2009. január
16
Eltőnt egy újabb fehér folt
HONTI LAPOK
Konferencia az Ipolysági Takarékpénztár alapításának 140. évfordulója alkalmából
Az ipolysági városháza dísztermében november 27én banktörténeti konferenciát tartottak, melyet Korpás Pál, a kulturális bizottság elnöke nyitott meg. Üdvözlı beszédében köszöntötte a megjelent elıadókat és érdeklıdıket, a vendégek között Michal Kováčot, a Szlovák Takarékpénztár ipolysági kirendeltségének vezetıjét, dr. Jarmila Bátovskát, a Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltárának munkatársát, valamint Gyönyör Teréziát, az OTP Bank Szlovákia Rt. ipolysági fiókjának vezetıjét és munkatársát, Sági Mónikát. Megnyitójában kiemelte a rendezvény aktualitását, hiszen mindennapjainkra ma is erısen hatnak a pénzügyi és gazdasági élet történései. Hangsúlyozta, hogy a helyi pénzintézetekkel foglalkozó szimpóziumnak köszönhetıen „egy újabb fehér folt tőnik el Ipolyság történelmébıl”. Az elıadók a város fejlıdését elısegítı intézmények bemutatása mellett vázolták Hont megye gazdaságtörténetét, s az ökonómiai összefüggések alaposabb vizsgálatának jegyében a szomszédos Bars és Nógrád megyék bankjainak történetérıl sem feledkeztek meg.
František Chudják, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Bank levéltárosa a honti régióban 1847-tıl 1938-ig mőködı szlovák pénzintézeteket mutatta be. Elıadásában kimerítı alapossággal elemezte Hont megye dualizmus kori és 20. század eleji bankrendszerét, az ipolysági mellett megemlítve a selmec-
bányai, korponai, bakabányai, nyéki s egyéb települések pénzintézeteinek statisztikai adatait.
Marta Švolíková, a Nyitrai Állami Levéltár Lévai Fióklevéltárának munkatársa Lévai bankok és takarékpénztárak (1865–1950) címő expozéjában Bars megye központjának pénzintézetei ismertetésénél bemutatta az alapítókat és a legjelentısebb szakembereket is. Az elıadásból kitőnt, hogy az egyéb gazdasági tényezık mellett a lévai hitelintézetet az uzsorások megfékezése céljából hozták létre.
Hausel Sándor, a Nógrád Megyei Levéltár Balassagyarmati Levéltárának fılevéltárosa Balassagyarmat 1867 és 1920 között mőködı pénzintézeteirıl referált. A bankszakma sokrétőségét, a jól kiépített kapcsolatrendszerek fontosságát hangsúlyozva beszélt a város pénzügyi életét sikeresen irányító szakemberek rendkívüli népszerőségérıl. A társadalmi megítélés sokféleségét a „heverı milliók” felhasználási lehetıségének újabb módozatait sürgetık véleményét hangoztató korabeli újság-
cikkekkel illusztrálta.
Gaucsík István történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének doktorandusza, a konferencia kezdeményezıje, az 1868-ban alapított Ipolysági Takarékpénztár 1945-ig tartó történetét ismertette, párhuzamot vonva a régi és a mai bankrendszerek között. Meglátása szerint a helytörténeti kutatások nem térnek ki a banktörténet tanulmányozására, holott a gazdasági életet irányító intézmények mőködése az esetek döntı többségében jótékony hatással volt az adott régió fejlıdésére. Meggyızıdését fejezte ki, hogy a gazdaságtörténeti vizsgálódás a helytörténész számára addig ismeretlen adatokat, összefüggéseket hozhat felszínre.
Pálinkás Tibor régész, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetıje Az egykori Hont megye területének éremleletei címő elıadásában részletes áttekintést nyújtott a fizetıeszközök kialakulásáról és változásairól. Az izgalmas referátumban az elıadó aprólékosan tárgyalta a kagylók, láncok, szabványozott
alakú vas hrivnyák pénzként való használatát, a fém pénzérmék megjelenését és térhódítását, valamint a Hont megyei lelıhelyeket, ahol régészeti ásatások alkalmával vagy földmunkák következtében véletlenszerően kerültek napvilágra az értékes éremleletek.
Baki Attila történészdoktorandusz Ipolyság 19. és 20. századi zsidó lakosságával foglalkozott. Levéltári adatok tükrében ismertette az izraelita közösség életét a betelepüléstıl kezdve a második világháború idején lejátszódó holokauszt tragédiájáig, kiemelve a város erıteljes fejlıdését elısegítı gazdasági tevékenységet.
Danis Ferenc helytörténész elıadásában az Ipolysági Takarékpénztár egyik alapítójára, Hederváry Antalra emlékezett. A közkedvelt ügyvéd részletes életrajzának ismertetése mellett kitért a korabeli társadalmi és politikai viszonyok elemzésére, hogy keretet adjon Hederváry Antal munkásságának, amit az utókor is tiszteletben tart, hiszen sírhelyét az ipolysági köztemetı fokozottan védett sírjai közt tartják számon.
HONTI LAPOK
2009. január
17
TÖRTÉNELEM
Vélemények az ipolysági „csatáról”
Amikor a 18 éves Ferenc József 1848 decemberében trónra lépett, utasította Windisch-Grätz herceg fıparancsnokot, hogy Magyarország régi rendjét fegyveres erıvel állítsa vissza. Az osztrák fısereg megindult Pest-Buda felé. A kormány szerepét betöltı Országos Honvédelmi Bizottmány s az országgyőlés Debrecenbe menekült. A Görgey parancsnoksága alatt álló magyar fısereg is elhagyta Pestet, és megindult északnyugatnak, hogy a bányavárosokon át a Felsı-Tiszánál egyesüljön a többi magyar haddal. Görgey tehát, miután január 5-én Vácott közzétette a késıbb többféleképpen értelmezett nyilakozatát, másnap Rétságon keresztül Ipolyság felé menetelt. Hont vármegye székhelyére kedden, január 9-én érkeztek meg. A tisztikar a parókián szállt meg, ahol nappal a szétterített „abroszon” (térképen) tervezgette a legközelebbi katonai teendıket, este pedig a sereget kísérı Reményi Ede mulattatta a tiszteket hegedőjátékával. Görgey csak egy éjszakát töltött városunkban, 10-én már Léván van a fıhadiszállás. Ipolyságon hagyta azon-
A konferencia utolsó elıadása Báti Berkó Istvánt mutatta be. Kiss László orvostörténész értékes tanulmányát a szerzı más irányú elfoglaltsága miatt Ďuriš Csaba történészhallgató olvasta fel. Pálinkás Tibor értékelı zárszava után a résztvevık az egykori Takarékpénztár, a jelenlegi OTP Bank Szlovákia Rt. ipolysági fiókjának épületéhez vonultak, ahol dr. Kolev Adrienn, Gaucsík
ban utóvédként tartalékhadosztályát az angol származású Guyon Richárd ezredes parancsnoksága alatt. WindischGrätz Csorich altábornagyot bízta meg Görgeyék üldözésével. Csorich serege január ll-én érkezett meg Ipolyság határába. Hogy mi történt ekkor, arról a hivatalos Közlöny január 17-i, Debrecenben kiadott 3. száma így írt: „Miután az ellenség seregeinket folyó hó 11-én Oroszi, Vadkert és Ipolyság környékén utolérte volna, Görgei táborvezér ugyanez nap utócsapatát Gijon ezredes vezérlete alatt az ipolysági szılıkben és Tompa vidékén ágyúkkal erısen ellátva oly szerencsésen helyezé el, hogy az ellenség elırenyomulván mit sem gyanított elrejtett katonáinkról; 11 óra tájban minden gond nélkül be is vonult a nehézlovasság Csurich tábornok, Noszticz s Wallis parancsnokok vezérlete alatt szılıkertek mellett Ipolyságba, hol erıs ágyútüzeléssel fogadtatott a mi részünkrıl. Az ellenség rémületében annyira megzavarodott, hogy önvédelmére nem is gondolván, majdnem minden lövés nélkül megfutamodott, és a csatatért nagy számú holtakkal elborítva hagyta el. Ugyancsak
István és Pálinkás Tibor rövid méltató beszéde után leleplezték a 140. évforduló tiszteletére készült emléktáblát. Az Ipolyság város és a Szlovák Takarékpénztár támogatásával szervezett konferencia tartalmas elıadásai összegyőjtve és könyv alakban megjelentetve értékes banktörténeti kiadványt alkotnának. bészabó
Gijon ezredes parancsnoksága alatt történt f. hó 12-én az elıbbihez hasonló ütközet.” Emlékirataiban Görgey is megemlékezik az Ipolyság környékén történtekrıl: „...Guyon hadosztályát pedig, éppen mikor Ipolyságról elindult, utolérte és megtámadta Csorich altábornagy üldözésünkre kirendelt ellenséges hadteste... Gróf Guyon ezredes gyöngébb volt, semhogy az ellenség támadását visszaverhesse, tehát csakhamar kitért elıle, s útját gyorsan s kevés veszteséggel Szántóig folytatta...”. Jó negyedszázad múltán, 1875-ben Gyürky Antal megyetörténetében így ír: „A kivonulást Guyon fedezte, egy üteg ágyút Jelsik doctor szıleje mellé vonatott fel, s onnét lövetett a Hont felül közeledı ellenre, mely viszont a híd felé irányozta lövéseit... A hidat a homokon a huszárok mindaddig védték, míg Guyon is kivonult Ságról. Az itteni ütközet tehát jelentéktelen volt.” Három „tudósító” – három különbözı vélemény. (Had)történész legyen a talpán, aki eldönti: „csata” volt-e vagy csak „csetepaté”? Dr. Kiss László
Nézzék meg a kiállításokat
A Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria értesíti közönségét, hogy az euróra való áttérés kapcsán kiállításai megtekintése 2009. január 7-étıl január 17- éig ingyenesen lehetséges. Kiállításaink ebben az idıszakban a következık: – helytörténet és néprajz, a holokauszt emlékmőve a Honti Múzeumban, – válogatás városunk díszpolgára, Simonyi Lajos túlnyomórészt eddig kiállítatlan vagy ritkán látható festményeibıl és grafikáiból a Simonyi Lajos Galériában, – magyarországi élvonalbeli kiállítók szobrai, tőzzománcai, festményei, nemezmunkái a Menora Saag Centrum Artisban. Pálinkás Tibor múzeumvezetı
Megemlékezés
Immár nyolcadszor emlékezünk Albert Rolandra gyötrı fájdalommal a kegyetlen és elfogadhatatlan tény elıtt. Köszönjük mindazoknak, kik nem felejtik ıt. Szerettei
18
Tüskék
Kiskarácsony, mőkarácsony
Na, ez is megvolt. A karácsony. Kinek-kinek érdeme szerint. Elvégre, ez a különleges ünnep az egész évi gazdasági, szellemi és lelki tevékenység csúcspontja. A háromféle alkotóelem egészséges aránya harmonikus, testet-lelket pihentetı szeretetünnepet eredményez, a nagyságviszonyok eltolódása azonban kellemetlen következményekkel járhat. Sajnálatos módon napjainkra leginkább az értékrendek negatív irányú elmozdulása jellemzı, túlnyomórészt az anyagiasság javára billentve a mérleg nyelvét. Magyarán szólva, az ételkülönlegességektıl roskadozó asztal, a káprázatos ajándékok s egyéb látványos külsıségek biztosítása érdekében gürizınek sem ideje, sem ereje nem marad a megfelelı szintő értelmi és érzelmi felkészülésre. Az adventet sokan a takarítás, lakásdíszítés, ajándékvásárlás finisére kiszabott idıszakként fogják fel, teljesen megfeledkezve az igazi várakozásról, az egész évi stressz, rohanás után oly jótékony csendes elmélyülésrıl, az ünnepre való lelki felkészülésrıl. A teremtés elcsigázott, örökké ideges koronáját folytonos lótás-futása ellenére rendszerint készületlenül találja a karácsony. A globalizáció rettenetes szorításában karácsonynak kikiáltott mővirágos, mőfenyıs, mőszaloncukros, mőmosolyos, „szantaklauszos”, szirupos zőrzavar, melynek vajmi kevés köze van a betlehemi jászol szalmáján nyugvó Kisjézus születéséhez. Csakúgy, mint az illatos fenyıbıl készített karácsonyfának, mely viszonylag rövid idı alatt a hangulatkeltı díszletbıl szinte világszerte elengedhetetlen karácsonyi szimbólummá vált. Olyannyira nélkülözhetetlenné, hogy a – vitathatatlanul fontos – környezetvédelmi aspektusok miatt az élı fát lassanként
2009. január
felváltja a lakásokban a karácsonyi illatvarázst nélkülözı mőfenyı. Igaz, néha pénzügyi megfontolások alapján mellızi egy-egy család az eleven karácsonyfát, az esetek többségében csillagászati ára miatt, de elıfordul, hogy kényelmi szempontokból kifolyólag, esetleg a még drágább szınyeg megóvása érdekében mond le róla. Épesző ember azt sem kívánhatja, hogy a harmadik évezred háziasszonya milliónyi elfoglaltsága mellett dédanyáink macerás módszerével maga állítsa elı a hagyományok értelmében elengedhetetlen szaloncukrot. A bı másfél évszázados karácsonyi, fızött cukor alapú édességgel már köszönı viszonyban sincsenek a ma kapható, különféle ízesítéssel készült marcipános vagy zselés, karácsonyfára való finomságok, melyeket az újabb módi szerint már csak kevesen függesztenek az ágakra, leginkább mutatósan elrendezik a fa alatt. Azért elvárná az ember, hogy az olcsónak semmiképpen sem nevezhetı édesség – mivel fıleg a gyerekek fogyasztják – kicsit „természetesebb” legyen, kicsit kevesebb nagy E-t (színés ízanyagot, tartósítószert meg vagy tízféle tudj’ isten, micsoda gezemicét) tartalmazzon. Ja, ezek csak a csomagoláson feltüntetett, legálisan felhasznált anyagféleségek, a sutyiban alkalmazott egyéb adalékokat csupán a váratlan, véletlenszerő vizsgálatok derítik ki. Ugyancsak a technikai lehetıségek által szerzett „világlátottságnak” köszönhetı, hogy sokan, mivel nincsenek tisztában az ünnep lényegével, érzelgıs filmek mintájára szervezik a család karácsonyát. Az ajándékosztó, szegényeken segítı Szent Miklós alakjából az ateisták számára is elfogadható, karácsonyi „szantát” gyúrt a
HONTI LAPOK
Pillanatképek – szavakban
Az elıbbi számunkban emlegetett lehülés november 24-én /hétfın/ és a következı négy napon is folytatódott. Még havazás is elıfordult. Aztán az utolsó két novemberi napon megint a felmelegedés vette át a stafétabotot, így a hó fokozatosan elpárolgott. December elsı hetét többször mosta /még/ kiadósabb esı is. Fıleg 5-6-án esett bıségesen, aminek eredményeként az Ipoly is kilépett alapmedrébıl. Három fagyos nap után a hét második felében kellemesebbé vált a hımérséklet, de a derült idıt újra felváltotta a ború és a csapadék. Karácsonyig enyhe, fagymentes, de viszonylagosan csapadékos napok áldását élvezhettük. 25–26-án már érezhetıvé vált a sarkvidéki szárazabb levegı erıteljesebb beszivárgása. E sorok írásakor – 27-én – már hajnalban a hımérı csak -6 oC mutatott. Az utolsó napokon a tartósan vendégeskedı napsugarak és a csaknem abszolút szélcsend tették barátságosabbá az idıjárást. A bıséges csapadék nyomására Ipolyunk újra ki-kiruccant a medrébıl, a határ laposabb részein belvízsávok alakultak ki, s helyenként a talajvíz is felszínre tört. A téli hónapnak alig ne-
vezhetı december „jó emberként” vonulhat be idıjárási krónikánk lapjaira. A pénztárcáinkat is kímélte – talán kevesebbet költöttünk főtésre. * Évtizedes rekordokat döntöttek meg a benzinárak. Harminc koronáért – vagy néha ez alatt is – kapható volt literje. Közutainkon – talán ennek eredményeként? – jócskán sőrősödött a forgalom. * Negyedik emeleti ablakunkból kitekintve tudatosítottam, hogy városunkban egyre kevesebb a palatetıs családi ház és egyéb használatú épület. Dominál a vörös cserép – különbözı árnyalatokban. * A karácsonyi üzleti forgalmat – külsı szemlélıként figyelve – amolyan közepesnek minısíthetjük. Ami különösképpen meglepett, hogy egyes üzletekben és üzletláncokban olcsón, akciós árakon lehetett vásárolni különbözı déligyümölcsöket, egyes zöldségféléket stb. A háztartási gépek /mosógép stb./ árcédulái is inkább mosolyogtak a vevıkre. * A kukák és konténerek bizony megszenvedtek az ünnepek alatt. Szinte állan-
vallástól és kultúrától független üzleti szellem, hiszen a nem hívık gyerekét is megilleti a szentestei (vajon mitıl az?) figyelmesség. Egyre gyakoribb látvány tájainkon a kéményre, háztetıre, erkélyrácsra biggyesztett létrán csimpaszkodó Mikulásbábu, amely jobb esetben mindössze humoros célzattal bír, ám igen sokszor nemcsak a figura, de a háziak lelki talajvesztésérıl is árulkodik. Mindenáron jópofának, mosolygósnak látszani, szeretetet kierıszakolni azonban még karácsony ürügyén sem lehet. Speciálisan az alkalomhoz készített amerikai ún. családfilmek dömpingjének hatása alatt nyakra-fıre terjed a lakások, házak kivi-
lágításának divatja. Látszat és formalitás a javából, de kétségtelen, hogy látványos és hatásos. Amerikában. Az itthoni „elvinné a szarka, de nem bírja a farka” dolog inkább szomorú. A parádés, sok ezer égıs odaáti díszkivilágítás silány utánzatának sem számító villanyfüzértöredékek, pár égıvel színesen villódzó kerítésdarabkák készítıjük szándékával ellentétben elsısorban a szegénységet hangsúlyozzák. Annyira azonban elég csekélyke fényük, hogy – akár utólag is – gondolkodóba esve keresgélni kezdjünk. Nem több és színesebb izzót, hanem az egyszerő, ıszinte, de egész évben ragyogó karácsonyt. B. Szabó Márta
HONTI LAPOK
dósult telítettségük arról tanúskodott, hogy december második felében gyakran nyitogattuk a pénztárcánkat. A területfenntartó vette a lapot: igyekezett idıben kiüríteni a háztartási szeméttıl duzzadó edényeket. * Baj van a szelektív szemétgyőjtéssel. Állítólag nincs kereslet a hulladéküveg, a flakonok stb. iránt, vagyis a győjtıknek nem jövedelmezı ez a vállalkozás. Egy-két évvel ezelıtt pedig nagy közügyet csináltak belıle a különbözı választási kampányok idején a jelöltek. Már a szemétgyőjtésbe is begyőrőzött a pénzügyi válság? * Ivan Gašparovič köztársasági elnök – valószínőleg a Szlovák Nemzeti Párt elvárásaihoz is igazodva – nem írta alá a parlamentben elfogadott oktatási törvényt, miszerint a magyar tannyelvő iskolák tankönyveiben a földrajzi neveket két nyelven – magyarul és szlovákul – is használják. Az elnök többször hangsúlyozta, hogy ı minden szlovákiai állampolgár elnöke, nemcsak bizonyos pártokhoz és nemzetiséghez tartozóké. Vajon milyen súlya van az ilyen kijelentésnek? /ás/
19
2009. január
Normális? Áthuppantunk egy újabb évbe, és mint ilyenkor lenni szokott, mindenki egyenleget készít az elızırıl. Én is megpróbálom. Mit is mondjak, nem volt valami nagy durranás. Sok minden még azokból a fogadalmakból sem valósult meg, amit saját magunknak fogadtunk, nemhogy azokból, amelyekkel a kormányunk ámított el újfent bennünket. A cigarettáról sem szokott le mindenki az árdrágítás dacára sem, továbbra is gyakran hallunk családon belüli erıszakról, beszeszelt polgártársakkal sem találkozunk ritkábban az utcán, és a fizetéseink ma sem képesek fedezni egy átlagos család havi költségvetését. Annyi mindennel próbálták elterelni a figyelmünket a legégetıbb problémákról, hogy az már honatyáink fantáziájának is becsületére válik. Miniszterek jöttek-mentek, sajtótörvényt hagytak jóvá, tankönyvbotrányt kreáltak, Tipos-botrányt robbantottak ki, s ki tudja már felsorolni, mi mindenhez folyamodtak annak érdekében, hogy ne a fontos dolgokkal foglalkoz-
Januári receptajánló
Ismét eltelt egy év, ez az esztendı megint változást hozott, hisz új pénznembıl gazdálkodhatunk majd. Visszakaptuk a filléreket és a kis címlető bankjegyeket, mintha visszamentünk volna a múltba, úgy a hatvanas évekbe. De hát majd megszokjuk, hisz ez a nép mindent kibír, legalábbis látszólag. Télidı lévén ilyenkor van szezonja a jó disznótoros és töltött káposztáknak, káposztaleveseknek. Nem tudom, ki mennyire ismeri a lucskos káposztát, a családunk viszont nagyon kedveli. Nem savanyúkáposztából, hanem friss fejeskáposztából készül. Valamikor talán inkább ıszi ételnek számított, manapság viszont nem gond az alapanyagokat beszerezni. A receptet édesanyámtól tanultam, mi csak lucskos káposztának hívtuk. Lucskos káposzta – hozzávalók négy személyre: 60 dkg vegyes sertéshús /fele-fele arányban sertéslapocka és sovány oldalas a csontjával együtt –
zunk. Nem riadtak vissza még egy szlovák–magyar feszültség megteremtésétıl sem. Szerintük hozzánk még az egész világon dúló gazdasági válság sem győrőzött be. Tomanová miniszter asszony és Fico úr szerint a munkaerıelbocsátások csupán néhány száz embert érintenek, ám a gyakorlat azt mutatja, elfelejtették hozzátenni, hogy hetenként. Leállították a közalkalmazottak 13. fizetését, de a köztisztségviselık bérét emelni szeretnék nem is akármilyen megokolással. Fico úr szerint a bírák és ügyészek béreit azért kell megemelni, nehogy lefizethesse ıket a maffia. Hoppá! Hát így már érthetı, nem? Ami viszont nem érthetı: akkor miért kell emelni a képviselık és a parlamenti atyafiak fizetését is? İket is lefizetheti a maffia? Szó, ami szó, nálunk mindenkit jobban érdekel bármi, mint a köznép sorsa, pedig a demokrácia alaptétele az, hogy a népre épül. A mi esetünkben ez szó szerint így van. Ránk építenek, nem velünk. Mi csak az alapokba vagyunk jók, a házat már ık lakják. No de ne rontsuk el a kedvünket az új év legelején
lehetséges csak sertéslapockából is elkészíteni, de szerintem ízletesebb, ha többféle hús van benne/, 5 dkg sertészsír, 15 dkg vöröshagyma, 1 kávéskanál ételízesítı, 1 mokkáskanál ırölt feketebors és ırölt köménymag, 1 kg fejeskáposzta, só, fél liter paradicsomlé (bármely boltban kapható félliteres kiszerelésben, de vigyázat, ne tévesszük össze a paradicsomitallal vagy a paradicsomsőrítménnyel!). Elkészítése. A húst 2-3 cm-es kockákra vágom, az oldalast csontjával együtt, hideg vízzel átöblítem, leöntöm a vizet és félreteszem. A hagymát megtisztítom, kisebb kockákra vágom. Egy megfelelı mérető lábasban a sertészsírt felmelegítem, ráteszem a hagymát, és lassú tőzön állandóan kevergetve, nehogy odakozmáljon, aranysárgára pirítom. Amikor a hagyma megpirult, belekeverem az ırölt köménymagot, hozzáadom a kockára vágott húst, és erıs tőzön állandóan kevergetve addig
azzal, hogy amiatt panaszkodjunk, amibe nekünk van a legkevesebb beleszólásunk. Mi csupán a demokratikus társadalmat alkotó legszélesebb réteg vagyunk, akik nélkül a társadalom nem lenne társadalom, de hát nem a birkák terelik a juhászt, hanem fordítva. Amondó vagyok, próbáljuk meg élni a magunk kis életét becsülettel, tisztességgel, hogy legalább a szőkebb környezetünk emberszámba tudjon venni bennünket. Ne álmodozzunk, ne szárnyaljon a képzeletünk, hisz magasról nagyot lehet pofára esni. Ne a fogunkat vicsorgassuk egymásra, tiszteljük meg egymást jobb híján egy kedves mosollyal, hisz a mosoly hitet és erıt ad. Nekünk meg éppen abból van a legkevesebb. A magam részérıl kívánok az új évben mindenkinek jó erıt, egészséget, kívánom, hogy ha szerényen is, de méltósággal tudjunk élni. Kívánom, ne csupán karácsonyi hangulat legyen számunkra a szeretet, tegyük egymás számra karácsonnyá az egész évet, hisz a szeretet az egyetlen olyan dolog a világon, amely azzal gyarapodik, minél többet szétosztunk belıle. Belányi Gyula
pörkölöm, amíg a hús színt nem vált, azaz ki nem fehéredik, és levet nem ereszt. Ha ez megvan, akkor mérsekelem a tüzet, lefedem és idınként megkeverve saját levében párolom. Mikor a hús puhulni kezd, hozzáadom az ırölt feketeborsot, ételízesítıt, paradicsomlét, a legyalult fejeskáposztát és ekkor sózom, aztán fedı alatt tovább párolom. A káposztának puhának kell lennie, de vigyázni kell, ne fıjön szét. Ha nagyon sőrő, akkor lehet a levét pótítani plusz paradicsomlével, esetleg egy kevés húslevessel, de nem jó, ha túl ritka. Rántás, habarás nem kell ehhez a káposztához, elég sőrő lesz az magában is. A fızés befejezése elıtt megkóstolom, ha kell utánasózom, és készre fızöm. Tálalni friss, ropogós fehérkenyérrel illik, szerintem ehhez a káposztához más körítés nem passzol. Jó étvágyat kívánok. Rakyta Róbert
20
HONTI LAPOK
2009. január
H
9 0 I 0 2 NT K O O H P A L JANUÁR
5
6
K
Sz
Cs
1
P
2
V
4
Sz
3
H
7
8
9
10 11
6
K
Sz
1
P
3
V
5
Cs
Sz
2
4
H
7
Sz
Cs
1
2
P
3
V
5
Sz
4
13
14
15
16
17
18
ÁPRILIS 13
14
Sz
Cs P
2
V
4
Sz
3
22
23
24
25
20
21
10
17
24
9
11
12
7
8
9
16
18
19
JÚLIUS 13
14
15
16
23
20
21
22
23
24
12
19
26
18
7
12
13
14
25
19
20
21
2
27
28
30
31
27
30
1
2
3
27
28
5
12
19
26
7
8
30
1
2
26
28
13
14
15
11
12
18
20
21
22
MÁJUS 18
19
25
1
25
1
26
2
17
24 31
5
12
19
26
7
8
8
9
11
13
14
15
15
16
15
22
29
5
12
19
26
10
17
24
31
7
14
21
28
9
16
3
10
5
12
11
21
23
28
30
AUGUSZTUS 17
24
19
26
18
4
25
6
31
1
2
11
13
7
8
9
18
20
23
30
17
24
8
15
22
29
5
12
19
26
9
16
9
3
10 11
23
30
NOVEMBER 16
23
18
25
17
24
6
30
1
2
13
7
8
9
18
20
14
15
25
17
10
17
24
31
7
14
21
28
5
12
19
HONTI LAPOK
8
15
20 22
27 29
4 6
11
13
22
18
10
13
21
23
3
6
27
16
26
20
29
25
DECEMBER
19
1
22
10 11
30
16
15
3
4
29
28
27
28
29
21
20
21
28
14
13
14
27
27
6
7
25
25
SZEPTEMBER
12
25
23
8
14
5
18
22
24
29
11
JÚNIUS
17
4
30
22
10
22
23
21
3
15
16
20
27
8
9
18
20
7
23 30
10
6
28
16
3
4
27
9
13
2
27
11
2
MÁRCIUS
6
4
29
31
24
5
29
23
17
4
28
16
10
6
1
9
3
4
29
26
17
11
26
25
10
6
1
21
22
5
K
20
15
OKTÓBER
H
19
8
6
K
12
FEBRUÁR
24
28
29
30
31
26
27
A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 517/08. Fıszerkesztı: Štrba Péter Tel.: 036/7411 026 e-mail:
[email protected] www.sahy.sk Nyomtatás: CICERO, Léva. Szerkesztıbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Kajtor Pál mérnök, Korpás Pál.
Kiadó: Ipolyság város önkormányzata, Fı tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036/7411054. Grafika, tördelés: Menyhár Andrea. A szerkesztıség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelısséget nem vállalunk.
