Biztatónak Minden új magyar lap vagy folyóirat a nemzet nyeresége. Mondhatnám így is: egy kis gyõzelem. A magyar kultúra és az a nemzeti közösség és szolidaritás, amelynek a kultúra a létrehozója, felnevelõje és megtartója, hagyományosan az intézmények: a lapok, folyóiratok, könyvek és irodalmi társaságok, szervezetek révén õrzi, képviseli és gyarapítja a maga hagyományait, szellemét. Folyóiratokra ezért mindig szükség van, és egy új folyóirat megszületése ezért közös öröm. Nem csak Kárpátalján, hanem Budapesten, Debrecenben, Kolozsváron, Pozsonyban is. Remélem, a most induló folyóiratnak szoros és szerves kapcsolatai lesznek a többi magyar folyóirattal, kulturális intézménnyel, és az induló folyóirat nyitott lesz minden gondolat, minden érték elõtt, amely az egyetemes magyarság szellemét, értékeit és érdekeit képviseli. Kívánok ehhez biztos intézményi hátteret, biztonságos mûködést, emberi szolidaritást – és persze jó és hasznos kéziratokat!
ÉLET-JEL KÖZMÛVELÕDÉSI MAGAZIN
Szabadáras
2009 január
Kovács Vilmos
SZABÓ SÁNDOR
FELVÉTELE
VERECKE
Ez hát a hon... Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út... kígyó vedlett bõre. Hány népet vitt temetõre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon...
Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más? Fenyõ sussan, lombja lebben: besenyõ-nyíl a mellemben, szakadékok: szakadt sebek,
útpor-felleg: megy a sereg, elmegy, s engem hagynak sírnak... Ágyékomból most fák nyílnak, fényes szemem kivirágzik, szájam havas vihart habzik, málló szirtbe temessetek, fejem alatt korhadt nyereg, két lábamnál lócsont sárgul – õsi jognak bizonyságul, mert ez az út, kígyó bõre, kit nem vitt már temetõre, s ki tudja még, kit hoz erre, menni vele ölre, perre.
II.
Január Egyház és média – közös cél mentén
Hagyományteremtõ szándékkal találkozott Beregszászban az írott és elektronikus sajtó képviselõivel a Kárpátaljai Református Egyház vezetése. Nagyon fontos az a munka – a híradás, az információáramlás –, amelyet a média végez, fejtette ki Zán Fábián Sándor püspök, bejelentve, hogy a Kárpátaljai Református Egyház az újságírók megbecsülésére egy díjat hoz létre, amelyet a 2010 elsõ napjaiban rendezett találkozón adnak majd át. Hasonló kitüntetésben részesülne egy sajtóorgánum is.
Túl a tûréshatáron
Izrael a nemzetközi tiltakozás ellenére folytatta a Gáza ellen december végén indított támadást. Mint ismeretes, a katonai akciók azután kezdõdtek, miután a tûzszünet lejártával a Gázai övezetbõl rakétákkal lõtték Izraelt. A zsidó állam elõször légicsapásokkal, majd a szárazföldi erõk bevetésével válaszolt.
Sakk és matt a Latorca partján
Vidékünkön az év elsõ sporteseménye igazi kuriózumnak,
„csemegének” bizonyult. Munkácson a világranglista-harmadik, háromszoros olimpiai bajnok, az ukránok legjobbja, Vaszil Ivancsuk és a magyar sakkguru Lékó Péter hatjátszmás rapid páros mérkõzést vívott. Négy döntetlen után a párharc harmadik játéknapján az ukrán nagymester világossal megnyerte a hullámzó, hibákkal tarkított ötödik partit. A hatodik játszmában Lékó nem tudott kiegyenlíteni, csak remizett, így az ukrán 2007 októbere után ismét magáénak tudhatta a gyõzelmet.
Borrekord Munkácson
Rekordszámú kárpátaljai borász mutatta be készítményeit a munkácsi borfesztiválon. A rendezvényre kilátogatók, ha egyetlenegyet sem hagytak ki, akkor negyvenhét fajtát számolhattak össze. A kóstolás – igaz, csak mértékkel! – ingyenes volt, viszont, aki vásárolni is akart, annak 16-tól 140 hrivnyáig kellett fizetnie a nedû literjéért. A divatfajták közé ma már Kárpátalján is a vörös Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, az Irsai Olivér, a Kékfrankos, a Kéknyelû, a Pinot Noir és Pinot Gris, a Kadarka, valamint a Merlot tartozik, a fehér fajtákat pedig a Leányka, a Hárslevelû, a Királyleányka, a Furmint és a Muskotály képviseli. A választék tehát bõséges, talán bõségesebb, mint valaha.
ÉLET-JEL
január
Visszatekintõ egyre markánsabb, véleményformáló hírforrássá vált nemcsak az anyaországban, hanem a határokon túl is. A Kárpát Expressz a hiteles hírek iránt érdeklõdõket, az Átjáró az igényes beszélgetések és dokumentumfilmek kedvelõit, a Kézfogás a vállalkozó szellemû honfitársakat, a Sírjaik hol domborulnak? pedig a múlt és az elõdök örökét keresõket szólítja meg. A szerkesztõk jelentõs elõrelépésnek tekintik a határon túli televíziós csatornákkal kötött szerzõdéseket.
UMDSZ-es nyílt levél a vezetõkhöz
Az idei megyei költségvetés vitája mellett még további egy tucat kérdés szerepelt a Kárpátaljai Megyei Tanács 22. plenáris ülésének napirendjén. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) képviselõcsoportja nyílt levélben fordult Julija Timosenko kormányfõhöz, Volodimir Sztelmah jegybankelnökhöz és Bohdan Danilisin gazdasági miniszterhez, amit a megyei tanács képviselõinek többsége is támogatott. A dokumentum leglényegesebb része az a javaslat, miszerint haladéktalanul állítsanak össze egy olyan állami progra-
Tizenöt éve közösségünkért
A Magyar Televízió határon túli mûsorai 15. születésnapjukat ünnepelték. A Kárpát Expressz, az Átjáró, a Kézfogás és a Sírjaik hol domborulnak? a nézõi visszajelzések alapján Élet-Jel, havi közmûvelõdési magazin. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Lapengedélyszám/Ceрія ЗТ No: 472/ 64P від 21. 10. 2008. Készült a Meta magánnyomdában. Felelõs kiadó: Kõszeghy Elemér. Címünk: 88011, Ungvár, Gagarin u. 42/1. (88 000 Ужгород, Головпошта, а/с: 34/А). Az elõfizetés díja: egy hónapra 2,84, negyedévre 8,07, fél évre 14,84, egy évre 28,73 hrivnya. Index: 37559
mot, amely keretében célirányos segítség nyújtható a gazdasági válság következményeit elszenvedõ hazai termelõknek. Emellett az országos demokrata szövetség képviselõi azt is javasolják az állam vezetõinek, hogy az ingatlanhitelhez folyamodók megnövekedett banki kamatterheit az állam vállalja át.
ÉLET-JEL
január
Van pénz a kisdobronyi iskolára
Az Ungvári Járási Tanács elfogadta a 2009-es év költségvetését. A nyugodt légkörû ülésen szó esett a pénzügyi-gazdasági válság következményeirõl, többek között az ipari termelés csökkenésérõl is. A járás bevételeinek apadása jelentõsen szûkítette a beruházásokra, fejlesztésekre költhetõ forrásokat. Az idén valamivel több mint ötmillió hrivnya jut ilyen célra. Örvendetes, hogy a testület továbbra is kiemelten kezeli a Kisdobronyi Középiskola új épülete befejezésének ügyét. A képviselõk erre a célra közel kétmillió hrivnyát szavaztak meg.
Ukránosítják a felsõoktatást?
A hírhedt 461-es számú rendelet megalkotója, Ivan Vakarcsuk oktatási és tudományos miniszter ismét hallat magáról. Ezúttal arra szólította fel levelében az ukrajnai felsõoktatási intézmények vezetõit, hogy mûködjenek együtt a felsõfokú oktatás ukránosítása ügyében. Erre 2012-ig kerülne sor. A miniszter javasolta a professzorok és tudományos munkatársak egy-két hetes cseréjét, elõadóprogramok, közös kutatások és szemináriumok szervezését az ukrán és az orosz nyelvû intézmények között. Vakarcsuk elképzelése szerint a diákok kizárólag ukrán nyelven szerezhetnének diplomát.
Nincs olaj az Ung vizében
Az Ung medrétõl mintegy száz méternyire sikerült útját állni a Csontos (Kosztrino) közelében történt vezetéktörés nyomán a környezetbe került dízelolajnak. Még nem tudni, mitõl repedt meg a Szamara–Nyugati határ elnevezésû, olajterméket szállító távvezeték 530 milliméter átmérõjû csövének fala. A
III. megyei katasztrófa-elhárítási fõosztály sajtószolgálata szerint balesetrõl vagy szándékos rongálásról is szó lehet. A vezetéket a térségben már nem egy alkalommal megcsapolták vagy megkísérelték. Ám anyagfáradás is okozhatta a szerencsétlenséget. A vezeték biztonsági szelepeit az észleléstõl számított egy órán belül sikerült lezárni. Addigra azonban tekintélyes mennyiség árasztotta el a környéket. Az olajból a közeli házak kertjeibe is jutott. A vezetékbõl kifolyt mennyiséget nem sikerült pontosan megállapítani. Tény, hogy a falubeliek kannákkal, vedrekkel felszerelkezve az elsõ percektõl kezdve gyûjtötték és hordták haza az üzemanyagot.
Stabil a Szülõföld Alap
A Szülõföld Alap mûködési modernizációját, a Biennálé bõvítését, a nemzeti jelentõségû intézmények és programok támogatásának minõségi megújítását, valamint az Európai Területi Együttmûködési Csoportosulások létrejöttének elõsegítését jelölte meg a nemzetpolitika idei célkitûzéseinek Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelõs szakállamtitkára. Hangsúlyozta: a szórványügy továbbra is alapvetõ fontosságú kérdés lesz az elkövetkezendõ idõszakban. A Szórvány Tanács heteken belül kialakítja a régiónkénti prioritási rendszert, amelyre majd a döntések meghozatalánál támaszkodni lehet – mondta. Gémesi Ferenc közölte, a Szülõföld Alap stabil, tartósan kétmilliárd forint fölötti forrással rendelkezik, egyre növekvõ pályázati számmal.
Obama gyors cselekvést ígér
Letette esküjét Barack Obama. Az Egyesült Államok 44., egyben elsõ afroamerikai elnöke az eskütételkor arra a Bibliára helyezte a kezét, amelyet elõdje, a 16. elnök, a rabszolgaság intézményének véget vetõ Abraham Lincoln is használt 1861-ben. A Bibliát a hivatalba lépõ elnök felesége, Michelle Obama tartotta. Beik-
tatási beszédében azt mondta: Amerika sok és nehéz kihívással néz szembe, amelyeken nem lehet könnyen vagy rövid idõ alatt túljutni, de le fogja küzdeni a nehézségeket.
A Magyar Kultúra Napja Kárpátalján
A Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett kárpátaljai rendezvénysorozat keretében a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház elõadásában Miguel de Cervantes Don Quijote címû vígjátékát tekinthette meg a nagyérdemû Ungváron. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Magyar Mûvelõdési Intézet szervezésében a munkácsi várban került sor Kazinczy Ferenc emléktáblájának megkoszorúzására, illetve a Munkácsi Állami Egyetem magyar tagozatának ünnepi rendezvényére. Ungváron Himnusz-mondó verseny volt, a néprajzi múzeumban pedig megrendezték a II. Ugocsai Napokat, aminek keretében a Munkácsy Mihály Képzõmûvészeti Egyesület tagjainak és a tiszaháti plein air résztvevõinek csoportos kiállítása is megtekinthetõ volt. A kiállítást bor- és pálinka-kóstolóval egybekötött gasztronómiai bemutató színesítette, míg a bábszínházban ünnepi koncertet tartottak.
Beregszászban a Magyar Kultúra Napja alkalmából megkoszorúzták Kölcsey Ferenc és Kazinczy Ferenc emléktábláját, a tavaly nyílt mûvelõdési intézetben pedig értelmiségi fórumot rendeztek, amelyen Weinrauch Katalin novelláskötetét, Schober Ottó új könyvét is bemutatták. Megtekinthetõ volt továbbá Kovács Sándor fotó-, könyv- és filmbemutatója, Soltész Péter és Soltész Gabriella kiállítása. Ünnepi koncerttel vette birtokba új otthonát a Kisgejõci Gyöngykaláris Kórusiskola.
IV.
ÉLET-JEL
január
Dunda György
Már Luther King „megjósolta” Obamát Színes egyéniségével elsõ az elsõk között Amerika elsõ fekete elnökeként vonul be a tör ténelemkönyvekbe. Barack Obama kenyai gyökerekkel is rendelkezik, Honolulun született, nõs, két lánygyermek 47 éves édesapja. A példaképének tekintett Abraham Lincoln Bibliájára helyezve kezét tette le az esküt, amit aztán ugye megismételt. A néhai Martin Luther King 1964-ben azt jósolta, hogy negyven év múlva lehet Amerikának fekete bõrû elnöke. Öt évet tévedett… A demokrata párti, igen energikus, kétségtelenül nagyon erõs karizmával megáldott politikusnak kegyetlenül nehéz dolga lesz. Egy háborúktól és válságoktól görnyedõ idõszakban kell kormányoznia a világ legbefolyásosabb országát. Eltekintve a háborúktól, a háromszázmillió amerikait elsõsorban az érdekli, hogy a mindenkori elnök mit csinál otthon, miként segítheti a mindennapi életet és a gazdaságot. Személyi ügyekben máris sok bírálat érte Barack Obamát, sokan kifogásolták ugyanis, hogy változásokat ígért Washingtonban, ennek ellenére az eddigi kinevezettek jelentõs része washingtoni bennfentes. Elemzõk rámutatnak: már szenátorként is mindenkinek azt mondta, amit a másik fél hallani akart, ezt az eddigi nyilatkozatai alapján hivatalba lépése után is folytatja, így Ronald Reagan után egy újabb „teflonelnöke” lehet az Egyesült Államoknak. A politológiát és jogot végzõ Obama sorrendben a 44. elnöke Amerikának. Az elsõ George Washington (1732–1797) volt. Érdekességképp összegyûjtöttünk néhány olyan elemet, amibõl kiderül: melyik amcsi elnök miben volt úttörõ. A korrekorder Ronald Reagan. 69 éves volt, amikor 1981. január 20-án beiktatták hivatalába. John F. Kennedy volt az elsõ,
Feleségével, Michelle Robinsonnal és lányaival, Maliával és Sashával
és máig egyetlen római katolikus vallású, míg az 1920-ban megválasztott Warren Harding volt az elsõ elnök, akire nõk is szavazhattak. Franklin Roosevelt az egyetlen, aki három ciklust töltött ezen a poszton. 1944-ben negyedszer is megválasztották, de 1945-ben meghalt. Késõbb aztán, 1951ben a kongresszus úgy rendelkezett, hogy két periódusnál tovább senki nem lehet elnök. George Washington volt az elsõ, akinek postabélyegre került az arcképe: erre 1847-ben került sor. John Adams lakott elõször a Fehér Házban. Az Egyesült Államok második elnöke és felesége 1800. november 1-jén költözött a rezidenciába, amelyet Washington elnöksége idején még építettek. Andrew Jackson fakunyhóban jött világra. A hetedik amerikai elnök 1767. március 15-én született a Dél-Karolina állambeli Lancaster megyében. Jefferson 1801 nyarán a Fehér Házban egy fogadáson kitalálta, hogy lazít a szigorú protokollon, s kezet fogott férfiven-
dégeivel. Korábban mély meghajlással kellett köszönteni az elnököt. James Madison – õ 1809-tõl 1817-ig vezette az országot – volt az elsõ elnök, aki rendszeresen hosszú nadrágot viselt térdnadrág helyett. Howard Taft az elsõ, akinek volt elnöki gépkocsija. A 27. elnök át is építtette a Fehér Ház istállóját, négyférõhelyes garázs lett belõle. Woodrow Wilson volt az elsõ elnök, aki hivatali ideje alatt külföldre látogatott. Külügyminisztere, valamint történészek, földrajztudósok, közgazdászok és politikai szakértõk kíséretében 1918. december 4-én kelt útra, Franciaországba hajózott, hogy részt vegyen az elsõ világháborút lezáró béketár gyalásokon. S ez a korántsem teljes sor most azzal folytatódik, hogy az illinois-i szenátorból elnökké választott Barack Obama a korlátlan lehetõségek hazájának tekintett USA elsõ színes bõrû irányítója.
ÉLET-JEL
január
V.
Mezõ Andrea
Értékteremtõ közösség Eszeny az Ungvári járás délnyugati részén terül el, Ungvártól, a megyei központtól 31 kilométerre. Északon Csappal, keleten Tiszaújfaluval, nyugaton az államhatárral, délen pedig Szalókával határos. A község a Kárpátaljai alföld délnyugati részén terül el. Vízrajzát tekintve nyugaton határos a Tiszával, északon pedig a Szernye-csatornával, amely Eszenynél torkollik a Tiszába. A falutól 8-9 km-re folyik a Latorca.
Falunk fõutcáján van az iskola. A ma Eszenyi Bocskay István Középiskola nevet viselõ oktatási intézményünk már a 20. század negyvenes éveiben is mûködött, mint elemi iskola, aztán néhány évtized múltán vált középiskolává. Az iskola nevét a Miczbán Simon nemzetségébõl származó Bocskay Istvánról kapta. Büszkén gondolunk olyan itt végzett egykori tanulókra, mint Balla Gyula, Soós Kálmán, Bakura János, Tárczy Zita, Kovács Gyula, Gércsi Kálmán. Az oktatás, a gyermekekkel való foglalkozás természetesen nem az iskolában, hanem már sokkal hamarabb, az óvodában elkezdõdik. Községünk óvodájának is megvan a maga története. 2001. október 15-én nyitotta kapuit az Eszenyi Református „Napsugár” Óvoda, mely mintegy negyven gyermeknek ad otthont. Az épület, amelyben
az óvoda mûködik, református gyülekezetünk parókiája, amelyet 1946-ban az akkori állami vezetés elvett az egyháztól, a benne lakó lelkészt elhurcolták, s Szibériában egy munkatáborban halt meg. Az épület belülrõl teljesen fel lett újítva. Itt otthonosabb környezet várja nap mint nap a csöppségeket, mint az egykori állami mûködtetésû óvodában. Büszkeségeink közé tartozik az eszenyi Ritmus néptáncegyüttes, melynek fiatal tagjai a népi hagyományok õrzõivé váltak falunkban. Határon innen és túl is számos helyen eredményeikkel, sikereikkel öregbítették már falunk hírnevét. Tudni érdemes, hogy 1989 októberében alakult a méltán híres tánccsoport, akik 10 éve megkapták a népi együttes címet, s 2004-ben elsõkként érdemelték ki a Kárpátaljai Magyar Nívódíjat. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra az, hogy miért is olyan fontos számomra ez a falu, hogy miért vagyok olyan büszke arra a helyre, ahol születtem. Minden ember számára más jelent értéket, mindenkinek más ragadja meg a gondolatait. De úgy érzem, abban valamennyien egy véleményen vagyunk, hogy a szülõföld min-
A református templom
Szülõhelyem – büszkeségem
A turulemlékmû
denki számára hatalmas értéket, kincset jelent. A valahova tartozás biztonsága, az emlékek záloga, mely kit-kit saját szülõhelyéhez köt, aligha pótolható bármivel is ezen a világon. S bárhová is sodródunk életünk tengerén – legyen csöndes vagy viharos, hullámok övezte utunk, egyvalamiben biztosak lehetünk – szülõföldünk, szülõhelyünk mindig kitárt karokkal vár, várja, hogy hazaérkezzünk. Bejárhatjuk az egész világot, de bárhová is kerülünk, szívünk titkon mindig hazavágy, haza… ide, a Kárpátok lábaihoz.
VI. Kurmai Szilvia
Novella
Lehet-e tévézés közben beszélgetni? Vessetek meg, de ami engem illet, nem vagyok annyira virtuális kultúrlény, hogy elpotyázzak egy valós pillanatot egy manipulatív miatt. Viszont számos barátom van, akiktõl gyakran hallom, hogy éppen filmet akar nézni, tehát egész szûkre szabhatom csak a mondanivalómat (hogy az tovább szorítsa a gondolataimat, mint egy elszabott ing); vagy pont tévét néz, ergo ne zavarjam; esetleg most látott egy filmet, és még a hatása alatt van, úgyhogy hagyjam elmerengeni. Aztán láthatatlanul, elõjelek nélkül odalibben a következõ filmszalag, elkapja áldozatát, mint egy óriáskígyó, s odaszorítja a fotelhoz, hogy nyikkanni se bír. Én ilyenkor életmentõ tettre készen szeretném megszabadítani a bajba jutottat... Hogy mi a jutalmam? Ez: – Legyél már csendben, nem értettem, mit mondott a nõ – s közben rám se néz, mert akkor nem látná, mit tesz a nõ. Ilyenkor óvatosan várok, én is belekukkantok a filmbe, próbálom megérteni, mi olyan elszalaszthatatlan benne, kicsit talán bûntudatom is van a nõ miatt. Csakhogy nem igazán tudom felvenni a fonalat, így unatkozni kezdek. Eszembe jut, hogy jólesne egy sajtos szendvics, de arról fogalmam sincs, a tévénlógószemû cimborám is kérne-e. A válasz kétségbeejtõ: – Ne szólj már folyton közbe, most beszéli meg a kövér tag a bérgyilkossal, hogy mennyiért vállalná a melót! Igazán nem tudom, miért lé-
nyeges, hogy hány millió dollárt fizetnek egy amerikai tucat-akciófilmben egy bérgyilkosságért. Mi abból úgyse látunk semmit. Ami lényeges, arra meg nem kaptam választ. Kimegyek, csinálok magamnak szendvicset. De hogy milyen jó barát vagyok, mutatja, hogy neki is készítek, és a nagyobb darab sajtot teszem az övébe, pedig nem is látja. Kiviszem a tányért, odatartom elé. Érdekes felvétel lenne abból is, hogyan vesz belõle. Nem tekint rá, még kevésbé figyel oda, ezért végigtapogatja a tányér üres részét, míg megtalálja a szendvicsét. Úgy emeli a szájához, hogy rá se néz, nem szagolja meg. Elmosolyodom. Elképzelem, mi lenne, ha maréknyi giliszta lenne a töltelék a két szelet kenyér között. Elképedve villan az agyamba: mi van, ha az ízlelõbimbóit is kikapcsolta? Akkor sosem tudná meg. Ránézek az órámra: lassan le kéne feküdni. Holnap kirándulni megyünk busszal, ötkor fel kell kelni. Vállalva azt, hogy anyáskodónak fog tartani, közlöm vele a tényeket. Elkeserítõ, ami következik: – Egyáltalán, miféle barát vagy te? Egyetlen dolgot kértem, hogy hadd nézzem nyugodtan ezt a filmet, és azért is direkt idegesítesz! Különben meg nem vagyunk már dedósok, hogy az esti mese után aludnunk kelljen. Kis szünet után elhangzik a leglesújtóbb mondata: – Amúgy még van két dévédé nálam, érdekel, mi van rajtuk.
A szerzõ 1984-ben született Nagydobronyban. 2007-ben végezte el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskolát angol–történelem szakpáron. Jelenleg fõállású édesanya Beregszászban. Az írást öt-hat éve kezdte el, már több vers, mese és novella került ki a tolla alól.
ÉLET-JEL Horváth Sándor
január
Halálba szül és méhébe temet Lent az égben, Fenn a földön Pokla van A középszernek. Nem álmodják, Nem is élik, Csak remélnek Öröklétet. Ezért aztán Elvetélnek. Fenn a mélyben, Lent a légben Nincsen hit, Csak örök kétely Amit nem tud Már elhinni Elemészti Feledéssel. S szaporodnak Vetéléssel. Mélybe kerül Ami fent volt. Hádészé A cifra mennybolt. Pokolra száll Minden pille, Áldozatuk Kiterítve. Legyen meg A tagadásod. Hulljon mélybe Akarásod. Vízzel írják Vérrel mossák Minden hited, Álmodásod. Nyugatról Ha felkel a nap, Fátyol kékség Elsápasztja. Keleten Ha átokba hull Nincs hatalma, Nincs malasztja. Ez a halál Élet fénye. Születés Reménytelensége.
ÉLET-JEL
január
VII. Kritika
Horváth Attila
Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába
Az elsõ benyomásomat a könyvrõl a külsõségek határozták meg: „Magvetõ Könyvkiadó”, kemény borító kárpátaljai író könyvén, hatásos (beszédes!) rajzterv, jó minõségû papír! Persze, mondhatjuk, mindez mit sem számít, nem tesz hozzá a szöveghez, mondandóhoz, értékelhetõséghez, írói világhoz, és mégis. Jó érzés, hogy kárpátaljai emberé ez a mû, és nem érdekel miért, hogyan intézték ott el, hogyan lett úgy, ahogyan lennie kell. Nem akarom túlragozni, de ezek a külsõségek rám hatással voltak, nem tagadhatom (persze tudom, hogy nem nekem szól ez az egész, egyszerûen csak eladhatóvá kell tenni a könyvet, de hát baj ez?). Aztán a címén gondolkodtam, és gondolkodom még most is. A történet maga tulajdonképpen egyszerû: a fõszereplõ nõt megkéri megszállott könyvgyûjtõ barátja, hogy fordítson le egy szöveget. A rongyos füzetlapokat valahonnan a hegyekbõl szerezte, és valami furcsa vonzalommal viseltet irántuk. A lapokon keresztül a fordításban a múlt újraélésének, Alla életének lehetünk tanúi. Az egyes szám elsõ személyben írt történetet meg-megszakítják a fordított élet történetei (a regény kb. egynegyedét kitevõ „fordítások” jól elkülöníthetõk stílusukban, valamint dõlt betûs tördelésükben is). Lassan bontakoznak ki a szálak, mint egy detektívregény lapjain, egyre közelebb kerülünk, ha nem is a megoldáshoz, de néhány miért megértéséhez. Nem teljesen érthetõ, hogy Szvitelszki, a gyûjtõ miért nem maga fordítja le a naplót, hiszen beszéli, érti a nyelvet. Talán egy másik, rejtett nyelv az, ami problémát jelent számára, ami hiány, fájó ûr az életében. Fõhõsünk tehát napról napra lejár a mindig késõ vonattal barátja színtelen házába, hogy mind közeleb kerüljön virtuális ismerõséhez. A fordítás lesz élete legfontosabb eseménye. Egyre mélyebben érzi a másik nõt, egyre jobban rabul ejti a szöveg. Így szül újra méhe nélkül, így kel életre egy másfajta fájdalommal Alla, hogy általa létezhessen, felismerhetõvé váljon maga a
fordító is. Találgathatunk, hogy vajon mennyire lehet eredeti az újrateremtett lány, milyen torzulások mentek végbe. Végtére is maga a fordítás a teremtés aktusa, mintha a megismételhetetlent próbálná megismételni. Ebben a folyamatban ismerjük meg az elbeszélõ életének egyes eseményeit, összefüggésben a hegyi lány létezésével. A történet helyszíne, közege talán tipikus, a nyolcvanas éveket idézõ kárpátaljai poros, világvégi falu. Számunkra közeli lehet, talán érthetõ is. A regényben megjelenõ érzelmi, érzéki benyomásokon keresztül feltáruló világ azonban más, mint amit érzékszerveink közvetlenül felfogni képesek. Izgalmas olyan írást olvasni, mely itt játszódik, idõben és térben egyaránt belátható, és mégis olyan idegen tud lenni, mintha csak álmodnánk, délibábot látnánk. A miénk, és mégsem, mintha fodrozódó víztükörben próbálnánk magunkra ismerni. Berniczky Éva regényének legemlékezetesebb vonása számomra a nyelvezetében rejlik. Rejtvény, igazi útvesztõ, regénnyé formált vers. Fárasztóbb olvasási élményem nem is igazán volt még, legfeljebb a szakirodalmak terén. Hihetetlen agymunkát igényel, vagy csak az én képzeletem kalandozott minduntalan el, nem tudom. Az asszociációk végtelen sora keletkezett bennem, saját történetek íródtak, olvasás közben teljesen a képére formálta gondolkodásmódom. Sûrû, izgalmas, szövevényes (textus), ami önmagában értékké emelte a szememben a könyvet. Az írásnak ez a módja teljesen folyékonnyá teszi a világot, tompává az érzékelést, gömbölyûvé a sarkokat. A meggyötört, kiüresedett életek, szokásvilágok kellemetlen szagot árasztanak, körüllengik a fõhõst, beivódnak a bõrébe. Kipárolgása évek múltán is visszaidézi, felismerhetõvé teszi a szülõszobai élményeket, az életet, amit muszáj élni. Szinte minden érzékszervemre hatott ez a szöveg. Olyannyira képi, hogy érezni engedi a történelemtanár szürkeségét, a
folyóban szétáramló vért, az elektricska ablakában hosszan elnyúló tájat: azt hiszem, magam is ott vagyok abban az életben. Olvasás közben éreztem, hogy megnyúlik a nyakam, a garbóm a bõrömmé válik, foltjai burokként elborítanak. Mindenképpen törésvonalnak érzem ezt az írást idehaza. És ugyanakkor van egy másik oldala is a regénynek. Talán a történet miatt, talán a nõiség hangsúlyossága miatt, nem tudott igazán tetszeni a könyv. Van benne valami a nagy, monumentális alkotások modernségébõl: csodálatba, ámulatba ejt, érteni, értékelni ugyanakkor nehezemre esne. Elbûvölt, áthatott, és mégsem tetszik (legutóbb akkor éreztem hasonlót, mikor a Nemzeti Galériában impresszionista mesterek képeit néztük meg). Lehet, hogy a hangsúlyos líraiság, a szöveg lágysága, maga a szülés, születés motívuma teszi, de el nem hinném, ha egy férfi írta volna. Érdekes, hogy egyre inkább vállalnak szerepet immár a próza területén is az író nõk (Kárpátalján az utóbb megjelent három regénybõl hármat nõ írt). Egyre nagyobb hangsúlyt kap a nõiség problematikája. Talán a másfajta nézõpontok újszerû látásmódok kialakulásához is vezethetnek. Szégyellem bevallani, hogy soha nem ismertem Éva nénit, mint írót. Nem olvastam novelláit, meséit, úgy általában semmit sem tõle ez elõtt. Ha találgatni kellett volna, hogy ki ír már végre valamit, milyen lesz a következõ „nagy dobás” kárpátaljai írótól, hát nem vettem volna be õt a tízes listámba (persze nem is volt ilyen). És tessék, nem elég, hogy ír egy igazi könyvet, még illetéktelenségemet is a szemem elé tolja. Két nõ, két élet, idõben és térben elválasztva, mégis egymásra utalva. Az egyik csak a másik szinte már mániákus munkája nyomán élhet újra, míg az elsõ csak az új lény kontrasztjában érzékelhetõ ismét, válhat láthatóvá. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet: egyik oldalról a történet, másik oldalról pedig az elbeszélés egyedisége miatt.
VIII. Tóth Viktor
A hitvallás idõtlen
Rendszerek jönnek és mennek, s van, ami állandó. Ivaskovics József jókedve, humora nem változik. A zene, a magyarság iránti elhivatottsága mit sem csorbult az idõ folyamán. Egy példa: immár tízéves az általa létrehozott Credo Alapítvány. Talán az olvasó számára nem ismeretlenek a Mert a haza nem eladó, az Ungnak és Tiszának, Mert én magyarnak itt születtem szívet dobogtató, lelket feltámasztó dallamai. E sorok íróját még iskolásként lelkesítették, tanították magyarságra ezek a versek. Valójában nem is a költemények, hanem az, ahogy a Credo ezeket zenével szívünkbe varázsolta. S talán nem véletlen, hogy éppen annak az embernek a tolmácsolásában, aki együttest, alapítványt és iskolát hozott létre, hogy a szívek megdobbanjanak, a lelkek feltámadjanak. – Tíz év nagy idõ. Talán az a legszebb benne, hogy még mindig itt vagyok – mondja Ivaskovics József. – Az alapítványt egyébként azért hozta létre a helyiekkel karöltve a Credo Együttes, hogy mûködtesse a kisgejõci Gyöngykaláris kórusiskolát. De hát az együttes nem keres annyi pénzt, hogy az iskolát abból mûködtessük. Nem is lehet, mert az a mûfaj, amit mi képviselünk, az nem igazán „kommersz”. Nincs benne nagy üzlet. Egyébként még három zeneiskolánk alakult: Mezõváriban, Rafajnaújfaluban, majd tavaly csatlakozott hozzánk a Nagyné Fekete Zsuzsanna vezette szalókai Nyitnikék zeneiskola. Õk is abban a hangulatban, szellemiségben dolgoznak, és építkeznek a semmibõl, ahogyan mi. Nem tagadom: ez az iskola nem tudja fizetni a tanárokat. Az állami intézményekkel szemben ingyen dolgozunk. Aki ezt a lehetõséget irigyli tõlünk, az próbálja ki. Bárhol megteheti. A szülõk fizetik az útiköltséget, a rezsit, a kottákat, a könyveket. Mégsem esünk kétségbe, sõt! Néha már lelkiismeret-furdalásunk van, hogy mi boldogok vagyunk.
Évforduló
Ivaskovics József (jobbról) és növendékei a zene nyelvén vallják meg magyarságukat A SZERZÕ FELVÉTELE
Ivaskovics József azt sem titkolja: a pénztelenség az oka, hogy a hangszerellátottság terén elég szegény az eklézsia. A furulya beszerzése mindenkinek kötelezõ. Emellett egy lepusztult zongorán, egy elhasznált citerán ismerhetik meg az alapokat. A gitárokat megvásárolják a szülõk, már aki megengedheti. A legnagyobb hiány mégis kottákból van. A kórusiskola egyébként a napokban foglalhatta el új otthonát, amely már számítógépekkel is rendelkezik. Az ilyen ismeretek, például a számítógépes kottaszerkesztés oktatása vagy a világháló nyújtotta lehetõségek megismerése is fontos. Erre kénytelenek idõt és energiát szakítani, mert ilyen szempontból Kárpátalja lemaradt a világgal szemben. A kisgejõci kórusiskolában jelenleg 21 gyerek tanul. Eddig 12 végzõse volt. Hárman az Ungvári Közmûvelõdési Kolledzsben képezik tovább magukat. Rafajnaújfaluról többen mentek zenei pályára, s ma már tanárok. – A magyar intézmények életében egyre meghatározóbb szerepet töltenek be a pályázatok. – Ezen a téren rossz tapasztalataink vannak. Fáradhatatlanul pályázunk, de eddig nagyon kevés sikerrel. Valamit rosszul csinálunk? Nem tudom. Azért néha fáj… De hát nem az én dolgom ebben dönteni. Szerencsére vannak támogatóink, például a nagymarosiak, a
szekszárdiak, a Rákóczi Szövetség. Már önmagában az támogatás, ha eljönnek Kisgejõcre. És mi is megyünk. Vendégül látnak bennünket például a nagymarosi gyermektáborban, pedig õk is ugyanúgy kalapozásból tartják fenn magukat, ahogy mi. A Credo Együttes jó évet zárt. Bonyhádon a múlt évben elkészült a Himnusz a csúcsokon címû, immár hetedik hanglemezünk, aminek van egy koncertverziója is. De a Credo most „gyesre megy” egy idõre, ezért is született meg egy alternatív zenekar, amely a kisgejõci kórusiskola tanáraiból és a nagyobb diákokból áll. De emellett is tele vagyok tervekkel. A Gyöngykaláris bázisán egy kézmûves mûhelyt szeretnénk kialakítani. A zene magában kevés, több lábon kell állni. Addig is le kell kötni a gyerekeket, amíg nem próbálunk. A Credo Alapítvány tízéves ünnepi közgyûlése tulajdonképpen nem is a múltról szólt, hanem a jövõrõl. Arról, hogy az idén – a Kárpátia együttesen felbuzdulva – Szalókán egy magyar hangvételû rockfesztivált, Kisgejõcön pedig népzenei és néptánctábort szervezünk. Utóbbiból Tiszapéterfalva a példa, s szeretném, ha itt, az Ungvidéken is lenne hasonló. Én is meg szeretnék tanulni táncolni – mondja nevetve.
ÉLET-JEL
január
Bródy Sándor
IX.
Erzsébet dajka
A közrendõr minden átmenet nélkül, rögtön rátért a tárgyra: – Ha én törvény volnék, vagy még több, a miniszter, én az ilyen lányokat, mint te, mind kivégeztetném. A kövér nõ – nyilván a szónok felesége –, mindenütt a fal mellett menve, bort és kalácsot tett az asztalra, aztán elvonult. Tudta már, mi következik. A rendõr, a beszéd fonalát kissé elejtve, folytatá: – A sör, a sok rossz sör elrontotta a világot, amíg bor volt, más volt! A fiú is, a leány is ezt igen helyeselték, sõt nagy félelmében Erzsébet bátorságot merített, megszólalt: – Adjon nekem egy kicsit, rendõr bácsi, nem ittam még éjszakai idõben, amikor maguk isszák. Jónak kell lenni, hogy úgy szeretik az emberek. – A bor a fõ – mondá emelt hangon az alantas államhivatalnok –, attul hiszi azt, hogy bíró, aki futóbetyár, meg hogy becsületes lány az, aki más. Igyál! Erõvel megitatta, azután visszatért elsõ életbölcsességének kifejtéséhez: – Hogy mért akarlak én benneteket mind behordatni a Szamosba? Csak azért, mert szegény lány szegény gyermeket szül, és így a szegénység ki nem veszhet! – A szegény se kutya! – szólt közbe Erzsébet. – A szegénybõl lesz a gazdag! – kockáztatta meg a valószínûtlen állítást a fiatal Jakab. A rendõr megmozdult, fel akart ugrani, hogy megverje õket; de bölcsessége gyõzött indulatán, keserû mosolyra fakadt: – A szegény a gazembernél is rosszabb. Mert egy gazemberrel lehet beszélni, egy szegénnyel nem. Mit csináljak a koldussal? Bezárjam? Megeszik az országot, föleszik magát õfelségét, a császárt és királyt! Ha egy gazember urat rajtakapunk, az fizet a gazember uraknak, akik még nem voltak becsukva! Oly mélységes bolondságokat beszélt össze, hogy nem értette maga sem, belezavarodott, más
(Részlet) tárgyra tért tehát. A fej és a gyomor kérdését kezdte taglalni. – Ha egy úr véletlenségbõl vagy akaratból meglövi a szolgáját, fizet fájdalomdíjat ide is, oda is, egy kicsinyt szivarozik, kosztol, meghízik és kijön. Ha egy… Hebegett, a paralellát nem tudta. Valami hármas akasztásról beszélt. Hogy egy szolgát háromszor akasztottak föl, vagy három szolgát egy úrért?! Végképp beborozott az elméje, a gyomor és fej témába is éppen csak hogy belekezdett: – A fej, az urak, mink vagyunk. T i vagytok a gyomor, ami korog. A fej fentebb is van, mint a gyomor… Mégis mindég morog. Lássa be, ismerje el, egyszer úgyis beleszúrnak. Én már két embert öltem meg, énrám úgy nézzetek! Mert engem felszabadítottak és megeskettek erre. Ha nem én tiprom le a kutyát, õ tipor le engem, tudjátok!
A magyar irodalom gyöngyszemei
Erzsébet közbeszólott: – Rendõr bácsi, kiadják az én ládámat? – Azt ki. De úgy hazazsuppoltatnak, hogy no, olyan finom dolgod lesz, hogy két csendõr kísér be a faludba. – Aztán miért? Nem tettem én semmit! Az állam egyenruhás és csillagos szolgája megcsípte a leány kövér állát: – Azért, mert mért vagy ilyen gömbölyû, mért vagy ilyen szemes, melles, piros, csinos. Ha hektikás volnál, gugás volnál, csúnya volnál, betennének a kórházba, meg is élnél. De hogy ilyen vagy, ha egyszer megláttak, addig meg nem állnak, amíg meg nem esznek, mint az íz! Illegette, igazgatta, kitárta karjait a leány felé: – Én is úr vagyok, gyere! De a becsületes ember gondolt egyet, megölelte az asztalt, és elaludt.
Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.): nagy hatású magyar író, drámaíró és publicista volt. Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsõre és Molnár Ferencre is. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. Mûveltsége hiányosságait rendkívüli tehetségével sikerült pótolnia. Bár ebben az idõben a magyar polgárság és az értelmiség zöme szinte kétnyelvû, õ csak magyarul beszélt. 18 éves korában írnokoskodni kezdett egy gyulai ügyvédnél. Elsõ cikkeit is itt, a helyi lapban sikerült megjelentetnie. Nagy hatással volt rá Jókai áradó meseszövése és Zola naturalizmusa. 1884-es Pestre költözése után sikerült megjelentetnie Nyomor címû novelláskötetét és Faust orvos címû regényét, melyek feltûnést keltettek. Sokan a magyar Zolát látták benne. Az 1903–1905 közötti idõszakban Ambrus Zoltán és Gárdonyi Géza közremûködésével szerkesztette a Jövendõ címû hetilapot, amelyet a Nyugat elõfutárának is tekinthetünk. Ebben a korabeli társadalom visszásságait bírálta. Az érzelmeit szenvedélyesen megélõ Bródy 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkosságot kísérelt meg. Miután felgyógyult, ismét újságíróskodott (Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, késõbb Az Est). Bár rokonszenvet érzett a Tanácsköztársaság iránt, abban szerepet nem vállalt. Ennek ellenére az ellenforradalom alatt bécsi emigrációba kényszerült. 1923-ban tért vissza Magyarországra. Hirtelen magára maradt és anyagi problémái támadtak. Még megírta utolsó nagy mûvét, egy novellaciklust Rembrandtról, az elmagányosodott, megöregedett mûvészrõl. Ezt követõen kórházba került és elhunyt. Egerben könyvtárat neveztek el róla 1952-ben (Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár).
ÉLET-JEL
X.
január
Tanulmány
Maszkalik Aranka
Nyelvi fortély vagy valami más Írástörténeti fejtegetések (1. rész)
Amikor Esztergomban az 1000. év karácsonyán Istvánt a pápai diadémmal királlyá koronázták, az országba jött püspökök, szerzetesek a keresztény hittel együtt a latin nyelvet is behozták. Az egyházi élet, a közigazgatás, a kancellária és az oktatás (1002-ben indult az elsõ iskola, Pannonhalmán) hivatalos rangra emelte. Latinul írtak mindent: egyházi iratokat, könyveket, oklevelet, krónikákat, kódexet és gestát, holott a magyarságnak megvolt a – már ekkor másfél ezer éves múltra visszatekintõ – saját nyelve. Írása is volt, amely a türk rovásírásokból alakult ki, jóval a honfoglalás elõtt. A kereszténység (ezzel is megismerkedtek már vándorlásaik során a magyar törzsek) felvétele „csendes” hadüzenet is volt a pogány szokásoknak. Minden óhithez kötõdõ megnyilvánulást, még az írásbeliséget is, igyekeztek visszaszorítani, átlényegíteni vagy elfelejtetni. Nem ment könnyen. Az új hit és a latin nyelv terjesztésének visszásságai, tudjuk, pogánylázadásokat indítottak el. Az idegen nyelvû „missákat” (miséket) a nép nem értette. Az egyház irányítói, keresve a megoldást, nem hagyhatták figyelmen kívül a magyar nyelvet. A Gellért-legenda említi is, hogy amikor a püspök az ország keleti végeibe, a Nyírbe és vidékünkre (?) térítõ szándékkal elindult, 10 kísérõje közül
heten magyarul hirdették az igét. Az egyház olykor emlékeztette papjait, hogy a latinul vezetett liturgia mellett „a prédikáció magyaránt tartassék” a hívek épülésére. A Kálmán-kori esztergomi zsinat 1100 körül hozott határozatai pl. elõírták az evangélium és a szentlecke perikopáinak (bibliai szakaszainak) „bötû szerénti magyarságát és magyarázattyát”. István korában ugyanakkor a latin már régen kihalt nyelvnek számított. Az ókor végén, a Római Impérium megszûntével helyét az újlatin (olasz, szárd, provanszál etc.) nyelvek vették át. De a latin nem tûnt el végérvényesen. Egyedülállóan hoszszú utóélete folytán sokáig fennmaradt az egyetemes kultúra és a tudomány nyelvhasználatában. Sõt a középkor és jórészt az újkor Európájában a népek közötti közvetítõ nyelv funkcióját töltötte be. Nem véletlenül. A római légiók megjelenésekor a nyugat-európai nyelvek szinte mindegyike még a kialakulás stádiumában volt, így ezekre különösen nagy hatással bírtak az új hódítók. Hatásuk minden területre, így a nyelvekre is maradandó befolyást gyakorolt. Szóbelileg és írásban egyaránt. A civilizált világ Krisztus óta például máig e nyelv betûivel él. Szinte adódik a kérdés: ilyen tökéletes nyelv lett volna a latin? Ezt azért nem állíthatjuk. Mi, magyarok, ezer éve vagyunk kapcsolatban a latini-
A székely–magyar rovásírás, mint a nyíl mutatja, visszafelé olvasandó
tással. A nyugat népei több mint kétezer esztendeje! De vajon mit tud korunk embere errõl az ókori néprõl? Sokat és mégis keveset. Eredetérõl jóformán semmit. És azt sem, hogy mi okból halt ki, miközben és miután szinte egész Európa s a világ ismert vagy ismerni vélt nyelvévé válott. A kérdésekre a szakemberek sem tudnak egyértelmû választ adni. A latinok megjelenésekor (kb. i. e. VII–VI. sz.) az Appennini-félsziget középsõ részén, a Tiberis mentén, a késõbbi Latiumban, Róma már állt. A várost az etruszkok alapították i. e. a 753. évben. Ez a minden bizonnyal a Földközi-tenger keleti partvidékérõl (Kis-Ázsiából) származó nép az i. e. elsõ évezred elején, a X–VIII. századokban települt a mai értelemben vett Itáliába. Nyomaikat olyan ma is meglévõ helynevek, tartományok õrzik, melyeket róluk neveztek el a korabeli népek Etruriától Toscanáig, Trójától Raetiáig. S a vizeket is, melyeken jöttek, a Tirrén- és az Adriai-tengert. Az etruszk az egész Földközi-tenger térségének egyik legkimagaslóbb kultúrájú, legtehetségesebb népe volt. Nagy területeket uraltak szárazföldeken és vizeken. Õk építették a legtöbb várost. Hatalmuk az Appennini-félszigeten a déli Campaniától a Pó folyó völgyéig terjedt, s vezetõ szerepet töltöttek be az ott élõ törzsek felett. Jelentõs kereskedelmet folytattak a térség országaival, otthon voltak Krétán és Korzikán, a hellén partokon, s az egész szigettengeren. Etruria az i. e. VII–V. századokban éri el virágkorát. Rendkívül erõs és fejlett gazdaságot hoztak létre. Õk csapolták le elõször a mocsarakat, õk építettek vízelvezetõ-hálózatokat, többek közt a Tiberis mentén is. Jelentõs volt a kézmûvességük, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy õk emelték a kor világszínvonalára a szobrászatot. Az etruszk szobrok mûvészetét ma is csodálja a világ. És még valami: az et
ÉLET-JEL
január
ruszkok hozták be Fõníciából az írást, az elsõ hang-betûs ábécéket. Nagyjából ugyanakkor, amikor a görögök is ezt az írásmódot kezdték alkalmazni, szintén a fõníciaiból. Az i. e. VIII. században az etruszkok már 26 betûjelet (ennyit tartalmaz az 5 x 9 cm-es marsiliánai ábécés lemez) használtak, míg a görögök csak 21-et. A fõníciai ábécé ugyanekkor 22 betût tartalmazott. Az etruszk és a görög írásmód azonban eltér egymástól. Kb. olyan mértékben, mint a krétai-mükénei (a klasszikus görögnél régibb, de ugyancsak a fõníciai rovásírásból származó) lineáris írásmód A és B változata. Az írást tehát az etruszkok honosították meg Itália földjén. A leletek bizonysága szerint az itt késõbb megjelenõ és kialakuló latinok törzse, amely földmûvelõ és pásztorkodó népcsoport lehetett, s fõleg Róma környékén tömörült, az i. e. V–IV. századokban már átvette és alkalmazta az etruszkoktól ezt a rovásírást. A korai latint 3 feliratból ismerik a kutatók ebbõl a korból. A római Latium területén viszont csak 21 betûjelet ismertek. A nyelvészek ebbõl arra következtetnek, hogy a latinok hanganyaga alatta volt az etruszkokénak. Bár nyilván több szót és kifejezést kölcsönöztek is, az etruszk nyelv számukra megtanulhatatlan maradt, akárcsak az õket minden oldalról körülvevõ, fejlettebb kultúrájú népek (umberek, oszkok, szabellek stb.) nyelvei. A következõ évszázadokban a latinok folyamatosan megerõsödtek, s valószínûleg számbeli fölénybe kerültek a szomszédos kisebb népekkel szemben, sõt az etruszkokkal is, akik városállamaikba integrálódva egyre inkább elkülönültek, széttagolódtak és egymással is vetélkedve-harcolva meggyöngültek. Olyannyira, hogy a latinok sorra hódították meg õket. Az i. e. I. évszázadra a kisebb törzsinemzetiségi népeknek már csak az emlékük volt meg. Az etruszk nyelvet itt-ott még beszélték ekkor, de már õk is beolvadtak az egész félszigetet elfoglaló latinokba.
XI. Az irodalmi latin nyelv az i. e. III. század folyamán kezdett kialakulni. Plautus, Terentius és Cato nyelve ez. Késõbb, Cicero korában az i. e. I. században, amikor Róma leigázta Hellászt, a latin kultúrára jelentõs hatással volt a görögök nagy fejlettségû mûveltsége. Ez idõ tájt jelenik meg a klasszikus latin a maga elvontabb szókészletével és szigorúan szerkesztett nyelvtanával. A latin kultúra ekkor szárnyal a legmagasabbra, Caesar idején, Catullus, Vergilius és Horatius mûvei által. Ez az aranykor, a latinitas aurea. Az ezt követõ ezüstkor (az i. sz. I–II. századoké) már a hanyatlást mutatja. A nyelvet már nem szorítják olyan szigorúan a szabályok; az oldottabb hajlékonyság, olykor a lazaság dominál T itus Livius, Ovidius, Seneca és Petroneus nyelvében. Késõbb, a birodalmi idõk leáldozásával egyre inkább a latinitas culinaria, a konyhai latinság fokozatos mélyrepülése következik. Ez már a romlás, maga a vég. A többit tudjuk: a Rubicon átléptével a latinok meghódíthatták ugyan az egész kontinenst a luzitánok és a gallok földjétõl a vikingekéig, átkeresztelhettek népeket, vidékeket és országokat, sorsuk mégis a széthullás lett. Szétestek önmagukban is. Csakúgy, mint a késõbbi korokban egyes világuralomra törõ népek. A természet törvényeit büntetlenül legyõzni nem lehet. A fõníciai rovásírásból egyébként nem csupán az ógörög és az etruszk felõli latin ábécék alakultak ki. Ebbõl ered még az óhéber és a türk rovásírás is. Ez utóbbit arámi és szogd közvetítéssel átvették a hunok, az avarok és a magyar törzsek. Írásos emlékek (Erdélyben a tatárlakai, a tordosi, de a nagyszentmiklósi aranykincslelet felirata és az 1690-ben Marsigli Ferdinand által megtalált 208 szavas, Árpád-kori rovásírásos naptár stb.) mellett egyéb forrásokból is ismerjük meglétüket. Az i. sz. VI. századából Zakarias rétor tudósítása közli, hogy az Itala (a legrégibb Biblia-fordítás latinból) több ré-
szét 522-ben plántálták a hunok nyelvére; a IX. században pedig Konstantin Cirill bátyja, Metód (kb. 815–885) Életirata említi, hogy amikor õt Rómába idézték, s számon kérték tõle, hogy szláv nyelven hirdeti az igét, õ, Metód, azzal védekezett, hogy a Vulgata (a római egyház által kanonizált latin nyelvû Biblia) több nép nyelvére, köztük a Duna-menti avarok nyelvére is le van fordítva. Nem új dolgok ezek. Ebben a korban, de jóval korábban is, a rovásrendszerû írásmódok meglehetõsen elterjedtek voltak. Ilyen volt pl. az északi népek által használt rúnaírás, amit eleinte a keleti szlávok is használhattak, bár a fatáblákra, nyírkéregre rótt jeleiket eltüntette az idõ. Nem maradt fenn az óír ogam írás sem. A kelta-gael nyelvekhez hasonlóan megszûnt, mivel inkább a latint fogadták el. A magyar rovásírást számunkra a székelyek õrizték meg. Ez a XVI. sz. végén már megszûnõben volt, szórványosan Erdélyben használták még, amikor Telegdi János 1598-ban kiadatta ezen írásról szóló tankönyvét, a Rudimentát. (Teljesebb címében ez áll: A hunok régi nyelvének elemei.) Ez a latin nyelvû könyv ma alapmûnek számít a székely–magyar rovásírás kutatói számára. „Ábécéje” 37 jelet tartalmaz, ezekbõl 9 jelöl magánhangzókat, 28 pedig 23 mássalhangzót. A székely–magyar rovásírás megõrzõdött, ugyanakkor az ómagyarnak csak töredékei maradtak fenn. Hangsúlyozni kell, hogy a székely rovások ábécéje – nyelvjárásuk tükreként – csak az egyik része a teljes ómagyarnak. Az ómagyar nyelvben ugyanis a mai hangállapot (39 hangra 40 betûjel) felõl indulva ki, figyelembe véve a diftongusok és a hangszínek skáláit az egykori hanganyagban, elméletileg legalább 54 hangzónak meg kellett lenni! (Az Új magyar nemzeti nyelvatlasz ennél lényegesen több hangzót mutat fel.)
XII. Nigriny Szabolcs
ÉLET-JEL
január
Réti János hatvanéves
Érzékiség fekete-fehérben
Réti János több mûfajt képvisel, ám mindenekelõtt erotikus témájú, dekoratív grafikái megkapóak, figyelemfelkeltõek és egyben sajátságosan jellemzõek is a mûvészre, fogalmazott tömören egyik kritikusa. Majd hozzáteszi: festményeit mintha nem is ugyanaz a kéz alkotta volna, de mégis az övéi, féltõ szeretettel óvja mindegyiket. E kettõsség valóban tetten érhetõ munkásságában, bár Réti János mindezt évtizedekig ügyesen titkolta még legjobb barátai elõtt is. Festményeit hosszú ideig mintegy zárt burok alatt tartotta, pajzán rajzai viszont talán még ellenségei –
de mondjuk inkább úgy, hogy vetélytársai – lakásaiban is ott hemzsegnek, óhatatlanul azt sugározva, hogy ez az ember rendkívüli képességekkel megáldott tehetség, és még abból is kibeszéli a „gyermeket”, akinek esze ágában sincs szülni. – Tao és a kínai filozófia híve és követõje próbálok lenni, amely a tökéletesség átélésére tanít mind az erotikában, mind a szexualitásban – vallja az Iloncán 1949-ben született, húsz éve jellegzetes, másokkal össze nem téveszthetõ, ferencjóskás bajszot és pofaszakállt eresztõ mûvész. – Az ötezer éves népi bölcsesség türelemre int és a tökéletes harmónia megvalósítására tanít. Nappal és éjjel, az erotika, a szex és a szerelem volt és lesz, amíg emberiség él ezen a Földön. – A megjelenítést a filozófia motiválja, eszközét az alkotó saját maga választja meg. De honnan a tehetség? A genetika, netán a környezõ világ? – Alsós koromban mindent összefirkáltam az iskolában. Székre, padra, asztalra, ablakpárkányra, ajtófélfára, de még a kályhára is – ó, mily szép idõk! – odarajzoltam valamit. Sokszor
észrevette a tanító néni és letörölte, de én mindig újrarajzoltam, amikor nem látta – emlékezik ma a Kárpátaljai Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Révész Imre Társaságának, illetve a MÉKK Munkácsy Mihály Képzõmûvészeti Egyesületének tagja, több személyi és közös kiállítás díjazottja. – Csak nem azok a bizonyos szexre utaló egyezményes jelek kerültek az említett helyekre, amelyekbõl a házfalakon és palánkokon oly sokat látunk? – Meg a WC-kben! – teszi hozzá egy ízeset hahotázva az örökvidám mûvész. – Láttam, persze, hogy láttam õket, de évekig még csak fogalmam sem volt arról, hogy mit jelentenek. Persze, késõbb… De ebben a történetben nem ez a poén, hanem az, hogy végül is hagyták, hogy firkáljak, egyszer sem koppintottak a fejemre, sem az apám, sem az igazgató, Henel Ödön bácsi, pedig szigorú emberek voltak mindketten. Talán észrevehették, hogy mocorog bennem valami, mert késõbb már feladatokat is kaptam. Rajzoltam ezt, azt, amire abban a korban szükség volt egy iskolai rendezvényen, a faliújságban, a felvonulásokon.
ÉLET-JEL
január
– Mikor fordult komolyabbra a dolog? – Tizenkét éves koromban. Eldöntöttem, ezt akarom egész életemben csinálni. Valamiféle késztetést éreztem arra, hogy amit látok, megörökítsem, a látványból fakadó gondolataimat a tiszta, fehér papírra vessem. – Az elsõ lépések után jött a tanulás? – Harmadszorra vettek fel az ungvári képzõmûvészeti szakközépiskolába, mert nem tudtam ukránul. Nem volt elég a rajztudás, az államnyelvet is bírni kellett. Végül sikerült. Festészet szakra kerültem. Szerencsém volt, nagyszerû tanáraim voltak, én úgy mondom, a mûvészetek akadémikusai: Petky Sándor és Berecz Vilmos. – Egyikõjük festészetet, másikuk rajzot tanított. Miért az utóbbi maradt a kedvenc? – Mert a rajz egy olyan szûk terület, amelyben lényegesen nehezebb mozogni, én viszont mindig szerettem a kihívásokat. Úgy éreztem, a színekkel könnyû kombinálni, egy grafi-
ILUSZTRÁCIÓK: ZUNKO BARNABÁS
XIII. kusnak azonban s z e rényebb eszközökkel kell az összetettebb elképzeléseit megvalósítania. Ehhez persze alaposan ismernie kell a rajzolás fortélyait, a kompozíció megszerkesztését, mert különben szétesik az egész. A festmény számomra túlságosan egysíkúnak tûnt, ezért én a bonyolultabbat választottam, a szobrászathoz hasonlóan olykor a három dimenziót is megközelítõ grafikai megoldást, amelyben különbözõ technikákkal kelthettem életre ötleteimet, szárnyalhatott a fantáziám, amiben sohasem szenvedtem hiányt. – Mindig sikerült megvalósítani az eltervezettet? – Addig dolgoztam, míg sikerült. Vannak, akik elsõ ránézésre csodálkoznak, és nem értik, de amikor belemélyednek a részletekbe, egymás után jönnek elõ a képek, a gondolatok, a kompozíció logikája. Aki ezt észreveszi, a következõ munkámnál már g y e re k j á t é k kitalálnia, mire gondoltam. Úgy érzem, és örülök
is neki, hogy ezt ma már egyre többen értik. – Az egyéni látásmód, a kompozíció szigorú logikája, a geometrikus formák, a Vasarelyszerû többdimenziós képtér a maga illuzórikus felépítésével, a precíz vonalvezetés, az egyenletes formák és díszítõelemek nyilván népszerûvé és keresetté teszik alkotásait? – Ezt azért nem merném így, egy az egyben kijelenteni. Azt kell mondanom, persze, tisztelet a kivételnek, hogy a mai tehetõsebb társadalmi réteg sajnos alulmûvelt, nem az igaz mûvészetek iránt érdeklõdnek, de ahogy egyik barátom megjegyezte: az idõ gyógyít. Én is ebben reménykedem. Réti János elsõ kiállítása 1974-ben volt. A hagyományok szerint illõ lenne a többit is megemlíteni, de helyszûke miatt legyen elég annyi, hogy az összes környezõ és néhány távolabbi országban is láthatták már munkáit, amelyek közül néhány ezekben a napokban is megtekinthetõ az ungvári néprajzi múzeumban, a jubileumi kiállítása pedig valószínûleg májusban lesz.
XIV. Balogh Csaba
ÉLET-JEL
január
Barangoló
Otthon vagyunk Fornoson
Munkácstól 7 km-re délre, Dercenhez 5 km-re északkeletre található. Neve a régi magyar Fornos személynévbõl származik. 1335-ben említik elõször. A jelenleg mintegy kétezer lakosú falu már a XIII. században egyházas hely volt, de eredetileg a mainál délebbre feküdt és elborította a Szernye-mocsár. Régi református fatemploma 1759-ben épült az 1746-ban elpusztult fatemplom helyére, 1782-ben bõvítették. 1895-ben új kõtemplomot építettek, de egy tûzvész megrongálta, 1903-ban állították helyre. 1910-ben 738, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Jelenleg Kárpátalja Munkácsi járásának önálló tanácsú települése. Lakosainak száma 1400, döntõ többségében magyar nemzetiségû.
Emilka bánata Téli délelõtt, szemerkélõ hideg esõ. A kutyának sincs kedve ilyenkor kidugni az orrát. A település utcáin mégis zajlik az élet. Szomszédok, ismerõsök kisebb csoportokba verõdve újságolják egymásnak a legfrissebb híreket. Valaki éppen házasodni készül. Jó ok ez egy kis beszélgetésre. A fornosi emberek közlékenyek, gyorsan barátkoznak. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan élnek a nagyváros árnyékában, milyen vágyaik, terveik vannak, voltak.
– Kukli Emilkának hívnak – mondja egy kedves arcú asszony. – Hogy érzem itt magam? Úgy igazából soha nem gondolkodtam el ezen. Itt születtem, ebben a faluban van a családom, az itteni temetõben pihennek eltávozott szeretteim. Életem hatvanöt éve során soha nem vágyódtam el. Mióta az eszemet tudom, a kolhozban dolgoztam. Harminckét éven át teheneket fejtem. – Az soha nem jutott eszébe, hogy tovább tanuljon, másutt keresse a boldogulást?
– Hét osztályt jártam csak. Akkoriban nem voltak olyan igényeink, vágyaink, mint a mai fiataloknak. Itt helyben elég volt annyi tudomány. Az volt a közfelfogás, hogy ha kijártuk az iskolát, menni kell dolgozni. A lányom az már más, számára adva volt a lehetõség, hogy tanuljon. Kissé elmereng, mintha visszaforgatná magában az idõ kerekét. Aztán némi fátyolossággal a hangjában folytatja: – Öten voltunk testvérek: két lány és három fiú. Egy halt meg közülünk. Az anyukám is közöttünk van még… A férjemet, szegényt, elvitte Csernobil. Pedig õ sem vágyott el a faluból. Mégis el kellett mennie a messzi idegenbe. Már huszonegy éve… – Mi történt vele? – Munkácson dolgozott egy építõvállalatnál, amikor felrobbant a reaktor. Önként, mert muszáj volt, el kellett mennie Csernobilba. Nem mondhatott nemet a felszólításra. Nyolcvanhat szeptemberében jött haza, és a következõ év februárjában meghalt. Nem érdekelt senkit, hogy Csernobil ölte meg. Akkor errõl még beszélni sem volt szabad, az orvosok sem akarták elismerni, hogy mi okozta a vesztét… Könnyek szöknek a szemébe. Régi fájó seb szakad fel a lelkében: – Itt maradtam a férjem nyolcvanéves édesanyjával és a tizenegy éves kislányommal. Soha nem kaptam egy fillérnyi támogatást. Nem kilincseltem, mert amikor elõször elkezdtem kijárni az igazamat, megijedtem a rengeteg huzavonától. Nyugdíjas lettem, a lányommal, võmmel az unokákkal jól megvagyok. Dolgozom, amíg bírok.
Ferenc Veronika jól érzi magát
Kukêi Emília és Georgina, a legkisebb unoka
A csinos fiatalasszony kilencéves kislányát várja haza az iskolából. Õ is igazi lokálpatrióta. Dercenben fejezte be a középiskolát, de mint mondja, nem vágyott többre.
ÉLET-JEL
január
– Úgy hozta az élet, hogy az iskola után férjhez mentem és jöttek a gyerekek. De nem is bánom, hogy így alakult. Igaz, helyben munkalehetõség nincs. Ha esetleg továbbtanul az ember, mondjuk Munkácson fodrászatot, akkor talán juthat itthon is valamerre. Nekem szerencsém van. Már három éve a község vegyesboltjában dolgozom. – A gyerekei sem hagyják majd itt a falut? – A kicsirõl nem tudok mit mondani. A két nagyobbik már kamaszkorú. Legidõsebb lányom Munkácson jár középiskolába. Neki már tervei vannak az életben. Ungvárra szeretett volna menni tanulni, de nem sikerült a felvételi. Nehéz bejutni a közmûvelõdési kolledzsbe. Ezért marad az érettségi Munkácson. Onnan pedig majd meglátjuk, merre. Tény, hogy szeretne tovább tanulni. – Mihez tud itt kezdeni egy fiatal? – Sok fiatalasszony jár el a faluból a közeli varrodákba, a munkácsi üzemekbe, vagy éppen magyarországi idénymunkára. A férjem a Latorca-parti városban dolgozik egy építõipari vállalatnál. Õ szakiskolát végzett, de nem igazán tud elszakadni a szülõfalujától. Ám nem élünk a világ végén. Munkács közel van. Van rendes buszjárat. Nincs viszont kultúrházunk. A kolhozvilágban nem építettek itt semmit. Az öreg klubunkba járunk, ahol a szüleink, de talán a nagyszüleink is szórakoztak. – Sokan járnak be a városba? – Sokan. Szinte minden család. Ez egy olyan falu, hogy itt gazdálkodnak, fóliasátrakból is rengeteg van és a megtermett portékával bejárnak a piacra. Leleményes nép ez a fornosi. Megél még a jég hátán is. Ez biztos. Mi is el-elvisszük Munkácsra azt, ami megterem a háztájiban. És nem Dercen felé kerülünk, hanem a rövidebb úton. – A könnyû eljutás nem vonzza ide az idegeneket? – Nincsenek itt eladó házak, amelyekbe beköltözhetnének. Ha akad is gazdátlan porta,
XV. azt a helybéliek igyekeznek megvásárolni maguknak, a gyermekeiknek. Az elvándorlás sem jellemzõ, mert aki itt nem tud megélni, az másutt is hiába próbálkozik. De hát így is van ez jól: ki hova született, ott a helye. Lehet, hogy butaság, de én így érzek. Soha nem vágytam el más vidékre.
Akikért a harang szól
A falut döntõ többségben reformátusok lakják. Az ódon templom ajtaja nyitva. Egy korosodó férfi lép ki rajta kezében vödörrel. A közelben lévõ útszéli kúthoz ballag.
költözni. Itt érzem jól magam. – Ma is meghúzza a harangot? – Hogyne! Esküvõ van, vidám hangon kell tudtul adni a falunak. Ilyenkor csak egyet kondítok a nagy haranggal. Sajnos, az ilyenbõl van kevesebb. A legtöbbször halottért szól a harang. Ha férfi az elhunyt, a nagy haranggal kezdek és a kicsivel folytatom. Ha nõért kell megkondítani, akkor fordított a sorrend. Négy-öt percig sírnak a harangok. Gyula bácsi tovább mesélne, de a templomajtóban megjelenik a felesége és sürgetõ szavára azonnal indul az öreg harangozó.
Alexandra félig orosz
A templom harangozója
ZUNKO BARNABÁS FELVÉTELEI – Nem ebbõl a vízbõl iszom, soha nem is ittam – mondja, amikor hozzálépünk. – Állítólag jó a vize. A mi kutunk ott van, látja, az utca végiben. Ötvennégy méter mély és két vedér jár rajta: amikor az egyik le, a másik felfelé mozog. Aranyos a vize. Ezt meg itt a templomba viszem. Holnap esküvõ lesz, muszáj rendet tenni. Miközben mesél, felbukkan a mélybõl felhúzott vödör. Komótosan önti át a saját edényébe, de közben az életérõl mesél: – Hetvenegy éves vagyok. Orosz Gyula a becsületes nevem. Sok éven át Munkácson dolgoztam a vasútállomáson. Tizenhat évet a helyi kolhozban is lehúztam. Most harangozó vagyok meg rendben tartom a templomot. Soha nem akartam más faluba
A falu központjában lévõ vegyesboltban orosz beszéd üti meg a fülünket. A pult mögött álló fiatal nõ beszél így mobiltelefonon. Lám, mégis élnek itt betelepült szláv ajkúak! De ahogy szóba elegyedünk, kiderül, hogy egészen másról van szó. Lukács Alexandra, így hívják az ifjú hölgyet, kedélyesen mesél: – Édesapám, aki egyébként tõsgyökeres fornosi, Oroszország túlsó végén Lahodkában katonáskodott. Majd amikor leszerelt, egy ideig ott dolgozott. És beleszeretett édesanyámba. Én már itt születtem Fornoson. Apu haza vágyott, hát ide költöztek. Anyukám rokonai valamennyien a távoli vidéken élnek. Ritkán találkozik az övéivel. – Nem szeretné megismerni az édesanyja szülõföldjét? – Talán egyszer elutazok arra a vidékre. Az igazság az, hogy jól érzem itt magam. Magyarok a barátnõim, magyar iskolába jártam. Az oroszt csak anyuval gyakorlom. Tizennyolc éves vagyok. Munkácson kereskedelmi technikumban tanultam, vörös diplomával szereztem könyvelõi képesítést. Egyelõre azonban itt állok a pult mögött. Fornoson nincs más lehetõség. Talán szerencsém lesz és sikerül elhelyezkednem valahol egy menõ cégnél. Az is igaz, hogy nem húz a távol. Jobban érzem itt magam, mint a zajos városban.
ÉLET-JEL
XVI.
január
Egy kis babonatörténet Babona-e egyes tárgyaknak, cselekményeknek, körülményeknek természetfölötti hatást tulajdonító és bizonyos jelenségeket természetfölötti erõk megnyilvánulásaként magyarázó tévhit. (Akadémiai Kislexikon, 1989) Az okkult és misztikus tudományok ismét virágkorukat élik, elég csak néhány nagy sikerû könyvre vagy a természetfeletti jelenségekkel foglalkozó tévésorozatok sokaságára gondolni. Nehéz azonban meghúzni a határt a babona, az irracionális tévhit és a természetfeletti jelenségek, vagy az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a másik számára vallás vagy tudomány. Európa sok országában még mindig hisznek a boszorkányságban, varázslásban. Angliában hat ember közül egy hisz a kísértetekben, tizennégybõl egy állítólag már látott is ilyet. Ugyancsak Angliában minden tizedik ember hisz a szerencsés napokban, Németországban ennél jóval többen. A németek
kétharmada minden nap elolvassa a horoszkópját, háromból egy pedig bevallottan bízik is benne. A csillagjóslás manapság jól bevált szolgáltatás, az olvasóra valamit is adó lapnak van horoszkóp-rovata. A kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntõ tényezõ a babonásságban, a diákok és szellemi foglalkozásúak között is szép számban akadnak olyanok, akik hisznek a csillagoknak az emberi életet befolyásoló hatásában vagy a tenyérjóslásban. Sokan mindig is rettegtek attól, hogy tizenhárman üljenek asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Roosevelt pl. mindig közel tartotta az egyik titkárnõjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó perc-
ben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódott a társasághoz, akkor se legyenek pont tizenhárman. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget. A triszkaidekafóbia (a 13-astól való félelem görögül) tulajdonképpen ókori eredetû babona. A számoknak különös jelentõséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még a püthagoriánusoktól (Püthagorász tanítványai, filozófiai rendszerükben központi szerep jutott a számnak) és a kabbalistáktól örököltük. A kárpátaljai babonákat, boszorkány-üldözéseket Zubánics László történész dolgozta fel. Ebbõl kiderül, hogy megyénkben is számtalan nõt vádoltak már meg boszorkánysággal. Annak idején nagy port vert fel Ugocsa megyében Mészáros Christina, Paládi Jánosné Tóth Ágota, Bereg megyében pedig Kati Anna esete.
Kvíz-parti
Hol található?
Hol született Salamon Béla magyar színész? a) Budapesten b) Beregrákoson c) Kassán Ki volt a Csendes-óceán névadója? a) Magellán b) Cook kapitány c) Balboa Ki írt Török Sophie néven? a) Tanner Ilona b) Kaffka Margit c) Koháry Sarolta Mi volt Munkácsy Mihály eredeti neve? a) Munkás Mihály b) Lieb Mihály c) Márkus Mihály
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
Melyik mûvészi ág kiemelkedõ képviselõje Hollósy Simon? a) Zene b) Tánc c) Festészet
ÉLET-JEL
január
XVII.
Másfél milliárd ember a neten
Keresztrejtvény
Tavaly decemberi adatok szerint az internet-felhasználók száma meghaladta az egymilliárdot. A comScore vállalat felmérései szerint Kínában látogatják a legtöbben a hálózatot, közel 298 millióan. A felhasználók második legnagyobb csoportja az Egyesült Államokban él, számuk közel 163 millió. Az oroszországi netezõk tábora majd harmincmilliós, és dinamikusabban növekszik, akárcsak Európában, ahol 282 millióan ülnek le nap mint nap a monitor elé. Az internetimádók száma az ázsiai, csendes-óceáni térségben a legmagasabb, megközelíti a 417 milliót. A két legnagyobb ukrán portál, a sputnikmedia.net és a bigmir)net decemberben némi visszaesést mutatott a felhasználók körében, akiknek száma így is eléri a tízmillió-háromszázezret.
Itt a talp(tele)fon Vízszintes: 1. A kép poénja, elsõ rész (zárt betûk: N, R, A, Y). 14. Csúcspont. 15. A legfinomabb zsiradék. 16. Római számok. 17. Ilyen sport például a sakk. 18. A nitrogén és a lítium vegyjele. 20. Téli csapadék. 21. Mamma … (ABBAsláger). 22. Étel utáni vágy. 23. Vidámság. 25. Cigarettázik. 26. Háló fele! 28. Lamartine verse. 29. Grimm muzsikusainak városa! 31. Düh. 32. Német és kubai autók jelzése. 34. Duplán: gyermekjáték. 35. Varróeszköz. 36. Sütõ Mária szignója. 37. Rossz illat. 39. Zamata. 40. Sziget. 41. Vissza: torok. 43. Némán remeg! 44. Nem hagy üres helyet a papíron! 49. Evangélista. 50. Igaz, de páratlanul! 52. Ferde. 53. N. A. É. 54. Részeges. 58. Ciprusi autók jelzése. 59. …ológus (a madártan tudósa). 61. Rémes, de némán! 62. A te irányodba. 64. A kép poénja, befejezõ rész (zárt betûk: A, E). 65. Vegyi elem.
Függõleges: 1. Az ezeregyéjszaka meséinek egyik hõse. 2. Konyhakerti növény. 3. Enged az elején! 4. Vers dísze. 5. Vita közepe! 6. Félig foltoz! 7. Ilyen ösztön az éhségérzet. 8. …mári (tejesasszony). 9. Vissza: törökméz szláv használattal. 10. Z. A. E. 11. Tamás beceneve. 12. A vanádium és a lítium vegyjele. 13. Árad páratlan hangzói! 17. Például ilyen a perec! 19. Nõi név. 22. Nõi név (ékf). 24. Vissza: alkotás. 27. Vallásos elmélyülés. 28. Menyasszony. 30. Hegyi átjáró. 33. Község a Beregszászi járásban. 34. A bárium és a fluor vegyjele. 36. A középkorban az arabok neve volt. 38. Némán zörög! 39. Ázsiai ország. 40. Fabuláiról ismert orosz író. 42. Osztrák és máltai autók jelzése. 45. Szélhárfa. 46. Idea. 47. Szabó Magda Tündér Lala c. mûvében a tündérkirálynõ. 48. Derék, de csak a végén! 51. Másol. 54. Fehérnemû. 55. Matek közepe! 56. Orkán eleje! 57. Alulra. 60. Egyiptomi fõisten. 62. Tisza … (rádióadó neve). 63. Paripa.
A három rejtvény helyes megfejtõi között könyvcsomagot sorsolunk ki. Beküldési határidõ: február 20. Címünk: Ungvár, Fõposta, pf. 34/A
Egy ausztrál bioinformatikus feltalált egy olyan telefont, mely a lábbeli sarkába helyezve járás közben folyamatosan feltölti magát, ezáltal sokkal hosszabb a felhasználási idõtartama, mint hagyományos mobiltársaié.
A szerkezet eredetileg egy színházi elõadás része volt, ám a furfangos feltaláló hamar rájött, hogyan alkalmazható a különleges távrecsegõ a mindennapi életben és kisebb átalakítás után máris praktikus cipõtelefont varázsolt belõle. A talpfonba, melyet elsõsorban az egyedülálló, idõs embereknek szánnak, esésérzékelõt is szereltek. Ennek révén, ha gazdája elesik, az automatikusan hívja a betáplált segélykérõ számot. Csak érdekességként: tavaly decemberben az olasz rendõrség lefoglalt egy olyan telefont, mely egyben lõfegyver is volt. Öt töltényes tárral rendelkezett és tüzelni is lehetett vele.
XVIII.
ÉLET-JEL
január
Haza a magasban
Ahol tilos magyarul imádkozni Történelmi visszatekintõ A Keleti-Kárpátok és a Prut között élõ magyarságot nevezik más néven csángóknak. Elsõ csoportjaik többségükben Észak-Erdélybõl, valószínûleg az Árpád-korban (XIII–XIV. sz.) vándoroltak ki. A következõ századokban – amikor a moldvai fejedelemség a magyar királyság hûbérese volt – gyarapodott a számuk. A középkori magyar királyság hanyatlásával a XVI. században a moldvai magyarok társadalmi helyzete megrendült. A Moldvába rendelt lengyel és olasz papok fokozatosan elszoktatták a moldvai magyarokat az anya-
moldvai csángómagyarok lakta vidéken, ezek fõ küldetése az egyházi befolyás gyengítése volt. Ezeket az iskolákat fokozatosan számolták fel 1953 és 1958 közt. Az 1970-es, 80-as években az asszimilációs törekvések felgyorsítása nyomán mindazon moldvai csángók, akik magyarnak vallották magukat, a milícia és a szekuritáte embereinek zaklatását kellett hogy átéljék, ismerte be a jelentés.
Közös magyar–román indítvány
Szili Katalin magyar és Bogdan Olteanu román házel-
sai közé sorolható a csángó oktatási program bõvítése. Moldvában még mintegy 9 ezer gyerek beszél magyarul mintegy 45 olyan településen, ahol soha nem volt magyar iskola. Jelenleg 19 településen mintegy 1400 gyereket tanítanak magyar nyelvre. Egyelõre csupán heti 3 vagy 4 órában van lehetõség a magyar nyelv tanulására a román tannyelvû iskolákban, azaz még ezeken a településeken is van létjogosultsága az iskolán kívüli foglalkozásoknak. Ám e 3–4 órára is csak ott van lehetõség, ahol a szülõk írásban kérvényezték azt, és a fenyegetõzések hatására sem hátráltak meg.
Rámosolyognak a világra, s õk sem vágynak másra
nyelv templombeli használatától.
A beismerés
Bõ két éve ismerte be elsõ ízben hivatalos román állami szerv a csángók erõszakos asszimilációját. A Romániai Kommunista Diktatúrát Elemzõ Elnöki Bizottság által készített dokumentum szerint a kommunista rendszer asszimilációs politikájának drámai következményei voltak a moldvai csángók helyzetére vonatkozóan is. Nem részesülhettek anyanyelvû misézésben és oktatásban. Az egyházak elleni harcban a Román Munkáspárt kihasználta a Magyar Népi Szövetséget, amely által létrehoztak közel 40 magyar tannyelvû iskolát a
nök levelében azt kérte XVI. Benedek pápától, hogy tegye lehetõvé a romániai Iasi (Jászvásár) Püspökség területén élõ magyar ajkú csángók magyar nyelvû misézését. Errõl a két házelnök csángóföldi hivatalos találkozójukon állapodott meg. Ennek eredményeként közös levélben fordultak a pápához. A magyar házelnök úgy nyilatkozott, hogy a magyar nyelv ma már hivatalos európai nyelv, amelyet érdemes tanulni és terjeszteni, Csángóföldön pedig különösen fontos ennek a nyelvnek az oktatása.
Oktatási helyzetkép
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége legfontosabb prioritá-
Az iskolán kívüli tevékenységek további nagy elõnye, hogy a szövetségnek majdnem minden településen sikerült megszerveznie a moldvai magyarok hagyományos táncainak, énekeinek, muzsikájának az oktatását. Iskolán kívül lehetségessé válik a magyar nyelvû imádságok, egyházi szövegek és énekek tanítása is. Moldvában jelenleg sehol sem engedélyezik a magyar nyelvû misét. Nagyon fontos szerepet tölthetnek be a közösségi házak (Magyar Ház, Gyerekek Háza). Ahol sikerült ilyeneket létrehozni, ott a helyi közösség érezhetõen közelebb került a magyar kultúrához.
ÉLET-JEL
január
XIX.
Hegedûs Csilla
Sass Károly óborrá álmodja a valóságot Sass Károly kígyósi szõlész, borosgazda impozáns pincéjébe lépve szemet gyönyörködtetõ látvány fogadja az embert. A precíz, tiszta pincehelyiséget több mint egy tucat hordó, több száz oklevél, különbözõ borászati eszközök díszítik, melyekre méltán büszke lehet a farmer. Mielõtt beszédbe elegyedtünk volna, szinte a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Sass úr a legfinomabb borait kínálta ízlelés céljából. Esetemben igazi nõi, desszert borok kerültek az asztalra. – Néhány évvel ezelõtt Amerikában jártam, és azt tapasztaltam, hogy az ottaniak általában csak egyféle dologgal foglalkoznak, amit akkor furcsálltam. Nekik viszont az volt furcsa, hogy én milyen sok mindennel foglalkozom. Akkoriban volt pékségem, éttermet mûködtettem, a földekrõl nem is beszélve. Azt mondták, hogy vagy nagyon gazdag ember lehetek, vagy pedig buta. Ez utóbbi volt az igaz, hiszen idõközben rájöttem, hogy nem szabad százfelé kapdosni. Hiszen csak akkor lehet igazán jól csinálni valamit, ha egyet csinál az ember, de az kifogástalan legyen – vallja Sass Károly, aki szót fogadott, és most már minden idejét csak a szõlõnek, a borkészítésnek szenteli. – Négy és fél hektáron terül el a szõlõültetvényem, mára több mint 65 európai fajtával (úgy asztali, mint borfajták) büszkélkedhetek: Zala gyöngye, Muskotály, Királylányka, Merló, Olasz Rizling és Oportó stb. De vannak még fajták, amelyekre nem sikerült még szert tennem, azo-
kat egyelõre megveszem, hiszen azon vagyok, hogy minél több fajta bort készítsek. Legalább 20–22 fajta borom van. Most a fehér és a vörös Vermuton kívül 22 fajta van, de ezt a számot évrõl évre növelni szeretném újabb és újabb borokkal.
ÉLET-JEL
XX. Tóth Viktor
Kótyuk István
január
Arcképcsarnok
Rát öröksége „Mindig maximalista és szigorú voltam. Amit adtam, azt vissza is követeltem. Volt, hogy ez bevált, s megesett, hogy nem. A hetedik X után örömmel látom, hogy egyik-másik tanítványom nagyon szép eredményeket ért el az életben. Hogy a maximalizmus, a szigor kizárja-e a humort? Nem zárja ki. Az oktatásban ennek is van szerepe. Fárasztó órákon
Hoztam magammal Rátról annyit – tartást, elveket –, amennyi életem végéig elég lesz.
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
keresztül figyelni egy komoly grammatikai problémára, s elkerülhetetlen, hogy az ember ilyenkor egy kissé felvidítsa a társaságot, ha erre alkalom adódik. A humortól soha nem zárkóztam el, de soha nem tartottam célnak. Megmondom õszintén, életem folyamán különösképpen soha nem tervezgettem. Mindig más tervezett helyettem. Felkértek valamire, hogy végezzem el. És mindig azt csináltam, amire éppen szükség volt, vagy kellett. Rátról indultam. Sokat köszönhetek a falunak, az ott élõ embereknek. Hoztam magammal Rátról annyit – tartást, elveket –, amennyi életem végéig elég lesz.” Kótyuk István docens, a filológiai tudományok kandidátusa, nyelvész, mûfordító nemrég ünnepelte 75. születésnapját. Isten éltesse!
