2008. Farsang. 250 Ft

250 Ft

Dióhéj A Gödöllői Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárainak, szülői körének és diákjainak tanévenkénti 7 alkalommal megjelenő kiadványa Megjelenik 125 példányban, Gödöllőn. Szerkeszti: Diószegi Éva, Farkasné Fülöp Hajnalka, Türkössy Szilárd Telefon: (30) 579-67-21 vagy az iskola számán (28) 419-052 Az iskola honlapja: www.waldorf-godollo.hu Drótlevél: [email protected], [email protected], [email protected]

2008. Farsang

A szabadság elérésének egyik alapvető része: az a szerencsétlenség, amely tudatosságot szül. A sivatagban eltévedt utazó kétségbeesetten vizet keresett. Egyik dombtetőről a másikra mászott, abban a reményben, hogy valahol megpillant egy kis patakot. Nézelődött minden irányba, de eredménytelenül. Ahogy vánszorgott, a lába megakadt egy elszáradt bokorban, és elvágódott a földön. Ott is maradt fekve, mert már jártányi ereje sem maradt, már nem volt kedve tovább küzdeni, feladta a reményt, hogy valaha is kijut ebből a megpróbáltatásból. Ahogy ott reménytelenül és leverten feküdt, hirtelen ráeszmélt, hogy milyen csend van a sivatagban. Mindenütt fenséges csend uralkodott, amit még a legkisebb zaj sem zavart meg. Hirtelen felemelte a fejét. Valamit hallott, egy hangot, amely olyan halk volt, hogy annak forrásához csak a legélesebb fül, és csak a legmélyebb csend vezethet el: a folyó víz hangja. A zaj által keltett reménytől nekilelkesedve feltápászkodott, és addig ment, amíg el nem ért egy kis patak friss, hideg vizéhez.

2008. Farsang

Farsang

TARTALOM

Rudolf Steiner egyik előadásában arra utalt, hogy tulajdonképp mindig Részlet az első misztériummeg kellene különböztetnünk, hogy a Nap épp hol jár, mert nem mindig drámából „ugyanaz” a Nap süt le ránk. Ily módon tehát jelenleg Vízöntő Nap raRudolf Steiner: gyog felénk és közvetíti e csillagkép A gyermek lénye üzenetét. Érdemes bensőséges odahetedik életéve előtt - 2. rész adással figyelni, hogy mi is történik a természetben és annak színeiben Christof Wiechert: mi jelenik meg. Szinte napra pontoAz akarat nevelése, a fej szellemi san érkezett meg e hideg, téli levegő erőinek felébresztése - 2. rész jegyével együtt egy olyan szeles időszak, amely - kisebb-nagyobb megTürkössy Szilárd: szakításokkal - azóta is tart. Érezhető is, hogy a Bak téli keménységéből, Az ígéret szép szó... a fagyott földből egy könnyedebb időszak vezet kifelé. A Vízöntővel Rudolf Steiner: együtt megérkezik a különcség és a A háromszoros Nap és bohóc-jelleg: a farsang. Narancsvöa feltámadott Krisztus - részlet rös, rózsaszín, azúr– és türkizkék tűnik fel, lassan-lassan egyre több a Kökéndy Nelli: szín a külvilágban. Mindazonáltal A kézimunka tanítása ezek még hideg, nem érzéki színek, melyek inkább a szellemi finomságot az alsó négy osztályban jelenítik meg. Hozzá kell azonban tenni, hogy a Vízöntő érzékimentesFarkas-Molnár Judit: ségében ott rejlik a szellemiség is, Ének-zene tanítás ideák képében. A Vízöntőnek a baaz alsó tagozatban - 2. rész rátság és a szellemi kötelékek a fontosak. Ilyen módon hagyományosan ez az álarcot öltés ideje, melyben Tóth Piroska: megmutatkozik, ki milyen képpel Geometria epocha kíván azonosulni. Vajon miért pont az ötödik osztályban azzal? Rudolf Steiner szintén említi, hogy az élethez szükség van a huRácz Melinda: morra, a humornak időnként jelen Posztmodern diÓda kell lennie a kifejezésmódban. Tehát itt nem a trágárságról, állati exA Zeneház új tanárainak tázisról van szó, hanem, hogy képebemutatkozása - „Dióhéjban” sek legyünk a szellemi üzenetet könnyed formában, mégis tanulságosan közvetíteni, valamint, hogy A borító Forgács Erzsébet munkája önmagunk legkomorabb problémáin is tudjunk nevetni, mert egyébként a lélek abba beletörne. Kívánjuk, hogy tudjunk önmagunkon „komolyan” nevetni hát! Türkössy Szilárd Rudolf Steiner:

2008. Farsang

R u d o l f Ste i n e r

J o h a n n es s zava i R é s z l e t „ A b e a v at á s k a p u j a ” c . m i s z t ér i um d r ám á b ó l

A

z ember meg tudja ragadni Mindazt, ami az elemekben, A lelkekben és szellemekben, Az időben és öröklétben A létet birtokába vette. A világ egész léte Lelkünk létében él, Ha szellemünkből oly erő sugároz, Mely megvalósítja e szavakat: Ó ember, éld át önmagad!

1

2008. Farsang

R u d o l f Ste i n e r

A g y e r m e k l é n y e h e t e d i k é l e t év e e lőt t 2 . r és z Utánzás, a beszéd és a járás elsajátítása, gyakorlati nézőpontok Részletek A gyermek egészséges fejlődése c. könyvből „… Éppen ez az, ami különösen fontos a gyermeknél ebben az első két és fél életévben, hogy hozzá nem férhető az idegen akarat számára, hogy azonban kifinomult, ösztönös észlelési képességgel rendelkezik mindaz iránt, ami azokban a személyekben megy végbe, akiktől bizonyos lelki függőségben áll; akik közé ugyebár a nevelők különösen odatartoznak. Nem mintha már különösen éles volna a külső látása, erről nincs szó; nem kimondottan a látás dolgozik, hanem a legbensőségesebb összérzékelés irányul arra, ami a gyermek körül zajlik a külvilágban, s ami nem azzal a szándékkal történik, hogy különösen hatnia kellene a gyermekre. A kisgyermek teljesen akaratlanul védekezik az ellen, ami tudatosan akar hatni rá, különösen az első két és fél életévben. … És hasonló módon, ha a nevelő-vezető személy helyesen viselkedik, az első két és fél életévé-

ben a kisgyermek is egy efféle lelki érzékelés-visszacsatolási viszonyban áll ezzel a vezető személlyel, s a gyermek a leghatározottabban utánzóvá, imitátorrá válik. Ebből azután az a feladat áll elő a számunkra, hogy ne az akaratunkon keresztül akarjunk mindenfélét megtanítani a gyermeknek, hanem – valamivel kényelmetlenebb úton – úgy viselkedjünk a közelében, hogy a gyermek utánozni tudja az illető dolgot; hiszen a kisgyermek érzékeny minden iránt, amit teszünk, és ahogy mozgunk. Mindezt vagy valóban utánozza is, vagy talán majd csak később, de kialakítja magában az utánzási tendenciákat, és az organikus-lelki erők által belevési azokat a testiségébe. És az érzéseink, a gondolataink iránt is fogékony. Így a nevelés ebben az első két és fél életévben csupán arra vonatkozhat, hogy saját magunkat neveljük arra, hogy a kisgyermek közelében úgy 2

2008. Farsang

gondolkodunk, érzünk és akarunk, hogy a gyermek képes legyen meglátni azt. Néha ez tovább is fennáll, hiszen az utánzás lényegében a fogváltásig eltart, a későbbi életévekben is. Ha valóban gyakorlatiasan állunk benne az életben, sok érdekes dolgot tapasztalunk e téren. Egyszer például egészen kétségbeesetten jött oda hozzám egy szülőpár és azt mondta: A gyermekünk mindig jó gyerek volt, és most lopott… Nos, vajon tényleg lopott-e? Na igen, végül is lopott, hiszen a szekrényből, ahol az édesanyja a pénzt tartotta, pénzt vett el, édességet vett rajta, még csak nem is mindig magára költötte, hanem megosztotta más gyerekekkel is. Én azt mondtam, hogy a gyerek egyáltalán nem lopott. Szó sincs arról, hogy a gyerek lopott volna! Minden nap látta, ahogy az édesanyja odamegy ehhez a szekrényhez, és onnan pénzt vesz ki; a lopás képzetéből semmi sincs a gyermekben. Viszont utánoz a gyerek, és ugyanazt teszi, amit az édesanyja tesz. Tehát ő is odamegy a szekrényhez, és vásárol valamit. En-

nek egyáltalán semmi köze sincs még a lopás vagy nem lopás fogalmához. És ha el akarjuk kerülni, hogy ezt tegye a gyermek, akkor éppenséggel másképp kell viselkednünk a környezetében. Arról van szó tehát, hogy kiváltképp az első két és fél életévben a gyerek olyanná válik, amilyenek mi magunk vagyunk az ő k ö r n ye z e téb e n . És ebből következik, hogy például amikor beszélni tanul a gyerek, ne kényszerítsünk rá valamit a nyelvből, mindenek előtt ne akarjuk az akaratunkon keresztül elérni, hogy ezt vagy azt mondja; hanem úgy kell beszélnünk a környezetében, ahogy mindig is beszélünk, hogy alkalma legyen a gyereknek hallgatózni, és csak arra kell odafigyelnünk, hogy beszédünk morális legyen. A kisgyermek befogadja ezt, és ugyanerre a pályára állítja rá önmagát. És ha pontosabban megfigyeljük: a gyermek bizony járni sem azáltal tanul meg, hogy mindenféle módokon megpróbáljuk lábra állítani, és így tovább. A későbbi tornaórán van ennek a helye. A járni tanulásnál igen köny3

2008. Farsang

nyen elérhetjük egy ilyen ballépéssel, ha túlságosan korán kezdünk a lábra állítással és a járással próbálkozni, hogy azután az idegrendszeri folyamataira nézve az egész életére tönkretesszük a gyereket. Hagyjuk, hogy megfigyelje a felnőttek felegyenesedett tartását. Utánzóként a megfelelő időpontban saját magától ebbe a tartásba helyezkedik majd. Az embert az életbe való bevezettetése során mindenképpen imitáló, utánzó lényként kell felfognunk, és éppen ennek alapján kell elrendeznünk a nevelést. … Azt viszont, ami igazán számít, már ez után a fejtegetés után is képesek leszünk helyesen értékelni. Az a lényeg, hogy ne hagyjuk magunkat félrevezetni pl. egy téves ösztön által – tulajdonképpen még csak nem is ösztön ez, hanem olyan dolog, amit bizonyos előítéletek nevelnek belénk -, ahogy azt, ha szabad így mondanom, neveletlen dajkák és éretlen pesztrák teszik, akik azt mutatják a gyermeknek, amit tulajdonképpen egyáltalán nem kellene utánoznia, hogy tehát mi magunk igen gyerekesen próbálunk viselkedni, és a kisgyerek környezeté-

ben úgy is beszélünk, lehetőleg gyerekesen. Ezt a gyermeki szintre való lefordítást a kisgyermek a maga módján saját maga elvégzi. Rosszul bánunk a gyermekkel, ha pl. túlságosan megváltoztatjuk beszédmódunkat; hiszen a kisgyerek utánozni akarja azt, aki a közelében van, és akitől bizonyos függőségben áll a téren, amit természetéből kifolyólag tesz. Alapjában véve azonban bensőleg mindent elhárít, amit a nevelő akarata megszervez, mint pl. a gyerekes, naiv beszédmódot, amelyet a közelében felveszünk. Rákényszerül, hogy elviselje ezt a beszédmódot, azonban mély belső antipátiát érez vele szemben, amely alapjában véve pl. az egész későbbi életre kiható gyenge emésztést okoz. Így egyes dolgok valódi oka, amit a későbbi életben gyenge emésztésként lehet diagnosztizálni, abból derül ki, hogy megtudjuk: ennek az embernek kisgyermekként túlságosan gyerekesen viselkedő pesztrája volt. Olyan maximák ezek, amelyekre szükség van az első nagyobb életszakasz első harmadában, a kisgyermekkor első két és fél évében.

Megtörténhetik, hogy általános és családi bajok időnként szörnyen megcsépelik az embert. Ámde a kíméletlen sors csak a szalmát gyűri össze, mikor a bőséges kévékre csap; a gabonaszemeknek nem esik semmi bajuk, és a szérűn vígan ugrálnak ide-oda, nem törődve azzal, hogy a malomba vagy a szántóföldre kerülnek-e. Johann Wolfgang Goethe 4

2008. Farsang

Marcello D’Orta

A lestrapált tanító Életem dolgozata és tanítványaim újabb dolgozatai Európa Könyvkiadó, Bp, 1999.

Beszélj a télről!

Míg az iskolaév tíz hónapig tart, a naptári év kettővel tovább, még

jó, hogy nem fordítva. S míg az iskolaév két harmadévre, a naptári év négy évszakra oszlik. De míg a naptári évvel kijön az eredmény, az iskolaévvel sehogy se akar kijönni. Mert tíz hónapban két harmadév az csak nyolc hónap—na és a maradék kettő? A naptári évvel viszont minden stimmel. Minden évszak három hónapig tart és háromszor négy tizenkettő. A tél, ha csak kilencven napig tart is, mint a többi évszak, az utálatos természete miatt hosszabbnak érződik. A nappalok sötétek, rövidek és kihaltak, nem lehet elmenni hazulról, mert vagy hideg van, vagy esik, vagy havazik, vagy szellőzik. Őszintén szólva Nápolyban havazni nem szokott, ami Nápolyra esne, annak Roccaraso issza meg a levét. Míg nyáron csak fölkap az ember egy pólót, aztán gyerünk, télen már az öltözködésben kimelózza, tiszta ideg mire megvan, annyi göncöt kell magára húzni. Ezer szerencse, hogy nem Milánóban vagyunk, különben még szkafander is kéne! A nők veszik maguknak a bundákat, hogy elegánsabbak legyenek (az csak szöveg, hogy különben kifagyna a lelkük), azokra a szegény állatokra bezzeg nem gondolnak. Nem is tudom, miért nem csak sündisznókat teremtett az Isten? Télen a gazdagok mennek a hóra, a szegények meg maradnak a kövesúton.

5

2008. Farsang

C h r i sto f W i e c h e r t

A z a k a rat n ev e l és e A f e j s z e l l e m i e rő i n e k f e l é b r es z t és e 2 . r és z Új utak keresése

L

egelső pedagógiai munkájában Rudolf Steiner azt hangsúlyozza, hogy minden pedagógiai tett alapja, az ember láthatatlan részének ismerete kell, hogy legyen, amennyiben gyümölcsöző munkát akarunk végezni. Az, amit az emberek a nevelésben az emberi természet megértése alatt általában értenek, az tulajdonképp, az ember láthatatlan természete felé irányul, hiszen pusztán az ember látható része nem vezet el a mélyben fejlődő emberi lény ismeretéhez. Így tehát a tanárnak érzékfeletti képességekkel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ismeretekhez juthasson az emberi lényről? Nem erről van szó. A gyerek, a fejlődésben lévő emberi lény érzékfeletti természete megnyilatkozik a testiségén keresztül.1 Vagyis mindössze meg kell tanulnunk „leolvasni” azt, hogy mi történik a gyermekben. Bárki, aki ezen a téren iskolázza magát, lépésrőllépésre, de el fog jutni a gyerek teljes lényéhez. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha rátalálunk és kifejlesztjük a hozzá tartozó lelki

alapállást. Sartre említést tesz a kutató „halálos” tekintetéről, mely megsérti a megfigyelt lény egységét.2 Annak, aki meg akar tanulni ilyen módon „olvasni”, olyan lelki alapállást kell felvennie, mely nem sebez. Ezt pedig határtalan alázattal (mély tisztelettel) érhetjük csak el, mellyel a gyermekben és a gyermeken keresztül létrejövő megnyilatkozások irányában viseltetünk. Ha valaki szeretné érzékelni azt, hogy a gyermek mivé lett a jelen pillanatig, az csak alázattal teheti ezt meg.3 Vagyis az erőfeszítés, mely által a gyermek megismerésére törekszünk, egyúttal önnevelés is. Ebben a lelkiállapotban – melyet ki kell nevelnünk magunkból – a gyerek lénye „nyitott titokként” tárja fel magát előttünk. Rátekintünk a gyermek teljes lényének felépítésére. Mire akarja felhívni a figyelmünket? Nézzük meg, milyen a végtagok alakja. Finomak, karcsúak és rugalmasak? Vagy inkább erőteljes és robusztus benyomást keltenek? Figyeljük meg a járását. Erőteljes, 6

2008. Farsang

mely során a sarkak érnek a földre először, mintha minden lépést megnyomna, vagy inkább könynyed, esetleg táncoló vagy határozatlan? Olyan benyomásunk van a gyerekről, mintha „otthon lenne” a végtagjaiban, vagy olyan, hogy a feje a legkifejezőbb testrésze, és a végtagok nincsenek teljesen megformálva? Ilyen módon nem csak a temperamentum jellegéről kapunk benyomást, hanem arról is, hogy ez a gyerek inkább „fentről lefelé” vagy „lentről fölfelé” fejlődik? Vagy olyan gyerekről van szó, akinek e testrészei nem igazán figyelemre méltóak, ám határozottan jobban fejlett törzse és erős mellkasa van? Így tehát ott áll előttünk egy gyermek, aki– úgyszólván – viselkedésében teljes mértékben kiéli az érzéseit; egy gyermek, akit határozottan intelligensnek tartunk, aki azonban ezt még nem mutatja meg. Úgy viselkedik, mint aki még nincsen ébren, másfelől viszont nagyon erős érzései vannak. Olyan gyerek ő, aki jobban inkább a középső részében él? Most nézzük meg, hogy milyen az írása és milyenek a rajzai. Kézírása már első látásra is erős benyomást kelthet bennünk. Lehet határozott, de jelentős erőfeszítés árán formált vagy határozott és erőteljesen alakított. Lehet nyurga, esetleg határozatlan vagy finom. Ha formarajz mintákat teszünk a kézírás mellé, könnyedén feltárul előttünk az étertest állapota. Hogyha a gyerek úgy ragadta meg a formarajzot, hogy annak

erőteljes kifejeződése van, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy itt egy egészséges étertestről van szó, amit a gyerek „megragadott”. Annál a gyereknél azonban, akinél ez még fejlődésben van, aki az étertestét „még nem ragadta meg”, annál a formák határozatlanok, minden írott szó egy külön „csata”, és nincs folyamatosság. Őnála a formatív erők még nem szabadok, még nem állnak rendelkezésre. Megfigyelhetjük a gyermek hangját is. Mit akar nekünk megmutatni? Némely gyermek hangja „ül”; másoké – úgyszólván – fejlődőben van, lágy, de időnként váratlanul erőteljes, megint másoké „recsegő”. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a gyerek hogyan viselkedik az osztályban, akkor felmerülhet egy kép, mely megmutatja, milyen mértékben inkarnálódott a gyerek a testébe. Figyeljük meg a mondatok formálását. Félreérthetetlenül jelen vannak a szerkezetükben vagy a lélek a mondatalakításban, keresi annak módját, hogy meghallják? A mai gyerekeknél egyre növekvő mértékben ébredünk rá arra, hogy a lélek megtestesülése még folyamatban van, míg a végtagok határozottan jelen vannak és aktívak, használatban állnak, mégis oly módon, hogy a gyerek nem tudja, mit tesz velük. Ellentmondás látható az inkarnálódó lélek és a fizikai megjelenés között. A tanulás problémává válik, ahol is úgyszólván a gyermek élénkségének nincs határa, ezzel pedig za7

2008. Farsang

varóvá válik.4 Mindazonáltal en- ket egyéni módon megismerni. nek ellenkezője is megfigyelhető. Vagy, ahogyan azt szintén kifejezLáthatunk olyan gyerekeket, akik tük: napról-napra, óráról-órára nagyon is ébren vannak a fejük- megoldani azt a rejtvényt, amit ben, akiknek könnyű a világot minden egyes gyerek felad nefelfogni, és gondolkodni rajta, künk. azonban naReméljük, hogy gyon nehezen a gyerek otthon fejezik ezt ki. érzi magát a Könnyen tatestében már nulnak, de a érzékeinek gon„szépírás”, a dos óvodai ápo„szép rajzolás” lása folytán is. már nehéz a Ehhez idő kell.5 számukra, főAmikor a gyeképp pedig rek elkezd iskomegjegy zés ek lába járni, megnélkül végigkezdődik a fohallgatni egy lyamat, melytörténetet, míg nek során a más gyerekek lélek megtalálja feloldódnak otthonát a testT hangzó - réz dombormű bármilyen ben; ez – viszTarnavölgyi Gáspár, 11. osztály olyan történetszafelé – a kellő ben, ami velük kapcsolatos. időben a lélek szabadságához veRöviden, az emberi lény há- zet. Ehhez szintén idő kell. A forom részből álló természettel ren- lyamat (melyben a lélek belehedelkezik. A gondolkozás, az érzés lyezkedik a testbe) a gondolkozás, és az akarat nem csak egyéni mó- az érzés és az akarat alapos kinedon nyilvánul meg, de egymással velésével kezdődik, amely a tanuis teljesen egyéni kapcsolatuk lási folyamaton keresztül válik van. A tanárnak erről benyomásra lehetővé. Azonban e három lélekkell szert tennie, ha minden gyer- tagot nem szabad ugyanolyan mekkel egyéni módon akar foglal- módon nevelni. Mindegyikhez a kozni az osztályban, úgy, ahogyan maga módján kell közelíteni. kell. Épp ez a Waldorf pedagógia A gyermek akarati lényként egyik titka: egyéni módon érzékel- lép a világba. Mindazonáltal az ni minden egyes gyereket belülről akarat ekkor még egyszerűen az és mindent megkísérelni, hogy az életerők általános vezetése alatt osztályközösségen keresztül meg- áll. Azonban az élet során az akaértsük. ratnak különféle feladatok kell Ez a feladat nő ki az emberi majd irányt adjanak. Amit tehát lény megértéséből: minden gyere- az óvodai évek végén gyakorolnak, 8

2008. Farsang

azt az iskolai tanulás során is nagy felelősség. Azután, lépésrőlfolytatni kell: ez pedig az értelmes lépésre, derengeni kezd a jelentés tevékenység. (Értelmes: tehát a gyermek előtt. olyan tevékenység, aminek megAz első iskolai években tartózvan a maga határozott célja, amit kodunk attól, hogy a gyermek érnem „csak úgy” végzünk, hanem telmi képességeihez folyamodbizonyos szándékkal, tudatos fel- junk, ahhoz, hogy értelmileg megépítéssel. – a ford.) Mindent, amit ragadjon dolgokat (ez a nevelésteszünk, bizonyos benne rejlő cél- művészet különleges jellemzője). lal tesszük, ez a cél pedig az ér- Van bátorságunk ahhoz, hogy zésből és az érzékekből ered. Nem várjunk, amíg a gyermek az értelaz utasítás tehát a kiindulópont, mes cselekedetek folytán felébred hanem az értelmes tevékenység.6 és elkezdi képezni magát. Vagy – Gyakran mondják, hogy „jó ahogy Rudolf Steiner mondta – szokásokat” kell a gyermekekbe amíg bármi, ami alszik, elkezd nevelnünk. Ezt felébredni.7 Ebkönnyen kiből kifolyólag pl. mondják. Mik is az aritmetika is ezek? Ezek az az értelmes cseértelmes cselelekedetekből fejkedetek. Végső lődik ki; cselekesoron, amikor detekből, melyek még nem „értik” lassan belülre őket, addig ezek kerülnek, meaz akarat szoblyek mindazonrászai. által még csak Most tekintszokások mielőtt sük át a fejlő„megértenék” désnek azt a foőket a gyerekek. lyamatát, amely Ezért mi nem az íráshoz vezet. „ébresztjük” fel a Először a gyerek gyereket intelD hangzó - réz dombormű csak rajzol. Pl. lektuálisan. A Ollári Bálint, 11. osztály egy ágdarabbal gyermek maga rajzol a homokba. Egyenes vona- aki tevékenyen van jelen az iskolak, görbe vonalak tűnnek fel, fel- lában - fel fogja ébreszteni önmafoghatatlan formák, írott betűk, gát, amikor eljön az ideje. Ami végül pedig valami olyasmi szüle- ehhez szükséges az a „bátorság” a tik, amit még nem vagyunk képe- várakozáshoz. Nem a tanár akasek elolvasni. „Jó szokások” ala- rata közreműködik tehát, hanem kulnak ki az értelmes cselekede- inkább a gyermek akarata. teken keresztül, ahol is – először – A Waldorf pedagógia egyik az értelem a tanár felelőssége; kulcsmotívuma az, hogy biztosítja 9

2008. Farsang

ezt a teret az egyes gyermekeknek, és nem halad az ellenkező irányba, nevezetesen afelé, hogy minden gyerek képes legyen megtenni ezt vagy azt ugyanabban az időpontban. Három fejlődési lépcsőt mutatnak fel a gyerekek a tanulás során: 1. Szeretik azt tenni, ami lényükkel összhangban van. 2. Lelkesednek az iránt, amit tesznek; ez összhangban van a lényükkel. 3. Fokozatosan felébrednek az első két lépcsőfokon keresztül. E tanulási folyamat során – amely hozzá van igazítva a gyermeki természethez – az is megtörténhet, hogy a második lépcsővel kezdenek: lelkesednek valami iránt. Mindazonáltal a nevelés első éveiben az imént jellemzett irányhoz kell tartanunk magunkat, tehát a tanulás „lentről felfelé” és nem „fentről lefelé” irányul. Semmit sem verünk bele a gyerekek fejébe azért, hogy felébresszük őket, hanem inkább „kíváncsivá” tesszük a fejüket az iránt, amit lényük többi része tesz. Úgy szoktunk erre hivatkozni,

mint a fej felébresztése az akarat aktiválásán keresztül. Ez a Waldorf pedagógia alapjaihoz tartozik. Ha engedjük, hogy a gyerek először csak rajzoljon, és csak azután alakíttatjuk ki az írott betűket a rajzolt formákból, akkor az akarati emberen keresztül hatunk felfelé a fej-ember felé.8 Ez többféleképp is történhet; ily módon a nevelés higiénikus, gyógyító elemét érintjük. A különbség kicsi, de hatékony. Rudolf Steiner így ír erről: Amikor például egy ’F’ betűt rajzolunk a táblára a gyerekeknek, és meg kell azt figyelniük, majd kezeikkel követniük kell a formáját, akkor az érzékelésen keresztül közvetlenül hatunk az intellektusra; azután pedig majd az intellektus fogja az akaratot idomítani. Ez a fordított út. A helyes út az, amikor – amennyire csak lehetséges – az akaraton keresztül ébresztjük fel az intellektust.9 Ily módon végre elérkeztünk oda, hogy megértsük, mit jelent a művészeten keresztül nevelni. Nem a művészet a lényeges, hanem az intellektus akaraton keresztüli felébresztése; ez pedig a művészeten keresztül működik a legjobban. A pedagógiában talán a kerülőút a legrövidebb út. Ezek

10

2008. Farsang

azok az új utak, amiket keresünk. Hiszen egy új tárgy művészi módon való „megértetése” a gyerekkel mindig új utakat követel. Mindenki, aki megismételt valamit, amit már elsajátított, megtapasztalta azt az állott utóízt, ami az ilyesfajta ismétlésből ered. Ha egyszer már szokássá vált, hogy az óra pulzál, szellemesen, váratlanul, meghökkentően áramlik feszültségkeltés és feloldódás között odavissza, akkor létrehoztuk az alapot ahhoz, hogy az óra pozitív hatással legyen az egészségre. Ha pedig néha csak a fejet szólítjuk meg, abban semmi káros nincs. (Itt egy szép példa magától Rudolf Steinertől: Egy tanár már majdnem minden betűt megtanított, amikor azt mondta a gyerekeknek: „Nézzétek csak! Ez itt az X, ez az Y és ez a Z. Kérlek, jegyezzétek meg jól.”) Ebben az esetben a tanár csupán a fejhez folyamodott, mivel az a munka, ami a képteremtéshez szükséges, már korábban megtörtént.

Az alsó tagozatban az életerők fejlődése a mellkas-rendszerből indul ki. A felső tagozatban a személyiség-érzés az intellektuális tevékenységben jelen lévő akarati késztetésből ered. Ez tehát a dolog egy másik megvilágítása. Az akarati késztetés az intellektuális tevékenységben egy olyan princípium, amely lentről felfelé hat, és amely erős lesz akkor, ha a gyerekeket az érzéseiken keresztül vezettük el az akaratukhoz. Ezt a modern neurológiai kutatás is alátámasztotta, amely megmutatta, hogyan működik együtt összehangoltan az akarat és a gondolkodás már igen korai életkortól kezdve. Néhány példa: a passzív szókincs felépítéséért ugyanaz az agyi központ felelős, amiben a korábbi időszaktól kezdve az összes tapintási élmény létrejött. A matematikai geometriai gondolkodásban pedig azok az agyi területek vesznek részt, melyek a mozgásérzékelésben voltak tevékenyek. Nézzük most meg az egészet egy Archetipikusan a gyermek a másik oldalról. három hatalmas fejlődési lépcsőAz iskolás kor előtti időszakban fokon keresztül mutatja meg ezt a test fejlődése a fejből indul ki. az utat: a felegyenesedés (járás), a 11

2008. Farsang

beszéd és a gondolkodás kialakulásán át. Ebben is lentről felfelé vezet az út. Végül hadd tegyünk említést az akarat fejlődésének jeleiről az ismétlésen keresztül. Jelen korunk kultúrája a sietségen és egyszeri eseményeken alapszik. Egy recitáció, egy vers vagy egy szép dal ismételt elszavalását, eléneklését rohanó korunkban tehernek érezzük. Pedig épp ebben fejleszthető és edzhető az akarat. Mindannak, amit megismétlünk egyszerűen csak azért mert meg kell ismételni, ami nincs tele új ingerekkel, de egyszerűen újra és újra megtesszük, amire nincs lelki indíték, és aminek sem haszna nincs, sem célja, mindennek akaraterősítő hatása van. Mindaz, amit megteszünk, de szigorúan véve nincs rá szükség, stimulálja az akaratot. A nevelésre érett gyerekeknél ez ugyanaz, mint a felnőttek számára ajánlott akaratgyakorlat esetében: elvégezni valami olyat, aminek semmi értelme nincs (pl. áttenni a zsebkendőt a jobb nadrágzsebből a balba), de egy előre kijelölt időpontban. Vagyis az én, meghatároz egy teljesen szükség-

telen cselekedetet pusztán csak azért, mert azt akarja.10 Ha ez szokássá válik, akkor érintkezésbe lép az aktívan tanuló intellektussal a felső tagozatban, és helyénvaló személyiség-érzést fog táplálni (kinevelni). A fej szelleme felébred, valamint folytatja a felébredési folyamatot és éber is marad. Az én számára pedig rendelkezésre állnak azok a körülmények, amelyek által a jövőben szabadon használhatja a lelkierőket. Ez a pedagógia feladata jelen korunkban. Fordította: Türkössy Szilárd, a Gödöllői Waldorf Iskola angoltanára. A cikk eredetije megjelent a Goetheanum Pedagógiai Körlevelében, a 2007 karácsonyi számban. 1. A tisztánlátó képességek szükségességéről lásd: - Rudolf Steiner: Geistige Zusammenhänge in der Gestaltung des menschlichen Organismus, GA 218., 6. előadás, 1922. 11. 05., Hága - Rudolf Steiner: Der pädagogische Wert der Menschenerkenntnis, GA 310., 1924. 07. 21., Arnheim 2. Ld.: Ate Koopman cikke „Hogyan tanuljuk meg látni a karmát?”, mely

12

2008. Farsang

megjelent a 26. számú körlevélben, 2006 Húsvétján 3. A három lelki alapállásról (alázat, lelkesedés, védelmező kéz) ld.: Rudolf Steiner: Meditatív úton kialakított emberismeret, GA 302a, 1920. 09. 16. (Magyarországon megjelent a Genius és a Magyar Waldorf Szövetség gondozásában.) 4. Részletes leírás erről a képről a következő munkában található: Neues vom Zappelphilipp, Gerald Hüther u.a., Walter Verlag, 2002. 5. Ld. még az alsó érzékekről:

„Reifezeit der unteren Sinne”, a fejezet végén, a következő könyvben: Sinnes – Welten von Wolfgang M. Auer, Kösel Verlag, 2007. 6. Rudolf Steiner: Általános embertan, 12. előadás, GA 293. 7. Rudolf Steiner: Általános embertan, 6. előadás, GA 293. 8. Rudolf Steiner: Általános embertan, 11. előadás, GA 293. 9. Uo. 10. Ld.: Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerésének útja, GA 10., az alapgyakorlatok leírása

Egy család az étteremben vacsorához készülődött. A pincérnő először a felnőttek rendelését vette fel, aztán a hétéves kisfiúhoz fordult. - Hát te mit kérsz? - kérdezte. A fiú élénken körbenézett, és végül kibökte: - Egy hot-dogot kérek. Még mielőtt a pincérnő felírhatta volna a rendelést, a mama közbeszólt: - Szó sem lehet hot-dogról! Hozzon neki egy szelet húst burgonyapürével és sárgarépával! A pincérnő azonban nem figyelt rá. - Ketchupot vagy mustárt kérsz hozzá? - kérdezte a fiút. - Ketchupot. - Egy perc múlva itt vagyok - mondta a pincérnő, és azzal a konyhába sietett. Az asztalnál dermedt csend lett. Végül is a fiú körülnézett, és így szólt: Látjátok! Ő komolyan vett engem. - Hogy vannak a gyermekeid? - Köszönöm, mindkettő jól van. - Milyen idősek is? - Az orvos három éves, az ügyvéd öt.

13

2008. Farsang

Tü r kö s sy Sz i l á rd

A z í g é r e t s z é p s zó. . .

V

alószínűleg mindannyian be tudjuk fejezni a közmondást, amit én is gyerekkoromban tanultam, és valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy a közmondások általában valami fontos tartalmat közvetítenek. Ez abból ered, hogy amit ma legtöbbször egyszerű népi bölcsességnek vagy megfigyelésnek tartanak, az a régi emberekben élő, ősi tudás forrásából fakadt. Ez a forrás azonban mára gyakorlatilag elapadt: már aligalig lehet találkozni azokkal az igazi öreg parasztbácsikkal, nénikkel, akik a legegyszerűbb módon és természetességgel élték és fogalmazták meg a fentihez hasonló bölcsességeket. Az is igaz, hogy a régiekben egészen másképp élt a moralitás, a becsület kérdése. Még nem is olyan sok idővel ezelőtt nem kellett bizonylatokat, igazolásokat kiállítani, ha valaki számítani akart arra, hogy egy bizonyos dolog valóban meg fog történni. Elég volt, ha valaki becsületszavát adta valamire. Természetesen akadtak kivételek, sőt, ezek a kivételek – mai korunk felé haladva – meg is szaporodtak, olyannyira, hogy mára már sok esetben kinevetnének bennünket, ha csupán becsületszavunkra akarnánk hivatkozni. A régiekben

még volt olyan tartás, hogy az ígéretnek, az adott szónak súlya volt. A lelkük mélyén éreztek valami olyasmit, hogy ha valamire a szavukat adták, az mintegy a lényük legbensejéből fakadó garancia volt, amely így saját lényüket, morális tartásukat, megbízhatóságukat, vagyis lényük értékét jelentette, minősítette. Így kapcsolódott hozzá egy igen erős és magasrendű akarati elem. Nem is adták a szavukat bármihez, vagy csak olyasmihez, amihez mintegy „biztosítékot” akartak csatolni, nemcsak mások, de önmaguk számára is. Igaz, akkoriban a lelkiismeret hangja is még hallhatóbb volt az emberek belső hallása számára. Nem „dobálóztak” tehát mindenféle ígéretekkel, de amit megígértek, az biztosra vehető volt, mert akarták is betartani, és a szón most igazi akaratot, valami valódi erőt kell érteni. Hová lett mindez? Szinte észrevétlenül lett úr a pénz, e fölött a dolog fölött, a pénz, a becstelenség mögött pedig ott áll az egoizmus. Mindannyian érezzük, hogy a legerősebb kísértések közé tartozik egy földön talált pénztárca, vagy amikor a pénztáros nyilvánvalóan elszámolta magát a javunkra. A megbízhatóság mára már a legszorosabb

14

2008. Farsang

barátságokban és rokoni kötelékekben is megkérdőjeleződhet; mit mondjunk akkor a teljesen idegenekhez fűző kapcsolatokról? Tapasztalhatjuk, hogy még saját gyerekeinknek tett ígéreteinket is milyen nehéz sokszor betartani, ha ez egyáltalán megtörténik. Pedig tudván-tudjuk, hogy mi történik, milyen rombolás megy végbe a kicsi gyermekben, amikor a szülő nem tart be valamit… Mérhetetlen csalódást él át, és elegendő egy-két alkalom, hogy bizalmát elveszítse adott szavunkban, majd maga is észrevétlenül sajátítsa el az „eljárást”. Vajon felnőttként hányszor játsszuk el ugyanezt, amikor pedig magunk is átmentünk már az effajta csalódások megtapasztalásán? Mire átlépjük a felnőtt élet küszöbét, valahogy már át is adtuk magunkat egy kimondatlan játékszabálynak: az ígéretet nem kell olyan komolyan venni. Sokszor csak azért ígérünk meg valamit, mert nincs bátorságunk felvállalni a másik ember előtt, hogy ezt vagy azt nem akarjuk megcsinálni, egyszerűen nincs bátorságunk nemet mondani ott, ahol – ha őszinték vagyunk magunkhoz – nemet kellene mondanunk; vagy igent, ahol meg valójában igent kellene, mert még saját magunknak is ezzel lennénk igazán javára. A bátor és őszinte szó hiánya is egoizmus, mert – ha csendes perceinkben igazán utána gondolunk, kiderülhet, hogy – jó színben akarunk feltűnni mások előtt, minden eszközzel szeretnénk elkerülni a becsületes

válasz felvállalása miatt lehetségesen létrejövő konfliktust, meg akarunk felelni mások elvárásainak, különben nem fognak minket úgy becsülni, tisztelni, szeretni… Pedig! Ha lenne bátorságunk kipróbálni, kiderülhetne, hogy a legtöbb esetben illúzió volt azt hinni, hogy konfliktus keletkezik, hogy másoknak van elvárása (és ha van is, sokszor nem jogos), hogy azért becsülnek, szeretnek bennünket, mert mindig mindenre igent mondunk, amit aztán képtelenek vagyunk betartatni. Sokszor kiderülhetne az ellenkezője, hogy éppen azért tudnak bennünket becsülni, mert nem vállaljuk fel, ami nem dolgunk, vagy amit nem tudunk teljesíteni, de minden esetben megtesszük – úgy, ahogy azt kell, és amikorra kell -, ami dolgunk, amit tudnánk teljesíteni, amit felvállaltunk! Vajon miért van az, hogy az emberek meglepődnek – talán mi magunk is – vagy külön megköszönik, ha valaki időre, többszöri kérlelés és szólongatás nélkül, megteszi amit megígért úgy, ahogy azt kell? Nyilvánvaló, hogyha ilyen történik az, azt mutatja, hogy nem ez az általános. De miért? Sokféle okot fel lehetne sorolni, főképp, ha az egyedi helyzeteket vizsgáljuk. Lehetnek talán okok a fentebb említettek, lehet a pénz, a nemtörődömség, a lustaság, a szétszórtság, stb. „Szűkebb pátriánkat”, a Waldorf iskolát, a (hazai) Waldorf mozgalmat megfigyelve ehhez hozzátehetjük, hogy a „nagyvilághoz” képest itt három-

15

2008. Farsang

szorosan nehezebb dolgunk van: síthető. Egyértelmű, hogy egy ez a három ok pedig a szabados- Waldorf tanárnak, vagy valakinek, ság, a feladatok „túlhatványozott” aki ehhez az úthoz csatlakozik mennyisége, és a jelenlét hiánya. (tehát szülő is lehet), több lesz a (Talán ez utóbbi feladata, mint a legfontosabb.) „normál” esetPedig fel lehetne ben. Azonban ez tenni a kérdést, nem azt jelenti, vajon ilyennek hogy a dolog álmodta meg teljesíthetetlen! Rudolf Steiner a Amikor már vijövő emberisészont a fejünkre gét nevelő iskoomlanak a fellát? Ez volt a adatok, és valócél? ban képtelenség Szabadosmindent időre, ság, szabadság tisztességgel helyett: a szaelvégezni, az bad Waldorf már nem a szeliskola kifejezés lemiségből adóL hangzó - réz dombormű nagyon megtédik. Itt meg kelBaráth Henrietta, 11. osztály vesztő, de csak lene keresnünk, azért, mert mindannyian mást hol hibáztunk/hibázunk, mi miértünk szabadság alatt. Rudolf att válik valami teljesíthetetlenné. Steiner ennek egy egész könyvet A teljesíthetőség azonban nem szentelt (A szabadság filozófiája), egyenlő a kényelmességgel, az ezért én itt bele sem fogok a fejte- odázgatással és mentségekre való getésébe. Mindamellett azért meg- hivatkozással! említhető, hogy a szabadság Jelenlét hiánya, tudatos jelenmessze nem abban áll, hogy nem lét helyett: rengeteg esetben megbaj, ha nem teszem meg, amit figyelhető, hogy mennyire átgonmegígértem, vagy nem időre dolatlanul vetünk oda valamit. A (hiszen tudjuk: „úgysem kezdődik legtöbb ígéret ilyen. Jön egy felkéidőben”; vagy: „Waldorfos kez- rés, egy feladat és nagyon gyakdés”), esetleg nem úgy, ahogyan ran anélkül mondunk rá igent azt kellett volna. Ezek semmiképp vagy nemet, hogy megkérdeznénk: nem tartoznak a szabadság fogal- 1.) mikorra kell teljesíteni, 2.) mába. pontosan miről van szó (tehát felSokszorosan több feladat, mérem, objektíve képes vagyok-e több feladat helyett: az előbbivel rá, ha összeszedem az erőimet, és szorosan összefügg, hogy egy Wal- mit kell megvalósítani, ill. hogy ez dorf iskolában jóval több feladat valóban az én feladatom-e), és 3.) adódik, mint ami fizikailag telje- mikorra kell választ adni (vagyis 16

2008. Farsang

van-e lehetőségem – ha lehet – munkra fontosak, akkor vajon legalább egyet aludni rá)? Ezek a hajlandóak vagyunk-e valamilyen dolgok a legtöbbször nem valósul- – tőlünk telhető, de nem a kényelnak meg, tehát jön a „nem”, és mességgel egyenlő – áldozatot is akkor másnak kell megcsinálnia, hozni? Ez nagyon nehéz. Először akinek pedig nem lenne dolga, is át kell gondolni mindezt, majd vagy jön az „igen” (ez a gyako- döntést kell hozni, amit azután be ribb), ezt követően pedig a beleal- is kell tartani. Aztán azért is navás, a fércmunka, a csúszás, gyon nehéz, mert mindezt szabadvagy, hogy egyáltalán meg sem ságban kell véghezvinni, vagyis tesszük. külső kényszerítő erő nélkül kell Ismét fel lehet tenni a kérdést: hűnek maradni a magunknak tett vajon miért jött létre a Waldorf ígérethez úgy, hogy közben folyaiskola? Csupán azért, mert vala- matosan figyeljük mások érdekeit, mikor valakik elégedetlenek vol- tudatosnak, átgondoltnak kell tak az állam kínálta lehetőségek- lenni, amikor valamit felvállalunk, kel, és egyszerűen másfajta isko- sőt, ebben egyensúlyt kell teremlát akartak? Ha igen, miben teni, mert nem szabad magunkat mást? Mivel voltak elégedetlenek, túlvállalni, de alulvállalni sem, vagyis fordítva: mit akartak más hiszen mindkettőnek mindannyimódon megvalóan „megisszuk a sítani, vagy milevét”. Lassanlyen más célt lassan megértakartak elérni? jük, hogy a WalEgy másik kérdorf iskola olyan dés azoknak, „nevelde”, ami akik Waldorf isnem csak gyerekolába szeretnék keknek szól, és a járatni gyermelátszólagos köküket: miért épp vetkezmény nélWaldorf? Képviküli munka vagy sel ez olyasfajta részvétel sokkal értékeket, amikomolyabb köket a felnövekvő vetkezményekkel gyermekükbe jár, mint azt Sz hangzó - réz dombormű szeretnének begondolnánk, Vidákovich Levente, 11. osztály leplántálni? Egycsak ezek a köáltalán: meg tudják-e fogalmazni, vetkezmények nem olyan nyilvánmiért akarják ide járatni a gyere- valóak mindjárt. ket? Ha pedig e kérdések nyomán A Waldorf életben kulcsszerefelvilágolni látszik valamilyen tu- pet kapnak tehát az ígéretek. datos cél, amiért ezt az iskolát Gondoljunk csak bele, mennyivel létrehozták, értékek, amelyek szá- másabb lenne a Waldorf iskola, 17

2008. Farsang

ha becsületszavunkat adnánk minden egyes ígéretünkhöz olyan értelemben, ahogyan azt régen tették! Mennyivel másabb lenne, ha betartanánk mindent, amit megígérünk! Azonban szó volt már arról, hogy ez a régi lelkület elhalványult, megszűnt, egészen másképp éljük az életünket. Nekünk más szerep jutott, és bizonyos tekintetben a régieknek könnyebb dolguk volt, mert adott volt lelkükben az, az erőteljes érzés, amit a becsületszó kimondásakor éltek át, és az akaraterejük is edzettebb volt még. (Ez azonban semmiképp nem lehet mentség vagy hivatkozási alap számunkra.) Látjuk tehát, hogyan múlt el ez a lelkület a régebbi korokkal együtt, látjuk, hogy mi vesz körül bennünket ma, és mi él ma bennünk. Ennek nyomán jogosan adódik a kérdés: ez egyre rosszabb lesz? A válasz, igen: ha nem teszünk ellene. Arról ugyanis nem beszéltünk még, hogy a régi, elveszett lelkület helyébe azért az ember kapott mást: sokkalta világosabb tudatot. Ez az, amiből ma kiindulhatunk, ha valamit tenni akarunk. A szellemi kutatás feltárja nekünk, hogy az akarat hogyan él az ember egyes részeiben. Most csak a három legmagasabb rendűt szeretném megemlíteni, mely egyben három egyre erősödő fokozatot jelent: a kívánság, a szándék és az elhatározás. Mit is értsünk ez alatt? Rudolf Steiner szavait idézzük: „Először is van valami, ami amellett, hogy motívumaink van-

nak, szintén működik az akaratban, mégpedig a kívánság, a megkívánás. Most nem az erősen megnyilatkozó kívánságokra gondolok, amelyekből azután vágyak lesznek, hanem azokra a halkan visszacsendülő kívánságokra, amelyek minden motívumunk kísérői. Ezek mindig jelen vannak. Ezt a kívánságot különösen akkor érzékeljük erősen, amikor olyasvalamit teszünk, ami az akaratunk egy motívumából indul ki, és amikor végül átgondoljuk ezt, és azt mondjuk: amit itt most elvégeztél, azt még sokkal jobban is csinálhatnád… De van-e bármi, amit az életben teszünk, amellyel kapcsolatban ne lehetne az a benyomásunk, hogy még jobban is csinálhatnánk? Szomorú volna, ha bármivel is tökéletesen elégedettek lehetnénk, hiszen semmi sincs, amit ne tudnánk még jobban is elvégezni. És éppen ebben különbözik a kulturálisan valamivel magasabb szinten álló ember az alacsonyabb szinten állótól, hogy az utóbbi mindig elégedett szeretne lenni önmagával. A magasabb szinten álló ember sohasem szeretne úgy igazán elégedett lenni önmagával, mert motívumként mindig visszacsendül benne az a halk kívánság, hogy jobban, sőt, hogy másképpen csinálja a dolgokat. E téren ugye sokat vétünk. Ki tudja, milyen nagy dolgot látnak abban az emberek, ha megbánják egy tettüket. Nem ez a legjobb dolog azonban, amihez kezdhetnek egy cselekedetükkel, hiszen a megbánás sok szempont-

18

2008. Farsang

ból puszta egoizmuson alapszik: azt szeretnénk, ha jobban tettünk volna valamit, hogy ezzel jobb emberré váljunk. Ez egoisztikus. Csak akkor nem lesz egoista a törekvésünk, ha nem a már megtett cselekedetet szeretnénk jobbnak tudni, hanem, ha ennél sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy egy következő esetben jobban tegyük ugyanezt a dolgot. A szándék, ami így megfogalmazódik bennünk, a törekvés, hogy legközelebb jobban csináljunk valamit, ez a legnagyobb dolog, nem a megbánás. … Nos, a kívánság tovább konkretizálódhat, határozottabb formát ölthet. Akkor a szándékhoz lesz hasonlóvá. Ekkor egyfajta képzetet alkotunk magunknak arról, hogyha még egyszer el kellene végeznünk egy adott cselekvést, hogyan csinálnánk azt még jobban. De nem a képzetre helyezek nagy hangsúlyt, hanem az érzés- és az akarat-jellegűre, amely minden motívumot kísér, erre a motívumra: Ekkor erős működésbe kezd bennünk az ember úgynevezett tudatalattija. Ha az akaratukból következően elvégeznek ma valamilyen cselekvést, a szokványos tudatukban nem fognak mindig képzetet alkotni maguknak arról, hogy tudnák hasonló esetben legközelebb jobban csinálni. Az, az ember azonban, aki szintén önökben él, a „másik ember” – mindazonáltal most nem képzetileg hanem akaratilag –

mindig határozott képet alkot arról, hogyan is végezné el az adott cselekvést, ha megint ugyanabban a helyzetben volna. Csak ne becsüljenek alá egy ilyen felismerést! Egyáltalán ne becsüljék alá ezt a <másik embert>, aki önökben él. … Minden emberben ott van mélyen – mintha a föld alatt rejtőzne – a „másik ember”. Ebben a „másik emberben” benne él a „jobbik ember” is, aki mindig eltökéli egy adott cselekvés után, amit végrehajtott, hogy hasonló esetben legközelebb jobban csinálja majd a dolgot, így mindig halkan visszacsendül az a szándék, az a nem tudatos, tudatalatti szándék, hogy hasonló esetben jobban hajtsunk végre egy adott cselekvést. És majd csak akkor lesz ebből a szándékból elhatározás, ha a lélek megszabadul a testtől. A szándék egészen csíraszerűen marad meg a lélekben, majd azután később követi az elhatározás. Az elhatározás pedig ugyanúgy rejlik a szellememberben, ahogy a szándék az életszellemben, a tiszta kívánság pedig a szelleménben.” (Rudolf Steiner: Általános embertan, IV. előadás) Látható, hogy a mai „szokványos tudat”-ban a legtöbb esetben mindez nincs jelen. Tudatos lesz azonban, ha majd a fizikai test fátyla már nem fogja eltakarni, vagyis amint átléptük a halál küszöbét. Ha azonban a Waldorf iskolához valóban hozzá akarunk tartozni, akkor ez megköveteli tőlünk, hogy feladatunk-

19

2008. Farsang

ká tegyük a kívánság, a szándék és az elhatározás egyre tudatosabbá tételét, egyre gyakoribb alkalmazását. Ez egész egyszerűen a Waldorf iskola felépítésében rejlik. Az ígéretek pedig az ember legmagasabb rendű akarati minőségéhez, az elhatározáshoz kapcsolhatóak, hiszen egy ígéretet megtartani a legnagyobb erőfeszítéssel lehet csak. Amíg ez csupán utólagos kívánalom, vagy halvány szándék a jövőre vonatkozóan, addig nem biztos, hogy meg is valósul. Vagyis most már látható, mennyire tudatosnak kell lennie annak, aki ígéretet tesz, aki motívumának az elhatározást teszi meg. Az ilyen ember hasonló erőt nevel ki magában, mint amit a régi ember élt át, amikor becsületszavát adta, csakhogy számára immáron mindez tudatos, és tudatos mindaz a következmény is, amihez betartott vagy be nem tartott ígéretével hozzájárult, előidézett. Valójában, amikor odaállunk egy osztályban a gyerekek elé, ki nem mondott ígéretet teszünk, hogy őket bevezetjük a földi életbe, és nyugodtan ránk bízhatják magukat, mert mindarra megtanítjuk őket, mindazt beléjük oltjuk, ami az életben jó, igaz és szép. Ígéretet teszünk, hogy közvetíteni fogjuk a legmagasabb emberi értékeket, példával járunk elöl és kezükbe adjuk a kulcsot, hogy ha nem is

minden tökéletes, létezik az életben a törekvés, a rossz kijavítására, a hibák jóvátételére, létezik az önnevelés az ember legmagasabb részeiből kiindulóan. Amikor pedig szülőként vagy más módon csatlakozunk egy Waldorf iskolához, ki nem mondott ígéretet teszünk, hogy a számunkra rendelkezésre álló eszközökkel mindezt támogatjuk, elősegítjük, és magunk is részt vállalunk benne a felvállalt feladatok véghezvitelével. Most már tudatos belső jelenléttel ébred bennünk a felelősség, amikor ígéretet teszünk - bárhol is álljunk az életben -, és az éberség mellett hasonló érzések járnak át, ahogyan a régi embert is, aki becsületszavát adta valamire. Erre senki nem kötelezhet, teljes szabadságunkban áll, hogy megtesszük-e, akarjuk-e, elhatározzuk-e vagy sem, vagyis belátjuk, hogy amikor ígérünk, valójában önmagunknak teszünk ígéretet, melynek gyümölcse igazából a halál után mutatja meg előttünk önmagát. Legközelebbi ígéretünk megtételénél emlékezzünk tehát, hogy amit másoknak ígérünk, magunknak ígérjük, vagyis nemcsak a világgal, de önmagunkkal szemben is a legnagyobb jótett, ha minden erőnket összeszedve maradunk hűek az adott szóhoz, és lelkünk legmélyéből szólva fejezzük be a mondást: „ígéret szép szó…”

Mindaz vészt hozó, ami felszabadítja szellemünket anélkül, hogy önuralmunkat biztosítaná. Johann Wolfgang Goethe 20

2008. Farsang

Marcello D’Orta

A lestrapált tanító Életem dolgozata és tanítványaim újabb dolgozatai Európa Könyvkiadó, Bp, 1999.

Órán olvastuk A nyúl és a teknősbéka meséjét Foglald össze és értelmezd ezt a történetet! Egy napon a nyúllal szembejött a teknősbéka. Hogy jött, az persze túlzás, mert a teknősbéka sebessége az álló autójét súrolja. A nyúl cikizni kezdte a teknősbékát. Azt mondta neki: te vagy a világ leglassúbb állata, hozzád képest a hangya Speedy Gonzales. A teknősbékának ez rosszulesett. Akkor fogadtak, hogy ki ér oda előbb egy kitüzött célba. A teknősbéka nagyon jól tudta, hogy a nyúl őt kenterbe veri (mint a Real Madrid a Nocerinát), de büszkeségből azéris ki akart vele állni. Az úton a teknősbéka bekapcsolta a turbót és kilőtt, a nyúl viszont olyan biztos volt a győzelmében, hogy beverte a szunyát. Azt gondolta a nyúl: nyugodtan alhatok egy félórácskát, akkoris győzök a végén. De elszámította magát. Az álom jobban elhúzódott, mint tervezte s amikor felriadt, a teknősbéka már öszvisz csak egy centire volt a céltól. A nyúl akkor levágott egy bip-bip villámstartot, de hiába, az az egy centi még egy teknősbékának is nudli, és a nyúl elvesztette a futamot. Ennek a mesének az az eszmei mondanivalója, hogy ne kiabáljuk el a medve bőrét.

21

2008. Farsang

k és z ü lő d és a z Ü n n e p r e R u d o l f Ste i n e r

A h á ro m s zo r o s N a p és a f e ltá m a d ot t Krisztus

K

edves Barátaim! Ha azután a régi beavatottak tanítványai kitekintettek a világmindenségbe és arról szóltak, ami a Földön kívül a Nap hatásaiban, magában a Napban, a Nap nagy zarathusztrikus szellemi lényében él, akkor ezek a régi beavatottak alapjában véve ugyanrról szóltak, akit később Krisztusnak neveztek. Úgyhogy minden formában ki kell mondani, hogy a régi beavatottak a Földön kívül, a kozmoszban éspedig abban a kozmoszban, amelyet a Nap reprezentál, Krisztust látták. És a Golgotai Misztérium lényege nem a Krisztusra vonatkozó tan, mert ez megvolt a régi beavatottaknak is. Csakhogy Krisztusról azt mondották, hogy nem a Földben, a Föld erőiben, hanem a Nap erőiben él. De helytelen azt gondolnunk, hogy a régi beavatottak nem beszéltek a Krisztus-lényről. Egyike az emberiség által teljesen elvesztett igazságoknak, hogy a Golgotai Misztérium előtt Krisztusról mindig mint földöntúli lényről beszéltek. ma az

ilyen nézetet keresztényietlennek tartják. De miért nevezik az ilyen nézetet keresztényietlennek, amikor az első egyházatyáknak is ez a nézetük volt? Az első egyházatyák azt mondották: a régi kor bölcsei, akiket gyakran pogányoknak neveznek, mélyebb értelemben véve keresztények! Az első egyházatyák ezekről a pogányokról, mint Golgotai Misztérium előtti keresztényekről beszéltek. A Golgotai Misztérium által a következő történt: az a lény, aki ezelőtt nem volt a Földön található, csak a Földön kívül, az égi misztériumbeavatással volt megtalálható, megtestesült a Názáreti Jézusban, a Földön élt a Názáreti Jézusban, keresztrefeszíttetett, a Földbe helyeztetett és beavatott tanítványai előtt szellemi testben feltámadottan jelent meg. A magasságos Napbeli lény valóságos leszállása a kozmikus magasságokból a Földre, ez az, ami a Golgotai Misztérium által történik. És Krisztusnak, aki leszállt a szellemi vilá-

22

2008. Farsang

gokból, aki átment a halálon, akinek a testét a Földbe helyezték, Krisztusnak, halála után, feltámadása után is voltak beavatott tanítványai. Amit beavatott tanítványainak tanított, azt ma tulajdonképpen sok embernek kellene tudnia, hogy részt vehessenek az emberiség továbbfejlődésének erőiben. Látják, kedves barátaim: az összes régi beavatottakat alapjában véve valóságosan Földön kívüli lények tanították. Az emberiség legrégibb misztériumaiban úgy tanítottak, hogy a misztériumtanítványokat előkészítették a testen kívüli látásra. Ezzel a látással magasrendű lényeket ismertek meg, mint ahogy Zarathusztra ismerte még Krisztust, mint magasrendű Napbeli lényt. Ezzel a látással azonban a különböző Hierarchiák más lényeit is megismerték. El kell képzelnünk, hogy az olyan lénynek a beszéde, aki leszállt és a beavatottakat tanította, olyan beszéd volt, amelylyel a régi időben az embereknek tanítást adhattak. Az embereknek

a régi időkben isteni tanítóik voltak. Ilyen isteni tganítója volt Krisztus azoknak az embereknek, akiket feltámadása utána tanított. De ő még valami mást is tanított, nem csak azt, amit a régebbi isteni tanítók tanítottak. A régebbi isteni tanítók sokat beszéltek a születés titkairól, de nem beszéltek a halál titkairól, mert az isteni világban nem élték át a halált. Mert abban a világban, amelyből az isteni tanítók leszálltak a régi beavatotakhoz, nem volt olyan lény, aki a halált átélte. A halált csak a Földön az emberek élhették át. Az istenek letekintettek az emberekre, de a halált csak kívülről ismerték. Krisztus a Földön megismerte a halált, mert nem csak bizonyos időszaki jelenségként testesült meg egy emberben, mint a régi tanítók, hanem megismerte a halált, mert mint isten, úgy élt a Földön egy fizikai emberi testben, mint az emberi lélek. Valóban megismerte a halált, átment a halálon. És még többet, mást is megismert.

Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt, az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtathatunk, mivel, hogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halálból, elsőként a halottak közül. Pál, I. Kor. 15, 14-20. 23

2008. Farsang

Kö ké n d y N e l l i

A k éz i m u n k a ta n í tá sa a z a l só n ég y o s z tá ly ba n „Annak a gyermeknek a számára, aki fiatal korában megtanul saját kezével művészi módon dolgozni, illetve magán és másokon segíteni, nem lesz számára idegen sem a külső világ, sem pedig más emberek. Később maguk alakítják életüket és kapcsolataikat, szociális és művészi módon, ezáltal életük gazdagabbá válik.” Rudolf Steiner

A

7. életév körül a fogváltás jelzi azt az időszakot a kisgyermek életében, hogy ő felkészült valamit magába fogadni. Amikor megérkezik az iskolába még erősen az utánzás korszakában van. Szerencsés esetben az óvodában (sőt talán otthon is) már találkozott a kézimunka valamilyen formájával, így számára már ismerős a kézzel való tevékenykedés. A mai elektronikus játékok nagy része csak gombnyomogatásból áll, a finommotorikus mozgások sajnos ezáltal nem tudnak kifejlődni: ebben viszont a kézimunkának nagy szerepe van. Míg a gyermekek életkoruknak megfelelő feladatokon dolgoznak, a ritmikusan ismétlődő mozdulatok és gyakorlatok által a kezek elősegítik mind az akarat, mind a logikus gondolkodásra való képesség megerősödését. A kisgyermek a világot elsősorban a tevékenység és az érzés, érzékelés útján ismeri meg. A ne-

velés során ezért nemcsak az intellektust, hanem az akarati és érzelmi szférát is meg kell érinteni, formálni és erősíteni. Ennek egyik fontos eszköze a kézimunka és a kézművesség. Így nem csupán a feladat vagy a kész munka bír fontossággal, hanem a folyamat, amit átél a gyermek a munka során. Egy régi mondás szerint, aki a kezét használja, az munkás, aki a kezét és a fejét, az mesterember, aki a fejét, a kezét és a szívét is használja, az művész. Egy kézimunka órán belül is megjelenik a hármas tagozódás. Gondolkodunk, amikor visszaemlékezünk az elmúlt órán elvégzett munkára, amikor eltervezzük az aktuális feladatainkat, kiválasztjuk a megfelelő nyersanyagokat. Az érzéseinkre támaszkodunk, amikor a színekkel dolgozunk, vagy megítéljük, hogy a készülő tárgy elég nagy-e. Amikor elképzelésünket megvalósítjuk, a végtagjainkat és az akaratunkat hasz-

24

2008. Farsang

náljuk. „A szépség nem ízlés dol- alapjaival, az eszközhasználat ga, az igazsággal van összefüg- már biztosabb. Míg az első oszgésben.” /R. Steiner/ tályban az álomlétből alighogy A kézimunka órákon az alap- kiemelkedett, ekkor már egyre anyagok lehetőleg természetes inkább keresi a határait, mérlegeanyagokból vannak, mert a mai li környezete jelenségeit, kezd kü„túltisztított” társadalmunkban a lön válni a világtól, ami így mind gyermekeknek fel kell fedezniük jobban kétpólusúvá lesz. A világ az alapvető természetes anyago- kétarcúvá válásával párhuzamosan ébred fel a harkat és folyamatokat. mónia, a tökéletesEzért ismerkeség felé való törekdünk meg első oszvés vágya. A színek tályban a gyapjúval kiválasztásánál is megjelenik ez az és felhasználási lehetőségeivel. Maigény, ezért jó, ha guk készítik el fából az elkészített tárgy a kötőtűket, amivel színeiben is igazomegtanulnak kötni. dik a funkciójához A sima kötés az elvagy érzéstartalmához. Számritmusső osztály fő munkája. Két kötőtűvel érzéküket fejleszti a kötni nagyon harminta mértékeinek monikus. A ritmuállandó egyeztetése. sos mozgás közben Ezáltal térlátásuk is egyre inkább stabia szem kontrollálja a kéz munkáját. A lizálódik. A másoHorváth Bíbor, 5. oszt. kéz így alakul az dik osztály fő témáGeometria epocha íráshoz. A kötés ja a horgolás. Itt - a közben megjelennek az irányok és kötéssel ellentétben – csak az a számolás is gyakorlati funkciót egyik kéz dolgozik eszközzel. A kap, hiszen számoljuk a szeme- horgolásban a kinn és a benn, az ket. Az óra eleji ujj-játékok és a elől és a hátul szélsősége közti fonaljátékok segítenek felébreszte- egyensúlyteremtés nyilvánul meg. ni az ujjacskákat. Mindezek előse- A horgolótű belebújik a munkába, gítik, hogy tudatos legyen a tapin- majd kihúzza a szálat. A kialakutásuk az ujjbegyekben. A kézi- ló térszerkezet síkjellegű, a termunka nem egy önkényes, l’art jeszkedés kétirányú. pour l’art tevékenység! Minden, A harmadik osztály a rubikon amit csinálunk, hatással van a ideje. A másodikban felébredő gyermekre. kettősség ebben az évben a gyerA másodikos gyermek már ren- mek és a környező világ közti tradelkezik a tudatos munkavégzés umatikus szakadásban, öntudat25

2008. Farsang

ra ébredésben csúcsosodik ki. Ilyenkor sok kérdés merül fel bennük. Elvész az önkéntelen utánzás, és helyébe a megerősödő akarat által vezérelt tudatos utánzás lép. A fő munka a sapka kötése, amely ebben a védtelen helyzetben védelmet nyújthat. A sima kötés mellett a fordított is megjelenik, amely még nagyobb figyelmet igényel. Sokat kell számolni és a „fogyasztást” is megtanulják a munka során. Negyedik osztályra a gyermekben felébred a rendszeres, szerkezetekbe foglalható, már-már tudományos tanulás iránti vágy. A világban áttekinthető rendet kíván, akaratindítása, feladattartása is hosszú, kitartóvá válik. Gondolkodása továbbra is képi, de már összetett. A felébredő, nagy tetterő, a megoldhatatlanság határát súroló, bonyolult feladatokat kíván. Ahogy korábban a nagyobb mozgásokat követte jól, most szívesebben végez aprólékos, gondosságot igénylő, átgondolni való, precíz munkát. A keresztszemes hímzéssel minden mozzanatában jól követhető, állandó koncentrációt igénylő feladatot kap. A tükörszimmetria gyakorlata a korábbi formarajz ismeret elmélyítését és a későbbi tudatos geometriai tanulmányok

biztos megalapozását is jelenti. A varrás, hímzés során nyilvánvalóan mutatkozik meg számukra a látható és a láthatatlan szerves kapcsolata. Az önálló tervezés jelentősége megnő, az előkészületekben már nem csupán a műveletek, anyagok, de az eszközök pontos feltérképezése is fontossá válik. Tág tere nyílik végre a színekben való tobzódásnak. Az anyaggal, fonallal való „festés” kiterjeszti a színvilág határait. A keresztszemes hímzés az euritmában is megtalálható „E” és „É” hang képi megjelenését utánozza. Ez segít ebben az életkorban az inkarnálódás folyamatában. Fontos, hogy mindig egy teljes keresztet készítsünk el, és csak utána lépjünk a következő öltésre. Nagyon hálás feladat ezt a tantárgyat tanítani. A gyermekek mindig nagy lelkesedéssel dolgoznak és már alig várják, hogy büszkén hazavihessék az elkészült munkáikat. Természetesen nem mindenki halad egyforma tempóban, így van, aki többet is elkészít, míg más csak egyet, de a végére mindenkiben természetessé válnak a mozdulatok. A tárgyak, amiket készítünk mindig használati tárgyak.

Órán történt Feirefizről beszéltünk: Diák: „Minden pogány vidám, de nem minden vidám pogány.” 26

2008. Farsang

Fa r ka s - M o l n á r J u d i t

É n e k - z e n e ta n í tá s a z a l só tag o zat b a n 2 . r és z

E

lőző részben az első és második osztály zenei neveléséről írtam. Ez egy szép egységet mutat, aminek középpontjában a gyermek áll, és őt vesszük körül a zene egészével, a gyerekek lelkületéhez igazítjuk a zenei világot. Nem tanítunk zenei elméletet, nem nevezzük meg a hangokat, ritmusokat, nem közelítünk a kottaképhez. Ez a harmadik osztálytól más irányt vesz, megváltozik. Lassan, de folyamatosan megmutatjuk a gyermekeknek, hogy a zenének is vannak szabályai, törvényei. Nagyon finoman elkezdjük érzékeltetni, hogy nemcsak ők vannak a zenében, nemcsak körülöttük, őértük van a zene, hanem bennük is, és megpróbáljuk őket a zene törvényei felé „csalogatni”, és segíteni azt a folyamatot, hogy ebben megtalálják magukat. A gyermekek egységélménye a világgal felborul, egyre több kérdés és kétely jelenik meg bennük. A Rubicon időszakához érnek (9 éves kori változás), majd ezen áthaladva érkeznek meg a Földre, ezt a zeneiségben is megpróbáljuk követni. A gyermekekkel együtt bújunk bele a zenébe és fedezzük fel a rejtelmeit, legalább is az alapjait. Harmadik osztályban a dallam,

negyedik osztályban pedig a ritmus kerül előtérbe. A harmónia egyre erőteljesebben jelenik meg a többszólamúság által. Először kánonok formájában, majd szép lassan az igazi többszólamúság megélése a cél. Így az alsó tagozat végére a zenében is megérkezünk az alaphanghoz, a mérőhöz, a zenei hangok, és ritmusképletek megismeréséhez, ami által a zenei is „megérkezik a Földre”, a gyermekek fejlődésével párhuzamosan. A harmadik osztály elején még a kvinthangulattal folytatjuk, és az osztály változásával, fejlődésével együtt jelenik meg a diatonikusság: a hétfokúság. Dalaink különböző zenei sorokból állnak már a pentatóniát kiegészítve. A pentaton furulyát is felváltja a C alaphangú szoprán furulya. A dallam kap hangsúlyt, új élményekkel teli hangzást hoz a héber dalok világa, ami a főoktatáshoz szorosan kapcsolódik. Témájában az év során a mesterségekről szóló, vagy a foglalkozásokhoz köthető dalokkal ismerkedünk, amelyeket szép számmal találhatunk a magyar dallamvilágban, de jó alkalom nyílik a különböző hangulatú, lüktetésű, dallamkincsbe való betekintésre is. Ez mind segíti a dallamokkal való ismerkedést, a figyelem tudatos vezetését a dal-

27

2008. Farsang

lamívekre, amelyeket kezünkkel, testünkkel is követünk, „lerajzolunk”. A harmadik nagy téma a teremtéstörténet, amely remek alkalom az improvizációra. Természetesen egy ügyesen kitalált feladat által: megjeleníteni például a tengert, a Napot, az állatokat. Megkeresni, mely hangszercsoportok fejezik ki leginkább az adott hangulatokat, hangokat, érzéseket. De lehet egy történetet is hangkeltő eszközökkel megközelíteni, vagy furulyával dallamokat keresni egy –egy történethez. Így arról is képet kaphatunk, milyen a gyermekek lelkivilága ebben az időszakban. Ez egy gyönyörű, több hónapos folyamat lehet, amellyel az osztálydarabot is teljesebbé tehetjük. Eközben zenei elemeket is tanulunk, megfigyelhetjük a halkhangos, szépen szóló - „ronda” dallam / később konszonáns és disszonáns/ ellentét párokat is. Az improvizatív elemekkel nagyon jól lehet nyitni a gyermek belső hallását, a zenére való rátekintését, és nagyon sok kérdést hozhat fel bennük, ami a zenéhez viszi őket közelebb, ami bennük alakítja, formálja a saját belső zenei forrásukat. Maga az improvizáció helye és szerepe egyre erőteljeseb-

ben jelenhet meg a harmadik osztálytól más zenei elemekkel való foglalkozások során is. Ilyenek például a dallamalkotás, furulyázás, szolmizáció, ritmusjátékok. A szolmizáció ebben az évben kerül bevezetésre, inkább az év második felében, amikor már a hangok magasságát jól érzékelik a gyerekek, könnyen rajzolják le a dallamíveket. Ekkor kézjelekkel is megmutatjuk a hangok jelölését. Sokan vállalkoznak már arra is, hogy kiállva az osztály elé saját dallamot mutassanak meg. A ritmusban egyre erősebben jelennek meg a kötött ritmusok. Nem nevezzük meg őket, de kézzel -lábbal, ritmushangszerekkel játsszuk őket. Így megismerjük a fél, negyed, nyolcad ritmusértékeket, és ehhez kapcsolódva a szünetet is. Hosszabb ritmussorokat is megtanulunk, amit már kánonban, minél több szólamban is megszólaltatunk. Ez általában segíti a kánon dallamban való bevezetését. A dallamok sokszínűsége mellett az éneklésben is hatalmas változás történik a gyermekekben. Már sokkal bátrabban, nyíltabb hangon, egyre jobb légzéssel énekelnek. Sokan igénylik az egyedül

28

2008. Farsang

való megszólalást is. Ebben az évben kezdünk el kánonban énekelni (azaz egyazon dalt különböző időben elkezdve énekelni akár többször egymás után, több csoportban.). Ez egy nagy lépés számukra. Jól lemérhető, hogy kik azok, akik készen állnak erre, és kik azok, akik még a biztonságos együtt éneklésre vágynak. A gyerekek önkéntelenül is befogják a fülüket, ha zavarja őket a másik szólam, ha még nem tudják tartani a saját szólamukat. Ezt fontos figyelemmel kísérni. Ezért minden osztály más és más időponttól kezd kánonban énekelni, és ez így van rendjén. Sokat segíthetünk, ha mozgással kísérjük a dallamot (például 2 csoport 2 oldalon áll, egyik csoport elkezd énekelni, és mozogni, majd a másik csoport is. Az első csoport közben a dal végére ér és megáll, míg a másik befejezi. Ezt nagyon szeretik, és sokat segít a biztonságérzetükben, hallásukban). Ezt az éneklési formát érdemes termésekkel, kövekkel is kirakni, hogy mit is jelent, vagy lerajzolni a füzetbe. A 2, 3, 4 szólamú kánon mellett már a többszólamúság következő lépcsője, ha van egy osztinátó szólamunk is (ez ugyan-

annak a dallamívnek, vagy akár csak 1 hangnak a folyamatos éneklését jelenti az eredeti szólam mellett). Fontos, hogy átérezzék a gyerekek a többszólamúságot, jól érezzék magukat benne. Ezt azzal is segíthetjük, hogy egy szólamot éneklünk, és mellette furulyával játsszuk a másikat. Az éneklés minősége itt is nagyon fontos, vannak gyerekek, akik nagyon hangosan kezdenek énekelni, ezzel biztosítva saját szólamukat, de nem hallják a másikat, illetve épp az ellenkezője, hogy nagyon halkan énekli szólamát, szinte nem is hallja még önmagát sem. Erre időt kell hagyni, és év végére újra szépen szóló, bátor közösségi éneklést hallhatunk. A furulyázást egy kicsit újra kezdjük, hiszen más a furulyánk is. A légzés, a fújás, a hangok felismerése új feladatot jelent. A C szoprán f ur ulyán ugyanúgy hallás után tanulunk játszani. A pentaton furulyán lévő „üres” hangok helyét most „kipótoljuk”, ami nem nagy változás, ha eddig jól fogtuk le a hangokat. De a dallamvilág, amit ezzel a hangszerrel tudunk megszólaltatni, az egészen más. Ezért is eleinte az ismert dallamokat ke-

29

2008. Farsang

ressük meg a furulyánkon, amit nagyon élveznek a gyerekek, és sokszor ők maguk otthon próbálgatják, hogy is lehetne eljátszani ezt vagy azt a tanult éneket. A reggeli körökben is fontos szerepet kap a furulya. Jó, ha vannak időszakok, amikor mindennap gyakorlunk, ezzel jó és biztos alapot teremtve a gyermekek számára. Nagyon sok játék lehetőségünk van a hangszer tanulása közben, ami a többszólamúságot készíti elő, a belső hallást ápolja és fejleszti, az improvizációs készséget építi tovább. Tapasztalataim alapján, a dallam elbújtatás, a zenei találós kérdések nagyon pezsdítően hatnak rájuk, és nagy sikerélménnyel gazdagítja őket. Sokan már alig várják a nagyobb megmérettetéseket. A harmadik, negyedik osztályban az egység érzése lassan megszűnik, korosztályi sajátosságaik változásával a zeneórák felépítése és a hangszerek szerepe is változik. Itt már fontossá válik az egyénileg megszólaló hangszer, így a hangszerek bemutatására több időt szánunk. C - szoprán furulyán továbbra is együtt játszik az egész osztály, de nagyobb teret biztosítunk az egyéni játékra is. A ritmushangszerek jelenléte megerősödik, sok faütős hangszert adunk a kezükbe, a tik-fa, a csörgők, botok kapnak hangsúlyt. Az eddig használt hangszerek kibővülnek a xilofonnal, nagyobb hangú, erejű hangolt fémrudakkal, kis dobokkal. Itt már nem csak a hangulatfestés, a képzelet van

előtérben, mint a kisebbeknél, hanem „kis zenekarként” dallamokat, darabokat is megszólaltatunk. Törekszünk arra, hogy az egyéni hangszeresek minél színesebben bekapcsolódhassanak a közös zenélésbe. A hangszerválasztás a Waldorf iskolákban, ebben az időszakban ajánlott, ez az életkor az, amikor a gyermek fizikailag, érzelmileg, szellemileg is éretté válik egy hangszer kiválasztására, és ez a „Rubicon” után jön el. A gyerekek már nem csak a zenében élnek, hanem lassan egyénileg tanulják meg a zene nyelvét. A temperamentumok megerősödnek, amely a hangszerválasztásnál fontos szerepet tölthet be, tölt be jó esetben. Ebben a témában az elmúlt év tavaszán hallhattuk Dominik Petri előadását Magyarországon, aki azt képviseli, hogy amilyen temperamentumú a gyermek, azt kell erősíteni, vagyis annak átélését lehet segíteni egy megfelelő hangszerrel, és így tud öngyógyítóvá válni a hangszertanulás folyamata. Ideális esetben a szülők a gyermekükkel, az osztálytanítóval és a zenetanárral együtt választanak hangszert. Mindenki más oldalról ismeri a gyermeket, így egy tágabb összkép alakulhat ki arról, hogy mi a legjobb számára. A választáshoz viszont nagy segítséget adhat, ha a gyermek minél több hangszerrel találkozik, ezért a másodikosoknak, harmadikosoknak hangszerbemutatót szoktunk tartani, vagy elvisszük őket mesélő-muzsika, vagy hang-

30

2008. Farsang

szerbemutató koncertre, és a már több éve honos iskolai házimuzsika koncertjeink is remek alkalmat nyújtanak erre. Ha egy hangszerbemutató után a gyermek érzi, hogy mire van igénye, és ő megfogalmazza, hogy ezt vagy azt szeretné, akkor arra is érdemes a szülőnek, osztálytanítónak, zenetanárnak odafigyelni. A hangszerrel egyfajta párbeszédet alakít ki a gyermek, egy kicsit olyanná válik saját maga is, mint választott hangszere. Más-más hatással van egy fúvós vagy vonós hangszer a gyerekekre. Általában a gyerekekben kialakul egyfajta vonzódás egy-egy hangszercsaládhoz, hangszerhez, ezt mindenképp figyelmünk előterébe kell helyeznünk. Ha pedig nem szeretne hangszert választani, nem baj, nyugodtan megtörténhet ez később is. A negyedik osztály zeneileg ismét egy hatalmas lépcsőfokot jelent. A dallam után a fő hangsúlyt a ritmus, kottaírás, kottaolvasás kapja. A zene törvényeihez való alkalmazkodás, az ebbe való illeszkedés fontos meghatározója az évnek. A törtek tanulásához kapcsolódóan, mely a főoktatás egyik kulcsfontosságú korszaka, a hangok időbeli értékével kiemelten foglalkozunk. A zenei tevékenységek között hangsúlyosabb lesz a ritmikus munka, mint eddig, bár még a harmónia a legfontosabb továbbra is. A gyerekek zenei érzésének „Földre érését” nagyban segíti az alaphang megélése, és megérzése. Ebben az évben még nem a klasszikus zene

dúr és moll világa kerül előtérbe, hanem a különböző népek hangsorai, hangzásvilága, amelyek más és más alaphanggal rendelkeznek, de egyértelműen jelen vannak már a darabokban, és ezt érzékeljük a hallásban is. Az „igazi” többszólamúság, ami negyedik osztályban új forma, már a harmóniának egy magasabb szintjét jelzi. Új területeket látogatunk meg, így az Edda, Kalevala világához kapcsolódva északi népek dallamvilágával ismerkedhetünk meg, mely dallamvilág, különös és kicsit misztikus talán a magyar fül számára, szövege pedig kifejezetten érdekes. Nagyon szeretik a gyerekek a finn dalokat eredeti nyelven énekelni, nagyon „ízes” és magyarul humorosan hangzó szavakat énekelünk így, amelyek ismeretlenek, de mégis ismerősnek hatnak számunkra. Más népek ősi dallamai is teret kapnak, például az indián dalok, ami nagy siker szokott lenni minden osztályban. Egyszerű, de nagyszerű módon hívja elő és erősíti a gyerekekben a többszólamúság megszólaltatásának erősödését. Itt nem a kánon, hanem az előéneklés, mint törzsfői vagy sámáni szerep ad lehetőséget önmaguk kipróbálásához, de már a kóruséneklést is közel csalogatja hozzájuk. Egyszerű szavakkal játszhatunk, és újra betekintést nyerhetünk a lelki változásokba, a zenei érésbe. A „bátortalanabbak” pedig a törzset képviselve együtt éneklik vissza a dallamot az előénekes-

31

2008. Farsang

nek. Természetesen a magyar népdalvilág is fontos marad, és ebben az évben, például az ünnepekhez kapcsolódva, már gyönyörű régi magyar karácsonyi énekeket tanulhatunk együtt - amik ma már kezdenek feledésbe merülni és mi magunk hordozhatunk tovább. Több osztály választja szívesen éves színdarabja alapjául a magyar őstörténet valamely mondáját, amikhez kapcsolhatóak az ősi dallamok, és újra teret kaphat az improvizáció, a hangszerek bevonására, immár talán a többszólamúság jegyében. Fontos megtartanunk az egyensúlyt az egyszólamúság és többszólamúság között. A kánonokat már stabilan énekli a legtöbb osztály, és felfedezik a quodlibetek szépségét, érdekességét is (Például két önálló dallamot egyszerre egy időben énekelnek a gyerekek két csoportban.). A többszólamúság, mint két teljesen különböző szólam megjelenése új szín, és kihívás. Eleinte hangszerek bevonásával kapunk gyönyörű élményt. Legyen az a furulya, vagy más egyéni hangszer, amely kíséri énekünket. Ezek az első közös nagy „alkotások”, amire büszke lehet az egész osztály. Év végére jutha-

tunk el oda, hogy együttesen több hangszer bevonásával egy többszólamú zenei produkciót hozzunk létre, ének és hangszerszólamokkal vegyesen. Nem minden osztályban valósítható ez meg, hiszen minden osztály más és más adottságokkal rendelkezik, lehet, hogy ötödikben sikerül, de az élmény ettől ugyanaz marad. A hangszereseket oly módon is bevonhatjuk, hogy ők maguk tartanak bemutatót társaiknak, óra végén eljátszanak egy épp most tanult dalt, darabot. Bekapcsolódnak a színdarabba, színesítve azt, részt vesznek a házimuzsika koncerten, mint előadók. Az elméleti részt tekintve a szolmizációt erősítjük tovább, és szép lassan bevezetjük a zenei abc-t. Először megismerkedünk a violin kulccsal, a hangvillával és szerepükkel, majd a többi hanggal. Már nem csak kezünkkel követjük a dallamíveket, hanem bevezetésre kerül a kottaírás. Eleinte csak 1 vonalat rajzolunk, és megkeressük, hol szólnak a hangok, érzékeljük magasságukat, majd lerajzoljuk a vonalhoz viszonyítva. Fokozatosan jutunk el a ma használatos ötvonalas rendszerhez. Év végére

32

2008. Farsang

a kottaírás és olvasás alapjait teremtjük meg. A C alapú oktáv hangjainak helyét felismerjük, tudjuk írni, és olvasni is. Ezzel párhuzamosan a furulyán is megtanuljuk az abc-s hangok helyét, így egy egyszerű dallamot kottából is képesek olvasni a gyerekek. A dallam ritmusát még nem kötjük össze a hangmagassággal. Ezt külön tanuljuk, és akkor kötjük össze a két utat, amikor az osztály többségénél elérkezik erre az idő. Lehet ez az ötödik osztályban is. Az eddig megismert ritmusokat a törtekkel foglalkozó matematika epochával párhuzamosan vezetjük be. Ekkor rajzoljuk le mi is az egész, fél és negyed hangokat, és megismerjük variációs lehetőségeiket. Ez szintén jól segíti a matematikát. Ekkor hozzuk be az ütemmutatót és tisztázzuk, milyen a 2/4, 3/4, 4/4. Eddig ezekkel nem foglalkoztunk írásban, de már ott van a gyerekekben az ismeret, a tapasztalat, mozgásban, lépésekben, élményekben. Ebből alakulnak ki az „aha” élmények. A tudatosításnak ez a lépcsőfoka az, amelyet követően hirtelen egy hatalmas ugrással sok mindent be tud majd fo-

gadni a gyermek. Ami eddig akaratban, érzésben átélés volt, az most egészséges módon képes tudatosulni a gondolkodás szintjén. Színes munkaformákat találhatunk ki, ami kreativitásra, aktivitásra buzdítja a gyerekeket. Eközben az egyenletes mérő is mindenkiben élővé válik Nagyon sok egyéni, játékos feladatot rejt ez az út. A gyerekek lehetőséget kaphatnak, hogy a többieket egyszerű, játékos formában vezényeljék (hangerő, tempó, ritmus jelzése egyéni kézmozdulatokkal), párban adjanak egymásnak rejtvényeket. Kiscsoportban és nagycsoportban is segíthetjük az egymásra figyelést, koncentrációt, együttműködést, ami szükséges az osztály együtt ritmizálásához. Mindezek lejegyzése is fontos. Jó, ha már harmadik osztályban van epocha füzetünk, amibe eleinte sok rajz kerül, majd a zenei törvényekkel való ismerkedés során a megfelelő formák, jelek is leírásra kerülnek. Sok színnel és díszítéssel készítünk közösen ének füzetet, ami később minden alkalommal fellapozható és használható. Év végén ezeket is végig lapozzuk, és nagyon jó látni, hogy

33

2008. Farsang

ami év elején még kihívás volt, az év végére már „ó, de könnyű” felkiáltásokkal, mosollyal kísért régi történet csupán. Negyedikben már önálló feladattal bővül a füzet. Sok írásos feladattal dolgozunk, új ritmus sorokat alkotunk, kipótoljuk a lyukas ütemeket, megpróbáljuk hallás után leírni a ritmus példákat, sőt saját zenei alkotások is születnek! A kedvenc dalainkat, ünnepeinkhez kötődő dalokat, darabokat pedig illusztrációkkal látják el a gyerekek. A célunk az, hogy amikor a kezükbe kerül egy zenei kotta, ne semmitmondó, maszatos, vonalas lapnak lássák, ami számukra eddig egy halott dolog volt, hanem, hogy élővé varázsoljuk. Ha év végén a kezükbe adok egy kottát, akkor ismerősnek véljék, és a felfedezés örömét láthassam a szemükben. Még keveseknek szólal

meg igazán a leírt dallam, de mindannyian sok mindent el tudnak mondani róla. Felismerik a ritmust, a hangokat, a lüktetést, a dallam ívét, az ütemeket. Tudják hol kezdődik, és hol van vége a darabnak. Furulyán megtalálják a hangokat, és sokan el is játszszák a dalt. Ezek az elemek azok, amik élettel töltik meg számukra a kottát, és szép lassan a következő években az apró elemek egyszerűen állnak össze egy szép zenei darabbá. Úgy, mint egy könyv olvasásánál, a gyakorlott olvasó már átfut a betűkön, és a leírtakban a szavak mögötti tartalom ad számukra élményt, örömöt, ugyanígy a kottakép is egyre élőbbé válik, és zenei élményekké formálja a kottaolvasást. Ez persze egy hosszabb út, aminek az alapjait szeretnénk megteremteni ebben az időszakban.

Somodi Tamás (13. osztályos szülő): Odaát A teraszon ért a naplemente és én csak ültem elmerengve, - némán, ahonnan jól rálátni a kertre de a dombháton túl már az este - várt rám . A süllyedő nap vérét kiontja, vállamra 's a ház falára keni . A fákat fénykoszorúba fonja és a virágok homlokát pettyezi .

Még most is lelkemben táncol, lobbja hevíti szívem dalát . A diófa tetején még utószor világol, azóta magamba hordom diadalát .

Történhet velem most már akármi ; dühönghet szél, vagy tombolhat tél . Van már csendem és teraszom kivárni, újracsodálva azt a - naplementém .

34

2008. Farsang

Tó t h Pi ro s ka

G eo m e t r i a e p o c h a a z ötö d i k o s z tá ly b a n „Ha a formarajzolásban akaratunk erőkifejtésével gondosan, tisztán, határozott mozdulatokkal rajzolunk, melyek szabadok, de nem lazák, határozottak, de nem merevek, akkor gondolkodásunkat elfoglalja a rajzolási folyamat pontossága, míg közben elképzeljük a teljes formát; és egyensúlyérzékünk és harmóniára való törekvésünk aktiválódik, hogy a forma szépre sikerüljön. […] Ebben a folyamatban lelkierőink, a gondolkodás, érzés és akarat nemcsak részt vesznek, de integrálódnak is.” Rudolf Kutzli

M

indig is szép és fontos formák bújtatása már gondolkofeladatnak éreztem a dási erőket ébresztgetett), most formarajz tanítását és próbálunk rátekinteni a formára, magát a formarajzolást is. Ami az nemcsak úgy, hogy arányos, ponórákon megszületos legyen, hatik, az mindig nem szavainkkal erővel, jóérzéssel próbáljuk megratölti el a gyermegadni, meghatáket és a tanárt is. rozni, vagyis a Négy év folyageometriai definímatos munkája cióhoz közelíteni. után, most más Az epochát viszszemmel nézünk szatekintéssel a vonalra. Nakezdtük, mit is gyon szép az a tanultunk eddig folyamat, ahogy a formarajz óráiskolázzuk kekon, hogyan is zünket a formák kezdtük elsőben. követésére és Az osztály kollekNagy Rebeka, 5. osztály ezáltal az egész tív emlékezete Geometria epocha embert iskolázmeglepő elevenzuk a világba való eligazodás felé. séggel, örömmel és szeretettel Az ötödik osztályban a forma- idézte fel az elsős formákat. Egyerajz új tartalommal bővül, össze- nes és görbe vonalak variációi. A találkozik a geometriával. Eddig visszatekintés után hátul, körben mozgásunkkal, érzésünkkel vol- ülve kerestük, hol lehet a középtunk benne a rajzolás folyamatá- pont. Hosszas latolgatás után egy ban (bár negyedikben a fonatos babzsák kerül a kör közepére. 35

2008. Farsang

Álljunk most ettől a középtől ján is képesek legyünk megismeregyenlő távolságra: ketten, töb- ni. Néhány gyermek ebben az időben, mindannyian. ben már ellenállhatatlan vágyat Ha a középtől egyenlő távol- érez a körző és vonalzó használaságra állunk, körben állunk. Nem tára. Azt mondják, azzal könykönnyű egy szanyebb lenne. bályos kört lét(Valóban neherehozni, van aki zen boldogulnak kicsit kijjebb, a szabadkézi vagy beljebb áll. rajzzal!) De 6. Igazgattuk egyosztályban tamást. Az ember pasztalni fogják törekedhet a a szerkesztés tökéletesség fenehézségét, hilé, de kört teszen másfajta remteni… hát… pontosságot köjó, hogy közelívetel meg a körteni tudtunk ző és vonalzó, s hozzá. Több aki szabadkézzel órán át köröznem küzd meg a tünk: mozdult a nehézséggel anközép, igazodni nak a körző sem Nagy Rebeka, 5. osztály kellett a körívlesz olyan engeGeometria epocha nek, koncentridelmes. Azoknál kus körökkel is próbálkoztunk, a gyerekeknél, ahol jó az egyenstb. súly érzék és jól érzékeli a körüA füzetbe először koncentri- löttünk lévő teret, sokkal könykus köröket rajzoltunk. Szépen nyebb a jó arányokat megtalálni lassan ismerkedtünk a körrel, ha és a pontosságot megélni. átmegy egy egyenes a közepén az Néhányuk munkáján meg az átló, de ha a középtől a körívig sem látszik, hogy szabadkézi rajz. járunk, az a sugár, megismertük Csodálatos alkotások születtek! a húr, az érintő, stb. fogalmát, Nem veszett kárba azok erőfeszísaját szavainkkal fogalmaztunk, tése sem, akiknek nehezebb a nem definiáltunk mindent ponto- pontosság, hiszen a keresés, a san, de eljutottunk a geometriai törekvés folyamata, amit munka fogalmakhoz. közben átél, hat az egész szeméAz ötödik osztályban Platon lyiségre. S ami most még nehéz, tanácsát követve szabadkézzel egy visszatérő helyzetben már rajzoljuk a geometriai formákat, ismerős lesz, ezért könnyebb is. hogy ne csak külső látszatuk szeA körrel viszonylag sokat rint, de belső dinamikájuk alap- időztünk, hiszem a kör fontos 36

2008. Farsang

eleme a geometriának és szimbo- és segített méregető tekintetével likusan is jelentős. A körből kiin- szebb, jobb munkára ösztönözni dulva tértünk át a legszabályo- minket. sabb négyszögre, a különleges A visszatekintés csak kis szenégyzetre. Tanulmányoztuk olda- let, talán többet mutatnak a füzelait, szögeit, átlóit. Megállapításo- tek, s reménykedek, hogy a legkat tettünk tulajdonságairól. Rajz több az láthatatlanul beépült a közben megszerettük, majd áttér- gyerekekbe. tünk a téglalapra. A téglalapot a Befejezésül még egy idézet négyzethez hasonlítva vizsgáltuk, Kutzli Formarajz könyvéből, ahol azonos és eltérő tulajdonságokat Proclos (i.sz. 410-485) athéni filokerestünk. zófust idézi: A téglalap és négyzet derék- „Az ars lineandi (formarajz) a lészögből kimozdílek láthatatlan tásával folytatideáinak visszatuk, és a romidézett emléke, busz tanulmáés eredménye nyozásával fejezaz, hogy élettel tük be az telíti saját megepochát. Egész ismerését, felébidő alatt próbálreszti a szelletuk a pontossámet, megtisztítja got megtartani. a megértést és Nem könnyű ez, napvilágra hozza hiszen hányszor a formáló eleszeretnénk egy met, amely része feladaton gyorsaját lényünksan túl lenni, nek. Kiküszöböli vagy nem éreza közönségest és zük a nehézsétudatalattit, ami Harangi Anna, 5. osztály gét, és nem elég születésünktől Geometria epocha megfontoltan fogva ránk tapad kezdünk hozzá, s csak amikor az és megszabadít az ésszerűtlenség eredményre rátekintünk, látjuk, kötelékeitől. Felrázza a lelket az hogy valami nem stimmel. A pon- alvásból és a szellem felé hajtja. tosságot harmóniát segített meg- Igaz emberi lénnyé alakít minket, teremteni kedves hospitálónk, lehetővé teszi, hogy megtartsuk a Bán Alpár, aki mindig ott volt, szellemet és az istenek felé iráahol az egyensúly billenni látszott nyít.”

Órán történt Diák, fényképet nézeget: „Ez sötét. Ez még sötétebb… ez a Györgyi.” 37

2008. Farsang

R á c z Me l i n d a ( 1 0 . os z t á l y )

P o s z t m o d e r n d i Ó da

Eléd pozícionálom magam, s látszervemmel A létezés mátrixhalmazában Realizálom egzisztációd

S ilyenkor azt vizualizálom Mégsem vagy oly disszonáns algoritmusú Tévesen konstruált periféria

Monitorodról a fotonok, és LED – ek Pulzálnak bele, s én növekvő aszszisztoléval és diasztoléval Észlelem ventillációd

Mint mikor fatális errorra hiperhivatkozva Inzultál engem a kibernetika Benned, kiben érezni a sok kilobájt Néha csak álom

Misztikum minden bited S az operációs rendszered elektronelvonással redukálja Oxidált véremet

Exitust okozó szuicid filozófiára Programozva Agyhullámfokozó lefagyásom Csipes kamerás felhasználói proHol a plazma filú Szinusza és koszinusza Komputerem Egybevág processzorod tangensé- Te, nem válaszoló programú vel S kettőnk KoordinátarendszeréEzt vokalizáltam én ben Fixírozva őt Te vagy az Ordináta és én az Atomóra – pontosan Abszcissza régen Kék halál előtt Polarizált áramköreidben áramlik az áram Az atomok nanosimára csiszolt szisztémájában És feldereng néha a kurcsatóvium És a stannum A NYÁK felépítő szilíciumában 38

2008. Farsang

a Z e n e h á z új ta n á r a i n a k b e m u tat ko zá sa -

Baráth Nóra – furulya, oboa 2001-ben végeztem a Zeneakadémia oboa szakán. Játszottam a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban, jelenleg a Danubia Zenekarban dolgozom, de szeretek kamarazenekarokban is muzsikálni. A Zeneházban furulyát tanítok, talán jövőre oboát is. Érdeklődöm a tánc, a mozgás és az euritmia iránt, ezért a jövőben szeretném a mozgást és a zenét is valamiféleképp ötvözni. Nagyné Kánya Andrea - hegedű 20 évig a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként Ferencsik Jánossal és Kobajasi Kenicsiróval bejártam a világot. Ma is sokat utazom különböző zenekarokkal. Több helyen tanítottam, november óta vagyok a Gödöllői Zeneház hegedűtanára. dr. Semeráth Oszkár - zongora Az elmúlt tíz évben főállásban tanítottam egy magán zeneiskolában zongora, szintetizátor, szolfézs, zeneelmélet tantárgyakat. Zongora szakon végeztem előadóművészként,s van egy egyetemi doktori címem is. Gödöllőn élek, van két gyermekem. Fodor Miklós - fuvola 10 éve tanítom ezt a légies, fátyolos hangú hangszert. 10 éve játszom ír és magyar népzenét, szerzek dallamokat, dalokat. Három irányban szeretném felkelteni avagy tovább izzítani az érdeklődést: komolyzene, népzene, komponálás. Nem zárkózom el a ma népszerű műnemektől (pop, rock) sem - mindenből lehet tanulni. Az órákon szeretem az oldott, játékos hangulatot, szeretem, ha a tanítvány is kezdeményez. Akkor érzem jól magam, ha a növendék tudásának mennyisége és minősége egyaránt jól érzékelhetően gyarapszik. Allegro? Adagio? Ahogy tetszik.

Febr.19-én (kedden) 18:00-kor a Zeneház tanárai adnak koncertet a Gödöllői Waldorf Iskola művésztanárai közreműködésével

39

2008. Farsang

C s e p i Sz i l v i a

1 2 n a p 1 3 é j s z a ka Sz ad a, Ház ib ar ac k G alé r ia „… Az év templomában, mint két hatalmas oszlop emelkedik ki a két téli ünnep, karácsony és vízkereszt. Az ember születése és az Isten születése a földi szférában… Mint egy kozmikus létra feszül e között a két ünnep között a 12 Szent Éjszaka, mint a világtudat 12 emelkedő lépcsőfoka, összekötve az emberiséget a legmagasabb kozmikus szellemiség szférájával…” Sergej O. Prokofieff

C

sodálatos ajándékot kaptam ezen a Karácsonyon. Elkerült az ideges, lázas készülődés, szaladgálás. Minden nyugalmas és természetes volt. A 12 szent éjszakára vártam. A Dióhéj legutóbbi számában olvashattunk a Forgács Erzsike által vezetett tanári festőkör munkájáról. Képeinknek a szadai Házibarack Galéria adott otthont. Ez volt a hely, ahol idén Karácsonytól Vízkeresztig, 13 estén át együtt ünnepelt néhány ember. Sirpa, aki a festőkörben is segítségünkre volt, Erzsikével előkészített mindent a munkához. Az estéket stúdiummal kezdtük: a fent idézett Prokofieff könyv, a témához tartozó cikkek, versek, festmények segítettek bennünket közelebb a magasabb világokhoz , a 12 éjszaka jelentőségéhez és megérteni, megérezni, mit jelent az, hogy embernek születtünk. Ezután fogtunk a festéshez: ki hosszabb, ki rövidebb idő alatt készült el. Az első napokon még elég beszédesek voltunk, majd egyre inkább elcsendesedtünk és festettünk. Leesett a hó, minden puha

némaságba burkolózott. Az angyalok velünk ünnepeltek. A negyedik napon Keresztes Lacival euritmiáztunk, a nyolcadik napon Kis Dorka (aki nagy örömömre az én gyermekem) furulyázott nekünk. A záró estén Dorka és Laci újra eljöttek, ekkor már Sirpa is velünk volt. Ott álltunk a festmények előtt, csodálva, mekkora utat jártunk be. Én úgy éreztem, hogy megerősödtem, tiszta vagyok és jó szándékú. Köszönöm azoknak az embereknek, akikkel együtt mindezt átélhettem: Forgács Erzsinek, Somodi Mariannak, Till Margitnak, Tóth Piroskának, Zöld Editnek, Zsigmondovits Zitának, Bán Alpárnak. Szeretnénk, ha mások is láthatnák a festményeinket, ezért február 2-án délután 5 órakor szeretettel várunk mindenkit Szadán, a Házibarack Galériában. Úgy gondoltuk, hogy a munkát folytatjuk. Köszönet Horváth Ibolyának, a galéria háziasszonyának, hogy lehetőséget ad arra, hogy februártól péntek délutánonként találkozzunk ezen a helyen. Várunk mindenkit, aki csatlakozni szeretne hozzánk.

40

2008. Farsang