2007. december Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

Vagyunk ...

64 2007. december

Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedévi lapja

A tartalomból Adventi levél. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A Szent Korona jegyében . . . . . . . . . . . . . 7-13. A gyalázat napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14-15. Határtalan gondjaink . . . . . . . . . . . . . . . . 16-17. Magyar siker Erdélyben . . . . . . . . . . . . . 18-19. A magyar lelkiállapot . . . . . . . . . . . . . . . 23-25. A szülõföld ebédre, a nemzet vacsorára . 26-29. Kannibál-Magyarország . . . . . . . . . . . . . . . . 30. Az én hazám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32-33. A Mezõség képekben . . . . . . . . . . . . . . . 38-39. Mûhely. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46-47. Görbetükör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49. Bandikó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52-53.

Örvendj, magyar hon, jó anya, fiad dicséretét dalold, zengjen dicséneked szava ahhoz, ki mindig pártfogolt.

(...)

Õ néked igaz fényt hozott, hit fényét adta át neked, hozzá törvényt is alkotott, üdvösség útján vezetett.

Feltünt az égi fényesség, s a nép, mely tévelygésben élt, elhagyva sûrû éjjelét, Krisztus szent igájába tért.

Három szent királyunk Imádás legyen, tisztelet néked Hármas-Egy Istenünk, segíts elérnünk mennyeket, mit szent királyunk kér nekünk. Amen.

(Részlet a Gaude Mater Hungaria-ból, Himnusz Szent István királyról 13.sz.)

Híreink

2 EKOSZ Választmányi ülést tartott az EKOSZ 2007. december 1-én a Magyarok Házában Budapesten. Szabad beszélgetés formájában tárgyalták meg a résztvevõk az EKOSZ-ba tömörült erdélyi magyarok felelõsségvállalását, lehetséges szerepét hazánk jelenlegi kritikus politikai-eszmeierkölcsi helyzetében, a több esetben is megfigyelhetõ érdektelenség, fásultság, lemorzsolódás elleni küzdelem lehetséges módozatait. Kiemelt súllyal szerepelt a kettõs állampolgársági népszavazás kérdése, a gyászos emlékû december 5. harmadik évfordulójának, másrészt az MVSZ újabb népszavazási kezdeményezésének kapcsán. (Az EKOSZ elnökének e tárgyú beszédét l. a 14. oldalon). A konkrét szervezeti problémák megtárgyalására már nem jutott idõ, igény mutatkozott egy újabb választmányi ülés összehívására ezzel a céllal.

Szekszárd - Az EMTE hagyományos (részben batyus) bálját 2008. január 12-én tartja a Gemenc szálló éttermében. Zenél a Horizont Tánczenekar. Batyus jegy 1200 Ft, vacsorás jegy 3000 Ft. Részletek Kese Ferec elnöktõl (tel.: 74/440041). - Az EMTE 2008. február 2.,10.00-ra hirdeti meg közgyûlését, a Babits mûvelõdési házba.

Ötágú Síp Kulturális Egyesület - Szeged - Július 21-22-én „Nándorfehérvári napok” – elõadók voltak: Kovács Károly, az újvidéki TV szerkesztõje, Almássy István, Hódmezõvásárhely alpolgármestere, Kohári Nándor, szegedi önkorm. képviselõ, és Maurer Oszkár, az egyesület alelnöke. - November 16. Vetélkedõ az Árpád-ház kiemelkedõ személyiségeirõl - December 7. Kárpát-medencei költõ-találkozó (Vári Fábián, Banner Zoltán, Kisimre Ferenc). * 2007. szeptember 6. Mihalik Kálmán halálának 85. évfordulójáról nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg a Mihalik alapítvány. Emlékbeszédet mondott a Szegedi Dóm plébánosa, Kondé Lajos plébános és Gál Imre, az Alapítvány kuratóriumának elnöke. (A részletes beszámolót következõ számunkba juttatják el.)

Komló A Komlói Erdélyi Kör 2004. szeptemberéig visszanyúlva állította össze tevékenységének hosszú listáját, ebbõl mi most természetesen csak az idei évet tudjuk idézni. - Január 31. „Jézus és tanítványai” címmel Ruzsinszky László elõadása - Február 10. Farsangi bál - Március 14. Részvétel a szabadságharc évfordulójának ünnepségén - Április 11. „Történelmünk fehér foltjai”- Kaáli Nagy Zsombor elõadása - Április 25-én Dr. Kiszely István antropológussal beszélgettek „nemzetrõl-hazáról” - Június 9-én vakációt elõzõ piknik - Szeptember 12-én tisztújító közgyûlés, régi-új elnök: Dr. Tamás Attila - Szeptember 19. „A kör felszínének számítása egyiptomi módra”- Ruzsinszky László elõadása - Október 5. Józsa Judit: „Magyar nagyasszonyok”- kerámia szobor kiállítás, majd folytatásként a székelykereszturi Pipacsok néptáncegyüttes „Paraszt Dekameron” c. elõadása - November 7. „Õsi épített tárgyak a Kárpát-Medencében”. A könyvet a szerzõ, Tóth József ismertette. - November 14. Gyócsi László „Dalt sûrítenek a hegyek” c. könyvét mutatta be, ami immár a harmadik útikönyve Erdélyrõl.

Maglód Székelykapu Maglódon Augusztus 20-án Maglód várossá válását ünnepelte. Az eseményhez méltóképp kapcsolódott a Magyarok Világszövetsége lelkes maglódi tagjának, Mácsai Rudi bácsinak elismerésre méltó felajánlása. Nem kis összegû, egy személyes anyagi áldozatvállalása által székelykapuval gazdagodott a település. Az ünnepi szentmisét követõen nagyszámú helyi érdeklõdõ jelenlétében szentelték fel Maglód új büszkeségét. Barabássy Somogy Örs székely fafaragó mester alkotása, a csíki székelykapu Babba Mária ábrázolásával a katolikus templom díszévé vált. A Tamási Áron Erdélyi Kör dalai mellett Wass Albert versek, tárogató, hegedûszó tették ünnepélyessé az eseményt, amelyen jól megfért egymás mellett az árpádkori, a székely és a helybéli szlovák népviselet. Szüreti bál A Tamási Áron Erdélyi Kör újra megrendezte a környék településein élõ, ill. mifelénk ismerõsként járó erdélyiek által számon

EKOSZ-EMTE tartott szüreti bált. A remek hangulatú, hajnalig tartó rendezvényen a híres oroszhegyi zenekar lépett fel. Országjárás A Tamási Áron Erdélyi Kör tagjai között egyre nagyobb számban találhatóak Erdélyt és az erdélyi embereket szeretõ tõsgyökeres maglódiak is. Helyi vállalkozó, polgármester, szakmunkás egyaránt részt vesz a kör mindennapi munkájában. Sok egyéb mellett feladatuknak tekintik a szûkebb környezet megismertetése mellett az anyaország és az elcsatolt területek nevezetességeinek bemutatását. Atavalyi évben Vas megye volt a célpont, az idei õszön a Felvidék keleti részét sikerült felkeresnünk. Lõcse, a Magas Tátra, a Hernád- áttörés egy kicsit valamennyiünknek szülõföldünk gyönyörû tájait juttatta eszünkbe.

1956. Október 23. Emlékfutás – Salgótarján, 2007. Az idén már 16. alkalommal rendeztük meg az Október 23. Emlékfutást, az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. évfordulója tiszteletére. A megnyitóra megérkezett Schirilla György, aki már 7. alkalommal futotta le a 130 km-es távot. A résztvevõket Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester köszöntötte, majd Kiss Dénes babérkoszorús költõ, ’56-os elítélt mondott nagyhatású beszédet. Ezután a megjelent szervezetek képviselõi koszorúztak a Megyeháza falán lévõ, 1956-os emléktáblánál, majd a 3 fõvédnök elindította a versenysorozatot. Az esõs, hideg idõjárás ellenére is szép számmal futottak a versenyzõk, 26 korcsoportban, 9.00-tól 13.00 óráig. A verseny távja stílszerûen 456, 956, 1956 m, a váltóknál pedig a felnõtteknél 6 x 956 m, az általános- és középiskolásoknál 8 x 956 m volt. Rendkívül látványos, izgalmas küzdelemben alakult ki a végsõ sorrend, nagy szurkolás közepette. Minden versenyszám befejezése után ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás, majd sorsolás következett. Az I-III. helyezést elérõk érmet, oklevelet, ajándéktárgyat és ’56-os lyukas zászlót kaptak. A váltócsapatok pedig az emlékfutás emblémájával ellátott pólóban futottak. Elsõ ízben rendeztük meg a családi futást, melynek feltétele volt, hogy legalább négyen teljesítsék az egy körös távot (956 m), és egyszerre érjenek célba. A beérkezett 12 család között 6 értékes ajándékot sorsoltunk ki. Az iskolák közötti pontverseny értékelésére és az ünnepélyes díjkiosztásra novem-

Szerkesztõbizottság: Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal), Márton Ferenc szerkesztõ, Nyéki István technikai szerkesztõ Kiadja az EKOSZ elnöksége Alapító fõszerkesztõ: Orbán László Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2., tel./fax:(36)74/417-705 E-mail: [email protected] A kiadásért felel az EKOSZ elnöke ISSN 1416-4698 Böcz Nyomda - Szekszárd

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE ber 28-án került sor, a Megyeháza dísztermében. Az ünnepség kezdetén Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszony megnyitotta az 1992 – 2007. „1956. Október 23. Emlékfutás” fotó- és plakátkiállítást, egyben méltatta a rendezvény jelentõségét a város életében, és köszönetét fejezte ki a szervezésben résztvevõknek, valamint az iskolák, intézmények vezetõinek, tanulóinak, a támogatóknak, majd tevékenységem elismeréséül „Salgótarján Emlékérem” kitüntetést adott át. Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyûlés elnöke köszöntötte az ünnepség valamennyi résztvevõjét, gratulált a szervezõknek a 15 év teljesítményéért, és fontosnak tartotta a versenysorozat további folytatását. Dénes János ’56-os forradalmár, munkástanács-vezetõ szintén nagyra becsülését fejezte ki. A Himnusz eléneklése után a Dornyay Béla Tagiskola tanulói adtak színvonalas mûsort 1956 felemelõ, örömteli és tragikus napjairól. A kulturális mûsor után röviden ismertettem az Emlékfutás 15 éves történetét, köszönetet mondtam a szervezõknek, versenybíróknak, rendezõknek, iskolák, intézmények, óvodák vezetõinek, felkészítõ testnevelõ tanároknak, a helyi sajtónak, a Városi TV-nek, a 150 támogatónak, kiemelve a Duna TV, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Salgótarján Város Önkormányzata és a Nógrád Megyei Közgyûlés segítségét. Végül megköszöntem a polgármester asszonynak az elismerõ szép kitüntetést, és bejelentettem, hogy már el is kezdtük a felkészülést a 17. Emlékfutásra. Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult, majd baráti beszélgetéssel, vendéglátással fejezõdött be. Salgótarján, 2007. november 29.

Híreink

3

meghatódott szerzõt. A gyergyói bemutatókról a helyi média is beszámolt. Egész héten lehetett hallani a marosvásárhelyi rádió magyar adásában, hogy október 25-én a Bolyaik terén, az Unitárius Egyház termében, a Súrlott Grádics irodalmi kör szervezésében Székely Mózes fejedelemrõl hallhatnak az érdeklõdõk. Az elõkészítés nem volt felesleges, az Unitárius Egyház terme zsúfolásig telt, ahol a szerzõvel Bölöni Domokos író beszélgetett, Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa a frissen megjelent könyvet méltatta. Az est fénypontját emelte a Cantuale együttes: Nyilas Szabolcs, Bíró Péter, Márton Zsolt és Ferencz Õrs csodálatos énekprodukciója. A könyvbemutató sorozat Brassóban zárult október 26-án, ahol a kisebbségben élõ magyarság nagy örömmel fogadta a szerzõt. A brassói Unitárius Egyház dísztermében Máthé Sándor unitárius lelkész szervezésében mintegy ötven személy hallgatta kíváncsian a szerzõ elõadását Székely Mózes életútjáról, mely éppen a Brassó melletti csatában fejezõdött be. A helyi brassói magyar média az eseményrõl beszámolt. A könyvbemutató sorozat alatt a szerzõ nem mulasztotta el, hogy párhuzamot vonjon az akkori történések és jelenünk aktuális nemzetpolitikai kérdései között, egyértelmûen letéve voksát Tõkés László mellett. Székely Mózes fejedelem életútjának ismertetését a szerzõ folytatatja, legközelebb a Nagyatádi Erdély Kör, tavasszal pedig Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és környékén igyekszik megismertetni az egyetlen székely fejedelem életét és életmûvét.

Mezõberény

Beszélgetést közölt a Békés Megyei Hírlap Kajlik Péterrel, a Mezõberényi Erdélyi Valiskó Ferenc Kör elnökével Otthonról hazaért Berénybe címmel. Egy idézet belõle: „Bennünket ErDr. Szekeres Sándor könyvének délyben a románok egyszerûen csak

bozgornak, hazátlannak neveznek, Magyarországon viszont a legnagyobb sértés számunkra, ha lerománoznak. Nagyszüleink magyar állampolgárok voltak, s apáink, nagyapáink még a Ceausescu-diktatúra legnehezebb éveiben is, amikor csak a templomban lehetett magyarul megszólalni, arra neveltek bennünket: elsõsorban magyarok vagyunk. Az írás visszatér az aug. 20-án, a kör fennállásának 15. évfordulóján felállított székelykapura is, melyen a székely és a mezõberényi címer egyaránt szerepel, és amely kifejezi a jövõbe vetett hitet, de azt is, hogy soha nem feledjük múltunkat.

Gyõr AGyõri Erdélyi Kör legutóbbi rendezvényeibõl: - November 1-én megemlékeztek elhunyt szeretteikre, a megemlékezést Lentulai Attila ref. Esperes tartotta - November 7-én Kecskés Attiláné Az én Erdélyem címmel irodalmi estet tartott - November 28-án a dévai gyermekek javára tartottak gyûjtést. - December 19-én tartják meg hagyományossá vált karácsonyi ünnepségüket, a kisgyermekes családok, az egyedül élõk hangsúlyos megszólításával.

Dr. Szász István Tas, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (FAKAOSZ) elnöke, lapunk állandó, nagyra becsült munkatársa felvételt nyert a Magyar Írószövetségbe. Szívbõl és büszkén gratulálunk neki! (Jelen számunkban több írását is olvashatjuk.)

bemutatója

Az EKOSZ elnökségi tagja, a monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör elnöke, Dr. Szekeres Sándor 2007. október 3-án 17 órakor kezdte Gyõrött a Harmónia Mûvészeti Központban, a Gyõri Erdélyi Kör szervezésében idén megjelent könyvének, Székely Mózes Erdély székely fejedelme címû írásának bemutató sorozatát. A könyvbemutató sorozatot a szerzõ Erdélyben folytatta. A Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Polgári Szövetség szervezésében október 22-én a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében Kisgyörgy Zoltán helytörténész beszélt, majd a szerzõ méltatta az egyetlen székely fejedelem életét. Az eseményrõl a helyi média is beszámolt. Október 23-án 14.00-órától Gyergyószentmiklóson, este pedig Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Emlékházban, a helyi Székely Nemzeti Tanács meghívására tartott elõadást. Október 24-én 14-órától Gyergyócsomafalván a Köllõ Miklós Általános Iskola dísztermében a gyerekeknek, délután Gyergyóditróban a Nyugdíjasok Házában, este pedig Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Galériában tartott elõadást. Az alfalvi elõadás elõtt citerazene fogadta a meglepett és

2007. december

MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI TÁRSASÁG H - 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. Telefon: (36-1) 328-0394; Fax: (36-1) 328-0395 E-mail: Honlap: Adószám: 18060432-1-41

LÉPJ KÖZÉNK! A Magyar Egészségügyi Társaság szeretettel várja soraiba mindazon egészségügyi dolgozókat és egészségügyben munkálkodókat, akik az alábbiakban megfogalmazott Küldetésnyilatkozattal egyetértenek. KÜLDETÉSNYILATKOZAT A Magyar Egészségügyi Társaság politikamentesen mûködõ civil szervezet, mely feladatának tekinti a magyar orvosok, gyógyszerészek, szakdolgozók és az egészségügy bármely területén tevékenykedõ szakemberek összefogását, egymás segítése-, a magyarság egészségi állapotának javítása-, a nemzet fennmaradása érdekében. A Társaság kiemelt figyelmet szentel a Kárpát-medence magyarjainak egészségi állapotára, a népszaporulat alakulására. Elsõsorban népbetegségekkel foglalkozik, igyekszik azok társadalmi és környezeti okait feltárni, szem elõtt tartva a betegségek megelõzésének fontosságát. Rendszeres konferenciák, kongresszusok szervezésével elõsegíti a közvetlen kapcsolatteremtést a határokkal elválasztott magyarlakta területek között. Lehetõséget kínál a világban folyamatosan szétszóródó, magyarul tudó, beszélõ, magát a nemzethez tartozónak valló, egészségügyben munkálkodók kapcsolatfelvételére és a nemzeti tudat erõsítésére. Budapest, 2007. október A Magyar Egészségügyi Társaság Elnöksége

4

2007 Karácsonya

EKOSZ - EMTE

Decemberi lapszámunk elé Tisztelt és szeretett olvasói az Átalvetõnek!

kis(z)királyok lelke mélyén a letaszítottak, a magukat letaszítók fájdalmas gyûlölete munkálhat a számukra immár soha el nem érhetõ iránt. Meggyõzõdésünk, hogy Márainak a számûzetés fájdalmából született, de most a jelenkori, belsõ számûzetésünket felidézõ, a rovatban nem véletlenül közölt Halotti Beszéd-e csak a fájdalmas jelen, a jövõ az Övé, az Õ országáé. Ami következõ rovatunkat („Fennmaradásunkért”) illeti, szükségesnek látom Szász István Tas barátom gondolatsorát idézni: „Jövõnket a demográfai helyzetünk dönti el, ezzel a kérdéssel nemzeti stratégia nélkül tengõdõ közösség nem képes megbirkózni, ugyanakkor nemzeti stratégia valódi nemzeti kormány nélkül – hatékony formában – nem jöhet létre, nemzeti kormánya viszont csak tisztán látó, nemzetét tudatosan és korszerûen szeretõ többségi szavazóbázissal bíró országnak lehet”. Akkor hát tesszük mi is a magunkét a tisztánlátás és a nemzetszeretet érdekében, csatasorba állítva Kosza Ida professzorasszonynak a fogyásunk pszichés hátterét felfejtõ remek dolgozatát, majd Tóth Károly Antal írását Svédországból, aki saját és családja sorsán keresztül szemlélteti, hogyan falatik fel „a szülõföld ebédre, a nemzet vacsorára”. A csapdahelyzet pedig abban áll, hogy rengetegen falattattak fel azok közül, akik maradtak, de aki elment, az TKA-al együtt keserûen vonhatja le a végkövetkeztetést: „ha …Erdélyben maradtam volna, és nem tennék semmi mást, csak otthon élnék, többet érne - mint így – az életem”. Magyar sors. E magyar sors sodrását követi Csapó Endre „magyar prizmája” is, amivel nem csak elemez, de rámutat arra is, hogy megmaradásunk legfõbb akadálya most az országon belül van, meg hogy minden globális folyamat közepette is az emberek nemzeti közösségekben akarnak élni. Ez bizony ellentmond a liberális messianizmus némely híve (pl. György Péter esztéta) elvárásainak (Élet és Irodalom), melyek a nemzetállami berendezkedést óhajtanák meghaladni. És sorra mondanak ennek ellent a másik pszichiáter, Szász István Tas „Határtalan gondjaink”-at számba vevõ írásai (a rovat a „Naplójegyzetek” folytatása), meg a põre valóságot rögzítõ „Pillanatfelvételek”, Sárközy Csaba remekbe szabott, szellemes írásaival és Stoffán György kíméletlen õszinteségû, az öszödi beszéd igazságbeszéd-jellegét kimutató pamfletjével. „Fórum” rovatunkban mutatkozik be elsõként és áll mellénk Reiner Péter, mint olyan zsidó származását vállaló magyar ember, aki tud és mer (!) 2007-ben magyar hazafiként megnyilatkozni. A rovat további gondolati-érzelmi-beszámolói megnyilatkozásaiból kiemelendõ a SZta szignó mögé rejtõzõ Szabó T. Attila biológus professzornak „meleg húsba” vágó írása. És sorolhatnám tovább: Szász I.T. egy fotókiállítás megnyitójának apropóján tárja elénk az erdélyi sors hullámverését õsei földjén, a Mezõségen, könyvbemutatónk érdekes és értékes darabjait, élen S. Benke Évának Palágyi Menyhért alakját a méltatlan feledésbõl rivaldafénybe állító könyvével, Szõcs Károly dr. Németországból küldött újabb sziporkáit, Gál Mihály dr.-nak a moldvai magyarság eszmei rehabilitációjáért folytatott küzdelmét, és a „Hozzászólások” sorát mindennapjaink lényeges mozzanatairól. Az „Irodalom” rovatban B. Osvát Ágnes a régi szeretettel és a megszokott színvonalon várja olvasóit. Hát igen, decemberi lapszámunk ismét súlyosra és nem éppen szívderítõre sikeredett, de szinte minden írásban – és ez nem lehet véletlen – ott található az adventi várakozás mélyén rejtõzõ reménység. Tudatunk felszínén vagy lelkünk mélyén tehát mindnyájan érezzük-reméljük azt, amit SZIT barátunk így fogalmaz meg: „A fenékhez csapódás ereje fog felfele lendíteni”. Meg természetesen Urunk, Istenünk segítsége.

A késõ õszi külsõ és a lelkünkre telepedõ belsõ sötétség közepette szedegeti össze a szerkesztõ a súlyos mondanivalót rejtõ írásokat, alakítja ki azt a gondolati-érzelmi vonalat, ami mindennapjaink sarából a karácsony fénye felé vezet. Az egyes írások maguk is megadják az ünnepi szám súlyát, hangulatát, mégis, többek véleménye szerint is, szükségesnek tûnik egy szerkesztõi bevezetõ, a figyelemfelkeltés, egyes tematikus síkok külön kiemelése, árnyalása végett. Legyen hát. A magyarság kollektív, tudatos és tudatalatti csüggedtsége, depressziója mára az anyaországban érte el mélypontját, miközben Erdélyországban érdekes, izgalmas, és talán-talán…végre…reményteli események történnek. A kósza hírek az erdélyi magyarság magára találásáról, fejének felemelésérõl, gerincének lassú kiegyenesedésérõl szólnak, elõtérben természetesen a félve várt uniós választással. Ennek nem kívánt, mégis nyilvánvaló hozadékaként az erdélyi politika szereplõi az anyaországi mágneses erõvonalak irányába álltak be pillanatok alatt, pontosabban a régóta meglévõ irányultságok váltak most ordítóan szembeötlõvé. Legalábbis ami a vezetõk tájoltságát illeti, hiszen a választók széles rétegei ott is manipulálhatóak és manipuláltak voltak, még gyurcsányék megjelenése sem volt eléggé (el)riasztó, és „a választók nagy része számára nem (most sem-a szerk.) világos, hogy az RMDSZ lényegében a román nemzetstratégiai érdekek képviselõje”- írja borbély Zsolt Attila elemzõ írásában. Sajnos egyet kell értenünk vele, a tények, az elmúlt – lassan immár évtizedek! – fájdalmas tanulságai következetesen ezt bizonyítják, valamint a nemzeti érdekek határon inneni és túli kufárainak összeborulását, miközben tudjuk azt is, hogy megannyi derék, áldozatkész ember tevékenykedik a kezdetektõl és maradt máig az RMDSZ soraiban. Csak hát odaátra is feltehetõ a kérdés, miként ideát az MSZP híveinek: látják-e a történések lényegét, saját felelõsségüket benne, és ha igen, mikor vonják le a szükséges konzekvenciákat? Mindez nem homályosíthatja el annak jelentõségét, hogy Tõkés László „nemzeti” oldala a magyar szavazatok 40%-át kapta, minden eszköztelensége, kiszorítottsága dacára. Túl a cikkben leginkább elemzett román belpolitikai helyzeten, mi most szívszorongva várjuk az uniós parlament színpadán történendõket, és itt kell megkérnem az olvasót, szíveskedjék visszalapozni elõzõ, szeptemberi lapszámunk 8. oldalára, ahol megfogalmaztuk elvárásainkat ügyünk egyetlen méltónak tekintett képviselõje, Tõkés László irányában, elemezve azt a lehetetlenül nehéz feladatot, ami ott rá várhat. Most, a feltételes módot boldogan félretéve lessük szívszorongva, hogy az EU-s Néppárt frakciófegyelme képes lesz-e útját állni a várható „testvéri” gáncsoknak. Melyekbõl van elég a példatárban. Igen, Anyaország. Amelyik a harmadik évfordulón most emlékezik a gyalázat napjára, december 5-re. Az EKOSZ elnökének itt közölt beszéde gyász - egyben adventi vigaszbeszéd is. Anyaország, amelyre immár elfacsarodó szívvel tekinthet minden határon túli magyar, a megtévedt, szerencsétlen, becsapott, kifosztott és kicsúfolt nemzettársaira, akik hihetetlen vakságukban megtagadták önmagukat, lényük lényegét, behódolva Belzebubnak. Avagy már régen csak a nyelv köti össze Magyarország külön táborokra szakadt részeit, amazokban semmi közös nem maradt emezekkel, velünk? Miközben az országnak házában ott áll a mindnyájunk fölött õrködõ nemzeti szentség – a Szent Korona. Rovatunk írásai –elsõként Kaslik Péter dolgozata - érthetõvé teszik az Õ mibenlétét, a magyarságot menteni képes és kész hatalmát, és érthetõvé az ország-és nemzetromboló ellenpólus viszonyát is Õhozzá. Ebben Kaslik Péter a gyurcsányi meg nem értést hangsúlyozza, magam meg arra gondolok, hogy a Karácsony - Az Ige testté lett

Boldog Ünnepeket.

-

K .P.

Átalvetõ

2007 Karácsonya

EKOSZ - EMTE

5

Adventi levél 2007 Kitekintek a szürke latyakos novemberbe, és az elmúlás megannyi üzenetét hordozó október után hangulatom csak tovább süllyed. Hányadszor küldöm Nektek adventi gondolataimat? Magam sem tudom már, hiszen jórészt a „számítógép elõtti” korszakba nyúlik vissza az igényem, hogy barátaimmal megosszam szellemi prófuntomat. Prófuntot mondok, mert kenyerünk e téren is fekete és harci volt mindenkor, hiába reméltünk nemzetünk munkájának jutalmát jelképezõ lágy fehér ciSzász István Tas

December reménye December reménye el ne hagyj, Október emléke itt maradj, November négy, tégy vallomást, Hogy testünkben lánctalpak vágtak csapást. Mert elfeledve az igazság, Az mit csak tények fénye ád, S míg várunk csendben kisdedet, December huszonegy megvezet. Az év e sötét napja itt, Ki ismeri még azt, akit Nekünk hozott, s utódait: A jajt, a bajt, s mi undorít, Az ármány, hazugság és vakhit. December reménye el ne hagyj, Egy elgyötört nemzetért Itt maradj, És orgonák hangján énekelj, Míg felsír a kisded Véle kelj Hadra mindenért mi túlerõs, Mit hiába vív megannyi hõs, Nagy glóriás és halk szerény: Munka, kitartás és erény. És ragyogtass felénk csillagot, Égess a gazra billogot, Mert olyan gyenge már szemünk, Hogy ránézni is alig merünk. S mit megéltünk évekig: félelem, Most itt van ismét a végeken. December reménye el ne hagyj, Talpon maradni erõt adj, Hogy felnyíljanak a szemek, S megértsék, hogy már nem lehet Tovább hinni a képtelent, És nem tudni, hogy mit jelent Minden, amit e kor teremt, S amit elpusztít abból mi volt, Becsületünket, min nem volt folt, És hitünket abban, ami lesz, Hogy rajtunk erõt mégsem vesz A hazugság s a kapzsiság, Mi nemzetünkben rendet vág, Végzetes rendet, pusztítót, S minket egymásra uszítót. December reménye el ne hagyj, Velünk örökké itt maradj, Oldott kévénket egybe kösd, És hagyj utánunk örököst.

2007. december

pókat, s mellé csillogó és zamatos szõlõfürtöket. S arra is jól emlékezem, hogy sokan és sokszor válaszoltatok nékem több reménykedést kérve számon, míg mások maradék reményeimet vontátok kétségbe. Bizony ez az állapot jellemezte életünket, munkával, küzdelemmel s remények dédelgetésével teli évtizedeinket. Megküzdöttünk és elbukva is újra talpra álltunk, a reánk mért csapásokból is megtanultunk gyarapodni, és ezerszer megbocsátottunk az ellenünk vétkezõknek. Csakhogy az az ország nem jött még el, a kísértések még nem múltak el, és fõképpen nem szabadultunk meg ama gonosztól. Hogy mi volt az atyai akarat? Hát bizonyára ez. S, hogy azért-e, mert még nem bocsáttattak meg a mi hetedíziglen is érvényes vétkeink, vagy azért… igen, ez talán a vigasz pillanata, mert az „azt bünteti kit szeret” emberi ésszel oly nehezen érthetõ igazságának, – értelme, célja van. Hiszen éppen mi tapasztaltuk meg, hogy szenvedéseink által elõre léptünk, s bár voltak, akik elbuktak, és voltak, akik elhullottak a próbatételek során, mi megmaradók mégis és világ csodájára felálltunk, eldobtuk mankóinkat, levetettük tetszhalotti lepleinket, újra láttunk és jártunk, éltünk és elölrõl kezdtünk mindent. Vagyis a reményt és csalfa vak reményt számon kérõ válaszokat leltározván mégis az elõbbi kerül ki gyõztesen. Hiába nyomaszt a novemberi kép, hiába ejt kétségbe egy ország, egy nemzet csatakos menetelése a felszedett kövezetû sáros úton, hiába szegélyezik azt keresztre feszítettek, és hiába vetnek kockát köntöseinkre az árulók és a bambák, az út végén, a barlangsír kövén mégiscsak egy üres lepel hever, és hirdeti a gyõzelmet a gonosz felett. Mert túl a hitünk nyújtotta vigaszon, túl minden hasonlaton, túl a történelmi meg a saját tapasztalat nyújtotta felismeréseinken is, ott lebeg az igazság és az ésszerûség, a rend erejének kiegyenlítõ hatalma. Igen: az nem lehet hogy… Semmi sem történhetett hiába. Mi hordoztuk keresztjeinket, vívtuk apró harcainkat, gyûjtöttük a nemzet nektárcseppjeit, hangyaszorgalommal cipeltünk testünknél, lelkünknél látszólag nagyobb terheket, és mindez nem válhat semmivé. Néha látszólag úgy tûnik, megtörténhet, de a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel a bizonyság, hogy a jó, a tiszta, az elõrevivõ búvópatakként is megmarad és felszínre tör. Csüggedésünk ma látható mélységei talán éppen azt a pontot jelzik, ahonnan már csak felfelé van elmozdulás. A fenékhez csapódás ereje fog felfelé lendíteni, s bár tudom, hogy ez fájdalmas, netán kockázatos is lehet, mégis hiszek benne, hogy elõbb vagy utóbb megtörténik. A rossz, ami körülvesz, már nem írható le jelzõkkel, s nem is érdemes szavakat keresni vagy azok fokozatait ragozni. Van, amikor a gonoszság már önmagát emészti el, és ma ezt a pontot közelítjük. A gátlástalanság nagy elõnyeit a becsület és tisztaság önkorlátozó ereje eddig nem tudta ellensúlyozni, a „neki mindent szabad” magatartás eleddig elõnyt jelentett, de elképzelhetetlen, hogy a végtelenségig képes lenne fenntartani önmagát. S mivel a hatalom és az erõ megtartásának módszereiben csak a megengedhetetlen tárházából képes fegyverkezni, elõbb vagy utóbb ez a lehetõség kimerül. Közeleg a mindenki számára világos leleplezõdés pillanata. Nem tudhatjuk, melyik percben. Nem is lesz könnyû. Ami utána reánk vár, talán az lesz a leginkább embert próbáló, de ezt is túl kell élnünk. Nem sok nemzet van a földkerekségen, amelyik ebben nagyobb gyakorlattal rendelkezne. Felettünk Isten szabad ege és kegyelme. Talpunk alatt õseinknek az egész Kárpát-medencét beterítõ csontjai, kezünkben az õ csontkezükbõl kihullott tapasztalat fegyvere. Köröttünk egy önmagát felfalni képes, neoliberális téveszme vezette globalizálódó világ. És elõttünk a küzdelem. A küzdelem reménye, lehetõsége és kötelessége. Ne csüggedj el kicsiny sereg, szól a zsoltár. És erre buzdít ez az újabb adventi várakozás is. Egy távoli part halovány csíkja feldereng. A megváltás közeleg, de nem lehet osztályrésze ölbe tett kezeknek. A nemzet hajójának fedélzete vár. Ott a helyünk. Leányfalu - Szász István Tas

6

2007 Karácsonya

Karácsony Karácsony szent estéjén titokzatos, jó érzés ölel át gyerekkorom óta. Az isteni csoda és emberi meghittség igazi öröme. A világ megváltójának, Jézus Krisztusnak születésnapja. Ma is együtt kellene legyen minden kis- és nagycsalád, az emberiség nagy családja. Mesélni, beszélgetni régi szokásokról, hagyományokról, templomba menni, együtt érezve a sûrû havazásban. A Csendes éj, a Mennybõl az angyal és a Pásztorok dallama újra magasba szálljon, hirdetve 2007 szent estéjén az értünk való megszületés örömét. Jézus eleve elrendelésében minden pillanatban tündököl, a megszületéstõl kezdve, a kereszthalálon át, az új életre való feltámadásában, bûneink bocsánatának megélésében, az örök szellem és lélek gyõzelmében, diadalában. Most is ott ül az Atyaisten jobbján, s ítél eleveneket és holtakat. Közben mi Karácsony elõtt és alatt hiábavalóságok után rohangálunk, kisebb bevásárlóközpontokból nagyobbakba és még nagyobbakba futkosunk. Nincs Isten a bevásárlókocsi ideges rángatózásában, az akciós árukért való szakadatlan versenyfutásban! Szent Karácsony estéjén, fehéren és nagyon kiéhezve, legalább álljunk meg egy szóra, egy mások által elrebegett imára. Isten ott van minden gondolat mélyén – csak gondolatok kellenek. Adytól az Úr érkezése címû versét gyerekkoromban, a templomban és az iskolában is elszavaltam, hogy: „Amikor elhagytak,/ Mikor a lelkem roskadozva vittem,/ Csöndesen és váratlanul/ Átölelt az Isten.// Nem harsonával,/ Hanem jött néma, igaz öleléssel,/ Nem jött szép, tüzes nappalon,/ De háborús éjjel.// És akkor megvakultak/ Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,/ De õt, a fényest, nagyszerût,/ Mindörökre látom./” Ady jelképrendszerében meghalt ifjúsága, a bujaság és féktelenség. Berobbant az új nemzedék: modern és magyar életérzésével! Persze, hogy nem értették meg mûvészetét, fõleg kicsapongó életviteléért gyûlölte a fél ország, de a másik fél szerette, lám-lám református pap bátyjáról milyen keveset tudunk! A lélek körforgása végtelen, vagyis halhatatlan, nem mint a görög mítoszokba, hanem a magyar népmesén keresztül a mindennapi életünkig és vissza. Több mint kétezer év óta évente megszületik Jézus Krisztus. A régi naptár szerint december 25-e ugyanakkor az újév elsõ napja, a világmegváltó születésnapja (attól kezdve naponta egy perccel lesz világosabb, nõnek a nappalok). Nekünk magyaroknak dupla ünnep, 1000 december 25-én koronázták meg Vajkot a szent koronával, a keresztségben lett István, akit aztán 1083-ban szentté avattak Esztergomban, nem Rómában, mint a többi szentet. Ettõl az idõponttól számítjuk ezer éves keresztény királyságunkat. Más népek nem dicsekedhetnek ezer éves keresztény történelemmel, mint mi magyarok, úgy, hogy még a Habsburg dinasztiából való utolsó magyar királyunkat, IV. Károlyt is boldoggá nyilvánították az elmúlt évben Rómában. Karácsony elõtti napokban érezzük, hogy milyen esendõk vagyunk mi emberek, ha isten nem fogja a kezünket. (Pascal, a francia fizikus sem hitt Istenben, de amikor a hintó elõtti lovak megbokrosodtak és a Szajnába rohantak, négy utazótársa meghalt, õ karcolás nélkül életben maradt, azután élete hátralévõ idejét elsõsorban az ige terjesztésével és megértetésével töltötte.) Meg tudjuk-e érteni az értünk való emberré válás – majd szenvedés – karácsonyi misztériumát? Nem kell sérelmeket és aprópénzt számolgatni! Tárjuk ki wekerletelepi lelkünk spalettáit! Vigyázat, a rothadó pozdorja spalettákat nézni is rossz, ne nyitogassák, azokat le kell cserélni! Átadjuk-e

EKOSZ - EMTE

András Zoltán

Karácsonyfadisz Láttátok az árva díszt, ahogy csüngött a fán, vízkereszt után kukába hányt fosztott ág szárazán? Madárcsõr csörren rá – mintha csengetni kezdene… körötte rozsdállik hûvösen a közöny szívós szégyene. magunkat annak, akitõl vétettünk? Aki sosem csalt meg, aki sosem volt képmutató, aki nem volt kevély, gõgõs éveken át azzal dicsekedve, hogy õ milyen jó és a javunkat akarja, de közben a legnagyobb bûnt követte el, amit el lehet követni az ember ellen: a jövõbe vetett hitünket vette el, törte szét… Tudjuk, hogy a Jézus által meggyógyított tíz ember közül csak egy ment vissza hozzá, hogy megköszönje. Jézus többször jelentette szenvedéseit, hogy mi fog az embernek fiával történni. Szenvedett a vének s a fõpapok üldöztetésétõl, az írástudóktól és a farizeusoktól, akik meg akarták öletni. Beteljesült, de harmadnapon feltámadott. Félre a búval, ép testben ép lélek! Jézustól tudjuk, hogy testünk a lélek temploma. Isten ott van a pislákoló gyergyafényben, a kivágott ezüsfenyõ s lucfenyõ tûlevelében, a szemek tiszta villanásainak lélektükrében. Isten ott van a felhõk örökös hömpölygésében, a változatosságból kikristályosodó állandóban: akár a gyémánt! Jézus megdorgálta Pétert: „Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.” A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az õ életét, elveszíti azt; valaki pedig elveszíti az életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?”(Máté ev. 8/33-35.) A Karácsony rávilágít életünk értelmére, a valódi értékekre. Szeresd a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes elmédbõl, ez az elsõ és nagy parancsolat, a második pedig hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Bús magányunk a kemény tél tépje szét, ne legyen langyos, fekete karácsonyunk. Hó hökkenjen a kerítéseken, a kiugró ereszeken. Isten örömteli végszava zengjen a dicsõítõ énekekben, a nagy fehérségben. Mindannyian meghívottak vagyunk az ünnepre, de kevesen vannak, akik tiszta lélekkel vannak jelen, s még kevesebben lehetnek a kiválasztottak ebben a világnagy Sodoma és Gomorában! Boldogok lehetünk, hogy az ismeretlenség angyali köntösében sok jó ember véd és vág körülöttünk, önzetlen, hatalmas lélekkel! Nekik köszönhetjük, hogy csúcsragadozóként még fel nem faltuk egymást! Wekerletelep, 2007. jóval Karácsony elõtt

-

Juhos-Kiss János

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

A Szent Korona jegyében

7

Az alábbi dolgozat késõn érkezett ahhoz, hogy azt megírásának apropója, a kiváltó szégyenletes esemény után, szeptemberi lapszámunkban közölhettük volna. A ragyogó elemzés tárgya és lényege viszont nagyon is égetõ aktualitás marad, rovatunk másik két anyaga pedig megfelelõ hátteret biztosít most neki. Kaslik Péter

A KISZ-király és a kancellár avagy mit kíván a magyar nemzet, és mit kínál a kormány? „A sejthasadás igénye szerint nõ az igény újra definiálni: ki a köztolvaj, az osztály – és népáruló, a demagóg, a szó-diarés üzér s könyöklõ s mind a törtetõ: mert hova is?

Illyés Gyula: Közügy (1981)

A magyar nyelvterületen ma már egy Gyurcsány Ferenc nevével kezdõdõ mondatot nem lehetséges közröhej, vagy általános megbotránkozás és szégyenérzet nélkül befejezni. A közelmúltban ismét leesett a csillár. Angela Merkel, német kancellár, 2007. augusztus 21-én egynapos látogatásra érkezett Magyarországra, és ebbõl az alkalomból találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, utána pedig az ellenzék vezetõjével, Orbán Viktorral. Gyurcsány Ferenc ezt a hivatalos alkalmat megfelelõnek ítélte arra, hogy a német államfõvel megossza „különvéleményét” a Szentkorona jelentésérõl, és az állam jelképeinek az Országházban való elhelyezésének helyénvalóságáról: „Az az igazság, hogy én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a Parlament a köztársaság Parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így, Orbán miniszterelnök úr”. Gyurcsány fenti kijelentését két nappal követõen, 2007. augusztus 22-én Gusztos Péter, az SZDSZ képviselõje nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben felvilágosítást kér a Szentkorona kiemelt szerepérõl a tisztavatási és a rendõravatási ünnepségeken. A Népszava teljes terjedelmében leközölte. Gusztos Péter elõször a Népszabadság 2002. január 10. számában tett a Szentkoronának a Magyar Igazolványon való megjelenítése ellen, amelyben azt kifogásolta, hogy a Szentkorona sérti az utódállamok érzékenységét. Gusztos Péter cikke nyomán egy minõsíthetetlen kampány indult a Szentkorona ellen. Gyurcsány Ferenc ezt a nyilvánvalóan összhangot Szentkorona elleni kampányt kormányszintre, illetve a nemzetközi politika szintjére emeli. Félve gondolhatunk csak Gyurcsány Ferenc és Gusztos Péter felháborodására, ha azok egy magyar kormányküldöttség tagjaiként ellátogatnak Izraelbe, és az izraeli köztársaság Országházában, a Knesszetben megpillantják Dávid király csillagát. Gusztos Péter tettetett kérdéseire Zrínyi Miklós fogalmazta meg a tömör választ 1663-ban: „Az mi régi szent István királyunknak koronája semmi a pallos nélkül.” Vagyis: A Szentkorona foglalja magában azokat az emberi és nemzeti értékeket, amelyek védelmében az államnak joga van honpolgárait felszólítani arra, hogy, ha kell, életüket adják a hazáért. Erre egyedül a nemzet tényleges értékeit képviselõ államnak van joga. Az „Igazi haza” c. írásában erre utal Babits Mihály is. Szégyenletes és megalázó volt a magyar államiság és diplomácia számára, amint Gyurcsány Ferenc félresikeredett tekintélyt mímelõ fejtartásával, komolykodó hangjával és egy elegáns borbély mozdulataival minden elõzmény vagy összefüggés nélkül elmondja Angela Merkel német kancellárnak a maga különvéleményét a Szent Korona jelentésérõl, és annak az Országházban való elhelyezésének létjogosultságáról. A Forbes magazin szerint Angela Merkel ma a világ legnagyobb hatalommal rendelkezõ nõi politikusa, aki naponta hozzáértõen tárgyal az Európai Unió, valamint a világ országainak vezetõivel, és legjobb tudású szakembereivel. Tudvalevõ az is, hogy Angela Merkel maga is igen magas fokú képzettséggel rendelkezõ személy és tapasztalt politikus. Angela Merkel fizikából és vegytanból doktorált, politikai és társadalomtudományi cikkei pedig rendszeresen jelennek meg a legrangosabb társadalmi és politikai folyóiratokban.

2007. december

Elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány milyen választ remélt fenti megjegyzéseivel kapcsolatban a német államfõtõl. Tudvalevõ, hogy a németek igen módszeresek, és a kancellár külföldi látogatását sem bízzák a véletlenre, már csak azért sem, nehogy a német kormányszóvivõnek esetleg utólag kelljen kézzel-lábbal magyarázkodnia, hogy hát Merkel asszony ezt nem így gondolta, és nem azt mondta, amit mondott, hanem azt, amit mi most mondunk, hogy mondott. Nyilvánvaló az is, hogy a németek készültek Gyurcsányból, illetve vették a fáradtságot, hogy megismerjék emberüket. Feltételezhetõ tehát, hogy amint Gyurcsány a koronáról kezdett beszélni, Angela Merkel valószínûleg tudta mirõl van szó, és azt is, hogy kivel van dolga. Gyurcsány Ferenc zavaros megnyilatkozásai egyszerre több síkon értelmezhetõek. A fenti, Szentkoronáról való kijelentés, annak szerkezetét tekintve, azt tükrözi, hogy a miniszterelnök felfelé szolgalelkû és behízelgõ, lefelé, Orbán Viktor felé pedig erõszakos és igazságtalan. A szóban forgó kijelentés valóságtartalma alapján viszont megállapítható, hogy Gyurcsány szokásához híven Angela Merkelnek is hazudik, mert elhallgatja a német kancellár elõtt a magyar alkotmányának a Szentkoronára vonatkozó rendelkezéseit. Magyarország alkotmányának XIV. fejezet 76. § 2. pontja szerint a Szentkorona a Magyar Köztársaság címerének egyik megnevezett alkotóeleme. A Szentkorona tehát az érvényben lévõ jogszabályok értelmében is a mindenkori magyar állam legitimitásának és történelmi folytonosságának jelképe, nem pedig a királyi államforma kelléke. Az Alkotmány 77. § 2. pontja szerint: „Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezõek” Arról ne is beszéljünk, hogy az alkotmányos rend biztosítása éppen a miniszterelnök elsõdleges felelõssége. Gyurcsány tehát nemcsak hazudott Angela Merkelnek, amikor a Szentkoronáról mint a királyság jelképérõl beszélt, hanem megsértette saját hivatali esküjét és az alkotmány elõírásait is. A Szentkorona tehát az alkotmány elõírásai szerint nemzeti jelképeink egyik meghatározó elemeként van jelen az Országházban, nem pedig a királyság jelképeként, amint azt Gyurcsány állítja. A Szentkorona, a „helyünk a nap alatt” jelképe, szûkebb értelemben pedig a „helyünk a Kárpát medencében” alanyi jogának ezer éves múltra visszatekintõ bizonyítéka. A Szentkorona a magyar államiság jelképe, és a magyar állam önállóságának és szuverenitásának alapját képezi. A Szentkorona szorosan összefügg a magyar nemzet egységének felfogásával és a nemzeti megmaradás kérdéseivel is. A Szentkorona, annak történelmi jelentése alapján a magyar nemzetnek Európa népeivel kötött elévületlen szerzõdésének záloga és ezzel Európához tartozásunk eltörölhetetlen bizonyítéka. Nincs tehát az az emberi meggyõzõ erõ, hazugságra való rátermettség, utólagos magyarázkodás vagy furfang, amely Gyurcsány Szentkoronáról való kijelentéseinek tárgyi tévedéseit, zavaros logikáját, jogi pontatlanságait, fogalmi ellentmondásait és nyelvi értelmetlenségeit ésszerûen és elfogadhatóan megmagyarázhatná. Ennek ellenére Daróczi Dávid kormányszóvivõ a Klubrádió Kontra címû mûsorában utólag arról igyekszik meggyõzni az embereket, hogy amit Gyurcsány egy protokoll alapján, s egy elõre elõkészített állami látogatás alkalmából körülbelül egy perc alatt elmon- ä

8

A Szent Korona jegyében

EKOSZ - EMTE

nyes rendjének biztosításáért. Lehet-e tehát a miniszterelnöknek az alkotmány elõírásaira vonatkozó magánvéleménye azokra az elõírásokra vonatkozólag, amelyek tiszteletben tartásáért õ maga a felelõs? Thomas Hobbes híres kifejezése: „Auctoritas non veritas facet legem.” (A hatalom, nem az igazság teszi a törvényt), annak legalapvetõbb értelmezése szerint is azt a magától értetõdõ, és általánosan elfogadott tényt fejezi ki, hogy „a szabály az szabály”, és amíg az érvényben van, azt mindenkinek be kell tartania. A Gyurcsány által hangoztatott „népakarat” a döntés jogára, a szuverenitásra utal. A szuverenitás pedig szorosan összefügg a hatalom legitimációs kérdéseivel. A volt kommunista rendszer haszonélvezõi Magyarországon ma tudvalevõleg nem erkölcsi joguk alapján kormányoznak, hanem az alkotmány pozitív elõírásainak köszönhetõen vannak hatalmon. Annak az alkotmánynak alapján, amelynek elõírásait Gyurcsány Ferenc kétségbe vonja. Az alkotmány az ország törvényes rendjének folyamatos biztosítását szolgálja, az tehát nem tartalmazhatja a saját szabályaival való szembehelyezkedés törvényes lehetõségét. Gyurcsány Ferenc, mint az állam miniszterelnöke, hivatalának meghatározása és az alkotmányra tett esküje alapján maga felelõs az ország törvényes rendjének és az államhatalom zökkenõmentes mûködésének biztosításáért. Aki pedig a szabályok tiszteletben tartásáért felelõs, amíg hivatalban van, végképpen nem fejezhet ki magánvéleményt azokra a szabályokra vonatkozólag, amelyeknek a tiszteletben tartásáért õ maga a felelõs. Ebbõl a szempontból Gyurcsány kijelentése egyfajta hazaárulásnak is minõsíthetõ. A „létezõ köztársaságok” hagyományai Magyarországon Az elmúlt ötven év egypártrendszerének haszonélvezõi ma mindenestõl a liberális köztársaság hívei. Magyarországon a köztársasági államforma az újabb kori magyar történelem legsötétebb korszakait jelenti. A „Magyar köztársaságok” demokratikus tartalmának hiánya pedig a köztársaság eszményének a teljes megcsúfolásával azonos. A Kun Béla nevéhez fûzõdõ Elsõ Magyar Köztársaság esetében a „népakaratot” egy, a Szovjetunió hatalmára támaszkodó szûk csoport testesítette meg. Kun Béla kormányának és komiszárjainak személyi összetétele kiütközõ módon ellenkezett az akkori magyar társadalom összetételének átlagától. (Vidékek szerint, falu, város, foglalkozási ágak szerinti képviselet teljes hiánya stb.). A „Második Magyar Köztársaságot”, a Rákosi rendszert pedig leghûebben Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” c. örökérvényû verse jellemzi tökéletesen. Hegedûs András, a Második Magyar Köztársaság miniszterelnöke szerint, a „Második Magyar Köztársaság megalakulásáról és annak mibenlétérõl körülbelül kétszáz, Rákosi kommunista pártjához tartozó személy döntött. Hegedûs Andrásnak ebben a kérdésben az volt az érdeke, hogy ez a szám minél nagyobb legyen. Kun Béla és Rákosi kormányainak egyoldalú összetétele és a Szovjetunió katonai erejétõl való függõ viszonya alapján népakaratról nem is beszélhetünk. Hegedûs András szerint a Rákosi korszak kommunista pártjának tagjai 1956 után Kádár János pártját a saját pártjuknak tekintették, és fel sem merült bennük a gondolat, hogy ne igazoltassák át magukat Kádár kommunista pártjába. A folytonosság tehát teljes: Lenin, Kun Béla, Rákosi, Kádár, Apró Antal, Gyurcsány. A fenti családfa jobban hasonlít a királyok családfáira, mint a demokratikus vezetõk meghatározott idõk közötti váltakozásaira. Az egypártrendszer keretei között mûködõ „köztársasági” államforma demokratikus tartalmáról ne is beszéljünk. A napjainkban olyan fennszóval hirdetett ”Harmadik Magyar Köztársaság” a „Második Magyar Köztársaság” apáról fiúra szállt, liberális köntösbe öltöztetett változata. Gyurcsányék számára rendszerváltás Az ország miniszterelnöke, hivanem is volt, csak a (nagy) hatalom talának meghatározása és eskütétele forrásának újbóli megítélésérõl volt alapján maga felelõs az ország törvé- Marosvásárhelyi utcarészlet dott, nem azt jelenti, amit Gyurcsány mondatai az ország hivatalos nyelvének értelmezése alapján jelentenek, hanem azt, amit most a kormányszóvivõ utólagosan elmond: „Nyilvánvalóan tudatában van a miniszterelnök, hogy mi a Szent Korona törvényi státusza, de a véleményét ezzel együtt is már többször kifejtette errõl.” A kormányszóvivõ fenti kijelentése nem tartalmaz egyetlen bizonyítékot vagy meggyõzõ érvet sem Gyurcsány kijelentésének igazolására. Egyszerû ráduplázásról, illetve pozitív formában megfogalmazott tagadásról van szó (A kormányszóvivõ nem mond mást, minthogy Gyurcsány igenis tudja, hogy mi a Szentkorona törvényi státusa.) Különleges azonban, hogy az alkotmány ide vonatkozó elõírásaira a kormányszóvivõ sem hivatkozik. Úgy tûnik, Daróczi Dávid maga is érzi, hogy semmi kézzelfoghatót nem hozhat fel Gyurcsány védelmére, és a továbbiakban azt mondja, hogy szerinte vannak Magyarországon ennél fontosabb kérdések is, amikrõl vitatkozni érdemes a parlamentben, különben pedig mindenért a Fidesz a hibás. Ezzel a kibúvóval pedig az a baj, hogy a Szentkorona kérdését maga Gyurcsány vetette fel. Senki sem kérdezte. Ha Magyarországon vannak fontosabb dolgok, mint a Szentkorona mai jelentõsége és annak elhelyezése, akkor Gyurcsány miért a Szentkorona elhelyezésérõl beszél a német kancellárnak, és nem például a határon túli magyar közösségek elleni jogsértésekrõl, vagy a magyar gazdák súlyos helyzetérõl, a magyar föld ideken kézre juttatásáról, az iskolabezárásokról, a pedagógusok tömeges elbocsátásáról, vagy az egészségügyben teremtett képtelen állapotokról. A kormányszóvivõ utólagos mentegetõzése a fentiek mellet is több olyan ellentmondást tartalmaz, amely a „vak vezet világtalant”, vagy az „ennyire azonban ne nézze senki ilyen együgyûnek a magyart” jegyében külön elemzést igényelne. Néhány nap múlva, Gyurcsány maga is odaáll, és Internetes naplójában megkísérli elmagyarázni, hogy nem azt mondta, amit mondott, hanem azt, amit most mond: “Fel nem foghatom, hogy mitõl lenne a harmadik Magyar Köztársaság jelképe a Szent Korona. A köztársasági eszmerendszer egész lényege abból a hitbõl, meggyõzõdésbõl származik, hogy a demokratikus államhatalomban a közhatalom forrása a nép és a népakarat. Hogy a közhatalom nem természeti vagy isteni eredetû, hanem a demokratikus népakarat által meghatározott.” Ne kérdezzük, hogy a „közhatalom természeti eredete” mire vonatkozik, vagy melyik jogelméleti iskola meghatározásait követi, illetve létezik e ilyen jogfelfogás. Ne kérdezzük azt sem, hogy Gyurcsány képes-e követni saját gondolatainak logikáját, mert, ha a „köztársasági eszmerendszer” is a „hitbõl” származik, a népakarat pedig a köztársasági eszmerendszer alapját képezi, akkor a „népakarat” is isteni eredetû. Ezek szerint a Szentkorona nem képezheti a köztársaság antitézisét, hanem a dolgok mélyén a Szentkorona szintén a népakaratot jelképezi. Gyurcsány azonban mindennek az ellenkezõjét szándékozott bizonyítani. “Fel nem foghatom, hogy mitõl lenne a harmadik Magyar Köztársaság jelképe a Szent Korona”- olvassunk Gyurcsány fenti bejegyzésében. Ezek szerint azonban, vagy a kormányszóvivõ hazudik, aki elõzõleg azt állította, hogy a miniszterelnök nyilvánvalóan tisztában van a Szentkorona törvényi státuszával, vagy pedig Gyurcsány hazudik önmagának, amikor azt állítja, hogy nem tudja, hogy mi a Szentkorona törvényi státusa. A Szentkoronának az állami jelképpé nyilvánításáról az alkotmányozás folyamatában összpárti határozat döntött. Gyurcsány tehát szembefordul az abszolút többség formájában kinyilvánított, általa olyan nagyra tartott népakarattal is.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

A Szent Korona jegyében

szó. Magához a nagyhatalomhoz való viszonyuk maradt ugyanaz. Ennyit a népakaratról és a köztársaság eszméjének haladó hagyományairól Magyarországon. Kolumbusztól a köztársaságig és vissza „A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak” - olvassuk Szent István intelmeiben. Gyurcsány összefüggéstelen és megbotránkoztató kijelentései jobban hasonlítanak az õrült királyok képtelen megnyilatkozásaira, mint egy demokratikusan megválasztott állami vezetõ megnyilatkozásaira. Az állam vezetése higgadtságot, körültekintést és elõrelátást követel. Gyurcsány azonban nemcsak türelmetlen, hanem kiszámíthatatlan, is, mert képtelen felmérni cselekedeteinek és kijelentéseinek elõrelátható következményeit. Gyurcsány, a volt kommunista vezetõ, egyik nap a zsidók százezreit Spanyolországból kiûzõ középkori spanyol királyi páros, Ferdinánd és Izabella hûséges szolgálatában álló és kenyerén élõ, gyarmatosító, és az õshonos lakosság elleni genocídiumot könyörtelenül megtestesítõ Kolumbusz Kristófhoz hasonlítja magát, a másik nap pedig a Szentkoronának mint a „királyság szimbólumának” a magyar Országházban való jelenlététõl félti a Harmadik Magyar Köztársaságot. A Magyarországon fennszóval hangoztatott “Harmadik (modern) Magyar Köztársaság” eszméje a liberalizmus terméke. A liberális gondolkodásmód a politikában semmi újat nem tartalmaz, csupán a tényleges tulajdonjogi viszonyokat igyekszik összeegyeztetni a valósággal. A liberálisok célja, hogy az országot azok irányítsák, akik azt ténylegesen birtokolják. A liberálisok, az erõskezû király és az igazi demokrácia között állnak. Sem királyságot, sem tényleges András Zoltán

Téli éjszaka Mint villanó fejszeél, vág a fagy. Gyûjti a szél a jégforgácsokat. rozzant szán talpán szikrát vet a hó, megfeszül a váll, megszakad a ló. Zúzmarás ágon didereg a hold, megfagyott fénye sápadt, mint a holt. Vihar torka horkan, recseg az ág: állják a sorsot a tarfejû fák. Kavargó hóba három madár hull, virrasztani hármas csillaggyertya gyúl. Hõköl az éjjel, vörhenyes az ég… tán felenged egyszer: megfut a tél. 2007. december

9

népuralmat nem akarnak, mert a királytól a hatalmukat féltik, a néptõl pedig újonnan megszerzett vagyonukat óvják. A liberálisokat tehát monarchiaellenességük a baloldali eszmék felé sodorja. Vagyoni biztonságuk iránti félelmük pedig egy olyan erõs államot diktál a számunkra, amelynek katonasága és rendõrsége megvédi újonnan szerzett vagyonukat. A liberálisok tehát az erõs állam és a tényleges demokrácia közötti kettõsség kötéltáncát járják, és a saját céljaik megvalósítása érdekében az erõs állam eszméjét és a saját demokratikus elveket is folyamatosan elárulják. Azt is mondhatnánk, hogy a liberálisok király nélküli királyságot, és demokrácia nélküli demokráciát akarnak. Gyurcsány hatalomra jutása is jobban hasonlít az öröklõdõ királyság trónkörüli harcaira, mint a demokratikus állami vezetõk demokratikus megválasztására. A Harmadik Magyar Köztársasággá átkeresztelt ország jelenlegi miniszterelnöke úgy került a hatalom közelébe, hogy benõsült az új pénzes arisztokrácia egyik véres múltú tagjának családjába, majd pedig a királydrámák mintájára, a trón megszerzéséért orvul hátba támadta szellemi atyját és elõdjét, Medgyessy Pétert, és elfoglalta annak trónját. Gyurcsány egyfajta jobboldali leninista, kinek számára a politika a „barát” és az „ellenség” elõre kijelölt meghatározására épül, és megnyilatkozásait az ellenségkép és a gyanakvás (éberség), az ellenségeskedés (az osztályharc kiélezõdése), a bosszú és a minden áron való érvényesülés kényszere fûti. Gyurcsány ténylegesen azt mondja a német kancellárnak, aki a látogatás során mindkettõjük tudomása szerint Orbán Viktorral is találkozik, hogy ha Orbán Viktor kerül hatalomra, akkor Magyarországon visszatér a királysági államforma. Elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány mit várt el Angela Merkeltõl. Talán azt, hogy Merkel azt mondja: „Richtig, igaza van Önnek, Herr Gyurcsány. A Szentkorona furton furt arra emlékezteti a határon túli magyarokat, hogy õk is ugyanolyan magyarok, mint a „magyar magyarok, ” és ez sérti az utódállamok, a liberálisok és a republikánusok érzékenységét, mert a Szentkorona puszta jelenlétével a magyar nemzet egységére utal. Különben is mindenért Orbán a hibás örökkön örökké, Ámen. Köszönöm, hogy erre felhívta a figyelmemet, mert mi ezt Németországban nem tudjuk ugyebár. Ha ma délután találkozom Orbánnal, majd megmondom én neki, hogy Németország liblingje csak az lehet, aki micisapkaként kezeli a nemzet ezer éves államiságának jelképét.” Andrea Merkel, azonban nem szólt semmit, sem a Szentkoronáról, sem a népakaratról, sem a koronázatlan királyokról. Németország kancellárja magyarországi hivatalos útját követõen minden politikai súlyát és Németország gazdasági erejét latba vetve kijelentette, hogy nem lehetséges Európa szeme láttára egyetlen nemzet tagjait, és egyetlen embercsoportot sem elsorvasztani, vagy azokat õsi szülõföldjükrõl elûzni. A német kancellár határozottan követelte, hogy ne ütlegeljék személyválogatás nélkül az esti utcákon békésen hazafelé tartó fiatalokat, és ne lõjék ki az emberek szemeit, ha azok jogaikért békésen tüntetnek. A német kancellár mindezt Magyarországi látogatását követõen egy hétre mondta Pekingben. A kínai császárok trónjáról és koronájáról azonban egy szót sem szólt, hiszen a kínaiak a maguk állami jelképeirõl bölcsen hallgattak, mert az belügy. Zárszó A birodalmi politika szolgálatában álló magyarországi hatalmi elit soha sem lesz képes megérteni a Szentkorona igazi jelentését, mert a szabadság zászlaja helyett a rabság zászlóit hordozza, és adja kézrõl kézre egymásnak. Akik a külsõ birodalom nevében kormányoznak, azok számára az ország csupán a földet és az államformát jelenti. A föld azonban nem a haza, és nem is az ország, az csupán lakhely, üzlet és gazdaság. Az államforma pedig a legjobb esetben keret, a legrosszabb esetben ürügy. Babits szerint, ami a földben szent, az az emberek emlékei, nyelvünk, gondolataink, amelyeken kívül nincsen számunkra hely. A Szentkorona az igazi és mindenkori szabad hazát és a hazára való jogot jelenti, amelynek zászlaját fõbenjáró bûn és hazaárulás egymás ellen, vagy más nemzetek ellen fordítani. Azok számára, akik ezt megértik, a Szentkorona – belügy. Kaslik Péter egyéb írásai a szerzõ honlapján olvashatók ().

10

A Szent Korona jegyében

EKOSZ - EMTE

„Szerelmese vagyok népemnek” Dr. Varga Tibor jogtörténész Solymáron él, s a Kõrösi Csoma Akadémián tanít. A tanításon túl minden létezõ idejében megy, ahova hívják, s fáradhatatlanul beszél a magyar nemzet múltjáról, jelenérõl, jövõjérõl, társadalmi berendezkedésérõl egykor, s ma, jelképeirõl, azok valós értelmezésérõl. Elõadásai arról szólnak, nem is olyan régen még úgy létezett a magyar nemzet, hogy szerves egységben élt Istennel, annak parancsait vonakodás nélkül teljesítette. Ezért boldog volt, egészséges, tiszta gondolkodású és –lelkû. Aztán történelmünk megbicsaklott, s az Istennel való szövetség szálai elkezdtek szakadozni, foszladozni. Õsi tudásunk fénye megkopott, emberi minõségünk leromlott. Hányattatásainkban, megpróbáltatásainkban –ha nem egyetlen emberöltõhöz mérjük önmagunk– mégis megõrzõdött, s ma is jelen van egy magasabb minõség, melyet a Szent Korona képvisel – léte, jelentése sajátos pecsétként mélyen belekódolva minden magyar szívébe, lelkébe. Amikor elõadásain Varga Tibor beszélni kezd, elindul egy szavak nélküli összekapcsolódás hallgatóságával, s a ráció tartományán túl egyszerre csak lélektõl lélekig hatolnak a gondolatok. Annyi szeretettel, hittel, reménységgel, elkötelezõdéssel beszél nemzetünkrõl, hogy neki elhisszük: közel van a feltámadás. Magára találhat még Magyarország, mert érti a folyamatos és mélyen alantas támadások üzenetét. Érti, ez már puszta létében fenyegeti. S ha érti, akkor elõbb vagy utóbb ismét az ég felé emeli tekintetét, és diadalmasan veszi vissza mindazt, amit valaha magáénak tudhatott e nemzet. A testi–lelki–szellemi tisztaságot, az el– és befogadást, a nagyvonalú adás és példaadás képességét. Ha így akarjuk. Mert ne feledjük: nem Isten hagyott el bennünket! – Mi tesz egy nemzetet nemzetté? – Nálunk ez egy különleges hagyomány: másként tekintünk egy nemzetre, mint ahogyan tõlünk nyugatabbra, vagy keletebbre teszik. Az emberiség történetében kétfajta viszonyulás volt: az egyik az, ami a Jóisten gondolata volt a teremtett világról, a másik, ami most uralja a világot. Utóbbi egyénben gondolkozik, miközben a mi gondolkodási módunkat meghatározta a szkítáké, hunoké és a magyaroké. Elõbbi kettõ gyûjtõfogalom, mely sok népet jelöl meg. Azt lehet vitatni, hova tartozunk, de hogy a nomád kultúrához, az kétségtelen. Ez a gondolkodásmód –amirõl úgy gondolom, birodalmi gondolkodásmód–, az különbözteti meg más országokétól, hogy emberiségben gondolkozik és sohasem egyénben. Nálunk egyik nyoma az, hogy már a középkorban, az õsi hagyományból levezetve különbséget teszünk a született, tehát a testi magyar (natus hungarica), és a lelkileg magyar (gens hungarica) között –amely valami különleges tulajdonság folytán összetartozókat jelöl meg. Ami krisztusi gondolat, mert ugye gyümölcsérõl ismerszik meg az ember. Elválik a magyar testiségtõl, és a halhatatlan lélek által határozódik meg, ki a magyar: nem érdekel, honnan jössz, az érdekel, mit csinálsz. Nagyszerû példa erre az aradi vértanúk esete is, amit a mai média lelkesen fitymál, elõtérbe helyezve, hogy Vécseyben, vagy Damjanichban mennyi a magyar, miközben az ember fogja a fejét: hát nem érted meg?! Ez egy gyönyörû példája annak, hogy testileg nem voltak magyarok, vagy alig volt bennük magyar, de azért haltak meg, ami magyar. Tehát magyarnak lenni az Istennel való együtt járást jelenti. Azt jelenti, hogy nemes módon jelen lenni a világban. Azt jelenti, hogy magyarnak lenni vállalás, filozófia kérdése. A nemes módon magyarnak lenni, akként viselkedni, évszázadokig elkísérte a nemzetet, csak az elmúlt hatvan évben a magyarnak mondott nem magyar média éppen ezért próbálja ezt eltüntetni. Éppen az által, hogy jó magyar szokás szerint rendszerint valami pejoratívat tesz mellé. Valójában nemzetünk a halhatatlan lélek által határozódott meg. Nem csak az a magyar, aki testileg az, hanem aki lélekben és viselkedésben is az tud lenni.

Két éve láttam egy tévémûsort, ahol a riporter Kós Károlyról beszélt. Valahol azt olvasta (s nem volt rest megnézni a lexikont), hogy a 30-40-es években azt írták Kós Károlyról, turáni az arcéle. Kiderült számára, hogy alig volt benne magyar vér… S ez a legnagyszerûbb benne, bár nem volt testileg magyar, mégis olyan Európa-hírû építészeti stílust teremtettet, ami ízig-vérig magyar. A lélek egy bizonyos idõ után kiül az ember arcára. Lehet valaki úgy is turáni, hogy testi megjelenésében nincs turáni, mégis, a lelke az. Magyarnak lenni a halhatatlan lélekkel való életet jelenti, s azt is, hogy a magyar kultúra legyõzte a halált. Ez más kulturális közösségekre nem igaz, mert például egy zsidó a törvény szerint határozza meg magát, s azt mondja: aki a nemzetségben benne van anyai leszármazási vonalon keresztül, az számít zsidónak. Nyugati kultúrában, s a példa legyen germán: ha a vérében van egy csepp germán, akkor germánnak számít. Ha nincs benne, akkor nem számít annak. Nálunk az a fontos, amit fentebb már megfogalmaztam: nem érdekel, honnan jössz, az érdekel, hogy milyen módon viszonyulsz Isten teremtett világához. – Meg lehet úgy fogalmazni, hogy a világban ez egy eléggé egyedülálló, magasabb rendû szemlélet, hiszen isteni magasságokból szemléli az õt körülvevõ világot? – Feltétlen. A magyarságról, ha nemzetrõl beszélünk, akkor így érdemes beszélni. Olyan, mintha az Úristen teremtett rendje köszönne vissza a világban való együttélésben. – Mi szüksége van egy nemzetnek a jelképekre? – Egy nemzet jelképe olyan, mint az embernek a keresztneve. Valójában Isten errõl ismer meg bennünket. A jelben, jelképekben benne van sûrítetten, hogy mi az ember, a nemzet küldetése. Ugyanez vonatkozik az egyénre is. Nem az egyéni születésünk a fontos, régen sem az volt, hiszen minden születéssel érkezik a halál is. Egyetlen ember története is lejátssza a teremtés történetét, amelytõl úgy lehet megmenekülni, ha a halált legyõzõ Megváltónk elõtt az egyén magára veszi eljövendõ sorsát, ez a keresztség, s abban a pillanatban az Ige által teremtett világból kap egy résztörvényt, személyre szóló igét, amely az õ keresztneve. Személyes jel. Egy nemzet születésének helyét egy tágabb közösségbe saját jelei különböztetik meg, ami által a jó Isten megismeri bárányait. – Történelme során volt-e ennyire súlyos helyzetben a magyar nemzet, mint jelenleg? – Négyszáz éve nagyon súlyos helyzetben vagyunk, de ilyen súlyosban, mint az utóbbi 60 évben, nem volt. Nagyon hosszú idõn keresztül vittük magunkkal az õsök tudását, s volt egy megfelelõ szokásrendszer, ami bennünket eligazított. Az utóbbi 60 évben azonban elindult egy folyamat, mely szerint „a múltat végképp eltörölni”, pontosan azért, mert ha nincs az embernek múltja, nem lesz jövõje sem. A jelképek ezért tartoznak ide! Érdekes dolog, amikor arról beszélnek, nem szabad árpádsávos zászlót használni, miközben az 1358-as Képes Krónikában már megtalálható ez a zászló. A turulmadarat fasiszta jelképnek igyekeznek egyesek beállítani, holott a néplélek õrzi: így hívták az uralkodóházat, de nekünk történeti bizonyítékunk is van rá. Anonymus 1282-85-ben befejezi mûvét, s közben az uralkodóházról is beszél. Latinul azt írja: de genere, majd utána magyarul is odaírja, hogy turul. Tehát Turul– háznak hívták. Árpádházról mi csak 1746 óta beszélünk, amikor Anonymusnak a mûvei széles körben ismertek lesznek, és ekkor már a régi történelmi hagyományokat szeretnék, ha elfelejtené a nemzet, mert akkor már nem szabad teljesen. Erre csak azt lehet mondani, hogy Hitler szerette a Sacher–tortát, ettõl azonban a Sacher–torta nem lett fasiszta… Ha elveszik a jelképeinket, nem ismer ránk a jó Isten, másrészt nem lesz múltunk. – Miért nem mûködnek a társadalom önvédelmi reflexei, illetve ä azok feladása minek a következménye?

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

A Szent Korona jegyében

–Azért, mert nem vagyunk szabadok. Az a nemzet, amelyik nem ünnepelheti meg a múltját, az olyan, mintha az egyes embernek nem lehetne a saját felmenõit megismerni. Akkor önmagát, a múltját sem fogja megismerni. Gondoljunk abba bele, hogy 2004. Balassi-év volt. Ha visszaemlékszünk, ennek kapcsán az országban semmi nem történt… Ott volt az elmúlt év, amely a nádorfehérvári diadalnak az ötszázötvenedik évfordulója volt. A nándorfehérvári diadal egy olyan ünnepe volt Európának, amelyért nem csak Európa, hanem egy egész világ volt hálás. Illõ tudni, hogy a déli harangszó az Úr angyala imádság. Urunk színeváltozásának ünnepe augusztus 6-án ennek a tiszteletére volt elrendelve. Államilag errõl mindenképpen meg kellett volna emlékezni –ha szabadok vagyunk. De ezt nem tettük. Ami arról tanúskodik, hogy olyanok vezetik az országot, akik nem szeretik ezt a népet. Legvégül itt van Szent Erzsébet születésének éve (1207), melynek idén van a nyolcszázadik évfordulója. A nyugati világ legünnepeltebb nõi szentje. A német lovagrend legismertebb szentje a mi Turul-házi Szent Erzsébetünk, s az, hogy államilag meg sem emlékeztek róla, kvázi egyházi belüggyé teszik, ebbõl is nyilvánvaló, hogy Magyarország nem szabad. – Vajon képes-e még ez a nemzet újra magára találni, vagy olyan mélységben mûködnek ezek a romboló folyamatok, ahonnan nincs visszaút? – Képes ismét felállni a magyar nemzet. Ami most van, az annak a következménye, hogy a különféle manipulációs eszközök segítségével –sajtón, televízión, rádión keresztül–, szorosan együttmûködve a hatalommal, egészségtelen módon befolyásolják az embereket gondolataikban, cselekedeteikben. Nem szeretik ezt a közösséget. Nagyon sok mindent el tudtak érni az elmúlt 50-60 év alatt, valahol azért mégis úgy van ez, hogy apostoli korban vagyunk, s nekünk csak a Kárpát-medencét kell talpra állítanunk. Egyébként az Úristen senkire nem rak nagyobb terhet, mint amennyit el tud viselni. Éppen ezért megtisztelve kell érezni magunkat, mert minket, ezt a csaknem klinikai halál állapotába jutott nemzetet arra tartotta alkalmasnak Isten, hogy azt fel tudjuk támasztani a világ boldogságára. – Nem túlságosan optimista? – Nem. Egyébként azt látom, életben maradunk. Az egy más kérdés, hogy nagyon sok tévtan van jelen, s ez olyan, mint amikor az új életre kelésnél, vagy a felébredésnél az érzékek még nincsenek tökéletesen becsatolva. De elõbb– utóbb ez is bekövetkezik, régóta nem használt tagjaink már zsibbadnak. Egy biztos: tízmillió magyar már nem akar úgy élni, ahogy most él, csak még azt nem tudja, hogyan kellene. –A jogból levezethetõen létezik-e ma is a Szent Korona, mint magasa bb minõség, ha igen, milyen módon épülhetne be a jelenlegi jogrendbe? – Ez egy bonyolult kérdés, mert egy eléggé labilis jogfolytonossági rendszerünk van. Jelenleg az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság a népköztársaságból, a Rákosiék által alkotott írott alkotmányból van levezetve – egyébként történeti alkotmányunk volt 1944. március 19-ig. Az 1946-os volt az elsõ köztársaság. Ekkor született az 1949. XX. törvény, ami kimondta a népköztársaságot, majd 1989. októberében a népköztársaságból köztársaság lett, a harmadik. Elõtte történeti alkotmányunk volt, s nem írott – kivéve a neoabszolutizmus korát, amikor nyomás alatt voltunk. A magyar nemzet szabad volt, így mindig is érvényesítette történeti alkotmányát, és törvénysértés jogot nem alapít. Amikor 1946-ban az elsõ köztársaságot kikiáltották, akkor szovjet megszállás alatt voltunk. A ’89-es köztársaság kikiáltásának az alapindokát az képezte, s ezt az akkori vezetõ hatalom –az MSZMP – is elismerte, hogy megszállás alatt volt az ország. Ez azért nagyon problematikus, mert ezer évig, vagy tán jóval többig van egy formánk, ahol a történeti alkotmánynak az a lényege, ha egyszerûen kimondja az ember: az Isten Igével teremtette a világot, az Ige szétvált igazságosságra és igazságtalanságra, s ez változatlan. Ehhez képest az örök teremtett világ változékony, kérdéseket tesz fel egyes nemzedékeknek. Van úgy, hogy

2007. december

11

egy nemzedéknek az életbölcsessége, az az 50-80 év nem elegendõ, hogy a helyes választ megadja ezekre a kérdésekre. Ezt úgy oldja meg, hogy meghosszabbítja a létezését, megnézi az elõdök válaszát, s minél régebbi egy válasz, annál jobb, hiszen az Úristen teremtette a világot. Ezek a válaszok jogszokásban voltak meg, s ebbõl nõtt ki a törvény. A mi történeti alkotmányunknak része volt már Szent István intelme, s könnyen belátható, ahogy ez velünk együtt idõsödik, jelen van benne mindazoknak a bölcsessége, akik valaha ide születtek, és azok érdekében történik az örök rend megtartása, aki ide fog születni. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy jól elkészített kovászos kenyeret: a legutolsóban van benne a legelsõ esszenciája, lényege. Úgy is hívják: élõ (szerves) alkotmány. Ez így volt egészen 1944-ig, a német megszállásig, tehát ez velünk idõsödött. Benne van minden bölcsességünk, amit apáink, nagyapáink, s mi tudunk. – Hogyan volt lehetséges alig fél évszázad alatt az emberek ilyen fokú elbutítása, s egyben elbizonytalanítása önmagukban, a nemzetben, s így a jövõben is? – Ennek az oka, hogy egyrészt fizikailag sanyargatnak, másrészt szellemileg. Mindaz szellemi gyilkosság, ami az utóbbi idõben történt, amikor meg lehetett bélyegezni, hogy aki nemzeti jelképet lobogtat, az gazember, vagy fasiszta. A szellemi gyilkosságok elkövetõi önmagukon állnak bosszút. Ráadásul ezt a helyzetet ugyanaz a hatalom teremtette, amely a Szálasi-féle rendszert is teremtette, amelyik most, ill. elõzõleg volt/van hatalmon. Tudniillik módszerében teljesen megegyezett a Rákosi féle rendszerrel. Szálasi a magántulajdonban lévõ termelõeszközöket igénybe akarta venni. Ugyanúgy, ahogyan a kommunisták államosítottak. Szálasi éppúgy megosztotta, szétzilálta az érdekképviseleti szerveket, ahogy azok késõbb a kommunizmusban sem tudtak érvényesülni. Létrehozta a pártállamot, a párton belül pedig egy árnyék–országgyûlést, árnyékkormányt. Ugyanez volt a kommunizmus: nem hívott össze országgyûlést, rendeletekkel kormányzott. A kommunista regnálás alatt évente 2-3-szor hívták össze az országgyûlést, átlagban ötvenöt-hatvan törvényerejû rendeletet, határozatot hoztak. De ugyanezt csinálta Szálasi is: saját kezébe összpontosította a kormányzói, miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki hatalmat. Ez a kommunizmusra is jellemzõ volt, azonban ez teljesen ellentétes volt a régi magyar hagyománnyal, mert nálunk a hatalom mindig osztott volt. Az uralkodó önmaga nem alkothatott törvényeket, csak a közösséggel, országlakosokkal egy lélek, egy szív erkölcseként, tehát osztott hatalom volt. Rákosi idejében, s a mai nyolcvanévesek pontosan emlékeznek rá: a nyilas levetette egyenruháját és felvette az ávóst. Gyakorlatilag arról volt szó, hogy a nemzeti jeleket ne lehessen használni. Ha megvizsgáljuk, (ahogy Trianon után történt), amennyiben megmarad a megcsonkított Magyarországon nemzeti kézben a vagyon, az elõbb-utóbb nemzettudatot szül, s ebbõl következõen fölvetõdik a revízió kérdése. Csak akkor nem vetõdik fel, ha elveszem a vagyont a nemzeti erõktõl, másrészt minden nemzeti jelképet használni bûnös, gazember dolog és el lehet vitatni. – A hatalomnak a civil társadalom megmozdulásainak letörése, teljes ellehetetlenítése jól felfogott érdeke. Hogyan látja, ezek a civil kezdeményezések képesek lesznek felnõni feladataikhoz és cselekedni? Lát-e erre utaló jeleket? – Látok, mert az elmúlt 16 év alatt, ha sarkosan fogalmazunk, kiderül, nem volt olyan vezetése még az országnak, amelyik igazán annak érdekeit akarta volna. Ezt onnan is lehet tudni, hogy akik szeretik ezt a közösséget, azzal kezdik, hogy az egész Kárpát-medencével kommunikálnak. Tót, oláh, rác és folytathatnám, nem azért él rosszul, mert itt van a magyar, hanem azért él rosszul, mert amíg az oszd meg és uralkodj elvét gyakorolják, s míg a jövedelem kiáramlik, a nemzetközi erõk járnak jól. Nézzük meg: a Kárpát-medencében élõket összekötik érdekeik, s azokat közösen kellene érvényesíteni. Ad abszurdum akár úgy is, hogy maradjanak változatlanok az országhatárok, de az érdekeinket közösen tudjuk érvényesíteni. Akereskedelmi útvonalak rajtunk keresztül haladnak, s csak a földrajzi szempontokat is

A Szent Korona jegyében

12

hosszasan lehetne sorolni, ami óriási jövedelmet jelentene az itt élõ közösségnek. Egy biztos, az ún. nagypolitikától nem lehet megoldást várni. Nagyon kevesen vannak azok, akik még hisznek akár a bal-, akár a jobboldalnak. Bármelyikük nyer, csak a finánchatalom jár jól – legfeljebb a frazeológia változik. Az ország kimerülõben van. Magyarország sorsa azon múlik, megcsinálhatja-e helyben saját országát. Én azt látom, tapasztalom, egyre többen, egyre több helyen, településeken vannak olyan emberek, akik elõadásokat szerveznek valamilyen közösséget tartanak fönn. Sok kis közösség vette kezébe saját sorsa irányítását, és nem felülrõl várják a megoldásokat, mert nem is várhatják, hanem hozzálátnak és megcsinálják. S ha ezek a kisebb közösségek felélednek, életre kelnek, akkor Magyarország talpra áll. Bármilyen szomorúnak tûnik is a helyzet most, van remény Magyarország feltámadására. – Egyik elõadása záró gondolata az volt: „szerelmese vagyok a népemnek”. Miért?

– Mert nagyon sok jó tulajdonsága van. Még ami rossz, az is nagyszerû benne. Nem igaz, amit hatvan év alatt mondtak – például a nemzethalál. Azt látom, a mi kultúránk valóban olyan kultúra volt, melynek nyomán bármerre lép, ott élet keletkezik. És nem is akármilyen élet! Azoknak teremtõdik meg az öröklét, akik tudják, hogy a teremtett világ mögött ott van az Úristen arca. Mi ezt tudjuk, ezért is vagyunk a Szûzanya népe. Hiszen az Istenfiú, s vele az öröklét rajta keresztül érkezik, emberi formában. Nálunk minden életre kel, mert ott van a Szent Korona misztikus teste, a történeti alkotmány, amit már említettem, ami velünk együtt idõsödik. Az Úristen jelenléte bárhol felfedezhetõ a kultúránkban. Jellemzõen kegyelem-tudatúak vagyunk, amely sokkal több, mint a gyõztes tudat, s van egy boldog depressziónk, amit oda nem adnánk senkinek sem. Teljesen tisztában vagyunk a teremtett világgal, amely gyönyörû – ahogyan az ember létezése is. Mégis, a végén marad az Úristen, minden más feloldódik. S azért az mégiscsak szomorú dolog, ahogy a pillanatnyi világ eltûnik. – Küldetésnek tekinti, hogy a legkisebb helyre is elmegy elõadást tartani, ha hívják, s minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, mélyrõl jövõ szeretettel beszél egy olyan nemzetrõl, melynek semmi oka nincs létét, múltját restellni, s ezzel lelket önt, erõt ad, az erre nyitott szellemûeknek? –s tegyük hozzá, ahol egyre több a fiatal.

– Valami elhívott, ez kétségtelen. Nem én jelöltem ki magam erre a feladatra. Nem tudom megfogalmazni azt, ami történt. De egy biztos, amikor még egyetemista voltam, láttam, mennyire igazságtalan a világ. Az ember azt kereste, hogyan lehetne igazságosabb. Aztán valami elhívott ebbe az irányba, amivel megajándékozott a jó Isten a Szent Koronán keresztül. S aztán valóban van valami, amit már az elõbb is mondtam: apostoli korban vagyunk, küldetésünk van. Az õseink sok-sok könyörgése nyitott meg valahol bennem egy rést…

-

Lehoczky Leopoldina

EKOSZ - EMTE

Márai Sándor

Halotti beszéd Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nõtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt Amikor a költõ még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyûgös gyerek álmában érti meg Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed A csákány koppan és lehull nevedrõl az ékezet A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát Még szólnak és üzennek õk, mély szellemhangokon A tested is emlékezik, mint távoli rokon Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgõ panaszt: „ Testvért testvér elad ...” Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...” S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...” Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitõl, m i é r t? Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tûrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten Tûrd, hogy az Isten tûri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet Õrizd eszelõsen néhány jelzõdet, álmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

A Szent Korona jegyében

Lajdi Tamás

Regnum Marianum katonája (A Szent Korona országa a Mennyei Ország) A Szent Korona Tan: abszolút, megváltoztathatatlan és megingathatatlan, nem ember által alkotott törvényeken nyugszik, nem siet megvalósulni, nem kapkod, ugyanakkor sosem késik el érvényesülni. Szellemisége mindig akkor válik tömegeket megmozgató napi gyakorlattá, amikor a húr a magyar hangszeren pattanásig feszül. Tehát akkor, amikor szükséges. Ekkor mindig történik valami jelentõs esemény a Szent Koronával kapcsolatban is, mely mintegy isteni jelzésként halad a sorssal szembenézõ magyarság történelmi vándorútján. A Magyar Szent Korona dicsõségének felkelése, majd testének romlása egyértelmûen és prófétikus módon megelõzi a magyar nemzeti sors párhuzamos változásait, alkalmanként pedig saját sorsának fordulataival – utólag - reagál a magyar lelki süllyedésre, nyomorodásra. Ez a megszentelt Személy hordozza ugyanis a nemzet számára az áldást, s a nemzet Istentõl való elfordulásaikor ez az áldásos sugárzás is csökken. Olyan jelenség ez, mint amikor az ember hátat fordít a fénynek s az árnyékra koncentrál, s a fény jelenléte látszólag megfogyatkozik számára e pillanatban. József Attila fogalmazza meg ezt egy 2 soros versében, melyben így ír: “Az Isten áll a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” Mert amennyiben - allegóriával élve - a nép alkotja a testet, a nemzet a lelket adja hozzá, a Korona-eszme érvényre jutása hordja magában az áldásos élet lehetõségét a magyar nemzet számára. A Szent Korona azon elv alapján mûködik, melyet történelmi szükségszerûségnek nevezünk: se nem korábban, se nem késõn, mindig mindent a megfelelõ idõben. Ez a szó foglalja magában tán leginkább a Korona kisugárzási elvét, hogy „sem elõbb, sem utóbb”, hanem pontosan akkor, amikor a kibocsátott energia, a kilõtt nyíl a legoptimálisabb módon, a legrövidebb úton és a legkevesebb súrlódással, pontosan a célkereszt közepébe talál. Ezért ez egy szükségszerûségi elv annak az embernek a számára, aki a múltat csak szubjektumán átszûrve, tehát minden objektivitást mellõzve raktározza el, s a jelent éppen csak megéli, és akinek a jövõ elõre nem látható, érthetetlen, kiszámíthatatlan dolognak tûnik. Ha a magyar “történelmi szentek” (önmagában különös fogalom) sorát vizsgáljuk, rajtuk keresztül még inkább nyilvánvalóvá válik ez a misztikus szisztéma, amelyben a magyar nemzet életét folytatja. Ezeknek a szenteknek a szentsége ugyanis mind a római egyház, mind a keleti ortodoxia szentségi gyakorlatától eltérõ alapokon nyugszik. Árpád-házi szentjeink ugyanis nem kereszténységük, nem a valamelyik egyházhoz tartozandóságuk, hanem a dinasztiában mindig újra felbukkanó, felülrõl kapott küldetésük teljesítése miatt szentek. Ez az életszentség tehát soha nem az egyházzal, az egyház által tanítottak betartásával, hanem minden esetben a Magyar Szent Korona által képviselt és közvetített apostolsággal áll összefüggésben. Ez alapján mintegy szentenciaszerûen definiálhatjuk a következõket : Szent István, László, Erzsébet, Margit s a többi Árpád-házi szentünk szentsége egyrészt Turuldinasztia-beliségük, másrészt magyar népiségük, nemzeti létük adottsága, következménye, melyet a római kereszténység is akarva-akaratlan el kell ismerjen, mert e szakralitás mögött meglehetõsen nagy erõ, hatalom és az egész Egyház, illetve az emberiség számára szóló jelentés és jelentõség áll. Mivel adottságról van szó, azt valakitõl kapták. Ha valakitõl kapták, s ha ez nem az emberi szférából, hanem “felülrõl ” jött, akkor Istentõl jött, s ha ez a dinasztiabeli szentség a Magyar Szent Korona szentségével áll szoros összefüggésben, akkor a Magyar Szent Korona maga kell, hogy az a személy legyen, akitõl az életszentség jön, tehát ebben a szent ereklyében benne él Isten személye, Isten létszentsége. Történelmünk jeles idõszakaiban ugyanígy bukkanhatunk Szent Koronánk szentségi jelenlétének jelentõs vonatkozásaira. Amikor 1608-ban az elmebeteg Habsburg Rudolf helyett a magyarság II.Mátyást választja királyul, a Pozsonyba összesereglett magyar nemesség és köznép hatalmas tömegei szinte eksztatikus örömben kiáltozzák: “Légy üdvözölve hazánknak isteni ereje! Gyõzelem pecsétje! Krisztus képe!”, minden magyar lélek és élet, mint a napraforgó tányérja a Napra, a Magyar Szent Korona eszmeiségére hangolódik. De hiszen ezen a szakrális tárgyon látható elölnézetben “Krisztus képe”! Mind a magyar, mind az európai germán hagyomány azt tartja, hogy a „Magyar Szent

2007. december

13

Koronát angyal hozta az égbõl”, s például az 1931-ben nyomott ezüst kétpengõs is ezt a csodálatos eseményt ábrázolja. Mi tudjuk, hogy ezt a szellemi lényt a keresztény hagyomány Gábrielnek nevezi, akinek nevében benne foglaltatik az õs-szkíta, a mai történelemtudományban “phön iciainak”, “kánaánitának” nevezett hithagyomány ÉL-jének, azaz Élõ Istennek, Jézus Istenének a neve, ami mutatja, hogy ez a név nem a zsidó vallási tradicióból nõtt ki. Gábriel angyal (görög angelos = küldött) az arkangyali karból Isten jó híreinek közvetítõje. Õ viszi el Máriának is a szeplõtelen fogantatás örömhírét, de õ hozza el a magyaroknak a magyar-táltos apostolság Szent Koronáját is, mely események nagyjából megegyeznek egymással, ti. ebben az aktusban is Jézus születik a világra. De errõl még késõbb bõvebben szót ejtünk a dolgozat folyamán. Másik hagyományunkról a XVIII. sz. legelején nyilatkozik meg egy jezsuita prédikátorunk, Csete István, aki elmondja a Magyar Szent Koronát illetõen: „Elsõben, hogy apostoli, másodszor, hogy angyali ajándék, harmadszor, hogy Szûz Mária kezében és szabad hatalmában áll annak adni, akinek tetszik...” Mindezekbõl nyilvánvaló, hogy Szent Koronánk és rajta keresztül magyar történelmünk, az abban élõ és megnyilvánuló emberi tapasztalat alapján, melyet vitatni lehet, de megcáfolni soha, szentséggel átitatott, nem e földrõl származó, és ami a legfontosabb, mindeme vonásai alapján: Isten Mennyei Birodalmának erejét hordozó tárgy. Amikor tehát a Magyar Szent Koronánkban hittel bízó magyar ember a saját jövõje jobbra fordulásában reménykedik, amikor ennek a meggyõzõdésnek az útján sorsára indul, tudnia kell/kellene, hogy jó törekvései biztonságosan célba is érnek, de az elõtte álló út hossza és a körülötte zajló idõjárási viszonyok meghatározása nem az õ kezében vannak. Ebben a szentségben rejtezik Istentõl kapott erõnk, tehát ez a személy a magyar élet irányítója, a magyar életerõ forrása. Jelenléte azonban nem csupán a magyar életre van kihatással az emberi világban. A Magyar Szent Korona egyben a gonosz-, a Sötétség Fejedelme fölötti gyõzelemnek biztosítéka, letéteménye is, tehát világtörténelmi és egyben üdvtörténeti szerepe és feladata is van. Ennél fogva Koronánk magába foglalja a reményt is, amely nélkülözhetetlen a továbbéléshez, a feltámadáshoz, az ember arcának porból való felemeléséhez. Mi tehát ennek a Koronának a végsõ titka? A Teremtõ Isten képét hordja magán a Korona „koponyatetején”, ahol az értelem hatalma nyugszik. Ez a tárgy hatalmas jelentõséget kap majd a történelem végsõ fázisában, amikor a mindent megrengetõ társadalmi-természeti detonáció nyomán felszálló porból Isten felemeli a hullott, porba taszított emberarcot a napfénybe. Az Üdvözítõ ezen az ábrázoláson mindenféle ember alkotta hivatalok, szervezetek, egyházak fölött álló módon, mindenféle teológiai tanítást, dogmatikus rendszert mellõzve van jelen egy trónuson, melynek egyik oldalán a Hold, a másik oldalán a Nap áll, amely az isteni mag körül tehát a világmindenség belsõ rendje újra rendezõdik. A Magyar Szent Korona többek között annak a pillanatnak a várakozását is megjeleníti, amikor a világmindenség erõi és törvényei megrendülnek, s az anyagnak a pusztulásra hangolódott futása irányt vált, s a kozmosz törvényei átrendezõdnek. Amikor a visszatért Fény mintegy „korona-abroncsba” fogja a világot, s helyreáll az Isten Országának egykor volt mértéke a világban, és kinyílik az Élet Könyve, hogy a tavaszi, megéledõ szél fúvásában felolvassák az élõk neveit. Akkor fény önti el a világot, mely megszüntet minden árnyékot, szennyet, bajt, félelmet, ferdületet, keserûséget. Ennek az Új Rendnek, a földre szálló Mennyei Birodalomnak ad evilági, történelmi realitást a Magyar Szent Korona létezése. A Magyar Szent Korona hatalmát illetõen el kell mondanunk, hogy szentsége nem evilági törvénykezés függvénye. Árpád-házi Szent Erzsébet kivételével, akit a Szentszék avatott szentté a római kánon alapján, minden már Árpád-házi szentünket, magát Szent István királyt is a Magyar Szent Korona címén avatták szentté. Hogy ez milyen mértékben múlta felül a római kánonjogot is, arra kiváló példa, hogy a Magyar Szent Korona örökös szentségi jogán az azzal beavatott magyar király vétójoggal rendelkezett a pápaválasztást illetõen is. I.Ferenc József császár magyar királlyá koronázása nyomán egy alkalommal élt is ezzel a jogával. Így a Magyar Szent Korona egy - a római egyház által kinyilvánítható szentségnél jóval magasabb rendû törvényt jelenít meg, melynek megszentelõ hatalma, király híján, az egész magyar nemzetre, azaz a Szent Korona minden tulajdonára eredendõen, születési jogon kiterjed. Aki ennek tudatában él, annak hazája már a Jézus által megígért Mennyei Ország.

Az “Ébredés” c. sorozatban jelent meg Lajdi Tamás: Regnum Marianum katonája (I.rész) c. füzete, melybõl készült e kivonat. A füzet csak megrendelés útján kapható itt: Ambrus Pál Tel.: 66 / 440 267 E-mail: [email protected]

14

A gyalázat napja

EKOSZ - EMTE

A gyalázat napja Az EKOSZ elnökének beszéde Szekszárdon, december 5. harmadik évfordulóján Tisztelt egybegyûltek, gyalázatban szenvedõ sorstársaim!

Agyalázat napján, annak 3. évfordulóján vegyes érzelmekkel szólok önökhöz. Örömmel vettem ugyanis a megtisztelõ felkérést, de mélységes szomorúsággal annak apropóját. Két fogalmat fogok tisztázni a továbbiakban, melyeknek egyenként külön jelentõsége van, mindkettõ a megszólításban szerepelt. Egyik a „sorstársaim, a másik a „gyalázat napja”- és nem a gyakran használt „szégyen napja”. De elõbb engedtessék meg nekem, hogy visszaidézzek azokból a gondolatokból, amelyek 2004. december 5. kapcsán születtek. Az esemény elõtt írtuk: „A magyar nép hangja most Istenünk, Szent István Istenének hangja lehet. Isten és a világ elõtt kell most tanúbizonyságot tennünk Isten-teremtette ember-mivoltunkról, emberi méltóságunkról, de életrevalóságunkról is. A hívó szóra, a vész elhárítására eleink készek voltak életüket adni. Tõlünk nem kéri ezt senki. Mi csak azt a pár lépést kell megtegyük a szavazóhelyiségekig, csak egy igent kell bejelölnünk egy papírlapra. Nem lehetünk olyan vakok és ostobák, hogy lemondjunk jövõnkrõl, nemzeti létünkrõl, nem teljesíthetjük ki mi magunk Trianon hóhérainak munkáját, nem követhetünk el nemzeti öngyilkosságot! Kerekedjen felül végre minden magyar jobbik énje, a minimális szolidaritás nemzettársaink iránt, de a józan belátás is a fejekben, saját elemi érdekeink felismerése!...Egy új Magyarország sarjadhat ki ennek nyomán, melyet a nemzettudat és hazafias érzés fon egybe és tesz erõssé! Unokáink irigyelni és áldani fognak érte, de átkozni, ha meg nem tesszük… December 5. sötét éjjelén, percekkel az eredmények ismertetése után vetettem papírra a következõket: Imánk nem talált meghallgatásra. A harangok a magyar gyász üzenetét küldik a világba. A magyar név ismét csúf lett, méltón régi rossz híréhez. Magyarok, ne utazzatok Európa egészséges országaiba, mert gúnykacaj és megvetés lesz részetek. Anyaországiak, ne utazzatok Kolozsvárra, Szabadkára és Kassára, mert testvéreiteket megtagadtátok, esdõ kezüket elutasítottátok, tiszta arcukra pofont mértetek… A magyar ember nem volt képes a nemesre, a szeretetre, a Gonosz hangjára van füle, és nem a kisded sírására. A mély bugyrokból nem tudott a fényre emelkedni, nem volt egyötödnyi igaz ember e csonka, beteg hazában, így aztán most Szodoma és Gomorrha sorsát érdemli. Advent második vasárnapján a megfeszített nemzet nem tudta megtenni elsõ, legnehezebb lépését saját újjászületése felé. Keresztünket tovább kell tehát hordoznunk, és továbbra is el kell viselnünk mindennapi keresztre feszítésünket. Remélt feltámadásunktól minden eddiginél messzebb kerültünk, hiszen megtört, önzõen anyagias, gyáván kushadó és hazugsághívõ állapotban leledzünk változatlanul. A Gonosz diadalát üli, globális hatalmú urainak parancsát sikerrel teljesítette, bebizonyította, hogy továbbra is ura szívünknek és eszünknek…Istenem, adj erõt keresztünk továbbhordozásához, mert látod, van itt azért milliónyi áldozni kész igaz ember. Add uram, hogy ne kelljen innen is tovább menekülnünk, és ne legyen sorsunk a sóbálvánnyá meredés, a kénköves esõ által felperzselt honra visszatekintve… Barátaim, eltelt azóta 3 év, ami talán már elégséges távlatot biztosít a perspektivikus szemlélethez, a folyamatok megértéséhez. De tulajdonképpen azóta sem történt semmi, amit a fenti idézetek ne tartalmaznának. A gyurcsányizmus akkor már teljes valójában kitárulkozott, majd következetesen, napjainkig hajtja végre saját programját, mi pedig tovább hordozzuk keresztünket, és el kell viselnünk mindennapi keresztre feszítésünket. Mi

december 5. éjjelén már értettük õket, a magunk módján kétségbeesetten, de eszköztelenek lévén hatástalanul intettünk a veszélyre, így aztán kétségbeesetten kellett látnunk másfél év múltán, hogy szörnyû vakságában miként emeli trónra az ország a tettest. De maradva az akkor történteknél: amit talán visszamenõlegesen is hasznos megemlíteni, azok az ostoba kifogások és magyarázatok, miszerint rossz idõben rosszul feltett kérdések szerepeltek. Hiszen lehet-e rosszul és rossz idõben megkérdezni az anyát, hogy beengedi-e az ajtón kopogtató síró gyermekét? Akinek minden magyarázat nélkül nem ezt jelentette a népszavazás, azzal nem érezhetünk semmilyen közösséget, velük hiába beszélünk egy nyelvet, mert a lelkek nyelve különbözik. Õk eladták örök lelküket a Gonosznak, így élõ halottként, a valóságot már nem érzékelõ zombiként téblábolnak közöttünk, és emelik eszelõs tekintettel fejük fölé a kurafi hazug szólamait idézõ tábláikat. Míg csak ki nem huny belõlük teljesen a megfogyatkozott értelem, hiszen az értelmet tápláló szellemi energiájuk rég elfogyott. Szellemi energiánk forrásai u.i. - neves lélektanászok szerint -: a nemzeti identitás, a társadalmi identitás, a család, a hit, és a spirituális egység. Ha visszatekintünk történelmünkre, a csapások sorára, de különösen az utóbbi 50 évre, megérthetjük, miért fogy ki a magyarságból a szellemi energia, és miért válik oly könnyen prédájává napjaink gonoszának. Mindezt õ és a mögötte álló hatalom is nagyon jól tudja, ezért kell nekik minden eddigit meghaladó intenzitással betetõzni a folyamatot, az antiszemitizmus hazug bélyegével megjelölni és támadni, támadni mindent, ami nemzeti: nemzeti szimbólumainkat, a Szent Koronát, lábbal tiporni lobogóinkat, kiirtani a nemzeti oktatást, és kiirtani a nemzeti elemet a médiából; megtámadni a család õsi szentségét a melegházasságok propagálásával, folyamatosan támadni egyházainkat. És mindenek fölött: ezért volt fontos számukra meggátolni a súlyosan sérült spirituális egység helyreállítását. Igen, barátaim, ez volt a kettõs állampolgárságot támadó gyurcsányi propaganda valódi háttere, és a szimpatizáns tömegeik felé tálalt, nagy megértéssel fogadott pártszempontok-félelmek (miszerint a külhoni magyarok szavazati joghoz juttatása hatalmuk végét jelentené) ehhez képest ugyancsak eltörpülnek. A céljuk tehát 2004-ben és azóta változatlanul nem más, mint szellemi energiánk, ezzel ellenállásunk sorvasztása, konzumidiótává, engedelmes bérrabszolgává tételünk, beleértve legújabban az orvostársadalmat, azt a társadalmi csoportot, amelyik hivatásánál fogva szellemileg a legfüggetlenebb, párhuzamosan egészségünk profitérdekeknek történõ kiszolgáltatásával. További kiemelt cél a külföldre került közel kétharmadnyi magyar szeparálása, a Kárpát-medencei magyarság elutasítása, ami tovább indukálja és kiteljesíti a nemzetfogyás folyamatát. Hogy néhány további évtized (de lehet, hogy kevesebb) múltán elérhetõ legyen a deklarált cél: a 6-7 milliónyi magyar. Ez már nem elég az ellenálláshoz, de ennyi szükséges a szolgaszerep betöltéséhez. Anyagi vonatkozásban könnyû felvásárolni az országot, de a lelkeket betörni nehezebb dolog. A betöretés, megtöretés folyik ugyan rég, de nem lehetett biztosan tudni, hogy a folyamat hol áll, mennyire haladt elõre. Anépszavazás remek alkalom volt ennek tesztelésére, és íme: 2004. december 5. éjjelén kiderült, hogy nagyon is elõrehaladt, ezért jelenthette ki oly büszkén Gyurcsány Ferenc, hogy „gyõztünk”. Igaza volt, gyõzött a nemzet felett. Nem saját nemzete, hanem a magyar nemzet felett. Így hát nem igaz a tétel, hogy hazaáruló, hogy nemzetáruló lenne, hiszen ez nem az õ hazája, nemzete, õ rég kiírta magát e hazából és

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

A gyalázat napja

nemzetbõl, de hû fia valamely idegen, globális hazának, õ tudja, kinek-minek. Persze nem egyszemélyben, hanem azokkal együtt, akik õt is mozgatják. Bocsánatot kérek, ha netán túlságosan nekirugaszkodtam volna, de csupán a megtörténteket követem, a tények csapásán haladok logikusan tovább, így paranoiával nem vádolhatnak. Hiszen gondoljuk meg barátaim, egész Európában nincs egyetlen nemzet sem, amelynek ne lenne joga sorsát kezébe venni. Akommunizmus bukásával minden tákolmány összeomlott, minden nemzet saját államot alakíthatott, csak mi nem vonhattuk magunkhoz a mieinket. Mindenkinek joga van elszakított nemzetrészeinek magához ölelésére, Románia ezzel köszöntötte EU-s belépését, - nekünk nincs rá jogunk. Az u.n. rendszerváltás elsõ lépése ez kellett volna legyen, miért nem történhetett meg? Gyakorlatilag az egész politikai elit következetesen visszautasította, ki ezért, ki azért, így hát a kezdeményezõk, élve az alkotmány adta lehetõséggel, az ország népe számára akarták visszaadni e jogot. Ekkor elõlép a hazugság és az aljas trükkök nagymestere, és végrehajtja a gyalázatot. Rab nép ne emelje fel a fejét! Ezért mondhatjuk, hogy a gyalázat napjára emlékezünk, és nem a szégyenére. Mert a magyarság egy gyalázatos tett áldozata lett 3 éve, és áldozat-mivolta napról napra teljesedik ki. Áldozatok a zombik, áldozatok azon megvezetettek, akik lelkük mélyén igent mondtak volna, de mindennapi, betevõ falatuk féltése meggátolta õket ebben, és áldozatok, ezért sorstársak vagyunk mi, erdélyi és nem erdélyi születésû magyarok, kiknek szíve akkor és azóta is összefacsarodik. A határt átlépve mi gondolatban megcsókoltuk e befogadó haza földjét és testvérünknek tekintünk minden jóravaló embert e hazában, egyek vagyunk veletek itt jóban és rosszban. De tovább már nincs hova hátrálnunk, mert mi már csak magyarként tudunk emberek lenni, így emberként csak itt tudunk létezni. Ha ezt a hazát is elveszik tõlünk, emberi mivoltunkat veszik el, és ez a halálnál is rosszabb. Ezért gonoszabbak a gyurcsányok Haynau-nál és Kádár pribékjeinél, mert azok csak életeket vettek el, de a maradók annál inkább magyarok és emberek maradtak. Kádár tudhatta ezt, ezért kezdte aztán ki és tette tönkre a lelkeket. A gyurcsányok e tönkretett, holt lelkek urai, és uralmuk biztosítása végett akarják most teljessé tenni e folyamatot. Mit szegezhetünk velük szembe, mi állíthatja meg a pusztítást? Gondoljunk kérem arra, hogy Erdélyben, fõként a Székelyföldön, a magyarok a gyalázatos tett után, a döbbenet múltával sajnálni kezdtek minket, majd felemelték fejüket, kiegyenesítették derekukat, és lassan õk sietnek majd a mi segítségünkre. És lám, megindultak a kibontakozás, felemelkedés felé, bizonyítékául annak, hogy mindenféle felemelkedésnek, az anyaginak is, a szellemi-erkölcsi integritás az elõfeltétele. De hát az erdélyi magyar fegyverével mi is rendelkezünk! Gondoljunk kérem arra, hogy teremtõnk azért adott nekünk értelmet és szabad akaratot, hogy éljünk vele, és ezzel hatalma részesévé tett minket. Politikus nem vagyok, így a szükséges gyakorlati lépésekrõl nem szólhatok, nem adhatok senkinek tanácsot, de úgy gondolom, a válasz ott van mindannyiunkban, teremtõnktõl kapott lelkünkben, ami 2004. december 5. óta nagyon fáj, de ne feledjük: van értékadó fájdalom is. És most nagyon értékes e fájdalom, mert éppen ez jelzi, hogy a pusztító szándék dacára létezünk, 2007. Magyarországán Isten képmásaként, független és értékhordozó, integráns, be nem hódolt személyekként létezünk, akik igenis képesek vagyunk a rontás és a rontók elhárítására, így azok gyõzelme sem lehet végleges. Mondom ezt advent elsõ hetében, reménykedve az agyak és a lelkek megnyílásában a jó és igaz iránt, hogy a gonosz ne ülhesse tovább diadalát, ne legyen tovább ura szívünknek és eszünknek. Mert ott a megváltónak van helye, az õ eljövetele hozhat fényt e három éves decemberi sötétségbe. Köszönöm, hogy meghallgattak. - K. P.

2007. december

15

Dr. Orbán Viktor elnök úr részére FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség Budapest

Tisztelt Elnök Úr! Október 31-én Szerbia Budapestre látogató külügyminisztere, Vuk Jeremic az Országgyûlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának fideszes elnökével, Németh Zsolttal folytatott tárgyalásai során kijelentette, hogy “Szerbia támogatja a vajdasági magyarok kettõs állampolgárságát”. Az eseményrõl szalagcímes tájékoztatásokban számolt be a magyar sajtó. Az MTI tudósítása szerint Németh Zsolt errõl azt mondta: “nagy öröm, hogy Szerbia nyitott ebben a kérdésben, de emellett a vajdasági magyarok is nyitottak erre, a magyar társadalom többsége is támogatta a kettõs állampolgárságot a 2004. december 5-i népszavazáson, így most már egyedül csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek kellene támogatnia az ügyet, amely azért is sürgetõ, mert a vajdasági magyaroknak december 20-a, Magyarország schengeni csatlakozása után 35 eurót kell majd fizetniük minden egyes határátlépésnél”. A Magyarok Világszövetsége - elnökségi tagja, Dr. Gaudi Nagy Tamás kutatási eredményei alapján - 2005 februárjában tárta fel a bácskai, baranyai és muravidéki magyarok mai napig érintetlenül fennálló magyar állampolgárságának tényét. A délvidéki magyarok továbbra is meglévõ, lappangó magyar állampolgárságának ismeretében született meg az az indítvány, amely a 2004. december 5-i népszavazás igeneinek jegyében módosította volna Magyarország meglévõ állampolgársági törvényét. Akkor, fél évvel a népszavazás után, az Országgyûlés többségi szavazattal elutasította a Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ által beterjesztett javaslatot. Az MVSZ 2003-ban azután indította útjára a kettõs állampolgársági népszavazást, miután Zoran Zsivkovic, akkori szerb miniszterelnök hasonlóan nyilatkozott a délvidéki magyarok magyar állampolgárságának kérdésében. Az MVSZ akkor levélben fordult a pártokhoz és az országgyûlési frakciókhoz, valamint a köztársasági elnökhöz, kérvén, hogy módosítsák ennek fényében a magyar állampolgársági törvényt. Miután akkori kezdeményezésünk süket fülekre talált, népszavazásra szántuk el magunkat. Négy év múltán Szerbia külügyminiszterének budapesti bejelentése akkor hangzik el, amikor küszöbön áll a második népszavazás a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáért. Mint a második népszavazási kezdeményezés felelõs vezetõi, és annak tudatában, hogy a kérdés végsõ rendezése az Országgyûlés hatáskörébe tartozik, eljuttatjuk Önökhöz a 2005-ben elõterjesztett törvénymódosító indítványt azzal a kéréssel, hogy parlamenti frakciójuk révén haladéktalanul kezdeményezzék annak a magyar állampolgársági törvénybe való iktatását. Egyben kérjük, hogy még véletlenül se gondolkodjanak az elmúlt hónapokban felröppentett “letelepedés nélküli magyar állampolgárság” fogalmában, hiszen az nemcsak egy lesilányított plágiuma lenne a Magyarok Világszövetsége által 2000. augusztus 18-án hivatalosan kezdeményezett külhoni magyar állampolgárságnak, hanem jelentõsen csorbítaná a délvidéki magyarok többségének mai is meglévõ, ugyan lappangó, de teljes körû magyar állampolgárságát. Bízva abban, hogy mostani megkeresésünk a magyar politikum bölcs belátására talál, búcsúzunk. Budapest, 2007. november 9. Üdvözlettel: Hompoth Zoltán, a második magyar állampolgársági népszavazás kampányigazgatója András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke, az állampolgársági kérdés felelõse

Határtalan gondjaink

16

EKOSZ - EMTE

Halálfélelmekkel a feltámadás védelmében Halottak napján, rekviemek hangulatában leltározom õseink csontjait a Kárpát-medencében s azon kívül is. Halottaink világhódító útja hihetetlenül szélesen teríti be a földet, s hol vannak még az ismeretlenek, hisz õk is – kikrõl még ma sem tudjuk mi voltunk-e vagy sem – tovább bõvítik a gyertyát gyújtogatni alkalmatos helyeket, meg az elkallódottak, kikrõl nem tudjuk merre hurcolták õket történelmi idõkben, s fokozatosan azzá váló utóbbi évtizedekben. Guláglakó magyar parasztok és harcos szkíta õsök, vándor ugorok és menekülõ sumérok szent törzsei egymásra rétegezve fekszenek a humusz alatt, magyarabok és rab magyarok, Rodostók minden néven s minden földrészen. És itt vagyunk mi, maradék gyertyagyújtogatók. Unokáink vajon még élnek e szép hagyománnyal? Vagy az új keletû szabadelvûség nevetség tárgyává teszi ezt is? Ma még lobognak temetõdombokon, temetõkertekben az emlékezés lángocskái. Ilyenkor többen vagyunk együtt, mint a 15 millió. Velünk vannak õk is, kik munkát hagytak reánk, s kik a magunkénál súlyosabb szótlan szavakkal kérik számon a majdani gyertyagyújtogatókról való gondoskodást. Itt vagyunk, és különös állapotban várjuk a jövõt. A gyufák még felsercennek, s a gyertyaszag belevegyül a krizantémok szomorú illatába, de ott legbelül mintha kihunytak volna a fények. Kevesek lobognak már azért, hogy világítsanak.

A Kárpát-medence magyarsága elfásult. A szétszóródottak pedig lassan új meg új korosztályokba fordulván, elfelejtik – vagy csak érdekességként õrizik meg – a gyökerek emlékét is. Bodor Ádám völgylakóinak fásult lelkiállapota, ott a Stix hangulatát idézõ Sinistra mentén, különös módon vegyül a fogyasztói társadalom lélektelen csillogásával. A 40 éves kommunizmus nevelte fásult, közönyös, máról-holnapra élõ magyar lett nyersanyaga a posztkommunista globalizációs elit mesterien higított magyarjának. Lelki ellenállóképességünk oda van. A testit éppen most árusítják ki pirulást nem ismerõ szolgák. Hova vezet ez, ha nem akad fásultságot elseprõ szövétneklelkû vezetõ. Hiszen a fásultságból könnyen csaphat át a közhangulat, a kollektív tudat által ismeretlen csatornákon mûködtetett nagy, mindent elsöprõ lelkesedésbe is. Vajon ez már az utolsó remény? A fásultság, melegágyával: a lebutítottság állapotával, a majdnem nyomor kiszolgáltatottságával, a szétzüllesztettség jellemezte életmóddal, felemás ellenpólusokat szülhet. Az, hogy a helyzet kétségbeejtõ kezd lenni, a kétségbeesés felé visz. A kétségbeesés pedig nem jó tanácsadó. Az az állapot, melyet nekünk szántak, s mely felé szakszerûen kitervelt módszerekkel terelgetnek, az a különleges fásultság, a neonreklámos Sinistra völgy ellentmondásosnak tûnõ, de lassan szervülõ hangulata ké-

pezi egyedüli ingatag alapját mindannak amit most felettünk, reánk építenek. Ennél bizonytalanabb alapon még soha nem állt társadalmi rendszer. Mert az a neoliberalizmus vezérelte globalizáció már egy új társadalmi rendszer. Reméljük, hogy az egyre rövidebb életû rendszerek között ez is önmagát felfaló. A legrothadóbb. Szégyenteljes valóság, hogy miközben a globalizálódó világnak minden látszólag tehetetlen tagja – a kifelé hangoztatott globalizációs szólamok álcája mögött – saját ellenállását szervezi, a mi vezetõink versenyezve próbálják kiszolgálni ezt az apokaliptikus lovast. Sokat emlegették a történelem folyamán a világvégét. Emlegették, mint fenyegetést és mint reménységet. Nem az idõ múlása, hanem ez a világrend vitte eddig legközelebb az emberiséget egy világvéghez, melynek legszörnyûbb fenyegetése már nem is csupán a test pusztulása, hanem a lélek lepusztulása, a feltámadás reményének elkótyavetyélése, a büszke és önhitten önzõ, önmegvalósító ember szánalmas mellverdesése egy élõ halottakkal telt reménytelen sírgödör fenekén. Rettentõ és patetikus sorok. Sokaknak tán nevetségesek. De hát ebben mûködnek közre azok, akikre többségünk leadta szavazatait. És mûvük – fásultságunk közepette – napról napra egyre jobban kiteljesül..

-

Szász István Tas

Egyes baloldali szavazók relatív tudatáról avagy: akkor legalább mi is lophattunk! Feszül a húr! Ki tudja hol pattan el? Ha csupán a szégyenérzet, netán a becsület tudná elpattanásig feszíteni, talán örökké bírná. A jelek szerint legalábbis. Az áradó szenny olyan ködöt és miazmákat bocsát a jelen magyar társdalomra, hogy elkerülhetetlenek a mindenhol ismétlõdõ kérdések: mi lesz ebbõl? Meddig bírhatjuk ezt a közeli megsemmisülés rémének felbukkanása nélkül? De a gondolkodó, aggódó, nemzetféltõ hangok mellett sok, a tudatlan tömegbõl felhangzó más megjegyzés is figyelmet érdemelhet. Sõt, ezek adhatnak magyarázatot sok mindenre: keserû kérdõjelekre, lehangoló tapasztalatokra, magyarságtudatunk önbizalmát rontó észlelésekre, stb. Szóba elegyedek valahol, valakivel. Így kisbetûsen. Egy magyar kisemberrel, baloldali szavazóval. Elégedetlen. Csakhogy nem úgy, amint azt várnánk. Ezt mondja: akkor legalább mi is lophattunk. Aztán bõvebben elmagyarázza, hogy: mi kicsik, és ezzel együtt biztos volt a megélhetésünk. Nem folytatja azonban a várt módon. Hiszen ezután azt várnánk, hogy legalább annyit megemlít, miszerint „ezek” most mindent maguk lopnak el. Nem, õ ezt nem mondja! Jelzi, hogy tudja, de a valóságban ezzel mégsem nehezíti saját megrögzött, beégetett kis „agymenetét”. Nagyvonalúan átsiklik felette. Esetében ez nem ellentmondásos. Lazán beszélget tovább, s folynak belõle a megszokott panelek, a sajtó-túlhatalom által szajkózott igék. Amint õk szeretik mondani: az „osztott ész”. A tolvajbanda jobboldal, a nagy erõfeszítések ellenére is bekövetkezett Keller-nyomozás kudarcát követõen megmaradt kevés hamis lõszer. A ma is egyedüli vádként felhozott Orbán bányák és tokaji szõlõvesszõk.

Ilyen tapasztalat után elkerülhetetlenül ismét azon kezd gondolkodni az ember, hogy mi lehet ennek a szelektív vakságnak, süketségnek a háttere? Erre nem elég a sajtó-túlsúly, az egyoldalú tájékozódás magyarázata. Ma már eljutnak az egyre nagyobb botrányok hírei a baloldali szavazóhoz is. Ma már õ is érzi, hogy romlik az életszínvonala. Ma már elkerülhetetlenül szembesül választási döntésének következményeivel. És mégis. Marad a berögzõdött hit, és marad a nosztalgia: akkor minket is hagytak lopni. Kimondva, kimondatlanul. Esetemben beszélgetõpartnerem kimondta, a többség csak magában gondolja. Vagyis értékrendjébe épült a lopás, mint a megélhetés természetes forrása. Ha pedig õ a kisember, lopással biztosíthatja kis életét, kis igényeinek kielégítését, a nagyok is tehetik ugyanezt. Az õ tudatában a lopás, mint olyan, nem bûn, hanem eszköz, módszer, sõt talán mesterség. Veszedelmes következtetés. A népet, a tömeget ilyenekkel gyanúsítgatni, az általánosítás borotvaélén járkálni benesi hangulatú idõkben különösen veszedelmes. Nem is kollektív lopásvágyról akarnék én beszélni, csupán a magyarázatot keresvén, egy letûnni nem akaró, lerázhatatlan múlt kóros örökségét boncolgatom, mely még ma is sokakat tart hatalmában. Sajnos azonban, ha a tömeget figyeljük, nem csak a köztulajdonnal kapcsolatos felfogás eltorzulását tapasztalhatjuk. Van egy másik kényes kérdés is. A munkamorál, a munka becsülete, az élet legkülönfélébb területein. A felül tapasztalt kaszáló mozdulatok átkerülnek és hozzáidomulnak a kis kaszálókon dolgozó kis kaszásokhoz is. Itt majdnem

Átalvetõ

Határtalan gondjaink

EKOSZ - EMTE

17

Szász István Tas nap mint nap, óra mint óra,

Sárfelirat

míg sunyin rombol, azt mondja, épít,

(egy mondat a nagy csapdáról)

így áltat s altat, saját bûnt szépít, Mert õ, bár tudod, hogy mit sem ér,

Nézz körül most és tedd le borod, látva láss borzadva, úgy éld korod, te régi új ki múltból jöttél, s válladra szennyes századot vettél, ki álmatlanul és úgy hordja terhét, akár temetõ megannyi vermét, mi elfed mindent, ami volt, mi egykor élt, de mára holt, és reád várva, elõtted járva, míg eltûnik, már feltûnik, mert itt van még, meg nem szünik, hogy mindent veszíts, reményt taszíts, és számára minden úgy legyen, hogy néki bizton jót tegyen, és rosszat néked, míg vársz veremre, bár még kitüntet fényes terembe, és annak kelti látszatát, hogy néked ma is tered ád, észre sem veszed, hogy elszalad, egy más irányba hogy halad, közben az utolsó esély, nem látod mi itt a veszély, és hallhatsz ritmust: szarabandát, és láthatsz sarat szórni bandát,

örökké él és visszatér, és újra kezdi véled azt, mirõl azt hitted csak ballaszt, csak rossz emlék, feledett fék, elmúlt élteden betömött lék, de túl sokáig volt veled, ráérzel még s felismered, ez más formában megint õ, itt él velünk s belõlünk jõ, összemos múltat és jelent, valahol most épp õ jelent a jelentõrõl, jelentõsrõl, s jelentéktelen ismerõsrõl, rólad, rólam, rólunk kik élünk, akik eléggé még most sem félünk, kik tárnánk ablakot jövõnkre, és nem ráztunk öklöt érkezõre, pedig tudjuk sokszor megjártuk, amíg századok sorát jártuk, hogy a vendég, a jövevény,

mindenki kaszálni akar. Itt a becsületes munka (akár a szabályos közlekedés) már az élet normális menetét zavarja. Nincsenek rá felkészülve. El sem hiszik. A parkoló társaság hivatalos levélben szólítja fel parkoló õreit az állampolgárok becsapására, a szabályok és rendeletek õket védik. Vajon ok nélkül? A színesfém begyûjtõ átveszi az ellopott szobrokat, mûvészeti értékeket, kegyeleti tárgyakat, vagy a vasút biztonságát szolgáló kábeleket. Évek óta nem lehet ezt megakadályozni. Vajon ok nélkül? Kik támogatják õket, kik õk? Most egy – véletlenül – fennakadt a hálón, de más ügyek kapcsán, nem a színesfém miatt. De visszatérve a munka becsületéhez és a becsületes munka megcsúfolásához, hivatali és hivatalnoki szinten naponta ütközünk a hivatalok és közalkalmazottaik hibáiba. Felületesség, olykor gyanús nemtörõdömség, mely soha nem a hivatal kárára történik, mindenkor az ügyfelet sújtja. Egyszer elhiszem, hogy hiba, de naponta, vagy ugyanabban az ügyben ötödször, hetedszer? S a következõ hivatalban még aznap ugyanez? Csak velem? Dehogy. Minden ismerõsöm errõl mesél. Ismét védekeznem kell az általánosítás hibájától, egy egész társadalmi réteg alkalmatlanságának kinyilvánításától. Körülvesz a rothadás, a fejtõl szagosodó hal rettentõ bûze. És semmi sem történik. A véletlenszerûen feldobott esetek is állítólag belsõ viszályok miatt derülnek ki. Apró kis csúcsocskái hatalmas jéghegyeknek. S a dermesztõ vizeken, dübörgõ zeneszóval úszik az ország, mint egykor a Titanic. Csakhogy ezúttal a jéghegyet is a kapitány és tisztikara dirigálja, és õk minden áron ütközést akarnak, süllyedést, az áruló nyomok eltûnésével. Pusztulásunk árán is. Természetesen csak, ha már mindent átmentettek a hajóról, ami csak használható. És még a biztosító társaságok is õket pártfogolják. Leányfalu

-

2007. december

Szász István T.

kinek arcán ragyogott fény, egyszer csak reánk kérdezett, te vagy ki késõbb érkezett, most újra jõ mi bomlaszt itt, s általunk hirdet fegyelmit, visszamutogat gyanús korba, saját értékkel ver most orrba, jól látod õt, az oly serényt, ki képmutatva öl erényt, és kiirtja munkánk eredményét, mocskolja éppen a keményét, azt, aki gyarlón is tenni tudott, álorcát öltött, bujkált, futott, hogy képességét átalmentve, az asztalukra letehesse, és gyarlóságát tudván tudva, szemével mégis jövõt kutatva hordozta vétkét s tehetségét, érezvén, hogy miközben látnok, a vállát nyomja súlyos átok, követi máig akta, irat, homlokára szórt: sárfelirat Leányfalu, 2007. december 2.

18

Elemzõ

EKOSZ - EMTE

Magyar siker az Európa Parlamenti választásokon? Eredmények Orbán Viktor azt mondotta többek között az idén Tusnádfürdõn, hogy nem kellene az erdélyi magyarságnak kishitûnek lenni, hiszen mind az RMDSZ, mind Tõkés László bejuthat az Európa Parlamentbe. S lõn. A rendkívül alacsony, 30% alatti országos részvételnek köszönhetõen felértékelõdtek a magyar szavazatok s így minden jel szerint három képviselõnk lesz e magas fórumon. Ráadásul a két ultrasovén szervezet, a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja és a Nagyrománia Párt nem érte el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Mi több, Tõkés László egymaga több szavazata kapott, mint Corneliu Vadim Tudor pártja. Tény, ami tény, a sokat szidott Sógor Csaba számítása bejönni látszik. Amennyiben az elõzetes kalkulációnak megfelelõen õ is ott lesz az EP-ben, mégiscsak 2:1 lesz a nemzeti oldalon állók és a román-pártiak aránya az erdélyi magyar küldöttségben, ami kétségkívül jobb, mintha mondjuk a Frundának behódoló, bármikor vele szavazó Winkler Gyula vagy Bíró Rozália lenne a harmadik magyar képviselõ. Markó Béla és Frunda György szerint 5 képviselõnk lenne az EP-ben, ha Tõkés László az RMDSZ-listán indult volna. Mondja ezt az a politikus, aki pár napja még úton–útfélen azt hangoztatta, hogy lehetetlen elérni a 8%-ot. (Az Exit Poll-ok alapján közel 10%-ot ért el az erdélyi magyarság.) Nyugodtan állítható, hogy velük szemben Toró T. Tibornak, Tõkés Lászlónak és Bakk Miklós politikai elemzõnek van igaza, akik szerint a versenyhelyzet mobilizálta a magyar választókat. Bizonyos, hogy sokan nem szavaztak volna az RMDSZ listára Tõkés László szavazói közül, ha a Püspök elfogadta volna Markóék ajánlatát s az RMDSZ szavazók is nehezebben lettek volna az urnához szólíthatók, így az sem biztos, hogy a Szövetség bejutott volna egyáltalán, ha Tõkés László nem indul függetlenként. A kampány A kampány sok meglepetést nem hozott, Tõkés László a Tõle ismert szívóssággal járta az országot, az RMDSZ-es pórázon tartott sajtó alig adott róla hírt, az RMDSZ pedig úton- útfélen betartott neki. A legdurvább a nagyernyei eset volt, ahol szabályszerûen kitiltotta õt és csapatát az RMDSZ-es polgármester, azt helyezve kilátásba, hogy ha mégis megtartanák a gyûlést, tojásdobáló kommandót szervez. Kemény harc volt ez, egyenlõtlen feltételekkel, a Jó harca a Rosszal. Az egyik oldalon Frunda György, a Markóék által is szekuspártnak tartott Független Magyar Párt egykori embere, akire Kincses Elõd is úgy emlékszik vissza a Balkán bajnok címû dokumentumfilmben, hogy õ volt a ráállított besúgó. Frunda, aki autonomizmus- és önrendelkezés-ellenessége dacára a román, valamint a markóista média által megtámogatva a legismertebb és legnépszerûbb politikusok egyike lett Erdélyben. A kampányban nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Tõkés László nem a közös jót, hanem a közös rosszat akarja. (Emlékezetes, hogy elsõ megnyilatkozásában, miután Nagy Zsoltot vele cserélte le az RMDSZ-vezetés, azt állította, hogy nem fogja egyszer sem megtámadni Tõkés Lászlót.) A másik oldalon az erdélyi magyarság élõ lelkiismerete állt, aki nem hódolt be Ceusescunak, akit nem lehetett sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Közös magyar sikerrõl szól a sajtó, holott az eredmény nemcsak Tõkés Lászlót és Orbán Viktort, de Markó Bélát is igazolta valamilyen mértékben. A hatalmas összegeket felemésztõ RMDSZ-kampány, megtámogatva a vazallus média által, 6.2%-ot hozott az RMDSZ-nek. Pedig itt tényleg a Jó harcolt a Rosszal, s örülhetünk, hogy döntetlent ért el. Frundának és Tõkésnek, Neptunnak és Temesvárnak, Kádárnak és Nagy Imrének egyszerre nem lehet igaza. A békepapok „igaza” összebékíthetetlen Mindszenty igazával. A balliberális média egyik kedvelt közhelye arra hivatkozni, hogy a valóság nem fehér és fekete, hogy a szürke különbözõ árnyalataival állunk szemben, fõleg amikor el kell mosni a bûnözõ és az áldozat közötti kü-

lönbséget. Való igaz, sok esetben – többnyire parlamenti választáson is - csak a szürke árnyalatai közül választhatunk. Vagy mondjuk a világosszürke és a fekete között, mint Magyarországon. De itt és most az elkülönülés egyértelmû és teljes volt: a neptuni irányvonalat, az önfeladást, az álképviseletet megjelenítõ Frunda áll(t) szemben azzal az emberrel, aki már 1989 elõtt bebizonyította, hogy akár a halállal is kész szembenézni a Nemzet érdekében, akinek pályája töretlen, aki évtizedek óta a magyar szabadsággondolat jegyében tevékenykedik jeges ellenszélben. S nem véletlen, hogy zárójelbe tettem a múlt idõt jelzõ t-t. Mert e szembenállás nem mai keletû és a választásokkal nem ért véget. Frunda már elsõ gyõzelemittas megnyilatkozásában odavágott Tõkés Lászlónak, mondván, hogy örül, hogy a Püspöknek nem sikerült elütni az RMDSZ-t az EP-képviselettõl. Mintha Tõkés László valami-valakik ellen s nem valamiért indult volna harcba. Persze bár ez lenne a legnagyobb baj Frundával. Aki majd ott ül a Néppárt frakciójában Tõkés László és Orbán Viktor mellett, állítása szerint együtt is fog mûködni velük. Ki tudja, a választói nyomás nagy úr tud lenni. Kevés kétség volt 1998-ban abban a tekintetben, hogy Torgyán fogott ember, mégis hozzásegítette a FIDESZ-t a választási gyõzelemhez. Frunda ügyes taktikus, s tudja, ha nyíltan szembemegy Tõkés Lászlóval és Orbán Viktorral a néppárti frakción belül, könnyen veszíthet népszerûségébõl. Ellenõrzés Értékrendjében megzavarodott társadalmunkban elõfordulhat, hogy a titkosrendõrség áldozatát titkosrendõrségi együttmûködéssel kollaboránsnak állítsák be. Elõfordulhat, hogy egy brutális gyilkosság egyik társtettese pert indítson azért, mert többedmagával elkövetett gyalázatos tettét a magyar sajtó lincselésnek merte nevezni. Elõfordulhat, hogy egy megvert magyar lány ellen pert indítsanak azt állítva, hogy megveretése puszta kitaláció s tulajdonképpen az állam presztízsének, imázsának rombolását célozza. Elõfordulhat, hogy a rendõrség által brutálisan megvert békés, ártalmatlan emberek ellen induljon bírósági eljárás a rendõrök hamis tanúvallomásai alapján. Elõfordulhat bizony, hogy a tettes támad újfent az áldozatra. A tettes vagy annak nyílt, esetleg leplezett támogatói. Mi más juthat eszünkbe akkor, amikor a Transindex nevû ál-objektív, érezhetõen balra húzó internetes orgánum Tõkés Lászlót és támogatóit támadja, azért, mert úgymond lecsalózták az RMDSZ-t, és - minõ borzalom - megfigyelõk útján szerették volna ellenõrizni a választás tisztaságát? Miközben a valós helyzet az, hogy az RMDSZ hatalompárti vonala már jó párszor bebizonyította, hogy a választási csalástól sem riad vissza, ha embereinek bejutását veszélyben látja. (Lásd az 1992-es Hargita megyei listahamisítás esetét, de emlékezetes az is, amikor a 2000-es választások alkalmával egy „ellenzéki” jelöltre esõ döntõ szavazatot azért semmisítettek meg, mert két pecsét volt a jelölt neve mellett. Holott minden olyan szavazatot érvényesnek kell tekinteni, melybõl egyértelmûen kiderül a szavazó szándéka.) De egyáltalán, mit mondjunk arról a pártról, mely a román féllel együttmûködve kizárja a versenybõl magyar ellenfelét, mint tette ezt az RMDSZ elõbb Kincses Elõddel, akinek azon a címen óvták meg az indulását 2000-ben, hogy kettõs állampolgár, majd tette 2004-ben a Magyar Polgári Szövetséggel két ízben? Most pedig, miután Tõkés László „jogi” elgáncsolását nem merték meglépni, asszisztáltak ahhoz, hogy a független jelölttõl megvonják a szavazás ellenõrzésének lehetõségét. De nézzük csak meg közelebbrõl a Transindex által taglalt esetet. A probléma forrása az RMDSZ-NLP kormány által elfogadott sürgõsségi kormányrendelet, mely a választási eljárás részleteit szabályozza, diszkriminálja a parlamenten kívüli pártokat, melyek számára a választási bizottságokban egyetlen helyet tartanak fel (vagyis lehetetlenné teszik, hogy a parlamenti pártokon kívül bármelyik párt ott legyen minden választási körzetben), és még súlyosabban diszkriminálja a független jelölteket (jelen esetben Tõkés Lászlót, hiszen más független jelölt nem volt), akinek egyáltalában nincs

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Elemzõ

lehetõsége arra, hogy urnabiztosokon keresztül ellenõrizze a rá adott szavazatok sorsát. Márpedig a demokrácia, az ellenkezõ vélekedések dacára, nem a bizalomról szól, hanem éppen ellenkezõleg, egymás ellenõrzésérõl. A híres amerikai demokrácia történetében is nem egy olyan példa akad, amikor joggal gyanakodhatunk: a gyõztes nem a szavazást, hanem a szavazatszámlálást nyerte meg. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselõnek volt egy módosító indítványa az említett kormányrendelet vitájában, mely azt célozta, hogy az esélyegyenlõség jegyében független jelölteknek is legyen lehetõsége a szavazási procedúra ellenõrzésére, azaz, õk is állíthassanak urnabiztosokat. Ezt az elvi megalapozottságú indítványt egyetlen RMDSZ-es honatya sem szavazta meg. Vajon miért? Ennyire lehet komolyan venni az RMDSZ-nek a lista véglegesítése elõtti fogadkozásait a magyar pluralizmusra, a méltányos, korrekt versenyhelyzet kialakítására, s a magyar konszenzuskeresésre vonatkozóan. S ezek után a Transindex nem az RMDSZ leleplezõdésén van kiakadva, hanem az egész antidemokratikus, szemérmetlen és méltánytalan eljárásmód áldozatát ócsárolja, mert az nem hisz vakon abban a szervezetben, mely a kormányra lépése óta lényegében minden lehetõ alkalommal rácáfolt a belé vetett bizalomra. Minden értelemben: politikailag, erkölcsileg és emberileg egyaránt. Vagyis ismét az áldozaton próbálják elverni a port. Az RMDSZ pedig azok után, hogy megakadályozta, hogy a független jelölt képviselõi is ott legyenek a választási bizottságokban, sorra óvta meg a Polgári Egyesület megfigyelõi listáit is – többnyire sikerrel és cinikus kommentárok kíséretében.

19

másik magyar szervezetet elbuktatni, végül, de nem utolsósorban a központi klikknek nehezebb lesz pórázon tartani a legitimitásukat a választóktól nyerõ képviselõket. Az RMDSZ abba a sajátos helyzetbe került, hogy egyrészrõl mobilizálnia kellett híveit, hogy elérje az 5%-os küszöböt, másrészrõl viszont az volt az érdeke, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni a népszavazás kérdésében. Nem könnyû azt kommunikálni, hogy menjetek el szavazni, szavazzatok ránk, de a népszavazáson ne vegyetek részt, vagy szavazzatok nemmel. Nem is sikerült. A magyarlakta megyékben is többségbe kerültek az igenek, s a választáson résztvevõk nagy többsége leszavazott a népszavazáson is. A népszavazáson való részvétel viszont az érvényességhez szükséges 50%-nak kb. a felét érte csak el, kisebb volt tehát, mint a EP-választáson való, egyébként is igen alacsony részvétel. Nem is csoda, a választók nem voltak kellõen informálva e kérdésrõl. Ugyanakkor Basescunak igaza volt abban, amit az exit poll alapján elnöki minõségében a sajtónak elmondott, tételesen, hogy a politikai elit nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy annak az 5 millió román választópolgárnak, akiket érdekel a politika, akik a közügyeket szívükön viselik, 89%-a igennel szavazott. (Basescu szerint még Tõkés László és az RMDSZ szavazói között is 74-75% volt az igenek aránya, de ehhez érdemes lenne megnézni a még nem publikált végleges eredményeket.) Basescu azt is joggal nehezményezte, hogy magukat felelõs politikusoknak tartó emberek arra bíztattak, hogy a lakosság ne vegyen részt a referendumon. Vélhetõ, hogy a megoldást az a reform jelenti majd, amit a kormány képvisel, ami szintén az egyéni választókerületekre épül, de az egyébként elveszõ – vagyis mandátumot nem eredményezõ - szavazatokat összegyûjEgység? tik egy országos kosárba és visszaosztják az egyéni választókerüleMindeközben Markó Béla mindvégig egységrõl szónokol. Vi- tekhez, így kompenzálva a rendszer igazságtalanságait. lággá harsogja, hogy nem szabad még lemondani az egységrõl, miHogyan tovább? közben az általa fémjelzett politika volt az egységnek a fõ sírásója. Mégis mit várt Markó Béla? Azt, hogy akiket válogatott módszerekAz Európa Parlamenti választás nem adott választ arra az alapkel az RMDSZ falain kívülre taszítottak, egytõl egyig visszahúzód- vetõ kérdésre, hogy miként lehet továbblépni az autonómia rögös nak a civil életbe és hagyják szó nélkül az RMDSZ-t elfoglalni az er- útján. Az eddig is sejthetõ volt - több közvélemény-kutatás mutatta délyi magyarság Európa Parlamenti helyeit? Végsõ soron ebben a ki -, hogy a nemzeti oldal kb. egyharmados támogatottságot élvez. reménykedésben is volt némi realitás. Hiszen megtörténhetett vol- Ennek egyébként a fõ oka abban keresendõ, hogy a választók nagy na, hogy Tõkés László ne vállalja a független jelöltséggel járó küz- része számára nem világos, hogy az RMDSZ lényegében a román delmet, a sárral való megdobáltatást, megeshetett volna, hogy ne si- nemzetstratégiai érdekek képviselõje s hogy hány történelmi lehekerüljön mögötte kialakítani a nemzeti táboron belüli formális kon- tõséget hagyott ki a bársonyszékek kedvéért. Nem tudni, hogy szenzust, megeshetett volna, hogy az RMDSZ sajátos aláírásgyûjtõ egyenlõ esélyekkel indulva melyik jövõkép, melyik alternatíva ketechnikáinak, no meg a masszív félretájékoztatásnak köszönhetõen rülne többségbe. Tõkés László sikere azt mutatja, hogy az ne sikerüljön összegyûjteni a kellõ számú aláírást. autonomista oldal integrálása nélkül bizony veszélybe kerülhet a bukaresti képviselet. Ez pedig az RMDSZ-nek jobban fáj, mint a A népszavazás kontextusa másik oldalnak. (Annál is inkább, hogy az autonomisták között már Az RMDSZ számára érdekes helyzetet teremtett a Traian 1990-ben is volt, aki azt mondta, hogy felesleges ott lenni BukarestBasescu államelnök által kezdeményezett népszavazás az egyéni ben, elég ott egy megfigyelõ, az RMDSZ a nyugati fórumok megkerületes, kétfordulós választási rendszer bevezetésérõl. Ez nyilván gyõzésére kell fordítsa minden energiáját. S alighanem így is volt nem érdeke az RMDSZ-nek, hiszen egyrészt kevesebb képviselõt egészen Románia EU-csatlakozásáig. Most már kisebb az esély, juttathat be a törvényhozásba, másrészt nem lesz már lehetõsége a mert kisebb a Romániára nehezedõ bizonyítási kényszer.) A továbblépés azon múlhat, hogy sikerül-e bejegyeztetni a Magyar Polgári Pártot. Az aláírásokat a kampány ideje alatt leadták Szász Jenõék, most majd elválik, hogy az RMDSZ-nek van-e még annyi ereje Bukarestben, hogy ismét meghiúsítsa az MPP rajthoz állását. Korábban, 2004-ben az MPSZ mint kisebbségi szervezet kívánt indulni a választásokon, ezt az RMDSZ, karöltve a posztkommunista román hatalommal, sikerrel megakadályozta. Most az államhatalom igencsak megosztott, nem tudni, hogy a végsõ szót kimondó fórum döntése merre húz majd, a 20%-os kormányzati hatalom felé (melynek részese az RMDSZ) vagy a választók többségét maga mögött tudó Basescu felé, aki az RMDSZ-el érthetõ okokból elég rossz viszonyban van. A két fél, Markóék s a nemzeti oldal rá van kényszerítve, hogy ott folytassa a párbeszédet, ahol az EP választás elõtt abbahagyta. Egy biztos, ha Tõkés László elfogadja az RMDSZ által felajánlott helyet, sokak elõtt hiteltelenedik el, és az sem derült volna ki világosan és egyértelmûen, hogy van saját hátországa, melyre számíthat. A Tõkés-tábor tárgyalási pozíciói tehát sokkal jobbak, mint pár hónappal ezelõtt Meglátjuk, mire jutunk velük. Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - Borbély Zsolt Attila

2007. december

Elemzõ

20 Csapó Endre

A magyar prizma

EKOSZ - EMTE

Európa népeinek, kormányainak, uralkodó elitjének politikai természetrajza azonos volt a kor uralkodó szellemében. Még tudatalatti reflexei is azonosak voltak. A törésvonal ezután már csak a gyõztes–vesztes ellentétpár vonalán volt. Németország 1918-tól 1933-ig próbálkozott elfogadhatóvá lenni az európai uralmak részére. Politikai-világnézeti hasonlóvá válási törekvések jellemezték ezt az idõszakot. Attól kezdve, hogy a német állam átváltott a köztársasági formára, nyitott volt a nemzetközi eszméket valló mindenféle baloldali–anarchista–bolsevista mozgalmakra, beállt azon kapitalista államok táborába, amelyek lelkes támogatói voltak a Szovjetunió életképessé táplálásának. A szovjet ipart német mérnökök serege építette fel olyan idõszakban, amikor saját hazájukban nem kaptak munkát. Mindez a felkínálkozás hasztalan volt, nem lágyította meg a brit és a francia nacionalista könyörtelenséget, amelynek csak Németország teljes tönkretétele felelt volna meg. Magyarországgal is így jártak el. „A britek 1938-tól úgy ítélik meg, hogy Magyarországon a játszma eldõlt. Csúnyán fogalmaznak néha a külpolitikusok, amikor maguknak fogalmaznak, és nem gondolnak arra, hogy egyszer egy történész kezébe fog kerülni a dokumentum. Magyarországgal kapcsolatban az volt az álláspontjuk 1938 májusában, hogy kár pénzt és energiát pazarolni egy olyan országra, ahol a játszma már eldõlt. 1938. november 10-én aztán egy újabb nagy elemzés kerül a brit minisztertanács elé, amelyet Halifax külügyminiszter terjeszt elõ. Ebben újra végigveszik ezeket az országokat: hogyan húzzák meg a brit érdekek határait, milyen lehetõségek vannak? Magyarország esetében változás történik – azt mondják, hogy úgy látszik, mégsem dõlt még el teljesen a játszma. Érdemes tehát valami energiát befektetni Magyarországba, hogy az adott állapot fönnmaradjon. Úgy fogalmaznak: »igaz ugyan, hogy Magyarország Németország táborába tartozik, németbarát külpolitikát folytat, nem tud mást folytatni az adott körülmények között, de ha mi, britek segítséget nyújtunk, akkor Magyarország bizonyos mozgásszabadságot biztosíthat magának. De milyen segítséget adjunk ehhez?« Nagyon keserû élményem, de keserû humora miatt is érdemes elmondani, hogy világosan lássuk a dolgokat... A brit minisztertanács elé került javaslat – amelyet hosszan vitatott a brit minisztertanács (Chamberlain miniszterelnökkel az élen), majd a kormányközi bizottság és a tárcaközi bizottság – az volt, hogy támogassák Magyarországot a következõképpen: Magyarországról elég sok pulykát exportálnak Angliába. De a pulyka vámja nagyon magas. Három és fél penny volt akkor fontonként, tehát kilónként több mint hét. »Ha ezt leszállítanánk – mondta a javaslat –, ez megnövelhetné a magyar pulykaexportot, és ez gazdasági segítség lenne Magyarországnak Nagy-Britannia részérõl«, és úgy gondolták, hogy ez a segítség esetleg fönntarthatná azt az állapotot, hogy azt a picike mozgásszabadságot Magyarország kihasználja, amit a németbarát politikán belül azért mégis az adott kormány megteremtett magának – szemben azzal, ami várható lenne, ha Magyarországon a szélsõjobboldal kerülne hatalomra. Ezt elfogadta a brit minisztertanács, és egy hónappal ez után született egy belsõ följegyzés, ami a brit külügyminisztéri-

Magyarországon minden másképpen mûködik, mint másutt. Valamilyen fénytörõ prizmahatás varázslata kísérti a magyarok országát. Olyan, mint a fénysugár, amely két különbözõ közeg határán áthaladva, a határfelületen megtörik. A legkézenfekvõbb megfigyelés azt mutatja, hogy ami másutt erény, az nálunk bûn. Két világháború és közben persze Trianon meg mindezek folytatása és következménye minden kétséget kizáró egyértelmûséggel közli velünk, hogy a kollektív bûn és büntetés – ami elvileg és jogilag nincs is – magyarok esetében van, jogszerû és érvényes. Volt, van és marad. Nemcsak a múltat s jövendõt kell megbûnhõdni, de hetedíziglen azt is, amit a képzelet magyar bûnként megteremtett, hogy legyen indokolás mindazon bûncselekmények elkövetésére, amelyek ezt a nemzetet érték az utóbbi közel száz évben. (Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke aug. 9-én adott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy pártja olyan törvény elõkészítésén dolgozik, melynek alapján a trianoni békeszerzõdés és a Benes-dekrétumok hatályának megkérdõjelezõit büntetõjogilag felelõsségre lehet majd vonni és bírói ítélettel börtönbe zárni. „Hadd tudják meg, hogy annak, aki a II. világháború utáni európai rendezést kétségbe vonja, börtönben a helye. Ott aztán majd töprenghet mindezekrõl” ... „A Magyar Köztársaság a szlovákok sérelmeit akkor sem tudná orvosolni, ha még további két évezredig fennállna. Szlovákia megszállása idején, szlovákok ezreit mészárolták le, családokat irtottak ki, az öregasszonyokat pedig magyar szomszédjaik aggatták lámpavasakra”– jelentette ki Slota. – Hogy csak egy napi gyûlöletrohamot említsünk, zárójelben.) De már elõtte is tapasztalhattuk azt, hogy nálunk minden másként mûködik, ami jó annak is nagy az árnyéka. Így jártunk a XIX. század liberalizmusával, ami lendületbe hozta a nyugati országokat, nálunk – mialatt ipart és kereskedelmet ugyancsak fellendített – elszegényített milliókat, százezrek kényszerültek kivándorolni, birtokok jutottak árverésre, vállalkozások mentek tönkre. Amikor nyugati szocialisták és más egyéb baloldaliak összegyûltek megvitatni, hogy miként szedjék szét Magyarországot a nacionalizmus szellemében létrehozandó új országok érdekében, Magyarországon „demokratikus” forradalmat szítanak a nyugati szocialisták budapesti vakoló testvérei, majd ugyanazok élenjáróan proletárdiktatúrát vezetnek be – ez szolgált beépített indokul a cseh, oláh és szerb nacionalizmusok részére, francia katonai támogatással szétdarabolni azt a Hungáriát, ahol már olyan jogrend volt és parlamenti demokrácia (igen, a királysági államformában, csakúgy mint Angliában), amihez fogható még ma sincsen azokban az országokban, amelyeket Magyarország testébõl létrehoztak. Az elsõ világháború befejezése érdekes politikai képletet talál Európában. Agyõzelem azé az eszmerendé (nemzetköziség, köztársaság, demokrácia, szocializmus, liberalizmus) amely az akkori politikai képletben komilfo (mai szóhasználattal: politikailag korrekt) volt, és amelynek szorgos mûvelõit a franciaországi szabadkõmûves páholy (Grand Orient de France) foglalta egybe az uralkodó politikai irányzat részére rendelt tervekhez. Ugyanakkor a háború – éppen mert országok, birodalmak között indult, de nemzeti megvalósulások, nacionalizmusok érvényesülésében fejezõdött be – teljessé tette az európai politikának a nacionalizmus vágányára állítását. Kettõs játék volt ez, amiben már jelen volt a nacionalizmus (a majdani náci, fasiszta stb.) szónak az ellenség megbélyegzésére alkalmazása, ugyanakkor, amikor a gyõztes államok gyõzelmi mámora a fogalom teljességében nacionalista eufória volt. A békeparancsok – a nacionalizmus korabeli hevületének megfelelõen – kegyetlen diktátumok voltak. A békeszerzõdések dokumentumai világosan vallanak a megalkotott nemzetközi jog gyûlöletben fogant nacionalista jellegérõl, de még ma is tart az a kor, amely elfogultan érzéketlen mind a béke nevében elkövetett igazságtalanság, mind az így létrehozott békének revánsgerjesztõ jellege elismerése iránt. A háború megtanította az embereket nemzeti alapú gyûlöletre, a békeszerzõdések ezt a háború keltette eltévelyedést állandósították. Az újabb háborúnak el kelNagyernye - Református templom lett jönnie, mert még hátravolt a teljes megalázás.

Átalvetõ

Elemzõ

EKOSZ - EMTE

umban készült, és ez azt mondja, hogy bizonyos fizetési könnyítéseket tettek Magyarországnak, továbbá megvitatták a pulyka vámjának csökkentését, de pulykaügyben végül is a tárcaközi bizottság nem hozott döntést. Ez az elemzés azzal fejezõdik be – és ezt most keserûen vagy ironikusan mondhatja az ember, de hát szó szerint idézem –, hogy: »Úgy tûnik hát, már csak arra gondolhatunk, hogy erõfeszítéseink fõ területe kulturális legyen«. Mindez 1938-ban történik, és eléggé világosan mutatja meg Magyarország helyét a brit politikában.” (Forrás: Baló György, Kilenc beszélgetés a 80-as évekbõl. Interjú Juhász Gyula akadémius, történésszel, Múzsák 1988.) Ha hozzávesszük, hogy a brit piac csak dióbélen hizlalt pulykát vett át, azt látjuk, hogy a brit kormány stratégiai pulykapolitikája csak kihasználta azt a nyomorúságos állapotot, hogy a Trianon gödrébe taszított Magyarország el kellett vonja az élelmet polgárai szájától, hogy az uzsorásoktól valutát kapjon a hadisarc kifizetéséhez. Éppen 1938-ra szabadult fel az ország a gyõztes hatalmak (Tyler, népszövetségi pénzügyi fõbiztos) ellenõrzése alól. A törésvonal napos oldalán a gyõztesek és szövetségesei nacionalista gyûlöletüket még önmaguk õszintesége elõl is becsomagolták egy divatossá propagált eszmerendbe, aminek szép ókori nevet adtak: demokrácia. Aki pediglen a demokrácia-klub tagja, az az igazság oldalán áll, tett légyen bármit. Ugye, jól tudjuk, Csehszlovákia demokrácia volt, Magyarország pedig fasiszta diktatúra. Ezek eléggé tartós dogmák, hitelvi értékûek, máig tartóan. Nem tudja megrengetni a benesi dekrétumok nyilvánvaló gyalázatossága sem. A hitleri Németországot ellenállás nélkül kiszolgáló csehszlovák ipar, egész hadiiparának kollaboráló múltja nem érintette az ország gyõztes státusát. A Hitler által létrehozott Szlovákia is örököse lett a csehszlovák gyõzelmi privilégiumoknak, gyõztesutódként gyûlölheti és üldözheti az öröklõdõ bûnben élõ magyarokat az idõk végtelenségéig. Pedig volt a magyar állam vonalasan öngyalázó népi deFarkas Árpád

Hó az Alpokban Fehér ingek gyönge vászna ropog fönn az éjszakába, mintha sóhajtásom Holdra szálló törött szárnya volna, mintha vándormadár lelke akadt volna fönn remegve. Hej, hiába keltem útra óperencián is túlra: oberEns-en, Inn-en innen nincs egy hitvány váltóingem. Európa hídján állok, körben ingben a világok: merika rátûrközve, Ázsiába törülközve, piroslik Afrika bõre, világít az inge tõle-; ---------------------------------------------------------------------------------------csuda egy híd, hatalmas is, kutya vizel alatta is! Fehér ingek gyönge vászna, kitettek a holdvilágra, süti szemem a Mindenség, s mielõtt még megvakulnék, nekivágok Hannibállal hatvankilenc elefánttal! Innsbruck, 1969. október 20.

2007. december

21

mokratikus, ma pedig továbbra is a szomszédállamok érzékenységére figyelõ liberális demokrata – mégsem mostuk le a gyalázatot. A fajgyûlöletet a magyarokkal is gyakoroltatták a népi németek kiûzetésével. Ez a bûncselekmény – ezt jól jegyezzük meg – a gyõztes nagyhatalmak utasítására, potsdami határozattal valósult meg, talán a mûvelt Nyugat gyarmati igazgatási hagyományainak európai alkalmazásaként, amit – szégyenünkre – a magyarországi fajgyûlölõk attól kezdve nagyhatalmi engedéllyel intézményesítettek. Ami a Szovjetuniót illeti, a háború befejezésekor, halmozott bûneinek tetejébe egy fontos területen a legélesebb és legbrutálisabb kollektív büntetést alkalmazta. Nemzetiségei szinte mindenhol ellenkeztek és lázadtak a háború ellen. „Azt, hogy ez bizonytalan pont volt, olyan dolgok is mutatják, mint a szovjet háborús szépirodalom reprezentatív mûve, Alekszandr Bek »A volokalamszki országút«-ja. Ennek hõse, nem véletlenül, egy nemzetiségi származású tiszt – pontosan azért, mert velük volt a legtöbb baj. Az angol külügyi delegáció egyik tolmácsa, Poszten, egy orosz származású közgazdász professzor volt. Késõbb többször járt Magyarországon is, és egyik történész kollégámnak elmesélte, hogy egy beszélgetés során Sztálin elmondta Winston Churchillnek: »Biztosan feltûnt Önnek, milyen kevés nemzetiségi származású tisztet tüntettünk ki. Ne gondolja azonban azt, hogy ez rajtunk múlott. Mi politikai okokból a kvótát fölemeltük volna, de egyszerûen nem tartottak ki annyira, hogy ki lehessen tüntetni õket.« A nemzetiségek megbízhatatlannak mutatkoztak. Ezért egy sor bûnösnek talált népet, a krími tatárokat, a kalmüköket, a meszheti törököket, az észak-kaukázusi balkár kisebbséget (és még néhány kisebb népet) áttelepítették közép-ázsiai területekre. Nem kaptak személyi igazolványt, hogy ne mehessenek el külön engedély nélkül, és a legrosszabb munkákat kellett végezniük. Több olyan bizottságot, amelyek a háború alatt a nemzetiségekkel együttmûködtek, mintegy népfrontszerû intézmények voltak, nemcsak hogy megszüntettek, hanem likvidálták is a tagjaikat.” (Szabó Miklós: A Szovjetunió története). Ha az a kifejezés, hogy nácizmus meg fasizmus azt jelenti, hogy fajüldözõ, népirtó nacionalista, akkor a szlávok pánszláv eszmerendje évszázaddal megelõzte a németek nácizmusát, fasizmusát. „Az 1848-as forradalom és szabadságharc orosz segítséggel történõ leverése a magyar politikai elit számára egyúttal évtizedes félelmek beigazolódását is jelentette. A XVIII. század végének nemesi reformátorai a magyar nemzet – hagyományos értelemben vett, tehát a nemességet tömörítõ politikai nemzet – politikai súlyának megõrzéséért indultak el a belpolitikai reformok ingoványos, magán- és még inkább közjogi buktatókkal teli útján, hogy a megromlott hatalmi viszonyok között kiutat találjanak. A francia forradalom és a napóleoni háborúk viharainak multával a hatalmi befolyás problémája még égetõbbé vált: a reformkor államférfiai már olyan evidenciaként kezelték a szláv veszélyt, mely lángba boríthatja a térséget, maga alá temetve a magyar korona tekintélyét, sõt létét, az önálló Magyarország megvalósulásának minden esélyét. A pánszlávizmus hazai interpretációja erõteljesen befolyásolta a magyar liberálisok nemzetiségi politikáját: asszimilációs szándékaik mögött inkább a félelem, semmint a nemzeti agresszió munkált. Wesselényi, Deák, Eötvös és Kossuth egyaránt ferde szándékokat sejtettek a horvátok és általában a szlávok nyelvi panaszai és követelései mögött, a pánszláv mozgalom pedig mint Oroszország kinyújtott keze jelent meg a köztudatban. A szabadságharc leverése után e hatalmas tömbön belül, melyet a Magyar Királyság határain belül és kívül élõ szlávok alkottak, különleges jelentõségre tett szert a Szerb Fejedelemség és Oroszország, az elõbbi mint a függetlenségi háború alatt az egy politikai nemzet eszméjére épülõ Magyarországgal szemben a legerõsebb ellenállást kifejtõ kisebbség anyaországa, az utóbbi mint a függetlenségi háború kimenetelét eldöntõ, Európa sorsának alakításában egyre aktívabb szerepet játszó, vallási tekintetben is eltérõ jegyekkel bíró nagyhatalom.” (Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus). Ha történelmi perspektívában nézzük a XX. század folyamán a Közép-Európa rendjének átrendezése során elkövetett emberellenes és nemzetellenes cselekedeteket, megállapíthatjuk, hogy a mai Európát külsõ erõszak hozta létre, amely Európát másodrendû hatalommá nyomorította, a vasfüggönytõl keletre esõ részt pedig a gyûlölet állandósult völgyévé tette. A magyar nemzet a trianoni szakadékokban szövögeti a könnyített uniós országhatárokon át az egységesülés szálait, és keresi a módját a szomszédsági megértésnek, an-

22

Elemzõ

nak, ami most a Szent István ünnepi alkalmakkor is említésre került, hogy a Kárpát-medence szétszaggatott állapota együttes ártalom az ott élõ minden nép számára. Ám a megértés politikája egyelõre csak reményt ígér, mert a prizma másik oldalán továbbra is csak az vetítõdik ki, hogy az ajándékul kapott területek biztonságos megtartása csak úgy lehetséges, hogy a magyarok onnan eltûnnek. Az idõ ennek kedvez, de a magyarellenes nacionalisták türelmetlenek, minduntalan fel akarják gyorsítani a folyamatot. Nekik a XX. század két világháborús gyõzelem, gyarapodás, diadal, lehetõség: a nemzeti nagyság százada. A magyar megmaradás olyan nemzetpolitikát követel, amelynek két alapvetõ feladata van: a nemzet egyesítése és a Kárpát-medence gazdasági egységének visszaállítása. Mindkét követelmény megvalósítására történelmi esélyünk van. Akadály van bõven, és azt is tudnunk kell, hogy a legtöbb akadály országon belül van. A határokon túli gyõztes-szemléletnek nagy vonzása van arra a rétegre, amely a már említett komilfo-magatartásban látja érvényesülését, a magyarság kárára. Ez a komprádor (a gyarmatosító tõkésekkel összejátszó, azokat kiszolgáló hazai tõkés) réteg, amely a bolsevisták által kipusztított magyar elit ellenében jött létre, ország feletti hatalmát az ország érdekeinek elárulásával, folyamatos gyengítésével igyekszik fenntartani. Állandó harcban áll a nemzeti szemlélettel, és szajkózza azt a gyõztesek gyûlöletének igazolására alkotott propaganda - szólamkészletet, amely a legyõzöttek örökös erkölcsi megbélyegzésére alkottatott. Akisantani gyûlölködõkkel versenyezve ítélik el a magyar nemzet élni akarásának megnyilvánulásait megbélyegzõen nacionalizmusként, hogy ebben a csomagolásban folytathassák minden magyar érték 1945-ben elkezdett pusztítását. Ezen a rétegen kell tehát túladni, mielõtt érvényesíteni lehetne a nemzeti érdekeket. Reményt keltõ elõrejelzést ad az esélyek kérdésében a kiváló délvidéki magyar pszichológus, Dr. Hódi Sándor elemzõ társadalomlélektani tanulmányában, amikor felhívja a figyelmet a globalizáció azon járulékos következményére, ami szerint: „A nagy egészben való feloldódás veszélye felerõsíti a védekezõ reflexeket, melynek folyományaként a már bomlásnak indult etnikai közösségekben is újult erõvel jelentkezik a nemzeti identitáskeresés. A »nemzetek halálára« vonatkozó jövendölések nem újkeletûek. A kommunisták is ezzel érveltek fél évszázadon keresztül, mígnem csõdöt mondtak vele. Vajon miért lenne ez a globalizáció esetében másként? ... A nyugati politikusok nem akarják tudomásul venni, hogy ebben a térségben, különbözõ okoknál fogva, az emberek – egyéb közösségi keretek mellett – nemzeti közösségekben óhajtanak élni. Nevezhetjük ezt a felfogást nacionalizmusnak, elmaradottságnak, vagy aminek akarjuk, a stigmával azonban nem sokra megyünk, maguknak az érintett népeknek az akaratával szemben nem lehet tartós békét teremteni ...Az a körülmény, hogy 250 év után az Egyesült Királyságban újjáalakulhatott a skót parlament és kormány, azt jelenti hogy talán mégis inkább a politikai decentralizáció jelenti a társadalom demokratizálódásának az útját, nem pedig a nemzeti önrendelkezési törekvések minden áron való elnyomása.” (Hódi Sándor: Nemzeti önkép, Logos, 2003.) „Meg kell találni annak a módját, hogy a nép egészséges többsége, akiket eddig nem ragadott el a politikai élet, s akik ugyanakkor nem fordítottak teljesen hátat a közéletnek, hogyan tudnák megfelelõ politikai és társadalmi formában saját érdekeiket érvényesíteni. Mindenképpen sort kell keríteni a hatalom decentralizálására, a helyi önkormányzatok megerõsítésére, a civil szféra felemelésére, amelyeket jelenleg a párthatalom fojtogat. És el kell érni, hogy a mondvacsinált demokrácia helyett a nép valóban a saját képviselõit segítse hatalomra, mielõtt még a párt-parazitizmus teljes egészében káoszba taszítja az országot.” (Dr. Hódi Sándor, Fotó & Média Internetes újság.) Jól példázza ennek az írásnak a lényegét a „Székelyföld” feliratot tartalmazó tábla székelyek általi felállítása és lebontatása négy nap múlva a román hatóságok által. A fénytörõ prizmahatás ebben a két cselekményben érzékletesen mutatkozik meg: székely nemzeti érvényesülés meg a román nemzeti érvényesülés szemléleti konfliktusa, amit egy magyar nyelvû tábla is felgerjeszt – immár az európai uniós világban is. A Kárpát-medencébe benyomult balkáni viselkedés visszaszorítása legyen végre európai uniós feladat. (Magyar Élet)

EKOSZ - EMTE

Tamási Áron szentenciáiból Létértelmezések, erkölcsi normákat, cselekvésmodellt rögzítõ szentenciák Aki Istent s hazáját s az embereket szereti, annak örökké élnie kell. (Világjáró Mártonka) Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született.(Béke hazámban) A nép szabadsága a legfõbb jó, amelyet az adott helyzeteknek legmegfelelõbb, hatékony módon kell védelmezni.(Gábor Áron rézágyúi) Egyek vagyunk egy közös lelki impériumban, amelyet nem a politikusok kormányoznak, és katonák védenek, hanem az isteni törvények.(A jó magyar béke ügyében) Helyesen kibékülni és megbékülni, megnyugtató és gyümölcsözõ módon, éppen olyan nehéz, mint úgy viselni háborút, hogy annak erkölcsileg is indokolható gyõzelem legyen a vége.(Barátkozás a románokkal) Minden sikeres békének az az alapja, hogy önmagunkat soha ne áruljuk el. (Barátkozás a románokkal) A virágnak élnie kell, mivel a földet elképzelni nem lehet virágok nélkül.[…]Különösen az a földet, amelyet nagyon szeretünk.(Gondolatok hazatérés idején) Lélek légy és szabadság, mert a többi majd hozzáadatik neked.(Komoly szó) Az emberi természet a szépet is a maga érdekeinek körébe vonja. Nem tûr hasznavehetetlen értelmet és emberileg céltalan célt. A virágból gyümölcsnek kell lennie mindenképpen.(Boldog ünnep) Új embert kell nevelni, helyesen. Akinek öröm lesz lelkileg és erkölcsileg is élni, és élhet is így.(Aki virrasztott) Egyedül a szellem és a gyakorlati hatalom együttes elkötelezésében rejlik a biztosíték arra, hogy a veszélyt kibírja, s hogy a békés nemzeti építésben is egy szív, egy lélekké válik a magyarság.(Kérdés és felelet) Teljességgel bizonyos, hogy a megváltás csak belülrõl jöhet, amiképpen a kegyelem felülrõl. Mindenkinek önmagát kell megváltania: egyénnek az egyént, családnak a családot, a nemzetnek a nemzetet. Megújult lelkekbõl áll a megújult közösség. Ez minden nevelésnek az alapja, a nemzetnevelésnek is. Eszmények nélkül azonban puszta és céltalan a vágy: meg kell keresnünk hát az eszményeket, melyeknek jegyében a megújulást hirdetni és cselekedni kell.(Gond és reménység) Vannak örök eszmények, melyeket a kereszténység hordoz: az emberi lélek ezekhez a forrásokhoz szomjasabban fog visszatérni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendszerek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezését akarják végbevinni most is. Az örök eszmények mellett azonban meg kell találnunk azt a nemzeti eszmét is, amely nemcsak erõs közösséggé tud egybeforrasztani minket, hanem a magyarságnak a nemzetek között méltó helyet biztosít. (Gond és reménység) Nincs abban megállás, amikor egy romlott és beteg társadalom meghamisít valamely alapvetõ fogalmat. Elõször önmagát tévelyíti és rontja meg, de aztán az õ hamis képére festi az állam építményét és a nemzet eszmei arcát. (Zöld ág) A politika nem lehet öncélú, hanem csak eszköz a nép üdvére.(Gond és hitvallás) A magyarság sorsa az én földi sorsom, s a szellem becsülete az én becsületem.(A tûz világossága) Ami elveszett, vagy ami homályban lappang: azt az igazságot kell megkeresni, vagy a homályból kiragadni. És tanítani! (A magyar szó becsülete) Vissza a forráshoz, melynek vize üdít és megtart; s vissza a házi kenyérhez, melynek erejét nem lopta ki még a lélekkereskedõ.(Még csak egyet szólott a kakas.)

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Fennmaradásunkért

23

Dr. Kosza Ida MD PhD

MAGYAR LELKIÁLLAPOT (Rövidített változat az Átalvetõ részére) Freud azt mondta, hogy az egyes ember személyiségstruktúrája Régóta foglalkoztattak azok az aggasztó folyamatok, melyek a magyar társadalomban végbementek. Ennek során már a nyolcva- három színtû: rendelkezik az én, a felettes én és a tudatalatti résszel. nas években kezdett kialakulni bennem egy elgondolás - eleinte Szondi pedig errõl a tudattalanról azt mondta, hogy egy családnak csak mozaikokban –, míg végül ezek a mozaikok összegezõdtek. van kollektív tudattalanja. Jung pedig azt mondta, hogy a földön élõ Így alakult ki bennem egy teória, mely a népességfogyás tragikus je- össz-emberiségnek van kollektív tudattalanja. Ez egy nagyon mély lenségének mélylélektani okait kísérli megmagyarázni. Mások – ki- réteg. Kicsit egyszerûsítve azt mondhatnám, hogy a tudatos tudat, váló kutatók - más megközelítésben foglalkoznak a jelenségekkel. vagyis a kognitív szint, amelyen egymással kommunikálunk, hasonlítható a földszinthez. A személyes tudattalan ehhez a földszintAz én hipotézisem egyúttal irányelveket is ad a megoldásra. Eleinte pszichiáterként elsõsorban a pszichiátriai betegek sorsa hez legközelebb esõ mélyebb réteg, majd az én képzeletemben ez foglalkoztatott, és ezért több kongresszust rendeztem Szentendrén. egyre tágul és egyre mélyül, míg végül eljutunk az össz-emberi-ig. Az elsõ 1985-ben volt, és már akkor világos volt elõttem, hogy ezek És akkor eszembe jutott, hogy kell legyen kollektív tudattalanja egy a konferenciák nem történhetnek a határon túli magyar kollégák nemzetnek is. Ez a felismerésem volt az egyik tényezõ. részvétele nélkül. A másik, számomra nem kevésbé fontos dolog a hypnosis módA meghívottak jöttek Erdélybõl, a Felvidékrõl, Kárpátaljáról, Délvidékrõl, Szlovéniából, de jöttek a nyugati világból, így Svédor- szerének megismerése volt. Elméleti és gyakorlati képzésben vetszágból és az Egyesült Államokból is. Ezek a konferenciák magas tem részt, és ennek keretében a képzés során magam is átéltem a színtû, rangos összejövetelek voltak. Nemzetközi hírû külföldi pszi- hypnosis élményét. Így vált számomra közelrõl ismertté az a tény, chiáterek is elfogadták meghívásomat, ezáltal mind magunk, mind a hogy az egyéni tudattalanban megvan az egyes ember életének minhatáron túli magyar kollégák számára biztosítani tudtuk a tudomány den mozzanata, az egész élettörténet, mely transzformált tudatállalegújabb nemzetközi eredményeinek közvetlen megismerését is. potban elõhívható, akár az intrauterin életig. Ez arról tanúskodik, Ösztönösen éreztem már akkor, hogy a magyarság összefogása, hogy ha az egyén tudattalanja az egyéni élet eseményeinek tárháza, akkor a nemzet kollektív tudattalanjában is megvan annak a nemzetösszetartozása szakmai szinten is milyen fontos. És lassan egyre jobban körvonalazódott bennem egy elgondo- nek egész történelme. A nemzeti kollektív tudattalan az összes emlás, mely megkísérelt magyarázatot találni azokra a sorskérdésekre, lékek tárháza, és ez a nemzet esetében az események analízisével, amelyek ma is foglalkoztatják a felelõsen gondolkodó magyar szak- annak kutatásával lehetséges. Az eddigiekbõl adódik a harmadik tényezõ, a magyar történelem embereket, az írástudókat. Elgondolásom szerint lelkiállapotunk alakulásában a személyes végiggondolása. És amint ezt végiggondoltam, akár a tatárjárástól identitásnak van a legnagyobb szerepe, pontosabban az identitásza- napjainkig, arra az eredményre kellett jutnom, hogy súlyosan frusztvarnak, identitásvesztésnek. Akkoriban azonban ez a szó jószerével rált nép vagyunk. Amikor legelõször beszéltem errõl konferenciai elõadás keretében, azzal kritizáltak, hogy más nemzet is frusztrált. el sem hangozhatott. Errõl elõször külföldön, meghívásra, 1988. júniusában tartottam Soha nem állítottam, hogy ez nem így van. De én a saját történelegy 45 perces elõadást egy transz-kultúrális pszichiátriai kong- münkkel foglalkoztam, és foglalkozom ma is. A pszichologiai megállapítások alapja gyakran az önmegfigyeresszuson az Indiai Óceán Reunion szigetén. A nyolcvanas évek végén igen gyors változásnak lehettünk ta- lés. Én a saját pszichés történéseimet konkrét történelmi eseménúi. 1988. tavaszán meghirdettek egy konferenciát Szentendrén pe- nyekkel összefüggésben vizsgáltam. Ilyen megrázó, ifjúkori konkdagógusok és orvosok számára. Akkor jelentkeztem a témával, de rét esemény volt számomra az 1956-os forradalom leverése. elutasítottak. Reunion után szeptemberben azonban már mégis el- 1956-ban az a tizenhárom gyõztes nap a magyarság – és nem túlzás mondhattam gondolataimat hozzászólás formájában, melynek azt mondani, hogy az emberiség – történetében fényes csillagként szerepel. Hangulatát nem tudja visszaadni a megdöbbentõ hatása volt. Késõbb itthon és legtökéletesebb alkotás sem, legyen az a külföldön is több alkalommal beszéltem erlegjobb film, novella, regény vagy vers. rõl konferenciákon. A hazai fogadtatás akLégköre elmondhatatlan és csodálatos volt, koriban nem volt kedvezõ, sok támadásnak és ez az, amely nem visszaadható. Olyan tettem ki magam emiatt. összetartozás és tisztaság jellemezte, amely A hipotézis megfogalmazásában több csak nagyon kivételes történelmi pillanatok tényezõ volt segítségemre. Ezért elmonsajátja. Most próbálják különbözõ módon dom, hogyan érlelõdött meg bennem ez az magyarázni, beállítani ’56-ot. Hogy minelgondolás. Fokozatosan jelentkeztek a denkinek megvolt a saját 56-ja. De tudjuk, gondolatok, míg végül összeállt egy kép, hogy 1956 értelme csak egy volt, az, hogy egy teória a nemzetfogyás okairól. Ez a felhazánkban legyen vége a kommunista zsarismerés pedig irányelveket nyújt a megolnokságnak. De soha nem felejtem el azt a dásra. november negyedikét sem. Hajnalban megNégy tényezõ játszott szerepet ebben: a szólaltak az ágyúk, és a rádió bekapcsolása szakirodalom tanulmányozása, a után hallottuk a segélykéréseket, a megrázó hypnosis módszerének megismerése és zenét, s ez ismétlõdött számtalanszor. átélése, az önmegfigyelés, végül a magyar Mindezt látva, hallva, átérezve, átélve, történelem végiggondolása. (Kiemelés a majd utána elszenvedni mindennek leverészerk.) sét, hallgatni nap mint nap a valóság meghaViszonylag késõn kezdtem az analitikus misítását, a hazugságokat, ez olyan törtéiskolák tanításait tanulmányozni. Késõbb nelmi frusztráció volt, melynek elviseléséugyan, de rá kellett jönnöm, mennyire fonhez nagy pszichés erõre, pszichés energiára tos ez az irányzat. Ilyen szemlélet nélkül a volt szükség. Amit akkor éreztem, az nem pszichiátriai szakma mûvelése nem is lehetszomorúság volt, hanem valami leírhatatlan séges. A terület képviselõi közül számomra mély fájdalom. Érdekes, hogy nagyon fiatal pedig a legnagyobb a zseniális Carl Gustav korom ellenére már biztosan tudtam, hogy Jung. Talán azt mondhatom, hogy magam is Nagyernyei régi ref. parókia filagóriája ez a forradalom megtörte a kommunizmus, Jung-i modellben gondolkodom.

2007. december

24

Fennmaradásunkért

a nagy világhatalom láncát, de nem hittem, hogy megérem bukását. Ezt a példát azért említettem, mert ez adott segítséget sok más történelmi frusztráció hatásának végiggondolásához és megértéséhez. És volt ilyen bõven. Gondoljuk csak végig. Tatárjárás, török dúlás - ne feledjük, 150 évig! - utána a véres Habsburg uralom, az 1848-as forradalom leverése, az iszonyú megtorlás, majd a világháborúk, s az elsõ után a magyarság történetének leggyászosabb és mai napig feldolgozhatatlan megalázása, a trianoni diktátum az ország kétharmadának amputációjával, s a lakosság közel kétharmadának elvesztése úgy, hogy az emberek közben saját házaikban maradtak. Aztán jött a második világháború a magyar társadalom minden rétegét érintõ iszonyú emberveszteségeivel, az elnyomó szovjet uralom, majd az 56-os forradalom leverése, mely után az emberek nagy része feladta. És jött az un. rendszerváltás. Ez mai napig nagyon sok emberben eredményezett különbözõ okok miatt konfliktusokat, további frusztrációkat, nem beszélve a mai súlyos válsághelyzetrõl, melyben véleményem szerint a legsúlyosabb a morális válság. És ezek a frusztrációk fogyasztották a nemzet pszichés energiáját.

EKOSZ - EMTE

Sokan kezdtek el a városokba bejárni, hetente ingáztak, majd egy idõ után belefáradtak ebbe, és munkásszállóra költöztek. Aztán a magányosságban sokan inni kezdtek. A megélhetési gondok miatt végül az asszonyok is dolgozni mentek, és sok gyermek vált lakáskulccsal a nyakában magányossá. Így bomlasztották fokozatosan a régi magyar családmodellt. A munkás, paraszt, értelmiség kialakult társadalmi osztályai felbomlottak. A középosztály deklasszálódott. A felsõ középosztályt, az arisztokráciát a Hortobágyra vitték, de elég volt megirigyelni valakinek a szép házát vagy lakását és az máris osztályidegennek minõsült. Hogy aztán Recskrõl ne is beszéljünk. Az egyházakat leplezetlenül támadták. A hitoktatást az iskolákban betiltották. Az egyházi vezetõket üldözték, sokakat bebörtönöztek. A szerzetesrendeket feloszlatták, iskoláikat bezárták. E folyamatok egyre jobban megfosztották az embereket identitásuktól, az identitásvesztés következtében a pszichés energia a nemzeti kollektív tudattalanban erõsen megfogyatkozott. Teoriám lényege, hogy emiatt az egyes emberek frusztrációs toleranciaképessége, a kudarcelviselõ képesség minimalizálódott. Ezzel hozom kapcsolatba a nemzeti kollektív tudattalanból irányított kollektív öndestruktív folyamatot, ami magyarul azt jelenti: fogy a magyarság. A kudarcok elviseléséhez tehát pszichés energiára van szükség. Ennek nagymértékû csökkenésével hozható kapcsolatba az emberek robbanékonysága, türelmetlensége, sérülékenysége. Jung azt mondta, hogy az egyes emberek viselkedését kognitív szinten, vagyis a tudatos tudat szintjén a kollektív tudattalan tartalmai határozzák meg, anélkül, hogy az egyedek ismernék cselekedeteik valóságos okát. Hogy ezt példával illusztráljam, egy közlekedési eseménynél, amely valójában semmiség, képesek emberek ölre menni, akár ölni is. Gondoljunk a lövöldözésre, ami itt nálunk közúton meg is történt. És ez a viselkedés nem azért történik, ami ott a helyszínen zajlik, hanem azért, mert a kudarcelviselo képesség szinte a nullán van, az emberekben a pszichés energia megfogyatkozott. Ami pedig a nemzet spirituális összetartozását illeti, nemzetiségtudományi tény, hogy az a nemzet, amely elveszíti lakosainak egyharmadát, annak a nemzetnek léte kerül veszélybe. És mi Trianonnal elveszítettük országunk kétharmadát, a lakosság közel kétharmadát. A kommunizmus idején olyan nemzetpolitikát folytattak, hogy a Kárpát-medencei magyarsággal, rokonokkal való kapcsolattartás meglehetosen nehéz volt, gyakran a szomszédos országok viselkedése miatt. Sokan ismerjük például erdélyi utazásaink viszontagságait a ceausescui idokben. De a magyar kormányzás is megtett mindent, hogy ne tudjunk kapcsolatot tartani, a nyugati barátokkal, rokonokkal való levelezés szoros megfigyelés alatt állt. Tehát a külföldre került közel kétharmad szeparálása, a Kárpát-medenceiek elutasítása indukálja a nemzetfogyás folyamatát. Ebbol is látható, milyen súlyos bunt követtünk el azon a bizonyos december 5-én saját nemzetünk ellen! Erre is találtam valamiféle magyarázatot. Az emberekkel elhitették, hogy anyagi romlásba döntik oket, ha a határon túli honfitár-

Minden megpróbáltatás ellenére a magyarság fennmaradt és túlélte valamennyit. Pedig folyamatosan sulykolták a bûnös nép gondolatát, mert ez volt az epiteton ornans, az állandó „díszítõ” jelzõ a magyarság számára. A másik az önpusztítás vádja, s erre rendszeresen Dugovics Titusz példáját hozzák fel. Pedig az nem volt más, mint mélységes hazaszeretet, mély becsületérzés, önfeláldozás egy mindenek feletti, magasrendû célért, a hazáért. A magyar identitás ereje akkoriban olyan volt, a hazaszeretetnek olyan szintje élt, amely ma szinte érthetetlen, különösen ebben a demoralizált világban. Azt is mondogatják egyesek, hogy depressziós nép a magyar. Így ez sem igaz. Itt, Európa közepén teljesen egyedül, ennyi sanyargatás után és mondhatjuk ellenséges környezetben, a nyugatot is védve, mégis él ez a nép. És akkor feltehetjük a kérdést, honnan volt ehhez erõnk ? Mindezeken tûnõdve jutottam arra a gondolatra, hogy a pszichés energiának vannak forrásai. A történelmi frusztrációk fogyasztották a nemzet pszichés energiáját, s mégis túlélt például egy százötven éves török uralmat. Gondoljunk bele, 150 év! És nem váltunk törökké. A szovjet uralom csak 45 évig tartott, és mégis milyen súlyos rombolást végzett. Miért? Így gondoltam arra, hogy a pszichés energia forrásai a személyes identitás tényezõi. Így a nemzeti identitás, a társadalmi identitás, a család és a hit. Az ötödik tényezõ egy nemzet spirituális összetartozása, a spirituális egység, éljenek tagjai bárhol a világban. Azért tudtuk túlélni a törököt pl., mert ezek a források akkor nem apadtak el és táplálták a nemzetet. És mi történt a második világháború után, a kommunizmus alatt? A kommunizmus idején ezeket az energiaforrásokat szisztematikusan rombolták. A nemzeti identitásnak része a trikolor, a történelmi jelképek, a magyar himnusz, de a nemzeti identitás nemcsak érzelem. Ide tartozik a magyar történelem, a magyar népzene, a Szent Korona, a kiemelkedõ személyiségek, példaképek, a történelmi jelképek, melyeket egyesek nem átallanak akár meggyalázni. És ide tartozik a magyar költészet, az irodalom, a fantasztikus tudományos eredmények, csodálatos magyar nyelvünk, a Kodály módszer, vagy Bartók zenéje, aki valójában a magyar nemzet kollektív tudattalanjának tartalmait jelenítette meg zenei nyelven. De folytatva, ezt jelentik akár a magyar állatfajok, s nem utolsó sorban a színes, pompázatos magyar tájegységi népviseletek. Számomra ez is bizonyíték arra, hogy nem depressziós nép a magyar. Az a lelkiállapot, amely most kialakult - következmény, következménye mindannak, ami velünk történt az elmúlt évtizedek, vagy akár évszázad alatt. És mégis, mindezekre büszkék lehetünk. És büszkének is kell lennünk. A társadalmi identitást a kommunizmus éveiben megrengették a vertikális és horizontális vándorlások. Egyeseket kiemeltek és megfelelõ képzettség nélkül helyeztek pozíciókba. Ezek az emberek már nem tartoztak a régi környezetükhöz, de az újhoz sem. Így alakult ki ezekben az emberekben identitászavar. A földeket elõbb kiosztották, majd kényszerrel elvették. A magyar paraszt õsi földszeretetét semmibe vették. Így tömegeket fosztottak meg munkájuktól. Ennek gyakran tragikus következményei lettek, öngyilkosságok. Rettegi református templom

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Fennmaradásunkért

saink megkapják a kettos állampolgárságot. Ettol pedig az emberek nagyon félnek. Régen a magyar emberekben a kimondott szó igaz volt. Erdélyben még ma is nagyon sok helyen, ha elvállalnak egy munkát, nem kötnek írásban szerzodést. Csak kezet fognak. És senkinek nem jut eszébe, hogy adott szavát megszegje. Ez egy belso osi örökség, hogy a kimondott szó igaz. A baj csak az, hogy nagyon sokan a hazugságot is elhiszik. Ez a sokéves agymosás és hamis oktatási programok következménye. Ezért sokan el sem mentek szavazni. A belsõ, mélylélektani parancs azt üzente ugyan, hogy igent mondjanak, de a sors bizonytalanságától való félelem ezt felülírta, és inkább el sem mentek. Volt, aki mégis elment, és úgy mondott nemet. Ezek voltak a hiszékenyek, a megvezetettek. És persze voltak, akik tudatosan mondtak nemet, akik a globalizáció hívei, akiknek nem fontos a nemzeti identitás. Tehát van még egy nagyon fontos tényezõ, az, hogy hogyan zajlik az élet kognitív szinten. Milyenek az életlehetoségek, milyen a biztonság. Mert ha valakinek anyagi létbizonytalanság a sorsa, aki nem tudja fedezni legminimálisabb szükségleteit, akinek kikapcsolják a villanyt, akinek elkonfiskálják az egész életében szorgalmas munkával gyujtött vagyonát, aki nem tudja, hol hajtja le a fejét, annak már nem érdekes a magyarságtudat. Így zajlik egyre nagyobb mértékben az identitásvesztés, az anómia. Kialakul az anómiás állapot, majd az anómiás depresszió, mely nem gyógyítható gyógyszerekkel. Aki elveszíti otthonát, házát, munkalehetoségét, arra kényszerül, hogy elhagyja lakóhelyét. (A Dél-amerikai országokban láthatjuk a bádogfalvakat a nagyvárosok peremén.) André Ilona-Ibolya

Egy simogatás elmúlt a nap itt van az éjjel várom az álmot hogy szerte-széjjel szakadt életem megfoltozza forgolódom a széles ágyon nem fekszik mellém a magányon kivül talán más senki sem elkoptatott hiú ábrándok a Hold a magányos zarándok nézi s tán érti kínomat tíz körmön kérdem nem lesz-e lesz-e kenyerét aki majd megfelezze velem s megsózza levesem magamnak fõztem magam zabálom csömör rózsája virít a számon lelkem éhesen háborog társ nélkül borom ecetté lett keserûvé az “édes élet” lettem szárnya-szegett madár egy jó szó kell csak csipetnyi fûszer egy szalmaszál ha már merülsz el egy simogatás mi visszatart egy simogatás csak ujjbegyek tánca nyomán elsímul arcom ránca és feltör gyöngyözve a mosoly

2007. december

25

Magyar szerzõk szerint – Kopp Máriáék világviszonylatban példátlan nagyarányú kutatásaik bizonyítják – hazánkban is nagyarányú az anómia megjelenése. Az anómiás, vagyis a gyökértelen lelkiállapot az õ vizsgálataik szerint a magyar lakosság 54 % - át jellemzi. És ez nagyobb arányú az alacsonyabb iskolázottságú emberek körében. Az állandó stressz, a létbizonytalanság, a munka, az állás elvesztése, de szerintük fõként a közös erkölcsi elveknek a tönkretétele, a régi erkölcsi normák elvesztése miatt jelenik meg. Azt is el kell mondanom, hogy a testi betegségek - kivéve a genetikusan öröklött betegségeket és elkerülhetetlen környezeti ártalmak következményeit - valójában lelki problémák manifesztációi. A tartós stressz-állapotok, a szorongások, a létbizonytalanság, a súlyos frusztrációk okoznak testünkben évek alatt különbözo súlyos testi betegségeket, így az éreredetû betegségeket, a magas vérnyomást, és a tartósan fennálló depressziót, melynek következménye lehet pl. daganatos megbetegedés is. Ezek után nyílván feltehetõ a kérdés: mi a fõ feladatunk? Természetesen feladat a már kialakult testi betegségek megfelelõ magas szintû gyógyítása. A másik nagy feladat az ifjúság nevelése. Hogy ne éljenek állandó sztressz-állapotban, hogy legyen értelme az életüknek. És céljaikat megvalósíthassák saját hazájukban. Hogy a lassan kialakuló betegségek ne sújtsák gyermekeinket. És sportoljanak, legyen az ifjúság nevelésének része a testedzés már az általános iskoláktól kezdve. A magyarság mindenek dacára, de mindezek következtében fellázad a rombolás ellen. Gomba módra szaporodnak a civil szervezetek. Közösségek alakulnak. A társadalmi identitás ma már nem úgy értelmezhetõ, mint régen. Atársadalmi osztályok teljesen felbomlottak a régi értelemben. Most közösségek helyettesítik a társadalmi osztályokat. Gyakran mondták, hogy depressziós nép a magyar. Már elõbb említettem, hogy ez sem igaz. A színpompás népviseletek, a régi ünnepek, a régi szokások, az élet minden helyzetére létezõ strukturált viselkedésminták, amelyek élnek még ma is, és ha lassan feledésbe merülnek, de vannak még, akik emlékeznek és fel tudják eleveníteni ezeket, szóval ezek mind azt igazolják, hogy ez nem igaz. Ami most van, az csak következmény. Következménye egy súlyos rombolási folyamatnak. De az emberek tudatosan vagy öntudatlanul fellázadnak ez ellen. A naponta létrejövõ civil szervezetek számomra egy lázas identitáskeresést jeleznek. És most beszéljünk arról, mi a teendõ. Világos, hogy identitásvesztésrõl van szó. És az anómiás emberek egyik jellegzetessége a manipulálhatóság. Szívós munkával vissza kell építenünk az elvesztett identitást. Az egészséges nemzettudatot. Ennek vannak non-direktív eszközei, melyeket ennek érdekében alkalmazni kell. Az egyik legegyszerûbb eszköz a hiteles magyar történelem megismertetése. A gyökerek felelevenítése, elfogadtatása, és a büszkeség érzésének megalapozása. Hogy büszkeség magyarnak lenni. A közösségek, a civil szervezetek mûködése erõsíti a családokat, akkor is, ha nehéz a gazdasági helyzet. És remélni kell, hogy ez nem lesz mindig így. Hogy ennek egyszer vége lesz. Hogy a fiatalok merjenek igazi családot alapítani. Higgyenek egy jobb jövõben, és ne akarjanak egyedül élni, hisz ez nem is igazi érzésük. A félelem, önvédelmi érzések diktálják ezt a divatot. A megvezethetõ emberek befolyásolhatósága ismert, és valahol él a vágy a biztonság-keresésre. Nagyon fontos, hogy ne olyan szervezetekhez csapódjanak, ahol még a maradék identitásukat is elveszítik. A legfontosabb az, hogy beszélgessünk az emberekkel. Tanítsunk igaz történelmet, a civil szervezetekben arra is kell tanítani az embereket, hogy építsenek ki maguk között egy segítõ hálózatot. Hogy senki ne maradjon magára ha beteg, egyedülálló és megöregedett. Ez javuló gazdasági helyzetben is szükséges lesz. És rendkívüli szerepe van a hitnek, országunkban a kereszténységnek. Hittel, tudjuk, a gulágot is túl lehetett élni. És nem fogják idegennek, románnak, ukránnak nevezni az önhibájukon kívül határon túlra került honfitársainkat. Ha az emberek visszanyerik egészséges identitásukat – mert nem hiszem azt, hogy ez az anómiás jelenség nem visszafordítható – akkor a népességfogyás is meg fog fordulni. Biztos vagyok abban, hogy a magyar lelkek mélyén szunnyadó egészséges identitás felszínre tör. Sohasem volt 54 %-ban anómiás a magyar. Ennek vége lesz. Ezen kell munkálkodnia tudós embereknek. Rendíthetetlenül hiszem ezt, és bízom hazánk jövõjében. Elhangzott: Civil Akadémia, 2007.október 25.

Fennmaradásunkért

26

EKOSZ - EMTE

Tóth Károly Antal

A szülõföld ebédre, a nemzet vacsorára Politikai menekültek Mint valami ragályos betegség, úgy terjedt az elmehetnék az erdélyi magyarok között már a hetvenes években. Fõleg a fiatalokat ragadta el, és sodorta más tájakra. Nyilván egy szebb élet vágya mozgatta õket, nem utolsósorban a szabadság igénye, a nyugati típusú szabadságé, amelyrõl a román diktatúrában még reális fogalmat sem igen alkothattunk. Olyan volt, mintha minden csak szép lehetne, ami meg nem, az a valóság, amelyben éltünk. Magam is börtönnek éreztem Romániát, noha én legalább kétévenként kézbe kaptam az útlevelemet, hogy látogatóba mehessek vele Magyarországra. Volt, akitõl ezt is megtagadták. A legtöbben házastársat kerestek maguknak az „anyaországban”, és ennek révén váltottak hazát. A házasságok nagy része csak formálisan köttetett meg, és addig élt (papíron), amíg felbontása az áttelepültet már nem fenyegette visszatoloncolással. Az ritkán történt meg – inkább csak az otthon veszélyes helyzetbe került erdélyi kulturális személyiségek esetében –, hogy maga a magyarországi hatalom döntött családostól való befogadásuk mellett. A nyolcvanas évek elejétõl már olyan is akadt, aki vállalta a bujkálást, és tartózkodási ideje lejárta után illegálisan maradt Magyarországon. Az európai szocialista rendszerek fennállásának utolsó szakaszában, különösen a falvak lerombolásának meghirdetése után, tömegessé vált az erdélyi kivándorlás. A feltámadt menekülési ösztön a zöldhatárnak is nekivitt némelyeket; többen az életükkel fizettek érte. Egy határ menti faluban lakó magyar fiúgyermeket is lelõtt – felszólítás nélkül – egy román granicser (határõr), mert az szórakozásként (biztosan nem elõször) a szomszéd országba átfolyó Szamos gátján kerékpározott. Eleinte Magyarországról – a mogyoródi forma 1-es verseny hazatartó külföldi vendégseregével vagy Jugoszlávián keresztül – Ausztriába juthattak a gépkocsival utazó erdélyiek. Ez a lehetõség hamar bezárult. Volt, hogy az országból kijutni megkísérlõket a magyar szervek letartóztatták, és napokra zárkába dugták, de az is megtörtént, hogy hazatoloncolták, és átadták õket a románoknak. A ’87-es év folyamán az lett a gyakorlat, hogy a magyar hatóságok tartózkodási engedélyt adtak az azt igénylõknek, és az MSZMP Központi Bizottságához beadott kérelem alapján elnézték, hogy – egyébként elvben a világ minden országába érvényes útlevelükkel – felszálljanak egy Svédországba induló gépre, ahol legtöbbjüket probléma nélkül befogadták. Családommal akkoriban már Budapesten éltem, és sokan – részben régi, de fõleg ismeretlenekbõl lett új ismerõsök – kerestek fel, hogy segítsek nekik megírni az említett kérvényt. Akérelem indokai között csak politikaiak szerepelhettek, gazdaságiak nem, akárcsak majd Svédországban, amikor az oda érkezõk politikai menedékért folyamodtak. Azt kellett elmondják, hogy milyen hátrány, sérelem, megalázás, esetleg meghurcoltatás érte õket Romániában magyar voltuk miatt. És nagy meglepetésemre az emberek jelentõs részébõl egyszerûen nehéz volt kiszedni az erre vonatkozó élményeiket. Végül minden esetben összegyûlt a kérelmet alátámasztó anyag, de mindmáig foglalkoztat, vajon arról van-e szó csupán, hogy életük e vonatkozásait elfojtották, és kérdéseimmel ki kellett azokat szabadítanom? Vagy talán ez a tényezõ nem is játszott olyan nagy szerepet világgá menetelükben, mint ahogy én akkor hittem? Persze a nemzetiségi elnyomáson túl elegendõ elûzõ erõ volt maga a kommunista önkényuralom. Errõl azonban nemigen illett szólni az ugyancsak kommunista Magyarországon. Hamarosan magam is Svédországba mentem családommal. A menedékkérõket érkezésüktõl számított néhány héten belül egy alapos rendõrségi kihallgatásra hívták, amelynek eredménye döntötte el, hogy maradhatnak-e. Ezt megelõzõen több emberrel is átbeszéltük, hogy ott mire tegyék a hangsúlyt, és mirõl ne tegyenek még említést sem, nehogy gazdasági menekültnek nyilvánítsák, és ezért hazaküldjék õket. Itt már nem csak lehetett, de kellett is beszélni a román diktatúrából eredõ nem etnikai természetû elnyomásról is. Vajon miért van az, hogy meglehetõsen alapos elõkészítés után három embernek, miután beszámoltak a rendõrségi kihallgatás részletei-

rõl, azt kellett mondanom, hogy minden bizonnyal vissza fogják küldeni õket? (Egyiküket, egy tizenéves lányt, a svéd rendõrség – ahogy az illik: kivont revolverrel – letartóztatta, és Magyarországra toloncolta vissza. A másik kettõt – svédek is segítettek benne – még a rendõrök jelentkezése elõtt sikerült elbujtatni, majd ügyvédet fogadtak, és azok kiharcolták, hogy maradhassanak.) Hiszen ez azt bizonyította, hogy nemcsak a svéd bevándorlás feltételeit nem értették meg, de a saját addigi otthoni helyzetüket sem. Nyilvánvaló mûködési problémái ellenére akkor még nem hittük volna, hogy a szocialista világrendszer oly hamar össze fog omlani. A román diktátor is jó egészségnek örvendett, falurombolási terveinek megvalósítása már elkezdõdött, és soha nem lehetett tudni, milyen sorscsapások fakadhatnak még rendszerének gonoszságaiból. Minden indok megvolt tehát a Romániából való menekülésre. Azért sokszor eszembe jutott azóta: ha tudom, hogy két-három éven belül a helyzet alapvetõen megváltozik, Erdélyben például a szólás- és cselekvési szabadság nagymértékben növekszik majd, vajon akkor is oly teljes szívvel segítettem volna a kivándorolni törekvõket? Nehéz erre válaszolni mai eszemmel, fõleg hogy azóta tanúja lehettem: némelyek az emigrálással csak hitványságuk kiélésére kaptak nagyobb lehetõséget. Érzésem szerint ugyanolyan körülmények között ugyanazt tenném ma is. Különösen, hogy akkor még – tapasztalatlanul – magam is hittem: a nyugati társadalmak valódi (akkori képzeteink szerinti) szabadságot nyújthatnak annak, aki ott keresi azt. És bár tudtam, hogy aki szülõföldjét elhagyja, soha többé nem érzi magát otthon a világban, igazán csak egy idegen országban éreztem át, hogy ez mit jelent. Vajon hány embernek segítettem megszerezni ezt a keserves tapasztalatot? Valószínûleg kár ezen töprengenem, hiszen napjainkban már az otthonosság érzése is „elavult igény”. Jobb életkörülményekért A román diktátor bukását (1989. december) követõen sok embert még az elõzõ politikai helyzet kiváltotta lelkiállapot tehetetlenségi nyomatéka vitt el Erdélybõl. Késõbb mindinkább gazdasági okok késztettek távozásra, mert a várva várt (de nem ilyennek képzelt) „új rendszer” – az ügyeseket (és néhány szerencsést) leszámítva – általános elszegényedéshez vezetett. Elsõ lépésként vendégmunkásokká lesznek az emberek. A legtöbben Magyarországon, de sokan vetõdnek távoli EU-országokba is. Legtöbbször az apa hiányzik hónapszámra a családból, máshol az anya, de nem egyszer mind a kettõ. A romániai Gallup Intézet egy felmérése szerint 170.000 általános iskolás diáknak legalább az egyik szüleje, közülük 35.000-nél mindkettõ külföldön dolgozik. Ez utóbbi esetben a gyerekeket nagyszülõk vagy rokonok gondozzák. Anyagi helyzetük jobb, mint az átlagé, de lelki problémáik nagyobbak, depresszióra hajlamosak, általában rosszul tanulnak, és egyre gyakoribb közöttük az öngyilkosság. Úgy élnek, mintha árvák lennének. Mivel a megkérdezettek háromnegyedének egy testvére is van, az érintett gyermekek száma az említettnek szinte a duplája. Természetesen csak egy részük magyar, de legtöbbjük Erdély nyugati részében lakik. Így nõ fel a jövõ nemzedékének egy nem csekély hányada. Sokan a kitelepedést választják. Egy hosszabb idõre szóló munkaszerzõdés az alapfeltétele annak, hogy az Európai Unió valamelyik állama befogjon valakit. Ilyenkor az ember legtöbbször végképp elhagyja a szülõföldjét (számos magyarországi is), de így kisebb a kockázata, hogy szétzüllik a család. A kisebbségben élõk zöme Magyarországra települ. A ritka kivételeket eltekintve visszaút nincs. Az újonnan kiépített életkörülményeket, de különösen a gyermekek idegenben történt szocializációjának kötéseit nem lehet csak úgy felmondani. Új egzisztenciát csökkentett igényekkel sem lehet otthon, az elhagyott hazában egykönnyen teremteni. A szülõföldrõl való távozásra ösztönöz némelyeket az is, hogy az elcsatolt területeken a táj és népessége birtokosává lett etnikum mind viharosabban nyomul elõre, megváltoztatta azt a közeget, amelyben az ottani lakosok éltek, és sokan idegennek érzik magukat

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Fennmaradásunkért

27

benne. Pedig elköltözésük fokozottan kiszolgáltatottá teszi az nál hamarosan kedvezõbb szintet ér majd el, közülük sokan új lakottmaradottakat. Mert például bármennyi román költözött is be Ma- helyükrõl a határon át – immár kívülállókként – arra a földre ingázrosvásárhelyre, ha minden magyar lakosa otthon maradt volna, nak dolgozni, amelyen megszülettek valamikor. szinte bizonyos, hogy a városnak ma magyar polgármestere lenne. A távozók döntésüket azzal szokták indokolni, hogy már úgyis minden elveszett. Pedig ez egy önigazoló hamis állítás. Amíg mi, Erdélybe a Kárpátokon túlról magyarok nem vagyunk hajlandók egy tál lencséért, eggyel több Európa keleti felének elsõ világháború végi békeszerzõdései a szelet kenyérért, távoli csábításoknak engedve lemondani öröksékisebbségvédelemrõl is szóltak, és tiltották az újonnan átcsatolt te- günkrõl, eladni tulajdonunkat és vele jogainkat is, addig – az uralkorületek etnikai összetételének megváltoztatását. Ezt már akkor sem dó pozícióba került idegen nép mesterséges odaáramoltatása ellenévette egyetlen illetékes sem komolyan, hiszen a Népszövetséghez re – szülõföldünk a miénk marad. A miénk is – amíg csak ott vabenyújtható panaszok lehetõsége csak az illúziók táplálását és a jo- gyunk. Mindaddig nagy esély van arra, hogy nem fogjuk végleg elgosan kelt indulatok levezetését szolgálta. A második világháború veszíteni, és nem fog szétfoszlani a múltunkból származó közös jöutáni szerzõdésekben kisebbségvédelemrõl már utalások sem ma- võnk reménysége sem. Különösen, ha épségben megõrizzük önnön radtak, sõt, a potsdami egyezmény alapján az antant a németek rová- mivoltunk tudatát. sára széleskörû etnikai tisztogatásba kezdett. Ez bennünket, magyaGyászmagyarok rokat is sújtott (leginkább talán a Felvidéken, Kárpátalján és a Bácskában), noha az egyezmény szövege ránk nem vonatkozott. Mindig is éltek és élnek ma is közöttünk szép számmal gyászA „kommunizmus” éveiben Erdély románokkal való elárasztása magyarok. Akik más, az erõ pozíciójában levõ népek uralmi ösztöaz állam jelentõs támogatásával történt. Valamikor 1980 tájékán há- neit és számos tagjuknak irántunk érzett zsigeri gyûlöletét törleszziállatokat számláltam annak a külvárosi iskolának a környékén, kedéssel akarják leszerelni, semlegesíteni. Akik érdekbõl vagy féleahol tanítottam. (Ez a tanárok téli vakációs feladata volt Romániá- lembõl népük rovására elébe mennek idegen érdekeknek. Ma ilyen ban.) A városnegyedben több új háztulajdonossal találkoztam, akik a Kárpát-medencében a magyar politikusok jelentõs része, különöaz elõzõ számlálás óta Moldvából telepedtek át Nagyváradra. Pedig sen azok, akik Budapesten az Országházban tanyáznak. De egyíváaz ilyenek zöme „blokklakást” (panellakást) kapott. Ugyanakkor a súak velük azok a „kisemberek” is, akik azon a december 5-i napon közeli falvakból valamennyi erdélyi városba tilos volt a magyarok- a szavazni restségükkel vagy éppenséggel ellenszavazatukkal megnak betelepedniük. tagadták a közösséget nemzettársaikkal, viszont kétszer is hatalomA románokat sem kímélõ demográfiai problémák ellenére a ba segítették az ország jelenlegi kiárusítóit. masszív betelepítés ma is folytatódik, talán már nem annyira közAz ilyenekkel egy csoportba tartoznak azok is, akik gyermekeivetlenül állami alapokból, mint inkább az ortodox egyház közremû- ket olyan helységekben is a többség iskoláiba adják, ahol pedig lenködésével a nekik kiutalt aránytalanul nagy költségvetési támoga- ne lehetõség az anyanyelven való tanulásra. tásból. Ehhez nem haboznak a csel és az erõszak összehangolt haszA rokonaim között is volt olyan, aki Szatmárnémetiben már nálatához folyamodni, mint ahogy például a román görög katolikus 1970 táján román iskolába adta a gyermekét, noha mindkét szülõ apácák árvaházuk számára megkaparintottak egy magyar volt, és a város lakosságának akkor a fele sem volt még roszékelyudvarhelyi épületet, amelynek építési engedélyében eredeti- mán. leg egészen más felhasználási cél szerepelt. „Hogy jobban érvényesüljön a gyerek” – mondja ilyenkor a szüA szocializmus megszûnése után románok járták az erdélyi lõ. Ezzel megakadályozza, hogy a gyermeke a magyar kultúra isme(nem utolsósorban székelyföldi) elöregedett magyar falvakat, hogy retében nõjön fel, és – talán saját emberi tartásának hiányát rávetítve felvásárolják a visszaadott földeket. Románok azok, akik a megve- – lebecsüli annak erkölcsi lényét, mert eleve feltételezi róla, hogy hetõ magyar ingatlanokért a legtöbbet tudják ígérni. Mintha Romá- hasonulás nélkül nem tud majd helytállni a vele szemben barátságniában egyes területeken – fõleg a Kárpátokon túl – csak úgy magá- talan társadalomban. tól teremne a pénz az új honfoglaló köznép számára is! Az így felnövõ ifjú idegen környezetben szocializálódik, hajlaOttani ismerõseim szerint az elhelyezkedés terén Erdélyben mosabb lesz a másik nép tagjait választani társaságnak is, társnak is, nincs etnikai diszkrimináció, szemben mindenekelõtt a Délvidék- és nem egyszer tanúja voltam, mily könnyen identitásválságba kekel, ahol a munkanélküli szerbek aránya csak töredéke a magyaro- rül. Kivándorolni is valószínûleg hamarabb fog, mint anyanyelvkénak. Mégis folyamatos az emberek nyugat felé áramlása. A ma- ükön épült kultúrát birtokló társai. gyarokat talán magasabb igényeik is tovahajtják, a helyükbe a KárNem véletlen, hogy a Kárpát-medencében minden többségi hapátokon túlról érkezõknek inkább jó az is, amit ott találnak. talom igyekszik megszüntetni a magyar iskolákat. A tanulók számáEljövetelével minden egyes ember jóváhagyja ezt a folyamatot. nak csökkentésével ezt a folyamatot segítik azok a szülõk, akik – Egy másik országba költözésekor, akinek van, természetszerûen el- noha tehetnék – nem azokba íratják gyermekeiket. adja ingatlanát. Az árára szükség is van az új helyen való berendezA jelenség általános. Egy felvidéki helyzetet elemzõ írásból kikedéshez. Így adjuk át önként mindazt, ami pedig a miénk marad- derül, hogy legalább másfél évtizede a szlovákiai magyar gyermehatna. kek 20-25 százaléka szlovák iskolába jár. Ezek nyolcvan százaléka A magyar határ mentén nem egy erdélyi magyar lakása-háza késõbb nemzetet vált. A felmérés szerint, amelyre a cikk hivatkozik, árából a túloldalon vett ingatlant, és odaköltözött. Most, hogy a ro- Felvidéken ez a fõ oka a magyarok lélekszáma csökkenésének. Vamániai gazdasági helyzet felívelõben van, és talán a magyarországi- lószínû, hogy harminc ottani településtõl megvonják a magyar névhasználat jogát, mert magyar lakosságuk aránya az utóbbi idõben 20 százalék alá esett. Mindez természetesen nem névkérdés csupán. Az úgynevezett demokrácia szabályai szerint a saját ügyeinkbe helyi szinten is csak számarányunk mértékében szólhatunk bele. Ezért igyekszik Románia – az autonómia megadása helyett – fogcsikorgatva mihamarabb elrománosítani a Székelyföldet is.

Somkeréki református templom

2007. december

Legyen-e gyermek? Életünket a legnagyobb mértékben az határozza meg már ma is, hogy mind többen zárkóznak el attól, hogy gyermeket neveljenek. A gyermek valamikor a teljes élet nélkülözhetetlen tartozéka volt, akiért szívesen áldoztak idõt, vállaltak lemondást és fáradozást. Napjainkban „önmegvalósításunk” akadálya, kényelmünk megzavarója, korlátozó nyûg elképzeléseink megvalósításában, és elviselhetetlennek nyilvánított anyagi teher. Valamikor áldásnak mondtuk-tartottuk, mára mintha átok lett volna belõle. Valamikor gyermekekrõl álmodtak az ifjú párok, még ha késõbb gyakran megelégedtek az eredetileg álmodottnál kevesebb számú-

28

Fennmaradásunkért

val is. Ma Európa-szerte mind gyakoribb, hogy a fiatalok jövõre vonatkozó elképzeléseibõl kimaradnak lehetséges utódaik. Hiszen csak „egyszer élünk”, hát akkor éljünk lehetõleg jól, és iktassunk ki mindent, ami az élvezeteket megzavarja. Amint egy fiatal német nõ egy ankét során bevallotta: õ aludni, szórakozni és utazni szeret, ezért kizárt, hogy valaha is gyermeke legyen. Létszámuk apadását tekintve Európában, sõt az egész világon a németek állnak az élen, de a Kárpát-medence országainak mi, magyarok vagyunk a leggyorsabban fogyó nemzete. A jelenség korántsem mai eredetû, gyökerei távolabbra nyúlnak vissza a múltba, mint gondolnánk. Ezt személyes családi ismereteim is igazolják.

EKOSZ - EMTE

Emma volt az egyedüli Mikli-lány, aki három gyermeknek adott életet. Mária soha nem ment férjhez. Ebben talán szerepet játszhatott a bevonuló szovjet hadsereggel való „találkozás” lélekroncsoló élménye is. Szerencsésnek tekinthetõ az a tény, hogy egy tiszt vette „pártfogásba”, és megvédte mások erõszakától. Ilona két gyermek édesanyja volt. Irén házasságából egy leány született. Aranka, a legfiatalabb az élve maradottak közül, mint említettem, Tóth Károlyhoz ment feleségül, és két gyermekük lett. A Mikli házaspárnak hat leánygyermekétõl nyolc unokája született. Ez személyenként 1,33-at tesz ki. A dédunokák száma itt is tizenhárom; ez az unokák számából kiindulva fejenként 1,63. Mint látjuk, hiába volt a nagyszüleim gazdag gyermekáldása, utánuk a családban a termékenységi ráta egyetlen egyszer sem érte el azt a szintet (az átlagosan egy nõre – illetve házaspárra – jutó 2,1 születést), amely a számbeli gyarapodást még nem, de legalább a lélekszám megtartását biztosítaná. A Tóth és Mikli utódok együttesen két generáción át, tehát már a XX. század elsõ harmadának végétõl – még ha a helyzetük alakulásába a sors is derekasan beleszólt – lehetséges gyermekeik életét illetõ döntéseikkel hozzájárultak megfogyatkozásunkhoz. Egyáltalán nem új jelenség ez, hiszen a gyermekek számának ezen a szinten tartása jellemezte már nagyjainkat, illetve azok családjait is. Például Petõfinek, Adynak, Móra Ferencnek, Móricz Zsigmondnak csak egy testvére volt. Arany Jánosnak csak két gyermeke. (Viszont Jókai Mór harmadikként született. Ha a szülei valamilyen módon megakasztják létét, egyik legnagyobb írónk mûveivel lennénk szegényebbek.) Hosszú sorban folytathatnánk a mai közismert magyarokig, akiknek két gyerekük volt (van), vagy csak egy, vagy egy se. Kívülálló nem tudja megítélni az esetleges természetes okokat, de tény, hogy a jobban látható személyek mintaképek is lehetnek. Valószínûleg nem elsõsorban abban, amit alkottak vagy amit hirdetnek, hanem éppen a mindennapi élet mindenkire egyformán érvényes területein, például abban, hogy hány gyermeket „érdemes” vállalni. Az értelmiség az ilyen vonatkozású felelõssége alól sem tud kibújni, bárhogyan szeretne.

Mindkét szülõmnek számos testvére volt, és a társadalmi hátteremet, azt a közeget, amelyben otthonosan mozogtam, és amelynek jelentõs szerepe volt szellemi formálódásomban, sokáig õk és az unokatestvéreim alkották. Ez utóbbiak száma viszont szinte mindenütt kettõ volt, vagy annyi sem. Ezt látva, a családonként két gyermek a húgom és a magam számára nem egyszerûen természetes volt, hanem ez volt a természetes. Egészen rendkívülinek tartottuk, hogy két nagynénénknél is hármat neveltek. Ugyanezt tapasztaltuk más ismerõsöknél is. Ezért tizenéves koromban (vagyis fél évszázada) a lakosság akkor még létezõ szaporulatát a falusiaknak tulajdonítottam. Azokban a viszonyokban, amelyeket szülõvárosomban (Szatmárnémetiben) megismertem, nem találtam rá magyarázatot. Talán nem érdektelen röviden áttekinteni, hogy nagyszüleimmel kezdõdõen a szélesebb családban a népességviszonyok hogyan alakultak. Kezdjük az apai ággal. Tóth Józsefnek és Árgyelán Flórának hét gyermeke volt. Születésük sorrendjében említem õket. Antal és József 1922-ben, hetedik testvérük születésének évében – tizennyolc, illetve tizenhat évesen! – kimentek Amerikába. Antal nem nõsült meg, József házasságában két gyermek született. Az itthon maradtak kapcsolata velük 1949-ben váratlanul és megmagyarázatlanul megszakadt, ezért a náluk történt esetleges késõbbi változásokat homály fedi. Anna három gyermeket szült, de egyikük meghalt még csecseAnyám engem nagyon akart. A terhesség harmada táján vérezni mõkorában. László huszonnyolc évesen halt meg tífuszban. Nem volt házas- kezdett, de mindent vállalt volna, csak hogy megmaradjak. Két hétig mozdulatlanul kellett feküdnie. A veember. szély elmúlt, de igen nyápicnak születKároly elvette Mikli Arankát, aki a tem; hamar megkereszteltettek, hogy kéhúgomnak, Arankának és nekem adott szen legyek az útra, ha meg találnék halni. életet. A húgomat viszont már nem akarta, külöMária egy özvegyemberhez ment fenösen, hogy túl hamar, születésem után leségül, felnevelte annak három gyermenégy hónapra már teherbe esett vele, de két, de sajátja nem született. kihordta és megszülte azért. Ezután hat Teréz az egyedüli a hét testvér közül, testvéremet kapartatott el az évek folyaaki három gyermeket nevelt a férjével. mán. Apám beleegyezésével, természeteApai nagyszüleimnek a hét gyermesen, noha õ szerette volna, ha többen vaküktõl kilenc felnõttkort megért unokája gyunk. Könnyû neki – mondta Anyám, és született. Ez matematikailag gyermekenõt hibáztatta, hogy „miért nem vigyázott”. ként 1,29 második generációs utódot jeAnyám nem a magzatot, a meg nem lent. (Ha a csecsemõként meghalt unokát született gyermekeit, hanem önmagát teis beszámítjuk, az érték csaknem másfél kintette áldozatnak. tizeddel – 1,43-ra – növekszik.) Amikor nagyobbak lettünk, nekünk, A negyedik generáció (a dédunokák; gyermekeinek is beszélt az abortuszairól. itt eltekintek a részletezéstõl) létszáma – Úgy mondta el, mintha ez is az élethez tartekintve, hogy az Amerikába szakadt Jótozó természetes technikai beavatkozás zsef gyermekeirõl nincsenek informácilenne; nem is akadtunk fenn rajta. Az is ók, csak az Európában maradtak utódait végigfutott – akkor is, késõbb is – a feje(a hét unokát) vehetjük számításba – timen, hogy több testvérrel biztosan zenhárom. Vagyis házaspáronként 1,86. rosszabb dolgom lett volna, hiszen így is, Anyai nagyszüleimnek, Mikli Józsefkülönösen, hogy az ötvenes években nõtnek és Orbán Idának tizenkét gyermeke tem fel, mindig mindenre szûkösen futotszületett. Haton (három fiú és három lány) ta. Hangulatilag olyannak tûnt, mintha az még egészen kicsi korukban meghaltak. orvosi beavatkozáskor csak valami káros Hat lány érte meg nemcsak a felnõtt-, havagy legalábbis felesleges daganatot tánem az öregkort is. volítottak volna el a szervezetébõl. Szóba sem került, hogy az tulajdonképpen egy Margit csaknem ötvenéves korában lény, aki él. Anyám – egész életében hívõ ment férjhez egy nála jóval korosabb özkatolikus volt – mondta ugyan, hogy azvegyemberhez. Közös gyermekük terméVarsolc tán ezt meg kellett gyónnia, de nemhogy szetesen nem volt.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Fennmaradásunkért

bûnbánatot, még csak sajnálkozást sem igen éreztem a hangjában. Mintha – legalábbis ebben az esetben – a gyónás egy kötelességszerûen letudandó hivatalos eljárás lett volna. Ma már – megkérdezni nem lévén kitõl – csak töprenghetek: végül is szüleim vajon hogyan intézték el mindezt a lelkiismeretükkel? Legyen Isten könyörületes hozzájuk. Késõbb ráébredtem, hogy valójában mi az abortusz, és kissé megrendülve értékeltem át ifjúkori önzõ gondolataimat. De ettõl függetlenül is rég fájlalom, hogy nem hagyták meg legalább még egy testvéremet. Mi kinek a joga? A „családtervezésnek”, mint tudjuk, vannak emberségesebb módjai is, olyanok, amelyek a fogamzást akadályozzák meg, és nem igénylik, hogy a szülõ (no meg az orvos és csaknem az egész társadalom) minden módon igyekezzen elterelni a saját figyelmét arról a tényrõl, hogy a mûvi abortusznak egy már létezõ emberi élet esik áldozatul. Különös, hogy a nõnek a „saját testéhez való joga” adott esetben azt eredményezheti, hogy magzata testét kitépik a méhébõl, és kidobják a szemétbe, noha annak – legalább kezdetleges formában – minden szerve megvan, a szíve is ver már, amikor megölik. Ezt a „modern” társadalmak jogszerûnek, a közvélemény nagyobb része természetesnek, sõt: az életet szolgálónak tartja. Már az állatok „élethez való jogáról” is szokás beszélni, de a magzatra ezt a jogot csak a „fanatikusok” szeretnék kiterjeszteni. Egy nép fogamzásgátlással is kipusztíthatja magát, de a mûvi terhesség-megszakítás adatait figyelembe véve felfoghatjuk, hogy magzatgyilkos hajlamaink és jogrendünk hiányában a közgazdászoknak nem kellene a magyar és az európai jövõt szükségszerûen masszív (fõleg ázsiai) bevándorlással elképzelniük, mert mind gazdasági, mind demográfiai szempontból magunk is gondoskodni tudnánk fennmaradásunkról. Magyarországon 1958 és 1988 között hatmillió mûvi vetélés történt. Mára talán már a hétmilliót is meghaladtuk. Vannak adatok, amelyek szerint nálunk nyolcmillió abortuszt végeztek az utóbbi ötven évben. Hogy teljes képet kapjunk e téren magunkról, ehhez hozzá kell számítanunk, a szomszédos országok magyar nõinek terhesség-megszakításait is. Országunkban a 2,1-2,2 gyermek helyett, akik a népesség szinten maradását biztosíthatnák, egy nõ ma átlagosan csak 1,32 gyerTompa László

Erdélyi magaslaton Tetõ ez is! Bár nem fúródik égbe, S nem burkolózik ködbe fényesen. De szilárd pont, a föld egy kis vidéke, Honnan amíg lát, tisztán lát a szem. Jó nekem itt most, harcokkal mögöttem E békés fennsík. Bár nagy ára volt: Szirtek közt lenn, hogy vívódtam dühödtenDe már a táj itt nem annyira zord! Itt napon nyugszom, elnézem a holdat, Míg napra nap, mint madár elsuhanTudom, hogy ott lenn az ebek csaholnak, S lót, fut sok ember, árva s oktalan! És hallok olykor zengeni igéketTán nyersek is, de egyik sem hamisGyakran vetem csak falevélre õket, De néha vésem szirtdarabra is. Majd itt is dõlök el örökre, némánS egy vad kilép a rõt cserjék közül. Közel jõ, megáll, s meghõkölve néz rám, Látván: arcomra mennyi kín kövült.

2007. december

29

meket szül. Ennek következtében azoknak a nõknek és férfiaknak a gazdasági szempontból nyugodt öregségét is, akik „az élet zavartalan élvezete” miatt nem vállalnak gyermeket (egyébként ez a gyermeket vállalókéra is érvényes, hiszen õk nem tudják átvenni valamennyi polgár ilyen feladatát), csak a nagy számban ideérkezõ fiatal bevándorlók és azok utódai tudják majd munkájukkal biztosítani. A nálunk hozott legembertelenebb törvény, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság is aljas módon az emberi szabadságra hivatkozik, az, amely egy elvont steril elv nevében lehetõvé teszi, hogy az emberek arra nem érett fiatal korban már végleges és végzetes döntést hozzanak saját magukkal és utódaikkal kapcsolatban. A sterilizálás lehetõvé tételérõl van szó, amelynek törvénybe iktatásakor az azt megszavazó parlamenti képviselõk mérhetetlen emberi gonoszságukról tettek tanúbizonyságot. Azok közül, akik ezt a lehetõséget igénybe fogják venni, sokan fognak majd vért sírni, amikor lélekben megérnek arra, hogy gyermekük legyen, mert ezt a mûtétet visszacsinálni nem lehet soha. Egy napon rádöbbennek, hogy téves döntésük nyomán, a jogalkotók segédletével meddõvé tették az életüket. Mindkét nagyanyám negyvenegy éves volt, amikor magára maradt a gyermekeivel, és mindketten egyedül nevelték fel õket. Apai nagyapám halálakor a hét gyermek közül a legidõsebb tizenkilenc, a legfiatalabb egyesztendõs volt. Midõn anyai nagyapám búcsú nélkül elment a családjától, és többet feléjük sem nézve anyagilag is magukra hagyta õket, Anyám, a legkisebbik a hat leány közül, hatéves volt, a legidõsebb tizennyolc. A két asszony nem roppant össze, nem átkozta el az életét, hanem tette tisztességgel, amit kellett. Kemény életük volt, de a sok gyermek életet vitt a mindennapokba, így korántsem csak a megfeszített gürcölés nyomasztó hangulata uralkodott fölöttük. Pontosan nem tudom, ha tõlük függ, mit tettek volna másként, de nem hiszem, hogy ez a két asszony élete könnyítéséért halálra ítélte volna bármely magzatát. Mintha ma az emberek elfelejtették volna, hogy az élet értelmét a lélek öröme adja, nem valami más. Ez az öröm a lét ajándéka, és az kapja, aki áldozni tud és akar érte. A jelenünk könnyebbítéséért vagy éppen kellemetességeiért elkótyavetyéljük a múlttal elszakíthatatlanul összekapcsolódó jövõnket, azokat az értékeket, amelyekbõl feltöltekezhetnénk, élõ életet élve általuk. A legtöbb életet származásunk vidékén, a hozzánk tartozókon és mindenekelõtt gyermekekkel megáldott családunkon át attól kapjuk, aki nekünk megbízatást is adott földi barangolásunk idejére. Akik meddõvé válni hagyott lelkükkel ezt nem is akarják érteni, azok rászolgálnak életük elõbb-utóbb önmaguk által is felismert sivár voltára. A népek pedig, amelyek tagjai számára ismeretlen marad az áldozat, megérdemlik, hogy eltûnjenek, hogy hamis értékrendû civilizációjuk szétpattanjon, mint egy buborék. Statisztikai számadatként Miután a román állambiztonsági szervek 1982 végén lecsaptak az Ellenpontok címû földalatti folyóirat szerkesztõire, meghurcolva a feleségemet, Ilonát és engem is, úgy döntöttünk, hogy áttelepszünk Magyarországra. Úgy gondoltuk, hogy a „szeku” már azelõtt is erõsen ránk irányított figyelmét a szamizdatban való részvételünk miatt megsokszorozza majd, és ezért a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör addig életünk jelentõs részét kitöltõ tevékenységében sem vehetünk majd részt. Hiszen „kompromittált” emberek lettünk, így jelenlétünkkel kellemetlenséget idézhettünk volna azok fejére, akikkel addig együtt dolgoztunk. Márpedig én – mint akkor fogalmaztam – nem akartam magyarként csupán statisztikai adat maradni Romániában, és biztos voltam benne, hogy Magyarországon, ottani társakkal együtt mindnyájunkért többet tehetek. Itt nincs szándékomban még jellemezni sem azt a három és fél évet, amelyet az „anyaországban” töltöttünk. Errõl elég annyi, hogy 1988 márciusának végén gyermekeinkkel Svédországba távoztunk, és most is itt vagyunk. Otthon biztosan vannak, akik irigyelnek minket. Én viszont ma már tudom, hogy ha családommal Erdélyben maradtam volna, és nem tennénk semmi mást, csak otthon élnénk, többet érne – mint így – az életem. Göteborg, 2007. október

Pillanatfelvétel

30

EKOSZ - EMTE

Kannibál-Magyarország

Ezek a megcsapolható közkiadások két forrásból táplálkoznak: 1., Egyelõre az Európai (szovjet)Unió támogatásaiból. Az állam mûködése a nemzeti elittõl függ. Nem mindegy, 2., A köznép, a bennszülöttek adójából. hogy az erkölcs, a kultúra, a tudás és a felelõsség – tehát a Az elõbbi forrás elõnye, hogy a politikai oligarchia kénemzet – pártján áll-e, vagy csupán saját érdekeit képviseli. (R. Gilpin, Nobel-díjas, USA) nye-kedve szerint oszthatja el egymás között, egy-egy apróbb Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc újabb véres évfor- baleset derít csak némi fényt üzelmeikre (Zuschlagdulója után feltétlenül tisztáznunk kell a mai Magyarország alap- Weiszenberger-Kabai-Veres ügyek). vetõ problémáját – elsõsorban a helyzetet következetesen félreisAz egyre kevesebb befolyt adóból gazdálkodó költségvetémerõ jószándékú, de naiv hazai és külhoni magyarság számára. A sünk helyzete évrõl évre romlik. Számos oka van ennek. könnyebb megértés érdekében a mellékesebbnek tûnõ, de kézzelMintegy 2-2,5 millió bennszülött munkavállalónk feketefoghatóan szembeötlõ problémákat most nem vetem fel. munkából vagy minimálbérbõl él, nem fizet adót (Épp ezért Kiindulópontunk: nyugdíja sem lesz!). Mintegy 600.000 munkaképes idõ elõtti, A termelõ, mûködõ gazdaság normális körülmények között úgynevezett „rokkant”nyugdíjba menekült. A milliós lélekszáminden független országban megteremti a helyi középosztály, mú cigányság kizárólag segélyekbõl – a minimálbérnél magapolitikai osztály és az oligarchia számára a szükséges és az áltasabb segélyekbõl – él. A félmillió közalkalmazott és köztisztviluk igényelt körülményeket és jövedelmet, illetve fenntartja az selõ eleve a már befolyt adóból kapja fizetését, adóforrásként ütõképes fegyveres erõket. Magyarországon a „vagyon”-törvényig elvezetõ féktelen nem jöhetnek számításba. Hárommilliónyi a valódi, életkor szeprivatizáció, valamint a magyar mezõgazdaság és a magyar kis- rinti nyugdíjas. És természetesen ott vannak – hálisten egyre foés középvállalkozók módszeres tönkretétele következtében az gyó számban – az improduktív, nem termelõ gyermekek… amúgy is szánalmas GDP legalább 90 %-át az adót nem fizetõ, Pártjaink és kormányunk, politikai oligarchiánk tanult ezek(magyar) államilag támogatott idegen (vagy inkább megszálló, bõl a számokból. A közkiadások csökkentésére felszámolja az copyright by Peresz elnök), cégek termelik meg – s viszik is ki iskolákat (óvodától egyetemekig), felszámolja a postákat, vasútazonnal hazánkból. Így az itthon maradó jövedelembõl nem jut- vonalakat, közösségi intézményeket, kórházakat; voltaképp a hat elegendõ a helyi középosztály, politikai osztály és az oligar- teljes egészségügyet – hogy az így elvont milliárdokból finanszíchia számára. (A fegyveres erõk közül máris leírhatjuk a rozhassa önmagát. Don-kanyarnál többszörte messzebb állomásozó alakulatainkon Ez a „megtakarítás”-stratégia nemcsak a születésszám örkívül de facto megszûnt magyar honvédséget – rendõrségünk pevendetes csökkenésével és a halálozások még örvendetesebb nödig áttekinthetetlen szimbiózisban él egy idegen hatalom mavelésével jár együtt, hanem az országos elszegényedéssel, majd gán-fegyveres erejével - az In-Kal Security-vel.) amúgy dél-amerikai módon a városokba özönléssel, Honnan teremtheti meg létalapját a fenti három társadalmi favellásodással és mérhetetlen erkölcsi-anyagi-szellemi lezülcsoport? léssel is. A középosztály – sehonnan. Voltaképpen már meg is szûnt Ez a „megtakarítás-stratégia” hosszabb távon kannibál-stralétezni. Proletarizálódása visszafordíthatatlan, kormányintézketégia. A politikai oligarchia önmaga s utódai létalapját számolja dések, törvények sora fosztja meg elemi létalapjától. Igen: a középosztály mindig is hajlamos volt hazaszeretetre, fel, ami épp nem volna baj, de egyúttal ez a nemzetfelszámolás legbiztosabb útja is. mi több: gondolkodásra. Ez az Új Rendben szükségtelen. A politikai osztály és az oligarchia helyzetét együtt kell vizsLássuk be: a szép beszéd, passzivitásra bíztató tömeggyûlés, gálnunk, mert tökéletesen egybeforrtak olyannyira, hogy a „fi- aláírásgyûjtés, az elterelõ szándékú népszavazás – de még a nyilnánctõke” meg „nácizmus-fasizmus” marxi-lenini-sztalini meg- vánvaló politikai váltógazdaságra törekvés se alkalmas ebbõl a határozásai épp rájuk szabottak… circulus vitiosusból való kitörésre. Legális és illegális jövedelmei egyetlen forrásból: a közkiA probléma állandósult. adások megcsapolásából származhatnak. Más forrás egyszerûen A kannibál holnap is éhes lesz. nincs! 2007. október 24. GGG

Egy font hús Balatoni menedékhelyemen sajnos nincs meg a Shakespeare Összes, otthon tartom. Így pontos összehasonlításra nem vagyok képes Shylock mester ama pénzbéli járandóságával kapcsolatban, melyet egy font hús fedezetével kívánt bébiztosítani. (A „Velencei kalmár” pedig amúgyis de facto indexen van, ronda antiszemita, izraelellenes, fasiszta és horthysta.) De úgy vélem, Shylock sokkal rosszabb üzletet kötött, mint amelyet mai utódai kötöttek Pártunkkal és Kormányunkkal. Derék magán-egészségbiztosítóink személyenként 5000 Ft-ért vásárolják fel a magyart – így egy átlagos bennszülött fontnyi húsa alig több mint harminc forintocskába (másfél vizes zsemle árába) kerül. Viszonyításul: 450 gramm (nagyjából egy font!) csomagolt májas-véres hurka ma ötszáz forintot kóstál. Az üzlet amúgy mesebelien kitûnõ: az így bevasalt (vagy inkább kimért?) ötvenmilliárd forint egyszeri bevételért évente ki-

lencvenmilliárd hasznot garantál Shylockéknak a már említett Pártunk és Kormányunk. Abszurd? Van jobb is ennél… Az 1919-as balassagyarmati (cseh megszállókat kiûzõ) nemzeti felkelõk a városukat Szécsénnyel és Ipolytarnóccal összekötõ, stratégiai jelentõségû vasútvonalért is harcoltak. Ne felejtsük: határainkat a Kisantant összeköttetését biztosító vasútvonalak mentén húzták meg Trianonban a Felvidéktõl a Délvidékig! Friss hír: ezt a vasútvonalat átadjuk Szlovákiának. Átadjuk… Abszurd? Van ennél is jobb! Az újabb vasútvonal-megszûntetések okán decembertõl elõálló többletfeladatok ellátása érdekében az autóbusz-vállalatok – mintegy 5 milliárd Ft értékben - eladják autóbuszaik egy részét. Tetszenek érteni? 2007. október 19.

-

Sárközy Csaba

Átalvetõ