2007. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Vagyunk ...

61 2007. március

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Tavasz Európában Ha minden erdélyi magyar aranyesõ-ággal ke zében léphetne Euró pába, szé pen! És minden eu rópai magyar

szál virággal jön ne elébem, s egy-csokorba fognánk az összes virágokat! Hullna a sziromesõ reánk, rátok,

s azt is elki abálhatná tok: ol dódik, talán szertefoszlik a lelkünk béklyó ban tartó pusztító, ezeréves átok. (BOÁ)

A tartalomból Parlamentáris diktatúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Románia EU-s csatlako zása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. Beszélge tés Szász Jenő vel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. Kaslik Péter kis magyar sajtó elem zése . . . . . . . . . . . . . . 15-17. Szo boravató Nagyatádon. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22. Mese felnőtteknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24. Számvetés az elmúlt 17 évről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. Dr. Szőcs Károly írásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28.

Kulturális beszámolók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30. Meghívók - levelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32-33. Könyvbemu tató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34. Székely Mózes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36. Ba rangolás otthoni tája kon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38. Csángók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42. Nagy Gáspár emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Iro dalom - Áprily Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52.

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

2

Híreink EKOSZ Az EKOSZ elnöke összehívja a Szövetség tisztújító közgyűlését 2007. május 12., szombat 10 órára, a Magyarok Házába. Az érintettek külön postai meghívót kapnak. F

Az EKOSZ elnöksége ülést tartott Budapesten január 20-án. Az egyes tagszervezeteinkben felmerült problémákat tárgyaltuk meg, ezzel kapcsolatos határozatokat hozva, valamint előké szítettük soros közgyűlésünket. Szekszárd Hosszú idők óta most jelentkezünk először szekszárdi hírrel! Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Közhasznú Egyesülete, az EMTE – melynek nevét lapunk címoldalán viseli – február 2-án tiszt újító közgyűlést tartott. Az öt és félórás, viha ros jelentekkel teli közgyűlést csak második nekirugaszkodásra sikerült megtartani, miután világossá vált, hogy a tagsá gi viszony – tehát a sza vazati jog – alapszabály szerinti meghatározása lehetetlen. Végül közmegegyezés született arról, hogy a jelenlevők al kotják a tagságot. Kide rült, hogy a vizsgált időszak, a legutóbbi két év alatt az elnöknő felügyelet nélkül ténykedett (felügyelő bizott ság nem létezett), a kötelező közgyűléseket ill. elnökségi üléseket nem hívta össze, a szervezet EKOSZ-tagságát és lapunkat is ignorálta, miköz ben jelentős karitatív tevékenységet fejtett ki Erdély irányában. Közhasznúsági je lentést, pénzügyi be számolót nem tudott előterjesz teni, viszont kötelezettséget vállalt ezek be mutatására március 30-ig. A közgyűlés új ve zetőséget választott, az új el nök Kese Ferenc (ő már volt az EMTE el nöke), alelnök Kovács Barna Péter. Az elnökség tagjai: Bernád Enikő, Kerekes Csaba Márton Ferenc, Sófalvi Er zsébet, Zsigmond Zoltán. Az új el nökség máris nagy lendülettel látott hozzá a rengeteg tennivalóhoz, mindenkit be akarunk vonni az új munkaterv kidol gozásába, május 19-re pedig pünkösdi erdélyi bált tervezünk. (A kapcsolódó beszámolót lásd a 46. oldalon.) Izsák Az Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) bizonyítva, hogy Isten segítségével és a jóakaratú emberek igyekvésével, a megszorítások után is van élet, összeállította 2007-ik évi munka tervét is. A januári közgyűlésünkön elhatároztuk, hogy immár az ötödik életévünkbe lépve, illő, hogy legyen egy tisztességes zászlónk, amely alá jó érzéssel oda is lehet sorakozni. Egy hozzáértő pécsi zászlókészítő asszonnyal hímeztettünk egy két oldalas, keresztrudas, selyem szatén jelképet: az erdélyi címer, fehér, farkasfogas szegélyű mezőben, az IKEM kiegészítő jelrendszerével. Március 15-én már így, fészekaljában veszünk részt a városi ünnepségeken, s e zászló alatt szeretnénk június 2-án a csátaljai ünnepségekre is elzarándokolni. Februárban Dr. Csath Magdolna közgazdász professzor asszony elemezte közöttünk Erdély és Magyarország esélyeit az Európai Unióban. Bizony nehéz sorsa lett a székely embernek azután es, hogy Rományiát Erdélyhez csatolták vót; de mosmán ippeg nem lesz könnyű dóga, hogy az Ajerópai Únyiót es bé kellett vennie a kebelibe… Márciusban Halász Péter érkezik majd közénk Isten sege delmével, hogy a híres csángó személyiségekről évente tartott előadássorozata harmadik részeként beszéljen a kortárs csángó értelmiségről. Az előadás címe: „A csángó értelmiség forrásvidékén”, közreműködik Janku Laura költőnő. Áprilisban Dózsa László színművész urat várjuk körünkbe, aki egy önálló esttel színesí ti a homoki szé kelyek hétköznapjait.

EKOSZ-EMTE

Májusban, reménység szerint Dr. Lipcsey Ildikó mutatja be Páskándi Géza életét és munkásságát az izsáki és környékbeli érdeklődőknek. Júniusra pedig Dr. Raffay Ernő ta nár urat invitáltuk, hogy az immár hagyomá nyossá vált „Trianon vasárnapon”, az izsáki református templom ban, istentiszte let kere tében mondjon emlékbeszédet, ébresztgetve emlékezetünket és re ménységünket.

-

Nagy Árpád, az IKEM elnöke

Mezőberény 15 éves a Mezőberényi Erdélyi Kör! Február 3-án tartottuk hagyományos batyus farsangi mulatságunkat a helyi művelődési központban. A több mint 100 fős vendégsereg hajnalig tartó mulatságon vehetett részt. A műsor keretében felléptek a Mezőberényi Alapfokú Művé szeti Iskola néptánc csoportjai. Énekelt Feyér Zsuzsa, aki valamikor kislányként első fellépéseit éppen az alakuló Erdélyi Kör rendezvé nyein vállalta, ma már Budapesten ze nét tanít és művésznőként rendezvényeken énekel. A legnagyobb sikert azonban az a rövid ve títés aratta, melyet a Svédországban élő Mihályfalvi János jóvoltából mutathattunk be vendégeinknek. Dr. Kövesdy Pál EKOSZ elnöknek külön köszönet az anyagért! Ezúton szeretném megköszönni a szerző színvonalas, nagyvonalú felajánlását, nemzeti érzelmű munkáját. Körünk 15 éves fennállásának ünnepségét augusztus 20-ra tervezzük. Épen ezért, a bál bevételét a felállítandó székelykapu költségeire szeretnénk fordítani. Már most szeretném meghívni minden barátunkat, az országban működő erdélyi körök képviselőit a Mezőberényben tartandó ünnepségre.

-

Üdvözlettel Kajlik Péter

Győr A Győri Erdélyi Kör február 7-én Sütő András emléke előtt tisztelgett egy emlékest megrendezésével, Kiss Kornél és Kecskés Attiláné közreműködésével. Február 17-én tartották meg a hagyományos Erdélyi Bált. Március 15-én ünnepi előadást szerveznek, és természetesen részt vesznek a koszorúzási ünnepségen. Nagyatád 2006 augusztus 11-én Hunyadi emlékoszlopot állítottunk, majd december 17-én Bocskai István emlékművet avattunk. Az ünnepségen a megyei közgyűlés elnöke is beszédet mondott, Tőkéczki

Szerkesztőbizottság: Dr. Kövesdy Pál főszerkesztő, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztő, Nyéki István technikai szerkesztő Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító főszerkesztő: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvető PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Híreink

EKOSZ - EMTE

László és Dr. Kövesdy Pál, az EKOSZ elnöke mellett (Lásd 22-23. ol dal.) Az emlékműre felkerült a híres végrendelet egy, számunkra de cember 5-e óta különösen fontos rész lete. 2007 junius 3-án Wass Albert szobrot avatunk. Az ünnepségre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Vers és próza mondó versennyel, színi előadásokkal próbáljuk addig is népszerüsíteni az írófe jedelem műveit és értékrendjét. Igyekszünk bevonni a környező települések iskoláit, könyvtárait is. Természetesen ez meghaladja az Erdélyi kör lehe tőségeit, de jelentős tá mogatást kapunk a polgári körök, történelmi egyházak, 56-os szervezetek és magánszemélyek ré széről. Részt veszünk a kárpátmedencei zarándoklaton, és az idén is szervezünk nyári erdélyi illetve kárpátaljai kirándulást.

-

Dr. Orbán Csa ba

Ötágú Síp Kulturális Egyesület Szeged - 2007. január 26. „Amiért a harang szól” mottóval rendeztünk ve télkedőt a Nándorfehérvári győzelem ről, ame lyet az adai (Délvidék) csapata nyert meg nagy pontelőnnyel. - 2007 február 14. „Bálintnapi vigasság” cím mel rendeztünk farsangi estet Balassi Bálint és a Ba lassi-karddal az idén ki tüntetett két költő (Csokits János és Dursun Ayan) tiszteletére. Vendégeink voltak a Pavane renes táncegyüttes és a Prima Vista együttes Óbecséről (Délvidék). Kitűnő házigazdánk is dél vidéki volt, Kisimre Ferenc publicista. Az estről Tv felvétel készült a TiszapArt tv részéről, amelyet Szeged és térsége közönsége egy hétig láthat.

-

Dr. Horváth István Károlyné

OEP Az Országos Egészségügyi Pénztár körlevele a magyar egészségügyi intézményekhez, a román állam polgárok magyarországi ellátásával kapcsolatosan (ennek rövid lé nyege): 1. A korábbi, 1961. évi egyezmény 2006. november 1-től hatályát vesz ti. 2. A román biztosítottak a magyar eü. szolgáltatásokat 2006. nov. 1 és dec. 31 között sürgős szükség esetén, a román pénztár (Casa Nationala de Asigurari de Sanatate) által kiállított RO/H 111. jelű igazolással vehetik igénybe. Ha ez nincs, a sürgőssé gi ellátásért is fizetni kell! 2007. január 1. után a román biztosítottak magyarországi ellátására is az európai közösségi szabályok érvényesek, és ennek megfe lelően a román biztosítottak az Európai Biz tosítási Kártyával vagy az azt helyettesítő nyomtatvánnyal vehetik igénybe az orvosi szolgáltatásokat, ugyanolyan feltételekkel, mint a ma gyar biz tosítottak. Népszavazás A megszállók Szabadság téri építményének ügyében indított népszava zási kezdeményezés aláíró íveit az [email protected] címen lehet igényelni. A népszavazási kezdeményezés támogatásá ra ké szült videó-klipp elérhető a http://www.youtube.com címen vagy az MVSZ honlapjáról (www.mvsz.hu) a Népszavazás képre kattintva. Itt a népszavazási kezdeményezésrol is további részleteket lehet megtudni.

3 Elhunyt Beke György erdélyi író, újság író, szociográ fus.

Beke György az erdélyi Uzonban született 1927-ben. Diplomáját Kolozsvárt, a Bolyai Tudományegyetemen szerezte: magyartanár lett. Az irodalom világával, a népi írók mozgalmával még Móricz Zsigmond ismertette meg. A második világháború után Bukarestben dol gozott tovább újságíróként. 1947-1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak is munkatársa. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa volt, 1994-től a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1992-től az Írószövetség Választmányának tagja, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője. Életpályájában és munkásságában meghatározó szerepet játszott szülőföldje: írásai az erdélyi magyarság sorsának fontos dokumentumai. Azt vallotta, hogy egy riporternek mindenkor a humánum, a becsület, és a tisz tesség védelmeztjének kell lennie. s maga is ennek megfelelten igyekezett élni: munkássága és azon belül is híres barangoló-kötetei az erdélyi magyarság önvédelmi harcának szószólójává avatták. Beke Györgynek Romániában negyven, Magyarországon 15 könyve, szá mos re génye, interjú- és riportkötete jelent meg. Első el beszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele című írás, utolsó regénye a 2002-ben megjelent Csángó történet. Legismertebb művei emberi és magyar kisebbségi sorsproblémákat feldolgozó szociográfiai riportok, a többi között a Tolmács nélkül, a Csángó passió és a Barangolások Erdélyben című sorozat. Beke György a Ceausescu-rendszer utolsó hónapjaiban költözött Magyarországra, 1989-től Budapesten élt, ahol különböző lapok, a többi között az Új Ember és a Kapu munkatársa volt. Közreműködött az Anyanyel vi Konferencia, a Bethlen Gábor Alapítvány, s a Duna TV munkájában is. Beke György munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját: 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díj jal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. 2002-ben Ma gyar Örökség-díjjal jutalmazták. A nyolcvan éves író ja nuár 20-án, váratlanul hunyt el.

Visszaza varták, mert magyar könyveket akart Erdélybe vinni

Magyar nyelvű, történelmi témájú könyveket vitt volna ki Erdélybe egy kőszegi antikvárius, de a könyveivel együtt visszairányították Kolozsvárról Magyarországra. Giczy József történelmi, földrajzi, építészeti és gasztronómiai témájú könyveket szeretett volna kivinni Erdélybe, de a kolozsvári vámudvarban nyolc órán át hallgatták ki, majd vissza kellett hoznia a kiadványokat. A kőszegi antikvárium tulajdonosa, aki maga is közreműködött a könyvek elkészítésében, hatszáz kötettel az autójában indult el otthonról. Négyszáz darabot ajándékba vitt volna, ezeket a példányokat a székelyföldi magyar közösségeknek akarták eljuttatni a katolikus és a református egyházon keresztül. Kétszáz darabot pedig egy kolozsvári könyvkereskedő vett volna át, aki a MVSZ Sajtószolgá lat többi magyar könyvesboltba is küldött volna a önyvekből. Giczy József a határt Szatmárnémetinél lépte át, ahonnan azonnal a kolozsvári vámudvarba irányították. Ott aztán nyolcórás tortúra várt rá. Kihallgatták, a könyvekről faggatták, különösen a történelmi témájú kötet szúrt szemet a vámosoknak. A román vámosok kijelentették, hogy a törvények szerint a könyvek kiszállítása és kinSZJA 1 %-ával lapunkat, ti terjesztése románellenes propagandatevékenységnek minősül. erdélyi olvasóinkat támogatni! Giczy Józsefet ezután elzárással és a könyvek elkobzásával fenyegették. Többórás telefonálás után, befolyásos magyarországi és erAdószámunk: délyi ismerősei közbenjárásával sikerült elérnie, hogy a könyvekkel együtt hazaindulhasson. A hivatalos jegyzőkönyv tanúsága szerint azért fordították vissza, 19110114-1-17 mert nem fizette meg a könyvek után a nyolcezer forintnyi vámot. És bár az országból nem utasították ki, arra azért figyelmeztették, hogy a Akedvezményezett neve: jövőben ne próbálja átlépni a magyar–román határt, ez az ügy ugyanis elegendő indok ahhoz, hogy ne engedjék be az országba. A visszaút volt egyszerű: csak Szatmárnémetinél hagyhatta el Romániát, és Erdélyi Körök Országos Szövetsége sem egy autó a határig követte.

MÉG NEM KÉSŐ!

2007. március PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Október 23. - Március 15.

4

EKOSZ - EMTE

Má r ci u s i lap s zá m un k e l é Tisztelt olvasóink! Önök felte hetően hiányolni fogják je len, márci usi lapszámunkból az 1848 már ciusához kö tődő, ünnepi hangvé te lű írásokat. Miután a szer kesztő „ho zott anyagból” dolgozik, a szer zők indítta tására kell hagyatkoz nia, már pe dig most egyetlen szerzőnk sem érzett kész te tést ilyen jellegű cik kek írására (legalábbis lapzár táig nem), annál inkább 2006. ok tóbe rének fo lyamatos, további elem zésé re, így aztán a szer kesz tőre hárul a feladat, hogy e je lenség re megkísé reljen némi magyarázatot találni. 1989. március 15-én a szer kesztő friss áttele pülőként gyerme keivel együtt ott volt a TV-székház jelképes, békés visszafoglalásánál, majd a Kossuth-téri nagygyű lésen hallgatta a lobogó söré nyű Orbán Viktort, és magába szívhatta élete első szabad ünnepének mámorító levegőjét, miként az ezt követő 16 évben is. Ünne peltük a nemzet szabadságküzdelmét a megvalósultnak érzett-vélt szabadságban. Aztán elérkezett 2006. októbere, amikor a kormány, akárcsak an nak idején az osztrák császár, az abszolutizmus legdurvább eszközéhez, a rendőrterrorhoz folyamodott. Az utóbbi években pedig lépten-nyomon a 48-as szabadságjogok hi ányába botlunk: félünk szabadon szólni, hisz állásunkat érezzük emiatt fenyegetve, a Kossuth-teret rácsok zárják el, a sajtószabadság csak mintegy 10 százalékban érvényesül, hiszen ennél nem több a nem zeti oldal médiabeli része sedése, így aztán az agyak-lelkek folyamatos manipulálása nyomán a gondolatot sem mondhatjuk immár szabadnak, lelkün ket a kilátástalanság bilincsei szorítják, a magyar nép demokráciáját tőlünk, a néptől védik, a már ciusi 12 pont zárómondatát, az „Uniót Erdéllyel” pedig december 5. csúfolta meg, fordította visszájára, mintegy a sátáni örök tagadás bizonyítékaként.

Tettenérés Dörögnek a fegyverek Budapest ut cáin az 1956. október 23-i ma gyar forradalmunk 50. évfordulóján. Hogy milyen töltény van a fegyverekben, nem tudom, de azt igen, hogy milyen szándék vezérli ismét a fegyvereket a magyar ifjúság ellen. Köszönöm Nektek magyar ifjak, hogy ebben a szellemi, politikai tébolydában, adott pillanatban magyarként viselkedtetek, és szembefordultatok a kommunista diktatúra fegyvereivel! A Ti magatartásotok méltó volt az ‘56-os magyarok példájához, és ez lett az ötvenedik évforduló igaz megemlékezése. Minden más megemléke zést semmissé tettetek, szobraival és kitünte téseivel együtt! Köszönöm, köszönöm és ismét csak köszönöm. Mélységesen együtt érzek a sebesültekkel és mindazokkal, aki ket bántalom ért. A vé res eseménye kért egyértelműen a magyarellenes politika a felelős, melyet ide gen érdekek képviselői ránk kényszerítenek. A kommunista diktatúra folyamatosan jelen van a magyar nép életében, Kun Béláék óta napjainkig. Az Antant hatal mak hozták létre saját érdekükben Magyarországon, majd ugyanők hivatkoztak a kommunizmus megjelenésére, hogy amiatt darabolják szét hazánkat. Ugyanezen kommunista gyilkosok parancsára dördültek el a fegyverek 2006. október 23-án Budapesten. És ahogy nem vállaltak felelősséget 1920. június 4-ért, ugyanúgy nem vállalják a felelősséget a 2006-os magyargyilkolásokért sem. De a láthatatlanság maszkját az idő lefejti, egyre világosabban felismerhető, hogy honnan és kik irányítják a mai magyarellenes politikát. A világot olyanra formálták, hogy a legnagyobb igazságtalanságok láttán se merjen

Októberben jelzés érkezett arról, hogy Magyarország népének elege lett az országot bitorló szélhámosokból, a tiltakozás azóta is tart, ezért most az októbert a jelen márciusával összekötő lelki ív mentén sorakozunk fel mindnyájan, a lapot írók, szerkesztők, és reméljük - olvasóink is! Ennek az ívnek az összetevői: Rácz Sándor, 56 hősének dörgedelmes szavai, majd Borbély Zsolt Attila és Csapó Endre remekbe szabott elemzése igazolja, hogy „rendőrállamban élve”„nem vehetjük le október 23-a kérdését a napirendről”, végül Sylvester Lajos lelke-sírását olvashatjuk, mert „nevetnek a románok, azt mondják, hogy Szép ország volt…Magyarország, s Rács-ország lett”. Románia EU-s csatlakozása fényében ragyogó elemzést olvashatunk ismét csak Borbély Zsolt Attila tollából az er délyi magyarság jelenéről, melyet Szász István Tas „naplójegyzete” egészít ki és mélyít el. A „sajtószabadságról” fennebb írt szavak igazolásaként Kaslik Péter kanadai barátunk két egymás utáni írásban tárja elénk a honi újságírás bértoll nokainak szennyét. Olvashatunk a Nagyatádi Erdélyi Kör Bocskai-szoboravatóján elhangzott beszédekből, „csali-mesét” a közösségi forrásokról, Málnási Szász Myrtill gyönyörű esszéjét, Sárközy Csaba számvetését a két világháború közötti 17 évről, Szőcs Károly dr. szokásos műhely-rovatát, művelődés rovatunkat, és olvasóink leveleiből, verseiből. Dezső Istvánnak, az „erdélyi sebésznek” emlékírás-sorozatát immár könyvének bemutatójáról szóló beszámolóval és a könyvhöz írt Előszó (ami ez esetben utószónak minősül) közlésével zárjuk. Barangolunk otthoni tájakon és csángóföldön, újabb életútba tekintünk bele, majd csodálatos szépségű megemlékezést közlünk nagy költőnk, Nagy Gáspár távozta alkalmával. Irodalom-és gyermek-rovatunk a megszokott színvonallal várja önöket. Jó olvasást! - K.P.

megszólalni. Most, amikor az egész világ méltósággal emlékezik ‘56-os forradalmunkra, senki sem kérdezi meg, hogyan lehetséges, hogy annyi véráldozat után a magyaroknak mégis kommunista diktatúra elnyomása alatt kell élni. Sőt, ötvenhárom országból ideküldték ügynökeiket, erősíteni a magyarok által elutasított és gyűlölt hazug kormányt. Ezek a személyek sosem adták jelét, hogy megbecsülést váltott volna ki belőlük a mi forradalmunk. Most meg egymást túllihegve koccintottak a magyarokat gyilkoló kommunistákkal. Akiben nincs annyi erkölcsi érzék, hogy ezt ne tegye, az egyszerűen nem alkalmas a közösség szolgálatára, viseljen bármilyen közjogi méltóságot hazájában. Az én személyes vélemé nyem, hogy ezek a külföldi vendégek ma gyarországi cinkosaikkal együtt csak meggyalázni akarták forradalmunk emlékét. Ezt pedig nekem, még élő ‘56-osnak, kötelességem visszautasítani, azok nevé ben is, akik már nincsenek velünk. Micsoda kétszínűséget érünk tetten, ha megnézzük, hány országban jártam az elmúlt egy évben az ötvenedik évforduló kapcsán, s vajon mit írtak lá togatásomról az újságok, vajon hány állami veze tő foga dott, mint élő ‘56-ost?! 2005. október 23-án a washingtoni képviselőházban jártam, amikor forradalmunkra emlékeztek, és a megemlékezők még a nevemet sem merték megemlíteni, miközben nem győzték egymást kitüntetni forradalmi tetteikért. Nagyon rosszul éreztem magamat közöttük, és sajnos nem ez volt az egyetlen hasonlóan megalázó rendezvény, amin je len voltam. A pil lanatnyilag hatalmon lévő kommunista miniszterelnök folyamatosan hivatkozik a törvényekre, kötelességem őt ezért figyelmeztetni, hogy Ma gyarországon 1944 óta nem volt magyar politikai hatalom, így a meghozott törvények is a magyarellenes erők eszközei. Hivatkozni ugyan lehet rájuk,

de azzal csak szándékai igaz színét fedi el a hivatkozó. A politikai hatalom jelenlegi gyakorlói pedig minden nap bizonyítják magyarellenességüket, így az általuk hozott törvények is ma gyarellenesek, s ettől kezdve magyar emberre nem kötelezőek. A magyar nép érdekeinek megfelelő törvényeket kell végre hozni! Egy olyan magyarországi politikus meg végképp ne hivatkozzon törvényekre, törvényességre, aki a világ nyilvánossága előtt kényszerült bevallani, hogy hazudott! Bármely közösségben ez az zal a következménnyel jár, hogy el kell tűnni a közösség életéből. Akiből hiányoznak bizonyos ké pességek - erkölcs, alázat, felelősségválla lás, a közösség érdekeinek a sajátja elé helyezése - egyszerűen alkalmatlan a közösség szolgálatára. Itt lenne az ideje egy alapos képességvizsgálatnak. Ha egy buszvezetőt alávetnek ilyennek, akkor egy ország vezetőjét miért nem? S va jon hogy áll ő egy képesség-, vagy akár egy lelkiismeret-vizsgálattal? A Magyarország politikai irányítói mögött állókhoz is lenne néhány szavam. No, halld már meg végre, te magyarellenes hitvány banda, állj ki a világ nyilvánossága elé és valld be nyíltan a magyarság ellen elkövetett minden bűnödet! Ti csak hiszitek, hogy a magyar nép nem tudja, kik az élete megrontói. Nagyon is jól tudjuk, és most, forradalmunk 50. évfordulóján, arra kérjük a világ jobbik felét, kezdeményezze egy nemzetközi tényfeltáró bizottság felállítását, hogy ez a bizottság állapítsa meg az igazságot, és állítsa meg a magyarság kipusztítására indított folyamatot. A világ eddig asszisztált a magyarság tönkretételéhez, most itt az ideje, hogy segítsen az életlehetőségek helyreállításában. Ebben a bizottságban magyar részről vállalom a munkát. Budapest, 2006. október 24.

-

Rácz Sán dor


EKOSZ - EMTE


5

„A meglevő nemzeti médiaor gánumok nem vehetik le október 23-a kérdését a napirendről”

Parlamentáris diktatúra 1. Mi is a magyar egység? nem a rendőrök egy be nem jelentett felvonulás tagjaira támadtak, Egy élvonalbeli fideszes politikus pár esz tendeje félhivatalos akik közül egyesek nem értékelték, hogy könnygázt és gumilövedékörben találóan megfogalmazta a magyar politikum tragédiáját, a keket lőnek beléjük s köveket hajigáltak vissza. A rendőrség tagjai szükségképpeni megosztottságot: a státusztörvényt szerinte nemze- azonosíthatatlanul, jelvény nélkül, sokan símaszkban, súlyos szati konszenzussal fogadták el, hiszen minden magyarországi párt bálytalanságokat követtek el, fejmagasságban lőttek ki gumilöveegyetértett vele, támogatták a határon túli magyar szervezetek is, dékeket és könnygázgránátokat, s kis híja volt, hogy senki nem halt csak az SZDSZ nem. Az a párt, melynek nemzetellenessége töret- meg, viszont ketten is elvesztették egyik szemük vilá gát. Lovasrolen, a Szent Korona lemicisapkázásától a kettős állampolgárságról hamot vezényeltek békés tünte tők közé, megpróbálták szétkergetni szóló népszavazásig. S amely párt nemrégiben felsorakozott a le- a FIDESZ Astoriánál megrendezett gyűlését. A rendőrök nem kílepleződött Gyurcsány mögé, feladva minden morális értékelvet. méltek testi fogyatékosokat, anyákat, papokat, országgyűlési képviMert Gyurcsány, mint az a lehető legvilágosabban bebizonyosodott selőt; földre került embereket ütöttek-rúgtak sorozatban. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat nyilvánosságra hozott egy sor bea magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló népszavazási kampányban, osztozik az SZDSZ nemzetellenességében, benne a jelek számolót a rendőri visszaélésekről, hihetetlen és borzalmas történeszerint még annyi magyar érzés sincs, mint a Nastaseval Erdély el- teket arról, miként törték be a fejét és törték el egy bordáját egy kacsatolására koccintgató Medgyessy Péterben. Más szóval, ma már, nadai-magyar kettős ál lampolgár üzletembernek, miképpen fújtak különösen a 2004-es népszavazás óta, nyugodtan át lehet fogalmaz- arcba gázsprayvel idős, gyenge, védekezésképtelen embereket a ni a fideszes bon mot-t ilyenformán: magyar nemzeti egységről ak- rendőrök, milyen sebet okoz a fejen a vipera s a sor sajnos még kor beszélhetünk, ha minden magyar párt egyetért valamiben, leszá- hosszan folytatható. A valós rémtörténetekből könyvet lehetne (és mítva a minden magyar nemzeti cselekvést hátbatámadó, az orszá- kellene) kiadni. Hadd idézzem a beszámolókból teljes egészében got kiárusító, a nemzeti öntudatot tervszerűen roncsoló MSZP-t és azt, amely legjobban szíven ütött, még akkor is, ha az áldozat a többiekhez képest kisebb testi sérelSZDSZ-t. met szenvedett, lelki sérelme viNos, mindezek a kérdések legszont aligha nem a legnagyobb inkább a nemzeti ünnepek alkal volt: „2006. október 23-án késő mával vetődnek fel igen élesen. este nem jártak a tömegközlekeMert mi van, ha pont ezek a nemdési eszközök, így gyalogosan tarzetellenes pártok alkotnak kor tottam hazafelé a Te réz körúton. mányt, és az 1956-os forradalom Körülbelül 23 óra 30 perckor, az 50-edik évfordulóján megrende Aradi utca és a Szondi utca közötti zett állami ünnepséget épp ők szakaszon szóba ele gyedtem egy szervezik meg? Ők, akik egyenes székely fiatal emberrel. Polójának ágú jogutódjai a Budapestet romfelira ta a következő volt: “Szémá lövő szovjet csapatok által kely vagyok, nem tápos!” A fiúval nyakunkra hozott kádári rezsimmég csak néhány mondatot váltotnek, a tömegbe lövetőknek, az tam, amikor észevettük, hogy egy akasztóknak, a forradalmat évti kb. húsztagú rendőrcsapat tart fezedekig gyalázóknak. Ők azok, lénk. Nem értettem a helyzetet. akik most sem tagadták meg ma Minden egy szempillantás alatt gukat: kiverték a Kossuth téri tün történt. Egy, a csapatból időköztetőket a térről az előzetes meg ben kivált rendőr a felirat szöveegyezés dacára, egy vak házaspárt gét szemrehá nyó stílusban, kérdő is brutalizálva, majd szétverették hanglejtéssel elismételte, miután a FIDESZ nagygyűlését. Sógödör Parajd és Felsősófalva között lábát a magasba lendítve Mindezek után jogosan merül het fel a kérdés: ezekkel alkossunk nemzeti egységet a „békesség je- szájbarúgta a szerencsétlen fiatalembert. Ne kem sikerült elugragyében” bármilyen kérdésben? Vagy a külvilág kedvéért? Lehet nom. Székely nemzettársam a rúgás erejétől a földre zuhant, miután ezekkel közösen ünnepelni tisztességes embernek a magyar szabad- a bűnös rendőr csapatával együtt elégedetten a Nyugati pályaudvar irányába továbbmasírozott. Hangsúlyozom: a fiú senkit sem provoságot? kált, békésen beszélgettünk egy kapu előtt. Ha nem öt centire állok a 2. Parlamentáris diktatúra fiatalembertől, el sem hiszem, hogy mindez megtörténhet. MegtörA nyolcvanas évek elején megjelent legendás „Ellenpontok” tént. Megfogalmazódott bennem a kérdés: Mit ér az ember című szamizdat folyóirat emigrációba kényszerített egykori szer- 2006-ban Magyarorszá gon, ha magyar?Kérem kedves segítségüket kesztője, Tóth Károly Antal írta nemrégiben a gyurcsányi rendőrter- abban, hogy a fenti esetet eljuttatják a megfelelő fórumokhoz. rorra utalva, hogy Magyarországon ma parlamentáris diktatúra van. Szolgáltassék Igazság!” E kije lentésben sajnos semmi túlzás nincs. Mert vé gül is mi különbözteti meg a demokráciát a diktatúrától? Nemcsak az, hogy szaAz Astoriánál rekedt tömeg egy része, nem értve mi történik, bályos időközönként a választópolgárok urnákhoz járulnak és meg- nem vonult el a helyszínről (ezt egyébként is akadályozták a rendválasztják az ország törvényhozó hatalmát, amely azután megvá- őrök, erről is hiteles beszámolók szól nak), hanem ottmaradt. Egy lasztja a végrehajtó hatalmat. Hanem az is, hogy míg a diktatúrában harcos kisebbség pedig barikádokat emelt, s rendőrök lövöldözését egy szűk csoport birtokolja az állami főhatalmat, a demokráciában kőhajigálással honorálta. különböző politikai nézetek ütköznek, s az államon belül megvalósul a „fékek és egyensúlyok” rendszere, a hatalmak kölcsönösen elA kereskedelmi média ezt az állóháborút közvetítette óránkon lenőrzik egymást. Ezt szolgálja a bírói függetlenség, a média füg- keresztül, aminek hatására a népesség tekintélyes részében az a begetlensége és sokszínűsége, a gazdasági érdekcsoportok eltérő poli- nyomás alakult ki, hogy indokolt volt a rendőri fellépés. Mindez öntikai színezete. Ilymódon a végrehajtó hatalom nem léphet fel brutá- magában is vérlázító. Viszont ennél sokkal vérlázítóbb, amit a hatalis eszközökkel a polgárokkal szemben, mert az rá üt vissza. lom ezután tett. A kormány és a kormánytöbbség, a rendőrfőkapiMit lá tunk ma Magyarorszá gon? Október 23-án a magyarnak tány annak dacára tagadta a rendőrök által elkövetett bűncselekménevezett rendőrség soha nem látott kegyetlenséggel tört rá saját nyeket, hogy egyértelmű lehetett minden tisztességes ember számánemzetének legjobbjaira, az 1956-os forradalmat ünneplő tömegre. ra: szó sem volt sem indokolt fellépésről, sem arányosságról. AmiMinden ok nélkül: nem a tüntetők támadták meg a rendőrséget, ha- kor Kövér László a parlamentben ismertetett a vérforraló, gyaláza-


6


tos esetek közül néhányat, a kormánytöbbség zajongott és beki abálásokkal zavarta a felszólalót. Ami viszont a legreménytelenebb az egész eseménysorban, hogy a lefogottakat sorozatban ítéli el a „független magyar bíróság”. Mi több, a rendőrség a kórházi ápolásra szorultak adata it is kikérte s meg is kapta annak dacára, hogy ennek törvénytelensé gét az Adatvé delmi Biztos előre jelezte - s már el is ítéltek egy fiatal embert ezek alapján. Hol érvényesül hát itt a hatalmak egymásellenőrzése, hol vannak az emberjogi garanciák? Egy hazugsággal hatalomra jutott politikai bűnszövetkezet lábbal tipor minden íratlan és írott demokratikus normát, majd hogy, hogy nem, épp az áldozatokat zárják be, azokat, akik rosszkor voltak rossz helyen. A rendszerváltás után hasonló akcióra volt ugyan példa Romániában (ilyen volt a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom 1990 márciusá ban és a bukaresti bányászjárás ugyanazon év júniusában), de akkor nem az állam hatalmat képviselő egyenruhások ütötték-verték állati módon a civile ket. A második világháború utáni Európában egyszerűen nincs arra példa, hogy egy állam nemzeti ünne pén bé kés megemléke zőket le rohanjon, majd tömegesen és brutálisan bántalmazzon a rendőrség. Vélelmezhe tő, hogy a baloldal által modellként emlegetett angol, francia vagy német demokráciában egy ilyen (mellesleg elképzelhetet len) eset után bukna a kormány, majd általános kivizsgálás és büntetőjogi felelősségre vonás következ ne. 3. Motiváció 3.1. A formális legitimáció megrendülése Az egyik legfontosabb kérdés az október 23-i rendőrterror kapcsán a motiváció. Mi indította a végrehajtó hata lom fejét egy olyan döntésre, hogy az 1956-os forra dalom ötvenedik évfordulóján támadási ürügyet keressen polgárok békés, de be nem jelentett vonulásában, könnygázt lőjön közébük, majd brutálisan összeveresse a polgári oldal ellenállást nem tanúsító, békés ünneplőit. (Arra talán itt és most nem kell szót vesztegetni, hogy a nagyszabású, jól előkészített, tervszerű akcióra aligha kerülhetett volna sor a miniszterelnök egyetértése nélkül.) A szocialista párt mindezeddig valamilyen fokon ügyelt a látszatra, annak dacára, hogy több ízben visszaélt a gyülekezési törvény egyes para grafusaival s azt sem feledhet jük, hogy 1997-ben Pongrácz Gergely megbilincselé sekor kiserkent az időközben elhalálozott forradalmár hősünk vére. No de innen egészen odáig, hogy tervszerű támadást indítson a rendőrség egy bé kés tömeg ellen, bekalkulálva akár emberéle tek kiol tását is (!), hatalmas távolság van. A balatonőszödi beszéd kiszivárgá sa radikálisan új helyzetet idézett elő a szocialista–szabaddemokrata kormányha talom legitimációját illetően. A de mokrácia alapelvei közé tartozik, hogy a vesztes sem kételkedik a győztes diadalá nak jogszerűségében. A választás után látni lehetett, hogy a kormány mást csinál, mint amit megígért, tudni lehetett annak, aki tudni akarta, hogy Gyurcsányék ha talmon maradá suk érdekében számolatlanul szórták a közpénzt s hogy ebből ered a megszorító politika szükségszerűsé ge. De fehéren-feketén, az első számú felelős szájából beismerésként hal lani, hogy a Büntető Törvénykönyvbe ütköző módon jutottunk hata lomra, vissza éltünk közérdekű adatokkal, trükköztünk, hazudtunk este, ha zudtunk reggel, nos ez már egy más minőségi kategória. Itt mindenki előtt evidens lehet, hogy ha működnének ma Magyarországon a demokrácia já tékszabályai, akkor új választásokat írnának ki, Gyurcsányékat pedig előzetes letartóztatásba helyeznék a várható börtönbüntetés kimondá sáig. Tulajdonképpen evidenssé vált, hogy mindössze három tartópillére van már csak a gyurcsányi hata lomnak: a joghézagok, a diszfunkcionálisan működő magyar jogszolgáltatás, valamint a nyers erőszak bevetésének lehetősége. Más szóval, a klasszikus Max Weber-i hármas le gitimitáselvből a demokráciákra jel lemző legalitás, a törvé nyesség már nem jellemzi a fennálló hatalmat. Ilyen helyzetben Gyurcsányék szempontjából bármilyen eszköz bevethető, amit megtűr a Nyugat, s ami eladható a saját bá zisnak. A kérdés tehát csak az, mit remélhetett a kormányhata lom az október 23-i állami at rocitássorozattól. 3.2. Félelemkeltés, revansvágy Kézenfekvő és sokak által már emlí tett potenciális ösztönző lehe tett a tudatos fé lelemkeltés. Gyurcsányéknak elege lehetett már a tüntetésekből, a naponta ismételt jogos bírálatból, mely ráadásul hírértéke révén állandóan szere pelt a médiában. Nyilván megvár-

EKOSZ - EMTE

hatták volna, míg a tüntetők kifáradnak, vélhető, hogy a FIDESZ abbahagyta volna valamilyen ürüggyel a tünte téssorozatot, ha már csak egy-két ezer ember jelent volna meg szónokait meghall gatni. De Gyurcsányéknak ka póra jött az október 23-i ünnep, ráadásul ott volt a kiváló lehetőség: a megtá madottakra kenni az ünnep elrontásának, megszentségtele nítésének vádját. A döntéshez hozzájárulhatott a revansvágy is, az ellenséges érzületű tömeg ellen táplált gyűlölet. Ismerve Gyurcsány totális gát lástalanságát, na gyon is elképzelhető, hogy előre feltérképezte magának a helyzetet, s úgy ítélte, mivel háta mögött van a média, az ügyészség, a rendőrség, a kormánypárti elit s a balolda li értelmiség nagyobbik része, meg lehet csinálni a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb állami erődemonst rációját véresen, erőszakosan és kí méletlenül. 3.3. Erőfelmutatás Ehhez kapcsolódik egy másik valószínűsíthető motivációs szál: erőt felmutatni a saját tábornak. A panelproli-társadalom zöme szeret erőt látni, szereti, ha a rendőrség fellép a „randalírozókkal” szemben, a legkisebb mértékben sem érzékeny az emberjogi kérdésekre, s aligha táplál empátiáit a má sik oldal híveivel szemben. Gyurcsány október 23-án bebi zonyította nekik, hogy igenis pofán tudja verni a szó legszorosabb értelmében a másik oldal híveit és politikusait egyaránt, sőt, képes a világraszóló bot rányt nemcsak eltussolni, ha nem a maga javára fordítani. Képes egységbe kovácsolni a baloldalt és holdudvarát, a juhász elvárása szerint bége tő nyájat csi nálni a „renitens” SZDSZ-ből. Mert az SZDSZ, ha egy cseppet is elvszerű lett vol na, s ha a legcsekélyebb mértékben is ragaszkodott volna a húsz éve hirdetett emberjogi elveihez, akkor bi zony október 23-át követően kivált volna a koalícióból és a tényfeltárás leghangosabb követelője lett volna. Ehelyett Kuncze Gábor gúnyolódik az ál dozatokon, kikerüli a ne kiszegzett kérdéseket, és szembehazudja az országot. A jóhi szemű naivak előtt talán még megma radt ke véske hitelét feláldozza egy bűncselekmények útján hatalomra jutott akar nok támogatása érdekében. 3.4. Pozícióerősítés Az erő felmutatása és a saját oldal felzárkóztatásának szándéka összefügghet Gyurcsány pozíciójának párton belüli meggyengülésével. Az MSZP, nem utolsósorban a jobboldal nyomására, de fel zárkózott Gyurcsány Ferenc mögé, ugyanakkor aligha képzelhető, hogy egy mamutpárt vezető rétege ne érezné, hogy Gyurcsány Ferenc kiváló kom muniká ciós képessége ivel együtt is mekkora teher tétel ma már a pártnak. Politikailag, erkölcsileg egyaránt. Gyurcsány fő taktikája, hogy védekezés he lyett ellentámadásba megy át. Ezt tette a balatonőszödi beszéd kiszi várgásának idején is. Akkor sem volt számára probléma lehazudni a napot az égről, azt állí tani, hogy 16 év hazugságairól beszélt az MSZP frakciógyűlésén, mi közben aki csak meghallgatta beszédét, tudhatta, hogy bizony másfél év MSZP-s hazugságairól, trükközéseiről szólt. A balos média pedig nemcsak asszisz tált ehhez az értelmezési manővernek álcázott újabb arcátlan hazugsághoz, hanem felhangosította azt. A lelepleződött Gyurcsány Ferenc örömét fejezte ki afelett, hogy a beszéd nyilvánosságra került. (Itt érdemes megállni egy pillanatra. A Matula internetes magazin közzétett egy részigazságokból összetákolt elméletet a balatonőszödi beszéd kiszivárgásának hátteréről, gáztározóról, egyebekről. Sikeresen tesztel te vele a nemze ti oldal affinitását a háttérhatalmak működését leíró elméletek iránt, magam is láttam több nemzeti listán a szöveget, forrásmegjelölés nélkül persze. A szöveg viszont azzal együtt, hogy célja a másik oldal provokálása volt, tartalmazhat részigazságokat. A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének módozatát illetően mondhatni minden kérdést és ellentmondást el tüntet. A szerző azt írja - komolyan vagy sem, ki tudja -, hogy a Gyurcsányék által mellőzött egyik szocialista erőcsoport (neveket is említ, de ezek most mellékesek) szivárogtatta ki a beszédet, pontosabban adta el a FIDESZ-nek, a szeptember 23-i gyűlésnek pedig ez lett volna a fő attrakciója. Gyurcsányék megneszelték a dolgot és előbb robbantot ták a bombát. E forgatókönyv választ ad arra, hogy miért olyan jó a felvétel minősége, miért volt Gyurcsány és a szocialista hangadók többsége előre gyártott kommunikációs panelekkel felkészülve a reakcióra, miért a kormánymédia robbantotta ki a bot rányt, s miért hallgatott a FIDESZ olyan hosszan az első érdemi reakcióig.) S örülhetett is, mert újabb hazugságait minden csatornán el mondhatta szolgai alákérdezés közepette. Mert bizony még a ké nyel metlen riporter szerepét legügyesebben játszó Baló György sem ol -


EKOSZ - EMTE


7

Csapó Endre

„Rendőrállamban élünk...” Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Brüsszelben a Konrad Adenauer Alapítvány és az európai parlamenti fideszes képviselők 1956-os konferenciáján kijelentette, hogy szerinte Közép-Európában nem a szélsőjobboldali eszmékből vagy az ilyen típusú politikai erők újjászületéséből származik az igazi veszély, ezek ugyanis nem játszanak befolyásos szerepet. Az igazi kihívást a régi kommunista hatalomgyakorlási módszerek újjászületése jelenti, hiszen a szélsőbaloldali tradíciók évtizedekre megfertőzték a társadalmat – mondta. Szerinte ennek lényege a politikai és gazdasági monopóliumok létrehozásának szándéka, a hazugság, a korrupció és az erőszak alkalmazása a hatalomra jutás és a hatalom megtartása érdekében. Felszólította az uniót, hogy „ne nyújtson segítő kezet a kommunizmus erkölcsi örökségével nem szakító kormányoknak”. A tényállás pontos, de a látlelet kiegészítést kíván. Az ami ma Magyarországon folyik — hazugság, korrupció, erőszak — joggal nevezhető a kommunizmus erkölcsi örökségének, de ezek a tulajdonságok nem kizárólagosan kapcsolódnak ahhoz a rendszerhez, amely magát kommunistának, szocialistának nevezte — hazudva már az elnevezéssel is. Nemcsak arra utalunk, hogy bármely hatalom a maga természeténél fogva kitermeli ezeket a tulajdonságokat, bár ezt talán fölmentésnek is lehetne érezni, inkább maradjunk a történelmi tapasztalatnál, ami arra figyelmeztet, hogy a hatalom termé-

szete folytán nyomul az önkényuralom (abszolutizmus) felé. Madách pontosan erre figyelmeztet: nem ilyen vagy olyan, hanem minden lehető rendszer ebbe az irányba halad (egyesek - Lenin elmélete alapján - megcélzottan a terrorral indítanak). Ezért keresi az emberiség azt a rendszert, amiben fékek, korlátozó mechanizmusok érvényesülhetnek. Nevezhetnénk demokráciának, de az bővebb részletezést igényelne. Fogadjuk el kiinduló tételnek, hogy minden politikának a gazdaság az alapja. Fogadjuk el azt is, hogy a hatalom alapja a gazdagság. Folytathatjuk: az ország állapota a társadalom egészének anyagi érvényesülésétől függ. Ahol szegénység van, ott az érvé nyesülés akadályozott. A termelés feltételeinek (föld, termék, ásványkincs, gyár, pénz, áru, tudás, szerve zet stb.) birtokosai felelősséggel tartoznak a társadalom állapotáért, azon egyszerű oknál fogva, hogy a társadalom nagyobbik fele nem birtokolja, használhatja, élvezheti a termelés tényezőit, a természet adott ságait. Ez a magántulajdon-rendszer rendje, amivel szemben a köztulajdon rendjének kísérletei rendre elbuktak. A földbirtokos esetében a felelőssé gi ténye ző még működött, a gyáros már nem „küzd” és nem érez együtt a munkással. A pénzembernek csak egy szempontja van: a profit. A gyáriparral együtt meg-

Legjobb nyilván az lett volna, ha október 24-én egymillió ember állt volna szemben akárhányezer rendfenntartóval. Az méltó válasz lett volna, csak nyilván tudjuk, ekkora erő megmozga tására egyet len politikai erő sem képes. Folytatni le hetne a tüntetéseket, de ezek fokozatos erővesztése könnyen prognosztizál ható. Ebből a szempontból jó taktikai húzás volt a százezres nagyságrendű fáklyásmenet a múlt rendszer Terror Házá tól az új rendszer Terror Házáig. Erőt és méltóságot mutatott fel egy reménytelennek tűnő helyzetben. Meg lehetne tenni azt, amit Makovecz Imre mond, visszaadni a mandátumot és hazamenni. Csak félő, hogy ettől nem változik semmi, a rendszer tovább működik, MDF-es látszatellenzékkel Gyurcsányék végigkormányozzák a mandátumukat, majd a médiahátszél segít ségével ismét megnyerik a választást a „kommunikációképtelen”, „obstruáló”, „destruktív” ellenzékkel szemben. Ami viszont kötelessége a jobboldalnak: az áldozatok erkölcsi, anyagi és politikai támogatása, az általános amnesztia követelése, s a téma szinten tartá sa. A megle vő nemzeti médiaorgánumok nem vehetik le október 23-a kérdését a napirendről, a parlamenti interpellációk újra és újra erről kell, hogy szóljanak. Épp elég per indult, épp elég ítélet született, épp elég eljá rás indult a rendőrség ellen, hogy hosszú időn keresztül apropót biztosítsa nak a téma felmelegítésének. Egyszerűen nem sza bad az október 23-i 4. A jobboldal köte lessége gyalázatot hagyni a fele dés homályába merülni, mert akkor tényleg A jobbol dal de fenzí vába szorult, ezt kár is ta gadni. Viszont a nincs megállás, akkor ország-világ, barát és ellenség egyaránt azt defenzív stratégiák közül messze nem mindegy, hogy me lyiket láthatja majd, hogy itt egyeseknek mindent lehet, hogy a magyarral választ ja. A soron követ kező válasz tá sok előtt három évvel talán bármit meg lehet tenni Magyarországon. el kelle ne felej te ni azt a „stra té gi át”, amin el bukott a 2006-os váSőt, hogy optimisták legyünk: ha ne tán ismét a nemzeti oldal jut lasz tás. Nem lehet arra nemzet politi kát építeni, hogy mi tet szik a hatalomra, akkor meg kell vizsgálni az utólagos felelősségre vonás népnek. Súlyos hiba volt abból ki indulni, hogy a többséget első- jogi lehetőségét is. Ne feledjük, Bukarestben Iliescut a minap hall sorban az anya gi ak érdeklik, s le butítani a kam pány üzenete ket, gatták ki az 1990-es (!) bányászjárással kapcsolatban, s a volt államel színteleníteni a kampányt. A hí vek mozgósí tá sára ez alkal mat- elnöknek jó esé lye van arra, hogy belátható időn belül megkezdje lan, a má sik oldal sza va zói ban meg gyanakvást kelt a direkt üze- jól megérdemelt börtönbüntetését. net. Most is ki lehet ab ból indulni, hogy a többség békességet - Bor bély Zsolt Atti la (Kapu) akar, de mekkora hiba lenne. vasta fel Gyurcsány beszédéből azokat a passzusokat, melyek egyértelműen cáfolják a hivatalos magyarázatot, hanem a legnagyobb s a többit kvázi legitimáló hazugságot (miszerint a beszéd 16 év hazugságairól szólt s hogy a gazdaság katasztrofális helyzetét az elodázott reformok idézték elő s nem az utóbbi négy évben a kormányon maradás érdekében folytatott pazarlás) premisszaként kezelve kényelmetlenkedett pro forma. Gyurcsány most is offenzívába lendült. Miután megkardlapoztat ta a békés tömeget, lövetett és veretett, a parlamentben képes volt Orbán Viktorra mutogatni s az ő felelősségét hangoztatni. Szerinte Orbán ideológiát adott a rendbontóknak, amikor Tusnádfürdőn ki mondta, hogy a magyar baloldal, amikor csak tehette, rá rontott saját nemzetére. Gyurcsány ezt Orbán fejére olvassa egy nappal azután, hogy a baloldal épp az ő vezetése alatt viperákkal, gumibottal, gumilövedékekkel és kardlappal rárontott saját nemzetére. E féktelen demagógia dacára, vagy épp annak köszönhetően Gyurcsány egybekovácsolta maga mögött a teljes baloldali erőspektrumot néhány, a meghirdetett elveket komolyan vevő liberális értelmiségit leszámítva. Bebizonyította a tamáskodóknak, hogy valóban ők az urak az országban, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció miniszterelnöke úgyszólván bár- Tipikus sóvidéki ház mit megtehet, annak nem lesz következmé nye. Pontosabban, ha lesz is, az nem lesz negatív számukra.


8


EKOSZ - EMTE

nőtt a szegénység és a társadalmi feszültség, és ennek eredmé nye- ahogy láttuk október 23-án, ÁVH is van mai változat ban, működő ként az állam sze repe, mint igaz ságos újraelosztó. állapotban. Ha tőke és ál lam egyazon érdekeltség kezébe kerül, akkor nagy A Szabad De mokraták Szövetsége egyik alapítója, a nemzetellebaj van, kiépül a szolgaság rendszere. A szupergazdagok feltalálták nes front egyik jeles teoretikusa, a balol dal ünnepelt filozófusa írta a a modern helotaállamot, az egypártdiktatúrát és a modern rabszol- mai helyzettel kapcsolatban, hogy Magyarországon magukat dega ságot, a proletárosztályt. Félő, hogy a globális világban - ami ki- mokratá nak és liberálisnak tartó embe rek és vezető emberek vanvédhetetlenül kialakul — hasonló újabb kísérle tezésbe fognak. nak, akik szemben a múltjukkal és szemben az elveikkel helyeslik Magyarország népe e folyamat erős hullámverése itől szenved ártatlan emberek ütlege lését, megkínzá sát és megaláztatását. „Nem már jó másfél évszázada. Kezdettől mindmáig túl gyenge az ellenál- pusztán az történik, hogy a rendőrség megsérti a jogrendet, hanem lásra. A vadkapitalizmus nyomora elől száz évvel ezelőtt Ame riká- (…) vezető állá sú, az alkotmány védelmére felesküdött állam férfi ba vándorolt az ország „felesleges” népe. A munkásosz tályt lelket- ak védel mükbe veszik a megengedhetetlent” – fogalmazott. Hanglen agitátorok szé dítették a kommunizmus eszméivel, aminek - a ma súlyozta, a rendőrök „el képesztő morális helyzetbe kerültek, amiből embere már tudja - más szándéka volt a nincstelenek megszervezé- nincs kiút”. „Magyarország ma is rendőrállam. Termé szetesen egy sé vel. demokra tikus, alkotmá nyos rendszeren belüli rendőrállam, de a „Az alsó osztályok felemelését, felforgató teóriák megvalósítá- rendőri önkénnyel szemben nincs védekezés” - emelte ki Tamás sá val soha nem fogjuk elérni - mondta a kor egyik legképzet tebb Gáspár Miklós. közgazdász-politikusa, gróf Tisza István. - De a technika hala dása Nem csak a rendőri önkénnyel szemben, de a hatalom minden jelenlegi társadalmi rendünk alapján nyújt biztos módot reá. A gé- megnyil vánulásával szemben sincs védekezés, mert a rendszervál pek fokozták a munka produktivitásának lehetőségeit, maga a pro- toztatás olyanra sikerült, hogy a hatalmi ágazatok összefonódnak, a duktivitás kevésbé testi erő, mint szellemi és erkölcsi fajsúly kérdé- hatalom koncentrálódik. A parlamentben a törvényeket nem szakse. A munkás szakképzettségétől, értelmességétől és megbízha tósá- mai mérlegeléssel alkot ják, hanem a pártok éppen jelenlévő többségá tól függ, és ezzel együtt jóformán korlát nélkül fokoz ható. Fokoz- gi ereje dönti el, hogy melyik párt képviselte érdekcsoport javára zuk a munkás ezen tulajdonsága it, azzal a munka produktivitását, a készül törvény. nemzeti termelés értékét, a nemzeti jövedelmet fokoztuk. E többlet Amikor érdekcsoportokat említünk, ismét a politika mögötti gazeddig nem sejtett jólétet biztosíthat a munkásnak a társadalom többi dasági érdekekről szólunk, és arról, hogy ezeknek érvényesülése osztályainak ká rosítása nélkül. Maga sabb munkabér, rövi debb mennyiben befolyásolja az ország népének jólétét. Az állam feladata munkaidő, tisztességes lakás, a a társadalom minden rétege jöveművelődésnek és kellemes társas delmé nek megadóztatása, majd az együttlétnek, szóval emberhez így befolyt összeg újraszétosztása méltó exisztenciának számtalan az össztársadalom érdeke szerint. lehetősége nyílik meg a munkás Az össztársadalom érdekében áll előtt, amint erejé nek, értelmessé(sok egyéb mellett) a gazdasági gé nek, s a vállalt munka teljesítéélet pezsdítése a vállalkozások tásé ben tanúsított buzgalmának és moga tásával, csakúgy, mint a hűségének segélyével értékesebmunkavállalók tisztes megélhetésbé teszi a nemze ti terme lést. Ezere szabott fizetése, a hátrányos ket a lelki tulajdonságokat fejleszhelyzetűek tá mogatá sa, tanügy, ti és edzi az önkormányzat, és ezegészségügy, közleke dés, kultúra, zel a munkásnak nemcsak munkastb. értékét emeli, de őt az emberi tárA jelenleg világszerte gyakosa dalom tiszteletreméltó hasznos rolt gazdasági elv (neolibe raliztagjává te szi. Képessé saját ügyeimus) a vállalkozások támogatását nek ellátá sára és politikai jogokra részesíti előnyben, sok he lyen, éretté.” ahol gyenge az ellenállás, az orTisza István az evolúció híve szág teljes kifosztása mértékéig volt, a gé pek sze repében látta az harácsolnak az ezt az elvet valló emberi élet minőségét előmozdí tó Műemlék templom Felsősófalván nemzetközi vállalatok. Gaz dasálehetőséget. Tisza Istvánt a társagilag gyenge társadalmakban a da lom ellenségei meggyilkolták, és a magyar társadalom sem volt vállalkozások ilyen rendszere az éhezők, nyomorgók számát gyaraazóta olyan helyzetben, hogy esz méiből gazdasá gi és politikai prog- pítja. A mai ma gyar társadalom ilyen, mert a rendszerváltoztatás ra mot alkosson. megvalósítói a neoliberális elvet gyakorló tőkés társaságok szolgáEgyál talán, hol tart a mai magyar társadalom az „alsó osztályok” latába szegődtek. felemelése kérdésében (amikor már a középosztály lecsúszása a Az állam kötelezettségeinek finanszírozásá ból a rendszerváltók gond), pe dig a gépesítés Tisza István korában már reális reményei a kül- és belföldi tőkét mentesítették, ráhárítva a terhek dandárjának mennyivel megvalósíthatóbbak lehetnének ma, a technika azóta viselését a bérből élőkre. Valahányszor olyan kormány jön létre, megsokszorozott termelőképessége révén. amely a csak porfitra tekintő tőkések érdekeit továbbra is kiszolgál Orbán Viktornak igaza van, ami a mai hatalmi erőszak ja, az ország további elszegényedése el kerülhe tetlen. A kifosz tott, a kommunizusból származottságát illeti, de jó kérdés, ahol erről szólt, polgári fejlődéstől elzárt magyar társadalom túl gyenge az önvédemegértik-e. Nyugati poli tikai körökben a múltban sem érzékelték a lemre, gyengék vagy nincsenek a hata lommal szembeállítható, ér kommunizmus galádságait, a legtöbb mai nyugati politikus fiatal dekeiket megvé dő szervezetei. Az ilyen ál lapot a kívána tos a korában valame lyik szélsőbaloldali mozgalomban kommunista KISZ-ne velte tőkés-elvtársak kormányának. szimpatizáns volt, mert az egyetemeken az volt a trend, és mára már „A despotizmus logi kája igen követ kezetes: minél több hatalmat mindaz megszépült az emlékezetben. Támadják is szünet nélkül e egy kézbe, mindent felülről tartani függésben: a politikát, a gaz dasáki jelentése miatt Orbánt, de elemzik is eképpen (a Népszabadság- got, a kultúrát, az egész társadalmi kommunikációt. A zsarnok ban) a strasbourgi beszédet: „a napnál is világosabb, hogy az uniós vágyálma a totá lisan el lenőrzött és irá nyított társadalom, s ha bár politikusok zöme, a mérvadó üzleti körök és befektetési alapok a mennyire kiméra [agyrém] is, mégis új ból és új ból megkísérti a csámegannyi aggasztó jel el lenére egyelőre kitartanak a kormány, így a bítás a despotákat.” kormányfő mellett: nincs tőkekivonás, az apoka liptikus Fidesz-jósEzt a két mondatot 1986-ban írta le Kiss Gy. Csaba, akit később ott latok ellenére a forint erősödött”. A hatalommal visszaélő kormány találunk a Magyar Demokrata Fórum megalakulásánál, aki talán legelmegfékezése országon belüli magyar feladat. Sajnos a mai ma gyar sőnek ismerte fel annak tévútra térítését Antall József MDF—SZDSZ közvéleményt sem érdekli eléggé a hatalom politikai múltja, mint paktum-politikája által. 1991-ben már szomorúan írja, hogy: „kezdetmai garázdálkodásának forrása. ben az MDF belső szerveződése hihetetlen nagy autonómiát biztosított Ma az alapve tő probléma is mét a hatalomkoncentráció. A gaz- a helyi szervezeteknek, az ideiglenes elnökségben pedig nyílt, demokda sági ha talom és állam hatalom egyazon társa ság kezében van, és ratikus szellemű viták folytak, az alakuló párt belső szerkezetében vol -


EKOSZ - EMTE


Várnai Zseni versének átirata

Rendőr fiamnak* (ismeretlen költő) Én mag zatom, szép rendõr fiam,** Szíve vé rével ír neked anyád, Mió ta a Gyurcsány ke nyerét eszed,*** Vörösbe fordult itthon a vi lág. Most ké szülünk a dön tõ nagy csatára, S ti lesz tek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszí tanak ön nön vére idre: Ne lõj, fiam, mert én is ott leszek. Az anya földnek most zsendül a méhe, Már lesi a munkás szolgahadat, Hogy szûz ölébe termõ ma got hintsen, Várja az erõt, mely éle tet ad. Most megmérjük irdat lan nagy erõn ket, S nem ringatnak majd kalászt a szelek; A termõ föld lesz a mi lázadásunk: Ne lõj, fiam, mert én is ott leszek. Fiam, ez öreg reszketõ sorokban Én sírok, ki méhemben hordtalak, Ki eggyé tettem órát, napot, éjet, Hogy etesselek, hogy dajkáljalak; Hús a húsom ból, vér az én vérembõl, Hogy emelhetnél te rám ke zet, Ha én zokogom, sikoltom feléd: Ne lõj, fiam, mert én is ott leszek. A Krisztusunk vagy, a mi Messi ásunk, A reménységünk, min denünk: az Élet. Fiam, te dön töd el most a sorsunk, A te felzúdult bús rabszolga véred; Bontson el a forradalmi mámor, Ha hömpölyög a lázadó se reg, Mint fel korbá csolt zúgó ten gerár: Ne lõj, fiam, mert én is ott leszek. Most még csak háborog az óce án, S a kevély ha jót már tépi, do bálja, Mi lesz, ha majd õs medrébõl kicsap, Ha úrrá lesz a ten ger akará sa; Mi lesz, ha min den rendõr fiú**** Szü lõanyjától kap egy leve let, Mely lázít, gyújt, vérbe borít: Ne lõj, fiam, mert én is ott leszek.

* az eredeti szövegben: katona fiamnak ** az eredeti szövegben: katona fiam *** az eredeti szövegben: a császár kenyerét eszed **** az eredeti szövegben: katona fiú

9

tak hatalmi egyensúlyok, de mindez megváltozott a választások és a kormányalakítás után. Azóta van az MDF kormányzati tevékenységében centralizációs törekvés, kialakult egy egyszemélyi hatalmi központ, amelyiknek alig van hatalmi ellensúlya.” Ezért vesztette el az MDF 1994-re a választók bizalmát, és ragadhatta vissza a kormányzást a szélső baloldal, amelynek a rossz szelleme az SZDSZ, amely a koalíció kis partnereként diktálja a politika minden elvi és gyakorlati lépését az MSZP részére. Gyurcsány elfogadá sát is az SZDSZ vezényelte le, és támogatja a végle tekig. Lehet, hogy ebbe fog belebukni. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ egyik alapítója már felsikoltott: „A Szabad Demokraták Szövetsége, amelyben én is voltam egykor valaki, volt valaha va lami… Szép volt és fiatal. Kedves szabad demokraták, legalább a múltra ne hozzatok szégyent, a jelen úgyse ér sokat. Oszlassátok föl a pártot, hagyjátok a fenébe az egészet. Már minden hi ába. Demszky levele után, higgyétek el, nem lehet többé szabad demokratának lenni. Jobb lesz nektek is és mindenkinek - írja Tamás Gás pár Miklós a Népszabadságban megjelent levelében. Arra utal, hogy Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, az SZDSZ egyik vezető alakja levélben kérte a miniszterelnököt, hogy ne fogadja el Gergényi Péter tábornok nyugalmazási kérelmét. Korábban Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével együtt kérték a tá bornokot, hogy maradjon a helyén. Vagyis azonosultak a rendőrségi parancsnok bűncsele kedeteivel — ettől telt meg a filozófus pohara. A kormányzati dikta túra természetesen a pártdikta túrában gyökeredzik. A pártalapú parlament országgyűlési képvise lője nem kerülete akaratát, nem is lelkiismerete sugallatát követi, amikor valamely kérdésben szavaz, hanem pártja utasítását.. Most éppen erről győződhet meg az ország - sok egyéb mellett - az alábbi hírből is: „A legszigorúbb, százezer forintos pénzbüntetést kaphat az a két MSZP-s képviselő, aki a nyugdíjtörvény módosításakor nemmel szavazott a kormány előterjesztésére. Mint ismert hétfőn este a szocialisták és a libe rálisok kétfelé szavaztak a nyugdíjtörvény módosí tásánál. Jánosi György, az egyik renitens már többször is szembe ment a párt és a frakció vélemé nyével.” Ez már diktatúra a pártban és diktatúra a parlamentben. Világra szóló botrány volt, amit a kormány elkövetett október 23-án a rendőrségnek adott uta sítás ál tal. Miként rea gáltak erre a kormánykoalíció parlamenti képviselői? Egytől egyig szolidaritást vállaltak a kormány demokráciaellenes, népel lenes, brutális intézkedésével. Ezt nem lehet elfelejteni, mert ez erkölcsi mélypont, ez teljes lezüllés. Hogy is mondja Kiss Gy. Csaba: „A despotizmus logikája igen következetes: minél több hatalmat egy kézbe, mindent felülről tartani függésben”. Amint az SZDSZ megtette a megfele lő embert az MSZP részéről delegálandó mi niszterelnöknek, megte szi ugyanazt a személyt az MSZP pártelnökének is. Októberben kellett volna ennek létrejönni, de a Gyurcsány-körüli botrányok miatt februárra halasztották az MSZP elnökválasztását. Így teljes a pártdiktatúra. Némi morgolódás azért van a mélyből. Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata szerint nem szerencsés, ha a miniszterelnök és a pártelnök ugyanaz a sze mély. Minderről Gráner Gyula, a tagozat el nöke beszélt a szocialis ta párt szerveződésének decem ber 2-iki budapesti közgyűlésén. Nyilvánvaló, hogy a mai kormánykoa líciót csak a szigorúan kierőszakolt egyetértés, együttszavazás, az ellenzék előírt gyűlölete tart ja egyben. Ehhez most felcsatlakozott egy néhány bűncselekménnyel (őszödi ha zudozás, rendőrterror) való kötelező azonosulás. Ez is, és az országra ráerőszakolt konvergencia program hamarosan érezhetővé váló rombolásai a széles közönség anya gi helyzetén ki fogja kezdeni az MSZP alegységek amúgy is törékeny azonosulását a párt vezetők antiszociális politikájával. A ma gyar belpolitikában mindegyre kiala kul a két tábor képe, amelyben az idegen érdekeket kiszolgáló politika ellenében megerõsödik a közösségi érdeket védelmezés szem lélete, amely politi kai alakzatot fog ölteni.



10 Sylvester Lajos

“Igaz, nem igaz, de így volt...”

Rács Háromszék ftvárosában, még az „átkos" időkben összehozott a sors a Forrás nemzedék egyik költő-képviselőjével, Farkas Árpáddal, akivel akkor úgy döntöt tünk, hogy egymás szomszédságát és barátságát keresve ehhez megfelelő lakást keresünk. Ez sikerült is, a régi Háromszék megye visszaállításához volt némi közünk, s az akkori – 1968-as – megyevezetésnek, úgy tűnt, szüksége lesz olyan szellemi igavonókra is, amilyenek mi le hetünk. Kiügyeskedtük hát, hogy lakásaink bejárata két szomszédos lépcstházban lett légyen ugyan, de a két legbelső szoba, amely majd a mi alkotómunkára alkalmas kuckónk lesz az egymás szomszédságá ban hosszú erkélyre nyíljon. Már beköltözés közben, az első erkélyi találkozás al kalmával egyszerre érzékeltük, hogy bennünket rács választ el, ezt pedig mi nem kedvel jük, elegünk volt már akkor mindenfé le rácsból, drótból, kerítésből, palánkból, s nemcsak szimbolikusan, hanem fizikailag is kitéptük a falhoz és az erkély mellvédjéhez rögzített fémkorlátot, s ezzel egyszeriben a két négyszobás lakást átalakítottuk egy nyolcszobássá. Ennek a rácsnak az el tüntetése aztán az évek során rengeteg kedves csalá di és ba ráti történetet indukált. Voltak kellemetlenségek is, de ezeket az idő megszépí tő messzesége bearanyozta immár. Szom szédságunk első hónapjaiban lakásainkban gyakori áztatások követték egymást. Konkrét áztatá sokról, és nem szimbolikus eláztatásról van szó, amely az akkori hebehurgya építke zési hajszában óhatat lanul bekövetkezett, mert, egyrészt, friss tömbházlakók voltunk, és nem a kútról hordtuk a vizet, mint azelőtt, és, másrészt a gyors ütemű építkezés és ki tudja még milyen szerve zési hi ányossá gok miatt, minden be jelentés nélkül gyakran elvették a vizet, s ilyenkor valaki egyszer-másszor nyitva fe lejtette a vízcsapot, s amikor az hírtelen nagy nyomás- Korond pataka a sóhegy alatt sal megérkezett a friss szereléstől zavaros lé, ha a háziak éppen munkában voltak, a víz a lakásban is bebizonyította, hogy ő az úr. Különösen a forróvizes áztatások vol tak em lékezete sek, amelyek percek alatt fel púposították majd felszedték az apró pálcikákból összerakott és ragasztott rossz mintségf parkettet, a rostlemezből készült bútorok is de geszre szívták magukat vízzel, s lehántották magukról a bútorbőrt. A blokklakó szomszédok szerre-sorra törték be az ajtót, vagy bemásztak az ablakon, párafelhtben, forró vízben tapicskálva keresték az elzárandó csa pokat, s telefonon vagy futár révén értesítették a szerencsétlen lakókat, hogy jöjjenek, mert a víz felvette a házat, úsznak a szőnyegek. Menet közben, apránként kialakultak aztán a hibamegelőzési technikák, az urbanizáció behatolt a fürdőszobákba, a konyhába is, s a csapok fegyelmezetten szorítottak azért is, hogy ne hozzanak bajt a boldog panella kókra. A mi erkélyrácsunk itt áll be a képbe. Megtörtént, hogy F. Á. költőbarátomnak rajokban érkez tek vendégei. Jöttek messzi földről, az Óperencián túlról is, csőstül és pere puttyostól, s a leghíresebb történet az volt, amikor az erkélyrács eltüntetése után nyolcszobássá bővült lakásban tízen és valahányan aludtak a vendégek, - mi éppen külföldön – Magyarországon voltunk, akkor még berzenkedtem a „külföld" szó ellen, de ma már indokoltnak tartom -, nos csonka or-

EKOSZ - EMTE

szági lófrálásunk közben amitől féltünk bekövetkezett, a vendégek valamelyike nyitva felejtette a csapokat, s úszott a lakás, ázott a betyárbútor. A rá csokat annyira utáltuk, hogy ilyen megpróbáltatások után sem építettük vissza. Pedig, „menetközben" - azaz idő múltával – rájöttünk, hogy itt másféle áztatások is történnek, Megtudtuk, hogy ha valamelyikünkhöz „áztató" vendégek érkeznek, akkor a szigorú válla lat emberei, a kék szeműek, ahogy őket nevez tük, a hangágyút beszerelik egy velük kolla boráló személy lakásá ba, hogy a mi kötetlen társalgá sunk szövegét, a gurgulázó kacagásokat s a durva hahotázást is az utókor számára megmentsék. Volt eset rá, amikor a tömbház előtt is hangágyús kocsi állt. Mi ebben bizonyosak voltunk, hisz, a saját szemünkkel is láthattuk, hogy mi történik, másrészt, ahogyan a megye főemberének a nyakát kitörték, aki, amíg funkcióban volt, az elnyomó szervek ténykedéséért is „felelt" (akik ettől függetlenül őt is lehallgatták), s ő közölte velünk, vigyázat, fiúk, ti, ketten voltatok az elsők, akiknek a nyomon követését jóváhagytam. Vigyázzatok ezekre az összejövetelekre,és főleg arra, hogy mit beszéltek. Persze az utálatos rá csot úgy sem építettük vissza. Az új helyzethez új technikát gyöngyöztünk ki. Mi vel a telefonjainkat lehallgat ták, a legdurvább szövegeket a telefonba mondtuk tollba, il letve rögzítt szalagra, ki-kiszólva a társalgásból, hogy no, ezt jegyezzétek, no, ezt hallgassátok. Azt hittük, hogy mi vagyunk a helyzet urai, mert a kék szeműek csapdahelyzetbe kerültek, a hangágyúzást, telefonlehallgatást a „mélyen demokratikus" szocialista állam nem verhette dobra, mert ezek a fránya emberjogvédő szervek, személyek és szövetségek azonnal lármázni kezdtek, s félő volt, hogy nem ítélik oda, vagy, később, hogy oda lesz a legnagyobb kedvezmény, amelyre a szocializmus építéséhez nagy szükség volt. A rá csot viszont ekkor sem állí tottuk vissza. Szóval a rács. Hétszáz kilométernyi távolságról folyamatosan néztem – néztük – a buda pesti rácsháborút. Az elejétől kezdve. Mikor lebontották fellélegeztünk. Na, végre! Hisz még az is bosszantott, ha ezt, metaforikusan vasfüggönynek nevezték. A függöny kellemes hangtestő nyelvújí tási szó, a hozzákapcsolódó asszociációs sorok is pozitív töltetűek. A vasfüggöny előtag sem tudja eléggé borzongatóan elrondítani a szó hangulatát és jelentéstartalmát. A rács, az igen. Az a találó szó. A vasrács. Recseg, ropog, durva, börtönt, fegyházat, koncentráci ós tábort asszociál. Fogságot, fogva tartást. Annak a brutali tásnak a konkrétuma és egyben jelké pe is, ami körülötte történik, történt, és történni fog. A vaskordon szó is jó, mert durva. Hangulatilag beleillik a szocialis ta -szabaddemokrata kormányzás egyéb sarokszavai ba: vízágyú, gumibot, vipera. A rács nem (csak) védekező eszköz, ennél több. Jelzi, hogy tolvaj világban élünk, amelyben védeni kell a java kat. A moldvai csángók még ma is nekitámasztanak az ajtónak egy vesszőseprűt, s ezzel adják tudtára az érdeklődőnek, hogy „nem vagyok itt hon". A rács a drótot, a szöges drótot, csipkés drótot asszociálja. Nem akarok ötleteket adni senkinek, de a szögesdróttal is ékesített vasrács haté konyabb védelmi eszköz, amellyel a magyar szocialistaballiberális alakulatok parlamenti képviselői megvédik önmagukat. Sajnos nem önmaguk ellen. A szögesdróttal kombinált rács megfelelőbb. Hát ha még áramot is vezetnének bele! Az az igazi! Háborús eseményekkel viszonylag sokat foglalkoztam. A „műveleti terület" a ha dászat szakszókincséhez tartozó fogalom. ä


EKOSZ - EMTE


Kovács Gábor

Nemzeti Dal 2006 Száz évek távolából szólnak hozzád Õseid, kik rád hagyták hazád. Asszonyt és a gyermeket – a jövõ életet – A halál ellen karjuk óvta meg. Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövõ nemzedékek sorsa most terajtad áll! Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr, Tudd; az éjben ezer csillag gyúl! Ezer õsöd példája vezesse lépteid, S mint csil lagot, követnek véreid! Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövõ nemzedékek sorsa most terajtad áll! Hány bölcsõt ringattak itt féltõ kezek? Hányszor dübörögtek fegyverek? Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél, Az Örök Élet része lehessél? A hõsök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét! Sorsod a Mindenható mérte reád, Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbûnhõdött jövendõbe lép! A hõsök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét! Századok távolából halld meg a szót, Fogadd szí vedbe a bíztatót! Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövõ: Cselekvésre fordult az idõ! Úgy állj az igaz küzdõk közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell! Sorsod a Nemzet sorsa – így rendeltetett, Nincs más utad, mely tovább vezet! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbûnhõdött jövendõbe lép! Úgy állj az igaz küzdõk közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell! Örök fény, örök láng éltet Magyarország! Örök tûz, örök láz, örök bizonyosság: Megtartó erõ és hit, mely lángol ezer éve már, Fiainkban lobog majd to vább! Fordítsd a fénybe arcod, Hazám! Szálljon a napfény áldása reánk! Új nemzedékek lépnek elõ, Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövõ!

11

Tudom, az lenne a hatékony, ha mai munkaszolgálatosokkal építtetnék meg ezeket az objektumokat. Orbán Viktor, az említett kategóriák réme és ördöge rácsbontáskor mondott is ilyesmiket: hajrá, munkástagozat! Aztán a szögesdrótos és bi zsergető árammal telített vasrácsok elé tankakasztó gúlasort is lehet ne elhelyezni. Mert a minap láttuk, innen Erdélyből is láttuk -, a rohamrendőrök harci osztagai egy kerekes-székes mozgássérültet oszlattak ki a parlament előtti térről. Bukarestben még az átkosban láttam, hogy a követségek épületei elé – Izrael, USA stb. - valami szöges szerkentyűket te rítettek le az aszfaltra. A nevét se tudom ennek az elmés védekező vasfogas fémszőnyegnek, olyan volt, mint a mezőn hátára fordított borona, másfél arasznyi hosszúságú lándzsaszerű nyársak meredtek ki belőle. Olyan volt, mint egy földre terített sündisznó bőr a képtelenségig felnagyítva. Erre, ha ráhajt a kerekes járgányon támadó mozgássérült, kilyukad a kereke. Ezek a hernyótalpszerű alkalmatosságokra szerelt vastüskés eszközök a gyermekkori olvasmányainkból, középkori filmekből ismert kaszavermekhez ha sonlítanak, ennek a posztmodern változatai, s ha lenne ilyen az parlament előtti téren esélyegyenlőségért helytelenkedő kerekesszékesek százszor is meggondolnák, hogy a műveleti területre behajtsanak-e? Azt is láttuk, hallottuk, hogy óvodá sok is veszélyeztették a parlament épületét. És, egyébként is, egy tank, 1956-ot idézten, a múltkor valóban elindult a viperás, gumibotos, térdvédős, gázszórós, gumilövedékes, azonosító szám nélküli rendőri rendőrök ellen. (Vajon a rendőri ide gek meddig bírják meg ezt az őket mélyen megalázó, erköl csi hullává, a lakosság ellensé gévé degradáló státust?) Aztán hallom a rangidős, pártválasztékos, akarom mondani pártját válogató képviselőt, hogy kell a rács, mert van aki a parlament elé kakál. Ezt a szagos metaforát aztán magához emeli egykori vaskordonpárti párttársa, és azt mondja, hogy a népek körbehugyozzák a magyar Országházat, a liberális Kossuth-szobrát. Ezért kell lezárni, elzárni, s a bontókat majd tankkal, törvénnyel megtapostatni. Nem rég, a múlt év októberé ben kellett volna tisztességesen ünnepelni a legnagyobb magyar vaskordonbontás félszáz éves évfordulóját. Ideiglenesen sikerült akkor is, 1956-ban a rácsbontás – akárcsak most -, de aztán – mondjam, hogy akárcsak most? - sötét erők, erőszakos, érzéketlen, durva rácspárti, kordonpárti valakik visszaépíttették a rácsot. És hova lett mára a rács? Eltűnt. De nem tűntek el a rácsozó rácsállí tók. Ez a baj. És az, hogy ezt az abszurd idiotizmust jogi csűrés-csavarással nyújtják és húzzák a végtelenségig. Bár én felette csodálkozom, mert még nem jutott eszükbe a Berlini Fal felette praktikus védelmi vonala, a most is aktuális izraeli-palesztin betonfal, és ne feledkezzünk meg a Kínai Nagy Falról sem, mert azelőtt mind lengethetnék a mai hun ivadékok az árpád sávos zászlót, ami egymagában is vészt hoz a rendre, a csendes többségre, mert annak mind a hét sávja olyan méreggel van itatva, mint a Litvinyenko kávéja, teája vagy mit tudom én mije. Én, ha mondhatnék valamit ebből az erdélyi távolságból arról az odaáti vaskorlátos, vasrácsos világról, azt mondanám, hogy hagyják a „jogszerűségi", „jogkövetői" és egyéb köntörfalazást. A vasrács, a vaskordon ocsmány, szégyenletes, országházhoz és parlamenthez méltatlan, a magyarság egészét megalázó, förtelem. Tüntessék el, hogy ne szégyenkez zünk magyar voltunk miatt még a határon kívüli magyar kitaszítottság biztonságában is. Román barátaink hahotázva kacagják a budapesti ingyen cirkuszt. Ilyenkor azzal mentem ma gamat, hogy nekem, mint egykori magyar állampolgárnak (1940-1944), és felmenőimnek (1001– 2007) csak az Országház épületében vannak tégláim. A rács már nem az enyém, nincs pénzem benne. Nevetnek, azt mondják a románok, hogy Szép ország volt - Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország – s Rács-ország lett. Az is marad? Azért jóleső érzés, hogy va laha kiiktattuk azt az erkélyrácsot.


12

R omá n i a a z E U- b a n

EKOSZ - EMTE

Az erdélyi magyarság sorskérdései Románia EU-csatlakozása fényében Az euro-optimizmus és a valóság A ma gyarországi politikai kommunikáció egyik visszatérő fordulata közel egy évtizeden keresztül az volt, hogy trianoni sérelmeinkre gyógyírt je lent majd a környező ál lamok, valamint Magyarország Európai Uniós csat lakozása, hogy a légiesített határok mellett végbeme het a magyar nemzeti reintegráció. Ezt a tényhamisító féktelen demagógiát sajnos nemcsak a magukat baloldal inak mondó pártok forgalmazták, legtöbbször és a legnagyobb pátosszal talán Dávid Ibolyától hallottuk. Az MDF elnöknője a parlamenttől a Szabadság szobor avatásáig ahol csak lehetett, mindenütt elmondta e handabandát, amit talán még maga sem vett komolyan. Mutatis mutandis Erdélyben is hallani le hetett hasonló szólamokat, legfeljebb annyi különbséggel, hogy itt Románia Európai Uniós csatlakozása olyan Kánaán-jellegű célként volt megha tározva, melyben a ki sebbségi problémáink automa tikusan vagy közel automatikusan megoldódnak. Mifelénk a neptunista Frunda György volt a hurráoptimizmus és kollektív andalítás fő képviselője. A valóság persze az, hogy a határok nem légiesednek, legfeljebb átjárhatóvá válnak, azok továbbra kijelölik ama területet, me lyen be lül a szlovák, román (esetleg pár év múlva a szerb és az ukrán) etnosovinizmus határozza meg az oktatáspolitikát, a kul túrpolitikát, a hadügyi politikát, a külpolitikát, a gaz daságpolitikán belül tá moga táspoli tikát (lásd a szlovák nyílt diszkriminációt, mely a támogatások tengerszint feletti magassághoz kötésében jelenik meg), egyszóval az államhatalom valamennyi tevékenysé gét. A magyar gyermekek magyar iskolákban továbbra is a román nemzetpropagandának megfelelő ha zug történelmet lesznek kénytelenek tanulni, cenzúrázott (és öncenzúrázott) magyar irodalmat, tovább folyik a Székelyföld elrománosítása, a hagymakupolás honfoglalás, továbbra sem határozhatja meg a magyar közösség, hogy befize tett adójából milyen oktatási rendszert kíván fenntartani, a román rendőr éppúgy brutalizálhatja a mindennapi ma gyar ha landót, mint eddig, és hadd ne folytassam. Ugyanakkor az EU-n belül nincs olyan kisebbségvédelmi normarendszer, mely kötelezővé tenné például a tömbben élő számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek számá ra a területi autonómia megadását. Területi autonómia nélkül pedig aligha remélhetjük, hogy sikerül kialakítani egy olyan létkeretet Romá nián be lül, mely hosszú távon szavatolja a magyar megmara dást és gyara podást. A román politikusok ráadásul, eszmei hovatartozásra való tekintet nélkül, képesek szembe hazudni a közvé leményt azt állítva, hogy nem csak ilyen irányú köte lező normák, de még precedensek sincsenek. Egy történelmi lehetőség kihasználatlansága 2006 júliusában a tusnádfürdői nyá ri szabadegyetemen Orbán Viktornak feltették a kérdést, hogy mit érzett akkor, amikor 2005. szeptember 26-án igennel szavazott Románia EU-csatlakozására. A vá lasz vi szonylag korrekt volt azzal szemben, amit az ellenzék vezetője közvetlenül a szavazás után nyilatkozott a magyar médi ának (miszerint az erdélyi emberek akarták, hogy igennel sza vazzon a FIDESZ), lényege pedig az volt, hogy úgy érezte, hogy elment egy esély. Orbán akkor azt is hozzátette: e történelmi esély elmulasztásá ban nem érzi felelősnek az ellenzéket, hisz a kormány kényszerítette a parlamentet, hogy idő előtt döntsön e kérdésben. Itt és most nincs sem alkalom, sem tér arra, hogy a FIDESZ felelősségét részle tesen megvilá gítsuk e kérdés ben, de két dolgot minden esetre leszögezhetünk. Az egyik az, hogy a szeptem ber 26-án ki is lehetett volna vonulni, azzal az indoklással, hogy idő előtt az ellenzék nem szavaz e kérdésben, lehetett volna alkotmányértelme zést kérni az Alkotmánybíróságtól annak megállapítása vé gett, hogy kétharmados avagy feles ha tározat-e, ha a parlament hoz zájárulá sát adja további EU-tagállamok felvételéhez. A másik pedig az, hogy történelmi esélyt mulasztott a magyar politi kum. Így, en bloc. Mert bizony a FIDESZ sem készítette fel kommunikációs szinten a nemzeti közvéleményt arra, hogy meg kell kérni a román EU-csatlakozás támogatá-

sának az árát, s bizony vétót kell emelni, ha a román ál lam elutasítja a magyar terüle ti autonómia intézményesítését. A Markó ve zette RMDSZ, akárcsak a fel vidéki Magyar Koalíció Pártja úgy hitelesítette 1996 (az MKP 1997) óta a magyarellenes többségi rezsimet, hogy tudhatta: az utolsó olyan le hetőséget játssza el, amikor sarokba lehet szorítani az állami szintre emelt román (és szlovák) etnosovinimust. A román politikai elit talán semmiben nem olyan következetes, mint az 1923-ban alkot mányszinten kodifikált célprogram, az egységes, homogén román nemzet állam megteremtésének igyeke zetében. Mint azt Szabédi László máig ható érvénnyel megfogalmazta több, mint fél évszázada, a román kisebbségpolitika lényege, hogy mindent meg kell adni a magyaroknak, amit meg nem adni le hetetlen. Az RMDSZ egyetlen vezetője sem állíthatja, hogy ne le hetett előre tudni, hogy a romá nok az EU-n be lül pont annyi ra elutasítóak lesznek a magyar autonómiával kapcsolatban, mint az EU-n kívül. Markó Béla RMDSZ-es ellenzéke hiába követelte számtalan alkalommal számtalan fórumon, hogy az RMDSZ kérje meg román EU-csatlakozási igyeke zet támogatásának árát. E kérdésben érhető leginkább tetten, hogy a Bukarestben, bukaresti zsoldban folytatott RMDSZ-politika bukaresti érdekeket szolgált és szolgál, hogy Markóék nem az erdélyi magyarság érdekeit képvise lik Bukarest felé, hanem Bukarest nemzetstratégiai célkitűzéseit a magyar választói bázis akarata és létérdekei ellenére. Apró előnyök Románia EU-csatlakozása kétségkívül előnyökkel is jár. A magyar tőke könnyebben áramolhat a magyarlakta területekre, az erdélyi magyar piac megnyílt a magyarországi termékek előtt, a ha táron valóban könnyebben lehet átkelni 2007 óta, a magyar szellemi-kulturális integráció intézményesítése elől eltűntek az akadályok. Ezeket az előnyöket egy tudatos nemzeti kormány tudná leginkább kihasználni. Gyurcsányékkal az ország élén azonban nem sok jót remélhetünk, ismét csak a civil szférára lehet számítani a megnyílt mozgástér kihasználásában. Az Európa Parlamenti választás és annak tétje Tőkés László bátor döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy független jelöltként indul az Európa parlamenti választáson. S ez volt alighanem az egyetlen jó döntés közösségi szinten is. Az erdélyi magyar politikai akaratképzésre RMDSZ logoval rátele pedő komprádor, helytartó elit újsütetű autonomizmusa és párbe szédkészsége addig tartott, amíg össze nem kellett állítani a párt EP jelöltlistáját. Akkor már nem szá mított az össz-magyar párbeszéd, a nemzeti önrendelkezés, az RMDSZ-listára pártemberek kerül tek, a sorrendben első autonomista politikusnak aki a listán szerepel, név szerint Sógor Csaba Csík széki RMDSZ szenátornak a negyedik hely jutott, mely legoptimistább becslések szerint sem befutó. A szétforgácsolt és széthúzó autonomista tábor választhatott: vagy lenyeli az újabb RMDSZ-es megalázást vagy saját jelöltet indít. Konszenzusos jelöltet nem volt könnyű találni, még az egyeztetés után is akadt a Székely Nem zeti Tanács (SZNT) ve zetőségében konszenzustörő, de végül is, miként azt az SZNT elnöke, Fodor Imre megfogalmazta, a Tanács többsége kiáll Tőkés László mellett s ha bárki kifogást emel ellene, azt csak saját nevében te heti meg. Ma a jelölt mögött van az SZNT mellett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet. Tőkés László jelöltsége a kiszivárgott hírek szerint az RMDSZ berkeiben pánikot okozott, Verestóy Attila szenátor, a Markó-Neptun egységfront erős embere nem kevesebbet jelentett ki frakciógyűlésen a Háromszék információi szerint, mint azt, hogy ha Tőkés Lászlónak sikerül összegyűjteni a százezer aláírást, akkor vége az RMDSZ-nek, s ezért csírájában kell elfojtani minden ilyen próbálkozást. Nos, az RMDSZ-nek van tapasz talata a csírában való elfojtás területén: a 2004-es önkormányzati választások idején a Magyar Polgári Szövetség által összegyűj tött 55000 aláírástä


EKOSZ - EMTE


13

Határtalan gondjaink Közös gondok nyomában Hamar eltelt ez a bő két és fél esztendő. Európa ismét meghí zott. Reménye ink ismét megfogytak. Alig történt meg az örömteli esemény, máris világos minden józanul gondolkodni képes ember számára, hogy a neoliberalizmus szellemében vágtázó globalizáció strómanja, az Európai Unió, azt tette, amiért létre hozták. Ebben az „európai” sikerben – vagyis az új gyarma tosítás mindent elfe dő lelkesedést feltételező előrehaladásában – előbb az anyaország, most pedig az abból már 86 éve önmagánál is nagyobb da rabot magáénak tudó új tulajdonos politikai elitje jeleske dett. Egyformák voltak a feltétel nél küli csatlakozás igyekezetében. A tárgyalások eredményei valójában csak az előre túllicitált elvárásoknak az eredetileg várt szintre való visszarendezését jelentették. Olykor még ennyit sem. A fellelhető különbségek árnyalatnyi ak. A hatalmas agrárproletár tömegekkel belépő Románia nem számolt azok majda ni sorsá val egy olyan közösségben, amelyben éppen ők je lentik az egyik legfőbb gondot. A történelmi megújulásának csodá iról híres Magyarország vezetői pedig ugyanezt teszik azzal a réteggel, melyből a nemzet eddig mindenkor képes volt talpra állni. Az egész román agrárnépesség nem lesz ké pes vendégmunkásnak szegődni, s magyar megfelelői nem is hajlamosak erre. Mi az oka annak, hogy nem lepték el Európát a magyar vendégmunkások milliói? Ezeknek száma lényege sen kevesebb a szomszédokból kirajzottaké nál. Apropó, érdekes módon erről még nem hallottam elemző összehasonlításokat. Mi lesz ezután? - kérdezhetjük. És hasonló kérdések sorakoznak még sok más ezzel egyenlő súlyú gond mögött is. A megoldások helyett gyülekező közös gondok csak szaporodni fognak. Mindjárt itt is van egy ezekből. Érdekes módon ellenkező előjellel, de hasonló súllyal áll előttünk a kisebbségi kérdés elmaszatolása. A Tria non óta megoldatlan nemzetiségi gondok terén a nyertes lépést sem tett az „európai” megoldások felé. Ami pedig ennél is súlyosabb, a vesztes teljes mértékben kihasználatlanul hagyott már több történelmi lehetőséget a kisebbségek sorsának javítá sára. Ugyanis, ha nem a globalizáció által pártolt kormány vezet egy országot, akkor – mint kiderült – az lehet akár nemzeti is. Egészen, vagy legalább részben. S ha egy ország, vagy országocs ka (erre van több példa is) nemzeti kormányt képes magának választani, az adott esetben képes lehet az Unióval keményebben is tárgyalni, és feltétlenül eredményesen hasz nálhat ki az Unió bővítési folyamatának és alapszabályainak lehetőségei és paragra fusai közül többet is a maga javára. Ez érvényes lehet a gazda ság és a nemzeti érdekek terén egyaránt, s felesleges is e kettőt éles vonallal elválasztani egymástól. Két szomszédos ország – melyek Európa keleti terjeszkedésének tengelyét képezik – ha a nem zetiségi kérdés gordiuszinak tűnő csomóját képesek lennének megoldani, már csak a természetes földrajzi-regi onális (egykor volt és kipróbált) egysége alapján is igen komolyan tudná befolyásolni a kontinens gazdaságpoli tikáját. Saját boldogulásuk útjának, közös gyökerű elmaradottságuk behozásának remek lehetőségeként kínálkozik ez az út. Ilyen összefogás

azonban nem létezhet csak akkor, ha két nép között alapvető a bizalom. A nemzetiségi kérdés XIX századi szinten való balkáni konzerválása, a tömegek ilyen eszközökkel való ámítá sa, a gyűlöletnek politikai eszközként való felhasználása, de még a probléma egyszerű szőnyeg alá seprése (lásd magyar külpolitikát) sem vezethet ide. Tisztázni kell végre közös dolgainkat. Már nem bolondítható senki a határokon leselkedő magyar hadsereggel. Sem határ, sem hadsereg (december 5-re gondolva nem fokoz nám a dolgot azzal, hogy sem magyar). Az ősi román földet senki sem veszélyezteti. Minden józan román láthatja, hogy a szászok és zsidók eladása, elűzése milyen gazdasági kárt jelentett egy modern Romániának. Utolsó nagy va gyonukat, a magyarsá got is el akarják herdálni. Egyesek közülük úgy gondolják, hogy nem elüldözni kell őket, hanem „európai módon”, ott helyben „ötvözni” az oktatás, a gazdasági kényszer és a közigazga tás különféle módszereivel. Akik arra gondolnak, hogy ma gyarjaik a beol vasztással helyben maradnak, és tovább épí tik az országot, tévednek. A ma gyar, akár a szász vagy a zsidó és bármely más nemzetiség, csak akkor képvisel értéket, ha az marad, ami. Ha nem a meglevőt duzzasztja mennyisé gileg, hanem hozzáadja a saját értékét. Ha színesít, kiegészít, gazdagít. Békében, bizalomban, tervezhető jövővel és az így megtartható öntudattal. Európa térké pén itt úszik egymással szemben a két egykori naphal alakú ország. Fejük, kopoltyújuk közös. Ebben a képben szinte benne van az eleve elrendeltetett egység lehe tősége, sőt törvénye. Előttük egy közös és azonos veszélyekkel tele jövő. Előttük a veszélyeket jelentős mértékben kiküszöbölni képes összefogás lehe tősége. Az eliteket megválasztották népeik, most az elitek választhatnak, gondjaik immár ha tártalanok. Leányfalu

könnyedén lesepertették a román államhatalom képvise lőivel s akadá lyozták meg ilymódon, hogy rajtuk kí vül más magyar szervezet is indulhasson e megmérettetésen. Jó esetben meglátjuk, hogy meg fogják-e kockáztatni ezt a technikát most, amikor a jogsérelmet szenvedőknek im már EU-normák által szabályozott jogorvosla ti lehe tőségeik is vannak. Jó esetben, mondom, mert egyelőre nem lehet biztosra venni, hogy sike rül-e a bravúr. Alig több mint egy hónap áll rendelkezésre az aláírások összegyűjtésére, az RMDSZ már elkezdte lejárató kampányát (Markó Béla szerint Tőkés László a múltat képviseli, agresszív kampányra készül, „hisz békeidőben is elmondta”, hogy Markóék „piszkos kommunisták”. Hadd szögezzem le, ezt ebben a formában tudomá som sze rint soha nem nyilatkozta a re formátus püspök.), a Szövetség óriási média hátszéllel rendelkezik, s anyagi ereje is hatalmas erdélyi méretekben legalábbis. Ugyanakkor az is tény, miként arra Gazda Árpád, a Krónika munkatársa rámutatott a „Tétmérkőzés” című vezércikkében, hogy az EP választáson egy név és egy márkanév verseng egymással. Egy

történelmi súlyú név, mely közismert és még a Markó-féle közvéleménykutatások szerint is népszerű politikust ta kar, valamint egy márkanév, mely éppen úgy kizárólag kom munikációból tartja fenn magát, mint a Gyurcsány kormány. Tőkés László bejutása esetén az is könnyen meglehet, hogy az RMDSZ kiesik az Európa Parla mentből, aminek több konkrét nemzetpoliti kai előnye lenne. Egyrészt nem kellene állandóan attól félni, hogy a másik ”magyar” EP-képviselő hátbaszúrja Tőkés Lászlót, másrészt többé nem tehet úgy Markó Béla, mintha az RMDSZ az erdélyi ma gyarság egészét képviselné, szertefoszlana az amúgy is csak román állami segédlettel fenntartott hamis látszat. Végül de nem utolsó sorban e győzelem motivációt és erőt adhatna a magyar nemzeti oldalnak határon innen és túl, bebizonyítaná, hogy az igazság birtokában, az eszme erejé vel győzni lehet a médiatúlerővel, a számolatlanul szórt júdás-pénz zel, a román és a magyar kormányzattal szemben.

-

Szász István Tas

Korond pataka


-

Borbély Zsolt Attila

14


EKOSZ - EMTE

… Ha autonómiát akarunk, először saját árulóinkkal kell leszámolnunk Makkay József beszélgetése Szász Jenővel, Székelyudvarhely polgármesterével, a Magyar Polgári Szövetség elnökével (részlet) – Ahhoz, hogy az MPSZ országos listákon szerepelhessen a törvényhozási választásokon, 18 megyéből kell aláírást gyűjtenie. Be lehet-e egyáltalán jegyeztetni ilyen körülmények között az MPSZ-t? – A helyhatósági törvény diszkriminatív előírásai mellett az Európai Unió elítélte a párttörvény előírása it is, egyelőre azonban hiába. Május 13-ra azonban megleszünk a 18 megyéből és Bukarestből származó aláírásokkal. Az európai parlamenti választá sokra a Magyar Polgári Párt tal már számol ni kell! – Tavaly elindult az úgyneve zett erdélyi magyar–magyar párbeszéd, ebből azonban kimaradt az MPSZ országos elnöke. Markó Béla vele nem akar tárgyalni. Milyen eredménye lehet az alakulóban levő erdélyi magyar–magyar kerekasztalnak? – Amíg az erdélyi magyar közéleti palettán nincsen olyan szerve zet, amely jogilag meg tudja szoríta ni az RMDSZ-t, ezeknek a kerekasztaloknak sok értelmét nem látom. Hacsak valaki nem Markó Béla legitimálásá ért küzd. Lehetnek olyan politikusok, akik ezt fontosnak tartják, és megszervezik, hogy Markó Béla időnként találkozzon emberekkel. Vannak ilyen szolgálatosok, és sajnos nemcsak az RMDSZ-ben. Ezekben a kerekasztalokban semmi fajta érdemi le hetőséget nem látok. Az egész szimbolikus, gyakorlatilag image kérdés, je len körülmények között értelmetlen. Markó Béla egyetlen szervezettől tart, és az a Magyar Polgá ri Szövetség, emiatt ve lünk nem ül le tárgyalni. Mindenki mással igen, de velünk nem. Az MPSZ nincs abban a helyzetben, hogy az RMDSZ-t megfélemlítse, velünk mégsem akarnak tárgyalni. Mi értelme van akkor a párbe szédnek a többi szervezettel? Nem értem ezt az erdélyi magyar–magyar kerekasztalnak nevezett intézményrendszert, főleg azt nem, hogy milyen céllal jött létre. Hacsak nem arra gondolok, hogy vannak em berek, akik be szeretné nek jutni az Európai Parlamentbe, és ebben egy lehetőséget látnak. Akkor viszont tisztán kellene beszélni. Nem kellene elbújni az ujjunk mögé, kerekasztalokról meg minimumprogramokról szólni. Ki kéne monda ni: mivel egye sek nem látnak esélyt a Magyar Polgári Párt bejegyzésére, abban reménykednek, hogy helyet kapnak az RMDSZ listáján. – Ha a Magyar Polgári Pártot mégis sikerül beje gyeztetni, új helyzet áll elő. Az RMDSZ csak úgy juthatna elég mandátumhoz, ha vele is leül tárgyalni… – Szerintem ez fogja elhozni az erdélyi magyarság megújulását. Elég, ha visszagondolunk Markó Béla elnök úr nyilat kozatai ra az elmúlt két-három évben. Tusnádfürdőn egyenesen azt mondta, hogy ő a pluralizmust is lábbal tiporná az egység érdekében. Ez mindent elárul magatartásáról. Amikor a Magyar Polgári Párt be van jegyezve, csak tükröt kell tartani majd elnök úr elé: mi azt tesszük, amit ön há rom éve hangoztat. Abban a pillanatban megtörténne az RMDSZ ke belében a megtisztulás, megújulás. Akkor már meg kellene teremteni annak a feltétele it, hogy a különböző szervezetek között érde mi párbeszéd folyjék. – A párt bejegyzés még hát ravan. Az RMDSZ kormányon maradt, ennél fogva sok mindenre hatással lehet. Akár a bí rósági bejegyzésre is. Miként le het ne az RMDSZ-t meg újulásra kény szeríte ni, ami kor a tel jes román po litikai elit súlyos erkölcsi vál ságban van. Amikor azt látjuk, hogy a szekus dossziék ügye párt megegyezé sek alapján dől el. Egy ál talán érde ke le het-e a mindenkori ro mán hatalomnak, hogy egy autonó miapár ti, a ro máni ai magyar közösség valós törek vése it felkaroló magyar párt bejegy zését előse gítse? – Nagy valószí nűséggel Buka rest ben vannak olyan politi kusok, akik eldöntöt ték, hogy 17 évre 1989 után ideje, hogy a rendszervál tás meg történjék. Politikai elitváltás nélkül azon ban nincs rendszerváltás. Az Európai Unió ban nem lehet ugyanazokkal a poli tikusok kal politizál ni, akik 1989 előtt hűsége sek voltak

a Ceausescu-rezsimhez, és an nak intéz mé nye iben te vékeny kedtek. Ha politikai modernizációs programról be szélhe tünk, akkor ez az elit va la mi lyen át rajzolá sát is je lenti. Akik ezen a programon dol goznak, nem rendel keznek minden esz köz zel, de van néhány fon tos esz közük. Egyik ezek kö zül a volt szekus dossziék nyilvánosságra hoza ta la. Az teljesen más dolog, hogy az átvi lágító bi zott ságban megpró bál ják tisztára mosni a volt szekusokat és besúgókat. Oda a parla menti pártok de legál tak em be reket, a pártok pe dig terhel tek a 89 előtti múlttal, így kül dötteik az átvilágító bizott ságban igyekeznek egymást tisz tára mosni. Nem az a valódi kép, ami az átvi lá gító bi zott ságtól kijön, hanem az, ami bemegy. Pél da erre Vadim Tudor. Dinescu azt mondta, hogy Vadim együtt dolgozott a szekuval, az RMDSZ képvi selő je, Csendes Lász ló pe dig azt ál lí totta, hogy nem dolgozott együtt. Tessék eldönte ni, kinek van igaza… Ma gyar szava zat tal mos ták tisz tá ra a nagy-romániás vezért. A má sik fontos előre lé pés a kom munizmusról készült jelentés. Most már nemcsak a Szekuritáté köré csoportosult ér dekkörö ket lep le zik le, hanem a pártakti vis tákat is, akik a rendszert el ültet ték, éltették és ha szonél vezői vol tak. Magya rán elindult egy mélyre ható tisztulá si folyamat. Szerintem akik ezt a tisz tu lási folyamatot elindí tották, nemcsak a többségre gondol nak, hanem a ro mániai magyar poli ti kai elit re is. Ez a hullám előbb vagy utóbb el éri a ro má niai magyar poli ti kusokat is. A kérdés az elit vál tás ma rad. Részlet kérdés, hogy erre mikor kerül sor. Ez a folya mat egészen biztosan el so dorja majd Markó Béláékat, Verestóy Attiláékat… A kö vetkező kérdés, hogy ki kerül he lyükbe. Abban re ménykedtem, hogy Nagy Zsolték következnek, de hát nem ilyen mi niszteri tel jesít ménnyel, és főleg nem az zal, hogy egy fi atal miniszter ilyen botrá nyokba ke vere dik. Reménykedtem benne, hogy az RMDSZ-ben van utánpótlás, emiatt is csalód tam Nagy Zsoltban. Ez is mutatja, hogy az egypárt rendszernek milyen hát rányai vannak. – Né hány napja EU-tagok vagyunk. Sokan és sokszor le írtuk már, hogy ez volt az utolsó vonat a románi ai ma gyarság számá ra, amely úgy ke rült be Románi ával az Euró pai Uni óba, hogy egyet len je lentősebb köve telé sét sem orvosol ta a több ségi ro mán hatalom. Mire szá mít hatunk? – Senki nincs a biztos re cept birtokában a jövő re nézve. Hogy én is közlekedé si példát használ jak: az RMDSZ az el múlt 17 év ben szem bement a forga lom mal. Az el múlt más fél évtizedben kellett volna Washing tonban meg Brüsszel ben jár ni, a nagyvilág legje lentősebb fő városa i ban, mielőtt Romá nia csat lakozott vol na a NATO-hoz és az Euró pai Unióhoz. Akkor vi szont az RMDSZ Bukares tet eről tette. Előbb el lett vol na a nyuga ti fő városokban politi zál ni, egy évből legalább hat hónapot Markó el nök úrnak is. Nem igaz, hogy több miniszterel nöknek ne lehe tett vol na akár személyes szim páti áját is meg szerezni ügyünk iránt. Csak ezután kel lett volna Bukarest be men ni. Kel lő nem zetközi támoga tottsággal és poli ti kai súllyal rendelkeznénk ahhoz, hogy Buka restben is eredményes poli ti zálást folytas sunk. Már rég túl volnánk a magyar egyetem és akár az au tonómia ügyén is. Nem úgy, hogy bementünk az EU-ba, miközben Hantz Pétert és Ko vács Le helt el bocsát ják az egyetem ről. Az elmúlt 17 esz tendő a romá ni ai magyarság külpoli tiká já ban (amit az RMDSZ képviselt) tel je sen elhibázott. Ez után is fon tos le het Brüsszel, de már jóval ki sebb lehetősége ket hordoz számunkra. Az EU- és a NATO-csatlakozás új helyzetet teremtett. Ezeket a lehetősége ket kell föl leltározni, és erős szövetsé gese ket talál va, új stratégi át kidol gozni. Sajnos ilyen irá nyú törekvést sem látok. Ami kor Ko vács Le hel és Hantz Pé ter Brüsszelben lobbi zik, illet ve előadást tart a ko lozsvári magyar oktatásról, fel áll Sza bó Károly RMDSZ-képviselő, EU-megfigyelő és letorkol ja őket, hogy nem ez az erdélyi magyar nem zeti kö zös ség véle mé nye. Ilyen maga tartás sal nem lehet Brüsszelben eredményt el érni. Ignasi Gardians ka ta lán eu rópai parlamenti kép vi se lőnek van igaza, aki Szovátán azt mond ta: ha autonómiát aka runk, eloször saját árulóink kal kell leszá molnunk. Mindegy, hogy Bukarestben vagy Brüsszelben árul ja el érdeke inket Sza bó Károly, ő nem képviselhet bennün ket többé sehol! Amíg ezen nem változ ta tunk, küz del münk esélytelen!


EKOSZ - EMTE

Kis magyar sajtótükör

Kaslik Péter

Agyhalál Iszony és irtózat Tóta W. Árpád írása nyomán Tóta W- Árpád, az 1960-as évekhez fűződő amerikai „Gonzó” új ságírás magyarországi, megké sett és fordított előjelű művelője. A „Gonzó” újságírói stílus az 1960-as évek, úgynevezett „új új ságírás” egyik válfa ja, amely Hunter S. Thomson nevéhez fűződik (Iszony és irtózat a kampány tábor nyomában” – „Fear and Loathing on the Campaign Trail) A „Gonzó” újságírás az egyén kétségbeesett és egyenlőtlen harca a hatalom ellen. Az igazi „Gonzó” újságírás az orwelli tradíciót követi, és azt vallja, hogy a hatalom ele ve zsarnok, korrupt és emberellenes. Ez a túlerővel szemben vívott egyéni harc önromboló és ésszerűtlen, de az igazság oldalán áll. Tóta W. Árpád írá sai azonban csak külsőségekben utánozzák ezt a magatartást és stílust, mert Tóta a hatalom oldalán áll, és a maga mindent bele, roham munkában végzett, kíméletlen harcát a maga zsebére, a magyarellens birodalmi politika érdekében, s a hatalom haszonélvezőinek oldalán vívja. Ő a fordított előjelű Ungarische Robin Hood, a beágyazott és kitüntetett zsurnaliszta, a legény a gáton, aki az „itteni lakosságot” támadja, és a gazdagokat védi. Tóta W. Árpád: „A te hetetlen halott” c. írásá nak első bekez dése így hangzik: “Kellemetlen hagyományunk, hogy eleve kilátástalan, halva született politikai cselekvéseket ünneplünk teljes erővel, míg a reális célokért és okos taktikával végigvitt, sikeres változásokra csak egy-egy törté nelemóra marad. Az 1848-as szabadságharc tehetségtelen szereplői vel, sőt az olykor be számíthatatlan Kossuth Lajossal együtt: mítosz, di cső esemény, amelyről csak szuperlatívuszokban illik beszélni, és amelynek örökségét évről évre magáénak (és csak magáénak) vallja minden egyes párt és nótakör. A kiegyezés, ami élhető win-win szituációt teremtett Magyarország és a Habsburgok közt, az csak úgy megtörtént. Naná, a reálpolitikához kicsit több ész kell annál, mint hogy bebasz va felborítjuk a villamost, ezért a ki egyezést nem érti meg minden hülye, vagyis Három kereszt azonosulni se tud vele. Filmen se olyan izgalmas. Nincs benne tank. Térkép, az igen…” Tóta írása a további akban ugyanezeket az állításokat vegyíti (mindennel, ami eszébe jut.) Az írás alagsoraiban hangot kap a provokáció, valamint az ügyeletes nagyhatalomnál való feljelentés is. Tóta W. Árpád ötvenhat eseményeit anarchikus intifádának minősíti. Az “intifadah“ kifejezés önmagában ugyanazt jelenti, mint a “felkelés” (leráz ni valamit) Tóta web lapjának címe: ”For a Better Magyar Land." A “Magyarien” megjelölés, a “Magyarok idegen test Európában” Benes és a hazai liberálisok külföldön terjesztett magyarellenes propagandájának alapja it képezte. Ennek az ellenünk szegezett propagandának egyik következménye Trianon. Magyarországon ismét van “Ungarn”, és Magyarien"-csakhogy Tóta szerint a “Magyarien” most palesztín. Miért beszél Tóta most a magyar ötvenhatról arabul? Mert a jelenlegi politikai légkörben az intifádát csak egy árnya lat választja el a terroristáktól. Tóta írásaiban gyakoriak az éppen divatos angol szavak is. Nincs az a felkapott és bitang angol kifejezés, amelyet Tóta bele ne dolgozna egyik vagy másik írá sába. Ez önma gában is a magyar nyelv zül lesztését jelenti. Tóta írásának mind szóhasználata, mind annak nemzetellenes be állítottsága a politikai kérdésekben semle-

2007. március

15

ges és jóhiszemű olvasót is felháborítja. Az ember leve gő után kapkod. Mi követke zik ezután? Vitatkozzunk e hülyékkel? A rövid válasz szerint: igen, nehogy írójuk bölcsnek képzelje magát. A hosszú válasz, pedig szintén igen, mert nem tudhatjuk, hogy ezekből az eszement értelmetlensé gekből mikor lesz tudományos értekezés, kötelező iskolai tananyag, és végül törvényerejű rendelet. A je lenlegi magyar társadalom összképét tekintve ezek a lehetőségek ma valószerűek. Tóta W. Árpád írása önmagában, és mint jelenség is lesújtó. Magyarországon minden napra jut valami őrület. Hogyan jutott a magyar közélet idá ig? Vannak e ezeknek, a magyar kultúra alapja it menetrendszerűen megkérdőjelező szöve geknek közös tulajdonságai, és mi a végső céljuk? “Lesz még egyszer ünnep a világon” Tóta W. Árpád nem érti, hogy a magyarok miért ünneplik 1848, vagy 1956. emlékét, amikor mindkét esetben eleve veszteségre ítélt gyászos eseményről van szó. A jelenlegi ünnepek he lyett Tóta az olyan “kellemes” illet ve “haladó ha gyományok” követését, és győztes helyzetek - “win win” szityuésenek - megünneplését ajánlja, mint az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés. A fenti párhuzam alapján pedig, a magyar ötvenhat helyett az új birodal mi politikába való bekapcsolódást, a „rendszerváltást” kellene ünnepelni. Mindez nem most kezdődött, és nem is véletlen. Emlékezzünk: 2004-ben, a Batthyány örökmécsesnél tartott ünnepségen senki sem akadt, aki elhelyez ze az emlékmű mellett árválkodó, az “MSZP parla menti frakciója” felira tú koszorút. A közösség életében az ünnep azonban nem csak a ”változások” állomásainak állít emléket, hanem legtöbbször éppen a maradandóságban való hitet erősíti meg. Az ünnep az, amikor az egyén átéli, hogy mit jelent egy nemzethez tartozni. A magyar nemzet, mint minden más nemzet is, azt ünnepli, aminek létét köszönheti azokat a helyzeteket és időpontokat, amikor a nemzet összeforrott, s a nemzet tagja átélték, hogy mit je lent ma gyarnak lenni. Az ünnep ezeknek a felemelő pillanatoknak a felidé zése és erőtarta léka, a csoda, az álom, az eszme, az értelem. A nemzet megmaradásában való irracionális, de éltető hit minden nemzet önmeghatározásában megta lálható: ”There will always be an England” (Anglia örök). A magyar nemzet esetében ez az irracioná lis elem talán azért kihangsúlyozottabb, mert a magyarok szabadságharcaikat mindig a mérhetet len túlerővel szemben vívták. Ide tartozik az is, hogy rokontalan nép vagyunk, s emiatt a magyarokat sza badságukért vívott harcaikban soha nem támogatta senki. A nemze ti megmaradásban való irracionális, de éltető hit minden klasszikus magyar író műveiben megtalálható. Nemzeti ünnepeink kérdése szorosan összefügg megmaradásunk kérdéseivel is. Ezzel elérkeztünk Tóta W. Árpád írásának valódi céljához. A nemzetet könnyebb megtörni és szolga sorsra juttatni, ha annak kultúráját és önmagába ve tett hitét lerom bolják. Nemze ti ünne peink ilyen goromba megkérdőjelezésével Tóta szem behelyezkedik a magyar klasszikus irodalom egészével, többek között Jókai Mór, Petőfi, Vörösmarty Mihály, Arany Já nos, Ady Endre, Vajda János, Kosztolányi Dezső. Illyés Gyula, Kodály Zoltán felfogásával is. Tóta nem említi Rá kóczi emlékiratait, holott abban berúgott zsoldosok tántorognak, rablóvá züllött parasztok hadonásznak, parancsnokuk pedig egy “bűnei miatt üldözött tolvaj.” Ennek ellenére Rákóczi nak néhány nap múlva 3000 em bere van. Rákóczi ekkor feltekint az égre: “ Oh örök igazság” - és nekiindul a 32. 000 főnyi ellenségnek. Illyés Gyula szerint “Rákóczi csatát veszt, de nem


16


ügyet.” Rákóczi szellemének köszönhető, hogy a Habsburgok: Károly, Teréz és József nem tudta né metté emészteni az országot. Rákóczi és a kuruc kor daca Pe tőfiben, majd Ady költészetében kel életre. Engedjünk-e a negyvennyolcból? Tóta írásának második mondata így hangzik: „Az 1848-as szabadságharc tehetségtelen szereplőivel, sőt az olykor be számíthatatlan Kossuth Lajossal együtt: mítosz, dicső esemény, amelyről csak szuperlatívuszokban illik beszélni, és amelynek örökségét évről évre magáénak (és csak magáé nak) vallja minden egyes párt és nótakör.” Hogyan viszonyul a fenti, szemrehányó, és lekicsinylő megállapítás a valósághoz? A krimi háború után beállt nagyhatalmi egyensúly időszakában, 1815 és 1848. között, körülbelül húsz forradalom és szabadságharc tört ki Európában az európai birodalmak ellen: - 1820. A spa nyolok kiharcolták alkotmányukat. - Ugyanabban az évben az osztrákok leverik a nápolyi forradalmat. - 1821. Forradalom Piemont-ban. - 1825. Az orosz dekabristák forradalma. - 1830. Párizsi forradalom. - 1831-ben az orosz cári hadsereg leveri a lengyelek forradalmát. - 1831. Munkáslázadás Lyonban. - 1836. Az angol Charteristák lázadása, akik általános szavazati jogokat követelnek. - 1845-1848. Maori sziget lakosai fel lázadnak az angolok el len. - 1844. A szövőmunkások lá zadása Sziléziában. - 1846. az osztrák és az orosz csapa tok vérbe fojtják a felkelést Lengyelországban. -1848 Forradalom Párizsban, Bécsben, Velencében, Milánóban, Pármában, Rómában, - Második forradalom Bécsben, - Forradalom Budapesten. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc történelmileg tehát teljes egészében összhangban van a nemzetek öntudatra ébredé sének folyamatával. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy éppen a nagyhatalmak vi selkedtek éssze rűtlenül, amikor arra rendezkedtek be, hogy feltartóz tassák az elkerülhetetlen változásokat. Tóta ebben a kérdésben is a birodalmi politikát védelmezi. Ami pedig az 1848-as forradalom és szabadságharc „tehetségtelen szereplőit” il leti, miért volt szükség két nagyhatalom véres beavatkozására, hogy azt leverje? Tóta írásának negyedik mondata így hangzik: ”Naná, a reál politikához kicsit több ész kell annál, mint hogy bebaszva felborítjuk a villamost, ezért a ki egyezést nem érti meg minden hülye, vagyis azonosulni se tud vele.” Mi az, amit a kiegyezéssel kapcsolat ban érte ni kell, és mivel kell azonosulni? Tóta nem em líti, hogy a kiegyezés a Habsburg Monarchia sorozatos katonai vereségeinek (pl. Königgrätz, 1866) nyomán jött létre, és azt követően, hogy a bismacki Németország fegyverrel is tudtára adta a Habsburgoknak, hogy a né met tartományok egye sítésében, illetve a Nagy német ideológia megvalósításában Németország nem hajlandó vezető szerepet biztosítani a Habsburgoknak. Ausztria maga pedig örülhet, ha egyenlő rangú he lyet kap az egye sített német területek eljövendő birodalmában. A ki egyezés tehát eleve a Habsburg Monarchiára nézve volt előnyös. A Monarchiának semmi veszítenivalója nem volt. Tóta szerint a kiegyezés “Magyarország és a Habsburgok között” jött létre, nem pedig, amint azt a mondat természetes szimmetri ája megkövetel né, Ausztria és Magyarország, vagy a Habsburgok és “reform-monarchisták” között. “Ma gyarország” 1867-ben nem volt azonos a “ki egyezőkkel”, és a kiegyezés ál lítólagos áldása iban sem részesült az ország minden rétege egyenlően. Az 1867-es kiegyezés “okos taktiká val végigvitt sikeres” változásai nem oldották meg a jobbágyfelsza badítás kérdése it, és a földre form sem valósult meg. A nemzet hatalmas többsége még 1921-ben, s utána is ugyanolyan nyomorban és szolgaságban élt, mint előtte. Ennek az állapotnak a következményei a mai napig érezhetőek. Gyurcsány Ferenc kijelenté se, mely szerint Magyarországon nem a családi gazdaságoké a jövő, a kiegyezés korabeli nagybirtok politika védelmezésének a visszhangját idé zi.

EKOSZ - EMTE

Tóta szerint a kiegyezést nem értheti meg minden hülye, mert “nincs benne tank. Térkép, az igen.” Volt a magyar kiegyezőknek olyan térképe, amely megmutatta volna, hol és mennyi szerb, horvát, cseh/szlovák, román, német, és más nemzetiségű lakosa van a Monarchiának, és ebből mennyien kerülnek Magyarország fennhatósága alá? Vajon okos taktikával végigvitt sikeres vál tozásnak minősíthető-e, hogy a kiegyezéssel a Monarchia Magyarországra hárította a területén élő nem zetiségek megoldatlan kérdéseit, és ezzel a Monarchia ellenségei Magyarországot is a nem zetek rabtartójaként tartották számon? Gondoljunk a követ kezményekre. Ó, Trianon! Vajon okos taktikával végigvitt sikeres változásnak minősíthető-e, hogy a Monarchián belüli közös külügy és hadügy következményeként Magyarországnak nem volt sem törvényes, sem gyakorlati lehetősége arra, hogy az első világháború kitörésekor az ország kivonja magát a háborúból? A háborús propagandagépezet a közös hadügyminiszté rium ke zében volt, a sajtó pe dig a kiegyezés haszonélve zőinek tulajdonát képezte. A háborús uszítás így felfokozott erővel sodorta bele az országot egy olyan háborúba, amelyhez a magyar nemzet többségének semmi köze nem volt. Magyarországnak az első világháborúban való részvé tele a ki egyezés haszonélvezőinek érdekeit szolgálta. Gondoljunk a következményekre. Ó, Tria non! “Lendületben az ország” Az 1867. kiegyezés gazdaságpolitikájának következményei Vessünk egy pillantást a kiegyezést követő gazdasági fejlődésre: A megoldatlan földreform, az alacsony és rendezetlen munka bérek következ tében a magyarok nagy része kilátástalan sorsú zsellér, napszámos, szol ga és nyomorgó munkásként tengette életét, és ez a helyzet a második világháború befeje zése utá nig változatlan maradt. Mindez szorosan összefügg az 1867-es kiegyezéssel, és azzal az állítólagos fellendüléssel, amiről Tóta beszél. Paul Kennedy a “Rise and Fall of the Great Powers” (“A nagyhatalmak felemelkedése és bukása) nemzetközi hírű könyvében (ISBN 0 00 6860524) arról számol be, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 1900. évre szóló ipa ri fejlődése messze lemarad a többi nagyhatalmak mögött. A világpiacra előállított ipari termékek terén pedig az utolsó helyen van. Mire vonatkozik tehát a Tóta által említett kiegyezést követő gazdasági lendület? Ugyanarra, ami a jelenlegi rendszerváltók dübörgő meggazdagodását meghatározza: az ország egy kis százaléka aránytalanul meggazdagodott, a nagyobbik há nyada pedig elszegényedett. A kiegyezést követő viszonylagos gazdasági fellendülés Magyarországon csak a polgárságnak és a nagybirtokosoknak kedvezett. A kiegyezést követő gaz dasági fellendülés egyik tanúsá ga az volt, hogy az úgyneve zett leszivárgó gazdaság nem működik. A bankok, a nagyipar és a földbirtokosok jórészt adómentes hatalmas jövedelme nem szivárog le a nép közé, hanem a nagyobb nye reség nyomában elhagyja az országot. A gaz dagok gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még szegényebbek. 1921-ben a ma gyar ipar ötven százaléka (egyesek szerint kilencven százaléka) körülbelül ötven, egymással rokoni vagy üz leti kapcsolatban lévő család kezében volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági fejlődésének következtében a magyar polgári réteg egy ré sze roppantul meggaz dagodott, az ország lakosságának túlnyomó többsége pedig elszegényedett. A Tóta által dicsőí tett “okos taktikával vé gigvitt sikeres változás” eredménye: a paloták tövében levő nyomortanyák, a nagybirtokok peremén meghúzódó zsellérkunyhók, az uradalmi cselédek közös konyhájú egyszobás lakásai, a fa lusi napszámosok, akik máról holnapra tengetik életüket. Az ám, hazám! Az 1867. kiegyezést követő „fejlődés” azonos azzal, ami a jelenlegi neoliberális politika követ keztében történik Magyarországon. Ha sietünk, még elérkezünk oda, ahol 1867.-ben voltunk. Van e kút? Ha van, azt a ma gyarok többsége számá ra ma sem Tótáék mutatják. Nemzeti ünnepeinken azokra a meghatározó eseményekre emlékezünk, amikor a nemzet ráeszmélt arra, hogy egyé ni megváltás nincs, és arra is, hogy csak a saját erejére támaszkodhat. Illyés Gyula szerint a magyar törté nelem nem logikára oktat, hanem arra, hogy a nemze tek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás. Jó lenne azt hinni, hogy mindez még jelent vala mit.


EKOSZ - EMTE


17

Kaslik Péter

Piszkos Fred besegít Várkonyi Tibor és az újság írás I. Várkonyi Tibor, „Felsült Júdások” (Népszava, december 11.) című írásában „zajos budapesti napoknak” minősíti a rendőrség 2006. október 23-i brutális fellépését. Azonban ha a rendőrök nem a demokratikusan meghozott törvények alapján lépnek fel, hanem a rendőrfőkapitány kivételes és személyes parancsát teljesítik, s nem viselnek azonosító jelvényt, símaszkot azonban igen, akkor azok felbérelt ütlegelőknek és magánhadseregnek minősülnek, nem pedig a rend őreinek. Várkonyi továbbá nem említi azt sem, hogy a „zajos budapesti napokban” az ország polgárai a kormány nyilvánosságra került hazugságai ellen tüntettek. Ez a hazug, ellenséges beállítottságú és személyeskedő írás sértő minden jóérzésű ember számára. Várkonyi felfogása szerint, ha a Magyar Ötvenhat ötvenedik évfordulójának megünneplésére összegyűlt állampolgárokat az országos rendőrfőkapitány egyéni parancsára a saját hazájukban lövetik, ütlegelik, bebörtönzik, és a börtönben is ütlegelik, ez ellen csak belföldön illik panaszt emelni,- azoknál, akik a brutalitásokat elkövették. Vagyis Várkonyi ellenzi, hogy az ország demokratikus ellenzéke igénybe vegye azokat a törvényes lehetőségeket, amelyeket a magyar állampolgárok által is megszavazott Európai Unió alkotmánya, a magyar alkotmány és az Egyesült Nemzetek rendelkezései is biztosítanak a számára. Várkonyi az embereket védelemre méltóaknak és védelemre méltatlanokra osztja. Ez a gondolkodásmód a fensőrendűség felfogására épül, amely csak a saját biztonságával és jólétével törődik, s emiatt képtelen különbséget tenni az ellenzék és az ellenség között. A fentiek következtében Várkonyi cikke az egyéni szabadságjogok, és a demokrácia intézményei ellen való fellépés. A rendőri erőszakot védelmező Várkonyi Tibor nem csak a Magyar Ötvenhat megünneplésének a jogát árulja el, amikor a hatalmon lévők feltétlen biztonságát félti, hanem az 1848-as forradalom Tizenkét Pontjának a cenzúra eltörlésére vonatkozó követeléseit is elvitatja, amikor ő mondja meg, mit és hol szabad mondani. Várkonyi ez zel nem is a magyar szabadságot árulja el, mert az ma sincsen, hanem a nemzet szabadságvágyát, az eszményt, a remény életben tartásának ünnepét. Hamvas Béla szerint erre megbocsátás nincs. Várkonyi feltételezéseinek, melyek szerint belső vitáinkat ne vigyük külföldre, csak akkor lenne értelme, ha a politikai baloldal a maga külföldi kapcsolataira is ugyanazokat az elbírálási szempontokat alkalmazná, amelyeket Várkonyi Tibor a jelenlegi esetre alkalmaz. A magyarországi magyar baloldal azonban a saját érdekében a múltban és a jelenben is külföldön igyekszik érvényt szerezni a maga igazságának. Azt is mondhatnánk, hogy a magyarországi baloldal története a külföldön terjesztett magyarellenes vádaskodás és feljelentések története. A fentiek igazolására csak néhány példát említünk: Keresztury Dezső és Illyés Gyula szerint is Trianon tragédiájához nagymértékben hozzájárultak az első világháború előtti magyar radikális körök külföldön kikiáltott folyamatos vádaskodásai. A ma gyar emigráció tagjai előtt ismeretes, hogy a „rendszerváltást” követő tizenöt évben, amikor Magyarországon nem a baloldal van hatalmon, akkor a Magyarországról szóló cikkek nyugaton arról szólnak, hogy „terjed a fasizmus Magyarországon.” A közelmúltban Várkonyi Tibor kortársa, Fejtő Ferenc panaszolta fel a magyarokat a francia sajtóban, mert nem szeretik Gyurcsány Ferencet. Hegyi Gyula, az Európai parlament szocialista képviselője pedig az angliai Guardian c. napilapban „helyezett” el egy cikket arról, hogy terjed a fasizmus Magyarországon, és, arról, hogy a magyarok nagyobbra tartják Nagy Imrét, mint Gyurcsány Ferencet. A jelenlegi hatalmi elit a mai napig annak köszönheti hatal mát, hogy annakidején egy küldöttség ment külföldre, és egy hadsereg jött Magyarországra. Várkonyi Tibor pedig éppen ennek az árulással hatalomra jutott rétegnek a kiváltságait védelmezi, az Európai Unió nyújtotta törvényes lehetőségeivel szemben. Várkonyi írása a kom munista uralom “külfölddel” szembeni negatív ellenségképére épül. Ez a tekintélyelvű, fölényeskedő, tudálé-

2007. március

kos, kioktató, szellemtelen, száraz, fe nyegető, burkoltan személyeskedő és cini kus hangú írása a kommunista korszak félelmeinek legsötétebb emlékeit idézi. Várkonyi cikke a (volt) Szovjetunióban a múlt század harmincas éveinek elején foganatosított, valamint a Rákosi és Kádár rendszer kontraszelektált magyarországi újságírói stílusának szocialista realista hagyományait követi. A szocialista re alizmus formá lisan Zsdanov nevéhez fűződik, de annak alapelvei levezethetőek bármelyik „működő” diktatúra gyakorlatából is. Kuczka Péter, a ma gyarországi szocialista realizmus egykori művelője és Várkonyi Tibor kortársak. Kuczka Péter a Rákosi időkben írt egy verset az észak-koreai haditengerészet egyik Amerika-ellenes támadásáról, amelynek címe: „Ballada Kim Gun Ok kapitányról,” amelynek egyik szakasza így hangzik: „Nem voltam ott, de megesküszöm rá, hogy mielõtt a célnak indították, -a ko reai elvtársaink a naszádona torpedókat megsimogatták.” (Forrás: Czigány Lóránt: „A ma gyar iroda lom államosítása)

A szocialista-realista Kuczka Péter arról ír, ahol nem volt jelen, de megesküszik rá, hogy úgy történt, ahogy leírja-, mert úgy tipikus. Várkonyi sem a helyszínről tudósít. Nem volt jelen a brüsszeli találkozón, nem beszélt a jelenlevőkkel, és mégis jobban tudja, hogy mi történt, mint maguk a jelenlevők, mert így kell lennie, így tipikus. Várkonyi írásának szereplői is a primitív szoci alista realista tanmesék tipikusan ne gatív hősei. (..”az ájta tos szavú lelkész, az egyéni sérelmeit megemészteni nem tudó, pulykamérgű jogásznő, és természetesen a hivatásos strasbourgi stáb: Szájer, az ideológus, az aranyszá jú Gál Kinga képviselőnő…”) Ők a , a „nép” ellenségei. Az írás címé ben foglaltatott passiói utalás alapján a kopasz és marcona kinézésű kergényi főkapitány lenne Jézus Krisztus, akit a Fidesz küldöttsé gének tagjai harminc Euróért egy csókkal elárulnak. A szavak képeket idéznek. Képzeljük el… II. A 2006. október 23-i rendőri bruta litások Magyarországon az önkényuralom kezdetét jelentik. Budapest rendőrfőkapitányának egyéni intézkedései, valamint a kormányfő hazugságai a neofasizmus térhódításá nak az első jelei Magyarországon. Magyarország második világháború korabeli történe tének ismeretében ez ellen mindenkinek kötelessége küzdeni. Főleg Brüsszelben, mert Bíbó István szerint a magyarországi zsidótörvények is arra épültek, hogy az állampolgársági jogokat az úri Magyarországon soha nem vették komolyan. Várkonyi Ti bor írása ma azokat támadja, akik az állampolgársági jogok védelmében szót emelnek. Tracy B. Strong, a kaliforniai egyetem tanára, Carl Schmitt: “Politikai teológia” c. angol fordításban megje lent könyvének előszavában megállapítja, hogy a Carl Schmitt által meghatározott hatalmi „kivételek” a fasiz mus elemeinek újraéledését je lentik. Tracy B. Strong szerint az Amerikai Egyesült Államokban a különböző kivételes, illetve egyéni hatalmi döntések alapján pl. a terrorizmussal gyanúsított személyekre még a bűncselekménnyel vádolt egyéneket megillető jogok sem vonatkoznak. Az amerikai hatóságok 2007. január 18-án közzétett határozata alapján a Guantanamo Bay foglyainak bűnügyi tárgyalásán a zsarolással kierőszakolt terhelő vallomások is elfogadha tóak, és a be nem bizonyított feljelentések és vádak is megengedettek. Az Amerikai Egyesült Államokban ma a különböző „ki vételekre” vonatkozó rendeletek és más antidemokratikus módon meghozott előírások alapján megvannak a feltételei annak, hogy az országot a demokratikus törvényhozás teljes semmibe vétele alapján irányítsák. A 2006. október 23-i rendőri brutalitások körülményei Ma gyarországon is ennek a törvényen kívüli kormányzásnak az árnyékát vetítik elő, mert a magyarországi rendszerváltók ma nem az észak-koreai elvtársakhoz igazodnak, hanem az amerikai torpedó-


18


kat simogatják. A budapesti Kos suth Térnek a “kivételes” rendelkezések alapján történt műveleti területté való nyilvánítása az újfasiszta önkényura lom megvalósulásának első szemmel látható példá ja Magyarországon. Valaki azt javasolta, hogy a hata lom nyilvánítsa az egész országot műveleti terület té. Ne mondjuk kétszer... (Észak)„koreai elvtársaink”, ma George W. Bush, amerikai elnök szerint a “gonosz tengelyének” a tagjai, az „amerikai imperialisták” pedig a magyar imperialisták barátai. Így forog a világ, Várkonyi Tibor pedig örök. Ő most is a győzteseket dicséri, és ebben a folyamatban elárulja hazája népének szabadságvágyát, becsmérli azokat, akik ebben az országban még hisznek abban, hogy a szavak érvényesek, és abban, hogy a törvény erejével el lehet érni valamit. Várkonyi Tibor azok közé tartozik, akiknek számára rendszerváltás nem is volt, csak a hatalom forrásának az újbóli megítéléséről volt szó. Most Amerika „megy”, Várkonyi, pedig megy a győztesekkel. Nem mindenki, és főleg nem minden újságíró mene tel, és menetelt mindig a győztesekkel. Az új ságírói etika az írástudók felelősségé nek tárgykörébe tartozik. Ma általánosan elfogadott, hogy az írástudók felelőssége abban nyilvánul meg, hogy a hatalommal szemben az igazságot képviselik. (STTOP – Speak Truth To Power) A magyar irodalom és kul túrtörténet ma senkit sem tart számon, aki ezt az egyetemes parancsot megszegte volna. Az újságírók felelőssé gét Joseph Pulitzer, a St. Louis Dispatch alapítója fogalmazta meg leghatározottabban nyugdíjazásakor, 1907. ápri lisában: “Mindig és mindenben a kiváltságosokat és a nép fosztogatóit bíráljátok. Legyetek érzéke nyek a szegények érdekei iránt, és mindig a közös jó ér dekében cselekedjetek.” (Pierre Ribert: “Libération and the Evolution of Neoliberalism in France” Counterpunch, November 16-30, 2006) A 2007. január 18-án, nyolcvankét éves korában elhunyt Arthur Buchwald a Washington Post hírneves publicistája, kétszeres Pulitzer-díjas amerikai újságíró és legalább tíz könyv szerzője. Élete egyik utolsó interjújában Buchwald kijelentette, hogy úgy érzi, újságíróként betöltötte hivatását, mert mindig a hatalmon lévőket bírálta. A fentiekkel ellentét ben Várkonyi Tibor vé leményét soha sem az igazsághoz, hanem az érdekhez szabta, és emiatt Várkonyi a szó va lódi értelmében nem is nevez hető új ságírónak. Várkonyi Tibor azok közé tartozik, akik a magyar közelmúlt fordulópontjain mindig úgy határoztak, hogy minden áron a győztesek, és nem feltétlenül az igazság oldalára állnak. A nyugati ál lamrend civilizációs értékrendszere azonban arra a több mint kétezer éves plátói ideálra épül, mely szerint az igazságta lanságot jobb elszenvedni, mint elkövetni, mert a közös jó eszménye nélkül az ember visszazuhan a barbárságba. Erre az újabbkori történelem ben is volt példa, és napjainkban is ennek a veszélye fenyeget. Thomas Mann A törvény c. írásában azt írja, hogy lesznek olyanok, akik a közös jó eszménye helyett az erősebb jogára esküsznek. Aki azonban csak azt tudja, hogy az em ber szívének törekvé se kezdettől fogva gonosz, az buta, mint a sötét éjszaka, és jobb lett volna, ha meg sem született volna. Thomas Mann szerint a Törvény szorosan össze függ az ember meghatározásával. Az újabbkori magyar történelemben a győztesekkel való azonosulás a nemzet többsége fölötti uralkodást jelentette, és nem járt együtt a társadalmi igazsággal. De a „sósabbak itt a könnyek” elve alapján: Magyarországon nem csak a hatalom mal azonosulók kiváltságairól, nem csak a társadal mi igazságtalanságról, a paloták tövé ben burjánzó nyomorról van szó, hanem mélyebb erkölcsi szempontok is felmerülnek. A jelenlegi viszonyokra alkalmazva ez azt jelenti, hogy Magyarországon voltak, akik a tömegbe lövettek, voltak, akik lőttek, és voltak, akik védelmében lövettek. E felett kellene na pirendre térni. A nem rég elhunyt Nagy Gás pár költő szava inak teljes valóra váltása ma is várat magára: „egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI „ 2006. október 23-án közös gondjaink rendezése helyett ismét lövettek, s a felelősöket meg kel nevezNI. Várkonyi Ti bor maga is azok közé tartozik, akiknek vé delmében az el jövendő rendőr ál lam budapes ti főpróbá ján lövettek. Így osz lik meg a világ és a magyar társadalom is MAGUK FAJTÁ JÁRA és MAGUNKFAJTÁJÁRA –mégpe dig egyéni döntés, cselekedett, vagy jel lem alapján, nem, pe dig faj, illetve eredet, vagy születés alapján. Béke poraidra, Nagy Gáspár. Isten veled! Nyugodj bé kében, Art Buchwald. Shalom! MAGUNKFAJTA em berek.

EKOSZ - EMTE

III. Várkonyi Tibor írásában minden bizonyíték és közvetlen ok nélkül nyilvánosan “pulykamérgű jogász nak” nevezi Morvai Krisztinát. Nyilvánvaló, hogy Várkonyi Tibor ezzel durván megsértette Morvai Krisztina szemé lyét, jellemét és szakmai felkészültségét is, csupán azért mert az vele szem ben, nem ugyanazon az oldalon áll. Várkonyi Tibor tehát azért sérte geti Morvai Krisztinát és a brüsszeli küldöttség többi tagjait, mert Morvai Krisztina és társai MÁSFAJTÁK. A fentiek alapján meglepő lett volna, ha Várkonyi Tibor, személyes felelősségének tudatában, és az újságírói etika demokratikus szabályai alapján, mely sze rint az újságírók is egyenként nyerik meg olvasóikat, érdemben vála szolt volna Morvai Krisztina le velére. Ezt Morvai Krisztina, mint olvasó és, mint érintett személy is megérde melte volna. E helyett Várkonyi Tibor egy felületes és cinikus megjegyzés formájában kitér az érdembeli válasz elől. A Népszava egyszerre közli Morvai Krisztina eredeti levelét és Várkonyi kitérő vá laszát, jelezve, hogy a Népsza badság ezzel át adta az ügyet a modern önkényuralmi iroda gondolat rendőrsége lejárató osz tályának. Vagyis, Morvai Krisztina „ügye” az új inkvizíció kezébe kerül. A Wesley János Lelkészképző Főiskola teológus és lelkész-szak vezetői, oktatói és vendégoktatói aláírásgyűj tő akci ót kezdenek Morvai Krisztina Várkonyi Tibornak írt levele ellen, és antiszemita vágányra terelik az ügyet, mert Morvai Krisztina Várkonyi Tibornak címzett válaszlevelében azt találta mondani, hogy Izrael. Ezzel Morvai Krisztina fekete listára kerül, s a rendőri brutalitások kérdése be van fe jezve, mert „nincs kivel tárgyalni.” Te szi ezt a modern inkvizíció magyarországi kirendeltsége adómente sen, és fizetett munkaidőben. Morvai Krisztina esetében az antiszemitizmus önkényes vádjának több köze van a kormány erőszakos neoliberalista re formpolitikája minden vonalon megmutatkozó csődjének az elkendőzéséhez, mint a tényleges antiszemitizmushoz. Mi köze egy lelkészképző főiskolának Morvai Krisztina levelének nyel vi értel mezéséhez, illetve egy kijelentés antiszemita tartalmának a megítéléséhez? Mi köze a Wesley János lelkészképző főiskolának a lelkészképzéshez? A magyarországi Wesley János Teológusképző főiskola a metodista felekezet megala pítójának nevét viseli, tehát minden bizonnyal metodistákról van szó, amely az Amerikai Egyesült Államokban virágzó úgynevezett keresztény jobboldal egyik tagegyháza. A Wesley János Lel készképző Főiskola rektora, Iványi Gábor aktív politikus- az SZDSZ egykori országgyűlési képviselője, aki az elmúlt választásokon is az SZDSZ jelöltje volt, de nem jutott be a második fordulóba. Ennyit talán az egyház és az állam különválasztásá ról. Nem tudjuk elképzelni, hogy a lélektagadó és különben kihívóan istenhit-ellenes SZDSZ-es politikai képviselet hogyan egyeztethe tő össze a lelkészképzéssel. Hogyan és mire oktatják a jövendő lelkészeket azok, akik a magyar közéletben az istentagadást hirdetik? Ez lenne az úgynevezett politikai teológia, a hit vallás nélküli, vallás alapú államirányítás? A Wesley János Lelkészképző Főiskola rektorának, Iványi Gábornak a magyar pártpolitikával, és külpolitikával való szoros kapcsolata külön tanulmányt érdemelne. A hatalommal összefonódott elit túlélési reflexeit, és a hatalmi elit tagja inak azt a jellegzetessé gét, hogy azok mindig a győz tesek oldalán állnak, mi sem bizonyítja jobban, mint a Wesley János lelkészképző főis kola megjelenése Ma gyarországon. George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és annak alel nöke, Dick Cheney is metodis ta. Metodista továbbá Hillary Clinton is, az Amerikai Egyesült Álla mok esetleges következő elnöke. A politikai színskálának minden árnyalatát megjárt magyarországi baloldali elit jövője ilyen módon biztosít va van. A jelenlegi írás azonban annak az aggodalomnak a jegyében íródott, hogy a magyarorszá gi hatalmi elit jövője nem azonos a magyar nemzet jövőjével, mert a hatalmi elit országhatárokon innen és országhatárokon túl a saját osztályához hű, nem pedig a nemzet egészéhez. Ők a MAGUKFAJTÁK, éspedig annak alapján, amint a közösség egészéhez, a nemzeti értékek ápolásának fontosságához és a közös jó eszményéhez viszonyulnak, nem pedig eredet alapján. Szomorú, hogy a hatalmi elit Magyarországon is a vallási intézményrendszer felhasználásá val és az antiszemitizmus súlyos vádjának fe dezéke mögül támogatja az erősebb jogára alapuló államrend megvalósítását. Ez ellen til takozik Morvai Krisztina. Magunkfajta Az iwiw „ismerőskereső” program közössége igen érzékenyen reagál a közéleti történé sekre. Mikor a magyarországi kormányzati


EKOSZ - EMTE


körök lecsőcselékezték a Gyurcsány ellen tüntetőket, iwiw-esek százai (ez rei?) tüntették fel büszkén nevük mellett, hogy „csőcselék”. Persze lehet ezt helytelennek tarta ni azon az alapon, hogy önmeghatározásunkat ily módon egy külső, elnyomó, rágalmazó hatalom kategóriája adja, jómagam mégis szimpátiá val nézem e jelenséget és az 1990-es Golaniada és az egyete mi okta tó „golanok” jutnak eszembe, akik Iliescu elnök ellen tiltakoztak anno. Hasonló tömegjelenség ma a „magunkfajta” „becenév” vállalása (mely tömegjelenséget e sorok írója is erősíti). Ennek forrása az október 23-i rendőrterrorig nyúlik vissza. A kormányzati megbízásból előre borítékolható eredménnyel vizsgálódó bizottság mellett alakult egy alternatív, elfogulatlan bizottság is. Ennek elnöke Morvay Kriszti na büntetőjogász, docens, aki e minőségében jelen volt a FIDESZ által az Európa Parlamentben megrendezett tájékoztatón, melynek keretében bemutatták a rendőrök által elkövetett október 23-i bestialitásokat. Várkonyi Tibor, aki az öt venes években még a Szabad Népben írta vonalas, lihegő cikkeit az „osztályellenségek” ellen, ezúttal is belerúgott azokba, akik a rendőrállami módszereket kifogásolva, a megnyomorítottak és megalázottak mellett foglaltak állást. Oláh Gábor

Patkánybű völők Magyarország költőinek Hej, tárogatósok, sípolók, dobosok, És ti, harsány rézkürt hangra kapatói Cikornyás cimbalom, citerán kacagók: Csél csap fiatalság mi járja tovább Táncát zene szóra, ha Dávid a holdban Hegedűjére lehajtja a fejét? Mit táncoljon a jókedv holtan? Jertek, hege dősök, és ami varázs, Bűbáj, ördögi kéj és angyali álom Aluszik hangszerszámotok suta mé lyén: Ébresszétek föl! Összekavarva szálljon, Mint szédítő fűszer, lélekre ködöt Szitáló vad számum, határtalanul! Dagadó tengerként bömböljön, ömöljön, Míg az északi sarkcsillag is belefúl. Óh mert van egy or szág, szebb mint kelet Álmodta volna, haj nali sze relem Gügyögő mámorában; csillagokat tartó Mennyei sátor, égbefutó hegyeken; Kis kék tengereket ringat ölében, Vándorfelhőket igéz szeretőnek, Ezüst fátyolba borult pusztáin az idők Leggyönyörűbb ember-virágai nőnek... Egy ország, Szerelem és büszke Szabadság Hazája, örök Dóm, a csillagokig Suhanó oszlopokon, hol egy fiatal isten: Az ifjú Petőfi szellem lakik... Most, megvakult őröktől nyitva hagyott Tündérpalota, szent föld, ronda pogányok Patkány-csapatok világszállója! Lerágják Csontját, hogy vére gyöngyözve szivárog.

2007. március

19

Morvay Krisztina válaszképpen egy szókimondó, kőkemény nyílt leve let írt Várkonyinak, melyben elmondta többek között, hogy „nemcsak az a helytelen, ha a MAGUKFAJTÁT ütik-vágják az utcán, hanem az is, ha a MAGUNKFAJTÁT. S ezt az arcátlanságot is világgá kürtölöm. Ezt fogom tenni ezután is, s erre biztatom az összes MAGUNKFAJTÁT. Nem alattvalók vagyunk ugyanis a saját hazánkban, s nem is a MAGUKFAJTÁK szol gái, cselédjei, romlott hús fogyasztói. Fellázadunk, Kedves Szerkesztő Úr. S nem a pulykaméreg, hanem az emberi méltóság okán. S azért, mert a MAGUNKFAJTÁNAK ez az EGY HA ZÁJA VAN, tudja, Kedves Szerkesztő Úr?” Hát most áll a bál, beindult a balliberális gépezet, az elhatárolódás, a hivatásos rettegők most ismét rettegnek (köztük Bodor Pál, aki Morvay kapcsán a nyilasokról ír), a bértollnokok egymás után írják cikkeiket az „antiszemita” Morvay ellen. Akinek mellesleg a férje Baló György, aki finoman szólva nem éppen jobboldali tévés személyiség. Ez ellen tiltakozik Morvai Krisztina. Az újabb kori magyar történelem ismeretében, az erősebb jogára épülő államrend ellen való tiltakozás nemcsak jog, hanem köteles ség is. Azoknak a köte lessége, akik a demokráciát és a demokratilus sajtó eszményét még komolyan veszik - a magunk fajták kötelessége. Az udvar, a pitvar, a hombár, a kamarák, A tiszta szobák, az aluvó termek, A futó falak, ablakok, a küszöb-alja: Mind, mind ronda, állati vermek. Szapora pat kánynép visongva ledé ren Fúrja magát dalmahodón le a mély be, Hgy ezer év összecsatázott javait, Kenyerét és húsát zabálva fölélje. Mint a Rossz: naponta ezeret nemz egy! Ezerszer ezernyi csapatban Rág, fúr, dönt, ront, mar, mérgez eszeveszett Dühödten, vadul és szakadatlan. S nem elég a fal, a kő, a föld: már eleven Húsunkat rágja s ki fogyó vérünket elissza; Nincs őr, nincs ember, nincs kutya, nincs bot, Nincs isten, ki a poklokra zavarja vissza! ertek hegedősök! Tárogatósok és dobosok, Sípolók, harsány kürtszóra kapatói, Cimbalmon, citerán dallamokat kacagók: Most kell csodaverte nyelveken szólni! Ha tudtok emésztő, agyba fonódó, Szívre hurkolódó vad dallamokat: Hajrá! Zendítsétek, patkány igéző garaboncok! Mit vártok emésztő új századokat? Már látom: babonás hajnali holdnál, Hogy surran, hogy zörren, neszel a buta had – Kibukkan, elámul, szédül a gyönyörtől, S a táncoló síposok nyomába halad. Fújjátok, ahogy Isten tudnotok adta, A haláltánc-nótát, azt a gyönyörűt, Mely nek hallatára leszállnak a csil lagok is, Mely re a hold is vérhajnalba merült. Hajrá hegedősök! Már fog a varázs, Már láncát a bűbáj el messze kibontja, Már kábulva marsol előre, halálba A patkánynép okosa, bolondja. Most egy szívetcsiklandót, most egy kiviharzót, Hadd rágja agyukat, fülüket hadd tépje! Most egy andalítót - álmodva, bután Fúljanak a bosszú sötétlő vízébe.


Elemző

20 Csapó Endre

Újévi gondolatok Tavalyi újévi gondolatainkban — inkább vágyakoz va, mint bizakodva —két nagy eseménytől vártuk az ország sorsa jobbrafordulását. Az országgyűlési képviselőválasztás látszott egyik alkalomnak, míg a másikat az ötvenéves évfordulótól reméltük. Egyiktől politikai változást vártunk, az ország sorsának jobbra fordulását, a másiktól erkölcsi megerősödést. Tudtuk, hogy az évforduló sorsa is a választásokkal dől el, de arra gondolni, amivé e két alkalom vált, rémálom lett volna. Mindkettőt szomorú valóságként cipeljük most át az új esztendőbe. A választáson, bármennyire is éppenhogycsak átbillent a mérleg nyelve, a hatalomban megerősödött a másodvirágzású bolsevizmus, megtörve az eddigi gyakorlatot, most nem leváltás történt, hanem újraválasztás. Innen eredt a győztes baloldal mérhetetlen arroganciája. Továbbiakban ebből fakadt a publikációs csatornákon reformkommunista forradalommá propagandá zott és így kisajátított ’56-os forradalom ünnepléséből a nemzet — köztük a valódi forradalmárok — kirekesztése, az ünneplő gyülekezetek brutális rendőri szétverése, emberek megalázó ütlegelése, majd azt követő elítélése és bírságolása. Itt állunk tehát az új esztendő küszöbén azzal a tudat tal, hogy ebben az új évben valaminek történnie kell, mert ez az állapot tragédiába viszi az egész nemzetet. Túl vagyunk egy olyan tapasztalaton, hogy a kormány nyilvánvaló alkalmatlansága, hazudozása, az ország társadalmának botrányos félrevezetése, a rendőri túlkapások miatti felelősségre vonás megakadályozása, mind nem elegendő galádság a kormány legális felelősségre vonására, leváltására. Világosan megmutatkozott, hogy a rendszerváltás — ha annak nevezhető egyáltalán — nem hozott létre olyan államot, amelynek működésében megfelelő(!) ellenőrzési, a kormányhatalom esetleges diktatórikus kormányzásának megakadályozására alkalmas fórumok vannak. A hangsúly a „megfelelő” szón van, mert sajnos az Alkotmánybíróság és köztársasági elnöki pozíció a szükséges hatáskör és függetlenség biztosítására gyenge, illetve korlátozott. Mindkettő rendesen végzi a feladatát, de az Alkotmánybíróság csak a törvények alkotmányosságára vigyáz, és a köztársasági elnök — mint esetünkben — csak figyelmeztethet, véleményt mondhat, de nem utasíthat. Ha van diktatórikus hajlamú kormányfő, kész a diktatúra. Érdemes foglalkozni a köztársasági elnök törekvéseivel, mert a kritikus időkben tett megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy nagyonis tenne valamit, mint ahogy nyilatkozatainak súlya volt az októberi tiltakozások idején. Tekintélyével tud hatni, eddig ő a legfölkészültebb és legalkalmasabb ebben a pozícióban. Az elmúlt másfél év tevékenységével kapcsolatban azt mondta: „A politikának tudomásul kellett vennie, hogy van egy harmadik szereplő is. Ezt ma már tudják, és számolnak vele — közölte Sólyom László, és azt is mondta — valószínű, hogy tevékenységének hatására változott a politika”. Szerinte az őszi eseményeknek más lett a forgatókönyve, mint lett volna egy másik elnök alatt. Nagyon helyesen állapítja meg, hogy minden baj forrása a rendszerváltás módja: „Alapvető dilemma volt, hogy hova nyúljunk vissza. Kiesett negyven év, amikor befagytak attitűdök, befagytak mentalitások — fogalmazott, majd hozzátette — a rendszerváltás után a jobboldalnak nem sikerült megfelelően definiálnia magát. A magyarországi jobboldal nem találta meg az igazi kapcsolódási pontot a modern európai jobboldalhoz. A baloldal pedig identitási válságba került.” A köztársasági elnök úgy vélte, a baloldali tömegeknek nincs mihez kötődniük, hiszen a baloldali kormány liberális gazdaságpolitikát folytat. Amit ezzel mondott, az eléggé súlyos vád, de érthető, hogy nem fogalmazhat részletesebben. Az, hogy a baloldali kormány liberális politikát folytat, azt jelenti valójában, hogy a magát szociálisnak nevező kormány becsapja a híveit is, hiszen a nemzetközi nagytőke javára politizál. Azok a „reformok”, melyeket az Európai Unió szorgalmaz, a nemzetközi nagyvállalatok érdekeit szolgálják. Majd talán rájönnek a baloldaliak, hogy miféle baloldaliság az, amit a kormány gyakorol. Addig amúgy sem lehet tenni semmit Magyarországon, amíg a szavazók több mint fele az MSZP-re adja szavazatát.

EKOSZ - EMTE

Jellemző ahogy Bokros La jos, a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere fogalma zott a köztelevízió egyik műsorában. Szerinte az első feladat, hogy nagyon rövid lejárattal megszorító intézkedéseket kell hozni, hogy az államháztartás rekordméretű hiánya ne veszélyeztesse az állam fennmaradását, tehát hogy az államcsődöt el lehessen kerülni. Ezt Bokros szerint csak úgy lehet megtenni, ha többletterheket raknak a lakosságra, azaz visszaveszik azokat a támogatásokat, amelyeket az elmúlt 5—6 évben a fele lőtlen kormányok politikai cukorkaosztogatás címén megígértek a választóknak. A közgazdász szerint ma ennek a végtelenül rossz és káros, a jövőt felélő politikának isszuk a levét, s ez sodorta nem csupán gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válságba is az országot. Képzeljük el, hogy attól a kis bér- és nyugdíjemeléstől, a tankönyvsegélytől, a szegények gázár-támogatásától ment tönkre az államháztartás, és ha most „visszaveszik” a „politikai cukorkákat”, akkor elmúlik „Magyarország politikai, gazdasági és erkölcsi válsága”. Egyébként Bokrost emlegetik Gyurcsány helyébe (ha mégis mennie kell), a miniszterelnöki pozícióba. Sólyom Lászlóval kapcsolatban még megemlíthető, hogy alapvető célkitűzésének nevezte a nemzetpolitikát. Mint mondta: „A határon túli magyarok ügye, a magyar nemzet mibenléte elveszett a napi pártpolitikában. Három millió magyar identitása szilárd, akiket fenyeget az asszimiláció, a fogyás” — mondta Sólyom László, aki úgy vélte, e téren köztársasági elnökként azt tudta tenni, hogy elindított egy konferenciasorozatot civilek közreműködésével. Ennek célja — egyebek mellett —, hogy áttekintsék, mennyire került szórványba a agyarság, mi a helyzet a magyar nyelv használatával, mennyire terjedt el a kétnyelvűség, hogyan romlik a magyar nyelv használata, hogyan tud egy ilyen közösség megmaradni úgy, hogy állandó idegen nyomás alatt él. Sólyom kezdeményezte a határon túli magyarságot a 21. század elején leginkább érintő kérdésekkel foglalkozó konferenciasorozatot. Aki érzékeli Románia uniótaggá válása következtében előálló (román részről elháríthatatlan) esélyeit a magyar nemzetegyesítésnek, annak nem kell indokolni olyan magyar kormányzat szükséges létrejöttét, amely tudatosan és minden áldozatra készen állva támogatja az egységesítő törekvéseket. Ez is egy lényeges ok arra, hogy a baloldali kormányzatot le kell váltani. Románia kapui megnyílnak, és nemcsak Magyarország felé, és ha megindul a kivándorló áradat, Magyarország részére nem közömbös, ha az erdélyi magyar fiatalság távolabbi országokba vándorol. Olyan kormányzatra van szükség, amely nem csupán a magyar állam magyarjait tekinti annak a népnek amelyért felelős, hanem számol az összmagyarság gazdasági és kulturális értékeivel, amely értékek egyesítése nélkülözhetetlen a körülfaragott ország állama részére. Románia EU-tagságával lehetővé válik magyar állampol gárok részére ingatlan vásárlása; most kellene ellátni ingatlanvagyonnal Erdély elszegényített magyarságát, melynek segítségével megalapozhatja nemzetmentő kulturális fejlődését. Ezt cselekedték száz évvel ezelőtt a románok, amit csak lehetett, fölvásároltak az erdélyi románok számára, mert előre tekintettek, mert volt bennük nemzeti cél és törekvés. Ez a kormány tervszerűen lebont minden nemzeti érdekű alapítványt, megszüntet minden ilyen intézményt. Felsorol ni is sok. Immár az Írószövetségnek is nekiesett. Ha nem le het mandátuma lejárta előtt megállítani, végleg tönkremegy minden polgári ellenállásra alkalmas szervezet Magyarországon. Orbán Viktor így összegezte a Gyurcsány-kormány garázdálkodását: „Magyarországot először pénzügyi, majd gazdasági, végül a magyar embere ket megélhetési válságba lökték. Eltagadják tőlük a demokratikus jogokat”. Szerinte „a miniszterelnök személye érdektelen. A demokráciát kell helyreállítani Magyarországon, valamint egy másik útra kell végre lépni, mert az az út, amin haladunk, az csak szenvedést, szegénységet, kirekesztettséget fog okozni Magyarország polgárai tekintélyes része számára”. Nem kerülhe tő meg a rendszerváltoztatás valamilyen pótvizsgája, bár nehéz fel adat 16 év után, és annyi belső ellenséggel és kedvezőtlen világpolitikai helyzetben. Erre a két körülményre nagyon oda kell figyelni, mert erős külhatalmi érdekek érvényesülnek olyan hazai politikai és gazdasági körök támogatásával, amelyek érdektelenek vagy éppen ellenségesek a magyar nemzeti érdekekkel szemben. Érdemes ráfigyelni a nyugati nagy sajtó és a hazai baloldali média elemzéseinek azonosságára. Sokan fölvetették Gyurcsány hazudozásaival kapcsolatban, hogy nyugaton, hasonlóért azonnal megbukott


EKOSZ - EMTE

Elemző

vagy legalábbis lemondott volna kormány vagy miniszterelnök. Ez ma már ott sem így megy, ott is az számít, hogy ki melyik oldalon áll. A nemzetközi baloldal kiszolgálóinak sokkal messzebb van a tűúréshatára, ezért, amit Gyurcsány elkövetett, az meg sem rezzenti a külföldi sajtó mércéjét. Ugyanakkor a belföldi média valóságos veszedelemként festi le Orbán Viktort, és mindenért, amit a kormány elkövetett, őt teszi felelőssé. Érthető: Orbán az alternatíva, bármi történjen Gyurcsánnyal, Orbán lesz a miniszterelnök. Ez eggyé kovácsolja az MSZP-t, amelyben lenne egyébként erős ellenzéke a gyurcsányi újliberális (külföldi nagytőkét kiszolgáló) politikának. Gyurcsány külföldről támogatott antiszoci ális, legázoló programja nyilvánvalóan társadalmi ellenzést vált ki, ami kedvező alapot ad az ellenzék kormányra jutásának. Ezért határoz ták el Orbán ki készítését, leváltatását, és a Fi desz olyan átala kítását, amely megfe lel egy „őfelsé ge ellenzéke” szerepre. Mint tükörben látható a londoni üz leti napilap, a Financial Times Magyarországról közölt politikai és gazda sági mellékletének belpolitikai áttekintésében a terv a jobboldali veszély elhárítására, amely szerint „az idei választá si évben a két fő magyar poli tikai tömb két domináns sze mélyiség mögött sorakozott fel: az egyik Gyurcsány Ferenc, a »hiperaktív« miniszterelnök, a másik Orbán Viktor, a jobboldali ellenzék jelképszerű vezetője.” Majd így folytatja a londoni lap: „Túl megosztóak ahhoz, hogy túléljék a következő három évet. Most azonban, hogy az ország a legviha rosabb éven van túl a kommunizmus bukása óta, úgy tűnik: mindket ten mély, sőt lehet, hogy halálos politikai sebeket szereztek” — áll az elem zésben. A lap budapesti tudósítója szerint politikusok és elemzők a politikai osztóvonal mindkét oldalán úgy vélik: a magyar politika „e két sarkcsillaga — jóllehet igen különböző okokból — egyaránt túlsá gosan megosz tóvá vált ahhoz, hogy túlélje a követ kező há rom évet, és ismét pártja miniszterelnök-je löltje le gyen a 2010-es választásokon”. Érdekes okfejtés, amiben jelen van az aggodalom, hogy Gyurcsány ebbe belebukik, akkor hát mindent el kell követni, hogy Orbán se legyen esélyes 1910-ben. Ezért máris elhíresz telik helyzete ingatagságát. A londoni lap elemzése szerint „néhányan már a Fi deszen belül is kezdenek belefáradni Orbán konfrontációs stílusába. Az önkormányzati választásokon aratott győzelem komoly mértékben erősítette a pártelnök helyzetét, de a Fidesz mérsékeltjei egyre inkább úgy látják, hogy nem Orbán és obstrukciós taktikája jelenti az előre ve zető utat, és lehet, hogy már készül egy kihívó. A lap szerint Kósa Lajos debreceni polgármester a párt feltörekvő csillaga. Már je lezte országos ambícióit, és vi lágossá tette, hogy gyakorlatiasabb megközelítést al kalmazna Gyurcsánnyal szem ben. Nemrég ta lálkozott is a miniszterelnökkel, egyértelműen figyelmen kívül hagyva Orbán bojkottpolitikáját” — áll a mellékletben. A Financial Time nemcsak a Fidesz átváltoztatására, hanem az egész jobboldal megújulására szólít fel, amihez „Orbán populista poli tikájával” szem ben a „középpárti” MDF-et jelöli meg ideálisként. Így most újra van recept a ma gyarországi politikai képlet részére a „jobbol dali” elhajlás el lenében. Csakhogy ez nem felel meg a magyar nép jövőjéért aggódó nemzeti érzé sű magyaroknak. (Magyar Élet 2007 január 11.)

21

Tunyogi Csapó Gábor

Magyarokhoz Romlásnak indult hajdan erõs magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Berzsenyi

Romlásba züllött, mostani rongy-magyar! Ne merj fecsegni nemzeti ünneprõl! Emlékezésed tisztes õsök sírját csak csúfosan meggyalázná! Hitvány ripõkök rút hada nyálasan megérinthetné vértanú-hõseink oltárrá szentelt kopjafáit? Istenem! Ó, csak ezt meg ne engedd! Küldj arkangyalt, ki lángoló pallossal a porba sújtja azt az elvetemült gyilkost, ki emlékmûvet állit egykori ál dozatának sírján. E birka-nép már tûri e szégyent is, és buzgón nyalja annak kezét, aki eddig mindig csak ostorozta taposta és ma is csak gyalázza. Bár haltam volna én is a társakkal, kik ifjan haltak, kézben a fegyverrel! Nem festené most szégyen pírja vén arcom ráncait vérvörösre. Maradtam volna távol e fertõ zött földtõl és néptõl, vértelen árnyékként élvén közömbös idegenben, hontalan-gondtalan fásultságban! Rettentõ átok fekszik e tájakon! A minden-mindegy ólma elöntött már mindent, csak néhány árny vonaglik: kínban is nemesen kárhozottak, kik hisznek még és megbabonázottan vajúdnak - meddõn... Szülni ki tudna itt? Veríték, vér és kín hiába, szánalmas téboly a hõsiesség. Romlásnak indult hajdan erõs magyar? Romlásba züllött, mostani rongy magyar! Kiérdemelted pusztulásod, s azt is, hogy nem lesz, ki eltemessen! Zalaszabar, 2004 decembre 4. után

2007. március


22

Szoboravató

Mint azt lapunk decemberi számának Híre ink rovatában is közre adtuk, december 17-én nagyszabású ünnepség keretében leplezték le Nagyatádon Bocskai István szobrát. Az ott elhangzott beszédekből Gelencsér Attilának, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökének, majd Dr. Kövesdy Pál EKOSZ el nök beszédéből közlünk részleteket.

Bocskai Nagyatádon Nagy örömömre szolgál, hogy ismét itt le hetek Dél-Somogy csodálatos, nagy múltú központjában, Nagyatádon, és együtt ünnepelhetem Önökkel nagy protestáns erdélyi fejedelmünk, Bocskai István emlékművének avatását A feje delem csak ma roknyi időt töltött népe körében, de ez a kevés idő is sok mindenre elég volt. Nem pergett ki kezünkből homok módjára. Példát mutatott abban, hogy a nagy tettek megtételéhez nem kelle nek évtizedek. A legnagyobb bajok közepette is egy erős és gazdag ország felépítésén munkálkodott két nagy császár birodalma között. Ma is élő hagyaté ka abban áll, hogy nemzetben gondolkodott, és azért cselekedett. Tartást és hitet adott követőinek. Széchenyi gróf írja a Stádium előszavában: „…rajtunk áll, teljesítjük-e hivatásunkat, rajtunk áll, hogy képesek va gyunk-e az em beriségnek egy nemzetet megtartani.” Igen, tisztelt hölgye im és uraim, rajtunk áll! 400 évvel ez előtt Bocskai távozott közülünk, de va jon mi is el megyünk örök re? Amit itt ha gyunk, az az utódok prédája lesz? A fejde lem 1606. decem berében megírta testámentomi rendelését; amit itt kellett hagynia, szétosztot ta hívei között, akiket szere tett, azoktól el búcsúzott. Aki testámentumot ír, az az utóda ival szövetke zik. Amit itt kell hagy nia, szét oszt ja hí vei kö zött, akiket szeret. Erős és sza bad Ma gyarországot álmodott utóda inak, mint ami lyet most is sze ret nénk, ahol van tartá sa a nemzet nek, ahol ismét büsz kék le hetünk különle ges vol tunkra, ahol van becsü lete az adott és kimondott szónak, ahol nem kell félni, ahol szaba don le het sírni. „Mi annak az ha zá nak mint igaz fiai mindenben legnagyobb ja vát kévántuk, romlá sá nak oka semmiben sem vagyunk; inkább pajzsul állván ide ki az el lenség ellen, úgy akartuk ol talmazni, mint a sze münk fényét” – mennydörög tek Bocs kai szavai 1605-ben. 300 év múl va majd gróf Szé chenyi István sistergi oly el szánt indulat tal az egység s egyez ség fontossá gát: „Egysé gesség nélkül Hunnia sem mi!” – írta a legnagyobb ma gyar. In tőek le het nek más szavai nagy feje del münk nek is, melyet a dunántúli nemes séghez in té zett le velében vetett papírra: „Egy nemzetnek lé vén, eb ben az közönsé ges ma gunk életének ol tal má ért, hitünknek és szabadsá gunknak háborgató ellensé ge ellen való támadásunkban ke gyel metek is ve lünk egy hajóban eveznek.” Ma is mintha azt tapasztalhatnánk, hogy megy a hajó, nincs evezőnk, és összevissza fúj a szél. Ezért fon tosak Önök, a helyi ér tékek őrzői, akik lel ke se dé sükkel, akaratuk kal összekovácsolják a kis kö zössé geket, és fonto sak a mementók is, egy szé kely kapu, mely mindig emlé keztet bennün ket szétszóra tá sunkra, de egy ben a lel ki közösség re is, mely egy nemze tet össze tart. Tri anoni tragé diánk komoly sebeket ütött ha zánk tes tén, de el sősor ban ön be csülé sünket nyomorította meg. A talpra álláshoz azonban emlékeznünk is kell, és mindig szem előtt kell tartanunk a szolidaritás eszmé jét. Ebben szintén szép példát muta tott a nagyatádiak összetartó közössé ge. Azért is jöt tem, hogy mint Somogyország polgá ra ezt megköszönjem az itt élőknek, Bocskai fejedelem emlé ke előtt tisztelegve. Bocskai István katonaember is volt, szép szavak az ő lelkét soha nem ejtet ték rabul. Nem zetét nem csak szóval szereti, hanem cseleke deteivel is. Hozzá való szerelmét bizonyítja lépten-nyomon. Megtanulta, hogy ellenszéllel is lehet hajózni, ha jó irányban bontunk vitorlát. És a tegnap meggyötört, ki fosztott Erdély egyik napról a másikra talpra állt. A fejede lem egy sza bad ország sza bad uralkodója lett. A tisz tessé ges élethez való jog ma is megjár az utódoknak, akik pél daképként te kinte nek a fe je delem életművére. Szent Ist ván királyunk intelmeit idézve: „Istenhez mél tó, és az embernek fe lette jó, ha minden egyes em ber sza badságban, és jólétben éli le életét.”

EKOSZ - EMTE

Egy pil la natra fel ragyogott Erdély csil laga. Üstökös volt azonban e csillag, nagy fénnyel jött, és hirte len tűnt el. 1606. de cembe ré ben Erdély meggyötört testű, beteg fejedelme testámentomi rende lést tesz: életéről és ha lá láról rendel kezik. Aki mel lé állt, arról gon doskodik, aki harcolt a hazá ért, sza badsá gért, azt megjutalmaz za. Bocskai, Erdély fe je del me ha lá los ágyán megfogalmaz za s utóda ira hagyja po litikai végaka ratát. Óvják, védjék a magyar nem ze tet, a hazátAki végakaratot ír, az az utóda ival szövetke zik. De ki hagy hat ja aka ratát az utókorra? Ha landó le het-e biztos abban, hogy föl di mara déka szét porla dása után a még élet ben maradot tak engedel meskednek a papírra ve tett, hát rahagyott akaratnak? Amit végrendeletében kívánt, nem teljesítették, amire testámentomában figyelmeztetett, nem figyeltek, amitől óvott, attól nem óva kodtak. Az örökség csak papír, akinek érdekeit sérti, ha teheti meghamisít ja, eltünteti. De el lehet-e tüntetni olyan értékeket kedves nagyatádi bará taim, mint tisztesség, becsület, igazság és igazmondás? Hiszem és tudom, hogy nem! Maga Bocskai István életműve erre a példa az utódok számára is! Az értékek soha nem szállnak sírba annak hordozójá val, ha nem az idő csak még nemesebbé teszi azt az utódok számára. Vajon mi is örökre elmegyünk, vagy itt marad utánunk tiszta lelkünk? Köszönöm Nagyatád polgá rainak, a Jobb Közéleti Kör tagjainak és tá mogatóinak, hogy nemes kez deményezésükkel és tetteikkel támogatják a nemze ti hagyományok ébrentartását, a múlt dicső emlékeinek ápolását. Mai világunkban szüksé günk van szelle mi és lelki magaslatokra. Ahonnan magunk mögé te kinthetünk, és megérthetjük az utat, mely mögöttünk húzódik. Magaslatokra, ahonnan megláthatjuk a jövőt. Mert, amit a jelenben cselekszünk, az az örökkévalóságban visszhangzik. A mai világban ilyen szellemi magaslatok az emlékhe lyek, melyekből erőt meríthetünk, ahol megállhatunk egy pillanatra emlé kezni és elmél kedni. Kultúránk, törté nelmi pillanata ink, em lékeink hírül viszik a világban, hogy kik vagyunk. A történelem pontos tudása a történészek feladata, a mi dolgunk a történelmi emlé kezet megőrzése. Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak. A múlt nem azonos csak egy ország törté nel mé vel, a múlt az itt élők életével, cse le ke detei vel, al kotá sai val terem tődött meg. Na gya tád és a nagyatá di polgá rok múlt ja elvá laszt hatatlan része Somogy értéke inek. Ez ugyanúgy Somogy kincse, mint az épí tett örökség! Törté nel me során so kat szenvedett a város, hazánkhoz hasonló an, de mindig erőt tudott merí teni az itt élők makacs és ki tartó életerejéből. Kérem, hogy ezt a lankadni nem tudó erőt őriz zék meg számunkra, So mogy megye számára, hogy mi nél szebbé tudjuk tenni a jövőt gyerme keinknek, unokáinknak. Erre kell, hogy ösztönöz zön bennünket Bocskai fejede lem szellemi hagya téka is. Mi kor Sztambul ko ronát küldött a ha talma csúcsán álló fe je delemnek, azt Bocskai ha tározottan el hárí tot ta, és kincstá rá ba té tet te. Számára a Szent Korona jelentet te a magyarság létének le téteményesét. A száza dok során minden, vagy majd nem minden el veszett. De a Korona, az ország és nemzeti függet lenség megtestesí tő je vala miképpen mindig megmaradt. Va laki mindig megmen tette, ha elve szett - felkutat ta, ha elzálogo sí tot ták - ki vál tot ta. Vala hol mindig meg volt: ki rályfi böl csőjé ben, szalma közé rejt ve, vendégfoga dó pa dozata alá ásva. Egy nemzet emlé kezetét kell megöl ni ahhoz, hogy a nem zet megszűnjön létez ni, és végleg befe je zett le gyen a hódí tás. A Koro na a bi zonyíték arra, hogy lé te zik a nemzet, Bocska i nak ezért nem kellett a török csá szár ál tal kül dött ékszer. Ő a sza badsá gért küz dött, és nem élt hiá ba. Ál lamférfi úi nagysá ga, a ma gyarságba ve tett hite örökre pél daképül kell, hogy szol gáljon az utódok számára. A modern poli tikusegyé niség megtes tesítője volt, akinek erényeit Kölcsey Fe renc ekképpen fogal mazta meg: „…minden ismere tet a kor szüksé gei re s kívá nataira, a je len lét ne me sítésé re s a jövendő előké szítésé re fordí ta ni s a lehetségig életbe hoz ni: ezt kí vánom én mindazoktól, akik a köz dol gokban forgandók, hi szen a politi kus-jellem ben a hatalom és a sze rencse kell, hogy okossággal és ä igazságérzet tel pá rosuljon, mert csak így alkothat nagyot.”


EKOSZ - EMTE

Szoboravató

Reményünk a tett „…meghagyom, s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyar Országi Híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiui szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak, és ő véreknek, tagoknak…” (Bocskai István) Tisztelt meghívottak, kedves barátaim, sorstársaim! Az EKOSZ nevében tolmácsolom önöknek, nektek 23 tagszervezetünk, azok tagsága szerető, baráti üdvözletét. Mindnyájuk helyett mondok tiszteletteljes köszönetet nektek, a Nagyatádi Erdélyi Kör tagságának, vezetőinek a hűségért, amit immár sokéves munkával tanúsítotok vezérelvünk, az egységes magyarságeszmény iránt, legfőbb célunk, a magyarság Kárpát-medencében való megmaradása érdekében. Nem vagytok egyedül! A Komlói Erdélyi Kör is nemrég avatott egy kalotaszegi asszonyt ábrázoló szobrot Otthonunk és kenyerünk címmel, amivel immár 4-re emelkedett azon hazafias műtárgyak száma, melyek Komló, éppen Komló, a szocialista fellegvár központját díszítik, ezzel a városképet is meghatározzák. Sorolhatnám tagszervezeteink tiszteletre méltó, kitartó és eredményes munkásságát, mégis a komlóiak példáját hoztam fel, mert velük kapcsolatban tudok leginkább a ti helyzetetekre, egyben a ti helytállásotokra is asszociálni e városban. Ebben a városban, amelyben 2005 tavaszán anonim röpirat született és terjedt, az erdélyi kört gyalázva. Azok írták ezt, akik – bizonyára kisebbségben-, teljes szellemi-lelki ürességükben, de elvi egyetértésben az ország megannyi helységének lakosával – 2004. december 5-én kitagadták, pofon ütötték a testvért, anya a gyermekét, gyermek az anyját, „az erdélyieket tőllök eltaszították, nem tartották ő atyjokfiainak és ő véreknek”, ezzel megtagadták az emberre vonatkozó ősi erkölcsi parancsokat. …Azoknak fordítottak hátat, akik most tanácstalanul kérdik: hol a mi hazánk, hiszen az egységes román nemzetállam kiközösít minket magából, a mienknek érzett magyar haza, melyből a történelem szakított ki, kitagadott minket. (...) Sokat töprengtem, mit is tanácsolhatnék nektek, bármelyik tagszervezetünknek, Magyarország erdélyi lelkű magyarjainak, mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Emlékeztetni szeretnék az EKOSZ alapszabálya 5.a. pontjára: „Az EKOSZ tagszervezeteibe tömörült áttelepült erdélyiek, mint a változatlanul erős erdélyi magyar nemzettudat hordozói, kötelességükből eredő céljuknak tekintik az anyaország segítségére lenni a magyar öntudat erősítésében…” Leírni, kimondani könnyű ezt, annál nehezebb a cselekvés. Hiszen Jónás is nemhiába menekült a lehetetlen feladat elől, prédikálni az istentagadó Ninivének, megtéríteni azt, akinek agya átprogramozott, lelkét meg rég megrontották! Aztán jött az értesítés, a meghívó a Bocskai-szobor avatá sára, annak az évszázados, programot adó idézetnek jegyében, ami t.k. a mi egész itteni szerepvállalásunk összefoglalója. És ebből rá kellett döbbennem, hogy nem szorultok ti semmilyen tanácsra, megtaláltátok a helyes utat, és ezen haladtok előre, biztos léptekkel. Mert ha nagy fejedelmünk intelmeit a Magyar Országi Hívek megtagadták is, mi erdélyiek, 86 év idegen fejedelemsége alatt, Magyarországtól egy percre el nem szakadtunk. Ha nem tettük ezt odaát, nem tesszük itt sem, ahol és amikor a magyarországiak szakadnak el Magyarországtól. Ezért e szoborállítás aktualitásainak sorában ezt kellett elsőként megemlítenem, december 5. második évfordulóját. (…) Az erkölcsi szétzüllés talán soha nem volt annyira lélekközeli, mint éppen napjainkban. És ennek a felismerése világít rá igazából a gyurcsányizmusnak mondott jelenség feneketlen mélységére, annak az örvénynek a feneketlen mélységére, ami a mélybe ránthatja nemzetünket. (…) Sajnos (számukra sajnos), hogy –egyebek közt - itt vagyunk mi is, látók a vakok meg a félszeműek között, akik kötelességünknek érezzük a szemek nyitogatását. Például így, nagyatádi erdélyi magyarok módjára, túllépve a verbalitás haszontalanságain, az évszázados példaképnek, a nemzeti összetartozásnak, a leszakítottakkal való törődés erkölcsi parancsának materiális megjelenítésével és odaállításával az elbutítottak, a lelkileg megnyomorítottak, a vegetatív létre szorítottak elé, hogy kikerülhetetlenül és naponta emlékeztessen mindenkit e városban, de talán leginkább a fogékony, romlatlan fiatalokat Bocskai erkölcsi törvényére, az egymás között való szép egyezségre, vagy

2007. március

23

Kant szavaival: a csillagos égre felettünk, és az erkölcsi törvényre bennünk. Íme második, napi politikai és erkölcsi aktualitásunk. Ugyanakkor egy ha talmas felkiáltó jel is ez a szobor, arra int, hogy mára a nemzet fizikai megmaradása lett a legégetőbb sorskérdés (Veress Zoltán). Ehhez szorosan kapcsolódik a szoboravatás időszerűségének harmadik pontja. Úgy gondolom, hogy ’56 félévszázados évfordulóján az akkori nemzeti felmozdulás és emberi-nemzeti szolidaritás példaképének is emeltétek, ennek nyomán a szolidaritás példaképének a határon kívüli magyarsággal. Aminek ma, az EU tagjaként az a tény ad kiemelt jelentőséget, hogy Magyarország igazán csak akkor foglalhatna helyet egyenes derékkal és emelt fővel Európában, ha nemzetként, a határon túli magyar közösségekkel együtt lépett volna oda be. Arról nem is szólva, hogy ezzel jelentős mértékben nőtt volna Magyarország EU-ban megjeleníthető politikai súlya. (Lám, Románia mennyire tisztában van ezzel, amikor belépését az EU-ba a világ románjainak magához ölelésével köszönti, ezzel várhatóan egy biológiai, gazdasági és morális vonatkozásokban egyaránt felfrissülő és megerősödő közösség találja meg új, kontinentális kereteit). Ezzel szemben Magyarország feladta gyökereit, külső védvonalait és emberi-nemzeti tartását, amikor lemondott a Kárpát-me dencében élő magyarok politikai integrációjáról. Így jutottunk el oda, hogy ma már bárki szembeköphet minket és Európa büntetlenül ránk öntheti szemetét. Ne csodálkozzunk rajta, ha pöcegödörnek tekintenek minket, ha egyszer Gyurcsány pöcegödröt csinált Szent István maradék országából! A távolabbi következmény pedig, ami reális lehetőségként rémlik fel: (ceterum censeo) - a peremmagyarság eltűnése. Márpedig –és ezt sok éve hangoztatjuk - ha elvesznek a leszakított magyarok, ha elvész az erdélyi magyarság, elvész az összmagyarság is! Így aztán fizikai és erkölcsi megmaradásunk aktuális ütközeteit Budapest terein, utcáin épp úgy meg kell vívni, akárcsak a peremeken. Mindinkább a magyarság pe remvidékein, ahova, mint Bethlen Gábor és Bocskai István idejében, visszavonult és többnyire tisztán húzza meg magát a magyar erkölcs és szellem. Ahol ma élethalálharcát vívja a többség izzó gyűlöletével az anyaország által magára hagyott magyar. Kétlem ugyanis, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi magyarok jogát a véleménynyilvánításra ugyanígy meg lehetne tagadni, mint ahogy ma megtagadják. Kétlem, hogy Bocsan rektor a magyar állampolgársággal és elkötelezett hátországgal rendelkező kolozsvári magyarokkal is meg merte volna tenni ugyanezt, amit így könnyedén megtett, EU-s tagságuk küszöbén. Mert jól látja azt, amit a mi mai gazdáink nem akarnak látni (vagy nagyon is jól látnak): az EU-nak minket nincs ideje meghallgatni és megérteni, őket meg nincs ideje megvizsgálni és meginteni. (Szász I.T.) Ezért aztán akár az EU urainak is figyelmébe ajánlhatnánk e szobor üzenetét, az odafigyelés kötelességét, de méginkább mindazon politikusainknak - gyakorlatilag az egész magyar parlamentnek -, akik az EU kiméráival áltatják a szent együgyűeket, miközben lemondunk saját erőinkről, lehetőségeinkről. És a harcot persze meg kell vívni az anyaország peremein is, Nagyatádon és Komlón, Vecsésen és Győrben, Szekszárdon és Mezőberényben, az EKOSZ 23 tagszervezete mindenikében. Nekünk, az anyaország peremeire szorultaknak is, akik ezernyi okból fizikailag kiszakadtunk erdélyi magyar nemzetközösségünkből, meg kell próbálnunk talán még haszonra is fordítani a távozásunkkal okozott kárt. A mi szervezeteink, és tagjaink mindenike személyében is kihasználva helyzetünk sajátos voltát - kapocsként kell, hogy szerepeljen e küzdelem helyszínei között. Erre a kötelességre inti e szobor a Magyarországra szakadt valamennyi erdélyi magyart! Vége zetül – de mindenekelőtt - példaértékűnek kell mondanom e szoborálltásnak az adventre, a várakozás idejére történt időzítését. Advent aranyvasárnapján a remény üzenetét próbáljuk kihallani lelkünkből. Két évvel 2004 decemberének sötét éjjele után, amikor napjaink aktuális gonosza először mutatkozott meg előttünk teljes mélységében, most, 2006 adventjén, amikor a gonosz pozíciói megdönthetetlennek látszanak, nehéz a reményről szólni. Ezért Illyés Gyula szavait találom most mindenek fölött megszívlelendőnek: a reményhez nem elég a hit, bátorság is kell hozzá. Bátorság a szembenézéshez és a cselekvéshez, amúgy, Bocskai-módra. Mert tudnunk kell: Teremtőnk, mintegy maga mellé emelve az embert, értelmet és szabad akaratot adott nekünk, ezzel egyben felelősséget is ruházott ránk, hogy átlátva a gonosz praktikáin, tegyünk is ellene. Ezért imánk nem az ember passzív csodavárását tartalmazza, hanem hitünk megerősítését saját erőinkben és a cselekvésben. Ahogy ti tettétek. Köszönöm. - K.P.


24

Mese felnőtteknek

EKOSZ - EMTE

Csali mese … a köz(ös)ségi forrásokról – 2007 január 19-én – avagy a közlegelő dilemmája és a közkutak tragédiája Tessék csak figyelemmel olvasni az alábbi mesét – nem mese ez, gyermek – és megsaccolni, hogy a magyar köz- vagy magánélet melyik bokrából ugrott ki vele a nyuszi. A végén – alighanem – meg fognak lepődni! Kezdődjék hát a mese. Hipp, hopp … ott legyünk, ahol akarunk! Manapság – zavarosban halá szók számára fenntartott képzavarral élve) – minden csapból forráshiány folyik az egyetemektől kezdve a nem zeti parkokon át a kormányza ti épüle tekig (hogy az iskolákról, a gyógyításról, vagy a szállításról ne is beszéljünk). Eddig például úgy volt, hogy az egyetemi emberek ismerték a könyvárust, vagy a büffést és tudták, hogy az egy olyan kisvállalkozó, akinek minden alkal mazottját is ismerik. Ma ezek a vállalkozások egyre inkább nemzetközi szolgálta tókhoz kötődnek. Az ilyen megoldások csak a forráshi ány-járvány fel színi tünetei, amit a „népnyelv „public-private partnership”-nek (a magántőke és a közpénzek összefogása) nevez. A megnevezés amúgy biztonságot sugall, de rejt néhány kötekedő kérdést, aggodalom ra okot adó problémát is. Például: Ka tonai gyakorlóterek be zárása felkeltet te a beruházók étvágyát magánvállalkozások szervezésére állami földterületeken. Megtörtént az is, hogy a legkívánatosabb területe ket megkapták ugyan a nemzeti parkok, de aztán a kormány létre hozott olyan hivatalokat, melyek önfenntartást köve teltek ezektől a területektől. Eredetileg nonprofit rendszerről volt szó, de a határidők szorí tásában a területek gondozói kénytelenek voltak magánvállalkozások után nézni, akik aztán általuk közpénzekre pályázhattak. [Bumm!] Az iraki újjáépítési üzletben (nevezzük inkább „iraki őrület”-nek) is számos ma gánvállalkozás vesz részt a „forráshi ány” ürügyén. Ezeknek a magánvál lalatoknak hihetetlenül magasak a közpénzen finanszírozott fenntartási költségei, és ezt azzal indokolják, hogy folyamatosan ujjá kell építeni szétlőtt (vagy éppen szét se lőtt) infrastruktúrájukat. És akkor még nem szóltunk arról, hogy ők is, partne reik is paramilitáris, vagy ennél is katonaibb szervezetek, melyek folyama tosan megszegik a törvényeket, majd elkerülik az ítéleteket. Az ilyen esetek komolyan felvetik a magántőke bevonásában rejlő törvényességi kockázatokat, hiszen az al kalmazottak visszaélé seire vonatkozó vádakat nem vizsgálják ki és nem születnek ítéletek. Vi szont ha ezekben az együttműködésekben kötött szerződé sek egyesek szá mára védelmet biztosítanak a törvényes felelősségre vonás alól, akkor ezek a megállapodások már távolról sem olyan kecsegtetők … különösen egy demokráciában. [Bumm!!] Ha tehát a demokrácia számára életfontossá gú funkciókat – forráshiányra hivatkozva – a magánérdekek szférájába utalnak (vagy éppen ját szanak át), akkor biztosan jelentkezni fognak komoly törvényessé gi problémák és társadalmi költségek. De legyünk igazságosak: vannak ebben előnyök is. Az állami infrastruktura jelentős ré szét jó okkal helyezték magánkézbe. A magánvállal kozásban épített jó utak immár hovatovább az autópálya-rendszerhez tartoznak és az Internet is egy olyan értékes eszköz, melyet magánpénzek és közpénzek együttműködése tart életben…a mi befizetési díjainkból. Ami pedig a szavazók bizalmát illeti abban az elektronikus rendszerben, mellyel kormányzati képvise lőinket megválasztjuk, egy lényeges elem, hogy a szavazatszámláló számítógépeket a rendszerhez ugyancsak magánvállalkozók szállítják. Ez utóbbi köz-és magán összefonódás okoz némi – technikai és jogi – bi zalmatlanságot: egyrészt pl. mennyi re lehet a szavazó biztos abban, hogy szavazatát meg is számlálják?; másrészt tudja-e, felfedheti-e az állam azt, hogy mi is lapul a gépben, a programban? Erről már voltak is viták. Ráadásul az ilyen gépeknek egyik fő szolgáltatója gyakran éppen a

Felszínre bukkanó só viták egyik köz ponti szereplője, aki mint vállalti el nök – eléggé meggondolatlanul – el is kottyanthatja, hogy biztosítani tudja körzetében a szavaza tokat az általa preferált jelöltnek. Mikor aztán ebből botrány kerekedik, visszavonul és…más körzetben adja el a szavazatszámláló elektronikát. [Bumm!!!] A közpénzektől ma gánpénzekig – és vissza – veze tő kalandoknak van egy nagy közös tanulsága: ha ki akarod adni gebinbe azt a munkát, amit magadnak kellene elvégezni, ajánlatos a gebinest legalább olyan szi gorúan elszámoltatni, mint amennyi re magadnak kellett volna a pénzekkel elszámolni. Egyébként gyorsan rájössz, hogy nem öltönyt vettél, csak …fügefaleve let! [Nem oktatást, csak…buk/tat/ást!. [Nem gyógyítást, csak…kábítást! Nem szállítást, csak …ámítást! És így tovább…] Na, ki tetszettek találni, melyik bokorból ugrott ki ez a nyuszi? Ugyan kérem…! Nem magyar nyuszi ez! Amerikai! És nem is akármilyen amerikai, hanem a lehető legokosabb amerikai: az American Association for Advancement of Science (AAAS) tudományos folyóiratának, a Nobel-díjasok első számú fórumának – a SCIENCE-nek – a főszerkesztője, Donald Kennedy írta Washington DC-ben … 2007 januárja harmadik hetében, főszerkesztői vezércikke ként (Editorial). Ma 2007. január 19-én érkezett (10.1126/science.1139569) és eredetiben olvasható az alábbi URL-en: http://www.sciencemag.org/cgi/content/summary/315/5810/301?e toc. Feladó: [email protected] <[email protected]>, Feladás dátum: 2007.01.19. 8:36 (amerikai idő szerint; kibontva magyar idő szerint 2007.01.19:22.00); Tárgy: Science Table of Contents Text for 19 January 2007; Vol. 315, No. 5810. Mindössze annyi történt, hogy a „csali mese” kedvéért minden konkrét amerikai ügyre történt utalás „kitakaródott” [és néhány „ártatlanul aktuális általánosí tó sor = ÁAÁS = áthallás” és Bumm! beillesztődött a mesébe] a fordítás-ferdítés során. Ez a „csali mese” te hát a kapitalizmus építésének fellegvárából érkezett. Ez a legutolsó – nem is akármilyen hitelessé gű – brossura számunk ra, akik most éppen éjt nappal lá téve minden erőnkkel a világ-kapi talizmus építé sének nemes ügyéért harcolunk. Azért az ügyért, melyet Pat Lewisnek az itt idézett vezércikkhez rajzolt karikatúrája éppen a magántőkétől félt. Nincs itt vajon valamilyen szociális tévedés ? Vagy éppen kapitális közösségi (kommunális) ellentmondás? Egy biológust ugyanis a „közkutak magánhasználata” félelmesen emlékezteti egy alapve tő ökológiai törvényszerűségre: a „közlegelő dilemmájára”, vagy inkább… tragédiájára. Aki nem hiszi, járjon utána. Az Interneten. Hipp, hopp … ott legyetek, ahol akartok: http://en.wikipedia.org/wiki/Tragedy_of_the_commons

- Dr. Log Ica szociomikroökogenobiológus és amatõr me semondó


EKOSZ - EMTE

Mese felnőtteknek

Aranyból…fa - bulla Hát ez kérem éppen így van, ahogy Donald mesé li, és bi zony nem kacsa, hanem mélységesen Log Icus. Ha lenne benne kacsa, vagyis állat, nevezhetnénk fabulának is, de így nem fa, hanem inkább kőkemény aranyigazság, melyet szerzőnk a bölcs Esopusnak legegyszerűbb és legvilágosabb eszközeivel ecsetel a globalizáció által előírt módon lebutított olvasó számára. Annak idején, vélt hajnalunk első óráiban, amikor még azt hittük, nagytakarítás is lesz, az új világrend akkor éppen „soros” küldötte Antall Józsefnek ajánlotta fel először a magyar ipar lepusz títását és olcsón eladását, hogy majd ők működtessék közös javunkra.(sic). Antall ezt nevén nevezte (mármint, hogy hazaárulás), és elutasította. De a történelem mást akart, s a terv mások jóvoltából mégis maradéktalanul megvalósult. Lepusztítottunk azóta majdnem mindent amit lehetett, most éppen azt próbálják, amiről azt hittük nem is lehet; működik is itt azóta sokminden; azt is mondhatnánk közös javunkra, csak az arányt nem ismerjük és azt, hogy közülünk ki nek a java, vagyis, hogy ki a ja vunk, vagy kik is azok a javunk. Csak javaink nincsenek már.

Az ország így aztán elfogyott, s most éppen a jövőt áruljuk hetedíziglen. Ennek módszere a PPP. Ennek papjai a neoliberá lisok, akik mi nél kókadtabbnak akarnák látni honunkat, mert ha nem kókatag, akkor nem lelik benne honukat. Ha pedig mindezt megmagyaráznánk, akkor jó pillanataikban demagógnak neveznének minket, de sokkal inkább összeesküvéselmélet - szövőknek. Mert, ha az igazság szóba kerül, akkor neoliberáliséknál nincs mese. Mi ugyanis nem vagyunk ober Ens, túl az operencián. Csak itt, ahol már a kurta farkú malac sem túr, s az üveghegyet szelektív szemétgyűj tőbe dobták, majd privatizálták. A globalizációt nem lehet le győzni, tankokra nem rohanunk huszársággal, még vitézlő Johannes Háry vezetésével sem. De talán túl lehetne élni, aztán meg kilábalni belőle, s haza menni Abonyba tor nyokat építeni. Na, ezt a jövőépítést is meg kell aka dályozni valamivel, s a valami neve: PPP. S ha valaki nem értené? Itt van példának az új kormányne gyed. A gyönyörű kormányépületek kótyave tye árát hipp-hopp betömjük valahova meg le nyúljuk, s aztán fizethetjük a borsos bérleteket amíg még szükség van magyar kormányra, de még azután is, ha már nem magyar. - Szász István Tas

És ami nem mese

Éhes voltam... Kedves Testvérem, nem vé letlen, hogy Te ezeket a sorokat olvasod. Hargita megyében a sokgyermekes családok, csupán emberi megfontolással mérlegelve, pusztulásra vannak ítélve. Isten irgalma, hogy ezek a gyerekek még nem hal tak éhen és nem vadultak el, ahol egy kifli már luxus cikknek számít, minden új nap csak terhükre van, küszködnek a testet a lélekkel egyben tartani. Amikor felmértük magánszemélyként a sokgyermekes családok helyzetét, 42 család összetételét és címét írtuk össze. Mennyi összetört sors, re ménytelenség, mennyi éhes gyermek! A Gyimes völgyében olyan család is van, akiknek esetleg egy kiló puliszka jut na ponta, ha jut, s nyolcan vannak rá... Teréz Anya mondta: “A legszörnyűbb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket.” Közben a mé diákban rég megkondultak a vészha rangok, hogy a magyarság csak egyre fogy... Amikor a szegények házába belépsz, rájössz, hogy Isten veled mennyire bőkezűen bánt, Isten jó, de konkrét választ vár tőled. S ha teszed a jót, te is számíthatsz Rá, Istent nem lehet lefizet ni, Ő az Úr, a végtelen Szere tet. Boros Károly főesperes, Csíksze reda Taploca nevű városrészének szeretett plébánosa, mindent megmozgat, hogy ezek a családok talpra állja nak, elérjenek és megmaradjanak bár a túlélés szintjére. Szabó Ist ván családjával egy alig 2,5x3 m hazikóban la kik, nem csak a minden na pi kenyér gond szá mukra, ha nem a tél is, bármennyire is eny he volt az az idén. He tedmagával nyomo rog, fe le ségé vel és 5 apró gyereké vel: a legnagyobb Ti bor 6 éves, Ist ván 4 éves, At tila 3 éves, Csongor 2 éves, Be áta más fél éves. Csak a férj nek van jöve del me, 480 lej, és kapják az állami

2007. március

25

gyermeksegélyt, az anyának nincs munkahelye. Pál Ödön, a taplocai plébánia egyháztanácsosa, amit a feleségével együtt a nyugdíjukból meg tudtak tenni Jézus nevében megtették e családért: Szabó István polgárilag és egyházilag megházasodtak s mind az 5 gyerekük részesült a keresztségben, a katolikus Egyház tagjai lettek. Ez a há zi kó Csíkszereda, Rét ú. 78/b alatt ta lálha tó. A kis udva ron fel le het épí teni egy 5x6 m-es szobát egy 4x4 m-es konyhá val, egy kis manzárd szobá val. Pál Ödön a hivatalokat végigjárva, elindí tot ta a “la vinát”: készül a ház terve, enge dé lyek megszer zé se, lesz faanyag-adomány, sőt lesz ka láka is az épít kezésnél... Taploca összefogott. Az építkezési anyagokat adományokból szeretnénk megvásárolni. “Úgy érezzük, mindazt amit te szünk, csak csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne az a csepp nélkül.” (Teréz Anya) Akár Isten iránti há lából, akár a gyerekek iránti szeretetből, ha van lehetőséged segíteni, akkor a következő számlaszámra várjuk adományodat: BANCA ROMANA PENTRU DEZVOLTARE, Suc. Miercurea Ciuc Familia Kolping Toplita Ciuc Lejes számlaszám: RO94 BRDE210 SV01238282100 Postai cím: Ft. Boros Károly főesperes Familia Kolping Toplita Ciuc 530240 Miercurea Ciuc Str. Toplica nr. 110 További információkat a következő címen lehet kapni: [email protected]


Megfélemlítéssel gyűjtik az aláírásokat Az erdélyi magyarság körében minden eddiginél erőtel jesebben feszül nek egymásnak az indulatok az európai parlamenti (EP) választásokon való induláshoz szükséges aláírásgyűjtés kapcsán. Szatmár me gyében többen kérték aláírásuk törlé sét a Tőkés Lászlót tá mogató ívekről, miután az RMDSZ-nek gyűjtők azt mondták nekik: nem kapják meg a gyermekük után járó, a magyar állam által biztosított húszezer forintos oktatási-nevelé si támogatást. Márton Árpád Kovászna megyei képviselő még a látszatát is el szeretné kerülni a hasonló visszaéléseknek, így a sepsiszentgyörgyi státusirodában ezentúl nem gyűjtenek RMDSZ-támogató aláírásokat azoktól, akik az oktatási-nevelési támogatásokért keresik fel az irodát. Alsó-Három széken a sepsiszentgyörgyi az egyetlen stá tusiroda, más településeken az RMDSZ-székházakban igényelhető az oktatási-nevelési támogatás. Azt ne várja el senki tőlünk, hogy az RMDSZ-székházakban ne gyűjtsük az aláírásokat - mondta a képviselő. A Kolozs megyei Egeresen történt eset miatt Tőkés László bejelentette, kiirat kozik a Kolozs megyei RMDSZ-szervezetből, és felvételét kéri a Temes megyeibe. Egeresen ugyanis két RMDSZ-es tanácsos megtagadta az alá írásgyűjtésben való részvételt, emiatt pedig a szervezetből való kizárással, etikai bizottsági el járással és taná csosi mandátumuk megszűnésével fenyegette őket a szervezet helyi elnöke. A független jelöltként induló püspök a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében ezúton is szabad véleménynyilvání tásra és szabad lelkiismerettel történő aláírásra buzdítja az embereket. Ezzel együtt pedig az RMDSZ részéről is ugyanezt a magatartást tartom el várhatónak. Krónika alapján

Mítoszaink

26 Málnási Szász Myrtill

Mítoszoktól a csillaghullásig Puskás Öcsi temetését néztük a tévében, amikor felvetődött a kérdés: vajon a mai világban vannak-e még „ilyen emberek”? Messze vezettek gondolataink. Amennyiben a mítosz szó devalválódását is beszámítjuk, talán nem is kérdés, persze hogy vannak, de ha nem számolunk ezzel az értékvesztéssel, akkor el kell ismernünk, hiába keressük őket, nincsenek. De mi történt? Nem születnek? Elkorcsosultak génjeink? Vagy megszületnek és felnőnek, de korán rájönnek, hogy ez nem kifizetődő mesterség, és inkább fizetősebb foglalkozást választanak? Vagy a világgal van valami baj? Itt lennének, de nem vesszük észre őket? Itt vannak, és nem hagyjuk kibontakozni őket? Azt hiszem, kezdünk közel kerülni az igazsághoz. Hosöket mindig a pillanat szül, a kor, a körülmények. Az ember ugyanaz marad. Nagy Gáspár

Visszatérés Egyszer mindent az Õ szemével látunk jót és rosszat a tékozoltat és a tékozhatatlant „ gyönyörû fölöslegeinket” a kapkodás iramában mégis végezetlenül dolgaink erdejében egy erõsen fogadott valahai akarás csöndes halálát a fák mohos oldalán hogy lám senki nem tapintott nem horzsolt arcával nem kért helyes útirányt de mégis tudtuk merre s miért a csillagok- fölötte. s miért múlik el a nap és az esõ tompított ritmusára merre kerekednek jegyzõirkánkban a betûk boldog könnycseppjei ami kor vége a loholásnak vége a szö késeknek is már elõre megkö szönjük a biztos landolást: megígért birtokunkra a jó visszatérést Ámen.

Félelmen túli… Hogy fényesednek az éjszakák! amint élesednek a kések, de a félelmes pen ge-arzenált kicsorbíthatja az É N E K. Aki a félel men túli tartomány dalokra elszánt kölyke, jól tudja miért e földi ágy s miért a csillagok- fölötte.

EKOSZ - EMTE

Bennünk van a lehetoség, hogy rólunk is mí toszok szóljanak, de mintha már senki se lenne kíváncsi erre a mufajra. Milyen is volt az a világ, melyben a mítoszok burjánoztak? Szeretnék egy olyan világban élni! Minden kegyetlenségével, háborújával, nyomorúságával, „happy end nélküliségé vel” sokkal emberközelibbnek tűnik nekem, mert istenközelibb. Magához engedi a transzcendenciát, a titkot, a hitet, a misztikumot, színes az élete, várja a csodát, nyi tott, igazságérzete van, reménnyel teli, nem ismer lehetetlent, szívébe van írva a törvény, s legfőbb törvénye a szeretet. Maga a mese. S szemben ezzel, ha végiggondoljuk, talán az emberiség legnagyobb tragédiája az, hogy választás elé állítot ta önmagát: hit vagy ráció, s mert csodát tenni nem tudott, el hitette magával, hogy a ráció a legnagyobb csoda, s ezzel majd kiiktathatja mindazt, ami emberfeletti, hisz az ember hághat a legmagasabb piedesztálra. És jöt tek a „hurráopti mista” korszakok: felvilágosultunk, s alighogy kiléptünk a katedrálisok előszobájába, már a szenti mentalizmus nosztalgiája kí sértett meg bennünket, hogy az tán a romantika szélsőségei vel próbáljuk immunizálni ma gunkat az őrület ellen, mert meghalt az Isten. Akkor még azt hittük, hogy a mítoszok helyett a magánmítoszok is megteszik. Mindenki írta a sajátját fene nagy öntudattal. Szüfrazsettjeink életké pes utódainak, a feministáknak ma már lelkes férfirajongói is vannak. És vajon mi ért? Mert mítoszszagúnak érzik a jelenséget. Pedig mennyire földhözragadt az egész. Átírhatják a Bibliát is egy nőnemű Istenre, de miért? Mert fogalmuk sincs arról, hogy mi a lényeg. Az igazi hős, a mítoszhős nem levetkőztethető. Minden ruhája alatt újabb ruha van: a titkok titka. Nemhiába mondta Karl Bart, hogy: az Isten egészen más. Ezért tartok elhibázottnak minden szögletes dogmát, hitvallást – bár érzem, hogy szükség van rájuk -, mert mindegyik azon a tévhiten alapszik, hogy a transzcendens nem relativizálható. A rá ció kevésnek bizonyult. Az embernek, az emberiségnek szüksége van mí toszokra. De van még valami, ami miatt nem te remnek. A mítoszokat nem kilenc hónapig hordja méhében a történelem, és nem születnek meg órák, napok alatt. Időre van szükségük. Az idő pedig az, ami be határolja a 21. század terét. Szó szerint tért hódított, és kiszorított a porondról mindent, ami nem kérészéletű. Csodák helyett naponta hírekkel mossák agyunkat. A hírek tele vannak sztárokkal. A sztárok napjai viszont meg vannak számolva. A mítosz attól válik mítosszá, hogy az idő ajándékba adja neki a halhatatlanságot, mégpedig úgy, hogy előbb a kollektív tudatot, majd a kollektív tudattalant itatja át vele. Kitörölhetetlenül beleivódik mindünkbe. Ott van valahogy álmainkban és döntéseinkben, felvett szerepeinkben, vágyainkban, sóhajainkban, még az ujjlenyomatunkban is közös. A sztárok hul lócsillag élete soha nem ivódhat így belénk. Na meg aztán sokan is vannak. Túl sokan. Ha jól meggondoljuk, talán mind azok vagyunk… Szóval valahogy így. Az objektív idő korá ban csak felvillanásnyi lehetősége van a szubjektív időnek megmutatnia magát. Ha újra a földre jönne a Megváltó, akkor hi tem szerint azzal kellene kez denie a nagyta karítást, hogy óráinkat vissza állítja, hogy helyre billenti az időt, s ezzel élhetővé teszi a teret. A klinikai halálból visszajöttek mesélik, hogy lepergett előttük az életük egy pillanat alatt, s azután hogy visszatértek, átérté kelődött az addigi életük, mindent másképpen csináltak már. Az emberiség is vesztébe rohan, de valahogy hiába pörög és pörög le ugyanaz a bakisorozat a felgyorsult jelenben egyre sebesebben, csak nem tudja levonni a tanulságot belőle. Pedig mítoszokra szükségünk van. A mítoszok megelőzhetnék betegségeink kialakulását, mert megtaníthatnának minket élni, észrevenni a valós értékeket, rákoncentrál ni a lényegi dolgokra. A mítoszok hősei életünk legfőbb szerepeinek arche típusaiként pél daképeink lehetnének. A mítoszok igazi kikapcsolódást jelenthetnének, mert a szappanoperák álproblémái helyett életünk valós konfliktusainak megoldását mutatják be. A mí toszok igénye belénk van írva, hiányuk olyan fekete lyuk, ami mindent elnyel, de mivel szomját nem oltja semmi más, lassan magába temet minket is egyen-egyenként és nemzetenként. Azok az emberek fognak tel jes életet élni, akik átál lítják óráikat, s visszatalálnak a mítoszokhoz. Azok a nem zetek fognak fennma radni, melyek nem tesznek újabb elemet a globalizáció óriásórájába, és rácsodálkoznak nemzeti mitológiájukra. Az a Világ fog megváltatni, amelyik vállára meri venni keresztjét ahelyett, hogy pirszingként hordaná.


EKOSZ - EMTE

Értékeink

Számvetés Tizenhét év. Ez a történelemben sem micske, apró idő néha megtelik nem zetpusz tító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török be rendez kedéséig, de megtelhet nemzetet fel emelő építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több, mint másfél évtized. Épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanél küliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett. Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétsze reződött az orvosok száma. 2628 km. elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk – ma gyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti víziútjainkat a világtenge rekkel. Államadóssá gunkat az időszak felé re kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiz tosítókat. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbe tegek. Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket épí tettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksá ri Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidéke ken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politi kai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogke reszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ide iglenesen bevezetett numerus clausust. No persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, anem egy má sikról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút, spanyolnáthát, eszeveszett vörösterrort, Trianont elszenvedő Magyarországot – vagyis 1920 és 1937 közötti, a még új világhá borútól mentes korszakról. Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt ki adott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadé miai Ki adó). A mil-

liószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthyfasiszta érát dicsé rendően pöttyentették ezt a né hány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzet anyagomat is. Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén – a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munka viszonnyal, né hány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó – mondhatja az iskolázott olvasó – de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érett ségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoz tam éve kig, s ta nultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg sza kiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, ke ménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba – s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres órá iban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötele zően (úgy bizony!) előírt s fel épített gyári sportpályán – te hette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig – óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen – mai szóval – „vesztesei” is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség-akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság – épp a közepén! Hogyne lettek volna „vesztesek”! Hisz az egész Magyarország vesztes volt! És hogyan is állunk azzal a rémületes „Horthy-fasizmussal”? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a ket tőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szoci alizmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt. Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dőlt be tűkkel fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemze ti szoci alizmus iker testvére, a nem zetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva le váltására, majd erőszakolt helyettesíté sére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben sem miféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív. Természetesen nem volt XXI. száza di értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század ele jéről van szó. A mai fogalmak vissza vetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat – valószínűleg mind a kettő! Mai politika ilag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlá tozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50 %), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavasla tokat – emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvénye ivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, be csületes, erős akaratú magyar vezető! Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt. Csak azt kérem: adjátok tovább! Szombathely, 2007. Böjtelő Havának 7. napján

Bálványosvár

2007. március

27


-

Sárközy Csaba

Műhely

28

EKOSZ - EMTE

Dr. Szőcs Károly írásai

Műkincsek és okiratok tolvajlásáról A jénai csatával kapcsolatosan említettem október 14-én a Népújságban (Marosvásárhely - a szerk.), hogy Napóleon elrendelte a híres Quadriga lebontását a Brandenburgi kapuról, és Párizsba való szállítását, ahol fel kellett volna állítani. Erre azonban nem került sor, az orosz hadjárat végülis pontot tett uralkodására, és ... megmentette a Quadrigát. A Nagy Francia Forradalom tudvalévőleg eltörölte az adózást, ami a köz nép legsúlyosabb terhét jelentette. De nemsokára kiderült – éspedig az állam kassza kifogyásakor – hogy az államháztartásnak bi zony sok pénz re van szüksége. Erre szolgáltak a szekularizáció során kézrekerült javak, de sokkal kiadósabbbnak bizonyult a hadvi selés és a külországok fosztogatása, műkincseinek elrablása. Ezt Egyiptom, Olaszország, Belgi um és Hollandia szenvedte meg, majd sorra került valamennyi ország, ahol megfordult a francia forra dalmi hadsereg. A császárt európai hadakozásai során szakem berek csoportjai kísérték el, azzal a feladat tal, hogy kiválogassák a Párizsba szállítandó műkincseket, a hadsereg védelme alatt. Mikor pedig a Louvre annyira tele lett, hogy nem volt ahová raktározni már a műkincseket, Chaptal belügymi niszter elrendelte jelentős mennyisé gű anyagnak a vidéki Départementok közötti felosztását. Minekutána a Rajna balparti terület csatlakozott a francia köztársasághoz (lásd: Gondolatok a Fehérvárra menő hadi úton; NÚ. 2005. december 19.), az új Département neve a mai Donnersberg (:menydörgőhegy) fr: Monte Tonnere, székhelye pedig a mai Mainz, akkor átkeresztelve „Mayence“. Összesen 14 Dépertement jutott sorshúzás révén egy bizonyos anyaghoz. Ekkor került tehát, 1803-ban Mainzba az a 36 drb., részben nagy formátumú képanyag, amelyik ma a „Französische Schenkung“ – francia adomány(ozás) ne vet viseli. Ma nem nehéz elgondolni, hogy nem is volt olyan egyszerű 1803-ban, Párizsból Mainzba szállítani 36 drb. nagymé retű festményt, nyílván lovas fogatokkal, kb. 600 km távol ságra.

Az adományozás 200. évfordulóján, 2003. októberber 25-én Mainzban ünne pi kiállí tást rendeztek, ahol je len volt Jean-Jaques Aillagon francia kultuszminisz ter is. Az öt hónapig tartó kiállítás német precizitással megszervezett rendetvény volt, számos te mati kus vezetéssel, valamint kultúrtörténelmi előadásokkal. Mindennapos volt a sajtóban a ”zsákmányolt műkincsek” fogalma. Alkalmam volt egyszer megkérdezni egy francia galeristát (lásd: Párizsból jövet félúton c. írásom) és pedig így, sarkítva: „mondja, mi a különbség aközött, ahogyan Göring összehordta saját magán képgyűj teményét, és ahogyan Napóleon elvitte Olaszor szágból a ma a Louvre állomá nyát gyarapító tetemes mennyiségű olasz műkincset.” (Egyébképpen Napoleon a Mona Lisa-ra is rátet te volt a kezét!) Gondolkodás nélkül válaszolta: csupán és kizá rólagosan a két tett között eltelt idő. F Mielőtt elfelejteném, még le írnám: amikor megírtam az Erdélyi Seherezádé c. írásomat (lásd: Székelyföld c. folyóírat, 2002. júniusi sz., vala mint saját Messzelátó c. kötetem), megkértem a párizsi német evangélikus egyház vezetőségét Braunecker Árpád keresztlevelének dátumát az 1858., vagy 1859. évből kikeresni, megadva azt is, hogy a keresztapák neve: Kossuth Lajos és Klapka György. Nemsokár sajná lattal közölték: valamennyi régi keresztelési naplót a francia államnak át kellet adni, így nem hozzáférhetők. Ki hitte volna, hogy ennek a gyakorlatnak is lesznek utánzói: amikor Benczúr Gyula fele sége, Boldizsár Piroska pontos szüle tési dá tumát szerettem volna megtudni (lásd: Benczúr Gyula székely kapuja Bajorországban, Székelyföld 2002. szeptemberi sz., valamint saját Messzelátó c. kötetem) a szüle tési hely egyházi levél tárában gondoltam célhoz jutni; saj nos, ebben az esetben is hasonló a történet, itt Székelykeresztúr egyházi levéltárát vitték koncentrációs táborba. Nem mondhattam el eddig senkinek, elmondom hát most mindenkinek.

Némely szavak a bekalizálódás jelenségéhez A bal kanizálódás érdekes esetével állunk szemben: Bukarestben Gigi Becali nevezetű, macedo-román, vagy más megnevezés szerint áromán, iskolázatlan, aki a rendszerváltás utáni időkben rendkivűl meggazdagodott, pénze és tipikusan a csőcslék szájaíze szerinti fecsegéseivel, a lakoság jelentős része számára valódi vezérré beszélte fel magát, aki pártot is alapított, egyik tv-adó műsorában mindennapos vendég, és – horribile dictu – elhangzott a köztársasági elnökség iránti célkitűzése is. Az alábbiakban l. a jelenség magyarázati lehetőségeit, pontokba szedve. Sloterdijk* a tömeg kérdését a nagy diktá torok tömegsikerét vizsgálva közelíti meg, jelesül a nácivezér és pártja sikerének prizmáján ke resztül; de ugyanez a jellenség észlelhett a bolseviz mus, maoizmus és a mai sztárkultusz (lásd G. Becali) esetében is, ezért érdekes lehet közelmúltunk és napjaink jobb megértéséhez. Ime, néhány morzsa: Az aktivált és a kielégülést kereső tömegek belefantázalhatják vezérükbe a saját és tökéletlen egyéníségüket, mint beteljesült tökéletességet. (...) Nem véletlen, hogy a legtöbb fasiszta, de a baloldali-populisztikus rezsimek is a nagy tömegrendezvé nyek megszállottjai voltak. (...) Itt pedig a gonosz pszihés osztálynélküliség kisértete fi zikai re alitássá válik. Hitlert a német psychodrámában játszott szerepére nem rendkivűli képességei vagy messzire vi lágító karizmája tette alkalmassá, hanem felfoghatatlan, nyilvánvaló vulgarítása és az abból következő képessége, hogy erősen nagyszámú tömegnek a lelkéből üvöltsön. Itt pedig úgy tűnik, hallgatóit visszavezette azokba az időkbe, amikor az üvöltés még segítő eszköz volt. Ilyen szempontból az évszázad legsikeresebb akciós-művésze volt. (...) A Führer hajdani és a sztárok mai titka abban áll, hogy annyira hasonlíta nak legbambább csodálóikhoz, amennyit fel sem tételez senki a résztvevők közül. (...) Így jön létre, Hannah Arendt szavaival: az elit és csőcselék közötti szövetség, ahol a számtalanok szervezetlen-esz méletlen tehe tetlensége átcsap a sokak elke rülhetetlen csapdává váló függősé-

gébe. A Führer személyében érte el a vulgáris nárcizmus a színpadi érettséget. Képes volt a különféle csoportosulások infámiás álmait saját ma gában egyesíteni, ami által attraktorként hatott. (...) A Carlyle**-i modell programmjával kezdődött a tömegkultúra akut fázisa: ami bevezeti a vertikális feszültsé gek átváltoztatását horizontális visszatükröz(őd)éssé. (...) Freud írja (1921): Saját lelkünk ... nem békés, önmagát szabalyozó egység. Inkább a modern állammal hasonlítható össze, amelyben egy élvhajhászó – és törésre-zúzásra éhes csőcselék, egy megfontolt és felsőbbrendű osz tály által kordá ban tartandó. (...) Pascal megfogalmazása: Vivre autrement l´inegalité – az egyenlőt lenséget másként megélni – legjobban ez írja le a demokráciának nevezett kisérletet: a meglévő egyenlőtlenséget megszüntetni és mással helyettesíteni. (...) Leonardo da Vinci: »Az emberek nagy többsé ge nem több, mint árnyékszék-gödör-töltelék.« Voltaire: »Ha a canaille az értelem ügyeibe beavatkozik, minden elveszett.« F A szóbanforgó bekalizálódás attraktora egy olyan személy, amelyik azonban két kézzel szórja a pénzt is, ami megkülönbözteti a Führert a mai sztároktól, de ..., voilá! – ismert jelenség! – peronizmus a neve. Ellene fellépni teljesen kilátástalan, mert egy olyan hatalmas csőcselék tömeg áll mögötte, amelyik demokratikus és értelmi eszközök számára ill. révén elérhetetlen. Kilátástalan eset. A katarzist csak a teljes összeomlás képes lehetővé tenni. Addig pedig nem marad más, mint ... nyugodtan kivárni. * Peter Sloterdijk: Die Verachtung der Massen, Suhrkamp, 2000; Peter Sloterdijk (*1947-) a filozófia professzora és rektor Karlsruheban, számos jelentős munkája révén korunk mértékadó filozófusa; ** Thomas Carlyle (1795-1881), skót történész. A materializmussal szemben a nagy személyiségek központú történelemszemlélet képviselője. Hősökről, hő sök tiszteletéről és a hősiességű történe lem (1841) c. munkája mellett mindenek előtt Cromwell és Nagy Frigyes életrajzai, valamint a nagy fr. forradalom in kább irodalmias történetét tárgyaló munkái em lítésre méltók;


Műhely

EKOSZ - EMTE

29

Abszint és a zöld tündér ”Az első stádiumban olyan, mint egy közönséges ital, a másodikban kezdesz szörnyetegeket és kegyetlen dolgokat látni; ha azonban tovább bírod és eléred a harmadik stádiumot, akkor olyan dolgokat láthatsz, amilyeneket akarsz, csodálatos, különleges dolgokat.” (Oscar Wilde) »Kávéházban ültem, olvastam. Szememen monokli, előttem abszintes pohár. Írásaim után s amiket azelőtt Budapesten rólam hallott, éppen ilyennek képzelt ...« – ezt Kuncz Aladár írta, a Párizsban töltött idejével kapcsolatosan. A mai fiatal generációk alig, netán semmit sem tudnak a hajdan divatos, különösen a művészek körében kedvelt italról; hogy miért éppen a művészek éltek vele, arról alább Oscar Wilde saját tapasztalatát írta le, és ebben olyanokkal osztozott, mint: Toulouse-Lautrec, van Gogh, Gauguin, Baudlaire, Rimbaud, Picasso és He mingway. Csupa jeles férfiak társasága. Minekutána 70 esztendőn keresztűl tilos volt gyártani és forgalmazni, manapság újból forgalmazható, és kezd divatos drog lenni Nyugaton. Mi az abszint? (a továbbiakban: A.) Olyan ital, amelyik lé nyegében az ánizs, kömény, citromfű és vermut (azaz üröm) alkoholos kivonata. Sajátsá gos,

az idegrendszert károsító hatása elsősorban thujontartalmának tudható be, ami az üröm (Artemissia absinthum) éterikus olajának egyik frakciója. Thujon még előfordul a következő növényekben: fekete ürömben (Artemissia vulgaris), zsályában (Salvia officinalis), gilisztaűző varádicsban (Chrysantemum vulgare), valamint a tujában (Thuja occidentalis). Az A. kiinduló formája klorofiltartalma miatt zöld színű, ami végett (is) zöld tündér névvel illették. Vízben nem oldódik, ezért a vermut nevű (keserű) ital nem tartalmaz thujont. Az abszint története. Id. Plinius (Kr. e. 23-79) írta le, hogy az üröm semlegesítőleg hat opiummérgezésben, ami ma a thujon kompetitiv gátló hatásával magyarázható. De ismert volt féregűző, valamint uterust stímuláló hatása is; emiatt magzatelhajtás céljából alkalmazott túlzott mennyiségű zsálya mellékhatásai thujon tartalmával függenek össze. Az A. pályafutása Neuchâtel-ben kezdődött, 1769-ben, amikor a Henriod-nővérek egy ”Bon Extrait d´Absinthe” készítményüket kezdték árusítani. A receptet megvásárolta tőlük egy szeszgyáros, aki mérsékelt mennyiségben forgalmazta is. Valódi elterjedése a franciák algériai gyarmatosító háborújával indul, amikor minden katona napi abszintot kapott, bizonyára nem féregűzési célból. A hadjá rat után kezdődött gyors elterjedése, frankofil városokban (New Orleans, Prága) és persze Párizsban, ahol mindennap 11-13 óra között ún. ”zöld órát” (heure verte) tartottak, amikor celebrálták* az abszint fogyasztását. Abszintizmus és tünetei. Az A. elterjedéséhez a szeszesitalok ipari mennyiségben való előállítása járult hozzá, és nemsokára az alkoholizmustól elkülönítendő, az abszintizmus fogalmának megszületését eredményezte, ami a következő tüneteket foglalta magában: gyomor és bélcsatorna zavarok (hasi fájdalmak, székrekedés), végtagi fájdalmak, látási és hallási halucinációk, agyi károsodás, epilepsziás rohamok, pszihés zavarok, nemritkán öngyilkosság. (Lásd van Gogh és Hemingway.) 1903-1913 között egy sereg országban betiltották, kivéve: Anglia, Csehország, Spanyolország; 1915-ben pedig az a Franciaország tiltotta be, amelyik éppen az algériai háború során vetette be célzottan: most azért tiltották be, mert az ország védelmi képességét látták veszélyeztetve! Németországban soha nem jelentett az A. problémát, 1923-óta til-


tott volt. 1991-ben ez EU feloldotta a tilalmat, és engedélyezi, aromaanyagként. A megindokolás szerint, csekély mennyiségű thujon kerülhet így forgalomba. Abszint és a művészek. Ennek a fejezetnek máris nagy irodalma van, van Gogh esetében részletesen le írták és feldolgozták pa naszait. Az is tudott róla, hogy életének utolsó két évében kámforolajat és terpentint fogyasztott. Itt megemlíthető, hogy mindkettő vegyileg a thujonnak közeli rokona. Amikor a fülét le akarta vágni borotvával, valószínű, hogy súlyos látási halucinációban a füle helyett egy állat lábát látta kinőve. Picasso esetében az ún. kék korszakot írják az A. számlájára. Nem ne héz átlátni, hogy a művészek a látási halucináció élményét keresték. A 20. század 20-as, 30-as éveiben az abszintott celebrálta a polgári társadalom (legalábbis egy része): a háború után a ”high society” a kokaint; a 68-as generáció tudvalévőleg a psyhodelicus szereket, marihuanát, közismert nevén: hasist; a köznép olcsóbb italokat: dél-szlávok sligovicát, észa ki szlávok vodkát, a Kárpát medencében pálinkát. 1989 után bekövetkezett a robbanás, a drógok behatoltak az iskolákba is. Mint érdekességet meg lehet említeni, hogy Franciaországban, úgy 800-1300 között a köznép vörösbort ívott, ami az akkori Európa igen enyhe éghajlati viszonyainak köszönhe tően bőven termett. (Skandinávia déli része is szőlőtermő volt, majd 1300 a klimaváltozás éve lett.) A bort azonban télen meg kellett inni, mivel nem volt tárolási lehetőség; mindez magas szüle tési számokban csapódott le. Feljegyzések szerint fehér bort csak a nemesi réteg engedhetett meg magának. Napjainkban mindez a visszájára fordult, aminek immáron nyoma van az irodalomban is: ”... özpecsenyét süttök, cigánylányt öleltek /.../ s csurog a veres bor szájatok sarkán.” (Far kas Árpád: Szolgálataim c. verséből) Így celebrálta magát a nómenklatúrának is nevezett felső(bb) réteg. Feledékenység elleni sorok. 2006. április 9 . * Az abszintot régen lassan itták, ma pedig eképpen celebrálják: egy kanál cukrot belemerítenek az A-ba, amit egy pohár felett meggyújtanak. Az alkohol elégve a cukor a pohárba csepeg. Miután a láng kialszik, a maradék cukrot felkavarják a pohárban, és gyorsan kiisszák.

30

Művelődés

EKOSZ - EMTE

Két napon át boldog magyar embereket lehetett látni Vasárnap reggel a Szentlélek templomban, az ifjúsági misén, Maczkó Mária együtt éneket a fiatalokkal, majd két szólóénekkel ajándékozta meg a zsúfolásig megtelt templom híveit. Maczkó Mária elmondta, hogy a Szentlélek templomot építő Merk Mihály atya egyik versét minden hangversenyén felolvassa. Óriási élmény most számára, hogy abban a templomban vehet részt szentmisén, amelyet Mihály atya épített. Mise után sietnie kellett, hogy a Pannónia hangversenytermében folytatódjon a döntő. A vasárnap délelőtti döntőn már csak a legjobb 16 énekes szerepelt. Az első helyen a csíkszeredai András Orsolya végzett. Mind a két dalcsokrának előadására a lehető legtöbb 80+80 pontot kapott a zsűritől. A közönség szavazata szerint is András Orsolya volt a legjobb, valósággal ünnepelt előadója lett a kétnapos versenynek. Az énekesek pedig egymás között szavaztak és a kolozsvári Gergely Zoltánt tartották legjobbnak. A fődíjakon kívül közel száz kisebb-nagyobb díj talált gazdára. A magas részvételi szám mellett példátlan eredményt hoztak a KÓTA minősítései is. XVI HAL-on a bronz, ezüst és arany minősítés mellett 8 Arany Páva díjat osztott ki Birinyi József, a KÖTA társelnöke! Példátlan a KÓTA történetében! Ez azt jelenti, hogy nyolc versenyzőt szólóénekes besorolásba minősítettek a KÓTÁT képviselő zsűritagok. Az énekverseny szombat délelőtti és délutáni vala mit vasárnap délelőtti döntője után félő volt, hogy az esti gálára kimerül Szatmárnémeti értelmisége és kongó terem előtt kerül sor a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny gálájára, amely egyben a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémeti 2007. rendezvénysorozat ünnepélyes lezárása is. Nem így történt! A gá laműsor nagy érdeklődésre tartott szá mot. Fellépett: Pop Folk Együttes (Birinyi József, Maczkó Mária, Kovács László) Inoka Győző, valamint a verseny első három helyezettje. Ünne pelt az egész terem, a közönség pedig megpróbálta tapsaival megköszönni mindazt, a mivel csak a legkülönlegesebb pillanataiban ajándékozza meg az embert az élet. A több, mint kétórás műsor szép álomként repült el. És megszólalt a nézőtéren sok száz torok és szállt az ég felé a Hajnal akar lenni című népdal. Azt hitte mindenki, hogy ezzel véget ért a XVI. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny. Ez igaz is meg nem is. A Duna Televízió felfigyelt arra, hogy az utóbbi két esztendőben sok fiatal tehetség lépett fel a HAL-on. 2007. február 10-én bemutattak néhányat közülük, majd 24-től kéthetente a XV. és a XVI. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny legjobbjai a Duna Televízió Mentor című műsorában vetélkednek a legjobb helyezésekért. Nagyszerű ötlet a műsorszerkesztőség részéről, hogy bevonják a nézőket is, akik szavazatai alapján befolyásolni tudják a verseny végső sorrendjének kialakulását. Eme li a Duna Tele vízió vállalkozásának értékét, hogy népi hangszeresek és néptáncosok is beszállnak a versenybe. Végre egy fórum, amely a magyar hagyományok ápolását esti főműsor időben vállalja. Köszönet érte. - Csirák Csaba

Hallgatóság és soraikban a zsűri A XVI. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt tulajdonképpen a Szatmár megyei döntővel kezdődött 2007. január 20-án a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében. Megszületett a Hajnal akar lenni népdal éneklési versenyek (HAL) kárpát-me dencei döntőjé nek első csúcsa: 51 éne kes küldte el jelentkezését a XVI HAL-ra. Január 26-án pénteken a vendégek fogadása reggel 8 órakor kezdődött és hajnali 3 órakor tartott szünetet a fogadóbizottság, majd folytatódott reggel 7 órá tól este 9 óráig. Január 27-én, szomba ton reggeli után 9 órakor a Pannónia (Dinu Lipatti) hangversenyteremét megszállták az énekesek, mindenki ki akarta próbálni, hogy viszi a hangját a terem. 10 órakor az alapszabály ismertetése és megvitatása, majd a fellépési sorrend kisorsolása után az eredeti tervektől eltérően, a népes mezőnyre való tekintettel megkezdődött a verseny. A verseny hivatalos megnyitójára szombaton délután került sor, amikor Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere elmondta, hogy a népdaléneklés már nemes hagyománnyá vált ebben a városban, kialakult ennek a műfajnak is az értő közönsége. Várjuk a jó eredményeket a Szatmár megyei versenyzőktől is, fejezte be Ilyés Gyula polgármester. Délutántól a Pannónia hangversenyterme a különböző magyar néprajzi tájegységek népviseletétől és dalaitól pompázott. Ami ott történt két nap alatt, sokkal több volt, mint verseny. Felejthetetlen művészi teljesítmények születtek. Lelki megtisztulás és felemelkedés tette szabaddá és boldoggá a hallgatót. Alkalmunk volt felismerni, hogy zenei anyanyelvünk kimeríthetetlen tiszta forrásában megfürödve hogyan emelkedik boldog szabadságba a lélek. A Pannónia hangversenytermében két napon át boldog magyar embereket lehetett látni, még akkor is, ha néha könnycsepp csorgott végi az arcokon. Még az okoskodó emberek arcvonásai is ellágyultak. Az történt, aminek történnie kellett; otthon éreztük magunkat a magunk hagyományaiban. A zsűri asztal nál a magyar népzenetudomány legnagyobb egyéni ségei követték legtehetségesebb fiataljaink szereplését. Legőszintébb szeretettel és segítőkészséggel hallgatták az énekeseket. Ott volt mindenki Misi bácsi ja, Guttman Mi hály tanár úr, Dobosi Csilla tanárnő, Hadházi Éva tanárnő, Fejér Kálmán tanár úr a verseny szakmai vezetője. A magyarországi népzenészek és népzene szakértők közül Birinyi József, a zsűri elnöke, aki felelősséget érez és emberfelettien sokat tesz az egész Kárpát-medence ma gyar népzenei életéért. A zsűri tagja volt Maczkó Mária, a kiváló népdaléne kes, dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató, Kovács László, a népművészet mestere. Ott volt a teremben Tóth - Guttman Eme se, a Románi ai Magyar Dalosszövetség elnöke. Szombaton (27-én) este Merlás Tibor, a Szentlélek templom plébánosa üdvözölte a táncházra érkezett vendégeket. A Merk Mi hály teremben majdnem éjfélig folyt a táncház a nyíregyházi és a nagyváradi Ki csi és barátai muzsikájára. Ott volt a magyar ifjúság színe-java. Ott voltak, akik még nem tudnak, de meg akarnak tanulni magyarul táncolni, és ott voltak, akik kitűnően értik már ezt az Ázsiából hozott mozgásnyelvünket. A terem fala mellett végigfutó széksorban pedig a bámészkodó idősebb korosztály csodálkozott rá a Deák Dániel harmadik, András Orsolya első, Kiss Eszter második és Vetési Orsolya harmadik helyezettek fergeteges hangulatra.


2007. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Recommend Documents