2009/2010 Felelős kiadó: Hambalkó Ferenc igazgató Szerkesztők: Szabóné Pápa Edit Molnárné Tóth Ibolya Némedi János
első szám
SALÁTA A diákönkormányzat lapja
Színezd ki!
150,-Ft. Munkatársak: Katzenbachné Csengődi Edit Muzslai Katalin Lavati Erzsébet Józsa Gyöngyi 8.b File Nelli 3.b Aczél Viktória 4.a Geiger Zoltán 12.b
2 / 20
KEDVENCEINK A Diákönkormányzat ebben az évben is megszervezte kedvenc háziállataink bemutatóját. A sikeres rendezvényen több mint harminc kis kedvencet mutattatok be, a számtalan látogató, nagy örömére. Sokféle kedves állatkát láthattunk a kiskutyáktól, kiscicáktól, kezdve a galambokon, selyem kakason, a halakon keresztül a pókokig. A leadott szavazatok alapján a 2009/2010-es tanév iskola kedvencei lettek: I. II. III.
helyezett: kiskutya (Lakos Lilla 4.c, Lakos Lajos 1.c) helyezett: hörcsög (Csizmadia Nikolett 3.b) helyezett: kiskutya (Horváth Hédi 8.b) kiskutya (Hajma Noémi 2.c) kiskutya (Gecse Gyula 5.a)
az alsós nyertesek
a felsős nyertesek az iskola kedvence
a III. helyezett kutyusok
kishörcsög, a II. helyezett
3 / 20
MESEÍRÓ PÁLYÁZAT A pályázaton aktívan vettek részt az alsó tagozatos tanulók. Most a legjobb, a legérdekesebb, a legizgalmasabb pályamunkákat mutatjuk be. Reméljük, hogy az olvasása legalább olyan örömöt fog jelenteni, mint az elkészítésük.
A CSODA LÓ Elmesélem nektek az egyik történetemet. Egy kislányról szól, aki szeretett fogócskázni, hintázni és az állatok is a barátai voltak. Volt cicája, kutyája, nyuszija, de a lovakat is kedvelte. Csak messziről nézte őket, mert nagyok voltak és félt tőlük. Egy napon az édesapja elvitte őt lovagolni. Mikor kiértek nagyon félt, odabújt az apukájához. - Apa nagyon félek! – mondta a kislány. - Ne félj kislányom a lovak nem bántanak – felelte neki az apja. Odasétáltak egy különlegesen szép lóhoz. A ló odahajolt a kislányhoz és azt súgta a lány fülébe: - Ne félj tőlem, inkább ülj a hátamra. Először a lány meglepődött, de összeszedte minden bátorságát, és felült a ló hátára. Lassan elkezdtek sétálni, majd hirtelen a magasba repültek. Vitte a lányt a nagy folyók, hegyek felett, egészen a felhőkig. Ott kergetőztek a bárányfelhőkkel, addig, amíg a lány hangosan elkezdett nevetni. Ezután, tudta a lovacska, hogy egy új barátság született közte és a kislány között. Visszatértek az apukájához, a kislány nagyon boldog volt. Többé nem félt a lovaktól és mindig kijárt, hogy lovagolhasson és találkozhasson az új barátjával. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a kislány még félne a lovaktól. Bránya Nikolett 3.b
4 / 20
A CSODABOGYÓ Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény család. Olyan szegények voltak, mint a templom egere. Egyszer, amikor sétálgattak az erdőben, bánatukban, élelem után keresgélve, megláttak egy sérült madárkát. Hazavitték, és napokon, heteken át dédelgették. A második hétre a kismadár már teljesen meggyógyult, és egy furcsa kékes, lilás színű bogyót adott a kezükbe és elröppent. A következő napon kimentek, és szemük, szájuk tátva maradt. Az erdő összes állata pördült, fordult és egy hatalmas kosárban volt dió, mandula, szeder, áfonya, eper, minden, ami csak az erdőben volt. Miközben a család jóízűen, hálálkodva ette az ételt, az apuka ráharap az egyik bogyóra. Az majd kitörte a fogát. Kiköpte és látja, hogy a gyümölcs közepében aranymag van. Rögtön támadt egy ötlete. Elültette a kert közepében. Öntött rá vizet és abban a pillanatban, egy hatalmas fa lett belőle. Minden termése aranyból volt. Megörült a család. Gazdagok lettek. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Andrási Brigitta 4.c
HÓEMBER Egy szép napon egy fiú elhatározta, hogy egy hóembert épít. Kért az anyukájától egy répát és sálat is. Miközben munkához látott esni kezdett a hó. Nagyon megörült. Hamarosan elkészült a hóember. Szomorú lett a kisfiú, mert a hóember nem jöhetett be a szobájába. Kitalálta, hogy mégis behozza. Berakta a kandalló mögé. Aztán elment a kisfiú enni. Miután megtömte a pocakját, megnézte a hóembert. De mikorra odaért megnézni, hiába kereste, nem találta sehol sem. Kinézett az ablakon, de ott sem volt. Azt gondolta magában, hogy bújócskázni akar. Kereste nagyon sokáig. De sehol sem találta. Megnézte megint a kandalló mögött. Nem volt ott semmi. De lenézett a földre és tócsát talált. Gondolkodott, hogy mért van a földön víz. Aztán rájött, hogy szegény hóember elolvadt. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a hóember nem olvadt volna el. Sörös Viktor 3.b
5 / 20
A VARÁZSGÖMB Egy szép tavaszi napon varázsló érkezett az iskolánkba. Mindenki izgatottan csodálta. Nagy fekete lepel és varázsló kalap volt a fején. Először az első osztályba kopogtatott be. - Jó napot kívánok! – köszönt a varázsló. - Jó napot kívánok! Kit keres? – kérdezte a tanító néni. - Szeretnék bemutatkozni. Én egy vándorvarázsló vagyok. Van egy varázsgömböm és azzal járom az iskolákat. A varázsgömb segítségével a vállalkozó kedvű kisdiákokat csodás helyekre tudom elvinni, ahol csupa kaland vár rájuk. - Hát ez igen érdekes! – mondta a tanító néni. Gyerekek van olyan köztetek, aki szívesen részt venne egy ilyen kalandban? - Iiiiigen! – mondták egyszerre a tanulók. Azzal ki is választott két kisgyereket a varázsló. Ikrek voltak, Bernát és Donát. Nagyon bátran néztek a varázsgömbbe. - Mit kell tennünk? – kérdezték az ikrek. - Először is csukjátok be a szemeteket. Bernát és Donát becsukták a szemüket és belekerültek a gömbbe. Nagyon szép réten találták magukat. Leszakítottak egy szép kék virágot és amint megszagolták érezték, hogy valami nagyon csiklandozza a hátukat. Hát szárnyuk nőt. - Jaj, Donát! Szárnyad nőtt! – kiabálta Bernát. - Neked is! Próbáljunk repülni! Tudunk repülni! De jó! Repülve haladtak tovább, amíg meg nem láttak egy kis sünit, akinek be volt szorulva a lába egy kidőlt fa hasadékába. Gondolták segítenek a szerencsétlen állaton. - Szia, süni! Hát te veled mi történt? – kérdezték az ikrek. - Jaj, de jó, hogy jöttetek! Segítsetek rajtam! Nem tudom kihúzni a lábamat és már nagyon éhes és szomjas vagyok. - Nézzük csak azt a hasadékot. Hát ehhez kell egy kés, hogy kiszélesítsük a repedést. Sajnos nem volt a fiúknál kés, ezért elindultak, hogy hátha találnak valamilyen vágószerszámnak valót. Megláttak, egy rákot. Gondolták, hogy annak biztos éles az ollója. - Szia, rák! Nagy szükségünk lenne, most az ollódra, hiszen egy kis süni nagy bajban van. - Sziasztok! Már megyek is! Szívesen segítek. Azzal a rák elkezdte a hasadékot vésni az ollójával, egészen addig, amíg a sün ki nem tudta húzni a lábacskáját. Nagyon megörült, hogy újra szabad. - Nem is tudom, hogy hogyan háláljam meg nektek, hogy megmentettétek az életem. Van valami kívánságotok? Hátha tudom teljesíteni. - Hát az a kívánságunk, hogy most már ki szeretnénk menni ebből a varázsgömbből és a többi gyerekkel játszani. - Jaj, ezen könnyen tudok segíteni! Csak szagoljatok meg egy sárga virágot és máris kikerültök a gömbből. - Köszönjük szépen! Futottak a fiúk a sárga virágokhoz és meg is szagoltak egyet – egyet. Először a szárnyuk tűnt el, majd hopp kiugrottak a gömbből. Már ujjongva várták őket az osztálytársaik. Ők mindent láttak, ami a gömbbe történik és hősként néztek az ikrekre, amiért megmentették egy süni életét. Sajnos a varázsló másnak már nem adott lehetőséget, hogy a varázsgömbbe kerüljön. Így a mesém is eddig tartott. Itt a vége fuss el véle. File Nelli 3.b
6 / 20
KÍVÁNCSI BOBÓ Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutyus, akit Bobónak hívtak és egy farmon élt sok – sok állattal együtt. Reggelente a kakas kukorékolására ébredt, amely nagy örömmel töltötte el. Oda is ment a kakashoz – és megkérdezte: - Miért kukorékolsz te minden reggel? - Én köszöntöm a felkelő napot és mindenkit ébresztek! - Segítesz nekem körül nézni a farmon, hogy ki mivel foglalkozik? Nézzük meg elsőként a kiscsirkéket. Nagyon mulatságosnak találta a folyton csipogó és kapirgáló kis állatkákat. Tyúkanyótól még azt is megkérdezte: - Miért sárgák a kicsinyeid? – Talán azért, mert sárga tojásból keltek ki? A választ meg sem várta már futott is tovább a virágos réten át a lovakhoz, akiket nagyon jól ismert, sokszor futott versenyt a csikókkal. A kancát megdicsérte, milyen szép díszes kalapja van! – aki viccesen azt válaszolta – a fecskéktől kaptam Afrikából! Bobót már nem is érdekelte a díszes kalap tovább, inkább a malacokhoz sietett, akik hangos visítással hemperegtek a pocsolyában. Ez aztán jó móka, és be is ugrott ő is közéjük. A malacok jót nevettek sáros bundáján, olyan vagy mint egy sárgombóc. Nem baj – itt a patak, majd megfürdök benne a kacsákkal, bele is ugrott, Kacsamama mérgesen förmedt rá - Összesározod a kiskacsáim szép tollruháját! Az idő gyorsan eltelt, a nap már lebukni készült a dombok mögött, így hát mindenki az esti evéshez készülődött, csak Bobó hiányzott még. Mamája a keresésére indult, nem sokára rá is talált – békésen aludt a kutyaól mögött a fárasztó nap után. Még most is szaladgálna, ha az álom el nem nyomta volna. Fekete Kitti 3.b
TOPI A KISPINGVIN Topi a kispingvin azt a kérdést tette fel apukájának, hogy: - A pingvinek miért nem tudnak repülni? Azt a választ kapta, hogy: - Ezt nem tudom kisfiam. Topi elszántan kutatott, de nem sikerült. Egyszer két pingvin a tudományról beszélgetett. Megvan! A tudomány a megfejtés. Egy könyvben talált egy repülő hátizsák tervrajzát. - Ez lesz az – mondta Topi. Minden alkatrészt megtalált egy ócskavas telepen. Hú! Ez nehéz munka volt. – mondta. Két napba telt mire befejezte a gépet. Amikor kipróbálta csak úgy szállt a víz felett. Egyszer csak kifogyott a benzin, és a vízbe zuhant. Nem tudott úszni, ezért elsüllyedt. Látta már, hogy úsznak a pingvinek és úgy csinálta. Sikerült és kijutott a vízpartra. Így tanult meg úszni Topi a kispingvin, és rájött, hogy jobb úszni, mint repülni. Páli Marcell 4.c
7 / 20
AZ ÁLLATOK KARÁCSONYA Egyszer a kerekerdő közepén, állt egy magányos fenyőfa. Az állatok azt gondolták, hogy legyen egy szép karácsonyuk, feldíszítik a fát. Mindenki azon gondolkodott, milyen díszt hozhatna rá. - Én diót hozok. – mondta a kismadár. - Az én díszem mogyoró lesz. – ujjongott a mókus. - Te mit hozol? – kérdezték a nyulat. - Én, csakis répát! – kiáltotta vidáman. - És te medve miben tudsz segíteni? – kérdezték egyszerre. - Én majd adogatom a díszeket. – mondta dörmögve. Elkezdődött a nagy munka. A mókus és a madarak a fa tetejét díszítették. A medve felemelte a nyulat, hogy ráakassza díszeit a fára. Nagy volt az izgalom, de estére elkészült a KARÁCSONYFA! Mindenki nagyon elégedett volt. A csillagok ünnepi fénnyel világították meg az erdőt. Ki – ki elkészítette a maga kis ajándékát, amit a fa alá rakott. Az oroszlán elkiáltotta magát: - BOLDOG KARÁCSONYT!!! Az állatok szíve megtelt melegséggel és örömmel, s békével bontogatták az ajándékokat. Mankovics Mihály 4.c
CSALI MESE Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kastély. Abban a kastélyban élt egy gyönyörű szép királylány. Ez a királylány kiment a palota kertjébe, ahol egy nagy tó állott. Kezét a vízbe dugta, hogy leszakítson egy tavirózsát. Egyszer csak észreveszi, hogy a gyönyörű gyémántos gyűrűje beleesett a tóba. Meglátott egy kis békát és magához csalta. - Kedves kis béka, ha kihozod a tóból a gyémántos gyűrűmet, hozzád megyek feleségül. A kis béka be is ugrott a tóba, de vissza már nem jött, mert ez a béka olyan béka volt, aki nem tudott úszni. Ha a béka úszni tudott volna, még a lagziról is írhattam volna. Benyovszki Dóra 5.c
8 / 20
A HALÁSZOK VÉDELMEZŐJE Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy halász, aki a tenger partján halászatból tengette életét. Egy napon a csónakjában egy törött szárnyú sirályra bukkant. - Segíts rajtam, jó ember! – mondta a madár. A jószívű halász hazavitte és ellátta a madár sebesült szárnyát. Napról napra jobban lett a madár, és amikor egészen meggyógyult a szárnya, azt mondta: - Most már vissza kell mennem a többiekhez, hogy újra együtt halászhassak velük. Köszönöm, amit értem tettél. Ezzel visszatért a csapatához, s heteken keresztül együtt halásztak. Most vette csak észre, hogy nekik, sirályoknak milyen könnyen megy egy – egy hal elkapása, míg az öreg halásznak, aki meggyógyította, fáradtságos munkával, jár ugyan ez. Úgy döntött, visszatér jótevőjéhez és segíti a halászatban. Egy reggel a halász erre ébredt: - Kipp-kopp, kipp-kopp. - Ki kopog ilyen korán? - Én vagyok az, nem ismersz fel? – válaszolt a sirály. – Visszajöttem, hogy segítsek neked a halászatban. - Ti sirályok mindjárt megeszitek, amit fogtok. Hogyan lesz így nekem nagyobb zsákmányom? - Én csupán megmutatom, hol vesd ki a hálódat. - Rendben, próbáljuk meg. A halász ezután jóval nagyobb zsákmánnyal tért haza nap, mint nap, köszönhetően a madár segítségének. Egy napon egy hatalmas hal kilyukasztotta a csónakot. Süllyedni kezdtek és a sirály a következőt mondta: - Egy módon menekülhetünk csak, ha hozzávágsz a csónakhoz. - Hogy tehetném meg ezt a jótevőmmel? - Ne gondolj semmire, fordítsd el a fejed és tedd meg. Bízz bennem! Ekkor a halász összeszorult szívvel, de odavágta a madarat a csónakhoz. A következő pillanatban a halász már nem volt sehol, csak két sirály rebbent fel a süllyedő csónakból. A falu lakói nem értették hová tűnt az öreg halász, de azt megfigyelték, hogy ezen túl a falu halászait két sirály kísérte a tengeren. Kovács Krisztián 5.c
9 / 20
UGRI TÖRTÉNETE Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciástengeren is túl, ahol a kurta farkú malac a nagy melegben túr, Nyár ország közepén egy csodaszép palotában, élt egy király és annak fia Segítőkészke. A királyfi értett az állatok nyelvén. Egyszer az erdőbe ment, hogy meglátogassa barátait. Mikor odaért, köréje gyűlt minden állatka, hogy köszöntsék őt. Csak Ugri mókus, a kis kedvencke nem volt közöttük, ami rögtön feltűnt Segítőkészkének. Ment is mindjárt, hogy előkerítse. Amikor a kis mókus házához ér, látja ám, hogy nagyon reszket. Így köszönti: - Szervusz Ugri Bugri! Mi történt veled, talán beteg vagy? - Szervusz Segítőkészke! De hogy vagyok beteg, csak megijedtem Leótól, az oroszlántól. - Mit kerestél te a vadállatok birodalmában? - Tegnap, amikor mogyorót gyűjtöttem, arra lettem figyelmes, hogy eltévedtem. Sokáig kerestem a hazafelé vezető utat és besötétedett. A korom sötétben megpillantottam két óriási szempárt. Gondoltam közelebb megyek és kérek egy kis útbaigazítást. Amikor közelebb értem, csak akkor láttam, hogy Leóval, az oroszlánnal van dolgom. Rögtön futásnak eredtem, de akkor már késő volt. Éreztem, hogy egyik tappancsával elkapta a farkam. Nem sokáig tétováztam, hanem éles fogaimat beleeresztettem a lábába. Így el tudtam menekülni Leó fogai közül, de az éjszakát a vadállatok földjén kellett töltenem. Mikor hajnalodott, elindultam egy ösvényen, ami haza vezetett. Rögtön belebújtam a kis odúmba. Most attól félek, hogy Leó megkeres és bosszút áll. - Ne félj kis barátom! Ide Leó sohasem talál el. Gyere Ugri és nézzük meg a többieket. A barátaid között biztonságban vagy. Csatlakoztak a többiekhez és elmesélték mi történt. Segítőkészke megkérte a többi állatot is, hogy legyenek óvatosak és ne menjenek idegen állatok birodalmába. A királyfi elköszönt a barátaitól és visszatért a palotába. Ugri most már nem félt és vígan mogyorózott tovább. Antal Bettina 5.a
10 / 20
KARÁCSONY Egyszer még a havas hegyeken is túl, ahová még a Mikulás is ritkán jár, élt Télország közepén, Hópihe falucskában egy család. Tél eleje lehetett, mikor Peti és húga, Sára levelet írt a Jézuskának. Sára csak egy kis szőke hajú szoknyás kisbabát, Peti pedig egy játékautót kért. Sára bátyja nagyon szépen megírta a levelet, majd édesanyjának odaadta, hogy elküldje postán. Nagyon várták a karácsonyt, de nem csak azért, hogy a babát és az autót megkapják, hanem még azért is, mert ilyenkor a családjuk együtt van szeretetben, békességben és boldogságban. Zsuzsa és János, Sára és Peti szülei, ezen a napon együtt szoktak játszani, beszélgetni. Mikor elérkezett a várva várt nap, a gyerekek kibontották az ajándékot, aztán odaszaladtak a szüleikhez és megölelték őket. Ez volt az ajándékuk. Ez az ajándék a szeretet volt és ez a legjobb dolog, amit kapni lehet. Mind a négyüknek nagyon tetszett, amit kaptak. Ezentúl többször is megölelték egymást és ez nagyon szép volt. Hajma Ágnes 5.c
Modern tánc A modern tánc, egy olyan tánc, ami a mozgásodat és az alakodat fejleszti. A foglalkozások minden pénteken fél 4-től vannak a Táncsics Mihály Művelődési Házban. Az edzéseket, a DLC 7 vezetője Rendek Tímea és Szabóné Pápa Edit tanárnő tartja. A modern táncról annyit, hogy ha beiratkozol te is élvezni fogod. Ha egyik edzésen nem vagy ott, akkor jelezni kell, hogy nem tudsz jönni. Én már csak tudom, mivel már negyedik éve járok. Elsős koromban kezdtem a táncolást. Nagyon aranyosak a többiek. Most már a nagyoknál táncolok, és érzem, hogy velük is jóban vagyok. A DLC 7 középiskolás tagjai is aranyosak, szót lehet velük érteni. A táncedzéseken sokat szoktunk szórakozni, és beszélgetni, persze nem a beszélgetéssel és a szórakozással megy el az idő, hanem a tánccal. Ha érzed, hogy szeretnél táncolni, akkor gyere el egy pénteken fél 4-kor, és nézz meg minket. A táncért, a sikerért küzdeni kell. Ha egyszer elkezdted, akkor ne hagyd abba. Jelentkezz te is, várunk rád. Aczél Viktória 4.a
Könyvtárunkról Az iskolai könyvtár szeptembertől júniusig várja a kedves pedagógusokat, az olvasni és tanulni vágyó diákokat. Eddig minden évben sikerült új könyvekkel bővíteni a könyvtár állományát, így mindenki kedvére válogathat az újabb, illetve a régebbi könyvek között. A könyvtárban természetesen nem csak kölcsönözésre, és olvasásra van lehetőség. Egész tanévben, heti egy órában, könyvbarát szakkörön ismerkedhettek meg a gyerekek a könyvtár működésével, feladataival. Ezen kívül minden évben, tavasszal kerül megrendezésre a könyvtári vetélkedő, melyen a felső tagozatos osztályok vesznek részt. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a gyerekek jól érzik magukat ezeken a délutánokon, és örömmel keresgélnek, kutatnak a könyvtárban. Jövőre is szeretettel vár minden érdeklődő, és olvasni vágyó diákot az iskolai könyvtár. Lavati Erzsébet
11 / 20
SZÁMHÁBORÚ Egy meleg őszi délután az 5.c és az 5.a számháborúzni indult a lovas pályára. Mindenki kapott egy számot. Az osztályok elkezdtek versenyezni. A lényeg az volt, hogy egy zászlót szerezzen meg valamelyik osztály. Az első csatát az 5.a nyerte, a másodikat, és a harmadikat pedig az 5.c. Kis vita után az osztályfőnökök úgy döntöttek, hogy az eredmény egyenlő legyen. A c osztály nem nagyon örült a hírnek. Visszavágó remélhetően tavasszal lesz. Hajrá 5.c!!!!!!! Kovács Fanni 5.c
5.a osztály csapata
Csata jelenetek
12 / 20
Tornászaink eredményei A 2009/10-es tanévben megváltozott összetételű csapatokkal kezdtük el tornászainkkal a versenyszezont. Először december 12-én Budapesten, a Rákos kerti Tornakupán versenyeztünk. A III-IV korcsoportosokkal utaztunk el. Betegség miatt csak négyen tudtak részt venni a tornakupán. Mivel a csapatversenyben értékelhető minimális csapatlétszámot – 5 fő - nem értük el, így csak az egyéni összetett versenyben vehettünk részt. Legeredményesebb tornászunk Langó Dávid volt. Nyolcadik helyezést ért el. (Résztvevők: Bíró János, Hajma Tamás, Langó Dávid és Szabó Gergő) A következő versenyünk december 18-án volt, Kalocsán, az Öcsi-Bácsi Kupa. Itt kis létszámú csapatokkal lehetett tornázni. Az alsósok közül a rutinos negyedikesekből álló csapat megnyerte a versenyt. (Csapattagok: Konkoly Dominik, Kovács Milán és Vida Izsák) A kezdőkből álló másik csapatunk sem vallott szégyent. Kicsivel leszorulva a dobogóról negyedikek lettek. (tagok: Hajma András, Lakos Lajos, Langó Barnabás és Mózes László) Az egyéni összetett versenyben Konkoly Dominik második, Kovács Milán harmadik lett. A felsősök is két csapatra bontva tornáztak. A Langó Dávid és Langó Zoltán alkotta csapat megnyerte a versenyt. A másik csapat harmadik lett. (Bíró János, Józsa László és Szabó Gergő) Az egyéniben Langó Dávid második, míg Langó Zoltán harmadik helyezést ért el. 2010. január 16-án Debrecenben, a XVIII. Bocskai-vénkert Kupán tornáztunk. Az újév első versenye nem sikerült a legjobban. A rontásokkal tarkított gyakorlatok pontszámai csak az ötödik helyre lettek elegendőek. (Csapattagok: Bíró János, Hajma Tamás, Langó Dávid, Langó Zoltán és Szabó Gergő. 2010. február 6-án rendeztük meg Izsákon, a VIII. Sárfehér Kupa meghívásos fiú tornaversenyünket. Ez a verseny a Diákolimpia fordulóira való felkészülést segíti. Sajnos az erős havazás miatt néhány csapat nem tudott eljönni, így 12 csapat részvételével sikerült megrendeznünk a kupát. Az I-II. Korcsoportosok között a szegedi Béke Utcai Általános Iskola, a III-IV. Korcsoportosok között pedig a debreceni Vénkerti Általános Iskola csapata nyerte meg a versenyt. Az izsákiak mindkét korcsoportban 4. helyezettek lettek. A pontozóbírók Keszthelyi Rudolf, Kis-Tóth Sándor és Molnár Imre olimpikonok vezetésével értékelték a tornagyakorlatokat.
13 / 20 Köszönöm a szülőknek, támogatóinknak, a verseny szervezésében, valamint a tornasport egész éves működéséhez nyújtott segítségét! Támogatóink: Adrenalin Energia Ital Kft., BácsKiskun Megyei Torna Szövetség, Friss-Hasáb Kft., Gedeon Birtok Pincészet, Golyó Tours Kft., Izsáki Horgász- és Pihenőpark, Izsáki Házitészta Kft., Izsákért Közalapítvány, Izsák Város Képviselő Testülete, Kakszi Betonfuvarozó Kft., Kiskun-Next Autósiskola, Laguna ABC Kft., Losonczi Mihály, Minibor Pincészet Kft., Moil Kft., Mondok Kft., Prikkel László. 2010. február 8-án rendezték meg a Torna Diákolimpia városi döntőjét, Kecskeméten. Tornászaink mindkét korcsoportban továbbjutottak a február 18-án megrendezésre kerülő megyei döntőbe. 2010. február 9-én, az Alapfokú Diákversenyek megyei döntőjében tornáztunk. A csapatversenyben alsósaink 2. helyen végeztek. Felsőseink megnyerték a döntőt. Az egyéni összetett versenyben az alsósok közül Konkoly Dominik 2., a felsősök közül Langó Dávid 1., Langó Zoltán 3. helyezett lett. 2010. február 18., Kecskemét, Diákolimpia megyei döntő: - I-II. kcs. 2. hely . Konkoly Dominik az egyéni összetett versenyben 3. lett. - III-IV. kcs. 1. hely . Langó D. egyéniben 1. – Hajma T. 3. lett! 2010. március 14., Kecskemét, Torna Diákolimpia Országos Elődöntő: - I-II. korcsoport, 5. helyezés - III-IV kcs., 2. helyezés. A felsősök ezzel az eredménnyel bejutottak az április 9-10-én, Szombathelyen megrendezésre kerülő Torna Diákolimpia Országos Döntőjébe. Az egyéni összetett versenyben Langó Dávid 2. lett. Csapattagok: - I-II. kcs.: Bárdi Márk, Hajma András, Konkoly Dominik, Kovács Milán, Lakos Lajos, Langó Barnabás, Mózes László és Vida Izsák - III-IV. kcs.: Bíró János, Dunai Rudolf, Hajma Tamás, Józsa László, Langó Dávid, Langó Zoltán, Mihály Dávid és Szabó Gergő Torna Gála Kalocsa (2010. március 27.) Megemlékezés a Magyar Tornaegyletek Szövetsége megalakulásának 125. évfordulójáról. A TF ugrócsoportja, a KSE tornászai, válogatott tornászok bemutatóival színesített tornaversennyel ünnepeltük a torna sport magyarországi hivatalos megjelenésének 125. évfordulóját. Az iskolai csapatversenyben felsőseink 1., alsósaink 2. helyen végeztek. A verseny gyorsabb lebonyolítása miatt csak 3 fős csapatok vettek részt a rendezvényen. Csapattagok: I-II. kcs. – Bárdi Márk, Kovács Milán és Konkoly Dominik III-IV. kcs. – Hajma Tamás, Langó Dávid és Szabó Gergő Szabó József igazgató helyettes
14 / 20
Rendhagyó irodalom órák
Tomanek Gáborral Józsa Gyöngyi 8.b Április 12-én, a Költészet Napja alkalmából, Tomanek Gábor a Békéscsabai Jókai Színház színművésze rendhagyó irodalom órát tartott az alsó tagozatnak, majd a felső tagozatos diákoknak. Az órákra meghívókkal lehetett bemenni. A meghívókat a magyartanároktól kapták azok a tanulók, akik a magyar irodalom tantárgyi eredményei alapján ezt kiérdemelték. A műsorok után Tomanek Gábor interjút adott a Kölyök Tv-nek és a Saláta újságnak. Szeretettel köszöntjük Tomanek Gábor színművészurat. Önnek milyen volt a gyermekkora? Tudjuk, hogy az édesapja híres magyar színész volt. Ez egy összetett dolog, mert a szüleim elváltak, 11 éves voltam, amikor édesapám elvált édesanyámtól. Nagyon szép helyen töltöttem a gyerekkoromat. Pécsen születtem, Mecsekben éltem a nagymamámékkal. Ha össze akarnám foglalni a gyermekkorom nagyon szép volt, rengeteget jártam az erdőt, a mezőt, azóta is nagyon szeretem az természetet. Amikor tehetem, sokat kirándulok, csak az a baj, hogy nálunk az Alföldön, Békéscsabán, ahol én élek nincsen igazándiból se domb, se hegy, se erdő. Mikor kezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal? Mikor döntött úgy, hogy színész lesz? Tudod ez egy olyan dolog volt, hogy szokták azt mondani, hogy a színészcsemetéknek könnyű a dolguk, mert a papa vagy a mama színész és megpróbálja a gyerekét is arra felé terelgetni, pedig nem így van. Minden szülő a saját szakmájától megpróbálja eltiltani gyermekét. Amikor én megpróbáltam első alkalommal 18 éves voltam. Középiskolába jártam, egy irodalmi délutánon egy kicsit hülyéskedtünk. Ti már nem ismeritek Major Tamást, aki egy híres színész volt, volt egy kis paródia a televízióban, Majoros Tamás bácsi címen, mi ezt átírtuk az iskolánk viszonylataira, dolgaira és ezt adtuk elő a diákoknak. Óriási sikerünk volt. Addig én nem is gondoltam rá, hogy színész legyek. Az én eredeti szakmám mezőgazdasági gépszerelő. Én Pécs mellett egy kis faluba Bolyban tanultam, mint mezőgazdasági gépszerelő. Mikor jött az érettségi a szaktanárom mondta, hogy:- Ugye Gábor nem helyezkedsz el a szakmában? Mondtam, hogy nem. Így megadta a hármast. Viszont innentől kezdve minden erőmmel megpróbáltam a színi pályára kerülni. Ez 1974-ben sikerült is. Először 1971-ben jelentkeztem, de édesapám megpróbálta eltüntetni még a nyomait is. Visszakérte jelentkezési papírjaimat és azt mondta, hogy: Nem mész színházba! Maradj csak ott ahol vagy! Akkor nagyon rosszul esett, kicsit meg is voltam sértődve. Aztán az idő folyamán rájöttem, hogy mennyire igaza volt.
15 / 20 Adódott–e olyan alkalom, hogy édesapjával játszhatott együtt egy színdarabban? Sajnos nem. Én másodéves főiskolás voltam 1976-ban, amikor ő nyugdíjba vonult. Nagyon jó lett volna, több filmszerepre is kértek bennünket, azt hiszem, 3 komolyabb filmfőszerepet kellet volna eljátszanunk közösen, de ő nem akarta. Azt mondta: - Nem akarom, hogy olyanok legyünk, mint X, Y, fia meg a lánya vagy papa meg a fia. Hiába mondtam, hogy apa legalább 1 filmet vállalj el, hogy egy filmben szerepeljünk együtt. Én nagyon sok filmet játszottam annakidején, 1978-ban diplomáztam, a mai napig több mint 30 filmnek a főszerepét játszottam, és további 15 -20 filmben kisebb nagyobb szerepeket alakítottam. Csak hát ez régen volt. A színművészet sok fajtáját kipróbálta már. Melyik áll a szívéhez a legközelebb? Mindegyik. Nem akarom leegyszerűsíteni a dolgot. Nagyon szerettem szinkronizálni, rádiózni, filmezni, színpadon játszani. Nagyon sok színész lenyilatkozza, hogy az igazi a színházi szereplés, nekem mindegyik nagyon jó volt. Remek kollegákkal, nektek, fiataloknak nem sokat mondanak a nevek, hacsak nem nézitek a Filmmúzeumot: Sinkovits Imrével, Major Tamással, Kállai Ferivel, Őze Lajossal. Várkonyi Zoltán volt az osztályfőnököm, Marton László, és még sorolhatnám, akikkel együtt dolgozhattam, mint rendezőkkel, igazgatóval, színészekkel, Darvasi Ivánnal, Sulyok Máriával, sorolhatnám. Hála Istennek, - szívemre teszem a kezemet így mondom-, hogy olyan jó 5-6 évet eltölthettem ezek között a csodálatos nagy magyar színészek között. Melyik színdarabban játszik most? Én most nem játszom színdarabban, közel 10 éve szabadúszó vagyok, tehát úgy, hogy járom az országot irodalmi estekkel, rendhagyó irodalom órákkal, amiben nektek is részetek volt, és hát vannak olyan előadásaink, akimet tanárok kértek. Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy a magyar színház, kicsit cserbenhagyta az iskolát, azt az iskolát, ahonnan kicsit túlzással mondhatom - a magyar színház fejlődött. A tanároki országos nagy problémája, hogy a színházak nem játszanak olyan előadásokat, ami a diákoknak tananyag, vagy ajánlott irodalom. Mi pl. a Liliomfit, az Árgyélus királyfit színpadra tűztük. Az Árgyélus királyfit több mint háromszázszor, a Liliomfit, pedig több mint százszor játszottuk. Ezek voltak az utolsó előadások, amelyekben, mint rendező és színész is részt vettem. Mi alapján állította össze a mai műsorokat? Ez egy nagyon régi dolog. Most a tanárnő kérte József Attila emlékére ezt a műsort, kérte a József Attila verseket, de mint említettem az óra elején megpróbáltam úgy ötvözni, hogy akik jelen vannak, egy kicsit többet kapjanak. Három órából, a versből, a szép magyar beszédből és József Attila verseiből állítottam össze. Nekünk 16 irodalom óránk van, melyet tanári kérésekre készítettünk. Mi is gratulálunk a Békéscsaba Kultúrájáért-, díjáért. Köszönöm, de te erről honnan tudsz? Az internetről. De aranyos vagy, az internetre nem is gondoltam. Köszönjük szépen az interjút és további sok sikert kívánunk. Én is nagyon köszönöm, és akik itt voltak diákok, mind a kicsiknek, mind a nagyoknak, szívből gratulálok, nagyon jó kis csapatok voltatok. Nagyon fegyelmezettek, figyelmesek voltatok, ami – meg kell mondanom- manapság igen ritka. Bejárjuk az egész országot, Makótól Balassagyarmatig, Pálházától Lentiig, mindenhol voltunk, és nagyon ritkán találkoztunk ilyen fegyelmezett hallgatósággal. Úgyhogy, én köszönöm, hogy itt lehettem köztetek. Felkészülés az interjúra
16 / 20
Helyesírási verseny Az iskolában versenyeztek helyesírásból az alsósok. Nagy izgalommal készültek. Izgalmas feladatok voltak. Volt tollbamondás, helytelen szöveg kijavítás, végezetül egy totót is ki kellett tölteni. Nagyon ügyesek voltak a résztvevők. Helyezettek: 1. Daróczi Balázs 2. Fodor Kitti 3. Nagy Bíborka Sarolta Ők képviselték iskolánkat Jakabszálláson, ahol szépen szerepeltek. Gratulálunk nekik! File Nelli 3.b
KECSKEMÉTI KIRÁNDULÁS Szeptember 22-én az osztályunk Kecskemétre ment. Első állomásunk a Szórakaténusz, a játék múzeum volt, ahol érdekes tárgyakat és babákat láttunk. Ezek többnyire fából készültek. A múzeum után sétát tettünk a város központjában. Megnéztük a nagytemplomot, amely az Alföld legnagyobb temploma. Elsétáltunk a városháza előtt is, de sajnos lekéstük a harangjátékot. A központban a mai és a régi korok kerékpárjait is megcsodálhattuk. Utunk során még több kisebb templomot is megnéztünk. Dél felé megebédeltünk, majd elmentünk fagyizni. A következő állomásunk a Cifrapalota volt, ahol a legtöbb időt töltöttük el. Bemutattak egy termet, ami nem mindennapi építési móddal készült. A terem fala díszes, színes, nagy pávákkal volt díszítve, így a neve is Pávaterem. A többi teremben különböző, érdekes tárgyak voltak kiállítva, amelyekkel kapcsolatban feladatokat kaptunk. A feladatokat csapatokban oldottuk meg. Végül régi ruhákba öltözhettünk és fényképeket készítettek rólunk. Ez a nap sikeresen telt el, elégedetten indultunk haza. 6.a osztály
17 / 20
KERÉKPÁRTÚRA Egy borús, pénteki napon az osztályfőnökünkkel elindultunk Matyóba. Nagyon fárasztó volt az út, a sűrű homokbuckákon keresztül. Néhol le is kellett szállnunk a bicikliről, mert nem tudtuk tekerni a pedált, a mély homoktengerben. Szerencsére pihenhettünk 5-10 percet, amikor ihattunk és ehettünk pár falatot. Mikor új erőre kaptunk, folytattuk utunkat. Egyszer, mikor egy kanyarhoz értünk, kutyaugatást hallottunk. Mindenki elhallgatott és megállt abban a pillanatban. Végül tovább mentünk nagy nehezen odaértünk az El Broncora. Nagyon csodálkoztunk, amikor megláttuk a csodaszép lovakat. Több országból is jöttek versenyezni. Néhányan lovakat simogattak a karámokban, mások a versenyeket nézték. Fáradtan értünk haza, de nagy élményekkel gazdagodva. 6.a osztály
KIRÁNDULÁS KISKŐRÖSRE Mikor elindultunk, mindenki izgatottan várta, hogy mire számíthat. Az első hely, amit megnéztünk, az Emlék Múzeum volt. Egy kis emlékpark választotta el a Petőfi-szülőházat és a múzeumot, ahol Petőfi műfordítóinak mellszobrait lehetett látni. A falon az aradi tizenhárom vértanú domborművét helyezték el. A múzeumban a Wattay családról, a szlovák betelepítésről, helytörténeti anyagokról kaphattunk információkat. Érdekes volt az avar hercegkisasszony alamandin arany nyakéke. Nagy érdeklődéssel néztük az utolsó terem falán lévő világító glóbuszt. A második emeleten található festmények közül az egyiket Jókai Mór rajzolta. Különböző fából faragott szobrok voltak, amelyek mély érzelmeket fejeznek ki. A múzeumból átmentünk Petőfi Sándor szülőházához. A ház udvarán régi történeteket olvashattunk. Az ajtón belépve, a nyitott kéményes konyhába érkezünk, ahol a régen használt konyhai eszközök vannak kiállítva. Balra a tisztaszobában található a család régi ágya, szekrénye és asztala. Ott van elhelyezve a tulipántos láda. A konyhából jobbra nyíló szobában van kiállítva a Petrovics család képe, Petrovics István ládája és Petőfi Sándor anyakönyvi kivonata. Ezek után még megnéztünk pár nevezetességet. A sok látnivaló után városnézés következett. Elsétáltunk a Szlovák Tájházba. Ott is a balra lévő helyiség volt a tisztaszoba, középen helyezkedett el a konyha nyitott kéménnyel, és az utolsó szobában kiállítás volt az akkori viseletekről. Sok élménnyel és mesélnivalóval tértem haza. Rácz Brigitta 7.a
18 / 20
Táncsics Napok a suliban Három hetet meghaladó projekt volt. A 4. évfolyam volt a felelős, de a programokba a felsősöket is bevontuk. Hagyományteremtésnek szántuk. Iskolánk névadójának, Táncsics Mihály életének, munkásságának megismerése volt a cél, különféle programok által. Sikeresnek értékelték a tanáraink, és mi is új ismeretekkel és sok-sok élménnyel gazdagodtunk, és még Táncsicsot is sikerült kiszabadítanunk egy kis verseny után a börtönéből. Nagy élményt jelentett az esti fáklyás felvonulás, amit először tartottunk Izsákon. Nagyon sok vetélkedőn vettek részt a gyerekek és nagyon örültek neki. Mindenki szép eredményt ért el az osztályának és iskolánknak. Az igazgató úrtól sok díjat és elismerő oklevelet vehettünk át. Jól éreztük magunkat a programokon. Aczél Viktória 4.a
Képriport a Táncsics Napokról A projekt és a kiállítás megnyitója.
19 / 20
A dalverseny a képekben.
Futóverseny! (1799 m)
„Szabadítsuk ki Táncsicsot!”
Ünnepség és projektzáró Fáklyás felvonulás
20 / 20
Ügyeskedj!!!
