület létrehozását és a környezetvédelmi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok elfogadását a Parlament felhívásának megfelelően? Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – A Bizottság most végzi az utolsó simításokat az EU biológiai sokféleségre vonatkozó új stratégiáján, amely keretet fog biztosítani a biológiai sokféleség csökkenése problémájának kezelésére irányuló cselekvések számára az elkövetkezendő évtizedben. Május elejére tervezzük ennek elfogadását. Mivel a stratégia tervezete még mindig belső konzultáción van a Bizottságban, nem tudok részleteket közölni tartalmából. Megnyugtathatom azonban önöket, hogy megfelel mind az Unió ambiciózus felhatalmazásának, amelyet a Tanács határozott meg múlt évben, mind azoknak a kötelezettségvállalásoknak, amelyet az EU tett múlt év októberében Nagojában a biológiai sokféleségről szóló egyezmény keretében. A stratégiát hat alcél körül alakították ki, amelyek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szabályok fő mozgatórugói némelyikének, valamint a biológiai sokféleségre nehezedő nyomások kezelésére összpontosítanak: természetvédelem, helyreállítás és környezetbarát infrastruktúra, mezőgazdaság és erdészet, halászat, invazív idegen fajok és az Európai Unió hozzájárulása a globális biológiai sokféleséghez. A stratégia alapvetően az EU meglévő jogszabályainak végrehajtásán alapul, beleértve a Natura 2000 hálózat hatékony és megfelelően támogatott irányítását. Azzal is rendkívül fontos foglalkozni, hogy a közös agrárpolitika és a közös halászati politika reformja, valamint a jövőbeni kohéziós politika hogyan biztosíthatja a szükséges támogatást ennek a stratégiának. A 2020-as uniós kiemelt célok megkövetelik a biológiai sokféleség csökkentésének és az ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások degradációjának megállítását. Biztosíthatom tehát önöket, hogy a stratégia tartalmazni fog ezeknek a céloknak az elérésére irányuló cselekvéseket. Ezek közé tartoznak az élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelv végrehajtásának felgyorsítására irányuló cselekvések, valamint annak biztosítása, hogy jelentős lépéseket tegyenek az európai jelentőségű fajok és élőhelyek kedvező védettségi helyzetének elérése érdekében. Általánosabban az EU környezetvédelmi jogszabályainak bevezetését és végrehajtását illetően a Bizottság egy új közleményt tervez kibocsátani az év folyamán. Nem az a cél, hogy ez helyettesítse a meglévő vonatkozó közleményeket, hanem hogy javítsa azokat a környezetvédelelem terén elért közösségi vívmányok bevezetését megalapozó átfogó általános struktúrára és tudásalapra összpontosítva. Ennek a kezdeményezésnek az összefüggésében részletesen megvizsgáljuk az uniós szintű megfigyelési és ellenőrzési képességek, valamint a nemzeti ellenőrzési rendszerek megerősítésének összes lehetőségét. El kell ismerni, hogy az EU környezetvédelmi ellenőrzéssel kapcsolatos jogi kerete már az elmúlt évek során is fejlődött, különösen egy ajánlás elfogadása következtében, amely meghatározza a környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó minimumkövetelményeket a tagállamokban, valamint megköveteli az ágazati környezetvédelmi jogszabályok különböző rendelkezéseinek bevonását.

229

230

HU


A közlemény elkészítése még folyamatban van, és a pontos tartalmáról még nem született megállapodás. Konzultációkat fogunk folytatni az érdekeltekkel, többek között a Parlamenttel vonatkozó bizottságain keresztül, hogy tagjainak lehetőségük legyen kifejezni véleményüket és hozzájárulni a szöveghez. Kriton Arsenis (S&D). – Köszönöm, biztos úr, részletes válaszát. Nagyon várjuk az EU biológiai sokféleségre vonatkozó új stratégiáját, és természetesen a Parlamentnek sok elképzelése van, és foglalkozni fogunk ezekkel. Kicsit továbbmenve Nagoja és a stratégia terén, el tudná mondani, hogyan haladunk a nagojai határozatok, és különösen a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló jegyzőkönyv végrehajtásával? Milyen előrelépést értünk el? Mik a határidők? Történt-e előrehaladás a védett tengeri területek kapcsán? Ezt külön kiemelik a nagojai célkitűzésekben. Hogyan haladunk ezen a téren? Említette továbbá, hogy erőfeszítéseket tesznek a biológiai sokféleség védelme érdekében a KAP-on belül, amely a biológiai sokféleség védelmének egyik eszköze, a Parlament azonban az érintetlen természeti területek és az útmentes területek védelmére is felszólít. Végezetül, több kommunikációra van szükségünk a Natura 2000 területeivel kapcsolatban, különösen a gazdálkodók számára. Mit terveznek tenni ezen a téren? Bernd Posselt (PPE). – (DE) Egy egyszerű kérdést szeretnék feltenni, biztos úr. Kifejezetten a természetvédelemre és a vadon élő állatok és növények védelmére összpontosítanak, vagy háziállatokkal és szántóföldi növényekkel is foglalkoznak, amelyek sokfélesége szintén igen komoly veszélyben van? Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE). – Egy dolgot szeretnék hozzátenni. Biológiai sokféleségről beszélünk. Van egy sürgős dolog ezen a téren, mégpedig hogy egyes tagállamok – köztük az enyém is – alacsonyabb célkitűzéseket szeretne elérni az Európai Unió részéről a természetvédelemmel kapcsolatos jogszabályokban. Szeretném tudni, hogy a biztos úr egyetért-e azzal, hogy alacsonyabb célkitűzések legyenek, vagy véleménye szerint ragaszkodnunk kell a jelenlegiekhez. Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Nagoját és az elért eredményeket illetően azt kell mondanom, hogy nagyon jól haladunk a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a használatukból származó előnyök igazságos és méltányos megosztásáról szóló jegyzőkönyv végrehajtásával, ezzel nincs probléma. Kisebb problémák vannak a fordítással, de jól haladunk a lényeget illetően, és már tervezzük a jogszabály előkészítését az aláírást követően, hogy áttérhessünk a ratifikációs folyamatra. Ez eltart egy kis ideig, de nem látok komoly akadályokat. A védett tengeri területeket illetően még mindig le vagyunk maradva. Próbáljuk sürgetni a dolgokat, és a Nagojában tett kötelezettségvállalások értelmében többet kell majd tennünk Európában mint jelenleg – erre kötelez továbbá a Natura 2000 maga, és a saját kötelezettségvállalásaink. A KAP és a Natura 2000 finanszírozását illetően minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni annak biztosítása érdekében, hogy ez megfelelően szerepeljen az első pillérben és a harmadik pillérben, és hogy a biológiai sokféleség megfelelő figyelmet kapjon a jövőbeni közös agrárpolitikában. Cioloş biztos úr, Hedegaard biztos asszony és én elkészítettünk egy közös levelet, amelyet elküldtünk a környezetvédelmi miniszterek tanácsa utolsó

05-04-2011

05-04-2011

HU


ülésére. A levélben megállapodtunk a témákról, valamint arról, hogy milyen irányba akarunk menni. Posselt úr kérdését illetően a teljes Natura 2000 jelenlegi formájában Európa területének körülbelül 18%-át védi az úgynevezett Natura 2000 területek formájában, és van két irányelvünk is. Az egyik a madárvédelmi irányelv, a másik az élőhelyvédelmi irányelv, amelyek egyértelműen leírják, hogy mi védett, hogyan, milyen szinten stb. Ez tehát alapvetően egy meglehetősen széles körű jogszabály, amely nem csak egyes veszélyeztetett vagy eltűnő fajokkal foglalkozik. Azt szeretnénk, ha széles körű védelem lenne, de az EU területén élő sok veszélyeztetettnek nyilvánított faj nagyon rossz állapotban van, ezért természetesen még többet kell tennünk. A célkitűzések kérdését illetően a válasz nagyon egyszerű. Jelenleg nem szabad a célkitűzések csökkentésének kérdésével foglalkoznunk, inkább a Natura 2000 bevezetésének igen fontos kérdésére kell összpontosítanunk, ami az irányítási tervek elkészítéséből és a megfelelő finanszírozás elkülönítéséből áll. Ez nem könnyű ebben a helyzetben, de mindenképp egyfajta jövőre vonatkozó beruházást jelent. Elnök. – 28. kérdés, előterjesztette: Nikolaos Chountis (H-000122/11) Tárgy: Hulladékkezelés Görögországban E-3732/2010 (2) . számú válaszában a Bizottság a hulladéklerakást a hulladékkezelés szélsőséges és a lehető legrosszabb válfajának értékeli. A tervek szerint Görögországban 61, társfinanszírozásban részesülő hulladéklerakót létesítenek. Számos régióban (Lefkimi, Grammatiko és legfőképp Keratea) e „szélsőséges és lehető legrosszabb megoldást” elfogadni kényszerülő lakosság értelemszerűen reagált a hírre. A sajtó, a környezetvédő szervezetek, a politikai pártok és a helyi hatóságok szerint bizonyos ipari érdekeltségek húzódnak meg a mögött, hogy a kormány csökönyösen ragaszkodik a hulladék összegyűjtésének és kezelésének ehhez a formájához, és egyesek egy újabb politikai-gazdasági botrányt látnak az ügyben. Választ tudna-e adni a Bizottság ezért az alábbi kérdésekre: Függetlenül az egyes országok által választott megoldástól, ökológiai és környezetvédelmi szempontból szerencsésebbnek tartja-e a környezetvédelmi szervezetek (WWF, Greenpeace, S.O.S. Méditerranean) által javasolt megoldást, hogy a hulladékot inkább a keletkezés helyén, a háztartásokban válasszák szét, mintsem az erre alkalmas üzemekben dolgozzák fel újra? Vállalja-e, hogy késlekedés nélkül tanulmányozza a fenti javaslatokat, és elküldi egy képviselőjét a helyszínre, hogy találkozzon az érintett felekkel? Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – A hulladékokról szóló új keretirányelv egy ötlépéses hierarchiát állított fel a hulladékkezelésben. A hulladékkeletkezés megelőzése a legkívánatosabb megoldás, ezt követi a hulladéknak az újrafelhasználásra, újrafeldolgozásra és az újabb hasznosítások egyéb módjaira való alkalmassá tétele, beleértve az energiatermelésre való felhasználást, és ezt követi végső eszközként a hulladéklerakás. Az egyes hulladékáramok esetében lehetséges a hierarchiától való eltérés. Ugyanakkor a hierarchiától eltérő tagállamoknak megalapozott indoklással kell szolgálniuk. A hulladéknak a hulladéklerakókban való elhelyezését, amely legalul áll a hierarchiában, a legkedvezőtlenebb kezelési megoldásként kell értékelniük a tagállamoknak.

(2)

A válaszadás időpontja: 2010.9.8.

231

232

HU


Az olyan hulladékanyagok, mint például a papír vagy az üveg magas tisztasági foka előfeltétele annak, hogy a hulladékot másodlagos nyersanyagként dolgozza fel a gyáripar. Ezért van az, hogy általában az újrahasznosítható hulladékáramoknak a keletkezési helyen való szelektív gyűjtése a hulladékgyűjtés legkedvezőbb módszere. A hulladékokról szóló keretirányelv értelmében a tagállamoknak 2015-re be kell vezetniük a papír, a fém, a műanyag és az üveg szelektív gyűjtését. Ez esetben is bizonyos rugalmasságot biztosítunk a tagállamoknak, hogy hulladékgyűjtési rendszereiket a speciális nemzeti körülményekhez igazítsák, különösen olyan esetekben, ahol nagyon hatékony és előrehaladott szelektálási technológiák állnak rendelkezésre. Ilyen technológiák hiányában azonban a keletkezési helyen való szelektív gyűjtés a legolcsóbb és legkönnyebb módja annak, hogy magas minőségű másodlagos nyersanyagot lehessen előállítani a hulladékból. Görögországnak komoly problémákkal kell szembenéznie az illegális hulladéklerakás terén, és ahogy tudja, 2005-ben a Bíróság elmarasztalta a területén működő illegális hulladéklerakók nagy száma miatt. Ezt a kérdést azóta sem oldották meg. Mindazonáltal 2010 decemberében a görög hatóságok bemutattak egy cselekvési tervet, amelynek értelmében az összes illegális lerakóhelyet bezárják idén június végére. A Bizottság üdvözli ezt a tervet, beleértve az új hulladéklerakó helyek építését, feltéve, hogy végső megoldásként ez elkerülhetetlen annak érdekében, hogy fenntartsák a kötelező egészségügyi előírásoknak megfelelő hulladékkezelési rendszert, összhangban az európai jogi követelményekkel. A hulladéklerakókkal kapcsolatos uniós irányelv előírásainak megfelelő hulladéklerakók létesítése már fejlődés az illegális hulladéklerakás gyakorlatával szemben. A Bizottság a tervek elkészítésére és a hulladéklerakó helyek létrehozására ösztönzi a görög hatóságokat – ezek a programok uniós támogatásban részesülnek. Ugyanakkor Görögországnak egyértelműen haladnia kell afelé, hogy túllépjen ezeken az intézkedéseken, és a hulladéklerakás, mint elsődleges hulladékkezelési megoldás helyett egy modern hulladékkezelési politika felé kell haladnia, amely a hulladék újrafelhasználásán és újrafeldolgozásán alapul. A legutóbbi Eurostat statisztikák szerint Görögországban a lakossági hulladék körülbelül 82%-a hulladéklerakókba kerül, míg az európai uniós átlag 38%. Emellett az újrafeldolgozó ágazat teljesítménye nagyon alacsony Görögországban, és a lakossági hulladék csak 17%-át hasznosítják újra. A hulladékkal kapcsolatos irányelv bevezetése legmagasabb prioritást élvez mind a Bizottság számára, mind személyesen számomra. Nyomon fogjuk követni a nemzeti hulladékgazdálkodási politikákat a tagállamok hulladékgazdálkodási terveinek értékelésén keresztül. Egy korszerűsített hulladékkezelési tervet várunk Görögországtól. Emellett szorosan nyomon követjük a görög cselekvési terv végrehajtását, és az összes illegális hulladéklerakó bezárásának folyamatát, valamint az EU által finanszírozott projektekkel kapcsolatos terveket. Ellenőrizni fogjuk továbbá az uniós finanszírozás felhasználását annak biztosítása érdekében, hogy a finanszírozandó projektek összhangban álljanak a hulladékkal kapcsolatos jogszabályainkban meghatározott célkitűzésekkel és követelményekkel. Görögország esetében létfontosságú a hulladéklerakók csökkentése és az újrahasznosítási ráták növelése a szelektív gyűjtésen és az újrahasznosítható anyagokon keresztül. A megfelelő hulladékkezelésre lehetőségként kell tekinteni, mivel vállalkozásokat és munkahelyeket hozhat létre az egész országban. Szintén létfontosságú az erőforrás-ellátással kapcsolatos új célkitűzések elérése a bevált gyakorlatok alkalmazásán keresztül.

05-04-2011

05-04-2011


HU

Végezetül, holnap Görögországba repülök, ahol kétnapos látogatást teszek, és természetesen részletesen beszélni fogunk ezekről a kérdésekről. Nikolaos Chountis (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony, a biztos úr utolsó megjegyzése némi reményre ad okot. Mivel holnap utazik Görögországba, biztos úr, el kellene látogatnia egy Athénhoz közeli területre, ahol most már négy hónapja mindennaposak a lakosok és az ott táborozó rendőri erők közötti összetűzések, amelyek sérülésekkel és egyéb incidensekkel jártak, és amelyek oka a hulladéklerakó létesítmény, mivel, ahogy elmagyarázta, be kell zárnunk ezeket a hulladéklerakókat. A kérdés a következő: ha ez a legkevésbé kívánatos megoldás, miért fogadnak el környezeti hatásvizsgálatokat, amikor számos létesítményben, például abban, amelyet valószínűleg meglátogat, hulladéközönök állnak. Ez botrányos, és elkerülhetetlen lesz a környezeti kár, ha nem avatkoznak közbe, ha nem állítják meg ezt a gazdasági botrányt, mert ezeket a létesítményeket az Unió társfinanszírozza. Kérem, azonnal akadályozzák meg ezt, mivel a dolgok nem annyira elméletiek, mint ahogy elmagyarázta, de bárhogy legyen is, köszönöm. Janez Potočnik, a Bizottság tagja. – Elmegyek az Athén közeli területekre. A görög parlament három bizottságával fogok tárgyalni az első nap, és minden bizonnyal ezek a kérdések is felmerülnek. Tisztában vagyok ezzel és a helyzet komolyságával. Talán elmondhatom önnek, hogy miért támogatunk, sőt, társfinanszírozunk egyes lerakókat annak ellenére, hogy a hulladékhierarchiában az előnyben részesített megoldások közül ez a legalsó szinten van. Az első és abszolút legfontosabb dolog, amelyet figyelembe kell venni, az természetesen az emberi egészség, biztosnak kell tehát lennünk abban, hogy ezt minden tekintetben védjük. Úgy gondolom, fontos, hogy a lehető legjobb megoldásokat keressük, de néha egyszerűen szükség van arra, hogy lépésről lépésre haladjunk. Az adatokból, amelyek Európa egész területéről érkeznek, azt látom, hogy amint egy ország komolyan elkezdi a szelektív hulladékgyűjtést, nagyon röviddé válik az út a nagyon magas szintű újrahasznosítás és a nagyon alacsony szintű lakossági hulladéklerakás felé. A szelektív gyűjtés tehát alapvető, és ha ezt elérték, a dolgok már gyorsabban haladnak. Néha azonban sajnos a hulladéklerakás még mindig az egyetlen lehetséges megoldás, és ha ebben az összefüggésben foglalkozni akarunk az emberi egészséggel, akkor ezt lehetővé kell tennünk. Elnök. – Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). A kérdések óráját ezzel lezárom. (Az ülést 20.20-kor felfüggesztik, és 21-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: RAINER WIELAND alelnök 14. Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírások és finanszírozásuk szabályai (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokra és finanszírozásuk szabályaira vonatkozó 2004/2003/EK rendelet

233

234

HU


a l k a l m a z á s á r ó l (http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2201" ) szóló, az Alkotmányügyi Bizottság nevében Marietta Giannakou által előterjesztett jelentés (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0062&language=HU" ). Marietta Giannakou, előadó. – (EL) Elnök úr, a Parlament ma arra kap felkérést, hogy vitassa meg az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és az Európai Parlament általi finanszírozásuk szabályairól szóló, az Alkotmányügyi Bizottság nevében általam összeállított jelentést. Annak dacára, hogy létezik egy hasonló rendelet, a múltban az európai politikai pártok nem élvezték a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió által számukra biztosított jogi státuszt, amely alatt a Lisszaboni Szerződés 10. cikkének (4) bekezdésében meghatározott jogállást értem: ez a bekezdés olyan európai szintű politikai pártokról szól, melyek hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához. Ez persze nem azt jelenti, hogy az európai politikai pártok a belga állami szinthez fogható, nemzetközi, nem kormányzati szervezetekként fognak működni. Ezért a politikai pártok finanszírozásáról szóló főtitkári jelentés, a jogállás létrehozására irányuló főtitkári javaslat, valamint az előző, 2003. évi jelentésben szereplő, a jogállás szükségességére vonatkozó európai parlamenti javaslat elfogadását követően – azzal a megkötéssel, hogy a Lisszaboni Szerződés akkor még nem került elfogadásra –, végezetül az Elnökség január 10-i határozatának elfogadása után az Alkotmányügyi Bizottság valamennyi európai szintű politikai párt, elnök és titkár, valamint tekintélyes közgazdaságtani és alkotmányjogi professzorok, a Transparency International és az Európai Unió Számvevőszékének meghallgatását követően jóváhagyta ezt a jelentést, amely felszólítja az Európai Bizottságot, hogy nyújtson be a politikai pártok tényleges európai jogállásának kialakítására vonatkozó javaslatot. Az említett jogállásnak természetesen meg kell felelnie a jelentésben meghatározott bizonyos kritériumoknak: tagjai olyan nemzeti pártok lehetnek, melyek legalább hét olyan országban vagy régióban működnek, ahol ezen országok regionális hatóságai jogalkotói hatáskörrel bírnak. Ezzel egyidejűleg különbséget kell tenni az európai pártok elismerése és a finanszírozásuk között. A finanszírozás elnyeréséhez a pártoknak legalább egy európai parlamenti képviselővel kell rendelkezniük. Természetesen magánszemélyek, egyszerű polgárok és pártok is csatlakozhatnak. A javaslatok nemcsak az európai politikai pártokra vonatkoznak, hanem az alapítványaikra is. Fontos, hogy a javaslatok az európai jogállás, és általánosabban: az európai jogszabályok keretében és égisze alatt az európai pártok jogi, politikai és adóügyi státuszának létrehozására szólítanak fel. Az Alkotmányügyi Bizottság részletesen megvitatta a kérdést, és a módosításokban tükröződő csekély eltérésekkel ezt a javaslatot alakította ki. Az Alkotmányügyi Bizottság alapvetően arra a következtetésre jutott, hogy az említett jogállás létrehozása a demokrácia, valamint a polgároknak az európai intézményekben való erőteljesebb jelenléte erősítésének a kérdése; ami pedig a finanszírozás kérdését illeti, az Alkotmányügyi Bizottság természetes módon kiköti, hogy a finanszírozás 10%-ának saját forrásokból és adományokból kell származnia, és az adományozóknak a jelenlegi 12 000 euró helyett 25 000 eurót kellene felajánlaniuk. Köszönöm, elnök úr. Természetesen remélem, hogy a plenáris ülés megszavazza a jelentést.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani azért, hogy alkalmunk van megvitatni önökkel az európai politikai pártokról és alapítványaikról szóló jelentést. Marietta Giannakounak is köszönet jár a saját kezdeményezésű jelentés összeállításáért. Mi a Bizottságban igen fontosnak tartjuk ezt a jelentést. Tudjuk, hogy az európai politikai pártok lényeges szerepet játszanak az európai integrációban. Különösen ahhoz járulnak hozzá, hogy a politikai kérdések kellő időben, még az európai parlamenti választások előtt európai szemszögből kerüljenek megvitatásra, ily módon kerülve el az olyan helyzeteket, amikor is a választásokat tisztán nemzeti kérdések uralják, aminek a veszélye – jól tudjuk – igen gyakran fennáll. Üdvözlöm hát a jelentés előremutató hangvételét, és várakozással tekintek a jelentés tartalmának ma esti és jövőbeli vitája elé is. A 2004/2003/EK rendelet 12. cikke kimondja, hogy az Európai Parlamentnek 2011. február 15-ig jelentést kell közzétennie a rendelet alkalmazásáról és a finanszírozott tevékenységekről. A jelentésnek adott esetben meg kell jelölnie a finanszírozási rendszeren elvégzendő esetleges módosításokat is. Miként mondottam, kedvező lépésként üdvözöljük Marietta Giannakou saját kezdeményezésű jelentését és a jelentéshez kapcsolódó állásfoglalást, ugyanakkor alá kell húzni, hogy a jelenlegi rendelet tényleges végrehajtására és a finanszírozott tevékenységekre vonatkozó információk pontosabbak és jobbak is lehetnének. Ebben az összefüggésben és a holnapi parlamenti szavazás tükrében a Bizottság felkérést kaphatna arra, hogy a 2004/2003/EK rendelet további felülvizsgálatán és a költségvetési rendeleten keresztül, vagy egy új jogszabály útján lépjen fel. Amennyiben a Parlament arra a következtetésre jutna, hogy a meglévő vonatkozó szabályozás módosításra szorul, avagy új szabályozásra van szükség, a Bizottság komolyan megvizsgálja ezeket a következtetéseket, és megállapodás esetén megteszi a szükséges kezdeményezéseket. A Bizottság azon is el fog gondolkodni, hogy a 2004/2003/EK rendeletet miképpen lehetne hosszú távon tökéletesíteni az erősebb és valóban több államot érintő, európai szintű politikai pártok és alapítványok fejlesztésének támogatása érdekében, egy valódi európai politikai térség kialakítása céljából. Az európai politikai pártok jogállásának konkrét kérdését illetően: tisztában vagyok azzal, hogy a Parlament nem első ízben szólít fel egy ilyen státusz kialakítására. Ezt a kérdést az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) által megrendelt egyik tanulmány is tárgyalja bizonyos részletességgel, és úgy vélem, hogy maga a tanulmány világosan érzékelteti, hogy egy ilyen jogállás létrehozása tekintetében egy sor bonyolult alkotmányos, politikai és gyakorlati kérdés forog kockán. Az ügy ezért tényleg igen körültekintő és részletes elemzést igényel. Ugyanez mondható el a jelentésben felvetett néhány más kérdésről is. A költségvetési rendelet módosítását igénylő javaslatokkal kapcsolatban a Bizottság úgy látja, hogy szükség van a jogalkotási megoldásokról és az esetleges változtatások ütemezéséről való szélesebb körű gondolkodásra is. Összefoglalva: Marietta Giannakou jelentése és a hozzá kapcsolódó állásfoglalás-tervezet az európai integráció és annak demokratikus jellege középpontjában lévő kérdéseket feszeget, melyek ezért teljes odafigyelésünket igénylik. Várakozással tekintek az e kérdésekre vonatkozó ma esti és jövőbeli vita elé.

235

236

HU


Carlo Casini, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, tisztelt képviselőtársaim, mindenekelőtt őszinte köszönetemet szeretném tolmácsolni Marietta Giannakounak, aki nagy és okos munkát végzett. Amikor politikai pártokról beszélünk, két nehézséggel kell számolnunk. Az első az, hogy a pártokat egyik országban sem tartják valami nagy becsben. Másrészt pedig az európai választások idején a politikai pártokra általában úgy tekintenek, mint amelyek a saját nemzetállamuk érdekeit képviselik, és nem az összeurópai érdekeket. A közvéleményben ezért maguknak a pártoknak vagy az európai építésben betöltött szerepüknek a megbecsültsége kívánnivalót hagy maga után. Sürgősen cselekednünk kell tehát. Nemcsak – miként már elhangzott – a Lisszaboni Szerződés, hanem számos alkotmány, szinte minden európai alkotmány a pártokra úgy tekint, mint amelyeknek nemzeti érdekeket kell szolgálniuk, ezért sarkalatos szerepük van a demokrácia építésében és a közjó érvényre juttatásában. Fontos hangsúlyozni, hogy alkotmányokról, nem pedig rendes törvényekről beszélek, vagyis az államoknak és magának az Európai Uniónak az alapvetéseiről szólok. Ezért sürgősen meg kell határoznunk a valóban európai irányultságú pártok jogállását, amelyek tehát nem csupán az adott területen állandó európai jellegű szerveződéssel nem bíró, egyedi nemzeti alakulatok számtani összegei. Ehelyett az európai összefüggésben gondolkodó és cselekvő pártokat kell számba vennünk. Az általam ismertetett követelmény annál is erősebb, ha tényleg egységes európai választási törvényben gondolkodunk, amely a nemzeti választókörzetek mellett remélhetőleg még egy egységes európai választókörzet kialakulásához is vezethetne. Ez növelni fogja az európai polgárok Európához való tartozásának érzését. Most pedig elérkeztem mondanivalóm lényegéhez. Miként már hangsúlyt kapott – és előre is köszönet a biztosnak –, bizottságom igen keményen dolgozott, számos meghallgatást és ülést tartott, de javaslatra van szükség, egy olyan kezdeményezésre az Európai Bizottság részéről, amely az uniós jogon belül új közjogi formában egyesíti az európai pártokat, olyan jogi személyiséggel ruházva fel őket, amely az összes tagállamban érvényes lesz, és olyan egyforma szervezeti felépítéssel, amely lehetővé teszi számukra, hogy az európai közérdek képviselőiként lépjenek fel. Köszönet Marietta Giannakounak és a biztosnak is a vállalásaikért. Enrique Guerrero Salom, az S&D képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, Giannakou asszony, köszönet a jelentés összeállításáért, amely meglátásom szerint igen hasznos lesz a Bizottság serkentésében, hogy lépjen előre az európai politikai pártok elismerését és védelmét szolgáló jobb rendszer kialakítása terén. Az európai demokrácia valódi képviseleti demokrácia. A képviseleti demokrácia építménye szilárdan áll azóta, hogy a 19. század közepén a választójog kiterjesztése valóra váltotta a felszabadító forradalmak azon ígéretét, hogy sorsának irányítása végett a népnek képviseletet ad. A képviselet építménye szilárd alapokon nyugszik, ám minőségének javítása érdekében időnként reformokra és új önkifejezési módokra szorul. Ennek egyik példája lenne az a munka, amelyet a Parlament a polgári kezdeményezés elfogadásával végzett. Röviden: a demokrácia sosem volt meg szabad képviselet nélkül, és a képviselet sosem volt szabad többszereplős verseny nélkül. A többszereplős képviselet pedig a politikai pártok által válik lehetővé. Egy demokráciában a pluralizmus kifejeződései és a politikai részvétel alapvető eszközei a pártok: hozzájárulnak a közvélemény alakításához; alternatívákat,

05-04-2011

05-04-2011

HU


valamint általános és ágazati kormányprogramokat kínálnak; összehangolják és közelítik a társadalmi érdekeket, valamint hozzájárulnak az emberek igényei és a kormányzat közötti kommunikációhoz. Ahogy egy politológus helyesen rámutatott: a pártok nem azért alakultak ki, hogy a kormánynál ülők igényeit közvetítsék az emberek felé, hanem azért, hogy a polgárok törekvéseit közvetítsék a kormányon lévők irányába. Most arra van szükség, hogy ami nemzeti szinten működött, az európai szinten is működjék. Most tehát arról van szó, hogy keretet és alkalmat teremtsünk az európai politikai pártoknak arra, hogy az európai porondon töltsék be azt a szerepet, amelyet a nemzeti porondon már betöltenek. Ennek megvalósításához a leglényegesebb az, hogy a pártoknak legyen jogállásuk, és a jelentés ezt javasolja: olyan pártok legyenek, amelyeket területi jelenlét jellemez, s ezzel egy időben a demokratikus szabályoknak megfelelően viselkednek; és különbséget kell tenni a pártok elismerése, valamint a finanszírozás között, amelyhez szükség van a lakosság széles rétegeinek támogatására. Zárszóként azt mondanám: azt várjuk a Bizottságtól, hogy hozza működésbe a politikai pártok szabályozása jelenleg tökéletlen helyzetének tökéletesítésére szolgáló mechanizmust. Stanimir Ilchev, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (BG) Elnök úr, Marietta Giannakou jelentése az elmúlt évek azon történéseinek logikus folyományát tükrözi, melyeknek célja az uniós politika iránti polgári érdeklődés felkeltése volt. Az európai pártok szabályozása manapság egy határok nélküli polgári térség létrehozását jelenti. A Giannakou-jelentés ebben a vonatkozásban a reform-beállítottságú politikusokhoz szóló felhívás. A jelentésben felvázolt tervek jelentékenyek: segíteni fognak abban, hogy az európai pártok az Unió részvételi kormányzása javításának valódi eszközévé váljanak. A jelentéshez nem véletlenül nyújtottak be majdnem száz módosítást. Az együttes erőfeszítések eredményeképpen hét kompromisszumos változat született, melyeket valamennyi parlamenti képviselőcsoport támogatott. Úgy vélem, hogy az Alkotmányügyi Bizottságban a jelentés iránti érdeklődést az az elgondolás is táplálta, hogy az európai pártok általános politikai, jogi és adóügyi jogállásának létrehozása révén az európai pártrendszernek rugalmasabbá, vonzóbbá és logikusabbá, sőt mi több, az európai folyamatokra alkalmasabbá kell válnia. Nem arról van szó, hogy a pártokat egy egységes, szabványosított felépítés alapján kell megszervezni, hanem arról, hogy egy általánosabb modellt kell követni. Még mindig érvényes a pártok és az alapítványok közötti alapvető különbségtétel, de most új lehetőség nyílik arra, hogy tevékenységükben fokozottabb szinergiát érvényesítsenek. A jelentésnek és a reménybeli rákövetkező fejleményeknek változtatniuk kell az ismerős status quón, amelynek értelmében a jelenlegi pártok pusztán nemzeti pártok szerveződései, és a tagállamokban élő választókkal semmilyen közvetlen kapcsolatuk sincs. Ezen törekvésből kiindulva az az ajánlás, hogy kezdődjék meg annak a vizsgálata, hogy természetes személyek milyen feltételekkel lehetnének közvetlenül egyéni tagok, és a pártok belső működésében, sőt a pártok irányításában milyen feltételekkel vehetnének részt. A jelentés számos kényes kérdést vet föl. Például kellően megkülönbözteti egyrészt a politikai párt alapításának, másrészt a párt finanszírozásának a kritériumait. Javaslom a jelentés támogatását, hogy a Bizottság megkezdhesse a költségvetési rendeletben egy

237

238

HU


kizárólag az európai pártok és alapítványok finanszírozásának szentelt új szakasz kidolgozását. Gerald Häfner, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, az európai pártokra vonatkozó világos jogi szabályozás lényeges tényező az európai társadalom alakításában, az európai politikai beszéd fejlesztésében és abban, hogy elősegítsük, hogy az európai választások a jelenleg túlnyomó részben tapasztalt nemzeti kampányokkal és érvrendszerekkel szemben európai kampányok és érvrendszerek felvonultatásával valóban európaivá váljanak. Ezért a legőszintébb köszönetemet fejezem ki Marietta Giannakounak a jelentéséért, melyen igen szorosan együtt munkálkodtunk. Kezdetben nem mindenben értettünk egyet, de most örülünk, hogy a végeredményt együtt jegyezhetjük. Szeretnék pár területre rámutatni, melyek a vita során különösen fontosak voltak a számunkra. Az egyik: meggyőződésünk, hogy azoknak a pártoknak, amelyek részt kívánnak venni a demokratikus folyamatban, a felépítésükben is demokratikusaknak kell lenniük. Vonatkozik ez különösen a pártszervezetek megválasztására, a jelöltek kiválasztására, valamint a listaállításra, ami most bekerült az 5. pontba. Meggyőződésem, hogy ez hatalmas előrelépés. Ugyanez érvényes számos egyéb pontra is, melyekről most nem kívánok szólni. Röviden a legfontosabb pontra szeretnék kitérni, mégpedig arra az előírásra, hogy a pártnak már legalább egy taggal kell képviseltetnie magát az Európai Parlamentben. Ez a követelmény eredetileg az elismerés és a finanszírozás célját szolgálta. Most ez a feltétel kizárólag a finanszírozásra vonatkozik. Ez sarkalatos volt a számunkra, ugyanis az elismerést és a finanszírozást nagyon világosan el kell különíteni egymástól. Az elismerés annyit tesz, hogy szabad versenynek kell lennie azért, hogy Európában új kérdéseket felvető, új arcokat felvonultató új pártok alakulhassanak. Ezt nem szabad túlzott megkötéseknek alávetni. Amikor viszont a finanszírozás van terítéken, ezt természetesen egy bizonyos minimális szintű választási sikerhez lehet kötni. Következésképpen ezt is elfogadhatjuk, bár szerettük volna ezt a pontot egyértelműbben kidolgozni; egyébként ez az oka annak, hogy módosítást szándékozunk benyújtani. Daniel Hannan, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a demokrácia nem csupán arra az időszakra szóló jog, amikor egy szavazólapon beikszelhetünk egy kockát. A demokrácia a kormányozók és a kormányozottak közötti viszonytól, a köztük lévő affinitástól is függ. A működő demokráciához démoszra is szükség van, egy olyan egységre, mellyel azonosulunk akkor, amikor a „mi” szót használjuk. Ha a demokráciából kivesszük a démoszt, csak a kratosz marad, egy rendszer hatalma, melynek a jog erejénél fogva olyasmit kell kikényszerítenie, amit a polgári hazafiság nevében nem kérhet. Egy működő képviseleti kormányzás intézményeit nem lehet bürokratikus parancsszóval megteremteni. Erre tettünk próbálkozásokat az Európai Unióban. Létrehoztuk az összes attribútumot és szimbólumot: az Európai Parlamentet, a politikai pártokat, a választásokat és így tovább, az embereket azonban nem lehet rávenni arra, hogy ugyanúgy érezzék magukat európaiaknak, mint ahogyan norvégnak, japánnak, franciának, portugálnak vagy bármilyen nemzetiségűnek. Egy pártnak szervesen kell növekednie, mivel tagjai azonosságközösséget vállalnak, és közös érdekekben osztoznak. Ez közfinanszírozással vagy egyetlen hivatalos tollvonással nem teremthető meg. Száz szónak is egy a vége: az Európai Konzervatívok és Reformerek Képviselőcsoportja ellenzi ezt a jogi szabályozást, ellenezzük a több államot érintő pártok kialakításának gondolatát. Egyes alkotó tagjainkból pártszövetségeket hozunk létre, ám

05-04-2011

05-04-2011

HU


ellenezzük az egységes jogállást. Ellenezzük a költségvetés megnövelését, ami véleményem szerint a jelenlegi gazdasági viszonyok között rendkívüli forráskiáramlást jelent, valamint ellenzem honfitársam és barátom, Andrew Duff felvetését arról, hogy a több államot érintő pártok számára lehetővé kell tenni, hogy nemzeti népszavazási kampányokra ténylegesen uniós pénzeket költsenek. Közpénzek elköltésével nem fognak európaiakat fabrikálni. Valamennyi nemzeti kincstárunk minden aranya sem lenne elég ahhoz, hogy egy hamis gondolatról meggyőzze az embereket. Helmut Scholz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Šefčovič úr, tisztelt képviselőtársaim, csak üdvözölhetem, hogy az Európai Parlament komoly hozzáállással és gyakorlatiasan közelíti meg az európai döntéshozatali folyamatok demokratizálásának kérdését. Miként Marietta Giannakou jelentése mutatja, ez a megközelítés az európai pártok további fejlesztését is magában foglalja, melyek – jóllehet Európában már régóta mindennapos politikai valóságot képviselnek –, máig sem egyenrangú partnerek és szereplők az EU politikájának demokratikus befolyásolása vonatkozásában. Olyan európai szintű politikai pártokra is szükségünk van, amelyek szilárdan gyökereznek az általuk képviselt társadalmakban, és amelyek belső demokratikus szervezeteikre és szabályokra támaszkodva erőteljes szerepet játszhatnak az európai parlamenti választásokon, valamint az európai nyitottság kialakításában. Ami pedig a terítéken lévő jelentést illeti: meg kell vallanom, hogy jobban szerettem volna, ha az előadó sokkal több bátorságot mutatott volna a Parlament kezdeményezési jogának felhasználásában, amivel igazi jelentékeny lépésre került volna sor az Európai Unió politikai rendszerének és pártrendszerének fejlesztése terén. Ez az a lépés, melyre sok polgár vár, és amely bátorítani fogja őket a bekapcsolódásra. Az összefonódó európai és nemzeti döntéshozatali szintekkel és a politikai pártok közötti kapcsolatokkal átlátható és befolyásolható közös tényezőként világosabban is lehetett volna foglalkozni. Az Európai Parlamentnek most határozottan fel kell hívnia a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy kezdeményezzen ebben a tekintetben. A Bizottságtól és a Tanácstól építő együttműködést várnék el. John Stuart Agnew, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, ez a jogszabály lehetővé teszi, hogy az Európai Unió népszavazási kampányokra dobjon ki pénzt annak érdekében, hogy a változatosság kedvéért most az egyszer beszerezze a kívánt eredményt. Az Egyesült Királyság a jövőben népszavazást fog tartani, valahányszor az EU azt javasolja, hogy a brit választóktól jogköröket vonjanak el. Az EU halálra van rémülve attól, hogy mi esetleg sorozatosan rossz választ adunk. Ezért pénzt akar elvonni a brit adófizetőktől, hogy aztán kioktassa őket a saját szája íze szerinti egyenesség üdvözítő útjáról. A jogszabály élharcosa Andrew Duff, a saját régiómból származó liberális demokrata európai parlamenti képviselő. Pártja támogatottsága nemrégiben omlott össze az Egyesült Királyságban, mi sem természetesebb hát, hogy ez a párt mindenáron azt akarja, hogy az Egyesült Királyságot uniós intézmények kormányozzák. Az EU még sosem mutatta ki ennyire nyíltan a szalámipolitikáját és a brit választók iránti megvetését. Az EU a saját sírját ássa ezzel, hiszen ezzel a jogszabállyal lehetővé válik, hogy az oly sokak által oly régóta várt népszavazási kampányt finanszírozhassuk, amely pedig alkalmat kínál majd számunkra, hogy teljesen kivonjuk magunkat az EU ellenőrzése alól.

239

240

HU


Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, Agnew képviselőtársam egyetért-e velem abban, hogy egy olyan párt, amely e jogszabály értelmében egységes európai pártként finanszírozást fogadna el, és amelynek különösen tiszteletben kellene tartania az EU programját és tevékenységeit, az európai jog alapító elveit, valamint az európai jog minden szintű: regionális, nemzeti és európai szintű fejlődését, egy elvtelen párt lenne? Egyetért-e velem ebben Agnew úr? John Stuart Agnew (EFD). – Elnök úr, Sinclaire asszonynak az a válaszom, hogy ebből azt fogjuk kihozni, amit tudunk: a cél szentesíti az eszközt. Ezt tesszük, és ön nagyon is jól tudja ezt. Nicole Sinclaire (NI). – Azért elviekben elfogadja az európai jog létezését? John Stuart Agnew (EFD). – Nem, persze, hogy nem. Ezért vagyunk itt. Rafał Trzaskowski (PPE). – Elnök úr, először is hadd mondjak köszönetet előadónknak, Marietta Giannakounak, valamint a Bizottságnak kitűnő együttműködésükért és a nagyszerű jelentésért. Vajon tényleg az európai démosz létrehozásának folyamatánál tartunk, ahogy tisztelt képviselőtársam, Daniel Hannan az előbb mondotta? Nem tudom, ilyen messzire nem merészkedem. Úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban erősíteni akarjuk a születőfélben lévő európai köztérséget, és alapvető lökést akarunk adni az európai kérdésekről szóló vitának. Szóval a Háznak az az elgondolása, hogy az európai polgárokat közelebb kell hozni az itt megvitatottakhoz, ami egyszerűbb lenne, ha az európai kérdéseket a kezdetektől fogva alapvetően az európai polgárokkal vitatnánk meg. Mellesleg csak a magam nevében beszélhetek, de én nem hivatalnok vagyok, hanem e Ház közvetlenül megválasztott tagja. A vita voltaképpen arról szól, hogy növeljük az európai politikai pártok láthatóságát, melyekhez valamennyien tartozunk függetlenül attól, hogy az ülésterem baloldalán, jobboldalán avagy a közepén foglalunk helyet. Arról szól, hogy a politikai pártokat ki kell emelni a homályból, hiszen per pillanat senki sem tudja igazán, hogy mit is csinálnak, mi a jogállásuk, létrehoznak-e bármilyen hozzáadott értéket – márpedig mi itt az Európai Parlamentben hisszük, hogy létrehoznak. Ez a lehetőség áll előttünk, hogy végre halljunk a programjukról, és a jövőben remélhetőleg európai kérdésekkel kapcsolatban küzdjenek az európai választásokon, és ne állandóan a nemzeti retorikába ragadjanak bele. A jelentés három tekintetben is pozitív kicsengésű. Mindenekelőtt bizonyos egyensúlyt teremt a képviselőcsoportokon belüli operatív tekintély vonatkozásában, és egyértelmű kapcsolatot hoz létre a Házban végzett tevékenységünkkel azzal, hogy a finanszírozást a Tisztelt Házban, az Európai Parlamentben való jelenléthez köti. Másrészt szervezeti konvergenciát hoz létre az európai politikai pártok és az európai alapítványok között, ami felettébb dicséretreméltó dolog; végül pedig szigorúbbá teszi és tisztázza az európai politikai pártok finanszírozását, aminek véleményem szerint valamennyiünk céljának kell lennie. Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök úr, az európai integráció történetét, valamint az Európai Unió jelenlegi felépítését és működését elnézve elmondható, hogy az EU nemcsak államok csoportosulásának tekinthető, hanem inkább olyan politikai küzdőtérnek, melyben egy valódi európai polgáriság megteremtésének a lehetősége rejlik. Az EU-nak nem csupán egységes piaca, saját jogrendszere, választott képviselői testülete és saját igazságszolgáltatási rendszere van. Az európai szintű politikai pártok immáron

05-04-2011

05-04-2011

HU


hosszú ideje léteznek. Ezek nem pusztán nemzeti pártok szövetségei. Saját stratégiájuk, európai stratégiájuk van, és az európai politikai élet szerves részét képezik. Az európai szintű politikai pártok erősítése erősíti az Európai Unióban a részvételi igazgatást, s ezáltal végső soron a demokráciát is. A fenti indokok miatt üdvözlöm az európai szintű politikai pártok jogállásának és finanszírozásának megreformálását célzó ismertetett javaslatot, és önnek személyesen is köszönetet szeretnék mondani, alelnök úr, az együttműködéséért. Nagyon fontos, hogy a politikai pártoknak közös és egységes jogállásuk legyen. Fel kell számolnunk a politikai pártokra kialakított rendszer és az európai intézményekre alkalmazott szabályok közötti különbséget. Ez az európai szintű politikai pártok közös politikai, jogi és adóügyi státuszának bevezetése alapján lehetséges. Azt is helyénvaló lenne mérlegelni, hogy egy ilyen párt megalakításának jogát a nemzeti vagy regionális szinten működő politikai pártokra kellene-e korlátozni. A finanszírozási rendszer kérdése is helyénvaló. Az európai szintű politikai pártok finanszírozásának jóváhagyási rendszerét egyszerűsíteni kell. Az átláthatóság fenntartása érdekében lehetőséget kell biztosítani pénzügyi ellenőrzések végrehajtására. Az európai politikai pártok átlátható és biztonságos működési és finanszírozási környezete szintén kívánatos és üdvözlendő lépés az EU tagállamok polgárai szempontjából, hiszen segítheti őket a mindennapi életükben. Az európai politikai párti jogállás számottevő lépés a polgárokkal való szorosabb interakció, a nagyobb demokrácia és az európai kérdések iránti fokozottabb közérdeklődés felé. Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, manapság a nemzeti politikai pártok nem képesek demokratikus és hatékony módon életben tartani az európai integrációt, ami nagyon súlyos dolog. Ezt az űrt át kell hidalni, és a Parlament és a Tanács által gyakorolt hatáskörök, valamint a polgárok közötti összeköttetés kialakításához alapvető demokratikus erővonalak szükségeltetnek. Elérkezett az európai politikai pártok ideje, melyek nem a nemzeti politikai pártokat váltják fel, hanem kiegészítik ezeket a felvetések és a jelöltek támogatásáért való kölcsönös kihívásban és egymással folytatott versengésben. Az európai politikai pártok fejlődése kritikus kapcsolódási pont a Ház által a jövő hónapban megvitatandó, több államot érintő listáról szóló javaslat sikere tekintetében. Sürgetem a Parlamentet, hogy merészen, és a nemzetek utáni demokrácia jövője iránti optimizmussal támogassa a Giannakou-jelentést. François Alfonsi (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr, az európai politikai pártok létrehozása az Unió polgárainak akaratát kifejezni képes jobb európai demokrácia irányában tett nagy előrelépés volt. Marietta Giannakou jelentése a helyes irányt követi, az európai politikai pártok és alapítványaik tevékenységének egyszerűsítését és könnyítését célozza. Meg fogja könnyíteni a közfinanszírozás elnyerése érdekében megkövetelt ellentételezést, és ki fogja szélesíteni a pénzügyi keretek felhasználásának a lehetőségeit. Különösen támogatjuk azt, hogy az alapítványok az Unió területén kívül is tevékenykedhessenek. Ezen általános vonulat mellett azonban, amely ösztönzi és kiterjeszti az erősebb európai demokrácia érdekében hozott rendelkezéseket, egy másik intézkedés az ellenkező irányba hat, mégpedig az európai politikai pártok szabadságának korlátozása irányába. A rendelet ugyanis azon kritériumok között, melyek egy európai politikai pártnak egy tagállamban történő megtelepedésének elismeréséhez szükségesek, azt írja elő, hogy ezentúl az adott

241

242

HU


pártot egy jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális közgyűlés megválasztott tagjainak kell képviselniük. Az én pártom egy Korzika-specifikus párt. Az Európai Szabad Szövetség (ALE) tagja, amely a kezdetektől fogva európai politikai párt volt. Korzikán a szavazatok 26%-át nyertük el, a Korzikai Közgyűlésben számos megválasztott képviselőnk van, ám mivel Franciaország nem hajlandó jogalkotói hatásköröket adni a Korzikai Közgyűlésnek, ez a párt, még ha többségbe kerülnie is a szigeten, akkor sem számítana bele az Európai Szabad Szövetségbe. Ez a rendelkezés tehát felettébb sajnálatos. Fel akartuk hívni a figyelmüket erre a pontra. Jacek Olgierd Kurski (ECR). – (PL) Elnök úr, az európai politikai pártok új jelenséget képviselnek az európai politikában, de az integráció fokozódásával és a támogatások növekedésével egyre jelentékenyebb szerepet kezdenek játszani. A politikai pártok és alapítványok az EU politikai életének részeseivé váltak, és ilyetén minőségükben a visszaéléseket megelőző megfelelő szabályozás alá kell esniük. Ugyanakkor bizonyos esetekben a nemzetek feletti szervezetek túl nagy befolyásra szándékoznak szert tenni a szuverén tagállamok politikájára. Aggaszt például az a bejelentés, miszerint az uniós pártok be kívánnak avatkozni a belügyekbe. Lengyel politikusként nem fogadhatnék el egy olyan helyzetet, amelyben egy vagy több európai politikai párt uniós pénzek felhasználásával netalán népszavazási kampányt rendezne hazámban egy konkrét cél elérése érdekében, például népszavazást arról, hogy hazám csatlakozzon-e az euróövezethez. Más országok, például az Egyesült Királyság politikusai is hasonló félelmeket táplálhatnak. Ezen túlmenően ellenzem azokat a követeléseket, hogy az európai politikai pártokra az adófizetők pénztárcájának megcsapolásával több pénzt költsünk. Ezt annál is inkább kifogásolom, mivel hazám kormánya most vágja a felére a nemzeti politikai pártok támogatását, és akadályozza meg az ellenzéket, hogy eljusson a polgárokhoz. Először a nemzeti pártokat finanszírozzuk, és csak utána a nemzetközieket. Az Európai Unió végül is nemzetállamok Európája. Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, az előbb megjegyezte, hogy elkéstem a kékkártyás kérdésemmel. Nem késtem el. Már Andrew Duff felszólalása alatt is egyértelműen jeleztem, hogy szót kérek. Nem vagyok teljesen biztos az eljárásban. Használhatom-e még a kékkártyámat, vagy folytatódik a vita? Még mindig szeretnék feltenni egy kérdést Andrew Duffnak arról, hogy mit akart mondani, amikor a több államot érintő listáról kezdett beszélni. Nem tudtam, hogy ezt is megvitatjuk, ezért kívántam kérdezni őt erről. Elnök. – Van der Stoep úr, részemről nincs akadálya annak, hogy feltegye a kérdését. Daniël van der Stoep (NI). (A felszólaló az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést tesz fel Andrew Duffnak). – (NL) A problémám a több államot érintő listával, amellyel Andrew Duff a nemsokára megvitatandó jelentését kezdte, nem annyira az, hogy lesz egy több államot érintő lista. Először is eleve teljes mértékben ellenzem ezt az ötletet. A problémám inkább az, hogy ezen csak pártok szerepelhetnek – de most itt európai politikai pártokról beszélünk –, vagyis legalább hét tagállamban tevékenykedő politikai pártok. Az én pártom Hollandia érdekeiért áll ki. Következésképpen minket édeskeveset érdekelnek a más tagállamokban működő pártok, amelyek saját országuk érdekeiért állnak ki. Nagyon helyes, hogy így tesznek, ám ezzel ön kizár számtalan olyan pártot, melyek nem képesek az előírt 25 mandátumért versengeni. Ez rettenetesen nyomaszt. Nem tudom, hogy ezt pontosan miként képzeli, vagy pontosan miképpen tervezi a részvételt. Nem lehetne

05-04-2011

05-04-2011

HU


kevésbé nehezíteni a dolgokat ebben a vonatkozásban? Mindenesetre úgy érezzük, hogy súlyosan ki vagyunk zárva. Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr, a javaslat, melyet beterjesztek, arról szól, hogy legyen egy, a tagállamok legalább egyharmadából összeállított, több államra kiterjedő lista. Ez nem túl nagy szám. Amennyiben van der Stoep úr nem tud hat másik tagállamból hasonló politikai nézeteket valló kollégákat összegyűjteni, akkor azt javaslom, hogy vizsgálja meg politikai nézeteinek az érvényességét és hitelességét. Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr, először is hadd szögezzem le, hogy a nemzeti, európai és nemzetközi szintű politikai pártoknak is erőteljes támogatója vagyok. Egy politikai párt azonban nem pusztán a pártapparátusból áll, hanem ennél sokkal több. Az egyik legfőbb igazi demokratikus kihívás, mellyel szembesülünk, az, hogy a politikai pártok mindinkább csökkenő mértékben tükrözik az egész népességet. Amit többek között az is bizonyít, hogy a politikai pártok egyre több tagot veszítenek. Ennek kompenzálására sok ország azt választotta, hogy növelte a pártoknak juttatott kormányzati támogatásokat. A magasabb kormányzati támogatások azonban még nem szavatolják a pártok vezetősége és apparátusa, valamint a pártok tagsága közötti szorosabb kapcsolatot. Épp ellenkezőleg: minél függetlenebbé válik pénzügyileg a pártapparátus a tagoktól, annál nagyobb a veszélye, hogy egy önálló hivatali apparátus alakul ki. Ezért meg kell vallanom, hogy szkeptikus vagyok az EU által jóváhagyott és az EU által folyósított pénzekkel támogatott európai pártok gondolatával kapcsolatban. Nem mintha bármi bajom lenne az európai pártokkal. Az európai pártoknak politikai, szervezeti és pénzügyi tekintetben alulról felfelé kell építkezniük. Ha ez nem lehetséges, akkor az valószínűleg azért van, mert nincs elegendő támogatottságuk. A demokráciát még az európai pártok létrehozásánál sem lehet megkerülni. Nikolaos Salavrakos (EFD). – (EL) Elnök úr, először is gratulálok előadónknak, Marietta Giannakounak a kiegyensúlyozott és gondosan összeállított jelentéséhez. Úgy vélem, hogy az európai kilátásokkal rendelkező, a nemzeti közvetítőknél messzebbre mutató politikai pártok kialakulása lényegbevágó lesz az Unió közvéleményének felrázásában és az európai polgárok az iránti érdeklődésének felkeltésében, hogy közös pártokban vegyenek részt. Olyan időket élünk, amikor – mindannyian jól tudjuk – divatos pocskondiázni a politikusokat és azokat a politikai pártokat, melyekhez tartoznak, hiszen az európai polgárok úgy érzik, hogy elidegenedtek a politikai, gazdasági és civil fejleményektől. Ebben a tekintetben tehát Marietta Giannakou jelentése elő fogja segíteni a politikai pártok megítélésének javítását, támogatni fogja Európa egyesítését, és azokat a reformokat, melyek szükségesek az egyenrangú polgárokkal, közös politikai, jogi és pénzügyi státusszal bíró pártokkal épített Európa létrehozásához, valamint a növekedés lehetőségeinek a megteremtéséhez. Nicole Sinclaire (NI). – Elnök úr, ma délelőtti korábbi felszólalásomban ebben az ülésteremben west midlands-i választókörzetemről beszéltem, meg azokról a gazdasági nehézségekről, melyeken jelenleg keresztülmegy. A legutolsó dolgok egyike, amit az ottani emberek akarnak, az a politikusokra fecsérlendő még több pénz – máris túl sok politikusuk van, ideértve az európai parlamenti képviselőket is, ha már éppen itt tartunk. Mi ez, ha nem egy újabb lépés, és Európa most ezt a pénzt arra akarja pazarolni, hogy újabb lépést tegyen a szuperállam felé vezető úton. Megvan már a parlamentje, az elnöke és a külügyi tanácsadója is, most meg a politikai pártokat is hozzájuk akarja csapni. Mert egy Európai Uniónak nevezett nemzetet akar. Még e Parlament legeuroszkeptikusabb tagjai is

243

244

HU


hajlandóak áruba bocsátani az elveiket azért, hogy megkapják a maguk pénzét. Szép kis dolog! Tényleg ezt akarja Európa? Tényleg meg akarja vásárolni a hatalomhoz vezető utat? Mariya Nedelcheva (PPE). – (FR) Elnök úr, demokráciáinkban ott vannak a polgárok hangját képviselő parlamentek, aztán ott vannak a politikai pártok és alapítványok, melyek az ötletgazdák, az agytrösztök és a viták irányítói. A parlamentek a demokrácia motorjai, melyhez az üzemanyagot a politikai pártok szolgáltatják. Itt, a mi Parlamentünkben folytonosan azon sopánkodunk, hogy a polgárok elfordulnak az Uniótól. Siránkozunk az európai választásokon való nagyarányú távolmaradáson, és a népszavazások büntetőszavazatain. Ha valódi európai demokráciát akarunk, akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen helyet szánunk az európai politikai pártoknak abban a köztérben, melyet megpróbálunk kiépíteni. A Lisszaboni Szerződéssel és az európai polgári kezdeményezéssel máris sokat tettünk. Most az európai politikai pártoknak meg kell adnunk a törekvéseik megvalósításához szükséges eszközöket. De vigyázat, nem úgy értem, hogy ezeknek az eszközöknek lehetővé kell tenniük a nagy pártok számára, hogy megdönthetetlen uralomra tegyenek szert. A kis szervezeteknek is hozzá kell tudniuk férni a vitához. Ez fontos a pártok kedvezőtlen megítélésének leküzdése szempontjából, és a polgárok meggyőzése érdekében arról, hogy a politikai pártok nem a demokrácia mostohagyermekei. Úgy gondolom, hogy az európai köztérség erősítése, melynek kiépítésével megpróbálkozunk, a finanszírozási feltételek egyértelmű meghatározásán és a finanszírozási eszközökkel való átlátható gazdálkodáson keresztül vezet. A fellépésnek befogadónak kell lennie, hogy a nagy pártok ne részesüljenek előnyben a kicsik rovására, és fordítva. A másik pont, melyről szólni szeretnék, az európai, a nemzeti és a regionális szint közötti folytonosság biztosításával függ össze. Az általunk létrehozandó európai jogállásnak lehetővé kell tennie a kérdésre vonatkozó nemzeti jogi szabályozásokhoz való illeszkedést pontosan azért, hogy mindegyik szint átfedje a másikat. Végül tüzetesen meg kell vizsgálnunk a jelentés 23. pontjában foglaltakat, hiszen távolabbra tekintve arról is el kell gondolkodnunk, hogy az európai pártok milyen kapcsolatokat építhetnének ki a világ többi részében működő pártokkal. A magunkénak vallott demokratikus értékeket meg kell tudnunk osztani a világ többi részén működő partnereinkkel, hiszen a globalizált világ, melyben ma élünk, arra kényszeríti a politikai döntéshozókat, hogy a problémákra együtt javasoljanak megoldásokat. Zigmantas Balčytis (S&D). – (LT) Elnök úr, az európai politikai pártok által betöltött szerep jelentőségét a Lisszaboni Szerződés szentesíti, amely tényleges európai politikai térség megteremtését célozza. Politikusaink dolga, hogy ösztönözzék a polgárokat az Európai Unió iránti érdeklődésre, az ő dolguk, hogy az Uniót érthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegyék, és a polgárokat bevonják a döntéshozatalba. Evégett azonban az európai politikai pártok és alapítványok tevékenységét egyértelműen és egységesen szabályozni kell, és biztosítani kell, hogy az említett pártok belső működése demokratikus legyen. E politikai pártoknak mint a demokrácia letéteményeseinek egyforma jogi és pénzügyi státusszal kell rendelkezniük, amely szavatolja, hogy az európai polgárok jobban megértsék a politikai pártokat, és jobban képviselve legyenek. Az összes pártszerv megválasztása és a demokratikus döntéshozatali folyamatok szavatolása érdekében különösen fontos, hogy a politikai pártok belső irányító szerveinek kialakítása átlátható elvekre támaszkodjék.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Alexandra Thein (ALDE). – (DE) Elnök úr, polgárainknak csak igen csekély töredéke van tisztában az európai pártok és alapítványok létezésével. Ezek a mai napig csupán a nemzeti tagpártjaik számára létrehozott ernyőszervezetek voltak, melyek a nemzeti – jelen esetben főként a belga – jogi szabályozással összhangban jöttek létre. Mit is csinálnak ezek az európai pártok? Európai kérdésekről vitatkoznak, pártkonferenciákat tartanak, és elengedhetetlen szerepet játszanak az Európai Parlament választási rendszerének megreformálásában. A Lisszaboni Szerződés értelmében az az elvárás velük szemben, hogy segítsék elő az európai demokrácia, egy európai szintű politikai fórum létrejöttét. A ma szavazásra bocsátandó saját kezdeményezésű jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy reformálja meg az európai pártok jogalapját. E pártok a jövőben európai jogálláson alapulnak, és európai jogi személyiséggel rendelkeznek majd. Liberálisokként azért kampányoltunk, hogy bizonyosan különbség tétessék az európai pártként való elismerés és a finanszírozásra való jogosultság között, mivel többen sürgették ennek szavatolását. Az is fontos, hogy az európai pártok belső működésükben is demokratikus elveket kövessenek, ami nem tekinthető magától értetődőnek. Geoffrey Van Orden (ECR). – Elnök úr, a közvélemény számos európai nemzetnél egy bizonyos irányba mozog, míg az Európai Unió és a Parlament érdekes módon az ellenkező irányba igyekszik úszni. Polgáraink részéről nincs igény transznacionális politikusokra. Az Európai Parlament most még több közpénzt akar költeni, miközben nemzeti kormányainknak épp le kell faragniuk a közkiadásokból. Elnök úr, én most az Új irány – Alapítvány az Európai Reformért agytröszt elnöki minőségében beszélek. Számomra elfogadhatatlan, hogy a politikai alapítványok kiadásai évről évre 30%-nál nagyobb arányban nőjenek. 2009-ben ez az összeg 6,3 millió euróra rúgott, 2012-ig pedig a duplájára, 12,3 millió euróra nő. Erre mondhatja valaki, hogy ha önnek kifogása van ez ellen, akkor az alapítványa miért fogad el pénzügyi támogatást? Nos, a válasz igen egyszerű: minden pénzt, amit mi nem fogadunk el, szétosztanak a többi képviselőcsoport alapítványai között, vagyis ekkor politikai ellenfeleink tevékenységét finanszíroznánk. Találnunk kell egy módot arra, hogy nemzeti kincstárunkba pénzt juttassunk vissza. Nikolaos Chountis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy az Európai Uniót ma demokratikus válság, hitelességi válság és gazdasági válság teszi próbára. Az alkalmazott politikák feldühítik és elkeserítik polgárainkat, a döntéshozatali eljárások pedig kedvüket szegik a részvételtől, miként ezt a nemrég lezajlott európai választások is tanúsítják. Ezért bizonyos előfeltételek fennállta esetén az európai politikai pártok a rájuk jellemző politikai sajátságokkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a polgárok kezdeményezőbbé váljanak az emberek, mégpedig a pénzügyileg nem igazán jól álló emberek javát szolgáló megoldások keresésében. A politikai és jogi elismerés és a szükséges finanszírozás szabályainak tehát meg kell könnyíteniük a politikájuk és alternatív javaslataik szabad, minden külső politikai vagy gazdasági kényszer hatásától mentes kialakítására irányuló tevékenységüket, hiszen a demokrácia lényege éppen ez. Ezen okból vannak fenntartásaim a jelentés bizonyos kitételeivel kapcsolatban, amennyiben ezek kényszerként használhatóak a politikai pártok szabad és független szerveződése és ténykedése tekintetében. A pártok működésének, ténykedésének és szerveződésének saját önálló választástól kell függenie, és nem szabad szuverén politikai összefüggések esetlegességein múlnia.

245

246

HU


Jaroslav Paška (EFD). – (SK) Elnök úr, az európai szintű politikai pártok jogállására és finanszírozására vonatkozó rendelet alkalmazásáról szóló jelentés értékeli az említett jogszabály alkalmazásának a széles európai dimenziójú politikai entitások igazgatásában szerzett tapasztalatait. A jelenlegi helyzet értékelésével párhuzamosan Marietta Giannakou úgy döntött, hogy megfogalmaz egy sor, a jelenlegi jogi környezet javítását célzó javaslatot. A legszámottevőbb változás talán az lenne, ha a jogállás formája a belga nem kormányzati szervezetek jogállásával egyenrangú jelenlegi formából átalakulna a politikai pártok közös és egységes európai jogállásává. A másik jelentős változás az lenne, ha a független finanszírozási források arányát a politikai pártok általános költségvetésének 10%-ában rögzítenénk. Viszont annak tükrében, hogy az európai politikai pártok és alapítványaik 2012-ben a tervek szerint több mint 30 millió eurót kapnának az Európai Parlamenttől, az e pénzekkel való gazdálkodásban a legnagyobb átláthatóságot kell biztosítanunk. Az EU-ban folytatott politikai munka további javítása érdekében az ilyen változások támogathatók. Daniël van der Stoep (NI). – (NL) Elnök úr, a Holland Szabadságpárt (PVV) azért van itt a Házban, hogy képviselje a holland népet. Azért vagyunk itt, mert úgy ítéljük meg, hogy az Európai Unió jelenlegi formájában nem szolgálja Hollandia érdekeit. Nem ellenezzük az Európai Uniót, hanem csak azt akarjuk, hogy a gazdasági együttműködésre korlátozza önmagát. Ezért számunkra, elnök úr, egy európai politikai unió teljességgel elképzelhetetlen. A hatalomnak a tagállamoknál kell maradnia, mivel csak ők tudják meghatározni, hogy mi a legjobb a saját polgáraiknak. Az európai politikai pártok semmiféle hozzáadott értéket nem jelentenének az Európai Unió vagy Hollandia polgárai jólétére. Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés azon rendelkezése, amely megállapítja – és most idézem –, hogy az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához, abszurd és a földtől elrugaszkodott kijelentés. Ez nem érdekli a polgárokat, és teljes joggal nem. Eközben pedig az európai politikai pártok 2004 és 2010 között mintegy 67 millió euró támogatást kaptak európai forrásokból. Ez az adófizetők pénzének teljesen értelmetlen elherdálása. Egy politikai pártnak per definitionem képesnek kell lennie arra, hogy támogatás nélkül működjön, és ez az európai politikai pártokra is áll. Ezek különleges érdekcsoportok, melyeket senki sem ismer, senki sem ellenőriz, és amelyekre épp annyira van szükségünk, mint egy fejlövésre. Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, a jelentés által az európai pártok finanszírozásával és a finanszírozás alapjául szolgáló politikákkal összefüggésben felvetett sarkalatos kérdés az egységesítő európai jogi szabályozással összhangban az európai pártok számára kialakítandó egységes jogállás létrehozása. Az Európai Unió az európai pártok számára egységes szervezeti felépítést és működési módot előíró szabályozásával, valamint a pártok belső működésébe, alapszabályukba és politikai programjukba a finanszírozási rendszer állítólagos lazítása ürügyén történő beavatkozásával a politikai pártok elleni gazdasági, és messzebbre tekintve: politikai szankciók Pandora-szelencéjét nyitja fel; ez abban nyilvánulna meg, hogy az EU a markában tartaná a pártok működését és ténykedését, nyomást gyakorolna a nemzeti pártokra azért, hogy teljesebben épüljenek be az Európai Unió széles néprétegek ellen irányuló politikájába, és támadást intézne azon pártok ellen, melyek megkérdőjelezik a népellenes politikát, az

05-04-2011

05-04-2011

HU


EU stratégiáját és a tőke uralmát. Itt nem parlamenti összehangolásról van szó, hanem arról, hogy az Európai Unió az európai politikai pártokat a dolgozók és a széles néprétegek mozgalmainak manipulálására szolgáló ideológiai és politikai eszközként akarja felhasználni. Ezért fogunk az európai pártokat, politikai alapítványokat és finanszírozásukat szabályozó rendeletekről szóló jelentés ellen szavazni. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, az európai politikai pártok átlátható finanszírozása a demokratikus értékek támogatásának lényeges eszköze. Olyan európai térségre van szükségünk, ahol politikai pártok tevékenykedhetnek, és az Európai Unió törekvéseinek középpontjában a polgár áll. Az európai jogállás elfogadása számottevő előrelépést jelent az európai pártokat szabályozó keret javítása felé. Saját hazámban ott van a 2006. évi, 2010-ben módosított, hatályban lévő 334. törvény. A közvita azonban arról szól, hogy a helyhatósági és a parlamenti képviselőjelöltek finanszírozását nem lenne-e helyesebb az állami költségvetésből biztosítani. A javaslat az, hogy az egyes jelöltekre jutó összeget mintegy 11 600 euróban maximálják. E kiadási szabályok elfogadásával kiküszöbölhető lenne a választási vesztegetés és a törvénytelen finanszírozás. És ami a lényeg: a pártoknak a saját kampányuk népszerűsítésére képes jelöltek helyett hozzáértő jelöltjeik lennének. Diane Dodds (NI). – Elnök úr, a ma esti vita kiválóan érzékelteti, hogy mi a gond a „több Európát” stratégiával. Egyszerűen elképesztő volt számomra a vitát hallgatni, és látni, hogy milyen csillagászati távolságokban van az egyszerű polgárok gondjaitól. Andrew Duff teljes joggal ismeri el, hogy űr tátong az európai hatáskörök és az egyes polgárok között. Ez teljes mértékben így van, de ezt az űrt nem az európai pártok fejlesztésével fogjuk áthidalni, és ahogy egy másik vitatkozó felszólaló leszögezte, nem is azzal, hogy ambícióik kiéléséhez forrásokat bocsátunk a rendelkezésükre. Kíváncsi lennék arra, ha Andrew Duff a hétvégén a választókörzetébe látogatna, és megpróbálná eladni ezeket a nézeteket azoknak a helyi közösségi csoportoknak, melyek finanszírozását a brit koalíciós kormány által foganatosított megszorító intézkedések nyomán lefaragták. Az űrt viszont át lehetne hidalni, mégpedig azzal, hogy az embereknek beleszólást engednénk a lisszaboni stratégiába, a növekvő föderalizmusba, és az uniós intézmények által gyártott papírhegyekbe. Maroš Šefčovič, a Bizottság alelnöke. – Elnök úr, összefoglaló megjegyzéseimet a Marietta Giannakounak szóló ismételt köszönetemmel kezdem, hiszen úgy gondolom, hogy a vita egyértelműen bebizonyította, hogy a jelentésében felvetett aggodalmak és kérdések jogosak, az európai integráció és az integráció demokratikus jellegének központi kérdései. A nézetek ütköztetése világosan bizonyította azt is, hogy mennyire érzékeny kérdésekről van szó; ezért amennyiben a Tisztelt Ház holnap jóváhagyja a javasolt jogalkotási állásfoglalást, a Bizottság eleget fog tenni a keretmegállapodásból adódó kötelezettségének, és három hónapon belül válaszol arra. Ugyanakkor, miként a vitából is érezhették, teljesen egyértelmű, hogy ez egy igen kényes és aprólékos politikai és jogi feladat lesz, mivel számos, jogi és politikai tekintetben egyaránt igen kényes kérdés van. Az európai politikai pártok jogállására vonatkozó előzetes elemzéseink ebbe az irányba haladnak, de a jogalapot, a lehetséges jogi formát természetesen most nagyon alaposan tanulmányoznunk kell, és ahogy most látjuk, a legnagyobb valószínűség szerint erről a kérdésről külön jogi aktust kell majd elfogadnunk. A

247

248

HU


2004/2003/EK rendelet felülvizsgálata ugyanis egyszerűen nem lenne elegendő, mivel a rendelet a finanszírozás kérdését célozta, a politikai csoportok jogállásának kérdésével viszont nem foglalkozott. Ez lenne tehát az egyik vetület, amelyet igen gondosan meg kell néznünk. Több felszólaló felvetette a költségvetési rendelet módosításának kérdését. Itt megint nagyon alaposan meg kell vizsgálnunk az előírásokat, a hatályt és az ütemezést, és nagyon is gondosan jegyeztük a jelentés nagyobb rugalmasságra történő felszólításait. Miként tudják, 2007-ben már tettünk bizonyos lépéseket, és igen alaposan tanulmányozni fogjuk ezeket a javaslatokat. De az is teljesen világos, hogy elképzelhető, hogy igen nehéz lesz megállapodni a változtatásokról, és beépíttetni ezeket a költségvetési rendelet jelenlegi felülvizsgálatába és végrehajtási szabályaiba. A Parlament természetesen jogalkotó, és ha úgy kívánja, jogában áll felvetni ezt a kérdést a jelenlegi folyamatban lévő intézményközi folyamatban. Még egyszer köszönöm, elnök úr, és határozott várakozással tekintünk az állásfoglalás elfogadását, valamint a bizottsági válasz összeállítását követően a vita folytatása elé. Marietta Giannakou, előadó. – (EL) Elnök úr, külön köszönetemet szeretném kifejezni a biztosnak a szavaiért és vállalásaiért, és a jelentést támogató képviselőtársaimnak úgyszintén. Először is úgy vélem, fontos újra leszögezni, hogy egyrészt a finanszírozási eljárás vonatkozásában a pártok nem pályáznának több pénzre, másrészt a 2007-es rendelet módosítása nagyobb átláthatóságot eredményezett, miként ezt maga a Transparency International is elismerte. Másodsorban nagyon is helyénvaló, hogy a pártok egy európai jogállás kialakítására törekednek, és arra, hogy jogállásukat összhangba hozzák az európai intézményekkel és az európai jogszabályokkal, ami nyilvánvalóan a polgárok megelégedését hivatott szolgálni. Végül, a pártok működését és finanszírozását szolgáló biztonságos és átlátható környezet létrehozása mélyen demokratikus cselekedet. Az aktív politikai pártok európai térségére van szükségünk, melyek a polgárokat az Európai Unió középpontjába állítják, és segítik őket a mindennapi életükben. Ez fokozottabb részvételt, nagyobb demokráciát, s végső soron több Európát jelent majd. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra április 6-án 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) Az Európai Uniót a demokráciadeficit miatt ismételt bírálatok érik. A valódi demokrácia megvalósításához a szó igazi értelmében vett európai politikai térségre van szükségünk, az európai szintű politikai pártok pedig kulcsfontosságú eszközök e cél elérésében. Az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló rendelet megreformálására vonatkozó javaslatok, melyek e jelentésben szerepelnek, számottevő előrelépést jelentenek működésük mikéntjének egységesítése felé. Úgy vélem, hogy az említett pártok sokkal jobban be tudják tölteni a szerepüket, ha az európai jogon alapuló egyforma politikai és jogi státuszt élveznek. A jelenlegi rendszer, amelyben ezek a pártok a nemzeti jogi szabályozáson alapuló jogi személyiséggel rendelkeznek, nem kínálja azokat a feltételeket, melyek a leginkább késztetnének az említett pártok és a 27 tagállam választói közötti hatékony kommunikáció

05-04-2011

05-04-2011

HU


biztosítására. Az európai jogállás bevezetése hozzásegítené az európai szintű politikai pártokat az európai választási rendszer jelenleg megvitatás alatt lévő reformjához történő alkalmazkodáshoz. Ezen túlmenően üdvözlöm azt a lépést, hogy könnyítsük meg az európai politikai pártoknak az európai kérdésekről tagállami szinten rendezett népszavazási kampányokba való bevonását. Az esetek többségében ugyanis ezeket a népszavazásokat kizárólag belpolitikai kérdések uralják. Az európai pártok bevonása segíthetne abban, hogy a vitát visszatérítsük a népszavazások igazi kérdései felé. Algirdas Saudargas (PPE), írásban. – (LT) Felettébb relevánsak azok az eszmecserék, melyek arról szólnak, hogy az európai demokrácia fejlesztésével és a közvélemény formálásával miként erősítsük az európai politikai pártok szerepét. Jóllehet a Parlament hatáskörei folyamatosan bővülnek, az európai parlamenti választásokon való polgári részvétel állandó csökkenése miatt nem mérséklődött a parlamenti demokráciadeficit. Az európai szintű politikai pártok a parlamenti demokrácia lényeges eszközei, fokozzák az európai politikai tudatosságot, előmozdítják az európai ügyek iránti érdeklődést, és kifejezik az uniós polgárok akaratát. Ezért teljesen egyetértek az előadóval abban, hogy szükség van az európai szintű politikai pártok helyzetének javítására, valamint egy világos és egyforma jogállás és finanszírozási modell összeállítására a számukra. Ezek a pártok nem maradhatnak idegen testek. Az európai politikai pártok jelenleg meglehetősen korlátozott szerepet játszanak a közszférában. Csupán a nemzeti pártok ernyőszervezetei, közvetlen kapcsolatuk a választókkal nincs. Az ilyen uniós pártok számára kialakított új jogállás egyforma szervezeti felépítést biztosítana, és lehetőséget nyújtana az EU-nak szerepe hatékonyabb betöltésére. Hangsúlyozni szeretném, hogy továbbra is törekednünk kell a biztonságos és átlátható pártfinanszírozási környezet megteremtésére. A pártfinanszírozás nem támaszkodhat kizárólag adományokra, hanem a pártok életképességét jelző, saját forrásainkból történő finanszírozást is elő kell segítenünk. Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Én nem szeretnék a benyújtott jelentésben felvázolt elvekre épülő politikai párt tagja lenni. Ezekkel a pártokkal szemben az az elvárás, hogy az „európai közérdek” képviselőivé váljanak, ám ha az Európai Parlament bármelyik két tagjának felteszik a kérdést, hogy ez alatt mit is értsünk, akkor mindegyik eltérő választ fog adni. Ki fogja meghatározni ezt a közérdeket? A Parlament? A Bizottság? A parlamenti képviselőket viszont nem uniós intézmények nevezik ki, hanem a tagállamok polgárai választják meg. Az én feladatom az, hogy a hús-vér polgárokat képviseljem, nem pedig azt, amit az uniós intézmények az „európai közérdeknek” tartanak. Azzal sem értek egyet, hogy az európai pártoknak regionális és nemzeti szinten is működniük kellene. Erre egyszerűen nincs megbízatásuk. Ha ebbe belevágnak, összeütközésbe kerülnek azokkal a pártokkal, amelyeknek a jelöltlistája alapján mindannyiunkat megválasztottak, és az e pártok által képviselt választókkal úgyszintén. Nekem a választóimhoz kell lojálisnak lennem, nem egy európai politikai párthoz. Ezt hívják szabad mandátumnak. Teljes mértékben elutasítom tehát a jelentésben ismertetett szuperpárt-filozófiát. Ez a társadalmi „eurómérnökök” újabb kísérlete, akiket annyira elvakít az utópisztikus szuperállam gondolata, hogy megfeledkeznek a józan paraszti észről. Ha ez utóbbira hallgatnának, rádöbbennének arra, hogy az ilyesfajta javaslatok csökönyös szajkózása azokat az alapokat dönti romba, melyeken az európai integráció áll. Ezért meggyőződéses európaiként a jelentés ellen kell szavaznom. 15. Az EK és a Comore-szigetek közötti halászati megállapodás – A közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések

249

250

HU


– Halászat – Átmeneti technikai intézkedések – A halászati termékek Grönlandról történő behozatala (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása: – a Capoulas Santos úr által a Halászati Bizottság nevében készített jelentés (A7-0056/2011) az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló új jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozó ajánlásról (15572/2010 - C7-0020/2011 - 2010/0287(NLE)) és – a Ferreira úr által a Halászati Bizottság nevében készített jelentés (A7-0017/2011) a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló, 2006. május 22-i 861/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0145 - C7-0107/2010 - 2010/0080(COD)) és – a Grelier asszony által a Halászati Bizottság nevében készített jelentés (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0024&language=DE" \t "_blank" ) az átmeneti technikai intézkedéseknek a 2010. január 1-jétől 2011. június 30-ig tartó időszakra történő meghatározásáról szóló 1288/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0488 - C7-0282/2010 - 2010/0255(COD)) és – a Fraga Estévez asszony által a Halászati Bizottság nevében készített jelentés (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A7-2011-0057&language=DE" \t "_blank" ) a halászati termékeknek, élő kéthéjú kagylóknak, tüskésbőrűeknek, zsákállatoknak, tengeri haslábúaknak és ezek melléktermékeinek Grönlandról az Európai Unióba irányuló behozatalára vonatkozó szabályok megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0176 - 2010/0097(CNS)). Luis Manuel Capoulas Santos, előadó. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim, a közös halászati politika külpolitikai ága mostanában különösen fontossá vált, mivel az többé már nem biztosítható, hogy halászati termékek iránti szükségletünket kizárólag saját halászati forrásainkból elégítsük ki. Az európai halászati ipar saját ellátásunknak csupán a 40%-át tudja biztosítani. 2009-ben 15,5 milliárd euró értékben importáltunk halászati termékeket, míg csupán 2,5 milliárd euró értékben exportáltunk, ami azt jelenti, hogy harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodások nélkül 3000 csónak kényszerülne leállásra és 40 000 munkahely veszne el. A közös halászati politika külpolitikai ága partnereink számára is hordoz kedvező lehetőségeket. Több nemzetközi versenytársunkkal ellentétben, az Európai Unió tevékenysége nem korlátozódik arra, hogy halat pénzre cserél. Az általunk kötött megállapodások mögött ott vannak mindazok az értékek, amelyeket támogatunk: legyen szó akár az emberi jogokról, akár a források fenntarthatóságáról. A Szerződés szerint az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tengeri biológiai erőforrások megőrzése terén, ami azt jelenti, hogy az Unió irányítja az európai uniós flották nem uniós vizeken folytatott halászati tevékenységét. A közös halászati politika külpolitikai dimenziójának részét képező tevékenységek legfőbb célkitűzése a fenntartható és felelős halászat elveinek nemzetközi szinten való elterjesztése. Mint már korábban is említettem, a közös halászati politika külpolitikai dimenzióját jelenleg

05-04-2011

05-04-2011

HU


vezető egyéb, azzal kapcsolatos célkitűzések, hogy fenntartsuk az európai uniós flotta nemzetközi jelenlétét és biztosítsuk, hogy ez a flotta ellássa az EU piacait, egyre kisebb jelentőséggel bírnak. Az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló jelentést tehát, amelynek én vagyok az előadója, és amelyet ma megvitatunk, ebben a kontextusban kell értelmezni. E megállapodás értelmében 70 európai hajó halászhat a Comore-szigetek fennhatósága alá tartozó vizeken egy évi kb. 600 000 eurós pénzügyi hozzájárulás fejében. Ezen összeg közel felét a 800 000 lakosú ország körülbelül 30 000 lakosának megélhetését biztosító halászati ágazat fejlesztésére kell fordítani; nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az ország gyakorlatilag semmilyen más forrással nem rendelkezik. A megállapodás gondoskodik a fogások ellenőrzésének mechanizmusairól, a helyi személyzet alkalmazásáról, valamint tartalmaz egy felülvizsgálati és egy felfüggesztési záradékot, amelyek értelmében emberi jogi jogsértések esetén az Európai Unió felléphet. Érdemes megjegyezni, hogy ez a kis ország, amely 1975 óta független Franciaországtól, már ez idő alatt is több államcsínyt élt át. A fentiek fényében javaslom, hogy fogadjuk el ezt a megállapodást, és szeretném felhívni a figyelmüket számos ajánlásomra, különösen azokra, amelyek az eredményértékelés jelentős javításának szükségességéhez kapcsolódnak. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy a hátralévő egy percben a jelentés egy másik aspektusáról szóljak: arról, amellyel Grelier asszony foglalkozott. Ezzel én magam nem értek egyet, és ennek kapcsán született a több képviselőtársammal közösen benyújtott módosítástervezet. Arra a módosításra utalok, amely célja a tőkehalra és ördöghalra való tükörhálós halászat folytatásának engedélyezése a 8., 9. és 10. területen, a portugál partok mentén, amelyet 2010. október 1-je óta bizottsági határozat tilt. Úgy vélem, hogy ez kedvezőtlen hatással van egyes velük együtt kifogott cápafajokra, bár ennek igazolására semmilyen tudományos felmérés nem készült. E körülmények között a fenti módosítás azt javasolná, hogy ezt a határozatot 2012-ig függesszük fel, hogy a portugál hatóságok tudományos vizsgálatokat végeztethessenek annak meghatározására, hogy a határozat igazolható-e vagy sem. Ezt az álláspontot az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is támogatja, ezért kérem én is az Európai Parlamentet ennek jóváhagyására, az igazságosság érdekében. João Ferreira, előadó. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, ez a rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szól, és fontos európai uniós pénzügyi eszköz a halászat területén. Az Európai Halászati Alap és ez testesíti meg a közös halászati politika két legfőbb eszközét. E rendelet 2006-os elfogadása óta a hozzá kapcsolódó kiegészítő jogszabályok számos elemét módosították már fokozatosan, minek következtében e rendelet módosítása is szükségessé vált, hogy továbbra is biztosíthassa a jogszabályi keret minden eleme közötti konzisztenciát. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a tapasztalat szerint egyes esetekben biztosítani kell, hogy a rendelet rendelkezésein kissé igazítsanak, mivel így születhet a szükségleteknek leginkább megfelelő, jobb válasz. Ezért javaslom a felülvizsgálat korlátozott körben való lefolytatását, az eredeti rendelet célkitűzéseinek és szerkezetének alapjaiban történő megtartása mellett.

251

252

HU


Mindazonáltal, miközben fenntartjuk ezt a szükségképpen korlátozott kört, úgy véljük, hasznos volna bizonyos kiegészítő módosításokat javasolni, amelyek – bár meglehetősen speciálisak – hozzájárulhatnának ahhoz, hogy ez a jogszabály jobban összhangba kerüljön az ágazatban a közelmúltban bekövetkezett változásokkal és a jövőbeni kilátásokkal. A jelentés elkészítése előtt és annak során zajló vita nagyban hozzájárult a végeredményhez, csakúgy, mint az árnyékelőadók és más képviselőtársaink véleménye és javaslatai; ezért most szeretném mindannyiukat megemlíteni, mindannyiuk munkáját elismerni és mindenkinek megköszönni a részvételét. A jelentésben szereplő módosító indítványok közül szeretném kiemelni többek közt a part menti halászati tevékenység védelmére tett utalást, valamint annak a lehetőségét, hogy a tagállamok pénzügyi támogatást kapjanak a halászati ágazatban használatos új technológiák beszerzése mellett azok fejlesztésére is, értve ez alatt a felszereléseket éppúgy, mint bizonyos szoftvereket és olyan számítástechnikai hálózatokat, amelyek lehetővé teszik mintavételi módszerek tervezését, nyilvántartását, validálását, elemzését és fejlesztését, valamint a halászattal kapcsolatos adatok cseréjét. Az akvakultúra területén szeretném kiemelni annak lehetőségét, hogy a társadalmi-gazdasági adatok mellett a környezetvédelmi adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására is pénzügyi támogatást vezessenek be, ezáltal segítve elő az ágazat környezeti és egészségügyi nyomon követését és ellenőrzését, hozzájárulva ezáltal az ágazat fenntarthatóságához. Szeretném azonban felhívni a figyelmüket három kiegészítő módosításra, amelyet e jelentés kapcsán javasoltunk. Napjainkban egyre szélesebb körben és növekvő mértékben ismerik el annak jelentőségét, hogy a halászati gazdálkodást a források állapotának naprakész, tudományos és mélyreható ismeretével kell támogatni. Ez a halászati tevékenység fenntartható fejlesztésének elengedhetetlen feltétele. Ezért javasoltuk annak lehetővé tételét, hogy a források állapotára vonatkozó alap- és kiegészítő adatok gyűjtése, kezelése és felhasználása terén a társfinanszírozás mértéke növekedjen. A javaslat a felső határ 50%-ról 60%-ra való növelését tartalmazza. Az ellenőrző tevékenységekkel kapcsolatban ugyancsak az uniós társfinanszírozás megengedett legmagasabb mértékének hasonló növelését javasoljuk, fenntartva a Bizottság azon – eddig is érvényben lévő – kiváltságát, hogy bizonyos fellépéseket magasabb arányban támogasson. Mindez tehát egy olyan keretté áll össze, amelyben a tagállamok és azok ellenőrző hatóságai kulcsfontosságú szerepet játszanak és fognak játszani a továbbiakban is a saját fennhatóságuk alá tartozó vizeken az ellenőrző intézkedések irányításában és végrehajtásában. Ezek a módosítások egy kompromisszum létrejöttét célzó erőfeszítések eredményeképpen születtek, figyelembe véve a különböző képviselőcsoportok tiltakozását a kezdetben 75%-osra javasolt társfinanszírozási határ kapcsán. A módosításokat egyaránt támogatja képviselőcsoportunk, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja és számos további, különböző képviselőcsoportokba tartozó képviselőtársunk, ami jelzi a módosítások jelentőségét és azt a konszenzust, amely – véleményem szerint – összeköti és a plenáris szavazás során is összekapcsolhatja ezeket a képviselőket. Estelle Grelier, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim, először is szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, amiért elkötelezetten és konstruktívan vettek részt a Halászati Bizottság átmeneti technikai intézkedésekről szóló jelentésével kapcsolatos munkában. A jelentés heves vitát váltott ki, tekintettel a technikai intézkedések

05-04-2011

05-04-2011

HU


óriási jelentőségére, hiszen ezek nagyban befolyásolják majd a halászok és a halászati ágazat egésze munkavégzésének módját azáltal, hogy a – mindenki, de különösen a halászok számára fontos célok, azaz a – fiatal tengeri élőlények megóvása és az állomány helyreállítása érdekében meghatározzák, milyen halászati módszereket alkalmazhatnak a halászok a rendelet hatálya alá tartozó területeken. E jelentés tárgya meglehetősen érzékeny és ellentmondásos, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy milyen nehézségekbe ütközött a Bizottság 2008 óta, amióta egyességre próbált jutni a Tanáccsal ezen intézkedések jövőjét illetően. Ez akkor volt, amikor csak ez a két intézmény vett részt a folyamatban. Jelenleg a technikai intézkedéseket egy régi rendelet szabályozza, amelyet egy sor átmeneti intézkedéssel módosítottak, majd végül 2011. június 30-ig meghosszabbítottak, mivel nem sikerült megállapodásra jutni a Tanáccsal a Bizottság 2008-as, új rendeletre irányuló javaslatával kapcsolatban, amely célja a meglévő jogszabályok egyszerűsítése és tisztázása lett volna a szabályok hatékonyabb végrehajtásának biztosítása érdekében és azért, hogy gondoskodhassunk a halászati ágazat területi jellemzőinek figyelembevételéről. Ma, az új határidő közeledtével, már egészen más a helyzet. A Lisszaboni Szerződés óta a legtöbb halászati kérdés a rendes jogalkotási folyamat hatálya alá esik, vagyis a Parlament is fontos társjogalkotói szerepet tölt be. A Parlament pedig teljes körűen szeretne is élni ezzel a lehetőséggel, mégpedig úgy, hogy igyekszik közelíteni egymáshoz a halászok és az európai uniós döntéshozók álláspontját. Egy kikötőváros választott képviselőjeként engem mindig mellbe vág, milyen bizalmatlan is a halászati ágazat, és milyen távol érzi magát a közös halászati politikától, míg a gazdák például egyértelműen sokkal inkább magukénak érzik a közös agrárpolitikát. Ráadásul ez az ágazat válságban van. Egyre nő az elégedetlenség. Ami valódi kihívást jelent, az az egyensúly, amelyet meg kell találnunk az ágazat gazdasági stabilitása és ennek eredményeképpen a halászok tisztes jövedelmének biztosítása és a halállomány fenntarthatósága és feltöltése között. Végezetül, a rendelet akkor veszti hatályát, amikor a halászati politika reformjáról szóló tárgyalások épphogy csak elkezdődnek. E reformnak merész keretrendszert kell elfogadnia, és maga mellé kell állítania a halászközösséget, a fogyasztókat és a polgárokat is. Az egész ágazatot be kell vonnia a kvóták és ezáltal az ágazat aktivitási szintjének alapját képező tudományos elemzésekbe. Ez az új keretrendszer feltételezi, hogy a Bizottság konkrét javaslatot fog kidolgozni a jövőbeni technikai intézkedésekre vonatkozólag, amely erőfeszítést – úgy tűnik – eleddig mind a Bizottság, mind a Tanács megspórolta. Az új javaslatnak gondoskodnia kell annak biztosításáról, hogy a technikai intézkedések megfeleljenek a helybéli valós tapasztalatoknak – ez pedig az ágazatban dolgozókkal folytatott konzultációk révén valósulhat meg. Ugyancsak meg kell felelnie az új rendeletnek és a közös halászati politika keretrendszerének, különösen ami az intézkedések regionális változatait illeti. Biztosítania kell a hatáskörök egyértelmű megosztását a Bizottság és a tagállamok között, amely tényező segíteni fogja az uniós halászati politika megértését és azt, hogy az érintettek magukénak vallják azt. Mindezek fényében javaslom, hogy fogadjuk el a Bizottság kérését, és hosszabbítsuk meg a rendelet hatályát 2012. december 31-ig, anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatnánk a jelenlegi technikai intézkedéseket – kivéve a disznófejű hal esetében megengedhető

253

254

HU


szembőségre vonatkozó kiegészítés betoldását. Úgy találom azonban, hogy ez a javaslat egyfajta engedmény a Bizottság számára, és hogy számtalan kérdés felvetődik és igen nagy a változások iránti igény az ágazatban, amelyet elégedetlenséggel tölt el e fontos projekt halogatása. Ezért két kérést fűznék a jóváhagyásunkhoz: az egyik a jelenleg érvényben lévő technikai intézkedések hatásvizsgálatára irányul, amely alapvetően fontos, ha hatékonyan kívánjuk alkalmazni őket, a másik pedig arra vonatkozik, hogy az új rendelet kidolgozása során folytassanak valódi konzultációt minden érintett féllel, különösen magukkal a halászokkal. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a Bizottság új javaslatának záros határidőn belül meg kell születnie ahhoz, hogy az új rendelet 2013. január 1-jén, az új közös halászati politika hatálybalépésével egy időben életbe léphessen. Rendkívül fontos, hogy a Bizottság azonnal elkezdjen dolgozni ezen az új javaslaton. Ésszerűtlen lenne további meghosszabbítással élni, hiszen a jelenlegi rendeletet már így is 18 hónappal hosszabbítottuk meg. A jelentésemben szereplő technikai intézkedések átmenetiek, és csakis ilyen minőségükben hagytuk őket jóvá. Carmen Fraga Estévez, előadó. – (ES) Elnök úr, ismételten azzal szeretném kezdeni, mennyire sajnálom azokat a komplikációkat, amelyeket ez a jelentés amiatt váltott ki, hogy a Tanács és a Bizottság ellenállt a Parlament együttdöntési hatásköre elfogadásának. Jelen esetben javaslatunk Grönland mint tengeren túli ország és terület számára arra irányul, hogy ugyanolyan feltételekkel exportálhasson, mint az Európai Unió tagállamai. Ez a helyzet mind a halászati termékeinek 87%-át az Európai Unióba exportáló Grönland, mind pedig az Unió számára kedvező lenne; különös tekintettel Dániára, amely az említett export legnagyobb részét kapja. Az egyik feltétele annak, hogy Grönland bekerüljön az egységes piacon belüli import rendszerébe az, hogy el kell fogadnia az EU egészségügyi normáit, ami a legkisebb mértékben sem jelent problémát számára. Annak ellenére, hogy a halászati termékekkel folytatott kereskedelem a közös piacszervezés körébe tartozik, a Bizottság – az egészségügyi szabályoknak való megfelelést használva ürügyként – a Szerződés 203. cikke alapján nyújtotta be javaslatát, ami azt jelentette, hogy velünk egyszerűen csak konzultációs eljárást kellett folytatnia. Mind a Halászati Bizottság, mind a jogi szolgálatok már a kezdetek kezdetén felhívták a figyelmet erre az anomáliára. Mindazonáltal, mivel tartalmilag nem jelent gondot, és tekintettel arra, hogy Grönland számára milyen fontos kérdésről van szó, hagytuk, hogy a konzultációs eljárás keretében foglalkozzunk ezzel a jelentéssel. De képzeljék csak el, hogy meglepődtünk, amikor épp azelőtt, hogy szavaztunk volna a szövegről, a Tanács – mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül – elfogadott egy egészen más javaslatot, számos olyan változtatással, amely igyekezett elmosni a közös piacszervezéshez fűződő világos kapcsolatokat, hogy így kerülje el az együttdöntési eljárást. Mivel a Parlament – ahogy korábban is említettem – már a konzultációs eljárást alkalmazva minden gond nélkül elfogadta a szöveget, egy efféle manőver teljesen szükségtelen volt. Mindazonáltal, mivel immár egy új szöveg hevert előttünk, és mivel egyértelműen bizonyított volt, hogy a Tanács célja a Parlament hatáskörének megnyirbálása volt, úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal teljes mértékben élni fogunk a jogainkkal és hivatalos véleményt kérünk a Jogi Bizottságtól.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Véleményében a Jogi Bizottság kifejtette álláspontját, miszerint – és most közvetlenül a szövegből idézek – „a javasolt határozat célja annak előírása Grönland számára, hogy Grönland – a halászatra vonatkozó belső piaci uniós szabályok alkalmazásának feltételeként – ültesse át az uniós egészségügyi szabályokat” – ahogy ez a javaslat 3. cikkében szerepel, amely garantálja a megállapodás szabályainak az Unió vonatkozó állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabályaihoz való igazítását, valamint a halászati termékek piacának közös szervezését. Ebből kifolyólag, a Jogi Bizottság egyhangú határozatot hozott, miszerint a javaslat jogalapjául a Szerződés 204. cikke, a 43. cikk (2) bekezdése, valamint a grönlandi halászati termékek piacának közös szervezése alá tartozó termékek esetében alkalmazandó egyedi szabályokat és eljárásokat tartalmazó 34. Jegyzőkönyv kell, hogy szolgáljon. Ezért, mint előadó, újabb jelentéstervezetet készítettem, amelyben módosítottam a jogalapot. Ez a jelentés az, amelyet holnap elfogadás céljából előterjesztünk, és ami az Európai Parlamentet illeti, ez a mi első olvasatunk. Most már csak annyi van hátra, hogy tudassam a Bizottsággal és a Tanáccsal – amely utóbbi képviselői tudomásom szerint nincsenek jelen –, hogy most módjukban áll korrigálni és elismerni az új jogalapot, és ezáltal első olvasatnak tekinteni a jelenlegit, ahogy mi is teszünk a holnapi nap folyamán. A probléma a javaslat jogalapjával, s nem a tartalmával van. A jövőre való tekintettel szeretném felszólítani őket e probléma megoldására. Maria Damanaki, a Bizottság tagja. – Elnök úr, minden előadónak szeretnék köszönetet mondani a munkájáért. Hadd reagáljak most minden egyes jelentésre, és hogy időt nyerjünk, igyekszem a lényegre koncentrálni. Ami az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodást illeti, szeretnék köszönetet mondani Capoulas Santos úrnak előadóként végzett munkájáért, és örömmel látom, hogy a Halászati Bizottság egyként, igen erősen támogatja a javaslatban foglaltakat. Amint azt a Tisztelt Ház is tudja, az EU elkötelezte magát amellett, hogy továbbra is elősegíti a partnerei vizein felelősségteljes és fenntartható módon működő halászatokat, ideértve az Indiai-óceán térségét is. Nagyon fontos e régió országaival, így ez esetben a Comore-szigeteki Unió országaival kétoldalú kapcsolatokat fenntartani, az olyan regionális halászati szervezetekben való európai uniós részvétellel kapcsolatban, mint az Indiai-óceáni Tonhalbizottság. Jelen kell lennünk ott, ezért oly fontos ez a megállapodás. Az Európai Uniónak jelenleg négy aktív halászati partnerségi megállapodása van érvényben az Indiai-óceán térségében – nevezetesen a Seychelle-szigetekkel, Madagaszkárral, Mozambikkal és a Comore-szigeteki Unióval kötött megállapodás. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság és az Európai Unió számára rendkívül fontos, hogy megállapodásra jussunk a Comore-szigeteki Unióval, mivel ez a megállapodás lényeges szerepet tölt be abban, hogy flottánk jelen legyen e régióban. Ugyancsak fontos az ágazati politikával kapcsolatos párbeszéd megerősítése annak ösztönzése érdekében, hogy felelősségteljes halászat alakuljon ki ebben a térségben. Hadd szóljak néhány szót az előadónak a jelentésével kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kéréseiről. Szeretnék beszámolni arról, hogy a Bizottság elkötelezett amellett, hogy teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet a tárgyalások minden egyes szakaszáról, majd

255

256

HU


a nemzetközi megállapodások megkötéséről. Mi ezt komolyan gondoljuk, és szeretnénk minden releváns információt elérhetővé tenni, de a keretmegállapodásban vállaltak szerint kell eljárnunk. A Bizottság szolgálatai a gyakorlatban már több mint egy éve elfogadták ezeket a vállalásokat. A Bizottság ugyanabban az időben, ugyanazt az információt küldi meg az Európai Parlamentnek, mint amit a Tanácsnak. Különösképpen igyekszem a lehető leghamarabb elérhetővé tenni a megállapodásaink előzetes és utólagos értékelését. Csak hogy egy példát említsek: tekintettel a Mauritániával kötendő halászati megállapodásra irányuló állásfoglalásról szóló holnapi szavazásra, a Bizottság szolgálatai intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az e megállapodásról szóló értékelő jelentés már előzetesen is elérhető legyen, hogy a parlamenti képviselők úgy szavazhassanak a jelentésről, hogy már tájékozódtak róla. Ami a parlamenti képviselők megfigyelőként való részvételét illeti a nemzetközi találkozókon, hangsúlyoznom kell, hogy a keretmegállapodás a többoldalú nemzetközi konferenciákra és találkozókra is vonatkozik. Ugyanakkor, szándékunkban áll, hogy továbbra is alkalmazzuk a kétoldalú tárgyalásokon való részvétel jól bevált, sikeres gyakorlatát. Mindazonáltal, bármely olyan döntést, miszerint európai parlamenti képviselők eseti jelleggel megfigyelőként részt vehetnek európai uniós delegációk munkájában, a keretmegállapodásnak megfelelően, a jogi, diplomáciai és technikai lehetőségek mérlegelése után a biztosok testülete hoz meg. Szeretném azonban kiemelni, hogy az én személyes hozzáállásom, csakúgy, mint a szolgálatoké, rendkívül pozitív, és kifejezetten bíztatnám Önöket a részvételre. Most szeretnék rátérni a második, a közös halászati politika végrehajtására vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló jelentésre, amely kapcsán szeretném megköszönni a Halászati Bizottság és az előadó, Ferreira úr e javaslattal kapcsolatban végzett munkáját. Az ő erőfeszítéseiknek köszönhetően most egy olyan szöveg fekszik előttünk, amely a Tanács számára is elfogadható. Örömmel mondhatom, hogy ez a szöveg a Bizottság számára is elfogadható, vagyis ennek kapcsán kiváló együttműködés zajlott a három intézmény között. A március 2-án tartott sikeres, háromoldalú párbeszédet követően konszenzus alakult ki a legfontosabb pontokkal kapcsolatban, így a Bizottság reméli, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban már az első olvasatban megállapodás születhet. Remélem, ez ügyben sikerrel járunk. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy ez a javaslat az úgynevezett második pénzügyi eszközről szóló rendeletet racionalizálja. Ez a rendelet a nemzetközi kapcsolatokra, az irányításra, az adatgyűjtésre és a tudományos tanácsadásra fordítható kiadásokra, valamint az ellenőrzésre és végrehajtásra vonatkozik. A felülvizsgálat célja, hogy biztosítsa a rendelet és a jogszabályi keret egyéb elemei közötti koherenciát. A rendelkezések bizonyos, korlátozott mértékű kiigazításairól és tisztázásáról rendelkezik. Ezért ösztönözném az Európai Parlamentet, hogy támogassa a javaslatot. És most rátérnék a harmadik jelentésre, amely az átmeneti technikai intézkedésekről szól, amiért szívélyes köszönet illeti az előadót, Grelier asszonyt. E javaslat célja, hogy 2012 végéig meghosszabbítsa a jelenlegi átmeneti technikai intézkedéseket. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy a megreformált közös halászati politika a jövő év január elsején hatályba lép. Remélem, hogy ezt a célt sikeresen megvalósítjuk majd. Az én szándékom azzal, hogy javasoltam az átmeneti intézkedések meghosszabbítását, az volt, hogy elkerüljük azt, hogy a reformfolyamatunk közepette komplex tárgyalásokat nyissunk a technikai intézkedésekről. A Bizottság támogatja a Halászati Bizottság által elfogadott módosítást a

05-04-2011

05-04-2011

HU


disznófejű hal esetében alkalmazott szembőségről, mivel az tudományos ajánláson alapul. Tudomásul veszem bizonyos képviselők és bizonyos tagállamok aggodalmait is, akik, illetve amelyek további módosításokat szerettek volna látni. Ezeket azonban azért nem tudtuk elfogadni, mert nem vizsgálták még őket tudósok, vagy mert a tudósok nem kaptak teljes körű tájékoztatást a tagállamoktól annak érdekében, hogy elvégezhessék értékelésüket. Végezetül, szeretnék néhány szót szólni a Grönlandról importált halászati termékekről szóló jelentéssel kapcsolatban, és ezennel szeretnék köszönetet mondani a Halászati Bizottság elnökének, Fraga asszonynak az által végzett munkáért. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság által javasolt intézkedések egy Grönland által már igencsak régen benyújtott kérdéssel foglalkoznak. Ezen intézkedések célja, hogy leegyszerűsítsék a vonatkozó egészségügyi előírásokat és igazolási eljárásokat, és hogy Grönlandot is bevonják a halászati termékek és azok melléktermékeinek egységes piacába. Ez teljes mértékben megegyezik a 2006-os megállapodás szerinti kötelezettségvállalásunkkal, hogy hozzájárulunk Grönland fejlődéséhez és együttműködünk vele az élelmiszerbiztonság terén. A Bizottság nagy örömmel jegyzi meg, hogy minden érintett fél – a Tanácsban a tagállamok egyhangúlag, Grönland, az Európai Parlament és a tagállamok nemzeti parlamentjei is – készen állnak e kötelezettségvállalás valóra váltására és a javaslat támogatására. Hadd fogalmazzak egyértelműen: számunkra, a Bizottság számára, a Grönlanddal való kapcsolat rendkívüli jelentőséggel bír, és úgy vélem, mindenki megérti, miért. Ez politikai prioritás, ezért remélem, hogy a javaslat jogalapjáról folyó tárgyalások nem sodorják veszélybe ezeket a fontos intézkedéseket. Nagyon jól értem Fraga asszonynak a javaslat jogalapjával és az Európai Parlament hatáskörével kapcsolatos aggodalmait. Elmondhatom, hogy a Bizottság nem fog az útjába állni annak, hogy pragmatikus megoldást találjunk e problémára. Bár továbbra is meggyőződésünk, hogy a javaslatunk jogalapja helyes, elfogadnánk – és ezt szeretném tisztázni –, ha a Tanács a Parlament álláspontját fogadná el. Részünkről rendben lenne. Most már a Tanácson múlik, hogy megfontolja a lehetőségeket, és továbbvigye az esetet a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően. Remélem, nagyon hamar meg tudjuk oldani ezt az ügyet, nehogy mindez károsan befolyásolja a Grönlandhoz fűződő kapcsolatainkat. Ez az elsődleges prioritás számunkra, így hát azért vagyok itt, hogy elmondjam, hogy a megoldás megtalálása érdekében szeretném előmozdítani a Fraga asszony által eddig végzett munkát. Végezetül, szeretnék köszönetet mondani a Halászati Bizottságnak és minden előadónak az általuk végzett munkáért. Sajnálom, ha hosszúra nyúlt a mondandóm, de négy jelentésre kellett reagálnom. François Alfonsi, a Költségvetési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, a Költségvetési Bizottság véleményét is kikérték az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló jelentéssel kapcsolatban. Bizottságunk jóváhagyta ezt a megállapodást. A bizottság azonban úgy érezte, hogy először is, nem sok értelme van, hogy a Parlament szavazzon erről a jelentésről, mivel erre csak a megállapodás aláírását követően kerül sor. E probléma hatását enyhíti, hogy jelen esetben csupán egy kisebb összegű támogatásról van szó, de a jövőben természetesen lehetővé kell tenni, hogy még az előtt véleményezhessük az efféle megállapodásokat, hogy azokat aláírnák.

257

258

HU


Másodszor, a bizottság úgy érezte, hogy e megállapodások tartalmát részletesebb elemzéseknek kellett volna alávetni a valódi fogásmennyiségek ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések és a halállomány védelme tekintetében, tekintettel a Halászati Bizottság részéről érkező nyomásra, valamint annak biztosítása végett is, hogy a megállapodások helyi fejlesztési elemét a gyakorlatban is megfelelő módon alkalmazzák. A Költségvetési Bizottság ezért tervezi, hogy a közeljövőben e témában javaslatot tesz egy mélyreható munkaértekezlet megrendezésére a Halászati Bizottsággal közösen. Jarosław Leszek Wałęsa, a PPE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a mai vitán négy jelentésről esik szó, ezért szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm minden előadó munkáját, valamint az Európai Bizottság együttműködését. Először is a Grelier-jelentésről szeretnék szólni néhány szót, amely a képviselőcsoportok és az Európai Bizottság közötti kompromisszumként jött létre. Én támogatom a jelentés e változatát, amelyet a Halászati Bizottság végül elfogadott és megszavazott. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eredményeképpen az Európai Bizottság 2010-ben visszavonta a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló tanácsi rendelettervezetét, azzal a céllal, hogy új tervet dolgoz ki. Az új terv célja az volt, hogy megfeleljen a Szerződés rendelkezéseinek, és hogy figyelembe vegye a közös halászati politika reformját. Úgy volt, hogy a tervezetet 2011 harmadik negyedévében teszik közzé. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság nem tudja majd idejében elkészíteni a rendelettervezetet, és ami még rosszabb, nem áll majd rendelkezésére a változtatásokhoz szükséges pénzösszeg sem. Ez tehát nem sok jót ígér. Ha holnap megszavazzuk az átmeneti rendelet meghosszabbítását, azzal azt a kötelezettséget vállaljuk a halászok felé, hogy tovább dolgozunk az új rendeleten, amelynek végre rendszerbe kell foglalnia a megengedett halászati módszereket és helyszíneket szabályozó rendelkezések egész sorát. Bíztató azonban, hogy ami a technikai intézkedéseket illeti, a legutóbbi információk szerint a Bizottság nagy valószínűséggel bizonyos hatásköröket szeretne visszautalni a tagállamokhoz. Ez pedig roppant kedvező lépés lenne a decentralizáció felé. Az egyes tengeri medencékben alkalmazott technikai intézkedések a helyi körülményeknek megfelelően eltérnek egymástól. A halászati gazdálkodási rendszernek fel kell hagynia a hagyományos felülről lefelé szerveződő felépítéssel, és inkább a regionalizáció elvére kellene összpontosítania, amely lehetővé teszi az egyes tengeri medencékre érvényes, sajátos körülmények figyelembevételét. Ezért határozottan el kell utasítanunk minden olyan kezdeményezést, amely célja egy egyetemes és közös halászati gazdálkodási modell elfogadtatása, és fel kell szólítanunk az illetékeseket, hogy szenteljenek kellő figyelmet a különböző európai tengerek különleges jellemzőire. Az egyéni megközelítés jelenti számunkra a megfelelő utat a fenntartható halászati gazdálkodás megteremtése felé. Köszönöm. Ulrike Rodust, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Damanaki biztos asszony, hölgyeim és uraim, megint csak itt hever előttünk egy egész csomag halászati politikai intézkedés. Én magam, koordinátorként, örömmel látom, hogy két rendeletet illetően sikerült kompromisszumra jutnunk a Tanáccsal és a Bizottsággal. Utalok itt most a technikai intézkedésekről szóló Grelier-jelentésre és a második pénzügyi eszközről szóló Ferreira-jelentésre. Az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati megállapodást is megszavazhatjuk, bár nem szeretném eltitkolni, hogy a közös halászati politika reformja keretében szívesen látnám a partnerségi megállapodások alapvető újrarendezését.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Grönlanddal kapcsolatban azonban valódi problémák merültek fel az intézmények között, mivel a Parlament hatásköreit nem tartották tiszteletben. Szép fokozatosan elvesztem a türelmem azzal kapcsolatban, hogy az intézmények közötti együttműködés szintje még mindig ilyen alacsony. Ezt a kérdést időről időre már én is számtalanszor felvetettem, de ma ismét megemlítem. A gazdálkodási tervekkel kapcsolatos problémát sürgősen meg kell oldani. Szeretném felkérni a Tanács magyar elnökségét, hogy aktívan igyekezzen elősegíteni a megoldást. Az, hogy a Tanács ma senkivel sem képviselteti itt magát, egyértelműen jelzi, hogy a Tanács nem tartja tiszteletben a Parlamentet. Ezt elképesztőnek találom. Még egy utolsó megjegyzés a Grelier-jelentéssel kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy néhány képviselőtársam csalódott amiatt, hogy az általuk javasolt módosításokat nem tudtuk belefoglalni a jelentésbe. Mindazonáltal igen sajnálatosnak tartom, hogy a halászaink kénytelenek elavult technikai intézkedések mellett dolgozni. Ez esetben ez a Tanács hibája, amely képtelen megállapodni egy új rendeletben. Nekünk, a Parlamentnek óriási a felelősségünk, ezért hát felelősségteljesen kell fellépnünk, és módosítások nélkül meg kell hosszabbítanunk a meglévő rendeletet. Pat the Cope Gallagher, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, szeretnék gratulálni minden előadónak jelentéseik benyújtásához, de tekintettel az idő rövidségére, csak a Grelier-jelentéshez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A technikai intézkedésekre vonatkozó jelenlegi rendelet súlyos problémákat okoz az ír tengerpartok, valamint a nyugat-skót partok közelében működő, kis, part menti hajók számára. Politikusként nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbe tett kézzel várjuk a közös halászati politika reformját, amikor egy új rendelet bevezetése várható. A Parlamentnek most lehetősége van a cselekvésre, és arra bíztatnék minden képviselőcsoportot, hogy támogassa a most előterjesztett, meglehetősen realisztikus módosításokat. Ezek a kis hajók, amelyeket említettem, 15 méteres hajók, meg vannak fosztva attól, hogy bevételre tegyenek szert, sőt, ami még fontosabb, arra kényszerülnek, hogy veszélyes vizekre hajózzanak. Jelenleg a parttól 80 km távolságba hajózunk ki ezekkel a hajókkal, hogy a tőkehalak regenerálódása céljából lezárt területen kívül halásszunk. Az én módosító indítványaim az állítóhálók használatára vonatkoznak. Ezeket a hálókat kis, part menti hajók használják kagylók és kis macskacápák halászatára az észak-nyugati partok mentén. Állítóhálóval nem halásznak sem közönséges, sem vékonybajszú, sem foltos tőkehalra, így annak semmilyen hatása nem lenne ezekre az állományokra; így hát, ha megszavazzák ezeket a módosításokat, lehetővé teszik e kis hajók számára, hogy életben maradjanak ezeken a területeken. Nem elég jó megoldás azt sugallni, hogy nem akarunk tárgyalásokat nyitni. Hiszen épp ezért vagyunk itt. A disznófejű hallal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ez egy újfajta halászati forma. Legelőször az én hazámbeli halászok fejlesztették ki. A Tanács decemberben meghatározta a teljes kifogható mennyiségeket, amelyekből Írország 67%-ban részesült. Továbbá örömmel hallom, hogy a biztos asszony szerint ezt tudományos bizonyítékok is alátámasztják. A jelenlegi rendelet nem tartalmaz a disznófejű halra vonatkozó előírást, ezért örömömre szolgál, hogy a bizottság úgy döntött, hogy elfogadja arra vonatkozó módosításomat, hogy a bizottsági javaslatot felhasználva bevezessük a 32 mm-től 54 mm-ig terjedő szembőséget mint megfelelőt, elkerülve ezáltal azt, hogy új jogszabályt kelljen bevezetni, ami igen sok időt venne igénybe.

259

260

HU


Összességében, arra bíztatnám minden képviselőtársamat, hogy gondolja át, hogy… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, szeretnék minden előadónak köszönetet mondani konstruktív együttműködéséért. Most azonban a Comore-szigeteki Unióval kötött halászati megállapodásra szeretnék összpontosítani. Ha valaha is emlékeztetnem kell magam arra, hogy mi, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja miért szavaztunk egészen idáig az efféle halászati megállapodások ellen, csak elő kell vennem az egyik értékelést és el kell olvasnom a Comore-szigeteki Unióval aláírt megállapodást, amelyről most készülünk szavazni. Az EU-nak már 1998 óta van megállapodása ezzel a szegény országgal. Az értékelés szerint a megállapodás értelmében a Comore-szigeteki Unió 2005 és 2009 között 2,7 millió euró támogatásban részesült. A megállapodás kimondja, hogy a pénz 60%-át a helyi halászati ágazat támogatására, valamint a halállomány ellenőrzésére és tudományos felmérésére kell fordítani. Az értékelés szerint ennek a fejődő országnak még mindig nincs egyetlen működő halászkikötője sem, sőt még egy árva partiőr-hajója sem, nincs tengerparti mentőrepülőgépe és nem folytat halászati kutatásokat sem. Az ország saját halászati ágazata még mindig teljesen fejletlen. Így hát, a Comore-szigeteki Unió 2,7 millió eurót kap, hogy beengedje az európai uniós hajókat. Mi, adófizetők adjuk ennek az összegnek a 65%-át, míg a hajótulajdonosok a 35%-át. Ezek a hajók, amelyek többsége tonhalra halászik, ugyanezen időszak alatt – az értékelés szerint – 13,7 millió euró értékben fogtak halat. Ez nagyszerű üzlet a hajótulajdonosok számára, csakhogy az értékelés szerint az úgynevezett hozzáadott érték teljes egészét az EU kapta. A hajók fedélzetén nem foglalkoztattak Comore-szigeteki embereket. A Comore-szigeteken nem rakodtak ki halat. Az összes hal feldolgozására valahol máshol került sor, pl. a Seychelle-szigeteken. Egyetértek a biztos asszonnyal, hogy kedvező az EU számára, ha jelen van az Indiai-óceáni Tonhalbizottságban (IOTC), de a következő kérdést intézném a Bizottság felé: Hogyan szándékozik a Bizottság biztosítani, hogy ezt az új megállapodást jobban hajtsák végre, mint az előzőeket? Például, hogyan kellene rávenni az európai uniós flottát, hogy Comore-szigeteki munkavállalókat is alkalmazzanak saját hajóik fedélzetén, és hogyan fogja a Bizottság biztosítani, hogy a megállapodás valóban hozzájáruljon a Comore-szigetek fejlődéséhez, hogy a halászati ágazat fejlesztésére elkülönített összeg ne csak egy puszta szám legyen, hanem valódi tartalommal is bírjon? Marek Józef Gróbarczyk, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, legelőször is szeretném legőszintébb köszönetemet és gratulációmat kifejezni minden előadónak azért a munkáért, amit a jelentéseik elkészítésébe fektettek. Ezek a jelentések a közös halászati politika végrehajtásának kulcsfontosságú tényezői. Ugyanakkor, figyelmet kell fordítanunk az Európai Parlament és az Európai Bizottság között a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban fennálló véleménykülönbségre. Az Európai Bizottság számára elfogadott gyakorlat, hogy a harmadik országokkal kötendő megállapodásokról folyó tárgyalások kapcsán túlságosan titkolózva járjon el, ellentétben a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel, amelyek a Parlament nagyobb mértékű bevonását

05-04-2011

05-04-2011

HU


írják elő a jogi aktusok kidolgozása során. Ez viszont ellentétes az átláthatóság elvével és korlátozza a Parlament szerepét, amelynek végül is felügyeleti szerepet kellene betöltenie. A tárgyalási folyamatra gyakorolt befolyás tenné lehetővé a képviselők számára, hogy az Európai Parlament tagjaiként valóban teljesíthessék mandátumukat. Biztos asszony, követelem, hogy az Európai Parlament játsszon nagyobb szerepet a tárgyalási folyamatokban, mivel a jelenlegi rendszer – amelyben a tárgyalásokról szóló általános jelentést az Európai Bizottság egyik hivatalnoka adja ki – nem megfelelő. Derek Roland Clark, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, 30 év után végre foglalkozni kell a halvisszaengedés romboló gyakorlatával. A Grimsby-nél lévő flotta néhány tucat halászhajóból áll, holott korábban száz hajó is volt. A nyugat-skóciai halászok két évvel ezelőtt előterjesztettek egy tervet, amely célja a fehérhúsú halfajok megóvása volt, de amíg ők várnak, az állomány kimerülése folytatódik. Regionális megközelítésre van szükség – és miért is ne? Az EU régiókra tagolja a területét. Ennél sokkal rosszabb az európai flották arra vonatkozó engedélyének megújítása, hogy megrohanják a Comore-szigetek vizeit – és ez valóban megszállás lesz, hiszen a helyi halászok nem tudnak versenyre kelni az EU felsőbbrendű halászhajóival. Ebben a térségben épp ugyanez történt másokkal is. Meglepődik a Tisztelt Ház, ha azt mondom, hogy a megélhetésüktől megfosztott szomáliai halászok az ősrégi kalózkodás bűnéhez nyúltak vissza? Öt évvel ezelőtt láttak-e képviselőtársaim tévéfelvételeket több száz nyugat-szaharairól, akik a Kanári-szigeteken kerestek menedéket? Az ő vizeikre szóló európai uniós engedélyeket éppen akkor újították meg, ők pedig pontosan tudták mi következik. Szánalmas, kétségbeesett próbálkozásuk során sokan életüket vesztették a 800 mérföldes utazás során, amelyet olyan halászhajókon tettek meg, amelyeket sosem szántak a nyílt tengerre. Az EU azonban mit sem törődik azzal, hogy a legkevésbé fejlett országok lakosai elszegényednek az ő cselekedetei nyomán, ezért pedig megérdemli, hogy elítéljük. Diane Dodds (NI). – Elnök úr, az egyik előadónk arról beszélt, hogy a halászok nincsenek bizalommal a közös halászati politika iránt. Ez aligha meglepő, hiszen a jelenlegi közös halászati politika tanúja volt a flottánk tönkremenetelének, ám nem láthatta a halállomány felépülését. Az én álláspontom szerint, minél hamarabb visszaadjuk a halászati politikát a tagállamok kezébe, annál jobb. Mindazonáltal elismerem, hogy ennek bekövetkezte a közeljövőben meglehetősen valószínűtlen, így hát lenne néhány megjegyzésem a közös halászatról szóló vitával kapcsolatban. Először is itt van a közös halászati politika végrehajtására szolgáló közösségi pénzügyi eszköz létrehozásának kérdése. Amíg az EU beavatkozhat a halászati politikáinkba, én úgy látom, ezt a beavatkozást megfelelő módon finanszírozni kell. Amíg azonban azt a finanszírozást próbáljuk biztosítani, amely a KAP-adminisztráció számára elérhető, gondolnunk kell az érintettekre is – különösen a halászokra –, akik küzdve küzdenek azért, hogy lépést tartsanak a jelenlegi szabályok és rendeletek áradatával, nem beszélve mindazokról, amelyekről még most folynak az egyeztetések. Egyre gyakrabban hallom a tengerészet különböző területein érintettektől, hogy az egész iparág nehezen boldogul ezzel a konkrét kérdéssel. Alain Cadec (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim,először is, egy szívből jövő panasz: a Parlamentnek egyetlen székhelye van, ez pedig Strasbourgban található.

261

262

HU


Most pedig szeretnék gratulálni Ferreira úrnak a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról szóló jelentéséhez. A Bizottság és a Parlament által az e rendelettel kapcsolatban javasolt módosítások meg fogják teremteni az uniós befektetés olyan szintjét, amelyet a kutatásfinanszírozásra lehet fordítani. Ezek összhangba fogják hozni a rendeletet az EU-nak az adatok gyűjtéséről, kezeléséről és felhasználásáról szóló jogszabályi kereteinek változásaival. Külön üdvözlöm a halászatra és az akvakultúrára irányuló tudományos kutatás finanszírozásának lehetőségeit. Most már végezhetünk kutatást az Európai Uniónak a harmadik országokból származó importtól való függőségi szintjével kapcsolatban is. Mint Önök is tudják, piacaink 60%-a a behozott termékeken nyugszik, és ez a szám egyre csak nő. Alapvetően fontos, hogy inkább az európai termelők támogatását növeljük ahelyett, hogy kereskedelmünk nyitottságát növeljük minden irányban, károsítva ezzel az európai teljesítményt. Grelier asszonynak is szeretném megköszönni a jelentését. A technikai intézkedések kérdése különösen érzékeny téma, és ezek az intézkedések a lehető leghamarabb változtatásra szorulnak, amint rendelkezésünkre állnak a közös halászati politika reformcsomagjára vonatkozó bizottsági javaslatok. A jelentés, amelyet holnap elfogadunk, lehetővé teszi, hogy meghosszabbítsuk a halászati ágazatra vonatkozó átmeneti technikai intézkedéseket. E hosszabbítás révén pedig elkerülhetővé válik, hogy ez év június 30-a után szabályozási vákuum alakuljon ki, valamint, hogy a halászatok tovább folytathassák tevékenységüket a közös halászati politika reformjáig. Ez a hosszabbítás azt is lehetővé teszi, hogy lefolytassuk a jelenleg érvényben lévő összes technikai intézkedés alapos hatásvizsgálatát. Jelenleg semmilyen lényegi módosítást nincs értelme elfogadni ezzel a jelentéssel kapcsolatban, mivel az megnyújtaná a jogalkotási eljárást, és hosszas tárgyalásokat vonna maga után a Tanácsban. Végezetül, szeretnék gratulálni Capoulas Santos úrnak a Comore-szigeteki Unióval kötött halászati partnerségi megállapodásról szóló jelentéséhez, valamint kolléganőmnek, Fraga Estévez asszonynak a Grönlanddal kapcsolatos jelentéséhez. Ole Christensen (S&D). – (DA) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm előadóinknak az ajánlással és a három jelentéssel kapcsolatban végzett munkájukat. Holnap fogunk szavazni a Grönlanddal kötött importmegállapodásról, amely jelentésnek én magam árnyékelőadója voltam a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja részéről. Örömömre szolgál, hogy végre megszabadulunk a terhes és költséges bürokráciától, miközben teljes mértékben eleget teszünk az EU élelmiszerbiztonsági követelményeinek. Ez a megállapodás remek lehetőséget kínál Grönland számára, hogy a belső piac szabályai szerint értékesítse halászati termékeit, feltéve, hogy ezek a termékek megfelelnek az EU egészségügyi és biztonsági előírásainak. A grönlandi halakat most is vizsgálják a dán élelmiszerügyi hatóságok, először Grönlandon, majd újra, amikor az EU-ba exportálják őket. Ez költséges, dupla munkát jelent, amellyel ez a megállapodás szerencsére leszámol. Ezzel a megállapodással mindenki jól jár, bár kétségtelen, hogy nagyon hosszú idő alatt született meg. Mindazonáltal, a Parlament számára is fontos volt, hogy tisztázza a megállapodás jogalapját, és bízunk benne, hogy ez ügyben a Bizottság és a Tanács támogatására is számíthatunk. Ugyancsak holnap szavazunk az Európai Unió és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásról is. Lényegében igen pozitívan vélekedem a fenntartható halászati megállapodásokról, amelyek fenntarthatóságot biztosítanak mind a halállomány,

05-04-2011

05-04-2011

HU


mind a halászok, valamint a helyi lakosság és végül azon európai uniós halászok számára is, akik hasznát veszik e megállapodásoknak. Sajnos azonban ez a Comore-szigeteki Unióval kötött megállapodás nem annyira fenntartható, mint ahogyan azt én magam látni szerettem volna, mivel nem tartalmaz egy végső, arra vonatkozó korlátozást, hogy legfeljebb hány európai uniós hajó halászhat. A 4850 tonna/év kialkudott kvóta elérése után minden további tonna 65 euróba fog kerülni. Az a tendencia, hogy nem szabunk felső határt arra vonatkozólag, hogy hány európai uniós hajó halászhat a harmadik országok vizein, káros és elhibázott. Az nem elég jó, ha más halászati politikát folytatunk akkor, ha a saját vizeinken halászunk, és mást akkor, ha harmadik országokéin. Továbbá arra ösztönzök, hogy nagyobb mértékben biztosítsuk, hogy az EU által a halászati megállapodások fejében harmadik országoknak fizetett összegeket oly módon használják fel, hogy az határozottan a helyi lakosság érdekét szolgálja. Britta Reimers (ALDE). – (DE) Elnök úr, Damanaki asszony, tisztelt képviselőtársaim, örömömre szolgál, hogy a Parlament végre szavazni fog erről a kérdésről, és ezennel szeretném megköszönni előadóinknak a munkájukat. A közösségi pénzügyi eszközökről szóló tanácsi rendelet módosítása az egyik legfőbb eszközünk a közös halászati politika végrehajtására. Ez különösen igaz a nemzetközi halászati kapcsolatok, az adatgyűjtés és a tudományos vizsgálatok területére. A közös halászati politika ellenőrzési rendszerei és azok végrehajtása is különösen lényeges elemek. Az előadó mindent megtett, hogy meggyőzze képviselőtársait arról, hogy a társfinanszírozás arányát fel kell emelni, mégpedig egy 75%-os felső határig. Mi viszont nem tudtuk támogatni ezt a kívánságát. A jelenlegi szabályok már bizonyítottak a gyakorlatban, ráadásul néhány kivételnek is teret engednek. A tagállamok már most is élnek a társfinanszírozás lehetőségével, így nincs szükség további ösztönzőkre. Fontos, hogy a rendelet módosítása megszüntesse a koherens jogszabályi keret útjában álló akadályokat. Ian Hudghton (Verts/ALE). – Elnök úr, a Grelier-jelentés, mondhatnám, túl sok engedményt ad a Bizottságnak. A nyugat-skóciai halászok nehezen értik, miért van az, hogy a Bizottság azt mondhatja, hogy ki akarja küszöbölni a halállomány visszadobását, ugyanakkor elutasíthatja a technikai intézkedések módosításait. A Bizottság inkább a visszadobást – a foltos tőkehalét is – eredményező technikai intézkedések jelenlegi csomagját hosszabbítaná meg, legalább további 18 hónappal. A Bizottság újabb 18 hónapig alkalmazná az úgy nevezett átmeneti intézkedéseket, amelyeknek eddig sem sikerült megóvniuk a halállományt. Újabb 18 hónapig öntjük hát vissza a tengerbe a döglött halakat. Arra szeretném bíztatni tisztelt kollégáimat, hogy a holnapi szavazáson támogassák minden módosításunkat. Remélem, hogy végül elfogadjuk ezeket a módosításokat, és ha ez megtörténik, remélem, hogy a Bizottság is változtat eddigi hozzáállásán, és megragadja a kínálkozó lehetőséget, hogy cselekedjen a halvisszadobással kapcsolatban, és ne csak beszéljen arról, hogy tenni fog valamit, valamikor a jövőben. Struan Stevenson (ECR). – Elnök úr, benyújtottam egy módosítást a technikai intézkedésekről szóló rendelethez, hogy megpróbáljuk feloldani azt az anomáliát, amelyre Ian Hudghton is utalt az előbb, amely Skócia nyugati partjai mentén keletkezett. Egy, a terület fehérhúsúhal-állományának megóvására irányuló jó szándékú kísérletben a Bizottság 2009 végén átmeneti szabályokat vezetett be a fogás mennyiségére vonatkozóan,

263

264

HU


12 hónapra, de ezeket az átmeneti szabályokat már egyszer tovább görgettük újabb évre egy mindenre kiterjedő megállapodás értelmében, amely az EU összes technikai intézkedését meghosszabbította 12 hónappal. A Bizottság most igyekszik egy újabb évvel meghosszabbítani ezeket a szabályokat 2012 végéig, míg előkészíti a közös halászati politika reformcsomagja technikai intézkedéseinek új kereteit. Ennek a nem szándékolt következménye az lesz, hogy egy átmeneti rendelet, amelyet csupán egy év időtartamra vezettek be, most már legalább három évig lesz érvényben, amely idő alatt drámaian megváltoztak a nyugat-skóciai körülmények, arra kényszerítve a halászokat, hogy holtan dobják vissza a tengerbe a jó minőségű, friss foltos tőkehalat. Remélem, a Parlament támogatni fogja holnap a módosításomat. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, miközben szeretnék gratulálni mind a négy előadónak, én magam csak két jelentésre szeretnék most összpontosítani. 2008-ban, a halállomány megőrzését szolgáló európai uniós rendelet egyszerűsítését és tisztázását célzó rendelettervezettel kapcsolatos megállapodás hiánya vezetett a jelenlegi rendelet elfogadásához, amely egy sor átmeneti intézkedésről rendelkezett, amelyeket először csak a 2010. január 1-jétől 2011. június 30-ig tartó időszakra szántak. A jelenlegi jogalkotási javaslat újabb 18 hónappal – vagyis 2013. január 1-jéig – hosszabbítaná meg ezt az átmeneti megállapodást, míg a megreformált közös halászati politika kereteiben meg nem születik egy új rendelet a technikai intézkedésekre vonatkozólag. Ez alatt az átmeneti időszak alatt is fontos a halászati szabályozási keret fenntartása, figyelemmel a halászok érdekeire, anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a fenntartható halászat elősegítésének alapvető célkitűzését. A jelenlegi szándék, hogy ne hosszabbítsák meg a tükörhálók használatát, és hogy 2010. október 1-jétől a 200 és 600 méter közötti mélységben betiltsák azokat, nem jó példa az előbb leírtakra. E halászati módszert évtizedeken át használták a kis méretű portugál flották az olyan halfajok fenntartható kitermelésére, mint az ördöghal és a szürke tőkehal, és jelenlegi tiltása súlyos gazdasági és társadalmi csapást jelent az ágazat, valamint az említett állományok halászatától leginkább függő halászközösségek számára. Ezért kérem a támogatásukat a javaslat elfogadásához, amelyet én és kollégáim, Capoulas Santos úr és Ferreira úr nyújtottunk be a Tisztelt Ház elé, és amely célja nem több, mint annak biztosítása, hogy ami 2010. október 1-jéig törvény volt, ezután is az maradjon, 2013-ig. Ezen kívül a közös halászati politika végrehajtásához és a tengerjoghoz kapcsolódó közösségi pénzügyi eszközökről szóló rendelettervezetet, vagyis a Ferreira-jelentést is szeretném megemlíteni. Az Európai Halászati Alappal együtt ez a legfontosabb, a halászat támogatására szolgáló pénzügyi eszköz, amely biztosítja az olyan területek finanszírozását, mint a nemzetközi kapcsolatok, irányítás, a tudományos adatgyűjtés és vélemények, valamint a közös halászati politika végrehajtásának felügyelete. Ebben az összefüggésben szeretném kifejezni teljes körű támogatásomat az előadó e Ház elé terjesztett javaslatai iránt, melyek szerint 60%-ra kell emelni az uniós társfinanszírozás lehetőségét az alapvető adatok gyűjtése, kezelése és felhasználása terén csakúgy, mint a kiegészítő adatok gyűjtése, kezelése és felhasználása terén. A halállomány állapotára vonatkozó korszerű és alapos tudományos ismeretek által támogatott halgazdálkodás fontosságának egyre szélesebb körben való egyre növekvő mértékű felismerése teljes mértékben alátámasztja az előadó javaslatainak, valamint teljes jelentésének elfogadását.

05-04-2011

05-04-2011

HU


Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, szeretnék gratulálni e négy jelentés előadójának kitűnő munkájukhoz. Én magam két jelentésre összpontosítanék, tekintettel ezek jelentőségére. Az egyik ezek közül a Comore-szigeteki Unióval kötött megállapodás. Ez a halászati megállapodás, amely az Európai Unió és e délkelet-afrikai ország között jött létre – azért említem így, hogy tudjuk, hol is vagyunk helyileg –, ahol a népesség 60%-a a szegénységi küszöb alatt él, és ahol az egyetlen bevételi forma a turizmus és az állami támogatás. Ez a megállapodás annak a lehetőségét rögzíti, hogy halászhatunk az ő haltöbbletükből. Ismétlem: a többletből. A megállapodás ugyancsak gondoskodik kompenzációról, hogy maga az ország is fejlődjön, javíthassa infrastruktúráját és saját képességeit. Partnerségi keretet hoz létre a fenntartható és felelősségteljes halászat és a biológiai források megőrzésének szempontjai szerint. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy jelen vannak olyan vándorfajok, mint például a tonhal, és hogy minden évben tudományos kritériumok alapján határozzák meg a következő évi halállományt. A megállapodás továbbá elősegíti a tudományos kutatást és a fedélzeti megfigyelők jelenlétét, valamint a terület halállományának fenntartását, mivel csupán a part menti területre korlátozódik, hogy a belső halászat fejlődhessen. Ez a jegyzőkönyv nagy haszonnal jár, köszönhetően annak, hogy az európai hajók behajózhatnak a területre, valamint a fejlesztési támogatásoknak, a jobb foglalkoztatásnak és a jobb gazdasági kilátásoknak köszönhetően. Van azonban egy további fontos eleme is: megakadályozza a harmadik országok halászatát, hacsak nem biztosítják megfelelő módon a környezet megóvását. E terület halászati erőforrásainak 75%-át harmadik országok használják ki. Ezért úgy véljük, hogy ez a megállapodás nemcsak a Comore-szigeteki Unió számára előnyös, hanem a környezet megőrzéséhez is hozzájárul. Különös figyelmet kell fordítani a három hónap múlva lejáró technikai intézkedésekről szóló, igen fontos Grelier-jelentésnek is, amely intézkedések 2012 decemberéig tartó meghosszabbítását kérik, mert ha ez nem történik meg, akkor joghézag keletkezik, amely jogbizonytalanságot szül és a tengeri erőforrások elégtelen megőrzését eredményezi. Hangsúlyoznánk azonban a jelentéshez csatolt nyilatkozat értékelését is, amely felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el bizonyos módosításokat: a tagállamok által javasolt egyes technikai intézkedéseket. A hálók kérdését már előttem is említették, és ugyancsak szót kell ejtenünk a mélység problémájáról. Ez kihat bizonyos halászatokra, és úgy véljük, hogy a Bizottságnak – magára a halállományra gyakorolt hatása miatt – bele kellene foglalnia a javaslatába. Ez a kérdés a 8., 9. és 10. területet érinti, és rendkívül fontos, hogy megoldjuk a rendelet alkalmazásából fakadó azon hiányosságokat, amelyek nem csak a halászatokat, de a helyi lakosságot is károsítják. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök úr, meg fogom szavazni ezt a megállapodást, mert kedvező hatással lesz az európai flottára. Összességében 70 hajó fog belőle profitálni, 12-vel több, mint az előző megállapodásból, és ezek közül legalább egy helyi személyzetet fog alkalmazni a fedélzetén. Ez előnyös a Comore-szigetek, annak lakossága és termelő ágazata számára is, számtalan okból kifolyólag. Először is, kedvező, mert a jelentés ösztönzi a helyi fejlődés elősegítésén nyugvó együttműködést, és mivel a pénzügyi kompenzációnak köszönhetően pénz áramlik ebbe a térségbe. Másodszor, kedvező, mivel arra ösztönzi a régió kormányait, hogy tartsák

265

266

HU


tiszteletben az emberi jogokat, ami a megállapodás fenntartásának alapfeltétele. Harmadszor, azért is kedvező, mert támogatja a helyi gyakorlatnak megfelelő kisüzemben folyó halászati formákat és garantálja, hogy az a 8500 Comore-szigeteki lakos, aki ebből a tevékenységből él, saját halászterülettel rendelkezzen: az európai hajók nem halászhatnak majd az egyes szigetek 10 tengeri mérföldes körzetében. Végezetül, azért is kedvező ez a megállapodás, mert elősegíti a környéken a fenntartható halászatot, és magában foglal egy olyan mechanizmust, amely tárgyilagosan elemzi a halállományt, valamint létrehoz egy másikat, amely ebből a célból segíti a tudományos együttműködést. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök úr, örömmel szólok néhány szót a témában a képviselőcsoportom nevében. A halászat kétségkívül ellentmondásos témakör, egyike a Parlament elé kerülő legtöbb vitát kiváltó témáknak. Hazámban egy régi közmondás úgy tartja, hogy ahány ember, annyi vélemény, és igaz ez a halászokra és a halászatra is. Ezért nekünk, képviselőknek nehéz egyhangúlag beszélnünk erről a kérdésről, de ugyanakkor meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt. – Véleményem szerint a biztos asszony helyzetjelentése meglehetősen kiegyensúlyozott, különösképpen Grönland tekintetében. Szemmel láthatóan felvetődnek kérdések az Európai Parlament Tanácsba vetett bizalmával kapcsolatban, de ahogyan ő maga is mondta, találni fogunk egy pragmatikus megoldást, ami nyilvánvalóan kívánatos és fontos az Európai Unió szempontjából. És ugyanolyan vagy talán még fontosabb Grönland szempontjából, amely a haleladás tekintetében majdnem teljes mértékben az európai piactól függ, és persze gazdaságilag majdnem teljesen a halászatra utalt. Egy dolgot kijelenthetünk Grönlanddal kapcsolatban: az onnan érkező hal, az e jelentésben is előrevetítettek szerint, ellenőrizhető és csúcsminőségű lesz – ellentétben a hatalmas délkelet-ázsiai halgazdaságokról az Unióba érkező sok hallal, amelyek minősége nem ellenőrizhető, és amelyek sokak szerint valójában szennyezett vizekből származnak. Ennélfogva hatalmas területtel kell foglalkoznunk, különösen mivel a kora délutáni kérdések órájában épp a biztos asszony volt az, aki némiképp nyomasztó képet festett a halállományok és part menti közösségek jövőbeli fenntarthatóságáról. Emiatt szükség van egy átfogó, a jövőbeli közös halászati politika részét képező politika kialakítására az európai akvakultúra területén. Addig is szívesen látom javaslataikat, és elfogadom a biztos asszony jövővel kapcsolatos elképzeléseit. Antolín Sánchez Presedo (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék gratulálni az előadóknak ehhez a négy jelentéshez. Mielőtt Ferreira úr és Fraga Estévez asszony jelentéseiről beszélnék, szeretném kifejezni egyetértésemet Capoulas Santos úr jelentésével kapcsolatban, amely a Comore-szigeteki Unióval kötött halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló új jegyzőkönyv elfogadását javasolja, és emlékezteti a Parlamentet a folyamatban való aktív részvételének szükségességére. Ugyancsak egyetértek Grelier asszony technikai intézkedésekről szóló jelentésének alapvető aspektusaival. Felhívom a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel hatásvizsgálatát és helyezze előtérbe az ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatos rendelet megszövegezését, hogy azt minél előbb, lehetőleg 2013 előtt el lehessen fogadni. A Ferreira-jelentés módosítja a közösségi pénzügyi intézkedésekről szóló 861/2006/EK tanácsi rendeletet, amely az Európai Halászati Alap mellett a közös halászati politika

05-04-2011

05-04-2011

HU


alkalmazására használt eszközök egyike. A jelentés tisztázza a rendelet alkalmazási területét és a közös halászati politika tényleges szükségleteinek megfelelően módosítja azt az új Lisszaboni Szerződés értelmében, szóval szerintem ez pozitívum. Figyelembe véve, hogy a fenntartható halászat elérésének egyik alapvető feltétele a pontos, naprakész halkészletek ismeretének biztosítása, az előadóhoz hasonlóan sajnálom, hogy mindez idáig nem sikerült növelni az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szánt társfinanszírozás mértékét. A Fraga-Estévez-jelentés érinti a Grönlandról vagy harmadik országból származó bizonyos halászati termékek és melléktermékek behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabályozás létrehozását. A szabályozás Grönland exportjának gyakorlatilag 90%-át érinti ezen a területen, ami 2007-ben elérte a 251 millió eurót. Széles körű egyetértés van a Grönlanddal továbbra is társult viszonyban lévő Európai Unión belüli kereskedelemben irányadó szabályok ezen importtermékekre történő alkalmazásáról. Ez ki fogja terjeszteni az egységes piacot a halászati termékek és melléktermékeik tekintetében. Tisztán látszik, hogy nincs megállapodás a jogalapra vonatkozólag és ezért nagy örömmel fogadjuk a Bizottság ennek előmozdítására irányuló döntését. A Parlament jogi szolgálatai jelentését, a Jogi Bizottság véleményét és a Halászati Bizottság álláspontját követi. Reméljük, hogy ezek a kérdések megoldódnak, és hogy Grönland meg fogja kapni az általa jelenleg is élvezett és őt megillető prioritást, és jogi megállapodás születik. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök úr, szeretnék gratulálni mind a négy előadónak a halászati intézkedésekkel kapcsolatos kemény munkájukért. Szeretném hangsúlyozni, hogy a közös halászati politika végrehajtására vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések egy fontos európai uniós finanszírozási eszköz ebben a szektorban, amelyet az aktuális kihívásokkal szigorúan szembenézve folyamatosan a térség lakosainak szükségleteihez kell igazítani. A közös halászati politika végrehajtásához szükséges pénzügyi források kiterjednek a következő területek projektjeinek finanszírozására is: nemzetközi kapcsolatok, irányítás, adatgyűjtés, tudományos tanácsadás, ellenőrzési rendszerek, valamint a politika végrehajtása. Úgy gondolom, hogy a halgazdálkodásnak a készletek állapotának pontos és naprakész tudományos ismeretén kell alapulnia. Ez pontosan annak biztosítására szolgál, hogy a rendelet egyes rendelkezései jobban megfeleljenek a tényleges szükségleteknek. Maria Damanaki, észrevételeikre.

a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék röviden reagálni az

A halászati partnerségi megállapodással kapcsolatos vitára vonatkozóan, jelenleg reformjavaslatunk keretein belül próbáljuk biztosítani e halászati megállapodások helyi lakosság javára szolgáló, megfelelő végrehajtását. Próbálunk javítani a jelenlegi helyzeten, amíg az új generációs halászati megállapodásokra vonatkozó új javaslat meg nem születik. Próbáljuk biztosítani a Comore-szigetekkel történő megállapodás végrehajtását, és mindent megteszünk a helyi lakosságért. Ami a Parlamentnek és a parlamenti képviselőknek a megállapodásokról nyújtott tájékoztatással kapcsolatos problémát illeti, a Bizottság minden tájékoztatást – beleértve

267

268

HU


a korlátozott információt is – megadott a parlamenti képviselőknek és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Ami Grelier asszony jelentését és a technikai intézkedéseket illeti, megértem, hogy sokan aggódnak amiatt, hogy meghosszabbítjuk a jelenlegi rendeletet. Ezt kellett tennünk, mert a reform végrehajtására még várnunk kell, de értem, miért sürgetnek minket, hogy tegyünk lépéseket egy új rendelet 2013 előtti elfogadása érdekében. Minthogy nem ígérhetek olyat, amit nem tudok megtartani, annyit mondhatok, hogy mindent megteszünk, hogy felgyorsítsuk az új rendelet elfogadását és a reform alaprendeletének végrehajtását célzó folyamatot, amely által a tagállamok a technikai intézkedések néhány területén illetékességet kapnak. A következő kérdéssel, a költségvetési rendelettel kapcsolatban remélem, hogy elérünk egy első olvasatos megközelítést, mivel az a rendelet végrehajtása szempontjából nagyon jó lenne a jövőre nézve. Grönland esetével kapcsolatban szeretném megismételni, hogy azért vagyunk itt, hogy a javaslat jogalapjára vonatkozólag megoldást találjunk. A Bizottság számára nagyon fontos ez az anyag, mert a Grönlanddal ápolt jó kapcsolat feltétlen politikai prioritást élvez. Ismételten mondom, hogy a Bizottság az ügy előmozdításán és a Tanáccsal való kompromisszum kialakításán munkálkodik. Luis Manuel Capoulas Santos, előadó. – (PT) Elnök úr, csak néhány másodpercet kérek, hogy megköszönjem a hozzászólásokat és már rá is térek arra, amiről beszélni szeretnék. Tudjuk, hogy a partnerségi megállapodások néhány kisebb szempontján még javítani kell. Értékelem a biztos asszony álláspontját, beleértve személyes álláspontját az európai parlamenti képviselők részvételével kapcsolatban, és remélem, hogy ez a személyes vélemény hatással lehet a Bizottság intézményi álláspontjára is annak érdekében, hogy elérhessük a célt, amiért dolgozunk. João Ferreira, előadó. – (PT) Elnök úr, én is szeretném megköszönni a hozzászólásokat és azt a figyelemre méltó kitartást, amelyet még ezen a késői órán is mutatnak. A pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatos hozzászólásokra vonatkozólag azt kell mondanom, hogy a javasolt módosítások nem kockáztatják a háromoldalú egyeztetésben eddig elért konszenzust. Úgy vélem, ennek a konszenzusnak a biztosítása mellett lehetséges ennél egy kicsit tovább menni, és hálás vagyok a javasolt módosítások mellett felszólaló képviselőtársaimnak. Véleményem szerint, ahogyan azt képviselőtársaim is mondták, a módosítások el nem fogadása érthetetlen ellentmondásokhoz vezetne az Európai Unió részéről, amely egyfelől bizonyos területeken nagyobb részvételre ösztönöz és ennek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít, másfelől viszont e növekvő jelentőség tényleges elismerésére nem hajlandó átcsoportosítani a szükséges forrásokat. Az átmeneti technikai intézkedésekről szóló jelentéssel kapcsolatban szeretném kiemelni – néhány előttem szólóhoz hasonlóan –, az általam és két másik képviselő által támogatott módosítást, amely a tudományos alapot nélkülöző hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányul, és hangsúlyozom, hogy nem igazolható tudományos alapokon a tükörhálót használó kis portugál flotta néhány szegmense elleni hátrányos megkülönböztetés. Idővel ez a flotta megmutatta, hogy képes a szóban forgó forrásokat, a közönséges nyelvhalat és a tőkehalat, fenntartható módon használni. Mivel nincsenek megbízható tudományos okok a tiltás igazolására, eleve nem lett volna szabad bevezetni,

05-04-2011

05-04-2011

HU


különösen a vele járó jelentős kedvezőtlen gazdasági és társadalmi következmények fényében. Befejezésül azt szeretném mondani, hogy ugyanezen okok miatt az ír és skót képviselőtársaink által ugyanezzel a jelentéssel kapcsolatban előterjesztett javaslatokat is támogatjuk. Estelle Grelier, előadó. – (DE) Megígérem, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy lassabban beszéljek. előadó. – (FR) Elnök úr, szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a jelentéssel kapcsolatos, általánosságban kedvező hozzászólásokat, amelyek egybehangzanak a Halászati Bizottság ülésein folytatott tárgyalásokkal. Osztom a biztos asszony álláspontját a disznófejű hal halászatára használt háló szembőségét előíró módosítás elfogadásával kapcsolatban, és hogy nem enged bizonyos technikai intézkedések módosítására irányuló megkereséseknek azzal az indokkal, hogy azokat nem támasztja alá semmilyen hajókra és ökoszisztémákra vonatkozó hatásvizsgálat, vagy mert a tagállamok nem küldték meg a szükséges tudományos adatokat. Ezek az intézkedések összekapcsolódnak és még nem értékelték ki azokat. A ma este előttem szólókhoz hasonlóan szeretném nyomatékosítani a Bizottság jelenlegi intézkedésekre vonatkozó mielőbbi értékelésének sürgősségét és az értékelés alapján hozott olyan új javaslat kidolgozását, amellyel a közös halászati politika reformjával nem ezt követően, inkább egyidejűleg tudunk foglalkozni. Fel szerettem volna hívni a biztos asszony figyelmét erre a kérdésre és tudomásul veszem, hogy kész felgyorsítani a javaslat szövegezését. Zárásul meg kell említenem még egyszer az EU intézményei és a halászati szektor közötti tudományos adatok gyűjtésében és megosztásban való együtt munkálkodás fontosságát. Úgy gondolom, hogy ez a szükséges alap egy új, igazságos és együttműködő közös halászati politikához, amely elegendő forrással rendelkezik – ami fontos szempont –, és amely összeegyezteti a gazdasági szükségleteket a szektor fenntarthatóságával, mindenki – a halászati közösség, a fogyasztók és a polgárok – javára. Carmen Fraga Estévez, előadó. – (ES) Elnök úr, nagyon köszönöm a biztos asszony kérdésemre adott válaszát, amely szerint kész lenne elfogadni a jogalap megváltoztatását, és remélem, hogy a Tanács is követni fogja a biztos asszony által mutatott irányt. Először elgondolkodtam a lehetőségen, hogy a jelentést a zárószavazás előtt visszakérjem a bizottsághoz, de aztán újra átgondoltam és rájöttem, hogy ez csak tovább halogatná ezt a Grönland és az Európai Unió számára egyaránt kedvező javaslatot, amelyet tanácsos lenne nem odázni tovább. Mindenesetre remélem, hogy a Tanács egyetért a Halászati Bizottság szándékaival, amelyek teljes mértékben indokoltak, és remélem, hogy megoldást találunk, hiszen az egyetlen probléma a jogalap és nem a tartalom. Örülök, hogy elértük ezt az eredményt; mi több, mindig van lehetőségünk a Bírósághoz fordulni, ha úgy látnánk tanácsosnak, hogy továbbmenjünk ebben a témában. Mindenesetre holnap véleményünk kinyilvánításával kimutathatjuk jóakaratunkat, és reméljük, hogy a Tanács válaszolni fog, és amint mondtam, megfontolja a Parlament első olvasatát.

269

270

HU


Ezért köszönet a biztos asszonynak, hogy nyíltan hajlandó együttműködni a témában, és köszönet illeti a kollégáimat is, akik ezen a jelentésen dolgoztak és támogatják azt. Már csak az marad hátra, hogy reménykedjünk, hogy a Tanács egyet fog érteni indokolt törekvéseinkkel, amelyeket nemcsak a Jogi Bizottság, de az Európai Parlament jogi szolgálatai is helyeselnek. Elnök. – A halászati ügyekről szóló négy jelentés együttes tárgyalását berekesztem. A mind a négy javaslatról történő szavazásra április 6-án 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Jim Higgins (PPE), írásban. – A Grelier-jelentés tekintetében négy módosítással – a 4., 5CP., 6. és 3. módosítással – kapcsolatban a képviselőcsoportommal ellentétesen szavaztam. Csalódott vagyok, hogy a módosításokat nem fogadták el. Mindamellett végül az ír disznófejűhal-ipar védelme és a 2013-ban várható teljes reform megvárása helyett a jogbiztonság elérése érdekében támogattam a jelentést. Sirpa Pietikäinen (PPE), írásban. – (FI) Az uniós közös halászati politika reformjának megvalósítása a Parlament egyik legfontosabb feladata. Mint ahogyan azt mind tudjuk, az EU halászati politikáját már régóta kemény bírálatok érik, és nem is véletlenül. Sok olyan kérdés van, mint például a túlhalászás, a harmadik országok területén történő halászás és a halászati iparnak nyújtott állami támogatás, amelyek mind gyors megoldásra várnak. Ferreira úr jelentése a közösségi pénzügyi intézkedésekről a halászati politika reformját illetően kulcsfontosságú kérdésekkel foglakozik. Ezek az adatgyűjtés, a kutatás, a belső együttműködés, a halászati ügyvitel és a közös halászati politikai ellenőrzési rendszerek. Annak biztosítása is lényeges, hogy a halászati politika harmonizációja, különösképp a környezetvédelmi- és tengerpolitikákkal, jelentős prioritású és forrásokat is igényel. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A közös halászati politika egy csokorba szed egy sor intézkedést, amelyek az Európai Unió tervei szerint biztosítják az európai halászati szektor fenntarthatóságát és versenyképességét. A közös halászati politika megreformálásának keretein belül a főbb prioritások a következők: az eredményesség növelése az európai flották gazdasági életképességének biztosítása érdekében, a halállomány védelme, a tengerpolitikával való kapcsolat és a fogyasztók jó minőségű élelmiszerrel való ellátása. A Parlament által ma elfogadott intézkedések, mint például a technikai intézkedések felülvizsgálata és a meglévő jogszabályoknak az összegyűjtött tudományos adatok figyelembevételével történő kiigazítása, szintén ez alá a pont alá tartoznak. Az ágazat fenntarthatóságát és versenyképességét ki kell egyensúlyozni. A part menti közösségek gazdasági és társadalmi fejlődéséhez a halászati tevékenység elengedhetetlen, mert hozzájárul a régiók élénkítéséhez és elősegíti a kapcsolódó ágazatok aktivitását. Például az Unió legkülső régióiban, amelyek az Európai Unió legnagyobb kizárólagos gazdasági övezetét képviselik, a halászati ágazat alapvető szerepet játszik a gazdasági tevékenységben, ami kiemelt jelentőségűvé teszi az ágazat fenntarthatóságának és fejlődésének biztosítását. 16. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 17. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.20-kor berekesztik)

05-04-2011

2011. ÁPRILIS 5., KEDD

Recommend Documents