2007. Karácsony. 250 Ft

250 Ft

Dióhéj A Gödöllői Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárainak, szülői körének és diákjainak tanévenkénti 7 alkalommal megjelenő kiadványa Megjelenik 125 példányban, Gödöllőn. Szerkeszti: Diószegi Éva, Farkasné Fülöp Hajnalka, Türkössy Szilárd Telefon: (30) 579-67-21 vagy az iskola számán (28) 419-052 Az iskola honlapja: www.waldorf-godollo.hu Drótlevél: [email protected], [email protected], [email protected]

2007. Karácsony

Raffaello Santi: Madonna dell Granduca 1505., Palazzo Pitti, Firenze

2007. Karácsony

Karácsony

TARTALOM

A sötétség, mely János nap óta eleinte észrevétlenül, ámde folyamatosan növekedőben volt, most eléri tetőpontját. Hangulataink is sokszor komorabbak, gyakran elFekete István: kedvetlenedünk vagy fáradtabbnak Karácsony éjjel érezzük magunkat, ahogyan a sötétség mondhatni csak néhány órát Türkössy Szilárd: „engedélyez” számunkra a világosA születés ságból. Amikor azonban már a nap legnagyobb részét feketeség tölti ki Forgács Erzsébet: és a virulásnak, eleven életnek a A felsőrévi (oberuferi) karácsonyi legcsekélyebbek a jelei, valami tijátékokról tokzatos dolog történik: alig észrevehetően, de az egész folyamat Rudolf Steiner: megfordul, és néhány hét múlva A gyermek lénye már magunk is észleljük, hogy hetedik életéve előtt bár két szemünk ebben reményt nem keltett - a világosság egyre Farkas-Molnár Judit: növekszik, az élet a magban már a kitöréshez gyűjti erejét. Ének-zene tanítás Így volt ez az emberiség történelaz alsó tagozatban mében is: bár külső szemek elől rejtve volt, a sötétség növekedése Dr. Karl König: az emberiség és az élet létét veszéFogantatás - várandósság - szülés lyeztette. Már-már győzedelmeskedni tűnt, amikor eljött a fordulóVizy Miklós: pont, s a Remény sugara felvilágWaldorf ünnep Szadán lott: Krisztus Jézus a Földre érkezett. Hatalmas ereje által az egész Vidákovich Réka (12. oszt.): földi létet átalakította, ám ez még külső szemek számára - alig észlelÉn más vagyok! hető. Mégis érlelődik és növekszik Rácz Melinda: az az erő, amely a békétlenséget békére, a reménytelenséget örömteTéli macskadal li reménységre, a sötétséget teljes világosságra cseréli az emberk szívA három fa legendája ében, gondolataiban és megélt életNorvég mese ében. Így van ez az egyéni ember életéA borító Forgács Erzsébet munkája ben is: minden karácsonnyal egy kicsit bennünk is növekszik a tudat világossága, az érzések melege és a jóakarat ereje. Így legyen! Boldog Karácsonyt kívánunk! Türkössy Szilárd Rudolf Steiner:

Részlet a harmadik misztériumdrámából

2007. Karácsony

„Az őskezdet” - Nagy Bogáta, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Ismeretlen szerző: Adventi zsolozsma himnusz Ím zengő fényes hang űz el minden homályost, áthatón: „Álmok mind messze fussatok! Magasból Jézus fölragyog.” Ocsudjon már a zsibbadt agy! Földhöz tapadva mit hever? Tündöklik már az új Csillag, sötét ártalmat űzve el. Ím Bárány küldetik nekünk oldozni bűnös kötelünk:

bocsánatot hát könnyek közt esengjünk, törlesztvén a bűnt. Hogy másodszor ha fölragyog, és e-világot rémíti, el vétkünk szerint ne vessen, de fölkaroljon kegyesen. Erény, dicsőség, hódolat az Atyának és Fiúnak, s Vigasznak, ki a Szentlélek, örökkön, míg tart örökélet. Amen. 17

2007. Karácsony

„Ragyogjatok föl égbolt fényei! Mérje ki a fény az időt nappalra és éjszakára!” Posztobányi Anna, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Sík Sándor: Imádságos dal holdfénynél Hegy megett az esti nap Most pihen el épen. Bodros felhők játszanak Jóságos tüzében. Lágy-fehéren tiszta hold S egy kis csillag int mosolyt Boldogságos égen.

Bennem is békén virraszt Boldog mély imádság, Rám is hármas hű malaszt Hinti fénypalástját: Mélyemen az Úr mosolyg, Anyám arca drága hold, Csillag a barátság.

18

2007. Karácsony

„A pillangók a kezükre és a vállukra telepedtek...” Kiss Hanga, 3. osztály, Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Csáky Károly: Ars humana legyél virág ha tetszik szakadék szélén virágozzál s ne tudd hogy szép vagy jónak se hidd magad

dobd magad magasba s ha kell zuhanj a mélybe koppanj a csönd közepén

legyél hal a szárazföldön tenger fenekén madár láng a vízben víz a lángban 23

2007. Karácsony

„A Kerubok tüzes karddal bezárták az Éden kapuját.” Gődény Márta, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Reményik Sándor: Isten Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj a szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid. 24

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad, Olyan igaz, hogy én formállak Téged És nincs Uram, én rajtam más hatalmad. Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén, Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek, Amíg csillagbetűkbe írva látlak: Uram, lesz még találkozásom Véled. 2007. Karácsony

R u d o l f Ste i n e r

R és z l e t „ A l é l e k m eg p ró bá ltatá sa ” c . m i s z t é r i u m d rá m á b ó l

G

ondolkodásodban Kozmikus gondolatok élnek. Érzéseidben A kozmosz erői működnek. Akaratodban Kozmikus lények hatnak. A kozmikus gondolatokban Veszítsd el önmagad; A kozmikus erők segítségével Éld át magad; Az akarat-lényekből Teremtsd meg önmagad. A világtávlatokban meg ne állj Gondolkodásod álomjátékával - - -; Kezdd a szellemi messzeségben És végezd saját lelked mélyén: Isteni célokat találsz, Ha megismered önmagad magadban.

1

2007. Karácsony

Fe kete Ist vá n

K a rác so n y é j j e l

A

konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. - Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott s a cigány visszaült a sötétbe. - Hajajaj! - Mért sóhajtozol, Tallér? - Csak úgy sóhajtozok, instállom. Minek örüljek? Elmúlik minden. - Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis

tudjuk. Muzsikálj! - Ma? - Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden... Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett. - Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. - Jó estét. - Jó estét - bólintott Zimányi -, esik? - Esik. - Hová? - Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak... A kocsmáros odaállt a vándorok elé. - Mi kellene? 2

2007. Karácsony

- Csak pihennénk, ha szabad. kor gazdái elköszöntek. Zimányi Az asszony fáradtan felnézett. kucsmáját a mókus mellé tette, - Kenyeret kérnénk. Pénzért. hátha elálmosodik. Zimányi megfogta a kocsmáros - Hozass még egy üveggel, Tallér, kabátját. diót is. - Adjon szalonnát is... karácsony A mókus megszagolta a bort s van. a diót a kucsmába hordta. A cimGondolkodó csend lett. A ván- balom halkan zengett. Künn huldorok előtt egy kis lott a hó, nyári kóvörös mókus ült az rószálak álltak az asztalon és a keutak mellett, valanyérhéjat eszegette. hol messze csengett Okos, fekete szeméegy szánkó, varjak vel körülnézett. aludtak a jegenyé- Szelíd? ken, a hidak alatt - Mint a gyerek. susogott a víz, Csak megszorítani mintha mesét monnem szabad, mert dana az öreg hídakkor harap. lábnak. Zimányi felkelt, Zimányi hazaindult. nehézkesen odaZsebre rakta a diót ment az asztalhoz és a mókust is. és megsimogatta a - Ehetsz útközben mókust. A kis állat is, ha akarsz. megszagolta ZimáLassan lépegetett nyi kezét, aztán véhazafelé. Az út, gigfutott a karján és mint a bársony. bekukkantott a zseBotja nem koppant, bébe. arcára hópehely - Az én zsebemet ki esett. A falu végén Vámos Csaba, 9. oszt. szokta forgatni kis erdő s az erdőn „A torony” - agyag mondta a vándor túl Zimányi háza. Jó múltkor megrágta a pipámat, azt lenne, ha várakozó lámpás intene nem szeretem... meg hát üres is... belőle, de nincs már senkije. Nem - Nem adja el? nagy a hó, mégis nehéz a járás, az - El nem adom, csak úgy oda- erdő fái között álmos köd ül. Megadom. Jobb dolga lesz... állt, botjával a hóra ütött. Zimányi pénzt tett az asztalra. - Milyen puha, akár a párna. Hi- Egyedül vagyok... eljátszogatok deg sincs. vele... ez lesz az én karácso- Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugnyom... Diót hozatott a kocsmárossal rott a zsebből és felszaladt az s a mókus észre sem vette, ami- öregember vállára. 3

2007. Karácsony

- Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. - Mit akarsz? - Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem... nem tudod hol találhatnék szállást? - Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. - Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. - Nem adok. Nincs, de ha lenne, se adnék. - Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. - Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom mért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja

alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus. - Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél... Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy mért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend ás nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.

Aki lát engem mindenben és aki sejti bennem a világmindenséget, az sohasem hagy magamra és én mindig az övé vagyok. Mint ilyen, bárhol legyen, örökké bennem marad, mert engem lát és tisztel minden élő teremtményben. Bhagavad Gita 4

2007. Karácsony

Tü r kö s sy Sz i l á rd

A S z ü l e t és

V

ilágra jövünk, áthaladunk a gyermekkoron, felnőtté válunk, végül pedig – ha megadatik – elérkezik az ősz is, mindannyiunk életében. A legkülönbözőbb utakat járjuk be, rengeteg tapasztalatra teszünk szert. Azonban ha mindezt figyelmesen szemléljük, két áramlat is kiemelkedik előttünk az élet forgatagából: egyfelől szembetűnő, hogy mindenkinek egyedi az életútja, nincs két egyforma sors-áramlat, életünk eseményeit mindannyian másképp éljük meg, és a tapasztalatok más-más embert formálnak belőlünk; másfelől pedig van valami, ami az egyformaságra való törekvést ösztönzi, hajtja bennünk: szinte mindannyian szeretnénk mások elfogadását, szeretetét kivívni már gyermekkorunktól kezdve azzal, hogy bizonyos tekintetben „nem lógunk ki a sorból”. Ehhez – az életszakaszoknak megfelelően – szinte minden hozzárendelhető: kezdve a játékoktól, a ruhákon, mindenféle anyagi javakon át a szokásokig, az érzésés gondolatvilágunkig. Jelen korunkban egyre jobban növekszik ez utóbbi, „hangos” áramlatnak a hatalma, a külvilágból már-már kötelező érvénnyel hangzik felénk a felszólítás: „Akkor leszel te is ilyen boldog, ha ezt és ezt teszed/ veszed! Minden ember ilyen és

ilyen, csak te akarsz kimaradni?” Van egy „ideál”, melyet valami – bármerre tekintünk – igyekszik minden körülmények között elénk állítani. Mi pedig talán mindanynyian vágyunk arra, hogy hasonlóképp öltözködjünk, hogy legyen nekünk is lakásunk, autónk, biztos megélhetésünk, hogy az emberek helyeseljék tetteinket, véleményünket, és szinte mindannyian akarunk szerelmesek lenni, házasságot kötni, gyerekeket nemzeni, boldogok lenni… Van ebben, persze valami általánosan emberi is, ami azonban mégis annyi színben jelenik meg, ahány ember van a világon. Kell, hogy öltözködjünk, lakjunk valahol, eltartsuk magunkat és a hozzánk tartozókat, kell, hogy legyen mindannyiunk életében öröm, boldogság, fájdalom, munka és pihenés. Mindez hozzátartozik földi életünkhöz, az emberi léthez. Ez így van jól. Mégis, valahol van egy pont az életben, amikor „valami átbillen”: egyszer csak eljutunk oda, hogy már észre sem vesszük, hogy napjainkat, törekvéseinket szinte kizárólag az tölti ki, ami „hangos”. Majdnem egész nap dolgozunk, gondolatainkat, érzéseinket pedig kitöltik a mindennapi gondok, konfliktusok. Épp annyi időt ad a világ, hogy ellássuk a mindennapi 5

2007. Karácsony

életünkhöz szükséges teendőket, re vagy visszanézzünk. Eltelik az gondoskodjunk a ránk bízottak- élet a sok „hétköznappal”, amiket ról, ha pedig van egy kis szabad- azonban nem hozhatunk vissza, ságunk, már nem is marad erőnk, ha már a naptár végén járunk. csak arra, hogy igyekezzünk Pedig milyen sok ember szeretne újabb erőket gyűjteni a soron kö- még valamit mondani a társának, vetkező hajtáshoz, és örülünk, ha gyermekének, barátjának, ellennövényként vegetálhatunk né- ségének, milyen sokan vallják be, hány rövid, ingerszegény órában. hogy mennyi mindent másképp Így rohannak a napok az elmúlás- csináltak volna. ba, és egy Ünnep közeidő után azt leg. A külvivesszük észlág persze re, hogy ilyenkor még megint karáerősebben csony van, ösztönöz, pedig még az szinte fenye„imént” kezget, hogy kadődött az év. matostul fiHatványozotzessük meg tan igaz ez az árát anazokra, akik nak a névalamilyen hány napMiletics Gergely 7. oszt. módon a Minak, amit „az Fény - árnyék tanulmány; szén hályi áramélettől” ellolathoz tartoznak, hiszen számuk- punk. Ha pedig belemegyünk ebra egy-egy nap a sokszorosát hor- be a játszmába, akkor épp a beldozza mindannak, amit az embe- ső, a lelki-szellemi készülődés rek többségének tartogat. Persze sínyli meg: érzelmeink kiüresedetutóbbiaknak sincs több idejük, és tek maradnak, nem emeljük fel a nem kevésbé fáradtak. fejünket, hogy visszanézzünk, miEbben a felgyorsult tempóban lyen utat jártunk be az elmúlt évtehát „gyorsabban” telnek az éve- ben, örülünk csak, hogy behupink, és az öregek a megmondha- panunk a karácsony két-három tói, milyen hamar eljön a nap, napjának párnái közé, hogy kifújamikor már csak visszafelé tu- hassunk magunkat, vagy hogy dunk nézni, mert eltelt az idő, és épp a legnagyobb energiákat az nem tudni, mikor csukódik be ünnepi külsőségeknek szenteljük. végleg az ajtó. Általában azonban Mégis akad talán olyan pillanem gondolunk erre, csak igyek- nat mindannyiunknak, amikor a szünk az előttünk álló gödröket gyertyák meleg fényében megpifigyelni az úton, de fejünket rit- hen a szívünk, gondolataink elcsikán emeljük fel, hogy messze elő- tulnak, és megszólal az a „halk” 6

2007. Karácsony

áramlat, amiről most derül csak minden nap alkalmunk van arra, ki számunkra, hogy a külvilág hogy figyeljünk arra a halk szóra, zajában végig ott volt velünk, ben- mely folyton beszél hozzánk áltanünk minden nap. Minden talál- la: súgja, hogy legyünk a hétközkozásban, eseményben, konflik- napok forgatagában is EMBEtusban szembe jött velünk és REK. Az isteni kegyelem az, melyszólt hozzánk. Vajon mit mon- nek révén minden nap, minden dott? Ezekben, a csendes percek- pillanatban megvan a lehetősében – ahogy így ránézünk arra a günk, hogy azt mondjuk magunkfinom háttérre, mely életünk ku- nak: földi életünket nem kiszollisszái mögül vezetett bennünket gálni akarjuk, hanem eszközként – talán felmerül a kérdés: ennyi felhasználni arra, hogy valami tehát az emberi élet? Előre meg- olyasmit tehessünk, mely létünkhatározott a forgatókönyv, az éve- nek értelmet és értéket ad, hogy ket végighajtjuk amikor eljön a és ebből nincs nap, azt mondkilépés? Ezért hassuk, gazdag születünk, hogy volt ez az élet, s mire már többéáltalam, bennem kevésbé megvan létrejött valami mindenünk, lastartós érték, amisan becsukjuk re azt mondhaéletünk könyvét? tom: jó. Van leAz a célunk, hogy hetőség arra, ilyen vagy olyan hogy figyeljünk testi-lelki felépíaz angyal szavátettséggel igyekezra, aki ilyenkor zünk mindannyielmondja, mi is a an ugyanazt elérmi missziónk. ni, s kinek jobban Átadhatjuk masikerül, kinek kegunkat alázattal vésbé? Nagyon és örömmel ankiábrándító lennak a Feladatne, és a lelkünket nak, ami abból Gorácz Anna 7. oszt. megfagyasztaná, Fény - árnyék tanulmány; szén következik, hogy ha ezekre igennel emberré lettünk. kellene felelnünk. Mindannyian Mi is mondhatjuk: „Legyen nekem tudván tudjuk, hogy nem ebből a Te rendelésed szerint!” Ha figyeáll az életünk. Mégis, valahogy a lünk, előfordulhat, hogy hirtelen legtöbbünket elsodor az ár, és megértjük: az Anya odaadása, nem gondolkodunk ilyeneken. önnön létének eszközként való Minden felkelő nap új lehető- felajánlása megszüli a Magasabbségeket hoz a titkok világából, és rendűt, a Világosságot. 7

2007. Karácsony

Így születhet mibennünk is egy tőle. Átéli sorsát, és nem igyekmásik Ember, aki nekünk és a szik a közvéleménynek, az egyre világnak értéket, világosságot, erősödő uniformizálódásnak megszeretetet, megbékélést hoz. Ezt a felelni. Nem zárkózik el az örömök másik Embert azonban nekünk elől, a legtöbb ember által vágyott kell földi életünk világára segíteni, céloktól, de nem hajhássza azomajd féltve kell ápolnunk és vé- kat, és nem válik rabjukká. Örül delmeznünk a külvilág hangos annak, amit a múltban megélhezajától, mely mindenképp igyek- tett, de az nem válik számára börszik megakatönné a jelendályozni, ben. Figyel hogy ez az arra, mit egész megtörüzennek száténhessen. mára a nehéz helyzetek, a De ha már megszületett, fájdalmak mit onnantól átakarnak lefaalakítja éleragni belőle. tünket, céloKarácsony kat ad, megszent estéjén oldási lehetőtehát nemségeket rajcsak emlékezzol, és értéket hetünk arra, teremt: mahogy mi törgunk és mátént jó kétezer Vidákovich Levente 11. osztály évvel ezelőtt, sok számára CH - hangzó; réz dombormű is. A benhanem a jenünk megszülető és megszületni lenben élhetünk át egy csodát. A vágyó magasabbrendű Embert – készülődés heteiben módszeresen bár ugyanúgy, sőt, talán még ala- visszatekintve arra, hogy kik is posabban, még erőteljesebb ér- voltunk és mit is tettünk az eldeklődéssel vesz részt az életben – múlt tizenkét hónapban, lassan már nem köti le annyira mindaz, megérlelhetjük magunkban azt az ami a legtöbb embert, gondolatai ajándékot, amit a karácsonyfa alá kiemelkednek a szokott gondolati tehetünk: mindazt, ami érték, ami sémákból, érzelmei felfinomod- igaz és jó volt bennünk, mindazt, nak; nem ragadják már el őt any- ami bennük szent törekvés volt; nyira, mégis képes a legkisebb ha pedig nincs ilyen, akkor a virágban, vagy egy harmatcsepp- szembesülést önmagunkkal, azben a végtelen szépséget és isteni zal, ahová jutottunk. Ez a mi bölcsességet a legmélyebben átél- ajándékunk. Ha azonban megállni. Ez az Ember máshonnan nézi tunk az úton, hogy felemelve tea világot, de nem idegenedik el kintetünket visszanézzünk, majd 8

2007. Karácsony

ruhánkat leporolva s az elmúlt néhány hét során összekészített ajándékkal, alázattal fejet hajtunk, meglehet, hogy ott találunk valakit magunk előtt az úton. Valakit, aki szeretettel mosolyogva felemel bennünket, erőt ad, akiben önmagunk mivoltát, nemes és gyarló oldalát egyaránt meglátjuk, s aki által magunk lehetünk az, aki befogadja a Magasabbrendűt, mely mindezeken felül áll.

Ez pedig a nekünk nyújtott ajándék, mely közel sem áll arányban a sajátunkéval, mégis megkaphatjuk. Amikor a gyertya fényébe tekintünk azon az estén, eszünkbe juthat, hogy minden évben születhet bennünk Valaki, aki felette áll a mindennapok sivárságának, a gépiesedő életstílusnak, és végigkísér bennünket – teremtően – egész életünkön át.

Horváth Györgyi: Hótakaró Szikrázó hópihék hűsítő paplanja nyugszik a lelkemen. örök törvények szövevénye áttetszővé varázsolja lényem, vértelen vágy feszít rá a végtelen csöndszimfóniára.

A fájdalmak kiégett fűcsomói végre visszatérhetnek a mélybe, s a föld felszínén rekedt életért kiáltozó magvak könyörgő sikolyából csak lágy harmónia marad. Talán most végre elszakadhatok a színek sistergő zuhatagaitól, az izzadságszagú savanyú földtől, a szétterülő mocsok-halmok béklyója nem húzza le szívemet;

Mosoly-fény árad szét ereimben; talán egy csillag van születőben…

A mindent elborító tiszta hólepel ösvényt mutat, egy kristályhegyre vezet. 9

2007. Karácsony

Fo rgá c s E r zs é b et

A f e l ső r év i ( o b e r u f e r i ) ka rác s o n y i j át é ko k ró l „A pásztorlelkű bölcseké lesz a jövő” Jókai Anna

S

okszor merült föl a kérdés szülőkben, és pedagógusokban egyaránt, hogy miért éppen ezt a karácsonyi játékot adják elő világszerte a Waldorf iskolákban. Miért ajánlotta Steiner a Waldorf tanároknak, hogy mintegy karácsonyi ajándékként mutassák be ezt a három önálló részből álló, de szerves egységet képező, misztériumdrámát? Könynyebb lesz megértenünk, ha megpróbáljuk a karácsonyi ünnepkör lényegiségét felfedni. Steiner már több mint kilencven évvel ezelőtt megállapította, hogy az egész karácsonyi ünnepkör sajátságos ellentétben és diszharmóniában áll mindazzal, ami modern kultúránkban egyébként körülvesz minket. Ezért a karácsonyi időszak egész forgatagában és vásárlási lázában kell találnunk olyan embereket, akik az igazi misztériummal foglalkoznak, hogy az ünnep hagyományai ne kiüresedett sablonná váljanak! A felsőrévi karácsonyi játék olyan mélységeket hordoz, mely a fokozódó elszegényedés és ridegség ellenére is segíthet meglelni a fejlődés melegítő erőit önmagunkban és szűkebb-tágabb közössé-

geinkben. Szabadvallás tanárként és fejlesztő pedagógusként is átélhetem évről-évre a gyermekekkel a fizikai inkarnálódásuk folyamatát, mely a Waldorf tanterv életkorhoz illeszkedő formatív erőiből nyer kiteljesedést. Ennek az inkarnációs folyamatnak pregnáns kifejezője képszerű-művészi „sűrítménye” az oberuferi misztériumjáték, ahol a három drámában együtt és külön -külön is kirajzolódik az emberiség és az egyén fejlődésének fázisai. Tudjuk, hogy a mesék az imaginatív világhoz kötődnek. A legendák érintik a Földet, míg a Biblia történetei már történelem és vallás egységét képezik. A misztériumdráma három része: 1. Pásztorjáték 2. Paradicsomi játék 3. Három király játék a szellemi világgal való bensőséges kapcsolat ősi, archaikus módját idézi fel, mégpedig oly módon, hogy a gyermeki én-fejlődésnek a három fő időszakához kötődnek. Ez kifejeződik a „korhatárosságban” és a szereposztás hagyo-

10

2007. Karácsony

mányaiban is (a főszerepet mindig az adott életkori szakasz osztálytanítója játsza: elsőben ő Mária, ill. József, harmadikban Ádám, ill. Éva.) Ahogyan a Paradicsomi játékban a bűnbeesés megvilágítja, hogy a világ nem kívülről válik rosszá, hanem belülről; vagy, hogy a teremtéstörténetből, hogy a világot sem kívülről teremtették, hanem saját belsejéből, úgy a modern ember számára is az emberiség jövőjén való, belső együttműködésről van szó, amely aztán a külső cselekvésben hat. Ilyen értelemben nevezte Steiner a karácsonyt „a világ és az emberiség legelsőrendűbb ünnepének”, mert benne rejlik „az emberi szellem és az egész általános szellemiség összetartozásának titka”. A Pásztorjáték, mely a legkisebbeknek is való, olyan régi pásztornépeket jelenít meg, akik minden ember őseiként vették fel mintegy az egész csillagos eget a testükbe. A szegény pásztorok egyszerű álomlátásukban minden bölcsesség híján, pusztán a lelkük áhítatos, együgyű hangjára hallgatva emberi szívük mélyén kapják a kinyilatkoztatást. Bizonyos értelemben a mai kor embere is olyan, mint ezek a pásztorok voltak: híján voltak valaminek, aminek a keresésére indultak a betlehemi istálló felé. Nekünk is szükségünk van a csillagos éjre, hogy felismerjük lényünk kozmikus eredetét! A fénylő karácsonyfa külső jelkép, piros almával, mint a Pa-

radicsom megismerés fája. Földi feladatunkra emlékeztet. Ezért következik harmadik osztályban a Paradicsomi játék, melyben már az is kifejezésre jut, hogy az Édenkertből való kiűzetés az ember „belepottyanása” a matériába. De ez az anyagba való beleesés nélkülözhetetlen földi, önálló individualitásunk kifejlődéséhez. Szorosan összefügg antiszociális egoizmusunkkal is, mely ugyanakkor a szabadság, a szellemi gyarapodás, az emberiség haladásának, az igazi szeretet képességének és a Föld megváltásának kifejlesztésével is kapcsolatos. Krisztus születésének ránk hagyományozott ünnepét úgy kell tehát felfognunk, mint saját szellemünknek a lélek öléből való megszületésének ünnepét, amikor is elkezdődik az előttünk álló fejlődés és szabadság útja. Látókká válhatunk, mint a Három király játék három bölcse, ha hozzájuk hasonlóan önként útra kelünk. Ők megszerezték az akkor elérhető legnagyobb bölcsességet. Tudományos csillagismeretükkel és szellemi látásukkal új, megtisztult gondolkodásuk, érzésük és akaratuk révén képessé váltak arra, hogy újra egyesítsék az istenit és az emberit. A legmagasabb bölcsesség és a legnagyobb emberi egyszerűség csendül össze azokban a szavakban, melyeket a Lukács evangélium pásztorai és a Máté evangélium mágusai kinyilatkoztatásként kapnak: Jézus Krisztus megjelenik a Földön. A mai emberiségnek ez azt is

11

2007. Karácsony

jelenti, hogy az anyagi csak akkor régi oberuferi Három király játék ragadható meg helyesen, ha a szellemmel áthatott előadásában, kozmikus-szellemivel való össze- melyben három alak kel életre. függésében próbáljuk felfogni. A 1. Az aggastyán a „kék királyban”, napkeleti három királyokat egy aki a tömjént adja; csillag vezeti. Ők a kozmikus ád- 2. A férfi a „vörös királyban”, aki vent ősi, bölcsességgel teli papki- az aranyat ajándékozza; rályságának képviselői. 3. Az ifjú a „zöld királyban”, aki a Karl Heyer Steinerre hivatkoz- mirhát hozza. va leírja, hogy mit képviselnek: Steiner szerint a mágusok szim„1. Az első három Atlantisz utáni bolikus ajándékához még a követkorszakot: az ősindiait, az ősper- kezőt lehet hozzátenni: zsát és az egyiptomi-káldeait; Arany = az isteni világkormányzás 2. Az ember felismerése, lelkierőit: bölcsesség, - az áhítatos múlt érzést, amely a Tömjén = áldoszellemi világzatkészség, a hoz fordul, legnagyobb amint az külöemberi erény, nösen az ősinjelenkor diaiaknál látMirha = ható; „annak a jelké- a fej szférájápe, aki az emnak megtisztíberben örök”, halhatatlantott, bölcsességgel teli gonság, jövő.” Rácz Joakim 11. osztály dolkodását, A három király B - hangzó; réz dombormű amelynek lega Gyermeket, nagyobb képviselője Zarathusztra, az újszülött királyt keresi, aki Isaz ősperzsa kultúra megalapítója; ten és ember egy személyben. A - az akaratot, a gyógyító akaratot, napkeleti bölcseket is fölfoghatjuk amit az, az egyiptomiaknál felis- egy alaknak, akiben megnyilvánul merhető. a három minőség egyesülése; akiMindez kifejezésre jut a kisded nek gondolkodása, érzése és akaJézusnak vitt ajándékokban: rat átalakult, megtisztult, a sze- a szellemi világ felé forduló érzés mélyes fölé emelkedett úgy, hogy az áldozatban felszálló tömjénben; a szellemi világhatalmakat böl- a bölcsességgel teli gondolkodás csen tudja szolgálni. Így válhat az aranyban, a napfémben; képessé arra, hogy újra egyesítsék - az akarat a gyógyító mirhában. az istenit és az emberit. Ez a mai Ezek az összefüggések csodálatos emberiség helyzetére vonatkoztatképi megjelenítésben láthatók a va is azt kell hogy jelentse, hogy 12

2007. Karácsony

az anyagi csak akkor ragadható meg helyesen, ha a kozmikusszellemivel való összefüggésében próbáljuk megragadni. Ezt hangsúlyozza a Máté evangéliumában megismert hamis király képe is. Heródes ő, az ellenhatalmak sötét képviselője, akinek áramlata szintén keresztül húzódik az emberiség egész fejlődésén. Gyermekgyilkossága a három király ajándékainak kegyetlen ellenképe. Ezeknek a magasztos és szélsőséges tartalmaknak a valódi megértése már a felsőbb évfolyamokra valók.

Évről-évre színben, mozdulatban és szóban ez a magával ragadó folyamat élhető át mindenütt a világban, ahol a felsőrévi (oberuferi) karácsonyi játékot játsszák. Ez segíthet minket az egyes ünnep érzés teljes átéléséhez, hogy aztán úgy ünnepeljünk, „hogy lassanként megláthassuk az új szellemi élet karácsonyi gyertyáinak fényét. Meg kell tanulnunk, hogy ne csak az egyes karácsonyi ünnepeket, hanem a kozmikus karácsonyt is meg tudjuk ünnepelni.” Rudolf Steiner

Angelus Silesius: Karácsonyi párversek Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet, Hogy széna-szalma én már soha ne legyek. Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog! Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok. Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet, S a porszem képtelen felfogni az eget? Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed: Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg. Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne, Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne. Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben. 13

2007. Karácsony

R u d o l f Ste i n e r

A g y e r m e k l é n y e h e t e d i k é l e t év e e lőt t Részlet a szerző A nevelés művészetének szellemi-lelki alapjai c. könyvéből

K

önnyen azt mondhatjuk, hogy az ember az életben képességei és a környezetéhez való alkalmazkodása szerint fejlődik, oly módon, hogy élete során hajlamai és megszerzett erői kifejezésre jutnak. Ez azonban nem elég. Az előző előadásokból látható volt, hogy az ember hármas tagozódású lény, hogy organizmusában gondolkodása az ideg -érzékszervi rendszerhez kapcsolódik, és fizikai értelemben véve teljesen ettől függ. Érzése a ritmikus rendszerhez, vagyis a légzési és keringési rendszerhez kapcsolódik, akarati rendszerének pedig a mozgás- és anyagcsere-rendszer az alapja. Ez a három rendszer az emberben úgy fejlődik, hogy mindegyik más időmértéket képvisel, és a fejlődés csúcspontja mindegyiknél más életszakaszra esik. Az első életszakaszban, a fogváltásig – erről már beszéltem – a gyermek nem jelképes értelemben, hanem konkrétan teljes mértékben olyan, mint egy érzékszerv. Bizonyos értelemben egészen fej, és fejlődése teljesen az idegrendszerből indul ki. Az egész organizmus alakító erőinek itt van a kiindulópontja.

Az ideg-érzékszervi rendszer főszereplőként hatja át az egész organizmust, és a külvilág valamennyi benyomása áthalad rajta, míg ezek a benyomások az élet későbbi szakaszában csak az érzékszervi rendszer perifériáján haladnak át, a test többi részén csak lelkileg. Az érett ember organizmusa olyan, hogy a fény a maga fizikai hatásával megáll a szemben, és az organizmusba csak a fénynek az érzéssel áthatott képzetét küldi tovább. A gyermeknél a fény bizonyos módon minden vértestecskét belülről ingerel. Ezt a hatást mindazonáltal nem úgy kell értenünk, mintha durva fizikai módszerekkel kimutatható lenne. A gyermek még teljesen átadja magát annak az éterikus esszenciának, ami később csak a test felszínén, az érzékszervekben hat, azért, hogy az ember belsőleg valami mást tudjon kifejleszteni. A gyermek a fogváltásig egész organizmusával érzékszerv, a felnőtt ember a teste felszínén érzékszerv, belső mivoltában lélek. Ezt megfigyelhetjük a konkrét részletekben. Aki felnőttként egy egészen fiatal gyermek, egy csecsemő mellett él,

14

2007. Karácsony

az, mint ember egész belső lényé- és fizikai következményei vannak, vel a gyermek nevelőjévé válik. akkor a gyermek ezeket érzékeli, Tegyük fel, hogy olyasvalaki van a és belső világát a szerint alakítja, gyermek mellett, aki gondterhelt, ahogy a szemet áthatja a fény. A és erre meg is van minden oka. Az gyermek belső gesztust, belső miérett embernél csak halványan mikát vesz fel, ami tapadós nyelvmutatkozik meg az, ami ennek a ben, keserű szájízben nyilvánul lelki gondnak fizikai hatásaként meg. Egész organizmusában kifejarckifejezésben, mimikában és lődik annak folyamatos lenyomamozgásban ta, ami a feltestileg kifejenőtt fizikaisáződik. Ha gongában megnyildunk van, a vánul. Felveszi szájunk mina felnőtt arcádig száraz. És nak folytonos ha bizonyos sápadtságát, embereknél a de a gond lelki gond megszotartalmát nem kottá válik, tudja átvenni, akkor mindig csak utánozza száraz szájjal, annak fizikai tapadós nyelvkövetkezmével, keserű nyeit. Ennek szájízzel jönaz, az eredmének-mennek, nye, hogy az esetleg még ideg-érzékTímár Ágnes 11. osztály könnyebb légszervben elheHold pecsét - réz dombormű zési nehézségelyezkedő szelik is vannak. A felnőtteknél ezek a lemi formáló erők a fizikai szervefizikai állapotok csupán az élet zetet ragadják meg. A belső, finoenyhe kísérő jelenségei. mabb fizikai szervek a szerint A gyermek azonban, aki a fel- épülnek fel, amit a gyermek a nőttek környezetében nő fel, utá- gond fizikai képmásában felvett nozza a nevelő leggyengébb fizikai magába. Organizmusa gondra lesz állapotát is. Teljesen a fiziognómi- hajlamos, és később az élet olyan ai kifejeződés felé fordul, afelé, megnyilvánulásait is gondterhelamit érzékel, ahogy a felnőtt gond- ten, aggódva fogadja, amelyeken terhelten beszél, gondterhelten mások könnyen túlteszik maguérez, minthogy teljes mértékben kat. A gyermek ily módon, fizikai érzékszerv. Rendkívül finom köl- organizmusán keresztül gondtercsönhatás játszódik le a felnőtt és helt emberré válik. … a gyermek között. Ha a felnőttnek gondja van, ami lelki természetű

15

2007. Karácsony

Ha mint felnőttek már benne állunk az életben, gyakran rendkívül jól tudjuk, mi a helyes, mit kellene tennünk, de nem tudjuk véghez vinni. Nem érzünk erőt hozzá. Néha nagyon mélyen el van rejtve az emberben az, ami őt erőtlenné teszi azzal szemben, amit tennie kell. Az igazi emberismeret felfedi, hogy a fizikai organizmusban lappang valami olyasmi, mint a gond imitálása, amelyet jellemeztem. Ezt az organizmus magáévá tette, ez a szokásos tájékozódás az életben, ami a fizikai organizmus útján jött létre. Előfordulhat azonban, hogy a világ olyasmit követel az embertől, ami – a gond értelmében – nem felel meg organizmusának, de a nevelővel való kapcsolata révén létrejött. Viselnünk kell annak következményét, amit a gyermek utánzás útján a gond-organizmus magatartásaként megszerzett. Ha a nevelés művészetét akarjuk gyakorolni, bele kell, hogy tudjunk tekinteni az élet ilyen finom összefüggéseibe. … Vegyünk egy egyszerű tényt. Rendkívül jelentős például, amit Dr. Clifford Allbutt angol orvos a

gondnak a belső szervek fejlődésére, különösen a vesére gyakorolt hatásáról állapított meg kutatásai alapján. Azoknál az embereknél, akik nagymértékben a gond hatása alatt állnak, bizonyos idő után a veseműködés sorvadása tapasztalható. Egy ilyen szép természettudományos eredmény arra az útra vezethet, amely a világ szellemi oldalát kutatja. Az utat azonban végig kell járni. Ez csak szellemtudományos módszerekkel történhet. Ez a módszer az egész embert spirituális lénynek tekinti, és ez által kerül helyes megvilágításba egy ilyen kiragadott természettudományos tény. A nevelés művészetében az ilyen természettudományos tényekkel csak akkor tudunk valamit kezdeni, ha azokat abból a szempontból nézzük, amelyet számunkra az embernek, mint szellemi-lelki lénynek az összképe ad. Ebből a szempontból nézve azonban a fizikai organizmus hatékonysága a szellemiség befolyása alatt áll. Csak ilyen szemlélettel tudjuk megtalálni, hogy milyen magatartást tanúsítsunk a gyermekkel szemben.

„Hiába leplezzük kifelé őszintétlenségünket, gyengeségeinket, problémáinkat, ez semmit nem jelent, mert a gyermek ebben az időben még nemcsak a fizikait látja és fogadja be, hanem érzékenyen rá van hangolódva főként az anya élet- és lelkiállapotaira. Ezért a nevelés legfontosabb kérdése mindig az önnevelés. Sokkal fontosabb, hogy a szülő hogyan dolgozik magán a fogantatást követő időben és a gyermek első 7 évében, mint amit külső neveléssel szándékozna a gyermekbe plántálni.” Kovács Gabriella 16

2007. Karácsony

„Az őskezdet” - Nagy Bogáta, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Ismeretlen szerző: Adventi zsolozsma himnusz Ím zengő fényes hang űz el minden homályost, áthatón: „Álmok mind messze fussatok! Magasból Jézus fölragyog.” Ocsudjon már a zsibbadt agy! Földhöz tapadva mit hever? Tündöklik már az új Csillag, sötét ártalmat űzve el. Ím Bárány küldetik nekünk oldozni bűnös kötelünk:

bocsánatot hát könnyek közt esengjünk, törlesztvén a bűnt. Hogy másodszor ha fölragyog, és e-világot rémíti, el vétkünk szerint ne vessen, de fölkaroljon kegyesen. Erény, dicsőség, hódolat az Atyának és Fiúnak, s Vigasznak, ki a Szentlélek, örökkön, míg tart örökélet. Amen. 17

2007. Karácsony

„Ragyogjatok föl égbolt fényei! Mérje ki a fény az időt nappalra és éjszakára!” Posztobányi Anna, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Sík Sándor: Imádságos dal holdfénynél Hegy megett az esti nap Most pihen el épen. Bodros felhők játszanak Jóságos tüzében. Lágy-fehéren tiszta hold S egy kis csillag int mosolyt Boldogságos égen.

Bennem is békén virraszt Boldog mély imádság, Rám is hármas hű malaszt Hinti fénypalástját: Mélyemen az Úr mosolyg, Anyám arca drága hold, Csillag a barátság.

18

2007. Karácsony

Fa r ka s - M o l n á r J u d i t

A

z ünnepeken, hónap ünnepeken mindig hallhatunk énekszót, zeneszót. Ez olyan, mintha az énekórák eredménye lenne folyamatosan színen. Úgy érzem, ennél sokkal többről szól az ének-zene óra, és sok olyan eleme van, ami nem igazán megmutatható egy–egy előadásban. Azt gondoltam ezt emelném ki, ezt helyezném előtérbe ebben a cikkben, de természetesen kitekintek a zene jelenlétére a különböző korosztályokban és a tananyagra egyaránt. Örülök, hogy lehetőségünk van bemutatni röviden, hogy mi itt a Waldorf iskolában mikor mit tanítunk, hisz sok félreértés adódott már abból, hogy itt nem akkor tanítjuk a zene elméletének bizonyos részeit, mint amikor az állami iskolában, vagy zeneiskolában. A zenetanítás, a zenéről kialakuló kép jóval korábban kezd létrejönni, mint az első iskolai év. Ezek az alkalmak sokszor nem tudatosak, az életünk részei, mégis hatással vannak a gyermek zenei kultúrájának kialakulására, ízlésére, kíváncsiságára, nyitottságára és elsősorban a zene szeretetére. A zene valamilyen formában szinte minden pillanatunkban jelen van, hasonlóan, mint a beszéd, így sokat segíthet, ha figyelmünkkel ezt is követni tudjuk. Kodály Zoltán szerint – nem szó szerint idézem – akkor kezdődik a gyermek zenei nevelése, amikor megfogan, mikor még az édesanyja méhében fejlődik. Már az orvostudo-

mányban is kimutatták, hogy a hallás az első érzékelés, ami az embriónál megjelenik. A fül még ki sem alakult teljesen, de a hallás már kezd kinyílni. Vannak családok, ahol a kismamák tudatosan figyelnek arra, hogy mit hall a gyermek az áldott állapot alatt, sokszor énekelnek babájuknak, szép és sokszínű, igényes zenét hallgatnak. A születés után a baba felismeri édesanyja és édesapja hangját is, ami megnyugtatja és biztonságérzetet ad számára. Az énekhang az első hangszerünk! Jótékony hatású az első években, ha a zene mindennapossá és természetessé tud válni egy családban. A gyermek hallja az édesanyját, testvérét, édesapját énekelni. Ez érzelmekkel, szeretettel teli élmény, és nem baj, ha valaki nem énekel a legtisztábban, vagy kifejezetten szép hangon. Az együtt éneklés mellett, az együtt zenélés, az örömzene jelenléte is új ízeket, új hangzásvilágot, harmóniát mutat meg gyermekünknek. Gyönyörű lehetőség az adventi időszak, mikor eleinte a szülők, vagy nagyobb család, baráti kör közös készülődésében énekelnek, hangszereken játszanak, amit a gyermek eleinte csak hallgat, és szépen lassan belenő, és tényleges közös muzsikaszóval ünnepelhetnek. De ez lehet bármilyen más alkalom. Ezek az alkalmak egész életre szólóak, és nem merülnek feledésbe úgy, mintha rádióból, hanghordozóból hallgatnánk zenét. Olyan élményt nyújtanak, amit a

19

2007. Karácsony

gyermek és a felnőtt is együtt tudnak tovább vinni, és a zene szeretetét megalapozhatja. A koncertlátogatások, az élő zene hallgatása, majd az erről való beszélgetés is sokat segíthet a zenei élmények megélésében, alakításában. Ma már nagyon sok, gyerekek számára összeállított igényes, nagyon jó előadókkal közreműködő hangversenyt találhatunk, ami befogadható és érthető a kisebbek számára is, amely megérinti a gyermekek lényét, és önfeledt, álomszerű örömben fürödhetnek közben. A Waldorf iskolákban a zenei nevelés célja, hogy a zene élővé váljon, és természetes közege legyen az iskolának. A Waldorf pedagógia célja egészséges embert nevelni. Az emberben meglévő hármas tagozódás: gondolkodó, érző, akaró ember a zene „nyelvére” lefordítható, a zene három alapeleméhez fűzhető: dallam - gondolkodás, ritmus - akarat, harmónia - érzés. E három egysége, harmóniája adja a zene megszületését az emberben, a harmonikus embert. A zenei nevelés célja is ez, hogy minden gyermek lelkében megszülethessen a zene, és örömet leljen benne. Az első és második osztályról együtt írok, hisz ez a két osztály egy egységet alkot a zenetanítás terén. Ebben az időszakban zenével vesszük körbe a gyerekeket, köréjük vonjuk a zenét. Értük van a zene, és megpróbáljuk azt a lelkükhöz közelíteni. A célunk a zene szeretetének megerősítése a gyermekekben, és mint a többi művészeti ág, az érzelmi életükre, érzésvilágukra hatni. A kis elsősök otthonról nagyon sokféle élménnyel, az oviból kvinthangulatú dallamokkal érkez-

nek, amit mi továbbépítünk. Az iskolában arra törekszünk, hogy egységes, szépen szóló közösséggé formáljuk őket. A lelkükhöz közel álló, még nem igazán éber lényükhöz kvinthangulatú dallamokkal közelítünk. Ezek a dallamok valahonnan érkeznek, megjelennek, megformáljuk őket, és utána valahová tartanak, azaz nincs igazán eleje és vége a dallamnak, a dallam a légzéshez kapcsolódik leginkább. Ezek a dallamok sokszor nem konkrét énekek, csak éppen akkor születő dallamívek, amit visszaénekelnek, dúdolnak, vagy akár ők maguk tovább visznek. Játékokkal, kis improvizációval nagyon szép dallamok születnek a gyerekektől. Az énekek nagy része a pentaton hangkészletből táplálkozik, de más, a hangulatukban a szabad mozgást, formálást, nyitottságot visszaadó énekek ugyanolyan jól alkalmazhatóak. A magyar népdalok gyönyörűek, ezért sok dalt tanítunk saját gyökereinkből. Azonban népdalainknak elég határozott szerkezetük van, ami ereszkedő vagy kupolás, de általában lá-végűek, lehajlóan fejeződnek be. Ezért én például át szoktam költeni ezeket a népdalokat, a sorok végét fölfelé vezetve, vagy hajlítgatva, nagyobb szüneteket hagyva, vagy ami épp a szöveghez, vagy kapcsolódó játékhoz illő, és segíti a kvint hangulat megteremtését. Ugyanígy a ritmusra is figyelek, amiben a szöveghez alkalmazkodó „parlando” - dallamok és a körjátékok sokat segítenek. A kvinthangulatra ritmus szempontjából a szabad ritmus jellemző, nincs egységes lüktetés. A tanult dalok egy részénél nagyobb megállásokkal, szünetek

20

2007. Karácsony

beiktatásával, a szöveghez illő gyorsítással vagy lassítással élhetünk, vagy akár egyes részletek többszöri megismétlésével. Az első és második osztályban se mérvadó a kötött ritmus ( pl. tá-ti-ti –ben való mozgás). Ez a reggeli körökben jelen van, ezért ének órán nem szoktam erősíteni, hisz a szabad ritmusok a meghatározóak ebben az időszakban. Ez a népi játékokban, kitalált játékokban, amiket egy–egy dalszöveghez választunk, mozgásformákban nagyon jól alkalmazható. Az éneklésről magáról néhány szót. A legfontosabb hangszerünk, az a saját hangunk. Tehát első helyen az éneklés szerepel, ez tölti ki az óráknak a nagy részét, persze vannak kivételek, de alapvetően ez a jellemző. Mindenkinek meg kell találnia a saját hangját. Ez így különösen hangzik, de így van, és nemcsak a gyerekekre vonatkozik, hanem a tanárra is. Énektanárként néha nehéz szépen énekelni abban a hangfekvésben, ami a gyerekeknek a legjobb (egyvonalas D-től kétvonalas É-ig). Ennek a kompenzálására használhatunk hangszereket pl. pentaton rudakat, furulyát, amelyek ebben a hangmagasságban szépen szólnak. A kicsik előtt éneklő pedagógusnak, felnőttnek saját hangfekvésében szól szépen a hangja természetesen, ezáltal tud leginkább kifejeződni a zeneiségben lévő szeretet- és szépség-idea. Egy látható dologra könnyen és gyakran mondjuk, hogy szép, pedig ugyanilyen fontos a szépnek a hallása is. Ez egy olyan élményt ad a gyerekeknek, amely érzésben felemeli őket a szeretethez, a széphez, és éppen ezen keresztül egyben erkölcsi, szo-

ciális impulzusokat is nyújt. A zene felemelő szeretet- és szépségadomány. Tehát a legfontosabb szem előtt tartani, hogy milyen minőségben hallanak és énekelnek a gyerekek, valamint, hogy megszeressék az éneklést, a valódi hanggal való kapcsolatot. Együtt énekelünk, együtt éljük át a ritmusokat. Az akarati részt az érzelmi résszel kötjük öszsze, elsősorban nem a fejjel dolgozunk. Egyszólamúságban mozgunk, és arra törekszünk, hogy együtt szépen, érzéssel énekeljünk. Nem javítom a gyerekeket, direkt módon semmilyen módon nem avatkozom be egy dal éneklésébe. Utánzással és sok ismétléssel válik egyre tisztábbá, szebbé a dal. Mindez már a hallás fejlesztését is hordozza. A „fül” nyitása, nyitogatása, a belső hallás fejlesztése a másik fontos terület. Az éneklés mellett a hangszerek hangja, a hangszerekkel való játék és játékos feladatok segítik ezt leginkább. Az első két osztályban a pentaton-furulyát használjuk, amely felépítésében nagyon jól alkalmazkodik a gyermekek adottságaihoz. Hangjai pedig ugyanabban a hangvilágban mozognak, mint a dallamok, amiket énekelünk. Segít a légzés kialakulásában is. A furulyát, ha jól megnézzük a fejen használjuk, ami ténylegesen is nagy figyelmet, és fej-munkát igényel. A kézzel–lábbal adott ritmusokat a végtagokkal végezzük, amivel az akaratot erősítjük, és emellett nagyon jó lenne, ha a mi iskolánkba is sikerülne bevezetni a lírát, amit a szívünkhöz emelve használunk, és gyönyörű „mennyei” hangjával az érzelmi részünket is erősítenénk

21

2007. Karácsony

ebből a szempontból is. Örömömre már csírájában megszületett az első leendő lírán játszó osztály. Az első két osztályban minden hangszer bevezetését megpróbáljuk egy történetbe, mesébe foglalni. A feljebb említett hangszerek mellett, lassan eleinte csak egy hangszert, majd többet is beviszünk az órákra. Sok hangkeltő eszközt próbálunk ki, elsősorban a természet anyagaiból készült vagy a természet alkotta anyagokat: fadarabokat, kövecskéket, leveleket, terméseket. A 6-7 éves gyerekek álomszerű hangulatát olyan hangszerekkel próbáljuk megőrizni és erősíteni, amelyek hangszínükben, hangzásukban tiszták, és ezt a tisztaságot a gyerekek játéka közben is megőrzik. Könnyen megszólaltathatóak, hangjuk hosszan csengő, lágyan puhán szólalnak meg a térben. Megismerjük a különböző hangszerek hangját, használatukat. Játékok által felfedezhetjük, hogy hol szólnak, honnan jön a hangjuk, megérezhetjük milyen érzés, ha körülvesznek bennünket ezek a hangok. Ezek között szerepelnek a csengők, kis harangok, ujjcintányér, triangulum, szép hangzású metalofonok. Második osztályban már erősebben vannak jelen a ritmusok, így a hangszerek közül a fahangszereket és a kis ütőhangszereket is többször használjuk az eddig felsoroltak mellett. Illetve megjelenik egy-egy szólóhangszer is, amit bemutatunk a gyerekeknek. Az elmúlt 3-4 évben az iskolában élő zenei előadásokat is szerveztünk, amelyeken különböző hangszercsoportokat mutattak be az előadók, és emellett a nagyobb diákok is szívesen mutatják be

hangszereiket a kisebbeknek. A tavalyi évben ismét taníthattam első osztályosokat, ami igen hálás és szép feladat volt. Nagyon sokat tanultam az osztálytól, velük és általuk. Az egyik legszebb élményem, ami a pedagógia helyességét bizonyította be számomra, egy véletlen alkalomból alakult, amit szeretnék megosztani Veletek. Néhány alkalommal rézből készült pentaton hangcsöveket vittem be a foglalkozásokra (mintha a metalofon darabjait adnám oda egyenként, 4 hangot: lá-szó-mi-ré). 3-4 héten keresztül a belső hallást nyitogattuk, fejlesztettük így, ezekkel játszva, gyakorolva. Egy következő alkalommal nem tudtam énekelni, ezért bevittem az egész hangsort - 7 hangot-, hogy azokkal gyakoroljunk. „Ilyen sok van belőle?” - kérdezték a gyerekek. Mindegyiket megmutattam. Első feladat volt, hogy mindenki csukja be a szemét. Melyik az ismerős hang, mit vesznek észre benne? Az eredmény fantasztikus volt. (Négy hangot már ismertek.) Az osztály 90%-a felismerte a már korábban átélt négy hangot. Az 5. hangra, amit már énekeltünk együtt is, de még nem mutattam meg nekik, arra az osztály fele azt mondta ismeri, másik fele pedig, hogy nem. Arra a két hangra, ami még nem szerepelt, mindenki azt mondta, hogy azok még nem voltak. Tehát megszólalt a „szó-lá-dó-ré-mi-szó-lá”, és felismerték azokat a hangokat, amikkel addig dolgoztunk. Bennük volt a hangmagasság élménye, és ez egy nagyon nagy ajándék és visszaigazolás a waldorf pedagógia helyességét illetően. Folyt. köv. …

22

2007. Karácsony

„A pillangók a kezükre és a vállukra telepedtek...” Kiss Hanga, 3. osztály, Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Csáky Károly: Ars humana legyél virág ha tetszik szakadék szélén virágozzál s ne tudd hogy szép vagy jónak se hidd magad

dobd magad magasba s ha kell zuhanj a mélybe koppanj a csönd közepén

legyél hal a szárazföldön tenger fenekén madár láng a vízben víz a lángban 23

2007. Karácsony

„A Kerubok tüzes karddal bezárták az Éden kapuját.” Gődény Márta, 3. osztály; Teremtéstörténet epocha, vízfestmény

Reményik Sándor: Isten Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad, Olyan igaz, hogy én formállak Téged És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj a szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén, Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek, Amíg csillagbetűkbe írva látlak: Uram, lesz még találkozásom Véled. 24

2007. Karácsony

D r. Ka r l Kö n i g

Fo g a n tatá s - vá r a n d ó s ság - s z ü l és

Bevezetés Azokban az időkben, mint most, mikor az emberi lét kincset érő titkairól lehull a lepel, amikor szent dolgok pőrén és meztelenül fekszenek olyan szemek előtt melyek képtelenek látni vagy megérteni azokat, meglehetősen nehézzé válik az igazat szólni. Nehéz, mert a filiszterek egyszerre azt fogják mondani, hogy az ilyen igazság az puszta babonaság, amit a modern tudomány már régen megcáfolt, és hogy az ilyen állításoknak a tisztelete visszahullás a tudomány-előtti miszticizmusba. A filiszterek azt is mondani fogják, hogy ma mindent szentségteleníteni szükséges, mert az emberiségnek meg kell szabadulnia régi létezés-mintáinak kötelékeitől. Az ember a Föld urává vált és megtanulta irányítani a természet erőit, ezért jogosult tudását minden lehetséges módon szélesíteni. Akik így gondolkodnak és beszélnek elfelejtik, hogy a szabadság más mint puszta meztelenség, és hogy „tudni” akár korlátokba szorítottságot, bilincsbe vertséget is jelenthet. A modern technológia és fejlődése nagyon

világosan mutatja ezt. Az emberiség a gépek rabszolgájává vált ahelyett, hogy ura lenne. E nyilvánvaló fejlemények ellenére egyre több titok válik nyílttá és hozzáférhetővé mindenki számára anélkül, hogy ugyanakkor megmutatkozna miként lehet helyesen megtanulni az élet és a természet misztériumainak tiszteletét. Egyik legrosszabb tapasztalatomat az 1951-es London Fesztivál alatt szereztem. Több ezer néző társaságában meglátogattam a Felfedezések Házát és láttam, amint iskolások százainak sora kígyózott egy hatalmas átlátszó kiállító tér előtt, amelyben az emberi embrió fejlődésének egymást követő állomásait lehetett megszemlélni. Mindezt nagyítva, ezáltal torzítva. Itt volt az emberi létezés egyik legnagyobb csodája, kimondottan torz módon tálalva. Alig néhány előtte elhaladó gyermek vagy felnőtt érzett többet, mint egy csipet szenzációéhséget. Nem gondolom, hogy bármelyikükben megfordult volna a gondolat, hogy előttük most minden létezések mysterium magnum-ja tárult fel. Számukra az embriók itt látható példányai a szex birodalmába tartoztak és

25

2007. Karácsony

nem a csodák birodalmába. Szemeik a gondosan kidolgozott formákat bámulták és nem láttak semmit. A mi időnket ugyancsak jellemzi az állatok és a nők mesterséges megtermékenyítése, és az így fogant gyermekek ezrei sétálnak közöttünk. Olyan időt élünk, amelyben elhisszük a tudósok értelmetlen próféciáit, akik már látják emberi gyermekek „előállításának” a lehetőségét, amikor is laboratóriumi keltető edényekben a megfelelő örökölt tulajdonságok megfelelő manipulációjával olyan tipusú emberek szaporíthatóak, amilyenekre szükség van. Az Állam majd rendelni fog két tucat fizikust, kétszáz sebészt és néhány ezer farmert. Micsoda világ lenne ez! Lesz azonban egy bökkenő: nem fog élni, ez a világ csak működni fog, és a valóságban halott lesz. Eljött az idő, amikor emberek csoportjainak újra rá kell majd ébrednie az emberi létezés igaz értékeire; olyan embereknek és asszonyoknak, akik nem intellektusuk arroganciájával tekintenek vissza a múltra, hirdetve, hogy csak ma érdemes élni, hanem tisztelik a korábbi kultúrák bölcsességét és törekszenek a mitológia és az ősi hitek még rejtett jelentéseinek a megértésére. Ezeknek a történelmi és történelem-előtti civilizációknak az újrafelfedezése a mai értelmünk segítségével tudomásunkra hozza földi létezésünk másik oldalát; az ilyen

újrafelfedezés apránként napvilágra hozza a szellemi valóságok világát. A korai emberek sokkal szorosabb kapcsolatban éltek ezzel a szellemi világgal, és az ember csak fokozatosan hódította meg a földi királyságot. Az ember elhagyta atyja házát és idegen országba tért; elérve ebbe az országba dolgozni kezdett és elfelejtette honnan jött. Még az évnek abban az idejében is, amikor az emberi szívnek lehetősége lenne az elhagyott atyai házhoz gondolatban visszatérni és azt isteníteni, ezeket a pillanatokat elpazaroljuk az üzletszagú ajándékozások fáradságos köreivel és az olcsó szórakozás felfordulásaival. Mégis Karácsonykor a Föld minden évben újra csendesen háttérbe húzódik és más hangok kezdenek el szólni. A hallani hajlandó füleknek a téli éji béke új üzenetek forrásává válhat. Szellemi valóságok szférái szólalhatnak meg újra és mesélhetik el az emberi lény eredetének, a terhességen és születésen át megtett útjának történetét. Szólni fognak a „másik oldaláról” mindannak, ami ma olcsó tudássá lett és – megszentségtelenítése ellenére – mégis misztérium és csoda marad. Fogantatás A gyermek igaz lénye, az örök Ő sokkal régebben ismeri szüleit, mielőtt ők megismernék őt. Kíséri

26

2007. Karácsony

őket, gyakran évekig, és sokszor Általában nem mernek róla beelőfordul, hogy a gyermek vezeti szélni a nevetségessé válástól félel szüleit egymáshoz. Találkoz- vén. Azonban, sokkal gyakrabnak, mert a gyermek felismerteti ban, mint gondolnánk, a gyermek velük egymást, és egymást felis- bejelenti érkezését anyjának. merni számukra azt jelenti, hogy A várandós anya gyermekével szerelembe esnek. A pár, aki egy- álmodhat; az megjelenhet neki és másra lelt, azt hiheti, hogy ez az felfedheti mivoltát. Felébredve ő személyes sorsuk; azonban elmondhatja a gyermek megjelerendszenését, és rint ez a gyermek csak részgyakran ben igaz. egy-két év A gyermek múltán sorsa a meglepő kiindulási hasonlópont. Leságot muhet, hogy tat az két, háálombeli rom vagy képpel. s o k ka l Egy másik több gyerasszonyon mek van, hirtelen akik testkülönös vérekként izgalom Fra Angelico: Angyali üdvözlet kívánnak vehet erőt együtt élni a Földön. Bár a szülők és tudja, hogy eljött az idő szánincsenek tisztában a jelenlétük- mára, hogy gyermeket foganjon. kel, ezek a gyermekek velük van- Nem később, hanem most, a jövő nak és gyakran arra a helyre, ab- héten vagy úgy. ba az országba vezetik őket, ahol Sok anya közös tapasztalata meg akarnak születni. Saját élet- az a fajta hívás, amelyben egy őt utunk egy jelentős része a gyer- eltöltő hang bejelenti az érkező mekünk sorsa. gyermek nevét. Ez bármikor megAz ilyen alapvető igazságokat történhet, még napközben is, ma többé nem ismerik el, bár eze- amikor az anya dolgozik vagy piken fog majd nyugodni az új szo- hen. ciális rend, amely lassanként felA közeledő gyermek nagyon jól merül majd romba dőlt civilizáci- tudja, hogyan jelezze érkezését ónkból. anyjának. Beavatja őt a létezéséVannak anyák, akik élményei be. Kéri személyének elfogadását már e rejtett hangokra mutatnak. és kér kétszáznyolcvan napra vé27

2007. Karácsony

dett helyet. És ekkor, a szerelem fénylő tüzében, megtörténik a fogantatás. Fogantatáskor a fizikai mag ül az anya méhébe, ettől a pillanattól a gyermek össze van kötve fizikai testével. Szellemi lénye továbbra is távol marad, csak egy része kötődik össze a fizikai csírával, amely most a gyermek lényének fókuszpontjává válik. Mintha a gyermek sok szemével letekintene erre a csírára, körülvéve vágyakozásokkal és reményekkel. Azonban a gyermeknek még tizenhét napot kell várnia, mielőtt teljesen egyesülhet jövőbeni testével. Ez idő alatt a mag nagyon különleges módon nő és nagyobbodik. Nem építi fel az embrió első szöveteit és szerveit, hanem valami mást tesz. Nem a test, hanem a test háza, a test fészke épül először. Négyszeres burok épül, amelyben a későbbiekben az embrió fog nőni. Ennek a buroknak a kialakulása az embrió fejlődésének első lépése. Tizenöt, tizenhét napig tart ezeknek a burkoknak a formálódása. Ez az időszak különös fontossággal bír, mert ez alatt a két és fél hét alatt alakulnak ki a gyermek szellemi lényének a fizikai feltételei. Lénye letekint fentről és követi a házépítés haladását. Amint a ház elkészül, a gyermek lény elfoglalja, egybeolvadva a kialakult organikus struktúrával. Innentől az embrió teste elkezd nőni és a „rendes” várandósság az útjára áll.

A fogantatásnak ez a szakasza a külső megjelenése egy másik, különösen meghitt eseménynek. Nem csak a gyermek köti össze a lényét a fizikai csírával, hanem az anya megtapasztalja azt, amit az angyali üdvözlet, „annunciáció” szóval írhatunk le. Mindnyájan ismerünk néhány képet, amely Mária életének ezt a pillanatát mutatják, amikor is angyal jelenik meg nála és bejelenti a Jézus gyermek eljövetelét. Ez az anya képes volt teljes tudatosságban találkozni az angyallal és megérteni üzenetét. Minden anya kap ilyen bejelentést, angyali üdvözletet a fogantatás előtt vagy nem sokkal utána. A gyermek angyala megjelenik neki és bejelenti a gyermek eljövetelét, és könyörögve kéri őt, hogy a gyermeket méltóságban és szeretetben fogadja. A legtöbb anya számára ez a szellemi találkozás tudatalatti marad, de a hatása jelentős, mert ebből a találkozásból fakad az anyai szeretet kútja. Ez a nagyon különleges szeretetet, amelyet az anya ápol gyermeke iránt és ami túlnő minden biológiai erőn, minden aszszony gyermeke angyalával való találkozásakor kapja. Kezdetben a gyermek lénye az, amely megkeresi az anyát, aki ennek köszönhetően megtalálja a gyermek apját. Később, azonban, a gyermek angyala közvetlenül találkozik az anya magasabb lényével, és reá bízza a gyermeket. Mennyire más lesz a várandós

28

2007. Karácsony

anyának, amikor ezek a dolgok majdan fokozatosan megvilágosodnak a férfiak és az asszonyok tudatában! Mennyivel más lesz az abortusz kérdése, ami oly félreértett ma. Aminek ma még morális dogmának kell maradnia, a jövőben tudatos tapasztalássá lehet, és az angyali üdvözlet igaz eseményként lesz elismerve, amely minden alkalommal megtörténik, amikor egy gyermek a földi világba érkezik.

nagyon kevesen voltak azok, akik ezt a csodát látván, ne érezték volna hatalmas morális erejét. A kép Madonnát mutatja isteni dicsőségében. Egy félrevont függöny mögött ő jelenik meg a felhőkön lépve. Jobb karján a Jézus gyermeket tartja, és kék ruhája lebben az égi szélben. Körülötte felhők vannak, de ha valaki közelebbről megnézi formájukat, felfedezi, hogy arcok százainak elmosott ábrázolását adják, és a Mária karján levő gyerVárandósság mek egy közülük – aki elérte Rudolf Steiner testi formáját. rengeteg alkaFelhőkön térlommal tanádelve két alak csolta váranvan a Madonna dós anyáknak, mellett: egy hogy tekintseférfi jobboldanek Raffaello lon és egy aszképére a Sixtuszony a balolsi Madonnára dalon. A férfi, olyan gyakran, Szent Sixtus, ahogyan csak aki felnéz a tudnak. Ennek Mennyek Kia híres festrálynőjére. Az ménynek megasszony, Szent van a saját Raffaello Santi: Sixtusi Madonna Borbála, aki története. mély elragadtaOlaszországból került Drezdába a tással tekint le rá. A kép alján tizennyolcadik század közepén, és látható két kis angyal gyermek, a képtár, ahol elhelyezték, százez- akiket teljesen érintetlenül hagy rek zarándokhelyévé vált. Jöttek az esemény, amit Raffaello megés megálltak előtte, csodálták próbált vászonra vinni. szépségét, és mire továbbindultak Ezen a festményen a váranszívük megtelt jóakarattal. Csak dósság nagy misztériuma felfe29

2007. Karácsony

désre és ugyanakkor elrejtésre kerül a legfinomabb módon. A művész azt akarja, hogy a tudatában legyünk annak: itt egy titok kerül felfedésre. Ezt két függöny segítségével teszi, amelyek részben fedik a kép felső részét. A Madonna a szétnyitott függöny alatt lépdel a felhőkön a gyermekkel a karjában. A függöny széthúzásával Raffaello szándéka az, hogy lássuk meg az igazságot. Ugyanilyen módon a művész arra sarkall minket, hogy úgy tekintsünk a képre, mint ahogy Szent Sixtus és Szent Borbála teszik. A férfi felnéz teljes önátadással, az asszony letekint elragadtatásban. „Felnézni és átadni (el-adni) magunkat, elnézni és feladni magunkat” ez a szívünkben hordandó két szemlélet. Erősítenünk kell magunkban ezt a két szemléletet a Mennyek Királynője felé. Ő a természet mindent átható erőit képviseli, azokat az erőket, amelyeket Natura Aszszonynak (Dame Nature) hívtak a középkorban. A görögök hasonlóan írták le őket. Ők ezeket az erőket és azt a lényt, aki uralta őket Demeternek hívták. De-meter ugyanaz, mint „mater”, anya. Az elődök ezekkel a szavakkal írták le mindazokat az erőket, amely minden gyermek testét felépítik. A gyermek lénye ezeknek a mindent átható erőknek a karjában érkezik le a Földre. Amikor mi azt mondjuk a gyerekeknek, hogy a gólya hozza a kisbabát, akkor a legmélyebb

igazságot mondjuk nekik, mert a gólya a szellemi képviselője ezeknek az erőknek, és szárnyai ugyanazon szimbólumok, mint Mária kendője. A Madonna úgy jelenik meg, mint az életerők szimbolikus képviselője. A gyermeket felhők veszik körül; ezek a felhők az arcai mindazon társainak, akiknek még nem jött el az ideje. Ők még egy ideig az isteni szférákban maradnak, amíg nem hívják őket a Földre. Mindegyikükért eljön Natura Aszszony és lehozza őket az anyai méhbe. Kétszáznyolcvan napig az anyai méhet áthatják az élet égi erői, és ezek az erők építik fel az embrió testét. Mindezt Raffaello a Sixtusi Madonnát mutató gyönyörű képe mondja nekünk. Amikor a várandós anya napi gyakorlatává teszi, hogy rátekint és elmélyül ebben a képben, akkor lassan megtanulja a következő igazságot: „Két oldala van gyermekemnek, amit meg kell értenem. Az egyik a földi mag, amit én, mint emberi lény nyújthatok számára. Ez a mag hordozza a szülők öröklődő erőit. Ez teszi majd a gyermeket az én gyermekemmé, családom tagjává, népemhez, fajtámhoz, az egész emberiséghez tartozóvá. Ez minden, amit én adhatok a gyermekemnek. Azonban van egy másik oldal, és ez maga a gyermek; az ő szellemi lénye és a lelke, amely nem azonosítandó az ő testével. Ez az a lény, aki soha nem lesz az

30

2007. Karácsony

enyém. Ő rám bízatott, de azért jön a Földre, hogy a saját életét élje – nem pedig a szüleiét. Ez a lény szabad minden öröklődő erőtől. Az örök személy, amelynek megvan a maga neve és a maga sorsa. Mi, az ő szülei családi nevünket adjuk neki, de ez csak az ő előneve. Az ő saját nevét, a keresztény nevét magával hozza, és én megpróbálhatok figyelni, amilyen nyugodtan és türelmesen csak tudok, hogy meghalljam a nevét. Amikor megszületik, ennek megfelelően hívhatom. A gyermekem a vendégem. Gonddal és szeretettel fogom fogadni. Ápolom őt és védem, amíg szüksége van rám, de nem fogom megpróbálni birtokolni őt. Ő rám bízatott, megbízatásra adatott nekem; nem pedig a tulajdonomba.” Minél több anya képes szívét így szólni hagyni várandóssága idején, annál képesebbek lesznek a megfelelő szemlélettel megélni viselős idejüket. Az anya megtanulja megérteni, hogy méhe házzá vált, ahol égi dolgok mennek végbe. Benne történik valami, aminek köszönhetően az anyagi forma szellemi lényt fogad magába: ez az ő gyermeke, aki fentről jön és belép az öröklődési áramba, amit ő nyújt neki. Ha ezzel a tudással bír a várandós anya, akkor tudhatja milyen béke és nyugalom, milyen munka és rendszeres foglalkozás az ő feladata és hogy a nyugtalan, rohanó lét nehezen illik a várandós állapothoz. Az anyai méh

templommá vált, és az anya, aki ennek a templomnak a hordozója ennek megfelelően viselheti magát. Lukács evangéliumának első részében, amikor Mária Erzsébettel való találkozása után énekelni kezd, mindez a leggyönyörűbben jelenik meg. Mert Mária azokat a szavakat szólja, mit minden várandós anya ismételhet: … Az én lelkem dicséri az Urat, És az én szellemem örömét leli a megmentő Istenemben. Mert megtisztelte ő az Ő szolgálólányának gyenge hajlékát… Mert Ő a Hatalmas nagy dolgokat tett velem, és szent az Ő neve. (fordító) „… magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mer reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; … Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!” (ford: Károli Gáspár) Születés A magzati időszak végén, amikor a kétszáznyolcvan nap betelik, jön a születés cselekedete. Ez sok tekintetben hasonló az emberi élet végéhez – a halálhoz. Számos filozófus gondolkodott a születés és a halál mély kapcsolatáról, és

31

2007. Karácsony

a nagy német költő Novalis egy- világ távoli részeiből áradnak felé. szer ezt mondta: Amin az anya átmegy ugyancsak páratlan esemény a gyermek Mikor a szellem meghal, számára is. Ő a tizenhetedik naemberré válik; pon egyesítette magát az anyai Mikor az ember meghal, maggal, és ez által elvesztette heszellemmé válik. lyét a szellem birodalmában. Ugyanakkor, nem teljesen lépett Minden viselős anya, ha homá- be a földi világba, hanem az lyosan is, megtapasztalja ezt az anyaméh oltalmazó ölében élt a igazságot. Ugyanazzal a félelmes testét megépítő ezerszeres erők tisztelettel és izgalommal közele- közepette. Tudata homályos és dik a nagy pillanat felé, mint amit elmosott, mint a mienk, amikor érzünk, amikor a halál órája kö- kora reggel az álom ködén át ébzeledik. Különösen, amikor az redünk. A gyermeknek a szülés első szülése órája közeledik, a fájdalmai mintha harsonák zenvárandós anya tisztán érzi valami gése lenne, ami az alvót ébredésnagyon nagynak és fenségesnek re és készülődésre hívja. Ezek a közelségét. Többen ezt úgy írták harsonák hirdetik lelkének és le, mintha egy hatalmas kapu szellemének utolsó visszavonuláelőtt állna vagy mintha egy másik sát; hirdetik a születés óráját. szférába kerülne az ember. És ’Figyelmezz szellemi halálodra, ezután beköszönt a munka. ébredj földi születésedre.’ Először meglehetősen lassú és Ily dolgok visszhangzanak a nem túl megerőltető, de fokozato- gyermek lelkében és most az öszsan erősödik sebességben és erő- szehúzódó izmok kemény nyelvei ben is. Fiziológiailag, ez a munka gyúrják a testét és keresztültolják az anyaméh izmainak ritmikus a szűk csatornán míg a napvilágösszehúzódása. Ez azonban csak ra ér. a külső megnyilvánulása egy sokEgy teljesen új létezés szele fúj kal magasztosabb folyamatnak. a gyermek körül. Egy mély sóhajEzt a ’magasztosabb’ dolgot ho- tás emeli mellkasát; az első a lémályosan érzékeli a szenvedő legzetek sorából, amelyek mosasszony. Olyan mintha a fájdal- tantól a Földhöz béklyózzák a lelmak nagyon távol fölötte és körü- két. Gyenge sírdogálás követi – lötte kezdődnének, kitartóan kö- kényelmetlen, félelmes és aggozelebb húzódva a méhhez és vé- dalmas sírás; olyasvalaki hangja gül oda koncentrálódva. A fájda- ez, aki nem szeret idegen helyen lom mindig megújuló, egymást ébredni. követő hullámai tolulnak az A születés, bárhol és bármikor anyára, erőt vesznek rajta e is történik, újratörténése annak a nyughatatlan erők, amelyek a Genezisben leírt eseménynek, 32

2007. Karácsony

amikor Éva és Ádám kiűzetett a kés nyugalmát kemény hang vagy Paradicsomból és az Úr a követ- hirtelen ütés. Hirtelen, a születés kezőket mondta: harsonái zengnek, előhívják a gyermeket a békés álmából. Ki„…Felette igen megsokasítom vi- tuszkoltatott a földi világba és selősséged fájdalmait, fájdalom- hozzáláncoltatott a lélegzés békmal szülsz magzatokat;…” lyójával. A levegő be- és kiáramlik végtelen ismétlődésben. A gyerEzek a szavak hozták a munka mek alkalmazkodni fog ezekhez a fájdalmait; ezek zengnek harso- körülményekhez, de ez időbe tenaként a gyermeknek, ezek éb- lik, és szüksége van vigasztalásra resztik őt és jólétre, szellemi haamit csak az lálára és fölanya tud di születésészámára re. nyújtani teMindezen jével, szereszomorúság tetével, köután a szelzelségével. lem harsoAz újszülött nái visszavogyermek egy nulnak és a mélyen megszülés fárasebzett lény; dalmai és sokkolt és fájdalmai megrázott és véget érnek. csak akkor A gyermek lesz képes Giotto di Bondone: és édesanyja alkalmazMenekülés Egyiptomba nagy kimekodni, hogyrültségben fekszenek és csak ha gondos ápolásban részesül. A több nap alatt fogják lassan kihe- ’lábadozás’ ezen hónapjai során is verni ezt a hatalmas eseményt. továbbhalad az útján az életbe. Először az anya tér magához. A Minden újszülött megteszi az ő gyermeknek hetek, néha hónapok saját ’menekülését Egyiptomba’. kellenek, hogy úrrá legyen a szü- A középkori művészek képein látletés sokkján. Egy bizonyos néző- hatjuk, ahogy Mária karjában pontból többórányi hosszú alvá- gyermekével szamáron ül és férje, sai az ő válasza arra a mély felfor- József mögöttük megy egy fejszédulásra, amit átélt. vel a vállán. A mindenkitől elhaA viselősség idején a gyermek gyatottak magányossá-gának érmeleg és oltalmazó ölben volt. zése veszi körül e legszentebb meSzinte soha nem zavarta meg bé- nekülteket. 33

2007. Karácsony

Minden újszülött egy menekült, akinek el kell hagynia hazáját, korábbi létezésének szellemi vidékeit; és az anyai méhben lelt kis házban történt néhány hónapnyi oly boldog időzés után, ismét ismeretlen földre kell távoznia. A Mennyek Királynője, akinek a karjában a Földre érkezett, még mindig vele van – azonban már nem a felhőkön lépdel, hanem ül a fenekén, a fizikai természetünk örök szimbólumán. Az újszülött megtalálta testét, elfoglalta azt, és azzal együtt indul az ismeretlen földre. József, az ács vele tart, mint ahogy az sorsában meg vagyon írva. Adják az égiek, hogy úticélját biztosan elérje. A képek, mint az a három, amelyet megpróbáltam leírni – az angyali üdvözlet, a Sixtusi Madonna és a menekülés Egyiptomba – nem csupán az emberi fantázia játékos termékei, amit néhány nagy művész finom szépséggel és tökéletességgel ábrázolt; hanem annál sokkal többek. Nemcsak kereszténységünk képei, amelyek segítik hitünk

és szellemi elmélyülésünk erősítését, hanem annál is többek. Azt írják le a kereszténység nyelvén, hogy mi történt korokon keresztül a születés misztériuma hátterében. Megmutatkozik általuk, amit hétköznapi szem nem láthat. Az ilyen képek emberek millióinak morális erejét erősítették. Azonban többé már nem elég erősek ahhoz, hogy a mai kor millióihoz szóljanak. Ezért vált létezésünk szárazzá – tények dolgává. Nem tudhatjuk megújítani morális erőinket mindaddig, amíg vissza nem nyerjük a képességet ezeknek az örök képeknek a megértéséhez. A bennük hordozott jelentés az igazság, de az igazság bennük csodálatos szépségbe öltöztetett, és ez jóságot éleszt az emberi szívekben. Sokszor vissza kell térnünk ezekhez az ősi képekhez és így megtalálnunk utunkat az emberi élet rejtett misztériumaihoz. Fordította: Győrffy Gábor 2003. adventjén

Weöres Sándor: Üdvösség Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem. 34

2007. Karácsony

V i zy Mi kl ó s

Wa l d o r f ü n n e p S za dá n

F

elmegy az ember a szadai dombok egyik csúcsára, körülnéz, s nem érez kevesebbet, mint amikor a legmagasabb csúcsokról tekint le. Na jó, nem szédítő, inkább nagyon emberi. Ebben a nagyon embernek való környezetben, mint végváraink egyike, figyeli a világ mozgását a Házi Barack Galéria. Horváth Ibolyáék háza, amely már többször adott otthont iskolánk rendezvényeinek. Kiállításra hívogat az igényes plakát. Szeretem ezeket az alkalmakat, belépek a házba, barátokkal, ismerősökkel találkozhatom. Feltekintek a galériára, képek mindenhol, amerre a szem ellát. Még nem megyek fel, várom a „hivatalos” megnyitót. Mondanom sem kell, süteményt kell ilyenkor enni. Jönnek az ismerősök és az általam nem ismertek. Ők a házigazda barátai, vagy már a galéria programját követő látogatók. Eljött az idő, legalábbis Kiss Dorkának és Szabó Letinek, akik a megnyitó zenei részével ajándékoznak meg. Felmegyünk, közel kerülnek a képek, kiváló a zene. Forgács Erzsike bevezetőt mond, a kiállítás megnyittatott. Mint megtudhattuk Erzsikétől, aki ezt a szellemi műhelyt szervezte, már tavaly elkezdődött a munka az iskolában. Tizenöt alkalommal

találkoztak, az idén pedig egy intenzív egyhetes kurzus ideje alatt készültek az alkotások. Erzsike elképzelése az volt, hogy az Extra Lesson szempontú fejlesztést az érdeklődők szaktárgyi, szaktanári szempontból is megismerhessék. Hogyan tudja emelni egy szaktárgy minőségét ez a szemlélet, felső tagozaton mit lehet ezzel kezdeni? De nemcsak szaktanáraink vehettek részt, hanem jelen voltak a gödi óvónők is és a Rákosmente Egyesülés, Zöld Edittel az élen, szülők, tanárok. Festményeket látunk, szellemi műhelyt említünk. Azért mert az összejöveteleket komoly szellemi munka előzte meg. Bevezető előadások hangzottak el festés előtt. Szigethy Tibor a platoni testekről, a matematikáról, Szalai Imre az örvénylésről, pl. hogyan jelenik meg a természetben egyik folyadék a másikban…. Csapó Tamás földrajzi szemszögből vizsgálta ugyanezt. György Imre: egyik testben hogyan rejtőzik a másik? Hamvas Ági, Jelinek Eszter a mozgás, a tánc ősi ritmusait vizsgálta. Türkössy Szilárd fordításaival, steineri és Extra Lesson gondolatokkal gazdagította a társaságot. Csepi Szilvia csillagászati epochájába a goethei színtant vitte. Jelen volt Sirpa Suhner antro-

35

2007. Karácsony

pozófus, festésterapeuta, Joseph elragadtatással, látni véltem, hogy Benys világát hozta, többek kö- a „hegyről” ez a szépség leszáll a zött. De említhetnénk Zsigmondo- ködös völgybe, de fel az égbe is. vits Zitát, alapító szülőt, aki egy- Nagy Gábor arcán is ez tükrözőszerűen csak gyógyult a kurzus dött, de még a gyermekein is, akik ideje alatt. Kolinger Margó „a ma- örömüket lelték a mozgás ezen gamat elhemeditatív vilályezem a térgában. Azután ben…” euegy másik ritmiával segí„waldor f tette a medigyerek”, Szabó tációt. MegtaÁgnes, mint pasztalni a igazi partikon fent-lent, elölszokás, leült és hátult, majd zongorázott. festeni, amely Akkor én már más lénytagot megint a sütemozgat meg. mények körül A kiállítás forgolódtam, s megnyitóján a jókat beszélképek mellett gettünk a kora jelen volt ez a estébe nyúlógondolatiság, an. A renea festmények szánsz ember között megjemúlathatta így lenik egy-egy az időt, és ami régi térkép, leszállt a hegyegy kép szöről, bizonyára veggel, a Mimegjelenik egy Ujlaki Péter 7. osztály atyánk, mint matek órán, Fény-árnyék tanulmány; szén megtudhattuk egy fizika órán, egy ünnepi meditáció részeként, egy élettel teli pillanatban… platoni testek és színek, színek, Kiállítás megnyitó 2007. novemszínek… ber 23. Házi Barack Galéria. MegSzolgálta ezt a hangulatot a már tekinthető január közepéig. (A említett Dorka-Leti zene mellett kulcs Csepi Szilviától kérhető). még az euritmia is. Margó és Ke- Folytatás a karácsonyi ünnepkörresztes Laci vezetésével kört al- ben, a tizenkét szent éjszaka estékottak, mint egy jobb táncházban, in. és máris alakultak a formák, Mindenkit szeretettel várunk! emelkedtek a karok és összekötődött az alsó tér a felső kiállító térrel, a formák a színekkel és némi 36

2007. Karácsony

V i d á ko vi c h Ré ka 1 2 . o sz t ál y

É n m á s vagyo k !

O

tt voltam! Tudod, hol. Ott voltam, ahova mindenki vágyik. Most, hogy eljöttem onnan, kívülállónak érzem magam. Több lettem, mint egy átlagember, és ez távolságot jelent. Mintha valaki lepecsételte volna a kezem. Nem! Ez nem képzelődés. Valaki lepecsételte a kezem. Lepecsételte, mint a fáraók sírját a pap, de senki sem tudja föltörni. Nem is akarom, hogy feltörje. A pecsét lassan lekopik, de a nyoma mindig ott marad a szívemben. Nem tudom ezt az élményt másokkal megosztani, olyanokkal, akik nem látták, hisz az olyan lenne, mintha egy vak-

nak magyaráznám a színeket. Bárcsak jönne egy beavatott, aki járt már ott, neki mindent elmondanék, mert ő értené, amit mondok. Bárcsak ne lennék olyan egyedül! Várjunk csak! Mintha láttam volna a pecsétet. Igen, igen ott van! Ezer közül is megismerném! Ugyanolyan, mint az enyém. Ugyanaz a ló, ugyanaz az írás! Megszólítsam? Félek. A szívem gyorsabban ver, a légzésem elakad. Ne félj! Ő nem lehet rossz ember, hisz rajta van a pecsét. Gyerünk, szólítsd meg! - Szia, te is a Da Vinci kiállításról jöttél?

„Az emberiség nagyjainak azt a sajátosságát, ami őket ilyen nagy mértékben összekapcsolja az örök igazzal, örök jóval és örök széppel: szellemiségnek nevezzük. E nagy embereket szellemük teszi képessé arra, hogy ne folytonosan önmagukkal foglalkozzanak, hanem magukból kilépve minden erejüket annak a megkeresésére irányítsák, ami tőlük függetlenül, állandóan létezik a külvilágban, mint örök igaz, örök szép és örök jó. Kérdés, hogy a szellemi csak kizárólag a nagy emberek tulajdonsága-e, vagy pedig általános emberi tulajdonság-e, amely—ha talán csíraképpen is, de—kivétel nélkül minden emberben benne van s a nagy emberekben csupán különös fejlettségi fokot ér el?” Dr Göllner Mária 37

2007. Karácsony

R á c z Me l i n d a 1 0 . o sz t ál y

Ó, azok a gyönyörű karácsony esték

de valahogy mégis gyönyörű ez az egész

Amikor a melleden fekszem, a gyomorszájadon és énekelek, dorombolok, Te meg duruzsolsz a fülembe és a hajadat pofozom, mert a szájamba lóg és kályha nélkül egymás kályhái lennénk

És iszod a forró teát, és néha rám lötykölöd És én erre egy kukkot se szólok És Te nekem adod a puszedlidet Olyan jó tudnom, hogy szeretsz

És s pofánkba világít az ősszel kirakott fényreklám a Mikulás meg a Betlehem a szomszéd házak ablakain és egymás között a rendkívüli akció az hogy itt áll a csillogó karácsonyfa a szobában és tudjuk, hogy ez a legnagyobb giccs

Most, amikor én ezt gondolom, Te valahol máshol jársz Szaladsz az életed után, vagy a buszra vársz vagy a tantinak veszed az ajándékot vagy valami más bosszúság Naszóval majd megfagysz Én meg itthon, a melegen fázom és várlak De mióta

„Kérdezhetjük azonban, mi kell a szeretethez? Mi szükséges ahhoz, hogy az egyik lény a másikat szeresse? Az kell, hogy meglegyen a teljes öntudata. Igazi értelemben véve nem szeretheti az egyik lény a másikat, ha ez a szeretet nem szabad adomány a másik irányában. Kezem nem szeretheti a szervezetemet. Csak az a lény szeretheti a másikat, amely önálló, nem függ össze vele.” Rudolf Steiner 38

2007. Karácsony

A H á ro m fa l eg e n dá j a

H

ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hegycsúcs, ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!”-kiáltott fel. „Beborítva aranynyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!” A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!” A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!” Múltak az évek. Eső jött és sütött a Nap, s a három kis fa nagyra és magasra nőtt.

Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.” A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!” A harmadik fa úgy érezte, hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta. Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után

39

2007. Karácsony

egy egyszerű halászbárka állt a víz hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen partján. Mivel túl kicsi és gyenge feltámadt a szél, és a víz fölött volt ahhoz, hogy tengerre szállja- hatalmas vihar kerekedett. A hajó nak vele, ezért egy tavon hajóztak hánykolódott az óriási hullámok rajta egyik parttól a másikig. Min- tetején. Tudta, hogy nem elég erős den nap átható halbűz töltötte be ahhoz, hogy az utasokat ilyen és lassan beivódott a hajó deszká- nagy szélben és esőben épségben iba, gerendáiba. a partra vigye. Ekkor felébredt a A harmadik fáradt vándor. Felnagyon meglepőállt, kinyújtotta dött, amikor a karját és annyit favágó gerendákra mondott: „Csend!” hasította és ott– és a vihar elült. hagyta egy faraOlyan gyorsan, kásban. „Soha mint ahogy kezdőnem akartam más dött. A második fa lenni, csak állni a tudta, hogy a leghegytetőn és Isten hatalmasabb kifelé mutatni.” rály volt ott azon Sok-sok nap az éjszakán. telt el és sok-sok Egy péntek reggel éjszaka. A három előhúzták az utolfa már majdnem só fából készült elfelejtette egykori gerendákat is a álmát. rég elfelejtett raDe egy éjjel egy kásból. Összefénylő csillag ácsolták, majd Somodi Erik, 9. oszt. - tusrajz gyúlt ki éppen egy tomboló és afölött az istálló fölött, amelyik- gúnyolódó tömegen hurcolták keben a jászol állt. Vándorok érkez- resztül. Megborzongott, amikor tek és egy fiatal nő fektette gyer- néhány katona egy ember kezeit mekét a jászol puha szalmájára. szögezte gerendáihoz. Rútnak és „Bárcsak jobb helyet készíthetnék kegyetlennek érezte magát. De néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki vasárnap reggel, amikor a Nap mellette volt. Az anya megszorí- sugaraival fellármázta a levegőt és totta a kezét és mosolygott. A csil- a Földről az öröm áradt, tudta a lag rásütött a fényes és erős fára. harmadik fa, hogy Isten szeretete „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mindent megváltoztatott. mondta a asszony. És az első fa Ez tette gyönyörűvé az első fát. rájött, hogy most nála van a világ Ettől lett erős a második. legnagyobb kincse. És ha valaki valamikor a harmaÉvek múltán egy este fáradt dik fára gondolt, annak Istenre utasok szálltak fel a halászhajóra. kellett gondolnia. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a

40

2007. Karácsony

Karácsonyi ünnepi melléklet

D u b rav sz k y L á sz l ó D r.

A s z e r e t e t k é r d és e a z e m b e r f e j lő d és b e n B u d ak e s z i , 1 9 5 5 . má j u s 7 . (Részlet „A megismerés titka” c. könyv első kötetéből;

A

z emberi léleknek, mint köztudomású, három fő funkciója van: a gondolkozás, az érzés és az akarat. Az is köztudomású továbbá, hogy a gondolkozásban vagyunk legfejlettebbek, leginkább előrehaladottak; az érzelmekben sokkal bizonytalanabb lábon állunk, kevésbé tudatosak vagyunk, sokkal kevésbé uralkodunk fölöttük, végül az akaratunk önmagában nem is szerepel előttünk, hanem azt vagy gondolatsorral, racionális okfejtéssel vagy érzelmi ala-

pon (szeretem, kellemes, szimpatikus nekem, stb.) vagy a kettővel együttesen alátámasztva indokoljuk. Így áll a helyzet az emberfejlődés mai fokán. A gondolkozási funkció hatalmas kifejlődése legerősebb léptékben az utolsó ötezer év alatt történt. Ezalatt alakult ki a mai „intellektuális” gondolkozás, vagy ahogyan szintén nevezik: a hideg, racionális agygondolkozás, amelyhez az érzelmeknek nem szabad hogy hozzáférésük legyen, befolyásról nem Ünnepi melléklet

is beszélve. A tudományos okfejtésnek lényege, hogy abban semmi érzelmi vonatkozás se legyen benne. Ez hatotta át lassan az egész közületi, jogi gondolkozást is. Már a régi rómaiak megvetették azt az embert, aki manifesztálja érzelmeit, és a jog és igazság istennőjét, Justitiát azért ábrázolták bekötött szemmel, nehogy a látás érzelmi momentumokat keverjen döntésébe. A gondolkozás funkciójának előretörésével tehát az érzelem szerepe nemcsak relatíve, hanem abszolút értelemben is háttérbe szorult. Az akaratot mindinkább az értelem, a gondolat volt hivatva kormányozni, sőt a magánélet, a szerelem, a családi élet, házasság területén is mindinkább a „bölcs”, racionális megoldásokat helyezte a kor előtérbe és rosszallólag mutatott rá azokra a – nem szokványos – esetekre, amelyekben az érzelmek játszották a főszerepet saját területükön. A tudományos, a köz- és a magánélet száraz, racionális jogi vagy konvencionális mechanizmussá lett, és kitermelte a kapitalista-polgári és azon belül a nyárspolgári (Spieβbürger) mentalitást. Nem kell sok okosság és fejtörés annak megértéséhez, hogy előírt jogi szabályokat és társadalmi konvenciókat (Nb. a kettő gyökere ugyanaz) gépiesen betartó társadalommal könnyebben és súrlódásmentesebben lehet ’operálni’, mintha mindenki saját belső impulzusára hallgatva

a legkülönbözőbb irányzatokban foglal állást és cselekszik. Az államvezetőnek tehát Ahriman kiszámíthatósága kellemesebb, mint Lucifer kiszámíthatatlansága. Ezt az ahrimani impulzust a jogi és konvencionális keretekbe merevítéssel lehet leginkább megerősíteni a társadalomban, aminek alapfeltétele, hogy a gondolkozás intellektualizálódjék minél erősebben, és az érzelmek manifesztálódására minél kevesebb lehetőség maradjon. Ahriman inkább a gondolatokban székel, Lucifer inkább az érzésekben. Mindezek folyománya lett korunkban, vagyis a XX. Század derekán a hideg, logikus agygondolkozás favorizálása minden téren és az érzelmek szavának elnyomása. Hová vezetett ez a két tendencia? A hideg agygondolkozás utrírozása az életszemléletet „elvi”-vé és gépiessé tette. Határtalanul nőtt az elvont fogalmak gyártásának, az absztrakcióknak területe és az ember arra kellett, hogy ráébredjen – ha egyáltalán hajlandó lett volna gondolkozni -, hogy saját fogalmai elvágtál, elszigetelték az élettől. A jogi gondolkozás, római jog hagyománya volt az első, amely a való élet dinamikáját megkötötte. Az ember nem tehette, amit kedve tartotta, hanem tekintetbe kellett venni jogi megkötöttségeket. Nem téphette le az almát a fáról, hiába volt előtte, mert a fa másé volt, nem vehette feleségül azt a nőt, 2

Ünnepi melléklet

akire kedve támadt, mert az más felesége volt, stb. A jog tehát a maga szaturnin lényegével megkötötte az élet szabad dinamikáját, helyesebben a szabadon csapongó asztrál vágyak azonnali kielégítését. Vajon helytelen volt ez? Egyáltalán nem. Az emberi fejlődés alapvető követelménye az asztrál vágyak megfékezése, akár belső fegyelem, akár jogi szankcióktól való félelme miatt. Az utóbbi kevésbé értékes, de nélküle nem nevelhető az emberbe a belső fegyelem sem. Az érzelemmentes jogi életre tehát feltétlenül szükség volt. Hol van akkor a baj? A baj mindig a helytelen arányokból következik, az elhanyagolásból vagy túlzásból. Jelen esetben a jogi gondolkozás túlzássá vált, a merev formák és absztrakciók elburjánzása a jogi, közigazgatási, sőt a társadalmi és családi életben is ölni, pusztítani kezdték az eleven életet. Illemre nevelés, társadalmi konvenciók, gentleman-kódex, formák tisztelete bizonyos fokig haladó vonatkozású és fejleszti az emberiséget, ameddig kereteket szab csak az élet szabad menetének, de amikor csak a keretek válnak lényeggé, sőt tartalommá, akkor az élet kialszik, elmechanizálódik. Az absztrakt fogalmak újabb absztrakciókat hívnak életre, a végén már egyik absztrakt fogalommal magyarázzák a másikat. A gondolat elszakad az élettől, különös egyéni utakra téved, ahol a foga-

lomcsavarás, a legkülönbözőbb irányú fogalomértékelések játszanak szerepet akár a jogi, akár a politikai, akár a társadalmi vagy a magánéletben. Ebből a fertőzött, mesterkélt talajból nőnek ki a mindenféle iskolák, tanok és nézetek, amelyek absztrakciókba való tobzódásukban vezetnek arra, amit ma a keleti országokban dialektikának neveznek. Talán fogalom-erőszakolásoknak lehetne mondani vagy hasonlónak, vagyis ahol a lényeg azon van, hogy ügyes fogalomfűzéssel mindent a saját álláspontomból kiindulva magyarázzak meg függetlenül attól, hogy igen vagy sem. Aki csak egyetlen érzékszervét használja, annak a többi szervei elsatnyulnak, tönkremennek. Az ember csak akkor ember, ha lelki tulajdonságai és funkciói mind szerephez jutnak, különben gép lesz, mechanizmus, amit az ellentét (Ahriman) erői mozgatnak. Helyes és szükséges a jog, amely az asztrális zabolátlanságokat fékezi meg, de nem helyes az odáig fejlesztett jogi gondolkozás, amely teljesen elegendőnek tartja a jogi előírások betartását, mert ezzel negatívvá teszi az embert, megerősítve saját önzésében és ez visz az előbb vázolt megkövesedéshez. Végül a jogászkodásból fakadó dialektika oda vezet, hogy nemcsak megkövesíti az életet, hanem megöli az egész jogi kiindulópontot, és ezzel önmaga zúzza szét azt, amit olyan nagy 3

Ünnepi melléklet

gonddal megkövesített. Ez szemünk előtt játszódott le az utolsó években. Az érzések és vágyak szabadosságából eredő bajok elkerülése vezet mind jobban bele a gondolati, fogalmi világba – pl. jogalkotás – és ennek érzelem megölő, megkövesítő következményei ellen az orvosság az érzelem területén van, az önzetlen szeretet áldozatos megnyilvánításában. Az absztrakt gondolatok világának egoista emberében ez a faktor képes egyedül éltető, friss elemet hozzáadni a lélek tartalmához. De meddig tart amíg eljutunk idáig? Bármennyit haladt az emberiség eddig is, gondolatvilágában messze van a tökéletestől. Az alacsonyrendű érzelmek, indulatok, vágyak, szimpátiák és antipátiák uralkodnak most is lelkében. Ezeknek az embereknek még jogi vagy konvencionális normák kellenek, hogy kézben tarthatók legyenek. Ezek még elmaradtak a korfejlődéstől, ugyanakkor, amidőn a kor már egy újabb lépéssel tovább kíván haladni és a gyakorlaton keresztül a mindennapi élet példáin át mindjobban rámutat arra, hogy jogszabályokkal nem lehet az egész életet megoldani, mert az élet sokkal bonyolultabb annál, semmint, hogy minden elképzelhető eset előre szabályozva legyen. Másrészt minél több a szabály, annál nehézkesebb azok alkalmazása és így az agyonszabályozottság nemcsak az életet,

hanem a szabályok alkalmazását is megöli. Hol van akkor a mérték, ami az emberiség cselekedeteit szabályozza? Hiszen, ha mindenki saját gondolatai útján indul el, igen különböző alapbeállítottságú egyedekből fog állni a társadalom, és csak az igen magasra finomult gondolatlények – akiknél a tudás bölcsességgé és a bölcsesség kissé már szeretetté kezd átalakulni – képesek egymás mellett súrlódásmentesen megélni, a kevésbé kifinomult, de tudatosodott gondolatlények a „bellum omnia contra omnes” (mindenki harca mindenki ellen) küzdelmeibe kerülnek bele. Láttuk, hogy a gondolatprincípium kizárólagosságára helyezett élet meddig jelent fejlődést, s azután hogyan vezet a megkövesedésbe, majd a „dialektikán” át a teljes szétporladásba, minden normába vetett hit destruálásába. Tulajdonképpen ez is fejlődés. Fejlődésnek kell nevezni amidőn az elavult régi elvek önmagukat pusztítják el. A tudati lélek kora előtt az értelmi lélek embere a tekintély tiszteletében élt, még hitt földi igazságok és normák abszolút igazságában. Azóta a tudati lélek korába mentünk bele, és ha az eddigi jelenségek nem voltak elegendők, a XX. Század közepe pontosan oda vezet, hogy megértsük: nem kapaszkodhatunk bele semmiféle földi norma abszolút értékébe. Ebből a mondatból rettenetes destrukció szele csap ki 4

Ünnepi melléklet

azok számára, akik még mindig azt hiszik, hogy a „régit”, nevezzük azt 1914-nek vagy 1939-nek, vissza lehet csinálni. Azt hiszik, hogy majd megint tiszteletet fognak szerezni azoknak a régi fogalmaknak, amelyek az 1914-es vagy 1939-es társadalomban benne éltek. Tévedés. Ha a bomba elpusztít egy évszázados régi házat, azt újjáépíthetem; nagy pénzáldozatokkal azt is elérhetem, hogy külsőleg hasonlítani fog az elpusztulthoz, de már más az anyag, mások az építészeti részlet-megoldások, az új nem azonos a régivel. A társadalmi rendet azután is csak erőhatalommal lehet majd fenntartani s nem az állampolgárok elragadtatásával, ahogyan azt a múlt század idealistái hitték. Mert igenis a tudatosodás óriási léptekkel haladt előre, és a tudatosodással együtt a kritika is. Itt már senki nem lesz megelégedve semmivel és minden normát örökké kritizálni fog. Csak az erőhatalom előtt torpan meg külsőleg, de belsőleg a destrukció szellem él benne tovább. Mi az egyetlen dolog, ami ezt az egyszer egy irányba, azután néhány év múlva megint ellenkező irányba dresszírozott és ezáltal mindenből kiábrándult emberiséget ismét konstruktív útra vezetheti? Egyedül egy princípium, a szeretet. De rögtön hozzá kell tenni, hogy a fokozódó önzés korában a szeretet csak nagyon nehezen és rettenetes csapások elviselése esetén nyer-

het csak tért. A jólét a kor és szerencse, az önzés vitorláit dagasztja, nem a szeretetét. A folyton imádkozott „jobb idők” bekövetkezése nem a szeretet impulzusait fokozza. De egyáltalán mi is az, hogy szeretet? Ott tartunk ebben a mai agyon-intellektualizált, dialektikus világban, hogy a szeretet szón is mindenki mást ért. Van aki enni vagy aludni „szeret”, vagy az egyik dolgot „jobban szereti (preferálja) a másiknál”. Mindezeknek semmi köze a szeretethez, mert az csak ott kezd megnyilvánulni, amikor valaki valamilyen élőlény irányában olyan fokú vonzalmat érez, amely különleges akarati impulzusokra, esetleg áldozatvállalásokra készteti a szeretett lénnyel való kapcsolatának elmélyítése érdekében. Ritkább esetekben tárgyak felé is megnyilvánul a szeretet (pl. szobor, ház, ruha, stb.), ilyenkor cél az áhított tárgy megszerzése, tulajdonba vétele. Anyagi vagy egyéb áldozatot szoktak hozni valamely tárgy megszerzéséért, és gyakran áldozatokat vállalnak, hogy a szeretett tárgytól ne kelljen megválni. Itt az érzelmi, a vonzalmi elem léte kétségtelen, de pusztán a vonzódó személy egyéni vágyainak kielégítését szolgálja. Ez az önző vagy egoista szeretet jellemzője. Ugyanez az egoista szeretet nyilvánul meg, amidőn valaki más személyt akar birtokba ven5

Ünnepi melléklet

ni egyéni vágyainak kielégítésére. A másik személy érdekei vagy vágyai közömbösek számára, a lényeg a másik személynek magához láncolása (pl. házasság vagy üzleti kapcsolat útján), hogy saját egyéni vágyait kielégíthesse általa. Ennek az egoista szeretetnek csírái plántálódtak bele az emberbe a nemek kettéhasadásával, és a különneműeknek egymás iránt a természet által adott vonzalma, ösztönei által. Ez az az alapösztön, ami az asztrálon át lépett működésbe s amit a szellemibe kell felfinomítani. Az egoista szeretet legprimitívebb foka tehát a tisztán testi szerelem, aminek alapja az asztrális vágyak kielégítése a másik fél érdekeire való tekintet nélkül. Ugyanennek finomodottabb foka, amidőn ellenszolgáltatást nyújt, áldozatot vállal az áhított személy és annak jóindulata megszerzése érdekében. Itt már csökken a vágykielégítés érdekében való könyörtelen birtokbavétel brutalitása. Az már adás-vétel tárgyává lesz. Ebben a másik fél is megtalálhatja számításait s ezzel mindkét fél egoizmusa kielégíthető. Látható, hogy a másik forma milyen nagy haladást jelent az előbbihez képest, és hogy az milyen finomra csiszolható. Azonban mindaddig amíg a kompenzáció, az áldozatvállalás,az egyéni vágykielégítésen alapszik, lehet mégoly nagy fokú, mégiscsak egoista marad. Amíg a másik személyében – mondja Rudolf Steiner –

önmagamat szeretem, addig a szeretet nem igazi. Akármilyen rafinált formába is van ágyazva! Az igazi szeretet ott kezdődik, ahol nem vár ellenszolgáltatást. Szereti a másikat annak tulajdonságaiért; ad és áldozatot hoz a másik javáért anélkül, hogy azt amit adott, kamatostól visszakövetelné a szeretett személytől saját vágyainak kielégítésében. Ez az önzetlen, krisztusi szeretet, ami még igen távol áll az emberiségtől mai fejlettségi fokunktól. Hozzá kell tenni, hogy még gondolatban sem szabad a visszakövetelés, a kompenzáció kérdésével foglalkozni a szeretet adó félnek, mert az abban a pillanatban nem igazi szeretetimpulzus többé, hanem kétoldali üzletkötés. Az intellektuális, a gondolkozó ember önmagából indul ki, esetleg alapul vesz valami mesterkélt mércét, amit kora emberiségének átlagául fogad el, és ahhoz viszonyítva alkalmazza a „suum cuique tribuere” (mindenkinek meg kell adni, ami neki jár) elvet. Tulajdonképpen tehát jogászkodik, absztrakciókkal operál és – jellemző – végül mindig meg szokott elégedni magával másokhoz való viszonylatában, mert jogi szemlélete olyan képet fest elé, hogy többet tesz embertársaiért, mint amenynyi szorosan vett „kötelessége” volt. A kereskedelmi élet, a kapitalista gondolkozás mind ennek a gondolatmenetnek alapján áll, és ebből fejlődött ki. Tényleg ennyire 6

Ünnepi melléklet

rossz ez? Nem. Feltétlenül haladásképes álláspont, ameddig az emberiség még a zabolátlan vágyak kielégítésének területéről van emelkedőben. De eljön egy idő, amikor ennek lehetőségeit is kiaknázta, és akkor már nem elég a lelki kettős könyvvitelen alapuló szemlélet. És ez az idő most következett el. A gondolati ember minden irányban kiépíti maga körül álláspontjait és véleményeit, így elkülönül tudatosan a világtól. Saját, önálló mikrokozmosz voltát fejleszti ki mindjobban. Minden felmerült esetben nem pillanatnyi hangulata, hanem benn élő, átgondolt szempontjai szerint nyilvánít véleményt. Környezete megérzi benne a magasabbrendűt és ösztönszerűleg tiszteli, utat enged neki. A tisztelt, tekintélyes éppen ennélfogva csak magányos lehet. A tisztelt embernek mindenképpen függetlennek kell lennie. Anyagilag sem lehet rászorulva senkire. Amint valamiben függőségbe kerül másoktól, már meginog a tisztelet. Az ilyen embernek, a gondolati embernek tehát szüksége van békére, nyugalomra, kialakult állapotra, mondhatni „jogrendre”, amelyre támaszkodva kiépíti helyzetét. Amikor nyugtalanság, forrongás, háború, csapások dúlnak, az nem a gondolati ember területe, mert akkor éppen a legprimitívebb ösztönök és szükségletek kerülnek előtérbe, és a gondolati ember tudása legkevésbé érvényesül, eltekintve

attól, hogy az általános zűrzavarban ki van szolgáltatva embertársainak, és a tisztelet-bűvkör szétpattan. Az okosság, a bölcsesség csak nagyfokú szerénységgel párosulva mentheti meg a gondolati embert az elmerüléstől ilyen zavaros körülmények között. Az érzelmi ember nem tiszteletre vágyik, hanem szeretetre. Nem elkülönülni akar embertársaitól, hanem közösségükbe tartozni. Ahogyan az újkori Rózsakeresztesek meditációjában a gondolkozás a kristályosodás folyamatával függött össze, az érzelem, a szeretet az oldódással. Az érzelmi ember az ő magasrendű szeretetérzésében nem a külvilág lényeinek és tényeinek különbségeit boncolgatja a saját belső lelki vonásaihoz viszonyítva, hanem éppen a közösségek észrevételére törekszik. Lényét nem kiemeli, hanem mások szolgálatába állítani akarja. Folyománya tehát ennek az álláspontnak az áldozatkészség, az önfeláldozás. Nem azt nézi, hogy mi jár neki „jog” szerint, hanem azt, hogy szíve mire ösztönzi, hogy adjon: anyagiakat, tudást, fáradságot, törődést, időt, stb. Nincs mércéje és nem jogászkodik. Nincs kötelességelőírása szoros normák szerint, hanem szíve által diktált és szeretetből fakadó vállalásai. A primitív érzelmi emberben még a szimpátiák és az antipátiák önző impulzusai hatnak főként, életében vonzást és taszítást, szeretetet és gyűlöletet keverve benne. 7

Ünnepi melléklet

Az ösztönöké a vezető szerep, és ebből az alsó fokú állatias érzelmi létből nagyon nehezen fejlődhet ki a magasabb fokú. Először a gondolati oldalnak kell kifejlődnie, ahogyan az előbb tárgyaltatott s a gondolati oldalnak kell teljes uralomra jutnia akkor is, ha ez az érzelmi oldal elsenyvedésével jár átmenetileg. Az érzelmi oldal a maga centrifugális, adó, szétszóró tendenciájával ugyanis nem képes mikrokozmoszt összehozni, kristallizálni. Ehhez a gondolati út kifejlődése kell, hogy vezessen. Amikor az egyoldalú gondolati út túlemelkedett saját optimumán, akkor vagy Buddha nyomán egy-két különleges példánya a Nirvanába kerül, vagy így válik el a többi emberiségtől, vagy nem képes ilyen magasra emelkedni és akkor idegen, antiszociális test marad az emberi közösségben. Mikor a gondolati út dekadenciába esik, vagyis – ahogyan az előbb kifejtésre került – teljesen intellektualizálódván végül tisztára dialektikává válik nem az érzelmekbe való elmerülés, hanem a szeretettel áthatott gondolkozás k, akkor kell az érzelmi útnak bekapcsolódnia a gondolatok által már előbbre vitt, finomodottabb emberiségbe. Ha a primitív érzelmi ösztönembert animálisnak nevezzük, a pusztán gondolati embert démoninak mondhatjuk s az érzelmeket, a szeretet a gondolatvilágba bekapcsolódó embert jelenti az út kezdetét a kerubi ember felé.

Mikor a gondolat útja öszszekapcsolódik az érzelmek, a szeretet útjával, a hideg, racionális agygondolkozás helyébe a szívgondolkozás lép. Disztingváljunk pontosan:. Ahogyan a szívgondolkozás előtérbe kerül, úgy veszít tért minden szabályzat, előírás és konvenció. Lassú és folyamatos fejlődési út ez, nagyon sok visszaeséssel. Aki az előbb tárgyaltakat végiggondolja, elkerülhetetlenül érezni fogja a nagy különbséget az agy- és a szívgondolkozás között. Két ellenkező tendenciájú elem keverése, sőt lehet mondani: tudatos öszszehangolás. Ebből következik, hogy szívgondolkozással minden másként minősül, mint agygondolkozással és az ember bármilyen magasra vitte az agygondolkozás terén, mindent újra elölről kell megtanulnia a szívgondolkozás szempontjából való átértékeléshez. Aki korrekt üzletember volt és az egész életét az üzletszerzésekben töltötte el s nagy vagyont szerzett, bár soha senkit rá nem szedett, meg nem csalt, az agygondolkozás szempontjából kiváló embernek minősül, a szívgondolkozó valami siralmas egyoldalúságot lát benne, mert nem elég, hogy a „honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere” (becsületesen kell élni, senkit nem bántani, s mindenkinek megadni a magáét) elvet szépen követte életében, de hiányzik belőle az, hogy szeretetből és ön8

Ünnepi melléklet

ként mit tett másokért, a közösségért. Ez a saját belsőnkből fakadó, nem kényszerített, nem előírt, hanem önként, szabad akaratból vállalt plusz – legyen az adakozás, áldozat, önfeláldozás, lemondás vagy csak egyszerű törődés -, ez a plusz a lényeg, mert ez a szabad ember szeretetteljes cselekvése, tehát egybekapcsolja a szabadságot a szeretettel, azt a két princípiumot, amelyeknek szellemévé válni lenne tulajdonképpen az emberiség célja. De nincs is már más választás, mert azáltal, amit a mai kor dialektikának nevez, máris bekövetkezett a gondolatabsztrakcióknak olyan foka és útvesztője, hogy abból a régi, világos fogalmakra éppúgy nem lehet többé visszatérni, ahogy egy elértéktelenedett valutát sem lehet lassanként és apránként az aranyalapra visszatornázni – legalábbis még nem volt rá eset -, ellenben új valutára kell áttérni: a szív, a szeretet hangja az egyedüli, amely irányt tud mutatni eltorzított, összevissza értékelt fogalmak és szabályok útvesztőjében. Nincs szükség szabályzatra, ahol igazi szeretet van. De hát van igazi szeretet? Azt kell felelni, hogy ma még nincs vagy csak nagyon ritkán nyilatkozik meg. A szeretet az emberi világban alapjában még mindig az ősi animális módból szokott kiindulni, és a házasságkötés, a párválasztás legfőbb

motorja ma is a külső, testi csáb vagy inger. Másik, illetőleg további motorja a már említett önzés. Ebbe kapcsolódik a szexualitástól kezdve a másik fél anyagi, társadalmi, lelki tulajdonságainak, adottságainak egyéni célokra való kihasználásáig minden. Az a puszta tény, hogy a másik félben van mit kihasználni, hogy a másik fél valamilyen formában hasznot hajt az egyiknek, igen sok ragaszkodást, hűséget, elnézést képes produkálni. Barátságok, házasságok állnak fenn hosszú évtizedekig ilyen „do ut des” (adok, hogy adj) alapon. Ahogyan az előbb beszélni lehetett animális, démoni és kerubi emberről, éppúgy az érzések világában is két típus tárgyalásán mentünk végig, az animális és démoni érzésvilágú emberen. A gondolati úton a démoni ember tárgyalásánál rá kellett mutatni, hogy ez az irány bármennyire elasztikus és fejlődésképes is, vagyis nagyon finomítható, végül mégis a megkövesedésbe vezet, majd a dialektikán át a szétporladásba, hasonló sorsa van a démoni típusú, vagyis az utilitarisztikus szeretet világának is. Tegyük fel, hogy két különnemű emberi lény találkozik és rendkívül erős vonzalmat ébresztenek egymásban első látásra. Ez többnyire még csak az animális szeretet területére tartozik. Azután megvizsgálják a körülményeket: a férfi igen ügyes üzletember, de nincsenek összekötte9

Ünnepi melléklet

tései, a nőnek viszont vannak. Minden jel arra mutat, hogy házasság esetén a férfi képességei a nő családi összeköttetésein keresztül kitűnően fognak érvényesülni és anyagilag gondtalan életre lesz kilátásuk. A házasságkötés az utilitarizmus szempontjából nagyon kívánatos. Mindkét fél számára fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a harmónia a házasságon belül megmaradjon. Leélhetnek hosszú, nyugodt, gondtalan életet. Mindegyik fél figyelemmel lesz a másik irányában, mert hiszen ha a másik félreesik bármilyen ok miatt az útból, csalódás, betegség vagy halál révén, felboríthatja a másik életét. Kívülről látszólag minden a legnagyobb rendben van, esetleg példaképek a társasági életben, mintaszerű, zavarmentes keretekben folyó házasságuk miatt és az emberek rábólintanak: úgy látszik, az ilyen házasságok még jobbak, mint az úgynevezett szerelmi házasságok; meglehet, hogy ebben igazuk is van. Mert, ha a pusztán animális ösztönökre alapított házasságokat nevezik szerelmi házasságoknak, akkor azokban az összetartó erő kizárólag a kielégülés lévén, ami hamar bekövetkezik, s azután csömörbe megy át, és ezzel a széthullás kezdetét veszi. Ennél a démoni alapon létrejött házasságok alapjai tagadhatatlanul sokkal szilárdabbak. De hol itt a szeretet? – lehetne joggal felvetni a kérdést.

Mind a kettőben, az animálisban és a démoniban egyaránt az önzés vezet hol vadabb, hol felfinomítottabb formában. Az önző érdekek vezetnek tűrésre, áldozathozatalra, ahogyan a gondolati úton is, pl. a kereskedelmi életben anyagi áldozatot kell hozni valami kedvelt vagy szükséges tárgy megszerzéséért vagy fenntartásáért. A démoni érzelemvilág csak az átmenetet jelenti. Ha az előbb említett példát úgy építem tovább, hogy a nyugodt, gondtalan házasélet közepette az egyik fél beleszeret egy harmadik személybe, aki valamilyen szempontból többet tud nyújtani számára, mint házastársa, vagy esetleg éppen a nyugodt példás házasság alatt benne kifejlődött lelki hiányérzetét elégíti ki, akkor könnyen meglehet, hogy a minden oldalról gyönyörű, szépen kikalapált házasság egyszerre olyan léket kap, amelybe belepusztul, szétesik. Szétesik és kiderül, hogy az egészet az egoizmus tartotta össze, s amidőn akadt egy harmadik személy, aki a házasfelek valamelyikének egoizmusát még sokkal erősebben képes szolgálni, akkor a nyugalom, kényelem és megszokottság ellenére a keretek felborulnak. Ahogyan a démoni gondolatvilág rendkívül kifinomodott és magasrendű tud lenni, a végén mégis üres dialektikává fajul, éppúgy az önzésre alapított érzelemvilág is sokáig, nagyon sokáig megtévesztő álruhában a valódiság lát-

10

Ünnepi melléklet

szatát kelti, míg végül meglepő sorsfordulatok hatása alatt kiderül, hogy nem volt igazi, nem volt szeretet, csak önzés volt az egész. A mi inkarnációnk kora, a XX. század közepe a középeurópai tömegjelenségeken és társadalmi tüneteken át mutatta be szemléltetően a dolgok fejlődését olyanok számára is, akik eddig csak gondolati úton vagy egyes esetek figyelemmel kísérése alapján juthattak volna helyes következtetésekre. Egyik oldalon, a gondolati oldalon alkalmunk volt látni a fogalmak átértékelődését, a jog megingását és az igazság dialektikává válását, a másik oldalon pedig a családi életek szétesését, a házasság csődjét pusztán azért, mert a gyorsan és erősen változó politikai helyzetek tönkretették azokat az anyagi vagy társadalmi kereteket, amelyekre ezek a házasságok alapozva voltak, vagyis végső esetben az önzésre. Így nézve a dolgot, szinte azt kérdezhetné az ember magától: vajon nem miszsziót végzett ez a rendszer, hogy kegyesen ápolt hazugságokról alaposan lerántsa a leplet? Ott, ahol igaz szeretet van, ott a külső körülmények változása nem azt az eredményt hozza ki, amit most Közép-Európában a házasság válsága körül láthatunk. Amikor a másik félben saját vágyaim kielégítőjét vagy kielégítését szeretem, az az egoista szeretet, amikor pedig a másikban valamit önmagáért szeretek

és abban oldódom fel anélkül, hogy ezért bármi néven nevezhető hasznot akarnék magamnak szerezni, az az igazi szeretet. Hogyan jön létre tartós barátság? Ha a másik féltől minél kevesebbet követelek, de viszont minél többet nyújtok neki olyat, aminek örül. A barátság a szeretetnek szintén egyik megnyilatkozási formája, tehát amit a barátságra nézve, mint szabályt ismerünk, ugyanaz vonatkozik a szeretetre is. Évezredek óta az emberiség az egoizmus irányában fejlődött szükségszerűleg, mert anélkül nem lehetett volna önálló individuum, Mikrokozmosz. Ezt a fejlődést támasztotta alá a gondolati út a maga remekül kidolgozott okfejtéseivel és logikájával. Ez az út, bármilyen finomságra is emelkedik, sohasem képes levetni az egoizmus jellegét. A mai ember ennek az útnak vonalán halad, éppen ezért a szeretetnek csak azokra a fokozataira képes, amelyek az egoizmussal, lénye vezető princípiumával összeegyeztethetők, vagyis az animális és démoni szeretet különböző kategóriáira. Amit Krisztus tanított, az a magasabbrendű, az igazi, az önzetlen szeretet, amely nem érdekek összeegyeztetésével létrejövő könyvvitelen alapul, hanem amit úgy lehet röviden jellemezni, hogy szeresd felebarátodat, mint „tenmagadat”. Ez az, amit mi mai emberek még elképzelni sem tudunk, annyira mesz-

11

Ünnepi melléklet

sze van mindez tőlünk. Gyakran szokták mondani, és helyesen, hogy az ember mindent önmagán keresztül ért meg. Ez pontosan így van az intellektuális emberrel. Lassan mindinkább kikristályosodnak álláspontjai, és mindenre gyorsan képes alátámasztott, logikus választ adni. Önmagán és saját gondolatpályáin át mindent körülhatárol, beskatulyáz és megítél. Minden új a régi alapokon át vetülhet csak be lelkébe. A megismerés köre idővel tehát beszűkül ennél az oknál fogva, s az ember csak önmagán át ismer meg, és önmaga még ugyancsak tökéletlen lény lévén, hamar beszűkíti gondolatilag önmaga előtt a megismerés lehetőségeit. Egészen más a helyzet a szeretet, az igazi szeretet esetében. Az igazi szeretet önmagát tárja ki a másik fél felé (nyitott a szíve is) és ezáltal nem saját kategorizálásain keresztül ismer meg, hanem megismeri a másikat a maga lényegében, amit így fogad be. Ezért mutat rá Rudolf Steiner, hogy a szeretet a legfontosabb megismerőerő. Természetesen itt nem az állat, az animális ösztönlények tobzódásai értendők szeretet alatt! Szeretet nélkül nem lehet helyes inspirációra jutni, az ember megakad az imaginációnál, és nem képes tovább fejlődni. A látottakat önmagán át iparkodik megérteni, amivel csak nehezen halad előre, mert az új dolgokat néha képtelen fogalmakhoz köt-

ni, tehát azok gondolkozási vagy interpretációs úton meg nem közelíthetők. Ahogyan az okkultizmusban szeretet nélkül nem lehet bizonyos fokon felül jutni, úgy a földi életben is a szeretet nélküli ember, bekalodázva saját fogalmai és gondolatmenetei közé, a legjobb ésszel is csak kevesebbet és egyoldalúan fog megérteni tudni. Nem az a baja korunknak, hogy sok az ostoba ember. „Van itt ész, több is, mint kell”, de a helyes megértés hiányzik, és azért hiányzik, mert a kor az agygondolkozásba fagyott bele, ahonnan a szeretettől áthatott szívgondolkozásnak kell kiemelnie és ismét életessé tennie. Akkor indulhat el az ember az egoista szeretetből az isteni, a krisztusi szeretet felé. Ehhez azonban az a szeretet kell, amelyről Szent Pál apostol beszél a corinthusaikhoz írt első levelében, a tizenharmadik fejezetben a negyedik és következő versekben: „Charitas patiens est, benigna est, charitas non aemulatur, non agit perperam, non inflatur. Non est ambitiosa, non quaerit quse sua sunt, non irritatur, non cogitat malum. Non gaudet super iniquitae, congaduet ausem veritati. Omnia suffert, omnia credit, omnia sperat, omnia sustinet. Charitas nunquam excidit, sive prophetiae evacuabuntur sive linguae, cessabunt sive scientia destructur.” (A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szere-

12

Ünnepi melléklet

tet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindenre kész, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy, holott a jóslatok eltöröltetnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elfajzik.) ez az a szeretet, amely a mi számunkra még ismeretlen, ennek állandó kifejtésére képtelenek vagyunk. A mai ember még csak intermittensen koronként egyegy mozzanatra képes magát erre a lelki magaslatra felvinni, de még nem tud ezen a fokon állandóan megmaradni. A csak gondolati ember minél tudatosabbá válik, annál inkább akarja önmagát érvényesíteni, keménysége, átütő ereje minden bölcsessége ellenére fokozódik, vagy teljes magányba vonul az emberek elől, és ezzel még merevebben saját törvényei szerint él. Ha ezzel összehasonlítjuk szent Pál apostol szeretetdefinícióját, abból olyan imaginatív kép vagy erőhatás bontakozik ki előttünk, mintha egy féltett, kényes palántát kellene folyton a külső és belső romboló hatások elől védeni. Tudjuk, hogy a szeretetteljes reláció tartóssá tételének az emberi közösségi életben számos akadálya van: a másik fél nem úgy viselkedik, érez, gondolkozik ahogyan szeretnénk, külső

körülmények akadályozzák a kapcsolatot időben és térben. Más emberek beavatkozása, rábeszélése, hírterjesztése, esetleg rágalma az érzelmeket meg akarják ingatni, súlyos anyagi viszonyok gondjai, betegség, fenyegető események feletti aggódás megfagyasztják az érzelmeket. A körülmények változatlansága pedig az unalom mindent megölő, áporodott lelki légkörét kelti fel, amiből a legtöbbször az egyetlen kiútnak a menekülés, az elszakadás látszik az addig szeretett személytől, és más, új partnerrel törekedni azt realizálni, ami az előzővel nem sikerült. Az érzelmek tehát nem tartósak az ember mai fejlettségi fokán, s a megkívánás és csömör kettőssége, mint hullámhegy és hullámvölgy vonul végig az emberi lélekben s azt a látszatot kelti, hogy az érzelmek és így a szeretet is csak az alsóbb léttagozatok területére esik, s ahhoz a szellemnek semmi köze. Az animális érzésekkel tényleg így áll a helyzet. A megragadási vágy hirtelen felcsigázódása és a kielégülés utáni csömör azonnali beállása ékesszólóan bizonyítja az érzelem animális voltát. Minél hirtelenebb és erősebb a két véglet váltakozása, annál „ösztönibb”, annál animálisabb az érzelem lényege, s ami ilyen lefolyású a kis ciklusokban, az a nagy ciklusokban is kezdetben féktelen, erőpocsékoló, később kiégett, fáradt, megcsömörlött. Azonban mindig és minden-

13

Ünnepi melléklet

kor abszolút önző. A démoni szeretet már sokkal bonyolultabb és nem ilyen könnyen áttekinthető. Itt az érzelem nem puszta nemi vonzalom, hanem számtalan intellektuális, kulturális, kényelmi, anyagi, stílusbeli, stb. cél, szempont és érdek összejátszása, ahol tág tere van az érzelmi manővereknek vagyis a megjátszott érzelmeknek is, és a másik fél erősebb érzelmei kihasználásának valamilyen cél érdekében. Az animális érzelemben minimális szerepe van a szelleminek, a démoniban sokkal több, de itt a szellemi bekapcsolódása főleg az egyéni érdekeket, vagyis az egoizmust szolgálja. Ami áldozatvállalással ez ját, az valóságos lelki adás-vételi ügylet. Nekem ez vagy az nem sok fáradságomba vagy anyagimba kerül; nem baj, amíg cserébe kapom ezt vagy azt; de ha nem kapom vagy nem teljes mennyiségben, akkor a kapcsolat nem éri meg a ráfordított fáradságot, szét kell bontani, vagy ha azt nem lehet olyan könnyen (pl. házasság esetén), akkor beszüntetem az áldozathozatalt és csináljon a másik fél amit akar. Ez a démoni szeretet vagy úgyis nevezhetjük, hogy „érzelmi diplomácia” pénzdomináns ma az emberek között bevallottan vagy titkoltan, de mégis ez az indítórugó. Lehet ezt igazi szeretetnek nevezni még legfinomodottabb formáiban is? Lehet ettől megismerőerőt várni? Lehetetlen. Hiányoznak hozzá az

előfeltételek és az ember ebből a szeretetből legfeljebb a saját vágyait és érdekeit ismerheti meg igazán. A démoni szeretet minden kifinomíthatósága ellenére csak alsóbbrendű, csak átmeneti. Milyen más az a szeretet, amelyről Szent Pál apostol beszél! Hosszútűrő! Tehát nem csak akkor lángol, amidőn realizálható, amikor a körülmények kedveznek, hanem bent él a lélekben rebus in adversis is. Kegyes vagy inkább jóságos, mert mindig a másik, a szeretett fél előnyét, javát akarja; nem irigykedik vagy kérkedik, tehát egoizmusát semmiképpen nem viszi bele szeretetébe, ezért nem gerjed haragra, ha a másik fél nem úgy viselkedik ahogyan várná, és nem olvassa rá diadalmasan elkövetett hibáit, vagyis nem terrorizálja a másik felet saját személyétől és érzelmeitől való függésre. Pontról-pontra haladva Szent Pál apostol szavain kitűnik, hogy a szeretetet önmagáért kell „művelni”. A Sors, az élet forgataga összehozza az embereket, ahogyan a forgószél is szép formába hozza a homokot vagy a faleveleket, de a következő szélroham már szétszórja azt, amit az előbb formába hozott. A szeretetnél, ha egyszer létrejött, annak fenntartása és erősítése a fontos. Akármit hozzanak is a körülmények, a szeretetnek bent kell élnie a lélekben, függetlenül attól, hogy mikor mennyi alkalom van an-

14

Ünnepi melléklet

nak kimutatására, vagy gyakorlati kivitelére. Állandóan azon kell tulajdonképpen működni, hogy a szeretet érzése, a szeretetteljes érdeklődés és törődés ki ne haljon a lélekből. Mivel pedig ez gyakorlatilag sohasem megy simán s zökkenő nélkül, sőt, igen sok bajjal és zökkenővel jár, azért az igazi szeretet alapja az áldozatkészség vagyis szenvedésvállalás a szeretet megtartása érdekében. Bármennyire ellenkezik is a racionális egoista, intellektuális gondolatmenettel, ha valaki hajlandó minden áldozatot meghozni a szeretet érdekében – hangsúlyozni kell: a szeretet érdekében és nem önző vágyainak realizálása érdekében -, ott olyan mágikus vonzóerő fog támadni, ami végül teljesedésre is vezethet. Ez az, amit az emberek nem tudnak általában, és bármilyen nagy bennük a vonzalom, amikor jönnek a nehéz idők, az akármilyen oldalról érkező megpróbáltatások, lassan elhalkul és kivész belőlük a szeretet és ezáltal a vonzóerő is. Maguk vágják el ezzel a teljesülés útját. Nyilvánvaló, hogy néha igen sok és igen hoszszan tartó áldozatvállalásra van szükség, és ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy csak az igazi szeretet tesz képessé az igazi áldozatvállalásra, az önző szeretet áldozatvállalása hamarabb kimerül a kényelmességben és abban, hogy „már nem érdemes”. Pedig csak az a miénk, amiért áldozatot hoztunk.

A gondolati ember az önmagába való felemelkedéssel, az élet fölé emelkedéssel akarja elkerülni a szenvedést, amit a lét legnagyobb bajának mond (Buddha), a szeretet-ember önként vállalja azt úgy, ahogyan a szenvedés az emberekkel való szeretetteljes kapcsolódás folytán elkerülhetetlenül adódik (Krisztus). A szívgondolkozás felé haladó ember tehát nem akarhatja elkerülni a szenvedést, hanem azt vállalnia kell mint áldozatot, és éppen ez a követelmény az, ami élesen ellentmond egoista korunk egyéni „boldogságra törekvésének”. Mindaz, amiről itt szó van, emberfejlődési, tehát igen hosszú periódusú cselekmény. Ezért nagyfokú naivitás lenne úgy gondolkozni, hogyha a materializmus és a túltengő egoizmus korszaka le is tűnik, az emberek egyszerre mint testvérek fogják egymást kezelni. Egyelőre itt még csak arról van szó, hogy a hideg jogi, önző és anyagias agygondolkozás lassan tevődjék át a szívgondolkozásba. Ennek első jelei között a szociális érzék fejlődése kell hogy legyen, vagyis az, hogy az emberek gondolataikban ne csak saját szempontjaik és vágyaik irányában haladjanak, hanem ugyanakkor érdekelt embertársaik hasonló szempontjait is vegyék tekintetbe. Ez már több, mint kizárólag jogi konstrukciójú „suum cuique tribuere” (mindenkinek a magáét) elv alkalmazása. Egyelőre ennek megerősödésével

15

Ünnepi melléklet

kell majd a szeretet princípiumát a törődésen át közelebb hozni; s ezt nem csak az állami, a közgazdasági, a társadalmi életben, hanem a családi életben is. Vagyis a szociális érzéknek kell minden területen fokozottabban érvényesülnie. Ma minderről már igen sok szó van, és az állam akarja a szocializmust megoldani. A szociális eszme nevében születnek a legantiszociálisabb intézkedések, mert pusztán agygondolkozással akarják a szociális kérdéseket megoldani. Nem akarják megérteni, hogy a szociális élet tudománya nem lehet materialista, mint a mai természettudományok, nem tisztán agyfunkció, hanem az érzés, a szeretet, a törődés első komoly és rendszeres megnyilatkozása, vagyis a szív impulzusának belépése. Itt megint nagyon komoly lépcsőfokhoz érkeztünk el. Az emberiség általában túl keveset filozofál, de az érzelmeket illetően néhány közmondás vagy elcsépelt tréfás jelmondat egyedüli filozófiai alapja. A hideg agygondolkozás korában hivatalosan nem is ismeri el az emberiség az érzelem egyenrangúságát. Az agy a józan, a helyes, a szabályos, az érzelmi világot pedig éppoly kiszámíthatatlannak tekintik, mint az időjárás változásait. Pedig a lényeg az, hogy az ember a kormányozhatatlannak vélt érzelmeket is tudatosítani, sőt, megfelelően tartósítani képes legyen. Ha

az érzelmeket a hangulati elemekkel tartjuk egyenértékűeknek, akkor azok dagálya és apálya teljesen rendszertelenül következik be és úr lesz fölöttünk. Mindenki tudja, milyen nehéz építeni, mennyi munkába, fáradságba kerül egy hidat vagy templomot felépíteni, és milyen könynyű esetleg egy kiló ekrazittal egy pillanat alatt felrobbantani a sok munkával és fáradsággal felépített művet. Nem szabad elfelejteni, hogy két ember között tartósan fennálló szeretet vagy meleg harmónia szintén sok áldozat, megbízhatóság, hűség, korrektség szisztematikus eredménye. Ezt is könnyű az ingerültség egy ekrazitos pillanatában egyszerre felrobbantani, vagy legalábbis alaposan megrongálni. Az embereknek a jövőben tisztában kell lenniük azzal, hogy az érzelmi reláció szisztematikus törekvéssel létrehozott építménynek tekintendő, amelynek megerősítésén az embernek magának is lehet, sőt, kell munkálkodnia és nem mindent a másik féltől vagy a körülményektől várni. Egészen tömören úgy lehetne mondani, hogy nemcsak szeretettel kell akarni, de akarni kell szeretni is. A gondolatok érzelmeket váltanak ki, de az érzelmek is gondolatokat. Aki akar szeretni, az majd megkapja hozzá az érzelmi és gondolati alátámasztást. Meg kell lenni benne az akaratnak, csak akkor képes törekvéseit tartóssá tenni. A sorskörülmé-

16

Ünnepi melléklet

nyek mindkét kapcsolatban lévő félnél a legkülönféleképpen váltakoznak. Hol segítenek fokozni a szimpátiát, hol meg éppen gátló és szétsodró effektusokat iktatnak közbe. Erre mindenkinek kivétel nélkül fel kell készülnie. Aki csak a kedvező körülmények szerint akarja érzelmeit vezettetni, az soha nem köthet ki semmi mellett véglegesen, örökösen a lebegő, a kötetlen formát kell választania, s ezáltal soha nem lesz mély érzelmekre alkalma. Aki pedig a szeretetet választja, az tudhatja előre, hogy ezért a különböző sorsfordulatokon át rengeteget kell majd szenvednie és rengeteg áldozatot hoznia; de mindezeken át olyan erőket fejleszt ki magában, amiket átvihet a túlvilágra. A már sokszor megállapított alaptörvény itt is változatlanul érvényes: nincs fejlődés szenvedés nélkül. Éppen a szeretet érzésének kifejlesztése segíthet hozzá, hogy a szenvedés áldozatának fogjuk fel és áldozatként vállaljuk. Ezzel lehet előrevinni az emberiség fejlődését és nemcsak munkabéremelésekkel, ahogyan azt a nyugati szocialista agytornászok hiszik. A szívgondolkozáson át jutunk a szeretet-emberhez, akiben természetesen nem csupán az érzelmek, de a mainál is fejlettebb gondolkozás impulzusai működnek. Ismét csak hangsúlyozni kell, hogy a fejlődés útja először a gondolkozás evolúciója, amelybe bekapcsolódik az érzel-

meké és mindkettőébe az akaraté. A gondolkozás evolúciója, mint az előbbiekből kitűnt, önmagában nem mehet túl bizonyos fokon, új szemlélet kell, az érzelem, a szeretet szava, amely mint új megvilágosodó erő fejleszti tovább a gondolkozást jobb, tökéletesebb irányba. Csak azt az egyet nem szabad véletlenül se gondolni, hogy a szív nem egyeztethető össze az aggyal, vagyis a gondolat az érzéssel! A mai ember képzeletében egyik oldalon áll az okos és művelt ateista, a másik oldalon pedig a buta, jámbor, de jószívű hívő, és a kettő között nincs áthidalás. Ez az elképzelés a mai kor produktuma, de amint lehetővé válik a szívgondolkozás elterjedése az emberek között, akkor rá fognak jönni, hogy a gondolat és érzés nemcsak összeegyeztethető, hanem azokat az emberiség haladása érdekében feltétlenül össze is kell egyeztetni, mert az ész és a szív külön-külön önmagukban tökéletlenek és dekadenciába vezetnek. A szívgondolkozás és nem a rideg, száraz jogi mesterkedés vezet igazi szociálpolitikára és ezen át az emberek egymás iránti jobb megértésére; s ez az alapja a szeretetimpulzus erőteljesebb kifejlődésének. De ha az általános szempontokból leszállunk a hétköznapi emberi társas élet érzelmi megnyilvánulásáig, azt kell látni, hogy ezen a téren az emberek között teljes iskolázatlanság ural-

17

Ünnepi melléklet

kodik. Hivatalosan elismerve csak a józan, racionális jogi gondolati álláspont van, mindennek megítélése ennek alapján történik. A démoni ember uralkodik bennünk. Ezzel szemben az ember lelkében ettől függetlenül, sőt ezzel ellentétesen él az érzelmi vágyak tüze. Példa erre az utolsó évszázadok óriási regényirodalma, amely a szerelmi regényeivel hű kifejezője annak, amit a kor társadalma keres. Az élet racionalizmusából teljesen más területre, az érzelmek illuzionizmusába akarnak menekülni. Mindenki folyton keresi az „igazit”, azt a nagy szerelmet, ami pontosan neki megfelelő, az ő saját, nyíltan kifejezett vagy titkos vágyainak megtestesített kielégítője. Ez úgy van elképzelve, hogy ez az „igazi” egyszerre megjelenik az ember életében, mint a mesebeli királyfi. Tehát kívülről, mechanikusan várják a beavatkozást az életbe, amely azután hozza a zavartalanul boldog további életet. Ez mind csak álmodozás, nem realitás, ami mutatja, hogy érzelmeinkben a tudat foka az álomképek nívóján mozog. Készen akarják kapni azt, amit állandó törekvéssel, törődéssel és önfeláldozással kell létrehozniuk egymásban. A tartós szeretet titka nem az, hogy sikerült véletlenül megtalálni az „igazit”, hanem, hogy két ember szisztematikusan fokozni törekszik a vonzalom fokát egymás iránt. Vagyis tehát a szeretet kérdése kell, hogy mindkét

fél előtt, mint állandóan fejlesztendő és mélyítendő érzés álljon, és az élet fordulatai mind csak abból a szempontból legyenek érdekesek, hogy azok a vonzalom elmélyítése érdekében történő módokon oldassanak meg. Ez megint más módon való kifejezése ugyanannak, amiről előbb is szó volt: a szívgondolkozás minél fokozottabb bekapcsolásáról az életbe. A mai ember még ugyancsak a démoni szeretet világában él. Szereti azt, akitől bizonyos kívánságainak, vágyainak kielégítését megkapja, és addig szeret, amíg azt megkapja, illetőleg amíg az érdekes számára. Azután következik az unalom és ha valaki új felmerül, aki új kívánságokat képes kielégíteni, akkor afelé fordul az érdeklődés, az érzelem, s ha azok is megunták egymást, akkor megint új felé. Mindenki a másikban levő kész eredményeket akarja a maga számára learatni, de senki sem akar vetni és fáradságosan megmunkálni. A gazdasági életből tudjuk, hogy ez a rablógazdálkodás a legrosszabb eredményekkel jár. Az érzelmi életben ehhez hozzájárul még egy faktor: a két fél közül az egyik hamarabb áll át vagy unja meg a dolgot és tér át az érzelmi rablógazdákodásra, vagyis elfogadja a másik, a még aktív szeretetet produkáló fél önfeláldozását, törődését anélkül, hogy viszonozná, s ebből a fáziseltolódásból származnak a tragédiák, mert

18

Ünnepi melléklet

rengeteg csalódás, bánat és lelki fájdalom árán a másik fél is idővel elcsügged, elkedvetlenedik és a szeretetből gyűlölet vagy halálos unalom és közöny lesz. Ez a vége annak, amikor az emberek szeretetet szeretetlenséggel viszonoznak, s talán ez a legnagyobb bűn, mert lelkeket képes megölni, a gyilkosság pedig csak a testeket. Az emberek még nem ismerik eléggé a szeretet törvényeit. Nem tudják, hogy ha két ember tényleg vonzódik egymáshoz és életük minden mozzanatánál tekintettel vannak arra, hogy ez a másik féllel való relációjukat hogyan érinti, és adott lehetőségeikhez mérten iparkodnak ezt a reláció elmélyítése érdekében irányítani, lassan olyan mágikus örvényt támasztanak, ami a Sorsba nyúl be, és lehetetlennek látszó akadályokat szüntet meg vagy hárít el észrevétlenül és feltűnésmentesen. Ezért mondja a közmondás, hogy „amor omnia vincit” (a szerelem mindent legyőz). Ha a két fél közül az egyik sokkal nagyobb szeretetet mutat ki, mint a másik, akkor a mágikus örvény ereje sokkal kisebb és a gyengébb fél szeretetpotenciálja felé konvergál. A viszonzatlan érzelemnél végül két eset lehetséges: vagy sikerül a hűvös lelkületű felet is a szeretet tüzébe hozni vagy pedig a másik fél szeretet-impulzusai is elerőtlenednek, kihűlnek. A nemek kapcsolatában mindig van valami

egyéni érdek, ezért a vonzalom sohasem lehet egészen tiszta, mert ahol a legkisebb érdek fennáll, ott a szeretet nem lehet önzetlen; és itt igazolódik az okkult szabály, hogy csak a szabad emberek szerethetik egymást. A szeretet tápláléka egyedül a törődés, az odaadás, az áldozat. Ha az megszűnik, a szeretettartalom is szétfolyik, egoizmus vagy megszokottság lesz belőle. A jó és a gonosz küzdelme nemcsak a tiszta vagy szennyes érzelmek keltése területén folyik, hanem a kölcsönösség vagy a vámpirizmus területén is. A szeretet az a kizárólagos járulék, amely a démoni embert kerubivá tudja tenni. Nélküle a legmagasabbra emelkedet démoni ember is csak várfalakat épít és fegyvereket élesít, hogy Mikrokozmoszát, egyéni önállóságát meg tudja védelmeznie külső, romboló erőkkel szemben. A szeretet emberének erre mind nincs szüksége, odaadja magát és mégis Mikorkozmosz marad, sőt ez az igazi, az elpusztíthatatlan Mikorkozmosz. Korunkban még kezdetén vagyunk a szeretet-élmény tudatosításának. A démoni ember dolgozik bennünk a maga egoista és utilitarisztikus lelki konstrukciójával. Nem akarunk szenvedni és pláne nem áldozatos lélekkel vállalni szenvedéseket. Értékskálánk van és bizonyos fokig adásvételi viszonyban állunk embertársainkkal a lelki relációban is. Gondosan vigyáz az egész emberi-

19

Ünnepi melléklet

ség nemcsak anyagi, hanem érzelmi érdekeire is, nehogy valahol is többet kelljen áldoznia, mint ahogyan értékskálája szerint azt kalkulálta. És mégis évről-évre roszszabb lesz minden. Az összes számítás összedől, és rengeteget kell szenvedni olyan oldalakról, amelyek elháríthatatlanok és kikerülhetetlenek; s ennek az értelmetlennek látszó szenvedésnek fokozódása vezet majd lassan a célhoz. Ahogyan a régi görög bölcsek azt a tételt szögezték le és bizonyították, hogy az erény megtanulható, nekünk ma azt a tételt kell leszögezni és bizonyítani, hogy a szeretet is megtanulható, csak tudatosan kell foglalkozni kérdésével, s szeretni a szeretetet magáért, ennek az érzésnek minél erő-

sebbé tétele végett kell s nem azért, amit annak fejében kapunk a másik féltől. A szeretet, ha tényleg az, akkor elsősorban adni akar és örömmel hozza az áldozatot. A mai embernek még járhatatlan az az út, amelyben Krisztus az emberiség fejlődési célját megjelölte: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”; a mai emberrel egyelőre még csak egy másik krisztusi mondást kellene megértetni minél jobban: „Amit akarsz, hogy cselekedjenek neked az emberek, azt te is cselekedd nekik”.

Reményik Sándor: Elérhetetlen Elérhetetlen Ideál Csábít, mint kútból csillag képe: Felhozni mind, mi bennem fény, Öltözni tökéletes Szépbe. Ó balga vágy, kutatni lenn Az örökfényt a kútfenéken, Az öröklámpa nincs a kútban, A csillag fenn ragyog az égen! A vödröt százszor lebocsátom, A vágy száz új kínnal gyötör, Lenn a csillag megfoghatatlan, És tehetetlen ájulatban Ring sötét színen a vödör 20

Ünnepi melléklet