2009. ( ) FVM rendelete

TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI A földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter …/2009. (…) FVM rendelete a tájfajták állami elismerésérıl, valamint vetımagvaik elıállítási és forgalmazási feltételeirıl A növényfajták állami elismerésérıl, valamint a szaporítóanyagok elıállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény 30. §-a (2) bekezdésének a)-c) és f) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérıl szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában kapott feladatkörben eljárva a következıket rendelem el: Általános rendelkezések 1. § Az e rendeletben foglaltakat a növényfajták állami elismerésérıl szóló 40/2004. (IV. 7.) FVM rendelet (a továbbiakban: Elismerési rendelet) 1. számú melléklete szerinti szántóföldi növényfajoknak a) a regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott, és génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajtáinak a mezıgazdasági növényfajok Nemzeti Fajtajegyzékébe történı felvétele, valamint b) e tájfajták vetımagjának, burgonya esetében vetıburgonyájának (a továbbiakban együtt: vetımag) elıállítása és forgalmazása során kell alkalmazni. 2. § E rendelet alkalmazásában: a) In situ megırzés: a fajok és változatok életképes állományainak természetes környezetükben történı fenntartása és helyreállítása, kultúr- vagy haszonnövények esetében pedig az olyan környezetben történı fenntartás, ahol jellegzetes tulajdonságaik kialakultak. b) Génerózió: a genetikai sokféleség idıvel történı csökkentése ugyanazon fajok populációi, illetve fajtái között és azokon belül, illetve egy faj genetikai alapjának csökkenése emberi beavatkozásból, illetve környezeti változásból adódóan. c) Tájfajták: az Elismerési rendelet 1. számú melléklete szerinti szántóföldi növényfaj olyan populációi, illetve klónjai, amelyek természetes módon alkalmazkodtak régiójuk környezeti feltételeihez.

Készítette: Garics János dr. Bézi-Farkas Barbara dr. Szabó Ágnes

Látta: Sándor István dr. Kis Norbert

Jóváhagyta: Sirman Ferenc

TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI

Állami elismerés 3. § A tájfajták a génerózió csökkentése érdekében a 4-8. § szerint vehetık fel a Szántóföldi Növények Nemzeti Fajtajegyzékére. A tájfajtákat a Nemzeti Fajtajegyzék szántóföldi növények fejezetében „Elismert tájfajta”-ként külön listán kell nyilvántartani. 4. § (1) A tájfajtákat a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központjához (a továbbiakban: MgSzH Központ) kell bejelenteni állami elismerésre. A megkülönböztethetıség, az egyöntetőség és az állandóság (DUS) követelményeinek megfelelésérıl a bejelentınek kell nyilatkoznia. (2) Az állami elismerés céljából történı bejelentés során a bejelentınek az alábbi információkat kell benyújtani az MgSzH Központ részére: a) a tájfajta leírása és elnevezése, b) a nem hivatalos (saját) vizsgálatok eredményei, c) a termesztés, a szaporítás és a felhasználás során szerzett gyakorlati tapasztalatok, valamint d) a tájfajtával kapcsolatos egyéb információk, ideértve a Növényi Génbank Tanácstól beszerzett információkat. (3) A bejelentett tájfajtával az MgSzH Központ nem folytat hivatalos vizsgálatot, amennyiben a (2) bekezdés szerinti információk elegendıek a fajta állami elismeréséhez. 5. § (1) Az állami elismeréshez a bejelentett tájfajtának a megkülönböztethetıség és az állandóság tekintetében legalább a növényfajra vonatkozó, az Elismerési rendelet 10. számú mellékletében felsorolt CPVO irányelv, UPOV irányelv vagy nemzeti irányelv technikai kérdıíveiben meghatározott tulajdonságokra vonatkozóan kell megfelelnie. (2) Ha az egyöntetőség megállapítása a fajtaidegen növények darabszáma alapján történik (abszolút homogenitás), akkor a 10% populációs standard és legalább 90%-os elfogadási valószínőséget kell alkalmazni. 6. § Nem vehetı fel a tájfajta elismert tájfajtaként a Nemzeti Fajtajegyzékbe, ha a bejelentett fajta a) már szerepel regisztrált fajtaként a Közösségi Fajtajegyzékben, vagy arról 2 éven belül törölték, vagy ha a törlés után még vetımag-forgalmazási jogot kapott, ennek lejártát követı 2 éven belül, b) közösségi vagy nemzeti fajtaoltalom alatt áll, vagy az oltalom iránti kérelem elbírálása folyamatban van. Készítette: Garics János dr. Bézi-Farkas Barbara dr. Szabó Ágnes




7. § (1) Az állami elismerésben részesített tájfajta (a továbbiakban: elismert tájfajta) neve a mezıgazdasági növényfajok és zöldségfajok fajtaelnevezéseinek alkalmasságára vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2000. május 4-i 930/2000/EK bizottsági rendelet elıírásaitól eltérhet, kivéve, ha harmadik fél korábbi iparjogvédelmi jogát sérti. (2) Az állami elismerés során egy tájfajtának több neve is elfogadható, ha az érintett nevek történelmileg ismertek. 8. § (1) A tájfajta állami elismerése során meg kell határozni azt az egy vagy több régiót (a továbbiakban: származási régió), amelyben a fajtát hagyományosan termesztették, és amelyhez természetes módon alkalmazkodott. Az állami elismerés során az MgSzH Központ megkéri a Növényi Génbank Tanácstól származó, a tájfajtára vonatkozó információkat. (2) Ha egy származási régió szomszédos európai uniós tagállam területét is érinti, az MgSzH Központ megkeresi az érintett tagállam illetékes hatóságát a származási régió közös meghatározása érdekében. (3) A szomszédos tagállammal közösen meghatározott származási régióról az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot. 9. § Az elismert tájfajtát annak származási régiójában kell fenntartani a bejelentınek, amelynek során olyan fajtafenntartási módszert kell alkalmazni, amellyel a tájfajta eredeti tulajdonságai a genetikai elszegényedés kockázata nélkül megırizhetık. Vetımag-elıállítás és forgalomba hozatal 10. § (1) A szántóföldi növényfajok vetımagvainak elıállításáról és forgalomba hozataláról szóló 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet (a továbbiakban: Szántóföldi rendelet) 1-5. számú mellékleteiben elıírt forgalomba hozatali feltételektıl való eltérés esetén az elismert tájfajta vetımagja forgalomba hozható, ha megfelel a (2)–(4) bekezdésekben elıírt feltételeknek. (2) Az elismert tájfajta vetımagjának a fajtafenntartás szakmai gyakorlatának megfelelıen termelt vetımagból kell származnia. (3) Az elismert tájfajta vetımagjának meg kell felelnie a Szántóföldi rendeletben elıírt fajoknál engedélyezett legalacsonyabb szaporítási fokú vetımagvakra vonatkozó minısítési követelményeknek a fajtatisztasági elıírások kivételével. A vetımagnak kielégítı fajtatisztasággal kell rendelkeznie.




TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (4) A burgonya vetıgumó tekintetében a Szántóföldi rendelet 5. számú melléklet gumóméretre vonatkozó elıírásai nem alkalmazandóak. 11. § (1) Az elismert tájfajta vetımagját csak a származási régióban lehet termelni. Amennyiben a 10. § (3) bekezdésében elıírt minısítési feltételek a származási régióban egy speciális környezeti probléma miatt nem teljesíthetık, az MgSzH Központ jóváhagyhat további régiókat vetımagtermelésre (a továbbiakban: vetımag-termelési régió), figyelembe véve a Növényi Génbank Tanácstól származó információkat A vetımag-termelési régiókban termelt vetımagot kizárólag a származási régiókban lehet felhasználni. (2) Az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot és a többi tagállamot azon további régiókról, amelyeket az (1) bekezdés alapján vetımagtermelésre jóváhagyni szándékozik. (3) Az MgSzH Központ a helyi és a regionális feltételekhez természetesen módon alkalmazkodott, és a génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajták elfogadása, és ezen tájfajták vetımagjának forgalomba hozatala esetén alkalmazható eltérésekrıl szóló, 2008. június 20-i 2008/62/EK bizottsági irányelv (a továbbiakban: 2008/62/EK irányelv) 11. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének teljesülése esetén hagyhatja jóvá a vetımagtermelési régiót. 12. § (1) Az elismert tájfajta vetımagját a forgalomba hozatalt megelızıen a vonatkozó nemzetközi módszerekkel vizsgálni kell annak ellenırzése céljából, hogy az elismert tájfajta vetımagja megfelel-e a 10. § (3) bekezdésében elıírt minısítési követelményeknek. (2) Elismert tájfajta vetımagjának vizsgálatáért és minısítéséért az elismert tájfajta fenntartója, illetve a vetımag elıállítója felel. (3) A mintákat homogén tételekbıl kell venni, valamint alkalmazni kell a Szántóföldi rendelet 1-5. számú mellékleteinek C. részeiben elıírt, a tételtömegre és a mintatömegre vonatkozó szabályokat. (4) Az (1)–(3) bekezdésben foglalt tevékenységeket az MgSzH illetékes területi szerve felügyeli . 13. § (1) Az elismert tájfajta vetımagját a következı feltételekkel lehet forgalomba hozni, ha a) a vetımagot a származási régióban vagy a 11.§ szerinti vetımagtermelési régióban állították elı és b) a vetımagot csak a származási régiójában forgalmazzák. (2) Az elismert tájfajtának kizárólag a származási régióban elıállított vetımagja Magyarország területén lévı, a származási régióval természetes és természetközeli Készítette: Garics János dr. Bézi-Farkas Barbara dr. Szabó Ágnes



TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI élıhelyeinek szempontjából összehasonlítható más régióban is forgalomba hozható az MgSzH Központ engedélyével. Az engedélyt a vetımag elıállítója kéri meg az MgSzH Központtól. (3) Az elismert tájfajta vetımagjának a (2) bekezdés szerint engedélyezett további régiókban való forgalomba hozatala esetén a vetımag elıállítója gondoskodik legalább a 14. § szerinti vetımagmennyiség elıállításához szükséges növényállomány fenntartásáról. (4) Az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot és a többi tagállamot a (2) bekezdés szerinti régiók jóváhagyásáról. 14. § (1) Az elismert tájfajták esetében a forgalmazott vetımag mennyisége nem haladhatja meg a Magyarországon az adott tenyészidıszakban ugyanabból a fajból felhasznált vetımag 0,5 %át, illetve a 100 hektár bevetéséhez szükséges mennyiséget, attól függıen, hogy melyik a nagyobb érték. A Pisum sativum, Triticum fajok, Hordeum vulgare, Zea mays, Solanum tuberosum, Brassica napus és Helianthus annuus esetében ez a százalékarány nem haladhatja meg a 0,3 %-ot, vagy a 100 hektár bevetéséhez szükséges mennyiséget, attól függıen, hogy melyik a nagyobb érték. (2) A Magyarországon forgalmazott elismert tájfajták vetımagjának összmennyisége nem haladhatja meg az országban évente az adott fajból felhasznált vetımag 10 %-át. Azokban az esetekben, ahol ez a 100 hektár bevetéséhez szükségesnél alacsonyabb mennyiséghez vezet, az adott fajból Magyarországon évente felhasznált maximális vetımagmennyiséget meg kell növelni úgy, hogy az elérje a 100 hektár bevetéséhez szükséges vetımag összmennyiségét. 15. § (1) A vetımag-elıállítónak minden termelési idıszak kezdete elıtt értesítenie kell az MgSzH illetékes területi szervét a tervezett vetımag-termelési terület méretérıl és földrajzi elhelyezkedésérıl a Szántóföldi rendelet 14. §-ában elıírt határidık betartásával. (2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti értesítések alapján a tervezett termesztéshez szükséges vetımag-mennyiség a 14. §-ban megállapított mennyiségeket várhatóan meghaladja, az MgSzH Központnak a fajtafenntartóval történt egyeztetést követıen fel kell osztani minden érintett termelı között azt a mennyiséget, amelyet a megfelelı termelési idıszakban forgalmazhatnak. 16. § Az MgSzH illetékes területi szerve szúrópróbaszerő hatósági ellenırzés keretében vizsgálja, hogy a vetımagtermés megfelel-e ezen rendelet elıírásainak, különös figyelemmel a fajtára, földrajzi elhelyezkedésére és a mennyiségre.





17. § (1) Az elismert tájfajták vetımagja csak zárt csomagolási egységben hozható forgalomba. (2) A forgalomba hozott vetımagtételek csomagolási egységeinek zárását úgy kell biztosítani, hogy a vetımag a csomagoló anyag látható sérülése nélkül ne legyen hozzáférhetı. Ilyen zárást biztosít a) az anyagában zárt csomagolási egység (így például konzervdoboz, hegesztett zsák, zacskó), b) az önzáró szelepes zsák, ha a szelep nem nagyobb, mint a zsák szélességének 20%-a, c) az átkötött zsák szúrókötéssel felhelyezett zárral és címkével, d) bármely nyitásra sérülı kötés függıcímkével és fémzárral lezárva, e) a zárszalag, f) a varrás fémzárral lezárva, g) a varrás téphetetlen függıcímke vagy öntapadós címke átvarrásával, h) a konténerek zárására szolgáló szalagzár, i) a csomagolási egység szájának teljes szélességét átérve lezáró mintázó szalag, illetve ragasztott szalagcímke, j) a nem szövött anyagból készült zsák eredeti nagyságának megırzését jelölı, a zsák zárandó felétıl 1-essel induló-eltávolíthatatlanul rányomtatott-számsort tartalmazó egyszeri átvarrása, k) a nem szövött anyagból készült zsák eredeti nagyságának megırzését jelölı, a zsák zárandó vége és az egyszeri varrás közé helyezett öntapadós, hivatalos vetımagcímke. (3) A (2) bekezdéssel összhangban lévı lezárás biztosítása érdekében a zárórendszernek legalább címkébıl vagy fémzárból kell állnia. 18. § A vetımag elıállítójának, illetve forgalmazójának az elismert tájfajták vetımagja csomagolásán, illetve tárolóedényén nyomtatott, illetve bélyegzett feliraton, vagy címkén a következı adatokat kell feltüntetnie: a) az „Európai Unió elıírásainak megfelel” feliratot; b) a címkézésért felelıs személy nevét és címét vagy azonosító jelét; c) a fémzárolás-, vagy a minısítési céllal legutoljára végzett mintavétel idıpontját (év, hónap); d) a fajnak – rövidített formában és a faj meghatározójának, leírójának nevét, rövidítése nélkül is elfogadható – botanikai névre vagy közönséges névre, illetve mindkettıre kiterjedı latin betős megnevezését; e) az elismert tájfajta megnevezését; f) az elismert tájfajta” szöveget; g) a származási régiót; h) ha a vetımag-termelési régió eltér a származási régiótól, a vetımag-termelési régiót is fel kell tüntetni; i) a tételnek a címkézésért felelıs személy által megadott azonosító számát; j) nettó vagy bruttó tömeget, vagy – a vetıburgonya kivételével – a vetımagok darabszámát;




TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI k) ha a tömeg fel van tüntetve, és szemcsézett peszticidet, drazsírozó anyagokat vagy más szilárd adalékot használnak, akkor a vegyszeres kezelés vagy az adalék jellegét, és a vetımagok tiszta tömegét és az össztömeg közötti arányt is, kivéve vetıburgonya esetében. 19. § Az MgSzH illetékes területi szerve az elismert tájfajta vetımagjának vagy vetıgumójának azonosságát és fajtatisztaságát szúrópróbaszerően kisparcellás fajtaazonosító vizsgálattal ellenırzi. Jelentéstétel 20. § (1) A fémzároltatóknak minden termelési idıszakban jelenteniük kell az elismert tájfajta Magyarország területén forgalomba hozott minden egyes vetımagtételének mennyiségét az MgSzH illetékes területi szervének. (2) Az MgSzH Központ a 2008/62/EK irányelv 20. cikkének második albekezdése szerinti esetben jelenti az Európai Bizottságnak és a többi tagállamnak a területén forgalomba hozott megırzendı fajták tételeinek mennyiségét. 21. § A 2008/62/EK irányelv 5. cikk d) pontja, 8. cikk (1) bekezdése és 11. cikk (1) bekezdése szerinti növénygenetikai források elismert szervezete a Növényi Génbank Tanács, amelyrıl az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot. Záró rendelkezések 22. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követı 3. napon lép hatályba. (2) Az Elismerési rendelet 1. §-ának a) pontja helyébe a következı rendelkezés lép: [Az e rendeletben foglaltakat ] a) a szántóföldi növények – kivéve a külön jogszabály szerinti regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott elismert tájfajtákat –, a zöldség-, gyógy-, illóolajos és főszernövények (a továbbiakban együtt: zöldségnövények), a szılı és a gyümölcstermı növények nemes és alany fajtáinak, továbbá a dísz- és erdészeti növények fajtáinak a növényfajták állami elismerésével összefüggı bejelentésére, a törvényben elıírt vizsgálatok elvégzésére, az ezen növényfajták állami elismerésére, illetve annak meghosszabbítására és visszavonására, a fajtafenntartás eredményességének ellenırzésére,” [kell alkalmazni.]




TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI (3) A Szántóföldi rendelet 1. §-a a következı (2) bekezdéssel egészül ki és az 1. § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik : „(2) Az elismert tájfajták esetében e rendelet elıírásait a külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.” 23.§ Ez a rendelet a helyi és a regionális feltételekhez természetesen módon alkalmazkodott, és a génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajták elfogadása, és ezen tájfajták vetımagjának forgalomba hozatala esetén alkalmazható eltérésekrıl szóló, 2008. június 20-i 2008/62/EK bizottsági irányelvnek való megfelelést szolgálja.




2009. ( ) FVM rendelete

Recommend Documents