2011. december I. évfolyam 3. szám

2011. december

I. évfolyam Pro Libertate! Humán vetélkedő a gimiben

-

Ti írtátok… Advent II. rész Karácsonyi sütés-főzés Szilveszteri népszokások Humán vetélkedő a Bériben Továbbjutott Szabó Zsanett és a „Szentgróti betyárok” Nóri kívánsága, avagy a hóangyal

TÁMOP -3.2.11/10-1-2010-0178 Együtt- Működők

3. szám

I. évf 3. szám

Nyûz-tung

2/8

Advent Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az adventi időszak Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét,[1] és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza.[1] VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.[2] Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.). Az időszak neve Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. Egyházi szertartások és szokások A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik. Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete. Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek. Adventi koszorú Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.[1] Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe, a koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a neTÁMOP -3.2.11/10-1-2010-0178 Együtt- Működők

I. évf 3. szám

Nyûz-tung

3/8

gyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A negyedik színe a bűnbánat színe, a lila - az adventi felkészülés során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint húsvét előtt. A rózsaszín gyertya pedig a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt jelenti, az öröm színe a fehér, de ha ez lilával keveredik, akkor rózsaszín lesz belőle. Az elvilágiasodott szokások szerint azonban, ma már sokfelé különböző színű gyertyákkal díszítik az adventi koszorút, zöld, sárga, kék, fehér, arany, ezüst, narancssárga és szinte bármilyen színű lehet. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.[1] A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: * Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit); * zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); * Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet); * Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya) Adventi naptár Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá (ICs)

Adventi csokis fenyők Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12 dkg porcukor, 5 dkg darált dió, 1 tojássárgája, 1 citrom héja, csipet só. A tetejére: 10 dkg tortabevonó tej csoki. Elkészítés: A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, és 1 órát hűtőben pihentetjük. Félujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és fenyőfákat, csillagokat szúrunk ki belőle. Közepes tűznél 25-30 perc alatt készre sütjük. Miután kihűltek, tortabevonó csokival díszítjük úgy, hogy az oldalukra is jusson. Mielőtt a csoki megdermedne, kókuszreszelékbe mártjuk, de csak az oldalukat. A csillagokat csoki-csíkokkal díszítjük. Finom és mutatós sütemény, karácsonyfa-dísznek is megfelel. Jó pár nappal az ünnep előtt is megsüthető, sokáig eláll Csokis gesztenyés süti Hozzávalók a tésztához: 8 tojás 20 dkg kristálycukor 8 evőkanál víz 8 dkg puha (olvasztott) margarin 30 dkg finomliszt 4 dkg kakaópor 1 csomag (12 g) sütőpor 1 teáskanál mézes süti fűszerkeverék 1 csipetnyi só TÁMOP -3.2.11/10-1-2010-0178 Együtt- Működők

I. évf 3. szám

Nyûz-tung

4/8

Krémhez: 3,8 dl tej 7 dkg kristálycukor 1 vanília aroma 30 g étkezési zselatin 1 liter Hulala (vagy habtejszín) 25 dkg gesztenyemassza + 1 evőkanál rum aroma Máz: 20 dkg étcsokoládé 8 dkg vaj 1 dl tejszín Elkészítése: A tésztához a tojássárgáját a cukorral alaposan kikeverjük. Majd hozzáadjuk a vizet és a puha margarint, és tovább keverjük. Utána a lisztet, a kakaóport, a fűszerkeveréket is hozzáadjuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük az 1 csipetnyi sóval, és a kakaós masszához adjuk, óvatosan belekeverjük fakanállal. Egy30x35 cm-es tepsit kikenünk oldalt margarinnal, az aljára sütőpapírt rakunk. A massza felét belesimítjuk. Előmelegített sütőben 180 fokon 10 perc alatt megsütjük, majd ezt követően a másik lapot szintén megsütjük. Hagyjuk kihűlni a piskótalapokat. Megjegyzés: Én a 2 piskótalapot külön-külön kevertem ki, pontosan felezve a hozzávalókat, hogy egyforma nagyságú piskótákat kapjunk. A krémhez a cukrot és a vanília aromát, a zselatint a tejbe öntve állandó keverés mellett felforraljuk. A tűzről levéve langyosra hűtjük. Közben a Hulalát kemény habbá verjük, és a langyos zselatinos tejet belecsorgatjuk, közben kevergetjük. Elfelezzük a krémet. Az egyik felébe belekeverjük a 25 dkg gesztenyemasszát, és rákenjük az egyik piskótalapra. Ha már kicsit összeállt a piskótára rákent krém, a másik fele krémet rákenjük a gesztenyés krémre. Rátesszük a második piskótalapot. Óvatosan rányomkodjuk, és egy tálcával lenyomatjuk. 2-3 órára a hűtőbe tesszük. Ezután az elkészített csokimázzal leöntjük. Néhány óra múlva már szeletelhető, de jobb másnap! (FG) Ponty kékre főzve – klasszikus ünnepi étel Igazi klasszikus recept, nagyanyáink idején is népszerű volt. Mára veszített ebből a népszerűségéből, pedig megérdemli, hogy felelevenítsük. A rengeteg fűszer aromája és a kékes színe egészen különleges, ünnepi fogássá teszi. Nagyon friss halból készítsük, annak van igazán jó íze. Tükörpontyot vegyünk hozzá (bőrös lenne az igazi, de olyat nem nagyon látni), ne pikkelyest és nagyon óvatosan szedjük le a pikkelyeit, belezzük ki, és épp csak egy kicsit öblítsük le. Mindennek az a célja, hogy a bőrének síkos rétegét ne sértsük meg, ne távolítsuk el, mert az fog az ecetes lében kékre színeződni. A ponty torkából ne felejtsük el kiszedni a keserűfogát! Egész ponty esetén fejenként 40 – 50 dkg-ot számoljunk. Ha sokan vagyunk, inkább filézzük le a halakat, mert egyben nem tudnánk megfőzni. A páclé hozzávalói: 2szál sárgarépa, 1szál petrezselyemgyökér, fél zeller, 2fej hagyma, 2gerezd fokhagyma, 2 babérlevél, 10szem borókabogyó, 1tasak mustármag, 1tasak koriandermag, rozmaring, majoránna, tárkony, kakukkfű, (kapor, fekete üröm), só, kevés cukor, 2 dl fehérbor, 2 dl 6 %-os ecet A zöldségeket karikázzuk fel, és kevés olajon pirítsuk meg. Öntsük fel annyi vízzel, ami majd ellepi a halat. Tegyük bele a fűszereket, és forraljuk 20 percig. Adjuk a lébe a bort és az ecetet, majd fektessük bele a halat. Egész pici lángon, épp csak gyöngyözve főzzük, a hal méretétől függően 20 – 30 percig. Főtt krumplival körítve, citromgerezdekkel díszítve tegyük asztalra. Ha egészben főzzük a halat, dugjunk a hasába néhány kisebb krumplit, így jobban megtartja a formáját. Ha olyanok is ülnek az asztalnál, akik félnek a szálkáktól, sűrűn irdaljuk be a halat. A látványosságából ugyan veszít, de nyugodtan eheti bárki.


I. évf 3. szám

Nyûz-tung

5/8

Amur paprikásan 1,5 kg hal, 8 dkg zsír, 5 dl tejföl, 12 dkg vöröshagyma, 3 gr bors, 2 dkg paprika, 3 dkg liszt, zöldpaprika, só A halat megtisztítjuk, daraboljuk, beirdaljuk, sóval, borssal bedörzsöljük, majd állni hagyjuk. Az apróra vágott hagymát a zsírban sárgára pirítjuk, meghintjük a pirospaprikával, kevés vízzel felöntjük és felforraljuk. A halszeleteket egy tálba rakjuk, majd ráöntjük a vöröshagymás levet és a liszttel elkevert tejfölt. Forró sütőben 30 percig pároljuk. Sósburgonyával tálaljuk. Szalonnás pontyszelet: Végy 1 kg pontyszeletet, sózd, és kissé paprikázd meg. Süssél ki 10 dkg apró kockára vágott, füstölt szalonnát, futtass meg a zsírján egy kis fej reszelt hagymát, tégy bele 2 áztatott és jól kifacsart zsemlét, 2 tojást, fűszerezd meg sóval, borssal és finoman megvágott petrezselyemzölddel. Jól megzsírozott, zománcos tepsibe rakd le a halszeleteket, mindegyiket kend be a töltelékkel és öntsd le az egészet 2 dl tejföl és 2 tojás sárga keverékével. Tedd forró sütőbe, és süsd 20-30 percig. Megszórhatod a tetejét reszelt sajttal is. (KL) Karácsony A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionáJézus Krisztus születésére emlékeznek. Minden lis keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember év december 25-én tartják világszerte, habár ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születémodern és népszerű ünneppel együtt jár az sének. Feltehetőleg azért esett erre a választás, ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünszenvedése (azaz a húsvét), illetve fogantatása neplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú az év azonos napján, március 25-én történt. Vagy tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyazért, mert ekkor kezdődött el a téli napforduló a fa állítása, karácsonyi égők, girlandok, fagyönFöld északi féltekéjén. Ez a keresztény ünnep az gyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése. első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus (PB) Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. Szilveszter A polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe. Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Szilveszterkor és újévkor a szokások és hiedelmek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, bő termést, az állatállomány szaporaságát. A népi kalendárium szerint szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek – kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van. Részben azért, hogy mindenki felébredjen, és az új esztendőben szorgalmasan dolgozzon; másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét. A háziak borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták őket. (KO) Babonák: A babonák széles skálája a szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat, s ekkor tehetünk legtöbbet a következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az újesztendő. Az újévi szokások nem változtak az idők folyamán: még mindig úgy tarják az év első napja döntő szerepet játszik abban, hogy milyen szerencsénk lesz az újévben.


I. évf 3. szám

Nyûz-tung

6/8

Szerelemjóslás: A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el. Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek. A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak. Tréfák: Az idősebb lányok mellett a gazdákat is megtréfálták a legények. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicserélték egymással – esetleg elrejtették, gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját. Gazdagság: A gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amelyet aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra gazdagság várt. Humán vetélkedő a Bériben Az idei tanévben is megrendezte iskolánk humán munkaközössége a végzős általános iskolások számára a hagyományosnak mondható vetélkedőjét. Az idén a Rákócziszabadságharc és Liszt Ferenc volt a téma, a Rákócziszabadságharc befejeződésének 300. és Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából. A versenyfelhívásra 10 csapat jelentkezett a helyi általános iskolából, s végül 9 csapat vett részt a megmérettetésen. A versenyzőknek egy Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos Totót kellett kitölteniük, rejtvényt kellett megoldaniuk, vaktérképen kellett eligazodniuk, de volt zenefelismerés, rajzos feladat, és szónoki előadásra épülő feladat is. A nyolcadikosok ötletesen és kreatívan oldották meg a feladatokat, széles tudásról tettek tanúbizonyságot. Összességében egy jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt, bízunk benne, hogy a nyolcadikos diákok is jól érezték magukat! (BRJ)


I. évf 3. szám

Nyûz-tung

7/8

Tovább jutottunk! 2011.november 23-án megrendezésre került Adráshidán a várva-várt verseny terüli fordulója. A szurkolásunk meghozta gyümölcsét, hiszen a Gróti Betyárok és Zsanett is továbbjutott. Büszkén kijelenthetjük, hogy a több mint 200 fellépő közül, Mi iskolánk csapata is továbbjutott. A versenyről kérdeztem Hováth Zsoltné felkészítő tanárnőt: Valamit tudna olvasóinknak mondani a versenyről? A versenyt nagyon színvonalasnak tartottam, rengeteg tehetséges fiatal vett rajta részt. Andráshidán egy sportcsarnokot kellett beénekelni. Sajnos a szervezők az időt elég rosszul számolták ki, mert nekünk körülbelül 17:00-órakor kellett volna sorra kerülni, ehelyett Zsani 18: 45-kor, a fiúk pedig utolsókként 19:00-kor léptek fel. Kéttagú zsűrinek kellett magukat produkálni. Az egyik egy olyan úr volt, aki a Zeneakadémia tanára volt és édesapja rengeteg zalai népdalt gyűjtött. A másik egy olyan hölgy,akinek foglalkozása ének-szaktanácsadó. Ha jól tudom, akkor évek óta ők zsűriznek. Zsanett és a fiúk életük első fellépésén nagyon szépen megállták a helyüket. Természetesen a fiúk a szép kiállásukkal már sok embernek feltűntek még a fellépés előtt. Több tanár kollegával beszéltem erről, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ennyi srácot (a mai világban) be tudtam szervezni. Zsanival együtt 7 szólista indult a korcsoportjában. Az eredményhirdetésnél utolsóként mondták, és az előtte lévő ezüst fokozatot kapott, így alig akartam elhinni, hogy mi aranyat szereztünk. Számomra a versenyen derült ki, hogy nem csak továbbjutásról szól ez a nap, hanem minősítést is kapnak a jól szereplők. Több arany, ezüst és pár bronz minősítést osztottak ki, és voltak olyanok, akik semmit nem kaptak. A fiúknak csak egy Zrínyis lány csapat volt az ellenfele. Ők is és mi is arany fokozatot hoztunk el. Az eredményhirdetésnél utolsóként a lány csapat kapta meg az oklevelet, mi még akkor nem kaptunk semmit. Hirtelen mind nagyon bánatosak lettünk, hogy nem sikerült, holott a zsűri a fellépés után megdicsérte a fiúkat, ami biztató jel volt. Szóval elfogyott az oklevél, mikor a zsűri megpillantott bennünket és mondták, hogy "hol van a Gróti Betyárok oklevele?". Akkor egy kicsit fellélegeztem. Majd összenézett a két zsűritag, és azt mondták, hogy "természetesen arany fokozat". Akkor hatalmas kő esett le a szívemről, és mind nagyon boldogok voltunk. A fiúk és Zsani kaptak egy hét pihenőt, és már a héten elkezdtük a megyeire a felkészülést. Januárban, minket (a felkészítő tanárokat) behívnak egy elbeszélgetésre, ahol tanácsokkal látnak el minket, hogy minél jobbak lehessünk a megyein, ahol már az országos verseny zsűrije fog értékelni. A fellépés után is jöttek hozzánk tanárok, akik gratuláltak és bíztatták a fiúkat, hogy maradjanak így együtt később is. Mindenesetre én büszke vagyok rájuk! Köszönöm, hogy megosztotta ezt velünk! Balázs Róbert és Csarmasz Mátyás így nyilatkozott nekem a versenyről: Nagyon izgultunk, mivel még nem vettünk részt ilyenfajta versenyen. Egy kicsit megijedtünk, de az önbizalmunk megmaradt. Pozitívan álltunk a dologhoz. Elég jól bántak velünk, mivel örültek, hogy gimnáziumból fiúk is jöttek, nemcsak lányok. Az eredményhirdetésnél először megijedtünk, mert nem mondták a nevünket, és már nem volt több oklevél. Ám utána a zsűri egyik tagja jelezte, hogy van még egy csapat, csak az oklevelet ott felejtették az öltözőjükben. Ekkor nagyon izgultunk, ám mikor mondta, hogy „Arany minősítés”, hatalmas kő esett le a szívünkről. Megcsináltuk! Köszönöm fiúk! Szerintem az egész iskola nevében Gratulálhatok Nektek! Gratulálunk! TV


I. évf 3. szám

Nyûz-tung

8/8

Nóri kívánsága, avagy a hóangyal Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy pici leány. Ez a leányka mindig nagyon boldog volt, csak egy szomorította el: ritkán láthatta a távolban élő nagyszüleit. December vége felé járt az idő, gyermekek hada várta türelmetlenül a Szent Karácsony eljövetelét. Amikor szülei megkérdezték Nórit – ez volt ugyanis a leányka neve –, mit szeretne karácsonyra kapni, ő így felelt: – Nagyon örülnék egy babának és sok-sok könyvnek. De a legjobban arra vágyom, hogy láthassam a nagyszüleimet. Törték a fejüket Nórika szülei, hogyan is mondják meg kislányuknak, hogy a nagymamáit és nagypapáit még hosszú hónapokon át nem láthatja. Nem akarták elszomorítani, csak ennyit válaszoltak: – Norcsika, biztosan hoz majd a Jézuska neked egy szép babát, és Santa örömmel hagy majd a fa alatt könyveket és talán még mást is. A kislány másnap a kertben játszott a frissen hullt hóban. Mivel anyukája a lábujjától a feje csücskéig felöltöztette, ujjongva feküdt bele a nagy fehérségbe. Lábacskáit és karjait mozgatva pillanatok alatt hóangyalt rajzolt, majd óvatosan felállt. Ránézett művére, és vágyakozva így szólt: – Ó, be jó is lenne, Angyalka, ha tudnál nekem segíteni! Abban a szent minutumban a hóangyal életre kelt, és a meglepett kislány elé állt: – Szervusz, Nóri! Hallottam a kívánságodról, és szeretnék neked segíteni! Varázspálcájával néhány kört rajzolt a levegőbe, majd így folytatta: – Látod ezt a varázsbiciklit? Ha felülsz rá, becsukod a szemedet, és néhányat pedálozol, máris ott leszel, ahol szeretnél. Nórika fülig érő szájjal megköszönte az angyal segítségét, és máris felpattant varázsbringájára. Először csak kétszer tekerte meg a pedált, és máris a Floridában élő nagyszüleinél termett. A sok-sok puszi és ölelés, na meg a fincsi almás pite után ismét a bringára pattant, de most messzebbre készült. Csukott szemmel ötször is megtekerte a pedált. Amikor kinyitotta a szemét, erdélyi mamája és papája állt előtte. Mintha csak várták volna, finom sajtos pogácsával és citromos teával kínálták meg. Az élvezetes találkozás után, amikor haza kellett indulnia, nagyszülei hosszasan integettek utána. – Nóri! Nórika! – hallotta váratlanul anyukája szavát. – Állj fel a hóból, kislányom, mert megfázol! Nóri lelkesen mesélte el, mi történt vele: – Anya! Apa! Képzeljétek, a nagyiéknál jártam... – közben éppen zsebébe tette pogácsája utolsó falatját. (RB) MINDENKINEK BOLDOG, BÉKÉS ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!!!


2011. december I. évfolyam 3. szám

Recommend Documents