2007. JÚLIUS
II. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM
Csathó Pál:
IMAGE (IMÁZS) Francia eredetű szó, jelentése: az a kép, arculat, amely valamiről vagy valamely helyről a közvéleményben – az azt látóban – kialakul, illetve annak tulajdonosa kialakítani igyekszik. Az emberiség elmúlt évezredei során mindig is törekedett a lehető legkedvezőbb képet megformálni önmagáról, környezetéről, mert ez elemi feltétele volt fennmaradásának. Csak azok a közösségek szaporodtak, fejlődtek, akikről az első kép (image) pozitív, vonzó volt. A mi kis falunk, földrajzi helyzetét tekintve ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel. A Dunakanyar, a Pilis csodálatos bércei által nyújtott koszorú idillikus látványt biztosít az erre elhaladóknak, de most jön a lényeg: az emberi kéz munkája – az épületek, terek, utcák – itt bizony kétségbeejtő a helyzetünk. Amikor külföldön járva beérkezünk egy tiroli, toszkán, németalföldi, francia – vagy sorolhatnám bőven – faluba, boldogan állunk meg egy sétára a hangulatos kis utcákon vagy ülünk be egy lugasos kis vendéglőbe ebédelni, mert az ilyen helyen élő emberekhez bizalmunk van,- biztos, hogy jól is főznek - és természetesen nem is csalódunk. Nem véletlen, hogy utunk során lépten-nyomon fényképező turisták hadát látjuk a Föld minden tájáról. Mint bizonyára észrevette a Tisztelt Olvasó, lapunk fejléce megváltozott. Magyarázata igen egyszerű. Valamennyi Dömösre érkezett művész első alkotása a Duna túlsó partján álló csodálatos Ördöghegy, benne a Szent Mihály csúccsal és a remetebarlangokkal. Ez mint látvány, valóban lenyűgöző és monumentális, de az a Börzsöny! Az Összefogás Dömösért Egyesület új elnökével és a szerkesztőbizottsággal átbeszélve, úgy döntöttünk, hogy mostantól kezdve nem kifelé nézünk falunkból -, hanem szó szerint és átvitt értelemben is – szigorúan befelé! Mert szomorúan állapíthatjuk meg valamennyien, hogy van miért. Amikor Dömösre költöztem, egy-két idős, tősgyökeres dömösivel beszélve, s a régi képeslapokat tanulmányozva döbbenettel láttam, hogy Dömösnek kitűnő imázsa volt egy jó pár évtizeddel ezelőtt. Budapesti polgárok klasszikus kiránduló és nyaraló helye volt. Visegrád felől érkezve egy impozáns, századfordulós hajóállomás fogadja a látogatót, jelenleg kissé lerobbant állapotban. Balra a szebb napokat látott Bergmann panzió romhalmaza, mögötte egy elhanyagolt – fene tudja kinek a tulajdona – elfuserált – vagy sosem volt – camping; jobbra a kanyarban jó ideje egy kőbánya lerakodó helye éktelenkedik. A főtérre érkezve a szocreál építészet szörnyszülöttje riasztja el a kedves étkezni vágyókat – a kimondottan agresszív lottóreklám társaságában – pedig micsoda hangulatos éttermet lehetett volna építeni a helyi kövek és fák ügyes kombinációjával! A transz2007. július
transzformátorház igencsak elborzasztó élményét az sem oldja fel, hogy a mellette lévő virágágyásban köszönti Dömös kedves vendégeit. Továbbhaladva egy-egy gondozottabb ház kivételével kiábrándító látványt nyújtó romok következnek, melyet megkoronáz a templomtér, s a nagyszerű promenád tetején omladozó vályogroncs, ami mindent elcsúfít maga körül. Vele szemben a volt sportpálya és romkert egyszerűen taszító. Ezt követően kidőlt székely kapuk; szánalmas, leégett mozi krátere. Összességében tehát, nyugodtan taposson a gázpedálra a Tisztelt Utazó, nemsokára itt van Esztergom, vagy ha a másik irányból érkezik, itt van Visegrád. Tudom, ilyenkor jön a sablon mentegetőzés: nincs rá pénz, nincsenek befektetők; ha jönnek is, nagyrészt valamilyen szélhámos maffiacsoport tagjai, s eszük ágában sincs Dömös imázsát helyreállítani, csupán a saját pénztárcájukat megtömni, aztán utánuk a vízözön. A Dömösi Prépostság fennállásának 900. évfordulóját ünnepeljük az idén, ennek kapcsán érdemes elgondolkoznunk azon, micsoda rangja, tekintélye volt Dömösnek; itt már akkor királyi palota állt, s úgy politikai, mint egyéb szempontokból is központi szerepet töltött be. A magyarság történelme talán a leglehangolóbb egész Európában. Tatár, török, osztrák, orosz egyaránt pusztította a népet, rombolta és rabolta értékeit, ebben a ”felszabadító” keresztes hadak is élen jártak. Közben a populáció is többször kicserélődött, így aztán a genetikai gyökerekkel is van egy kis baj. Vajon kényszeríthette volna-e Lipót császár azokat az embereket, akik véres verejtékkel és szorgalommal építették fel anno a préposti palotát, hogy rombolják le; nem valószínű. Ehhez idegeneket kellett behoznia, akiknek ezek a kövek semmit nem mondanak. Sorolhatnám az okokat napestig, hogy miért tartunk itt, de előre kell bocsátanom, erről nem mi tehetünk, ez a történelem. Ahogy a mondás tartja: „Rómában csak rómaiul lehet élni”. Nálunk meg így. Csakhogy ebbe nem lehet belenyugodni, és ehhez nem kell más, mint összefogás, összefogás Dömösért, Dömös imázsának megteremtéséért. Meg kell újulnunk, és ígérem, ami tőlünk telik, meg is tesszük. Lapunk szerkezetében is sok változás lesz. Új rovatokat indítunk, úgymint: „A jegyző válaszol”, „Kérdések a polgármesterhez” stb. Remélem a tisztelt lakosok nyíltan és őszintén fognak közreműködni a kérdések összeállításában. Szeretnénk beszámolni a hivatal küzdelmeiről, győzelmekről és kudarcairól egyaránt. Igyekszünk mindig aktuálisak és hitelesek lenni. A cél tehát egyértelmű: legyen Dömösnek esztétikai, tartalmi, működőképes imázsa. Ahol érdemes megállni, mert van miért.
Dömösi Élet
1
Közélet Novák Lajos:
3,2 milliárd forint lebeg Dömös felett 3,2 milliárd forint településfejlesztési hozzájárulás felajánlása az Önkormányzat részére, ez hír járja a Dömösön néhány hónapja. A hír egyszerre örömteli és megdöbbentő. Megdöbbentő, hiszen nagyon sok pénzről szól. A nagyon sok pénzről szóló dolgokat pedig komolyan kell venni. Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy nekem kell tájékoztatnom a község lakóit egy olyan beruházási tervről, ami megvalósulása esetén alapvetően megváltoztatja a falu életét és környezetét, de úgy tűnik én, illetve a képviselőtestület tud a legkevesebbet a beruházás lényegéről. A községben szállingózó számok (60 milliárdos beruházás), tervek (240, 400, 700 db ház felépítése) és szándékok (Dömös egész külterületének felvásárolása) mellé szeretném közzétenni azt az információt, ami az Önkormányzathoz eddig eljutott. A tények: Ez év áprilisában megkeresett engem Márton Béla úr azzal, hogy egy ismerősének komoly beruházási tervei vannak a község területén, ezzel kapcsolatban szeretne tájékozódni. Egy műholdas fotón be is jelölték a területet, amire ránézve én meglepődtem, és azt mondtam, hogy ez 200 hektár, hiszen az egész Köves-patak illetve a Pattantyús belesett. (Utólag kiderült, hogy rosszul tájékoztattam, mert ez csak kb. 100 hektár.) Elmondta, hogy lakópark építése történne, 240 db emelt minőségű ingatlannal, 1500 m2-es telkeken, azzal a céllal, hogy tehetős emberek telepedjenek ide. Így 6-800 fővel lehetne emelni Dömös lakosságának számát és akkor újra lehetne indítani az iskolát, szolgáltatásokat, stb. Megjegyezte, hogy a befektetőnek elmondta a dömösi költségvetés nagy hiányát és azt, hogy milyen nagy szüksége lenne pénzügyi forrásokra a falunak. Ezért vetődött fel a beruházóban a gondolat, hogy 3,2 milliárd forint településfejlesztési hozzájárulást adna a községnek, 2,2 milliárdot a falu rendbetételére, 1 milliárdot pedig a korszerűsített község működtetésére, fenntartására. Májusban újra találkoztam Márton úrral, aki elmondta, hogy a befektető érdeklődése továbbra is fennáll, megerősítette a 3,2 milliárd forintos településfejlesztési hozzájárulás szándékát. Elmondta azt is, hogy profi csapatról van szó, akik már több helyen végeztek hasonló ingatlanfejlesztést, tudják, milyen jogi eszközökkel lehet ekkora területeket belterületbe vonni, stb. Márton úr elmondta azt is, hogy a befektető Hajas úr egy visegrádi vendéglő különtermébe szeretne minket meghívni egy beszélgetésre. Beszélgetésünk során erre azt mondtam, hogy nincs olyan ok, ami miatt ne lehetne az Önkormányzat dísztermében a beszélgetést megtartani, és nem tartom helyesnek, hogy máshová menjünk. Azt is közöltem, hogy ettől a ponttól a Településfejlesztési Bizottság kompetenciája az ügy, ezért javaslom majd, hogy a bizottság elnöke hívja össze a bizottságot és hallgassa meg Márton urat az elképzelésekről. 2007. május 21.-én ült össze a Településfejlesztési Bizottság, mielőtt Cseh János bizottsági elnök az ülést megnyitotta volna, jeleztem, hogy Márton úrnak az a kérése, hogy ne készüljön az ülésről jegyzőkönyv. Ennek a miértjét a Bizottság nem nagyon értette, de elfogadta, és egy tájékozódó beszélgetésnek tekintette azt. Márton úr a bizottság előtt is ismertette az elképzeléseket, jelezte, hogy Hajas úr Ukrán, Kanadai, Izraeli pénzügyi befektetők képviselője. Valamint a bizottságnak is megerősítette azt a kérést, hogy Visegrádon egy külön teremben találkozzunk vele. A bizottság kifejtette, hogy szívesen találkozik Hajas úrral és mindenkivel, aki beruházni szándékozik Dömösön, de csak az Önkormányzat épületében. Kértem Márton úrtól, hogy ha Hajas úrnak megfelel az Önkormányzat díszterme, akkor legyen szíves egy faxban, írásban jelezni a befektető szándékát, ami alapján kezdeményezni lehet a Településfejlesztési Bizottság összehívását. 2
Ez május 30-án megtörtént. Minthogy Hajas úr május 31.-i illetve június 1.-i időpontot adott meg, még aznap összehívtuk az ülést 31-ére. 2007. május 31.-én ült össze újra a Bizottság ahol megjelent Márton Béla, mint Hajas úr megbízottja, Hajas György úr a befektetők megbízottja és három munkatársa, Novák Béla (nem a rokonom!), Pázmányi Roland, Redele Sándor. A mintegy négyórás tájékoztató során többféle elképzelés került elő, lakópark (itt már 400 ház létesítése hangzott el), szálloda, egészségcentrum, stb. Konkrét terv nem. Hajas úr itt már spanyol pénzügyi befektetőt nevezett meg építtetőnek. Egy fix pont volt az előadásban, az pedig a 3,2 milliárd forint településfejlesztési hozzájárulás felajánlása az Önkormányzatnak. Az is elhangzott, hogy megvásárolt terület után, négyzetméterenként 1000 Ft településfejlesztési hozzájárulást fizetnének nekünk. A két összeg persze nem egyezik, hiszen akkor 320 hektárt kellene fejleszteni, ennyi terület pedig egész Dömösön nincs. A beszélgetés végén a Bizottság azt kérte Hajas úrtól, hogy pontosan határozzák meg az elképzeléseiket, a beruházás műszaki tartalmát és azt írásban nyújtsák be az Önkormányzathoz, mert csak konkrét dologról tud a Bizottság véleményt alkotni. Akkor tudja eldönteni a bizottság, hogy egyezik-e a Településfejlesztési Koncepcióval. Június 14-én Hajas úrék bejárták az összes lehetséges területet Kőhalmi József segítségével és autójával, mert az előzetes terveikhez képest nem tudtak megfelelő terepjáróval jönni. Június 18-ai e-mailjében Hajas úr a segítségünket kérte a spanyol befektető kalauzolásában és szállításában, ezt természetesen megígértem. 2007. június 27-én Márton úr eljött a hozzám ahol Szabó Attila jegyző társaságában beszélgettünk. Ekkor már 700 db ház felépítése hangzott el. Azt kérte, hogy az Önkormányzat írásban adjon nyilatkozatot arról, hogy milyen áron cserélnek gazdát az ingatlanok a külterületeken, mert Hajas úrék 51 oldalas tanulmánya szerint túlértékeltek a földárak Dömösön. Említette: „a Népszabadság szerint Magyarországon 5600.000.-Ft egy hektár szántóföld értéke”. Kifejtettem az álláspontomat, miszerint az Önkormányzat nem szólhat bele a magántulajdon értékének az eldöntésébe, ez a piaci szereplők dolga és megjegyeztem, hogy az azért teljesen nyilvánvaló, hogy Dömösön nem szántóföldet vesz valaki, ezért nem lehet a Kiskunhalasi földárakkal összevetni. Július 2-ai levelében Hajas úr közölte, hogy „a pénzügyi befektető – eredetei szándékától eltérően – nem tartotta szükségesnek, hogy a fejlesztésre kiszemelt területet saját maga is személyesen megtekintse, mivel a részére átnyújtott információ érdeklődését teljesen kielégítette, és általa teljes bizalommal van a projekt iránt.” Itt tartunk! Ennyi, amit én, mint a község polgármestere tudok a „projekt”-ről. Sajnálatosnak tartom, hogy informális módon, szóbeszéd útján érkezik az információ a dömösiekhez, az internetes Dömös fórumon már szebbnél szebb házak, tervrajzok jelennek meg. Ezzel szemben az Önkormányzathoz mindeddig csak az előbb említett három levél érkezett. Ezek egyike sem tartalmaz konkrét információt a „projekt”-ről. Bizonyára annak is van oka, hogy a Márton úr által említett 51 oldalas beruházási tanulmányt illetve annak műszaki tartalmát, amit a pénzügyi befektető elfogadott még nem küldték meg nekünk. Megnyugtatok mindenkit, hogy minden segítséget megadunk Dömös fejlesztéséhez, ha annak céljai azonosak a község érdekeivel. Azonban véleményt mondani, segíteni, dönteni csak akkor tudunk, ha ismerjük a konkrétumokat. Ma ezeket nem ismerjük.
Dömösi Élet
2007. július
Közélet Novák Lajos:
Jog és erkölcs Az előző polgármester beperelte Dömös Önkormányzatát Annak idején kellően felzaklatta a község lakóit az előző polgármester jogszabály alapján történő 3 havi végkielégítése, valamint másfél havi szabadság pénzbeni megváltása. No, nem azért mintha ezek a járandóságok nem lennének jogszerűek, sokkal inkább a hátrahagyott örökség, a kifizetetlen számlák, az adóssághalmaz miatt. Tavaly októberében, amikor ide kerültünk több mint 8 millió Ft-os kifizetetlen számla feküdt az Önkormányzat asztalán. Annak ellenére, hogy mit sugallt az erkölcsi érzékünk tudtuk, hogy az említett járandóságokat ki kell fizetni. A kérdés csak az volt, hogy egyben fizetjük ki, és akkor hitelezők megszüntetik a szolgáltatást, esetleg csődeljárást indítanak az Önkormányzat ellen, vagy ezt elkerülendő részletekben fizetjük ki. A részletfizetést választottuk, hiszen nem lehet, hogy ne legyen az óvodásoknak étkezése, ne legyen áramszolgáltatás, ne legyen szemétszállítás stb. Ennek megfelelően az előző polgármesternek 2006. október 31.-én elutaltuk a szabadságmegváltás teljes összegét illetve a végkielégítés összegének a felét. Ezek után én folyamatosan olyan tárgyalásokra jártam ahol a szerződéses partnereink megértését, türelmét kértem azért, hogy ne kerüljünk csődhelyzetbe. Elődeink a korábbi évek adósságait rendre úgy kezelték, hogy a türelmét vesztett szállítóknak átadtak egy-egy Önkormányzati ingatlant (pl. ÉDÁSZ / E-ON ingatlanok az Alsóréten). 2007. januárjában felhívott engem az előző polgármester azzal, hogy mi van a pénzével? Ha nem kapja, meg beperel minket. Akkor én azt mondtam, hogy nem szeretnénk pereskedni, a türelmét kérem, hiszen tudja, hogy nagy adósságaink vannak.
Elmondtam, hogy ha az óvodások étkezésének a kifizetése vagy az ő járandóságának a kifizetése közül kell választanom, akkor én a gyerekeket választom, hiszen ők nem tehetnek a helyzetünkről. Ezek után több részletben 2007. március 5-én, majd április 2-án, június 27-én és július 6-án átutaltuk az utolsó részösszeget is. Ma már nincs hátralékunk legfeljebb a kamatok, mert hogy az előző polgármester a bírósági beadványában arra a néhány tízezer forintra is igényt tart.
Hendrik Istvánné beperelte az Önkormányzatot Dömösön a házi segítségnyújtás illetve a szociális étkeztetés ellátásával két fő szociális gondozó foglalkozott. 2007. májusában házi segítségnyújtásra szoruló személy nem volt, a szociális étkeztetést pedig nyolc fő vette igénybe. A szociális gondozók foglalkoztatása napi nyolc órában történt ezért gondolta úgy a képviselőtestület, hogy indokolatlan a két fő szociális gondozó alkalmazása. Dömös Önkormányzat Képviselőtestülete 2007. május 24ei ülésén döntött arról, hogy 1 fő szociális gondozó közalkalmazotti jogviszonyát megszünteti azzal az indokkal, hogy az ellátandó feladatok mennyisége nem teszi indokolttá 2 fő alkalmazását. A képviselőtestület külön-külön szavazással döntött arról, hogy Hendrik Istvánné közalkalmazotti munkaviszonyát szünteti meg 2007. május 31-i hatállyal. Az Önkormányzathoz 2007. július 2-án érkezett meg a keresetlevél, amit Hendrik Istvánné, 2007. június 7-én nyújtott be a Tatabányai Munkaügyi Bíróságra. Ebben kéri munkakörébe való visszahelyezését, illetve 500.000 forint nem vagyoni jellegű kár megtérítését.
ifj. Paulusz József:
Sorompó és turizmus Hát igen… már megint (még mindig, továbbra is… stb.) a sorompó a téma. Sok emberrel beszéltem – beszéltünk. Volt, aki vitatkozott, volt, aki hallgatott, volt, aki érdeklődve figyelt. Voltak, akik – és Ők voltak többen – elfogadták (mondhatni: örültek), voltak, akik nem. Voltak, akik más megoldást javasoltak, voltak, akik csak legyintettek. A nagy többség mégis azt mondta: valahogy ki kell zárni ezt az eszement forgalmat. Most azokhoz szeretnék szólni, akik elvetik ezt az ötletet. Talán – ha az általuk felhozott indokokra próbálok meg válaszolni – kicsit közelebb kerül az álláspontunk. Újabb táblákkal, és több ellenőrzéssel gátoljuk meg a behajtásokat. Nem tudom, hogy a behajtani tilos táblánál van – e nagyobb hatáskörű tábla… Mégsem veszik figyelembe. Akkor milyen táblát tegyünk ki? Több ellenőrzés, büntetés: tavaly tavasszal (mikor a rendőrautó sem fért el a Duna utcában), maguk a rendőrök mondták, hogy semmit nem tudnak tenni… A személyes szabadságomat sérti a sorompó. Kedves dömösi autós! Nem ér meg 15 másodpercet – míg bepötyögi a kódot – a hétvégi csend és nyugalom? Kiváltságosak ezeknek az utcáknak a lakói. Ezt akkor lehetne mondani, ha csak az érintett utcákban lakók ismernék a kódodat, de mivel minden dömösi tudni fogja, akkor minden falusi kiváltságos lesz, nem? Ezek a sorompók nem a dömösiek ellen vannak, hanem azoknak az utcáknak a védelmére, ahol elviselhetetlen volt hétvégente a forgalom. 2007. július
Tudom, a Béla király úti lakosok esetleg tényleg azt látják, hogy lezártak egy részt a faluból… De az érintett három utca lakói pedig azt látják, hogy újra van hétvégéjük. Kérem Önöket, hogy ezt is gondolják át, mikor a sorompóról beszélnek. Elűzzük a kirándulókat Dömösről, és megint nem kapunk semmit. Kérdem én: az utóbbi 20 évben, milyen hasznot hoztak a kirándulók Dömösnek? Mégis kiket űzünk el? Először is: nem űzünk el senkit, de ne járjon ide az, aki cross pályának használja akár kocsival, akár motorral az erdőt és az erdei utakat. Ha őket „elűzzük” hát annyi baj legyen. Nem tudom kedves véleménynyilvánító, voltál-e akár gyalogosan, akár kerékpárral mostanában a lezárt úton? Nem? Lehet, hogy meg kellene próbálni, mennyire csodás motorzaj nélkül sétálni az erdőben.. Mert most már egyre többen jönnek ezért. Milyen hasznot hoztak nekünk a kirándulók? A töménytelen mennyiségű szeméttől eltekintve, semmilyet!! Mi haszna volt Dömösnek a kirándulókból? Semmi. Viszont távlati terveinkben azon dolgozunk, hogy legyen! Ezekhez a tervekhez (11es út elterelése, fogadóbázis kialakítása, csoportok szállítása, büfé, vendéglő, stb.) ez egy kis lépés, és továbbra is hangsúlyoznám: nem a dömösiek ellen. Még egy „ellenérv”, bár ez egy kicsit személyes, de ide illő. Az egyik internetes fórumon írta az illető: Azért kell a sorompó, hogy az ott lakó képviselő gyerekei nyugodtan játszhassanak.
Dömösi Élet
(folytatás a 4. oldalon)
3
Közélet – Orvosi tanácsok – Iskolák Csak félig cáfolnám az illetőt: nem ezért kell a sorompó. A másik fele igaz: örülök, hogy a gyermekeim újra kimehetnek hétvégente az útra, a játszótérre. És, kedves név nélküli fórumozó: nem csak az én gyerekeim. Gondolom Önnek vagy nincs gyereke, vagy nem szeret velük játszani, de ha veszi a fáradságot, és egyszer arra jár… talán megérti, hogy naponta ott játszó 15-20 gyerek (és szülők), a gyalogosan közlekedő kirándulók, mennyire örülnek, hogy nem kell félniük a rohanó autóktól. Arról nem is beszélve, hogy egyre többször vagyok szemtanúja,
amikor egy kiránduló család az ott levő falusiakkal beszélget, míg a gyerekeik a dömösi gyerekekkel játszanak. Úgy gondolom, ez is egy olyan tényező, ami miatt jönni fognak hozzánk a kirándulók. Mert autóban ülve nem lehet megismerni semmit. Tudom, nem lehet mindenkinek a kedvében járni. Nincs olyan döntés, ami mindenkinek megfelelne. Tudom, tudjuk, a sorompó is ilyen, de kérlek, kedves „ellenző”, csak gondold át egy kicsit, és légy tekintettel azokra, akik éveken át kiállták, ami ezekben az utcákban zajlott.
Dr. Fenyvesi Béla:
A láz A sok betegség első tünete a láz. Tehát fontos tudni, hogy a láz nem betegség, hanem tünet, nem a lázat kell gyógyítani, hanem a betegséget, ami a lázat okozza. Lehet különböző gyulladás, infuenza, kisgyermekeknél a fogzás kísérő jelensége. De sajnos súlyosabb betegségek is okozhatják. A láztól nem kell megijedni! Először is azt kell tudni, hogy a lázat nem megszüntetni, hanem csillapítani kell, ugyanis a láz a szervezet nagyon fontos védekező mechanizmusa. Azért leszünk lázasak, vagyis azért emeli meg a szervezetünk a hőmérsékletét, mert a kórokozók (baktériumok, vírusok) elpusztulnak a magasabb hőmérsékleten. Egy egyébként egészséges felnőtt szervezetet a 38°C-38,5°C-os láz, még nem terhel túl. Az ennél magasabb, és főleg a 40°C fölötti láz már nagyon megterheli a szívet és a keringést, ezért 38,5°C fölött már feltétlenül csillapítani kell a lázat. Ennek több módja van: Gyógyszerek: Panadol, Rubophen, Algopyrin, Cataflam. Felnőttek 5 óránként 1 tablettát vehetnek be ezekből a gyógyszerekből. Ha a gyógyszerek hatására nem csökken a láz, akkor jöhetnek a nagyanyáink jól bevált módszerei: Priznic: a beteg hidegvizes lepedőbe tekerése. Aki próbálta már ezt, az tudja, hogy ez elég kellemetlen élmény, helyette sokkal elviselhetőbb, és célravezetőbb is a hűtőfürdő. Hűtőfürdő: a beteget olyan hőfokú vízbe kell helyezni, ami megfelel a fürdővíznek (tehát nem hidegvízbe!), és lassan kell hűteni, illetve hagyni kihűlni. A két módszert, a gyógyszert és a hűtőfürdőt együtt is lehet alkalmazni. De még egyszer hangsúlyozom, hogy az egyébként egészséges felnőtteknél nem cél a láz teljes megszüntetése!
Az idős, legyengült, krónikus szív-érrendszeri betegségben szenvedőket sokkal jobban megterheli a láz, ezért náluk erélyesebb lázcsillapításra van szükség. Külön kell beszélni a csecsemőkről és a kisgyermekekről. Az ő szervezetüket is eléggé megviseli a láz, hajlamosabbak a kiszáradásra, mint a felnőttek, ezért a lázcsillapítás mellett nagyon fontos a folyadékpótlás is. Vannak olyan gyermekek, akik hajlamosak a lázgörcsre. Ez sajnos általában csak akkor derül ki, amikor egy láz kapcsán először alakul ki. A jelenség a szülők számára igen ijesztő, de tudni kell, hogy néhány másodperc alatt magától is oldódik. Viszont ez után már tudni kell, hogy az ilyen gyermekeknél, már a legkisebb lázat is csillapítani kell, mert lázgörcs nem csak nagyon magas (40°C körüli ) láz esetén fordul elő. Szerencsére a gyermekek ezt a lázgörcs hajlamot általában legkésőbb 5-6 éves korukra „kinövik”. A házipatikában mindenképpen tartsunk lázcsillapító gyógyszereket, ahol kisgyermek van Germicid C kúpot, és ahol a gyermek lázgörcsre hajlamos olyan végbélbe beadható görcsoldó gyógyszert, amivel a lázgörcs gyorsan megszüntethető. Végül a két leggyakoribb lázzal járó betegségről: Vírusfertőzés (pl. infulenza) esetén a láz hirtelen alakul ki, az első két napon igen magas lehet, izom-, izületi fájdalom, torokfájás, orrfolyás kíséri. A harmadik naptól fokozatosan csökken a láz, és csak az egyéb tünetek maradnak. Baktériumfertőzés (pl. gennyes mandulagyulladás) esetén sokszor előbb jelentkezik a torokfájdalom, a köhögés, és csak néhány nap múlva fokozatosan alakul ki a láz. Összefoglalva: láz esetén az első teendő a láz csillapítása, a fent leírt módszerekkel. Természetesen ez után forduljunk orvoshoz, hogy a lázat okozó betegséget diagnosztizálja és megfelelően kezelje.
Schmidt Anna:
Vége a tanévnek! A június 17-i tanévzáró ünnepséggel véget ért a 2006/2007-es tanév szorgalmi időszaka, megkezdődött a nyári vakáció. Kettős ünnep volt ez az idei, hiszen a tanévzárót nyolcadikosok ballagásával együtt tartottuk. Örömünkre nagyon sok szülő, nagyszülő és ismerős jött el az iskolába és nézte végig, ahogy a 4 ifjú hölgy és a 13 fiatalember elköszön az általános iskolától és lép tovább a felnőttéválás útján. Elsősorban esztergomi középiskolákban folytatják tanulmányaikat. Öten nyelvi előkészítő évfolyamra iratkoztak, egyre kedveltebb ez a forma, ahol egy tanéven keresztül emelt óraszámban tanulnak angolt vagy németet, majd ezután következnek a gimnáziumi vagy szakközépiskolai évek. Szakterületként sokan választották a vendéglátást, idegenforgalmat, informatikát. Kívánunk sok sikert, kitartást a középiskolai évekhez! 4
Nekünk, pedagógusoknak nagyon gyorsan elszállt ez az év, ilyenkor derül ki számunkra mennyit okosodtak, változtak a gyerekek! A kis elsősök – akik év elején alig találták a helyüket – egymásra figyelve, kedves versekkel és énekkel készültek az évzárásra. Féktelen jókedvük megmaradt, és maradjon is, mert csak olyan osztályba érdemes járni, ahonnan nevetés és az önfeledt játék hallatszik ki. Élményekben nem volt hiány júniusban sem, minden osztály kirándult, a kisebbek csak a környékre, a nagyobbak Pécsre és a Balaton mellé. Különleges alkalmak ezek a kirándulások, mert úgy tanulunk, hogy közben nem a padban a könyv fölött ülünk, hanem a helyszínen hallunk, látunk történelmi emlékeket, tárgyakat, figyelünk meg állatokat, növényeket. Kevés helyen igaz az, hogy minden gyerek kivétel nélkül részese lehet
Dömösi Élet
2007. július
Iskolák ennek az élménynek! Visegrád Város Önkormányzata vállalta az utazás és szállás költségeit, ezzel is biztosítva az esélyegyenlőséget a nehezebb anyagi helyzetben levők számára. Visszatekintve a tanévre, szívesen emlékszem arra, ahogy a délutáni napfényben kiabálva, szurkolva játszottak az udvaron a napközisek, alig akartak hazamenni, az anyukák hiába kérlelték őket. Eszembe jutnak a csarnokba futó gyerekek, akik elsőnek akartak beállni a floorball csapatba, vagy Piroska néni köré a versenyre összegyűlt lányok, fiúk. Sokszor töltött el büszkeséggel, ha szép eredménnyel képviselték az Áprily iskolát, a sokféle versenyt felsorolni is nehéz lenne. Áprily Lajos Általános és alapfokú Művészeti Iskola pedagógusai sem vonhatják ki magukat az oktatás egészét érintő változások negatív hatásai alól, de arra törekszenek, hogy ebből sem a gyerekek, sem a szülők a negatívumokat ne érezzék meg. Szemben a mindenfelől hallható iskola bezárás-, összevonás híreivel szemben, nálunk növekszik a létszám, a zeneoktatást is egyre többen igénylik, fejlesztésekre pályázik az önkormányzat.
Mi, az iskola tanárai, dolgozói tudjuk: minden a minőségen múlik. Ezért is nagyon jó, hogy létrejött az Áprily Iskoláért Alapítvány, amelyet reméljük sokan támogatnak majd. Idén is segítőink voltak a városban működő szervezetek, cégek, magánvállakozók. Alig néhány napja ért véget a Duna menti svábok kulturális találkozója, ahol a Német Kisebbségi Önkormányzat támogatásával készült új ruhában táncoltak a gyerek csoport tagjai. A ruhák tervezésében, az anyag választásban Bene Éva tanárnőt szülőként segítette Félegyházi Zsuzsanna. Gratulálunk, nagyon szépen sikerültek! A nyári németországi meghívás mindenképpen jutalom is a három évi szorgalmas tánctanulásért a táncot tanuló gyermekeink számára. Táborok is lesznek, aki velünk tart az nem fog unatkozni a VI-PA táborban, Horányban! Lesz, aki német nyelvi, lesz aki tánctáborba megy. Ketten Zamárdiba mehetnek az önkormányzat támogatásával. Minden kollégámnak, és minden gyereknek jó vakációt, igazi kikapcsolódást kívánok!
L. Kecskés András:
Bozóky Mihály népdalvetélkedő Az idén sokadszor került megrendezésre a Bozóky Mihály nevével fémjelzett népdalvetélkedő, „Az ének ünnepe”, melyet a magyar népénekhez, a népdalhoz méltó helyen, a dömösi katolikus templomban rendeztek május 25-én. A versenyzők három kategóriában mérték össze tudásukat, képességüket: I. 610 éves korig, II. 11-14 éves korig, III. középiskolások. Mindezen kívül még 3-4 tagú kamarakórusok vetélkedője is szerepelt a verseny kiírásában. A dömösi származású K. Pastinszky Krisztina egyik őse volt a verseny névadója, Bozóky Mihály (1755-1839), a község egykori kántortanítója, nótáriusa, s mint felegyezték róla: „a szegények és elesettek gyámolítója, segítője". Népénekei közül közel félszázat ma is énekel a nép. Az ünnep fővédnökségével Dr. Beer Miklós, váci püspök tisztelte meg a rendezvényt. Az esemény védnökségét és támogatását Dömös község polgármestere, Novák Lajos, a szentendrei antikvárium vezetője Kecskésné Pastinszky Krisztina és Pokriva László, dömös-pilismaróti plébános vállalták. A zenebírák (zsűri) közt foglalt helyet a dömösi Pálmai Árpád, a Liszt Ferenc Zeneakadémián egyházzenei és karvezető szakon végzett fiatal muzsikus, a piliscsabai Tóth Sándor, az
esztergomi Vitéz János Tanárképző Főiskola professzora, az Új Ember munkatársa, Petrás Mária csángó népdalénekes és keramikus művész Pomázról. A 2007-es énekünnep sikeres szervezője, a szentendrei régizenét játszó Kecskés Együttes vezetője, L. Kecskés András örömére a templom megtelt fiatal énekesekkel s az őket kísérő tanárokkal, szülőkkel. Rajtuk kívül még számos helyi és dunakanyari érdeklődő kísérte figyelemmel a jeles eseményt. A versenyre a következő dunakanyari települések iskoláiból jelentkeztek: Dömös, Esztergom, Leányfalu, Szentendre, Szigetmonostor, Vác, Visegrád. Novák Lajos polgármester megnyitó szavai után a dömösi óvodások és nevelőik üde színfoltként pünkösdi köszöntőkkel, körtáncos jókívánságokkal vezették be az ünnepet Sebők Istvánné, Judit asszony vezetésével. A kicsik szép és kedves előadása meghatározta a dalverseny hangulatát. A versenyzők szívvel-lélekkel énekeltek. A szakavatottabbak még a jó akusztikájú hely előnyeit is kihasználták tehetségük bemutatására. A díjak kiosztása előtt a zsűri tagja, Petrás Mária énekelt csángó népénekeket, majd Pokriva László plébános úr zárószavaival - „Jövőre ismét találkozunk." - ért végett a résztvevők számára felejthetetlen zenei együttlét.
Csereklye Dóra:
Koncertsorozat E tanévben is kaptunk lehetőséget a visegrádi Ifjúsági Alap jóvoltából, hogy zenét tanuló gyermekeinket koncertekre, és egy zenés színdarabra vigyük Budapestre. A pályázaton nyert pénz fedezte minden költségünket, pénzhiány miatt egyetlen gyermeknek sem kellett itthon maradni. Hangverseny Fiataloknak koncertsorozatra vettünk bérleteket, a Művészetek Palotájába. A négy különböző alkalomra más-más korosztály látogatott el. Február 4-én farsangoltunk és a nemzetek táncaival ismerkedtünk a Danubia Szimfonikus Zenekar és a Honvéd Művészegyüttes táncosai segítségével. Március 11-én Kodály Zoltán születésének 125. és halálának 40. évfordulóját ünnepeltük a Cantemus Gyermekkórus és a Duna Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Április 8-án a Jazz zene rejtelmeibe vezetett be minket Skuta Miklós (zongora) és a Budapest Jazz Orchestra. Végül május 6-án Till 2007. július
Eulenspiegel vidám csínyjeivel (Richard Strauss) ismerkedhettünk meg a MÁV Szimfonikus Zenekar előadásában, és közben gyönyörködhettünk Csíkszentmihályi Berta rajzaiban. Kiváló zeneművek, remek előadók, és kellemes légkör … nagyon jól éreztük magunkat. A legkisebbekkel (1.-2. osztály) egy mesés-zenés színdarabot néztünk meg, a Kolibri Színházban. A Macskák Társasága c. előadás annyira lenyűgözte a gyerekeket, hogy haza úton egész végig a legfülbemászóbb dallamot énekelték. Az öt budapesti útra Zeller Tibor buszai szállítottak minket. Ezeken az alkalmakon összesen 65 gyermek és az őket kísérő felnőttek vehettek részt. Csodálatos élményekkel jöttünk haza és reméljük, hogy jövőre is lesz alkalmunk koncerteket látogatni. Köszönünk minden támogatást és segítséget.
Dömösi Élet
5
História Kládek László:
Dömös a török hódoltság korában Az a központi fekvés, ami Dömöst „kiváltságos” helyzetbe hozta az Árpád-kortól, a mohácsi veszedelem után rendkívül kellemetlenné, sőt tragikussá vált a település számára. Hiszen az ország hatalmi középpontjában helyezkedett el, az Esztergom–Visegrád–Buda útvonalon. Ennek szükséges következménye volt, hogy a Budáról Esztergomba, illetve viszszafelé tartó seregek törvényszerűen útjukba ejtették a falut, mindannyiszor pusztulást hozva magukkal. A mohácsi vereség után szeptember 12-én ért a török Budára, majd az ezt követő néhány napban feldúlták Visegrád és Esztergom környékét is. Országos méretű, szervezett védekezés nem folyt, helyi azonban igen, bár kilátástalanul. Marót határában, a szobi rév felé eső területen két napig állt ellen egy szekérvár a törököknek, és csak a fősereg ágyúival tudták azt felszámolni. Az ellenség ekkor még elhagyta az országot, de a helyzetet tovább rontotta, hogy két királya lett Magyarországnak. Az országgyűlés Szapolyai János erdélyi vajdát, I. Zsigmond lengyel király sógorát választotta királlyá (1526–1546), míg a bárók ellenkirályul Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget (1526–1565) állították. Két király egy országban nem több, hanem kevesebb egy királynál is, így a helyzet okozta megosztottság még a fenyegető külső veszély nélkül sem ígért volna sok jót. Igaz, hogy mindkét uralkodó jelentős külső kapcsolatokkal rendelkezett (Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár volt), de ezeknek nem vette sok hasznát az ország. Sőt Ferdinánd nagy hatalmú bátyja csak Szapolyai ellen nyújtott segítséget, így az kénytelen volt Szulejmán szultán segítségét kérni, ami 1529-ben újabb török hadjáratot eredményezett az ország számára, de Ferdinánd 1532-ben így is elfoglalta Esztergomot Szapolyaitól. Az 1526 és 1541 közötti időszak hatalmi hullámzásai, a szinte évenként megismétlődő török hadjáratok teljes bizonytalanságot hoztak az ország nagy részére. A keserű bizonyosság 1541-ben derült ki, amikor a törökök csellel elfoglalták Budát. 1543 júliusának végén Szulejmán megkezdte Esztergom ostromát, majd augusztus 9-én a vár őrsége megadta magát. A következő évben a budai pasa és az esztergomi bég közös vállalkozásban elfoglalta a két fontos erősség között még magyar kézen fekvő, és az összeköttetést veszélyeztető Visegrádot, így összefüggővé vált a hódoltsági terület, és abba Dömös is belekerült. Az állandó létbizonytalanság, a pusztítások okaként korábban virágzó falvak sokasága tűnt el örökre a térképről. Ezek emlékét mára csak puszta- és dűlőnevek őrzik, mint például a Marót melletti Bitóc faluét, amely 1543–44 táján pusztult el. A pusztulás mértékét legjobban az adóösszeírások érzékeltetik. 1494-ben Esztergom vármegyében 1322 jobbágyportát írtak össze, ez a szám 1553-ra leolvadt 142-re, és az évszázad végéig sem érte el a kétszázat (1577: 182, 1582: 164, 1593: 170 és fél porta). A török uralom több mint 150 éve alatt sajátos hullámzás mutatkozott a vármegye népességében. A XVI. század közepének pusztulását lassú növekedés követte, majd a 15 éves háború következményeként ismét a pusztulás lett az úr. A XVII. században ismét növekedett a lakosság száma, sőt egyes, korábban elnéptelenedett falvak is újjáéledtek. Gyakori volt az a jelenség, hogy a veszélyeztetett helyek lakossága védettebb helyre költözött, de földjeiket továbbra is megművelték. Az addig valószínűleg zárt falvak népe is keveredett. 6
Például a XVII. század végén jobbágyok költöztek Szobról és Helembáról Dömösre. A nagy, hadászatilag fontos városok lakossága, így Esztergomé és Visegrádé is, kicserélődött, azaz kicserélték azt a törökök. 1570 táján ezeket a helyeket jórészt mohamedánok és ortodox keresztények („görögkeletiek”) lakták. Esztergom, mint szandzsák-központ, külsejében is megváltozott, amolyan sem nyugati, sem keleti keverék-várossá vált. A XVII. századi „rác” (azaz szerb, görög macedón) bevándorlás hozta létre az általuk lakott elővárosokat, melyeket sok helyen mindmáig Tabánnak neveznek. Dömös török kori helyzete nemcsak központi fekvése miatt volt rossz, hanem azért is, mert a hódoltsági terület északi peremén helyezkedett el. Ezt a „peremet” nem valamiféle merev országhatárnak, hanem – főként a törökök hadműveletei miatt – többé-kevésbé mozgó, képzeletbeli határnak kell elképzelni, aminek vonalát a végvárrendszer jelölte ki. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy a nem túl távoli királyi Magyarország világi és egyházi intézményei is megpróbálták érvényesíteni jogaikat, nemcsak a Dunakanyarban, de szinte a hódoltság teljes területén. Az Oszmán Birodalom nem tudta megszerezni Magyarország fölött a teljes egyeduralmat még az általa elfoglalt részeken sem, mert a hazai feudalizmus jóval fejlettebb volt annál, amivel a hódítók a Balkánon szembesültek. De szerepet játszhatott ebben az is, hogy katonai téren egyensúly jött létre a két fél között, valamint a korábbi államiságot megtestesítő királyi Magyarország továbbra is létezett. Bár az adózás nem volt szimbolikus dolog a XVI–XVII. században sem, mégis a korábbi jogok érvényesítése azt a tudatot is fenntartotta, hogy a török magyarországi jelenléte nem örökös állapot, csupán átmeneti jelenség. Dömös az esztergomi szandzsák alá tartozott, az pedig a budai vilájet része volt. A szandzsák magába foglalt a régi vármegyei területeken kívül más részeket is. A törökök felmérték az elfoglalt területeket a gazdasági hasznosíthatóság szempontjából. A hódoltság kezdeti szakaszában még a korábban szokásos összegeket szedték be, majd részletes jegyzékeket készítettek az adott terület vagyontárgyairól és jövedelemforrásairól. A fő súly a mezőgazdaságra helyeződött. A török feudalizmus jellegzetessége, hogy a föld állami, azaz szultáni tulajdon, és azt a rajta élő csak használatba kapta, így bármikor megfosztható volt tőle. Így az egyes török birtokosok – nem tudván, meddig élvezhetik javaikat – igyekeztek minél többet kisajtolni a földből, és az alattvalókból, a rájákból is. Ilyen módon a föld kétszer is jövedelemforrásul szolgált az államnak: közvetlenül, amikor a rája adót fizetett, és közvetve, a mindenkori birtokosnak is. Ezen adatok alapjaként a defterek, az adóösszeírások szolgáltak. Ezeket átlag tízévenként ismételték meg, de a XVII. században megritkult a soruk. Talán ekkorra kiismerhetőbbé vált – gazdasági értelemben – a korabeli hódolt Magyarország, de ekkor már csökkent az újonnan meghódított területek nagysága is. A defterek élén a kánun, a törvénykönyv állt, és elveiben rögzítette a szolgáltatási kötelezettségeket. Az egyes települések lakóit – külön a mohamedánokat, külön a „hitetleneket” – név szerint írták össze, igaz, csak a 15 éven felüli férfiakat, szolgákat és özvegyasszonyokat – tehát a „gazdasági haszonnal” bírókat. Az 1570. évi összeírást június 5-től 1571 május 25-ig készítették el, így az 1570-es gazdasági év összesítésének is felfogható. Jóval részletesebb volt, mint az 1553-as összeírás,
Dömösi Élet
2007. július
História mivel az 216 falu és puszta adatait tartalmazta, míg az 1570-es 470 települését. Falunkról a következők olvashatók a defterben: „Dimis falu (Nincs a defterben.) Cseris (?) Mátyás; Cse János, fia András; Selem Jakab; Háni (?) Jakab, fia Imre; Lázár Duszlicsa, fia Albert; Tót Máté; Tót László; Tót István, fia János; Turincs Benedek; másik Tót István; Tót Ádám házak száma: 5 a jövedelem: 3300 akcse kapu: 9 50 búza: 100 kejl 1200 penz kevert: 100 kejl 600 penz erdő- és legelőhasználati adó: 180 méhkas-tized: 86 sertés adó: 30 gyümölcs tized: 204 öt kincstári rétről jövedelem: 500 bírságpénz, menyasszony- és hordóadó: 50 rossz malom, Ali birtokában: –„ Mit is jelentenek ezek az adatok? Dömösnek ez volt az első török kori összeírása, a korábbi defterben nem szerepelt. A felsorolt nevekből látszik, hogy a lányokat és az asszonyokat nem írták össze, de a csekély házszámból sejthető, hogy kicsi volt a falu népessége, talán valamivel meghaladta az ötven főt. Az akcse, a „fehér pénz”, ezüstből készült, 50 egység tett ki egy magyar forintot. A penz váltóérme volt, de a gyakorlatban egyenértékűnek számított az akcséval. Az egyes termékek után külön vetették ki az adót, értéküknek megfelelően. A kejl, azaz kila valószínűség szerint a korábbi, helyben használt mértékegységgel volt azonos, így a vékával egyenértékű. A „kevert” egyszerre vetett búza és rozs keverékét jelentette. Az erdő- és legelőhasználatot kapunként állapították meg. Érdekes, hogy a sertés is része az adóösszeírásnak, hiszen az a mohamedánok szempontjából tisztátalan állat. Szerepeltetése újítás, mivel a gazdasági haszon reménye minden bizonnyal erősebb volt a vallási megfontolásoknál. A méhek után kasonként kellett fizetni 2 akcsét. Különös adónem a menyasszonyadó: leány után 60, özvegyasszony után 30 akcséval kellett gyarapítani a kincstárat. Az a bizonyos „rossz malom”, mely után semmit sem kell fizetnie Ali nevű birtokosának, talán azonos lehet a Bartók Béla utcában ma is látható volt magtárral. Mivel a lakók között nincs török, feltételezhető, hogy ezt a malmot bérelte valaki tulajdonosától. Az összeírásból nyerhető kép szomorú: kevés lakos, a 3300 akcsényi
2007. július
bizonnyal azért volt így, mivel a birtokos nehezen tudta érvényesíteni a török jelenlét miatt jogait, így a pénzben kifizetett szolgáltatásokat könnyebben tudta „élvezni”, mint a nehezen végrehajtható robotot. Az allodiatúra a püspök saját kezelésű földterülete volt. 1595 szeptember 3-án Pálffy Miklós visszafoglalta Esztergomot a töröktől, majd kevéssel később ugyanő Visegrádot is elfoglalta. A forrásokból, feldolgozásokból nem derül ki, hogy Dömös az ezután következő néhány évben török birtok maradte. Akár igen, akár nem, lakóinak nem lehetett könnyebb a sorsa, hiszen a törökök nem mondtak le egyik várról sem, és szinte minden évben zaklatták a környéket, igaz, inkább Esztergom vármegye bal parti részét. Ezen kívül Esztergom őrsége is többször fellázadt a rendszertelenül fizetett zsold miatt. 1604 őszén mind Visegrádot, mind Esztergomot visszafoglalták a törökök. Ebben az időben Dömös is elpusztult, ugyanis 1615-ben pusztaként szerepelt, de az elkövetkező évtizedekben újból benépesült. 1683 októberében Sobieski János – miután felmentette a töröktől szorongatott Bécset – vissza kívánta foglalni Esztergomot is. Előbb Párkányt foglalta el, majd a város ellen vonult seregével. Mivel a török őrség kilátástalannak érezte helyzetét, Szent Tamás falut szinte kardcsapás nélkül adta át. A felszabadító sereg vezére, Lotharingiai Károly, meglepetéstől tartva Dömös felé küldött egy lovashadosztályt, nehogy váratlan török támadásban legyen része a felszabadítóknak. Október 28-án a törökök elhagyták a várat, és hajókon Buda felé távoztak. De vidékünk csak 1686. szeptember 2-a után, Buda visszafoglalásával szabadult meg a hódítóktól. összjövedelem sem kiugróan magas. Éppen hogy létező falucska volt Dömös 1570 táján. A korábban említett kettős adóztatás falunkban is érvényesült. Nedeczky Gáspár Dömösről írott könyvében említ egy általa 1560-ra datált urbáriumot, amely a nyitrai püspök (egyben dömösi prépost) itteni „vagyontárgyait” rögzítette: „Dömösön voltak kertek – most is így neveztetnek – melyek gyümölcseit a „Dominus Reverendissimus” tehát a nyitrai püspök kapta. Volt censualis jobbágya: 15. – Szabad: 9. – Ezen kívül szénája, gabonája az ugynevezett allodiaturán. Mennyi? Nincs meg írva.” A cenzuális jobbágyoknak csak pénzzel kellett adózniuk, beleértve a munka-, valamint terményjáradékokat is. Ez minden Kedves Falumbeliek! Remélem mindenkit ismerősként üdvözölhetek az Összefogás Dömösért Egyesület elnökeként! A magam részéről ezt a titulust szolgálatnak tekintem, amely a közösség érdekében végzett munkát jelenti, s partnernek tekintve minden Dömösért tenni akaró embert! Talán túl patetikus ez a mondat, de a kivitelezés remélem prózaibb lesz. Szeretném, ha az egyesület megerősödve, meghatározó civil szervezetté válna a falu életében, s mivel az alelnökök és a tagság már most jó csapat, hiszem, hogy ez sikerülhet. A vezetőség három súlypontos feladatot tűzött ki maga elé. Iskola híján a dömösi gyerekközösség megalapozása, kirándulások, vetélkedők, délutáni foglalkozások szervezése! Kulturális programok szervezése a falu életének színesebbé tételéhez, színházlátogatások, filmvetítések, akár bálok rendezésével. Dömös legyen ismét a Dunakanyar gyöngyszeme! Ültessünk növényeket, virágokat, közvetlen lakókörzetünk rendben tartása nem feltétlenül pénzkérdés! Kívánom, hogy sok megvalósult terv, ötlet és szép gondolat tegye élhetővé Dömöst, és ehhez várjuk tenni akaró társainkat! Tisztelettel: Takácsné Gyenes Ildikó
Dömösi Élet
7
Közélet Novák Lajos:
Hidat avatunk Márciusban azt írtam, hogy „az építkezés megkezdődött”, ma ezt a mondatot, már úgy fogalmazom, hogy az építkezés folytatódik. Az 1848-as emlékmű avatása után beszélgettem a nem régen Dömösre költözött Nagy Renátával és Polgár Istvánnal. Szóba került az emlékhely gondolatkörén kívül annak lakossági kivitelezése és finanszírozása. Megemlítették, hogy ők is szívesen támogatnák az építést. Én köszönettel fogadtam a felajánlást, de látva a dömösiek azonosulását és adakozó kedvét már tudtam, hogy a szükséges pénz össze fog jönni az adományokból, ezért azt javasoltam, hogy majd egy másik cél megvalósításában segítsenek. Akkor Ők rögtön azt kérdezték, hogy „mihez tudnak segítséget nyújtani?” A Szőkeforrás étterem melletti híd újjáépítéséhez. A válaszom nem meglepő, hiszen jó ideje mindenki számára aggasztó a híd életveszélyes állapota. Az elmúlt félévben többször körbejártuk az újjáépítés lehetőségeit. Az Önkormányzatnál terveket nem találtunk az eredeti terveket kutatva megkérdeztük az összes lehetséges építetőt, a Pilisi Parkerdő Zrt-t, az ÁFÉSZ akkori dolgozóját, a Komárom Megyei Tervező Vállalat jogutódját, Kládek László megnézte az Esztergomi Levéltárban, sehol semmi. Közben a költségek csökkentése érdekében partnereket kerestem a közös építéshez, aztán az ígéretek mind-mind elszálltak. Tudjuk, milliós nagyságrendű beruházásról van szó, ezért önállóan nem vághattunk bele. A költségek ismeretében most is csak segítségre gondoltam, aztán néhány nap után Polgár István azzal keresett meg, hogy egy statikus szakvéleménye, tervei után vállalja a híd újjáépítetésének költségeit. Mondanom sem kell, köszönettel elfogadtam. Azóta már mindenki örömére használjuk is. Mára a híd felavatása maradt hátra. A legutóbbi Kulturális Bizottsági ülésen az augusztusi programok tervezése mellett a híd avatása is előkerült, az ott felvetődött gondolatok formálódtak mára egy avatási ünnepségé. Mindannyian másképp látjuk a híd fontosságát és az ehhez kapcsolódó avatási ünnepség szükségességét. Én azt gondolom, hogy egy közösség számára nem csak a funkció a fontos, nem csak az a lényeg, hogy van egy hidunk, amin biztonságosan átkelhetnek a gyermekeink, hanem az is, hogy legyenek ünnepeink, ahol egy-egy ilyen alkalommal örülni lehet. Én szeretek örülni mindennek, aminek örülni lehet, most a hídnak, holnap egy új útnak, máskor meg egy szép dömösi rendezvénynek. Fontosnak tartom az ünnepeket, mert ezek az események teremtenek lehetőséget arra, hogy egy család vagy egy közösség tagjai, az alkalomhoz illően, a szebbik ruhájukban, tiszteljék meg egymást. Ettől válnak különlegessé, lesznek élménnyé az ünnepnapok, és ettől tűnik ki egy-egy nap a szürke hétköznapok sokaságából. A támogatók, Polgár Istvánék is hasonlóan gondolkodnak ezekről a közösségi érzésekről, rendezvényekről, ezért felvetették, hogy ha úgy gondoljuk, hogy a hídavatás után az ünneplők szívesen leülnének egy asz8
talhoz és elfogyasztanának egy tányér finom ételt és egy pohár jó bort vagy sört, akkor ezt szintúgy támogatja. Mi korábban pont ilyen ünnepélyes alkalmakat képzeltünk magunk elé, ahol együtt lehetünk, együtt beszélgethetünk. Lépten-nyomon hiányolják az emberek a szép emlékű Dömösi Napokat, egy kicsit ez is olyan lesz, de már dolgozunk azon, hogy azt is újra tudjuk éleszteni. Tudom, sokan azt gondolják majd, hogy minek az ünnepség, miért nem inkább útra, járdára, vagy más dologra költjük a pénzünket. Erre azt kell válaszolnom, hogy nem a közösség pénzéről, hanem egy adományról van szó, aminek a felhasználását, annak jó szándékát nem illik megkérdőjelezni. Azt javaslom a kétkedőknek, hogy fogják fel ezt az építményt is egy járdának, egy olyan járdának, ami egy patakon vezet át, aminek az egyik végében egy tál étel, a másik végében egy pohár ital várja a nyíltszívű járókelőt. Úgy gondolom, hogy érdemes lesz jókedvvel végig menni rajta és felavatni.
Dömösi Élet
2007. július
Hirdetés – Vegyes Dömösi Falunapok augusztus 17. - 20. Tervezett programok:
EZEREGY ÉJSZAKA MESÉI HASTÁNCEST
17-én 1800 Fényképkiállítás Dömös múltjából a községháza dísztermében 18-án 1000 Rendhagyó történelemóra gyerekeknek a Prépostsági romoknál - tartja Csathó Pál. Ezt követően rajz készítése az elhangzottak alapján. 1700 Kiállítás az elkészült rajzokból a községháza dísztermében 1800 Történelmi előadás a Prépostság alapításának 900. évfordulója alkalmából ugyanott 19-én 1800 Lovagi torna bemutató a Prépostsági romoknál - Szent György Lovagrend Pogácsakóstolás egy pohár bor mellett Reneszánsz táncbemutató - Dunakanyar Mazsorett Csoport 2000 A Kecskés Együttes koncertje 20-án 1800 Bográcsparti és különb-különb mulatságok a Dunaparton a Kemping alatt 2100 Tábortűz
2007. augusztus 4. 20 óra Visegrád, Salamontorony Fellépők:
Seres Zoltán – Pharaoh Stúdió Amira és csoportja Heizelman Izabella Sahirat tánccsoport Nagyfalusi Flóra és csoportja Nashita és az Al Zahra Orientális Tánccsoport Dunakanyar Mazsorett és Showtánc Együttes Kayra Hastánccsoport Ahme Hastánccsoport Shíva Hastánccsoport Támogatóink: Mátyás Király Múzeum Visegrád, Visegrád Város Önkormányzata, Pro Visegrád Kht., Hotel Silvanus, Reneszánsz Étterem Visegrád, Visegrádi Ásványvíz
Velünk most NYERHET akár 1 MILLIÓ forintot!
Jegyek elővételben (700.-) és a helyszínen (1000.-) kaphatók. Jegyelővétel: Visegrád Tours, Kőműves Krisztina 06/30-850-8784 Hoffmann Mariann 06/70-384-2932 A jegyek 15% kedvezményre jogosítanak Visegrád több éttermében
6-12 hónapos tesztautók megújult készlettel! Swift II 1.3 GLX CD, klímával 3 020 000 Ft helyett most akár 2 097 000 Ft-ért 120 hónapra 26 045 Ft-os havi törlesztő részlettel*
Kárpitos – műbútorasztalos műhelyembe önállóan dolgozni tudó
kárpitos – varrónő bútorasztalos – felületkezelő asztalos
SX4 1.5 GLX CD, klímával 3 570 000 Ft helyett most akár 2 601 000 Ft-ért 120 hónapra 32 304 Ft-os havi törlesztő részlettel*
munkatársakat keresek. Jelentkezni lehet a
06-26-397-027 telefonszámon.
Használtautó beszámítás! Kezes és jövedelem igazolás nélkül!
KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOK Dani-Szabó Eszter Dömös, Duna u. 3. Tel.: 33-482-018 Vasárnaponként 1400-től 1600-ig / Kellékeket hozzanak,"becsületkasszával" támogatható a szakkör.
* Akciónk a készlet erejéig illetve minimum 2 000 000.- Ft hitel felvétele esetén érvényes! THM 8,8%
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon
SÁRBOGÁRD: 25/50-80-80, 25/518-011…019 SZÉKESFEHÉRVÁR: 22/51-52-53, 22/50-50-47 www.suzukibarta.hu, www.fejerinfo.hu
06 20 661 7803 Dömösi Élet
[email protected] 2007. július
Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Csathó Pál A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Eng.sz.: 2.9/595-1/2006
Dömösi Élet
9
Hitélet Kiss Péter:
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Krisztusban kedves testvéreim! Kedves fiatal barátaim! Az ember tanítás közben, legyen annak bármi is a tárgya, témája sok fontos tapasztalatot szerezhet. A hitoktatásban, a konfirmációra való előkészületben az egyik ilyen megfigyelésemet így tudom megfogalmazni: a ti életetekben is nagyon fontos a dicséret. Azt láttam milyen sokat jelentett egyetlen jó szó munkátok elismerésére. Az volt a tapasztalatom, hogy a dicséret titeket nagyon bátorított, előrevitt. Aki már foglalkozott gyermekekkel, fiatalokkal az pontosan tudja, ismeri ezt a törvényszerűséget: a tanulásban előrehaladást, jó eredményeket alapvetően csak azoktól lehet várni, akiket meg is dicsérnek teljesítményükért. Ha jobban végiggondoljuk a mindennapjainkat, kimondhatjuk: a kritika, a negatív vélemény mellett nagyon kevés ma a dicséret. Mi felnőttek végiggondolhatjuk ma nagyon őszintén: hogyan neveljük mi a ránk bízottakat? Van abban pozitív hang, dicséret, vagy csak kemény szó, szidás. Nemcsak a fiatalok világában, az ő nevelésükben, hanem a felnőttek világában is ez a helyzet. Úgy látom, kevésszer hangzik el az ilyen vagy ehhez hasonló mondat: Igen, ezt jól csináltad! Közös a tapasztalatunk, mindannyian így éljük át: bennünket is nagymértékben visz előre, bátorít a munkában, a szolgálatban a dicséret. Kizárólag a feddés – még ha jogos is –, de nincs mellette dicséret, nem visz előre. Tanuljuk meg mindannyian Jézus Krisztustól: először a dicséret, utána a feddés, és végül a feladat, megbízatás. Így, ilyen sorrendben szólította meg először a thiatirai gyülekezetet, és most minket is így szólít meg 2007. Pünkösdjén, titeket pedig a fogadalomtételetek napján. A levél az előzőekhez hasonlóan így kezdődik: tudok dolgaidról. Mindjárt jön is a dicséret: tudok szeretetedről, szolgálatodról, hitedről, állhatatosságodról. Minden olyan fogalom szerepel ebben a felsorolásban, amire vágyakozik, és amiért imádkozik egy keresztény közösség. Bizonyosan így imádkozik most nagyon sok pilismaróti, és dömösi hívő ember, hogy ti is így indulhassatok, és ilyen keresztény életet éljetek, miután erre magatokat a konfirmációi fogadalomtételben elkötelezitek. Hiszen csak ilyen keresztény életnek van értelme, ahol jelen van: a szeretet, a hit, a szolgálat, állhatatosság. Azért kapják tehát először a dicséretet a thiatiraiak, mert ezek mind jelen voltak a gyülekezet életében. Legyen hála és dicsőség egyedül Istennek, hogy ha jelen vannak mindenezek a mi gyülekezetünkben is. Az Úr mindenről tud. Látja, hogy a Gyülekezet Krisztushoz tartozik, Krisztusban élnek, és szolgálnak, de mint minden gyülekezetben, úgy itt is beszél a gondokról. Van a gyülekezet ellen egyetlen panasza. Hogy jól értsük mit is jelent az a gondolkozásmód, amit eltűrtek a gyülekezetben, ismertetem a jézabeli lelkület lényegét: A jézabeli lelkület egyik legfontosabb jellemzője, hogy összemossa az értékeket, és egyenlőséget tesz közéjük. Azonosak, egyenrangúak az értékek, és közöttük szabad verseny zajlik. A másik tanítása nagy üzenete ennek a prófétaaszszonynak, hogy a lélek az magasabb rendű, mint a test, éppen ezért a testtel azt teszel, amit akarsz, szabadon rendelkezel felette, bármit tehetsz vele következmények nélkül, hiszen a lélek a fontos az pedig Istennél van. A gyülekezet ezeknek a kereszténységtől idegen tanításokat engedte, és tűrte meg házon belül is. Milyen érdekes. Nincs új a nap alatt: ilyen és ehhez hasonló idegen tanítással mi is naponta találkozunk, és mi is megtűrjük, engedjük kiki a maga helyén ezeknek a terjedését. A thiatirai gyülekezetben tehát ez a gond, amit orvosolni kell: az eltűrés. Készülve erre a szolgálatra nemcsak az eredeti görög szöveget vizsgáltam, hanem kezembe vettem egy angol fordítású 10
Bibliát is, és megnéztem, hogyan is ültették át angol nyelvre az eltűr szót. Megdöbbentem, mert az angol nyelv egy olyan szóval fejezi ki az eltűrést, amit mi is nagyon gyakran használunk, és mi is találkozunk vele a mindennapjainkban. Eltűrés = tolerancia. A thiatirai gyülekezettel egy gond volt csupán, hogy működött benne a tolerancia idegen tanítások felé. Mély a hitem és meggyőződésem, hogy ez a gond a XXI. századi kereszténységgel, reformátusággal, hogy toleráns a világgal és annak idegen tanításaival szemben. Mi is ezt az oly népszerű igényt halljuk megfogalmazódni a hívő élet felé: légy toleráns! Legyél elnéző, légy türelmes, még ha a hited sérül is bele! Működik Pilismaróton is Jézábel idegen szelleme, és tőletek is azt kéri, azt várja majd: légy toleráns, és elnéző vele szemben. Nézzünk egy-két példát arra, mit is kér, vár ma tőletek Jézábel szelleme. Ismerd el az értékek egyenlőségét. Nem baj, ha hiszel Istenben, de fogadd el más, idegen kultuszt is. Azt is fogadd el, hogy az értékek, gondolatok között szabad verseny zajlik. A világ így működik: egyszer fent egyszer lent. Keresztények ezt nem tolerálhatják, nem tűrhetik el, mert nem ilyen Istent ismertek meg. Ő nem osztozik senkivel. Ő vele semmi és senki nem lehet egyenrangú. Ő nem egy az istenségek, és az ideológiák meg a különböző elgondolások között, hanem Ő az, Aki egyedül imádandó, hiszen Őáltala vagyunk, élünk és mozgunk. – mondja Pál az athéni filozófusok előtt. Szabadon rendelkezel a testeddel – hirdeti ma is a legnagyobb erővel Jézabel, és itt is működik a teljes eltűrés, tolerancia. Azt csinálok a testemmel, amit akarok, és azzal is, ami benne van, és visszük magzatainkat a vágóhídra e jól hangzó népszerű jelmondat mögé bújva, pedig Isten azt mondja nekünk: Ne ölj! Légy toleráns keresztény magyar, ha valaki azt sem tudja eldönteni magáról, hogy fiú vagy lány, de azért bízzatok rá fiú és leány gyermekeket, mert szülőnek, családfőnek azért jó lesz. Légy toleráns egy olyan Európában, ahol nem csak a törvény előtt megvalósult igény, de most már az egyházak felé is elvárás, hogy áldását adja az azonos neműek párkapcsolatára. Mert ugye azt teszünk a testünkkel, amit akarunk. Szabad vagyok, és azt teszem a testemmel, amit akarok. Ha úgy tartja kedvem, elkábítom, hordom belé a sok szemetet, ha nekem úgy tetszik. Ilyen hát a Jézabel lelkülete, és tanítása. A thiatirai gyülekezet eltűrt, tolerált egy idegen tanítást, ezért fedte meg őket az Úr. Eltűrések, toleranciák a ti személyes életetekben is vannak, lesznek. Krisztus ma arra hív mindannyiunkat, hogy ez ne így legyen közöttünk. Nem eltűrni, nem csendesen elfogadni kell ezeket az oly divatos dolgokat, hanem néven nevezni, kimondani, és dönteni a tűzlángszemű Jézus mellett. Eltűrés helyett elhagyni mind azt, eltérni mindazoktól, amiket nem lehet összeegyeztetni a Jézus Krisztusban való hittel, Aki az út, az igazság és az élet. Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Krisztusban kedves testvéreim! Kedves fiatal barátaim! A konfirmációi fogadalomtételetek ünnepi alkalmán kaptatok egy dicséretet, egy feddést, és egy ígéretet. Az Örökkévaló Isten áldja meg induló hitéleteteket, hogy az a négy dolog, amiért itt Krisztus dicséri a gyülekezetet a ti életetekben is ott legyen: a szeretet, a szolgálat, a hit, és az állhatatosság. Azért is imádkozunk, hogy minél kevesebb feddést kapjatok járva a hit útján. Most már azt is tudjátok, hogy mi támadja majd leggyakrabban a hiteteket, és megértettétek: ilyenkor nem lehet tűrni, toleránsnak, elnézőnek lenni. Az életben támadó bűnnel szemben nincs türelem. Azért is imádkozunk, hogy tiétek legyen az az ígéret, és küldetés, amit Jézus minden kereszténynek
Dömösi Élet
2007. július
Hitélet elkészített: az út az örök életre. Mert aki megáll hűségesen Jézus Krisztus mellett, még az oly erősen támadó Jézábellel szemben is, az kapja magától az Úrtól az ígéretet: a hajnalcsillagot. Azt a hajnalcsilla-
got, ami bizonyosan segít a tájékozódásban, és világos utat mutat, ebben a sötét világban. Cselekedje meg ezt az Örökkévaló Isten mindannyiunk életében, az Ő dicsőségére. Ámen!
Baltás-Kapornai Szilvia:
Dani-Szabó Eszter:
Első áldozás Pilismaróton
Július 17. SZENT ANDRÁS ÉS SZENT BENEDEK ünnepe. András és Benedek életét Boldog Mór pécsi püspök írta meg. Eszerint Szent István királyunk uralma idején jöttek lengyel hazájukból Magyarországra. Zoerardus (Szvorad, magyarosan: Szórád) lengyel hagyomány szerint már odahaza is remeteként élt a Dunajec folyó mellett. Magyarországon előbb a Szent István alapította zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Fülöp apát Zoerardusnak az András nevet. Úgy látszik azonban szíve itt is a korábban megszokott remeteélet felé vonzotta, mert Fülöp apát engedélyével remeteségbe vonult a Trencsénnel átellenben emelkedő Szkalka (= kis szikla) barlangjába. András időnként megjelent Zoborhegyen, hogy részt vegyen a közös ünnepi zsolozsmán és konventmisén, de avégett is, hogy Fülöp apát kezéből átvegye a kopott helyett az új rendi ruhát, vagy a nagyböjt 40 napjára való 40 darab kókuszdiót. Másrészt a szerzetestársai is meg-meglátogatták őt szkalkai magányában. Különösen barátja és tanítványa, Benedek volt gyakori vendége. András halála után Benedek vonult el a szkalkai magányba... De csak 3 évvel élte túl mesterét. Rablók támadtak rá kincseket keresve rejtekében. Mikor rájöttek, hogy csalódtak számításukban, agyonütötték, holttestét lehurcolták a Vág partjára, és a sebes folyóba vetették. Később a hívek megtalálták, Nyitrára szállították, s az ottani székesegyházban mestere, Szent András mellé temették. Az említett szkalkai bencés apátságot Jakab nyitrai püspök alapította 1224-ben. A két remete koporsója azonban a nyitrai székesegyházban van, a keresztlevétel oltára mögötti kápolnában, s ide, valamint a zoborhegyi kolostor romjaihoz kegyelettel zarándokolnak a város és környéke szlovák és magyar katolikusai. Személyük és működésük így három közép-európai ország helyi egyházának összekötő hídja.
2007. május 13-án volt a Római katolikus Plébániatemplomban a Bozóky Mihály Általános Iskola harmadik osztályosainak Első Szentáldozása. Az oltárhoz járultak: Réti Zsófia – Pilismarót Dani Huba Adorján – Dömös Tóbiás István – Pilismarót Szász István – Pilismarót Kósa Krisztián – Dömös Király Róbert – Pilismarót Suciu Vivien – Pilismarót Bocskai Brigitta – Pilismarót Erős Csenge – Pilismarót Kandi Balázs – Pilismarót Orosz Bálint – Pilismarót
A szertartás után a templomkertben került agapéra sor.
Urunk és Istenünk, ki megörvendeztetsz minket Szent András remete és Szent Benedek vértanú ünnepével, kérünk, segíts, hogy az örök boldogságban velük együtt dicsőíthessünk Téged! Az előttünk álló egyházközségi programok: Július 22. (vasárnap) Július 29. (vasárnap)
2007. július
Nagyszülők köszöntése a szent misén Járművek megáldása, Szent Kristóf áldásának kérése a járművezetőkre
A Baba-mama klub a volt nagy iskola épületébe költözött. Időpontok: 07.23. - 08.06. - 09.03. 15-től 17 óráig. Dömösi Élet
11
Hirdetés
AUTOPLUS Kft. 2500 Esztergom, Visegrádi út 44. Tel.:33/509-400 Fax:33/590-420 www.autoplus.hu
[email protected]
12
Szervizszolgáltatásaink köre, melyet magasan képzett munkatársaink biztosítanak: - garanciális és azon túli szervizelés, - általános javítás és szervizelés, - karambolos javítás, fényezés, - környezetvédelmi vizsgálat (zöldkártya), - kerékszerelés, centrírozás, futómű beállítás, - műszaki vizsgára felkészítés és vizsgáztatás.
Dömösi Élet
2007. július
