2008. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK

04-06-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR Elnök (Az ülést 15.00-kor megnyitják)

1. Az ülésszak folytatása Elnök. − Az Európai Parlament 2008. május 22-én, csütörtökön berekesztett ülését megnyitottnak nyilvánítom.

2. Az elnök nyilatkozata Elnök. − Hölgyeim és uraim! Emlékeztetni szeretném önöket, hogy Litvánia tegnap ünnepelte a litván függetlenségi mozgalom, a Sąjūdis 20. évfordulóját. Ennek megalapítása nem csak elősegítette Litvánia függetlenségének visszaállítását, de előhírnöke volt a Szovjetunió összeomlásának is. Fogadják őszinte elismerésemet! (Taps) Szeretném felhívni a figyelmüket a Zöld Hetekre, amely ezen a héten Brüsszelben, a következő két hétben pedig Luxembourgban és Strasbourgban kerül megrendezésre. A központi téma a szén-dioxid kibocsátás és az ehhez kapcsolódó éghajlatváltozás lesz. Vállaltuk, hogy az Európai Parlament szén-dioxid kibocsátását 2020-ra 30 százalékkal csökkentjük. Ahhoz, hogy ezt a célt elérhessük, jelenleg egy elismert tanácsadó cég készít számunkra értékelést a szén-dioxid kibocsátásról, amelyet szeptemberre várunk, és ezután mutatjuk majd be az elnökségnek. A projektet cselekvési tervvé fogjuk alakítani, amely egyaránt tartalmaz majd rövid és hosszú távú intézkedéseket annak érdekében, hogy az Európai Parlament elérje a saját maga elé kitűzött célt. Számítok az Önök aktív érdeklődésére.

3. Köszöntés Elnök. − Nagy szeretettel köszöntöm Őeminenciája Galaktion sztarazagorai metropolitát Bulgáriából, aki az Ortodox Egyház küldöttségével a kiemelt látogatók galériáján foglal helyet. (Taps) Őeminenciája, nagy örömömre szolgált, hogy ma reggel beszélhettem Önnel. Szintén nagy örömmel köszöntöttem ma az Európai Parlamentben az első Charlemagne Ifjúsági Díj győzteseit. A díjat az aacheni Nemzetközi Charlemagne Díj Alapítvány és az Európai Parlament közösen ítéli oda. A díjátadó ünnepségre április 29-én Aachenben került sor. Fiatal barátaink tegnap érkeztek látogatóba az Európai Parlamentbe, és jelenleg a kiemelt látogatók galériáján foglalnak helyet. (Taps) Köszöntöm tehát az első helyezetteket, akik a „Diákok határok nélkül” című projekt képviseletében jöttek el hozzánk; Korzenszky Emőkét Magyarországról, Mikóczy Ilonát Szlovákiából, Demeter Ágotát Romániából és Csádi Zoltánt Szlovákiából. Lorenzo Marsili az Egyesült Királyságból a Londonban készült, második helyezett „Európai fesztivál” című projektet képviseli. Végül de nem utolsósorban pedig köszöntöm a harmadik díj nyertesét, amelyet a görögországi Athén egyik külvárosa, Vyronas állami gimnáziumának ítéltünk oda. Szeretettel köszöntöm Paraskevi Christodoulopoulout. Az Európai Parlament nevében szeretnék köszönetet mondani Önöknek azért, hogy hozzájárultak az európai integráció elképzelésének népszerűsítéséhez a fiatalok körében. (Taps)

1

2

HU


Köszöntöm még a spanyolországi Navarra parlamentjének küldöttségét is, akik a kiemelt látogatók galériáján foglalnak helyet. A küldöttség vezetője a Parlament elnöke, Elena Torres Miranda. Nagy szeretettel köszöntöm Önöket! (Taps) Ma és holnap a delegáció 10 tagja az Európai Parlament különböző képviselőivel találkozik majd, és nekem is alkalmam lesz velük beszélni. Sikeres és kellemes időtöltést kívánok Önöknek Brüsszelben, és hasonlókat az Európai Parlamentben tett látogatáskor. Bienvenidos!

4. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása Elnök. − A 2008. május 22-i, csütörtöki ülés jegyzőkönyve kiosztásra került. Kíván valaki hozzászólni? Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani a Ház munkatársainak az Energy Globe Díj átadó ünnepségének megszervezéséért, ez ugyanis nagyszerű példaként szolgált az egész világnak, és kiváló képet mutatott Parlamentünkről. Köszönöm minden résztvevőnek. Elnök. − Lehetőség van a köszönetnyilvánításra. Nem szerepelt ugyan a jegyzőkönyvben, de rendben van. (Az előző ülés jegyzőkönyvét elfogadták.)

5. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 6. Kérelem a parlamenti mentelmi jog fenntartására: lásd a jegyzőkönyvet 7. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 8. Helyesbítés (az eljárási szabályzat 204a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 9. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 10. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 11. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 12. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 13. Ügyrend: lásd a jegyzőkönyvet 14. A grúziai helyzet súlyosbodása (állásfoglalásra irányuló indítványok benyújtása): lásd a jegyzőkönyvet 15. 2006. évi éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitikáról – Éves jelentés az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról (vita) Elnök. − A következő napirendi pont közös vita – a Saryusz-Wolski úr által a Külügyi Bizottság nevében a Tanács által az Európai Parlament számára a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető döntéseiről készített éves beszámolójáról készített jelentésről (A6-0189/2008), amely a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás – 2006 (2007/2219(INI)) – 43. bekezdése G pontjának értelmében került bemutatásra az Európai Parlamentnek, és

04-06-2008

04-06-2008

HU


– a Kuhne úr által a Külügyi Bizottság nevében készített jelentésről (A6-0186/2008) az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról (2008/2003(INI)). Jacek Saryusz-Wolski, előadó. − Elnök úr! Szeretnék felszólalni, és hangot adni a Parlament külpolitikáról vallott álláspontjának a mai vita során, amely több mint az Unió külpolitikájáról és a külpolitika jelenlegi helyzetéről folytatott éves rutinviták: Solana úr részvétele bizonyítja, hogy különleges vitáról van szó. Solana úr, köszönjük, hogy eljött. Először is, a Lisszaboni Szerződés újításainak köszönhetően rendkívül fontos válaszúthoz, ha nem fordulóponthoz érkeztünk a külpolitika terén. Vissza kell néznünk, hogy a szokásos módon értékelhessük a helyzetet, de szükség van arra is, hogy előre tekintsünk. A külpolitika, az őszinte és erős külpolitika egyre nagyobb támogatottságra tesz szert az állampolgárok körében. A tagállamok véleménye folyamatosan változik, hiszen ők is látják, hogy csak a közös álláspont és az összehangolt cselekvés lehet a hatékony uniós külpolitika záloga. Most, hogy elindul az EU külpolitikájának ezen új fejezete, minőségi változás felé haladunk. Az új külpolitika legitimitását nem csupán kormányközi forrásából kell, hogy merítse, hanem az Európai Parlament ellenőrzéséből is, ezért kap majd, ahogyan azt látni fogjuk, a jelentésünkben kifejezett igényeknek megfelelően az Európai Parlament egyre jelentősebb szerepet e politika kialakításában. A külpolitikában egységes és holisztikus megközelítésre van szükség, amelyben megvalósul az összes érintett intézmény – a tagállamokat is beleértve – összetartó, egymáshoz közelítő és egymást kiegészítő működése. Az Európai Uniónak továbbra is fel kell vállalnia a béketeremtő és közvetítő szerepet, annak a puha hataloménak a szerepét, amely segíti a stabilizációt, az újjáépítést és a reformokat, a segítségnyújtóét és humanitáriussegély-szállítóét, a normatív hatalomét, amely értéket teremt és népszerűsíti a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat, ezt a finom képet azonban az EBVP, valamint katonai erőink fejlesztésével ki kell egészítenünk egy keményebb vonulattal is, hogy erő alkalmazására is fel legyünk készülve. A rövid és középtávú kihívásoknak megfelelő reaktív politikánkat hosszabb távú stratégiai megközelítéssel és a hosszú távra vonatkozó európai érdekek meghatározásával kell kiegészíteni, mégpedig úgy, hogy a valódi okokat orvosoljuk, ne pedig csupán a körülöttünk zajló változások némelyikének, például az egyszerre éghajlati problémát és konfliktushelyzetet is jelentő Darfúrnak a következményeit. Továbbra is foglalkoznunk kell a különböző földrajzi prioritásokkal, de olyan új kihívásokkal és horizontális kérdésekkel is szembe kell néznünk, mint amilyen az éghajlatbiztonság, az energiabiztonság, az űrbiztonság, az információs tér biztonsága, a migrációs hullámok és még számos egyéb. Miközben globális hatalommá és szereplővé kívánunk válni, módosítanunk kell az egyensúlyt aközött, hogy a jelenlegi szerepünket folytatjuk, amik vagyunk, és amik szeretnénk lenni, és aközött, hogy főszereplővé váljunk a világ színpadán. Az új Szerződés hatalmas lehetőségeket rejt magában egy egységes és hatékony külpolitika létrehozására, de mindannyian tudjuk, hogy a végrehajtás kulcsfontosságú lesz. Közös elhatározásra és együttműködésre van szükség, nem csupán az intézményi háromszög keretein belül, hanem a tagállamokkal is, a rivalizálást pedig el kell kerülnünk. A jelentésben igyekeztünk építő jellegű megközelítést előterjeszteni. A külpolitika néhány kudarca aggodalommal tölt el bennünket, de nagyrészt előre tekintünk. Elismerjük a pozitív fejlődést, a haladást és a sikereket. Javasoljuk, hogy nézzünk szembe a kudarcokkal, mindezt azonban úgy, hogy az eredményekre építünk, és meghatározzuk a további fejlődés lehetőségét. Az Európai Parlament célja nem csak az, hogy ellenőrizze a külpolitikát, és olyan javaslatokat tegyen, amelyek alapján a végrehajtó hatalmi ág megoldásokat találhat és döntéseket hozhat, hanem az is, hogy elősegítse saját külpolitikájának kialakítását, amelyet én „parlamentáris diplomáciá”-nak hívok, hiszen parlamenti szinten, saját hatáskörünkön belül valósul meg. A prioritásokkal kapcsolatban meggyőződésünk, hogy figyelmünket korlátozott számú kérdésre kell koncentrálnunk. Nem azért hangsúlyozzuk az értékalapú külpolitika szükségességét, mert ennyire idealisták vagy naivak vagyunk, hanem azért, mert a mi erős, egyetemes értékeinket valló világ szolgálja leginkább saját biztonsági és fejlődési érdekeinket. A Parlament a megerősített európai identitáshoz való hozzájárulásként, az EU-polgárai számára biztosított hozzáadott értékként és az Európai Bizottság által meghatározott, a sikeres Európához vezető út részeként tekint az Unió külpolitikájára.

3

4

HU


A külpolitika szerintünk az EU egyik kulcsfontosságú politikája, amelynek a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott megfelelő intézményi háttérre, megfelelő eszközökre és az EU költségvetéséből elegendő finanszírozási forrásra van szüksége. Szükségünk van arra, hogy megfelelő eszközök álljanak a rendelkezésünkre, és ennek megvalósítása még előttünk áll. Helmut Kuhne, előadó. − (DE) Elnök úr! Jelentésünkben igyekeztük elkerülni, hogy az európai biztonsági stratégiáról szóló jelentések állításait ismételjük. Lehetséges, hogy ezt nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni, de úgy gondolom, hogy a jövőben tovább haladhatunk ezen az úton. Egy kérdés például, amelyben a korábbi jelentésekben már döntés született, éppen ezért nem tárgyaltuk ismét részletesen, itt azonban mindenképpen meg kell említeni, az Európai Parlament által az Európai Biztonsági és Védelmi Kollégiumnak nyújtott támogatás volt. Szeretnénk, ha nem csak virtuálisan létezne, hanem valódi intézménnyé válna. Európai mércével mérve nagyon gyorsan eltelt az idő az európai biztonsági stratégia 2003 decemberi elfogadása óta – objektív mércével mérve talán ez nem így tűnik, mégis azt mondhatjuk, hogy ez alatt az idő alatt az európai biztonsági stratégia jelentős gyakorlati fejlődésen ment keresztül. Több eredményre is büszkék lehetünk, de most nem részletezném a különböző polgári és katonai küldetéseket. Amit azonban sstrukturális szinten kimutathatunk, az az, hogy hozzávetőleg egy éve van a Tanács kezében egy polgári ellenőrzési és tervezési eszköz, és hogy immár egyértelmű és közvetlen parancslánc köti össze az odaát található épületet azokkal, akik a terepen hajtják végre ezeket a műveleteket. Katonai szempontból a Berlin plusz megállapodás értelmében műveleti kapacitásunkat kiterjesztettük a NATO képességeinek használatán túlra is. Létrehoztuk a hadtesteket, amelyek elképzelés szerint rotációs rendszerben működnének. Végrehajtottunk néhány missziót is, amelyeket sikeresnek könyvelhetünk el, például a grúziai jogállamiság-missziókat, és egyéb küldetéseket. Vannak azonban még elvégzendő feladatok, amelyeket illetően, véleményem szerint, egyelőre hiányosságokkal küzdünk, és ezek felsorolása nem csökkenti a biztonsági stratégia értékét. Ha az EU-tagállamok népességi adatainak viszonylatában vizsgáljuk, még mindig egyenlőtlenségek mutatkoznak a missziókban való részvétel arányában, különösen a polgári területen. Ezért azt javasoljuk, hogy – erkölcsileg vagy más módon – kötelezzük a tagállamokat cselekvési tervek készítésére arra vonatkozóan, mennyi embert tudnak az Európai Unió rendelkezésére bocsátani, ha erre szükség lenne, és a tervek fogalmazzák meg azt is, milyen karrierlehetőségek várják hazájukba való visszatérésüket követően az EU-misszióban szolgálókat. Hosszú távon nem fogunk tudni kivitelezni olyan gyötrelmes csapatbiztosítási akciókat, mint amilyenekkel a darfúri és a csádi katonai válság esetén is szembe kellett néznünk. Éppen ezért alternatív megoldásokat javaslunk. Több javaslatot teszünk a helikopterválság megoldására és a helikopterek elérhetőségének növelésére is. Hosszú távon nincs értelme annak, hogy itt az Európai Unióban 24 különböző típusú helikoptert használjunk. Ha pedig tovább vizsgáljuk a biztonsági stratégiát, további új fejlesztéseket is fontolóra kell vennünk. A terroristatevékenység nyomán elmosódott a belső és a külső határok közötti éles különbség. Meg kell oldani az energiaellátás diplomáciai, gazdasági és műszaki – szándékosan nem mondom, hogy katonai – eszközökkel történő biztosítását. Figyelmet kell fordítanunk az érzékeny infrastruktúráknak az elektronikus támadásokkal szembeni védelmére is. A felsoroltaknak mind szerepelniük kell a biztonsági stratégia különböző aspektusainak megfontolásában, amelyet esetleg bővíteni kell majd. Solana úr, az EU főképviselője kifejezett megbízást kapott a Tanácstól, hogy mindezeket végiggondolja. Én támogatom ebben. Reméljük, hogy a jelen elhatározások eredményét már az év végén láthatjuk majd egy fehér könyv formájában, hogy legyen közös kiindulási pont egy európai párbeszédhez, nem csak a Solana úr és a kormányok közötti, nem csak a közötte és közöttünk zajló, és nem csak a nemzeti parlamentekben folyó párbeszédhez, hanem az Európai polgárok érdekében Lengyelországtól egészen Portugáliáig mindenhol. Javier Solana, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője. − Elnök úr! Hadd mondjak először is köszönetet a Parlamentnek azért, hogy meghívást kaptam erre az Európai Unió külpolitikájáról, biztonsági és védelmi kérdéseiről az Európai Parlament plenáris ülésén folytatott igen fontos vitára. Mielőtt azonban rátérnék a lényegi kérdésekre, ismét el szeretném ítélni a dán nagykövetség ellen Iszlámábádban végrehajtott hétfői terrortámadást, és részvétemet szeretném kifejezni a dánok és a pakisztániak felé, illetve a halottak és a sebesültek családjainak. Emlékezzünk rájuk, különösen azokra, akik áldozatául estek a támadásnak. A közelmúltban Iszlámábádban jártam, és ha az ülés időkeretei erre lehetőséget adnak, szeretnék beszámolni erről az utazásról.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Köszönetet szeretnék mondani két előadónknak, Saryusz-Wolski úrnak és Kuhne úrnak az általuk elkészített jelentésekért. Úgy gondolom, hogy e jelentések számos kiváló javaslatot tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan erősíthetjük meg átfogó módon az Európai Unió befolyását a világban, értékeinkkel és érdekeinkkel összhangban. Szeretnék gratulálni a jelentéskészítőknek, és biztosítani őket, illetve Önöket is arról, hogy igyekszünk majd a lehető legtöbb megjegyzést figyelembe venni, meggyőződésem ugyanis, hogy igen építő jellegűek, nagyon pozitívak, éppen ezért mindenképpen figyelmet fogok nekik szentelni. A mai egy nagyon fontos ülés, és szeretnék kitérni néhány olyan kérdésre, amelyet mindkét jelentés tartalmaz. Ha belefér az időbe, a nemzetközi ügyek listáján szereplő legfontosabb témákról szeretnék beszélni, hogy láthassuk, hogyan járulhatunk hozzá napjaink problémáinak megoldásához. Mondanék néhány szót a Szerződésről, amelyre az előadók is utaltak. Mindkét jelentésben sok utalást találunk a Lisszaboni Szerződésre, és az is világos, hogy miért. A jelentések hatékonyságot sürgetnek. A Szerződés lényege az, hogy az Európai Unió munkáját, elsősorban a kül- és biztonságpolitikát hatékonyabbá és láthatóbbá tegye. Meggyőződésem, hogy a Szerződés számos olyan problémára megoldást jelent majd, amelyeket különösen Kuhne úr jelentése taglalt. Az első prioritás mindannyiunk számára az, hogy a Szerződés ratifikálása megtörténjen. Az elkövetkezendőkben ezen továbbra is dolgoznunk kell. Hangsúlyozni szeretném, hogy a decemberi Európai Tanács megbízta a szlovén elnökséget azzal, hogy folytassák a Lisszaboni Szerződés zökkenőmentes hatálybalépését előkészítő munkát. Ez a munka, mint azt Önök is tudják, néhány közös alapelvnek megfelelően zajlik. A jelenlegi megbeszélés kiindulópontja maga a Szerződés. Teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Másodszor pedig a legfőbb cél az, hogy a Szerződés a korábbi megállapodásnak megfelelően, vagyis ha minden a várakozások szerint alakul, 2009. január 1-jén hatályba lépjen. A Szerződés számos pontja az Önök, az Európai Parlament alapvető érdeke, és ezek – mivel a kül- és biztonságpolitikáról beszélünk – jelenlegi témánkat érintik. Mind az Elnökségnek, mind pedig a Bizottságnak és jómagamnak is lehetőségünk nyílt arra, hogy e kérdések közül sokat megvitassunk Önökkel, és szeretném kijelenteni, hogy a mai felszólalásomtól kezdve a Szerződés hatálybalépéséig ugyanígy fogok tenni. Véleményem szerint a Szerződés zökkenőmentes végrehajtásának biztosítása érdekében elengedhetetlen a három intézmény együttműködése. Hadd ejtsek pár szót az Európai Külügyi Akciószolgálatról. Mint azt Önök is tudják, a Szerződés 15. nyilatkozatának értelmében hivatalban lévő főképviselőként feladatom a Bizottsággal és a tagállamokkal közös előkészítő munka végrehajtása. Éppen ezt teszem. Azzal az egyértelmű céllal élek ezzel a mandátummal, hogy a Szerződés hatálybalépését követően a lehető leghamarabb eljussunk az EAS-t létrehozó döntés meghozataláig. Kuhne úr említette az európai biztonsági stratégiát. Hadd fűzzek ehhez néhány megjegyzést, hogy én hogyan látom ma a helyzetet. A rám ruházott mandátum, amelyet a Tanácstól az elmúlt év decemberében kaptam, arra szólított fel, hogy 2008 decemberére készítsek egy újabb jelentést. Az ügy nyomon követése érdekében mindannyiukkal megbeszéléseket fogok folytatni annak érdekében, hogy a lehető leghasznosabb szükséges módosításokat hajthassuk végre. A stratégia nagyon hasznosnak bizonyult. Ezt az előadó is kiemelte, amit külön köszönök neki. Úgy gondolom, olyan eszközről van szó, amely az elmúlt négy évben jó szolgálatot tett. A dokumentum rövid volt, ezzel együtt azonban érthető, és ezért véleményem szerint megfelelt a célnak. Érzésem szerint a stratégia tükrözi értékeinket, tükrözi elveinket, tükrözi, hogyan kell visszatérnünk a külés biztonságpolitikához. Úgy gondolom, hogy az Európai Tanács által decemberben kiadott mandátum célja nem a szöveg megváltoztatása volt; sokkal inkább az, hogy javítsuk a szöveget, és ahol lehetséges, kiegészítsük. Fontos, hogy végiggondoljuk a dokumentum születésekor fennálló nemzetközi helyzetet – ne feledjük, hogy ez 2003-ban történt. Sok minden történt azóta – talán nem annyira lényegi változások, hogy a stratégia tartalmát megváltoztassák –, de mindenképpen kiegészítik a korábbi időszak eseteit. Sok leckét megtanultunk, és sok megbeszélés folyt a Parlamentben, illetve a többi intézményben. Ezért a Parlament hozzájárulását rendkívül értékesnek tartom, ideértve az előadó, Kuhne úr jelentését is, amelyet nagy örömmel fogadtam. Két héten belül szóbeli jelentést teszek az Európai Tanácsnál a most tárgyalt kérdésről, és arról, hogy halad a munka. Ott visszajelzéseket fogok kapni a tagállamoktól az üggyel kapcsolatban, és Önöket, a ma elhangzott felszólalásokat is figyelmesen hallgatom majd. Ezután további tárgyalások következnek, szeptemberben

5

6

HU


pedig a külügyminiszterek kötetlen találkozójára – a Gymnichre – kerül sor, és magunk között, itt a Parlamentben is tovább folytatjuk az érintett témákról folytatott megbeszéléseket. Úgy gondolom, hogy az időzítés döntő fontosságú. 2008 decemberében ünnepli fennállásának ötéves évfordulóját az EBS. Reményeink szerint addigra megtörténik a Lisszaboni Szerződés ratifikálása, ami elősegíti az egységesebb fellépést. A stratégia által tárgyalt legfontosabb veszélyekkel kapcsolatban úgy gondolom, hogy a 2003-ban meghatározott veszélyek valóban a legfontosabbak. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért. A tömegpusztító fegyverek, a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a regionális konfliktusok – ezek alapvetően nem változtak. Ahogyan azt már mondtam, a stratégia még ma is ugyanolyan érvényes, és ebben a szellemben kell aktívan tovább tevékenykednünk. A stratégia alapjául az akkori időszak legfőbb globális kihívásainak elemzése szolgált, ma azonban, ahogyan már említettem, némelyek relevánsabbak, mint mások, és újakkal is szembe kell néznünk. Ne feledjük – ahogyan azt már előadónk is említette –, az éghajlatváltozás, illetve annak hatása a nemzetközi biztonságra és az energiabiztonságra – amelyet most mélységében meg kell vizsgálni – még nem képezték a stratégia részét. Ugyanez vonatkozik a migrációra – különösen az illegális migrációra – és az információbiztonságra is. Akkor nem foglalkoztunk velük, most kell. E területek fejlesztését is figyelembe kell vennünk. Hadd szóljak néhány szót az előadó által is említett európai biztonsági és védelmi politikáról is. Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a politika ez idáig nagyon sikeres. A KKBP egyik fontos és igen szembetűnő részéről van szó. Az elmúlt öt évben – és ezzel jó, ha tisztában vagyunk – több mint 15 missziót szerveztünk – pontosan 17-et. Jelenleg 14 – polgári és katonai – küldetés teljesítése zajlik három kontinensen: Európában – a Balkánon, Afrikában, illetve a Közel-Keleten és Ázsiában. A jelentések kitérnek erre, és ezt örömmel veszem. Kuhne úr jelentése azonban rávilágít néhány olyan kihívásra és hiányosságra, amelyekkel az EBVP-n belül szembe kell néznünk, és az elmondottak többségével teljesen egyetértek. Dolgozunk az ügyön: felhasználjuk a missziók során szerzett tapasztalatokat; módosítjuk a felépítést mind a polgári, mind pedig a katonai oldalon; megpróbáljuk ezt úgy tenni, hogy minél szélesebb körű együttműködés legyen a polgári és a katonai erők között, vagyis hogy átfogó megközelítést alkalmazzunk, ami, úgy gondolom, a jelentés célja is. Érdemi haladás történt a Tanács és a külügy-, illetve védelmi miniszterek múlt heti találkozóján. Fontos döntés született. Előadónk, Kuhne úr említette a kulcsszót, a „helikopter”-t, amely, mint Önök is tudják, a válságkezelési műveletek terén a nemzetközi közösség számára az egyik legnagyobb probléma. Nem rendelkezünk a szükséges képességekkel, amelyekkel pedig igen, azok nem teljesek, vagy nem a legmegfelelőbbek napjaink kihívásaival szemben. A Védelmi Ügynökség azon döntése, miszerint a helikopterekkel kapcsolatos taktikai kérdésre koncentrálnak, mától van érvényben, és őszintén remélem, hogy az Európai Unió katonaságától is kapnak majd információkat. Remélem, hogy ebben az ügyben egységes módon sikerül megoldást találni. Hadd említsem meg néhány szóban a világban jelenleg tapasztalható helyzetet: a legaggasztóbb területeket, és a megoldásra váró problémákat. A Nyugat-Balkánnal kezdeném. Mint azt Önök is tudják, még mindig vannak megoldatlan ügyek ezen a területen. Ami Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban történt a vasárnapi választásokon, el kell, hogy gondolkoztasson bennünket. Arról is be szeretnék azonban számolni, hogy utolsó találkozásunk óta két fontos esemény zajlott le Szerbiában: a szerbek aláírták a stabilizációs és társulási megállapodást, és választásokat tartottak. A választási eredményeket véleményem szerint saját viselkedésünknek is köszönhetjük, és reméljük, hogy Szerbiának olyan kormánya lesz, amely Európa felé tekint majd. Itt meg kell említenem Koszovót. Mint az ismeretes, Koszovóban június 15-től lép életbe az átfogó jogrend, beleértve az alkotmányt is, amelyet a függetlenség elnyerésének napja óta ígértek. Addigra szeretnénk, hogy az ottani helyzet, vagyis az EULEX-misszió jó irányt vegyen. Folyamatos kapcsolatban állunk az ENSZ főtitkárával, hogy megtaláljuk ennek megvalósítási módját, és őszintén remélem, hogy néhány napon belül haladásról számolhatok be Önöknek. Több mint természetes, hogy Grúziáról is ejtek néhány szót. Holnap reggel Grúziába utazom. Tbilisziben teszek látogatást az ottani hatóságoknál. Ezen túl Abháziába is ellátogatok. Az abháziai látogatás nagyon fontos, ugyanis meg kell próbálnunk közvetlen kapcsolatot kialakítani a két oldal között, egyelőre az ENSZ-főtitkár barátai elnevezésű csoport keretein belül, megvizsgálva, vajon egy másik, aktívabb program

04-06-2008

04-06-2008

HU


nem léphetne-e a helyébe. Nem hiszem, hogy mindent meg fogunk tudni oldani ezen a héten, de nagyon remélem, hogy hozzájárulásunk pozitív és építő jellegű lesz. Ezen felül be kell számolnom a libanoni helyzetről, ahol szintén fontos dolgok történtek a közelmúltban. A Parlament elnökével együtt abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy ott lehettünk azon a bizonyos vasárnapon. A megegyezés pillanata rendkívül megindító volt. 18 hónapnyi bizonytalanságot követően most Szulejmán tábornok az elnök. Az az épület, amelyben akkor délután voltunk, korábban zárva volt, de addigra újra megnyitották. Remélem, hogy a katari Dohában meghozott döntés elősegíti Libanon békés fejlődését, és 2009-ben választásokat is tarthatnak. Mint tudják, a megállapodás nem tökéletes: vannak pozitív elemei, és kevésbé pozitívak is. Reméljük, hogy segítségünk és egységes fellépésünk az elkövetkezendő hónapok során előrelendíti a folyamatot, jelenleg ugyanis még nem teljes. A miniszterelnököt újra kinevezték. Siniora úr méltóságteljes ember, aki tiszteletet érdemel. Ő áll most a kormány élén. Reméljük, hogy biztonságban eljut a 2009 közepén tartandó választásokig. Még nagyon sok mindenről szeretnék említést tenni, ezzel a beszéddel azonban – és azt hiszem, már túlléptem a nekem szánt időt – legalább felvázoltam, melyek azok a kérdések, amelyekkel a következő néhány hónap során foglalkozni fogok. Még el szeretném mondani, hogy Teheránba készülök. 2006 júniusa óta nem jártam ott. Azóta többször találkoztam a teheráni vezetőkkel, mégis úgy döntöttem, a tárgyalásokban részt vevő hat másik országgal együtt, hogy visszatérek Teheránba, és ott találkozom a vezetőkkel. Magammal viszem a 2006-ban tett ajánlat bővített változatát is. Nem várok csodát, de azt hiszem, fontos, hogy ezek után is békés szándékkal érkezzünk, és világossá tegyük, hogy kétsávos megközelítést alkalmazunk: tárgyalásokat az alapvető problémák, különösen a nukleáris kérdés megoldására, de továbbra is felhasználva a Biztonsági Tanács által kínált lehetőségeket. (Taps) Elnök. − Nagyon köszönjük a beszédét, főképviselő úr, és sok szerencsét kívánunk a nem veszélytelen utazásokhoz. Úgy gondolom, hogy a legbiztonságosabb hely az Ön számára az Európai Parlamentben van, bármikor szívesen látjuk ismét! Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék gratulálni előadóinknak, Saryusz-Wolski úrnak és Kuhne úrnak a konstruktív, átfogó és jövőközpontú megközelítéshez, amelynek alapján jelentésüket elkészítették. Mivel a két jelentés számos témát felölel, én most néhány olyan szempontot szeretnék kiemelni, amelyek a Bizottság számára különösen relevánsak, vagyis a lisszaboni Reformszerződés végrehajtását, az európai biztonsági stratégiát, a szomszédsági politikát és a közös fellépés kérdését, különösen a Bizottságnak a válságkezelésben játszott szerepét. Mint Önök közül is sokan, a Bizottság is reméli, hogy az új Reformszerződés ratifikálása még az idén megtörténik. Ha a világban hatékonyabban szeretnénk képviselni az összes EU-polgár érdekeit, akkor a Szerződés létfontosságú. Egy biztonságos, gazdaságilag egészséges, társadalmilag kiegyensúlyozott és stabil Európának, amely egyben gazdasági erejének megfelelő vezető szerepet játszik a világban, erős uniós külpolitikára van szüksége. Ezért mindent támogatni kell, ami elősegíti az egységes külpolitika létrehozását. Ez nem elsősorban intézményi vagy eljárási, még csak nem is jogelvi probléma – ez politikai probléma. Ha azt szeretnénk, hogy az EU külpolitikája hatékony legyen, minden tagállamnak meg kell teremtenie az Unió közös érdekeinek támogatásához szükséges politikai akaratot. Ez mindenesetre mindenkinek az érdekében állna. Együtt győzhetünk, megosztva elbukunk. A döntés a miénk. A Bizottság jelenleg az európai biztonsági stratégia átdolgozását érintő előkészületi munkákat végzi. Ma új veszélyekkel és kihívásokkal állunk szemben, amelyekre a 2003-ban vallott szűk biztonságértelmezés keretein belül nem tudunk megfelelően reagálni. Újra meg kell alkotnunk a veszély fogalmát, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a biztonság és a fejlesztés, a biztonság és az energia, valamint a biztonság és az éghajlatváltozás között fennálló kapcsolatokra, sőt, még azokra a gondokra is, amelyek jelenleg foglalkoztatnak bennünket, például az áremelkedésre, az árucikkek elérhetőségére, az élelmiszerhiány esetleges veszélyére és az egész migráció kérdésére.

7

8

HU


Ebben a tekintetben a KKBP és az EBS/EBVP éves jelentései számos olyan pontot tartalmaznak, amellyel a Bizottság egyetért. Számítok rá, hogy ezeket a pontokat a 2008 decemberében tartandó Európai Tanács is elfogadja majd. Külpolitikai stratégiánk központi eleme a jövőben is a demokratizálódás harmadik országokban történő elősegítése kell, hogy legyen. Ezen a téren már van tapasztalatunk; az Európai Unió bővítése, amelynek során az európai szomszédsági politikában is sikeresen alkalmazott fontos tapasztalatokkal gazdagodtunk, jó példa erre. A szomszédsági politika jelenleg az egyik legfontosabb eszközünk – ha nem a legfontosabb eszközünk – arra, hogy térségünkben megerősítsük a békét és a stabilitást, és elősegítsük a fejlődés és a biztonság megteremtését. Célunk továbbra is az kell, hogy legyen, hogy a lehető legtöbb politikát közösségi politikává integráljunk. Ha azt szeretnénk, hogy partnerországainknak valóban javára váljon ez az ajánlat, békés megoldást kell találnunk a folyamatos konfliktusokra, amiről Solana úr épp az imént mesélt igen meghatóan, legyenek ezek akár a Kaukázusban, Moldovában, a Közel-Keleten vagy a Nyugat-Szaharában. Az Európai Unió átfogó fejlődése, és ezért a világban gyakorolt befolyása erőforrásainak és eszközeinek optimális kihasználásán múlik. Szerencsére nem a nulláról kell kezdenünk. Már számos különböző közösségi eszközt alkalmaztunk, beleértve az EU válságkezelési intézkedéseinek támogatását célzó fejlesztési és humanitárius segélyeket is – Afganisztántól Koszovóig, a Közel-Kelettől Csádig. Ezen felül a Bizottság által a KKBP-re előirányzott költségvetés hatalmas mértékben nőtt, 2002 óta majdnem tízszeresére. Jelenleg 11 EBVP-misszió teljesít szolgálatot a politika, a jogállamiság és az ellenőrzés terén, és két további misszió katonai területen. A Bizottság ma már a kezdeti fázistól teljesen magától értetődően vesz részt e missziók tervezésében. Ez történt a Koszovóban, Csádban és a Közép-Afrikai Köztársaságban végrehajtott műveletek esetében is. Ehhez kapcsolódóan hadd szóljak néhány szót a stabilitási eszközről. Ez a fontos új közösségi finanszírozási mechanizmus a válságkezelési és konfliktusmegelőzési eszközöket egészíti ki, és a 2007-től 2013-ig tartó időszakban átlagosan évi több mint 200 millió eurós költségvetésből gazdálkodhat. A Bizottságnak meggyőződése, hogy a stabilitási eszköz mind a támogatások kiosztását, mind pedig a megvalósított intézkedések minőségét illetően bizonyította, hogy végrehajtása nem volt eredménytelen. A Bizottság szívesen látná a közelebbi intézményközi együttműködést az Európai Unió külügyi intézkedéseinek terén is, ha ezáltal az EU külpolitikája egységesebbé, hatékonyabbá és láthatóbbá válna. A Bizottság véleménye szerint egyesíteni kell erőinket. Ez az, amire Európának szüksége van. Ez az, amit az európai polgárok – és a nemzetközi közösség is – elvárnak tőlünk. Köszönöm a figyelmet. Joseph Daul, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, tisztelt soros elnök úr, bizottságelnök úr, Solana úr, hölgyeim és uraim! Ha a várakozásoknak megfelelően a Lisszaboni Szerződés 2009. január 1-jén hatályba lép, az új korszak kezdetét jelenti majd az Unió közös kül- és biztonságpolitikája számára. Ez a politika ugyan kockázatos vállalkozás volt, mégis pontosan ez az, ami lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy világszintű szereplővé váljon. A jelentős haladás ellenére Európának még mindig hosszú utat kell megtennie, mielőtt gazdasági óriásként, ám pehelysúlyú politikai erőként, gazdasági erejét kihasználva globális politikai hatalommá válhat. Ahogyan arra Saryusz-Wolski úr kiváló jelentésében rámutatott, Európának a világban játszott szerepe még mindig messze elmarad valódi lehetőségeitől. Izraelben, Palesztinában és az egész világon közvetítőink többet szeretnének látni Európából. Meg kell hallgatnunk az igényeiket. Ahhoz, hogy e partnerek számára hitelesnek tűnjünk, az Uniónak nem csupán közös álláspontot kell hangoztatnia, de ahhoz is meg kell találnia a szükséges eszközöket, hogy hallathassa a hangját. A külpolitikának demokratikus legitimitáson kell alapulnia, amelyet a Lisszaboni Szerződés által előírt parlamenti ellenőrzés fog biztosítani. Hölgyeim és uraim! Európának hiteles védelemre van szüksége; természetesen nem azért, hogy háborúzzunk, hanem azért, hogy biztosíthassuk a békét, és főképp, hogy segítsük a világ legszegényebbjeit. Közös biztonságunk többé nem korlátozódik csupán a külső veszélyekkel szembeni katonai védelemre. Magában foglalja az energiaellátást, az éghajlatváltozást, a migráció kezelését, valamint az emberi és szabadságjogokat. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja elkötelezetten támogatja, hogy a közös biztonság minden szempontját figyelembe vegyük. Azon a véleményen vagyunk, hogy az EU külpolitikája számára közvetlen szomszédaink a legfontosabbak. Ezért kérjük tehát a Bizottságot

04-06-2008

04-06-2008

HU


és a Tanácsot, hogy közösen tegyenek az európai szomszédsági politika megerősítéséért, és a nyugat-balkáni helyzet stabilizálásáért. Különösen fontos, hogy folytassuk a párbeszédet Szerbiával, miközben továbbra is támogatjuk Koszovót. A Tanács és a Parlament közötti együttműködés ezekben a kérdésekben nem volt mindig zökkenőmentes. A Tanács nem mindig volt annyira nyitott és átlátható, mint amennyire azt mi szerettük volna, kapcsolatunk azonban kétségtelenül sokat javult. A Tanács elnöksége és Solana úr most már elismerik, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikája erősebbé és igazságosabbá válik, ha élvezi a Parlament támogatását is. A PPE-DE csoport nevében arra szeretném kérni a Tanácsot, hogy ennél is tovább lépjen, és folytasson megbeszéléseket – valódi tanácskozást – a Parlamenttel a Bizottság első főképviselőjének és alelnökének kinevezéséről. Örömünkre szolgálna az is, ha kikérnék a Parlament véleményét az Európai Külügyi Akciószolgálat létrehozásának módjáról. Az európai biztonsági stratégia végrehajtását illetően képviselőcsoportunk arra kéri a főképviselőt, hogy jelentessen meg egy fehér könyvet, amely lehetőséget adna a 2003-ban bevezetett stratégia értékelésére. A leendő Szerződéssel összefüggésben szeretnénk, ha az uniós kiadások minden területén növekedne a Parlament költségvetési ereje. Ezen túl a parlamenti ellenőrzéshez szükséges eszközök létrehozásáért, és a Tanáccsal való együttműködést is lobbizunk. Hölgyem és uraim! Egy olyan világban, ahol a regionális hatalmak döntő befolyással bírnak, az Európai Uniónak meg kell ragadnia a Szerződés által kínált páratlan lehetőségeket, hogy olyan politikai erővé váljon, amely egyszerre egységesebb, és ezért hatékonyabban hallathatja a hangját a nemzetközi színtéren, és keményebb is a partnereivel szemben. A kiterjedtebb parlamenti ellenőrzés még hatékonyabbá teszi majd ezt a politikát, így ugyanis az demokratikusabbá és átláthatóbbá válik. Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Először is gratulálni szeretnék Kuhne úrnak a jelentéséhez, különösen azért, mert a biztonság igen átfogó definícióját alkalmazza, és ezáltal a biztonságpolitikai eszközöknek olyan széles skáláját határozza meg, amely természetesen magában foglalja a katonai erőt, ám nem kizárólag katonai intézkedésekre épül. Wiersma úr részletesebben is beszél majd erről. Szeretnék köszönetet mondani Saryusz-Wolski úrnak is a hatékony együttműködésért, amelyet az utóbbi időben a Külügyi Bizottság részéről tapasztaltunk. Két dolgot szeretnék említeni. Az első – amelyet, ahogyan azt Schulz úr mondta, saját csoportunkkal ma már megvitattunk – az energiabiztonság és a közös energiapolitika kérdése. Nem célunk, hogy kritizáljuk azokat a kétoldalú megállapodásokat, amelyek olyan időszakban köttettek, amikor még senki sem beszélt közös energiapolitikáról. Ilyen megállapodások azonban továbbra is születnek, és különösen a jövőre való tekintettel fontos tisztázni, hogy ezek a megállapodások a közös biztonságpolitika és a közös energiapolitika elképzeléseinek megfelelően jöjjenek létre. Ma beszéltem Azerbajdzsán egy prominens képviselőjével, aki most itt van a Parlamentben. Azt mondta: „Barátaim, Önök egészen máshogy fogalmaznak, mint Kína és Oroszország.” Ez elfogadhatatlan! Ha közös célokat akarunk megvalósítani, egységes képet kell mutatnunk magunkról, és nagyon helyesen tette, hogy erre rámutatott. Ezzel el is érkeztem a második témához, amellyel a Brok-jelentésben részletesebben is foglalkozunk majd. Rengeteget hallani mostanában a Mediterrán Unióról. Képviselőcsoportként a fekete-tengeri övezet számára is unió létrehozását indítványozzuk. Szintén fontos régióról van ugyanis szó, ahol sok a tennivaló, különösen saját érdekünkben. Köszönöm Saryusz-Wolski úrnak, hogy megemlítette a kérdést. A Lengyelország és Svédország által benyújtott javaslat megfelelő. Támogatjuk, de úgy gondoljuk, hogy nem megy elég messzire. Nagyobbat kell lépnünk, ha ebben az adott régióban valóban képviselni akarjuk politikai érdekeinket. Egyértelmű, hogy ezzel a jelentéssel kapcsolatban mi ezt támogatjuk, és a Brok-jelentés kapcsán további megbeszéléseket folytatunk majd annak érdekében, hogy keleti és déli közös szomszédaink társtanácsadókká váljanak, akik együtt dolgoznak velünk az Európai célkitűzések irányítása és végrehajtása során. Végezetül egy megjegyzés a diplomáciai szolgálattal kapcsolatban – Solana főképviselő úr már említette. Sokat hallunk erről, és jelentés is készül majd róla, de egyvalamit hadd tisztázzak: szükségünk van egy életképes diplomáciai szolgálatra, amely elfogadható a Bizottság, a Tanács és a tagállamok számára, amely hatékony, és valóban komolyan tudja venni politikai felelősségét, ideértve azt a felelősséget is, amellyel ennek a Parlamentnek tartozik. Számunkra az a legfontosabb, hogy világossá tegyük: ez a szolgálat – bárhogy

9

10

HU


szerveződjön is – a főképviselőn keresztül természetesen beszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlamentnek. Egy utolsó megjegyzés még Iránról: Solana úr, sok szerencsét kívánok Önnek Iránban. Nyilvánvalóan azonos álláspontot vallunk, vagyis azt, hogy rugalmasnak kell lennünk, de azt is világossá kell tennünk, hogy nem akarunk több atomfegyvert, különösen nem abban az övezetben. Csak a bizonytalanságot, nem pedig a biztonságot erősítenék. Minden jót kívánok ezen alapvető elvek tisztázásához. (Taps) Annemie Neyts-Uyttebroeck, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, Solana úr! A Saryusz-Wolski és Kuhne úr által készített jelentések igen fontos dokumentumok, és lehetetlen volna ilyen rövid idő alatt a bennük foglalt összes szempontot sorra venni. Éppen ezért hármat kiemeltem ezek közül. Először is, a Parlamentnek a kül- és védelmi ügyekben játszott szerepét; másodszor, az összes tagállam hatalmas felelősségét egy egységes és hatékony kül- és biztonságpolitika létrehozásában; végül pedig annak szükségességét, hogy tovább folytassuk az atomfegyverek terjedése elleni küzdelmet, és az általános fegyverzetellenőrzés érdekében tevékenykedjünk. Az a tény, hogy ezt a vitát ezekkel a résztvevőkkel ma délután itt megtartjuk, kiválóan bizonyítja, milyen mértékben tudtuk itt az Európai Parlamentben növelni a kül- és biztonságpolitikában játszott szerepünket, jóllehet a jelen szerződések értelmében kezdetben ez egyáltalán nem így volt. Kitartásunknak, illetve a Bizottság és a főképviselő úr által tanúsított megértésnek köszönhetően jutottunk el idáig, aminek eredményeképpen megszületett a maihoz hasonló viták lebonyolítását lehetővé tevő intézményközi megállapodás. Természetesen a Lisszaboni Szerződés által kínált összes lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy a jövőben is maximálisan betölthessük ezt a szerepet. Furcsa módon az, hogy megkaptuk ezt a szerepet, annak is köszönhető, hogy sosem akartuk túlságosan, és vigyáztunk, nehogy „túlbecsüljük a képességeinket”. Egyértelmű, ahogyan azt Swoboda úr hangsúlyozta, hogy a hatékony kül- és biztonságpolitika csak akkor valósulhat meg, ha mind a 27 tagállam és e tagállamok kormányai, a nagy országokéi is, közösen lépnek fel. Gyönyörű beszédeket tudunk itt tartani, mindannyian, ha azonban az állam- vagy kormányfők, miniszterelnökök vagy külügyminiszterek fogják magukat és a világpolitikában mindent másképp csinálnak, akkor ez lehetetlen, és nem fog sikerülni. Tagállamaink felelőssége ezért különösen nagy, nem csak az általam említett területen, hanem abban is, hogy szavaikat valóban tettek kövessék. Több mint kellemetlen tapasztalatokat szereztünk e téren, például a csádi intervenció előkészítésekor. Megszületett a megerősítő döntés, majd hetekbe telt, míg összeszedtük a csapatokat és a szükséges eszközöket. Az ilyesmi rendkívüli módon árt a hitelünknek, ezért remélem, hogy hatalmas erőfeszítéseket teszünk majd annak érdekében, hogy a jövőben hasonló eset nagy valószínűséggel ne fordulhasson elő. Angelika Beer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem ismételném el az összes gratulációt, és nem hangsúlyoznám újra azokat a pontokat, amelyekben egyetértünk: vagyis az egységes kül- és biztonságpolitika szükségességét, ahogyan azt Saryusz-Wolski úr megfogalmazta számunkra, és természetesen a parlamenti ellenőrzés és az átláthatóság kérdését. Amikor visszatérünk saját tagállamunkba, minden beszélgetés során rájövünk, hogy minél nagyobb szerepet vállal az Európai Unió a kül- és biztonságpolitikában, annál inkább szeretnénk és kötelességünk is az átláthatóságot és a legitimitást biztosító eszközöket saját országunk állampolgárai körében népszerűsíteni. Én arról a vitás pontról szeretnék beszélni, amelyet eddig még senki sem említett. Verheugen úr, az első vita során tárgyaltunk Kuhne úr jelentéstervezetéről Ferrero-Waldner biztos asszonnyal. Saját képviselőcsoportomhoz hasonlóan ő is hangsúlyozta, mennyire hasznos, ha mindezt továbbgondoljuk, ha nem csak az európai biztonsági stratégia átdolgozásáról beszélünk, hanem megpróbálunk közös küldetési nyilatkozatot, vagyis az emberi biztonság és a védelmi felelősség kérdését megfogalmazni. Mindenki, aki azóta követi az eseményeket, tudja, hogy furcsa koalíció jött létre a von Wogau úr vezette konzervatívok és a Pflüger úr vezette kommunisták között. Az idevágó részt a két csoport támogatásával törölték, mi pedig kérelmezni fogjuk a visszavételét, ha ugyanis nem tudunk megfelelni ennek a politikai kihívásnak, elveszítjük hitelünket az ebben az ügyben, vagyis a konfliktuskezelésben tanúsított hozzáállásunkat illetően, de azzal kapcsolatban is, ahogyan a darfúri, csádi és egyéb konfliktushelyzetekben fellépünk, ezzel pedig óvatosnak kell lennünk. A második dolog, amit hihetetlennek találok, még akkor is, ha egyelőre még nincs konszenzus az ügyben, az az, hogy a von Wogau úr vezette konzervatívok azt kérik, hogy az európai biztonsági stratégia keretein belül és annak átdolgozása során a jövőben vegyük figyelembe az amerikai nemzeti biztonsági stratégiát is. Az ötlet teljesen abszurd, mivel tudjuk, hogy az elképzelés zátonyra futott, és az amerikai kormányzat

04-06-2008

04-06-2008

HU


belebukott ebbe a terjeszkedésbe és egyoldalúságba, amely rengeteg életet követelt. Ezért azt állítani, hogy mindezt be kellene építenünk leendő európai külpolitikánkba – véleményem szerint több mint abszurd! Harmadszor pedig egy rendkívül fontos kérdést szeretnék megemlíteni: a nukleáris fegyverkezést. Solana úr, én is sok sikert kívánok Önnek. Párbeszédet kell folytatnunk, Iránnal is, de feltenném a kérdést képviselőtársaimnak: amikor az energiabiztonságról beszélünk, amely végül is a szélesebb értelemben vett biztonság része – helyesnek tartják-e azt, hogy Sarkozy úr, mint az Európai Unió Tanácsának következő soros elnöke bejelenti, hogy a nukleáris technológiát korlátozások és felügyeleti eszközök nélkül kívánja a világpiacra bocsátani? Mi történik akkor a hitelünkkel? Először is nem segítjük elő a nukleáris lefegyverzést, ami a feladatunk lenne. Másodszor forgalomba hozzuk a technológiát, holott tudjuk, hogy katonai szempontból mindig vissza lehet élni vele. Meggyőződésem, hogy ha így teszünk, hibát követünk el, ezért egy további módosító indítványt is be fogunk nyújtani. Brian Crowley, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr! A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) terén az EU-tagállamok közötti együttműködés és koordináció nagyon fontos. Új globális veszélyekkel kell szembenéznünk, és úgy gondolom, hogy a Lisszaboni Szerződés és a KKBP közelebb visz bennünket e veszélyek elhárításához. A KKBP több mint egy politika végrehajtása. Azt feltételezi, hogy 27 tagállam együtt munkálkodik a béke, az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia megvalósításáért az egész világban. A Lisszaboni Szerződés ugyanezeket az elveket tartalmazza, amelyek teljesen megfelelnek az Írország által vallott értékeknek. Bár gratulálunk két előadónknak a témában végzett munkájához, és figyelembe vesszük az elmúlt évek során összegyűlt tapasztalatainkat, különösen fontos, hogy felismerjük, Európa igen gyakran használt nagy szavakat, ám végül nem volt képes felnőni a vállalt feladathoz. Ezért amikor új politikák fejlesztése előtt állunk, anélkül, hogy előrevetíteném az ír népszavazás eredményét – amely remélem, pozitív lesz, és jóváhagyja a Lisszaboni Szerződés elfogadását és ratifikálását – nem szabad elfelejtenünk, hogy ha a tagállamok nem tudnak együttes fellépéssel közös álláspontokat kialakítani, és közösen előre lépni, akkor a szép szavakat sohasem fogják tettek követni. A legutóbbi példa erre a csádi eset. Mindazon szörnyűségek ellenére, amelyek a menekültekkel a csádi és szudáni határon történtek, és amelyeknek tanúi voltunk, és annak ellenére, hogy minden tagállam igyekezett volna megmutatni a világnak, hogy tesz is valamit, a csapatok Csádba történő delegálását lehetővé tevő logisztikai feltételek megteremtésének kudarca rávilágított hiányosságainkra. Amikor a leendő kockázatokról, a leendő lehetőségekről, és tulajdonképpen a leendő veszélyekről is beszélünk, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy Európa minden idők legnagyobb béketerve. Az általunk végzett munka, az Európai Unióban 1958 óta elért és felépített eredmények bizonyították, hogy az együttes fellépés, és a különböző nézőpontok iránt tanúsított toleranciával és megértéssel folytatott együttműködés sokkal nagyobb hatalom és eszköz, mint bármilyen rendelkezésünkre álló fegyver. Ez azonban nem jelenti azt, hogy naivan kijelenthetjük: nekünk nincs szükségünk rendelkezésre álló erőforrásokra. Azt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy az összes tagállam egyhangú fellépése szükséges ahhoz, hogy a jövőben új kül- és védelmi politikát találhassunk, és hogy ha egy ország nemet mond, ezért nem lehet elnyomni vagy démonizálni. Tobias Pflüger, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A ma tárgyalt két jelentés egyértelműen jelzi, milyen szintre ért az Európai Unió militarizálása. Számos szempontot szeretnék érinteni, például a rendkívül szoros EU-NATO együttműködést, ami teljesen tragikus. A NATO háborús szövetséges is, ezért ellenezzük az Európai Unió és a NATO közötti szoros együttműködést. Még egyszer köszönöm, hogy világossá tette, a Lisszaboni Szerződés alapvető változásokat vezet majd be katonai téren. Ez a legfontosabb ok, amely miatt ellenezzük a Lisszaboni Szerződést, és rámutatnék, hogy ez idáig még nem történt meg a ratifikálása, Írország részéről pedig „nem”-ben reménykedem június 12-én. A Lisszaboni Szerződés egy része – amely Kuhne úr jelentésében is szerepel – azt mondja ki, hogy független uniós katonai költségvetést, egy úgynevezett induló alapot kellene létrehozni. Véleményünk szerint ez számos problémát teremt. Az EBVP-missziók parlamenti ellenőrzése nem biztosított. Az EU hadtesteket 5-30 napon belül kellene mozgósítani, a német Bundestag pedig nem vonható be ilyen rövid idő alatt. Nem született egyetértés a

11

12

HU


parlamenti ellenőrzésről az összes képviselőcsoport között, részben azért, mert követeltük, hogy minden csoport, a kisebbek is megkapják a megfelelő információkat. Úgy tűnik, a Parlament ezt nem akarja. A jelentés további fegyverkezési projekteket sürget. Úgy gondoljuk, ez rossz ötlet. Először a korábbi EU-missziókat kell részletesen kiértékelni. Ez már jó ideje várat magára. A kongói Artemisz-hadműveletben részt vevő francia katonák kínzáshoz folyamodtak. A csádi hadművelet kész katasztrófa, a koszovói EULEX-missziónak pedig – amely elvileg jogállamiság-misszió – nincs jogalapja. A két jelentés teljesen rossz irányba halad. Ezért képviselőcsoportként kisebbségi véleményt nyújtunk be. Mostanra egyértelművé vált, mit szeretne véghezvinni a francia elnökség a katonaságban. Még egy lökést adnak a fegyverkezésnek, vízi és légi hadtestekről máris szó esett. Nem akarunk militáris Európai Uniót. Nem akarunk katonai szövetséget. Ezért a két jelentésre adott válaszunk határozott „nem”. Gerard Batten, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Mindkét jelentés azt feltételezi, hogy a Lisszaboni Szerződés/Európai Alkotmány ratifikálása megtörténik, annak ellenére, hogy az írországi népszavazás eredményét csak június 12-én tudjuk meg. De természetesen a Parlament már eldöntötte, hogy ha az nemleges eredménnyel zárul, majd figyelmen kívül hagyja az ír népszavazást. Az Európai Unió nem akarja, hogy külpolitikai és katonai ambíciói népszavazások miatt alárendelődjenek az európai tagállamok állampolgárai akaratának, hiszen nagyon jól tudja, hogy ha megtehetik, akkor elutasítják majd ezeket az ambíciókat. És milyen ambíciók ezek. A jelentések arról szólnak, hogyan akarja az EU többnemzeti erők összekapcsolásával, közös parancsnoksági és ellenőrzési struktúra kiépítésével, közös felszerelés- és rendszer-beszerzési politikák elfogadásával és közös kommunikációs rendszerek bevezetésével kiépíteni katonai erőit. Mindkét jelentés a meglévő többnemzeti erők összekapcsolását és egy EU parancsnokság alatt működő állandó haderő létrehozását vetíti előre. És máris formálódik az állandó európai hadsereg. Ezek a tervek veszélyeztetik a NATO-t, és aláássák az egyes tagállamok pozícióját az ENSZ-en belül – amelynek helyét az Európai Unió bitorolni szeretné. Nemrég részt vettem egy Brüsszelben tartott biztonsági konferencián, ahol valaki feltette a kérdést: ki tart az Európai Uniótól? Amivel természetesen azt akarta mondani, hogy a katonai erő fenyegetése nélkül senki sem veszi majd komolyan az EU külpolitikai próbálkozásait. A második világháború második felében Sztálin egyik embere megjegyezte, hogy a pápa nem ért egyet a diktátor néhány külpolitikai lépésével. Amire Sztálin azt válaszolta: „És hány hadosztálya van a pápának?”. Az Európai Unió azért akar saját hadosztályokat létrehozni, hogy érvényesítse akaratát, és világszinten is elérje, hogy tartsanak tőle. Ha pedig kíváncsiak vagyunk rá, mindez hogy fog kinézni, csak képzeljük el a közös agrárpolitikát és a közös halászati politikát fegyverekkel, tankokkal és repülőgépekkel. Az egyetlenek, akik Európában véleményt mondhatnak erről, az írek, akiknél június 12-én tartanak népszavazást. A legfőbb tényező az írek számára az lesz, hogy megőrizzék hagyományos semlegességi politikájukat. De vajon tisztában vannak-e vele, hogy ha ratifikálják a Lisszaboni Szerződést, akkor oda a semlegesség, és rájuk is vonatkozik majd az Európai Unió külpolitikája és katonai ambíciói? De nem csak semlegességüket veszítik el, hanem azon kapják majd magukat, hogy maguk is fizetik a katonákat és a fegyvereket, amelyek olyan katonai hadműveletek végrehajtásához szükségesek, amelyekkel ők maguk nem értenek egyet. Komolyan át kell gondolniuk ezeket a dolgokat a népszavazás előtt. A brit kormány és a parlament szégyenletes módon elárulta a brit állampolgárokat azzal, hogy a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban megtagadta tőlük a népszavazás jogát. Az ír semlegesség forog kockán, de ugyanígy az is, hogy Anglia meg tudja-e védeni saját magát. ELNÖKÖL: VIDAL-QUADRAS ÚR Alelnök Irena Belohorská (NI). – (SK) Hölgyeim és uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy üdvözlöm a 2006. évi éves jelentést, és a jelentés szerkezetében megfigyelhető előrelépést. Az Európai Parlamentnek határozottabban kell állást foglalnia, és egyként kell fellépnie az érintett kérdésekben, amelyekkel a Tanácsnak szisztematikusan kell foglalkoznia. Ebben a tekintetben üdvözlöm az Európai Parlament és a tagállamok közötti szorosabb együttműködésről szóló rendelkezéseket, illetve a nemzeti parlamentek és a tagállamok kormányainak nagyobb felelősségét a stratégiai döntések meghozatalában.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Úgy gondolom, hogy az új tagállamok képviselői is meg fogják találni a helyüket az európai diplomáciai szolgálat új struktúráján belül. Véleményem szerint a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően Európa egységesebb képet mutat majd a külkapcsolatok terén. Fontos, hogy a tagállamok gyakrabban tanácskozzanak partnereikkel, illetve az EU főképviselőjével, különös tekintettel a létfontosságú döntésekre. Az egységes jogi személyisséggel rendelkező Uniónak lehetősége nyílik majd arra is, hogy nemzetközi megállapodásokat kössön, és nemzetközi szervezetek tagjává váljon. E kötelező erejű döntések meghozatalakor az európai polgároknak a nemzetközi jellegű kérdésekkel kapcsolatos aggodalmait és elvárásait is figyelembe kell venni. Javier Solana, közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő. − (ES) Elnök úr! Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy röviden gratuláljak mindazoknak, akik a parlamenti képviselőcsoportok nevében felszólaltak. Általánosságban úgy gondolom, ha nem is egyhangúak a vélemények, a vita első felében tárgyalt témák legtöbbjében széles körű egyetértés van. közös kül- és biztonságpolitikai főképviselő. – (FR) Először Daul úrnak szeretnék köszönetet mondani az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportjából. Egyértelműen fogalmazott az EBS felülvizsgálatát érintő célkitűzésekkel és általában a Lisszaboni Szerződés céljaival kapcsolatban is. Teljes mértékben egyetértek Önnel, és meggyőződésem, hogy létfontosságú az Unió hangjának és emberi oldalának megerősítése. Őszintén hiszem, hogy Európának nem csak állampolgáraival, hanem az Európán kívül élőkkel szemben is kötelességei vannak. Az egész világ abban reménykedik, hogy Európa egyértelműbb megközelítést tesz majd magáévá, és hatékonyabban lép fel. Ezért teljes mértékben egyetértek a PPE-DE csoport megjegyzéseivel, és minden erőmmel azon leszek, hogy a mai naptól a Szerződés hatályba lépéséig tartó időszakban hatékony együttműködést teremtsek az egyes intézmények között. Ezzel a feladattal ruházott fel a Szerződés 15. cikke, és meg fogom próbálni teljesíteni e kötelességemet. Szeretnék válaszolni Swoboda úrnak – nem azért, hogy ellentmondjak neki, épp ellenkezőleg, hogy elmondjam, sok általa említett dolog nagyon is egybevág saját gondolataimmal, és a dolgok alakulásáról vallott elképzeléseimmel. Úgy gondolom, hogy az Ön által említett együttműködés a polgári és a katonai erők között alapvető fontosságú. Itt a válságkezelésről van szó, és nem másról. A válságkezelésben minden eszköznek az Európai Unió rendelkezésére kell állnia, ahhoz, hogy képességeit a lehető legnagyobb mértékben ki tudja használni. Ismétlem azonban, hogy a legfontosabb a politikai akarat. Meglehetnek a képességeink, de ha hiányzik a politikai akarat, semmink sem lesz. Elképzelhető, hogy nem minden esetben rendelkezünk a szükséges képességekkel. Ezért mindkét irányban vannak tennivalóink, a képességek, de a politikai akarat fejlesztése terén is. A politikai akarat megvalósításán ebben a gyönyörű épületben mindenkinek dolgoznia kell, méghozzá az Európai Unió egyéb intézményeivel együttműködésben. Hadd ejtsek néhány szót Saryusz-Wolski úr jelentéséről. A jelentés tartalmaz olyan bekezdéseket, amelyekkel az első szótól az utolsóig egyetértek. Kiemelném például az Afganisztánról szóló részeket, hiszen Afganisztán nagyon fontos ügy, ahol kötelezettségeink vannak. Bevezetőmben nem volt alkalmam megemlíteni, hogy számomra – és remélem, mindannyiunk számára – Afganisztán a jelenlegi legnagyobb kihívások egyike, amelynek megoldására politikai módot kell találnunk. Ezért nagyon fontos az, amit Ön a rendőri misszióról írt a jelentésben. Szükségünk van ott rendőri jelenlétre. Mint azt tudják, a legutóbbi Európai Külügyi Tanács során megegyezés született a kiküldött emberek számának megduplázásáról. Azt is hangsúlyozni szeretném azonban, amit a minőségről mondott. Igaz, hogy amikor jogállamiságról, rendőrségről és bírókról beszélünk, ők nem állnak rendelkezésünkre – saját tagállamukban más ügyeken dolgoznak, ezért végig kell gondolni, hogyan juthatunk el odáig, hogy mindig rendelkezésünkre álljon európai rendőrök, bírók és társadalmi szereplők egy-egy csoportja, akiket gyorsan lehet mozgósítani. Ez lehetséges a katonaság keretein belül, hiszen szerencsére, ha épp nem válságkezelési akcióban vesznek részt, ők elérhetők lehetnek más célra. Ezt végig kell gondolnunk, de nem elég gondolkodni, meg is kell találnunk a válaszokat ezekre a kérdésekre. Azt mondhatom, hogy egészében véve a beszédek igen építő jellegűek voltak. Hozzászólnék még az emberi biztonságról szóló bekezdéshez. Beer asszony, Ön nagyon jól tudja, mennyire fontos számomra ez az elképzelés. Marie Colvin jóbarátom, vele készítettem néhányat ezek közül az írások közül. Úgy hiszem, olyan elképzelésről van szó, amely nagymértékben rávilágít a biztonsággal kapcsolatos modern gondolkodásunkra. Ezért nem az számít, minek nevezzük, hanem az, mit teszünk. Fontos a név is, de tetteink fontosabbak a névnél. Véleményem szerint a jelentéseken az a meggyőződés tükröződik, hogy a biztonság túllép a hagyományos megfogalmazás keretein.

13

14

HU


Néhány megjegyzéssel azonban, minden tiszteletemmel együtt, mégsem tudok egyetérteni, a sort pedig a Bizottság képviselőjének megállapításával kezdeném. Igazán nem gondolom, hogy a biztonsági stratégiát azért kell felülvizsgálni, mert az a biztonságnak egy nagyon szűkre szabott elképzelését tartalmazza. Véleményem szerint ez a megfogalmazás helytelen. A 2003-ban írt biztonsági stratégiával kapcsolatban azt gondolom, hogy a legtöbb hiányosság ellenére ugyanazokat az elemeket, ugyanazokat a kihívásokat, ugyanazokat a problémákat tartalmazza, amelyekkel ma is szembe kell néznünk. Lehet, hogy ki kell egészíteni, és további lépésekre is szükség van, mégsem jellemezném a stratégiát a biztonságértelmezés szűk változataként. Épp ellenkezőleg, ez a legnyitottabb megközelítés, amelyet e kérdésben az Európai Unió valaha elfogadott. Az egyértelműség kedvéért, úgy gondolom, nem arra van szükség, hogy új szöveget írjunk, hanem hogy a lehető legtöbbet megőrizzünk az eredetiből, vagyis a ránk váró feladatból, és próbáljunk meg ehhez újabb elemeket adni. Sokan említették például az energiabiztonság kérdését – amely igen fontos –, és az éghajlatváltozás különböző következményeit, azt, hogyan birkózzunk meg a nem emberi tevékenység okozta, hanem természetes katasztrófák által ránk rótt feladattal, amelyhez rendelkezünk erőforrásokkal és képességekkel, és ezeket már régebb óta alkalmazzuk is a hasonló drámai események kezelésére. Ami a nukleáris fegyverkezést illeti: szinte minden alkalommal szóba hoztam, amikor csak lehetőségem volt rá – a mindannyiunkra leselkedő veszélyeket, és a téma jelentőségét. Úgy gondolom, ha ki kell választanunk két horizontális problémát, amelyre megoldást kell találnunk, az egyik az éghajlatváltozás lenne, a másik pedig a nukleáris fegyverkezés és annak megszüntetése. Ez az a két fő dolog, amely veszélyeztetheti mindazt, ami értékes számunkra. Ezért ezzel egyetértek. Néhány szóban kedves barátomhoz, Brian Crowleyhoz fordulnék. Úgy gondolom, a legfontosabb a cselekvés, ebben egyetértek vele. Vegyük azonban Csád példáját. Nem tudom, ez volt-e a legjobb példa, amelyet választhatott. Néhány héttel ezelőtt látogatást tettem Csádban. Elmentem a fővárosba, a második legnagyobb városba, és Goz Beidába, ahol az ír zászlóalj is állomásozik, igen jó hangulatban és rendkívüli szakszerűen. Erre büszkének kellene lennünk. Én büszke vagyok arra, amit az ír zászlóalj a szavanna közepén véghez visz, és hatalmas nagylelkűséggel megpróbál segíteni a menekülttáborban tartózkodó otthontalanná vált embereken. Elismerésem az ott szolgálatot teljesítő ír katonáknak, akik nagylelkűek, és a végletekig elszántak arra, hogy javítsák az ottani körülményeket, ami az egész misszió célja. Köszönöm Önnek, Elnök úr, és a parlamenti képviselőcsoportoknak, és őszintén remélem, hogy az előttünk álló időben, ahogyan közeledünk 2008 vége felé, meg tudjuk valósítani a konstruktív együttműködést annak érdekében, hogy az Európai Unió oly sok állampolgárának álmát valóra váltsuk – vagyis végrehajtsuk a Szerződést, hogy olyan Európát hozhassunk létre, amelynek jelenléte a nemzetközi közösségben és a világban arányban áll elképzeléseinkkel, elveinkkel, képességeinkkel és életszínvonalunkkal. Karl von Wogau (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Solana úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Kuhne úrnak a jelentésért és annak bemutatásáért, ami azt jelentette, hogy szinte az összes pontban egyetértésre jutottunk. Solana úr, Ön néhány hónapja részt vett Polin úr temetésén Bayonne-ban. Ő volt az első katona, aki európai hadművelet során vesztette életét. Számomra nagyon megrendítő, nagyon szomorú esemény volt ez, amely arra késztetett, hogy ismét alaposan elgondolkodjam arról, mikor és milyen körülmények között mozgósítjuk a katonákat. Ez egyben Beer asszonynak és az emberi biztonság elképzelésére adott válaszom is. Az emberi biztonság elképzelése kétségkívül érdekes – amelybe a fejlesztési segélyek is beletartoznak. Biztonság nélkül nincs fejlődés. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy ez az elképzelés az Európai Unió biztonság- és védelmi politikája számára megfelelő, hiszen értelmezhetjük úgy is, hogy minden esetben, az egész világon be kell avatkoznunk. Ez olyan elvárásokat ébreszthet irányunkban, amelyeknek nem fogunk tudni megfelelni. A nélkülöző emberek nem arra várnak, hogy valaki jó szándékkal közelítsen feléjük, hanem arra, hogy valaki ténylegesen segítsen rajtuk. Ez az elképzelés gyenge pontja, és semmi sem lehet rosszabb annál, mint hiú reményeket ébreszteni az emberekben. Képviselőcsoportom ezért ezen elv említése ellen fog szavazni. Közeleg a francia elnökség, és ezzel együtt valószínűleg számos fontos döntést is meg kell majd hozni. Már említettem: egyre több katonát küldünk veszélyes missziókra. A mi felelősségünk biztosítani, hogy ezekhez a missziókhoz rendelkeznek a szükséges felszereléssel, a lehető legjobb felszereléssel. Ez ma még sok területen nem igaz. Hiányosságokkal küzdünk a telekommunikációban és – ami rendkívül fontos – a polgári eseteknél és a polgári műveletekben. Elmaradásaink vannak a felderítés és a navigáció terén. Itt most konkrét javaslatokat

04-06-2008

04-06-2008

HU


várok annak érdekében, hogy a jövőben szorosabb együttműködés valósuljon meg, és ezeket a projekteket és hiányosságokat együtt, európai módon oldhassuk meg. Az előttünk lévő jelentés azt követeli, hogy az eurohadtest az Európai Unió állandó irányítása alá tartozzon. Véleményem szerint ez nagy előrelépés lenne a jelenlegi hadtestekhez képest, amelyek mindig csak féléves időszakokra állnak az Európai Unió rendelkezésére. Azt kérem, hogy a Kuhne úr által is említett Európai Biztonsági és Védelmi Kollégium több legyen, mint csupán virtuális kollégium, annak érdekében, hogy hozzáférhessen a feladatai elvégzéséhez szükséges eszközökhöz. Jan Marinus Wiersma (PSE). – (NL) Elnök úr! Számos megjegyzésem lenne az igen tisztelt kollégám, Kuhne úr jelentésében tárgyalt európai biztonsági stratégiával kapcsolatban. Természetesen elkészítése közben képviselőcsoportom teljes támogatását élvezte, és úgy gondoljuk, hogy az eredmény kiváló. Ennek ellenére néhány észrevételre szeretném felhívni a főképviselő úr figyelmét. Ez a biztonsági stratégia van most érvényben, és 2003-ban hatalmas újításként került kifejlesztésre. A stratégia lényege természetesen továbbra is érvényben marad. Amiről most beszélünk, az a megváltozott nemzetközi helyzethez való alkalmazkodás. A hatékony többoldalúság az egyik fontos elv. A polgári és katonai szempontok összekapcsolása létfontosságú. Ugyanígy a modern veszélyelemzés is. Számos pozitív példát hozhatunk arra, hogy Solana úr vezetésével az Európai Unió hogyan foglalkozott mindezzel. Valójában ugyanarról a megközelítésről, de az elvek szélesebb körű alkalmazásáról van szó. Mindenki egyetért abban, hogy a terrorizmusról és a hagyományos biztonsági problémákról nem elég csupán beszélni: azt is meg kell vizsgálni, hogy az energiabiztonsággal, illetve az éghajlatváltozás okozta veszélyekkel kapcsolatos problémák milyen szempontból fontosak biztonsági stratégiánk számára. Ez a szélesebb körű alkalmazás. Ennek ellenére szeretnék kiállni a szűkebb értelmezés mellett is. Nem csak az országok biztonságáról szól ugyanis, hanem az emberek biztonságáról is. Véleményem szerint jó dolog, hogy Kuhne úr elindította ezt a vitát itt a Parlamentben, csakúgy, ahogyan a „védelmi felelősség” elvéről is tartottunk egy teljes megbeszélést az ENSZ-ben, egy másik, a polgárokat érintő megbeszélést. Valóban meg kell vizsgálni, hogyan tudjuk mindezt beépíteni saját elképzelésünkbe, és ezért úgy gondolom, rendkívül sajnálatos, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja nem kíván részt venni ezeknek az elképzeléseknek a kidolgozásában. Amikor az emberi biztonságról beszélünk, azalatt nem azt értjük, hogy minden olyan helyzetben automatikus beavatkozásra van szükség, ahol az emberi biztonságot fenyegetés érheti, csak azt szeretnénk, hogy sokkal nagyobb mértékben vegyük figyelembe ezt a fontos összetevőt. A szélesebb értelmezéssel kapcsolatban az is fontos, hogy a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően – reméljük és fohászkodjunk, hogy június 12-én Írország a Szerződés mellett szavaz majd, amire jelenleg is számítunk – az Európai Unió dolgozhat majd ezzel a bővített értelmezéssel, mert az új főképviselő, akit saját hazám miatt így kell nevezni, egyben az Európai Bizottság elnöke is lesz, és ezért hatékonyan koordinálhatja majd ezt a bővített programot. Végezetül még egy észrevételt szeretnék tenni az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Választások közelednek, és még nem tudjuk, ki lesz a két jelölt. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy bárkivel kell is majd tárgyalnunk – és őszintén remélem, hogy Barack Obama lesz az –, számos biztonsági kérdésben könnyebb lesz az együttműködés. Konkrét példa erre az atomsorompó egyezmény. John McCain érdekesen nyilatkozott a témát illetően. Talán az év végén eljön az ideje annak, hogy további indítványokkal, új megállapodásokkal álljunk elő: például a nukleáris fűtőanyag ciklus többoldalúvá tételével kapcsolatban. Remélem, hogy a főképviselő úr hajlandó ennek elérése érdekében erőfeszítéseket tenni. István Szent-Iványi (ALDE). – (HU) Elnök úr, főmegbízott úr, biztos úr! Először is gratulálni szeretnék Saryusz-Wolski és Kuhne jelentéstevőknek az átfogó jelentésért, kitűnő munkát végeztek. Saryusz-Wolski jelentésének egyik legfontosabb megállapítása, hogy ma a Nyugat-Balkán stabilitása az Európai Unió első számú prioritása. Ezzel maradéktalanul egyetértek. Koszovó esetében a tét nem kevesebb, mint a közös kül- és biztonságpolitika hitelessége. Az előzmények nem túl biztatóak: bár az Ahtisaari-tervet valamennyi tagállam támogatta, Koszovó elismerésében ma sincs egyetértés a tagállamok között. De ami még nagyobb baj, nincs egyetértés abban sem, hogy az UNMIK hatásköreit át kell-e adni az EULEX-nek. Márpedig ha ez nem történik meg, akkor az Európai Unió nem tudja teljesíteni saját vállalásait sem, ez pedig aláássa a hitelességét. Az EULEX missziónak nagyon fontos feladata a jogállamiság megteremtése, a működő piacgazdaság bevezetése, Koszovó többnemzetiségi jellegének a megerősítése, és a bizalomépítés az együtt élő népek között.

15

16

HU


Az Európai Unió nem hagyhatja magára Koszovót. A nyugat-balkáni politikánknak három pilléren kell nyugodnia. Először is hiteles európai perspektívát kell kínálnunk az országoknak, a feltételeket szigorúan számon kell kérnünk és következetességet kell tanúsítanunk. Nagy hiba, ha pillanatnyi politikai megfontolásból figyelmen kívül hagyjuk a feltételeket vagy következetlenül olyan országoknak nyújtunk kedvezményeket, amelyek nem működnek együtt velünk, és olyan kedvezményeket, amelyeket nem adunk meg azoknak, akik együttműködnek. Ezek bizony továbbra is veszélyeztetik az Európai Unió hitelességét. Az Európai Unió globális szerepet kíván játszani, nagyon helyesen, de ez mindaddig csak vágyálom marad, amíg a saját közvetlen szomszédságában nem képes a békét, a stabilitást és a felemelkedés lehetőségét biztosítani. Köszönöm.

16. Köszöntés Elnök. − Nagy örömmel köszöntjük a hivatalos galérián Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna parlamenti küldöttségét, és a fehéroroszországi demokratikus ellenzék képviselőit. A grúz küldöttség vezetője a grúz parlament szóvivője, Burjanadze úr. A delegációk azért érkeztek Brüsszelbe, hogy részt vegyenek az európai szomszédsági politikáról szóló konferencián, amely ma és holnap az Európai Parlamentben kerül megrendezésre. Nagy szeretettel köszöntjük őket, és örömünkre szolgál, hogy részt vesznek a közös vitában. (Taps)

17. 2006. évi éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitikáról – Éves jelentés az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról (vita folytatása) Elnök. − Folytatjuk a közös vitát a Jacek Saryusz-Wolski úr által a KKBP-t tárgyaló 2006. évi éves jelentésről készített jelentésről (A6-0189/2008), és Helmut Kuhne úrnak az Európai Biztonsági Stratégia és az EBVP végrehajtásáról szóló jelentéséről (A6-0186/2008). Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Elnök úr! Nagy örömömre szolgál, hogy a küldöttségek előtt szólalhatok fel, hiszen olyan szoros kapcsolatban állunk velük. Akár hiszi, főképviselő úr, akár nem, pontosan a Dél-Kaukázusról szeretnék beszélni. Hallottuk a jó hírt, hogy holnap néhány napra Grúziába látogat. Éppen ideje volt, hogy erre sor kerüljön, amit hálás köszönök Önnek. Abháziába is ellátogat majd, és ezzel kapcsolatban említette, hogy a hétvége talán nem lesz elegendő a problémák megoldására. Ha mégis sikerül, elsőként fogok gratulálni Önnek. Tudjuk, hogy nehéz feladatról van szó, de az a legfontosabb, hogy az Európai Unió részt vállal benne. Véleményem szerint ez már majdnem az uniós külpolitika érettségének próbája. Tudjuk, hogy Oroszország, egyik partnerünk, a konfliktus résztvevője. Az ENSZ jelentése szerint Grúzia beleegyezett, hogy beszünteti a robotrepülőgépek használatát Abházia felett. Tegnap azonban megtudtuk, hogy Oroszország, a hírek szerint vasútépítés céljából, mozgósította katonai erőit. Ha ez így van, akkor azt hiszem, túl korai még békefenntartó erőkről beszélni. Éppen ezért nehéz feladat ez. Ön azt mondta, hogy támogatja majd Grúzia béketervét, ezért a kérdésem Önhöz, főképviselő úr, a következő: támogatja majd, a béketerv részeként, az EU vagy az EBESZ által ellenőrzött abház-grúz polgári rendőrség felállítását is? Ez hatalmas lépés lenne előre, amelyre itt az EU-ban már régóta, a konfliktus kezdete óta várunk, hiszen szomszédos országról van szó. Ezért a legújabb kérdés, amely felmerül, és amelyet képviselőtársaim az imént már feltettek, a következő: a szomszédsági politikát külpolitikánk részeként tervezzük kifejleszteni? Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr! Hadd emlékeztessem arra, hogy a Tanácsnak a közös külés biztonságpolitika főbb szempontjairól és legfontosabb döntéseiről szóló tavalyi jelentésében a Parlament mélységes aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, Oroszország kilép az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződésből. Az Európai Parlament határozott nyilatkozata ellenére az EU-hatóságok nem hoztak komoly intézkedést az ügyben. 2007. július 1-jén azonban az orosz állami Duma egyhangúlag elfogadta az Oroszország szerződésben való részvételének felfüggesztéséről szóló törvényt. Kétségtelen, hogy ez a tény alapvető fontosságú Európa biztonsága szempontjából, hiszen a kontinensen Oroszország rendelkezik a legnagyobb hagyományos fegyveres erőkkel. Ezért gondolom, hogy elsődleges

04-06-2008

04-06-2008

HU


fontosságú elérni, hogy az Orosz Föderáció visszalépjen a szerződésbe. Az Európai Unió és a tagállamok hatóságainak minden rendelkezésükre álló eszközt be kell vetniük e cél elérésére, legfőképpen azért, mert az orosz hadi kiadások az elmúlt időszakban 700 százalékkal növekedtek. Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). – (ES) Elnök úr! El Baradei úr, akit igazán nem vádolhatunk radikalizmussal, a legutóbbi müncheni biztonságpolitikai konferencián úgy nyilatkozott, hogy a fegyverkezési költségek 1 százalékkal történő csökkentése megoldaná a világ éhínségproblémáit. Az Európai Unió e cél eléréséhez jelenleg úgy járul hozzá, hogy tagállamait a katonai kiadások növelésére kéri, aminek eredményeképpen e civilizáció abba az erkölcstelen helyzetbe jutott, hogy 2006-ban a világ legnagyobb, még a hidegháborús összegeket is meghaladó kiadásaival rendelkezett: tizenhétszer több ez, mint amennyit a nemzetközi együttműködésre szánunk. Úgy gondolom, hogy rossz irányba haladunk. A biztonság militarizálása igazságtalanabb, erőszakosabb világot teremtett. Talán emlékeznek azokra a korábbi állításokra, amelyek szerint az elfogadhatatlan iraki invázió megoldja majd a közel-keleti gondokat, és csökkenti az olaj árát. A következmények önmagukért beszélnek. Hölgyeim és uraim! Azt hiszem, hogy rossz úton járunk. Demilitarizálnunk kell a biztonságot, és vissza kell térnünk egy olyan Európa régi értékeihez, amelyben a hidegháború kellős közepén a Willy Brandthoz vagy Olaf Palméhez hasonló személyek a külpolitikában a fegyvermentesítést tűzték ki célul. Ami az észak-amerikai biztonsági módszerekkel való kapcsolatunkat illeti, attól függ, melyik kormányzatról beszélünk. Vagy eddig ugyanazok lettek volna az elveink és értékeink, mint a Bush-kormányzatéi? Emlékeznek még a CIA repülőkre, a guantanamói kínzásokra, a halálbüntetésre és az emberi jogok világszerte történő folyamatos sárba tiprására? Nem, hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy egy autonóm, atommentes biztonság felé kell elmozdulnunk, és egy olyan rendszer irányába, amely elégséges biztonságot teremt ahhoz, hogy megoldjuk az alapvető problémákat, amelyek a terrorizmus mellett az éhség, a szegénység és a diszkrimináció. Hélène Goudin (IND/DEM). – (SV) Elnök úr! A mai vita ízelítő abból, ami a Lisszaboni Szerződés elfogadása után vár majd ránk. Fokozott militarizálás, erősebb nemzetekfölöttiség, és magasabb költségek az EU számára a tagállamok függetlenségének kárára. Az EU most mindannyiunkat képviselnie fogja. A 27 tagállam kívánságai eggyé válnak. Ezért csak csodálkozva nézek körbe, miközben az Európai Parlament – amely magát a demokrácia élharcosának tekinti – föderalista irányt vesz, anélkül, hogy tiszteletben tartaná akár az írországi népszavazást, akár a kormányközi együttműködést. A Lisszaboni Szerződés további lépés a közös külügyminiszter, a közös katonai erők és egy közös hírszolgálat létrehozása, vagyis röviden egy közös védelmi és külpolitika felé. Írország állampolgárai, Önök az egyetlenek, akiknek megadták a lehetőséget arra, hogy megakadályozzák a dolgok e veszélyes alakulását. Arra biztatom Önöket, hogy június 12-én „nem”-mel szavazzanak, úgy, ahogyan azt nekünk is kéne itt ma tennünk, a Parlamentben. Roger Helmer (NI). – Elnök úr, egy kérdésem lenne Önhöz. Hogy van az, hogy a főképviselő, Solana úr beléphet ebbe a Házba, és nyíltan a szemünkbe hazudhat? Itt ültem, és hallottam, amikor azt mondta, hogy mindenki erősebb Európai Uniót és erősebb KKBP-t szeretne. Jómagam 4,2 millió embert képviselek az Egyesült Királyság kelet-közép-angliai részéről. Soha egyikük sem említette, hogy erősebb Európai Uniót vagy erősebb KKBP-t szeretne, azt viszont sokan mondták már nekem, hogy szeretnék, ha országunk kilépne az Európai Unióból. Ha valóban úgy gondolják, hogy az emberek ezt akarják, miért nem kérdezik meg a véleményüket az Európai Alkotmányról és a Lisszaboni Szerződésről, amelyeknek éppen az a célja, hogy ezt megvalósítsák? Elfelejtették, hogy a franciák és a hollandok ellene szavaztak? Tudják Önök, hogy a választókerületemben élők 80 százaléka szeretne népszavazást, és ha lehetőségük nyílna rá, legalább 80 százalékuk nemmel szavazna? A képviseletem alá tartozó brit állampolgárok támogatják az európai kereskedelmet és együttműködést, de határozottan ellenzik a politikai uniót és egy európai hadsereg ötletét. José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! A Parlament és a Tanács közötti együttműködés az elmúlt években jelenősen javult, ahogyan arra Saryusz-Wolski úr jelentése is kitért, elsősorban a rugalmas mechanizmusok létrehozásának és a Tanács soros elnöke, illetve a főképviselő és a különleges képviselők többszöri megjelenésének köszönhetően. A jelentés azonban képviselőcsoportom elnökéhez hasonlóan azt is megjegyzi, hogy ez az együttműködés a Parlament és a Tanács között még javulhatna, különösen az időzítés tekintetében. Saryusz-Wolski úr jelentése, akinek ezúton szeretnék gratulálni munkájához, konkrét kezdeményezést tartalmaz, mégpedig

17

18

HU


azt, hogy a következő év elejétől hozzunk létre egy intézményközi megállapodást annak érdekében, hogy az új Szerződés iránymutatásai alapján stabil és dinamikus együttműködési feltételeket határozhassunk meg. Főképviselő úr! Szeretném, ha a jelentésbe belefoglalhatnánk, hogyan értékeli Ön ezt a javaslatot. Másodszor szeretnék köszönetet mondani másik előadónknak, Kuhne úrnak is az európai biztonsági stratégiáról készített jelentésért. Úgy gondolom, hogy hosszú távú stratégiára van szükségünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy szembenézzünk az előttünk álló új veszélyekkel, és amelyet a körülmények változása esetén, de legalább ötévente, a Parlament törvényhozási időszakjainak megfelelően, felül lehet vizsgálni. Számos figyelemreméltó beszédet hallhattunk. Nem hiszem, hogy mindez többletköltségeken múlna, de amíg – von Wogau úr már utalt erre a mai nap során – három párhuzamosan működő műholdrendszerünk, öt távközlési rendszerünk, 23 páncélozottjármű-rendszerünk és 87 különböző fegyverkezési programunk van, addig nem leszünk képesek a kívánt módon haladást elérni. 27 tagállamával az Európai Unió hozzávetőleg 2 millió katonával, 10000 tankkal és 3000 vadászgéppel rendelkezik. Véleményem szerint ez elég nagy katonai erő ahhoz, hogy komoly helyzetben is bevethető legyen. További problémák is vannak azonban, például amikor a Csádhoz hasonló konfliktusok helyszínére kell zászlóaljakat küldenünk, ahol a cél nem a háborúviselés, hanem az, hogy a válsághelyzetekben védelmet biztosítsunk, a konfliktushelyzetekben pedig közvetítsünk. Ezért úgy gondolom, elnök úr, hogy össze kell vonnunk, és mozgósítanunk kell az erőforrásainkat annak érdekében, hogy az Európai Unió összes rendelkezésre álló kapacitásával ne legyen többé teljesen elhanyagolható a nemzetközi színtéren.

18. Köszöntés Elnök. − Hölgyeim és uraim! Örömmel jelentem be, hogy galériánkon a japán parlament küldöttsége foglal helyet. Nagy szeretettel köszöntjük őket. A 29. EP/Japán parlamentközi találkozón vesznek részt, amely június 2-a és 6-a között zajlik Brüsszelben és Bécsben. A japán delegáció vezetője Taro Nakayama úr, Európa kedves barátja, akit az alsóház hét, és a felsőház két tagja kísért el. A parlamentközi találkozó fő témája az éghajlatváltozás, célja pedig az, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv alkalmazása és az azt követő időszakra vonatkozó tervek alapján közös megközelítést alakítson ki. Nagy örömünkre szolgál ez a gyümölcsöző, stabil és folyamatos együttműködés Japánnal, egy olyan országgal, amellyel közös alapvető értékeink a demokrácia, az emberi jogok tisztelete és a többoldalú együttműködés elve. Szeretettel üdvözöljük tehát japán vendégeinket! (Taps)

19. 2006. évi éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitikáról – Éves jelentés az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról (vita folytatása) Elnök. − Folytatjuk a közös vitát a Jacek Saryusz-Wolski úr által a KKBP-t tárgyaló 2006. évi éves jelentésről készített jelentésről (A6-0189/2008), és Helmut Kuhne úrnak az Európai Biztonsági Stratégia és az EBVP végrehajtásáról szóló jelentéséről (A6-0186/2008). Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Gratulálni szeretnék Kuhne úrnak a kitűnő jelentéshez, különösen ahhoz, hogy ragaszkodott az emberi biztonság és a védelmi felelősség közös elvéhez – ahhoz az elképzeléshez, amelyet Solana úr is támogatott. Ez az a kettős pillér, amelyen a válságkezelési missziókhoz való európai megközelítés nyugszik. Egy részről egy adott országba az EBVP keretein belül történő beavatkozásról hozott döntés alapjául az ENSZ Alapokmánya kell, hogy szolgáljon, amely hangsúlyozza a védelmi felelősség elvét: a mészárlás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiség elleni bűnök megelőzése iránti kötelességünket.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Más részről azonban, ha az Unió olyan válságban találja magát, amelyben katonai eszközökre is szükség van, létfontosságú, hogy az erő alkalmazása az emberi biztonság doktrínájának szabályai szerint történjen. Ez azt jelentené, hogy az európai csapatoknak sokkal inkább arra kellene összpontosítani az erőiket, hogy biztonságos menedéket építsenek a nem hadviselő civil állampolgárok számára, semmint arra, hogy a katonai győzelem reményében elpusztítsák az ellenséget. Ez a két elv egységes válságkezelési stratégiát biztosít Európa számára a 21. század elején. Éppen ezért az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportjának 1. módosítása azokat az erkölcsi, jogi és műveleti követelményeket tükrözi, amelyeknek jelenleg Afganisztánban, Csádban és Libanonban, illetve majd a jövőben is meg kell felelnünk. Ezért sajnálatosnak tartom, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja, valamint az Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal elutasította a módosítást. Ez a reakciós szövetség ragaszkodik ahhoz, hogy szemet hunyjunk az emberi jogok elsőbbsége fölött – egy olyan elképzelés fölött, amely megerősítené az EBVP-missziók széles körű támogatottságának legitimitását. Andrew Duff (ALDE). – Elnök úr! Attól tartok, két problémával nézünk szembe a ma délutáni vitán. Az első az a propagandabeszéd, amelyet a szélsőjobbról hallunk a Lisszaboni Szerződés kapcsán. A második az, hogy némi önelégültséget vélek felfedezni azokban, beleértve magamat is, akik határozottan kiállnak a közös kül-, biztonság- és védelmi politika mellett. A nagy európai biztonsági stratégia célja nem az, hogy csodáljuk, hanem hogy kövessük, a Tanács és a tagállamok pedig gyakran nem követték kiváló stratégiájukat. Az Egyesült Királyság és Franciaország nem tudták teljesíteni a saint-malói megállapodásban tett ígéreteiket. Mások ahhoz a fukar és önpusztító politikához ragaszkodtak, amely szerint a katonai költségeket azoknak kell viselnie, akikre ezeket fordítani kell. Mi értelme egy ilyen politikának, amikor az a cél, hogy megosszuk a terheket? Az igazság az, hogy fegyveres erőinknek csupán 20 százaléka alkalmas valódi harcra. Az EBVP-missziók közül számos rettentő hiányokkal küszködik. Az EBVP részegységeit összefogó európai központ hiánya miatt egyre sürgetőbb, de egyben lehetetlen is az erőforrások egyesítése. Az a szomorú, hogy nagyon sokszor képtelenek vagyunk tanulni saját hibáinkból, a biztonsági stratégia csűrés-csavarása pedig nem hoz változást. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ismerem a KKBP programot, ám kissé nevetségesnek tűnik egy olyan Európától, amely még saját külső határainak ellenőrzését sem tudja kielégítően végrehajtani, hiszen naponta több ezer illegális bevándorló, üzér és maffiatag követ el határsértést. A biztonsági politika alap nélkül pedig – ha van valamiféle alapja, kérem, Solana úr, mondja el, mi az! A jelentések újra és újra megemlítik az éghajlatváltozást, az esetleges katonai támadások, illetve biológiai vagy akár nukleáris terroristatámadások veszélyét azonban figyelmen kívül hagyják, jóllehet ez a veszély sokkal komolyabb, és talán valódibb is, ha figyelembe vesszük az iszlám terroristák fenyegetéseit. Politikai eredményeit tekintve Európa gyenge. Nézzük meg például a Fekete-tengert, amely olyan, mint egy sakktábla, amelyre nem vonatkozik európai politika. Méghozzá annak ellenére, hogy ezen a sakktáblán dől el energiaellátásunk és biztonságunk jövője. Hol van Európa politikai megközelítése ezen a sakktáblán? A Lisszaboni Szerződés semmi többet nem kínál, mint azt a keveset, amelyet már így is elértünk: egy geopolitikai elképzelések nélküli Európa kilátástalanságát. Solana úr, ez az elmúlt 10 év külpolitikai irányításának hiánya! Ez a hiány minden, amit Ön elért! Athanasios Pafilis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! A két jelentés egyértelműen az EU agresszivitásának és nagyhatalmi ambícióinak erősödését jelzi. Egy sor prioritást megfogalmaznak 2008-ra, amelyeknek célja az európai tőke gazdasági, politikai és katonai előretörése a világban. Az EU céljai között szerepel az emberek és országok kifosztása is, önállóan, illetve ahol ez nem lehetséges, ott az USA és a NATO segítségével. Az első jelentés egyik legfontosabb pontja az olyan kifogások törvényes leple alatti beavatkozás és háborúskodás, mint a terrorizmus elleni küzdelem és „az emberi jogok és a demokrácia védelme”. Solana úr, a 15. bekezdés tartalmazza a demokratikus és nem demokratikus országok közötti tipikus és elfogadhatatlan megkülönböztetést. Mi alapján formál jogot magának arra, hogy egyes népeket demokratikusként vagy nem demokratikusként jellemezzen? Ebben az összefüggésben az „emberi biztonság” új kifejezését is a megelőző háborúkra adott kifogásként használja. Továbbá az új hadtestek és egy állandó uniós katonai erő létrehozása iránti igény megfogalmazásával mindkét jelentés, elsősorban a második, sürgeti az EU fokozottabb militarizálását. Ez az eurohadtest létrehozásával,

19

20

HU


állandó strukturált együttműködéssel és a tagállamok fegyveres erőinek az EU erőszakos terveibe való bevonásával válna lehetségessé. Ezzel a NATO nyomdokain járunk, hiszen így jelentősen megnő majd az EU költségvetéséből a fegyverekre és hadi kiadásokra fordított összeg. Az EU és a NATO közötti együttműködés katonai missziók, állítólagosan nem katonai rendőri és jogi erők formájában egyre fokozódik. Valójában olyan szakemberekről van szó, akik az EU katonai hadjáratait készítik elő és irányítják. Kérkednek a 17 végrehajtott katonai misszióval, és még többet akarnak. Az az EU, amelyet Önök építenek, a háború, az erőszak, a nagyhatalmi lét uniója. Ezért az embereknek az ellenállás, az engedetlenség és a szembeszegülés útját kell választaniuk. Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr! Ma itt egy olyan kompetenciaterületről vitázunk, amely ez idáig a szuverén európai államokhoz tartozott. Ma az EU kül- és biztonságpolitikája eddig nem tapasztalt módon egyre inkább valósággá válik, különösen a lisszaboni európai alkotmány bevezetését követően. Lengyel képviselőként nem szeretnék, és nem is tudok egyetérteni azzal, hogy inkább Brüsszel, és ne Varsó döntsön a lengyel külpolitikai kérdésekben, miközben a Berlin vagy Brüsszel mellett felállított katonai főhadiszálláson német tábornokok vigyázzák a biztonságunkat. Nem szeretném azt sem, hogy az egyenruhájukon EU-s zászlót viselő lengyel katonák idegen érdekeknek megfelelően tevékenykedjenek Európa és a világ különböző pontjain. A jelenlegi tendenciák és az egységes európai állam nyitott szerkezete elfogadhatatlan. Természetesen becsaphatják saját állampolgáraikat, akiket meg sem kérdeznek, mit gondolnak a szuper-EU létrehozásáról, de előbb vagy utóbb ez a projekt darabjaira fog hullani. Tunne Kelam (PPE-DE). – Elnök úr! A mai nap üzenete az kellene, hogy legyen, hogy a KKBP-nek a korábbiaknál sokkal inkább közös európai értékeken kellene alapulnia. Az egyre növekvő biztonsági kihívásokra egyetlen meggyőző válasz létezik: a szolidaritás és a közös kül- és biztonságpolitikák még intenzívebb összehangolása. Ezeknek az értékalapú célkitűzéseknek elsőbbséget kellene élvezniük a kétoldalú megállapodásokkal szemben, és Javier Solana helyesen fogalmazta meg, hogy a legfontosabb tényező a politikai akarat. Ami az energiabiztonságot illeti, szeretném felszólítani a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy komolyan vegyék figyelembe a Parlamentnek a külföldi energiabiztonságról szóló, múlt szeptemberben kiadott állásfoglalását, amely szintén kínál néhány intézményi fejlesztést. A jelentés arra is kéri a Bizottságot, hogy erőit a Nabucco csővezeték sikeres befejezésére összpontosítsa. Úgy gondolom, a kérdés nem az, hogy az egyik-e, vagy a másik: meg kell építeni saját csővezetékünket, gyakorlati értelemben és hatékonyan. Végezetül pedig, éppen itt az ideje, hogy hatékony megoldást találjunk a virtuális tér által létrehozott kihívásokra, ahogyan azt előadónk, Kuhne úr említette. Itt most a „kiberterrorizmus” kifejezést használnám. Egy évvel ezelőtt világszerte egymillió számítógépet mozgósítottak azért, hogy megbénítsák az észt kormányzati intézmények és bankok működését. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlamentnek is lényegretörő álláspontot kell kialakítania azzal kapcsolatban, hogyan reagálna a legújabb technológiák keltette veszélyekre, amelyek ez idáig úgy tűnik, felülmúlják a lisszaboni stratégia által elért eredményeket. Adrian Severin (PSE). – Elnök úr! Egy elvi kérdésről szeretnék beszélni, mégpedig az EU kül- és biztonságpolitikájával kapcsolatban a Ház részéről tapasztalható neokonzervatív tendenciákról. Néhányan közülünk láthatóan azt gondolják, hogy bármilyen külpolitika tartalma az azt végrehajtó politikai rendszer természetétől függ; ezért úgy tűnik, mintha fő célkitűzésünk hirtelen politikai modellünk exportálása lenne. Sajnálatos módon az Európai Uniónak sem a döntéshozatali mechanizmusai, sem pedig az eszközei nem adottak ahhoz, hogy hatékonyan elősegítsen egy intervenciós politikát. Meg kell változtatnunk ezt a hozzáállást, és külső fellépéseink során a realista megközelítést kell alapul vennünk. Ez a következőt jelenti: világosan meg kell határozni külpolitikánk alkalmazási körét, amely összhangban áll az európai állampolgárok közös egzisztenciális érdekeivel; a célokat egyensúlyba kell hozni erőforrásainkkal, miközben elismerjük, hogy a világnak tőlünk különböző szereplői is vannak, akik nem feltétlenül minden esetben vallják a mi értékeinket; meg kell tanulnunk velük együtt működni, és fel kell adnunk önimádatunkat annak érdekében, hogy ne csak barátainkkal, de ellenfeleinkkel is megkereshessük a tárgyalás és az együttműködés lehetőségeit. Természetesen külföldi közvetítőink közül amennyit csak lehet, barátunkká kell tennünk, de mielőtt és miközben így teszünk, úgy gondolom, meg kell tanulnunk együttműködni azokkal, akik különböznek

04-06-2008

04-06-2008

HU


tőlünk. Meggyőződésem, hogy sokkal kedvezőbb színben tűnhetünk fel eszközeink által és az elképzeléseinket népszerűsítő viselkedésünkkel, mint céljaink által, amely utóbbi azt jelentené, hogy saját modellünket kívánjuk ráerőltetni a világra. Paweł Bartłomiej Piskorski (ALDE). – (PL) Elnök úr! Számos szempontot figyelembe kell vennünk, miközben ma itt az Európai Unió közös külpolitikájáról beszélünk. Kuhne úr és Saryusz-Wolski úr jelentései igazán kiválóak, pár elem azonban hiányzik belőlük. Szeretnék rámutatni, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelnünk annak, hogy a nagyközönség számára elmagyarázzuk az európai külpolitikát, ideértve a védelmi kérdéseket is. Polgáraink, a nagyközönség tökéletesen tisztában van azzal, amit az Európai Unió nyújt – az agrárpolitikával, az infrastuktúrapolitikával – arról azonban soha nincs megfelelő információjuk, mi az az európai kül- és védelmi politika, és mihez kapcsolódik. Ne felejtsük el, hogy megalakulásakor az Európai Unió merőben más problémák megoldására jött létre. Fontos még számításba venni a Lisszaboni Szerződést, amely, reményeim szerint, a lehető leghamarabb hatályba lép majd, és az új uniós fellépés alapjául szolgálhat, illetve azt is biztosítani kell, hogy a Szerződés egyik eredménye a lehető leghatékonyabb eszközrendszer létrehozása legyen. A felszólalók közül sokan katonai kérdésekről beszéltek. A hadtestek és az európai védelmi identitáshoz kapcsolódó többi dolog minden bizonnyal igen jelentős, az sem kevésbé fontos azonban, hogy a diplomáciai szolgálat működése szempontjából is megtárgyaljuk az európai diplomácia modelljét. Fontos, hogy a jelentés hangsúlyozza: az EU kül- és védelmi politikája az élet számos más rendkívül fontos területével is összefonódik az Európai Unióban. Fontos kiemelni, hogy közös európai gondolkodásunk részeként egyben a közös energiapolitika és energiabiztonság elképzelése is bevezetésre kerül. Összegzésképp, úgy kell a kül- és biztonságpolitikára gondolnunk, mint a biztonság, stabilitás és demokrácia térségének kibővítésére. Ebben az összefüggésben nagy elismeréssel adózom annak, hogy mind a Balkánra, mind pedig Grúziára kiemelt figyelmet fordítottunk. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN). – (PL) Elnök úr! Az Európában élő emberek biztonságának megteremtése az Európai Unió legfontosabb feladatai közé tartozik. Ha alaposan átnézzük az elmúlt évek közösségi politikáit, akkor láthatjuk, hogy a politikai fellépésen túl katonailag pehelysúlyúnak számítunk. Saját céljaik elérésének érdekében néhány európai ország megpróbál politikailag és katonailag is versenyre kelni a NATO-val, amelynek ők is a tagjai. Ha különösen hosszú parancsláncokkal működő közös hadtesteket állítunk fel ahelyett, hogy az egyes tagállamokban kiválasztott egységeket képeznénk profivá, akkor hibát követünk el. Az is hiba, hogy nem használjuk ki a NATO már meglévő struktúráit. A Közösség erejét az erős nemzeti hadseregek kell, hogy adják. Az Európai Uniónak nem csupán nyilatkozatokkal, hanem valódi politikai fellépéssel kell feloldania a jelenleg befagyott európai konfliktusokat. A közelmúltbeli grúziai problémákat részben az EU Koszovó iránt tanúsított támogatása váltotta ki. Francisco José Millán Mon (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! A Saryusz–Wolski-jelentés, amelyet holnap fogadunk el, igen kimerítő, és gyakorlatilag a világ összes, az Európai Unió külpolitikája által érintett területet megemlíti, kiegyensúlyozott formában. Mivel csak két percem van, csupán néhány horizontális szempontot ragadnék ki, amelyet a jelentés nagyon helyesen tartalmaz. Ma a külpolitikát nem lehet kizárólag földrajzi szempontból értelmezni. Vannak globális, horizontális szempontú kérdések, és ezek olyan jelentősek, hogy az uniós külpolitika főbb szereplőinek is részt kellene vennie bennük. Elsősorban a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcra gondolok. Ezek olyan ügyek, amelyekre a kül- és biztonságpolitikának fokozott figyelmet kell fordítania. Egy másik nagyon fontos kérdés a bevándorlás és az illegális bevándorlás elleni harc. Biztosítanunk kell a bevándorlók saját országai és a tranzitországok közötti együttműködést, az Uniónak pedig határozott szerepet kell vállalnia ebben külső fellépés formájában. Röviden, ha az Európai Unióban ki szeretnénk építeni a biztonság, szabadság és igazságosság térségét, a külső dimenzió, ahogyan azt a Saryusz-Wolski-jelentés is megfogalmazza, létfontosságú. Ez pedig nem lehet csupán a belügyminiszterek vagy az igazságügyi biztos felelőssége. Egy másik elsődleges fontosságú horizontális szempont az energiabiztonság. Mivel a tagállamok ilyen nagy mértékben függnek a külső energiától, az energiakérdések terén el kell mozdulnunk egy közös uniós külpolitika irányába. Továbbá, az éghajlatváltozás egyértelműen globális volta miatt külső fellépésre van szükség az Unió részéről annak érdekében, hogy hatékony megoldást találjunk erre a veszélyre.

21

22

HU


Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen ezekben a kérdésekben előrelépni, amely előrelépésnek az Unió külpolitikája részét kell, hogy képezze. Az állampolgárokat érintő kérdésekről van most szó, az állampolgároknak pedig az a véleménye, hogy az Európai Uniónak hatékonyan elő kell segítenie ezeknek a kérdéseknek a kezelését, hiszen pontosan azért mondtunk le az állami szuverenitás bizonyos részéről, hogy az egyes tagállamok lehetőségeit meghaladó, és ezért globális kihívásokkal is szembe tudjunk nézni. Ezért az említett területeken elért haladás eredményeképp az Európai Unió hitelesebb igazolást találhat létezésére, ezáltal pedig erősítheti legitimitását a közvélemény és a polgárok szemében. Justas Vincas Paleckis (PSE). – Elnök úr! Gratulálok mindkét előadónak, és egyetértek azzal, hogy a KKBP elemzése kapcsán fontos a Lisszaboni Szerződés értékelése is. Ha tíz nap múlva, az ügydöntő népszavazás után került volna sor erre a mai megbeszélésre – és úgy gondolom, Írország igent fog mondani –, a vita még konkrétabb és derűlátóbb lett volna. Napjainkban, amikor egyre nagyobb számú és egyre több helyről érkező fenyegetéssel kell számolnunk, még ha az EU nem tud is egy közös hangon nyilatkozni, elengedhetetlen, hogy legalább összehangolt és erélyesebb módon lépjen fel. Teljesen egyetértek Solana úr értékelésével. Nem lesz könnyű megkezdeni az EU–Oroszország megállapodásról szóló tárgyalásokat. Másfél évnyi halogatás után azt kockáztatjuk, hogy ugyanennyi vagy még több időt veszítünk, ha nem a legalapvetőbb kérdésekre koncentrálunk. Ezért kell a 27 tagállamnak a közös és mindenki számára fontos érdekekre összpontosítva összehangolnia igényeit. A tárgyalások halogatásával vagy meghiúsulásával szembeni alternatíva az, hogy intenzívebb moszkvai kétoldalú tárgyalások indulnak Rómával vagy Vilniusszal, Berlinnel vagy Budapesttel, Párizzsal vagy Szófiával. Ez nem túl vonzó lehetőség, legfőképpen az új tagok számára. A Bizottság és a Tanács válasza, miszerint ezt központi problémának nevezték – tekintve az éghajlatváltozás veszélyét – épp időben érkezett. Az Európai Parlamentnek folyamatosan figyelemmel kell követnie, és vizsgálnia kell a veszély elhárítását célzó tervek és intézkedések végrehajtásának módját. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr! A jelentés hangsúlyozza az emberi és polgári jogok fontosságát, ami nagyon helyes. Az energiabiztonság terén megfigyelhető tendenciákat is alapvető fontosságúnak tartja. Emellett elítéli azt a módot, ahogyan harmadik országok, például Oroszország az energiát politikai eszközként használják, és ahogyan a tagállamok uniós koordináció nélkül kötnek az energiaellátásról szóló kétoldalú megállapodásokat. Az EU-nak valóban tükörbe kell néznie. Oroszország azért működik együtt közvetlenül az EU-tagállamaival, mert az EU semmilyen egységes és összehangolt energiapolitikával nem rendelkezik. Még az a kérdés is felmerül, vajon a tagállamok szeretnék-e, ha rendelkezne. El kell ismerni Oroszországnak az EU egyik fontos, sőt, talán legfontosabb energiaügyi partnereként betöltött szerepét. Az Oroszország és az EU közötti energiaügyi együttműködéshez olyan helyzet megteremtésére kell törekednünk, amelyben mindkét fél nyer. Úgy gondolom, hogy ez a mindenki számára kedvező helyzet politikai akaratra és sokkal kevesebb előítéletre alapozva is elérhető. Az Oroszország és az EU által közösen végrehajtott energiapolitikának együttműködésen, nem pedig konfrontáción kell alapulnia. Jelenleg bizonyos körök, ideértve néhányat az EU-ban is, megpróbálják ellenséges hozzáállással hátráltatni az együttműködést. Oroszország már régóta szeretne Európa egyenrangú partnerévé válni. Legyen így. Azt mindenesetre tudjuk, hogy Oroszországgal nem könnyű tárgyalni. Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának nagyobb befolyásra kell szert tennie a nemzetközi politikában. Teljesen egyetértek azzal, hogy a Parlament gyakoroljon nyomást a Tanácsra annak érdekében, hogy az határozottan kiálljon az EU számára az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó helyet szorgalmazó elképzelés mellett. Amíg az EU-nak ott nincs helye, nehéz lesz egységes hangot megütni. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A kérdéses dokumentum alapjában véve a Tanács által 2003 decemberében elfogadott európai biztonsági stratégiára, és a közös kül- és biztonságpolitikáról 2007 májusában kiadott állásfoglalásra épül. Értékelem előadónk, Saryusz-Wolski úr, a Külügyi Tanács elnökének munkáját, aki átfogó és kiváló minőségű szöveget bocsátott a rendelkezésünkre, amelyről szavaznunk kell majd. Az európai külpolitika számos olyan aspektusát szeretném kiemelni, amelyeknek végrehajtása nem lehetséges a legnagyobb szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal való stratégiai együttműködés nélkül. Ez megfelelően

04-06-2008

04-06-2008

HU


tükröződik az EU–USA transzatlanti partnerségi megállapodásban, amely szintén magában foglalja a gazdasági kapcsolatok szempontját. Ez a kérdés nemcsak az USA-val való, hanem a NATO keretein belüli katonai együttműködéssel is szorosan összekapcsolódik. Természetesen tisztázni kell, és egyszer és mindenkorra el kell dönteni, vajon a Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban telepített radarrendszer által teremtett biztonsági ernyő hatékonyan szolgálja és védi-e majd az európai érdekeket, vagy csak egy egyoldalú kezdeményezésről van szó, amelynek célja az, hogy az Ázsiából érkező veszélyekkel szemben nyújtson védelmet. Itt elsősorban Irán viselkedésére gondolok a közel-keleti régióban. Mindannyian tudjuk, hogy Irán katonai és pénzügyi támogatást nyújt Szíriának, elsősorban a területen működő terrorista csoportoknak, amelyek a Hezbollah dél-libanoni és szíriai akcióin keresztül állandó fenyegetést jelentenek a térség stabilitására és békéjére. Irán nem csinál titkot abból, hogy vezető pozícióba kíván jutni, és hogy atomprogramjának célja ennek megvalósítása. Fel kell azonban tennem a kérdést, vajon lehetséges-e a jelenleg tárgyalt külpolitikai dokumentumban a Lisszaboni Szerződésre utalni, ahogyan az számos esetben megtörtént, hiszen mivel van olyan tagállam, ahol a ratifikálási eljárás még nem fejeződött be, a Szerződés jelenleg még nincs hatályban. Még egy kérdésem lenne: milyen jogi rendelkezések értelmében küldte az Európai Unió az EULEX-missziót Koszovóba? Nem jogalkotást megelőző intézkedés volt ez valójában? Biztos vagyok benne, hogy egyetlen ENSZ határozat sem igazolná ezt a lépést. ELNÖKÖL: Edward McMILLAN-SCOTT Alelnök Ioan Mircea Paşcu (PSE). – Elnök úr! A világ, amelyben az EU-nak valódi közös külpolitika formájában kellene továbbvinnie az integrációt, napról napra egyre összetettebb. A jelenlegi pénzügyi válság és a növekvő energiaárak miatti gazdasági recesszió kialakulásának veszélye, a transzatlanti kapcsolatok elégtelen volta és Oroszország egyre nagyobb határozottsága, amelyek Európa számára egyre inkább olyan hagyományos geopolitikai kihívást jelentenek, amelynek megoldására már nincs felkészülve, csak egy kis ízelítő a mai nemzetközi környezetből. Ebben az összefüggésben, és figyelembe véve, hogy az EU egyre növekvő mértékben függ az orosz olajellátástól, az energia lassan a közös EU-s külpolitika megvalósítása sikerének, illetve kudarcának lakmusz-próbája lesz, hiszen döntő fontosságú, vajon Európa beleegyezik-e, hogy egységes energiapiacot hozzon létre, és ennek megfelelően közös álláspontot képviseljen az energiabeszállítók, elsősorban Oroszország felé is, vagy megőrzi a jelenlegi nemzeti különbségeket, és előnyben részesíti a kétoldalú preferenciális beszállítói megállapodásokat, amelyeknek segítségével kielégíthetők az egyre növekvő energiaszükségletek. A mai világpolitika elsősorban a gázról és az olajról szól. Colm Burke (PPE-DE). – Elnök úr! Támogatom a KKBP és az EBVP kialakítását, illetve a Lisszaboni Szerződés által e politikákban bevezetendő változásokat is. Ez az ír kormány álláspontja is. A szóban forgó változások lehetővé teszik majd az EU számára, hogy kiépítse a konfliktusmegelőzéshez és válságkezeléshez szükséges képességeket, miközben biztosítják, hogy minden új intézkedés teljesen megfelel Írország hagyományos katonai semlegességi politikájának. A Sinn Feinn társai számára, akik megtévesztő információkat terjesztenek a Lisszaboni Szerződésről, annyit mondanék, hogy Írországban háromszoros zárrendszer van érvényben a csapatok mozgósítását illetően: először is szükséges egy ENSZ-döntés; másodszor egy kormányhatározat; harmadszor pedig a Dáil Éireannek, a nemzeti parlamentnek is bele kell egyeznie. Ez Lisszabon után sem változik. A jelenlegi ENSZ-felhatalmazással működő csádi EU-misszió, amelyben Írország vezető szerepet játszik, kitűnő példa az EU-nak ezen a téren kifejtett tevékenységére. Mivel a közelmúltban látogatást tettem Csádban és az EU békefenntartó missziójának bázisán az ország keleti részében, meg vagyok győződve róla, hogy a misszió biztonságot teremt majd a humanitárius segélyek több százezer menekülthöz és hontalanná vált személyhez való eljuttatásához, és védelmet biztosít a helyszínen dolgozó humanitárius személyzet számára. Ezt a csádi EBVP-missziót az EU az összes érintettel közel tökéletes egyetértésben indította. Az egyéb, írországi részvétellel teljesített missziók között találjuk a rendőrök képzését a palesztin területeken, az indonéziai lázadók és a kormány közötti békefolyamat ellenőrzését, valamint a boszniai rendőri hatóságok számára nyújtott támogatást. 2003 óta több mint 20 ilyen misszió indult. Egyre több felkérés érkezik az EU-hoz, hogy segítséget és támogatást nyújtson ezeken a területeken. A hasonló kezdeményezések összességének lényege az, hogy céljuk az EU békefenntartó és válságkezelő tevékenységének hatékonyabbá tétele.

23

24

HU


Nemzeti szempontból továbbra is ragaszkodunk az általunk nem támogatott tervek feletti vétóhoz, illetve fenntartjuk, hogy szuverén jogunk saját törvényi előírásainknak megfelelően döntést hozni bármilyen válságkezelési misszióban való részvételről. Ez azon számos ok egyike, amiért az íreknek június 12-én igennel kellene szavazniuk. Elnök. − Mielőtt továbbmennénk, szeretném köszönteni a látogatók galériáján helyet foglaló összes vendégünket, különösen a választókörzetemből, Yorkshire and the Humberből érkezett csoportot. Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, főképviselő úr! Közvetlenül Önökhöz szólok az algériai keresztényeket ért üldöztetésekkel kapcsolatban. Milyen lépéseket tett az Európai Unió a keresztényeknek egy olyan országban történő üldöztetését illetően, amellyel igen szoros kapcsolatban állunk? A vallásszabadságot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke garantálja, amely egyben minden egyes tagállam számára kötelezővé teszi, hogy biztosítsa ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartását. Algéria az ENSZ tagja, mégis figyelmen kívül hagyja ezt az alapvető jogot. A keresztények teljes jogú állampolgárok; ugyanolyan joguk van saját vallásukat gyakorolni, mint bármely másik vallási közösségnek. Ezért kérem Önt, főképviselő úr, hogy közvetlen vagy közvetett diplomáciai csatornák bevonásával vessen véget a keresztények üldöztetésének. E kérdésben az Európai Unió hitele is kockán forog. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Solana főképviselő úr! Úgy gondolom, hogy a vita világosan rámutatott, az Európai Unió csak bizonyos feltételek mellett válhat valódi politikai unióvá. Először is csak akkor, ha a Lisszaboni Szerződés ratifikálása megtörténik, másodszor pedig csak akkor, ha létezik valódi, nevéhez méltó európai biztonsági és védelmi politika, vagyis, ha jelenlegi formájából valami elfogadhatóbb jön létre. Ha ez megtörténik, az Európai Uniónak lehetősége nyílik arra, hogy ne globális szereplő legyen, hanem azzá váljon. Kétségtelen, hogy a Csádban tett kezdeti erőfeszítéseink még nem a legtökéletesebb teljesítményt tükrözték, de esettanulmányként szolgálnak, amelyekből Európai Unióként tanultunk, a hiányosságok ugyanis egészen egyszerűen teljesen nyilvánvalóvá váltak. Mindebből ismét látható lett, hogy az európai biztonsági és védelmi politikához kompatibilis rendszerekre és új, gyors mechanizmusokra van szükség, amelyekkel a csapatok mozgósíthatók. A vita ideje lejárt; most cselekednünk kell! Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Elnök úr, gratulálok Helmut Kuhne kollégának a kiváló jelentéséért. Teljesen igaza van, hogy 2008 a közös külpolitika és a közös védelempolitika szempontjából meghatározó év lesz. Nemcsak a lisszaboni szerződés miatt, hanem Koszovó lesz az EU legnagyobb próbatétele, hogy készek leszünk-e Koszovóban megfelelően politizálni. Sajnos az ENSZ és az EU között máig nincs meg a megállapodás, és sajnos nem készültünk fel intellektuálisan sem, hiszen nem vontuk le a bosznia-hercegovinai nemzetközi jelenlét tanulságait. A másik jelentés tekintetében szerencsétlennek tartom a Saryusz-Wolski-jelentés oroszellenes élét. Oroszországot lehet is, kell is kritizálni, ugyanakkor megkerülhetetlen stratégiai partner, az együttműködés elmélyítése kölcsönös érdek. Nem azért nincs közös energiapolitika, mert kétoldalú megállapodást kötnek az EU-tagállamai, hanem mivel nincs közös energiapolitika, nincs mihez igazodni, nincs mivel egyeztetni a tagállami érdekeket, ezért a Wolski-jelentés kritikája elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. Monika Beňová (PSE). – (SK) Csatlakozva az előttem szólókhoz, én is szeretném megköszönni Saryusz-Wolski és Kuhne urak munkáját, elsősorban azt, hogy jelentésükben egyensúlyt teremtettek a társadalmi, jogi és gazdasági szempontok között. Reményeim szerint a jövőben igen fontos lesz számunkra, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk, és jobban felkészüljünk a két legnagyobb partnerünkkel, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal való együttműködésre. Oroszországnak új elnöke van. Hamarosan az Egyesült Államokban is új kormányzat alakul. Következésképpen érdemes lenne közös külpolitikánkban pontosan erre a két országra koncentrálni. A gazdasági szempontot illetően, a legfontosabb az energiabiztonság megteremtése kell, hogy legyen, különösen az Európai Unión belül. Bízom benne, hogy az Orosz Föderációval folytatott tárgyalásokon haladás történik ez ügyben. Mivel épp két partnerünket említettük, hadd jegyezzem meg, hogy kedvező lenne, ha egyenlő és ugyanolyan hozzáértő félként viselkednénk mindkét országgal szemben, legyen az akár az Egyesült Államok, akár az Orosz Föderáció, és ha a politikák kiegyensúlyozottak lennének. Végezetül elnök úr, szeretném elmondani, mennyire örömömre szolgálnak a Lisszaboni Szerződésre tett utalások. A jelentésekben szereplő utalások azt mutatják, hogy a Parlament számít a Szerződés ratifikálására, és teljes mértékben támogatja azt.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) Köszönöm, elnök úr. Solana úr jó ideje nem jelent meg itt nálunk, és már aggódtam az egészsége miatt. Most már látom, hogy azzal minden rendben van, és hogy a koszovói eset után nem akasztotta fel magát, mint Iskarióti Júdás. Ez azt jelenti, hogy megkérdezhetem tőle, vajon tudta-e, hogy Hashim Thaci és barátai a szerbiai foglyok szerveivel kereskedtek. Tudta ezt vagy nem? Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Elnök úr! Mindkét előadónak teljes elismeréssel adózom. Ezek a dokumentumok kiválók. Fel szeretném azonban hívni a figyelmet számos, a kül- és védelmi politikához kapcsolódó kérdésre. A következő területeken lévő európai potenciálra gondolok. Demográfia – ez a potenciál egyre csökken. A gazdasági potenciál nem rossz, de pénzügyi válságok fenyegetnek. A katonai potenciál – amely szétesett és elszórt – láthatjuk, milyen állapotban van. Az energiapotenciál, a víz- és élelemellátás lehetősége. Más veszélyekről is beszéltünk, amelyekhez hozzátenném még például a járványveszélyt és az információbiztonságot. A mai külpolitika értelmében véleményem szerint olyan országokkal kellene egyesülnünk, amelyek civilizáció tekintetében közel állnak hozzánk, az együttműködésre hajlandókkal együtt kellene működnünk, a többiekkel szemben pedig határozott álláspontot kellene kialakítani. Csaba Sógor (PPE-DE). – (HU) Ma éppen 88 éve annak, hogy az európai nagyhatalmak az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződésben olyan biztonságpolitikai döntéseket hoztak, amelyben a nemzeti kisebbségek jogait semmibe vették vagy csak papíron garantálták. A II. világháború utáni párizsi békeszerződés sem oldotta meg a gondokat. A biztonságpolitikai kérdést a határok sérthetetlenségének garantálásává redukálták. Az akkor kialakult határok nagy része mára már megszűnt, Csehszlovákia és Jugoszlávia nem létezik. A kisebbségi kérdés maradt. Mi magyarok 8 országba kerültünk, ezek közül egyelőre csak Szlovénia tudta megnyugtató módon megoldani a magyar közösség jogait. A jelentés szerint előrehaladást kell megvalósítani az európai normákkal összhangban a kisebbségi jogok tényleges védelmének biztosítása érdekében. De milyen európai normákkal? Jó lenne az EU-n belül is szorgalmazni azt, amit a Nyugat-Balkántól elvárunk. A latin közmondás szerint: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” Ma biztonságos Európát akarunk. Rendezni kell a nemzeti kisebbségek jogait az EU-n belül és kívül az Európa nyugati felében bevált területi és kulturális autonómia eszközeivel. Köszönöm. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr! Solana úrhoz hasonlóan nekem is meggyőződésem, hogy a mai vita tanúsága szerint széles körű egyetértés van az európai kül- és biztonságpolitika alapvető irányultságával kapcsolatban, ami nagy örömmel tölt el. Röviden szeretnék hozzászólni három kérdéshez. Először is, visszatérve a biztonság meghatározásának kérdéséhez: egyáltalán nem hiszem, hogy nagyon messze járunk egymástól. A jelenleg és a közeljövőben megoldásra váró legfőbb globális problémák egyike sem független a biztonságpolitikai dimenziótól. Még a pénzügyi piacokon tapasztalható válság is rendelkezik biztonságpolitikai dimenzióval, ugyanúgy, ahogyan az élelmiszer- és az áruhelyzet is, hogy a szokásos problémákat se felejtsük el. Mindennek ellenére nem kell attól tartanunk, hogy külpolitikánk vagy az Európai Unió militarizálódik, a hasonló veszélyeket ugyanis csak a legritkább esetben lehetne katonai úton megoldani. Ha egyáltalán ehhez folyamodnánk, az általában azt szolgálná, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a valódi, politikai természetű és a civil társadalmat érintő feladat elvégzéséhez. Ugyanakkor meg kell, hogy legyen a lehetőségünk mindkét fellépésre. Fel kell készülnünk mindkét lehetőségre, és az európai politika pontosan ebben az irányban halad. Továbbá egyedi felelősségünk, hogy világszerte kezeljük a válsághelyzeteket, hiszen stratégiáink végrehajtásához számos eszköz áll rendelkezésünkre. Az Európai Unió nem csak a KKBP-re és az EBVP-re alapozhat, hanem különböző közösségi eszközeire is, például a stabilitási és fejlesztési együttműködés általános eszközeire, illetve a humanitárius segélyekre és a polgári védelmi mechanizmusra. Meg kell győződnünk róla, hogy mindig a megfelelő eszközöket választjuk, és hogy logikus párbeszédet alakítunk ki a résztvevő felek között. Nem lehet kétség afelől, hogy a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb előnye – miután hatályba lép – éppen az lesz, hogy ezt a harmonikus és hatékony együttműködést rendkívül megkönnyíti majd. Zárásképp hadd tegyem hozzá, hogy a döntő tényező a lehetőségeink kihasználását elősegítő közös politikai akarat. A lehetőségek előttünk állnak; mindössze annyit kell tennünk, hogy élünk velük. Úgy, hogy mindannyian összefogunk. Az az igazság, hogy a mai körülmények között nincs választásunk. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy következetlenül lépjünk fel, vagy ne hatékonyan osszuk el a

25

26

HU


támogatásokat. Ehelyett, ha közös, hiteles és egységes EU-s külpolitikára vágyunk, akkor össze kell gyűjtenünk, és koncentrálnunk kell az erőforrásainkat és az eszközeinket. Csak így leszünk képesek megfelelni a kihívásoknak és a polgárok, illetve partnereink jogos elvárásainak is. Nagyon köszönöm. Javier Solana, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője. − Elnök úr! Szeretnék választ adni arra a két-három kérdésre, amelyek közvetlenül hozzám szóltak. Először Salafranca Sánchez-Neyra úrnak válaszolnék. (ES) Salafranca Sánchez-Neyra úr! Igennel válaszolnék a nekem feltett két kérdésre, de azt mondanám, először is várjuk meg, amíg a Szerződést elfogadják. A Szerződés ratifikálásától függő kérdésekkel még várnunk kell, és a megállapodásokra valószínűleg később kerülhet csak sor. (FR) Záborská asszony, vizsgáljuk az ügyet. Mivel Záborská asszony nincs jelen, később visszatérek erre a válaszra. Az Ügynökségnél nagyon keményen dolgozunk az együttműködési képesség kifejlesztésén: erre vonatkozott az egyik kérdés, a válasz pedig „igen”. Ami a többi kérdést illeti, korábban már megválaszoltam őket. Figyelmesen hallgattam az összes felszólalást, és remélem, hogy az idő előrehaladtával – ahogyan közeledik az igazság pillanata –, a Szerződés ratifikálását követően közösen meg tudunk majd valósítani néhányat a ma elhangzott ötletek közül. Mielőtt átadnám nekik a szót, még egyszer szeretnék gratulálni két előadónknak, ahogyan azt már korábban is elmondtam. Végezetül teljesen egyetértek a Verheugen biztos úr utolsó beszédében hallottakkal, és ehhez nem is szeretnék mást hozzátenni. Jacek Saryusz-Wolski, előadó. – (FR) Elnök úr! Nehéz néhány szóban összefoglalni egy vitát, de a tartalmát igen kedvezőnek találom. A Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés szükségessége a legfőbb tanulság, amelyet levonhatok belőle. Másodszor viszonylag széles körű egyetértés tapasztalható a vita tartalmát illetően. Harmadszor, nyilvánvalóvá vált, hogy számos rendkívül értékes eredményt máris elértünk. Végül pedig hangsúlyozni szeretném, milyen fontos, hogy megkétszerezzük erőfeszítéseinket. Verheugen biztos, alelnök úr, igen helyesen emlékeztetett bennünket az Európai Bizottság által irányított közösségi politikák rendkívüli értékére. Egyetértek ezzel az állásponttal, hiszen az integrált külpolitika nem lenne teljes a közösségi politikákkal elért eredmények nélkül. Először gondolom úgy, hogy a mai vita a leendő, „kétkalapos” európai uniós külügyminiszter kinevezése előkészületeinek szellemében zajlott. előadó. – És erről jut az jut eszembe, hogy mit kezdünk majd enélkül az építő jellegű feszültség nélkül? előadó. – (FR) … a jövőben, amikor már csak egy intézmény lesz. Egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy az intézményeknek tartalmában erősebb külpolitikára van szüksége. Az energiabiztonság a leggyakrabban említett téma. A leggyakrabban szóba hozott ország vagy földrajzi terület, úgy tűnik, Afganisztán, mintha csak egyfajta mércéje lenne az Európai Uniónak és az egész nemzetközi közösségnek. Számos pontban eltérés mutatkozott. Ezek nélkül a különbségek nélkül, amelyek lendületet adnak a vitáknak, talán kissé unatkoznánk is. Ezért remélem, hogy a jövőben a viták ugyanolyan élénkek és tartalmasak lesznek, mint ez a mai volt. Az alapvető elveket illetően azonban egyetértésre jutottunk, ami igen biztató, és remélem, hogy a Tanács, a főképviselő úr és a Bizottság, természetesen a Parlament szerény hozzájárulásával együtt a jövőben az eddigieknél is erősebb, nagyszerűbb és ambiciózusabb külpolitikát tud majd felépíteni az Unió számára. Helmut Kuhne, előadó. − (DE) Elnök úr! Ez az utolsó felszólalási esély arra is lehetőséget ad, hogy megtegyem, amire korábban még nem volt időm – hogy megköszönjem Verheugen biztos úrnak és Solana úrnak a munkatársaikkal való kitűnő együttműködést, akik mindig készen álltak a megbeszélésekre, és akiktől rengeteget tanultam. Mindennek igen pozitív hatása volt a jelentésre. Köszönetet szeretnék mondani az összes bizottsági tagnak is, különösképpen a bizottság elnökének és a másik jelentés elkészítőjének, Saryusz-Wolski úrnak. Alkalmanként, amikor jelentéseinkben átfedésekkel találkoztunk, cédulás üzenetet küldtünk egymásnak, mint az iskolában, hogy hasonló megfogalmazással élhessünk. Ez is kiválóan működött. Három további pontot szeretnék még hozzátenni az eddigiekhez:

04-06-2008

04-06-2008

HU


előadó. − Először angolul, hiszen néhány felszólaló említette az ír népszavazás kérdését. A militarizálódási mítoszt illetően: jelentésem számos, a fegyverzetellenőrzésre és a lefegyverzésre vonatkozó javaslatot tartalmaz – egy teljes oldalnyit. Másodszor a Lisszaboni Szerződés továbbra is minden tagállam számára megadja az EU-missziókból, különösen a katonai missziókból való kimaradás jogát. Ezt a jogot a Lisszaboni Szerződés semmilyen formában nem sérti. Érdekes volt végighallgatni a NATO önjelölt védelmezőit, akik aggodalmukat fejezték ki az EBVP-hez csatlakozó semleges Írország függetlenségével kapcsolatban. Számomra ez nagyon érdekes volt. előadó. − (DE) Befejező megjegyzésem a Pflüger úr által már említett parlamenti ellenőrzés kérdéséhez kapcsolódik: nem tudom, szándékos félreértésről volt-e szó, az a szöveg azonban, amely egyaránt megjelenik Saryusz-Wolski úr és jómagam jelentésében is, nem feltételezi, hogy bizonyos csoportok hozzáférést nyernek bizalmas információkhoz. A megfogalmazás módja nyitott. Nekünk itt a Parlamentben először is el kell végeznünk a házi feladatunkat annak érdekében, hogy valamiféle tárgyalási álláspontot alakítsunk ki a Tanáccsal szemben. Milyen szintű biztonsági hozzáférést akarunk lehetővé tenni, és mennyi tagállam számára? Elképzelhető, hogy minden csoport megkap egy bizonyos szintű hozzáférést, bizonyos csoportok ennél magasabb szintűt, és így tovább. Először nekünk magunknak kell kidolgoznunk ennek a részleteit, és egyetlen javaslatunk sem akadályozza meg az egyes képviselőcsoportokat abban, hogy a folyamatban részt vegyenek. Nem tudom, vajon szándékos félreértésről volt-e szó, vagy hogy a szöveg volt-e ennyire érthetetlen – bár nem hiszem, hogy az lett volna – de mindenekelőtt le kell ülnünk itt a Parlamentben, és ki kell dolgoznunk saját tárgyalási álláspontunkat, amelyet a Tanács felé képviselhetünk. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra csütörtökön, 2008. június 5-én kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (Az eljárási szabályzat 142. cikke) Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Szeretném hangsúlyozni a jelentés fontosságát, és köszönetet szeretnék mondani az előadónak azért, hogy az összes javaslatomat beépítette a végleges szövegváltozatba. A Lisszaboni Szerződés ratifikálásának és az Európai Parlament leendő hatásköreinek fényében összegezni kell a közös kül- és biztonságpolitika működését, valamint meg kell szövegezni a 2008-ra és 2009-re vonatkozó elsődleges célkitűzéseit. Az Európai Szomszédsági Politika megerősítése kell, hogy legyen a 2008-ra vonatkozó legfőbb cél. A fekete-tengeri együttműködés kérdéseiben tapasztalt egyetértés minőségét illetően szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a közeljövőben ezen javítani tudjunk. Ha 2007 volt az az év, amikor lefektettük az e területre vonatkozó uniós politika alapjait, akkor 2008-ban a fekete-tengeri együttműködés gyakorlati alkalmazására kell koncentrálnunk. Szintén fontos, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy sikeresen és minél hamarabb végrehajtsuk a Nabucco energiaprojektet, és megoldjuk a régióban fennálló konfliktusokat. Végezetül a nyugat-balkáni országok és az EU-hoz való közelségük szintén prioritást kell, hogy jelentsenek az EU külpolitikájában. Egy sor kérdés közül, amelyeket alapos ellenőrzés alá kell vetni ebben a régióban, kiemelném a kisebbségek jogai hatékony védelmének szükségességét, ideértve a román anyanyelvűek jogait is. Adam Bielan (UEN), írásban. – (PL) Először is szeretnék gratulálni Saryusz-Wolski úrnak a kiváló jelentés elkészítéséhez. Ki szeretnék emelni néhányat a jelentésben található gondolatok közül. A legaggasztóbb ezek közül az, hogy az EU egyre inkább a stabilitást és a demokráciát nélkülöző országoktól kapja energiaellátását. Teljes hiányát látjuk a tagállamok által kötött kétoldalú energiaügyi megállapodások összehangolásának, amely veszélyezteti az EU stratégiai projektjeinek érdekeit, és meg is kérdőjelezi ezeket a projekteket. A tagállamok hasonló lépései jelentősen gyengítik az Európai Unió tárgyalási erejét és a közös külpolitika kidolgozására tett erőfeszítéseit. Még egyszer hangsúlyoznám, mennyire fontos a Nabucco csővezeték az EU energiabiztonsága szempontjából, és felszólítom az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy minden erejükkel próbálják meg felgyorsítani a terv megvalósításáért folyó munkát. Az európai szomszédsági politikának szentelt kétnapos konferenciára utalva, amelynek szervezésében a jelen parlamenti ülésszak alatt magam is részt veszek, kiemelném a politika megerősítését célzó intézkedések fontosságát. Az ENP hatáskörébe tartozó országokban tapasztalható megoldatlan konfliktusok komoly kihívást jelentenek az EU biztonsága számára.

27

28

HU


Összegzésképp úgy érzem, hogy az EU külpolitikájában a keleti szomszédsági politika megerősítése és a keleti határainkon túli konfliktusok kiváltásának megakadályozása, valamint az energiabiztonság megteremtése kell, hogy legyen az elsődleges szempont. Alexandra Dobolyi (PSE), írásban. – A jelentés pontosan tükrözi a KKBP jövőbeni alakulásáról vallott véleményünket. A KKBP alapvetően fontos eleme az EU külpolitikájának. Üdvözölni szeretném a Lisszaboni Szerződésnek a külügyi intézkedéseket érintő újításait. A Szerződés végrehajtása a KKBP-t hatékonyabbá és egységesebbé tenné. A Szerződés által létrehozott új hivatali pozíciók láthatóbbá tennék az EU-t, de úgy gondolom, létfontosságú meghatározni a különböző szerepeket annak érdekében, hogy biztosíthassuk e különböző funkcióknak egy egységes és hatékony KKBP-hez való hozzájárulását. Ha azt szeretnénk, hogy az EU aktív szereplő legyen a nemzetközi béke és stabilitás megteremtésében, az összes szükséges konkrét és jogi eszköznek a rendelkezésünkre kell állnia; ennek eléréséhez azonban a tagállamok politikai akaratára is szükség van. Az EU egyre nagyobb globális jelenléttel rendelkezik, és világszerte találunk EU-missziókat. Azáltal, hogy a világ más részein is segíti a biztonság és stabilitás megteremtését, az EU egyben saját polgárai életét is biztonságosabbá teszi. Ez a legjobb módja annak, hogy saját biztonságát védelmezze, és népszerűsítse értékeit. Úgy gondolom, e lépések a helyes irányba mutatnak. Genowefa Grabowska (PSE), írásban. – (PL) Támogatom a bemutatott jelentést. Véleményem szerint kiegyensúlyozott és megegyezésre törekvő dokumentumról van szó. Az EU külpolitikájának értékelése különösen fontos ma, elsősorban a Lisszaboni Szerződés által e kérdéskört érintő változások fényében. Nincs kétségem afelől, hogy a főképviselői poszt támogatásával a Szerződés előrelátóbb, hosszabb távú stratégia végrehajtását teszi lehetővé az uniós külpolitikában. Az a tény, hogy az Európai Unió, mint egység közös értékeken alapul, azt jelenti, hogy ezeknek az értékeknek a közös kül- és biztonságpolitikában is tükröződniük kell. Ez az egyetlen megközelítés, amely a nemzetközi színtéren hitelessé teheti az EU-t. A KKBP-hez egyrészt a tagállamok közötti politikai egységre van szükség, másrészt pedig a szolidaritási elvek tiszteletben tartására, különösen az új uniós politikai stratégiák kidolgozásakor. Ezért a jelentéshez hasonlóan sajnálatomnak és aggodalmamnak adok hangot azzal kapcsolatban, hogy nincs előrelépés a közös európai energiapolitika létrehozásában. Magam sem tudom elfogadni, hogy a tagállamok önálló kétoldalú megállapodásokat kötnek az Oroszországból érkező energiaellátásról. Ez jelentősen gyengíti az Európai Unió egészének tárgyalási pozícióját, illetve a közös energiapolitika megteremtésére tett erőfeszítéseit. Ez annál is szomorúbb, mert nem is olyan régen ugyanezek az országok kifogásolták az Egyesült Államokkal kötött vízummegállapodásokat, megvádolva az ezeket kötő közép-európai államokat azzal, hogy gyengítik a közös európai vízumpolitikát. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban. – (PL) Elnök úr! Az Európai Unió egyre inkább globális szereplővé válik a világban, aminek legfőbb bizonyítéka a közösségi akciók földrajzi vonatkozása. Elég csak a Tanácsnak a Kuhne úr jelentésében is említett 2007-ben és 2008 elején hozott műveleti döntéseire gondolni: az afganisztáni rendőri misszióra, a csádi katonai hadműveletre, a boszniai csapatok átalakítására és a koszovói, illetve Bissau-guineai missziók előkészítésére. Sajnos a fellépés földrajzi hatáskörének kiterjesztése nem jár együtt az egy ideje már nyilvánvaló hiányosságok, például az EU-s polgári békehadtestek hiányának, a közlekedési hiányosságoknak és az egyes országok egyenlőtlen részvételének a kiküszöbölésével. A közelmúltban kapott információk fényében új dimenziót kell bevezetni az európai biztonságról szóló vitában. Itt most a brüsszeli, luxemburgi és strasbourgi európai intézmények biztonságára gondolok. A támadási célpontjukként EU-intézményeket választó terroristacsoportok leleplezése azt jelenti, hogy a biztonsági kérdés többé már nem csupán elméleti. Ezt figyelembe véve át kell értékelnünk jelenlegi elveinket. Tisztában vagyunk vele, hogy az Európai Parlament eleve könnyen megközelíthető, és nehéz megtalálni az arany középutat az intézmény nyitottsága és a szigorúbb biztonsági követelmények között. Ez azonban egyre sürgetőbbé válik, aminek a 2009-re vonatkozó költségvetésben is tükröződnie kellene. E probléma súlyossága nem ér fel a jelentésben vázolt egyéb problémákkal, azonban mindenképpen figyelmet érdemel. Marianne Mikko (PSE), írásban. – (ET) Hölgyeim és uraim, a tagállamok külön-külön nem tudnak hatékony kül- és biztonságpolitikát folytatni. Az energiaügyi és külpolitikai kérdések kétoldalú megközelítése negatívan hat megítélésünk komolyságára. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió súlya a nemzetközi kapcsolatokban eddig gyakran kisebb volt, mint az egyes tagállamoké. Az Európai Unióban a 27 tagállam mindegyikének

04-06-2008

04-06-2008

HU


közös érdekéből eredő egységes álláspontot kell képviselnie a világ legnagyobb országai, különösen az Oroszországi Föderáció felé. Csak így fognak bennünket egyenrangú partnernek tekinteni Amerikában és Ázsiában is. Örömmel látom, hogy Saryusz-Wolski úr jelentése az európai szomszédságpolitika megerősítését a 2008. év fő célkitűzéseként emeli ki. Az európai szomszédságpolitika kelet konferenciája, amelyet ma és holnap zajlik az Európai Parlamentben azt demonstrálja, hogy mi komolyan vesszük a saját célkitűzéseinket. Az Európai Unió biztonsága érdekében sürgős lépésekre van szükség a szomszédok demokratizálása és a konfliktusmegoldás terén. Segítenünk kell Moldovának a transznyisztriai konfliktus megoldásában. A moldovai küldöttség elnökeként azt is meg kell jegyeznem, hogy az Európai Uniós tagság távlati lehetősége nagyon fontos mind Moldova, mind Ukrajna számára. Ez a lehetőség ad lendületet a gazdasági reformok végrehajtására és a demokrácia fejlesztésére. Természetesen időbe telik, amíg meg tudunk felelni a három koppenhágai kritériumnak, bár Moldova és Ukrajna már megmutatta, hogy kész az európai fejlesztések végrehajtására. A negyedik koppenhágai kritérium, azaz az Európai Unió befogadási kapacitása semmilyen körülmények között nem lehet akadálya annak, hogy ez a két európai ország csatlakozzon az Európai Unióhoz. Nem kérdéses, hogy folytatódnia kell a bővítésnek. Sirpa Pietikäinen (PPE-DE), írásban. – (FI) Köszönet az előadónak ezért a kiváló, átfogó jelentésért. Egyetértek vele abban, hogy az Unió közös kül- és biztonságpolitikája számára fontos, hogy az elkövetkezendő évek során erősebben összpontosítson azoknak a rendszereknek és folyamatoknak a fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió gyorsabban és hatékonyabban reagálhasson a nemzetközi válságokra. A polgári válságkezelés, a békefenntartás és az emberi jogok védelme képezi a KKBP alappilléreit. A Lisszaboni Szerződés nyomán az EU külpolitikája az Unió főképviselőjének személyében új vezéralakot fog nyerni. A Szerződés által magával hozott változások lehetőséget nyújtanak a hatékonyabb, következetesebb kül- és biztonságpolitika kialakítására. Az EU-nak konzisztensebben kell nyilatkoznia és cselekednie a világ színterein. Remélem azonban, hogy jövőbeni éves jelentéseiben a Parlament erőteljesebben foglal majd állást az EU-nak az ENSZ-ben játszott következetesebb és erősebb szerepével kapcsolatban. Az EU gazdasági és politikai szuperhatalom. Az Unió fontossága az évek során a nemzetközi szinten egyre nőtt, fő küldetésének pedig azt kell tekintenie, hogy egy embereket és természetet tiszteletben tartó globális szervezet építsen fel. Az EU-nak időt és energiát nem kímélve kell fejlesztenie a gazdasági együttműködést, a politikai stabilitást és a demokráciát a Földközi-tenger, a Balti-tenger és a Fekete-tenger vidékein. A jövőben több forrásra lesz szükség a Balti-tengeri stratégia végrehajtásához, a régió egységének növeléséhez és környezetvédelmi problémáinak megoldásához. A fekete-tengeri régió támogatása, és a régióval való szorosabb integráció kialakítása az EU szomszédságpolitikájának keretében növelni fogja a politikai stabilitást mind az EU-ban, mind a Fekete-tenger szélesebb térségében. Nicolae Vlad Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Az európai és a PESA biztonsági stratégia alkalmazásáról szóló Kuhne-jelentés nagyon jól felépített, tekintve, hogy valódi problémákat fogalmaz meg, és lehetséges megoldásokat kínál. Úgy gondolom, hogy ez a fajta gyakorlatias „checklist” hozzáállás segíteni fogja az előrehaladás ellenőrzését. A tartalomra vonatkozóan a következő megjegyzéseket szeretném tenni: 1. Meg kellene említeni az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolát, amely fontos szerepet játszik a PESA közös megállapodásának kidolgozásában a stratégiai szinten nyújtott oktatás révén, különösen abban a kontextusban, amelyben von Wogau, a biztonsági és védelmi albizottság (SEDE) elnöke levelet küldött a főtitkár/főképviselő Javier Solanának, amelyben támogatását fejezte ki az EDVF tevékenysége iránt. 2. Az EU-NATO közötti kapcsolatra vonatkozó nyilatkozat erőteljesebb mondanivalót tartalmazhatott volna a NATO csúcstalálkozón elfogadott bukaresti nyilatkozat fényében. 3. Meg lehetett volna említeni az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség jelentőségét. Azt a kijelentést, hogy „egy erősebb Európai Unió növeli a közös biztonságot” talán össze lehetne kötni a szövetségesek biztonságának az elválaszthatatlanságának elvével, amely így az EU-ra is kiterjed. Toomas Savi (ALDE), írásban. – Saryusz-Wolski úr jelentése megerősíti az Európai Unió elkötelezettségét az ENSZ millenniumi fejlesztési céljai iránt, de ez a frázis önmagában egy kissé felszínessé vált, mivel az EU fejlesztési politikai diskurzusában túl gyakran használják olyankor, amikor valójában igen kevés előrehaladás tapasztalható és a millenniumi fejlesztési célok még mindig elérhetetlen távolságban vannak.

29

30

HU


Az összes tagállam közül egyedül Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország járul hozzá GDP-je több mint 0,7%-ával a hivatalos fejlesztési támogatáshoz, bár a 0,7%-os cél elérését már 1970. október 24-én kitűzték az ENSZ fejlesztés második évtizedéről szóló nemzetközi fejlesztési stratégián belül. Meggyőződésem, hogy az EU - mint globális szereplő - hitelességének biztosítása fontos részét kell, hogy képezze a közös kül- és biztonságpolitikának. A vállalt kötelezettségeink teljesítése kitűnő kiindulópontot jelentene ehhez. Az EU-nak és tagállamainak fel kell váltaniuk terjengős, elkötelezettségüket ismételten megerősítő nyilatkozataikat összehangolt, együttesen hatékony lépésekkel. Véleményem szerint ezt csak úgy lehet elérni, ha az erőforrásokat összevonjuk, és egyetlen a hivatalos fejlesztési támogatás összegyűjtéséért, szétosztásáért és kifizetéséért is felelős EU intézményt állítunk fel. Esko Seppänen (GUE/NGL), írásban. – (FI) A Lisszaboni Szerződés nyomán az EU militarizálása valósul meg, ugyanis a közös kül- és biztonságpolitikát egységes biztonsági és védelmi politika formájában fogják megvalósítani. A semleges tagállamok számára ez egyre nehezebbé teszi, hogy semlegességüket megtartsák. Ez így lesz, amikor a tagállamok vállalják majd katonai kiadásaik növelését. Ez így lesz, amikor az EU számára új katonai központot hoznak létre. Ez a folyamat a jelenlegi francia soros elnökség alatt fog beindulni. Saryusz-Wolski úr jelentése sajnálatos módon az EU militarizálása mellett foglal állást. A jelentésben az energiabiztonság kérdését szintén igen erőszakosan hangsúlyozza Lengyelország igen egyoldalú nézőpontjából.

20. EU–USA csúcstalálkozó Elnök. − A következő napirendi pont a következő EU – Egyesült Államok csúcstalálkozóról szóló tanácsi és bizottsági nyilatkozatok. Dimitrij Rupel, a Tanács soros elnöke. − Tisztelt elnök úr, hadd mondjak néhány szót a közelgő EU–USA csúcstalálkozóról. A saját nyelvemen fogok beszélni, ha megengedi. (SL) Bár az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolat szükségszerűen kétoldalú, e kapcsolat eredményének globális hatásai vannak. Az transzatlanti kapcsolat már régóta nem csupán gazdasági jellegű. Az Európai Unió és az Egyesült Államok szoros kétoldalú, valamint nemzetközi szervezeteken belül megvalósuló együttműködésben dolgozik a fennálló problémák megoldásán, többek között egyes területek legégetőbb problémáin, mint például Afganisztán, a Közel-Kelet, és a Nyugat-Balkán. Mint minden kapcsolatban, az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatában is természetesen van néha nézeteltérés bizonyos kérdésekben, konstruktív hozzáállással és kölcsönös megértéssel azonban sikerül ezeket feloldanunk. Az Európai Unió és az Egyesült Államok fontos rendszert, a legfontosabb rendszert alkotja, amely jelentős hatással bír a nemzetközi viszonyokra. Vannak köztünk különbségek, többnyire azonban szövetségesként, barátként együtt dolgozunk. Sok közös érték és történelmi kötelék fűz össze bennünket. A 20. század során végső soron valójában egymás mellett álltunk a hidegháború végén és az euro-atlanti kapcsolatok kibővítésekor. Mivel az Európai Unió nehezebben jut konszenzusra, mint az USA, a viszonyok természetesen nem egyértelműek. A konszenzus azonban az Egyesült Államokban sem jön mindig létre. Ha megnézzük a választási kampányról szóló jelentéseket, láthatjuk, hogy a konszenzus még ugyanazon a párton belül is nehezen jön létre. Az Európai Unió sokszínű, mégis egységes, és erre bizony büszke is. Ez a kiindulópontja a Lisszaboni Szerződésnek is, amely reményeim szerint a jövő év elején hatályba lép. Az alatt az idő alatt, amíg Szlovénia töltötte be a soros elnökséget az Európai Tanácsban, nagy figyelmet szentelt az transzatlanti kapcsolatoknak, különösen a kapcsolatok stratégiai vonatkozásának. Ki kell emelnem, hogy számos fontos találkozót folytattunk, mint például az EU és amerikai külügyminiszterek trojkatalálkozóját, politikai vezetők találkozóját, és az igazságügyi és belügyi EU–USA miniszteri trojkatalálkozót; májusban pedig egy európai és amerikai jogalkotók közötti találkozót tartottak szintén Ljubljanában. A legfontosabb transzatlanti kapcsolatokat érintő esemény azonban az EU–USA csúcstalálkozó lesz, amelynek június 10-én Szlovénia ad otthont Brdo pri Kranjuban. Örömmel mondhatom, hogy a várakozások szerint igen jól szervezett eseményről lesz szó, és máris hatalmas munkát végeztünk. A csúcstalálkozón arra is lehetőségünk nyílik, hogy kifejtsük az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat fontosságát a nagyközönségnek, és képviseljük közös értékeinket, a

04-06-2008

04-06-2008

HU


gyümölcsöző párbeszédet és az összeegyeztethető érdekeket az égető regionális és globális problémák kezelésében. A csúcstalálkozó négy részből fog állni: az államfők találkozójából, a plenáris ülésből és az ebédből, amelyet sajtótájékoztató követ majd. Az államfők a legsúlyosabb regionális problémákat fogják megvitatni, például a Közel-Kelet, a Balkán, Közép-Ázsia és további területek, a Kaukázus és Irán problémáit, míg további regionális problémák a plenáris ülésen és az ebéd során kerülnek majd megvitatásra. A beszélgetés során egyéb globális problémákról is szó esik majd, például az éghajlatváltozásról, az energiaügyről, a Kereskedelmi Világszervezeten belül folyó tárgyalásokról, a fejlesztésről, az egészségügyről és a biztonságról, valamint a szabad kereskedelemről, és a személyek szabad áramlásáról. A plenáris ülésen a csúcstalálkozó alkalmával a Transzatlanti Gazdasági Tanács helyzetjelentésének első bemutatására kerül sor. A tanácsot a 2007-es EU–USA washingtoni csúcstalálkozón alapították meg, az Európai Parlament pedig tanácsadó testületként a transzatlanti jogalkotók párbeszéde révén szintén fontos szerepet játszik benne. A május 13-án Brüsszelben tartott Transzatlanti Gazdasági Tanács helyzetjelentési ülésről a tanács társelnöke, Daniel Price, az USA elnökének nemzetközi gazdasági ügyekért felelős megbízottja, és Günter Verheugen, az Európai Bizottság vállalkozáspolitikai és ipari biztosa fog beszámolni, akit ma körünkben üdvözölhetünk. A beszélgetést követő sajtótájékoztató a csúcstalálkozó fontos részét képezi, mivel lehetőséget nyújt arra, hogy az Európa és a világ nagyközönsége számára kedvező híreket közöljön a transzatlanti kapcsolatok és a tervezett közös projektek előrehaladásáról. A csúcstalálkozón elfogadásra kerülő dokumentum az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti több hónapos párbeszéd tárgya volt. Egy olyan nyilatkozatot vázolunk fel, amely a transzatlanti együttműködés teljes spektrumát felöleli. Többek között regionális kérdések, a globális biztonság, a transzatlanti gazdasági társulás, valamint globális problémák, többek között az éghajlatváltozás és energiaügy kerül terítékre. A szándékunk, és a soros elnökség célja az, hogy egy rövid és tömör, szilárd politikai mondanivalót tartalmazó dokumentumot hozzunk létre, és remélem, hogy ezt sikerül is megvalósítanunk. Még az éghajlat változás kérdésében is, amelyben eltérő nézeteket vallunk, remélem, kompromisszumos megoldásra jutottunk. A javasolt rövid, és tényszerű szöveg az éghajlatváltozásról képviseli az Európai Unió legfontosabb céljait, ugyanakkor figyelembe veszi az Egyesült Államok nézeteit – nem ismétlem el a Parlament által már jól ismert dolgokat. A nyilatkozatot a transzatlanti kapcsolatok munkacsoportja, a COTRA javítja éppen, a tárgyalások előmeneteléről pedig már május 20-án beszámoltak a politikai és biztonsági bizottságnak, május 21-én ugyanezt tették a COREPER-nél az Európai Unió tagállamai állandó képviselőinek ülésén, az elmúlt héten május 26-án pedig az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsánál (GAERC). Megpróbálunk megadni egy időpontot a már a végső javítási fázisban lévő légi biztonsági megállapodás aláírására, és szeretnénk, ha ezt soros elnökségünk lejártáig, azaz június végéig alá is tudnánk írni. Támogatjuk továbbá a „nyílt légterek” lehető leghamarabbi megvalósítását, amely további liberalizációt jelent a transzatlanti légi szállításban, valamint új mérföldkövet jelent az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatában, amely az emberek javát szolgálja majd az Atlanti-óceán mindkét partján. A szlovén soros elnökség tisztában van vele, hogy néhány tagállam még mindig nem része annak a vízummentességi programnak, amely vízummentes beutazást tesz lehetővé az Egyesült Államokba. Nagy figyelmet szenteltünk ennek a kérdésnek az Egyesült Államokkal való minden érintkezés és a csúcstalálkozóra való felkészülés során. A szlovén soros elnökségnek sikerült kompromisszumot kialakítania: az Európai Unió tagállamai kétoldalú szerződéseket fognak aláírni, kivéve olyan ügyekben, amelyek a Bizottság hatáskörébe tartoznak. Tisztelt hölgyeim és uraim, biztosítom önöket arról, hogy a szlovén soros elnökség rengeteg energiát fog belefektetni a csúcstalálkozó előkészítésébe, ezért meggyőződésem, hogy a szlovéniai csúcstalálkozót sikeresnek könyvelhetjük majd el. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Tisztelt soros elnök úr, hölgyeim és uraim, az Európai Unió ma számos ország jelentős és nagyra becsült partnere. Egyre többpólusú világunkban sikerült stratégiai partnerséget létrehozni legfontosabb partnereinkkel. Az Egyesült Államokkal azonban több közös van bennünk, mint az Európai Unió bármely más katonai partnerével. Mi viseljük a felelősség nagy részét egy igazságosabb világ létrehozásáért, amelyben mindenki egyformán részesül a jólétből, és amelyben biztonságunk szilárd politikai, gazdasági, társadalmi, ökológiai valamint katonai alapokon is nyugszik.

31

32

HU


Ez a partnerség kimerítő és kemény munkát igényel. Nekünk, európaiaknak nagyobb szolidaritást kell mutatnunk nemzetközi téren, de amerikai barátaink részéről is át kell gondolni néhány dolgot, mert el kell fogadniuk, hogy a világ vezető szerepét meg kell osztaniuk. A helyzet nagyobb fokú nyitottságot kíván, mint a leegyszerűsített európatámogató vagy amerikatámogató, európaellenes vagy amerikaellenes megnyilvánulások. Mindenkinek tudnia kell, hogy nem olyan sok minden választ el minket egymástól, sokkal több az, ami összeköt bennünket. Az EU–USA csúcstalálkozón számos jelentős probléma kerül majd megvitatása. A külügyek terén a vita középpontjában az EU és az Egyesült Államok között a Nyugat-Balkánon, különösen Koszovóban, valamint a Közel-Keleten zajló együttműködés áll majd. A napirendben szerepel még annak megvitatása, hogy hogyan tudnánk együttes erővel legyőzni az éghajlatváltozást. Ez nehéz kérdés, amelyben az EU és az Egyesült Államok nézetei még mindig nagyon távol állnak egymástól. Az Egyesült Államokban a politikai vélemény azonban jelentősen megváltozott, és közeledik a mi álláspontunkhoz. A mi európai célunk az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt zajló globális tárgyalási folyamat keretei között egy nagyszabású, lényegi kérdéseket érintő megállapodásra jussunk, amely a 2012 utáni időszakra szól. Ennek olyan megállapodásnak kell lennie, amelyben az Egyesült Államok, a világ legiparosodottabb nemzete is részt vesz. Az energiapolitika szintén szerepel a napirenden. Szeretnénk szorgalmazni a tudományos és technikai együttműködéseket, és ugyanakkor konstruktív, nyílt párbeszédre van szükség az eddigi és a lehetséges jövőbeni energiaellátóinkkal. Okos dolog lenne, ha transzatlanti keretek között tapasztalatokat cserélnénk. A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való együttműködés 2001. szeptember 11-én, ha nem előbb, kulcsfontosságú közös üggyé vált. Szeretnénk fejleszteni a körözött személyek felkutatására irányuló személyes információ cseréjének lehetőségeit. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy közös adatvédelmi alapelveket dolgozzunk ki, és tartsunk be. A vízummentesség elkerülhetetlen témája a csúcstalálkozónak. A tavalyi amerikai vízummentességi program megnyitotta az utat a megoldás felé. A tagállamok és a Bizottság vállvetve dolgoznak az ügyön – ezt nagy örömmel mondhatom –, a Bizottság főként a Közösségi kompetenciákkal foglalkozik. Nyíltan ki kell mondanom, hogy politikailag érthetetlen, hogy mi, európaiak, akiket a schengeni rendszer egységbe fog különböző bánásmódban részesülünk, amikor egyik legfontosabb partnerországunkba lépünk. Emlékeztetni fogjuk tehát az Egyesült Államok elnökét arra az ígéretére, hogy eltörli a vízumkényszert. Hadd szóljak most a gazdasági kapcsolatokról, amelyekhez a soros elnök úr észrevételeit fűzte. A Transzatlanti Gazdasági Tanács, a TEC tavalyi megalapításával olyan politikai eszköz jött létre, amely lendületet ad a transzatlanti gazdasági integrációnak. Ez a gazdasági növekedés a globális gazdaság lelke, világszerte a kereskedelem és befektetés gravitációs középpontja, és még sok évig az is marad. Ezért kell a TEC-et használnunk azoknak a kérdéseknek a megoldásához, amelyek már évek óta – egyesek 10, 15 mások akár 20 éve – megoldatlanok, és amelyek jelentősen akadályozzák a transzatlanti kereskedelmet. A jelentés az első év után jó eredményt mutat. Sikeresen legyőztük az első nehéz problémákat. Mindenekelőtt sikerült olyan együttműködési kedvet és kölcsönös bizalmat teremtenünk, amely eddig ismeretlen volt számunkra. Örömömre szolgál, hogy számíthatunk az Európai Parlament teljes támogatására, amely ennek az együttműködésnek minden szakaszában jelen van. Minden jelenlegi transzatlanti párbeszédpartnerrel jó munkakapcsolatot ápolunk, és hálás vagyok a Tanács segítségért, amelynek a jövőben is fontos szerepe lesz. Számos kézzel fogható eredményt tudunk felmutatni: előrehaladást tettünk az importáruk termékbiztonsága tekintetében, elértük, hogy Egyesült Államok elfogadja az Európai pénzügyi beszámolási standardokat, közös álláspontra jutottunk a globális befektetés számára nyitottabb környezet elősegítése terén, amelyről a csúcstalálkozó szintén nyilatkozatot fog kiadni. Már szorosabb együttműködésben dolgozunk egy javasolt jogalkotási kérdésen, és közös európai-amerikai standardok kialakítására törekszünk annak érdekében, hogy ne kelljen a standardok tekintetében versenyeznünk egymással a világ piacain. Jelentős lépést tettünk az elektromos berendezésekről szóló biztonsági szabályok kölcsönös elismerése felé, ezt mi európaiak már évek óta kértük az Egyesült Államoktól. Az amerikaiak újra megnyitották ezt az ügyet, pedig erre nem is számítottunk ilyen hamar. Gazdaságpolitikai érdekeltségeinket harmadik országok felé kezdtük irányítani és nemzetközi keretek között működünk. Egyelőre nem tapasztalható áttörés a szállítókonténerek 100%-os átvizsgálásával kapcsolatban, ez pedig komoly aggodalomra ad okot. Ezért arra kérem önöket, hölgyeim és uraim, hogy jól használják ki kongresszusi

04-06-2008

04-06-2008

HU


kapcsolataikat, ugyanis az USA Kongresszusa, nem pedig az amerikai kormány határozott így, ezért azok az erőfeszítéseim, amelyeket arra fordítottam, hogy az amerikai kormánnyal folytatott tárgyalások során megoldást találjunk erre, nem túl ígéretesek. A kongresszusnak kell cselekednie, a kormány nem tud. Remélem, hogy az önök kongresszusi kapcsolatai majd a segítségünkre lesznek. A Bizottság két javaslatot terjesztett elő a Transzatlanti Gazdasági Tanács munkájával kapcsolatban, amelyek az amerikai baromfi behozatali tilalmára vonatkoznak. Javasoljuk, hogy oldják fel ezt a baromfiimportra vonatkozó tilalmat. Ezt sem jogi, sem tudományos alapon nem lehet fenntartani. Úgy veszem észre, hogy az erről szóló vita néha igen heves, és nyilvánvalóan nélkülözi a háttér és a körülmények teljes ismeretét. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki ehhez a témához szeretne hozzászólni, hogy először szerezzen be minden információt. Mindemellett ezt a kérdést megállapításom szerint több éve önkényesen kihagyják a parlamenti viták köréből. Ne hagyjuk, hogy a protekcionizmus uralja a helyzetet, és azt az öntelt álláspontot sem szabad képviselnünk, hogy csak az a jó a vevőnek, ahogy mi intézzük a dolgokat, és az, ahogy mások csinálják, automatikusan csak rossz lehet. Meglehet, hogy valamilyen más eljárás semmivel sem rosszabb annál, amit mi csinálunk. Ezt minden egyes esetben egyénileg kell megállapítani. Csak azért, mert valami más, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem olyan jó. Ha ezt e problémát, amely alapjában véve egy igen kis probléma, de az amerikaiak számára rendkívül jelentős, nem oldjuk meg, akkor a leghalványabb esélyünk se lesz arra – és ezt a legkomolyabban állítom –, hogy a jelenős mezőgazdasági szakpolitikai kérdések, amelyeket szeretnénk megvitatni az amerikaiakkal, valaha is a tárgyalóasztal elé kerüljenek. Nem fogunk például semmire menni az amerikaiakhoz intézendő kérésekkel a mezőgazdaság területén. Ezt a megjegyzést az európai mezőgazdasági minisztereknek szánom, akik jónak látták elutasítani ezt a kezdeményezést anélkül, hogy akár egy pillantást vetettek volna rá. Ezzel jelentős kárt okoztak maguknak. Nincsenek illúzióim: a Transzatlanti Gazdasági Tanács által kezelt minden ügy nehéz, és semmi sem fog gyorsan elrendeződni. Kellő bölcsességgel és előrelátással azonban mindezek a problémák megoldhatóak mindkét részről. Ez az eszköz túl fontos és értékes ahhoz, hogy elvesztegessük. Sőt mi több, az elhalasztott dohai tárgyalások fényében az értékét nem lehet lebecsülni, bár teljesen érdekünkben áll, hogy a világkereskedelmi ciklust végigkísérjük a sikeres zárásig, amely minden érintett számára kedvező eredményt hoz. A csúcstalálkozón hamar egyezségre fogunk jutni a Légifuvarozási Megállapodásról való tárgyalások második szakaszáról, amely újabb lökést ad majd a transzatlanti gazdaságnak. Hölgyeim és uraim, összefoglalva az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolat nagyon biztató irányba fejlődik. Nem számítva a szükségszerűen felmerülő ellentétes nézeteket, konstruktív és előre mutató a kapcsolatunk. Reményeink szerint ez a csúcstalálkozó újabb szilárd jele lesz annak, hogy mi olyan partnerek vagyunk, akik elkötelezetten vállalják a felelősséget a transzatlanti régióért és a globális problémák megoldásáért függetlenül a különböző jogalkotási időszakoktól, és az közigazgatás, a Tanács, a Parlament és a Bizottság különböző hivatali ülésszakaitól. Őszintén örömömre szolgálna, ha az Európai Palament továbbra is lelkesen támogatná és elősegítené ezt a folyamatot. James Elles, a PPE-DE csoport nevében. – Tisztelt elnök úr, néhány napja Ljubljanában jártunk a transzatlanti jogalkotói párbeszéddel, és nagyon örültünk a meleg fogadtatásnak, amelyben a szlovén soros elnökség ott részesített bennünket. A kongresszusi kollégáinkkal folytatott viták azt mutatták, hogy milyen sok minden került napirendre az USA Kongresszusa és az Európai Parlament között itt a transzatlanti keretek között: gazdasági kérdések, amelyekről a biztos úr éppen az imént beszélt, politikai kérdések, amelyek akár gazdaságiak is lehetnének, mint például az éghajlatváltozás, de olyan súlyos problémák is, mint például Afganisztán és szélesebb értelemben véve a biztonság kérdése. Mi tehát örömmel üdvözöljük ezt a vitát a jövő heti EU–USA csúcstalálkozó előtt. Három dologra szeretnék röviden reagálni a vitával kapcsolatban. Először is, amikor ilyen sok különböző probléma kerül napirendre, amelyek igencsak eltérnek a tíz évvel ezelőtti témáktól, bizonyára el kell kezdenünk kialakítani valamifajta közös véleményt egy biztonsági dimenzióról, egy biztonsági stratégiáról. Éppen most tartottunk vitát az európai biztonsági stratégiáról. Hosszú távon el kell kezdenünk összeegyeztetni ezt az

33

34

HU


USA biztonsági politikájával, hogy azután majd együtt, szélesebb keretek közt tárgyalhassuk meg ezeket a problémákat. Másodszor is ebből a vitából valójában hiányzik a jogalkotói párbeszéd. Minket odatesznek Ljubljanába csak úgy, aztán a csúcstalálkozót megtartják Ljubljanában egy héttel ez után. Úgy tűnik, mintha meglehetősen 19. századi lenne a szervezés, mert nincs igazi érintkezés az közigazgatás és a jogalkotók párbeszédei között. Bizonyára, mint ahogy ez az állásfoglalási indítvány is jelzi, most meg kell terveznünk egy transzatlanti gyűlést, amelyre az Atlanti-óceán mindkét partjáról meghívjuk a legfőbb jogalkotókat, hogy tárgyaljanak egymással, és közös célokat tűzzenek ki együtt. Az utolsó megjegyzésem egy személyes észrevétel: mivel mind az EU, mind az USA, mind a NATO ezekkel a problémákkal fog foglalkozni, talán jó ötlet lenne a Kehlben tartandó 2009-es tavaszi NATO csúcstalálkozón, ha az EU–USA csúcstalálkozó a NATO-csúcstalálkozó oldalán kerülne megrendezésre, ezzel azt mutatva, hogy a NATO, az EU és az USA együttes erővel foglalkozik ezekkel a problémákkal Jan Marinus Wiersma, a PSE csoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr, csoportom nevében szeretném megköszönni a miniszter úrnak és a biztos úrnak bevezető beszédeiket. Egyetértek Verheugen biztos úr záró szavaival, hogy a hangulat kedvező, jobb, mint néhány évvel ezelőtt. Természetesen még nagyobb javulásra számítunk a jövő év elején az új kormány hivatalba lépésekor. Úgy vélem, mindkét elnökjelölt változást akar, azt akarja, hogy az Egyesült Államok fokozottabban részt vegyen a nemzetközi együttműködésekben és a többoldalú intézményekben. Ez is azt a reményt táplálja, hogy Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat még kedvezőbbé alakul. Kérem, bocsássák meg, ha a két elnökjelölt közül természetesen az egyik felé hajlok inkább, és a mai napon kiderült, hogy kik lesznek az elnökjelöltek. Számos probléma van azonban, amely még napirenden marad. Nem beszélek a gazdasági együttműködésről, mert Verheugen biztos úr már szólt erről a témáról, és néhány hete kimerítő vitát folytattunk erről a kérdésről. Amiről még egyszer szeretnék beszélni, ahogyan az előző vita során is tettem, az a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása. Itt az ideje új javaslatot tenni. Véleményem szerint az Egyesült Államoknak gesztust kell tennie, például az Átfogó Atomcsend Szerződés aláírásával, de új lehetőségek is vannak, gondolok itt a nukleáris üzemanyagciklus többoldalúvá tételéről szóló megállapodások aláírására. Nagyon örülök annak, amit John McCain elnökjelölt a taktikai atomfegyverek Európából való visszavonásáról eddig nyilatkozott, amely azt mutatja, hogy komolyan veszi ezt a napirendi pontot. A második kérdés a rakétaellenes védelmi rendszer. Erről a témáról kollégám, Rouček úr fog részletesebben beszélni, amely továbbra is fontos számunkra, ugyanis úgy gondoljuk, hogy ezt a kérdést nem lehet egyoldalúan szabályozni, miközben közelednek a kétoldalú tárgyalások számos NATO ország részvételével. Ez európai probléma, hatással van az európai biztonsági helyzetre. Legalább is többoldalú keretek közt az illetékes európai testületeken belül kellett volna megtárgyalni. Egyetértek azzal a kritikával, amely szerint eddig nem született a vízumokra és a vízummentességi programra vonatkozó megállapodás. Természetesen úgy gondoljuk, hogy minden EU-tagállamot, különösen a schengeni területen fekvő országokat teljes mértékben bele kell foglalni a programba. Most, hogy a Bizottság maga is be tud kapcsolódni a tárgyalásokba, remélem, hogy ebben a tekintetben előrelépést fogunk tenni. Befejezésként még egy észrevétel: továbbra is elégedetlenek vagyunk Amerika válaszaival, amelyeket a CIA különleges kiadatásokkal kapcsolatos eljárásaira és a Guantánamo további fennállására vonatkozó kérdéseinkre adott. A közös tárgyalások napirendjén továbbra is fontos pontként szerepel, hogy véget vessünk ezeknek. Anneli Jäätteenmäki, az ALDE csoport nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr, fontos, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között nyílt tárgyalások folyjanak. Verheugen biztos úr is kiemelte a kongresszussal való együttműködés fontosságát. Majd egy héttel ezelőtt magam is részt vehettem az Európai Bizottság amerikai küldöttségének ülésén. Az ilyen kapcsolat nagyon fontos. Ott, és nyilván máshol is, nyíltan vitatnak meg nehéz kérdések, és bizonyára minden fél azokat a problémákat próbálja előmozdítani, amelyek a világnak a felé eső részéhez fűződnek. Ezekből a tárgyalásokból az derült ki, hogy amikor az Egyesült Államok biztonsági kérdésekkel próbál előhozakodni, akkor nagyon gyakran gazdasági és kereskedelmi protekcionizmusról van szó. Messzemenően egyetértek Wiersma úrral, és magam is sajnálattal tapasztalom, hogy az EU-tagállamokkal vízumkérdésekben nem bánnak igazságosan és egyenlően. Az USA kormányváltás után remélhetőleg az EU egységesen tárgyalhat majd erről az Egyesült Államokkal, akkor pedig lehet, hogy minden tagállammal teljesen egyenlően fognak bánni.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Végül személyes megjegyzésként annyit szeretnék mondani, hogy mi itt Európában és mindenki szerte a világon végigkövethette a Fehér Házért vívott küzdelem első fordulóját. Valójában ez nagyszerű képet ad az amerikai demokratikus gépezet működéséről. Az EU jól tenné, ha önvizsgálatot tartana. A magas EU tisztségek betöltéséről van szó. Nincsen nyílt fórum, nem is beszélve bármilyen valódi demokratikus folyamatról, amikor ezeket a tisztségeket már a választások előtt kiosztják. El tudnák képzelni, hogy a legmagasabb államigazgatási és politikai állásokat az Egyesült Államokban kiosszák a választások előtt, ahogyan itt az EU-ban történik? Más szóval sok területen igenis van még mit tanulnunk az Egyesült Államoktól, legalábbis ami a demokrácia kérdéseit illeti. Cem Özdemir, a Verts/ALE csoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, tanácsi soros elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, mi azt szeretnénk, hogy az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között jó viszony legyen. Ennek azonban az is az előfeltétele, hogy az Európai Unió egységesen nyilatkozzon. A Nyugat-Balkánon, a Kaukázus déli részén, a Közel-Keleten és Afganisztánban kialakult problémák és válságok, a médiában jelenleg zajló terrorizmus elleni harc és a nyilvánvaló élelmiszerválság, az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a gazdasági recesszió kérdései, valamint a pénzügyi piacok ellenőrizhetősége és szabályozása – mindezekben a kérdésekben szükségünk van egymásra, és együtt kell működnünk. Hangsúlyozni szeretnénk azonban a parlamentáris dimenziót is az amerikai Kongresszus és az Európai Parlament bevonásával. Egy olyan kérdés van, amely polgáraink számára kiemelten fontos – és ezt a magát transzatlantinak valló ember teljes tudatosságával állítom –, ez pedig a Guantánamói-öbölben található börtön és más titkos börtönök megszűntetése szerte a világon. Fontos, hogy megmagyarázzuk amerikai barátainknak, hogy a megmaradt rabokat vagy törvényesen el kell ítélni, vagy szabadon engedni, és szükség esetén megfelelően kárpótolni. Mi magunk is tehetünk azonban az ügyért, ha befogadjuk az ujgur rabokat az Európai Unióba, ezzel segítve, hogy ez a botrány minél hamarabb véget érjen. Egy másik olyan kérdés, amely fontos közös demokratikus értékeink közös tiszteletéhez az, hogy egyrészt abban egyetértünk, hogy terroristaveszély létezik, másrészt azonban hangsúlyoznunk kell azt, hogy ez a vita szintén alkotmányos finanszírozással folyik. Ez nem teljesen így van a terrorista szervezetekről készült listák jelenlegi gyakorlatának esetében mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Államokban. Ezt az ügyet tehát sürgősen próba alá kell vetni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy a terrorizmus, és a szervezett bűnözést az alapvető emberi jogok és a közös alkotmányos elvek alapján kell legyőzni. Ugyanez érvényes az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti személyesadat-cserére. Végül fontos kérdés még az éghajlatváltozás problémája, ugyanis ez az élelmiszerbiztonságtól kezdve az energiaügyön keresztül a vízellátásig számos aspektusra van hatással. Ennek a napirendi pontnak tehát kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a csúcstalálkozón. Mindkét partnernek ki kell alakítania egy közös vélemény az éghajlatváltozásról. A célunk az kell, hogy legyen, hogy a hőmérséklet emelkedését maximum két fokosra korlátozzuk az iparosodás előtti értékek figyelembevételével. Elvárjuk, hogy az iparosodott országok vállalják a felelősséget. Brian Crowley, az UEN csoport nevében. – Tisztelt elnök úr, szeretném megköszönni Dimitrij Rupelnek, a soros elnöknek és Verheugen biztos úrnak, hogy bevezették ezt a vitát. Sok tekintetben azt tapasztaljuk, hogy az USA és az Európai Unió közötti elképzelések és célok közelednek egymáshoz. Túl sokszor csak arra fordítjuk a figyelmet, ami elválaszt bennünket. Földrajzilag elválaszt minket az Atlanti-óceán, de ami összeköt, az a szívünkben és a fejünkben van, az értékrendünkben, a demokratikus vezetésről való gondolatok, valamint a demokratikus intézmények kialakításának elősegítése szerte a világon. Igazából a lényeges elemekre kell koncentrálnunk, hogy az USA és az Európai Unió milyen jövőképet tud nyújtani a világnak a 21. században. A kollégáim nyilván számos bennünket érintő problémát említettek akár az éghajlatváltozást, a fejlődési célokat vagy bármi mást. Legelőször azonban arra kell fordítani a figyelmünket, hogy az egyes régiókban és területeken békét és stabilitást teremtsünk. Ezért teljesen helyénvaló, hogy a következő EU–USA csúcstalálkozó Ljubljanában lesz, Ljubljanában ugyanis nyugatra tekinthetünk, és azt láthatjuk, hogy az Európai Unióban stabilitás és béke uralkodik. Dél-keletre tekinthetünk, és láthatjuk a lehetséges elszakadást és veszélyt a Nyugat-Balkánon. Még keletebbre nézhetünk, és láthatjuk a lehetséges elszakadást és veszélyt a Közel-Keleten. Ezért gondolom fontosnak, hogy amikor találkozunk, és problémákat vitatunk meg, miközben természetesen számos napirendi ponttal foglakozunk, szükség szerint a leglényegesebb központi elemekre kell összpontosítani. Ezek a lényeges központi elemeknek pedig véleményem szerint a következőkön kell alapulniuk: a Négyes közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos további munkájának biztosítása; a Dohában libanoni partnerekkel aláírt a libanoni helyzetre vonatkozó megállapodás elősegítésének és támogatásának biztosítása; a biztonsági

35

36

HU


garanciák biztosítása Koszovó és más nyugat-balkáni területek számára demokráciáik stabil és békés jövőjének megalapozásához. Mind között a legfontosabb azonban, hogy összegyűljünk, és átadjuk a vezetést a világ egyéb részeinek különösen az éghajlatváltozás, az energiaügy és az élelmiszerügy terén. Most ugyanis a világ számos országát, és nem csak a fejlődő országokat, hanem a fejlett országokat is érintő legégetőbb probléma az élelmiszerek ára, és az ez által felmerülő nehézségek. Az USA és az EU közösen jól tudja képviselni álláspontját, ugyanakkor a jövőre nézve nagyszerűen vezethet bennünket. Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL csoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, meg tudnák-e fogalmazni, hogy pontosan mely pontokon van nézeteltérés? Az Európai Parlament azt szorgalmazza, hogy szűntessék meg Guantánamót, a közelmúltban pedig börtönhajókat fedeztek fel, amelyek nagy valószínűséggel európai kikötőkbe is befutottak. Mondanak-e erről majd valamit az amerikaiaknak, vagy pedig az USA állampolgárainak igényeit fogják támogatni? Mondanak majd valamit nekik arról, hogy ne akadályozzák többé az éghajlatváltozásról szóló globális megállapodás létrehozását, sürgetik-e majd őket, hogy hagyjanak fel a bioüzemanyaggal kapcsolatos egyoldalú álláspontjukkal, és a kompromisszum érdekében tegyenek egy kis engedményt, hogy megbirkózzunk a jelenlegi élelmiszerválsággal, amely felfelé nyomja az élelmiszerárakat. Verheugen úr, mivel ön vezető szerepet játszott a klórozott csirkének az EU-ban 1997 óta életben lévő tilalmának feloldásában, had mondjam el önnek, hogy mi, akik nem értünk önnel egyet – többen is így vagyunk ezzel – nem tudatlanságból tesszük ezt, hanem azért, mert a közegészség védelmét fontosabbnak tartjuk, mint a kereskedelmi érdekeket. A 27 tagállam közül huszonegy képvisel az önével ellentétes véleményt, az Európai Parlament is egyhangúlag más véleményen van, az illetékes parlamenti bizottság is; sőt a Bizottságban és erősen kifogásolják. E felett nem lehet könnyedén elsiklani, Verheugen, úr, kérem, sorakoztassa fel az érveit. Philip Claeys (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr, az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti partnerség az EU külpolitikájának egyik alappillére, ahogy ez helyesen áll a közös állásfoglalásban. Egy ilyen partnerség bizonyos magától értetődő megállapodást von maga után, például azt az alapelvet, hogy nem avatkozunk bele a másik fél belügyeibe. Sajnálattal kell elmondanom, hogy a legutóbbi években és a közelmúltban amerikai partnereink nem mindig tartották magukat ehhez a megállapodáshoz. Az elnök és a külügyminisztérium például nyíltan kifejezte, hogy Törökország EU-csatlakozása mellett áll, és az ügy érdekében nyomást is gyakoroltak. Az ilyen viselkedés elfogadhatatlan. Ez olyan, mintha az Európai Tanács vagy az Európai Bizottság arra törekedne, hogy Mexikót csatolják hozzá, vagy egyesítsék az Egyesült Államokkal. Az, hogy Törökország a NATO tagja, még nem jelenti azt, hogy képes lenne az Európai Unióhoz való csatlakozásra. A NATO fontos az Európai Unió számára, de nem egyenlő az Európai Unióval. Ez két különböző ügy, és a jövő heti csúcstalálkozó jó alkalom lesz arra, hogy barátságos, de határozott módon emlékeztessük erre partnereinket. Elmar Brok (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök úr, soros elnök úr, biztos úr, úgy gondolom, hogy tökéletesen világos az, és a különböző felszólalásokban már világosan kifejezésre jutott, hogy az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok együtt minden más országnál jobban elősegítheti a béke és szabadság megteremtését a világon értékeiket kiindulási alapként használva. Tudjuk azonban, hogy néha különböző nézeteket vallunk. Ha néha kellemetlennek is találjuk Amerika unilaterális gyakorlatát, ez az unilaterális hozzáállás részben a mi gyengeségünkből is fakad. Ezért a valódi partnerség megteremtésének az a feltétele, hogy jobb Egyesült Államokkal kapcsolatos politikát alakításunk ki, és belső erőt és egyetértést teremtsünk a kül- és a biztonságpolitikában. A Transzatlanti Gazdasági Tanáccsal most olyan eszköz van a kezünkben, amellyel egy specifikus területen megerősíthetjük közös érdekeinket. Emiatt nagyon elszomorít, hogy a csirkeügy már-már összeomlással fenyeget, hogy az Egyesült Államok elnökének a csirkeproblémával kapcsolatosan telefonbeszélgetéseket kell folytatnia, és hogy nem vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni ebben az ügyben sem. Figyelembe kell vennünk, hogy nem volt-e itt sok dolog eltúlozva, és hogy most abban a helyzetben vagyunk, hogy megalapozhatunk egy transzatlanti piac kialakítását, amely révén meghatározhatjuk közös érdekeinket a világban, abban a helyzetben, hogy szabványokat határozzunk meg, és – ahogy Elles úr helyesen mondta – a parlamenteket is bevonjuk ebbe. Verheugen biztos úr már említette, hogy több ágazatban már a jogalkotásra is hatással van az ügy, ezért a parlamenteket mindkét részről kezdeményezőként be kell vonni, hogy a helyzetet irányítás alá vonjuk, és együtt bevezessük ezeket a szabványokat a világon. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, és ha sikerül ezt a lendületet fenntartanunk az idei egyesült államokbeli, és a jövő évi európai parlamenti választások után is, akkor talán ennek alapján megértetjük, hogy az

04-06-2008

04-06-2008

HU


éghajlatváltozással, a szervezett bűnözéssel, a migrációval és sok más problémával csak úgy lehet megbirkózni, ha összefogunk egy jobb világ megteremtéséért. Ezért még szorosabban kell együttműködnünk amerikai barátainkkal. ELNÖKÖL: MARIO MAURO Alelnök Libor Rouček (PSE). – (CS) Hölgyeim és uraim, felszólalásomban az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat egy vonatkozását szeretném megemlíteni, ez pedig az USA rakétaelhárító pajzsrendszer. Hazámban, a Cseh Köztársaságban, ahol ennek a védelmi rendszernek a részeként egy radarállomást akarnak elhelyezni, az állampolgárok kétharmada kitartóan ellenzi ezt a tervet. A csehek úgy gondolják, hogy a rakétaelhárító nem csak az USA és a Cseh Köztársaság vagy Lengyelország közötti kétoldalú kapcsolatot érintő ügy, hanem, hogy a rakétaelhárító és a fegyverek elterjedésének a megakadályozásának kérdése Európa egészének biztonságát érinti. Arra szeretném tehát újra kérni a Tanácsot, hogy adjon végre lehetőséget minden EU-tagállamnak, hogy az erről a kérdésről szóló vitában részt vehessen. Meg szeretném ragadni az alkalmat arra is, hogy az Egyesült Államokat arra kérjem, ne írja még alá az Európában megvalósítandó rakétaelhárító védelmi rendszer felállításáról szóló szerződést. Amerika és Európa most számos sokkal égetőbb problémával áll szemben, ilyen a terrorizmus elleni harc, az energiaellátás biztonsága, a globális felmelegedés, Afganisztán és még több más is. Ezért tehát működjünk együtt (az együtt, azaz partnerekként), hogy ezekre a problémákra megoldást találjunk. Azokat a kérdéseket, amelyek nem sürgősek, és amelyek jelen pillanatban inkább megosztanak, mint összefognak minket későbbre hagyhatjuk. Sophia in ‘t Veld (ALDE). – Tisztelt elnök úr, Verheugen biztos úr éppen must folyamodott az Európai Parlamenthez, hogy kihasználhassa a Parlament kongresszusi kapcsolatait a konténerek 100% átvizsgálásának ügyében. Természetesen, úgy vélem, örömmel teljesítjük a kérését, de cserébe a Parlament szeretne jobban részt venni az olyan ügyekben, mint a transzatlanti adatvédelem, ugyanis az elmúlt másfél évben ezt zárt ajtók mögött tárgyalták a köztisztviselők, mintha ez csak merő technikai ügy lenne, nem pedig olyan, amely polgári szabadságunkat és alapvető jogainkat is érinti. Ez nem diplomáciai ügy. Itt az ideje, hogy a Bizottság és a Tanács az Európai Parlament elé hozza ezt az ügyet. Egy másik ügy az Egyesült Államok hatósága által a minap bejelentett dologgal, az elektronikus utazási engedély rendszerrel kapcsolatos. Azt szeretném tudni, hogy a Tanács és a Bizottság vajon felveti-e majd ezt az USA-val való csúcstalálkozón. Az a benyomásom, hogy mostanára seregnyi különféle biztonsági intézkedés vonatkozik az utazókra – az elektronikus utazási engedély, az utasnyilvántartási adatok (PNR), az előzetes utasinformáció (API), a biometrikus útlevél, ujjlenyomat, be- és kiléptető rendszerek, automatikus kiválasztási rendszer, vízum, vízummentesség – az EU pedig vakon másolja ezeket. Itt az ideje, hogy ehelyett a biztonsági intézkedések egységes, hatékony és arányos rendszeréről kezdjünk tárgyalásokat. Ezzel az üggyel kapcsolatban azt szeretném tudni, hogy vajon a Bizottság és a Tanács felveti-e majd ezeket a kérdéseket az USA hatóságoknak. Azt hiszem, augusztusban jelentették be, hogy a légi- és vízi fuvarozóknak 10 ujjlenyomatot és arcképet kell begyűjteniük minden utasról, és hogy ezt az információt 24 órán belül el kell juttatniuk az amerikai Belbiztonsági Minisztériumba. Erről egy parlamenti kérdést fogok benyújtani, és szeretném tudni, hogy a Tanács és a Bizottság egyetért velem abban, hogy a szállítók nem kötelesek rendészeti és biztonsági feladatokat ellátni, és hogy ez ügyben közbe akarnak-e lépni. Végül a vízummentességgel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnék egy különleges problémát. Már számos alkalommal feltettük ezt a kérdést, de sohasem kaptunk választ: felvetésre kerül-e majd a HIV pozitív betegek Egyesült Államokba való beutazásának elfogadhatatlan tilalmával kapcsolatos probléma? Mirosław Mariusz Piotrowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, nemrégiben az Európai Unió elfogadott egy állásfoglalást, amelyben az Egyesült Államokat arra kéri, hogy szüntesse meg a vízumkényszert minden EU-tagállam számára, és vegye figyelembe a kölcsönösség elvét. Az Egyesült Államok állampolgárai szabadon beutazhatnak minden EU-s országba, viszont csak azoknak nem kell amerikai vízumért folyamodniuk, akik az Európai Unió leggazdagabb országainak állampolgárai. Ez egyenlőtlen bánásmódot jelent bizonyos fejlett EU-tagállamokkal szemben. Sajnos ez a probléma a mai napig sem kapott megfelelő figyelmet az EU intézmények részéről, amelyek gyakran más ügyekben túlzottan is buzgólkodnak. Furcsa helyzetnek lehetünk tanúi, amelyben például a lengyel állampolgárokat lehetséges gazdasági bevándorlóként kezelik, pedig már jó ideje nem az Egyesült Államok a céljuk. Hiszen az EU országokban is dolgozhatnak, amelyek megnyitották munkaerőpiacukat előttük. Nincs olyan gazdasági, és persze nincs olyan politikai indok sem, ami miatt ne utazhatnának az Egyesült Államokba vízum nélkül.

37

38

HU


Remélnünk kell, hogy az elkövetkező EU–USA csúcstalálkozón az EU országok határozottan elő fogják terjeszteni ezt a problémát, és végül megoldják majd. Jana Bobošíková (NI). – (CS) Tisztelt elnök úr, mivel Verheugen biztos úr olyan lendületesen beszélt a jólétről, azt remélem, hogy a csúcstalálkozó elsődlegesen arra keres megoldást, hogy hogyan lehetne leszorítani az emelkedő élelmiszerárakat. Politikailag korrekt választ várok arra, hogy idén tíz milliók fognak éhen halni, és további százmillió ember még mélyebb szegénységbe süllyed. Ugyanakkor Európában a tejet most is éppen a lefolyóba öntik, a repce és a cukornád, amely dúsan terem a földeken, pedig a járművek üzemanyagtankjába kerül. A magas állami támogatás és behozatali vámok miatt jövedelmezőbb üzemanyagot termelni, mint gabonát, bár jól ismert tény, hogy a búza ára azonnal esne 10%-ot, a kukorica ára pedig akár 20%-ot is, ha az országok moratóriumot jelentenének be a bioüzemanyagokra. Tisztelt elnök úr, úgy gondolom, hogy egy hét múlva a ljubljanai találkozón nyilvánvalóan kiderül majd, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok vajon vállalják-e globális felelősségüket, vagy pedig csupán populista módon hangoztatják ezeket. Látva a jelenlegi mezőgazdasági politika (szó szerint) végzetes eredményeit, amilyen gyorsan csak lehet, el kell törölni az értelmetlen mezőgazdasági támogatásokat, kvótákat és vámtarifákat, és abba kell hagyniuk a bioüzemanyag támogatását. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, az Európai Unió legfontosabb partnerével van dolgunk; bár a véleményünk sok ponton eltér, az azért tény, hogy közelebb vagyunk hozzá, mint bármely más tengerentúli országhoz. Ugyanakkor jó néhány globális szintű kérdést, olyan ügyeket, amelyek az egész bolygónkat érintik, eltérő módon közelítünk meg. Sokféle tevékenysége között az Európai Unió a globális felmelegedés elleni harcot kiemelt prioritásként kezeli, ezt a kérdéskört mindegyik – már leköszönt vagy a jövőben hivatalba lépő – elnökség központi kérdésnek tekinti. Az Egyesült Államok nem vitatja, hogy a klímaváltozás fő kiváltója mindenekelőtt az emberi tevékenység, de a klímaváltozás elleni harc terhét nem akarja magára venni. Ezzel szemben mi, az Európai Unió meglehetősen szoros ütemtervet fogadtunk el a kibocsátáscsökkentés érdekében. Ez különösen érzékenyen fogja érinteni a gazdaságunkat. Azért döntöttünk mégis így, mert azt szeretnénk, ha mások is követnék a példánkat. Ez a célunk, hiszen a bolygót nem tudjuk mi egyedül megmenteni. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója. Ha sikerül ezt a legnagyobb kibocsátót meggyőzni arról, hogy a közösen vállalt kötelezettségekből ő is kivegye a részét, akkor lehet, hogy Poznańban és Koppenhágában globális szintű egyetértésre tudunk majd jutni. Csak egy ilyen volumenű egyetértés elérésekor mondhatjuk majd el, hogy a kibocsátás-csökkentést célzó programunk nem volt hiábavaló. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az Európai Unió számára jelenleg az egyik legfontosabb, ha nem az egyetlen valóban fontos feladat tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal ebben a kérdésben, megismertetni velük a projektjeinket, és meggyőzni őket arról, hogy a nemzetközi színtéren a következő klímaváltozási csúcstalálkozók alkalmával velünk közösen lépjen fel. Ana Maria Gomes (PSE). – (PT) Június 10-én rendezik meg azt az utolsó EU és Egyesült Államok közötti csúcstalálkozót, amely a Bush-adminisztráció idejére esik. A Bush-érát Irak illegális megszállása, valamint Abu Ghraib, Guántanamo és a titkos börtönök gyalázata örökre beszennyezte. Nyolc év hátrafelé menetel után végre megkönnyebbülten fellélegezhetünk. Nyolc elpazarolt év után, amelyet akár a terrorizmus elleni hatékony küzdelemre is lehetett volna fordítani oly módon, hogy az ne ütközzön a demokrácia és az emberi jogok értékeivel. Elpazarolt évek a közel-keleti békefolyamat, a szervezett bűnözés elleni harc és a nukleáris leszerelés, valamint a nonproliferáció szempontjából egyaránt. Tudjuk ugyanakkor, hogy Barack Obama fog a Demokrata Párt színeiben elnökjelöltként indulni, és hogy visszatérőben a remény. Obama elkötelezte magát amellett, hogy támogatni fogja az atomsorompó szerződés megerősítését, sőt a teljes nukleáris leszerelés célkitűzését is. Ez közvetetten máris hatott John McCainre, Obama republikánus ellenfelére, aki egyetértését fejezte ki a demokrata jelölt állásfoglalásával kapcsolatban, és aki továbbá hozzátette, hogy támogatja a taktikai nukleáris fegyverek Európából való kivonását. Mindez azt bizonyítja, hogy van egy olyan kritikus tömeg az Egyesült Államokban, amely készen áll a stratégiaváltásra. Szükséges, hogy Európa a lehető leghamarabb megkeresse az új adminisztrációt, hogy a 2010-ben esedékes, az atomsorompó szerződés felülvizsgálatával foglalkozó konferenciára közös stratégiákat dolgozzanak ki, valamint minden olyan kérdésben, ahol a globális biztonság, különösen is a tömegpusztító fegyverek nonproliferációja a tét, ideértve az Iránnal folytatott tárgyalásokat is. Ennek tudatában az európai parlamenti képviselők és az amerikai Kongresszus tagjai közötti kapcsolatok rendkívül fontosak, és azonnal meg kell őket erősíteni.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Elnök úr, az Egyesült Államok vezető szerepe, noha még mindig nélkülözhetetlen, többé már nem bizonyul elégségesnek ahhoz, hogy eredményesen vegyük fel a harcot a ma fenyegető veszélyekkel szemben, valamint a jövőben ránk várókat megelőzzük. Hisszük, hogy Obama elnök – és remélem, hogy ő lesz az – megfelel majd ennek a feladatnak, és hogy Európa képes lesz minden alkalmat megragadni, hogy hozzájáruljon a multilaterális rendszer tartós megerősödéséhez. Dariusz Maciej Grabowski (UEN). – (PL) Elnök úr, globális szinten is egyre több a probléma. Az egyik például az egyre romló gazdasági helyzet. A másik a nyersanyagokhoz való hozzájutás politikai hasznosítása, a nyersanyagok árának drágulása, többek között élelmiszerárak emelkedése is. A harmadik a terrorizmus. A negyedik a helyi fegyveres konfliktusok. Egyetlen államnak sem áll hatalmában önállóan megoldani ezeket a problémákat, ezért az EU és az Egyesült Államok közötti párbeszéd és együttműködés elengedhetetlen. Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is, és ez nem más, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti gazdasági és politikai rivalizálás. Éppen ezért a legfontosabb kérdésekben adekvát lépéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy ez a rivalizálás megossza a két felet. Az ilyen jellegű lépésekre különösen is gazdasági téren van szükség. Nem szabad, hogy a világ spekulatív tőke- és nyersanyag-monopóliumoknak essék áldozatul. Európa nem állhat Al Gore mellé mint a globális felmelegedés kérdéskörének szószólója a saját gazdasági érdekei árán. A közelgő egyesült államokbeli elnökváltás fényében Európának nagyon egyértelművé kell tennie, melyek a politikai prioritásai, és az azokra adott megoldási javaslatai. Dushana Zdravkova (PPE-DE). – (BG) Egy új uniós tagállam képviselőjeként, valamint az Egyesült Államokkal való kapcsolatokért felelős küldöttség egyik tagjaként a transzatlanti jogalkotók párbeszédének (TLD) fontos szerepéről szeretnék beszélni, amely a mindössze néhány napja Ljubljanában tartott értekezlet témáját is képezte. Szeretném a hálámat kifejezni a napirendre tűzött kérdések miatt, mivel azokból világosan kiderült, hogy az Európai Unió és az intézményei az új tagállamokat érintő kihívásokat a napirendjükön tartják. Ez azt az érzetet adja nekünk, hogy biztonságban vagyunk, és védik a legfontosabb érdekeinket is. Ugyanakkor mindenekelőtt a széles nyilvánosságot kapott biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos kérdésekről szeretnék szólni, így például a vízum és a 100%-os rakományvizsgálat követelményei miatt. Az intézkedések egyrészt befolyásolják a hazám polgárainak a szabad mozgását, főként a fiatalok lehetőségeit, hogy ugyanazokhoz a jogokhoz és lehetőségekhez jussanak hozzá, mint más országok fiataljai. Másrészt gazdasági problémákat generálnak a Bulgáriához hasonló országok számára, amelyek viszonylag kis kikötőkkel rendelkeznek, de vállalniuk kell a szükséges új szűrő felszerelés beszerzésének súlyos anyagi terheit. Az intézkedések következtében ezek a kikötők nem lesznek képesek teherárut kezelni, hanem nagyobb kikötők fogják ezt a feladatot átvenni. Emiatt pedig egészen biztosan sérülnek az olyan régiók gazdasági érdekei, mint például Várnáé, ahonnan én is származom, de a probléma érinteni fogja a többi fekete-tengeri régiót is. A vízumügyekkel kapcsolatos tárgyalások során tájékoztattam az amerikai Kongresszusból érkező amerikai kollégáinkat, hogy a bulgáriai helyzet egészen más már, mint 10-15 éve volt, amikor jelentős számú bolgár fiatal ment az Egyesült Államokba, és a vízumigénylések elutasításának az aránya is csökkent. Ez az oka annak, hogy a két ország között most új párbeszéd kezdődik. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy Bulgáriának lojálisnak kell maradnia a közös uniós politikához, és a viszonosság elve alapján ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az Európai Unió minden polgárának védelme érdekében intézkedéseket alkalmazzanak. Ugyanakkor, amerikai kollégáinknak meg kellene érteniük, hogy mindannyiunknak igen hasonló biztonsági problémákkal kell szembenéznünk, amelyeket együttműködéssel kell megoldanunk, nem pedig úgy, hogy akadályokat gördítünk egymás elé. Az állásfoglalást és a közelgő tárgyalásokat tehát támogatom. Helmut Kuhne (PSE). – (DE) Elnök úr, egy, az Egyesült Államokkal való alapvetően jó viszony nem zárja eleve ki az érdek- és véleménykülönbségeket. Úgy hiszem, az egyenlő felek közötti együttműködés csak ilyen alapon lehetséges. Csak így tudunk meggyőzően fellépni az amerikaellenesség ellen. Éppen ezért mi, az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja, amellett vagyunk, hogy nyílt párbeszédet kell folytatnunk az Egyesült Államokkal a biztonságpolitikáról, mindazokban a kérdésekben, amelyekre az

39

40

HU


Európai Unió jogalkotása kiterjed. Két példát hoznék erre: a nyugati értékek hitelessége a terrorizmus elleni harc idején, valamint a stabilizáció és rekonstrukció. Pontosan ezekből az okokból kifolyólag ellene vagyunk az EU és az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája közötti nyílt vagy rejtett kapcsolódásoknak, ahogy azokat az Európai Néppárt (kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták képviselőcsoportja által a biztonsági stratégiáról szóló jelentésre előterjesztett egyik módosításban láthatjuk, amelyről holnap fogunk szavazni, mivel teljesen egyértelmű, hogy nincs az az amerikai elnök, aki valaha is elfogadná, hogy egy harmadik fél (akár az EU, akár más) ennek a nemzetbiztonsági stratégiának társaláírója legyen. Miért kellene egy biankó szerződéssel emellett elkötelezni magunkat? Ez nem egyenlő felek között zajlik, ezért ellene vagyunk az ilyen jellegű állásfoglalásoknak. Atanas Paparizov (PSE). – (BG) Elnök úr, szeretnék támogatásomnak hangot adni, ami a javasolt közös állásfoglalást illeti, és éppúgy, ahogy Ljubljanában, a jogalkotók párbeszédén, két kérdéskört fogok érinteni. Ezek a klímaváltozás és az energiaügy, amelyekben mindkét félnek (az Egyesült Államoknak és Európának) nagyobb mértékben kellene együttműködnie. Remélem, hogy több ilyen jellegű lehetőség fog kínálkozni most, az amerikai elnökválasztás előestéjén. Különösen is bízom az amerikai Kongresszus jogalkotói tevékenységében, amely lehetővé tenné, hogy a koppenhágai konferencia globális megoldásokat tudjon találni. Máskülönben a Bulgáriához hasonló országok súlyos hátrányba kerülnének, hiszen elveszítenék a termékeik és az exportjuk versenyképességét, ha az egyetlen ország hajtanánk végre az Európai Bizottság klímaváltozással kapcsolatos javaslatait. Ami az energiaszektort illeti, az együttműködésünknek nem kellene csak a tiszta energiákra és az ahhoz kapcsolódó támogatásra korlátozódnia, hanem figyelmet kellene szentelni a nukleáris energiának is, amelynek a fontossága egyre nő, különösen is a Kínához és Indiához hasonló országokban. Kizárólag akkor lehetünk ezen a téren partnerek, ha az Európai Unió a nukleáris energiával kapcsolatos kérdéseket nyíltabban beépíti politikái közé. Peter Skinner (PSE). – Elnök úr, három dologról szeretnék beszélni. Először is, egyetértek azzal, amit biztos úr hangsúlyozott: ne veszítsük szem elől a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot, illetve mindazt, amit ebben a keretben megtehetünk. Meg kell mutatnunk, hogy bizonyos kérdéseket igen komolyan veszünk, és képesek vagyunk megtenni a szükséges változtatásokat, ahhoz, hogy egyes nem szerencsés akadályokat megszüntessünk, amelyek a nemzeti oltalom sarokkövei. A szárnyashús kérdése is ideértendő, és az ember szomorúan hallja a Házban, hogy az arra vonatkozó tilalmat nem kellett volna megszüntetni. Másodsorban a napirenden a pozitívumokat kell előtérbe helyezni, amellett, hogy az olyan kényes kérdéseket is megvitatjuk, mint például a klímaváltozás. A pénzügy egy ilyen pozitívum, és remélem, hogy a biztosítás ügye is olyan terület lesz, amelyen haladást érünk el. Végül a ljubljanai, nemrégiben lezajlott transzatlanti párbeszéd nagyon eredményes volt. Több témát tudtunk érinteni, és több mindenben sikerült egyetértésre jutni. Kollégáimhoz hasonlóan egyetértek azzal, hogy a mostanit az 1997-ben elfogadott houstoni közös nyilatkozatban megállapított szintre kell emelni. Corina Creţu (PSE). – Elnök úr, hadd említsek meg néhány olyan kérdéskört, amelyek reményeim szerint a június 10-i csúcstalálkozón is napirendre fognak kerülni. Az első Koszovóval kapcsolatos. Természetesen senkinek nem áll az érdekében, hogy a Balkánon egy új kudarcra ítélt állam szülessék, épp ezért Románia évek óta részt vesz a régió stabilizációjára irányuló törekvésekben. Az aggodalmaink főképp a szervezett bűnözéssel, a prostitúcióval, az ember-, kábítószerés fegyverkereskedelemmel kapcsolatosak. Úgy hiszem, az új koszovói hatóságoknak növelniük kellene az ilyen jellegű problémák megfékezésére fordított erőiket. Szintén nagyon fontosnak tartom annak nyomon követését, hogy milyen gondot fordítanak a helyi kultúra ápolására, különösen is az ortodox kolostorok tekintetében. Egy további kérdés, amelyben aggodalmamat szeretném kifejezni, az a minden Egyesült Államokba utazó európai polgárra vonatkozó vízumkényszer. Szeretném megköszönni Verheugen biztos úrnak és Rupel miniszter úrnak, hogy ezt felvetették. Ahogyan láthatták, ebben a kérdésben a politikai hovatartozástól függetlenül nagyon erős a szolidaritás közöttünk. Meg kell mondanom, igencsak meglepett, hogy a ljubljanai találkozó során kongresszusbeli kollégáink az összes felelősséget a belügyminisztériumra hárították ebben a kérdésben, míg Bush elnök korábban azt nyilatkozta, hogy ez teljes mértékben a Kongresszus hatáskörébe tartozik. Remélem, a mostani ljubljanai csúcstalálkozó alkalmával dűlőre jutnak.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Végezetül szeretném felvetni az élelmiszerárak és a szegénység kérdéskörét. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, jómagam akkor ébredtem tudatára az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti együttműködés fontosságának, amikor a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2007 júliusában Washingtonba látogatott. Úgy hiszem, hogy a vámtarifák, a szellemi tulajdon, valamint a szabványok kölcsönös elismerése, kölcsönös megértése és harmonizációja terén kialakított közös európai uniós és amerikai politikák révén egy új transzatlanti kereskedelmi térség jöhetne létre, amely a vállalkozók és a fogyasztók javára válna az Atlanti-óceán mindkét partján. Valamint, mivel a játékokra vonatkozó irányelv épp most van vitán a Parlamentben, hasznos lenne a játékok biztonságával kapcsolatban is közös politikát kialakítani. Bizonyos vagyok benne, hogy Verheugen biztos úr, aki a transzatlanti párbeszédben az Európai Uniót képviseli, sokat el tud majd érni ebben az ügyben. Hölgyeim és uraim, remélem, hogy a közelgő EU–USA csúcstalálkozó eredményeképpen az amerikai vízummentesség minden uniós állampolgárra érvényes lesz, ideértve a szülőhazámat is, Szlovákiát. Stolojan, Theodor Dumitru (PPE-DE). – (RO) Elnök úr, szeretném megköszönni Verheugen biztos úrnak, hogy az EU–USA csúcstalálkozó napirendjére felkerült a vízum kérdése, ami az én hazám polgárait is érinti, és én itt, az Európai Parlamentben őket képviselem. Továbbá ragaszkodom ahhoz, hogy az USA csatlakozzon az Európai Unió által kifejtett erőfeszítésekhez, amelyekkel az Unió a klímaváltozás ellen harcol; különben az USA-val szemben minden európai vállalat versenyhátrányba fog kerülni. Dimitrij Rupel, hivatalban lévő elnök – (SL) Engedjék meg, hogy a három, általam legfontosabbnak tartott kérdésre válaszoljak. Először is a Rouček képviselő úr által felvetett kérdésre válaszolok, amely a rakétaellenes pajzzsal kapcsolatos. Ez a kérdés, amelyet Rouček képviselő úr feltesz, bizonyos értelemben nem is európai uniós kérdés, mivel két önálló európai ország és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodásokról van szó, pontosabban két olyan országról, a Cseh Köztársaságról és Lengyelországról, amelyek éppen kétoldalú megállapodásokat kötnek meg az Egyesült Államokkal. Jómagam személy szerint azt szeretném, ha ezekről a NATO vagy az Európai Unió szintjén lehetne megbeszéléseket folytatni, de ez jelenleg nem lehetséges. Mint azt már említettem, itt kétoldalú megállapodásokról van szó, amelyek azoknak az országoknak a hatáskörébe tartoznak, amelyek megkötik a megállapodást. A vízummentességi programmal kapcsolatban, amely jókora adag kritikát kapott már, és amely már több eszmecserének volt a tárgya itt, a Házban, a következőt szeretném mondani. A vízummentességi program kiterjesztésére vonatkozóan azt reméljük, hogy az ikerpályás megközelítésről született megállapodással összhangban – az EU és az USA igazság- és belügyminisztereinek találkozóján fogadták el ezt a megközelítést – hamarosan előrébb fogunk lépni. A mai napig az a megállapodás van érvényben, hogy az Egyesült Államok azokról a kérdésekről, amelyek nemzeti határkörbe tartoznak, az egyes tagállamokkal tárgyal, amelyek pedig az Európai Unió hatáskörébe tartoznak, azokról a kérdésekről a Bizottsággal. Ezt már a nyitóbeszédemben is említettem. Így tehát arra számítunk, hogy a 2008. év végéig a vízummentességi programot több európai uniós tagállamra is ki fogják terjeszteni. Jelenleg tizenegy ország még mindig nem része a programnak. Szeretnék egy pár szót a klímaváltozásról is ejteni, elnök úr, ha megengedi. A kérdés az volt, vajon eleget tettünk-e már ebben az ügyben vagy ez ellen a probléma ellen. Örömmel tölt el, hogy a klímaváltozásról, valamint az energiaügyről az elnökségünk alatt két fontos találkozó is megrendezésre került, az egyik „A klímaváltozásról, a tiszta energiáról és a fenntartható fejlődésről szóló magas szintű párbeszéd” és a másik az „energiastratégiai felülvizsgálat”. Ugyanakkor szeretnénk, ha az Egyesült Államok nagyobb elköteleződést mutatna ezen a téren, és mi itt, az Európai Unióban megpróbáljuk majd meggyőzni amerikai barátainkat, mennyire fontos globálisan, valamint európaiak és amerikaiak közötti egyetértésben cselekedni. E pillanatban jelentős különbségek vannak közöttünk. Azt is ki kell jelentenem, hogy az Európai Unió határozott álláspontja szerint a klímaváltozás elleni küzdelem tárgykörével az Egyesült Nemzetek keretén belül kellene foglalkozni. Részemről ennyiben tudok hozzájárulni az eszmecseréhez.

41

42

HU


Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, két kérdéskörről szeretnék röviden szólni. Először is a biztonsági ügyekben való együttműködésről, amelyet in ”t Veld képviselő asszony igen tömören már vázolt, és amelynek a lényege az, hogy hogyan tudjuk megtalálni a megfelelő egyensúlyt az amerikai barátaink által felállított biztonsági feltételek, valamint a saját magunk által meghatározott, az egyéni szabadságra és a polgáraink személyi jogaira vonatkozó igényeink között. Egész világosan szeretném kifejezni, in ”t Veld képviselő asszony, hogy a Bizottság maradéktalanul osztozik az Ön aggodalmaiban, és természetesen tájékoztatni fogom az illetékes kollégát a kritikáról, amelyet Ön a folyamat átláthatóságának hiányával kapcsolatban kifejezett, és meg fogom kérni őt arra, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítson. Tárgyalni fogunk az amerikaiakkal, mielőtt bármit is el tudnánk fogadni az ezekben a kérdésekben bennünket együttműködésre késztető elvek tekintetében. Ha az elvek tekintetében nem tudunk megegyezésre jutni, aligha várhatjuk, hogy meg tudunk majd a konkrét kérdésekben állapodni. Ez természetesen az egyik olyan téma, amely a jövő heti ljubljanai találkozón is napirendre fog kerülni. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy újra a szárnyashúsról kell szót ejtenem, de itt több felszólaló is szóba hozta ezt a kérdést. Mindig jó, ha tudjuk, miről is beszélünk valójában. Így azt is jó tudni, hogy itt nem élelmiszerbiztonsági kérdésről beszélünk. Az illetékes Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság már évek óta magyarázza, hogy az Amerikából importált szárnyashús a legkevésbé sem kockázatos a fogyasztók egészségére nézve. Nem is állatorvosi problémáról beszélünk, hanem tisztán kereskedelmi kérdésről, amelyet egy bizonyos szemszögből kell megvizsgálni: melyek a mi érdekeink, és hogyan tudjuk azokat a legjobban megvédeni? Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, amit akartam. Ezt illetően a Bizottságban sincsenek eltérő vélemények. A Bizottság is kezdettől fogva azt próbálja elérni, hogy – és itt ezeket a szavakat kell használnom – hogyan ne engedjük meg, hogy ez a némiképp bizarr vita terhessé váljon, és hogyan tudunk megszabadulni a problémától. Elnök. − Hat állásfoglalási indítványt(1) kaptam az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdésével összhangban. A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Magor Imre Csibi (ALDE), írásban. – (RO) Az ENVI-bizottság alelnökeként bátorítom azokat, akik az EU képviseletében részt vesznek majd az egyesült államokbeli tisztviselőkkel való találkozón, hogy a klímaváltozás ügyében megoldási javaslatokat elemezzenek. A klímaváltozás olyan globális méretű kihívás, amelyre globális méretekben kell reagálni. Európa már elkezdett lépéseket tenni ebbe az irányba. Ugyanerre a hozzáállásra számítunk tengerentúli szomszédainktól is. Örömmel tölt el, hogy 2012 után, a Kiotói Jegyzőkönyv lejártát követően az Egyesült Államok be fog kapcsolódni a nemzetközi közösség fáradozásaiba. Azt is nagyra értékelem, hogy az amerikai elnök végül is beismerte, hogy szükség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését szabályozó jogalkotásra. Az EU színeiben tárgyalókat ugyanakkor arra biztatom, hogy annak érdekében, hogy valóban véget vethessünk a globális felmelegedésnek, érjék el a kibocsátás valós százalékos csökkentését. Elfogadhatatlan számunkra, hogy elismerik a jogalkotás szükségességét, de amikor a konkrét számokhoz érünk, visszafordulunk. A klímaváltozással kapcsolatos együttműködés kereteiről a jövőben folytatandó vitákat a megújuló energiaforrásokról szóló valós tanulmányokra kell alapozni. Főképp az első generációs bioüzemanyagokra gondolok itt. Mind a használatukat, mind a támogatásokat alacsony szinten kell tartani. Így egyaránt védjük a biodiverzitást és elkerüljük az élelmiszerek árának emelkedését, ami a mezőgazdasági tevékenységre használható földterület csökkenéséből adódik.

(1)

See Minutes.

04-06-2008

04-06-2008

HU


András Gyürk (PPE-DE), írásban. – (HU) A pár nap múlva megrendezésre kerülő EU–USA csúcstalálkozó jó lehetőség arra, hogy szemügyre vegyük a transzatlanti kapcsolatok alakulását a legfontosabb területeken. Úgy véljük, hogy az energiapolitikai együttműködésnek fontos szerepet kell kapnia a napirenden. Az energiaellátás biztonsága továbbra is elsődleges célkitűzés az Atlanti-óceán mindkét partján. Köztudott, hogy a készletek döntő része olyan országokban rejlik, amelyek nem minden esetben felelnek meg a demokratikus követelményeknek. Éppen ezért együttes fellépésre és további erőfeszítésekre van szükség az emberi jogok és a jogállamiság előmozdítása érdekében. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a demokrácia elveinek elterjedése az energiaellátás nagyobb biztonságát is jelenti egyúttal. A jövőbeni együttműködésnek a fentieken túl mind hangsúlyosabban kell összpontosítania a klímaváltozás elleni küzdelemre. Örömteli fejlemény, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a poszt-kiotói rezsim alapjainak megteremtésére. Az uniós tagállamoknak és az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell játszaniuk annak érdekében, hogy a legfejlettebb országok még az év vége előtt megállapodjanak a nemzetközi szerződés főbb sarokpontjaival kapcsolatban. Az amerikai törvényhozásban nemrégiben bemutatott, kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos javaslatcsomag újabb jele annak, hogy Washington tevékeny részt kíván vállalni az klímaváltozás elleni harcban. A korábban elképzelhetetlen szinteket ostromló olajárak sürgetően hívják fel a figyelmet az együttes nemzetközi fellépés fontosságára az energiapolitika terén. Meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államok és Európa felelőssége ezen a téren megkerülhetetlen. Gábor Harangozó (PSE), írásban. – Az EU és az USA közötti kapcsolatok sok kérdésben jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt években és sok együttműködést igénylő területen kezdenek egy konszolidációs szakaszba érni. Kitűnő példa erre az EU-ból érkező utazókra vonatkozó vízummentességi tárgyalások esete, amely – a pozitív kimenetel ellenére – azt mutatja, hogy az EU és az USA közötti sikeres tárgyalások érdekében miért kell elkerülnünk a puszta kétoldalú megállapodásokat, amelyek valójában csak aláássák azt, hogy az EU egységes tárgyalópartnerként lépjen fel. Az EU közös vízumpolitikájának támogatásához valóban elengedhetetlen volt egy, mind a 27 tagállamot átfogó csomagmegállapodás, amely elválasztja egymástól az Unió, illetve a tagállamok hatásköreit. Mindenképpen biztosítani kell azt, hogy ahol a közösségi hatáskör érvényesül, ott a stratégiai partnereinkkel, mint amilyen az Egyesült Államok is, az egész EU-ra kiterjedő szerződések szülessenek. Véleményem szerint ez mindkét fél érdeke. Valójában ez az egyetlen mód annak elérésére, hogy a vízummentességi program eredményeképpen teljes és kölcsönös vízummentes utazás valósulhasson meg, és az útlevelük státusának tekintetében egyenlő bánásmódban részesüljön minden polgárunk, amint az az amerikai polgárokat is megilleti. Tunne Kelam (PPE-DE), írásban. – Elérkezett a pillanat, hogy egyértelműen és felelősségteljesen kijelentsük: az EU és az USA közötti együttműködés nem pusztán a hiteles és hatékony uniós külügyi tevékenység sarokköve, hanem egyedül a két fél közötti szoros együttműködés és koordináció teheti képessé őket arra, hogy vezető szerepet töltsenek be a globalizálódó világban, és szavatolni tudják a stabilitást és a demokráciát. Nincs más olyan partnere az Európai Uniónak, amely ugyanazon alapértékek, a szabadság, a jogállamiság és az emberi jogok védelme mellett állna ki. Legfőbb ideje, hogy teljesen visszaállítsuk a normális együttműködést és a kölcsönös bizalmat az iraki megszállást követő pusztítás után. A megszállás magát az EU-t is drasztikusan megosztotta. Ezért határozottan arra hívom fel mindkét felet, hogy késedelem nélkül végezze el a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban elkezdett munkát. Az klímaváltozás jelentette problémák terén kialakított közös megközelítés továbbá jelentősen meg fogja növelni a problémák megoldásának esélyét. Iránra ugyanez vonatkozik. Mind az USA-nak, mind az EU-nak ki kell alakítania egy Iránra vonatkozó közös stratégiát, hogy hatékonyan vethessenek véget az ott folyó nukleárisfegyver-gyártási előkészületeknek. Végül egy erősebb, újra átgondolt EU–NATO együttműködésre van szükség, amelynek nyomán az afganisztáni együttműködésünk is javulni fog. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) Elnök úr, biztos úr, két kérdéskörről szeretnék beszélni, amelyeket az EU-nak a csúcstalálkozón a figyelme középpontjába kell helyeznie. A globális kihívások azt jelentik, hogy a nyugatnak mindenekelőtt következetesnek és felelősségteljesnek kell lennie.

43

44

HU


Először is az Uniónak konstruktív vitát kellene kezdeményeznie Amerikának az klímaváltozási politikában betöltött szerepéről. Másfél év áll a világ rendelkezésére Koppenhága előtt, hogy irányt változtasson. Egyrészt az Egyesült Államokat az klímaügyi jogalkotás leglényegesebb terveinek elkészítésére kell biztatnunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a globális klímaváltozás problémájára adott megoldás a világméretű alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság. Ez azt jelenti, hogy a különböző országok szén-dioxid-piaci mechanizmusait egymással kompatibilissé kell tenni, majd idővel integrálni kell őket. Amerika regionális kibocsátás-kereskedelmi rendszere reménykeltő. Másrészt fel kell ismernünk, hogy az klímaváltozás elleni küzdelemben mellettünk álló társ jobb, mint amilyen a híre. Az EU-nak útmutatásért kellene folyamodnia az Egyesült Államokhoz, és el kellene ismernie az USA-nak a tiszta technológiák kifejlesztésére tett gyümölcsöző próbálkozásait. Az Uniónak még jócskán van mit tennie, hogy idáig eljusson. Az Egyesült Államok mutatja az előrevivő utat azáltal, hogy javaslatot tett a környezetbarát technológiák nemzetközi alapjának létrehozására. Az EU és az Egyesült Államok közötti együttműködés is nagyon fontos lesz annak érdekében, hogy az olyan intézkedéseket hozzunk, amelyekkel az klímaváltozáshoz alkalmazkodunk. Másodszor a csúcstalálkozónak ki kellene hangsúlyozni azokat az alapvető értékeket, amelyek mellett közösen elköteleződtünk: a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság. Meg kell kísérelnünk feltenni a kérdést, vajon az alapértékeink tükröződnek-e a nyugati világ politikáiban. Vajon a világ vezetőinek a tettei napfénynél is jól néznek-e ki, például ha a terrorizmus elleni harcra gondolunk? Mivel a terrorizmus olyan veszély, amely az EU-t és az Egyesült Államokat egyaránt fenyegeti, az ellene folytatott harc eszközeinek ki kell állniuk a szigorú vizsgálatot. A globális politikai retorika és a világ néha mintha elfelejtené, hogy az alapértékeink elsősorban nem másokra, hanem saját magunkra rónak kötelező érvényt, legyen szó bár a Közel-Keletről, a délszláv államokról vagy Afrikáról. Bernard Wojciechowski (IND/DEM), írásban. – A közelgő EU–USA csúcstalálkozó mindkét félnek lehetőséget nyújt majd, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján lényeges kérdésekben közös elvi síkot találjanak. Kontinenseink civilizációja és múltja közös. Gondoskodnunk kell arról, hogy a két fél kapcsolata a lehető legszilárdabb legyen, annak érdekében, hogy a célokat, amelyek nem csak a két oldal számára fontosak, hanem globális szükségszerűségek is, elérhessük. A fejlődő gazdaságok egyre növekvő és igen nagy mértékű energiaszükséglete, az emelkedő élelmiszerárak, valamint a világszerte zajló konfliktusok csak néhány olyan terület, amelyen az EU-nak és az USA-nak együtt kell működnie a béke és a fenntarthatóság érdekében, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartásának előmozdításáért szerte a világon. E kapcsolat egyik sikertörténete a NATO. Ezt a szervezetet mindannyiunknak támogatnunk kellene, és meg kellene erősítenünk, mivel ez biztosította az európai békét, és elmélyítette az EU és az USA közötti kapcsolatokat.

21. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben Elnök. − A következő napirendi pont a fontos politikai kérdésekben tett egyperces felszólalások. Emmanouil Angelakas (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, az EU-n belül mostanában egyesek egyre hangosabban követelik a nukleáris energia békés célú felhasználásra való kiterjesztését, mindenekelőtt Európa fokozódó energiaszükségletének kiszolgálása miatt. A baj ott van, hogy az olaj ára kontrollálatlanul növekszik, jó pár gyorsan fejlődő gazdaságú ország részéről egyre nagyobb igény mutatkozik az olajra, az olajtermelő országok regionális konfliktusokkal küzdenek, és ott van az a tény is, hogy a megújuló energiaforrások vagy a földgáz Európa energiaszükségletének csak egy töredékét fogják fedezni. Így vitára bocsátom a nukleáris atomerőművek építésének kérdését. Az európai polgárokat rengeteg kérdés aggasztja. Garantálható-e a nukleáris atomerőművek biztonságos működése? Léteznek-e a működési hiba esetén elegendő időt biztosító korai figyelmeztetőrendszerek? És végül, mennyire kezelik biztonságosan a nukleáris hulladékot? Mindezen okokból kifolyólag úgy vélem, hogy az Európai Parlament kezdeményezésére és a Bizottsággal való együttműködésben hasznos lehetne párbeszédet folytatni, amelynek eredményeképpen az európai polgárok világos és egyértelmű válaszokat kapnának. Felhívom a francia elnökséget, hogy programjában valós prioritásként kapjon helyet ez a kérdéskör. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) Elnök úr, tisztelt kollégák, egy olyan kérdésre szeretném a figyelmüket felhívni, amely felelőssé tesz bennünket az Európai Unió és általában az egész világ jövőjéért, és ez pedig nem más mint a gyermekkereskedelem.

04-06-2008

04-06-2008

HU


A probléma továbbra is fennáll még most, a 21. században is, az egyre fejlődő technológiák és a haladás korában, és túlságosan embertelen és brutális ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk, vagy más problémával mossuk össze. A gyermekkereskedelem igenis létezik. A léte pedig nem csak az emberi jogokat sérti, hanem a jövőt is. Minden gyermek élete áldás, és a kioltása az emberiség elleni bűntény. A gyermekkereskedelemnek szörnyű következményei vannak. „Modern rabszolgaság”-nak is nevezik. Testi és mentális visszaélés, szexuális kizsákmányolás, gyilkosság jellemzi. Egyesíteni szükséges erőfeszítéseinket, és közös politikák révén együtt kell működnünk, hogy az előfordulása csökkenjen (lehetőleg a minimálisra). Az Európai Bizottságnak létre kellene hoznia egy külön programot és egy akciótervet a gyermekvédelmi stratégia keretén belül, és magára kellene vállalnia a közös struktúrák és politika kialakításához szükséges intézkedéseket. Cristian Silviu Buşoi (ALDE). – (RO) Elnök úr, tisztelt kollégák, Európának egyre nagyobb mértékben kell a hidrogénalapú üzemanyagok importjára támaszkodnia, az olaj ára riasztó szintet ért el, és az Európai Unió kapcsolata az OPEC-országokkal, illetve Oroszországgal egyre gyengébb lábakon áll. Közös erőfeszítésekkel kell megközelíteni az energiaügy terén a külkapcsolatokat. A különböző, egyes tagállamok és harmadik országok között létrejövő kétoldalú megállapodásoknak erősíteniük kellene a közös európai megközelítést, nem pedig gyengíteni. A Déli Áramlat építésére vonatkozó megállapodások, amelyeket Olaszország, Magyarország és Bulgária írtak alá Oroszországgal, és amelyik vezeték mindenféle gazdasági ok nélkül kihagy bizonyos tagállamokat, mint például Romániát, komolyan befolyásolja az európai energiapolitika kohézióját, olyan politikai stratégiákat képvisel, amelyek a tagállamok között kerülendőek. Arra számítottam, hogy az Európai Bizottság majd határozottabban foglal állást, és elítéli ezt a helyzetet. Az energiabiztonsági jogszabályokkal kapcsolatban, amelyeket ez év második felében fogadnak majd el, úgy hiszem, olyasfajta ambíciós szintet kellene mutatnunk, mint az „Energia – klímaváltozás” jogszabályai esetében. Az együttes fellépés elvét el kell kezdeni átültetni a gyakorlatba, és a Bizottságnak a harmadik országokkal történő megállapodások megkötésének módjára javasolnia kellene egy mechanizmust, amelyre példát talán a nukleáris energia területéről vehetnének. Ha sikeresek akarunk lenni, együtt kell működnünk. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, múlt vasárnap reakciós nacionalisták brutálisan megvertek homoszexuálisokat egy béke-nagygyűlésen Moszkvában, amellyel újra csak egy nem szabad Oroszország képzetét mélyítik el bennünk. A homoszexuális férfiak és nők ellen még mindig nagy arányú diszkrimináció tapasztalható. A közelmúltban Volker Beck német zöldpárti politikust több nagygyűlésen is megverték, és letartóztatták. Sokszor nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire rosszul szervezett Oroszországban a civil társadalom. Június végén az EU és Oroszország végre egy új megállapodásról fog tárgyalni Szibériában. Tartozunk annyival az Oroszországban és a más autokrata rendszerekben élőknek, hogy nem hagyjuk, hogy az energiabiztonság kérdése minden egyéb területet elhomályosítson. Az emberi jogoknak és az alapvető demokratikus szabadságoknak kell az új megállapodás alapját képezniük. Dariusz Maciej Grabowski (UEN). – (PL) Elnök úr, a lengyel hajógyártási ágazatot a teljes megszűnés fenyegeti, mivel az Európai Bizottság az állami támogatásból származó összegek visszatérítését követeli. Ennek hatására a Balti-államokban munkavállalók ezrei veszítik majd el az állásukat, valamint a lengyelországi, illetve más uniós országok hajógyáraiban dolgozók tízezrei maradnak majd szintén munka nélkül. Az Európai Bizottság a szabad verseny szlogenje mögé bújik, és maga sem akarja elismerni, hogy az egész világon végbemenő, nagy arányú áremelkedések időszakában a gazdaság bizonyos szektorait védeni kell, ahogyan azt egyes ázsiai országok is teszik. Az Európai Bizottság nem hajlandó felidézni, hogy bizonyos kelet-európai országok több mint másfél milliárd márka segélyt kaptak a német kormánytól, ideértve a Baltikumban található hajógyárakat is. Kérdem én, vajon a szolidaritási mozgalom kiindulópontjának és az ott élőknek – a berlini fal lebomlása, Európa felszabadulása – áldozatul kell-e esniük a Brüsszelben hozott önkényes döntéseknek, amelyek azoknak a spekulánsoknak az érdekében állnak, akik a hajógyárak sóval behintett földjéből akarnak meggazdagodni. Azt követeljük, hogy az Európai Bizottság hozzon olyan döntéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a lengyel hajógyártási ágazat roncsait a partra tudjuk emelni, és aztán újjáélesszük a szektort. Věra Flasarová (GUE/NGL). – (CS) Hölgyeim és uraim, szeretném a támogatásukat kérni a 318/2007 bizottsági rendelet felülvizsgálatához, vagy a 2005. évi eredeti szöveghez való visszatéréshez, németországi,

45

46

HU


hollandiai, belgiumi és csehországi egzotikus madarakkal kereskedő tenyésztői szövetségek kérésére. A módosítás lényegében az egzotikus madaraknak a vadonból az Unióba történő importjának a tilalmára vonatkozik. A kis madarak importjára vonatkozó feltételeknek, figyelembe véve a tenyésztés gyakorlati helyzetét, nehéz eleget tenni. Egyértelműen a madárinfluenzát övező médiahisztériát használták fel arra, hogy keresztülvigyék a fent említett betiltást. Az EU-nak azonban olyan karanténrendszere van, amely feltartóztatja az emberekre veszélyes, madarak által terjesztett betegségeket. Jó néhány alkalommal különböző állatfajoknak a vadonba való visszajuttatásában pont a tenyésztők segítettek. Betartják a CITES-ben felsorolt, a leginkább veszélyeztetett fajok védelmére vonatkozó jogszabályokat. A betiltás mindössze ahhoz vezet, hogy a szabály elleni nyomás alakul ki, és többen megkísérelik megkerülni az előírásokat. Szárnyra fog kapni a feketepiac, virágzásnak indul a csempészet, és a madarak ára emelkedni fog. Ennek eredményeképpen lehet, hogy az egészségügyi kockázatok is megnőnek. Amennyiben betartják az előírt, kipróbált és ellenőrzött állategészségügyi szabályokat, ideértve a washingtoni egyezményt a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről, akkor nincs szükség a fent említett rendelet megtartására. Urszula Krupa (IND/DEM). – (PL) Elnök úr, szeretném most arra felhasználni az Európai Parlament nyújtotta fórumot, hogy tiltakozzam az ellen, hogy a Környezetvédelmi Nemzeti Alap, amely a lengyel kormány alárendeltje, törvénytelenül megszüntette a Lux Veritatis Alapítvánnyal kötött szerződését, amely egy toruńi geotermikus beruházás végrehajtására szólt. Ugyanakkor az Alap bejelentette, hogy nem fogja visszatéríteni azt a hatalmas összeget, amelyet az Alapítvány már a beruházásra költött. A körülmények arra utalnak, hogy a döntést politikai megfontolások vezették, és ez nem csak a lengyel törvényeknek, hanem az uniós jogszabályoknak is ellentmond. Mindez azt bizonyítja, hogy a politikai ellenségként észlelt emberek elleni harc nevében a jogszabályokat nem tartják be, és nem engedik meg a megújuló energiaforrások támogatását, ami a politikai vagy vallási alapon történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapvető uniós elvét is megsérti. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Nemzeti Alap volt szakértői kijelentették, hogy a Lux Veritatis Alapítvány pályázatát alaposan ellenőrizték, és semmilyen szempontból nem találtak benne kivetnivalót. Irena Belohorská (NI). – (SK) Hölgyeim és uraim, egy nemrégiben az Egyesült Királyságban történt esetről szeretném tájékoztatni Önöket. Egy szlovák állampolgár, aki legálisan vállalt ott munkát, négy nappal lekéste járműve újraregisztráltatásának a határidejét. Ezért a vétségért a brit rendőrség azzal fenyegette meg, hogy a járművét megsemmisítik. A rendőrség a vizsgálat folytatása közben idegengyűlölő és sértő módon viselkedett, kihasználva a szlovák polgár passzív angolnyelv-tudását. Ok nélkül elkobozták minden iratát, a jármű elkobzásáról szóló hivatalos igazolás helyett újságból kitépett papírt adtak vissza neki, az iratait pedig, mint például az európai autóbiztosítást (zöldkártyát) vagy a szlovák meghatalmazást a brit hatóságok nem fogadták el. Ezért a vétségért, és ez tényleg csak egy vétség, a brit rendőrség és a hatóságok azzal fenyegették meg, hogy szétszedik az autóját. Szeretném hálámat kifejezni Chris Davies képviselő úrnak, kollégámnak, ennek a szerencsétlen esetnek a kivizsgálásban nyújtott segítségéért, és szintúgy a többi brit képviselőnek, akik érdeklődést tanúsítottak az ügy iránt. Bízom benne, hogy a brit rendőrség ilyen jellegű eljárása csak elszigetelt példa, és hogy az Egyesült Királyságban legálisan munkát vállaló polgárok felé megnyilvánuló ilyen hozzáállás inkább a kivétel, semmint a szabály. A jármű visszajuttatására megadott határidő tegnap lejárt, és még nincs a birtokunkban információ arról, vajon az autót valóban megsemmisítették-e. Így vagy úgy, egy állampolgárunk jelenleg nem rendelkezik az autójával, holott a brit hatóságokhoz benyújtotta az összes szükséges iratot. Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Elnök úr, európai parlamenti képviselőtársak, tíz nap múlva, 2008. június 14-én Bulgária Alekszandr Sztambolijszki államférfi, reformer és az ország földreform-vezetőjének emléke és életműve előtt fogja leróni tiszteletét. 1919-ben került hatalomra Bulgáriában, két nemzeti katasztrófa után, és erőfeszítéseit a nemzeti ügynek szentelte, az ország modernizációjának és demokratikus megújításának. 1923-ban államcsínnyel buktatták meg. Brutális kegyetlenséggel meggyilkolták, ám az általa megálmodott eszme a szabad és független Bulgáriáról, amely úton van az újjáépülés és az európai integráció felé, halhatatlan maradt. Amit Sztambolijszkitől tanulhatunk arról, hogy mit jelent államférfinak lenni, az ma, a politikus tragikus halála után 85 évvel különösen is releváns, amikor Bulgária már tagja az Európai Uniónak. A nagy európai családban a nemzeti értékek védelme, a nemzeti identitás megőrzése az új valóságokhoz való gyors alkalmazkodással párhuzamosan – mindennek meg kellene szilárdítania mindannyiunk, az egyesült Európa polgárainak erőfeszítéseit, akiknek a számára az értékek nem csupán valami halvány képzetet jelentenek, hanem magatartásmódot, hozzáállást és szociális választ.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Iliyana Malinova Yotova (PSE). – (BG) Elnök úr, a Bizottság a 2007 és 2013 közötti periódusra az egyik elsőként hagyta jóvá az uniós alapok keretén belül a bolgár operatív programokat. El kell ismernünk, hogy mivel új tagállam vagyunk, a végrehajtásuk során különböző nehézségekkel találjuk szembe magunkat. Az elégtelen információktól a szabálytalanságokig, sőt az uniós támogatásokkal való visszaélésekig sokféle problémával találkozunk – ám mind olyan „rendellenesség”, amely alól egy uniós tagállam sem kivétel. A bolgár kormány a legnagyobb feladatot az alapok befogadásában látja. Emiatt radikális reformokat vezetett be minden uniós alapot kezelő intézményben, az egész folyamat koordinálásra pedig miniszterelnök-helyettest nevezett ki. Az alapok befogadásának nem kielégítő eredményei mostanra a hazai ellenzék vehemens kampányának szlogenjeivé váltak, és ez az ellenzék még itt, az Európai Parlament plenáris ülésén is ismételten megpróbálta elhitelteleníteni az országot. A Bizottság Bulgáriáról szóló júliusi országjelentését névtelen forrásokra hivatkozva apokaliptikus jellegűnek jósolni, amikor a Bizottság még el sem kezdte a jelentés elkészítését, mindössze belpolitikai célzatot szolgál, de nem járul hozzá a problémák megoldásához. Sajnálatos módon ezzel csak azt érik el, hogy aláássák a szülőhazám jó hírnevét. Szeretném nagyon világosan kijelenteni, hogy a bolgár állam az érintett területeken radikális intézkedésekre fog sort keríteni, és szánt szándéka, hogy felülkerekedik a fennálló problémákon. Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr, mint azt Ön is bizonyára tudja, az Európai Parlament strasbourgi épületei jóval több azbesztet tartalmaznak, mint azt eredetileg gondoltuk. Korrekciós célú, illetve mostanában az azbeszt eltávolítását célzó munkálatok 2004 óta folynak – vagyis az épületek használatával egy időben. Ez az én véleményem szerint nem ésszerű, sőt veszélyes eljárás, mivel az azbesztet tartalmazó bármilyen szerkezettel végzett bármilyen munka során elkerülhetetlenül rákkeltő szálak szabadulnak a levegőbe. Az a meglátásom, hogy Strasbourgban az Európai Parlament épületeit addig nem szabad használni, amíg az összes azbesztet megfelelően el nem távolították, és az épületeket nem fertőtlenítették. A közegészség és az átláthatóság érdekében azt kérem, hogy a Ház elnöke minél hamarabb adjon ki egy átfogó nyilatkozatot az azbesztnek az Európai Parlament strasbourgi épületeiből való eltávolításáról. Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). – (ES) Elnök úr, jelenleg az Európai Unió egészében a halászati szektor válságát éljük, ami az európai intézmények gyors reagálását fogja követelni. Úgy gondolom, alapvető, hogy létrehozzunk egy háromoldalú bizottságot, a hatóságok, a szakszervezetek és a hajótulajdonosok részvételével. Hogy egyszer s mindenkorra megoldjuk a válságot, nem fedhetjük be csak a repedéseket, hanem olyan átfogó szerkezeti javaslatot kell kidolgoznunk, amely a szektor válságának minden aspektusára kiterjed. Természetesen a felelősségteljes halászatot pártoljuk, meg kell oldanunk a termékek marketingjét, foglalkoznunk kell a legénység elégtelen számával, és biztosítani a tisztességes munkaviszonyokat, valamint elérni azt, hogy a munkavállalóknak legyen kiútjuk a létbizonytalanságból. Úgy vélem, nagyon fontos most az Európai Parlamentnek, hogy támogatását nyújtsa a válságból kivezető út megtalálásához, mivel ez a minőségi foglalkoztatást is befolyásolja, és képesnek kell lennünk minden felmerülő körülményt kezelni. Gerard Batten (IND/DEM). – Elnök úr, Budd Margolis, egy londoni választópolgár arról tájékoztatott, hogy egy litván rokona, Rachel Margolis, kiadta az emlékiratait, amelyben a második világháború idején szerzett élményeiről számol be. Megmenekült a vilniusi gettóból, aztán a nácik ellen harcoló partizánokkal működött közre. A litván hatóságok most bizonyítékként használják az emlékiratokat, hogy a segítségükkel a túlélő zsidó partizánokat mint háborús bűnösöket bíróság elé állítsák. Közéjük tartozik például Yitzhak Arad, az izraeli Holokauszt Központ volt igazgatója, illetve Fania Brancovskaja, a Vilniusi Egyetem Jiddis Intézetének a könyvtárosa. Litvánia köteles bíróság elé állítani a még élő második világháborús bűnösöket, ám mindezidáig még egyet sem sikerült. Néhányan Litvánia árulóit látják azokban a zsidó partizánokban, akik felvették a németek és szövetségeseik ellen a harcot. Sok zsidó és nem zsidó választópolgárom nevében teszem fel a kérdést: hol az igazság abban, ha a nácik ellen harcoló zsidó partizánokat bíróság elé állítjuk, míg a zsidók gyilkosai büntetlenül maradnak?

47

48

HU


Jim Allister (NI). – Elnök úr, Európa-szerte tapasztaljuk, hogy a halászok – teljes joggal – tiltakozásokat szerveznek az egekbe szökött üzemanyagárak miatt. Egyes kormányok vállalták a rájuk háruló kötelességeket, mások pedig nem, mint ahogyan a sajátom sem. Elvileg közös halászati politikánk van, ám Európa jó néhány régiójában a megközelítés az minden, csak nem közös. A választókörzetemben a helyi kis-vonóhálós halászhajók tulajdonosai napi 2000 eurós üzemanyagszámlát fizetnek. A rövid távú segélyért benyújtott folyamodványuk süket fülekre talált, noha az állami szabályozás szerint az illetékes miniszter a hatáskörénél fogva megteheti, hogy egy triviális összeget segélyként kifizessen. Ő azonban szégyenletes módon ezt megtagadta. Franciaországban és Spanyolországban ugyanakkor tett a kormány lépéseket. Hogyan lehet életképes közös halászati politikáról beszélni, amikor az olyan alapvető árucikk mint az üzemanyag vonatkozásában ilyen egyenlőtlenség tapasztalható? Elítélem a Gildernew miniszterasszony által tanúsított közönyt, és nem csak rövid távú segélyt kérek, hanem a halászati szektorunk számára hosszú távú üzemanyag-stratégia kialakítását. Jim Higgins (PPE-DE). – (GA) Elnök úr, az ír kormány a napokban fogja a szélessávú szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti programot elindítani. A szélessávú hozzáférés az ország 10%-ában nem elérhető, a 10% nagy része megfelel annak a régiónak, ahonnan én is származom – vagyis a nyugati és a középső területeknek. Bár egyre többeknek van szélessávú hozzáférésük, a növekedés üteme mégsem kielégítő, és az uniós átlaggal sem esik egybe. Írországban az urbanizált területeken 86%-os a szélessávú hozzáférés lefedettsége, de vidéken sokkal kisebb ez a szám. Valamit tenni kell. Irigykedve nézzük az ország északi részét, ahol mindenhol egyformán elérhető a szélessávú szolgáltatás. Szeretném, ha az Európai Bizottság nyomást gyakorolna az ír kormányra, hogy elérhessük a lisszaboni menetrendben foglalt célkitűzéseket. Cătălin-Ioan Nechifor (PSE). – (RO) Rövidesen napvilágot látnak az Európai Bizottság jelentései arról, hogy milyen haladást ért el Románia és Bulgária az igazságügyi reform terén. Ma, a csatlakozás után másfél évvel egyre több elégedetlen ember szólal fel európai szinten is, és lényegében azt juttatják kifejezésre, hogy a mostanáig elért fejlődést a feltételezett célkitűzésekkel összehasonlítva jelentéktelennek tekintik. Noha vannak olyan szakértők, akik szerint Romániát és Bulgáriát már sokkal hamarabb fel kellett volna venni az Európai Unióba, én úgy tartom, hogy a Bizottságnak és a Parlamentnek továbbra is segítenie és támogatnia kell ezt a két új tagállamot. Tekintetbe véve, hogy jövőre európai parlamenti választások lesznek, meg vagyok győződve arról, hogy a következő néhány hónap nagyon fontos lesz Bulgária és Románia számára, hogy európai tagságukat teljesen próbára tegyék. Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egy Parlamenten belüli nyelvi diszkriminációs kérdést szeretnék felvetni: az európai parlamenti képviselők számítógépének interfésze csak angolul működik. Az operációs rendszereinket csak akkor lehet működtetni, illetve a fájlokhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha valamelyest beszélünk angolul. Ez számomra teljesen diszkriminatívnak tűnik, ha azokra a képviselőkre gondolok, akik bár nem beszélnek angolul, a munkájukat mégis közvetlenül a saját számítógépük segítségével szeretnék végezni. Ez a nyelvi elsődlegesség problémája, amelyet az eszperantó mozgalombeli barátaink próbálnak megoldani az ENSZ-ben, és nem vagyok benne biztos, mivel foglalkozik a frankofón mozgalom, ha nem éppen ugyanezzel a kérdéssel. Remélem, Elnök úr, hogy orvosolható ez a probléma, és hogy arra technológiai problémára is lehet majd gyógyírt találni, amellyel akkor találkoztam, amikor június 2-án egy nyílt fájlformátumban – ODF-formátumban – nyújtottam be egy írásbeli kérdést. A formátum eltér a Microsoft-formátumtól, amelyet a Parlament jelenleg használ. Az illetékes osztálytól azt a választ kaptam, hogy nyílt fájlformátumban nem lehetséges kérdést benyújtani. Remélem, hogy a nyelvi és technológiai diszkrimináció ezen előfordulásait sürgősen meg lehet szüntetni. Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr, az összes tömegpiaci fogyasztási cikk, a közlekedés és a szolgáltatások árának drágulása, az alacsony fizetések és nyugdíjak, a szociális juttatások drasztikus csökkentése ismételten súlyos csapást mért az emberek jövedelmére, míg a monopolhelyzetben lévő üzleti csoportok hatalmas profitot realizáltak.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Az egyszerű munkásosztálybeli családok számára az árak ellenőrizhetetlen mértékben drágultak az összes tagállamban. Aki a magas árak miatt néhány rossz spekulánst próbálnak hibáztatni, azok becsapják az embereket. Elrejtik azt a tényt, hogy a magas árakat a monopóliumok profitja, a szabad piac, illetve a versenypolitikák táplálják, amelyek pont az Unió és az uniós politikák alapját képezik, és amelyeket a tagállamok és kormányaik alakítottak ki, és hajtanak végre. A magas árak a termelés és a kereskedelem monopóliumával kezdődnek, ezeket pedig olyan üzleti csoportok uralják, amelyek megfosztják az embereket a jövedelmüktől, és tönkreteszik a kisvállalkozásokat. Felhívjuk a munkavállalókat, hogy fokozzák a valós fizetés-, nyugdíj- és szociálisjuttatás-emelésekre, valamint a mindennapi fogyasztási cikkekre, általános szolgáltatásokra és az üzemanyagra kivetett HÉA eltörlésére tett erőfeszítéseiket, és így próbálják meg elérni a közszolgáltatások árának csökkentését. ELNÖKÖL: LUIGI COCILOVO Alelnök Péter Olajos (PPE-DE). – (HU) A világszerte tapasztalható illegális fakitermelés körüli válságos helyzetben mérföldkő jelentőségű törvény született május 15-én az USA-ban. A Kongresszus a világon elsőként megalkotta az illegális kitermelésből származó fa importját tiltó törvényt. 2006-ban az Egyesült Államok importjának 10%-a illegálisan kitermelt fából származott. A törvény meghozatalát követően az elemzések kiemelték, hogy ez a törvény segíti az amerikai gyártók versenyhelyzetét, munkahelyeket véd, valamint hogy egyértelmű üzenet, amit az erdészközösségek meg fognak hallani. Meddig és mire vár még az Európai Unió, kérdem? Szégyen és gyalázat, hogy ölbe tett kézzel várunk. De mi parlamenti képviselők is tudunk valamit tenni: javaslom, mindenki írja alá a pár hónapja beterjesztett 23-as számú petíciót, amelynek pont az a célja, hogy rávegyük a Bizottságot arra, hogy végre az Egyesült Államok után terjessze be a jogszabályt, amíg még van erdőnk. Köszönöm szépen. Neena Gill (PSE). – Elnök úr, szeretném egy knightoni választópolgárom, Alan Jones helyzetére felhívni a figyelmet. Knighton egy közép-nyugat-angliai vidéki város. Alan Jones az európai vállalkozó kitűnő példája, akit azonban most a vidéki területeken a gyors szélessávú internet-kapcsolat hiánya kilátástalan helyzetbe kényszerített. Szeretne létrehozni egy kis online céget, amely képkeretezési szolgáltatásokat nyújtana. Ő, mint egy fogyatékkal élő személy, aki otthon dolgozik, ideális lenne egy új vállalkozás elindítására. Ugyanakkor mindössze egy monopolhelyzetben lévő szélessávúinternet-szolgáltató van a városban, amely ugyan terjeszkedik, de az internetkapcsolat borzasztóan lassú, és egyszerűen nem segíti elő vállalkozások létrejöttét. A Bizottság tervezi, hogy áthidalja a digitális szakadékot, hogy a vidéki területeken is elérhető legyen a szélessávú szolgáltatás. Sürgősen megoldást kell keresnie az internetszolgáltatók problémájára, valamint gondoskodni arról, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre, és hogy egy terület se maradjon le a minőség, a gyorsaság és az alacsony költségek tekintetében. Elnök úr, azt szeretném, ha gondoskodna arról, hogy a Bizottság biztosítja, hogy az Alan Joneshoz hasonló vállalkozók nem ütköznek akadályokba, nem gátolják meg őket a vállalkozásuk beindításában, és így nem hátráltatják az igen kívánatos vidéki munkahelyteremtést. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Az Európai Bizottság és a WTO tagjai azon dolgoznak, hogy minél hamarabb befejezzék a mezőgazdaságról és az ipari termékek (NAMA) piacának megnyitásáról szóló dohai tárgyalásokat. Egyértelmű, mennyire jelentékeny hatást fejt ki az egyesült államokbeli helyzet, a választás. Ugyanakkor a 2006-ban megrendezett forduló felfüggesztéséhez képest a NAMA-kérdés (a nem agrártermékek piacra jutása) nyilvánvalóan visszalépés. A magasan fejlett országoknak sikerült egy majdnem változatlan környezetvédelmi helyzetet fenntartani. Az uniós textil- és ruházati cikkekre érvényes vámok 12-ről 4%-ra fognak csökkenni. A fejlődő gazdaságok piacai nem fognak megnyílni, mivel nem a vámokat, hanem a maximált vámok kötelezettségét kell csökkenteni. Mindemellett Kínára egy 18 éves átmeneti periódust kell érvényesíteni, mivel ez az az ország, amely Európát és az egész világot elárasztotta gyenge minőségű árukkal. A benyújtott NAMA-projekt Litvánia és más uniós országok számára elfogadhatatlan, veszélyeztetné a versenyképességüket. Van egy kézenfekvő egyensúly a mezőgazdaság és a NAMA között. Az EU-nak nem kellene versenyfutásban befejezni a dohai tárgyalásokat, pusztán a gazdasága miatt. Sürgetném a Bizottságot, hogy szánja rá a kellő időt, és az uniós országok érdekeit korrektül képviselje. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, szeretnék a különböző uniós országok halászainak és különösen a portugál halászoknak gratulálni a stratégiai fontosságú halászati szektor védelméért, valamint

49

50

HU


a munkahelyekért, illetve a halászok és családjaik ezreinek tisztes megélhetéséért és életkörülményeiért vívott küzdelmükhöz. A halászok a közös halászati politikával és egy olyan Európai Unióval szemben, amely közömbösen tekint a szektor régóta tartó szocioökonómiai válságára, amely most még égetőbb kérdés lett az üzemanyag – dízel és benzin – árának emelkedése és a vele kapcsolatos pénzügyi spekulációk miatt, végre megmutatták, hogy igenis vannak olyan megoldások és intézkedések, amelyeket már jó ideje meg kellett volna hozni. Olyan megoldások és intézkedések, amelyek hallatán az Európai Unió nem hallgathat tovább, új politikákat fogad el, és előmozdítja a halászati szektor fejlődését, nem pedig annak lassú és fokozatos kiszenvedéséhez asszisztál. A halászatban van jövő. Nem zárhatom le ezt a felszólalást anélkül, hogy elismeréssel ne szólnék a munkavállalók ezreiről, akik holnap Lisszabonban fognak az elért eredményeik védelme és a munkajog mellett demonstrálni. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a schengeni térség bővítése a szülőhazám polgárainak nagyszerű hír volt, a szimbóluma lett a cseh állampolgárok más uniós országok polgáraival való egyenlőségének. A mai újságok azonban sajnálatos módon cseh autósokról szóló főcímekkel vannak tele, akik lépten-nyomon német és osztrák rendőrökkel keverednek szóváltásba. Április óta folyamatosan a cseh rendszámú buszokat és személygépkocsikat szisztematikusan és részletesen ellenőrzik Németországban és Ausztriában. Alig telt le az egyhónapos általános ellenőrzés, Ausztria bejelentette, hogy az európai labdarúgó-bajnoksággal kapcsolatosan, júniusi kezdettel újabb ellenőrzéseket szándékozik végezni. Ez rendben is van. Ugyanakkor a cseh autóvezetőkön Németországban végrehajtott általános ellenőrzések ellen határozottan tiltakozom. Ez egy egyoldalú döntés, amelyet nehéz megmagyarázni, és kárt tesz a jószomszédi kapcsolatokban. A hozzám érkező levelekben azt kérik, hogy a cseh hatóságok torolják ezt meg. Ez nem egy jó helyzet, és hatással lesz a politikai légkörre is a lisszaboni szerződés ratifikációja előtt. Már benyújtottam egy panaszt, és most arra kérem német képviselőtársaimat, hogy otthon, Németországban vizsgálják meg ezt az ügyet. Rovana Plumb (PSE). – (RO) Tisztelt kollégák, szeretném üdvözölni az Európa Tanács által kezdeményezett „megosztás-program”-ot, amelynek a célja, hogy megszüntesse a gyermekek közötti erőszak összes formáját, és meg vagyok győződve arról, hogy 2009-ben a testi fenyítést az egész világon be fogják tiltani. De azért szeretném hangsúlyozni, hogy szükség van egy európai szintű közös kampányra, amelynek az útján a gyermekek is megtudják, hogy minden feléjük megnyilvánuló erőszakos cselekedet törvényellenes, és hogy be kell számolniuk bármilyen őket érő bántalmazásról. Vannak olyan uniós tagállamok, ahol a szülők a testi fenyítést a nevelés normális részének tekintik, és a gyerekek is azt feltételezik, hogy ez normális. Az Európai Unió jövője azon áll vagy bukik, hogy tiszteletben tartjuk-e a gyermekek jogait. A nevelésük során ezért olyan megközelítést kell a magunkévá tenni, amely az erőszak minden formáját kizárja. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Az Eurofound nemrégiben kiadott jelentése szerint a 2003 és 2006 között Portugáliában történt elbocsátások a cégek áttelepüléséből adódtak. Az adatok azt mutatják, hogy a multinacionális cégek azok után tettek így, miután megkapták a több millió eurónyi közösségi segélyt, és miután több milliós profitot értek el. Mindez elfogadhatatlan. Vannak olyan esetek, ahol a munkavállalók még mindig nem kapták meg az őket megillető kártérítést, mint például Vila Nova de Gaia és a Brax esetében, amelynek a munkavállalói tegnap a törvényszék ajtajánál követelték a nekik járó kártérítést, amellyel a cég öt éve adósuk. A munkanélküliség egyre inkább az egyre bizonytalanabb foglalkoztatásra adott mentséggé is válik, amelyre a kormány válasza az, hogy megpróbálja hátráltatni a munkavállalók jogainak az érvényesülését. Éppen ezért üdvözlöm azt a cselekvési napot, amelyet a Portugál Munkavállalók Általános Szövetsége (CGTP) tart holnap a portugáliai Lisszabonban. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném a Ház figyelmét felhívni a Rómában éppen zajló, a globális élelmiszerválság témájában megrendezett konferenciára. Egy, a közelmúltban kiadott, az élelmiszerárakról szóló állásfoglalásunkban már kifejezésre juttattuk ebben a Házban is az aggodalmainkat e kérdésben. Az egyik kulcstényező az, hogy túl kevés a mezőgazdaságba fektetett beruházás, mind a fejlett, mind a fejlődő világban. A probléma nagyságát épp most, a múlt héten, egy írországi konferencián értettem meg, amikor Nora MacNamara, egy, a Rózsafüzér Missziós Nővérei rendhez tartozó szerzetesnő a nagyon világosan kifejtette, hogy amikor jó pár évvel ezelőtt mezőgazdasággal foglalkozott Afrikában, akkor még volt ott beruházás. És aztán „Afrika” – vagyis inkább az, hogy „mezőgazdaság” egyre rosszabbul csengő szó lett,

04-06-2008

04-06-2008

HU


amikor az ezen a területen futó projektek számára kerestek támogatást. A mezőgazdaságba való befektetéssel kapcsolatban vissza kell térni a gyökereinkhez. Csak annyit szeretnék mondani most az Írországban a lisszaboni szerződésről folyó vitában, hogy ez a szerződés növelni fogja az Európai Uniónak a fejlődő világban betöltött szerepét, és véleményem szerint hozzásegít minket az élelmiszerválság megoldásához, amellyel már nem csak Európában, hanem globálisan is szembe kell néznünk. Csaba Sándor Tabajdi (PSE). – (HU) Erdogan török miniszterelnök idén februárban, Kölnben rendkívül ellentmondásos beszédet tartott, amikor az asszimilációt az emberiség elleni bűntettnek nevezte. A szabad identitásválasztás talaján állva ez a kijelentés elfogadhatatlan, a kulturális sokszínűség megőrzése fontos cél, de az egyéntől a döntést nem lehet elvenni. A nyugat-európai törökök számára a kettős identitás lehet a természetes állapot. Erdogan követelése a török anyanyelvű németországi egyetemet illetően irreális, mert több uniós országban még az őshonos, több száz éve ott élő nemzeti kisebbségeknek sincs saját állami egyeteme, mint a magyaroknak Erdélyben, ahol a kommunista diktatúra alatt megfosztották a magyar közösséget az önálló állami egyetemtől. Fontos, hogy Törökország ne manipulálja Nyugat-Európában élő migráns kisebbségeit belpolitikai célokból. Jó lenne az is, ha Erdogan miniszterelnök saját háza táján söpörne: a kurdok helyzete, az örmények elleni népirtás elismerése és a nők egyenjogúsága terén. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Elnök úr, az európai szocialisták azt remélik, hogy az életminőséget tekintve Európa az egész világ számára hamarosan példaképpé válik. A 27 tagállam egy új szociális Európa építésén dolgozik, amely az Európai Unió összes polgárának jólétet fog hozni. Az Unió a 2008. évi költségvetésből majdnem 45%-ot fordít növekedésre, innovációra, munkahelyteremtésre, gazdasági és szociális kohézió megteremtésére, és 42,6%-ot különít el a mezőgazdaságra. Az Európai Unió területének 90%-a azonban vidéki területekből áll. A 2008-ban a mezőgazdaságra fordított 41 millió EUR ellenére a mezőgazdasági munkálatok költségének növekedése, valamint az energiaárak emelkedése miatt megemelkedett a mezőgazdasági termékek ára is, és romlott a gazdasági helyzet. Úgy vélem, a kihívások egy részére, amelyekkel az Unió szembe fog kerülni a következő néhány évben, a megoldás a mezőgazdasági támogatási politika és a szektorba történő beruházások előmozdításához alkalmas feltételek kialakítása. A jól fejlett mezőgazdaság lehetővé teszi majd minden európai polgárnak, hogy elérhető áron és a megfelelő mennyiségben tudjon egészséges élelmiszerhez hozzájutni. Az egészséges táplálkozás pedig az életminőség egyik alapvető vonatkozása. Elnök. − A napirendi pontot ezzel lezárom.

22. Általános tarifális preferenciák a 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig terjedő időszakra (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Helmuth Markov által benyújtott jelentés (A6-0200/2008) a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról [COM(2007)0857 - C6-0051/2008 - 2007/0289(CNS)]. Neelie Kroes, európai biztos. − Elnök úr, először is hadd kérjek elnézést Peter Mandelson nevében, aki most nem tud itt lenni, hogy megvitassa a Házzal az általános preferenciarendszerről (GSP) szóló rendeletet. Megkért, hogy én szólaljak fel a nevében. Köszönöm Önöknek a 2009–2011 közötti időszakra szóló GSP-rendeletre tett javaslattal kapcsolatban végzett munkájukat, és értékes hozzászólásaikat. A Bizottság fontosnak tartotta, hogy a Parlament kifejezhesse a véleményét, és igazán nagyra értékeljük a fáradozásaikat, amellyel megvizsgálták a javaslatokat, és előterjesztették a véleményüket, méghozzá ilyen rövid határidőre. Így tehát üdvözöljük a véleményt, és a lehetőséget, hogy most Önökkel találkozhatunk, és kifejthetjük a Bizottság álláspontját.

51

52

HU


A GSP-rendszer az EU kereskedelmi politikájának fontos, fejlődést ösztönző eszköze. A Bizottság ezért nagyra értékeli a véleményben annak elismerését, hogy az Unió GSP-je a fejlett országok között a legfontosabb ilyen rendszer, és hogy továbbra is lényeges mértékben járul hozzá a fejlődő világban a fejlődés előmozdításához és a szegénység visszaszorításához. Osztjuk a Parlament azon célkitűzését, hogy a rendszernek továbbra is stabil, átlátható és kiszámítható módon kell működnie. Ez maguknak a kedvezményezett országoknak is fontos, mivel szilárdabb alapot ad nekik és az EU-n belüli gazdasági szereplők számára a saját kereskedelmi és beruházási lehetőségekkel kapcsolatos döntéseik meghozatalához. A Bizottság úgy tartja, hogy a rendszer mindhárom összetevője – az alap GSP minden kedvezményezettnek, a „GSP-plusz” azoknak az országoknak, amelyek bizonyos kötelezettségeket vállalnak, vagyis betartják a felelős kormányzás és a fenntartható fejlődés nemzetközi normáit, illetve a „Fegyveren kívül mindent!” program a legkevésbé fejlett országok számára – jól működik, és a 2006–2015 közötti időszakra meghatározott általános politikai irányvonallal összhangban van. Ezért a 2009–2011 közötti időszakra javasolt rendelet alapjául szolgáló megközelítés lényege a folytonosság, némi technikai frissítéssel ötvözve. A tagállamokkal a Tanácsban aktívan dolgozunk azon, hogy megállapodás szülessen a rendelet végső formájáról. Az Elnökség június vége előttre tűzte ki ezt a célt. Ezt a Bizottság is támogatja, mert a korán meghozott döntés fontos annak biztosítása miatt, hogy a kedvezményezett országok és minden érdekelt fél számára, ideértve az üzleti szereplőket, elegendő idő álljon rendelkezésre, mielőtt jövő januárban a változások bevezetésre kerülnek. A korai döntés egy másik nagyon fontos oka az, hogy az összes, GSP-pluszra jelentkezni kívánó országnak október végéig be kell nyújtani a jelentkezést, és a lehető leghamarabb tájékoztatásra van szükségük a lényeges kritériumokkal és a követendő eljárásmóddal kapcsolatban. Megjegyezném, hogy egyes parlamenti észrevételek és javaslatok olyan kérdésekkel kapcsolatosak, amelyek e rendelet hatókörén kívül esnek, még akkor is, ha a fejlesztés szempontjából igenis lényegi kérdések. Az Európai Bizottság preferenciális származási szabályainak reformját, ideértve a GSP célját is, Kovács László biztos úr vezetésével egy külön projekt viszi tovább. Jó néhány észrevétel érinti azt is, hogy biztosítani kell, a hozzájutást a fejlődő országok számára az elegendő és jó minőségű kereskedelmi ösztönzőhöz, hogy ez segítse őket kereskedelmük volumenének növelésében és a kereskedelmi potenciáljuk kiaknázásában, és ezáltal saját gazdasági növekedésük és fenntartható fejlődésük irányítói lehessenek. Itt az Európai Unió már demonstrálta ez irányú határozott elkötelezettségét, és a 2007 októberében megszületett uniós kereskedelemösztönző támogatási stratégia révén szilárd alapot rakott le, amelyre tovább lehet építeni. Végül hadd mondjam el még egyszer, mennyire nagyra értékeljük a Parlamentnek az ezek iránt a javaslatok iránt tanúsított érdeklődését. Helmuth Markov, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos asszony, a fejlesztési együttműködés és a kereskedelem rendszerint a legfontosabb külső erők, amelyek hozzá tudnak járulni egy ország fejlődéséhez. A fejlődő országok számára biztosított, nem viszonosságon alapuló tarifális preferenciák rendszere fontos és nemzetközileg elismert eszköz, amelyet az Európai Unió már sok éve használ. Jelenleg háromféle rendelkezés van hatályban. Az első az általános rendelkezés, amely minden kedvezményezett országra érvényes. A második a GSP-plusz ösztönzőrendszer, amely további kedvezményeket nyújt azoknak az országoknak, amelyek az emberi- és a munkajog, a környezetvédelem, a kábítószerek elleni küzdelem és a felelős kormányzás területén bizonyos nemzetközi szabványokat alkalmaznak. A harmadik a legkevésbé fejlett országok számára kialakított különleges rendelkezés, amely elméletileg az EU belső piacához biztosít nekik vám- és kvótamentes hozzáférést, a „Fegyveren kívül minden!”. Személyes véleményem szerint teljességgel végzetes, hogy még mindig nincs olyan jogilag kötelező rendelet, amely megtiltaná a fegyverexportot ezekbe az országokba az Európai Unióból. A kereskedelmi preferenciák mindegyike hiábavaló, ha erőszakos konfliktusok elpusztítják egy működő nemzetgazdaság alapját.

04-06-2008

04-06-2008

HU


A szóban forgó jelentés szerint a 2009 januárjától 2011 decembere közötti időszakra szóló GSP-rendszerre adott bizottsági javaslatot a következő pontok mentén lehetne továbbfejleszteni: Először is, az alkalmazás és a hatékonyság javítása. Ideértendő a módosítási és tesztelési határidő háromról egy éves időszakra való csökkentése is. Másodszor a reformfolyamat szabályainak oly módon való kialakítása, hogy abban a kedvezményezettek is a megfelelő módon részt vegyenek. Harmadszor a WTO többoldalú keretével, és ezáltal természetesen a dohai fejlesztési forduló célkitűzéseivel való összhang. Ha ezek között rangsorolni kell, az EU kereskedelmi politikai eszközeinek a fejlesztési képességére vonatkozó szükséges hatásvizsgálattal együtt az első helyen az a tény áll, hogy az EU származási szabályainak a reformja egy időben zajlik az új GSP-rendszer hatályba lépésével, illetve és mindenekelőtt az, hogy a kedvezményezett országoknak szóló követelményeket kiigazítják. Ezért eszembe jut például a régióközi vagy a régiókon átívelő kumuláció lehetősége. Ez azt jelenti, hogy egy regionális, de határokon átívelő termelési folyamat során előállított termék nem marad ki a GSP-ből értelmetlen származásiország-szabályok miatt. Negyedszer, szükség esetén, biztosítani a jelenleg hatályos rendelet végrehajtásának és adaptációjának demokratikus és parlamentáris ellenőrzését. Szeretném itt megjegyezni: üdvözlöm azt a tényt, hogy a Bizottság bevonta most a Parlamentet a konzultációs folyamatba, de a Parlamentnek a jövőben ezekben a kérdésekben meglehetős rendszerességgel kell majd közös határozatokat hoznia. Ezek alapján azt feltételezem, hogy a módosításainkat a Bizottság ezúttal komolyan fogja venni, ahelyett, hogy nagyvonalúan átsiklik felettük, mint két évvel ezelőtt, a reformról szóló saját kezdeményezésű jelentés esetében. Egy észrevétel a GSP-plusz ösztönzőrendszerhez: az emberi jogi helyzet és a felelős kormányzás kiértékelésénél – nem csak a kereskedelmi kapcsolatokban –, úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a különböző országokat ne eltérő mércével mérjük. Ugyanakkor teljesen egyértelmű az is, hogy a kereskedelmi preferenciák hirtelen elhagyásának katasztrofális következményei lehetnek egy fejlődő ország lakosságára, sőt, az emberi jogi helyzetre is. Az arról való határozatot, hogy a jelenlegi rendelet mellékletében meghatározott nemzetközi megállapodásokat mennyire jól vagy rosszul hajtják végre, illetve hogy a preferenciákat el kell-e hagyni, azt nagyon körültekintően kell tehát megvizsgálni. Szeretném támogatni az itt előterjesztett 37. módosítást, amely egy fontos kitételre emlékeztet bennünket: minden lehetőséget meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok az országok, amelyek nem tartoznak a legkevésbé fejlett országok közé, és nem írtak alá semmilyen gazdasági partnerségi megállapodást, hozzájuthassanak egy új kereskedelmi programhoz, amely olyan kereskedelmi preferenciákat kínál nekik, amelyek legalább a Cotonoui Megállapodásban foglaltaknak megfelelnek. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni az együttműködést és a kompromisszumkészséget minden előadótársamnak és a Fejlesztési Bizottságnak – és az ott ülő Filip Kaczmareknek. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ezt a jelentést képes volt egyhangúan elfogadni, úgy, hogy az a Fejlesztési Bizottság véleményét is tartalmazta. A Tanács, a Bizottság és közöttünk nagyfokú egyetértés mutatkozott – rendszeres eszmecseréket folytattunk –, és ennélfogva remélem, hogy a rendelet a tervek szerint a megfelelő időben hatályba tud lépni, illetve a jelenlegi és az új preferenciaperiódus között nem lesznek egyenlőtlenségek. Filip Kaczmarek, a Fejlesztési Bizottság véleményének az előadója. − (PL) Elnök úr, a nemzetközi közösség a kereskedelemre mint a fejlesztés alapvető tényezőjére tekint. A globális szegénység felszámolásához vezető úton egy nagyon fontos állomás a fejlődő országok aktívabb bevonása a többoldalú kapcsolatokba. Az általános tarifális preferenciarendszer ennélfogva nem segíti az EU kereskedelmének a fejlődését. Elsősorban a fejlődő országok támogatását szolgálja, ideértve a legkevésbé fejlett országokat. Ebből következően a fejlődő országokban a szegénység csökkentése, valamint a fenntartható fejlődés és a felelős kormányzás előmozdítása, illetve az ezredfordulós célkitűzések végrehajtása kellene, hogy a rendszer fő célkitűzései legyenek. A Fejlesztési Bizottság előadójaként szeretném hangsúlyozni, hogy Markov képviselő úr jelentése nagyon jó, és szeretném megköszönni mind az előadónak, mind a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak, hogy elfogadták a Fejlesztési Bizottság véleményét. Ez a két bizottság nem mindig tudott ilyen egyetértésben

53

54

HU


együttműködni, mint ahogyan ez a mostani esetben megnyilvánult, és ezért szeretnék őszintén köszönetet mondani. A közösen a legfontosabbnak felismert kérdések közül néhány: megerősíteni a Parlament szerepét a rendszer döntéshozatali folyamatában – az átláthatóság, jogbiztonság és a demokratikus ellenőrzés növelése érdekében; megkönnyíteni a származási ország elvének bevezetését – a preferenciák alkalmazásának optimalizálása érdekében, például a régióközi kumuláció útján, amely ugyanakkor a szegényebb országok regionális együttműködését is elő fogja segíteni; egyenlő bánásmódban részesíteni minden GSP-plusz jelölt országot, tekintet nélkül arra, hogy mikor felelnek meg a rendszer kritériumainak, és végül, de nem utolsósorban elkészíteni a rendszer hatásának eddigi legátfogóbb, legteljesebb és legrészletesebb elemzését a 2013–2014-re vonatkozó következő felülvizsgálat előtt. A Parlament szeretné tudni, milyen hatása van a rendszer működésének. A legfontosabb ezek közül is az, hogy a tarifális preferenciarendszer mennyiben segíti elő a szegénység csökkentését. Godelieve Quisthoudt-Rowohl, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, az a rendszer, amelyről jelenleg vitázunk, a szegénység és a visszamaradottság elleni küzdelmet szolgálja. Számomra ebből három pont fontos. Az egyik, mivel valaminek a továbbviteléről van szó: mind a rendszerbe való belépést, mind a belőle való kilépést rugalmasságnak kellene jellemeznie, ha esetleg a paraméterek megváltoznának egy államban. Más szóval: ha egyszer egy állam kedvezményezett volt, mindig is annak kell maradnia? Szerintem nem. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az EU-nak a saját polgárai, munkavállalói és fogyasztói felé is megvannak a kötelességei. A haszonnak kölcsönösnek kell lennie, nem szabad, hogy mindig csak egyoldalú legyen. A másik: üdvözöljük azt a tényt, hogy az Európai Parlamentet a következő periódus alatt tájékoztatni kell. Ugyanakkor a rendszer kiértékelését is szeretnénk. A kiértékelésnek tartalmaznia kellene a más preferenciális intézkedésekkel, mint például a gazdasági partnerségi megállapodással való összehasonlítást. Reálisan nézve azt mondhatnánk, hogy a statisztikák szerint a szegények és a gazdagok közötti szakadék egyre csak mélyül, az EU sokféle intézkedése és a tagállamok intézkedései ellenére. Vajon a minden bizonnyal jó szándékú erőfeszítéseink még mindig a megfelelő eredményekre vezetnek? Ezt a kérdést tudatosan fel kell tennünk magunknak. A harmadik, hogy a preferenciális intézkedéseket, mint amilyen a szóban forgó GSP-rendszer is, a következő kritériumokhoz kellene kötni. Itt pedig némi szigorra van szükség. Az első a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása. A második a kedvezményezett országokban a szociális és környezetvédelmi szabványok minimum keretének a meghatározása. Ehhez természetesen segítséget nyújtunk, ami egyértelműen ott áll a jelentésben. Nem kellene ebből kihátrálnunk, hogy a szavunknak továbbra is legyen hitele. Most pedig hatékony együttműködéséért köszönetet mondok az előadónak. Kader Arif, PSE-képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, amikor a Parlament véleményt mondott a GSP 2005–2008 közötti időszakban történő alkalmazásáról, a Bizottság nem látta jónak, hogy a javaslatokat beleillessze a saját jelentésébe. Mi azonban most is ugyanazok a prioritások mellé tesszük le a voksot, különösen pedig amellé, hogy a Parlamentnek több beleszólást kell kapnia a különböző GSP-rendszerek elosztásába és ellenőrzésébe. A civil társadalom képviselőinek, és különösen a szociális partnereknek a szerepét szintén meg kell erősíteni. Ők nagyon értékes információforrást jelentenek annak ellenőrzésekor, hogy a GSP-plusz elosztását szabályozó fő egyezményeket végrehajtották-e. Ezzel kapcsolatban örömmel nyugtázom, hogy az új rendelet szigorúbban veszi a felelős kormányzás rendelkezéseinek a tiszteletben tartását, ami a munkavállalók jogait, az emberi jogokat és a környezetvédelmet illeti. Az Uniónak hinnie kell az általa képviselt értékekben, és a kereskedelmi partnereit arra kell ösztönöznie, hogy ne csak ratifikálják az egyezményeit, hanem konkrétan végre is hajtsák. Ezért kérjük a Bizottságot, hogy illessze be az egyik javaslatunkat a jelentésbe, mivel az elengedhetetlen ahhoz, hogy a GSP-plusz továbbra is ösztönzőként érvényesülhessen. Jelenleg az az ország, amely nem alkalmas a GSP-pluszra 2009-től, annak 2012-ig, a következő rendelet bevezetéséig kell várnia, hogy újra jelentkezhessen. Szeretnénk azt elérni, hogy minden évben lehessen új jelentkezéseket benyújtani azért, hogy a fejlődő országokat a GSP-plusz előnyeihez való hozzájutás minél hamarabb ösztönözze ezeknek az egyezményeknek a végrehajtására. Végül szeretnék mindenkit emlékeztetni a származási szabályok reformjának szükségességére annak érdekében, hogy egy globális, egyszerűsített és harmonizált rendszer alakuljon ki, amely a regionális

04-06-2008

04-06-2008

HU


együttműködés megerősítésén alapul, amely továbbra is az elsődleges küldetése. A nemzeti hozzáadott-érték számításaikor figyelembe kell venni a szegény országok helyzetét, amelyek nem tudják élvezni a rendszer előnyeit, ha a származási szabályok túl korlátozóak. A GSP-vel az Uniónak nem csak arra van módja, hogy a fejlődő országok világkereskedelembe való integrációját előmozdítsa, hanem a felelős kormányzást is terjesztheti. A Parlament javaslatai mindkét téren lehetővé tennék az előrelépést. Reméljük, hogy a Bizottság beépíti őket a jelentésbe. Seán Ó Neachtain, a UEN-kéviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, az EU-ból származik a harmadik világnak nyújtott pénzügyi segítség legnagyobb része. A harmadik világbeli országoknak azonban többre van szükségük, mint pusztán a pénzre. Borzasztóan fontos, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága fejlődjön és megerősödjön. Jómagam nagyon támogatom az Európa, valamint az Afrika, a karibi-térség és a csendes-óceáni országok közötti kereskedelmet. Nem tudok egyetérteni a genfi világkereskedelmi tárgyalásokkal. A felkínált megállapodás semmiképpen sem fog kedvezni az európai mezőgazdaságnak, nem fogja segíteni az európai élelmiszerbiztonságot – vagy legalábbis az írországit biztosan nem. Persze nem mi vagyunk az egyetlen elégedetlenkedők. Amerika is elégedetlen. És a világkereskedelemben részt vevő 152 ország közül úgy tűnik, hogy csak kettő elégedett. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem az ír gazdaszövetség döntését, amellyel elfogadja és támogatni fogja a lisszaboni szerződést. Körülbelül egy hét múlva tartják Írországban a szerződésről szóló népszavazást. Azt is szeretném elmondani, hogy szeretnénk, ha engedélyeznék és elfogadnák a szerződést, hogy erősebbek lehessünk, és egységesebben lépjünk fel a világkereskedelmi tárgyalást is magában foglaló folyamatban. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a felszínen támogatnom kellene ezt a jelentést, amely az alulfejlett nemzeteket kívánja segíteni. Végül is, Nagy-Britannia nemzetközösségi preferenciális rendszere hatalmas előnyökkel járt a Brit Nemzetközösség kevésbé tehetős tagjai számára, no de nem hiszem, hogy most arról akarnak hallani, hogy egy gonosz poszt-imperialista hatalom valójában hogyan is támogatta szegényebb szomszédait. A baj az, hogy az uniós programok végül mindig az eredeti céllal ellentétes hatást váltják ki. A közös halászati politika amely eredetileg a halállomány megőrzését célozta, tragédia, amelynek eredményeképpen az EU, e Ház szavazatai segítségével engedélyeket adott ki uniós halászflottáknak, hogy az egyik harmadik világbeli ország vizei után a másikon portyázzanak, így szegénységet és éhezést okozva ott, ahol eddig legalább az életben maradás biztosított volt. A fölöslegesen nagy mennyiségben előállított cukor a harmadik világban landol, ami helyett inkább vissza kellene fogni az európai termelést, nem pedig jobban felhasználni. Az adófizetőink pénzéből évente 18 millió eurót rossz minőségű uniós dohány gyártására fordítottak, és a dohányt végül ott rakták le, ahol a legtöbb kárt okozta. Most pedig azt halljuk, hogy ebből a pénzből dohányzásellenes kampány lesz, nem pedig harmadik világbeli segély. Az uniós segélyprogramok a klasszikus példái annak, amikor amit az egyik kézzel adunk, a másikkal visszavesszük. A KAP korlátozza az importot, ami visszaveti a fejlődő nemzeteket, de ugyanakkor a fölösleget a harmadik világban pakolja le. Így a szegény helyi gazdák kiszorulnak a kereskedésből, így pont azok alól az országok alól rántjuk ki a talajt, amelyeken a GSP segíteni kíván. Az élelmiszerárak olyan mértékben szabadultak el, hogy a volt szovjet vezető, Mihail Gorbacsov élelmiszerforradalomra figyelmeztet. Mindenezek közben az EU bioüzemanyaggal kapcsolatos célkitűzéseket népszerűsít, amelyek a harmadik világban jobban hatással vannak az élelmiszer-előállításra, mint bárhol máshol. Tehát ez a Ház mondhat szépeket arról, hogy az uniós GSP-program hogyan fog a kevésbé fejlett országok segítségére sietni, de igazság szerint az uniós politikák csak azt szavatolják, hogy a szegények szegények, az éhesek éhesek és a kevésbé fejlett országok pedig fejletlenek maradjanak. Daniel Varela Suanzes-Carpegna (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, szeretném megismételni, mennyire fontos az általános tarifális preferenciarendszer (GSP) a kedvezményezett országok gazdasági és kereskedelmi fejlődéséhez. A Parlament módosításai nagymértékben javították a rendeletre irányuló javaslatot, amely a 2009–2011 közötti időszakra érvényes lesz. Olyan szempontokat helyeztek előtérbe, amelyek javíthatnák a kedvezményezett országok számára a rendszer használatának a feltételeit, mint például az Európai Unió általi technikai segítségnyújtás, amely a GSP kereskedelmi előnyeinek a jobb kihasználásában lényegi elem.

55

56

HU


Szintén érdemes rávilágítani arra lehetőségre, hogy néhány ország a fenntartható fejlődésért összeállított speciális ösztönzőrendszerbe való felvételre, a GSP-pluszra jelentkezhet, amely előnyösebb, és mi több arra, hogy ezt minden évben megtehetik. Úgy gondolom azonban, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által elfogadott módosítások közül néhány túl messzire megy. A 8. módosítás, arra lehetőségre vonatkozóan, hogy azok az országok, amelyek az exportoknak nem a végső haszonélvezői, beléphetnének a kedvezőbb GSP-pluszba és a „Fegyveren kívül mindent!”-programba, végzetes lehet néhány olyan ország számára, amelyik valóban megérdemli, hogy e két rendszernek a haszonélvezője legyen. Általában véve nagyobb zűrzavart tudna kelteni a GSP és a származási szabályok alkalmazásában. Ez egy olyan kérdés, amelyet a származási szabályok következő felülvizsgálatára kellene hagyni. Véleményem szerint arra is szükséges rávilágítani annak a fontosságára, amint azt már néhány kollégám meg is tette, hogy az Európai Bizottság tanulmányokat készítsen, amelyekben a kedvezményezett országokban a GSP hatását méri fel. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a tanulmányok a középpontjában tisztán a kereskedelmi szempontoknak kellene állniuk, és a rendelet érvényén kívül eső területekkel nem kellene foglalkozniuk. Végül szeretnék rámutatni, mintegy a bizottság elnökének, Markov képviselő úrnak a visszhangjaként, hogy a módosításaink megerősítik az Európai Parlament szerepét a rendelet alkalmazásában. Amiről szó van a rendeletben, az az Európai Parlamentnek a kereskedelmi politikában a jövőben betöltött szerepe, miután elfogadják a lisszaboni szerződést, amiről remélem, hogy úgy is fog történni. Erika Mann (PSE). – Elnök úr, csak egy igen rövid észrevételt szeretnék tenni a biztos asszonynak. A biztos asszony joggal említette, hogy a GSP-plusz a fenntartható fejlődésről szól, és kapcsolódik, ahogy azt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke mondta, az ezredfordulós célkitűzésekhez. Ez nagyon fontos, és jól emlékszem, amikor az első alkalommal vitattunk meg egy ilyen jellegű rendszert, hogy azt mondtuk, ki kell értékelni és újraértékelni majd, mennyire értékes az illető országok és a saját magunk számára. Egy téma van, amelyre hangsúlyosan fel szeretném hívni a figyelmet, és amely a jövőben lehet, hogy egyre bonyolultabbá és nehézzé válik. Ez azokkal az országokkal kapcsolatos, amelyek a rendszeren belül működnek, de összetett a környezetük. Például Sri Lanka, amely nagyon szeretné elérni a célokat, de sok feltétel miatt – és itt nem bocsátkoznék részletekbe – lehet, hogy nem lesz képes rá. Nem a rendszer megváltoztatása mellett érvelek. Csak azt szeretném kérni a Bizottságtól – ahogyan azt már Kader Arif kollégám is megtette –, hogy legyen nagyon körültekintő minden egyes eset kiértékelésénél. Megkérném Önt, hogy jöjjön vissza majd a bizottságunkhoz, és a Külügyi Bizottsághoz, amikor elvégezték a kiértékelést, és azután kérem, jöjjön vissza ide, a Házba, hadd értékeljük ki azt a kérdést, amelyet említettem, és hadd cseréljünk eszmét róla. Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) Hadd mondjam el elöljáróban, hogy véleményem szerint az általános preferenciarendszer nagyszerű eszköz a fejlesztésre, mivel nagyon egyértelműen köti össze a kereskedelmet és a fejlesztést, tarifális kedvezményeket nyújt, és ennélfogva hozzáférést biztosít az európai piacokhoz azon országok számára, amelyek erőt fejtenek ki ezért. Fontos is, hogy fejlesztési eszközként használjuk. Ez most egy technikai felülvizsgálat, és fontos, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet azok számára, akik a leginkább rászorulnak a fejlesztési segélyekre, hanem éppen ellenkezőleg, a fejlesztési dimenziót erősítsük. Úgy gondolom, hogy sokféle szempontból ez a felülvizsgálat kitűnően ellátja ezt a feladatot, és az eszközt a megfelelő irányba viszi tovább, de nem igazán hatol a dolog legmélyére. Vietnamra gondolok példának okáért. Vietnam fő bevételét egyfajta termékcsoport alkotja, nevezetesen a cipő. Mint azt Önök is kétségkívül tudják, a GSP-rendszernek van egy küszöbértéke, amelynek értelmében egy országnak az exportja értékének az 50%-ánál többet kell elérnie ahhoz, hogy a GSP-státust megkaphassa. Jelen pillanatban Vietnam 50% alatt van. Ez pedig miattunk van, Európa miatt – és ennek tudatában kell lennünk –, mivel mi különösen is a cipőexportra kirótt tarifákkal büntettük Vietnamot. Ettől függetlenül az ország továbbra is nagymértékben a cipőexportra épít, és így nem kevésbé a vietnami szegény sorsú nőkre. Így tehát azon gondolkodom, vajon miért nem tarthatják meg a preferenciát? Végül is csak 3,5%. Nem arról van szó, hogy veszítenek, hogy teljes vámmentes hozzáférést kapnak, egyszerűen csak valamivel alacsonyabb tarifákat. Mindemellett, a jövőben szabadkereskedelmi megállapodást fogunk kötni Vietnammal. Vagyis miért dobjuk ki őket most, amikor éppen bevenni készülünk őket, és miért ne olvasszuk be az exportokat egy szabadkereskedelmi megállapodásba?

04-06-2008

04-06-2008

HU


Tehát remélem, hogy a jelentkezések következő időszakában figyelmet szentelnek majd ennek, hogy egy ország se kerüljön ebbe a helyzetbe, ebbe a kilátástalan bizonytalanságba, amelybe szerintem most mi kényszerítjük Vietnamot a GSP-rendszerben.. Francisco Assis (PSE). – (PT) Az általános preferenciarendszer kulcsfontosságú kereskedelmi politikai eszköznek bizonyult a fejlesztés előmozdítására és a szegénység felszámolására a világ legsebezhetőbb országaiban és régióiban azáltal, hogy fokozatosan egyre integrálják őket a nemzetközi kereskedelmi rendszerbe. Amint az már itt is elhangzott, az Európai Unió háromféle módon segíti elő ezt a bizonyos fejlesztést. Legnagyobbrészt a hatályban lévő mechanizmusok jól működnek, de természetesen lehetne még őket tovább finomítani, és az Európai Parlamentnek aktív részvételével kell arról gondoskodni, hogy ez a finomítás valóban meg is történjen. A jelentés egyértelműen ezt célozza meg legnagyobb részben. A benne foglalt javaslatok olyan fontos kérdésekben mint a származási szabályok reformja és tisztázása, három vonatkozásban is nagyon lényegesnek tűnnek, a regionális összefogás elvének előmozdítása, a jelenleg zajló dohai forduló tárgyalások kimenetele hatásának a felmérése, valamint a legkevésbé fejlett országok számára a még több technikai segítségnyújtásra való felhívás, hogy ebből a segítségből a legtöbbet fordíthassák a javukra. A fentiek mind egy irányba mutatnak: ezeket az eszközöket hasznosabbá kell tenni a legszegényebb országok számára, és így döntő módon járulni hozzá ahhoz, hogy végső céljukat, a visszamaradottság, a szegénység és a teljes igazságtalanság leküzdését elérjék, amelyet még mindig az alulfejlettség okoz a világban. Syed Kamall (PPE-DE). – Elnök úr, sok más ma felszólalt kollégámhoz hasonlóan, üdvözlöm a módosításokat, amelyek célja javítani a Bizottság javaslatait az előadó javaslataival összhangban. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban nem sűrűn fordul elő, hogy ezt mondhatjuk, és ilyesfajta egyetértés uralkodik a pártok között. A javaslat lényege, hogy egy hatékonyabb rendszert állítsunk elő, amely jobban megfelel a kedvezményezett országok igényeinek, dolgozzuk ki egy jobban szabályozott reformfolyamat szabályait, biztosítsuk, hogy a rendelet összhangban legyen a demokratikus ellenőrzéssel és a parlamentáris ellenőrzéssel, összhangba hozzuk a GSP-rendszert a WTO-val és a dohai fordulóval, illetve javítsuk a GSP átláthatóságát. Ebben a szellemben szeretném sürgetni kollégáimat, hogy támogassanak egy, a tényleges kereskedelemre felhívó frakcióközi globális kampányt, amelynek Abdi Abdirahmannal, a kelet-afrikai törvényhozó gyűlés képviselőjével a társelnöke vagyok. Öt pontban intézünk felhívást a világhoz: töröljük el az agrártámogatásokat; liberalizáljuk a származási szabályokat; hagyjunk fel a közvetlen költségvetési támogatások útján a korrupt kormányok támogatásával, és helyezzünk nagyobb hangsúlyt a kereskedelemhez nyújtott segítségre, hogy beruházhassunk olyan dolgokba, mint az infrastruktúra; valamint ösztönözzük az alacsony jövedelmű országokat, hogy számolják fel az egymás közötti akadályokat. Ugyanakkor a szegényebb országok kormányait is fel kellene hívni arra, hogy az alapvető javak tekintetében tegyék meg ugyanezt. Erkölcsileg rossz az, ha a szegény embereknek a kormányzati importtarifák miatt többet kell fizetniük az élelmiszerért és a gyógyszerért. Igen, az EU-nak meg kellene nyitnia a piacait, de ezt a jó szándékot sok esetben aláaknázza az, ha más kormányok tisztán ideológiai okokból korlátozzák a hozzáférést, és magasan tartják az árakat. Tehát mindannyiunknak együtt kell működnünk az olyan kereskedelmi tarifák leküzdéséért, amelyek kilátástalan helyzetbe kényszerítik a szegényeket. Véget kellene vetnünk az olyan kormánytámogatásoknak, amelyek a zsarnokságot ösztönzik, és mindig azokat kellene a barátainknak tekintenünk, akik a saját munkájuk segítségével akarnak a szegénységtől megszabadulni, mert ők fogják a mi segítségünkkel a világ éhezését megszüntetni. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, a mai vita tárgyát a következő három évre a fejlődő országoknak adott preferenciális vámtarifák változásai képezik. Teljes mértékben támogatom Helmuth Markovnak a jelentésében tett, nagyobb rugalmasságra való felhívását. Quisthoudt-Rowohl képviselő asszony módosításai is fontosak. Az Európai Bizottságnak egy sokkal részletesebb elemzést kell késztenie az általános tarifális preferenciáknak a fejlődő országok gazdaságaira tett hatásáról, és meg kell vizsgálnia az európai gazdaságra, valamint a fogyasztóvédelemre gyakorolt hatását is. A legszegényebb országok fejlesztését nem csak a GSP, hanem a nem tarifális intézkedések, a humanitárius segélyek, vagy – éppen ellenkezőleg –az emberi jogok vagy nemzetközi megállapodások súlyos megsértése tekintetében kivetett szankciók is befolyásolják. Ebből következően ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy komoly és mélyreható elemzések készüljenek el mindezen intézkedéseknek a fejlődő országokra gyakorolt hatásáról. Csak az eredmények ismeretében kellene majd

57

58

HU


módosítanunk a tarifákat, nagyobb rugalmassággal, mint ahogy azt most tesszük. És ennek nem egy elszigetelt folyamatnak kellene lennie. A módosításokat össze kellene hangolni az összes többi intézkedéssel. Azon is javítanunk kellene, ahogyan a fejlesztési politikánkat az USA-val és más országokkal összehangoljuk. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök úr, amennyiben a tevékenységünk célja a szegénység csökkentése a harmadik országokban, illetve gazdasági integráció, akkor ennek az Európai Unió tarifális preferenciarendszere a megfelelő útja. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nélkülözhetetlen a vámtarifarendszer maximális átláthatóságát kiharcolni. Ezért vélem úgy, hogy szükséges a folyamatot ellenőrizni, és érdemes lenne minden egyes szakasz végén folyamatos viták során megnézni itt, a Házban az éppen végrehajtott megoldások eredményeit. Neelie Kroes, európai biztos. − Elnök úr, nagy hatással voltak rám a tisztelt képviselők érdekfeszítő kérdései, különösen is az, hogy majdnem mindegyik nagyon konstruktív. Mindenki részt vesz az egész folyamatban, és mindent megtesz azért, hogy egy jó javaslat készüljön el. Biztosíthatom Önöket afelől, hogy Peter Mandelson figyelmet fog szentelni az Önök hozzászólásainak – ahhoz semmi kétség nem férhet –, és hogy komolyan fogja venni a módosításokat, és nem fogja azokat figyelmen kívül hagyni. Kicsit jobban ismerem Petert. Ő nem az a fajta ember, aki figyelmen kívül hagyna ilyen javaslatokat és gondolatokat, hanem szeretné mindkét oldalt megvizsgálni – a fejlődő országokon segíteni (különösen a legkevésbé fejletteken, ahogyan Filip Kaczmarek említette) ez az, amit ő szem előtt tart. Ugyanakkor a cél egyszerre objektívnak és kiszámíthatónak lenni. Azzal kapcsolatban, hogy Mann képviselő asszony meghívott, hogy visszajöjjek (és gondolom, hogy nyilván Peter Mandelsonra gondolt, hogy visszajöjjön, noha én is szívesen visszajövök), biztos vagyok benne, hogy el fogja fogadni a meghívást. Ó Neachtain képviselő úr egy átfogóbb megvilágításba helyezte a kérdést, magam elégedett vagyok a genfi WTO-tárgyalásokkal. Peter Mandelsont nem fogják meglepetésként érni a tisztelt képviselő úr nézetei. Syed Kamall sürgetett bennünket, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és azok barátai legyünk, akik akarnak tenni. Még egyszer köszönök minden javaslatot. A tervezet a Tanácsnál van, ahol a tagállamok reagálni fognak a Parlament módosításaira, hogy biztosítsák a GSP-re vonatkozó stabilitási irányelvek elkészülését a 2005–2015 közötti időszakra. Hogy a Bizottság vajon miért is nem vezet be jelentékenyebb változásokat? Egyéves működés után nagyon korai még minden bizonytalanságot eloszlató megfigyeléseket tenni, de erre még minden bizonnyal vissza fogunk térni. Filip Kaczmarek és Jean-Pierre Audy kérdéseivel kapcsolatban: a rendszer végső célja valóban az oktatás és a szegénység felszámolása. Ezzel egy időben az EU ösztönzőt nyújt a fenntartható fejlődésre, a felelős kormányzásra és az emberi jogok tiszteletben tartására, éppúgy mint a munkaviszonyok javítására és a gyermekmunka visszaszorítására. A támogatással kapcsolatban: a GSP tarifális prefenciák a fejlett országok piacaira való bejutást kínálják. A támogatási programok az Unió közös kereskedelem-támogatási stratégiája alá tartoznak, amely egyéb célok mellett a GSP előnyeinek a kihasználását lehetővé teszi a fejlődő országok számára. Mann képviselő asszony és Fjellner képviselő úr Sri Lankát említették. Jelenleg Sri Lanka a GSP-plusz kedvezményezettje. Nincsenek arra utaló jelek, hogy a jövőben az ország kiesne a GSP-rendszerből. Minden egyes ország helyzetét körültekintően, átláthatóan és a rendeletek előírásainak megfelelően mérjük fel. Az egyik kérdés azzal volt kapcsolatban, hogy a GSP-pluszra lehet-e majd gyakrabban jelentkezni, mint háromévente egyszer – nos, ezt már érintettem –, szóval egyezzünk meg, legyen rugalmas a jelentkezés, de ne ragaszkodjunk az egy évhez. Mann képviselő asszony azt kérdezte, hogyan fogják a GSP-plusz alkalmazását kiértékelni. A GSP-plusz támogathatósági követelményeinek való megfelelés ellenőrzésének és kiértékelésének két forrása lesz: egyrészt azon ellenőrzési mechanizmusok által összegyűjtött információk, amelyek a megfelelő nemzetközi szervezetek, például az ENSZ, az ILO és más szervezetek égisze alatt születtek, másrészt a magukban az egyezményekben hangsúlyozott és az ezek által a szervezetek által nyilvánosságra hozott monetáris mechanizmusok. Ez biztosítja majd a világos és pártatlan felülvizsgálati folyamatot.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Szeretném megválaszolni Kader Arif kérdését, amely arról szólt, hogy hol áll a Bizottság a GSP-plusz kedvezményezett országokban az emberi jogi egyezmények és a kapcsolódó normák végrehajtásával. Biztosíthatom Önt afelől, hogy a Bizottság szoros figyelemmel kíséri a jelenlegi GSP-plusz kedvezményezettek fejlődését abban a vonatkozásban, hogy megfelelnek-e a GSP-plusz szempontjából lényeges nemzetközi egyezményeknek. Szeretném csak Salvador példáját felhozni (amely GSP-plusz-kedvezményezett ország, amint azt Önök is tudják), amellyel kapcsolatban a Bizottság az uniós tagállamokkal konzultálva nemrégiben vizsgálatot indított, hogy az ország megfelel-e a GSP-pluszban vállalt kötelezettségeinek. Biztosíthatom Önöket afelől, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások megfelelő végrehajtását a Bizottság prioritásként kezeli. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a GSP-plusz kedvezményezettjei megfelelnek-e a vállalásaiknak, és ezek a kérdések az illető országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatainkban rendszeresen előfordulnak. Az új GSP származási szabályokkal kapcsolatban és hogy hogyan fognak hozzájárulni a GSP céljaihoz: ez a kérdés a származási szabályok általános széles körű reformjával összefüggésben éppen most van vita alatt. Ezt az Adó- és Vámügyi Főigazgatóság vezényli, így Kovács biztos úr az illetékes benne. A cél az, hogy a szabályokat fejlődéspártibbá tegyük, és hogy a folyamatot a fejlődő országokkal konzultálva irányítsuk. Az utolsó pont vietnami cipőre vonatkozik, ami az egyik példa volt. A kizárás – vagy átsorolás, hiszen ez a korrekt kifejezés a 12. áruosztályba tartozó vietnami termékekre (most a 2009–2011 közötti időszakra javasolt GSP-rendelet kedvezményei közül a kombinált nómenklatúra „lábbeli” tételéről beszélek) – kérdésének teljes figyelmet szentel az összes illetékes bizottsági szolgálat. A Bizottság Vietnammal szoros kapcsolatban maradt, hogy minden szükséges segítséget és szaktudást a rendelkezésére tudjon bocsátani. Vietnamnak a 12. áruosztállyal kapcsolatos átsorolása annak az eredménye, hogy a GSP rendelkezéseit szűken értelmezve és objektív módon alkalmazták, és azt tükrözi, hogy ezeknek a termékeknek a vietnami exportja versenyképesebb a közösségi piacon. Továbbá, Vietnam sikeresen diverzifikálta az exportját. Ez pozitívum, és azt jelenti, hogy a lábbeli már nem olyan domináns benne. Ez pedig egy másik, jelentős mutatója az egyre növekvő versenyképességnek. Így tehát a Vietnam átsorolására adott bizottsági javaslat kiterjedt objektív és statisztikai elemzéseken alapszik, amelyet ugyanúgy alkalmazunk minden GSP-plusz-kedvezményezettre. Helmuth Markov, előadó. − (DE) Elnök úr, azt mondhatjuk, hogy a Ház többségében egyetért abban, hogy a GSP-plusz rendszer nagyon pozitív. De azért természetesen szívesen feltettem volna a kérdést a Bizottságnak vagy Peter Mandelsonnak, aki most nincs itt, hogy hogyan gyakorolna nyomást például az Andok országaira, két olyan országra, amelyek nagyon szeretnék megtartani a GSP-t, hogy a partnerségi és társulási megállapodások részeként kössenek szabadkereskedelmi megállapodást. Ecuador és Bolívia szeretnék a GSP-pluszt megtartani. Nekünk tudnunk kell majd erre lépni valahogyan. Ez valóban ér majd el fejlődést náluk. A második kérdés, hogy gondolkodjunk-e a GSP-plusz rendszer továbbfejlesztésén GSP++ rendszerré. Az előttünk álló kihívások egészen újak. Klímaváltozás, dráguló élelmiszerárak. Új bekezdések, illetve kiértékelési szabványok bevezetését mindenesetre fontolóra vehetnénk. Örömömnek adok hangot, biztos asszony, hogy Sri Lanka tárgyában olyan egyértelműen nyilatkozott, mert többek között ez is aggasztotta a bizottságomat, és Mann képviselő asszony eltökéltsége megint meghozta a gyümölcsét. Végül újra köszönetet mondok mindazoknak, akikkel együtt dolgoztam. Szívesen működtünk közre. Azt hiszem, egy kis lépéssel megint előrébb jutottunk, és hogy a GSP-plusz rendszer az Európai Unió kereskedelmi megállapodásai részeként nagyon értékes és szükséges. Azt is gondolom, hogy nem kell mindig kizárólag a szabadkereskedelmi megállapodásokra összpontosítanunk. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Rovana Plumb (PSE), írásban. – (RO) A Stabilitási és növekedési Paktum (SGP) megalakulása óta az EU kereskedelmi és fejlesztési politikáinak egyik legfontosabb eszköze. Az EU és az SGP fejlesztési politikájának egyik legkimagaslóbb célja, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez, a fenntartható fejlődés valamint a jó kormányzás támogatásához, melyek mind olyan alapelvek, melyeket az olyan nemzetközi egyezmények és eszközök, mint például a Millenniumi Deklaráció, Riói Deklaráció - 1992, OIM-1998 Deklaráció elfogadnak.

59

60

HU


1971-ben az SGP alkalmazásával az EU elősegítette a fejlődő és kevésbé fejlett országokkal folytatott nemzetközi kereskedelmet, biztosítva azoknak a nemzetközi egyezmények betartásához szükséges technikai segítséget, valamint kiépítve a szükséges intézményi és szabályozói kereteket, hogy kihasználhassák a nemzetközi kereskedelem és az SGP előnyeit. Ezzel egyidőben visszaigazolt értesítést és az EP értesítését követően az EK alkalmazhatja a kedvezmények időszakos visszavonásának szankcióját azoknál az országoknál, melyek megszegik a kedvezményezettek listájába tartozás kritériumait. A jelentés kihangsúlyozza a nyilvános konzultációs folyamat fontosságát, a megcélzott kedvezményezettek részvételét és az EP demokratikus irányításának konszolidációját. Mivel mind az SGP, mind pedig a kedvezményezett országok listája háromévente felülvizsgálatra kerül, felkérjük a Tanácsot, hogy ne késlekedjen azok benyújtásával, hogy azokat az EP jóváhagyhassa, és így elkerülhetők legyenek a nemzetközi kereskedelemben jelentkező kiesések. Gratulálok az előadónak.

23. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. évi munkája (vita) (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Alain Hutchinson jelentése (A6-0175/2008) a Fejlesztési Bizottság nevében, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. évi munkájáról (2007/2180(INI)). Alain Hutchinson, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! A Fejlesztési Bizottság számára elkészített jelentésem az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés (JPA) 2007. évi munkáját tekinti át (JPA). Azok, akik Önök közül aktívan részesei a munkának vagy egyszerűen csak érdeklődést mutatnak irányába, tudják, hogy ez nem csupán egy formális vagy szimbolikus struktúra, valójában épp az ellenkezője, mivel a Közgyűlés egyre inkább valódi parlamenti gyűlésként működik. Tagjai egyre jobban elkötelezik magukat mellette, befolyásos emberek keltik hírét, és ennek eredményeképpen egyre növekvő politikai jelentőséggel bír. Ez az első pont melyet ki kívántam emelni. Ezen Közgyűlés növekvő politikai fontossága abból a tényből is adódik az AKCS és EU országok közti együttműködéshez kapcsolódó alapvető kérdéseken túl, hogy olyan témákat is megvitat, melyek mind az európai, mind pedig az AKCS-országok számára időszerűek. Ez a helyzet például az Unió és az AKCS-országok közt megtárgyalt gazdasági partnerségi egyezményekkel. Ebben a kérdésben a JPA a Kigali Deklarációval megerősítette, hogy az érintett vezetők egyértelműen azt akarják, hogy az Európai Bizottság elegendő időt adjon az AKCS-országoknak ahhoz, hogy megtárgyalják a regionális fejlesztési megállapodásokat. Kigali nem csupán egy olyan lehetőség, amivel rá lehet mutatni arra, hogy valódi ellenállást tanúsítanak ezen megállapodások jelenlegi formájával szemben, hanem egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az ellenállás olyan aggályokon alapul, melyek teljes mértékben legitimek, s melyeket most már megfelelő módon figyelembe kell venni. Ugyanígy, nem csupán a Közgyűlés munkájában történő részvétel jelenti azt, hogy az AKCS-országokban sok képviselő megtudja, hogy léteznek azon ország-stratégiák, melyek meghatározzák az EU és saját országuk közti együttműködés területeit. Emlékeztetőül szolgál számos képviselő számára az AKCS-országokban arra, hogy időnként a Közgyűlés a demokratikus megnyilvánulás egyetlen lehetséges fóruma. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy 2007-ben tanúi voltunk a civil társadalom egyre nagyobb elköteleződésének az AKCS-országokban – kiváló ülésekkel és kezdeményezésekkel, melyeket az egyes JPA tárgyalások oldalágaként szerveztek meg. Az AKCS-országokban a civil társadalom fejlődésért folytatott harcában a Közgyűlés különös lehetőséget nyújt a tárgyalásokra és megbeszélésekre. E tekintetben az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy mind műszakilag, mind pedig pénzügyileg támogassa ezen szövetségek és civil szervezetek meglétét a JPA munkájában. Végezetül szeretném kihangsúlyozni, hogy jelentésünkben arra bátorítjuk a JPA-t, hogy erősítse meg a Politikai Bizottsága szerepét. E mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy azt a konfliktus-megelőzés és –rendezés valódi fórumává tegyük, valamint, hogy bátorítsuk az AKCS és az EU parlamenti képviselői, mint választási megfigyelők tevékenységei közti szoros együttműködést az EU választási megfigyelésének keretein belül. Azt is tudniuk kell, hogy 2007-ben a Közgyűlés Wiesbadenben, majd Kigaliban ült össze. Kilenc határozatot fogadtak el. Az állandó bizottságok négyszer üléseztek: kétszer a megbeszélésekkel párhuzamosan, kétszer pedig azok között, Brüsszelben. Ezek a bizottságok, melyek a határozatok nyomon követéséét felelnek, 2007 óta megszervezték a felelős bizottsági tagok meghallgatását a megfelelő területeken.

04-06-2008

04-06-2008

HU


A wiesbadeni ülés a különféle jelentéseken kívül elfogadott egy határozatot a darfuri helyzetről is. Egy nagyon konstruktív, sürgős vitára került sor a zimbabwei helyzetről. A bevándorlással, klímaváltozással és az elhanyagolt betegségek gyógyszereivel kapcsolatos munkacsoportok nagyszámú résztvevőt vonzottak, nagy volt irántuk az érdeklődés. A Kigaliban tartott ülés három határozatot fogadott el, melyek megtalálhatók az állandó bizottságok és a bizottságok jelentéseiben, valamint két sürgős határozatot az AKCS-országok természeti katasztrófáiról, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzetéről. Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Íme. Dióhéjban összegeztem egy hivatalos jelentést, aminek politikai tartalmat kívántam adni annak érdekében, hogy segítsek elmagyarázni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkáját és hatékonyabban támogatni azt. Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagyon köszönöm, de biztosíthatom, hogy nagyon élvezem az ittlétet, és tudom, hogy kedves kollégám nagyon bánja, hogy nem lehet itt ezen a megbeszélésen. Ez a véleménycsere nagyon közel állt a szívéhez, de biztosíthatom Önöket arról, hogy nem fecsérli az idejét: egy Brüsszelen kívüli fontos megbeszélésre utazik. A Közös Parlamenti Közgyűlés egyedülálló intézmény. Michel úr a szomszédom a testületi ülésen és ma reggel mindent elmagyarázott nekem a Közgyűlés működéséről, így most már elmondhatom, hogy tudok róla egy keveset. Említette, hogy a JPA az, ahol a Cotonoui Egyezmény szívében található partnerség lelkületének közvetlen szemtanúi lehetünk, annak, ahogy 156 választott képviselő az Európai Unióból, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokból együttesen megvitatják együttműködésük alapvető kérdéseit. Ez egy valódi észak-déli párbeszéd; egy párbeszéd, amely egyenlőségen és közös tiszteleten alapul, a hagyományos elfogadó-adományozó kapcsolaton túlmenően. Ez a birtoklás és az irányítás parlamenti megtestesülése. A Közös Parlamenti Közgyűlés az utóbbi évek során formátumában és vezetésében egyre inkább parlamenti jelleget öltött, ezzel tükrözve az Európai Unió és az afrikai, karibi, valamint csendes-óceáni országok közti együttműködés érettségét. A viták egyre nyitottabbak, míg a regionális konfliktusok egyre ritkábbak. Ez valóban figyelemreméltó teljesítmény. A Közgyűlés valóban egy nyílt politikai párbeszéd keretévé nőtte ki magát, melyben képes olyan nagy érzékenységű és komoly politikai jelentőségű témák megvitatására, mint például a jó kormányzás, hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, valamint a külföldi közvetlen beruházások, a szakképzett dolgozók migrációja és a gazdasági partnerségi egyezmények hatása. Hutchinson úr és a Fejlesztési Bizottság kiváló jelentése ékesszólóan mutatja be ezt a fejlődést, és Michel úr és jómagam nevében gratulálni szeretnék az előadó munkájához. Bemutatja az eredményeket és a kihívásokat, valamint feltárja a jövőbeli fejlesztésekben rejlő lehetőségeket. Az egyik eredmény az a főszerep volt, melyek a Közös Parlamenti Közgyűlés az EPA tárgyalások felügyeletében játszott, biztosítva a kétirányú információáramlást, köszönhetően a vezető tárgyalófelekkel és kedves kollégámmal, Michel úrral e témában folytatott megbeszéléseknek az év során. Egy másik fontos ugrást az jelentette, hogy a Bizottság átadta a ország- és régió-stratégiákat a Közgyűlésnek. Ez jelzi a Közgyűlés azon képességébe vetett bizalmat, mellyel az egyre nagyobb politikai szerepet játszik, valamint lehetőséget ad arra, hogy az érettség további jeleit is felmutassa. A parlamenti vizsgálat fokozása érdekében Michel biztos úr arra kérte a bizottsági küldöttséget, hogy adják át ezeket a dokumentumokat a nemzeti parlamentek hozzászólói is az EDF Nemzeti Programengedélyező Tisztviselőjén keresztül a haszonélvező országokban. Amint azt Önök is tudják, a Bizottság ezeket nem tudja közvetlenül átadni, mivel a Cotonoui Egyezmény értelmében a NAO a mi hivatalos kapcsolattartó pontunk a programozás és az EDF-végrehajtás minden kérdésében. Ezzel egyidőben a JPA titkára is átadta ezeket a dokumentumokat a megfelelő országok képviselőinek a JPA-ban. Így tehát okunk van azt hinni, hogy a nemzeti parlamentek megkapták a tájékoztatást, és kivehetik részüket a fejlesztési programok felügyeletében és irányításában. Igaz, hogy a nemzeti parlamentek korlátozott képességgel bírnak a tekintetben, hogy teljes körű szerepet játsszanak az EDF előkészítésében és végrehajtásában. Ezért van az, hogy az EDF számos AKCS-országban finanszíroz intézményi támogatást. Az ország-stratégia vizsgálatán túl az az EDF-alapok parlamenti irányítása biztosításának legjobb módja, ha általános vagy ágazati költségvetési támogatóprogramokat vezetnek be. Ezáltal a külső alapok teljes mértékben

61

62

HU


integrálódnak a nemzeti költségvetési folyamatba, ahol a nemzeti parlamentek kulcsfontosságú szerepet játszanak. Ez azon bizottsági döntés egyik oka, miszerint a 10. EDF körülbelül 45%-át 44 országban beütemezett költségvetési támogatásra kell fordítani, szemben a 9. EDF kezdetekor meglévő 25-tel; azaz felfelé mutató tendencia tapasztalható. Végezetül engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, és én is gratuláljak Ruanda kormányának és parlamentjének, valamint a német elnökségnek a tavalyi Közgyűlési ülések kiváló megszervezéséért. ELNÖKÖL: MR DOS SANTOS alelnök Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Hutchinson úrnak, és gratulálni jelentéséhez, ami nagyon jól sikerült. Osztom az előadó véleményeit, észrevételeit és elégedettségét az olyan kérdések vonatkozásában, mint a képviselők jelentékenyebb részvétele a Közgyűlés munkájában, a viták minősége, valamint ezen viták relevánsabb jellege. Egyetértek azzal, hogy a civil szervezetek jelentősebb részvétele a Közgyűlés munkájában nagyon pozitív jelenség. Mindazonáltal nem hallgathatok el néhány olyan szomorúbb jellegű szempontot, mely a Közös Parlamenti Közgyűlés munkájának megfigyelése során merült fel. Azt hiszem, nagy szégyen, hogy a közös projektek megbeszélései, vitái és tárgyalásai során, melyek az AKCS-oldal és az Európai Parlament képviselői között folynak, nem minden területnél azonos mélységű párbeszédet alkalmaznak, és nem ugyanaz ezeknél a közös álláspontra jutás vágya. Az a benyomásom, hogy az AKCS-oldal jobban összpontosít a gazdasági ügyekre, és kevesebb figyelmet és részvételt szentel a politikai kérdéseknek. 2007-ben szokatlan lelkesedés és eltökéltség mutatkozott egy gazdasági jellegű kérdés, elsősorban a gazdasági partneri megállapodások (EPAk) megvitatása kapcsán, és természetesen ezzel nincs is semmi baj. Azonban nehéz ugyanilyen erős motivációt fellelni a nehéz, de fontos politikai problémák megoldása kapcsán. Hutchinson úr emlékeztetett arra, hogy vitát folytattunk a zimbabwei helyzet kapcsán, mégsem született határozat. A határozatok elfogadásának hiányára irányuló tendencia azonban tovább folytatódik. Idén Csád kapcsán folytattunk vitát; elfogadásra került a határozat megvitatott szövege, magát a határozatot azonban szemétbe dobták AKCS-partnereink. Úgy tűnik számomra, hogy célunkat úgy kellene elérni, hogy nagyobb egyensúlyra törekszünk a gazdasági és politikai célok között. Elismerem, hogy időnként könnyebb a gazdasági kérdésekre összpontosítani, mivel jelentősebbnek tűnnek, valamint politikailag könnyebb fejlődni. Azonban európai oldalunknak arra kellene koncentrálnia, hogy megmutassuk, béke, stabilizáció, emberi jogok, jogállam és jobb irányítás nélkül nem folytatható a fejlődés. Marie-Arlette Carlotti, a PSE képviselőcsoport nevében. – (FR) Tisztelt elnök úr! Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Hutchinson úrnak kiváló jelentéséhez. 2007-ben megerősítést kaptunk a JPA észak-déli párbeszéd jelentős kihívásaiban játszott szerepének növekedéséről és fontosságáról. Ami például a politikai krízishelyzeteket illeti, sürgős vitáink lehetővé tettek egy tabuk nélküli mélyreható, konstruktív párbeszédet az olyan kérdésekben, mint Haiti, Zimbabwe és Etiópia. A JPA regionális megbeszéléseinek bevezetése, melyből az elsőre Namíbiában került sor, véleményem szerint segíteni fog a politikai párbeszéd további elmélyítésében. Az EDF végrehajtása kapcsán, ország- és régió-stratégiákat nyújtanak be az AKCS-kormányoknak 2007 vége óta. A JPA-nak most el kell fogadnia egy stratégiát, valamint egy munkamódszert ahhoz, hogy garantálhassa a legjobb utánkövetést és ezen alapok legjobb felhasználását. Ami a gazdasági partnerségi egyezményeket (EPA-k) illeti, a JPA megbeszélésein és a gazdasági vezetőkkel és a civil társadalom szereplőivel folytatott találkozói során, déli parlamenti kollégáinkkal folytatott nyitott politikai párbeszédén keresztül az EPA-k 2007 politikai prioritásai közé emelte. A Kigali Deklaráció, amit Hutchinson úr korábban említett, ennek egyik illusztrációja. Sajnálom, hogy az Európai Parlament elutasította ezt a nyilatkozatot annak ellenére, hogy különböző politikai csoportok képviselői megtárgyalták és egyhangúlag megszavazták. Egyeseknek úgy tűnhet, hogy az Afrikában elfogadott álláspontot néha nehezebb végrehajtani amikor visszatérünk Európába. Sajnálom, hogy az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja az AKCS-képviselők véleményét a JPA-n belül, és hogy előnyben részesíti a bulldózeres megközelítést, mellyel elutasítja az EPAk bárminemű

04-06-2008

04-06-2008

HU


újratárgyalásának vagy reorientációjának megfontolását. A Karibi Egyezmény égisze alatti új parlamenti testület létrehozására vonatkozó javaslat egyszerűen csak hozzátesz ehhez a zűrzavarhoz. Végezetül nem lehet elsiklanom azon tény felett, miszerint 2007-ben a hivatalos fejlesztési támogatás az egész EU-ból 2000 óta először bukott el. Úgy hiszem, hogy a nemzetközi szolidaritás tekintetében leginkább az számít, hogy megtartsuk a szavunkat, és számos tagállam – beleértve az enyémet is – nem tesz így. 2008-ban a JPA-nak óvatosan és elszántan folytatnia kellene az EPA-kért folytatott harcot, lobbizva az időszakos megállapodások megfelelő újratárgyalásáért – azoknak, akik akarják ezt – Barroso biztos úr ígéretének megfelelően, valamint a 10. EDF-ért, ami most lép az aktív végrehajtás szakaszába, de aminél fennáll annak a kockázata, hogy költségvetési keretei EPA-finanszírozását már nem látja meg. A JPA az észak-déli párbeszéd egyedi fóruma és egyedi eszköze. Lehetősége nyújt a tisztességes, fenntartható és közös fejlődésre. Kollégám, Hutchinson úr már mindezeket említette, és újból csak gratulálni szeretnék neki. Juan Fraile Cantón (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Azzal kezdem, hogy gratulálok Hutchinson úrnak ahhoz, hogy egyértelműen kifejtette jelentésében a Közös Parlamenti Közgyűlés (JPA) által 2007-ben elvégzett munkát. A Közgyűlés folyamatosan az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közti együttműködés legerősebb oszlopává válik. Szeretnék rámutatni arra, hogy csak a nemzetközi közgyűlés az, amelyeik rendszeresen összehozza a különféle országok megválasztott képviselőit azért, hogy elősegítse az észak-déli kölcsönös egymásrautaltságot. A JPA halad az élen a gazdasági partneri megállapodásokkal, melyek az AKCS-országok regionális fejlesztési és integrációs politikájának eszközei és olyan módszerek, melyekkel azokat fenntarthatóan és progresszíven be lehet vonni a globális gazdaságba. Azonban a gazdasági partneri megállapodásokat (EPA-k) nem lehet olyan egyszerűen megtárgyalni, mint a szabadkereskedelmi megállapodásokat. Képviselőcsoportom ragaszkodik ezen megállapodások olyan kérdései újratárgyalásának lehetőségéhez, mint a szolgáltatások, a szellemi tulajdon és a ‘Szingapúri problémák”: beruházások, hatáskörök és közös piacok, valamint a foglalkoztatás, a szociális szabályozás, illetve egyéb, a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kérdések. Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Gratulálok Hutchinson úrnak munkájához és a jelentés politikai megközelítéséhez, amihez csatlakozom. Üdvözlöm, hogy a párbeszéd és az együttműködés ösvényére esett a választás. Egy pontot szeretnék kihangsúlyozni. Annak érdekében, hogy megfeleljünk az AKCS-országokban lakók igényeinek, valamint hogy elérjük az ambiciózus millenniumi fejlesztési célokat, a nemzeti és regionális alapú gazdasági partnerségi egyezményről (EPA-k) folyó tárgyalásoknak egyre nyitottabbaknak kell lenniük a demokratikus részvételre és felügyeletre. Így tehát megerősítem, hogy a Kigaliban, a Közös Parlamenti Közgyűlés 14. ülésszakán tett vállalások lényegi helyet foglalnak el tevékenységeink között. Üdvözlöm továbbá az új megállapodások tárgyalásával és alkalmazásával kapcsolatos azon igényre tett utalást, miszerint megfelelő figyelmet kellene szentelni a demokratikus testületek és az emberi jogok védelmének, oltalmazásának. Erőfeszítéseinket nem lehet és nem is szabad puszta gazdasági segélyre korlátozni. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én is gratulálni szeretnék Hutchinson úrnak a kiváló jelentéshez. Úgy vélem, fontos, hogy az ilyen típusú, parlamentek és parlamenti csoportok, az Európai Parlament közti szerződések fontosságát, továbbá mind az AKCS-országokat, mind pedig az EuroLat-ot a világpárbeszéd összefüggésében is megnézzük. Úgy érzem, hogy ez az a forma, aminek szerződéseinkben túlsúlyban kellene lennie. Ami kormányaink között megvalósul, az meglehetősen másfajta természetű. Az ezen parlamentek közt létrejövő párbeszéd sokkal szélesebb körű; kiterjedtebb vitákat mondhat magáénak, és úgy tűnik számomra, hogy jobban tükrözi az ilyen párbeszédben résztvevő országok érdekeit és aggodalmait, így ez a fajta párbeszéd számomra sokkal értékesebbnek tűnik. Fontosak azok a politikai szempontok is, melyeket meg szeretnénk tartani, mégpedig a békefenntartás, az emberi jogok figyelembe vétele és a civil társadalom működése.

63

64

HU


Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam a tisztelt képviselő tagok részéről elhangzott beszédeket. Nem hiszem, hogy helyes a Bizottság részéről reagálni vagy beleavatkozni tervükbe és prioritásaikba, így még nem említem, a mi oldalunkon kialakított véleményt. Önökre hagyom. Ami a tárgyalások újbóli megkezdésének kérdését illeti, elég egyértelműnek kell lennie annak, hogy az időközi megállapodások jelentik a kereskedelmi folyamatok fenntartásának egyetlen módját a 2008. január 1-i határidőt követően, és ezeket nem lehet újból elindítani. Azonban folyik a megbeszélés és mostantól a tárgyalás a teljes EPA – regionális és teljes lefedettséggel – irányába. Alain Hutchinson, előadó. – (FR) Tisztelt elnök úr! Biztos úr! Köszönöm válaszaikat és észrevételeiket. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy gyakorlatilag a JPA a képviselők dolga, de a Bizottság – természetesen - fontos szerepet játszik európai szinten a fejlesztési politikákban, és ennek alapján azt kívánom, hogy a Bizottság ne gondolja azt – és azt hiszem, hogy Michel biztos úr mindenképpen ide tartozik –, hogy a Közgyűlés munkája anekdotaszerű,; nem kellene azt gondolnia, hogy ez a Közgyűlés egy fajta biztonsági szelep, ahol megvitatjuk a köztünk meglévő feszültségeket, hanem sokkal inkább egy olyan dolog, ami figyelembe veszi az elhangzott véleményeket, hiszen sok AKCS-beli kollégánk számára sajnálatos módon ez az egyetlen olyan fórum, amivel meg tudják osztani véleményüket. E tekintetben szeretnék rámutatni arra, hogy észrevették, hogy mostanáig nem volt vita az AKCS-parlamentekben, sem pedig a gazdasági partnerségi egyezmények vagy az ország-stratégiák kapcsán. Habár támogatjuk a polgárok által választott képviselőket – a balközép választási finanszírozása, próba a demokratikus modell kivitelére–, nincs elég időnk arra, hogy konzultáljunk ezekkel a megválasztott parlamentekkel, és néhány kollégánk, amint azt Carlotti asszony is említette, bulldózeres megközelítést alkalmaz minden tekintetben. Így tehát remélem, hogy a Bizottság valóban számításba tudja venni ezt a munkát, és elismeri, mennyire kiváló az. Az emberek gratuláltak nekem ehhez a jelentéshez. Én pedig szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak, valamint gratulálni szeretnék Kinnock asszonynak, aki nincs itt, mivel a Közgyűlés alelnökeként most épp valahol a Karibi-térségben van. Szeretnék gratulálni kivételes munkájához, amit a Közös Közgyűlés alelnökeként végez. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az Európai Unió és az AKCS-országok közti jó kapcsolat nagyon közel áll a szívemhez, így tehát nagyon örülök annak, hogy az AKCS/EU Közös Parlamenti Közgyűlés egyre inkább politikai jellegű és minőségi formát ölt. A gazdasági partnerségi egyezmény témájában folytatott tárgyalások során és nagy általánosságban az EU és az AKCS-országok közti együttműködésben minden bizonnyal napirenden kell lennie az olyan témáknak, mint a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a demokrácia, valamint a működő alkotmányos rendszerek létrehozása. Semmi esetre sem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezetvédelmet, pontosabban a klímaváltozás elleni harcot. Még az AKCS-országok régióiban is katasztrofálisak lehetnek a klímaváltozás hatásai. Az EU-nak itt jó példát kell mutatnia, és el kell érnie a 2007-es célokat és kötelezettségeket. Csak ezt követően várhatjuk el ugyanezt az AKCS-országoktól is. Egy másik kérdés, amivel minden bizonnyal foglalkoznunk kell, a víz. A vízhiány és a szárazság hatalmas probléma az AKCS-országokban, és erre megoldást kell találni, hogy ne következzen be környezet okozta migráció.

24. Verseny – Ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatások területén – Zöld Könyv az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a következő jelentésekről szóló közös vita: - A6-0185/2008 Gianni Pittella jelentése a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében a versenyről: ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatásokról

04-06-2008

04-06-2008

HU


(2007/2201(INI)); - A6-0187/2008 Othmar Karas jelentése, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló Zöld könyvről (2007/2287(INI)). Gianni Pittella, előadó. − (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Köszönhetően az Európai Bizottság alapos kutatómunkájának, rá tudtunk világítani a lakossági pénzügyi szolgáltatások rugalmatlanságára. Ez a kutatómunka az egyik olyan dolog, ami mellett Karas úrral együtt elköteleztük magunkat, és mostanáig nagyon széleskörű és szinte egyhangú konszenzust élvezhetett a megfelelő bizottságban. Így tehát szeretném megragadni az alkalmat, hogy kifejezzem külön köszönetemet Kroes biztos asszonynak azért, hogy mindig rendelkezésre állt a Parlamenttel folytatott vitára ebben a kényes kérdésben. A fogyasztók és a bankok közti kapcsolat Európában továbbra is összetett marad az ágazatot jellemző torzulások miatt. Ez a kapcsolat azonban alapvető jelentőségű, és helyre kell igazítanunk oly módon, hogy rámutatunk a helytelenségekre és hatástalanságokra, meghatározzuk a főbb problémákat és azok lehetséges megoldási módjait. Amint azt jelentésem és Karas úr jelentése kifejtette, az ilyen típusú lépéseknek mindenek felett a fogyasztói mobilitás elősegítése felé kell irányulniuk, hogy közvetett módon arra ösztönözzék a bankokat, hogy magasabb hatékonysági normákkal működjenek. Ezért van az, hogy jelentésemben azt kérem, hogy a bankváltás egyszerűbb és olcsóbb legyen az ügyfelek számára. A bankváltás Európa-szerte még mindig túl sok helyen egy lassú és összetett művelet. Ellenzünk továbbá minden olyan szerződéses megkötést, ami nem egyértelműen szükségszerű, ami gátolja vagy megakadályozza az ügyfelek mobilitását. Azt javasoljuk, hogy az európai bankvilág fejlessze a folyószámlák rendezésének folyamatait, és csupán a teljes mértékben igazolt díjakat kelljen megfizetni, biztosítva, hogy a szolgáltatásra gyorsan kerül sor és nem kétszereződnek meg a költségek. Arra is felszólítjuk a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a bankok jobb minőségű információt szolgáltatnak, ami az ügyfelek számára jobban hozzáférhető egy, a költségek fejezet alatti tájékoztató csomagban, mégpedig olyan formátumban, ami könnyen lehetővé teszi az összehasonlítást. Nekem személy szerint is van bankszámlám, és amikor a tájékoztató csomagok megérkeznek a házamba, kidobom azokat, mivel érthetetlenek; ugyanezt teszi sokmillió ember is, hozzám hasonlóan. Ez tarthatatlan. Kroes asszony! McCreevy úr! Ha a bankok nem lépnek javaslatainknak megfelelően, akkor felszólítom az Európai Bizottságot, hogy indítványozzon ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot. Továbbá azt kérem, hogy értékeljék az európai internetes keresőprogram megvalósíthatóságát, ami lehetővé tenné az ügyfeleknek, hogy összehasonlítsák a különböző banki oldalak részéről ajánlott szolgáltatásokat. Rá kell, hogy tudjunk kattintani egy számítógépre, csatlakozni az internetre és IP-platformmal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy elmondhassuk: van itt számomra egy jobb lehetőség. Jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre ezek az opciók. Másrészt a „felcserélhető díjak” jelentik a másik kérdést. Az Európai Bizottság ezen vitában alkotott véleménye tekintetében tettem egy javaslatot: egyszer s mindenkorra meg kell adni a kritériumokat az operátoroknak valamiféle iránymutatások segítségével, hogy létrehozzanak egy módszert a felcserélhető díjak kiszámítására, mégpedig oly módon, hogy garantálni lehessen az ágazat működésének megfelelő és átlátható voltát. Itt be is fejezem, nehogy túllépjem a négy percemet. Remélem, hogy ezen javaslatokat a Parlament a holnapi nap folyamán elfogadja, a Bizottság pedig biztosítja az azonnali utánkövetést, ami legalább gyors és határozott. Othmar Karas, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Biztosok! Pittella úr! Mindenekelőtt mégegyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy a két jelentésben szereplő bizottsági javaslatok, képviselői célok és igények, valamint ezen jelentések európai polgárokra gyakorolt hatásai jobb időt érdemelnének a vitára és nagyobb közönséget. Másodszor: ezekkel a jelentésekkel és a Bizottsággal folytatott vitával a pénzügyi szolgáltatási ágazat kínálata és kereslete megerősítésének következő szakaszát indítottuk el. Szeretnék köszönetet mondani Pittella úrnak, Schmidt úrnak és Starkevičiūtė asszonynak hatékony együttműködésükért. A bizottságnak a nagy többség megmutatta, hogy együtt közelebb léptünk, mégis további követelményeket állítottunk. Mit is akarunk? Folytatni akarjuk a belső piac fejlesztését a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén és abból belföldi piacot kívánunk kialakítani minden ügyfél, valamint a kis- és középvállalkozások számára. Ezt annak ellenére állítom, hogy tudom, hogy a lakossági piac egyre inkább helyi üzlet, mintsem globális jellegű, és az a jövőben is így lesz. Mindazonáltal nagy lehetőség rejlik benne, mivel ha az EU-s ügyfeleknek csupán 1%-a vásárol határokon átívelő pénzügyi szolgáltatásokat távolsági kommunikációs módszereken keresztül, míg ez az adat belföldön legalább 26%.

65

66

HU


Vannak indokolatlan akadályok – amint azt a Bizottság és a Parlament jelentései állítják – a felelősségek megkülönböztetése ellenére, ami nem jelenti azt, hogy a múltban semmi sem történt volna. Szeretnék rámutatni arra, hogy 1988 óta a tőkemozgás liberalizációja folytatódott Európán belül. Az euró bevezetése előnyöket hozott a vásárló közönségnek és a gazdaságnak: a Pénzügyi Szolgáltatási Akció Terv, a Fehér Könyv a Pénzügyi Szolgáltatási Politikáról 2005-2010 és a SEPA, az Egységes Európai Pénzforgalmi Övezet – az ügyfelek és az ellátók nyernek ebből a politikai fejlődésből. Ez nem a vége – tervszerűen haladunk a kijelölt ösvényen. Mindkét bizottsági jelentés – mint talán a mienk is – természetesen gyenge pontokkal is bír. Ezek egyike a Zöld Könyvben található, ott, ahol szinte kizárólag az ügyfelekről beszél. Ez vonatkozik a belső lakossági piacra és a kis- és középvállalkozásokra is. Továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések önmagukban még nem tudják bátorítani az ellátókat – és mi ezt tudjuk –, hogy lépjék át a határokat. Amikor megvizsgálják az ágazatokat, akkor kétségkívül az a tény a gyenge pont, miszerint csak kis adatmennyiséget veszünk igénybe. Csupán az árak alapján egy lehetséges piaci kizárást feltételezünk. Így tehát jelentésünkben arra kérjük a Bizottságot, hogy megfelelő hatásvizsgálatot folytasson le, aminek tartalmaznia kell egy olyan alkotóelemet, ami helyesen fogja megállapítani az eredeti piaci feltételeket és méri fel a piac integrációját és versenyképességét, valamint egy kezdeményezés hatását, nem csupán egy mutató segítségével, hanem a lehető legnagyobb számú módszerrel. Mi azonban támogatjuk is a Bizottságot azon céljában, hogy törekedjünk olyan kezdeményezésekre, melyek bizonyíthatóan kézzel fogható előnyöket hoznak az ügyfeleknek, és amiket határozottan alátámasztanak alapos költség-haszon elemzések, továbbá melyeket megfelelő hatásvizsgálatoknak vetettek alá. Rá tudnék világítani egyéb gyenge pontokra is, de csak arra térnék ki, amiket kifejezetten kiemeltünk ezekben a jelentésekben. Fontos üzenet a Parlament részétől, hogy egyértelműen felismerjük a decentralizált szektort. Megtakarításokra van szükségünk a bankokban és a szövetkezetekben részvénytársaságokkal együtt. Szükségünk van határokon átívelő bajnokokra, nem csupán globálisokra. Ők felelnek a helyi szolgáltatás biztosításáért, a gazdasági fejlődésért a különálló régiókban, valamint az kínálat biztonságáért. A második pont az, hogy szükségünk van a kereslet és a kínálat közti egyensúlyra. Harmadszor: összehangolás szükséges az engedélyezés és a regisztráció formalitásai között. A határokon átnyúló módon működő biztosító társaságok és bankok számos pénzügyi hatóság felügyelete alá tartoznak. Itt is összehangolást kell végeznünk, és egységes belépési követelményeket kell létrehoznunk. Bővítenünk kell az internetes kereskedelmet. Az üzletek távoli kapcsolatainak segítésének előre kell lendítenie a biztonságos elektronikus aláírás használatát, és meg kell újítani a pénzmosás elleni irányelvet az ellentmondásos helyeken. A további érintett pontok a következők: az ügynökök és brókerek fontosak a pénzügyi szolgáltatási ágazat nagyobb versenyéhez. Könnyebb hozzáférésre van szükségünk a hitel- és a hitelkártya-nyilvántartásba, valamint ki kell terjeszteni a csoportmentességi rendeletet, mivel véleményünk szerint az együttműködés nem torzítja a versenyt ezen a területen, amennyiben a feltételek világosan meg vannak adva. Arra kérem a Bizottságot és képviselőtársaimat, hogy teljes egészében vizsgálják meg ezt a jelentést, és fogadják el, támogassák a többi elgondolást – a 44 egyértelműsítést és intézkedést jelentésemben. Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Nagy öröm számomra, hogy csatlakozhatok Önökhöz a mai napon, és beszámolhatok a Bizottság Pitella-jelentésről folytatott vizsgálatáról és arról alkotott véleményéről. Azonban engedjék meg, hogy először gratuláljak mind Pitella úrnak, mind pedig Karas úrnak csodálatos munkájukhoz, és köszönetet mondjak a Parlamentnek a kérdés irányába mutatott érdeklődéséért. Sok véleményt osztunk ebben a kérdésben, és ez jó kiindulási pont. Kedves kollégámmal, Charlie McCreevyvel és a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósággal együtt, a szolgálatok és jómagam sok energiát fektettünk abba, hogy tanulmányozzuk a lakossági banki szolgáltatásokat, és Önökhöz hasonlóan feltettük magunknak a kérdést, hogy min is lehetne javítani. Természetesen balgaság lenne azt állítani, hogy minden tökéletes, így a „Mi lehetne jobb?” jelenti ebben a témában megközelítésünk fő irányvonalát. Ágazati vizsgálódásunkban az évi 1 350 milliárd eurós kártyás fizetési rendszerek piaca nyerte el figyelmünk nagy részét. 1 350 milliárd euró éves szinten nem kevés pénz. Megvizsgáltuk továbbá a fejlődő hitelnyilvántartásokat, valamint a bankok közti hasznos és haszontalan együttműködést, illetve a banki díjakat.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Kifejezetten a Pitella-jelentés egyik kulcsfontosságú pontját megválaszolva összefoglalhatom, hogy számos pontban egyetértünk, és egy pontban különbözünk. Ami az ügyfelek mobilitását illeti: a labda most az üzletág térfelén pattog. Ki kell dolgoznia egy eljárási szabályzatot, és lehet, hogy törvényi szabályozással kell szembenéznie, amennyiben nem ragadja meg ezt a lehetőséget és ezt a kihívást. Az ügyfelek tájékoztatása és az átláthatóság tekintetében: az árak összehasonlítása és a termékekről szóló tájékoztatás alapvető fontosságú a fogyasztók számára. Azonban az ágazat hevesen ellenzi a változásra vonatkozó javaslatokat, így attól tartok, hogy lehet, hogy nem kerül sor előrelépésre. Kollégám, Kuneva biztos asszony a fogyasztói vállalkozási statisztikák következményei részeként a lakossági banki díjakról gyűjt bizonyítékokat. Minden bizonnyal fel tudja majd mérni a banki díjak sokféleségét és átláthatóságát és a fogyasztói tudatosság kapcsolódó szintjét. Ez a ténygyűjtés a változás irányába tett első lépés. A hitelnyilvántartások kapcsán jó hírem van. 2008 szeptemberére tervezik egy szakértői csoport hitelek történetével kapcsolatos ülését, ami már nincs messze. A szakértőknek 2009. május 1-ig kell előállniuk javaslataikkal a Bizottság számára. A hitelközvetítők, így például a jelzálog közvetítők egyre növekvő iparágat jelentenek sok sebezhető ügyféllel, így a Bizottság róluk szóló tanulmánya nagy érdeklődésre számíthat. Ezen tanulmány eredményei várhatóan 2008 októberében hozzáférhetők lesznek. Ami a bankok közti versenyt illeti, a Verseny Főigazgatóság további tényfeltárást végez ágazati vizsgálatunkhoz, így még túl korai lenne, ha részletes észrevételeket mondanék ebben a kérdésben a jelen helyzetben. A SEPA még mindig új dolog, és verseny szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben működjön: Ebben fölöttébb egyetértek a Parlamenttel. Azonban biztos vagyok abban, hogy olyan jól működik, ahogy azt ezen a ponton elvárnánk. A terület, ahol úgy tűnik, véleménykülönbség van – amint azt már korábban említettem – a Bizottsághoz intézett azon kérés, hogy adjon ki iránymutatást a Többoldalú Bankközi Díjak (MIF-ek) kapcsán. Őszintének kell lennem Önökkel, és azt kell mondanom, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy az irányelvek megalkotása helyes lépés lenne ezen a ponton, és jelen kérdésben meglévő tapasztalataim alapján meg is próbálom magyarázni, hogy miért. Az, hogy iránymutatást és „egyértelműséget” kérnek a Bizottságtól – és értem az előadó és csapata kérdését – előre megjósolható következménye a MasterCardos ügyünknek. Azonban a döntés – a MasterCard kapcsán – kizárólag az adott ügy specifikus tényein alapult. Azzal, hogy egyetlen esetre alapoznánk az ilyen iránymutatásokat azt kockáztatnánk, hogy rossz iránymutatásokat készítünk, melyek aláássák a fogyasztók megsegítésére tett erőfeszítéseinket (ami – újból említem – egy olyan dolog, amit mindketten magunkénak vallunk: mi – a Parlament és a Bizottság – segíteni akarunk a fogyasztóknak). Egy esetre nem lehet csodamegoldást alapozni. Egyéb okok, melyek alapján lehet, hogy nem működnének az iránymutatások: mivel vannak olyan kártyás fizetési rendszerek az EU-ban, melyek MIF-fel működnek, és olyanok is, melyek MIF nélkül. Maguknak a rendszereknek kell döntést hozniuk a kártya-rendszer üzleti modelljéről és finanszírozási mechanizmusairól. Magától értetődő módon a Bizottság nem írhat elő specifikus üzleti modelleket. Egy fejlettebb rendszer, mint például a MasterCard MIF-ének értékelése és egy olyan MIF értékelése, amit az új belépők a piacon lehet, hogy a verseny megkezdése érdekében akarnak alkalmazni, nem szükségszerűen egyezik meg. Ezen a ponton a Bizottság csak az olyan rendszerekben található MIF-eket értékelte, mint a Visa és a MasterCard. Az 1/2003/EK rendelet által lefektetett új keretekben a felek felelőssége, hogy értékeljék viselkedésük jogszerűségét az EK versenyszabályok alapján. A MasterCard-döntés nem bizalmas változata weboldalunkon publikálásra került, így átláthatók és érthetők vagyunk. A Bizottság MasterCard MIF-ről alkotott értékelését iránymutatásként egyéb kártyás fizetési rendszereknél is alkalmazni lehet, még akkor is, ha a döntésben található értékelés a MasterCard MIF-fel kapcsolatos és nem minden lehetséges MIF-fel. Íme azonban egy javaslat részemről a piac támogatásához addig, amíg ez a kérdés kialakul – ez egy gesztus részemről. A szolgálatok készen állnak arra, hogy további megbeszéléseket folytassanak a piaci résztvevőkkel és minden érdekelttel, és már valóban szoros kapcsolatban vannak a fizetési iparággal ebben a kérdésben. Azonban engedjék meg, hogy pozitív módon zárjam le beszédemet. A Bizottság nagyra értékeli a Parlament egyértelmű támogatását a tekintetben, hogy olyan intézkedésekre van szükség, melyekkel fejleszteni lehet

67

68

HU


a lakossági banki ágazat hatékonyságának és működésének szintjét, ami a belföldi vonalak mentén továbbra is feldarabolt. Elkötelezetten dolgozom Önökkel a MIF-ek kérdésében. Remélem, hogy befejezhetjük egyszerűen csak azzal, hogy miénk a jövő. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy gratuláljak a Gazdasági és Monetáris Tanács és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint különösképpen Karas és Schmidt uraknak kiváló munkájukért, mellyel egy alapos és következetes jelentést alkottak meg. Teljes szívemmel üdvözlöm nagy mértékű támogatásukat a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó stratégiánk kapcsán, valamint azt a jelentős hozzájárulást, amit a különféle kérdések megfontolása kapcsán tettek. A rendelkezésre álló idő alatt nincs lehetőségem arra, hogy megosszam Önökkel eme terjedelmes jelentés valamennyi kérdésével kapcsolatban alkotott véleményünket. Inkább két, a lakossági területen különösen fontos kérdésre szeretnék koncentrálni: a lakossági befektetési termékek kereteivel kapcsolatos megfontolásokra és a bankszámla-mobilitásra vonatkozó munkánkra. Vegyük elsőként a lakossági befektetési termékeket. Hálás vagyok azon folyamatos munkánk támogatásáért, mellyel biztosítani kívánjuk, hogy a lakossági befektetési termékek értékesítésének szabályozói keretei következetesen magas szintű befektetői védelmet nyújtanak. Biztos vagyok abban, hogy a lakossági befektetési termékek közti verseny valóban hasznos lehet az ügyfelek számára. Azonban biztosnak kell lennünk abban, hogy valamennyi befektetési termék értékesítése magas fokú termék-tájékoztatással és értékesítési pont fegyelemmel jár együtt. Csak ez biztosíthatja, hogy az ügyfeleket tisztességesen kezelik, és tájékozottan lehet meghozni a döntéseket. Üdvözlöm a jelentésben ezen kérdésekben kifejtett határozott álláspontjukat. Azonban, amint azt Önök is tudják, nem olyan ember vagyok, aki anélkül hozna döntéseket, hogy először meg nem győződne teljesen a változás szükségességéről. A tájékoztatás harmonizációja vagy egyszerűsítése, valamint a disztribúciós szabályok költséges és bomlasztó folyamatot jelentenének. Objektív okai lehetnek annak, hogy miért is van szükség a terméktípusok vagy disztribúciós csatornák közti megkülönböztetésre. Ezen okok folytán úgy vélem, túl korai még kimondani, hogy olyan elégtelenségek vannak a meglévő befektetőket védő módszerekben, melyek új, átfogó törvényi szabályozásért kiáltanak. Az idei év későbbi folyamán elő fogok állni egy közleménnyel, megerősítve a kutatásunk során összegyűjtött bizonyítékokat. Meg fogjuk határozni a további munkaterületeket, hogy megvizsgáljuk és határozottan megközelítsük a meglévő szabályozói védelmet, valamint bizonyítékkal szolgáljunk annak hiányosságaira. Most térjünk át a bankszámlák mobilitásának kérdésére. Egy versenyképes és hatékony piac létrehozása a bankszámlák számára alapvető fontosságú eleme lakossági finanszírozási szolgáltatási stratégiánknak. Számos fogyasztó rendszeresen akadályokba ütközik olyankor, amikor az egyik szolgáltatóról a másikra szeretne váltani. Nem szabad hagynunk, hogy ez a helyzet folytatódjék, és így örülünk annak, hogy ebben megkaptuk támogatásukat. Üdvözlöm azon felszólításukat, miszerint a pénzügyi szolgáltatások ágazatának a Zöld Könyv céljai szerint kell működniük önszabályozás útján, és így csökkenteni lehet a kötelező érvényű törvények szükségességét. Ez tükrözi elkötelezettségünket, ami megismétlődik az egységes piac felülvizsgálatában, hogy ahol megfelelő, és ahol a kívánt eredményt hozzák, alkalmazzunk önszabályozó intézkedéseket, ahelyett, hogy törvényi szabályozásért folyamodnánk. E tekintetben tavaly novemberben felkértük az európai banki ágazatot, hogy 2008. közepéig dolgozzon ki egy európai eljárási szabályzatot. Ennek a szabályzatnak egy kész belföldi átállási szolgáltatást kel, tartalmaznia, mely a bankot váltó ügyfelek rendelkezésére áll. A banki ágazatnak nem kell az elején kezdenie. Sokkal inkább, a tagállamokban meglévő legjobb gyakorlatból kellene meríteniük. Végezetül egy magas minőségű eljárási szabályzat alkalmazása döntő lesz az önszabályozás fő szempontjainak biztosításában. Engedjék meg, hogy a mai napon egyértelmű legyek. Amennyiben a szabályzat nem felel meg a Bizottság elvárásainak, akkor meg kell fontolni olyan alternatívákat, mint egy törvényjavaslat. Zuzana Roithová, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm kollégám, Karas úr jelentését, amely egy nagyon fontos témával, mégpedig a banki szolgáltatások minden európai uniós polgár és üzletember számára történő egyszerű elérhetőségével foglalkozik. Azonban szeretném felhívni a figyelmüket sok tagállam magas banki szolgáltatási díjainak nagyon komoly problémájára. Ezen országok némelyikében – és saját országom, a Cseh Köztársaság az egyik legnagyobb vétkes – ezek a banki díjak nevetségesen magasak.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Ez valóban külföldi versenyért kiált. Csak Lengyelország jóval rosszabb, mint a Cseh Köztársaság. Másrészt a banki szolgáltatások például Hollandiában vagy Ausztriában olcsóbbak. Az eszközök, melyek gyorsan változtathatnak ezen a helyzeten (és ez a borzasztóan magas kártya-kibocsátási díjhoz is csatlakozik) a Bizottság és a Parlament kezében vannak. A határokon átlépő elektronikus banki szolgáltatásoknál meglévő akadályok eltörlése javítaná azon ügyfelek és az üzleti ügyfelek helyzetét, akik hasznos húznának a jelentős gazdasági versenyből. A banki szolgáltatások díjának szükséges csökkentésén és azok átláthatóbbá tételén kívül arra is szükség van, hogy a banki szolgáltatások minőségének javítására és a fogyasztók pénzügyi ismereteinek növelésére összpontosítsunk, továbbá a kis- és közepes méretű vállalkozásokra. Végül de nem utolsó sorban az Európai Uniónak figyelmet kell szentelnünk az úgynevezett mikrohitelek szabályozására, melyek jelentősen fellendítik az elektronikus (nem csupán elektronikus úton) kereskedelmet. Hölgyeim és uraim! Ez a mi kezünkben van. Antolín Sánchez Presedo, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Tisztelt elnök úr! Kroes biztos asszony! McCreevy biztos úr! Hölgyeim és uraim! A lakossági banki szolgáltatások alapvető fontosságú szerepet játszanak a családok mindennapi életében és az európai üzletek elnyomó többségében. Ez nagy gazdasági fontossággal bír, a közösségi GDP-nek körülbelül 2%-át képviseli, több, mint 3 millió munkahelyet biztosít, és a legnagyobb banki ágazatot biztosítja több, mint a teljes EU bruttó árbevételének 50%-ával. Annak érdekében, hogy megragadjuk fontosságát, figyelembe vehetjük azt, hogy egyik jellegzetes szolgáltatása, a jelzáloghitel jelenti az európai m részéről felvállalt fő kockázatot, az EU GDP-jének 50%-át jelentő kinnlevőséggel, továbbá azt, hogy a befektetési tőke mennyisége a tagállamokban a háztartások 4-24%-át teszi ki. Az ágazatban történt szabályozási előrelépések és az euró bevezetése jelentette fejlődések ellenére a közösségi pénzügyi szolgáltatási piacok integrációja és az ágazat versenyének elősegítése úgy tűnik nem érte el teljes potenciálját. Az Európai Unióban a fogyasztóknak csupán 1%-a vásárol határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat; az entitások között jelentős árbeli különbségek figyelhetők meg; korlátozott a választék; még mindig vannak olyan strukturális korlátok, melyek megnehezítik a szolgáltatások nyújtását, valamint azt, hogy ezek a szolgáltatások megfelelően működjenek különböző országok között. A lakossági banki szolgáltatások nyereségességi szintje nagyban különbözik, és az északi országok, Spanyolország, valamint Írország intézményei az átlag fölött vannak. Ezen kérdések mindegyikét ésszerűen kiegyensúlyozott módon érintik a jelentések. Gratulálok az előadóknak, Pittella és Karas uraknak, valamint szeretném kifejezni elégedettségemet az olyan szempontok végső beemelésével, mint a lakossági banki szolgáltatások szerepének elismerése abban, hogy a monetáris politika kondíciói megfelelően kerüljenek ki a piacra, az az érték, amit a bankokkal folytatott kereskedés modelljének pluralitása és sokfélesége, a szövetkezetek és a megtakarítási bankok hoznak az európai lakossági banki szolgáltatásokhoz, a különálló entitások közti versenyt elősegítő együttműködési környezet megléte, megfelelő keretek szükségessége a pénzügyi közvetítőknek, valamint a pénzügyi termékek jobb összehasonlíthatósága. Ezen banki ágazat működésének javítása nagyobb hatékonyságot eredményez, segíteni fog valamennyi európai régióban a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásában, és elő fogja segíteni a pénzügyi szolgáltatások elérhetőségét, illetve a pénzügyi fedezeti feltételek jobb teljesítését polgáraink részére. Margarita Starkevičiūtė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) A mai vita fő pontja az a kérdés, mit kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsuk, az EU-s polgárok teljes mértékben ki tudják használni az egységes piac pénzügyi ágazata adta előnyöket úgy, hogy ez az ágazat rendkívül feldarabolt. Miként kezelhetjük ezt a problémát? Három lehetséges mód van. Egyrészt a fogyasztói mobilitás bátorításával. Hogyan lehet ezt elérni? Elsőként minden kapható terméknél standardizálni kellene az információt és biztosítani kellene az átláthatóságot a lakossági pénzügyi szolgáltatások kapcsán, így lehetővé téve az ügyfeleknek, hogy bizonyos módszerek alkalmazásával válasszanak – talán, amint azt Pittella úr javasolta, egy internetes keresőprogram segítségével. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy megegyezzünk valamennyi termék standardizálásának szükségességében, mivel ezeknek tükrözniük kell a különféle országok közti társadalmi és kulturális különbségeket. Így tehát egyértelműen meg kellene határozni a standardizálást. Továbbá lehetővé tennénk az ügyfelek számára, hogy más országokban nyissanak bankszámlát. Itt van számunkra a schengeni övezet, ami mindenki számára lehetővé teszi, hogy problémamentesen utazzon egyik országból a másikba, az adatnyilvántartás többé nem jelent problémát. Azonban a bankoknak problémái vannak a bankszámlanyitáskor más országok polgárai esetén. Úgy vélem, hogy ez elfogadhatatlan a modern technológia korában. Nem hiszem, hogy ezeket a problémákat meg lehetne oldani egyszerű önkoordináción keresztül,

69

70

HU


tekintettel a lakossági bankok számára és tevékenységeik koordinálásával kapcsolatos problémáikra. Tud a Bizottság ez irányba valamilyen kezdeményezést javasolni? Egy másik mód a szolgáltatók mobilitásának bátorítása lenne, ami lehetővé tenné számukra, hogy szolgáltatásaikat az interneten keresztül, vagy szöveges üzenetek segítségével nyújtsák. Mindenesetre a pénzügyi irányítást előzetesen el kell rendezni, egyértelműen meg kell határozni, hogy ki miért felelős amennyiben valami balul üt ki. Azzal szeretném befejezni, hogy azt mondom Kroes biztos asszonynak, hogy a Bizottságtól átláthatóságot várunk. Ami a kártyás fizetés költségeit illeti, mostanában vezetnek be új költségeket, javaslatát megelőzően. A fogyasztók az üzletekben talán nincsenek is tisztában a megemelkedett költségekkel, csakúgy, mint a bankok az új követelmények átvételének folyamatában. Talán szélesebb körben és gyakrabban kellene nyilvánosságra hozni a kártyás fizetés költségeivel kapcsolatos információkat, hogy azokat a fogyasztók összehasonlíthassák, és jobb feltételekkel rendelkezzenek a bankokkal történő üzletkötéseknél. Roberto Fiore (NI). – (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Természetesen megvan a szándék a Parlamenten belül arra, hogy harmonizáljuk az európai bankvilágot. Azt hiszem azonban, hogy itt a csalások és a kis- és középvállalkozások különösképpen olyan gyakorlatokban érintettek, főleg nálunk, Olaszországban, melyek jelenleg komoly és átfogó közösségi vizsgálaton mennek keresztül. Például a maximális hiteltúllépési díjakról és a kamatos kamatról, azaz a kamat kamatáról beszélek. Ezek olyan gyakorlatok, melyek ellentmondásba keveredtek az alkotmánybírósággal és a semmítőszékkel. Így tehát nem értem, hogy az emberek hogyan beszélhetnek a díjak átláthatóságáról vagy a díjak kifizetési módjának egyértelműségéről akkor, amikor egy olyan országban, mint Olaszország továbbra is komoly konfliktusok vannak a bankok és a jogi hatóságok között. Ugyanez vonatkozik a hitelek rugalmasságára. Jelenleg komoly aggodalom merült fel azon tény kapcsán, miszerint családok ezrei vagy százezrei szembesülnek komoly problémákkal a hitelek rugalmassága kapcsán. Így tehát azt hiszem, a Parlamentnek mindenekelőtt a nemzeti bankvilágot kellene tisztességesebb kritériumokkal összeegyeztetnie. Harald Ettl (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Mind a Karas-, mind pedig a Pittella-jelentés azt mutatja, hogy még mindig sok tennivaló van a fogyasztók számára az olyan lakossági pénzügyi szolgáltatások terén, mint a bankszámlák, a hitelek és a biztosítás. Azok a bankok, melyeknél a piaci mennyiséget a lakossági üzletek akár 50%-ban befolyásolják, többé már nem érdekeltek az ügyfelek mobilitásában, és sajnos az átlátható teljesítményértékelésben is csak egy kicsit. Még a bankok és az ügyfelek közti alapvetően jó, de gyakran rosszul értelmezett kapcsolat is kissé kapcsolódik és kevéssé járul hozzá az ügyfelek mobilitásához és a verseny elősegítéséhez. Így tehát a versenyt önmagában elsősorban a felvilágosult és jól tájékozott ügyfelekkel lehet alakítani. Végül bevettük az EU költségvetési keretébe a pénzügyi piac fogyasztókat és kis- és középvállalkozásokat érintő szakértelmét is. Erre egyszerűen csak emlékeztetni szeretném Önöket. Továbbá a fogyasztóvédelmi szinteket nem kellene gyengíteni a határok lebontásával. Ezenkívül a kollektív pénzügyi termékekkel kapcsolatos határokon átívelő pereskedések jogsegélye iránti igény, amiben a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megállapodott jelenti a tisztességes piaci feltételek megfelelő jóváhagyását. Általánosságban azonban új pénzügyi termékeket kell bevezetni, mégpedig objektív és korrekt módon. Arra kérjük a Bizottságot, hogy erősítse meg a lakossági ügyfelek számára az összehasonlítható termékekkel kapcsolatos tájékoztatásra, marketingre és azok megszervezésére vonatkozó szabályozói követelményeket a pénzügyi piac valamennyi törvényi rendelkezésben. A bevált gyakorlatról szóló MiFID-irányelv alapelveinek különösképpen vonatkozni kellene például az egységrészvény árfolyamától függő életbiztosításra és egy hosszú távú megtakarítási termékekre. Az ügyfelek segítése és így egy virágzó piac létrehozása kell, hogy jelentsék lépéseink működési elvét. Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is szeretném kifejezni köszönetemet Pitella és Karas uraknak jelentéseikért. Osztom a teljes jelentést átható összegzésüket, miszerint az Európai Unió minden polgárának hozzá kellene tudnia férnie banki szolgáltatásokhoz. Azonban engedjenek meg számomra három megjegyzést. Először az ügyfélmobilitás kapcsán: igen, egy növekvő, teljesen működő belső piacon az a célunk, hogy megbizonyosodjunk arról, a fogyasztók hozzáférnek határokon átívelő módon is a banki szolgáltatásokhoz. Azonban ehhez a joghoz kötelezettségek is járulnak. Így tehát kissé óvatos vagyok akkor, amikor itt felmerül

04-06-2008

04-06-2008

HU


az az igény, hogy abban az esetben, ha egy ügyfél arról tájékoztatja bankját, hogy egy másik bankhoz kíván átmenni, a meglévő banknál hagyjuk a kockázatot, ha nincsenek meg nála időben az új bankszámla adatai. Ez nem helyes! Az ügyfeleknek felelősséget kellene vállalniuk saját lépéseikért, és ezt a felelősséget jogaikkal együtt fel kell vállalniuk. Nem szabad könnyedén bánnunk azokkal, akik elküldik az ügyfeleket olyankor, amikor valóban ők okolhatók nehéz helyzetük miatt. Másodszor az ügyfelek tájékoztatása. Csak egyetérteni tudok az előttem szóló Ettl úrral. Ezt még sokszor meg kell tennünk az olyan egymással versenyben levő hasonló termékek esetében, melyeknél nincs meg ugyanaz az átláthatóság, mivel különböző tájékoztatási kötelezettségek kötődnek hozzájuk. Ez nem helyes! Nagyon támogatom az ügyfelek tájékoztatását, de itt az is igaz, hogy nem szabad átesnünk a ló másik oldalára és nem szabad túl sok információval elárasztani az ügyfeleket. Az ügyfeleknek a saját felelős döntéshez szükséges tájékoztatás fontos, de itt a minőség előnyt élvez a mennyiséggel szemben. Végezetül visszatérve a banki struktúrákhoz: egyetértek Karas úrral abban, hogy valójában különböző, történelmileg kialakult banki struktúrái vannak az egyes tagállamoknak. Az egyik országban csak magánbankok vannak, a másikban megtakarítási bankok, hitelszövetkezetek, állami bankok és több hasonló is. Nem a mi feladatunk a banki közösségek újjászervezése. Ezt a tagállamoknak kellene megtenniük – ha még nem teszik ezt. Azonban az sem a mi munkánk, hogy folytassuk a hagyományokat. Azt hiszem, a piacnak el kellene döntenie, hogy a struktúrák maradjanak-e úgy, ahogy vannak, vagy változzanak meg. A piaci szolgáltatók részéről az ügyfeleknek ajánlott szolgáltatásokról és termékekről – nekik kell dönteniük; nem hozhatjuk meg központilag a döntést. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Csak egy rövid hozzászólást szeretnék tenni a vitához. Nagyon fontos a fogyasztók oktatásának kérdése. Szükségünk van arra, hogy a fogyasztók megértség a pénzügyi szolgáltatásokat és különösen a fiatalokat kell megcéloznunk, akik úgy használják a hitelkártyákat, mintha azok mennének ki a divatból. Azonban engedjék meg, hogy elmondjam, hogy azok, közülünk, akik azt gondolták, hogy képzettek, sérülékenynek bizonyultak a szokatlan pénzügyi eseményekkel szemben. Úgy értem, emeljék fel a kezüket azok, akik találkoztak biztosítási jelzáloggal? E tekintetben mindkét kezemet fel kellene emelnem. Így tehát még oktatással és tudással is követünk el hibákat és rossz termékeket adnak el az ügyfeleknek. Nem vagyok biztos abban, hogy a Bizottság mennyi ideig fogja kipróbálni a működési szabályzatot a jogalkotás előtt. Nem pártolok jogalkotást ott, ahol az nem szükséges, de néha új jogi szabályozásra van szükség, ami fogyasztói szempontból hatékonyabb. Jelenleg hitelpiaci válsággal küzdünk, és ott. Ahol az ír bankrendszerben pénzt adtak ki és 100% jelzálog volt a norma, most pont az ellenkezője érvényes a finanszírozás megnyirbálásával. Ez egy olyan kérdés, ami valamennyiünket érint, és remélem, hogy ez a vita hozzájárul az európai fogyasztóknak nyújtott jobb pénzügyi szolgáltatásokhoz. Neelie Kroes, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani újból a tisztelt képviselőknek a témában végzett munkájukért. Kimondták, hogy átláthatóságra van szükségünk, valamint annak tiszta áttekintésére, hogy mire is jogosult a fogyasztó. A minőség fontosabb a mennyiségnél, de időnként kell egy kis mennyiség, hogy megkapjuk a minőséget. A Bizottság nagyon üdvözli egyértelmű támogatásukat a szükséges intézkedések tekintetében. Tisztában vagyunk azzal, hogy javítanunk kell a hatékonysági szinten és fejlesztenünk kell a lakossági banki ágazat működését, ami a nemzeti vonalak mentén továbbra is szét van aprózódva. Ez nem felel meg az egységes piacnak, melyben valamennyien hiszünk. Így tehát a lakossági banki ágazat – ami egy nyitott ajtó – valamennyiünk, a fogyasztók és a teljes gazdaság számára kulcsfontosságú. A Parlament jelentése tükrözi azt a fontosságot, amit ennek a területnek kell szentelnünk. Roithová asszony beszélt országának helyzetéről, de említette azt is, hogy nem csak az ő országában fordul elő, hogy a magas árak szétaprózódott piacot eredményeznek, gyakran csupán néhány szereplővel. Az ágazatot felmérő jelentésben szereplő helyzet, amire már utaltam, elég egyértelmű. Úgy gondoljuk és arra számítunk, hogy a SEPA bevezetése számos problémára választ szolgáltat, mivel elősegíti a határokon átívelő versenyt, és ez az, amire szükségünk van. Ez egy piacközpontú megközelítés, és működnie kell. Így tehát nagyon támogatjuk ezt a kezdeményezést és az ágazattal együtt azon dolgozunk, hogy segítsük a SEPA-t céljai elérésében. Sánchez Presedo úr helyesen azt mondta, hogy a verseny elősegítése jelenti a teljes megközelítés kulcsát, mivel ha nincs verseny, akkor mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a bankok megpróbálnak rossz tréfát űzni velünk.

71

72

HU


A kártyás fizetések jelenlegi költsége kapcsán, amiről Starkevičiūtė asszony kérdezett, osztjuk a tisztelt képviselő nagyobb piaci átláthatósággal kapcsolatos igényét. A verseny támogatása azt jelenti, hogy tisztában kell lennünk azzal, mi is folyik a piacon, és azzal a ténnyel, hogy az volt a MasterCard bankközi elszámolási díja betiltásának egyik oka, hogy nem volt egyértelmű, miért nyernek ezzel az ügyfelek – ez világos volt. Célunk, hogy lássuk azokat a díjakat, melyek egyértelmű és igazolható előnyöket hoznak az ügyfeleknek. Klinz úr helyesen jogokról beszélt, és ezek mindig kötelezettségekhez kapcsolódnak: nem csupán az ügyfeleknél, hanem mindnyájunk számára is – a bankoknak és a történet valamennyi szereplőjének. Nagyobb átláthatóságra van szükségünk, egyértelműnek kell lennünk abban, hogy mit választunk ki. Remélhetőleg a piac változásai ebbe az irányba vezetnek. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Amint azt korábban említettem, a jelentések kiváló munkát képviselnek. Alaposak, átfogóak és jelentős hozzájárulást jelentenek majd a lakossági és pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos folyamatos munkánkban. Méltányolom, hogy egyesek esetleg gyorsabban szeretnének haladni egyes kezdeményezések kapcsán, de a gyorsaság nem mindig jelent egyenlőséget. Kiállunk a jobb szabályozói alapelvek mellett, beleértve az alapos hatásértékelést. Egyes kezdeményezéseink, mint például a bankszámlák, már néhány éve folyamatban vannak és ebben az évben kell gyümölcsöt hozniuk. Mások, mint például a lakossági befektetési projektekkel kapcsolatos munkáink, valamivel újabbak és több kutatás szükséges még azelőtt, hogy bármilyen határozott eredményre jutnánk. Roithová asszony utalt a bankváltásokra, és kollégám, Neelie Kroes foglalkozott ezzel a kérdéssel. Csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem szabályozhatunk ilyen változásokat, de amire valóban szükségünk van, az a verseny és a fogyasztók azon képessége, hogy könnyedén válthassanak olyan szolgáltatóról, amellyel nem elégedettek. Természetesen meg szeretnénk könnyíteni számukra a váltást, és azt, hogy különféle szereplők legyenek jelen a piacon. Ez önmagában le fogja vinni az árakat. Margarita Starkevičiūtė asszony számos kérdést vetett fel. Valamennyi javaslatát tudomásul vettem, és amint lehet reagálni fogunk ezekre. Ettl úr a lakossági bankokról beszélt. Az általunk kiadott Zöld Könyv pontosan foglalkozik ezen valóban fontos dolgok némelyikével. Általában egyetértek barátommal, Wolf Klinz úrral, de hacsak félre nem értettem, azt vettem észre, hogy nem nyugtalankodik túlzottan a bankszámlák váltása kapcsán. Azt próbáljuk elérni, hogy lehetővé tegyük a fogyasztók számára, hogy könnyedén váltsanak bankszámlát a tagállamokon belül. Csak arra mutatnék rá, hogy ez nem rakétatudomány. Más tagállamok elindítottak eljárási szabályzatot, és ezt elég könnyedén tették. Megadtuk a banki ágazatnak azt a lehetőséget, hogy ezen területen önszabályozó legyen. Néhányukkal találkoztam. Némelyek csodálatos és hihetetlen kifogásokkal álltak elő azzal kapcsolatban, hogy miért nem lehet ezt megtenni, de biztosíthatom őket, hogy amivel foglalkozunk, nem asztrofizika. Elég egyszerű alkalmazni, és lehetőséget teremt számukra arra, hogy bizonyítsák, az önszabályozás jobb módszer. Azonban, amint azt korábban már említettem, ha ezt nem tesszük meg, egyéb alternatívák is rendelkezésünkre állnak. Azonban egyetértek Klinz úr második észrevételével a különböző tagállamok banki struktúráiról. Ezeket teljes mértékben a tagállamok szervezése alá tartoznak, és különböző banki struktúrák vannak valamennyi tagállamban. Egy tagállam maga megszervezheti struktúráit a saját óhaja szerint, de amennyiben belép a szabadpiaci területre, akkor tartania kell magát a Szerződés szabályaihoz, és ez valamikor konfliktushoz vezethet. Azonban egy tagállam banki struktúrájának megszervezése egyedül az érintett tagállam feladata. Egyetértek McGuinness asszonnyal a magatartási szabályzat alkalmazását illetően. Utalt a biztosítási jelzálogok hatalmas időszakaira. Kissé vonakodtam magam is, hogy rálépjek-e erre az útra, és évekig elutasítottam, de egyszer valaki mással együtt megengedtem magamnak, hogy hasznomra fordítsak egyet. Egyike voltam a szerencséseknek. Az időszak végét nyereséggel zártam, ami engem és mindenki mást is meglepett, tekintettel a témával kapcsolatos idegenkedésemre. Azonban nem hiszem, hogy bárkit is hibáztatni lehet a biztosítási jelzálogok módja miatt. Ez volt az időszak divata. Mindenki hitt abban, hogy ezt ily módon végezze, és elég komoly mértékű volt az agresszív értékesítés. Ezt azonban akkor hiszem, ha a fogyasztó tisztában van a sok csapdával, és ez az, amit az eljárási szabályzatnak vagy bármilyen fogyasztóvédelemnek tennie kell. Mindig ezt mondom az üzletben az embereknek, függetlenül attól, hogy kis vagy nagy cégben vannak-e – és nekünk fogyasztóként tisztában kell lennünk azzal –, hogy ha egy dolog túl jónak látszik, akkor az túl jó. Gianni Pittella, előadó. − (IT) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretnék gyorsan köszönetet mondani valamennyi szólásra emelkedett képviselőnek, és még egyszer a biztosoknak és Karas úrnak.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Szeretnék egy gyors hozzászólást tenni a bankközi elszámolási díjak témájához. Az iránymutatással kapcsolatos javaslatom azon a meggyőződésen alapul – és természetesen lehet, hogy itt nem értünk egyet, Kroes asszony –, hogy az bankközi elszámolási díj hasznos a fejlesztéshez és a fizetési eszköz hatékonyságához. Továbbá a bankközi elszámolási díjak hiányával fennáll annak a kockázata, hogy a költségeket a fogyasztóknak kell állniuk. Rátérve a kérdésre, hogy mi a pénzügyi piaci szabályozások legjobb megközelítése, azt hiszem – és gyakran mondtam McCreevy biztos úrnak – , hogy az alulszabályozott és gyengén szabályozott pénzügyi piacok és a banki ágazat gyakran hatástalan önszabályozása olyan elemek, melyeknek negatív hatásait a jelenlegi pénzügyi krízis egyértelműen mutatja. Így tehát azt hiszem, hogy helytelen lenne azt gondolni, hogy a lakossági pénzügyi ágazat megfelelő integrációját egyszerűen az ipar önszabályozásával be lehet fejezni. A lakossági termékek pénzügyi piaca csak akkor hívhatja magát teljesen integráltnak, amikor a harmonizáció azon mértéke, amit a fogyasztóvédelem el akar érni, megtörténik és garantált. Ezt legjobban a Bizottság törvényi kezdeményezése útján lehet elérni. Othmar Karas, előadó. − (DE) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Szeretném megismételni a kezdetekkor kifejezett köszönetemet minden résztvevőnek, és meg szeretném kérni a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye be a Parlament javaslatait törvényi megfontolásaiba. A második pont egy tanács. Szeretnék rámutatni képviselőtársaimnak arra, hogy a fogyasztók tájékoztatásával kapcsolatos jelentés – amiről a mai nap során sokat beszéltünk – a pénzügyi szolgáltatási ágazatban megvitatás tárgyát képezi a Házban, és az ősszel fogják megbeszélni a plenárison. Egy másik pont az, hogy nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy a tagállamok különböző adórendszerei komoly akadályt jelentenek a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatások nyújtásában, és ez alacsony együttműködő-képességet hoz létre, főleg ott, ahol pénzügyi termékeket adózási célokból támogatják. Ezért szeretnék az ágazathoz és a bankokhoz folyamodni, hogy végrehajtsák az önszabályozást annak érdekében, hogy elvégezzék ezen Zöld Könyv céljával kapcsolatos előkészítő munkákat. A standardizáció és a termékek sokféleségének kérdésében nekünk is igent kell mondanunk a standardizációra, amennyiben az nem kockáztatja a termékek sokféleségét. Ami a bankváltást illeti, amiről Roithová asszony beszélt, a Bizottság már utalt a SEPA-ra. Azonban számos egyéb akadályunk is van, mégpedig az az akadály, melynek értelmében az egyik országban szerzett jogok nem vihetők át másik országba, valamint az az akadály, hogy csak akkor lehet bankszámlát nyitni, ha az ember megadja az állandó lakcímét. Aztán pedig ott van még az e-kereskedelem hiányzó meghatározása: a határokon átívelő pénzügyi átutalások működnek, de akadályok lépnek fel számlanyitáskor és egyéb jogok kapcsán, melyeket el kell távolítanunk. Elég munkánk van a javaslatok előterjesztésével. Kell, hogy lássuk az eredményeket és következetesen folytatnunk kell a munkát. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. – (SK) Egy jól működő integrált pénzügyi piac a lisszaboni szerződés végrehajtásának szükséges előfeltétele. A bankok alapvető fontosságú szerepet játszanak a monetáris politika feltételeinek haladásában, főleg a kis- és középvállalkozásoknak és fogyasztóknak. Bár sok ügyfelet érdekelnének a határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások, a számlanyitást egy-egy tagállamban olyan sok bürokrácia kíséri, ami gyakran elbátortalanítja az ügyfeleket. Az európai banki üzletágnak fejlesztenie és egyszerűsítenie kellene számlazárási eljárásait. A számlakivonatok még mindig nagyon összetettek, és sok ügyfél nem érti azokat. A pénzügyi termékek összetettsége megnehezíti a fogyasztóknak, hogy tájékozott döntéseket hozzanak. A fogyasztókat az aránytalanul magas banki díjak és a hitelkártyák kibocsátása is terheli. Azt hiszem, hogy a banki díjak szabályozása helyett az EU-nak inkább a banki ágazat versenyképességét kellene biztosítania. A tájékozott ügyfelek a bankok közti gazdasági verseny elengedhetetlen részét képezik. Azt hiszem, hogy a fogyasztói szervezetek fontos szerepet játszanak, mivel meg tudják határozni, hogy mely információt tartják fontosnak ahhoz, hogy a fogyasztók a banki termékek kapcsán megfelelő választásra

73

74

HU


legyenek képesek. Koordinálhatják azon pénzügyi tájékoztató programokat, melyeknek célja, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét a rendelkezésükre álló pénzkezelési opciókra. Ugyancsak segítenek a nagyon sebezhető fogyasztóknak is. Azt hiszem, hogy az EU-ban el fog jönni annak az ideje, amikor a fogyasztói szervezetek nem a túlélésért harcolnak. Amint felelőssé válnak a fogyasztói politikáért, megértik, mennyire fontos is a finanszírozás. Katrin Saks (PSE), írásban. – Bizottság három stratégiát ajánl fel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló Zöld Könyvben a lakossági piacok pénzügyi szolgáltatásokba történő integrációjának támogatására – alacsonyabb árak és nagyobb választék, a fogyasztók feljogosítása és a fogyasztóvédelem fokozása. Először a fogyasztók feljogosítására szeretnék összpontosítani, és rá szeretnék világítani a pénzügyi műveltségi szint növelésének szükségességére. Nemrégiben a fogyasztói pénzügyi tájékoztatásról szóló meghallgatás sorén számos gyakorlati példát láttunk fogyasztói pénzügyi képzési programokra. További erőfeszítéseket lehetne tenni ezen terület legjobb gyakorlatának megosztására szerte a tagállamokban, különösen az új tagállamokat észben tartva. Ami a fogyasztói választékot illeti, egyértelmű, hogy azoknak a fogyasztóknak, akik pénzügyi szolgáltatót kívánnak váltani, ezt a legminimálisabb költség és jogi akadály mellett kell tudniuk megtenni. Ami a fogyasztóknak biztosított tájékoztatást illeti, nem elég, ha a fogyasztók annyi információt kapnak, amennyi lehetséges. A fogyasztók információval történő elárasztása ellentétes hatással bír. Mindazonáltal biztosítani kell annyi információt, ami tájékozott választáshoz segíti a fogyasztókat. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A Pittella-jelentést követően az ágazati audit elemezte a fizetési rendszerekkel kapcsolatos versenyhelyzetet, beleértve a kártyarendszereket, hitelirodákat, a bankok és árak közti együttműködést, valamint a banki kiegyenlítést. Az auditok azt mutatják, hogy jelentős különbségek vannak a bankkártyákért kifizetett jutalékok között. Így kimutatták, hogy a nemzeti hitelkártya-hálózatok többsége a bankközi jutalékokat jóval alacsonyabb szinten rendezi, és hogy a legtöbb tagállamban a bankok többsége engedélyezi a jelzáloghitelek, a személyi kölcsönök és a folyószámlát nyitó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelek kiutalását. Egy ügyfél általában nem rendelkezik ugyanazzal a tárgyalási alappal azzal a bankkal folytatott szerződéses kapcsolat megindításakor, amelyiknél ügyfél lesz. Az ügyfél aláírja a szerződést, amit gyakran el sem olvas, és még ha meg is teszi, szeretne változásokat javasolni, ami nem lehetséges. E tekintetből úgy vélem, hogy a megfelelő szabályozó hatóságoknak felül kellene vizsgálniuk a bankok által ajánlott szerződési formákat az ügyfelek és a bankok érdeke védelmében. Kötelezőnek tartom, hogy egy számlát nyitó ügyfél korábban rövid prezentációt kapna az alkalmazás teljes időszakára vonatkozó költségekről. ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök

25. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenység elleni közösségi rendszer (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Marie-Hélène Aubert jelentése a Halászati Bizottság részéről egy olyan tanácsi határozati javaslat témájában, mely létrehozna egy közösségi rendszert a be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és megszüntetésére (COM(2007)0602 – C6-0454/2007 – 2007/0223(CNS)) (A6-0193/2008). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Először is engedje meg, hogy köszönetet mondjak az előadó ezen jelentésen végzett munkájáért. Örömmel tapasztaltam a Halászati Bizottság határozott támogatását ezen fontos, az IUU (illegális, szabályozatlan és be nem jelentett) halászati tevékenység megelőzésére, megakadályozására és megszüntetésére vonatkozó javaslat kapcsán. Amint azt Önök is tudják, az IUU halászat komoly veszélyt jelent a halállomány és a tengeri biodiverzitás fenntarthatósága szempontjából, ami a közös halászati politika lényegét ássa alá. Nem hiszem, hogy tovább kellene bővíteni az IUU halászat végzetes globális környezetei és gazdasági következményeit, mellyel Önök is mind tisztában vannak. Azonban fontos észben tartani, hogy az IUU halászat világjelenség, és elsősorban a fejlődő országokat érinti. Éppen ezért a javaslat diszkrimináció ellenes eszköz, mely minden IUU halászatból származó halászati termék közösségi kereskedelmére vonatkozik, származzanak bármilyen vizekből, valamint

04-06-2008

04-06-2008

HU


minden, bármilyen lobogó alatt IUU halászati tevékenységben részt vevő vagy azt támogató közösségi polgárra. A nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú az IUU halászat hatékony megszüntetésében. Ezért van az, hogy a Bizottság már bilaterális szerződések megkötésébe kezdett harmadik országokkal. A Bizottság továbbá meghatározott egy munkaprogramot, szoros együttműködésben a Fejlesztési Főigazgatósággal és a EuropeAiddel, hogy támogassa a fejlődő országokat a határozat zökkenőmentes és sikeres alkalmazásában, különös tekintettel a fogásigazolási rendszerre. Ez a munkaprogram szemináriumokat és műhelyeket foglal magában számos harmadik országban. A Bizottság szinte valamennyi olyan javasolt módosítással egyet tud érteni, melyek vagy a javaslatban, vagy az elnökség kompromisszumos szövegében találhatók. Nagyon boldoggá tesz, hogy a javaslat különösképp támogatja a szabályozás végrehajtását minden hajó esetében, a fogásigazolási rendszer és a szankciók harmonizálását. A közösségi hajók belefoglalása fontos mozzanat, ami biztosítani fogja a diszkrimináció-ellenességet és a WTO szabályok betartását. Fontos, hogy a Közösség megmutassa, komolyan veszi az IUU halászati tevékenységek elleni küzdelmet, mégpedig oly módon, hogy valamennyi környezetvédelmi és gazdálkodási szabályt megszegő hajóra kiterjed. A fogás igazolási rendszer egy olyan eszköz, ami biztosítja a halászati termékek eredetének ellenőrzését. A Regionális Halászatirányítási Szervezetek és vámszabályok jelenlegi gyakorlatától inspirálva valamennyi halászati termékre vonatkoznia kell, beleértve a feldolgozott termékeket is, annak érdekében, hogy hatékony legyen. Az akvakultúra termékei és a közösségi kereskedelemben marginálisan megjelenő termékek azonban nem tartoznak majd hatásköre alá. Ezt a Tanács végső tárgyalásai során tehetjük meg. Az összehangolt szankciók meg fogják erősíteni a tagállamok azon képességét, hogy intézkedéseket tegyenek az IUU tevékenységek megakadályozása céljából, és hogy biztosítsák, bármilyen gazdasági előny több, mint a kiszabott bírságok ellensúlyozása. A Bizottság határozottan hisz abban, hogy az eltérítő, arányos és összehangolt szankciók rendszere, valamint a kapcsolódó intézkedések jelentik a szabályozás betartásának kulcsát. Mégegyszer köszönetet szeretnék mondani Aubert asszonynak a jelentésért és a bizottságnak ezen nagyon fontos kérdésre fordított figyelméért. Ez a jelentés jelentős hozzájárulás egy, az IUU halászat elleni valóban hatékony küzdelemhez. Marie-Hélène Aubert, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! A mai napon Brüsszelben kibontakozó események megmutatják számunkra, hogy milyen mértékű veszély nehezedik az európai halászatok jövőjére, amennyiben az Európai Unió nem képes végrehajtani a halállományok fenntartható kezelését és meglévő politikáinak gyökeres reformját. Az IUU halászat elleni küzdelem ezen többet követelő és koherensebb politika egyik lényegi eleme. Azonban a kereskedelem globalizációja, a tőke szabad mozgása és a közlekedés és a kommunikáció fejlődése mind-mind az illegális halászat jelentős emelkedését eredményezte az utóbbi évek során. Napjainkban már tarthatatlan ez a helyzet. Az európai halászok, hasonlóan valamennyi érdekelthez, beleértve a civil szervezeteket, egyhangúan azt követelik, hogy hatékonyabban kezeljék ezt a jelenséget – ami sietteti a források pusztulását és tisztességtelen versenyt eredményeznek a szabályok betartóinak. Azonban nem lehet azt mondani, hogy a tagállamok ne tudnák felügyelni és szankcionálni az illegális halászatot, amint azt tenniük kellett volna. E tekintetben terhelő az Európai Számvevőszék néhány hónappal ezelőtt kiadott jelentése. Ezért van az, hogy az Európai Bizottság tavaly októberben bejelentett ambiciózus javaslatát - egy, az EU 2007. februári IUU halászat leküzdésére vonatkozó cselekvési terv témájában íródott saját kezdeményezésű jelentést - kifejezetten jól fogadta a Halászati Bizottság, és nagy többséggel azonnal el is fogadta azt. Valójában örülünk annak, hogy a Bizottság törvényjavaslata legtöbb ajánlásunkat magában foglalja. Ezek közé tartozik az IUU hajók listája, a megerősített kikötői állami vizsgálatok; a kötelező halfogási tanúsítványok a lobogó alatt hajózók számára, és így az IUU halászatokból származó halászati termékek behozatala az EU-ba; megerősített és összehangolt szankciók, valamint egy közösségi vészjelző rendszer. Így tehát nem sok hiányzik a bizottsági javaslatból. Azonban, amint azt Önök is tudják, három pont heves vitát kavart a Tanácson belül, főként a szabályozás hatásköre tekintetében. Én a magam részéről örülök annak, hogy végül sikerült biztosítani az Önök által

75

76

HU


javasolt kiterjedést, ami mind a közösségi, mind pedig a harmadik országból származó hajókra vonatkozik. A halfogási tanúsítványt is túl terhesnek vagy összetettnek találták, valamint a szankciók szintjét és természetét is hevesen vitatták. Ezek a kérdések bizottságunk előtt is felmerültek. Azonban azt hiszem, hogy módosításaink végül segítettek a szöveg tisztázásában, megőrizve az új szabályozás ambícióját és fő céljait. A jelentést egyhangúan fogadták el, és szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak támogatásukért, ami segített ezen eredmény biztosításában. Egy válságban levő ágazattal az Európai Parlament a mai napon egy nagyon erős jelet kíván kiküldeni, elsősorban a Tanácsnak címezve, ami túl lassan vette magára ezen területtel kapcsolatos kötelezettségeit. Biztos úr! Az IUU halászatok elleni küzdelem még mindig csupán része a szélesebb értelemben vett eljárásnak, mely magában foglalja az ellenőrzés szabályozását és a súlyos szabálysértések elleni harcot. Ez a szétválasztás nem segített a dolgok tisztázásában, csak hogy a legkevesebbet említsük. Még mindig várjuk, hogy tisztázzák, hogyan lehet strukturálni ezt a három új szabályozást. Hasonló aggodalmak kapcsolódnak a halfogási tanúsítvány összetettségéhez, melyek csak kifogásul szolgálnak a szöveg felhígítására, illetve halasztására. Általánosságban érthető eljárásokra van szükségünk, melyeket megfelelő számú megbízható, hatékony és hozzáértő személyzet működtethet, és melyek a fejlődő országok számára is elérhetők, akik sok esetben az IUU halászat fő áldozatai. Ezzel kapcsolatban is tisztázást és elkötelezettséget várunk Önöktől. Végül biztos úr, számítunk elszántságára – amiről tudjuk, hogy jelentős –, hogy véget vessünk az illegális halászatnak, ami elsősorban a kékúszójú tonhal és a tőkehalat érinti, melyek jelenleg komoly túlhalászás alá eső magasan árazott fajok. Ez legalább konkrét választ adna azokra a problémákra, melyekkel a halászati iparág jelenleg szembesül. Még mindig sok a tennivaló az európai halászatok fenntartható jövőjének biztosítása érdekében. A következő hetekben azonban egy fontos lépésnek lehetünk tanúi, és ennek ugyanúgy örülök, ahogy Önök is. Daniel Varela Suanzes-Carpegna, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének előadója. − (ES) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Ez a vita a közösségi halászati ágazat valaha történt legkomolyabb válságának idején történik. Különféle okai vannak annak, hogy miért nem fedezik az ágazatban a költségeket és jelenleg miért nem nyereséges a halászat. A halimportok és az Európai Unióban történő illegális, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat ezen okok között foglalnak helyet. Így tehát támogatjuk a javaslatot és a jelentést, de ezek nem elegendők. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felszólaljak az Európai Parlamentben és felkérjem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgősen tegyenek valami, és ne hagyják, hogy meghaljon ez az ágazat, mivel ha a most tapasztaltak folytatódnak, az ágazat össze fog omlani. Arra kérem a biztos urat és a Tanácsot, hogy készítsenek el és sürgősen fogadjanak el egy közös sürgősségi tervet, mely közép- és hosszú távú intézkedéseket tartalmaz. Franciaország vezeti ezt az ütközetet, és a következő francia elnökség kitűnő lehetőséget ad ennek megtörténtére. A Bizottságnak aktívabban kell gyakorolnia kezdeményezési jogát — segéllyel, kompenzációval, újrastrukturálással és innovációkkal – annak érdekében, hogy mérsékelje az ágazatot érintő költségeket és fékezze az importok jelentette tisztességtelen versenyt. Az idő fogy. Azt akartuk, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság is részt vegyen ebben a vitában, mivel kevés értelme van az IUU halászat betiltásának, amennyiben az Európai Unió megnyitja számára piacait. Túl sok azt kérni, hogy csak legális halat áruljanak az Európai Unióban? Több szabályozásra, nagyobb nyomon követhetőség, valamint több és jobb címkézésre van szükségünk, röviden több garanciára arról, hogy mi is érkezik az Európai Unióba. Ezt nem csupán az Európai Uniónak kellene megtennie, hanem világszerte is, multilaterális és bilaterális csatornákon keresztül. A partneri kapcsolatoknak is ennek elérését kellene szolgálniuk megfelelő műszaki segítséggel és képzéssel, annak érdekében, hogy ne új akadályokat készítsünk a kereskedelemnek, hanem inkább olyan intézkedéseket, melyek valamennyi résztvevő fél számára hatékonyak. Ezen alapul egy teljes gazdasági ágazat jövője, amely az Európai Unióban nagyon koncentáltan van jelen olyan régiókban, melyek nagyon függnek tőle, és így hatalmas társadalmi következményei vannak.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Ezen nyugszik továbbá a halászati források fenntarthatósága is, ami az egészséges élelmiszer egyik alapvető forrása egy élelmezési válság jellemezte időszakban. Ioannis Gklavakis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt biztosok! Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Aubert asszonynak a jelentésért. Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat egyike az ágazat fő problémáinak; nagyban károsítja a környezetet és ez a bolygó legkomolyabb problémája. Eltorzítja a versenyt. Azok, akik illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytatnak, előnyösebb helyzetben vannak, mint a legális halászatot művelők, akiket kötelességünk megvédni. A be nem jelentett halászat az államnak árbevétel-veszteséget jelent. A szavazásra kerülő szabályozási javaslatban kifejtett egyik intézkedés egy, a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzés rendszerének létrehozásáról szól, ami megakadályozná az illegális halászati tevékenységben résztvevő harmadik országok hajóinak bejutását. A javaslat tiltást vet ki az illegális halászatból származó halak behozatalára; létrehozza az illegális és be nem jelentett halászati tevékenységben résztvevő hajók listáját; kifejleszt egy közösségi sürgősségi rendszert arra, amikor feltételezhetően illegális halászatból származó halat észlelnek; és tiltja az olyan országokból származó halak importját, melyeknél azt találják, hogy nem működnek együtt az EU-s rendszerrel. A szabályozásban találhatók ellentmondásos pontok is, így például annak alkalmazási hatásköre. Egyes tagállamok azt kérik, hogy a közösségi vizeken kívüli közösségi hajók halászati kötelezettségeire korlátozzák, mivel már számos rendelkezés él a közösségi vizeken belüli halászat szabályozására. Továbbá a halászati szabályozás alapvető előírásainak felülvizsgálatára előre láthatóan 2008 végéig sor kerül. Azt hiszem, hogy a két szabályozás közt lesz ismétlődés, és nem fogják támogatni a közös halászati politika egyszerűsítésének folyamatát. Összefoglalásul engedjék meg, hogy elmondjam, ez valóban fontos kérdéskör, és ennek megfelelően is kell kezelnünk. Fegyelmezetten és határozottan kell nekilátnunk, mindig együttműködve a halászokkal, akiknek véleményére és együttműködésére szükségünk van. Mindenesetre támogatom Aubert asszony jelentését és köszönöm a munkáját. Luis Manuel Capoulas Santos, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Az illegális halászatról szóló Aubert-jelentést a Halászati Bizottság egyhangúlag elfogadta, amint azt az előadó már említette, akinek gratulálok. Ez talán önmagában több fényt vet a témára, mint bármi, amit ebben a pillanatban elmondhatok. Azonban az ember nem ismételheti elégszer, hogy az illegális halászat a természet és a gazdaság ellen elkövetett bűncselekmény, olyan, ami sajnos gyakran büntetlen marad, és ami ellen határozottan és bátran kell fellépnünk. Így tehát alkalmas időben szeretnék köszönetet mondani Borg biztos úrnak és a Bizottságnak azért, ahogy a Parlament részéről 2007 februárjában hangoztatott aggodalmakra reagált egy olyan határozati javaslat indítványozásával, ami minden reményt felülmúlt és jogosan érdemli meg dicséretünket. Mindazonáltal bármennyire fejlett is a szabályozói keretrendszer, a tagállamok elkötelezettsége és elegendő humán erőforrás és rendelkezésre álló anyagok nélkül nem lesz könnyű a győzelem egy olyan csatában, ahol a haladást borzasztóan nehéz feltételek gátolják. Ezért van szükségünk arra, hogy a tagállamok is bekapcsolódjanak. Mindenesetre ezzel a jelentéssel és az azt követő szabályozással az Európai Unió nagyon fontos lépést tesz és példát mutat, mely emelkedetté tesz és büszkeséggel tölt el bennünket. Biztos vagyok abban, hogy a Bizottság továbbra is üdvözölni fogja a Parlament hozzájárulását azzal a szándékkal, hogy tovább fejlessze a javaslatot. Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Elnézést kérek, ha most megszegem a protokollt, de nem tudom elhalasztani ezt a lehetőséget arra, hogy egy szenvedélyes könyörgésre kerítsek sort. A halászati ágazat nagyon nehéz időkön megy keresztül az üzemanyagárak emelkedése miatt. Jelenleg mindenki szenved, de elsősorban azok, akik leginkább sebezhetők. Tudom, hogy számos tagállam, beleértve a sajátomat, Portugáliát is, kérni akarta, vagy már kérte is támogatásukat, hogy megoldásokat találjanak európai kereteken belül, pontosabban az Európai Halászati Alap rugalmas alkalmazásával arra, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, melyek csökkenthetik jelen válság társadalmi következményeit. Tudom, hogy nem szükséges, de engedjék meg, hogy szolidaritásukat

77

78

HU


kérjem, és azt a nyitott lelkületet, amit mindig is tanúsítottak az ágazat problémáival szemben, hogy segítségükkel amint lehet, megnyugtató megoldást találhassunk. Elspeth Attwooll, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Az ALDE képviselőcsoport teljes mértékben támogatja Aubert asszony jelentését. A javasolt módosítások tisztázzák és bizonyos esetekben fejlesztik a bizottsági javaslat különböző szempontjait, beleértve fontos kiegészítéseket a vis maior segélyekről és szankciókról. A szabályozás megkülönböztetés mentességének szükségességére helyezett hangsúlyát különösen támogatja, mivel kétségtelen, hogy az IUU halászat egy olyan dolog, amit globálisan kell kezelni, és az EU-s intézkedések fontos lépést jelentenek ebben az irányba. A múlt héten abban a szerencsében volt részem, hogy részt vettem a Halászati Bizottság norvégiai küldöttségében. Azt mondták nekünk, hogy az utóbbi három évben, és főként az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzési rendszerének 2007. májusi bevezetése óta nagy mértékben csökkent az IUU halászat a környéken. Ez a rendszer minden EU-s tagállamra kiterjed, valamint Norvégiára, Izlandra, a Feröer-szigetekre és Oroszországra. Sőt, a norvég halászati és tengerparti ügyek minisztere is nagyra tartja e tekintetben az EU együttműködését. Azonban van egy olyan megállapodás is, miszerint a lokalizált intézkedések azzal a hatással járhatnak, hogy a problémát a megoldás helyett kiszorítják. Ezért van az, hogy különösen jó látnia az 5., 6. és 54. módosításokat, melyek többet akarnak tenni a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatások minimalizálása érdekében. Én azt is hozzátenném, hogy hiszem, különös felelősségünk fejlődő országok megfigyelő és ellenőrző rendszerek fejlesztésében nyújtott támogatás, és az, hogy ezt ne csak azokban az országokban folytassuk, ahol halászati partneri megállapodásokkal rendelkezünk. Továbbá remélem, hogy a Bizottság, a Parlament és a Tanács hasonlóképpen aktív lesz a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzésének ENSZ-szintű kötelező érvényű határozata elfogadásának támogatásában. Az előkészületek már megindultak a FAO-ban a helyes szándékkal, és ezeket 2009 májusában lehet elfogadni. Ian Hudghton, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani képviselőcsoportom kollégájának, Marie-Hélène Aubert-nek azért a munkáért, amit sikeresen ebbe a jelentésbe fektetett. Egyértelműen minden halászati nemzetnek és halászati közösségnek érdeke az illegális halászat megszüntetése. Elvégre is maguk a halászati közösségek azok, akik a források sikeres megőrzéséből hasznos húznak. A nemzetközi együttműködés alapvető fontosságú az ezen a területen működő kalózok és szervezett bűnözők illegális halászati tevékenységének világszerte történő megszüntetésében. A közös halászati politikán belül túl sok figyelmet kapott a Számvevőszék szabályozásról és hatályba léptetésről szóló jelentése. Az a jelentés olyan adatokon alapult, amiket feltehetően a hat legfontosabb halászati tagállamból gyűjtöttek össze. Azonban azok az adatok, melyeket a tagállamok foglaltak listába, magukban foglalták az Egyesült Királyságot (Anglia és Wales) is. Skócia az Egyesült Királyság halászatainak mintegy 70%-át mondhatja magáénak, és nem szerepelt az adatokban. Csak azt szeretném mondani, hogy eltérő és különböző kvóták, igazgatási és hatályba léptető szervezetek vannak Skócián belül. Tettünk bizonyos előrelépést az én halászati nemzetemben is az utóbbi években a szabályozás fejlesztése terén. Nyilvántartásba vettük a vásárlókat és az eladókat, és kijelöltünk halfogásra szánt kikötőket. Fontos természetesen a jó végrehajtás, de ugyanilyen fontos egy helyes igazgatási rendszer, ami ösztönzést ad a megőrzésnek azáltal, hogy garantálja például a skót halászoknak, hogy hosszú távon kihasználhatják azon megőrzési intézkedéseket, melyeket időről időre alkalmazniuk kell. A KHP egyszerűen nem ad ilyen garanciákat. Örömmel hallottam Borg Biztos úr, amikor azt mondta, hogy támogatja a KHP mindenre kiterjedő reformját. Egyetértek. Azt mondom: térjünk vissza a források mindennapos irányításához és ellenőrzéséhez maguk a halászó nemzetek, akiknek halászati jogai vannak az olyan logikus halászati területeken, mint az Északi-tenger, és mellőzzük az olyan kivitelezhetetlen elgondolást, mint a vizekhez és forrásokhoz történő egyenlő hozzáférést. Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Bizonyos szempontok ellenére, melyekkel kapcsolatban fenntartásaink vannak, üdvözöljük az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat

04-06-2008

04-06-2008

HU


megelőzésével, megakadályozásával és megszüntetésével kapcsolatos kezdeményezést, és egyetértünk a jelentés általános irányával. Egyebek mellett azt hangsúlyozzuk, hogy a kezdeményezésben szereplő szabályok valamennyi hajóra vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy EU-s vagy harmadik országból származnak-e. Azonban szeretnénk rámutatni arra, hogy ezen javaslatok megtételének, egybevágva a szabályozásról szóló közösségi szabályok felülvizsgálatával, a jövőben a tagállamok kompetenciáit kell védelmeznie, mégpedig az eljárások és az ellenőrzések végrehajtása tekintetében. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a szankciókra utaló kérdések teljes skálája az egyes tagállamok kompetenciája alá tartozik. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy amennyiben a Bizottság olyan gyorsan meg tudja válaszolni az ágazat ésszerű követeléseit, mint ahogy azt a kezdeményezéssel tette, akkor az ágazat nem fog a társadalmi-gazdasági helyzet folyamatos romlásával szembesülni. Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök asszony! A mai napon megvitatásra kerülő szabályozás egyrészt sokrétű, másrészt összetett, és csupán néhány pontot szeretnék kihangsúlyozni. Először: jó az a javaslat, miszerint az illegális halászaton kapott halászoknak vissza kell fizetniük az EU-tól kapott támogatásokat. Nem engedhetünk meg egy olyan helyzetet, amiben az adófizetők arra kényszerülnek, hogy bűncselekményt támogassanak. Másrészt illegális halászatot minden fajta hajón folytatnak. Így tehát a javaslatnak minden hajóra ki kell terjednie, mind az EU, mind pedig a harmadik országok hajóira. Másodszor: pozitív a javasolt halfogási tanúsítvány. Az igazolási folyamat kulcsszerepet játszik az illegális halászat leküzdésében. Azonban több kétségem is van a közönséges maximumbüntetések tekintetében. A tagállamoknak lehetőséget kellene adni arra, hogy a saját felelősségükre tegyenek lépéseket az elrettentő bírságok kiszabásával. Végezetül: úgy vélem, hogy a közös európai halászati politika sikertelennek bizonyult és reformokra szorul. Nemzetközi együttműködésre van szükségünk annak érdekében, hogy valóban leküzdjük az illegális halászatot, mégpedig mind a regionális halászati szervezetekkel, mind egyéb nemzetközi szervezetekkel. Jim Allister (NI). – Tisztelt elnök asszony! Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat olyan dolog, amit el kell pusztítani. Így tehát sok olyan dolog van ebben a jelentésben, amivel egyetértek, de elutasítom a szubszidiaritás elleni támadását, amivel azt követeli, hogy az EU állítson fel bűnügyi szankciókat és alkosson meg egy EU-s ellenőri magot. Hasonlóképpen ellenzem az EU lobogói alatti hajók szabályozásánál alkalmazott szükségtelen plusz bürokráciát, mivel ezek már most is a közös halászati politika szigorú rendelkezései alá esnek. Nincs szükségünk saját halászainkra érvényes további szabályokra, melyek bűnös tevékenységeket folytató harmadik országokra alkalmazandók. Az utóbbi hónapokban látva néhány, a helyi halászokra az Egyesült Királyságban kiszabott büntetést, ami engem illet, elutasítom azt a javaslatot, hogy több és szigorúbb szabályozás és büntetés szükséges saját flottáinknál. Carmen Fraga Estévez (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Aubert asszonynak jelentéséért. Azt hiszem, egyértelműen kifejezi a Parlament politikai akaratát, hogy támogasson bármilyen olyan tevékenységet, ami az illegális halászat kiirtásához szükséges minden környezetben, és – a minket érintő környezettel kezdve – ahhoz, hogy lezárjuk az illegális halászati termékek közösségi importját és kereskedelmét. Nem tudjuk azonban megkerülni azt a felelősséget, ami a kikötő szerinti illetékes államra és magára a Bizottságra esik ezen javaslat értelmében. Egy olyan szabályozásról beszélünk, ami megfogalmazásában nagyon ambiciózus, ami ki tudja kényszeríteni, hogy a tagállamok rendkívül elővigyázatosak legyenek és ne kíméljenek se anyagi, sem pedig humán forrásokat – egyike a teljes szabályozási politika gyenge pontjainak –, hogy a szavakat tettekre váltsák. Sajnos ez megint csak azt jelenti, hogy játékba kell állítanunk másik politikai akaratot is a sajátunké mellett. Az illegális halászat okozta - nem csak biológiai forrásokban, hanem a törvényes halászokban is - kár az év minden napján jelentős. Jelenleg az ágazat jelentős hányada forrongó állapotban van válaszul a nyereségesség újabb jelentős csökkenésére, aminek természetesen egyik legfontosabb oka a dízelárak emelkedése. Vannak azonban egyéb tényezők is, melyek hozzájárulnak a veszteségekhez, és ezek közül különösen felháborító az alacsony árú importok tömeges behozatala és bizonytalan eredetű termékek áthatolása határainkon ezen körülmények mellett.

79

80

HU


Például: csupán az idei év utóbbi öt hónapjában Spanyolországban a dízel ára 38%-kal emelkedett, miközben a kardhal ára, ami egy különösképp importált faj 40%-kal csökkent. Egyetlen olyan ágazatban sincs üzlet, ami túl tud élni egy ilyen típusú gazdasági környezetet, de bizonyított tény, hogy amikor az a politikai akarat, hogy az importokat közelről ellenőrizzük, amint az a múltban is történt – és ezt tanúsíthatom –, azonnal helyreálltak a közösségi előállítóknak kifizetett árak. Így tehát arra kérem Önt, Biztos úr, és a tagállamokat, hogy legyenek határozottak ezen szabályozás lehető legsürgősebb végrehajtása terén. Stavros Arnaoutakis (PSE). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Biztos úr! Hölgyeim és uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak, és gratulálni szeretnék ezen jelentéssel kapcsolatos elsőrendű munkájához. Mint Európai Unió végül fel kell ismernünk, hogy minél tovább hagyjuk fejlődni ezt a szabályozatlan helyzetet, annál jobban megterheljük a tengeri halászat jövőjét és a globális tengeri ökoszisztémát. Az EU-nak azonnal előre kellene haladnia, nem csupán az olyan szabályozások uniójaként működve, amelyek bürokratikusak, összetettek és amiket gyakran még a tagállamokban se hajtanak végre, hanem anélkül kellene globális kezdeményezést tennie, hogy féltenie kellene a kockán forgó főbb érdekeltségeknek vagy ellene kellene állnia a nemzetközi vagy egyéb nyomásoknak. Így a teljes, halászatban résztvevő globális közösség meg tudja érteni, el tudná fogadni és végül egyet tudna érteni az illegális és be nem jelentett halászat minimalizálásával. Egy ilyen kezdeményezés előfeltétele természetesen egy globálisan elfogadott megállapodás a halászatok fenntartásáról. Én is ki szeretném fejezni aggodalmamat képviselőtársaim mellett az európai halászok által tapasztalt fő válságról. Biztos úr! Ezeket a kérdéseket azonnal meg kell vizsgálnunk, és foglalkoznunk kell a problémákkal. Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Tanácsi határozat érdekes példája a megelőző törvényi szabályozásnak, egy illegális halászat ellen irányuló szabályozásnak, ami egy olyan gyakorlat, ami veszélyezteti a halállomány megfelelő szintjének fenntartását. A javasolt megoldások egyértelműsége az egyik legfontosabb ok, amiért ennek a dokumentumnak esélye nyílik a hatékonyságra – a törvényhozó szándékainak precíz meghatározása. Az előadó kiválóan megragadta a szabályozás specifikus természetét, ezzel szokatlan segítséget nyújtva az értelmezéseknek; egyszerűen megkönnyítette a legfontosabb rendelkezések megfejtését. A déli és keleti balti államok kormányai alapos választ adtak erre a fontos törvényi kezdeményezésre. Azonban szakértői körökben még mindig folynak a viták a Tanács javasolta azon kritériumokról, melyek megbüntetnék az illegális halászatot folytató halászokat. Újból felmerül a kérdés: a kiterjedt formalizáltságon keresztüli hatékony büntetés keresésének ötlete figyelembe veszi az európai tengerek halászati lehetőségei közti különbséget? Nem kellene a későbbi törvényi szabályozásnak észben tartania annak a lehetőségét, hogy a büntetés szintjét a halállománytól és a kötelező érvényű, halászott fajokra vonatkozó halászati kvóta teszi függővé? Azt hiszem, hogy a mostanában kimondott módosított ICES-értékelés a balti ökoszisztéma tekintetében enyhülést jelez a halászati politikában, az Európai Unió halállomány védelmét célzó forradalmi lépéseinek módosítási folyamatában. Az Európai Parlament Halászati Bizottsága gondoskodott arról, hogy elkészítsen egy speciális módosító dokumentumot, ami a szabályozás alkalmazásának első évét átmeneti időszakként, az alkalmazkodás időszakaként kezeli, ami lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy megtegyék az összehangoláshoz szükséges lépéseket. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A világ halászatai válságban vannak. Az EU halászatai válságban vannak, amit a tengeri üzemanyagárak utóbbi hónapokban történt 30%-os emelkedése csak fokoz. A halászok kivonultak Brüsszel és tagállamaink utcáira. Biztos úr! Sürgetően szükség van az Önök válaszára. A tarthatatlan gazdasági nyomásról áttérve a tarthatatlan környezetvédelmi nyomásra: szakértők beszámolói szerint a halászatok 75%-a jelentősen kimerített és túlzottan kihasznált. Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat globális probléma, ami fokozza a halászatok meglévő válságát. A FAO szerint a teljes IUU halászat egyes fontos halászatok teljes fogásának 30%-át is kiteheti, és bizonyos halak fogásai akár az engedélyezett mennyiség háromszorosát is meghaladhatják. Az IUU halászat aláássa a fenntartható halászatokat, károsítja és tönkreteszi a tengeri élőhelyeket és veszélyezteti a felelős halászok és a halászattól függő közösségek megélhetését. Az illegális halászat továbbá veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot azok esetében, akik komolyan függnek a hal, mint állati fehérje fogyasztásától.

04-06-2008

04-06-2008

HU


A mellékfogást, ami főleg a nagyarányú ipari kotrásos halászat eredménye, gyakran szabályozatlan, illegális és be nem jelentett távoli halászflották folytatják, ez pusztító hatást gyakorol a helyi halászokra és halállományra. A világ fogásának több mint egyharmada egyszerűen a szemétbe kerül a halak nem megfelelő mérete vagy a nem szándékos fogás eredményeképpen. A megfontolatlan EU-s halászati szabályozások teljesen tarthatatlan gyakorlatokra bátorítottak, így például a halak nagy mértékű kidobására, mivel – visszás módon – illegális a mellékfogások kirakodása, melynek vizsgálata felbecsülhetetlen lenne a tudósok számára. A legtöbb mélytengeri halállomány gyors kimerítéssel kapcsolatos szörnyű sebezhetősége azt jelenti, hogy ez a halászterület a szabályozások alkalmazásának idején lehet, hogy már nem is létezik. Szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy megnézte-e a hajók műholdas követésének, a fogások elektronikus dokumentáló rendszerének és a fedélzeti zártláncú kamerás megfigyelőrendszer lehetőségét, mint az illegális halászat leküzdésének lehetséges módszerét, ami egyéb hatáskörökben történik. Ezen szabályozás megfelelő végrehajtásához nagyfokú integráció szükséges a felügyeletért és ellenőrzésért felelős szolgáltatások közösségi szintjében. Arra is szükség lesz, hogy a halászok és egyéb érdekeltek felelősséget vállaljanak és magukénak érezzék az intézkedést. Iles Braghetto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök asszony! Hölgyeim és uraim! Az Európai Uniónak feladata és kötelessége, hogy jelentős szerepet játsszon az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat leküzdésében, és ezt egy csomagnyi kikényszerítő kezdeményezés, megerősítő szabályozás, vizsgálat és szankció útján teszi. Azonban a legambiciózusabb cél megelőző jellegű: a termékek nyomonkövethetőségének lehetővé tétele és garantálása a fogás helyétől a végső rendeltetési helyig. Ez azért van, mert amíg az ilyen illegális tevékenységek okozta kár gazdasági szempontból és a tengeri környezet védelme szempontjából súlyos, a fogyasztóvédelem céljainak magas minőségű termékekkel történő elérése és a halászok munkájának védelme nem kevésbé fontos. Ezek a munkahelyek minden korábbinál nagyobb veszélyben vannak számos tényező miatt, de ezek közül némelyek strukturálisak. Ezek a fontos társadalmi célok azok, amelyek arra irányítják az Európai Uniót, hogy megelőzze, ellenezze és megszüntesse a jelen szabályozás tárgyát képező illegális halászatot, ami megerősíti a közös halászati politika rendelkezéseinek betartásának biztosításra irányuló elkötelezettséget a közösségi vizeken. Az Aubert-jelentést támogató egyhangú szavazás a bizottságban fontos jelen annak a szándéknak, hogy a javasolt intézkedéseket a gyakorlatban is megvalósítsuk. Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Tisztelt elnök asszony! Tisztelt Képviselők! Ez a jelentés nagyon fontos kérdéseket taglal a tengerek védelmével és az illegális halászat leküzdésével kapcsolatban. A meglévő jogi keretek módosításának szükségessége ezen, a közösségi ökoszisztémákat és halászatokat veszélyeztető jelenség egyre növekvő mértékéből adódik. Az előadó megemlíti továbbá azt a fontos tényt, miszerint a tagállamoknak nem sikerült követniük a közösségi halászati politikát. A meglévő szankciók tagállamonként különböznek, ami diszkriminálja az Európai Unió egyes halászait. Így nagyon fontos az együttműködés, a koordináció, valamint az európai országok közti legjobb gyakorlatok cseréjének javítása, hogy megelőzzük és meggátoljuk az illegális és be nem jelentett halászatot. Egy, a halászati ágazat igényeihez igazított ellenőrző rendszer létrehozása jelentős lépést jelent előre. A környezetben okozott kár mellett az illegális halászat gazdasági és társadalmi következményekkel is jár, ami a törvényes halászatoknál több milliárd eurónyi veszteséggel jár. Az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halak európai uniós importjára kiszabott tiltás is befolyásolhatja az illegális halászatból származó nyereséget. A szabályozó politika és a szabálysértésre vonatkozó komoly szankciók a halállományok jelentette források jobb kezeléséhez adnak alapot. A halászok Bulgáriában is tiltakoznak, mivel sok nehézségen mennek keresztül. Így tehát felelős döntéseket kell hoznunk az ágazat jövőjéről. Támogatom Aubert asszony jelentését. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Aubert asszonynak jelentéséért. Az egyik hangsúlyozandó kérdés az, hogy a fogyasztók nem vesznek tudomást a szabályozatlan, be nem jelentett és illegális halászat problémáiról, és ez egy olyan dolog, amiről többet kellene beszélnünk.

81

82

HU


Amint azt mások is említették, a törvényes halászati ágazat komoly veszélyben van, és az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat csak része a problémának. Az üzemanyagárak is komoly problémát jelentenek számukra, és szükségünk arra, hogy a Bizottság választ adjon a válságra, melynek során a halászok elajándékozzák a halakat a tagállamokban és az utcákra mennek tiltakozni. Talán a halászat illegális részével kapcsolatos problémánk a legális ágazat túlzott szabályozása – de talán ez egy másik kérdés vitája. Igen, ezzel kapcsolatban globális egyetértésre van szükségünk, azonban otthon kell kezdenünk, és bármit teszünk is, ahelyett, hogy csupán a bürokráciát szaporítanánk, amivel gyakran vádolnak itt bennünket; meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a megalkotott szabályozások hatékonyak és gyökerénél kezelik a problémát, hogy ne tegyük tönkre se a gazdaságot, se pedig a környezetet. Paulo Casaca (PSE). – (PT) Tisztelt elnök asszony! Valóban kiváló jelentéshez van itt szerencsénk – gratulálok előadónknak. A javaslat, amint azt a Bizottság korábban már említette, jó javaslat, de szeretném kihangsúlyozni a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményének megfogalmazója, Daniel Varela Suanzes-Carpegna üzenetét, mégpedig azt, hogy ez pont az az eszköz, ami hatékony választ tud adni egy olyan válságra, amivel jelenleg a halászati ágazatban szembesülünk. Éppen azért szembesülnek a halászok ezzel a válsággal, mert a fenntarthatósági szabályokat nem tartják tiszteletben a halászatokban, és ez az a lényegi tanulság, amit remélem, mindannyian le tudunk ebből vonni. Az a baj, hogy ketyeg az óra, és az idő nem áll meg törvényhozói folyamatunk kedvéért, és ebből a szempontból, Biztos úr, a legsürgetőbb módon kell intézkedéseket tenni, amint azt már korábban említették, mivel máskülönben elhalasztjuk a kihívások megválaszolását. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Amennyiben a „catch-the-eye” eljárás öt percét nem használják fel, akkor még a vita hozzászólói is tehetnek fel kérdéseket a biztos úrnak. Ezt már számtalanszor megtettem a a „catch-the-eye” eljárás bevezetése óta. Így tehát - engedélyével – szeretnék egy konkrét kérdést intézni a biztos úrhoz. Elnök. − Azt mondták, hogy csak két felszólalóra keríthetek sort. Szívesen megadom Önnek a szót. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Nem várok kivételezést, de vannak lehetőségek öt percnyi a „catch-the-eye” eljárásra. Meg tudná magyarázni Borg biztos úr azt, hogy a tengeri üzemanyagok egyes tagállamokban támogatást kapnak, másokban pedig nem, és ezt a támogatások részrehajlástól mentes megközelítésén keresztül? Hogyan lehet ezt elrendezni a közös halászati politika égisze alatt – a közös szóra helyezve a hangsúlyt– és összeegyeztethető ez a versenypolitikai szabályokkal? Segítenünk kell a halászati közösséget, amely jelenleg súlyos gazdasági válságot él át, főleg a tengeri üzemanyagok 30%-os emelésével. Biztosan választ adna kifejezetten erre, tekintettel, hogy számos felszólaló kérte már ugyanezt? Joe Borg, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt e fontos téma kapcsán folytatott vita szintje rámutat arra, hogy határozottan osztozunk az IUU kérdésének kezelése melletti hatékony és átfogó elkötelezettségben. Nem csupán az a dolog lényege, hogy az IUU egy olyan tevékenység, ami veszélyezteti a halállomány fenntarthatóságát, hanem egyben egy olya tevékenység is, ami veszélyezteti a becsületes halászok jövőjét az Európai Unión belül és kívül egyaránt. Annak érdekében, hogy sikeresek legyenek erőfeszítéseink, három alapelvet kell biztosítanunk. Az első, hogy a javaslat hatásköre továbbra is átfogó maradjon. Másodszor hogy az elindított tanúsítási rendszer hatékony legyen, mégis biztosítsa, hogy eredményeképpen nem szabnak ki szükségtelen terheket. Továbbá az általunk javasolt szankciós tervnek olyannak kell lennie, hogy ezek büntető intézkedésként szolgáljanak, és így természetüktől fogva lebeszélő jellegűek legyenek. Tekintettel e három alapelvre, hallottam annak a megerősítését, hogy különféle olyan kérdéseket sikerült elrendezniük a tagállamokkal, melyek a hatáskört, a tanúsítási rendszert és a szankciókat érinti. Ezt anélkül tették, hogy felhígították volna a javaslatot vagy csökkentették volna annak hatékonyságát. Ami pedig a szankciókat illeti, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, olyan sokféle szankciót alkalmaznak a tagállamok, hogy maga az ágazat áll ki következetesen és állandóan azért, hogy a feltételek mindenki számára egyenlők legyenek ezen a területen. Ezért van az, hogy olyan szinteket kértünk, melyeket legalább arányos és hatékony módon lehet alkalmazni. Ami a nagyobb témát, a közös halászati politika reformját illeti, megerősíthetem, hogy már elkezdtünk rajta gondolkodni, és a Tanácsban a következő hónapokban tartunk egy eligazító vitát. Valójában az az elképzelés,

04-06-2008

04-06-2008

HU


hogy szeptemberben egy informális miniszteri megbeszélésre kerül sor. A túlszabályozás kérdésével is foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy egyszerűsítsük a meglévő szabályozói rendszert. Engedjék meg, hogy azt is elmondjam, tökéletesen egyetértek Aubert asszony megjegyzésével, miszerint amennyiben hatékony az IUU elleni küzdelem, segíteni fogja a halászokat abban, hogy jobban szembeszálljanak jelenlegi problémáikkal és nehézségeikkel, és ezt egyéb felszólaló képviselők is megjegyezték. Azonban azzal is egyetértek, hogy ez nem elegendő. Ami a fejlődő országokkal kapcsolatos kérdést illeti, kiállunk amellett, hogy hatékonyan kezeljük, amint azt megnyitó észrevételeim során már említettem. Kulcsfontosságú a fejlődő országokat támogató intézkedések végrehajtása, amennyiben megoldani és nem csak visszaszorítani szeretnénk a problémát. A szabályozási kérdések tekintetében engedjék meg, hogy biztosítsam az előadót arról, hogy a Bizottság ezév harmadik negyedévében erős javaslattal áll elő, ami már egybe fog olvadni az előttünk álló IUU javaslattal és össze lesz hangolva azzal. Ennélfogva mindkettő konvergens lesz, és egyazon eredményeket valósítják majd meg. Ami az üzemanyagválságot illeti, már rendelkezünk a meglévő hosszú távú eszközök lehetőségével, és ez az ágazat újrastrukturálásához fog kapcsolódni. Áttekintjük az érvényben lévő piaci eszközöket – ezt a témát néhány felszólaló képviselő már felvetette –, melyek úgy működnek, hogy a halászok megemelt költségeket fizetnek ki, és ezek nem mennek tovább a fogyasztóhoz, amint az egyéb ágazatokban történik. Így tehát ezt meg kell vizsgálnunk, hogy kiderítsük, miért. Olyan rendszerek vannak érvényben, amelyek olyan helyzetet idéznek elő, ahol a halásznak szenvedés jut, az, hogy minden megemelkedett költséget magának kell állnia, ahelyett, hogy továbbhárítaná a fogyasztókra. Olyan lehetőségeket is ajánlunk a halászoknak, amivel azonnali segítséget kaphatnak, amennyiben az mentési és újrastrukturálási segély formájában az újrastrukturáláshoz kapcsolódik. Azonban itt el kell mondanom, hogy én is vizsgálom ezt és megvitatom kollégáimmal, azzal a céllal, hogy egyéb olyan módot, eszközt is felkutassunk, amivel segíthetünk a halászoknak, hogy nagyon rövidtávon szembesüljenek ezzel az új valósággal. Ki kel azonban hangsúlyoznom, hogy ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha határozott és fix határidejű elkötelezettség áll az újrastrukturálás mellett, mivel a kapacitás meghaladása ugyancsak probléma. Így tehát, ha nem kezeljük a túltelítettség problémáját, akkor egy visszatérő problémával szembesülünk addig, amíg az üzemanyagárak jelenlegi helyükön maradnak, vagy - ami még rosszabb – tovább emelkednek, amint azt az előjelek sejtetik. Ez az, amit Franciaországgal tettünk, ahol megállapodás született a Bizottság és Franciaország között egy olyan intézkedési csomag ügyében, melynek célja, hogy segítse a francia halászati ágazat újrastrukturálását. Be kell ismernem, hogy ez nem volt elég és nem elégítette ki a francia halászokat. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ahhoz, hogy a Bizottság válaszoljon, a tagállamok együttműködésére és aktív szerepvállalására is szükségünk van. Nem léphetünk fel önmagunkban. E tekintetben úgy tudom, hogy ez a válság a küszöbön álló júniusi tanácsi megbeszélésen kerül terítékre, és ezt személy szerint üdvözlöm. Ami a végén, Doyle asszony részéről felhozott kérdést illeti az egyes tagállamokban igen, másokban viszont nem alkalmazott támogatások tekintetében, a Bizottságnak az az információja, hogy ezek a támogatások, melyeket különböző tagállamok kaptak, vagy a de minimis paraméterei közé esnek (és bármely tagállam adhat támogatást, amennyiben a de minimis küszöbén belülre esik) vagy azon újrastrukturáló programok alá tartoznak, melyekről korábban már szóltam. Ott van a megmentési és szerkezetátalakítási célú támogatásról szóló közlemény, és amennyiben megállapodásra jutnak – ha a Bizottság zöld utat ad az átstrukturálási programnak– akkor a támogatások, állami támogatás terén lesznek bizonyos lehetőségek, melyekre máskülönben nem kerülhetne sor. Ahol van információnk olyan támogatásokról, melyek nem tartoznak vagy a de minimis vagy az átstrukturáló programok alá, azokat áttanulmányozzuk. Például épp most értesítették Franciaországot arról, hogy újra össze kell gyűjteni azt az összeget, amit biztosítási szerződés formájában kifizettek. Így intézkedünk annak érdekében, hogy gondoskodjunk az európai versennyel kapcsolatos szabályok megfelelő betartásáról. Azonban azzal fejezném be, hogy a közvetlen válság olyan, amit óvatosan kell megközelítenünk, hogy találjunk olyan módokat és eszközöket, melyekkel azonnali jelleggel juthatunk megoldásra, de melyeknél az a feltételesség is megvan, hogy rövid időn belül határozott elkötelezettségre kerül sor a halászati ágazat átstrukturálása érdekében, hogy olyan kapacitási szintek jöjjenek létre, melyek megfelelnek annak, amit fenntarthatóan ki lehet halászni a tengerekből.

83

84

HU


Marie-Hélène Aubert, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak és mindenkinek, aki részt vett a vitában. Természetesen tárgyaltuk az ágazatot jelenleg érintő komoly válság hátterét is. Szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak azért, hogy megpróbált precíz válaszokat adni a témával kapcsolatban felmerült kérdésekre, még akkor is, ha magától értetődően bizonyos területeken nehéz belemenni a részletekbe. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy az Európai Uniót – vagy Brüsszelt – kell mindenért hibáztatni. Én valóban hiszek abban, hogy jó lehetőség lenne megmutatni, hogy az Európai Unió – Brüsszel – nem a probléma, hanem a megoldás része. Kétségtelenül akkor, amikor látjuk az Európai Unió irányába mutatott neheztelést, felismerjük, évekig mennyire kibújtak a tagállamok és az iparág számos tagja a kötelezettségek alól, rövid távú érdekeiket helyezve előtérbe és azt gondolva, hogy ebből egy darabig profitálhatnak, de közben elutasítva annak felismerését, hogy ezzel a teljes ágazatot a katasztrófa szélére sodorták. Ezért vagyunk itt. Hogyan találhatunk azonnali megoldásokat egy olyan helyzetre, ami éveken keresztül húzódik? Nem könnyű. Önök tettek néhány javaslatot. Azonban nem járunk sikerrel szigorú és drasztikus intézkedések nélkül, valamint ha nem alkalmazzuk valamennyi szükséges eszközt - mivel ezeket a szövegeket pénzügyi és humán erőforrások nélkül nem fogják hatályba léptetni -, továbbá a jelenleginél sokkal eltérítőbb jellegű, illegális halászattal kapcsolatos szankciókat elfogadva. Ez legalább nem lesz túl nehéz, tekintettel a jelenleg kiszabott bírságok alacsony számára. Továbbá több bátorítást és jutalmat kell adnunk az intelligens és fenntartható viselkedésért és gyakorlatokért. Azok a halászok és halászcégek, melyek a fenntartható halászati vezetés tekintetében elfogadják mind a borzasztóan szolgálatkész, mind pedig innovatív gyakorlatokat, gyakran úgy érzik, hogy nem ismerik el és nem jutalmazzák meg őket Én is azt hiszem, hogy mind az illegális halászat elleni közdelem, mind pedig egyéb olyan tárgyalt kérdések tekintetében, mint például a pazarlás, vagy a források kezelése és a kvóták, sokkal kifizetődőbb stratégiával is elő kell állnunk, olyannal, ami jövőorientált és helyes irányba lép; jelenleg nem úgy tűnik, hogy ez lenne a helyzet. Végezetül azt hiszem, hogy ez a jelentés lehetőséget ad arra, hogy terítékre kerüljön az említett kérdések mindegyike. Egyértelmű, hogy ez a megbeszélés önmagában nem oldja meg a problémákat. Úgy képzelem, hogy ez a vita a következő jelentésben fog folytatódni, bár ideje átfogó konzultációt tartanunk és befejeznünk a Bizottsággal, kormányokkal és ágazati képviselőkkel folytatott, felülről építkező tárgyalásokat, és sokkal szélesebb körű, horizontálisabb és szakterületek közötti konzultációkra van szükség. Ez válaszokkal szolgál majd, és az Európai Unió és a Parlament újra betölthetné a szerepét és elvégezhetné feladatát, hogy megoldást találjon ezen válságban levő ágazat számára. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. június 5-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament újabb csapást mért a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatra, amely valós nemzetközi probléma. Az alkalmazott intézkedések hatékonyan egészítik ki a meglévő mechanizmusokat. Különösen a kikötőbe belépő hajóknak a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésének rendszerére gondolok, ahol a kikötőben fogási tanúsítványt állítanak ki, valamint a jogellenes hajók belépésének tilalmára. Örömmel fogadom a jogellenesen kifogott halak importálásának tilalmát és a jogellenes halászatban részt vevő hajók listájának közzétételét is. Ezen európai szabályok hozzáadott értéke többek között a közösségi riasztórendszerből származik, amely jogellenes halászat észlelésének gyanúja esetén lép működésbe. Szigorúbb lett a szankciók rendszere is, amelybe beletartozik a jogellenes hajónak az állami támogatásokhoz és segélyekhez való hozzáférésből történő kizárása, és szükség esetén a kapott állami segélyek és támogatások visszafizetése is. Még lényegesebb, hogy sikeresen lobbiztam az Európai Parlamentnél annak érdekében, hogy fordítsanak több figyelmet a legkülső régiókra az illegális halászat elleni harcban, hiszen ezen területek kivételesen törékeny ökoszisztémával rendelkeznek. Ez egyértelmű jelet küld a gátlástalan flottáknak, és segít majd fellépni a tisztességtelen verseny ellen, amely lassan, de biztosan kiszorítja a halászainkat a versenyből.

04-06-2008

04-06-2008

HU


26. A veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelme (vita) Elnök. − A következő pont Duarte Freitas jelentése a Halászati Bizottság nevében a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásaival szembeni védelméről szóló tanácsi rendelet javaslatáról (COM(2007)0605 – C6-0453/2007 – 2007/0224(CNS)) (A6-0183/2008). Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, Freitas úr jelentése egy olyan javaslattal foglalkozik, amely megnyitja az utat a környezeti hatásvizsgálatok elvének bevezetése előtt a halászat területén. Nem hangsúlyozhatom eléggé, mennyire fontos mindez a rendszer átalakítása és halászati szabályozás és más tengerekkel kapcsolatos ügyek összehangolása szempontjából. Továbbá ez az elv egy különleges célkitűzést is támogat: a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelmét a károsodás ellen. A javaslat az ökoszisztéma-alapú megközelítést képviseli, amelyet a Bizottság a közös halászati politika keretében kíván megvalósítani. A javaslattal válaszolunk arra az ENSZ Közgyűlésében 2006-ban megfogalmazott felhívásra, hogy tegyünk hatékony lépéseket a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémák fenékhalászati tevékenységek általi tönkretétele vagy lényeges károsítása ellen. Azon hajók esetében, amelyek olyan területeken tevékenykednek, amelyre nem vonatkozik nemzetközi állománymegőrzési és gazdálkodási rendszer, a lobogó szerinti tagállam kötelessége a tevékenység szabályozása a védelem biztosítása érdekében. Mivel a nemzetközi jog szerint az Európai Unió gyakorolja a lobogó szerinti tagállam szabályozási hatáskörét, az év végéig megfelelő intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy eleget tegyünk az ENSZ felhívásának. A rendelet a javaslat szerint tehát az európai uniós lobogó alatt hajózó, a nyílt tenger regionális halászati irányítószervezetek alá nem tartozó területein működő hajókra vonatkozik majd. Jelenleg egy jelentős flotta működik a délnyugat-atlanti területen, amely ilyen területnek számít. A szöveg megfogalmazása eredménykötelezettséget ró a lobogó szerinti tagállamra: gondoskodnia kell arról, hogy csak akkor állítanak ki halászati engedélyt fenékhalászati eszközök használatára, ha a lehetséges hatások vizsgálata egyértelműen azt mutatja, hogy alacsony a sérülékeny tengeri ökoszisztémák veszélyeztetésének kockázata. Ezek szerint a Bizottság nem részletezi, hogy a tagállam hogyan végezze el a vizsgálatot, helyette inkább meghatározza a tudományos információkkal kapcsolatos minimumkövetelményeket, és aztán a tagállamra bízza, milyen módon éri el a szükséges eredményt. A javaslatunk szerint 1000 méteres mélység alatt nem használhatók fenékhalászati eszközök Az az érv, hogy a javasolt szabály nélkülöz minden tudományos alapot, egyszerűen tarthatatlan. Egyrészről még mindig bővítjük a mélytengerekkel kapcsolatos ismereteinket, és annyi bizonytalan tényezővel találkozunk, hogy az elővigyázatos megközelítés teljes mértékben indokolt. A javasolt mélységi korlátozás ésszerű választás, hiszen nem befolyásolja az uniós flotta jelenlegi tevékenységét, amely jóval kisebb mélységben folyik. Másrészről a szabály időt ad arra is, hogy teszteljük az új szabályozási megközelítés működését, mielőtt nagyobb mélységekbe engednénk a halászainkat. Mindez arra szolgál, hogy megőrizzük a tevékenységek jelenlegi állapotát mindaddig, amíg eleget nem tudunk ahhoz, hogy biztonságosan kiterjeszthessük a tevékenységeket. A Bizottság két év múlva visszatér majd ide, és benyújtja a Tanácshoz és a Parlamenthez a rendelet végrehajtásáról és hatékonyságáról szóló jelentést. A felsorolt okok miatt a Bizottság nem fogadhatja el a szabály törlését, ahogy azt a jelentés javasolja. Másodszor Freitas úr jelentése azt javasolja, hogy módosítsuk a rendelet azon rendelkezését, amely a flották teljes körű megfigyelését vezetné be, és helyette csupán mintavételi rendszert alkalmazzunk. A Bizottság számára ez a módosítás is nehezen fogadható el, mivel megfigyelők híján csupán a VMS-rendszer segítségével lehetne ellenőrizni, hogy a hajók tevékenysége mennyire felel meg a jóváhagyott halászati tervüknek. Ez nem elég, és valószínűleg nem is életszerű elvárni a nemzeti halászati felügyelő központoktól, hogy biztosítsák a flotta minden egyes hajójának valós idejű, egyenként történő felügyeletét. Továbbá, ha nincs a fedélzeten felügyelő, nem fog működni az „eltávolodási szabály” sem, ha a hajó véletlenül egy felderítetlen ökoszisztémára bukkan, hiszen ennek betartása nem ellenőrizhető VMS-rendszerek segítségével. Az előző esethez hasonlóan ennek a követelménynek a hatékonysága is felülvizsgálható két év múlva. A fennmaradó módosítási javaslatok többsége elfogadható a Bizottság számára, sőt számos javaslat már felmerült hasonló formában a Tanács ülései során is. Szeretném megköszönni, hogy a Parlament támogatta a Bizottságot azon erőfeszítéseiben, amelyeket a probléma hatékony megoldása érdekében tett.

85

86

HU


Duarte Freitas, előadó. − (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először két okból is szeretnék gratulálni a Bizottságnak a javaslat kezdeményezéséért. Először azért, mert fenntartja és követi az Európai Uniónak az ENSZ Közgyűlésben a témával kapcsolatban képviselt kezdeményező és proaktív álláspontját, és másodszor, mert a javaslat egy nagyon fontos elven alapul: a halászat hatásainak még a tevékenység végzésére feljogosító engedély kiadása előtt történő vizsgálatán. Ez azért fontos, mert olyan területekről beszélünk, ahol jelenleg nem működik regionális halászati szervezet. Az igazság az, hogy a parti területeken az államok feladata a veszélyeztetett ökoszisztémák megvédése a fenékhalászattól. Nemzetközi vizeken a tengeri környezet védelmét általában regionális tengerekkel kapcsolatos egyezmények szabályozzák, ahol léteznek ilyenek, és az élő tengeri erőforrások védelmére és kezelésére irányuló intézkedések elfogadása és a halászat veszélyeztetett ökoszisztémákra gyakorolt hatásának szabályozása a regionális halászati irányítószervezetek feladatkörébe tartozik. Vannak azonban olyan nyílt tengeri területek, amelyek egyetlen halászati szervezethez sem tartoznak, ami egyenértékű azzal, mintha mindenkit romboló halászati tevékenységek végzésére bátorítanánk. A felvázolt valós helyzetet szem előtt tartva az ENSZ Közgyűlése – ahogy azt sejteni lehet, az EU vezető szerepe mellett – felismerte, hogy tenni kell valamit a tengerfenék védelme érdekében az olyan területeken, ahol jelenleg semmilyen szabályozás nem érvényesül. Ez valóban pozitív fejlemény, amelyet hangsúlyoznunk és üdvözölnünk kell, ahogy a Bizottság saját javaslatát is, azonban ez a javaslat joggal nevezhető nagylelkűnek. Nagylelkű, hiszen arra kényszerítjük a tagállamok lobogója alatt hajózókat, hogy olyan szabályoknak engedelmeskedjenek, amelyek harmadik országok általi betartását a szóban forgó területen, a mélytengerfenéken, nekünk kell biztosítanunk diplomáciai csatornákon keresztül. Ellenkező esetben nem sok értelme van annak, hogy az Európai Unió az élen jár, és megköveteli a hajóitól, hogy elvégezzék ezeket a tanulmányokat, és tiszteletben tartsák ezeket a szabályokat, ha a más országok lobogója alatt hajózók a megvédeni kívánt térségekben pusztító hatású halászati módszereket alkalmaznak. Így van ennek a nagylelkű javaslatnak – amelyhez gratulálunk a Bizottságnak – egy olyan része, amely diplomáciai erőfeszítésekhez kapcsolódó következményekkel jár, és az ENSZ Közgyűlésével kötött megállapodáson alapul, így tehát valóban előrelépést tehetünk ebben a kérdésben. Ami a már említett témákat, például az 1000 méteres határt illeti, biztos úr, a Halászati Bizottságban lehetőségünk nyílt tárgyalást tartani a szakértőkkel, ahol számos szakértő véleményét meghallgattam, és a véleményük megegyezett abban, hogy az 1000 méter vagy a 800, 500 vagy 1200 méter nem technikai intézkedés, hanem pusztán politikai döntés. Ha azonban a javaslat már úgyis arra kötelezi a meghatározott térségekben halászni kívánókat, hogy előzetesen vizsgálják meg a tengerfeneket és a tengerfeneket érintő kockázatokat, úgy gondolom, hogy ezek a vizsgálatok 800 métertől 1100 méterig vagy akár 1500 méterig a teljes mélységet lefedik majd, ezért nincs szükség az 1000 méter kifejezett meghatározására, hiszen ezt a mélységet már más módon amúgy is védi a rendelet. Várunk még további igazolásokra, lehetőleg technikai jellegű igazolásokra, amelyekkel a meghallgatott szakértők nem tudtak szolgálni, mégis úgy gondolom, hogy a biztos úr által eddig elmondottak nem támasztják alá megfelelően az 1000 méteres javaslat érvényességét. Mindazonáltal tovább várunk, és reméljük, hogy a holnapi szavazás után figyelembe veszik majd az Európai Parlament javaslatát. Marios Matsakis, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, szeretnék gratulálni az előadónak a kiváló jelentésért. Sok nyílt tengeri ökoszisztéma egyedi és sérülékeny, és egyértelműen védelemre szorul a néha katasztrofális hatást okozó fenékhalászati eszközök használata ellen. A javasolt rendelet kétségkívül a jó irányba való elmozdulást jelent, de elképzelhető, hogy a jövőben sokkal többet kell majd tennünk, ahogy egyre több tudással és tapasztalattal rendelkezünk a mélytengeri élővilággal kapcsolatban. A rendelet paramétereinek alapjaként az elővigyázatosság elvének alkalmazása szükséges és bölcs döntés. Azonban most is, ahogy mindig, a rendelet sikere nagyban függ a helyes végrehajtástól. Ebben segítenek a fedélzeti megfigyelők. Nagyon reméljük, hogy a rendelet – néhány elkerülhetetlen ilyen irányú belső gyengesége ellenére – mind elméletben, mind gyakorlatban sikeres lesz. Carmen Fraga Estévez, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, nyilvánvalóan mindannyian támogatjuk a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelmét a pusztító hatású halászati módszerek ellen.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Valójában olyannyira helyeslem ezt az elképzelést, hogy minden pusztító hatású tevékenység elleni védelmet támogatnék, beleértve a halászattól független tevékenységeket is. Azonban már tudjuk, hogy az ilyen esetekben végül a halászati szektornak kell jó példával elől járnia. Ahogy azt már Miguélez asszony mélytengeri halállományokról szóló jelentésével kapcsolatban is kifejtettem, véleményem szerint a fő feladatunk minden olyan ökoszisztéma védelme, amelynek veszélyeztetett voltát megállapították, függetlenül attól, hogy ezek hol találhatók, és nem elég csak azon szerencsések védelme, amelyek 1000 méternél mélyebben élnek. Ahogy Freitas úr már elmondta, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már kizárta a mélységkritériumot mint önkényes és nem tudományos tényezőt, és a regionális halászati irányítószervezetek (RFMO), beleértve az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezetet (NAFO) is, még a 2000 méteres szabályt is kizárták és eltávolították, anélkül, hogy akár megfontolták volna az 1000 méteres szabályt, mivel az szerintük semmilyen célt nem szolgál. A kérdésem azonban, biztos úr, a következő: azt állította, hogy a szabály azokra a flottákra is vonatkozik majd, amelyek a patagóniai talapzaton halásznak. Nemrégiben itt jártak az Ocean Institute képviselői, és bemutatták a hatásvizsgálati tanulmányokat, amelyek nem találtak veszélyeztetett tengeri ökoszisztémát ebben a térségben. Így szeretném megkérdezni, továbbra is ragaszkodik-e ahhoz, hogy a javaslat a Közösségnek ezen a területen halászó flottájára is vonatkozzon. Végül szeretném megvitatni a megfigyelők kérdését is, amelyre szerintem igencsak okot ad Freitas úr jelentése. A jelentéssel egyetértésben én is úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a megfigyelők tudósok legyenek, hiszen ők tudják elvégezni a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák értékelését, amelyre egy egyszerű megfigyelő nem képes. Ahogy azonban arra maguk a tudósok is rámutattak, nem tűnik valószerűnek, hogy hajónként egy tudóst alkalmazzunk, hiszen ez egyrészt kiürítené az oceanográfiai intézeteket, másrészt nincs is szükség hajónként egy szakemberre. Sokkal fontosabb lenne megfontolni a hosszú távon működtetett, tervezett és jól szervezett mintavételi programokat, mivel ez jó felügyeleti áttekintést ad a halászati területekről. Ezért hálás lennék, ha a biztos úr válaszolna a kérdéseimre, és felhívom önöket Freitas úr jelentésének támogatására. Paulo Casaca, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, először is szeretnék gratulálni az előadónknak a kiváló jelentésért, valamint szeretném megismételni, hogy jelenleg a tengerfenék védelmével foglalkozunk, többek között mélytengeri korallzátonyok, fenékhegyek, hőforrások és mélytengeri szivacsok védelmével, amelyek az ökoszisztémánk felbecsülhetetlen kincsei. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy ezeknek az ökoszisztémáknak a védelme régóta biztosított volt az Azori-szigetek Autonóm Régióban, és csak 2003-ban az európai intézetek kezdték aláásni ezt a védelmet, amikor úgy döntöttek, hogy válogatás nélkül, az ökoszisztémák védelmének szükségességét figyelmen kívül hagyva megnyitják a régiót a halászat előtt. Mindenekfelett, a legfontosabb feladat szerintem az, hogy teljes mértékben következetes szabályozást alkossunk. Az 1000 méteres határ éppen azért problémás, mert nem sok értelme van azt mondani, hogy tilos 1000 méter alatt halászni a nem európai vizeken, miközben az európai vizeken szabad 1000 méter alatt halászni. Ennek semmi értelme a szabályozás környezeti megalapozottsága szempontjából. Leginkább az aggaszt, hogy az ENSZ határozata, a 2006. december 8-án elfogadott 61/105. határozat, számos további intézkedést tartalmaz, például a felszínen élő tengeri teknősök védelméhez kapcsolódó intézkedéseket, amelyeket az Európai Bizottság sajnos pontról pontra, szektorról szektorra kezdett el átültetni jó néhány év elteltével, ahelyett, hogy a döntést egészben átültette volna. Számomra nem ez tűnik a legjobb szabályozási eljárásmódnak. Sokkal jobb lenne az ENSZ-döntést egészében átültetni közösségi szinten, hiszen ez nagyban leegyszerűsítené a problémát, és működőképesebbé tenné a szabályozást a közösségi vizeken és azokon kívül is. Josu Ortuondo Larrea, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindannyian egyetértünk abban, hogy intézkedéseket kell hoznunk a sérülékeny tengeri ökoszisztémákat veszélyeztető pusztító hatású halászati módszerek kiküszöbölése érdekében. Ezért egyetértünk azzal, hogy közösségi szabályozást kell alkotni azokra az uniós hajókra, amelyek olyan mélytengeri területeken működnek, amelyekre egyetlen regionális halászati szervezet vagy megállapodás hatálya sem terjed ki. A közösségi szabályozásnak kell rendeznie az ilyen mélységben való halászathoz

87

88

HU


szükséges releváns engedélyek megszerzésének feltételeit, valamint azt, hogy a hajóknak az engedély megszerzése után milyen viselkedést kell tanúsítaniuk, milyen információkat kell szolgáltatniuk, stb. Nem értünk azonban egyet a Bizottság által a 6. cikkben javasolt korlátozással, amely szerint a fenékhalászati eszközök maximum 1000 méter mélységben alkalmazhatók, és amely a Bizottság szerint megfelelő védelmet nyújt, hiszen semmilyen adat nem támasztja alá ennek az érvényességét. Semmilyen tudományos tanulmány nem mutatta ki, hogy a veszélyeztetett ökoszisztémák 1000 méter alatt vagy felett találhatók-e. Úgy gondoljuk, hogy tovább kell mennünk, és jobban dokumentálnunk kell a tengerfenék viszonyait minden egyes régióban, meghatározva, hol találhatók a veszélyeztetett területek, mielőtt bármilyen maximális mélységet megadnánk. Szerintünk jó ötlet lenne, ha a hajóknak, amikor lehetséges veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákat találnak, kötelező lenne felfüggeszteniük a halászatot, és értesíteniük a megfelelő hatóságokat. Ezt figyelembe véve egyetértünk azzal a javaslattal, hogy a hajókból vett reprezentatív mintaállománynak, amelynek a tagállamok speciális halászati engedélyt állítottak ki, a fedélzetén egy tudományos megfigyelőt kellene vinnie. Biztosítani kell az összes hajó közötti rotációt a sikeres halászutak érdekében. Végül azzal is egyetértünk, hogy amennyiben meghibásodik a hajók fedélzetén kötelezően megtalálható műholdas helymeghatározási eszköz, a kapitánynak kétóránként jelentenie kell a hajó földrajzi helyzetét, és a kikötőbe való visszatérés után mindaddig nem hajózhat ki újra, amíg a helymeghatározó rendszer helyes működése nem igazolható. Mindezt nemcsak a tengeri környezet jobb fenntarthatósága érdekében javasoljuk, hanem az élelmiszerellátásunkhoz szükséges halászati tevékenységek védelmében is. Seán Ó Neachtain, az UEN képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr, szeretnék gratulálni Freitas úrnak a kitűnő jelentésért. A tengeri irányítás központi része a veszélyeztetett ökoszisztémák védelme. Az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettünk ennek elérése érdekében. Örülök, hogy az Európai Unió úttörő szerepet vállal a környezetvédelemben, ez mindannyiunk hasznára válik majd. Az ökoszisztémára vonatkozó politika már nemzetközileg elfogadott, most rajtunk múlik, hogy olyan átfogó módon hajtsuk végre, amennyire lehetséges. A politika végrehajtására kis lépésekből építkező rendszer alkalmas. Minden kis lépésből tanulhatunk valamit, mielőtt továbblépünk a következőre – folyamatos fejlődésre van szükség, nem forradalomra. A veszélyeztetett ökoszisztémák védelme összetett feladat. Nagyszerű példáját láthatjuk Írországban. Az ország nyugati partjainál mélytengeri korallok találhatók. A NATURA 2000 programban négy területet jelöltek ki a part menti régióban, ahol a mélytengeri korallok védelme érdekében korlátozták a halászati tevékenységet. Pedro Guerreiro, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Bár erősen támogatjuk a jelentésben szereplő javaslatokat, amelyek a nyílt tengeri veszélyeztetett ökoszisztémák védelmére irányulnak, szeretnénk hangsúlyozni, hogy a területen elfogadott intézkedéseket tudományos halászati kutatásokra kell alapozni, és olyan módon kell megalkotni, hogy figyelembe vegyék a létező helyzetek sokféleségét. Ez rögtön látható is a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák definíciójával kapcsolatban, hiszen, ahogy arra a jelentés is rámutat, olyan meghatározást kell találni, amely a legpontosabb tudományos információkon alapul. Hasonlóképpen különbséget kell tenni az egyes eszközök használata között, és tudományos halászati kutatások segítségével kell értékelni a tengeri erőforrásokra és a tengerfenékre gyakorolt hatásukat. Végül szeretnénk még egyszer leszögezni, hogy véleményünk szerint a megfigyeléssel és a felügyeleti mulasztásokkal kapcsolatos ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, a halászati iparágban dolgozó szakértők tudják, hogy a mélytengerben és a nyílt tengerekben rengeteg élőlény található, amelyek többségét nem is ismerjük. Valójában a 3000 méternél mélyebb területeken gyűjtött állatok és növények 50%-a új fajhoz tartozik. A tudósok becslése szerint akár 10 millió faj is élhet a mélytengerekben. Ez a változatosság csak a világ leggazdagabb élővilágú esőerdőihez hasonlítható. A szakértők lassanként olyan ökoszisztémákat fedeznek fel, amelyek különlegesek, és gyakran olyan fajokat tartalmaznak, amelyek sehol máshol nem lelhetők fel a bolygónkon. Az elmondottak következtében üdvözlöm a Bizottság javaslatát, miszerint a fenékhalászati eszközökkel végzett nyílt tengeri halászati tevékenységekhez engedélyt kell szerezni, és az illetékes hatóság az engedély kiadása előtt ellenőrzi, hogy a tevékenység nem károsítja-e lényegesen a nyílt tengeri ökoszisztémákat. Már rég elérkezett a cselekvés ideje ezen a téren, és szeretnék Duarte Freitasnak köszönetet mondani a jelentésért.

04-06-2008

04-06-2008

HU


A fenékvonóhálók használata példátlan károkat okoz a mélytengeri korall- és szivacspopulációkban. A nem szabályozott fenékhalászati eszközök elérhetik az alámerült hegyeket és fenékhegyeket is, elsöpörve mindent a tengerfenéken, és elpusztítva az útjukba kerülő minden életformát. Teljes fajok pusztulhatnak ki azelőtt, hogy a tudósoknak egyáltalán lehetőségük lett volna felfedezni őket. Sajnos az Európai Unió a mélytengeri fenékvonóhálók használatának egyik központja. 2001-ben a tagállamok, beleértve az új balti államokat is, fogták a nyílt tengeri fenékvonóhálóval halászott fogás 60%-át, és ugyanebben az évben az EU bejelentett nyílt tengeri fenékvonóhálós halászati tevékenysége során szerzett fogásának kétharmada, és a globális fogás 40%-a Spanyolország nevéhez fűződött. Egyetértek az előadóval abban, hogy a Bizottságnak a halászati iparágon túlnyúló hatásköreit is használnia kell a veszélyeztetett ökoszisztémák védelmére irányuló összehangolt cselekvés elősegítése érdekében. A megközelítésünknek két fő alapelvre kell épülnie: az elővigyázatosságra, amely akkor is megköveteli a cselekvést, ha nem elegendő vagy bizonytalan a rendelkezésre álló tudományos információ, és mindenekfelett az ökoszisztéma-alapú irányításra. Biztos úr, az 1000 méteres szám egy önkényes szám? Azt hiszem, a kérdés az, hogy léteznek-e e mélység felett is veszélyeztetett ökoszisztémák, és nem csak alatta, ahogy azt már néhány kollégám megkérdezte. Marios Matsakis. − Elnök asszony, több felszólaló is azt állította, hogy nincs tudományos bizonyíték vagy bármilyen bizonyíték, amely alátámasztaná az 1000 méteres mélységi korlátozást. Ez nem igaz. Például az Írország nyugati részein 840 és 1300 méter mélység között folyó halászati tevékenységből származnak tudományos bizonyítékok. A szén-14 kormeghatározás megmutatta, hogy a járulékos halfogásként kifogott hidegvízi korallállomány ezen a halászterületen legalább 4550 éves volt. Így tehát a tudományos bizonyítékok szerint léteznek veszélyeztetett ökoszisztémák ilyen mélységben. Az elővigyázatosság elvének tiszteletben tartása mellett szerintem szükség van egy ilyen határ kijelölésére. Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, az Európai Unió tevékenyen részt vesz a fenékhalászati eszközök használatának kérdésére adott nemzetközi válasz keresésében. A használat teljes tiltása helyett az EU az alkalmazás szigorú korlátozását részesíti előnyben. A kérdéses rendelet egyfajta modus vivendi. A szabályozás hatásai azonban nem mindig egyértelmű és meggyőző rendelkezésen alapulnak. A kisebb halászkörnyékek, amelyek nem rendelkeznek kapacitással rendszeres és részletes tanulmányok elkészítéséhez, egyszerűen aggódnak, hogy nem tudják majd elkészíteni a megfelelő fogási tervet, amelyben meghatározzák a fenékvonóháló használatának mélységét, vagy, ami a szegényebb térségek külön problémája, nem tudják meghatározni a tengerfenék viszonyait. Joe Borg, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, örömmel hallgattam a számos felszólalást és megjegyzést, amelyek kiemelik a pusztító hatású halászati tevékenységek elleni fellépés fontosságát. Ahogy korábban is mondtam, a javaslatunk a nemzetközi közösség felhívására adott válasz, és meg kell mutatnunk a felhívás teljesítése iránti elkötelezettségünket. A javasolt 1000 méteres mélységi korlátozással kapcsolatban azt szeretném elmondani, mennyire lényeges az elővigyázatos megközelítés alkalmazása, és a választott korlátozást úgy határoztuk meg, hogy biztosítsa, nem szaporodnak el hirtelen a halászterületek egy adott térségben. Emellett a korlátozás a jelen pillanatban nem érinti a meglévő halászterületeket, és ha ez igaz, érthetetlen számomra ez az ellenállást az 1000 méteres határral szemben. Azonban ismét megvizsgálom a kérdést, és remélem, hogy júniusban a Tanácsban kielégítő megoldást találunk majd a problémára. Nem értek azonban egyet azzal, hogy korlátlanul engedélyeznünk kellene a fenékhalászatot addig, amíg meg nem határozzuk a veszélyeztetett ökoszisztémákat, hiszen ha egyszer a kár megtörtént, azt már nem lehet megváltoztatni, és túl késő cselekedni. Ezért ragaszkodunk az elővigyázatos megközelítéshez. A megfigyelők kérdésével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez elengedhetetlen tényező, ha szeretnénk megmutatni, hogy komolyan vesszük a nyílt tengeri veszélyeztetett ökoszisztémák védelmét. A teljes lefedettség kulcsfontosságú a Bizottság számára. Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre is találunk majd megoldást júniusban a Tanácsban, és nem kell feladnunk a teljes megfigyelési lefedettség elvét. Duarte Freitas, előadó. − (PT) Először is sajnálattal azt kell mondanom, hogy a biztos úr nem vette figyelembe, amit szinte minden képviselő megjegyzett, és a jelentés is tartalmaz az 1000 méteres szabállyal kapcsolatban.

89

90


HU

Nincs, ismétlem, nincs az 1000 méteres határ helyességét alátámasztó tudományos bizonyíték. Miért éppen 1000? Miért nem 800 vagy 1200? Nem áll rendelkezésünkre ilyen bizonyíték. Tárgyaltunk a szakértőkkel, és körünkben volt az Azori-szigetek Oceanográfiai és Halászati Minisztériumának vezetője, aki számos nemzetközileg elismert vizsgálatot végzett a tengerfenékkel kapcsolatban, és mások is, akikkel beszélhettem, más technikai szakértők: az 1000 méteres határ ésszerűsége tudományosan nem támasztható alá. Valójában az 1000 métert akár ki is lehetett volna hagyni a Földközi-tengerrel kapcsolatos megbeszélésből, mi azonban nem arról a területről beszélünk, sőt, mi teljesen más területekről beszélünk. Tehát, kedves barátaim, várjunk, és meglátjuk. Ha helyesen kötelezzük az Európai Uniót arra, hogy vezető szerepet vállaljon a tengerfenék védelmének folyamatában, ami önmagában jó dolog, és remélhetőleg mások is követni fogják majd, ez a környezetvédelmi felelősség a miénk, akkor egyszersmind objektívnek és ésszerűnek is kell lennünk. Ha ahhoz, hogy a kérdéses területeken halásszanak, a flottáknak olyan tudományos tanulmányokat kell benyújtaniuk a Bizottsághoz, amelyek költségét a Bizottság nem tudta meghatározni, sem azt nem tudta megmondani, hogy a tagállamok feladata lesz-e a tanulmányok minőségének értékelése és a válaszadás, és mégis azt várjuk el a flottáktól, hogy bizonyosodjanak meg arról, a tengerfenék veszélyeztetett-e vagy sem, akkor legyünk mi is ésszerűek. Akkor ne beszéljünk 1000 méterről. Veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák 800 vagy 1200 méteres mélységben is előfordulhatnak, ezt azonban a halászati engedély megszerzéséhez a flottáktól megkövetelt tanulmányok kimutatják majd. Ez ennyire egyszerű, ezért szerintem ésszerűen kell eljárnunk ebben a kérdésben. Zárásként még egyszer szeretnék kitérni a téma fontosságára: állítólag többet tudunk a Hold felszínéről, mint a mélytengerfenékről. Éppen ezért mindannyiunknak ebben a teremben segítenünk kell abban, hogy minél jobban felfedezzük a mélytengerfeneket. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. június 5-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Daciana Octavia Sârbu (PSE), írásban. – (RO) A rendeletjavaslat erőssége az elővigyázatosság elvének bevezetése, továbbá az, hogy a halászati engedélyek csak az után adhatók ki, hogy az értékelés igazolta, a tevékenységek nem károsítják a tengeri ökoszisztémákat. Árnyékelőadóként fontosnak tartom, hogy ezek az értékelések a Közösség szintjén meghatározott szempontok szerint történjenek. A szempontokat a Bizottság felülvizsgálja annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok egységes értékelési rendszerek alapján dolgozzanak. Továbbá javasoltam egy elektronikus feltérképezési rendszer kialakítását, amely elvezethet a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák adatbázisának létrehozásához. Ez csökkentené az értékelésre és a halászati engedélyek kibocsátására fordított pénzt és energiát. Más szóval a javaslatok célja a rendszer hatékonyságának fokozása, és a tengeri biodiverzitás optimális védelmének biztosítása. Az is lényeges, hogy 2008 végére a Bizottság elkészítse a lezárt területek listáját, jelölve a megállapított területeket, valamint azokat a térségeket, amelyekben valószínű veszélyeztetett tengeri ökoszisztéma előfordulása. Azonban nem szabad elfeledkeznünk a tagállamoknak a tengeri állatvilág védelmében játszott szerepéről, amely az élőhely irányelvből fakadó kötelezettségek végrehajtásából és a tengeri ökoszisztémáknak a nemzeti Natura 2000 hálózat jogszabályaiban való megnevezéséből áll. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök

27. A kereskedelempolitika végrehajtása a behozatalra és a kivitelre vonatkozó hatékony szabályok és eljárások révén (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Jean-Pierre Audy jelentése a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében (A6-0184/2008) a kereskedelempolitika behozatalra és a kivitelre vonatkozó hatékony szabályok és eljárások révén való végrehajtásáról [2007/2256(INI)]. Jean-Pierre Audy, előadó. – (FR) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A 2008-ban 40. évfordulóját ünneplő vámunió volt az európai integráció egyik első állomása, amely az európai uniós tagállamok közötti

04-06-2008

04-06-2008

HU


összes behozatali és kiviteli vám eltörléséhez és közös külső vámtarifa alkalmazásához vezetett. Nagyon fontos tényezője a belső piac megfelelő működésének, és az Unió kereskedelmi megállapodásai helyes alkalmazásának. A vámunióban a behozatalra és kivitelre vonatkozó eljárások hatékonysága elengedhetetlen az Unió versenyképességéhez és a polgárok védelméhez. Biztos úr, ön nemrégen közzétette a 2007. évre vonatkozó vámadatokat, amelyek, idézem: „új és aggasztó tendenciákat mutatnak”. Azt állította, hogy a hamisítás továbbra is veszélyezteti az egészségünket, biztonságunkat és a gazdaságunkat. Számos fogyasztóvédelmi probléma merül fel, és a jelentésem javaslatokat tartalmaz az egészséget és biztonságot érintő európai szabványok tiszteletben tartásával kapcsolatban. Egy másik példa a cigarettacsempészet, amellyel múlt szeptemberben már foglalkoztunk a Parlamentben, és amelynek a képviselőcsoportom nevében én voltam az előadója. Ez rámutatott a probléma nagyságára, és feltárta a közösségi árutovábbítási rendszerben rejlő gyengeségeket. Ez az oka annak, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság megkérdőjelezi a vámrendszerünk minőségét és képességét arra, hogy megfeleljen a kereskedelmi globalizáció kihívásainak, miközben a polgárok elvárják az Uniótól, hogy megvédje őket. Legalábbis ezt javasolta a jelenleg tagállami ratifikációs folyamat alatt álló Lisszaboni szerződés, amely az 1. cikk (4) bekezdésében leszögezi, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió hozzájárul polgárainak védelméhez. Nemzetközi szinten a legnagyobb bizonytalanság a Kereskedelmi Világszervezet dohai fordulójában zajló tárgyalások eredményét övezi, amelyben távolinak látszik bármilyen megállapodás. Mind tudjuk, ha a többoldalú kereskedelmi tárgyalások összeomlanak, kétoldalú versenyben találjuk majd magunkat, amely köztudottan az erősebb túlélésének elve szerint működik, ezért erős és hatékony vámunióra lesz szükségünk. Még a Vámigazgatások Világszervezetén belül is lassabb előrehaladást tapasztalunk a hatékonyság és a vámeljárások globális harmonizációja terén a 2001. szeptember 11. után az Egyesült Államokban felmerülő biztonsági megfontolások következtében. Mindazonáltal a jelentés azt állítja, hogy ha a behozatalra és kivitelre vonatkozó eljárások túl szigorúak, ez nem vám jellegű akadályokat jelenthet a kereskedelemben. Felhívnám a Bizottságot, hogy különösen a kisés középvállalatokra fordítson figyelmet, amelyek a túlzottan terhes vámszabályokat a nemzetközi kereskedelem fő akadályának tartják. A vámrendszernek elő kell segítenie a kereskedelmet, és a jelentés azt javasolja, hogy ezt a kérdést kezeljük függetlenül a Doha Agendától, és rendezzük nemzetközi megállapodással. A jelentés megvizsgál az áruk vámtarifa-besorolásával, értékével és preferenciális vagy nem preferenciális származásával kapcsolatos számos problémát, remélve, hogy a Bizottság figyelembe veszi majd az érintett iparágak igényeit. Végül szeretném aláhúzni, hogy véleményem szerint egyértelműen a harmonizáció hiánya okozza az európai vámrendszer gyengülését. Biztos úr, tisztában vagyok azzal, hogy a Vámkódex reformja a Bizottság egyik prioritása, és ez már az intézményi reformokkal való összekapcsolása nélkül is meglehetősen összetett feladat. Mégis szeretnék vitát nyitni, és azt javasolni, hogy fontoljuk meg a nemzeti vámigazgatások integrált és összehangolt rendszerének lehetséges felállítását, amely később a vámunió közösségi igazgatásához vezethetne. Valójában a vámszabályok harmonizációt erősítő jellege azt jelenti, hogy a vámok szerepe de facto azonossá válik az egész Unióban. Tekintetbe véve, hogy a Közösségben milyen hosszú idő szükséges a változásokhoz, különösen azon fejleményekhez, amelyek érintik a tagállamok előjogait, úgy érzem, eljött az idő, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Ez a kérdés egyszerre szimbolikus jelentőségű, hiszen megkoronázza a negyven éve folyó vámintegrációt, és pragmatikus, hiszen a hatékonyabb vámszervezet szükségességét tükrözi egy egyre bonyolultabb, rohanó világban, amely nem fog várni ránk. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, örülök, hogy lehetőséget kaptam reagálni a Jean-Pierre Audy által készített és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság által május 6-án egyhangúlag elfogadott jelentésre. Gratulálok az előadónak, aki tökéletesen emelte ki a vámjogszabályok és vámhatóságok hozzájárulását a közös kereskedelempolitikánk végrehajtásához, és megjelölte a témával kapcsolatos, az Unió előtt álló fontos kihívásokat is. A hatóságok mindent megtesznek, hogy nemzetközi kereskedelemre vonatkozó rendeletek és megállapodások figyelembe vegyék a vámelvek és vámeljárások hozzájárulását, de egyben szükséges korlátait is. Tevékenyen védik a közösségi érdekeket a vámügyekkel foglalkozó nemzetközi szervezetekben, különösen a Kereskedelmi Világszervezetben és a Vámigazgatások Világszervezetében.

91

92

HU


Ez különösen igaz a preferenciális és nem preferenciális származás szabályaira. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság május 27-én kapott tájékoztatást a szabályoknak a kedvezmények általános rendszerét érintő reformjának állásáról. Biztos vagyok benne, hogy a hozzájárulások alapján a Bizottság elnyeri majd a tagállamok támogatását a reform végrehajtásához. Ugyanez igaz a Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelem megkönnyítésére irányuló tárgyalásaira is. A Bizottság meggyőződése a jelen helyzetben még mindig az, hogy a kereskedelem megkönnyítéséről szóló megállapodás lehet a dohai forduló lezárásának egyik tényezője, és ezért nem szabad kivonni a tárgyalásokból. Természetesen semmiképpen nem adhatók fel a tárgyalásoknak a kereskedelem megkönnyítését megcélzó eddig elért eredményei sem. Fontos lépéseket tettünk a hamisított, kalóz és veszélyes áruk által okozott fenyegetés ellen is. Új eljárásokat iktattunk be a vámjogszabályokba a biztonság garantálása érdekében. A ma közzétett Korszerűsített Közösségi Vámkódex és a januárban közzétett elektronikus vámügyintézésről szóló határozat jelentős mérföldköve a vámjogszabályok folyamatos és dinamikus hozzájárulásának az európai polgárok és a gazdaság versenyképességének védelméhez a jogszerű kereskedelem előmozdítása útján. Mind az intézmények közötti jó együttműködés példái. A jelentés joggal szorgalmazza a vámjogszabályok végrehajtásának további egységesítését és harmonizálását, valamint a vámigazgatások szervezetének és munkamódszereinek további javítását. Nézetem szerint a vámjogszabályok végrehajtásának további harmonizálása az alábbi kezdeményezések segítségével lehetséges: a jelenlegi munka folytatása a Korszerűsített Vámkódex és az elektromos vámügyintézésről szóló határozat végrehajtásán, új program a vámjogszabályok helyes és egységes végrehajtásának célzott ellenőrzésére, és a tagállamokkal partneri viszonyban az igények és lehetőségek felmérése a vámszabályok megsértésének meghatározásai és a szankciók közelítése érdekében. A „Vám 2013” program szintén fontos eszköz ebből a szempontból. Végül szeretnék reagálni a jelentésnek az Egyesült Államok 100%-os átvizsgálási kezdeményezésével kapcsolatos pontjaira. A Bizottság minden lehetséges csatornát felhasznál, hogy megértesse az amerikai hatóságokkal, nem a megfelelő módon próbálják biztosítani a szállítási láncot. A Bizottság áprilisban átadott az Egyesült Államok kormányának egy a tagállamok közreműködésével készült jelentést, amely rámutat az intézkedésnek az európai kikötőkre, nemzetközi kereskedelemre és tengeri közlekedésre gyakorolt káros hatásaira. Zuzana Roithová, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (CS) Elnök asszony, örömmel fogadtam a kollégám, Audy úr saját kezdeményezésű jelentését, amelyben a vámeljárások szigorú végrehajtásának jelentőségét vizsgálja a belső piac megfelelő működésének szempontjából. Sajnos a piacunkat egyre jobban torzítja az áruk harmadik országokból történő illegális behozatala. Itt nemcsak a csempészetről, hamisításról és a vámok kikerüléséről van szó: a piacot elárasztották az olyan áruk, amelyek nem felelnek meg ez európai biztonsági előírásoknak, bár sokuk a megfelelést bizonyító jellel van ellátva. Sajnos a vámhatóságoknak nincs elegendő erőforrásuk a határok megfelelő ellenőrzéséhez. A bizottságunk Antwerpenben tapasztalta, hogy minden nap csak a szállítótartályok fél százalékát sikerül ellenőrizni. Ez aláássa a belső piacba vetett bizalmat, és károsítja a fogyasztókat és az európai gyártókat is, akik egyedül nem tudnak megbirkózni az ilyen tisztességtelen versennyel. Bár a vámunió negyven éve létezik, a tagállamok még mindig nem alkalmazzák eléggé egységesen a vámjogszabályokat. Jelentős eltérések fordulnak elő például az áruk vámtarifa-besorolásával, értékével és preferenciális vagy nem preferenciális származásával kapcsolatos szabályokban. Egyetértek az előadóval abban, hogy a helyzet javulna a további harmonizáció segítségével. A Bizottságnak válaszolnia kell a hozzáadott érték kritériumának egységes alkalmazásával kapcsolatos kifogásokra is, például a textilipar kifogásaira. A túlságosan szigorú és bonyolult vámszabályok gátolják a nemzetközi kereskedelemhez való hozzáférést, különösen a kis- és középvállalatok számára. Egyértelmű, hogy az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó szabályok és eljárások egyszerűsítése, korszerűsítése és harmonizálása javítaná az európai versenyképességet. Francisco Assis, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Először szeretnék gratulálni Audy úrnak a kiváló jelentésért, amely a megfogalmazott ötletek és javaslatok tekintetében is kimagasló. A vámok, ahogy azt a jelentés kifejezetten megállapítja, manapság többfunkciós eszközök. Az eredeti, költségvetési szerepük mellett gazdasági szerepet is játszanak, valamint egyre erősödik az európai vállalkozások és európai fogyasztók védelmében betöltött szerepük is.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Gazdasági szempontból a vámoknak természetesen elő kell segíteniük a nemzetközi kereskedelmet, és az Európai Unió érdekében áll, hogy ez valóban megtörténjék. Emellett azonban az Uniónak a vámok védelmi szerepére kell koncentrálnia, azaz a hamisítás, kalózkodás és a tisztességtelen verseny elleni küzdelemre, amely ellehetetleníti az európai vállalkozások helyzetét, különösen a gyengébb iparágakban, és a környezet és az egészség – a Közösség egyre többre becsült értékei – védelmére. Ezért kell további előrelépéseket tennünk. Az előadó által felvázolt javaslat véleményünk szerint jó javaslat, hiszen a vámrendszer harmonizációját támogatja. Van közösségi kereskedelempolitikánk, van közösségi vámpolitikánk, azonban vannak nemzeti hatóságaink is, amelyek nem mindig a legmegfelelőbb módon dolgoznak együtt. Az európai gyártók és fogyasztók érdekeinek védelméért előnyös lenne, ha gyorsabban haladnánk a harmonizáció felé. A jobb együttműködés és a vámigazgatás közösségi szintű hatékony harmonizációjának feltételeit megteremtő új gyakorlatok segítségével léphetünk előre. Így jó szolgálatot teszünk az európai polgároknak – gyártóknak és fogyasztóknak egyaránt. Maradt még egy kérdés, amely szerintem nagyon fontos, és a kis- és középvállalatokhoz kapcsolódik. A jelentés is érinti a témát, és a korábbi felszólalók is megemlítették. A kis- és középvállalataink különösen sérülékenyek az olyan helyzetekben, ahol tisztességtelen versennyel kell felvenniük a harcot, és a vámrendszerünk nem mindig képes sikeresen kezelni ezeket a kockázatokat. Ezért sokat kell abba fektetnünk, hogy fejlesszük a magukkal a kis- és középvállalatokkal való együttműködést. Ezek a vállalatok nem mindig szakértők a szabályok és eljárások terén, és ezért gyakran hátrányba kerülnek a nemzetközi versenybe való bekapcsolódás szempontjából. A mondanivalómat azzal szeretném zárni, amivel kezdtem: szeretnék gratulálni a jelentés szerzőjének. Azt hiszen, a jelentés nagy szolgálatot tett Európában ezen a különösen fontos területen, a vámrendszer területén. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, az UEN képviselőcsoport nevében három dologra szeretném felhívni a figyelmet a vitában. Először is sok, a nemzetközi kereskedelem elősegítéséért dolgozó ország, köztük a Kereskedelmi Világszervezet néhány tagja, nem tartja be a társadalmi és környezetvédelmi előírásokat, ami a gyártási költségei jelentős csökkenéséhez vezet, de egyúttal ki is zárja a tisztességes versenyt. Ezt a tényt is figyelembe kell venni, amikor megkönnyítjük az ilyen országokból származó áruknak az európai piacra való belépést, máskülönben több európai gyártási szektor menetrendszerűen kiszorul a versenyből. Másodszor az európai piac fokozatos megnyitása a harmadik országokból származó mezőgazdasági eredetű áruk előtt azért cserébe, hogy ezek az országok megnyissák a piacaikat az európai ipari termékek és szolgáltatások előtt tulajdonképpen nem más, mint Mandelson biztos úr ötletének a megvalósítása, amely szerint az Európai Uniónak engedményeket kell tennie más országok felé a Kereskedelmi Világszervezetben folyó tárgyalások részeként, hiszen az EU többet nyer az ipari áruk kivitelén, mintha a mezőgazdaság gyenge védelmére költene. Ez azonban sajnálatos módon csak tovább gyengíti Európa mezőgazdasági potenciálját. Végül az Európai Bizottságnak az eddigiekhez képest sokkal gyorsabban kell reagálnia az európai piacra való belépésről szóló megállapodások harmadik országokból származó exportőrök általi megsértésére. Ha az ilyen országokból származó export elnyomja ez európai termelést, a Bizottságnak haladéktalanul cselekednie kell, és nem késlekedhet hónapokat. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony, biztos úr, úgy tűnik, a mai a vámok estéje, Markov úr jelentésével az általános preferenciális rendszerről (GSP) és Audy úr jelentésével a nem tarifális akadályokról, más szóval az olyan behozatalra és kivitelre vonatkozó szabályokról és eljárásokról, amelyeket adminisztratív protekcionizmusnak vagy önkényes vámakadályoknak is nevezhetünk. Bár a Kereskedelmi Világszervezet rengeteget beszél a GATT szerinti vámtarifák csökkentéséről, protekcionizmus finomabb formáját valósítjuk meg kontingensek és csúcstarifák segítségével. – Európának több mint 110 csúcstarifája van, Kanadának bevallottan 430. Továbbá olyan degresszív behozatali vámokkal rendelkezik, amelyek megakadályozzák a kisebb országok iparosodását, nem is beszélve az érzékeny termékek listájáról és az általános preferenciális rendszerről, amely az emberi jogok tiszteletben tartásától és a származással, értékkel és vámsorokkal kapcsolatos vámszabályok szubjektíven megítélt aktuális helyzetétől függ. Európa ötezernél is több vámsorral rendelkezik, csak a mezőgazdaság terén 2 726 vámsorunk van. Japán saját bevallása 1 890, az Egyesült Államok pedig 1 779 vámsorral rendelkezik, tehát mit is teszünk az árukkal, ha vámsorokról van szó? Például hogyan sorolunk be egy kiállításra érkező egyiptomi múmiát? Szárított halként!

93

94

HU


Audy úr jelentése foglalkozik mindezekkel a problémákkal, és felismeri, hogy az Egyesült Államok a vámok terén a biztonsággal kapcsolatos boszorkányüldözésével visszatért a mccarthyzmushoz. Véget ért a pacifista megközelítés korszaka, amelyet II. János Pál pápa hirdetett meg híres hitszónoklatával 1978-ban („Nyissátok meg az üdvözítő hatalmának az államok határait, a gazdasági és politikai rendszereket, a kultúra, a civilizáció és a fejlődés széles területeit! Ne féljetek!”). Ezért fordulhat elő, hogy a dohai forduló még tíz évvel a megkezdése után is tart, míg az uruguayi forduló, ha fogalmazhatok így, „csak” nyolc évig tartott. Mi a probléma forrása? A problémát az okozza, hogy a vámok 2000 évesek, és az ókori Rómába nyúlik vissza a történetük, egészen a római útdíjakig. Ma azonban a XXI. században élünk, és ezért, biztos úr, új vámtechnológiára van szükségünk. Szerencsére az új technológiát már kidolgozták a szakemberek. Olyan levonható vámokból áll, amelyek a gyártási költségkülönbözetekhez igazíthatók, visszatéríthetők, amelyekkel kereskedhetünk a tőzsdén, és amelyek a fejlődő országok segítése érdekében módosíthatók. Biztos úr, ezt kellene a Kereskedelmi Világszervezet elé tárni, ezt az új vámtechnológiát, hogy végre eltörölhessük a régimódi vámrendszerünket. Marusya Ivanova Lubcheva (PSE). – (BG) Elnök asszony, biztos úr, kollégák! Ma egy kiemelkedően fontos jelentést vitatunk meg. A hatékony kereskedelempolitika a regionális és szélesebb körű integráció elérésének egyik eszköze. A behozatal és a kivitel megbízható szabályok és eljárások segítségével a lehetővé teszi Európa belső gazdasági terének védelmét. A jelentés objektív, kritikus és mégis építő jellegű. Több tételt is megvizsgál, például a kétoldalú, regionális és többoldalú kölcsönös előnyöket, a közös regionális lehetőségeket és az európai versenyképesség javítását piaci alapú eszközök segítségével, annak érdekében, hogy megakadályozzuk az európai termékek kiszorítását a piacról. Néhány országban a kereskedelem teszi ki a gazdasági növekedés jelentős részét. Így a behozatal és kiviteli szabályok kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A szabályok végrehajtása és ellenőrzése nagyon fontos, különösen a Bulgáriához hasonló tagállamok számára, ahol a magasabb exportszint határozza meg a kereskedelmi mérleg hiányát. Ebben az esetben létfontosságú a harmadik piacokra való belépés. Az új országokból származó áruk belépési nehézségei a külföldi piacokon, még olyan esetekben is, amikor az áruk teljesen megfelelnek a követelményeknek, lehetőséget adnak az egyenlő bánásmód feladására. Ezért van szükségünk a jogszabályok és a végrehajtási rendeletek teljes konzisztenciájára. A nemzeti vámhatóságok munkája elengedhetetlen a kereskedelmi rendszer hatékony működtetéséhez, különösen, ha figyelembe vesszük a hamisítások és csalások elleni küzdelemben és a szellemi tulajdonjogok és fogyasztók védelmében betöltött szerepüket. A nemzeti vámhatóságoknak jól szervezett módon kell együttműködniük. Legalább ennyire fontos a vámhatóságok megfelelő motiválása az egyes tagállamok adminisztratív megoldásainak alkalmazásakor, valamint a vámhatóságok céljainak védelme és támogatása. Megfontolhatjuk a szakosított központok felállításának lehetőségét olyan országokban, amelyek kulcsfontosságúak a harmadik országokkal és régiókkal való kereskedelem szempontjából. Ez támogatná az Európai Unió kereskedelempolitikájának hatékonyságát is. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök asszony, maradt egy kérdés, amelyet még nem vitattunk meg. Szeretném megkérdezni a biztos urat, milyen lépéseket tett az Európai Unió eddig az Egyesült Államok által alkalmazott szabályok ügyében. Véleménye szerint mi lenne a transzatlanti kapcsolatok kereskedelmi eljárásainak összehangolására irányuló legjobb módszer, és lát-e esélyt arra, hogy egyensúlyba hozzuk a biztonsági intézkedéseket az Európa és az Egyesült Államok közötti gazdasági kapcsolatok rugalmasabbá tételének igényével? A szállítótartályokra vonatkozó követelményekre célzok, amelyeket a munkatársam, Audy úr is említ a jelentésében. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, először szeretném megköszönni az érdeklődésüket és hozzájárulásukat a szabályozás és a végrehajtás javításával kapcsolatban a vámok területén. Szeretném aláhúzni, hogy a két jogi dokumentum, a Korszerűsített Vámkódex és az elektronikus vámügyintézésről szóló határozat, jobbá, gyorsabbá és olcsóbbá teszi majd a vámigazgatást. Természetesen a Parlament rendelkezésére állok, hogy tájékoztatást adjak a vámjogszabályokat és a végrehajtásukat illető fő fejleményekről.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Április 1-jén a Bizottság új közleményt adott ki a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról, amelyet a Tanács állásfoglalása is támogatott. A közlemény eredményeképpen megfogalmazott vámügyi kezdeményezés elősegíti majd, hogy a vámok megfelelő és kiegyensúlyozott választ adjanak az előttük álló kettős kihívásra: egyrészt biztosítaniuk kell az áruk biztonsági ellenőrzését a külső határoknál, másrészt támogatniuk kell a kereskedelmet. Ennek érdekében a kezdeményezés elmozdul a vámeljárások és -formaságok jelenlegi tranzakció alapú megközelítésétől, és rendszer alapú megközelítést alkalmaz, a belső ellenőrzési rendszerekre és a gazdasági szereplők értékesítési láncaira összpontosítva. Az új megközelítés új munka- és ellenőrzési módszereket, és egy jövőbeli vámhatósági kockázatkezelési stratégiát kíván meg. Emellett teret ad a tagállamokkal való együttműködésre, amely során meghatározható a jövőben alkalmazandó, a vámunió hatékony működését támogató működési szerkezet. Ami Roithová asszony kérdését illeti az Egyesült Államok Kongresszusának 100%-os átvizsgálási kezdeményezésével kapcsolatban: már a kezdeményezés elfogadása előtt is számos kísérletet tettünk, hogy módosítsák a javaslatot, azonban nem jártunk sikerrel. Az Egyesült Államok kormánya megértőnek bizonyult, hiszen ők is tisztában voltak azzal, hogy az ilyen intézkedések bevezetése egyoldalú lépés, és így ellentétes a kétoldalú és többoldalú megközelítésünkkel. Az Egyesült Államok kormánya megértette, hogy a kezdeményezés nem erősítené a biztonságot, sőt éppen ellenkezőleg, hamis biztonságérzetet teremtene, és elvonná az erőforrásokat és a figyelmet a valódi biztonsági intézkedésekről. Az elvünk a biztonsági szabványok, biztonsági ellenőrzések és a biztonsági ellenőrzések eredményeinek elfogadása a jövőben, valamint a vámügyi-kereskedelmi partnerség kölcsönös elismerése: a vámügyi-kereskedelmi paktum az amerikai oldalon és az engedélyezett gazdálkodó ez EU oldalán. Azért említem ezt, mert a kis- és középvállalatok kapcsán utaltak arra, hogy az engedélyezett gazdálkodó intézménye jó rendszer a kis- és középvállalatok helyzetének javítására és könnyítésére. Nemrégen tájékoztattuk az Egyesült Államok kormányát, amikor áprilisban átadtunk Michael Chertoffnak és az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Hivatalának egy jelentést, amelyben kifejtettük, milyen nehézségeket okoz majd a 100%-os átvilágítás bevezetése: torzítja a kereskedelmet, és fennakadásokat okoz a tengeri közlekedésben és a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban. Csak egy számot mondanék: az Egyesült Államokba évente több mint 10 millió tengeri szállítótartály érkezik. Az Európai Unióból kétmillió szállítótartályt küldünk, és ha bevezetik a rendszert, az 700 kikötőt fog érinteni világszerte, tehát elképzelhetik micsoda problémákat okoz majd. Reméljük, hogy lassanként nemcsak az Egyesült Államok kormánya, hanem a törvényhozói is megértik, hogy ezzel nem fokozzák a biztonságot, csupán súlyos gondokat okoznak a kétoldalú és többoldalú kereskedelemben. Végül, ahogy a jelentés is kiemeli, a 2008-as év a vámunió fennállásának 40. évfordulója. Ez az év egyben új kezdet is a Közösség és a tagállamok számára ezen a területen. Jean-Pierre Audy, előadó. – (FR) Elnök asszony, Kovács biztos úr, köszönöm a válaszokat. Szeretnék köszönetet mondani a Bizottság személyzetének is, akikkel együtt dolgoztam, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság tisztviselőinek, többek között Musquar úrnak és a képviselőcsoportok előadóinak, például Assis úrnak. Örömmel látom, hogy ma körünkben van a kollégája, Lyubcheva asszony is, akivel nemrégiben egy másik témán dolgoztunk együtt. Roithová asszony, jogosan hívta fel a figyelmet a 100%-os átvilágítás problémájára, és köszönöm, biztos úr, hogy ilyen elszántan védi az érdekeinket. Az EU-t nem először érik támadások az Egyesült Államok részéről ilyen kérdésben, hiszen meg kellett védenünk a vámrendszerünket egy a Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testülete (DSB) elé terjesztett ügyben is, amelyet – részben a biztos úr személyzetének erőfeszítései következtében – megnyertünk. Jogosan védett meg minket. Martinez úr ismertette előttünk a fordított vámtarifákkal kapcsolatos elméletét. Egyszer már elmagyarázta nekem az elméletet 2005 decemberében, amikor együtt voltunk Hongkongban. Még mindig nem sikerült megértenem, de remélem, egy nap belátom majd, mi közük a fordított vámoknak a múmiákhoz és a szárított halhoz. Szeretném megköszönni a képviselőcsoportok támogatását a jelentéssel kapcsolatban. Azt hiszem, az emberek kezdik felismerni, hogy egyre bonyolultabb és gyorsabb világunk a múltban katonai háborúk útján oldotta volna meg a konfliktusait. Ma ehelyett gazdasági és társadalmi harcokat vívunk. Halálesetek helyett ma munkanélküliséggel találkozunk. Sokszor azt sem tudjuk, ki az ellenség. A világon uralkodó gazdasági és társadalmi háborúban erős vámunióra és behozatali és kiviteli mechanizmusokra van szükségünk, amelyek – és most védelemről beszélek, nem protekcionizmusról – megvédik a vállalkozásainkat, polgárainkat, és általában véve ez Európai Uniót.

95

96

HU


Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap délelőtt 11 órakor kerül sor.

28. Kényszerített prostitúció és emberkereskedelem, különösen a nők szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelme (vita) Elnök. – A következő pont Anna Záborskának a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, a kényszerített prostitúcióról és emberkereskedelemről, különösen a nők szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelméről szóló szóbeli kérdésének (O-0062/2008 - B6-0160/2008) a vitája. Corien Wortmann-Kool, szerző. − (NL) Elnök asszony, biztos úr, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság a szóbeli kérdésekkel szeretné még egyszer ráirányítani a figyelmet az Európai Unióban zajló nőket érintő emberkereskedelem és kényszerített prostitúció hatalmas problémájára. Nem ismerjük a pontos számokat, de a hozzávetőleges becslés szerint évente több százezer lányt és nőt adnak el a bűnöző csoportok, és ezeket a nőket prostitúcióra kényszerítik a tagállamainkban. Ez egy megalázó téma, és sajnos az Európai Unió és a tagállamok erőfeszítései alig járnak eredménnyel. Köztudott tény, hogy a nagyszabású rendezvények, például a nagyobb labdarúgó-bajnokságok vonzzák az ilyen lealacsonyító tevékenységekben érdekelt bűnöző csoportokat. Ezért a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság 2006. március 8-án, a nemzetközi nőnapon elindított egy kampányt, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét arra, meg kell előznünk a nőket érintő emberkereskedelmet és kényszerített prostitúciót, illetve harcolnunk kell ellene a 2006-os labdarúgó világbajnokság alatt. A Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampány hatalmas sikeresnek bizonyult, és felhívta nemcsak a nézők és drukkerek, hanem az egész társadalom figyelmét arra, hogy tevékenyen kell harcolnunk a nőket érintő emberkereskedelem és kényszerített prostitúció ellen. Mindazonáltal az Európai Unió és a tagállamok hozzáállása továbbra is elkeserítő. Ezért szeretnénk még egyszer felhozni a kérdést, és egyértelművé tenni a nézők és a társadalom számára ebben a hónapban a 2008-as futball Európa-bajnokság közben, hogy a nők és lányok elleni erőszak ilyen formája elfogadhatatlan. A Bizottság és a Tanács 2005-ben elfogadott egy részletes cselekvési tervet a nőket érintő emberkereskedelem megelőzését és az ellene való fellépést támogató legjobb gyakorlatok, szabványok és eljárások megosztásáról. Fontos, hogy a tagállamok valóban végrehajtsák ezt a cselekvési tervet. Az egyik kérdésünk is erre irányul. Végül is összehangolt politikára van szükség a kapcsolódó területeken is, például a nemek szerinti megelőzési stratégiák terén, az olyan országokban is, ahonnan ezek a nők és lányok érkeznek. Emellett fel kell hívnunk a közvélemény figyelmét a kérdésre, és értékelnünk kell a fellépés hatékonyságát. Válaszolna tehát a Bizottság a következő kérdésekre? Végrehajtották a nők szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelmével kapcsolatos cselekvési tervet, ha igen, milyen eredménnyel, és milyen hatékonysággal? Milyen konkrét intézkedésekről számoltak be a tagállamok a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelem elleni harcban? Milyen mértékben ültették át és hajtották végre a tagállamok a 2004/81/EK irányelvet, és ha ez nem történt meg, a Bizottság milyen lépéseket tett? Elkészült az a prostitúcióval kapcsolatos jogszabályok és a nők és lányok szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelmének elterjedtsége közötti kapcsolatról szóló tanulmány, amelyet az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága 2006 januárja óta kér? Bemutatná-e a Bizottság, hogy szeretné-e és hogyan szeretné bátorítani a tagállamokat arra, használják és fejlesszék tovább a határon átnyúló rendőri együttműködést az emberkereskedelem és a kényszerített prostitúció elleni harcban? Hogyan tudja támogatni a Bizottság a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampányát? Készen áll az illetékes biztos arra, hogy levelet küldjön Ausztria és Svájc kormányának, amelyben felhívja őket a nőket érintő emberkereskedelem és kényszerített prostitúció elleni harcra és valamint a Piros lap kampányunk támogatására a közelgő, 2008-as futball Európa-bajnokság alatt? Elnök asszony, köztudott, hogy a futballbajnokságok milyen szórakoztatók a nézőknek és a drukkereknek egyaránt, azonban az említett a probléma továbbra is fennáll, és a bajnokság kevésbé fényes oldalát alkotja, foglalkoznunk kell vele, figyelmet kell fordítanunk rá, és ehhez nem a szavak nem elegendők. Idézhetném a jól ismert holland futballnótát: „geen woorden maar daden” [a tettek többet mondanak a szavaknál]. Remélem a biztos úr is támogatni szeretné ezt. László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, bár a téma nem tartozik a hatáskörömbe, megtisztelőnek érzem, hogy helyettesíthetem kollégámat és jó barátomat, Jacques Barrot-t, és részt vehetek a vitában, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez nagyon fontos kérdés.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Szeretném biztosítani önöket, hogy a Bizottság teljes szívvel támogatja az emberkereskedelem elleni harcot, hiszen az emberkereskedelem az emberi jogok brutális megsértése és súlyos bűncselekmény, továbbá a Bizottság elkötelezett a kényszerített prostitúció elleni harcban is. A nagyon is lényeges kérdések közül, amelyek a teljes, összetett problémát lefedik, az 1. kérdéssel szeretném kezdeni. Az EU legjobb gyakorlatokról, szabványokról és eljárásokról szóló, a Tanács által 2005-ben elindított cselekvési terve számos ambiciózus intézkedést tartalmaz az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében. A tagállamok által szolgáltatott információk alapján azonban az a benyomásunk, hogy bár sikerült bizonyos eredményeket felmutatni, a helyzet nem kielégítő sem a büntetőjogi eljárások, sem az áldozatok támogatása szempontjából, amely különös jelentőséggel bíró kérdés. A Bizottság az év végére elkészíti a végrehajtásról szóló jelentését. Ez a helyzetfelmérés lehetne az alapja annak, hogy eldöntsük, milyen lépéseket kell tenni a közeljövőben és milyen formában. 2. kérdés: az emberkereskedelem áldozatainak védelme emberi jogi kötelesség. Ezenfelül elengedhetetlen feltétele az emberkereskedők sikeres bíróság elé állításának is, hiszen az áldozatok tanúvallomása szükséges a bűnösség megállapításához. A 2004/81/EK irányelv ezt az elvet követi, amikor gondolkodási időt ad, amely alatt az áldozat felépülhet és kikerülhet az emberkereskedő hatása alól, valamint tartózkodási engedélyt ad az áldozatoknak. A fenti irányelv hatálya alá tartozó összes tagállam hivatalos úton értesítette a Bizottságot a jogi eszköz átültetéséről, kivéve Spanyolországot és Luxemburgot. A Bizottság úgy döntött, hogy ennek a két tagállamnak az ügyében az Európai Bírósághoz fordul. Az irányelv tényleges átültetésének és végrehajtásának kérdését illetően a Bizottság 2007 januárjában vizsgálatot indított, amelynek célja tíz, a menedékjoggal és bevándorlással kapcsolatos irányelv, köztük a szóban forgó irányelv, nemzeti jogba való átültetésének értékelése. A tanulmány végleges eredménye nemsokára a Bizottság rendelkezésére áll, és ezen alapul majd a terület közösségi joganyagának módszeres áttekintése az EK-Szerződés 226. cikkével összhangban. 3. kérdés: a Bizottság egy másik vizsgálatot is indított, amely a tagállamok emberkereskedelemmel kapcsolatos helyzetét és jogszabályait értékeli. A tanulmány eredményét várhatóan 2009 februárjában kapjuk meg. 4. kérdés: a kényszerített prostitúció és az emberkereskedelem az alapvető jogok megsértése és a szervezett bűnözés egyik formája. A bűnöző hálózatok elleni küzdelem szükségszerűen nemzetközi jellegű. A tagállamok rendőri erői közötti határon átnyúló együttműködés kitüntetett csatornája az Europol. Továbbá az emberkereskedelem elleni harc az egyik prioritást élvező terület a Bűnmegelőzés és bűnözés elleni küzdelem pénzügyi programban, amely a bűnüldöző szervek és a nem kormányzati szervezetek nemzetközi együttműködési projektjeit támogatja. Végül az 5. kérdés. A Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampány a 2006-os futball világbajnokság idején sikeresen felhívta a figyelmet a szexuális kizsákmányolás céljából való emberkereskedelemre. Bár a Németországban végzett felmérés szerint nem igazolódtak be a félelmek, és 2006-ban nem fokozódott a szexuális kizsákmányolás és emberkereskedelem, üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely felhívja a közvélemény figyelmét, tájékoztatja a nagyközönséget, és ezáltal segít megelőzni a hasonló kegyetlen bűncselekményeket, és támogatja az áldozatokat. Manolis Mavrommatis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Most szombaton kezdődik a futball Európa-bajnokság Ausztriában és Svájcban. A világbajnokság után ez a második legnagyobb sportesemény. A felmérések szerint körülbelül 2,5 millió sportrajongó vesz majd részt a meccseken egész Európából. A felmérések szerint azonban – ahogy az ilyen nagyszabású rendezvények esetében mindig – most is rengeteg, a becslések szerint 25 000 nő utazik a világ minden tájáról azokba a városokban, ahol a meccseket rendezik, sajnos nem csupán azért, hogy drukkoljanak, hanem mert prostitúcióra kényszerítik őket. Biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi közösség, és különösen az EU és az Európai Parlament nem figyelheti érzéketlenül ezt a jelenséget. Elnök asszony, biztos úr, ahogy hallhattuk, az Európai Parlament beavatkozása egy hasonló esetben, a világbajnokság esetében Németországban 2006-ban pozitív eredménnyel zárult. Akkor a prostitúcióra kényszerített nők száma a jelentések szerint 40 000 és 60 000 között mozgott. Ezért érdemes lenne megint cselekednünk, ahogy 2006-ban tettük Wortmann-Kool asszony szóbeli kérdése eredményeképpen. Azt javaslom, hogy az Európai Parlament elnöke és az illetékes biztos küldjön egy hasonló levelet, mint amelyet Frattini úr küldött Angela Merkel asszonynak 2006-ban. A levelet az UEFA-nak és a szervező bizottságnak

97

98

HU


kellene címezni, megfogalmazva benne az aggodalmunkat, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a sportesemény ellenőrizhetetlen szórakozássá fajul, amelyben a nők az áldozatok. Biztos úr, hölgyeim és uraim, biztos vagyok benne, hogy ha egyesült erővel felhívjuk a figyelmet az üzenetünkre, elkerülhetünk olyan eseményeket, amelyekre sem mi, sem a társadalom nem lehet büszke, hiszen lehetővé teszik az emberi szenvedés kihasználását. Lissy Gröner, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, néhány nappal a futball Európa-bajnokság kezdete előtt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, és reményeim szerint az egész Európai Parlament, ismét piros lapot ad a kényszerített prostitúciónak. Minden évben világszerte 800 000 nő válik az emberkereskedelem áldozatává szexuális kizsákmányolás céljából. Napjainkban ez az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése, és még a nagyobb sporteseményeken is jelen van. A gyors szex a futballmeccsek helyszínének környékén szintén a rabszolgaságnak e modern formájához tartozik. Két éve, a Németországban zajló futball-világbajnokság idején széleskörű vitát nyitottunk itt a Parlamentben, és elindítottunk egy kampányt, hogy megelőzzük a kényszerített prostitúció előretörését, amelyet a szakértők jósoltak, valamint annak járulékos hátrányos következményeit. A drukkerek és a jól tájékozott közvélemény támogatásának köszönhetően a megelőzés sikeres volt. Ezután azonban a téma ismét kikerült a látókörünkből. Jogi kezdeményezéseket vezettünk be, és a németországi kampány tapasztalataival, valamint a nők szervezeteinek odaadó támogatásával áldozatvédelmi intézkedéseket hoztunk, és bemutattuk ezeknek az általában Közép- és Kelet-Európából származó nőknek a nehéz helyzetét. A nők szorult helyzetben vannak egyrészről mint bűnözők, hiszen nincs tartózkodási engedélyük, másrészről mint áldozatok, hiszen könyörtelenül kihasználják őket az emberkereskedők. Egy lépést tettünk előre az áldozatvédelmi intézkedések, a határon átnyúló együttműködés és a tartózkodási engedélyek jogszerű kiadása révén. Most az ausztriai és svájci meccseket szeretnénk felhasználni arra, hogy a témára irányítsuk a figyelmet. Németországban a szocialista igazságügyi miniszter bejelentette, hogy szigorúan megbírságolják a kényszerített prostitúciót igénybe vevő ügyfeleket is. Azonban továbbra is sok kiskapu létezik, és a Parlamentnek biztosítania kell ezek eltűntetését. Ehhez szeretném a Bizottság támogatását kérni. Siiri Oviir, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ET) Biztos úr, hölgyeim és uraim, úgy tűnik, szimbolikus jelentőséggel bír, hogy fényérzékeny témákról beszélünk egy sötét éjszakán. Minden évben nők ezreit zsákmányolják ki az európai szexiparban. Az iparág gyorsan növekszik, új technológiával, bűnözéssel, kábítószerekkel és nagy pénzekkel, bár a természete egy szóval összefoglalható: erőszak. Köztudott, hogy a legtöbb nőt a rossz szociális helyzet, elsősorban a szegénység és a munkanélküliség taszítja a szexkereskedelembe. A legtöbb prostituált pontosan azokról a területekről származik, ahol magasabb a munkanélküliség, és ez az Európai Unió esetében a szegényebb kelet-európai országokat jelenti. Ez is mutatja, hogy az Európai Uniónak és az egyes tagállamoknak elsősorban a veszélyeztetett csoportok nőtagjainak szakképzését kell javítaniuk, és munkaerő-piaci intézkedéseket kell hozniuk ebből a célból. A prostitúcióval foglalkozó figyelemfelhívó kampányok, mint például a Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampány, kétségkívül fontosak, és bizonyos ideig befolyásolják a közvélekedést a kérdéssel kapcsolatban. Szerintem azonban a kényszerített prostitúciónak és a nők szexuális célú kereskedelmi kizsákmányolásának folyamatosan a társadalom és a közvélemény figyelmének középpontjában kellene állnia. Úgy vélem, hogy a megelőző intézkedések meglehetősen gyakran hatékonyabbak és olcsóbbak a gazdaság számára, mint a probléma következményeinek folyamatos kezelése. A megelőző intézkedések mellett fontos javítanunk a tagállamok közötti rendőrségi együttműködés hatékonyságát is, különösen a schengeni térségben. Felhívom a Bizottságot és az itt képviselt politikai pártokat, hogy legyenek eltökéltek, segítsenek abban, hogy a prostitúciót a múltba száműzzük, és támogassák a szexuális szolgáltatások kereskedelmének betiltását a saját tagállamukban. A kereslet befagyasztása is hozzájárul a végső célunk eléréséhez. Végül ki kell emelnünk, hogy az egész Európai Unióban a zéró tolerancia politikáját kell alkalmazni a prostitúcióval és az emberkereskedelemmel kapcsolatban. Döntenünk és cselekednünk kell. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, tudjuk, hogy a nők szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelmét tiltanunk kell, és harcolnunk kell ellene az egész világon. Ez botrányos jelenség, amely nem méltó az értékek és emberi jogok Európájához. Azt is tudjuk, hogy a nőket

04-06-2008

04-06-2008

HU


érintő emberkereskedelem nem áll meg többé az országhatároknál. Ezért európai és nemzetközi megoldásra van szükségünk, amelynek messze túl kell nyúlnia a határőrzésen és a probléma elfojtásán. Elvileg jó jel, hogy ez a téma immár több mint tíz éve napirenden van, azonban túlságosan egyoldalúan a határőrzésre összpontosítunk, és elhanyagoljuk a megelőzést és az áldozatok védelmét. A probléma nem szűnt meg. Egyre több ember – nő és lány – válik szexuális kizsákmányolás áldozatává, bár, ahogy Gröner asszony említette, a félelmek ellenére nem volt jele a probléma súlyosbodásának a 2006-os világbajnokság idején. Azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy magas a nem jelentett esetek száma. Túl kevés a rajtaütés az emberkereskedőkkel szemben, és túl kevés az eljárás a gátlástalan bűnözők ellen. Ezt az Európai Bizottság is megerősítette egy a Parlamentben általam feltett kérdésre válaszolva. Az áldozatvédelem fejlesztésére összpontosítunk nem csupán Németországban, hanem egész Európában. Ebből a szempontból sajnálatosnak tartom, hogy a Bizottság láthatólag csak hangzatos szavakat tud ismételgetni, és nem igazán tesz semmit a helyzet javítása érdekében. Nem világos, hogy a Bizottság hogyan lép fel az embercsempészet áldozatainak védelméről szóló irányelv tagállamokban való végrehajtása érdekében, és az irányelv végrehajtását sem ellenőrzi. Sajnálatosnak tartom, hogy a Parlamentben feltett, az embercsempészet áldozatainak védelméről szóló irányelv németországi végrehajtásáról szóló második kérdésemre adott válaszként a Bizottság csak egy tanulmányra mutogat. Felkérném a Bizottságot, hogy egyértelműen nyilatkozzon arról, az irányelvet megfelelően hajtották-e végre, és nem csupán Németországban, hanem a többi uniós tagállamban is. Nem lehet igaz, hogy a Bizottság nem tudja, a saját jogszabályait megfelelően végrehajtják-e. Ez az alkalmatlanság jele volna. A migrációval kapcsolatban nem csak azt kell megvizsgálnunk, hogyan követik egymást a családtagok, hanem a nők legális migrációjának a lehetőségeit is, hogy a nőknek ne kelljen embercsempészekre bízniuk a sorsukat. Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök asszony, nők és gyermekek százezreit szállítják az EU-ba áruként. Kizsákmányolják őket szexuálisan, kegyetlenül bánnak velük, fenyegetik és felhasználják őket, és megfosztják őket az emberi méltóságuktól. Milyen bűnt követtek el, hogy ilyen körülmények közötti életre lettek ítélve? A bűnük valójában a szegénység, a szociális jogok hiánya, és az a tény, hogy egyes férfiak szerint a pénz feljogosítja őket arra, hogy a nőket és a gyermekeket tárgyként kezeljék. A fiatal lányokat általában munkalehetőségről és jó keresetről szóló hamis ígéretekkel csábítják el, és aztán kezdődik a rémálom. Az EU és a tagállamok szégyenére ez a kereskedelem továbbra is folytatódhat, sőt erősödhet. Senki sem védekezhet azzal, hogy „nem tudtunk róla”. Tudunk róla, de túl keveset teszünk ellene. Ezért választ kell kapnunk a biztos úrtól a Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampánnyal kapcsolatos kérdésünkre. Fenntartom, hogy a szexrabszolgák kereskedelme a terrorizmus egyik formája. Az EU és a tagállamok különösen hatékonynak bizonyultak abban, hogy többé-kevésbé jó intézkedéseket hozzanak a terrorizmus elleni harcban. A terrorizmusnak ez a formája azonban, amely a nőket és a gyermekeket bántja, nem kap ugyanolyan figyelmet sem az EU-tól, sem a tagállamoktól. Azt is fel kell ismernünk, hogy egyre több férfi vesz részt ebben a tragikus kereskedelemben. Nem elég, ha a férfiak maguk nem vásárolnak szexuális szolgáltatásokat. Más férfiaknak is meg kell mutatniuk, hogy nem elfogadható a nők testének megvásárlása. A férfiaknak kell tenniük azért, hogy csökkenjen a kereslet, és ennek következtében a nők testének kereskedelme is. Amíg van kereslet és jó nyereséggel kecsegtető piac, a kereskedelem folytatódni fog. Megismétlem: a nők nem eladók. Véget kell vetnünk ennek. Ivo Belet (PPE-DE). – (NL) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A hivatásos labdarúgás jövőjéről szóló állásfoglalásban, amelyet tavaly fogadtunk el ezekben a széksorokban, kifejezetten felhívtuk a Tanácsot, hogy hozzon intézkedéseket a hivatásos labdarúgást érintő bűnöző tevékenységek, például a kényszerített prostitúció ellen. Szó szerint ezt mondtuk a szövegben. Csak, hogy egyértelmű legyen: nem a labdarúgással foglalkozó hatóságok hibája, hogy ilyen jelenségek előfordulnak a nagyobb tornák alkalmával. Ez szinte minden nagyszabású nemzetközi eseményre jellemző. A sport világának azonban minden oka megvan arra, hogy hatékonyan és átfogóan kezelje ezt a problémát, hiszen, hölgyeim és uraim, nem sok értelme van annak, hogy a stadionokban a tisztességes játék mellett szólaljunk fel, és azért dolgozzunk, és az állomásokon a rasszizmus ellen szólaljunk fel, és ellene harcoljunk, ha eltűrjük a stadionokban és a környékükön a rabszolgaság ilyen megnyilvánulásait. A Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampány kiválóan működött a németországi 2006-os labdarúgó világbajnokság alatt. Körülbelül ezer helyi és regionális csoport és egyesület vett részt ebben a megelőzési kampányban, és egyértelmű volt az embercsempészekre és más

99

100

HU


bűnöző csoportokra gyakorolt elrettentő hatása. Az eredmény az volt, ahogy arra a biztos úr is utalt, hogy a 2006-os németországi labdarúgó világbajnokság alatt csak néhány tucat, kényszerített prostitúcióval kapcsolatos eset fordult elő, és ezek általában nem álltak közvetlen kapcsolatban a bajnoksággal. Egyértelmű tehát, hogy a figyelemfelkeltő és megelőzési kampányok működnek. A kampányok nagyon hatékonyak, ezért újra használnunk kell ezt az eszközt, többek között a héten kezdődő Európa-bajnokságon is. Ezért mi is szorgalmazzuk, biztos úr, hogy az Európai Bizottság küldjön levelet az érintett kormányoknak – Ausztria és Svájc kormányának–, ahogy azt Wortmann-Kool asszony is helyesen javasolta. Megismétlem a kérdésünket. Eleget tud tenni a kérésünknek, és meg tudja itt és most erősíteni, hogy támogatja majd ezt a kezdeményezést? Volna még egy megjegyzésem: a megelőzés önmagában nem elegendő. A tagállamok 2005-ben megállapodtak, hogy megelőzik az embercsempészetet és harcolnak ellene, azonban nemzeti szinten a biztos úr által említett cselekvési tervet nem hajtják végre. Elérkezett tehát az idő, hogy emlékeztessük a hatóságokat a cselekvési tervre. Két évvel ezelőtt az akkori biztos, Frattini úr azt mondta, hogy meg kell erősíteni az Europol és az Eurojust szerepét ebben a kérdésben, és a Parlament is kifejezetten ezt kérte az állásfoglalásában. Így bízunk abban, biztos úr, hogy a bajnokság fényében a Bizottság és a Tanács a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket tesz majd azért, hogy megtartsa az ígéreteit. Christa Prets (PSE). – (DE) Elnök asszony, biztos úr, az embercsempészet, ahogy hallhattuk, az emberiség, különösen a nők elleni bűncselekmény, a rabszolgaság új formája, és igencsak fejlett, jövedelmező üzletág, amely évente 44 milliárd euró forgalmat bonyolít az EBESZ szerint. Érdemes részletesebben megvitatnunk a kérdést, és kiemelnünk a különböző oldalait. Ma a nők kereskedelmének és a kényszerített prostitúciónak a 2006-os németországi világbajnokság alatt folytatott kampány utáni helyzetével foglalkozunk. Készítettem már egy jelentést itt a Parlamentben, amely a kényszerített prostitúció kérdésével foglalkozott, és amelyben különböző intézkedések megtételét kértük a Bizottságtól. A cselekvési terv erre válaszként készült el. Ma már több alkalommal rákérdeztek a cselekvési terv végrehajtására, és szeretném hangsúlyozni, hogy a végrehajtásba beletartoznak az áldozatoknak kibocsátott tartózkodási engedélyek, és a rendőrakadémiákon, a társadalomtudományokkal foglalkozó intézetekben és más hasonló intézményekben folytatott képzési programok is. Továbbá beletartozik a származási országokban folyó oktatás, és a nők és fiatal férfiak helyi képzési lehetőségei is. A fiatal férfiak is egyre inkább érintettek a kérdésben. Október 18-a az EU embercsempészet elleni napja, amelyről először a múlt évben emlékeztünk meg. Más szempontból még mindig nem látom a kampány jeleit. A téma iránti érdeklődés is lanyhult a Piros lap kampány és a világbajnokság óta. Új lendületet kell adnunk a kampánynak. Ez nem a prostitúció tilalmáról vagy a prostituáltak hátrányos megkülönböztetéséről szól. Éppen ellenkezőleg. A figyelemfelkeltésről szól, a megbélyegzés elkerüléséről, és szociális hálózat kiépítéséről annak érdekében, hogy a prostituáltakat is megvédjük a saját foglalkozásukban. A kényszerített prostitúció miatti bíróság elé állítás rendkívül fontos. Az Ausztriában és Svájcban rendezett labdarúgó Európa-bajnokság lehetőséget nyújt, hogy felhívjuk erre a figyelmet. Garantálhatom, hogy az osztrák hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket, örömmel hívnak meg mindenkit egy nagyszerű Európa-bajnokságra, és bíznak a tisztességes játékban és a tisztességes szexben. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Elnök asszony, sokan örülnek a 2008 júniusában rendezett labdarúgó Európa-bajnokságnak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a meccsek mellett egyre növekszik az embercsempészet, a nőket érintő kényszerített prostitúció és a gyermekek bántalmazása, és az embercsempészek által elkövetett bűncselekmények minden határt átlépnek. A meccseket Ausztriában és Svájcban rendezik, és a szomszédos közép-európai országok tranzitországként betöltött szerepe is egyre erősödik ennek a kiemelkedően jövedelmező bűnöző iparágnak köszönhetően. Az EU feladata, hogy jobban szervezze meg és hangolja össze a megelőző intézkedéseket, valamit a határon átnyúló ellenőrzéseket és végrehajtást. Javítani kell a közös nyomozás európai mechanizmusait. Minden tagállamot felhívunk, hogy hatékonyabban védje az áldozatokat, és éljen az eszközök adta lehetőségekkel. Csak így tudjuk megszorongatni az elkövetőket, és csak így adhatunk nekik piros lapot. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Rendkívül fontos, hogy felhasználjuk a 2008-as Európa-bajnokságot a nagyközönség figyelmének ismételt felhívására arra, hogy a prostitúció és a nők jól jövedelmező kereskedelme szexuális kizsákmányolás céljából elfogadhatatlan, hiszen azok a nők, lányok és gyermekek elleni erőszak formái.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Ezért életbevágó, hogy intézkedéseket tegyünk az embercsempészet elleni hatékony fellépés érdekében, és egyúttal a különböző tagállamokban az ilyen helyzetek áldozatainak védelme érdekében, az elvégzett lépések eredményeiről szóló információk alapján. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk a súlyosbodó egyenlőtlenségeket, a bizonytalan és rosszul fizetett munkát és a szegénységet, amely nők és fiatal lányok ezreit taszítja a prostitúcióba, és megkönnyíti az embercsempészek életét. Mindez felvet egy következő kérdést is: mit tesznek az EU vezetői azért, hogy megszüntessék azokat az okokat, amelyek több százezer nő és fiatal emberi jogainak súlyos megsértéséhez vezetnek; mit tesznek, hogy megszüntessék a rabszolgaság ezen új formáit? Emine Bozkurt (PSE). – (NL) Elnök asszony, a 2006-os világbajnokság alatt felhívtuk a figyelmet egy segélyvonalra a nőkkel való kereskedelem és kényszerített prostitúció áldozatai számára. Törökországban például már évek óta működik egy ilyen segélyvonal, amelyet felhívhatnak a nők, és bejelenthetik a nőket érintő embercsempészet eseteit. 2006-ban az Európai Parlament egy hasonló segélyvonal létrehozására hívott fel, amely több nyelven beszélne az embercsempészet áldozataival, és támogatást nyújtana nekik. Még most, két évvel később sem valósult meg ez a segélyvonal. Két héttel ezelőtt részt vettem részt egy új segélyvonal elindításán, amelyet Kuneva biztos asszony nyitott meg, és amelyet a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság alatt a csalódott fogyasztók vehettek igénybe. Milyen jó kezdeményezés egy új telefonvonal elindítása. Ezek szerint meg lehet tenni, és ha segíthettünk így a fogyasztóknak, akkor miért nem segíthetünk így az embercsempészet áldozatainak? Ez az új fogyasztói segélyvonal megmutatja, milyen gyorsan lehet cselekedni, és ez milyen kevés erőfeszítést igényel. Itt az ideje, hogy egyesítsük ezeket a kezdeményezéseket, és a nőkkel való kereskedelem áldozatainak is lehetőséget adjunk arra, hogy segítséget kérjenek. Barack Obama szavait idézve: „Meg tudjuk csinálni”. Anna Hedh (PSE). – (SV) Elnök asszony, szombaton kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság, és kezdődik az ünneplés. Van azonban az éremnek másik oldala is. Minden ilyen nagyszabású sportesemény megrendezésekor erősödik a nők és fiatal lányok prostitúció céljából való illegális csempészete. Ezért fontos, hogy reagáljunk a történésekre, és pontosan úgy cselekedjünk, mint két éve a Piros Lapot a Kényszerített Prostitúciónak kampánnyal. Lényeges, hogy az EU-ban együtt dolgozzunk az embercsempészettel szembeni zéró tolerancia megvalósításáért. Felhívok tehát minden uniós kormányt, amely eddig nem cselekedett, hogy haladéktalanul hajtsa végre az EU által 2005-ben kidolgozott cselekvési tervet a szexrabszolgák kereskedelme elleni küzdelem érdekében. Bárcsak több ország rendelkezne a szex vásárlására vonatkozó jogszabályokkal, hiszen ez egyértelműen megelőző hatással jár a szexrabszolgák kereskedelmére nézve. Ezenkívül nagyon várom a Bizottság jelentését a prostitúció alakulásáról a tagállamokban, remélem, hamarosan tanulmányozhatjuk majd ezt az anyagot. Szeretném, ha a labdarúgó Európa-bajnokságot mind a pályán, mind azon kívül a sportot éltető értékek jellemeznék: a bajtársiasság, az egészséges tevékenység és a tisztességes játék. Ha nem ítéljük el a prostitúció céljából történő emberkereskedelmet, az olyan, mintha közvetett módon támogatnánk. Gabriela Creţu (PSE). – Elnök asszony, az embercsempészet ugyan illegális piac, de akkor is piac, amelyben jelen van a kereslet és a kínálat. Az az ország, amelyben jelentős a kereslet, ugyanolyan fontos szerepet játszik az embercsempészetben, mint a származási ország. Amellett, hogy a rabszolgaság maradványa a napjainkban, az emberkereskedelem a törvény folyamatos megtagadása és megsértése, és egyéb bűncselekményekhez is kapcsolódik, például a pénzmosáshoz, erőszakhoz, csempészethez, prostitúcióhoz, adócsaláshoz, csaláshoz és a kényszermunkához. Az embercsempészet veszélyes módon kiforgatja a társadalmunk értékrendjét, megőrzi az idejétmúlt egyenlőtlenségeket – a nőket és a gyermekeket áruként kezeli –, és új egyenlőtlenségeket teremt. Az embercsempészek keresete aláássa a munka és a tisztességes kereskedelem értékébe vetett hitet. Az összes tagállamnak sürgősen ratifikálnia kell az Európa Tanács embercsempészetről szóló egyezményét, és alkalmaznia kell az ott lefektetett intézkedéseket, a prostitúció céljából való emberkereskedelem okának, azaz a férfiak nők és lányok iránti keresletének megszüntetésével kezdve. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az UEFA 2008-as Európa-bajnoksága, amely szombaton indul Ausztriában és Svájcban, mindenkit emlékeztet a kényszerített prostitúció témájára. Akik értékelik a jó labdarúgást, biztosan jól fognak szórakozni. Sajnos azonban a hasonló sportesemények mindig jó alkalmat kínáltak a maffiatevékenységeknek, és az átlagosnál magasabb kockázatot jelentenek az emberek szexuális kizsákmányolás céljából való kereskedelmének fokozódása szempontjából.

101

102

HU


Egyetértek a többi felszólalóval, hogy a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampánya 2006 márciusában azért volt sikeres, mert nyíltan beszélt az egyik legégetőbb társadalmi problémáról. Meg vagyok győződve arról, hogy csak a nőket érintő emberkereskedelem és kényszerített prostitúció megelőzésének szükségességéről szóló, jó tájékoztató kampány nyithatja fel a nagyközönség szemét, és tárhatja fel a nők és lányok elleni borzalmas erőszakot. Britta Thomsen (PSE). – (DA) Elnök asszony, szeretnék egy egyenes kérdést feltenni a Bizottságnak: milyen intézkedéseket tettek azért, hogy megelőzzék az Ausztriában és Svájcban rendezett 2008-as Európa-bajnoksággal kapcsolatban a nőket érintő embercsempészetet. Hiszen, ahogy ma este itt is hallottuk, és a múltbeli tapasztalatok szerint is az ilyen nagyobb sporteseményeknek mindig velejárója a nőket érintő emberkereskedelem. A következő kérdésekre szeretnék még választ kapni. Először is megkeresték a két ország kormányát, és megkérték őket arra, hogy támogassák a Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampányt? Másodszor felhívták a figyelmüket arra, hogy fokozni kell a rendőrségi tevékenységet a bajnoksággal kapcsolatban? Végül felhívták a két kormányt arra, hogy tegyenek lépéseket az áldozatok védelme érdekében? László Kovács, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, ahogy több felszólaló és én is megemlítettük, a Parlament és a Bizottság hasonló kezdeményezéseket és javaslatokat hozott fel és hasonló intézkedéseket tett a Németországban rendezett 2006-os világbajnokság előtt. Szerencsére a német hatóságok és az európai intézmények félelmei nem igazolódtak be. Ebből azonban semmiképpen sem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy most sem kell semmit tennünk, és egyszerűen hátradőlhetünk. Azért indokolt megtartanunk ezt a vitát, mert mindig jobb félni, mint megijedni, és jobb a szükségesnél jobban felkészülni. Az is ésszerű, hogy kihasználjuk ezt az alkalmat, és számba vegyük az eddigi lépéseinket, és ezáltal lehetővé tegyük, hogy a Parlament javaslatokat tegyen a Bizottságnak. És végül ez az alkalom a figyelem felhívására is jó lehetőséget nyújt. Megértem a felszólalók némelyikének elégedetlenségét. A bevezető megjegyzéseim között említettem, mennyi konkrét jelentést rendelt meg a Bizottság, és várjuk az éppen készülő tanulmányok eredményeit is, amelyekre épülhetnek majd a további intézkedések és cselekvési programok. Bozkurt asszony említette a segélyvonalak kérdését, amelyet jó ötletnek tartok, bár a megvalósítása nem annyira egyszerű. Ami a fogyasztóvédelmi segélyvonalat illeti, az teljesen más kérdés. Nem hiszem, hogy a Kuneva biztos asszony által kezdeményezett vagy létrehozott segélyvonal használható például áldozatvédelmi célokra, hiszen az teljesen más téma. Ez ennél sokkal bonyolultabb. Breyer asszony is említette az áldozatvédelmet, ami szerintem kulcsfontosságú kérdés. Szeretném kiemelni, hogy az áldozatok támogatásáról külön fejezet szól majd a cselekvési terv értékelő és nyomon követési jelentésében, amely 2008 októberére vagy novemberére készül el, és értékeli az áldozatvédelmi intézkedések tényleges végrehajtását. Az EU első embercsempészet elleni napján, 2007. október 18-án a GLS kiadta az áldozatok azonosításáról és továbbirányítási szolgáltatásairól szóló javaslatait. Szeretném biztosítani önöket, hogy mindent megteszünk a megfelelő nyomon követés érdekében, és szeretném biztosítani a képviselőket, hogy a Bizottság készen áll arra, hogy fokozza az emberkereskedelem, a kényszerített prostitúció és a mögöttük álló szervezett bűnözés elleni küzdelmet. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra holnap, csütörtök délelőtt 11 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Urszula Gacek (PPE-DE), írásban. – Miközben a futballrajongók egész Európában a 2008-as Európa-bajnokság kezdetét várják, ideje megemlékeznünk azokról a veszélyekről, amelyekkel a – különösen a volt szovjet köztársaságokból származó – nők néznek szembe, akik az emberkereskedelem áldozatai lesznek, és ki kell állniuk a kényszerített prostitúció megpróbáltatásait azért, hogy kielégítsék a labdarúgómeccsek helyszínén a szexuális szolgáltatásokra jelentkező igényt.

04-06-2008

04-06-2008

HU


Ami sokak számára a legjobb európai sporthagyományok ünneplése lesz, az a lelki és testi szenvedést jelenti majd azoknak a szerencsétlen fiatal nőknek, akik naivan elhitték, hogy a vendéglátásban felajánlott vonzó álláslehetőség csak pincérnőként vagy pultosként végzett munkát takarja. Itt az ideje, hogy ismételten felhívjuk az Európai Unió maradék 17 tagját, amelyek még nem ratifikálták az Európa Tanács emberkereskedelem elleni egyezményét, hogy haladéktalanul tegyék meg ezt. Az emberi jogokat védelmező európai uniós tagállamok nem találhatnak kifogást arra, hogy miért nem alkalmazzák az egyezmény, amelyet több mint három éve fogadtak el Varsóban. Neena Gill (PSE), írásban. – Felvilágosítaná a Bizottság a Parlamentet arról, milyen előrehaladás történt az emberkereskedelem elleni fellépésről és annak megelőzéséről szóló 2005-ös tervvel kapcsolatban? Mivel aggaszt, hogy a tagállamok késlekednek a terv végrehajtásával, megkérdezném a Bizottságot, hogyan hat majd a késedelem a Piros lapot a kényszerített prostitúciónak kampányra a tagállamokban. Felvilágosítana a Bizottság arról, milyen kampányt indít annak érdekében, hogy a figyelmet a prostitúció céljából való emberkereskedelemre irányítsa a 2008-as játékok alatt? Mélyen aggaszt, hogy míg a sportesemények milliókat szórakoztatnak világszerte, kegyetlenül ki is használják őket mint a nők és lányok kizsákmányolására kínálkozó lehetőséget. Megrázó, hogy évente körülbelül százezer nő válik az emberkereskedelem áldozatává prostitúció céljából Európában. A leginkább elítélendő jelenség az, hogy már 14 éves lányokat is érint a probléma. Egyszerűen nem engedhetjük, hogy a rabszolgaságnak ez a modern korban létező formája fennmaradjon. A szexuális kizsákmányolás nemcsak bűncselekmény, hanem az emberi jogok súlyos megsértése is. Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Az Unió felelőssége, hogy a területén rendezett sporteseményeken fellépő szexuális kizsákmányolást, emberkereskedelmet mindenképpen megakadályozza. A 2008-as futball-európa-bajnokság egy jelentős számú embert összehozó sportesemény, melynek alkalmával a szexuális szolgáltatások iránti igény ideiglenesen megnövekszik. Elemi fontosságú tehát, hogy olyan átmeneti kampányokkal védekezzünk, melyeket Záborská asszony 2006-os futball világbajnokság során is kezdeményezett és melyek folytatása mellett ez alkalommal is érvel. Úgy gondolom azonban, ahhoz, hogy a kezdeményezés minél több emberhez eljusson, szélesebb körű tájékoztatásra lenne szükség a médiában (akár az EB hivatalos honlapján is) politikai és sportvezetők vagy sportolók, szurkolók részvételével (a „Youth Voices Against Racism” program mintájára). Ám egy átmeneti kampány önmagában nem elég. Az emberkereskedelem elleni határozott fellépéshez irányelvek létrehozása, de mindenekelőtt a már meglévők minél előbbi betartatása szükséges. Itt hívnám fel a Bizottság figyelmét arra, hogy az irányelvek átültetésében és értelmezésében számos ország hiányosságokban szenved, így végrehajtásuk is egyre nagyobb késedelemmel jár. Kiemelten fontosnak tartom ezért, hogy pontos választ kapjunk Záborská assszony 2004/81/EK irányelvet érintő kérdésére. Habár az Unióban zajló sportesemények kapcsán a szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem kiszűrésében a határellenőrzés fontos szerepet játszik, úgy gondolom, ezt nem a belső határkontroll szigorításával, hanem a külsők megerősítésével, a határőrségek kellő együttműködésével érhetjük el. Így nem nehezítjük meg a jogkövető állampolgárok részvételét sem az európai eseményeken! Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Záborská elnök asszony kérdése nyomán ismét felhívjam a figyelmet a roma nők kiszolgáltatottságára az emberkereskedelem és kényszerprostitúció terén. A társadalmi kirekesztés, valamint a hivatalos okmányok gyakori hiánya különösen sebezhetővé és „könnyű célponttá” teszi a roma lányokat az emberkereskedelem haszonélvezői számára. Helyzetüket tovább rontja a mind a társadalom részéről jelentkező faji, mind pedig a saját közösségeikben megnyilvánuló nemi előítélet, valamint a romák általános bizalmatlansága az igazságszolgáltatással szemben. Egyedi programokra van szükség az emberkereskedelem áldozatául esett személyek és családjaik megsegítésére, valamint annak megakadályozására, hogy a kamaszlányok kizsákmányoló környezetben legyenek kénytelenek élni és dolgozni. Elengedhetetlen továbbá tanácsadói hálózatok és központok létrehozása, mind a civilszervezetek, mind a tagállamok részéről, valamint a megbízható statisztikai adatok gyűjtése és elemzése a roma közösségek és az emberkereskedelem kapcsolatáról. Ez utóbbi téren néhány civil és nemzetközi szervezet ugyan tud némi eredményt felmutatni, ám lényegesen nagyobb szerepvállalás szükséges az Európai Bizottság és a tagállamok részéről egyaránt.

103

104

HU


Az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás legfőbb táptalaja azonban az emberi életet a túlélésért folytatott mindennapi küzdelemmé silányító nyomor, amelyben gazdasági és oktatási lehetőségek híján jelentősen megnő a törvénytelen tevékenységek veszélye. A figyelemfelhívó programok és a már áldozattá vált személyek segítése mellett ezért az embertelen nyomor felszámolása az elsődleges közös feladatunk.

29. Nyilatkozat pénzügyi érdekeltségekről: lásd a jegyzőkönyvet 30. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 31. Az ülésnap berekesztése (Az ülést 23.45-kor berekesztik.)

04-06-2008

2008. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents