2009. ( ) Korm. rendelete

Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának. 1

A Kormány …/2009. (… …) Korm. rendelete az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységről A Kormány a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. §-a (1) bekezdésének g) pontjában és (4) bekezdésének a) pontjában, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 53. §-ának a), b), h) és i) pontjában, valamint a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 19. §-ában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenyég végzésének feltételeit, valamint a tevékenyégre jogosító engedély kiadásának rendjét a következők szerint szabályozza: Általános és értelmező rendelkezések 1. § (1) A Magyar Köztársaságban vagy más EGT-államban letelepedett szolgáltató utazásszervezői és utazásközvetítői szolgáltatási tevékenységének a Magyar Köztársaság területén történő megkezdésére és folytatására, valamint a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező utazásszervező vagy utazásközvetítő szolgáltató a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében a Magyar Köztársaság területére irányuló utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység folytatására e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Harmadik országbeli utazási vállalkozóra a letelepedett szolgáltatókra vonatkozó szabályok alkalmazandók. (3) Nem tartozik a rendelet hatálya alá: a) az oktatási intézmények által kizárólag a tanulói, hallgatói jogviszonyban állók számára (ideértve a tanulói, hallgatói csoport létszámához szükséges kísérőket is), továbbá az egyesületek és közhasznú, illetőleg nonprofit szervezetek által kizárólag tagjaik részére nem üzletszerűen, kizárólag önköltséges alapon, az utazásszervező részére nyereséget nem eredményező utazásszervezői tevékenység, b) kongresszus, illetve konferencia-szervezéssel összefüggő tevékenység. 2. § E rendelet alkalmazásában: a) utazásszervező szolgáltató: valamely EGT-állam állampolgára mint önálló vállalkozó, továbbá valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amely utazásszervezői tevékenységet folytat, b) utazásközvetítő szolgáltató: valamely EGT-állam állampolgára mint önálló vállalkozó, továbbá valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amely utazásközvetítői tevékenységet folytat,


c) utazási csomag: az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában meghatározott fogalom, d) utazási vállalkozó: az utazásszervező szolgáltató, illetve utazásközvetítő szolgáltató, e) utazási iroda: az utazási vállalkozó ügyfélforgalom részére nyitva álló helyisége, f) garantált szerződés: olyan szerződés, amelynek alapján a lekötött szolgáltatások nem mondhatók le, és ezáltal az utazási vállalkozónak időszakonként visszatérő, rendszeres fizetési kötelezettsége származik más szolgáltatókkal szemben, g) block-seat: az utazási vállalkozó által menetrendszerinti vagy nem menetrendszerinti repülőjáratokon garantáltan előre lekötött ülőhely. Az utazási vállalkozó engedélyére vonatkozó rendelkezések 3. § (1) Utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységet Magyarországon csak az az utazási vállalkozó folytathat, aki a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben (a továbbiakban: Kertv.), valamint az e §-ban előírt feltételeknek megfelel, és kérelme alapján e tevékenység folytatását számára a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) engedélyezte. (2) Az engedély iránti kérelemben az utazási vállalkozónak meg kell jelölnie, illetve mellékelnie kell másolatban a) az utazási vállalkozó nevét, székhelyét, telefon- és faxszámát, ha az utazási vállalkozó a tevékenységét az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról szóló törvény szerinti elektronikus kereskedelmi szolgáltatás keretében végzi, az e-mail címét, b) az utazási vállalkozó azonosító számát, cégjegyzékszámát, illetve vállalkozói igazolványának számát, c) az utazási vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét, d) az utazási irodájának, irodáinak címét, telefon- és faxszámát, e) az utazási vállalkozó vezető tisztségviselőjének, vezető beosztású munkavállalójának nevét, tisztségét, a megbízatása lejártát, f) a szakmai tevékenységért felelős személy nevét, a szakképesítését igazoló okiratot és a szakmai gyakorlati időről szóló igazolást, valamint a nyelvvizsga bizonyítványt, h) hogy az utazási vállalkozó mely tevékenységre kéri az engedélyt (utazásszervezői, utazásközvetítői, utazásszervezői és utazásközvetítői), i) az utazási vállalkozó nyilatkozatát arról, hogy a 9. §-ban foglaltak szerint az indulás évében milyen összegű árbevételt tervez, j) a vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződést. (3) A szakmai tevékenységért felelős személynek az egyes ipari, kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló …./2009. ( . ) NFGM rendeletben meghatározott szakképesítéssel és legalább két év utazásszervezői, kizárólag utazásközvetítői tevékenységet folytató utazásközvetítő szolgáltató esetében utazásközvetítői munkakörben eltöltött szakmai gyakorlattal, valamint legalább egy idegen nyelvből alapfokú nyelvvizsgával kell rendelkeznie. A szakmai tevékenységért felelős személy kizárólag egy utazási vállalkozásnál láthatja el ezt a tisztséget.


(4) Az engedély iránti kérelmet és a megküldött adatokat, valamint igazolásokat a Hivatal megvizsgálja és szükség esetén a kérelmezőt hiánypótlásra szólítja fel, megjelölve a hiánypótlás határidejét és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit. A hiánypótlási felhívás kibocsátására alkalmazandó határidő tizenegy munkanap. (5) A Hivatal az engedély iránti kérelem beérkezésétől számított harminchárom munkanapon belül dönt az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. (6) Nem engedélyezhető a tevékenység, ha a kérelmezőnek lejárt esedékességű, hatvan napot meghaladó, az adózás rendjéről szóló jogszabály szerint végrehajtható köztartozása (adó, illeték, vám, társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulék) van. (7) Nem engedélyezhető a tevékenység, ha a Hivatal a kérelem beérkezését megelőző 5 éven belül a kérelmezőnek a 18. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai szerint visszavonta az engedélyét és törölte a nyilvántartásból. 4. § (1) A Hivatal az engedéllyel rendelkező utazási vállalkozókról nyilvántartást vezet, amely a 3. § (2) bekezdésében megjelölt adatokat tartalmazza, valamint a) az utazási vállalkozó engedélyének számát b) a 9. § (2) bekezdés szerinti mértékeket, százalékokat, c) a 10. § (2)-(3) bekezdésekben meghatározott adatokat d) az utazási vállalkozó engedélyének visszavonására vonatkozó bejegyzést, az ezeket elrendelő határozat számát és keltét. (3) Az utazási vállalkozókról a Hivatal által vezetett nyilvántartás következő adatai nyilvánosak: a) az utazási vállalkozó engedélyének száma, b) az utazási vállalkozó neve, székhelye, telefon- és faxszáma, e-mail címe, c) az utazási vállalkozó utazási irodájának, irodáinak címe, telefon- és faxszáma, d) az utazási vállalkozó vagyoni biztosítékának összege százalék(ok)ban, valamint forintban, e) annak a hitelintézetnek, illetve biztosítónak a neve, amellyel az utazási vállalkozó a vagyoni biztosíték szolgáltatására szerződött, f) az utazási vállalkozó által végzett tevékenységek (utazásszervezői, illetve utazásközvetítői), g) az utazási vállalkozó engedélye visszavonásának ténye. 5. § A 3. § (2) bekezdésében meghatározott adatok megváltozását és a tevékenység megszüntetését az utazási vállalkozó tizenegy munkanapon belül köteles a Hivatalnak bejelenteni. A Hivatal az adatváltozást átvezeti a nyilvántartásban. Az utazási vállalkozó bejelentési kötelezettségére vonatkozó rendelkezések 6. § (1) A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező, valamely más EGT-államban letelepedett utazási vállalkozó a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében


Magyarországra történő utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát köteles a Hivatalnak bejelenteni. (2) A Hivatal a bejelentési kérelemben megjelölt vagyoni biztosíték összegét megvizsgálja, hogy megfelel-e az e rendeletben foglalt követelményeknek. Amennyiben a Hivatal megállapítja, hogy a vagyoni biztosíték összege nem elegendő, figyelmezteti az utazási vállalkozót annak kiegészítésére, illetve ennek elmulasztása esetén a tevékenység bejelentés nélküli folytatásának következményeire. A vagyoni biztosítékra vonatkozó rendelkezések 7. § A vagyoni biztosíték utazási csomag igénybevétele esetében az utazási vállalkozó fizetésképtelenségekor a) az utasok hazaszállításának költségeire, b) az utasok kényszerű tartózkodásának költségeire, továbbá c) a befizetett előleg, illetve részvételi díj visszafizetésére nyújt fedezetet. 8. § (1) A vagyoni biztosíték formája: a) biztosítóval (biztosítókkal) kötött biztosítási szerződés, amely utaslétszámra (közvetlenül az utas javára) is megköthető, b) bankgarancia, c) az utazási vállalkozó által hitelintézetnél lekötött, a 7. § (1) bekezdésében meghatározott célokra elkülönített és zárolt pénzösszeg (a továbbiakban: pénzbeli letét) lehet. (2) Az egyes vagyoni biztosítékformák külön-külön, illetőleg együttesen is alkalmazhatók. Az (1) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott biztosítéki formák csak az a) pont szerinti biztosítéki formával együttesen alkalmazhatók. 9. § (1) A vagyoni biztosíték összegét arra az évre, amelyre fedezetet kell nyújtania, az utazási vállalkozó által utazási csomagok értékesítéséből, illetve utazásközvetítő szolgáltató esetén az utazásszervező szolgáltatótól kapott jutalékból származó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint elszámolt értékesítés nettó árbevétele (a továbbiakban: árbevétel) alapján kell kiszámítani. (2) A vagyoni biztosíték minimum összege az alábbiak szerint számítandó: a) ha az utazási vállalkozó által tervezett árbevétel nem éri el az 50 millió forintot, a tervezett árbevétel 15 százaléka, de minimum 7 millió forint, b) ha az utazási vállalkozó által tervezett árbevétel legalább 50 millió forint és 100 millió forint között van, a tervezett árbevétel 18 százaléka, de minimum 10 millió forint, c) ha az utazási vállalkozó által tervezett árbevétel legalább 100 millió forint, a tervezett árbevétel 20 százaléka, d) ha az utazási vállalkozó az utazási csomag összeállításához nem menetrend szerinti járatú közlekedési eszköz (charter járat) igénybevételére közvetlenül a közlekedési eszközt biztosító személlyel szerződik, függetlenül az általa igénybevett helyek számától, a tervezett árbevétel 25 százaléka, de minimum 100 millió forint,


e) ha az utazási vállalkozó garantált szerződésből származó kötelezettségei a tervezett árbevétel 25 százalékát meghaladják, a tervezett árbevétel 25 százaléka, de minimum 100 millió forint, f) ha az utazási vállalkozó az utazási csomag összeállításához block-seat igénybevételére szerződik más utazási vállalkozóval, a tervezett árbevétel 20 százaléka, de minimum 50 millió forint, g) ha az utazási vállalkozó az utazási csomag összeállításához a légitársasággal kizárólag menetrendszerinti járaton block-seat igénybevételére szerződik, a tervezett árbevétel 20 százaléka, de minimum 50 millió forint, h) ha az utazási vállalkozó fapados vagy nem IATA tag légitársaság repülőjegyét használja fel az utazási csomag összeállításához, a tervezett árbevétel 20 százaléka, de minimum 50 millió forint, i) ha az utazási vállalkozó által összeállított utazási csomag teljes egészében a Magyar Köztársaság területén kerül teljesítésre, a tervezett árbevétel 3 százaléka, de minimum 500 ezer forint, j) utazásközvetítői tevékenység esetében a tervezett jutalékból származó árbevétel tízszeresének 15 százaléka, de minimum 5 millió forint. (3) Ha az utazási vállalkozóra a (2) bekezdés a)-h) pontjaiban meghatározott esetek egyaránt vonatkoznak, a vagyoni biztosíték összegénél a legmagasabb vagyoni biztosíték összegét kell alapul venni. (4) A (2) bekezdés a)-h) pontjaiban meghatározott, a (2) bekezdés i) pontjában meghatározott utazásszervezői tevékenységre, valamint a (2) bekezdés j) pontjában meghatározott utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó vagyoni biztosíték összegét külön-külön kell számításba venni. (5) A vagyoni biztosíték összegének megállapításánál nem kell számításba venni

a) az önálló, valamint utazási csomagnak nem minősülő szolgáltatások értékesítéséből származó árbevételt, továbbá b) a saját nevében történő továbbértékesítési céllal más utazási vállalkozó részére értékesített utazási csomagból származó árbevételt. 10. § (1) Az utazási vállalkozónak minden év október 31-éig igazolnia kell, hogy rendelkezik a

következő év január 1. és december 31. közötti időszakra a 9. § (2) bekezdésében előírt vagyoni biztosítékkal. Az erre vonatkozó igazolást a Hivatal részére kell megküldenie. (2) A vagyoni biztosíték alapjául szolgáló árbevétel nem lehet kevesebb a vagyoni biztosíték igazolásának évében december 31-éig tervezett árbevételnél, valamint az igazolás évét megelőző év tényleges árbevételénél. (3) Az utazási vállalkozó köteles minden év június 15-éig a vagyoni biztosíték igazolásának évére vonatkozó tényleges árbevételt a Hivatalnak bejelenteni. (4) Az utazási vállalkozó köteles minden hónap 5. munkanapjáig az alábbi adatokat elektronikusan a Hivatal részére megküldeni, s ezekről külön nyilvántartást vezetni: a) január 1-je óta utazási csomagok értékesítéséből befolyt előlegállomány összege, b) az előző hónapban utazási csomagok értékesítéséből ténylegesen befolyt árbevétel, továbbá c) a december 31-éig utazási csomagok értékesítéséből tervezett árbevétel, ha az legalább 10 százalékkal magasabb a vagyoni biztosíték alapjául szolgáló árbevételtől.


(5) Ha az utazási vállalkozó a 9. § (2) bekezdés d) pontja szerinti tevékenységet folytatja, köteles a közlekedési eszközt biztosító személlyel létrejött szerződés egy példányát még a szerződés hatályba lépése előtt a Hivatalnak megküldeni, s egyúttal igazolni, hogy a legutolsó visszaúti járat díja kifizetésre került. 11. § (1) A vagyoni biztosítéknak minden időszakban fedezetet kell nyújtania a 7. § (1) bekezdésében meghatározott költségekre, befizetett előlegekre, illetve részvételi díjakra. Ennek figyelemmel kísérése és biztosítása az utazási vállalkozó kötelessége. (2) Ha az utazási vállalkozó a részére rendelkezésre álló adatok és vezetett nyilvántartások alapján – így különösen beszedett előlegállomány összege, foglalások mértéke, tényleges árbevétel stb. – a tervezett és várható árbevétele legalább 10 százalékkal meghaladja a vagyoni biztosíték alapjául szolgáló árbevétel összegét, az utazási vállalkozó köteles öt munkanapon belül a vagyoni biztosíték összegét az eltérésnek megfelelően módosítani és ennek megtörténtét haladéktalanul a Hivatalnak igazolni. (3) A (2) bekezdésben foglaltakon kívül, az utazási vállalkozó köteles minden év június 15-éig a vagyoni biztosíték összegét megemelni a vagyoni biztosíték igazolásának évére vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint elszámolt tényleges árbevétel alapján irányadó értékhez. Ennek megtörténtét az utazási vállalkozó köteles a Hivatalnak ezen időpontig megfelelően igazolni. A 10. § (2) bekezdésében foglaltak ebben az esetben is irányadók. 12. § (1) Ha az utazási vállalkozó a tevékenységét év közben kezdi, akkor azt kell igazolnia, hogy az indulás évére tervezett árbevételének megfelelő mértékű vagyoni biztosítékkal rendelkezik, ez azonban nem lehet kevesebb az 9. § (2) bekezdésében meghatározott minimum összegeknél. (2) Az utazási vállalkozó köteles nyilatkozni arról, hogy az engedély iránti kérelem beadását megelőző egy évben tulajdonosa, tagja, vezető tisztségviselője, illetve vezető állású munkavállalója nem volt érintett más olyan utazási vállalkozásban tulajdonosként, tagként, vezető tisztségviselőként, illetve vezető állású munkavállalóként, amely az általa megjelölt vagyoni biztosíték összegénél magasabb összeggel szerepel a Hivatal nyilvántartásában vagy az engedély visszavonása előtt azzal rendelkezett. Amennyiben ez az eset áll fenn, az induló utazási vállalkozó vagyoni biztosítékának összege ennél az összegnél nem lehet kevesebb. 13. § Az utazási vállalkozó a vagyoni biztosítékot csak az utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenység megszűnését követően, az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítése után, legkorábban azonban a tevékenység megszűnésétől számított hat hónap elteltével szüntetheti meg. Ugyanez alkalmazandó, ha a vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződésben bármilyen változás következik be. 14. §


(1) A vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződést a Hivatal csak abban az esetben fogadja el, ha tartalmazza az alábbi kikötéseket: a) a vagyoni biztosíték terhére a biztosító, illetve a hitelintézet pénzügyi fedezetet nyújt az utazáskor szükséghelyzetbe került utasok érdekében teendő intézkedések (pl. hazaszállítás) és a Magyarországon kívüli kényszerű kint tartózkodás költségeinek fedezésére, valamint a befizetett előleg, illetve részvételi díj visszafizetésére, b) a vagyoni biztosíték igénybevételéhez a Hivatal írásbeli előzetes hozzájárulása szükséges, c) a biztosító, illetve a hitelintézet a vagyoni biztosíték terhére kizárólag abban az esetben teljesít kifizetést, ha az utazási vállalkozó előzetesen bemutatja a Hivatal b) pont szerinti hozzájárulását, d) a vagyoni biztosíték terhére teljesített kifizetés időpontját a biztosító, illetve a hitelintézet írásban közli a Hivatallal, e) a szerződésben meghatározott bármely megszűnési feltétel beállásáról a biztosító, illetve a hitelintézet a Hivatalt haladéktalanul írásban tájékoztatja, f) a biztosítékformák együttes alkalmazása esetén a fizetési kötelezettség feltételeit és a helytállás mértékét, g) abban az esetben, ha az utazásszervező szolgáltató nem gondoskodik az utasok hazautaztatásáról, a Magyarországon kívüli kényszerű kint tartózkodás költségeiről, vagy az előlegeket, illetve részvételi díjakat nem fizeti vissza, az ezekre vonatkozó szükséges intézkedéseket az utazásszervező szolgáltató helyett a biztosító megteszi, h) abban az esetben, ha az utazásközvetítő szolgáltató az utazási csomag igénybevételére befizetett előleget, illetve részvételi díjat az utas elutazásának napjáig nem továbbította az utazásszervező szolgáltató részére, a g) pontban meghatározott szükséges intézkedéseket a biztosító megteszi, i) a kárenyhítés módjáról a biztosító dönt. (2) A biztosítási szerződést legalább egyévi időtartamra kell megkötni. A hitelintézettel kötött szerződésnek legalább tizennyolc hónapra kell szólnia. A szerződés hatályát az utazási vállalkozó köteles minden év október 31-éig (függetlenül a lejárat időpontjától) meghosszabbítani, és ennek megtörténtét a Hivatalnak igazolni. Ha a felek a szerződést nem hosszabbítják meg, az utazási vállalkozónak október 31-éig azt kell igazolnia a Hivatal részére, hogy más biztosítóval vagy hitelintézettel kötött szerződést. A vagyoni biztosítékra vonatkozó szerződés megkötését, valamint annak folyamatos hatályban tartását a biztosítási kötvény, illetve a hitelintézettel kötött szerződés tanúsítja. 15. § (1) Fizetésképtelensége esetén az utazási vállalkozó haladéktalanul köteles értesíteni a Hivatalt és a biztosítót, illetve a hitelintézetet. (2) Az utazásszervező szolgáltató a Hivatal részére nyilatkozik arról, hogy képes-e az utasok hazautaztatására, az előleg, illetve részvételi díj visszafizetésére. Ha erre az utazásszervező szolgáltató nem képes, a Hivatal a 18. § (1) bekezdésének c)-d) pontjaiban foglaltak szerint visszavonja az engedélyét. (3) Az utazásközvetítő szolgáltató a Hivatal részére nyilatkozik arról, hogy képes-e az utazási csomag igénybevételére befizetett előleget, illetve részvételi díjat az utas elutazásának napjáig továbbítani az utazásszervező szolgáltató részére. Ha erre az utazásközvetítő szolgáltató nem képes, a Hivatal a 18. § (1) bekezdésének e) pontjaiban foglaltak szerint visszavonja az engedélyét.


(4) A (2)-(3) bekezdés szerinti engedély visszavonásról szóló határozat tartalmazza a Hivatal engedélylét a vagyoni biztosíték felhasználásáról. A határozatot a Hivatal haladéktalanul megküldi a biztosítónak, illetve a hitelintézetnek. (5) A Hivatal a megtett intézkedéseiről, illetve az utazási vállalkozó fizetésképtelenségével összefüggő rendelkezésre álló tényekről haladéktalanul, de legkésőbb az utazási vállalkozó engedélyének visszavonásáról szóló határozat meghozatalával egyidejűleg tájékoztatja a turizmusért felelős minisztert, valamint a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát. (6) A Hivatal a (2)-(3) bekezdésben foglaltakkal összefüggő, az utazási vállalkozó személyes megjelenésére vonatkozó idézésről egyidejűleg tájékoztatja a turizmusért felelős minisztert is. 16. § (1) A biztosító a rendelkezésre álló vagyoni biztosíték terhére az alábbi intézkedéseket köteles megtenni: a) az utazási csomagot igénybevett utasok hazaszállításának megszervezése, b) az utazási csomagot igénybevett utasok kényszerű tartózkodásának költségeinek fedezése és megszervezése, c) az utazási csomag igénybevételére befizetett előleg és részvételi díj visszafizetése a kárenyhítés módjára való tekintettel. (2) A biztosító az utasok szükséghelyzetbe kerülése esetében azonnal értesíti a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályát a konzuli szolgálat igénybevétele érdekében további intézkedések megtétele céljából. Erről az intézkedésről egyidejűleg a Hivatalt és a turizmusért felelős minisztert is tájékoztatja. (3) Az utazási vállalkozó köteles a Hivatallal és a biztosítóval együttműködni, a Hivatal idézése alapján a Hivatal helyiségében személyesen megjelenni, valamint a szükséghelyzetbe került utasok érdekében a rendelkezésére álló iratokat és dokumentumokat a Hivatal és a biztosító részére átadni. 17. § (1) Az utas az utazási vállalkozó kötelezettségeinek elmulasztásából eredő igényeit közvetlenül a biztosítóval szemben érvényesítheti. (2) A bankgarancia, pénzügyi letét, illetve a biztosítási szerződésből eredő kifogásokat a hitelintézet, illetve a biztosító az utassal szemben nem érvényesítheti. Az utasnak az utazási vállalkozóval szemben fennálló jogai átszállnak a biztosítóra. (3) A vagyoni biztosíték terhére kifizetett összeg visszaigénylésére újrafelvételi eljárás nem indítható. 18. § (1) A Hivatal visszavonja az engedélyét, és ezzel egyidejűleg törli a nyilvántartásból azt az utazási vállalkozót, aki


a) nem felel meg a Kertv. 6/F. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott követelményeknek, b) a vagyoni biztosítékkal kapcsolatos kötelezettségét megszegi, vagy a vagyoni biztosíték összegét nem a megfelelő mértékben szolgáltatja, c) az utast az utazási csomag igénybevételére vonatkozó utazási szerződésben meghatározott esedékességekor – a vis maior esetét kivéve – nem utaztatta el vagy nem gondoskodik az utas hazautaztatásáról, valamint ha az utas részére nem biztosítja a kényszerű tartózkodással összefüggő elszállásolást, d) az utazási csomag igénybevételére befizetett előleget, illetve részvételi díjat az utazás szerződés esedékességét követően az utas érdekkörén kívül eső okból nem fizette vissza az utazási szerződésről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint, e) az utazási csomag igénybevételére befizetett előleget, illetve részvételi díjat az utas elutazásának napjáig nem továbbította az utazásszervező szolgáltató részére, f) a hatóság ellenőrzésekor azt nyilatkozza, hogy az utasok el-, illetve hazautaztatását nem tudja biztosítani, vagy nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy képes az utasok el-, illetve hazautaztatására, g) ellen a bíróság felszámolási eljárást rendelt el, h) a Hivatal számára valótlan tartalmú bejelentést tett, i) az utazási vállalkozó azt maga kéri. (2) Az (1) bekezdés h) pontja szempontjából nem minősül valótlan bejelentésnek a név- vagy számhiba és más hasonló elírás. (3) A Hivatal nem alkalmazza az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezményt, ha az utazási vállalkozó 22 munkanapon belül igazolja, hogy rendelkezik az előírt feltételekkel. (4) A Hivatal nem alkalmazza az (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezményt, ha a kötelezettségszegés kizárólag a vagyoni biztosíték igazolásának évét megelőző évre vonatkozik és az ezt követő időszakban nem kevesebb a szolgáltatott vagyoni biztosíték összege, mint amennyit a jogszabály előír, illetve ha a 10. § (1) bekezdése és a 10. § (3)-(5) bekezdése szerinti vagyoni biztosítékkal összefüggő jelentéstételi kötelezettségét 11 munkanapon belül mulasztja el (5) A Hivatal az utazási vállalkozó engedélyének visszavonására vonatkozó jogerős határozatát közli a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a turizmusért felelős miniszterrel. (6) Ha a Hivatal az utazási vállalkozó engedélyét visszavonta, az utazási vállalkozó újabb utazási szerződést nem köthet, az utazásszervező szolgáltató újabb utazásokat nem szervezhet és nem bonyolíthat le, köteles azonban az úton lévő utasait hazautaztatni, az elmaradt utazásokra befizetett előlegeket és részvételi díjakat az utazási szerződésről szóló kormányrendeltben foglaltak szerint teljes összegben visszafizetni. Az utazásközvetítő szolgáltató újabb utazásokra előleget és részvételi díjat nem vehet át az utastól. Ha az utazási vállalkozó fizetésképtelensége miatt ezekre nem képes, a 15-17. §§-ok az alkalmazandók. 19. § (1) A Hivatal pénzbírságot szabhat ki, ha az utazási vállalkozó az e rendeletben foglalt rendelkezéseket megsérti és a jogsértés miatt az engedély visszavonásának nincs helye.


(2) Ha az utazási vállalkozó a 10. § (1) bekezdése és a 10. § (3)-(5) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettségét 11 munkanapon belül utólag teljesíti, a Hivatal az igazolás megérkezését követő 5 munkanapon belül bírságot szab ki. A Hivatal visszavonja az utazási vállalkozó engedélyét, amennyiben a 11 munkanap lejárt, és az utazási vállalkozó nem teljesítette az előírt kötelezettséget. (3) Ha az utazási vállalkozó a 18. § (3) bekezdés szerint 22 munkanapon belül utólag igazolja, hogy megfelel a Kertv. 6/F. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott követelményeknek, a Hivatal az igazolás megérkezését követő 5 munkanapon belül bírságot szab ki. A Hivatal visszavonja az utazási vállalkozó engedélyét, amennyiben a 22 munkanap lejárt, és az utazási vállalkozó nem teljesítette az előírt kötelezettséget. (4) A 18. § (4) bekezdése szerinti esetben a pénzbírság mértéke az utazási vállalkozó által a vagyoni biztosíték igazolásának évét megelőző évre szolgáltatott vagyoni biztosíték összege és azon vagyoni biztosíték összege közötti különbözet legalább 5%-a, de legfeljebb 10%-a, amit erre az időszakra a jogszabály alapján ténylegesen szolgáltatnia kellett volna. Másodszori ismételt jogsértés esetén az utazási vállalkozó engedélyét vissza kell vonni. (5) A Hivatal azonnali hatállyal megtiltja az engedéllyel nem rendelkező szolgáltató tevékenységét és 100 ezer forinttól 5 millió forintig terjedő pénzbírságot szab ki. A Hivatal ennek megállapításához próbavásárlást végezhet. A szolgáltatás próbavásárlása esetén a szolgáltatás díja eljárási költség, amelyet a jogsértésért felelős vállalkozás visel, ha a szolgáltatás az előírt követelményeknek nem felel meg. Próbavásárlás esetén a Hivatal az ellenőrzési jogosultságát a próbavásárlás befejezésekor igazolja. (6) A (4)-(5) bekezdésekben nem szabályozott esetekben kiszabható bírság mértékéről, a bírság alkalmazásának részletes szabályairól és megfizetésének módjáról a Hivatal által kiszabható bírság mértékéről és alkalmazásáról szóló külön kormányrendelet rendelkezik. 20. § (1) A Hivatal a 4. § (3) bekezdésében megjelölt nyilvános adatokat és tényeket a honlapján folyamatosan közzéteszi. (2) A turizmusért felelős miniszter a minisztérium honlapján és hivatalos közlönyében rendszeresen közzéteszi a nyilvántartásba vett, a nyilvántartásból törölt, illetve azoknak az utazási vállalkozóknak a jegyzékét, akik tevékenységüket módosították. Záró rendelkezések 21. § (1) Ez a rendelet 2010. január 1-én lép hatályba. (2) Ez a rendelet a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv 2. cikke (1)-(3) bekezdéseinek, valamint a 7. cikkének való megfelelést, továbbá a belső piaci szolgáltatásokról szóló, az Európai Parlament és Tanács 2006/123/EK (2006. december 12.) irányelvének való megfelelést szolgálja.


Módosuló rendelkezések 22. § (1) Az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Utszr.) 1. §-a (1) bekezdése a) és b) pontjainak helyébe a következő rendelkezések lépnek: [E rendelet alkalmazásában] „a) utazásszervező: az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységről szóló …/2009. ( . ) Korm. rendelet (a továbbiakban: Utevr.) 2. §-ának a) pontjában meghatározott személy, b) utazásközvetítő: az Utevr. 2. §-ának b) pontjában meghatározott személy,” (2) Az Utszr. 4. §-a (1) bekezdése k) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép: [Az utazási szerződésnek a következőket kell tartalmaznia:] „k) annak a biztosítónak vagy hitelintézetnek a megnevezését, amellyel az utazásszervező, továbbá – ha az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötik – az utazásközvetítő az Utevr.-ben előírt vagyoni biztosítékra vonatkozóan szerződést kötött,” (3) Az Utszr. 4. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha az utas az utazásszervező vagy az utazásközvetítő közreműködésével köt baleset-, betegség-, illetve poggyászbiztosítást, valamint ha az utazásszervező az utas javára szóló – az Utevr. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti – biztosítást kötött, az utazásszervező, illetve az utazásközvetítő köteles a biztosítási kötvényt, az adott biztosítási termék szabályzatát, illetve a biztosítás igénybevételére jogosító bizonylatot az utazási szerződés szerinti szolgáltatás igénybevételére jogosító iratok átadásával egyidejűleg az utasnak átadni.” (4) Az Utszr. 8. §-a (9) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép: „(9) Az utasnak az utazás megkezdését megelőző harmincöt napnál, szálláshely (apartman) igénybevételére irányuló utazási szerződés esetében pedig negyvenöt napnál korábbi elállása esetére bánatpénzként legfeljebb a szolgáltatás díjának (a részvételi díjnak) tíz százaléka követelhető. Az utazás megkezdését megelőző hatvan napnál korábbi elállás esetére bánatpénz nem követelhető, kivéve, ha a külföldi közreműködővel kötött szerződése ennél szigorúbb kötelezettséget ró az utazásszervezőre, s ezt megfelelően tudja bizonyítani az utas részére.” 23. § (1) E rendelet rendelkezései nem érintik a rendelet hatálybalépését megelőzően a szakmai tevékenységért felelős személy e tisztség ellátására megszerzett jogosultságát, valamint a rendelet hatálybalépését megelőzően megszerzett szakképesítést tanúsító bizonyítványok érvényességét. (2) Az e rendelet hatálybalépésekor már működő utazási vállalkozónak a rendelet hatálybalépésétől számított 45 munkanapon belül igazolnia kell a Hivatal részére, hogy rendelkezik a rendeletben meghatározott tárgyi és személyi feltételekkel, valamint a vagyoni biztosítékkal 2010. január 1. és december 31. közötti időszakra.


(3) Hatályát veszti a) az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet, b) az utazásszervezői szakmai minősítő vizsgáról szóló 3/1992. (I. 13.) IKM rendelet. (4) Ez a § és a 22. §, valamint az azt megelőző alcím a rendelet kihirdetését követő 31. napon hatályát veszti.

Bajnai Gordon miniszterelnök


RÉSZLETES ELŐTERJESZTÉS A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) végrehajtásából eredő feladatokról szóló 2055/2008. (V. 9.) Kormányhatározat szerint az egyes tárcáknak 2008. május 31-ig kellett a jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó konkrét ütemterveket elkészíteni, s a Kormány munkatervébe a szükséges jogszabály-módosításokat felvetetni. Az előzetes jogharmonizációs felülvizsgálat (screening) eredményét az ÖM Turisztikai Szakállamtitkárságnak előterjesztésében Nemzeti Turisztikai Bizottság (korábban OIB) 2008. áprilisi ülésén tárgyalta, és azt tudomásul vette. Az Önkormányzati Minisztérium (ÖM) Turisztikai Szakállamtitkársága mindezek alapján az alábbi előzetes ütemtervet követte: 2008. II. félév – 2009. I félév - előkészítés: Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) legutolsó önálló módosítására 2007-ben került sor. Tekintve, hogy a jogszabály elfogadása óta jelentős átalakulásokon ment keresztül az utaztatói piac, s időközben az Európai Bizottság is felülvizsgálat alá vonta a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelvet, ezért az Irányelvvel összefüggő előzetes tárgyalások, valamint a 2008-évben lezajlott részletes screening eljárás során az is rögzítésre került, hogy a több mint tíz éve született szakmai tevékenységi jogszabályt teljes egészében új alapokra kell helyezni. Hasonló szabályozási munka zárult le 2008-ban az utazási szerződési tárgyú joganyag felülvizsgálatánál, amikor az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet előkészítése zajlott, egy szintén teljesen új jogszabály elfogadása érdekében. – Követve a korábbi előkészítői gyakorlatot, 2008. november 25-én Szakmai Munkacsoport jött létre az ÖM Turisztikai Szakállamtitkárságának kezdeményezésére a megfelelő előkészítés és az egyes témakörök részletes tárgyalására. A Szakmai Munkacsoport tagjai: Tárcák: KÜM, IRM, SZMM, ÖM Jegyzői Főosztály Hatóságok: Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH), NFH Érdekvédelmi szervezetek: Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége (MUISZ), Magyar Bankszövetség, Magyarországi Biztosítók Szövetsége (MABISZ) − A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Szolgtv.), valamint a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) módosításának utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó rendelkezéseinek kidolgozása és egyeztetése IRM-el, valamint NFGM-el. 2009. II. félév – december 31-ig Az Országgyűlés által elfogadott új törvényi szabályozás (a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXIV. törvény, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény) alapján az új utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenyégről szóló Korm. rendelet elkészítése és egyeztetése a Kormány 2009. II. félévi Munkaterve alapján. 2010. január 1. – I. félév


Hatálybaléptetés és átmeneti szabályok érvényesítése. A Szakmai Munkacsoport több alkalommal ülésezett koncepcionális kérdések megvitatása miatt, valamint ezzel párhuzamosan az egyes feladatok végrehajtása érdekében folyamatos egyeztetés zajlott elektronikusan a Munkacsoport tagjai között. Ezen kívül az utazási vállalkozókkal közvetlenül három kiemelt szakmai fórum keretében (2008. decemberi MKEH kerekasztal beszélgetés, 2009. évi Utazás Kiállítás, MUISZ 2009. évi Közgyűlése) is megvitatásra kerültek az új szabályozás irányvonalai. Ezeken a konzultációkon a vállalkozók a jelenlegei piaci viszonyokról, valamint a vállalkozók által tapasztalt problémákról is beszámolhattak. A hazai utaztatói piac jellemző adatai a rendelkezésre álló statisztikai és hatósági adatok alapján1: 2007-ben 1184 vállalkozás rendelkezett utazásszervezői és -közvetítői tevékenységi engedéllyel, döntő többségük mikro-, illetve kisvállalkozás volt. 85 százalékuk kevesebb, mint tíz főt foglalkoztatott, csak minden huszadik utazásszervező létszáma haladta meg az ötvenet, és csupán három (IBUSZ Utazási Irodák Idegenforgalmi és Kereskedelmi kft., NUR Neckermann Utazásszolgáltató kft., VISTA Utazási Irodák kft.) tartozott a 100 főnél többet foglalkoztató vállalkozások csoportjába. A vállalkozások kb. egynegyede az utazásszervezést más főtevékenység mellett végezte. A tevékenységi engedéllyel rendelkezők többsége utazásszervező, csupán 7% azok aránya, akik kizárólag ügynöki tevékenységet folytatnak, azaz az utazásszervezők programjainak értékesítésével foglalkoznak. A közel 170 milliárd forintos piacon a kisvállalkozások részesedése (9 főt, vagy kevesebbet foglalkoztatók) 42%, a közepes méretűek (10–49 főt foglalkoztatók) részesedése 39%, az 50 fővel vagy több munkavállalóval rendelkezőké 19%. 2007-ben az ágazatban az alkalmazásban állók száma 3708 ezer főt tett ki, a bruttó átlagkereset 2007-ben 172 ezer forint volt, a nemzetgazdasági átlag 93%-a, de a turisztikai ágazatok között mégis a legmagasabb. (A turisztikai ágazatot meghatározó, a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás nemzetgazdasági szakágazatokban a foglalkoztatottak egy főre jutó havi bruttó átlagkeresete 2007-ben a nemzetgazdasági átlag 61%-a volt.). A részmunkaidős foglalkoztatás súlya 8% körüli, alacsonyabb, mint a szálláshelyszolgáltatásban, vagy a vendéglátásban. Az utazásszervezők és -közvetítők folyó áron 168 milliárd forint nettó árbevételt értek el 2007-ben, amely 13,5%-os növekedést jelentett a 2006. évi nettó 148 milliárd forinthoz képest. Az utazásszervezők tevékenységének domináns része a bruttó 104,7 milliárd forint bevételt jelentő kiutaztatás. A hazai kiutaztatással foglalkozó utazási irodák 2007-ben erősödő keresletet tapasztaltak, a kiutaztatási tevékenységből származó árbevétel aránya az egyes utaztatási tevékenységekből származó összes árbevételből 62%-os volt. A kiutaztatási piac a sok szereplő mellett viszonylag koncentrált, az ezzel az üzletággal foglalkozó 522 vállalkozás közül az 52 legnagyobb realizálja a kiutaztatásból származó bruttó árbevétel 76%-át. A külföldre utazó magyarok 6%-a szervezett utaztatás keretében járt külföldön. Ezeknek az utazásoknak a száma – akárcsak egy évvel korábban – 2007-ben is meghaladta az 1 milliót. A külföldi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma ezzel párhuzamosan 8%-kal, közel 6,4 millióra emelkedett. Utazási csomag keretében 922 ezer, csomagon kívül 81 ezer utazó vett igénybe értékesített szálláshelyet. Az előbbiek vendégéjszakái 8%-kal nőttek (közel 6 millióra), míg az utóbbiak esetében 13%-kal (400 ezerre) nőtt a külföldi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma. A beutaztatásra vonatkozó tevékenységi engedéllyel 419 vállalkozás rendelkezett 2007-ben, közülük 213 kizárólag ezzel az üzletággal foglalkozott, és a beutaztatásból összességében 31 milliárd forint árbevétel származott. A beutaztatással foglalkozó cégek az utazásszervezésből és 1

A KSH Utazásszervezés, 2006-2007 Statisztikai tükör, és az MKEH közhitelű hatósági nyilvántartásának adatai alapján.


közvetítésből származó bevétel 19%-át realizálták a vizsgált évben. A beutaztatással foglalkozó vállalkozások 10%-a, azaz a 42 legnagyobb vállalkozás az ebből a tevékenységből származó bruttó árbevétel 68,7%-át fedte le. A hazai utazási irodák szervezésében 867 ezer külföldi érkezett Magyarországra 2007-ben. Közülük 733 ezer külföldi vendég utazási csomagként, értékesített utazás keretében érkezett és közel 2 millió vendégéjszakát töltött el. Nem utazási csomagként értékesített belföldi szálláshelyet 70 ezer külföldi vendég vett igénybe. Az általuk eltöltött vendégéjszakák száma az előző évhez képest jelentősen visszaesett. Belföldi utaztatásra vonatkozó jogosítvánnyal közel 400 vállalkozás rendelkezik, közöttük csupán 18 olyan található, amelyeknek ez a kizárólagos üzletága. A belföldi utaztatás szerepe nagyon szerény és csökkenő mértékű, 2007ben az utaztatási piac alig 5%-át, mindössze 7,9 milliárd forintot tett ki. Ennek hátterében részben az állhat, hogy a turisztikai szolgáltatások belföldön egyénileg sokkal egyszerűbben, könnyebben elérhetőek, mint külföldön, részben pedig az, hogy a szálláshely-szolgáltatók – különösen az internet adta előnyök kihasználásával – szolgáltatásaikat közvetlenül értékesítik. A belföldre történő utaztatással foglalkozó utazásszervező és -közvetítő vállalkozások 10%-ánál koncentrálódik a bruttó árbevétel 84,5%-a. Jelenleg 1136 db utazási vállalkozó van bejegyezve az MKEH közhitelű nyilvántartásában. A 2009. május 31-ig beérkezett jelentések alapján ezek közül 1023 db utazási vállalkozó (közel 86%) folytat valamely vagyoni biztosítékra kötelezett utazásszervezői tevékenységet (a jelenlegi rendszerben ez nemzetközi vagy belföldi utazásszervezés ideértve a külföldi szálláshely értékesítését is, kivéve a Magyarországra beutaztató tevékenységet folytató vállalkozók, külföldi szálláshely értékesítése). A 1023 db utazási vállalkozó 20,1 milliárd Ft összvagyoni biztosítékkal rendelkezik. A Szakmai Munkacsoport az alábbi főbb felülvizsgálati témaköröket és követendő szabályozási irányvonalakat határozta meg, melyeket az új jogszabály kidolgozásánál érvényesíteni kellett, s amelyek a tervezetben rögzítésre kerültek. 1. Hatály, definíciók A Kertv. október 1-én hatályba lépő rendelkezései alapján az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység a jövőben kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységnek minősül. A tevékenység szabályozására is a Kertv. tartalmaz felhatalmazást. A törvény alapján utazásszervezői tevékenységnek minősül az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében személyszállítási, szállásés egyéb turisztikai szolgáltatások (így különösen étkezés, idegenvezetés, szórakoztató, illetve kulturális program) közül legalább kettőnek az együttesét tartalmazó szolgáltatás (utazási szolgáltatás) összeállítása és nyújtása. Utazásközvetítői tevékenység az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében utazási szolgáltatás nyújtására az utazásszervező megbízása alapján, annak nevében szerződések kötése. A Kertv.-el és a Szolgtv.-el rendelkezéseivel összhangban az új jogszabály a Magyarországon letelepedett szolgáltatóként utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységet folytató szolgáltatókra, valamint a Magyar Köztársaság területére határon átnyúlóan más EGT-államban letelepedett szolgáltató utazásszervezői, illetve utazásközvetítői szolgáltató tevékenységére terjed ki. A harmadik országbeli szolgáltatókra a letelepedett szolgáltatókra vonatkozó előírások az alkalmazandók, tehát ezek a szolgáltatók kötelesek engedéllyel rendelkezni tevékenységük megkezdéséhez. Utazásszervező szolgáltatónak minősül valamely EGT-állam állampolgára mint önálló vállalkozó, továbbá valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amely utazásszervezői tevékenységet folytat. Utazásközvetítő szolgáltató az a valamely EGT-állam állampolgára mint önálló vállalkozó, továbbá


valamely EGT-állam joga szerint létrejött olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany, amely utazásközvetítői tevékenységet folytat. Az új jogszabály a R.-ben is alkalmazott utazási vállalkozó megnevezést a jövőben is összefoglalóan használja az utazásszervező szolgáltató, illetve utazásközvetítő szolgáltató megnevezésére. Ez az utazási szerződésről Korm. rendelet terminológiájával is összhangban van. A vagyoni biztosíték összegének megállapításához elengedhetetlen az utazási csomag fogalma, amely az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának c) pontjában került meghatározásra. A jogalkalmazói gyakorlatban több esetben bizonytalanságot okoz az u.n. szállodai package fogalma (szállodai szoba ellátással és a szállodai szolgáltatások használata), amit nemcsak szállodák, hanem más szálláshelyek is kínálnak közvetlenül a vendégek részére. Az utazási csomag definíciójából egyértelműen következik, hogy a részszolgáltatások összeállítását az utazásszervező szolgáltató végzi, tehát a szállodák vagy más szálláshelyek által egy helyen, az általuk kínált szolgáltatások igénybevételére irányuló nem utazási csomag. Ugyanakkor, ha ez kiegészül egyéb más szolgáltatással (pl. kirándulás megszervezése, egyéb programok stb.), akkor már utazásszervezésről van szó. Az értelmező rendelkezések között került rögzítésre a garantált szerződés, illetve az u.n. blok-seat fogalma, melyek szintén a vagyoni biztosítékra vonatkozó előírásoknál szerepelnek. A garantált szerződés a hatályos R.-ben található megfogalmazást követi, a block-seat fogalmának értelmezésére a gyakorlatban egyre inkább jellemző, az egyes repülőjáratokon utazásszervező szolgáltatók által előre lekötött helyfoglalások miatt volt szükséges bevezetni. Hasonlóan a charter közlekedi eszközhöz, szakmai fogalomról van szó, mely nemzetközi elnevezést követ. A Szolgtv. végrehajtásából fakadóan, az egységes és liberalizált EGT-térséget figyelembe véve, már nem indokolt a nemzetközi utazásszervezés, valamint a beutaztatói tevékenység megkülönböztetése. A jövőben ezek a terminológiai fogalmak már nem lesznek benne a jogszabályban. Ez a szervezett utazási formákról szóló 90/304/EGK irányelvvel is összhangban van, amely nem enged megkülönbözetést az egyedi fogyasztók között, ha azok közvetlenül egy EGT-állambeli utazási vállalkozótól vásárolnak utazási csomagot. Ebben az esetben is rendelkezni kell megfelelő vagyoni biztosítékkal. A tervezet kizárólag a Magyar Köztársaság területén teljesített belföldi utazási csomagok elkülönítést tartja meg tekintettel az alacsonyabb kockázatra az utazási vállalkozó fizetésképtelensége esetén. Ez nem mindősül diszkriminatív rendelkezésnek, mert nem az igénybevevő utasokra vonatkozik. Fontos volt meghatározni személyi oldaláról azok körét, akiknek utazással összefüggő tevékenysége még sem tartozik a jogszabály hatálya alá. Ide tartoznak az oktatási intézmények, egyesületek és közhasznú, illetőleg nonprofit szervezetek abban az esetben, ha ilyen jellegű tevékenységüket kizárólag tagjaik részére, önköltséges alapon, nyereség elérése nélkül végzik. Sajnálatos módon egyre több olyan bejelentés érkezik a fogyasztóvédelmi hatósághoz, mely ezen intézmények vagy szerveztek esetében mégis nyereségérdekeltséget feltételez. Több esetben került sor szabálysértési tényállás megállapítására, s bírság kiszabására, azonban a legtöbb esetben nagyon nehéz ezen feltételek ellenőrzése és bizonyíthatósága. Ugyanakkor nem indokolt iskolák, egyesületek vagy egyházak esetében kötelezően előírni, hogy az általuk megszervezett utazásokhoz minden esetben utazásszervező szolgáltatót vegyenek igénybe. Szintén nem tartoznak a jogszabály hatálya alá a konferenciák és kongresszusok (u.n. PCO szolgáltatók) szervezésével foglalkozó vállalkozók. Teljesen elkülönült tevékenységről van szó, noha számos PCO vállalkozás egyúttal utazásszervezéssel is foglalkozik.


2. Az utazási vállalkozók engedélyeztetési rendszere, bejelentési rendszer, követelmények, nyilvántartás Az IRM és KÜM bevonásával lezajlott, az Irányelvvel összefüggő elvégzett screening, valamint az Európai Bizottság illetékes szakértőinek előzetes állásfoglalási alapján a jövőben az utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenység esetén indokolt lehet az engedélyeztetési rendszer fenntartása, különös tekintettel a közérdeken alapuló indokok alapján, elsősorban az EK szerződés, valamint az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kifejtett fogyasztók megfelelő szintű védelme miatt. Az Irányelv alapján ez csak a letelepedés szabadságánál merülhet fel, mint kényszerítő ok, a határon átnyúlóan a Magyar Köztársaság területére irányuló utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenység esetében a tevékenység előzetes hatósági hozzájárulás nélkül is folytatható lesz. A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát köteles lesz a Hivatalnak bejelenteni, így a Szolgtv. bejelentésre vonatkozó rendelkezései lesznek irányadók, így itt nem előzetes, hanem utólagos ellenőrzést végez szolgáltatást felügyeletét ellátó Hivatal. Magyarországon tehát letelepedés (ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő szolgáltatásnyújtás erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, iroda, üzlet vagy egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján) szándékával csak külön engedéllyel lehet utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységet folytatni. A kijelölt kereskedelmi hatóság továbbra is az MKEH marad. Az engedély megadásának alapvető feltételeit a Kertv. rögzíti (így pl. vezető tisztségviselőkre vonatkozó elírások, szakmai tevékenységért felelős személy, vagyoni biztosíték). A Szolgtv.-vel összhangban felül kellett vizsgálni a jelenlegi technikai, személyi és vagyoni feltételeket, hogy azok mennyiben tarthatóak fent kötelezően és mennyiben a kérelmező szolgáltatónak kell azokat igazolnia. Nem lehet szűkíteni a vállalkozás működési formáját, illetve adott gazdasági formát előírni a vállalkozók részére. A tevékenységet egyéni vállalkozók is folytathatják a jövőben, valamint bármilyen EGT-államban honos vállalkozó. Kötelező üzlethelyiséggel (utazási iroda vagy utazási ügynökség) nem kell már a jövőben rendelkezni, a szolgáltató saját döntése lesz, hogy ügyfélforgalom részére nyitva álló helyiséget kíván-e fenntartani vagy nem. A jogszabály utazási iroda alatt az utazási vállalkozó ügyfélforgalom részére nyitva álló telephelyét érti. Az ellenőrzések hatékonysága érdekében ugyanakkor ezeket be kell jelenteni a Hivatalnak, de ez nem magának a korábban üzlethelyiségnek minősülő telephelynek az engedélyeztetését jelenti. Ez megszűnik a jövőben. A személyes adatokra vonatkozóan a Ket. és a Kertv. az irányadó, a kérelemben a vezető tisztségviselő, a vezető állású munkavállaló, valamint a tevékenységért felelős személy nevét kell a Hivatal részére megküldeni. A büntetlen előélet feltétel előírása kikerült a jogszabályból, a Kertv. tartalmaz erre vonatkozó előírást. Az általános azonosító adatok megjelölésén kívül a szakmai tevékenyégért felelős személy igazolása, valamint a vagyoni biztosítékkal összefüggő adatok igazolás marad fent még a kérelmező részéről, mint kötelezettség. A szakmai tevékenységért felelős személy szerepének minősítése a gyakorlatban vegyes megítélésű. A korábbi évek tapasztalatait erősítette meg a 2008. évi ellenőrzések során szerzett összbenyomás, hogy az utazási vállalkozások szakmai tevékenységért felelős posztot betöltő személyeinek jelentős része ténylegesen nem dolgozik az irodában. Az ellenőrzések időpontjában a szakmai tevékenységért felelősként megjelölt személyek egy része éppen külföldön szervezett utakat, vidéken tekintett meg szálláshelyeket, vagy például betegállományban, stb. volt. Az MKEH


fenntartja korábbi álláspontját, mely szerint a szakmai tevékenységért felelős személyre vonatkozó külön jogszabályok a mai körülmények között igen nehezen alkalmazhatók. A hatályos jogi szabályozás következtében még a felsőfokú iskolai végzettségű, szakképesített személyeknek is le kell tenniük a minősítő vizsgát, vagy 10 éves gyakorlatot kell igazolniuk. Mindezekre tekintettel és a MUISZ szakmai véleményével összhangban a jövőben munkavállalóként vagy foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony alapján foglalkoztatott legalább egy személy szükséges az engedély megszerzéséhez. A szakmai tevékenyégért felelős személynek az egyes ipari, kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló …./2009. ( . ) NFGM rendeletben meghatározott szakképesítéssel (utazási ügyintéző, idegenforgalmi szakmenedzser vagy ezekkel egyenértékű más vagy magasabb szakirányú végzettség), valamint utazásszervezői, vagy utazásközvetítői engedély esetében utazásközvetítői munkakörben eltöltött 2 év szakmai gyakorlati idővel kell rendelkeznie, valamint legalább egy alapfokú nyelvvizsgával. A korábbi utazásszervezői szakmai minősítő vizsga a jövőben megszűnik. A tevékenységért felelős személyre vonatokozóan igazolni kell a szakképesítést, a szakmai gyakorlat, valamint a nyelvvizsga meglétét. A Hivatal legkésőbb 33 munkanapon belül dönt az engedély megadásáról, ha az szükséges, hiánypótlásra szólítja fel a kérelmezőt, melyre 11 munkanap áll rendelkezésére. A kérelmezők a Szolgtv.-ben meghatározott feltételek szerint igénybe vehetik az egyablakos ügyintézési pontokat, valamint elektronikus eljárás is lehetséges. A Hivatal az engedéllyel rendelkező utazási vállalkozókról külön nyilvántartást vezet, melynek legfontosabb adatai nyilvánosak és elérhetők a Hivatal honlapján, azokat az utasok is megismerhetik. A nyilvántartás adattartalma és az arra vonatkozó eljárási szabályok a Szolgtv.-vel összhangban kerültek kidolgozásra. 4. Vagyoni biztosíték rendszere A vagyoni biztosíték rendszere az egyik legfontosabb része a tevékenység szabályozásnak, s ennek gyakorlati hatékony működése, illetve érvényesítése jelenti a legnagyobb kihívást a jogalkotó, valamint a jogalkalmazó szervek részére. A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv előírását teljesítenünk kell: „a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az utazásszervező és/vagy utazásközvetítők fizetésképtelensége esetén megfelelő biztosítékkal rendelkezzenek az utasok hazaszállítására és a befizetett részvételi díjak visszafizetésére.” Ez az előírás az irányelv tárgyi hatálya alapján csak az utazási csomagokra vonatkozik. A kauciós rendszer felülvizsgálatára, s annak jelenlegi problémáinak feltárására külön szakmai alcsoport alakult a Szakmai Munkacsoporton belül. A vagyoni biztosítéki rendszer felülvizsgálatánál az alábbi szempontokat kellett figyelembe venni: - az Európai Bizottság követelményei és ajánlásai; - az Európai Közösségek Bíróságának esetjoga; - többi tagállam gyakorlata; - piacelemezés; - jelenlegi piaci helyzet és gyakorlat; - célellenőrzések és jogalkalmazó hatóságok tapasztalatai; - utazási irodai csődök tapasztalatai. A legnagyobb problémát az utazási csomag eltérő értelmezése, a megváltozott piaci körülmények, elsősorban az u.n. dinamikus csomagolás (dynamic packaging) stb. jelenti jelenleg a tagállamok számára, melynek szerepe az internet és elektronikus foglalások rohamos terjedésével jelentősen nő. Ebben az esetben az utas közvetlenül maga állítja össze az utazási csomagot különböző szolgáltatók


foglalási rendszereinek vagy egy internetes szolgáltató foglalási rendszerének felhasználásával. Kérdésként merül fel ezen szolgáltatók felelőssége, valamint a szükséges vagyoni kaució megléte. A dinamikus csomagolás problémája az Utazási Irodák Európai Szövetségének (ECTAA) legutóbbi 2009. májusi budapesti fórumán is kiemelt napirendi pontként szerepelt, mint az Európai Unióban egységesen kezelendő és megoldandó feladat. Az ECTAA tájékoztatása szerint eddig csak Finnországban terjesztették ki ezekre a csomagokra is a vagyoni biztosíték kötelezettségét, a többi tagállam még a szűkebb értelmezést követi. A MUISZ álláspontjával összhangban nem indokolt addig külön előírni ilyen jellegű kötelezettséget Magyarországon sem, amíg a probléma nem kerül egységes rendezésre az Unión belül. Amíg az Európai Bizottság nem végzi el a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv megfelelő felülvizsgálatát (ez várhatóan 2010. előtt nem valósul már meg), s nem születik a jelenlegi piaci viszonyoknak (nem elsősorban utazási csomagokra koncentrálva) megfelelőbb szabályozás, a tagállamok sem tudnak a hatályos irányelvvel ellenétes nemzeti szabályozást követni. A hatályos R. vagyoni biztosítéki mértékeinek felülvizsgálatához piacelemzés volt szükséges2 12%-os kaució mértékre kötelezett utazási 20%-os kaució mértékre kötelezett utazási vállalkozó - kaució összege: vállalkozó - kaució összege: 310 db 5 millió Ft 9 db 20-55 millió Ft 110 db 5-10 millió Ft 6 db 55-100 millió Ft 78 db 11-30 millió Ft 10 db 100-200 millió Ft 10 db 30-50 millió Ft 10 db 200-500 millió Ft 15 db 50-100 millió Ft 9 db 500 millió Ft feletti összeg 5 db 100 millió Ft feletti összeg Kb. 650 db Kb. 40 db A vagyoni biztosíték jelenlegi mértékeinek felülvizsgálatához szükséges volt kockázati elemzést is végezni, s megvizsgálni a tipikus, hasonló kockázattal rendelkező utazási vállalkozók körét. Az MKEH-val együtt végzett elemzések alapján megállapítható, hogy a legnagyobb kockázatot a legalacsonyabb árbevételi kategóriába tartozó kisebb utazási vállalkozók, valamint az 50-100 millió Ft közötti kaució összeggel rendelkezők jelentik. Szintén komoly gondot jelentenek az egy-egy charter gépet igénybevevő vagy block-seatekkel operáló utazási vállalkozók, amennyiben a hatályos legalacsonyabb mértékű kauciót tervezik. A tervezetben megállapított új mértékek kidolgozásához az elmúlt időszakok könyvvizsgáló cég által végzett célellenőrzések tapasztalatait is figyelembe vette az Előterjesztő. Az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága és az MKEH megállapodást kötött arra vonatkozóan, hogy a hatékony szabályozási környezet kialakítása és biztosítása érdekében a MKEH a hazai utazási piacra vonatkozó hatályos jogszabályok gyakorlati végrehajtásával kapcsolatosan felmerülő tapasztalatok, problémák feltárására tanulmányt készít. 2005. évben 100 db utazási iroda, a 2006., 2007., 2008. években 26 - 26 db utazási iroda célellenőrzését folytatta le az MKEH a rendelkezésre álló pénzügyi keret nagyságára tekintettel. Az utazási vállalkozók 2008. évi könyvvizsgálati ellenőrzésének tapasztalatairól szóló összefoglaló beszámoló főbb megállapításai szerint: „A 2008. évben folytatott vizsgálatok során szerzett tapasztalatok az előző évek ellenőrzési eredményein jelentősen javítottak, tekintve, hogy a vizsgált utazási vállalkozások közhitelű adatainak vonatkozásában a valóság és a nyilvántartásban szereplő adatok kisebb arányú eltérést 2

Az MKEH közhitelű hatósági nyilvántartásának és a 2008. évi célellenőrzésekről készített összefoglaló beszámoló adatai alapján.


mutattak, mint a korábbi években. A 2005. évben vizsgált irodák 20%-a, a 2006. évben ellenőrzött utazási vállalkozásoknak csak 8%-a, a 2007. évben ellenőrzés alá vont utazási irodáknak 38%-a, tartotta be a rendeletben foglaltakat maradéktalanul. A 2008. év vizsgálati tapasztalata alapján megállapítottuk, hogy az ellenőrzöttek 70%-a tartotta be teljes egészében a jogszabály - közhitelű hatósági nyilvántartásban szereplő adatokra és azzal kapcsolatos bejelentési kötelezettségre vonatkozó előírásait. A még magasabb arányú jogkövető magatartás érdekében, a jogszabály adta lehetőséget gyakorolva, az MKEH élt a bírságolás intézményének alkalmazásával. Az utazási vállalkozások ezen közigazgatási döntéseket elfogadták, a kiszabott bírságot befizették. A javuló mutató igazolja az ÖM TSZ és a MKEH közös törekvését, az évek óta tartó szisztematikusan elvégzett munka eredményeként a jogszabályi előírások betartása jóval nagyobb arányú, mint a korábbi években volt. A könyvvezetési hiányosságok miatt egyes esetekben sem a főkönyvi kivonat, sem az analitikus nyilvántartási rendszer nem biztosított megfelelő, azonnal elérhető adatokat az ellenőrzés számára. Ezért az ellenőrzés befejezése csak a szükséges adatok utólagos feldolgozásával, különböző kimutatások elkészíttetésével és kiegészítő vizsgálatokkal volt megoldható. Vizsgálati tapasztalatokra alapozott szakmai véleményünk szerint ennek a helyzetnek a javulása csak akkor várható, ha a biztosíték alapjának meghatározásához szükséges nyilvántartási kötelezettséget jogszabály teszi kötelezővé, és ennek elmulasztásához szankciót rendel. Problémaként jelentkezik, hogy az utazási vállalkozók az árbevételeket nem bontják szét a végzett tevékenységnek megfelelően (kiutaztatás, beutaztatás, belföldi utazásszervezés, bizományosi szerződés alapján külföldi utazásszervezők útjainak értékesítése, külföldi szálláshely értékesítés, belföldi utazásközvetítés jutaléka, stb.). Ebből eredően a főkönyvi könyvelésből a biztosíték alapját képező nettó árbevétel, illetve ennek jogcím szerinti bontása nehezen állapítható meg. Az u.n. charterezésre vonatkozó jogszabályi előírást a vállalkozások úgy kerülik ki, hogy megrendelik a charter gazdáktól a repülőjegyet, aki a számlát az utas nevére állítja ki, (megrendelőként feltünteti az igénylő iroda nevét), így ez az eladónál önálló menetjegy értékesítésként kerül elszámolásra. A megrendelő utazási iroda, aki az utazás többi szolgáltatását biztosítja, nem számolja el a csomag részeként a repülőjegyet, mivel a számla az utas nevére szól, így közvetítésként kezeli és továbbiakban az utast, mint egyéni utazót tünteti fel. Ebben a konstrukcióban nem érvényesül a vagyoni biztosíték elsődleges célja: az utasok biztonsága, mivel egyik utazási vállalkozó sem számítja be a biztosíték alapjába a repülőjegyek értékét. A vállalkozások széles körénél a könyvvezetés nem naprakész, a könyvelés sok esetben több hónapos lemaradással dolgozik, illetve a megvalósult utak lezárása több irodánál csak a szezon végén valósul meg. Ez a gyakorlat nem csak a számviteli törvény előírásaiba ütközik, hiszen amikor megvalósul az út, akkor kellene árbevételként könyvelni az addig előlegszámlán tartott összeget, hanem ezáltal az utazási vállalkozónak a R. 8. § (9) bekezdésében foglaltakat sincs módja vagy akarata figyelni, betartani. Több esetben azt rögzítettük, hogy az utazási vállalkozók a vagyoni biztosíték alapját nem módosították május 31-ig a ténylegesen realizált előző évi nettó árbevétel alapján, mellyel a R. 8. § (7) bekezdésben előírt kötelezettséget nem tartották be. Ezekben az esetekben a bírságolás, valamint a hivatalból törlés jogintézményével élt az MKEH. Általános tapasztalatunk az, hogy számos iroda tévesen értelmezi a május 31-ei időponthoz köthető jogszabályi előírásokat. Ezen irodák szerint csak akkor kell megemelni május 31-ig a vagyoni biztosítékot, ha az eltérés 10%-nál több. Ráadásul, a gyakorlat szerint sok utazási vállalkozó a május 31-ei határidőre nem figyel oda, és abban az esetben sem emeli meg a vagyoni biztosítékát, ha az eltérés több, mint 10%-os.


A 2008. évi statisztika szerint a vizsgált utazási vállalkozók ellenőrzést megelőző vagyoni biztosítéka közel 4 milliárd Ft volt. A könyvvizsgáló ellenőrzések következtében, illetve azt megelőzően a tényleges vagyoni biztosíték ezen irodák esetében közel 72 millió Ft-tal nőtt. Figyelembe véve, hogy 26 utazási vállalkozó ellenőrzése történt, ez azt jelent, hogy átlagosan, utazási vállalkozónként közel 2,8 millió Ft-tal kellett megemelni a vagyoni biztosítékot. A vizsgált utazási vállalkozók közül 11 intézkedett a vagyoni biztosíték megemeléséről. A 11 utazási iroda ellenőrzést megelőző vagyoni biztosítéka 621 millió Ft volt, a célvizsgálatot követően a kaució ezeknél az irodáknál 693 millió Ft-ra emelkedett. Ez 11,5 %-os eltérést jelent. A vizsgált évben a könyvvizsgálati ellenőrzésekből, a 2007. évi tényleges árbevétel változásából, a belföldről külföldre történő utazásszervezés során nem menetrendszerinti járatú repülőgép igénybevételéből, a 2008. évi árbevételek 10%-os emelkedéséből, az utazási irodák a meglévő 2008. évre szóló vagyoni biztosítékukat közel 2,.35 millió Ft-tal emelték meg. A tavalyi év végén elkezdődött tendencia sajnos tovább folytatódik, az első félévben és az év hátralévő részében is volt több olyan utazásszervező, amelyik nehéz pénzügyi helyzetére hivatkozva bejelentette, hogy az utasokat nem utaztatja el, az előlegeket, részvételi díjakat nem fizeti vissza. Ráadásul jelen pénzügyi válság begyűrűzni látszik az utazási piacon is. Erre a megállapításra nemcsak az idén az átlagosnál több utazásszervező általi „fizetésképtelenség” bejelentése (időrendi sorrendben: Vitál Expressz, Winterman, Szikra Tours, Horvát Utazási Iroda, Desert Voyage, Syl Tours, Exotic Travel) ad magyarázatot, hanem az utazásközvetítők körében megjelenő hasonló folyamatok is. Sajnos az utazásközvetítők között is akadt olyan, aki bejelentette, hogy nem képes tovább működni (Omnitours, Syl Tours), azonban rájuk a hivatalból törlés feltételei ilyen vonatkozásban nem tartoznak (a R. 11. § (1) bek. b), c), d), e) pontjai). Jelen gazdasági helyzetben nagy a veszélye annak, hogy több utazásközvetítő is likviditási problémákkal fog küzdeni, amelynek következménye lehet, hogy az utazásszervezőnek nem fizeti meg az utastól átvett részvételi díjat. Az egyébként is pénzügyi gondokkal küzdő utazásszervezőket egy-egy ilyen közvetítői magtartás még nehezebb helyzetbe hozhatja, amelynek a következményeként az utazásszervező vagy arról fog nyilatkozni, hogy nem viszi el az utast, mert hozzá nem érkezett meg a részvételi díj, vagy eleve bejelenti a fizetésképtelenségét. Az MKEH-nak – más lehetőség nem maradva – ezen utazásszervezőket hivatalból kell törölnie úgy, hogy az utazásközvetítő gyakorlatilag tovább működhet. A fogyasztók érdekét ez folyamat nem szolgálja, az utazásszervezőkbe vetett bizalom ezáltal csökkeni fog, így az utazási piac egésze kárt szenved. A korábbi években tapasztaltak alapján megállapított alábbi problémakörre a „csődesetek” újra és újra rávilágítanak. A nem menetrend szerinti járatú repülőgép igénybe vételéből adódó jogszabályi előírást egyes utazási vállalkozások, akiknél egy u.n. charteres útra befizet az utas, úgy próbálják maguk számára nem mérvadónak tekinteni, hogy a charter- vagy block seat gazda utazási vállalkozó állítja ki az utas számára a számlát, a program csomag további elemeiről pedig a tényleges utazásszervező ad ki számlát az utas részére. A jogszabály így nem éri el célját, azaz, hogy az utas egy nagyobb kockázatot rejtő utazásszervezés esetén megfelelően védve legyen. Újra jelentkezett, illetőleg kibővült az a probléma, amely már a tavalyi évben is észlelhető volt. E szerint: egy charter járatot igénybe vevő utazási vállalkozó nem akarta/tudta kifizetni korábbi tartozását, illetőleg a majdan igénybe vett férőhelyek egy részét azoknak a vállalkozóknak, amelyek a nem menetrendszerinti járatú repülőgép felett rendelkeztek. Az egyik charter gazdája először megtagadta az anyagilag rendezett utasok gépre való felszállását és ezáltal ezen utasok


hazaszállítását, így veszélybe kerültek azon fogyasztók hazautazása, akik számlái végül is rendezve voltak. Ráadásul ebben az esetben az MKEH-nak az utazási vállalkozót a hatályos jogszabályi előírások értelmében („nem gondoskodik az utas hazautaztatásról”) hivatalból törölnie kell. Később a chartergazda megváltoztatta álláspontját, így ezek az utasok a tervezett időpontban érkeztek haza. Ha fenti eset előfordul, vagy egyéb okból kifolyólag kell a charterező utazási vállalkozót hivatalból törölni és az utasokat kártalanítani, felmerül a kérdés, elegendő-e a vagyoni biztosíték. Egy desztináció esetén egy 14 lépcsőből álló charterláncban 100 férőhellyel 100.000.- Ft-os programcsomag árral számolva, ha ez pl. a 5. gépnél történik 100.000.000.- Ft-os kárt jelent. A Desert Voyage esetében a jogszabályban meghatározott minimum vagyoni biztosíték összeg (20 millió Ft) nem lett volna elég az utasok teljes kártalanítására, ha nem az utolsó charterjárat előtt egy nappal megy „csődbe” az utazási iroda, hanem pár héttel korábban. Tekintve, hogy a Hivatalnak 26 vállalkozó ellenőrzésére van lehetősége és a kiutaztató irodák száma több, mint 500, igen nagy a kockázata annak, hogy olyan utazási vállalkozó kerül hasonló helyzetbe, amelyik minimum vagyoni biztosítékkal rendelkezik és az MKEH nem ellenőrzi éppen az adott évben, így pedig nem derül ki, hogy esetlegesen kevés ez az összeg a kártalanításra. Ráadásul olyan utazásszervezők esetében is igen magas a rizikófaktor, amelyek kisebb tőkével rendelkeznek, kevesebb férőhelyekkel számolnak, csak egy-egy helyre szerveznek utakat. A kauciók minimum összege charterezés esetében álláspontunk szerint az egy, illetve kétszezonú utazási irodák esetében sem feltétlenül elegendő.” Ezen kívül az új jogszabály előkészítése során, sajnos további utazási irodai csődök erősítették meg a jelenlegi kauciós rendszer szigorításának, és differenciáltabbá tételének indokát. Az Ariadne, az 5 Kontinens, valamint Quitt Tours utazási irodák fizetésképtelensége kapcsán felmerült, eddig a jogalkalmazó szervek által sem tapasztal új helyzetek, - pl. utasok jelentősen nem megfelelő szintű kártalanítása, utazásközvetítői felelősség szigorítása - a kaucióra vonatkozó előírások egyértelműbb és részletesebb kidolgozását indokolták. Ebből a legnagyobb jelentősége ügy az 5 Kontinens utazási iroda 2009. júniusi csődje volt, mivel az utazási vállalkozó vagyoni biztosítéka alig 20%-os kártalanításra volt elegendő a szükséges azonnali költségek kifizetését követőn, s minderre még az utazási nyári főszezon elején került sor. A hatályos R. előírásai ugyanis csak a tényleges árbevételre vonatkozóan tartalmaznak korrigálási előírást. A MABISZ tapasztalatai szerint ugyanakkor általában kb. 85%-ban volt elegendő a vagyoni kaució mértéke az „átlagos” csődeseteit vizsgálva. Az elmúlt időszakban tapasztalt extrém példákat a jelenlegi gazdasági válság begyűrűző hatásaival lehet csak magyarázni. A probléma mindig abból adódik, hogy az utazási vállalkozók nem tartották be a R-t, s nem tettek eleget időben a vagyoni kaució megemelésének, ha árbevételük nőtt, ezért elengedhetetlen egy hatékonyabb monitoring rendszer biztosítása a hatósági oldalról. A legnagyobb forgalmú hazai utazási vállalkozók képviselőivel, illetve charterezéssel foglalkozó cégekkel külön tárgyalása került sor 2009. április 28-án annak érdekében, hogy a kiemelt kockázatot jelentő charter, illetve block-seatelő tevékenységek esetében milyen piaci folyamatok tapasztalhatók ma a hazai utazási piacon, s mekkora kaució összegű terhelés lehet még indokolt. Fentiekre tekintettel kerültek meghatározásra és kidolgozásra a vagyoni biztosíték egyes eseteire vonatkozó minimum összegek és mértékek. A vagyoni biztosíték összegének számítási alapja továbbra is az egyedi utas (tehát nem más utazási vállalkozó) részére értékesített utazási csomagokból származó, a számviteli törvényről szóló 2000 évi C. törvény szerint elszámolt érétkesítés nettó árbevétele lesz. A legnagyobb változás a charterezők esetében a 20 millió Ft minimum összeg 100 millió Ft-ra történő emelése jelneti majd, ez átlagosan 6-8% biztosítási díjjal számolva akár ötszörös díjemelkedést is jelenthet, de a


fentiekben ismertetett indokok szerint elengedhetetlen az utasok megfelelő védelme miatt a minimum összeg megemelése. A mérték minimálisan, 5%-al emelkedik, mivel egy másik kategória is bevezetésre kerül a jelenlegi 20%-os mértéket megtartva: a block-seatelők, illetve csődhelyzetük esetén a kevésbé védett fapados és nem IATA tag légitársaságok repülőjegyeit igénybevevő vállalkozók vagyoni biztosítékának számításánál. Az u.n. alap vagyoni biztosítéki körbe tartozó vállalkozók esetében a minimum 5 millió Ft 7 millió Ft-ra emelkedik, a 12%-os mérték 15%-ra nő a tervezet szerint. Jelenleg fogyasztóvédelmi indokok alapján a külföldi szálláshelyek foglalása (egy szolgáltatásként) is vagyoni kauciós köteles. Ez az előírás a jövőben, követve az utazási csomag 90/314/EGK irányelv követelményeit megszűnik. A belföldi utazási csomagok esetében (melyek minden részszolgáltatása Magyarországon kerül teljesítésre) alacsonyabb mérték indokolt az alacsonyabb kockázat miatt. Tekintve, hogy az elmúlt időszakban belföldi utazási irodai csőddel kapcsolatban nem fordult elő jelentős káresemény, ezért nem indokolt a hatályos R.-ben előírt mérték felemelése. A 2008-2009. évek tapasztalatai alapján a MUISZ javaslatára vagyoni kaució előírása a fizetésképtelen utazásközvetítő vállalkozók esetén elsősorban a tovább nem utalt részvételi díjak miatt a szerződött utazásszervezők védelme miatt vált indokolttá. Az utazásközvetítői piacról sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre, ezért a KSH adati alapján és piaci szereplőktől szerzett elődleges információk alapján került meghatározásra a jutalékból származó árbevétel tízszeresének 15%-a, mint a biztosíték összege, valamint a 5 millió Ft minimum összeg. A vagyoni biztosíték alapjául vett árbevétel az utazásközvetítő vállalkozók esetében csak a jutalék összegét mutatja. Ez átlagosan a részvételi díj 8-12%-a. Ennek megfelelően az Előterjesztő a jutalékból tervezett árbevétel tízszeres mértékre tesz javaslatot. A vagyoni biztosíték mértékének emelése a biztosítási, valamint hitelintézeti díj összegének emelkedésével járhat együtt. Ez átlagosan 6-8%-os díjmutatóval számolva a minimum összegek tekintetében 30-40%-os emelkedést jelenthet (300 e Ft-ról 420 e Ft-ra). A minősített vagyoni biztosíték összegek esetében (pl. charterezés, garantált szerződések) akár ötszörös díjnövekedés is lehet, attól függően, hogy a biztosítók és a hitelintézetek milyen szerződési konstrukciókkal szerződnek a korábbi ügyfeleikkel. Mindez azonban a jelenlegi piaci viszonyokra elvégzett piacelemzéssel összhangban van, tekintettel arra, hogy a legnagyobb kockázatot jelentő árbevétel sávoknál volt szükség a magasabb minimum kaució összeg, valamint mérték előírására. Az utazásközvetítői tevékenyég eddig nem tartozott vagyoni biztosítéki körbe. Így elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges volt egy minimum összeg és mérték bevezetése, ez többletköltséget fog jelenti ezeknél a vállalkozóknál, a 5 millió Ft minimum összeg tekintetében 200 e-300 e Ft közötti díjakkal lehet számolni, de ez változó lehet, az egyes biztosítók és hitelintézetek által kalkulált kockázat alapján. Az Európai Közösségek Bíróságának esetjoga alapján a tagállamok elvben nem alkalmazhatnak maximum plafont (minimum lehet), ugyanakkor szinte az összes tagállam árbevétel nagysághoz köti és állapítja meg a szükséges vagyoni biztosíték mértékét. Ahogy az Európai Bizottság is elismerte, szükség lenne egy egységes uniós szintű kauciós rendszer kidolgozására, de erre jelenleg kevés esély van, addig a tagállamok hatásköre a megfelelő védelem biztosítása az utazási csomagot igénybevevő fogyasztók részére. Az ingadozó szezonalitásra vonatokozó, éves szinten bontást igénylő vagyoni biztosítéki mértékek előírása a jelenlegi hatósági és ellenőrzési gyakorlat alapján nem volt megvalósítható. A környező tagállamok előírásainak vizsgálata is szükséges volt a hazai vállalkozók Magyarországon tartása érdekében, elkerülve, hogy a környező országok alacsonybab vagyoni


biztosíték mértékét kihasználva áttelepülésre kerüljön sor. A minimum összegek, valamint mértékek meghatározásánál a környező országok jelenleg érvényesített kauciós számítási módjait is figyelembe vette az Előterjesztő. Az elmúlt években lezajlott célellenőrzések egyértelmű tapasztalata a hiányos nyilvántartási fegyelem a vállalkozók részéről. Az ellenőrzések és a fizetésképtelenség esetén nem elegendő vagyoni biztosítéki összeg mielőbbi feltárásnak megkönnyítése miatt további jelentéskötelezettség előírása volt szükséges. Hasonlóan a szálláshelyeknél már működő KSH felé történő havonkénti főbb adatok jelentéstételi rendszeréhez, a tervezet az előlegállományra, valamint ha eltérés van, a tervezett árbevételre vonatkozóan ír elő havonkénti adattovábbítást az MKEH részére. Ez egy teljesen új, eddig nem alkalmazott gyakorlat lesz, de preventív hatással bír. Ezzel egyidejűleg a gyakorlatnak inkább megfelelőbb módón a mérlegbeszámolóval összefüggő jelentéskötelezettség határidejét május 31-ről június 15-re módosul, míg a vagyoni biztosíték igazolásának határideje továbbra is megmarad október 31-ei dátummal, hiszen ez a rendszer jól működik. A vagyoni kaució mértékének rugalmas csökkentésének bevezetése szintén évek óta napirenden lévő probléma. A MUSIZ szerint, ha az utazási vállalkozó árbevétele a vagyoni kaució alapját képező tervezett árbevételtől jelentősen eltér, lehetőséget kell adni a kaució mértékének rugalmas csökkentésére. Ennek azonban jelentős kockázata van a fogyasztókra nézve, ezért sem az MKEH, sem a fogyasztóvédő szervezetek nem támogatják a rugalmas csökkentés bevezetését. Eseti ügyekben (pl. kiemelt rendezvényekre történő utazási csomagok értékesítése) az utazási vállalkozónak a biztosítóval vagy a hitelintézettel kell megállapodást tehát kötnie alacsonyabb díj érvényesítése érdekében. Egy-egy ilyen minősített eset meghatározása vagy kiemelése ugyanakkor diszkriminációt is jelenthet. Kiemelt problémát jelentett az intézkedési hatáskörök megfelelő rendezése az utazási vállalkozók fizetésképtelenség esetén. A szükséges intézkedések megtételére kötelezett szervezet egyértelmű megjelölésére volt szükség. A hitelintézetekről szóló törvényi szabályozás miatt a bankgaranciát és pénzügyi letét biztosítéki formát nyújtó bankok nem tudnak intézkedni és a szükséges szerződéseket megkötni a közreműködőkkel. Megállapodás született arról, hogy aki bankgaranciát vagy pénzügyi letétet szeretne vagyoni kaució formaként, annak biztosítóval is szerződnie kell (vegyes forma előírása), mivel az egységes biztosítéki forma előírását kikerülve csak így biztosítható megfelelő intézkedési jogkör. Az eljárási rend rögzítése a fizetésképtelenségkor felmerülő szükséghelyzetbe került utasok megfelelőbb védelmét biztosítja. Ennek alapján a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályának, valamint a turizmusért felelős miniszter értesítését is tartalmazza a tervezet (ez ma csak gyakorlatban működik). Szintén új eleméként került be magának az utazás vállalkozónak az együttműködési kötelezettsége, valamint a személyes megjelenésének előírása a Hivatal idézése alapján, illetve a rendelkezésére álló adatok, dokumentumok átadása. A vagyoni biztosíték felhasználásának szabályai a hatályos R. szabályait követik, azokban nem volt indokolt változtatni. A kaució elsődlegesen az utasok hazahozatalára, a kényszerű tartózkodással összefüggő költségekre, valamint a már befizetet előlegek és részvételi díjak visszafizetésére nyújt fedezetet. A kárenyhítés módjáról továbbra is a biztosítók döntenek. 5. Szankciós rendszer A szankciós rendszer egyértelműbb, illetve a 2007-ben bevezetett bírságolási szankció további tagoltabb kidolgozása volt a legfontosabb célkitűzés. A korábbi nyilvántartási törlési szankciót felváltja a Szolgtv.-vel összhangban az engedély visszavonása, erre tovább is csak nevesített, súlyos jogsértés esetén kerül sor, így pl. súlyosabb vagyoni biztosítékkal összefüggő mulasztások, felszámolási eljárás, hatósági ellenőrzés akadályoztatása, hatóság szándékos megtévesztése stb.


Enyhébb, lépcsőzetes elvet követ a vagyoni biztosítékkal összefüggő kisebb súlyú mulasztások szankciója: jelentéskötelezettség elmulasztásánál az MKEH bírságol 11 munkanapon belül, csak ennek elmulasztását követően vonhatja vissza a vállalkozó engedélyét. Nem változik a vagyoni biztosíték igazolásának éve előtti évekre vonatkozó biztosítéki összeggel összefüggő jogsértés szankciója, amely az MKEH által kivethető bírság összegénél magasabb összegű is lehet, mivel az utazási vállalkozó árbevételéhez kötődik, viszont itt sem kerül sor azonnali engedély visszavonásra. A bírságolással az MKEH a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartása miatt élhet, kivéve, ha ezek a jogsértések már kimerítik az engedély visszavonásának eseteit. A bírság kiszabására és eljárási rendjére a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által kiszabható bírság mértékére és alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 262/2006. (XII. 20.) Korm. rend. tartalmazza az alkalmazandó részletes előírásokat. Továbbra is alkalmazandó az u.n. 5 éves eltiltás szabály, amelyet a Kertv. tartalmaz a jövőben. Az engedélyt kérő utazási vállalkozó vezető tisztségviselője, vezető beosztású munkavállalója és a tevékenységért felelős személy, illetve egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozó nem lehetett olyan vállalkozás tulajdonosa, tagja, vezető tisztségviselője, vezető beosztású munkavállalója, amelyet a tevékenység megkezdését megelőző öt éven belül az utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése miatt vagy ilyen tevékenység engedély nélküli folytatása miatt jogerős hatósági határozatban eltiltottak az utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység végzésétől. A Kertv. kiszélesíti ezt a kört a vállalkozás tagjával és tulajdonosával, erre eddig a kormányrendeleti jogforrási szint miatt nem volt lehetőség. Így azonban a jövőben elkerülhetőek lehetnek azok a sajnálatos és nemkívánatos ügyek, amikor egy-egy hónap elteltével egy csődbe vitt utazási vállalkozó újra engedélyezteti magát ugyanazzal a tulajdonosi körrel. A bejelentést elmulasztó utazási vállalkozók utólagos ellenőrzésére a Szolgtv. szerinti szankciók és az erre vonatkozó egységes külön jogszabály fog vonatkozni. Az engedély nélküli szolgáltatók esetében az MKEH azonnali hatállyal megtiltja a tevékenység folytatását, s 5 millió Ft-ig terjedő pénzbírságot szabhat ki. Ez most jelenleg a jogosulatlan utazásszervezői tevékenység esetébe 100 ezer Ft-ig terjedő szabálysértési bírság lehet. 6. Egyéb rendelkezések, hatálybalépés, záró rendelkezések A Szolgtv. előírásaival összhangban szükséges volt rendelkezni arról is, hogy az MKEH a nyilvántartás nyilvános adatait folyamatos frissítéssel, havonként közzéteszi a honlapján. Ez az utasok érdekeit is szolgálja, valamint információt nyújt a többi szolgáltató részére is. Az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 23) Korm. rendeletben szükséges volt elvégezni a hatályos R. rendelkezéseire történő utalások javítását. Ezeket a módosuló rendelkezések tartalmazzák. Ezen kívül az utas elállása esetében kiköthető, bánatpénzre vonatkozó rendelkezést a jogszabály hatálybalépése óta eltelt fél év gyakorlati tapasztalatait megvizsgálva szükséges volt a korábbi előírásokkal finomítani. A hatályos szabályozás szerint 60 napon kívül bánatpénz semmilyen estben sem követelhető, egyoldalú kógencia érvényesül. Ugyanakkor számos olyan utazási csomag esetében, ahol az utazásszervező az utazási csomag teljesítéséhez igénybevett külföldi közreműködővel kötött szerződési kötelezettsége alapján szigorúbb elállási időkhöz van kötve, vagy kiemelt időszakban történik az utazási csomag foglalása, az utazási vállalkozó egyoldalúan vállalja ezt az elállási kockázatot és annak díját. Fogyasztóvédelmi indokokra tekintettel azonban a tervezet rendelkezik arról, hogy az utazásszervező köteles ezt az utas részére megfelelően bizonyítani.


Az új tevékenységi jogszabály 2010. január 1-én lép hatályba. A jelenleg működő utazási vállalkozóknak a rendelet hatálybalépésétől számított 45 munkanapon belül igazolniuk kell a Hivatal részére, hogy rendelkezik a rendeletben meghatározott tárgyi és személyi feltételekkel, valamint a vagyoni biztosítékkal 2010. január 1.-december 31. közötti időszakra. Ez az engedély megadását jelenti.

2009. ( ) Korm. rendelete

Recommend Documents