2/2009 (X. 09.) KOLLÉGIUMI VÉLEMÉNY Az elévülés és a kártérítési igény keletkezésének kérdésérıl a felelısségi jogban
I. Azokban az egészségkárosodást eredményezı tényálláskörökben, amelyekben az egészségkárosult állapotrosszabbodása idıvel ugyanarra a kár-okra visszavezethetıen olyan súlyúvá válik, hogy az akár a vagyoni, akár a nemvagyoni károk tekintetében önálló kárkötelemként is megállna, az elévülés nyugvásának megszünését az orvosi diagnosztizálástól kell számítani. II. A károsult rendkívüli állapotrosszabbodása önálló kártérítési igényt alapoz meg akkor is, ha jogerıs bírósági ítélet korábban már ugyanazért a károkozásért a károkozót kártérítésben marasztalta, de ezt az állapotát a bíróság jogerıs ítéletében – annak kialakulatlansága és elıreláthatatlansága folytán – még nem értékelhette. A tényazonosság miatt ilyenkor ítélt dolog nem áll fenn.
Indokolás
1. Problémafelvetés
1.1. A Pécsi Ítélıtábla Pf.I.20.045/2008/4. számú ítéletével elbírált kártérítési/kártalanítási per tényállása szerint a felperes 1988-ban nıgyógyászati mőtéte során vértranszfúziót kapott, amelytıl Hepatitis C vírussal fertızıdött. Fertızöttségét 2001-ben állapították meg, amely miatt 2002. július 9-én a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kártérítési pert is indított az alperes ellen, ebben a perben azonban érdemi döntés nem született. A fertızöttség megállapításától kezdıdıen a felperest különféle steroidokkal kezelték, amely kezelésnek súlyos mellékhatásai (diabetes mellitus, különféle bırproblémák) következtek be. A felperes tüneti állapota 2006. tavaszáig lényegesen javult, 2006. áprilisában történt vizsgálata során azonban laboreredményei fokozott májkárosodást mutattak ki, majd a május 11-én elvégzett vizsgálat a vírusfertızés okán a májbetegség végstádiumát igazolta. Ekkor tájékoztatták a felperest arról, hogy a túlélésre egyedül a máj transzplantációja ad esélyt. A másodfokú ítélet meghozatalakor a felperes a májtranszplantációs várakozási lista ötödik helyén volt. A felperes kártalanítási igényével szemben az alperes – egyebek között – elévülésre hivatkozott.
-2Az ítélıtábla az elévülés kérdésével, nyugvásával kapcsolatban kifejtette, hogy bár a felperes 2001. május 23-án tudomást szerzett a Hepatitis C vírusfertızöttségérıl, azonban csak 2006. májusában jutott hozzá azoknak az információknak a teljes köréhez, amelyekre az igényének érvényesítéséhez szüksége volt. Az elévülés nyugvása tehát ekkor szőnt meg, és ettıl az idıponttól számítottan a felperes követelését idıben érvényesítette. Másodlagosan arra is utalt az ítélıtábla, hogy a felperes követelésének elévülése akkor sem következett volna be, ha az elévülés nyugvásának megszőnését nem a 2006. május 11-i orvosi tájékoztatáshoz képest kellene megállapítani. Álláspontja szerint a kárbehatás ideje ugyan a transzfúzió idıpontja volt, de mert 2006-ban a felperes állapotrosszabbodása olyan súlyúvá, olyan jelentıs mértékővé vált, hogy az már önálló kártalanítási igényként is megáll, így az az új kártalanítási igényt is megalapozza, amelynek az elévülése csak ekkor kezdıdik el. 1.2. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsıbb Bíróság Pfv.III.21.330/2008/4. számú ítéletével a felülvizsgálati eljárásban a jogerıs ítéletet hatályában fenntartotta, megállapítása szerint azonban a jogerıs ítélet kiegészítı indokolása szükségtelen, mert az ítélıtábla helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az elévülés nyugvása 2006. májusában szőnt meg, hiszen a felperes ekkor jutott annak az információnak a birtokába, amely májbetegségének végstádiumát jelentette. 1.3. A Pécsi Ítélıtábla Pf.I.20.117/2008/9. számú hasonló tényállású ügyében a felperes az 1985. június 27-én végrehajtott lépeltávolítási mőtét során kapott vértranszfúziót, és ugyancsak Hepatitis C vírussal fertızıdött. Fertızöttségét 2005. augusztus 4-én, tehát 20 év elteltével mutatta ki egy vérvizsgálat. Mivel a Magyar Állammal szemben keresetét – az eredeti beavatkozást végzı egészségügyi intézménnyel szembeni perben csak 2007. október 3-án terjesztette elı, az elsıfokú bíróság az alperes elévülési kifogásának helyt adott. Az ítélıtábla közbensı ítéletével a kereset jogalapját alaposnak találta, megállapítva azt, hogy a felperes a perben 2007. augusztusában érkezett igazságügyi orvosszakértıi véleménybıl szerzett teljes körő tudomást arról, hogy egészségkárosodásáért a Magyar Állam tartozik kártalanítási kötelezettséggel, mert fertızöttségét a lépeltávolító mőtét során szervezetébe juttatott fertızött vér okozta. Így követelése nem évült el. 1.4. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsıbb Bíróság Pfv.III.21.316/2008/5. számú közbensı ítéletével a jogerıs közbensı ítéletet hatályában fenntartotta, lényegében az abban kifejtett indokokra hivatkozással. 1.5. Az elemzett ügyek reflektorfénybe állítják azt, a bírói gyakorlatban egyébként már korábban is felmerült kérdést, hogy azokban a kártérítési perekben, amelyek tényállása szerint a károkozás – vagyis a kárbehatás – és a kár bekövetkezése, azaz a károk manifesztálódása között hosszabb idı telik el, az elévülés kezdetéül, vagy az elévülés nyugvásának megszőnéséül melyik idıpontot kell figyelembe venni? Ezzel összefüggésben pedig a további kérdés az, hogy ha a károsult állapotrosszabbodása a károsodási folyamaton belül olyan rendkívüli súlyúvá, olyan jelentıs mértékővé fokozódik, hogy az már önálló kártérítési/kártalanítási igényként is megállna, e tekintetben új igény keletkezik-e, amelyet az elévülés szempontjából teljesen önállóan kell elbírálni?
-3-
2. Külföldi kitekintés
2.1. Ismereteim szerint a felvetett kérdéskörben Nyugat-Európában az elsı nagy horderejő kártérítési ügycsoport a Contergan-ügy volt, amellyel kapcsolatban a kártérítési perek két hullámban foglalkoztatták a bíróságokat. A „Contergan-Schock”, a „Schicksalhaftes Paradigma der Embryonalschäden der Contergan-Fall.”1 a múlt század 50-60-as éveiben indult – elsı ütemében - Németországban (kisebb részben Franciaországban és Svájcban). A Contergan egy német gyógyszergyár által piacra dobott idegnyugtató volt, amelynek alkalmasságát nem próbálták ki a graviditással összefüggésben, és csak a szülések után derült ki, hogy teratológiai, magzatfejlıdési rendellenességet okozott, és a magzatok torz fejlıdéséhez vezetett (az egyébként szellemileg semmiben nem károsodott magzatok végtag nélkül, a páros végtagból eggyel, vagy különbözı méretőekkel, egy füllel stb. jöttek a világra). Az elsı perhullám – ún. „wrongful life” keresetek - a magzatok megszületése után zajlott le, míg a második a Contergan-károsultak nagykorúvá válásakor – a 70-es évek végén, 80as évek elején -, amikor az elhelyezkedési akadályok, a keresetképtelenségek és az ezekkel összefüggı mentális problémák miatti Schmerzensgeld képezték a keresetek tárgyát. A bíróságok ez utóbbi követeléseket teljesen önálló igényként kezelték, és ebben a második perhullámban is marasztaló ítéletek születtek. 2.2. Azonos – bár kisebb mérető – gyógyszerdrámák és azokhoz kapcsolódó megkettızıdött perhullámok zajlottak le az Egyesült Királyságban a „Thalidomide”2 valamint Japánban a „SMON”3 gyógyszerkáraival kapcsolatban, amely gyógyszerek a Contergan-hoz hasonló vegyi összetételő gyógyszerek voltak. 2.3. Amerika „katasztrófa-történelmébe” is benyomul a 60-as években egy gyógyszerügy, az ún. DES-cases, amely a graviditás ideje alatt DES-sel kezelt több százezer várandós nı leánygyermekei között szedte az áldozatait.4 A DES (Diethylstilbestrol) egy ösztrogént erısítı preparátum, amely a kezelt anyák leányutódainak adenocarcinomás megbetegedéséhez vezetett.5 E kártérítési perek tényállása 1
Vö.: E. v. HIPPEL: Schadenersatzklagen gegen deutsche Produzenten in den Vereinigten Staaten, in: Aussenwirtschaftdinst des BB 1976. s. 61. ff., továbbá H.-V.V. HÜLSEN: Ist der von der EGKommission vorgeschlagene Form der Strikten Produzentenfahtung eine gute Lösung? RIW 1977. s. 376.f. 2 Vö.: G. CORNISH: Personal Injuries: Some Recent Developments in English Law in: VersR Jubiläumsausgabe 1983. S. 11.ff. 3 Z. KATAGAWA: The Perspective from Japan. First Word Congress ot Product Liability: London. 1977. p.241. 4 Vö.: NOTE: Wrongful Birth: Action Involving a Deformed Child, 55 Walsh. L. R. 1980. s. 669., S. ASTHEIMER: Beweislastregelung in den US-amerikanischen DES-Schadenfällen. PHI 1984. s. 52-55., W. SHEINER: DES and a Proposed Theory of Enterprise Liability, 46 Fordham L. Rev. s. 963-65. 5 1986-ban indult az elsı, ún. harmadik generációs DES károsult pere New York államban. A pubertás korban petefészekrákban szenvedı felperes nagyanyja – a felperes anyjával való graviditása idején – szedett DES-hormont. Michigan Állam Egyeteme – állatkisérletek alapján – 1987-ben hozta nyilvánosságra azt a kutatási eredményt, amely szerint a rák-kockázat még a harmadik generációban is
-4szerint a DES-sel kezelt anyák leánygyermekénél a pubertás korban manifesztálódott rosszindulatú daganatos megbetegedés, amely ügyekben a primer-daganat „sokszor teljes kipakkolással járó” eltávolítása után – évekkel késıbb – gyakran újabb perindításokhoz vezetett, amikor a daganat metasztázisa folytán a betegek várható közeli halála vált nyilvánvalóvá. 2.4. A valóban katasztófaméretővé terebélyesedett azbeszt-kárügy színtere elsı ütemben ugyancsak Amerika6 volt, de Európában is óriási kártérítési perek tárgya lett. Az azbeszt, mint fonalas, rostos szilikát tartalmú ásvány, elsısorban hıszigetelı funkciójánál fogva került tömeges felhasználásra. Mintegy 70 %-a azbesztcement (tehát por) formájában volt kibányászható és megmunkálható. A belélegzett azbesztpor a tüdıben lerakódva háromféle megbetegedés forrása: úgy mint asbestosis, tüdıdaganat és mesothelioma, amelyek közül az utóbbiak az asbestosissal együtt manifesztálódnak. Az asbestosis: porártalom, amelyet az orvostudomány és az üzemegészségügy a múlt század 40-es éveitıl kezdve7 ismert és regisztrált. A pulmonális daganatos megbetegedések, továbbá a mesothelioma – a hosszú lappangási idıre tekintettel – azonban csak a 60-as, 70-es évektıl kezdıdıen voltak az azbeszt-por belégzésére egyértelmően visszavezethetık, amikor elektromikroszkópikus vizsgálattal kétségbevonhatatlanul diagnosztizálták, hogy a daganatos megbetegedést az azbesztpor karcinogén hatása okozta. Amerikában az azbeszt óriási mérető ipari felhasználása a második világháború idején a hadiiparban kezdıdött, majd folytatódott a koreai és vietnámi háború alatt, amikor a hadi jármőveket (tengeri- légi- szárazföldi hadi eszközöket egyaránt) azbeszttel szigetelték. Az 50-es évektıl kezdıdıen pedig az építıipar lett az azbeszt nagyfelhasználója, itt ugyanis a légkondicionálás miatt az épületeket szigetelték azbeszttel. Az azbeszt, mint tömegkár számos vonatkozásban megváltoztatta a kártérítési és felelısségi jogot.8 Az elsı, a szakirodalomban is agyoncitált ügy Mr. CLAUDA J. TOMPLAIT ügye volt9, aki a 40-es évektıl több mint egy évtizeden át egy azbesztszigetelıanyagot gyártó vállalkozásnál dolgozott. 1961-ben diagnosztizált 40 %-os porártalommal kapcsolatos, továbbá tüdıdaganatos megbetegedésével volt okozhat a leány utódoknál daganatos megbetegedést. Vö.: Product-Haftpflicht-International 6/87 (die Kölnische Rück) S. 207. 6 A tengeren túl az ezredfordulóra 265000-re nıtt a különbözı azbesztártalmakban megbetegedettek, illetıleg meghaltak száma. Vö. prognózisával: L. YOUNG: Asbestos Settlement: Compensation Disputed. Journal of Commerce 25th April 1984. p.25. 7 Figyelemreméltó, hogy hazánkban a porártalommal kapcsolatos orvosi kutatás viszonylag korán már meglehetısen fejlett volt. NUSSER (LÁBADY) ANTAL – aki az édesapám – már 1944-ben magántanári habilitációs munkájában kimutatta, hogy a porbelégzés által fellépı tüdıfibrózisoknál a szilikátok is szerepet játszanak, amelynek kórképét „szilikatózisnak” nevezte. Vö.: NUSSER ANTAL: A szilikózis, Bpest, 1944. 17-18.o. 8 Vö. 5.lj., M. ROSOV: Current Developments in Asbestos Litigation. Argus International (1984) No 42. p. 131-141., J. FABRE: Suicide et antidotes, Argus Inter. No. 48. p. 261., J. HANSEN: Products Liability Law – Growth and Development, AIDA VII. Bpest. 1986., R. EPSTEIN: The Legal Dynamics of Mass Tort Litigation, Stanford Univ. 1983. pp. 40. 9 Vö.: Tomplait v. Johns-Manville Products Corp. 685. F. 2d 624 (5 th Civ. 1966); l. továbbá P. DALITZ: Das Supersystem (I). Das amerikanische Haftungs – und Justizsystem Erfolgsmodell der Anspruchsgesellschaft, VersW 1988. 26.o.
-5munkáltatójával szemben kártérítési igényt érvényesített. Az azbestosis foglalkozási megbetegedése miatt munkáltatója terhére a bíróság a javára kártérítést állapított meg, a tüdıdaganattal kapcsolatos kárigényét – tekintettel arra, hogy munkaviszonya fennállásakor az azbeszt rákkeltı hatása nem volt ismert – azonban elutasította. Ekkor fordult igényével – termékfelelısség jogcímén – Amerika egyik legnagyobb azbesztgyártó vállalata ellen, és nyert. Ez a „próbaper” azután „per-lavinák” forrásává vált. Az elıterjesztésben felvetett problematika szempontjából az „azbeszt-dráma” azért figyelemreméltó, mert ugyanaz a kár-ok – ti. az azbesztpor belégzése – a különbözı megbetegedésekre tekintettel különbözı önálló kárigények jogalapját teremtette meg, a kárigények érvényesítése pedig nemcsak a kárbehatás megállapításától, hanem a személyi károk különféle tüneteinek a megjelenésétıl kezdıdıen indult, akár ugyanazon károsultnál több ütemben is (tüdıfibráció – asbestozis -, primer daganat, metasztázis, végállapot). 2.5. A katasztrófaméretőnek értékelt kárügyek sorában Amerika kár-történelmében a következı két jelentısebb kárügy a „Dalkon Shield”, továbbá az „Agent Orange” kárügyek voltak. Az elıbbi egy mechanikus fogamzásgátló – „Spirale”, „intrauterine device” – volt, amelynek gyulladáskeltı hatása miatt több 100.000 asszony súlyosan károsodott.10 A károsultak legtöbbjénél az ivarszervek teljes exstirpálására került sor, de gyakran több ütemben. Az egyik petefészek kiirtása miatti lezárt kárügyet követıen évek elteltével a másik petefészek és a méh eltávolítása miatt, a teljes meddıvé válásra tekintettel újabb kárigények keletkeztek ugyanarra a károkra visszavezetetten. A fogyasztóbarát amerikai bíróságok nem egy esetben ún. tömegkeresetek – „class action” alapján marasztaltak. A vietnámi háborúban alkalmazott dioxan-tartalmú lombtalanítószer, az „Agent Orange” drámai következményeként az amerikai légierıhöz tartozó és a szert használó katonák gyermekei fejlıdési rendellenességgel születtek, amelyre tekintettel – a Pentagon kezdeti tagadása ellenére – a bíróságok marasztaló ítéleteket hoztak, és itt is több ütemben, a személyi károk különbözı tüneteinek a kiütközéséhez, megjelenéséhez igazodóan.11 2.6. A problematika körébe esı talán legdrámaibb kárcsoport az „AIDS”, amelynek pandémiává, világjárvánnyá válása a 80-as évek kezdetén történt. Eredete homályos, legvalószínőbb forrása Közép-Afrika, ahonnan – a kutatások szerint – feltehetıen vendégmunkások vitték Haitin keresztül az Egyesült Államokba, és innen jutott át Európába. Az „AIDS” szerzett immunelégtelenségi tünetcsoport, eredete a HIVvírusfertızés, amelynek kétféle támadási módja van: vagy az immunrendszert támadja meg, vagy – ritkábban – a központi idegrendszert, amelynek során a fertızés a központi idegrendszer elgyengülésében manifesztálódik.
10
Vö.: L. ALLEN: Controlling the growth of punitive damages in product liability cases, Air Law J. 1986. pp. 567., továbbá Northern Districf of California, DALKON SHIELD IUD Product Liability Litigation, 693. F. 2d 847. 1982. 11 Vö.: L. FRUMER: Some thoughts about the Agent Orange settlement PHI 1984.p.98.
-6A vírust az Egyesült Államokban derítették ki és kezdetben kizárólag a férfi homoszexuálisok megbetegedéseként regisztrálták. Viszonylag rövid idı után kiderült, hogy a biszexuális férfiak a fertızést átvitték a nıi nemre, amely tényt a szakirodalomban többen is „a paradicsomi átok bosszújaként” aposztrofálnak, ti. „Évának az ısbőnre történt csábítását a férfiak ezen az úton adták vissza a nıi nemre”12. Az „AIDS, der böse Dämon” kezdetben nem is a vírus biológiai roncsoló hatása következményeként foglalkoztatta a bíróságokat, hanem az elsı „perhullámot” a fertızöttek „marginalizálódása”, az AIDS „stigmatizáló” hatása váltotta ki, tehát a fertızöttek diszkriminációjuk miatt indítottak kártérítési kereseteket (a szülık kérésére fertızött tanárt bocsátottak el az iskolából, megfertızött gyermeknek el kellett hagynia az iskolát, stb.). De perhullámot eredményezett az „AIDS-fóbia” számos téves teszteredmény miatt is, mert az egészséges embereknek legalább egy fél évig abban a tudatban kellett élniük, hogy fertızöttek. A kártérítési igények keletkezése és a perismétlés szempontjából a fı probléma, hogy a fertızöttség megállapítása önmagában kártérítési igényt keletkeztet, azonban a betegség tüneteinek kialakulása, súlyosbodása, a végsı, halálközeli stádium kialakulása csak évek, gyakran évtizedek elmúltával következik be (elenyészı százalékban még akkor sem), amely a fertızöttség megállapításán túlmenıen újabb kártérítési igény forrása. Ugyanaz a károsult tehát egyazon károk miatt több alkalommal is érvényesít kártérítési igényt a betegség elırehaladásának, kifejlıdésének függvényében.
3. Hazai elızmények
3.1. A HIV-fertızés, az AIDS-betegség a 90-es évek elején hazai bíróságainkat is nagy számban foglalkoztatta.13 E perek legtöbbjében – bár nem kizárólagosan – a károsultak haemophiliás betegek voltak, illetıleg ezek házastársa vagy gyermekei, akik rendszeresen vértranszfuzió útján kaptak vérkészítményt, és a külföldrıl beszerzett, még nem ellenırzött vérkészítmények folytán, illetıleg házastársuk által szexuális úton, a gyermekek pedig vertikális úton váltak HIV-pozitív fertızötté. Figyelemreméltó, hogy a bíróságok egyetlen perben sem kutatták és tették ítéletük tényálláselemévé a fertızés/fertızöttség beálltának lehetséges idıpontját, az ítéleti tényállások kizárólag arról szólnak, hogy az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet mikor állapította meg a fertızöttséget. Ehhez képest van olyan tényállású ügy, amelyben a tájékoztatás csak a szülıknek szólt, akik fertızött gyermeküknek a hírt csak évek eltelte 12
Vö.: TH. BRANDES: AIDS: Test und Einwilligung VersR 1987. S 747., továbbá K. ROBERT: Aids and Insurance USA in: Aids Bulletin No. 1, No.2, G. BARUCH: AIDS in the Courts: Tort Liability for the Sexual Transmission of Acquired Immune Deficiendy Syndrome, Tort & Insurance L.J. 1987. p. 165. H. BRIGHAM: You Never Told Me... You Never Asked: Tort Liability for the Sexual Transmission of Aids, Dickinson L. r. 1986. p. 529., hazai irodalmunkban pedig – roppant korszerően – ZOLTÁN ÖDÖN: Felelısségi kérdések az AIDS-sel kapcsolatban MJ 1987/6. 487.o. 13 Pl. Fıvárosi Bíróság 1.P.25.301/1991.sz., 1.P.25.354/1991.sz., 1.P.25.361/1991.sz., 1.p.25.493/1991.sz., Legfelsıbb Bíróság Pf.I.20.244/1992.sz., Pf.I.20.381/1992.sz., Pf.I.20.824/1992.sz.
-7után, rendszerint az elsı tünetek megjelenésekor adták tovább. Igaz, a Magyar Állam alperes egyetlen perben sem hivatkozott elévülésre, így ezt a kérdést a bíróságok nem is vizsgálták, a kártalanítási igények elbírálása gyakorlatilag csak az összegszerőségre korlátozódott. Tekintettel arra, hogy a hivatalos statisztika szerint hazánkban – ha nem is nagy mértékben – az AIDS-megbetegedések száma nı, a hazai bírói gyakorlatnak is számolnia kell azokkal a jogalkalmazási problémákkal, amelyekkel a külföldi bíróságok már szembesültek. 3.2. A problémafelvetés szempontjából releváns következı hazai kártérítési ügycsoport a – tipikusan a bányászokat érintı – szilikózis. A szilikózis: tüdıfibráció, amelynek legfıbb jellegzetessége, hogy a betegséget a szervezetbe/tüdıbe belélegzett és ott lerakódott, onnan kiszabadulni nem tudó pormennyiség önmagában progrediálja, akkor is, ha a beteg porbelégzése nem folytatódik/halmozódik. A porártalom már 20-30 %-os munkaképesség-csökkenéseknél is jelentıs légzési nehézségeket okoz, ez az állapot már feltétlenül a beteg napszínre-helyezésével jár, amely keresetveszteséget jelent és már a nem vagyoni kártérítés iránti igényt is megalapozza. Tekintettel a betegség további ártalomnak kitettségtıl független fokozódására, rosszabbodására, a betegség néhány év után teljes munkaképtelenséget eredményezhet, nem ritkán pulmonális daganat képzıdéséhez vezethet.14 E tényálláskörben a jogalkalmazási probléma nemcsak az, hogy a kárbehatás és a károsító eredmény egymástól idıben sokszor hosszú évekre elválik, hanem az is, hogy a károsult jelentıs állapotrosszabbodása eredményezhet-e önállóan is kártérítési igényt. 3.3. Hasonló problémaként jelentkezett a hazai judikaturában a radioaktív sugárzás, a radon. A pécsi uránbánya bezárása ellenére a kérdésnek aktualitást adhat nemcsak a hazai mőködı atomerımő, de az a tény is, hogy a volt uránbánya területén élı, Pécskörnyéki populációban a daganatos megbetegedések száma az országos átlagnál lényegesen magasabb. A hazai urániumbányászok daganatos megbetegedéseirıl, a bekövetkezett morbiditásokról és mortalitásokról 1983-ig adatok egyáltalában nem állnak rendelkezésre, figyelemmel a bánya hadiüzemi titkosságára. A jogalkotás 1983-ban oldotta fel az ionizáló sugárzások foglalkozási megbetegedést eredményezı „kemény” jelzıjét, amely idıponttól kezdıdıen vált csak ismeretessé, hogy az alpha és beta lágy radioaktív sugárártalom nemcsak az állandó földalatti munkát végzı bányászok, hanem az idıszakonként leszálló mőszakiak, bányamentık, stb. között is szedte áldozatait. A radon sugárzással összefüggésben az üzemegészségügyi orvostan kétféle daganattípust regisztrált, úgy mint „carcinoma microcellulare” amely egyértelmően sugárspecifikus,
14
L.: Baranya Megyei Bíróság 1.Mf. 20.899/1997/3.sz., 1.Mf.21.560/1999.sz., 1.Mf.20.909/1999.sz., Legfelsıbb Bíróság Mfv.I.10.195/1998/2.sz.
-8továbbá a „carcinoma planocellulare” amely azonban már nem egy-ok-specifikus, de lehet sugáreredető is.15 A mikrocelluláris daganatos megbetegedések rapid-lefolyásúak, sok esetben a betegség diagnosztizálása már csak a boncoláskor történik. Az észleléskor a betegek tipikusan már inoperábilisak, kizárólag citosztatikumos vagy telekoballd sugárkezelésnek vethetık alá – tipikusan eredménytelenül. A planocelluláris megbetegedéseknél vetıdik fel az ismételt kárigény, amikor a betegség diagnosztizálása, esetleg a primér daganat eltávolítása után – évekkel késıbb – a szervezetben a daganat metasztázisa jelentkezik16, és ez újabb kárigény forrásává válik.
4. „Hosszú farkú felelısség”
4.1. Az amerikai szakirodalomban „liability of long tail”-nek, azaz „hosszú farkú felelısségnek” nevezett17, elemzett tényálláskörök közös tényálláseleme, hogy a „kárbehatás” és a „kár-eredmény” közé egy hosszabb idı, ún. „Latenzperiode” ékelıdik be. Ugyanakkor az esetek nagy számában a kár-behatás, a fertızés idıpontja, vagy folyamatos negatív hatások esetén a kártérítési igényt már elérı behatásnak az idıpontja meg sem állapítható, ezért magának a kártérítési igénynek a keletkezése is vitás. A külföldi bíróságok gyakorlatában és a jogalkalmazási gyakorlatot megtámogató szakirodalomban a kártérítési igény keletkezése szempontjából – az ide integrált ügycsoportokban – különféle elméletek fogalmazódtak meg: 4.1.1. A „manifesztációs elmélet”, „the manifestation theory” szerint a kárigény keletkezésének idıpontja a betegség „kitörése”, amely lehet tényleges vagy eventuális tudomásszerzés a fertızésrıl, a betegségrıl, és lehet annak orvosi diagnosztizálása is („reasonable date of diagnosis”). Az elmélet gyengéje, hogy nem ad adekvát választ azokra az esetkörökre, amikor a fertızés megállapítását követıen a „kór” a szervezetben elhatalmasodik, és az újabb kártételekben manifesztálódik.18 4.1.2. Az „aktuális károsodási” elmélet, az „actual injury theory” szerint, a kártérítési igény akkor keletkezik, amikor a behatás, a fertızés már olyan intenzívvé vált, hogy az a folyamat visszafordítását, a rosszabbodás megállítását elkerülhetetlenné tette.19 Ennek az álláspontnak a gyengéje, hogy voltaképpen egyetlen kárigényként a betegség kifejlıdését ismeri el, holott az esetek nagy számában – Hepatitis C, HIV-fertızés,
15
L.: Pécsi Munkaügyi Bíróság 1.M.206/1983.sz., 1.M.726/1987.sz., 1.M.733/1987.sz., Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.027/1988.sz. 16 Ezekkel a kérdésekkel – a radonnal ugyan csak érintılegesen – foglalkozott a Baranya Megyei Bíróság Polgári Kollégiuma a 2000. november 17-i ülésén, ahol az elévüléssel és az új igény érvényesítésével kapcsolatban kollégiumi véleményt is elfogadott. 17 G. CALABRESI: Common Law for the Age of Statues, 1982. p. 95-96., továbbá EPSTEIN: 8.lj. 18 NOTE a szabályt „discovery rule”-nak nevezi. Vö.: NOTE: The Fairuess and Constitutionality of Statues of Limitations for Toxic Tort Suits, Harv. L. R. 1983. p. 1683. 19 Vö.: M. ROSOV: Current Developments in Asbestos Litigation. Argus International (1984) No. 42. 131-141.o., továbbá: NOTE: 18.lj. és EPSTEIN: 8. lj.
-9sugárártalom stb. – a fertızöttség megállapítása – függetlenül a betegség kifejlıdésétıl – a kártérítési igényt már önmagában megalapozza. 4.1.3. A jogalkalmazási gyakorlatban leggyakrabban felhasznált elmélet az ún. kombinációs elmélet, a „folyamatos károsodási” „continuous injury theory”, amely szerint a legelsı károsító hatástól a betegség manifesztálódásáig, a fertızés megállapításától egészen a betegség végkifejletéig terjedı idıben bármely stádium önálló kártérítési igényt alapozhat meg, amennyiben a betegség súlyosbodása, rosszabbodása a korábban elbírált kárigénynél nem került/kerülhetett számbavételre.20 4.2. A különbözı elméletek természetesen – az esetek sokszínőségére tekintettel – nem adnak kielégítı megoldást ahhoz, hogy a bíróságok következetes koherens elvek szerint alakítsák ki e drámai tényálláskörökben ítélkezési gyakorlatukat. Úgy tőnik, hogy a bíróságok alapvetıen az áldozatokra vannak figyelemmel. E körben indokolt kiemelni, hogy az Európai Unió deliktuális felelısségi jogról szóló tervezete, a Study Group on a European Delictual Law mintaszabályzata21 az elévülésrıl és a kártérítési igény érvényesítésének idıtényezıjérıl egyáltalában nem rendelkezik, ezt a kérdést alapvetıen az anyagi jog szférájából a nemzetállami szabályozások eljárásjogi szférájába helyezi át.
5. A kollégium álláspontja A kollégium az elıterjesztést minden irányból, alaposan megvitatta. A vita során felmerült az a javaslat, hogy az adott tényálláskörben az elévülést a Termékfelelısségrıl szóló 1993. X. tv. rendelkezése szerint – mintegy analógia útján – kellene figyelembe venni. A termékkárok körében az elévülés akkor kezdıdik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellı gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztérıl, továbbá a károkozó személyérıl. A többségi álláspont szerint azonban a bekövetkezett egészségkárosodás manifesztálódásához – függetlenül a lappangási idıtıl – nem az elévülés kezdete, hanem az elévülés nyugvásának a megszőnése kapcsolódik. A többségi vélemény tehát nem látott indokot arra, hogy eltérjen a kártérítés esedékességének fıszabályától, amely szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kár tényleges jelentkezéséig csak az elévülés nyugvása állapítható meg. A kollégium ennek figyelembevételével alakította ki többségi véleményét. /A kollégiumi vélemény terveztet Dr. Lábady Tamás a Pécsi Ítélıtábla Elnöke készítette/
20
A szakirodalomban „the keene rule” –ként megjelenı ezt az elvet a „Keene Corpy v. Insurance Co. of N. Am.” 667.F. 2d 1034. (D.C. Civ. 1981.) ügyben mondta ki a bíróság. 21 Vö.: Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law Edited by Christian von Bar, Eric Clive and Hans Schulte-Nölke, Munich, 2009.
