A VI.,, MAGYAR TALALKOZO KRONIKAJA

A VI. , , MAGYAR, TALALKOZO , KRONIKAJA 1\: öz zé t l'sz i:

NÁDAS JÁNOS DR.

ÁRPÁD KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT CLEVELAND, OHIO l 967

Copyright 1967 by Dr. Nádas Gyula "Árpád Könyvkiadó V~'tllalata'' 1425 Grace Av e nu e, C leve land , Ul,i<> ·li l ii/

Az előadások és hozzászólásole tartalm úér t szerzőik felelő sele

hinted by CLASSIC PlUNTING CORPORAT IO~ 9029 Lorain Aveuu c, Clevel nnd, Ohio 44 102 U.S.A.

BÉKY ZOLTAN DR. KARDOS TALBOT BÉLA DR.

PAP MIHALY DR.

MOLNAR AGOSTON

SZÁSZ BÉLA DR.

PADÁNYI-GULYÁS JENÖ

VÁRDY BÉLA DR.

előadásai,

valamint a hozzászólásole és felszólalásole alapján

a Magyar T a lálkozó Állandó Titkárságának megbízásából szerkesztette:

SOMOGYI FERENC DR.

TARTALOM

.., ELÖSZÚ

o o

•

••

•

•••••

o

o

o

•••••

o

•

•

•••

••

•

••••

•

•

•

•

•••

•

•

•

••

••

•

l

•••

ELSÖ NAP: l. A világ-kommunizmus válsága é s az U .S .A. · · · · · · · · 2. Az emigráció tennivalói ... . ...... . .. · · · · · · · · · · · · · · ·

19

MÁSODIK NAP: l. A Duna-medence jövője . . . . . . . . . . . . . ········· 2. Az Árpád Akadémia első közgyűl ése · · · · · · · · · · · · · · 3. A magyar nyelv és kultúra jövőj e Am e rikáb a n · · · · 4. Az ifjúság a jövő szolgálatában ....... · ········ 5. Ünnepi est .......... . ...... . .. . .. . · · · · · · · · · · · · · · · ·

27 107 l ll 124 133

9

HARMADIK NAP: l. A fiatal magyar értelmiség ankétja ..... .. · · · · · · · · · 138 2. Időszerű kérdések ... . ..... . . . .. ....... .. . ... · . · · · 148 ZÁRÓNYILATKOZAT . . .. .. . . .. . .... . . . . . . . ..... . .... . ... .. 175

AZ ÁRPÁD AKADÉMIA .... . .. . . ... ... .. . . .. · · · · · · · · · · · · · 178 A MAGYAR TALALKOZÖK RÉSZTVEVÖI

· · · · · · · · 185

NÉVMUTATÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 RÉSZLETES TARTALOMMUTATÚ .. .. ..... ..... ... . . · · · · · 197

6

ELÖSZO Aki az előző öt Magyar Találkozó megbeszéléseinek anyagát kissé gondosabban tekinti át, hamar észreveszi, hogy eredeti célunkat évről-évre és lépésről-l épésre tervszerűen igyekSZÜ11.k megközelíteni. Mi volt a Magyar Találkozó eredeti célja? Szabad fórum biztosítása szóban és írásban annak a szellemi elitnek, amelyiket balsorsa megfosztott ugyan a magyarság közvetlen szalgálatára vonatkozó legtermés zetese bb jogának gyakorlási leh etőségétől, de amelyiket sem vérségi kapcsolata, sem lelki-szellemi öröksége, sem hivatás- és leüldetéstudata - az egyetemes magyarság legalább közvetett szalgálatára vonatkozó, ugyancsak legtermészetesebb kötelességének teljesítése alól - soha felmenteni nem tudott. A Magyar Találkozó kezdettől fogva nemcsak az "audiatur et altera pars" (hallgassuk meg a másik felet is) elvének érvényesítésére törekedett, hanem a megbeszélések anyagának közzélételével azt is lehetövé akarta tenni, hogy "szabad fórumán" még azok is megnyilatkozhassanak, önálló véleményt nyilváníthassanak és javaslatokat tehessenek, akik a szabad fórumon a nagy távolságok és tetemes költségek miatt személyesen megjelenni nem tudnak. Törekvéseink megvalósítása érdekében kérjük az emigráció vezető egyesületeit és élenjáró, kiváló egyéniségei!, vegyenek részt -akár személyesen, akár levelezés útján- a Magyar Találkozó szabad fórumának eszmecseréiben. Olvassák el, tanulmányozzák át a VI. Magyar Találkozónak eb ben a kötetben közzélett és főként a magyarság dunavölgyi, kárpátmedencei jövőjére vonatkozó előadásait, javaslatait. Foglalkozzanak a l elvetett kérdésekkel behatóan, tárgyilagosan, előítélet nélkül. Aztán az emigráció jelesei, szaktudósai mind küldjék be a maguk elgondo lásait, konkrét javaslatait, hogy az 1967. november 24-26. közölt megrendezésre kerülő VII. Magyar Ta7

Zálkazó azokkal ism e rt e t isilk után é rd e mileg fo g lalkozhassék, hogy az egye temes magyarság n é::.e t e , vágya, tö· rekvése, hivatástudata és - ezeréves e uró pai llllÍlt já uak, f elm érhetetlen véráldozatának, felb ecs ülh e t e tle n é rt é fá i alkotásainak ősi földjérz betölth e tő új kiilde t ése miu é l világosabban felism. erhető és min él p o ntos abbali kialakítlzat ó legye n. A világesemények mai váratlan fordulatai kü z t állandóan számolhatunk a közé p európai h elyze t hirt e l e n m egválto zásával és ennek követke z t ében ujabb r e ndezése k elk e riill1 e t e tl e rt szükségszeríis égével. A z emig rác ió nak f e l k e ll k és::. iiluie núnden lehetőségre. Nem.csak a z egye t e m es magyars cig uak a t é n y leges magyar állam határai köz iif e rőszakkal kire k esz tett harmadrés z e nevében k ell állás p o ntját kife jt e nie , f elfogását, szabad vélem.ényé t kin y ilvánítarzia, han e m mindaddig, amíg az idegen elnyon1ás alatt sz envedő Ma gyaro rszá g n é p e 11em foglalkozhatik a nem z et építő mag yar s ors k é rdése kk el, a szabad vélemény nyilvánítástól m egfo sz toll magyar n e m ze t helyett is rá vár a feladat, hogy a magyar j e le n és a magyar jövő kérdéseiben felfo gását , s zabad v éle m.é rz yé t n y ilvá nítsa. E z a törekvés hívta életre a Ma gyar Találk ozó éve nk é nt megismétlődő pályázatain Arpád-é remm el kitünt e t e tt kiváló tudósok, írók és művész ek Arpád Akadé miáját is , am elyről ez a kötet nyújt először tájékoztatás t és am e ly n e k egyik legfontosabb hivatása - éppen az e ayetem es magyars á g jövőjének ·· enetz · · hagyományaznk, o · .. .., . .. szolgálata'b an - fort s ze ll e nu· oro,cseg~nk hamisítatlan érték einek a n y om.dokairzkba lépő n e m':edek~k számára történő átm e ntése. H ogy a 1nagyar v égre~alahara megfelhesse "honját a hazában'' őseine k f ö ldjé n, eze reves országának határain b elül is szabadon. És hogy a magyar egyetlen más népnél se legyen alábbvaló. 1967. augusztus 20-án

a SZERKESZTÖ

8

A HATODIK MAGY AR TALÁLKOZÓ ELSŐ NAPJA -

1966. november 25. -

A Hatodik Magyar Találkozó tanácskozásait Nádas János dr., az Állandó Titkárság vezetője, 1966. november 25-én, pén-

teken este 7 órakor Ohio állam Cleveland városában, a Cleveland-Sheraton Hotel Tudor termében immár hagyományos szokás szerint a magyar Hitvallás elmondása után nyitja meg. Örömme l üdvözli a várakozást messze felülmúló nagy számban megjelent előkelő közönséget, a felkért előadókat és hozzászólókat, az egyházak és egyletek, az egyetemek és tudós társaságok, valamint a társadalmi, politikai szervezetek és a rádió, sa j tó képviselői t. Felkérésére Burgyán Aladár igazgató-főmérnök foglalja el az elnöki szé· ket. Angol nyelven szivélyes szavakkal köszönti a megjelenteket, majd bemutatja Pap Mihály dr. -t, a clevelandi John Carroll University professzorát, aki hosszú évek óta a politikai tudományok neves tudósa és kitünő előadója s így a legilletékesebb a "World Communism in Crisis and USA Position" címü elő­ adás megtartására. Az elnöki megnyító után Nt. Elek Áron református lelkész mond magasszárnyalású, bölcseleti gondolatokban bővelkedő bevezető áhitatot magyarul és rövid összefoglalásban angolul. Pap Mihály dr. angolul tartja meg előadását, amelyet magyar fordításban közlünk. l.

Pap Mihály dr.: A VILÁG-KOMMUNIZMUS VÁLSÁGA ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK HELYZETE Elvitathatatlan és bizonyítékokkal alátámasztott tény, hogy az elmult 49 év alatt (az 1917. évi bolseviki forradalom óta) elért fantasztikus kommunista győzelmek elsősorban az-

ért voltak lehetségesek, m e rt a n yu ga ti v il ág n e m is m e rt e alaposan az orosz kommunizmu s t, a nn ak id co lóg i<.t' j á t és h a rcmódját. Azon tény ismere té n e k hi á n ya , h ogy m i t j e le nte tt ~ kommunisták szabadságszólama, 1917-be n mind össze n egyv e nezer főnyi bolsevikine k le h e tövé t e tte , h ogy a k o mmuni z mus világmozgalommá nőjjön, ma már 95 á ll a mban 45 milli ó e mbert öleljen fel és p a rancs ura lmá t tö bb mint egy billió e m berre rákényszerítse. Ezt az ere dmé n y t e l sőso rb a n p o litikai izgatással, ideológiai tevé k e n y kedésse l, e rősza kk a l és minden más olyan eszköz szolgálatába á llításá va l é rték e l, a m e lye k a lkalmasak voltak céljaik megvalósítá s á ra. A k o mmuni s ta diktátorok a II . világháború folyam á n m ég b a r á t ságot is s z ínleltek az Egyesült Államokkal szembe n, h ogy a k o mmuni z mus túlélését biztosítsák. A kommunistákna k küzde lmükbe n r e ndkívül n agy e lőnyt biztosít az a tény, hogy pontosa n tudj á k, mit a karnak azokkal szemben, akik csak azt tudj á k, hogy mit nem aka rnak . Az Egyesült Államokat fenyegető kommuni s t a v eszé ly b e n le h e t kételkedni, de tudomást n em venni róla: v égze tes le h e t. A szabad emberek téves mulasztása fol y tán tört é nt kommunista további előretörés megakad á lyozás á ra az am erikaiaknak mozgósítaniuk kell morális erő iket le k e ll ve tk őzniök a k?:zömbösséget, a táj ékozatlansá got, a ; é mület és a " minden hiabavaló" érzetét és meg kell állapítaniok, hog y mik a z e ls öd~eges teendőink korunk problé máinak m e g o ldá sá ra . N é h á ny Ilyen elsődleges feladatunk:

Ideológiai háború , Tisztában kell azzal lennünk, hogy háborúba n vagyunk. Teny az, hogy ez az egyedül álló háború 1917-be n kezdöclött. Ez a háború nem a szokásos háború, a m e lye t harctere k e n e~enruhás hadseregek vívnak meg egymáss a l pu s k á kkal és mas pusztító harci eszközökkel. Ez a h á ború nem fejeződik b~ e~ bizonyos idő elteltével, amely a döntő ütköze t után mmd1g győzelemmel vagy vereségge l végződik. A kommunista rendszer nem tudott volna túlélni egy ilyen n y ilt csatát. Ez egy teljesen ideológiai háború és nagyban alattomos is , m e rt

10

rendszerint csak akkor á llapítható meg, hogy milyen álnok, amikor már késő. J e lenleg ebben a háborúban, a kommunista világ belső nehézsége i ellenére is, Moszkva a nyerő fél. Miért? Azért, mert a kommunisták pontosan tudják, mit akarnak. De még ennél is fonto sabb, hogy tudatába n vannak annak és súlyt helyeznek arra, hogy ez háború. Ebben a világ-konfliktusban a kommunisták tudják, hogy nincs kompromisszum. Lenin, Sztalin, Krushchew, Brezhnev, Mao Tse Tung újra, meg újra nyomatékkal leszögezték, hogy a kommunizmus soha sem fog kevesebbel, mint az egész világ uralmával, megelégedni. Nekünk nem marad más vá lasztásunk, mint ezt a kihívást elfogadni. A siker érdekében nekünk minden amerikai községben Tájékoztató Központot (Information Center) kell felállítanunk, amely a népesség minden rétegét képviseli és amely felvilágosító szalgálattai látja el a lakosságat a kommunista veszéllyel szemben. A jól értesült polgárok a szabadság legjobb biztosítékai. Kiváló anyag áll rendelkezésre, amelynek szétosztása azonban még mii1dig problémát jelent. Továbbá a hírszolgálat tömeg-eszközeit - sajtót, rádiót, televíziót - - arra kell kérnünk, hogy több figyelmet szenteljenek a kommunista kihívás kivédésére.

N eveZés és Kommunizmus Min t szabad amerikaiaknak, arra kell törekednünk, hogy nevelésügyi rendszerünk a jelen korszak követelményeihez igazodjék. A huszadik század követelménye, hogy az iskolák programjába azonnal illesszükbeakommunizmus tanulmányozását, mint amely a mi demokratikus rendszerünk megbuktatására törekszik. A kommunizmus elleni küzdelmünk sikere vagy sikertelensége nagy mértékben attól függ, milyen álláspontot foglalnak el fiatal polgáraink, - nemzetünk jövendő vezetői. Attól, hogy milyen komolyan veszik tekintetbe a kommunista kihívást. Az ő meggyőződésük és elhatározottságuk viszont abban a tekintetben, hogy megőrzik a szabadságot, a demokráciát és az emberi méltóságot, nagy mértékben attól függ, hogy mennyire ismerik meg korunk súlyos problémáit. Ha ll

iskoláink nem tudják biztos ítani nekik a kommunista stratégia és célkitűzés tárgyilagos analízisét, könnyen e lőfordu­ hat, hogy későbbi életük folyamán ezt az analízist kommunisták által nevelt agitátorok, vagy azok t á r s uta sa i ad ják meg nekik. Elhatározottságunkat, hogy n e m et m anci junk a zsarnokságnak, a jövőben igen gyakran próbára teszile Hazánk nevelésügyi rendszeré n ek b e kell bizonyítania ifjúságunk előtt, hogy a szabadság semmivel se m h e lyettesít hető. Ifjúságunknak tanulmányoznia kell a kommuni z mu s politikai rendszeré t és össze kell hasonlítania azt a mienkkel. A mi rendszerünk előnyei önmagukért beszé ln e k, - a kommunizmus önmagát ítéli el terrorja miatt.

A szabad nennetek szövetsége Abból a célból, hogy a kommunista veszélyt világviszonylatban eredményesen le tudjuk küzdeni, fel kell is mernünk annak szükségességét, hogy szövetségeket kössünk mind azok kal a nemzetekkel, amelyek szabadok óhajtanak maradni és azokat támogatásunkról biztosítanunk kell. Eze knek a szövetségeknek az emberiséget fenyegető kommunista veszély kölcsönös [elismerésén, valamint a szabadság ügyé nek előbbrevitelére irányuló elhatározottságon kell alapulniuk. A szabadság v é d e lmére alakult ilyen szövetségek célkitűzésének a kommunizmus vereségét eredményező hosszúlejáratú küzdelmét is magában kell foglalnia az elnyomott nemzetek ama lsten-adta jogának támogatása révén, hogy az erőszakkal rájuk kényszerített zsarnokság ellen fellázadhassanak. Egy pozitív program, mely szerint szabadságot követelünk minden elnyomott ország számára, siettetné a kommunista birodalom szétesésének elkerülhetetlen folyama tá t és megteremtené az igazságos béke és szabadság feltételeit minclen ember számára. . Teljes szívünkből támogatnunk kell továbbá az Egyesült Allamok 86. kongresszusi ülésszakán, 1959. július 17-én elfogadott 87-90. szakaszát, amely minden év júniusának utolsó hetét a rabnemzetek hetének nyilvánítja. Ez a törvény azzal, hogy feltétel nélkül elismerte a kommunista uralom alatt élő 12

n épek jogá t a szab a dsághoz és függetlenséghez, UJ eszmei irán yt k ezd em ényeze tt az a m erika i politikában. Mint egyénekn ek, tanúbizon yságo t kell tennünk együtté rzé s ünkről az eln yomott népek- valóságban l eghűs égesebb szövetségeseinksor sával, m e rt ők tudj á k, mi a különbség szabadság és szolgaság közö tt. Az Egyesült Áll a moknak a south-vietnami ügyekbe való b eava tkozásá t a komunista kihívás elleni küzdelem életbevágó lépésén ek k e ll tekintenünk. Ez a h áború a kommunista világ s tratégiájá n ak egy r észe. S emmi jót sem várhatunk attól, ha 400.000 amerikai katonát küldünk Ázsiába az agresszió megfék ezésér e, de u gyan akko r K ele t-Középeurópában és a Szavjet llnió b a n a kommunista diktátoroknak előnyös kereskedelmi l ehető sége k e t ajánlunk fel. Hiszen tudott dolog, a kommunisták Viet Congat modern fegyverekkel látják el, amelyek fiain· k a t ölik m eg.

S za kemb ere k k épzése Kormányzatunk olyan jó és olyan jó marad, amilyen jók mi vagyunk é s maradunk. A kommunizmusnak és ideológiai csalárdságainak leküzdésére szakszerűen képzett tisztikarra van szükségünk. Egyéni k er esztes hadjárat nem elégséges. A szakképzett ellenfelet amatőrök le nem győzhetik, bármilyen nemes legyen is szándékuk. Ha ezt az igazságot felismerjük, még inkább hitelt kell adnunk a kommunista agresszió áldozat a inak, akik a kommunista k é tszínüségről adnak táj ékoztatásokaL M agyarországból, Len gyelországból, vagy Uicrajnából és számtalan más á llamból származó amerikai értelmiségieknek, akik a kommunista szolgaság ta núi és elszenvedői voltak, több lehetős ége t kell nyújtanunk arra, hogy a politika, pszihológia és szervezés terén elért tudásukat egy nagy összefogó testüle t keretében egyesült erővel kifejthessék és ezáltal az Egyesült Álarnak nem katonai eszközeinek hatóerejét a szabadság és a kommunizmus közt folyó világküzdelemben növelhessélc és mind saját polgárainkat, mind a külföldi egyetemi és fő­ iskolai hallgatókat e tanulmányok terén alapos nevelésben részes í thessék.

13

Külföldi segély Nemzetünk életképességének és a szaba d vá ll a lkozás i rendszer sikerének legnagyszerűbb bizony ítéka , hogy anyagi erő­ ink révén gazdasági segélyt tudunk juttatni a bajbajutott n épeknek. Ahol sikerül az é le tszí n vo nal eme léséve l a szegé n ységet csökkenteni, ott a kommuni zmus h á trá lni kényszerül. Ebből a meggondolásból folyóan támogatnunk kell a mi külföldi segélyünk juttatásá t olyan országok számára, ame lye k osztoznak velünk a szabadság jövőj éér t való aggódásunkban. A kommunista elnyomás alatt l evő országok nak azo nb::J.n gazdasági segély csak akkor n yújth a tó , h a az é lelmi szere kben juttatott segélyt az Amerikai Szétosz tá si Közpon tok (American Distribution Centers) ellenőrzésével közvetlenül az é h ező népességeknek juttatják. Az ilyen fa jta segí tség az amerikai n ép és a szolgaságban szenvedő n e mze tek között hiclat ép ít , m ert bizonyítja, hogy mennyire szívünkön viseljük azo k sorsá t, akik politika rendszerük köve tkeztébe n nem tudnak magukon segíteni.

B éke vagy háború .

A szavjet igazi szándékaival kapcsolatosan az egyik leg-

~~bban elterjedt téves felfogás a b éke vagy h á b orú problé m á Javal függ össze. A kommunista vezetők állandóan annak el~ite_tésén erőlködnek, hogy legfőbb törekvéslik a "béke" m eg~r~ese a földön. Ez a törekvésük ki egészítve a b é k és együtteles politikájával, a legkisebb mértékb e n sem tartotta vissza Mos~kvát attól, hogy letörje a magyar forradalmat, ho gy háborukat szítson Ázsiában, Afrikáb a n és La tin Amerikában és h_ogy Kubában 1962 végén a hábo r ú veszélyébe sodorja a vilagot. Egyszerűen meg kell tanulnunk különbséget te nni a kommunista szólamok és tényl eges cselekvéseik között. Álland.óan eszünkben kell tartanunk, hogy a szavjet doktrina szennt a meglepetésszeríi támadás előnyös, ha ezáltal a komm~nisták vitathatatlan felsőbbséghez jutnak. Mindazonáltal mmctaddig, amíg az Egyesült Államok fenntartják a hatalmi egyensúlyt, a globális háború gondolatát, amelyben a Szavjet Unio is elveszne, a szavjet elveti. Nemcsak amiatt a kom.mu 14

nista meggyőződés miatt, hogy a kapitalizmus magától is elkerülhetetle nül összeomlik, hanem bölcseleti alapon is, miután a kommunisták nem hisznek a lélek halhatatlanságában. Addig akarnak élni, ameddig csak tudnak . A szavjet propaganda-szólamok, mint "békés-együttélés", "lefegyverkezés", a "háború eltörlése" egyáltalán nincsenek ellentétben a Lenin-Stalin-Krushchew-Brezhnev-álommal, hogy a világ-állam felett Moszkva uralkodik. A lényeges előfeltétel ehhez, hogy az alapjául szolgáló gyözelmet Moszkva kockázat nélkül vívja ki. Krushchev arra számított, hogy a "békés cgyütté lés"-röl szóló tételével, amelyre az űrhajó sikereket csörtető beszédeiben utalt, továbbá a nukleáris háború borzalmaira való hivatkozásaival olyan elrettentő félelmet olt be az emberiségbe és annyira megbénítja az ember akaratát, hogy az még legalapvetöbb jogai és szabadsága védelmében sem tud határozott álláspontot elfoglalni. Brezhnev, miként előtte Krushchev, arra spekulál, hogy a szabad világ vezetöi előbb vagy utóbb eljutnak ahhoz a végső következtetéshez: jobb "vörösnek lenni, mint halottnak". Ö arról az időről álmodozik, amikor a Kremlin megnyeri a világ többi részét anélkül, hogy a szavjet birodalmat veszélyeztetné. Hogy ilyen körülmények, amelyek előkészítik az útat a kommunista világuralomhoz, bekövetkeznek-e, vagy sem, a szabad embernek attól a képességétől függ, hogy "nem"-et tudjon mondani a zsarnokságnak tekintet nélkül arra, hogy ez mibe kerül.

Egyesült Nemzetek Amerika még ha akarná sem szigetelhetné el magát a vi· lág többi részétől. A Kremlin szerint Washington a föakadálya annak, hogy a világot nem tudja a kommunizmus uralni. Ennél az oknál fogva nemzetközi elkötelezettségeinket még inkább számításba kell vennünk. Amíg egyfelől tény, hogy az Egyesült Nemzetek nincsenek abban a helyzetben, hogy minden vitá1 békésen megoldjanak, hogy a jogtalan erő használatát megakadályozzák és hogy minden nemzet jólétét és szabadságát elősegítsék, másfelől mégis a világ ideghálózatának központja lett. Több mint 100 kormány élvezi szolgálatait. A szavjet kor-

15

mány az Egyesült Nemzetek fórumát has z nálj a a saját ellenzéki és propaganda céljaira. A nyugati mintájú kolonializmus kiküszübülésévc_l az Egyesült Nemzetek ma abban a helyze tben van, hogy figy,elmüket a kommunista mintájú kolonializmusra fordítják. Ezert nekünk támogatnunk kell az Egyesült Állanwknak a kom~~­ nista koloniális gyakorlatról az Egyesült Nemzetekhez b e ny.~j­ tott deklarációját (1961. nov. 25.) és köv e t e lnünk k e ll az ~~~ rendelkezési jog alkalmazását a kommunista rabságban elo népek számára, akik "a nemzetek legnagyobb börtönében" fogságban vannak. Az Egyesült Nemzetek vagy betöltik szerepüket, vagy pedig elbuknak; nem az amerikai támogatás hiánya miatt, hanem a kommunista magatartás következtében, amely n~m veszi figyelembe a kommunista gyarmatosító gyakorlat tekmtetében a világ közvéleményét.

Kommunista összeesküvés az Egyesült Allamaleban Magától értetődően a leatöbb amerikait nyugtalanítja a

~~mmunista összeesküvés ve;zélye az Egyesült Államokon be-

Iul. ~ Moszkvában, 1920-ban megtartott Il. nemzetközi k?mm_un~sta kongresszus óta az Egyesült Államok komm~msta partja - mint a kommunista összeesküvés középpontja h?séget fogadott Moszkvának. Az Egyesült Államok kamrnumsta pártja ismételten elárulta a szabad társadalom felhalmozott értékeinek elpusztítására irányuló törekvését. A törvényszegők személyazonossága meghatározásának és megbüntetésének felelősségét mindazonáltal a bíróságak és az erre a feladatra hivatott ügynökségeink kezében kell hagyni. Kerüljük el azt a helyzetet hogy hivatásos" antikommunisták legyenek egyszerre bírák, és eskÜdtek és ezáltal félelmet keltsenek a szomszédok között. A kommunizmus elleni küzdelemben több fényre, mint höre van szükségünk. A történelem ismeretében nem szabad elfelejtenünk, hogy az antikommunizmus magában nem elég; Hitler is antikommunista volt, módszere mégis oly heves ellenállásba ütközött, mint amilyenbe a kommunista módszernek ütköznie kell.

16

Nézeteltérések a kommunista birodalmon belül Sok reményt keltő jel mutatja, hogy a kommunista birodalmon belül a nézetel t érések és ellen tmonclások gyorsan nő­ n ek és hosszú távlatban maguk között a kommunisták között nyilt törésre vezethetnek. Igen sok jele van ennek különösen a kínai-orosz feszültség tekintetében. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Moszkva és Peking között a heves viták nem a kommunizmus távolabbi célkitűzése, a világuralom körül folynak, hanem inkább a módszer tekimetében, hogyan érjék el ezt a célt. A kínai kommunisták akár azonnal is háborút indítanának ellenünk. Kés zen vannak arra is, hogy egy ilyen háborúban mind e n oroszt fclálclozzanak. 1\tlao Tse Tung tisztában van azzal, hogy bizonyos számú kínait életben hagyna még - mint utolsó lehetőség - az atomháború is, amelyet Brezhnev, akárcsak előtte Krushchev, hevesen ellenez. Ahelyett, hogy addig várnánk, amíg a kommunista birodalom önmagától szétesik, hosszúlejáratú nyugati politikát kell kezdeményeznünk, amely a szabad emberek társadalmához vezet.

Alapelvünk Mindenekelőtt

Isten törvé nyé nek megvalósítását és megőrzését kell szorgalmaznunk a földön. Sose habozzunk bizonyítani necsak jogunkat a mi mennyei Urunk imádására, hanem ezzel összefüggésben szent kötelességünket is olyan társadalom felépítésére, amelyben nincs elnyomás és félelem. Ha semmi más ok nem volna, csupán az, hogy a kommunisták Isten-tagadók, akik minden hitvallás eltörlésére törekszenek, ez az egyetlen ok is minden hívőt arra kötelezne, hogy küzdjön a XX. század legszörnyüségesebb nyavalyája ellen. Sose felejtsük: minden nemzet annyi szabadságot érdemel és rendszerint annyit is ér el, amennyit kész megvécleni!

i'Ii':ti':t Pap Mihály dr. egyetemi professzor előadását, amelyet sokszor szakított meg a hallgatóság helyeslő tapsa, Burgyán Aladár tanácskozási elnök köszöni meg. A hozzászolások folyamán Vudy József füz értékes megjegyzéseket az elhangzott 2 Magya r 1'al:'tlkozó E: !'Ón ik :íja

17

megállapításokhoz, majd Volasin Lilly int éz az e l őa dóhoz n éh ány érdekes kérdést. B ertalan Kálllláll írásb:m benyújtott hozzászólásban az amerikai-orosz viszony megítélésében különös óvatosságat ajánl. Szerin te u gya n ez vona t ko zik a magyar kérdés tárgyilagos szemléletére is. A elhangzott felszólalásokra Pap Mihály dr. külön-külön válaszol. Burgyán Aladár tanácskozási e lnök a vitát és az ül és angolnyelvű részé t bezárja, újból köszöne tet mond az előa dónak, a felszólalóknak és megjelentekne k, majd felkéri Somogyi Ferenc dr. volt magyar egyetemi tan árt és országgyi.í!ési k é pviselőt, hogy a tanácskozási elnök tis ztét vegye á t. Somogyi Ferenc dr. megint csak a M agyar Találkozó k egyetemes jelentőségének hangsúlyozásáva l nyítja m eg a tanácskozások magyarnyelvű részét, Mahatma Gandhi mondását idézi: ,Senkiben sincs hajlandóság a múlt végtelen t évedése iből jótékony tanulságok levonására." Pedig egyedül ez mutatja meg a jövő járható útját. Nem a fellengző, szüklátókörü önteltség, nem az idejét múlt szellemi ál-arisztokratikus elzárkózás, vagy a tudatlanság leplezését szolgáló á l-demokratikus fölényeskedés vezet célhoz bennünket, hanem a szeretet szalgálala és a szaigálat szeretete, amely változatlanul kötelez bennünket minden időben és minden helyen . A következő előadó, főtiszteletű Béky Zoltán dr. református püspök, a szeretet szolgálatában a szolgálat szeretetével lett amerikai életünk egyik legkiválóbb vezetője. 37 évi lelkészi közszolgálat után befogadó hazájának kimagasló eredményekre szert tevő kiváló polgára, egyházának pedig püspöke lett, mégis a Magyar Református Szövetség elnöki tisztségét, majd az Amerikai Szövetség országos igazgatóságának elnökségét, magyarságának szalgálatát ismerte fel és választotta legmagasabbrendü küldetésének. A küldetés a férfi sorsa. És százszorosan sors, ha a férfi magyar és a küldetés is magyar. Nem hiszi, hogy "az emigráció tennivalóiról Magyarországga l és új hazájával szemben" címü előadás megtartására bárki más illetékesebb, hivatottab és felkészültebb lenne. Főt. Béky Zoltán dr. ezután megtartja általános érdeklődés­ sei várt előadását, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük. 18

2. Főt.

B éky Zoltán dr.: AZ AMERIKAI MAGYARSÁG FELADATA AZ ÖHAZÁVAL ÉS AZ ÚJ HAZÁVAL SZEMBEN

Engedjék meg, hogy amikor először van alkalmam a Magyar Találkozó - általam oly nagyrabecsült vezetői és tagjai előtt szólni - , megköszönjem azt a kitüntetést, melyben egyik teológiai munkámat részesítették és az arany Árpád-érmet, mellye l kitüntettek. Sok m ás kitüntetésern között erre vagyok a legbüszkébb, mert ez magyar, magyar testvérektől, tudományos társaságtól jött s valóban boldoggá tesz. Jelen előadásom címét Nádas János dr., titkárságunk nagyrabecsült vezetője a következőkép jelölte meg: "AZ AMERIKAI MAGYARSÁG FELADATA AZ ÓHAZAVAL ÉS AZ UJ HAZÁVAL SZEMBEN". A téma annyira tágkörű, részleteiben annyira kivitatott és kimerített már, hogy - ha meg méltóztatnak engedni - én csak nagy vonalakban s főként elvi síkon és vonatkozásban szándékszem a kérdéssel foglalkozni . Előadásomat Illyés Gyulának, az egyik legkiválóbb óhazai írónak és költőnek sokszor idézett szavaival kezdem, hogy reánk, külföldön élő magyarokra a magya rság jövőjé t illetően rendkívül fontos és súlyos feladat vár, hiszen mi képviseljük a magyarság egyetemességének egy negyedét s a mi felfogásunk, olthatatlan magyarságszeretetünk, magyarságtudatunk és a magyarság érdekképviseleteként érzett felelősségünk és tevékenységünk döntő kihatással lehet rzépünk jövőjére, különösképpen, ha meggondoljuk azt, amit Illyés Gyula nem mondhatott ki, csak sejtetett, hogy otthon nem áll módjában a magyarságnak szabad akarata és elképzelése s zerin t alaldlani a magyar jövendőt, mert kettős - külső orosz és belső kommunista - járom alatt szenved a magyar nép. Meg kell mondanom, hogy mi sem könnyebb, mint az otthoni - sokszor kilátástalannak látszó - sors keserűségét itt a szabad világ földjén analizálni s az úgyis minden mindegy jeligével pesszimistává válni. Hiszen a borúlátás már csírájában hordja a tehetetlenség magvát. S az ilyen példákkal saj19

nos, mind otthoni, mind amerikai magyar közéletünk tele van. Sokan a tehetséges, pályájukat szépen befutó és egész magas pozíciókat betöltő magyarak közül is azt kérelik tőlünk, akik az Amerikai Magyar Szövetség, Szabadságharcos Szövetség, Erdélyi, vagy Felszabadító Bizottság élén állunk, akik sem a csalódások, sem a sikertelenségek, sem a közöny megdöbbentő jelenségeitől nem riadunk vissza: hogy miért harcolunk még, van-e értelme küzdelmünknek? Nem látjuk-e, hogy otthon a kommunizmus már csak nemcsak átmeneti, vagy megtűrt, hanem állandósult kormányrendszerré vá lt s hogy az amerikai-szavjet kapcsolatok kiépítésének eb ben az időszaká­ ban Magyarországnak a szavjetorosz-kommunista érclekszférából kiemelése lehetetlen, tehát adjuk fe l a magyar nemzeti önrendelkezési jog gyakorlásának követelését, a magyar nemzeti politika szabadságjogainak s azok visszaá llításának elő­ mozdítását s alkueljunk meg a jelenlegi kommunista korll1árzynyal, hátha akkor az jobban evolválrzi fog egy szociáldemokrácia felé.

Az úgynevezett reálpolitikusok kara arra is figyelmeztet, hogy a magyar emigráció, melynek tagjai nem itt születtek, hanem naturalizál t amerikai állampolgárok, a poli ti ka és közvélemény-változás ingadozó hangulatában jobb, ha nem á llnak ellen a legutóbbi politikai divatnak, mely a Szovjetúnióban e lbujt szövetségest lát a sztalini kommunizmus zászlóhordo · zója, Kína ellen. Mások azonban más oldalról kritizálnak bennünket. Kl·itikájuk jó magyar szívükből fakad. Értjük itt a szentistváni Magyarország hirdetőit és követelőit amerikai magyar közéletünkben. Ki ne egyezne meg velük? Ki az, aki nem örülne, ha a történelmi Magyarország határai, akár csak egy magyar államszövetség ellenőrzése alatt á lló államszövetség formájában is helyre á llh;:ltnának? Van-e olyan amerikai magyar, akinek ereiben még a magyar vérségi összetartozandóság csak egy cseppje is forr, aki el tudná képzelni a magyar igazság megvalósulását, míg a Székelyföld román kézen van, míg Rákóczinak, a nagyságos fejedelemnek sírja csehszlovák földön fekszik? Ugyanakkor tisztában kell lennünk a magyarság jelen

20

h e lyzetével. Ma az élet-halálharc nem annyira mint a két h á b orú között az elvesztett területek visszaszerzéséért folyik, hanem a magyarság nemzeti és b iológiai létének a fenn maradásáért, mely időrendben és fontosságban, a jelen tJ-agikus helyzet ben megelőzi a Duna-medence politikai á llamképletének különböző változatait. Szomorú szívvel kell m egállapítanom, hogy akkor, amikor otthon a halandóságnak még csökkenő számaránya is túlhaladja a z élveszületettek számát, amikor az abortusz törvény félévszázadon belül a magyarság teljes felszámolását és kiirtásá t eredményezheti, amikor a magyarság még Csonkamagyarországon sem élvezheti önrendelkezés i jogát: akkor olyan kérd éseke t feszegetünk és olyan kérdésekkel támasztunk önmag unk között ellentétet, amelyek a jelen pillanatban meg nem valósíthatók, amelyekkel e llenségeink egyébként is hatásos offenzíváját segítjük és erősítjük. Inkább tartsunk a világháború előtti francia nemzedékkel az ő területi követelésükk el kapcsolatban Elszász-Lotaringiáért: "Mindig arra gondolni, de sohasem arról beszélni." A mega lkuvás és nemtörődömség egyre jobban teret nyerő szellemével és a mult képleteiben gyökerező kritikusokkal szemben nekiink világosan meg kell állapítanunk a magunk feladatát, mint am.erikai magyaroknak Magyarországgal és az Egyesült Államokkal szemben. Es zmei és tötrténelmi örökségünk, vallási és világnézeti felfogásunk egyaránt kötelez a dem.okratikus szabadságeszme politikai tartalmárzak követésé re s annak mind Ma gyarországon, mind fogadott hazánkban való megvalósítására. Ez a tétel már "ex officio" magában foglalja az élesen anti-lcommunis ta meggyőződés t, me rt mi tulságosan ismerjük a kommunizmus szabadságtipró totalitáriánus gyakorlatát ahhoz, hogy politikai népszerűséghajhászásért feladjuk azt az elvünket, melyet a politikai realitás száz és száz esetben bebizonyított. Isteniinkbe és sziilőhazánk jövőj ébe vetett hitünkkel nem fér össze a megalkuvás, ugyanakkor Magyarországra nézve ez lenne a legsúlyosabb bűn, amit elkövethetnénk. Mi nem alkudhatunk meg, mi nem köthetünk kompromiszszumot. Nekünk a leghatározottabban vissza kell utasítanunk

21

az óhazai kormány ama hamis propagand á j át, mellyel a szabad világ magyarságát az utóbbi pár év alatt elárasztotta, melynek sajnos az amerikai magyar közéletben is számos híve és szószólója van, akik otthoni irányításra "ki egyezésrő l, deákferenci bölcsességről, szükséges reálpolitikáról", egy megindítandó dialógus szükségességéről beszéln e k. N evezhetnek ezek minket lemaradottaknak, reakciósoknak, mul t ban élőknek, de mi meg nem alkudhatunk, mi reálpolitikára és n-zega lkuvásra nem építhetünk. Nekünk, a szabad világ magyarságának az Isten más hivatást adott. Ez pedig az, hogy utolsó leheletünkig harcoljunk és küzdjünk a magyar igazságért, a kommunizmus szörnyű karmai közölt vergődő magyar nép f e lszabadításáért. Mi nem egyezkedhetünk, amíg Mag ya rors zág rab, amíg az orosz csapatok Magyarországon vannak, amíg nincs szabad választás és önrendelkezési jog. Nekünk az egyzekedéshez f.eltételeink vannak és ez nem más, mint az: ÖN N ALLO, FUGGETLEN, SZABAD MAGY ARORSZAG. Az idegenbe szakadt magyarságnak, közöttük első helyen az amerikai magyarságnak a szerepe nem az, hogy kiárusítsa a mi magára hagyott magyar népünknek utolsó reménységét is. Minden olyan dialogus, melyet hitüket és meggyőződé­ süket vesztett, gyökértelen emberek próbálnak a maguk önző hasznára elindítani, csak oda vezethet ' hoay sírásói lesznek o a_nnak a reménységnek, amely a magyar nép szívében még él. El és várja az Isten után immáron csak mitőlünk, hogy legyünk kiáltó szó a szabad világban, a világ legmagasabb fórumain az ő ügyüknek és szomorú sorsuknak.

De nem köthetünk ideológiai kompromisszumot az itt Amerikában tért hódító "active engagement" teóriával sem, a keleteurópai államok és a Szavjetunió kormányai iránt, Nekünk nehezen érthető, hogy ugyanaz a JOHNSON elnök, aki élesen meglátja a kommunista veszélyt Délkeletázsiában s a kommunista propagandaszerkezet minden cselszövése dacára is védi a kisnemzetek önrendelkezési jogát Viet Námban, ugyanaz a Johnson elnök a keleteurópai államokkal szemben közönyös és megalkuvó. Nekünk hivatásunk továbbra is vinni a meg nem alkuvó antikommunizmus zászlaját akkor is, ha ez itt egyeseknek nem tetszik, mert szent meggyőződésünk, hogy

22

az Egyesült Államok jövője épen úgy, mi11.t a magyar nép további létezés e, a kommunista kérdés megoldásától, illetve a kommunizmussal való végleges leszámolás tól giigg. Ezzel szemben nem vagyunk az izolácionizmus hirdetői. Minclen kapcsolat és lehetőség, amely a magyar néppel, Magyarországon összeköt, csak megelégedésünkre szolgál, hiszen az amerikai magyarság legnagyobb hiánya az otthoniakkal való öszeköttetés, mely Anteusként nekünk ez a földi erő, amely ismét erőt ad magyar szalgálatunk teljesítésére Amerikában. De a kapcsolatot mi a magyar néppel akarjuk. A magyarokkal, akik nem felejtették el a több, mint 20 éves kommunista uralom alatt sem, hogy magyarnak lenni nemcsak hősiesség, vagy tragédia, hanem elsősorban is kötelesség nemzetiinkkel szemben. Ezek közé semmikép nem sorozhaták a pártigazolványos opportunisták, a fanatikus kommunista ügynökök, sem pedig a sorainkba befurakodó agent provokateurök. Ezek beutazása ellen miként a multban, akként a jövőben is fel kell emelnünk és fel is fogjuk emelni tiltakozó szavunkat. Ha körvonalazni akarjuk az amerikai magyarság feladatát a magyar néppel szemben, akkor azt mondjuk, hogy nekiink a magy ar nép élő lelkiismeretének kell lennünk. Feltárva a veszélyeket, ostorozva a vétkeket, melyet a kommunizmus jelszavai alatt ma is elkövetnek magyar földön . Útat kell mutatnunk a megtorpantalmak, az elfáradtaknak és elfásultaknak. Meg kell győzniink őket, hogy a kommunizmus nem győzött még a világ felett. Hogy az ő s ziszifuszi kü zdelmiik és erőfeszí­ téseik - talán nem is sokára- megho zhatják azt a változást, amely a kommunizmus járma alól való fels zabaduláshoz, a magyar szabadság visszanyeréséhez vez et. Mert ne felejtsük el, hogy Európa új arca kialakulóban van. A zsarnokság évei meg vannak számlálva minden kishitű félelmek dacára is. Azonban élő lelkiismeretként csak akkor szabad fellépnünk, ha ugyanakkor szószólóivá is lettünk a magyar népnek. Sok-sok fájdalmát, nehézségét eltagadja, avagy elhallgatja a jelenlegi magyar kormány a szavjetorosz érdekekhez való ragaszkodása miatt. Erre eklatáns példa az erdélyi kérdés. A jelenlegi magyar kormánynak egy tiltakozó szava nincs a ki· 23

mondhatatlan szenvedések k ereszt j e a la t t ro s kadozó erd é lyi magyarságér t, m e lyet a sovinisztává vá lt román kommunisták kiirtásra ítéltek. Erdélyben n ép ünk sorsá t legjobban az a mondás fejezi ki, amely szállóigévé lett, h ogy ma mát· Bocskay, Bethlen és Rákóczi földjén "imádsággá csendesedett el ajkunkon a magyar nyelv." Azt jele nti ez, hogy annak a népnek az úr Istenen kívül ma már senkije s incse n, aki szó t e melne érte, aki segítene rajta. Nekünk, a szabad világ magyarságának kell ennek a halálra ítélt népne k a szószólóivá lennünk, nekünk kell segíteni raj tuk . Valamikor Kossuth Lajos volt a magyar sors tolmácsa, szószólója itt és az egész nyugati világban. ö tett e ismertté a magyar kérdést, ő adott a magyarság nak évtizedekre nagy erkölcsi tőkét. Sajnos, neki nem sikerült az, ami a hami s adatokkal dolgozó Masaryknak, aki itt, Amerikában sze t·ezte meg a cseh nép szabadságát és országrabló politikáj á hoz a híveket. Van tehát jelentősége, sőt Istentől r e ndelt hivatása az idegenbe szakadt magyarságnak! Ez pedi g nem más, mint hogy szószólója legyen a magyar iga zságna k és szakadatlanul küzdjön a magyar nép felszabadítá sáér t. Ehhez azonban egységes összefogásra van szükségünk. M eg kell teremteni.ink a magyar egységet. Össze kell fognunk vallá s i, politikai n éze tekre való tekintet nélkül, személyi, politikai kapc solatokat ki építeni, a magyar tudás és géniusz erejével a legmagasabb fórumokra behatolni és ott a magyar ügynek szószólóivá és k é pviselőivé lenni. Mindezt szervezettséggel és központi irányítással ennek a milliós magyar emigrációnak hathatósabban és eredményesebben kell elvégeznie, mint a csekély számú kossuthi emigrációnak, vagy a csehszlovák pittsburghi bizottságnak. A feladat nehéz. Az akadályok a jelen pillanatban leküzdhetetleneknek látszanak. De én hiszem, hogy az Isten nem véletlenül mentette ki ezt az egy millió magyart, a történelemnek ezt az eddig legnagyobb emigrációját a pusztulásból, a pokolból és állította ide, ennek a szabad hazának a földjére, hanem hivatást adott nekünk, ami nem más, mint hogy minden erőnkkel, tehetségünkkel az utolsó leheletig munkáljuk a magyar feltámadást. És én hiszem, hogy az új magyar feltámadásnak innen kell elindulnia és rajtatok keresztül kell megszületnie. 24

Úgy áldjon meg minket az Isten, ahogy ezt az Istentől rendelt hivatásunkat készek és hajlandók vagyunk betölteni! -t? -t:? -t? Ft . B ék y Zoltán clr. osztatlan tetszéssel fogadott és igen sok tapssal meg-megszakított előadásának elhangzása után Somogy i F erenc clr. tanácskozási elnök - a hallgatóság nevéb en is - hálás köszönetet mond az előadónak hitvallás-szerű útmutatásáért. Felkéri mindazokat, akik az előadáshoz hozzá kívánnak szólni, hogy nála jelentkezzenek s így a következő napi tanácskozásokat követő vita során elsőbbséghez jussanak. A hozzászólásra jelentkezők közül Hortobágyi J e nő a trentoni magyarság üdvözletét tolmácsalja az előadónak és megállapítja, hogy nem lett igazuk azoknak, akik attól féltek, hogy B é ky Zoltán püspök a lelkészi szolgálat fé lbeszakítása után n em töltheti be papi hivatását, mert új őrhelyein végzett szolgálatával és előbbi előadásával bebizonyította, hogy továbbra is pap maradt, a magyarság papja és a magyar feltámadásba vetett hit püspöke lett. Nádas János clr., mint az Állandó Titkárság vezetője, a következő nap tárgyalási rendjét ismerteti. Bejelenti, hogy az Árpád érem-pályázat eredményének kihirdetésére a díszvacsor~ kere té ben kerül sor. Somogyi F erenc clr. tanácskozási elnök ismételten köszönetet mond mindkét előadónak, minden hozzászólónak és jelenlevőnek, majd az első nap tanácskozását berekeszti.

25

A HATODIK MAGY A R T ALA LKO ZÓ MÁSODIK NAPJA -

1966 novemb er 26. -

A VI. Magyar Találkozó máso dik n a pj á nak tan ács kozásait 1966. november 26-án, szombaton d é l e l ő tt 9 óra k or, a Cleve· land-Sheraton Hotel "Navajo" term ébe n Náda s .János dr. tanácskozási elnök nyítja meg. Üdvözli a m egj e le nt e ket, is merteti a levélben küldött üdvözlete ket. Soka n a távolságok és költségek miatt nem tudtak a Talá lkazó n sze m é lycse n r észtvenni, üdvözleteikkel azonban együttérzésüket a kartá k kifejezni és üzeneteikkel, javaslataikkal a Magyar Tal á lkozó fontosságát kihangsúlyozni. A főbb országos és világszervezetek részéről üdvözl eteiket küldték: vitéz Kisbarnaki Farkas F erenc vezérezredes, a Magyar Szabadság Mozgalom elnöke, Arnstorf, N é m e tország, vitéz Zákó András vezérőrnagy, a MHBK világelnöke, München, Németország, Dálnoki Ve ress Lajos , vezérezredes, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség e lnöke, London, Dr. Pogány András, a Magyar Szabadságh a r cos S zöve tség USA elnöke. So. Orange, N. J., gr. Teleki Béla, az Erdé lyi Szövetség elnöke, New York, továbbá számtalan l eve l ező tagunk, az Akadémia tagjai és Árpád-éremmel kitüntetettek közül : Dr. Acsay Dénes, St. Louis, Mo. ; Dr. D'Aiber t Ferenc, Chicago, Ill.; Nt. Babos Sándor, Pittsburgh, Pa .; Dr. Balla András, New York; Dr. Baráth Tibor, Montreal; Dr. Betegh Péter, Gladwayne, Pa.; Dr. Bobula Ida, Houlton, M a ine; Boczo nády Szabó Imre, Vancouver, Kanada; Boldizsár László, London , Ont. Kanada; Burján Gyula, Chicago;Chighy Sándor, N ew Orleans, La.; Dr. Czanik Géza, München; Dr. Czermann Antal, Klagenfurt; Dr. Csery Mihály, Montreal; vitéz Elekes Mihály, Frejus, Franciaország; Dr. Ember Sándor, Zürich; Flórián Tibor, New York; Dr. Gallus Sándor, Melbourne, Australia; Dr. Gáll Imre, Chicago; Ft. Gáspár Márton, Windsor, Canada; Gyallay Papp 26

Domonkos, Montreal; Gyimesy Kásás Ernő, New York; Halasi K á lmán, Den ver, Cola.; Havassy Baján Sándor, Passaic, N . J.; H e rczegh Jáno s , Montreal; Héderváry Konth János, Hollyw ood ; Dr. Horvá th Barna, Washington, D. C.; Ft. Dr. Jaszovsz ky József, San Francisco; Dr. Kertész István, South Bene!; Ft. Király Kelemen , DeWitt, Mich.; Kisjókai Erzsébet, Hilversum, Hollandia; Kiss Ödön, Kingston, Kanada; Dr. Klobusitzky Dénes, S a o Paolo, Brazília; Dr. Kövágó József, New York; Dr. Kas s Tibor, San Jose, Calif.; Kövendy Károly, Islington, Kan a da; Lőrincz Jánosné, New York; Macartney Elemér, Oxford, Anglia; vitéz Maczky László, Bad Canstatt, Németo.; Dr. Máté Imre, Salzburg ; Menkó Gábor, Maiclstone, Canacla; Ft. Dr. Mihályi Gilbert, West ele Pere, Wisc.; Mower Sándor, Philadelphia; Dr. Nagyiván Lajos, Briclgeport, Con.; Dr. vitéz Németh Ernő, Ottawa, Canacla; Dr. Németh Gyula, Youngstown; Pap Remig, New York; Dr. Páll György, New York; Dr. Raclisies Elemér, Vaucl, Svájc; Ft. Dr. Rákos Raymond, Róma; Dr. Ráttkay Kálmán , München; Dr. Révay István gr., New York; Sá rközy Imre, Denver, Cola.; Dr. Sólyom Fekete István, Chicago; Dr. Szász Emil, Tupper Lake, N. Y.; Szentmiklóssy Bálint, New York; Dr. Szepessy Zoltán, Hultsfrecl, Svédország; Gr. Teleki Mihály, London; Dr. Tokay László, Youngstown, O.; Tollas Tibor, München; Tornay Károly, Küssnacht, Svájc; Tuzson Tibor, Páris; Dr. Valkó László, Pulman, Wash.; Nt. Vasváry Ödön, Washington, D. C. B e mutatja a soron következő előadót, Kardos Talbot Béla dr. kongresszusi könyvtárost , majd annak előadásához az alábbiakban közölt bevezetőt monclja el. l.

Nádas János dr.: A KELETEUROPAl SZAKEMBEREK FELADATAI A DUNAI NEMZETEK JÖVÖJÉNEK KIALAKÍTÁSA TERÉN A keleteurópai ügyekkel foglalkozó szakemberek véleménye szerint valószínű, hogy a vietnámi események és feszülts ég csökkenésével sor kerül egy Európa-konferenciára. Sok

27

még a húsz év óta húzódó m ego ld at lan keleteurópai probléma, elsősorban Németország m egoszto tt ságáva l k a p csola tban. A Szovjetúnió minde nt e lkövet, h ogy eg y Európa-k o nferencia mármost összeüljön, am íg az Egyesült Á llam ok másutt van elfoglalva. A szavjet vezetők mind e n külfüldi útj:1 e nnek a konferenciának összeülését sürgeti. Ezért látoga tn a k e l Bécsbe és Rómába, Párisba és Londonb a. Ügy n ökc ikk ént utaztatják a magyar, lengye l és m ás c sa tló s külli g y minisztcreket is a nyugati fővárosokban, hogy min é l e löbb - és mint hi szik, az Egyesült Államok nélkül - össze ülj ö n az Európa-konferencia, amely a status quot lerögzíte n é és a mai m egosz to tt és áldatlan helyzetre ráadná szankcióját a "béke" és "Európa biztonsága" címén. Ennek a nyomásnak az e urópai á llam ok n e m állhatnak soká ellen. De Gaulle m á ris k ész segítséget n y ú j ta n i e bbe n az oroszoknak. A francia diplom ác ia újb ó l össze j á t sz ik a k e leteurópai kisebb államokkal is, amelyek szavjet zsoldban ugya ncsak követelni fogják nemcsak az Od era-Nei sse h a t á r végleges elismerését, hanem a keleteurópai kisállamok mai szégyenkaladájának fenntartását is további é vtizede kre. Németországban is növekszik az id egesség, hogy a húsz év óta megoldatlan kérdések e t tárgya láso k útj á n k e ll rendezni. A vita egyelőre csak a németországi angol és amerikai erők eltartási költségeinek viselése körül foro g , m e rt Londonban és Washingtonban növekszik azoknak a b e fol yás:1 , a kik az Európában állomásozó csapatok lé tszámúnak csökkentését ldvánják. Ezért növekedni fog az a nyomás is, h ogy az Egyesült Államok kormánya egyezzék bele az Európa konferencia megtartásába és azon mondjon le mindenről, vo nuljon ki Európá ból és bízza az ügyeket keleten a Szovjetúnióra, erre a " nagy nukléáris hatalomra", n yugaton pedig Fra nciaországra, a "kis nukléáris hatalomra", amelyek majd k é t ré sz ről közrefogják Németországot és a keleteurópai kisebb országok körében is fenntartják a status quot a két világháború közötti kisántántrendszer módjára, de kommunista cégér és uralom alatt. A lengyelek igyekeznek mindenkivel elhitetni, hogy mihelyt sikerül a németekkel elfogadtatui az Odera-Neisse-határt, megvalósul az örök béke Európában, fel lehet oszlatni az Atlanti Szövet·

28

séget, leszögezile valamennyi európai határ változatlanságá~ és ezzel paradicsomi állapotok következnek be. Elfelejtik azonban, hogy egész Európa, de leülönösen a keleteurópai kisebb nemzetek a szavjet nukléáris hatalom árnyékában és közvetlen közelében ki lesznek szolgáltatva ennek a brutális nyomásnak é s gazdasági-politikai kizsákmányolásnak, amely ma is valóságos kolonializmust valósított meg a huszadik század második felében nemcsak saját soknemzetiségű népei felett, de félEurúpa elszlávosított országai felett is. Az európai nemzeteknek és köztük a magyarságnak fel kell ismernie a fenyegető újabb veszélyt és fel kell készülnie minde n eshetőségre. Hiszen talán egyetlen más európai nemzetnek nincs annyi rendezetlen ügye. Mirzderz hannadik magyar a mai magyar állam határain kívül él és a kommunista magyar kormány nem védi meg a kisebbségi sorsba került elnyomott magyarokat, hanem egy követ fuj az elnyomó kommunista rezsimekkeL Mikor a mai idősebb nemzedék megszületett, nagyjából el lehetett mondani: "Extra Hungariarn non est vita!" Legalábbis magyar élet lényegében nem volt Magyararságon kívül. Ma pedig a magyarság diaszpóra-nemzet lett, szinte a zsidósághoz hasonló szétszórtsággal a nagy· világban. Problémái évről évre nőnek. Fel kell tárnunk azokat a nagyvilág előtt is. A magyarságnak leülönösen fel kell készülnie minden olyan nemzetközi konferenciára, amely Keleteurópa ügyeivel foglalkozik. Be kell vinnünk a nemzetközi köztudatba, hogy nemcsak az Odera-Neisse határ kérdése megoldatlan. Egész Kelet-Európa, leülönösen a kárpáti és dunai nemzetek ügye éppoly megoldatlan és éppúgy teljes ujjárendezésre szarul. A nemzetek sorsát nem lehet diktatórikusan intézni és örökre leszögezni az érdekelt népek megkérdezése nélkül valamely nagyhatalom fegyveres beavatkozása és győzelme útján erő­ szakolt helyzetet. A nemzetek önrendelkezési jogát nemcsak az afrikai és ázsiai népek esetében kell hangoztatni. Sokkal érettebbek arra a középkelet-európai népek, így az ezeréves történelem kohójában megedzett magyar nemzet is. Ily körülményele között a szabadföldön élő keleteurópai szakemberekre, így elsősorban a magyarság államtudományok-

29

kal és nemzetpolitikai kérdésekkel foglalk ozó sza k e mbereire vár a feladat, hogy középkelet-Európa m ego ld at la n k érd éseit majdan tárgyaló konferencia e lé h e lyes mego ld ás i j avas latokat terjesszenek. Ezeket ta n ácsos e l őre ma g unk k öz t megtárgyalni, megvitatni, kiegészíteni, dokumentumokkal és tudományos, gyakorlati érve kkel alátámasztani. A Magyar Találkozó már az e lmúlt években is gyakran tűz­ te ki tárgysorozatára a dunai n épe k j obb együ ttműködésének és a mai igazságtalanságok felszámolásának problémáit. Éppen mivel emigráns politikusaink a kommunizmu s e ll en i küzdelmen kívül alig foglalkoznak egy új kárpó tm c cl e n ce i és dunavölgyi életforma kialakításának l e h e tősé g civel, a Tal á lkozó vezetősége szükségesnek tartotta eze ket a kéreléseket újból elő­ térbe helyezni. A magyar emigráns politikusok közi..il csak Kövágó József volt budapesti polgármester lépett fel gya korlati javaslattal a közelmúltban. Sajnos, személyesen nem vehet részt a Találkazán, de írásban kimentette magá t. Egyúttal m egk üldte angol nyelven is megjelent legújabb tanulmányát errő l a kérdésről. Kövágó azt javasolja, hogy Ma gya rors zágnak adjarzak Finnországhoz hasonló státust, mert szerinte ez nem csupán a magyarság érdeke, hanem még a Szovj e túni ó nak is kevesebb baja volna egy ilyenféle állammal, mint egy csatlós sorsra kárhoztatott folyton elégedetlenkedő és egyszer már foradalomban kirabbant nemzettel. Ez a javaslat megvitatásra szarul. De figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a magyarságnak különleges más problémái is vannak. Így csaknem a finn nemzet teljes létszámával felérő magyarság é l mai államán kívül. Helyzete is olyan központi jellegű a Dunamenté n , a K árpátok medencéjében, hogy élete jobban összefügg a szomszéd n é pek életével. Nem olyan viszonylag elszigetelt, mint Finnország. A Szovjetúnión kívül több olyan szomszédja van, amelyekkel a mai rossz viszony helyett az igazságtalanságok kiküszöbölésével meg kellene találnia az együttélés jobb formáit. Ezért a VI. Magyar Találkozó vezetősége felkérte a MIDEUROPEAN RESEARCH INSTITUTE és folyóiratának, a STUDIES FOR ANEW CENTRAL EUROPEfőbb munkatársait, hogy fejtsék ki a hallgatóság előtt azokat az alternatív terve30

ket, amelyek eddig felmerültek a dunai népek jövőjére vonatkozólag. Először Kardos Talbot Béla dr., az Árpád Akadémia tagj a, is merteti köze lmultban megjelent tervezetét, majd Padányi-Gulyás Jen ő volt országgyűlési képviselő és Szász Béla dr. törté n e tíró tová bbi lehetőségek módjait fejtegetik és megnyitják a vitát. Kardo s Talbot B éla dr. több mint tíz éven át Teleki Pál volt miniszterelnök Államtudományi Intézetében dolgozott, majd Mr. RoyaZZ Tyl e r-nak, a Népszövetség pénzügyi bizottsága magyarországi megbizottjának közgazdasági titkára volt és mint ilyen sok nemzetközi konferencián vett részt fogas kérdések tárgyalásában. T eleki Pál a komáromi és bécsi döntő­ bírósági tárgyalásokon is maga mellé vette, e tárgyalások elő­ k észítésé re bizalmas megbízatásokat is adott neki. Dr. Kardos anakidején a MAGYAR SZEMLÉ-ben, a MAGYAR KISEBBSÉG-ben, a MAGYAR STATISZTIKAI SZEMLÉ-ben és más folyóiratokban sok tanulmányt tett közzé a dunai népek és a kisebbségek problémáiról, a föderálizmusról, határ kérdésekről, a dunai népek gazdasági problémáiról. Ezért felkérjük arra, hogy mo s t a dunai nemzetek várható jövőjéről és annak elő­ készítéséről tartsa meg előadását.

2. Kardos Talbot Béla dr.: A DUNA-MEDENCE NÉPEINEK JÖVŐJE Egy-egy nemzetközi konferencia anyagának kidolgozásában igen gondos előkészítésre van szükség és ügyes taktikára, hogy a javaslatok a döntésre illetékesek kezébe idejében eljussanak. Az első világháború befejezése idején végzetes volt, hogy a magyar javaslatok, amelyek többek közt a vitás területeken népszavazások tartását kérték, nem jutottak el idejében a nagyhatalmak képviselőihez és így rólunk nélkülünk döntöttek - rosszul. A két világháború közötti időben a roagyarságnak meg vol tak a szervei a nemzetközi konferenciák e lők é szítésére . A Központi Statisztikai Hivatalban a történet-

31

mi Magyarország minden községéről és városáról egyéni lapot vezettek, amelyben minden népszámlülási ada t legalábbis !880tól fogva bejegyzésre került. Pontosan ismere tes vo lt és ezekről a kartoték lapokról rögtön leolvash a tó vol t bármely köz ség vagy város nemzetiségi és felekezeti ös s zetétele, gazdasági adatai, főbb intézményei, gyárai, bánya vagy más válla latai stb. A Statisztikai Hivatalban működöt t T e l e ki Pál elnökleté· vel egy tudományos intézet, amely a szomszédállamok és az ott élő kisebbségek ügyeivel is behatóan foglalkozott, ezek ben az ügyekben szakembereket képzet t ki. Ebben az intézet· hen készültek az 1938 utáni döntőbírósági konferenciák ma· gyar javaslati, munkálatai, statisztikái és térképci, úgy hogy ezek nélkül a döntések a magyarságra nézve sokka l kedvezöt lenebbek lettek volna. Sajnos, sok egyéb vonatkozásban azonban hiányzott a magyarság felkészültsége. A magyar közvélemény tulságosan leegyszerűsítve kizárólag határmegállapítási kérdésben látta él megoldás egyetlen kulcsát. Abban a hitben ringatta magát, hogy a határrevízió minden problémát megold. Holott csak első lépés lehetett volna egy új, föderalista rendszer kialakítása felé. Már az e lső bécsi döntés után meg kellett volna szüntetni a vámokat, vízumot, útlevelet, stb . Magyarország és Szlovákia között, a határt "spiritualizálni" kellett volna, kölcsönös kártérítésekkel, szabadabb kereskedelmi forgalommaL pénzügyi egyezmények kel, kul tu rá lis csere megszervezésével barátságos légkört kellett volna kialakítani. Igaz, hogy szlovák részről is nagy hibák történtek. D e az ö elkeseredettségük jobban volt érthető és magyar részről tanusított nyugodt magatartással, baráti gesztu sokkal többet lehetett volna e lérni, mint további követelésekkel. A Carnegie Alap tudós igazgatójának , James Shotwell egyetemi tanárnak a kezdeményezésére 1937 nyarán Párisban zárt ajtók mögött nemzetközi konferencia ült össze, hogy a közeledő vihar előtt "békés változás" útján megelőzze a fenyegető katasztrófa kitörését. Ez a "Peaceful Change"-konferencia lett volna hivatva a határkérdéseken túlmenően kidolgozni az együttélés jobb módozatait. Teleki Pál erre a konferenciára kivitte az én memorandumomat is, amely bő statisztikai adatok és térképek felsorakoztatásával az

32

egyiittélés svájci módszerét ajánlotta a ma gyar és szlovák n é p között.l) 1938 utá n a h atárm ó dosítások megtörténtével azonnal rá kellet vo lna té rni az ú j, svá jci rípu sú nemzetiségi politikára a te lj es egyenjogú ság a lapj á n és fokozatosan lehete tt voln a halad ni egy konfö d e ráció, ma jd föderáció f elé. Sajnos, T elelei Pál is, más gondok miat t, csak k éső n is me r te fel akkoriban az t az útat , a m e lye t az 1937. évi memorandum már ajánlott a szomszéd n é p ek közötti viszony kialakítására. Csak miniszterelnöksége utols ó idej é b e n utasította Pelé n_v i János washingtoni m agyé\r kö ve te t , hogy igye k ezzé k Magyarország nak a szomszéclokkal való föderalista együtté lés r e vo natkozó terveit propagá lni .:!) Doro thy Tho mpson , a n eves am e rikai ujságíró n ő, kevésse l T e lek i P á l öngy ilkossága e lőtt b eszélt a minisz te r e lnökke l, ak i kifejtette e l ő tt e, h ogy e l őször Magyarország, Szlová kia és Csehország föderációjára volna szükség. Ehhez csatlakozhatna azut á n H o rvátország és több más szo mszédos ország, mi g csak ki n e m a lak ulna a szélesebb é rt e lemb en vett dun ai (ko n) fö d e r ác ió.:{) Nagy kár, hogy Te le ki Pá l, a h e lye tt hogy öngy ilkosságo t követett el, n e m h agy ta e l az országot. Az ut o lsó választáson az ország szavazóin ak 70 száza léka rá szavazott. Így Londo nban ellenkormányt alakíthatott vo ln a, a m e ly más n e mzetek e migrán s p o litikusaiva l é l ő ké sz ítb e tt e volna egy j obb b é ke t erveit, mint amilyent azután a z 1947 évi párisi konfere nci a fekte te tt le. Londonban é lt akkoriban H odzsa Milán szlovák p olitikus, vo lt miniszte relnök is, B c 1z es e ll e nfe le, aki akkor iba n

l ) Dr. Béla 1"\arclos: M L• mor:l n tltttn n n l" >s~ ih i liti C's of p C'ned' nl c lt :t ll g'<'. lkd u cti o n of tltv larg-L' s urfnc<' s of fridion l> l't\\"C'C' Il nntionnliti <'><. ~\ tompa ri sa n bctwC'C' n Sll"itzt•rla n t l• r lt r· ly ez t C' a Jl art· mouth Coll ege köny vt:'1 r á h an, 10 n yrgt•s r (sz ii k d p ('(l ig közz é t C' t!t• a .JOURNA L OF MODER~ HI S TOHY , ( C'f ,i t·ngo ) 1!)(;-! júnin;;i s ziím:'1 L:ttt. 3) Do roth y Tl!omps ou int e n·juja L ouis C. Cornis h: · ' Tran s _, · h · ani ~l. Th ~' Land lJ cyo nd tl1 c Forc::;t '' d m ü tníí,·úlJl•n t a l:'tlhntó. ( P h i l:tclL•lph ia. 19-!i l' · 166-168) :l Mngyn r Tal(tlkozó Krónik iij a

33

írta a középeurópai n é p ek föderalizmusát ajánló könyvét.4) De ebben az időben még Benes és sok más szá műzött középerópai politikus is híve volt egy új dun a i vagy közé peurópai föderációnak. Mr. RoyaZZ Tyler, a magyarság na gy ba1·átja, aki akkoriban már Roosevelt elnök m egbízottja vol t Magyarország ügyében, Svájcban keresett kapcsolatokat a magyar mcgbízottakkal, így Bakách-Bessenyey magyar követ te L A State D e partmentnek 1940. márc. ll-én küldött jelentésé ben Tyler b eszá molt arról, hogy megkérdezte a magyar kormán y tól: nem volna-e célszerű a szomszédnépekkel való föderalista megoldáson gondolkozni? Tyler azonban azt a választ kapta, ho gy .,Magyarországon a föderalista megoldást nem kedvelik . Azt hi szik, hogy elég bizonyságát adták függetlens égi kívánsá ga iknak". Ez a válasz mutatja a föderalizmus teljes félreértését. Nagyon meg kellett volna gondolni, hogy nem veszett-e el Magyarország tényleges függetlens ége, valahányszor .,Függetlenségi Nyilatkozatot" tett (1849, 1918, 1945, 1956). A magyarság szimbiózisa a szomszédos népekkel olyan különleges és geo· gráfiai határokkal élesen el n e m választható, másrészt két oldalról olyan nagyhatalmak igyekeznek ezeket a népeket egymás ellen kijátszani, hogy akár a magyarság, akár a horvátok, csehek, szlovákok stb. tettek "függetlenségi nyilatkozatokat", csakhamar elbukott különállásuk és szembekerültek szomszédaikkal és néhány győztes nagyhatalommal, amely csatlóssors rabszíjára fűzte külön-külön, majd együttesen ezeket a népeket.

A föderalizmus gondolata és szervezete nem idegen a Duna-völgyé ben Néha még jóindulatú helyről is az a megjegyzés hangzik el: miért kell idegenből hozni föderalista svájci vagy amerikai mintákat és azokat az "egészen más természetű" DélkeletKözépeurópában alkalmazni? Ez a kérdés a föderalizmus alap-

4 ) Milau Hodza: " Central European Commonwc·altlt of Nations '' (Lon · don, 1942. pp. 236.)

34

gondolatának nem-ismeresen, másrészt az utóbbi száz év: 186 7-1967 történetének félreértésén alapszik. A föderalizmus nem svájci vagy amerikai különl egesség, hanem olyan r égi, mint az emberi történelem maga. Al a pja az, hogy két vagy több személy, törzs vagy nemzet mindenben m egőrzi egyéniségét, különállását, de elism e r bizonyos közös ügyeket, amelyeket szervezetten, együttesen látnak el. A magyar törté nelem is föderalista aktussal kezdődik: a hét törzs rájött arra, hogy külön-külön " függetlenségben" elpusztul vagy szolgaságba süllyed; ezért közös vezérben állapodtak meg, akire a hadügyek és "külügyek" tartoztak a vérszerződés szerint, míg egye bekben a törzsek megtartották különleges szervezetüket. Később bármennyit is írt a XIX. századi történetí r ás a "királyi uralkodói abszolu tizmusról", lényegében Szen t Istvántól Ferenc Józsefig a királyi udvar hatáskörében a hadügyi-külügyi (diplomáciai) ügyek tartoztak, kiegészítve bizozanyos regáliákkal, mint a pénzverés, vámszedés és más olyan közös ügyekkel, amelyek meghaladták az egyes földesurak vagy megyék hatáskörét. A magyar megyék sokszor valódi önkormányzatos "kan tanok", "kiskirályságok' voltak. Különösen a szabadkirályválasztás fennálltáig gyakran élesen megnyilvánult a megyék és a "rendel<." regionálizmusa ("Ugocsa non coronat", "Eb ura fakó"). Rákóczi Ferenc 1705-ben Onodra a "rendek konföderációját" hívta össze. Lengyelország és voltaképpen minden rendi szervezet regionális konföderáció volt, amelyben bizonyos közös ügyek az alsó forumok, egyedek, földesurak, megyék, városok stb. helyett az alkotmány értel mében magasabb körökben intéztettek (király, fejedelem, császár). Ha az utóbbiak túlfeszítették a "közös ügyek" hatáskörét, tehát beavatkeztak a régiók, megyék, városok, földes urak "szabadságába", rögtön felhangzott a tiltakozás, esetleg kitört a "szabadságharc", felkelés a "központosítás", az ,abszolutizmus" ellen. 1867 és 1918 között a kettős monarchia szintén a "közös ügyek" elválasztására alapított föderalista rendszer volt, sajnos, átszőve a post-feudalizmus arisztokratikus maradványaival és csupán két nemzetre (magyar-osztrák dualizmusra) korlátozva, ami idővel a künnrekedtek miatt bajba vezetett.

35

Nem hiányoztak a föderalizmus nagy g ondolkocló i és államférfiai sem a magyarság é s a szomszé d n é p e k köréb e n. A modern föderalizmus egyik legn a gyo bb útt ü r-üjc Ko ss ut/z Lajos volt, miután belá tta, hogy 1848-49 . é\·i ncrnzcti s égipolitikai útja téves volt. Így dolgozta ki 1850 é s 1861 küzütl Duna-konföderációs terveit, amelyek teljes egé s zlikben mé g ma s e m tétettek közzé.5) Majd Deák Fer e n c , E ötl'Ü S Jó ::. s e f és kortársai beszédeikben, írásaikban é s tö rv é n y j av a s lataikban világosan kifejtették a föderalizmus alapjait, amcl:vckre felépülhetett egy mégsem teljesen dicst e len, békés Üt\·cn év h a ladása a világháború ki törés é ig (186 7-1918) . A magyar föderalisták nem álltak egyedül, hanem a dunai népek mindegyike egész sor föderali s ta g onclolkoclót és terve t mutathat fel. Ezek felett le gutóbb M é r c i Gyula szegeeli egyetemi tanár tartott szemlét.G) A sajnálatos azonban az vol t, hogy il y en sok föderalista terv és történelmi előzmény ellenére 1918 után mincl egyik dunai nemzet, a magyarságat sem kivéve, rácsúszott a centralizált nemzeti kisállam útjára . Prága, Bukarest , Belgrád, Budapest fővárosokra épült az államrendszer, amely inkább a francia centralizált államot vette mint á ul, mint s em a föderalista önkormányzati szervezetet.

Nemzeti államokon belül nem z etis ég i önlwnnányzatok nem oldhatják n-ze g a k é rdést A mult század folyamán a n e mzetiségek r e prezentánsai, ebben a században pedig a páriskörnyéki békeszerzőelések azt javasolták, hogy egy-egy nemzeti államon belül a kisebbség kapjon területi autonómiát ott, ahol többséget alkot. Így a Saint Germainen Laye-ben 1919-ben aláírt .,kisebbségi szerző­ dések" arra kötelezték Romániát, hogy a szászoknak és a szé-

f>) Dr. Kardos T. B éla: "From Kos s uth ' s Unk11 o wn F e d r-~ralist Pap e rs".

Studies for a New Central Europe. N o. l. p. G0- 71. (i ) Mé rei Gy ula: "Födc rúciós t e rv ek Dé lk c l e t·E"uróp:'tban é s a Habs burg

monarchia lB·W-1918' '. Budap es t, 196G. 1 ();~ ol
36

kelyeknek, Csehszlovákiát pedig, hogy a ruténeknek adjon területi és kulturális autonómiát_ A szlovákok is kikötötték maguknak a pittsburgi szerződésben az autonómiát, de mindezek megvalósítása sohase sikerlilL Sőt Erdélyben sem a szászok, sem a székelyek nem is kérték soha ennek az autonómiának életbeléptetését a két világháború között_ A nemzetiségi kérdést nem oldják meg azok az "autonómiák" sem, amelyeket a diktatúrás rendszerű kommunista rezsimek neveznek így. Sehol a világon nem működik sikerrel nemzetiségi-területi autonómia valamely nemzeti államon belüL Autonómia ugyanis, mint kivétel vagy privilégium, féltékenységre vezető. Hiszen autonómiára van joga az egyénnek is a maga körében, és minden megyének, országrésznek (Land), községnek, városnak is, egyetemesen. Ennek folytán a kivételezetten adományozott autonómia csak elmérgesedett vitákra vezet_ Tehát olyan föderalizmusra van szükség, amelyben az autonómia nem kivétel, hanem egyetemes intézmény a községtől fogva a megyén, <'tllamon keresztül a szövetségi államig. Konföderáció vagy föderáció?

A konföderációban az egyes államok megtartják szuverénitásukat és a közös ügyek intézése többnyire csak laza szervezetben történik, amely bármikor megszüntethető. Ilyen volt az amerikai konföderáció 1776 és 1789 között, de nem vált be. Jelenleg az európai Közös Piac szervezete ilyenfajta konföderáció, illetve mégcsak inkább vámúnió, amely bármikor felbomolhat. A történelem azt mutatja, hogy nincs egyetlen konföderáció, amely huzamosabb időn át, több évtizedig fenn tudott volna maradni. Mind felbomlott, akárcsak a két világháború között a Népszövetség, amelyben a tagok szintén megőrizték "szuverénitásukat". A mai Egyesült Nemzetek válságát is az okozza, hogy a tagállamok, főleg a kommunista államok és Franciaország, annyira túlhangsúlyozzák "szuverénitásukat", hogy nem hajlandók hozzájárulni pL a "békeőrségek" költségeihez, ahol ilyenekre átmenetileg a háború elkerülése érdekében szükség volt, vagy lehet_ Hasznosak azok a konföderációk voltak, amelyek idővel átalakultak igazi föderációvá. A svájci rendszer még ma is "konföderációnak" ne-

37

vezi magát, de kétségtelenül már é pp o lyan iga z i föderáció, mint az amerikai, a kanadai, az a u sz trá liai . Az Egyesült Államok "alapító atyái" 1789-be n belátták, ho gy laza konföderáció nem vezet célra, n e m oldja m eg a közö s problém á kat. Ezért áttértek a föderalista alkotmán y ban !ere k tetett közös ügyek megszervezésére, amely azóta is fennáll, h ata lmasan m egnövekedve. Ez biztosította Amerika e l őre törésé t a v il ág történelemben. Az ellenkező utat járta Latin-Am e 1·ik a, aho l 130-é vvel ezezelőtt felbomlott a tervezett és m egkezel ett födera lizálódá s. A hatalmas természeti kincs e kke l r e nd e lkczö Közép- és D é lamerika "nemzeti államai" azóta is vergődnek igen a lacson y életszinten, politikai diktatúrá k , vagy legj ob b ese tb e n denzokratú· rák ingoványában, vagy á l-fö d e r a lis ta képzödrnények (Brazília) bizonytalanságai közt. Mikor az a m erik a i polgárhá ború idején a déli államok félre magyarázták a föcleralizmust és azt állították, hogy "független szuveré ni tás uk" c ím én joguk van kiválni a "konföderáció ból" , sőt fegyverese n m egtá madtá k a szövetséget, Lincoln elnök vezetésével Amerika felvilágosodottabb többsége megmutatta, hogy mi az ígaz i k özérd e k és a föderalista alkotmány é rte lme. E n é lkül tal á n dél-Amerika módjára darabolódott volna el a mai E gyes ült Államok és nem érhette volna el későbbi nagyságá t. Sem a magyaroknak, sem más középeurópai nemzetbelieknek nincs okuk arra, hogy a föderalizmusra neh ez teljenek. Statisztikailag is bebizonyítható, hogy a sze rbeknek és románoknak az a része, amely az Osztrák-Magyar Mon arc hi á n belül élt, műveltebb, írástudóbb, jobb móc\ú volt, mint az a része, amely ettől délre saját "független" állam á ban é lt. 1918 óta a dunai népek nem saját akaratukból é lne k a "Kleinstaa terei" szégyen kalodájában, hanem kívülről rájuk diktált szerző dé s ek kicsike Prokrusztesz-ágyakba kényszerítetté k őket. A szabad földön élő magyarság nagy többsége p e dig m a is föderalista államokban él (Egyesült Államok, Kanada, Ausz tria, Svájc, Nyugat-Németország, Ausz trá li a), teh át megértheti ennek a békés politikai formának előnyeit. Vi szo nt a " centralisztikus nemzeti államok", min t pl. Franciaország, Olas zország, Spanyolország, Portugália rengeteg politika bajjal nem egyszer átbillennek diktatúrákba .

38

Utópis ztikus álmok helyett reális és tervek kellenek

lehetőségek

A történelemben csak olyan elgondolásoknak van létjogosultságuk, amelyek l. az öszes érdekelt nép hosszabb távlatban t ekin tett érdekeinek megfelelnek, 2. az érdekelt hatalmak, így nagyhatalmak érdekével is megegyeznek. Kossuth dunakonföderációs tervei p éldául államfilozófiailag gyönyörűle és a föderalizmus olyan klasszikus fogalmazását tartalmazzák, amelyek felérnek az amerikai föderalisták (Madison, Jefferson, Hamilton) írásaival és tanaival. De megfogalmazásában Kossuth egyszerűen szemet húnyt az akkori két döntő nagyhatalom (Ausztria, a Habsburgok, és a cári Oroszország) hatalmi h e lyze te előtt és ezért megvalósulásra nem kerülhetett. Ellenben a königraetzi vereség után Deák Ferenc, Eötvös József és társaik előállhattak a föderalista kiegyezés tervével és a "közös ügyek" elhatárolásávaL Ez az "együttműködés" akkor a dunai népek, főleg a magyarság és németség érdeke volt, ami b ékét biztosított a többi nemzetiségnek is. Ez a nagyhatalmaknak, Németországnak és Oroszországnak abban az időben érdeke volt. Sőt Anglia, Franciaország is látta előnyét Németország mögött egy ilyen alakulatnak. Ma is olyan tervek tarthatnak csak számot igazi érdeklődésre, amelyek a fenti két feltételnek eleget tesznek.

A népek és világhatalmak mai valódi érdeke Közép-Keleteurópában Néhány útmutató példa: a mai Aus z tria és 1956 Vannak-e ma közös érdekei a népeknek és a nagyhatalmaknak? Állítjuk és bizonyít juk, hogy vannak. 1945 utáni tíz éven át Bécsben 258 négyhatalmi értekezletet tartottak a nagyhatalmak képviselői Ausztria ügyéb en , de nem találták meg a "közös platformot" a megoldásra. Erre Raab osztrák kancellár egy Malotav szavjet külügyminiszterhez küldött jegyzé kben nem kért mást, mint azt, hogy Ausztria kapjon Svájchoz hasonló semleges státust és föderalista szervezetet. Ez volt az a "Kolumbusz to j ása", mely a megoldást 39

reálisan meghozta az 1955. évi, ki tűn őe n b evá l t á llamsze rző­ déssel. Olyan megold á s volt ez, amely az osztrák n é pnek és minden szomszé dné pne k é rd e k e it is h o ss za bb táv latban szolgálta, mert a békét biztosította. A milíci a rendszerrel elvette a militarizmus élét, am e ly azelőtt Béc sbő l és B écse n át fenyeget te a Duna völgyét is. Viszo nt núnde u na gyhatalomnak is érdeke volt, hogy legye n egy s c 111le ges iif k öz.őá llam, amely alkotmányos szerveze té b e n amúgyis föderalista rendszerű, tehát Svájcra hasonlított nagyon kül ö nböző történelmi múltja ellenére.

S emlegesség és 1956 Az 1956. évi magya r forradalomban Na g y Imre miniszterelnök az egész magyar nép nevé b e n köve tel te, hogy Magyarország elhagyhassa a Varsói Szövetsége t és se mleges lehessen. Kétségtelen, hogy szabad vél e m é nynyilvánítás esetén a magyarság többsége ma is ezt a megoldást kívá nná. Kövágó Józse fnek az a javaslata, hogy Magyarország kapjon Finnország hoz hasonló státust, ehhez hasonló követel és, his ze n Finnország is lényegében véve Kelet és N y ugat között semleges. Sőt ha jól megtekintjük Európa térképé t, azt látjuk, hogy a nagyhatalmak közt mindenütt kialakulóban van egy semleges, kis államokból álló ütkö ző- zóna . Finnországtól és Svédországtól ez lehúzódik Ausztriáig, Svájc és Jugoszlávi á ig. Sőt más vi lágrészekben is azt tapasztaljuk, hogy nagyon üdvös a kisebb ütköző-államok semleges zónája. Pl. India és Kina közt bizony jó volt Tibet, jó ma Shikkin, Nepál s tb . J ó volna, ha a volt Indokína államait semlegesíteni lehetne , sőt ese tl eg föderalizálni nemzetközi ellenőrzés alatt. Akkor nehe zebben kerülne sor a vietnámihoz hasonló véres ügyekre. Ném e tország, Anglia és Franciaország közt is nem hiába létesült Hollandia, Bel· gium, Luxemburg, mint ütközőállam. Közép-Keleteurópában is valamennyi ott élő nép, de alapjában véve a nagyhatalmak, különösen Németország, Francia· ország, Olaszország és Oroszország jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy a dunai térségbe való állandó beavatkozás helyett -jobb volna, ha a kis államok övezete semlegesített és demili-

40

tarizált, tehát "helvetizált" lenne, hogy a híres svájci tudós és filozófus Denis de Rougemont kifejezését használjuk.7) Ha az egész övezet Finnországtól és Svédországtól le egészen a Duna torkolatáig, a Balkán-hegységig és az Adriáig semleges, atommentes és demilitarizált övezet lenne, ez elválasztaná a nyugateurópai nagyhatalmakat, így a kiszámíthatatlan erejű Németországot is az éppolyan problematikus kelet-európai nukléáris nagyhatalomtól, OroszországtóL "Cordon sanitaire" helye tt tehát egész "biztonsági övezet" volna, amelynek megsértése súlyos következményeket vonna maga után, tehát mindegyik fél óvaleadnék attól. A kis országok amúgysem állíthat · nak elő a lakosság életszínvonalának leszállítása nélkül drága nukléáris fegyvereket, tehát érdekük az "atommentes, semleges és nemzetközileg garantált övezet" (A lengyel Rapackiterv kiterjesztése a "helvetizálás" után Finnországtól és a balti államoktól Görögországig.) Nyugatenurópában már két nukléáris hatalom van és ennekfolytán a többi (Német- és Olaszország) is alig lesz visszatartható ettől. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha Nyugaton nem az egyes államok, hanem a Euratom nevű európai atomközösség lenne majd nukléáris közbenső hatalom a két nukléáris világhatalom, Amerika és Oroszország között. De ezek a kérdések nem tartoznak bele jelenlegi tárgykörünkbe. "Zwischeneuropa", vagy "Mid-Europe" semlegesített övezete azonban esk úgy szolgálhatná feladatát, ha saját belső békéjét megvalósítja . Ha ugyanis ezek a kis országok állandóan határvillongásokat, irredentizmusokat, kölcsönös guerillaháborúkat és állandi hidegháborút produkálnának egymás ellen, akkor ismét a szomszédos vagy még távolabbi nagyhatalmak

7 ) Denis de Rougemont szám os könyvében azt fejteget te, hogy Európa is csak úgy őrizheti m eg békéjét, magas kultúráját és még emelheti is t> let szín vonalú t, ha "h C' l vetizú lódik '', azaz N ag?-Svúj cc ú nl nkul át. Kö z· lck cdésil eg ugyanis a mai Európa múr kisebb, mi.nt volt Svájc száz évvel ezelő tt, amikor bizonyos országrészekből csak több nap alatt lehet ett C'ljutni Bern fővárosba. Európa városait ma m :ll' csak néhány órai repü];iút választja cl. Denis de Rougemont l eg újabb könyv e : "Die Schweiz, Model Em·opas''. (1965)

41

volnának kénytelenek beleavatkozn i, min t a h ogy Kongo, Izrael, Jordan vagy Ciprus esetében lá tható . A se mlegesített övezet népeinek tehát hosszabb távlatban jól felfo go tt érd e kük és a nagyhatalmak érdeke is, hogy problémá ikat egy m ás közt az önrendelkezési jog szem előtt tartásáva l m ego ldj ák. Az övezet északi r észéve l m ost n e m 1og la lk ozunk . FinnOI·szág és a skandináv á llamok m á r ma is bizonyos laza skandináv együttműködési sze1-vezetet a lk o tn ak. A balti á llamok és Lengyelország ü gyeit mi n e m ismerj ük e lég a laposa n és így legfelj ebb annyit ajánlhatunk D e nis d e R o u ge nwnt szellemében, hogy azoknak is "helvetizálódniok" kell e ne, m egsza badulni a szavjet elnyomástól é s b efo lyástó l, diktatúrától é s marxizmustól, hogy elérhessék azt a m agas és sza bad é le tszínvonalat, amelyet Svájc sokkal mos toh á bb természe ti adottságok között megvalósított.

A föderalizmus területi kiterjedése A ma fennálló sikeres föderalista á llamok példája azt bizonyítja, hogy azokban kisebb é s n agyo bb egysége k, tagállamok, méltányos megértéssel együttmüködhe tn e k a közös ügyek ellátásában, kivéve, ha valame lyik hatalmi preponderancióra törekszik (mint ahogy a N é m et Birodalmon belül Poroszország, élén a Hohenzollern-dinasztiával, mindig arra törekedett és így többször felborította az egyensúlyt). Az igazi föderalizmus olyan társasjáté khoz hasonlítható, amelyben k ét vagy több személy tetszé s szerinti s zá mban vehet r észt mindaddig, míg egyenjogúság a lapján b e tartja a m é ltányos és igazságos "játékszabályokat" . Még az is lehe ts éges, hogy egészen különböző struktúrájú és eltérő alkotmányú á llamok legyenek tagjai ugyanannak a föderációnak , vagy úniónak . A közép-keleteurópai n é pek között 1918-ig túl nagyok voltak a nívókülönbségek. Egyese k töbszáz éven át saját államban éltek; a magyar állam több mint ezer éves. D e a csehek, horvátok is századokon át saját állami életet éltek és j e lentős értelmiséget fejlesztettek ki. A csehek gazdaságilag, iparilag fejlet· tek és jómóduak voltak, míg a szlovákok, rutének nem tudtak olyan nagyszámú értelmiséget kifejleszte ni és túlnyomóan

42

mezőgazdaságból

vagy más ősfoglalkozásból éltek, akárcsak a románok nagy többsége is. A szellemi, gazdasági és politikai nívókülönbsége k azonban az 1918 után bekövetkezett változással csaknem megszűntek, 1945 után pedig a kommunista "gleichschaltolás" - sajnos - sokszor túlságosan is azonos intézmé nye ke t fejlesztett ki. 1945 után egy évtizedig merev és állam határok által élesen elválasztott volt a kommunista államok egymáshoz való viszonya is, úgyhogy még az utazás, kölcsönös látogatás is nehéz volt közöttük. Az utóbbi tíz év folyamán azon ban a ha tárforgalom kissé "liberalizálódott", annyira, hogy némely viszonylatban már a vízumkényszert is eltörölték. Jelentős az is, hogy a k é t világháború közötti aránylag vérszegény kultúrális érintkezés helyett jelenleg - bizonyos megszorításokkal - élé nk kölcsönös irodalmi és tudományos kapcsolatok fejlődtek ki, amiről a nagyszámú kölcsönös fordítások tanúskodnak.S) A középeurópai föderalista vagy konföderációs tervek ritkán egyeztek meg abban, hogy hány és milyen területű állam legyen a szervezet tagja. Kossuth Ausztria és Csehország nélkül képzel te el, ami tervét területileg irreálissá tette akkoriban. Vannak , akik fokozatos fejlődést helyeseltek, pl. Teleki Pál (1940-ben) és a cseh Miksche (1948 után) arra gondolt, hogy először Csehország, Szlovákia, Magyarország és talán Ausztria és Horvátország alkotnának konföderációs alakulatot és ehhez idővel csatlakozhatnának más szomszédos területek is. 1939 és 1942 között az emigráns csehszlovákok és lengyelek Csehszlovákia és Lengyelország konföderációjából akartak kiindulni , amihez azután csatlakozhattak volna más szomszédok is. Én először az Új Magyar út (Washington, D. C.) 1951. évi számaiban vázoltam fel a saját javaslatomat, majd, csak kevés· sé módosítva, a STUDIES FOR A NEW CENTRAL EUROPE (New York) 1966. évi 3. számában (p. 9-31) közöltem, hozzáfúzve mások javaslatait (p. 31-40), köztük Macartn ey, Charles S eymour, F. D. Roosevelt, Ka rl Renner, Milan Hod zsa, F. O.

el

Ezelu·öl át te kint és t nyújt Lázár Ödön ért ek ezése : '' Fecle ral a spira · t i ou s in E a stCeutral Europe ''. Clevela nd. Mid·European Research J us tit ut e. 1961.

43

Miksche, Teleki Pál, Roya l! T y le r, Kertés z I s tván prof., az 1951. febr. ll-i Philadelphiai De klaráció ajánlásait is. Az utóbbit csaknem valamennyi keleteurópai e mi grá ns politikus ÜDepélyesen aláírta és közzétette a New York Tim es-ban és a Monthly Bulletin of the Int erna tiona l Pcasant Union (Washington, D. C.) 1951. májusi számában. Elismerem, hogy a mai vagy b árme ly jövendő helyzetből a megindulást átmeneti idő alat t csak konföderáció alakításávallehetel elkezdeni. De már ennél is cl k e ll elönteni mindjárt a meginduláskor, hagy a végső cél va lóságos f öderáció kialakítása. E nélkül a száz százalékos "sz uvcrénitá sok" fenntartása felbomlasztaná a szervezetet és folyton olyanféle válsággal küzdene, mint a nyugateurópai Közö s Piac De Gaulle e lnök folytonos akadékoskodása, fenyegetésci, diktátori követelései idején. Ha az 1867-1918 közt fennállott dualizmus csak kon föderáció lett volna és a tagok a teljes szuverénitás birtokában lettek volna, talán az első tíz év után már felbomlott volna és a balkánizálódás már korábban bekövetkezett volna. Így is a Kossuth -féle Függetlenségi Párt folyton a fe lbomlasztásra törekedett. Mikor 1906-ban elnyerte a szavazatok több ségé t (csak a lakosság 6 %-ának volt szavazati joga és az is nyilt volt), nem tudott vele mit csinálni. Ha ugyanis az ország kil é pett volna a kettős monarchiából, akkor először a dualizmus és n yomban utána Magyarország is darabokra szakadt volna, tehát 1920 már akkor következett volna be. Ismétlem: a történ e lem nem ismer tartós sikerű konföderációt, sem nemzeti államon belül valamely más nemzet sikeres területi autonómiáját. Az újkor nem ismer sikeres konföderációkat, de a sikeres föderalizmus annál szebb példáit láthatjuk. Ezért az én javaslatom is a végső célt: a dunai n é pek föderációját tartja szem előtt és annak lehetséges közös ügyeit és szervezetét vázolja fel. A föderalista határ leüZönleges természete Mivel azonban a fennálló területi vitákat már az átmeneti idő alatt ki kell küszöbölni, azt javasoltam, hogy minden tagállam ebben az átmeneti időben csak azt a területet vegye

44

birtokába végleges formában, amelyen összefüggő módon legaláb 75 r;,_ -os többséggel rendelkezik. Az ilyen területek köz t lévő vitás vegyes lako sságú területeken a kompakt területekből kiindulva s e ml ege s, nemzetközi ellenőrzés mellett községenkénti népszavazás döntené el, hogy melyik államhoz akar tartozni. Erre példa is van: az 1920. évi nyugatmagyarországi népszavazás. Iga z, ez a te rület megosztására vezetett, úgyhogy Sopron, Kősze g, Nagyce nk stb. Magyarországnál maradt, Kismarton és egy területi sáv ellenben Ausztriához került. A hiba azonban ott következett be, hogy a határ nem föderalista határ volt, hanem trianoni-nemzeti határt gyártottak belőle. Az önrendelkezési alapon tartandó népszavazásnak, amelylyet 1920-ban Apponyi Alb ert is követelt, előfeltétele tehát az, hogy : dönteni kell, vajon totalitárius-nemzeti trianoni vagy föderalista határt kíván-e a lakosság? Az előbbinél új pénz- és árrendszer, vámrendszer stb. kezdődik, útlevél és vizum kell és teljesen más szuverénitás alá kerül az egyén, más hadsereg· ben szalgálnak az egyének és háború esetén egymás ellen küzdhetnek a határ két oldalán élő testvérek. Ilyen határok lettek az 1918 utáni határok. A föderalista határ ellenben láthatatlan határ. Diákkoromban tagja voltam 1910 és 1914 között az egyik legelső magyar cserkészcsapatnak Pozsonyban. Mikor Ausztria felé kirándultunk Hainburgba, vagy Deutschaltenburgba, csak arról vettük észre, hogy átléptünk Ausztriába, hogy az országúton a kavicsok színe megváltozott. Talán volt ott egy-két jegenyefa vagy újfajta kilométerkő is, de ezeket nem is vettük észre. Mikor pedig csapatunk Dévénybe rándult ki, a dévényi szikláról sokszor letekintettem a Duna és Morva összefolyására. A dévényi sziklán ott állott akkoriban Árpád millenáris emlékműve, de sehol a látóhatáron államhatár jelét nem láttam. Magyarország és Ausztria között a Morván sokszor átúsztunk Ausztriába. 1964 novemberében újból jártam a tájon. A Morva folyóval párhuzamosan Ausztria és Csehszlovákia határán a csehszlovák oldalon betonfal húzódik, amely a Duna mentén villanyütéses szöges drótkerítésben folytatódik egészen Pozsonyig. A Duna tulsó oldalán pedig folytatódik a hírhedt Vasfüggönyben, <:~mely most már nem csupán egyes "nemzeti államokat" vá-

45

laszt el, hanem a diktatórikus -marxi sta Keletet a szabad Nyu· gat tól. Bizonyos azonban, hogy a dunai n épe k az ily enfé le határt gyűlölik. Biztos vagyok abba n , h o g y b <:u ' -mel y n é pszavazás teszi is fel számukra a k érd ést : triano ni típusú vagy p e dig föd eralista államhatárt kívánnak-e, az e l söprő többs ég az utóbbi mellett dönte n e. Annál is inkább, mcrt hiszen éles n emzeti határok megvonása a nemzetek küz t oly le h e te tlen. Állítom, hogy minden nemzetiségi térk é p hamis képet ad a valóságos helyzetrőL Mert kénytelen egy-e g y terü letet cgv-egy színnel befesteni: vagy piros, vagy kék, va gy sú r-ga s tb . színi..ire. Holott, ha azt a területet vagy várost pl. a Vajdas ztgot, Szabadkát, Pozsonyt, Kassát, Újvidé ket, Aradat és vidékét, stb. felkeressük, sokszor ugyanazon utcában , sőt u gyana bban a bérházban két vagy háromféle nemzethez tartozó csalztdokat látun k "szimbiózisban". Hogyan tudná ezt az állap otot nemzetiségi térkép hűen kifejezni? Ezért állítom,hogy a nemzet iségi térképek inkább félrevezetők, mert csak a többségeket ti.intetik fel. Tehát minden ilyen térkép voltaképpen kisebbségellenes és a valóságos helyzetet eltorzítja, amelyet csa k a h e ly színen lehet megismerni. E tekintetben a dunai népe k élet tere telj esen hasonló Svájchoz, sőt még tarkább.

A dunai nemzetek. föderalizmusának lcörvorzalai Mindezekre való tekintettel idé zett angolnyelvü tanulmányomban nem az átmeneti állapotot, hanem a végső megoldást tartottam szem előtt, amely felé kell nézetem sze ri n t törekedni. Ez lényegében magában foglalná a volt kettő s monarchia népeit. Mivel azonban az erdélyi románok már n e m szakíthaték el erőszak alkalmazása nélkül a Kárpátokon túl élő rokonaiktól, sem pedig a vajdasági szerbek a Dum't tól délre é lő szerbektől, a reális javaslat csak az lehet, hogy az 1867, sőt voltaképpen már 1526 óta politikailag együtté lő dunavölgy i népek megtalálják föderalizmusukat és az kiegészüljön ezekkel a déldunai területekkel is. Magyarország tehát egy olyan föderalizmusnak volna a tagja, amely mintegy 930,000 négyzetkilométerre terjedne ki 77 millió összlakossal. Nyugat-Európa integrali·

46

zálódása is mutatja, hogy a gazdasági élet, technika, energiagazdálkodás, közlekedésügy, árvízvédelem és sok más szempont is megkívánja, hogy ilyen nagyobb területen jöjjön létre a közös ü gyek szervezete és a nyugateurópai Közös Piachoz hasonló egy üttműköd és ből 5-10 év alatt a dunai országok közt is kialakulhat a föderáció. Ezen a terül eten mai létszámukat véve a következő nemzetek élnek, nem é lesen elhatárolva, hanem .. szimbiózisban", gyakran vegyesen, főleg a határterületeken: NEM SZLÁV:

SZLÁV:

rnilliÓ'

millió'

cseh szlovák rutén sze r b horvát szlovén bulgár macedón

9.6 4.2 l. O 7.6 5.8 1.7 7.0 l. O

magyar német román egyéb

13.5

8.0 16.0 2.0

Összesen: 39.5 Együtt: 77.4

Összesen: 37.9

Közös szövetségi

főváros

Mindezeknek a népeknek meg kell tanulniok, hogy külső nagyhatalom beavatkozása nélkül megtalálják az együttélésnek azt a formáját, amelyben saját ügyeikben önállók lehetnek, de a kö zös ügyekben közös szervezettel rendelkeznének és közös szöve tségi fővárost is létesítenének. Az utóbbira a legutóbbi időkig m ég a háromnemzetiségű Pozsonyt ajánlottam, talán új elnevezéssel (Metrodanubia, lstropolis). vagy a Duna és Morva összefolyásánál, Dévény és Dévényújfalu között, lehetne felépíteni Washington, D . C.-hez hasonló szövetségi fővárost. Ebben székelnének a közös ügyek hatóságai, az államközi egyezmények végrehajtó szervei és más intézmények, pl. szövetségi Statisztikai Hivatal, Rádióállomás, Nemzetközi Szabadegyetem s tb. Fontos volna e n épek Legfelsőbb Bírósága az államközi viták eldöntésére. A közlekedésügy, gazdasági stb. viták mel-

47

lett legfontosabb volna a n e mzeti ki se bb sége k kölcsönös védelme. A Népszövetség eredménytel e n ki se bb ség i vé d e lm é től eltérően ez valóban hat ásos le h e tne, me rt nemzet küz i l e g fel s őbb bírósáo-védelme alatt állna és a döntés e k végrehajtására karo hatalommal is rende lkez ne. Mive l c sa kn e m mind e n többségi nemzetnek lenné nek ki sebb ségei m ás államokban , a kölcsönös méltányosság e téren minden n e m zet érdeke le nne.

Közös ügyek és sze r veze tiilc. Ebben kiindulásui azok a közö s i.igy ek szo lgá lnának, amelyek ilyenek voltak a dualizmus fe nn á lJó sa alatt, tehát: külügy, hadügy közös feladat a i, k özös vómi.igy és az ezekre vonatkozó pénzügy, amihez a közös va luta is tartoz n é k, amely az egyes államok árrendszerét és kereskedelmét közel hozná egymáshoz. Célszerű volna a köt e lező m ódo n közös ü gyek számát nem nagyon szaporítani, hogy e ze kre vonatkozó közös szövetségi törvényhozás n e legye n nagyo n bon y olult. A közös külpolitikát megkönnyíti m a jd az, hogy az egész terület semlegesített és demilitarizált volna, t e hát n e iTl űzne nagyhatalmi külpolitikát, mint a hajdani monarchi a. A konzuli szaigá latban pedig minden nemzet arányosa n és ércle k e inek m egfe l e lően résztvehetne. A közös hadsereg csak a legn e h ezebb fegyvernemekre terjedne ki . Minden államnak meg volna a saját miliciája (honvédsége) szokvá nyos fegyverekkel, mint a mai Ausztriában. Közös valuta volna ' de minden eo-yes á llamnak mego volna a saját állami jegybankja, ső t a bankjegy egyi k oldala szövetségi, másik oldala állami n emze ti szövegü volna. Valamennyi állami jegybank fölött állna az Egyes ü l t Államok tizenkét regionális jegybankja fölött álló Feclera l Boarel-hoz hasonlóan a központi szövetségi jegybankigazga tó ság a valutaproblémák koordiánálására. Belső vámok az államhatárokon nem volnának . Ha valamely állam valamely ipart vagy a mezőgazdaságat különleges módon akarja támogatni vagy védeni, azt csak közve tlen támogatással, szubvencionálással teheti, ele anélkül, hogy dumpinget kövessen el. Igen fontos volna a szövetségi terület közlekedésügye. A mai dunai államok út-, vasút-, víziút-, autobusz-

48

és légiforgalma rendkívül elmaradott. Ilyen kis államok~a~ nem is modernizálható a távolsági forgalom, pl. nagy butoteherautók távolsági forgalma. Mindez ma ko csik ' különleaes e " " béna és a lakosság alacsony életszínvonalát nagyrnertekben előidézi.

A kötelező közös ügyeken kívül volnának önkéntesen vállalt közös ügyek két vagy több állam között. Ezekről külön egyezmények szólnának. Talán legfontosabb volna a hasonló statisztikai felvételekre és közzétételekre, kettős adóztatás elkerülésére, bünügy, büntetőjog, kereskedelmi és iparjog stb. lehető egyeztetésére vonatkozó egyezmények megkötése. A szövetségi törvényhozás két házból állana : szenátusból és képviselőházbóL Az előbbi mindössze 30-40 tagú volna és tag_jai egyes államok régióit, főbb vidékeit képviselnék. A képviselőház ellenben a lakosság száma szerint alakulna egyen l ő és titkos szavazati jog alapján. Elvileg a többpártrendszer volna érvényben, de gyakorlatban két párt felé kell törekedni minden államban: az egyik a kormánypárt, a másik az ellenzék. Mint a legfejlettebb mai parlamentáris államokban, az egyik konzervatív-keresztény demokratapárt jellegű volna, a másik szacialista párt, de mindkettőnek pártprogramjában a sarktétel a föderalizmus fenntartása volna. A szervezet müködésének további részletei említett tanulmányomban megtalálhatók, illetve könnyen kiegészíthetők.

Kultúrkorporációk A dunai térségben határoktól függetknül léteznének úgy nevezett autonóm kultúrtestületek, a két háború közt Esztországban fennállott kultúrtestületek módjára. Ezeknek tagjai: az egyének ahhoz hasonlóan, mint ahogy ma egyházaknak tagjai. Mint ahogy az egyházak is átnyúlnának a határokon, úgy a magyar, német, szlovák, cseh, román, horvát, szerb stb. kultúrtestületek is határoktól függetlenül müködnének. Ezek hatáskörében volna az illető nemzetek iskolaügye, kultúrája, rádiója, irodalmi és művészeti akadémiája. A kultúrtestületek tisztviselői a tanárok és tanítók volnának. Ekként lenyúlnának mindazokba a városokba és falvakba, amelyekben az illető 4 Magyar Találkozó Króuikája

49

- - -- -

nemzetiség tagpt élnek és gyermekcik is kolába járnak, anyanyelvüknek megfelelően. Ezze l a szerveze ttel megszűnne a mai állami iskolák kényszer-assz imil ác iós politikája egyegy "uralkodó nemzet" javára és a kisebbségek kárára. Minden nemzet kultúrája autonóm módj á n saját hagyományait követné állami bürokrác iá tól m e nt esen. A kultúrtestületekben vezető szere p e t j á tsza n á n ak az ill ető nemzet írói, tudósai, művészei, p e dagógu sa i, nagy m es te r e i: a Kodály Zoltának és Bartók B é lák, M es te rovi cs Iv á nak és B e nka Martinok. A kultúrtestületek alapja p e dig a falu nép e és népművé­ szete, a dunai népek gazdag fo lklórja és so k százados tradiciója volna. Az egyházak is ilyen sza b a d szöve ts égi nagytérségben tudnák igazán ellátni feladatukat vallási t é ren , elválasztva az államtól, amely e téren is "se ml eges" lenne felekezeti szempontból.

Éretlen és érett kormán y fonndk A középeurópai népek törté nelmén e k v égze te az újkorban az volt, hogy a nemzetek vezetőit gyakran m egbűvölte a francia forradalom, Napoléon, Danton, a jakobinizmus, amely aztán különféle diktatúrákat termelt ki és 1917 után átment az orosz típusú forradalmi diktatúrába. Mindeze k súlyos konvulziókat idéztek elő. Boldogok azok a n e mzetek voltak, amelyek, mint az angol-szászok, a skandináv nemzetek, Hollandia, Belgium, Svájc, a XIX. szdzadban b é k ése n cit tudtak ala· kulni - forradalmak nélkül - mag as szí rzvorzalú szabad nem· zetekké. A forradalmak meg-megrázták az illető mástípusú or· szágokat, aztán többnyire reakciókat szültek, vagy a forradalmárok folyton féltek a reakció visszatértétől és ezért nem tudtak normális életet élni. Éretlen, úgynevezett demokratúratípusokra vezetett a forradalmaknak ez a sora a francia típusú, majd orosz befolyás alá került országokban. Igazán érett kormányforma a községektől fogva felfelé egyetemes autonómiákan és népképviseleten alapszik, erőszakos konvulziók nélkül fejlődik magas gazdasági jólétteL Nem nyom el senkit, nem utasít ki százezreket, sőt milliókat, nem ismer kényszermunkatáborokat és tömeges politikai bebörtönzéseket, mint az éretlen középkelet-erópai államok gyakran tették. A békés fejlő-·

so

-~--- ~

---

~ --

--

-

-- - -

dés feltételeinek a nemzetiségileg tarka területen csupán a föderalisztikus, érett politikai forma tud megfelelni. Mint ahogy az egyén csak a családban, közösségben érheti el teljesebb kifejlődését és érettségét, míg az agglegény voltaképpen csak romantikus félember, úgy a kormányformák közt is ma csak a föderalista életforma tekinthető valóban érettnek, szilárdnak. Igaz, hogy ennek megvalósításához Deák Ferencekre, Eötvös Józsefekre, Jefferson- és Madison-típusú tapasztalt államférfiakra van szükség, míg diktátor lehet - ideig-óráig - egy Rákosi-típusú politikai kontár, vagy egy véreskezű Sztalin is . A középeurópai népek - remélhetőleg - annyi keserves tapasztalat után megértek a mai modern időknek megfelelő érett, békés, föderalista megoldásra. Az orosz megszállás előtti időben a magyar értelmiségiek és írók utolsó népi találkozó· ján, a második szárszói konferencián9) is 1943-ban ez a kormányforma került szóba. Írásban nyújtotta be a javaslatot valaki, aki később a sztalinizmus idején börtönbe került, ma pedig a kolozsvári egyetemen tanár, de mint annyian mások is hallgatni kénytelen a föderalizmusróL Az 1956. évi magyar for· radalom idején a miskolci rádió már felvetette a dunai föderalizmus megalakításának szükségességét, de a gondolatot csirájában elfojtották az orosz tankok. Ma a Vasfüggöny mögötti látszólagos enyhülés mellett legalább már történelmi vonatkozásban szabad vizsgálni, hogy miért nem tudott kifejlőd­ ni 1918 után föderalizmus a dunai népek között. Valójában azonban csak a dunai nemzeteknek a szabad világban élő hozzátartozói képviselhetik ennek az érett kormányformának gondolatát és készíthetnek olyan terveket, amelyek minden dunai nép és egyúttal a nagyhatalmak jól felfogott érdekeinek megfelelnek. Ezért tartottam szükségesnek itt, a clevelandi Találkozón ismertetni az én föderalista tervemet is, amely hangsúlyozam - kizárólag egyéni véleményemet képviseli és nem fejezi ki semmilyen hivatal, vagy szervezet felfogását, melynek keretében dolgoztam vagy dolgozom. Az utóbbi ötven év alatt a dunavölgyi népek többszörös nemzetiségi és osztályforradalmakon mentek át. Hogy ezekre 9) "Az 1943 évi B a latonszárszói Magy ar Él et Tábor előadás- és meg-

b e:;,zélés sorozata. ' ' Budap est, 1943. Magy ar Élet kiadása, 215 oldal.

51

az erőszakos konvulziókra ilyen formában szükség volt-e, vagy hogy a vezetőkörök és r é tege k nagyobb bölcsessége mellett ezek a rabbanások elkerülhetők lett ek volna, arról történetírók vitatkozhatnak. Ma és a következő években azonban az a nagy veszély fenyeget, hogy a Duna vö lgyé b e n s úlyos igazságtalanságok megmerevednek. A nemzetiségpolitikai áradás pedig soviniszta formájában a n e m ze ti kisebbségeknek súlyos szenvedéseket okozva tová bbfol y ik . Ez Ciprusnál is rosszabb, mert nagyobb m ére tű e lmérgesedett hel yzetet teremthet, amely valamikor szörnyű kirobb a n ásra vezethet. Ennek megelőzésére nincs más ellenszer, mint békés áttérés egy semle· gesített keleteurópai övezetben a n é met és orosz hatalmi erők között a nemzetek igazságos és te lj es egyenjogúságával, önrendelkezési jogával - "helvétizálás" ú t j án - föderalisztikus szervezetre. '{::{'{::{'{::{

Nádas János dr. tanácskozási elnök hál ás kö szönetet mond az előadónak, majd felkéri S zász Béla dr. történetírót, mint előre felkért hozzászólót, hogy kiegészítő e lőadását tartsa meg.

3. Szász Béla dr.:

FÖDERALISTA TERVEZETEK A DUNAI ÉS KÖZÉPEDROPAl KÉRDÉS MEGOLDÁSÁRA* Föderalista törekvése k A nacionalista gondolatnak a XVIII. század során való fel-

~bredése után a Habsburg kettős monarchián belül rövidesen

Jelentkeznek a nemzeti államokra bomlás osztó erejével szem-

* Ez a szöveg az e l őadóna k egy h ossz:1hh t ::ntuhu:"'n•y{tn ::tlnpul, amely két részböJ tevődik össze. Az e lső (kb. 70 nyomtatott oldalnyi) rész á llamtaní és egyéb szempontokból foglalkozik az államközi ( li g:'tk, konföderációk) és az államokon belüli ka pesola tok ( föder:'tciók, a uto· nó~iák, önkonnányzatok) r endszeréve L A múso(1ik (mintcgy 160 oldal· nyi) rész a különböző föder:íciós terveket ü;merteti. A VI. Magyar Találkozón elhangzott előadás n em ölPli fel az eg·ész an.n1got és nem érinti az elő adó saj á t konföderációs elk épzelését scm, amelyet egy ki.ilön (kb. 20 nyom tatot oldalnyi) tanulmányban foglalt össze s amely csak a ta· nulmány megjelenése ut á n válik ismertté. 52

ben a nemzeti államokat közös egységbe összefogni kívánó föderalista törekvések. Az osztrák tartományon belül a tartományok, a magyar királyságon belül viszont a vármegyék széleskörű önkormányzattal rendelkeztek, amivel szemben a Habsburgok mindig centrálista politikára törekedtek. Hasonlóképp a Habsburg uralkodók többsége alkotmányos uralkodás helyett önkényuralmi eszközökkel szeretett dolgozni. A Habsburgok általában soknépes birodalmak fölött uralkodtak és ennek megfelelően alakult politikájuk is. Középeurópa egyensúlya tulajdonképpen a Habsburg világhatalom kialakulása után bomlott meg, mert addig a német, magyar és lengyel nagyhatalmak a három fél valmelyikének túlsúlya ellen kellő biztosítékot szolgáltattak. Mindhárom nemzeti állam volt és a németség és a lengyelség egységes nemzeti jellegét ez utóbbi országoknak felosztásáig meg is őrizte, viszont Magyarország ethnikai képét a török-német pusztítás és az ország területe nagyobb részének a XVIII . század folyamán külső népekkel való nagyméretű tömeges betelepítése megváltoztatta. A betelepítést igen rövid idő alatt nyomon követte a betelepített népek területi igényeinek a jelentkezése az ország sokévszázados urai, a magyarság ellen. Ugyancsak jelentkeztek az osztrák császárságon belül az olasz szabadság gondolat mellett a szlávok területi igényei. Az 1867-es kiegyezés, az Osztrák-Magyar Monarchia létesülése után az 1867-es osztrák és 1868-as magyar törvények rendezték a nemzetiségi kérdést, de a törvényes rendelkezések a többi népet nem elégítették ki és velük szemben a nemzetközi propaganda a német és magyar elnyomás vádját emelte. Amikor a monarchia 1918-ban darabjaira esett szét, az örökébe lépő nemzeti államok sem voltak (kivéve Ausztriát és Magyarországot) ethnikailag egységes jellegűek, a helyzet csak annyiban változott meg, hogy német és magyar domináció helyett cseh, román és szerb vezetés lett az utódállamokban. Amíg azonban a monarchia fennállott és Európa kormányai is szükségesnek tartották fennmaradását, az egyes nemzetek igényei különböző szélességű autonomiákra, kisebbségi jogokra és a birodalom föderalizálására korlátozódtak.

53

Az 1848-as forradalom kitörése ut án a monarchia csaknem valamennyi nemzetisége m egform ul ázta a maga n emzeti követeléseit és ezeket főleg az j e llemezte, hogy területi igényeik tekintetében legalább egyharmadd a l nagy obb területet igényeltek elsősorban a n émetek és m agyarak terhére, de egymással szemben is, mint amekkora a monarc hia területe ténylegesen volt. Altalában valamenyien nemzeti államok létesítésé t kívánták és pedig egyelőre a Habsb urg-monarch ia keretein belül. Igen jellemző, hogy a magyarak szaba d ságh arcá t általában nem támogatták, holott az korszer ű igényeke t hirdetett, sőt ellenkezőleg fegyveresen a Habsburg reakcióval szövetkeztek. A birodalomtól való elszakadási törekvések egy időben jelentkeztek a föderálizálási és az osztrák kormányzat centralisztikus-abszolu t is ta törekvése i vel. A föderálizmus előhírnökei W esselényi Miklós b áró 1843ban megjelent "Szózat a magyar és szláv n e mzetiség ügyében" című könyvével és Garasanin Il ya szerb miniszter 1844ben kibocsátott emlékiratávaL Az utóbbi n e mcsa k a délszláv népek egységét hirdeti, hanem valamennyi nyu gat i és d élszláv egymás közti kapcsolatát. Altalában azonban a monarchia különböző nemzetiségei n e mzeti államokat, a csehek a régi cseh királyságot, a lengyelek és olaszok teljes területi függetlenséget, a románok pedig az ú. n. Dákorománia felállítását tűz­ ték ki végcéluL Balcescu Nicolae havasalföldi román politikusnál 1848-ban felvetődik egy Magyarországból, Erd é lyből és a két román vajdaságból álló svájci mintájú konföderáció terve is. A föderalista tervezgetések megsokasodnak az 1848-. évi különböző országi forradalmak után. A frankfurti német birodalmi gyűléssei egyidejüleg Prágában szláv kongresszus gyűl

egybe, majd ennek feloszlatása után Kremsierben hívják össze az első osztrák birodalmi parlamentet, melyet a csehek, akik Ausztrián belül több súlyt tudnak biztosítani, mint a német birodalmon belül, támogatnak. Ugyanakkor a magyarak részvételét, akik önálló királyságnak tagjai, ugyanúgy nem lehetett várni erre a gyűlésre, mint ahogyan az északolaszok és lengyelek is magától érthetőleg függetlenségükért harcoltak. A birodalmi gyűlés jelentőségét korunkban sokan túlbe54

csülték, holott ez az osztrák reakciós köröknek kirakat szervül szolgált s a résztvevők jelentőségét félreismerték. A tendencia mindenesetre a r égi tartományi beosztással szemben az ethnikai elvet kívá nta érvé nyesíteni, de itt az egyes népek területi igénye i összeütköztek. A cseh történész-politikus Frautisek Palaclcy szerint a nemzetiség nyelvi és kultúrális egység. Az ö nkormá n yzatok és az ethnikai egységek függetlenségének a híve, viszont itt a történelmi cseh királyság egységét a németek ellené re s az ethnikai elv ellenére meg kívánja tartani, s a szlovákokat a csehekhez, a ruténeket viszont a lengyelekhez kívánja csatolni, ami az ethnikai elv újbóli áttörését jelentette volna . Előbb csa k Ausztriát kívánja föderálizálni, de második tervéb en már Magyarországot is felosztja ethnikai alapon s az e gész monarchiát nyolc föderalista államra kívánja átszervezni. A központi kormányzat viszonylag széles hatáskört kapna nála, mert odatartoznának a külügyeken és hadügyeken kívül a kereskedelem és közmunkaügy, közlekedés, igazságügy, a posta és a vámügyek. Jellemző elképzelésére, hogy míg Magyarország történelmi és földrajzi egységét felosztja, addig Csehország cseh és n émet részre szakításának ellensége, mint ahogyan a Csehországhoz csatolandó Szlovákia sem volna önálló föderalista egység, hanem csak önkormányzattal rendelkeznék. Más egyéb tervezetek közül Franz Sommaruga báró volt osztrák miniszter öt állam, a szlovén Kavcic 14 tartomány, Ludwig von Löhner csehországi német ügyvéd 5 ethnikai alapon létesített állam gondolatát vetette fel. A lengyelek részéről Czartorvslci herceg az emigráció nevében tárgyalt és nagyszláv beállítottságú volt, Valerian Krasinszlcy gróf viszont nyugati mintájú föderációt kívánt létrehozni a nyugati szlávokból Habsburg főség alatt, melybe a porosz és orosz fennhatóság alatt lévő lengyelek is bele tartoztak volna. A horvát O. Ostrozinslci hét államos tervében a magyar királyságot is fel akarta osztani, a szlovákokat a cseh, a ruténeket a lengyel, a délszlá vokat pedig ugyancsak egy államban kívánta tömöríteni és az egész föderativ államszerkezet a bécsi központi hatóságokhoz volt központosítva. Mindezek a tervek a győzelmes osztrák reakció által nem kerültek megvalósításra, hanem a 55

birodalmi gyűlést, mikor már annak szükségét nem látták, egyszerűen feloszlatták. Magyar részről Pázmándy D é nes, a képviselőház elnöke, gróf Batthyány Kázmér külügyminiszter és gróf Teleki László, Kossuth külföldi megbízottja dolgoztak ki javaslatokat és ez utóbbi kettő dunai konföderációt kíván létesíteni Erdély, Horvát-Szlavonország és 1849 közepétől kezdve a k ét román vajdaság részvételével. Majd Teleki eze n is túlm egy. A tervezett konföderációnak Cseh- és Morvaorszá(Tok Szerbia és Bulgária b ' is tagjai lennének. A Vajdaságba n és Erdélyben a szerbek és románok önkormányzata nemcsa k a b e ligazga tás t ölelné fel, hanem a közoktatást és igazságszolgá ltatást is. Ez utóbbi párizsi tervezetet Kossuth nem fogadta el. Román részről a már említett Balcescu újabb javaslatot nyújtott be (1850. jan.), melyet Teleki, Klapka és Pulszky elfogadtak. Ez ugyanúgy széles területet foglalt össze, mint C: F. Reningsen elaborátuma. A konföderáció elnevezése Dunat Szövetséges Államok és mindezen propozícióknál a rendező elv ethnikai. Az 1849-es emigrációk tevékenységétől függetlenül báró Eötvös József előbb Münchenben, majd otthon több könyvében foglalkozik az ausztriai és magyarországi nemzetiségi kérdés mikénti megoldásával s a merev ethnikai szempontok mellett kiemeli a történelmi közösségek, egyúttal gazdasági és földrajzi egységek jelentőségét. A területi autonómiák mellett a személyi autonómiáknak van szerepe. Eötvös felfogása a negyvenes évek közepétől több fejlődésen ment keresztül. A közigazgatási centralizmustól eljut a föderálizmusig, míg azután 1867 után, mint másodízben közoktatás ügyi miniszter, résztvesz a kiegyezés megalkotásában. Kossuth Lajosnak az 1850-es évek e lej é n elfoglalt álláspont· ját híven tükrözi vissza három e korbeli írása, melyek a föderálizmussal és önkormányzattal foglalkoznak. Elké pzeléseinél az osztrák császárságot figyelmen kívül hagyja, csupán Magyarországot Erdéllyel és Horvátországgal, valamint Szerbiát és a két oláh vajdaságat veszi számításba. Az USA és Svájc példái lebegnek szeme előtt és harcos ellenfele mindennemű centralizációnak, mit nála a községe le és megyék önkor56

mányzata pótol. Miként az államoktól elválasztott egyházaknak autonomiája van, ugyanúgy elidegeníthetetlen jog a nemzetiségek joga a szervezkedéshez, nyelvükhöz, a közoktatáshoz és általában a nemzeti kultúrához. Mivel e tervezetek Icidolgozásakor Törökországban élt, a török szultántól függő fejedelems égekkel nem számol, hanem csak Horvátországot, Dalmáciát kívánja hozzácsatolni állami minőségben, míg a többi nemzetiségeknek a megyékben biztosít autonomiát, ahol mint többség élnek. A konföderáció élén a Szövetségi Tanács áll és közös ügyek: védelem a külső ellenség ellen, a külügyek és a közös vámok. A svájci kantonokhoz hasonlított megyékkel és azokon belül a községekkel behatóan foglalkozik és azok önkormányzatára építi fel - a francia centrálista rendszerrel ellentétben - demokráciáját. Az emigrációs kormányzótanács másik két tagja, Teleki és Klapka messzebremenő álláspontot foglalnak el. Klapka tábornok a krimi háborúról 1855-ben írt könyvében olyan konföderációt javasol, mely a Kárpátok, Adria és a Fekete-tenger közötti területeket foglalja magában s a függetlenségét visszanyerő Lengyelországgal együttesen nagyobb katonai erőt alkot Ausztriánál Oroszország ellensúlyozására. Három, ügyei intézésénél független, szövetséges állam alkotná a konföderációt: Magyarország, a Beszarábiával és Bukovinával Iciegészült Ro· mánia és a d é lszláv területek, Montenegrót is beleértve. Az 1859. évi olasz háború kitörése után Kossuth a szerbekkel és Klapka Cu za román fejedelemmel tárgyalt és általánosságban meg is egyeztek, de a háború gyors és váratlan befejezése a tanácskozások realizálását megakadályozta. Kossuth azonban a dunai kérdés rendezését nem ejtette el, felfogását visszatükrözi az 1862-ben indiszkrécióból az "Alleanza" olasz lapban közzétett tervezet, melynek célja az volt, hagy diplomáciai tárgyalásoknál vezérfonalul szolgáljon. Kossuth e legjobban ismert és legtöbbet kifogásolt írása indokolásánál kiemeli, hogy a dunai n épek tömörülésének fő célja, hogy a kis népek összefogjanak a pánszláv veszedelemmel szemben, melyet először W esselényi Miklós fejtett ki. Akkoriban e térség nagyobbik fele osztrák, kisebbik török fennhatóság alatt állott. Már ezidőtájt sok nemzetiség élt összekeverten e területen s 57

amiatt nem lehetett egységes n e m zet i államot formálni. Ezért szükséges a történelmi államoknak és nC:·peknek a szövetkezése. A Dunai Szövetséghez tartozna Ko ss ut/t szeri nt Magyarország, Erdély, Románia, Horvá tország, Sze1·bia és a törökök hozzájárulása esetén Bosznia, H erzegov in a és Montenegro is . Ausztria és Csehország kívülmaradna. A konföderáció székhelyei felváltva Pest, Bukares t , B e lgrád és Zágráb. A Szövetséges Tanácsnak az elnöke minclig azon ::'tllam feje, ahol éppen a székhely van. A szövetséges törvényhozás egy, vagy két kamarából áll, utóbbi esetben a képviselöházba minclen állam lakossága lélekszáma szerinti számú tagot küld b e. A végrehajtó hatalom a Szövetséges Tanács kezé ben van és ez intézi a külügyeket, külképviseletek kiküldését, gondoskod ik a konföderáció védelméről s reájuk tartozik a k e r esked e le m, közlekedésügy és a vámok is. Erdélyt illetőleg annak lakossága dönti el, hogy Magyarországhoz tartozzék, vagy pedig külön kormányoztassék, vagy pedig a szövetségen belül külön államot alkosson. Minden állam maga dönt alkotmánya felöl, annak azonban a szövetségi alkotmánnyal összhangban kell állnia. A n e mzetiségek és egyházak függetlenek az államhatároktóL Minden község és megye maga intézi ügyeit, önkormányzata van és maga határozza meg ügyintézési hivatalos n yelvét, d e az országgyülésen minden, az országban dívó nyelvet lehet hasz nálni és a törvényeket ugyanazon nyelveken közzé kell tenni. Az egyes nemzetiségek szabadon szervezkedhetnek, vezetőt választhatnak, gyű­ léseket tarthatnak, statutumokat hozhatnak és iskolákat létesíthetnek. Míg tehát Kossuth a tört é nelmi állam elvének alapján áll, az állam belső felépítése területi autonómiákon nyugszik a a nemzetiségek ügyét perszonáli s autonómiával oldja meg. Ebben a tekintetben tehát úttörő jelentős égű és felfogása későbbi íróknál is részben fel tünik.

A magyar-osztrák kiegyezés ( 1867) sem a kremsieri, sem pedig a magyar és román föderálista terveket nem vette figyelembe, hanem a történelmi e lv kizárólagos alkalmazásával a két állam, a magyar királyság és az osztrák császárság perszonális únión alapuló duálizmusát hozta

58

létre. Külön szerepet kapott Horvátország, mely a magyar birodalmon belül beligazgatási autonómiával társország lett. Ugyanakkor ez a kivételes helyzet nem biztosíttatott Ausztrián belül a cseh királ yságnak, hanem ez három (Böhmen, Marvaország é s Szilézia) tartományon belül csak szűkebb területi autonómiát kapott. Bizonyos viszont, hogy mindhárom tartományon belül jelentős német kisebbség volt. A k é t oszág de facta német és magyar vezetés alá került, bár a német szupremácia folyton ingadozott a duálizmus egész korszaka alatt. Míg az 1867. decemberi osztrák törvény elismerte a Volkstammokat, addig magyar részről a politikai nemzet tisztára közjogi fogalmát kreálták, mely minden állampolgárt tekintet nélkül anyanyelvére a magyar nemzet tagjának nyilvánított. Az osztrák örökös tartományokban ezek csak részben tekinthetök nemzeti te rületeknek, azokon belül az egyes Volksstammok csak részleges perszonális autonómiát kaptak, viszont Magyarországon belül (figyelmen kívül hagyva az egyházak autonómiáját), csak személy szerint jogegyenlőséget, a törvény elötti jogegyenlőséget kapták meg, mely különben minden állampolgár számára egyaránt biztosítva volt. Ez kétségtelenül visszafejlődés volt nemcsak Kossuth felfogásával szemben, hanem a nemzetiségi törvény egyik létrehozójának, Eötvös József miniszternek előző felfogásával szemben is. Az 1868: XLIV. t.c. megengedte állami felügyelet alatt nemzetiségi társulatok és (főleg egyházi) iskolák létesítését, melynek nyelve a szóbanforgó nemzetiségé volt, viszont, ami súlyos hiba volt, több törvény ellenére nem valósították meg a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek - egyébként amerikai módszer szerinÜ - tanulás útján való elsajátítását. Jellemző módon az erdélyi szászok közül többen beszélték a román, mint az államnyelveL A kiegyezés 1867 és 1918 között mindössze egy félszázadra rendezte a dunai térség viszonyait, belső gyengesége ellenére eléggé masszív volt, hogy továbbra is fennálljon a nyugati hatalmak erőszakos békedöntése nélkül. Az viszont bizonyos, hogy a nemzetiségek szempontjából nem hozott megoldást. Szembetűnő, hogy a legtöbb kedvezményben részesülő horvátok egy része többet remélt egy mesterkélten létrejövő dél-

59

szláv államtól. A románok többs ége egy imperialista célzatú Dákoromániának volt a híve, a le n gye le k f ü gge tl e nségre és történelmi államuk visszaállítására törekedte k, a csehek álma pedig a cseh királyság visszaállítása vo lt. A többi nemzetiség szélesebb autonomiával ki e légíthető le tt volna. Frantisek Palacky, a cseh liberáli s ok vezére, álláspontját részben módosítva, az ausztroszlávizmus á ll ás pontját feladta. Kezdetben megelégedett volna a tri á lizmu s ra való áttéréssel, mindenképpen ragaszkodott a c seh t erül e t e k történelmi egységéhez, annak ellenére, hogy a tulajdonképpeni Csehországban a n émetek még 1890-ben is e rős, 37 ','< -ot kép e ztek az összlakosságon belül. Ezeknek kíván ságait kétn ye lvű közigazgatással vélte kielégíthetni. Nála a föeleráción b e lül n e m ethnikai, hanem történelmi-politikai egysége k k é p ezn é k az alapot. Az osztrák Adolf Fischhof USA és Svájc péld á jára képzelte el a monarchia átszervezésé t. A biroelalom egyes r észei belügyeiket és közoktatási kérel é seket m aguk intéznék és a mindenütt advalévő kisebbségek kúriákba szerveztetnének és a többség kúriájától külön szavaznának . Törvé nnyé csak olyan határozat válna, melyet mindkét kúria többsége elfogadott. Ausztriában a németek csak más nagyobb n e mzetiséggel, - ·r endszerint a lengyelekkel --összefogva tudtak többségi kormányt alkotni. Ennek következménye volt, hogy a lengyelek Galiciában szélesebb önkormányzatot kaptak, mint a többi tartományokban az egyéb nemzetisége k. H ohen v.;art miniszterelnök a császár tudtával kil á tásba hel yez te a cse h államiság felélesztését (1871) . Bevezették a közigazgatásban a kétnyelvűséget, de a további tervek a n é met liberális ok és a magyar hivatalos körök közbelépése miatt megbuktak. Harminc évvel később (1903) von Körb e r miniszterelnök kis é rel te meg a csehekkel együttesen szabályozni a nyelvkérdést, ez viszont a csehek ellenállása miatt hiúsul t meg. 1908-ban cseh részről ( Pantucek-terv) új megoldási lehetőségeket vetettek fel, mely szerint a cseh többségű tartományok tíz területre osztatnának fel, melyek közül ötben cseh, háromban német volna a közigazgatás, bíráskodás, kettőben viszont vegyes. Kiterjedne ez a nyelvi megoszlás a pénzügyi, kereskedelemügyi és mezőgaz­ dasági kerületi szervekre is . Megegyezésre újból csak nem ke-

60

-

-- - - ---

---

- - - ----

rült sor, ellenben 1905-ben Morvaországban tartományi törvények rendezték a cseh többség és a német kisebbség ügyét olykép, hogy a cseh és német lakosságat külön választókerületekbe szervezték és ezek külön szavaztak és ezzel a személyi autonómia elve itt megvalósult, miként a két világháború között Esztországban. Ennek azonban csak tartományi jelentő­ sége volt. A monarchián belül 1867 után a nemzetiségek nagyobbik fele nemzeti autonómiákra törekedett, de mindenütt voltak középosztályi elemek, melyek nemzeti államokat kívántak kialakítani (dákoromán és dészláv mozgalmak) és pedig maximális igényekkel, kívánván, hogy az advalévő nemzetiség tekintet nélkül a többiekre, minden nyúlványával egyesíttessék. Egyébként a monarchiában paraleli futottak a pánszláv és pángermán törekvések. Az előzők figyelmen kívül hagyták a nemszláv többséget, az utóbbiak viszont a német birodalomban akartak összefogni, ahová mind Ausztria , mint Csehország hosszú évszázadokon keresztül tartozott. Ezzel az utóbbi nagynémet irányzattal szemben a föderalizált Ausztriának éppen a csehek voltak a leglelkesebb hirdetői, akik természetesen, amit a magyaroktól megtagadtak, történelmi jogaikra hivat koztak. Nem voltak hajlandók lemondani a német többségű csehországi területekről, holott ezeket csak egy hegyvonal választotta el a német tömbtőL

A szociáldemok.rácia állásfoglalása ( 1899 ). Bauer. Renner A XIX. század végére erőre kapó ausztriai szociáldemokraták 1899-ben Brünnben tartott pártnapjukon foglalkoztak a nemzetiségi kérdéssel, melynek megoldását az ethnikai elv figyelembevételével föderális alapon képzelték el, Ausztriának Bundesstaattá való átszervezéséveL A határozatot nemcsak a németek, hanem a más nemzetiségű szociáldemokraták is elfogadták. A munkásság álláspontját a párt egyik vezetőférfia. Otto Bauer részletezte, aki a történeti hátterű tartományok alapján állott és egyébként is az volt a véleménye, hogy a na cianalizmus nem összeegyeztethetetlen a szocálizmussaL Mint a legtöbb ausztriai politikus, ő is Magyarország nemzetiségeit 61

fel akarta szabadítani. Bauernek sok kritikában volt része s a kommunista doktrinérek még most is támadjá k az ausztromarxizmust. Bauer felfogásától eltérö a másik munkásvezető, Karl Renner álláspontja is. Renner a duálizmus s így a nagyobb gcográfiai és gazda· ságpolitikai egység híve, me ly egy ú t tal ka to nai szempontból is eléggé erös. A többnemzetű államban az cthnikum és a társadalmi osztályok külön síkon lévé n n em fedik egymást. A nemzetiségek közös osztályuralma t e h át n e m feltétlenül bizonyos. A gazdasági és szociális állam a föderáció szorosan odatartozó ügyein kívül mindent az egyes r észekre hagy. FelépíteHsége demokratikus. A kultúrális, n emzet iségi és vallási ügyek nem tartoznak az államra. E feladatok e llátását külön autonóm nemzeti testületre kell ruházni és pedig az autonómia nem okvetlenül területi, hanem elsösorban személyi jellegű . A nemzet Renner felfogása szerint spirituális és másodsorban kultúrális közösség. Társadalmi szervezet és a modern korszak általában kedvez a társadalmi tömörüléseknek A nemzetiség nem földhöz kötött, hanem személyekhez (Personengemeinschaft) és egyéneknek nyelvi, kulturális és történelmi közössége. Miként Kossuth, Renner is a természetes politikai alapegység, a község és az állam közé egy önkormányzati közvetítő szervet iktat be, a Kreist, a megyének és countynak megfelelő közigazgatási közösségeL Ezek hatásköre azonban szükebb, mint a svájci kantonoké. Bauertöl abban különbözik elsősor­ ban, hogy állást foglal a históriai hátterű tartományokkal szemben, mert azok a nemzeti megosztottság okozói. A tartományokat fokozatosan fel kell cserélni gazdasági é s adminisztratív szempontból is megfelelö nemzetiségileg egységes Kreisokkal. Ily módon a nemzetiségek kilenctized része együvé kerül és a Kreisoknak csak egytizede lesz vegyesnemzetiségű. Ez utóbbiakban nemzeti kúriákat kell létesíteni a kultúrális ügyek szolgálatára. Helységenként, kerületenként és központilag Nemzeti Egyetemeket kell szervezni az egyes nemzetek közoktatási és kultúrális ügyeinek szolgálatára. Renner tervezete perszonális és nem területi autonómiára épül fel. 62

Az

első

világháborút

megelőzően

a trónörökös, Ferenc Ferdinánd hívei között, - aki egyébként centralista és abszolutista felfogású volt, - számos híve volt a föderálista átszervezésnek a fennálló duálista rendszer áttöréséveL De a nagynémetek is dolgoztak ki föderálista terveket, melyekben a magyar királyságot ugyanúgy felosztani javasolták, mint ahogy a délszlávoknál is St_iepán Radics 1902-ben megjelent könyvében öt államcsoport föderációját kívánta létrehozni. Az osztrák liberális publicista, Rudolf Charmatz viszont Magyarországgal perszonális únióban Ausztria tizennégy tartományból alkotott föderációját kívánta melléállítani. Az erdélyi származású, de Romániában élő publicista, Au rel C. Popovici terjedelmes írását ( 1906) magyarellenes, de ausztrocentrikus román nacionalizmus irányítja. Szerinte a birodalom föderálizálása megerőríti a monarchiát a cári Oroszországgal szemben, annál is inkább, mert egy ilyen alakuláshoz a királyi Románia is csatlakoznék, az egyesülő románság jelentős erőtöbbletet biztosítana. A monarchiát 15 nemzeti területre kell tagolni, melyek nem ethnikai alapon épülnének fel, mert Popovici a szórványokat beolvadásra ítéli. Ez az új sző­ vetséges állam erősen centralisztikus berendezésű és előrelát­ hatóan az új alkotmányt puccsal kell elfogadtatni. Egy 42 tagú kormányzótestület a végrehajtószervezet, melybe az egyes területek lakosságuk nagyságának megfelelő számú tagot küldenek be. A császár által kinevezett központi kormány az egyes területek kancellárjainak a hatáskörét erősen összeszorítja. Popovici elképzelése a túlzó román nacionalistákat nem elégítette ki, mert a Liga C ul turala az 1906. évi bukaresti kiállítás alkalmából egészen a Tiszáig kiterjedő területet kívánta. A csehek többsége az első világháború kitörésekor még a monarchián belül remélte kívánságaik teljesítését. Így Kramár (1914), Masaryk, (1913) és Benes is (1908) régebbi nyilatkozataikban. De pl. Kramár már 1914-ben orosz protektorátus alatt álló szláv szövetség tervét dolgozza ki. A románokhoz hasonlóan a szlovákok is megoszlottak, voltak kifejezetten magyarbarátok és voltak, akik széleskörű autonómiával beérték volna, de a Nemzeti Párt ugyanúgy föderációt kívánt, mint

63

a szlovén Korosec és a horvát Radics is, míg a horvát jogpárt ausztrofil volt. Magyar részről a radikálisak vezére Jászi Oszkár,

miután a háború első éveiben még Fri edric h Nauma1111 Mitteleuropa gondolatának a híve és erős e n gcrmanofil, az orosz forradalom kitörése u tán fokozatosan á t té r a föderálizmusra. De akkor is a monarchia híve é s a Dunai Egyesült Államok nem köztársaság. A konföd e rációhoz, mely jelentős gazdasági és katonai hatalmat képviselne, öt állam tartoznék: Ausztria, Csehország, Lengyelország, Magyarorszá g és Illyria. A többi nemzetiség, a szlovákok, románok s a elélvidéki szerbek autonómiát kapnának beligazgatás, közoktatás és kultúra terén. Jászi szerint a demokratikusan választott birodalmi gyűlés minden évben egy másik állam fővárosában gyűlésezik. A külügyminiszter mellett minclen államból egy szövetségi tanácsos van. Az egyes államok közötti vitá s kérdéseket szövetségi bíróság dönti el. A tagállamok függ e tl e nek, nemzeti hadseregük van, melynek létszámát közösen állapítják meg. A könyv 1918ban jelent meg s bár Jászi a Károlyi-kormány megbízott minisztere volt, a nemzetiségekkel való tárgyalásoknál eredményt nem ért el. Az első világháború utdrz

a győztesek s elsősorban a francia miniszterelnök, Clem.e11ceau, a Habsburg-monarchiát azzal az indokolással darabolták fel, hogy a németek és magyarole állítólagos elnyomásával szemben Wilso11 elveinek megfelelően nemzeti államokat kívánnak létesíteni. Ezt a célt a Páris-környéki bék é k nem valósították meg: két vegyesnemzetiségű állam helyett két nemzeti államot és négy többnemzetiségű államot alkottak. A három utódállam (saját statisztikájuk szerint) 1930-as 41,410.000 lakosságból csak 23,160.000 volt cseh, román és szerb. A béke egyoldalúságára még ennél is jellemzőbb, hogy míg a csehekből, románokból és szerbekből csak 168.000 maradt osztrák és magyar fennhatóság alatt, addig a németekből és magyarokból 7,172.000 64

került idegen fennhatóság a lá s a h orvá tok , szlovén c k, s zlo\·ákok nem kapták meg azt a függetlenséget, amiért több mint egy százada harcoltak. Az is bizonyos, ho gy a nemzeti kisebbségi jogok békeszerződésekb e n lefektetett a lapelve i Íl·ott . rn~lasz­ tok maradtak, amit két ségtele nül bi zo n y ít a m o narc hw cs az utádállamok joggyakorlatának az egybevetése. Ezzel ellentétben a legkíméletlenebb sovinizmus érvényesült a kisebbségckkel szemben, az új rezsimek a kisebbségek kii.ildözésére, vagy beolvasztására törekedtek. Az utódállam o k vczctűi nem tartották be ünnepé lyesen tett ígéreteiket. Í gy a sze rbek az 1917-cs korfui egyezményt a horvátokkal szembe n, akik csa kham Zt r meggyőződhettek arról, hogy jobb volt a magym·sággZtl szemben fennállott kilencszázéves kapcsolatuk. Masaryk a szlovákokkal kötött pittsburghi egyezm é n yt. Különb e n T. G. Mosaryk Jam.es Shotwell amerikai profes szo rral egy nagy , Finnországtól az Adriáig terjedő demokratikus föderális közösségröl tárgyalt és később St. Germain-en Lay-ben E. B e ll esse l egy Svájchoz hasonló új államot hel yeze tt kilátásba, rnely katonailag erős támogatást n yújt a franciáknak a ném ete k hátában . Ezen ismételt ígéretek ellenére a cseh kormányok soha semulinemű lépést sem tettek, hogy új államukat akár geográfiai, akár ethnikai alapon föderálizálják és ezáltal a nemzeti kis e bbségi jogokat hatályosan biztosítsák. Nyilvánvalóan mind a föderálizmus, mind a demokrácia csak csalétek volt a nyugati győzök megtévesztésére. A románok és szerbek centráJista é~ többnyire rejtett, vagy nyilt diktatúrás parlamentárizmust létesítettek, hol a kormányoknak a választásoknál mindia többb sége volt és ezt alig leplezett nemzetiségi clnyom~1ssal kötötték egybe. A békeszerzőelések t ehát nen1 t ere rnt e ttek kedvezőbb helyzetet a Duna-völgyében , mint arninö az Osztrák-Magyar Monarchia idejében volt és hiányzott emellett az a baazdasáoi b és katonai stabilitás, mely a monarchiát fennállása idején _j e llemezte. Az utódállamok közül egyedül Ausztria szervezkedet t át föderálista alapokra, de ott is a harmincas években a rendi állam hívei ragadták kezükbe a hatalmat. A centráJista törekvések Magyarországon is érvényesültek a k é t világháború között. Ezzel az általános irányzattal szemben magyar részről többen hirdették meg a dunai konföderáció eszméjét ( Szabri Bertalan, Zsilinszky Endre, Szás z Béla és a szarosabb gazdasá5 Magyar Találk ozó Krónild1ja

65

gi együttműködést Hantos Ele m é r, Au e r P á l) s főleg a kor ünnepelt és sokat támadott író j a, S zabó Dezső foglalt határozottan állást, aki szerint az orosz és német n agyhatalmak közé ékelt kisebb n é p e k jövőj e c sak akkor va n bi z tosítva, ha egy nem is annyira svájci, vagy amerikai mint á jú, hanem annál lazább konföderációban tömörülnek , mcl y uniformizálás nélkül a népek között egyeté rtés t t e r e mt a közös védelem, külpolitika és gazdaságpolitika te r é n és sza r osab b kultúrális együttműködés be hozza össze a dunai n e m ze te k et. Míg ekként Ausztri a igyekeze tt a födeddi s ta d e mokráciára berendezkedni, a h árom utódá ll a m szarosa bb a n zárkózott öszsze a magyar revíziós igé n ye kkel szemben és az 1932. d ec. 19-i belgrádi konferenci á n vérrleg m eaa la kul t a kis á ntánt elsősoro o ban katonai, másodsorban gazd asági cé lkitü zése kk e l, kifejezetten magyarellenes célzattal. Magyarország és Ausztria e szövetkezéssel szemben ' mely möcrött Franciaország állott, szoo rosabban zárkózott a rivális Olaszországhoz. Mive l Ausztria is úgynevezett tekintélyuralmi kormán yza t a lá k erült, a Dunavölgyében a harmincas évek közep é n erőse n n acionalista és centrálista, részben diktatórikus erők állottak egymással szemben és a föderálizálócl ás nak legkisebb r e m é nye sem volt adva. A kisántánt államokban lett volna bizonyos h a jlandóság a gazdasági együttműködésre, de ennek alapfeltételéül jelölték meg a fennálló határok fenntartását.

A második világháború kitörése után kétségtelenné vált, hogy Hitl e r ugyanú gy n e m akarja a dunai népek egymás közti szövetkezését, mint S z talin. Mindkét nagyhatalomnak érdeke volt, hogy szomszé daik megosztottan, külön kerüljenek kapcsolatba a szomszé dos nagyhatalmakkaL A világháború első fázisában ez egész térs ég német megszállás alá, illetve hatalmi övezetbe került s ez a körülmény a dunai emigrációkban a szarosabb együttműködés t váltotta ki, anélkül természetesen, hogy a különféle tanácskozások kézzelfogható eredményre vezettek volna. Általában a n é ha számottevő politikusok részéről elhangzott nyilatkozatok, melyek a dunai népek föderálista alapon való összefogását szükségesnek tar-

66

tották, lévén azok e lőbb francia, majd német, végül orosz túlh atalom korában elhangzottak, kevés külpolitikai realitással bírtak, mert a felelős á llamférfiak óhajai sohasem voltak beleépítve államaik külpolitikájába. Gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke, szaros értelemben véve a területi revízió híve volt s csak halála előtt, amikor Magyarország szorongatott helyzetbe került, állott ki a dunai föderáció gondolata mellett. Ez kifejezésre jutott amerikai barátaihoz, valamint Pelényi János washingtoni magyar követhez intéze tt üzeneteib en. Visszhangra amerikai hivatalos körökben nem talált (1941). Főleg földrajzi és gazdaságpolitikai indokolással olyan tömörülést kíván létesíteni, melyet a Szudéta hegység és a Kárpátok öveznének és stratégiai központja egy Budapest-Prága-Bécs közötti háromszög. Tagjai volnának Magyarország Erdé llyel, Csehország és Ausztria, de csatlakozhatnának a balkáni államok is. Az emigrációban lévő Eckhardt Tibor három államcsoport tervét vetette fel a Szovjetúnió és Németország között: a lengyel-baltit, a dunait és a délszlávot (1940). Nem sokkal később Eduard Benes dolgozza ki egy cseh-lengyel konföderáció tervezetét (1942), melybe a dunai államok is beléphetnének, de alig egy év multán külön egyezséget köt Moszkvában a kommunistákkaL Egyébként a főleg Londonban székelő középeurópai exilpolitikusok voltak a legtevékenyebbek a tervek gyártásában, melyeknek ugyancsak nem volt reális előfeltétele sem német, sem pedig orosz győzelem esetén. Lengyel részről az emigrációs miniszterelnök, Wladyslaw Silwrski a cseh-lengyel és szerb-görög együttmű­ ködésre építi fel politikáját. Konföderációja élén egy központi tanács állna, közös volna a külpolitika, a hadsereg. A nagytérség gazdasági egységet alkotna, azonos valutával és közös vámhatárokkaL Hasonlóan az összefogás hívei voltak a szerb Sava Kosanavic és a görög J. Vlavianos, amerikai részről viszont T. Shotwell támogatta e törekvéseket. 1940-ben egy Central and Eastern European Planning Board létesült Londonban, melyben lengyel, cseh, szerb és görög exil politikusok vettek részt s vezértitkárja a lengyel Feliks Gross lett, kinek 1945ben megjelent könyve ismerteti részletesen ezeket az emigrációs tevékenységeket.

67

Az ugyancsak Londonban székelő Dan ubicm Club 1943-ban egy föderálista únió r észle tes te rvét dolgozta ki, foglalkozva a közös ügyekkel és a k é tkamarás törvé n y h ozás i h a tás körrel. Ezt a klubot népfl-ontos e le m e k is támoga tt á k, így magya r rés zről Károlyi Mihály gróf. Anatol Mühlstein le n gye l diplom a ta Sikarskínál lazább föderációt javasolt amerikai mintút követve az államhatalom megosztásával. A szlovák e rede tü, d e cse h sz lová k vonalon mű­ ködő Hod zsa Milán volt mini sz terc lnök 1942-ben megjelent könyvében a versaillesi b é k esze rző dé s leg nagyobb hib á j ának azt tartja, hogy n e m renele lte e l a kis nemze tekn e k egy nagyobb közösségen belüli együttmüköclését. H o d zs a 1938 előtt is híve volt a föderalizmusnak, ele m ereven a s ta tu s quo alapján állott. Tervezett államát Commonwea lth of Ce ntral Europe-nak nevezi el, mely 100 millió ember sza baelságá t biztosítja és ugyanennyi fogyasztót foglal össze egy gazdasági közöss égben . Román részről Pa vel P ave l és Ti l ea vo l t londoni követ álltak ki a föclerátív rendezés mell e tt , míg a le ngye l Leon Baranski a háború utáni gazdasági r e konsturkció kérel ésével és a dunai energiatermelés l eh e tős égéve l foglalkozott. A legbehatóbb az előbb e mlíte tt Feliks Gross könyve, mely a világháború utolsó évében a yaltai konfe rencia idej én, jelent meg, ele ennek eredményéről a szerző m ég nem szerezhetett tudomást, mert feltételezi a középeurópai n é p e k szabad önrendelkezését. Egyébként az 1920-as békék e t veszi alapul a kisántánt államok akkori határaival. Szcrinte a Balti- és Földközi-tenger közötti térségben létre jöhet egy, két, vagy három föderáció. Ezek demokratikus alapon állanának és megszüntetnék Európa puskaporos fészkét. Inká bb Svájcot veszi mintának, esetleg a British Commonwealthet, mint az USA-t. Véleménye szerint Európán belül több egység van s ezek egyike a közép-keleteurópai és pedig nemcsak gazdasági, hanem kultúrális szempontból is. A föderálizmus alapprincípiumainak minden vonatkozásban érvényesülnie k e ll. Ezért szükséges az államok közötti föderálizálódás mellett az államokon belüli is területi autonómiákkal, önkormányzatokkal; a kultúrális a kultúrautonómiák révén és a kultúrák közötti kooperációkkaL A szociális föderálizálódás a szociális problémák egységes ke-

68

zelését feltételezi, végül a gazdasági az egység legszélesebb alapjait teremti meg. A térség biztonságának - írja Gross minden irányban adva kell lennie, tehát nemcsak Németországgal szemben. A londoni és amerikai emigrációk akkor még nem gondoltak arra, hogy Roos evelt és Churchill az egész térséget orosz hatalmi érdekszférába engedik át. Gross főleg gazdasági t é ren alaposabb (dunavölgyi energia termelés), ahol Baranski és mások munkáira támaszkodik.

A második világháború után is számos tervezet vetődött fel. A térségi baloldali emigrációk philadelphiai állásfoglalása mellett 1950-ben az Amerikai Magyar Szövetség nyilatkozott a dunai térség föderá lizálása mellett. A témához hozzászóló magyarak egy része ( Baráth Tibor, Baross Gábor, Romannay Elemér) a dunai rendezést a történelmi Magyarország területére kívánják korlátozni, velük szemben Kertész István általában a dunai népek összefogása mellett van dunai föderáció (ú ni ó), vagy legalább is gazdasági únió formájában. Kertész szerint egy ilyen közösségen belül a határok elveszítik jelentőségüket, pusztán közigazgatásivá válnak. Svájc példájára a szigetkisebbségeknek széleskörű autonómiát és teljes szabadságjogokat kell biztosítani. A Dunai Államok Tanácsát gazdasági, szociális és kultúrális bizottságoknak kell kiegészíteniük az összes ügyek koordinálására, míg a tagállamok függetlenek maradnának. Szász Béla, aki a lazább kanföderális megoldás híve, nemzeti szempontból legfontosabnak tartja, hogy a dunai népekből lehetőleg minél kevesebb kerüljön egy másik uralma alá. A nagyobb méretű áttelepítéseket kikerülhetetlennek tartja. Az együttműködés kiinduló pontja az egyes népek közötti határkérdések rendezése lesz és pedig nem parancsszóra, hanem az érdekeltek megkérdezése útján. A konföderációt az egyes népek szabad elhatározására kell felépíteni é s abból - ha csatlakozni óhajtanak - a szomszédos balkáni népeket sem lehet kizárni. Lázár Ödön, tanulmányában a föderálizálódás előfeltételei­ vel foglalkozik és az USÁt veszi mintául és anak példáját alkalmazza a dunai térségre. Azokhoz tartozik, akik hisznek a

69

nemzeti határok spirituálizálódásában. Baross Gábor az osztrákokkal és horvátokkal együtti triálizmu s gondolatát vetette fel. Padányi-Gulyás Jenő a dunai kérelés rendezés ének előké­ születeivel foglalkozik s különböző nemzetközi szakbizottságokat javasol, melyek a részletekbem e nő munk á t végeznék el. Koszorús Ferenc a katonai szempontokal veszi irányadóknak és Ausztria kizárásával olyan 15 államos föderáció tervét veti fel, melyen belül 12 szláv volna és a szlávok súlyát Lengyelország tagsága csak növelné. Valamennyi horvát emigráns csoport <.1llamát szerbektől és más szomszédoktól függetleníteni kívánja , dc a föclerálizmus kérdésében nem foglalnak állást, b á r Közé p e urópa nyugati jellegű népeivel együtt kívánnak müköclni. A szlovák emigráns csoportok állásfoglalása tisztázottabb, s ezt főleg Josef M. Kirschbaum juttatta kifejezésre. A sz lovákok nagyobbik fele csehellenes, de természetesen a c se hek e t nem kívánják egy középeurópai konföderációból kizárni, melyen belül a szabad népek kultúrális, ethnikai, nyelvi és nemzeti jogai és tradiciói egyaránt biztosítva vannak. Ferdinánd Duresánsz ky és Tibor Pokornyi is az önálló szlovák állam mellett vannak és semmiféle protektorátust el nem fogadnak. Míg a cseh emigrációs ba.loldal aláírta a philadelphiai határozatot, Prehala és F. O. Mzksche kétségbevonják, hogy volna egy csehszlovák nemzet, mert ez a cseh és szlovák két külön nemzet. Prehala tábornok egyezséget kötött a szudétanémetek nyugatnémetországi képviselőivel, melyben elkötelezte magát a németek visszatelepítése és jóvátétele mellett. Milcsehe volt cseh vezérkari alezredes kifejezetten osztrákbarát, kiknek 1918 előtti nemzetiségpolitikáját dícséri. A geográfiai feltételek, mint ahogyan századokon át, úgy most is a Dunai-térség n é peit egymásra utalják. Egy föderáció nem lehet túlszéles, mert az egyes népek érdekei szembe kerülnek egymással. Utal a lengyelek és litvánok, németek és ukránok ellentéteire. Szerinte az elő feltételek cseh, osztrák, szlovák és magyar szövetkezésre vannak adva, de ·így is ki kell kapcsoini az ellentéteket a szudétanémetek visszatelepítésével, a magyar-szlovák határ rendezésével, valamint Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolásávaL A föderáció mellett nyilatkozott Bohdan Clwdo70

ba is, a cseh keresztény-demokrata mozgalom vezetője, sőt általánosságban 1951-ben Philadelphiában a baloldal is a regioná lis és föderális rendezés mellett állott ki. N émet részről főleg az erősen szervezett szudétanémetek követelik az erőszakosan kitelepített német milliók visszatelepítését és számukra minden szabadságjokot és területi autonómiát kívánnak 1958. évi "vezérelveikben". Hans SchmidE gger a subregionális autonómián túlmenő föderálizálásnak a híve. Az egyes nemzeti szigetek perszonális autonómiát élvezn én ek . Bár a föderális rendezés mellett több román politikus e lkötelezte magát, általában a revízió nélküli európai integrációnak a hívei, mely Románia mai teri.ileti átlagát változatlanul hagyná. Hasonlóan általánosságokban mozognak a szerb politikusok nyilatkozatai is, miből kitűnik, hogy a két balkáni imperiáJista nacionalizmus még távol áll a Duna-medence öszszefogásá tól. Egyik legalaposabb föderálista munka a magyar Kardos Béláé (1951 és 1966), aki szerint a föderálizmus minden államkormányzati kérdést megold s egyedül alkalmas a dunai bonyolult viszonyok tisztázására. Síkraszáll a centráJista szellemű demokrácia ellen, mely általában a latin államokban, de főleg a franciáknál előfordul. Csak az autonómiákon és önkormányzatokon felépülő demokrácia tartós és alkotó jellegű. A Danubian Pederal Unionhoz ll államot kíván csatoltatni, melyek Ausztria, Csehország (Morvaországgal és Sziléziával, de szudéta németek nélkül), Szlovákia, Ruténia, Magyarország, Erdély, Románia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Tengerrnellék (Dalmácia, Bosznia, Hercegovina, Montenegro, az egykori soknemzetiségű magyar d é lvidék nincsen említve). Bulgária csatlakozásához az út nyitva van. Második tanulmányában megemlíti Macecloniát is. A tervezet szerint ez a föderálista únió a kommunista uralom alóli felszabadulás után alakulhatna meg olyképen, hogy először az egyes nemzetek csak azon területet veszik birtokukba, ahol az 1910-es és 1920/21-es n épszámlálások adatai szerint 75 % -os többségben vannak s azután kerülne a sor a közbeeső területeken népszavazás útján történő döntésre. Kardos az állami hatalom amerikai rendszer szerinti szétválasztásának

71

a híve s ennek megfelelően kreál egy n égy évre választandó héttagú Kormányzótanácsot, m e lybe n a nagyobb országok kapnának állandó tagságot, míg a kisebbek felvá ltva. A törvényhozás négy évre választott 33 tagu sze nátusból állana, mely nem az államokat, hanem azokon belül az egyes területi alapegységeket képviselné. A 3-400 tagú képv iselöház két évre választva az államok által minde n 200.000 la kó után beküldött 1-1 tagból állana. A közoktatást és a nemzet i kul túrák ápolását és fejlesztését, az egymás közti kultúrk apcso latok ki építését Kardos a nemzeti kultúrtestületekre ruhúzza, mel ye kre az elemi foknál magasabb oktatás is tartozn a. A szövctségi l egfe lsőbb bíróság mellett szakbíróság is létes üln e; ezek közé tartozik a nemzetiségi vegyes döntő bírósúg. Ált a lában Kardos a bíróságoknak széles jogkört juttatna. Mivel a külpolitika, a honvédelem, a magasabb fo kú gazdasági politika , közl ekedésügy és vállalatok mellett más speciális ügy kö1·ök is a szövetségre tartoznak, a közoktatás a kultúrtestü letekre, az egyes államok hatásköre annyira összeszorul, mint az USA államoké. Nem híve Kardos a nemzeti autonómiáknak. Azt gondolja, hogy a föderálizálás feloldja a n e mze ti határoka t. Ez a nézete abban is kifejezésre jut, hogy a szövetséges fővárosnak Pozsonyt tenné meg, mely négy n emze t, a magyar, osztrák, cseh, és szlovák nyelvterület választóhatárán van. Kardos egyébként sok r észl etre kit e rj eelő tanulmányának főhibája, hogy nem magukból a térségi viszonyokból indul ki, hanem egy kész nyugati rendszert alkalmaz a eiunai viszonyok rendezésére és hogy nem egy jelenleg alkalmazható megoldást vet fel, hanem egy bizonytalan jövőbe lit, mely a jelenlegi kommunista államrendszerek romjaira épülne fel.

Összefoglalás A dunai problémát az a körülmény idé zi elő, hogy e térségen belül számos egymással vetélkedő kis nemzet él. A török hódoltság idejéig és az azt követő XVIII. százaeli nagyméretű betelepítésekig a középső medence ethnikailag meglehetősen egységes volt és az ethnikai határok azóta váltak bizonytala72

nokká. A nacionalizmus döntő tényezőre való emelkedésétől és a térség külső erőtényezőktől való fenyegetettségétől kezdve előtérbe kerültek azok a törekvések, melyek megoldást igyekeztek keresni nemcsak az egyes nemzetek, hanem valamennyi számára. Másfél százada annak, hogy politikusok, közírók, egyéb szakemberek és gyakran dilettánsok különböző nézőpontok­ ból, elütő nemzeti igények százszázalékos kielégítésére a tervezetek egész sorát vetették fel. E század folyamán jelentkeztek az európai integrálódási törekvések, melyekből eddig természetesen csak annyi valósult meg, mint ahogyan a nyugateurópai hat állam laza szövetkezéssel összehangolta gazdasági érdekeit. Az európai integráció elképzelhetetlen a nagy európai tájon belül, ha az egyes tájegységek meg nem oldják a maguk külön kérdéseit. Ez könnyebben mehet egyes tájegységeken s kétségtelenül legnehezebb feladat elé van állítva a középurópai térség, melynek centruma a Duna völgye s mely tágítható északra a Balti- és délre az Égei-tengerig, aszerint, amint az amúgy is erősen összetett és ellentétes érdekeket valaminő formában összhangba lehet hozni egymással. Mindenütt Európában az advalévő geográfiai, gazdasági és történelmi viszonyoknak megfelelő megoldásokat kell keresni s csak ha az összes feltételek adva vannak, akkor lehet egyáltalán kiutat találni. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a megoldás formája nem hozható kívülről, valaminő másutt esetleg beváltnak látszó formák alkalmazásával. Jelenleg a dunai rendezés alapfeltételei nincsenek adva, mert annak útját állja az érdekelt nemzetek sovinizmusán és imperiálista szellemiségén kívül az orosz nagyhatalom, mely e térségen belül a népek szerves összefogását ugyanúgy nem látja szívesen, mint negyedszázaddal előbb Hitler Német Birodalma. Nincsen kedvező kihatása egy olyan sokfelé tervezett európai konferenciának sem, mely a jelenlegi helyzetet akarja megmerevíteni s mintegy a második világháborút követő békeszerződéseket újabb szankciókkal megerősíteni. Az európai és azon belül a középeurópai problém.át csak építő szellemlí és radikális eszközöktől sem visszariadó megoldással lehet 73

időtálló tartóssággal 1negoldarzi, m cly a z. e urópai történelmi népek egész sorának viss zaadja önrc 11dc lk ez ési jogát és magának a United Nations-nak is erkölcsi alapot nyújt, ha ezek a népek egyenlő elbánást kapnak az afrikai és ázsiai új nemzetekkeL

IRODALOM A nacion a li zmu s n::tk , ::t n e mzet iség i k é r,l és n e k és történetnek, n :föderálizmu s nak, a nemzeti ki se bb s ég i jo~11ak e~a kn c m áttekinth etetlc:n n emze tk öz i iroda lm a van. A dunavölgyi-középeurópai föd er á lizmus t <·r n· i n e k összefliggö áttckintését ny újtj á k: GROSS, F eliks : C ross roaels of tw o C "lltiJil·nt·s. Ne w York: 1945.HANTSCH, Hu g ó: Dic Nat i o 11 ::tlit:i ten fr:q.~L' it11 :t! tl' n (i s t·L' tTei ch . \;v'icn, 1953.- KANN, A . Hob c 1·t: Th e lviul t inati o nal Empire. New York, 1950. - KUHL, Joa chim: F e d c ration s plün e im I> o n:-tnraum und in Os tmitteleuropa. Mfu1ch en , 1958 . - MÉREI, G.vttla : F ii dn:'t e ió,; tcn·ck DélkeletEurópában és a Hab ~ hu r ~· m o1w r '" lti a. Bud:q~t ·st , J!Hi.'í, - SCHLESINGER, Tiuclolf: Fedcralis m in Ce n t ral a nd Eas t e rn 1-:untpe . Ne w York, 1945.WIERER, Rudolf: Der F e d c r a lis mus im l>on a uraum. Graz, 1960. ZWITTER, Fran, SIDAK, Jaros lav & BOGDANOV, Vaso: Les problemes nationaux dan s la m onar c hie d cs Hab s burg, 19li0 ( id é zi: M é r ci). Egyes föderálista tervekr61 szóló könyvek: ASZTALOS, Miklós: Ko ss uth Lajos k o ra és az e rd él yi kérdés . Budapest, 1928. \V esselé uyi Miklós az e l ső n c mze ti ségpolitiku s. Pécs, 1927. -AUER, Pál: Initintiv es T o w a rd s Coo J> c ration in th e Danubian Basill in th e 19th and 20th Ce ntury. STU DIE S for a N e w Central Europe (továbbiakban idé zve: S T U U 1E S ( -1 ) J ~HiG . - BARÁTH, Tibor: .A. dun ai t á j á lla m s zerkezcte francia szem l é l ctbcn, 1871-Hl52. Nyugati Magyarság, 1953. - BAUER, Otto Dic Nationaliti.Ltenfrage und die Sozialdemokratie. Wi en , 1907. Dic ös t e rr e i<"ltisc h e H.cvolutiou. Wien, 1923. - BENES, Edua rd: The Organisation of Post- ...var Europ e. Foreign Affairs 20, 1942. BIBL, Viktor : Von H.cvoluti on zu H.e volution in Österreic h, \Vi en, 1924.- BINGHAM, E dward : TltL' U nit ed States of Europe . N ew York, 1940. CHARMATZ, H.uclo lf: Der d emokratischuationale Bundesstaat. Frank fu rt, 1904. D e u t sc höste rr e ic hische Politik. Leipzig, 1907. - Osterreich s inn e r e G csehi c htc, 1848-1907. L eipzig, 1911. - CORNISH, L. C.: Tran sylvania . Philadelphia, 1947. - ECKHARDT, Tibor: The Proble m of the Middl e D a nubian Basin. Hung. Quarterly, 1940. EÖTVÖS, J ó zs ef: A XIX. szúzacl uralkodÓ' eszméinek Lefolyá sa az á lla d a lomra . P es t, 180 1. Ü b e r di e Gleichber echtigung el e r Nationlitiitcn in Österr e ic h. L e ipzig, J8 ;:J0. Die Ga rantien der

74

J.V[acht und Einhcit Östcrreichs. L eip zig, 1859. FISCHOF, Adolf: J lo r östcncichis c h e Sprachcnz\":ist. Wi en , 1838. Östeneich und die Biirgschaftcn scin os Bestandcs. Wien, 1870. - HANTOS, Elemér: Die l\' L" UO r du ung d es Donauraumes. Berlin, 1935. - HODZSA, Milan: Federn ti on in Centra l Europe, London, 1932 . - JÁSZI, Oszkár: Magyarorszúg jövője és a Dunai Egyesült Á llamok. Budapest, 1918. - The Dissolution of the Hab sb urg l\1onarchy. New York, 1929. - A dunavölgyi fedc,·:íció r ól és Miért n em sikerült a dunai f edcr:íciót megalkotni~ Látóh atár , 1953. - KARDOS, T. Béla: From Kossuth 's Unknown Federalist Papers. STUDIES l) 1963. Probl e m s of Federalism in the Danubian Area. STUDIES 3) 1966. - A magyarság szerepe a dunai nél•ek föclcrúlizmus:lban. Uj Magyar Ut 2) 1!:!51. - KIRSCHBAUM, Jozef M.: Slovakia-National at the Crossroaels of Central Europe . STUDIES (l) 1963. - KLAPKA, György: Der K rieg in Ori e nt in elen Jahren 1853 und 1854 bis End July 1855. Bruxelles, 1855. - KOSSUTH, Lajo s : Üzenet az Ame1·ikai EgyesiilL Államok nép é h ez. New York H erald, 1851. okt. 20. - A politikai alkotmú11y a lape lvci f igyelemmel a n emze tiségi probl ém a m cgolclás:í ra. Kiuta h ia, 1851. Kiadta Irányi-Chassin : Histoire popol itique ele la r evo luti on d e Hongri e, 18-!8-18-!D. Paris, 1859, függelék, föllerúlizmus és önkormúnyzat a lape l vei . Kiutahia, 1850. jun. 15. Kiadta ll cú k Imre, Magya r Kisebbség, 1932. - MASARYK, Thomas G.: Das Problem d e r klcin cn Vö lk cr in der europaiso he u Krisis. Prága, 1922. Th e Ma king of a State. London, 1927. - MIKSCHE, F . O.: Donauföderation, Salzburg, 1953. - NAUMANN, Friedrich: Mitteleuropa. Berlin. 1915. - PADÁNYI-GULYÁS, Je nő: Covenant. STUDIES ( l) 1963. - PALACZKY, F rantisek: Ostcrreichs St:tatsidee. Prága, 1868. - POPOVICI, AUI·cl: Die Vereinigt cn Staatt>ll von Gross-Österreich . L eipzig, 1906. RENNER, Karl ( részben Springer úlnév a latt) : Das Selbsth es timmungsr cc ht der Nationen. ·wien, 1918. - D e r Kampf der österrei chis h cn Nationen um elen Staat. ·wi en, 1902. - Österreichs Erneuerung, 2 BaucLc, Wien, IDIG. - Staat und Nation. Wien , 1899. - SCHMIDEGGER, Hans: Zukunft in Böhm e n. Miinch cn, 1957. SZÁSZ, Béla: Ncmzctiségpolitikúnk vú lsága. A dunai kérdés. Budapest, 1932. -Extra Hungarian. Tanulmány ok. Cleveland, 1963. -· WESSELÉNYI, Miklós: Szózat a magyar és szl úv nemzetiség ügyébm1. Uj kiadás: Kolo zsvár, 19H . -

A svájci föderúlizmusra nézv e: BURCHARDT, Walter: Konllllentar d e r sc hwcit zc risc hen Bunclesvcl"fassung vom :tVIai 1874. Bern, 1931. HEGNAUER, Cyril : Dns Sprachem·ecbt der Schweitz. Zürich, 1945. likori és középkori födcrú lizmusra: FREEMAN, E. A.: History of the l-'e d e ral Government in Greece and Italy, :lncl e d. by J. B. Bury. London, l 893. - Az e urópai na c ionalizmusokra n ézve : WITTRAM, R.: Die Nationaliti:itenldimpfe in Europa. Stuttgart, 195+. - Román magatartásra: JANCSÓ, Benedek: Sza bacl sú ghare un k és a dúkoromán törekvések. Bullapest, 1895. - Horvát v i szonylatok; BAJZA, József: A horvát kérdés.

75

Budapest, 19-!1. - S zl o ,·úk ,·o natk o zii s ban l! o d z ~ a és 1\:irsc hbaum könyv c in kivül; BORSODY, J s tvún: ::Vla g_,·ar- s zl o ,·úk ki egy ezés . A cse h-szlovák-m agyar vi s z ony ut o lsó s zá z é ,·e. Uu da p cst, J !) .J ;) _ U jabb köny vek a magya r ors zú_g i n e m zet iségi kérel és t ö rt é n d(- ré>J; KEMÉNY G :'tbor: Irat ok a n e m ze tiség i k ér d és t ö r té n e t é li l·z t-s ARATÓ Endre : A n e mze tis égi k é rdés tört é n e t e 17 90 -1 848 . B ud a p es t, ]!)li O. A z au sz triai nemze tiségi n•ozgalmakr6L Hantsch iu ézc t t nt ü ,-c és us z t r;'t k t ö r té nl't c .

Nádas János dr. tanácskozási elnök hálás köszönetet mond Szász Béla dr. elöadásáért, majd felkéri Padányi-Gulyás Jenő volt magyar országgyűlési képviselőt, mint előre felkért hozzászólót, hogy kiegészítő előadását tartsa meg.

4. Padányi-Gulyás J e nő:

A DUNA-MEDENCE FEDERÁLIS ALAPON VALO INTEGRÁLÖDÁSÁNAK NEMZETKÖZI ELÖNYEI KÁRPÁTALJA ÉS A MAI MAGYARORSZÁG SZEMPONTJÁBÖL Nemzetközi politikában a gyakorlati tennivalók a nemzetközi helyzet szerint változnak. Ami tegnap lehetetlenségnek látszott, holnap lehetségessé válhatik. Ezért a Dunamedence népeinek jövője tekinteté ben elfoglalt álláspontokat sem lehet aszerint értékelni, hogy melyik ígé r vagy követel többet. Senki sem tudhatja előre, milyen körülmények közt ülhetnek le a medence népei a tárgyaló asztalhoz, hogy a rég várt tartós egyesség e tájon megszülethessé k. Igyekezetünk az legyen, hogy a különböző lehetőségekre pozitiv javaslataink álljanak készen. Minden álláspont jogosultságát megengedve és respektálva, a magam részéről egyetértek az előadóval abban, hogy a nemzetközi viszonyok alakulása egy keleteurópai konferencia összehívását belátható időn belül időszerűvé teheti, s hogy a Duna-medence népeinek jövője e konferencia tárgysorozatára kerül. Hogy az itt élő népek álláspontjait milyen kormányok fogják képviselni, azt ma nem tudjuk. Az utolsó félszázad forgandóságai közt láttunk már független Szlovákiát és Horvát76

országot is, de készen kell állnunk arra, hogy a ma létező államok lesznek a tárgyalófelek. Erre a konferenciára idekint is fel kell készülniök azoknak, akik a Duna-medencét ismerik és népeinek igényeit szabadon képviselhetik. Akik egy készülö Kelet-Európa konferenciát illető várakozásainkat irreálisnak tartják, nem árt, ha meggondolják, hogy dr. Kardos Béla jó tíz évig dolgozott a Teleki Pál Intézetben annak az anyagnak az összeállításán, amelyet az 1938 . évi komáromi konferencián, mint annak egyik résztvevője, előter­ jeszte tt és amely az ú . n. Első Bécsi Döntéshez vezetett. A tíz évi előkészítő munka egyetlen esztendejében sem volt "reális'· eshetősége egy ilyen konferenciának. Mint n é hai Royal! T y ler, egykori Népszöve tségi megbízott magyarországi irodáj ának titkára, azt sem gondolhatta, hogy valamikor ennek az amerikai gentleman-nek a hazájában és mint annak állampolgára lesz alkalma közgazdasági és federációs szakértelmének gyümölcsöztetésére. A mi dolgunk sem az, hogy munkánk időszeríí· ségét vagy felhasználásának eshetőségei t mérlegeljük, hanem az, hogy a nemzetközi viszonyok egy kedvező fordulata készületlenül ne találjon b e nnünket. A trianoni és a yaltai konferenciákon az érdekelt népek meghallgatása nélkül, alapos elő­ készítés hijján, politikai opportunitásból, elsietve hoz tak nemzedékekre kiható káros döntéseket. Az elkövetkező Kelet-Európa Konferencia lehet az utolsó történeti alkalom az elkövetett hibák korrigálására és olyan tartós új rend teremtésére, mely mind az érintett n ép e k, mind az európai közérdek s egyben a nemzetközi biztonság és béke szempontjából is kielégítö. Egyetértek az előadóval abban is, hogy az említett szempontokból a federális alapon való integrálódás kelet-európai közérdele Alig képzelhető olyan jogosult nemzeti aspiráció, amely ezzel ellentétben állana. Soviniszta, más népeken hatalmaskodó, emberi jogokat csorbító, faji terjeszkedést szolgáló túlzott nemzeti aspirációknak a mi korunkban már jogosultsága nincs. Az ilyen törekvéseket a haladás érdekében a mult lomtárába kell utasítanunk, mert ezek a nemzeti és nemzetközi fejlődés előrehaladottabb stádiumában többé nem alkalmazhatók. A Duna-medence túljutott e stádiumon. Ami a magyar nép igényeit illeti, a magyarság nem keresi boldogulását és elű77

haladását egy etlen más nép kárá ra, vagy Init rá nyára sem. Tu· domásul veszi a szomszéd n é p ek n e m ze ti ünállóságra irányuló igényeit, vagy kivívott önálloságukhoz való ragaszkodásukat. Önérzettel tekint arra a történ e ti t é n y re, h ogy a z e tájon ezer éven át fenntartott állmnkere tb en e n é pek nyelve, kultúrája, népi öntudata megmaradhatott és h ogy so ha a multban nem kényszerültek olyan s é relmek elviselésére, mint amilyenekre az ezeréves államrend felbomlása után a ma gyarság kényszerült. A magyarság települései a Duna-med e nc e csaknem minden részén feltatlálhatók. Törté n e lmi t e lj es ítmé n ye inek emlékei, gazdasági és kultúrális kapcsol a tai és intézményei az egész tájra kiterjedtek. Ezeket a kapc s olatokat csak úgy tudja fenntartani, hivatását csak úgy tudja t e lj es íteni, ha az egész tájon szabadon mozoghat, termelhet, keres k e dhetik, alkothat. Meggyőződésem, hogy a teljes viszonosság alapján ugyanez az érdeke a szomszédnépeknek is. Az egész táj ös sze függő, zavartalan közlekedése, árúcseréje, energia gazd á lkodása, termelése és védelme a jelenlegi megosztott ság ban nem biztosítható. Federációs integrálódás r é vé n a mede nce n é pei egyformán részeseivé válnának azon előnyöknek, amelyek a nagyobb gazdasági egységekben való élettel együtt járnak, s amelynek biztosítása képezi főcélját egé sz Európa integrálódási folya· matának is. A nagyobb egységben való é let federális integrálódás esetében nem kívánja az etnikai különb sége k elszíntelenítését. Az elmúlt félszázad tapasztalatai igazolják, hogy ez a folyamat inkább a nemzeti államokra jellemző. A Duna-medence federális integrálódása nemcsak 1negőrizné a népi különb ségek színgazdaságát, de egyes fakulásnak indult etnikai színek újraélénkülését is lehetövé tenné, hogy ezzel is vonzóbbá, gazdagabbá alakítsa az életet ezen a tájon. Közös történelmi élményeik nemcsak arra tennék képessé a Duna-medence népeit, hogy az európai integrálódás folyamatába beilleszkedjenek, hanem arra is, hogy azt elő is mozdítsák. Európának számra nézve nagyobb nemzetei még csak most kezdik első kísérleteiket olyan együttmíiködés kiala!dtá· sára, amelyet a medence népei már történ elmi tapasztalataik

78

alapján ismernek s e te lj esítményeik em léke egyike az őket ösztönösen összekötő kapcsoknak. Az izlám hódítása elleni védekezés a XVI. száza dban n em csak egy táborban találta ezeket a népeket, de részben elő id ézője is volt annak, ahogy a táj etnikai összetétele kialakult. A XVIII. század szab adságharcaiban magyar, német, szlovák, rutén és román kurucuk együtt küzdöttek az e lnyom ás e llen. Azok a n yelvi, közigazgatási, vámpolitikai, pénzügyi, védelmi és alkotmányjogi problémák, amelyek mego ld ása irányában Európa mos t te szi csak az első óvatos lépéseke!, a Duna-medence n épei számára n e m jelentenének új problémákat, ső t sok tekintetben Iciel égítő megoldásaik is m ég e leven e ml ékeze tükben é lne le Hogy hibák is történtek a múltban, azt senki sem tagadja. De a n emzetek közti versenyben - akárcsak az Olympiászon - nem a rossz ugrások, hanem a csúcsteljes ítmén ye k alapján osztják ki a babérkoszorú!. Hosszú történelme jó korszakaiban a Duna medence a gazdasági jólé tne k és a kul túrális virágzásnak, a békének és biztonságnak olyan példá it tudta felmutatni, amelyeknek biztatóan és buzdítóan kell hatniuk hasonló teljesítmények kivívására. Az az új társadalmi és gazdasági r e nd, amelyet az ideológiailag k é t részre szakad t világ népei keres nek, lehet hogy azokból a keserves tanulságokból és tapasztalatokból formálódik ki, amelyek a dunam euti n é peknek jutottak osztályrészrül. Szemben azok véleményével, akik a medence problémáinak megoldását egy Egyesült Európától várják és status quo-ik védelmében a megoldást is arra a z időre kívánnák halasztani, míg Európa politikailag integrálódik, vonzóbbnak tűnik az a lehetőség, hogy a medence népei házi ügyeiket egymásközt elrendezve, mint regionális egység csatlakozzanak és mutassanak jó p é ldát egész Európának, amelynek egységesítése az utóbbi időben amúgy is mintha té továbban folyna. Kérdés, hogy a nagy kezdeményezöle - Couden!wve-Kalerghi, Schwnan, Manet, Spaak - után jönnek-e új erők, akik az ő szerepüket átvegyék. A sorscsapások közt megedzett duna-medencei népek p é ldája új lendületet adhatna egész Európa integrálódásának is. Sok jel mutat arra, hogy e táj áldott erői, amelyek oly bőségben sarjasztották a szenteket, hitvalló prédikátorokat,

79

írókat, költőket s a szellen-zi é le t mind e nn c n11'i kiválóságait, új teljesítményekre feszülnek, s n emcsa k gazdasági és politikai, de ideológiai szempontból is gazda g ítani fogják történelmi korszakváltásban va júdó világunkat. Krisztus tanítása i itt eg}' évezrede vertek gyökeret s minden itt élö nép követőjévé vált e tanításoknak. Nagy hiba volna alábecsülni ennek jelentősé­ géL A táj hegy- és vízrajzi, klim a tológiai és geopolitikai egysége mellett a kultúrális összefüggések is vil:.'tgosan kiolvashaták és ezek az összefüggések nem lazultak azon szellemi harcok által, amelyek Krisztus tanításainak a századok folyamán egymástól eltérö interpretálása folytán áll ta k elő. Az sem véletlen, hogy a krisztianizálóclás az utóbbi emberöltőben oly intenzív egységtörekvésekben is j e le ntkeze tt s időb e n annyival megelőzte napjaink ökumenikus m ozga lmait. A jelek arra mutatnak, hogy a Krisztus tanítá sa i Íl·á n ti érdeklődés elmélyült s minden ellenkező igyekezet ellenére kapcsolatot talált azokkal a szellemi áramlatokkal, amelyek korunk példátlan tudományos felfedezéseit rég óhajtott h ar móniába igyekeznek foglalni a krisztusi alapigazságokkaL Pierre Teilhard de Chardin könyveit egyforma ércleklödéssel olvassa a párizsi és a budapesti haladó gondolkozású ifjúság. Ha sikerülne a medence népeinek szellemi életét együttesen hozzáhangolni "az új idők dalaihoz", ha ezek az új elaJok vt>gre szabadon eJhangazhatnak a Kárpátok alatt, olyan új munka pezsdülhet fel, olyan új élet indulhat a medencében , amilyen történelme legszebb lapjaival vetekedhetik Mindez el sem képzelhető az egész táj integrálóelása nélkül. A táj hivatása, funkciója, egyebek közt - ennek a pezsdülő szellemi életnek a kialakítása. Funkcióját csak Isten adta egységében láthatja el. Visszatérve a gyakorlati politikai kérdése kre, rendkívül fontosnak látszik, hogy a Duna-medence tederális alapon való integrálódásának nemzetközi előnyeit a jelenleg szembenálló nyugati és keleti hatalmak vezetői belássák. Amilyen sajnálatos és veszélyes volna, ha a nyugati hatalmak Oroszország agresszív szándékai ellen Németország fokozatos felfegyverzésével, vagy akármilyen európai katonai szervezettel kívánnának csak védekezni; illetve ha a maga biztonságát féltő Oroszország megnyugtatására Európa mai megosztottságába bele-

go

nyugodnának s a jelenlegi érd ekszférá k status quoj á t egy kölcsönös megnemtá m a d ás i szerzöd ésse l szentesíte n é k; ugyanoly sajnálatos és veszélyes volna Oroszo r szág részé rő l fe l nem ismerni egy federális alapon integrá lt s Ausz tri a mintájára semleges Duna-medencé n ek orosz biztonsági szempontból is nyilvánvaló e lönye it. A h arm incas éve k "COI-d o n Sanita il-e" gondolata ma is konstt·uktív és célszerű. Bi zo n yítja ezt, hogy azóta Eden, Macmillan, Gait s kel, Bevan, Kennan , Rapack y, Málnási etc. "plan"-ek változataiban k e lt et t több vagy k evesebb nemzetközi figyelmet. E gy önálló, semleges zó na a germán és szláv erők között minden j övőbe li konfliktus l e h e t ő­ ségét olyan minimumra redukálja, a mil ye n sem fegy verkezésse!, sem ártatlan népek boldogt alansága - következő l eg bármikor kirobbanó e léged e tl e n sége árdn nem hi::.tos ítható. Nyug talanító j elei lá tszan a k e kardin á li s kérdés mindk é t ol dalon való félreértésének, számításon kívül h agyásá nak. George F. K erzrw n professzor és az Egyesült Államok vo l t külügyminisztere, Dean. Acheson is m é te lt e n és jogga l s ürge t tek több képzelőerőt a n y ugati külügyi hivata lo k ré szérő l, el e ők maguk m ég nem jutottak e l javéls lata ikba n egy integrá lt Középeurópának, mint egyen s úl yozó erő n e k m é rl egelésé ig. E saj nos és veszélyes h elyze t gyökereit a k e ll ő felvilágosítás hiányában látjuk s ezé rt n e m is merünk fontosabb és s ürgős<;> bb tennivalót, mint az illeté kes t é n yezö k felvilágosítását. A j e le nlegi helyzetben ennek a fe lvilágos ító munk á nak oroszlánrésze a kormánytól független szervezetekre hárul. Ez a n y il vá n os eszmecsere is ezt a célt szolgálja . Az itt e lhangzot t m egá llapításokat és javaslatokat minclen r e nd e lk ezésre álló esz közzel illeték es t ényezők tudomására kell ho znun k és t á moga tá sá ra megfelelő közvélemé n y t ki a lak ítanunk . Ez a feladat, körülményeink közt, rendkívül neh éz , ele n e m rem é n y te le n. Ami ::lZ amerikai adófizetőket illeti, ezek köré ben alighanem m egértésre találhatunk, h a sikerül b e bizon y ítanunk, hogy a mi cnk · től eltérő minden egyéb m ego ldás további p é nz- és véráldozél tba kerülhet. A világbéke és a n emzetközi biztonsdg e u rópai záloga egy integrált, sem.leges köz é pkeleteurópai új rend. J-b az itt élő népek erőiket federá lis m egegyezése k a la pján egyesíthetik, maguk gondoskodnak arról, hogy aká r kel et rő l, akár 6 Magyar Ta lálko zó Krónikúja

81

nyugatról fenyegető agressz10s tervek, azok nyilvánvaló kockázatossága miatt, végrehajtásra ne kerülhessenek. Szerettem volna, ha az előadottakat Kárpátalja szempontjából, annak egyik Ieghivatottab képviselője, Hokky Károly egykori prágai szenátor teszi vizsgálat tárgyává. Mivel őt magas kora és ezzel járó erőbeli állapota akadá lyozzák, magam adom itt elő, hogy mindaz, ami egy feclerális integrálódást Magyarország népe számára vonzóvá tesz, fokozottan érvényes a Kárpátaljára. Az itt élő népek az öne ll átás és önvédelem lehetőségeitől magukat reménytelenül távol érezvén KözépkeletEurópához kívánnak tartozni, mint a dunamedencei gazdasági és kultúrközösség integráns része és úgy, amint az utolsó ezer évben mindaddig tartoztak, amíg felháborító igazságtalauságak eseteivel sajnosan gazdag mai korunkban is példátlan lelküsmeretlenséggel, megkérdezésük nélkül és tiltakozásul< ellenére dobták őket oda egy számukra teljesen idegen érdekszférába. Hokky szenátor é l ő koronatanúja mindannak, amí Kárpátalján az utóbbi h áromnegyed században történt és az ott élő népek igényeinek képviseletére nézve illetékessége minden vitán felül á lló . "Ruthenia, Spearhead laward the West" címen nemrég megjelent művét e hozzászólásom függelékeként helyezem a jelen tárgyalások asztalára. Azzal szeretném zárni, hogy hozzászólásomat, mint Kárpátalja szülötte és neveltje terjesztettem elő, mint amerikai állampolgár, aki a szülőhazája iránti hüséget naturalizálásakor fogadott hazájára is kiterjesztette; mint a 'Studies for a New Central Europe" Szerkesztő Bizottságának elnöke s mint abudai választó kerületnek néhai Teleki Pál, a német haderőnek Magyarországon átvonulása e lőestéjén tragikusan elhunyt miniszterelnöke listáján megválasztott országgyűlési képviselője, aki mandátumát núndaddig lelkiismereti kötelezettségként hordozza, amíg azt ugyanolyan szabadon vissza nem adhatja, mint ahogyan elvállalta. l~ORRÁSMUNKÁK

Ch. Hokky: '' Ruthenia, spearilead to ward t lJ e W est'' Dr. Málnási Ödön: "A hazai Magyarország mai követelései. Király Kelemen OFM : "Katolíkus-Protl'SUtns Egységtörekvések Magyarországon' '.

82

"Studies f or a Ne w Ce ntral Europ e'' ( l-3 szám a i) te nniv a ló k a K:'trpátm ed e nc c gazcbsá gi egységének h ely r eúllí tús {LI·a'' (a " :\{ agy at· Mé rnök ök és ]~p ít észc k V il:'t gszÖ Ye t sége'' 1958-D9 eln öki j elent ésé l.J öl ) . Paul de Hevesy: ' 'Th e U ni f ication of the World ' ' (Pergamo n Press). "El ső

5. TOVÁBBI HOZZÁSZÖLÁSOK Nádas János d r. taná cskozási elnök hálás köszönetet mond Padány i-Gulyás l e11ő é rtékes kiegészítő előadásáért, majd a további hozzászólókat kéri fel észrevé teleik megtételére. a)

Gyé kényesi Gy . Lás zló: FEDERÁCIÖS GONDOLAT ÉS MAGYAR LÉT címü felszólalásában a következő gondolatokat fejti ki: A történelem a törté n ések láncola ta a törekvések értékelésében. Ez a m eghatározás annyit jelent, hogy a történelem ellentmondásait külön-külön sem az eseményekben, sem a törekvésekben megérteni és m egmagyarázni nem lehetséges, csak szintézisükben. Ha e megállapítást kiinduló feltételül elfogadjuk, akkor a törekvések értelmességének és helyénvalóságának más bizonysága nincs, csak a szükségképpen bekövetkező lét és fejlődés.

Ebben a tekinte tben kívánom tehát vizsgálat tárgyává tenni a jelenben súlyos válságot élő magyar történelmi egzisztencia m egmentésére és megtartására irányuló emigrációs politikai erőfeszítéseket .

Ezek az erőfeszítések á ltalában két irányban hala dnak. A konzerva tív erők a nemzeti hagyományok és történelmi jogfolytonosság fegyvertárából fölszerelve küzdenek a keresztény civilizációban bevált nemze ti országlásért, államiságért. A progresszív erők hajlandók feladni a k ereszté n y nemze ti létformát s abban a magyar e lsőszülötts ég természeti jogát,

83

hogy annak helyébe a fe derác iós go ndolat alapján egy szekularizált és komplex állami és társadalmi rendet á llítsanak. Az új államképletre n ézve azonban különböz ő k az e lké pzelések. A mérsékelt irányzat elegendőnek tartan á az azonos történelmű népiségeink és néptársaink fcderációba szervezésé t. A közép álláspontja az, hogy ezen túlm e n őe n a k özé p-ke le t-európai térségben külön tört é nelmű , de közve tl e n néptársainkkal konföderációba is lé pjünk. A legradikáli sabb nézet azonban azt kívánja, hogy tekintet n é lkül a tör téne lmi határokra , a népek önrendelkezési joga alapján m egvo nt új hat áro kkal, maradék nélküli konföderáció jöjjön lé tre. Az áthidalhatatlan k e ttős töre kvé s m érlegc léséhez és megítéléséhez elengedhetetlen előfel té tel a h e lyzetre való világos rálátás és az abból származó egyértelmű következtetés levonása. Lássuk először talán a helyze t alakulását a történelmi jogfolytonosság frontján, az utóbbi száz é vb e n. Kossuth Lajos szerint az 1867-es ki egyezésb e n a központi főhatalom megoszlásából megszűnt a magyar állam. Az 1920as trianoni békeszerződ és ben már szemünk láttára veszett el az ország. Az 1946-os párizsi b é keszerződésben pedig - bármennyire is ragaszkodunk illúzióinkhoz - gyökeresen végét vetették nemzeti létformánknak. Keresztény történelmi egzisztenciánk e lle n elkövetett ezen merénylet-sorozat után azonban akkor m éomeamaradt végső t:> t:> reménységü! a magyar nép szubsztanciája. Az az őserő, amely megújúlásra, kibontakozásra változások esetén még mindig kész. Sajnos, de az 1956-os felkelésünk és k egye tlen letiportatásunk következmé nyeként ez a népi állag is veszendőnek indult. Szinte úgy tűnik, mintha nemzeti lé tünk , n é pi életünk fokozatosan a törté nelmi és emberi jogok szférájába szublimálódnék, mert fenntartott jogaink a való-élet rovására az utolsó száz évben olyan példátlan gyarapodást mutatnak, mely minden jogbajnoki képzeletet felülmúl. Ez tehát a való helyzet a történelmi jogfolytonosság frontján, amely ellen lehet elvakultsággal és térítő dühvel csapkodni, de az mitsem változtat a tényeken. ~

84

Vegyük szemügyre mármost a népiségi erők és törekvések helyzet-képének évszázados kialakulását. Nemzeti társadalmunk történelmi kialakulása a korai idők­ től kezdve a többnépiség (kultúrpluralizmus) jegyében folyt le. A rendi társadalom n yolc és félévszázados államgyakorlatában ez az egyébként te rmészetes adottság zavart nem okozott, m er t az állami és társadalmi r e nd filozófiájában és fe lépítésében a n épiségi kultúrjellegnek összetevő szerepe nem volt. A francia forradalom azonban n épfels ég eszméjével és polgári liberalizmusával egysze rre k é t vonalon is erjedésnek indította a n ép i vágyakat. A vágyak tehát kétirányú törekvéseket is szültek: a n épiség nemzeti igények e t, a köznép pedig társadalmi igényeket támasztott. Az évezredes keresztény nacionalizmus helyébe lépő újsütetű sovinizmus a XIX. században élenjáró eszmévé nőtte ki magát s hatása alatt társnépeink és népiségeink sem elégedtek meg több é az egyéni szabadsággal és boldogulással egy n em ze ti társadalomban, h a nem a politikailag iskolázatlan és a n yugati eszme alkalmazhatatlanságát nem látó értelmiségüktől vezettetve külön-külön nemzeti lét re törtek. A kellő politikai érzéket nélkülöző és mindenáron objektív szakkutatás e kérdésb en általában két naiv ellenérvvel argumentál: először azzal, hogy n é piségeink újkori szabadságharcaink során bizonyos lojalitást mutattak, másodszor peclig azzal, népiségeink rokonszenvét számításbavéve nincs megfelelőbb megoldás , mint a teljesen egyenlő felt é telek mellett lé tesítendő federáció, vagy konföderáció. Nos, ami az első állítást illeti, a r észbeni közös küzdelmek csakugyan történelmi tények, de azokban a lojalitásnak csak igen mérsékelt, a pozitív politikai elirányozódásnak pedig semmi szerepe nem volt s hogy a fő motíváló tényező inkább a közös ellenzékiség negatívumában keresendő, az kiolvasható népiségeink következetes történelmi magatartásábóL A federációs megoldás túlzotta n optimisztikus szemléletéről és más lehetőségek elejtéséről pedig rögtön megállapítható, hogy ezek a tervezgetésele figyelmen kívül hagyják a mindenkori történelmi helyzet alkalomszerűségé t! Irreális meghatott-

85

ságtól vezettetve, vajon lehet-e kérdés essé tenni, hogy hatalomképződéseknél ez az alkalomszerűség a történelem során ITiindig több formáló erőt jelentett a tervezéseknél? S nem ennek az alkalomszerűségnek a felismerése a legbi z tosabb jele a politikai éleslátásnak és talpraesettségnek? A federációs számításoknak ugya n csa k fatális tévedése, hogy nemcsak formái és berendezése , dc alapjai is tervezettek. Kiindulásui ugyanis nem a megl évő t ha sz n ú lják fel. Még kölcsönös rokonszenv és köze ledni vá;ryús csctén is nehéz elképzelni pl., hogy a csehe k, románok és szcrbck az utódállamokban elfoglalt kiváltságos h e lyzetüket (államalkotó nép) csakúgy egykönnyen felcserélnék egy kölcsönös federációs tagsággal! De a közelmúlt példái nyomán számolnunk kell azzal is, hogy a jelen helyzetben elnyomást szcnveclő horvátok és szlovákok sem igen kapva-kapnának a feclcrációs gondolat után, ha független államiságra tehetnének szert. N é piségeink és néptársaink sovinizmusa tehát még túlságosan élénk ahhoz, hogy a több-népiségű történelmi egzisztencia magasabb érdekvilágát megértsék és külön-vágyaik fölé a közös törekvéseket sugalmazá, összetett megmaradás célj á t ki tűzzé lc A federációs gondolatot tehát éppenúgy a kezdeményező magyarságnak kellene megint megérteni és elfogadtatni a népiségekkel, amint azt a nemzeti gondolattal tette történelmi múltja során s az ugyanannyi küzdelembe és áldozatba kerülne, mint ezeresztendős nemzetszervező hivatásának teljesítése! Hogy a federációs gondolatnak mégis lehet jövője, kizárólagosan nem tagadható. De ez a jövő, amint vázoltam, nem olvadozó ölelkezés, hanem kemény, küzclelmes feladat! Ha a gépmilipari civilizáció fejlődése nagyobb életkereteket fog követelni, ellenállni annak úgysem lehet, legalábbis nem sokáig. De a fejlődés egyetlen lépésének sem lehet előzménye légüres térbe való tervezés, hanem csak az elkülöníthetetlen alapokon jelentkező és kényszerítő egymásra-utaltság. Tudományos szakvéleményként hallhatjuk, hogy egy federációs hatalmi egzisztencia talpraállításához és elindításához az érdekközösség és a potenciális szervező ha tal om nélkülözhetetlen reálpolitikai előfeltételek. Ez az állítás valószínüen hangzik. Ha azonban a megkövetel t ha tal om alkalomszerüen

36

térségen kívüli, akkor az is valószínű , hogy az nem potenciális, mert t é rs égi újrarendezés t csak a fennálló státus quo hatalmi és jogi sérelmezettje lát szükségesnek. Mármost, ha a fe nnálló hatalmi konstelláció élvezője is té rségen kívüli hatalom, s a természe tes fejlődés a változás további elhalasztását n e m tűrné, téridegen hatalmi érdekek cserélődése mitsem segítene a térbeli vágyak és törekvések alárendelt h e lyze t én. Gondoljunk csak századunk gyors változásokat pergető törté nelmé re s té rs égünkben a francia, n émet, majd szavjet vetélkedésele kihatásaira, hogy minden illúziónktól végleg megszab a duljunk. E merőben ellentétes változások közepette ugyanis volt valami egyazon változatlan s ez a térb eli érde kek semm ib evevése volt. Nem valószínű tehát az sem, hogy a vázolt hatalmi viszonylat természetében lényeges különbsége t j e lente ne az amerikai érdekek térségünkbe nyomulása. Sokan e lőnynek tudják a földrajzi távolságot, bár ez a kölcsönös és közvetlen biztonságot illuzórikussá teszi, de talán még nagyob handi-cap-je az a teljes értetlenség, amelyet az amerikai gondolkodás t é rségünk létformáival és fejlődési ütemével szemben tanusít. Tanácsolják, hogy az amerikai pragmatizmusnak megfeleszalgáljunk megfogható, gyakorlati p éldáva l. Lehet, hogy az amerikaiak kitűnően értik a p é ldát, de vajon mi, akiknek húsába vág a kérdés, szemet hunyhatunk-e nyilvánvaló alkalmazhatatlansága fel e tt. Hiszen ugyanezen szakvélemény statisztikai adatai szerint Svájc n épiségi viszonylatának arányszámai egy évszázada nem változtak. A szociológiai kutatás válasza e jelenségre az, hogy Svájc népisége i a civilizálódás folyamatá nak ugyanazon szakaszaiban tartanak, az azonos életigény és é letszínvonal elej é t veszi minden erő-eltolódásnak s így az egyensúly biztosítva van. Lehet-e azonban mindezt elmondani a mi térségünkrőL a magunk és n éptársaink érdekszférájáról? Evidens, hogy n e m! Ellenben őstapasztalatok bizonyítj á k n ekünk, hogy a megmaradás igéretével magábanfoglaló t érbeli egzisztenciát csak a térből kinövö hatalom teremthet, mert történelmet formáló é rdekközösség mindig az érintett helyi erők együtthatásából keletkezik. Beszédes példák erre a történelmi Magyarország és a történelmi Lengyelország. Törtélően

87

nelmi távlatban szemlélve mindkét keresztény civilizációs képzőelmény korai erőfeszítéseket tett a feclc:r
Kossányi József: 1956

ALAPJÁN

Nem ért egyet Kardos Talbot BélávaL Az a meggyőződése, hogy egy népet, amely ezer éven át megállta helyét törökkel, tatárral, némettel szemben: nem lehet pillanatnyi adottságok

88

szemüvegén á t n ézni, számadatok alapján megíté lni, mert ezek az a dottságok és adatok n e m mutatják m eg azt a géniuszt, amely a számb e lileg kicsi n é p e t is naggyá tette a multban és naggyá teheti a jöv ő b e n is. A magyar n ép az 1956-os szabadságharccal újból m egmutatta a m aga nagyságá t és törté nelmi elhivatottságát. H a a v ilág akkor m egé rtette volna, segítségére s iete tt volna: k é ts ég te le nül győzött volna. De a közöny, a meg n em értés megbuktatta . Nekünk ezt a t ényt k ell tudatosíta·· nunk nemcsak önmagunkban, d e a világ sorsának intéző iben is . Tisztában van a fennforgó nehézsége kkel , m egíté lése szerint azonban ezek a n e h ézsége k n e m jogosíthatnak fel bennünket arra, hogy bármilye n vonatkozásban engedményeket tegyünk. Ne künk n e m szabad Bel g r á d, B écs szemszögéből vizsgálni az eseményeket, hanem Buclapes t ö rö k magya r hivatástudatával k e ll m eglá tnunk a reánk váró feladatokat. Nekünk 1956 alapján kell leülnünk a tárgyaló asztalhoz s megegyeznünk a Duna medencében velünk sorsközösségben é lő szomszé d népe kke l. c)

Návori A. Kornél dr.: A JÖL FELKÉSZÜLT DIAGNOSZTA KÖRJÖSLATA Az ÖRÖK MAGYAR NEMZET lé tkérdésé t mi nem tudjuk sem eldönteni, sem l é tező, vagy előre nem lá tható veszedelmek ellen bebiztosítani. Viszont mint a jól f elkés zült diagnosz ták maclern laboratóriumi és fizikai segédeszközök igén yb evételé .. vel, bizonyos kórjó s latot mi is állíthatunk fel s megkísérelhet· jük a beteg megmentésé t. Alapos önvizsgálat után , azt hiszem, mindannyian hajlandók leszünk bevallani . hogy bizonyos rögeszméket örököltünk, vagy fejlesztettünk ki magunkban é letünk során. V a nnak, akik azt hiszik, hogy a magya rság megmentésére csak egyetlenegy út jöhe t számításba, m ások meg hajlandók kompromisszumokra is. Viszont b á rmelyik táborba tartozik az illető, a t ehetetlenség emészti lelkét, mert tudja, hogy a magyar nemzet jövőjét eleddig a legcsekélyebb mértékben sem sikerült befolyásolnia senkinek, m ég akkor sem, ha otthon a börtön penésze ette a testét, vagy a barrikádokon ontotta véré t.

89

A sorskutató órák magá n yá b a n be ke ll va ll an unk, hogy energiánkat aligha vesztegettük felesle gese bben, mint álmok kergetésében. A hazájától megfosztott m agyarság ugya nis rémülettel tapasztalja a következőket: l. a magyarság létszáma csökken a ha túrokon b e lül. 2. a kisebbségben élő magyarság a sz isz t e matikus beolvasztás és az eltüntetés országútján halad. 3. a szabad földön é lő magya rság gulli ve ri lé pte kkel siet a befogadó nemzetben való felolvaelás felé. Csak vázlatosan szeretnék foglalkozni a három ponttal.

Egy:- A jelenlegi kormány által hozott abortusz rendelet és a nemzetet tizedelő "kocsi vagy kicsi" filozófia eredete talán a következőkben foglalható össze: a) két évtized társadalmi rémülete és kilátástalansága. b) a magyar nép gazdasági alaptényezőinek politikai átrendezése és az ebből eredő bizon yta lanság bénító ereje. c) az elemi nemzetfenntartó célok e lvetése, vagy alárendelt szerepe. Kettő: - Anélkül, hogy a Magyar Találkazón elhangzott megdöbbentő előadások részleteibe menn é k, vagy az időnkint felbukkanó híradásokat idézném, mindn yá junk előtt ismere-

tes, hogy egy összeegyeztetettnek mutatkozó mesteri terv alapjánasztalini mondás- vagy szószerint, vagy ittformált alak· ban, az elcsatolt területeken - a magyar kérdést vagon kérdéssé teszi. Az aztán teljesen mell ékes, hogy a vagonokkal szállított magyarság Szibériában, Dobrudzsába n, Bukarestben, vagy akár más helységben vagy országban eszmél rá, hogy nemzeti közösségéből kiszakítva vagy kihalás vagy elnemzetlenedés útján csakúgy elveszett a nemzet számára, mint a XVI. század folyamán a magyar gyerekekből nevelt janicsár, vagy az otthonából, népe közösségéből elhurcolt magyar gályarab. A magyar kisebbségek alacsonyabb kulturnívóba való szorítása pedig a másik, kegyetlenség nélküli módja a felszámolásnak. Nyilvánvaló, hogy a reménytvesztett magyar szülő inkább román, ruszin, szlovák és szerb iskolába adja gyermekét,

90

mivel egyéb módja a szcrencsétlen utódnak müvelődésre nincsen. Ez a kettős recept tökéletes eredményekkel kecsegteti a kommunizmus álarcában tet s zelgő különféle nacionalista terveket.

Három: -Nyugaton, de különösen Amerikában, a népek olvasztó tégelyében. nemcsak a magyar, hanem minden más náció is ugyanarra a sorsra jut: gyermekeiből akár akarja, akár nem, egy-két gencráción belül öntudatlan, talán még eredeti nevét viselő, de faj tájával már alig azonosítható s a magyar nyelvet alig értő átlagos amerikai polgár lesz. Az ismert gazdasági vonzóerő, a nemzet dynamizmusa az újabb generációkat egyszerüen elnyeli. Érvelés nélkül is kétségtelen, hogy ezek a generációk szívesebben tartoznak egy forrásaiban szinte kimeríthetetlen világhatalomhoz, mint egy szenvedő, gazdasági életében, kultúrájában és civilizációjában megnyomorított kis nemzethez. Nyilvánvaló, hogy a helyzet kiértékelése eddig csak lehangoltságat hozhatott mindannyiunkra. De ahogy a súlyos beteg kórtörténetének a megvizsgálásánál, úgy itt sem lehet egyszerűen azt mondani, hogy az eset reménytelen, mert amíg az élet jelei feltalálhatók, addig a reményt feladni nem lehet. Illúziók kergetése helyett a külföldön élő magyarságnak elsősorban is be kell látnia, hogy a magyar jövőt nem kívülről, lzane111. csakis beliifről lehet majd megoldani. A külföldön élő magyarság feladata csak a magyar nép önrendelkezési jogának sürgetésére és a magyar nép elvitathatatlan érdekei képviseletére szorítkozhatik. Minden egyéb igyekezet csak süket fülekre talál, s ami még rosszabb, bizalmat· lanságot ébreszt a nemzetközi sakkjáték mestereiben. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a mai világ két nagyhatalmi érdekszférába tartozik, amelynek határai nincsenek pontosan megvonva. Az u. n. közömbös, vagy ,.harmadik" hatalmi tömörülés, bármennyire tiltakoznak is ellene, a két nagyhatalmi csoportosulás függvénye. Az úgynevezett kapitalista tömb és a kommunista gazdasági érdekvilág között rendszeres árú- és anyagcserék és pénzügyi tranzakciók folynak, amikről 91

a neutrális országok szervei és a n e utrá li s zú sz ló k alatt hajózó kereskedelmi flott á k tulajdono sa i ritkán számo lnak be. De közismert, hogy n e mcs a k a nyugati híracL.1s szcrvei, hanem a vádaskodó kommunista partn ere k szócsüvc i is, n é ha-napján megfeledkeznek magukról s a világ tudt ára adjá k, hogy pl. nemcsak az orosz kommuni s ta kormún y köt billió dolláros kereskedelmi szerződés e k e t a n y uga tt a l, han em pl. Hong Kangon keresztül a múlt évb e n a kín a i kommunisták is 480 millió dollár értékkű nyugati árucikket kaptak. Ma már se nki előtt sem titok, hogy Vietnamba n n y u gat i ci-c dctű hadfe lszerelé ssel lőnek az ame rikai fiúkra , mint ahogy jól tudjuk, hogy a mult háborúban a nem ze tk özi tőke ~'ti ta l gyá i-tott svéd fegyvereket mind a ném e te k, mind a szav j e t oroszo k s iker rel használták. A:z előbbiekből következik, hogy a n agy sz ínjáték rendezői minden eszközt felhasználnak, hogy a j e lenl eg i h á borús dráma alapkellékei megtalálhassá k útirán y ukat a g lobá lis viszonyoknak megfelelően . Az esetleges k ét ke d ők kiel égí tésé r c és az á l talarn kifejezettek indirekt igazolására Mr. Alvirz B c11. tl cy kongresszusi képviselő 1966. október 22-én, Detroit ban az 1956-os magyar szabadságharc tizedik évfordulóján elmondott b eszédét idézem .

A:z elhangzottakból a köv e tkezők s üríthetők össze: l. Az Egyesült Államok világpolitikájából kimaradt a keleteurópai rabnépek felszabadítá sa.

2. A Magyarországot környe ző államok mindent elkövet· tek és valószínűleg elkövetnének, hogy a magya r k é rdés rendezése háborús veszély n é lkül tört é nj é k. 3. A:z amerikai kormány k eres ked e lmi " hidak" é píté sére, kultúrális kapcsolatok kim é lyíté sé r e és esetleges politikai megegyezésre szánta el magát a k e let-európai államokkal, köztük Magyarországgal is. A kérdés ezekután csak az lehet, hogy mi magyarak rnitévők legyünk? Hogy tudjuk nemzeti l é tünket fenntartani a fenyegető veszélyek és a világ érdektelensége ellenére is? MiJyen útakon haladjunk, hogy a magyar érclekeket k e llő forrnában képviselhessük és az otthoni magyarságat a jelenlegi bu92

elapesti kormányzat tén y ked ése i mell ett, \·agy annak e lle n é re is anyagilag és erkölcsileg segí th essLik? Az elektromos go ndolk ozó gé p és a mat e matikailag bejósolt események korában nagyon n e héz a realizmustól elmenekülni és a magyarak Istenéhez fohászkodva csodákat remélni. Csodákra ige nis szi.ikségünk van, d e macl e rn időkb e n a csodák szerint esztelen vérpazarló.sban és hátborzon gató kegyetlenségek krónikáiban fizetnek kamatot a hősi esség ükben elárult népeknek. A realizmus elfogadásával a köv e tk ező alaptételek e lisme rése elkerülhetetlen: - A nemzet fennmaraelását bó.rmilYe n eszközzel biztosítani kell. - Ha a nemze t le mondva várja jövőj é t, sorsa m egpecsételődött. Viszont nin cs okurzk azt hinni, hogy a magya r ság zöme lemondott volna jövőjéről. - A nyugati világpolitikai szem lé let egyedül a kapcsolatok kimélyítésével hajlandó hozzájárulni a kel e t-e urópai nép e k megsegítéséhez. Ennek a politikai e lgondolásnak a m egvá ltoztatására a közeljövőb e n rem é ny nincs e n. - A külföldön é lő magya rság oroszlán r észe vagy teljesen kivonta magát a nemzeti felelősségvá ll alásból. vagy egyszerűen elfelej tette magyarságá t. - A jelenlegi magyarországi politikai formát kívülről megváltoztatni az emigrácót képviselő maroknyi magyar nem tudja. - Bár az utódállamok népei földrajzi lag sokkal e l őnyö ­ sebb helyzetben vannak, mint a jelenlegi Magyarország, a Duna-medence közös gazdasági jóléte és a túlhevített nacionalizmus perzselő ereje á ltalánosan elismert ellentétek, amelyeknek összeegyeztetése komoly tárgyalások alapjául szolgálhat. Az előbb felvázoltak természetesen le egyszerűsítik a realisztikus tervezés lehetőségéL De mint minden nemzetpolitikai megfontolás esetén, most is: nemcsak a közeljövő, hanem a távolabbi célok elérését is gondosan e l őkészítő program felállításáról tanácskoznunk kell. Az emigráció nem engedheti meg magának a felkészületlenséget.

93

A következőkben javasolt program nem mindent kúráló gyógyír, de mivel szemelőtt tartja az él e t realitásait, megfontolás tárgya lehet. A gyakran hallott mondás, "cannot b e at them, join them", épp annyira elfogadhatatlan, mint ahogy a jelenlegi magyar kormány de facta létezése elvitathatatlan. Mindent el kell követnünk, hogy az Egyesü lt Államok kormánya, vagy bármelyik nyugati kormány, Magyarországgal kiépítendő szarosabb kapcsolatainak formúba öntésénél és végrehajtásánál az emigrációs szervczetek (képviselőik útján) necsak negatív, hanem pozitív szerepet is nyerhessenek. Ezen az irányvonalon bizonyos befolyást nyerhetünk a nemzet gazdasági viszonyának megjavítására. Sokak szemében ez az irányvonal a jelen legi rezsim megerősítését és bizonyos fokig való elismerését jelentené. Miután a Nyugat és Kelet e urópai terveibe beleszólásunk nincsen, akár akarjuk, akár nem, a rezsim gazdasági megerősö­ dése velünk vagy nélkülünk, ténnyé vúlhati lc Egy reményt vesztett, koldus nemzet sokkal könnyebben esik a ragadozók prédájává, mint egy bár sovány reménnyel é lő, de jobb anyagi világot élvező nép. Az emigrációs szervezetek csak úgy válhatnak hathatós intézményekké, ha áldozatos munkaerőkön kívül anyagi támogatásra is számíthatnak. Idegen pénzforrások egyrészt nem jöhetnek számításba, m ásrészt el sem fogadha tók. Az anyagi alap előteremtését a jobb körülmények között élő magyarság és a létező magyar szervezetek forrásaiból kell előteremteni. Az anyagi segítségnek állandó, felhasználásának pedig puritán jelleget kell biztosítani. Ugyanakkor egy kétnyelvű, magasszínvonalú közlöny, ami díjmentesen jutna ei minden adakozóhoz és egyesülethez, mondjuk negyedévenként, tájékoztatául szelgáina a kétkedők megnyugtatására és az érdeklődök munkára ösztönzésére. Minden kipróbált, vagy járható útat gondosan mérlegelni kell, hogy duplikációra ne kerüljön a sor. Fel kell számolnunk a körülöttünk és velünk sorsközösségben élő népekkel fennálló ellenséges magatartásunkat, hogy a megértés és együttműködés őszinte légkörében egy jövendő Kárpát-medencei gazdasági és politikai szövetségen alapuló 94

egységet h.ozh.assunk létre. Bár egy ilye n jövőb e ve tített gazdasági és politikai szüvctség gondo lata a hidegháború za j á b a n illuzórikus, ezen n é pek e migrációs töredé ke inek baráti k ézfogása és elvi alapon va ló m egegyezése fol y tá n a kisebbségi magyarság helyzete több javulás r a várh3t. A történ e lmi j ogfolytonosság helyes é rtelmezése és a m agyar t e h e tség so koldalúsága m éltó helyet biztosíthat a jövöben egy ilyen sz.üve tségcs gazdasági és politikai egység megalkotásá ban és annak fe nntartásában. Ezek a gondolatok n e m felhevü lt agy , h a n e m az évek h oszszú során útat keresö és fe lelő ssége tudatú b a n m eg;:ílb poclott magyar ér telem szülötte i. S mint ilye nt, szíves go neljaikba ajánlom. d)

Csegezi Jó zsef: MULT ÉS JÖVÖ

Csegezi Jó zsef azzal a m egúllapítással kezdi hozzászólását, hogy a társadalmi ember s zúmára a ma, a j e len csak ann y iban érdekes, amennyiben az a jövő célj a it szolgá lj a . Az é rte lmiségi ember számára m eg éppen séggel csak k é t dolog lé tezik: a múlt és a jövő. A föderúc iós kérdéssel kapcsolatban úg_y látja, hogy az e löadók és a hozzúszóJó k m egegyezn e k abban, hogy a föderáció tagállamai csak közös erőfeszítésse l tudják fenntartani és biztosítan i politikai, kultúrális és gazdasági függetlenségüket a környező nagyhatalmak ilyen irá n y ú törekvéseivel szemben. Ez m ás szávai a nnyit jelent. h ogy a függetlenség megőrzésének alapprincipiuma n únde n cgves tagállam számára egyfonnán érvé n yes . Mihe lyt n e m így van, a föderáció azonnal alapjaiban rendül m eg. Mert akkor az a tagállam, amelyik a maga politika i (nemzeti) , kultúrá lis és gazdasági önállóságát a föderáción b e lül biztosíta ni nem tudja : a föderációt többé már n em erősíti, hanem ellenkezőleg, gyengíti. Az Osztrák-Magyar Monarchia n agyon alkalmas lett volna arra, hogy belőle föderáció fejlődjék ki. Nem is azért bukott meg, mintha a környező nagyhatalmak nem találták volna

95

szükségesnek egy ilyen közép e urópai ha ta lom létezésé t, h anem pontosan azért bukott meg, mert ennek a - mancijuk - ős­ föderációnak, a föderáció ősének egy ik ta gá llama, Ausztria, a n émet egységen belül sokkal jobban meg tudta volna találni a maga politikai, kultúrális és ga zdasági tör-ckvés e inek a beteljesedését. A multnak ezt a tanulsá gá t a jövübcn nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert ha a szóbanforgó - mancijuk ígyDunatáji Föderáció valame ly ik tagja a maga törekvéseit a föderáción belül nem tudja megvalós ítani, de úgy érzi, hogy a Szavjet Unió keretén b e lül mcgtal<'tlha t ja vágya in ak teljesülését, akkor a föderációnak az a tagja többé már nem erő­ síti, hanem gyen gíti a föderác iót. A másik t é ny, amire rá kell mutatnuk. h ogy az a vi lág, amelyben mi élünk, egy több évezr-eeles fejlődés eredményeként keletkezett s á llandóa n vá ! tozó civi li záción alapszik. Ez a civilizáció igen sok egybehangzó vélemény szerint a végéhez érkezett. Ami világunk tehát abban az ál lapotban van, amikor - akár akar, akár nem - egy ik civilizác ióbó l a másikba kerül. Még nem tudhatjuk, hogy az az új civilizáció, amelyet az atom-erő támaszt alá, milyen l e h etőségeket, milyen é letformát biztosít a jövő embere számára akár politikai, akár gazdasági, akár kultúrális vonatkozásban. Az a jelenség, amelynek szerte a v i !ágon, elsősorban Nyugat-Európában, de főleg itt, Amerikában tanúi lehetünk, hogy t. i. a lakosság állandó mozaásban van a munkavállalás adotto ságainak és lehetős égeinek megfel e lő en: azt n1.utatja, hogy ez a civilizáció, amelyet sokan technikai civilizációnak is neveznek, elsősorban gazdasági civilizációvá fejlődik. Ez a civilizáció egészen más területeket, egészen más életformákat és egészen más elrendeződést követel, mint amilyet a mult követelt. Még nem tudjuk felmérni, hogy ebben az új c ivi lizációban mind a nacionalizmus, mind a nemzeteknél nagyobb egységek létezése milyen mértékben válik értelmetlenné és érdektelenné. Minden valószínűség szerint az a nagy tömeg, amelyik akár Európában, akár Amerikában, vagy másutt megmozdul s egyik helyről a másikra telepszik, beletanul az új gazdasági nagyvállalkozások követelményeibe s élvezi azok előnyös szociális létesítményeit: eredményez bizonyos fejlődést, de semmi

96

l 11~1):'· ~ · \'~·1 l esetre sem biztosít lehetőséget ezeknek a g;:tzd~l~;'tg i ;l 11Illl t lalkozásoknak olyanfokú m cgc r ösüd..:·sén.:. ;lill i h ' L'l1 t ' . . . 1\..'1'\ ' L' K ban a nemzeti civiliz;íciók j elente t te k. /\ fi.il l er~1cH>~ . k- Jegye · ' b cn 'ICl uszel'LI " .. t 1cn L· k· llL" ·l· L·· s· hi '/() !1\U~ ilyen meg f on to laso · mértékben értelmetleneknek lát szanak.

A magyarság jövőjét, a ma gyar gén iu sz L:n·(· J1\'C si.i!L·s(·t ;l most kialakuló gazdasági c ivili zác ióba n is clk(·pzcllwtiind;. IL' kinti. A magyarság jövőjét azonban inLd;b cg\' európai g;vdasági közösség keretébe való bckapcso lócbsban bt i<-~ · mint ;v atom-korszak hajnalán e lkése tten füd cr:tc iós ten·bcn. anlL·!~· talán jó lehetett volna a multban, dc a jü, ·ő tekintetéb e n nem sok sikert igér.

e)

Romannay Elemér: MÁS SZEMÖVEGEN ÁT Azt szeretné hangsúlyozni, hogy az előadásnak azokat ;l személyi vonatkozású r észeit, amelyeket az előadó a fckrnlítct t tények közelebbi megvilágítása érdekében monclott c l. ncrn szabad a tárgytól való elkalandozásoknak minösít c ni . IT1L'rt azok szervesen hozzátartoznak a tár gya lt kérd ..:· s ti.i :,_cte scb h értelmezéséhe:c. Java ~ olja, hogy az előadó eze k et az élménvci t külön írásmüben örökítse meg , mert azzal na gv szo lg:datot tesz a magyarságnak nemcsak történelmi szcmpontból. d c azért is, mert az elkövetkező tárgya lá so k sorá n
97

f)

Demecs

Dezső

dr.: TÖRTÉNETI T ÉN Y EK ALAPJ ÁN

előadások

é s hozzász á Jáso k u tá n az a z é rzése: kötelessége, hogy valami re f e lhívja a Magya r T a lá lkozó figyeimét Ezt m egelőzően arra hi vatkozik , h ogy fe lv idé ki s zá rmazású, Benes és Masary k könyveit te h á t m ég f ia t a l korá b a n olva sta, illetve tanulmá n yozta. R á mutat, h ogy Mas aryk ere d e til e g Bismarck tétel éből indult ki. Abb ó l a t é t e lb ő l, a m e ly n e k é rte lmében Közép-Európában az az úr, a kin e k a cse h m ede n ce a birtokában van. Első koncepció j a e nn ek m egfe l e l őc n az Ége i-t engertől a Balti-tenge rig t e rj e dő föde r ác ió Ié t re h oz;:'tsá n a k gondolatán nyugodott. Ez a konce p c ió a zo n b a n 19 18-ba n m egbukott. A csehek szerint a Nyugat maga tart ása mi a tt. A csehek csalódtak a Nyugatban . Amikor B erz es N y u ga tra e migrált, ezt már azzal az elha t á rozással t e tt e , h ogy Csehországot keleti orientációra építi fel. Szá ndé k á t m eg is v a lós ította. Elgondolása az volt, hogy Csehors zá g össze k ö t ő k a p o c s lesz K ele t és Nyugat között s ebben a szere p é b e n , mint a szl á v n épek közül a legmagasabb kul túrá val re nd elke ző ors zág, bizonyos vezető szerepet tölthet b e . 1948-ban azo nb a n az ő e lgondolása is megbukott. Csehország n e m csak a r e m é lt veze tő szerepet nem kapta meg, de m é ba a külp o litikai öná llóságot, független, , sege t sem tudta magának biz tosítani. Cs atlósállammá lett a Szovjet Birodalom árnyékában. A magunk t ervezgetései sorá n a cse h és a hozzá hasonló más történ eti t én yek e t sohasem hagyh a tjuk fi gyelmen kívül. Jövőnk építésének útján csak a t ört é n e ti ténye k alapján haladhatunk előbbre . Az

~

g)

Ludwig A. Aurél: NEMZET HAZA NÉLKÜL IS LEHET

Nt. Ludwig A. Aurél nem óhajt visszaé lni a halgatóság türelmével, de kötelességének érzi, hogy a z előadások és hozzászáJások folyamá n érintett k é rdések alaposabb megvilágítása

98

érdekében - távirati rö vidséggel - n é h á ny é rd e k es és tanulságos szempontra r á mutasso n . Be mut a tj a a szé ke ly ke r esz túri é rettségi tal á lkozó kép ét, a m e ly b eszéd ese n mut a tj a , hogy a legkülönbözőbb felfogások hí ve i ugya nab ból az iskol á b ó l kcrülhetnek ki, de viszont ugya n eze n az etlapon k éső bb is ta lálhatnak egymással bizonyos k a pcsolatokat. Annak igazolásaké nt, h ogy a n e m ze tiségi gondolat és a származással együtt j 6.ró ha gyo mányo k m egő rzése n e m vált időszerűtlenn é , hi va tkozik Jo hn F. K e11n ed y volt e lnök írországi látogatására és arra a p é ldamutató öntudatra, a m e ll ye l e ze n keresztül nyiltan m egva llotta szá rm azásáva l együttjáró n ép i (nemzeti) hagyom á n y tiszt e le té t. Nekünk m á r csak az ő p é ldáját kell követnünk, ho gy magyar mivo ltunkat, n e mze ti öntudatunkat megőrízzük. Hiva tkozik m ég a lengyelek nagys zabású mozgalmára, amelyet ke r esz té n ységük ezeréves fordulójával kapcsolatban kifejtettek. Külön hangsúlyozza a h éber nyelv újjászületését nemcsak Izrae lben, han e m az Egyes ül t Államokban is. Bemutatja azt a vaskos köt e te t, amely az idegen n ve lvek amerikai é le t é ről, közöttük HUNGARIAN LANGUAGE MAINTENANCE IN THE UNITED STATES címme l a m agym nyelv amerikai életéről is beszámol. Végül mindeze k után kijelenti, különösképpen örül annak, ho gy az előa dók és hozzászó· Iók újra meg újra idézté k a n e m ze t fogalmát, géniuszát, m e rt az a meggyőződése, hogy- amint az említett p é ldák is igazolják- a nemzet akkor is megmarad, ha nincs haza, vagy ha a haza már nem is a mienk.

h) Máté Imre dr.: MÁSFÉLE MEGKÖZELÍTÉSRE VAN SZÜKSÉG Máté Imre dr. (Salzburg, Ausztria) az állandó titkárság vezetőjéhez intézett levelében hozzászólásként a következőket. írja: l. Ezt a témát csak pozitív és konstruktív alapon lehet az érdeklődés előterébe hozni. Ahhoz, hogy bárki is használni tudjon az ügynek, n e m elég 99

egyik vagy másik nagyhatalom ,illetékc s cinek' elgondolásait ismerni, hanem alaposan tanulmányozni kell a számbajöhető országok, népek és hátterek tervei t. Dc nem nélkülözhető a világ közvélemény-irányító tényezőinek s zándékait is ismerni. Hozzá kell férni a nemzetközi diplomácia komplikált, nyílt és titkos céljaihoz. Különösképen vigyázni kell arra, hogy a közvetlenül érdekelt országok befolyásos köreivel kapcsolatot teremtsünk, valamint az európai összcfogús irányát és ütemeit alaposan megismerjük. Sajnos, semmivel sem látom alátámasztva azt, hogy az egyes magyar elgondolásoknál mindezek az elemek feltalálhatók lennének. 2. Kardos Béla tervezete nem új és teljesen egyéni . Sem az érdekelt országok szereplői, sem az elméleti kutatók között nincsen jóformán senki, aki azt magáévá tenné. De legkevésbé akadhat ilyen a magyar gondolkodók között. Nem volna méltányos azonban azt állítani, hogy Európa ezen fájó problémájának megoldására való igyekezet, bármilyen sikertelen lenne is az, káros lenne. Sajnos, nem tudok egyetérteni Homonna_v Elemér elgondolásával sem, aki az elmult évezred lezárt sorompójának felnyításában és jelen történelmünk teljes visszafordításában keresi a megoldást. Csak annyit legyen szabad ezzel kapcsolatban említeni, hogy bármilyen megoldáshoz a mai világ életfolyamatát irányító hatalmak, valamint az európai új életet felépíteni törekvő népek, de nem kevésbbé az érdekelt országok (főleg vezető rétegeinek) konszenzusa kell. Ha megvizsgálja, hogy a múlt történelmének tanulságait milyen esetekben fogadja el a mai közvélemény, akkor igen könnyen beláthatja, hogy valami másféle megközelítésre van szükség. Értesültem arról is, hogy egyik barátunk az Európai Közös piacban látja azt a hatóerőt, ami a középeurópai kérdést is megoldja. Nem kell nagyon közelről vizsgálni ennek a kétségtelenül eredményes együttesnek keletkezését, céljait és érdekeit, hogy megállapíthassuk, hogy a középeurópai probléma nem elengedhetetlen része az EWG hatásfokának . Hozzá sokkal közelebb álló országok bevonására sem mutat különösebh hajlandóságot. Ami viszont gazdasági érdeke a középeurópai országokkal kapcsolatban van, azt megoldja anélkül, hogy

100

ezeknek az országoknak sokszor súlyos tehertételeit is átvegye. 3. Amikor középeurópai federációról tárgyalnak, rendszerint figyelmen kívül hagyják azt, hogy ott számos nemzetiség él még az egyes országokon belül is, amelyeket közös nevezőre hozni még erőszakkal sem lehet. Vizsgálják meg a tervezők azt a tényt, hogy ott vannak már "federációk", így pl. Cseh-szlovákia, Románia, Jugoszlávia. És egyikben sem sikerült az ottlévő népeket közös akaratra, közös gazdasági, politikai és nemzeti szalgálatra "nevelni" még a diktatúrák által alkalmazott erőszakkal sem . Hogyan gondolják egyesek, hogy Délkelet-Európa népeit közös nevezőre hozzák egy általuk nem kívánt (sőt bizonyára ellenségesen fogadott) "federáció" keretében? 4. Nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy Európa keleti részén jelenleg a Szavjet uralkodik, az ottani országok gazdasági, politikai és társadalmi élete a Szavjet keretbe van beillesztve. Hogyan lehet ezeknek az országoknak federációjára terveket kidolgozni addig, amíg nem látható, hogyan és mikor lesznek ezek az országok önrendelkezők? 5. Idézem a magam elavult tervét is, amit még 1947-ben megboldogult Nyírő József barátommal dolgoztunk ki: Legyen egy belső federáció , amelyben Magyarország, Szlovákia, Kárpátalja, Erdély és Horvátország vesznek részt. Nem autonómiával, hanem modern, önálló élettel rendelkezne mindegyik "ország". Belső életrendj ükre, alkotmányukra és gazdasági együttmüködésükre vonatkozó részletek ezúttal nem érdekesek. Ezt a belső federációt nevezzük annak, aminek akarjuk, de legyen az közös akarattal. Ez a belső federáció, mint a Duna-medence kanfederációjának egyik eleme, csatlakozna a kanfederációban résztvenni hajlamos országokkal egy közös összefogásba, - hogy ebben mely szomszédok vennének részt nem tudhatjuk, de lehet kalkulálni Jugoszláviát, Romániát, Csehországot és talán (én nem hiszem) Ausztriát. Mikor ez az egység lendületben lesz, kapcsolócihatik a közös Európa egységébe is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindennek megvalósításához egy újabb világrendezés kell, tehát a mai emberöltő csak "álmokat" szőhet arról.

tOl

6. Ne feledjük el, hogy a 19 . é s 20. s zúzacl történelme a keleteurópai területen - ki..izcl c le m a n e mze ti jelleg megszerzéseért. Amit ebből e lé rte k és át tudn a k a jövőbe menteni, azt minden tervnél figyelembe kell venni. i)

Nyirjesy Sándor dr.: A NEMZETI KISEBBSÉGEK FÜGGETLENSÉGE

Nyirjesy Sándor dr. hozzászó lásában hcl vese lné , ha l. Magyarország az oro szo k kivo nul ása esetében az európai nagyhatalmak garanciája mellctt sc ml eges állam lehetne, 2. a nemzetiségek közigazgatá s i, ig azságszolgáltatási és közoktatási függetlenséget kapnának min e cl e ni.itt , a hol a nemzetiségek számaránya az 1910. évi ma gyar és az 1920. után tartott első utódállami n é pszám lá l ás ad a t a i nak középarányasa szerint a 15 %-ot eléri, 3. a magyar emigráció már most h ozzá k ezelene a fentebbieknek megfelelő magyar alkotm6.nytervezet kiclol gozásához. A semlegességi garanci a szerinte nem vonatkozhatnék a magyar ügyekbe való beavatkozásra, sem a korszerű fegyverkezés jogának korlátozására. Kifejezetten a külsö támadás ellen való védelemre szólhatna. A nemzetiségek magyarorszá g i függe tl e ns égér a nemzetiségi (utódállambeli) területeken lakó magyar kisebbségeknek is hasonlóképpen és fe ltétlenül biztosítani kell. Az alkotmánytervezet kidolgozá sá ra szakértö bizottságat javasol. j)

Kövágó József dr.: MÉRSÉKELT POLITIKAI KONCEPCIÖ

Kövágó József dr. levelében arra hívja fel a Magyar Találkozó figyelmét, hogy az elmúlt években a nyugati lapok százával közöltek olyan cikkeket, amelyek arra utalnak, hogy miután a Nyugat pillanatnyilag semmit sem tud a magyar ügy102

ben tenni: gazdas<'tgi és kultúrális kapcsolatokon keresztül titoista, tehát n e mzeti kommunista fejlődést aka r elősegíteni mind h azánkb an, mind a környező á llamokban. Ebben a tör e kvésben, amely a magyarság számára valami olyan á llan1rendet akar tartósítani, amely a n emzet óriási többsége számára e lfogad hatatla n: ige n nagy veszélyt lát, mert lassan beleivódik az amerika i és á lta lá ban a n yugati közvéleménybe, mint az egyetlen lehe tséges r eális út. Az a vád is e lhangzott ellenünk, hogy az e migrác ió nem jelentkezett alternatív reális megoldással. "HAVE THEY DIED IN VAIN?" címü, 15 gépelt oldalnyi terjeclclmű tanulmá n yában ezé rt kifejti, hogy a m agyar forrada lom és szab adságharc kirajzolt egy reális és m érsékelt politikai koneepe iót, amelyet azonba n senkinek sem volt ideje csiszolt cikk, vagy elöaclás form ájában lerögzíteni. De aki vette magá nak a fáradságot, az kiolvashatta ezt a koncepciót m agukból az esem ényekből és az időnként megjelent, vagy e lhangzott deklarációkbóL

k) Radisies Elemér dr.: A KÖZÉP-DUNAI ORSZÁGOK FEDERÁCIÚJA FELÉ

Radisies Elem.ér dr. (Svájc) írásban beküldött hozzászólása szerint Magyarország n épe ma nincs abban a helyzetb en , hogy az ország valóeli érdekeinek megfelelő politika tekintetéb en d öntsön. Ha szabad e helyzetében a történelem t a núságtételére hivatkozni, az világosan mutatja, hogy a magyarság minclig e llená llt olyan terjeszkedési törekvéseknek, amelyek akár a germ ánság részéről k e let felé, akár a szlávság részéről nyugat felé irányulva fenyege tte közibük vetett h elyzeté ben. És h a a második világh áború folyamán elfogadta is a német segítséget - még a magyar nép nagyrészének rosszérzései közt is - a fenyegető orosz veszéllyel szemben, Magyarország ezt csak abban a kényszerhelyzetben tette, amelybe lefegyverzetten és é letére törő ellenséges nemzetektől körülvéve ú gy került, hogy a nyugati hatalmak á lta l teljesen cserbenhagyva, könnyű pré d á j ává válha tott Hitler számára mind politikai, mind gazdasági tekintetben. 103

Ha most azt látj uk, hogy vannak ma gya r e lképzelések, amelyek nem felelnek meg az idők köve telm é nyeinek, nem szabad figyelmen kívül h agyn i, h ogy e lég szé p szá mmal vannak Amerikában is olyan professzo rok, vol t diplomaták, csehek, románok, szerbek, s tb ., a kik sz intén e lm a radtak felfogá saikkal, s amelyekk e l o tth on i h onfitú1·s aik, ak ik n e m menekülhettek el Amerikába, nem értenek egyet. A világ n égy t ája fe lé szóróclo tt ma gya rak ezrei körében egyre erősebbé válik a fe lfogás, h ogy a v il ág ma a nagy változásoknak egy olyan p e riódu sá ban L'l, amel y b e n mincl en bámulatos gyorsaságga l fej lődik . A j övő azo ké, a kik idej ében meg tudnak szabadulni ol y an politikai prog mmoktól és céloktól, amelye ket a s ors könyörtelen av ul <.'tsra ítél t. Ennek az á ltalános fejlődésnek egyik köve tk ez mén ye azoknak az uj gondolatoknak az előtérbe k erül ése, a m e lyeke t e l őre l á tó politikusok Közép- és K e let-Euró pa országainak j övő egyi.ittmüködésére, kultúrális, gazdasági és politikai fü gge tl e n ségük biztos ítására , külső nagyhatalmi ércle k e kk e l sze mb e n ellenálló k é p ességük fokozására ajánlanak; a k ár m egva lós ul az Egy e s ült Európa, akár nem. Ezeknek az elörelátó elképzel ése knek politikai formája, amint azt az említett é rd e kel t n e mze te k szelle mi vezetöinek megnyilatkozása iból láthatjuk, a kö zé p-dunai országok va lamily en federációja felé mutat. Ezeknek az e lké pzelésekn ek ismertetése meghaladná e hozzászó lás k e r e teit, d e a "Studies for a New Central Europe" füzetei olyan m agas szempontokból, olyan r észlete kb e m e nöen t árgya lj ák a problémákat, hogy ezeknek tanulmá nyozásá t szakembereink, egyete m e ink és inté· zeteink figyelmébe ajánlani mindig kötelességének é rzi és most sem mulaszthatja el. l) Zákó András:

KÉT PROBLÉMA FÜGGVÉNYE Zákó András vezérőrnagy, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének világszervezeti elnöke, írás b a n beküldött hozzászólásával arra hívja fel a figyelm e t, hogy minden korszak emigrációjának fontossága, avagy jele nték t e lensége az éppen

104

időszerű

politikai h elyzetnek volt a függvénye. Éppen ezért az emigrációnak a laposan és gondosan meg kell fontolnia, hogy melyek azok az időszerű kérdések - fontossági sorrendben - , amelyeknek felvetésével és kidolgozásával hasznot hajtóan érdemes foglalkozni. Nem tudja, hogy egyes szakér tök honnan veszik és mire alapítják azt a véleményüket, hogy a vietnami ügy elcsendesedése után sor kerül egy - Kelet-Európa rendezetlen ügyeivel foglalkozó - konferenciára. A Szovjetunió, amely az ottani h elyzet birtokosa, valószínű leg ezt nem teszi. Azt pedig tapasztaltuk, hogy a nyugati á llamok semmi olyan kérdést felvetni nem óhajtanak, amilyennel kapcsola t ban a Szav jetunió közvetlen érdekeivel összeütközésbe kerülhetnének. Ami pedig ilyen kérdésen belül Magyarország helyzetét illeti, érzése szerint egy rendezés lehetőségé tő l ma sokkal távolabb állunk, mint 1956-ban áll tunk. Konkrét rendezési tervek kidolgozása helyett inkább a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát tudományos alátámasztással propagáló munkák kidolgozását javasolja. Szerinte Kelet-Európa rendezésének kérdése a következő két probléma függvénye: l) a konföderációs alapon megalakuló Egyesült Európának; 2) a Szavjetunióra fokozódó erővel nehezedő kínai nyomásnak, amely a Szovjetuniót - hátának biztosítása végett - nyugati pozícióinak feladására kényszeríti. - A sürgősségi sorrendet tekintve ott van még az elcsatolt területek magyarságának megmentésére vonatkozó felvilágosító munka is.

m) Betegh Péter dr.: SOK-SOK EZER TEHETSÉG ÖNZETLEN MUNKÁJA A történelemben még nem volt rá példa, hogy a boldog birtokos erőszak nélkül lemondott volna birtokállományáróL A nyugati hatalmak- Görögország kivételével - a közelkeleti államokat átengedték a Szavjetunió érdekszférájába . A Szavjet ezt a kézizálogot csak akkor engedi ki a kezéből, 105

ha határai védelmére semlegesített zónát tere mt. Egy változásra irányuló tárgyalás nem érdeke, mcl"t az idő petrifikál. Minden megnyert év erősíti hely::_e t é t . Amerika segíteni kívánja Európ:.ü, d c be kell látni, hogy szüksége van a Szavjette l való egy üttml.íköclés re. Nem lehet nagy háborúra gondolni, mikor a sa j á t és az egész világ közvéleménye, még a kis h á borút is elítéli. Európa sorsát ideje volna napirendre t lízni . De ki kezdje? Németország, az é rdekelt fé l, m ég túl köze l van leveretéséhez. De Gaulle várja, hogy N é m e tország megpuhuljon egy demilitarizált állapotban való egyesítés elfogadását-a. Ez Franciaországot az amerikai fegyverek nélkül is védené. Ha a térképre tekintünk, világpolitikai szc mszögből nézve egyetlen hozzászólást sem lehet remélni, m e ly hazánkat a nagy rendezésből kiemelve vizsgá lná. Amerika, Anglia, a Szavjetunió és Franciaország volnának kompctens e k, szerződésük is kötelezi őket, de eszük ágában sincs, hogy a mi bajunkat, saját bajuk elé helyezzék. Csak üdvözölni lehet a VI. Magya r Találkozó célkitlízéseit, amelyek égető kérdéseinket napirende n tartják. Sajnos, kevés remény van arra, hogy hamarosan sorra kcri..il Kelet-Európa rendezése. Némi reményt nyújt a csatlós államok mozgolódása a Nyugattal való érintkezés terén. Sajnos, Kelet-Németország után Magyarországra nehezedik a Jegerős e bb szavjet terror. Bűnünk: a szabadságharc. Érclele a további kizsákmányolás. Feladatunk: továbbra is ébren tartani az e migráció érdeklődését, nemcsak a koordinálás után öt-vencletes összhangba került magyar csoportok útján, hanem mindenkinek egyéni részvételével. A világon szétszórt solc-sok ezer t e hetség önzetlen munkája, ha eljön az idő és addig is csodákat művelhet.

Nádas János dr. tanácskozási elnök ismételt köszönetet

mond az előadóknak és a hozzászólóknak, majd bejelenti, hogy rövid szünet után az Árpád Akadémia i..ilése kerül sorra. A szünet után köszönti a jelenlévőket s mint az Árpád Akadémia szervezési munkálataival megbizott igazgató tanács elnöke, megnyitja az Árpád Akadémia első nyilvános reneles ülését, 106

amely egyúttal az Árpád Akadémia első évi rendes közgyűlése is. Felkéri Somogyi Ferenc dr.-t, hogy a szervező testület és igazgató tanács működ ésé ről szóló jelentését adja elő.

II. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA ELSÖ ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSE

Somogy i Ferenc dr. mindenekelőtt azt jelenti be, hogy a multévi Ötödik Magya r Találkozó záróülésének határozata értelmében- a Magyar Találkozó állandó titkársága és a Magyar Társaság választmánya szakbizottságok kiküldésével és többrendbeli külön-külön, valamint együttesen megtartott ülésezéssei gondosan előkészítette a javasolt ,tudományos társaság' életrehívását. Ennek eredményeként a Magyar Társaság 1965. december 19-én a Magyar Találkozó Honszerző Árpád Fejedelemről elnevezett irodalmi, művészeti és tudományos pályázatainak arany, ezüst, vagy bronz éremmel kitüntetett nyerteseit a Magyar Társaság örökös tiszteletbeli tagjai sorába iktatta. A Magyar Társ aság elnöke, aki egyben a Magyar Találkozó állandó titkárságának is vezetője, az érdekelteket külön-külön levélben k ér te fel az örökös tiszteletbeli tagság elfogadására s egyúttal közölte velük az Árpád Akadémia megalakítására vonatkozó tervet is. Az elfogadá, köszönö és egyet· értő válaszok beérkezése után 1966. március 15-én, a magyar szabadság hagyományos ünnepén, a Magyar Társaság életre hívta az Árpád Akadémiát (hosszantartó lelkes taps), 1966. április 24-én pedig Igazgató Tanács elnevezéssel hét tagból álló ügyintéző bizottságat külclött ki főként a további szervezési munkálatok ellátása és a működési szabálytervezet elkészítése céljából. Az előadó különösképpen hangsúlyozza a megalakulás idő­ pontját, azzal, hogy ez már nem az alakuló ülés, hanem az Árpád Akadémia első nyilvános teljes ülése, évi rendes közgyűlése.

Az előadó jelenti, hogy az Árpád-pályázatokon arany, ezüst és bronz Árpád-éremmel kitüntetett tudósok, írók és művészek 107

valamennyien csatlakoztak az Árpád Aka clémiúhoz. Szá muk: 53. Gondos előkészítés ut án tört ént 111 cg l1ivás alapján ez a szám 6-tal növekede tt. Az Árpád Aka d ém ia rendes tagjainak száma t ehát: 48. Az előadó röviden vázolja m é g az Á1· p ád Akadémia működ és i szabá lyza tá t (alap sza bál yza tát) , ame ly nek mcgszerkesztésénél előbb a szervező testület, késöbb az Igazgató T a nács rugalmasságra törekedett és minden tek int e tb e n biztosította a további változtatások k ö nn y ü vég h czvi tc lét. Az ÁRPÁD AKADÉMIA három főosztálya a tud o m á n yos , az iroda lmi és a mű­ vészeti főosztály . Mindháro m főosztál y tovább i k é t-ké t osztályra tagozódik. A tudományos főosztály a s ze ll em tudomá11.yi és a természe ttudomány i, az irodalmi főosztály a verskölt észe fí és a széppróza i, a müvészc ti főosztály p edig az alakító művé­ szeti és a kép zőművés z e ti osz tál yo kra, illctül cg müvésze ti ága k szerint szakosz tályokat lé t es íthe tn e k. ( A szelle mtudományi osztály pl. hittudo m á n y i, b ölcse le ti, n ye lv tudom á n y i, történelmi, jog-, állam- és társa d a lo mtudom á n y i sza ko sz tá lyo kat h ívhat életre.) Az előadó ezutá n egye nkint, név és szakosztály szerint, ismerteti s bemutatja az Árpád Ak adém ia 47 Árpád-éremmel kitüntetett és 6 m eghívott r e nd cs tagját; végül a szervező testület és az Igazgató Tanács n evé b e n és me gb ízásából e l őterj esz­ tést tesz az elnök és a h á rom főos zt á l y i e ln ö k m egvá lasztására.

Nádas János dr. tan ácskozás i e ln ö k felte szi a k é rdés t, van-e valakinek a javasoltako n kívül m ás jelöltje. Miután m eggyőződik arról, hogy más jelölt nin cs, e lre nd e li a szavazást, amelynek egyhangú eredm é n yeké nt az Árpád Akadé mia elnöke Ft. Gábriel L. Asztrik dr . premontrei kanonok, a Notre Dame univer s ity professzora, a tud o mányos főosz t á l y elnöke S zász Béla dr. történetíró, az irodalmi főosztály e lnöke S zitnyai Zoltán dr. író, a művésze ti főosztály elnöke pedig D'Alb ert Ferenc dr. hegedűművész-zeneszerző lett. Szász Béla dr. az Árpád Akadé mia főtitkári tisztségének betöltését is kívánatosnak tartja. Az elnök és az előadó közli, hogy a müködési szabályzat értelmében a főtitkár ügyköré t valójában az Igazgató Tanács látja el, amelynek előadóját az Igazgató Tanács elnöke az 108

Árpád Akadémia elnökéve l egyetértésbe n kéri fel. Az I g::1zga t ó Tanács előadója egyben az Á1·pád Akaclémi::1 fötitkái-a is lesz, de nem válas ztás, hanem felkérés ::1lapján. Somogyi Fe re nc dr. e l őadó ezt kö\·etöcn is m er teti ::lZ Árpád Akadémia tagjainak a Hon szerzö Árpád Fejedelemről elnevezett tudományos, irodalmi és müvésze ti pá lyáza ton elért eredményeit. Befejezésül k é ri a szervezö testü let , az I g ::1 zgató Tanács és a maga jelentésé n e k jóváhagyó tud o más uh·é tclét. Nádas János dr. tanács kozási elnök fe l tet t kél-désérc az Árpád Akadémia közgyü lése a jelentés t te lj es egé s zében tudo másul veszi és elfogadja. Nt. Hunyady László r e ndes tag az ÁI-pád Akadémia él e t rehívása körül kifejtett érdemeinek elismeréseként Nádas Jdn os dr. meghívását javasolja az akadémiai reneles t::1 go k so 1·ába. Nádas Já11.os dr. tanács kozá s i e ln ök me g köszön i ::1 ki t ü ntető meghívást, hangs úlyozza azonban, hogy ő etekintetben bi zonyos összeférhetetle ns ég esetét látja fennforogni. Hason· ló helyzetbe került korábban Béld y Béla dr. is, amikor púlyá · zott az Árpád-érem elnyerésére s hogy az összcférhetetlcnségct megszüntesse, kilépe tt a Magya r Találkozó állandó titkárságábóL El kell manciania még, hogy Sonzof!,vi Ferelle dr. ugya nilyen helyzetbe került , amikor Zrin y i-tanulmánya a lapján felajánlották neki az arany Árpád-éremeL Az összcférhctet lcnséget akkor ő úgy oldotta meg, hogy a neki felajánlott kitüntetést nem fogadta el. Nt. Hunyady László rendes tag a nyert felvilágosítás után is fenntartja javaslatát, sőt azt mos t már Árpád-éremmel kitüntetett rendes tagtársai nevében is megismétli és Somogy i Ferenc dr. személyére is kiterjeszti. Javaslatát a közgy ül és egyhangú lelkesedéssel és nagy tapssal fogadja. Füry Lajos rendes tag örömmel fogadja e l a meghívást a magyarság szellemi elitjének akadémiájába. Kívánja, hogy amilyen nemes elhatározássa l megszül ete tt az Akadémi::1, ugyanolyan eltökéltséggel tudja hivat:isát a jövőb e n is bet öl te· ni. Ne legyen az Árpád Akadémia lokális jellegü és ne legye n csak évenkint egyszer összeü l ő újabb egyesü lés. J::1v aso lja, hogy az Árpád- pályázatokon és a meghívásokon kívül az Akadémia figyelje azt is, hol jelenik m eg olyan kiváló magya r tel109

jesítményű

munka, amelyet érdem es eli s merésben, kitüntetésben, vagy jutalomban részesíteni. A mc g hív ~'ts módozataira vonatkozó elgondolásainak ismer t etése u t;."m elmondja, hogyan sikerült elkészíttetni az erdélyi kácl és te ljes bibliográfiáját a magyarság külön anyag i áldozat\·;."tlbl úsa nélkül. Hasonló lehetőségek nyílnak a felvidéki kérdé sse l kapcsolatban is. Arra kéri az Árpád Akadémia vezetöségét, vegye eze k e t a feladatokat munkatervébe. Nádas János dr. tanács kozá s i elnök ismerte ti a m eghívás módját. Hangsúlyozza, ho gy a meg hívü s t a leggo ndosabb elő­ készítés után egyénenkint az Igazg;Hó Tanács e lnöke az illeté· kes szakosztályok és az I gazgató Tanács ta gj a inak k é tharma· dos szótöbbséggel hozott határozata alapján külön felkérő levélben foganatosítja. Az Árpád Akadémia tagjai sorába történő meghívás ugyanis a legilletékesebb sza ktekintélyek vé leményére alapozott általános elismerés meg nyilvánulása, a magyarság önzetlen szolgálatában - a tudomán y, az irodalom, vagy a művészet terén - szerzett érdem jutalmazása. Kitüntetés. Ezzel szemben az Árpád-pályázatokkal az volt a célunk, hogy a már közismert szellemi elit mellett felkutassuk az emigrációban azokat, akik szellemi alkotásra hivatottak, de akiknek értékes remekműveik az íróasztaluk fiókjaiban hevernek, mert anyagiak miatt nem is gondolhatnak azok kiadására. Lesz azonban az Árpád Akadé miának egy nagyon fontos, de egyben kényes feladata is. Hogy a ma gya r és később az idegen szerzők által magyarul, de főként idegen nyelven megjelent legelsősorban történelmi vonatkozású müveit szakszerűen átvizsgálja és a bennük található tévedése ket kiküszöbölje. Mert különben az ilyen tévedések azt a látszatot kelthetik, mintha azok a magyarság álláspontját tükröznék vissza. Ahogy tehát elindul ez a munka, megszaporodnak a feladatok és a tennivalók. Somogyi Ferenc dr. a tanácskozási elnök felkérésére nyilatkozik az Akadémia tagjai sorába történt beválasztása ügyében. Ennek megtörténtét követően Értavy-Baráth József dr. szólal fel: Értavy-Baráth József dr. mint a közgyűlés vendége, az elhangzottak után szükségét érzi annak, hogy hangsúlyozza: 110

nemcsak az írás, h anem gyak ran egy megnyilatkozás, cselekedet is leh e t alkotás jellegű. Szerinte, ha valaki szervezés, tervezés útján tesz valamit, ami m aradandóbb, mint az írás, amelyet eltemetnele annak helye van az Akadémia soraiban. Ez a szó és a tett logikus összefüggéséből önként következik. Nádas János dr. tanácskozási elnök megköszöni Értavy Baráth József dr.-nak igen figyelemreméltó felszólalását s azzal kapcsolatban b ej e le nti, az Árpád Akadémia 1966. március 15-én történt megalakítását követően 1966. április 24-én megalakult az Árpád R end , amely - miké nt az Árpád Akadémia a tudósokat, írókat és müvésze ket - azokat a kiváló magya r közéleti férfiakat hívja soraiba, akik a szervezés terén, vagy más útanmódon értek e l kiváló eredményeket. Közli még, hogy Ft. Gábriel Asztrik dr., az Árpád Akadémia előbb megválasztott elnöke, csak d élutá n érkezik repülővel a városba, elnöki székfoglalój á t a díszvacsorán mondja el. Köszönetet mond a megjelenteknek, majd azzal a kívánsággal: adja Isten, hogy azok a nemes elgondol ások, amelyekkel az Árpád Akadémiát útjára indítottuk, valóban az eszmék útj á n, tes tvéri együttérzéssel és baráti szeretette l, a magyarság érdekében maradéktalanul megvalósulhassana k , az Árpád Akadémia első évi rendes közgyűlését bezárja. "(;:{"(;:{"(;:{

Az ebéd-szünet ut á n Gyékényesi Gy. László tanácskozási elnök újból megnyitja a Hatodik Magyar Találkozó ülését. Üdvözli a megjelenteke t, bemutatja Nt. Molnár Agostont, a Rutgers University tanárát s az Amerikai Magyar Tanulmányi Alap elnökét, majd felkéri előadásának megtartására.

III . Molnár Agoston: VAN-E JÖVÖJE A MAGYAR NYELVNEK ÉS KULTÚRÁNAK AMERIKÁBAN? Az a tárgykör, amelynek megvilágítására felkértek, nem új kérdés vizsgálatát teszi számomra szükségessé. Mert ha közelebbről nézzük azt és ha lapozgatjuk az amerikai magyarság történetét, olvasgatjuk azokat a könyveket, amelyek az itt élő

lll

és az ide kivá ndorolt magya r okka l fog la lk ozn a k , akkor azt látjuk, hogy a magya r n y el v és kul t úr·a me gő rzés ének lehetőségei már igen r égen köze l ebbrő l é nkkel té k e lődeinket is. Pontosan száz évvel eze lőtt, 1866- ban, R ózsaf y Mátyás, a newyorki Magyar Egy le t jegyzüj e , a budapesti " H azánk" című lap március 18-i szá m ába n a következü ket írja: "Mi, a féléve m ega lak ult Magya r Egy letne k már 250 dollárral rendelkező, vagy 55 tag j ai, na gv é·s ki s urak , szegénylegények, rang- és valláskülünb ség nélkül füldönfu tó polgártársak, egyesültünk, hogy nzagya rítva n1o gvarosod jurzk, hogy alapszabá lyaink szavaival é lve 'az Egvcs ült Államokban élő magyarak között tes tvéri e g ye t é rté s t terj esszünk s a magyar hazánk ügye, nye lve s irodalma rr·a nt k özé rdekeltsége t s meleg r észvé te t ébresszünk'. És m u ndhatum, hogy - különösen a hazánkbani válságos és n em r e mény tele n idők beállta óta - mint eddig szívünk, ú gy ma sze münk és fülünk is nyitva álL Igaz ugya n, h ogy a n e wyorki m agya r e mber m ég ma csak 'nagyot iszik a h azáé rt és !el s iv ít ', á mde azért kész tenni is már valamit. S ü t, teszünk is immár. Ugyanis derék Zágorzyink indítványára fol y ó h ó 15-é n (márc ius 15-ét) rendkívüli közgyűléssei ünn e peltük m eg . Elnökünk egy átgondolt, történelmileg alkalmas beszéd b e n sza ka va to t t sággal idé zé lelkünk elé n e mzeti és alkotmán yos múltunk szc n t emlé keit , százados közjogi harcaink j e lentékenve bb m ozza natait. A jeles beszéd folyamán ú gy, mint végeztével éljennel fogadtatott. Követték ezt több oldalról rövid megjegyzések, az elnöki szónoklat hazafi érzelmeit visszhangozók, m e lyek u tán a nap indítványa: 'hazafi hódolattal járulni a magyar országgy(ílés s nesztor vezérei elé', jött a t árgya lás alá. Ezt a javaslatot nem foga dták el, mert vita közben b eb izo n yosodott, hogy a magyarországi szellem miatt még n e m ütött számunkra a hazatérés órája." 1866-ban foglalkozott Ró zsafy Mátyás il yen gondolatokkal, sok mással is. Amikor tehát é n mos t itt állok, akkor mögöttem nagyon-nagyon sokan á llnak, akik hasonló gondolatokkal foglalkoztak és terve k et k észítettek, álmokat szőttek, akik jóindulattal egész é le tüket - s voltak olyanok, akik vagyonuk nagy részét is - a magyar kultúra s zalgálatára szen-

112

telték, akik a ma gyar Imitúrának megértésére és megértetésére, a magyar b et űnek a támogatására, megmentésére s nagyon-nagyon sok m ás jó és nemes célra fordították idejüket, erejüket. És gyakran m eg ism é tlődő kérdés gyanánt újra meg újra mi lesz a magyar if j úsággal? Mert amikor a magyar kultúráról, a magya r hagyományoknak a megmentéséről van szó, akkor más szóval ugyan , de arról van szó, hogy mi lesz a mi magyar ifjúságunkkaL Ez a kérdés szinte minden esetben azonos azzal a m eggyőző d ésse l, hogy a magyar ifjúsúg, a második, h armaclik magyar nemzed é k a magyar jövő számára elveszett. felvetődik:

Mielőtt

kimondanánk az íté lete t, próbáljuk megvizsgálni azt a kérdést, van-e az ú gy neveze tt magyar kérdésn ek létjogosultsága. Hiszen már az öreg szülők is elamerikaiasodtak, fiatalságunk pedig szinte kizárólag amerikai nevelésben részesül, amely teljes en átalakítja gondolat- és érzésvilágukat. Ezek a té nyek fontosak, tennészetes folyamat eredm é nyei, fennforgásukat b e kell ismerni és - számolni kell velük. Ezeket a té nyeket nem is kifogásolhatjuk, mert nem lehet elszigetelt életet é lni Amerikában sem. Mint ahogy elszigetel t nemzetek sem tudna k lé tezni, ugyanúgy elszigetelt családok sem élvezhetik a minde nnapi élet előnyeit. közelebbről

Az amerikai magyarság nem zedékváltás idején él (s ez az a válságos idő, amelyről nagyon-nagyon sokat beszéltek a múltban), amikor az idős ebb magyara k m ég magyar szellemben, magyar légkörben élnek, ele gyermekeik már - iskolázottságuknál fogva - teljesen új világban nőnek fel. Az amerikai n e mzedékváltás k érdése egy-két év tizeddel nem volt olyan döntő jelent őségű, mint ma. Most már egyre gyakrabban foglalkoznak a n emzedékváltás kérdéseivel mincl az úgynevezett nagyobb egyesületekben, mincl egyházaink helyi gyülekezeteiben, mincl a nagyobb, mincl a kisebb magyarlakta területeken. És a bírálatokban sokszor szerepel a keserü megállapítás: hiszen már az amerikai magyar ifjúság b eszélni sem tud magyarul. Ez igaz. Elfelejtjük azonban, hogy milyen neh ézsége k között nőtt fel ez a mi magyar h ős ünk. ezelőtt

8 Mngyar Talídkozó Krónik(t.i::t

tn

vagy a mi amerikai magyar h ős ünk , akinek jövőt próbálunk felépíteni, vagy akitől a jövőt r emé ljük. Magyarázatképpen legye n szabad megemlítenem, hogy azok, akik Németországban, az úgy nevezett DP-lágerekben töltöttek családjukkal óhazában sz ül etett magyar gyermekeikkel együtt hos szabb-rövidebb időt, emlékezhetnek rá, hogy bizony nem ritkán fordult elő múr N é metországban, Ausztriában és máshol, hogy a magyar gyermeke k magyarul beszélni sem tudtak. Németül felel tek szü le ikne k. Viszont közel 20-30-40 éve él itt Amerikában az a magyar család, amelynek a gyermeke, talán már az unok á j a nem beszél magyarul, de amikor angolul vúlaszol sz ül e i k érdésére, akkor nem egészen úgy válaszol, min t az amerikai. Me rt m ég mindig nem veszett ki belöle a magyar lé le k, a magyar szellem. Csak a hely, a helyzet, a körülmény változott m eg. Az előbbiek figyelembev éte lével so kan most már úgy teszik fel a kérdést: tudja-e a mi fiatalságunk - a másod-, harértékelni a magyar mad-, már talán a negyed-n e mzedék értékeket? Más fogalmazásban: fel tudjuk-e ébreszteni fiainkban, Ieányainkban, a magyar ifjúságban azt az érzést, azt a méltánylást a magyar kultúra , a magyar hagyomány, a magyar értékek iránt, amelyet ott szeretnénk találni szívükben, lelkükben. Erre a kérdésre válaszként abból a jelentésből szeretnék felolvasni néhány adatot, amelyet egy évvel ezelőtt készítettünk az amerikai magyar iskolákróL Ezt a jelentés t többen írtuk és véglegesen Nagy Károly fogalmazta meg. Ebből a jelentésből kiderül, hogy az 1964-ben működő szombati, hétvégi - 23 magyar iskola közül 14-e t 1956 óta alapítottak. És ez az adat új szempontot ad számunkra. új mozgalomra enged következtetni. Amíg 1956 előtt szinte kizárólag a magyar egyházaknak voltak magyar iskoláik, addig az azóta létesült 14 iskola közül 9-et társadalmi szervezetek alapítottak és tartanak fenn. Ezekben az iskolákban tanítanak a legképzettebb tanítók, a legmodernebb tankönyvek segítségéve!, intenzív oktatással és emelkedő tanuló létszámmal. Mi az oka ennek az új mozgalomnak? Tényleg új ez a mozgalom? Vagy csak egy ciklikus folyamatnak a megújho114

elása, megismétlődése az emigracw magyarság fenntartó szervezkedéseinek történetében? Egyrészről tudjuk, hogy a Magyarország iránt való érdeklődés t az 1956-os forraelalom nagyon megerősítette. Az amerikaiak is nagyobb érdeklődéssei és megbecsüléssel fordultak a magyar emigránsole felé, akiknek önbecsülése saját hagyományaik iránt szintén megnőtt. Azt is tudjuk, hogy a magyar forradalom menekültjeiként képzett szakemberek érkeztek az Egyesült Államokba. Feltételezhető tehát, hogy az emigráció mélységileg és minőségileg megnövekedett és megerősödött a magyarság-fenn tartó szervezkedésekben is. Másrészről viszont tudjuk, azt is, bár specifikus statisztikai adatok nélkül ,hogy ezeknek az új iskoláknak a létrehozásában és látogatásában nagyszámú másod-, harmad-nemzedékes magyar is vesz részt. De arra is rá kell mutatnunk, hogy az az új érdeklődés Magyarország iránt, amelyet az 1956-os forraelalom keltett fel, most már alábbhagyott. Kérdés tehát, van-e valami általános jelenség, ami meg tudná magyarázni a második, harmadik és negyedik nemzeelék megújult és tartós érdeklődését a szi.ilők, nagyszülők kultúrája iránt. Több elmélet próbált már erre a kérdésre válaszolni. A leghíresebb elmélet talán a Herberg-tétel, amely szerint az emigránsok gyermekei, tehát a másodnemzedékesek, eltávolodnak az etnikus közösségi csoporttól, mert sikeres, száz· százalékos amerikaiak akarnak lenni. Ezeknek gyermekei viszont, a harmadnemzedékesek, már elérték szüleik révén az előbb említett sikeres amerikai státust s ezért megengedhetik maguknak a szüleik által elhagyott kultúra iránt való új érdeklődés t . Egy másik elmélet az 1958-ban Detroitban folytatott helyszíni tanulmány adatain alapul. Lenski, a vizsgálat vezetője ugyanúgy, mint Herberg, főként a vallásgyakorlás mértékét és ennek okait kutatta. Mivel azonban a vallás gyakorlása, valamint az általános és a specifikus etnikus közösségi életben való részvétel mértéke között Amerikában szoros az összefüggés, a vallásgyakorlás adatai bizonyos mértékig érvényesek az emigráció generációs problémáira is. Lenski adatai alá115

támasztják Herberg e lmé le té t a harm a dik és további generá· ciók élénkebb közösségi r és zvé t e l é ről, d e az e ll e nk ezőjét bizonyítják annak, amit H e rb e rg a m áso dik n e mz e d é kről írt az eltávoladá ssal kapcsolatban. L e n sk i adatai az t mutatják, hogy a bevándorló csoportok id ő b e n növ ekvő amcrikánizálódásával egyenes arányban nő vallási-közösségi életben való részvé telüknek intenzítása is. Sze rint e a m áso dik nemzed é k egyidővel nemhogy eltávolodik, han e m amikor bennmarad a maga etnikus csoportjában, inte nzív é le tet él. A látszólagos e lle ntm o nd ás r a a h armadik e lmé let adja meg a kiel égí tő választ. Enn e k k é p v i se l őj e Me ss rzer A. Albert dr. pszihiáter. Szerinte a m áso cln c mz c clékcs csa k e leinte utasítja el szülei e tnikussá gá t, gya kran p o ntosa n azé rt, mert a szülők mindent elkövetnek gye rm ekc iknek az amerikai társadalomba s ezáltal a sikeres é le t b e való b eo lvasz tása érdekében. A másodnemzedékes azonban előbb-utóbb rájön, hogy ezért a sikerért drága árat fizetett. F e ladta ősei kultúráját, hagyományát, azt lehet mondani, é njének egy drága részét. Ezért keresni k ezdi az úta t visszafelé. N ye lvtanfolyamokon vesz részt és gyermekeit, a harmaclik n e mze elé ke t is meg· tanítja ősei- ami esetünkben magyar - nye lvé re. A változás tehát magában a második n e mzed é kben törté nik meg. Arra a kérdésre , hogy miért és hogym1 törté nik a másodnemzedékeseknek ez a viss zafo rclulása, dr. M ess n.er m ég nem tért ki abban a cikké b e n , am e ly a New York Times hasábjain. 1961-ben jelent meg. És itt utalnom k e ll egy k éső bb megjelent műre, amelyn e k címe: Beyo nd The M e ltin g Pot. A könyv szerzőjének felfogása azono s azza l a fe lfogássa l, a melyet én már talán tíz éve hirde te k és amely ha so nlít Mess n e r elgondolásához is, neveze tese n, ho gy az olvasztókemencén túl vagyunk. Ez a felfogás n e m azt va llja, hogy Am erikában olvasztókemencében találjuk magunkat, amely minclen más kultúrát, minclen más népi, nemzeti értéket felemé sz t , felolvaszt, elnyel, hanem azt állítja, hogy - ha már minclenké ppen hasonlatokat kell használnunk - az amerikai életben mozaikszerü képpel állunk szemben és azt látjuk, hogy e bben a képben kisebb-nagyobb elarabok épen maradnak abból a kultúráb ól, abból a népi hagyo mányból, amelyet a bevándorlók magukkal 116

hoztak. Ezek a kis kövek, é rté kes kis márvány darabocskák, beleilleszkednek és b e l eprése lődnek az ameriai élet szellemének cementjébe, amely az egészet összefogja. Ez az elmélet n emcsak az előbb említett elméletet magyarázza m eg leülönösen mcss neri m egfogalmazásában, hanem a magyar iskolák iránt megnyilatkozó új érdeklődést is érthetővé teszi a különböző nemzedékek szempontjábóL A magyar iskolákról szóló jelentés szerint igen figyelemreméltó, hogy a magyar iskolák elszigetelten élnek . Huszonhárom közül mindössze öt olyan iskola volt, amely jelezte, hogy más magyar iskoláról is tud. Ezt az egymástól való elszigeteltsége! fokozza a Magyarországtól és Amerikától való kis ebb-nagyobb méretű, főleg szellemi elszigeteltség is, ami az iskolák szintjének fenntartása terén okoz nehézségeke!. Végül a jelentésből kitünik az is, hogy a leginkább használatos tankönyvekből, vagy legalábbis azok egy részéből nem a reális, hanem egy bizonyos hipotetikus Magyarország képe tükröződik vissza. A jelentés áttanulmányozása után azonban - főleg amikor a probléma megoldásáról van szó - ne okoljuk azokat, akik, mint az előbb mondtam, itt mögöttem állnak Rózsafy Mihálytól kezdve és akik 1900-ban, 1920-ban, a 30-as, vagy 40-es években jöttek. Mert gyakran csak n agyon kevés választ el bennünket tőlük, leülönösen ha úgy tesszük fel a kérdés t, mit tudtunk volna mi tenni az ő helyükben. Fel tudjuk-e m érni, hogy mik voltak azok a problémák, amelyekkel nekik meg kellett küzdeniük? Ismerjük-e a történetet s tudjuk-e, miért cselekedtek úgy, ahogy cselekedtek? Mik voltak azok a lehe· tőségek, amelyek akkor megnyiltak az itt élő magyarság előtt? És fel tudjuk-e mérni , más lenne-e a helyzet ma, ha az úgynevezett felkészült értelmiség akkor itt lett volna? Ismerjük-e Amerikai szellemi k épét, amellyel a bevándorló általában és a bevándorló magyar különösképpen szembetalálta magát, amikor idejött és próbálta megkezdeni az életet, az uj életet és ugyanakkor megőrízni saját népi, nemzeti hagyományait? Ezekkel a kérdésekkel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ma nem azzal a szellemi k éppel állunk szemben, amellyel a 20-as és a 30-as évek magyarja állott szemben, hanem egészen 117

új légkörben, új v il ágban találjuk m ag unk a t a r égi h ez képest itt Ameriká ban. S n e m azért , mert va lak i k il őtt va la hova egy nagy sputnikot, hane m azért , m e rt a I I. v i l;.'tg h <.'t ború folyamán az amerikai katona, ak i itt n őtt fe l C Je , -c l;
11 8

és komolyan érd e k l ődnek. Tudjuk, hogy a nagy városokban élnek, tudjuk, hogy a kis városokban is é lnek, de már leszűkült a velük való kapcsolatok fe lvételéne k lehetősége . Nem tudunk n égyszemközt b eszé lni egymással. De még a lapokon, a magyar sa j tón keresztül se m tudjuk elé rni őket, olyan nagy már ez a tábor. Ha orvos le nné k és tudná m, hogy itt egy bizonyos beteg· ségrő l van szó, amelyn e k meggyógyítása céljából az orvosságot e l kell juttatni a beteghez, eddcor arról gondolkoznám, hogyan tudnám a betegség kórokozóját felismerni, pontosan meghatározni és a leghatékonyabb gyógyszerrel megszüntetni. Kérdés: lehe t-e , szabacl-e problém á nkról ilyen vonatko· zásban beszélni. Nemcsak lehet és szabad, ele kell is. A másod-, harmad-, negyedne mzed é k ki akarja építeni a maga énjét, ki akarja építeni azt a szellemi életét, amelynek szükségét érzi, mert életében egy nem teljes képpel találja magát szemben . És - mint nagyon sokszor rádöbbenünk nem a szülő az, aki sze llem.i szükségletének kielégítése irányában az e lső ösztönzést adja neki, hanem a nagyszülő, a nagyanya és a nagyapa. A harmadik nemzedék számára ő képviseli a magyar kultúrát, ő hordozza a magyar értékeket. És a baj ott kezdődik, hogy gyakran a nagyszülő keveset tud adni ebből a kultúrából, ezekb ől az értékekbőL De azért a szülőket sem lehet vádolni hanyagsággaL Még kevésbé lehet mindent tőlük várni. Arra van szükség, hogy a családokban városonként felébresszük azt a z érzést, hogy a szülőknek kötelességük, h ogy magasabbrendű szellemi többletet adjanak elsősorban a csalá clon keresztül gyermekeiknek és hogy a családon keresztül rá tudják nevelni gyermekeiket arra az érzésre és arra a mél tánylásra, amely érték elni tudj a az amerikaiaktól eltérő más - a mi esetünkben a magyar -· kultúrát, amelyről a gyermek csak hall, de amelyet személyes közvetlenségben, közösségi megnyilatkozásaiban már nem ismer. I smerek egy családot, talán már 15 éve. Ez a család úgy oldotta meg a problémát, hogy az otthonon belül csak magyarul beszél tek. A szülők otthon mindig csak magyarul beszéltek a gyermekekkel. De mihelyt kimentek a házból, már kizárólag 119

angolul beszéltek. Mert a szülőnek is sz ük s égc van arra, hogy két nyelven beszéljen és h ogy lépést tartso n gyermekével, hogy megértesse magát vele, aki az övétől eltérő ismeretvilágban találja magát. A szülő világa még akkor is telj ese n eltérő a gyermek ismeretvilágától, ha itt született tő sgyö keres amerikai. Ez okozza azt a bizonyos komolyabb családi m eg-nem-értést. Ha magyar a szülő, ez az eltérés t e rmésze tsze rü e n fokozottabb mértékben mutatkozik. A szakadék áthic!alását a szülőnek kell megoldania. Igaz, hogy az idősebb szülők nehezen tanulnak meg angolul, neheze bben tudják fe lismerni azt az ismeretlen ismeretvilágot, amelybe gyermekeik természetes könynyűséggel belenőnek, dc mégis vállalkozniuic kell erre a feladatra, mert hiszen az a fiatal 15-16 éves másodnemzedékes nehézségekkel leüzel a középiskolában, amint ő is próbálja megismerni azt a világot, amelyben találja magát, mert az ö lelkében különösképpen az amerikai és a magyar szellem kicserélődéséről, bővüléséről és kölcsönös kiegészítéséről van sz ó. Nagyon jól tudjuk, hogy azokban a városokban, amelyekben aránylag nagyobb számban, tömegben élnek a magyarok, gyakrabban előfordul, hogy van magyar iskola, van magyar hangverseny, magyar ünnepély, van magyar mozi, van magyar könyvtár, magyar tanítás, magyar képzés; de azt is tudjuk, hogy nagyon-nagyon sok hely akad, ahol minclez nincs meg. Hogy lehet ezen segíteni? A magyar nyelv és a magyar irodalom tanításávaL Hogy lehet magyar könyveket eljuttatni könyvtárakba? Hogyan lehet múzeális magyar értékeket kisebb-nagyobb városokba eljuttatni és azokat ott ismertetni? Minclez- mint azok, akik előttem is itt álltak és száltak a Magyar Találkozó közönségéhez, annyiszor rámutattak már - egyéni feladat. Ehhez én szeretném hozzátenni: egyéni feladat, amelyet intézményessé kell tennünk. És ha intézményessé tesszük, akkor nemcsak a nagy magyar-lakta területeken tudunk segíteni, hanem a kisebb magyar településeken is. Középiskolai fokon magyar tanítás az Egyesült Államokban jelenleg csak a piarista középiskolákban folyik. Miért nem folyik Clevelanclben, New Brunswickban, New Jersey120

ben valamelyik ottani középiskola keretében? Miért nincs magyar tanítás Detroitban , Lincoln Parkban, ahol nagyon sok magyar lakik? A magyar tanítás k érdésének megoldása eddig az volt, hogy bizonyos egyetemeken és főiskolákon létesülnek magyar tanfolyamok, amelyek a magyar nyelv, irodalom és történelem tanításával foglalkoztak. Így van ez ma a Rutgers egyetemen és így tudtuk elérni az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítvány és az itteni magyarság segítségével a Western Reserve egyetemen is a magyar tanítás biztosítását*, amely a Slavic and East European Languages keretén belül kibővült. Ugyanilyen lé pés lesz legközelebb Toledo egyetemén. Valószínű, hogy ez az út járható lesz Buffalo egyetemén is. Azt ajánlom, hogy más városokban is indítsunk hasonló tanfolyamokat. Clevelandi tapasztalatunk bebizonyította, hogy ha van egy tanulmányi intézmény, egy alapítvány, mint az Amerikai Magyar Tanulmányi Alapítvány, amely megfelelő szinvonalon tud tárgyalni az egyetemmel, gyorsabban és hamarabb tudunk eredményt elérni, mintha csak helyi bizottságok, vagy helybeli érdeklődök kérik valamelyik egyetemet magyar tanfolyamok megindítására. Néha azt gondoljuk, hogy nincs érdeklődés. Pedig van érdeklődés. Akármelyik egyetemen el lehet indítani magyar nyelvi tanfolyamot elemi fokon akár kezdők, akár haladók számára s aztán egy magyar történelmi és müvelődés­ történelmi tanfolyamot. Ehhez az alapítványon keresztül még némi kis segítséget is n yújthatunk. Néha csak annyi kell, hogy az első évre biztosítsuk az előadó fizetését, amely nagyon kevés, mivel csak egy vagy két kurzust tanít, úgyhogy nem

* A ''Division of General Studies' ' ker ctéb <' n 19 62 öszétöl ke zdöd·:icn m egszakítás n él kiil f ol~· ik a magyar míívelődéstörténeti tanfolyam (az elöaclás idöpontj(than immár ötödik évfol?ama és kil en cedik fél· é-.re) Somogyi Ferenc dr. volt p écsi egve t emi tanhr vezetésével éti ''A Cultural History of th e Hungarian P eople '' címm el magyar nyelven, 1964 öszé töl k ezclöclöen p edi g magyar n? eh ·tanfoly am Vaskó Ilona dr., \·olt magya r középisk o lai tanúr vt> zr tésé vel. A szerkesztő 121

ezresekről

van szó. Természe tese n az egye te m, vagy a fő­ iskola nem hajlandó ráfize tni eze kre a tanfolyamokra és biztosítani akarja az elüadók fizet ésé t , ~ull'.:h kijár n e kile Végezetül engedj é k m eg, h ogy felhíYj a m figyelmüket arra, hogy a newyorki Magyar E gy le t 1866-ban tört é nt m egalakulása óta nagyon sokan álmodoztak an-ól, hogy legyen itt az Egyesült Államokban egy magy ar mú ze um-k önyv tá r. Legyen egy hely, amely képviseli a m agya r k ú cl ése k e t, gyűjti a magyar értékeket és emlékeket. Ahová vég rend e le tileg is le tudjuk rakni gyüjtemé n ye inke t, azokat az értékeket, amelyeket talán mi megtartottunk m ég , ele csa lád unkban tová bbadni már nem tudunk. Adjuk oda ennek a mú zeum-könyvtárnak, hogy minden magyar büs zk é lke clhessé k vele . Legyen egy hely, ahová az Egyesült Államok mincl e n ré szé ről e lzará ndokoihassunk és ahol megláthassuk Munkácsy fes tményé t, egy XIII. vagy XV. századbeli kód exe t, m eg találh ass unk értékes ritka könyveket és ahol történelmi kutatást is leh e t folytatni, ahol az adatok, a dokumentumok minclig meg t a lá lhatók . Mindezt nemcsak a magyarországi történ e tt e l, han e m már az itt élő magyaroknak a tört é netével kapcso latban is. Az Amerikai Magyar Tanulmá n y i Alapítvány már bizonyos lépéseket is tett ebben az irányban és reméljük, hogy egy-két éven belül lesz ilyen múzeum-könyvtárunk. Nagyon sokan azt mondják, hogy nem lesz e bből se mmi. Ha m égis ezeknek lesz igazuk, akkor mást is lehet tenni é s nern kell várni a múzeum-könyvtár gondolatának m egvalós ulásáig sem. Saját magunk a mi városainkban, amikor a mcstanihoz hasonló gyűlésünk van, gondoljunk arra, hogy kiadványainkból juttassunk el a Public Library-ba, a helyi Historical Society-hoz, s az ezekhez hasonló más könyvtárakhoz és intézményekhez egy-egy példányt. Hogy nyoma legyen ott, abban a városban, hogy mi ott voltunk és hogy létezünk. Mert ha 1914-ben nem jutott senkinek eszébe az ilyesmi, akkor ma, ha valaki elkezdi megírni a város magyarságának a történetét, semmit sem talál és alig 50 é vre visszamenőleg is padlásokon és más lim-lom gyűjtő helyeken kénytelen összekapargatni a véletlenül fennmaradt adatokat, amelyek megvilágítják az amerikai magyarság történetét és bizonyítják, 122

hogy mit végzett a m agyarság itt Amerikában nemcsak a saját érdekében h e lybe lil eg, h anem hogy világviszonylatban is mi volt a magyar Amerikában. Olyan célt n e m tűz h e tünk magunk elé, hogy itt Amerikában "magyarokat" n evelj ünk. A mi c élunk csak az lehet, hogy a felbecsülhet e tl en magya r é rté keket átmentsük az emberiség számá ra és m egis m ertess ük a világ népeivel. A magyar származású amerikai p o lgár - mint k ét-sze ll e mis ég ű, két-nyelvű, k é t sajátos gondolkozású érzésvilág hordozója - élő híd tud lenni, összekötő k a p ocs k ént szolgálhat, megbecsülést szerezhet és á llandó tunúbi zo nyságot tehe t a magyar értékekről és arról, mik vagyunk és kik voltunk. A k é tnyelvü polgárnak az élű híd szerepe a hi va tása. És akár szeretjük, akár nem, hogy e bben a szerepünkben valaki ránk tapos és keresztül halad rajtunk, ezt a fe ladatot n ek ünk , magyaroknak is vállalnunk kell. Arra van szükség, hogy mindannyian a postolok legyünk, hogy mindannvian m acrunkévá tecry ük azokat a feladatokat, b b amelyekről ma szó volt. Í gy e lérjük majd azt a bizonyos egyetértést is magyarságunk é letéb en, amelyre feladataink vállalása és eredményes m egoldása érdekében olyan elengedhetetlen szükségünk van . Ne felejtsük, hogy ez az egyetértés - ha nem is minden r észle tkérdésben, de jelentősebb állásfoglalások esetén feltétlenül - előfeltétele ifjúságunk helyes tájékozódásának és hogy az a merikai magyar ifjúság hivatott arra, h ogy m é ltóképpe n tudja tolmácsoini a magyar kultúrát és a magyar szellemi világot. Gyék ényesi Gy. László tanácskozási elnök szerint minden itt élő magyar a magyar n épnek élő üzenete. Öróla m érik l~ minda zokat az értékeket , amelyek összessécrükben és építmeo nyükb en a magyar lelket alkotják. A külföldön élő magyar fel,adata a magyar lélek megismertetése, idegen kultúrákba vala beleillesztése. Ezt értettük az előadásbóL Jól megértettük egymást. Ezt azé rt hangsúlyozza, mert úgy tudja, Molnár Agoston professzor személyében másodnemzedékes magyar tartotta az előadást. Az ő lelke nem veszítette el kapcsolatát az egyete-

123

mes magyar lélekkel. És ez , az értéknek ez a megtartása, ennek továbbadása minde n magyarnak a missziója. A mienk is. Köszöni az illusztris e lőadó nagy gon dd a l felépített, kitűnő előadását.

Az ülés vezetését, mint tanácskozúsi elnök, Jálics György dr. veszi át, aki felkéri Várdy Béla dr.-t, !zagy tartsa meg elő­ adását. Az előadás szövegét az alábbiakban közöljük.

IV.

V árdy Béla dr.: A MAGYAR IFJÚSÁG A MAGYAR JÖVO SZOLGÁLATÁBAN Mi jelenleg egy forraelalom kellös közepén é lünk. - Ez a megállapítás éppen úgy érvé nyes a technika, mint a szellem világára. A szellemi forradalom egyik legföb b m egnyilvánulása az a részben pozitív és r észben negatív jele nség, mely a tizenhetedik századi kartézianizmust imitá lva , minden régi elv, felfogás, hit, vagy etikai ér tékrendszern ek a lé tjogát kérdőre vonja, vagy legalább is mérl egre te szi, ;mélkül azonban, hogy meghatározott elvei és céljai le nnének a jöv e ndő társadalom szellemi és etikai felépítését illetőleg. Ezen uj, mindenben kétkedő és mindent megmérö szellemi forradalomnak, (mely sok tekintetben a nihilizmushoz hasonlítható, s m e ly mellesleg univerzális jelenség) egyik válfaja a fiatalabb szell emi generáció visszautasító lázadása a korábbi nemzedékek á ltal reájuk rótt társadalmi, szellemi és etikai értékrendszer e ll en , - m elynek jogosultságát az ö korukban és világukban kétségbe vonják. A fiatal magyar nemzedék soraiból sokan, - magamat is beleértve, - e forradalomban több negatív, mint pozitív jelenséget látnak. Ellenben azt sem lehet eltitkolni, hogy a magyar fiatalság egyrésze telj ese n magáévá t e tte e forradalmat, hisz céljaiban (ha egyáltalán vannak céljai), és bízik győzel­ mében.- Habár én nem azonosítom magarn e forraclalommal, azt kénytelen vagyok beismerni, hogy általában én is eléggé kritikus vagyok a multtal és főleg a multról vallott egyes felfogásokkal és elvekkel szemben. Erre főleg a történelem behatóbb tanulmányozása vezetett, mely megtanított arra, hogy a 124

a multtal kapcsolatos általános felfogás nagy része nem fedi a valóságot. De a multta l szemben kritikusnak lenni nem egyenlő a mult pozitív eredményeinek a megvetéséveL Hisz jómagam nemcsak szeretem a multat, d e szerelmese is vagyok a multnak. Ugyanakkor azonban azt is vallom, hogy önmagunk ámítása a múlt hibáival szemben nemcsak nem használ jövendő céljaink eléréséhez, de egyenes biztosítéka annak, hogy régi hibáinkat újból e lkövetve, céljainkat sohasem é rjük el. Régebbi előadásaimban itt a többek között megemlítettem már, hogy mi magyarak az elmúlt n éhány nemzedéken át valahogy nagyon elvétettük sorsunk vezetését, s nehéz küzdelmek árán kivívott jóhírünk megőrzésé t. - Cseké ly egypár évtized alatt elértük azt, hogy a külföld szemében a magyarság az egykori Kossuth-mitho sz tól körülve tt szabadsághős n emzetből, más, ú . n. "szabadságszerető" n épe k és nemzetek "elnyomójává" vedlett, - teljesen megfosztva az európai közvélem ény szimpátiájától és jóindulatátóL Vagyis, míg mi a dualizmus és a millennium ábrándjai közt pihentünk, illetve vívtuk az aesopusi békából ökörré felfújt közjogi harcunkat az oszt· rák partnerrel, addig országunk n em-magya r nemzetiségei lassan eltulajdonították tőlünk a 48-as időkben reánk ragadt "szabadságszerető" jelzőt (megajá nd é kozva mink e t a kevésbbé megtisztelő "elnyomó" és "rabszolgatartó" jelzőkkel); megnyerték maguk részére Európa s Amerika szimpátiáját; s ezáltal szinte észrevétlenül meglazították talpunk alatt a ma· gyar talajt. Tehát míg nemzeti kisebbségeink erősödtek, izmosadtak és szaporodtak, s míg lehetőségek hiányában a magyar parasztság százezres tömegei kerestek új hazát Amerika dollárt és jobb lehetős ége ket n yújtó bányáiban s iparvárosaiban (örökre elveszve a magyar nemzettest számára, és olvasztwl jogunkat a Kárpát medencéhez), addig mi elsőségünk és felső­ ségünk tévhitében, kényelmesen - vagy esetleg parlamenti. obstrukciók keretében , - vitatkoztunk oly triviális dologról, mint például az "átkos" "közös" szó jelentős ége és használata a közös, illetve birodalmi hivatalok címeiben. - Eközben sem arra nem voltunk képesek, hogy a számunkra "életet vagy· halált" j e lentő nemzetiségi kérdést (nem is beszélve a társadalmi kérdésről) megoldjuk; se arra, hogy hatásosan ellensúlyoz125

zuk, illetve semlegesítsük az e lle nünk fordított európai közvéleményt. Az eredmény az le tt, h ogy a vesz te s háború utóhatásaként, de főleg az ellenünk fordít o tt e urópai közvéleményből fakadó egyedüllétünk és társtalan s~tgunk miatt elvesztettük a Kárpátok-koszorúzta országunk nagyobbik felét, - nem is említve a Monarchia szétrombobsát. 1920-ban beütött Trianon, s azt követően az eredményekben ugyancsak steril .,Nem, Nem, Soha" korszak. S vajjon felébredt-e a magyar? Vajjon tanult-c a mult hibáiból, az azokból fakadó szörnyű ország veszejtésből? - Sokan azt hitték és hiszik, hogy igen; főleg azok, akik problémáinkra a legegyszerűbb és legjobban hangzó kiutat keres ve, szere tik történelmünk rninden balszerencsé jét minc!enestől mások nyakába varrni. Arra azonban már képtelenek, hogy egy kis lelkiismeretvizsgálást tartva, önmagukban is m eglássák a hibákat. Szerintem, ha végigtekintünk az elmult négy-öt évtized történelrnén, sajnos be kell vallanunk, hogy n e 111 tanultunk sem 1920-ban, sem 1945-ben. - A két világháború kőzti korszak eredményeként, (rnely korszakot Szekfű Gyula "Három nemzedék és ami utána következik" címü nagyhatású művében igen találóan neabarok kornak nevezet t), - elértük azt, hogy Európa és Arnerika tudományos köreinek és politikai vezetőségének szemében,- kiknek jóindulatától sorsunk s hazánk jövője függött Magyarország a "feudalista" társadalmi és gazdasági rendszer megcsökevényesedett példaképe lett. Továbbá, a Nyugat felé sugárzott felvilágosító propagandánk gyerekesen naiv természetéből kifolyólag azt is elértük, hogy szavunkon fogtak: vagyis propagandánkat valóban .,propaganda-ként" fogadták és kezelték, - még akkor is , ha legtöbb esetben az a színtiszta igazságot hirdette. Eközben a lenézett, de győztes elleneinktől tanulni nem tudtunk és nem akartunk, annak ellenére, hogy az ő politikájuk jobb volt, mint a miénk; mert jobbnak kellett lennie, hiszen amíg 1ni hazát vesztettünk, a kezünk alatt egy ezeréves politikai egység dőlt rommá és vált semmivé,- addig ők országokat nyertek és építettek a mi rovásunkra. Mi szicltuk Masarykot és a gerinctelenség példaképeit, ele arra már képtelenek voltunk, hogy sikeres életművüket tanulmányozzuk, imitáljuk, s ha kell, kine126

veljünk magunk közül n é hány hasonló "kétszínű" és "gerinctelen", de "országa lapító" vezetőt. - Sőt, ha egyesek vonzódást mutattak a realizmus és a pragmatizmus politikája felé, azoknak legalább is k é tségb evontuk hazafiasságukat elfeledve, hogy az 1880-as években cseh honfitársai Masarykot is hazaárulással vádolták és a szó legszorosabb értelmében megkövezték. A k é t világháború közti "felvilágosító propagandánk" tehát egy letünt kor eredménytelen politikájának egyenes folytatása, sőt bizonyos tekintetben visszafejlődése volt. Ennek az archaikus és hiányos ismereteken nyugvó politikának az egyenes következménye volt az, hogy míg a csehek és románok százával jelentettek meg különböző nyugati nyelveken a nemzetük multj ával és jelenével foglalkozó tudományos, illetve tudományos köntösbe bújtatott műveket, addig magyar részről megelégedtünk egypár kirívóan propaganda-szinezetü és naiv munka kiadásával, melyek megjelenése sokszor többet ártott, mint használt ügyünknek. - A történeti igazság kedvéért itt elismeréssel kell adóznom a magyar tudósok és tudományos intézetek legtöbbjének, - többek között a Teleki Pál Tudományos Intéze tnek, - melynek munkássága szinte kivétel nélkül a kritikánfelüli tudományosság szintjén mozgott. Sajnos azonban azt is meg kell állapítanom, hogy munkásságuk, mivel lényegé ben csak magyar nyelven látott napvilágot, a nyugat tudományos világ szemében ismeretlen, s a magyar kérdés szempontjából eredménytelen maradt. Ennek a politikának volt eredménye az is, hogy míg a román lorga professzornak neve alatt megjelent, s a Román Tudományos Akadémia, illetve több külföldi tudományos intézet cégérével fémjelzett, mintegy 1,200 kötet és 23.000 tanulmány igen tetemes része nyugati nyelveken látott napvilágot - mi által Jorga neve a francia, német, angol, olasz és amerikai egyetemek történeti tanszékén szinte közhely lett, addig magyar részről néhány, főleg német nyelvű és tudományosnak nevezhető munkán kívül semmi sem jelent meg más nyugati nyelven. Ennek következtében a nyugati tudományos világ szemében a magyar történettudomány, s annak legnevesebb képviselői ismeretlenek maradtak. S ugyancsak ennek 127

a politikának köszönhetjük azt a reánk nézve alig dicséretes lényt, hogy az egynéhány létező, angol nyelvű, s magyar szempontból is elfogadható (de mégsem magyarofil) tudományos művet hazánkról az angol Macartney professzornak kellett megírnia. - A fentiekből következett az a szom01·ú valóság, hogy ha a magyarul nem tudó n yugati történetíró meg akart tudni valamit hazánk s nemzetünk multjából, kénytelen volt beérni az egy-két magyar kiadású, de beállítottsága, tartalma és szerkezete alapján "tudományos" címre, s főként hitelre alig számot tartó fél-propagandista mű konzultálásával vagy az egyes szociológusból illetve politikusból történésszé vedlett, s a monarchia és a történelmi Magya rország lé tjogát eleve kétségbevonó emigránsok magyar szempontból sokkal ártalmasabb munkáival; vagy ami még rosszabb volt: Jorga professzor és kollegái tudatosan, de ügyesen ferdítő, tudományos köntösbe öltöztetett köteteiveL Ennyit a multról, az elmult évtizedek kiemeit hibáiról. Most pedig térjünk át a jövőre, illetve a kiilföldi magyar ifjúság feladataira. Erre a problémára nem könnyű választ találni. Mert nincs rá egyetlen egyszerű felelet. Annyit azonban már tudunk, hogy jövendő útunkat lehetőleg a múlt figyelembevételével, s hibáink kikerülésével és kiküszöbölésével kell megterveznünk és kiviteleznünk. Ez ésszerű és jogos. Hiszen egy generációkon keresztül csak negatív eredményeket hozó politika létjogosultságát mindenkinek jogában áll kétségbevonni, s új utakat, új lehetőségeket keresni. - Sajnos, teendőinkkel kapcsolatban a legjobb akarat mellett sem beszélhetek az egész külföldi magyar újabb nemzedék nevében. Nemcsak azért, mert sokan esetleg nem értenek velem egyet, hanem azért is, mert a már "beérkezett" ifjabb magyar nemzedék képességeinek, - mely a tudománynak száz és száz ágában gyümölcsözik, - én csak egy nagyon kis hányadát bírom. - Azt már régebben is kifejtettem, hogy szerintem (a magyar érzés megtartása mellett, ami mindennek az alapja), minden további lépésünk és esetleges eredményeink legelső feltétele az, hogy először is egyérzileg érjünk el valamit! Hogy "valakik" legyünk, s hogy a már elért fórum magaslatáról és tekintélyének súlyával álljunk neki magyar 128

feladataink megoldásának! Ezen túlm enően azonban egy matematikusnak, vagy t erm észettudósnak én tanácsot nem adhatok. - Saj át területemen b e lül - úgy é rzem - , tudom mit kellene tenni. - Be kell bizonyítanunk, hogy van ú. n . magyar igazság, - hogyha az n em is mind en b e n felel m eg a multban hirdetett k épne k. De ugya nakkor, figyelembevéve a múlt hibáit és szomorú eredm én ye it , 111 eg kell válloztatrzi eszközeink ez, mind kö zvet len és távoli céljaillkat. - Eszközeinkre s r észben céljainkra vonatkozólag a mult hib á inak s eredm én ytelenségeinek kritikája m á r e leve m egadja a feleletet. Küzdenünk kell, d e n em a "propaganda", h anem a tudomáll y fegyverével. Idézne m kell Deák Ferencnek,az 1861-es m ásodik felirati beszédje végén te tt egyik kijelentését, mely - habá r egy kissé elferdítve , - sajnos azóta n agyon m é lyen b el e id egző dö tt a magyar le lkekbe : "M inde 11t visszanyerlz ctü nk, - mondta a Haza Bölcse, - csak azt nem., amiről önmagunk lemo11dturzk!" - Ha közel ebbről szemügyre vesszük ennek az idéze tn ek a tartalmát, lehete tlen észr e n em vennünk, hogy lényegében az a "Mindent vagy semmi t! " - politika síkjára szorít bennün· ket - m e ly gyakorlatban minde n, csak nem politika. - Reflektálva erre az idéze tre, 1864 a u gu sztus vége fe lé b á ró Eötvös József (a neves író, kultúrpolitikus és politikai filozófus , az 1848-as és 1867-es kormá n yok kultu szminisztere, valamint az 1868-as iskola- és nemzetiségi törvények megalkotója) a köve tkezőket írta naplójába: (36 . old.) "Néze tem szerint nem azt, amiről lem011dtzmk, hanem csak azt rzem nyerhetjük v issza többé, minek visszanyerésére e rőnk hiányzik." Aztá n így folytatta: "S ez az, 111iért én (azt) a politikát, mely abban áll, hogy magunkat tök életes tehe t etlenségre kárhoztassuk, csak azért, hogy th eóriá ban bizonyos elveket feltartsunk, a cse ndes őrü lts ég egy neménél alig tarthatom másnak." H á rom éve t töltö ttem b áró Eötvös József, valamint a Provizórium és a Kiegyezés tanulmá nyozás ában (melyn ek eredm énye egy többszáz oldalas doktori disszertáció), s én a magam részé ről teljesen m eg vagyok győződve Eötvös igazságáról. - A j elenlegi h elyze tünk reális szemlélete alapján csupán annyiban módosítaná m Eötvös első mondatát, hogy az "erő" 9

Magyar Tal álk ozó K r ón i úja

129

helyett "észt" helyettesítenék; s azt monclanám, hogy "nézetem szerint nem azt, amiről lemondtunk, hanem csak azt nem nyerhetjük vissza többé, minek visszaszerzésére esz ünk, (illetve felkészültségünk) hiányzik." - Szerintem az egyének, nemzetek és országok sorsában nincs befejezett ügy, s nincs megváltozhatatlan. A történelem folyama feltartóztathatatlanul sodor magával mindent. Ami ma nagy és erős, az hol11ap kicsi és gyenge, ami ma legyőzhetetlen, az holnap már legyőzetett, s holnapután talán már csak a történetirók emlékében el. Az Eötvös-idézet második része viszont annyit jelent, hogy megalkuvás és a távolabbi célok és elvek ideiglenes feladása nélkül nincs politika - s főleg nincs ereelményes politika. - Ennek legkirívóbb bizonyítéka az a tény, hogy a "mindent, vagy semmit" politikáok eddig még csak semmit eredményezett ... Hogy még az emigrációban is lehet komoly eredményekel elérni, ha van hozzá szellemi felkészültség, akarat, megértés és a megfelelő politikai hozzáállás, arra legyen szabad csupán az ukránságnak a példáját felhoznom. Az a nép, melynek a múlt század végén és a jelen század első évtizedében még az orosztól leülönálló nemzeti voltát is kétségbevonták, azóta nemcsak hogy bebizonyította jogát a saját külön nemzetiségéhez, hanem egy elég lényeges és irigylésre méltó befolyást is kivívott magának Nyugat-Európa s Amerika tudományos köreiben. S hogy érte el mindezt az ukránság? Úgy, hogy eredménytelen belsőharc és politikai frakcionalizmus helyett egyetemeket és tudományos intézeteket alapított, mely intézetek tudományos köntösbe öltöztetett kiadványai, könyvei, monográfiái és több-kötetes lexikanai (lásd pl. a most kiadás alatt lévő "Ukraine: A Concise Encyclopedia", University of Toronto Press, 1963) elárasztották és észrevehetően befolyásolták a nyugati tudományos köröket. Habár részletekbe és példák felsorolásába nem bocsátkozhatom, a fenti tények kisebb-nagyobb mértékben a cseh és lengyel emigrációra is vonatkoznak. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a tudományos felvilágosító munka területén lényegesen többet érhettünk volna el, mint amennyit felmutathatunk. - És nagyon is feltehető, hogy 130

ha az előttünk l évő n e mzed é k vagy nemzedékek megtettek volna annyit, mint p é ldá ul az ukl-ánok, akkor 1966-ban Wass Albertnek nem kell ene azt ké rni a jelenlegi Magyar Találkozótól, hogy "izzadjon ki magából valamiféle történészekből álló bizottságot, mely ebben a ké rdésben (itt egy közelmúltban megjelent füzetről van szó, mcly a magyar történelemmel kapcsolatos bizonyos ferdíté seket és valótlanságokat tartalmaz) és ehhez hasonló esete kben gondosan dokwnentált adatokkal állana úgy a cáfolatot b e nyújtani kívánó magyar egyesületek, valamint a szégyenbe ese tt kiadók rendelkezésére." Mikor előadásom megtartására kértek, még nem tudtam sem az Árpád Akadémia közelgő megalapításáról, sem annak céljairól. Éppen ezé rt ezen akadémiától függetlenül szerettem volna felvetni a gondolatot, hogy az uk1-ánok, lengyelek és csehek példáján okulva a magyarság is próbáljon felállítani egy emigráns "Magyar Tudományos Intézetet" (Akadémiát), melynek feladata lenne a legszükségesebb tudományos kézikönyvek megszerkesztése, sponzorolása és kiadása. - (Hogy ez kivitelezhető-e az Árpád Akadémia keretein belül, nem tudom.) - De azt tudom, hogy az ifjabb, most beérkező magyar nemzedéknek ezt kell az egyik legfőbb feladatául tekintenie! Többek között égető szükség lenne: l. Egy angolnyelvű, többkötetes, a tudományosság legmagasabb fokán álló s a legújabb magyar és leülföldi Icutatások eredményeit magában foglaló MAGYAR TÖRTÉNELEMre; vagy egy a történelmünket is részletesen tárgyaló "lexikon"ra,- nem az átlag ember, hanem a magyarul nem tudó szakemberek részére.

2. Egy, vagy több magas nívójú tudományos folyóiratra, tudományos intézetek, vagy egyetemek sponzorolásában. lehetőleg

3. Lehetövé kellene tenni a magyar múlttal és kultúrával foglalkozó kizárólag tudományos monográfiák sorozatszerű kiadását. (Disszertációk!) Mindehhez azonban egy tudományos munkaközösségre, komoly szubvencióra és egy nagy adag önkritikára van szükség. 131

Ez utóbbi legalább olyan fontos, mint az első kettő, mert önkritika nélkül az eredmény épen olyan negatív le nne, mint az eddigi. (S itt nem állhatom meg, hogy m eg n e emlékezzem ké t dícséretes kezdeményezésről: az egyik a Mid-European Research Institute felállítása és munk ássága, valamint a "Studies for a New Central Europe" című folyóirat kibocsátása, amely a sok apró-cseprő hiba mellett is sok ered m é nnyel járhatna, ha gyakrabban megjelenhetne; a más ik a W ass Albert-féle, "Danubian Research and Information Center", illetve az "American Hungarian Literary Guild" iroda lmi és publikációs munkássága, amely - ha megmarad s inkább felfelé halad a tudományosság mezején - igen sok pozitív eredményre vezethet.) Összegezve tehát a fent elmondottakat, szerintem, azon kívül, hogy lélekben és lehetőleg nyelvben is m agyar maracljon a külföldi ifjabb magyar nemzedék, e nnek legfőbb feladata: megtalálni az eszközöket a magya r kérelés igazságos és reális elintézéséhez mincl nemzeti, mincl emberi céljaink fi.gyelembevételével. Erre a feladatra viszont csak úgy és akkor lesz képes, hogyha meglátja az elmúlt, vagy idősebb nemzedékek hibáit és tévedéseit és levonja azokból a konklúziókat s új útakat és eszközöket keres mind közvetlen, mincl távolabbi magyar céljai felé. Az eszközökre vonatkozólag nem az érzelem és a kizárólagos propaganda, hanem a tudomány és a tudományosság mezején kell mozognia, közvetlen céljait pedig ir· racionális álmok helyett a jelen reális viszonyaitól és lehetőségeitől kell függövé tennie.

Jálics György dr. tanácskozási elnök őszinte köszönetet mond Várdy Béla dr. nagy érdeklődéssei fogaelott elöadásáért, majd a díszvacsora kezeletének közelségére való tekintettel azt javasolja, hogy az előadáshoz történő hozzászólások idő­ pontját a következő nap a folytatódó tanácskozások elejére tüzzék ki. A javaslatot a jelenlévők egyhangúlag elfogadják. A tanácskozási elnök megköszöni a jelenl évők érdeklődését, majd a tanácskozást berekeszti.

132

v. ÜNNEPI EST

1.) Díszvacsora A díszvacsorát november 26-án es te az Állandó Titkárság rendezte a Cleveland Sheraton Hotel ragyogó nagy báltermében az Árpád Akadémia tagjai, az Árpád-pályázat aranyéremmel kitüntetett nyerteseinek, valamint a Találkozó előadóinak tiszteletére. A díszvacsorán ott láttuk a Magyar Társaság, valamint Cleveland magyarságának színe-java mellett más magyar gócpontokból megjelent venelégeink sokaságát. Az Árpád Akadémia tagjai nagy számban vettek részt, élükön Ft. dr. Gábriel Asztrik elnökkel. Az ország fővárosából eljöttek Főt. dr. Béky Zoltán, Eszenyi László, dr. Füry Lajos, dr. Karclos Béla; Billings, Mo.-ból Padányi Gulyás Jenő; New Yorkból dr. Nyirjesy Sándor és felesége, Negyeeli Szabó Margit, Mikó István. A detroiti Magyar Művészkör nagy társasággal vett részt dr. Návo ri Korné l elnök és dr. J ász Tibor és feleségeik társaságában. Detroit környékéről is több autóval érkeztek a nagy eseményre. Buda Lajos, Fazakas Ferenc és felesége, dr. Gócza Imre, dr. Csete Zoltán és feles ége, dr. Galántay Gábor, Oláh György és felesége, Vörös Jenő, dr. Dubay Sándor és sokan mások. A Chicagóból érkezett vendécrek között ott láttuk Nt. Ludwig Arthurt Irénke kisleányával, dr. Fiedler Kálmánt, Gáll Edét, Klaudinyi Lászlót, Buteber Lajost és feleségét, stb. Pittsburghot Szebedinszky Jenő és családja, dr. Várdy Béla és felesége, dr. vitéz Zerinváry Szilárdné, Miklós és felesége képvisel ték. St. Louisból dr. Kührner Béla; Buffalóbál dr. Értavy Baráth József és Katalin, özv. Rónai Lászlóné és Emese, dr. Demecs Jenő; Alahamából Pallós Lóránt és Cilike, valamint Tóth Gézáék voltak j elen. New Jersey városaiból, Trentonból Agárdy-Léh Jenő és felesége; Yonkersból Né meth Gyula; New Brunswickból Nt. Molnár Ágoston jött el. 133

Cleveland környékéről is sokan "behajtottak" a nagy eseményre. Így Akronból dr. László Béláék, dr. Bernáth Ottóék, Szikszay Pálék; Conneautból Koller Pálélc egy-egy nagyobb társasággal; Youngstownból dr. Domonkos László, Vudy József .. A kanadai magyarak közül dr. Kovács István, Domokos Sándor, Kovács József és társasága, dr. Erdélyi Barna, Soltay István neveit sikerült feljegyeznünk. Külön meg kell említenünk Rozanich Istvánt (Caracas, Venezuela) és Lajossy Sándort (Anglia), akik egyben a Találkozó tárgyalásainak legbuzgóbb rés ztvevői voltak.

i:? 'i:? i:? A díszvacsorán megjelent ünnepi közönséget Nádas János dr. üdvözli. Az áldomásmesteri tisztségre hatodszor is Főtisz­ teletű Szabó István dr. református lelkészt kéri fel, aki bölcseleti gondolatokban bővelkedő rövid beszéddel köszönti az egybegyűlteket.

Ft. Horváth Miklós dr., a John Carroll University profeszszora, magasan szárnyaló asztali áldást és bevezető imát mond. 2.) Árpád-Érmek átadása A vacsora után Nádas János dr., mint a Magyar Találkozó állandó bizottságának vezetője - Somogyi Ferenc dr. bírálóbizottsági elnök közreműködésével - ünnepélyesen átadja a Honszerző Árpád Fejedelemről elnevezett pályázatok korábbi nyertesei közül l.) Főt. Béky Zoltán dr. református püspöknek; Ft. Gábriel Asztrik dr. premontrei kanonok, egyetemi professzornak; Egyed Miklós dr. sebészfőorvosnak; Kardos Talbot Béla dr. kongresszusi könyvtárosnak; Nt. Molnár Agoston egyetemi tanárnak, a Hungarian Studies Foundation elnökének, illetve özv. dr. Reményi Józsefnének, valamint Rozanich István iró, lapszerkesztőnek az arany Árpád-érmet; 2.) Kührner Béla dr. irodalomtörténésznek; Nt. Lajos~·y Sándor református lelkész, lapszerkeszt őnek és Németh Gy ula nyelvésznek pedig az ezüst Árpád-érmet. 134

3.) Az Arpád Akadémia el11ök ének székfoglalója A kitüntetettek nevéb en az áldomásmester felkérésére Ft. Gábriel Asztrik dr . premontrei kanonok , a Notre Dame University professzora és az Árpád Akadémia első megválasztott elnöke mond köszönetet, aki egyuttal szellemes, tömör előadásban nmtat rá az akadémia foga lmára, lényegére s a különböző korok és országok akaclémiáinak jellegzetességeire. Hangsúlyozza az Árpád Akadémia jelentőségét, főosztályainak és tagjainak hivatását, az öregek, ifjak és a nők szerepét. Idézi a Mátyás király korában létesült Sactalitas Danubiana emlékét, utal a három középkori magyar egyetem tudományos tevékenységé re, hivatkozik a pécsi egyetem alapításának 600. évfordulójára (1967-b en), végül francia és latin bölcs monclások idézésével útat mutat az Árpád Akadémia meginduló műköcléséhez. Ft. Gábriel Asztrik professzornak, az Árpád Akadémia elnökének osztatlan, általános tetszéssel fogaelott székfoglaló előadása után Főt. Szabó István dr. áldomásmester mond köszönetet, majd felkéri Somogyi Feren c dr. bíráló bizottsági elnököt, hogy mutassa be a Honszerző Árpád Fejedelemről elnevezett tudományos, irodalmi és művészeti pályázat eredményét.

4.) Az Arpád Érem- és Díszoklevél-pályázat eredménye Az ötödik Árpád-pályázatra beé rkezett 33 nyomtatásban már megjelent mű és 43 j eligével ellátott, kéziratos pályázat, összesen tehát 76 mű. Ezek közül a bíráló bizottság alaki kellékhiány miatt érclemben nem foglalkozott 9 pályamüvel. A fennmaradó 67 pályamü közül I.

Arany

Árpád-érmet

nyert

1.) a "Nincs út vissza" cimü jeligés dráma, amelynek szerzője

Domokos Sándor, a bronz Árpád-érem tulajdonosa és az .Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja (Winnipeg, Man., Kanada); 2.) a "Magyar ének" címü, jeligés hősi eposz, amelynek szerzője néhai vitéz Zerinváry Szilárd dr. volt magyar crszág135

gyűlési képviselő,

ny. járásbíró. A küldte be (Pitcairn, Pa.). II.

Ezü st

pályaművet

Ár p á d -é r m e t

a

szerző

özvegye

n yer t

1.) a "Krisztus és Egyháza" című jeligés hittudományi tanulmány, amelynek szerzője Nt. Egyed Aladár szkv. tábori evangélikus főesperes (Cleveland, Ohio); 2.) a "Történelemből jeles" című ifjúsági regény, amely folytatásokban már nyomtatásban megjelent, s amelynek szerzője Értavy Baráth Katalin dr. orvos (Helmuth N. Y.); 3.) az "Októberi ballada" című, nyomtatásban már megjelent verskötet, amelynek szerzője vitéz Németh Emő dr., a bronz Árpád-érem tulajdonosa és az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának rendes tagja (Ottawa, Kanada);

III. B r o n z Á r p á d- é r me t

n yer t

l.) a "Hungarian Phantasy" című jeligés zenemű, amely-

nek szerzője Erdélyi József tárogatóművész (New York, N.Y.); 2.) a "Magyar pisztráng" című, nyomtatásban már meg· jelent verskötet, amelynek szerzője S. Koósa Antal (Detroit, Mich.); 3.) az "A dal születése" című jeligés költemény, amelynek szerzője

Negyedi Szabó Margit (New York, N. Y.); 4.) az "America and the Hungarian Revalulion of 1848--49" című, nagybritanniai tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány, amelynek szerzője Szilassy Sándor dr. egyetemi tanár (Auburn, Alabama). IV.

Dísz o k l e v e l e t

ka p o t t

az "A holdrakéta és egyéb írások a falu népéről" című jeligés kézirat, amelynek szerzője Bognár Dalma dr. (Mari. Németország). '{::{'{::{'{::{

Az Árpád Akadémia igazgató tanácsának a Magyar Találkozó állandó titkárságával együtt hozott határozata értelmében a pályázók közül azoknak, akik az Árpád Akadémiának már 136

korábbi pályadíj (érem) elnyerése alapján tagjai, ú jabb érem csak abban az esetben ítélhető oda, ha pályaművük az előző pályázati eredménynél magasabb értékelést kap.

5). Míivészi müsor A hivatalos müsor után Németh József, Németh Anzelma és Zsiga Géza müvészi triója magyar nótákat adott elő.P. Majoros Ilonka Kávássy Klára zongorakíséretével magyar dalokat énekelt. Rozanich I st ván saját verseiből adott elő. Danleó Erzsike magyar szóló táncot mutatott be. Molnár Zsigmond dr. humoros vidám csevegést tartott. A müvészi műsor nagy sikert aratott.

6.) Magyar Bál A díszvacsorát fényes bál követte a Magyar Társaság rendezésében, a Magyar Találkozó vendégei tiszteletére. A Magyar Bál magyar cserkészek kürtriadójára vette kezdetét. Burgyán Aladár bálelnök meleg szavakkal köszöntötte a megjelent díszes közönséget, majd magyar induló hangjaira 15 ifjú magyar pár vonult fel és tüzes magyar csárdással megnyitották a bált. Megható látvány volt a szórványban élő és a clevelandi magyar ifjak találkozása a bálon, akiket szüleik magukkal hoztak a Találkozóra, hogy egymással megismerkedjenek, baráti kapcsolatokat teremtsenek s ezáltal magyarságukban megerősödjenek.

Jókedvvel, magyar hangulatban a kora reggeli órákig tartott a Magyar Bál a fehér asztalok mellett és a táncparketten egyaránt, s a résztvevők a bál felejthetetlen szép emlékével tértek haza.

137

A HATODIK MAGYAR TALALKOZO HARMADIK NAPJA -

1966. november 27. -

l.

A FIATAL MAGYAR ÉRTELMISÉG ANKÉTJA A Hatodik Magyar Találkozó harmadik napjának tanácskozásait 1966. november 27-én, vasárnap d é l e lőtt 9 órakor, a Cleveland-Sheraton Hotel "Navajo" termében Jálics György dr. tanácskozási elnök nyitja meg. Üdvözli a megjelenteket és közli, hogy a tárgysorozat első pontjaként Molnár Ágoston és llár d y Béla dr. előző napi előadásaihoz történő hozzászáJások formájában a fiatal magyar értelmiség ankétja következik. Miután Várdy Béla dr. egyetemi tanár előadásához elsőnek maga szeretne hozzászólni, felkéri Náda s Jáno s dr.-t, hogy hozzászólása idejére a tanácskozás vezetését vegye át.

Gondos mérlegelés Jálics György dr. különösképpen a következő szempontokat emeli ki: l) Nagyon helyesli, hogy Várdy B é la a történészekre hárítja azt a feladatot, amelynek lényege a nyugat szakembereinek tárgyilagos tájékoztatás a a m agyar kérdés különböző vonatkozás ú kérdéseiről és ezáltal annak a téves szemléletnek kiküszöbölése, amelyet egyes utódállamok "történet· írói" egyoldalúan beállított műveikkel okoztale Jónak látná, ha az Árpád Akadémia is ehhez hasonló feladatokat tűzne maga elé. Célravezetőnek találná azt is, ha olyan kitűnő munkák, mint Hóman Bálint és Szekfű Gyula "Magyar Történet"-e, angol nyelven kiadhaták lennének. 2) Az előadó Deák Ferencre vonatkozó kritikáját túlsúgosan erősnek találja. A Deák-idézet értelmezése után az elő­ adóval szemben hangsúlyozni kívánja, hogy a valóságban Deák 138

Ferenc hajtotta végre a magyar történelem egyik legnagyobb kompromisszumát. Ezé rt k emény bírálatban részesült a nemzet jelentős részétől, de különösen az emigránsoktóL Pedig a kiegyezéssei kezdődő dualizmus kora tagadhatatlanul nagy renaissance volt a magyar n ép életében. Ha a történelem adott volna a magyarságnak m ég egy másik olyan 50 esztendőt, mint amilyen ez a fél-évszázad volt, akkor a Kárpát-medence 52 o/o -os magyar többs ége talán valahol 70 o/o körül állt volna meg, ami már elég lett volna ahhoz, hogy a Kárpát-medencét biztosítsa a magyarságnak. A történelem nem engedte meg ezt a fejlődést, ez k é tségtel en. De a történelemnek ezt a kérlelhetetlenségét semmiesetre sem róhatjuk Deák Ferenc számlájára. A magyar népesség csökkenésének okát sokkal korábban, a törökclúlást követő időkben kell keresnünk. Éppen Várdy Béla korábbi előadásának adatai szerint 1830-1840 körül a Kárpát-medence népességének minclössze 36-40 %-a volt magyar. Éspedig azért, mert a Magyar Alföld a törökdúlás idején valósággal elnéptelenedett. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ország a török alól nem saját erejéből szabadult fel. Ennek az árát is meg kellett fizetni. Csoda, hogy a magyarság abból a szörnyű vérveszteségből a reform-korszak idejére úgy, ahogy magához té rt és 1910-ben relatív többségre tett szert. 3) Az első világháborút követő politikai helyzet megítélésénél nem szabad szem e lől tévesztenünk az ántántnak azt a határozott törekv ését, hogy Németországot izolálja, az OsztrákMagyar Monarchiá t pedig részekre szaggassa, hogy azok részéről semmiféle további veszély ne fenyegesse. Ezzel a törekvéssel szemben Magyarország nem tudta a Kárpát-medencét megtartani magának, mert az ántánt részéről ellene felizgatott nemzetiségekkel szemben nem volt ehhez elég hatalma. Trianoni veszteségeinket nem szabad egyszerűen annak tulajdonítanunk, hogy mi nem rendelkezünk Massarykhoz hasonló kitűnő politikusokkaL Apponyi Albert gróf volt olyan kiváló politikus, mint amilyen Massaryk, ele a versailles-i békeszerzőelések elő­ készítésének légköre Talleyrand, Fráter György és Churchill zsenialitásával sem lett volna megváltoztatható . A gyűlölet politikája döntött. 139

Vigyáznunk kell a kor közvélem ényé nek é rtéklésével is. Magyarország az elmúlt 150 év alatt 2 forradalmat, 2 szabadságharcot vívott. Mind a kettő kiváltotta az egész világ őszinte csodálatát és legteljesebb elismeré sé t. Ennek a világ-közvéleménynek azonban a magyarság semmi haszná t sem vette. A kiegyezést nem a világ-közvélemé ny, hanem a könig raetzi vereség tette lehetövé, amely megváltoztatta az európai hatalmi helyzetet. 1956 után a világ-közvélemény megint osztatlanul a magyarság oldalára szegődött, a szabadság harcnak ezt a közvélemény-tökéjét azonban tíz év multán sem tudjuk aprópénzre váltani. Az is bizonyosra vehető, hogy a magyar á llam sem szabadul fel előbb az orosz iga alól, mint bármelyik más csatlós állam. Ezeket és a hozzájuk hasonló szempontokat gondosan mérlegelnünk kell, mielőtt elődeink hibáit, mulasztá sait, vagy éppen "bűneit" idézzük. A komoly, nagy hibák valahol Mohácsnál történtek. Amik azóta történtek, azok már a Mohács következtében keletkezett katonai, politikai, gazdasági és n é pesedési helyzet folyományai, amelyeket nem igen lehetett volna megváltoztatni.

Nádas János dr. tanácskozási e lnök köszönetet mond Jálics György dr. értékes felszólalásáé rt, majd a tanácskozás vezetését visszaadja Jálics György dr.-nak.

Három szempont Szendrey Tamás három különös szempontra hívja fel a figyelmet. Először Szent Ágostonnak azt a mondását idézi : "Nyugtalan a mi lelkünk, amíg meg nem nyugszik Benned, Uram" . Az emigráns lélek is nyugtalan, amíg csak bele nem olvadhat nemzetének lelkébe. Nem foglalkozhatunk az emigrációban történetírással anélkül , hogy ezt a tényt figyelembe ne vennénk. A történetírás ugyanis nem természettudomány. A történész - bármennyire tárgyilagos igyekszik is lenni lelkiállapotának megfelelő módon írja a történetet. Ezt ki 140

nem mondhatja, b e n em vallhatja, a maga b első fájdalmait világgá nem kiálthatja, m ert h a ez t teszi, akkor nem történész, n em tudós, h a n em csak egyszerű e n é rzelmes ember. De viszont lelkiá llapotával önmagának is , másnak is számolnia kell. Másodszor: mive l ebben az országban élünk, nekünk alkalmazkodnunk ke ll az itte ni tudományos köve telmények belső és külső formáihoz is. Ez vonatkozik elsősorban az angol szaknyelv kifogás tala n haszn á latá r a, m ásodsorban a tények belső szemlé le té r e és kül ső értékel ésére. Alka lmazkodnunk k ell ahhoz a gondolkozásmódhoz és bizonyítási eljáráshoz, amelyet az itteni tudó sok h asználnak. Azzal , hogy mindehhez alkalmazkodunk, m ég n e m te ttük magunkévá az itteni tudósok felfogását, d e meg tudjuk érte tni a saját m agunk történeti szemléletét. Ezen a téren külö nösk éppen nagy szerep vár az ifjabb n emzedékre, mert aki itt fejezte be tanulm ányait, sokkal jobban megé rti az amerikai gondolkozásmódot és ahhoz alkalmazottan jobban ki tudja fejteni a magyarság nézetét. Harmadszo r : n em szabad merev elutasító á lláspontra helyezkednünk az otthon tudományos felfogásával szemben sem. K é tségtelen, hogy a m ostani kommunista rendszer átírta, sőt átértékelte a magya r történelmet, amit mi jogga l és helyesen kritizá lunk . Nem szabad azonban e lfe lejtenünk, hogy ez n em új jelenség. A multban is e lőfordult. Mindig volt és mindig is lesz tudomány-politik a i irány, amely m eg akarja szabni a tudomá ny céljait és határa it. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy van a törté nelemne k olyan értelmezése is, amely szerint az a történ elem, amit a múlt esem é n yeiből és jel ens égeiből valamely korszak fontosnak te kint. Éppen ezért n ekünk nem szab a d á tírnunk a tö rténelme t, hanem újat kell alkotnunk. Az otthoni történetírásnak az a nagy hibá j a , hogy a rendszer szempontjából értékeli - korszerűtlenül - a múlt eseményeit. Sokszor elsikkadnak a történeti tények is. Példával igazolja, hogy a totá lis rendszer történetírója hogyan hamisítja meg, ferdíti el, vagy éppen hallgatja el a történeti tényt is, ha az a rendszer igazolása szempontjából hátrányos . A három szempontra csupán azért mutat rá, hogy világossá tegye: az itt kinn élő fiatal magyar történ észnek nem· csak érzelemmel, hanem értelemmel is rendelkeznie kell. 141

Allamférfiak kellerzek Demecs Dezső dr. arra mutat rá, hogy a történetfilozófiának minden helyzetre és időre vonatkozóan megvan a maga alaptétele. A történetfilozófia szerint azok a történeti erők, amelyek államot hoznak létre, az államok fennállása idején is hatnak, ha nem is eredeti formájukban, hanem mintegy transzformálódva. Amikor Massaryk Csehország újjáélesztésének gondolatával foglalkozott, szembe találta magát azzal a kérdéssel, hogy a középkori cseh királyságot hívja-e életre, vagy attól eltérő államalakulatot hozzon létre köztársasági államformávaL ,Világfolyamat' címmel magyarul megjelent művében még világosan látható ez a dilemma, amely elől nem is tudott kitérni addig, amíg az ország határát át nem lépte. Később az utóbbi megoldást választata s annak megvalósításához újra értékelte a népek önrendelkezési jogának elméletéL Eljárásának helyességét - saját szempontjából - igazolja az a tény, hogy az általa kezdeményezett új államalakulat elismerése a nyugati hatalmak részéről már az első világháború folyamán annak vége felé - a csehek zsebében volt. Ez a példa világosan mutatja a történetfilozófia másik axiómájának érvényesülését is, amelynek értelmében a történetet minden nemzedék a maga szemszögéből szükségképpen átértékeli. Az elmondottakból önként következik, hogy az alapelvek alkalmazásában következeteseknek kell lennünk, a vitás kérdések eldöntésében azonban okos körültekintéssel és bölcs mérlegeléssel kell eljárnunk. Ehhez azonban államférfiak kellerzek, akik évszázadokban gondolkoznak. A törtérzetírás

jelentősége

Szappanos István hosszú listát jegyzett fel magának azokról a kérdésekről, amelyeket hozzászólás alakjában fel akart vetni. Örömmel állapítja meg, hogy az előadó minden egyes kérdésével foglalkozott. Azt hiszi, a Hóman-Szekfű-féle Magyar Történettel kapcsolatban egyesek félreértették az előadót, ezért szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az előadó nem a meglévő HómanSzekfűt akarja lefordítani, hanem ahhoz hasonló új magyar 142

történ e t megírását tekin ti szükséges nek. A maga részéről ezzel tökéletesen egye tér t. Határozott és pozitív terve t szeretne akár m á r ettő l a Magyar Találkozótól, a kár a közeljövöben valamilyen más szervczettől, vagy int ézm é ny től arra n ézve, hogy a szóban forgó tört éne ti mü mi e lőbb megjelenbessék s ezzel az amerikai történ e tírás nehézsége leemelhe tö legyen a mellünkről. Mert minde nütt m egtaláljuk a hajmeresztő badarságokat éppen ú gy, mint a rosszindulatú, hatá rozott elferdítéseket. Politikai tére n sem érh e tünk el annyi eredményt, mint a történetírássa l, amellyel érvén yesíteni tudjuk a mi nagy magyar igazságainkat. Jálics György dr. tanácskozási elnök m egállapítja, hogy a Hóman-Szekfű angoira fordítását nem az előadó javasolta, hanem annak gondolatá t ő ve tette fel hozzászólásában olyan formán , hogy addig, amíg az e lőadó részéről sürgetett modern összefogla ló tört é n et i mü m eg nem jelenhe tik, jó volna a már meglévő Hóman-Szekfűt lefordítani már csak azért is, hogy a történésze k lássá k, milyen volt a korábbi felfogás. Megítélése szerint ugyanis a H ó m a n-S ze kfű m ég mindig jobb, mint a rendelkezésre álló többi törté neti munka.

Mi miért és miért nem történ t Hortobá gyi J erző m egáll a pítja , hogy az előadó vonalvezetése általában jó volt. Kritizá lt és ehhez megvan a felkészültsége. A kritikához azonban nem elég a felkészültség. A kritika előfeltétele, hogy tárgyilagos legyen. Ha valaki történeti tényt kritizál, akkor a kritizált tén yt mindig bele kell helyezni abba az időbe és térbe, amelyben az megtörtént. A történetírás ak· kor jó csupán, ha p é ldá ul Szent Istvá nnak n emcsak erényeit sorolja fel, hanem hibáira is rámutat. Szerinte azt kell kutatni, mi mié rt történt és mi mié rt nem történt. Ez az oknyomozó történet. A másik szempont, amire gondosan ügyelnünk kell, annak tudatosítása, hogy a történet minden jelensége hosszas fejlő­ dés eredménye. Az egyik jelenség még folyamatban van, amikor a másik már elkezdődött és ez a megállapítás a történeti munkákra is és azok keletkezésére is érvényes. Hómon-Szekfli Magyar Története is hosszú fejlődés eredménye, egy ember143

öltő

tudományos tevékenységének érett gyümölcse. Mert valamikor ők is voltak kezdő történ észek. Általánosságban örömmel állapítja m eg az e lőa d ás ok magas színvonalát és a viták nemes hang n e m é t. T eg nap es te azt is láttuk, hogy az arany Árpácl-érme t már becs ülik annyira, mint a francia becsületrenel jelvén yé t. Azt szeretné, ha a fiatalok, akik az előbb komoly felkészülts ég ről és felelősségérzetről tettek tanulságot, a jövőben még jobban bekapcsolódnának a Magyar Találkozó szellemi munkájába és ha - őszintén kimondja- kitüntetésnek vennék, hogy ebben az együttesben a tisztességgel megőszült professzorok m e ll e tt fejthetik ki tevékenységüket. Különösképpen szeretné itt lá tni a szabadságharcosokat. Azokat, akiket a Szé ll Kálmán-té r és a Kilián-laktanya pergőtüzében annak ide j é n bekötözött. Biztos b enne, hogy azok megértik őt, ezért ké ri , hogy a zok j ö jj e n ek ide.

A gyermeknevelés fonto ssága Gál Anita őszintén sajnálja, hogy nem tud magyarul folyékonyan előadni, ezért hálás , hogy angolul szálalhat fel. Arról beszél, hogy milyen fontos a tanító, a n evelő hivatása. Elmondja, hogy az egyetemeken és főiskolákon é vről-évre milliókhoz intézik azt a kérdést, alacsonyabb, vagy magasabbfokú tanintézetekben óhajtanak-e tanerőkk ént müködni . A legtöbb ifjú álma természetesen a magasabbfokú tanintézetben való tanítás lehetőségének biztosítása . Pedig a nevelés szempontjából az elemi iskolai oktatás terén é rhe tjük e l a legnagyobb eredményeket. Itt rakhatjuk le azokat a szilárcl alapokat, amelyekre később könnyed biztonsággal építhetünk. Ez az általános igazság magyar szempontból is érvényes és különösképpen fontos. Az lenne a kívánatos, hogy egyrészt min é l több magyarszármazású ifjú lépjen tanítói pályá ra, m ásrészt hogy gyermekeink elemi magyar nevelését, okta tásá t különös gonddal és alapossággal végezzük. Ismét törlesztenünk kell .. . Kovács István d r. , a Szabadságharcos Szövetség kanadai szerint az 1956-os szabadságharc tízéves évfordulója

főtitkára

144

alkalmából a szabad v ilág magyarsága valamit törlesztett : ünn epelt, emlékezett és - n e m felejtett. Mos t, hogy az egysége t kifej ező ünnepségeknek vége ú gy hi sze m - is m é t törlesz te nünk k e ll. Ezúttal az idekinn élő magyar ifjúság részé r e . Ők a hatalmas, idegen nyelvtenger m á llasztó és a múl ó id ő n e k az e mlé ke ket el-elhomályosító hatásai alatt é lnek. S oka n közülük itt születtek magyarnak. Eljött az idő , h ogy e lők észí tsük ifjainkat a jövőre: hogy megfelelő alapos n evelés és e l ő készít és után a helyünkbe lépj enek, h ogy á tvegyék, tovább vigyé k és magasabbra emeljék a fáklyát és h a mi n e m tudnánk e lé rni, győze l emre segítsék Magya r H azánk szabadságát. Eljött az idő, hogy átadjuk mindnyájunk féltett örökségét, édes magya r n ye lvünket, m é lységes hazaszeretetünket , saját magyar kultúránkat, erkölcs i hagyo mányainka t, hitünket és más igazi értékeinket az Újvilág felnövekvő magyar n emzedé k ének. Eljött az idő, amikor végre fel kell ismernünk, - nekünk magyaroknak itt az észa kamerikai szárazföldön is (az Egyesült Államokba n és Kanadában) a nevelésnek a magyar közösségünk fenmaradhatásában rejlő rendkívüli jel entős égé L De mint egyéneknek is, mert elsősorban a nevelés változtathat sorsunkon, a n evelés révén emelkedhetünk fel. Ezért a nevelésnek alaposnak, kor szerűnek és központilag és helyileg is szervezettnek, folyamatosnak, értékesnek kell lennie. Új vezetőréteget k ell n evelnünk számban, minőségben lényegesen nagyobbat, jobbat - mint a j elenlegi. Olyat, amely büszkén vallja magá t magyarnak és büszkén vallja magát a b efogadó baráti ország állampolgárának. Olyan vezetőrétegre van szük ség, a mely hajlandó lesz vállalni a ráháramló vezetési feladatokat és megfel e lően el is fogja azt látni. Az évforduló kegyeletteljes és m éltó m egünneplése után eljött az idő , hogy a m agya rnak való m egmaradás és a magyar kultúrának az új abb n emzed é k számára történő közvetítése végett erősítsük a helyenként már létező magyar iskolákat! Az amerikai és kanadai országos és helyi magyar vezetők mi elő bb egyezzen e k m eg magya r n evelésügyünk alapvető elvei10 Magyar Tal á lk ozó R rón i l, :íja

145

ben, a közeli és távolabbi feladatokban, az északam erikai magyar nevelésűgyi hálózat fokozatos kiépítésében, gondoskodjanak a személyi és anyagi feltételekről, azok folyamatosságáról. Eljött a nevelésügyb e n a vissza n em térő nagy alkalmak, a parancsoló szükségesség, a hala d éktala n érdemi tevékenység ideje! Az anyanyelven történt oktatás alapvető emberi jog. (Szerintem a népi csoportok számára a közadókbó l fizetendő kötelesség is. Ehhez azonban az emberi jogok további fejlődésére van szükség.) Eljött az idő, hogy megérts ük a go ndolkodó magyarak aggodalmait: rendkívüli veszély a magyarságra az otthoni szavjet parancsra elrendelt - magzatelhajtásos népírtás. De rendkívüli veszély magyarságunkra, ha a neveléssel nem tartjuk meg, vagy nem tudjuk megtartani saját ifjúságunkat nyelvében, érzésében, szellemében , kultúrájában - magyarnak idekinn.

Mécs László érdekében Kardos Talbot Béla dr. olyan ügyben kíván felszólalni, amely nemcsak a nyilvánosság elé tartozik, hanem a magyar nyelv és kultúra megőrzésének is egyik útja-módja, sőt a magyar jövő szolgálata, amelynek érclekéb e n a fiatal magyar értelmiség ankétja egybegyűlt. M écs Lászlóról van szó, akiről egyik amerikai lap azt írta, hogy meghalt. A lap szerkesztője Kardos Talbot Béla dr. cáfoló levelét, amely azt állította, hogy a költő Pannonhalmán él, elküldte Magyarországra, ahonnan Mécs László maga válaszolt. Elküldte a Pozsonyban megjelenő IRODALMI SZEMLE egyik számát is, amelyik a költöt rehabilitálja. Mécs László t. i. húsz éven át üldözött volt. Saját hazájában minclmáig sem ,rehabilitálták'. Jelenleg Pannonhalmán él. A 'Magyar Irodalmi Lexikon' röviden méltatja és megállapítja, hogy koholt václak alapján bebörtönözték, 1954ben azonban kiszabadult. Kardos Talbot Béla dr. azt javasolja, kérjük fel Ft. Gáb· riel Asztrik dr. egyetemi professzort, az Árpád Akadémia elnökét, aki maga ugyanannak a premontrei kanonok rendnek

146

a tagja, mint Mécs Lás zló, hogy vezetésével alakítson egy bizottságot, amely memorandumot intéz Kodály Zoltánhoz és a nagy magya r írókh oz azzal a ké réssel, lépjenek fel Mécs László érdekében, hogy verse i - legalább válogatott kiadásban újból megj e lenh essen ek . Ez a lépés nem lesz e r edménytelen. S za bó D ezső kéziratának kiadatása érdekében is ő indított el hasonló mozgalmat, amely sikerrel j árt. A barúti úton történt sürgető lépések eredménytelenek maradta k. Szabó Dezső 1945. január 13-án bekövetkezett halála óta mintegy 3000 oldal terjedelmű kézirata kiadatlanul h evert. Erre itt Amerikában Szabó Dezső bizottság alakult, amely négy református egyh ázi vezető ( Béky Zoltán dr. püspök , Borshy-Kerekes Gyö rgy, Kecskeméthy Jó zse f és S zabó I st ván dr.) aláírásával memorandumot intézett az előbb javasoltakhoz és a n é pműve l és i miniszterhez. A memorandum azt a kijelentés t is magában foglalta , hogy amennyiben intézkedés nem történn ék , a bizottság a Pen Club elé viszi a kérdést. A válasz először a mini sz tertől érkezett meg. Ez azt közölte, hogy a tárgyalásokat m egindítottá k. De írók is válaszoltak. Veres Pét er például az elsők között. Aztán sokáig nem történt semmi. 1965-ben azonban Szabó D ezső 3000 oldalas kézirata két kötetben megjelent. Ezzel nemcsak a magyar irodalom gazelagodott újabb rem ekműve!, hanem az is bebizonyosodott, hogy a dialógus az otthonnal megindulhat és ha az Illyés Gyulák, Németh Lászlók és Kodolányi Jánosok, akik személyes barátaink voltak - hiszen együtt alapítottuk meg velük a Bartha Miklós Társaságot, amelynek volt elnöke, S zász Béla dr. itt van köztünk, - megér tenek és támogatnak bennünket: eredményes is lehet. Helyzetünket nagyban megkönnyíti, hogy Mécs László válogatott költeményei franciául megjelentek. A kötet előszavá­ nak ismertetése után Kardos Talbot Béla dr. megismétli előző javaslatát, most azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a memorandumra nem kapnánk választ, a párizsi Mécs-kötet bevezetőjének fényképmásolatával együtt a Pen Clubhoz intézzünk memorandumot Mécs László ügyében, akit azért üldöznek, mert magyar pap és nagy költő. Arra kéri a fiatalokat, tegyék ezt a kérdést szívügyükké. 147

Jálics György dr. tanácskozási elnök a vitát lezárja. Ismételten köszönetet mond a felszólalóknak s a tanácskozás vezetését az erre korában felkért Gyékényesi Gy. Lászlónak adja át. Gyékényesi Gy . László tanácskozás i elnök bejelenti, hogy a Magyar Találkozó a továbbiakban időszerű kérdéseket, beszámolókat, javaslatokat, interpellációkat, stb. tárgyal. A tárgysorozat első pontja az a határozati javaslat, amelyet Nyirjesy Sándor dr. nyújtotta be. Nyirjesy Sándor dr. ezután bevezette és részletesen megindokolta következő határozati javaslatát.

2. ERDÉL Y ÉRDEKÉBEN

Határozati javaslat I. Mondja ki a Magyar Találkozó, hogy n e m ért egyet dr. Eckhardt Tibornak a new-yorki Amerikai Magyar Szövetség "kultúrális" összejövetelén elhangzott és kihangsúlyozottan ,meggyőződéséből" eredő következő kijelentésével: "Csak egy önálló Erdélyen belül, a régi alkotmány felújításával lehet az erdélyi helyzetet kielégítő módon megoldani."

II. Mondja ki a Magyar Találkozó azt is, hogy mélységesen sajnálja, hogy a New York állami Amerikai Magyar Szövetség kultúrális összejövetelén helyreigazítás nélkül elhangozhatott dr. Eckhardt Tibornak fenti kijelentése. III. Utasíttassélc a Magyar Találkozó titkársága, hogy a fentiekről mind dr. Eckhardt Tibort, mind pedig a kérdéses öszszejövetelt összehívó és azon elnöklő Mikó Istvánt jegyző­ könyvi kivonattal értesítse. Indokolás 1) Önálló Erdély lehetőségének magyar oldalról való felvetése apolitikus, mert az az alábbi veszélyekkel jár: 148

a) Csökkenti a magyar ság hitelé t abban, hogy Európa újjárendezése esetében Erdé lyn e k teljes egészében való visszatéréséért a siker reményéb en küzdeni lehet és kell. b) Egy elkövetkező n emze tközi tá rgyaláson a román kormány arra az álláspontra h e lyezkedhetik, hogy csak önálló Erdélyrő l, vagy román Erd é l y ről lehet szó: tekintettel az Eckhardt Tibor által is támoga tott Amerikai Erdélyi Magyar Szövetség meghirdetett állásfoglalására. c) Nehezíti Erdé lyér t való küzdelmünket Eckhardt Tibor ilyen álláspontja azért is , m e rt dr. Eckhardt Tibor nemzetközileg is jólismert r epreze ntatív politikai tekintély, s m ert szem élyi biza lmat kivá ltó e lőad ás i modora van, amit legjobban m egmutat, hogy ezt a kifogásolt előadást csaknem mii1den emigráns magyar új ság minde n m egjegyzés n élkül, szinte elismerő módon közölte . Az ilyen és hasonló jelenségeknek a veszélye pedig felmérhetetlen. 2) Az önálló Erdélyt propagáló urak bizonyára jól tudják, hogy Erdélynek, mint a magyar hazától különálló fejedelemségnek, sohasem vol t közjogi állapota. Azt II . Suiimán hódító hatalmával lé tesíte tte, úgy ahogy most a szemünk láttára Keletnémetországot Sztalin. Erdé lyt mü1dig Magyarország szerves részének tekintették m ég az erdélyi fejedelmek is : "Csak azért tartjuk fenn, - mondta Rákóczi György, - mert különben török lenne." 3) Az úgyneveze tt p e remmagyarságról és a Székelyfö ldről még az önálló Erdély javára semmondhat le senki, aki magyar. I~s ha önálló Erdélyhez sem Arad, sem Szatmár, sem Marosvásárhely, sem Nagyvárad és főképen Kolozsvár sem tartozna, akkor hogy lehetne megvalósítani a régi erdélyi alkotmányt , amit Eckhardt Tibor propagált. Erdély alkotmánya ugyanis mindig magyar volt és rendi; - hála kiváló fejedelmeinknek. A II. számú határozati javaslatommal csak az emigrációban élő magyarság figyeimét szeretném felhívni arra, hogy m ég nagytekintélyű politikusaink is megbotolhatnak olykor-olykor. S ha ez bekövetkezik, tereljék őket helyes útra. De nem tapsokkal, tetszésnyilvánításokkal, mert akkor az ilyen botlás is igazságosnak tűnik, a magyarság körében továbbhullá mzik 149

és tudatossá válik, amely felmé rhe te tl e n veszélye kkel jár. Végül, mint nevelő, szeretném tudom ására hozni mindenkinek, akit illet, hogy mi magyar nevelők, h a szűkös kenyéren élve is, de mindenkor és töretlenül az egy és osztatlan szentistváni Magyarország szellemében neve ltük a goneljainkra bízott magyar ifjúságat és mi büszkén valljuk, hogy ebben az ifjúságban, - mint ahogy azt az 1956-os szabadságharc is nmtatja, - sohasem csalatkoztunk. Mindezekre való ismételt hivatkozással, kérem határozati javaslatom elfogadását.

Hozzászólások a javaslathoz Fazakas Ferenc dr. magáévá teszi a határozati javaslatot. Nem hiszi, hogy bárki mértékletesebben fogalmazhatta volna meg annak mondanivalóját, mint ahogy azt Nyirjesy Sándor dr. tette. Elképzelhetetlennek tartja, hogy m ég ezt a minimumot se szögezzük Ie határozat formában, mert ha mi független, önálló Erdélyt akarunk, a románok pedig az egész Erdé lyt maguknak követelik, nehéz lesz azt az alapot megtalálni, melyen kompromisszumot tudunk kötni. Lőte

Pál dr. ismerteti a három erdélyi szervezet együtthátterét. Hangsúlyozza, hogy az Erdé lyi Bizottság a szentistváni Magyarország alapján áll. Az erdélyi magyarság üldözésére vonatkozólag bejelentette, hogy a szabad földön élő románság részéről semmiféle megnyilatkozás nem történt ennek megakadályozása vagy elítélése érdekében. működésének

Értavy Baráth József dr. szerint a Magya r Találkozó szabad fórum, nem cenzurázó testület. Mindenki szabaclon nyilváníthatja véleményét, amelyért természetesen személy szerint felelősséggel is tartozik. Szász Béla dr. az önálló Erdély történeti vonatkozásaira hivatkozik. A javaslattal kapcsolatban az egyéni vé lemén~' szabadságának és tiszteletben tartásának híve. Nádas János dr. a vita anyagának összefoglalása után arra 150

hivja fel a figye lmet, h ogy a Magyar Találkozó elvi alapon határoza tokat nem hozh at, a zonban m egtalálja a módot arra, hogy elvi fe lfogásá t és á llásfogla lásá t kinyilvánítsa mindazok felé, akik magya r ü gye k é lé n á llanak és ilyen minőségükben egyetemes magyar kérdés e kb en nyilatkoznak. Nyi r jesy Sándor dr. tudomásul veszi az elhangzott nyilatkozatot, a m aga rés zé ről p e dig hangsúlyozza, hogy határozati javaslata e lőt erj esz t éséné l n em személyi, hanem elvi szempontok veze ttélc

Páll György dr.: Az egyetler1 eszköz Az erdélyi kérdéssel kapcsolatban Páll György dr., az Erdélyi Magyar Párt volt országos főtitkára, aki amerikai ronnkaköréb e n is állandóan figyelemmel tudja kísérni az erdélyi kérdés ala kulását és kezelését, hozzászólásként levélb en a következőket írja: Az elmult h e tekb e n olyan, szerencsésen Nyugatra került erdélyi intellektue l ek től, akik jószemü megfi gyelői voltak az erdélyi á llapotoknak és főleg az 1956-os magyar szabadságharcot követő ottani esem ényeknek, igen megbízhatónak látszó táj ékoztatást kaptunk az otthoni helyzetrőL Eszerint az október végi magyar esemén yeke t nemcsak az erdélyi magyarság, de az ottani románság zöme is rendkívül nagy rokonszenvvel, szinte lelkesedéssel fogadta: az erdélyi románok melegen bará tkozni k ezdtek a magyarokkal; a kolozsvári román egyetemi hallgatók közö s tüntetést terveztek a magyar diákokkal október 28-ra. Ekkor azonban közbelépett Bukarestből a román állambiztonsági szolgálat, a hírhedt sziguranca utóda és meghamisított magyar nyelvü röplapokkal, továbbá felfogadott ügynökökkel elhíresztelte, hogy a magyar szabadságharcosok követelései közt ott szerepel Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolása is. Ennek hatása alatt a román tömegek azonnal gyülölködő ellenségeskedéssei fordultak az erdélyi magyarok ellen; vége lett a barátkozásnak, s amint a szavjetorosz haderők leverté k a magyar szabadságharcot, a bukaresti rom á n kormányzat a tavaly elhalt Gheorgh e Gheorghiu-Dej és

151

jobbkeze, Nicolae Ceau sescu a kommunista p árt j e lenlegi főtit­ kárának irányításával megkezdték a m eg torló hadjáratot a magyarság ellen, annak te lj es likvidálására. Ami azóta történt, elég köztudomású; részleteiben olvasható az Amerikai Erdélyi Szövetség "Transsylvania" című n egyed évi szem léj én e k nyolc évfolyamában. Ceausescu személyesen intézte e l a kolozsvári Bólyai Tudományegyetem m egszüntetésé t és b eolvasztását a Babesről elnevezett román egyetembe. Ma már a marosvásárhelyi volt magyar orvosi és gyógyszerészeti főiskolán sincs ma· gyar oktatás, azt is romanizálták. Mive l a kolozsvári magyar egyetem megszüntetése e llen pár magya r tanár és di ák felszó· lalt, sorsuk halál vagy börtön le tt. Mártirj a i let tek a magyarságnak épúgy, mint az 1956-57-58-ban a román katonai biróság által nevetséges vádak alapján halálra vagy s úlyos börtönre ítélt magyarak százai. Azóta az erdélyi magyarság sorsa szinte az elviselhetetlenségig rosszabbodott. Ma csaknem minden magyar szeretne kivándorolni Erdélyből, ahol elődeik már ezer év óta é ltek, a később bevándorolt románokkal századokon á t az 1785 évi és 1848-49-es lázadáso kat kivéve - általában jó barátságban. A magyar uralom alatt az erdélyi románság tudvalevően politikai, gazdasági és kultúrális téren is hatalmasat fejlődött.

Ceausescuék az utóbbi években azzal iparkodnak magukat rokonszenvessé tenni a román töm ege k e l ő tt , hogy azok soviniszta román érzelmeit korbácsolják fel a magyarak ellen, akiket minden vonalon elnyomnak s alattomos eszközökkel, de könyörtelen elszántsággal igyekeznek elrománosítani, az ország "belügyeikbe" való beavatkozás t eleve visszautasítva külső országok részéről. E politika l egsze mbetűn ő bb eszköze jelenleg az, hogy a magyar n em ze tis égű tisztvi se lőket és szakmunkásokat szétszórják m esszi román vidékekre, főleg a rom án ókirályságba, hogy az idegen környezetben gyorsabban felszívóeljanak románokká, továbbá, hogy nem engednek magyarokat betelepedni az erdélyi városokba, várva a még városlakó magyarság kihalását. Aki tehát a nehezebb és primitívebb életet nyujtó falvakból jobbra vágyik, azonnal szembe találkozik az elrománosítási törekvésekkel. A jobb állásoknt természetesen a románo k kapják és ők élvezik a kommunista 152

rezsim által n yújtható egyéb gazdasági előnyöket is. A még részben magyar tann ye lvű iskolák, valamint a magyar nyelvű színjátszás, szépirodalom, már csak a magyar nemzeti érzés elfojtásának eszközei, a kommunista agitáció előmozdítói. Külpolitikai té ren j e lenleg az erdé lyi magyarság segítségre nem számíthat. A nyugati hatalmaknak tévesen felfogott politikai és gazdasági érdekéből fontosabb a Szovjetúnióval szemben bizonyos kérdése kb en ellenkezést mutató, természeti kincsekben gazdag Románia, mint az erdélyi magyarság sorsa. A mi State Departme ntünk k é t évtized óta teljesen közömbös az erdélyi magyars ág á ltala is jól ismert elnyomása kérdésében, holott az USA is aláírta az 1947 februári párizsi "békeszerződést", amely kötelezte Romániát a nemzeti és vallási kisebbsége k emberi jogainak tiszteletben tartására. A magyarországi kommunista rezsim Moszkva engedélyének hiányában szótlanu l türi az erdélyi magyarság elnyomását, még a magyar kommunista párttagoké t is. Franciaország, Németország üzleteket igyekszik kötni a kommunista Romániával, Anglia szintén. Az USA felelős vezetőinek fontosabb kérdés a délafrikai négerek úgyn eveze tt e lnyomása, bár azok túlnyomó része kultúrálatlan, primitív n épség, mint az ezeréves kultúrával rend e lkező, a nyu ga ti keresz tény államok védbástyájának és a vallásszabadság vé d e lmé nek szerepét számos alkalommal betöltő erdélyi magyarságé. Persze az USA-ban húszmillió néger él és azok szavazatára szükségük van a politikusoknak, míg az itt é lő magya rak száma alig éri el a félmilliót. Sajnos, a magyar emigráció nagyobb része is meglehetösen táj é kozatlan a külpolitikai kérdéseket és lehe tőségeket illetően, az erdélyi körülmén yeket sem ismerik megfelelően. Vágyálmokban élnek, különö sen az idősebb nemzedék, s azt k épzelik, hogy régi történelmi jogainkat, igazságunkat hangoztatva majd a többi államok orvosolják a trianoni és az 1947-es párizsi k ényszerbéké k magyar sérelmeit. Ráa dásul nem ismerik az erdélyi románokat, nem törődnek a statisztikák könyörtelen n épességi adataival, csodákban reménykednek. A jelenlegi helyzetben szerény véleményem szerint csupán enyhíteni lehet az erdélyi magyarság helyzetén, de azt gyökercsen megváltoztatni most nem lehet. Jelenleg nem tanácsos

153

a magyar emigrációnak területi kérdéseke t fe lve tni, mert ezzel csak a román gyűlölködést növelnők é s Ceau ses a1 malmára hajtanák a vizet. E téren némelyik jószándé kú , hazafias emigrációs Iapunk is súlyos hibákat követ el, amin e k otthoni hatása éppen az ellenkező, mint amit a cikkírók, nyilatkozák el szeretnének érni. Mit tehet tehát jelenleg a magyar emigráció erdélyi véreink helyzetének könnyítésére? Főleg ezt: Az USA és a szabadvilági államok nem magyarnyelvű sajtóján keresztül angol, német, spanyol, francia, portugál, olasz, japán stb. nyelvű könyvekben, kiadványokban objektíve, szenvedélymentesen, bizonyítható tények felsorolásával és nem szidalmak vagy dühkitörések, avagy hazafias frázisok hangoztatásával bemutatni a szabaelvilág közvéleményének az erdélyi magyarság sérelmeit, az emberi jogok céltudatos megsértéséta román kommunista rezsim által, a következtetések levonását az idegen nyelvű olvasókra hagyva. Szembe állítani a tulajdonképen türelmes évszázados magyar politikát, amely emelte a románság gazdasági és kulturális helyzetét , a jelenlegi vad soviniszta román kommunista politikával, amely a katolikus és protestáns egyházakat is üldözi, telj es elnyomatásban tartja és ellenséges az USA-val szemben is. E ponton csak Ceausescu egyik legutóbbi beszédére utalok, amelyben az egyetemi tanév megnyitása alkalmával ezeket monclta a bukaresti ELÖRE napilap 1966. október 5-i tudósítása szerint: "A vietnami konfliktus megoldásának egyetlen útja az USA-agresszió megszüntetése, a vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának megállítása, az intervenciós csapatok kivonása Dél-Vietnamból . . Az amerikai imperializmus agreszszív politikát folytat, egyre gyakrabban követ el merényletet egyes népek függetlensége és szuverénitása ellen, durván beavatkozik egyes szabad államok belügyeibe. Mint ismeretes, ilyen tekintetben a legszembeszököbb pélela az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója" . (Az amerikai angolnyelvű lapok ilyesmiről hallgatnak, anlint teljesen elhallgatták a parlamenti tagok felszólalásai t, nyilatkozatait is az erdélyi magyarak mellett.) Angolul jól tudó emigráns magyarak ne szünjenek meg 154

surun ín1i leveleket szenátoroknak, képviselőknek, szerkesztőségeknek ilyesféle román megnyilatkozások alkalmával, felhíva figyelmüket az erdélyi magyarság helyzetére és állásfoglalásukat kérve. Akinek valamelyes személyes kapcsolata van idegen nyelvű jelentősebb személyekhez, lapokhoz, folyóiratokhoz, társadalmi, kultúrális, politikai szervezetekhez, igyekezzék figyelmüket, érdeklődésüket a rabságban sinylődő erdélyi magyarságra terelni. A nagy nyilvános és egyetemi könytárakban el kell helyeztetni azt a néhány idegen nyelvü jó könyvet, brosúrát, amely az erdélyi magya rság sorsával foglalkozik. Ilyen például Conúsh. és Teleki Pál angolul megjelent munkája, Zathureczky Gyulának Wass Albert fordításában kiadott "Transylvania Citadel of the West" című müve, dr. Szent-Iványi Sándor kiadványai, a NEMZETŐR német nyelvü erdélyi kötete, ugyanannak spanyol változata, stb. Végül az emigrációs magyarság hozzon anyagi áldozatot is az erdélyi ügy védelmére, fizessen rendes tagsági díjakat, önkéntes adományokat azoknak a magyar szervezeteknek, amelyek szemmel láthatóan önzetlenül, becsületesen, hozzáértően igyekeznek az erdélyi magyarság sorsán segíteni. Nagyhangú frázisok hangoztatása helyett többet ér tíz-húsz-ötven dollárnyi támogatás, ha azt okos módon használják fel. (A felhasználás t. i. nem mindig okos .) Tapasztalatunk szerint a nem-magyarnyelvű világsajtó vagy szervezetek kritikája (például a genfi Nemzetközi Jogászszövetségé) érzékenyen érinti a bukaresti kommunista vezetőséget s bizonyos enyhítő intézkedések megtételére készteti. Ök jól tudják, hogy mit ért el az első világháború előtt és alatt például a cseh emigráció az USA akkori elnökének és közvéleményének megdolgozásávaL Angliát szinte egyetlen ujságíró (Seton-Watson) nyerte meg az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolása gondoltatának. Ceausescuék tudják azt is, hogy a Szovjetúnió egyszer megúnhatja az ő packázásaikat és a számára barátságosabb magyar kommunista kormány alátámasztására beleszólhat még az erdélyi kérdés rendezésébe, amit Hruscsov már emlegetett is közvetlenül bukása előtt a román elvtársaknak. A külföldi közvélemény nyomása tehát 155

jelenleg az egyetlen eszköz arra, hogy erdélyi véreink sorsán valamit enyhíthessünk. Befejezésül talán érdemes megemlíteni, hogy az ELÖRE 1966. szeptember 20-i híre szerint a márciusi n épszámlálás eredménye azt mutatja, hogy: Románia 19,105.056 16,780.788 376.752 1,602.604

lakosa közül románnak, németnek és magya rnak vallotta magát.

A magyarak az ország lakosságának 8,4 % -át alkotják. Tíz évvel ezelőtt, 1956. februárjában , a román hivatalos adatok szerint nemzetiségi alapon 1,587.675 magyar volt Romániában, anyanyelv szerint pedig 1,653.700. Az 1966-os adat tehát az 1956-os adatokhoz képest anyanyelv szerint 51.096 főnyi csökkenést, nemzetiségi alapon viszont 14.929 főnyi növekedést mutat. (Az írásbeli hozzászólás beküldésekor még ismeretlen, hogy az új népszámlálási eredmény nemzetiségi, vagy anyanyelvi alapon mutatja-e a magyarság romániai létszámát.)

3. A MAGYAR EGYSÉGÉRT

Gyékényesi Gy. László tanácskozási elnök bejelenti, hogy a következő "időszerű" kérdés Wass Albert levele, illetőleg annak a magyar egység megteremtése érdekében tett javaslata. Wass Albert szóbanforgó javaslatát "Az amerikai magyarság feladatai" címmel a Kanadai Magyarság hasá bjain is közzé tette. A cikket a hatodik Magyar Találkozó minden tagja megkapta. A magyar egység megteremtésére vonatkozó javaslat a következőképpen hangzik : "Bízza meg a Magyar Találkozó együttese az ügytitkárt azzal, hogy külön levélben keressen kapcsolatot valamennyi Amerikában létező magyar egyesülettel, szervezettel, egyházi csoporttal és kérje fel őket arra, hogy válasszanak meg maguk közül egy vezető

156

képvis e lőt.

A helyi egyesületek és csoportok képviselői egybe államonként és válasszanak meg maguk közül egy á llami képviselőt. Az államok képviselői pedig válasszanak m eg egy központi vezetőséget. Ennek a központi vezetőségnek székhelye és irodája Washington legyen, s az Amerikai Magyar Iroda fenntartására mind e n magya r , aki valamely egyesület, vagy csoport kere tében szavazati joggal kíván bírni, vállaljon havi egy dollár önkéntes magyar adót." gyűljenek

Több észrevétel és számos rövid megjegyzés után Nádas János dr. ismerteti Wass Albert közelmultban megjelent cikkeit, amelyek a Magyar Találkozóval foglalkoztak. Tisztánlátás kedvéért elmondja, hogy az ügy tulajdonképpen Wass Albert "Tetemrehívás" című cikkével kezdődött , amire ő rögtön azzal válaszolt, hogy meghívta Wass Albertet a VI. Magyar Találkozóra és felkérte egy nagy bevezető előadás megtartására. Wass Albert azonban ez elől kitért. Meg kell állapítania. hogy Wass Albert javaslataival lényegileg az Amerikai Magyar Szövetség szerepét igyekszik megnehezíteni a Magyar Találkozón keresztül. Megíté lése szerint erre a szerepre a Magyar Találkozó semmiképpen sem vállalkozhatik, mert az Amerikaj Magyar Szövetség hatvan éven keresztül mindig határozottan emelt szót a magyarság érdekében. Ma is majdnem az egyetlen szervezet, amelyet a kormányhatóságok valóban komolya n vesznek és m agyar vonatkozásban mindenkor meghallgatnak. A továbbiakban Nádas János dr. ismerteti az általánosan észlelhető anyagi nehézségeket, az áldozatos magyarak szövetségének meghiúsult kisérletét, Wass Albert Szépmíves Céhének dícsé retes törekvéseit, végül az Amerikai Magyar Szövetségnek a biztosító társaságok, egyházak és egyesületek részéről való támogatás körül mutatkozó jelenségeket. Értavy Baráth Jó zsef dr. Wass Albertnek azt a m egállapítását idézi, amellyel a Magyar Találkozó résztvevőit "a eleveJandi országgyűlés urai"-nak nevezte. Véleménye szerint a Magyar Találkozónak ezt a kesztyűt fel kell vennie. Mit csinál az "országgyűlés"? Törvényt hoz és adót vet ki. Szerinte a Magya r Találkozó hozhat ,törvényt' - javaslat, vélemény, állás-

157

foglalás alakjában. De ,adót' is ve thet ki . E nn e k m ó dja még az előbbinél is egyszerűbb. Adjunk ki éve nt e egy-egy könyvet, rézkarcot, vagy bármi mást, ame lye t mind e n magyarnak magyarságából folyó erkölcsi kötelessége legye n m egvenni és lakásában könnyen felfedezhető h e lyen e lh e lyez ni. Az e l ső könyvkiadás költségeit, valamint a propagálás kö ltségeit feles égével együtt vállalja. Udvari Gyetván József új emigrációs politik á t s üt-ge t, mert az eddigi teljesen csődöt mondott. 1966. október 9-én - megítélése szerint - sorsdöntő fordulat tör tént azza l, hogy Amerika elnöke hivatalosan bej e lentette: az Amerikai Egyesült Államok garantálják a jelenlegi közé peuró p a i országhatá rokaL Ez a bejelentés joggal r endítet te m eg a n yu ga ti demokráciák igazságosságába és politikai bölcsességé b e vetett hitünket, ezért nekünk, magyaroknak, új útakat ke ll k eresnünk nemzetünk és országunk felszabadítása é rdekéb e n folytatott harcunkban. Ezeket az új útakat - szerinte - sem itt Amerikában, sem másutt, Nyugaton meg n e m talá lhatjuk, csak a turáni népek testvéri közösségében. Ezé rt kapcsolatainkat elsősorban Törökország, Pakisztán, Japán n é p e i s a többi turáni nép felé kell kiépítenünk. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy előbb a saját portánkan teremtsünk rende t. R eális n em zetpolitikai síkon csak akkor indulhatunk el, ha a nyuga ti koegzisztenciális politika helyett az öncélú magyar világn éze t 100 r;; -os alapjára helyezkedünk. Annak bizonyítéka gyanánt, hogy erre milyen égetően szükség van, a magyar egység megvalós ítására javaslatot tévő Wass Albert két könyvét ves zi é les kritika i bonckés alá. Előbb az "ELVÉSZ A NYOM", aztán a "TIZENHÁROM ALMAFA" szereplőit, eseményeit mutatja b e, m a jd a könyvekben megnyilvánuló - bizonyára öntudatlan, d e annál veszélyesebb - nemzet- és magyar-ellenes tendenciákra hívja fel a figyelmet. Menkó Gábor írásban beküdtött hozzászólása apró részletekbe menően foglalkozik Wass Albert javaslatával kapcsolatban az emigrációs magyar élet fonákságaivaL A tiltakozó memorandumok szorgalmazása és azoknak Washingtonba, vagy Ottawába történő felterjesztése a Kádá158

rékkal való kereske delmi kapcsolatok kiszélesítése ellen alig lehet célravezető addig, amíg magyar ügynökségek (az Egyesült Államokban 10, Kanadában 5) készéggel állnak Kádárék szalgálatára és addig, amíg a sok külföldön élő magyar akár meggondolatlanságából, akár közömbösségből tömegesen vásárolja fel a hazai árúkat. A Kádáréknak juttatott dollárok százezrei, sőt milliói ugyanis nemcsak gazdasági, de politikai téren is nagyméretű vérátömlesztést jelentenek. A magyarság sorai t otthon az elnyomás és az abortusz, itt kinn az ellenálbs-nélküli asszimiláció ritkítja. Az otthoni ellen tiltakozunk . Kell is tiltakoznunk. A szabad földön élő magyaroknak ez kötelességük is. De mit teszünk saját nemzedékünk megmentéséért és magyarságunk megtartásáért? Valóban nem sokat. Különösen az 1956 után kijöttek átalakulása történik félelmetes iramban. Sok közülük már nem akar magyarul beszélni. Gyermekeik is inkább már angolul beszélnek. Sokuk fényes bérelt autóval megy haza csak azért, hogy otthon lássák, hogy milyen jól ,befutott' Kanadában, vagy az Egyesült Államokban. Magyar származásúak, másod- és harmadgenerációs magyarok többen vagyunk már, mint a bevándorló magyarok. Ezek bevonása fontos volna a magyar ügyekbe. Nemzetünk újjászületése, újjáépítő munkája óriási anyagi és szellemi erőt igényel. Minden jó magyarra feltétlen szükség van.

i:? i::? i::? Gyékényesi Gy. László tanácskozási elnök felkéri Nt. Bernhardt Béla evangélikus lelkészt, hogy az "ausztráliai magyar élet''-ről tájékoztassa a Magyar Találkozó résztvevőit. Nt. Bernhardt Béla:

4. AZ AUSZTRÁLIAI MAGYAR ÉLET Bár nincsen rá felhatalmazásom, úgy érzem, nem élek vissza helyzetemmel, ha előljáróban az ausztráliai világrészen élő magyarak nevében köszöntöm a Magyar Találkozót. Mert mi lehet szebb és lelkesítöbb annál, mint amikor tér- és idő159

határok ellenére is a magyar megtalálja a magya rt a jövő közös reménységében, s abban a szent igyekezetben, hagy ezért a jövőért semmilyen munkától és áldozattól nem riad vissza. Ausztráliában a magyarak száma 32-34 ezerre tehető. Az oda irányuló bevándorlás magyar nyomai visszanyúlnak az 1848-49-es szabadságharc idej é re. Majd közel egy évszázadon át - jelentéktelen az Ausztráliába szakadók száma. A II. világháború befejeztével, a hazai 1948-as események kapcsán, majd az 1956-os szabadságharc nyomán külföldre szakadó magyarság az említett számban é r Ausztrália földjére. Közöttük nagy a társadalmi megosztottság, főként eleinte és különbséget tett közöttük az is, hogy kinek milyen megélhetési lehetőségei voltak, ill. akadtak Au sz tráliában. Rá kell mutatunk arra, hogy a II. világháború és a hazai 1948-as változások után leülföldre került magyarak jórészének meg kellett küzdenie az Európában előállott háború utáni helyzettel, s ilyen körülményekből került Ausztráliába, ahol a közvélemény egyáltalán nem volt felkészülve a bevándorlók befogadására. Emiatt a bevándorlók kezelése reájuk nézve minden vonalon lealacsonyító nemcsak általánosságban, hanem sokszor egyéni értékelésben is. A "Migrant", a "Reffo", a "Dago", a "Balt" és a valamivel finomabb "New Australian" megnevezés feltétlenül fokozatbeli megkülönbözte tés t jelentett, mikor is mindig a bevándorló húzta a rövielebbeL Az "asszimiláció" nem jóindulatú tanács, hanem kemény követelmény és parancs. Ezt véve alapul - annak ellenére, hogy Ausztrália még ma is a mindenféle lehetőség hazája - m egállapítható, hogy az 1949-54-es időszakban letelepülő magyarak h e lyzete nem éppen a legrózsásabb. Nemcsak az életkörülményekkel kellett megküzdeniök, hanem túl kellett tenniök magukat azon is, hogy többnyire másodrendű embereknek tekintetté k őket, csak úgy, mint valamennyi más bevándoroltat is. Ehhez járult az a körülmény, hogy diplomásoknak az elhelyezkedése szinte lehetetlennek bizonyult, főként nyelvi tényezők, ele még hivatásbeli féltékenykedés miatt is. KözliiLik nem minclenkinek volt meg az ereje, hogy az új helyzethez alkalmazkodva orientálóelj ék pozitív értelem ben. 160

Ugyan ez a magya r ságo n b elüli feszültségek ideje is. Sokan sokféle képpen igyekezte k a magyarak összefogására anélkül, hogy eze kb en a kísérlete kben valamiféle koordináció lett volna. A szélsőséges n ézetekkel e l őállott csoportosulások hamar elvesztetté k a ta la jt lá buk alól. Velük szemben a maradandóbb, történelmi táv la toka t appropriá ló mozgalmak vetették meg a lábukat. E ze kbe n a lé tszámok egyáltalán nem nagyok, de a magyar körökön b e lül befolyásuk, sőt azokon túlmenő e n is fokozatosan jelentőssé vált; s ez a folyamat mind a mai napig is tart. Az 1956-os ese m ények nyo m á n Ausztrá liába került m agyarak h elyzete egészen m ás vo lt. Ők e t nem kezelték "ex-enemy"ként; ők inkább a világ kedveltjei, akiknek elbánásukra nézve még jogos igén ye ik is leh etn ek. Kapcsolatosan tudomásulvesszük, hogy erre az időre már megváltozott az ausztrá liai látókör. Akkorra már túl voltunk a koreai háborún, Ma laj á ban ausztrál karhatalmi erők tisztították meg az országo t a kommuni sta gerilláktól, a franciák vesztesen vonultak e l Indo-Kín ából, a hollandok elkészültek Indonéziából, aho l a feltörő erők nem voltak kommunistaellenesek. Magában Au szt rá liá ba n a Petrov-féle kémper járult hozzá ahhoz, hogy a közvé lem ény va lamennyire megértse a Közép- és Kelet e urópából bevándoroltak lelkivilágát. Mire tehát 1956 m egtörtént, s Tibe t is kommunista martalék lett, addigra már e lég Ausztráliában az "integráció" is és egészen más szemmel nézn e k a b evá ndoroltakra . Ezért az ekkor érkezők előmenete l e l ehetős ége kb e n sokkal e l őnyösebb. Velejárója ennek az is, hogy ennek a csoportnak a tagjai á ltalában fiatalabbak és köztük magasabb a műszaki és ipari képzet tségüek száma. Bár van különb ség az 1945-ösök és az 1956-osok csoportjai között, a kialakuló é le tkörülményekben ez a különbség fokról-fokra csökken. A magyarságon belüli szervezkedések konszolidációja 1957-58 körül magától értetődően lassul le; újra felszínre kerülnek "elválasztó" tényezők és jelszavak. Ma már ezek is elsímultak és az , ami ma m ég megvan, az minden tekintetben életképesnek remélhető. ll Magyar Találkozó Krónik{Ija

161

Az ausztráliai magyarság legfőbb szervezetei az egyházak, noha mind az Isten-tiszteleteket, mind egyéb egyházi megmozdulásokat csupán b érelt t emp lomokban és gyülekezeti termekben tartják. A katolikusoknak minden á ll a m fővárosá­ ban és a szövetségi fővárosban is van le lkészségük (kivéve Tasroania államot), a reformátusoknak két le lkészségük van és két lelkigondozó szolgálatuk, az eva n gélikusok két egyházközségének közös lelkészi állása jelenleg üresedésben van. Valamennyi magyar egyházi sze1-veze t rá van utal va az illetékes országos egyház vonatkozó szervének a támogatására . A társadalmi szervezetek között egyér t e lmű en politikait nem lehet találni, de minde nféle árnyalatúl a magyar nemzetpolitika síkján, melyek között a történelmi Magyarországra tekintök látszanak dominálni. Ezek a nézetek itt-ott beszivá· ragnak m ég sportegyes ül etekb e is és mintegy meghatározzák azolmak az egyesületeknek a vonalvezetését. N égy állami fő­ városban van magyar birtoklásba n lévő "magyar ház", mely társadalmi célokat szolgál, és összefogó erő t képvisel. Sajnos, sem az egyházak, sem a társadalmi szervezetek mindegyikük persze a maga módján - nem voltak képesek megmozgatui a magyarság nagyobb tömegeit, jóllehet a valóságos (állandóbb) létszámokon túl egy-egy rendkívüli alkalommal sikerül igen kedvező arányban a híveket , ill. honfitársakat egybegyűjteni.

A kialakulással bíztató általános összefogás egyik tényezője a rendszeres tájékoztatás sajtó útján. Többféle és többirányú kísérletezés után - nem számítva az egyházak részben helyi, részben országos j ellegű lapjait vagy értesí tőit - az "Ausztráliai Magyarság" c. havi lap végez jó szalgálatot szerte az országban; ez sajátos szerkesztési elvei szerint szép példája a jelentős magyar szervezetek és áldozatkész magyar emberek együttműködésének.

A legnagyobb probléma persze a "holnap", az ifjúságnevelés. Magyar iskolák csakis egyházi vezetésben keletkeztek, legtöbbjük azonban kérészéletű volt. A felnöttek egyesületei közül néhány sikerrel hoz létre ifjúsági szakosztályt. A legeredményesebb munkát a magyar cserkészet végzi az összlátszámhoz viszonyított l % %-ban, rnely egyaránt élvezi az egyházi és 162

számottevő társadalmi vezetők pártfogását a maga szervezeti és munkarendi függetlenségének szigorú fenntartásában. Biztató körülmény általában az, hogy a magyar fiataloknak jó· része, szüleikkel együtt átesve a középiskolás kor elidegenítő folyamatán, úgy 18-20 éves korban visszakanyarodik magyarságához, s lelkesen igyekszik bekapcsolódni a közösségi életbe még akkor is, ha ennek talán bizonyos ideig nyelvi nehézségei akadnak. Igaz, az ausztráliai magyarságnak még csak most jelentkeznek a másodgenerációs problémái. De ezek a másodgenerációs nem Magyarországon született fiatalok: szüleik hol "Auslaender", hol "Foreigner" volta miatt erős magyar nevelést kaptak kiskorukban, ami tudat alatt vagy tudatosan azért velük maradt. Amellett szépen működnek a magyar diákmozgalmak: összefogva az érettségizőket és az egyetemi hallga tó ka t. A magyarság pozitív oldalához tartozik az is, hogy legtöbbjük szépen és dícséretesen illeszekedeU be az ausztrál életkörülményekbe, megoldották, vagy megoldják a letelepe· dési problémákat és számosan vannak, akik a különféle vonalakon kiváltak, előre törtek és így öregbítik a magyarság jóhírnevét. Jólesik leülönösen az, hogy a gyermekek, diákok, egyetemisták a tanintézetekben átlagon felüli eredményeket érnek el és aztán hivatásuk szerint is az élvonalba tartoznak. Az az általános rem.énység, hogy a letelepedés nehézségeinek legyőzésével - amint ezt jelek is nmtatják - a magyar közösségi élet felé való érdeklődés általánosságban fokozódik, a kör számszerüen is tágul úgy, hogy egyre többen kapcsolódnak be vagy először vagy pedig ismét. Ausztrália maga elszigetelt jelenség a délázsiai térségben, ahol meg kell találnia ömn.agát és hivatását mindazzal a szellemi és gazdasági kinccsel, amivel éppen rendelkezhetik. Ebben az országban a magyarole hasonló feladat megoldásával tartoznak. Az U.S.A. területénél valamivel nagyobb ország egyötödén élő ll rnilliós népben megélhetési szempontból legtöbbjük lábát jól megvetette. Most van még az alkalmuk, hogy sajátos örökségükkel önmagukat is gazdagítsák - csak úgy, mint befogadó országukat - s ebben a törekvésükben szilárd akarattal, szorgalmas munkálkodással és tántoríthatatlan hű-

163

séggel igyekezzenek érvényt szerezni a Magyar Hitvallásban kifejezett reménységnek: "Hiszek Magyarország feltámadásában!" Erre nézve biztaták a körülmények, s bíztató az is, hogy kialakulhat az országok és világrészek magyarságának egyértelmű összefogása, melynek egyik jelentőségében kimagasló tényezője és munkálója a Magyar Találkozó. Megismételve köszöntésemet, beszámoJórnat azzal a kívánsággal zárom, hogy kísérje áldás és siker ennek a mozgalomnak, a Magyar Találkozónak minden törekvését és szolgálatát. -(;:r "(;:r -(;:r

Gyékényesi Gy. László tanácskozási elnök felkéri Nt. Tamás Sándor református lelkészt, hogy az angliai magyar mozgalmakat ismertesse. Nt. Tamás Sándor:

5. A MAGYAR EMIGRÁCIÖ ANGLIÁBAN 1948-TÖL NAPJAINKIG Az 1945 körüli emigrációs csoportok 1948 elején nyertek bebocsájtást a németországi megszállási zónákból Angliába. A bevándorlás abban az időben két úton történhetett: l. A WESTWARD-HO-val, vagy 2. egyéni munkavállalási szerző­ déssel. Mindkét esetben a magyar emigráns kötelezte magát, hogy négy évig csak olyan fizikai munkát vállalhat, amit a Munkaügyi Minisztérium számára kiszab . Ennek megfeleWen az első angliai emigráns kolónia javarészt farmakon, háztartásokban, bányákban és - kisebb részben - gyárakban helyezkedett el. A frissen bevándoroltak - vagyis az '56-os menekültek már meglehetősen népes magyar kolóniát találtak itt, főleg Londonban, akikkel csak nagyon nehezen me n t a felmelegedés. Ennek oka valószínűleg a háború alatt az angol sajtó és rádió által Magyarországra szórt sok - javarészt valótlan és feltét· lenül kedvezőtlen - ellenséges propagandának volt köszönhető, mely csak nehezen oszlott szét az alig beállt béke még 164

egyre feszült légkörébe n . A bevándorolt 4-5 ezer "új" magyar tehát n emcsa k az angolokkal, hane m magyarul beszélő angliai vérrokonaival szemben is bizonyos sündisznó-állásba kényszerült. Ez ha tároz ta m eg az ang liai m agyar emigráció későbbi közös szellemét és szerveze ti fe lépítésé t is. Első so rban a h á rom egy ház k ezdte m eg az új bevándorlottak nyelvközösségi alapon való szervezésé t. A megfelelő angul egyházak tá m oga tásáva l rövidesen talpra állt a római katoliku s, a református és az evangé likus egyházi közösség, mely közös is tenti sz te lete k r évén, egyházi társadalmi szervezettel kapcsol ta három föcsoportba az angliai magya rokat. Ekkortájt, I 949-ben a hitföldről é rk ező főleg németországi magyar la p o k mellctt Ang liá ban csa k egye tlen n em egyházi, sokszorosított lap szüle tett és müködött : a HUNGARIAN WEEK, m e lye t Siili J ózsef alapított és Nádasy T. Jenő szerkesztett. Amikor egy év multán a lap n émi pártpolitikai színt kapott, Nádasy elhagyta a lapo t és London legelőkelőbb sugárútján, a Knightsbridge-n, a len gyel hadsereg volt főhadiszállá­ sán 1949 októberében megalapította az Angliai Magyar Szellemi Központot és ennek keb e lé b en a Rá kóczi Szabad Egye temet, mely két szervezet most m ár intézm én yesen töltötte be az egyházak munkája r é vé n b e tölt e tl enül maradt ürt. Ez a szervezet 1954 d ere káig dol gozo tt , mintegy 800 regisztrált taggal és 1400 pártoló taggal, h etenkint k é tszer tartott irodalmi estéket és szabadegyetemi koll égiumokat az Angliába emigrált egyete mi tanárok köz remüködésével. Ennek a szervezetnek az vete tt vége t, hogy lengye l kommunista ágensek felgyújtották a székházat és így m egszünt a további összejöveteli lehetőség.

1951 derekán m egalakult az Angol-Magyar Kultúrális Munk a közö sség Macm-tney oxfordi professzor elnökletével, Bárczy Arpácl és Cserenyey Géza dr. újságíró szervezésével. Ez a szervezet mindmáig é l é s müködik főleg lengyel klubokban összejövetelek és előadások révén ápolva az angol-magyar kultúrális viszonyt. E szervezetnek Sir Th.omas Moore munkáspárti képviselő, az egyik legmagasabb magyar társadalmi kitüntetés tulajdonosa is oszlopos tagja, aki egy időben 16 parlamenti tagból "Magyar csoportot" alakított erős antibolsevista éllel. 165

1953-ban Nádasy T. Jenő m ega lapította 60 oldalas kultúrális és irodalmi folyóiratát, a Kárpát Ma gazint, m e ly három évig folyamatosan megjelent és csak a forradalom ide j é n akadt meg hosszabb időre. Ugyancsak 1953-ban k e rült á t Stockholmból Uliein-Reviczky Antal, Magyarország 32 éven át szolgált nagykövete, aki a Horthy Miklós emig,-ációs alapból erős diplomáciai tevékenységet kezdett az akkori kon ze rvatív kormányoknál az ország felszabadítása érdekében. Eb b e n a p éldátlanul sikeres munkájában csak 1955 öszén bekövetkezett halála akasztotta meg. 1952 őszén a római katolikus magyarak közadakozásából Molnár Antal plébános m egalapította a Mindszenty Otthont, mely azóta is a katolikus magya rak székháza és templomon kívüli összejöveteleinek helye. 1954-ben a Hungarian Week átalakult és HÍDFÖ címmelbár szerkesztősége Angliában maradt azóta Münchenben szerkesztik és nyomják. Nem hagyhatom ki az angliai magya r szervezetek sorából a MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉT, mely 1950 elején Wolverhamtonban alapította meg an g liai föcsoportját vitéz Borosnyai-Tompa Miklós szkv. esendörszázados vezetésével. A Bajtársi Közösség és vidéki szerveze tei fe lbecsülhe· tetlen szalgálatot tettek az angliai magyarságnak a különféle agent provocateur-ök leszerelésével és különféle hazafias ünnepélyek szervezésével. 1952 végétől 1953 végéig mintegy 2800-3000 honfitársunk hagyta el Angliát és vándorolt ki tengerentúlra, fől eg Kanadaba és Ausztráliába. Úgyis hívtuk ezt a példátlan töm eges kivándorlást, hogy "kanadai láz". Távozásukkal term észetesen az addig virágzó szervezetek aktivitása és hatóereje is megcsökkent, az ezután következő időszak a "beh e lyezkedés", angol barátok gyüjtésének és személyes megalapozódásnak az ideje volt. 1956-ban a forradalom kitörésének hírére az összes angol egyházi és világi szervezetek egy közös csúcsszervezethe tömörültek, melyet az angol közvélemény felé CENTRAL COMMITEE FOR HUNGARIANS IN GREAT BRITAIN néven reprezentáltak és amely alapjául szolgált a HUNGARIAN RELIEF 166

FUND-nak, m e ly hivatva volt aztán összegyűjteni az Angliából s a Birodalo mb ó l h ozzá beküldött kb. 160 ezer f-t és 300 q ruhane müt és egyé b ajándékot. A szervezet elnöke Bíró Arpád, a főtitkára p edig Ncídasy T. J enő volt. Ez a szervezet- miután fennállása e l ső h árom évében hiá n y talanul leadminisztrálta a h azai magyarság szá m ára összegyű lt hata lmas adománymenyn yiséget, - még ma is fe nná ll és visszatartott tőkealapjának kama taiból segíti a le lkipászto rok által arra érdem esnek ítélt olyan magyarokat, akik hosszú kórházi kezelés, önhibájukon kívül történt munk;:mélküliség vagy m ás e lfogadható okból anyagi segítsége t igén yelnek maguk, vagy családjuk szán1ár a. 1957-b e n - h osszas huza-vona utá n - m egalakult az 1956o s m en ekülte k szervcze te, a Magyar S zabadságharcos Szövetség, s az a n g liai szervcze t m e lle tt londoni székhellyel itt alakult m eg a k özp o n ti e ln öksége is Dálnoki Veress Lajos vezérezredes vezetésével. Ez a szervezet lassa nként átveszi az angliai magyarság politikai reprezentálását és úgylehet, n emsokára központi m agyar szervezetté növi ki magát. 1957-ben menekült m agyar ujságírókból Nádasy T. Jenő új lapot szerkesztett "Októ ber 23 " címmel, melynek főmunka­ társa Szabó Ferenc kat. újságíró lett. Ez a lap jelenleg Anglia egyetlen t é n y leges politikai magyar sajtóorgánuma; havonként jele nik m eg és egy é v óta tengerentúli mellékletet is közzétesz. 1959 őszén Tamás Sándor ref. lelkész, írói nevén Lajossy Sándor Croydonban 24 oldalas irodalmi szemlét alapított "Harsona" név alatt, melyet 1962-ben nyomtatott formában "Magyar Család" néven szervezett át és azóta is 12 oldalon publikál az angliai és tengerentúli magyarság számára. Ugyancsak ez évben alakult vezetésével a Harsona Kiadó Vállalat, mely több mint 40 kiadványával n agy szalgálatot tett a nemzetközi magyar emigráns kultúrcsere ügyének é s fenntartásának. Készülőb en van eddigi legnagyobb munkája, a Magyar Emigráns Költők Antológiá ja, több mint 40 költő részvételével. 1950 óta Nádasy T . Jenő egy kis nyomdá t szervezett és fejlesztett fel Turul N yomda n éven a magyar sajtótermékek elő­ állítási költségeink leküzdésére. Ez a kis vállalat 16 év alatt saját szedő- és nyomdagépekkel, offset- és sokszorosító gépek167

kel rendelkező komplet kis nyorndavállabttá nőtte ki magát, rnely 1965-ben a Harsona Kiadó Vállal t részvételével Turul Nyomdaipari és Kiadó Társulattá szervezte át magát. Ez az egyetlen magyar tulajdonban és megalapozott gazdasági bázison működő magyar nyomdavállalat Angliában, rnely hovatovább képes lesz ellátni az európai magy arság nyomdai szükségleteinek jelentős hányadát. A fentemlített szervezettel kapcsolatban ez év elején alakult ugyancsak Croydonban Mohácsy Fe renc vezetésével az Attila Könyvkiadó Vállalat, rnely főleg régi magyar klasszikus irodalmi és kultúrális alkotások újrakiadását tűzte programmjára. A két kiadóvállalat és a nyomda kicgészítéseként, de saját kezelésben két másik vállalat is alakult: az Erkel Press Bureau, azaz egy Terjesztő Vállalat és a Dániel Studió, egy illusztrátor cég, mely a Harsona Kiadóval is állandó kontraktusban áll. 1965 őszén a Harsona Kiadó, a Magyar Család és a Turul Nyomda együttes kezdeményezésére megalakult a Nyírő József Irodalmi Alap, mely az írófejedelern rnűveinek kiadásából származó tiszta hasznából az emigráns írók és költők támogatására irodalmi pályadíjak kiutatását tervezi. Az 1956-os események tizedik évfordulójával kapcsolatban megnyilvánuló angliai s mondhatnók világközöny arra indította a Turul Vállalatot, hogy megvalósítsa régi tervét egy emigráns magyar MTI megszervezésére elsőnek angol, majd a lehetősé­ gekhez képest más nyugati kultúrnyelveken a hazai kommunista propaganda ellensúlyozására. Ez FREE HUNGARIAN INFORMATION CENTRE (Press Agency )néven került regisztrálásra s remélhető, hogy útat talál rninden nyugati világlap szerkesztőségéhez és fontosabb politikai szervezet sajtóosztáJyához. A magyar emigráció képe Angliában hiányos lenne, ha meg nem említenénk még az ott folyó igen figyelemreméltó magyar cserkész munkát. Részletek felsorolása nélkül csak arra utalunk, hogy ez a munka több rnint másfél évtizedes multra tekinthet vissza. hiszen a raver-cserkészek már 1951ben zászlót avatnak az angol fővárosban, Londonban, ahol jelenleg az 57. számú "Deák Ferenc" cserkészcsapat fejti ki nagy168

jelentőségü

tevékenységé t a magyar ifjúság nevelésének szolgálatában. Ezzel kapcsolatban kell utalnunk ifjaink sport-eredményeire, valamint arra, hogy két labdarúgó csapatunk is van. Mindent összegezve és nagy általánosságban: jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy Angliában a magyar helytállás tökéletes. Államsegélyre alig szarul valaki. "'{;:{"'{;:{"{;:{

Gyékényesi Gy. Lás zló tanácskozási elnök felkéri Rozanich I stván laptulajdonos főszerkesztőt, hogy a venezuelai magyarság életéről adjon rövid beszámolót.

6. Rozanich István: MAGYAROK VENEZUELABAN Venezuelában a második világháborút megelőzően magyar élet nem vol t. 18 évi venezuelai tartózkodása során mindöszsze négy öreg venezuelás magyarra bukkant. Ez annál megle· pőbb, mert amikor Németországban és Franciaországban megindult a szerveszkedés, hogy vándoroljunk ki Venezuelába, kezébe került egy olyan közlemény, amely szerint amikor a venéz kormány anyagi jótállást kért a bevándorló magyarokért, akkor a venezuelai magyarak határtalan lelkesedéssel álltak össze és többszázezer holdat kitevő birtokaikat ajánlották fel biztosítékul az újonnan érkező magyarak javára. Hamarosan meg kellett állapítanunk, hogy ennek a közleménynek semmi alapja nem vo lt. A megérkező magyarokat senki sem várta. Javarészük nyelvtudás nélkül érkezett meg. Az a néhány szó, amelyet a hajón megtanultak, a venezuelai spanyol nyelvtől annyira eltért, mint a hamburgi kikötőmunkás német beszéde a bajor parasztétóL Elképzelhető, hogy milyen nehezen indult az é let. De megindult, mert meg kellett indulnia, hiszen a magyarak javarésze nem egyedül, hanem családostól érkezett. Érthető tehát, hogy eleinte nem igen volt idejük és módjuk a magyar szervezkedésre. A második és harmadik évben azonban már magyar csoportok alakultak azzal a cél-

169

zattal, hogy néha-néha - március 15-én, Szent István napján - összegyűljenek, elmondják közös imá ik at, együtt é nekeljenek el egy-egy közös magyar éneket és - e lb eszélgessenek egymás al. A legelső, aki az összefogás szükségességét felismerte és megvalósítását tevékenységével is e lőmozdította: vitéz S zik lay Ödön ezredes volt, aki utoljára a berlini magyar követség ka tonai attaséjaként teljesített szalgála tot. (Sajnos, 3 évvel ezelőtt meghalt.) Az ő kezdeményezése nyomán indult meg a magyar élet. Cserkészcsapatok alakultak. Külön fiú- és leánycserkészcsapat. Evangélikus és katolikus egyh ázközségek létesültek és felvetődött a Magyar H áz m egva lósításá n ak gon dolata is. Az 1956-os szabadságharc kitörése óriási lökést adott a venezuélai magyarak mozgalmának. Elő szö r minclen magyar büszke lett arra, hogy magyar. Másoelszor a bennszülöttek kezdték a magyarokat szerfölött megb ecsülni. Enne k a két tényezőnek köszönhető végeredményben, hogy 170.000 balivár (40.000 $) kifizetésével telket vásároltak, am e lyen Isten segítségével jövő Szent Istvánkor már saját épületükben ünnepelhetnek. Külön meg kell említeni, hogy amikor az 1956-os szabadságharc kitört, az egész magyarság egy emberként látott munkához és gyűjtött minden adományt az otthoniak javára. É.s adtak bőkezűen, szivesen a venéz ismerősök, a németek, az olaszok, a portugálok. Adott minclenki. Az is, aki azelőtt azt sem tudta, mi fán terem Magyarország. Az egyik gyógyszerészeti gyár vérplazmát igért. Rozanich István maga m ent é rte. Egész kocsi rakományra valót kapott. Az igazgató azt mondta neki: "Vigye! Pedig, higgye el nekem, hogy most maguknak nem is annyira vérplazmára lenne szükségük, mint inkább ugyanennyi páncélökölre". A magyar szervezetek közül első helyen kell megemlítenünk a két egyházközséget. Mind a katolikus, mind az evan· gélikus egyházközség igen erős. A katolikus egyházközség plébánosa külön pápai felhatalmazás alapján Venezuela bármely katolikus templomában, vagy egyházi intézményében és szervezetében jogosult a magyarak részére egyházi funkciókat vé170

gezni. Külön szülctési és házasságkötési anyakönyvet is vezethet. Mindezt a ven éz egyházi h atóságo k teljesen el is ismerik. Egyrészt azért, mert az említett külön pápai felhatalmazás következtében az egész Venezuela katolikus magyarsága egyetlen magyar plébániát a lkot, másrészt pedig azért, mert Venezuela első bíboros érseke a magyaroknak igen nagy barátja. A tavalyi Szent István n apjá n ő mondta a szentmisét s a szentbeszé d e t is . Méltatta a magya r kolónia venezuelai munkájának eredményességét és külön megemlé kezett Mindszenthy József bíboros h ercegprí m ásró L A két egyház után e lsőn ek a Magyar Házat kell megemlíteni, amelyet részvénytársasági alapon szerveztek meg és amely igen szé p sikerrel müködik. Igen é lénk, eredményes tevékenységet fejt ki a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének venezuelai csoportja, továbbá két 11őegylet: a Katolikus Szent Erzsébet és a Protestáns Höl gyek Lórán tffy Zzuzsanna Nőegylete. A k é t nőegylet évenként egysze r, Szent Erzsébetkor (november 19-é n) őszi vásárt rendez, de ettől függetlenül is mindent elkövet, hogy minde n magyarnak, akinek szüksége van rá, segítségére legyen. Ha ezenfe lül marad még egy kis pénzecskéjük, akkor egy-két részvény megvásárlásával a Magyar Házat igyekeznek támogatni. A "Gyöngyösbokréta" oly nagy népszerűségnek örvend, hogy a távolbalátó állomások valósággal versengenek, hogy melyikük tudja megszerezni műsora számára. Sportegyesület is volt, ez azonban megszünt, így ki.ilön magyar sportélet sincs. Van ellenben két cserkészcsapat . A ll. számú Szent István fiúcserkészcsapat kb 50 főből á ll. Ehhez csatlakoznak az öregcserkészek is. A 35 . számú Szent Erzsébet leány-cserkészcsapat mintegy 60-70 taggal működik. A magyar sajtót két hitbuzgalmi lap, a Katolikus Magyar Értesítő és a protestáns "Üzenet", valamint a .. Caribi Ujság"

("Novedades Del Caribe" - Semanario Venezolano-Hungaro) képviseli. Az utóbbit az előadó maga szerkeszti - sok nehézséggel, megélhetését biztosító más foglalkozás mellett - immár ll év óta. Nyugodtan megállapíthatjuk s elmondhatjuk, hogy a venezuelai magyarság kiválóan megállotta helyét. A venéz atleti171

kai szövetség edzője Lázár László, aki m ár 5 olympiászra kísérte el a venéz együttest, amely az ő munkáj ának ered ménye gyanánt 3 pontot is szerzett. Sok az orvo s . Valamennyi megállta helyét, sőt valamilyen közintéz mén y n é l vezető szerepet tölt be. Iparosaink és kereskedői11k kivétel n é lkül az é le n járnak. Valencia (161,413 főnyi lakásságai rendelkező város) városházának bejáratát Tóth I stvein szobrászmüvész gyö nyörű­ szép alkotása díszíti. Puerto Ayacucho (5 418 főnyi lakósággal rendelkező) városában az incliá n h áz és múzcum főhomlokza­ tán a Piaroa indiánok főnökének és feleségének hatalmas, mű­ vészi portréja látható, amelynek alkotó müvésze a magyar Píralla Zoltán. Az 1700-ban alapított caracasi Központi Egyetem antropológiai tanszékének tanárává 24 éves korában a magyar Mosonyi Lászlót nevezt ék ki, aki 7 indián és 10 más nyelven beszél, ír és olvas. A 7 inclián nyelv közül 5-nek megírta nyelvtanát. Az 5-ből 2 olyan, amelyet európaiak közü l egyedül ő beszél. Létszámát illetően a magyarság Caracasban 3000, a vicléken további 2000 körül mozog. 99 '/~ -a venéz á llampolgár. Mint külön érdekesség említhető, hogy a benn szülött venézek a magyart ,musziú'-nak (monsieur-nek) nevezik s ezzel a franciákkal helyezik egyvonalba, ami a ,portuguese' és az ,italiano' megjelölésekkel szemben határozo tt megbecsül ést jelent. <{:.{<{:.{<{:.{

Rozanich István- László Béla dr. hozzá intézett kérelésére ad még rövid választ. Utána Nádas János dr., aki az előadás folyamán vette át a tanácskozási elnök tiszté t Gyékényesi Gy. Lászlótól, köszöni meg az érdekes táj ékoz tatót. Felkérésére Rozanich István befejezésül elszavalja "Keserű vers" címü költeményét, amelyet a hallgatóság osztatlan tetszéssel fogad.

7. A MAGYAR MŰVELŐDÉS LEHETŐSÉGEl AMERIKÁBAN

Palasies János az ausztráliai, angliai és venezuélai magyarak életéről és müködés éről elhangzott értékes és igen érdekes tájékoztaták után szükségesnek látja annak hangsúlyozását, 172

hogy a magyarság ereje az összetartásban, kölcsönös megértésben, sőt ezeknél továbbmenően a nagyobb tömegben, zárt területi egységként történő együttélésben rejlik. Példaként hivatkozik a clevelandi Buckeye környékére, amelyen ma is két nagy római katolikus, egy erősnek mondható görög katolikus, egy népes evangélikus és két nagy református magyar egyházközség, sok magyar egyesület, vállalkozás, üzlet virágzik. Ezen a környéken valamikor közel 30.000 főnyi magyar tömeg lakott együtt. Ezek a magyarak nem beoh,adni jöttek ide. Kultúrájuk van s ez az amerikai magyar kultúra. Ennek a magyar kultúrának értékét és jelentőségét 1956 óta már a legilletékesebb körök is felismerték. Nemcsak a Board of Education, hanem évek óta már a Western Reserve egyetem is segíteni akar a magyarságnak, hogy kultúráját megőrizhesse. De az amerikai professzorok semmit sem tudnak a magyarokról, mert a könyvtárakban nincsenek magyar könyvek. A Western Reserve egyetem például már évek óta sürget magyar könyveket. Adjunk!

Nt. Hunyady Lás zló elmondja, hogy a kormányzat milyen messzemenő módon támogatja a kubai menekültek müvelő­

dését. Nemcsak elemi iskolákat létesített számukra, hanem középiskolát, sőt egyetemet is - a saját maguk nyelvén. Miért nem tuclj.uk mi, mag)'arok kiharcolni , mikor sokkal ...... , ucryanezt o nagyobb számban és jóval régebb idő óta itt élünk Amerikában?

Somogyi Ferenc dr. megrendült lélekkel hallgatta végig Palasies J án os és n t. Hunyady László felszólalását. Szavaik késztetik arra, hogy elmondja és kijelentse: személyes tapasztalatai szerint a magyar müvelőclés minden lehetőségének teljes kibontakoztatása egyedül és kizárólag a nwgyarságtól függ. Sem a kormányzat, sem az egyetemek részéről semmiféle akadály nincs. A tanerőkben is hiába keresünk hibát, mert azok a legilletékesebb tényezőktől a legteljesebb elismerést kapjálc A magyarság teljes közömbössége, érdeklődésének hiánya azonban minden törekvést meghiúsít. Öszintén meg kell mondania, hogy ilyen adottságokkal szemben a magyar művelődés lelkes

173

ápolói csak céltalan szélmalomharcot vívnak, amelynek csupán szerencsétlen áldozatai, esetleg - a legjobb ese tb en - tragikus hősei lehetnek.

8. BESZÁMOLO

Nádas János dr. tanácskozási elnök húlás köszönet mond a felszólalóknak, előadóknak és a minclvégig ki tartó érdeklődő hallgatóságnak. Röviden beszámol a Magyar Találkozó elő­ készítéséről, a II-III. és a IV-V. Magyar Találkozó krónikáinak két kötetben történt kiadásáról, az Árpád Akadémia 1966. március 15-én és az Árpád Rend 1966. április 24-én történt megállapításáról, az állandó titkárság level ezésérő l és szervező tevékenységéről, valamint az anyagiak elszámolásáróL Beszámolója végén hangsúlyozza, hogy ennek az emigrációnak hosszú-hosszú időre kell berendezkednie. Azt javasolja tehát, bízza meg a hatodik Magyar Találkozó az állandó titkárságot, folytassa szervező munkáját, hívja életre az Árpád Akadémia tevékenységének hathatósabb támogatása érd e k é ben a már megalakított Árpád Rend széleskörű szervezetét is, a magyar ifjak tanulmányainak elősegítése céljából p edig igyekezzék ARPAD ALAP néven ösztöndíj-alapot létesíteni. A zárónyilatkozat megszerkesztésére hivatott bizottság tagjai sorába Gyékényesi Gy. László, Lőte Pál dr ., Nádas Gyula dr. és Somogyi Ferenc dr. kiküldését javasolja. Javaslatát a jelenlévők egyhangúlag elfogadják. Miután mégegyszer mindenkinek őszinte, hálás köszönetet mond, felkéri Nt. Hunyady László ref. lelkészt, az Árpád Akadémia rendes tagját s az arany Árpád-érem tulajdonosát, hogy mondjon záróimát. Nt. Hunyady László arra kéri jó Istenünket, áldjon meg bennünket, magyarokat, akiket ezen a helyen kifürkészhetetlen szándékai szerint összegyűjtött és küldjön áldást az itt elvetett magokra, hogy azok kikelhessenek, virágba szökkenhessenek és gyümölcsöt hozhassanak. A Magyar Hiszekegy elmondása után Nádas János dr. ta· nácskozási elnök a Hatodik Magyar Találkozó tanácskozásait 1966. november 27-én délután 4 órakor berekeszti. 174

ZÁRONYILATKOZAT A VI. MAGYAR TALÁLKOZO 1966 évi november 25-27 között Clevelandban (Ohio, USA) m egtartott három napos tanácskozásait az alább i ZÁRONYILATKOZAT-tal rekesztette be: l. Az e m.igrációba n é lő magyarság ismételten lerögzíti, hogy a kommunizmu s n ak semmiféle válfaját sem ismeri el. Támogatja John son e lnök politiká ját South Vietnamban, de ugyanakkor é rthetetlennek és elfogadhatatlannak látja Amerika európai politikáját a kommunizmus ottani megnyilatkozásaival szemben, m ert m egíté lése szerint a vasfüggöny mögött élő népeket és kul túrnemze teket u gyanaz a szabadság illeti meg, mint amelyért South Vietnamban amerikai katonák köztük magyarszá rmazás úak is - életüket áldozzák.

2. Az emigrációban é lő magyarság újból azt kéri minden illetékes tényezőtől, hogy az ezeréves magyar nemzet teljes szabadságá nak és önrendelkezési jogának biztosítását min· denképen mozdítsa elő. Követeli a Magyarországon jogtalanul, a békeszerződ és és a magyar nép akarata ellenére ott tartózkodó orosz haderő kivonását, a politikai foglyok szabadon· bocsátását, a nem ze ti akarat szab a d megnyilvánulásának lehetövé tételét - nemzetközileg ellenőrzött titkos választás útján, - és minclannak megvalósítását, amiért az otthoni magyarság 10 évvel ezelőtt, 1956. október 23-án fegyvert fogott. 3. A Magyar Találkozó - Középeurópa újjárendezésének terveivel kapcsolatban - szükségesnek tartja a magyar szakemberek legszé lesebbkörü eszmecseréjét, a különböző tervek, javaslatok és bizonyító adatok összegyűjtését, sőt kiadását. Ebből a meggondolásból eredően nemcsak az Amerikában müdödő szervezetek szarosabb együttműködését, hanem az Európában élő szakemberek fokozottabb mértékű bekapcsolódását is fontosnak tekinti. A Magyar Találkozó felhívja a magyar szakembereket, hogy 175

a nagyhatalmak által előbb, vagy utóbb ö s szehívandó középeurópai konferenciára már most kezdj é k e l a magyar dokumentációs anyag összeállítását. - Kéri továbbá, hogy Középeurópa rendezésére vonatkozó minden ide gen n y elven megjelent tervet, javaslatot, vagy tanulmányt leülelj e n e k m eg a Magyar Találkozó titkársága részére. 4. A Magyar Találkazón megnyilatkozó fiatal magyar értelmiség világosan látja a magyar sorskérdés ekct, ezért azok megoldásában egyre több szerepet kell számára biztosítani. 5. A Magyar Találkozó úgy látja, hogy a magyar jövő fokozottabb mértékben történő előkészítése érdeké ben a tanulni vágyó magyar ifjakat ösztöndíjakkal és egyéb dmagatásokkal segíteni kell, ezért arra kéri állandó titkárságát, foglalkozzék komoly tanulmárzy i alap létesítésével. 6. A VI. Magyar Találkozó keretében az Árpád Akadémia közgyűlése arra kérte fel tagjait és minden más szakembert, hogy különös gonddal tanulmányozzák az idegen nyelven megjelent magyar vonatkozású müveket, sajtótermékeket , lexikonokat stb. s ha azokban helytelen adatokat, valótlan állításakat, a magyarságra nézve hátrányos tévedéseket találnak , azokat hozzák haladéktalanul az Árpád Akadémia főtitkárának tudomására, hogy az Akadémia megfelelő állást foglalhasson. 7. A Magyar Találkozó az angliai, ausztráliai és venezuelai magyarság helyzetével kapcsolatban - az elhangzott előadá­ sok nyomán - örömmel állapította meg, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után a magyarság mindenütt megállja helyét, az ifjabb nemzedék pedig az élvonalban jár. 8. A Magyar Találkozó szükségesnek tekinti a magyar szellem kiválóságainak minél szélesebbkörű összefogását, ezért felkéri az állandó titkárságot, hogy az 1966. évi április 24-én megalakult Árpád Hivatás Rend szervezését teljes erővel folytassa. 9. Adott esetből kifolyóan a Magyar Találkozó kéri mindazokat, akik egyetemes magyar kérdésekben nyilatkoznak, gondosan ügyeljenek arra, hogy egyéni véleményük ne kerüljön a magyarság álláspontjának látszatába, különösen pedig, hogy állásfoglalásuk ne legyen a magyar ügy kárára idézhető. 176

10. A Magyar Találkozó a m agyar sajtónak és a magyar rádióá llo másoknak támogatásukért őszinte köszönetét fejezi ki. Cleve la nd, 1966. évi november hó 27.

Dr. Nádas János, a Magyar Találkozó Állandó Titkárságának vezetője

1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio, USA. 44107

12 Magy ar Találkozó Krónikiija

177

AZ

ÁRPÁD

AKADÉMIA l.

MEGALAKÍT ASA A clevelandi Magyar Társaság részéről kezdeményezett Magyar Találkozó állandó titkársága 1962-től k e zdődő e n évről­ évre Honszerző Árpád fejedelmünkről elnevezett tudományos, irodalmi és művészeti pályázatot hirdet s annak nyerteseit arany, ezüst vagy bronz Arpád-éremmel, díszoklevéllel és oklevéllel tünteti ki. Az Árpád-pályázatok fokozatos kiterjesztése, hatékonyabb eredményessége és lehető intézményesítése érclekében - az V. Magyar Találkozó 1965. november 28-án tartott záróülésén kialakult irányelvek figyelembevételével - a Magyar Találkozó állandó titkársága és a clevelandi Magyar Társaság választmánya 1965. december 19-én együttes ülésen hozott egyhangú határozattal kimondta, hogy az Árpád-éremmel kitüntetett pályaművek szerzőit az Árpád Akadémiába tömöríti. A clevelandi Magyar Társaság választmánya ugyanekkor az Árpád-pályázatok arany, ezüst és bronz Árpád-éremmel kitüntetett nyerteseit a Magyar Társaság örökös tiszteletbeli tagjai sorába iktatta. Az érdekeltek mindkét határozatról írásbeli értesítést s azokkal kapcsolatos felkérő levelet kaptak. A kedvező válaszok visszaérkezését követően a Magyar Találkozó állandó titkárságának és a clevelandi Magyar Társaság választmányának 1966. március 6-án megtartott újabb együttes ülésén hozott előkészítő intézkedések után 1966. március 15-én, a magyar szabadság hagyományos ünnepén a Magyar Társaság életre hívta az Árpád Akadémiát. 1966. április 24-én a szervező testület Igazgató Tanács elnevezéssel külön bizottságat küldött ki az Árpád Akadémia ideiglenes ügyrendjének és további mű­ ködésének előkészítése céljából. Az Igazgató Tanács az Árpád Akadémia első rendes tisztválasztó közgyűlését a hatodik Magyar Találkozó keretében 178

l 966 . novemb e r 26 -ra hívt a össze. A közgyűlés jóváhagyólag tudom ás ul vet tc a sze r vező te stüle t é s az Igazgató Tanács inté zk e d ése it, e lfogadta az Árpá d Akadémia ideiglenes ügyrendj é t, m egvá laszt o tta ti sztika r á t és új tagokat hívott meg. 2. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA TISZTIKARA* l) Elnök ség:

Eln ö k: Gá b riel As z trik . l. t á r seln ö k : S zás z B éla, a tudományos főo sztály elnöke. 2. társe ln ö k : D 'A lb c rt Fe renc, a művésze ti fő osztály elnöke.

2) I ga zgat ó Tanác s : Einöle Nádas János. T ago le B e rtala n Kálmán, Burgyá n Aladár, G yé k é n yesi Gy. László, Ka czvinsz lc y Pál, Náda s G y ula, Somogyi Fe re nc.

3)

Főtitkár:

Somo gyi Ferenc. 3. AZ ÁRPÁD AKADÉMIA TAGJAI í)

Tudom á n y os

':' *

Főo sz tály :

A n talfy Mihál y E 1965 (Armada le, Ausztrá lia), B a ráth Tibor M 1966 (Montreál, Kanada ),

* A c ím e k, ran go k , é l et r::~ iz i n cb t ok ,1 IV . és v . Mn,gya r Találkozó Kr ó nik á j a ~2 1-2GS. nl dn l :'i n tal :'i lhatók. ** A n é v utrm ol va s h ::~tó j el zé se k .i t> l C' ntésll : A az a ra ny, E az ezüst, B a b r o n z Á rp :1 d- ó re m t ul aj rl on út, az é vsz(tm p edig elny erésének idejét j e l z i. M: m eg h ív á s útj:'m ta g .

179

Béky Zoltán A 1965 (Washington, D. C. ), Csery C. Mihály E. 1965 (Montrcál, Kan a da). Egyed Aladár E 1966 (Cleveland, Ohio), Egyed H. Miklós A 1964 (Cleveland, Ohio), Eszenyi László A 1963 ( Chevy C has e , Mary land). Gallus Sándor M 1966 (Sydney, Ausztrália) , Gábriel Asztrik A 1962 (Notre Dame, Indiana). Illésy Gyula A 1962 (Sao Paulo, Brazilia). Kardos Talbot Béla A 1962 (Washingto n, D. C.), Kassay Dezső A 1963 (Philadelphia, Pa.), Kézdy Vásárhelyi Béla A 1964 (Stockholm, Svédország), Kührner Béla E 1964 (St. Louis, Mo.). Macartney, Carlile Aylmer A 1962 (Oxford, Anglia), Mihályi Gilbert A 1964 (W est De Pere, Wisc.), Molnár Agoston A 1965 (New Brunswick, N. J.), Nádas János M 1966 (Lakewood, Ohio). Németh Gyula E 1964 (Yonkers, N. Y.), Nyirjesy Sándor A 1962 (Englewood, N. J.), Oláh László M 1966 (Carbondale, Ill.), Pallós Lóránt A 1963 (Huntsville, Ala.), Rákos B. Raymund A 1964 (Róma, Vatikán). Somogyi Fer12nc M 1966 (Medina, Ohio), Szász Béla M 1966 (Cleveland, Ohio), Szilassy Sándor B 1966 (Auburn, Ala.), Töttösy Ernő A 1962 (Brüsszel, Hollandia), Valkó László M 1966 (Pullman, Wash .). 2) Irodalmi

Főosztály:

Barane/ú Tamáska Endre B 1965 (Pittsburgh, Pa.), Béldy Béla A 1964 (Cleveland, Ohio), Csávossy Leó A 1964 (Bécs, Ausztria). Csighy Sándor E 1964 (New Orleans, La.), Domokos Sándor A 1965 (Winnipecl, Man., KaD fl d ::: ). Értavy Baráth Katalin E 1966 (Helmuth, N. Y.), Flórián Tibor E 1964 (Englewoocl, N. J.), Füry Lajos M 1966 (Washington, D. C.), Hunyady László A 1962 (Linclen, N. J.), Iváni Zoltán A 1964 (New York, N. Y.), Kisjókai Erzsébet A 1965 (Hilversum , Hollanelia). 180

Koó s a Antal B 1966 (Detroit, Mich.), Kövendy Károly E 1964 (Torontó, On t., Kanada). Lajossy Sáudor E 1964 (Eas t Croydon, Anglia), Mérő Fer e nc E 1964 (Köln, Németország), N egye di Sz.abó Margit B 1966 (New York) , Németh Emő B 1965, E 1966 (Ottawa, Kanada). Ro z.a uic h f s ll'CÍII A 1963 , B 1964, E 1965 (Caracas, Venez.). Stibrárz D. Teré z A 1962 (Lakewood, Ohio). S z itnyai Zoltán A 1962 (Salzburg, Ausztria), Tollas Tibor, A 1963 (Bécs, Ausztria) . 3) Míivé szc ti

Főo sz tály:

D 'A lb c rt Fe rc uc M 1966 (Chicago, Ill.). Erdélyi Jó zse f B 1966 (New York, N. Y.), Fi ecl ler Kálnzán A 1964 (Chicago, Ill.). Hava sy Baján Sá11dor E 1964, E 1965 (Passaic, N. J.), Na gy Frigyes A 1965 (Ch icago, Ill.). Tomay Károly A 1964 (Küssnacht a R., Svájc).

4. ÜGYREND l.) Az Árpád Akadémia: kimagasló értékű szellemi alkot áso k szerzői n e k tes t ü le te. 2.) Miiköd ésé n ek joga /apja: az 1952. november 9-én alakult elevelaneli Ma gyar Tá1·saság alapszabályzata 5. szakaszának c), 6. szakaszának 4.) és 9. szakaszának D pontja. 3.) S zé khelye: Cleveland, Ohio, United States of America. 4.) J e lvény e : az 1222. évi magyar Aranybulla pecsétjének pajzsa lakú mása. 5.) Pecsét j e: körpecsé t a jelvénnyel s a jelvény alatt félkörben Árpád Akadémia felírássaL 6.) Nyelv e : magyar és szi..ikségszerüen angol. 7.) Célja: a magya r sze llem kimagasló értékű alkotásainak és azok szerzőinek felkutatása, számbavétele, nyilvántartása, szakszerű értékelése, m egö rökítése, valamint azok megismertetésének és elismertetésének előmozdítása.

181

8.) Feladata: egyrészről minde n olyan intézkedés megtétele és tevékenység kifejtése, amely céljának m egvalósítását előmozdítja; m ás rés zről a magyar szel lem a lkotó-keelvének ébrentartása és fokozása . 9.) Tag jai: kimagasló ér t é kű szellemi a lk o tások szerzői közül azok, akiket az illetékes szakosztály e l ő t e rj esztése alapján az elnökség javaslatá r a akár az Árpá cl-ére mmel történt kitüntetések után, akár közismer t tudományos, irodalmi, vagy müvészeti tevékenységük elismerése gyanánt a közgyűlés az Árpád Akadémia tagjai sorába m eghív. 10.) Szervezete : kettős felépítettségű: a ) S zakszerűség szempontjából három (tudományos , irodalmi és müvészeti) főosztályra, mindhárom főosztály k é t- vagy tö bb osztályra és minden osztály a lehetős égek nek és szükségnek megfelelő szám ú al- vagy szakosztályra tagozódik. b) ü gy i nt é z és szem· pontjából a tagok egyetemességének az évi rendes közgyülésen nyilvánitott akaratát az elnökség és az I gazga tó T a nács hajtj a végre. ll.) A közgyűlés: a Magyar Találkozó keretében évenként ül össze. a) Meghallgatja az előző évi mük ö d és rő l szóló fő­ titkári jelentést. b) Kijelöli a következő évre szánt feladatokat. c) Megválasztja az Árpád Akadé mia elnökségét és három (tudományos, irodalmi és művészeti főosztálybeli) társelnökét. d) Az illetékes szakosztályok előterjesztése alapján az elnökség javaslatára új tagokat vesz fel. 12.) Az Elnök ség tagjai : az elnök, a főosztályole é lén álló társelnökök, a főtitkár, az osztályok és szakosztályok saját kebelükből megválasztott elnökei, továbbá a Magya r Társaság elnöke és kultúrális főosztályának elnöke. 13.) Az Iga zgató Tanács: az Árpád Akadé mia l eg főbb ügyintéző, előkészítő és gyakorlati végrehajtó szerve. Gondoskodik az Árpád Akadémia müködéséhez szükséges e l őfe lt éte lek biztosításáról, az akadályozott tisztségvis elö k ideiglenes helyettesítéséről, stb. Tagjait a Magyar Társaság elnöksége kéri fel. 14.) A főtitkár: az Árpád Akadémia szakszerüségi és ügyintéző szerveinek főelöadója, egyöntetűségét biztosító ügyvezető igazgatója, az Árpád Akadémia pecsé tj ének őre és min182

den kiadmányának e ll en j egyző a lá írój a . Megbizatását az Árpád Akadémia é s n I g;nga tó Tanács e ln ö k é t ő l egy üttesen kapja. 15 .) Az Á r pád. Akadém ia nz ííkö d ése: céljának és feladatának m eg[clc l ően az osz tá lyo k és sza kosztályok keretében a fő­ osztályi e ln ö kök irúnyítású val, sza ks ze rűs ég i szempontból azonhan ö n á lló a n, a lehetőségekhez képest szabadon és az eredményesség sze mpo ntjáb ó l a le gm egfe lelőbb módon történik. Az Árp á d Akadémia műk ö d ésé n e k e red m é n yé ről a főtitkár évenleé nt a közgyülé se n (az Árpá d Akadémia teljes ülésén) számol b e. A főosztályole éve nk é nt legalá bb egyszer, az osztályok és szakosztályok a kinálk ozó alkalmakhoz képest, vagy szükségn e k m eg fe l e lően külön-kül ö n zárt vagy n yilvános (felolvasó, b e mutató) ülést is r e ndezh e tne k. 16.) Az Árpád Akadé nzia k épviseleté t szakszerűs égi szempontból az e ln ö k , akadályoztatása esetén a tudományos, irodalmi és müvésze ti főo sz t á l y é lé n álló társelnök; ügyigazgatási szempontból - 'az Igazga tó Tanács nevében' - az Igazgató Tanács e lnöke é s az Árpád Akadémia főtitkára látja el. 17 .) A ta go le köt e lessége: hivatásuk betöltésén , tudományos , irodalmi, vagy mű vésze ti alkotó tevékenységük folytatásán kívül - az Árpád Akadémia céljának e lőmozdítására, feladatának szalgá la tára és önkéntes anyagi támogatás felajánlására, fenntartásának bi ztosí tá sá ra szorítkozik. 18 .) A tagok jobaa i: köte lessécrüknek mecrfelelőenfőként b b erkölcsi j e lentő ség ű e k és r és zben személyesen, részben levelezés útj á n, írás b a n gyakoro lhatók, illetőleg élvezhetők. 19.) Az Árpád Akadémiaminden tagja egyben a clevelandi Magyar T á r saság örökös tisztele tbeli tagja. 20.) Az ü gy rend e l őző 1-19. pontjaiban foglalt szabályokat az Árpád Akadémia közcryülése elnöksécre és a Mao , vacry o . o gyar T á r saság választmánya, vagy az Igazgató Tanács - mindegyik saj á t ill e té k ességé n e k hatáskörében - további részletező szabályokkal bővítheti.

183

A MAGY AR T ALÁLKOZOK SZEMÉLYES ÉS LEVELEZŐ RÉSZTVEVŐINEK ÉLETRAJZI ADATAI

(A z

elűzű

Kró11ikákba11 közölt adatok kiegészítése)

J elmagyarázat: ''' - szülctésének éve és h e lye: (pl. 1906, Makó) M.- születésének h e lye : Magyarország. t - m eghalt.

Nt. BERNHARDT BÉLA (Cleveland Heights, Ohio). * 1926, M. Evangé likus le lkész . Érettségit a budapesti evangélikus gimnáziumban tett. Előbb erdömérnök hallgató volt Sopronban. majd teológiai tanulmányokat végzett Neuendettelsauban (Bajorországban) és a elélausztráliai Adelaide-ben. Lelkésszé 1955ben sze n tel ték fel. Azóta renelszeres magyar lelkészi szalgálatot látott el és az ausztráliai eva ngé likus egyház újdélvelszi egyházkerületében különbözö tisztségeke t töltött be. ll éven át a "Hitből Élünk" címü ausztráliai magyar evangélikus folyóirat szerkesztöje és kiadója volt. 1966 óta tanulmányi szabadságon az Egyesült Államokban tartózkodik. Különleges szociológiai kutatómunkát végez. Le lkészi szalgálatán kívül főként a Magyar Cserkészszövetség keb e lében fejt ki értékes közéleti tevékenységet. Előbb az európai, késöbb az ausztráliai kerület vezető tisztje, a szövetség tb. társelnöke és központi tájékoztató hivatalának vezetője, a Teleki-érem tulajdonosa. BERZY JÖZSEF (Sao Paulo, Brazilia). * 1914, Pánd. Okleveles középiskolai tanár, történész, hírlapíró. Később a Gamma optikai cég fötisztviselöje. 1949-ben Argentínában telepszik le, majd Braziliába költözik és a sao-pauló-i Volkswerke főtisztviselője lesz. 1958-59-ben a "Magyar Egység" című hetilap főszerkesztője. Más lapokban és folyóiratokban 185

is több cikke, számos tanulmánya jelent meg. " Európa felszabadítása" című műve az emigráció s zéles köreiben keltett nagy érdeklődést. Kis-Ruszkai CSERÉPY JOZSEF (Coll e ge Park, Md.) ''' 1919, Bécs. M. S. (in Libr. Sc.) Budapesten érett ségi zett. Ugyanott, a kir. magy. Pázmány Péter tudományegyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat végzett. 1945-től 1958-ig újságíró, kórházi könyvelő, n yelvtanár és fordító. 1958-62-ben Philadelphiában egyetemi könyvtáros. 1962 óta Maryland egye temén társkünyv . táros. Cikkeket, műfordításokat, verseket ír. 1960-ban a Zrínyi Kör dícs érő oklevelét, 1965-ben pedig az Árpácl-oklevelet nyerte el. Zádorfalvi DEME KÁROLY dr. (Cleveland, Ohio), orvos.

* 1902, Zilah. Ugyanott a Wesselényi református gimnáziumban érettségizett. Orvostudományi doktori oklevelét 1927-ben a debreceni m. kir. gróf Tisza István tudományegyetemen szerezte meg. 1928-tól 1945-ig tényleges honvéd orvosi szalgá latot teljesített. 1943-45-ben, mint orvos őrnagy, e l őbb a Donnál egészségügyi oszlop, később különböző á llomáshelyeken hadikórház parancsnoka. Számos békebeli és háborús kitüntetés tulajdonosa. Az Egyesült Államokba 1950-be n vánelOl-olt ki. 1953 óta Clevelandban gyakorló orvos. ÉRTAVI BARÁTH JOZSEF dr (Helmuth, N. Y.). * 1930, Budapest. Mind középiskolai, mind egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Okleveles magyar középiskolai tanár. Történelmet, irodalmat és angolt tanított. Amerikában biztosítási főtisztviselő, majd Buffalóban könyvtáros. A Szent István érem tulajdonosa. ÉRTAVI BARÁTH KATALIN dr. (Helmuth, N. Y.). * Gyula. Orvos. Tanulmányait Budapesten végezte. Doktori olelevelét 1952-ben szerezte ugyanott. Amerikában előbb a baltimore-i Spring Grove Hospital orvosa volt. J e lenleg önálló orvosi gyakorlatot folytat. "Gyöngyharmat" című műve 1945-ben Budapesten, 1958-ban pedig Buenos Airesben jelent meg. "Történelem kitűnő" című ifjúsági regényét a "Kárpát" 1958-ban folytatásokban közölte. Több hetilap és szépirodalmi folyóirat munkatársa. Az ezüst Árpád-érem tulajdonosa. 186

~egYincgi KISS ÖDÖN (Kingston, Ont., Kanada. *1921, Maglod 11" . .. kt " rrvi., ke'so"bb a. .. .. · 'v1agyarorszagon e lo" bb a 1.;:ozo · a t'asuoJ foldmuv e icsu ; .. ov .t nltntsztcnum . . · · .. le' k·e' b en, maJ'd az Irodalm! 1.;:ote Alapnál t I. o _ . . c Je s ítctt szo lgá latot. Jelenleg a k'mgs t om. Queen's Umversity mikrobioiógiai osztályán működik. 1946-ban és 196?b~n.. egy-egy verskötetc j e lent meg. Cikkeit és költeményeit kulonbözo .. l<. es . l apo.;: l a' ll an d oan . lcoz .. J'k - " [o I yotrato 1 . Kiobusiczi és zétenyi KLOBUSITZKY DÉNES dr. (Sao Paulo · · m. . ' A rgcn t í na). az orvostudományok doktora, a pecs1 kir. . Erz se;b ct tudomanyegye · b'l' ' It temen 1930-ban ha 1 Ita orvos-

tan~ra, az Universidaele ele Sao Paulo volt nyilvános rendes tanara, az Acaclemia Nacional de Medicina rendes tagja, stb. * 1900 Ba · · · Az e 1so" VI'Jácr , '. c rat1. 1919-ben Buclapesten érettségizett. oh.~b-oru idején önként jelentkezett hadiszolgálatra. Tartalékos tuzerzászl6sként szerelt le. Orvostudományi tanulmányait Budapesten végezte és Pécsett fejezte be. Doktori oklevelét 1926ban szerezte m eg . Már egyetemi hallgató korában tudomá~ ~y~s kutató munkát végzett. 1927-ben a pécsi egyetem élettani m~ezetének első tanársegé de lett. 1928-ban Bécsben, 1929-ben Becsben és Franl
KOSS TIBOR dr. (San José, Calif.). * 1918, Budapest. Középiskoláit Debrecenben, Budapesten és Sátoraljaújhelyen, jogi tanulmányait Miskolcon végezte. Doktori oklevelét Pécsett szerezte meg. A "Zemplén" című hetilap volt főszerkesztője, 187

több budapesti napilap munkatársa, a Ma gyar Sa j tó kamara tagja. Háromfelvonásos operettjét a második világháború befejezése előtt mutatták be. Amerikában biztos ítás i szakember, a Református Egyesület északkali forniai főszervezője. A Kossuth Kiadó egyik megalapítója, majd a Miclcllc-European Research Institute alelnöke, sajtóosztályának vezetője. NEGYEDI SZABO (született Jáky) MARGIT (New York, N. Y.) . ':' 1912, Gyón. Tanulmányait Buclapesten végezte. Az Ernszt-Múzeum, a Magyar-Olasz Bank, majd a külügy i szalgálat tisztviselőnője volt, konzulátusi titkárkén t működött. 1945-től 1951-ig Isztambulban, ezután Münchenbcn, 1952 óta pedig New Yorkban él. A Rockefeller egyetem ti sz t v iselője. Irodalmi tevékenységét az emigrációban kezdte. Cikkei és költeményei több emigrációs lapban jelennek meg. A bronz Árpádérem tulajdonosa. PADÁNYI-GULYÁS JENŐ (Billings, Montana). * 1900, A máramarosszigeti református lyceumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a m. kir. József nádor müegye temen végezte. Okleveles építészmérnök, a Mérnöki Kamara tagja és utóbb alelnöke. A Magyar Mérnök és Építész Egylet szakosztályi elnöke és "Építészet" című hivatalos lapjának szerkesztője. Tartalékos tüzér hadnagy. Résztvett az e l ső világháborúban és a nyugat-magyarországi fe lkelésben. 1939-től 1945-ig országgyűlési képviselő. Cikkei és tanulmányai a politika és az építőművészet körébő l magyar és leülföldi lapokban jelentek meg. A budapesti müegyetem továbbképző tanfolyamain a müvészetbölcselet és a táji építészet meghívott elő­ adója. A Society of American Registered Architects ("fellow") és a Montana Society of Engineers "chapter member" tagja. A "World Federation of Hungarian Engineers and Architects" alapító elnöke (1958-59-ben). A "Studies for a New Central Europe" szerkesztő bizottságának elnöke. Técső.

PAP, MICHAEL S. dr. (University Heights, Ohio). A John Carroll egyetemen 1958 óta a történelem- és a politika-tudo· mány professzora, 1961 óta az "Institute for Soviet and East European Studies" igazgatója. ''' 1920, Kárpátalja. Tanulmányait Csehszlovákiában, Bécsben és a németországi Heidelberg 188

egyetemén végezte. Bölcsészettudományi doktori oklevelét 1948-ban Heide lbergben sze rezte. 1950-54-ben a Notre Dame egyetemen ku ta tómunká t vé gzett, 1952-58-ban pedig tanári tevékenysége t fej tett ki. S zámos cikke, tanulmánya és több monográfiája jelent meg. Nt. PÖSFA Y GYÖRGY (Caracas, Venezuela). * 1921, Budapest. Itt is é r e ttségizett 1939-ben. Hittudományi tanulmányait a m. kir. Erzsébe t tudományegyetemen, Sopronban végezte. Részt vett a Sólyom J enö és Wiczián Dezső egyháztörténeti művéb e n közzétett statisztikai adatok és térképek összeállításában . 1943-ban tábori lelkészi tanfolyamot végzett. Ezt köve· tően evangélikus lelkés szé szentelték . Előbb Szegeden, utóbb Budapeste n segédl e lkészi szalgálatot teljesített. 1946-ban az Egyházak Világtaná csától nyert ösztöndíjjal Svédországba került. 1950-ben a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház hívta meg segédlelkészéüL Beiratkozott a Western Reserve Egyetem bölcsészeti karára, ahol 1959-ben a történelemből M. A. fokozatot nyert. 1952-től a venezuelai Caracasban teljesít lelkészi szolgálatot. Alapító lelkésze a többnyelvű "Feltámadás" evangélikus egyháznak . Ezen belül a magyar és a skandináv gyülekezet lelkipásztora. 15 év óta szerkeszti az "Üzenet" címü hitbuzgalmi havi folyóiratot . Sok más lapnak is állandó munkatársa. Évenként különböző országokban lelkészi körutakat v é gez. 1964-ben egy évet Lund egyetemén töltött, aho~ a hittudományi licenciátus szigorlatait tette le. A caracasi Magyar Ház közművelődési előadássorozatát is irányítja. Baezanádi SZABÖ IMRE (Vancouver, Kanada). * M. Ösrégi magyar nemesi család leszármazottja. Az érettségi után egyetemi tanulmányokat folytatott s azok elvégzése után a m. kir. földn1.üvelésügyi minisztérium szolgálatába lépett. A század elején a székelyföldi kirendeltségen, majd kormánybiztosságon, Marosvásárhelyen müködött, később Homonnán és Zsolnán töltött be fontos megbízatásokat. L Ferenc József királytól kitüntető elismerést kapott. Korán nyugalomba vonult s átvette a "Méhészet" címü szaklap szerkesztését, amelyet édesapja indított. A "42-es Baezanádi vándorkaptárak" megalapítója és azok hasznosságának hirdetője 1944 végéig.

189

- - _

(A "Méhészet" című szaklap otthon ma is megjelenik Örösi Pál Zoltán dr. szerkesztésében, aki a szaklapnak 1945 előtt főmunkatársa volt.) 1935-ben a Budapest környéki választókerület országgyűlési képviselőjévé választották s maodátumát 1939-ben is megújították. A képviselőház j egyzoJeve s a gazdasági bizottság elnökévé választotta meg. 1945 márciusa óta emigrációban él. Vitéz SZAKONYI ISTVÁN (Cleveland, Ohio). ,;, 1911 , Kő­ szeg. Szkv. ht. repülő százados. Magyarországot 1945-ben hagyta el. Rövidebb ausztriai, olaszországi és 7 éves venezuelai tartózkodás után került az Egyesült Államokba. Történelmi és régészeti vonatkozású cikkeit és tanulmányait az emigráns sajtótermékek rendszeresen közlik. Az Amerikai-Magyar Történelem Kutató Társaság társelnöke. SZEBEDINSZKY JENÖ (Pittsburgh, Pa.). ''' 1906, Püspökladány. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után a "8 Órai Újság" szerkesztő gárdájában dolgozott, mint újságíró és riporter. Az emigrációban, 1950 óta a hetenként megjelenő pittsburghi Magyarság tulajdonos-szerkesztője és kiadója családja lelkes közreműködésével. Lapjával, kiváló cikkeivel azóta szolgálja az emigrációs magyarság érdekeit és rabságban szenvedő magyar nemzetünk ügyét. A Pittsburghi Egyházak és Egyesületek Nagybizottsága éveken keresztül tevékeny elnöke és számos egyesület tagja és vezető er,yénisége. A Signum Laudis és több más kitüntetés tulajdonosa. SZENDREY TAMÁS (Canton, Ohio). * 1941, Budapest. Egyetemi tanulmányait a clevelandi John Caroli egyetemen és a newyorki St. John's egyetemen végezte. Jelenle8 a cantani Walsh College történelmi szakán tanít és "A magyar történetírás filozófiai és módszertani alapjai 1825-től napjainkig" című bölcsészettudományi doktori értekezésen dolgozik, mint Balla Borisz dr. tanítványa. SZILASSY SÁNDOR dr. (Auburn, Ala.). Okleveles ügyvédbíró. Tanulmányait Pápán, Budapesten és az Indiana Egyetemen végezte. Egyetemi tanár, könyvtári osztályvezető és történész, az alabárnai Tudományos Akadémia volt alelnöke, tudo190

mányos társaságok t:.1g ja é s ti sz te le tbeli tagja, mintegy hetven magyar és angol nych·ü tanulmá n y és cikk szerzője. A bronz Árpád-érem tulajdonosa . SZITNYAI ZOLTÁN dr. (Salzburg, Ausztria. *1893, Selmec· bánya. Tíz esz tendő s közigazgatás i szolgálat után írói hivatásának élt csupán. Ezt 1945-től politikai elítéltetése szüneteltette. 1949-ben szökött Ausztriába, ahol ma is él. Körülbelül 40 könyve jelent m eg. Ezekből 7 az emigrációban. Számos regényét adták ki olasz n ye lven. Nove llái jelentek meg németül, olaszul, franciául, angolul. Egyfelvonásos színdarabját Győ­ rött mutatták b e. Három filmjét Budapesten állították elő. "Tánc" címü regényét a római Esperia cég filmesítette meg. Tagja volt a P e tőfi Társaságnak, a Gyóni Géza Társaságnak, a győri Kisfalud y Körnek és a Kovács Pál Irodalmi Társaságnak. Az arany Árpácl-érem tulajdonosa, a clevelandi Magyar Társaság örökös tiszteletbeli, s az Árpád Akadémia rendes tagja. Vitéz ZERINVÁRY SZILÁRD dr. ':' Csomád. A szarvasi gimnáziumban érettségizett. Egye temi tanulmányait Budapesten végezte. Jogtudomány i doktori, bírói és ügyvédi oklevelet szerzett. Résztvett az első világháborúban. 1922-ben a románok az általuk megszállt Élesdről - miután mec:rtac:radta nekik a b b hüségeskü leté telét kiutasították. 1924-ben Magyarország kormányzója vitézzé avatta. 1926-tól 1939-ig szarvasi járásbíró volt. Számos nemzet védelmi, sport- és irodalomtámogató megmozdulásban vett részt. 1939 májusában országgyűlési képviselővé választották. Irodalmi tevékenyséc:rét ic:ren korán kezdb b te. Három verskötete jelent meg: Fehér tüzek (1912), Nádzúgásos é jszakákon (1924) és Magyar bánat (1934 ). Kiadta még a Körösvid é ki Költők Antológiáját (1937-ben). Posthumus hősi eposzával, amelyet özvegye jeligés pályarnűként nyújtott be az Árpád-pályáza tra, 1966-ban arany Árpád-érmet nyert. t 1947. január 12-én a Bajor erdőkben.

191

A VI. MAGYAR TALÁLKOZÓ KRÓNIKAJABAN ELŐFORDULÓ SZEMÉLYNEVEK (a szám az oldalt jelzi)

Acheson, Dean 81 Acsay Dénes 26 Agárdy-Léh J en ő 133 Antalfy Mihály 179 Apponyi Albert 45,139 Auer Pál 66 Babos Sándor 26 Bakács-Bessenyey György 34 Balcescu, Nicolae 54, 56 Balla András 26 Balla Borisz 190 Baranchi Tamáslea Endre 180 Baranski 69 Baráth Tibor 26, 69, 179 Baross Gábor 69, 70 Bartók Béla 50 Batthyány Kázmér 56 Bauer, Otto 61, 62 Bárczy Árpád 165 Benes, Eduard 33, 63, 65, 67, 98 Benka, Martin 50 Benthley, Alvin 92 Bernáth Ottó 134 Bernharcit Béla 159,185 Bertalan Kálmán 18, 179 Berzy József 185 Betegh Péter 26, 105 Bevan 81 Béky Zoltán 18, 19, 25, 133, 134, 147, 180 192

Béldy B é la 180 Bíró Árpád 167 Bobula Ida 26 Boczonádi Szabó Imre 26, 189 Bognár Dalma 136 Boldizsár László 26 Borosnyai-Tompa Miklós 166 Borshy-Kerekes György 147 Brezhnev 17 Buda Lajos 133 Burgyán Aladár 17, 18, 137, 179 Burján Gyula 26 Butcher Lajos 133 Ceausescu 152 Charma t z, Rudolf 63 Churchill 69, 139 Clemenceau 64 Cornish, Louis 33, 155 Coudenhove-Kalerghi 79 Csávossy Leó 180 Csegezi József 95 Cserenyey Géza 165 Cserépy József 186 Csery C. Mihály 26,180 Csete Zoltán 133 Csighy Sándor 26, 180 Cuza 57 Czanik Géza 26

Czartows ki 55 Czerrnann Ant a l 26 D'Alb e rt Feren c 26, 108 , 179, 181 Dankó Erzs ike 137 Dá lno ki Ve r ess Lajos 26 , 167 Deá k Feren c 36, 39, 88, 129 , 138, 139 De G a ull e 28 44 l 06 De rne K á r o ly' 186 Dernecs D ezső 98, 133, 142 Domoko s S á ndo r 134, 135 , 180 Dornonkos Lász ló 134 Dubay S á nd or !33 Durcsá n szk y F e rdin á nd 70 Ede n 81 E c kha r dt Tibo 1· 67, 148 E gyed Alad ár 135, 180 E gyed Mikl ós 134 , ! 80 Ele ke s M ih á ly 26 Ernbe r S á ndo r 26 Eötv ös J ózsef 36, 39, 56, 129 Erdé ly i Barn a 134 Erdé ly i J ózse f 136 , 18 1 E szen y i L ászló 133 , 180 Értav i Bará th J ózsef 133, 150, 157 , 186 Érta vi B a rá th Katalin 136 , 180, 186 Faza k a s F e r e nc 133, 150 F e renc Ferdinánd 63 Fiedler Kálm á n 133, 181 Fischof, Adolf 60 Fló ri án Tibor 26, 180 Füry Lajos 109, 133, 180 Gaitskel 81 13 Magya r T a l á lk ozó Kró nik á ja

Ga! á n ta y Gábor 133 Gallu s Sá ndor 26, 180 Ga ndhi, Mahatma 18 Ga r asa nin , llya 54 Gá briel Asz trik 108, 134, 135, 146, 179, 180 Gá l Anit a 144 Gá ll Ede 133 Gá ll Imre 26 Gás p á r Má rton 26 Geo r ghiu-D ej 151 Gócza Imre 133 Gros s, F eliks 67, 68, 69 Gyallay Papp Domonkos 26 Gyék é nyesi Gy. László 83, lll, 123, 148, 156, 159, 164, 169, 174, 179 Gyimesy Kásás Ernő 27 H a lasi K álmán 27 Hantos Elem ér 66 Havasy Baj á n Sándor 27, 181 H eningsen 56 H e rbe r g 115, 116 H er czegh J á nos 27 H éd er vár y Konth J ános 27 Hitle r 66, 73 Hodzsa, Milán 33, 34, 43, 68 Hohenwart 60 Hokky Ká roly 82 Hóman B álint 138 Hornonnay Elemér 69, 97, 100 Hortobágyi Jenő 25, 143 Horváth B arna 27 Horváth Miklós 134 Hunyady László 109, 173,174, 180 193

Illésy Gyula 180 Illyés Gyula 19 Iváni Zoltán 180 Jaszovszky József 27 Jálics György 124, 132, 138, 140, 143, 148 Jász Tibor 133 Jászi Oszkár 64 Johnson J. B., 22, 175 Jorga 127 Kaczvinszky Pál 179 Kardos Talbot Béla 27, 31 , 33, 36, 71, 72, 77, 88, 100, 134, 146, 147, 180 Kassay Dezső 180 Kavcic 55 Károlyi Mihály 68 Kecskernéthy József 147 Kennan 81 Kennedy, J. F. 99 Kertész István 27, 44, 69 Kézdy Vásárhelyi Béla 180 Khudoba 70 Király Kelemen 27 Kirschbaum 70 Kisbarnaki Farkas Ferenc 26 Kisjókai Erzsébet 27, 180 Kiss Ödön 27, 187 Klapka 56, 57 Klaudinyi László 133 Klobusiczky Dénes 27, 187 Kodály Zol tán 50 Koller Pál 134 Koósa Antal 136, 181 Korosec 64 Kosanovic, Sava 67 Koss Tibor 27 Kossányi József 88 194

Kossuth Laj os 24, 36, 39, 43, 44, 56, 57, 58, 59, 84 Koszorus Ferenc 70 Kovács István 134, 144 Kovács J ó zs ef 134 Körber 60 Kövendy Károly 27, 181 Kövágó J ó zs ef 27, 30, l 02 Kramár 63 Krasinszky, Valerián 55 Krushchev 17 Kührner Béla 133, 134, 180 Lajossy Sándor 134, 167, 181 László Béla 134, 172 Lázár László 172 Lázár Ödön 43, 69 Lenski 115, 116 Lincoln 38 Löhner, Ludwig von 55 Lőrincz Jánosné 27 Lőte Pál 150, 174 Ludwig A. Aurél 98 Macartney, Ailmer 27, 43, 165, 180 Macmillan 81 Maczky László 27 Majoros Ilona 137 Mao Tse Tung 17 Masaryk 63, 65 , 98, 127, 139 Málnási Ödön 81, 82 Máté Imre 27, 99 Menkó Gábor 27 158 Messner, Albert 116 Mesterovics Iván 50 Mécs László 146, 147 Mérei Gyula 36 Mérő Ferenc 181

Mihályi Gilbert 180 Mikó Istvún I 33 Miksc he , F. O. 43, 44, 70 Mohácsy Ferenc 168 Molnár Antal 166 Molnár Agoston lll, 133, 134, 138, 180 Molnár Zs igmond 137 Malotav 39 Manet 79 Moore, Sir Thomas 165 Mosonyi László 172 Mower Sándor 27 Mi.ihl stein , Anatol 68 Nagy Frigyes 181 Nagy Imre 40 Nagy Károly 114 Nagyivá n Lajos 27 Naumann, Friedrich 64 Nádas Gyula 174, 179 Nádas János 19, 25, 26, 27 , 52, 76, 83, 106, 108, 109, 110, lll, 134, 138, 140, 150, 157, 174, 177, 179, 180 Nádasy T. Jenő 165, 166, 167 Návori Kornél 89, 133 Negyedi Szabó Margit 133, 136, 181, 188 Németh Anzelma 137 Németh Ernő 27, 136, 181 Németh Gyula 27, 133, 180 Németh József 137 Nyirjesy Sándor 102, 133, 148, 151, 180 Nyírő József 101, 168 Oláh György 133 Oláh László 180 Ostrozinski, O. 55

Padányi-Gulyás Jenő 31, 70, 76, 83, 133, 188 Palacky, Frantisek SS, 60 Palasies J án os 172 Pallós Lóránt 133, 180 Pap, Michael 17, 18, 188 Pap Remig 27 Pavel, Pavel 68 Páll György 27, 151 Pázmándy Dénes 56 Pelényi János 33, 67 Píralla Zoltán 172 Pogány András 26 Pokornyi 70 Popovici, Aurel 63 Pósfay György 189 Prehala 70 Pulszky Ferenc 56 Raab 39 Radics, Stjepán 63, 64 Radisies Elemér 27, 103 Rapaczky 81 Rákóczi Ferenc 35 Rákos B. Raymond 27, 180 Ráttkay Kálmán 27 Reményi Józsefné 134 Renner, Karl 43, 62 Révay István 27 Rónai Lászlóné Roosevelt 34, 43, 69 Rougemont, Denis de 41, 42 Rozanich István 134, 137, 169, 170, 172, 181 Rózsafy Mátyás 112, 117 Sárközy Imre 27 Schmid-Egger, Hans 71 Schuman 79 195

Seymour, Charles 43 Shotwell, James 32, 65, 67 Sikorski, Wladyslaw 67 Sólyom Fekete István 27 Soltay István 134 Sommaruga, Franz 55 Somogyi Ferenc 5, 18, 25 , 107, 109, 110, 121, 134, 135, 173, 174, 179, 180 Spaak 79 Stibrán D. Teréz 181 Süli József 165 Szabó Bertalan 65 Szabó Dezső 66, 147 Szabó Ferenc 167 Szabó István 134, 135, 147 Szakanyi István 190 Szappanos István 142 Szász Béla 31, 52, 65, 69, 108, 147, 150, 179, 180 Szász Emil 27 Szebedinszky J en ő 133, 190 Szekfű Gyula 126, 138 Szendrey Tamás 140, 190 Szentmiklóssy Bálint 27 Szepessy Zoltán 27 Sziklay Ödön 170 Szikszay Pál 134 Szilassy Sándor 136, 180, 190 Szitnyai Zoltán 181, 191 Sztalin 66 Tamás Sándor 164, 167 Teilhard, Pierre 80 Teleki Béla 26 Teleki László 56, 57 Teleki Mihály 27 Teleki Pál 31, 32, 43, 44, 67, 82, 155 196

Thompson, Dorothy 33 Tilea 68 Tokay László 27 Tollas Tibor 27, I 81 Tornay Károly 27, 181 Tóth Géza 133 Tóth István 172 Töttösy Ernő 180 Tuzson Tibor 27 Tyler, Royali 31, 34, 44, Tl Udvari Gyetván István 158 Uliein-Reviczky Antal 166 Valkó László 27, 180 Vaskó Ilona 121 Vasváry Ödön 27 Várdy Béla 124, 132, 133 , 138, 139 Veres Péter 147 VIavianos 67 Volasin Lilly 18 Vörös Jenő 133 Vudy József 17, 134 Wass Albert 131, 132, 155, 156, 157, 158 Wass Albert 131, 132, 155, 156, 157, 158 Wesselényi Miklós 54, 57 Wilson 64 Zathureczky Gyula 155 Zágonyi 112 Zákó András 26, 104 Zerinváry Miklós 133 Zerinváry Szilárd 135, 191 Zerinváry Szilárdné 133 Zsiga Géza 137 Zsilinszky Endre 65

RÉSZLETES TARTALOMMUTATÚ

TARTALOM

6

ELÖSZO..... . . . . . . . . . . . . .. ... . .. .. .. .. . ... .. . .. ... .. .. . . . ..

7

A VI. MAGYAR TALÁLKOZÖ ELSÖ NAPJA ( 1966. november 25.) .. .. .. . .. . . .. .. .. . .. . .. . .. . .. . ..

9

l. Pap Mihály dr.: A világ-kommunizmus válsága és az

Amerikai Egyesült Államok helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . I deo lógiai háború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Nevelés és kommunizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szabad nemzete k szövetsége . . .. . ... . .. . ...... . . . · · · Szakemberek képzése .... . . ... . . ... .. .. . .. .. .... .. . . · Külföldi segély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Béke vagy háború . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egyesült Nemzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kommunista összeesküvés az Egyesült Államokban · · N éze teltérések a kommunista birodalmon belül . . · · · · Alapelvünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.

9 10 ll 12 13 14 14 15 16 17 17

Főt.

Béky Zoltán dr.: Az amerikai magyarság feladata az óhazával és az új hazával szemben .... .. .. . . . ....... · · 19

A VI. MAGYAR TALÁLKOZÖ MÁSODIK NAPJA ( 1966. november 26.) •••••

I. A Duna-n1edence

jövője

o

••

o

.

o

••

•••

o

•••••

o

••

••••

•

•

•

26

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

l. Nádas János dr.: A keleteurópai szakemberek feladatai a dunai nemzetek j övőjének kialakítása terén . . . . . . . . 27 2. Kardos T a lbo t Béla dr.: A Duna-medence népeinek jövője 31 A föderalizmus gondolata és szervezete nem idegen a Duna-völgyé ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Nemzeti á llamokon belül nemzetiségi önkormányzatok 197

ner.n oldhatják r.neg a kérdést . ... ............. . . ... .. Konföderáció vagy föderáció? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Utópisztikus álr.nok helyett reális lehetős é g e k és te rve k kellenek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . A népek és világhatalr.nak r.nai valódi é rd e ke Középkelet-Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Néhány útr.nutató példa: a r.nai Ausztria és 1956 . . . . . . Ser.nlegesség és 1956 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A föderálizr.nus területi kiterjedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . A föderalista határ különleges terr.nészete . . . . . . . . . . . . A dunai ner.nzetek föderalizr.nusának körvonalai . . . . . . Közös szövetségi főváros ... . .... . ............ . ..... . Közös ügyek és szervezetük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kultúrkorporációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Éretlen és érett korr.nányforr.nák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Szász Béla dr.: Föderalista tervezetek a dunai és középeurópai kérdés r.negoldására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Föderalista törekvések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A szociálder.nokrácia állásfoglalása (1899) . Bauer, Renner . .............. . .. . ... .. ... . .. .. . . . . . . . . . . . . . . . . . Az első világháborút r.negelőzően . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Jászi Oszkár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az első világháború után. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A r.násodik világháború kitörése után . . . . . . . . . . . . . . . . A r.násodik világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irodalor.n .. . .. . ....... . .... . _.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Padányi-Gulyás Jenő: A Duna-r.nedence federális alapon való integrálódásának előnyei Kárpátalja és a r.nai Magyarország szer.npontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. További hozzászólások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . a) Gyékényesi Gy. László: Federációs gondolatok és r.nagyar élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . b) Kossányi József: 1956 alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . c) Návori A. Kornél dr.: A jól felkészült diagnoszta kórjóslata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . d) Csegezi József: Múlt és jövő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198

36 37 39 39 39 40 42 44 46 47 48 49 50 52 52 61 63 64 64 66 69 72 74

76 82 83 88 89 95

e) H o rno nnay Elemé r: Más szemüvegen át . . . . . . . . . . f) Demecs D ezső dr.: Történeti tények alapján . . . . . . g) Ludwig A. Aurél dr.: Nemzet haza nélkül is lehet h) M á té Imre dr.: Másféle megközelítésre van szükség i) Nyirjesy S á ndor dr.: A nemzeti kisebbségek függetlensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . j) Kövágó József dr.: Mé rsékelt politikai koncepció .. k) Radi s ies Elemér dr.: A közép-dunai országok federáció ja felé .................................. l) Zákó András: Két probléma függvénye .. . ....... m) B e tegh P é ter dr.: Sok-sok ezer tehetség önzetlen munkája ................... . •

•

•

•

•

•

•

•

o. o.

o

••••

o

••

97 98 98 99 102 102 103 104 105

Il. A z Arpád Akadém ia első évi rendes közgyűlése . ... . ... 107 l II. Molnár Agoston: Van-e jövője a magyar nyelvnek és kultúrának Amerikában? ..... .. ............... . .. . .. lll

IV. V ár d y Béla dr.: A magyar ifjúság a magyar jövő szolgálatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 V. Ünnepi est . . ............... .. ............. . ............. l ) Díszvacsora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2) Árpád-érmek átadása ... . . . .... . ..... . .......... · · · 3) Az Árpád Akadémia elnökének székfoglalója.· · ··· 4) Az Árpád-é rem és díszoklevél-pályázat eredménye 5) Müvészi müsor .. .. ............ .. .............. · · · · 6) Magyar Bál . . .... . ................... . . . .. . . . .. · ·

133 133 134 135 135 137 137

A VI. MAGY AR T ALALKOZÚ HARMADIK NAPJA ( 1966. november 27.)

138

•••

o

••

o

•••••••••••

o

••••••••••

o o.

l. A fiatal magyar értelmiség ankétja . ..... · · · · · · · · · · · · · · · · 138

Jálics György dr.: Gondos mérlegelés . . · · · · · · · · · · · · Szendrey Tamás: Három szempont .. · · · · · · · · · · · · · · · · Demecs Dezső dr.: Államférfiak kellenek · · · · · · · · · · · · Szappanos István: A történetírás jelentősége · · · · · · · · Hortobágyi Jenő: Mi miért és miért nem történt. · ·· Gál Anita: A gyermeknevelés fontossága · · · · · · · · · · · · Kovács István dr.: Ismét törlesztenünk kell · · · · · · · · · · Kardos Talbot Béla dr.: Mécs László érdekében · · · · ·

138 140 142 142 143 144 144 146 199

2. Erdély érdekében . ... . ... . ...... .... . . .......... . ..... . Nyirjesy Sándor dr.: Határozati javas lat ............ Hozzászólásoka javaslathoz (Fazakas Ferenc, Lőte Pál dr., Értavy Baráth József, Szász Béla dr., Nádas János dr., Nyirjesy Sándor dr.) ......... ...... .. .. . . .. .. ... Páll György dr.: Az egyetlen eszköz . ........ ..... ..

148 14ö

150 151

3. A magyar egységért .. . . . ..... . .. ... ...... .. .... ... . . . . . 156 4. Nt. Bernharcit Béla: Az ausztráliai magyar élet ........ 159 5. Nt. Tamás Sándor: A magyar emigráció Angliában l 948tól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 6. Rozanich István: Magyarak Venezuelában .... .. .. . .. . 169 7. A magyar

művelődés lehetőségei

8. Beszámoló

o

o

••••

o

••••

ZÁRÓNYILATKOZAT

o

••

••••

•••••

o

o.

•

o

Amerikában . . . . . . . . . . 172

•••

•••

•

•• •

••••

•

o

••

•••••••••

o

•

••

•••

174 175

•••

AZ ÁRPÁD AKADÉMIA . .... . l) Megalakítása ... · · · · · · · · · · · ........... . 2) Tisztikara ..... . · · · · · · · · · · · · · . ......... : : : : : : : : : : : : 3) Tagjai .......... · .. · .... ·.... .. .. . ... . ........ . 4) Ügyrendje ... .. .. · · .. · · · · · · · · · · ........ .. . ........

178 178 179 179 181

A MAGYAR TALÁLKOZÓ~ SZEMÉLYES ES LEVELEZO RÉSZTVEVŐINEK ELETRAJZI ADATAI. ... ... .. ...

185

NÉVMUTATÓ ... ..... · ·· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ...... .

192

o

••••

••••••••••

•

200

•

o

••••••••••