2009. évi … törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról Az Országgyűlés kinyilvánítva, hogy a hallássérült és siketvak emberek a társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai, elismerve a jelnyelv kulturális, közösségformáló erejét, a hallássérült és siketvak személyek nyelvi jogainak rögzítése, és a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésük érdekében, a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény rendelkezéseivel összhangban a következő törvényt alkotja: 1. § E törvény célja a magyar jelnyelv nyelvi státuszának elismerése, továbbá a hallássérült és siketvak személyeknek a magyar jelnyelv, illetve a speciális kommunikációs rendszerek használatához, és az állam által működtetett jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételéhez való jogának rögzítése. 2. § E törvény alkalmazásában a) hallássérült személy: olyan siket vagy nagyothalló személy, aki elsődleges kommunikációs eszközként a magyar jelnyelvet használja, b) siketvak személy: olyan hallás- és látássérült személy, akinek ismeretszerzése, kommunikációja, életvezetése egyidejűleg fennálló két sérülésére tekintettel korlátozott, és elsődleges kommunikációs eszközként magyar jelnyelvet vagy más, speciális kommunikációs rendszert, eszközt használ, c) magyar jelnyelv: a hallássérült személyek által használt, vizuális nyelvi jelekből álló, saját nyelvtani rendszerrel és szabályokkal rendelkező, önálló, természetes nyelv,
2
d) speciális kommunikációs rendszer: a kommunikációjukban akadályozott fogyatékos emberek által használt, e törvény mellékletében felsorolt kommunikációs rendszerek. 3. § (1) A Magyar Köztársaság a magyar jelnyelvet önálló nyelvnek ismeri el. (2) A magyar jelnyelvet használó személyek közösségét, mint nyelvi kisebbséget megilleti a magyar jelnyelv fejlesztésének és megőrzésének, a siket kultúra ápolásának, gyarapításának és átörökítésének joga. 4. § (1) A magyar jelnyelvet vagy valamely speciális kommunikációs rendszert használó hallássérült és siketvak személy joga, hogy – a külön jogszabályban meghatározott módon – jelnyelvi tolmácsszolgáltatást vegyen igénybe. (2) Jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételére az a magyar állampolgár, vagy valamely EGT állam állampolgárságával rendelkező hallássérült, illetve siketvak személy jogosult, a) aki emelt szintű családi pótlékban részesül, vagy b) aki fogyatékossági támogatásban részesül, vagy c) akinek szakorvosi igazolás alapján fogyatékossága – a BNO-10-es osztályozása szerint – egyidejűleg a H54-es és a H90-es csoportba tartozik, vagy d) akinek hallássérülése szakorvos által kiadott audiogram szerint legalább az egyik fülön meghaladja a 60 dB-t, vagy mindkét fülön a 40 dB-t. (3) A 6. §-ban meghatározott jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételének további feltétele, hogy a (2) bekezdésben megjelölt személy kezdeményezze a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 20. §-a szerinti közalapítványnál (a továbbiakban: Közalapítvány) a nyilvántartásba vételét. (4) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatás a Magyar Köztársaság területén vehető igénybe. 5. §
3
(1) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személyt – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – megilleti a szabad tolmácsválasztás joga. (2) A szabad tolmácsválasztási jogát nem gyakorolhatja a jogosult, amennyiben az általa választott tolmács a) az adott időpontban más tolmácsolási feladatot lát el, b) az adott tolmácsolási típusra, vagy kompetenciakörben nem alkalmazható, c) a felkérést visszautasítja. 6. § (1) Az igénybe vehető jelnyelvi tolmácsszolgáltatás mértéke évente legalább 18 óra, amit a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult a külön jogszabályban foglaltak szerint havi bontásban vehet igénybe. (2) Az igénybe vehető jelnyelvi tolmácsszolgáltatás mértéke gimnáziumban, szakközépiskolában, illetve szakiskolában tanulói jogviszonyban álló jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személy esetében legalább 120 óra tanévenként. (3) Az igénybe vehető jelnyelvi tolmácsszolgáltatás mértéke felsőoktatási hallgatói jogviszonyban álló jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személy esetében legalább 60 óra szemeszterenként. (4) A felnőttképzésben résztvevő jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személy által igénybe vehető tolmácsszolgáltatás mértékét külön jogszabály határozza meg. 7. § (1) A Fot. 4. §-ának fa) alpontja szerinti közszolgáltatás, valamint az egészségügyi szolgáltató által nyújtott közszolgáltatás esetén a jelnyelvi tolmácsolás költségét a közszolgáltatást nyújtó szerv vagy szervezet viseli. (2) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a szakképzésről szóló 1993. LXXVI. törvény, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény és a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény alapján megszervezett szóbeli
4
vizsgák során a jelnyelvi tolmácsolás költségét a vizsgát szervező intézmény viseli. (3) Az (1)-(2) bekezdésben nem szabályozott esetekben a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog érvényesítését az állam a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működtetése útján biztosítja. (4) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működéséhez szükséges forrást a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza. 8. § (1) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személyekről a Közalapítvány nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza a) a jogosult természetes személyazonosító adatait, b) a jogosult lakó-, illetőleg tartózkodási helyét, c) a jogosultság jogcímét, d) a jogosult által felhasznált óraszámra vonatkozó adatot, e) a jelnyelvi tolmács illetve tolmácsszolgálat megnevezését és címét, a tolmácsolás helyét, időpontját és időtartamát, továbbá – külön jogszabályban meghatározott módon – a tolmácsolás típusát. (2) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult nyilvántartásba vételéről a Közalapítvány igazolást állít ki. (3) A Közalapítvány a nyilvántartásban szereplő adatokat személyazonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatja, illetve azokból statisztikai célra adatot szolgáltathat. (4) A jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult a 4. § (2) bekezdése szerinti jogosultsági feltételekben bekövetkezett változást 15 napon belül köteles bejelenteni a Közalapítványnak. (5) A Közalapítvány a nyilvántartott adatokat szükség szerint, de legalább ötévente felülvizsgálja. 9. §
5
(1) Jelnyelvi tolmácsolást kizárólag a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékében (a továbbiakban: Névjegyzék) szereplő személy láthat el. A Névjegyzék tartalmazza a jelnyelvi tolmács nevét, képesítését, kompetenciáját, elérhetőségét, valamint az általa vállalt tolmácsolási típusokat. (2) A Névjegyzéket a Közalapítvány vezeti. (3) A Névjegyzékbe történő felvétellel és a Névjegyzéken szereplő személyek tevékenységével kapcsolatos részletes szabályokat külön jogszabály határozza meg. 10. § A Közalapítvány a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény bevonásával magyar jelnyelvi vagy speciális kommunikációs tanfolyamot indít a szülő (gyám) részére, ha a) a korai fejlesztés és gondozás során a szülő (gyám) kérelmezi, b) az óvodai nevelésben részt vevő, illetőleg a tanulói jogviszonyban álló hallássérült vagy siketvak gyermekek szülei (gyám) közül legalább 5 fő kezdeményezi. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosítása 11. § A Fot. 4. §-ának h) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § az alábbi i)-l) pontokkal egészül ki: „h) egyenlő esélyű hozzáférés: ha) a szolgáltatás egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha igénybevétele – az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal – mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, hb) az épület egyenlő eséllyel hozzáférhető, ha mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára megközelíthető, a nyilvánosság számára nyitva álló része bejárható,
6
vészhelyzetben biztonsággal elhagyható, valamint az épületben a tárgyak, berendezések mindenki számára rendeltetésszerűen használhatók, hc) az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe vevő számára akadálymentes; i) magyar jelnyelv: külön törvényben így meghatározott fogalom; j) speciális kommunikációs rendszer: külön törvényben így meghatározott fogalom; k) bilingvális oktatási módszer: olyan oktatási módszer, amely a beszélt magyar nyelven kívül a magyar jelnyelvet is alkalmazza az oktatás során; l) orális-auditív oktatási módszer: a hallássérült személyek meglévő hallásképességének kihasználását előtérbe helyező olyan oktatási módszer, amely a magyar nyelvet alkalmazza az oktatás során.” 12. § A Fot. 6. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép: „6. § (1) A fogyatékos személy számára biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékos személyeket megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak. (2) Az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzat képviselőtestületében a fogyatékos személy – a képviselői megbízatásával összefüggő valamennyi tevékenysége során – jogosult a magyar jelnyelv, illetőleg bármely, általa választott speciális kommunikációs rendszer használatára. A magyar jelnyelv, valamint a választott speciális kommunikációs rendszer alkalmazásának valamennyi költségét az Országgyűlés, illetve a helyi önkormányzat biztosítja. (3) A fogyatékos személy joga, hogy a magyar jelnyelvet, illetőleg az egyéni szükségleteinek leginkább megfelelő speciális kommunikációs rendszereket elsajátítsa, és azokat használja.”
7
13. § A Fot. 13. §-a az alábbi új (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (4) bekezdésre változik: „(2) A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényben meghatározott hallássérült vagy siketvak gyermek – a közoktatásról szóló törvényben meghatározott módon – a szülője vagy gyámja döntésétől függően bilingvális, vagy orális-auditív módszerrel folyó korai fejlesztésben, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban vehet részt. A szülő vagy gyám a döntést megelőzően – a gyermek életkorát és érettségi szintjét figyelembe véve – kikéri a gyermek véleményét, attól a tanévtől kezdődően pedig, amelyben a gyermek a 14. életévét eléri, a gyermekkel közösen dönt. (3) A közoktatásról szóló törvény szerinti szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében tájékoztatást kell nyújtani a szülő vagy a gyám számára a bilingvális, valamint az orális-auditív oktatási módszerekről.” A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása 14. § A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Közokt. tv.) A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény alcíme a következő 30/B. §-sal egészül ki: „30/B. § „(1) A gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben az óvodai nevelés során, valamint az iskolai nevelés-oktatás 1. évfolyamától kezdődően a hallássérült vagy siketvak gyermek számára a magyar jelnyelv vagy speciális kommunikációs rendszer oktatását meg kell szervezni, ha azt legalább 5 gyermek, tanuló szülője kezdeményezi. (2) A magyar jelnyelv oktatását kizárólag jelnyelv szakos pedagógus végezheti. (3) A speciális kommunikációs rendszerek oktatását látássérültek pedagógiája, vagy hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus végezheti.”
8
9
15. § A Közokt. tv. A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jog, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény alcíme az alábbi 30/C. §-sal egészül ki: „30/C. § (1) A korai fejlesztést és gondozást a szülő kérésére bilingvális módszerrel is biztosítani kell. (2) A gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben az óvodai nevelést, iskolai nevelést-oktatást bilingvális módszerrel is biztosítani kell, ha azt az azonos óvodai csoportba, iskolai osztályba járó hallássérült gyermekek szüleinek legalább fele írásban kezdeményezi. (3) A bilingvális módszerrel történő korai fejlesztést és gondozást, óvodai nevelést, iskolai nevelést és oktatást olyan, a 17. §-ban foglalt képesítésű személy végezhet, aki egyúttal felsőoktatás keretében magyar jelnyelv szakos képzettséget, vagy felsőoktatási intézményben szervezett, a bilingvális oktatásra felkészítő szakirányú továbbképzés során szakirányú szakképzettséget szerzett.” A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítása 16. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 60. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) Ha a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő személy a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult, akkor számára jelnyelvi tolmácsot kell kirendelni.”
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény módosítása 17. §
10
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 62. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) Ha a meghallgatandó személy a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult, akkor őt jelnyelvi tolmács útján kell kihallgatni.” A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása 18. § A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 46. §-ának c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép: [46. § A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha] „c) a terhelt a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján hallássérült vagy siketvak; vak vagy - a beszámítási képességére tekintet nélkül - kóros elmeállapotú,” 19. § A Be. 114. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) Ha a meghallgatandó személy a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult, akkor őt jelnyelvi tolmács útján kell kihallgatni.”
20. § A Be. 318. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a vádlott a jelnyelvről és a jelnyelv használatáról szóló törvény szerint hallássérültnek vagy siketvaknak minősül, kérésére lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv elolvasására.”
11
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása 21. § A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 184. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(2) Ha a meghallgatandó személy a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult, akkor őt jelnyelvi tolmács útján kell kihallgatni.” A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosítása 22. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 127. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép: „127.§ A közjegyzői okirat készítésekor a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosult személy esetében a jelnyelvi tolmács közreműködését lehetővé kell tenni.”
12
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása 23. § Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. §-ának (8) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: „(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot, illetve jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak. Amennyiben a beteg jogosult a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra, de nincs abban az állapotban, hogy ezt kérelmezze, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra való igényt az egészségügyi szolgáltató jelzi a jelnyelvi tolmácsszolgálatnál.” A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény módosítása 24. § A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 13. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép: [(3) Mentes a sorozás alól, aki] „d) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján hallási fogyatékosnak minősül,”
13
A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. I. törvény módosítása 25. § A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. I. törvény 2. címe az alábbi 8/A. §-sal egészül ki: „8/A. § A meghatározó vételkörzetű televíziós műsorszolgáltató köteles biztosítani, hogy a műsorszolgáltatása során a 18.00 óra és 23.00 óra között kezdődő valamennyi film, filmsorozat, közérdekű közlemény és – amennyiben a műsorszám jellegéből más nem következik – hírműsorszám magyar nyelvű felirattal vagy jelnyelvi tolmácsolással is elérhető legyen.” Záró rendelkezések 26. § (1) E törvény – a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel – 2011. január 1-jén lép hatályba. (2) E törvény 8-9. §-a, továbbá e § (7)-(8) bekezdése 2010. július 1-jén lép hatályba. (3) E törvény 10. §-a, 11. §-ával módosított Fot. 4. §-ának új k)-l) pontja, valamint 13-15. §-a 2017. szeptember 1-jén lép hatályba. (4) E törvény 25. §-a 2011. július 1-jén lép hatályba. (5) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 124. §-ának c) pontjában a „süket vagy süketnéma” szövegrész, illetve a 126. §-ának (3) bekezdésében a „süket vagy süketnéma” szövegrész. (6) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény 17. §-a (2) bekezdésében a „süket” szövegrész helyébe az „a jelnyelvről és a jelnyelv használatáról szóló törvény alapján hallássérült vagy siketvak” szövegrész lép. (7) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működésére és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás finanszírozására vonatkozó részletes szabályokat.
14
(8) Felhatalmazást kap a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a) a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybevételének részletes szabályait, továbbá b) a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékével, valamint a jelnyelvi tolmácsok tevékenységével kapcsolatos szabályokat.
15
Melléklet a 2009. évi ... törvényhez
Speciális kommunikációs rendszerek: a) jelesített magyar nyelv: olyan mű nyelvrendszer, amely a magyar nyelv nyelvtani eszközeit használja fel; hangzó vagy nem hangzó artikulálás kíséri; az egyes magyar szavak kifejezésével egyidejűleg, a kéz mozdulatainak és pozitúrájának segítségével jelenítődnek meg a magyar nyelv megfelelő jelei; b) ujjábécé: a kéz ujjainak és tenyerének formálásával, valamint azok pozíciójának segítségével jeleníti meg a magyar ábécé egyes betűit; az ujjábécé a magyar jelnyelv és a jelesített magyar nyelv szerves része; olyan idegen eredetű szavak betűzéséhez, illetve szakkifejezések és fogalmak jelelésére használják, amelyeket a magyar jelnyelv nem tud megfelelően kifejezni; c) magyar nyelvű beszéd vizualizálása: az egyes magyar szavak szájjal történő, tisztán érzékelhető artikulálása, amely lehetővé teszi vagy megkönnyíti a hangzó beszédnek szájról történő leolvasását azon személy számára, aki a magyar nyelvet elsajátította és kommunikációs eszközként a szájról olvasást részesíti előnyben; d) magyar nyelvű, hangzó beszéd írásba foglalása: a beszédnek írásos formába történő átalakítása reális időben, az igényeknek megfelelően – szükség szerint – nagyobbított betűkkel vagy Braille-írással; e) Lorm-ábécé: olyan tenyérérintéses ábécé, amely meghatározott mozdulatok és érintési formák segítségével rajzolja a közlést fogadó személy tenyerébe és ujjaira az egyes betűket; f) ujjbeszéd: a nyomtatott magyar nagybetűknek általában a közlést fogadó személy tenyerébe történő írása; g) Braille-írás taktilis formája: a magyar ábécé betűinek érintéses formájú ábrázolása a közlést fogadó személy kezének két ujján, illetve kezeinek több ujján, a Braille írás kódolt jelrendszerének segítségével;
16
h) taktilis szájról olvasás: a hangzó beszédnek a hangszálak rezgéseinek tapintása általi érzékelése; i) Tadoma vibrációs módszer: a hangzó beszédnek a beszélő személy hangszálai rezgésének, továbbá alsó álkapcsa és ajkai mozgásának, valamint arcának tapintása általi érzékelése.
17
Az előterjesztés szöveges része A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége több, mint egy évtizede szorgalmazza, hogy az őket megillető ún. kommunikációs jogok – a jelnyelv oktatása, a bilingvális (kétnyelvű) oktatás és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog – hazánkban is biztosítottak legyenek. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény kimondja, hogy a „nyelv” magába foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is. A részes államoknak támogatniuk kell a hallássérült közösség nyelvi identitását. A részes államoknak elő kell segíteniük a jelnyelv elsajátítását. Kimondja az információhoz való hozzáférés jogát a fogyatékossággal élő személyek által választott kommunikációs formán keresztül, illetve kimondja, hogy a hivatali érintkezés során legyen elfogadott és támogatott a jelnyelv. Előírja, hogy a részes államok biztosítsák a hozzáférést a szakképzett jelnyelvi tolmácsokhoz. „A jelnyelvek védelme az Európa Tanács tagországaiban” c. 1598/2003. sz. Európa Parlamenti Ajánlás – összhangban az Európai Parlament az 5/1998/IPO985 sz. jelnyelvekről szóló határozatával - javasolja a tagállamoknak, hogy hivatalosan ismerjék el a jelnyelvet; képezzenek jelnyelvi tolmácsokat és jelnyelvi oktatókat; részesítsék jelnyelvi oktatásban a siketeket; biztosítsák a siketek számára az orális és kétnyelvű iskola közötti szabad választás jogát. Az Európai Parlament első ízben 1988-ban hozott határozatot a siketek jelnyelvéről, majd 1998-ban a jelnyelvekről. Ezek a dokumentumok is a fent már idézett jogok elismerését és a gyakorlásukhoz szükséges feltételek megteremtését szorgalmazzák. Az OBH 3907/2000-es és a 3903/2001-es jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa alkotmányossági visszásságot állapított meg a közérdekű adatok megismeréséhez, a diszkrimináció-mentes bánásmódhoz való jogok tekintetében, valamint az esélyegyenlőség állami célkitűzésével összefüggésben. Mindezek alapján kezdeményezte, hogy a Kormány a szaktárcák közreműködésével dolgozza ki a siketek nyelvi jogait, a jelnyelv használatát és a jelnyelvi tolmácsolást érintő jogszabályokat. A fenti ENSZ, ET és EU dokumentumok, valamint OBH jelentések alapján állítottuk össze az előterjesztést az alábbi nemzetközi trendekre is figyelemmel.
18
Finnországban (1995 óta) és Portugáliában (1997 óta) az Alkotmányban ismerik el a jelnyelvet a siketek kommunikációjának eszközeként. Franciaország (2004), Németország (2002), Litvánia (1996), Lengyelország (1997) és Spanyolország (2003) a fogyatékos személyek jogairól szóló szabályozásban oldotta meg a kérdést. Belgiumban (2003), a Cseh Köztársaságban (1998), a Szlovák Köztársaságban (1995) és Szlovéniában (2002) önálló törvény foglalkozik a jelnyelvvel összefüggő kérdésekkel. Külön kiemelésre érdemes, hogy a szlovén jelnyelvi törvény a 4. §-ban a következőképpen fogalmaz: „A siket ember az olasz és a magyar kisebbségi térségekben érvényesítheti az olasz vagy magyar beszélt nyelv siketek számára olasz vagy magyar jelnyelvre történő fordításhoz való jogát, valamint az olasz vagy a magyar jelnyelvről hallók számára olasz vagy magyar beszélt nyelvre történő fordításhoz való jogát.” Dánia (1991), Írország (1998), Norvégia (1998) és Svédország (1999) biztosítja a jelnyelv oktatásának, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatásnak a lehetőségét az oktatás szabályozásában. Az előterjesztett tervezet az alábbiakban bemutatásra kerülő, 2003 óta tartó fejlesztési folyamat eredménye. A jelnyelvi tolmácsok képzése 1983 óta biztosított Magyarországon, 2003 óta ez a szakma szerepel az Országos Képzési Jegyzékben, 2006-tól kezdődően 1200 órás képzés, melynek része a siketvak személyekkel összefüggő feladatok megtanítása is. Így tehát a jelnyelvi tolmács-szolgáltatás érvényesítését elősegítő szakemberek képzése hosszú ideje megoldott Magyarországon. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2003-ban kezdte el kiépíteni a jelnyelvi tolmács-szolgáltatás országos hálózatát. Kezdetben regionális, majd megyei szinten működő tolmács-szolgálatok jöttek létre, az igényekre tekintettel a fővárosban több is. 2006 óta a rendszer országos lefedettséggel működik. 2007 óta biztosított a siketvak személyek ellátása is. A finanszírozás az alapműködéshez szükséges alaptámogatásból, illetve a teljesített tolmácsolási órák arányában óradíjas elszámolással történik. A 6.000 Ft-os óradíj magába foglalja az utazási és a várakozási időt is. A rendszer fejlesztése mindvégig a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Siketvakok Országos Egyesülete és a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége bevonásával történt. A tárca megbízásából a működtetést a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány koordinálja, ahol erre a feladatra létrehozták a Magyar Jelnyelvi Programirodát. Kialakult a tolmácsolásra rendelkezésre álló
19
órakeret felhasználásának, a jogosultaknak, illetve a jelnyelvi tolmácsoknak egyfajta nyilvántartása. Így a mára országosan működőképes szolgáltatás tapasztalatait a statisztikai jellegű adatszolgáltatásokra építve fel tudtuk használni a tervezet elkészítésében. Már itt érdemes megjegyezni, hogy számos eljárásjogi törvény, így többek között a közigazgatási eljárásról szóló törvény, hosszú ideje előírja a jelnyelvi tolmácsolást. Így – bár eltérő feltételek között, de – létezett a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra irányuló jogszabályi megrendelés. A jelnyelv oktatásához, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatáshoz való jog megértése szempontjából azt kell megérteni, hogy a hallássérült – különösen a siket családba születő siket gyermekek – nyelvfejlődésük korai szakaszában először a jelnyelvvel találkoznak. Ezért nyelvfejlődésük a kétnyelvű családokba (pl. hazai német, szlovák, roma stb.) születő gyermekek nyelvfejlődéséhez hasonlítható. A magyar jelnyelv önálló nyelv. A világ országaiban a hallássérültek nemzeti jelnyelvüket (német jelnyelvet, olasz jelnyelvet) használják, ami nem azonos a beszélt magyar nyelv jelesített változatával. A magyar jelnyelv önálló, saját szabályrendszerrel bír. Ennek bizonyítására a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál jelnyelvi kutatásokat végeztettünk, felsőoktatási intézmények pedig vizsgálták a jelnyelv morfológiáját, a jelnyelvi nyelvjárásokat. A magyar jelnyelv oktatását a közoktatási törvény már ma is lehetővé teszi, de csak választható tantárgy formájában, a 7. osztálytól kezdődően. Így a magyar jelnyelv elsajátításának igazi feltételei – képzett tanárok, magyar jelnyelvi tankönyvek, tanmenetek – az oktatási keretek között egyelőre nem alakultak ki. Magyar jelnyelvből egyelőre nem lehet nyelvi vizsgát tenni, mert ehhez szükség lenne jelnyelv szakos pedagógusokra, de ilyen képzés egyelőre nem létezik A szak létrehozása a Közalapítvány támogatásával, az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyamatban van. A szakemberek megjelenése fogja megteremteni annak a lehetőségét, hogy magyar jelnyelvből államilag elismert nyelvvizsgát lehessen tenni, illetve a közoktatás rendszerében, de akár hallók számára a felnőttképzésben a magyar jelnyelvet tanítani lehessen. Ez a fejlesztés sem előzmények nélküli. Jelenleg alap-, közép-, és felsőfokú kommunikációs tanfolyamokat (tehát nem nyelvi képzéseket) lehet elvégezni. Az oktatást elsősorban siket anyanyelvi oktatók végzik, egyelőre pedagógiai végzettség nélkül. A siket oktatók létrehozták a Jelnyelvi Oktatók Egyesületét, melynek megerősödését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is támogatta. Létrejöttek jelnyelvi szótárak, jegyzetek, illetve ma már mód van bizonyos jelnyelvi kifejezések interneten keresztül történő elsajátítására is.
20
A bilingvális (kétnyelvű) oktatás bevezetésének jelentőségét akkor értjük meg, ha megismerjük a hallássérült gyermekek oktatásának alapjait. A közel 200 éves magyar hallássérültek pedagógiájának gyakorlata a hallásmaradvány fejlesztésére, a szájról olvasás, illetve a hangzó beszéd megtanítására épít. Ez a módszer is lehet eredményes, de vannak olyan gyermekek, akik nem képesek így a (szak)ismeretek elsajátítására. Ez a módszer kifejezetten tiltja a jelnyelv alkalmazását az oktatás során. A bilingvális (kétnyelvű) oktatás alternatívaként történő bevezethetősége közel egy évtizede tartó szakmai viták, együttgondolkodások eredményeként válik mára lehetővé; bár a szakemberek még mindig vitatkoznak a bilingvális (kétnyelvű) oktatás megvalósításának tényleges formáiról. A fejlesztés nem könnyű feladat, mert Magyarországon nincs minta, így jelenleg nincs kialakult módszertan, felkészült szakember, de még a képzők képzését is meg kell oldani. A Közalapítvány ebben is támogatást nyújt a hazai felsőoktatásnak és a gyakorló intézményeknek. Az előterjesztő álláspontja szerint a hallássérült emberek munkaerőpiaci beválásának egyik záloga a közoktatás minősége. Úgy véljük, hogy a bilingvális (kétnyelvű) oktatás bevezetése – az ezzel a módszerrel jobban tanítható gyermekek esetében – javítani fogja az elhelyezkedés esélyeit is. A törvény megalkotásával az a szándékunk, hogy ezen fejlesztési folyamatok szakmailag lehetséges szintű felgyorsítását tudjuk elérni; és ezzel garantáljuk, hogy a vonatkozó szakaszok hatályba léptetésének évére – 2017. szeptember 1-re – a feltételek valóban rendelkezésre álljanak. Részletes indoklás
a) a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény megalkotása Az új törvény legfőbb tartalmi eleme a magyar jelnyelv önálló nyelvként történő elismerése, illetve a magyar jelnyelvet használó hallássérült emberek közösségének – a siketek és nagyothallók érdekvédelme által régóta hangoztatott törekvésével összhangban – nyelvi kisebbségként történő definiálása. Ebből a típusú kisebbségi létből fakadóan biztosítja a magyar jelnyelv és a siket kultúra megőrzéséhez, ápolásához, gyarapításához való jogot. A törvénytervezetben definiáljuk a hallássérült, a siketvak személy, a magyar jelnyelv, illetve a speciális kommunikációs rendszer fogalmát. Ez utóbbi fogalom kibontását a különböző módszerek definiálásával a törvény melléklete fogja tartalmazni. A különböző módszerek (jelesített magyar nyelv, ujjábécé, a
21
magyar nyelvű beszéd vizualizálása, a magyar nyelvű hangzó beszéd írásba foglalása, a Lorm-ábécé, az ujjbeszéd, a Braille-írás taktilis formája, a taktilis szájról olvasás és a Tadoma vibrációs módszer) Magyarországon ismertek, azokat a hallássérült, illetve a siketvak személyekkel való kommunikációban alkalmazzák. Lényeges tartalmi elem továbbá a 2003 óta jogi szabályozás nélkül működő jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételéhez való jog törvényi szintre emelése. A tervezet meghatározza a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosultak körét, melynek tényleges igénybevételét regisztrációhoz köti. Regisztrációt az a hallássérült, siketvak személy kérhet, aki erre való tekintettel emelt szintű családi pótlékban, fogyatékossági támogatásban részesül, illetve az a siketvak személy, akinek fogyatékossága a BNO-10-es kategorizálása alapján a H54-es (hallássérültek) és a H90-es (látássérültek) kategóriájába tartozik, továbbá az a hallássérült személy, akinek hallássérülése szakorvos által kiadott audiogram szerint legalább az egyik fülön meghaladja a 60 dB-t vagy mindkét fülön a 40 dB-t. A regisztrációra jogosultak közül azonban csak azok tényleges regisztrációjára számítunk, akik a mindennapi életben önállóan nem tudnak kommunikálni és ezért jelnyelvi tolmács-szolgáltatásra van szükségük. A jogosultak körét tehát a hallássérült és a siketvak személyek alkothatják. A 2001. évi népszámláláskor 53.565 fő vallotta magát hallássérültnek, közülük 8.886 fő volt siket. A siketvakok száma becslések szerint kb. 1.200 fő. (Fogyatékossági támogatásban a fenti okok miatt összesen 7.553 fő részesül.) A potenciális jogosultak köre tehát kb. 55.000 fő lehet. Ahogyan azt fentebb kifejtettük, Magyarországon a hallássérült gyermekek oktatásában nem használták a magyar jelnyelvet, illetve azt nem tanították; sőt ennek használata hosszú évtizedeken keresztül kifejezetten tiltott volt. Ezért – főleg a 30-35 év feletti korosztályban – még nem alakult ki a jelnyelv használatának igénye. A magyar jelnyelvet ténylegesen használók számát jobban mutatja a jelnyelvi tolmácsot igénylők számának alakulása: jelenleg 3000 fő körül mozog.
A jogszabályban kikötjük azt is, hogy a szolgáltatást csak a Magyar Köztársaság területén lehet igénybe venni. A jogosult személyt megilleti a szabad tolmácsválasztás joga, de ki kell rendelni a tolmácsot akkor, ha a jogosult által választott tolmács az adott időpontban más tolmácsolási esetet lát el, az adott tolmácsolási típusra, vagy kompetenciakörben nem alkalmazható, a felkérést visszautasítja. A tervezet lefekteti a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás finanszírozási rendszerének alapjait is. Meghatározza azt az esetkört, amelyekben a tolmács költségeit, a mai gyakorlattal azonos módon, a hatályos szabályozások alapján, a közszolgáltatást nyújtó szerv – saját költségvetése terhére – viseli. Egyéb
22
esetekben a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jogosultságot az állam a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatának fenntartásával biztosítja. A működtetésére fordítandó keretösszeget a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza olyan módon, hogy abból regisztrált jogosultanként legalább évi 18 tolmácsolási óra biztosítható legyen. A 2003 óta – a közalapítványi keretekben – működő statisztikai adatszolgáltatás alapján az egészségügyi területen, illetve a különböző eljárásjogi esetekben az igénybevétel arányát az alábbi táblázat mutatja: Év Teljes tolmácsolási óraszám Egészségügyi tolmácsolás aránya Hatósági eljárási tolmácsolás
2004 9 026 1 042 12% 2 033
2005 16 849 1 406 8% 2 588
2006 25 407 2 146 8% 524
2007 22 928 2 470 11% 761
2008 28 726 2 565 9% 554
aránya
23%
15%
2%
3%
2%
Az egészségügyi tolmácsolás aránya 10% körül mozog; a ráfordított költség éves szinten és országosan 15 MFt. A hatósági eljárási tolmácsolás aránya a kezdeti 23-15%-ról 2-3%-ra esett vissza. A ráfordított költség éves szinten és országosan 4-5 MFt. Igen lényeges, hogy a nevezett esetekben a jogszabályok már ma is előírják a jelnyelvi tolmácsolást, finanszírozásuk eddig is ennek a körnek a felelőssége volt. Így az előterjesztéssel pusztán láthatóvá válik ennek a költsége, de nem jelent többletkiadást. A különböző vizsgahelyzetekre jutó tolmácsolási esetszám jelenleg elenyészően csekély, kb. 1%! Ez éves szinten az egész országra vetítve 2 MFt. Ebben az esetben is igaz, hogy a kötelezettség nem új. Az állam a sajátos nevelési igényű tanulók, illetve a fogyatékos hallgatók után éppen azért ad emelt szintű normatívát, illetve kiegészítő támogatást, hogy azzal járuljon hozzá a többletköltségekhez, így pl. a jelnyelvi tolmács díjazásához. A költségvetési törvényben garantálni szükséges forrás mértékét pedig a regisztrált jogosultak felől közelítve számolhatjuk ki: 3.000 fővel, évi legalább 18 órával, illetve 6.000 Ft-os óradíjjal kalkulálva a forrásszükséglet: 324 MFt. Ez a keret ebben az évben rendelkezésre áll. A tanuláshoz való jog kiemelt kezelése érdekében rögzítjük, hogy – a fenti 18 órán túl – a felsőoktatási hallgatói jogviszonyban álló személyek számára szemeszterenként legalább 60 óra, a gimnáziumban, szakközépiskolában, illetve
23
szakiskolában tanulók számára legalább 120 óra tolmácsolást kell biztosítani. A felnőttképzésben biztosítandó óraszámot külön jogszabály határozza meg. A tolmácsszolgáltatás működéséhez szükséges nyilvántartási feladatot – a jogosultak regisztrációját és a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékének vezetését – a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány fogja ellátni. Jelenleg az SZMM megbízásából a Közalapítvány biztosítja – pályázati úton – a tolmácsszolgáltatás működtetését, így itt történik a jogosultak, a tolmácsok és a felhasznált órakeretek nyilvántartása, az ehhez szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak. A Közalapítvány alapító okiratban rögzített célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, társadalmi integrációjának biztosítása, az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek megteremtéséhez szakmai és anyagi segítség nyújtása. Így a Közalapítványra ruházott kötelezettség sem szakmailag, sem jogi, vagy gazdasági szempontból nem minősül többlet feladatnak, az összhangban van az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény 1. §-ának (2) bekezdésének d) pontjával. A hallássérült, illetve siketvak gyermekek (elsősorban halló) szülei számára biztosítjuk a jogot arra, hogy a gyermekükkel való kommunikáció lehetőségének biztosítása érdekében ők is elsajátíthassák a magyar jelnyelvet, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszereket. A szülők számára biztosítandó tanfolyamok költségeihez a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány nyújt támogatást. A fentiekben jelzett 540+14 gyermek szülei számára egy 60 órás jelnyelvi tanfolyam 20.000 Ft-os tanfolyami díjjal kalkulálva 11.080.000 Ft lehet az egyszeri költségigény. Ezt követően az új belépők száma évente 70 fő körül mozoghat, ami 1.400.000 Ft-os költséget jelent. Ez a keret a Közalapítvány fejezeti kezelésű előirányzatából kigazdálkodható. b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) módosítása A Fot-ban módosul az egyenlő esélyű hozzáférés fogalma, külön definiálva a szolgáltatás, az épület és az információ egyenlő esélyű hozzáférhetőségét. A módosítás nyomán az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testületében a hallássérült, illetve siketvak személy képviselővé választása esetén jogosulttá válik a magyar jelnyelv, illetve bármely, általa választott speciális kommunikációs rendszer használatára.
24
Az előterjesztés lényeges új tartalmi eleme, hogy biztosítja a fogyatékos személy jogát a magyar jelnyelv, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszerek megtanulására. Másrészt – a nemzetközi trendekhez igazodva – a hallássérült vagy siketvak gyermek szülője szabadon választhat a bevezetni kívánt bilingvális (kétnyelvű) és a hagyományos orális-auditív (egynyelvű, hangzó beszéden alapuló) oktatási módszer között azzal, hogy e szabályok csak a végrehajtásukhoz szükséges szakemberek megléte esetén lépnek hatályba. c) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása A Fot-ban a fentiek szerint biztosított jogok érvényesítése érdekében a közoktatási törvényben kimondjuk, hogy a siket és siketvak gyermekeket elkülönítve nevelő, oktató óvodákban és iskolákban – szülői kezdeményezésre – a magyar jelnyelv, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszerek oktatását, illetve a bilingvális (kétnyelvű) fejlesztést, nevelést és oktatást meg kell szervezni. Rögzítjük a feladatok ellátásához szükséges képesítési előírásokat. d) egyéb törvények módosítása A jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog biztosítása különösen fontos a hatósági eljárások során. A jelenleg is működő, de nem egységesen szabályozott, széttagolt gyakorlat egységesítése érdekében szükségessé vált egyes eljárási jogszabályok módosítása. A tervezet ennek megfelelően a közigazgatási hatósági, a szabálysértési, a büntető, a polgári és egyes közjegyzői eljárások esetében azonos szabályok szerint teszi kötelezővé a jelnyelvi tolmács kirendelését. Az egészségügyről szóló törvény pontosítása azért szükséges, hogy a nyilatkozattételre képtelen, jelnyelvi tolmács igénybevételére jogosult beteg esetében is egyértelmű szabály legyen a jelnyelvi tolmács igénybevételének módjára vonatkozóan. A kétharmados többséget igénylő rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosítása nyomán a meghatározó vételkörzetű és a közszolgálati televíziós műsorszolgáltatók a 18 és 23 óra között kezdődő műsorszámaikat, valamint időbeli korlát nélkül minden közszolgálati műsorszámot és közérdekű közleményt feliratozva és jelnyelvi tolmácsolással is kötelesek elérhetővé tenni. Ez a kötelezettség évente 1 órával növekedik. A jogosultak és a jelnyelvi tolmácsok nyilvántartását szabályozó szakaszok 2010. július 1-jén, a jelnyelvi tolmács-szolgáltatásra vonatkozó részek 2011.
25
január 1-jén, a média-törvény módosítása 2011. július 1-jén, a magyar jelnyelv és egyéb speciális kommunikációs módszerek oktatására, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatás biztosítására vonatkozó rendelkezések pedig – a felkészüléshez szükséges időre tekintettel – 2017. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Az előterjesztés szöveges része A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége több, mint egy évtizede szorgalmazza, hogy az őket megillető ún. kommunikációs jogok – a jelnyelv oktatása, a bilingvális (kétnyelvű) oktatás és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog – hazánkban is biztosítottak legyenek. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény kimondja, hogy a „nyelv” magába foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is. A részes államoknak támogatniuk kell a hallássérült közösség nyelvi identitását. A részes államoknak elő kell segíteniük a jelnyelv elsajátítását. Kimondja az információhoz való hozzáférés jogát a fogyatékossággal élő személyek által választott kommunikációs formán keresztül, illetve kimondja, hogy a hivatali érintkezés során legyen elfogadott és támogatott a jelnyelv. Előírja, hogy a részes államok biztosítsák a hozzáférést a szakképzett jelnyelvi tolmácsokhoz. „A jelnyelvek védelme az Európa Tanács tagországaiban” c. 1598/2003. sz. Európa Parlamenti Ajánlás – összhangban az Európai Parlament az 5/1998/IPO985 sz. jelnyelvekről szóló határozatával - javasolja a tagállamoknak, hogy hivatalosan ismerjék el a jelnyelvet; képezzenek jelnyelvi tolmácsokat és jelnyelvi oktatókat; részesítsék jelnyelvi oktatásban a siketeket; biztosítsák a siketek számára az orális és kétnyelvű iskola közötti szabad választás jogát. Az Európai Parlament első ízben 1988-ban hozott határozatot a siketek jelnyelvéről, majd 1998-ban a jelnyelvekről. Ezek a dokumentumok is a fent már idézett jogok elismerését és a gyakorlásukhoz szükséges feltételek megteremtését szorgalmazzák. Az OBH 3907/2000-es és a 3903/2001-es jelentésében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa alkotmányossági visszásságot állapított meg a közérdekű adatok megismeréséhez, a diszkrimináció-mentes bánásmódhoz való jogok tekintetében, valamint az esélyegyenlőség állami célkitűzésével összefüggésben. Mindezek alapján kezdeményezte, hogy a Kormány a
26
szaktárcák közreműködésével dolgozza ki a siketek nyelvi jogait, a jelnyelv használatát és a jelnyelvi tolmácsolást érintő jogszabályokat. A fenti ENSZ, ET és EU dokumentumok, valamint OBH jelentések alapján állítottuk össze az előterjesztést az alábbi nemzetközi trendekre is figyelemmel. Finnországban (1995 óta) és Portugáliában (1997 óta) az Alkotmányban ismerik el a jelnyelvet a siketek kommunikációjának eszközeként. Franciaország (2004), Németország (2002), Litvánia (1996), Lengyelország (1997) és Spanyolország (2003) a fogyatékos személyek jogairól szóló szabályozásban oldotta meg a kérdést. Belgiumban (2003), a Cseh Köztársaságban (1998), a Szlovák Köztársaságban (1995) és Szlovéniában (2002) önálló törvény foglalkozik a jelnyelvvel összefüggő kérdésekkel. Külön kiemelésre érdemes, hogy a szlovén jelnyelvi törvény a 4. §-ban a következőképpen fogalmaz: „A siket ember az olasz és a magyar kisebbségi térségekben érvényesítheti az olasz vagy magyar beszélt nyelv siketek számára olasz vagy magyar jelnyelvre történő fordításhoz való jogát, valamint az olasz vagy a magyar jelnyelvről hallók számára olasz vagy magyar beszélt nyelvre történő fordításhoz való jogát.” Dánia (1991), Írország (1998), Norvégia (1998) és Svédország (1999) biztosítja a jelnyelv oktatásának, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatásnak a lehetőségét az oktatás szabályozásában. Az előterjesztett tervezet az alábbiakban bemutatásra kerülő, 2003 óta tartó fejlesztési folyamat eredménye. A jelnyelvi tolmácsok képzése 1983 óta biztosított Magyarországon, 2003 óta ez a szakma szerepel az Országos Képzési Jegyzékben, 2006-tól kezdődően 1200 órás képzés, melynek része a siketvak személyekkel összefüggő feladatok megtanítása is. Így tehát a jelnyelvi tolmács-szolgáltatás érvényesítését elősegítő szakemberek képzése hosszú ideje megoldott Magyarországon. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2003-ban kezdte el kiépíteni a jelnyelvi tolmács-szolgáltatás országos hálózatát. Kezdetben regionális, majd megyei szinten működő tolmács-szolgálatok jöttek létre, az igényekre tekintettel a fővárosban több is. 2006 óta a rendszer országos lefedettséggel működik. 2007 óta biztosított a siketvak személyek ellátása is. A finanszírozás az alapműködéshez szükséges alaptámogatásból, illetve a teljesített tolmácsolási órák arányában óradíjas elszámolással történik. A 6.000 Ft-os óradíj magába
27
foglalja az utazási és a várakozási időt is. A rendszer fejlesztése mindvégig a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Siketvakok Országos Egyesülete és a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége bevonásával történt. A tárca megbízásából a működtetést a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány koordinálja, ahol erre a feladatra létrehozták a Magyar Jelnyelvi Programirodát. Kialakult a tolmácsolásra rendelkezésre álló órakeret felhasználásának, a jogosultaknak, illetve a jelnyelvi tolmácsoknak egyfajta nyilvántartása. Így a mára országosan működőképes szolgáltatás tapasztalatait a statisztikai jellegű adatszolgáltatásokra építve fel tudtuk használni a tervezet elkészítésében. Már itt érdemes megjegyezni, hogy számos eljárásjogi törvény, így többek között a közigazgatási eljárásról szóló törvény, hosszú ideje előírja a jelnyelvi tolmácsolást. Így – bár eltérő feltételek között, de – létezett a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra irányuló jogszabályi megrendelés. A jelnyelv oktatásához, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatáshoz való jog megértése szempontjából azt kell megérteni, hogy a hallássérült – különösen a siket családba születő siket gyermekek – nyelvfejlődésük korai szakaszában először a jelnyelvvel találkoznak. Ezért nyelvfejlődésük a kétnyelvű családokba (pl. hazai német, szlovák, roma stb.) születő gyermekek nyelvfejlődéséhez hasonlítható. A magyar jelnyelv önálló nyelv. A világ országaiban a hallássérültek nemzeti jelnyelvüket (német jelnyelvet, olasz jelnyelvet) használják, ami nem azonos a beszélt magyar nyelv jelesített változatával. A magyar jelnyelv önálló, saját szabályrendszerrel bír. Ennek bizonyítására a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál jelnyelvi kutatásokat végeztettünk, felsőoktatási intézmények pedig vizsgálták a jelnyelv morfológiáját, a jelnyelvi nyelvjárásokat. A magyar jelnyelv oktatását a közoktatási törvény már ma is lehetővé teszi, de csak választható tantárgy formájában, a 7. osztálytól kezdődően. Így a magyar jelnyelv elsajátításának igazi feltételei – képzett tanárok, magyar jelnyelvi tankönyvek, tanmenetek – az oktatási keretek között egyelőre nem alakultak ki. Magyar jelnyelvből egyelőre nem lehet nyelvi vizsgát tenni, mert ehhez szükség lenne jelnyelv szakos pedagógusokra, de ilyen képzés egyelőre nem létezik A szak létrehozása a Közalapítvány támogatásával, az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyamatban van. A szakemberek megjelenése fogja megteremteni annak a lehetőségét, hogy magyar jelnyelvből államilag elismert nyelvvizsgát lehessen tenni, illetve a közoktatás rendszerében, de akár hallók számára a felnőttképzésben a magyar jelnyelvet tanítani lehessen. Ez a fejlesztés sem előzmények nélküli. Jelenleg alap-, közép-, és felsőfokú kommunikációs tanfolyamokat (tehát nem nyelvi képzéseket) lehet elvégezni. Az oktatást
28
elsősorban siket anyanyelvi oktatók végzik, egyelőre pedagógiai végzettség nélkül. A siket oktatók létrehozták a Jelnyelvi Oktatók Egyesületét, melynek megerősödését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium is támogatta. Létrejöttek jelnyelvi szótárak, jegyzetek, illetve ma már mód van bizonyos jelnyelvi kifejezések interneten keresztül történő elsajátítására is. A bilingvális (kétnyelvű) oktatás bevezetésének jelentőségét akkor értjük meg, ha megismerjük a hallássérült gyermekek oktatásának alapjait. A közel 200 éves magyar hallássérültek pedagógiájának gyakorlata a hallásmaradvány fejlesztésére, a szájról olvasás, illetve a hangzó beszéd megtanítására épít. Ez a módszer is lehet eredményes, de vannak olyan gyermekek, akik nem képesek így a (szak)ismeretek elsajátítására. Ez a módszer kifejezetten tiltja a jelnyelv alkalmazását az oktatás során. A bilingvális (kétnyelvű) oktatás alternatívaként történő bevezethetősége közel egy évtizede tartó szakmai viták, együttgondolkodások eredményeként válik mára lehetővé; bár a szakemberek még mindig vitatkoznak a bilingvális (kétnyelvű) oktatás megvalósításának tényleges formáiról. A fejlesztés nem könnyű feladat, mert Magyarországon nincs minta, így jelenleg nincs kialakult módszertan, felkészült szakember, de még a képzők képzését is meg kell oldani. A Közalapítvány ebben is támogatást nyújt a hazai felsőoktatásnak és a gyakorló intézményeknek. Az előterjesztő álláspontja szerint a hallássérült emberek munkaerőpiaci beválásának egyik záloga a közoktatás minősége. Úgy véljük, hogy a bilingvális (kétnyelvű) oktatás bevezetése – az ezzel a módszerrel jobban tanítható gyermekek esetében – javítani fogja az elhelyezkedés esélyeit is. A törvény megalkotásával az a szándékunk, hogy ezen fejlesztési folyamatok szakmailag lehetséges szintű felgyorsítását tudjuk elérni; és ezzel garantáljuk, hogy a vonatkozó szakaszok hatályba léptetésének évére – 2017. szeptember 1-re – a feltételek valóban rendelkezésre álljanak. Részletes indoklás
a) a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény megalkotása Az új törvény legfőbb tartalmi eleme a magyar jelnyelv önálló nyelvként történő elismerése, illetve a magyar jelnyelvet használó hallássérült emberek közösségének – a siketek és nagyothallók érdekvédelme által régóta hangoztatott törekvésével összhangban – nyelvi kisebbségként történő
29
definiálása. Ebből a típusú kisebbségi létből fakadóan biztosítja a magyar jelnyelv és a siket kultúra megőrzéséhez, ápolásához, gyarapításához való jogot. A törvénytervezetben definiáljuk a hallássérült, a siketvak személy, a magyar jelnyelv, illetve a speciális kommunikációs rendszer fogalmát. Ez utóbbi fogalom kibontását a különböző módszerek definiálásával a törvény melléklete fogja tartalmazni. A különböző módszerek (jelesített magyar nyelv, ujjábécé, a magyar nyelvű beszéd vizualizálása, a magyar nyelvű hangzó beszéd írásba foglalása, a Lorm-ábécé, az ujjbeszéd, a Braille-írás taktilis formája, a taktilis szájról olvasás és a Tadoma vibrációs módszer) Magyarországon ismertek, azokat a hallássérült, illetve a siketvak személyekkel való kommunikációban alkalmazzák. Lényeges tartalmi elem továbbá a 2003 óta jogi szabályozás nélkül működő jelnyelvi tolmácsszolgáltatás igénybe vételéhez való jog törvényi szintre emelése. A tervezet meghatározza a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra jogosultak körét, melynek tényleges igénybevételét regisztrációhoz köti. Regisztrációt az a hallássérült, siketvak személy kérhet, aki erre való tekintettel emelt szintű családi pótlékban, fogyatékossági támogatásban részesül, illetve az a siketvak személy, akinek fogyatékossága a BNO-10-es kategorizálása alapján a H54-es (hallássérültek) és a H90-es (látássérültek) kategóriájába tartozik, továbbá az a hallássérült személy, akinek hallássérülése szakorvos által kiadott audiogram szerint legalább az egyik fülön meghaladja a 60 dB-t vagy mindkét fülön a 40 dB-t. A regisztrációra jogosultak közül azonban csak azok tényleges regisztrációjára számítunk, akik a mindennapi életben önállóan nem tudnak kommunikálni és ezért jelnyelvi tolmács-szolgáltatásra van szükségük. A jogosultak körét tehát a hallássérült és a siketvak személyek alkothatják. A 2001. évi népszámláláskor 53.565 fő vallotta magát hallássérültnek, közülük 8.886 fő volt siket. A siketvakok száma becslések szerint kb. 1.200 fő. (Fogyatékossági támogatásban a fenti okok miatt összesen 7.553 fő részesül.) A potenciális jogosultak köre tehát kb. 55.000 fő lehet. Ahogyan azt fentebb kifejtettük, Magyarországon a hallássérült gyermekek oktatásában nem használták a magyar jelnyelvet, illetve azt nem tanították; sőt ennek használata hosszú évtizedeken keresztül kifejezetten tiltott volt. Ezért – főleg a 30-35 év feletti korosztályban – még nem alakult ki a jelnyelv használatának igénye. A magyar jelnyelvet ténylegesen használók számát jobban mutatja a jelnyelvi tolmácsot igénylők számának alakulása: jelenleg 3000 fő körül mozog. A jogszabályban kikötjük azt is, hogy a szolgáltatást csak a Magyar Köztársaság területén lehet igénybe venni.
30
A jogosult személyt megilleti a szabad tolmácsválasztás joga, de ki kell rendelni a tolmácsot akkor, ha a jogosult által választott tolmács az adott időpontban más tolmácsolási esetet lát el, az adott tolmácsolási típusra, vagy kompetenciakörben nem alkalmazható, a felkérést visszautasítja. A tervezet lefekteti a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás finanszírozási rendszerének alapjait is. Meghatározza azt az esetkört, amelyekben a tolmács költségeit, a mai gyakorlattal azonos módon, a hatályos szabályozások alapján, a közszolgáltatást nyújtó szerv – saját költségvetése terhére – viseli. Egyéb esetekben a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jogosultságot az állam a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatának fenntartásával biztosítja. A működtetésére fordítandó keretösszeget a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza olyan módon, hogy abból regisztrált jogosultanként legalább évi 18 tolmácsolási óra biztosítható legyen. A tanuláshoz való jog kiemelt kezelése érdekében rögzítjük, hogy – a fenti 18 órán túl – a felsőoktatási hallgatói jogviszonyban álló személyek számára szemeszterenként legalább 60 óra, a gimnáziumban, szakközépiskolában, illetve szakiskolában tanulók számára legalább 120 óra tolmácsolást kell biztosítani. A felnőttképzésben biztosítandó óraszámot külön jogszabály határozza meg. A tolmácsszolgáltatás működéséhez szükséges nyilvántartási feladatot – a jogosultak regisztrációját és a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékének vezetését – a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány fogja ellátni. Jelenleg az SZMM megbízásából a Közalapítvány biztosítja – pályázati úton – a tolmácsszolgáltatás működtetését, így itt történik a jogosultak, a tolmácsok és a felhasznált órakeretek nyilvántartása, az ehhez szükséges informatikai feltételek rendelkezésre állnak. A Közalapítvány alapító okiratban rögzített célja a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, társadalmi integrációjának biztosítása, az egyenlő esélyű hozzáférés feltételeinek megteremtéséhez szakmai és anyagi segítség nyújtása. Így a Közalapítványra ruházott kötelezettség sem szakmailag, sem jogi, vagy gazdasági szempontból nem minősül többlet feladatnak, az összhangban van az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény 1. §-ának (2) bekezdésének d) pontjával. A hallássérült, illetve siketvak gyermekek (elsősorban halló) szülei számára biztosítjuk a jogot arra, hogy a gyermekükkel való kommunikáció lehetőségének biztosítása érdekében ők is elsajátíthassák a magyar jelnyelvet, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszereket.
31
b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) módosítása A Fot-ban módosul az egyenlő esélyű hozzáférés fogalma, külön definiálva a szolgáltatás, az épület és az információ egyenlő esélyű hozzáférhetőségét. A módosítás nyomán az Országgyűlésben, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testületében a hallássérült, illetve siketvak személy képviselővé választása esetén jogosulttá válik a magyar jelnyelv, illetve bármely, általa választott speciális kommunikációs rendszer használatára. Az előterjesztés lényeges új tartalmi eleme, hogy biztosítja a fogyatékos személy jogát a magyar jelnyelv, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszerek megtanulására. Másrészt – a nemzetközi trendekhez igazodva – a hallássérült vagy siketvak gyermek szülője szabadon választhat a bevezetni kívánt bilingvális (kétnyelvű) és a hagyományos orális-auditív (egynyelvű, hangzó beszéden alapuló) oktatási módszer között azzal, hogy e szabályok csak a végrehajtásukhoz szükséges szakemberek megléte esetén lépnek hatályba. c) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítása A Fot-ban a fentiek szerint biztosított jogok érvényesítése érdekében a közoktatási törvényben kimondjuk, hogy a siket és siketvak gyermekeket elkülönítve nevelő, oktató óvodákban és iskolákban – szülői kezdeményezésre – a magyar jelnyelv, illetve az egyéb speciális kommunikációs rendszerek oktatását, illetve a bilingvális (kétnyelvű) fejlesztést, nevelést és oktatást meg kell szervezni. Rögzítjük a feladatok ellátásához szükséges képesítési előírásokat. d) egyéb törvények módosítása A jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való jog biztosítása különösen fontos a hatósági eljárások során. A jelenleg is működő, de nem egységesen szabályozott, széttagolt gyakorlat egységesítése érdekében szükségessé vált egyes eljárási jogszabályok módosítása. A tervezet ennek megfelelően a közigazgatási hatósági, a szabálysértési, a büntető, a polgári és egyes közjegyzői eljárások esetében azonos szabályok szerint teszi kötelezővé a jelnyelvi tolmács kirendelését. Az egészségügyről szóló törvény pontosítása azért szükséges, hogy a nyilatkozattételre képtelen, jelnyelvi tolmács igénybevételére jogosult beteg
32
esetében is egyértelmű szabály legyen a jelnyelvi tolmács igénybevételének módjára vonatkozóan. A kétharmados többséget igénylő rádiózásról és televíziózásról szóló törvény módosítása nyomán a meghatározó vételkörzetű és a közszolgálati televíziós műsorszolgáltatók a 18 és 23 óra között kezdődő műsorszámaikat, valamint időbeli korlát nélkül minden közszolgálati műsorszámot és közérdekű közleményt feliratozva és jelnyelvi tolmácsolással is kötelesek elérhetővé tenni. A jogosultak és a jelnyelvi tolmácsok nyilvántartását szabályozó szakaszok 2010. július 1-jén, a jelnyelvi tolmács-szolgáltatásra vonatkozó részek 2011. január 1-jén, a média-törvény módosítása 2011. július 1-jén, a magyar jelnyelv és egyéb speciális kommunikációs módszerek oktatására, illetve a bilingvális (kétnyelvű) oktatás biztosítására vonatkozó rendelkezések pedig – a felkészüléshez szükséges időre tekintettel – 2017. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Kérjük a Kormányt, hogy az előterjesztést fogadja el. Budapest, 2009. május „ ”
Dr. Herczog László szociális és munkaügyi miniszter
Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter
