2009. március VI. évf. 1. szám

2009. március VI. évf. 1. szám

TARTALOM A VÁL SÁG KORÁ-

2

A 2008. év értékelése

2

Elkezdődött a hetényit templom tervezése

5

GYÜLEKEZETI SZÍNJÁTSZÓ KÖR ~ Az élet játéka

6

Timóteus csoport

8

Ökumenikus imahét

12

Gyülekezeti szilveszter

12

Ahogy a legkisebbek látják ~ gyermek-istentisztelet

13

Diakónia

14

Gyülekezetünk díjat ad ki

14

ELFELEJTETT SZAVAK Katolikus

15

Az iskolában és az óvodában Jézussal

ÁRA: 200 Ft mely összeggel a gyülekezetépítés céljait támogatja!

Sokat léptünk előre a diakónia szolgálatában is. Gyülekezetünk eltörölte a stólát, sőt végre nemcsak megszűnt az az egészen elfogadhatatlan gyakorlat, hogy a lelkész és a kántor anyagilag részesedik mások tragédiájából, hanem végre evangéliumi módon maga a gyülekezet adakozott és állt testvéri módon azok mellé, akik életük tragikus pillanatait kényszerültek átélni. 3. oldal

KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT AZ IGEHIRDETÉSRE! 8. oldal

Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy gyülekezet elkezd épülni, növekedni. Olyan hálás a szívem, amikor a gyermekistentiszteleti létszám 20 felett van, amikor a gyülekezeti teremben néhányan csak akkor tudnak leülni, amikor a gyerekek már átmentek a kisterembe, amikor a vendégváró istentiszteleten 10-20 pótszék sem elegendő. 5. oldal

GYÜLEKEZETI SZÍNJÁTSZÓ KÖR „ Immár hagyománnyá vált, hogy a református gyülekezet karácsonyi színdarabbal szólítja meg Méntelek közösségét. Örömünkre szolgált, hogy nemcsak a helybeliek, hanem Hetényegyházáról és Kecs-

A HITTANÓRA NEM „TANÓRA„ HANEM AJÁNDÉK 16. oldal

16

RÓLUNK ÍRTÁK (Petőfi Népe és Kecskeméti Lapok)

17

IFI

18

Gyökössy Endre: A boldogmondások

19

NYELVŐR ~ Nyelvromlás vagy élő nyelv?

20

RENDELŐ ~ A láz

22

Diploma és intelligencia

23

Hitmélyítő hét Hetényegyházán

24 25

Az angol nyelvi fordulatok átvétele és köznapivá válása (shopingolás, welness, parti, web, multi, parabola antenna stb.) jelent-e különbséget a rock and roll, twist, televízió, rádió vagy az autó, troli, omnibus, illetve a kapál, kaszál, puszta,

A VÁLSÁG MINT LEHETŐSÉG 2. oldal

munka, barát, király, megye, paraszt, ebéd, asztal, vacsora stb. szavakhoz képest – ez utóbbiak ugyanis szláv eredetű kifejezések. 20. oldal

Péntek délután. A legalkalmasabb időpont arra, hogy a barátnőimmel csavarogjak a városban és célpontba vegyünk Megrendelhető 29 egy jó kis kávézót, ahova beülhetünk melegedni, és a kért előadások dvd-n forró csokival a kezünkben kitárgyaljuk a héten velünk történt eseményeket. De én inkább az ifit választom:). Nagyon szeretek ide KÖNYVMOLY 30 járni, ez a kis közösség olyan nekem, mintha a második családom lenIstentiszteleti lekciók 32 ne. Jó barátokat szereztem itt, akikkel már olyan a kapcsolatom, hogy beosztása mindent meg tudunk beszélni egymással. DIPLOMA ÉS INTEL- De nemcsak a közösség jó. Én már csütörtök este arra gondolok, vajon LIGENCIA Mondom, írják milyen új ismeretekkel fogok gazdagodni, milyen új információkat kapok vagy adok. 18. oldal fel , hogy név, szak. Éppen folytatnám a sort, mire a kislány megMÁRCIUS 14-ÉN 10.00 ÓRAKOR szólal: ”Elnézést! Évszak?” Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze 2009. március. VI. évf. 1. szám a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem A MÉNTELEKI TEMPLOMBAN értette, hogy min...” 23. oldal Mennyei anyaméh

29

IMA- ÉS BÖJTNAP A NEMZETÉRT

A médiumok vezető hírei ma másról sem szólnak, mint a válságról. Összeomlóban van a pénzügyi világrendszer, és úgy tűnik, számos szokásunkat, elképzelésünket, álmunkat maga alá temeti. Ez valóban krízist jelent, hiszen annyi minden átalakul ebben a kialakulatlan világhelyzetben. Mégis érdemes lenne kicsit távolabbról megfigyelni, mi is történik valójában a dolgok mélyebb régióiban. végtelenségig. A pénz istenné vált… Az régi-új vallás – hasonlóan a Biblia Istenének szertartásaihoz – áldozati kultuszként jelent meg. Az ember hódolt és áldozatokat mutatott be. Így áldozta oda a pénz istenének egészséget, családját, idejét, vagy ami a legrettenetesebb, és – a bibliai idők tiltásaiból visszaköszönve az ókor világát nemkülönben jellemezte – gyermekeink életét. Valódi áldozati kultusz volt ez. De az istenség, amely annyi mindent ígért, elmaradt szép ígéreteinek teljesítésével. Mindent ígért, (valljuk meg) sokat is adott, de végül elvette (elveszi) még azt is, ami előtte a birtokunkban volt. A pénz istene imádatának – mint minden teológiának – sajátos etikája, erkölcstana van. Ebben a kultuszban az én szerepe kerül középpontba. Ezzel párhuzamosan leértékelődött a másik fontossága, lassanként megszűntek azok az értékeke, amelyek a keresztyénség évezredes jelenlétében megerősödhettek Európában, a szolidaritás, a felebaráti szeretet, a hivatástudat (szemben pl. a pénzkereseti lehetőséggel), a közösség fontossága, a szeretet gyakorlása, az ember életének abszolút értéke stb. Különös változás, hogy az értékek a tapasztalhatón túli (transzcendens) világból folytatás a 9. oldalon

Egy posztmodern isten bálványszobrának leomlása Ha keresztyén szemmel tekintünk a mosatni széthulló világra több figyelemre méltó következtetést is megfogalmazhatunk. Először is tekintsük meg mi is tartotta össze ezt a világkorszakot, amelynek végéhez értünk! Két szóval jellemezhetjük legjobban ezt az időszakot, amely az egész világot átalakított: a pénz uralma és a fogyasztás mindenek fölött állósága. Valójában ugyanannak a jelenségnek lehetünk tanúi mindkét esetben, az egyik törvényszerűen következik a másikból. Ám ha tüzetesebben megvizsgáljuk a kettő kapcsolatát, és megfigyeljük, hogyan jelenik meg az egyik és a másik a mindennapokban, különös felismerésre tehetünk szert. A posztmodern ember valójában ugyanazt várja a pénztől, mint az emberiség kultúrájának és kultuszának történelmében Istentől vagy az istenektől. Mire kell gondolnunk? A pénztől vártuk a jövőnket, a biztonságunkat, az egészségünket, a kapcsolatainkat, az elfogadhatóságunkat, a küldetésünket, álmaink megvalósulását, elfogadottságunkat, pénzünkkel váltottuk ki (meg) magunkat különböző büntetőjogi esetekben, ez adott súlyt a szavunknak, ezzel lehetett szert tenni különböző pozíciókra… és még sorolhatnánk a sort

A 2008. év értékelése Amikor visszatekintünk a 2008. esztendőre több fontos említésre méltó eseményre gondolhatunk jó érzéssel, melyek gyülekezetünk életének meghatározó eseményeivé váltak. Gyülekezetünk lelki élete Mindenképpen kiemelkedő az, ahogyan gyülekezetünk ...ez azt jelenti, mintha vasárközössége erősödött, fejlődött. Leginkább talán ez a bibliamindenki órák látogatottságában és aktivitásában volt megpillantható. n a p o n k é n t Bár nem heti rendszerességű jelenség, de nem volt ritka a (gyermek, nyugdíjas és középGyülekezeti bibliaórán a 25-30-as létszám. A Nyugdíjasok bibliaórája Hamar Norbert vezetésével jelentősen megerősöd- korú) fejenként 900-1.000 Fthetett, 12-16 fős alkalmakká váltak. Beindulhatott az Ifi is, ot tenne a perselybe. amely jelenleg kisebb létszámú, ám annál aktívabb és jó hangulatúbb közösség. Meghatározó gyülekezetünk együttműködésében és szolgálatában az istentiszteleteken történő közös szolgálat is. Hetényben egy-egy istentiszteleten olykor 5-6 szolgáló is van, de Ménteleken sem csak a lelkész áll ki az úrasztalához. Ma már az lenne furcsa, ha vasárnaponként csak a lelkipásztor lenne látható a gyülekezet előtt. A liturgia 2

2009. március. VI. évf. 1. szám

szolgálatában résztvevők képzése tovább folytatódik, de említést érdemel a hirdetés, az ének és a zenei szolgálatok, az iratterjesztés, a pénzügyi beszámolók és a diakónia hirdetései is. Jelzésértékű volt a gyülekezeti családos hétre jelentkezők mintegy 70 fős létszáma, és ehhez kapcsolódóan a többhónapos bibliaórai tanulmányok aktivitása, amelyekkel készültünk arra, hogy augusztusban egy héten keresztül a legérdekesebb teológiai kérdésekkel foglalkozzunk interaktív módon (pl. ki alakította ki a Biblia sorrendjét, mit jelen a Szentháromság, Istene Jézus, mit jelent a megtérés – ezt ki is próbálhattuk –, végül hogy mit tanít a Biblia az úrvacsoráról). Sokat léptünk előre a diakónia szolgálatában is. Gyülekezetünk eltörölte a stólát, sőt végre nemcsak megszűnt az az egészen elfogadhatatlan gyakorlat, hogy a lelkész és a kántor anyagilag részesedik mások tragédiájából, hanem végre evangéliumi módon maga a gyülekezet adakozott és állt testvéri módon azok mellé, akik életük tragikus pillanatait kényszerültek átélni. De ugyanez a felelős szeretet jelent meg a karácsonyi verbőci ajándékok elkészítésében, és más kisebb volumenű diakóniai szolgálatban is. Többen is elindulhattak Jézus Krisztus felé, és csatlakozhattak gyülekezetünk közösségéhez a vendégváró istentiszteletek során, vagy éppen lehetett belső imádságuk és belülről felfelé figyelésük pillanata a barangoló istentisztelet. Gyülekezetünk kezdeményezésére elindulhatott a Bibliaiskola – ez alkalommal – három gyülekezet szervezésében, az izsáki és helvéciai testvérekkel közösen. Bár erről ritkán hallhat tájékoztatást a gyülekezet, mert ezek szigorúan bizalmas légkörben történnek, de jelentősen megnövekedett a lelkipásztorral történő lelkigondozói beszélgetések igénye és száma. Minden héten van több olyan lelkigondozói beszélgetés, amelyen életvezetési, hitéleti kérdésekre keresünk közösen válaszokat, de bizony előfordul, amikor egy nap 4-5 ilyen ülésre kerül sor. Kiemelkedő lehetett ebben az évben is a gyerekek közötti szolgálat. A hittanórákon folyamatosan növekszik a gyermeklétszám Hamarné Csorba Etelka szolgálatában, Ménteleken elindulhatott az óvodai hittan. A gyerek-istentiszteleteken bizony ma már nem ritka a 15-20 fő körüli létszám, ami a helyiségek szűkössége miatt külön gondot jelent a munkatársaknak. De az Ifi is készül szolgálatára: előkészületben van a kisebbek ifjúsági alkalma is. Gyülekezetépítés A gyülekezetépítés mindenkori alapvető dilemmája, hogy kell-e változtatni a megszokottakhoz képest, és ha igen, mit, milyen mértékben, milyen időzítéssel. Pár évvel ezelőtt még azt kellett megfogalmaznunk, amikor összevetettük a bevételeket és a kiadásokat, hogy ha mindent változtatás nélkül csinálunk tovább, gyülekezetünk mintegy 2 éven belül fizetésképtelenné válik. Azt, hogy tavaly Gömörben a stratégia többnapos értékelése során már láthattuk az „alagút végét”, olyan isteni csodaként élhettük meg többen, amely egyrészt hálára adott okot, másrészt több felelősséggel töltött el minket. A mögöttünk álló folyamatot értékelve a lelkipásztor számára az a felismerés erősödik meg ismét, hogy egy gyülekezet életét hiába akarja egy ember vagy néhány lelkipásztor a legjobb szándékkal is kézbe venni, Isten kezében elsődlegesen maga a gyülekezet az eszköz a változáshoz és változtatáshoz, amelyre számtalan bibliai példát találunk. Tavaly fontos új csapásokat kezdtünk kitaposni, amelyek inkább csak a jövőben realizálódnak. De így alakítottuk ki – most még csak elvben – a gyülekezet „missziói gyűrűjét”, azaz azokat a hidat képező szolgálatokat, amellyel a gyülekezetünktől távol élők előtt is felmutathatjuk azokat az értékeket, amelyek bennünket is erősítenek. Így fogalmazódott meg terveink között már az év elején az ONKOHELP csoport elindítása, a Raiffeisen csoport gondolata, és a szenvedélybetegek hozzátartozóit támogató csoport megszervezése. A folyamatban új, nem várt fordulat, hogy dr. Szűcs Attila professzor úr felajánlott gyülekezetünknek egy általa működtetett alapítványt, amely a fenti célok megvalósításának kitűnő eszköze lehet. Legfontosabb rendezvényeink A tavalyi pünkösdhétfő örömteli esemény lehetett. Több mint 200 fő vett részt rajta. A szabadtéri istentisztelet, a sokféle program (családos szabadtéri játékok, szabadtéri koncert, a Nyíri erdő bejárása stb.) és a közös ebéd a közösségépítés és a feltöltődés lehetősége volt sokaknak. Az augusztusi ökumenikus istentiszteleten már Földi Tibor az új ménteleki plébános szolgált. A katolikus és református igehirdetések sokak számára képeztek megható egységet és ma is fel-felelevenedő igei üzenetet. Novemberben rendeztük meg a Függőjátszma konferenciát, gyülekezetünk országos szakmai rendezvényét, amely a szenvedélybetegségek spiritualitásával foglalkozott. A rendezvényre 400 regisztráció érkezett be, de a helyszínen csak 300 főt tudtunk fogadni. A médiumok nagyszámban foglalkoztak a konferenciával, így nemcsak a helyi sajtóorgánumok adtak tudósítást arról, hanem a Kossuth Rádió és az m1 televízió is. A konferencia egyfelől megmutathatta gyülekezetünk közösségi erejét és szolgálatának magas színvonalát a kívülállók számára, másfelől rendkívül izgalmas és valódi párbeszédet folytathatott az értelmiséggel. A karácsonyi – ma már hagyományos – gyülekezeti színdarabunk 200 fős érdeklődésre tett szert a ménteleki iskola tornatermében. A közel egyórás darab hol megnevettette, hol megkönnyeztette a jelenlévő gyermekeket és felnőtteket. Sokak egybehangzó véleménye volt, hogy gyülekezetünk színjátszó köre sokat adott az érdeklődő családoknak karácsonyi ajándékként. 3


Fontos és örömteli esemény volt a gyülekezeti szilveszter, ahol a vidámság, a közösség, a paródiák, az Istenre figyelés és visszatekintés egyaránt része volt az elmúlt év lezárásának és az újesztendő elkezdésének. Beruházások A 2008-as esztendő is adott lehetőséget a lelki építkezésen túl néhány komolyabb beruházásra is. Megtörtént a hetényi gyülekezeti ház belső felújítása, amely csak februárban fejeződhet be teljesen, amikor az elmaradt munkák és a korrekcióra szoruló korábbi tevékenységek végére érünk. Elkezdődött a ménteleki parókia felújítása. A 2009. évben ennek első ütemét már át is vesszük. Külön öröm lehetett a ménteleki templomban kialakított baba-mama és gyermek-istentiszteleti helyiség átvétele, amit már birtokba is vettek a gyermekek, valamint a kismamák. Hamar Norbert vezetésével megkezdődött a hetényi templom építésének előkészítése. A gyülekezetrész nem kevés anyagi áldozatot vállalt a templomépítés ügyéért. Zilahi Kálmán szervezőmunkája és sokak segítsége révén orgona kerülhetett a ménteleki templomba.

20 08

20 06

20 04

20 02

20 00

19 97

19 93

19 91

19 89

19 87

19 85

Pénzügyi folyamatok Az idei év több meglepetést is hozott a pénzügyi életünkben. Soha még a gyülekezetünk költségvetése nem rúgott olyan összegre, mint tavaly. A teljes éves pénzforgalmunk jóval meghaladta a 10 millió forintot. Ebből a különböző programjaink pályázati támogatása (gyülekezeti hét, építkezés, Függőjátszma, orgona, hangosítás stb.) nem egész 7 millió forint volt. De ami a gyülekezetépítés szempontjából legfontosabb adat, az a gyülekezeti tagok saját belső adakozása, amely összességében meghaladta a 3,6 millió forintot! Ebben persze minden adomány benne van. Ám ha ezt lebontjuk, és vasárnaponként átlag 80 fővel számolunk az istentiszteleteken, ez azt jelenti, mintha vasárnaponként mindenki (gyermek, nyugdíjas és középkorú) fejenként 900-1.000 Ft-ot tenne a perselybe. Láthatóan a gyülekezet terheinek legnaBevétel gyobb részét azok veszik magukra, akik borítékos adakozást vállaltak. A borítékosan adakozók havonta változó mértékű adomá14000000 nyokat vállalnak 5 és 12 ezer Ft között. A 12000000 két gyülekezetrészben arányosan oszlanak 10000000 meg borítékos adakozásból származó bevételek és az összesített adatok is, de pl. a per8000000 selypénz majdnem forintra ugyanannyi! Ez 6000000 idén azt jelenti, hogy az összes bevételünk 4000000 lehetővé teszi pl. a rászoruló testvéreinkről 2000000 való komolyabb gondoskodás lehetőségét, nagyobb költségigényű szolgálatok beindí0 tását vagy hosszabb távú (pl. energiatakarékos) beruházások megtételét. Anyakönyvi adatok Kifejezetten arra törekszünk, hogy értékek mentén éljük a gyülekezeti életünket, ezért a statisztikai mutatóink eltérő súlyúak, mint ahogy azt más gyülekezetben értékelni szokták. Így például a konfirmáció számának csökkenését előre jelezhetővé tette a gyülekezet évtizedes demográfiai változása, amelyet igyekeztünk nem a statisztikák kedvező számadataival orvosolni. Az, hogy a fiatalok számára is érthető és elfogadható értékeket sikerült felmutatni, ez még nem jelentette az anyakönyvi adatok jelentős változását, de itt létüket mindenképpen. Ez együtt jár azzal, hogy akik konfirmálnak, bár számban kevesebben voltak, életükben viszont ez minőségi változást is jelentett. Az idén – többségében felnőttként – konfirmációk (Darányi Kriszta, Tóth Kása Saci, Nyíri Gyuri, Perényi Judit) mind komoly és megalapozott bizonyságtételek voltak, amelyek nemcsak valódi eszközei lehettek az Isten dicsőítésének, hanem mi magunk is meríthettünk hitükből. A tapasztalatok alapján megerősödtünk abban, hogy a konfirmációban nem célszerű az Isten és emberek előtti fogadalom súlyát leértékelni, és egyegy utazásért, kerékpárért, nagyszülői szelíd presszióért vagy egy szép családi vacsoraért annak valódi értékét odaáldozni. Az, hogy igyekszünk hangsúlyt fektetni a keresztelés súlyának komolyan vételére, azt is eredményezte, hogy többen lehettek, akik felismerték a keresztelés valódi értelmét. Természetesen voltak többen, akik őszintén elmondták, hogy az ő értékrendjükben nem az Ige üzenete, nem a gyülekezet közösségi élete, illetve értékei vagy a spirituális keresésükben talált válaszok hozták közénk, hanem a családi élet egy meghitt eseményének „tartozéka” a templomi szertartás. Ezekkel a barátainkkal igyekeztünk megértetni, hogy ez a szemlélet nem egyezik a gyülekezetünkben felismert bibliai értékekkel, így őket olyan gyülekezetekhez segítettük tovább, amelynek erősségei közé inkább tartozik az a gondolat, hogy a keresztyén értékek nélkül élő embereket – ha csak formális, statisztikai értelemben is, de – valamilyen szinten beemelje a református egyház keretei közé. Kifejezetten örömteli tapasztalat volt tavaly, hogy a kecskeméti gyülekezetben egyre több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy a törvényeknek megfelelően jelzik, ha a gyülekezet területéről kereszteléssel vagy temetéssel kapcsolatban keresik meg az ottani lelkészi hivatalt. Azzal a reménnyel vagyunk, hogy a jövőben ez a változás kiterjed majd refis fiataljaink a konfirmációval és a kötelező istentiszteletekkel kapcsolatos teljességgel értelmezhetetlen kötelezettségére is, és megjelenik az első ilyen visszajelzés a gyülekezet területéről érkező házasságkötési kérések esetében ugyanúgy. Ez azért fontos, mert ma még mindig vannak többen, akik az évtizedes berögződések révén nem pusztán az egyszeri, formális vallásosság lehetőségét ke4


resik, mégis abban a tévhitben erősödnek meg, hogy gyülekezetünk a kecskeméti gyülekezet „fiókszervezete”. Fontosnak tartjuk, hogy ezeknek a barátainknak felmutathassuk a vigasztalásban, életük örömünnepében, illetve az ünnepek és vasárnapok alkalmával azt az igei üzenetet, amely a legtöbbek előtt a gyülekezetünk közösségi életének megismerésével válik felismerhetővé. 2008-ban hét alkalommal kellett megállnunk ravatal mellett. Így kellett elengednünk Sovics Pálné Tormási Eszter kezét, és szorosabban fognunk szeretteiét – különösen Peszmetné Zsuzsáét. Talán a gyülekezet egésze számára a legmegrendítőbb gyászesemény az időközben testvérünkké lett barátunk, Sági István elengedése volt, akit Szalkszentmártonban kísértünk utolsó útjára. A szomorúságban talán még fényesebb lehetőség volt a vigasztalás közös keresése a gyülekezet szélesebb értelemben vett családi közösségében. Feremczi Zolátn ~ lelkipásztor

Elkezdődött a hetényi templom tervezése Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy gyülekezet elkezd épülni, növekedni. Olyan hálás a szívem, amikor a gyermek-istentiszteleti létszám 20 felett van, amikor a gyülekezeti teremben néhányan csak akkor tudnak leülni, amikor a gyerekek már átmentek a kisterembe, amikor a vendégváró istentiszteleten 10-20 pótszék sem elegendő. És milyen jó, hogy minden vasárnap ott vannak a kismamák közöttünk, még akkor is, ha számukra egy babamama helyiség tudná csak biztosítani azt, hogy miközben a kihangosított szobában hallgathatják az igehirdetést, nem kellene csitítgatniuk kisbabájukat, akit éppen tisztába kellene tenni, vagy éppen meg kellene szoptatni. Kinőttük a gyülekezeti házunkat? Igen kinőttük, és reménységünk szerint néhány éven belül feltétlenül szükségünk lesz arra, hogy ne a jelenlegi falaink közé legyünk bezárva, hanem új falak között tovább növekedhessünk. Hiszem, hogy az az Úr, aki az eddigi növekedést adta, segíteni fog abban is, hogy templomot építhessünk. 2007 szeptemberében a gyülekezetünk áldozatvállaló tagjai elkezdték az adakozást a templom javára, és hónaprólhónapra gyűlt az összeg a templombankók vásárlása révén. Már több mint 800 000 forintunk van. Ez már elegendő ahhoz, hogy elkezdjük a tervezést, és ha Isten segít bennünket, az év végére engedélyes tervvel rendelkezünk. Azt szeretnénk, hogy már a tervezési időszakban is minél többen vegyenek részt, és segítsék ötleteikkel, észrevételeikkel, javaslataikkal a munkálatokat.

A jelenlegi gyülekezeti házunkat nem akarjuk lebontani, hanem ahhoz szeretnénk hozzáépíteni, és majd úgy átalakítani, illetve felújítani, hogy az a legcélszerűbb legyen. A gyülekezet igényeinek felmérése, pontos leírása. Milyen, és mekkora helyiségekre van szükségünk. A realitás talaján szeretnénk maradni, (120 fős gyülekezetben gondolkodunk.) Az igények felmérését, és összehangolását egy templombizottság végezze, amelyet a presbitérium válasszon. Határidő: 2009. január 31. Felelős: a presbitérium Tervpályázat kiírása előtervek készítésére. 3-5 építész, akik erre a feladatra önként és díjmentesen vállalkoznak, készítsenek előtervet, vázlatokat, (látványterv, alaprajzi terv, az építés, és átalakítás ütemezése, megközelítő pontosságú költségvetés stb.) Határidők: Pályázatkiírás: 2009. március. Felelős: Templombizottság A jeligés pályázatok beadási határideje: 2009. május A beérkezett előtervek elbírálása. A terveket a gyülekezeten belül közszemlére állítjuk ki, hogy minél többen megismerhessék, és véleményt mondhassanak róla. Templombankót fizető testvéreink szavazatai alapján, a

Az alábbiakban leírom, hogy hogyan gondoljuk elvégezni a tervezés folyamatát. Annyit már tudunk, hogy az önkormányzat támogatja elképzeléseinket. A telkünk alkalmas templomépítésre, sőt kívánatos is lenne, hogy Hetényegyháza központjában egy olyan épületegyüttes álljon, amely túl azon, hogy gyülekezetünk hités közösségi életét szolgálja, a település meghatározó építménye legyen. Ezért is fontos, hogy a tervezés minden lépése egyetértésen, és alapos meggondoláson alapuljon. Még egy dolog, amivel a tervezés előtt egyet kell értenünk.

5


Templombizottság tesz javaslatot a rangsorolásra. Ezt kö- pályázhatunk építési támogatásokra. vetően szeretetvendégség keretén belül a gyülekezet egészének közösségében, mindenki véleményének figyelembe Kedves Testvérek! vételével döntünk a megbízásról. Határidő: 2009. június. A hetényi templomtervezésnek elindításával egy régóta dédelgetett álmunk megvalósítása irányába tehetjük meg az Az építési tervek megrendelése: a lehetőséget a legjobb első lépéseket. előtervet készítő építész kapja meg. Tudnunk kell azt, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell Határidő: 2009. június-július tennünk ahhoz, hogy terveink valóra válhassanak. Tegyük Felelős: lelkipásztor, és gondnok ezt hittel, reménységgel, és szeretettel az Úr kezébe téve, tudva azt, hogyha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak Az építési tervek elkészítése, és engedélyeztetése annak építői. Határidő: 2009. október-november. Hordozzuk terveinket imádságban, hogy közösen tapaszFelelős: a megbízott építész, lelkipásztor, és gondnok. talhassuk meg az Úr vezetését, hogy együtt tudjunk munkálkodni közösségünk javára, és az Isten dicsőségére. A kivitelezés megkezdése előtt az anyagi forrásokat kell Ő legyen a mi gyülekezetünk Őriző Pásztora. majd megteremteni. Ezért kérjük, hogy a templombankó Hamar Norbert ~ gondnok fizetését ne hagyjuk abba, mert csak önerő felmutatásával

Immár hagyománnyá vált, hogy a református gyülekezet karácsonyi színdarabbal szólítja meg Méntelek közösségét. Örömünkre szolgált, hogy nemcsak a helybeliek, hanem Hetényegyházáról és Kecskemétről is megtiszteltek bennünket az előadás megtekintésével. Ősszel ismét elkezdtük a próbákat. Elárulok egy pár kulisszatitkot. Ez alkalommal más módszerrel veselkedtünk neki a darab tanulásának. Ferenczi Zoltán lelkipásztor, egy "profi" rendező személyében, elsősorban légzésgyakorlatokat, beszédtechnikát tanított, ami szokatlan volt az amatőr kis színjátszókörünk számára. Másodsorban meg kellett ismernünk a szerepünk énjét, ami néha nem volt egyszerű feladat.Viszont, bizton állítom, hogy az előadáson már mindenki teljes beleéléssel el tudta játszani a szerepét. Azt hiszem, a szereplők nevében írhatom, hogy izgalommal vártuk az előadás estéjét, és öröm volt látni, hogy idén is megtelt az iskola tornaterme kicsikkel és nagyokkal. Reméljük, hogy Serbán Csilla sikerült átadnunk a színdarab mondanivalóját, miszerint örülnünk kell mindennek, ami körül(Polly néni szerepében) vesz bennünket, örülni egymás szeretetének. Örülni az életnek. Ebben a hideg-rideg világban, amit sajnos mi emberek teszünk azzá, annyira el tudjuk játszani a szeretetlenséget, az agresszivitást, a nem egymásra figyelést. Igen, ez is egyfajta játék. De ugyanúgy játszhatjuk az élet örömteli játékát. Próbáljuk meg, és meglátjátok nem is annyira nehéz. Sikerülni fog! Csak akarnunk kell! Hálásak vagyunk a közönségnek, és köszönettel tartozunk, hogy velünk együtt átélték egy kislány örömteli játékának gyümölcsét, aki még a felnőttek érzéseit is meg tudta változtatni.Köszönet a közönség jelenlétéért. Köszönet a tapsokért. Drága Mennyei Atyánk ismét megmutatta végtelen szeretetét, és hogy van humorérzéke. A karácsonyi színdarab egy tökéletes kis premier No. 1-es előadás volt, természetesen profi szereplőkkel és szereposztással, na meg rendezővel. Kis gyülekezetünk ismét nagyot alakított ezzel a színdarabbal. Nekem, és – ahogyan láttam, bár nem őket figyeltem, inkább hallottam – a többi nézőnek is rendkívül tetszett a műsor. A vidám "cserfes kislány", Pollyanna, valami csuda jó dolgot adott, tett velünk. És a "kötelesség" nagynéni!? Hát igen, így formál, alakít bennünket Isten a mindennapjainkban. Én nem tudom, hogy kinek az érdeme, de nagyon jól el voltak osztva a szerepek, mindenki hozta a saját stílusát. Bevallom, nem mindenkit ismertem fel az első percekben, amikor ment a színdarab, de abban a pillanatban, amikor rájöttem, hogy ki az "eredeti" szereplő, jót kuncogtam magamban. Szuper volt. A premier előadásokat követni szokták a rendszeres időszakonként leadott ismétlődő előadások. Én szívesen megnézném még egyszer. Bár megvan DVD-n, de az eredeti, az mégis más. Annak más hangulata van. És különben is. A gyülekezetben, a gyülekezet tagjainak a szívében egész évben karácsony van, úgyhogy bármikor elő lehetne újra adni a színdarabot. Itthon éppen beszélgettünk Judit lányommal, hogy az idén mi is szívesen vennénk, ha kapnánk egy kis szerepet. Csak egy kicsit, egyelőre, és ha lehet, nekem némát, mert az izga6

Perényiné Karádi Mária


lomtól biztosan nem tudnék megszólalni. Ezért minden egyes szereplőt becsülök is, mert meg mertek szólalni. Szólalni! Ez annál sokkal több volt: szórakoztatni, játszani, és játszva tanítani! Nagyon ügyes volt a rendező és a ruhatervező. Tökéletes harmóniában volt minden. És Drága Mennyei Atyánk adott nekünk látást, hogy meglássuk ezt a csodálatos színdarabot, És Drága Mennyei Atyánk adott nekünk hallást, hogy meghalljuk ennek a csodálatos színdarabnak az üzenetét, És Drága Mennyei Atyánk adott nekünk ajkat, mellyel kifejezhetjük hálánkat, amiért látunk és hallunk! Köszönöm. „Jaj, Gyurikám, nem csak így karácsonykor, hanem minden évszakban kellene egy ilyen színdarabot rendezni!” Ezekkel a szavakkal hálálta meg Orlovné Erzsike néni az előadás végén az élményt, ami valóban csodálatos volt. Ezeket a szavakat most elsősorban azok kedvéért idézem fel, akik heteken át tartó nagyon kemény, ám annál jó kedvűbb próbák tucatjaival készültek a december 23-i előadásra. Nehéz eldönteni, hogy nézőként vagy szereplőként okoz-e nagyobb élményt egy ilyen előadás. Annyi biztos, Orlovné Erzsike néni kérésének nemigen tudnánk eleget tenni, hiszen akkor annak a húszegynéhány embernek, aki részt vett a munkában, az év minden hetében több alkalommal is próbákra kellene járni. És valljuk be azért a végére nagyon elfáradt mindenki. De a katarzis, amihez a sok-sok lelkes néző juttatta a szereplőket, végül minden fáradságért, idegeskedésért kárpótol. Azt sem szégyen bevallani, hogy ez egyfajta csapatépítésről is szól. Egy gyülekezet közössége mutatja be egy színdarabon keresztül a tenni akarását, elszántságát, demonstrálja, hogy igen, vannak még emberek, akik számára a karácsony és az azt megelőző hetek nem, vagy legalábbis nem CSAK a vásárlásról szólnak. Ennek a kis csapatnak mindegy, hogy színdarab vagy konferencia, bármit képesek megszervezni, megrendezni. Szeleczki István barátom jut eszembe, aki gyakran idézte Minarik Edét: kell egy jó csapat. Bizony kell. És kellenek a nézők is. Hiszen a jó csapat ereje, küzdőképessége bizony a nézők segítségével tud igazán kiteljesedni. Bevallom én magam alig vettem részt a próbákon, ennek az írásnak az elején feltett kérdést is bátran feltehetem: én igen, a szereplők nem. Ők a próbákon is szereplők voltak, én néző. Falu György Én csak az előadáson lettem igazán egy csekélyke résztvevője az eseményeknek, de a próbáönkormányzati képviselő kon végig kicsit kívülállónak éreztem magam. Ne gondoljon senki valamiféle sértődöttségre, mellőzöttségre vagy ilyesmi. Egyszerűen csak a lámpákat kellett kezelnem. De amikor kezdtek a nézők gyülekezni, bizony nekem is jól esett Lajos barátunk szíverősítője, pedig aztán nekem tényleg egy hangot sem kellett kimondani. És ahogy telt a nézőtér, egyre jobban lehetett érezni azt az erőt, amit a sok ember jelenléte, s ezáltal szeretete adott át a szereplőknek. Szinte kézzelfogható volt, tapintható az a figyelem, az a várakozás, ahogyan a dugig telt tornateremben összegyűlt méntelekiek, hetényiek várták az előadást. Bizony minden szereplőnek óriási erőt adott ez. Olyan frappánsan ugrottak át a bakikon, léptek túl kimaradt mondatokon, mintha legalábbis végig így gyakorolták volna. Én csak tudom, vagy hatszor láttam az előadást. Soha ilyen jól, mint a nézők előtt nem sikerült. Ez a nézők ereje. Ez a közösség ereje, amikor emberek pusztán azzal, hogy eljönnek a karácsonyi lázas készülődés közepette, és a szenteste előestjén megnézik a darabot képesek csodát tenni egy maroknyi lelkes amatőr színjátszóval. Azt hiszem ennél többet egyetlen közösség sem adhat tagjainak: a szereplők a nézőknek, a nézők a szereplőknek. Csodálatos volt ott ezt átélni, felejthetetlen élmény! Hogy a darab mondanivalójához hű legyek,: Milyen jó, hogy már csak 312-t kell aludni, hogy újra részesei lehessünk ennek a csodálatos élménynek. Ajándékba kaptam ezt a könyvet Nagy Erika koleganőmtől. Jó szívvel ajánlom olvasásra azoknak is, akik látták a belőle készült kis színdarabunkat, s azoknak is, akik nem. Azokban az időkben játszódik, B. Kisné Edit mikor nem volt könnyű az élet… most sem az. Volt persze sok gazdag ember is, közü(MIlly szerepében) lük néhány megkeseredett, látszatra törekvő, őszintétlen, magánytól szenvedő. Ebbe a közegbe csöppen bele egy kislány, akit félárvaként református lelkész édesapja nevelt, nagy szegénységben, de élő hittel, áldozatos szeretettel, amíg ő is meg nem halt. A kislány fájdalmát, szomorúságát, csak a szülői örökség tudta gyógyítani. Ha fényes kastélyt, s sok pénzt hagytak volna rá, nem tudjuk hogyan, de valószínű másképp alakult volna a kislány élete. De nem azt kapta a szüleitől ajándékba, hanem istenszeretetet, őszinteséget, vidámságot, a mindennapokban megélt hitet, felebaráti szeretetet. Ezekkel a tarsolyában indult Pollyanna az ismeretlenbe. Ahhoz a nagynénihez, akit addig sose látott. Polly néni KÖTELESSÉGBŐL, meg azért, nehogy rosszat gondoljanak róla az emberek, befogadja a kislányt. A hölgy a büszkeség, a makulátlanság, s a megkeseredettség megtestesítője. A kislány két dologgal zavarja meg nagyon, s zökkenti ki a nagyságát bejáratott életéből. Az álarcok mögé látva, rájön, hogy a nagynéni valójában kedves, ezért megszereti, annak ellenére, hogy Polly néni csak parancsolgat, s ha véletlen valami kedvezőt tesz a kislánynak, sosem felejti el hozzátenni egykedvű arckifejezéssel, ez a kötelességem. Kedvenc mondatom a könyvből: „De Pollynéni, nem találhatnánk valamit ebben a 7


szerencsétlen kötelességhistóriában, aminek örülni tudnék?” A kislány mindig azt mondja, amit gondol, lát, érez. Az egyenes beszéd és a nevetés, vidámság szintén nem megszokott a nagynéni köreiben, a tiszta szeretet mellett ez az, ami segít leleplezni szerepjátékát önmaga előtt is. Ahogy fokozatosan hullik le az álarc, s kerül előtérbe az esendő, korántsem tökéletes, de őszintébb, nevetni, szeretni, játszani tudó nagynéni énje, alakul át kapcsolatuk kölcsönös szeretetkapcsolattá. Ahogyan Polly néni látszat énje fájdalmasan, de új utakat felfedezve kezd összetörni, úgy talál vissza régi szerelméhez is. Eközben a városka több lakóját felkeresi Pollyanna, életükbe bepillantva sokszor csak kérdez, jókat kérdez. A beszélgetés, örüljünk játék többeknek elgondolkodtató. Mi felnőttek sokszor már meg se látjuk, észre se vesszük, vagy nem akarjuk, ami egy gyermek számára még kézenfekvő. A tanulságos történet kibontakozása közben érdekes élethelyzetekkel, kedves humorral találkoztunk. Ezért választottuk ezt a regényt karácsonyi színdarabunk alapjául. Köszönöm minden szereplőnek, s technikai munkatársnak a jó hangulatú együttműködést, külön megköszönve Ferencziné Csillának azt, hogy a legnehezebb feladatot örömmel, jókedvvel felvállalta, nagyon ügyesen megoldotta. Olyan jól, hogy többünknek az volt az érzése, ez őrá íródott.

Mikor játszik az ember? Erre a kérdésre az egyik kedvenc idézetemmel válaszolok: „ Az ember csak akkor játszik, ha a szó teljes értelmében ember, és csak akkor teljes ember, ha játszik” (Schiller) Karácsonykor Ménteleken olyan embereket láttam, akik nemcsak maguknak játszottak, hanem másokkal együtt a gyerekeknek és felnőtteknek is. Egyszerűen és nagyszerűen játszani tanítottak bennünket. Eleanor Porter Az élet játéka című könyve ihlette azt a színdarabot, amit ajándékba kaptunk a színészektől. Ez az este csupa játék volt. A színészek játéka és az öröm játéka. Mi is az az örömjáték? Erre a legpontosabb választ az írónőtől idézem. „Polyanna összeráncolt homlokkal gondolkodott. - Igaza van, Nancy-jelentette ki végül. Játszottam, de nem is vettem észre, hogy játszom. Az ember, ha belejön, sokszor van vele így. Annyira megszoktam már, hogy mindig keresek valamit, aminek örülhetek. És higgye el, legtöbbször sikerül is. Csak éppen türelem kell hozzá.” Ajándékba kaptam ezt az estét. Újra megtanultam, hogy mindenben van valami jó és szép. Az az izgalmas benne, hogy keresni kell. Néha annyira elbújik, hogy meg is feledkezem róla. Ezért én szívesen megnézném többször is ezt a darabot, nehogy elvesszen ez a jó játék. Köszönöm ezt a csodás estét! Hálás vagyok mindenkinek, akinek része volt ebben az ünnepben. Nagy Erika

KÉSZÜLJÜNK EGYÜTT AZ IGEHIRDETÉSRE! Timóteus csoport Mit kell tenni? A héten olvasd el előre a vasárnapi lekciót. Ezt érdemes figyelmes, elemző módon tenni! Jelenleg hárm feladatot kell teljesíteni: 1) meg kell fogalmazni a felolvasott rész üzenetét a lehető legtömörebb mondatban; 2) meg kell fogalmazni egy érdekes problémát (nehezen érthető részt, különös, látszólagos ellentmondást, kortörténeti ismereteket kívánó szövegrészeket stb.), amire jó volna választ kapni az igehirdetésben, 3) indokolni kell, miért fontos a kérdés feltevése. Mindezt legkésőbb péntek estig küldd el „Timóteus” megjelöléssel e-mailen ([email protected]). Az elküldött levelekre igyekszem részletesebben is visszajelezni. A legjobb legizgalmasabb gondolatok, kérdésfelvetések, problémák megjelennek a vasárnapi igehirdetésben is. A készülés során érdemes lehet többféle bibliafordítást használni (pl. Károli-fordítás, újfordítás, római katolikus fordítás stb. Akik igazán szeretnének elmélyedni a bibliatanulmányozásban, azok szövegmagyarázattal (kommentár) is felszerelkezhetnek. Az Interneten, antikváriumban vagy az iratterjesztőknél, illetve a gyülekezeti (vagy más) könyvtárban találhattok segédkönyvet. Idővel aztán terv szerint megpróbálnánk igehirdetés-vázlatot is készíteni, majd továbblépni a homiletika (igehirdetés-tudomány) rendkívül izgalmas világában. Ez talán már nem lesz idegen folyamat azoknak, akik gyülekezetünkben rendszeres igehallgatók, mert itt minden héten kézbe is vehetjük az igehirdetéseket, amelyeken jól látható a prédikáció felépítése. A későbbiekben – amennyiben erre igény mutatkozik – havi rendszerességgel sort keríthetünk egy-egy igehirdetés elemzésére, egyegy cikk, könyv feldolgozására, vagy éppen arra, hogy „élesben” készüljünk közösen az egyik vasárnapi prédikációra, amelyben már többek gondolata megjelenhet – bár ez már többórás közös munkát jelent, de ez még a jövő zenéje… Nagyon fontos jól látni, hogy a jó igehirdetés – még ha csak az emberi vonatkozásait vizsgáljuk is – soha nem egyetlen személy munkája, mert az a szószéken mindig párbeszéddé formálódik, a8gyülekezet reakciói akár2009. még március. meg is változtathatják az igehirdetés VI. évf. 1. szám eredetileg tervezett menetét – ahogy erre nem egy példa is volt. Rendkívül izgalmas lehet úgy készülni a vásárnapi ünnepünkre, hogy ez a párbeszéd már az istentisztelet előtt elkezdődik…

(folytatás a 2. oldalról) az

evilági (immanens) életbe helyeződtek át. Így lehetséges, hogy a mindennapok az önmegvalósítás és szerzés lehetőségeinek kiszélesítésével lényegesen színesebbé váltak, mégis különös, hogy ember nem élt még a földön olyan magányosan, mint amilyen magára maradottságot a mai kor embere él át.

vényszerűen eltéved. Ez minden világkorszak alapvető tapasztalata. Az Újszövetség megírásának időszakában is hasonló tapasztalata lehetett az Istent követő embernek. Valójában ma így érdemes olvasni pl. Pál apostol leveleit, mint amely egy rendkívül hasonló korban igyekezett utat mutatni a keresztyéneknek. Mert mi az, amit az Isten Lelke munkál a neki engedelmes gyülekezetekben? Alapvetően épp az ellenkezőjét, mint amit a szétdobáló erők „fennhatósága” alatt élő társadalmi csoportok tapasztalnak. Ezért lehet a mai kor különösen is nagyjelentőségű az egyház és világ párbeszéde – azaz a misszió – szempontjából.

Fogalmainkat is jelentősen átalakította az új vallás. A végzetesen magányos emberek többsége boldognak mondja magát, de ha megkérdezzük, mit ért ezalatt, csakhamar kiderül, „a boldogság apró örömök együttese”. Ha még szemtelenebbek vagyunk, és továbbkérdezünk, kiderül, hogy emberünk, szegény, alig tud néhány olyan jelentősebb dolgot felsorolni, amelytől boldogságát várja, várhatná… A bűn is egyre inkább a relatív kategóriákba tevődött át, míg mára a bűn erény lett. Hatalmi rendszerek, kormányok, kapcsolatok épülnek olyan erkölcsi krízisekre, amelyeket a korábbi kor embere – akár csak évtizedekkel ezelőtt is – még elítélt. Hogy mennyire érdekes az alakult utóbbi pár évszázad, és miként fejlődött így kultúránk történelme az „egyház trónfosztása” óta (amit általában felvilágosodásnak neveznek), jól jellemzi, hogy a mai kor embere rendkívül elutasító az Istennel szemben, ugyanakkor kétségbeesetten keresi vallásos kapaszkodóit (pl. az ezotériában, szekták közelében, okkultizmusban, ateizmusban stb.), mégis vakká lett arra, hogy eközben felismerje, hogy megváltozott értékrendű társadalmunk egyszerre közvetve és közvetlenül okozza tragédiáját. Ma kétségbeesve és tehetetlenül szemléli istenének bukását, amelynek mindent adott, és amely most őt magát is magával akarja ragadni.

Az egyház lehetséges válasza

A pénz vallásának következményei Széthulló, széteső világunkban érdemes a Szentírás fényébe helyezni a bennünket körülvevő társadalmi eseményeket. Különös a Biblia szóhasználata. A széthulló, széteső jelenségekre sajátos kifejezést használ: diabolikus. A diabolosz [gr.] kifejezés szó szerint szétdobálót jelent. Azokat a jelenségekkel kapcsolatban olvashatunk erről, amelyek jellemzője a széthullás és a szétesés. A diabolosz szó jellemző fordítása a magyar nyelvben: ördög. Azt gondolom, sokkal felismerhetőbb az ördög munkája a széthulló családok, „szétcsúszó” személyiség vagy széteső pénzügyi rendszer láttán, mint – a Biblia világától egyébként rendkívül távol eső – patás, kétszarvú, kénszagú különös lény keresése eredményeként. Valójában amikor az Istennel szembenálló erőkkel találkozunk, akkor ismerhetjük fel egészen kézzelfoghatóan a diabolikus erőket. Különös, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk ennek az erőnek. Hány és hány ember élettapasztalata ez: „Egész életemben törekedtem a jóra. Szerettem volna jó dolgokat adni a szeretteimnek, gazdagítani őket, és szerettem volna magam is jól érezni. Boldog akartam lenni. Milyen megdöbbentő, hogy bár mindnyájan ezt szerettük volna, egyikünk sem tervezte, hogy tönkretesszük egymás életét, mégis pokollá váltak a mindennapjaink”. Alapvető tapasztalatunk, hogy a szétdobáló erők munkája egészen közelről látható. De vajon máskor nem így volt? Dehogynem. A Biblia alapvető felismerése, hogy az ember születésétől fogva rossz irányba kezd haladni, mintha egy leromlott iránytűvel próbálna az óceánban tájékozódni. Tör9

Tragikomikus, hogy amíg minden erőnket arra kellene összpontosítanunk, hogy reflektorként előre mutassunk, választ adjunk az emberek egyre konkrétabb és egyre jelentősebb kérdéseire, mi még csak most kezdünk hozzá a 20 évvel ezelőtti múlt feldolgozásához. Most kezdjük feldolgozni az ügynöklelkészek kérdéskörét, most merünk komolyabban szembenézni kishalak és nagy nevek kevésbé tetszetős múltjával, persze ezt is a szent dilettantizmus bájos testvériségében. Magától értetődően hihetetlenül fontos lenne tisztázni a múltat, néven nevezni a bűnt, rehabilitálni az áldozatokat, és szembenézni azokkal a lelkipásztorokkal, akiktől ma is kérnek egy-két elvtársi szívességet. De eközben nem feledkezhetünk meg a máról vagy a holnapról sem. Félő, hogy amint elsuhant fölöttünk két évtized, és ma már talán az egyetlen társadalmi közeg, ahol alapjaiban sem történt meg a rendszerváltás, az egyház, úgy suhan el fölöttünk az idő, és maradunk le a lehetőségről, ti. hogy betöltsük társadalmi küldetésünket, missziónkat itt és most. Éppen ezért úgy tűnik, azok gyülekezetek, amelyek valóban mai válaszokat akarnak adni a mai kérdésekre, és nem 2009. március. VI. évf. 1. szám

szeretnének az események után kullogni vert hadként, némileg magukra maradnak, és a maguk erejéből kell megfogalmazniuk hitvallásukat, hitbeli felismeréseiket, érthető és alkalmazható válaszukat, amit a nem hívők is úgy értenek, ahogy mi akarjuk elmondani nekik… Érdemes néhány keresztyén alapértéket kidomborítanunk, amelyből egyre kevesebb látszik az Istentől eltávolodó világban, ugyanakkor egyre figyelemre méltóbb lesz azok számára, akik „éhezik és szomjúhozzák az igazságot”. Mert egyre nagyobb jelentőségű az ige: „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. (Rm 8,19) De ehhez isten fiainak kell lennünk. De kikről beszél így az Írás? Azokról, „akiket Isten Lelke vezérel”. (Rm 8,14) Egyre nagyobb szükség van arra, hogy gyülekezetünkben Isten Lelkének vezetése még kézzel foghatóbb, még erősebb lehessen. Egyre jobban felértékelődik a szerepe az imádságnak – a szó eredeti értelmében –, a tiszta tanításnak, a közösséggyakorlásnak, a hitvalló életnek és a gyülekezet belső életében megjelenő áldozatvállaló szeretetnek, a diakóniának. Legalábbis valahogy így látjuk az első keresztyének életében. Érdekes, hogy a Bibliában a gyülekezetek tagjai egészen komoly biztonságban érezhették magukat még anyagi téren is. Egymás terhének hordozása (Gal 6,2) hitbeli és nem gazdasági kérdés volt. A krisztuskövetéshez tartozott. A mai kor embere számára önmagában vett bizonyságtétel a szolidaritás. A pénzvallás énközpontúsága ezt nem teszi lehetővé. ezért fog egyre jobban felértékelődni ez a szemlélet, ez a magatartás. Persze az előttünk álló idő megméri a gyülekezeteket, hívő embereket, hiszen a mi korszakunkban egyre világosabb lesz: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak”. (A Mammon a pénz istene.) A hívők szolidaritása, tettekben megnyilvánuló – egymás iránti – áldozatvállaló szeretete, felelőssége hihetetlenül fel

fog értékelődni, és erősebb igehirdetés lesz minden prédikációnál. Erre oda fog figyelni mindenki, aki lát bennünket, és felismerhetőbbé válik egy másik érték, amely ahhoz az élő

Istenhez vezet közelebb, aki „teremtette az eget és a földet, és bölcsen igazgat mindeneket”. Mert ez az Úr valódi válaszokat és valódi biztonságot ad. Ez a biztonság az, amelyből a holnap emberének egyre kevesebb lesz. Érdekes tapasztalat, hogy mióta a temetési szertartás elvégzéséért nem kérünk pénzt (amúgy teljességgel elfogadhatatlan, hogy mások tragédiájából bárki személy szerint vagyonosodhasson), sőt, mi adakozunk azért, hogy anyagilag a gyászoló család mellé anyagilag is odaállhassunk, azóta többeknek vált érthetőbbé az adakozás felelőssége, fontossága és hitvallásjellege. Ahogy anyagi javaink a helyükre kerülnek, cél helyett eszközzé válnak, és életünk célját valóban Az töltheti be, akinek ott van a helye, önmagában is bizonyságot teszünk – ha másról nem, legalább arról, hogy a pénz számunkra nem isten. A válság mint lehetőség Így tekintve a megváltozott helyzetre, kimondhatjuk, a jelenlegi világrend összeomlása, széthullása nem fenyegető veszély, hanem hatalmas lehetőség a keresztyén – azaz Krisztust az általa mutatott értékek mentén követni akaró – gyülekezetek számára. Gondoljuk csak végig! Vajon nem mi voltunk-e, akik évtizedes panaszáradattal tekintettünk előre bénító kilátástalansággal, és igyekeztünk kapaszkodókat keresni a családok és közösségek tömeges széthullása, a rendkívül hideggé és szeretetlenné váló kapcsolatok, az értékek először viszonylagossá válása, majd valóságos eltűnése, a szülői tisztelet elveszítése, a munkahelyek tönkremenetele, a televízióműsorok színvonaltalansága, a saját kultúránk elveszítése, az emberek elembertelenedése, az élet értékének pénzzel mérhetősége, a fogyasztói kultúra döbbenetes hatása, a környezeti ártalmak minden eddigit meghaladó mértéke miatt – hogy csak hirtelen párat megfogalmazzak. Nos, amit most látunk, az ennek a világrendszernek az összeomlása. Tényleg sajnáljuk…? Természetesen látható, lesznek nehéz pillanatok. Lesznek áldozatok is. Megmérettetünk, és ezt nem könnyű átélni. De vajon nem ilyen pillanatokat éltek-e át az első keresztyének a Római Birodalomban? Vajon nem így kellett szembenézniük bálványvallásokkal, a világbirodalom méretéből és jellegéből adódó globalizációval, a kis méretű gyülekezetekkel stb.? Milyen különös így elolvasni egy-egy evangéliumot, az ApCselt, vagy valamelyik apostoli levelet! Mintha erről a korszakról írna… De érdemes megismernünk ezt a kort. Mit látunk a gyülekezetek életében? Virágzanak. Minden üldözés és hátratétel ellenére a pici kis közösségek óriási erővel indulnak növekedésnek. Sőt! Nemcsak növekednek és megmaradnak, hanem 2-3 évszázad után az egész Róma Birodalmat (az akkor ismert egész világot) átformálják ezek a jól ismert és az ismeretlenség homályában élő keresztyén közösségek. Először egyszerű emberek, majd tanultabbak csatlakoznak a gyülekezetekhez. Döbbenettel látják az arénákban, hogy Jézus gyermekei nem esnek egymásnak, nem támadnak egymás ellen életük maradék perceit meghosszabbítva. Hamarosan be is szüntetik ezeket a „játékokat”, mert a tömegek elgondolkodnak. Felismerik, hogy ezeknek az embereknek, akikről annyi szörnyűséget elmondtak, még a hálál közelében is békességük vannak és biztonságban lehetnek. Az volt ott az ő vallásukban, amely hiányzott a római mitológiából: az élet. Tertullianus a kor híres történetírója egyenesen így fogalmaz: a keresztyének minden csepp vére magvetés. Azaz amíg a birodalom szörnyű kegyetlenséggel próbálta kitépni írmagját is a 10


krisztushitnek, minden egyes mártír helyett 20-30-50 újabb keresztyén csatlakozott a katakombák Istent dicsőítő közösségéhez. Így lesznek ott az első pretoriánusok, hivatalnokok, magas beosztású köztisztviselők, az udvar több befolyásos embere – persze krisztushitüket titokban kellett tartaniuk –, míg végül maga a császár (Constantinus) is hitre nem jut 313 -ban. A megvetett és tiltott hit lesz, ami megmenti az összeomló birodalmat a negyedik században… Nekünk ma nem kell szembenéznünk az első századok szörnyűségeivel. De a felelősségünk ugyanaz. Lássuk ezt is! Nagy Konstantin császár (Kr.u.272-337)

A keresztyén gyülekezetek felelőssége Nemcsak a történelmi párhuzamok jelenítenek meg különös hasonlóságokat az első századok és a mai kor között, hanem

ebből adódóan a gyülekezetek felelőssége, küldetése (missziója) is. Pár évvel ezelőtt még csak bátortalan hangok mondták halkan, ma már mindenki belátja: az ún. népegyházi korszaknak vége. [Az elnevezés azért különös, mert a szó kiötlője, Luther, épp az ellenkezőjére gondolt, mint amit ma értünk a terminus alatt. A népegyház eredeti értelmében azt jelentette, hogy a hívő nép szolgál szemben a katolikus papközpontúsággal.] A kommunista évtizedek kontrollgyakorló elvárásrendszere torzította ilyenné mai gyülekezeteinket, amelyben kritika nélkül kiszolgálunk minden pogány igényt (pl. a keresztelésben, konfirmációban), gyülekezetközpontú közösségek helyett lelkészcentrikus egyházközségekben (sőt! katolikus testvéreink már ebben is reformátusabbak…), a presbiteri szolgálat számos helyen nyűg, úgy kell összefogdosni a presbitereket, és aki nem elég gyors az elillanáshoz, azon rajta marad a poszt, így a presbitériumok nem hitbeli döntéseket hoznak, legtöbbször szavazógépként működnek, a választói névjegyzék listáiról meg ne is beszéljünk…

Hova vezetett mindez? Kiüresedő gyülekezetek, kiábrándult tömegek, gyakran jogos éles kritikák, érthetetlen prédikációk, hihetetlenül magas átlagéletkor, üres fogadalmak és eskük, amelyben a lelkész, a fogadalmat tevő és a gyülekezet összekacsint: senki sem gondolja azt… Végül pedig anyagilag ellehetetlenedő egyházközségek, amelyek célja már sokkal inkább önmaguk fenntartása, mint küldetésük keresése és betöltése. Tényleg ilyen egyházat akarunk? Valóban azt hisszük, hogy egy ilyen közösség alkalmas a posztmodern „Római Birodalom” megszólítására? Az elkövetkező években arra számíthatunk, hogy a jelenlegi korszak jelentősen megrostálja közösségeinket. Istennek mindenhol lesz egyháza, de nem biztos, hogy mindenhol szükség lesz egyházközségre is. Miért? Mert ha nem töltjük be az Úrtól kapott küldetésünket, magunk mondunk nemet magunkra. A nagyobb méretű gyülekezeteknek ideig-óráig még nem jelent jelentősebb krízist a helyzet. De a kiüresedés, a tartalom és a cél elveszítése ijesztő visszajelzés lesz az ő esetükben is. Azok a gyülekezetek azonban, amelyek értékek mentén építkeznek, imádságban és közösségben kérik el az irányokat, célokat, és ehhez választanak eszközöket (nem pedig fordítva), minden bizonnyal virágzásnak indulnak, ahogy anno a birodalomban is. Az emberek kiéhezettek a hiteles kapcsolatokra, a szolidaritásra, a szeretet közösségi és egyéni megnyilvánulásaira, az evilági lét szorító keretein túlmutató gyülekezeti életre. A mai kor emberét nem érdeklik a hittanóraszámunk, a népszavazási eredményeink, a lelkipásztorképzés, a templomok ragyogó állapota, kiterjedt intézményrendszerünk, politikai befolyásunk… Ezeket megkapja a bálványvallás világában is – csak ott sokkal magasabb minőséget kap ezekben! Amire azonban odafigyel, az az, amit nem kap meg a világban. Érdekes Jézus szavaira odafigyelni: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Jn 13, 34-35). Amikor belép hozzánk egy vendég, vajon fogja-e látni, hogy ezek az emberek szeretik egymást? Vajon mutatni akarjuk csak, vagy megélni? Vajon látjuk-e egymásban a Krisztust? Fog-e ez a barátunk vágyakozni egy ilyen közösség után? Azokban a gyülekezetekben, amelyekben érezhető, tapasztalható lesz, hogy ott olyan értékek jelennek meg, amit máshol nem talál meg, azokba a gyülekezetekbe egyre több olyan ember érkezik majd, akik valódi értékeket keresnek. Magam nagyon hálás vagyok azokért a munkatársakért gyülekezetünkben, akik évek óta elköteleződtek egy ilyen közösség megerősítésén. De fontos látnunk. Az örömök és áldások, amit átéltünk, nem arra ad okot, hogy úgy érezzük, megérkeztünk, hanem arra, hogy hálát adhassunk az elindulás kegyelmi lehetőségéért. Feremczi Zoltán

11


Az idei ökumenikus hét után már eltelt jó pár nap, de még mindig a hatása alatt vagyok. Mintha megszünt volna tér és idő. Nem számított milyen templomban vagyok, hogy nem egy felekezetből ülünk egymás mellett. Jó volt érezni az erőt, ami szétáradt bennem, megragadtak az igemagyarázatok, minden este feltöltődve mentem haza. Minden esti alkalmon tanítást és ígéretet kaptam az Úrtól. Serbán Csilla Az idei ökumenikus hét alkalmai nagy hatással voltak többünkre. Beszélgettünk erről katolikus és református testvérekkel a ménteleki autóbuszon reggel, délután, s a vasárnapi záró alkalom után is. Egybecsengtek a szavak: nagyon jó volt. Földi Tibor katolikus plébános és Ferenczi Zoltán református lelkipásztor közös szolgálatán érezhető volt a barátság, a kölcsönös tisztelet, az egységre való törekvés. Egy nyelvet beszéltek. Katolikusok, reformátusok formálódtunk, épültünk, hitben erősödtünk, függetlenül attól, hogy melyik Igehirdető szolgált. A két lelkipásztor egymás igehirdetéseiből idézett, kölcsönösen megerősítve, vagy kiegészítve egymást. Az Üzenet talán még nagyobb erővel hatott, mint máskor. Lelki felemelkedést, szárnyalást, örömet éreztem. Első este hazaérve arra gondoltam, milyen jó lenne ezt mindenkinek elmondani, ezért gyorsan írtam erről iwiwen levelet a környéken élő ismerőseimnek. Azon az estén, mikor a jeges út miatt elmaradt, néhányan felhívtak: -tényleg nem lesz? Hiányzott. S hiányoztak nekem sokan a padokból. Voltak akik szinte minden este Ágasegyházáról, Hetényegyházáról átjöttek. Remélem jövőre Ménteleken is többen meghallják, meglátják majd a hívást. Addig is, akik ott lehettünk, s megérthettünk valamit a bűnről, a megtisztulásról, imádságról, szárnyalásról, búcsúzásról és elengedésről megoszthatjuk másokkal. A következő ökumenikus imahét a református templomban lesz, oda is várunk mindenkit szeretettel. B. Kisné Edit

A 2008-as év utolsó napján a gyülekezet tagjai együtt búcsúztathatták el az óévet. Remélem, ennek a cikknek a segítségével sikerül egy kis bepillantást adni azok számára, akik nem vettek részt rajta, illetve kellemes emlékeket felidézni azokban, akik ott voltak. Miután mindenki sikeresen megérkezett és lepakolta a sok finomságot, megkezdődött a színes programok sora. Helyfoglalás után álarckészítés következett, Schlégl Ancsi, aki egyébként szervezte és lebonyolította az estét, színes papírokat és ollókat osztott. Izgalmas volt látni, ahogy felnőttek gyermeki izgalommal tervezték és készítették álarcaikat. A gyermekek önfeledt hangulatban kacagva, egymásnak mutogatva valósították meg elképzeléseiket, egy kis segítséggel. Miután mindenki végzett a maga álarcával izgalmas activityben vehettünk részt. A feladat nem volt egyszerű, ugyanis a feladványokat nem a megszokott módon kellett elmutogatni, hanem mintha a játékos maga lenne az adott tárgy. Perényi Józsi különös tehetséggel vette ezt az akadályt (pl. nyakkendő), de vicces volt Oravetz Cintia varrógépe és Anett harangja, vagy Ferencziné Csilla, mint fűnyíró gép. Én személy szerint fogkefét alakítottam. A gyerekek meglepő ügyességgel adták László József elő és találták ki a feladványokat. A játék után folytatva a jó hangulatot, lelkészünk „naplójába” nyerhettünk betekintést. A kis irományból megtudhattuk, hogy Ferenczi Zoltán napjai milyen izgalmakat rejthet. Persze mindezt vicces stand up (=állj ki és szórakoztass) előadásban. Így megtudhattuk, hogy Zoli milyen különös formában utazott régebben a vonaton, illetve, hogy hajatlansága milyen divatot teremtett ismerősei között. Ezen kívül tudomást szerezhettünk arról, hogy a Ferenczi családban a szűrőt nemcsak tésztaszűrésére használják (vesekövet is lehet vele találni). A következő program előkészítése nem volt annyira egyszerű, mint amennyire előre gondoltuk… A virsli megfőzése még csakcsak ment, de annak kibontása, már nagyobb harci feladatnak bizonyult. Jó páran neki veselkedtek ennek a küldetésnek, de nagyobb sikert csak akkor tudtak elérni, amikor Molnár Robi nagy szakértelemmel megjelent a konyhában és felajánlotta segítségét. Ekkor már semmi gátja nem volt a vacsora elfogyasztásának. A fiatalok közül néhányan arra vállakoztunk, hogy előadjunk pár humoros kabaré jelenetet. Ennek köszönhetően megismerhettük Oravetz Anettet áruházi bemondóként (aki nem kedveli a túlságosan későn távozó vásárlókat), illetve riporterként és még láthattuk nővérke szerepben is. Hováth Márknak az orvos és a cseppet sem ártatlan Jancsi alakítása jutott. Schlégl Ancsi meg12


mutatta, hogy milyen egy 21. századi Juliska és egy ötvenes éveiben járó feleség, akinek a mákos tésztája marhapörköltnek jó. Jómagam rendőrként mutatkoztam be, de láthattak a Kalmopyrin áldozatául esett őrült betegként és Béla nevezetű házastársként, akinek a sör a legszebb a világon. Tudom, hogy nem tűnik szerénységnek, de nagy sikere volt a kis műsorunknak. A sok nevetés után, film- és fényképvetítésre került sor, ami Perényi Józsi munkáját dicséri. Köszönjük Józsi! A videó a 2008-as év gyülekezeti hetének legszebb pillanatait foglalta össze, újra ott lehettünk az Őrségben. A fényképek segítségével pedig felidézhettük a méntelek-hetényegyházi gyülekezet múlt évi szép és meghatározó eseményeit. Együtt nevettünk és álmélkodtunk önmagunkon és egymáson. Gyorsan eljött az éjfél, de még mielőtt a két mutató összeért volna, a gyülekezet tagjai úrvacsorai közösséget tartottak. Pár perc múlva elhangzottak az első petárdák és tűzijátékok. Mi pedig pezsgővel és beszélgetésekkel kezdhettük az újévet, ebben a nagyszerű közösségben.

GYERMEK-ISTENTISZTELET FELNŐTTEKNEK Gyülekezetünkben már hagyomány, hogy karácsony másnapján a gyermekek az úrasztala köré telepednek, és érdeklődve figyelik, hogy lelkipásztorunk ez alkalommal hogyan mondja el a karácsonyi történetet. Ezt ő mindig úgy tudja elmesélni, hogy a legkisebbek át tudják élni Mária és József hosszú gyaloglását Názáretből Betlehembe, Jézus születésének körülményeit, hogy hogyan jöttek el a pásztorok és a napkeleti bölcsek. A régi történethez mindig egy új is kapcsolódik. Olyan, amelyet már a kisgyermeHamar Norbert kek is átélhettek, és amelyből a felnőttek is tanulhatnak. Az idei történet egy kisfiúról és egy kislányról szólt, akik nagyon várták a karácsonyt. A szülők sok ajándékkal halmozták el őket, még a rokonoktól is szép játékokat kaptak. A karácsonyi előkészületek évrőlévre ugyanúgy történtek. Sajnos mire gyertyagyújtásra került a sor, apa és anya teljesen elfáradt, a fa díszítésénél már sokat veszekedtek. A kisfiú és a kislány az ajándékok felbontása után nagyon szerettek volna játszani a szülőkkel és a rokonokkal, de apa tévét nézett, anya a konyhában dolgozott, a vendégek pedig egymással beszélgettek… és ez évről évre így ismétlődött meg. A gyerekek nagyon szomorúak voltak. Csendben elvonultak, és arra gondoltak, hogy talán ezért ők a hibásak? Talán nem is érdemlik meg a sok ajándékot? Egyre inkább arra gondoltak, hogy milyen jó lenne felszabadultan játszani apával és anyával, hogy mennyire örülnének, ha otthonukban öröm és békesség lenne az állandó feszültség helyett! A kisfiú és a kislány a gyermek-istentiszteleten már sokat hallottak Jézusról, elhatározták, hogy ezen az estén esténként hozzá fognak imádkozni. Reménykedtek, hogy meghallgatja őket Isten, és így nem lesz olyan feszült anya és apa. Az imádságuk révén karácsonyuk egy újabb ajándékkal lett gazdagabb, amely ugyan nem vásárolható meg az óriási akciókban, nem csillog-villog rajta a fénylő díszpapír, mégis épp azzal gazdagította a két gyermek csendes ünnepét, amire igazán szükségük volt. Az istentiszteleten a lelkipásztor után fennhangon mondták a gyerekek is: Úr Jézus! Annyira szeretnénk ezen a karácsonyon megújítanád szeretetünket, ha otthon békesség lenne, ha megtennéd a csodát, hogy játszanak velünk, hogy szüleink ne veszekedjenek az elkövetkező napokban, hogy szeressék egymást, és hogy Téged ünnepeljünk. Köszönöm Neked, hogy olyan sok szeretetet adsz nekem, amely biztonságot ad, és békességet. Ámen. Ezután az egész gyülekezet ajkán felcsendült a karácsonyi ének: DICSŐSÉG MENNYBEN AZ ISTENNEK…. BÉKESSÉG FÖLDÖN AZ EMBERNEK……. Az istentisztelet után a gyermekeket a felnőttek ajándékozták meg naranccsal, és csokoládéval, s ez alkalommal a felnőttek is kaptak ajándékot, Perényiné Marcsi amatőr keramikus kisplakettjét, amelyen a gyülekezet logója látható. Köszönjük! 13


-

Amikor a diakóniai feladatokról gondolkodtam néhány szempontot vettem figyelembe: mások hogyan csinálják, és ott hogyan működik? - mi az, ami már működik a közösségünkben? - mi hogyan szeretnénk ezt a szolgálatot végezni? Azt gondolom, hogy az odafigyelés ha évente nemcsak egy alkalommal rácsonykor az egytálételosztásban adásában - ami persze szép gesztus hanem az év más napjain is.

másokra - jó lenne nyilvánulna meg- kavagy meleg ruhák és nem lebecsülendő,

A diakónia szeretetszolgálat. De mi a szeretet? Számomra együttérzés, figyelem és tisztelet. Mikor? Minden nap, folyamatosan, egy életen át. Zombory Klári Együttérzés - örömökben, bánatban. diakóniai felelős Figyelem - mivel ez a szolgálat nemcsak egyszemélyes feladat, hanem az egész gyülekezet összefogását igényli. Kérem, hogy figyeljünk egymásra, ki mikor van olyan élethelyzetben, hogy segíteni tudunk neki és merjünk is erről szólni egymásnak. Tisztelet --- őrizni és védeni egymás emberi értékeit beszédben és magatartásban egyaránt. Már hagyomány nálunk a decemberi ajándékdobozok készítése Kárpátaljára. Nekem nagy jó megtapasztalni azt, hogy mennyire fegyelmezett és igényes ebben is a gyülekezet. A kiválasztott gyermeknek, a megbeszélt időre mindenki elhozta a gyönyörűen elkészített csomagokat. A magam nevében szeretném megköszönni ezt a hozzáállást mindenkinek, aki ebben részt vett. A gyermekek karácsonyi megajándékozása is nagy öröm és nagyon jó látni, ahogy a karácsonyi színdarab után szinte versengnek, hogy ki melyik szereplőtől szeretné megkapni a csokoládét és narancsot. Hálásak lehetünk, amiért ilyen szép számmal vannak közöttünk gyerekek. Szeretnénk egy diakóniai pénzalapot létrehozni, amiből gazdálkodhatnánk ilyen jellegű eseményekre, alkalmakra. Negyedévente jelöltünk ki egy-egy fő célt, amire a diakóniai perselypénzt fordítjuk. Ezt minden hónap első vasárnapján hirdetjük. Még egyszer köszönöm a megajándékozottak nevében is a gyülekezet adományait!

Gyülekezetünk presbitériuma és közössége 2009-től minden évben díjat ad ki egy olyan személynek, aki nem gyülekezetünk tagja, de gyülekezetünk hitéletéhez, közösségi működéséhez, jó hírnevéhez, szolgálatához valamilyen formában érdemi módon hozzájárult. A díjazott lehet református vagy más vallású, helyi lakos vagy távolabb élő egyaránt. A presbitérium már az év első felében döntött a díj alapításáról. A díj átadására minden évben a pünkösdhétfői szabadtéri családi nap során kerül sor a Nyíri erdőben. A díjazott egy kerámia emlékérmet és egy oklevelet kapnak emlékként és köszönetként. Az emlékérmet Perényiné Karádi Mária, gyülekezetünk fazekasmestere készíti el. Az alkotás minden évben egy olyan gondolatot, szimbólumot elevenít meg az agyag segítségével, amely gyülekezetünk életére jellemző vagy jellemző volt. A plakett-tervekről márciusban egyeztet az elnökség. 14


Az ökumenikus istentiszteleteken – jóllehet erre épp az idei imahét ellenpélda volt – az Apostoli Hitvallás némi bonyodalmat szokott okozni. Az Úri imádság már közösen mondott könyörgése lehet minden keresztyén felekezetnek, de a „hiszekegyben” még nem sikerült közös nevezőre jutnunk. Amíg mi reformátusok azt mondjuk, „hiszek egy, egyetemes, keresztyén anyaszentegyházat”, addig a katolikus testvérek így fogalmaznak, „hiszem a katolikus anyaszentegyházat”. Jogos a kérdés: két hitvallás létezne? Vagy az évszázadok során valamelyik felekezet elferdítette volna a hitvallás szövegét…? Természetesen egyik válasz sem helyes. Mindössze fordítási problémáról van szó. Tudniillik a katolikus szó egyetemest, azaz az egész világra kiterjedőt jelent. [A szó jelentése egyébként egy másik ismertebb kifejezésben utolérhető. A holisztikus szó, tudjuk, egészre kiterjedőt jelent. Ez a gyöke a katolikus szónak is. Az ógörög nyelvben a kat’holosz szóról szóra egész szerintit jelent.] Az ma is rejtély, mi az oka, hogy az apostoli hitvallást miért nem mondhatjuk együtt katolikus testvéreinkkel. A mélyebb ok talán a római katolikus és az összes többi keresztény és keresztyén felekezet egyházértelmezésének különbözőségeiben található meg. (Többek között épp ez volt az oka a reformációt megelőző első egyházszakadásnak 1054-ben, amikor az ortodox keresztyénség szakított a római gondolkodásmóddal.) A római katolikus köznapi megnyilvánulások hajlamosak kicsit ma is kisajátítani az egyház kifejezést, és azt úgy feltüntetni, hogy a hétköznapi ember azt gondolja, az egyház azonos a római katolikus egyházzal. Ennek lehetünk tanúi azokban az esetekben, amikor a témában járatlan riporter olyan kérdést tesz fel egy magas rangú római katolikus papnak: „Mi az egyház véleménye…” egy adott kérdésről. Ekkor a pap persze a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalását ismerteti. De ez a különbség a köznapi rádióhallgató vagy tévénéző számára rejtve marad. Viszont felerősödhet pl. az ökumenikus alkalmakkor, és akaratlanul is azt a látszatot keltheti, hogy a hitvallás a római katolikus egyházról szól. Persze a papok, lelkészek, teológusok párbeszédében ezt senki nem gondolja, ebben a körben mindenki ugyanazt érti mind az egyház, mind a katolikus szavak jelentésén… A köznyelv azonban nehezen tud mit kezdeni ezekkel a nyelvi különbségtételekkel. Így amíg nem akarjuk nyilvánvalóvá tenni ezekben az apró – néha kicsit megtévesztő – részletekben a hívek előtt is, addig marad a botladozó, kicsit kusza és zavaró közös hitvallás a magyar és a latin-ógörög kifejezések kavalkádjában. Ám a lényeg az mégis a szavak mélyebb jelentésében van – már ha értjük azokat –, ami mindkét felekezet esetében ugyanaz: akik hiszünk a Biblia Istenében, hisszük az egy (azaz teljes és oszthatatlan), keresztyén (azaz krisztusi, krisztuskövető) egyetemes (latinul és ógörögül katolikus) anyaszentegyházat. Ámen. -czi-

Március 14-én 10.00 órai kezdettel ima- és böjtnap a nemzetért a ménteleki templomban 15


A HITTANÓRA NEM „TANÓRA„ HANEM AJÁNDÉK

Mindig tudtam, hogy a gyerekek sok örömet tudnak okozni, de soha nem gondoltam, hogy a hittanórákon is ennyi figyelmet, érdeklődést, és szeretetet tudnak adni. Mielőtt a foglalkozásokat elvállaltam volna, megpróbáltam visszahozni emlékeimben a régi hittanórák hangulatát. Feltettem a kérdést magamnak, miért is szerettem hittanra járni? Mert vidámak voltak, sokat játszottunk, énekeltünk, szép történeteket hallottam, tanultam, megismerkedtem egy számomra csodálatos megfoghatatlan Valakivel, akiről mindent tudni akartam. Ez volt a kezdet, amin keresztül eljutott hozzám az Úr üzenete, és várakozással, szeretettel mentem a hittanórákra. Tudom, hogy ez kevés, de magvetés volt, ahol eljutott hozzám a Biblia szava, az Úr üzenete. Egyszerűen jól éreztem magam a hittanórákon! Ezeket szem előtt tartva kezdtük el az iskolai csoportok szervezését. Minden segítséget megkaptam az indulásnál az előző évi hitoktatóktól, Hetényben Ferencziné Csillától, Ménteleken Csipakné Ágitól, és folyamatosan minden támogatást megkapok lelkipásztorunktól, Ferenczi Zoltántól is. Hetényben is, és Ménteleken is 2-2 csoport van az iskolákban. A hetényi 1-2. osztályosokkal már kezdetben „kinőttük a csoportszobát,”ahol 8 emberkénél több nem fér el, és mi 12en vagyunk! A segítség Polyákné Marikán keresztül érkezett, helyet kapunk minden alkalommal a könyvtárban. Ez a csoport érdeklődő, eleven, felszabadult kis csapat, amely figyelmét bábozással, játékos tanítással lehet kiérdemelni. A hetényi „nagyok,” már többet hallottak az Úrról, Mózes

16

története is érdekes számukra, de legjobban a feladatokat, a játékokat a „ kézműveskedést” szeretik, ami mindig kapcsolódik a bibliai történethez. Ménteleken, az alsó tagozatosok egy igazi kis közösség, nagyon komolyan veszik a történetmesélést, náluk mindig kevés a 45 perc, és mindig már a következő óra anyaga érdekli őket, és hogy mit csinálunk a következő órán? A ménteleki „nagyok” 7-dik osztályos fiúk, ők voltak a legnagyobb kérdőjel számomra az első találkozásunkkor. Nevetgélés, bohóckodás, egymás szórakoztatása, csak éppen rám nem figyelt senki…. De itt is megjött a segítség az Úrtól, amit hálásan köszönök. Már a következő hittanórán történt valami, és minden megváltozott. Komoly beszélgetések alakulnak ki köztünk, és felszabadult nyugodt légkörben készülünk arra, hogy talán közülük lesznek a következő konfirmandusok. Hogy mit csinálunk a hittanórákon? Azonkívül, hogy megismerjük Mózes történetét a Bibliából, Isten nagyságát, a 10 parancsolatot , megnéztük Mózesről készült 30 perces DVDt, vidám hangulatban énekelünk, tanulunk imádkozni… Karácsony előtti utolsó órán Hetényben nagyon kedves vendégünk volt Tekesné Ági, hozta a karácsonyi gondolatokat, az ünnephez tartozó mézeskalácsot a gyerekeknek, segített a kézműveskedében. Köszönjük Ági! Előre tekintve is sok a feladat! A tudásért, a munka elvégzéséért lehet kapni a „SZUPERZSETONOKAT”, amiket majd az év végén, egy ünnepélyes istentisztelet keretén belül lehet beváltani kisebb-nagyobb ajándékokra. Egy biztos, egyelőre gyűjteni kell! Egy ménteleki ovis csoportról nem szóltam még, pedig nagyon közel állnak a szívemhez. Földi Tibor atyával együtt bábozunk a gyerekeknek, akik nagy szeretettel fogadnak bennünket. Luciferkó megjelenésekor nagy a visítás! A Tízparancsolat történetein keresztül nagyon megszerették Kukacot, (aki nevét a „sajtkukackodásáról” kapta), és Marika nénit, aki segít a helyes útra terelni a történeteket. Jó lenne a ménteleki példát a hetényi óvodában is követni! Sok felkészülést, és sok örömet jelentenek számomra a hittanórák, a legnagyobb öröm mégis az volt, amikor az első 2 gyermek először megjelent a gyermek-istentiszteleten! Remélem lesz még folytatás! Hamarné Etelka


17


En-

Nagyon örülök, hogy újra elkezdődött az ifi! Nem vagyunk túl sokan, de ennek az az előnye, hogy így mindegyikünkre elég idő jut. Mivel az Ifin mindenkinek van lehetősége megszólalni, így egymást is jobban megismerjük. Ennek is köszönhetően szövődtek barátságok. Nagyon örülök, hogy Joci bátyám is rendszeresen jár ifikre. Rengeteget tanult már Istenről nek ellenére nagyon örülnék, ha bővülne a létszámunk! A közösségünkben meg tudunk beszélni olyan problémákat, amiket egyedül nem lenne elég tudásunk megoldani, vagy olyan kérdésekre kapunk választ, amiket nem merünk bárhol feltenni. Ilyen például a megbocsátás kérdése. Hányszor vagyunk kötelesek megbocsátani a másiknak? Néha nagyon nehéz ezt gyakorolni. A kérdéseinkre a Biblia segítségével keresünk választ, és így legtöbbször egészen gyakorlati válaszokat találunk. Az ifiken szinte észrevétlenül tanuljuk meg a Biblia helyes használatát is. Az Ifin is ugyanúgy fontos és nagyon érdekes témákat szoktunk elemezni, ugyanúgy, mint a felnőttek bibliaóráján is. (Én mind a kettőre járok.) Az Ifi témáit mi választjuk ki, arról beszélünk, ami minket érdekel. Persze Isten és a Biblia -na meg lelkészünk- segítségével keressük a megfelelő válaszokat, magyarázatokat. Azért is szeretek Ifire járni, mert nagyon jó a hangulat. Összekötjük a kellemest a hasznossal. Tehát amellett, hogy mindig tanulunk újakat, jól is érezzük magunkat. Nekem az egyik legemlékezetesebb téma, amiről egy Ifin beszélgettünk, a szeretet volt. Annyira megdöbbentő, ahogy a Bibliában ezt olvashatjuk: „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez az idézet nagyon megfogott. Nagyon megható és megnyugtató a tudat, hogy Isten ennyire szeret minket. Egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem: mi tudunk-e így szeretni? Remélem, hogy egyszer majd igen. Perényi Judit

Hálás vagyok Istennek , hogy szeptembertől újra van Ifi. Ezek az alkalmak hasonlóan jó hangulatúak a bibliaórákhoz. Az Ifi kezdetén kétségekkel indultam neki az alkalmaknak, mert tudtam, hogy mindössze 5-en leszünk. De ez az érzés már az első óra után megszűnt. Mert annak hogy kevesen vagyunk, nagyon sok előnye is van. Szerintem így alakulhatott ki az effajta bensőséges és baráti beszélgetések. Sokat jelent ez nekünk. Örülünk, hogy lehetőség van a sok megválaszolatlan problémákra együtt választ keresni. Mert a mindennapi rohanásban, tanulásban, beszélgetésben nincs lehetőség választ keresni például az evulóció és a vallás dilemmájára – ami engem rendkívüli módon érdekelt. Öröm volt azt tapasztalni, hogy más is érez, gondolkodik úgy mint én. Így egyre szorosabb közöttünk a kapcsolat. Jó érzés együtt a magunk módján gondolkodni, töprengeni. Ekkor úgy érezzük, hogy rohan az idő. Sokszor rádöbbenünk arra, hogy olyan kérdéseken is agyalunk, amin még soha. Magunkénak érezzük ezeket az alkalmakat, mert mi mondjuk meg a témáit. Egy hónappal ezelőtt az egyik ifis alkalom nagyon megfogott. Ekkor a boldogság volt a téma. Az óra előtt furcsálltam a témát, de közben rájöttem, hogy ez egy izgalmas kérdés. Többek között arra kerestük a választ, hogy mi a boldogság, mi kell a boldogsághoz, a földön lehet-e az ember teljesen boldog? Hosszas filózás után rájöttünk, hogy nem lehetünk igazán boldogok a földön. Hisz az a tény, hogy az idő fogságában élünk az sajnos a megajándékozottságok pillanatába belecsempészi a veszteség valóságát is. Így rendkívül viszonylagossá teszi a felhőtlen örömteli állapotot. Ugyanakkor a földi élet alkalmas a szeretetre. A mennyei élet alkalmas ugyan a boldogságra, de nem alkalmas arra a szeretetre, amelyben a szabad döntés jelen van, hiszen ott nem lesz szeretetlenség. A mi életünk egyik legijesztőbb problémája, hogy itteni életünkben a boldogságunkért sokszor feláldozzuk a szeretetkapcsolatainkat, és így akaratlanul elveszítjük mind a kettőt… Igazán jó érzés volt ezekre rácsodálkozni és megérteni. Darányi Kriszta

18


IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK Minden pénteken 15.30 - 17.00 a hetényi gyülekezeti házban

MINIFI Minden hónap utolós péntekjén 15.00 - 16.30 a hetényi gyülekezeti házban (az Ifjúsági bibliaóra tagjainak szervezésében)

Péntek délután. A legalkalmasabb időpont arra, hogy a barátnőimmel csavarogjak a városban és célpontba vegyünk egy jó kis kávézót, ahova beülhetünk melegedni, és a kért forró csokival a kezünkben kitárgyaljuk a héten velünk történt eseményeket. De én inkább az ifit választom:). Nagyon szeretek ide járni, ez a kis közösség olyan nekem, mintha a második családom lenne. Jó barátokat szereztem itt, akikkel már olyan a kapcsolatom, hogy mindent meg tudunk beszélni egymással. De nemcsak a közösség jó. Én már csütörtök este arra gondolok, vajon milyen új ismeretekkel fogok gazdagodni, milyen új információkat kapok vagy adok. A témák is mélyen érintenek, olyan gondolatokat beszélünk át, amik fontosak a mi életünkben, mint például: mit is jelent az a szó, hogy szeretet, boldogság, barátság. A beszélgetéseken mindig megszólít, megérint egy-egy gondolat, és érzem Isten közelségét. Az alkalmakról mindig feltöltődve, vidáman jövök haza, és persze a humorküszöböm sem marad mínuszban:). Nagyon sokat jelent nekem ez a két óra. Még betegen sem szívesen hagyom ki az Ifit. Örülnék, ha bővülne ez a kis közösség. Nyíri Judit

Gyökössy Endre:

( M áté ev. 5. rész 1-12. versekhez ) · Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. · Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. · Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük. · Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. · Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. · Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. · Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. · Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá

19

válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. · Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. · Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak. · Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. · Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. · Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. · Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. · Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavuk-


Számtalan vita látott napvilágot arról, romlik-e a magyar nyelv. Vajon a nyelvújítás korabeli „nyaktekerészeti mellfeknény” (azaz nyakkendő) vagy a „gőzpöfögészeti tovalököncén sétikáló jegylyukadonc” (azaz kalauz) csírájában elhalt nyelvi kísérletei értékesebbek-e, mint a ma kor lényegre törőségét, időtakarékosságát megjelenítő rövidítések. Az angol nyelvi fordulatok átvétele és köznapivá válása (shopingolás, welness, parti, web, multi, parabola antenna stb.) jelent-e különbséget a rock and roll, twist, televízió, rádió vagy az autó, troli, omnibus, illetve a kapál kaszál, puszta, munka, barát, király, megye, paraszt, ebéd, asztal, vacsora stb. szavakhoz képest – ez utóbbiak ugyanis szláv eredetű kifejezések. Vajon a fenti jelenségek nyelvünk romlását vagy élő jellegét fejezi ki? Kell-e félnünk az idegen szavaktól? Vagy engedhetjük-e kikopni, majd végleg az enyészet martalékává válni nyelvük egyedülálló szinonimáit, hangutánzó szavait stb. A nyelvészek álláspontja e tekintetben eltér. A nyelvművelés (eléggé el nem ítélhető módon!) külső – főként kulturális, társadalmi – szempontokat visz be a köztudatba a nyelvvel kapcsolatban. „Az értékelvű nyelvészet nem gondolat-, hanem érzelemébresztő…” Puszta retorika. A nyelvészek szerint a nyelvműveléssel főként az a baj, hogy túlzottan egységesítő, „a művelt köznyelvtől való eltéréseket devianciának láttatja”, valamiféle „ideális nyelvet” feltételez, s mindezeket tudományosan alá nem támasztott elvek alapján teszi. Nem analizál eléggé, hanem homályos szintéziseket gyárt. Nem nyelvtudományos, hanem „nyelvészkedő”. Nézetei eklektikusak: hol logikázik (a felvilágosodásból eredően), hol büszke hagyományőrző (romantikus), mindeközben keveset tanít a nyelvről. És éppen ez itt a fő baj a nyelvészeti ismeretterjesztő munkákat is író költő-kritikus szerint: …a nyelvtudomány Magyarországon kevéssé vált az általános műveltség részévé, se klasszikus alapelvei, se újabb eredményei nincsenek ott az igényes közgondolkodásban. Egyrészt konzervatív, tényfelsoroló diszciplínának tekintik, melynek feladata a hagyomány továbbadása, a jelenségek osztályozása és címkézése, tehát taxonómia. A laikus úgy véli, mindenre megvan az egyértelmű „helyes” válasz, az a nyelvész dolga, hogy megmondja… Másrészt a nyelvészet úgy tűnik fel, mint értékközvetítő, ízlés és viselkedésformáló tevékenység, mely esztétikai, nemzeti, vagy akár erkölcsi alapon, tehát óhatatlanul szubjektíven hoz döntést arról, hogy mi jó és rossz, mit mondjunk, és mit ne mondjunk. Ez a fajta nyelvészet – a nyelvművelés, stilisz-

tika, szónoklástan – nagyon érdekes, állás-foglalásra ingerlő… ám nincs episztemiológiai mély-sége: kevés benne a tudomány és sok az esz-széisztikuszsurnalisztikus elem, a moralizálás.(Ná-dasdy Ádám: Ízlések és szabályok— Magvető, Bu-dapest, 2003) A kritikusnak természetesen sok mindenben igaza van. Csak néhány dolgot nem hangsúlyoz eléggé. Például azt, hogy a nyelvtudománynak a kezdetektől fogva elválaszthatatlan része volt a „hasznos” nyelvészet. (Ahogy már írtam, a gyakorlati igény, a nyelvművelés hozta létre a nyelvtudományt, s most mintha a nyelvtudomány szeretné fölszámolni alapjait…) Ha úgy tetszik (s miért ne tetszene úgy ☺!), akkor a nyelvtudomány koronként, irányzatonként változóan hol inkább deskriptív [leíró – a szerk.] és preskriptív [előíró – a szerk.]. A preskriptivitás nem föltétlenül valami ember- és egyéniségellenes irányzat, hanem többnyire a nyelvi kommunikáció sikerességét és így a társadalom működését szolgáló törekvés. Ebbe nagyon sok minden beletartozik: az iskolai nyelvtanok, a szótárak, beszédtechnikai, retorikai, stilisztikai, szövegszerkesztési kérdések, idegennyelv-tanulási, fordítási feladatok, napjainkban az informatika nyelvi következményei, kérdései stb. Nem a nyelvművelésnek köszönhető, hogy a „nyelv” kérdése szinte közüggyé vált Magyarországon? Részben ez ütött vissza. A tudományos álláspontok leegyszerűsítése, sablonná válása. A nyelvi cselekvésben sokféle tevékenységi és magatartásforma van, nem lehet egy kalap alá venni a nyelvpolitika-nyelvstratégia-nyelvművelés-nyelvhelyesség-nyelv20


védelem-nyelvápolás különféle színterein tevékenykedőket. A nyelvész-nyelvművelők nem kapnak „gutaütést” a nyelvi újdonságoktól, izgatja őket a társadalmi, nyelvi sokféleség, a stilisztikai helyesség, az informatikai világ, a nyelvi változás. Végezetül a nyelvművelés kritikusai sem beszélnek és írnak akárhogy. Kinek könnyed, kinek kicsit döcögős a stílusa, de mindegyikük ragaszkodik a Magyar Tudományos Akadémia által jóváhagyott helyesíráshoz, írásában és előadásában nem nákol, suksüköl, keresi a választékos kifejezéseket és véletlenül sem cseréli össze az egymásra nagyon hasonlító szavakat. Akkor ezt mi szerint és miért is teszi? Vagy: ő teszi, de más ne tegye? Mégis, tudományos alapon sokan úgy vélik, nincs helyes és helytelen. Nincs helyes és helytelen? Igenis van helyes és helytelen, de tudni kell, hogy nyelvészetileg vagy társadalmilag értjük-e. A nyelvi alakok társadalmi helyességét mindenki tanulja meg, mérlegelje és a helyzethez illően tartsa be – vagy szegje meg, ahogy műveltsége, vérmérséklete diktálja. A nyelvművelést érő kritika fő vádpontja: a nyelvművelők nem fogadják el a nyelvi változást, minden újdonságot nyelvromlásnak értékelnek. Pedig sem a nyelvromlás, sem pedig a nyelvfejlődés nyelvészeti eszközökkel nem ragadható meg. Sőt, olyat is hallani (a Mindentudás egyetemén megszólaló nyelvésztől), hogy egyáltalán nem tudjuk, mitől változik a nyelv. Hát, nyilván van, aki nem tudja ☺! De akkor mitől „mindentudás” a Mindentudás? A nyelvromlással kapcsolatos sirámok régi időkből fakadnak és ősi, antropológiai beidegződésre vezethetők vissza. A magyar kultúrában különösen mélyen van kódolva egyfajta pesszimisztikus hangnem. Már a 14. században felbukkan egy ún. bűntudathullám, ezt követi a 16. századi hungaropesszimizmus, majd a herderi jóslat…, amely – jól tudjuk – a nyelvújítás és a magyar nép felrázásának egyik kiindulópontja lett. A „romlás”, az „elfajzás” a magyar irodalom afféle nemzeti toposza lett. Apor Péter siránkozik Erdélynek átváltozásán, Berzsenyi, Vörösmarty, Ady valóságos breviáriumai a kárhozatnak. A hungaropesszimizmusnak nyelvi vonatkozásai is vannak. Ide sorolhatjuk a világelső káromkodásainkról kialakított nemzeti önképet, de az először külföldi antropológusok által megfigyelt panaszkodó kommunikációt, vagy az egyesek szerint a nyelvünkbe kódolt „tagadást” (a tagadó formák túlzott használatát) is. Ide sorolom a nyelvromlásról folyamatosan hangoztatott nézeteket is. A nyelvromlás tehát nem ragadható meg, bár azért egy végső stádium, a nyelv kihalása nagyon is tényszerű. A nyelv nem úgy romlik, nem úgy hal meg, hogy például halálra issza magát vagy Dunába ugrik, hanem oly módon, hogy beszélői úgy döntenek, nem nagyon akarják már használni. Először csak a szaknyelvekben nem, azután az oktatásban, majd a nyilvános tereken. Végül csak a nagymama suttogja unokája fülébe a régi – anyanyelvi – varázsszavakat. Így lesz az anyanyelvből – nagyanyanyelv, majd az sem. Tehát nem a nyelv, hanem a nyelvhasználat színterei,

végtére is mi, emberek „romlunk” (nyilvánvalóan a környezet hatására). A nyelvészek természetesen tudják, hogy a nyelv sokféle változatban él és a használat miatt változik. A változásoknak különféle külső és a nyelvben zajló belső mozgatórugói vannak. Végeredményben persze minden változási folyamat valami külső hatásra indul el, és a nyelvben megy végbe. Az eredmény: nyelvi változat, amely helyet követel magának a nyelvi rendszerben. A változat élete lehet a párhuzamos egymás mellett élés, a kiszorulás vagy a másik forma kiszorítása. A nyelvhasználók leggyakrabban éppen a nyelvi változatokra kérdeznek rá: melyiket használjuk? Úgy látszik, a nyelvhasználókban él egyfajta vágy a tökéletes, tiszta, egyértelmű nyelvhasználatra, amelynek mélyén a „tökéletes nyelv” eszménye rejlik. Ez nem föltétlenül a korábbi vagy a mai nyelvművelés hatására alakult ki bennük, hanem föltehetően valami ösztönös törekvés az egyértelműségre. Bármennyire is relativizálható a nyelvromlás, azért mégsem teljesen haszontalan fogalom. Hiszen a „nyelvromlás élménye” is megragadható. Mert mit tekintenek elsősorban az emberek „nyelvromlásnak”? Meglátásom szerint a kommunikációs kapcsolatban, modorban, illemben bekövetkező változásokat, zavarokat, konfliktusokat. És ezek tényleg tapasztalhatók, megragadhatók, elmondhatók. „Nyelvromlásnak” tartják a választékos nyelvhasználat visszaszorulását, általában a szleng, a laza közlésmód terjedését, a nyelvi durvaságot. A nyelvész tudja, hogy ezek valójában társadalmi jelenségek nyelvi vetületei. Nem nagyon gondolhatjuk, hogy régebben kevesebb lehetett a nyelvi durvaság. Csak ma sokkal gyakrabban hallani a nyilvánosságban. A brazíliai őserdőkben szinte évente fölfedeznek egy-egy új csoportot, amelyet azután megszállnak az antropológusok, nyelvüket (még egy új nyelv!) igyekeznek leírni. Azután szomorúan tapasztalják, nem új nyelv ez, hanem egy már ismert nyelv szánalmas, lecsupaszított változatát sikerült felgyűjteni. Nyelvromlás – a magyar nyelv esetében – jelenleg nyilvánvalóan nincs, hiszen ma magyar nyelven mindent ki tudunk fejezni, minden szakterület művelhető anyanyelven. Nem utolsósorban azért, mert elég sokan fáradoztak a magyar nyelv gazdagításán. De ne feledjük, hogy a magyar nyelvet nem csak határokon belül beszélik, hanem egyre többen csak szórványokban, leszakadva a magyar nyelvterületről. Igen furcsa nyelvhasználati formákat tapasztalhatunk. Ott már valóban romlik a nyelvhasználat. És ismerünk halkuló, pusztuló, valamint már kihalt nyelveket is. Máris ott a „rémkép”: „Romlásnak indult hajdan erős magyar” – nyelv. És természetesen tapasztaljuk a magyar nyelvi kulturáltság sokféle szintjét, amely gondolkodóba ejthet bennünket. Hallva azokat az UNESCO által közzétett, tudományosan megalapozott jóslatokat, hogy a 21. század a nyelvek kihalásának a százada lesz – talán nem is egészen indokolatlan a herderi jóslat. Igaz, jelen pillanatban még nem a magyar nyelvre.

21


37,5°C – 38,2°C között hőemelkedésről (végbélben mérve +0,5°C), 38,2°C – 39°C között lázról (szájban mérve +0,3°C), 39°C – 40°C között igen magas lázról beszélünk.

Juhász Mária A láz a szervezet védekezőmechanizmusához tartozik. Szerepe az, hogy a szervezetbe jutott kórokozók elpusztítását segítse. A testünkbe jutott kórokozók (rendszerint baktériumok, vírusok...) által termelt toxinok (méreganyagok) ingerlik az agyunkban (nyúltvelőben) lévő hőközpontot, ettől a testhőmérséklet megemelkedik. Számunkra ez a tünet azt jelzi, hogy valahol a szervezetben fertőzés alakult ki. A hőközponttal azonos helyen (szintén a nyúltvelőben) szabályozódik a percenkénti légzés- (16-20/perc) és pulzusszám (60-80/perc), ezért a testhőmérséklet emelkedése minden esetben emeli a légzés és a pulzusszámot is. 1,0°C 4-6-al emeli a légzés, 10-12-vel a pulzusszámot. A megnövekedett testhőmérsékleten a kórokozók gyorsabban elpusztulnak, ezért csak akkor indokolt a lázcsillapító adása, ha a láz hosszan tart, vagy túl magas. Ez esetben ugyanis komolyan megterhelődik a keringés és életveszélyes állapot alakulhat ki. (A magas láz miatt a szív gyorsabban ver, az izzadás, a gyorsabb légvétel miatti folyadékvesztés a vér besűrüsödéséhez vezet.) Hogy minden sejthez elegendő oxigén kerüljön, a szív még gyorsabban ver. Igen ám, de ilyenkor a légzésszám is nő, emiatt még többet párologtatunk, a vér még sűrűbb lesz. Ez az ördögi kör mindaddig folytatódik, míg a keringés összeomlik és sokkos állapot alakul ki. Egy idő után ugyanis a sejtjeink nem kapnak elegendő vért, ezért elpusztulnak. Az elpusztult sejtjeink már ugyanolyan méreganyagként vannak jelen a szervezetünkben, mint a baktériumok toxinjai, emiatt a visszafordíthatatlan önmérgezés miatt a szervezet minden létfontosságú szerve felmondja a szolgálatot. A normál testhőmérséklet 36°C-37,5°C. Lehet ennél alacsonyabb (alvás, műtét, altatószer fogyasztás, kihűlés esetén) és magasabb.

Ha lázgörcsre a családtagunk nem hajlamos, a 38°C és 39°C közötti hőmérsékleten nem kell gyógyszerrel csökkenteni. Mint említettük a láz nem csak tünet, hanem segítője is a kórokozó elpusztításának. Tennivalónk azonban van. FONTOS a folyadékpótlás! Ha kell kanalanként. Bármilyen folyadék megfelelő, kivéve az alkoholtartalmú italok és a tej (korábban már írtam erről), az ágynyugalom (gyakran csak alszunk és alszunk és alszunk) könnyű, jól emészthető ételek (befőtt, húsleves, gyümölcs,...), napi 1000mg „C” vitamin (erős méreganyag lekötő = antioxidáns), gyakori szellőztetés (a kórokozók a levegőben így felhígulnak), ágynemű-, pizsama csere, Nyugtatás. 39°C felett a fentieken túl egyéb teendőink is vannak. Ilyenkor, ha a lázcsillapító hatására a testhő nem csökken a tabletta bevétele után 15-20 perc múlva, akkor először azt kell végiggondolni, hogy adtam-e a betegnek elegendő folyadékot (1,5-2 liter a napi adag, normál körülmények között) A folyadékhiány önmagában is okozhat lázat! Ha igen, és ennek ellenére sem mérséklődött a láz, akkor hűtőfürdőt, vagy hűtőborogatást kell alkalmaznunk. A hűtőfürdőt kíméletesebbnek és eredményesebbnek tartom. Kádba 40°C körüli vizet teszünk. Ez a tevékenység 10 percnél ne tartson tovább! (Az is jó megoldás, ha hagyom az egyre hűlő vízben a beteget.) Ezután szárazra törölve ágyba fektetjük, majd a fent felsoroltak alapján a komfortérzetét javítjuk. A hűtőborogatást ágyból nem kivehető, vagy nem együttműködő betegnél kell végeznünk. A beteget fordítjuk, a lepedőt, párnát az átnedvesedéstől védve egy nylonnal letakarjuk, erre az egész testet befedő (22-24°C-os) vízben megmerített, majd kifacsart lepedőt, fürdőlepedőt teszünk. Az oldalán 22


fekvő beteget ebbe belefordítjuk, a vizes textíliával betagargatjuk. A hűtőborogatás ne tartson 20 percnél tovább! Ezután a hőmérsékletet ellenőrizzük, és ha szükséges a műveletet megismételjük. Itt sem szabad elfeledkeznünk a folyadékpótlásról és az egyéb közérzetjavító teendőkről. Amennyiben a testhőmérséklet tartósan 40°C körül mozog és semmilyen beavatkozással sem húzható lentebb, mindenképpen hívjunk orvost! Mint említettem a láz annak jelzésére szolgál, hogy a szervezetben gyulladásos folyamat van, amelyet baktérium, vagy vírus okoz. Vírus ellen nincs gyógyszer! A vírusfertőzést szervezetünknek kell legyőznie. Egyik fő tünete az igen magas láz, gyakran izületi-, végtagfájdalmak, fejfájás, olykor hányás, hasmenés... De ezek a tünetek a második nap után megszűnnek és marad az elesett, nagyon gyenge közérzet. Ha a láz a harmadik napra sem szűnik meg, akkor ezért a fertőzésért a baktérium a felelős. Csak ilyenkor indokolt az antibiotikum szedése, szigorúan az orvos előírása szerint. Ha ilyenkor sem javul a beteg állapota, vissza kell jeleznünk az orvosnak, másfajta gyógyszert kell kérnünk (a legközelebbi számunkban majd ezt is megbeszéljük!) Mindkét esetben fontos az immunrendszer támogatása (Béres csepp, „C” vitamin) Összefoglalva: A láz a szervezet védelmét szolgálja. Az igen magas lázat kell gyógyszerrel, hűtőfürdővel, vagy hűtőborogatással csökkenteni. Ügyelnünk kell a folyadék ellátottság-

Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönőviszonyban sem... Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogyan ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Látszott rajta, hogy baromira izgul, csak nem tudtam, hogy a kérdéseket várja ilyen izgalommal, vagy hogy kibírja a körme, anélkül, hogy lepattogna a lakk, esetleg sietne szolizni. Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.

ra, „C” vitamin bevitelre, a helyes étrendre, megfelelő közérzetre. Ha ezek alkalmazása nem eredményes, akkor a sokk és a lázgörcs megakadályozása céljából hívjunk orvost (lásd korábbi szám). Még egy pár sor a hőmérsélet változásról. Gyakori, szomorú hír az elmúlt hetek híradásaiból: megint megfagyott egy ember. Alvás közben a testhőmérsékletünk, a légzés, pulzusszámunk csökken (mert a szervezet anyagcseréje is csökken). A szervezetünk elkezdi átvenni a környezet hőmérsékletét, ezért arra ébredünk fel, hogy fázunk, és takaró után matatunk. Bódult, elesett állapotban (ittasság, gyógyszer, kábítószer) nem vesszük észre, amikor fázni kezdünk. Ha a testhőmérséklet tartósan 26°C körül, a légzésszámunk 10 körül van, a kevés oxigénbevitel miatt eszméletlenség áll elő, majd beáll a halál. Ezért nem csak télen, de nyáron sem szabad elmenni a földön fekvő, takaró nélkül lévő ember mellett. A mi családtagunk is járhat úgy, hogy csak egy picit ki akarja pihenni az ital által okozott bódultságot, ezért eldől a földön, padon kicsit és aztán soha többé nem ébred fel.

Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV, SZAK... és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal: ”Elnézést! Évszak?” Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze a többiek sírva röhög-tek, ő meg abszolút nem ér-tette, hogy min. Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, a Duna vízállását Paksnál, a Barátok közt tegnap esti epizódjának 5 soros öszszefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát… Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot… Tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát, minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta: 23

"Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van." Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz...

(egy főiskolai tanár)


Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus

A téli hitmélyítő hét szorosan kapcsolódott az istentiszteletek és bibliaórák témáihoz: a családi élet dilemmái. Az első két alkalmat Pálhegyi Ferenc, gyógypedagógus, pszichológus, nyugalmazott főiskolai tanár tartotta. Feri bácsi országszerte ismert könyveiről, előadásairól, aki nagyon sokat segített krízishelyzetbe jutott házaspároknak, vagy készített fel ifjakat a házasságra, illetve egyéb emberi kapcsolatokban felmerülő problémák kezelésére. Tette ezt mindig, mint ahogy most minálunk is, világos példákkal, meggyőződéssel, humorral fűszerezve, és természetesen a krisztusi megoldásra rámutatva. Hadd örökítsünk meg néhányat a gyakran hallott bölcs mondásai közül, amelyeket a szerda esti alkalmon bevezetőként mi is hallhattunk. A házasság nem az ígéret földje, hanem pusztai vándorlás, amelynek során, ha van lelki látásunk, láthatjuk a felhőoszlopot, (velünk az Isten), és együtt menetelhetünk az ígéret földjére. A házasság nem a boldogság forrása, de két boldog ember házassága boldog lehet, Isten a boldogság forrása. Isten képviseletét ketten tudjuk megélni a világban, erre hívattattunk, még akkor is, ha mindketten az édenkerten kívül születtünk.

A bevezető gondolatok után a professzor úr rátért az első téma kifejtésére:

ta: Ismerjük fel a múlt kísérteteit, azokat a hozott terheket, amelyekkel érkeztünk a házasságba. Bocsássunk meg azoknak, akik miatt kárt szenvedtünk. Lehet, hogy éppen édesapáknak vagy édesanyáknak kell ilyen módon megbocsátani. Vessük az Úrra a mi terheinket. Ha ezt megtesszük, olyanok lehetünk, mint a költöző madarak, akik a pneumára [a pneuma görög szó, egyszerre jelent levegőt és (Szent)lelket. A latin spiritus megfelelője – a szerk.], a levegőre támaszkodva szállnak, és néhány szárnycsapással repülnek, több ezer kilométert tesznek meg, és nem olyanok, mint a verebek, akik csak a saját erejükre hagyatkozva verdesik szárnyaikat, és csupán néhány 10 méterre jutnak el. Hagyjuk, hogy terheinket az Úr vehesse magára, és Szentlelke által erőt nyerjünk a pusztai vándorlásban.

Szabaduljunk meg a múlt kísérteteitől, és ehhez a Gal 6,2-t olvasta fel: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”Ez az ige a házasoknak is szól, mert a házasságba terhekkel érkezünk. A terhek lehetnek hiányok, amikor szeretetéhséggel érkezünk, vagy éppen menekülünk a házasságba. Amikor az ún. szeretettankunk üres, teljesítménykényszer, kisebbrendűségi érzés, vagy éppen bizalmatlanság jellemez bennünket. Terhek lehetnek a rossz szülői minták, amelyeket önkéntelenül is magunkkal hozunk, és ezek nyomására nem jól kezeljük konfliktusainkat vagy neveljük gyermekeinket, viszonyulunk egymáshoz, sőt egy rossz édesapai minta még istenképünket is torzíthatja. De hozott terheink lehetnek a lelki sérülések, traumák is, amelyeket például szexuális zaklatás vagy egyéb súlyos megrázkódtatás idézett elő. Általában azt gondoljuk, hogy a házasságba magunkkal hozott terheink eltűnnek, hiszen szerelmünk, szeretetünk azokat legyőzi. Mi azt gondoljuk, ha két félig töltött szeretettartállyal érkező ember egymás mellé áll (½ + ½ = 1 egész), akkor az pótolja a hiányokat. Pálhegyi professzor úr szerint ebben az esetben azonban a valóság inkább az, hogy a „házassági matematikában” nem az összeadás, hanem a szorzás törvényszerűsége érvényesül. Ugyanis valóban ½ + ½ = 1, de a gyakorlat mégis a következő képletet igazolja vissza: ½ x ½ = ¼! Jó ezt tudni, és jó lenne, ha a házasságba minél kevesebb teherrel érkeznénk ! De ha mégis, mit tegyünk, ha ennek a veszélye elkerülhetetlen? Erre vonatkozóan Feri bácsi a következőket mond-

A hitmélyítő hét második estéjén gondolhattuk végig azt, hogy a szülőknek milyen óriási felelősségük van gyermekeik nevelésében, hiszen életünk lenyomatai ott vannak gyermekeink életében. Ahhoz, hogy egy gyermek biztonságban érezze magát, hogy egészséges önértékelése (reális énképe) legyen, hogy úgy tudjon beilleszkedni a társadalomba, hogy valódi értékeket képviseljen, olyan családi környezetre van szüksége, ahol a szülők nem csak gyermeküket szeretik, hanem egymást is. Ahol a gyermek olyan visszajelzéseket, dicséreteket, vagy éppen korlátokat kap, amelyek segítik fejlődésében, ahol jó kommunikációs mintát követhet, ahol a szülői szerepek a helyén vannak, ott fejlődhet lelkileg egészségesen a gyermek. Sajnos a mai családokban a gyermek a biztonság helyett a kitettséget érzi, az érzelmi harmónia helyett feszültségben él, ahol a szülői szerepek összekuszálódnak, és egy pénz24


központú, a fogyasztói társadalomra jellemző értékrendet lát mintaként. A régi többgenerációs családi minták eltűntek, az élet felgyorsult, és hajszolttá vált. Új, de rossz minták lettek általánosak: egyszülős családok, élettársi kapcsolatok stb. Van remény? Meg tudunk állni a sodrásban? Igen van, igen megállhatunk! Vegyük például a bibliai pásztorokat, és úgy legeltessük a reánk bízott nyájat! „Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen.”(1Pét. 5,2 ). Hamar Norbert

Gyülekezetünk szolgálata

a daganatos betegek hozzátartozóiért a Bács-Kiskun Megyei Kórház Onkológiai Központjával együtt

~ az abortuszok élő áldozatai ~ Rengeteg riasztó, agyonhallgatott, elgondolkodtató, kiábrándító, felháborító, megrendítő gondolat vetődött már papírra a művi abortuszokkal kapcsolatban. Az elmúlt 10 évben közel 400 ezerrel fogyatkozott meg Magyarország lakossága, ma az évi fogyás 50 ezer körül van, azaz tavaly mintegy 6 Hetényegyházányi és 42 Ménteleknyi gyermektest került az orvosi badellák mélyére. Talán túl egyszerű lenne kiszámolni és feltenni a kérdést: vajon lenne-e nyugdíjprobléma, ilyen mértékű munkanélküliség, eladósodottság, bezárt iskola, orvoshiány, infláció, szakemberhiány, ha 1-2 millióval több fiatal és középkorú venne körül bennünket… De hagyjuk a költői kérdést. Beszéljünk az áldoztatokról! De ne a megszokott módon. Ez a cikk nem azokról a már arctalan, névtelen, bennünket csöppnyi örömökkel megajándékozni készülő, de meg nem született testvéreinkről, gyermekeinkről, tudósainkról, villanyszerelőkről és cipőfelsőrészkészítőkről, valamint barátokról, orvosokról, tűzoltókról szól, akik életünk fontos pillanatait adhatták volna, hanem azokról, akikről keveset beszélünk az áldozatok között: a hajdan terhes anyákról, férjeikről és az életük csírájában elfojtott kicsiny emberek testvéreiről. Ritkán gondolunk bele, hogy ők is mind az áldozatok között tartatnak számon. Mert bár könnyen megfogalmazódik az ítélet ajkunkon – olykor nem is jogtalanul – jó látnunk, hogy az ilyen cselekmények elementáris erővel robbantják, sodorják, formálják kapcsolatainkat.

Az abortuszra jelentkező anya mint áldozat Az első megállapítás, amit fontos megfogalmaznunk, hogy az esetek döntő többségében az abortuszra induló anyák rendkívül nehéz döntéssel a szívükben teszik meg az első lépéseket is. Helyzetüket súlyosbítja, hogy nagy valószínűséggel, ahol a családi értékrendben egy gyermek ennyire könnyed módon kiiktathatóvá válik a mindennapok életéből, ott sejthetően a házastársak kapcsolatában is hasonló módon jelennek csak meg a kapcsolati értékek. Az abortusz áldozatává váló nőkről néhány helyen olvashatunk. Itt csak egy fontos momentumot emelek ki. A kifosztottság, megrablottság belső érzése rendkívül elviselhetetlen kettőséget jelenít meg a nőben. Egyfelől a művi vetélés ijesztő tényként teszi magát az anyát is erőszak áldozatává, másfelől lemoshatatlan bélyegként ég lelkében a tudat, ezt az erőszakot ő akarta. Ez a kettősség olyan áthidalhatatlan feszültséget jelent, amely az esetek jelentős részében – megfelelő lelkigondozói segítség hiányában – évtizedekig is elhúzódó kórós gyászfolyamatot is elindíthat. Miben áll ez a folyamat? Az abortuszban az anya ugyanúgy átéli a gyász kínzó veszteségét, de nincs lehetősége arra, hogy a gyász – más esetekben – megszokott folyamatát végigjárva a megszokott módon gyógyulhasson lelkében. Alapvető felismerés, hogy a fel nem dolgozott gyász (minden veszteség egyben gyász is!) olyan rögöt jelent a lélek működésében, amit rendkívül nehéz elbotlás nélkül átlépni. Rendkívül sok ember „tolja maga előtt” gyászait, amelyek megakadályozzák az időben később bekövetkező 25


veszteségek feldolgozását is. Egészséges körülmények között a gyászfolyamat szerettünk elveszítése alkalmával nagyjából egy évet vesz igénybe, de nem tart két esztendőnél tovább. A gyászfolyamatot nehezíti a konfliktus, fel nem dolgozott krízisek, de a korábban el nem gyászolt veszteségek is. Nem ritkán fordul elő, hogy egy-egy kórosan elhúzódó gyászmunka, veszteségélmény mögött épp az abortusz gyászának lehetetlensége áll. Az anya lehetetlen helyzete abban áll, hogy nemcsak az önvád fogalmazódik meg benne, hanem olyan társadalmi akadályokkal és ítéletekkel találkozik, amely szinte lehetetlenné teszi krízisének, veszteségének biztonságos körülmények között történő feldolgozását. Pedig érdemes ezzel megpróbálkozni, ugyanis az anya későbbi gyermekvállalása(i), nevelési attitűdjei ennek tükrében változik.

kiszolgáltatott kis emberrel szemben. Ráadásul, még azt sem mondhatja el, hogy szenvedett volna mindezért – nem mintha ez felmentő körülmény volna. Ritkán beszélünk az abortusz következményeiről úgy, mint ami az apákat érinti, mégis fontos látni, a külső (társadalom vagy a házastárs részéről) és belső (önmaga részéről) agresszív megnyilvánulások bizony próbára teszik az ember lelki egészségét, a házasság szilárdságát stb. A testvér mint áldozat Míg az abortusz felnőtt áldozatairól olvashatunk, addig az

Az apa mint áldozat Az apákról ritkábban esik szó úgy, mint akik szintén áldozatai lehetnek az abortusznak. Ne gondoljuk, hogy az apákat nem viseli meg az abortusz ténye. Jóllehet az a kötődés, ami a születés előtti hónapokban kialakul az édesanya és kisgyermeke között, ezt a bensőséges viszonyt mi férfiak nem élhetjük át – legalábbis nem ugyanolyan intenzitással. Ugyanakkor a férfiakban is hasonló lelki folyamatok játszódnak le, mint a nőkben. Rendkívül gyakori, hogy a várandós édesanya férje munkájában, hivatásában, alkotótevékenységében, fizikai teljesítményének növekedésében, építkezésben stb. éli, jeleníti meg a termékenység szép szimbólumait. Ahogy a spontán abortusz (valamilyen betegség következtében történő magzati elhalás) hasonló módon viseli meg a férfiakat, mint a nőket, így van ez a művi abortusszal is. Csak míg az első esetben van járható útja a veszteség „kibeszélésének”, feldolgozásának, adott esetben a segítségkérésnek, az utóbbi esetben a terhesség megszakítását sűrű és súlyos hallgatás lengi körül. A szégyen és az önvád keveredik benne, amely a házassági kapcsolatban hamar bizonygató és önigazolódó gondolatokká formálódik, majd utolsó lökésként agresszióba fullad, amit az ember vagy magával szembe fordít, vagy egy másik emberre (legtöbbször a házastársra) vet. Nagyon jellemző az abortusz krízisét átélő házasságokban az egymásra mutogatás ősi módszere. Legtöbbször persze minden érv hordoz komoly, éles és jogos kritikát a másikra nézve, de – ismerjük ezt a jelenséget – minél inkább vádol bennünket a szívünk és lelkiismeretünk, annál hevesebben támadunk – talán éppen – azokra, akiket a legjobban szeret(t)ünk. A józan „közös felelősség elve” itt nem működik, mert ha a házassági kapcsolatot ez fonná szorosabbra, vélhetően nem került volna sor az abortuszra sem, hiszen a felelősség értéke megjelent volna szerelmük élményének egészen kézzel fogható gyümölcsével szemben is. A lelkiismeret-furdalás elviselhetetlen terhe, az ebből fakadó félelem, vádló álmok – legalábbis az első időkben – szinte elviselhetetlenné teszik az amúgy derűs napokat. Valójában „vádolni valója” (vagy még pontosabban vádolási lehetősége) inkább a nőnek van, mint a férfinak, hiszen – az életét csírájában elfojtó „orvosi” beavatkozást elszenvedő magzat után – ő volt, aki a legtöbb „áldozatot” hozta közös döntésükért. Ez gyakran rendkívül kiszolgáltatott helyzetet teremt a férfi számára, ugyanis bár ő maga is átéli az elfojtott gyász minden terhét, akármennyire is tagadja, leplezi, hárítja, rátelepedik a felnőtt ember döntésének megbocsáthatatlansága egy

abortált kisgyermek testvéréről, testvéreiről alig esik szó. Ennek oka abban áll, hogy a meghalt gyermekekről – és ez különösen igaz az abortusz áldozataira – úgy gondolkodunk, mint aki nincs. Pedig ezek a gyermekek – talán első olvasásra bizarrnak tűnik – ugyanúgy ott állnak a gyermekek sorában. Így például, ha az első gyermekre a szülők nemet mondtak, a következő gyermek nem első lesz, hanem a második. Ennek nem kis szimbolikus jelentősége van! Ha az adott gyermek négy-öt vagy nyolc-tíz abortusz után kapja meg az élet lehetőségét, lehet, hogy nem is tud róla, de ő az ötödik-hatodik, illetve kilencedik-tizenegyedik gyermek lesz. Játsszunk el egy kísérlettel, amely megvilágítja a fent leírtak lényegét! Képzeljünk el egy öt abortusz után megszülető embert. Tehát a névlegesen elsőszülött gyermek valóságosan már „csak” a hatodik testvér. Ismerve azokat a mélyen bennünk lévő szimbólumrendszereket, archaikus működési mechanizmu-sokat, amelyek kapcsolatainkat olykor tudatos világunkon kívül erősíti, működteti, tudhatjuk, hogy pl. az első gyermeknek minden kultúra kitüntetett szerepet tulajdonít. (Érdekes így olvasni az istentiszteleteken Mózes negyedik könyvét vasárnapról vasárnapra, amelyben gyakran előkerül ez a gondolat…) Névlegesen, tehát a szavak szintjén az illető az első gyermek lesz a rokonok, ismerősök között, a legmélyebb benyomást tevő gesztusok, mimikák, apró rezdülések világában azonban nyilvánvalóvá válik a „hatodik testvér számára”, a valóság más, mint ami az általa megismert valóságból kitűnik. Nagy valószínűséggel az ő szüleinek házasságát – az abortusszal kapcsolatos döntések törvényszerűségei szerint – már rendkívüli módon megterhelte a múlt. Feltételezhetően kapcsolatuk minimum megromlott, feszült lehet, valamiért mégis

26


együtt tartotta őket egy megfogalmaz(hat)atlan „közös érdek”, amely minden egyes krízis után lehetővé tette a kapcsolat túlélését. Ezen szülői felelősségek egy részét a szülők könnyen utalják „életben maradt” gyermekük hatáskörébe, mintha az ő megszületése olyan különlegesség, amit – ha más nem – utólag ki kell érdemelni, meg kell küzdeni. Ezek a kimondatlan érzések, amelyek legtöbbször a szülőkben sem tudatosulnak, alapvetően vannak hatással egy ember életére. A családterápiában van olyan terápiás módszerek, amikor a terapeuta megfelelő vezetésével családtagok vagy idegenek bevonásával a család egyes tagjainak szimbolikus elhelyezkedésével, testtartásával, közelségével, távolságával stb. sajátos érzések kelthetők a családtagok bőrébe bújt résztvevőkben, amely meglepő pontossággal adhatja vissza nem egy kimondott vagy kimondatlan érzés, gondolat, tapasztalás, félelem, kötődés életszerű hangsúlyait. Ha a fenti családot szeretnénk így megjeleníteni, sajátos és nyomasztó kettősséget élhetünk át a „hatodik testvér” bőrébe bújva. Az illető elhelyezi szüleit (nyilván a távolsággal, a bezárt szöggel, testtartásukkal stb. megjelenítve a kapcsolatukat), aztán esetleg a nagyszülőket, fontos rokonokat, már önmagában is sok információt kaphat a családon belüli működési törvényszerűségekről, érzésekről, akár titkokról is. De képzeljük el ezt az alakzatot úgy, hogy a szülők és rokonok megjelenített alakzatai közé még öt – amúgy nem létező – személyt oda kell tuszkolni. Nekik szerepet kell adni. Ki kell fejezni a kapcsolatot, a családban betöltött szerepét stb. Valójában így lesznek teljességében megjeleníthetők a család belső működési mechanizmusai.

vádaskodása után, érthetetlen indulatok kereszttüzében, talán érezzük, mást jelent, mint „első gyermekként” megszületni. Sajnos a gyakorlatban is azt láthatjuk, bizony abortusz áldozatainak testvéreként felnőni különös terhet tesz a felnövekvő gyermek vállára.

Halottaink élete… Mi általában úgy gondolko-dunk a halottainkról, mint akik nem léteznek. Pedig ez óriási tévedés. Hihetetlen erős hatást gyakorolnak az itt maradottak életére múltjukkal, szeretetükkel, konfliktusaikkal, emlékeikkel, le nem zárt történéseikkel stb. Még inkább így van ez a művi abortusz által elpusztított gyermekekkel. Bizonyos szempontból érthető is ez, hiszen az abortuszt kérő szülők leginkább kitörölnék gondolataikból a szörnyű tettet. Ám – még ha sikerül is a tudat világából kiszorítani is a történteket – ettől függetlenül ezek a kicsi emberek akaratunktól, döntésünktől függetlenül befolyásolnak minket, meghatározzák kapcsolatainkat, alakítják, formálják kötődéseinket. Leginkább fekete lyukakhoz hasonlíthatnám őket, hiszen nem látjuk őket, csak hatásukat érzékeljük, ahogy a fekete lyukakra is pusztán a bolygók pályájának megváltozásából következtethetünk. A veszélye ennek a jelenségnek abban áll, hogy a saját életpályánkat is így módosíthatja, befolyásolhatja elhalt testvérünk, testvéreink, rokonaink tudott vagy ismeretlen emléke. Mert ezek a kicsi gyermekek elhallgattatásuk ellenére szóért kiáltanak az életünkben, hajdani döntéseink ellenére beleszólnak kapcsolataink alakulásába. Így öt halott gyermek után hatodikként következni, öt eltemetetlen és gyásztalan veszteség után, évek megfogalmazhatatlan

A gyógyulás felé vezető ösvény Természetesen a fentiek csak vázlatos, figyelemfelhívó jellegű gondolatok lehetnek, hiszen jelen keretek között nincs mód a téma részletes kifejtésére. Így a lelkigondozói beavatkozások áttekintése is csak az általánosságok mentén fogalmazódhat meg. Amennyiben Ön úgy érzi, a leírtak érvényesek az életére, érdemes olyan lelkigondozót keresni, , ismeri a problémát, és tud segíteni, vagy tud olyan szakembert javasolni, aki érdemi segítséget nyújthat. *** A lelkigondozás folyamatában talán a legnehezebb feladat a halottakkal dolgozni. Ez rendkívül bizarr gondolatnak tűnik, pedig így van. Ezt érdemes nekünk is látnunk. Ezért kell szabaddá válnunk először is arra – legyőzve természetes belső ellenállásunkat –, hogy merjünk hozzányúlni lelkiéletünk legbelső és legérzékenyebb területeihez, tabuihoz, titkaihoz. Ez azért is nem egyszerű, mert halottaink – amint azt mondtuk is – nagy hatást gyakorolnak életünkre. Hogy jobban értsük, hadd utaljak egy pozitív mintára. Darányi Kriszta bizonyságtételében olvashattuk az ezelőtti Szószólóban, hogy az ő hitéletére, megtérésére milyen nagy hatással volt már „hazament” nagymamája, akivel ugyanakkor nem volt lehetősége a hit tekintetében igazán elmélyült kapcsolat kialakítására. Mégis Esztike néni hite, bizonyságtétele, bibliás keresztyénsége, ma már soha fel nem fedett imádságai mégis üstökösként vezetik, formálják, erősítik, alakítják Krisztát. Milyen nagy ajándék, akinek ilyen nagyszülei lehetnek! Igazi áldás ez! De fordítva is igaz… Vannak, akik konfliktusokkal, lelkiismeret-furdalással, haraggal lépnek ki az életből vagy engednek el rokonokat. A harag legalább annyira formáló erő, ha az ember nem tud megfelelő módon megküzdeni gyászélményével mint a fent látott szeretetkapcsolat — persze ellenkező előjellel. Ebben a különös és mélységében csak homályosan ismert láthatatlan kapcsolatrendszer magyarázza, hogy miként „öröklődik” az életüket önkezűen kioltó apák kiútkeresése a fiakban arányaiban nagyobb mértékben, mint ahol nem történt öngyilkosság. Védett és biztonságos körülmények között érdemes szembenéznünk halottainkkal, gyászunkkal, sodródásainkkal, félelmeinkkel. *** Magam fontosnak tartom az élet abszolút értékének kimondását. Ez bagatellnek tűnhet, de olyan korszakba léptünk, amelyben bár rettegő undorral beszélünk a Taigetoszról, mégis az élet kincsének mai, soha nem látott mértékű elutasítása mellett észrevehetetlenné válik a spártai beteg gyermekek – amúgy szigorú kontroll mellett történő –likvidálása. Ma, amikor a tíz éven aluliak is naponta akár több száz gyilkosságot láthatnak a tévében, vagy lehetnek ezrek, százezrek gyilkosai a számítógép előtt, egy olyan kultúrát építünk, amelyben a haldoklás és gyász kultúráját azáltal veszítjük el, hogy magát az életet dobjuk el. Amikor egy kultúra – végéhez közeledve – a fennmaradásához nélkülözhetetlen legalapvetőbb értékeket is eldobja, az utolsó életesélyt talán épp azoknak az értékeknek a felmutatása jelentheti, amely évezredeken keresztül stabil vázát adta annak. Az abortusz gondolatának megfogalmazódása végső soron az ember istenné tételét jelenti. A Biblia Istene ugyanis valóban az

27


élet Uraként mutatkozik be az ember előtt. Amikor az ember akar az Isten székébe ülni, olyan zűrzavar keletkezik, amelynek erős példája a mai kor szinte bármelyik színtere. Bizony nem ritkán tapasztalható, hogy az el nem gyászolt halál gyötrő lelkiismeret-furdalása az embert egyre közelebb sodorja olyan önsorsrontó magatartásformákhoz, amelyek bizony saját életünk idejét vagy minőségét jelentősen lecsökkenthetik. Az élet Ura azonban, aki az általunk elutasított kicsi embert szerette és akarta, nemcsak neki akart életet, hanem azoknak is, akik nemet mondtak rá. Így ír egy helyen az Írás: „Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (Ezékiel könyve 18, 23) *** „Erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez. (János 1. levele 3, 19-21) Isten olyan életet akar adni nekünk, amely teljes és bővőlködő időt jelent a földi életünk alatt. Sajnos az a természetes (természetünk szerinti), ha mi mást akarunk tenni, mint amit Isten akar. Ennek a következményeit mindannyian tapasztalhatjuk az életünkben. Az abortusz sajátos módon jeleníti meg az önvádat. Az évtizedeken keresztül vádló szív szinte elviselhetetlen akár anyaként, akár apaként vagy – amire talán a legkevésbé számítunk – testvérként is. Szülőként szabadok vagyunk arra, meglássuk, megfogalmazzuk és beismerjük Istennek tettünket. A Bibliában különös ígéretet kapnak, akik ezt teszik: „Ha megvalljuk bűneinket, [Isten] hű és igaz, hogy megbo-csássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Első olvasásra ez könnyűnek tűnik, de a gyakorlatban bizony lehetetlen Isten közelébe lépve feltörő zokogás nélkül erről beszélni. A lelkigondozói beszélgetés vége felé a megbánt és megvallott bűnöket megfogalmazó imádságok könnye már megtisztító hatású. Szabad néven nevezni meg nem született gyermekünket, és szabad összetörnünk tettünk súlya alatt, talán végre először őszintén átélve, amit a szívünk mélyén mindig is éreztünk. Hagyjuk, hogy Jézus előtt kimondjunk minden terhelő szót, és engedjük, hogy ebben a bűnvallásban megtisztítson bennünket. Testvérként talán a legnehezebb. De szabad megfogalmaznunk, a mi életünk nem másé. Egészen egyszerűnek tűnő mondatok lehetnek rendkívül gyógyító hatásúak. Nem élhetünk mások helyett. Az élet Istentől kapott ajándék, nem a szüleinktől kaptuk. Nekünk elsődlegesen azt az utat kell keresünk, amelyet Jézus mutat. (Milyen nagy ajándék, ha a hit és a szülői ház értékrendje támogatják egymást!) Nem kell mások terheit magadra venned.

Eldönthetetlen dilemmák Nemi erőszak, kiskorú terhessége Ember legyen a talpán, aki ilyen élethelyzetben megfelelő támogatást tud adni. A lelkigondozó amúgy sem vállalja át a döntés felelősségét, ilyen esetekben azonban már maga a közös gondolkodás is megrendítő, és lelkileg rendkívül megterhelő esemény. Ezek azok az élethelyeztek, amelyekben csak rossz megoldások léteznek. A lelki segítségnyújtás itt kizárólag arra irányulhat, hogy olyan szempontokat jelenítsen meg, amely segít eldönteni, melyik döntés okozza a legkisebb kárt . Betegség Iszonyú nehéz dilemma, amikor kiderül egy magzatról az eredmények alapján, hogy feltételezhetően a gyermek beteg lesz. Magam azt gondolom, hogy a spontán abortusz olyan természetes folyamat, amely épp az egészséget védi azáltal, hogy az életképtelen magzatok nem születnek meg. Ugyanakkor a mai orvostudomány számára számtalan eszköz áll rendelkezésre, hogy már súlyos rendellenességek esetén is világra jöhessen egy kicsiny ember. Jó azonban látni, hogy legtöbbször az orvosi diagnózis maga is feltételezés, amely sokak tapasztalata alapján olykor nem megalapozott. (Nem minden TB- finanszírozott diagnosztikai eszköz alkalmas arra, hogy megfelelő pontossággal orientálja a szülőket!) Gazdasági döntések Az egyetlen számomra elfogadhatatlan indok az abortuszok idején – és ez a leggyakoribb –, hogy a család költségvetése nem bírna el (még) egy gyermeket. E tekintetben, ha azt mondjuk, az emberi élet értékét ilyen gazdasági szempontok mentén lehet mérni, komolyabb anyagi befektetés lenne a csecsemő megszületése, némi pénzösszeg ráfordítása, ami aztán a családi kassza növelését eredményezheti. Hogy honnan lehetne a hiányzó forintokat összegyűjteni? Gúnyos és bántó cinizmussal adódik a meg-oldás: a nagymama likvidálásából, aki rengeteget eszik, és a nyugdíja már kevesebb, mint amit költünk rá. Azt gondolom, a fenti mondat talán sokak felháborodását váltja ki. De miért is? Miért nem vált ki ilyen felháborodást, amikor egy megszületendő életről van szó?! Talán mert ez utóbbi esetben arc, emlékek, érzelmek nem társulnak hozzá. A keresztyén embernek szabad úgy gondolkodnia ezekről a magzatokról, mint akikhez Isten már arcot, emlékeket, érzelmeket társít. „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1,5) Engedjük, hogy betöltse küldetését… Ferenczi Zoltán

28


Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget. - Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik. - Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik. - Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni. - Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid! - De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra! - Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen. - Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van? - Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is! -Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

Bagdy Emőke: Buda Béla: Ferenczi Zoltán: Kelemen Gábor: Kerekasztal-beszélgetés: Topolánszky Ákos: Vekerdy Tamás:

Drogok és spiritualitás Hatalom az addikció árnyékában A szervezeti élet addikciói és spiritualitása A függőség természettörténete és narratívái Szabadság ~ függőség ~ egyház Kontextuális prevenció Mikor kezdődik?

A DVD-K ÁRA 800 Ft + ÁFA + postaköltség Megrendelés: [email protected]

29


Arnold Mol: Házaspárbaj Nyerjünk mindketten! Harmat Kiadó, Budapest 2008 (1750Ft) Házasságban élőknek, házasságra készülőknek és házassági problémákkal küszködőknek igyekszik segítséget nyújtani a szerző. A házasság nagyon jó dolog, de egyáltalán nem egyszerű feladat. Fontos, hogy elfogadjuk: nincs tökéletes házasság, nincs konfliktusmentes kapcsolat - hiszen a konfliktusok is mindennapi életünk részei. El kell fogadni, hogy bár alapvetően különbözünk, ez Oravetz Anett rovata egyáltalán nem rossz, sőt természetes, s csak rajtunk múlik, mennyire tudjuk elviselni a másikat. A sokszínűségre, jó és rossz tulajdonságokra több bibliai példát is említ a szerző, beszél a szangvinikus Péterről, a kolerikus Pálról, a melankolikus Mózesről és a flegmatikus Ábrahámról. Ők is különböztek, mások voltak az erősségeik és gyengéik, s lám mind sikeres emberekké váltak. A kulcsszó tehát az elfogadás. A szerző kitér az elkerülhetetlen konfliktushelyzetek kezelésére is. Magunk és társunk elfogadása után nagyon fontos, hogyan oldjuk meg azt a helyzetet, amikor valamiben mégsem értünk egyet. Hosszasan olvashatunk a különféle viselkedési mintákról, arról, hogy miként tudjuk feldolgozni a vitákat, s hogyan viselkedünk a veszekedések alatt. Közösen kell döntenünk, és közösen kell megoldanunk a problémákat! Szó esik még az önismeret, tolerancia és konfliktuskezelés mellett a jó házasság alappillérei közé sorolandó helyes kommunikációról is. Nem vagyunk gondolatolvasók, nem ismerjük a másik ember vágyait, álmait, félelmeit, ne is próbáljunk társunk fejébe látni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha megkérdeznénk. Persze az sem mindegy, hogyan. A mennyiség és minőség nem feltétlenül fedi egymást, arra is törekednünk kell, hogy a lehető legmagasabb szinten kommunikáljunk, szinte szavak nélkül megértsük egymást. Ez persze nem valósítható meg folyamatosan, de nagyon bensőséges kapcsolatot alakíthat ki a két ember között. Max Lucado: Az élet NEM RÓLAM szól KIA, Budapest 2007 (1300Ft) A könyv alcíme: Ments meg Uram minket attól az élettől, melyről azt, hittük, boldoggá tesz minket! Az első naptól kezdve a saját utunkon akarunk járni. "Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz engem, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet." „A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok” Önreklámozás, Önfenntartás. Énközpontúság. MINDEN RÓLAM SZÓL. Azt hittük, önmagunk bálványozása boldoggá tesz. Ez a hit pedig káoszt teremtett: zajos otthonokat, stresszes vállalkozásokat, kegyetlen kapcsolatokat... Az életnek akkor van értelme, ha elfogadjuk benne a helyünket! Örömeink, problémáink, ajándékaink és tehetségünk... ha mindezt Annak ajánljuk, aki teremtett minket, hirtelen elnyerjük, amit hiányoltunk, és megtaláljuk, amit kerestünk.

Hamar István: Én is ember vagyok Válogatott igehirdetések Debrecen, 2008 (500Ft) Hamar Istvánnak és feleségének a szolgálatai során elhangzó igehirdetések gyűjteménye. Így ír Hamar István: „Igehirdetéseinkben Isten meghívását próbáltuk közvetíteni a Vele való életközösségre. Ez az életközösség Krisztus váltásművén alapszik, és áthatja-átváltoztatja egész életünket. A Biblia az élet könyve, melyben minden élethelyzetre találunk eligazító példát vagy tanítást. Szolgálatunk során az egész Bibliát végigprédikáltuk- keresve, hogy mit éltek át Isten közelében a korabeli emberek, és hogyan tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét mi is, hasonló helyzetekben.” A prédikációkat nem szerkesztett és tömörített változatban olvashatjuk, hanem úgy, ahogy elhangzottak, így még személyesebben és közvetlenebbül szól hozzánk Isten Igéje. 30


Wiegerda az Eltérő Fejlődésű Gyermekekért Közhasznú Alapítvány” 6400 Kiskunhalas, Szilády Áron u. 2. sz. ERSTE BANK HUNGARY Rt.. 11998408-06393931-10000001 Adószám: 18364743-1-03 Tel./Fax: 77/423-130 e-mail: [email protected] AZ ALAPÍTVÁNY A KISKUNHALASI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZÉSG FENNTARTÁSÁBAN LÉVŐ CIVILSZERVEZET, AMELY SÚLYOS ÉRTELMI FOGYATÉKOS GYERMEKEKKEL ÉS FIATALOKKAL FOGLALKOZIK. TEVÉKENYSÉGÜKKEL OLYAN ŰRT TÖLTENEK BE, AMELY AZ ÁLLAMI GONDOSKODÁSBÓL— AZ ALULFINANSZÍROZOTTSÁG MIATT—SZINTE TELJES MÉRTÉKBEN HIÁNYZIK. AKI MÉG NEM DÖNTÖTTE EL, KINEK ADJA 1%-ÁT, GYÜLEKEZETÜNK SZERETETTEL AJÁNLJA A WIEGERDA ALAPÍTVÁNYT! Tájékoztató A Wiegerda Alapítvány 2003. június 18-a óta hivatalosan bejegyzett, (Pk.60.068/2003/5.számon) közhasznú alapítványként működik az alábbi nagyon fontos célokat követve: anyagi segítségnyújtás, olyan eltérő fejlődésű ill. halmozottan fogyatékos gyermekek számára, akik az Egységes Református Pedagógiai Szakszolgálat (ERPSZ) keretében intézményi ellátásban részesülnek, (ott sajátos fejlesztésben vesznek részt), azonban hátrányos helyzetük miatt az intézményi ellátás igénybevétele anyagi problémát jelent számukra. Olyan terápiás fejlesztő programok finanszírozása, amelyre az ERPSZ ellátásában résztvevő gyermekeknek szükségük van, de az ERPSZ ezt nem vagy csak részben tudja finanszírozni. Eseti jellegű adomány ill. támogatás nyújtása a már említett gyermekek szüleinek, családjának (esetleg olyan eszközök megvásárlására, amelyre a hátrányos fejlődésű gyermekeknek nélkülözhetetlenül szükségük van, de ezt a társadalombiztosítási rendszer nem támogatja). A Fogyatékos Gyermekek Gondozóháza működésének, illetve az itt elhelyezést nyert gyermekeknek a támogatása, életminőségűk jobbá tétele. Ebben a Gondozóházban olyan halmozott hátránnyal élő gyermekekkel foglalkozunk, akik a mindennapi életükben és biztonságuk érdekében többnyire folyamatos személyi segítséget igényelnek. KÉRJÜK, SEGÍTS NEKÜNK, HA TE IS ÚGY ÉRZED, HOGY MERJÜNK EZEKKEL A GYERMEKEKKEL MINDNYÁJAN BÁTRAN EGYÜTT ÁLMODNI ÉS FÖLDI ÉLETÜKET SZEBBÉ TENNI! KÖSZÖNJÜK.

A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 2009. március — VI. évfolyam 1. szám Felelős szerkesztő: Szerkesztők:

Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Oravetz Anett és Zilahiné Faragó Anita

Munkatársak:

B. Kisné Edit, Darányi Kriszta, Falu György, Ferencziné Bodor Csilla, Hamar Norbert dr., Hamarné Csorba Etelka, Juhász Mária, Nyíri Judit, Perényi Judit, Perényiné Karádi Mária, László József, Serbán Csilla, Nagy Erika, Zombory Klára

31


Dátum

Újfordítás

Károli

Március 1. Március 8. Március 15. Március 22. Március 29. Április 5. Április 10. Április 12. Április 13. Április 19. Április 26. Május 3. Május 10. Május 17. Május 24. Május 31. Június 1. Június 7. Június 14. Június 21. Június 28. Június 28. Július 5. Július 12. Július 19. Július 26. Augusztus 2. Augusztus 9. Augusztus 16. Augusztus 20. Augusztus 23. Augusztus 30. Szeptember 6. Szeptember 13. Szeptember 20. Szeptember 27. Október 4. Október 11. Október 18. Október 25. Október 31.

4, 17-33 4, 34-49 5, 1-10 5, 11-31 6, 1-12 6, 13-27 7, 1-89 8, 1-11 8, 12-22 8, 23-9, 5 9, 6-14 9, 15-23 10, 1-10 10, 11-36 11, 1-15 11, 16-29 11, 30-34 12, 1-15 12,16-13,16 13, 17-24 13, 25-33 14,1-9. 14, 10-19 14, 20-45 15, 1-16 15, 17-31 15, 32-41 16,1-19 16, 20-35 17, 1-15 17, 16-28 18, 1-7 18, 8-19 18, 20-32 19, 1- 12 19, 13-22 20, 1-13 20, 14-29 21, 1-20 21, 21-35 22, 1-20

4, 17-33 4, 34-49 5, 1-10 5, 11-31 6, 1-12 6, 13-27 7, 1-89 8, 1-11 8, 12-22 8, 23-9, 5 9, 6-14 9, 15-23 10, 1-10 10, 11-36 11, 1-15 11, 16-29 11, 30-34 12, 1-15 13, 1-17 13, 18-25 13, 26-34 14,1-9. 14, 10-19 14, 20-45 15, 1-16 15, 17-31 15, 32-41 16,1-19 16, 20-35 16, 36-50 17, 1-13 18, 1-7 18, 8-19 18, 20-32 19, 1- 12 19, 13-22 20, 1-13 20, 14-29 21, 1-20 21, 21-35 22, 1-20

Istentisztelet típusa

Igehirdetés faja hitmélyítő

mű-

Úrva- RÉ csora 133

lelkigondozó tanító evangélizáció

Nemzeti ünnep

337 hitmélyítő meditatív lelkigondozó tanító evangélizáció hitmélyítő lelkigondozó

Barangoló

X

Virágvasárnap Nagypéntek Húsvét vasárnap Húsvét hétfő

163

tanító evangélizáció ökumenikus hitmélyítő lelkigondozó tanító evangélizáció

Szabadtéri

Megjegyzés

X

378

Pünkösdvasárnap Pünkösdhétfő

Beiktatás 426

hitmélyítő lelkigondozó tanító evangélizáció hitmélyítő lelkigondozó tanító

121

X

Szabadtéri evangélizáció hitmélyítő lelkigondozó tanító evangélizáció hitmélyítő lelkigondozó tanító evangélizáció

gyülekezeti hét

ÚjkenyérMéntelek

80

46

X

hétközi

Reformáció

Istentiszteletek minden vasárnap Hetényegyháza 09.00 óra Méntelek 11.00 Az istentiszteletekkel párhuzamosan gyermek-istentisztelet működik. Ménteleken baba-mamahelyiség várja a kismamákat. 32


2009. március VI. évf. 1. szám

Recommend Documents