2008. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Vagyunk ...

67 2008. szeptember

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

A tartalomból Elemzõ: Koszovó és Erdély . . . . . . . . . . . . 4-6. Szász I. T. Naplójegyzetei . . . . . . . . . . . . . . 7-9. Magyar önrendelkezés. . . . . . . . . . . . . . . 10-11. Magyarok VII. Világtalálkozója. . . . . . . 12-15. Dokumentumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16-19. Erdély útjain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20-23. Emlékeink. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24-26. Jelenünk: Zürich-Budapest . . . . . . . . . . . . . . 29. Sztalinul - Kindler J. írása . . . . . . . . . . . . 30-33. Szõcs Károly mûhelyébõl . . . . . . . . . . . . 34-35. Könyvbemutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36-38. Gál Mihály: Moldvai magyarság. . . . . . . 39-41. História: Márton Áron, Mátyás király és a székelyek. 42-50. Irodalom: Nyírõ József . . . . . . . . . . . . . . 52-56.

Már egyre több eget Már egyre több eget szorongat a vékony lomb, s a szürkület nyálazta törzsre ült a görcsös árnyakká testesült hideg.

Az út két oldalán felálltak, gyökereik szántotta parton, a fák. Kifent ágak vigyáznak, hogy minden ugyanígy maradjon

Majd szél támad s gödrök vizében kegyetlen arcát megmutatja, s az elsimult tükörre szépen rászáll a csillagok nyugalma.

E tájban nem vagyok, csak értem a fásult égen lóg kabátom, megóv az is, mint hasztalan, de eladható szabadságom. Baka István

Híreink

2 Magyarok VII. Világkongresszusa

gítséget nyújtott a torgaji magyarok felkutatásában. A professzor szerint a legjobb magyarokkal volt szerencséje együtt dolgozni, és ha az Isten is úgy akarja, hogy meg kell haljon, akkor is boldog lesz, mert régi gyöA Magyarok VII. kereink virágoznak és erõsödnek. „Nekünk Világkongresszusának magyarul fájt a szívünk, amikor megtudtuk, nyitó-konferenciájára hogy milyen lett a magyarok területe Triaaugusztus 16-án a Kongresszusi Központ- non után” - mondta a professzor. ban került sor, a honi média teljes hírzárlata „ Minden hazugsággal szembe kell forközepette. Ezt megelõzõen kapcsolódó rendezvények zajlottak itthon, Bösztörpusztán dulnunk! A Magyarok Világszövetsége szea Kurultaj, a magyar-madjar találkozó -, és rény körülmények között végzi feladatát. Kolozsvárott az Ifjúság és demográfia kon- Lehet, hogy Európa fanyalog, mert nem tetferencia. Szegeden 16-17-én, Székesfehér- szik neki, hogy a magyarság újra talpra kívárott 18-án, Balatongyörökön 14-20-ig ván állni. Ennek ellenére a hazug világot, voltak rendezvények. A Magyarok VII. Vi- melybe belekényszerítettek bennünket évtilágkongresszusának rendezvényei a Kong- zedeken át, nem hagyhatjuk. Az utánunk köresszusi Központban, a Magyarok Házában, vetkezõ nemzedék ismerje fel az igazságot” az Olasz Intézetben, valamint a Gólyavár- - mondta Rácz Sándor, az 56-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Maban kerültek megrendezésre 16-tól 19-ig. A rendkívül gazdag – a magyar õstörténettõl gyarok Világszövetségének tiszteletbeli ela napjainkban fennálló fontos gazdasági és nöke, szenvedélyes köszöntõ beszédében. tudományos kérdésekkel foglalkozó - progPatrubány Miklós, a Magyarok Világram több, mint 250 tudós szakmai elõadását szövetségének elnöke szólt a magyar nemtette közkinccsé. zet jelenlegi állapotáról. Megállapította: „ A A nyitó ünnepség a magyar és székely politikai hatalmon lévõ vezetõk erkölcsi éleHimnusz eléneklésével vette kezdetét, a ha- te meghatározza a társadalom erkölcsi életalmas színpadot betöltõ, 150 tagú Szent- tét. Magyarországnak és vele a magyar nemegyházi Gyermek-filharmónia zenekarának zetnek jelenleg olyan miniszterelnöke van, és kórusának elõadásában, amit velük együtt aki büntetlenül káromolhatja a Hazát. …Az énekeltek a jelenlevõk. Ez egyben a külsejé- 1956-os dicsõ forradalom 50. évfordulóján a ben, szívében és hangjában rendkívül szín- méltó ünneplés helyett idegen szívû és ajkú vonalas elõadásuk kezdetét is jelentette. Ve- rendõr-terrort vetettek be, és lõttek a tömegzetõjük és karmesterük, Haáz Sándor szerint be.”. Mint mondta, ezért ennek a politikai „ha hûséggel és rendszerrel csinálunk vala- garnitúrának felelnie kell a magyar nemzet mit, annak elõbb-utóbb megjön a gyümöl- és a történelem ítélõszéke elõtt. Patrubány cse”. Ez a kisváros hétezer lakosából 150 Miklós szerint a „jelenlegi Magyarországon gyereket tud ilyen mûvészi színvonalon ki- nincs jogállam, sem demokrácia, sem emállítani. Összehasonlítva itthoni állapotunk- berhez méltó élet. Véleménye szerint 3,5 kal, csak szégyenkezhetünk. millió ember él létminimum alatt. „Ma a maKét nagyon fontos üzenete van számunk- gyarság Európa legbetegebb nemzete” - jera a tanár úrnak: az egyik, hogy szeressük a lentette ki beszámolójában az MVSZ elnögyermeket. A másik, hogy ezt a szeretetet ke. Patrubány, visszatekintve az elmúlt 18 énekkel, népdallal közvetítsük egymás közt, esztendõre, bátran kijelentette: „Ez a 18 év tehát értékeket énekeljünk és közvetítsünk, nem szabadulást jelentett a kommunizmus mert az olyan fantasztikus lehetõség, olyan karmaiból, hanem Bogár László közgazdász hídépítés, amit semmiféle filozófia meg szavaival élve: kísérlet történt Magyarorokoskodás soha az életben nem tud pótolni. szág felszámolására. Az MVSZ elnöke A nyitó konferencián kirgiz, üzbég, bas- hangsúlyozta: „Boldog Magyarország, csak kír, török, olasz, flamand vendégek köszön- ne hagyná magát tovább megtéveszteni!” tötték a megjelenteket. Az elüldözött szudétanémetek szervezete, Mario Alinei proPatrubány Miklós szólt az elért eredméfesszor és a Dalai Láma levelet írt a Világ- nyekrõl is. Sikerként könyvelte el, hogy megalakult a Magyarságkutató Intézet az Amerikongresszushoz, amit felolvastak. „Hetedik napja vagyok itt, és olyan ese- kai Egyesült Államokban, valamint a Világményeknek vagyok tanúja, amelyeket a kongresszus elõadásainak írott változatát hétmásvilágon sem felejtek el” - így köszöntöt- kötetes kiadványban jelentették meg, melyet te a Magyarok VII. Világkongresszusát a küldöttek a Kongresszus elsõ napján megOrazak Ismagulov kazahsztáni antropoló- kaptak. (A Patrubány Miklóssal készült intergus professzor, akadémikus, aki jelentõs se- jú szövegét a 12-13. oldalon közöljük.)

EKOSZ-EMTE Vukics Ferenc, a baranta mozgalom elindítója, a napokban rendezett kunszentmiklósi Kurultáj találkozó fiatal vezetõje kijelentette: „Magyar emberek, ez az ország a miénk! S noha nem magyar közegben nõttünk fel, egyre több magyar értéket kell felfedeznünk és megtanulnunk (mítoszaink, legendáink, õseink harcászati szokásai stb.)”. Vukics szerint hazánkban „ami nem magyar, annak csak jelene lehet, de jövõje nem”. Fuksz Sándor felvidéki küldött a Magyarok VII. Világkongresszusa elé terjesztette a magyar nép önrendelkezésérõl szóló nyilatkozat-tervezetet. A tervezet mellé, annak részeként, illetve indoklásául felolvasta a környezõ nemzetekhez intézett felhívást, valamint a nyilatkozat jogi indoklását. A tervezetet a Világkongresszus konferenciáin megvitatják, majd a viták alapján arról augusztus 20-án, a záró ülésen döntenek. A délutáni ülés kezdetén Molnár Lajos amerikai küldött átadta a magyar nemzeti emigráció vándorzászlóját Patrubány Miklósnak. Az MVSZ megõrzésére bízott zászló történetét, amely 1951-ben Olaszországban kezdõdött, Molnár Lajos ismertette. Ma az egyetlen szervezet, amely a világ magyarságát képviseli, az a Magyarok Világszövetsége. Ezért kerül a megõrzésébe a zászló, mondta Molnár Lajos. A Magyarok VII. Világkongresszusának kezdetével egyidõben indult Dardzsilingbe és Zanglába Boér Imre, az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári tagja. Kõrösi Csoma Sándor sírjához és a zanglai kolostori szobájához székely és világszövetségi zászlót visz. Boér Imre segíteni szeretne a nagy székely vándor zanglai emlékhelyének helyreállításában is. G A 230 dolgozatnak mintegy 65%-át hét kötetben a Kongresszus nyitónapján átadtak minden résztvevõnek. Itt csupán a kötetek címét,fõ fejezeteit tudjuk jelezni, a hallatlanul érdekes és színvonalas tartalmat az érdeklõdõk a kötetek beszerzése révén ismerhetik meg. Tehát: 1. A magyarság és a kelet. II. õstörténeti konferencia. Populációgenetika és embertan. (Természettudományi szekció.) 2. A magyarság és a kelet. Régészet és írásos források. (Történelmi szekció). 3. Nyelv, írás, mítoszok, legendák. (Nyelv, írás, mûvészetek szekció.) 4. Trianon újraértékelése konferencia: Magyarország XX. századi, különösen a II. világháború utáni kifosztása. Államiság nélküli nemzetek és népek az európai Unióban.

Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító fõszerkesztõ: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Híreink

4. Gyülekezõ a parókia udvarán, ahol a ASzent Korona és a magyar alkotmány. nap további részét flekkensütés, baráti be5. Gróf Teleki Pál halála szélgetés és énekóra tölti ki. 6. Máni, az élõ 7. A fény üzenete- Ifjúsági és demográfiMezõberény ai konferencia- Kolozsvár. G A Magyarok Világkongresszusa augusztus 20-án ért véget. A kongresszus számos határozatot hozott, ezeket a 14-15. oldalon közöljük.

Magyarok Világszövetsége Megválasztották a Magyarok Világszövetségének új tisztikarát Harmadszorra is Patrubány Miklóst választotta elnöknek a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tisztújító küldöttgyûlése. Ezúttal ellenjelölt nélkül indult, mert visszalépett az egyetlen ellenjelölt: Mikola István országgyûlési képviselõ, volt egészségügyi miniszter. Az elnökhelyettesi tisztséget a következõ négy évben is L. Németh Erzsébet tölti be. A Kárpát-medencei régió elnöke továbbra is a Kolozsváron élõ András Imre lesz, aki 1990-tõl hat éven át volt a bukaresti parlament képviselõje. Új elnök került a Kárpát-medencén kívüli régió élére az Adelaide-ben élõ, 48 éves Ladó László személyében, aki egyben a Dél-Ausztráliai Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke is. Dr. Pungur József leköszönõ régió-elnök - akinek szerkesztésében a Magyarok Világszövetsége megalakulásának 70. évfordulójára jelent meg az elsõ angol nyelvû magyarság-lexikon, a Hungarian World Encyclopedia - az MVSZ Védnöki Testületében folytatja munkáját. A tisztújító közgyûlés megválasztotta a két régió elnökségének 11-11 tagját is. Hasonlóképpen megválasztotta az etikai bizottság, a felügyelõ bizottság, a szabályzat-felügyelõ bizottság, valamint a stratégiai bizottság hat-hat tagját is.

Budakalász 2008. szeptember 12-én Budakalászon, a Budakalászi Polgári Körök Szövetsége rendezésében került sor a Parlament önfeloszlatására és elõrehozott idõközi országgyûlési képviselõ választás megtartására irányuló aláíróívek hivatalos elindítására, melyhez az EKOSZ is csatlakozott. Az EKOSZ nevében Dr. Szekeres Sándor elnökségi tag volt az aláíró. Köszöntõt mondott Németh Antal, Budakalász alpolgármestere, beszédet mondott Fricz Tamás politológus. A Szózat, a Honfoglalás és a Sacra Corona zenéje kíséretében kezdõdtek el az aláírások.

Szekszárd Az EMTE következõ találkozója szeptember 27-én szombaton a faddi református templomban veszi kezdetét Az erdélyi szellem fáklyavivõi címû rendezvénnyel. Ennek programja: 1. Csendes megemlékezés nemzeti gyásznapunkról, okt. 6., az aradi vértanuk napjáról 2. Serdültné Benke Éva tanárnõ elõadásában az erdélyi Teleki család történetének bemutatása Az ünnepségen részt vesz a Teleki család egyik leszármazottja 3. Török Levente (Erdélybe visszaköltözött) grafikus festõmûvész tárlatának megnyitása

2008. szeptember

Augusztus 23-án rövid ünnepség keretében emlékezett meg a Mezõberényi Erdélyi Kör a példás összefogás eredményeként felállított Székelykapura. Kajlik Péter elnök köszönetet mondott mindazoknak, akik felajánlásukkal, munkájukkal támogatták e gyönyörû alkotás létrejöttét. Kiemelte, hogy a város befogadta az alkotást, és mindenki örömére az eltelt év alatt semmilyen rongálás nem tapasztalható. Feyér Sándor lelkész úr áldást mondott a kapura, majd a jelenlévõk elénekelték a Magyar és Székely Himnuszt. A rendezvény jó hangulatú, közös flekkenezéssel folytatódott. (Augusztus 23. szerencsétlen egybeesés, nem félreértendõ!!!)

Duray: Szórványtanács alakul a külföldi magyarokért Szeptemberben megalakulhat a szórványtanács, amelynek célja, hogy programokat indítson a külföldön élo magyar közösségek számára - mondta Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke. A szórványtanácsnak az a feladata, hogy általánosan használható és mûködtethetõ szórványprogramok kidolgozásával foglalkozzon. A szórványban élõk számára közösségi találkozóhelyeket hoznának létre, iskolabuszokat szerveznének, távoktatási programot indítanának - mondta Duray Miklós azt követõen, hogy Budapesten megalakult a tanácsot elõkészítõ bizottság.

Októbertõl indul a Szent Korona Szabadegyetem! Tanszékek: u Õstörténet-Történelem u Jogtörténet u Hadtörténet u Néprajz u Társadalomtudományok u Egészségtan u Mûvészetek u Harcmûvészet vezetõ Tandíj egy félévre: 35 000 Ft (A szállást, étkezést nem tartalmazza) Az oktatás 2008. Októberétõl minden hónapban péntek 16 órától vasárnap 16 óráig tart. Jelentkezni lehet telefonon: 06-30-389-30-91, 06-20-567-42-99, 06-20-828-05-59 vagy e-mailen: [email protected] Helyszín: Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpont, 2100 Gödöllõ-Máriabesnyõ, Kapucinusok tere 3. (www.matersalvatoris.hu)

3 A bizottságnak egyebek mellett erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai tagjai is vannak. A tervek szerint a Miniszterelnöki Hivatallal is tárgyalnak a kezdeményezésrõl. Abban reménykednek, hogy a Szülõföld Alapból és a stratégiai programokból kaphat pénzt a szórványtanács, emellett vállalkozóktól is várnak támogatást - mondta Duray Miklós. A szórványtanács megalakításáról május 17-én a szlovákiai Alsóbodokon tartott szórványkonferencián döntöttek. A tanácskozás egyik szervezõje a Magyar Koalíció Pártja volt. Akonferencián részt vett mások mellett a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségi és Nemzetpolitikai Ügyek Fõosztályának képviseletében Kulcsár Szabó Ernõné, Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, Szabó Vilmos (MSZP), az Országgyûlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának alelnöke és Balla Mihály, a Fidesz országgyûlési képviselõje.

T. Gyimesbükk barátai! Tisztelettel ismertetjük az egyházközség gondjai mellett a jövõ évre tervezett megmentõ munkálataink sürgõs beavatkozást igénylõ tervünket, ami az 1000 éves határ környékét illeti. Avár, az õsi templom, az átkelõhely emlékei lassan-lassan eltûnnek. Sikerült részben némi elõrehaladást elérni, de ez még mindig nagyon kevés. Ezért a 2008-as évben több helyre próbáljuk eljuttatni pályázatunkat, az összmagyarság értékeinek megmentésére. Sajnos helyzetünk politikailag sem kedvezõ, mert Gyimesbükköt 50 évvel ezelõtt leszakították Csíkvármegyérõl, áthelyezve Bákó megyéhez, ahol ma is erõszakosan, céltudatosan, a világ szemeláttára fosztják meg öntudatuktól a moldvai magyarságot. Ez a terület megmaradt, mert egyházilag Erdélyhez tartozik. De az egyház nem tud mindent felvállalni. A plébániához 20 épület tartozik. Egy gazdaságilag tönkretett településen, ahol ipar nem létezik, nehéz megbirkózni a kihívásokkal. Tesszük, amit tehetünk, itt a senki területén, magunkra hagyottságunkban. Akívülállók egyrészt ezt is eltüntetni igyekeznek, másrészt- aki segíthetne- tehetetlen. Kérdés: hagyjuk-e a megmaradtat is eltûntetni? Kell-e még ez a magyarságnak? És hasonló nehézségekkel küszködik az iskola, az egyház, minden, magyar kultúrát szolgáló kezdeményezés. Célunk megmenteni a Gyimesek és a Tatros völgy legrégebbi, még használatban lévõ õsi, Kontumáci templomát és környezetét. Saját erõbõl ezt nem tudjuk megtenni. Nemcsak a Gyimesek, hanem az összmagyarság emlékei tûnnek el ma-holnap. Ma „siratófal”- állapotban vannak, holnapra lehet, csak a helyük marad. Kérjük, juttassák el kérésünket úgy az állami, mint a külföldi segélyszervezetek valamelyikéhez, és segítsenek nekünk ezek megmentésében. Gyimesbükk, 2007. december 20-án

-

Salamon József, plébános

4

Elemzõ

EKOSZ - EMTE

Koszovó és Erdély Minden nemzeti közösség természetes törekvése, hogy kiteljesítse saját belsõ értékeit, önazonosságát jogi természetû védõbástyákkal vegye körül, hogy olyan intézményes megoldásokat dolgozzon ki, melyek alkalmasak arra, hogy a külsõ kihívásokra megfelelõ választ tudjon adni önmaga feladása nélkül. Mindez az önálló állami lét mellett biztosítható a legnagyobb hatásfokkal. A nemzet voltaképpen úgy is megfogalmazható, mint az államalkotásra megérett, annak politikai igyekezete által jellemzett etnikai közösség. Két paradigma A trianoni békeszerzõdés nemcsak Magyarország területének kétharmadát csatolta el, hanem idegen elnyomás alá utalta a magyar nemzet közel egyharmadát. A két világháború között a teljes magyar politikum természetes törekvése az volt, hogy a magyar történelmi mûhelyt a közös magyar államiság keretén belül teremtse meg, más szóval, hogy egy közös hazában integrálja a Kárpát medencei magyarság minél nagyobb részét, határrevízió útján. E politika sikeres is volt s hogy végül a visszaszerzett területeket nem sikerült megtartani, az nem a magyar politikai vezetésen múlott. A második világháború után a proletár internacionalizmus eszmei nyomvonalán haladva a kommunista vezetés nemcsak hogy nem törekedett az ismét elvesztett területek visszaszerzésére, de még a hajdani közös haza tudatát is törölni igyekezett a felnövekvõ generációk önazonossági kapaszkodói közül, egy általános, a nemzeti gyökerek felszámolására törekvõ kultúrpolitika keretein belül. Ennek tudható be elsõsorban, hogy a rendszerváltás idején nemcsak a kisebbségben élõ, s az idegen elnyomó hatalmak által módszeresen indoktrinált, tudatilag csonkolt közösségeken belül, hanem az anyaországban is két teljesen eltérõ s egymást értéktételezéseiben, stratégiai elgondolásaiban és célkitûzéseiben egyaránt kizáró politikai paradigma fogalmazódott meg. Az egyik a Jászi-Károlyi-féle katasztrófapolitika axiológiai premisszáiból merít, mely absztrakt elveket fontosabbként tételez a nemzeti szempontoknál s a magyarság ellenségeiben, a Kisantant államaiban is szövetségest lát a magyar “nacionalizmussal” szemben. Megjegyzendõ, hogy míg Jásziék a visszaemlékezéseikbõl ítélve tényleg hittek bizonyos általuk értékként tételezett eszmékben, mai követõik zöme mindenféle értékelkötelezettség nélkül szolgálja ki az idegen érdekeket (1), jelen pillanatban a globalista fõhatalmat (2, s törekszik Magyarország és a magyar nemzet szellemi, katonai, gazdasági véderejének totális felszámolására. E politikai törekvés jól követhetõ az SZDSZ és az MSZP külpolitikai vonalvezetésében s megannyi politikai gesztusban, megnyilvánulásban, nyilatkozatban tetten érhetõ. Emlékezetes, hogy a nemzetellenes ellenzék nemzetközi botrányt kreált abból, hogy Antallék - nagyon helyesen, a megtámadott oldalára állva és a nemzeti önrendelkezés gondolatának megfelelõen - a szerb-horvát háborúban a horvátoknak fegyvert adtak el. Az MSZP és Kovács László már 1993-ban, Magyarország katonai doktrínájának megfogalmazása idején azt követelte, hogy Antall József és kormánya határolódjon el még a békés határváltoztatás gondolatától is. Antallék sajnos meghátráltak a bal-liberális össztûz elõtt s azokat a lehetõségeket sem ragadták meg, amelyek tálcán kínálkoztak. (Antall Józsefnek volt egy bátortalan próbálkozása, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Délvidéket nem Szerbiához hanem Jugoszláviához csatolták, de ez gondolatot Szlovákia vonatkozásában nem volt képes végigvinni. Holott akkor komoly alkupozícióban volt Magyarország: Szlovákia elismerését feltételekhez köthette volna s egyben felhívhatta volna a világ figyelmét a magyar problémára. Nem kétséges, hogy az ellenzék hátba támadta volna, de ilyen történelmi lehetõséget felelõs magyar politikus akkor sem szalaszt el, ha nem „kamikaze kormányként” fogja fel saját kabinetjének a szerepét.) 1995/1996-ban a szlovák-magyar valamint a román-magyar alapszerzõdések megkötésének idején a balliberálisok ismét csak amellett tették le a garast, hogy Magyarországnak le kell mondani a békés határváltoztatás jogáról is (ez még a baloldali Méray Tibornál is kiverte a biztosítékot, aki a Népszabadság hasábjain részletezte, hogy micsoda történelmi és nemzetpolitikai abszurdum eleve lemondani egy ilyen eszközrõl). A balliberális erõk tömény nemzetellenessége nyilvánult meg, mikor nekitámadtak Orbán Viktornak az Orbán-Nastase paktum idején, valamint akkor,

midõn késõn és bátortalanul szólni merészelt a Benes dekrétumok ügyérõl. A másik oldal, nevezzük ezt a nemzet ügye iránt valamilyen fokon elkötelezett tábornak, rendkívül rossz helyzetbõl indul eleve. A többévtizedes kommunista agymosás a társadalom tekintélyes részét immunissá tette a hagyományos jobboldali értékekre. A több hullámban távozó több százezer emigráns zöme is a nemzeti oldalhoz tartozott. Emellett a médiapozíciók kb. 85%-át birtokló balliberális oldal libertinus-kozmopolita színekben folytatta azt a nemzetrontást, amit proletár-internacionalista zászló alatt mûvelt a korábbi évtizedekben. A gazdasági pozíciók nagyobb része szintén a baloldal kezébe került a „módszerváltás" idején, ráadásul a nemzetközi trendek is nekik kedveznek. E hendikeppel induló oldalon állnak azok, akik közös célnak tartják a magyar közösség állóképességének megerõsítését, akik a magyarság fejlõdésének és anyagi-kulturális-számbeli gyarapodásának feltételeit szeretnék megteremteni, akik számára Orbán Viktor egy találó 1996-os megfogalmazásával Magyarország nem telephely, hanem haza. Fontos leszögezni, hogy az egyszerûség kedvéért a jobboldalnak vagy nemzeti oldalnak nevezhetõ konglomerátum valójában egy egészséges társadalom teljes plurális spektrumát lefedi, nem csoda, hogy a jobboldali politikai pártok osztódással szaporodtak. A nemzeti oldalnak ugyanakkor nem volt s mindmáig nincs világos vonalvezetése, nincs egyértelmû és mindenki által elfogadott stratégiája a külsõ és belsõ ellenfelek leküzdésére. Olyan alapvetõ kérdések kezelését illetõen is teljes a káosz, mint a Simon Perez által elismert izraeli gazdasági térhódítás, a globális erõk masszív térfoglalása, a Kisantant államok irányában követendõ politika s ezzel összefüggésben a kisebbségbe szorult magyarság szellemi, politikai és gazdasági integrációja, hogy most megmaradjunk a külpolitika legfontosabb problémáinál. Az erdélyi kontextus Az RMDSZ-en belül 1990 óta jól kitapintható e két paradigma képviselõinek harca. Erdélyben is igen vegyes tábort alkotnak mindkét gondolkodásmód hívei. Az egyikben ott vannak a román hatalom ágensei, a karrieristák valamint a jóindulatú megtévesztettek (3), a másikban különbözõ vérmérsékletû és világnézetû autonomisták (4) , akiket egy gondolat köt össze: a nemzeti emancipációs törekvés, a nemzeti szabadságvágy. A kollaboráns tábor politikáját nevezte Borbély Imre 1992-ben a „Keresztény és nemzeti liberális egységkeret" c. dolgozatában a „végig nem gondolt gondolat" politikájának (5) . Akkor még nem állhatott rendelkezésre a 2002-es népszavazás eredménye, de könnyen extrapolálható volt, hogy hová vezet a Domokos Géza és Markó Béla által képviselt lagymatag, önfeladó politikai kurzus. 2002-ben a hivatalos népszámlálás sajnálatos módon beigazolta a Borbély Imre-i diagnózist, tíz esztendõ alatt az erdélyi magyarság lélekszáma 200.000-el csökkent. A Markó-tábor prominensei s követõi nem képesek felfogni, vagy nem hajlandók nyilvánosan elismerni, hogy a status quonál rosszabb variáns nincsen az erdélyi magyarság számára. A jelenlegi tendenciák a nem is oly lassú fogyás útján való eltûnésünket prognosztizálják. Ez tökéletesen egybeesik a magyarországi baloldal víziójával is, nem csoda, hogy az egyébként az Európai Néppárthoz tartozó RMDSZ a magyar szocialistákkal egyre szorosabb kapcsolatban van. Idézhetném Markó Béla nyilatkozatát a 2002-es választások elsõ fordulójának idejébõl, midõn még semmi nem volt eldõlve, de õ szocialista-szabaddemokrata kormányról beszélt s arról, hogy azzal milyen remekült fog együttmûködni az RMDSZ. De említhetõ a román-magyar szocialista csúcstalálkozó is az RMDSZ 2003-as, Szatmárnémetiben tartott kongresszusán, legfrissebb hírként pedig az, hogy a magyar kormány és a Szocialista Párt (MSZP) támogatni fogja az RMDSZ-t abban, hogy az idei helyhatósági- és parlamenti választások nyomán megtartsa jelenlegi parlamenti képviseletét. Ezt Szekeres Imre, az MSZP honvédelmi minisztere mondta Markó Béla RMDSZ-elnöknek március 6-i bukaresti látogatásán. Remélhetõleg - s vélhetõleg - úgy fog járni ezzel a támogatással az RMDSZ, mint annak idején a Piszkos Fred által körberajongottak, akiktõl fokozatosan elidegenedett mindenki. (Azt már csak a szórakoztatás céljával idézem, hogy Szekeres felhívta a figyelmet: a magyarországi

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Elemzõ

politikusoknak, amikor Erdélybe jönnek, egységesen kell támogatniuk a romániai magyarságot, nem szabad a közösség megosztására törekedniük. Mondja ezt azután, hogy pártja és kormánya egyértelmûen az egyik oldalra állt.) A másik tábor kezdettõl azt hangsúlyozta, hogy csak arra támaszkodhatunk, amink van. Hogy a román politikum egyetlen szegmense sem nyitott a problémáink tényleges megoldásának ügyében, hogy minden fontos, minket érintõ kérdésben falanxként szavaznak. (Nemcsak az autonómia, de még az önálló állami magyar egyetem kérdésében is, lásd a tíz esztendõvel ezelõtt, 1998 nyarán történteket. Akkor az RMDSZ kitalálta a Petõfi-Schiller egyetemet, amelynek megteremtése ügyében azóta sem történt semmi, az intézmény felállításáról szóló kormányhatározat csak arra volt jó, hogy az egyetem-kérdést megfosszák szakítópróba-jellegétõl, s hogy a koalíciós problémákat az SZKT hatáskörébõl átutalják a Markóék által már akkor totálisan ellenõrzött Operatív Tanács hatáskörébe. Azóta sincs önálló állami magyar egyetem Erdélyben.) Mit tehetünk hát? Mindenekelõtt fel kell adni az ábrándokat, azt, hogy erõ felmutatása nélkül a román politikumot rá lehet kényszeríteni arra, hogy egyáltalán komolyan vegye problémafelvetéseinket. Miképpen tud az erdélyi magyarság erõt felmutatni? Megszervezheti önmagát, államot teremthet az államban. Másik oldalról külpolitikai síkon gyakorolhat nyomást a román politikai elitre. Minden lehetõ erõt erre a két célra kellett volna koncentrálni. A kritikus korszak a kilencvenes évek elsõ fele volt, amikor sok minden nem dõlt még el, amikor a román hatalom bizonyítási kényszer alatt állt, amikor cseppfolyós volt történelmi szempontból a helyzet. E korszak lehetõségeit ragadta meg remek stílusérzékkel Bayer Zsolt egy tavaly keltezett, Markó Bélához címzett nyílt levelében: “a sötétség oszladozásának pillanatában ott állt egy maroknyi nép (maroknyi székely, porlik, mint…) a Thermopülai-szorosban. Tengernyi ellen állt szemközt velük, de a Thermopülai-szorosban állani kegyelmi pillanat. Akik ott állnak a Thermopülai-szorosban, azok legyõzhetetlenek. Azokat el kell árulni, hogy legyõzessenek. Azoknak a hátába kell vezetni az ellenséget. Másképpen szemközt nevetik a túlerõt - másképpen csak állnak ott, felismerve és bízva saját, roppant erejükben. És akkor te, akkor ti, Béla, azt mondtátok annak a maroknyi népnek, hogy menjen haza. Még csak nem is vezettetek ellenséget a hátába, még ahhoz is gyávák, ahhoz is aljasok voltatok. Nem. Hanem elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra - nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra, ”ügyes kis alkukra", fanarióta trükkökre." Meg lehetett volna próbálni békés úton elérni a nyugati hatalmak ingerküszöbét. Konoksággal, elkötelezettséggel, egységben, s ha kell a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlva, ha kell, parlamenti sztrájk útján, ha kell, éhségsztrájkolva Strassbourgban és/vagy Brüsszelben. A nemzetközi tapasztalatok szerint az erõszakos út hatékonyabb, az ír, a baszk a déltiroli példán túl legfrissebb tapasztalatok szerint Koszovó példája is azt látszik igazolni, hogy kellõ eltökéltséggel és fegyverrel egy kis nép is kiharcolhatja a függetlenséget. Markó Béla egy ízben privát körben avval érvelt: Koszovó modellje számunkra nem követhetõ, mert ha fegyveres összetûzésre kerül a sor, az erdélyi magyarság akkora tömegei távoznak az anyaország irányába, hogy veszélybe kerül a közösség önfenntartó ereje. Ez nem elrugaszkodott érvelés, s hozzátehetõ az is, hogy a közösség mentális állapota, kilencven éves történelme, a potenciális szövetségesek hiánya sem valószínûsíti egy ilyen stratégia sikerét. Ebbõl azonban nem az a következtetés adódik, hogy hódoljunk be teljesen a román hatalomnak, mint tette azt 1996-ban az RMDSZ, hanem az, hogy az alkotmányos eszköztárat teljes mértékben használjuk ki. ETA, IRA, UCK Sajátos módon a baloldalon is akadnak, akik elég egyértelmûen mutatnak arra rá, hogy véráldozat nélkül nem lehet komoly eredményt elérni. Sipos Géza a liberális Transindex újságírója, így fogalmaz: “Ha az elõbb az RMDSZ Koszovó-ügyi megnyilatkozásait illettük kritikával, bõven lehet szemrehányást tenni a szervezet ellenzékének, mely önfeledten ünnepli a tartomány függetlenné válását, mintegy elfeledkezve arról, honnan és milyen körülmények között indult ez a folyamat, melynek végeredményét most vasárnap tapasztalhattuk. A romániai magyar jobboldali szellemi közegben né-

2008. szeptember

5

ha-néha, titkon felnéznek az UCK-ra, az ETÁ-ra vagy az IRÁ-ra; s egy-két pohár sör-bor-pálinka után belép a ”cél szentesíti az eszközt" elv. Vagyis ha kisebbségi kérdésben úgymond csak erõszakkal lehet elérni a nemzetközi közvélemény ingerküszöbét, akkor még ezt is vállalni kell - mondják egyesek, csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja. Nem lehet persze az ilyen informális közegben elhangzott mondatokból hosszú távú következtetéseket levonni, de mégiscsak jelzik a közérzület ingadozását egy adott politikai nézetközösségben. A közérzület pedig nem azt fejezi ki, hogy ha keserû és véres konfrontáció az önrendelkezés ára, akkor inkább ne legyen önrendelkezés; nincsen egyértelmûen kimondva, hogy ha netán választani kell, akkor a béke a legfontosabb érték és érdek, mindenen, akár a szabadságon és a függetlenségen is túlmenõen. Azt hiszem, az RMDSZ ellenzéke is csak azt hangoztatta koszovói függetlenség-témában, amit hívei már eleve úgy gondoltak. Üdítõ változatosságot jelentene, ha a politikai elit legalább megpróbálkozna annak végrehajtásával, amit a nép, a választók akarnak; nem pedig annak a következmények nélküli visszhangosításával, amit hallani szeretnének." (6) Korrekt meglátások sorozata, a nemzeti radikálisokat érintõ irónia is jogos valamilyen fokon. Ugyanakkor azért itt-ott van benne döccenõ és önellentmondás. Egyik pillanatban a szerzõ arra utal, hogy a közérzület nem utasítja el egyértelmûen a véráldozatot, másik pillanatban viszont épp a választókra hivatkozva várná el a politikumtól, hogy határolódjon el a koszovói modelltõl, s még az RMDSZ-t s annak ellenzékét is megrója, amiért kiállt Koszovó függetlensége mellett. Márpedig a választói elvárás, amint az tulajdonképpen Sipos írásából is kiderül, messze nem egyértelmû. Szerencsére odáig még nem jutottunk, hogy Dobó István helyett Hegedüs hadnagyot, Rákóczi helyett Ocskayt vagy Kossuth helyett a Görgey által kivégeztetett nemzetárulót, gróf Zichy Ödönt tisztelje a történetírás és a történelemoktatás, mint „realistákat". Nemzeti ünnepeink közül kettõ is, Március 15. és Október 23. éppenséggel azt hirdeti: a nemzet szabadsága mindenek elõtt való. Ami pedig a választókat illeti: a történelem folyamán soha nem a tömeg írta a történelem dicsõ lapjait, hanem a közösségi felelõsségtõl áthatott, elkötelezett elit. Még maga Markó Béla is úgy fogalmazott egy SZKT alkalmával, hogy õ nemcsak visszhang akar lenni, hanem hang is, vagyis neki, mint az RMDSZ vezetõjének nemcsak és nem elsõsorban az a dolga, hogy szolgai módon kövesse a választói elvárásokat, hanem az is, hogy irányt mutasson. Más kérdés és más probléma, hogy ez a filozófia is megmaradt a retorika szintjén. A gyakorlatban Markó az elkötelezettek mozgósítása, az autonómia minimál-céljának kiküzdése helyett körülvette magát karrieristákkal és a román hatalom vektoraival, s 1996-tól kezdve az erdélyi probléma nemzetköziesítése helyett, a külpolitikai nyomásgyakorlás helyett a kormányzati szerepvállalással kijátszotta az egyetlen adúászt, s a továbbiakban a román hatalom elsõ számú külpolitikai legitimálójává tette az RMDSZ-t. (7) Visszatérve Sipos írására: azzal aligha érthetünk egyet, hogy hiba lett volna üdvözölni Koszovó függetlenedését és a nemzeti önrendelkezés gyõzelmét. Ha olyan személyiségek, mint Cossiga volt olasz miniszterelnök, a cseh és az orosz elnök is felveti (kétségkívül más-más konnotációval) Koszovó precedens jellegét, akkor ezt nem kihasználni dõreség volna. Sipos Géza egyébként nincs egyedül a liberálisok között eme álláspont markáns tagadásával s a további össznépi porhintés, szembekötõsdi folytatásának igényével. Tamás Gáspár Miklós is úgy látja, hogy „... a magyaroknak végre meg kellene tanulniuk politizálni. Ennek egyik eleme a számunkra életfontosságú szomszéd népek lelkületének megértése. Ebben középponti helyük van a nagy történelmi félelmeknek. Ahogyan mi - lehet, irracionálisan - a nyelvileg társtalan magyarság eltûnésétõl, beolvadásától, kihalásától féltünk, talán még mindig félünk a nagy szláv-germán tenger közepén, úgy a románok a nehezen egyesült „nemzetállamuk" széttöredezésétõl, autonóm provinciákra szakadásától rettegnek. (…) Markó Bélától Tõkés Lászlóig üdvözlik Koszovó függetlenségét, és közlik, hogy ezt „precedensnek" tekintik aztán magyarázhatják még ötven esztendeig, hogy „milyen értelemben" - , meg politikai öngyilkosok kisebb csoportjai egyenesen tüntetéseket rendeznek Románia kellõs közepén üdvözlendõ a szép mintát. A kisantantot már megint gyönyörûen összehoztuk magunk ellen. Percek alatt." (8) TGM még mindig itt tart. A szomszéd népek érzékenységénél. Amit nyilván úgy lehet lenyugtatni leginkább, ha feladunk minden- ä

6

Elemzõ

féle nemzeti törekvést. (TGM már 1993-ban megírta a román sovinisztákkal nagy egyetértésben, hogy az autonomizmus, a regionalizmus nem más, mint alkotmányos államaink elleni támadás.) A Kisantant reflexek pedig mindaddig megmaradnak, amíg a trianoni utódállamok területén magyar nemzeti közösségek élnek, melyeknek elsõrendû igazodási pontjuk a megmaradt magyar haza, melyek értékrendjét az ezer éves Kárpát-medencei közös magyar múlt, s nem a kilencven éves poszttrianoni elnyomatás határozza meg. Tiszta vizet a pohárba! Komoly probléma Erdélyben a román fél irányában való kommunikáció is. A felnövekvõ román generációk tudata már nem fogja át az erdélyi probléma mélységeit, azok, akik éltek Erdély elrablásakor, már a sírban fekszenek, a gyulafehérvári ígéretek is legfeljebb a történelemkönyvekbõl köszönnek vissza a ma élõk számára. Odáig terjed a román megalománia, hogy lojalitást, ragaszkodást várnak el a kilencven éve elnyomásban élõ magyarságtól és õszintén képesek felháborodni azon, hogy példának okáért a magyarság zöme a magyar sportolóknak s nem a román sportolóknak szurkol, hogy nekünk gyásznap december 1. és nem történelmi igazságtétel Trianon. Az RMDSZ nem próbálta helyretenni a román köztudatban ezeket a kérdéseket. Sõt. 1990 óta megannyi félreérthetõ és õszintétlen nyilatkozatot tett Románia szuverenitásának tiszteletben tartásával, a magyar közösség lojalitásával s az autonómiával kapcsolatban. Most Koszovó esete jó alkalom õszintén, hangfogó nélkül beszélni közös problémáinkról. Végre jelezni kellene, hogy az autonómia önmagában kompromisszum, hogy honorálni illene, hogy az erdélyi magyarság békés úton igyekszik érvényt szerezni követeléseinek. Jó alkalom egy autonómia-centrikus kommunikációs offenzívára a 2008. április 2. és 4. közötti NATO-csúcstalálkozó, amelyre Bukarestben kerül majd sor. A nemzeti oldal már lépett is az ügyben: a csúcs elõrendezvényére, amit Temesváron 2008. március 3-án és 4-én szervezett meg két civil szervezet (9) a balkáni stabilitás témájában (különös tekintettel az ebben játszott NATO-szerepkörre) meghívták elõadónak Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselõt, aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak is alelnöke. Toró elmondta, hogy az 1920-as valamint az 1947-es igazságtalan békeszerzõdések következtében az érintett térségben az államok és nemzetek határai nem esnek egybe, így több nemzeti közösség is kisebbségben kénytelen élni, ami veszélyezteti a stabilitást. A képviselõ arra is rámutatott, hogy a koszovói válságnak az albánok autonómiájának megszüntetése volt az origója, s leszögezte: nem kell megvárni, míg a helyzet másutt is akuttá válik. Toró szerint az erdélyi magyarság által kitûzött célok, a belsõ önrendelkezés elvén nyugvó többszintû autonómia modellértékû lehet, s azt is hangsúlyozta, hogy értékelni kellene azt következetes békességet, amivel az erdélyi magyarság a céljaiért küzd. Toró utalt Ahtisaari finn ENSZ-raportõr jelentésére is, aki a nemzeti közösségek kollektív jogaiból kiindulva, 3 szintû autonómiát javasol a kb. 5%-os koszovói szerb kisebbségnek, egy épp olyan modell szerint, mint amit az erdélyi magyarság 1993-ban megfogalmazott a maga számára. (Területi autonómia a tömbben élõ kisebbség számára, sajátos státusú önkormányzatok az etnikai szigetek esetében, valamint kulturális autonómia minden koszovói szerb számára.) Külön érdekessége a Koszovó-komplexumnak, hogy még a román sajtó magyarpártisággal aligha vádolható részében is megjelent egy olyan szöveg, mely arra figyelmeztet, Koszovó valósággá válhat Erdélyben is, ha a román fél folytatja offenzív, a magyar fél minimálisra zsugorított elvárásait is lesöprõ politikáját: “Erdély nem Koszovó. (…) De ha azt akarjuk, hogy Koszovóvá váljék, akkor van rá módszer. Az egyik az lenne, hogy a magyar kisebbséget megakadályozzák a lakossági részarányának megfelelõ parlamenti képviselet megszerzésében” (...) „Az viszont biztos, hogy arányos parlamenti képviselet hiányában a magyarok komolyan fontolóra vennék saját regionális testületük egyoldalú megalakítását. Sokkal rosszabb lenne, ha azt kellene elismernünk. A térségbeli feszültség növelésének másik módszerét az anyanyelvi oktatás jogának korlátozása jelentené, valamint az, ha az elemistákat arra köteleznék, hogy a román iskolások számára készült tankönyvekbõl tanuljanak. A magyarokat meg kell gyõzni arról, hogy nem bízhatnak a „román" pártok ígéreteiben. Meg lehet még próbálkozni a minél központosítottabb közigazgatással, a minél kisebb beruházásokkal az amúgy is leromlott térségbeli infrastruktúrákba, és - mert mostanság jól

EKOSZ - EMTE

hangzik - a magyarok kormányból való eltávolításával, arra hivatkozva, hogy más véleményt vallanak Koszovó függetlenségérõl. Mindezt pedig a lakosságot nap mint nap Erdély küszöbön álló elszakadásával riogató, a magyarokat állandóan gyanúsítgató, felfokozott médiapropagandával lehet megtoldani. Megfelelõ következetességgel és kellõ adagolással alkalmazva, ez a módszer idõvel látványos eredményhez vezet. Sikerhez! De figyelem: gondoljátok meg nagyon, mit kívántok, mert beteljesülhet!" (10) A szerzõ, Ovidiu Nahoi jól látja, hogy mekkora lépés lenne magyar szempontból a „saját regionális testület egyoldalú megalakítása." A Székely Nemzeti Tanácsnak, amit Markóék annyiszor leszóltak, éppen ez lenne a funkciója. A probléma éppen az, hogy az RMDSZ, a legnagyobb politikai erõ támogatása nélkül e Tanács legitimitását külföldön és belföldön egyaránt sokan megkérdõjelezik. S bizony, ha a minap elfogadott választási törvénynek köszönhetõen parlamenti képviselet nélkül marad a magyarság (11) , az elõrébb lendítheti az autonómia ügyét s a magyar-magyar konszenzust is. Az erdélyi magyarság sorsa nem Bukarestben dõl el, hanem Székelyföldön és nemzetközi síkon. Ezt kellene végre valahára felismernie az RMDSZ-nek is.

-

Borbély Zsolt Attila

1 - Távol álljon tõlem, hogy a magyar-ellenességben lekörözhetetlen SZDSZ-es alapítókat méltassam bármilyen kontextusban. Ugyanakkor tény, hogy Kókával, Kunczével ellentétben TGM-nek, Kis Jánosnak, Bauer Tamásnak, Haraszti Miklósnak voltak-vannak értékirányai, más kérdés, hogy ezek rendre szembefordították õket a magyar nemzettel. Kóka hatalomtechnokrata. Az õ nemzetellenessége minden jel szerint konjunkturális, s nem zsigeri. 2 - Boross Pétertõl Orbán Viktorig többen rámutattak már a kilencvenes évek közepén, hogy a szocialisták éppen olyan készséggel szolgálják ki a körvonalazódó brüsszeli akaratot, mint tették azt a szovjetek vonatkozásában. Annál nagyobb hiba, hogy 1998-ban a FIDESZ kormány nem kötött útilaput a magyar érdekek iránt teljességel immunis, idegen érdekek kiszolgálására szocializált külügyi gárda talpára. 3 - E tábort nevezik a politikusok és közírók hovatarozástól függõen mérsékeltnek, labancnak, együttmûködõnek, kollaboránsnak, hatalompártinak vagy önfeladónak. 4 - Õk a radikálisok, kurucok, nemzetiek, az önálló magyar politika hívei. 5 - Az írás a szerzõ sokszorosításában jelent meg és terjedt az RMDSZ középkádereinek szintjén (SZKT). 6 - Sipos Géza: Az önálló Koszovónak a pokol volt az ára, Transindex, 2008. február 20. 7- Az RMDSZ nem egyszerûen asszisztált ahhoz, hogy a román diplomácián túl rövid idõn belül Clintontól Schröderig meghatározó, történelemformáló politikusok is „román kisebbségpolitikai modellrõl" beszéljenek, hanem aktívan hozzájárult ehhez, miközben a közösség cserébe jószerivel nem kapott semmit. 8 - Az írás rövidített formában megjelent a Népszabadság 2008. február 25-i számában, a teljes szöveget a Transindex 2008. február 29-én közölte. 9 - Institutul de Politici Publice (egy Basescu-párti markáns civil szervezet, mely neve szerint a közpolitika kutatására jött létre), valamint az angol Royal United Services Institute For Defence and Security Studies. 10 - Ovidiu Nahoi írása az Adevarul hasábjain jelent meg. Bogdán Tibor fordítását közli az Új Magyar Szó honlapja 2008.02.25-én. 11 - Az egyéni kerületes rendszerben is a parlamenti küszöböt furcsamód megõrzõ tervezet néhány, a lényeget nem érintõ passzusa miatt egyelõre az Alkotmánybíróság elõtt van, de könnyen meglehet, hogy az õszi parlamenti választásokat már e jogszabály szerint rendezik meg. (A jogszabállyal kapcsolatban Székely I. Gergõ és Bognár Zoltán tollából a Transindex közölt részletes elemzést 2008. március 10.-én)

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Naplójegyzetek

7

Dr. Szász István Tas naplójegyzetei

Az elátkozott nemzettudat és a neoliberalizmus furcsa (v)iszonya Elátkozott szó manapság a nemzettudat. egyszer hallottam dicsérni balról. Gyurcsány Ferenc a kínai sikereket – onnan éppen hazatérvén – ezzel magyarázta. na, de ez nem biztos, hogy meggyõz mindenkit. Hiszen nevezett nem csupán a makropolitika, de a mikropolitika – ma már egyetemi szinten oktatott, tudományos szintre emelt – csúsztatástól a hazugságig terjedõ módszereinek is (sõt utóbbinak valóban és letagadhatatlanul - lásd Kövér kötelének apoteózisa, 23 millió stb.) nagymestere. Furcsa dolog ez a nemzettudat, ha Magyarországon honol, akkor más hozzá a viszony, inkább csak iszony, akkor az már idegen és másságellenes, kirekesztõ sõt fasiszta, veszedelmes, populista, és még hosszú a lista. De nézzük csak meg komolyabban is. Ma, amikor csak a pénz, a haszonelvû szemlélet számít, vizsgáljuk meg józan paraszti ésszel, hogy mit is jelenthet a nemzettudat ebbõl a szempontból. Bizonyára jelent már meg könyv errõl valahol, de én nem találkoztam vele. Biztosan leírták itt-ott ennek egyes részleteit, de nem találtam meg sehol összegyûjtve. Maradok tehát annál a bizonyos parasztinál, és kezdjünk is el ezzel az õsi módszerrel gondolkodni. Mit értékel manapság a piaci szemlélet, a pénzügyi gondolkodás a legnélkülözhetetlenebb eszköz az egyén, vagyis a humán erõforrás esetében: Azt, ha árut termel. Ha ezt hatékonyan teszi. Ha ebben magas munkamorálja is segíti. Ha ugyanakkor fogyaszt és meg is takarít. Ha a megtakarítását leköti. Ha vigyáz egészségére és így a közösségnek egészségügyi ellátása nem kerül sokba. Ha általában a társadalomnak nem okoz sok problémát hõzöngéseivel, felesleges igényeivel, kilengéseivel. stb. Ha ezeket a kívánalmakat újra átolvassuk, azonnal láthatjuk, hogy megvalósításuk egyértelmûen egy nemzeti tudattal rendelkezõ egyéntõl remélhetõ elsõsorban. Miért hát a megveszekedett hajsza a nemzettudat ellen?

Kik és miért félnek ettõl úgy, mint ördög a tömjéntõl? Természetesen éppen azok a liberálisok, akik a globalizáció ideológiáját adják, vagyis a neoliberalizmust, és akik ennek érdekében a fent felsorolt tulajdonságokat várják el az egyéntõl. Csakhogy õk ezt egy önzésre, beteges önmegvalósításra, mindent eltipró törtetésre nevelt egyedtõl várják, attól, aki nem értékeli a családot, a kisközösséget, a nemzetet, az államot és a hazát. A felsorolt elvárásoknak azonban éppen az képes megfelelni, aki nem ez utóbbi tulajdonságokkal van felvértezve, hanem egyébbel, azzal, amit nemzettudatnak hívnak és természetesnek találnak a világon mindenütt. Íme a neoliberalizmus talán legfõbb ellentmondása és a globalizáció ideológiájának kritikája, mely egyben azt is elõrevetíti, hogy éppen ez az ideológia lesz annak sírásója. De hát mit várhatunk ettõl az ideológiától a humán erõforrást jelentõ egyén szempontjából, amikor annak reprodukciójából is hangos jelszavakat kiáltozva vonul ki és annak minden terhét az általa semmibe vett családra hagyja, ezzel demográfiai katasztrófa felé terelve az országot, a nemzetet! Mi lehet a sorsa ugyanakkor annak a vezetõnek, aki, miközben a mikropolitika piszkos módszereinek legjobb gyakorlatba ültetõje, csodák csodájára felfedezi egy másik nemzetnél a nemzettudat hatalmát, annak készpénzben bár látszólag kimutathatatlan, számszerûsíthetetlen, de tagadhatatlanul döntõ fontosságú erejét? Neki is döntenie kellett volna idejében, még azelõtt az elhamarkodottan elfecsegett felismerés elõtt, de már késõ. Az oly sûrûn a szívére tett kéz, az a gyakori kijelentés, hogy: patrióta vagyok, nem igazol semmiféle tudatot. Mert cselekedeteit a neoliberalizmus határozta meg, még a baloldali köntöst is csak a kölcsönzõbõl szerezte be, s ha van tudata, akkor tudjuk, hogy az az ország tudatos elárulásának tudata. A nemzettudat és a neoliberalizmus soha nem fog tudni egy fedél alatt élni. Egymást kizáró fogalmak, akárcsak a magyar nemzet és Gyurcsány Ferenc.

2008. május 28.

Pázmány Péter óta Pázmány Péter imájának elsõ mondata: “Mit használnak, én Istenem és üdvösségem, a jóságos cselekedetek, a végig való megmaradásnak ajándéka nélkül?” Nap mint nap együtt kell élnünk megmaradásunk legfõbb gondjával. Már-már oda jutottunk, hogy jobb helyzetben van a gondolkodásra képtelen, a felületes, vagy a félrevezetett. A felelõsen gondolkodó magyarnak nincs nyugodt pillanata. Országon kívül, országon belül olyan változások történnek, melyek már rövid távon is felvetik e nagy kérdést. Az országon kívül, a globalizált nagyvilágban történõ eseményekre kicsiny nemzetünknek amúgy is csekélyke befolyása lehetne, s ez a csekély esélyünk is semmivé vált az utóbbi években, hiszen ezt a minimális lehetõséget éppen saját vezetõink fordítják saját érdekeink ellen. Kurta kis létük perspektívája s az abba zsúfolódott mérhetetlen hatalom és pénzéhség irányítja õket. De mi történik országon belül? Ott, ahol már Pázmány Péter óta, sõt régebben, felmerül a megmaradás vagy a mind egy szálig elveszünk sarkalatos kérdése. Gyönyörû – sejtések szerint mitikus elõélettel megáldott vagy megvert – kis hazánk huzatos helyen terül el. Már évszázadok óta kérdezgetik Árpád Apánkat errõl. Mintha éppen rajta múlott volna. Itt élünk a Kárpát-medencében, egy szétszaggatott, minden formájában megfoghatatlan, de annál inkább tetten érhetõ erõ. Nyolcfelé hasadtunk, és a kilencedik a nagyvilág, ahova szétszórattattunk. Csak mi ezt nem tudjuk javunkra fordítani. A kitántorgás után egy

2008. szeptember

generáció a hazai tarisznyából falatozva megkapaszkodik, akár hírnevet is szerez, aztán már idegen szülõföldjét gyarapítja tehetségével, de még hírével is. Fogyunk így, és fogyunk saját akaratunkból. Az áldozatvállalás feledésbe merült. Nem vagyunk képesek a megmaradás szolgáit kiizzadni sorainkból.

ä

8

Naplójegyzetek

Pedig Albrecht Dezsõ egykori szavait idézve és alkalmazva: szerte a Kárpát-medencében ott élnek, dolgoznak csendes, nagyszerû magyarok. Munkások, parasztok, iparosok, papok, tanítók, orvosok, tudósok és mûvészek. Közben azonban a kor szelleme, az õket jogtalanul helyettesítõ , kiszorító politikai osztály ott ágál felettünk és vesztünkbe vezet. Most az anyaországban a nagy bajt észlelvén emlegetnek valami szakértõi kormányt. Emlegetnek. De vajon valóban azért, mert felismerték annak szükségességét s ennél is többet, a szakértelem kiterjesztésének szükségességét az élet minden területére, mint a megmaradás egyedüli zálogát, és vele természetes módon együvé tartozónak tekintve a becsületet is? Vagy csupán azért, mert olyan áldozatokat kell elfogadtatni a néppel, amelyeket a politika nem vállal fel? Ezen is elgondolkodhatunk. Mai állapotában ez a lakosság valóban képtelen felfogni, hogy a rossz döntései nyomán reátelepedett romboló elit leváltását követõen áldozatot kell vállalnia. Tehát még egy tényleg és meggyõzõdéssel, sõt elhivatottan kiutat keresõ politikai erõnek is óvatosnak kell lennie. El kell hárítania magáról a felelõsséget, mert ha nem, a hamis váltógazdálkodás folytatódik s újabb négy év múltán visszatérhetnek a harácsolók. Azok, akiknek a fanariótákra emlékeztetõ vak és vad önzése nyomán nem lehet egy ciklus alatt mézet csepegtetni. Itt csak verejtéket és könnyeket lehet ígérni az elsõ években. Az elsõ érezhetõ eredményekre talán másfél, két ciklust is kell várni, és a látványos sikerekre még többet. Most magyarázza meg valaki a magyarnak, hogy a megmaradás a tét. Hogy õ talán már nem is ízleli meg azt a mézet, hogy maradékai érdekében hoz áldozatot. Nem erre készített fel az a belsõ pusztító erõ, s nem erre készíti a népeket a világ.

EKOSZ - EMTE

Újra meg újra oda érkezünk meg, ahonnan félelmeink eredeznek. Alehetetlen megkísértése vár reánk. És kötelezõ módon. Vagy sikerül olyan erõket felvonultatni sorainkból, melyek hosszú távon képesek elvezetni a globalizáció túlpartjára, vagy ha ebben az értelemben is kompországgá válunk, akkor a váltakozó erõket önzésünkkel csereberélve, bolygó hollandiként, ide-oda hajókázunk azon a globál tengeren, míg mind egy szálig elveszünk. A hajó azonban megmarad és megszámlálhatatlan új utas vár reá. Olyanok, akik tudatosabbak, határozottabbak, taktikusabbak, és nem utolsósorban áldozatvállalásban is elõttünk járók. Fõleg a szomszédok, s a globalizáció megannyi következménye miatt migrációra kényszerülõ nagyvilág. Emlegetik az értelmiség felelõsségét abban, hogy ezt a tömeggel megértessük. Létezõ felelõsség ez, de a lehetõség nélküli felelõsségérzet mit sem ér. Bár azt is tudjuk, hogy e felelõsségérzet nélkül nem teremthetõ meg a lehetõség sem. Hatalmas csapda, amelybe betereltek minket, s mögötte újra meg újra felsejlik a neoliberalizmus átkos jelenléte. Hát ebben a helyzetben kellene helytállni azoknak a csendes és nagyszerû magyaroknak. Annak a gondolatnak, amely 73 évvel ezelõtt Erdélyben született. Ha összefog és létrehozza szövetségét egy új magyar elit, ha képes lesz saját hajánál fogva kiemelni magát a silányság és a bûn áradatából, akkor talán még számíthatunk az egyetlen igazi támaszra. Arra, amelyik felülrõl jön. Rövid már az idõnk. Nemsokára kiderül, hogy lesznek-e „jóságos cselekedeteink”, melyek nyomán elnyerhetjük „a végig való megmaradás” ajándékát. 2008. június 16.

Az ír mag megmaradásának elve Nagy dolog a szuverenitás és annak igénye, ha valaki, akkor mi tudhatnánk ezt igazán. Hiszen 1541 óta szenved csorbát ez a jogos igényünk, s mi csak álmélkodunk Európa és a történelem igazságtalanságán, hogy ez egy olyan néppel történhetett meg, amelyik „egyedül élte túl a népvándorlást”, majd „pajzsa volt az öreg kontinensnek, a keresztény Európának” és amelyik az angolok után alig néhány évvel, „másodikként alkotott alkotmányt” magának. Ennek már csak folyománya volt, hogy utóbb elnyerhettük „a kontinens legrebellisebb népe” jelzõt is, hiszen sorra lázadozhattunk büszke, egykor volt önmagunk megtiportatása miatt. Megannyi érdekes és gondolatébresztõ kérdés. Ami a szuverenitást illeti, az említett idõpontot követõen (akkor – Mohács után – is elmulasztottunk egy 15 éves lehetõséget), ahogyan arra Bogár László figyelmeztet: Oszmán, Habsburg, Harmadik Birodalom, szovjet megszállás, és most a földrajzilag és személyekben megfoghatatlan globalizációs birodalom következtek, mint elnyomóink. Ezek után lehet egy olyan érzésünk, hogy génjeinkben mára már emléke sem maradhatott a szuverén állampolgárra jellemzõ igényeknek vagy gondolkodásmódnak. Ma ez az óhaj összetévesztetik egy bizonyos szabadságigénnyel (utazgatás, munkavállalás, üzletelgetés, szájjártatás), és fel sem merül egy szuverenitására éberen õrködõ polgár, állampolgár felelõsségének, hazája iránt elkötelezett gondolkodásának igénye. Ami „a népvándorlás túlélését” illeti, abban van igazság, és jogosan lehetünk is büszkék, bár Európa többi népei is jöttek valahonnan. Aztán keveredtek, keveregtek, s letelepedtek vagy telepíttettek valahol. Utóbb következett a nagy abszolút monarchiák kora a maga – „idejében elkövetett – homogenizálásával”. Akkor ez még nem volt bûn, nemzeti tudat elõtti idõket éltünk. Hogy „pajzsa voltunk Európának”- így igaz. S mint horpadt, repedt pajzsát az egyszeri vitéz, úgy vágtak sutba minket a haszonélvezõk. Védtük bizony Európát s védtük a kereszténységet, akkor még ki tudja milyen tudatossággal. A hit erejével, vagy a közös kultúra iránti valamiféle elkötelezettséggel, vagy csak a saját bõrünkkel? Feltehetõen mindhárom okból. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, ezért földrajzi helyzetünk a bûnös. Mert tételezzük fel, hogy más népnek jut a Kárpát-medence. Akkor feltehetõen az lett volna a védelmezõ s mi a haszonélvezõ. Bár nem tudni, hogy sikerünkben mennyire játszottak szerepet magyar sajátosságaink. Lehet, hogy másnak nem sikerült volna? Lehet, hogy mi tudtunk valamit? Errõl történészek még értekezhetnek. Egyesek szerint nem csupán a:

„csak testünkön keresztül” játszott ebben szerepet, hanem a kor hadi logisztikájának kilométerekben, gyorsaságban s így évszakokban is meghatározott határai is. Ami az „Aranybullát” illeti, szintén jogos a büszkeségünk. Minden bizonnyal benne van egykori felelõs szuverenitás-igényünk, mely mára kihunyt. Sok mindenben védett és sok (megtartó?) konfliktust generált szellemének betartása, betartatása. A „kontinens legrebellisebb népe” jelzõt is kiérdemeltük, de érdekes, hogy míg Európa nagy forradalmai belül zajlottak, ahogy régen tanították: „osztályjellegük volt”, azonközben nekünk sorra idegen hatalmak ellen kellett fellázadnunk vagy összeesküdnünk. Talán ezért maradtunk meg ezzel a jelzõvel a kontinens tudatában. Pedig a Nagy Francia Forradalom kései hatásai az egész emberiségre sokkal meghatározóbbak voltak. Nekik maradt a Grand nation jelzõ. És most itt vagyunk az Unióban, mint Jónás a cetben. Nem tudni, hogy bendõjének melege dédelgetve véd, vagy inkább elemésztenek annak nedvei. A magyar polgár alszik, vagy a magyarban alszik a felelõs polgár tudata. És a globalizáció, valamint annak ideológiája mindent meg is tesz ezért. Nem úgy az írek, nem úgy a svájciak, nem úgy a norvégok. Az írek belül vannak, és maximálisan kihasználták az Unió elõnyeit, de nem hajlandók hátrányait elfogadni. Azok az írek, akik csupán annyian vannak, mint a körülöttünk élõ, tõlünk elszakított magyarok. ASvájciaknál három népszavazás mondott nemet Európára. Náluk megmaradt a szuverenitás egyre fokozódó tudatának folyama, annak minden elõnyével. A Norvégokat elintézik azzal, hogy könnyû nekik az olajvagyonukkal. Majd az olajtársadalom után meglátják. Merre megy tulajdonképpen Európa? A globalizáció lassan készítgeti elõ egy Európai Egyesült Államok kialakulását? Vagy ellenkezõleg, ismét a nemzeti államok vágya kezd dominálni? Elõbbi jól felismerhetõ folyamat. Utóbbinak igencsak ellentmond a fogyó és kultúráját, hagyományait vesztõ (kereszténység törlése az alkotmányából) Európa képének, melyben a bevándorlás és a folyton hangoztatott multikulturális gondolat pusztít. Amit évszázadok alatt Európa rombolt a többi kontinens kultúráiban, azt most évtizedek alatt behozza rajtunk a világ. Nem kizárt, hogy az európai ember né-

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Naplójegyzetek

hány generáció után rezervátumokban fog élni. Remélhetõleg nem fognak bús magyarokat állatkertekben mutogatni, mint ama „busmanokat” egykor, Európa szégyenére. Kérdezhetik, hogy ennyi zavaros elmélkedés miért tört fel belõlem? Nos a válasz egyszerû. Írország nemet mondott arra, hogy Európa megtagadja önmagát. És Európa most majd kiutat keres, és gyõzködni fogja az íreket, hogy visszakozzanak. A globalizáció és mérgezõ ideológiája által vesztébe kergetett Európa nem veszi ész-

9

re, hogy akadt még három millió európai egy szigeten, akiknek megmaradt a nemzeti és az európai felelõsségérzete. Most megpróbálják elhitetni velünk, hogy azok a szigetlakók nem is tudták mire szavaznak. Ravasz riportok és cikkek ábrázolják a bárgyú és tudatlan, birka íreket, amint szembemennek a boldog Európával. Közben pedig Európa, s benne mi magyarok sem vesszük észre, hogy ha ez így megy tovább, akkor írmag sem marad belõlünk. 2008. június 18.

Hinni vagy nem lenni, szavak és tettek Hatalmas erõ a média. Fokozatosan maga alá gyûrte a világot. Ugye furcsának tûnik ilyen gondolatokat forgatni fejünkben, miközben ezeket éppen a média útján osztanánk meg egymással. Ezzel igencsak rövid úton és máris elérkeztünk a vízválasztóhoz. Mert mint annyi minden, amit az ember felismert, feltalált, megszerkesztett vagy mondjuk talán úgy, hogy amit a világ igazi Ura megismernie megengedett, használható a jóra és a rosszra egyaránt. Az emberiség létét végigkövetõ s az egyes emberi sorsokban éppen úgy tetten érhetõ jó-rossz párhuzama miért éppen itt hiányozna. Ha pedig a médiát emlegetve valaki a szavakról beszél, már tudjuk, hogy az ennél jóval többet jelent. Multimédiás kort élünk. A szó nem csak olvasható, hanem hallható, a szóló látható s a hatást elérni óhajtó szakma – az írás, sõt a retorika eszközeit meghaladva – már a legravaszabb és legösszetettebb módszerekkel gyûri maga alá a tömeget. A módszerek kidolgozói pedig, miközben õk is áldozatai az egész nagy színjátéknak, kiszolgálják ismereteikkel a háttér ismeretlenségébe burkolódzó földi uraikat. Akárcsak rokonaik, a politikusok, a katonák, sõt egyre inkább a tudományt mûvelõk is. Odáig fajult ez a borzalmas romlás, hogy már a hit területére is betört. Új egyházak, szekták állnak szolgálatba és a régieken belül is megjelennek a megtévesztés csírái. Közeledik az idõ, amikor az egyetlen tiszta forrás a hit marad, s annak is egyetlen tiszta módja, ha kiáll az ember egyedül vagy igaz társával(ival) kézenfogva a csillagos, esetleg a villámló égbolt alá? Hinnünk kell, hogy Krisztus egyházán a pokol kapui valóban nem vesznek erõt, s megállj-t parancsol nekik a Magasságos. Kenetteljes szöveg, de inkább végsõ kétségbeesés. Sajnos ez is jellemzõ. Végsõ kétségbeesésünkben kiáltunk fel oda, ahol már jódolgunkban is kopogtatni kellett volna. De milyen volt a mi jódolgunk? Volt-e nekünk jódolgunk? Ahhoz viszonyítva, ami most vesz körül mindenképpen. Mióta a világ világ, s mióta a magyar magyar, mindenkor visszasírtunk régi szép idõket, különféle aranykorokat. Volt is alapja, meg nem is. Hiszen azokban az aranykorokban is akadtak elégedetlenek és szerencsétlenek, voltak tragédiák és nagy sorsok. Csakhogy a nemzet szekere még nem állott soha ilyen veszedelmesen a lejtõnek fordítva.

Megjelent

99 verset tartalmazó, lélekközelbe hozó verseskötete. A könyvet, minden líra-kedvelõ olvasó figyelmébe ajánlja az Irodalom-rovat szerkesztõje. A kötet megrendelhetõ az alább következõ címen: SC Editura Hoppa Srl RO 16476362 J26/922/2004 Str Tolstoi Nr 3 Tg- Mures Tel/fax : 0040-265-212336 004-0748-115577 e-mail: [email protected] [email protected] Ára: 9 RON

2008. szeptember

Azonnal adódik a kérdés, hogy miért. A választ is jól ismerjük. Akkor a külsõ ellenséggel szembefordulhattunk, s ha voltak is mindenkor árulóink, vagy csak más véleményen levõ honfitársaink, más volt azzal hadakozni, mint most. Mára a külsõ ellenséget, mely amúgy is láthatatlanra van megszerkesztve, nem ismerjük igazán. El sem jutunk az ellene való hadakozásig. Egymást pusztítva haladunk a pusztulásba. Egyik fele a láthatatlanok szolgálója morzsákért, a másik fele pedig a tisztán látni óhajtó ellenálló, amelyik azonban ezt nem teheti, amíg a belsõ ellenállást le nem gyõzi. És közöttük, bennük, általuk, olykor értük, ott van az istenadta nép. Ez aztán éppen a média segítségével is irányítva hol ezt lát, hol meg azt. Többnyire semmit. Nem lát és nem hall, és nem emlékezik. S fõleg pedig nem gondolkodik. Folyamatában követhetõ, sõt további terveiben is tetten érhetõ a módszerek összefüggõ sokasága, melyekkel e veszedelmes lehetõségétõl próbálják végleg megfosztani. Az ezt következõkben még megvizsgálhatnánk az összeesküvés-elméletek sokaságát. A magyarellenesektõl az emberiség- ellenesekig. Jórészük be is igazolódna, s ami nem, annak is fellelhetõ lenne a magyarázata, a nem zörög a haraszt tapasztalata alapján. Idáig iramodik egy rövid lélegzetvétellel a még egészen el nem fojtott gondolat, s visszatér oda, hogy szükséges az igaz beszéd, az egyszerû és világos gondolat a sokaság számára. Csakhogy elegendõ-e? Van-e idõnk arra várni, hogy az igaz elvetett magvai kicsírázzanak, s fõleg, hogy termõre is forduljanak? Vagy végleg elérkezett a tettek ideje? Ma nagyon könnyen lehet, hogy a túl sok elmélkedés a tett, s a hiányzó tett a nemzet halálát jelentheti. S ugyanez érvényes nagyban az emberiségre is. Itt állunk a tudás eddigi legmagasabb csúcsán, és tehetetlenül szemléljük, hogy éppen a tudás segítette hozzá a gonosz erõit ahhoz, hogy felemelkedésünk halálos zuhanásba forduljon. Az emberiség velünk együtt rossz alpinistának bizonyult. Miközben részletkérdések megoldásán örvendezünk, miközben kisebb-nagyobb gondokon vitatkozunk, miközben hagyjuk, hogy félrevezessenek, vagy akár felismerjük azt, a legnagyobb kérdés nem akar foglalkoztatni. A pillanat igézete, a pillanatnyi hatalom és birtoklás mámora, a felelõsség ébresztõ erejének teljes hiánya uralkodik el felettünk. Szégyenkezünk kimondani, de magunkban tudjuk vagy néhányan még csupán sejtjük, hogy az egyedüli megoldást szalasztjuk el. Nem vagyunk képesek az alázatra és Isten népévé válni. Szavak helyett tettek kellenek s a tettek felé vezetõ úton legelsõnek az igaz szavak. Eleinte nem lesznek meghallgatói, de hinni kell, hogy mûködik a Gondviselés és a fülek megnyílnak. Urunkat keresve elégedetlenkedve kérdezzük Jeremiással: „Miért lett szüntelenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nekem, mint a bizonytalan vizû csalóka patak.” Az Úr pedig válaszol a szavak hordozóinak: „…Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állsz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná teszlek, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájuk.” S ha megtérésünk miatt reánk támadnának, ismét szól a megnyugtatás: „És a nép ellen erõs érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged…És megszabadítalak téged a gonoszok kezeibõl, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából.” (Jeremiás 15/ 19-21). Az idõ tehát elérkezett! Leányfalu, 2008. július 14.

Ö nr endelkezés

10

EKOSZ - EMTE

A Magyarok VII. Világkongresszusának nyilatkozata a magyar nép önrendelkezési jogáról AMagyarok VII. Világkongresszusa a magyarság sorsáért érzett felelõsségébõl adódóan, idõszerû és elodázhatatlan lépésként felveti és kezdeményezi a MAGYAR KÉRDÉS megoldását. A Kárpát-medencében õshonos magyar nemzetünk, súlyos, a társadalmi élet minden területét átfogó- szellemi, erkölcsi válságban van. Ezt a válságot mélyítik a Magyarországon uralkodó mai áldatlan állapotok és a Kárpát-medencében szétszaggatottságban, másodrangú állampolgárként élõ nemzettársaink kilátástalan helyzete, akiket 18 évvel Európa megújulása után még mindig diszkrimináció súlyt, egyre inkább kitéve a szomszédos államok agresszív nacionalizmusának. Sem a magyar állam, sem az Európai Unió részérõl nem tapasztalható olyan törekvés, amely reményt nyújtana ennek a fájó kérdésnek a megoldására. A sorozatosan elmulasztott történelmi pillanatok és lehetõségek tanulsága arra int, hogy nincs mire tovább várni. Haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket ezen állapotok felszámolására. A Magyar Kérdés megoldásának alapvetõ eszköze, a szabadság és egyenlõség elvére épülõ önrendelkezés, amely minden nép természetes és elidegeníthetetlen joga. Ezennel kinyilatkoztatjuk a Magyar Nép önrendelkezési igényét! Követeléseink: u A magyar nép kinyilatkoztatott önrendelkezési igényét rögzíteni kell a magyar alkotmányban és új nemzetstratégiát kell kidolgozni önrendelkezési jogának érvényesítésére.

Az önrendelkezési jog érvényesesítésének legfõbb eszköze a népakaratot kimutató népszavazás. Elvárjuk, hogy a Magyar Kormány adjon meg minden lehetséges támogatást a népszavazások lebonyolításához, és az önrendelkezési jog érvényesítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséhez. Képviselje a kinyilatkoztatott népakaratot minden illetékes fórum és kiemelten az Egyesült Nemzetek Szervezete elõtt. u A minden népet megilletõ önrendelkezési jog jegyében zajló magyar önrendelkezés folyamatában vállaljon, alkotmányos alapon, védõhatalmi státust a Kárpát-medencei elszakított területeken élõ magyar nemzeti közösségek iránt. Felszólítjuk a budapesti parlamentet, a kormányt és valamennyi politikai erõt, hogy vállalják fel jelen nyilatkozatunkban foglaltak megvalósítását. Hívjuk az egyházakat, civil- és érdekképviseleti szervezeteket, közéleti személyiségeket, kérve tõlük, hogy befolyásukat latba vetve segítsék a Világkongresszus kezdeményezését. Felhívunk minden magyar embert, hogy legyen társunk ebben a küzdelemben, és félelem nélkül, eltökélten harcoljon a minden szabad népet megilletõ önrendelkezés jogáért. Végül felkérjük az írott és elektronikus sajtó képviselõit, hogy a Magyarok VII. Világkongresszusa által kibocsátott nyilatkozat ismertetésével segítsen a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni a magyar nép mindmáig nem teljesült alapvetõ jogára. u

Kelt Budapesten, 2008. augusztus 20-án

Mellékletek

Kinyújtott kézzel

Jogi háttér

Kárpát-medencei magyarként szólunk Európa nemzeteihez. Immár kilencven éve kell a mai Magyarország határain kívül élõ nemzettársainknak számtalan igazságtalanságot elviselniük. Atrianoni majd párizsi békeszerzõdés eredményeként a magyar nép mintegy egyharmada, megkérdezése és beleegyezése nélkül, idegen államalakulatok fennhatósága alá került. Az ezt megalapozó békeszerzõdések diktátumok voltak, a hozzájuk kapcsolódó kisebbségvédelmi egyezmények a gyakorlatban nem tudták biztosítani a magyar nemzetiségû polgárok számára az õket megilletõ jogokat. Ma már Kelet-Közép-Európában a történelmi államalkotó hagyományokkal rendelkezõ népek közül egyedül a magyar az, amely kénytelen viselni a huszadik század elején rá erõltetett méltánytalan és súlyos sorsot. Elérkezett az idõ, hogy e nyilvánvalóan igazságtalan helyzetet megváltoztassuk, hiszen a nemzetközi jog lehetõvé teszi a népek önrendelkezését. Míg az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok, bosnyákok, montenegróiak, koszovói albánok e jog alapján szabadságot és függetlenséget nyertek, a magyarok idáig még autonómiához sem jutottak. A kontinens nem lett a „szabadság, jog és biztonság” területe, mivel az Európai Unió a mai napig nem biztosította az ehhez szükséges feltételeket sem a kollektív jogok, sem az önrendelkezési jogok tekintetében. Európa békéjét és biztonságát nem lehet hosszú távon garantálni egy nép alapvetõ jogának megvonásával, ezért a Magyarok VII. Világkongresszusa úgy határozott, hogy a kérdés rendezésére nyilatkozatot bocsát ki, és kezdeményezi a Kárpát-medencei magyarság békés együttélését és megmaradását biztosító önrendelkezési jog teljes körû és haladéktalan helyreállítását. Amegoldásra példát kínál Francesco Cossiga volt olasz államelnök és belügyminiszter, aki az olasz szenátus elé terjesztett beadványában népszavazást követel Dél-Tirolban, „mert az önrendelkezési jogot nem szabad megvonni a dél-tiroli néptõl sem”. Ilyen körülmények között szólítjuk meg a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén és az osztrák nemzet fiait és kormányait: KÖZÖS A SORSUNK. Jövõjük-jövõnk csak akkor lesz boldog és sikerekben gazdag, ha kölcsönös bizalmon alapuló, egyenrangú partnerként tudnak velünk együtt élni. Elkötelezettségünk erõs, hisszük, hogy törekvéseinket siker koronázza, és a szomszédunkban élõ nemzetekhez hasonlóan sorsukról hamarosan saját magunk rendelkezhetünk.

Az önrendelkezés joga – mint természetes jog – minden más szabadságjognak az alapja. Ezt számtalan ENSZ-, Európa tanácsi és EBEÉ-határozat is megerõsíti. Az önrendelkezési jog írott nemzetközi joggá akkor vált, amikor 1977-ben hatályba lépett az ENSZ Közgyûlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya. Ezen okmányok elsõ cikkelye így szól: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket.” Ez a jog kötelezõ jellegû – jus cogens – ami azt jelenti, hogy ezt a jogot nem csak be kell tartani, hanem errõl a jogról le sem lehet mondani. Minden szerzõdés, amely megszegi ezt a jogot – semmis. A Kárpát-medencei magyarság helyzete több okból nemcsak igazságtalan, de jogtalan is: u Mindenütt, ahol népszavazás nélkül új határokat húztak, megsértették az alapvetõ önrendelkezési jogot. (Az USA emiatt nem ratifikálta a Trianoni szerzõdést.) u A pacta sunt servanda elve sem alkalmazható, mert tárgyalások hiánya miatt nem szerzõdésrõl, hanem diktátumról van szó. u A nemzetközi szerzõdések jogairól 1969. május 23-án Bécsben aláírt Nemzetközi Egyezmény 52. cikkelye kimondja, hogy minden szerzõdés semmis, amely erõszakkal való fenyegetéssel, vagy annak alkalmazásával, vagy az ENSZ Alapokmányában leírt nemzetközi jog alapelveinek megszegésével jött létre. AKárpát-medencei magyarság annak az iránymutató ENSZ-határozatnak is megfelel, amely kimondja, hogy mérvadó a történelmi összetartozás, a történelmi és kulturális egység és folytonosság. Az önrendelkezési jog a nép akaratán alapul. Anép akaratát hivatalos vagy belsõ népszavazással meg kell állapítani és ki kell nyilvánítani. Bármi legyen is a szavazás eredménye, az a meglévõ egyensúlyt nem veszélyeztetheti, mivel minden szomszédos ország vagy már EU-tagállam, vagy csatlakozni szándékozik az európai közösséghez.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Ö nr endelkezés

11

Az erdélyi magyarság teljes körû autonómiát kér Tõkés László EP-képviselõ Sajtóirodája által közreadott közleményben az alábbiak olvashatók: - Ha tömören össze akarnánk foglalni az Európai Szabad Szövetség (EFA) Marosvásárhelyen, 2008. július 2-4-e között megrendezett kihelyezett frakcióülésén elhangzottakat, akkor Nelly Maes flamand politikus, az EFAelnökének zárógondolatait idézhetjük: az Európai Unió közvetlen módon nem fogja megoldani a kisebbségek gondjait, mivel az EU még mindig államok szövetsége, és nem szólhat bele a tagállamok kompetenciájába. Az elnökasszony szerint senki más nem fogja megteremteni például az erdélyi magyarok számára az autonómiát, azt az erdélyi magyaroknak kell kivívniuk, ám azt ki kell vívniuk, mert az autonómia a megoldás. Mûködõ példákon keresztül bizonyítható, hogy a széles korú kompetenciákkal felruházott autonóm tartományok, vagy a különbözõ autonómiaformák biztosítják a prosperitást, a megmaradást, Európa kulturális sokszínûségét, a minõségi oktatást, és nem utolsósorban a gazdasági és biztonságpolitikai stabilitást és fejlõdést. Belgium - idézzük az elnökasszonyt – „Európa laboratóriuma”. Anégymillió vallon és a hatmillió flamand egyenlõ jogokat élveznek, és mellettük teljes autonómiát kapott a mintegy 70.000 német ajkú belga állampolgár is. Nelly Maes asszony ugyanakkor - újságírói értetlenkedésre - világosan megkülönböztette az autonómiát és a függetlenséget. Olyan evidenciákra mutatott rá, miszerint a függetlenedési törekvések egy új, önálló állam létrehozását tûzik ki célul - lásd Skócia esetét -, míg az autonómiatörekvések az adott országhatárokon belül az önrendelkezés elnyerését célozzák. Ehhez kapcsolható a házigazda, Tõkés László erdélyi magyar EP-képviselõ egyik fontos üzenete is. Elõadásában az erdélyi magyarok európai képviselõje úgy fogalmazott: „Ha a függetlenedés is elfogadott politikai törekvésnek számít Európában, akkor az autonómia elnyerése szintén legitim politikai célkitûzés.” (Hozzátehetjük: Ian Hudghtont, a Skóciában kormányzó Skót Nemzeti Párt elnökét a brit parlamentben nem „terroristázzák” le, mint tették azt Románia Parlamentjében, amikor Toró T. Tiborral és más kollégákkal benyújtották a személyi elvû autonómiát célzó törvénytervezetet - elevenítette fel vonatkozó emlékeit Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke még parlamenti képviselõségének idejébõl.) Tõkés László, az EMNT elnöke világossá tette, és a sajtótájékoztatón többször, több nyelven is elmondta: az erdélyi magyarság nem függetlenedni akar, hanem teljes körû autonómiát kér. A háromszintû autonómiakoncepciót Toró T. Tibor parlamenti képviselõ ismertette, miután röviden vázolta az autonómia-ügyben az elmúlt tizennyolc évben tett lépéseket, erõfeszítéseket, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke viszont Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó kidolgozott törvényjavaslatukat vázolta. „Összeért a szó” Milan Horacek EP-képviselõ, az Európai Parlament Zöld csoportjának tagjának elõadása után is (az EFAés a Zöldek -The Greens - közösen alkotnak egy frakciót az EP-ben). Horacek sajátosan „zöld szemmel” közelítette meg a kisebbségi kérdést, és felhívta a figyelmet arra: számos kisebbség a gazdasági nyomor miatt nem képes védeni környezetét, vagy, ami még súlyosabb, megélhetési gondok miatt használják ki túlzottan a természeti kincseiket (ha egyáltalán rendelkeznek fölöttük). Garda Dezsõ romániai parlamenti képviselõ a székelyföldi erdõirtással kapcsolatban tovább árnyalta ezt a képet: a magas (politikai pártállástól függetlenül) kormányzati szinten is! „védett” famaffióták nem kötõdnek az adott tájhoz, régióhoz, számukra teljesen közömbös, hogy akár a közeljövõben mi történik, miután kipusztítják az erdõségeket, ezért is fontos a tulajdonjog kérdése, a visszaszolgáltatás problematikája. Mindezek kapcsán többször is felhívták a jelenlévõ EP-képviselõk figyelmét: Románia nem teljesíti maradéktalanul az EU-csatlakozás során vállalt kötelezettségeit. Tõkés László EP-képviselõ rámutatott: a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás terén tapasztalt visszaéléseket, hiányosságokat talán lehet szankcionálni, az EU-nak ehhez még adott valamelyest az eszközkészlete, ám a kisebbségvédelem terén semmifajta jogosítvánnyal nem rendelkezik az Unió, a tagállamok hatáskörébe utalja, pedig és Mikel Irujo Amezaga baszk EP-képviselõ, valamint Tatiana Zdanoka, a lettországi orosz kisebbségek EP-képviselõje elõadásaikban mindezt szépen alátámasztották - a kisebbségi kérdés európai kérdés is egyben.

2008. szeptember

Ha léteznek veszélyeztetett állatfajok, mint például a Kárpátokban élõ barnamedvék, amint arra Bereczky Leonardo (aki a Balánbányához közeli Nagyhagymás-hegységben az osztrák Vier Foten - Négy Tappancs Alapítvány finanszírozta program keretében árván maradt medvebocsok „visszavadításával” foglalkozik) elõadásában rámutatott, úgy veszélyeztetett népcsoportok is léteznek. Fontos ugyan a veszélyeztetett állatok védelme, idézte Tõkés László Kató Béla nemrégiben Brüsszelben tett kijelentését, de legalább annyira fontos, ha nem fontosabb az eltûnés szélére sodort etnikumok védelme is. A magyarság folyamatosan veszíti el életterét, mint a barnamedvék, utalt vissza a fiatal erdõmérnök elõadására, de az igazán veszélyeztettek a csángómagyarok. (Helyesen: moldovai magyarok – a szerk.) Képviseletükben Adrian Solomon, a Csángómagyarok Szövetségének elnöke, illetve Hegyeli Attila, a csángók magyar anyanyelvû oktatásának vezetõje tartott elõadást. Hegyeli fontosnak tartotta kiemelni: Romániában vannak valamelyest elfogadható törvények, amelyek segíthetnének a csángók ügyének részleges megoldásában, ám ezeket nem alkalmazzák, illetve a román állam hivatalnokai nem tartják be a törvényeket. A centralizált román állam nem képes az életszínvonal emelését elérni, fejtette ki elõadásában Smaranda Enache, és emiatt az állampolgárok elõbb-utóbb megértik, miért szükséges a decentralizáció. Bakk Miklóssal egybehangzóan azon véleményének adott hangot, hogy Romániában értelmetlen csak adminisztratív alapon, technokrata módon újjáalkotni a régiókat. Történelmi hagyományaink, kötõdéseink, a regionális öntudat afelé mutat, hogy a történelmi régiók felélesztése bizonyulhatna a legjárhatóbb, legoptimálisabb útnak. Székelyföld és szûkebben Háromszék történelmi hagyományait megismerhették az EP-képviselõk is Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. A Romániában elsõ ízben tartott kihelyezett frakcióülés résztvevõi (eleddig az Európai Parlament egyetlen frakciója sem tartott ilyen jellegû ülést itt) Vargha Mihály múzeumigazgató, valamint Kónya Ádám mûvelõdéstörténész, a múzeum nyugalmazott igazgatója szakavatott tárlatvezetése során ismerkedtek meg a székelység tárgyi kultúrájával és történelmével. A kihelyezett frakcióülés és konferencia 2008. július 4-én sajtótájékoztatóval és az alábbi közlemény kibocsátásával zárult. Közlemény 2008. július 2-4. között a történelmi Székelyföldön tartotta kihelyezett frakciógyûlését és tett látogatást az Európai Szabad Szövetség (EFA) európai parlamenti képviselõcsoportja, mely a zöld párttal alkot közös frakciót az Európai Parlamentben. Tõkés László erdélyi EP-képviselõ meghívásának eleget téve a képviselõcsoport környezet- és kisebbségvédelmi konferencián vett részt Marosvásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön találkozott a helyi és a megyei önkormányzatok, valamint a Magyar Polgári Párt vezetõ képviselõivel; továbbá a Székely Nemzeti Múzeumban ismerkedett Székelyföld, illetve Háromszék értékeivel és nevezetességeivel. Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc haladó felfogású, nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti magában. Egyik fontos célkitûzésének tartja Európa állam nélküli nemzetei és történelmi-földrajzi régiói demokratikus jogainak biztosítását. Ennek megfelelõen támogatja az erdélyi magyarság, ezen belül a Székelyföld autonómiájának kivívását. Az erdélyi Magyar Nemzeti Tanács - kölcsönös módon - szolidaritást vállal az EFA-tagpártok által képviselt demokratikus politikai törekvésekkel, nevezetesen ezek autonómiatörekvéseivel. A mûködõ területi autonómiákat Székelyföld számára is követendõ példának és mintának tartja. Tõkés László a találkozó során sikert kívánt a Skót Nemzeti Pártnak a Skócia függetlenségének kivívásáért folytatott demokratikus küzdelmében. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség számára a megoldást egy többszintû autonómia-rendszer bevezetésében látja. Az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács ezen európai mintájú, legitim demokratikus célkitûzéseinek megvalósításához a vendégek, illetve az EFA-tagpártok és a képviselõcsoport további támogatását kérte. Továbbította: Frigyesy Ágnes (Forrás: Nemeti Hírháló) és Pungur József

In ter jú

12

EKOSZ - EMTE

A magyar nemzet nagyszerûségérõl és féltésérõl Magyarország kifosztása idején Beszélgetés Patrubány Miklóssal, a Magyarok Világszövetségének újraválasztott elnökével - Tartozom egy vallomással: noha húsz esztendeje ismerjük egymást, a Magyarok Világszövetsége tagjaként évek óta távolról figyelem az Ön munkáját, mert megzavartak azok a hírek, melyeket terjesztettek: miszerint ön ügynök, más rémhírek szerint a hírhedt Securitatenak dolgozott, illetve nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Most, amikor kezembe került az MVSZ VII. Világkongresszusának gazdag tartalmú programfüzete, úgy döntöttem, újságíróként nem mehetek el szó nélkül az esemény mellett. Ez a nemzeti sorskérdéseinket felvonultató programsorozat ellentmondani látszik az önrõl terjesztett híreknek. Mi az igazság? - Engem arra tanítottak a szüleim, hogy álljak jót magamért! Soha nem voltam, nem vagyok, és nem leszek semmilyen titkosvagy titkosan mûködõ társaságnak sem tagja, sem alkalmazottja, sem bedolgozója. Kérésemre vettük fel ezt a mondatot a Magyarok Világszövetsége belépési nyilatkozatára, valamikor a kilencvenes évek derekán. Akkor, amikor kirajzolódott: nekünk civileknek nincsenek meg az eszközeink ahhoz, hogy valaha tisztán lássunk ebben a kérdésben, hogy a titkosszolgálatok mely ügynökeiket hová dobják be, kiket tartanak meg, efféle eszközök nekünk nem állnak rendelkezésünkre, tehát mi egyet tehetünk: fogadalomszerû vallomást kérünk a belépõktõl, s az utókorra bízzuk az ítélkezést. Ezeket a belépési nyilatkozatokat eltesszük és megvetés illeti azt a személyt, illetve leszármazottjának leszármazottját is, ha kiderül valakirõl, hogy becsapta kortársait és sorstársait. Egyébként nyolc esztendeje vagyok a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kövér László volt egyik legfõbb terjesztõje e rágalomnak. Neki is elegendõ idõ állt rendelkezésére ahhoz, ha úgy véli, hogy bizonyítani tudja, miszerint idegen érdekeket szolgálnék, elõállhatott volna ezekkel a bizonyítékokkal nyolc év alatt. - Igaz a hír, hogy Ön a Securitatenak dolgozott? - Hogy dolgoztam volna? Soha nem dolgoztam, nem vagyok tagja, sem bedolgozója, sem alkalmazottja semmilyen titkos társaságnak, nemhogy a Securitatenak! Engem is vallattak és faggattak a diákéveimben, de soha nem vállaltam semmiféle közösséget velük, sõt azzal a tudattal éltem, ha véletlenül meg tudnának törni, akkor öngyilkosnak kell lenni - ezzel a tudattal élek mindmáig. Ennél szörnyûbb rágalom nincs! Ezt nyilván politikai megfontolásból találták ki, meg akarták akadályozni, hogy a Magyarok Vi-

lágszövetségének elnökévé váljak, illetve, hogy ebbõl a tisztségbõl kibuktassanak. Szörnyû kárt okoztak ezzel a magyar társadalomban, mert a Magyarok Világszövetsége vezetõjének nem fantomképekkel, annak eloszlatásával kellene viaskodnia, hanem végezhetné még hatékonyabban munkáját. Sok embert elriasztottak tõlünk, mert ha Ön, aki korábbról ismert, mégis elbizonytalanodott, akkor elképzelhetõ, hányan vannak még a magyar társadalomban, akik azért nem közeledtek ehhez a Világszövetséghez, mert elhintették, hogy idegen érdeket képviselõ ügynökök vezetik a Világszövetséget. Ez a kár a magyarság egészének ártott, nem csak a Világszövetségnek. Azért, hogy nem tudunk hatékonyabb munkát végezni, hogy nem tudjuk a magyarellenes erõk kezét nagyobb erõvel lefogni olyan válsághelyzetben, mint amilyenben most Magyarország van, ezért azok felelnek, akik ezt a rágalom-hadjáratot útjára indították és mélyen besulykolták - suttogó propagandával - a magyar társadalom tudatába. - A Magyarok Világszövetsége mindmáig nem kap állami támogatást. - Ez bonyolult politikai kérdés. Ez nem vezethetõ vissza csupán erre a rágalom-hadjáratra. Sajnos nem az MSZP és az SZDSZ vonta meg a költségvetési támogatásunkat, hanem az, akitõl legkevésbé vártuk: a Fidesz és a Kisgazdapárt együttes szavazatukkal, 11 szavazatkülönbséggel vonták meg 2000 szeptemberében a költségvetési támogatásunkat, ennek következtében 2001. január 1-tõl egyetlenegy fillér állami támogatásban nem részesültünk. - Tudomásom szerint a háttérben Boross Péter, az MVSZ akkori elnökjelöltje állt, s aki benyújtotta a Parlamentnek a „megvonási tervezetet”, nem más, mint Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum egyik kulcsembere. - A háttérben Csoóri Sándor állt, az elõtérben állt Herényi Károly, aki Pósán László fideszes képviselõvel közösen nyújtották be azt a módosító indítványt, mely szerint az elõirányzott 237 millió forintot nulla forintra redukálták. Pósán László nem jelent meg a szavazáson, Herényi Károly pedig visszavonta az indítványát, nem tudni, kinek a nyomására. Tény, hogy szörny-koalíció állt mellénk, az MSZP, az SZDSZ, a MIÉP és az MDF állt a mi oldalunkra, míg a Kisgazdapárt és a Fidesz egyhangúlag az ellenünk szavazók oldalára állt. Ez az igaz és hiteles történet. Az MSZP és az SZDSZ röhöghetett a markába, mert õk akkor sem merték megvonni a költségvetési támogatást a Magya-

rok Világszövetségétõl, amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök, 1996-ban, amikor a Magyarok IV. Világkongresszusa tombolva kifütyülte Horn Gyulát, aki saját miniszterelnöki keretébõl adta oda azt a 40 millió forintot, amelybõl megszervezték az akkori Világkongresszust. Mégsem merte meglépni, hogy költségvetési támogatás nélkül hagyja a Magyarok Világszövetségét. Azóta a történelem bebizonyította, hogy tévedtek az urak, ezt beismerni azonban nincs lelkierejük, így továbbra is makacsul arra játszanak, hogy majdcsak megbukik a Világszövetség Patrubány Miklóssal együtt, s akkor elmondhatják, hogy nekik volt igazuk. Utánam jöhet vak, sánta, béna, vagy gyengeelméjû a Világszövetség élére, neki visszaadják majd a költségvetési támogatást, csak azért, hogy menthessék magukat és tisztára moshassák ezt a vétküket, amit elkövettek az elmúlt nyolc évben. - Kiknek áll az útjában? Miért ez az erõs ellenállás az ön irányában? - Emberi hiúságok is közrejátszottak. Csoóri Sándor (korábbi elnök/szerk. megj.) megmondta nekem, amikor elnökjelöltté váltam: - Ha Te leszel a Magyarok Világszövetségének elnöke, megmutatom neked, hogy nem lesz Világszövetség! Bizonyára mást szeretett volna látni az MVSZ élén, s elég hatalmasnak érezte magát, miután Antall Józsefbõl játszi könnyedséggel kreált miniszterelnököt, hogy a Világszövetség elnökének sorsát is õ egyszemélyben döntse el! Miután ez nem sikerült, következett a bosszú-hadjárat. A Fidesz nem rendelkezett információkkal a Magyarok Világszövetségét illetõen. Õk Csoóri Sándor vélekedésére hagyatkoztak, aki megmérgezte körülöttem a levegõt. Azt hiszem, nincs más oka, mint emberi hiúság, hisz neki le kellett köszönnie nyolc év után, s nem azt helyezhette maga után, akit szeretett volna (Boross Péter volt az ellenjelölt. Szerk. megj.) - Továbbgondolva, azt hiszem, még komolyabb (politikai) erõk állhattak a cél mögött, hogy egyáltalán ne legyen Magyarok Világszövetsége, hisz hathatós érdekképviselet nélkül gyengül az összmagyarság. - Így van. Nagyon jól látja. Tehát voltaképpen a Magyarok Világszövetsége velem együtt mindenkinek útjában áll, aki a mai globális tõkét szeretné szolgálni, amelyik a nemzetek felszámolását, a nemzetek elegyítését és szétszórását, a nemzetek néppé, sõt csõcselékké való lefokozását tartja politikai céljának és eszközének. Olyan szervezetre nincs szükség, amely elsõ helyre helyezi értékrendjében a nemzetet, az igazságot, az

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE emberi tisztességet, a méltóságot! Ezek mind olyan értékek, melyek útjában állnak annak a lealjasító, lealacsonyító szándéknak, amivé lassan ezek az erõk ledarálni kívánják a világot. Ha vannak e globalista szándéknak magyarországi helytartói és képviselõi, márpedig vannak, akkor azoknak mi útjában állunk. Tény, hogy ma a Magyarok Világszövetsége az egyetlen magyar szervezet, mely kizárólag a magyar népakaratból táplálkozik, ahogyan ezt a magyar népakaratot felfogja, s a sok országbéli jelenlétével érzékelni tudja. De biztosan nem vagyunk, nem leszünk sem kiszolgálói, sem bárgyú elfogadói, sem bátortalan tétlenkedõi, illetve nézõi annak a folyamatnak, mellyel megpróbálják tönkretenni országunkat és nemzetünket. - Elnök úr, érdekes bejelentést tett a Magyarok Világszövetsége VII. Kongresszusának nyitó napján: a kettõs állampolgárság ügyében zajló népszavazás eredményével kapcsolatban súlyos csalásról beszélt, s állítása szerint mintegy hatszázezer szavazatot elcsaltak 2004. december 5-én. Beszélne errõl a népszavazási csalásról? - Ezt a tényállást 2004-ben még a jogorvoslati idõ keretén belül megállapítottuk. Amikor beadványunk nyomán a Legfelsõbb Bíróság az elmúlt 18 év magyar demokrácia-történetében egyetlen alkalommal megsemmisített egy országos szavazási eredményt, akkor mi ezt a négy helyszínt már ismertük. Az elvi felvetésünket ezekkel a konkrét példákkal alátámasztottuk, amit a Legfelsõbb Bíróság elismert, és ennek nyomán rendelte el az általunk megnevezett 1152 szavazókörben az eredmény újbóli megállapítását. Magyarország többrendbéli tragédiájának egyik okozója ez a választási törvény, amely úgy fogalmaz, és amelyik ennek eredményeképp lehetõvé teszi, hogy még a Legfelsõbb Bíróság határozatát is elszabotálhatják, akárhány szavazókörben vélünk hibát felfedezni, mert nem azt mondja a törvény, hogy újra meg kell számolni a szavazatokat, hanem csupán az eredményt kell újból megállapítani. Ez a madárnyelvû és csúsztató fogalmazás azt jelenti, hogy a szavazatszámláló bizottság, melynek megkérdõjelezték a munkáját, a törvény szerint eldöntheti, meg kívánja-e újból számolni a kérdéses szavazatokat vagy sem. Vagy azzal állapítja meg az eredményt, hogy mi a múltkor is jól számoltuk, most aláírunk egy újabb jegyzõkönyvet, hogy akkor is jól számoltunk, most is - újraszámlálás nélkül - ugyanarra az eredményre jutottunk. - A törvény szerint ugyanazok végzik az új jegyzõkönyv kitöltését, akik esetleg csaltak? - Így van. Micsoda képtelenség ez! Az európai jogban nincs még egy ilyen helyzet, hogy egy feljebbviteli instancia ugyanaz legyen, akinek a munkáját megkérdõjelezik. Ráadásul meg se kell ismételnie a számlálást, elég, ha kitölt egy új jegyzõkönyvet. A tizenegyezer szavazókör számszerû eredményeinek vizsgálatakor felfigyeltünk valamire, ugyanis mint népszavazási kezdeményezõk megkaptuk az eredményeket elektronikus formában az Országos Választási Bizottságtól, az utolsó szavazókörig me-

2008. szeptember

In ter jú nõen. Feltûnt egy csoport olyan szavazókör, ahol az eredmény ellentmondásosnak tûnt, ugyanis az elsõ kérdés, mely a kórház magánosításáról szólt, valamint a második kérdés között nem volt lényeges, szemléletbeli különbség, mégis ezekben a szavazókörökben az elsõ kérdésre igennel szavaztak döntõ többségben, a második-, az állampolgári kérdésben viszont döntõ többségben nemmel szavaztak. Erre pedig senki nem biztatta a magyarországi szavazókat! Egyetlen párt se, az egyházak se, senki. Vagy azt mondták, hogy igen, igen, vagy azt mondták, hogy nem, nem. Ez alól csupán az MDF volt a kivétel, aki azt mondta, hogy a kórház privatizációra szavazzanak nemmel, de az állampolgárságra igennel. Olyan viszont, hogy a kórházprivatizációra szavazzanak igennel, s az állampolgárságra nemmel, ilyet senki sehol nem kért! S ekkor szembeötlött, hogy nagyon sok helyen fordított eredmény született. Számítógépesen kiszûrtük ezeket a helyeket, ahol pl. 510 igen, és 720 nem szavazatot találtunk. Tehát majdnem ugyanazok a számok szerepelnek, de tükör-fordításban. Küszöböt állítottunk, hogy 10% eltérés legyen a két értékpár között, és kijött 2000 szavazókör. Amikor lecsökkentettük ezt a küszöböt 5%-ra, akkor maradt 1152 szavazókör. Azokon a helyeken, ahol fel tudtuk bontatni az urnákat, egyértelmûen igazolódott a feltevésünk. Egyszerûen fordítva írták be az eredményt a jegyzõkönyvbe. - Miért csak négy helyen kérték az urnák felbontását? - Mert erre jogilag nem volt lehetõségünk, csak lélektani megoldásunk. Az az emberünk, aki kérte az urnák felbontását, olyan ellentmondást nem tûrõ magatartással lépett fel, hogy megijedt tõle a bizottság, és tartva a komolyabb botránytól, inkább kibontották az urnákat és újraszámolták a szavazatokat. Mind a négy helyen - szerepel a könyvemben, melyet a népszavazás elsõ évfordulóján megírtam - csalás történt, s ezt nyilvánosságra hoztam. Ezek mind olvashatók a Gyújtatlan gyulladjék (Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletrõl) címû könyvemben. - Ön azt állítja, hogy hatszázezer szavazatot elcsaltak a kettõs állampolgárság kérdéskörben tett szavazáskor?! - Igen, ezeket mi azonosítottuk. De ennél több lehet, mert például nem vizsgáltuk azokat az eseteket, amikor mind a két eredményt megfordították, mert ilyet is találtunk. - Ez a kérdés azért is érdekes, mert elterjesztették azt a hírt, hogy a Magyarországon élõ magyarság megtagadta az anyaország határain kívül élõ testvéreit. Hallgathattuk, micsoda szégyen, hogy nem álltunk ki egymásért, miközben ezek szerint ez a rémhír sem igaz! - Ez a legszörnyûbb! Gondoljuk el, voltaképp ügydöntõ erejû volt a népszavazás, még olyan körülmények között is, hogy a miniszterelnök és az egész kormánypárt riogatta Magyarország népét, másfél nappal a népszavazás elõtt pedig Gyurcsány a Televízióban a nagy vitaesten arra bíztatta nézõit, hogy maradjanak otthon, ne menjenek el szavazni, ha jót akarnak! Ilyen lelkiállapot-

13 ban is ügydöntõ erejû volt a népszavazás, ha ezt a hatszázezer szavazatot a helyére tehettük volna. Vagyis nem a nemek oldalára, hanem az igenek oldalára. Gondoljunk bele, micsoda szörnyû csapást mértek ezek a csalók a magyar nemzetünkre! Hányszor ostorozták és ostorozzák ma is egymást a magyarok: megtagadtad magyar testvéred, áruló vagy, lelketlen vagy, eszement vagy. S hányan mondták már ki, hogy itt nincs is magyar nemzet, mert minden szertefoszlott. - Augusztus 16-20-a között zajlott a Magyarok Világszövetségének VII. Világkongresszusa, ahol önt újraválasztották az MVSZ elnökének! Gratulálok! Az ötnapos tanácskozáson 12 konferencia keretében vizsgálták komoly szakemberekkel karöltve legégetõbb nemzeti sorskérdéseinket. Foglalkoztak a Szent Korona tannal, gróf Teleki Pál halálának körülményeivel... - Trianon újraértékelésével, Magyarország kifosztásával, az államiság nélküli népek szerepével az Európai Unióban, vagy például a magyar õstörténettel. - Többféle határozat is született. Melyiket tartja a legfontosabbnak? - Mintegy 11 határozat született a zárókonferencián. Ha azt kérdezi, melyiket tartom a legjelentõsebbnek, akkor minden kétséget kizáróan a magyar önrendelkezési nyilatkozatot tartom a legfontosabbnak. A Magyarok Világszövetsége Kongresszusa már alapítása, 1929 óta a legátfogóbb legitimitású magyar köztestület. Összehasonlításképp a budapesti Parlament legitimitását csak a mai, csonka Magyarországból meríti. A Világkongresszus viszont a világ-magyarságából meríti legitimitását, beleértve a mai Magyarországot is. 1920. június 4-én szétszabdalták Magyarországot, 1944. március 19-én német katonaság szállta meg Magyarországot. Azóta nem adták vissza a magyar nép önrendelkezési jogát. Ha ezen a helyzeten felül kívánunk kerekedni, akkor a magyar nemzet beállhat a sorba, hisz az európai nemzetek az elmúlt 10-15 évben felmutatták szándékukat. Az ötmilliós szlovákság, a négymilliós horvátság, a kétmilliós Szlovénia önálló államot alapít, az ötszázezres Montenegro önálló államot alapított. Skócia elõbb-utóbb bejelenti függetlenedését Angliától. Egyértelmûen kinyilatkoztatták a walesiek, épp itt az Államiság nélküli népek és nemzetek konferencia keretén belül, hogy önálló állami létre törnek. Ugyanez jellemzõ a katalánokra, a baszkokra. Ha tehát figyelünk az európai népekre, egyedül mi, magyarok vagyunk azok a páriák, akiknek nemhogy nem adatott meg a lehetõség bajaik orvoslására, hanem még ki sem mertük mondani, hogy igényt tartunk az önrendelkezésre. Ezért tartom ezt a nyilatkozatot a legjelentõsebbnek. Ha azt kérdezi, melyik volt a legfigyelemreméltóbb határozat, akkor azt kell mondanom, az az üdvözlõ nyilatkozat, amellyel a Világkongresszus Jens Peter Bonde európai parlamenti képviselõ és frakcióvezetõ bejelentését üdvözölte, amellyel a dán képviselõ a zárónapra juttatta el üzenetét, mely szerint az írországi népszavazás által megbukott lisszaboni szerzõdés alkotta európai modell helyett új, konföderatív államszövet- ä

14

Inter jú - Vilá gt alálkozó

ségre törõ modellt kívánnak kidolgozni, amelynek középpontjában Magyarország Szent Koronájának értékrendje és közjogi elvrendszere szerepel. Ha azt kérdezi melyik a leghasznosabb határozat, azt mondom, az, amely követeli, hogy a magyar állam hozza nyilvánosságra a magyar államadósság hiteles történetét, amelyikbõl kiderül, kik a felelõsök, azért, hogy ez az 1500 milliárd forintnyi kamatteher évrõl évre apasztja Magyarország költségvetését. Mintha szívnák Magyarország vérét! Ezt végre hozzák nyilvánosságra! Nem kevésbé fontos: elhatározta a Kongresszus, hogy gróf Teleki Pál halálának körülményeit mindenképp, egyértelmûen tisztázni kell, mert az életének és halálának szentelt konferencián hitelt érdemlõ bizonyítékokat tártak elénk, mely szerint a volt miniszterelnök nem öngyilkos lett, hanem meggyilkolták. - Ezt a kérdés azért tartom magam is fontosnak, mert feltehetõen több kiemelkedõ magyar államférfi nem természetes halállal halt meg, gondolok elsõsorban gróf Széchenyi Istvánra, Tisza Istvánra, vagy épp Teleki Pálra. Önbecsülésünk erõsödhetne azáltal, ha kiderülhetne, hogy az öngyilkosság vádja nem igaz, s ezek az államférfiak áldozatok! - Azért emeltük ezt a kérdést a Világkongresszus konferenciái közé, mert úgy érezzük, az egész magyar nemzeti lét szempontjából meghatározó jelentõségû, hogy egy tiszta, nagytudású, mély érzésû ember, mint amilyen Teleki Pál volt, méltó megbecsülésben részesüljön! Gondoljunk bele abba a szörnyûségbe, õ még Hitlerrel is szembeszegült és nem engedte át a német csapatokat, hogy megtámadhassák Lengyelországot. Ennek eredményeképp Lengyelország felõl kapu nyílt Magyarországra, s közel nyolcszázezer zsidó származású em-

ber menekült meg a gyilkoló németek elõl. Ennek az embernek nem lehet szobra Budapesten, mert ráfogták az antiszemitizmus vádját, valamint szégyentáblára állították Auschwitzban. Teleki auschwitzi szégyentáblájával a magyar nemzetet szégyenítették meg! Ha kiderül, hogy õt megölték, ettõl kezdve újraértékelõdhet ez a folyamat. Megemlíteném mindenképp az õstörténeti konferenciát, hisz ez volt a leggazdagabb tanácskozás: 96 elõadást tartott, mintegy 120 tudós, oktató, közéleti személyiség, s megdõlt a finnugor elmélet. Ha ehhez még hozzávesszük azt a határozatot, melyet a Magyarország kifosztása konferencia alapján fogadott el a Világkongresszus: e szerint Magyarország követeljen jóvátételt az 1956-os szovjet katonai intervenció által okozott károkért, amelyet a Magyarok Világszövetsége egy évvel ezelõtt felméretett ( a Justitia Bizottság megállapította: csak a magyar államnak okozott kár - a magyar állampolgárok kárát félretéve mintegy tízezer milliárd forint, avagy negyven milliárd euro), a Világkongresszus követeli, hogy Magyarország kérjen jóvátételt a Szovjetunió utódállamaitól. Mindezeket egybevetve megállapíthatom: a VII. Világkongresszus sarkalatos kérdésekhez nyúlt, és mutatta fel õket a magyar társadalom számára... - A Magyarok Világszövetsége elnökeként milyen célokat tûzött ki maga elé? - Amikor 1996-ban a Világszövetség elnökhelyettesévé választottak (kissé engem is meglepett és felkészületlenül ért az akkori döntés), akkor azt mondtam: szeretném, ha a Magyarok Világszövetsége kovásszá válna, mely ébresztgeti a magyar nemzet létkérdéseit. Szeretném, ha a Világszövetség fórummá is válna, ahol ezekben a kérdésekben a különbözõ szándékokat közös akarattá és elhatározássá lehet formálni. És végül intéz-

EKOSZ - EMTE

ménynek szeretném látni a Magyarok Világszövetségét, amelyben a közös elhatározások megvalósulnak. Most harmadik mandátumra jelentkeztem, és ha a bizalmat elfogadom, akkor elmondom: a kovász- szerepünket 2004. december 5-vel elértük. Azzal a népszavazással, melyet nem tudtunk az akkori masszív csalások miatt döntõ erejûvé kovácsolni, de a magyar társadalmat mindenképp abba a helyzetbe hoztuk, hogy azóta nem megy el érzéketlenül e fontos kérdések mellett. Azóta négyszáz népszavazási kezdeményezés született. A kovász-szerepet betöltöttük. A hetedik Világkongresszussal, a sokak által páratlannak nevezett 230 dolgozat, mintegy 65%-át hét kötetben a Kongresszus nyitónapján átadtuk minden résztvevõnek, ezzel olyan szellemi gyúanyag birtokába jutattuk magát a Konferenciát és általa a nemzet életében fontos szerepet játszó mûhelyeket is, hogy elmondhatjuk, a Világkongresszus intézménnyé vált, amely ívet húzott az altáji Tibet és az atlanti óceán között. A Világtalálkozón mindenki a magyar nemzet nagyszerûségérõl, annak féltésérõl beszélt, lett légyen az kínai, kazah, kirgíz, mongóliai, walesi, fríz, breton, vagy flamand. Néhány nap erejéig sikerült a magyarságot e fény középpontjába állítani. Végezetül emlékeztetni szeretnék arra az elõadásra, melyet Bogár László tartott a Világkongresszuson a Magyarország kifosztása címû konferencián, melynek címe így hangzik: A rendszerváltás kísérlet volt Magyarország felszámolására. - Elmondható, hogy a Magyarok Világszövetsége ezt a folyamatot szeretné megfordítani? - Így van. Ezért nevezzük a VII. Világkongresszust fordulatnak.

-

Frigyesy Ágnes

A Fordulat A Magyarok VII. Világkongresszusának Határozatai Budapest, 2008. augusztus 16-20. A Magyarok Világszövetsége alapításának 70. évfordulója idején ülésezõ Magyarok VII. Világkongresszusa azt tûzte ki célul, hogy erkölcsi és szellemi fordulatot idézzen elõ Magyarország és a magyar nemzet életében. Öt nap alatt több mint 800 küldött és mintegy 400 vendég vett részt azon a 12 konferencián, amelyen keletrõl érkezett akadémikusok és nyugatról érkezett politikusok társaságában magyar tudósok, kutatók és közéleti személyiségek tanácskoztak a magyarság sorskérdéseirõl. A VII. Világkongresszus, melyet méltató levélben üdvözölt a Dalai Láma és Európa talán legismertebb nyelvtörténésze, Mario Alinei professzor, eddig nem tapasztalt, gyönyörû ívet húzott, amely az Altájtól az Atlanti-óceánig ért, és amelynek középpontjában mindvégig a jobb sorsra érdemes, szeretett és nagyra hivatott magyar nemzet állt. 1. Ezennel kinyilatkoztatjuk a magyar nép önrendelkezési igényét! – A Magyarok VII. Világkongresszusa nyilatkozatot fogadott el a magyar nép önrendelkezési jogáról. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Világkongresszus a magyarság sorsáért érzett felelõsség-

bõl fakadóan idõszerû és elodázhatatlan lépésként felveti és kezdeményezi a MAGYAR KÉRDÉS megoldását. A megoldás alapvetõ eszköze a szabadság és egyenlõség elvére épülõ önrendelkezés, amely minden nép természetes és elidegeníthetetlen joga, 1977 óta az ENSZ Közgyûlése által elfogadott kötelezõ jellegû alapjog. A nyilatkozattervezetet a Világkongresszus Nyitó-konferenciája elé az MVSZ Elnöksége terjesztette, a munkálatok során megerõsítették azt a Világkongresszus nemzetstratégiai konferenciái valamint az MVSZ tisztújító Küldöttgyûlése, és 97%-os többséggel határozattá emelte a Világkongresszus Záró-konferenciája. Anyilatkozat Kinyújtott kézzel és Jogi háttér címmel két mellékletet tartalmaz, amelyek a nyilatkozattal együtt a Világkongresszus határozatának szerves részét képezik. 2. A Magyarok VII. Világkongresszusa támogatja a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyûlésének határozatát, hogy amint a kérdést másfél éve fektetõ Alkotmánybíróság döntése azt lehetõvé teszi, a Szövetség indítsa útjára a második népszavazást a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Vilá gt alá lkozó

Gyûjtsenek össze egymillió támogató aláírást, és akkor és csakis akkor vigyék népszavazásra a kérdést. A Világkongresszus a világ minden magyarjához fordul, és kéri e kiemelt fontosságú ügy támogatását. 3. A Magyarok VII. Világkongresszusa üdvözli Jens-Peter Bonde, az Európai Parlament egyik frakciója vezetõjének bejelentését, amelyet a Világkongresszus Záró-konferenciáján Dr. Halász József, a Szent Korona és a magyar alkotmány címû konferencia elnöke tolmácsolt. A Függetlenség/Demokrácia európai parlamenti frakció vezetõje bejelentette, hogy lemond képviselõi mandátumáról, és életét annak kívánja szentelni, hogy az ír népszavazással megtorpant lisszaboni modell helyett az új Európai Unió egy olyan konföderatív államalakulattá váljék, amelynek középpontjában Magyarország Szent Koronájának értékrendje és közjogi tana álljon. A Világkongresszus úgy értékeli, hogy a több ezer év során kiérlelt, a Szent Korona-tanra és -értékrendre épülõ, vérrel, verejtékkel megpecsételt történelmi magyar közjogi alkotás legszebb elismerése ez a szándék. 4. A Magyarok VII. Világkongresszusa követeli, hogy hozzák nyilvánosságra az 1982 óta keletkezett államadósság dokumentált történetét! 5. A Magyarok VII. Világkongresszusa kéri, hogy a magyar állam követeljen jóvátételt a Szovjetunió utódállamaitól az 1956-os szovjet katonai agresszió okozta károk enyhítésére. A Világkongresszus tárgyalási alapnak tekinti a Magyarok Világszövetsége által életre hívott Iustitia Bizottság tényfeltáró és elemzõ jelentését, amelyet 2007-ben hoztak nyilvánosságra, és amely a magyar államnak okozott kárt 10 000 milliárd forintban, azaz több mint 40 milliárd euróban állapítja meg. A számfejtés nem tartalmazza a magánszemélyeknek okozott kárt, sem a kioltott életekért esedékes jóvátételt. 6. A Magyarok VII. Világkongresszusa tudomásul veszi a Gróf Teleki Pál miniszterelnök halála címû konferencia megállapításait, amelyek szerint alapos ok van megkérdõjelezni a gróf Teleki Pál halálának körülményeirõl eddig hirdetett nézeteket. Prof. Dr. Iván László pszichiáter, gerontológus professzor, Dr. Pusztaszeri László jogtörténész, Dr. Bakay Kornél professzor, Dr. Bakos Batu jogász, Stoffán György és Hábel György újságírók dokumentált elõadásukban arra a következtetésre jutnak, hogy gróf Teleki Pál nem lett öngyilkos, hanem meggyilkolták. A Világkongresszus felkéri a Magyarok Világszövetségét, hogy folytassa tényfeltáró munkáját a teljeskörû igazság kiderítéséig, ide értve az esetleges exhumálást is. 7. A Magyarok VII. Világkongresszusa tudomásul veszi A magyarság és a Kelet – II. Õstörténeti Konferencia Természettudományi szekciója két folyamának (Populáció-genetika és Embertan) következtetéseit, melyek szerint a Kárpát-medencei magyarságot nem fûzik tudományos módszerrel kimutatható rokoni kapcsolatok sem a finnekhez, sem az ugor gyûjtõnévvel jelzett népekhez. Ennek alapján kezdeményezi a finnugor származáselmélet fölülvizsgálatát. A Világkongresszus elítéli a XIX. század utolsó negyedében ténykedõ Trefort Ágostont, aki tanügyminiszterként – példátlan módon visszaélve közhatalmával – kötelezõvé tette a finnugor származáselmélet oktatását. Trefort Ágoston eképp legfõbb elõidézõjévé vált annak a szellemi tévelygésnek, amelynek jelentõs szerepe volt a Trianonhoz vezetõ úton és a magyarság mai, mély válságának kialakulásában. Mindezért a Világkongresszus kezdeményezi Trefort Ágoston köztéri szobrainak eltávolítását. 8. AMagyarok VII. Világkongresszusa üdvözli és megerõsíti azt a 2008. július 12-én kelt megállapodást, amellyel megszületett a

2008. szeptember

15

Magyar Adorján és Forrai Sándor rovásírás tanításait egybefoglaló Rovás Szabvány, és amelynek aláírói az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya – Libisch Gyõzõ – valamint a Forrai Sándor rovásíró kör – Szakács Gáborné Friedrich Klára és Szakács Gábor – továbbá Dr. Hosszú Gábor egyetemi docens, a Rovás Szabvány számítógépes betûkészlet készítõje. A Világkongresszus azzal a felhívással fordul a világ magyar rovásírás oktatói és az érdeklõdõk felé, hogy a továbbiakban az eképp elfogadott Rovás Szabvány betûkészletét oktassák és használják. 9. A Magyarok VII. Világkongresszusa álló vastapssal üdvözölte Rácz Sándornak, az MVSZ tiszteletbeli elnökének elfogadó nyilatkozatát, amellyel késznek mutatkozott elfogadni a hangsúlyos közéleti szerepvállalásra szólító felhívást, a súlyos erkölcsi, politikai és alkotmányos válságba jutott Magyarország megmentéséért. Dr. Bene Gábor világkongresszusi küldött a Szent Korona és a magyar alkotmány címû konferencián és a Záró-konferencián fejtette ki, hogy 1944. március 19-e, Magyarország német katonai megszállásának napja óta az ország egyetlen legitim politikai vezetõje az 1956-os forradalomban testet öltõ népakarat erejével országos vezetõvé választott Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke. 10. A Magyarok VII. Világkongresszusa Nyitó-konferenciája közfelkiáltással a Magyarok Világszövetsége örökös tiszteletbeli elnökévé avatta gróf Teleki Pál miniszterelnököt, az MVSZ egyik alapítóját és Wass Albert írót, a kisebbségi sorsba kényszerített magyar közösségek jogvédelmének elkötelezett harcosát. 11. A Magyarok VII. Világkongresszusa nagyra értékeli, és üdvözli azt a két angol nyelvû kiadványt, amelyet 2008. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetsége alakulásának 70. évfordulóján mutattak be. A Kanadában elõ Dr. Pungur József fõszerkesztésében megjelent Hungarian World Encyclopedia (angol nyelvû magyarság-lexikon) és az Amerikai Egyesült Államokban élõ Botos László fõszerkesztésében megjelent Selected Studies in Hungarian History (Magyarságtudományi Tanulmányok) olyan hézagpótló mûvek, amelyek kiadása a magyar állam feladata lett volna. Joggal feltételezzük, hogy amennyiben ezek a kiadványok 100 évvel korábban jelentek volna meg, megakadályozhatták volna a trianoni tragédiát. A Világkongresszus azzal a felhívással fordul a világ minden magyarjához, hogy ki-ki váljék e kötetek terjesztõjévé, mert általuk megváltoztatható a világ magyarságképe. Minden magyar legyen civil diplomata: országa és nemzete jó hírnevének terjesztõje. 12. A Magyarok VII. Világkongresszusa elismeréssel nyugtázza azt a Világkongresszusok történetében páratlan teljesítményt, hogy a Világkongresszus nyitónapján a küldöttek, a vendégek és a sajtó képviselõi átvehették a következõ napokban sorra kerülõ több mint 230 elõadás java részét tartalmazó hét kongresszusi kötetet és további két, ebbõl az alkalomból kiadott könyvet: Rudolf Kuèera Közép-Európa története egy cseh politológus szemével valamint Dr. Balogh Sándor Autonómia és az új világrend. A Világkongresszus köszöntet mond a több mint 300 elõadónak – tudósok, kutatók, közéleti személyiségek, közöttük mintegy 50 nem magyar – azért, hogy közösségvállalásukkal és magas szintû elõadásaikkal szolgálták az egyetemes magyarság ügyét. Hasonlóképpen köszönetet mond minden érintettnek a példás szervezésért. A Világkongresszus határozottan visszautasítja azokat a lekicsinylõ minõsítéseket, amelyek egyes, a többnyire távolmaradásukkal „jeleskedõ” magyar médiumokban napvilágot láttak. Ezeket a tényhamisító félretájékoztatásokat a mély erkölcsi és szellemi válságban levõ társadalom kórtüneteinek tartja. E társadalom megérett a Fordulatra. Budapest, 2008. augusztus 20. A Magyarok VII. Világkongresszusa

Dokumentumok

16

EKOSZ - EMTE

A FAKOOSZ – alapellátó orvosok országos szövetsége – elnökének tanulmánya komplex értékelését végzi az egészségügy mai problémáinak és kitekintést is nyújt a jövõre. Ennek elsõ része a szûkebb szakmai kereteket meghaladóan szól minden magyarhoz, ezért hasznosnak és szükségesnek látjuk lapunkban közreadni.

Tisztelt Miniszter Úr! A FAKOOSZ - ALAPELLÁTÓ ORVOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE örömmel vette felkérését, és elnökségünk áttekintette a Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig címû anyagot. Együttmûködésünk részünkrõl a reménykedés jegyében kezdõdött. A kollegiális hang sokkal alkalmasabb a nagy gondok megbeszélésére, az õszinteség pedig a bizalom helyreállítására. Ezért lehet, hogy ez a bevezetõ is szokatlan lesz, de elõre leszögezzük, hogy azt változatlanul a fontos cél érdekébe érzett felelõsség hatja át, és mindenek fölött õszinte. Eddig is ennek szellemében jártunk el, de nem éreztünk kellõ fogadókészséget. Ugyanakkor a szokásos egészségpolitikai- és menedzserszemlélettõl sokban eltérhet, hiszen szervezetünk nem kimondottan érdekképviselet, nem is szakszervezet és nem egyszerûen szakmai szervezet. A minket összetartó erõ a tõlünk független nehéz helyzet ilyen hatásait megelõzõen is a szakma és az orvostársadalom hajdani tekintélyének, a nemzetért, a magyar társadalomért munkálkodó, valaha csúcsértelmiséget jelentõ orvosideál helyreállításáért folytatott közös munka. Ennek az egyesek számára esetleg bonyolultnak tûnõ célnak az igazi háttere pedig végtelenül egyszerû! Egy olyan ok áll mindenek elõtt és fölött, amelyrõl sajnos érthetetlenül keveset beszél a politika, a szakmapolitika, a hatalom, de még az ellenzék is. Ez pedig a reánk váró, semmiféle halasztást nem tûrõ, a kis lépések és a türelem jelszavait, a pénzügyi szemlélet öngyilkos merevségét már elviselni képtelen: DEMOGRÁFIAI KATASZTRÓFA. Tisztelt Miniszter Úr! Elképzelhetetlen, hogy képzett, széles látókörû értelmiségiek sokasága a hatalmon belül vagy azt ostro-

molva ne vegyék észre, hogy a süllyedõ hajón a kapitány telefonszámlájáról tartunk vitákat, vizsgálatokat, és errõl írunk tanulmányokat. Ön olyan pillanatban került ebbe a felelõs beosztásba, hogy elõtte erre senki nem gondolt. Roppant felelõsség, de bizton feltételezzük, hogy ön ezt kimondatlanul is felmérte. Felmérte és tudja, hogy vészterhes történelmi pillanatban került egy nagyon fontos lehetõség közelébe. Most a legkisebb mértékben sem túlzás, ha azt mondjuk: megpróbálhatja befolyásolni a történelmet. Azt is tudjuk, hogy ön erre egymagában nem lehet elegendõ, hiszen nem csak egészségügyi feladatról van szó, s ennek felismerése a tárgyalt anyagból is visszaköszön, de a vészharang és a megoldások egy része közvetetten az ön kezében, s valamennyire a mi kezünkben is van. Õszintén írunk azért is, mert elõzõ, hasonlóan nyílt anyagaink és a minisztériumi vagy a hatalmat ma képviselõ MSZP frakció egészségpolitikusaival folytatott egyeztetõ tárgyalásokon elhangzott hozzászólásaink számos általános jellegû alapgondolatát felfedeztük az ön eddigi megszólalásaiban és a fenti cím alatt összeállított anyagban is. Reméljük, hogy végre nem csupán szavakról van szó, és ez a feladatkijelölés irányait megcélzó anyag nem a nagypolitika díszlete lesz, hanem egy valódi cselekvési program részletes kidolgozásának elsõ, egyelõre még csak az általánosságok szintjén felvázolt dokumentuma, egy közmegegyezés felé vezetõ gondolatsor. Magától értetõdõnek kell tûnnie tehát annak, hogy e bevezetõben vázolt helyzetünkben mindent alá kellene rendelni a megmaradásnak. Nagyon kevés az olyan választó ma ebben a kettészakított országban, aki arra lenne vevõ, hogy majd idegen kontinen-

sekrõl biztosított bevándorlással oldjuk meg a népességfogyás problémáját. Minimális szavazót fog vonzani egy olyan szemlélet is, mely szerint a magyarság megmaradásának gondolata nem korszerû, esetleg jobb, netán szélsõjobboldali, bûnös gondolat. Ennyire még nem sikerült ezt a politikai osztály által csupán választóknak tekintett nemzetet megrontani. A félrevezetés módszere pedig nem lehet örökké sikeres. Hosszú távon tehát, ha a háttérben politikusi érdekek vannak (mint ahogy vannak), ez számukra sem lehet kifizetõdõ. Sõt, esetleg segít alátámasztani a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteket. Tehát a demográfiai veszedelem felismerésének és ezen belül az egészségügy problémájának át kell törnie a politikai elit és fõleg a vezetõ pénzügyi elit makacs, csak a pillanatnyi számok kozmetikázására fókuszált gondolkodásmódját. Ez egy orvos-egészségügyi miniszter számára talán megoldhatatlan ellentmondásokat rejtõ feladatnak látszhat, de ha pozitívan gondolkodunk, az ágazat eredményes mûködéséért vállalt szolgálatában hatalmas érv is, melyet mindenkor felhasználhat a politikával folytatott vitáiban, és segítségére lehet a Hippokratészi és a miniszteri eskü által kötelezõvé tett célok összefésülésében is. Sajnos nagyon nagy a közönyös, a jövõre gondolni nem akarók tábora. Ezt hozza magával az oktatás rossz irányvonala, a politika iránti csömör, a fogyasztói társadalom mételye és a globalizáció árnyoldalainak eluralkodása annak elõnyei felett. Zárójelben megjegyezzük, hogy az egyéni felelõsség és az egészséges életmódra nevelés felbukkanása az anyagban külön öröm volt számunkra. Látszólag ide nem tartozó, valójában rendkívüli módon jelen levõ kérdés, egyben nagy politikai baklövést jelentõ és mérhetetlen károkat okozó tényezõ az egészséges nemzeti tudat fontosságának tagadása és annak összemosása saját erõltetett árnyképével. Pedig távol-keleti útja után éppen aktuális miniszterelnökünk emlegette lelkesen a nagy kínai sikerek igazi magyarázataként ezt az – ott ma is gyakorlati hasznot hajtó – valódi értékén megbecsült és pénzbe nem kerülõ „üzemanyagot”. Úgy tûnhet, eltérünk a témától, pedig a lehetõ legszorosabban kapcsolódnak ahhoz ezek a kérdések. A valódi részletek kidolgozása szakemberek dolga, de soha nem fogják erre a támogatást, a szabad kezet és az anyagi biztosítékot megkapni, ha ezeket a nagy szemléleti kérdéseket nem tisztázzuk. Összegezve tehát: ha felmérjük a veszedelmet és ez egészségügy fontosságát annak elhárításában, akkor forrást kell biztosítaniuk erre az ágazatra. Ha kellõen kommunikálják, ettõl – sõt éppen ez által – még learathatják a politikusok esetében talán érthetõen oly fontos politikai hasznot is.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Dokumentumok

17

Nem feledhetjük el, hogy a reformnak nevezett, és bizony általunk horrorként megélt esemény-sorozat elõtt évekig a legnagyobb természetességgel emlegette minden szakember –politikai oldaltól függetlenül – az 1500 milliárdos hiányt. Forrásért kiáltott mindenki, s aztán bizony 250 milliárdos elvonás következett. Ezek után természetesen nem maradhatott más, mint az a bizonyos figyelmeztetés, hogy: „adjatok ötletet, csak pénzbe ne kerüljön”. Ezek után ismételten figyelmeztetünk arra, hogy nálunk szegényebb országok is felismerték a határtalan világ vonzerejének elszívó hatását, a globalizált világfalu elõre fel nem mért veszélyeit, – és léptek. Vagyis egy nemzetstratégia létezésérõl tettek tanúbizonyságot. Nos, ez az a pont, amelyik elkendõzhetetlenül fogja elhozni az igazság pillanatát. Szakemberek nélkül összeomlik az egészségügy. Pénz nélkül pedig nem lesznek szakemberek. Sem képzés, sem továbbképzés, sem iskolateremtés, sem szakmai színvonal, sem pedig itthon-maradás. Alkalmi hatalmi játékok, különféle érdekek mentén Nagyon fontos lenne tudatosítani, hogy folyó játszmák fontossága ezt nem haladhatebben a nehéz helyzetben levõ egészségügyja meg. ben pénz van. A humán erõforrás ugyanis érA pénz forrása pedig aligha lehet a lakos- téket jelent. Reprodukálása a demográfiai ság. Az orvos-beteg találkozásoknak a vizit- gondok részbeni megoldását jelenti, egészdíj megjelenésekor tapasztalt csökkenése, s ségben tartása pedig egymagában is gazdaa vizitdíj eltörlése utáni ismételt emelkedé- sági hatóerõ. De az egészségügy is, mint se, mely eléri a 20-25 százalékot, nem tudha- egészségipar, képes lehet megmozgatni egy tó be csupán a felesleges randevúk el- és fel- gazdaságot. Nem ismeretlen gondolat ez. tûnésének. Ebben bizonyára voltak valódi Miért nem népszerû a pénzt kedvelõ szakbetegségekrõl szóló esetek is, tehát van a la- emberek berkeiben? Miért csak mint közkosságnak egy olyan ötöde, amelyiknél már vetlenül „lenyúlható” pénz jelenik meg gyaa 300 Forint is tétel! Hát még annak többszö- nús privatizációs szándékokban? röse! Fel tudja mérni azt egy megszorítással E pillanatban tehát a Miniszter Úr által is elért megtakarításnak örvendezõ pénzügyér, képviselt egészségpolitikusok kezében ha- hogy máshol és más idõpontban észrevétlenül ez mennyivel többe kerül neki? Csak éptalmas felelõsség összpontosul.

pen nem lehet rubrikákba gyûjtögetni és nem lehet nemzetközileg fontos jelentésekben szerepeltetni, vagy a lakosság felé „sajtósítható” holt statisztikai adatok kozmetikázásával rövid távon eladhatóvá tenni. De hosszú távon az ilyen hatás is rendkívül nagy. Eddig a nagy körképrõl, mely sajnos tragikus, és a legnagyobb hiba lenne annak bagatellizálása. (……) Szövetségünk nevében:

-

2008. július 15. – augusztus

André Ilona Ibolya

IMA „Úristen, aki vagy az égben, - ha vagy, mert még senki nem látott ne vedd el tõlem a világot, s ha tartasz még, tarts meg egészségben!” így imádkozott egy fényes délben öregapám kint a tornácon. Mosoly botorkált a sok ráncon: túl volt már jól a nyolcvan éven.

Jól látod, magamra maradtam: egyedül állok, mint az ujjam. Segíts nekem, hogy megtanuljam kibírni a kibírhatatlant. Érintsd meg jóságos kezeddel a vállamat, hogy erõt merítsek;

S mikor szemét lehunyta végképp, Éppen a századikba lépett. - Jól imádkozott – mondták a népek, akik végsõ útján kisérték. * - Úristen, aki vagy az égben, kérlek, fordítsd felém az arcod! Nem bírok el már több kudarcot, és szûkölködöm a segítségben.

2008. szeptember

Dr. Szász István T. A FAKOOSZ elnöke

magam baján magam segítsek, S a szép eszemet, kérlek, ne vedd el! Megbomlottan, ostobán már nem Lehetnék senkinek sem hasznára. Adj ép eszet holnapra, mára, és végig, míg élnem engedsz! Ámen.

Dokumentumok

18

EKOSZ - EMTE

Reiner Péter személye és tevékenysége nem ismeretlen lapunk olvasói számára. Az alább közreadott összeállítás hû tükre annak, meddig jutott ma Magyarország népe a defenzív haza-és nemzetszeretet, másfelõl az offenzív gyûlölet útján. (Lapzártakor a Magyar Gárda perében az ítélethírdetés a bírók személyének cseréje miatt késik.)

Beavatkozó beadvány Fõvárosi Bíróság 24. P. 26.453/2007

Tisztelt Bíróság! Alulírott Reiner Péter, a Fõvárosi Fõügyészség felperes által Magyar Gárda Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület alperes elleni fent megjelölt ügyszámú perben a Pp. 54. § (1) bekezdése alapján bejelentem, hogy Magyar Gárda Kulturális és Hagyományõrzõ Egyesület alperes pernyertességének elõmozdítása érdekében be kívánok avatkozni. Kérjük a T. Bíróságot, hogy szíveskedjék megengedni a fenti perbe történõ beavatkozásunkat az alperes pernyertességének elõmozdítása érdekében az alábbi indokok miatt. Kérem a T. Bíróságot, hogy biztosítsa lehetõségét annak, hogy a 2008. szeptember 30-án megtartandó tárgyaláson jelen beadványban foglaltakat ismertethessem, illetve további nyilatkozatot tegyek: Reiner Péter vagyok, 1944. június 1-én születtem Budapesten, állampolgárságom szerint magyar, származásom szerint zsidó. Azon közel 12.000 magyar állampolgár közé tartozom, akik papíron is vállalták a legutolsó népszámláláskor zsidó származásukat. Egyúttal azt is meg kell vallanom, hogy nagyon büszke vagyok magyarságomra, s arra, hogy ebben az országban születtem és ennek a nemzetnek lehetek tagja! Szeretem hazámat, szeretem a nemzetem zsidó és nem zsidó tagjait, nem téve különbséget ember és ember között, és mélységes aggodalommal figyelem hazám, nemzetem sorsát. Meggyõzõdésem, hogy akik a Magyar Gárda ellen fellépnek, azok is szeretik hazájukat. Most elõször állok bíróság elõtt ilyen perben. Bevallom egész életem egyik fontos meghatározója volt az igazság keresése és kiállás az igazság mellett. Ezért megtisztelve érzem magam, hogy most itt állhatok Önök elõtt. A fent megvallott és felnõtt életem alakulásában meghatározó szerepet játszó, egészséges magyarságtudatom miatt jelentkeztem az elsõk között a Magyar Gárda tagjai közé, átélve a Budai Várban tavaly augusztus 25-én tett elsõ 56 belépõ eskütételének fantasztikus közös élményét! Baráti köröm által közismert, finom érzékenységgel figyeltem a szakrális, történelmi helyen megszervezett eseményt, és nemhogy félelmet keltett volna bennem, hanem végsõ döntésre késztettek az ott elhangzó beszédek és a gárdisták külsõ megjelenése. Alaposan utánanéztem pártoló tagsági belépésem kérelmezése elõtt mindazon forrásoknak, melyek rendelkezésemre álltak az alapítók szándékairól, mivel úgy ítéltem meg, hogy belépési szándékomnak személyemen messze túlmutató politikai súlya van. Jogi érdekeltségem azért is fennáll alperes pernyertessége érdekében, mert a felperesi ügyészség szándéka szerint a feloszlatással nemcsak a 10 tagú egyesületet, hanem a mozgalmat is el kívánják lehetetleníteni,

amelynek tagja vagyok, ezt pedig az egyesület és a mozgalom értékei miatt elemi érdekem megakadályozni, de meggyõzõdésem szerint ez egyúttal minden jó érzésû ember érdeke, származástól, vallástól függetlenül. Tisztelt Bíróság! Itt állva Önök elõtt kijelentem, hogy a gárda számos budapesti és vidéki rendezvényén vettem részt, valamint jelen voltam mindhárom ünnepélyes avatáson, és soha nem tapasztaltam olyan megnyilvánulást, amely sértette volna bárkinek is a jogait, emberi méltóságát, szabadságát és etnikai, vallási különbözõségét. Szólnom kell röviden olyan velem történt eseményekrõl, melyek véleményem szerint összefüggésben vannak e perben történõ beavatkozásommal. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján több barátommal elhatároztuk, hogy méltó módon ünnepeljük meg a számunkra jeles napot. 2006. október 23-án korán reggel találkoztunk, hogy a forradalom helyszínein: a Kossuth téren, a Korvin közben és a temetõ 301-es parcellájában koszorúzzunk, és fejet hajtsunk az áldozatok emléke elõtt az alkalomhoz illõ ünnepi öltözetben, emelkedett lélekkel. A baráti köröm tagja az a személy is, aki végigharcolta a forradalom két hetét és tagja volt a MUK-nak is (Márciusban Újra Kezdjük). Ezt a barátomat Kádár vérbírósága ez utóbbiért ítélte fiatal korúként súlyos börtönbüntetésre. E perben többedmagával halálra ítélték Renner Pétert is, aki magyar zsidóként megjárta az Auschwitz-i haláltábor poklát, aki gárdaalapító barátom eszményképévé vált. Visszatérve 2006. okt. 23-ra, a rendõrség már reggel minõsíthetetlen szavakkal akadályozott meg bennünket a Kossuth térre történõ bejutásban. Egyértelmûvé vált számunkra már ekkor: valamire készül a hatalom. Kora délután rossz sejtésünk bizonyossá vált: eltakart arcú, egyenruhás, rendõrnek látszó, azonosító jelzés nélküli emberek hallható felszólítás nélkül, megtervezetten, lezárva szinte az összes menekülési útvonalat, tömegesen célzott lövéseket adtak le, komoly sérüléseket okozva a megemlékezni szándékozó békés állampolgárokra, így ránk is. Miután a belvárosban a Gerlóczy utcában az egyik barátomat és engem utolsóként a szûk utcában a tömeget beszorítva utolértek, barátom karja védõen fölém emelkedett, õ is kapott egy ütést, utána engem ütlegeltek teleszkóposnak látszó eszközzel, amit félig visszafordulva láttam. Arca és jelzése nem volt a rendõrnek felöltöztetett ismeretlennek. Értelmetlen és kétségbeesett ordításomra: „62 év után újra veritek a zsidókat Budapest utcáin” - olyan logikátlanul reagált, hogy azt vélelmeztem, nem értette, amit ordítottam. Lehetõségem nyílt élményeimet megosztani az Európai Néppárt meghívására igen jelentõs delegált és választott képviselõk elõtt Brüsszelben az Unió erre a célra biztosított nagytermében,

ahol ugyanerrõl számoltam be, meghívott társaimmal hallgatóságomnak. Tisztelt Bíróság, a napokban nyilvános tárgyaláson vettem részt a Fellebbviteli Táblabíróságon. Iszonyatosan hatott rám a megvádolt, békés emberek ellen fellépõ rendõrök viselkedése, ahogy a tettûket utólagosan nem vállalták, és fõnökeiket vádolták ártatlan, már védekezésre képtelen, megbilincselt emberek ujjainak és lábainak eltörésével. Ezek a demokráciában elképzelhetetlen büntettek, még jobban indokolják az igazság melletti kiállásomat: a bûnt ott kell keresni, ahol és akik valóban elkövették, és minden elkövetett bûnt kövesse méltó büntetés a törvények szerint. Nem a Magyar Gárda saját maga által hozott alapszabályait és a jelenleg hatályos törvényeknek megfelelõ tevékenységét kell elítélni, hanem talán azok hitelességét kell komolyan kétségbe vonni, akik a magyarországi zsidó közösség nevében, egyesületi formában mûködõ közképviseletként társulnak az ügyészség véleményem szerint megalapozatlan gyanúsításához, megvádolva a Magyar Gárdát soha el nem követett tettekkel. Visszatérve a forradalom 50. évfordulóját ünneplõ tömeg több ezer lelkileg és testileg megsértett áldozatára, az ügyészség a mai napig nem találta meg a hatalom nevében fellépõ, feltehetõen sorozatos bûncselekményt elkövetõ személyeket, így ezen áldozatok kárpótlása sem kezdõdhetett el. A hatalom erõszakos fellépését követõen egy évvel késõbb, 2007. okt. 22-én a belvárosban fekete ruhás, bakancsos emberek, kvázi hatósági jogkörrel felruházva, engem igazoltattak egy-egy rendõr társaságában, szabad mozgásomban és ünneplési szándékomban akadályozva. Az engem igazoltató személyek fekete öltözetének hátán az IN-KAL SECURITY felirat volt olvasható. Ezen ismeretlen fekete ruhás martalócok látványa bennem és barátaimban iszonyatos félelmet és aggodalmat keltettek! Nem tudok különbséget tenni a két fekete színû egyenruha között, hacsak az IN-KAL-osok idõnkénti fegyvereire és gumibotjaira nem gondolok. A Magyar Gárda ilyenek birtoklására soha nem gondolt. Véleményem szerint a félelemkeltésnek a helyes értelemben vett társadalmi megítélése nem korlátozódhat a felperes beavatkozó szervezet egyoldalú hivatkozásaira. Az IN-KAL Security részben fegyveres õrzõ-védõ szervezet idõnként kvázi közhatalmi feladatokat megvalósító gyakorlatot folytat, miközben tevékenysége tömegesen félemlíti meg állampolgárainkat. Sajnos mi még nem szervezõdtünk egyesületté, hogy megalapozott félelmeinknek törvényi jogorvoslatot szerezzünk. A perbe beavatkozó zsidó közképviseletrõl több olyan újságcikk jelent meg a közelmúltban, amely engem és sok, zsidó származását vállaló barátomat komolyan elgondolkoztat eme közképviselet törvényes mûködését illetõen. Vajon törvényesen és átláthatóan kezelik-e a magyar adófizetõk által

Átalvetõ

Dokumentumok

EKOSZ - EMTE befizetett és a költségvetésbõl részükre titokban átutalt pénzösszeget és azok kamatait? Véleményem szerint összeférhetetlen az a tény is, hogy az ügyészség vádjához csatlakozó zsidó közképviseletet olyan személy képviseli, akirõl nem dönthetõ el, hogy a magyarországi kormánypárt képviseletében, vagy a zsidó közképviselet nevében képviseli-e a Magyar Gárda elleni vádat, mivel a legutóbbi hetekben az egyik magyarországi médium kuratóriumi elnökségébe delegálta a kormányzó párt. Mindezek alapján megkérdõjelezhetõ, hogy joga van-e ennek a közképviseletnek a Magyar Gárda törvényes tevékenységét és ünnepi viseletét, az ehhez felhasznált magyar történelmi szimbólumokat elítélni és ezeket a félelemkeltés eszközeiként megnevezni. Felhívom az igen tisztelt Bíróság figyelmét, hogy a rendszerváltozás után a politika rendszeresen megkísérelte a Magyar Gárdához hasonló intézmény létrehozását, szinte valamennyi kormányzati ciklusban. Más kérdés, hogy az önkéntesség, a magas

erkölcsiség, a hazaszeretet és az erre irányuló közös megegyezés hiánya miatt nem volt esély a megalapításukra. A tragikus trianoni döntés utáni sajátos helyzet miatt az utódállamok mai nemzetpolitikájának egyenes következménye hasonló gárdák mûködtetése kizárólag a magyarság ellen. Ukrajnában a RUH és az UNSZO (Ukrán Népi Mozgalom és Ukrán Nemzeti Önvédelem), Romániában Noua Dreapta (Új Jobboldal, amely magát a Vasgárda örökösének vallja), Szlovákiában a Szlovák Testvériség, végül Szerbiában az Obraz (Nemzeti Arcvonal). Szeretném felhívni a Tisztelt Bíróság figyelmét, hogy a zsidó közképviseleti szerv azzal, hogy beavatkozott a Gárda elleni perbe, álláspontom szerint nyomatékosította a kettõs mércét, hiszen úgy korábban, mint napjainkban az állampárti diktatúra gépezetéhez kapcsolódó fegyveres testületek, a munkásõrség több tagja jelenleg is tevékeny részt vállal különbözõ vezetõ, döntéshozó beosztásokban. Meg kell azt is jegyeznem, hogy az érdekképviseleti szervhez kapcso-

Reiner!

19 lódó, azaz a magyar zsidóság képviseletében napjainkban szerepet vállaló személyek, több szervezetben a korábbi Államvédelmi Hatóság (ÁVH), illetve a BM karhatalomban aktív tisztek és munkásõrök voltak. Az antiszemita kártyának a zsidó közképviselet részérõl történõ folyamatos elõhúzása és kijátszása álláspontom szerint nemcsak az ezzel megvádoltakat, hanem azok emlékét is mélységesen sérti, akik ártatlanul hamuvá lettek! Összegezve: álláspontom szerint a Magyar Gárda ellen indított most zajló pert nem jogi kategóriaként, hanem koncepciós politikai perként kell értékelni, ezért beavatkozóként kérem, hogy a felperes keresetét a Tisztelt Bíróság utasítsa el, és a Magyar Gárda Egyesület törvényes bejegyzésének hatályát tartsa fenn! Köszönöm a Tisztelt Bíróságnak, hogy meghallgatott! Budapest, 2008. szeptember 30.

-

Reiner Péter

a Magyar Gárda pártoló tagja

Várkonyi Péter!

A virtuális Zsidó valóság! Én vagyok a felsült Júdás, aki Brüsszelben Gönczhöz hasonlóan árulta hazáját. Igaz, ahogy a bíróságon is érzékeltettem, ön is sokadik bizonyíték a tipikus kettõs mércére, és igaza volt a sokezer tüntetõnek az OPNI bezárása ellen, mivel írásából úgy ítélem, ön valóban jóindulattal is pszichiátriai eset. Anevem Reiner Péter, Budapesten születtem 1944 tavaszán, a hitközségben is bejegyzett zsidóként. Rossz hírem van a magafajta számára: valóban az elsõk között léptem be a Magyar Gárdába sok, nagyon- nagyon sok zsidó barátom unszolására és támogatásával, de szigorúan önálló és negyven év tapasztalatai után alaposan megfontolt döntéssel. Várkonyi! A magamfajta zsidó ember is forgatta a régi és újkori történelmét nemzetünknek, majd szíveskedjen ezt a fogalmat dekódolni, hogy bõvítse ismereteit. Bejelentem, vége a hazudozásnak, vége a szörnyû gyásszal való tudatos visszaélésnek, és vége a ködösítésnek. Mi, ebben a hazában büszke embernek született zsidók a csodálatos nyelv és az ebbõl eredõ különleges kultúra és hagyomány õrzõiként különleges küldetésnek tarjuk azt a kegyeletet, hogy a magyar nemzet elidegeníthetetlen részei vagyunk. Isten arra teremtett bennünket, hogy az egyik vészkorszak borzalmainak megismerése után most megismerjük a másik vészkorszak borzalmait, aminek a hatásait ma is érezzük, és felfedjük az elhallgatott, a náci iszonyat utáni, még borzalmasabb közel ötven, másfelõl közel nyolcvan évet. És ismét kíméletlenül megszámoljuk majd halottainkat, akármilyen érdeket is sértünk. Megszámoljuk, hogy a hazai bolsevizmus milyen szörnyû károkat okozott nemzetünk zsidó és nem zsidó tagjainak erkölcsileg, anyagilag, az elvesztett életekben egyaránt. Megnézzük majd azt is, hogy mi, származásukat vállaló és tagadó zsidók mennyi borzalmat okoztunk zsidó és nem zsidó társainknak a bolsevizmus megteremtésében és szörnyû mûködtetésében egyaránt. Iszonyodunk a várhatóan borzalmas újabb számadástól, mely messze meghaladja a jelek szerint a náci és nyilas önkény szomorú leltárát. Megszámolva halottainkat és megteremtve a bolsevizmus utáni megemlékezés várhatóan szintén több generáció munkája eredményeként megismert Holokausztját, foghatunk hozzá nemzetünk újjáépítéséhez, zsidók és nem zsidók egyaránt. Nem létezhet olyan jövõ, ami nem a múlt pontos megismerésén alapszik! A létezõ antiszemitizmusról: a zsidóság önmagát folyamatosan és belterjesen újraválasztó, nem tiszteletreméltó, közvetett és nem ritkán közvetlenül politikai bûnökkel terhelt képviselõi azt a bizonyos tudatosan elõrángatott antiszemita kártyát politikájuk szintjére emelték. A Magyar Gárdába történõ belépésem politikai üzenet: mi, a nemzet jövõjéért egyre jobban aggódó zsidók és nem zsidók egyre üszkösödõ seb akarunk lenni azok testében, akik politikai és köztörvényes felelõssége bizonyítható nemzetünk és hazánk mai szomorú állapotáért. Az a véleményem, a Gárda pont az ellenkezõjére garancia, mint amit maga vizionál, Várkonyi: alapintézményként visszaadja elorzott reményeinket ellopott és becsapott hazánk újrateremtésére. Adjon az Isten szebb jövõt népünknek és örök csendet, és méltó büntetést azoknak, akik ma közszereplõként, hivatásos félelemkeltõként vezetik félre népünket. Várkonyi, létezünk, és velünk számolni kell ettõl kezdve! Nem azért válaszoltam, mert a legkisebb mértékben megértésre számítok. Széles baráti köröm zsidó és nem zsidó tagjainak bizalmát, megbecsülését, szeretetét kiérdemelve hívom fel a figyelmét a Várkonyi-féléknek: alakul már lelkeinkben szép hazánk, Új Magyaror- Reiner Péter - VAGYOK AKI VAGYOK szágunk!

…Sértõbb, acsarkodóbb vagy, mint a Magyar Gárda. Ha nem küldték volna el nekem keresetedet, amelyet benyújtottál a Fõvárosi Bíróságnak, azt hinném, nem létezel…annyira szélsõséges, radikális, nyilasokra valló a stilusod, szóhasználatod, leveled egész tartalma, a magyar feltámadás ecsetelésével, a kettõs mércével,…hogy az olvasó biztos lehet benne, itt esetedben egy bûzlõ nyilas záptojásból, amelyet véletlenül nem hajítottak el a legutóbbi tüntetésen, egy ebbõl kikelt dávidcsillagos turul-zsidó szörny szólal meg.…Nem én, te vagy pszichiátriai eset, capise? De ne fordulj terapeutához, fordulj inkább Istenedhez, akit irományodban talán ha egyszer említesz a zsidók teremtésével kapcsolatban, különben valószínûleg olyan kulissza számodra, mint Hitlernek és bitangjainak volt… …Nos, reiner, maga súlyos beteg. Mentálisan is, lelkileg is. Imádkozzon, sokat és sokszor imádkozzon!!! Van mit meggyónnia –képzavarral – a zsidók istenének!!! …Mit hisz, reiner, hogy része lehet a történelemnek, hogy be tud épülni a magyar nemzet testébe, lelkébe? Azt hiszi? Nagyon téved. Maga nemzetidegen volt és marad, gennyes seb a nemzet testén. Most finoman magukban tartják „MAGYAR TESTVÉREI” ezt a gondolatot, de ha kicsit is erõsebbek lesznek, ha meglesznek már a magafajta „díszzsidó” scharfmóricok segítsége nélkül, fenéken billentik fizikailag, mérgezõ szavaikkal lelkileg, hogy úgy elhúz közülük, mintha ott sem lett volna. …Megkérdezte mostanában, „áttérése” óta, talán még élõ mamáját, k.Édesanyját, a “JIDDISE MAMÉT”, mi a véleménye fia „nemzethez” dörgölõdzõ cselekedetérõl? Nem hiszem, hogy helyesli, vagy helyeselte volna, amennyiben meghalt már. …A sok zsidó barát biztatása! - hogy oda ne rohanjak – csak szemen szedett hazugság lehet…Hízelkedésével, prókátorkodásával be akar vágódni a hatalom leendõ birtokosainál? Ha ébren van, ne álmodozzon, reiner. Egyrészt beemelése kizárt, másrészt az, hogy az a történelemhamisító, nemzete valódi érdekeit semmibe vevõ banda, amelynek körébe tartozik, valamikor is hatalomba kerüljön, KIZÁRT, érti, reiner!!! …Megmérettél és könnyûnek találtattál. Ha már írtam, megismétlem, mert mindannyiszor igaz rád nézve: Az Úrnál a kegyelem számodra! …

2008. szeptember

20

Erdély rögös útjain

EKOSZ - EMTE

„A csillag-lovas szekere” nyomában Költõk-írók nyomait követve indultunk útnak Paksról, egy irodalmi önképzõkör tagjai, hogy felkeressük a szülõhelyeket. A legméltóbb környezetben, a könyvtár olvasótermében havonta egyszer verseket, novellákat olvasunk, irodalomról beszélgetünk, könyvekrõl vitázunk, vagy egyetlen felderítendõ verssor nyomába eredünk. Most úton vagyunk a bölcsõhelyek felé, ehhez azonban országhatáron kell átkelnünk. A magyar irodalom egyszerre szétdarabolt és mégis egységes. Bármennyire is távolodunk Magyarország jelenlegi határaitól, mégis a hajdani történelmi ország területén járunk, kulturális örökségünk színhelyein. Kezdjük hát Nagyszalontán költõink nyomát keresni. A Toldi szerelme VI. énekében Arany János így varázsolja elénk szeretett szülõvárosának, Szalontának az emlékét: „Képzeletem szárnyán oda visszatérnek,/ S barangolom a tájt, kicsi, sápadt gyermek,/ Hallgatom a három nyárfa ezüst lombját,/ S tanulom a melynek tanúi, a mondát:/ Hogy telepedtek volt hajduk Köleséren/ Bocskaitól nyerve faluhelyet véren/ Azután hogy vették Toldi jeles várát/ Gulya s ezer tallér ütvén meg az árát”. Emlékezetünkben a Toldi sorai zsongnak, majd arról beszélgetünk, élõ személy volt-e Toldi Miklós, történelmileg bizonyítható-e a „Négyszögbe kerített hatalmas erõsség”, a Toldiak várának léte. A Ilosvai és Arany által megörökített Toldi Miklós valóban élõ személy volt, gazdag bihari nemes, aki egy ideig zsoldosvezérként harcolt Itáliában. Nagy Lajos király megjutalmazta vitézségéért, Pozsony várát adta neki, majd királyi megyék fõispánságát, több helyen birtokot. Három évvel élte túl királyát, 1385-ben halt meg. Bátyja, György szintén udvari szolgálatai fejében bihari fõispánságot kapott. Lakott Toldi Miklós Szalontán? Úgy tudjuk, nem. De egy bizonyos, Toldi György 1398-ban birtokba vette Zalanta (Szalonta) helységet, vagyis a jeles Toldi-család egyik ága Szalontán vert gyökeret. A család jó kétszáz évig magáénak mondhatta a környék erdõségeit, mocsaras legelõit, szántóit. Arra is van adat, hogy a váruk megközelítõleg ott állhatott, ahol ma a Csonkatornyot látjuk. Az évszázadok során többször feldúlták, például a törökök elsõ Bihar megyei betörésekor, 1474-ben, majd Dózsa hadai prédálják fel 1514-ben. Végsõ pusztulása 1598-ban következik be, amikor a törökök Várad sikertelen ostroma után a visszavonulási útvonalon dühükben mindent elpusztítanak. Néhány év múlva azonban egy fejedelmi-hadvezéri döntés új irányt szab Nagyszalonta fejlõdésének: Bocskai István 1606. március 14-én kelt szabadságlevelében háromszáz hajdúját telepíti Kölesér várába, azzal a szándékkal, hogy a független Erdély itteni határát biztosítsák a török terjeszkedéssel szemben. Az erdõs-mocsaras Kölesérnél azonban jobban bíztak a hajdúk Szalontában, a fejedelem beleegyezésével egy bizonyos Toldi Györgytõl elõbb zálogba veszik, majd 1625-ben véglegesen megvásárolják ezer tallérért a Toldiak romos várát. A vételárat, a monda szerint, még egy gulyával is megtoldják. Ezt örökíti meg Arany a Toldi szerelme VI. énekében. Itt barangolunk a jelen Szalonta árnyas parkjában, megállunk Bocskai fejedelem szobra elõtt, majd a magas talapzatra helyezett kicsiny Kossuth-szobor lábainál felfele tekintünk, és elcsodálkozunk, hogyan maradhatott épen annyi történelmi vihar után Romániában az egyetlen Kossuth-szobor, Tóth András (A költõ Tóth Árpád édesapja) alkotása. Bizony, a csodával határos módon…Természetesen 1920 augusztusában ismeretlen tettesek ledöntötték, az öregek emlékezete szerint négy ökörrel húzatták le. Két évtizeden át az Arany-múzeum lépcsõje alatt rejtegették, mígnem 1940 õszén visszahelyezték a talapzatára. Aztán jött 1944 õsze, Szalonta fõutcáján szovjet csapatok masíroztak, a román nacionalisták ismét kötelet dobtak volna Kossuth nyakába, ha a történelmet tanult szovjet városparancsnok megállj-t nem kiáltott volna. Õ ugyanis csodák-csodája tudta, hogy ki volt Kossuth Lajos, magyar forradalmár, szobrát a helyén kell hagyni. Ennek köszönhetõen a legvadabb nacionalista idõket is sértetlenül átvészelte a szobor, ma is a helyén áll. Eljutunk a református templom és a régi iskolaépület közti kicsiny térre, és nézzük Arany iskoláját, ezt az 1845-1847 között emelt, akkor nagyon korszerû iskolát. Annak elõtte ezen a helyen állott az az egytermes iskola, melybe a kis Arany Jánoskát pendelyes korában édesanyja beíratta, s melyben 1836-1839 között a szerény jövedelmû segédjegyzõ Arany János maga is tanított. Egy korabeli festmény megörökítette azt az iskolát: tornácos, háromablakos pa-

rasztház volt, két ilyen kis épület fogott közre egy tágas udvart, a mai tér egy részét. Földi János, Csokonai barátja, a késõbbi debreceni tudós orvos ugyanitt tanult, itt volt tanár Szilágyi István, aki Arany tehetségét az irodalom felé irányította. A most is álló épületben volt diák Zilahi Lajos regényíró, Erdélyi János, a századforduló költõje, szerkesztõje, késõbb Sinka István, rideg pásztorok leszármazottja, Sinka János fia, a fekete bojtár. Õ mindössze négy elemit végzett, román anyanyelvû édesanyja, Nutiu Elisabeta hozta ide a fiát, a magyar iskolába, s lett maga is Erzsébet. Arany a náddal fedett apró ablakú hajdani városházán volt segédjegyzõ, majd jegyzõ 1839-49 között. Lakása a „notarialis quartély” jegyzõi hivatalától járó kicsi hajlék volt. Arany szalontai otthona vagy a késõbbiek betöltötték-e azt a remélt nyugodt otthon-vágyat, melyet az Epilógusban élete alkonyán megfogalmazott?: „Egy kis független nyugalmat,/ Melyben a dal megfoganhat/ Kértem kérve: /S õ halasztá évrül-évre// Csöndes fészket zöld lomb árnyán,/ Hová múzsám el-elvárnám,/ mely sajátom,/ Benne én és kis családom.” Itt írta elsõ mûveit 1840-tõl kezdõdõen, itt bíztatta írásra Szilágyi István, ide látogatott Petõfi is 1847 május végén. Aranyt éppen a kertben találta, diófát szemzett. „Addig tartson az élete, míg abból a fából telik ki a koporsója!”- így köszöntötte. Petõfi nagy sárgaréz kávéfõzõt hozott a ház asszonyának, Aranyné Ercsey Juliannának, és igen jól érezte magát a szerény hajlékban. Aranynak az Összes költemények kötetét hozta, de Arany Lacit is megajándékozta három ezüst húszassal, melyekbõl késõbb Arany kiskanalakat csináltatott. (A kávéfõzõ a Csonkatoronybeli Arany-Múzeumban, a kiskanalak a Petõfi Irodalmi Múzeumban találhatók) Az itt töltött tíz nap Petõfi legszebb emlékei közé tartoztak, ekkor írja az Arany Lacinak címû verset is. Még kétszer vezet erre az útja, 1847 október végén útban Pest felé állnak itt meg pár napra Júliával, majd 1849 kora tavaszán, mikor Júliát és kisfiát, Zoltánt Aranyéknál hagyja, maga pedig Bem után utazik. Megállunk Kiss István Arany-szobra elõtt, emlékezünk, verseket olvasunk fel, Sinka Istvánt sem feledjük, Szalonta másik nagy szülöttjét, Kulin György csillagászt sem, aki a sok-sok felfedezett kisbolygó közül az elsõt szülõvárosáról nevezte el. Mindnyájuk szobra ott áll ezen a kicsiny irodalmi emlékhelyen. Itt, a közelben, a mai Arany János utca 46. szám alatt állott a szülõház, a szalmatetõs kunyhó, ahol Aranyné Megyeri Sára tizedik gyermeke, a magyar költészet csillaga, Arany János megszületett. A költõ maga mondja el a ház történetét: „Híre-pora sincsen már az öreg háznak,/ Honnan elindultam földi utazásnak,/ Nem is úgy épült, hogy századikig álljon,/ Csak rövid tanyául, mint a fecskefészek…” A ház leégett, a tûz az egész utcát elemésztette de a Családi kör, a Szülõhelyem, a Toldi õrzi emlékét a „kevés földdel bíró” taksás jobbágy szerény otthonának. A most helyén álló ház már a negyedik ezen a telken, falán fekete márványtábla: „Ezen a telken állott a bogárhátú öreg ház, melyben Arany János született 1817. március 2-án.” Itt, ebben az utcában lakott Arany Sára is, a költõ egyetlen élõ testvére, a közelben volt a parókia épülete, ahol 1863-ban

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Erdély rögös útjain

Arany Juliska Széll Kálmán református lelkész feleségeként oly rövid idõt élhetett. Itt, ebbe a „fészekbe” érkezett a költõ „kis madara”, Széll Piroska, Arany unokája. A sors szomorúan rendezte az Aranyhoz közel állók életét. Juliska 1865. december 28-án kislányának születése után meghalt, Piroska, kinek nevét Arany adta, fiatalon meghalt. Arany karosszéke mellett láthatjuk õt a Nemzeti Múzeum elõtti szoborcsoportban. Íme, itt a Csonkatorony! Aki országúton közeledik Nagyszalonta felé, csakhamar észreveszi, hírben, nevezetességben valamennyi nagyszalontai épületen túltesz. 1899. augusztus 27-én restaurálása és befedése után itt talált végre otthonra Arany László kezdeményezésére az Arany János Emlékmúzeum. Annyi a látnivaló, hogy alig tudunk elszakadni onnan, miután szabadon sétálunk fel-s le az egyes szinteken, álldogálunk, olvasunk, elmerülünk a múltban. Indulunk tovább a Partiumban Nagyvárad felé. Mert nem Erdélyben, hanem a Partiumban járunk. A latin pars magyar jelentése: rész, országrész, (a partium a fõnév többes birtokos esete), az erdélyi fejedelmeket megilletõ címben így szerepelt: „partium regni Hungariae dominus” azaz, „a magyar királyság részeinek ura”. Szaktanulmányokban a terület „erdélyi kapcsolt részek”- ként szerepel. A Partium olyan Erdéllyel határos tiszántúli területet foglal magába, amely a történelmi idõkben ideiglenes jelleggel az erdélyi fejedelmek birtokába került a XVI.-XVIII. század folyamán. Eredetileg az egykori Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna vármegyét foglalta magába, de a megyék száma a hadi események következtében változott. Volt idõ, mikor Máramaros, Bihar, Arad, Temes területére kiterjedt a fejedelemség határa. Csak 1876-ban szüntették meg a Partiumot úgy, hogy Zaránd megyét Hunyad és Arad, Közép-Szolnok és Kraszna megyét Szilágy, Kõvár vidékét Szatmár megyéhez csatolták. Ma a Partium tájnévként él, Erdély és a Tiszántúl közötti területet értjük rajta. Ezek szerint akkor Bihar, melynek útjain járunk, nem is Erdély? Erdély nevének eredete a történelmi idõk homályában keresendõ. A XIII. században Erdeuleu a neve, erdeu= erdõ, elü vagy elv valamin túl fekvõ részt jelent. Esetünkben az Alföld felõl érkezõ számára az erdõvel borított Erdélyi Sziget-hegységen túli területre utal. Erdõelve latin neve Ultratranssylvania, mostanában csak Transsylvania. A román Ardeal a magyar Erdélybõl származik. Az erdélyi németek Siebenbürgen-nek nevezik, Hétvárországnak. Az elnevezés a II. András jóvoltából Erdélybe való betelepítésük idejébõl származik, a várispánsággal függ össze. Bihar tehát, melynek útjain robogunk, nem tartozik a történelmi Erdélyhez, azonban mivel az erdélyi nagy fejedelmek, János Zsigmond, Bocskai, Báthori, Bethlen Gábor uralmukat idõnként a Partiumon túlra is kiterjesztették, így az utunkba kerülõ települések, Szalonta, Körösszeg, Székelyhíd hajdani katonái az egész Erdélyért, hazájukért is vérüket hullatták, nem vétünk hát a történelmi igazság ellen, ha a Partiumot Erdélynek tituláljuk. Annál is inkább, mert 1920 után a Partiumot is az elvesztett Erdélyként sirattuk. Már Nagyváradon járunk. A városhoz közeledve semmi nem utal a gazdag történelmi múltra, annál inkább a közelmúltra, a szocialista ipar fellegvárának rozsdálló maradványaira, a falansztert idézõ lakónegyedekre, amelyekbe a rémisztõ idõk diktátora a gyanútlan falusiakat városi létre kényszerítette. Költõink nyomait keresve Ady itt töltött éveit idézzük, libasorban haladunk a keskeny járdán, a régi váradiak által ma is csak Szent János utcának nevezett utcában, és megállunk egy alacsony ház elõtt. Itt, egy udvari szobában szerkesztették a századelõn a Nagyváradi Naplót, melyhez Ady Debrecenbõl szerkesztõnek érkezett Fehér Dezsõ hívására 1900. január 1-jén. Aztán a Bémer tér következik, a színház, melyet Ady ittlétekor építettek, majd a híres Emke kávéház, aztán a Mülleráj, ma Ady-múzeum, szemben a börtön, ahol a költõ három napot „raboskodott” az „Egy kis séta” megírása miatt. Nem is bocsátott meg neki haláláig a klérus! Nem hagyja ki senki aki erre jár a Kanonok-sort, a bazilikát, a püspöki palotát, Erdély legszebb barokk palotáját, no és mögötte az elmúlt évtizedekben felépített tanulságos történelmi emlékparkot. Csak messzirõl nézzük a már lombosodó gesztenyefák mögött a hajdani premontrei gimnáziumot, a valamikori klasszikus gimnázium ma román tannyelvû líceum. Vasárnap van, be se engednének az iskolába, amelyben a század elején Juhász Gyula is tanított. A város egyik legszebb szecessziós épülete a Fekete Sas palota, mely a korábban leégett Sas fogadó helyén épült. A századelõ kulturális életének színhelye volt, benne mûködött az elsõ mozi, irodalmi matinékon Ady is gyakran felolvasott. Bolyongunk a Barátok temploma altemplomának labi-

2008. szeptember

21

rintusában, megállunk a szerencsétlen sorsú Fráter Erzsébet Madách Imréné befalazott földi maradványai elõtt. Tanulságos a sírfelirata, a Tragédia egyik sora: „Könnyû ítélni a felületesnek.” Rég elhunytak a XVIII. század váradi lakói, majd egy 1848-as honvédtiszt, a Rimanóczyak, akik a város mai arculatát építészként meghatározták a XX. század elején. Mind itt nyugszanak békében, mit sem törõdve a mai várossal, az idegen kultúrával, mely lassan elnyeli a régi Váradot. De a váradi vár lenyûgözõ méretei, romos állapotukban is imponáló falai emlékeztetnek a város tragikus és felemelõ múltjára, egy ország nagyságára, élethalál harcára a megmaradásért. Hõsi harcokat és bukásokat láttak ezek a falak, „aranyba vont királyok szobrai”-t, árulást és önfeláldozást, gyõzelmeket és véres megadást. Az ifjú Janus Pannonius, Vitéz János püspök unokaöccse még ilyennek látta nagy királyaink, Szent István és Szent László meg a fiatalon meghalt Szent Imre herceg szobrait, a Kolozsvári-testvérek, Márton és György Európa szerte híres alkotásait. Janus még látta Szent László sírját, mely évszázadokig a magyar királyok zarándokhelye volt. Vitéz János humanista kulturális központtá teszi Váradot, aztán jön a török, és mindennek vége szakad. Evlia Cselebi, a szemtanú török utazó írja le, hogyan töreti össze Ali basa a királyszobrokat 1660 nyarán, hogyan öntenek belõlük ágyúkat Belgrádban. Így múlt el a váradi vár dicsõsége… Most a látogató elõl gondosan megtervezett takarás rejti el ezt a múltat: sokemeletes panelházak sora és egy égbeszökõ tornyú ortodox templom. Bihar színmagyar község Nagyvárad után az Érmelléken áthaladva. Az Ér szilágysági folyó, a Berettyóba ömlik, mocsaras holtágas területe mindig menedéket nyújtott az ellenség elõl menekülõknek. Van, aki az Értõl a „szent nagy Óceánig” jutott: Ady. Bihar Árpád fiának, Zoltának a birodalma volt. Anonymus írja, hogy Árpád követei Ménmaróthoz, Bihar urához érkeztek, hogy engedje át a honfoglalóknak a Szamostól a Meszes hegységig a területet, õsük, Attila jogán. Ménmarót válasza ez volt: „Sem jóindulatból, sem félelembõl nem engedünk át neki még egy marék vagy talpalatnyi földet sem.” Árpád sereget küldött ellene, bevette Bihar várát, Ménmarót félelembõl bizony a lányát is felajánlotta Zoltának, Árpádnak meg az országát, majd messzire menekült. Anonymus gesztájának ez a mozzanata nem szerepel a váradi püspöki palota mögötti emlékparkban, Ménmarót szobrának talapzatára csupán a fent idézett szavait vésték kõbe. Itt, Biharban hozza létre Szent István tíz püspökségének egyikét, ezt helyezi majd Szent László Váradra, amikor 1091-ben a várost alapítja. Nézem Diószeg határát, mekkora távolságra lehet Debrecentõl? Az örökké vándorló, úton levõ fiú, a kóborló színész, poéta, politikus, honvédõrnagy, végül hõsi halott Petõfi Sándor alig húszévesen, 1843 késõ õszén szélben, esõben, egyetlen széllelbélelt köpenyben innen, Diószegrõl-végleg felhagyva a színészettel, Debrecenbe gyalogolt. És aztán kezdetét vette az Egy telem Debrecenben. Ez a Diószeg hajdan, amíg a filoxéra mindent tönkre nem tett, olyan borokat termelt, hogy 1871-ben a kínai császár is innen rendelt kétszáz palack aszúbort az uradalmi pincébõl. Ma már se uradalmi pince, se aszúbor nincsen e tájon. Ha Érmihályfalváról - itt is született magyar költõ, Zelkovics, azaz Zelk Zoltán - a magyar határ irányába letérünk, úton vagyunk Érsemjén felé. Minden magyarnak meg kell tennie ezt az utat sárban, hóban vagy perzselõ nap alatt. A széphalmi õsz mester, a Kufsteint megjárt író, stiliszta, nyelvész, memoáríró, minden írók mentora, Kazinczy Ferenc szülõfaluja ez a kicsi település. Itt született 1759-ben, hétéves koráig itt élt nagyapja, Bossányi Ferenc birtokán. Ellátogattunk hát mi is szobrához a templomkertbe, felidéztük irodalomszervezõi életmûvét, de nem feledkeztünk meg huszonnyolc éves fiának, Kazinczy Lajos ezredesnek az aradi kivégzésérõl sem. Az út Nagykároly felé vezet. „E nagy férfit adá Károly/ Nevelé Wittenberga/ Papszéket s temetõt Gönc fala nyújta neki.” Bizony messze van Nagykárolytól Gönc, de Károli Gáspár ragyogó szelleme összeköti a két települést. Nagykárolyban sétálunk, Károli szülõhelyén. 1530 körül született, Brassóban, Honterus iskolájában tanult, majd a wittenbergi egyetemen. Neve választott név, Carolus Gasparus, magyarul Károli (A j-hang írására az ly-t még nem használták akkoriban) Új hitû református teológus, Dobó István pártfogásának köszönhetõen 1563-tól Göncön pap, majd abaúj esperes. 1570-ben kezdi bibliafordítását, segítõinek neve ismeretlen. De tudjuk, hogy fiatal diákként Szenci Molnár Albert, a késõbbi zsoltárköltõ a segítõk között volt. A különbözõ stílusú szövegrészek azt mutatják, hogy legalább három állandó munkatársa volt. Az Újtestamentum egységes nyelvû, az kizárólag Károli munkája. 1590-ben

22

Erdély rögös útjain

készül el a nyomtatás Vizsolyban, a költségeket Rákóczi Zsigmond biztosította, rendelkezésére bocsátotta vizsolyi nyomdáját. Azóta 293 kiadást ért meg a Vizsolyi Biblia. A szöveg nem csupán teológiai munka, de felbecsülhetetlen az értéke számunkra nyelvtörténeti szempontból is. Igyekszik egységes helyesírást kialakítani, az idõtartamot következetesen jelöli ékezettel, mellékjellel illetve kettõzéssel. A szöveg ma is minden nehézség nélkül olvasható. A minden bizonnyal nem magyar anyanyelvû Radics (v. Radicsics) Gáspár a magyar nyelv történetének egyik legmeghatározóbb személyisége lett. Ma a világon 53 vizsolyi bibliát tartanak nyilván, Magyarországon 20 példány van az elsõ nyomtatásból. Károli szobra ott áll a református templom kertjében. 1996. augusztus 4-én leplezték le, Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása, talapzatán a következõ szöveg olvasható: „Károlyi sarj, Wittenberg szállást, szónoki széket, sírt Gönc földje adott neki, a nagyszerûnek.” (Latinból fordította Petrõczi Éva.) A szobor költségeihez adományával hozzájárult a gönci gyülekezet is. Itt is költõk, írók nyomában járunk. A város szülötte a Nyugat elsõ nemzedékének tagja, a fiatalon meghalt Kaffka Margit, a piarista gimnázium diákja volt a gyermek Ady Endre, innen vezetett útja az életében oly meghatározó szerepet betöltõ zilahi gimnáziumba. Itt dolgozott a régi vármegyeházán vármegyei jegyzõként a fiatal Kölcsey Ferenc, és áll még az Aranyszarvas-fogadó épülete, melynek emeleti templom felõli ablakából Petõfi megpillantotta Szendrey Júliát 1846. szeptember 7-én. A költõ pár nappal korábban érkezett Szatmárra, majd barátai hívására átjött a közeli városból a nagykárolyi megyegyûlésre. Riskó Ignác, a vendéglátója hozza át kocsin, aztán õ mutatja be Júliának is. A költõ Úti leveleibõl tudjuk, hogy a délutáni órákban történt a „megpillantás”, õ ott nézegetett a fogadóval szembeni Téreyék háza felé, mert két lány volt az ablakban. Másnap este a Szarvas fogadó táncmulatságán megismerkednek. Júlia már hallott Petõfirõl, kinek: „költeményeiben sok illemsértõ dolog van…” A nagy magyar költõ késõbbi felesége német neveltetésû volt, a magyar irodalmat alig ismerte. Petõfi ugyane napon más ismeretséget is kötött, a fogadó borozójában megismeri Teleki Sándort, a „vad grófot”, életre szóló barátságot kötnek, Teleki az egyetlen arisztokrata barátja a plebejus származására oly büszke Petõfinek. Honnan tudná még ekkor az ifjú költõ, hogy pontban egy év múlva esküvõ lesz e napon Erdõdön, aztán nászút Koltón, és ehhez el fogja kérni új barátja kastélyát. Ekkor még csak a megyegyûlés politikai eseményei és az ismeretlen barna leány köti le a költõ érdeklõdését. De már megírja elsõ versét Júliához címmel itt, Nagykárolyban szeptember 8-10. között. A város története egyben a Károlyiak története is, akik ismert családnevüket a XV. századtól használják, a Kaplony õsi nemzetségbõl eredeztetik magukat. A grófi címet Károlyi Sándor kapta III. Károlytól, elõbb nem, de aztán Rákóczi híve, a Tiszántúl vezérlõ generálisa, 1710-tõl a kuruc hadak fõparancsnoka. Õ köti meg Pálffy János császári generálissal az igen elõnyös szatmári békét 1711. április 29-én a szatmári Vécsey-házban. Igaz, hogy a békekötés véget vet a nyolc éve tartó háborúnak, de egyben bujdosásra kényszerít sok száz, ezer Rákóczi-pártit, magát a fejedelmet is örök számûzetésre ítéli. A fegyverletétel Nagymajtény határában történik, itt nem messze, ahogy Szatmár felé haladunk. A Károlyiak temetkezési helye a szomszédos Kaplony, a hajdani Ecsedi-láp nyugati szélén elterülõ település. Már messzirõl látszik a neoromán katolikus templom egybeépítve a ferences zárdával, altemplomában a Károlyiak kriptájával. A ferenceseket Károlyi Sándor telepíti Kaplonyba, hogy megerõsítse a protestánssá lett vidéken a katolikus hitet, és ugyancsak õ hozza be elnéptelenedett szatmári birtokaira a kurucháborúk után a sváb telepeseket Felsõ-Svábországból és Baden-Würtenbergbõl. Nem sokkal ezután, 1720-30 között görög katolikus román telepeseket is. Az altemplomban békésen alusszák örök álmukat több évszázada a Károlyiak egymást követõ nemzedékei. Petõfi rövidre szabott életének huszonhat és fél évébõl Erdély területén egy esztendõt töltött. Az útvonal, melyen most haladunk, nem ismeretlen a Petõfi-kutatók elõtt. Gyakran járt erre a költõ, elébb színészként Diószegen, Székelyhídon, aztán már szerkesztõként beszámolókat írva úti élményeirõl, úti leveleket. Vagy költõként, barátait látogatva, Nagyszalontán Aranyt, Szatmárnémetiben Pap Endre költõt, Riskó Ignác vármegyei fõjegyzõt. Mintegy hat alkalommal látogatott Szatmár városába, több hetet töltve itt. Petõfi-emlékeket õriz a fõtér és a színház utcája sarkán álló úgynevezett Ormos-ház, melynek emeletén lakott Riskó Ignác, akinél a költõ Er-

EKOSZ - EMTE

dõdre Júliához menet gyakran megszállt. A hagyomány szerint itt írta a Falu végén kurta kocsma címû versét, a Levél Arany Jánoshoz, Kard és lánc, a Vándorlegény, a Szájhõsök címû verseit. Idézzük fel ez utóbbi vers elsõ négy sorát, talán tanulságos lesz a mi korunkban is: „Meddig tart az õrült hangzavar még?/ Meddig bõgtök még a hon nevében?/ Kinek a hon mindig ajkain van,/ Nincsen annak, soha sincs szívében!” A város klasszicista püspöki palotájának kápolnájában õrzik az erdõdi várkápolnából idemenekített oltárt, amely elõtt Petõfi és Szendrey Júlia örök hûséget esküdött egymásnak. A szatmáriak büszkék rá, hogy városukból sok híressé vált költõ pályája indult el, itt született a halk szavú, oly korán elment költõ, Dsida Jenõ, innen indult élete Páskándi Gézának, itt tanult Szilágyi Domokos, itt diákoskodott hajdan Krúdy Gyula, Kaffka Margit a szatmári irgalmasnõvérek zárdájában eltöltött éveirõl írta a Hangyaboly címû regényét. És bizony ki tudja ma már azt, hogy itt tanított Ilosvai Selymes Péter, reformátor prédikátor, a XVI. századi Toldi szerzõje. 1564-ben itt írta Pál apostol életérõl szóló széphistóriáját. Kölcsey Ferenc élete szorosan kötõdik a szatmári tájhoz, tisztelõi már 1864-ben szobrot állítottak tiszteletére a szatmári piactéren, a mai fõtéren. A szobor sorsa azt példázza, hogy a magyar himnusz költõjének nemzetféltõ szavaiért másfél évszázad múltán sem bocsátott meg a többségi türelmetlenség. Miután a hajdani piactér nem bizonyult méltó környezetnek a szobor számára, 1902-ben átköltöztették a költõrõl elnevezett gimnázium szomszédságába, a Láncos-templom kertjébe. 1920. december 20-án ismeretlen tettesek ledöntik a talapzatról a szoborfejet levágják, ismeretlen helyre viszik, ahonnan mindmáig nem került elõ. A megmaradt mellrészt gondos kezek a református fõgimnáziumban rejtik el, ahonnan 1942-ben, bízva a megváltozott történelmi körülményekben, elõveszik, és visszahelyezik a megcsonkított szobrot a templom elé. Ám 1947-ben robbantásos merényletet követnek el a csonka szobor ellen, a maradványokat a Vécsey-ház kertjében (ma ez a városi múzeum) levõ törmelékek közé öntik. Ott látható ma is a talapzat. 1991-ben a Magyarországon élõ szatmári származású szobrász, Lakatos Pál egy új Kölcsey-szobrot ajándékozott városának. Ez a szobor látható ma a Láncos-templom elõtti kis téren. A Kölcsey-emlékek megõrzése terén szülõfalujának, Szõdemeternek is lenne mit helyrehoznia. 1790. augusztus 8-án ebben a kicsiny faluban, melybõl már út sem vezet tovább, született meg Kölcsey Ferenc. Jogi tanulmányai után a megyeszékhelyen, Nagykárolyban jegyzõ, majd megyei tisztséget is vállal, országgyûlési követ lesz. Meg is örökítik 1849 után Nagykárolyban a Vármegyeháza gyûléstermének falán a reformkor példaképeinek arcmását, Széchenyi, Kölcsey, Kossuth, Wesselényi portréi díszítik a termet. Nem sokáig. 1918 után az új hatalom nem tûrte a látványt, neki nem ezekre a példaképekre volt szüksége, levakarta és lemeszelte a nem kívánt elõdöket. Ez a sors jutott a Kölcsey-szobornak is, melyet Kallós Ede készített, és a Nagykárolyi Kölcsey Egyesület állíttatott. Leverték, eltûntették az Aranyszarvas fogadó falán levõ Petõfi-emléktáblát is. 1890-ben Kölcsey szülõháza Szõdemeteren még állt, a Zilahi Wesselényi Társaság emléktáblát helyezett el a falán. A ház késõbb a görög katolikus egyházé lett, a táblát deszkával betakarták és levakolták, láthatatlanná tették. A ház átépítése után a táblát vissza se tették, ma már nem tekinthetõ meg, mert az egyházi személyeket, kik a házat birtokolják, zavarják az érdeklõdõ látogatók. Az újnak hitt korszak hajnalán, 1990. augusztus 8-ára új emléktáblát készíttettek Kölcsey tisztelõi, a költõ születésének 200. évfordulójára. Valakik azt is leverték, darabjai a közeli kukoricásból kerültek elõ. De mindez nem szegheti kedvünket, ha a Himnusz írójával akarunk „találkozni”. A kicsi szerény meszelt falú református templom dombra épült Szõdemeteren, átellenben az elbirtokolt szülõi ház helyével. Elõtte a megrendítõen kicsi törékeny szobor, Kõ Pál munkája, Munkácsy Mihály Kölcsey-ére emlékeztetõ. Szívszorító ez a törékenység, a védtelenség, akárcsak a mû, a Himnusz sorsa: nem énekelni, eltörölni, mást írni helyette, kardlapozni, ha mégis énekelik, törvény által betiltani a nemzeti zászlóval együtt azon a földön, melyen írója született. A Himnusz írója üldözendõ, lenyomozandó személy lett. Tény, hogy 1958-ban, amikor Szatmárnémetiben utcát akartak róla elnevezni, az oktatási minisztérium a Bolyai Tudományegyetemrõl kért adatokat a költõ származásáról és eszméirõl. Nem énekeljük, imaként mondjuk, suttogjuk a szöveget, távolról néznek bennünket, majd távozáskor odaólálkodik hozzám egy kéregetõ, és azt mondja: N-ai zece lei? (Nincs tíz lejed?)

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Erdély rögös útjain

Szatmárnémetibõl Erdõd felé haladunk, valószínû azon az útvonalon, melyen egykor Petõfi is Júlia látására igyekezett, a várkisasszonyhoz, akit bizony szigorú apja eltiltott a költõtõl, nem ilyen udvarlót szánt a lányának. De amit a sors elrendelt, azt ember meg nem változtathatja. Mi már csak romokat találunk a hajdani Károlyi birtok helyén, Petõfi akkor ég felé szökõ vártornyot, büszke kastélyt, melynek valamelyik szobája ablakában meglebben a csipkefüggöny, õt várják, aztán a kastély parkjában a kis tó, a bólogató fûzfák alatt Júlia. A nagykárolyi megismerkedés után így történtek a találkozások. A Kraszna-Szamos közepén, a Sós patak mentén fekvõ birtok a XVII. századtól a Károlyiaké, korábban Drágffy-birtok volt, õk kezdték építeni a várat, majd a Báthoriak birtokolják. Az 1565 után János Zsigmond akaratából lerombolt vár helyén 1730-ban Károlyi Sándor kezd új négytornyú barokk kastélyt építeni. Szendrey Ignác, Júlia édesapja a Károlyi birtok intézõje volt, a léha pesti firkászt nem tartotta lányához méltónak. A fiatalok szerelme tiltások, félreértések és viharok után csak kiállta a próbát, 1847. augusztus 5-én eljegyzést tartanak, melyen a Szendrey-szülõk nem is vesznek részt, a helyi pap és valami „bizalmi nõ” jelenlétében történik meg a kézfogó. „Ez idõtõl számítom életemet”- írja a költõ eljegyzésének idejérõl. Mondhatjuk tehát, hogy a költõ életének három legfontosabb eseménye Erdélyhez kötõdik: eljegyzése, esküvõje és Segesvár, „Ott essem el én a harc mezején” Minderrõl részletesen tudósít levelekben, Úti leveleiben és verseiben. Utolsó sorait is Marosvásárhelyrõl írja halála elõtt két nappal. Az esküvõ napját megismerkedésük évfordulójára teszik. Petõfi Szatmáron van ezekben a hetekben, Júlia, mikor teheti, meglátogatja. „Az ipam annyira nem szeret, hogy formaliter megtiltotta a kijárást hozzájuk.”- írja Aranynak. Szeptember elején a költõ Koltón Teleki Sándortól elkéri a mézeshetekre a kastélyt. Szerette volna, ha költõtársa, Tompa Mihály esketi, Jókai pedig a tanúja. De ez a vágya nem teljesült. Az esküvõ 1847. szeptember 8-án reggel volt a még ma is álló vártorony földszinti kápolnájában. Jelen volt Júlia anyja és Mari húga, a késõbbi Gyulai Pálné. Júlia fehér selyemben, keblén tearózsa, Petõfi Sándor fekete zsinóros attilában. Szendrey Ignác nem jött le, csak a kapu mellõl nézte a távozókat. A fiatalok kocsija Szatmár irányában hagyta el Erdõdöt. Van-e a mai Erdõdön Petõfi Sándornak valami nyoma, emléke? A kastély elpusztult a második világháború végén, Petõfi erdõdi szobrát 1990 márciusában ismeretlen tettesek felrobbantották. Ha valaki átsétál a patak menti töltésen, a hajdani kastélykert területén egy emlékhelyet talál, szürke gránittömböt, ez még õrzi egy minden korlátot ledöntõ szerelem emlékét. Mi költõk nyomába szegõdtünk, indulunk hát Tasnádtól Nagykároly felé, mert szeretnénk úgy hinni, hogy csak itt, ezen az úton vihette apja, Ady Lõrinc tizenkét éves nagyobbik fiát, Endrét a zilahi kollégiumba, miután a nagykárolyi piaristáknál befejezte az iskolát. Érkávásnál letérünk az útról a ma 175 lakosnak (ebbõl 92 magyar) otthont adó Érmindszent felé. Az Éren átvezetõ híd tövében megállunk, mert az ideillõ vers, Az Értõl az Óceánig mindent elmond Ady életútjáról, fel kell olvasni. Itt van hát a szülõhely, a zsúpfedeles kicsiny szülõház, innen indult az a fiú a költészet nagy óceánja felé. „Az apám a belsõ Szilágyságból, Lompértból került ide, mikor édesanyámat, az egykori érmindszenti református pap korán elárvult le-

23

ányát feleségül vette.” A vagyontalan, csak egy kis gazdaságot örökölt diósadi Ady Lõrinc Mindszenten felesége, Pásztor Mária hozományaként negyven holdat és egy zsúpfedeles majd százéves két szoba-konyhás házat kapott. „Pontosan hajnali ötkor káromkodja el magát a hátsó udvarban”-írja Ady Endre az apjáról. Az apa hajnaltól estig tartó szívós munkával gyarapítja gazdaságát száz holdra, fiainak, Endrének és Lajosnak azonban más sorsot szán, taníttatja õket. Ady Endre szülõfalujában kezdi iskoláit, majd tízévesen a piaristáknál folytatja, innen a zilahi kollégiumba vezet útja. Aztán apja akaratából a debreceni egyetem jogi karára iratkozik be, melyet éppen hogy elkezd, de mindjárt el is csábítja az újságírás. Végül rátalál igazi útjára, a költészetre: „Akarom, mert világ csodája/ Valaki az Értõl indul el,/ S befut a szent nagy Óceánba.” Ez a valaki Ady Endre 1907-ben, a Vér és Arany kötetét zárja ezzel a felismeréssel. Szülõfaluját mint végsõ menedékét õrizte haláláig szívében, rajongva szeretett édesanyjához mindig visszatért. Az Ady-család vagyoni helyzete javulásának volt köszönhetõ, hogy 1908-ban felépülhetett egy többszobás ház a telkükön, ez és a szülõház a telek lábjában, ma ez az Ady-emlékmúzeum. A költõ az új lakóházba elhozta Lédát is és Csinszkát is, megmutatva nekik a szerény házikót, melynek utcára nézõ szobájában megszületett õ, a táltos fiú. A szóbeszéd szerint e szavakkal fogadta Dióssynét Ady Lõrinc, jól tudva, hogy Léda férjes asszony: Menyemasszony, hol hagyta az urát? ACsinszka-házassághoz azonban nagy reményeket fûztek, imponált a családnak származása, társadalmi helyzete, tõle fiuk magánéletének megnyugvását remélték. Aköltõ, akit messze ûztek álmai, vágyai, szülõfaluját a magyar költészet zarándokhelyévé emelte. „új idõknek új dalaival” tört be a XX. század magyar költészetébe, nemzete iránti kritikus szeretete, magyarságféltése megszívlelendõ üzenet lehetne a harmadik évezred küszöbén a még létezõ magyarságnak ilyen pusztító idõkben, akkor is „…ha elátkozza százszor Pusztaszer” Hazafele tartunk, még átrobogunk Nagyváradon, Ady váradi életét idézzük ismét, a Léda-szerelmet, mely messzire repítette a költõt a Pece-parti Párizsból az igaziba, a nagyvilágba, ahol bármi is történt vele, „föl-földobott kõ” maradt, aki az Értõl indult el „csillag-lovas”- i útjára. A költõk útján haladva barangoltunk a múltban, Aranynál kezdtük, „nála” is fejeztük be Nagykõrösön, ahol arany János évekig volt gimnáziumi tanár, oly idõkben, mikor a fél akadémia Nagykõrösön tanított. Ez úgy volt igaz, hogy az 1850-es években tizenkét akadémikusból hat valóban nagykõrösi tanár volt. Amúzeumkerti szoborcsoport õket ábrázolja. Köztük, de mégis magányosan, lehajtott fejjel, magába mélyedve áll zsinóros mentében a csizmás költõ, Arany János. Beteljesedett-e álma, vágya a hatvanöt éves korában is már magát öregnek érzõ költõnek, boldog volt-e? Az Epilógus soraival búcsúzunk tõle: „Egy nyugalom vár, a végsõ:/ Mert hogy szálljon,/ Bár kalitja már kinyitva,/ Rab madár is, szegett szárnyon?” Arany emléke halványulni látszik a jelenben, elõzõ év novemberében mi balladáinak felolvasásával emlékeztünk halálának 125. évfordulójára az önképzõkörben. Szélesebb körû megemlékezésrõl nem tudunk. Ma már nem idõszerûek Arany biztató sorai 1861-bõl: „Bízvást ! ... mi benn vagyunk a fõsodorban/…Vásznunk dagad, hajónk elõremegy!” Költõink szavát feledni látszik a talmi javakat gyûjtõ és bírni akaró jelen. Rég halott magyar költõ írta az élet törékeny és tûnõ voltáról: „Elhull a virág, eliramlik az élet.” És ezt is: „A haza minden elõtt!” Kölcsey a mindenkori mának üzen. Süket fülekre találnának szavai?

-

Serdült Benke Éva, Paks

Forrás

Dr. Hajdú-Moharos József Partium - A kapcsolt részek Kiadja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 1997. Temfli Imre Kaplony Szatmári Füzetek 5. Szatmárnémeti 1997. Danielisz Endre „És áhitattal ejtsétek a szót” Charta Kiadó Nagyvárad 1997. Danielisz Endre Szalontai séták Literátor Könyvkiadó Nagyvárad 1993. Danielisz Endre Arany-emlékek Nagyszalontán Kriterion Kiadó Bukarest 1984. Bura László Kölcsey-emlékek Szatmárban In: Kõ, bronz, buldózer Láthatatlan és újra látható emlékmûveink EKE 2004.

2008. szeptember

Emlékeink

24

EKOSZ - EMTE

Egy véndiák visszaemlékezései 1956. októberére Vásárhelyen 1956 szeptemberében Vásárhelyre látogatott a pécsi orvosi egyetem diákjainak egy csoportja. Volt ebben a látogatásban valamiféle új szellõ, fuvallat, érzõdött valami a levegõben, hogy ... lehet kölcsönös látogatásokat szervezni, hiszen másokkal beszélgetni mégiscsak más, mint csak a marxista-leninista ideológiát tanulni. A pécsieken láthattuk, hogy milyen érett gondolkozású fiúk és lányok voltak. Októberben aztán, amikor a budapesti eseményekrõl várta a vezetõség a hívatalos besorolást ill. értelmezést, akkor felsõ parancsra elrendelték az egyetem közponi épületének õrzését. Ez pedig így történt: A tornaterem felé menet, jobbra volt (nyílván ma is meg kell legyen) egy nagyobb terem. Az volt a diákvédelmi csapat fõhadiszállása, ami azt jelentette, hogy bal oldalon a földre matracokat rakva ágynemûvel, éjszaka ott aludtunk, ruhásan, mert ugyebár készenlétben kellett lenni. Ma sem tudom, miért? Aztán beosztott turnus szerint kettesével vagy hármasával egész éjjel körbe kellett járni félóránként az egyetem épületét. Valószínû az osztályellenség valamelyes ellenforradalmi jellegû akciójától féltek. Hogy ezt komolyan is gondolták, azt ma sem vagyok képes megérteni. Mindazonáltal még ma is visszaemlékszem, hogy véget nem érõ kártyázás folyt, de arra is jól emlékszem, milyen szédületesen jókat tudtam aludni a földön vetett ágyon. Nem emlékszem, hogy kártyázás és jókedélyû dumákon kivûl politikai jellegû szövegelés is lett volna. Aztán október utolsó napjaiban úgy döntöttek, hogy az ilyen csürhe-társaságot, mint a diákok, akik ugyebár mindenre kaphatók, leghelyesebb hazaküldeni szülõfalvaikba, hol bajt nem okozhatnak. Persze, a diák örül az ilyesminek, megkaptam az ingyen vasúti jegyet Ágostonfalváig – via Kocsárd – és minden reggel 9-10 óráig aludtam pár napig, mígnem november 4-én apám azzal verte ki szemembõl az álmot, hogy az oroszok bevonultak újból Magyarországra és útban vannak Budapestre; vége mindennek, mondotta apám. Jól emlékszem, felültem az ágyban, és sírni kezdtem. Ami utána történt, olvasható a történelemkönyvekben. 1957-ben Kádár megnyugtatta a kedélyeket a fõtéren tartott nagygyülésen, hogy ...a magyar kormánynak, elegendõ területe van, ahol a szocializmust felépíthetik. Hruscsov kivonta a szovjet csapatokat Romániából; ez volt a köszönet a román KB-nak a Budapesttel szemben tanusított magatartásáért, Nagy Imréék sznagovi ”üdültetéséért”. Majd 1959-ben Bukarest hozzáláthatott egy baloldali náci állam felé vezetõ út járhatóvá tételéhez. Visszaemlékszem arra a Kultúrpalota nagytermében tartott gyülésre, amelyiken Moghioroº és Leonte Rãutu képviselte a KB-t; a gyülés magyar nyelven folyt, Rãutunak tolmácsoltak, és Szerémi Lajos sebész fõorvos azt mondotta, hogy arra gondolt a gyülésbe jövetelkor az úton, hogy most alá fogjuk írni saját akasztásunkat. Ezzel a kolozsvári Babeº-Bolyai egyetem létrehozására célzott. Moghiroº elvtárs azonnal közbeszólt,

... „hogy, hogy gondolja ezt?“ – erre aztán úgy folytatta:”de bízunk pártunk bölcs politikájában továbbra is.“ Ezzel a fejét kihúzta a hurokból, de azért áthelyezték Nagybányára sebész fõorvosnak. Dóczy prof. arról beszélt ... „szeretek beszélni románul“ – persze, ezt magyarul mondva, nem valószínû, hogy Rãutu el is hitte. Aztán felszólalt az a Koródy Ferenc, aki orosztanár volt, s akinek színte egyedûli érdeme volt az egyetemi diákegyüttes (kórus és tánccsoport) létrehozása. El nem muló emlékeim közé tartozik, amikor a kórus énekelte a „Felülrõl fúj az õszi szél, hull már a fákról a levél „ s akkor méltóságteljes tánclépéssel jöttek, Kodály Kállai kettõs-ének dallamára a feszes, aranysújtásos nadrág és csízmás legények, és színpompás ruhában a lányok. Ezzel a számmal országos elsõ díjat nyertek a bukaresti egyetemisták országos vetélykedõjén. Nos, Koródy magával ragadó, motiváló beszédet tartott, ami után fergeteges tapsot kapott. Azt nem tudtuk mi, hiszékeny gyermekemberek, hogy kivül a folyósok tele voltak szekusokkal, senki el nem mehetett volna, ha netán akart volna is. Koródyt a páholyból kihívták és elvezették * - sok évig nem is látta õt senki. Szabadulása után emberi roncs volt. Másnap megkezdõdött a hajkurászás nemcsak a felszólalók, hanem a tapsolók között is. Két nap mulva a egyik szünetben a folyóson hozzám somfordált minden feltünés nélkül a káderes, egy toprongyos kinézésû, eléggé semmitmondó alak, s szinte sugva mondotta: „ holnap reggel 8-kor menjen a Borsos Tamás utcába a ... , ma is ugyanaz a cím, gondolom. Reggel tiszta fehérnemût vettem magamra, habár szobatársaim azt mondották, ilyen helyre egy váltás fehérnemûvel szokás menni. Nem vittem. A kapunál a katonának mondottam, hogy hívattak, tovább küldött, a második õr is tovább adott egy harmadiknak, s az bevezetett a fõnökhöz, aki személyesen fogadott. Kedves beszélgetésnek indult, magyarul; azzal kezdte, hogy szabad idõmben mit szoktam csinálni? Mondtam, hogy rajzolni és festegetni szoktam. Ez egyébképpen tényleg a tiszta igazság is volt. Aztán még banális dolgokról esett szó, megkérdezte azt is, mit szoktam olvasni, s megmondtam, hogy Ady, József Attila és Juhász Gyula a kedvenceim. Ez is (mindmáig) igaz volt, mára még másokkal is bõvült a lajstrom. Aztán lassan és óvatosan rátért a tárgyra, hogy ott voltam ugyebár a nagygyülésen a Kultúrpalotában? Igen, ott voltam, kb. a 6. sorban, baloldalon. Megtapsoltam-e Koródyt? kérdezte. Mondtam, hogy igen. Miért? kérdezte nyomban. Azért, mert mindenki tapsolta. Persze, akkor még nem voltam birtokában a tömeg és a tömeges megnyílvánulásokra vonatkozó mai ismereteimnek, ahogyan a hinta elve szerint fel lehet korbácsolni a hangulatot. Valami olyant is kérdezett, miért szereti a diákság Koródyt? akkor azt is mondtam, hogy kitünõ orosz tanár volt, a népi együttes az õ érdeme volt.

Valószínûleg felmérte jámbor és meglehetõsen naiv, falusi gyermekvoltomat is, biztosan jóindulatúan kezelt. Ahogyan visszaemlékszem, másról nem beszéltünk (netán valahol írásbeli nyoma is lehet!) majd annyit mondott, hogy elmehetek. Afolyosókon senki nem tartóztatott fel, úgyhogy szabadon kijuthattam a Borsos Tamás utcába. Én nem szerepeltem sehol, csak mentem mindig a többiekkel együtt. Ma sem értem tulajdonképpen, ki és miért vett fel azok lajstromára, akik megfigyelés alatt álltak. Ebben Wiener ”elvtárs” keze a biológia tanszékrõl biztosan benne volt; õ volt különben, aki karácsonykor azért járta a templomokat, hogy feljegyezhesse azokat a diákokat, akik templomba mentek. Arról is nevezetes volt, hogy meggyõzõdéssel bizonygatta, miszerint a kromoszómák imperialista találmány. Majd - 1962-63-ban lehetett- elõadást tartott nekünk, körorvosoknak Udvarhelyen arról, hogy részt vett Moszkvában egy nagy kongresszuson, ahol Crick és Watson elõadták a Nobel-díjjal jutalmazott felfedezésüket, de, és ezt így mondotta Wiener – nem az elõadásokat hallgatták, hanem városnézésre jártak, s így Crick és Watson elõadását majd csak itthon olvashatták el. Azt is elmondotta volt – úgy emlékszem, mintha ma lett volna – , hogy amikor õk nekünk, másodéveseknek Liszenkót dicsérték és a kromoszómákat tagadták, õk látták a mikroszkópban, hogy tényleg van kromoszóma, de nem volt szabad mondani. Mindmáig nem tudhatom, vajon igazat beszélt-e? Ma visszagondolva különösen az utána következõ, egészen az 1989 decemberig tartó idõkre, az értelmiségieket legsúlyosabban a szabadság hiány sújtotta, melynek lényege abban állt, hogy nem volt szabad megtudni, megismerni az igazságot, úgy társadalmi, mind tudományos téren. (Azért is említettem meg a kromoszóma-ügyet, mert nemegyszer alkalmam volt tapasztalni, hogy a mai ifjak nem, vagy alig képesek elhinni, hogy olyan idõk is voltak) A dolgok mai állása szerint nem valószínû, hogy otthon készenlétben kellene tartani egy váltás fehérnemüt, viszont lelõhetnek az utcán, vagy célzottan hazafelé menet, és a tettest meg sem fogják találni. Mindez pedig akkor, amikor több szabadság van, mint amennyire tulajdonképpen bárki tisztességes embernek szüksége is lenne. Ma - ha jobban a dolgok mögé tekintünka legnagyobb bajok paradox módon éppen a korlátlan szabadságból adódnak. Érdekes módon ezeket a bajokat nem ma, hanem kétezer évvel ezelõtt fogalmazták meg olyan formában, amihez ma sincs mit hozzáfûzni: »A szabadság dekandenciája abban mutatkozik meg, hogy bujaságában oda adja magát ellenségeinek is.« (Seneca) 2006. október 20-24

-

drSzK

* Szemlértõl kölcsönzött szavakkal: „... una voce meggyaláztatott, és az ajtó elõtt álló darabontok által ad manum brevis arrestáltatott“ – itt az „una voce“ a párthatározatok szokásos „egyemberként“ ergo ”ész nélkül” való megszavazását jelenti.

Átalvetõ

Emlékeink

EKOSZ - EMTE

25

Most történt, nemrég – 52 éve… (gondolatok ’56 ürügyén) „Látod, Csilla, milyen gyönyörû a Hold? Gyere, drágám, bújj közelebb hozzám… Így, most nagyon jó… Nem fázol, szívem? Könnyen öltöztél ma, harisnya sincs rajtad, pedig az esték már hûvösebbek, érzed? Október van, jaj, de szép október!...” Akkor is õsz volt, feledhetetlen, csodálatos õsz. A parkban búsuló, egykor oly kényesen viruló platánok szárazra szomjazott okkersárga levelekkel üzengettek a forróvérû csalfa poéta, a messze délen kószáló nyár után… Egymást átölelve ültünk egy régi, színekopott padon, a szegedi Tisza-part közkedvelt sétányán. Tele voltunk tervekkel, álmokkal, reményekkel. Én jogot tanultam, te orvosnak készültél. Augusztus óta ismertük egymást. Olyan volt ez a szerelem, mint egy eszeveszett nagy-nagy rohanás, hegynek felfelé, ziháló mellel, lázas délutánon. Siettünk élni… Filléres beosztással húztuk ki a heteket. Te medikák közt kollégiumban laktál, én egy alsóvárosi konyhából nyíló cselédszobás albérletben hallgattam a megvénült, görbehátú padló örökös nyöszörgését egy szõnyeg után… Olyan szegények és olyan boldogok voltunk, amilyen csak két egymáshoz sodort sorsú húszéves lehet. Emlékszem, egyszer két csók szünetében felkönyököltél mellettem a gyûrt lepedõjû kanapén, szomorú tekintettel csimpaszkodtál a szemembe és nagyon halk, fátyolos hangon azt kérdezted tõlem: Mondd, nagyon fájna neked, ha hirtelen meghalnék?... Gondoltam ugratsz, tréfálsz csak velem. Ilyen korban az ember felelõtlenül kacérkodhat a halál gondolatával, incselkedhet vele, mint a kerítés mögötti kutyát ingerlõ zabolátlan kölykök. Akkor még azt hittem, hogy a halál óvatos, bölcs duhaj, éretlen tacskóktól nem veszi a lapot. Csak simogattalak és nem tudtam szólni. Te révedezõ, zavart tekintettel valahová, nagyon messzire, követhetetlen távolságba néztél, s remegett a tested… Talán megérezted, hogy tíz nappal késõbb Budapesten a Parlament elõtt téged is utolér a végzetes golyó…

Rettenetesen fájt, amikor megtudtam. Úgy éreztem, hogy megõrülök, utánad halok. Semmi értelme további életemnek. Lelkembe mart a kín, miért nem vigyáztam rád, miért nem voltam veled? Leszakított, alig élt kis virág. Többszázadmagával taposta földbe a történelem… Nemrég történt, csak ötvenkét éve. Azoknak a sosem feledhetõ, szívet perzselõ, majd jajba fojtott napok emlékeit ma is újra élem. Az akkor született nemzedék ma már öt évtized terheit cipelgeti vállán. Könyvekbõl, filmektõl, regényekbõl, szülei „meséibõl” tudja, hallja csak, hogy volt egyszer egy magyar forradalom. Nekünk, akik akkor csak húsz évesek voltunk a megvadultan vágtató idõ õszre festette hajunkat. Gondkupacok, mélyszántott barázdák gyûlnek egyre másra az akkori harmincévesek arcán. Változó életünk kisebb-nagyobb szenvedései, életküzdelmeink szélmalomharcai a fennmaradásért, a túlélés vágyának örökös vívódásai sorvasztanak. Reményeink egyre lassabban pislákoló takaréktüzei alig hevítenek… Egyre kevesebben maradnak közöttünk, akik azt az egyszer volt, soha vissza nem térõ csokornyi múltat az évtizedek szakadékán átnyúló emlékeik sóhajhídján vissza-visszaidézik. Pedig micsoda fenséges érzés csendben belopódzni emlékeink örökké nyitvatartó kincsestárába! Egyszer, valahol, talán éppen Svájcban, Európa közepén vagy akár a tengerentúlon, az elfogadott, de soha igazán meg nem szokott idegen világban jószándékú mecénások anyagi támogatásával, szobrászmûvészek közremûködésével fel kellene állíttatnunk a FORRADALMI EMLÉKEZÉS ÖRÖK SZOBRÁT, ahová a messzi földrõl érkezett zarándokok, fiatalok és öregek az év minden szakában letehetnék lelkiismeretük képletes koszorúját az egykor élt áldozatokért, a magyar hõsökért, azokért is, akiknek a nevét nem véste kõbe a történelem. Most az évforduló küszöbén 1956-ra emlékezve párássá homályosult szemüvegünk alatt ne szégyelljük a felcsillogó könnyeket… - Z. Zwada András Zürich 2008

A magyarok kiirtandók? Nincs ország a világon, amelyik ne tartaná meg az utódok emlékezetében a fényes gyõzelmet, amelyet 907-ben a magyarok a Pozsony melletti csatában az egyesített európai seregek felett arattak. Tavaly az 1100 esztendeje történt eseményrõl nem, vagy alig esett szó a médiában. Ma: augusztus 9-én a csata végsõ befejezése és a magyarok általi gyõzelme 1101-es évfordulóján néhány mondattal emlékezünk. A magyarok kiirtandók! (Ugros... eliminados esse!) Errõl szólt akkor a (Gyermek) Lajos német király rendelete, de fordult a kocka és a megtámadott magyarok gyõztesként fejezték be augusztus 9-én a hadmûveletet. A Duna mindkét partján és a folyón elõrenyomuló 100 ezres haderõt a magyar hadtestek megállították és szétverték. Az ütkö-

2008. szeptember

zetet túlélõ bajor uralkodó, Lajos király bajor földrõl Németország biztonságosabb nyugati részébe költözött, átengedve az Enns folyón inneni vidéket a magyaroknak egészen Géza vezér idejéig. Már június 17-ikén 907-ben roppant sereg gyûlt össze, majd három hadosztály akadálytalanul nyomult elõ Pozsony tájáig, miután magyar csapatok a túlnyomó erõ elõl visszavonulva, az ellenségnek szabad tért engedtek. A magyar haderõ vezetõi, mielõtt erejüket összpontosíthatták, csak apróbb lovas csapatokkal nyugtalanították õket. Az ellenség Pozsony irányában megállapodott s a könnyû magyar lovasság csatározásai ellen megerõsített táborában maradt. Miután a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az összes magyar haderõ az ellenség hadtesteit külön-külön támadta meg és „iszonyú volt a

viharként rohanó magyar lovasság támadása, nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sûrû soraiban”, de a rövid heves rohamok az erõs tábor ellenállását nem bírták megtörni. A magyarok ekkor, a lassúbb, de biztosabb taktikához folyamodtak. Kisebb csapatokban rohamozták az ellenséget, és gyorsan száguldtak vissza táborukba, közben üldözõikre szakadatlan nyilaztak. Éjjel, nappal, jobbról, balról folytak a támadások, az ellenséget folyamatosan fárasztva, amíg az erejét és bátorságát teljesen elveszítette. Ekkor minden oldalról tömeges rohamot intéztek az ellenségre, az augusztus 9-i teljes gyõzelemig. A magyar genocidium elsõ megnyilvánulását 1101 esztendeje legyõztük. A továbbiak sem törtek meg teljesen. Megbirkózunk-e vele ma is? - Wéber Tünde

26

Emlékeink

EKOSZ - EMTE

Mi vagyunk a mindenkori fõszereplõk Nándorfehérvárnál kétszer vertük meg a törököt. 550 év után, csak had nélkül hadakozhatunk. ’56 õszén rést ütöttünk a Szovjetunió tüskésdrótos, villanydrótos határán. 50 év után viaskodó bánatban nemcsak széthúzunk, hanem egyenesen egymásnak esünk? Igazságtalan, megalázó és egyenlõtlen harc ez az utcán; ott gumibot, gumilövedék, lovas roham, kardlapozás. S már a jó õsz is elérzékenyült, zokogva esõt ad, s oltja mindenütt a jogos felindultságból fellobbanó tüzet. A nagy veréstõl és szemkilövéstõl megmenekülteknek, a fogdákban napokon át látomásaik voltak, hogy a sok birkából pörköltet fõztek, s a nem tejelõ szürkemarhát mégis fejték; hogy kiszabadulásuk után az utcára kimenni õk se merjenek. Nagy dicsõség! 50 év után legyõzték a hosszú, békés õszt is! Állunk a világ elõtt: tehetetlenül és nagyon szégyenkezve. A belsõ ellenségtõl kiszolgáltatottan. Hiába vertük le az aranygyümölcsös nyarat? Rázhatjuk a még nem honos olajfaágat! Zászlóink megtaposva. Õsz õsz õszinte õsünk. Megpaskolja a fejünk: jó szóval, borral kínál, s meghalni okosan kibotorkál. Nincs leltár! Csak hókristály lesz és hegyikristály üzlet, mert a gyémánt drága. Õsz õsz, õszinte õsünk. Egykor fényes gyõzelmei után: látta megfagyni Napóleon hadát; a Don-kanyarnál déd- és nagyapáink arcát; nézte meghalni a walesi bárdokat; látta villogni Balassi s Zrínyi kardját! Berzsenyi s Hölderlin bõsz verscsapásait süvöltötte, Byron büszke búcsúját susogta. Áhítattal énekelte Kölcsey himnuszát, simogatta Hugo nyomorultjait, fújta Heine s Walt Whitman hosszú dalait. De nem gyõzhet már sohasem! Elment. Nem is él! Lelkünk sem remél! Télkirály mindig gyõzhet? Õszkirály hívó szavára tudunk-e még egyszer összegyûlni, összefogni? Miért nem? Mire várunk? Tört arany lesz a csontunk: határokon kívül és belül, üldözöttek megmaradt fiaink; a hazaárulók cinikusan röhögnek, mint bolond (nem majom) a farkán. Pedig örök érvényû a jézusi parancs, a turáni s Kárpát-medencei szokásjog, hogy mindannyian éljünk testvéri szeretetben, öt parancsban és lelki békességben! Állunk megtörten, kényszeredetten, csupaszon, mint korona nélküli, belvárosi facsonkok. Hasznunk már gyökereinkben elnyomták, csöveken adagolják nekünk a vizet, ha az a bizonyos csõ más csövek lerakásánál vagy felszedésénél össze nem roncsolódott. Tudatosan vagy véletlenszerûen nyesegetnek, hogy gyümölcs-érlelésünk megakadályozzák. Az örömteli, bõ õsz erre nem jár. Téged sem talál! Lennénk még egyszer az a fa, amelyhez a Pongrátz-testvérek igazították az ágyú csövét 56-ban, s a Corvin-közben kilõttek tizenhét szovjet tankot! De nincs már sem remény, sem zöld fény, mert szavainkkal gátlástalanul visszaélnek, mint Néró* korában a költészettel és a hatalommal egyaránt! Õsz õsz, õszinte õsünk. 50 év után tarolva beköszönt, mert még imádkozni sem tudunk hõseink és mártírjaink lelki üdvéért. Megdöbbenten nézi – itt okos érvelésnek nincs helye –, hogy egymást kegyetlenül marcangoljuk, mint kivert kutyák, vagy mint az ókori római arénában a kiéheztetett vadállatok! „Térjetek magatokhoz magyarok” – mormolja. „Nem látjátok, hogy a bevásárlóközpontokban a polcdíj ellenére több a macska és kutyatáp, mint az embertáp? Bõséges a választék, ha netán egyszer megunnátok a koncon való marakodást! A kutyaólakat akciós áron kínálják! Földetek, házatok és hazátok eladták.” 50-szer is lehulltak a levelek. A halott levelekkel együtt hentergünk, öntudatlanul sodródunk a közterületeken. A lódarázs züm-

mögni is elfelejtett, nem ízlelget érett szõlõszemeket, fõleg a kivágásra ítélt szõlõtõkéken. Élõkért és holtakért egyaránt, telik-e még egyszer áldomásra? A lélek egymagában – hogy senki se lássa – hangosan sír, vacog. Nagy õszi tüzet kellene rakni, hogy a nagy tor után boldogtalanul senki se bolyongjon többet, hogy a csapkodó lángnyelvek diadalmámorában körbe-körbe, táltosi életerõvel vasként kezdjünk izzani: hisz testvérek vagyunk héthatáron! Petõfi Respublikája ide, vagy oda, de hazájuk szabadságáért mindig csatáztak emberek valahol a világban, és készek meghalni ma is! Nagy téli tüzet kellene rakni, s a kiszebábot minden rosszal elégetni. Õsz õsz, õszinte õsünk volt. Megpaskolta a fejünk, jó szóval, borral kínált, amikor gazdag volt s megtehette. Dúdolva elbotorkált. Maradtunk élve és remegve, vesztett magyar koronával a fejünkön: Õsz-Hontalan. Sok megszorítás után 2008 tele, kemény faggyal „kecsegtet”! Mindent kibírtunk és állunk elébe! Mit kell még azokért is megfizetni, kik Honunkat legalább kétszer kirabolták? Egyszer tûzzel-vassal államosítottak, másodszor, fiaik, unokáik megszerezték az állami vagyont, azt hazudva, hogy az állam rossz gazda! Kidobolva tudatjuk, hogy mi itt akarunk élni! Más hazánk nincs. Nyugatra nem nyomulhatunk. Keletrõl, csak visszajöttünk. Csak annak örülhetünk, hogy öngyilkosságban már nem mi vezetjük a világlistát? Dél-Korea megelõzött. Ütött az igazság órája, abcúg, abcúg, le vele! 2008 telén Jézus születését, önfeledten fogjuk ünnepelni! Legyen áldott az õ neve! (1989-ben határok nélkül, egységesen, a Ceausescu-diktatúra áldozatain siettünk segíteni. A semminkbõl is vittünk élelmet, takarót s jó szót. Mert akartuk, hogy nekik is jó legyen, hogy együtt örüljünk, mint évszázadok alatt a Magyar Szent Korona oltalmában. Hozzáértõk szerint a Keleti-Kárpátok vonalát is megszállhattuk volna, ha nincs egy Kárpáti nevû „szóvivõ külügyminiszterünk”. 2004 decemberében a kormányközeliek lemondtak a határon túli magyarokról. Isteni csodával azóta, õk erõsebbek lettek minden szempontból, mint a velük egy nyelven beszélõ, langyos anyaországiak. Melegekrõl még szó sem esett!) 2008 õszén mindenki nézzen önmagába, hagyjuk az egyeseknek kedvenc, kormányközeli lapokat és tévé-képernyõket, erõsödjünk meg hitben és reményben, hisz e Honban mi vagyunk a mindenkori fõszereplõk! Eleve vigyáz ránk Atyánk, akinek az akarata nélkül, egy hajszál sem görbülget meg a fejünkön. Mert, aki hisz õbenne, annak örök élete lesz.

-

Juhos-Kiss János

*Nero (Kr. u. 54-68) római császár. Megmérgezte nevelõapját, Claudius császárt, trónra segítõ édesanyját, barátait; 68-ban palotaforradalom robbant ki, elmenekült; Róma határán kívül, saját jelmezkardjába dõlt, halt meg.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

R eflexiók

27

Fennmaradásunk titka, hogy ezt a titkot senki sem tudja A fenti megállapításom szerint ez egy olyan titok, amelyet soha senki megfejteni nem tudott. Ha valakinek ez sikerült volna, mi már rég nem léteznénk itt ezen a földön, ahol életre-halálra megy a „küzsdölõzés”. Itt, ahol nem lehet „vickiózni” – szórakozni – a Sorssal, vagy mi gyõzünk, vagy õ gyûr maga alá. Itt, ahol csak véres verejték oltja e föld szomját. Sokan szerették volna, s meg is próbálták – fõleg az ellenségeink – megfejteni a titkot, amely a székelyt a kezdet kezdetétõl, itt ezen a földön megtartotta, de még csak a közelébe se jutottak. S ettõl tovafelé is hiába próbálkoznak, mert ebbe az utolsó bicskájuk is beletörik, s szégyenkezve kell félresomfordáljanak, tudomásul véve, hogy az idõk végezetéig itt fogunk élni. Mert a székelyt az Úr – az õ végtelen erejének példázataképpen – olyan adottságokkal ruházta föl, amely örök titok marad, mint maga az Úr, akinek a mindenható erejében van. Mindenütt ott van, de, nemhogy meg, még csak föl sem fogható, ezért kutakodni utána hiábavaló. A mi fennmaradásunk titka is ilyen, egyszerûen csak van, de mibenléte megfejthetetlen. Ezt ésszel felérni nem lehet. Mert ki tudná megmagyarázni, hogy a kezdet kezdetén miért pont ide eresztettünk gyökeret, ide, ahová más nációk ezt meg sem merték próbálni. A mi gyökereink pedig olyan mélyre fúródtak, hogy sokszor már a Föld túlsó felét is kilukasszák, ezért kitéphetetlenek. Megszámlálhatatlan sok gyökér; kifürkészhetetlen nagy titok. Az a pár hajszálnyi, amit a világ észlel, még az sem teljesen az, aminek látszik. Ha ezek sem pont olyanok, mint aminek látszanak, akkor milyenek lehetnek azok, amelyek a székely agyak s szívek mélyén munkálnak? Én magam is sokat „pajmolódtam” (törtem magam), hogy a titkok nyitját megtaláljam, de végül rájöttem, hogy annak a titkokat rejtegetõ „almáriumnak” nemhogy kulcsa, még csak zárja sincsen. Ezeknek a mibenlétét én is csak pedzem tehát, ezért az én véleményem sem más, mint érzésbõl fakadó sejtelem, így az alább említetteknek sem tudom a pontos meghatározását. Egyrészt, mert pillanatról pillanatra – a szükség kívánalmai szerint – sokféleképpen változhatnak, másrészt úgy egybefonódnak, hogy õket egymástól elválasztani lehetetlen. Ezek egymás kiegészítõi, ezért külön-külön csak ritkán használja a székely. Azt, hogy melyiket veszi elõször elé, vagy melyik mutatja magát jobban, azt a körülmények határozzák meg. Tehát ez olyan kettõ vagy több, ami valójában a célravezetõ egy. Csak „pestelgetni” (célozgatni) lehet egyikre vagy másikra, s a magát jobban mutató mögött valahol mindig ott van meghúzódva az a másik. Egy bizonyos, hogy e titkos fegyvereit csak nagy szükség esetén veti bé a székely. Elõször mindig csak péstelget a lehetõségre, csak ha az nem elegendõ, akkor – a kényszerítõ körülmények hatására – születnek meg benne azok a gondolatok, amelyre nemhogy az ellenség nem számít, maga a székely is csak az erre való képességét sejti, de hogy mit fog kieszelni, azt nem. Nem tudhatja, mert a képesség nem más, mint a különbözõ helyzetekre, kérdésekre választ adni tudása. Tehát ezek egy bizonyos helyzet kényszerszülöttei. Nem elõre elkészített s elraktározott valamik, hanem az adott követelmény hatására, az agy különbözõ tekervényeibõl – talán innen a „tekervényes agyú” mondás – momentán, hirtelen kipattanó szikrák, amelyek összeadódva olyan tüzet lobbantanak lángra, hogy beleszédül vagy benne ég el, aki belenéz. Ez egy különleges szellemi lépesség. Különleges, mert ezzel az ellenség is legyõzhetõ, amely gazdasági vagy hatalmi erejénél fogva másképpen lehetetlen lenne. Én ebben az Úr ama bizonyító szándékát látom, amellyel azt akarta megmutatni a világnak, hogy íme itt van egy nép, amelyik még ezen az agyagos-sziklás valóságon is szép álmokat tud szõni, s nemcsak boldogulni, hanem boldoggá is tud lenni. Igaz, itt a boldogulás jelenti a boldogságot: boldogulni, gyõzedelmeskedni mindenfajta akadály, nehézség fölött. Márpedig itt ezekbõl van bõven. Úgy terem, mint a vadalma vagy a vadvackor: az ágak is tele vannak s a fa alatt is vastagon áll.

2008. szeptember

Mivel a félgyõzelem nem gyõzelem, félboldogság pedig nincs, hogy az teljes legyen, az Úr egy kicsit a sajátjából is adott, pótlásképpen. Az egyik ilyen pótlék nem más, mint a teremteni tudás. Nem hiába mondja a székely: „Isten segedelmével a mindennapit valahogy elõteremtem”. Az, hogy ez úgy-ahogy, de mindig sikerül neki, nem hétköznapi dolog. Állítom, hogy nem. De hát a kenyér csak akkor minden, ha nincs. Azonban elõfordul, hogy ez is szûkösen kerül az asztalra. Ilyenkor a székely, kenyér helyett a fejét töri azon, hogy milyen úton-módon pótolhatja a hiányt. Ha ezt a gondot valahogy legyûrte, akkor a kenyeret látva, megjelennek az erre „áspirálók”, de, mert ezekbõl sok van, s a székelybõl kevés, az ismert fegyverekkel legyõzni ezeket lehetetlen. Ezért kényszerül elõvenni azt a fegyverét, amely egyedül csak neki adatott meg: a „góbéságot”. Azt, amit azok, akik még nem estek áldozatául neki, butaságnak és együgyûségnek szeretnek feltüntetni.. Pedig vigyázzanak, mert ez éppen az ellenkezõje: ez zsenialitás, egy zseniális adottság! Bárgyúnak tetetve magát úgy kifürkészi az ellenfél szándékát, gyengeségét, hogy az csak akkor vegye észre, amikor már a székely csapdájába esett. Vagy az ellenséggel még a gödröt is megásatni, amelybõl – ha beléesett – csak az õ segítségével tudjon kimászni, természetesen miután megígéri, hogy feltételeit teljesíti. Példa erre: a székely mérgében ki is hasadna, ha egy-egy hatalmi „ökörnek” nem tudná a szemébe mondani, hogy „marha”. De, mert ez így, direktében erõsen veszélyes lenne, ezért veszi elé a „góbéságát”: az ügyben tudatlannak, járatlannak tüntetve föl magát, olyan kacskaringós s veszélyt sejtetõ úton „cocokáztatja” (vezeti végig) az illetõt – közben tudomására hozva a fenti véleményét –, hogy az a végén még meg is köszöni, és hálás lesz, hogy még szakadékba is nem esett. Ilyen gyõzelemre csak a góbé képes. Áldott legyen a mi góbéságunk! Furfangosságunkat is büszkén vállaljuk, de nem úgy, ahogy azt egyesek gondolják. Ez ugyanis a „segíts magadon s az Isten is megsegít” székely bölcselet kifejezõje. Azonban itt annyi a kérelmezõ, hogy néha még az Úr is belefárad az adakozásba. Ilyenkor aztán nagy a baj! No, de nem akkora, hogy a székely le ne tudná gyûrni. Csakhogy sokszor akkora az ellenfél, hogy a derekát a székely még csak át sem tudná érni, nem hogy két vállra fektetni. Mivel itt az orvul támadást nagy bûnnek tartják, ezért olyan „fogást” kell rajta találni, ami nyílt, világos és mégis célravezetõ. Ilyen istenadta tehetség a furfangosság. Hogy mi az? Ez az egyik megfejthetetlen titok. Én is csak annyit tudok róla, hogy ez olyan „nincs”, ami „van”. Ez azt jelenti, hogy ez valami az agy mélyén csak mint lehetséges nyersanyag van jelen. Csak az alkalom hozza föl, s a kényszerûség csikarja ki belõle azt a nemes acélt, amelybõl olyan zseniális gondolat születik, amely gyõzelemre vezeti. Mert egyedi, más népeknél ez nem létezik, ezért a világ egy része csodálja, a másik irigyli. Ez utóbbiak közül kerülnek ki azok, akik jellemtelenségnek, megbízhatatlanságnak szeretik feltüntetni, pedig ez csak külszín az ellenfél megtévesztésére. Ezek az igazi titkot, az elõre kiszámíthatatlanságot vélik csalásnak. Furfangnak furfang, mert magán viseli annak azt az egyik fontos jellegzetességét; hogy legalább egy lépéssel mindig az ellenfél gondolata elõtt kell járni, s a szándékot olyan „csavarulatosan” kell megfogalmazni, hogy abban kiigazodni ne tudjon. Csak akkor jöjjön rá arra, hogy a székely akarata elõtt „megfeküdt”, amikor a jóvátevés, a visszacsinálás lehetetlen. Ezért részére most már nem maradt más, mint tehetetlenségében a hasának harapdálása, a sírás vagy a saját balgaságán való nevetés. Azt, hogy a székelyek furfangos kérésének teljesítése után mit csinált a magas rangú osztrák tisztviselõ, nem tudom. Valószínû, hogy mérgében sírt, de azt, hogy az oláhfalvi székelyek könnyeztek a nevetéstõl, az bizonyos. Ezt azért merem így kijelenteni, mert ezzel a nagyon magas szintû szellemi játékkal az ellenséget sikerült „megfektetni”, s gondjaikat idõä legesen megoldani.

28

R eflexiók

A külsõ szemlélõnek ez viccnek tûnhet, pedig csak vicces, de nem vicc, hanem a székely életsors véres valóságának egyik megnyilatkozása. Éppen ezért ezzel „vickiózni” (szórakozni) s belõle viccet ûzni – ahogy az egyik újság hasábjain az akkor befutottnak tartott író pár évtizede tette – nem szabad. Mivel az akkori válaszomat a szerkesztõ azzal utasította el, hogy ezzel az illetõt megsérteném, az akkori cikkem kimaradt, ezért itt közlöm. Azt hogy megsértõdött volna-e, nem tudom, de azt igen, hogy valaminek a nem ismerete csak hiányosság, de az ezzel való dicsekvés: hiba. A nevüket azért nem közlöm, mert az író meghalt, s a szerkesztõ nevére nem emlékszem. Akkori cikkem kivonatának tehát nem õk a címzettjei, minthogy akkor is az ígérkezõ alkalmat próbáltam kihasználni arra, hogy minden érdekeltet figyelmeztessek. A„nemszékelyek” által nehezen fölfogható, ezért félremagyarázott történet a következõ: Nagyon ínséges napokat éltek az oláhfalvi székelyek, mert még a fejszével való erdõjárást is megtiltották, márpedig nekik a létük függött az „erdõléstõl”: a fakitermeléstõl. A kivágott fát vízifürészen gerendává vagy deszkává munkálták, majd ezt a már árut szekérre rakták, s az „alföldre”, fõleg szász vidékekre fuvarozták, ahol gabonára cserélték. A gabonából aztán, ha nehezen is, de sikerült egyik napról a másikra áttengetni az életüket. Valóban csak egyik napról a másikra, mert itt – mint a világ legszorgalmasabbjainak: a méheknek és hangyáknak is – csak nehezen sikerült egy télire valót „összekarisztolni” (összegyûjtögetni), most pedig a nép tartalékocskája fogyatkozott meg vészesen. Az élhetetleneké és a gyengéké az óbégatás (siránkozás), az erõseké a tett! Ez itt az élet törvénye. Aki ennek itt nem engedelmeskedik, annak vége. Mi évezredek óta azért élünk itt, mert a törvényt betartottuk. Minket a végekre – és nem végzetünkre – rakott le ide az Úristen. Hát cselekedni, tenni kell valamit! De mit és hogyan? Nos ilyenkor szedi elé a székely a furfangos eszét. Valóban szedi – s nem veszi –, mert ez nincs készen, hogy elõ lehessen venni. Ezt itt kell hirtelenjében összeszedni, és megalkotni egy olyan gondolatot, amit egyedül csak õ tud, amely a bajból kivezeti. No, itt most meg volt a baj, ezért kellett a gondolat. Nem kellett sokat várni, az ott hamarjában meg is született. János bácsi, akit a falu bölcsének tartottak, az e célból összehívott elöljárósági gyûlésen azt elé is tárta. -A minap az egyik régebbi vágotton áttörve, elfáradtam s leültem egy csutakra. Ahogy ott üldögélök, s belé-belé szippanték a levegõbe, erõsen szép szagot bûzölök. Jobban szétnézek, s hát látom, hogy az egész vágott telis-teli van mézvirággal. Ahogy a fülemet is jobban megnyitom, hát olyan zúgás üti meg, amilyet csak akkor szoktam észlelni, ha valahol, nem messze, valamelyik fa odújában méhcsalád van bételepedve. Elindulok a húzásuk irányába, hogy a fészkelõ helyüket megtaláljam. Jó darabot kellett barangoljak, hogy megkapjam. Erõst megörvendtem, mert, ahogy ki-beszálltak, nagyon népes családnak tûnt, ezért sok mézet sejtöttem. Azonban a kedvem rögvest elszállt, amikor a lyuk elhelyezkedésének magas-

EKOSZ - EMTE

ságát kezdtem méricskélni. Hát, jó tiz-tizenkét métert saccoltam. Ezt pedig lajtorja nélkül fölérni nem lehetséges. Ahogy ott pajmolodtam, azon vettem észre magam, hogy ingöm már nem is a méhek, hanem a körülöttem levõ fák érdekölnek jobban. Olyan fák döfték a hegyüket az ég felé, amilyeneket csak ritkán lát az embör. Jórészük bognélküli, tiszta hangszerfa. Ahogy ott a gondolataim között botorkáltam – botladoztam –, az egyik úgy utamat állta, hogy elõle nem tudtam kitérni. Itt van a sok kincs, s nekünk mahónap, azt sem lesz, amit együnk. Lehetetlen, hogy a kenyér mellett éhen haljunk. Valamilyen módon ezeket meg kell szerezzük. A méhekrõl se tettem le, s úgy a kettõ együtt még jobban birizgálta – piszkálta – az agyamat. Sok kacifántos, csalafinta gondolat futott át rajta, de egyikkel sem találtam a dolog nyittyára. S milyen érdökös, a legegyszerûbb mindig a legutoljára jut az embör eszébe. Bé kell járni a világot, hogy a szomszéd lányára rátalálj. Hát én es így járék. Minekutána, a gondolatbéli „hopistálásom” vége felé jártam, egyszer csak, hirtelen beugrott a megoldás. A lajtorjára már az elején gondoltam, mert a magasban levõ méhtanyához másképpen nem lehet hezzaférni. De arra, hogy milyenképpen lehet esszekapcsolni a méheket a fával, illetõleg a lajtorjával, az csak most szökött be. A még a lélegzetet is akadályozó kíváncsiság megvastagodott csendjének terhe alatt összekucorodott elöljárók közül valahogy egy sem bírta szó nélkül, s mintha fanyelvû volna, olyan furcsán, de köntörfalazás nélkül, azt mondja: -No, te koma, ha ezt es megoldod, akkor tényleg te vagy a környék legokosabb emböre. Tárd elé, hogy lássuk. -Én, mielõtt ezt megtenném, mindenkit arra kérek, hogy odakünt errõl egy szót se, mert ha valakinek eljárna a szája, s azzal olyan titkot árulna el, amely mostani létünk záloga. No, idefigyeljetek! A dolog egyszerû: a hatósághoz benyújtunk egy kérést, amelyben arra kérjük, hogy annyi fa kivágását engedélyezzék, hogy egy lajtorját az erdõn, a méhek tanyájáig átvihessünk. -Hát ez es valamit segítene koma, de ennél sokkal nagyobb a baj. Igazad van, de a nagy bajt csak nagy gondolattal lehet legyõzni. -Nos hát pont ez az, ami mint a szikra, úgy pattant ki az agyamból. Ugyanis mû csak azt kérjük, hogy engedélyezzék a lajtorja átvitelét az erdõn. De azt, hogy az milyen hosszú legyen, s hogy vihessük: hosszába vagy keresztbe, azt nem írjuk bé a kérésbe. A jóváhagyást es írásba kérjük, mert ha nem, ezök úgy letagadják, mint a kupec a ló kehösségét. Íme, miért vitték az oláhfalviak keresztbe a létrát. Csak hát, aki nehezen ér föl a székely gondolatának a magasságáig, az megpróbálja lerángatni azt, és ha ehhez is törpe, akkor gúnyos viccet ûzve megpróbálja nevetségesnek tenni. Erre a fenti nemcsak példa, hanem egyben figyelmeztetés is: velünk viccbõl se „vickiózzon” senki!

-

Dr. Toró Árpád

„Iskolába fáj a lába, hazafelé nem fáj semmi.” Szeptember engem mindig megindít, – Fiam, te szeretsz iskolába járni? – hogy vége a nyárnak, a kirándulásnak, az ol- Hadd halljam, ma mit tanultál? – Iskolába vasásnak, a határtalan, nagy játszadozásnak. fáj a lába, hazafelé nem fáj semmi – tanultam meg a vicces szólást, de nyomban elszaladSzeptember engem mindig megindít tam, ha barackot akartak nyomni a fejemre. (amikor gimnazista voltam azért), mert nem Szeptember engem mindig meginlett semmim a nyári virágokból (a szerelemdít…Hagyjuk a nosztalgiát. Ifjúság bolondbõl): nem lettem boldogabb, nem voltam a hegyekben túrázni, nem repültem le a ten- ság… SzeptEMBERrel már szépen megbagerpartra, hogy jókat fürödjek, s mielõtt kez- rátkoztam. Ötvenfelé elgondolkozom, hogy dõdne az új tanév, legalább lazítsak a forró sokkal többet kellett volna tanulnom. Igaz, a homokban, szép lányok s intelligens fiúk tanító bácsim meséi, faragásai, rajzai (ezeket nagyon szerettem) nélkül ma szellemben társaságában. és lélekben lennék kevesebb. Hol a helyes Emlékszem, kis elemista voltam, isme- arány? Ma már matematikából sem vagyunk rõs öregek látták, hogy viszem a nagy táská- olyan erõsek. Hallom, hogy egyes fontos mat – a mai gyerekek kétszer vagy három- tantárgyakat akarnak összevonni. Hová juszor akkora táskát cipelnek, bárcsak annyi- tunk, magyar értelem? Az általános iskolákval többet is tudnának! –, sokszor megszólí- ban a technikát (nem számítástechnika, intottak: formatikáról van szó), valamikori kézimun-

kát heti negyvenöt percben tanítják, a rajzot heti 30 percben. Mire kipakolnak, elütnek egy görbe szeget, illetve húznak egy-két görbe vonalat, mázolnak egy nonfiguratív emberförmedvényt, máris kicsengettek, már összepakolni sincs idõ. Osztályzatot adni? Mikor s mire? Ma nem szeretnék újra iskolába járni. Pedig tanári pályám során hányszor, de hányszor szoktam buzdítani, lelkesíteni a kettes, hármas tanulókat: – Én sem szerettem nagyon tanulni, amikor akkora voltam, de muszáj! Érettségi nélkül már virágárusnak sem vesznek fel a Határ úti virágboltban. Érted? Világos? Mint a vakablak. Közben a tanárok mormolják magukban, hogy: „Iskolába fáj a lába, hazafelé nem fáj semmi”.

-

Juhos Kiss János

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Jelenünk

29

Z. Zwada András

Az ott lakó emberek elõzékenyek, türelmesek és látszólag nyugodtak is. Nem csoda, hiszen anyagi gondokkal általában nem küzdenek. Átlagfizetésük, nyugdíjuk, de még a segélyük is minimum háromszorosa a mieinknek. Minimális összegre jogosult új nyugdíjasnak törvény szerint meghatározott, – zürichi baragolásaim – megfelelõ kiegészítés jár Svájcban. A nyugdíjintéNem tudnám megmondani, mikor mutatja a közeli AU-Höngg strandra, egy kis hûsölésre. zet automatikusan felszólítja az ilyen delikvenst, ne legszebb arcát a tóval ékesített város. A hatalmas Az Europa Brücke melletti Limmat strand a zü- habozzon, kérjen pótlást. Nem hiszem, hogy van dombokkal-hegyekkel körülvarázsolt harsogó richiek egyik kedvenc helye. A külsõ és belsõ hi- még egy ilyen humánus ország széles e világon! tavaszi zöldben vagy a fáradó, barnás õszi színek- deg-melegvizes tusolókkal, öltözõkkel, WC-vel, Egy szép, napfényes májusvégi napon baráben. Évtizedes emlékeim zsongó mámorában ne- gyermekmedencével és két Spartacus-termetû taimmal való barangolásaim közben a 11-es villakem mindenkor gyönyörû marad… Akár az óvá- úszómesterrel ellátott több száz méter hosszan el- moson felejtettem értékes Canon fényképezõgéros keskeny, macskaköves utcáit rovom, ismerõs- nyúló ingyenes szabadstrandot a mindenhol je- pemet. „Na, ettõl elbúcsúzhatsz!” – jegyezte meg ként köszöntve a nagy prédikátor, Zwingli lenlévõ fiatalok mellett a nagycsaládos külföldi együttérzõ aggodalommal Laci felesége, Ágica. Limmat melletti szobrát vagy akár a túlparti Bel- bevándorlók látogatják szívesen… De engem a váratlan veszteség kínzó gyötrelme város közkedvelt sétálóutcáját, a híres Ezer forintnak megfelelõ bérleti díjösszegért nem hagyott nyugton. Néhány óra múlva szálláBanhofstrassét, menthetetlenül otthon érzem ma24 órán át, keresztül-kasul villamosozhatsz a som felé tartva egy másik 11-esen megkérdeztem gam. Persze tudom, hogy az évtizedes távollét nagy kiterjedésû városon, buszra, trolira ülhetsz az éber tekintetû vezetõnõt, ugyan mondaná meg, okán is megszépül az emlékezet. Javakorabeli vagy végighajókázhatsz a Landesmuesumtól a tud-e valamit a hasonló járaton elhagyott kedves életem újból megjelent szereplõit, az egykori zürichi tóig a sokszínû panorámát nyújtó Limmat masinámról? „Várjon kérem egy pillanatra, rögjóbarátokat ugyanolyan szemmel nézem, látom, folyón. Hasonlítsd ezt az összeget a BKV pesti tön megkérdezem az ügyeletes központi diszpémint régen. Kétségtelen, hogy Laci átkerült egy áraival és a bosszúságtól viszketni kezd a hátad… csert” – mondta a kedves hölgy, majd egy kanyar magasabb súlycsoportba, Elemér szakálla már Európa, de talán a világ legfinomabb csokoládé- után autórádión kereszül közhírré tette gondjaijobban megnõtt, Bandi kissé soványabb a megját Svájcban vásárolhatod meg, mégpedig az itt- mat. Nem telt bele négy-öt – számomra ólomlászokottnál, Jóska, a hippokratészi eskü gyakorlóhonihoz képest bámulatosan kedvezõbben… A bakon járó – perc, máris jött a válasz, amit a buja fiatalosan kortalan és jó humorú, a tíz éve nem figyelmes buszsofõr a megállóból kiinduló jár- kásra álló kisdiák izgalmával vártam. A gépem látott Ottó pedig joválisan pocakosabb. mûvet egy pillanatig leállítja, ha egy csoszogó ’hál Istennek megvan, leadták. Kérdezik, hol akaOttó, az örök magánzó különben az a típus, anyóka vagy bicegõ bácsi néhány méterre lema- rom átvenni? „A végállomáson, Madam” – daakinél a született tehetség elõbb-utóbb párosul a radt a startnál. A gyalogjárónak nem kell a zebrán dogtam boldogan és a meghatódottságtól párás csetlõ-botló szerencsével. Nála megszokott do- kánkántáncot járni vagy jaj istenem, a szívéhez örömkönnyek homályosították el éleslátásolog, hogy bizonytalan idõre eltûnik, majd hirte- kapnia, mint kis hazánk zabolátlan autósai elõtt. mat… Mire a járat odaért, már egy kocsival érkelen, mintha csak egy sarok mögül lépne ki, nevet- Itt, ha csak a zebrához közelítesz, a vezetõk a fék- zett egyenruhás gyorsfutár fogadott a leszállás ve elõbukkan. Most elõzetes, telefonon történõ re lépnek, s jó esetben kézzel intenek is, mint Uri helyén. Semmi vegzatúra, bürokratikus tortúra, megbeszélésünk szerint Bázelbõl látogatott át Geller „A Kiválasztottban”: „a zebra a tiéd”. apád-anyád neve, mikor és minek születtél? Csak egy napra Zürichbe és a svájci óra másodpercnyi egy átvételi igazolást kellett személyi okmányapontosságával várt a Hauptbanhof „találka” oszÜzletek, áruházak pénztárosai egy szem rágó- im bemutatása nélkül aláfirkantanom és kézbe lopánál. Tudott dolog, hogy tanult barátom úgy gumi árának fizetését is megköszönik, olykor kelle- vehettem hûtlenül elhagyott, kedvenc gépemet. irtózik a folyóvíztõl, mint ördög a tömjénfüsttõl. mes napot is kívánnak hozzá és nem fordítanak udBarátnõje unszolására mégis ráállt, hogy a bõsé- variatlanul, csökönyösen csukott szájjal hátat a veÁgicának most az egyszer nem lett igaza. ges és ízletes, borral öntözött ebédünket követõen võnek, mint idehaza néha, amikor az egyre drágább Mert ez egy polgári tisztességre, kölcsönös bizaa harmincfokos hõségben két órára kilátogassunk élelmiszerekért leguberáltad a fél nyugdíjad… lomra épült más világ…

Egy más világ

Turult vegyenek! Ne higgye senki, hogy Magyarországon befejezõdött a privatizáció! Amíg van egy talpalatnyi föld, amíg van csillag fölöttünk, addig minden eladó. Ki veszi meg? Aki többet ad érte. Beindult ügyesen a szabadkereskedelem, Budapesten a közvécéket is eladták, azaz egy vizelés 150 forint pl. Kõbányán a metróállomásban. De a Battyhány téren már 200 forintot is elkérnek. Hajrá, Magyarország! A Déli Pályaudvar mellett, a Krisztina körúttól a várig, ,,hol annyi vér folyt vala török s habsburg idegenség ellen", ott, a vérmezõn az a kis liget, parkocska igazán otthonos, sétára alkalmas. Valóban otthonos így április és október között, mert az ország magyar hajléktalanjai ott húzzák meg magukat. A hajléktalanok egy része, természetesen. Hiába kerestem tegnap egy padot, ahol elfogyaszthatnám uzsonnámat a várakozásban — belakva minden. Padon, fûben, árnyékos, majd napos oldalon laknak, alszanak, egy öreg éppen ingét teríti ki a fûre száradni, valahol megmoshatta, vagy csak beleizzadt, mindegy. Aludni kell, ám ennem is valamit. Kutyákat sétáltatnak közöttük, azok is vizelnek, ürítenek, futkorásznak, de az az itt lakókat cseppet sem zavarja. Jó, most július van, délután. De éjszaka is itt laknak, babám! Behúzódom a Vár oldalába, eszegetek valamit köröm közül, nézem a tájat, amely elõttem elterül, szuszog, vakaródzik. Fölöttem a Budai Vár, ahová beüzent a nagy török császár, aztán hogy megunta az üzengetést, beköltözött. Lakni. Rittyegõ tél volt, megadta az ég s meg a sorsunk is, hogy megértük ezt is. Azt is, hogy ugyanez a népség lenn lakik az aluljárókban, elsõ osztályú az a hely, ahol a kanálisokból, földalattik alagútjaiból jõ, jövöget valami meleg áramlat, az éltet, az megéltet fagy ellen. Kányádi írja, örök figyel-

2008. szeptember

meztetésül a mai s késõbbi politikamentes (apolitikus) magyar írók elé a futó homokba: ,,Aki ért és megértet, egy népet megéltet". Értegeted-e, rongy gatyában ultramodern, káromkodó írók után futkorászó úrficsúr s vén trotli? Érteni kell s megmagyarázni a népnek, mi van, mi történik véle, s miért, milyen célból! A Vérmezõre már csak a kutyákat viszik szaratni, a nyáron itt lakó népség mint oldott kéve, szétszórva alulra, mélyre, utcákon, kanálisok fölött, egyelõre. Míg jõ a tavasz. És ennek a mostani magyar népnek s elvadult kisebbségben illegõ kormánytalan kormányának most azon jár az esze, hogy a XII. kerület polgármesteri hivatala mellõl, a szép oldalból a nemrég fölépített Turul madár-szobrot eltakarítsa valaki. Az a vállalkozó valaki az MSZP IX. kerületi nyáladzó polgármestere, õ vállalta, hogy ha másképp nem, hát karhatalommal is eltakarítja az õsi magyar eredetmonda egyik legfõbb alakjának mását, a turulmadarat. Mert az van, babám, hogy Magyarország idegen szívû fõvárosában tilos emlékezni arra, hogy valamikor magyarok voltunk még saját hazánkban is, eredtünk valahonnét, Emese álma a megõrzõnk, Álmos vezér fejedelem utódai vagyunk. Neeeem. Ilyen nincs. Ahol van nemzeti önérzet, ott van haladás, nemzet, lásd Romániát, Szlovákiát, szedte-vette új történelmükkel, de az övék! Hon volt itt, babám! Most a legfõbb gondja a két pártnak, hogy eltakarítsák a madarat onnét. Madárvírust okoz, ha van, s látják. Hát eladjuk emitt a legendájával együtt a turult! Vigyétek, olvasszátok be! A Székelyföld tele turulmadárral. A románok nem takaríttatják el 1990 óta. Babám, ne csudálkozz, hogy a haranglopások közben valakik elviszik az óriási turulmadarat, s eladják színesfémként, hulladékként, akár a csermelyi három harangot, s a többit. Turult vegyenek! És lélekharangszót veszünk itt, mert a harangokat szertelopkodták halmozottan elõnyös helyzetûek. Erdély, mentsd meg, vidd el a turult! - Czegõ Zoltán