Vagyunk ...
63 2007. szeptember
Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja
A tartalomból "E fiúkért valaki felelõs" . . . . . 4-5. Erdélyország az én hazám? . . . 6-8. Elemzõ: Orbán üzenete. . . . . . . 10. Erdélyi kitekintõ . . . . . . . . . 11-13. Válság a katolikus egyházban 14-17. Naplójegyzetek . . . . . . . . . . 18-19. Az egykori Hitel . . . . . . . . . 20-26. Requiem egy temetõért . . . . 28-29. Kalotaszegi riport . . . . . . . . 34-35. Kaptunk még egy esélyt az MVSZ felhívása . . . . . . . . . . 36. Búcsú Gál Elemértõl. . . . . . . . . 38. Miért élnek Gyímesben a csángók . . . . . . . . . . . . . . . 43-44. Tamási Áron szentenciáiról. 45-47. Kisebbségi lét Erdélyben. . . 50-51. Irodalom: Füst Milán. . . . . . 52-54.
Jelen számunkat Molnár Dénes erdélyi templom-grafikái díszítik.
Elillant évek szõlõhegyén Tort ülök az elillant évek Szõlõhegyén s vidáman buggyan Torkomon a szüreti ének.
Ónos, csapó esõben ázom S vörös-kék szõlõlevelekkel Hajló fejem megkoronázom.
Nézem a tépett venyigéket, Hajtogatom részeg korsómat S lassan, gõggel magasra lépek.
(Ady Endre)
2
Híreink
EKOSZ - Verõce Aki székelykaput állít, a jövõt építi. De ugyanakkor tiszteli múltját, õrzi felmenõi Mezõberény hagyományait, kultúráját. A 2007. augusztus A kapu példamutató összefogás eredmé18-20 között a Verõce nye, az Erdélyi Kör kezdeményezése alapmelletti Csattogó- ján, mely során önzetlenül adakoztak Ervölgyben Erdélyország délybõl elszármazottak és tõs-gyökeres az én hazám cím alatt mezõberényiek. megrendezett erdélyi fesztiválon az EKOSZ A címermezõben Erdély és Mezõberény kiemelt szerephez jutott. Az EKOSZ elnökét címere található, egymás mellett, hirdetve felkérték a megnyitó ünnepségen is szólni, az általunk megtett utat, életünk eddigi színmajd másnap, aug. 19-én mondta el beszédét, terét. aminek egyik központi kérdése volt: ErdélySokan közülünk még Krisztusi korban ország valóban a mi hazánk? A beszéd teljes települtünk Magyarországra, ma már megszövegét a 6. oldalon közöljük. Másnap, lett középkorú családapák vagyunk. Itt élünk 20-án került sor a Székelyföld területi autoés dolgozunk. nómiájának múltjával, illetve jövõjével kapGyerekeink születtek, és lassan felcseperedcsolatos kerekasztal-beszélgetésre. Az ötletgazda, Ferencz Vilmos, a Budapesti Székely nek, már-már felnõttek. Közben sokan elveszKör elnöke Kreczinger Istvánt, a Bocskai tettük szüleinket, rokonainkat, barátainkat. A több nemzetiségû Mezõberény azonSzövetség elnökét kérte fel moderátornak. A ban befogadott bennünket, új baráti kapcsoszékelység aktuális autonómia törekvéseirõl Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnö- latok alakultak ki, mondhatni otthonról haza ke tartott hosszas elõadást, melyben kihang- jöttünk. A sok megvalósítás, öröm mellett azonsúlyozta, hogy a világon legalább 20 olyan független állam van, amely kisebb, mint Szé- ban sok csalódás is ért bennünket. Elég, ha kelyföld területe, és lakossága sem közelíti csak a 2004-es december 5-i népszavazást meg a székelyek lélekszámát. Az SZNT említem. Népünk már sok Mohácsot megélt, meg2006-ban elindította az urnás szavazást, melynek alapján több mint 180.000 székely maradásunk egyetlen záloga a szebb jövõbe választópolgár mondott igent az autonómiá- vetett hitünk. Eppen ezért Wass Albert gondolatával ra. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere kifejtette, hogy a csíki RMDSZ az zárnám mondandómat: „Békességben, s igazságban éljünk SZNT-vel közösen rendezte meg az urnás mindnyájan egy födél alatt. S kiket egyforszavazást. Dr. Szekeres Sándor, a monori Bethlen mán ver a zivatar, egyformán süssön azokra Gábor Erdélyi kör elnöke és az EKOSZ el- a nap is.” Úgy legyen! nökségi tagja a Székely székek több mint 650 éves történetérõl tartott elõadást, melySzekszárd ben hangsúlyozta, hogy a székelyek már az Az EMTE közeli rendezvényeirõl: 1500-as években magyarul fogalmazták - Október 6-án a nap történelmiségéhez meg közigazgatási és bírósági döntéseiket. kötött elõadást tart Márton László Gyula * tanár, a Nyugdíjasok Klubjában (Szent IstUgyancsak augusztus 20-án került sor ván tér 18). Mezõberényben a Mezõberényi Erdélyi Kör - Október 15-én a Léleképítõ sorozat keáltal állított ritka szépségû székelykapu ava- retében, a Babits Mûvelõdési Ház színháztási ünnepségére, nagyszámú résztvevõ je- termében kerül sor Boér Ferenc kolozsvári lenlétében. A város, valamint a testvérhely- színmûvész régóta várt elõadó estjére. ség Szováta polgármestereinek beszéde után Maglód Kajlik Péter szólt, végül Dr. Kövesdy Pál Június 15-én két rendkívül érdekes progaz EKOSZ nevében mondott avató beszédet, és neki jutott a megtiszteltetés, hogy az ava- ram lebonyolítását vállalta a Tamási Áron tó szalagot átvágja. Kajlik Péter beszédének Erdélyi Kör és a Magyarok Világszövetségbefejezõ része: A kapu Székelyföldrõl érke- ének maglódi szervezete. Délután Maglódra zett, 500 km-rõl a Székelyudvarhely melletti érkeztek a Verecke – Hõsök tere – BodrogNyikómalomfalváról, ahol a sûrû fenyvesek köz Árpád emléktúra lovasai. Az Árpád szoközött gyönyörûen hangzik a magyar szó. bornál nagyszámú érdeklõdõ fogadta a külPap Jenõ fafaragó mester alkotása. Tölgyfá- döttséget. A kör dalárdája székely katonanóból készült és hagyományos székely népi mo- tákkal üdvözölte ’Árpád népét’– majd közösen megkoszorúzták a honfoglaló vezér emtívumokkal díszített.
EKOSZ-EMTE lékmûvét. A rendezvényen az ecseri hagyományõrzõ íjászok mellett Kiszely István professzor is jelen volt. A székely népviseletbe öltözöttek számát lövétei testvértelepülésünk táncosai is gyarapították. Az esti órákban a magyarságkutató Kiszely István 75 éves születésnapjának megünneplésére került sor. Kiszely István számtalanszor járt Maglódon, nagysikerû elõadásokat tartott a magyarok eredetérõl, a magyarság kultúrájáról, a honfoglalásról. Ez a magyarázata, hogy a maglódiak szeretik és megbecsülik a tudós munkásságát. A számára emlékezetes születésnapi mûsor oroszlánrészét is az erdélyi kör a világszövetség helyi tagságával karöltve szervezte. Salgótarján 2007 elsõ félévének rendezvényei a Salgótarjáni Erdélyi Körben: - Megemlékeztünk a radnai havasokban történt lavina-szerencsétlenség (1943) áldozatairól, itt Székyné Sztrémi Melinda polgármester mondott beszédet. - ADUNATV Kívánságkosár c. mûsorában 15 üzenetet, kérést küldtünk, elsõsorban erdélyi barátainknak. - Március hónapban megtartottuk éves taggyûlésünket, ahol a vezetõség beszámolt a 2006 évi tevékenységrõl, majd Battyhyány Lajos mártír miniszterelnökrõl emlékezett meg Csank Csaba tanár és az AKKORD Fúvós együttes mûsora színesítette találkozónkat - Áprilisban vendégünk volt Crudinák Alajos újságíró, kelet-kutató, aki Amagyarság és a nagyvilág címmel tartott nagysikerû elõadást, és nem gyõzött válaszolni kérdéseinkre. - Tagjaink egy része a Szent Erzsébetre és Árpád fejedelemre emlékezve tett kirándulást a Bodrogközbe, és részt vett pünkösdkor a sárospataki ünnepségen. - Többen elzarándokoltak a csíksomlyói búcsúra. Ez alkalommal pénzt és egyéb adományokat vittünk, elsõsorban egyházi közösségeknek. Gyimesbükkön Salamon József plébános úr, Gyimesfelsõlokon Berszán Lajos igazgató-plébános, a csíksomlyói ferencesek és Pál-Vilmos Barna nagyszebeni plébános köszönetüket fejezték ki minden támogatónak és imádsággal gondolnak ránk. Pál-Vilmos Barna külön köszönetét tolmácsolta az EKOSZ vezetõségének és Dr Úry Elõdnek, a soproni Erdélyi Kör elnökének, valamint nekem nagylelkû adományainkért. - A kettõs állampolgársági népszavazásról Bottyán Zoltán tanár, az MVSZ Nógrád megyei elnöke tartott tájékoztatót. - A titokzatos Petrovics ( Petõfi )-ról Csank Csaba tanár elmélkedett, illusztráció-
Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító fõszerkesztõ: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail:
[email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Böcz Nyomda - Szekszárd
Átalvetõ
Híreink
EKOSZ - EMTE ként bemutatva a barguzini ásatásról készített video-anyagot. - Az Átalvetõ júniusi számában sajnos éppen csak említés történt a 2007. október 23-i Emlékfutásról, pedig az 50. évforduló és a 15. futóverseny egybeesése miatt is igyekeztünk azt emlékezetessé tenni. -Lángfutás címmel egy könyvet adtunk ki, melynek nagy részét én írtam, két barátom, Balázs Robert és Répássy László szerkesztették sok anyagból, fényképekbõl. -A salgótarjáni augusztus 20-i ünnepségen szentmise után körmenetben vonultunk a fõutcán a Szent István szoborig, ahol színvonalas kulturális mûsor volt. Az idei október 23-i Emlékfutáson újdonság lesz a „családi futás”, ahol minimum 4 tagúnak kell lenni a nevezõ családnak. Fõvédnökeink lesznek: Kiss Dénes ’56-os elítélt babérkoszorús költõ, Székyné Sztrémi Melinda Salgótarján polgármestere, a Nógrád Megyei Közgyûlés, Mecser Lajos olimpikon, EB ezüstérmes hosszútáv-futó.
-
Valiskó Ferenc elnök
Leányfalu 2007. augusztus 19-én délután zajlott le Leányfalun a Szász István Tas által szervezett: Erdélyi mûvészek Leányfalun címû kiállítássorozat immár huszadik, jubileumi megnyitója. Ezúttal Csomafáy Ferenc kolozsvári fotómûvész, nevezetes: Az én erdélyi arcképcsarnokom címû anyagát láthattuk. A XX. századi nagy erdélyi értelmiségiek képeit bemutató tárlaton a Jancsó Miklós-Rekita Rozália kolozsvári színész házaspár adott a képekkel is összecsengõ igen szép és felemelõ mûsort. A nagyszámú
közönség az ország minden részérõl érkezett és elgondolkodhatott egy csodálatos módon jellembelátó fotómûvész mondanivalóján. Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség Lapunkban most jelentkezik elõször a BMKSZ, köszönhetõen elnökének, Dalmai Árpádnak. Az alábbiakat írja 2007.06.10-i keltezéssel: Június 2-án Beregszászon Hunyadi-emléktáblát avattunk. S ez a tény kétszeresen is kötõdik Erdélyhez, illetve a Partiumhoz, mivel a dombormû alkotója a Szatmárnémetibõl származó Zagyva László nyíregyházi mûvész. Az emléktáblát én ajándékoztam egykori iskolámnak, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolának. Összességében eddig több mint 50 emléktábla és 6 szobor került a kezdeményezésemre és közremûködésemmel felavatásra szülõvárosomban. Több emléktábla (Bethlen Gáboré, Mikes Kelemené, Dsida Jenõé, Bocskai Istváné) és a Bethlen-szobor szintén Erdélyhez is kötõdik (persze, Beregszászhoz is). Az alkotók egy része is erdélyi: Petrovics István (Bethlen-szobor és Bartók-emléktábla), Gergely István (Bethlen-emléktábla), Vetró András (Széchenyi- és Kossuth-emléktábla), Pálffy Árpád (Dsida-emléktábla). Mivel a BMKSZ alapító elnöke vagyok, továbbra is arra törekszem, hogy további magyar szentélyekkel gyarapodjék Beregszász, a kárpátaljai magyarság földrajzi és szellemi központja. A másik hír mai esemény. A Nyíregyháza-sóstói millenniumi református templom
SÁGI MARGIT 2007. augusztus 13-án Budapesten, 49 éves korában hirtelen elhunyt Sági Margit, lapunk tördelõszerkesztõje, a Szebb Jövõért Alapítvány létrehozója. Tudtunk ugyan hosszantartó betegségérõl, de semmi jel nem utalt a közeli, és fõleg ilyen váratlan végre, hiszen lapunk szeptemberi számának munkálataira készült éppen. A sors úgy akarta, hogy egyetlen lapszámunkat, a júniusit tudja elkészíteni mindössze, nagy hozzáértéssel, empátiával és még nagyobb szeretettel, tartalom és forma csodálatos egységét hozva létre. Nem beszélve egyéni, nagy álmairól, melyekrõl lelkesen számolt be leveleiben, többek között szeptember 1-ig megvalósítandó, szülõvárosába való költözködési tervérõl, ami után „ha jobban sikerül ez a tervem, akkor már gondolkozhatok majd azon is, hogy egy történelmi folyóiratot adjak ki, amelyben ébreszthetjük a magyarokat, mondhatjuk a valódi történelmünket...” (idézet augusztus 6-i levelébõl). Szerkesztõségünk saját halottjának tekinti, és együtt gyászol családjával, magukra hagyott gyermekeivel. Nits Árpád után második tördelõszerkesztõnket veszítjük el, veszteségünk mindkét esetben a szakmainál sokkal súlyosabb. Drága Margitunk, nyugodjál békében, és dolgozz továbbra is miértünk, ügyünkért, hiszen – bízunk benne –, odaát lehetõségeid megsokszorozódtak, evilági érdemeid szerint. Az Átalvetõ szerkesztõsége.
Teljesüljön a Te akaratod:
Minden léleknek csak egy útja van
Miatyánkból ezt tudom már, csak.
És csak ezen az egy úton mehet,
Bimbóban nem marad meg a virág,
És nem lépheti által önmagát
És visszafele nem foly a patak.
És öntörvénye ellen nem tehet.
Teljesüljön a Te akaratod:
Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van,
Be fölösleges minden más beszéd...
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz
Ki sorsával vív, alája kerül
Hogy tartaná fel az Isten kezét?
És gyõz, ki néki megadja magát! (Reményik Sándor)
2007. szeptember
3 elõtt felavatták a magyar egység kopjafáját a gyászos trianoni diktátum emlékére. Alkotója Sándor Attila székelyudvarhelyi faszobrász. Az avatáson részt vett és beszédet mondott dr. Csiha Kálmán püspök úr is. Õt Fülöp István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke (Fidesz) követte, majd a kolozsi testvérgyülekezet tiszteletes asszonya, Sikó Piroska mondott beszédet. Végezetül Bajnai Csaba avasújvárosi tiszteletes köszöntötte a szép számban egybegyûlteket. László Károly és Orosz Attila tiszteletesek a técsõi (Kárpátalja) és a bácsfeketehegyi (Délvidék) gyülekezet nevében üdvözölték levélben az ünnepség részvevõit. A csodálatos mûsort Nagy Csaba nyíregyházi tárogatómûvész és Réti Árpád egri színmûvész elõadása tette még emlékezetesebbé. A kopjafa párját ez év augusztusában avatják fel Kolozson. Az ünnepségen részt vesznek majd a Nyíregyháza-sóstói testvérgyülekezet vezetõi, képviselõi is. Ismét magyar kézen A Madarasi Hargita csúcsára is kiterjedõ területet kaptak vissza az abránfalvi származású székely fõnemesi család, az Ugronok leszármazottai. A család az 1946-os államosítás elõtti 50 hektáros hargitai birtokából egyelõre csak 10 hektár fölött rendelkezik – az 1801 méter magas csúcson lévõ Kápolnasziklától a helyiek által „Kicsi csúcs”-ként ismert részig terjedõen –, a további területek restitúciója folyamatban van.
-
(Erdely.ma)
Az Ausztráliai Erdélyi Szövetség hirei A keresztszülõségi program keretében jelen pillanatban négy egyetemistát és három középiskolást sponzorálunk. A Wass Albert könyv akció, mely a Kárpát-medence magyar iskoláinak juttat el könyvcsomagokat, nagyszerûen mûködik. Levelet kaptunk több iskola igazgatójától, melyben köszönetüket tolmácsolják az Erdélyi Szövetségnek és az itt élõ magyarságnak a gondozásért, törõdésért. Eddig negyven könyvcsomagra tudtunk pénzt továbbítani, köszönhetõen az itt élõ honfitársaink segítõkészségének. A tény, hogy 20.000 kilométerrõl is gondolnak rájuk, érdekli az itt élõket az elszakított területek magyarságának sorsa - talán még többet is jelent, mint az adomány, a támogatás maga, különösen a december 5-i trauma után! Sok támogatást kaptunk Ausztrália különbözõ részeirõl a csíkszeredai, ötgyermekes Szabó-család házának kibõvítésére,. Böjte Csaba árváinak is küldtünk pénzt, hisz Õ több mint hétszáz árvának tizenkét otthonban ad hajlékot és ellátást. Nagy szükségük van minden fillére. Amennyiben valakinek szándékában van bármelyik akciónkhoz hozzájárulni, teheti ezt a Hungarian Community Center 760 Boronia Road –WANTIRNA – 3152 címre küldött csekkel vagy Money Orderrel, mely az Australian Transylvanian Association névre van kiállitva. Várjuk velünk érzõ honfitársaink leveleit és támogatásait munkánk folytatásához! Jelszavunk változatlanul: Segíts, hogy Segíthessünk.
-
Pelle Lajos
4
Jelenünk
EKOSZ - EMTE
„ E fiúkért valaki felelõs!” Az élet nagy rejtelmei közé tartozik, miért éppen akkor, ott és az érinti meg lelkünket, amire rácsodálkozunk. Hisz’ ismerjük, tudjuk, naponta tán százszor is elmegyünk mellettük, mégis: lényegüket észre akkor vesszük, ha elérkezhet a megértés áldott pillanata. Talán egy futó pillanatra a földön túli dimenzióban megnyílik egy égi ablak, s megadatik, hogy megértsük a szavak, színek, árnyékok és fények rejtett értelmét. Ha így van, az kegyelem. Ahogyan az is, ha valaki képes ezeket a titkokat egy futó pillanatra felfedni. Mécs László Vád- és védõbeszéd címû versét lassan száz éve, hogy írta. Aktualitását nehéz lenne elvitatni, cáfolni. Sõt, élõbben igaz, mint valaha. „Én, Mécs, Isten szavának trombitája s mint költõ, élõ lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikbõl nem lesz se szent, se honfi hõs! S e fiúkért valaki felelõs!” A kérdés: az õket körülvevõ világ felelõssége. Mindennapi kereszténységünk megélése. A szülõ vajon fordít, fordíthat-e elegendõ idõt gyermeke(-i) tisztességes felnevelésére? Az anya képes-e a családban betölteni az édesanya, a fény, a gyengédség, a szeretet fõszerepét? Az apa tud-e még mintául szolgálni gyermekeinek, vagy munka nélkül való, alkoholba, kábítószerbe, játékgépezésbe fojtott mindennapjai szolgálnak egyetlen taszító mintául számukra. A nagyszülõnek maradt-e még valamelyes tekintélye, ereje, mellyel legyõzheti a fizikai, lelki távolságot, s átadhatja tudása legjavát annak a generációnak, melyet már szabadon, szinte kötelmek nélkül szerethet, vagy valami lélektelen elfekvõben zsolozsmázik a megváltó halálért, mely nem siet? S vajon a testvérektõl megfosztott, olykor az elviselhetetlenségig önzõ kis szörnyeteg egykék világa lehet az egyetlen követendõ minta, ahol továbbadjuk –éltetjük - a lét önmagáért való örömét? Valóban, ezekért a fiatalokért valaki felelõs. Mi mind, akik egy korban élünk velük, s mulasztással vétkezünk ellenük. „A kis királyfit rajongástul égve nagy mesterek védték a bûn elõl, grófok, bárók s a pápa õszentsége is érdeklõdött hogyléte felõl -s ezekre nem vigyázott lelki csõsz! E fiúkért valaki felelõs!” A szegénység, a nyomor újra termeli önmagát. A körbõl kiszakadni csaknem lehetetlen – bár elvétve tán sikerülhet. A gazdagság sem örökös állapot. Ára van, valamit cserébe adni kell - olykor a lelket… S ezen az áron túl akár egyetlen szempillantás alatt minden földi gazdagság a semmibe hullhat: a gazdag megtapasztalja, milyen nincstelenné lenni, megvetett, nevenincs senkivé egy olyan világban, ahol lassan az egyetlen mérce a pénz. Noha valódi érték csak egy van: az isteni zsinórmérték, mely mentén haladva még emberek maradhatunk. „E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, Hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, Lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, Hol több család csókolt, pörölt, aludt! Vagy ólban nõttek, s rájuk tõrt az õsz. E fiúkért valaki felelõs!” Legjobban mégis a szeretet hiányozhat e gyermekeknek, kiknek édesanya nem simítja ki kócos kis tincseit szemébõl, nem füröszti tiszta vízben, nem törli tiszta törölközõbe, s a mindennapi kenyér is hiányzik az asztalról. Aceton-szagú a leheletük. Otthonról étlen indulnak a világnak, mások emberségére utaltan, de hiába az emberség, ha annak sincs lassan, aki szívbõl még adna. Kegyelemkenyéren tengõdnek, s korán megtanulják: ételhez, italhoz kétféleképpen juthatnak. Vagy kérnek, s kapnak, ha kapnak, vagy kéretlen elveszik. Nem nyújtja feléjük apjuk biztonságos, nagy, meleg kezét, melybe puha kezecskék simulhatnak, nem óvja õket senki, legfeljebb önmaguk, ha képesek elsajátítani az utca kegyetlen törvényét. Ha nem, legfeljebb elpusztulnak. Életükbõl esténként hiányzik a barátságos fény, az ima, a mindent elnézõ, megbocsátó, feledõ édes szülõi szeretet. Nincs közösség, mely befogadná õket – legfeljebb saját ordas-társaságuk. Egyedül az utca farkastörvénye az úr mindenek felett. Magányosak. Egy részüknek talán jut mindennapi betevõ, fûtött szoba, s ruha, cipõ is kerül. Ott ülnek a számítógépek elõtt, koszos tereken kóborol-
nak, s kiáltóan magányosak. Agresszív, ostoba „játékokkal” manipulálják õket, s mikor kamaszokká lesznek, azt gondolják, bárkit le lehet lõni, hisz’ felkel, s játszik tovább. Mint az ostoba, embertelen programokban, amihez nem lehet eléggé korán hozzászoktatni õket, hogy totálisan kezelhetõek, irányíthatóak legyenek. Ne gondolkodjanak önállóan, csak pusztítsanak. A mi felelõsségünk, hogy ez így van! „Vagy mûhelyekben, forgáccsal, csirizzel kavart habarcs volt álom-malterük. Az életükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak, bár az ég derût szült, mert Istennel viselõs! E fiúkért valaki felelõs!” Az elmúlt közel száz évhez képest a különbség csak annyi, hogy mára álmaikból hiányzik mûhely, csiriz, forgács és malter, mert nem kellenek munkájukkal megbecsülést kivívó tisztes mesteremberek. A jól végzett munka tartást ad az embernek, ami az öntudatra ébredés csalhatatlan jele. Nem kellenek cselekvõ, gondolkodó, a közösségért tenni tudó és akaró egyenes hátú emberek. Manipulálható masszára van szükség, mely elhiszi, ha azt mondják neki: mindened elvesszük, ezért azonban fizess még többet, s cserébe az önállóság kerge délibábját kínáljuk. Ne gondolkozz, ne akarj tanulni, tudni, ne gondold egy pillanatra sem, hogy az élet több is lehet annál, mint amit én, a hatalom láttatni akarok veled. Mindent elveszek tõled: Istent, a belé-, s önmagadba vetett hited, a másik ember méltóságának tiszteletét, a munka becsületét. Lerombolom házaidat, durva lábakkal földbe tiprom vetésedet. Elhurcolom családod fejét, s örülj, ha megrokkanva bár, de még élve visszatér. Szétzúzom a családot, helyébe elhitetem veled, hogy jó másnak lenni, jó, ha két azonos nemû „összeházasodik”, s gyermeket akar örökbe fogadni – mindezt kábítószer mákonyos katyvaszával öntve le. Ne akarj EMBERRÉ lenni, mert akkor átlátsz azon a sötétségen, melyet én, a hatalom, tudatosan teremtek – minden más helyett - neked. Maradj ostoba, mulasd idõd kocsmákban, plázákban, hagyd csak, hogy mások irányítsák ízlésedet, mondják meg, mi a jó neked. Hagyd, hogy észrevétlen fosztass meg mindattól, ami Isten teremtményévé tesz, önként, dalolva mondj le mindenrõl pár hitvány garasért. Azután azt is elveszem. S marad neked a padok, a kõ hidege valahol a szabad ég alatt, az otthontalanság, a mámor, a mélység, melybõl felemelkedés már nincs. Ha mégis, az nem a hatalmon múlik. Mind, mind felelõsek vagyunk ezért a helyzetért. „Pofozta õket mester, gazda, béres s rugdalta a kikent, kifent segéd: sokszor volt lelkük, s hátuk alja véres, bõrük tetveknek vacsora, s ebéd. A csontjuk vitriolos s nem velõs. E fiúkért valaki felelõs!” Pofozta ezt a nemzetet mindenféle náció – okkal, s nélküle. Ellensége mégsem volt egy sem olyan hatalmas, mint önmagának önmaga. Senki el nem pusztíthatja a magyart, csakis a saját fajtája. Hitvány, rossz urai, rongy emberek, kik ócska hazugságok árán csellel jutnak hatalomra, s az ár, amiért azt megtartani akarnák, a mi vérünk ára. Alázat, szolgálni a köz javát, lehajolni a szegényhez, árvához, – avitt, elfeledett fogalmak. Garasokat ér becsületük, még annyit sem kapnak hitványságukért, amennyit súlyuk nyom. És mégis: eladnak mindent fejünk fölül. A házat, a kertet, jószágainkat, a jelenünket, utódaink jövõjét, öregeink nyugalmát, temetõink csöndjét. Mindent eladnak. Az ország koldusbotra jutott, hogy néhány semmit érõ percember Harpagonként ülhessen hamis dénárjain. Mert hamisak azok bizony mind. Már a tisztesnek sem mondható szegénység fillérei után nyúl karvaly karmuk, korcs kezük, hogy a párna se lehessen mienk fejünk alatt. Bizony, ezért felelõsek vagyunk mind. „Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, s ha többen voltak, akkor „csõcselék”, irigy ebek a dús koncokkal szemben s a háborúban ágyútöltelék! Üvöltni kell, bár közhely, ismerõs: E fiúkért valaki felelõs!” Csõcselék…S ezzel el van intézve a dolog. Nincs félszázados ünnepnek meggyalázása, sárba tiprása a hatalom által, hiszen csak a csõcselék volt ott, akit alaposan szétverni, emberi
Átalvetõ
Jelenünk
EKOSZ - EMTE
jogait sárba tiprani, megalázni bátor hõstett, szükséges erõdemonstráció. S a csõcselék van hónapok óta ma is az utcán, az a csõcselék, amely emberhez méltó életet szeretne élni. Nem rettegni, szorongani, szülõktõl, talán még élõ nagyszülõktõl kérdezõsködni, hogyan volt az ötvenes években, mire csak azt válaszolhatják: ma ugyanarra tartunk. Csõcselék – mondta a hatalom ’56-ban. Csõcselék – mondja ötven évvel késõbb. És mondja minden alkalommal, valahányszor nem az általa pontosan kiszámított koreográfia szerint zajlik a történelem. S mi elhisszük. Elhisszük? Oly sokszor szerepel a Bibliában Jézus biztatása, mely minden teremtett embernek szól: „ne félj”. De mi már nem tudunk nem félni. Kiveszõben belõlünk a hit, az engedelmesség, alázat, a feltétlen krisztusi bizalom, helyét a mindennapok verítékszagú küszködése tölti be a talmiért. S nem látjuk, hogy ez az út sehova nem vezet. E fiúkért, e nemzetért, minden itt élõ asszonyért, gyermekért, férfiért, öreg, s tehetetlenért bizony valaki felelõs. Mi valahányan mind. Ki, mert cinkosan hallgat, s ezzel ad legitimitást államférfiaknak hazudott hitvány árulóknak, ki melléjük áll, s már rég nem meggyõzõdésbõl, de az egyre mócsingosabb koncért. S vádolhatóak vagyunk mi mind, akik hamis ideákat kergetve várunk egy jobb holnapra, melyrõl pontosan tudjuk, soha nem jön el, ha áldozatot érte nem hozunk. „Nem tudnak semmit õk a Bibliáról s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! S csak annyit tudnak az Isten fiáról, hogy elítélt minden gaz gazdagot! Kinél szurony, s arany van: az erõs! E fiúkért valaki felelõs!” Honnan is tudnának, hisz’ a hatalom mindent megtett azért, hogy agymosott élõhalottak járják be a Kárpát-medencét. Hogy ne emlékezzenek múltra, hiszen akkor jövõképük sem lehet.
Czakó Gábor
Miért nincsen Magyarországon demokrácia? A mai demokrácia egyik alapintézménye a többpárti népképviselet. Tényleg? Hanem a magyar parlament elmúlt öt évében soha, semmilyen bölcs okfejtés, fényes igazság, vagy égbekiáltó, népellenes gazság nem rendített meg egyetlen egy honatyát sem. Miféle államférfiúi gyülekezet az, amelyben soha senkinek a lelkiismerete nem szólal meg? Talán kitiltatott a demokratikus, jogállami és alkotmányos államéletbõl tisztesség és a személyes felelõsségvállalás? És Steidl Imre gyönyörû alsóházi tanácstermébe a “közjogi méltóságok” közül sem lép be soha senki, hogy lemondásra szólítsa a Házat azzal, hogy õ többé a gazsággal néma cinkosságot nem vállal... Egy szál egyedül? A Böszme, a többség, a Böszme Kutyák Kara ellenében? Igen. Ott, a templom udvarán is abszolút többségben látszott lenni a gazság, amikor az egyik csirkefogóban a lelkiismeret átszakította az öncsalások-hazugságok páncélkérgét, s az illetõ elpályázott, majd a többi is “egymás után”. Azaz nem közösen, egy másik kutyabandától menekülve, hanem saját felelõsségük és valódi méltóságuk boldogságára rádöbbenve. Vidáman, egészen biztos, hogy földerülõ megkönnyebbülésben, mert az üdvösségükért oda merték adni az elõzõleg bitorolt rangjukat a hordában. Lehet, hogy a demokrácia ma ott kezdõdik, ahol a tisztesség? A tisztesség pedig ott, ahol véget ér a posztszoci-neokon “jogállam”? Magyar Nemzet, 2007. június 25.
2007. szeptember
5
Hogy álságos mûvitákat dobjanak koncként a közös sors iránt még érdeklõdõk elé. Azt mondják, általános iskolás kortól egészen a fõiskolákon, egyetemeken hallgatóknak szövegértelmezési problémáik vannak. És senki nem mondja ki: a király meztelen! Meztelen azért, mert csapnivaló, hitvány az „oktatás” módszere, amit álságosan reformként próbálnak eladni nekünk. De ami sokkalta nagyobb bûn, hogy utódainkban egészen kicsiny koruktól kialakítják a betegségtudatot, noha semmi bajuk, egyszerûen csak azoknak kellene elmenniük kondásnak, akik képzelvén magukról, milyen bölcsek, s okosak, tudatos leszoktatási programot mûködtetnek a gondolkodásról. Madách, Faust, Kodály, Bartók, valaha volt lélegzet-elállítóan szép népmûvészetünk, a magyarság történelmének hiteles ismerete – dehogy érdeke a hatalomnak. A szépre, jóra nyitott emberrel nem lehet elhitetni mindent. Esetleg kérdez, vagy visszakérdez. S akkor felelni kellene. Csakhogy a hiteles szavak elfogytak, Potemkin falu házai roskadoznak az elhazudott igazság súlya alatt. És egyszer maga alá temeti az összes simaszájú, pénzért bármire kapható nyomorultat. Hogy ez megtörténhet, bizony felelõsek vagyunk mind. Mind, kik hallgatunk, vagy hiteltelen szókat szólunk, vagy engedjük, hogy összemossanak azzal a csõcselékkel, amely már semmi egyebet nem akar, csak az önmagáért való pusztítást. Felelõsek vagyunk a szavak ki nem mondásáért, a tettek meg nem cselekvéséért. Mind. „Rothasztó testi-lelki rossz koszokból nem hámozta ki senki kincsüket s zenghet a jóság száz angyal-torokból, fülük az ég szavára már süket. Szívük gennyes, szemük nézése bõsz. E fiúkért valaki felelõs!” Mert lelkük ablaka örökre elsötétült és nem melengeti õket Isten mindenható szeretete sem. Rossz koszokból kincsüket egyedül a szeretet hámozhatná ki. Az a szeretet, amely mindent elnéz, megbocsát, s erõt ad az újrakezdéshez. Egyikük sem reménytelen eset. Mindnek volt az életében pillanat, amikor még szemük nézése nem volt bõsz, amikor még tiszta lélekkel csodálkoztak rá az életre. Csak aztán valahol megbicsaklottak a dolgok, s õk elhitték: pénz, hatalom, stallum teheti teljessé sorsukat. És nem hallották meg a csöndes szót: gyere, szeretlek, elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert én teremtettelek… A pillanat elillan, folytatódik a romlott játék, s többé már semmi nincs, ami megállíthatná a rontás szándékában ezeket a valaha volt tiszta lelkeket. Felelõsek vagyunk? Mind. És cinkosok. „Ezeknek az lesz majd a messiásuk, ki forradalmat, pénzt és nõt ígér, a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk világ-lángok között a Holdig ér. Jön a Halál, a mindent elnyelõs: ítélet lesz, s valaki felelõs!” Az õ ítéletük a mi ítéletünk. Nincs kibúvó, és mentség sincs. Volt pillanat, amikor talán csak egy szó, egy mozdulat kellett volna ahhoz, hogy ne a forradalom, a pénz, s a nõ legyen messiásunk, de mi elmulasztottuk ezt a szót, ezt a mozdulatot. Rég nem látjuk már egymás orcájában felragyogni az Istent, mert vak, süket világot teremtettünk magunknak, ahol már rég nem Isten van a teremtés csúcsán. Mérhetetlen gõgünkben azt gondoltuk, ha letaszítjuk Õt az öröktõl örökétig tartó lét magaslatáról, s helyébe ültetjük az embert, vagy mindenható mammonát, a pénzt, a világ folyása nem változik meg. És íme: az ember erre képes. Megrontani élõhelyét, elpusztítani azt, amiért semmit nem tett. Mindent és mindenkit kizsákmányolni maga körül a nyomorult baksisért, az érte szerezhetõ hatalomért, rangért. S a kép mégsem ilyen sötét. Amíg születik Teréz anya, Szent Erzsébet, János Pál pápa, Assisi Szent Ferenc, s a sor hosszan folytatható, amíg vannak emberek, akik lehajolnak a szenvedõkhöz, hogy kínjaikat enyhítsék, míg vannak, kik a keveset is megosztják a maguknál is rászorultabbal, befogadják a fedél nélkül maradtat, inni adnak a szomjazónak, enni az éhezõnek, addig az élet minden pillanatában mûködik a kegyelem. Kegyelem, szeretet, teljes odaadás, önfeláldozás – ezek menthetnek meg bennünket. Vétkeink súlyát egyedül Isten mérheti meg. Amit tehetünk: nem hallgatunk, nem tûrünk némán, nem leszünk cinkosokká, de megõrizzük Istentõl kapott egyszeri és megismételhetetlen arcunkat, hogy teljes lehessen éltünk. A felelõsség mindannyiunké. E felelõsségnek súlya van, s tetteinkért elszámolással tartozunk. Mind. - Lehoczky Leopoldina
6
Jelenünk
EKOSZ - EMTE
Erdélyország az én hazám? Az EKOSZ elnökének beszéde az „Erdélyország az én hazám” verõcei fesztiválon (2007. augusztus 19.) Tisztelt jelenlévõk, kedves barátaim, sorstársaim! Mindenek elõtt köszönetet kell mondanom a szervezõknek, hogy lehetõséget adtak e széles fórum elõtt bemutatnom az EKOSZ-t. A megszabott keretek között szólni szeretnék az Erdélybõl Magyarországra szakadt magyarok világlátásáról, itteni lehetséges szerepérõl és feladatvállalásáról is. Mindezek kapcsán óhatatlanul kitérõt kell majd tegyünk választott hazánk, valamint egész nemzetünk, kiemelten az erdélyi magyarság jelen helyzetének és kilátásainak irányába is. Az EKOSZ-t 1991-ben az az igény hozta létre, hogy az akkoriban tömegesen áttelepülõ erdélyiek sorra alakuló köreit, szervezeteit összefogja, munkájukat közös mederben tartsa, és lehetõségei szerint képviselje õket, az országban és netán a külföld irányában is. Az alapszabálynak megfelelõen tehát független, önálló, a közös célok érdekében szövetkezett tagszervezetek együtteseként határozható meg az EKOSZ, ahol egyéni tagság nincs, csak valamely tagszervezeten keresztül. Jómagam 1996 májusától vagyok az EKOSZ elnöke. Elnökségem legfõbb eredményét abban látom, hogy a tagszervezetek száma szépen gyarapodott, jelenleg 23 erdélyi kör alkotja a szövetséget. Jelentõsebb rendezvényeink közt említem meg a 2. Erdélyi Orvos-Gyógyszerész Találkozót, valamint a külhoni állampolgárság tárgyában szervezett fórumot. Utóbbi bevallott célja lett volna a külhoni állampolgárság intézményének országos népszerûsítése, lényegének ismertetése, hiszen már akkor – 2000. májusában - látható volt az országos tájékozatlanság ebben a vonatkozásban. Csak a késõbb történtek fényében nyert magyarázatot az akkor számunkra érthetetlen közöny, elutasítás, ami a politikum részérõl, és az általa uralt, egyáltalán nem független média részérõl, legfájóbban a Duna TV részérõl kijutott e próbálkozásunknak. Mondhatni, kudarcunkban, mint cseppben a tenger, benne rejlett 2004. december 5-e. Egyben viszont igen hasznos volt e tapasztalat: nagyfokú naivitásunk akkor kezdett múlni, és ekkor kezdõdött szemünk nyiladozása, ami jelenleg egyik legfõbb erényünknek mondható. Hogy az utóbbi években az EKOSZ nem jutott országos ismertséghez, szerephez, az sokféle ok következménye. Túl a saját, szubjektív, és helyzetünk meghatározta objektív nehézségeken és negatívumokon, a legfõbb okot Magyarország eszmei-lelki beállítottságának változásában, pontosabban romlásában, züllésében, a nemzeti összetartás, a kéve szétbomlásának folyamatában látom. 1988-ban az országot megrengette és maga mellé állította a romániai falurombolás ellen rendezett gyertyás tüntetés, a pécsi áruházban 1989 februárjában a pénztárnál a szerb bevásárló hihetetlen mennyiségû áruja láttán egy idõs asszony megjegyezte: „inkább adnák az erdélyi magyaroknak” . Innen, e szemlélettõl és közérzéstõl jutottunk el a mai, hazugsághívõ, a magyarság történetében páratlan erkölcsi és szellemi mélyponthoz. Az országot ma olyan erõk vezetik és befolyásolják, akik számára a határon túli magyarság - érzésük szerint - politikai veszélyt jelent, így aztán szöges ellentétben állnak a mi szemléletünkkel, életérzésünkkel és céljainkkal is. Mindez, és természetesen a civil szféra ellehetetlenülése is szerepet játszik abban, hogy az az országos szervezet, melynek feladata lenne az erdélyi szellemiséget súllyal megjeleníteni az országban, nem képes ezt megtenni. Meg kell elégednünk saját szervezeteink eszmei közösségének biztosításával, az iránymutatással saját vonatkozásban. Néhány halódó szervezet mellett kiváló, jelentõs tevékenységet mutató köreink vannak, melyek a helyi közélet meghatározó szereplõi, és –lehetõségeik szerint – folyamatos anyagi és szellemi támogatást nyújtanak odahagyott erdélyi magyar nemzetközösségünknek. Tisztelt jelenlévõk! Abból a feltételezésbõl indulok ki, hogy önök sokfelõl jöttek itt össze, kiket sokfelé szórt szét a sors szele erdélyi hazánkból, így sokféle tapasztalattal is rendelkeznek arról, hogyan alakult önökben, bennünk, mindannyiunk lelkében az Erdély-kép, az elszakadás traumája, a majd mindenkiben sajgó seb hogyan forrt be, és a beilleszkedés parancsa miképpen alakította át belsõnket, miképpen vont vékonyabb vagy áttörhetetlen vastag kérget
ezen érzékeny rész köré. De azt is mindenki egymagában tudja csak, hogy egy-egy emlék, hangsúly, hangulat, szín, illat miképpen tépi fel néha ezt a kérget. Számunkra állandó és vállalásunk szempontjából meghatározó kérdés: származásunk, romániai kisebbségi létünk mennyire vált meghatározójává lényünknek, motivációinknak, mennyire képez ez kitartó alapot, indíttatást a folyamatos cselekvéshez, más szóval: a szülõföldjérõl elszakadt erdélyi ember lelki töltete mennyire futja idõben és intenzitásban? Hiszen a kopás, a beilleszkedés eróziója elkerülhetetlen folyamat, ezzel számolnunk kell. Mindezt számba kell vennünk és értékelnünk kell, amikor a legnagyobb magyarországi erdélyi szervezetrõl szólunk. Magam viszont, mint az EKOSZ elnöke, kötelességemnek érzem az EKOSZ, tágabb értelemben pedig a Magyarországon élõ valamennyi erélyi származású magyar konkrét és potenciális szerepének átfogóbb értelmezését is. Hogy pillanatnyilag hol tart Magyarország, melyek a jelen legégetõbb gazdasági, politikai, szellemi, erkölcsi, demográfiai gondjai, az lassan közismertté válik, ezért csak néhány alapvetõ tényt említek. 1990-tõl kiindulva 2007-re eltûnt a 100 milliárd dollárnyi közös vagyonnak a 90 %-a, az akkori 20 Md. dollár adósság pedig 80 Md.-ra emelkedett A veszteség tehát úgy 150 md. dollár - ft.-ban cca 27.000 md. Ami az életszínvonalat illeti- melynek emelkedésében 1990 táján mindenki komolyan hitt: ma a magyar GDP eléri az uniós átlag 60 %-át, miközben a lakosság 90%-nak az uniós kereset 26%-a jut. Eltûnt tehát vagyonunk legnagyobb része, nyakig ülünk az adósságban, ami naponta nõ iszonyú iramban, és a lakosság legnagyobb része nagyon szegénynek mondható uniós mértékkel mérve. A pénz persze nem veszett el, hanem folyamatosan pumpálták kifele, a nagy pénzügyi és médiahátterû globális hatalmi szervezetek felé, melyeket az eddigi kormányok mindenike kiszolgált, kényszerûségbõl, vagy hittel, lihegõ alázattal és hálásan a neki vetett koncért. A különbség köztük továbbá (Kemény Gábor globalizmuskutató szerint): az SZDSZ és az MSZP, valamint az MDF elõször, másodszor és harmadszor is a neoliberalizmus kéréseit valósította meg, míg a Fidesz másod-és harmadsorban már tett közjót támogató gazdasági intézkedéseket is. A lényegrõl, a kifosztó globális hatalom szerepérõl és ténykedésérõl viszont mindenki, az egész politikai hatalom hallgat vagy hazudik, mert csak így kerülhetjük el annak haragját és megtorlását. Azaz, hogy ne legyek igaztalan, a Fidesz idõnként tett megjegyzéseket a multik hatalmának korlátozását illetõ szándékairól, amire persze azonnal mindenhonnan megkapja a magáét. Legutóbbi, tusványosi beszédében pedig Orbán Viktor a monopolium-ellenes politika meghirdetésével tett ez irányban gesztust, és igencsak reménytelinek mondható,
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Jelenünk
hogy a FIDESZ-nek általa nemrég kifejtett stratégiája is ebbe az irányba mutat. De az anyagiaknál talán súlyosabbnak mondható a szellemi-erkölcsi züllés, mert a kibontakozás lehetõségeit kérdõjelezi meg. 1990-ben mindnyájan úgy gondoltuk, hogy nagyjából megvalósulhatnak a magyarság történelmi álmai ebben a csonka országban, és ez a Kárpát medencei magyarság helyzetében is valamilyen megoldást fog hozni. Az u.n. rendszerváltás elsõ lépése kellett volna, hogy legyen a leszakított magyarok azonnali állampolgársághoz juttatása, miként Románia EU-s csatlakozását a világ románjainak magához ölelésével üdvözölte. Tudjuk, hogy mi történt. Láttuk, ahogy Wass Albert állampolgárság iránti kérelmét a szemünk elõtt utasítják vissza. Tanúi voltunk, ahogy a rendszerváltás kezdeti pozitív eredményeit egyszerûen ellopják, elõbb naiv jóhiszemû balekok, majd gátlástalan kupecek segédletével az országot szétrabolták, és most a maradék kiárusítása folyik gyorsuló ütemben. Így aztán egy romhalmaz kellõs közepén ülünk. Romhalmazon anyagilag, és tudati, érzelmi romhalmazon 2004. december 5. után. E nagy erdélyi seregszemérõl küldjük üzenetünket Gyurcsány Ferencnek (önök csatlakozhatnak vagy sem e véleményhez, én az EKOSZ álláspontját képviselem): hiheti azt, hogy bûntette jól sikerült csíny volt csupán, egyike bevallott trükkjeinek, ami mára túlhaladott és feledésbe merült, és napjaink ezernyi gondja is elfedni látszik az akkor történteket, de biztos vagyok benne, hogy az idõ távolában, amikor már rég nem lesz Gyurcsány és nem lesz MSZP, melynek vélt érdekében tette, amit tett, a magyarság emlékezetében gonosztette, majdan elszakadva annak konkrét körülményeitõl, neki a nemzet legsötétebb alakjai között fog helyet biztosítani. Ezzel írta be õ magát a magyar történelembe, semmi mással. Mert hazudozós, link, semmirekellõ, ártó miniszterelnökök akadnak még a példatárban, de aki nemzetét ily módon árulta volna el, aligha. Ilyen körülmények között kell tehát nekünk élnünk és szerepet vállalnunk, civil szervezetként. A mai napig az van a köztudatban, hogy akik részt akarnak venni a közéletben, azoknak pártokba kell tömörülniük, a cselekvés egyetlen hatásos módja a pártpolitika. Többek véleménye szerint viszont a civil nemzeti hálózat lehetõvé tenné, hogy megállítsuk a pénzvilág anyagi és szellemi rombolását. Egyre többen ábrándulnak ki ugyanis a pártokból, és egyre inkább a konkrét, jó célok érdekében szövetkezett civil szervezetek tudnak hitelesek maradni. Magam azonban nem tartanám becsületes dolognak ábrándokba ringatni bárkit, u.i. Európának ebben a fertályában, és kiváltképp Magyarországon távol állunk még ettõl az elvárt állapottól, és miközben valóságos folyamat a pártokból való kiábrándulás, eközben nincs olyan szervezõ erõ, ami ezt pótolhatná, ezért kell ma a közélet válságáról beszélnünk. Ebben a helyzetben, és a pénz korrumpáló, mindent szétzüllesztõ mindenhatóságának közepette viszont nem kis értéket jelenthet a mi tiszta, önérdektõl mentes és az emberi szolidaritás meglétét bizonyító létünk. Mert, miközben (Czakó Gábor kifejezését használva) a nyulak mentalitása lett a meghatározó ma Magyarországon, akik milliószámra elhiszik, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, hogy jön a 23 millió, majd, hogy jön a 700 ezer román, akik vevõk nemzeti jelképeink, egyházaink, a legszentebb érzések elleni támadásokra, nemzetünk folyamatos fasisztázására, elszakított nemzetrészeink gondjainak, sõt meglétének mind dühödtebb elhallgatására, és hálásan csókolnak kezet újra és újra a bûnösöknek, állnak oda mindenek dacára négyévente a nemzetárulók mögé – nos, mindeközben a magyarországi társadalom minderre immunis részének mondhatni legelszántabb, legtisztábban látó részét mi, erdélyi magyarok képezzük. Miközben szégyenkezve és önigazolásképpen suttogják sokan, hogy „én jó értelemben vett magyar vagyok”, mi nyíltan és egyszerûen magyarok vagyunk. Miközben az ország felszámolóbiztosai szakadatlanul ugrasztanak össze mindenkit mindenkivel, szítják a gyûlöletet a külhoni magyarok, a vallás, a család ellen (fenntartó pilléreink ellen), az orvosok, a tanárok ellen, addig mi attól a pillanattól fogva, hogy a határt átlépve gondolatban megcsókoltuk a befogadó haza földjét, testvérünknek tekintünk minden jóakaratú magyart e honban. Bennünk eszmélésünk óta megvolt a közösségi életérzés, a magyar közösséghez való elszakíthatatlan kapcsolat érzése, és merem remélni, hogy a mai, itteni, „anyaországi” viszonyok közepette sincs ez másképp. Így aztán talán joggal érezhetjük, hogy egyszerû jelenlétünk olyan értéket jelent e halálra szánt országban, ami némiképpen pótolhatja az Erdélybõl ott távozásunkkal okozott veszteséget. Hiszen (Szász I. Tas szavai-
2007. szeptember
7
val): „Erdély magyarsága, a maga erõs történelmi gyökereivel és a szenvedéseibõl merített tapasztalataival – minden hátránya ellenére – olyan lelki elõnyben van a látszólag erõsebb Anyaországgal szemben, hogy kovásza lehet a nagyobbik haza szellemi megújhodásának is.” Mindezt ajánlom azok figyelmébe, akik keserûen és lemondással szemlélik a dolgok alakulását itt, az anyaországnak mondott-tudott hazában. Úgy menjen tehát innen mindenki haza, hogy tisztában van vele: óriási érték hordozója, amit kötelessége használni, kamatoztatni. Utoljára hagytam mondandómat Erdélyrõl. Eddig nem igen ért minket olyan vád, hogy ideátról átbeszélünk odaátra, hogy a partvonalon kívülrõl kiabálunk be, hiszen aktuálpolitikai dolgokban legfeljebb véleményt nyilvánítunk, elemzéseket közlünk lapunkban, pedig hát az egységes magyarságszemlélet mentén feljogosítva lennénk a konkrétabb részvételre is. Keserûséggel vesszük tudomásul a legújabb adatokat: Erdélyben már csak 1,3 millió magyar él, és a jelenlegi tendenciák mellett 30 év múlva egyáltalán nem leszünk. És eminnen, a némileg távolabbról szemlélés perspektívájának tisztánlátásával szemléljük azt az egész 87 éves folyamatot, amit az erdélyi magyarság végzetes visszaszorulása jellemez számban, erõben, lehetõségekben, jelenlétben az élet minden területén. Sok éve minden gondolatunk mélyén ez áll, és Trianon óta legjobbjaink minden szellemi erõfeszítése valamiféle megoldás keresésére irányult, mindhiába. Érdemes itt csak a transzilvanizmus nemes eszméjének kudarcára gondolnunk, a románság részérõl történt határozott elutasítás nyomán. Hiszen ez is lehetõséget jelentett volna az életre, az együttélés keretében. A román nemzetpolitikát mindeddig meghatározó alapelv szerint viszont nekünk ott nincs jogunk az élethez, mert a mi létünk végveszélyt jelent számukra, a zsákmány végleges bekebelezésére nézve. Ugyan mi más lenne a mögöttes tartalma az egységes nemzetállam alkotmányos kitételének, ami a mai napig sarkköve a román politikumnak és közéletnek! Ezért aztán a leghatásosabb módszerrel élnek 87 éve: elveszik tõlünk a reményt. Lássátok be barátaim, hogy távozásunk mögött szinte minden esetben ez állt, a reménytelenség, a kiúttalanság, kilátástalanság, ha nem a magunk, akkor gyermekeink jövõjének féltése. Mára ott tartunk, hogy szinte nem is kell tegyenek semmit ellenünk, egyszerûen csak a status quo-t kell biztosítaniuk - ami ugyebár EU-s alapelv! És ezen európai status quo kellõs közepén vagyunk tanúi a Bolyai-egyetem körüli szégyenletes fejleményeknek, valamint - éppen napjainkban - az erdélyi katolikus egyházon belüli, belülrõl-felülrõl, éppen a legfelsõbb vezetõ részérõl indított támadásnak az egyház emblematikus alakjai ellen. Akkor hát - kérdezem – mi változott itt érdemben az említett 17 év alatt? Íme a status quo mindenek felett! És ha valami megbontja ezt a status quo-t, az csak mi vagyunk, kétségbeejtõ fogyatkozásunk. Ezek után itt az ideje feltennünk a kérdést: Erdélyország a mi hazánk-e? Afentiek nyomán azoknak kell igazat adnunk, akik szerint Románia szülõföldünk ugyan, de nem hazánk, hiszen a többségi nemzet politikai vezetése 87 éve azon munkálkodik, hogy ne tekinthessük annak. És ha mindezek dacára képtelenek vagyunk arra, hogy ne tekintsük Erdélyt hazánknak, ha nem tudunk lemondani Erdélyrõl mint magyar hazánkról, logikusnak tûnik a következtetésük irányunkban: ki akarjuk szakítani Erdélyt Románia testébõl, ezért el kell minket onnan tüntetni. Ezen dolgoznak, mert tehetik, mert erõsebbek, életrevalóbbak, ravaszabbak. És- amit talán a legfájdalmasabb naponta tapasztalnunk évtizedek óta: mert van bennük közösségi életérzés, ami a magyarságból kiveszõben van! Márpedig e nélkül a nemzet nem nemzet, csak véletlenül egy nyelvet beszélõ emberek inkoherens együttese. Válaszunk ezek után a feltett kérdésre: ahhoz, hogy Erdélyország ténylegesen a mi hazánk is maradjon, egyszer, valamikor csak meg kell történnie a történelmi kiegyezésnek románok és magyarok között, de a maitól eltérõ alapon, a tényleges emberi és nemzeti egyenlõség és önrendelkezés alapján. A 87 éve és a mai napig érvényes román politikai alapállás összeegyeztethetetlen a mi erdélyi fennmaradásunkkal, mert összeegyeztethetetlen az emberhez méltó léttel, a minden embernek kijáró méltósággal. Igen, Trianon döntése összeegyeztethetetlen volt az emberi méltósággal, ezért a Trianon szülte Nagyrománia eszméje is az volt, és az a mai napig, mindaddig, amíg megtagadják emberi kiteljesedésünk legfõbb feltételét, jogunkat a nemzeti önmegvalósításhoz. Ekkor, és csak ekkor élhetünk egymás mellett az egymás kiszorításának kényszere és rémképe nélkül. És mivel mi õket onnan kiszorítani már soha nem fogjuk, a kiszorítás lehetõsége és gyakorlata csak számukra adott, amivel ä
8
Jelenünk
ma is változatlanul élnek, hiszen trianoni pszichózisukból, még kevésbé hamis eredetmitoszaikból a mai napig nem sikerült kigyógyulniuk, ezért a valós helyzet feltárása és minden lehetséges fórumon történõ ismertetése elsõrendû magyar feladat - kéne legyen! Ajánljuk ezt a magyar külpolitikát majdan alakítók figyelmébe. (A maiak más célokat követve más utakon járnak.) És ez a válaszunk mindazoknak is, akik túlhaladottnak és improduktívnak, felesleges és káros köldöknézésnek bélyegzik az úgymond folyamatos trianonizálást, a siránkozást és visszamutogatást, a jövõbe tekintés és a cselekvés helyett. Tisztánlátás nélkül u.i. a cselekvés esztelen kapkodássá, szélmalomharccá válik, az erdélyi magyarság számára pedig végzetes hiba bármilyen önáltatás, a román nemzetstratégia fel nem ismerése, végzetes hiba az u.n. kislépések stratégiájának porhintõ gyakorlata. Ezek a kislépések egy egérfogóban történnek, amelyben közlekedésünk egyirányú, és bizony lefele mutat! Naivitás elvárni a román politikumtól, hogy hagyjon fel egész eddigi stratégiájával, és engedjen minket független magyarként ott élni. Ugyanbizony miért tennék ezt, amikor egy sokévszázados sikeres nemzetstratégia beteljesülése elõtt állanak, és mindezt sikerrel integrálták-integrálják az Európai Unióba is! Egy vesztésre álló nagy játszmáról van itt szó, ami végzetes hatással lehet az anyaország sorsára is, ami talán túlmutat saját nemzeti kereteinken, és általunk igazán át nem tekinthetõ külsõ erõk is érdekeltek benne, melyek beleszólhatnak, bele is szólnak e játszmába. Sem lehetõségünk, sem célunk a kérdést itt és most ilyenformán tágítani, viszont kötelességünk mindenek elõtt saját csapatunkra, a magyarságra figyelnünk, melynél ugyebár alapkérdés az összetartás. December 5. súlyos csapást jelentett ebben a vonatkozásban, és a jelenlegi politikai vezetés úgy Erdélyben, mint Magyarországon számunkra egyértelmûen bûnösen hibás úton halad. Ami az RMDSZ-t illeti, csodát nem várunk el tõlük, de azt igen, hogy teljes irányváltást hajtsanak végre az eddigi, a román érdekeknek alájátszó, simulékony és elvtelen, megalkuvó politikai gyakorlattal szemben. Ami most számunkra fontos: túl a politikumon, mindennapjaink minden percében és az élet minden területén az egyes embereknek, és a belõlük verbuválódó civil szervezeteknek is megvan a szerepe ebben a birkózásban, a határvonalon innen és túl. Persze jól tudjuk: az igazi válasz a feltett kérdésre az lett volna, ha ott maradunk és nem adjuk át helyünket nekik. De ha már így alakult életünk, legalább ideát tegyünk meg minden tõlünk telhetõt, segítsük az odaátiakat minden rendelkezésünkre álló eszközzel, tartsuk bennük a lelket, december 5. után leginkább. Hassunk oda, hogy világossá váljék a leszakítottak elõtt: az anyaországban nem csak semmirekellõ, csak a pénzt lesõ és a pénzt biztosító hatalomért mindenre, nemzetük elárulására is képes milliárdos politikusok élnek, hanem erdélyi vagy nem erdélyi születésû, de velük együtt érzõ és törõdõ, erdélyi szívû emberek százezrei-milliói is (másfélmillió mindenképp). És kötelességünk kihasználni szerény lehetõségeinket az anyaország irányában is, ahol kovászai kell legyünk az elengedhetetlen, tisztító erjedésnek. Pillanatnyilag annyit mindenképpen mondhatunk, hogy az élet sokszínû, a fõbb akciók mindig ellenreakciót váltanak ki, a fõsodor mellett ellenáramlatok is keletkeznek, melyek mind kihasználható és kihasználandó lehetõséget jelentenek. A lehetõségek legnagyobbika kétségkívül a közös EU-s tagság. Távol áll tõlem az EU mindenhatóságában bízni, hiszen ez azok sajátja, akik az EU-ban kibúvót keresnek - naivitásból vagy ártó szándékkal – a felelõsség, a radikálisnak bélyegzett megoldások elõl. És, miután az EU nem rendelkezik expressis verbis a kisebbségekrõl, rá hivatkozva és az új hamis világrend bûvöletében árulkodóan borulnak össze a román politikummal a hazai kormányerõk (kiemelten az SZDSZ) az erdélyi magyarság sorskérdéseinek eltussolásában. (Itt kell zárójelben megemlékeznünk a két évvel ezelõtt történtekrõl, amikor is röviddel Orbán Viktor tusványosi beszéde után, azzal szöges ellentétben, a Fidesz feltétel nélkül szavazta meg Románia EU-s csatlakozását. Úgy vélem, naivitásból. Ha nem naivitásból, akkor talán abban a hitben, hogy egyszer abban a helyzetben lesznek, hogy érdemben fel tudják használni az uniós terepasztalt. Egyelõre viszont ennek vajmi kevés a jele, haszna.) Az viszont kétségtelen, hogy az EU olyan lehetõséget jelent, amivel egyébként nem rendelkezünk, kötelességünk tehát élni vele. Akérdés csak az, ki és hogyan él vele. Kétségtelenül látunk tiszteletre méltó próbálkozásokat bármely pártállású EU-s képviselõink részérõl, de az uniós elvárás közismerten az, hogy maguk az érdekel-
EKOSZ - EMTE
tek, az erdélyi magyarság szószólói lépjenek fel az uniós fórumokon. Ami az RMDSZ részérõl ebben a vonatkozásban eddig történt, az nem hogy elhanyagolható, de nem egy esetben botrányosnak mondható, hiszen a legmagyarellenesebb román politikai erõk szószólóiként léptek föl ott nemegyszer. Létfontosságúnak mondható tehát, hogy nemcsak kiváló képességû, de hiteles, megfellebbezhetetlen erkölcsiségû személy álljon ki érdekünkben. Van ilyen személy, egyetlen ilyen személy van: Tõkés László. Lehetetlen feladat az, ami rá várna, amit tõle (hiszen ki mástól, ha nem tõle) elvárnánk: az EU meghatározó erõit kéne szembesítenie az alapvetõ erkölcsi paranccsal, az ember méltóságának tiszteletben tartásával. Trianon-Párizs politikai alapjain felépült, tehát a hazug és erkölcstelen eszméket (pl. Benes-dekrétumok, a nemzetállami szuverenitás elsõbbsége a nemzeti önrendelkezés felett, stb) is integráló, és ezen ellentmondásokat az integráció során fel nem oldó EU-t kéne rádöbbentenie arra, hogy e beteg részek eltávolítása nélkül a kontinens jövõje is beteges, megkérdõjelezhetõ lesz. Valahol igaza van a néhány napja publicitást kapott szlovák véleménynek, miszerint a Benes dekrétumok megkérdõjelezése a 2. világháborút követõ rendezéseket kérdõjelezi meg. Erkölcsi értelemben legalábbis igazat kell nekik adnunk, és éppen ezért folyamatosan melegen kell tartanunk a kérdést. A dolog már csak azért sem reménytelen, mert miként ezt Borbély Zsolt Attila írja a lapunkban rövidesen megjelenõ írásában: a korszellem megváltozott, a mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. Ez lehet a mi kapaszkodónk is! Ezért aztán hatalmas és történelmi (!) a felelõssége mindazon politikusoknak ma Erdélyben, kiknek kezében van a döntés. Kedves barátaim! Trianont követõen Erdélyben nemzedékek hitvallása volt a kisebbségi létbõl való menekülés elutasítása és a helytállás, a cselekvés vállalása. Csakhogy ez remény nélkül nem lehetséges. A két világháború között még élt a remény, ’45 után már más koordináták szabták meg életünket, amikor az egyén vállalásának nem igen maradt tere. A szorítás lazulása aztán együtt járt demográfiai helyzetünk katasztrofálissá válásával, valamint a nemzeti intolerancia kategorikus és következetes gyakorlatával, ami végül is sikerrel erodálta a reményt. Ennek eredményeképpen állunk mi ma itt, földrajzilag és képletesen szólva egyaránt. Az, hogy ennyien összejöttünk a hívó szóra, egymagában arról árulkodik, hogy erdélyiségünket nem adtuk fel. És nézzen mindenki saját magába: feladtuk-e a magyar Erdély ideálját? Képesek vagyunk-e feladni a magyar Erdély-képet? Képesek vagyunk-e tudomásul venni, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely után Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Udvarhely következzék? Ha a magunk személyi vonatkozásában, fizikailag távozásunkkal feladtuk is, ez jelenti-e vajon azt, hogy lélekben is feladtuk Erdélyt? És miként 87 éve Erdélyben folyamatosan, úgy ma szerte a világ magyarságában, valamennyi kontinensen élõ sorstársunk lelkében szüntelenül ott ég a kérdés: van-e remény arra, hogy magyarok maradjunk a Kárpát-medencében, a magyarság Szent István-i, Bethlen Gábor-i, Tamási Áron-i értelmében, vagy hovatovább valami alaktalan, amorf, ideig-óráig még valami magyar szerkezetû, de idegen szavakkal kevert nyelvet beszélõ, véletlenül e tájra született, gyökértelen és céltalan embercsoporttá válunk? Akik végül csak arra lesznek alkalmasak, hogy valamely idegen embercsoportot kiszolgáljanak?! Meglehet, hogy az itt elmondottak távol állnak napjaink politikai realitásaitól, de abban biztos vagyok, hogy ez az az út, melyen haladnunk kell, ha a fent említett értelemben és formában akarunk megmaradni. Ismét csak magunkba nézésre invitálok mindenkit. Ha félelmetes és fájdalmas a válasz, gondoljunk arra, hogy van értékadó fájdalom is, és éljünk a születõ értékkel. Ha pedig ennek nyomán bárki is indíttatást érezne a cselekvésre, gondoljon Gáll Ernõ szavaira: „Az ember az, amit cselekszik”. De lehet-e cselekedni? Reményik szerint „lehet, mert kell”. A 30-a évek kolozsvári Hitel-ének alapítója, Albrecht Dezsõ tovább megy, amikor ezt mondja: „Végeredményben nem is az a tulajdonképpeni probléma, hogy mit lehet és mit nem lehet, hanem az, hogy hogyan lehet”. Talán lesznek közülünk olyanok, akik a fentiekbõl kihallották a lehetõséget, mindenek elõtt azt a belsõ indíttatást, amit tovább is tudnak majd adni. Ha így van, akkor nem szóltam hiába. Köszönöm a figyelmet.
-
K.P.
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Hozzá szólás - Elemzõ
Ágoston András
JÓ ÚTON
9
A románokat már soha nem elõzzük vissza
A román gazdaság mérete tavaly elõször haladta meg a maA VMDP-ben Sólyom László köztársasági elnök szavait, elsõ gyarét – jelent meg a hír néhány hónapja egy román tudósítás megszólalásától kezdve, örömmel és reménykedéssel fogadjuk. alapján. Az elõzés nem csupán a román gazdaság nagyobb lendüÖrömmel, mert jó látni, hogy Magyarországon van közjogi mél- letének volt a következménye, hanem a magyar igen gyenge állatóság, aki nyíltan nemzetben gondolkodik. Reménykedve, mert to- potához és a gazdaságpolitika hitelességvesztéséhez kapcsolódó vábbra is azt tartjuk, hogy a nemzet egészének ügyeiben a végsõ árfolyamgyengülésnek is. Az elõzmények miatt azt gondolhattuk, a forint visszaerõsödöntés, mint ahogy a felelõsség is Budapest kezében van. dése talán elegendõ lehet egy újabb helycseréhez. Úgy tûnik Sólyom László az MTV-nek adott interjúban hangsúlyozta, „az azonban, hogy az elmúlt két év dinamikus román fejlõdése miatt elnöki törekvéseim között az egyik legfontosabb és ez összefügg a ez mégsem következik be. A román gazdaság – hasonlóan a térség összes más országáhazaszeretet témájával, hogy a magyarság egységét képviseljem külföldön is és itthon is. Ez azt jelenti, hogy különös gondot fordítok hoz – 6 százalék feletti tempóban bõvül, sõt az Eurostat elõrejela magyar nemzet határon túl élõ részeire. És egy olyan megközelí- zése alapján idén közelebb lesz a nyolc százalékhoz, mint a héttést szeretnék, ami túlmegy azon a szokásos sérelmi politikán, hogy hez. Eközben a magyar gazdaság a korábbi évek gazdaságpolitijajgatunk, hogy milyen szörnyû volt Trianon, hogy most a szegé- káját kötelezõen követõ kiigazítás hatására lelassult. A nyekkel odakint mi történik, hiszen látni kell, hogy õk ott élnek, be- 2006-2008 közötti idõszakban a növekedési ütemkülönbség 4 kerültek az Unióba, új lehetõségeik vannak és nekünk is uniós pol- százalékpont körül lehet, ami igen jelentõs felzárkózási tempónak mondható. gárként új lehetõségeink vannak”. Ezt a növekedési különbséget nem képes kompenzálni a forint Ezeknek az új lehetõségeknek a konkrét megfogalmazása az, idei erõsödése, már csak azért sem, mert a lej szintén erõsödik. Így amit a köztársasági elnök megtehet. Mondhatnánk, jelenleg csak õ aztán a gazdaság méretét talán legjobban kifejezõ mutató, az tehet meg. euróban számolt folyó áras GDP tekintetében látványos leszakadást tapasztalhatunk. Reménykedve várjuk mi lesz Sólyom László mondanivalója a Bár a folyamat mögött láthatunk gazdaságpolitikai sajátossánemzet határmódosítás nélküli integrációjáról, hogyan látja a ma- gokat, az többé-kevésbé természetesnek mondható. A nálunk jógyar nemzetet, amelynek nagy része immár az EU-tag országokban val nagyobb lélekszámú, ám fejletlenebb román gazdaság gyorél. sabb felzárkózása hosszabb távon elkerülhetetlen folyamat. Úgy tûnik, hogy ebben a folyamatban azt a lélektani határt, hogy a roSzámunkra különös jelentõsége van annak is, hogy a Magyar mán gazdaság által elõállított hozzáadott érték meghaladja a miKöztársaság elnöke újra kimondta: „Kettõs állampolgárság mellett énket, már elérte, és nem is fog megfordulni, hacsak valami földvagyok a Délvidék tekintetében. De ez egy messzi történet, de azért indulásszerû változás nem következik be. ezt nem árt leszögezni. Õket, akik nem kerültek most át az Unióba, Ez azonban nem sokat mond el a fejlettségbeli, életszínvonalígy lehet velünk állandó kapcsolatban tartani és akadálytalan kap- beli különbségekrõl, amelyek még mindig jelentõsek. Az egy fõre csolatban tartani”. Igen, az akadálytalan kapcsolattartás. Erre vonat- jutó folyó áras GDP-ben még mindig jelentõs a magyar elõny. kozólag vannak különféle elképzelések, de megoldás, jó megoldás Igaz, a felzárkózás itt is tetten érhetõ. Míg 1999-ben a a román csak egy van. Ez a kettõs állampolgárság. adat mindössze a harmada volt a magyarnak, 2008-ra az elõrejelzések szerint 60 százalékon áll délkeleti szomszédunk. Nekünk itt a Délvidéken marad a remény. Látni kell, hogy a Ez az utolérési tempó az életszínvonal-konvergencia szem„nem tehetünk mást” elve ma már a Magyar Köztársaság legszûkebpontjából túlzó. A fejletlenebb országok valutáinak alulértékeltben vett államérdekeinek sem felel meg. Hiába nem akarja ezt Buségét kiszûrve, vásárlóerõ-paritásos alapon számolva kiderül: az dapest, a kisantant államai már-már összehangolt akciókkal igyeelmúlt 10 évben az egy fõre jutó román GDP 10 százalékponttal keznek „táncba vinni” a budapesti partnert. közelítette a magyar szintet. Igaz, a 10 évbõl az elsõ öt a helyben Válaszút elé akarják állítani. Magyarország vagy elkezdi védeni járás idõszaka volt, így a tényleges felzárkózási tempó akár az kisebbségeit, s akkor rá lehet sütni az EU-beli fõbékétlen bélyegét, utolsó öt évre is vetíthetõ. (Hunsor) vagy behúzza a nyakát, s akkor a kitartó sanyargatás következtében gyakorlatilag a politikai súlytalanság állapotába kerül. AlkalmatKercsó Attila lanná válik saját állami érdekeinek minimális érvényesítésére is. Ennek a helyzetnek egy az orvossága. Az, ha Magyarország, minden szomszéd és az EU számára is világossá teszi, mi a szándéka a határon túli nemzetrészeivel. Demokratikus úton integrálja õket a nemzetbe, vagy magukra hagyva, különféle más integrációs folyamatoknak teszi ki az úgy-ahogy még közösségként létezõ nemzetrészeket. A „kitagadás”, mint változat, veszélyes magára Magyarországra is.
Szélfésû A szél haját hol fésülik? Ha megtépik tornyok, ágak, Kerítések vagy szélmalmok S tüskéi az akácfáknak.
Szerintünk ezt a veszélyt érzékeli Sólyom László, amikor az ellentmondásos népszavazással megromlott politikai légkörben a politikai pólusok egymásnak feszülése õsokát igyekszik a kettõs állampolgársággal megszûntetni.
Fenyõerdõk sûrûjében Tûlevelek ezre várja Hogy a szelek kócos haját Megfésülje szép símára.
A köztársasági elnök jogállását szem elõtt tartva, de a tisztség nyújtotta lehetõségek, elsõsorban a nemzet egészének sorsáért érzett felelõsség kibontásával, Sólyom László lassan, de biztosan egy, a pártokon ténylegesen felül álló politikai személyiséggé emeli önmagát, mint a Magyar Köztársaság elnökét. Reméljük, hogy a nemzet érdekében ez sikerül is neki.
Borzolt hajú kóbor szélnek Megszépül a frizurája, A haragját felcseréli Altatódal susogásra.
2007. szeptember
Elemzõ
10
Orbán üzenete A politikai uborkaszezonnak idén is jelentõs eseménye volt a tusnádfürdõi tábor és azon belül természetesen Orbán Viktor programadó beszéde. „A magyarországi sajtó egyenesen megágyazott a Fidesz-elnök új programbeszédének. “Mit hoz ki Orbán Viktorból Tusnádfürdõ?” - az egyik legnagyobb bulvárlap ezzel a címmel és egész oldalas összeállítással jelentkezett Tusványos elõtt, politológusok pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy az Erdélyben elhangzó “évi rendes” Orbán-beszéd mára az évértékelõ beszédhez hasonló jelentõségre tett szert.”- írta a Tusnádi táborról szóló kommentárjában a Gondola internetes portál. Tény, ami tény: FIDESZ-kongresszus volt már Orbán Viktor nélkül, egy focibalesetnek „köszönhetõen”, de bálványosi/tusnádi nyári szabadegyetem még nem. S az is biztos, hogy Orbán nem ritkán épp Tusnádfürdõn mondott ki nemzetstratégiai jelentõségû dolgokat. Gondolhatunk az idei táborban nem sokat emlegetett területi autonómiára, de arra is, hogy tavaly Tusnádfürdõn ismerte be, hogy hiba volt a státustörvény eszmei nyomvonalán elindulni, s mai ésszel a kettõs állampolgárság mentén alakítaná reintegrációs, nemzetegyesítõ politikáját. Az ellenzéki vezetõ idén is kapott Tusnád után hideget, meleget, jobbról is, balról is. Jobbról azt hiányolták, fõleg az erdélyiek, hogy nem üzent a kisebbségi magyarságnak s hogy nem állt ki egyértelmûen Tõkés László mellett. Holott már csak a püspökkel való közös szereplés is világos üzenet volt, hogy most az expressis verbis megejtett szolidáris kijelentésekrõl ne szóljak. A kisebbségi magyarságnak is üzent Orbán a kérdésekre adott válaszaiban, ennek az üzenetnek a lényege az volt, hogy akkor lehet majd igazi nemzetpolitikát csinálni, ha a jobboldal gátszakadásos gyõzelmet arat a választásokon. (Jellemzõ, hogy e mozzanat a 168 Óra publicistájának tûnt csak fel. Nem véletlen: a baloldal nemzetellenes törekvéseit ideáltipikusan képviselõ orgánum a legérzékenyebb egy magyar nemzeti reneszánsz gondolatának felvetõdésére. Csak éppen negatív értelemben…) A jobboldali bírálatokra visszatérve, teljesen érthetõ, hogy a nemzeti oldalon sokakban buzog a tettvágy s fogytán a türelem. A képlet egyszerû: a jelenlegi kormány bevallottan törvénysértések sorozatával, megtévesztéssel, hazugságokkal, csalással szerezte hatalmát, majd képes volt belelövetni az ellene tüntetõkbe, méltó tehát arra, hogy forradalmi úton legyen eltávolítva. No de kérem, forradalom még soha nem gyõzött úgy, hogy a fegyveres erõk egy része ne lett volna a változás mellett. Márpedig jelenleg, tetszik, nem tetszik, mind a rendõrség, mind a katonaság, mind a titkosrendõrség a baloldalnak szolgál és egy esetleges jobboldali hatalomátvételi kísérlet alkalmával minden bizonnyal megvédi kenyéradó gazdáit. Ebbõl kaptunk némi ízelítõt tavaly október 23-án. Egy szó, mint száz, marad a demokratikus út, bármennyire is ellenkezik ez mind a nemzet érdekével, mind pedig az elemi igazságérzetünkkel.
Orbán többek között errõl is beszélt nagyívû, széles kitekintésû tusnádi expozéjában. A jobboldal szerinte demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális kell, hogy legyen. Aközéposztály és az elszegényedett rétegek szövetségére van szükség. Elmondotta, lassan vége az 1968-as eszmék uralmának, vége annak a törekvésnek, mely az egyént akarata ellenére úgy próbálta meg „szabaddá tenni”, hogy igyekezett természetes közösségi kötelékeitõl megszabadítani, értsd megfosztani törekedett azoktól a hagyományoktól, melyekbe beleszületett s melyek végsõ soron egészséges lelkületét, szociális orientációs pontjait biztosítják. Vége az ún. „politikai korrektségnek”, mely nacionalizmust kiált ott, ahol a hazáról beszélnek, homofóbiát a család említésekor, antiszemitizmust a nemzeti jelszavakra reakcióképpen, populizmust, ha a néprõl van szó, elnyomást a közösség és klerikális reakciót a hit hallatán. A korszellem megváltozott, a mai konzervatív kormányok Európában ezt érzékelve felfogják, hogy a társadalomnak nem a 68-as erkölcsi relativizmusra, hanem értékrendi kapaszkodókra van szüksége. A demokratikus, versenypárti, nemzeti és szociális jobboldallal Orbán szerint egy internacionalista, antidemokratikus, monopolista és antiszociális baloldal áll szemben Magyarországon. Nem csoda, hogy e tiszta beszédre az anyaországi sajtó balos bértollnokai hangos ajvékolásba kezdtek. „Demagóg, populista követhetetlen”- hallhattuk, az egyik hivatásos SZDSZ-es gyûlölködõtõl, Horn Gábortól. Az ellenzék vezetõje „osztályharcot hirdet” – így Bogyinszky György a Népszabadságban. Orbán nem érti, amit mond, gépiesen felmondja, amit a szájába adnak (íme: a baloldal úgy véli: ma már bármit le lehet írni, bármit - még a látszatra sem kell ügyelni), „fényévnyire esik”, „halvány epigonként” Sárközytõl és Merkeltõl, e „nemes európai hagyományokat követõ nagyformátumú egyéniségektõl” - írja Várkonyi István a Népszavában. „Az egész orbáni retorika, a szóhasználat és a fogalomkészlet mindenestül idegen az európai demokráciáktól” – tudjuk meg a 168 Órának köszönhetõen Mészáros Tamástól. Parászka Boróka, akinek fõszerkesztése alatt sikerült az egyik legnagyobb multú erdélyi hetilap nyomtatott változatát elõbb baloldali hecclappá tenni, majd felszámolni, ezúttal méltó helyen, a Mancsban fejti ki, hogy Orbán beszéde egy „szomorú, teret és idõt vesztett magányos monológ” volt. Az SZDSZ erdélyi tollnoka, akinek az „István, a király” megagiccs és az aradi Szabadság-szobor ellen is esztétikai kifogásai vannak (akárcsak Rãzvan Teodorescu egykori román kultuszminiszternek), „vegytiszta magyar belpolitikai üzenetnek” nevezi azt a beszédet, melynek európai kitekintése vitathatatlan, s melyben leírt folyamatok bizony érintik Európán belül az egész Kárpátmedencei magyarságot. Lehet, hogy a sajátos eszdéeszes optika szerint a mai fiatalok számára érthetetlen és használhatatlan fogalmakból építkezik Orbán (miként
EKOSZ - EMTE Parászka állítja) és a kilencvenes évek lehasznált politikai üzeneteit forgalmazza, melyek nem mondanak semmit az új generációknak. Mellesleg ha így lenne, akkor azért elsõsorban éppenséggel az SZDSZ-es sajtó nihilista, nemzetellenes, dekadens hangvétele lenne a hibás. De szerencsére vannak a parászkai diagnózist cáfoló, pozitív jelek is. A gyergyószentmiklósi EMI tábor tavalyi ezres nagyságrendû, az egy évvel korábbit megduplázó látogatottsága (melyet idén jó esély van felülmúlni) éppenséggel arra utal: a Transindex - A Hét - Erdélyi Riport - Új Magyar Szó zsánerû erdélyi balos média nem mosta át mindenkinek az agyát és van utánpótlás a felnövõ generációk körében. A Magyar Hírlap kommentárja mutatott rá igen találóan: olvasva a reakciókat az az ember érzése, hogy a pártok (s tegyük hozzá: a pártszolgálatban mûködõ újságírók is) elõre eldöntötték, miként fognak reagálni a beszédre, még mielõtt a beszéd elhangzott volna. Egyik legtöbbet hangoztatott álérvük ideológiai megalapozottságú. Siettek Orbán elképzeléseit zavarosnak, ideológiailag inkoherensnek beállítani azok, akik csak ideológiai sémákban képesek gondolkodni, akik rossz tankönyvekbõl azt tanulták, hogy a jobboldal nemzeti ugyan, de elutasítja az állami intervencionalizmust, nem törekszik a szociális háló sûrûbb szövetét megteremteni. Megfeledkezve arról, hogy a jobboldali ideológiai alapállás, a hagyományok tisztelete, a keresztény-nemzeti világkép, az organikus társadalomszemlélet legalább olyan jól illeszkedik a baloldali gazdaságpolitikához, az elesettek felemeléséhez, az esélyegyenlõség megteremtésének célkitûzéséhez, a szociális társadalomszemlélethez, mint a rideg piacelvûséghez. Sõt. S hasonlóan: az egyházellenes, kozmopolita, urbánus, hagyományellenes ideológiai baloldal kapcsolható jobb– és baloldali gazdasági programhoz egyaránt. Érdekes, hogy ugyanezen balliberális publicisták nincsenek azon fennakadva, hogy a magát baloldalinak nevezõ kormány miként veri szét a szociális ellátó-rendszereket, miként folytat egy szemellenzõs, rideg és érzéketlen gazdaságpolitikát, miként ad el minden eladhatót, miként növeli a szakadékot a dúsgazdagok és a társadalom többi rétege között. Azt meg végképp nem hajlandók elismerni, hogy a klasszikus, többszáz éve született ideológiák már rég alkalmatlanok arra, hogy világos és egyértelmû válaszokat adjanak a harmadik évezred sorskérdéseire. Holott ez az egyik fõ probléma. Mert ugyan mit mond a hagyományos konzervativizmus, liberalizmus, netán szocializmus arról, hogy miként David C. Korten professzor könyvének címe is mondja, lassan tõkés társaságok világuralma alakul ki a szemünk elõtt? Hogy e multinacionális cégek, melyek közül nem egynek a költségvetése meghaladja egyik-másik állam költségvetését, kivonják magukat a demokratikus ellenõrzés alól, miközben anyagi eszközeik és gátlástalanságuk révén befolyásolni képesek akár több országban egyszerre is a politikumot? Hogy ama bizonyos sok-központú hatalom, a modern demokratikus „poliarchia” balszerencsés esetben csak felszín, ami mögött egyetlen gazdasági-médiabeli-politikai összefonódás sejlik fel, mint ahogy azt Pokol Béla ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Erdélyi kitekintõ
Az SZNT közleménye Gyurcsány Ferenc és Kóka János megnyilatkozásairól A Székely Nemzeti Tanács állandó bizottsága Kóka János, az SZDSZ elnöke, valamint Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke, magyar miniszterelnök nemrégi kijelentéseivel kapcsolatban fontosnak tartja leszögezni: Az autonómia nem idõszerûtlen kérdés, hanem különféle formáinak alkalmazása éppen a székelység és az egész határon túli magyarság megmaradásának egyetlen lehetõsége. Példa erre a számos EU tagországban létezõ autonóm régió, melyek elérésében partner volt az anyaország és nem ellenség. Közhely az, hogy a határon túli magyarok tudják a legjobban, hogy számukra mi a jó. A magyar miniszterelnöknek, meg az SZDSZ elnökének ismernie kell, hogy Székelyföld lakói népszavazáson nyilvánították ki az autonómia iránti igényüket. Felelõs, az alkotmányt tisztelõ politikusoknak ilyen esetben tudniuk kell, hogy ez számukra is milyen kötelezettségekkel jár. Ne tévesszen meg senkit, hogy Magyarország mellett ma már Románia is az EU és a NATO tagja. Mindezen tények ellenére a székelység asszimilálása, életterének ellehetetlenítése napjainkban is folyik. Éppen ezért a székelyek azt várják el Magyarország mindenkori kormányától, hogy valódi anyaországként gyakorolja az õt megilletõ védõhatalmi státust.
11
A szerkesztõ a következõ kérdést tette fel Borbély Zsolt Attilának: „Hogyan alakul az iszapbirkózás Tõkés László EU-s képviselõjelölése körül? A hírmorzsákból felmerül az emberben, hogy netán válaszút elõtt állunk: kiegyezni Markóékkal T.L EU-s képviselete érdekében, vagy lemondva errõl, és bízva saját erõnkben, kenyértöresre vinni a dolgot, a végleges belsõ rendezés reményében. Ha így van, bizony nem könnyû a választás, a fontossági sorrend eldöntése… . B. Zs. A. az alábbi írást küldte válaszul.
Párbeszéd
Az erdélyi magyar médiában, amióta az RMDSZ-en kívül megjelentek komoly, nemzetileg elhivatott szervezõdések is, a korábbi, köztudottan román ihletésre létrehozott álszervezetek mellett (Független Magyar Párt, majd az ebbõl létrejövõ Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt, s hadd ne soroljam végig Kiss Kálmánék különbözõ alakváltozásait) a közélet egyik kulcskérdése a párbeszéd lett. Alapfogalmaink lassan nem a nemzeti önrendelkezés, belsõ szuverenitás és autonómia, hanem egység, megosztás, párbeszéd. Vagyis a céllá lép elõ az egyébként eszközjellegû tételezés, a „magyar egység”, ott settenkedik osztályellenség módjára a Nagy Veszély, a „megosztás”, amit a párbeszéddel lehet elkerülni. Íme az RMDSZ-propaganda lényege egy mondatban. Nem kétséges, a nemzeti oldal Erdélyben is kényes helyzetben van. Azt a közel másfél évtizeden keresztül, még az egységes szervezet keretein belül megélt, de a történelem által is fényesen bebizonyított valóságot, miszerint az RMDSZ csak a nevében magyar szervezet (lassan egyébként már román elemzõ is akad, aki látja, hogy a hajdani harcos kisebbségi szervezet megpuhult, kiherélõ- Fodor Imre, dött, kakasból kappan lett), s valójában a román nemzetstratégiai céa Székely Nemzeti Tanács elnöke lok kiteljesítõje, a választói bázis nem fogadja el. Kellõ médiaerõ híján pedig igencsak nehéz elfogadtatni. Ki lehet mondani, hogy egységet akarunk, de nem szervezeti egységet, hanem az autonómiáért Farkas Árpád õszintén tenni akarók cselekvési egységét - ergo az RMDSZ mai veSzalonnaevõ zetõsége nélküli egységet – de erre a felismerésre egyszerûen nem érett meg a közösség, melyet elbódít a román és a magyar média fõHitbõl, földbõl, ami sikerül árama, mely a látszatot közvetíti, a lényegrõl pedig hallgat. lassan e tenyérre kerül A nemzeti oldal radikálisai legszívesebben elzárkóznának minrétegként rá az áhítatnyi ég denféle tárgyalás elõl, mint ahogy 2002-ben Szász Jenõ vezetésével simul, kevéske zsiradék, kikényszerítették azt a döntést a Reform Tömörülés kongresszusán, s hogy ne bántsa azt, mi hogy a platform ne vegyen részt a 2003-as RMDSZ-kongresszuson. úgyis paprikás: Elvszerû döntés volt, de kontraproduktív, azaz nem nekünk használt, hanem ellenfeleinknek. Ennek a stratégiának már láttuk egy ízhüvelykje alá bújik egy falás ben az eredményét, midõn a Polgári Szövetség jelöltjei a Népi Akkenyérnyi héj. ció listáján indultak és annyi szavazatot sem sikerült összeszedniük, mint ahány aláírást leadtak nem sokkal korábban. A cél az, hogy A világ kész. Azt már csak hümgeti. megtartva az értékelvi alapállást kommunikálható, érthetõ gesztuEgy nyisszanás - és leválik neki sokat tegyünk. A sértõdött távolmaradás és a tárgyalástól való elzáraz elv, kózás önsorsrontó magatartás. mely szerint ízlel is az anyanyelv, Pillanatig nem kétséges: az RMDSZ célja, hogy lehetetlen helyhersen tovább a kés, és arra vall: zetbe hozza Tõkés Lászlót. Vagyis olyan, a malomjátékból ismert körülményeket teremtsen, melyben a nemzeti oldal exponense ha jóllakik is ez a ravatal, csiki-csukival áll szemben. Ha elfogadja az ajánlatot a közös listára marad még három szalonnaszelet: nézve, hiteltelenedik támogatói táborának tekintélyes része elõtt, ha a hit, remény és szeretet. elzárkózik, akkor rá lehet sütni az összeférhetetlenség bélyegét. Mit lehet akkor tenni? Meggyõzõdésem szerint éppen azt, ami Tõkés Nos, hát a hit, az elfogyott, László s a mögötte állók tesznek: a megegyezést kemény feltételeka remény bõre megmaradt, hez kötni, visszájára fordítani a csapdát. Más szóval olyan helyzetet kreálni, melyben akkor is nyerünk, ha az RMDSZ elfogadja a nema szereteten ennyi csak a rés: zeti célprogramon alapuló feltétel-rendszerünket, hisz ez adhatja a ajkához ér közös cselekvési program elvi alapját, és akkor is, ha elutasítja, hisz a kés! ezesetben hiteltelenné válik.
több mint egy évtizede már leírta? Hogy maga a demokratikus ellenõrzés is formálissá válik, kiüresedik, hiszen lassan nem a nemzetek problémáinak megoldására irányuló pártstratégiák versenyeznek egymással a választáson, hanem a szavazatmaximalizálásra összpontosító marketingstratégiák? S e versenyben nem az elvszerûség a hatékony, hanem az „ezernyi trükk”, a hazugságok hazugságra halmozása, a hiteles adatok eltitkolása, miként azt az emlé-
2007. szeptember
kezetes õszödi beszédbõl megtudhattuk. Mindezen problémákról a politikai main stream, így Orbán is hallgatni kénytelen, különben a rendszer kiveti magából. Viszont amennyit kimondani engedett az EU-konform „újbeszél” azt kimondta – s ez a tulajdonképpeni problémája a baloldali szûkölõknek. Mindössze annyit kívánhatunk zárógondolatként, hogy legyen meg a lehetõsége Orbán Viktornak az általa vázolt, ha-
gyományos ideológiai programokon joggal és okkal átgázoló, újszerûnek ható, de alapjaiban még kipróbált elképzeléseit a valóságba ültetni. Lehet, hogy amit Orbán kínál, az eszmei szempontból fából vaskarika. De Schlett István találó példázatát kölcsönvéve: fából és vasból a gyakorlatban igen hasznos eszközt, kereket lehet készíteni.
-
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi kitekintõ
12
EKOSZ - EMTE
Csapó Endre
Politikai földcsuszamlás Romániában Míg Magyarországon tombol a liberál-bolsevizmus, Romániában a nacionál-bolsevizmus éli háborítatlan világát. Mindkettõnek erkölcsi alapja a korrupció. Mindkettõ túlélte a válságos esztendõt, egyik vezérelt rendszerváltoztatással, másik egy véres, de álságos forradalommal. Mindkét országban folytatódott a félévszázadon át megcsontosodott elitréteg elmozdíthatatlan hatalma, a különbség csak annyi, hogy ami megmaradt Magyarországon, az a nemzetellenesség, ami megmaradt Romániában, az a nacionalizmus. Magyarországon megmaradt a kommunizmusban megerõsödött nemzetköziség, Romániában épp ezekben a hetekben zajlik az igyekezet a kommunista idõkben gyökeredzõ korrupció megfékezésére. A két évvel ezelõtt hivatalba lépett Bãsescu elnök, egykori hajóskapitány, majd bukaresti fõpolgármester lepte meg országát azzal a tervével, hogy tisztogatást rendez az országban. E szándékához vajmi kevés támogatást kap politikai oldalról, hiszen a politika ott is, mint mindenütt, a sikeres réteg huncutsága annak érdekében, hogy amit begyûjtöttek maguknak, meg is tarthassák. Bátorságát népszerûsége adta, aminek van is alapja. 2004-es hivatalba lépése óta Románia rohamléptekkel zárkózik föl Nyugat-Európához. Szomszédunk gazdasága tavaly mintegy nyolc százalékkal növekedett, a 97 milliárd eurónyi bruttó hazai össztermék pedig immár meghaladta Magyarország hasonló mutatóját. Az infrastruktúra fejlõdése is látványos, épül az Ártándot Bukaresttel majdan összekötõ autópálya, s az úthálózatot is jelentõsen felújították, illetõleg javítják jelenleg is. A dinamikus fejlõdés titka a belsõ fogyasztás növekedése. A lej ma stabil és erõs pénznem. Bãsescu kíméletlen harcot hirdetett a korrupció ellen, ennek gyakorlati következményeként egy sor egykori minisztériumi alkalmazottat és banktisztviselõt tartóztattak le, akik részt vettek a román energiaszektor magánosításában. Bãsescu igyekszik megzabolázni az országban jelen lévõ külföldi óriáscégeket is, az ÖMV-t például rászorította, hogy támogasson egy olyan pénzügyi alapot, amelybõl a lakossági gázáremelést kompenzálják. Bãsescu sugalmazására létrejött az úgynevezett Tiºmãneanubizottság, amely történeti vizsgálódásai után kiadott jelentésében egyértelmûen megbélyegezte a kommunizmust, de kitért olyan dolgokra is, mint a csángók erõszakos elrománosítása. A diktatórikus kommunista múlttal és a korrupcióval való leszámolási szándéka miatt Bãsescu vörös posztónak számít a posztkommunista Szociáldemokrata Párt és a Nagy Románia Párt szemében, akik minden követ megmozgattak, hogy eltávolítsák az elnököt posztjáról. Mindezeknek a fejleményeknek érdekessége a mi részünkre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) illetve annak elnöke, Markó Béla szerepe. Mint ismeretes, Romániában mindjárt kezdetben, az 1989 decemberében kitört forradalom idején a magyarok úgy határoztak, hogy egyetlen politikai pártban összegezik erejüket érdekeik sikeresebb képviselete érdekében. Ez az egység többé - kevésbé ma is megvan, csak nincs benne sok köszönet, mert az RMDSZ 16 éven át belsõ küzdelmek tere volt éppen amiatt, hogy vezetõi nem feleltek meg a történelmi követelményeknek. Pontosan az történt ebben a magyar szervezetben, ami történt a romániai politikai téren: a forradalmat azok tervezték és hajtották végre a nép akaratának felhasználásával, akik a megdöntött hatalom részesei voltak, csak éppen nem az elsõ vonalban. A román forradalomnak ezt az álságosságát vette észre és leplezte le egy interjúban Cs. Gyímesi Éva kolozsvári professzor az alábbi néhány mondatával: „Nagyon korán észrevettem, hogy ez nem volt igazán forradalom. Valami gyanús volt már januárban, amikor részben az RMDSZ küldötteként, részben pedig Doina Cornea meghívottjaként részt vettem a megyei Nemzeti Megmentési Front munkájában. Nagyon hamar tapasztalni kellett, hogy a tanács felülrõl, Bukarestbõl kezdi várni az utasításokat, illetve bizonyos kérdésekben a végsõ döntést. Bármennyire is jelen voltak ebben az utcáról felsodort fiatalok, akik valóban tüntetés és harc közben váltak vezetõkké, és jelen volt néhány ellenzéki is, egyre inkább visszaszivárogtak a régi struktúrának a képviselõi. Ott találkoztam egy volt szekussal, többen felismertük, és el is távolítottuk nagy nehezen, de aztán visszajött, mint a Románok Világszervezetének egyik vezetõ tagja. Hát már elég korán érzékelni lehetett, hogy ez mégsem volt teljes fordulat.” (Látó, szépirodalmi folyóirat, 1990 decemberi szám.)
Lényegében mindenütt ez történt, a kommunizmus megbukott, a kommunista hatalom bejelentette, hogy ezután már nem kommunista. Tehát, ahol tetszettek forradalmat csinálni, ott sem volt teljes fordulat. Mondjuk ki: a kommunista évtizedekben annyira kettõs szerkezetû lett a társadalom, hogy az a rész – számszerû többsége ellenére – amely kormányzott volt, híján volt minden eszköznek ahhoz, hogy a kormányzók helyére lépjen. El kellett fogadni a helyzetet gyorsan áttekintõknek és cselekvõknek a nyilatkozatát, hogy megtérnek a nép, a nemzet szolgálatára. Ez mindenütt így volt a szovjet alól felszabadult táborokban, és – hogy visszatérjünk a témánkhoz – az RMDSZ esetében is. A magyar párt részévé vált a bukaresti hatalomnak, és talán az is rávilágít a lényegre, hogy annak elnöke, Markó Béla szívesen látott és támogatott személy Budapest liberál-szocialista köreiben. Markó Béla pozícióját a bukaresti kormány – amelynek tagja – és a budapesti kormány tartja biztos helyzetben, és emiatt nem tudnak érvényesülni az RMDSZ politikájában a magyar érdekek védelmezését szorgalmazó, párton belüli csoportok. Borbély Zsolt Attila temesvári politikai elemzõ folyamatosan ad képet az RMDSZ dolgairól a KAPU c. folyóiratban és az Átalvetõben. Elõbbi áprilisi számában írja többek között a következõket: „Ha tárgyszerûek akarunk lenni, akkor legalább címszavakban meg kell említeni, hogy az RMDSZ teljesítménye mögött ott van az is, hogy e szervezet diszponál évek óta a magyar és a román költségvetésnek az erdélyi magyar közösség (és nem a politikum!) számára elkülönített forrásai felett, hogy most a pártpénzt (amit a másik magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség azért nem kap, mert az RMDSZ 2004-ben román állami kapcsolatait felhasználva érvénytelenítette a szervezet által összegyûjtött 54.000 aláírást) ne említsük. Hogy az erdélyi magyar média kb. háromnegyede részben egzisztenciális függésbõl, részben kontraszelektáltsága miatt hatalomorientált. Hogy az RMDSZ rendelkezik egy olyan infrastrukturális és humán hálózat felett, melyet az autonomistákkal [akik Erdélyben autonómiát akarnak a magyarság részére] közösen épített ki, majd fokozatosan kisajátított. S ekkor nem szóltunk a konjunkturális elõnyrõl, arról hogy az általános apátia, az emberek egzisztenciális félelmei, a létbizonytalanság, a román média magyarellenes hangulatkeltései a román hatalommal bensõséges viszonyt ápoló szervezetnek kedveznek, és nem a »vért, könnyeket és verítéket« ígérõ »radikálisoknak«. A langyos politika megtalálja a múlt rendszerben kinevelt, tudatkódolt, a »csak rosszabb ne legyen« mentalitásba belefásult választói táborát.” Itt vagyunk tehát 16 eltékozolt esztendõ reménykedéseink romhalmazán, ami idõ alatt 200 ezerrel kevesebb magyart számlálnak Erdélyben. És ami a magyarság ottani helyzetét illeti, persze hogy jobb a helyzet, mint Ceausescu bukása elõtti idõkben, de csak annyival jobb, ami a változás természetébõl jött, semmi több. Bãsescu elnök tisztogató szándéka szinte az egész politikai szervezet heves ellenzését váltotta ki. A Szociáldemokrata Párt és a Nagy Románia Párt kezdeményezésére a román parlament alsó és felsõ háza az államfõ hivatali mûködésének felfüggesztése mellett döntött áprilisban, akinek további sorsáról a parlamenti döntéstõl számított 30 napon belüli népszavazás lett hivatott határozni. Arra hivatkoztak, hogy az elnök beavatkozott az állami intézmények mûködésébe, és többszörösen megsértette az alkotmányt. A népszavazást megelõzõ kampányban Traian Bãsescu ismertette fõbb célkitûzéseit. A politikai osztály megreformálása érdekében az egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezetésérõl szóló referendumot tervez, ugyanakkor alkotmánymódosítás útján egykamarás parlamentet szeretne. Hangsúlyozta a lusztrációs törvény elfogadásának szükségességét, amely megtiltaná a kommunista rezsim vezetõinek, hogy különbözõ közméltóságokat töltsenek be. Bãsescu elmondta: ezen célkitûzések megvalósítása érdekében mindenekelõtt egyeztetni fog a pártokkal, hogy parlamenti támogatást szerezzen. Ezenkívül Bãsescu megígérte: támogatja a korrupcióellenes harc folytatását. Pengeváltásnak nevezhetjük a román elnök és az RMDSZ-elnök, miniszterelnökhelyettes megnyilatkozásait. Markó Béla a népszavazás elõtt fáradhatatlanul kampányolt az elnök ellen, akit kilengésekkel, alkotmánysértéssel, diktátorsággal vádolt. A
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Erdélyi kitekintõ
Magyar Polgári Egyesület elnöksége állásfoglalást tett közzé a kampányidõszakban, amelyben többek között ez áll: „Kampánykörútjain Bãsescu többször is szóvá tette az RMDSZ csúcsvezetõinek soraiban tapasztalható korrupciót, illetve a román pártok szokását, miszerint õt személyesen is megkeresik egy-egy korrupciós ügy eltussolása érdekében. Bãsescu szerint ilyen szempontból semmi különbség nincs a román pártok és az RMDSZ között. A román államfõ Markó Béla és Verestóy Attila nevét is említette a magyar korrupciós ügyekbe keveredett politikusok között. Azt is elmondta: Markó Béla személyesen megkereste õt, hogy a saját ügyében (a vagyonbevallásában szereplõ egymilliárd régi lejes költõi honorárium miatti ügyészi vizsgálódás leállítása), illetve a Nagy Zsolt elleni eljárásban is az államfõ segítségét kérje. Markó Béla ezeket a vádakat a romániai magyarság elleni vádakként próbálja beállítani, megnyilatkozásai arról szólnak, hogy Traian Bãsescu nem az RMDSZ korruptjait bírálja, hanem a romániai magyarságot támadja. Május 19-én megtörtént a leváltásról kiírt népszavazás, amelyben a választópolgároknak egyetlen kérdésre kellett igennel vagy nemmel válaszolniuk: „Egyetért-e ön Románia államfõjének, Traian Bãsescunak a leváltásával?” Aköltséges akció nem járt sikerrel. Traian Bãsescu román elnök, hetvenöt százalékos diadalt aratott. Az eredmény óriási presztízsveszteség az elnök elmozdítását kívánó pártoknak, így a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is. Az ellenzék által diktatúraépítéssel vádolt Bãsescu folytathatja a kommunizmussal és a korrupcióval leszámoló politikáját. Ahogy mondta, megvívhatja a csatáját, hogy „az a demokratikus oligarchia, mely az Iliescu kormányzás alatt konszolidálódott, eltûnjön”. Bãsescu demokrata pártja, amelyet Tãriceanu és Markó kiszorított a kormányból, most diadalmasan visszatérhet a politikai arénába. A Népszabadság cíkkírója (Füzes Oszkár) mintha a veszteseknek drukkolt volna: „Az oligarchák és a korrupció elleni harc bajnokaként tetszelgõ Bãsescu folytathatja törekvését a nagyobb elnöki hatalomra, a választójog reformjára, és általában arra, hogy a többi érdekcsoport fölé emelkedjen, azaz az övé legyen a legbefolyásosabb üzleti-hatalmi klán.” Találgatások sora jelenik meg a sajtóban a választást követõen, hogy miként alakul a romániai politika, amelyben a nép bizalmával megerõsített elnöknek kell megbirkóznia a politikai pártok parlamenti többségével. Ugyanakkor a kormány sorsa is kérdéses, hiszen Tãriceanu liberális miniszterelnök kisebbségben kormányoz Markó Béla magyar pártjának koalíciójában. A mi figyelmünket inkább a magyar párt sorsa köti le: lesz-e kimozdulás a Markó Béla uralta megalkuvó állapotból? Két nappal a népszavazás után írja az „Erdély Ma”, hogy „az RMDSZ, amely teljes mellbõségével kiállt a természetellenes ötös fogat elnöki hatalmat robbantó politikája mellett, enyhén szólva kellemetlen helyzetbe került. A magyar választók zöme, 69 százalék Háromszéken nem ment el szavazni, ami azt jelenti, hogy nem hallgatott a szövetség buzdító szavára. A magyar választó Traian Bãsescu országlását is meglehetõs távoltartással és kritikával figyelte, de most, a kampány alatt mégis tudatosodott benne az is, hogy az RMDSZ államelnök-ellenes koalícióba való belépése, diktatúrát vizionáló jóslatai, olykor fenyegetései, olyan tisztátalan, egyéni és szûk csoportérdeket fedõ akciót takarnak, amilyent még ez az egypártrendszerben nevelkedett s máig abban élõ közösség sem tud elfogadni.” Eckstein-Kovács Péter szenátor kolozsvári sajtótájékoztatóján leszögezte: „miután az urnák elé járult erdélyi magyarok 75 százaléka nemmel szavazott a referendumon, Markó Béla elnöknek, valamint Verestóy Attila szenátusi és Márton Árpád képviselõházi frakcióvezetõnek haladéktalanul le kellene mondania tisztségérõl”. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke úgy vélekedett: „a népszavazási kampányban tanúsított álláspontja miatt az RMDSZ elrugaszkodott a valóságtól, és eltávolodott a magyar közösségtõl”. Jelzésértékûnek nevezte, hogy az RMDSZ-ben senki sem vállalja a felelõsséget a kudarcért, sõt Kelemen Hunor kampányfõnököt ügyvezetõ elnökké kívánják kinevezni. Távolabbról tekintve, és a szocialista-kommunista elit szívósságát és tartósságát ismerve, nem jósolunk nagy eredményt a román purifikátornak. Nemcsak a pártok, nemcsak a parlament többsége a ledönthetetlen fal, hanem az az egész kivételezett réteg, a volt diktatúra gazdagjai és védelmi rendszerének botosispán hadai, akik – miként Márai megjövendölte – védik a zsákmányt. Markó Bélával, az RMDSZ-szel az a baj, hogy a magyar érdekek követelése helyett pártpolitizál, a román belpolitikában ügyeskedik, ami által miniszteri, helyettes miniszterelnöki pozíciót sze-
2007. szeptember
13
rez, amivel nem megvetendõ – Romániában vagyunk – egyéb mellékes jár a rang és fizetés mellett. Papp Kincses Emese írja az Erdélyi Naplóban: „17 évvel ezelõtt az RMDSZ az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezeteként, a demokrácia és a rendszerváltás elkötelezett híveként lépett a politikai porondra. Ezért élvezte az értelmiségi elit mellett az erdélyi magyarság egészének támogatását. Az elsõ (érzelmi) sokk közösségünket akkor érte, amikor az RMDSZ Ion Iliescu államelnökségének támogatására szólította fel tagságát.” Nem folytatjuk a felsorolást, túl hosszú a lista. Nagyon helyes volt az eredeti elgondolás, hogy egyetlen párt kell a magyarságnak Romániában. Az is helyes volt, ahogy elindították az RMDSZ szervezését, és mai napig is helytállóak az akkor megfogalmazott célkitûzések. Egy szó, mint száz, oda kell visszatérni, és a feladatnak megfelelõ vezetõket kell választani.
A vérrel áztatott Erdély földje A Fehér Megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság és a Nagyenyedi Református Egyházközség 2007 június 10-én emlékmûvet avatott a nagyenyedi református temetõben, a nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elpusztult mintegy 234 honvéd emlékére. Az avatóünnepségen részt vett több magyarországi és erdélyi meghívott, volt honvédek, akik az akkori események aktív résztvevõi voltak, azóta vitézzé avatott idõs magyar emberek, akiknek arckifejezésén az események felidézése az emlékeket szinte átélhetõvé tette a temetõ tikkasztó hõségében. A Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság 2005-ös megalakulása óta, azon tevékenykedik, hogy a hazájukért elesett honvédek méltó megtiszteltetésben részesüljenek, ne szanaszét, tömegsírokban Erdély szerte eltemetve, felejtsük el õket, hanem a nemzet emlékezetében örökre fennmaradjon hõsies helytállásuk, függetlenül attól, hogy bukott ügyért harcoltak, ráadásul a vesztes oldalon. 2005 óta 2500 nagyobbrészt a tordai csatában elesett, nagyobbrészt fiatal honvéd van újratemetve a tordai honvéd sírkertben, de a munka igazán most kezdõdik. A délután 17 órakor kürtszóval kezdõdõ ünnepségen bemutatásra kerültek az akkori események, az 1944 õszén fogságba esett honvédek szörnyû sorsa, melyek közül két fogolytáborban 238-an haltak bele az áldatlan körülményekbe, akikbõl 234-et sikerült azonosítani. A város lakossága közös össze fogással próbálta menteni a menthetetlent, élelmet gyûjtöttek, tetvetlenítették a foglyokat, az orosz õrök ellenkezésével is számolva, miközben naponta többen vesztették életüket a honvédek. 1945 elején az életben maradottakat máig ismeretlen helyre szállították kelet fele... Pataky József a Tordai Honvéd Hagyományõrzõ Bizottság elnöke beszédében rámutatott: “csak törpe nép felejti el fiait”. Kötelességünk emléket állítani hõseinknek, elszomorítónak nevezte, hogy a magyar állam semmilyen lépést nem tesz ezügyben, az ország, amelynek katonái voltak, amelyért harcoltak. Létre kellene hozni egy román-magyar államközi egyezményt, ami a hadisírok gondozására vonatkozna, így közös erõvel méltó emléket állíthatunk hõsi halált halt több ezer magyar katonának. Hasonlóan említette Bonchida kastélyegyüttesének helyzetét, ahol szintén a törvények is korlátozzák a helyzet jobbrafordítását. Felkérte a hallgatóságot, hangoztassák, továbbítsák kérésüket, hogy egyszer majd létrejöjjön az egyezmény. A helyzet amiatt súlyos, hogy ez a generáció az utolsó, aki közvetlenül átélte az eseményeket, az utókor nélkülük nehezen fogja megoldani ezt a kérdést, majd mikor észbe kapunk, mit is mulasztottunk. A terméskõbõl készült nagyméretû emlékmû közepén egy réztábla áll, mely mellett két oldalon a 234 honvéd neve található. 19 órakor Holányi Julianna festõmûvész jubileumi kiállítására került sor a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A mûvésznõ ebben a Maros partján fekvõ hangulatos erdélyi városban született és itt végezte gimnáziumi tanulmányait, az évszázados Bethlen Gábor Kollégiumban, majd a Kolozsvári Mûszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1989-ben települt át Magyarországra. Peremarton gyártelepen él és dolgozik. (Lapunkban elõzõleg már közöltünk tõle munkákat, várjuk a következõket is. A szerk.) - Nagy József
14
Válság a katolikus egyházban
EKOSZ - EMTE
Válság az erdélyi katolikus egyházban 2007 augusztus 1. után az erdélyi katolikus egyház már nem ugyanaz, ami augusztus 1. elõtt volt. Ezen a napon hatályba léptek azok a gyulafehérvári fõegyházmegyében, dr. Jakubinyi György érsek úr által elrendelt áthelyezések és „személycserék", amelyek nem csak nagy vitát, hanem komoly ellenállást és aggasztó nyugtalanságot okoztak és okoznak. Jogi és politikai értékelés. A jövõ prognózisa. Eltekintve a döntések egyházpolitikai szempontjától és a hívekre gyakorolt hatásától, a baj az, hogy ezek az áthelyezési döntések jogellenes eljárások alapján történtek meg és az egyházjog (Canon Iuris Canonici – CIC) normáit – megszegték. Mert nem megüresedett plébániákról van szó, hanem rotációs úton eltolták a papokat mint marionett bábokat egyik plébániáról a másikra. Ilyen rotációt az egyházjog nem ismer, söt az ilyen rotáció az egyházjog és annak szelleme ellen van. Egy plébánia vezetése stabilitást igényel (Parochi...in sua quisque paroecia ea gaudeant stabilitate in officio, quam animarum bonum requirat : CD 31 – Dekretum „Christus dominus 1965 okt. 28) A körbevonuló vándorklérus csak a kereszténység kezdetén volt kívánatos, amikor terjeszteni kellett a keresztény vallást. De már 325-ben, a Nicäa-i zsinatban olvashatjuk a migráció tilalmát. A plébánosok évszázadokon át az inamovobilitas elõjoggal éltek, a gondolat volt a szimbolikus „szellemi házasság" nem csak a püspök és egyház között, hanem a plébános és községe között is. Azon lényegében nem változtatott az új egyháztörvény, az 1983. Codex Iuris Canonici (CIC) sem, amely elõírja: 522 can. „A plébánosnak állandósággal kell rendelkeznie, ezért meghatározatlan idõre nevezzék ki". Az meghatározott idõ csak kivétel. Az áthelyezés a plébános akarata ellenére az elõírt eljáráshoz van kötve, és súlyos ok szükséges hozzá. 190 can. 2 §: „Ha az áthelyezés a hivatal birtokosának akarata ellenére történik, súlyos ok szükséges; a jogban elõírt eljárásmódot kell megtartani, mindig tiszteletben tartva az illetõnek azt a jogát, hogy ellenérvét kifejtse." Az eljárási normák lényege, hogy irásban kell történjen a javaslat az áthelyezésrõl (can.1748), és az elutasítás esetében két plébánossal meg kell tárgyalni azokat az érveket, melyek az áthelyezés mellett vagy ellene szólnak. (1750 can.) Csak ezen eljárás betartása után hozhat a püspök egy áthelyezõ határozatot, és csak ezután töltheti be a megüresedett helyet új plébánossal. Ezen kánoni jogban elõírt eljárás megkerülésével, Jakubinyi érsek úr elérte az „önként" belegyezéseket", amelyek kifelé azt a látszatot keltik, hogy az áthelyezések nem akaratok ellenére történtek. Nézzük meg, hogyan valósultak meg a „beleegyezések": A figyelemre méltó engedelmesség érzése, a konfliktus elkerülése és a jogi tudatlanság mellett kétségkívül mérvadó volt, hogy a maximum 15 év tartam betartására hivatkoztak. Konkrétan: elhitették mindenkivel, hogy „ az egyházi kánon szerint egy pap rendszerint egy helyben legfeljebb 15 évig maradhat, mely idõ alatt elég barátot és ellenséget szerezhet magának" ( Potyó Ferenc, Krónika 2007 júl. 30.) A gyulafehérvári érsekség egy újságíró kérdésére ezt megerõsítette, és a zsinati rendelkezés 118. pontjára hivatkozott. Csakhogy ez a rendelkezés nem arról szól. A 118. rendelkezés nem a püspöknek, hanem a plébánosnak és lelkészeknek teszi lehetõvé, hogy 15 év után kérhesse szolgálati helyének megváltoztatását. A 118. rendelkezés a megyéspüspöknek sem jogot, sem kötelezettséget nem ír elõ az áthelyezésre. Can. 118: „Tizenöt évi szolgálat után az illetõ hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a fõpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná." Tehát: Nincs ilyen egyháztörvény – sem általános (ius commune), sem partikuláris (ius particulare) , sem külön törvény ( ius speciale), amely tartalmazna egy ilyen normát, miszerint a plébánosoknak 15 év után el kellene hagyniuk eddigi plébániájukat. És ha létezne, akkor egy ilyen rendelkezés semmis lenne, mert ütközne a Codex Iuris Canonici kodifikált törvénnyel.
Az általános jog ellen nem lehet partikuláris jogot alkotni, ezt az érsek úr is tudja. Kérdezem : a 20, eddigi helyérõl eltávolított plébános közül hány kérte önként az áthelyezést? ( Potyó Ferenc: „Czírják Árpád választhat magának plébániát, vagy nyugdíjba is vonulhat".) Kérdezem: a 20 plébános közül hány egyezett bele az áthelyezésébe a fõpásztor pszichés nyomására ? És hányan voltak abban a tévhitben, hogy a 15 év határidõ érvényes ? Erre a kérdésre illene választ adnia az érsek úrnak. Mert egy jogügyleti akarat kijelentése, amely egy olyan jelentõs tévedésen alapszik, amelyet a másik fél okozott, megtámadható, nem jogérvényes. Ezt is tudja az érsek úr és azt is, hogy miként lehet az ilyen esetet minõsíteni. Válasszal tartozik az érsek úr arra is, hogy mi az igazi oka ennek a minõsíthetetlen akciónak. A lelkipásztorok nem marionett figurák, amelyekkel tetszés szerint játszani lehet és nem sakkbábok, amelyekkel (egyház)politikai sakkhúzásokat szabad csinálni. Az érsek úr döntése annál súlyosabb, mert nem fedte fel annak okait és motívumait. Ha valaki a döntéseit jogi út elkerülésével, az igazi okai elhallgatásával és nagy ellenállás ellenére ilyen szívósan keresztülhajtja, indokolt a gyanú, hogy politikai okok szerepelnek a háttérben. Milyen más okokat lenne érdemes a hívek elõl eltitkolni ? A politikai játszma gyanúja azért is felmerül, mert az a három lehetséges indok, amelyeket a kánoni jog felsorol az áthelyezés feltételeként, a konkrét esetekben nem látható. Ez a három ok a következõképpen van megfogalmazva: 1748 can: „Ha a lelkek java, vagy az egyház szükséglete, illetve haszna úgy kívánja, hogy a plébánost helyezzék át. . Ez a három feltétel szoros összefüggésben van, de kétségtelenül a lelkek java a legfontosabb, és mindennek a mércéje kell, hogy legyen. Komolyan gondolhatja valaki, hogy a Czirják Árpád nyugdíjazása, Gergely István és Csató Béla áthelyezése a hívek érdekében történt – hogy csak a három legfontosabb személyt említsem? Ha azok a továbbiakban nem tudják folytatni kiemelkedõen eredményes munkájukat? Ha csalódottságot, értetlenséget, fájdalmat éreznek a hívek? A hívek elégedetlensége erõsen visszaüt az egyház egészére. Az egyház jövõjére nézve nélkülözhetetlenek a karizmatikus személyiségek, akiknek kulcspozíciókban, és nem kevésbé fontos helyeken vagy éppen nyugdíjban van a helyük. Az áthelyezéseket sem az egyház szükséglete, sem haszna nem indokolja. Ellenkezõleg. Az érsek úr válságba sodorja az erdélyi katolikus egyházat. Döntései bizonytalanságot okoznak a hívek között, és veszélyeztetik az eddigi egyházi tevékenységek folytatását. Az egyház szükséglete és haszna érdekében sok más dolgot kellene tenni. Például az ingatlanok visszaadásáért jogi úton harcolni – Strassburgig elmenõen – ahogy ezt számtalan sikeres román panaszbeadvány példája mutatja, – és nem alattomosan alkudozni, s kompromisszumokra várni, mert a kompromisszumnak ára is van. Az egyház az erdélyi magyarság legfontosabb intézménye. Különösen most, amikor a magyarság küzdelme jogaiért, identitásának megõrzéséért, a keresztény és nemzeti értékek fennmaradásáért egy érzékeny fázisba lépett, egy erõs és hiteles egyház megléte nélkülözhetetlen. Miután az erdélyi magyarság saját képviselõiben nem bízhat, az anyaország politikusaiban szintén nem bízhat, akkor ezután az erdélyi katolikus egyházban sem bízhat meg? Egy sorban álljon augusztus 1-e december 5-el és szeptember 26-al!? Ezt akarja az érsek úr? Ha nem ezt akarja, akkor fatális hibát vétett. Nem csak jogilag, hanem politikailag is, egyházpolitikai és nemzetpolitikai szempontból egyaránt. Ebbõl a szomorú helyzetbõl mégis mutatkozik kiút. Újra át kell gondolni az erdélyi katolikus egyház szerepét, végig kell gondolni, hogyan lehet erõsíteni az egyházat, gyümölcsözõbbé, hitelesebbé tenni mûködését. A megoldás kulcsát Csíksomlyóban leltük fel. Itt olyan dokumentumokra találtunk, amelyek azt bizonyítják, hogy Csíksomlyóban az egyházmegye tagjai még 1936-ban is gyakorolták az egyházközségplébános megválasztásának többszáz éves jogát. Az utolsó plébános kinevezése a háború elõtt, 1936 július 9-én történt, amikor Majláth Gusztáv Károly püspök úr három, az egyházközség ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Válság a katolikus egyházban
A közösségszolgálat védelmében Alulírottak, a Szent Mihály római katolikus egyházközség tagjai, 2007. május 10-én, meghallgatás keretében találkoztunk Ft. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. Atalálkozóra Csíkszeredában került sor 20,30 és 22 óra között. Alulírottak, a találkozót saját elhatározásunkból kértük, egy nappal korábban, május 9-én. Ezen a napon értesültünk a Krónika címû újság cikkébõl (Czirják és Csató augusztusig marad), nevezetesen arról, hogy a gyulafehérvári Fõegyházmegyei Hatóság el kívánja helyezni Kolozsvárról Ft. Dr. Czirják Árpád plébánost, kolozs-dobokai fõesperest. A találkozó keretében elõször Székely György fõgondnok úr szólt, aki ismertette jövetelünk célját, amelynek lényege ekként foglalható össze: a jelenlevõk szeretnék megismerni azokat a megfontolásokat, amelyek alapján, a Ft. Dr. Czirják Árpád plébános, kolozs-dobokai fõesperes elhelyezésérõl szóló döntés megszületett, egyben kiemelve, hogy valamennyien kiállnak a kolozsvári plébános mellett, maradását kérve. Ezt követõen sorra felszólalt a küldöttség valamennyi tagja, külön méltatva Ft. Dr. Czirják Árpád plébános, kolozs-dobokai fõesperes, érseki helynök, pápai prelátus érdemeit az egyházközség hitéletének megszervezésében, a római katolikus felekezeti oktatás pártolásában, az egyház gazdasági alapjainak kiszélesítésében, a civil szervezetek támogatásában, a
mûvészetek és a kultúra támogatásában, és minden jóravaló magyar ügy felkarolásában. A meghallgatás keretében Patrubány Miklós két ízben is kérte Ft. Dr. Jakubinyi György érsek urat, hogy ossza meg a küldöttséggel azokat az okokat és nyomós érveket, amelyek mentén megszületett a döntés Ft. Dr. Czirják Árpád elmozdításáról. Az érsek úr hosszan beszélt az erdélyi magyar katolikus egyház apadásáról, külön is megemlítve Kolozsvárt, Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, de a feltett kérdésre semmit sem válaszolt. Csupán az egyházi kánon azon általános rendelkezéseit említette, melyek szerint egy papnak rendszerint egy helyben legfeljebb 15 évig lehet maradnia, mely idõ alatt “elég barátot és ellenséget szerezhet magának”. Vekov Károly nyomatékkal szóba hozta a gyulafehérvári Római Katolikus Teológiának a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe való betagosítását, amely visszatetszést keltett mind a kolozsvári római katolikusok, mind Kolozsvár egész magyar lakosságának sorában, és kérte a Fõegyházmegye vezetõjét, hogy óvakodjanak egy újabb elhibázott lépéstõl. Válaszában az érsek úr dicséretesnek nevezte, hogy a hívek kiállnak papjuk mellett és kérte, hogy ugyanúgy álljanak oda Ft. Dr. Czirják Árpád utódja mellé is. Az érsek úr még akkor is hajthatatlan maradt, amikor a jelenlevõk kérték, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád legalább addig maradhasson meg helyén, amíg befejezi azokat a munká-
által prezentált jelölt közül az elsõ helyen szereplõ Gaál Tamás alesperes-plébánost nevezte ki a csíksomlyói egyházközség plébánosává. Ez a választási jog továbbra is érvényben van, akkor is, ha a diktatúra alatt nem lehetett ezzel a joggal élni. Errõl a jogról sohasem mondtak le, ez a jog nem évül el. Mi több: mivel többszáz éves jogról és jogi gyakorlatról van szó, egy új törvény sem derogálhat ennek a jognak. Ezt a többszáz éves jogot, amely mélyen gyökerezik Erdély népében, és az 1224-ben született Andreanum-ig visszavezethetõ autonómia eszméjét tükrözi, újra kell éleszteni, és ezzel új impulzust kell adni az autonómia gondolatának az egyházon és államon belül is. Ilyen plébános-választási joggal a mai Európában csak Svájcban élnek - nem véletlenül, mert Svájcban láthatjuk a legtisztább demokráciát is. Akánoni jog adja meg ehhez a lehetõséget, sõt a kötelezettséget is. Az érsekségben tévednek azok, akik azon a véleményen vannak, hogy ezt a jogot már nem lehet alkalmazni, mert az új, 1983-ban kihirdetett Codex Iuris Canonici eltörölt minden „korábbi kiváltságot" és ezért „értelmetlen évszázaddal korábbi helyi privilégiumra hivatkozni". Ez nagy tévedés. Az új Codex Iuris Canonici csak a kegyúri jogokat és a püspök kinevezésével kapcsolatban lévõ állami jogokat szüntette meg, de azon túl mást nem. Az Egyházközség plébános-választási jog a népnek a joga, az egyházközség minden tagjának jár, egy olyan alapvetõ jogról van szó, amely kapcsolatban áll a katolikus egyházi autonómiával, a régi Erdélyi Katolikus Egyház Státusával. A CIC expressis verbis elismeri a választási és a prezentációs jogot. A can. 167 felsorolja az egyházi hivatal átadásához szükséges jogi alapként a szabad kinevezés mellett a választást és prezentációt (bemutatási jogot). Ennek megfelelõen a plébános hivatalának betöltése is választási vagy prezentációs jogon történhet. Idézem a kánoni jogot:
2007. szeptember
15
latokat, amelyeket elkezdett, illetve amelyek még folyamatban vannak. A jelenlevõk többrendbeli kérése és érvelése ellenére az érsek úr hajthatatlannak bizonyult, és ismételten kijelentette, hogy a döntés megszületett, egyben tájékoztatta a kolozsvári küldöttség tagjait arról, hogy az egyházi kánon szerint a Fõegyházmegyei Hatóság döntése ellen az érintett pap két ízben szólalhat fel, harmadjára köteles engedelmeskedni. Mindezek alapján a jelenlevõk azzal a meggyõzõdéssel távoztak, hogy az ügy, legalábbis formailag, még nincs lezárva. Mi azzal a szándékkal vetettük papírra a fentieket, hogy minderrõl tájékoztassuk egyházközségünk tagjait, hiszen meggyõzõdésünk, hogy az egyházat a papság és a hívek közösen alkotják. Felelõsségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy mindent - emberi erényt és gyarlóságot - egybevetve pótolhatatlan veszteség éri a kolozsvári Szt. Mihály egyházközséget, egyben az egész kolozsvári magyarságot. Ft. Dr. Czirják Árpád erõltetett elhelyezése olyan hullámokat ver, amelybe beleremeghet nemcsak az erdélyi katolikus egyház, hanem az egész magyar katolikus élet. Kolozsvár, 2007. május 11-én Székely György fõgondnok Patrubány Miklós MVSZ elnök Dr. Fábián András fõorvos Dr. Vekov Károly egyetemi docens Gergely István szobrászmûvész Balogh Gizella nõszövetségi elnök Schuller Hajnal gimnáziumi igazgató
523 can. A 683. Can. 1. §-a elõírásának tiszteletben tartásával a plébános hivatalának betöltése a megyéspüspök joga, mégpedig szabad adományozás útján, hacsak valakinek nincs bemutatási vagy választási joga. Tehát: Ott, ahol az egyházközség bemutatási (prezentációs) vagy választási joggal élhet, a megyéspüspöknek nincs szabad joga a plébános kinevezésére és nincs szabad joga a plébános áthelyezésére sem! Mivel abból kell kiindulni, hogy nemcsak a Csíksomlyói Egyházközségben volt érvényes a választási illetve prezentációs jog, hanem minden Erdélyi Katolikus Egyházközségben, arra lehet következtetni, hogy az érsek úr által történt áthelyezések, de kinevezések is semmisek, ha az érintett egyházközség tagjai a jogokkal élni akarnak, amelyeket 3 hónapos határidõn belül a plébánia megüresedése után kell gyakorolni. Csíksomlyóban augusztus 8-ra már ki van hirdetve a plébános választás. Az eddigi többszáz éves egyházi hagyományok gyakorlása legitim egyházi követelés, és egybehangzik a laikus értékeléssel az egyházban. Erdélyben többszáz éve uralkodott ez a szellem, amelyre a többi katolikus egyház csak a 20. században talált rá. Erdélyben egy ilyen joggyakorlás aktuális is, mert összhangban van a területi autonómia és önrendelkezési követelésekkel. Az erdélyi katolikus egyház nagy kihívás elõtt áll. Meg kell ragadni a lehetõséget, vissza kell térni a gyökerekhez, az egyházi - keresztény és nemzeti gyökerekhez egyaránt. Vissza kell állítani az igazi keresztény és nemzeti értékeket. Csíksomlyóban megtaláltuk a kulcsot. Kezdjük el a katolikus egyházban, mutassunk példát az állami hatóságoknak és egész Európának, Bukaresttõl Brüsszelig. Bécs, 2007. augusztus 4.
(Az Átalvetõ által stilizált szöveg)
Eva Maria Barki
16
Válság a katolikus egyházban
EKOSZ - EMTE
Ne hagyjátjok a templomot és az iskolát – és a papot se… Nyílt levél Jakubinyi György gyulafehérvári érsek úrnak Érsek Úr ! Egy pap miatt írok Önnek. Ön tudja, ki az a pap. Igen, Gergely István az a pap, Csobotfalva papja, a Csibész Alapítvány megteremtõje, aki Böjte Csaba testvérhez hasonlóan árvákat ment meg az életnek, no és persze a nemzetnek. Gergely István az a pap, egy küldetéses ember. S ez a világ nem kedvez a küldetéses embereknek, bár nem tudom, volt-e idõ, amikor ez nem így volt. Érsek Úr! Protestáns vagyok, lutheránus; s még erdélyi sem vagyok, még ha lelkemben odavalónak is érzem magam. Ön tehát kétszeresen is okkal mondja, hogy mi közöm van nekem mindehhez. Mi közöm van énnekem Gergely István plébános, vagy ahogy hívei és barátai szólítják, Tiszti áthelyezéséhez. Mert ennek a levélnek ez a szomorú oka: Ön úgy döntött, hogy húsz év csobotfalvi szolgálat után áthelyezi Gergely Tisztit, bármi áron, ha kell. Tehát protestáns vagyok és nem erdélyi. Ez Önnek, érsek úr, két súlyos érv, hogy megkérdõjelezze jogomat a szóláshoz. Nekem pedig két súlyos érv, hogy szólnom muszáj. Kezdem a másodikkal, mert az tûnik egyszerûbbnek: nem érdekel, hogy ki erdélyi, s ki itteni. Nincsen határon túli magyar, meg határon inneni magyar, nincsen két magyar világ, csak egy. Ebben hiszek, még akkor is, ha 2004. december 5-e óta ez a hit talán puszta illúzió. Vagy ami még rosszabb: önbecsapás. De hát, érsek úr, van-e férfiasabb, emberhez méltóbb foglalatosság az ilyesféle önbecsapásoknál? Érdemes-e csak olyasmiben hinni, amiben hisz mindenki? De hadd hívjam segítségül Cs. Szabó Lászlót. Õ ezeket írja a „Kis népek hivatása” címû esszéjében: „Elsõ hivatásuk a fennmaradás. Elsõ kötelességük is; tartoznak vele a költõiknek, akik belepusztultak a nemzetféltésbe. A példa Svájc, amely sose adta meg magát.” Néha nem tudom, érsek úr, mi vajon feladtuk-e már. De azt tudom, hogy könnyebb lenne ezt hinni, és készen állna az önfelmentés. Az önfelmentés pedig azért iszonyú, még ha valós indokok állnak is mögötte, mert nem csupán a lelkiismeretet bénítja meg, hanem a józan ítélõképességet is. Ajózan ítélõképesség pedig néha nem cselekszik hideg fejjel. Aki állandóan hideg fejjel cselekszik, aki állandóan mérlegel, az lélekben halott. S az önfelmentés egyenesen kizárja a hitet - a hitet bármiben, érsek úr. Ha szabad erre figyelmeztetnem Önt, félõ, hogy Önnek számos érve van már, s mind-mind ezt az önfelmentést támogatja. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy egyházjogi paragrafusok garmadája igyekszik az Ön lelkiismeretének megnyugtatására, s rosszabb pillanataiban Ön jobban szereti már azokat a paragrafusokat, mint a valóságot. A valóság ugyanis jéghideg, érsek úr. A valóság az, hogy Gergely Tiszti népének igazi szolgája, aki nem ismeri a megalkuvást. Hitet és magyarságot adott híveinek; azoknak a csíki székelyeknek, akiknek feje fölött ott áll az állandó figyelmeztetés:”Keresztviselõ Krisztusom! Tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.” Ezt a keresztet csak hittel lehet hordozni, érsek úr. Azzal a hittel, ami a Gergely Tisztié. Azzal a hittel, amit Õ oda tudott adni a közösségének. S ne gondolja, érsek úr, hogy Gergely Tiszti mûve eljár most már magától is, az idõk végezetéig. Ugyan! Össze fog omolni az, ha Ön elviszi onnét a pásztort. Azt a mûvet, azt a közösséget a pap lelke élteti. S mert tudom, Önnek is van lelke, hát ezért bújik kegyelmed az egyházjogi paragrafusok mögé. Ám oda is folyvást be fog hallatszani a figyelmeztetés: ha lenne még húsz olyan papja Erdélynek, mint Gergely István, akkor nem így állnánk most mi, magyarok. És valahogyan csak oda kellene állnunk a sors elé, mert Cs. Szabó László már 1940-ben tudta a valót: „A kis népek dolga, hogy megtartva az emberi mértéket, csöndesen, erõszak nélkül ellenálljanak az új Bábelnek”" Ha Gergely Istvánt elveszi most nyájától, érsek úr, úgy felszámolja az ellenállás egy kicsike szigetét. Nem fogja megérni. S hadd szóljak most arról az elsõ dologról is. Arról, hogy lutheránusként miért érzem kötelességemnek kiállni Gergely Tisztiért.
Azért, mert a barátomat tisztelhetem benne. De tudom, a mai világban ez is kevés. Mondok hát mást, érsek úr. Babits Mihály szavával szólok, azzal könyörgöm Önnek. „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem õrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét!” Ez az elsõ intés a Poeta Doctus-tól. S íme a második, az Önnek talán fontosabb: „Én katholikus vagyok; azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló katholikus igazságban! Más szóval: hiszek az IGAZSÁGBAN, mely túl van politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein. (…)” Elsõ és felületes olvasatra ez a két vallomás ellentétben áll egymással. Pedig nem. Már akkor sem állt ellentétben egymással a nemzethez tartozás és a katolicizmus, amikor Babits leírta ars poeticáját. Most pedig szinte fájó a két igazság összetartozása, egymásra utaltsága. Mára az lett a helyzet, hogy a Babits leírta IGAZSÁG, az örök, egyetemes, „katholikus” igazság és a magyarság igazsága egybeesik. Aki ma elvitatja a magyar világ jogát a megmaradásra és az önrendelkezésre, farizeus az, és hitetlen. Az új Bábel szolgája. Ady annak idején szigorúan nekiment a katolikus egyháznak, amikor megírta a Nagyváradi kanonoksort. Ha ma feltámadna ez a mi beteg, csodálatos prófétánk, egyike azoknak, aki belehalt a nemzetféltésbe, nos, ma bocsánatot kérne azokért a szavakért. S talán nem is azért, mert a véleménye, vagy - bocsánatot kérek!az egyház megváltozott azóta, hanem azért, mert a helyzet változott meg. A magyarság megmaradása és a magyarok egyházainak állapota még soha nem állt ilyen szoros összefüggésben, mint most, új Bábel idején. S bizony, érsek úr, úgy érzem valamiért, hogy Ady most azért harcolna, hogy ne vegyék el Gergely Tisztit nyájától. „Azt tanultam, hogy kis népnek lenni a legszebb és legveszélyesebb állapot; életveszélyes erény.” -írja Cs. Szabó. Majd így folytatja: „Nem elég, ha elválasztjuk a kis népek erkölcsét a nagy népekétõl. Nem elég, ha lemondunk a küldetésbe burkolt hatalomvágyról; a nagy népek lelkéért is nekünk kell szoronganunk. Minthogy nem élhetnek küldetés nélkül, nemes küldetésre kell rábeszélnünk õket. Õsi keresztény törvény, hogy a rabló lelki üdve az áldozattól függ.” Nézzen szét a világban, érsek úr, s látni fogja, nincsen most más igazság. Ez most az egyetemes, katolikus igazság. Ez a mi egy magyar világunk igazsága. Ez a csobotfalvi plébános igazsága, és ez az õ híveié is. Minden idõk legnagyszerûbb pápája, II. János Pál is csak ebben tévedett: azt gondolta, ha állandóan engedményeket tesz a bizánci ortodoxiának, akkor egyesítheti szétszakított egyházát. Ezért nem ment el katolikus híveihez Erdélybe, s ezért nincsen ma sem magyar nyelvû miséjük a katolikus csángó magyaroknak. S talán ezért nincsen még húsz Tisztink. Mert nem látja az egyház, hogy az egyetemes katolikus igazság most a magyarság megmaradásának igazsága. S van még egy igazság, érsek úr. Olyan patriarchális, kicsike igazság: ez az egy magyar világ, s benne az erdélyi magyar aztán különösen megszokta, hogy soha sem az történik õvele, amit õ szeretne. Ám ez a rettenetes tapasztalat nem jogosíthatja fel a saját egyházát és egyházi vezetõit, hogy szintúgy bármit megtegyen a hívek akarata ellenére. A hívek Gergely Tisztit akarják. S Ön tudja ezt. Ha Ön saját akaratából cselekszik, s nem parancsot hajt végre, a tudjuk kik parancsát, akkor engedjen híveinek. Ön most csodát tehet, érsek úr. Ilyet is, s amolyant is. Hát tegye a jobbat. Erre kérem Önt, megalázkodott lélekkel - de soha fel nem adva. Magyar Nemzet
-
Bayer Zsolt
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Válság a katolikus egyházban
17
Nyílt levél: Ft. Dr. Jakubinyi György érsek úr részére Fõtisztelendõ Érsek Atya! Római katolikus erdélyi magyar hívõként fordulok Önhöz. Az Ön által az Erdélyi Római Katolikus Fõegyházmegyében elrendelt papi áthelyezések ügye késztet szólásra. Amint az várható volt, több kiemelkedõ, közösség- és intézményépítõ pap és fõpap indoklás nélküli és kérlelhetetlen áthelyezése akkora ellenállásba ütközött, amely átcsapott az egyházközségek, a Fõegyházmegye, sõt immár Erdély határain túlra is. Hónapokon keresztül hívõi alázattal viszonyultam ehhez a kérdéshez, amely már elsõ pillanattól kezdve felborzolta a hívek kedélyét Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíksomlyón és másutt. Május 10-én, soron kívüli, ezer kilométeres éjszakai utazást is vállalva járultam az Ön színe elé azért, hogy felhívjam figyelmét: milyen mélyen kavarják fel az Ön által tervbe vett papi és fõpapi áthelyezések az erdélyi magyar katolikus és nem-katolikus keresztény közösségek életét. Mindhiába! Ön szenvtelenül válasz nélkül hagyta ismételten feltett kérdésünket: miért? Pedig szigorúan egyházközségi és felekezeti kereteken belül maradva jártunk el. Megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy az Ön által áthelyezéssel sújtott papok egyike-másika igen jeles érdemeket szerzett, és ezért véleményünk szerint különb bánásmódot érdemel. Ebben sem volt köszönet. Amikor nyilvánosságra hoztuk azt a kevéssé ismert tényt, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád Kolozs-dobokai fõesperest Márton Áron, Erdély nagy püspöke utódjának nevezte meg, papok serege kezdett rágalmazásunkba, valótlanság terjesztésével vádolva meg minket. Akadt közöttük, olyan is, aki egyháztörténésznek nevezi magát, és akirõl köztudott, hogy szoros szálak fûzik a gyulafehérvári érseki hivatalhoz, személyesen Önhöz. A méltatlan vita lezárásaként álljon itt az egykori szekuritáté iratait vizsgáló bizottság (CNSAS) ma már kutatható levéltárában a D.69/18 jelzet 27. oldalán található dokumentum, mely egyértelmûen bizonyítja, hogy 1979-ben Márton Áron püspök Czirják Árpád plébánost javasolta, és támogatta elsõ helyen a segédpüspöki kinevezésre, miként errõl ma már bárki érdeklõdõ vagy történész meggyõzõdhet. JAKAB ANTAL segédpüspök MÁRTON ÁRON püspökkel olyan korábbi beszélgetésekrõl tárgyalt, amelyek POGGI-val és BUKOVSCHI-val folytak, és megjegyezte, hogy az illetõk azokról a személyekrõl érdeklõdtek, akik a segédpüspöki tisztségre pályázhatnak. Ezen tárgyalások kapcsán JAKAB ANTAL erre a tisztségre CZIRJÁK ÁRPÁD volt kolozsvári, jelenlegi tûri /Balázsfalva/ plébánost, JAKUBINYI GYÖRGY-öt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet pap-tanárát és ÉCSI JÁNOS plébánost jelölte. A tárgyalások nyomán MÁRTON ÁRON a következõ pályázási sorrendet ajánlotta: CZIRJÁK ÁRPÁD, ÉCSI JÁNOS és JAKUBINYI GYÖRGY, hangsúlyozva, hogy õ maga CZIRJÁK ÁRPÁD-ot javasolja és támogatja. Kikövetkeztethetõ, hogy ezt a javaslatot a Vatikán tudomására fogják hozni, de az nem derült ki, hogy milyen módon. A román nyelvû levélen, melyet együttesen jegyez a Fehér megyei rendõrség és a szekuritáté vezetõje, több széljegyzet van. Legfelül egy olvashatatlan aláírású ezredes elrendeli: “Intézkedéseket kérek tanulmányozásra, beszervezésre, lejáratásra, elszigetelésre.” Alap alján egy másik széljegyzet immár a hatósági fellépés eredményét tálalja: “Czirják Árpádról lemondott, mert nem fogadta õt el az Egyházügyi Hivatal. Esélyes maradt Écsi János és Jakubinyi György, akik kapcsolatban vannak. Olvashatatlan aláírás, alezredes” Fõtisztelendõ Érsek Atya! Íme, miként hiúsította meg a szekuritáté, nagy püspökünk, Márton Áron akaratának teljesülését. Ha nincs ez a titkosszolgálati fellépés, nagy valószínûséggel állítható, hogy ma, Ft. Dr. Czirják Árpád a gyulafehérvári érsek. Az a személy, akit most Ön úgy kezel, mint egy újmisést. És akkor még nem esett szó arról a több ezer marasztaló aláírásról, amelyet a kolozsvári Szent Mihály egyházközség tagjai juttattak el Önhöz, és amelyeket Ön ugyanúgy figyelmen kívül hagyott, mint a magyar közélet megannyi számottevõ alakjának folyamodványát. Papjuk, Ft. Gergely István iránti ragaszkodásban a csíksomlyói katolikus székelyek mentek a legtovább. Két nappal ezelõtt plebánosválasztást rendeztek, amit a Gyulafehérvári Érseki Hivatal egy nappal korábbi, hatpontos közleményében jóelõre törvénytelennek nevezett, büntetéseket helyezve kilátásba a szervezõknek és a résztvevõ híveknek. Tette ezt az 1962-65 között megtartott II. Vatikáni Zsinatra, az 1997-2000 között megtartott erdélyi Fõegyházmegyei Zsinatra, valamint a II. János Pál pápa által 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyvre (C.I.C.) hivatkozva. Egyetlen hivatkozás maradt ki a papjukért küzdõ hívek megbüntetését kilátásba helyezõ érseki érvelésbõl. Az, amelyik az erdélyi katolicizmusnak világszerte egyedülálló sajátosságot, autonómiát szavatol: az Erdélyi Római Katolikus Státus intézménye és annak szabályai.
2007. szeptember
Az Erdélyi Római Katolikus Státus és a plébánosválasztás Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája több mint ötszáz éves, és az egész római katolikus világban páratlan jogintézmény. Míg az egész világban a megyés püspök az egyházhatalmat egymaga bírja, és abban még a klérus sem részesedhet másképpen, mint a püspöktõl nyert megbízás alapján, az erdélyi megyéspüspököt a püspöki hatalomnak csak egy része illeti: a hit, erkölcs, szertartás, hierarchikus szervezet és a lelki igazgatás ügye. Hatalmának másik részét az erdélyi megyéspüspök csak az egyházmegyei klérussal és világi híveivel együtt gyakorolhatja. Ilyen ügyek: költségvetés, számadások felülvizsgálása, iskolai és alapítványi vagyon szerzése, megváltoztatása, elidegenítése, kezelése, a tanítás ügye, iskolák, nevelõ intézetek, és . a plébánosválasztás. Eszerint ha egy egyházközséget megillet a plébánosválasztás joga, akkor a plébánost a hívek maguk választják, akit azután a püspök hivatali hatalommal ruház fel. Az Erdélyi Római Katolikus Státus legfõbb testülete a Státusgyûlés. Elnöke a megyéspüspök. Társelnöke világi, aki a püspök akadályoztatása esetén teljes joggal helyettesíti õt elnöki minõségében. Éppen ezért nagy püspökünk, Márton Áron a rá jellemzõ határtalan bölcsességgel és elõrelátással - számolva esetleges bebörtönözésével is -, amikor a romániai kommunista hatalomátvétel kétségtelenné vált, “befagyasztotta” az Erdélyi Római Katolikus Státus mûködését, ekképp megmentve annak vagyonát és szellemi értékeit az utókor számára. A II. Vatikáni Zsinat idején az Erdélyi Római Katolikus Státus ebben az “alvó” állapotában van. Magas szintû jogfilozófiai vita döntheti csak el, hogy ebben az állapotában bármely egyházi törvény módosíthatja-e a Státus jogkörét. Tény, hogy a kommunizmus bukása után az Ön elõdje Ft. Bálint Lajos érsek újraélesztette az Erdélyi Római Katolikus Státust, melynek huszonnégy tagú, legfõbb testületébe, az Igazgató Tanácsba e sorok íróját is felkérte és kinevezte. Az 1997-2000 között ülésezõ, elõbb már hivatkozott erdélyi Fõegyházmegyei Zsinat hosszan bíbelõdött a Státus új szabályzatának kidolgozásával. A végleges szövegtervezet kidolgozásával nem más, mint az Ön mostani intézkedésével fõesperesekbõl falusi pappá átminõsített Ft. Csató Béla és Ft. Dr. Czirják Árpád volt megbízva. (Sajnálatos, hogy az Igazgató Tanács tagjaként sem találkozhattam a végleges szöveggel.) Akárhogy is legyen, ennek az egyedülálló, fél évezredes erdélyi magyar katolikus hagyománynak az éltetése valamennyiünk kötelessége, különösképpen, hogy a Státusgyûlés határozatait szavazás útján, a többség akarata szerint hozza, és ez a püspökre is kötelezõ. Fontos tudnunk: határozatainak jogerejéhez a Státusnak semmi felsõbb jóváhagyásra nincs szüksége, mert saját autonómiája ügykörében végérvényesen dönt. Lehet, hogy a csíksomlyói hívek által megszervezett plébánosválasztás nemhogy törvénybe ütközõ, hanem erdélyi hagyományainkat tiszteletben tartó, törvényes és igazságos. Fõtisztelendõ Érsek Atya! Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája igazi autonómia. Nem azért zárja ki az állam beavatkozását, hogy a püspök hatalma korlátlan legyen! Az erdélyi római katolikus egyházmegye fél évezred alatt kimunkált autonómiája az egyházhatalomban a püspökön kívül alkotmányos és önálló részt ad a klérusnak és a laikusoknak. A hívek így válnak irányított tömegbõl felelõs, önigazgató katolikus közösséggé, amely saját egyházi szükségleteirõl önmaga gondoskodik, s azokat önmaga látja el. Fõtisztelendõ Érsek Atya! Mint azt jelen nyílt levelemben többször aláhúztam, az Ön által önhatalmúlag és a hívek akaratát semmibe vevõ módon elrendelt papi és fõpapi áthelyezések hatása messze túlnõtt az egyházközségek, az Egyház, sõt Erdély határain is. Mind Ft. Dr. Czirják Árpád, mind Ft. Gergely István, mind Ft. Csató Béla áthelyezése károsan érinti az egyházközségeket, az erdélyi és az egyetemes magyarságot. Mint Erdélyben élõ katolikus hívõ és mint a legitimitását a világ valamennyi magyar közösségébõl eredeztetõ, legnagyobb magyar civil szervezet vezetõje, kötelességem felemelni hangomat a magyar közösségek zaklatása ellen. Tisztelettel kérem Önt, vegye újból fontolóra a kérdést, vesse össze az Ön által bizonyára ismert, de nyilvánosságra nem hozott, vélt hasznot, az okozott kárral, és cselekedjék az Önre bízott, érintett hívek sokaságának akarata szerint. Most még lehet. Tisztelettel és szeretettel, Budapest - Kolozsvár, 2007. augusztus 10-én - Patrubány Miklós, az Erdélyi Római Katolikus Státus Igazgató Tanácsának világi tagja, a Magyarok Világszövetségének elnöke
Naplójegyzetek
18
EKOSZ - EMTE
Határtalan gondjaink Az összmagyarság léte a tét A hazugságot dicséretes, sõt áldozatos munkamódszerré minõsítõk világa még itt terpeszkedik felettünk, és miközben a haza rohamos gazdasági pusztulásán borzongunk, fokozatosan jövünk rá az ennél is veszedelmesebb, mert sokkal hosszabb idõ alatt feledtethetõ morális válság fontosságára. Emlegetjük már régen, s nem kevesen fel is vázoltuk várható hatásait, de igazán komolyan senki sem vette. Most aztán – Öszöd óta – egyre sûrûbben kapjuk a vészjeleket. Eleinte csak úgy általában emlegették a „fejtõl büdösödik a hal” alapigazságát, utóbb aztán már nagyobb mélységeiben is tanulmányozhatták és tanulmányozták erre hivatottak meg ezt kendõzni akarók. A mai magyar politikai és ennek árnyékában sínylõdõ társadalmi viszonyok között szinte lehetetlen a részletek pontos áttekintése. A legképtelenebb módszerekkel tudják a legnagyobb törvénytelenségeket is elkenni, és ha ez ordítóan világos gazdasági visszaélések Szász István Tas
Jaj meddig Jaj de nehéz azt elfogadni, hogy elfogyunk, mint kit rág a rák, jaj milyen nehéz megérteni, hogy készül áldomás reánk. Keresnéd, de a jó barátok ködképpé válnak sorra mind, itt hagy mint kit üldöz egy átok, ritka, ki közte visszaint. Menekül mind a jó a jóba, s remélve szállna oda át, mint vízözön elõl hajóba, még feltûnhet tán az Ararát. Nehéz volt mindahány évtized, félelem, hazugság, árulás, ráismersz megint, alig hiszed, itt van mind körötted, álruhás. Voltál esendõ s voltál erõs, elfogyó élted történelem, harcod végén hiába kérded, hogyan is történt ez énvelem? Megszülettél, vesszõt nem tettek nevedre, és jött más folytatás, kérdéseid kérdõbbek lettek, bár sorsod harc volt meg tanulás. Itt toporogsz, fogván kezedbe azt, ami hátra van maradék, tenni s menni szeretnél egybe’, de lángolásod már takarék. Bántottak, ûztek, elárultak, szogáltál, olykor tévedtél is, elveid védtelenül hagytak, fegyvertelen vagy, mert nem hamis. Azok kikért életre keltél, elfognak fogyni õk sorra mind, sok tervük egyenként elvetél, áldást oszt fölöttük egy karing. Jaj meddig lesz ez így még velünk, hogy hiába telnek élteink, mások hoznak özönvízt nekünk, és semmibe visznek lépteink. Leányfalu, 2007. június 30.
dolgában is akadálytalanul folyik, akkor még nagyobb az erkölcsi fertõ elkendõzésének lehetõsége. Kulcsár szabadon fut, sõt bûntársai a tényfeltáró újságírók szerint jobb helyzetbe kerültek, mint amilyenben az ügy kirobbanása elõtt voltak. Tocsikról már ne is beszéljünk, hiszen õt már akkor is áldozatként sikerült beállítani, aki csak a jog hézagai adta lehetõségeket használta fel munkájának értékén történõ „megbecsülése” érdekében. Most azonban az õszi borzalmas rendõri terrornak csak központilag elõre megtervezhetõ, s távolról sem a rendõrség tapasztalatlanságából adódó története óta, az elképzelt cél, a ki nem mondott félelemkeltés, egyben a jobboldal bemocskolása és e félelemkeltés vádjának reá való átruházása óta, átszakadtak a gátak. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a baloldalnak nevezett táborban is vannak még olyan határok, amelyeket szavazói nem óhajtanak átlépni. Innen a baloldal mutatóinak váratlan romlása, a vélt rendíthetetlen szavazótábor megrendülése, s hála Istennek az átléphetetlen küszöbértékeket feltételezõ elméleteink kudarca. Ennek eredménye pedig az Orbán Viktor által új többségnek nevezett tábor fokozatos duzzadása. Ha optimisták lennénk, arra kellene gondolnunk, hogy mint azt most a fentnevezett elsõ új-elnöki beszédében is említette, haladhatunk egy megújuló nemzeti egység felé. Ez lenne maga a csoda. Ha ez bekövetkezik, az a balliberális tábor eszeveszett és önhitt tombolásának következménye. Amit még az az eltompított magyar választó is megelégelt. Mára a sötétség az õ számára is a maga durva valóságában tört át a hamis, csalóka fényjátékokon. Ha a rendõrséget saját becsületes állampolgárai ellen használva kiképezzük az elállatiasodásra, akkor olyan változások történnek, amelyeket nem lehet utóbb kezelni. Ezek a rendõrök a vezetõk és kiképzõk parancsaiból, a tõlük elvárt „szolgálati embertelenségbõl” tanulták az erkölcsi normák semmibevételét. Mint minden közösségben, közöttük is sokféle ember van. Az erõs morális háttérrel rendelkezõk visszahúzódtak magukba, s igyekeztek legalább nem ártani, de a másik véglet képviselõi, akiket csak a testületi fegyelem tartott kordában, õk nekivadultak. Volt már ilyen a magyar történelemben a nyilas uralom idején. A nagyon is jó hírnévnek örvendõ, teljesítményében azóta is nehezen túlszárnyalható csendõrség soraiban is voltak ilyen emberek. Az általuk okozott kár mérhetetlen volt, hiszen nem csak az egész csendõrséget rántották magukkal a történelem ítélõszéke elõtt, de az egész nemzet bûnössé nyilvánításához is indokokat szolgáltattak azoknak, akik csak erre vártak. Itt és most a magyar rendõrséget olyan cselekedetekre képezték ki felelõtlen és bûnös vezetõik, amelyeknek feldolgozása – rövid távon – nem is lehetséges. Sem a testület tagjai, sem a magyar társadalom számára. A rombolás könnyebb, mint az építés. Néhány hónap rombolását helyrehozni évek kellenek majd. A rendõri morál mélyrepülésének legutóbbi leleplezõ erejû megnyilvánulásai mindezt igazolják. A felelõsök mégis, most ügyesen kihátrálva az általuk bûnbe vitt testület mögül, ennek erkölcsi nyereségét akarják majd beseperni. A jobboldal összemosásos (összetereléses) bemocskolása megtörtént, a félelemkeltés évekre elegendõ szorongást halmozott fel, most már el lehet játszani a jó kormányt, az igazságos kormányt. A mórok serege és tisztjei pedig – mehetnek. De sajnos nem csak ezen a területen látható a züllés. Azüllött és erkölcstelen példát mutató, kapzsin harácsoló, hazug hatalom példája átjárja az összes ”alsóbb” réteget. Az élet minden területén ott kísért a gátlástalanság, a „kaszálás minden áron” legkülönfélébb módszerivel, a gyanútlan állampolgár átverésének szinte futószalagon és kötelezõ módon közelítõ mindennapi példái. A reklámok a maguk gátlástalanságával, a biztosítók az „apró betûs” csalással, a bankok a félrevezetõ ajánlatokkal, a nagy áruházak az átcímkézéssel, az energiaszolgáltatók az inkasszálás trükkjeivel, a parkolást megkaparintó cégek a hamis büntetések kipostázásával. És ott vannak a legkülönfélébb maffiamódszerek a maguk leleplezhetetlenségével, hiszen a lakásmaffia szinte védettségnek örvend, a termelõket csalásaikkal nyomorba rántó nagyvállalkozók állami hi-
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Naplójegyzetek
vatalokban pöffeszkednek, és sorolhatnám vég nélkül a legkisebbekig, akik már-már azért kénytelenek csalni, hogy lépést tudjanak tartani a nagyokkal. Egy nagy dominójáték hatalmas sorozata áll elõttünk, s az elsõ kockák ott fenn már eldõltek. A magyarországnyi dominókép lassan elomlik. A sor végén ott álló tehetetlen milliók áldozattá válnak. Íme amint az erkölcs válsága részletkérdéssé teszi a gazdasági gondokat, s mindent elfedve hömpölyög a nagy katasztrófa felé. Itt már nem lehet válogatni a módszerekben. Dönteni kell, cselekedni kell, lépni kell. A tét a létezõ leghatalmasabb, az összmagyarság léte! Mert Magyarország mélyrepülése a határon túliak teljes kiszolgáltatottságához is elvezethet.
Latolgatások és látolgatások
19
holdudvarának gyengeségeivel, és õ sem tud csodafegyverekrõl, s a politikai hatalom megszerzéséhez pénzre is lesz majd szüksége. Ráadásul a világtendenciákat nyilvánvalóan jobban kiszolgáló nemzet-semmibevevõ koalíció kívülrõl nagyobb támogatást remélhet. Még a szomszédok irányába folytatott, minimum kisebbség-semleges politikája is – azok okos nemzeti önzését ismerve – részükrõl majd õt favorizálja. A koalíció most választhat. Az egyik út, hogy megpróbál megmaradni biztosan jelentõs parlamenti pártnak, s ezt azzal éri el, hogy az SZDSZ és Gyurcsány terhétõl szabadulva, egy mondjuk (jól felépített imágójú) Szili Katalinnal az élen, idõközi választásokat ír ki, melyet elõre borítékolva elveszít, de a fenti lépésekkel visszanyert szimpátiának köszönhetõen nem szenved katasztrofális vereséget. A komolyabb parlamenti jelenlét és gazdasági hatalmi túlsúly már nem is olyan tragikus jövõkép. A másik út a már említett elõre menekülés a gazdasági hatalom döntõ mértékû megszerzése és egy 2010-es majdani nagy ármány reményében (vagy tudatában). Ebben az esetben Gyurcsány Ferencnél alkalmasabb vezérre nem is bukkanhatnak már. Mert amúgy – ha ez a tendencia folytatódik – jelentõségét vesztett párttá is sorvadhatnak. Alakmusz tehát most van bemártva a forrongó magyar élet keserû levébe. Már ugyancsak színezõdik. Ha majd végleg felbukkan a zavarosból, és mindenki megtekintheti színe változását, Magyarország lakossága talán képes lesz az eddigieknél bölcsebben dönteni. Amennyiben erre nem lesz képes, akkor drámai történések várnak az egész nemzetre. A Lakmusz azonban, akár így – akár úgy dõl el a próba, elmondhatja magáról, hogy nem élt hiába. Sõt, amiképpen Medgyessy elmagyarázta nekünk, hogy õ hazája érdekében a KGB ellen harcolt, az agg Gyurcsány egykoron majd arról mesélhet, hogy õ az MSZP ellen küzdött, ott saját testén belül, ha kellett, becsülete árán is.
Két felháborodás és három elkeseredés között az ember latolgat, s látni óhajtaná a jövõt. Minden efféle kísérlet nulla kilométerköve egy átlagtól ugyancsak eltérõ (fondor)lelkületû kormányfõ. Ha ma csúfnevet lennék kénytelen kitalálni miniszterelnökünknek, Lakmusz Ferkónak nevezném. A lakmusz okos kis papírdarab, ma már inkább mûanyag csík, neve is általánosabb lett, hiszen nem csak a Ph mérésére jó, hanem mintájára ezerféle különbözõ vizsgálat elvégzésére alkalmas tesztcsíkot gyártanak. Miniszterelnökünk lehet okos vagy korlátoltan eszes, lehet tehetséges vagy gátlástalan, bátor vagy hazug, esetleg vakmerõ, rendhagyó személyiség vagy elmegyógyászati eset és sok minden más, de nekem fõleg a tesztcsík, õsi nevén a lakmusz jut róla eszembe. Ha hiszünk abban, hogy nemzeti sorsunkat felsõbb erõk is irányítják (a saját erõ felmutatásának szükségességét jelzõ erõteljes IS hangsúlyozásával), akkor nem lehet véletlen, hogy szégyenteljes hanyatlásunk közepette – a klasszikus viccbõl ismert segítõ csónakok sokaságának elmulasztása után – most, talán, mint utolsó bölcs Szász István Tas segítség, megérkezett Õ. Tevékenysége vagy képes lesz egy mélységesen eltompított nép számára is világossá tenni, hogy mi az, amit el kell takarítania az út- Megjelent: Erdélyi Napló (820.) 2007. június 20. (Vezérhangya) jából, vagy bebizonyítja, hogy ez a magyar nép már nem alkalmas a Szász István Tas fennmaradásra, s eltûnése nem csupán számbéli elfogyása révén valósul meg, de eddigi nem kevés világöröksége is el fog enyészni az Diákkabát idegen érdekek hatására és örömére, s így emléke is kiírtatik. Levetettem a kabátot, Aki ilyen újságot vesz kezébe, mint ahol ezen iromány napviláA szél már rég alá látott, got lát, aki efféle gondok és gondolatok olvasására vetemedik, az nem szorul már arra, hogy ennek az embernek viselt dolgait sorolLebegette, lobogtatta, gassam. Ismerjük õt minden eddigi tettével, s már jócskán viseljük Mellem, hátam borzongatta. annak következményeit is. Mi lehet hát a sors, vagy a felsõbb erõk célja ezzel az annyiféle névvel és jelzõvel illetett embernek a megjelenésével? Vagy õ egyÓcska volt az istenadta, szerûen csak egy magától értetõdõ terméke, szükségszerûen felAz apám még jegyre kapta, színre került eszköze annak a nemzetrontásnak és harácsolásnak, Kifordítva, befordítva, melyet a jelenlegi koalíció képvisel? Természetesen mi csak az utóbbi szempontból vizsgálódhatunk, Így is, úgy is kiszolgálta. hiszen mint tudjuk, Isten útjai kiszámíthatatlanok. A kettõ azonban – talán majd kiderül –, hogy nincs is olyan messze egymástól. Aztán nekem kellett kabát, A szociál-liberális „klientaurnak”, mely a mitológiaitól eltérõS a vén lóden adta magát, en, mint tudjuk és látjuk, egy mindent eldönteni képes satnya lábú farokból és egy minden ármányt magában hordozó trójai falóból áll, Annyira még el nem torzult, egyre nehezebb a helyzete. Mértéktelen étvágya, melyet a farok Újra a színére fordult. anyagi érdeken túli nemzetellenes vágyai még elviselhetetlenebbé fokoznak, most jutott el a nem remélt fordulóponthoz. Az a bizonyos megingathatatlan szavazóbázis is meginogni látszik. Még nem Vékonyabb lett szegény pára véglegesen, még nem végzetesen, de már odáig menõen, hogy Szolgálatnak ez az ára, egyes egyedei nem csupán a bizonytalanok közé sodródnak, hanem S rövidebb is lett rajtam már, aktív ellenszavazókká is válnak. Ebben a helyzetben a pillanatnyi jelek szerint úgy érezhetik, Modern, mit az új kor elvár. hogy nincs más lehetõség, mint az elõre menekülés. A vezér által bátornak nevezett magatartás az anyagiak további megszerzését Büszkén hordtam én öt évig, tûzi ki célul a holdudvarok, s természetesen ezzel a koalíciós pártok számára. Nem számít most semmi, még (már) a most reményAnnak is a legvégéig, telennek tûnõ 2010-es választási siker sem. A politikai hatalomÉs akkor is rajtam lapult, ból a gazdaságiba kell menekülni. Egyébként is, a választásokig Mikor kitárták a kaput: még sok van, és sikerülhet az országot tragikus helyzetben átvenni kénytelen ellenfelet úgy meglepni, sarokba szorítani, bemocskolni, satöbbi, hogy az esély a mainál lényegesen jobb legyen. És azt mondták, eredj,- kaput. Hiszen az ellenfélnek is meg kell küzdenie a maga szerényebb
2007. szeptember
20
Gyöker eink
EKOSZ - EMTE
Elfelejtett felismeréseink spiráljáról Az egykori kolozsvári Hitelt olvasván Úgy kezdõdött, hogy „megállj kutya Szerbia”? Nem, már sokkal elõbb, de hát valahol el kell kezdeni. 1917-et írtunk. A hadi érettségi után Erdély fõvárosából, az ország második szellemi központjából, Kolozsvárról is lelkes fiatalok indultak a frontokra. Sokat közülük elnyelt Isonzó, Doberdó, de sokan hazatértek. Haza? Hiszen a hazából indultak a hazát védeni, és a hiábavaló áldozat nyomán kisebbségiként ébredtek, ki hazatérvén, ki a másvilágon. Egy egész generáció. A hazatérõk ismét egy ország második legfontosabb kulturális központjában találták magukat, de ez már egy másik ország volt. Egy másik világ. Amaz a nyugati világnak a gótika határai mentén megjelölt keleti pereme volt, emez viszont már a keleti világ nyugat felé nyújtózkodó friss igyekezetének lassan, de biztosan hagymakupolákat növesztõ terepasztala. Erdélyt fõvárosával együtt mind a nyugati, mind a keleti gazda magáénak érezte, szívéhez nagyon közelállónak, más-más módon s más-más okból kifolyólag. Az egyiket átmentette addigi történelme legelhúzódóbb veszedelmén: a török világon, a másiknak, az új tulajdonosnak itt születtek akkor még öntudatlanul Európa felé is fúródó gyökerei: a latin ábécé, az anyanyelvû Biblia, de máris azon erõlködött, hogy feledtesse azt, akinek a védõszárnyai alatt mindez történt. A köszönet a tagadás lett. Amit kaptak, az szigorúan hallgatásra lett ítélve. Helyette az ellenkezõjét hirdették, elnyomást emlegettek és rajtuk élõsködést, meg õsiséget a legrégibb idõkig és a tulajdonképpeni védelmezõ befogadót kiáltották ki ázsiai jövevénynek. A bizánci xenofóbia mindent elárasztott. Transzilvánia magyarsága megint a maga erejére szorult, de már nem volt a maga ura. A kiegyezéskor oly örömmel üdvözölt unió elõtt még tudott felelõsen dönteni, saját lábon járni, saját fejjel gondolkodni, vezetni, és mint ilyen, véráldozatot hozni Tündérország minden nációjáért. Most azonban mindezt úgy kellett megtennie, hogy közben mások uralkodtak felette, s ezer tiltás és akadály fékezte minden igyekezetét. A hazatért generáció helyét kereste. Elõször az ideiglenesség reményével, aztán a valóságra lassan ráébredvén, más és más módokon. Ekkor hangzott el Kós Károly „kiáltó szava” a cselekvésre. „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára” és „Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját.” Több sikertelen kísérlet után 1922-ben jött létre az Országos Magyar Párt is. A politika fegyverét kényszerûségbõl kezükbe vevõ írók kidolgozták a transzilvánizmus gondolatát. Kós Károly ennek alapjaként Erdély földrajzi egységét és a benne élõ népek megváltoztathatatlan sorsközösségét hangsúlyozta. Érzelmileg is megközelíthetõ fogalom volt, s mint ilyen, a szülõföld melletti elkötelezettséget is jelentette. Kuncz Aladár szerint: „Az erdélyiség tulajdonképpen a nemzetek, vallások, világszemléletek, népi szokások, társadalmi osztályok és külsõ hatalmi érdekek bölcs és eszes kiegyensúlyozását jelenti”… „Az az erdélyi írói közösség, amelynek magam is tevékeny tag-
ja vagyok, az irodalmi szabadság elvét testesíti meg. Politikai és világnézeti kérdésekben a legnagyobb türelemmel vagyunk egymás iránt, közös célunk az erdélyi kultúra ápolása: ebben egyek vagyunk valamennyien.” Kuncz ugyanazt az álláspontot képviselte, mint „az írástudók árulása” ellen hadakozó Babits Mihály. A Helikon és a Nyugat tehát találkozik, mondotta egyszer Pomogáts Béla. Tamási Áron is kifejtette álláspontját: „Olyan gondolatkört kell adnunk, mely ne csak magyar legyen, hanem emberi is. Amely ne csak praktikus legyen, hanem erkölcsös is. Amely ne csak bátor és útmutató legyen, hanem igaz és megbízható is.” Ezek a szavak hihetetlen magasságban lebegtek egy homogenizálásra berendezkedõ xenofób hatalom földhözragadt és halálos ölelést jelentõ tettei felett. Azonban, amint a kezdeti ideiglenesség-érzés, a transzilvánizmus is szép utópiává vált, hiszen Erdély másik két nemzete nem érezte magáénak, s így csak egyes szellemi építõköveinek felhasználása maradt meg lehetõségként. Közben bõ egy évtized is elmúlt, s az ifjakból felnõtt, tapasztalt értelmiségiek lettek. Mögöttük ott sorakozott helyet és teret követelve a legfiatalabbak tábora, azoké, akiket már az új helyzet nevelt fel, akiknek alig van saját emlékük a visszasírt múltból, akik már beszélték azt az új nyelvet. Az 1930-as évek így illúziómentesen köszöntöttek a transzilván magyar értelmiségre. Talpra kellett állni, a vezetõ helyzetet nélkülözve szükségessé vált megtanulni gondolkodni és mozogni, vagyis fejre és végtagokra volt szükség, saját fejre, saját végtagokra, a réges-régieknél is jobbra, olyanokra, melyek az új, a nehezebb helyzetben is képesek életben tartani a testet. 1931-ben Makkai Sándor református püspök-író tartott elõadássorozatot, melynek anyaga könyv alakban is megjelent Magunk revíziója címmel. Ebben a szerzõ önvizsgálatra hívott és a beilleszkedést hirdette a nemzeti azonosságtudat megújulásával. Kísérlete a kor Romániájában – akár a transzilván gondolat is – kudarcra ítéltetett, és 1935-ben eljutott a „Nem lehet” kimondásáig, mellyel Romániából való távozását önfeladásszerûen magyarázta meg. A válasz Reményik Sándortól érkezett: „Lehet, mert kell” címmel. Tamási Áron a Mind magyarok vagyunk címû cikkében errõl így írt: „…rettegésünk és kínzó aggodalmunk nem alaptalan. Makkai Nem lehet címû cikke is, mely hasznos hullámokat vert, nem azért volt elhibázott, mintha az emberi eszmény szempontjából nem lett volna igaza. Elhibázott volt azért, mert egyéni hangulat és közülünk kiemelkedett idegállapot szülte. Egyéni hang volt, aminthogy távozása is egyéni cselekedet volt. Egyiket sem töltötte meg a maga törvényszerû és földízû elemi erejével a közösségi életösztön.” Az erdélyi szellemi élet központja Kolozsvár volt. Az itteni román egyetemen és fõiskolákon tanult a legtöbb magyar ifjú. Itt volt a református és unitárius teológia is. Az értelmiségi ifjúság szervezõdése is innen indult. Elõször felekezeti alapon fogtak össze és hoztak létre társaságokat, lapokat. Aztán megszületett az Erdélyi Fiatalok címû, 1930 és 1940 kötött 11 évfolyamot megért lap. Tanító- ä
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Gyöker eink
mesterüknek Adyt, Szabó Dezsõt és Móriczot vallották. Bartók és Kodály nyomdokait követték, mikor a falvakba indultak. A falumunkát inkább a falu megismerésére, mint megváltoztatására szánták. Az Erdélyi Fiatalok világnézeti fórum volt, és nem szépirodalmi vállalkozás. Hasábjain legfeljebb recenziók jelentek meg. Utóbb, mint a diákság nemzedéki folyóiratát emlegették. Közben világnézeti függetlenséget és politikamentességet hirdettek. A lap a húszévesek álláspontját óhajtotta képviselni, bár néhány más korosztálybéli is részt vett munkájában. Természetesen idõvel õk maguk is kiöregedtek korosztályukból A magát 1929-esnek nevezõ generációt követõ fiatalabb korosztály, a húszévesek, 1934-ben kezdtek azzal a gondolattal foglalkozni, hogy lapot alapítsanak. Vezetõjük, Makkai Sándor fia, Makkai László, a késõbbi jeles történész. A társaság többsége már kipróbálta szárnyait az Erdélyi Fiatalok hasábjain vagy máshol. Az egész fiatal nemzedéket akarták összefogni. Makkai László valamint Venczel József dolgozták ki a terveket. Alapelvként szögezték le, hogy minden vallási elkötelezettségtõl függetlennek kell lenniük, tekintettel a harmincas évek elején kialakult ilyen jellegû feszültségekre. Tartalmilag tudomány és mûvelõdéspolitikai, világnézeti cikkeket és irodalmi, képzõmûvészeti, zenei anyagokat szándékoztak közölni. Komoly tudományos dolgozatokkal óhajtottak csak foglalkozni. Elképzeléseikre erõs hatást gyakorolt Németh László, de ott volt mögöttük a hasonló gondolkodású anyaországi fiatalok egy csoportja is: Szabó Zoltán, Boldizsár Iván, Erdei Ferenc és Kovács Imre. Az Erdélyi Fiatalokkal ellentétben nem csak a falukutatásra összpontosítottak, hanem az urbánus szféra problémái iránt is érdeklõdtek. Az elsõ, vagy ahogyan utóbb Makkai László maga nevezte: a kis Hitel indító száma 1935. január 1-jén jelent meg Kolozsváron. A lapot egy interjúban Kéki Béla is „kicsi Hitel” néven emlegette. Hivatalosan Makkai László jegyezte, mellette szellemi tulajdonos volt Venczel József is. A felelõs szerkesztõ és kiadó Koós Kovács István, fiatal költõ, szerkesztõségi titkár Makkai Ernõ lett. Fõmunkatársaik: Bözödi György, Cselényi Béla, Flórián Tibor, Heszke Béla, Juhász István, Kárász József, Kiss Jenõ, Koós Kovács István, Makkai László, ifj. Nagy Géza, Szabédi László, Szenczei László, Tóth Zoltán, Venczel József és Vígh Károly voltak. Anyagi hátterük az ifjúság által összeadott pénz. Támogatást sem párttól, sem egyháztól nem kaptak. Egyes vélemények szerint az egyházak inkább gyanakvással figyelték õket. Utolsó számuk 1935 júniusában jelent meg. Hat szám után szûnt meg a folyóirat. Okát ma anyagi természetû gondokkal magyarázzák, de a valódi ok Makkai László Magyarországra távozása volt. Tõle a lap kiadási jogát Venczel József örökölte. Könyvtárbéli kollégájával, Kéki Bélával szövetkeztek a második Hitel kiadására. 1935 nyarán, Esztergomban találkoztak Szekfû Gyula egyetemi tanárral, a Magyar Szemle szerkesztõjével, és tõle sokirányú eligazítást kaptak a leendõ lap indításához. A tervezett lapot már nem diáklapnak, hanem komoly tudományos igényû értelmiségi fórumnak tervezték. Munkájukra serkentõleg hatott Németh László és Boldizsár Iván romániai látogatása. Õk Szabó Zoltán és Keresztury Dezsõ társaságában jártak a Regátban és Erdélyben is. Kéki Béla erre így emlékezett: „Szekfû Gyula egy folyóirat megindítását sürgette (…) Példaképül a Magyar Szemlét ajánlotta (…)” A látogatás után Németh László megírta a Tanú számára a Magyarok Romániában címû útirajzát. Az ezt követõen kialakult vita kapcsán, Boldizsár Iván Erdély második Trianonja címû írásában, a legfiatalabbakról szóló fejezetben következõket írta a Napkeletnek: „Az eddigi ellentétekhez még egy járult: a nemzedék-ellentét. (…) már majdnem férfivá serdült az a korosztály, amely a háború kitörésekor még apró gyermek volt (…) önkéntelenül is úgy látják a helyzetet, ahogyan van. A maguk bõrén tapasztalják, hogy a magyarság élni akar, mindenek elõtt meg kell élnie, a szónak sokszor egészen materiális értelmében. Ezért le kell tenni az illúziókról, mondják ezek a legfiatalabbak, minél több tárgyi ismeretre kell szert tenni, és meg kell szervezni a magyarságot gazdaságilag. Megmozdulásuk, a Hitel címû folyóirat hallatlanul rokonszenves a maga tisztaságában, tárgyilagosságában, frázismentességében. Útjuk a Széchenyi-mutatta magyarság, szellemi irányítójuk Szekfû Gyula és
2007. szeptember
21
Németh László. De ezeken túl a maguk élményét írják meg (…) Az erdélyi magyarságot a legfiatalabbak fogják a mai helyzetbõl kivezetni (…) szervesen és elválaszthatatlanul össze tudják egyeztetni magukba a mély magyarságot az erõs szociális felelõsségérzettel és az európai látókörrel (…) Kár, hogy ezt a szép és vigasztaló képet elsötétíti némileg az a dicstelen, személyeskedõ küzdelem, amelybe a közvetlenül elõttük járó korosztállyal, a harmincévesekkel keveredtek. Ha a legfiatalabbak is elsüllyednek az erdélyi politikai hínárban: egymás marásában, akkor nemsokára már megkérdezni sem lesz szabad: mi lesz Erdéllyel?” Boldizsár Iván itt arra a (kis)generációs harcra utalt, mely a két lap szellemi körei között alakult ki. Ennek okai elsõsorban presztízsszempontokra voltak visszavezethetõk és az általam ismert szerzõk szerint az Erdélyi Fiatalok szerkesztõinek makacsságából eredeztek. A jelenség fontossága nem ebben volt, hanem inkább abban, hogy a Hitel utóéletét jelentõsen befolyásolta. Ugyanis, szintén személyes okokból, a „szocializmus építésének éveiben” az Erdélyi Fiatalokat fogadták el, és a Hitelt ítélték elhallgatásra. Tették ezt annak ellenére, hogy az Erdélyi Fiatalok a maga idejében gyakran tört borsot a baloldal orra alá, mi több az erdélyi fiatal értelmiség nagy seregszemléjén – a baloldal által értékén felül is emlegetett – Vásárhelyi Találkozón részt sem vettek, azt a kommunizmus trójai falovának nevezték, utóbb pedig legértékesebb munkatársaik a sokkal tekintélyesebb Hitel szellemi köréhez csatlakoztak. Az Erdélyi Fiatalok megmaradt egy korosztály, a diákság lapjának, míg a Hitel az idõszak legnagyobb szellemi teljesítményeként maradt fenn, pontosabban maradhatott volna fenn, ha ezt a megszûntét követõ közel ötven esztendõ politikai és ettõl nagymértékben függõ szakmai hangulata is úgy akarta volna. De térjünk vissza a Második vagy Nagy Hitel létrejöttéhez. Elõször Venczel József és Kéki Béla alakították ki végleges elképzeléseiket. Alapprofilnak a szociológiát, szociográfiát, statisztikát, jogot és gazdaságpolitikát jelölték meg. Második vonalban, mellékprofilként a tudománypolitika, az iskolaügy-iskolapolitika, a történettudomány, a magyar-román viszony elemzése, az utódállamokban élõ magyar kisebbség helyzetének ismertetése, valamint mûvészeti témák – zene, képzõmûvészet, népmûvészt stb. szerepeltek. Az irodalommal nem óhajtottak foglalkozni, ezt a célt az Erdélyi Helikon és a Pásztortûz szolgálták. A lapnak nem volt otthona. Apámat, Szász Istvánt, az akkor még hivatalnoki minõségben dolgozó gazdamérnököt kérték meg, hogy ezt számukra biztosítsa. Õ anyámmal egyetértésben ezt vállalta és feladatuknak nagy odaadással és jelentõs áldozatkészséggel tettek eleget. A Vulcan utca 11. szám (ma 13.) alatti – anyám által tervezett – neogótikus villa lett a Hitel otthona. Itt szinte naponta találkoztak munkabeszélgetéseken, kisebb csoportokban hetente többször is, és nagyobb, idõszakos – jelentõs létszámú –, vacsorával összekötött munkaüléseken, évente 8–10 alkalommal. Ezek voltak a nevezetes Hitel-vacsorák. Aház a szó szoros értelmében erre rendezkedett be. Minthogy jelen figyelemfelhívó összefoglalóm célja az olvasó kíváncsiságának ébresztgetése az erdélyi magyar szellemiség ezen elfelejtett teljesítménye irányába, most annak gondolataiból merítenék néhány példát, és jelezném, hogy mindaz, amit alkottak, amit mûhelyükben kidolgoztak, ma is aktuális. Már az elsõ számban megjelent Albrecht Dezsõ jelentõs tanulmánya Az építõ Erdély címen. Ebben figyelmeztet Ortega Y. Gasset, Németh Lászlón átszûrt gondolatával arra, hogy a nemzet életében a múltat determináló erejénél nagyobb szerepe van a nemzet jövõjét elgondoló és irányító szellemnek, majd így ír: „Erdélyben nincs vezetõosztály, amely mély szociális felelõsségérzettel, nagy hivatástudatával vehetné át a nemzet vezetését,…távol és csendben az egyedül álló magyarok kezdik lerakni az új élet alapjait. Õket kell összefogni és megteremteni belõlük az új nemességet, melynek feladata, hogy kialakítsa és irányítsa az új magyar közszellemet és szolgálja a nemzetet.” Nos, ez a mondat az, amely elég volt ahhoz, hogy a Hitelt egész tevékenysége során rendiséggel vádolják! Az osztályharc jegyében gondolkodók minden mérlegelés nélkül utasították el egy népét vezetni képes mûvelt középosztály szerepét. Ezen az állásponton a kort átélõk jócskán rágódhatnak. Késõbb egyik alapvetõ ellentmondása volt egy egész rendszernek. Hiszen az újonnan felnevelt értelmiség egyben potenciális ellenségként volt kezelhetõ Az Albrecht Dezsõ által hangsúlyozottan valamennyi társadalmi osztály tehet- ä
22
Gyöker eink
ségeibõl felnevelendõ „új nemesség”, már csupán a szónak a baloldalon lám már akkor is ellenszenves hangzása miatt megkapta a szintén egy szavas „végítéletet”: rendiség! Most azonban a mai magyar élet gondjaitól terhelten pillantok vissza a Hitel néhány írására és azoknak mai áthallásaira négy fejezetben.
Megélt és elvetélt metamorphosisaink Számomra soha nem volt kérdéses, hogy az egykori kolozsvári Hitel folyóirat szellemi köre térben és idõben egyaránt messzire mutató teljesítményt tudhatott magáénak. Gondolataik sajnos évtizedekre a feledés homályba kényszeríttettek. A ma újra felbukkanó felismerések önkéntelenül is azt sugallják, hogy a magyar értelmiség nem hajlandó az elõdök tapasztalataival élni. Minden generációja újra és újra megszenvedi a tapasztalatgyûjtés gyötrelmeit, majd eljut ugyanarra a következtetésre. S ha ezt teszi, még jó, de mintha egyre nehezebben értené meg a kis és nagy történelmi pofonok tanulságait. Néhai Apor Péter urunk a Metamorphosis Transylvaniae körmölése közben még csak a felületet kapirgálta. Nem tudom, hogy megfordult-e fejében a legfontosabb aktualitás, mégpedig az, hogy éppen azokban az évtizedekben vált véglegessé és végzetessé Erdély demográfiai mérlegének átbillenése is? Hiszen akkoron, még a bécsi levéltárak is csupán arról tanúskodnak, hogy a bevándorlási hullámot mérséklendõ, a román fejedelemségekben egymást váltó fanariótákat kíméletesebb kizsákmányolásra kérték. Állítólag Erdély befogadóképességének határait emlegették. Fontos ezt is tudni. Nem csupán a nagyobb szaporulat, az erdélyi munkamegosztásban kialakult feladatokkal járó védettebb földrajzi helyzet tette, hogy a jelenlegi tulajdonosok többségbe kerültek. Aztán e szomorú erdélyi metamorphosist követõen gyorsan elröppent még két évszázad, s már a Trianon utáni éveket írtuk. Apor Péter 1736-ban leírt sorai fölé kanyarított címe ismét felbukkan. 1936-ban a „nagy” Hitel folyóirat elsõ számában adja ezt a címet írásának a nehézsorsú és még sok méltatásra érdemes Venczel József. A címbõl utóbb rovat lesz. A Hitel szellemi köre jól látja a nagy változás, az új metamorphosis szükségességét. A Trianon utáni Erdély új tudat után kiált. Ugorjunk egyet ismét az idõben! Pontosan hetven évet, s állapítsuk meg, hogy napjainkban ez már a Kárpát-medencei összmagyarságra érvényes megállapítás, sõt ennél több: létfontosságú alaptétel. Mint arról már írtam, s úgy hiszem mostanában még többször is beszélnem illene, a nemzet megmaradása és régen vágyott elõrelépése a magyar szellem átmentése, fejlõdése, haladása dolgában oly eredményes Erdély (és más elszakított területek) a hét határ közé szorított ország magyarságának sorsát is meghatározhatják. Ametamorphosis tehát Erdélyben azért a legégetõbb szükséglet, mert nem csak saját lépéskényszerérõl van szó, de arról is, hogy hozzá igazodhatna a Kárpát-medencei magyarság. Erdély sok vérveszteséget szenvedett magyar értelmiségének, még ma is övének számító vándoraival együtt, el kellene végeznie ezt a munkát. A helyi anyanyelvû oktatás a Románia (általában az utódállamok) viszonyaira jellemzõ – távolról sem európai – akadályoztatásának elhárítását éppen Európától várjuk hiába. Európa nem fog ezen töprengeni, és új „gyarmatát” ezzel a sandaságával együtt fogja „magához ölelni.” A szlovák példa fontosságára évek óta volt alkalmam figyelmeztetni. Az ott történtek új erõt és ösztönzést adnak a hasonló terveket melengetõ többi örökösnek is. Egyedül az anyaországtól lehetne elvárható a segítségnyújtás. Itt azonban ezt nem csupán nem tudják, nem csak nem ismerik fel, de nem is akarják. Éppen Venczel József dolgozata jelzi már 1936-ban, hogy: ”…vannak szép számmal, akik a szabadelvûségnek meghaladott társadalmi és gazdasági tételeit igyekeznek normaként prédikálni…” majd azt is leszögezi, hogy: „A történelmi materialisták viszont egyoldalúságukban az elnyomás tényét egyszerû anyagi problémaként kezelik…”. Vagyis a mai szociál-liberális koalíció alkotóinak (ha tényleg azok), már atyái is alkalmatlanok voltak arra, hogy a nemzet megmaradásának kiáltó gondjait felismerjék, és magukénak vallják.
EKOSZ - EMTE
Azt mondhatom tehát, hogy most a harmadik metamorphosis korát kell megélnünk, de azonnal cáfolhatom is ezt a gondolatomat. A Trianon utáni metamorphosis ugyanis még csírájában elakadt. Annak kiteljesítése a mai kárpát-medencei magyar értelmiség legszentebb feladata. A megszenvedett tapasztalatokra talán mégis jobban emlékezõ erdélyi magyar értelmiség ennek a folyamatnak lehetne hangadója és zászlóvivõje.
Közös gond Az egymást felfalni is kész honi magyar értelmiség – bár egyenlõtlen eszközökkel – de még vívja harcát. Az ádáz küzdelem a résztvevõt s a szemlélõdõt egyaránt aggodalommal töltheti el. Sajnos a jelek szerint a résztvevõket egymástól éppen ennek az „ez a harc lesz a végsõ” érzésnek a kétféle jelenléte különbözteti meg. A bal, s fõleg a liberális oldal a jobb teljes megsemmisítésének mámorába kezdi hajszolni magát, e célcsoport pedig olykor valóban úgy érzi, hogy ez most lehetséges, s ettõl szorong. A kisebbségi jövõt szolgáló kisebbségi múlt kutatása ébresztett rá, hogy ilyen s hasonló életérzés bizony nem új, s a nemzet iránti felelõsséget hordozókban már hetven évvel ezelõtt is gyötrelmeket okozott Az erdélyi magyar kisebbség akkori vajúdásait szemlélve, mintha a kárpát-medencében élõ mai magyar kisebbség egész sorsa jelenne meg. Bizony ma már az anyaországi s a határokon túli magyarság sorsát – az összmagyarságét – a szükséges tennivalók terén egységesen szükséges nézni, s a csonka hon egykori nemzetalkotóinak sorsa csak egyes helyi jellegzetességekben különbözik. Van, ahol számaránya, van, ahol megosztottsága, s egészében véve mindkettõ miatt kerültek kisebbségbe Árpád örökének kifosztottjai, vagy ha ostorozni van kedvünk: eltékozlói. Ahonfoglalás egykori színpadán a nagy történelmi hatóerõk veszedelmei egyformán fenyegetik ezt az így vagy úgy teljes egészében kisebbségbe került nemzetet, melynek szárnyai alatt békességben nõttek fel külsõ és belsõ felfalói. Nem vigasztal az a felismerés sem, hogy a falánkokkal is vannak közös veszedelmeink, olyanok, melyek hamarabb kiteljesedhetnek, mint minket fenyegetõ – alig titkolt – óhajaik. Ha viszont mi, pusztulásra szánt kárpát-medencei magyarok kisebbségi sorsunkban egyformák vagyunk, a védekezõ harcban is közös lehetne vezérlõ csillagunk. A megmaradás nagy óhaja már máskor is próbálta összegyûjteni egymást marcangoló táborainkat. A kiútkeresés vívódásai között az elszakítottak tisztább látását és fejlettebb veszélyérzetét, érintetlenebb és éberebb tudatát emlegetve, az õ lehetséges vezetõ szerepüket hangsúlyoztam. Most sem véletlen, hogy a valaha sokat emlegetett, de a maiak által már kevéssé ismert Vásárhelyi találkozó hitvallására hivatkozom. A 70 évvel ezelõtt lefektetett alapelvek ma is pontosan jelzik a további út irányát. A találkozóra készülõdvén Albrecht Dezsõ így írt a Hitel 1937/1 számában A második kör címû írásában: „A kisebbségi kérdés általános európai rendezésének reménye – amely az elmúlt korszak kisebbségi törekvéseinek meghatározója volt – szétfoszlott.” Majd így folytatja: „…Mivel (…) erre sem a kisebbségek, sem azok az államok, melyeknek nemzettestvérei kisebbségi sorsban élnek, nem várhatnak, elõtérbe került egy másik elv: a helyi megoldások rendszere, melyben a kisebbségek az államhatalommal, vagy a kisebbséggel bíró államok az illetõ kisebbségek anyaországaival kötött közvetlen megállapodások és szerzõdések révén rendezik a kisebbségek helyzetét.” A továbbiakban így folytatta: „ …úgy érezzük, hogy a bûnbánatnak, az önmagunk kínzásának ideje lejárt, tisztító szerepét már elvégezte, s most már azon kell igyekeznünk, hogy a bûnbánatban megtisztult lélekkel életünk formálását megkezdhessük. Életünk formálását pedig a lelkek formálásával kell kezdenünk.” Aztán megjegyezte: „Érdekes dolog, hogy a nemzetpolitika széles értelmezésének lehetõségét a kisebbségi sors adta meg.” Ezután figyelmeztetett: „A fiatalság tisztán látja, hogy a nemzet fennmaradása szempontjából nem lehet különbséget tenni kulturális, gazdasági és általános politika között. Látja, mert látnia kell, hogy az írónak vagy gazdasági szervezõnek a jelentõsége nemzetpolitikai szempontból egyenlõ értékû a politikuséval.”
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Gyöker eink
Ugyanebben a számban jelent meg Transylvan diéta címû írása a Vásárhelyi Találkozó elõkészületeirõl. Megjegyezni kívánom, hogy a címben szereplõ diéta szó miatt a korabeli baloldal ismét súlyos kritikával illette és ebben is a rendiség vádját látta igazolva. Ezzel szemben szerzõnk a cikkben a diéta szó használatához is magyarázattal szolgált, de hiába. Az a baloldali gondolkodásmód – amelyikre ezt Orwell éppen a legjellemzõbbnek véli – kiemelte a szót már környezetébõl, s mit sem törõdött a pontos magyarázattal, mely vádját már megszületése pillanatában cáfolta. Lássuk csak ezt a bekezdést: „ mi kerültük eddig a parlament elnevezést. Kerültük mert nagyképû, s mert nem fejezi ki egyáltalán, amire gondolunk. Találkozóról beszélünk legszívesebben, mert érzésünk szerint találkozóra van szükség, ahol a lelkek megnyílnak egymás elõtt. S ha szervezeti formáról is szó kell, hogy essék, úgy beszéljünk inkább diétáról, amely többet és lényegesebbet fejez ki: mai értelemben érdekképviseleti szerv, ahova minden szervezet és munkaközösség elküldené a maga követeit egy új, kétszavas követi megbízással: szolgálni nemzetedet.” A baloldali vádaskodás e klasszikus és õshonos példájától visszatérve eredeti fonalunkhoz, olvassuk tovább Albrecht Dezsõt: „Valami mély és ma még meg sem állapítható oka van annak, hogy az egyébként hajlékony Transylvan magyar szellemiségben elkésve, csak azután jelentkeznek bizonyos szellemi áramlatok, miután a másik két magyar nemzetrész életében útjukat elvégezték.” Õ itt a Debreceni Diétára és az érsekújvári Tavasz Parlamentre gondolt. Ma mintha ez megváltozott volna, legalábbis az anyaországot illetõen, ahol a magyar gondolat gyakorta jobban háttérbe szorul, mint a látszatra legalább imitt-amott vigyázó utódállamokban. Idõközben azonban leírta azokat az alapvetõ pontokat is, melyeket tisztázni kellene, hogy – mint õ mondta – a magyar világnézet és a belõle kinövõ fiatalság egysége felépüljön. Így szólt: „Elõször a nemzeti gondolat tisztázása a kisebbségi életformán belül. Másodszor: a társadalmi kötelességtudat formálása: társadalmunk külön valóságának elemzése, irányulásának megállapítása, fölszínre dobott szükségleteinek számbavétele, s mindezen túl olyan társadalom kialakítása, melyben a nemzeti egység a teljes társadalmi egységre épül fel. Harmadszor: a nemzeti szervezet alapelveinek tisztázása. Népi és demokratikus szervezet, a tömegek közéleti nevelése, szerephez juttatása, öntudatos egyéniségnevelés, mint egy új nemzetszervezet alapelvei, melyek az elvi társadalmi egységnek gyakorlati érvényesülést szereznek. Cél: nemzeti programmal azonosult tömeg és olyan vezetõség, amely a nemzeti társadalomban lüktet és dolgozik, és amelynek kiválasztásában csak a szakértelem, a képesség és az arravalóság játszhat szerepet. Negyedszer: az egyházak szerepének, fontosságának és szükségességének elismerése. Ugyanakkor azonban állásfoglalás az egyházak együttmûködése mellett és a felekezeti féltékenykedések ellen. Ötödször: egészséges közszellem kialakítása. A nyílt és õszinte kritika megteremtése. Mindezzel együtt a közszellem fegyelme, mely ítéletével sújt mindenkit, aki a közösségi érdek ellen vét. Hatodszor: munkaterületek kijelölése, szétválasztása és egy nagyobb egységben való összefoglalása. Végül a lehetõségek közötti azonnali teendõk megállapítása”. Lám milyen kis idõ 70 év! A teendõk, az akadályok, az akadályozók és a módszerek mit sem változtak. Az utat is kijelölték már akkor. Mi lenne, ha a 70. évfordulóra ismét magunkba szállnánk és újrakezdenénk a magunk revízióját?
Egy sokat vitatott magyar – magyar találkozóról Milyen is volt ez a 70. évfordulójához érkezõ Vásárhelyi Találkozó? A találkozó szervezésében oroszlánrészt vállalt a kolozsvári Hitel, s szellemi körének ebben a szakaszban éppen e munkán keresztül vezetõjévé váló meghatározó egyénisége: Tamási Áron. Nem véletlen, hogy ez a folyóirat szánt legnagyobb teret – egy egész számot – e találkozónak. A találkozó irigyelt és kissé túlértékelt konca valaha viták kereszttüzében sült rózsaszínûre, majd pirosra az akkor erõsebbik baloldal számára. A tények azonban világosak, s igazolják, hogy ez a „Transylván diéta” hogyan s miért is indult. Tamási Áron Hõsökhöz nehéz idõkben címen megjelent elnöki megnyitóját is ebbõl az 1937/3-as Hitel számból, az említett külön-
2007. szeptember
23
számból idézem. „A magányos gond és a vívódás, melynek gyümölcsét ez a terem öleli most körül, egy székely falusi ház szobájában talált elõször szót és betût. Akinek hivatása álmodni és írni: ott álmodott és írt elõször cselekvõ ifjúságról.(…) az elsõ cselekedet megtörtént: az erdélyi fiatal magyar szellemiség hordozói nagy számban megjelentek a Vásárhelyi Találkozón.” Tamási a Brassói lapokban megjelent négy részes cikksorozatában írt a cselekvõ erdélyi fiatalok teendõirõl, hogy aztán a Hitel rokonlelkû szellemi társaságát a vonzó és harcos lelkületével maga mellé állítva, s azt ez idõszakban vezetve, együtt a gyakorlati megvalósítást is kimunkálják. A vezérré magasodott Tamási cikkének címe is aktuális, hiszen ma is nehéz idõket élünk, s ma is keressük hõseinket. Tamási saját megszólalását indokolva ezt írta: „A hatalom felé nyitott és megsebzett szívvel s a magyarság felé sorsközösséget vállalva mondja ezt egy ember, ki népének szolgálatában ezen a helyen nem a hivatást, hanem a kötelességet teljesíti. De a magyar történelemben igen gyakran megtörtént, hogy költõk és írók álltak a dobogóra s onnan követelték közösségük számára a honpolgári jogokat és embertestvéreik számára a magyar és idegen elnyomástól egyaránt az emberi szabadságot. Kötelességszerûen ezt teszem én is. S valahányszor író cselekszi ezt és nem politikus, teljes bizonyossággal tömegek szenvednek, és forrongásban van valami nagy veszedelem, mely ellen népnek és hatalomnak egyaránt védekeznie kell.” Aztán Európa akkor negyvenmilliónyi kisebbségét nevezte „Európa igazi kereszténységének”, mely elemi jogokért kiált. Hányszor volt ez már így a magyar múltban? Szinte törvényszerûen tér vissza újra meg újra az író történelmi szerepvállalása, s máig vitatják jogosultságát. Csakhogy merre vannak az emlegetett profik? A helyettünk, értünk cselekedni képes karizmatikus politikusok? A szerepkör ismételten a toll mestereire marad. S õk csatasorba állnak. Sajnos azonban ma már a másik oldalon is felbukkannak közülük „példányok”, s megcsúfolják az írói toll mesebéli örök igazságát. Sovány idõket élve, bizony ezt a szerepet ma gyakran hétköznapi személyeink is kénytelenek felvállalni, ha remélni akarunk még valamit. Sokan együtt és összefogva próbálhatjuk pótolni a hiányzó karizmát. De visszatérek ahhoz, aki akkoron még képes volt az élre állni, és idézném a már említett megnyitó beszédbõl Tamási néhány máig érvényes bekezdését: „…nyilvánvalóvá lett, hogy világnézeti, vallási és osztálykülönbség nélkül társadalmunk minden rétegének érett ifjúsága átérzi a közös sors és a nemzeti felelõsség gondolatát. Átérzi és megjelenésével bizonyítja, hogy az elõítéletek és a testvérgyöngítõ harcok mindenekelõtt mesterségesek voltak. E történelmi jelentõségû jelentkezés után rajtunk a felelõsség, az összesen és egyéneken egyaránt, hogy a lehetõségbõl közös munka, a közös munkából erõs magyar társadalom és az erõs magyar társadalomból helytálló nemzeti erõ teljesedjék ki. Nincs véleményeltérés közöttünk abban, hogy a társadalmunk keretén belül az egymással folytatott osztályharcnak el kell tûnnie, ha nemzeti érdekekrõl van szó. A világnézeti harcoknak is a közös nemzeti érdekek síkján el kell némulniok. Mert ha láttuk és éreztük, mint ahogy ma is látjuk és érezzük, hogy a román pártok és uralkodó osztály világnézeti különbség nélkül egyaránt részt vesz a mi népünk sanyargatásában, akkor nekünk is egyetemlegesen s világnézeti különbség nélkül kell védekeznünk.” S most szemelgessünk Albrecht Dezsõnek a találkozón elhangzott nagy nyitóelõadásából is, mely szintén a Hitel említett számban olvasható Társadalmunk átalakulása címmel. Ha a sok siránkozás után kiutat keresünk, lám, nem felesleges átlátogatni Erdélybe, s ott leásni elszakított szellemi telérjeink irányába. Albrecht Dezsõ e dolgozatnak A társadalom jelentõsége címû fejezetében ezt írta: „( …) Az elsõ kérdés éppen az: hogyan lehet társadalmunkat úgy átépíteni, hogy az a legnagyobb nyomásnak is ellen tudjon állni. Nem becsüljük le a közjogi harcot és a nemzetközi lehetõségeket sem, de tudjuk: annak, hogy a közjogi harc eredményesen megvívassék, elõfeltétele, hogy ellenálló, életerõs, szervezett társadalom álljon mögötte. És az is bizonyos: a kisebbségi kérdés általános európai rende- ä
24
Gyöker eink
zésével szemben a helyi megoldások kerültek elõtérbe. Ennél a változásnál már nem jog áll joggal, hanem erõ erõvel szemben. Minden kisebbség annyi joggal fog bírni, amennyit az illetõ kisebbségtartó államnak a kisebbség és a kisebbség anyanemzetének barátsága ér. Konkréten ez így hangzik: az erdélyi magyar kisebbség annyi joggal fog bírni, mint amennyi súllyal Erdélyben bír, s mint amennyi súlyt Erdély a román államkomplexumban jelent s végül, de elsõsorban, mint amennyi értéket és érdeket Románia számára a Duna-medencében Magyarország barátsága esetleg szövetsége képvisel. De ezeken az észokokon kívül, melyek a társadalmi kérdés tárgyalásának elsõbbségét indokolják, van egy érzelmi indok is. És ezt minden félreértést kizáróan ki kell mondanunk: úgy érezzük: a külsõ nyomást még valahogy csak elbírnánk, ha belül, a magunk életében, céltudatos, összhangos, építõ munkát látnánk. Úgy érezzük: a külsõ nyomáson kívül magunk tesszük az életünket kibírhatatlanná, el nem viselhetõvé. Mindaz amit naponta látunk és tapasztalnunk kell: együttmûködésre rendelt intézményeink széthúzása, az egyéni érdeknek a közérdek felé való szemérmetlen nyomulása, minden építõ akaratnak kíméletlen elnyomása, a bizalmatlanságnak az egymást rágalmazásnak, vádaskodásnak és besúgásnak minden képzeletet felülmúló eluralgása az, ami elviselhetetlen, ami fulladással fenyeget s ebben az egyben mi is együtt mondjuk Makkaival: nem lehet, így tovább valóban nem mehet. Jól tudjuk, hogy mindaz, amirõl beszélni kívánunk az u. n. kényes kérdések közé tartozik. A kényes kérdés megoldása pedig az, hogy hallgatunk róla; ha közben belepusztul egy nemzet, azzal ki sem törõdik. Közírásunk és elõadóink egyaránt kerülik a társadalmi kérdések vizsgálatát, pedig a társadalmi kérdés egyike a legfontosabbaknak és vizsgálata sok olyan jelenségnek adja magyarázatát, amelyet egyébként rosszul vagy helytelenül értelmeznek.” A politikai tevékenység céljaként a következõket jelölte meg: „Egy magára utalt népszervezet, mely nélkülözi az állam jótékony segítségét a mely akadályozva van nemzeti léte természetes kifejtésében, négyes tevékenységre utalt: 1. lélekvédelem, azaz erkölcsvédelem, 2. testvédelem, azaz egészségügy, 3. a jólét biztosítása, azaz gazdaságvédelem, 4. a kultúra ápolása, azaz mûveltségvédelem. Ezt a négyes tevékenységet õrzi és biztosítja a politikai tevékenység.” Tovább lapozván a tanulmányban A szellem és erkölcsi magatartás címû fejezetben a következõ felkiáltás ragad meg: „(…) ki kell kiáltanunk, hogy ezt a levegõt nem bírjuk tovább, hogy ebben elõbb utóbb elpusztulunk, én is, te is, õ is és elpusztul az egész nemzet. Ki kell mondanunk, hogy elegünk volt ebbõl a szellembõl, ki kell mondanunk, hogy tisztább közéletet, tisztább, becsületesebb és erkölcsösebb közszellemet akarunk. Régen az állam és egy uralkodó osztály mára eltûnt becsület-kódexe ügyelt és õrizte, ha nem is kielégítõen, de mégis csak õrizte a közéletben szereplõk becsületét. Mi nem elégedhetünk meg azzal a törvénnyel, amely a becsületet védi. Nem elégedhetünk meg mert egyfelõl az, mint minden törvény, csak a társadalmi együttéléshez szükséges minimumot védi, viszont a kisebbségi életben az erkölcs nagyobb fokára van szükség, de nem elégedhetünk meg azért sem, mert a magyarságot, mint egy nagy családot fogjuk fel, mely a maga belsõ ügyeit a családon belül kell, hogy elintézze. Kívánjuk tehát egy erkölcsbíróság felállítását, mely az egyéni és a közéletben elõforduló vétségeket a maga erkölcsi súlyával elítélje.” A baloldal által rendiséggel, sõt fasizmussal is vádolt szerzõ ezután így írt: „A kisebbségi élet fegyelmérõl kell tehát még beszélnünk. Ez is a kényes kérdések közé tartozik. De már más szempontból. Tudniillik az a téves fogalom kapott lábra, hogy fegyelem és fasizmus vagy hitlerizmus egybekötött fogalmak. Egyszerû szemfényvesztés. Ilyesmit csak azok találhatnak ki, akik a mai széthúzásra, szétesésre játszanak.” Alább így zárta elõadását: „(…) Ez a világnézet két pillérre épül: a demokráciára és a szociális tartalomra, azonban a két pillér mindenike a nemzeti gondolatba van ágyazva. Demokratikus, mert a nemzet széles tömegeit akarja felemelni és érdekeit szolgálni. Ez a demokrácia azonban nem jelenthet anarchiát, korlátait a nemzeti gondolat szabja meg: ez a demokrácia a népi felemelés és nemzeti megmaradás egyetlen lehetõségét mutatja számunkra, de ugyanakkor a népközösségi érdekek fegyelme alatt áll és ahhoz segít, hogy öntudatos nemzeti és népi közösséget alkothassunk. Szociális, mert
EKOSZ - EMTE
nem ismer osztálytagozódást és osztályuralmat, mert a széles néprétegek anyagi és szellemi jólétéért küzd, azonban kikapcsolja a szocializmusból mindazt, ami nemzetközi osztályuralomra tör, ami utópia, vagy elfogult célzatosság belõle. Nem jelenthet sem osztályharcot, sem osztályuralmat: az erdélyi magyar népközösségnek érdekei határozzák meg tartalmát.(…) ez a magatartás nem más, mint nemzeti reálizmus.” Ezeket olvasván úgy gondolom, hogy az eltelt 70 év nem csupán gondolkodásunkban, felismeréseinkben nem vitt elõbbre, de azok gyakorlatba ültetése is éppen úgy „sürgõs”, „mulaszthatatlan”, „utolsó percben meglépni szükséges” feladat, mint akkor.
Újabb fordulópontra várva Életkorunktól függetlenül éljük örökös átmeneti idõkben zajló életünket, s várjuk, reméljük a megváltó fordulatokat. Ebbéli hitünkben mi erõsítene meg jobban, mint éppen a kommunizmus rémbirodalmának vége, vagy a – sajnos egyedül minket nem érintõ – trianoni tákolmányok széthullása?! Jól tudjuk, hogy sorsunk csakis a közös Kárpát-medencei magyar sors együttes megoldásával fordulhat jobbra, fõleg ha azt is remélni akarjuk, hogy jövõnk is biztosítva legyen. Ezzel kapcsolatos egyre erõsebben körvonalazódó reményem, talán már hitem az, hogy Erdély magyarsága, a maga erõs történelmi gyökereivel és a szenvedéseibõl merített tapasztalataival – minden hátránya ellenére – olyan lelki elõnyben van a látszólag erõsebb Anyaországgal szemben, hogy kovásza lehet a nagyobbik haza szellemi megújhodásának is. Ezt a csírájában még Tamási Áron által megálmodott gondolatot próbálom az ismétlõdõ, s tán még nehezebb történelmi helyzetben felemelni és felmutatni. Bár az esetleg megfáradt erdélyi helytálló magyar elsõ hallásra elcsodálkozhat ezen, és akár rá is legyinthet, mégis hiszem, hogy némi elmélyültebb elmélkedés elvezetheti ennek elfogadásához. Története során Erdély magyarsága már sok nagy fordulatot élt meg. 1542 a tordai országgyûlés, majd 1690 a Diploma Leopoldinum, az önálló nemzeti fejedelemség pólusai. 1848 és 1918 után a bécsi döntés 1940-ben már csupán egy részét érintette a kisebbik hazának. Az 1945-ös visszarendezõdést követõen 1989 jelentett nagy fordulatot, s most várható az újabb történelmi dátum, 2007, a minden hátránya és buktatója ellenére mégiscsak hatalmas változást, okos hozzáállás esetén bizonyos lehetõségeket is jelentõ Uniós csatlakozás éve. A nagy fordulat sajnos egybeesik az Anyaország egyik legtragikusabb történelmi mélypontjával, melynek gazdasági oldala is veszedelmes, de a visszafordíthatatlanság veszedelmét még ez sem hordozza magában oly mértékben, mint a tudati züllés. Ez az a pont, ahol Erdély magyarsága adni tud, életet menteni képes szellemi oxigéntartalékokkal állhat az intenzív osztályra került Anyaország magyarsága mellé. Sokat emlegetjük azt a másik 150 évet, a török uralom idejét. Mikó Imre egykori tanárom, az Erdélyi Fiatalok, majd a Hitel jeles munkatársa – immár klasszikus nemzetpolitikusunk – oly szépen írja a Hitelben a Bécsi döntés után: „Erdély a magyar élet számára gyakran volt már az ígéretföldje s másfél századon át otthont talált a fejedelmek udvarában az egész magyar államiság. Most ismét minden szem a visszatért „keleti és erdélyi” országrészen függ s a magyar élet arra vár, hogy megtermékenyüljön a kisebbségi sovány esztendõkön átmentett erdélyi szellemtõl.” Nos, valami hasonló helyzetet érzek én ma. Még nem beszélhetünk „minden szemrõl”, de úgy érzem, nem kevesen vannak, akik egyetértenek velem ebben a véleményemben. Kedves tanárom utánam nyúl az öreg kollégium (utódiskolájának) falai közül, s mint a Házsongárd annyi más jeles lakója, õ is erõsíti hitemet. Hosszú idõ óta ébredeznek félelmeim a neoliberális szellem romboló hatása miatt, melynek lényege az egyén beteges túlértékelése és a közösség alábecsülése. Az erdélyi szellemi vérátömlesztés egyik alapeleme lenne a közösségi gondolat, az összetartozás érzésének újraélesztése. Ezek olyan értékek, melyeket a kisebbségi küzdelem jobban konzervált, mint a kényelmes, és fõleg félrevezetéssel elkényelmesített anyaországi lét, s bár tudom, ott is volt titkos féregfog, mely támadta ezt, de messze nem annyira, mint idekinn. Mikó Imre hívja fel figyelmünket Ottlik Lászlónak a kolozsvári egyetemen tartott székfog-
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Gyöker eink
lalójára is, – õ ezt mondta: „…a magyar politikai alkotmány lényege nem az állami erõnek az egyéni szabadság érdekében való korlátozása, hanem a nemzet erõit szervesen összefoglaló tetterõs nemzeti önkormányzat.” Az Anyaország és Erdély gondolkodásmódja a 22 év alatt hatalmas léptekkel távolodott egymástól. A már elõbb is pátriárkálisabb osztályviszonyok ezalatt tovább módosultak. Erdély magyar népe és vezetõosztálya a közös elnyomás terhe alatt szoros sorsközösségbe került. Erre is Mikó Imre figyelmeztetett talán elõször. Az a különbség, mely az ottani és az Anyaországbéli gondolkodásmódban 1940-ben fennállt, ma is él, csak modern, korszerû és új elemekkel gazdagodott formában. Idekívánkozik szó szerint Mikó Imre egy bekezdése a Hitel 1940-41. évfolyamának második számából: „ A kisebbségi sors mérlegén az aktívák között a legelsõ helyet az a tény foglalja el, hogy a magyarság osztályai között sok tekintetben leomlottak a társadalmi válaszfalak és a kisebbségi magyar társadalom olyan belsõ átalakuláson ment keresztül, ami más népeknél forradalmi úton szokott végbemenni. Ennek csak a külsõ jele az az idegenkedés, amivel az erdélyi magyarok a címeket és rangokat fogadják. De belsõ tartalmát az a népi szellem és szociális felelõsségtudat adja meg, mely már a kisebbségi magyar irodalmat is elõnyösen jellemezte, a tudományos kutatás irányát a falu felé terelte, szociálpolitikát csinált a társadalom önadóztatása útján, gazdasági érdekvédelmi hálózatot épített ki önkormányzati szellemben, s a politikában nem a közjogi hatalmi állásokért, hanem a magyar nép anyagi és nemzeti létéért küzdött.” Erdély nagy fordulópontjai után a legújabbhoz közelít. Bár Európával kapcsolatos csalódásaim számosak, mégis szeretném, hogy a fennálló lehetõségeket legalább részben sikerüljön javunkra kihasználni. Ezek mentén talán megvalósítható lehet az a minimális program, mely által ne az Anyaország rossz hatása érvényesüljön Erdélyben, hanem inkább Erdély megújító, friss nemzeti szellemet hozó befolyása az Anyaországban. Olvassuk errõl ismét Mikó Imrét: „… a tulajdonképpeni nemzetpolitika a nemzetiségi politika, mert csak egy létében állandóan veszélyeztetett kisebbség tudja minden erejét a pártharcoktól elvonva a maga létkérdéseinek megoldására összpontosítani.”Az erdélyi veszélyeztetettség ilyen hatásai – reméljük ma még talán erõsebbek a begyûrûzõ politikai megosztottság romboló befolyásánál. Ugyanakkor sajnos már azt is elmondhatjuk, hogy az Anyaország magyarjainak jelentõs, egyre jelentõsebb része is kisebbségi sorshoz hasonló nyomást kezd tapasztalni. Vajon ennek a hatása milyen lesz az itteni szellemre? Vajon az utódállamok túsztartó és homogenizáló politikája, vagy az anyaországi hatalom pusztító ereje tudja jobban legyûrni vagy szerencsés esetben serkenteni a magyar megmaradás szellemi erõforrásait? A pillanatnyi kép alapján a feladat adva van. Mikó Imre így zárja – már idézett – Erdélyi politika címû írását: „A napi feladatok aktualitásán túl ma az erdélyi politika egyetlen történelmi feladata az, hogy maradéktalanul átmentse a megnövekedett magyar haza számára mindezt az értéket, amit a kisebbségi életforma kitermelt és olyan egységes népi Magyarország felépítésének legyen kovásza, mely képes lesz megtartani azt, amit visszaszereztünk és visszaszerezni azt, ami még minket illet.” Ha a földrajzi haza nem is nõ meg 2007. január 1. után, de a közös magyar mozgástér igen. S az erdélyi magyar tapasztalat és szellem kovásza lehet egy, az európai vívmányok megtartására és alkal-
2007. szeptember
25
mazására képes együttmunkálkodásnak, s újabb korszerû és békés megoldások kivívásának. * Íme ez volt az a néhány ízelítõ abból, amit a Hitel nekünk üzen. A lap jelentõségét hangsúlyozandó a következõkben összegyûjtöm mindazt, amit sikerült e téren fellelni, és idézem Záhony Éva Hitel tanulmányából a Kritikák címû fejezetet. Mindezekbõl érdekes ellentmondások derülnek ki. Olyanok, melyek feltárása után világossá válik, mennyire gyermeteg, vagy inkább jellegzetesen kommunista vád volt az, amely szerint a Hitel mögött, illetve munkatársain keresztül, a reakció szervezett erõi munkálkodtak. „A Hitelt, Erdély új szellemû és modern szemléletû társadalomtudományi folyóiratának megjelenését sokan üdvözölték az erdélyi és a magyarországi sajtóban. A Pásztortûzben (1936. március 15.) Kovács László írt róla: „Az új transylván magyar ifjúság szellemi és lelki jelentkezése a Hitel…”. A budapesti Magyar Út (1936. április 15.) így méltatta: „Ebben a lapban olyan erõvel tör fel a transylvan fiatalság életakarata, hogy elõttünk bizonyosnak látszik, hogy tovább jut minden kísérletnél…”. Az Erdélyi Helikonban (1936. április) Kemény János üdvözölte a lapot, külön kiemelve Vita Sándor: Erdélyi szövetkezetek c. tanulmányát (…). A magyarországi Nemzeti Újság 1936. március 18-án megjelent száma ezt írta: „A Hitelt a transylvániai fiatal magyar értelmiség eleje írja és szerkeszti…” . A kolozsvári Ellenzék (1936. május 3.) kiemeli: „Az új Hitel már nemcsak az újságforma rövidebb, de mindig értékes cikkeit foglalja magába, hanem hosszabb tanulmányokat is, melyek a magyar kisebbségi kérdések gyökeréig hatolnak…”. A Magyarországon megjelenõ Magyarság 1936. szeptember 12-i számának sorai: „A Hitel…biztoskezû és lelkiismeretes kísérlet Transylvania népi, egyházi, kulturális és gazdasági javainak számbavételére és leltározására, hogy a régi, de a történelmi viharoktól alaposan megtépázott fundamentumon új élet, új virág nyílhasson…”. Többek között írt a Hitelrõl még a Keleti Újság (1936. július 25.), a Tudósító (1936, március) a Szabadság (1936. július 26.) stb. A Brassói Lapokban három cikk jelent meg; Szentimrei Jenõ, Kacsó Sándor és végül, de nem utolsósorban Tamási Áron tollából, aki az alábbiakat írta a folyóiratról a Brassói Lapok 1936. április 11-12. számában: „ Figyelmesen és a résztvevõ lelkiismeret tárgyilagosságával mérlegre tettem a hangot, a neveket, a látásmódot és a célkitûzéseket: s bizonyára nem fogok csalódni abban a véleményemben, hogy ennek a mostani Hitelnek a megjelenése a legfigyelemreméltóbb eredmény, amit a cselekvõ transylvan ifjúság az utóbbi években elért…A Hitel szellemi mozgalmára legalább annyira jellemzõ, mint demokratikus felfogása, az a könyörtelen szigorúság és szárazon ható tárgyilagosság, amellyel történelmünket, a jelenünket és jövendõ szerepünket szemlélik. Ezt a szellemi magatartást õk azzal a kedvelt szavukkal jelölik meg, hogy önvizsgálat. A szigorúság a magyarság bûneivel szemben és a romantikamentes megállapítások az erényekkel kapcsolatban természetszerûleg Széchenyit idézték fel zászlójukra eszménykép gyanánt.” Amit napjaink érdeklõdõ olvasói a Hitelrõl tudnak, azt jórészt az Erdélyi Fiatalokkal folyt vita és a Váráshelyi találkozó kapcsán fedezhették fel. A Hitel a harmincas évekre visszanyúló Balogh ä
26
Gyöker eink
Edgár-i megbélyegzést követõen (melyre Gaál Gábor a Korunk fõszerkesztõje is folyton hivatkozott) elvesztette hitelét a baloldalon. Azért írok egyszerûen harmincas éveket, mert az ellenszenv – jórészt személyes okokból – még a Hitel létrejöttét megelõzõen megszületett Balogh Edgárban a lap meghatározó egyéniségével, Albrecht Dezsõvel szemben. Hogy a baloldali Hitel-fóbia valahol mégis „megalapozott” volt, azt érdekes történettel igazolhatom. Gáll Ernõ, a neves marxista filozófus, maga is a Korunk fõszerkesztõje, ki ama damaszkuszi útra már akkor rálépett, mikor még nem szedték fel a taposóaknákat, ezt mondta nekem: szemléletváltozásomnak két meghatározó momentuma volt, 1956 és a Hitel átolvasása. Ha a Hitel történetébõl akarok a végkövetkeztetések során valamit kiemelni, akkor mindenek elõtt azt a tényt említeném, hogy nem kell összetéveszteni a folyóiratot a Hitel társaságával, szellemi körével, melynek számos, a lapban nem közlõ, mégis annak szellemét formáló aktív tagja volt. Gondolok itt elsõsorban az írókra és költõkre, akik más lapokban közöltek, mivel a Hitel profilja nem ez volt. Ligeti Ernõ egyenesen azt írta, hogy nem a lap, hanem a társadalmi élet tervszerû „megmunkálásával” annak holdudvara volt a legfontosabb. Idetartozik annak hangsúlyozása is, hogy Tamási Áron egy idõszakban (apám feljegyzései szerint is éppen a Vásárhelyi Találkozó elõkészítése idején) a Hitel körének szellemi vezére volt. Ma is vannak, akik, ha ezt hangsúlyozzuk, gyorsan figyelmeztetnek az átfedésekre, hiszen Tamási annak idején az egész fiatal erdélyi magyar értelmiség vezérlõ alakja volt. Ez így igaz, de elõbb említett idézete bizonyítja, hogy legnagyobb teljesítménynek mégis a Hitelt tartotta. A Hitel létrejötte tehát az erdélyi fiatal értelmiség felelõs és elszánt tette volt. A Széchenyihez való visszanyúlást (akár Szekfû közbeiktatásával is) kárhoztatók és a szavakba való belékapaszkodás napjainkban is élõ módszerét alkalmazó bírálók ma már a számukra vereséget jelentõ – de sokak, így Balogh Edgár, a Hitel legfõbb elmarasztalója által is be nem ismert – kommunista eszmék rabjai voltak. Hogy emberek, akik e gondolat haladónak vélt jellegét fiatalon felkarolva, téveszméikkel együtt öregedve, útjuk végén nehezen vagy egyáltalán nem ismerték be a kudarcot, magyarázható is lehet, vagy legalábbis megérthetõ. Az sem elhanyagolható, hogy az érintettek avagy érdekeltek évtizedeken át voltak az új magyar erdélyi értelmiség oktatásának meghatározó alakjai, így aztán hozzáállásukat sikerült itt-ott még egy-két nemzedékre átmenteni. Az utókor azonban nem indulhat el szubjektív és önigazolásra épülõ „emlékeik” kritikátlan elfogadásából. A korról szóló egész memoárirodalom forráskritika után kiált. Ez számomra a bibliográfia tanulmányozása után, a napnál világosabb tanulság. A Hitel körüli csend története azonban egy másik tanulmány tárgyát képezi. Jelenlegi célom az volt, hogy minél többen ismerhessék
EKOSZ - EMTE
fel 70 évvel elõttünk élt elõdeink erõfeszítéseinek értékeit, azt, hogy az, amire sok vita és szenvedés árán most jövünk rá, már akkor is élõ, de mára elfeledett felismerés volt, amiként a ma kárhoztatott negatív jelenségek sora már akkor is közöttük élt és rombolt. Leányfalu, 2006. október 14.
-
Szász István Tas
Botcsinálta szerkesztõ a „botcsinálta” sajtótörténészrõl Szász István Tasnak fent közölt, elõször a Polisz c. folyóiratban megjelent tanulmánya idõben megelõzte a szerzõ Hitel – beszédes hallgatás avagy három Hitel és ami utána következett c. könyvének megjelenését. Miután átadta nekem a könyv dedikált példányát, SZIT kifejezte abbéli óhaját, hogy mondjak véleményt könyvérõl. Fenti tanulmány elolvasása után viszont világossá vált elõttem, hogy nem állhatok elõ recenziós, netán kritikai, avagy további értékelõ észrevételekkel, amelyeket a könyv olvastán esetleg szükségesnek véltem volna, mindenek elõtt mai viszonyainkra gondolva. Minden hasonló szándékot csirájában fojt el a szerzõ e remek tanulmányával, melyet minden bizonnyal az általa is érzett továbbgondolás szükségessége hozott létre, miután könyvének szerkezete ott csupán rövid, de az olvasó fantáziáját annál inkább meglódító, a róla szóló utalásokat tett lehetõvé. Külön köszönet illeti õt e tettéért. A könyv a maga teljességében cáfolja szerzõjének „botcsinálta sajtótörténész”-i önminõsítését. Szász I. Tast jól ismerik olvasóink, hiszen évek óta megtisztel minket írásaival, ihletett verseivel, most viszont új oldaláról mutatkozik be a remélt szélesebb körû olvasótábornak, midõn egy tudós kutató és politikai-történelmi elemzõ kvalitásait csillogtatja meg. Olvasni kell figyelmesen, és a szerzõ biztos szelleme által vezettetve bejárnunk a 30-as évek Erdélyének a mában folyamatosan visszaköszönõ világát, eleink küzdelmeit, reményeit és megcsalattatását. Miként azt a szerzõ úgy a könyvben, mint tanulmányában kiemeli, maga a folyóirat nem tévesztendõ össze a körülötte létezõ, nem kis mértékben épp a lap apropóján kialakult
eszmei körrel, így aztán magától adódott a feladat, hogy a Hitel e hiteles története egyben a kor eszmetörténetévé is váljon. SZIT ragyogóan teljesítette e feladatot. SZIT azt írja tanulmánya végén, hogy „a Hitel körüli csend története …egy másik tanulmány tárgyát képezi.” Bizony kíváncsiak lennénk erre az újabb tanulmányra, habár a könyvön magán is „vörös” fonalként húzódik végig e történet, és jaj, e fonal ide vezet, napjaink valóságába, amikor nemzetünket változatlanul fojtogatja a vörössel összeölelkezõ kék terror. Nem csodálkozhatunk tehát, ha az a kor és az utána következõ évtizedek a mai napig méltatlan sorsot szántak az akkori legjobbjaink közös összefogásából született nagy nemzetmentõ kísérletnek, ami most, íme, újfent elnyeri értelmét, mert a csöppnyi gyermek ott, a Hitelnek otthont adó csodaszép családi házban Kolozsváron ámuló szemmel és fogékony lélekkel figyelt, és melynek szelleme áthatotta egész késõbbi lényét is. Aztán a Makovecz Imre által az elveszett otthont pótolni igyekvõ szándékkal épített leányfalui otthonában materializálta a lelkében megõrzött szentélyt, de igaz emberként nem tartotta, mert nem tarthatta meg magának, hanem megosztotta velünk kincseit. Köszönjük neki, Te pedig kedves olvasó ne menj el vakon és ostobán e kincsek mellett, hanem hajolj le értük. Azaz: tolle, lege!
-
K.P.
A könyv kapható a Ráday, a Püski, a Kusztos és a Kráter könyvesházaknál is, meg az Írók boltjában. Erdélyben a Kriterion terjeszti.
Átalvetõ
Gyökereink
EKOSZ - EMTE
27
Gyergyói vadvirág-koszorú Dr. Rab János etnobotanikus barátom emlékezetére
Aranyrózsa és árnyékfû, Bábakalács, bálintrózsa, Belekenyér, piros bojza, Bölénylapi és buruslán.
Rabarbara, rezgõnyárfa, Rókabomba és rontófû, Sarjuhagyma, sátánkóró, Szádokerdõ és sovánfû.
Busszuságfû, bárányfarok, Cigánytütü, cifrapipacs, Citrosfenyõ, cintória, Csengõkóró, csipicsihány.
Szamártövis és szikláda, Tátogtató, terpefenyõ, Törökszegfû, tubarózsa, Túróvirrág, tyúkorrúfû.
Csikófarok, csukrosszegfû, Dancura és délignyíló, Édesgyüker, ezerjófû, Fehérboglár, fátyolrózsa.
Utilapi és vackorfa, Vadárvácska és vadcsombor, Vadkapor és vadkõrózsa, Vadliliom, vadpaprika.
Fecskevirág, fehérberek, Felfutó paprokojája, Fentõfû és ficsorvirág, Fodormenta, filadendra.
Vadribizli és vadzsálya, Vérfû, [vérfa], vízitorma, Zöldüröm és vizipálma … egy (már nem rab) sírhalmára.
Fullánklapi, futórózsa, Galambgomba, galagonya, Gyalogbojza, gyertyánkóró, Gyöngyemény és gyöngyeményes.
Rab János 2001-ben kiadott „Népi növényismeret a Gyergyói medencében” címû könyvének „Helyi népi faj-és társulásnevek mutatója” alapján
Halálbogyó, harmatlapi, Jézus-tenyér, Jézus-vére, Kakastaré, kókisvirág, Kaskötõfû, katiszoknya. Katonya és kecskevirág, Kék nefelejcs, kékfolyóka, Kékberek és kékgyöngyvirág, Ketánkóró, kígyóhagyma. Kígyómoha, koleander, Kapcatamás, Kossuth-rózsa, Krizantén és kutyafája, Lánclapi és majorána. Leánymáj és libamája, Lúdordhoz macskagyökér, Macskanyereg, madársóska, Nebácspisti és napocska. Nyúlfarok és ótottrózsa, Örménygyökér, ördögborda, Õszibánat, õszirózsa, Pacsirtafû, paprokolya. Papucsvirág, pásztortáska, Pimpófa és piroskánya, Pujkaorr és purdivirág, Porkoláb és portulácska.
2007. szeptember
összeállította Szabó T. Attila Balatonfüred, 2007. aug. 10. (a temetés napja)
28
Gyöker eink
EKOSZ - EMTE
Rekviem egy temetõért 1804-ben hûvös volt az április, a poéta Csokonai bizony fázott vékony öltözetében, de szíve tele volt bizakodással. Az imént érkezett Debrecenbõl Rhédey gróf hívására Váradra, egy alkalmi vers megírásáról lenne szó, meg aztán itt készül végre a nyomdában a Dorottya. Vendéglátójánál, az ismerõs plébánosnál is szíves szóval fogadták. A plébánia a késõbbi Teleki utcában állott, közvetlenül az Akadémia szomszédságában, ahol jogtudományi és bölcsészettani tárgyakat oktattak. Ma persze hiába keresnénk ilyen Akadémiát Váradon, az épület sincs meg, helyére emelték a 20. század elején az új városházát. Emléktábla se jelzi a régi Akadémia helyét, pedig megérdemelné az a huszonnyolc éves lengyel cári tiszt, Rulikowszky Kázmér, akinek ez az épület volt a siralomháza 1849 õszén. Hogy hogyan töltötte utolsó éjszakáját a szabadságszeretõ lengyel tiszt, aki átállt a magyarok oldalára, ki tudná ma már azt megmondani. Emlékét azonban õrzik a régi váradiak, róla nevezték el azt a temetõt, amelynek bejáratánál síremléke található elborítva virágokkal március 15. tájékán. A vékony köpenyében didergõ Csokonai a mecénás nagyúr palotájába igyekezett, elhaladt az újdonságnak számító görögkeleti templom mellett, melyet ma is Holdas templomnak neveznek a váradiak, mert a homlokzatán elhelyezett arany-fekete gömb a Hold járásával megegyezõen forog. Rhédey gróf háza egy megyeszerte híres kert közepén állott, tele ritka, errefelé sosem látott növényekkel. A gróf és háza népe talpig gyászban, elhunyt a szeretett feleség, gróf Rhédey Lajosné, Kohányi Kacsándy Terézia. A gróf temetési beszédet rendelt a debreceni költõtõl, kívánsága az volt, hogy Csokonai személyesen olvassa fel a temetésen a búcsúztatót. A költõ azonban nem holmi alkalmi verset írt, hanem ezersoros poémát A lélek halhatatlanságáról. A beszédek és énekek alatt csípõs szél fújdogált, hosszú órák teltek el, és csak ezután került sor Csokonai beszédére. A megromlott egészségû költõ izzadt, fázott, a hideg rázta, kiújult tüdõbetegségének végzetes volt a temetõi megpróbáltatás. Innen, Kacsándy Terézia kriptája mellõl bizony õ is hamarosan utolsó útjára indult. Orvosa a maga szekerén vitte haza Debrecenbe a beteg költõt, aki alig múlt harmincegy éves, mikor szenvedései véget értek. De minderrõl már nem igen tudott az irodalmat és színjátszást oly önzetlenül támogató gróf, aki felesége halálától lesújtva 1804 tavaszán végrendeletében a következõt írta: „Az úgynevezett Rhédey-kertet, melynek egy része néhai Kohányi Kacsándy Therézia kedves feleségem és önmagam mulandóság alá vetett része örökös nyugvóhelyének vagyon szentelve, az egész publikumnak üdõtöltésére szolgáló közönséges mulatóhelynek elkészíttetvén, halálom után hatezer forint capitalissal együtt Várad városának oly móddal testáljam, hogy azon kert soha el ne idegeníttessék, sem akármely szín vagy tekintet alatt más végre fordíttassék…” A grófi kert tehát a város tulajdonába került, de hiába kapta meg 1831-ben, a gróf halálának évében a fenntartására szánt nem kevés hatezer forintot is, rossz gazdának bizonyult, és hagyta pusztulni a hatalmas Rhédey-kertet. E kert közepén állott az 1804-ben épített romantikus mûromnak tervezett kápolna is, melynek egyik falán helyezték el Rhédey Ferenc erdélyi fejedelemnek a szentjobbi templom romjai között megtalált vörös márvány síremlék-fedõlapját. A legnagyobb érték azonban az 1834-ben készült márvány borítású alabástrom szarkofág volt, melynek alkotója Ferenczy István, a magyar nemzeti szobrászat elsõ jelentõs alkotója volt. A szarkofág két oldalára a következõ feliratokat vésték: „Nyugalom az itt alvóknak.” „Háládatosság és tisztelet.” A felirat intõ szavaiból sem egyik, sem másik nem valósult meg. Az új idõkben népszórakoztatást szolgáló állatkertet telepítettek a parkba, a kápolna egy állatsereglet közepén találta magát, de az idõ és a nemtörõdömség is szorgalmasan rombolta a különleges épületet. A vas ajtószárnyak eltûntek, a vandál betolakodókat már semmi nem tartotta vissza a rombolástól. A kitört ablakon át szabadon röpködtek a galambok, mindenütt vastagon lerakodva ott a nyomuk. A márvány dombormûveket összezúzták, Ferenczy István hajdan gyönyörû szarkofágjáról minden letörhetõt elvittek, a Rhédey-kápolnát akadálytalanul pusztítja az idõ és a romboló emberi kéz. A kegyeletsértõ kezek értékek után kutatva összetörték a csontokat és a mûvészi értékeket egyaránt. A város hagyta
és hagyja pusztulni a végrendeletileg ráhagyott, de távoli és soha nem értett múlt egy darabját. Nyugalom az itt alvóknak, háládatosság és tisztelet? Úgy tûnik, a mai világ nem ismeri ezeket a szavakat. Így temette be a szerszámgépgyár is az õsi temetõt – e temetõben semmisült meg többek között annak a Sándorffy József doktornak a síremléke, aki a beteg Csokonait sokszor gyógyította, emberséges magatartásáról a költõ is megemlékezett naplójában és Tüdõgyulladásom címû versében –, és így pusztult el a Váradolasziban felépített lakónegyed halálos ölelésében a város egyik legrégibb temetõje. Pedig Váradolaszi valaha szebb jövõ elõtt állott, amikor a középkori várépítések idején e tájra idegenbõl származó lakosokat, hospeseket telepítettek, fõleg kézmûveseket, akik a vár és a templomok építésén dolgoztak. Õk népesítették be a vár külterületeit, melyeket ma is Olaszinak, Velencének hívnak. Az olasz, vallon telepesek lakóhelyét akkoriban a környezõ lakóközösség nemzeti hovatartozásuk alapján nevezte el. Olaszit már 1291-ben Olozy néven említik. Egy 14. századi tizedjegyzékbõl kiderül, hogy Várad, Debrecen és Váradolaszi volt a környék legjelesebb települése. 1474-ben Mátyás király Budán kelt szabadalomlevelében Várad-Olaszi lakóit a harmincad és a királyi adók fizetésétõl a váradi püspök és káptalan birtokain felmentette. A török sem kímélte a települést, az 1570-ben Váradon született Pázmány Péter a veszedelem hírére ezt írta: „Én részemrõl Váradot és vidékét méltónak tartom arra, hogy megtartásáért az egész kereszténység harcoljon.” A törökök azonban nem törõdtek a nagy mûveltségû fõpap Váradhoz fûzõdõ érzelmeivel, vagy nem harcolt az egész kereszténység, ki tudja, tény, hogy a törökök a várat elfoglalták, pusztították, amit csak lehetett. Végül 1692-ben a keresztény hadak felszabadították Váradot , a császári katonaság Váradolasziban telepedett meg, és hamar felépített egy székesegyházat az olaszi református templom mellett. Ezt késõbb a rutén görög katolikusok kapták meg, de 1949 után egyszerûen az ortodox egyház nevére írták. Váradolaszi a kuruckori eseményekbõl se maradt ki, 1703 augusztusában Bóné András kuruc kapitány súlyos vereséget szenvedett a váradolaszi rác katonaságtól, válaszul Rákóczi hadat indított a bihari szerbek központja, Váradolaszi ellen. De nem csak fegyverek dörögtek ezen a tájon, a városka beírta nevét a magyar színháztörténetbe is. 1795. december 24-én ugyanis Kelemen László színidirektor Váradolasziban kelt levelében fordul Bihar vármegye alispánjához, hogy ne csak Váradon, hanem a nemes vármegye más településein is fellépésükhöz anyagi támogatást adjon, hogy „megismertessék magukat azokkal is, akik csak hírét hallották igyekezetüknek.” El is döntötték a lelkes polgárok, hogy színházat építenek, azaz a városi csapszék emeleti termét átépítik színházteremnek. Már gyûjtést is szerveztek, de Váradolaszi egyik földesura, Lajcsák Ferenc püspök megakadályozta a Helytartótanácsnál a terv kivitelezését, így a kérdés lekerült a napirendrõl. Itt, Váradolasziban született a magyar színháztörténet egyik jeles képviselõje, Szigligeti Ede (Szathmáry József néven látta meg a napvilágot 1814-ben), a Liliomfi írója, 1875-tõl a Nemzeti Színház igazgatója. A váradolasziak választották meg Szacsvai Imrét Várad országgyûlési képviselõjének 1848-ban, nem tudva még, hogy ezzel mártírrá tették, hiszen tisztségébõl eredõen mint az országgyûlés jegyzõje szerkesztette és aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ki is végezték ezért, szobra ott áll a Kõrös partján, rajta az emlékezõ sorok: „Csak egy tollvonás volt a bûne.” Váradolasziban született 1809-ben Flór Ferenc, „a legmagyarabb magyar orvos”, õ szervezte meg az 1848-as forradalom katonaorvosi szolgálatát, majd Pest közegészségügyi szolgálatát. A városka szellemének szép példája, és egyben Vargha János vízmérnök, Vásárhelyi Pál munkatársa életének beszédes momentuma, hogy az 1836-os váradolaszi tûzvészkor a vízmérnök felesége nem a család ingóságait, hanem a Kõrös szabályozás térképeit és a mérõ mûszereket mentette. 1850-ben a Kõrös jobb partján elterülõ Olaszi egyesül az addig közigazgatásilag külön álló Újváros, Váralja és Velence településekkel, és létrejön a megközelítõleg huszonkétezer lakosú Nagyvárad. Ebbe a városba érkezik Fráter Erzsébet minden bizonnyal 1854
Átalvetõ
EKOSZ - EMTE
Gyökereink
júliusa után, miután válását a férjétõl, Madách Imrétõl kimondták. A tragikus sorsú fiatalasszony ekkor 28 éves, kilenc esztendei házasság után magával hozza nagyobbik leánykáját, Jolánkát. Elõbb apjánál, Fráter Józsefnél lakott a Bihar megyei Cséhtelken, majd Váradra költözött a késõbbi Szaniszló utca 15. számú házba, ma Eminescu 19. „ Lakásom Apolló utca 15. szám Fogtövi ház”–írja egy levél aljára, melyet férjéhez küldött Alsó-Sztregovára. Egyetlen anyagi forrása a Madách-családtól kapott évi 800 forint tartásdíj. A Fráter–lányt nem nevelték gazdálkodásra, takarékosságra, gyakran került a hitelezõk markába, javai, értékei, melyeket esküvõje idején férjétõl, Madách Imrétõl kapott, a váradi zálogházba vándoroltak. Hosszú és keserves volt a megsemmisülés útja. Madách 1862-ben közli, hogy magához óhajtja venni leánykájukat, el is jön érte, és Sztregovára viszi anyja házába. A volt házastársak ekkor látják egymást utoljára. 1864 õszén a negyvenkét éves Madách meghalt. Ezzel Fráter Erzsébet elõtt minden visszaút kapuja bezáródott, anyósa parancsára a sztregovai kúriába be se engedik, mikor gyermekeit látni akarja. A költõ Madách egykori Lidérckéje, Az ember tragédiájának Évája, az asszony „méregbõl és mézbõl összeszûrve” jelleme gyenge volt ahhoz, hogy a kísértéseknek ellenálljon, meghasonlott lélekkel, lerongyolódva kóborolt Cséhtelek, Élesd, Margitta, Várad utcáin a szellemi és testi megsemmisülés felé. Szomorú sorsa a váradi ispotályban teljesült be 1875-ben. Milyen tragikus fintora a sorsnak, hogy ez a váradolaszi mizeriek (irgalmasrendiek) által alapított ispotály, az úgynevezett „koldus ápolda” éppen szemben volt azzal a Barátok templomával, melynek kriptájába menekítette Fráter Erzsébet földi maradványait a végsõ megsemmisülés elõl az akkor még plébános Tempfli József, amikor hírét vette a váradolaszi temetõ felszámolásának. Madách Lidérckéjét utolsó útjára senki közeli hozzátartozója nem kísérte el. Gyermekei távol voltak, fia, Madách Aladár örökölte a rideg szívû nagyanya, Majtényi Anna jóvoltából a sztregovai birtokot, a kisebbik leány, Ara a Lipótmezõn fejezte be életét, egyedül Jolán nem feledte el az anyjával töltött éveket, emlékét mindvégig ápolta. Fráter Erzsébet haláláról az elsõ tudósítás 1875. november 19-én jelent meg a Nagyvárad címû lapban, a cikk szerzõje Erdélyiné Mikes Róza „Gyermekei távol, dúsgazdag rokonai közel bár, de mégis távol tõle. Egy rokon maradt hû hozzá az ínségben, a nyomorban is, egy szellemgazdag rokon, ki gondoskodik a végtisztesség tételérõl(…) rendezi a nagy szellemû író nejének temetését, mely a biharmegye közkórházból szombaton menend véghez. Legyen boldogabb ott a síron túl!” A Temesi Lapok is megemlékezik róla november 26-án : „Egy nõ tragédiája. Madách Imre az „Ember tragédiája”(sic!) halhatatlan szerzõjének neje szomorú véget ért. Férje halála óta mindig mélyebbre-mélyebbre taszították a csapások, míg végre a napokban elzüllött létét a biharmegyei közkórházban fejezte be.” A Bihar címû váradi lap így búcsúzott tõle: „Az ember tragédiája. Madách Imréné, a phenomenszerû költõ neje a legnagyobb nyomorban halt el e hó 17-én Bihar megye közkórházában. Fájdalomból, az élet keserûségeibõl csordultig telt poharat adott az elhunytnak végzete. Fenékig kiürítette. Hibáira vessen fátyolt a tûnõ emlékezet, legyen hamvainak könnyû a föld!” Az elhunytak nevét megörökítõ anyakönyvben 359. számmal szerepel a bejegyzés: „A halott neve Fráter Erzsébet, néhai Madách Imre birtokos és országos képviselõ özvegye. Születési helye Csécse, Nógrád vármegye. Lakása: állandó nem volt. Neme: nõ, kora 45 év. A halál oka: eskór. Eltemetve: V.olaszi sírkert, nov. 19. A temetési szertartást végezte: Szikszai József rf. imával, Dankó Sándor énekvezér. Halálozási helye: vármegyei közkórház”. (A múlt században az „eskór” gyûjtõfogalmába sorolták az önkívülettel járó epileptikus rohamokat és az elmesorvadást is.) A huszadik század elsõ felében Nagyváradon megélénkült az érdeklõdés Fráter Erzsébet személye iránt, a Szigligeti Társaság elnöke, Prédy György újságíró a kor népszerû írónõjével, Gulácsy Irénnel kutatásba kezdett. AFráter Erzsébet sírjáról addigra a fejfa régen eltûnt, mindössze egy személy akadt, aki meg tudta mutatni, hol a sírja. Az arcára sem emlékezett senki. Prédy új fejfát állíttatott a sírra, a szerencsétlen sorsú asszony alakjáról irodalmi alkotások születtek, Harsányi Zsolt háromkötetes regényt írt Madách életérõl, Mohácsi Jenõ kötetben dolgozta fel életét Lidércke címen, 1942-ben L. Kiss Ibolya regénye jelent meg, az Erzsi tekintetes asszony.
2007. szeptember
29
A nyolcvanas évekre a temetõt lezárták, a román kormány a teljes felszámolását helyezte kilátásba. A váradolaszi temetõ felett kimondták az ítéletet, de elõbb lassú csúfos pusztulásra kárhoztatták. A hetvenes évektõl már a városba betelepített idegenek útjában állott, hiszen vallott a tegnap városáról, egy számukra idegen városról. Vallott azokról az emberekrõl, akik hozzájárultak városuk felvirágzásához, tudósokról, mûvészekrõl, politikusokról, egyszerû polgárokról, akik a századelõn Váradot a Pece parti Párizzsá tették, akiknek korában itt a modern magyar irodalom virágzott. De mindez nem érdekelhette a frissen váradi lakossá vált idegen betelepítetteket, hiszen õk úgy tudták, hogy a város élete velük kezdõdött. E sorok írója váradi élete során gyakran látta, hogy a temetõt körülvevõ tömbházak lakói feladott elõzõ lakóhelyük füves terei, kertjei helyett új tereket kerestek, réseket ütöttek a temetõ kõfalán, birtokba vették a sírok közti füves tereket, szalonnát sütöttek, sört ittak olyan természetességgel, mintha kiránduláson lennének. Néha felhangzott idegen nótájuk is, vigadtak, nem gondoltak a holtakkal. Nem mondott nekik semmit a „Respice finem!” intése, nem gondoltak õk a Végre, az élõk önzésével vették el a holtaktól az utolsó birtokukat is, a kétlábnyi földet, amiben eddig nyugodtak. Nyugalom az itt alvóknak, háládatosság és tisztelet? Soha nem hallott szavak lettek ezek. A sírok között és felett mindenféle szemét, undorító hulladék hevert, a sírlapokat elmozdították, mohó szemek a sírok mélyét kutatták kincsek reményében. Ha átmerészkedett az ember a bozótossá vált ösvényeken, összetört koporsókat láthatott a feltörten tátongó kripták mélyén. A fejfákra és sírkövekre írott magyar neveket sok helyütt levésték, a sírköveket elvitték. A város múltját õrzõ magyar és zsidó halottak nyugalmát már senki nem tisztelte. Pedig ezek a parcellák mint egy hatalmas könyv lapjai a város múltjáról meséltek, de ki volt már ekkor erre kiváncsi. A váradolaszi temetõ több száz éves, szerepe hasonlatos volt Kolozsvár nevezetességéhez, a Házsongárdhoz. Bár nem olyan ódon, és talán nem vallja magáénak egész Erdély, hiszen nem büszkélkedhet félezer éves múlttal, de ugyanúgy vall egy város múltjáról, mint az ismertebb kolozsvári. Az összetört sírkövek látványa, a nomád tüzek nyomai a kriptákban, a sörös, boros üvegek az ezredvégrõl adnak lesújtó képet a holtakat sem tisztelõ emberrõl. A temetõ felszámolása 1982-ben hivatalosan is megkezdõdött. Akinek nem volt már hozzátartozója, hogy halottját máshova vigye, annak síremlékét, csontjait minden kegyelet nélkül eltüntették. Ekkor került a váradolaszi sírkertbõl a Barátok templomának kriptájába a templomot és a város sok más nevezetes épületét tervezõ Rimanóczy Kálmán és családja. Itt lelt végsõ nyugalomra Károlyi Ireneusz József, a váradi premontrei gimnázium nagyhatású kísérletezõ fizika tanára, aki váradi éveiben tökéletesítette az elektromágneses hullámok vizsgálatát, aki már Marconi elõtt ismerte és leírta a drót nélküli távírás elvét, és 1896-ban, alig néhány hónappal a röntgensugarak felfedezése után már megalkotta orvosi vizsgálatokra is alkalmas laboratóriumát. Itt kapott helyet Farszádi Kováts Mihály is, 1848-ban Bem tábornok tiszti segédje, Kertész Miksa, a bihari tájak flórájának és faunájának kutatója és leírója. Így gyarapodott további halottakkal a Barátok templomának kriptája, amelyrõl az 1749-es alapzat kibontásakor kiderült, hogy száznál több korábbi halott földi maradványait rejti, de maradt hely a korábbi temetõjükbõl elûzött halottaknak is. És ide került szegény Fráter Erzsike is, aki ugyan reformátusnak kereszteltetett, s bár õ életében soha nem törõdött felekezeti dolgokkal, most holtában is jól megfér a többiek mellett új nyughelyén. „Szent böjtû kámzsás barátok szép árnyéka veszi körül”–mondjuk Adyval. Új nyughelyének márvány tábláján ez a felirat olvasható: „Könnyû ítélni a felületesnek.” A barokk székesegyház (ma már bazilika) altemplomába kerültek a korábbi egyházi méltóságok mellé újabb tudós papok a váradolaszi temetõbõl, mint Ipolyi Arnold püspök, a honi közmûvelõdés fáradhatatlan harcosa, a néprajz és mûvészettörténet magyar kutatója, aki 1886-ban halt meg. Ide került Bémer László, egykori váradi fõpap, aki Kossuth oldalán állva a Függetlenségi Nyilatkozatot püspöki körlevélben hirdette ki, ezért 1849-ben halálra ítélték, majd ítéletét húszévi várfogságra változtatták. Róla nevezték el késõbb Váradon azt az impozáns teret, melyre a század elején a színházat építették. Velük együtt pihen új nyughelyén Rómer Flóris kanonok, aki szintén börtönben szenvedett 1849 után, majd kiszabadulása után a hazai régéä szet és történelemtudomány ismert képviselõje lett.
Gyöker eink
30
Agyarország (m)eséje („Nem mese ez, gyermek!”) Volt egyszer, hol nem volt, volt egy ország. Úgy hívták, hogy Agyarország. Hol volt. Hol nem volt. Mégis volt – több, mint 1001 évig. Mint a mesében. És lesz is. Azért hívták Agyarországnak, mert ebben az országban majdnem mindenki agyaros volt. Kicsit, közepesen, vagy nagyon agyaros. De akár agyarosok voltak, akár agyartalanok, vicsorítani mind tudtak. Nem csak kivicsorítani tudtak, de bevicsorítani is. És tudtak össze-, vissza-, rám-, rád- és rájuk vicsorítani is. Olyan jól tudtak, hogy ennél jobban talán semmit se tudtak. Amikor az ország éppen volt – réges-régen is, meg nem is olyan régen is – akkor volt neki mindene. Voltak rendes zászlói. Voltak rendes címerei. Ezeket a zászlókat és címereket szerették, tisztelték az egész országban, és még azon is túl. Saját lábbal sohasem taposták meg. Mert – mint minden rendes ország lakói – tisztelték azt, amit szüleik, nagy-, déd-, ük-, szép- és jó-szüleik rájuk hagytak. Még azokban az országokban is, ahol nem is tudják õseiket olyan szépen megnevezni, mint ebben a mesebeli országban. Hiszen minden okos ember tudja, hogy amit az õ nagy-, déd-, ük-, szép- és jó-szülei, és azok õsei rájuk hagytak, az már az õ vagyonuk, az õ hagyományuk. Nem is az õvék, hanem az õ gyermekeik, unokáik, déd-, ük-, szép- és jó-unokáik vagyona, hagyománya. Akinek pedig nincs kire hagyni a vagyont, annak még életében kiesett kezébõl a kés, lesett fejérõl a kalap. Annak nincs kire hagyni semmit. A mesét se. Például az a mesét se, hogy éppen most 1100 esztendeje az agyarországiak nagyon kivicsorították agyaraikat. Úgy kivicsorították, hogy minden ellenségük
Nincs jó katona. Nincs rend és nincs igazi rendõr sem. Nincsenek helyükön a (piros) vér és a (fehér) gyász jelképei …legfeljebb a családi „tisztaszobák”-ban. Nincs helyén a kettõs kereszt. A három halomról nem is beszélve. Jelképek helyett csak el-képek maradnak: el-adás, el-vétel, el-csinálás … és a többi … nagy B-vel. Az az ország, amelyik agyartalan, csak befelé tud vicsorogni. Kifelé … mintha már nem is volna. De – a mesében – végül minden jóra fordul és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Aki segít magán, azt az Isten is megsegíti. Aki ezt nem hiszi, az gyorsan járjon utána. És igyekezzen ám!
Oberens-ig futott, vagy még azon is túl, egészen az Óperenciás tengerig. Ezután két emberöltõn át senkinek se volt kedve országukat csúfolni, fülét, farkát csipkedni, lakóit nyomorgatni. 1000 esztendõvel ezelõtt, a 100 esztendõnyi béke nyomán ebbõl az országból állam lett. És lett egy nagyon híres királya is, akit éppen ilyenkor, nyár végén ünnepelnek. Aki nagyon jó király volt. Szent király. Olyan szent, mint a mesében. De akár nem volt még szent, akár már szent volt, országának nagy volt a becsülete, jó volt a pénze … szinte mindene jó volt, ami kelBalatonfüred, 2007. augusztus 22. lett. Egy nem volt csak – adósság. Neki vi- Szabó T. Attila (Ellák) szont adóztak bõven. Úgy mesélik, hogy végül ezért került Elsõ „Utánjárás”: Agyarország címerébe a jó államot jelkéA 2000-ben elfogadott, a koronáról és pezõ korona, a szilárd hitet jelképezõ ke- az államalapítástól szóló törvény kimondreszt, a földet jelképezõ három halom ja: a Szent korona a magyar állam folytomellé a királyi család jele: négy piros sáv nosságát és annak függetlenségét megtesnégy fehér mezõben. Ezek a jelek, mint a tesítõ jelkép. Gyurcsány Ferenc ezzel mesében, hol ott voltak a címerben, hol szemben minõsítette a királyság Parlamentbe nem illõ jelképének a Koronát nem voltak ott. Pontosabban: hol látszottak, hol nem honszerzõ Árpád halálának 1100., a Malátszottak. Amikor az ország nem olyan gyar Állam alapításának 1007. évi ünnepét volt, mint amilyen lehetett volna – ami bi- megtisztelõ német miniszterelnöknõnek. A korona sokkal több ennél: a magyar zony megesett réges-régen is, meg most államiság 1000 éves különleges jelképe is, akkor a jelek eltûntek, vagy rosszul lát…amit a Parlamentbe látogatóknak is ilszottak. Olyan rosszul, hogy félre lehetett lik tudni. magyarázni igazságukat! És ha az igazság (Népszabadság, 2007. augusztus 22. nyomán) eltûnik, akkor minden fontos dolog elVindis Zoltán tûnik. Csak a hamisság marad. És az adósság. IlyenAUSZTRÁL VAGYOK !!! kor nincs semmi, Tudjátok, hogy ausztrál vagyok, ami jó. Nincs igaz Ki nem vágyik a Tiszára már. becsület, jó pénz, Itt a Murray, mely sokkal nagyobb. szép posztó. Nincs Ffzese is hivogatva vár. tisztelt zászló, címer, korona sem. A juhnyáj, az meg éppen akkora, Nincs jó kard.
A váradolaszi temetõ helyén ma park van, a padokon fiatalok ülnek az elsimított sírok fölött, de errõl õk mit sem tudnak, õk már egy új kor szülöttei, melyben, úgy tûnik, nem szokás a temetõket tiszteletben tartani. Azon sem csodálkozik senki, hogy a hatalmas ciprusokat miért ültették a parkban ilyen szeszélyesen szabálytalanul. Hát bizony azért van ez így, mert ezek a temetõ ciprusai, melyeket hajdan szeretõ kezek a drága halott fejéhez ültettek, és gondozták, ápolták az enyhet adó fát. Ma alatta szotyolát köpködnek. Így van ez bizony ebben az értékektõl megfosztott korban. De maradt még valami egy játszótérnyi helyen a volt temetõbõl: romhalmaz és szeméttelep, közepén egyetlen kápolnával, melynek homlokzatán félig levert grófi címer árválkodik. Aki ide merészkedik, vigyázva lépjen, ide szükségleteiket elvégezni térnek be az emberek. Bizonyára alábbhagyott az építési kedv, már nem terjeszkedik a lakótelep, senkit nem kényszerítenek faluról városra költözni, netán pénz nincs a tereprendezésre. Vagy már senki szemét nem bántja a látvány? Nem akad senki, aki azt mondja, ember, tiszteld a temetõket! Szívleld meg a nagycenki Széchenyi család kriptájának feliratát, miközben alászállsz a holtak nyughelyére, olvasd el üzenetüket: „Voltunk, mint vagytok, lesztek, mint vagyunk.”
-
EKOSZ - EMTE
Serdültné Benke Éva, Paks
Mily nagyot a látás átkarol,……… Itt igaz, nem hív a kolompja, Mint a Maros mentén,…arra valahol.
És a nagy - , a szent-, a büszke Hargita, Mely több volt mint az életem……. Eh, a Koszcsiuszkót éppúgy hó borítja. Hegy csak maradjon ott is hegy nekem. Kit érdekel, ki itt messze délen él, Hogy naplementekor, ha húzzák harangját, Zokogva viszi szerte-szét a szél, A sok kis székely templomnak hangját. Mindez már rég messze ttlem, Hisz, mint mondtam ausztrál vagyok. Csak ne hullana úgy a könnyem, Mindig, mikor rá gondolok !!! Adelaide, 1973 Június 11.
Átalvetõ
