Tisztelt Vezetőség! A Magyar Növényvédő Mérnöki és Növény Orvosi Kamara jelen levelet aláíró tagjai az alábbi probléma megoldása miatt fordul a Kamara vezetőségéhez: Az agrár-szaktanácsadói tevékenység engedélyezéséről szóló 90/2009. (VII. 24.) FVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3.§ (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint: „(...) A szaktanácsadói engedélyre az a természetes személy nyújthat be kérelmet, aki a) mezőgazdasági vagy erdészeti tevékenységgel összefüggően használatos termékeket az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szól 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 3. §-ának 12. pontja szerinti mezőgazdasági termelők és az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 17. §-ának (1) bekezdése szerinti erdőgazdálkodók számára értékesítő szervezetnek nem tagja, tulajdonosa, vagy alkalmazottja, és ezekkel összefüggő ügynöki tevékenységet vagy tanácsadást sem folytat.(...)”. Ez konkrétan, a köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a jogszabály hivatkozott rendelkezése alapján a kereskedelemben dolgozó, illetve a növényvédő készítmények kereskedelmével összefüggésben ügynöki tevékenységet végző tagjaink nem kerülhetnek be a szaktanácsadói névjegyzékbe, ami véleményünk szerint a szakma képviselőinek egy jelentős részét negatívan, diszkriminatívan érinti, ugyanakkor több, hatályos jogszabályi rendelkezésbe is ütközik A Rendelet az Alaptörvénynek az esélyegyenlőségről szóló XV. cikkébe ütközik. Az Alaptörvény kimondja, hogy: „A törvény előtt mindenki egyenlő”.(...) „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.” A Rendelet sérti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt, különösen annak 4.§-ában és 8.§-ában foglalt rendelkezéseit: 4.§ Az egyenlő bánásmód követelményét a) a magyar állam, b) a helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei, c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, d) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, e) a közalapítványok, a köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szervezetei f) a közszolgáltatást végző szervezetek, g) a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény), h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények, i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények, j) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak, k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók, l) a pártok, valamint m) az a)–l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervek jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani. (...) 8.§ Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt (...) r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
1
A Rendelet a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénynek a szolgáltatás igénybevételének szabadságáról szóló rendelkezésébe ütközik, valamint a 2006/123/EK irányelvet sérti, mely szerint: 52.§ Az 51. § a) pontja alkalmazásában korlátozó követelmény a szolgáltatási tevékenység megkezdésére való jogosultságra vagy a szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozóan jogszabályban vagy az alapján valamely szakmai szervezet szabályzatában előírt alábbi típusú követelmény: a) a szolgáltatási tevékenység mennyiségi vagy területi korlátozása, ideértve a szolgáltatást igénybe vevők száma vagy a szolgáltatók működési területe között megengedett legkisebb földrajzi távolság formájában meghatározott korlátozást is, b) a szolgáltató meghatározott jogi formában való működésére vonatkozó előírás, c) a szolgáltató gazdasági társaságban való részesedésszerzésére vonatkozó követelmény, d) egyéb, a szabályozott szakmák tekintetében külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényben vagy a valamely kötelező európai uniós jogi aktus végrehajtása céljából más jogszabályban meghatározottakon kívüli bármely olyan követelmény, amely az érintett szolgáltatási tevékenység folytatására való jogosultságot – a tevékenység sajátos természete alapján – bizonyos szolgáltatók számára tartja fenn, e) a Magyarország területén egynél több telephellyel való rendelkezésre vonatkozó tilalom, f) a szolgáltató alkalmazottainak minimális számát előíró követelmény, g) valamely szolgáltatási tevékenység tekintetében az alkalmazható legalacsonyabb vagy legmagasabb díjat meghatározó előírás, valamint h) az adott szolgáltatási tevékenységgel együtt egyéb szolgáltatások nyújtására vonatkozó kötelező előírás. Azt gondoljuk, hogy a növényvédőszereket gyártó, valamint a kereskedelmet bonyolító cégek szerves részét képezik a mezőgazdasági termelésnek Magyarországon és számos ponton kapcsolódnak ahhoz. A növényvédelem területén dolgozó kollegák - főleg az újonnan piacra kerülő hatóanyagok esetében – első sorban a gyártó cégek alkalmazottaitól kapnak információkat azok felhasználásával kapcsolatosan. Az engedély okiratban foglaltak ugyanis sokszor nem terjednek ki minden, felhasználás szempontjából fontos részletre. Ezeket az ismereteket a cég emberei személyes találkozókon, vagy a gyártó cégek által szervezett szakmai rendezvényeken, szabadföldi bemutatókon adják át a kollegáknak. Meglehetősen degradálónak találjuk azt, hogy a Rendelet ezeket a szakmai ismeretekkel rendelkező kollégákat alacsony minősítésű ügynöki kategóriába sorolja. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jogszabály által említett úgynevezett „független szaktanácsadók” is elsősorban őket keresik fel szakmai jellegű kérdéseikkel, ami azt jelenti, hogy mégsem teljesen függetlenek ezek a szaktanácsadók. A termelőkkel közvetlen kereskedelmet lebonyolító kereskedő cégek helyzete is meglehetősen speciális. Sok esetben finanszírozzák a termelőket a betakarításig, illetve a kiélezett piaci versenyben a termék mellé adott szaktanácsadással igyekeznek előnyhöz jutni a versenytársakkal szemben. Véleményünk szerint nagyon kevés aktív tagunk képes kizárólag szaktanácsadásból olyan jövedelemre szert tenni, amely fedezné az összes ezzel járó költséget, illetve biztos egzisztenciát tudna teremteni saját maga és családja részére. Szaktanácsadást végző tagjaink túlnyomó többsége ma főállás-, vagy saját gazdaság vezetése mellett végzi ezt a tevékenységet. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a gyártó cégek és a kereskedelemben dolgozó kollegák többsége ugyanúgy alkalmazotti státuszban vannak, mint a termelő cégekben tevékenykedő szakemberek és a jövedelmüket ugyanúgy szaktanácsadásból szeretnék kiegészíteni. Ugyanannyi idejük marad munkaidő után szaktanácsadói tevékenységet végezni, mint bármely más főállású kollegának. Elkeserítőnek találjuk azt, hogy munkahelyük alapján zárnak ki szakembereket a névjegyzékből, nem pedig elméleti, gyakorlati tudásuk alapján kerülhetnének oda be. Számításaink szerint a rendelet az aktív tagjaink minimum 25-30%- át zárta ki a névjegyzékből, mely által a piaci verseny is erősen korlátozva lett. Ez kinek jó? A termelőknek és a szakmánknak biztosan nem. A rendelet mesterségesen alakít ki egy „keresleti piacot”, ahonnan a szakma jelentős része ki van zárva a versenyből. Vannak olyan, a névjegyzékbe bekerült kollégák, akik pénzért árulják az aláírásukat. Megtehetik, hiszen viszonylag kevesen juthattak be a rendszerbe, a pályázni vágyó termelők száma pedig jelentős. Jóval több, mint ahányat tisztességesen tudna szaktanáccsal ellátni akár a teljes tagság. 2
A termelők egy jelentős részénél nincs másra szükség, csak az aláírásra, mivel több éves együttműködés eredményeként dolgozik a rendszerből kizárt kollégákkal. A szaktanácsadói státusz bizalmon alakul és ezt nem egy-két év alatt lehet megszerezni. Egyes, a névjegyzékbe bekerült kollégák 30-40 euró/ha összegért, érdemi munka nélkül írják alá a pályázati anyagot és kötnek színlelt szerződést a termelővel, míg a tényleges munkát az addig is ott tevékenykedő, rendszerből kizárt kolléga végzi. Érdemes lenne egy év után megnézni, hogy hány esetben egyezik meg a szaktanácsadó névjegyzékben szereplő személy, mint aláíró és a tényleges szaktanácsadást végző személye? Ezen dokumentációt aláírók tisztelettel kérjük a Vezetőséget, hogy a legközelebbi Küldött Közgyűlés napirendi pontjai közé felvenni szíveskedjen azt, hogy a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növény Orvosi Kamara lépéseket kezdeményezzen a megfelelő helyeken a rendelet módosítása ügyében. Kelt. Nyíregyházán, 2016. január ___
Név
Lakcím
Aláírás
3
Név
Lakcím
Aláírás
4
Név
Lakcím
Aláírás
5
6
