2011. április. A Költészet Napja. Az Eljövetel. Elhunyt Liz Taylor. Interjú Gábeli Tamással. És még sok más

2011. április

A Költészet Napja

Az Eljövetel

Elhunyt Liz Taylor

Interjú Gábeli Tamással És még sok más…

Penna Penna

aktuális aktuális

Április hónapunk nevének eredete latin, hiszen állítólag Vénusz második nevéből, az Aperire szóból származik, ami megnyílást jelent. Valószínüleg ez a természet tavaszi kinyílására vonatkoztatható. A néphagyomány Szelek havának nevezi az áprilist, leggyakrabban Szent György havaként emlegették a régiek a hó végén lévő György napja miatt.

1719. április 25. – Angliában megjelenik Daniel Defoe: Robinson Crusoe c. regénye.

1735. április 8. – Ezen a napon hunyt el II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a Rákóczi-szabadságharc vezére. 1789. április 30. – E napon iktatják be George Washingtont az Egyesült Államok első elnökeként.

1842. Április 11. – Kőrösi Csoma Sándor tudós-utazó meghal Dardzsilingben, Indiában. 1968. április 4. – Martin Luther King polgárjogi harcos merénylet áldozata lesz Memphisben (Tennessee állam).

1973. április 8. – Pablo Picasso spanyol születésű francia festőművész. A zseni, miután már fiatalként is minden jelentős képzőművészeti műfajt ismert, és tökéletesen interpretált, nem kívánt másoló lenni, új műfajt teremtett. Így jött létre a kubizmust. 1979. április 10. – Ezen a napon hunyt el Várkonyi Zoltán magyar színész, rendező, filmrendező. Nevéhez igazi magyar „szuperprodukciók” fűződnek, mint A kőszívű ember fiai és az Egri csillagok.

1981. április 12. – Startol a Columbia űrrepülőgép, az első újrafelhasználható űreszköz, amely a világűrbe jut.

2002. április 10. – A magyar humor nagyon sokat vesztett ezen a napon. Hofi Géza magyar humorista, talán mondhatjuk, minden idők egyik legjelentősebb nevettetője távozott az élők sorából, hosszú szívbetegség után. Felejthetetlen műveket és karaktereket hagyott maga után a Mikroszkóp-színpadi alakításával és önálló műsoraival.

2007. április 7. - Elindul a Nemzetközi Űrállomásra a magyar származású űrturista, Simonyi Károly.

Penna Penna

aktuális aktuális

Húsvéti gondolatok Április szelleme…

Nagypéntek. Jézus kereszthalálának ünnepe, mely napon mind a megkövesedett jeruzsálemi hagyomány, mind a római hatalom törvénye alapján Jézust eretnekként és lázadóként kereszthalálra ítélik és végrehajtják a megfeszítést. Még ezen a napon le is veszik a keresztről és egy gazdag híve sírbarlangjába helyezik. A liturgia ennek emlékeképpen böjtöt ír elő a feltámadásig.

Minden kétséget kizáróan az április a legkeresztényibb színezetű hónapunk. Nyilván akadnak, akik most helyben vitába szállnak ezzel a gondolatommal. De nézzük meg közelebbről. Kétségtelen, hogy a Húsvét decemberrel, a Karácsonnyal osztozhat ugyan, de ha így haladunk, lehet, hogy akadnak majd generációk, akik arra a kérdésre, hogy mit ünneplünk december végén, azt a választ adják: az ajándékvásárlást és költekezést. Lehet, hogy másod-, harmad-, és egy idő után akár századlagos lesz a betlehemi jászol, vagy a Megváltó születése, és többet nyom a latba egy megfelelő ünnepi leárazás a bevásárlóközpontban.

Nagyszombat. Ez a sírban nyugvás időszaka. Jézus teste a sírbarlangban marad a szabbat, az izraelita Szombat, vagyis a Nyugalom napja alatt. Húsvétvasárnap. Jézus feltámadása. A szent Szombat napja elmúltával, vasárnap reggel néhány tanítvány meglátogatja a sírt, de a fedőkő el van hengerítve és nincs odabenn senki (csak egy halotti leplet találnak). Később a tanítványok közül többen is találkoznak a feltámadt Megváltóval.

A húsvét esetében nincsenek ilyen csapdák és oldaljáratok. Az ünnep ténye egyértelmű: feltámadás! Talán érettebbnek is számít ennek a liturgiának a jelentősége, hiszen az év végén egy csecsemőt ünneplünk, kinek küldetése lesz, ha majd felcseperedik. Húsvétkor azonban a nagy művét bevégző Messiást látjuk, aki még egy eseménnyel pecsételi meg a kereszthalált és az üdvtörténetet: a feltámadásával. Akár hiszünk ebben, akár csak szép hagyományként gondolunk rá, mindenképpen érezhetjük ez utóbbi esemény erejét. Legalábbis a karácsony családias – és természetesen nagyon felemelő! ünnepével szemben, hiszen a keresztény embert igazi hívővé a Húsvét, a Megváltás és a Feltámadás emeli.

E bibliai elbeszélésekhez természetesen a néphagyományok is hozzáköltöttek, változtatva, alakítgatva mindezt. Sokak véleménye az, hogy a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a pogány tavaszkezdő ünnepekből származik. A nagypénteki böjt – ami a legszigorúbb – például általános tisztálkodási nap is: takarítanak, nagymosást tartanak és az állatokat is megfürösztik. Nagypénteken nem gyújtanak tüzet. Sok helyen bált rendeznek. Húsvéthétfő. A legnépszerűbb húsvéti népszokások, a locsolás, a hímes tojás ajándékozása ekkor zajlik. Mindkettő ősi termékenységvarázslásra utal. A tojás - eredetileg halotti kultusz kelléke - Jézus újjászületését jelképezi.

A Húsvét eseménynaptára: Virágvasárnap. Húsvét előtti vasárnap. Az gyermekek barkát gyűjtenek, amit a templomban megszentelnek. Talán mindez Jézus jeruzsálemi bevonulását szimbolizálja, amikor virágot és pálmaleveleket szórtak eléje az akkori hívei, hogy ezzel köszöntsék. A liturgiában Virágvasárnap után következik a Nagyhét.

Fehérvasárnap. Húsvét utáni vasárnap a fiatal leányok "mátkát", barátnőt választanak, vagy ajándékokat küldenek egymásnak. schenk 3

Penna Penna

aktuális aktuális

Mindannyian tudjuk, a két dátum – József Attila születésnapja és a Költészet Napja – egybefonódik. Miért is? Azt hiszem, erre mindenki, aki egy kicsit is hatása alá került a költő műveinek, tudja a választ. József Attila színessége, érzelmi ereje és az alkotói műfajokat egyesítő költészeti nagysága indokolja, hogy ilyen elismerésben részesüljön életének szavakkal és gondolatokkal felhalmozott kincsestára. József Attila 1905. április 11-én született Budapesten és a Ferencvárosban cseperedve élte a szegény néprétegek életét csonka családjával. Tragédiák, nélkülözés és nyomor jellemezte fiatalkorát, és talán éppen ez a fájdalmakkal teli lét erőltette ki belőle azt a költői érzékenységet és törékenységet, amit versei képviselnek. Keserűségei nem egyszer taszították az öngyilkosság felé már fiatalon is. Végül jobb sorsot lát, Jolán nővére egy módosabb férfihez megy feleségül, így József Attilának is polgáribb élet adatik. Szegedre kerül, majd barátságot köt Juhász Gyulával, aki támogatja és bíztatja az első verseskötet kiadására.

Szegeden tanárképzőben tanul, majd később Bécsbe és a Párizsi Sorbonne-ra is kijut, hogy képezze magát. Mindezen útjai során a század művész-nagyjaival – Kassák Lajossal, Lukács Györggyel, Déry Tiborral, Balázs Bélaval, Németh Andorral és Hatvany Lajossal – hozza öszsze a sorsa. 1927-ben tér haza és újságíróként tevékenykedik (Népszava, A Toll, Pesti Napló, Nyugat, Korunk stb.), miközben verseskötetei három-négyéves rendszerességgel látnak napvilágot. Barátságot köt Illyés Gyulával is. Az állandó munka és a megélhetés hiánya a kommunista mozgalom felé sodorja és egy darabig lelkes híve lesz. Később kiábrándul a pártból, és hátat fordít a baloldali eszméknek. Inkább a lélek mélységeit keresi, mely sokkal többet ígér a számára. József Attila költészete éppen olyan, mint saját lénye: törékeny, légies és jobbára a transzcentendális fények felé forduló. Reménykedő, mégis elkeseredett költészet, de mindeme fájdalom egyben nagyságát is hordozza. Művészete egyfajta töviskoszorú: fájó, keserű és drámai – mégis és éppen ezért magasztos.

- mansfield -

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Dean R. Koontz Az eljövetel című könyve 2004ben jelent meg Amerikában, nálunk pedig 2005ben adta ki az Anonimus. A történet elég egyszerűnek tűnik: egy ismeretlen, felsőbbrendű faj blokád alá veszi a Földet, és rövid idő alatt felőrlik az ellenállást. Úgy tűnik, nincs menekvés, és az új faj teljesen a saját képére akarja formálni a zöld bolygót. Az alapsztori egészen lerágott csontnak számít, 1898-óta (a Világok harca megírása óta) kismillió író dolgozta fel az ötletet, így már szinte lehetetlen új formába önteni a témát; Dean R. Koontz-nak azonban mégis sikerült szokatlan színben feltüntetni a témát. Három nagy szerkezeti egységre lehet bontani a könyvet. Az első, amikor megérkeznek az idegenek, és az egész szerencsétlen folyamat kezdetét veszi. Furcsamód a szerző itt nem a különféle szörnyűségek és hasonlók leírására fekteti a hangsúlyt, hanem az emberek reakcióira. Tökéletes lélekrajzot fest arról, hogy milyen érzéseket vált ki kedvenc ételünk íze, kedvenc filmjeink dialógusai, amikor tudjuk, hogy talán soha többé nem élvezhetjük ezeket, mert, mondjuk, másnap meghalunk. Ilyen szituációban sokkal jobban ízlik az étel, és a jól ismert párbeszédek is egészen más jelentést nyernek. Az író természetesen nem hagyja ki a modern filmek kemény kritizálását, és felhívja az olvasó figyelmét az értelmetlen erőszakra, a különféle durvaságokra, melyek méregként ömlenek a társadalomra. E leírásnak eleinte csak egyszerű kritikai jellege van, de a könyv elolvasása után rájövünk, hogy ez tulajdonképpen utalás a végkifejletre. A második (és egyben legnagyobb) szerkezeti egység egészen horrisztikus jegyeket hordoz magában. A két főszereplő, Molly és Neil Sloan

útra kelnek a kihalt városkában, hogy megmentsék az életben maradt gyerekeket. Ők ahhoz a maroknyi emberhez tartoznak, akiknek nem a saját életük mentése, nem az önsajnálat és érzékszerveik teljes eltompítása a legfontosabb, hanem hogy segítsenek másokon. Miközben a várost járják, egyre több gyereket sikerül védelmükbe venniük, a borzalmak pedig egyre csak sokasodnak. Undorító szörnyek, ismeretlen, mérgező organizmusok járják a ködös, sötét utcákat, a házak önálló életre kelnek, lélegeznek, a padló beszippantja az embereket… A történet előrehaladtával egyre eltúlzottabbnak tűnnek ezek a gyerekes jegyek, és kezdik tönkretenni az amúgy jól megírt könyvet. A Koontz-ra jellemző lélekrajzi töltet itt is végig jelen van, és talán csak ez menti meg a regényt az olvashatatlanságtól. A harmadik szerkezeti egység a legrövidebb, és egészen más megvilágításba helyezi az addig olvasottakat. Minden érthető lesz, és a végig középszerűnek tűnő könyv első osztályú munkává válik a kezünkben. Elsőként morális és vallásos fejtegetések kerülnek elő (Noé bárkája, az özönvíz, mi a halál, mi a pokol és mi a menny, kicsoda Isten és kicsoda a Sátán stb.). Végül kiderül, hogy nem egy egyszerű „ufótámadásos” regényt, és nem is egy eltúlzott horrort, hanem egy mélyen vallásos könyvet olvastunk, amely ugyanakkor túlságosan is radikális, szélsőséges, csaknem habzószájúan keresztényinek tűnhet (ha ugyanezt egy német író veti papírra, ki sem adják, meg persze jól le is nácizzák). Egészen szokatlan, ugyanakkor bátor vállalkozás volt Koontz részéről, hogy megírta ezt a könyvet. Nem állítom, hogy mindenkinek tetszene, de úgy vélem, érdemes nekirugaszkodni az elolvasásának – ha másért nem, hát azért, hogy egy jót vitatkozhassunk önmagunkkal a végén. 7 / 10 pont Bíró Szabolcs

Penna Penna

aktuális aktuális

Gyászol az amerikai filmvilág. Néhány napja, 2011. március 23-án, szívelégtelenségben elhunyt Elizabeth Taylor, a „legenda”, többek között a Kleopátra, a Macska a forró bádogtetőn, és a Nem félünk a farkastól sztárja.

Elizabeth Taylor a legendás Kleopatra című szuperprodukcióban

Az ötvenes-hatvanas években Hollywood elsőszámú ikonjának számító, mára azonban kissé elfeledett díva 79 évesen halt meg Los Angelesben. Évek óta szívproblémákkal és egyéb kórokkal küzdött, két éve szívműtétet is végrehajtottak rajta. Pályája alatt Taylor kétszer nyerte el az Oscar-díjat. Először - 1961-ben a Modern kaméliás hölgy címszerepéért, majd 1967-ben a Nem félünk a farkastól című filmben nyújtott alakításért vehette át az Amerikai Filmakadémia díját. Nevéhez fűződik, hogy ő volt az első hollywoodi színész, aki átlépte a bűvös egymillió dolláros gázsi-határt (Kleopatra, 1963). Mindemellett közel hetven filmben játszott és többször jelölték Oscar- illetve Golden Globe - díjra. Kétségtelen, hogy Líz Taylor neve hallatán leginkább egy sztárallűrökkel, megszámlálhatatlan házassággal és valljuk be, kicsapongásokkal vértezett dívára gondolunk. Nyilván jól gondoljuk, sőt, magam is így vélem. Mindazonáltal a mérlegen ott van az az ellensúly is, amit kevesebben tudnak – mert nem igazán megbotránkoztató, vagy csámcsogásra okot adó, vagyis, nem igazán hírértékű hír:

Taylor a színészi munka esetében képes volt puritán is lenni; nem egy rendező állította róla, hogy a „sztár” – levetkőzve allűrjeit – felkészülten, szövegét tökéletesen tudva (egyáltalán nem természetes ez még akár a legnagyobbak esetében sem a forgatásokon!!!) és pontosan jelent meg a helyszíneken, a kamerák előtt, éppen olyan lelkiismeretesen, mint egy titkárnő, vagy tanárnő, akinek hivatása és feladata van. Személyiségének kettőssége mutatkozik abban is, hogy mind az AIDSmint az egyéb segélyszervezetek támogatói listáján is előkelő helyen szerepelt. Távozott az egyik legnagyobb filmlegenda. Tisztelettel és legendás szerepeinek hangulatával emlékezünk rá.

- mansfield -

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Nem emlékszem rá, hogy valaha is csalódnom kellett volna a Pixar stúdióban. A DreamWorks nagy riválisa általában mintha a kisujjából rázná ki a jobbnál jobb animációs filmeket, és munkamorálját, igényességét tekintve gyakorlatilag maga mögé utasítja (szinte) az összes hollywoodi filmstúdiót. „Dolgozni csak pontosan, szépen…” – akár ezzel is jellemezhetnénk a céget, hiszen (a kisfilmeket, párperces animációkat nem számítva) évente egyetlen alkotást tesznek le az asztalra. Ezek a filmek pedig nem csak a gyerekeket szólítják meg, de képesek akár a legidősebb korosztályt is a fotelhez szögezni, és az sem lehetetlen számukra, hogy könnyeket csaljanak ki a nézők szeméből. A 2008-ban bemutatott Wall-E a távoli jövőben játszódik, azon a Föld nevű bolygón, amely már jó ideje elhagyatott szemétlerakatként forog a Nap és a saját tengelye körül. Ahogy az emberek az evolúció során egyre lustábbá, egyre kényelmesebbé váltak, úgy telepítették be bolygójukat takarító- és egyéb munkásrobotokkal. Később, amikor már lakhatatlanná tették a saját környezetüket, kilőtték magukat az űrbe egy gigantikus luxushajóval, ahol a legalapvetőbb szükségleteiket is a gépek elégítik ki. A Földön nem maradt más, mint a végtelennek tetsző romhalmaz – na meg tévedésből egyetlenegy kisrobot, a Wall-E névre keresztelt egység, aki időtlen idők óta ugyanazt végzi: takarít, megszereli magát, feltölti az akkumulátorait, aztán tovább takarít. Csakhogy Wall-E néha különleges dolgokat művel. A szemétből, melyet amúgy kockákká kell préselnie, néha kiválaszt egy-egy, számára érdekesnek tűnő holmit, és azt a lakhelyéül szolgáló konténerben helyezi biztonságba megannyi értéktelennek látszó lim-lomja közé. Esténként régi videószalagokat nézeget, és féltő barátságot ápol a bolygó egyetlen túlélőjével, egy csótánynyal. Aztán egy nap különleges dolog történik: pár pillanatra egy űrhajó landol robotunk munkaterületén, és egy EVA nevű felderítő egységet hagy hátra maga után. Az ütött-kopott Wall-E

először biztos távolságból figyeli a gyönyörű, hófehér, formatervezett „Évát”, majd fokozatosan egyre közelebb kerül hozzá, és végül megtörténik az, amitől biztosak lehetünk benne, főszereplőnk immár sokkal emberibbé vált, mint bármelyik ember. Ami a cselekményt illeti, több poént már nem árulhatok el, azt azonban még megsúghatom, hogy az igazi történet, a kaland csak mindezek után kezdődik. A filmet Andrew Stanton írta és rendezte, aki korábban már bizonyította tehetségét a Toy Story, az Egy bogár élete, a Szörny Rt. és a Némó nyomában forgatókönyvírójaként, direktorként azonban a Wall-E-vel mutatkozott be elsőként. Ami mesélői vénáját illeti, úgy gondolom, messze a legérettebb munkájáról beszélhetünk, mely már egész kicsit sem válogat a korosztályok között. A Wall-E talán a legmeghatóbb és legdöbbenetesebb mese, amit valaha láttam – már ha beszélhetünk egyáltalán a szó szoros értelmében vett meséről. A film második felében bemutatott emberi társadalom, a vegetáló civilizáció túlságosan is valósághű: az elkényelmesedés, elidegenedés témája, a menekülés saját felelősségünk elől mintha még sosem lett volna ennyire közel. Ha nem ódzkodnék a kifejezéstől, Wall-E szívhez szóló (és a humort sem mellőző) történetét kötelezővé tenném a mai, Facebookon csüngő, netfüggő emberiség számára. Soraimat egy idézettel zárnám, melyet maguktól az alkotóktól kölcsönzök, és amely valószínűleg a legjobban jellemzi ezt a (tan)mesét, bármilyen oldalról is nézzük. „Az élet végső célja: szeretni.” 10 / 10 pont Bíró Szabolcs (A cikk megjelent a Katedrában is)

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Hugh Lauire: A balek Avagy Dr. House krimit mesél Hogy mi a közös Dr. Gregory House-ban és Thomas Langban? Hát Hugh Laurie! A zseniális angol színész A balek című könyvével bizonyítja, hogy írónak sem utolsó, sőt!

London utcáit és bűnözőit ismerhetjük meg. Ez a jobbik része, a humor és a hangulat tökéletes. A második rész, mikor Lang kimozdul hőn szeretett városából, átruccan Svájcba és Casablancába. Már nem annyira humoros és nem is nagyon hangulatos, csupán egy átlagos ponyvára emlékeztet. És hogy mi a tanulság, mi vezérli a főhőst, azon kívül, hogy elnyerje a hőn áhított hölgy kezét? A könyv negyedénél Lang mellkasának szegezik a kérdést: „Ön jó ember, Thomas?” A válasz az, ami végig űzi a 333 oldalon.

Laurie sokkal inkább a cinikus doki szerepéből ismerős, mintsem íróként, épp ezért amikor olvastam a könyvet, nálam Thomas Lang feje megegyezett House fejével. És nem csak azért, mert a magyar kiadás borítóján ott díszeleg Dr. House a maga összes borostájával és kék szemével – ami a fekete-fehér képen annyira nem is észrevehető –, hanem azért is, mert sok a hasonlóság a két kitalált alak között. Először is a humor mindkettejük fő fegyvere. Ha szorult helyzetbe kerülnek, legyen szó olyanról, ami a testi épségüket vagy az érzelmi állapotukat veszélyezteti, mindig a humorhoz nyúlnak, mintegy pajzsként használják. És ez az, amitől Hugh Laurie könyve zseniális! Másodszor mind Housenak, mind Langnak van motorja. Felpattannak a több száz lóerőre, és elhajtanak az alkonyatba, miközben a kép alatt szól az ahhoz illő muzsika. Na jó, a könyvben nyilván nem szól semmi, de én olvasás közben „lelki füleimmel” hallottam a zenét. Harmadszor pedig ott van az, ahogy a főhősök viszonyulnak az emberi kapcsolathoz, mint olyanhoz. Lang és Solomon kapcsolata nagyban hasonlít House és Wilson „barátságára”: kifacsart, komikus, tragikus. A nőkhöz való viszonyuk szavakba öntéséhez pedig még maga Shakespeare is kevés lenne. Talán…

A kiadásról annyit, hogy Hugh Laurie 1996-ban írta a könyvet, a magyar olvasó pedig 2007-ben vehette először kézbe a regényt. Hogy miért? Nos, ha valakit megkérdezünk 96-ban, hogy ki is az az angol, az a Hugh Laurie nevezetű, a válasz valahogy így hangozhatott volna: „Ööö…izé… ööö.” Ha napjainkban kérdeznénk ugyanezt, mindenki egyből rávágná, az a bunkó doki a tévéből! Hírnév, hölgyeim és uraim! És nem a 15 perces fajtából. Már bocsánat, de a Kelly Kiadóban több a balek, mint ebben a könyvben. Ha a világ bármely másik pontján kaparintjuk meg a regényt, ne lepődjünk meg azon, hogy elsőre fogalmunk sem lesz, hogy milyen kötetet is tartunk a kezünkben. Ugyanis az eredeti címe Gun Seller – ami fegyverkereskedőt, és nem balekot jelent –, és a cselekményhez is jobban kapcsolódó borító néz velünk farkasszemet. De hát ugye a hírnév! Na de Gun Seller (vagy A balek) az olvasásélményéből nem von le egy fikarcnyit sem. Ami engem illet, már várom Laurie második kötetét, amelynek egyelőre még csak angol címe van (The Paper Soldier). Remélem, nem kell rá 2020-ig várni.

Maga a cselekmény nagyon szerteágazó, és ez a könyv legnagyobb hibája. Az író nagyot markol, fegyverkereskedők, bérgyilkosok, fehérgalléros bűnözés, terrorista cselekmények, ezt mind le kell küzdeni Thomas Langnak, ha életben, akar maradni. Néha volt úgy, hogy nem tudtam követni az eseményeket, hogy épp Lang miért is megy oda, ahova, és miért beszél azzal, akivel. Emellett a könyv két részre oszlik. Az elsőben

7 / 10 pont Mészáros György

8

Penna Penna

mozivilág mozivilág

Fiatal magyar filmesek 2004 őszén hozták létre a BuSho (Budapest Short Filmfestival), rövidfilmeket felvonultató fesztivált – szervezője a Gombolyag Alapítvány – amely néhány év alatt nemzetközivé nőtte ki magát. A szervezők a fesztivál mellett az évek során több filmes projektbe kezdtek, többek közt filmes tábor, sportverseny és idén először plakátverseny is szerepel a programban. Március 10-én harmadik alkalommal került megrendezésre az életREklám egyperces filmek versenyének döntője is, szintén a Gombolyag Alapítvány égisze alatt, amelynek elnökével, Gábeli Tamással beszélgettem e figyelemre méltó eseménykeről.

– A BuSho rövidfilm fesztivál komoly előkészületeket kíván, honnan jött az ötlet, hogy mellette megrendezitek az egyperces alkotások versenyét is? – A BuSho fesztivál valóban átíveli szinte az egész évünket, mire lezárjuk az egyiket, kezdődik a következő, de természetesen a fejlődés és a továbblépés reményében mindig nyitottak vagyunk az új kihívásokra. Így alakult ki az a számsor, hogy az idei évben rendezzük a 7. BuSho fesztivált, az 5. GomBuSho filmes workshopot, a 3. ÉletREklám filmversenyt, a 2. spotversenyt és 1. plakátversenyt! Az egyperces filmverseny ötlete Pozsonyból származik. A velünk egyidős AZYL fesztivál kezdett ezzel a műfajjal foglalkozni, amelynek már világszervezete is van One World – One Minute néven. 2008-ban tetőfokára hágott a „szlovák – magyar politikai cirkusz”, mi pedig Pozsonyban részt vettünk egy olyan konferencián, ahol a normalizálni kívánt szomszédos viszonyokat próbáltuk előkészíteni. Ez az életREklám / LifeAd kooprodukcióban sikeresen meg is valósult. Nagy örömmel töltött el bennünket, amikor ennek a párbeszédnek az életre hívó alapítói közül egy pozsonyi kolléga azt nyilatkozta a közelmúltban, hogy az összes próbálkozás közül csak néhány projekt váltotta be a hozzáfűzött reményeket és ezek közé tartozik az életREklám is. – Mi segítette a versenyzők felkészülését?

Gábeli Tamás, a Gombolyag Alapítvány elnöke

A Penna magazin 2010. októberi számában hírt adtunk a többnapos szeptemberi BuSho fesztivál díjnyertes filmjeiről, és a nemzetközi zsűri tagját, Mary Davies-t is megszólaltattuk. Most meghívást kaptunk az életREklám díjkiosztó estéjére is a Vörösmarty moziba, ahol a zsúfolásig megtelt nézőtérről élvezettel nézhettük végig azt a hatvan frappáns egyperces alkotást, amelyek közül kiválasztották a győzteseket.

– Az első rendezés évében, 2009-ben még erőteljesen tapogatóztunk a sötétben, aztán tavaly a „20 év szabadság!?” című tematika már nagy visszhangot keltett, megszerveztük az első életREklám workshopot is, amelynek köszönhetően a három országba érkezett százötven nevezésből már nyolcvanöt érkezett hozzánk, Budapestre! Tehát Budapesten, Pozsonyban és Prágában vannak úgynevezett nemzeti kisdöntők, ahonnan a győztesek bejutnak a nemzetközi nagydöntőre, és itt derül ki, hogy

Penna Penna

mozivilág mozivilág

ki az aktuális esztendő igazi győztese. Idén a workshopok helyszíne tovább bővült, Budapest mellett Nagyváradon is rendeztünk ilyen összejövetelt, ezzel is segítve a fiatal alkotók munkáját. Nagy örömünkre „túljelentkezés” volt a felhívásunkra. Budapesten Xantus János (SzFE), Szírtes János (MOME), és Széphelyi Júlia (Fction Science), a nagyváradi Partiumon pedig Patrovits Tamás (ASIFA Hungary) és Balázs Zoltán (PKE) nyújtottak szakmai segítséget. – Az ez évi téma „Európaiak vagyunk!?” – a magyar EU elnökség miatt esett erre a választás? – A tematikát mindig az „Azylosok” találják ki, persze nem titkoltan szerették volna a negyedik visegrádi országot, Lengyelországot is bevonni ebbe a folyamatba, de ez érthetetlen okok miatt meghiúsult. Mivel közvetlenül utánunk a lengyelek következnek az EU élén, ezért gondolom kézenfekvő volt a téma. Persze mi mindentől és mindenkitől függetlenül csináltuk a dolgunkat, aminek ismét meg lett az eredménye - kiváló alkotások születtek. – Hányan neveztek be a versenyre és kik lettek a győztesek? – Így a harmadik szervezés során is folyamatosan változik egy ilyen koncepció, arra például most jöttünk rá, hogy hiába próbáltuk mi a BuSho fesztiválhoz hasonlóan nemzetközi terepen is elszórni ennek az eseménynek a magvait, nem szabad erőltetni a dolgot. Ezeknél az alkotásoknál nagyon fontos az elméleti előkészítés, tehát amennyiben lehetőség nyílik rá, fontos a személyes konzultáció és sokat segítenek a workshopok. A zsűri a kezdetektől változatlan felállásban működik. Tagjai: Xantus János, Bollók Csaba, M. Tóth Géza filmrendezők, valamint a szervezők részéről a pozsonyi független, Bindics Gábor és jómagam. Idén hatvan nevezés érkezett. Harmadik helyen végzett 400 dolláros díjazással Gutema Dávid „Blockheads” című hír-animációjával, ezüstérmes lett 600 dollárral a „Honfoglalás 2011” Deák Kristóf alkotása és a budapesti győztes, aki hazavihette az 1000 dolláros fődíjat, Ágói Krisztina „Az üveghegyen is túl” című filmje. De a többi alkotás is dicséretet érdemel.

– A budapesti nyerteseknek van további lehetőségük a megmérettetésre? – A pozsonyi nagydöntő április 12.-én lesz. Ezt követően a legjobb filmeket tartalmazó válogatást különböző fesztiválokon is bemutatják, de szóba került, hogy az életREklámok érdekesebb alkotásai május 8.-án az Európa Nap programjában is megjelennek, valamint a VOLT Fesztiválon felállítandó Európa-sátorban is láthatók lesznek. – A magyar filmipar komoly nehézségekkel küzd, és ez biztosan érezhető a rövidfilmek készítésénél is. Milyen további segítséget szeretnétek nyújtani a fiatal alkotóknak a jövőben? – Szerintem nem csak a filmipar küzd nehézségekkel, hanem mindenki más is. Bár az MMKA-nál kialakult viszonyok kezdenek viszszatükröződni az újjáalakult minisztériumoknál is - egyenlőre még mindenki keresi a helyét. Mi szeretnénk tartani a korábbi évek folyamatos felfelé ívelő tendenciáit, amelyhez azonban szükségünk van szakmai támogatásokra. Lehetőséget akarunk biztosítani a fiataloknak a nyári alkotótáborban való részvételre, majd a spot- és plakátverseny következik és végül, de elsősorban szeptember első napjaiban 7. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, amelyre mondhatni szokás szerint idén is nagy a nemzetközi érdeklődés, legalábbis a március közepéig érkezett mintegy százötven nevezésből ítélve. életREklám 2011 nevezett és díjazott alkotásai: http://www.busho.hu/upload/008_lifead_bu d_2011_complete.pdf Kulik Yvette

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Ha romantikus vígjáték, akkor mindenki egyből egy rózsaszín szemüvegen keresztül látott, giccsben és cukormázban tobzódó képkockákat képzel maga elé. Szerencsére az elsőfilmes Marc Webb, aki ezidáig videoklipeket rendezett, nem mindenki. Ő teljesen máshogy készítette el élete első filmjét. Megmutatta egy kapcsolat pozitív és negatív oldalát egyaránt, hogy hol és milyen hibákat vétünk, és azt is, hogy a nyár után mindig jön az ősz. Tom Hansen üdvözlőkártya-író és menthetetlenül álmodozó alkat, aki úgy gondolja, addig még meg nem találja az igazit, a nagy Őt, nem lehet maradéktalanul boldog. Summer Finn a fiú új munkatársa, aki egyáltalán nem hisz a szerelemben, szerinte ez csak illúzió, amit szavakkal még kifejezni sem lehet. A két fiatal között mégis egy 500 napos kapcsolat alakul ki, amelyből mindketten tanulnak, és amelyre később, mint egy szép emlékre gondolnak majd vissza. A film a nem lineáris történetvezetése miatt is unikumnak számít a romantikus vígjátékok között. Összevissza ugrál az időben, így az egyik pillanatban a még sugárzóan mosolygó Tom után egy „az életem romokban hever” ábrázatú fiú néz szembe velünk. Az osztott képernyő, ami Jack Bauer óta nagyon menő dolog, itt is működik. Tökéletes, amikor Tom egy találkozóra igyekszik: a kép egyik oldalán azt látjuk, amit a fiú elvár a találkától, másik felén pedig azt, hogy mi is történik valójában. A szándékosan eltúlzott musical betét és az, hogy ugyanazokra a képsorokra Tom először pozitív, majd negatív dolgokat sorol fel a lányról, már csak hab a tortán. Joseph Gordon-Lewitt zseniálisan alakítja az álmodozó fiút, annak ellenére, hogy előtte főleg komor, tragikus sorsú hősöket játszott, mint például a Kulcsfigurában, vagy a nálunk forgalomba sem került, ennek ellenére (vagy épp ezért) zseniális Brickben.

Zooey Deschanel, aki az Igenemberből vagy a Híd Terabithia földjére című filmből lehet ismerős, szintén kiváló. Nem lehetett egyszerű neki, hiszen olyan lányt kellett eljátszania, akire a néző az egyik pillanatban még szeretetteljesen néz, a másikban pedig már gyűlöli, mert tönkretette szegény Tom Hansen életét. Chloe Moretz, mint Tom körülbelül 12-13 éves húga, aki úgy osztogatja bátyának a szerelemi tanácsokat, mint egy tapasztalt vénlány, szintén telitalált. Ő egyébként a Ha/Ver című képregényadaptáció, káromkodós Kis Dögjeként futott be. Az egész filmet átjárja egy különleges hangulat, ami mintha visszarepítené a történéseket a 70-es, 80-as évekbe, vagy még korábbra, ezt az érzést erősíti a főszereplők ruhája is (egészen addig, amíg fel nem tűnik a képernyőn egy mobiltelefon vagy egy Nintendo WII). Ez a kettősség engem még inkább megfogott, bejövős, ha több stílust, vagy a film esetében korokat próbálnak ötvözni. A Szélhámos fivérek Mark Ruffalóval és Adrien Brodyval is egy ehhez hasonló, fantasztikus stílusbravúr. A filmélményt a felejthetetlen zenék koronázzák meg. A The Smiths és Regina Spektor számai nagyon hangulatosak és tökéletesen paszszolnak a mozi minden egyes képkockájához. Külön felhívnám mindenki figyelmét, hogy érdemes beszerezni a mozi soundtrack-jét. Számomra az utóbbi évek egyik legteljesebb filmélménye volt, a szereplők és a rendező kiváló munkát végeztek, a képi világ és film zenéje tökéletes összhangban áll egymással. Egy mindennapi történet, nem mindennapi módon elmesélve. 10 / 10 pont Mészáros György

Penna Penna

mozivilág mozivilág

A március 20.-a körüli napok történései váratlan és szerencsétlen helyzet elé állították az immár 18 éve fennálló és 6. éve versenyfesztiválként működő Titanic Nemzetközi Filmfesztivált. A legfrissebb fejleményekre reagálva Horváth György fesztiváligazgató március 22-én rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze. A sajtótájékoztatón elhangzottakról az MTI az alábbi hírt tette közzé.

megállapodást kötöttek ugyan, és a Nemzeti Kulturális Alaptól is ígéretet kaptak hatmillió forintos támogatásra, de az elmaradt támogatás okozta költségvetési hiány "számottevő". A program szervezése jelenleg 95 százalékos. Megvannak a vetítendő kópiák, a katalógus is nyomdakész állapotban van, a fesztivál vendégeinek utazását, szállását megszervezték, öszszeállt a nemzetközi zsűri is. "Mi a munkánkat elvégeztük" - mondta Horváth György. A nemzetközi filmtermés javából válogató Titanic, amely az elmúlt évek alatt szoros kapcsolatot alakított ki más nemzetközi filmes seregszemlékkel, és amelyre a filmvilág olyan nagyságai látogattak el, mint Peter Greenaway vagy Jafar Panahi, a helyszínéül szolgáló négy budapesti artmozi számára is kiemelkedő látogatottságot jelent. A problémák ellenére a Titanic rendezősége mindent megtesz, hogy Magyarország legnagyobb nemzetközi filmes eseményét 18. Alkalommal is megrendezésre kerüljön! Köszönik a támogatásotokat, a szorult anyagi helyzet hírére érkező aggódó leveleket, biztató szavakat. Ha segíteni szeretnétek, felajánlásaitokat köszönettel fogadják a Titanic Filmjelenlét Alapítvány alábbi bankszámlaszámán: MKB 10300002-20346713-70143285.

Szorult helyzetbe került a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, mivel elesett attól a remélt pályázati támogatástól, amely költségvetésének harminc százalékát biztosította volna. A szervezők azt remélik, sikerül a megnyitóig hátralévő alig több mint két hétben szponzorokat találni vagy más forrásból állami támogatáshoz jutni. Mint azt Horváth György fesztiváligazgató a kedden összehívott rendkívüli sajtótájékoztatón elmondta, az elmúlt években a kulturális minisztérium és a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) 25 millió forintot biztosított a hat éve versenyfesztiválként működő Titanic megrendezéséhez. Erre az összegre nyújtott be idén januárban egyedi pályázatot a Titanic a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz, ám a korábbi biztatások ellenére múlt pénteken úgy értesültek, hogy a remélt támogatást nem kapják meg. Arról, hogy miért nem, egyelőre semmilyen információt nem kaptak. "A kezdeti pozitív visszajelzések ellenére mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a fesztivál az idei évben sem a főváros részéről, sem a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól nem számíthat sem erkölcsi, sem anyagi támogatásra" - írják a sajtótájékoztatón kiadott közleményben. Az április 7. és 17. között immár 18. Alkalommal meghirdetett fesztivál szervezői az előkészítő munka során számos szponzori

Támogatóikat, a hála jeléül, „ÉN IS TÁMOGATTAM A TITANIC FILMFESZTIVÁLT” feliratú jelvénnyel ajándékozzák meg, nevüket pedig, legyen szó magánszemélyekről vagy cégekről, feltüntetik a fesztivál honlapján, a www.titanicfilmfest.hu oldalon. Ha szeretnétek velük kapcsolatba lépni, vagy szívesen megosztanátok velük ötleteiteket, egyéb támogatási javaslataitokat, leveleiteket örömmel várják az [email protected] címen. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál hír)

12

Keglovits Klára Zsázsa versei

Horzsolások Megint sebesre horzsoltad a szám: gyullad, lüktet száraz-cserepesen, pedig nem is vagy durva, csak talán mohó, falánk, torkos, telhetetlen. Szikla - izzol! - villámló pillanat; szorosabbra vonod arany övem. Lobmeleg lázban lánggá oldódva, latin szeretőm, Te légy a kövem. Szél ölén ülök, szédülök, forgok, Forgószél velem, pörögsz köröttem; megbomlott ing, haj, valódi dolgok szikra szeretőm, táncoló Kövem...

Dolores Haze

Bál Téli rózsatánc szikrázó hóruhában, egy fecskeszárny libben sötétnél puhábban. Forgó szédület és zene áramol, s nézni minket megtorpan egy meteor.

Lihegő vágy, kárhozat, Oh még, oh még! Láncold az ágyhoz magadat, Igen kellesz még! Tiltott, titkos szerelem: Akarom, hát elveszem.

Penna Penna

tallózó tallózó

Boros Lajos: Sakálok Boros Lajos Sakálok című regénye 1980-ban jelent meg először, akkor természetesen még bőségesen megvágva, agyoncenzúrázva, hiszen tudjuk, hogy akkoriban még nem lehetett bármit a maga kerek valóságában kimondani, sőt – alig lehetett valamit. Másodszor 2004-ben látott napvilágot, és nemcsak megvágva, cenzúrázva nincs, de „Lali király” át is formázta, kissé kibővítette az eredeti kéziratot. Így lett a Sakálokból gyönyörű magyar „besszeller”, annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek csövesgatyás rockzenéjéről és annak minden velejárójáról (mondjuk ki bátran: ma már cseppet sem trendi dolgokról) szól. Tartalmilag egy poénos, szabad szájú, kellemes rockregényről van szó, ám az egész sztori mögött ott leledzik a nyers valóság. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor azt mondjuk: a könyv arról szól, hogy akkoriban, a szocializmus éveiben mennyire nehéz volt bármit is megvalósítani. Mindehhez pedig egy feltörekvő rockzenekart (a Sakálokat) választott a szerző, rajtuk keresztül, pontosabban a gitárosuk szemén és személyén keresztül mutatja be a történetet. Aki látta a Kopaszkutya című kultuszfilmet, annak nem sok újat fog mondani a könyv. Tulajdonképpen ugyanaz, csak kissé más köntösben. Mindkét történetben jelen van a médiacirkusz, a csajok, a zaftos dumák, a rockzenészek nehéz sorsa, egyáltalán – maga a béklyóként funkcionáló kommunizmus. Ám a hasonlóság senkit ne rettentsen vissza! Eleinte kissé tartottam a könyvtől, magától a színvonaltól, de rövid idő alatt (tulajdonképpen már az első 30 oldal után) a kedvenc olvasmányaim közé tornászta fel magát. A Sakálok egy kiváló szórakoztató regény, ami még a kétkedők szívébe is könnyen belopja magát. 10 / 10 pont

100 mini fantasy történet A magyarországi Cherubion (fantasy és science-fiction) kiadó 2003-ban elérkezett a kilencvenkilen-cedik kötetéhez, és a szerkesztők úgy gondolták, a századik kiadást egy szép antológiával tehetik igazán emlékezetessé. Így aztán országos pályázatot hirdettek, hogy megjelenhessen a 100 mini fantasy történet című novelláskötet, melybe amatőr és hivatásos írók műveit egyaránt várták. Az eredmény egy szép, kézbe simuló könyv lett, melynél mind az esztétikai, mind a szellemi szempontokat előtérbe helyezték (ez azért is dicséretes, mert a legtöbb antológia sajnos csak összedobott kontármunka, ahol az esztétikai élvezetről még csak nem is hallottak – tisztelet a kivételnek!). A kötetet Nemes István (a kiadó elnöke) ünnepélyes előszava nyitja, melyben azt is megosztja velünk, milyen furfangosan és ésszerűen rendezte sorba a novellákat. Az alapelv: „Erről az jutott eszembe, hogy…” Szóval az egyes történetek – bár egymástól teljesen függetlenül születtek – végig kapcsolódnak egymáshoz, s ettől az egész kötet olyan, mint egy száz szemből álló lánc. Kedvünkre csemegézhetünk, s találhatunk komolyabb, poénosabb, elvontabb témákat egyaránt, melyek esetenként ugyanúgy elgondolkodtathatnak, mint ahogy mosolyra is fakaszthatnak bennünket. Senki nem akarta megváltani a világot az írásával, mindnyájan csak szórakoztatni szerették volna az olvasót – ezt a célt pedig tökéletesen el is érték. Kisebbeknek és nagyobbaknak, fiataloknak és öregeknek egyaránt ajánlhatom a könyvet, már ha nyitottak az ilyen meseszerű témákra. Szinte pofátlanul olcsó, mégis nagyszerű a mindössze 280 oldalas kötet, melynek csupán egyetlen hibája van: egyedül Magyarországon lehet hozzájutni. 10 / 10 pont

Penna Penna

aktuális aktuális

Előadás! A KIMTE szervezésében a Talentum Kulturális Esték rendezvénysorozat következő előadásának vendége:

Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró I. rész Emlékek, álmok, gondolatok Előadás Fonyódi Tibor írói pályafutásáról Közreműködik: Bicskey Lukács színművész II. rész

„A már közel húszéves múltra visszatekintő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál korábban soha nem szolgált rá annyira a nemzetközi jelzőre, mint idén. Negyven országból érkeznek kiállítók, alkotók, kiadói szakemberek április 14-17. között Budapestre, s a külföldi kiállítói standok is nagyobb alapterületet foglalnak el, mint eddig bármikor. Köszönhető mindez annak, hogy a világ jegyzett könyvvásárai közül a magyar könyvfesztivál szervezőinek jutott először eszébe, hogy hazánk uniós elnökségének tiszteletére és apropóján ne egy országot vagy nyelvi régiót hívjunk meg díszvendégül, hanem magát a közösséget, az Unió minden tagországát, a sokszínű és soknyelvű európai kultúrát. Minden tagország elfogadta meghívást, így a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált az első naptól a zárásig végigkísérik az uniós kulturális és irodalmi programok, pódiumbeszélgetések, felolvasások, író-olvasó találkozók, dedikálások. A díszvendég az irodalmi Nobel-díj esélyeseként is gyakran emlegetett világhírű svéd író, Per Olov Enquist lesz, akinek új kötete is megjelenik magyar nyelven. A rendezvény a Millenárison várja látogatóit.

Egy filmíró vallomásai Beszélgetés a forgatókönyvírás műhelytitkairól megvalósult és készülő produkciókról Időpont: 2011. 04.16. du. 14-18 óra Helyszín: Vízöntő Pinceklub, Nagyterem Budapest, Váci út 50. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Színes e-könyvválaszték, minden témában! adamobooks.hu

Penna Penna

hangfal hangfal

Waterfall: If not now, when? A szebb napokat is látott, mára sajnálatosan feloszlott Waterfall zenekar első és egyetlen lemeze 2005-ben jelent meg, If not now, when? címmel. A Szlovákia keleti felén található Királyhelmec városában működött a csapat, méghozzá 2002 novemberétől, hat taggal. A klasszikus élőzenei felállást (dob, basszusgitár, gitár, ének) még különlegesebbé tették egy kongás-xilofonos és egy billentyűs – szaxofonos - klarinétos taggal. És bizony a stílusuk olyan volt, hogy még ők maguk sem tudták pontosan behatárolni, mit játszanak. Ez talán abból is adódhatott, hogy ahányan voltak, annyiféle zenét szerettek, és ezt gyúrták össze egy új hangzássá, Waterfallá. Főképp melodikus rockzene, némi funk, hangszeres pop (szigorúan az igényesebb „brit” fajtából), néhol egy kis reggae… Tény, hogy a Waterfall stílusában mindig is dominált a melodikus, ún. elszállós rockzene. A lemez első dala az angol nyelvű Ocean kellemes zongorával nyit, ehhez csatlakozik az akusztikus gitár, aztán a ritmusszekció, ezután csúcsosodik ki a zene. A verze énekelhető, fülbemászó, a refrén még inkább. A második szám a szintén angol nyelvű szöveghez komponált Summertime. Itt már első hallgatásra is beugrott, hogy ha annakidején, a hetvenes évek legeslegelején nem oszlik fel a The Doors, és persze Jim Morrison ma is élne, akkor manapság pont ilyen zenét csinálnának. A harmadik dal, amelyhez klip is készült, a

New Generation, mely a mai médiacirkuszt, az ostoba valóságshow-kat és a hétköznap délutánonkénti, sokszor már megalázó talk show-kat parodizálja ki. Maga a videoklip is egy nagy paródia, és egyik különlegessége, hogy nem a zenekar van a középpontban, sőt, ők maguk csak pár másodpercre tűnnek fel benne, hiszen sokkal inkább a történeten van a hangsúly. Az egyik nagy kedvencem a CD-ről a negyedik dal, a magyar nyelvű Minden változik. A zenét itt valamivel viharosabbnak, érzelmesebbnek érzem, ez egy fokkal pörgősebb, mint az első három. Leginkább Ákos akusztikus rock-dalaihoz tudnám hasonlítani. Az ötödik, Face down című dal ismét pörgősebb, sorban követi az előzőket (a refrénjéről mindig egy Vodafone-reklám jut eszembe). A hatos On this road melankolikus, lassú szám, mely egy zongora-ének kettőssel kezdődik, de a melankóliája a többi hangszer csatlakozásakor is megmarad. A hetes Skaringő egy ska-reggae keverék, ezen nincs mit gondolkodni: pörgős, egészséges szöveggel van ellátva, kerek, de elég szokatlan szerelmi történet. A nyolcadik az Elfojtott vágy. Ha eddig többet is dicsértem, itt egyszerűen nincs mit mondanom: érzelmes szöveg, tökéletesen hozzáillő dallam, mesteri kidolgozás. Aki szerelmes típus, annak biztosan nagyon bejön. Egyszerűen tökéletes! A kilencedik a Shout!, ami kétségkívül a lemez legbulizósabb, legzabolátlanabb dala. Pörgős, funk-rockos, csordarefrénes Waterfall-orgazmus, ezt csak így tudom jellemezni. Az album hallgatásánál itt majdnem minden alka-

lommal visszapörgetem a CDt, mert ez általában nem szokott nekem egyszerre elég lenni. A tizedik dal szövegét az együttes szponzora és producere, az olasz Guido Signorini írta, és fiatalon elhunyt húgának állít vele emléket. A szöveg úgy általában mellőzi a költőiességet, de azt hiszem, ezt egy költő sem tudta volna szebben, szívhez szólóbban megírni. Rögtön az első hallgatásnál őszintén megindított. Az utolsó szerzemény az album egyetlen szlovák nyelvű dala, a Horalky. Erősen bónusznótajellegűnek érzem, mivel ez az egyetlen olyan dal a korongon, melynek egyáltalán nem elgondolkodtató a szövege. Egyszerű, poénkodós szerzemény, klasszikus rock n’ roll alappal. A hangszerelésről eddig még nem szóltam. Mindegyik szerzeményre érvényes, hogy a zenészek nem akartak különkülön emberkedni, senki nem erőltette a maga hangszerét, mindenki azt tette oda, amit kellett – óriási pluszpont! Teljes egészében nagyon jó munkát végeztek a királyhelmeci srácok, a belbecs mellett pedig a külcsínre is nagy gondot fordítottak – a borító nem hagy kívánnivalót maga után. Annakidején úgy éreztem, a jövő egyik nagy sikerű bandájáról beszélhetek, ha a Waterfallt hozom szóba. Komolyan nem tudtam, mire várnak még a magyarországi kiadók, és miért nem verekszenek már az albumért, hiszen ennek egyszerűen muszáj ott lennie a boltokban, a tévében, a rádióban. Most már csak azt mondhatom, a Waterfall ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna. 10 / 10 pont Bíró Szabolcs

Penna Penna

Penna Penna

természetjárás természetjárás

m a ns f ield

Vértesi várostrom Titokzatos romok ülnek az északvértesi Nyerges-hegy közelében, egy dölyfös magaslaton. Először még csak felsejlenek a körvonalak, ahogy a Mészáros-hegy felől az Országos Kéktúra-jelzésen közelítünk, végül a lombok takarásából kibontakozik egy várrom, melynek építőkövei fehéren virítanak a napsütésben. A Vitányvár. Ha van romantikus látvány és megkapó élmény, ez az. Végül is a történelem porait tapodjuk, ha hajlandók vagyunk erre az igazán nem megterhelő és hosszadalmas túrára. Egykori török vitézek elfeledett lábnyomaiba léphetünk, ahogy magunk is megostromoljuk a magaslatot, hogy aztán sokkal szelídebb szándékkal – a gyönyörködéssel – vegyük birtokba a megmaradt falakat. A falakat, melyek jó néhány évszázadot, három török ostromot és még egy robbanást is nagyjából kibírtak. A lakótorony 15 méteres főfala délcegen néz farkasszemet az idővel és számítógépes építészeti program ide, gépesített kivitelezés oda, egyenes falsíkokkal bír még így is – több mint 400 év távlatából. Mintha fricskát mutatna az enyészetnek a megmaradt falaival, melyeknek egyáltalán nincs szándékukban összeomlani, noha szinte semmi nem tatja már össze őket. Bizonyára ez a talányosság is benne van abban, hogy a Vitányvár kedvelt kirándulócélpont lett. No, és a Vértes sejtelmes rengetege. A hófehér mészkősziklák, melyek kicsillannak a lombok közül. Meg a viszonylag gazdag állatvilág. Egy-egy csendesebb turista, aki esetleg nem az elmúlt heti munkahelyi problémáit kívánja városiasan erőteljes hangon kibeszélni, hanem tapintatosan belemerül az erdő

Penna Penna

természetjárás természetjárás

gyógyító csendjébe, még ma is összeakadhat nagyobb mufloncsordákkal, szarvascsapattal ezen a tájékon. A tatárjárás utáni időszaktól ismeretes a vár története. A Csák nemzetség birtokához tartozik, majd ezután kézről kézre jár: Zsigmond király zálogba adja Hohenzollern Frigyesnek, aztán Albert király, majd Rozgonyiék, Egerváry, később Kanizsai horvát bánok – majd végül a törökök tartják a sajátjuknak. Végül a császári seregek felrobbantották, hogy ne legyen a török csapatok végső búvóhelye. Ezt bizonyítandó, bemutatok egy igenigen antik robbantólyukat a vár oldalában. A képen egyedül a filctoll nyoma nem hiteles…

Napfényes tavaszi hétvégéken izgalmas kirándulás kerekedhet abból, ha eldöntjük, hogy megmásszuk a Vitány várhegyét. Szárról, Szárligetről, Vértessomlóról egyaránt könnyen megközelíthető. A látvány, mely odafenn fogad – egészen a Gerecséig ellátni, vagy akár még messzebb is – káprázatos és lenyűgöző. A mozgás öröme mellett ezért is megéri, hogy megostromoljuk a Vértes és talán egész Magyarország egyik legromantikusabb, erdőben megbúvó várromját…

- mansfield -

19

Penna Penna

építészet építészet

építészrovat mansfield

FEJEKET FEL!

Tavasz van újra, hát mozduljunk ki, sétálgassunk a napfényben! Élvezzük a látványt, ami elénk tárul egy-egy ragyogó délutánon. Kétségtelen, hogy sokkal szívesebben ösztönözném Önöket, hogy a természet csodái között bámészkodjanak. Mind testnek, mind léleknek nagyobb épülésére válna, ha egy-egy gyönyörű hegyet, vagy sziklát nézegethetnénk hétköznap délutánonként hazafelé a munkából, vagy éppenséggel egy lassan, de biztosan zöldülő lombozatú erdőt, hallgatva a madarak egyre élénkebb énekét, beszíva a fagyból felszabadult talaj illatát. Ám ha ez nem megoldható, hát gyönyörködjünk a városban. Itt is akad látnivaló, hiszen éppen ennek bizonyítására jött létre a rovatunk itt, a Pennában. A jelszó tehát változatlanul: Fejeket fel! Sétára invitálom önöket a belvárosba, a Rákóczi út középső részére. Azt hiszem, mindenki ismeri az egykori „Uránia közértet” a Rákóczi út és a Szentkirályi utca sarkán. Bizonyára sokan vásároltak is egykoron ott, ahogyan jó magam is. De talán soha nem néztek feljebb az épület homlokzatán a közért emblémájánál. Pedig érdemes. Egy csodaszép királyszobrot ajánlok minden arra sétáló figyelmébe magasan, a ház sarkába ékelve, mely bőszen vigyázza a Rákóczi út forgalmát. Impozáns látvány! Tudják, ugye, ki ez a fenséges dalia?

Penna Penna

építészet építészet

Sétáljunk tovább ezen az oldalon, el az Uránia filmpalota előtt. Nagyjából a Fókusz és a Libri Könyváruházak magasságában, az innenső oldalon, a Szentkirályi és a Puskin utcák közötti szakaszon egy banképületbe botlunk, ami hívogatóan sárgállik. Lehet, hogy giccses, sőt, bizonyára sokan rá is legyintenek. Nekem azonban ez a kicsit valóban cicomás, de takaros és izgalmas homlokzat nagyon megnyerte a tetszésemet a „meseszerű” íveivel. Önök hogy vannak ezzel? Megmutatom, miről beszélek…

És végül hadd jöjjön egy nagy ugrás séta közben, hogy bemutathassak Önöknek egy budai példát is. A Déli pályaudvarral csaknem átellenben, az Alkotás út és a Nagyenyed utca sarkán, ott, ahol az 59-es villamos befordul, hogy nekigyürkőzzön bőszen a hegyoldalnak, látható ez a kapuhomlokzat. Azt hiszem, méltó és érdemes arra, hogy megálljunk előtte és megcsodáljuk…

Penna Penna

aktuális aktuális

Az Európai Unió 7. Keretprogramja nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelem és az energiahatékonyság előmozdítására. Több előretekintő kutatásfejlesztési pályázatot írtak ki ebben a témában. Az óbudai Faluház – szintén EU-s támogatással felújított paneltömb – jó példával szolgál hazánk, sőt egész Kelet-Európa panelházai számára. Magyarország legnagyobb lakóépülete 1970ben épült az Árpád híd budai hídfőjénél, a Szőlő utcában. Már akkor elnevezték Faluháznak, hisz tizenöt lépcsőházat, tíz emeletet és 884 lakást foglal magába, mint egy közepes falu. A Műszaki Egyetem Épületgépészeti Tanszéke kilenc különböző fűtési rendszert tervezett a háznak, hogy majd a tapasztalatok alapján kiválaszthassák a legjobb megoldást a további szocreál lakótömbök építéséhez – és ez a legjobb megoldás is mára már elavulttá vált.

A tulajdonosok bizalma és a megvalósítás A kedvező terv megvalósításához a lakók beleegyezésére volt szükség. „Egy ilyen komoly beruházás esetén nagyon fontos, hogy a lakástulajdonosok teljes bizalommal legyenek a közös képviselőjük iránt, és higgyenek a kivitelezés sikerében.” – magyarázza Réti Gyula, a Faluház közös képviselője – aki maga is a társasház lakója. „Nagyon sokat jelentett az egymillió eurós EU támogatás de lakásonként így is 260 000 – 440 000 Ft-tal kellett beszállni. Végül a lakók 82%-a szavazott igennel, így elkezdődhettek a munkálatok. Aki a részletfizetést választotta, annak nyolc év alatt kell visszafizetnie az összeget.” A közös képviselő elmondása szerint ez lakásonként 2500 - 3800 forintot jelent havonként, ennél pedig garantáltan nagyobb megtakarítás jelentkezik a távfűtésszámlában.

Előkészítés A társasház 2005-ben egységesítette fűtési rendszerét, ami jó alapul szolgált az új felújítás megvalósításához. Csikai Mária, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ munkatársa meséli a pályáztatási folyamat részleteit. „2006 végén konzorciumi szerződést kötött Amsterdam Nord, Szófia Oboriste kerülete és Budapest Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, hogy együtt pályázzon az EU által kiírt keretprogramra. A pályázatban a III. kerület vállalta egy 800-900 lakásos panelépület felújítását – a választás a pályázók közül a Faluházra esett. A projekt megnyerése után, ami egymillió eurós támogatást jelentett, a társasház 2009 őszén beadta pályázatát a Panel Plusz programra.”

Az Ó-Budán található felújított Faluház

A ház homlokzata kék és zöld színű ruhát kapott, a régi Óbuda egyik jelképét: a kék szőlőt és zöld leveleit kívánva feleleveníteni. A munkálatok rekord sebességgel, hat hónap alatt befejeződtek. „A felújítás alatt többen meggondolták magukat a beruházás ellenzői közül, és úgy gondolták, ők is beszállnak, de a szerződés aláírása és a felújítás megkezdése után

Penna Penna

aktuális aktuális

erre már nem volt lehetőség. Annyit tehettek, hogy saját pénzen végeztették el a lakásban az ablakcseréket. Így végül csak a lakástulajdonosok kevesebb, mint 10%-a maradt ki a felújításból.”

További segítség Az Energiaklub 2010. novemberében tanácsadó irodát nyitott az épület földszintjén. Kedd délelőttönként lakossági támogatások, egyedi beruházások és energiatanúsítás iránt érdeklődnek, valamint energiatakarékossági tanácsokat kérnek az informálódni vágyók. 2011. januárban pedig ingyenes környezeti nevelési programot indított az Energiaklub az általános iskolák felsős osztályában tanulók számára. Célja, a gyerekek tájékoztatása az energiatakarékosság fontosságáról.

Az 1.2 milliárd forintos teljes költség így három forrásból jött össze: 40%-át a III. kerület állta (egymillió eurós uniós támogatás és saját forrás), 33%-ot az állam tett hozzá a Panel Plusz programon keresztül, a maradék 27%-ot (320 millió forintot) pedig a tulajdonosoknak kellett befizetniük.

Jövőkép

A felújítás fontosabb pontjai: A teljes homlokzat és a tető 10 cm vastag hőszigetelést kapott, majd 1500 négyzetméter napkollektort telepítettek a tetőre, ami a használati melegvíz 40%-át adja a háznak. Ez az ország legnagyobb napkollektorrendszere. A nap által felmelegített vizet 100 köbméteres tartályba gyűjtik, ahonnan 3,8 km-es csőrendszeren keresztül kerül a hőközpontba. 1800 darab nyílászárót cseréltek ki. A fűtést és a még szükséges hőenergiát továbbra is a FŐTÁV adja.

„A Faluház felújítása példamutató projektként szolgál, de nem alkalmazható egy az egyben a többi panelház esetében.” – mondja Csikai Mária. „A lakótelepeken sajnos elkezdődött az elszegényedés, és ha nem vigyázunk, visszafordíthatatlan bajok következhetnek be. Ezért minél több helyen és minél hamarabb kellene belefogni valami hasonlóba.” Mária fontos szempontokra hívja fel a figyelememet: Elsősorban modernizálni kell a ház hőközpontját, itt komoly szerepet játszik a Távfűtő Művek. Egyedi mérésekre, jó tervre és napkollektorok bevezetésére van szükség. A felújítás előtt és után is fontos az energiatanúsítvány beszerzése. Nemcsak a számlák, hanem a mérhető energiafogyasztás csökkentése is fontos. A Panel Plusz támogatás kamatmentes kölcsönnek tekinthető, hisz ez különböző járulékok (például bérjárulékok) formájában megtérül az államnak, ennek mértéke minimálisan a teljes beruházási összeg 30%-a kell, hogy legyen. A lakóház közös képviselőjének jó vezetőnek kell lennie, mivel azonban nem rendelkezik teljes jogosultsággal, ezért az önkormányzaton is szükséges egy szakember, aki az egész felújítási folyamatot levezényli. Ha ezeket a pontokat betartják a lakóközösségek, könnyen kivitelezhető egy ilyen felújítás.

Eredmények „Az átalakítás eredményei biztatóak. Bár még csak egy év telt el, a fűtési megtakarítások elérik a 43%-ot, a napkollektoros rendszer pontos teljesítménye megállapításához azonban további számítások szükségesek” – tudom meg Csikai Máriától. A beruházás minőségét az is jelzi, hogy 2010 elején a legjobb öt európai Fenntartható Energia Díjra jelölt épület közé is bekerült a Faluház. A tulajdonosok általában elégedettek. Karsay Veronika, egy hatodik emeleti lakó így nyilatkozik: „A munkálatok probléma mentesen folytak, és mivel egész nap nem vagyunk itthon, sőt általában hétvégén is elutazunk, így nem zavart a felújítás. A fűtési számlákat gondosan félreteszem. Ha összehasonlítom a régi csekkeket a mostani fűtési szezonnal, körülbelül 50%-al kevesebbet fizetünk, ami komoly megtakarítást jelent.”

Kulik Yvette

23

Penna Penna

aktuális aktuális

Szentendrei múzeum-felújítás 2011. január 13-án leplezték le a szentendrei Kovács Margit Múzeum új kerámiahomlokzatát, amely mögött a múzeum egy új lépcsőházzal, foglalkoztatóval, vizes blokkal és akadálymentes WC-vel bővült. A bővítést Kocsis József Ybl díjas szentendrei építész tervezte (Kocsisok Építész Stúdió Kft.).

A Kovács Margit Múzeum két emelet magas homlokzata pirogránitból készült.

A kerámiahomlokzaton azonban helyet kapott még négy Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása is, így a Képző- és Iparművészeti Lektorátus teljes egészében műalkotássá nyilvánította a homlokzatot. A művészek a domborművek elkészítésekor szabad kezet kaptak, föntről lefelé haladva a következő művek láthatóak:

1580-as magyar címer 2010-es évszámmal (Asszonyi Tamás) Michelangelo Dávid című szobor részletének művészi újraértelmezése (Szabó Tamás) A szerző antik kultúráról szerzett élményei (Szentirmai Zoltán). Fiatal pár csók közben (Csíkszentmihályi Róbert) - kósa luca -

Penna Penna

regénymelléklet regénymelléklet

Bíró Szabolcs: Sub Rosa (részlet) Ferenczy László az asztalánál ült és olvasott. Megtehette, hogy álló nap a múlt patinás illatától terhes szentélyében érdekes és ritka kiadványokat lapozgasson. A bibliofília áldásos betegség, mondta mindig, de valahányszor ennek hangot adott, a többség értetlenül bámult rá. Saját korosztálya számára kétségtelenül csodabogárnak tűnt. Nem értették, miért akarna bárki is élete végéig egy eldugott antikváriumban „rohadni”, ahogy ők fogalmaztak. Ezzel szemben László számára könyvek között élni maga volt a színtiszta gyönyör, és nem is vágyott semmi másra, csupán csendre, nyugalomra és tengernyi olvasnivalóra. Kívánságaink azonban csak nagyon ritkán teljesülnek, és ennek megfelelően hősünk élete sem épp úgy alakult – főképp nem az elkövetkező napokban –, ahogy elképzelte. Ám ne szaladjunk ennyire előre! Prága a huszonegyedik század első éveiben még mindig képes volt fenségesen gyönyörűnek mutatni magát. Az ember elfelejtette a számítógépeket és az állandóan körötte dúló háborúkat, amint betette a lábát a városba. Még mindig sokan érkeztek ide szerelmet vallani, megszületni vagy épp meghalni. A város pedig befogadta őket, mind egy szálig… Történetünket akár így is kezdhetnénk: Hol volt, hol nem, Prága óvárosában, a legendás Orlojhoz és a mesés Károly-hídhoz még viszonylag közel, de a legnagyobb nyüzsgéstől már valamivel távolabb, a Divadelní és a Betlémská közt, egy eldugott kis mellékutcában állt a Vilmos Antikvárium. A tulajdonleveleken még meg sem száradt Ferenczy László aláírása, aki alig három hónapja érkezett, hogy elfoglalja helyét a barokk stílusú karosszékben, a legalább százötven évesnek tűnő íróasztal mögött. A kicsiny, földszintes birodalom uralkodója előtte a nagyapja, a különc Leopold bácsi volt, aki felesége viszonylag korai halála után egész egyszerűen eltűnt, és nem adott hírt magáról sem régi cimboráinak, sem Szlovákiában hagyott családjának. Húsz éven át semmit sem tudtak róla, mígnem egy párás májusi reggelen meg nem érkezett az utolsó hír felőle: elhunyt, és úgy rendelkezett, hogy a vagyona Lászlóra, az egyetlen unokájára szálljon. A család csak ekkor tudta meg, hogy az öreg Leopold Prágában élte le élete utolsó két évtizedét, na meg, hogy egyáltalán élt valahol… László nem sok mindent kapott útravalóul, de boldogan hagyta maga mögött azt a kulturális posványt, amiben élete addigi huszonhárom évét tengette. Egyetlen menedéke a helyi, szegényesen felszerelt könyvtár volt, ahová az egyetem elvégzése

után segédkönyvtárosként tért vissza. Munkaideje nagy részében viszont azon töprengett, hogy minek egy ekkora helyre segédkönyvtáros, és mit olvasson, miután a könyvtár teljes készletét kiolvasta a tizenkilencedik születésnapjáig. Ferenczy László tehát egy percig sem tétovázott, amikor felmerült a költözés, és ezzel együtt egy új élet lehetősége. Csodálatosan érezte magát Prágában. Minden nap reggel kilenctől délután ötig a Vilmos Antikváriumban ült és olvasott, meg persze kiszolgálta a vevőit, ha épp akadtak. Igyekezett mihamarabb megismerni a klientúrát és elsajátítani az antikváriusi szakma csínját-bínját. Az sem jelentett neki különösebb kihívást, hogy csehül olvasson, hiszen gimnazistaként több nyelvet is anyanyelvi szinten sajátított el – csakis és kizárólag azért, hogy bármit elolvashasson, ami a keze ügyébe kerül. Szomorúan vette tudomásul ugyanis, hogy rengeteg kiváló könyvet nem adtak ki magyarul, és ezeket mindenáron ki akarta olvasni, első betűjüktől az utolsóig… Délután ötkor bezárt, és tett egy nagy sétát, miközben mindig felfedezett magának valami újat a város történelmi emlékeiből. Az első néhány napban ő is a turistaútvonalakat követte: átsétált a Prága kapujának nevezett lőportorony alatt, bejárta az Óvárosi tér minden zegét-zugát, megnézte az Orlojt, a Husz János szobrot és a Tyn-templom égbe meredő, káprázatos tornyait. A zsidónegyedben, ha nem figyeltek a rendőrök, ő is felhúzta magát a tömör kőkerítésre, hogy beleshessen a legendás temetőbe, ahol hét rétegben temették el a holtakat. Többször is megszámolta a Károly-híd szobrait – persze mindig megvolt mind a harminc –, és olvasott már könyvet a Kampán, a puha füvön elterülve, a Moldva zúgását hallgatva. A második héttől fogva szándékosan elkerülte a legismertebb utakat, és tovább merészkedett: a mellékutcákat, az izgalmas kis sikátorokat bejárva új helyeket fedezett fel magának. Nagyon izgalmas játéknak találta, hogy a Mánes-hídon átkelve egyszerűen fejest ugorjon a Kisoldalba, és szándékosan vesszen el annak meseszerű útvesztőjében. Gazdag turisták és koldusok, vendéglátóipari dolgozók és egyszerű, malteros hajú munkások vették körül, na meg valóságos bábeli zűrzavar, ahogy a falak visszaverték a világ összes nyelvét. Sétái végén megpróbált emberi árakat kínáló kocsmát találni, ahol bőségesen megvacsorázhat. Választása leggyakrabban az U Milosrdnýchre esett.

Penna Penna

Este tízig visszasétált a Moldva keleti partjára, a Prokopskán álló lakásához, és udvariasan jó estét kívánt az özvegy Jakubovának, aki rendre megjegyezte, hogy fiatalasszony kora óta nem látott még ilyen tisztelettudó klukot. Divatos szórakozóhelyekre, éjjeli lokálokba, diszkókba sosem járt – bizonyára úgy gondolta, álmai asszonya egy szép napon majd besétál az antikváriumba, vagy olvasás közben pottyan az ölébe egy könyvből. Ferenczy László tehát aznap is az asztalánál ült és olvasott. Néha felnézett, hogy megállapítsa az időjárást, vagy vessen egy pillantást az utcán elhaladó járókelőkre. Augusztus volt, a fő turistaszezon vége, az idő azonban nem nagyon kedvezett a kirándulóknak. Az egyik percben a nap még forrón tűzött az ódon épületekre, a másikban hirtelen elszürkült az ég, majd zuhogni kezdett. Tíz perc múltán pedig már megint mindenhol forró szárazság tombolt. László az ajtó fölé akasztott csengő hangjára kapta fel a fejét, és örömmel konstatálta, hogy megérkezett élete huszonharmadik kuncsaftja. – Jó napot! – mosolygott a férfira. – Dobrý! – bólintott amaz komoran. – Egy könyvet keresek. Minő meglepetés, gondolta László, de inkább magába fojtotta az epés megjegyzést. Nem volt kenyere az ironikus csipkelődés, legalábbis nem úgy, hogy azt a másik fél is meghallja. – Akkor a legjobb helyen jár – állt fel, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. – Remélem, tudok segíteni. – Azt én is remélem. A férfi szinte csak úgy vakkantotta a szavakat, és próbált nagyon keményen nézni sötét szemüvege mögül. Divatos bőrkabátot és pár milliméteres frizurát hordott, nyakát ujjnyi vastag ezüstlánc húzta le, és László minden jóhiszeműsége ellenére is leghamarabb a Károly-híd alatti diszkóban tudta volna elképzelni őt. Sőt, bárhol máshol, csak épp nem egy antikváriumban, könyvek közt… – Egy régi könyvről lenne szó – mondta a napszemüveges. – Nos, ez elvileg nem jelenthet gondot. Ha lesz szíves megmondani, mely korból származik a könyv, esetleg a szerző nevét és a pontos… – No kurva… – Hogy mondja? – kapta fel a fejét László, mivel azt hitte, rosszul hall. – Nézze, én ezekhez a dolgokhoz nem értek. Ezt magának hoztam. – Ezzel letett egy hófehér borítékot az asztalra. – Ebben mindent megtalál. Herr Kreutz reméli, hogy a megfelelő emberhez fordult. Pár napon belül jelentkezzen! – És már vágtatott is kifelé a boltból, köszönés vagy bármiféle egyéb gesztus

regénymelléklet regénymelléklet

nélkül. László még nézett utána egy darabig, majd miután némileg elpárolgott a döbbenete, visszaült a helyére, hogy szemügyre vegye az asztalán hagyott borítékot. Azon se cím, se bélyeg, csak hosszú tollvonásokkal az ő vezetékneve. Ezek szerint tévedés kizárva, a furcsa fickó valóban őt kereste. Felnyitotta a borítékot, melyben csupán egy kis kártyát talált, egyik oldalán a „Sub Rosa” felirattal, a másikon egy telefonszámmal. Se több, se kevesebb… Fogta a kártyát, és a borítékkal együtt besuhintotta az alsó asztalfiókba, a többi olyan cetli mellé, amelyet valamiért nem volt szíve kidobni, de valószínűleg felhasználni sem fog soha. Fejcsóválva nevetett az egészen még egy utolsót, aztán visszatért az Ivanhoe eredeti első kiadásához, amit éppen olvasott. Fél óra sem telt bele, mire mérgesen becsukta a könyvet – képtelen volt odafigyelni rá. Mindegyre csak az imént történt találkozáson töprengett, és két szó visszhangzott a fejében: sub rosa, sub rosa, sub rosa… Kinyitotta a 2007-es könyvjegyzéket – ez volt a legfrissebb, az öreg Leopold pár héttel a halála előtt fejezte be –, és lázasan keresni kezdett, hátha megvan valahol a boltban ez a könyv. Nyilván könnyebben ment volna egy számítógépes adattárral, persze csak ha lett volna ilyesmi a Vilmos Antikváriumban. Ferenczy Leopold viszont igazi középkori könyvtáros testvér volt, aki semmire sem cserélte volna le a jó öreg kódexet, mely a könyvek címét és az azokhoz kapcsolódó legfontosabb információkat tartalmazta. László a végére ért a listának, de hiába kereste akár „Sub Rosa”, akár „Rosa, Sub” címen, nem talált semmit. Becsukta a könyvjegyzéket, és mivel úgy gondolta, ő mindent megtett az ügy érdekében, visszatért olvasmányához. A benne bujkáló örök kíváncsiság azonban nem hagyta nyugodni, és ezúttal tizenöt percnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy bosszankodva becsukja a könyvet. Az órájára nézett; pár perccel múlt fél három. Kilesett az ablakon a kihalt utcácskára, és meggyőzte magát arról, hogy ma már úgysem lesz több ügyfele. Gondosan bezárt hát mindent, és elindult a Vencel-tér felé, hogy alaposabban utánajárjon a különös megrendelésnek. Bíró Szabolcs Sub Rosa c. regényét keresse a könyvesboltokban www.biroszabolcs.eu www.subrosa.freeblog.hu

m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat

bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók

kulik yvette: filmtudósítás, interjúk

bloemblad: zöld rovat

keglovits klára zsázsa: versek

mészáros györgy: könyv- és filmajánlók

valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka

A Penna magazin postaládája: [email protected]