2004. Nagyböjt - Húsvét
30. szám
A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja mottó: Ab ovo usque ad mala (a tojástól az almáig. Horatius mondása a régi római étkezésre utal, amely a tojással kezdődött, és a gyümölccsel zárult. Jelentése: kezdettől végig.)
V ILÁGEGYHÁZ II. János Pál pápa beszéde az európai egyetemisták II. találkozóján, Rómában, március 13-án Kedves Egyetemista Fiatalok! 1. Rendkívüli öröm számomra, hogy találkozhatok Veletek az Európai Egytemisták II. Világnapja alkalmából. Mindannyiotoknak, akik Róma különböző egyetemeiről jöttetek, vagy más olasz városokból, szívélyes köszöntésem és köszönöm jelenléteteket, amely oly gazdag lelkesedésben. Köszöntöm a Bíboros Helynök Urat és a világi hatóságokat, valamint az akadémiai intézetek képviselőit. Egy érezhető „köszönöm”-öt intézek mindazokhoz, akik együttműködtek abban, hogy ez az esemény megvalósuljon, Mons. Lorenzo Leuzzi atyának, a főszervezőnek, az egyetemközi Kórusnak és a Zenekarnak, akik a találkozót animálták, a Vatikáni Televíziós Központnak és a Vatikáni Rádiónak, amelyek lehetővé tették a különféle európai nemzetek felé történt közvetítést. Szívélyes köszöntésemet kiterjesztem azok felé a fiatalok felé, akik a televíziós közvetítés által összeköttetésben vannak velünk Prágából (a Cseh Köztársaságból), Nicosiából (Cyprusról), Gnieznoból (Lengyelországból), Vilniusból (Litvániából), Rigából (Lettországból), Tallinból (Észtországból), Ljublja-
nából (Szlovéniából), Budapestről (Magyarországról), Vallettából (Máltáról), Pozsonyból (Szlovákiából). Ezek azok az országok, amelyek az Európai Közösségbe lépnek.
2. Ennek a máriás virrasztásnak hatékony szimbolikus értéke van. Valóban, Nektek, Kedves Egyetemisták, akikre jelentős szerep van bízva az egységes Európa építésében. Ez a feladatotok mélyen a hagyományokban gyökerezik és azokban a lelki értékekben, amelyek Európát korábban is megalkották. Az egyetem, e tekintetben az egyik legtipikusabb hely, ahol Európa megformálódott a századok során, az a kultúra, amely megismerte a jellegzetesen keresztény hatásokat. Szükséges, hogy az ideálok e gazdag öröksége el ne veszszen. Mária, akit többszörösen mint a Bölcsesség Székét hívtuk segítségül, oltalmazzon Titeket,
tanulmányaitokat és kulturális, valamint lelki alakulástokban való elkötelezettségeteket. 3. Ti pedig, kedves római fiatalok, akik pár perc múlva elindultok a kereszttel a Szent Ágnes szenvedéseinek temploma felé, ahol együtt újítjátok meg a hitvallást, lélekben legyetek egy a többi ország egyetemistáival, akiknek ugyanúgy szívélyes köszöntésemet küldöm! (majd többek között magyarul mondta:) Kedves budapesti, magyarországi egyetemisták, rólatok sem feledkezem meg! Azoknak, akik itt jelen vagytok és mindazoknak, akik a rádión és a televízión keresztül kapcsolódnak hozzánk – különleges áldásomat küldöm, amelyet szívesen terjesztek ki családjaitokra, nemzetetekre és egész Európára. (A felejthetetlen eseményen a Szent István bazilikában vettünk részt, televíziós összeköttetésben az EU-ba lépő tíz új tagállam ifjúságával. A magyar énekeket az imperfectum együttes vezette, a közvetítést a MTV tette lehetővé.)
A KTUALITÁS A szeretet evangéliuma A szegényekről akarunk beszélni. Nem a mi korunk divatja ez, hanem éppen ellenkezőleg a szegénység korunk legnagyobb
Egyetemes
2 problémája. Annak idején Prágában, Csehszlovákia fővárosában az alamizsnát, pénzt kérőket kiutasították a városon kívülre. A szocializmusban ugyanis nincsenek koldusok. Ma már világosan látjuk, hogy a világon mindenütt elkülönülnek a gazdagok és a szegények. Különösen is Afrikában és a déli országokban óriási a szegénység. A föltámadt Krisztus, amikor megjelent tanítványainak, magán hordozta a szenvedés jeleit, nem szégyellte sebeit, mert mindig kapcsolatban akar maradni a sebesültekkel, a szegényekkel. Egyház és szegények mindig összeköttetésben maradnak. Vajon a szegények adhatnak valamit az egyháznak? „Amit a legkisebb testvéreink közül egyel tettetek, azt nekem tettétek” (Mt. 25,40). Az elhagyott, az elítélt az üldözött, a szegény Krisztus arcát jeleníti meg közöttünk. Jézus azonosul a beteggel, a bebörtönzöttel, az élet számtalan sebesültjével. Olvier Clemant egyenesen a szegénység szentségéről beszél. 1968-ban elemi erővel találkoztunk Róma perifériáján a szegényekkel. Chegevara kora volt ez, a forradalmaké, a kontestációké. A barakkokban, a szegények között Krisztusra ismertünk, és arra, hogy a szegénység nem politikai kérdés. A velük való törődés nem csak egyházi ügy, hanem minden keresztény személyes ügye. Amint az imádsághoz, a liturgiához és egyéb szolgálatokhoz idő, türelem, ráfordított energia kell, úgy a szegényekhez is. Európa öröksége az emigránsok, az öregek, a megfáradtak, a szegények hatalmas tömege. Világviszonylatban krízisben van az öregekkel és a betegekkel való törődés. Nem is beszélve a lelki betegekről, pszichikai esetekről, a nyomorban élő szegényekről, cigányokról, akiknek sohasem volt területük, országuk vagy nemzeti önállóságuk. Az UNICEF ismételt felmérései döbbenetes adatokkal
szolgálnak. 36 éve a Sant’Egidio Közösség a világ egyre több részén próbál segíteni a szegényeknek, mert szükség van a szeretet evangéliumára. Jézus elsősorban nekik hirdette, amíg magára vette betegségeinket és maga is szegénnyé lett értünk. Nincs fontosabb dolog, mint hirdetni az evangéliumot és szolgálni a szegényeket. Ez az egyház küldetése. Kétségtelen a meggyőződés: Jézus az én kezem által akar ma is jót tenni velük.
A szegényeknek nevük van. Nem úgy, mint sok hajléktalannak, koldusnak. Lázár története erre a legjobb példa. Az evangélium nem jegyezte föl a pöffeszkedő gazdag nevét, de a szegény Lázárét igen. Egy régi zsidó legenda szerint két rabbi beszélget, Josua rabbi azt kérdezi Eliától, mikor jön el és hol található a messiás. Róma kapujában találod őt a leprások között – válaszolta Elia. Az lehetetlen – mondta elképedve a rabbi. Azután kiment és csak rosszul öltözött, ijesztő külsejű nyomorultakat talált. Senkinek sem mert a szemébe nézni, pedig egyikükében, Lázáréban felfedezhette volna azt, akit keres. Nagy Szent Gergely pápa a VI. században, amikor Róma az összeomlás szélén állt, a legfontosabbnak Isten irgalmas szeretetének gyakorlását tartotta. „Ne pazaroljátok el az időt, csak Isten irgalmas-
sága a fontos” – vallotta. Foglyokat váltott ki, szegényeket gyámolított, menekülteket fogadott be, valóban „Isten szolgáinak szolgája” volt. Aranyszájú Szent János szerint adományt adni, ez az erények királynője. Ez a gesztus megmozdít minket, kenyértörésre, megosztásra, ajándékozásra tanít. A hatalom intézményei zárva vannak a szegények előtt, csak a templomok állnak nyitva, ide jöhet öreg, szegény, üldözött, szükségben szenvedő, mindenki. És milyen érdekes, a szegények maguk is adhatnak nekünk, mégpedig evangéliumi értékeket: ők evangelizálnak minket. Emlékeztetnek létünk törékenységére, az igazi boldogságra, Isten szeretetére. Lázár nem kiabál, hanem üzen, tanít minket az evangéliumban. A szegények olykor csöndjükkel tanítanak a leginkább minket. De tanítanak a szabad és mértéket nem ismerő felajánlásra, ahogy az evangéliumi Zakeus, aki bár nem volt szegény, de megértette a pillanat nagyságát: vagyona felét a szegtényeknek ajánlotta, s ha valakit megcsalt, azt négyszeresen igyekezett kárpótolni (vö. Lk 19,8). A trasteverei nagy Mária templomban felújított hagyomány, a szegények karácsonyi ebédje azt fejezi ki, ők az egyház szíve. Ők, a szegények a karácsonyi angyalok, akik betöltik az egyházat. A szegényektől távol folyó élet – boldogtalan élet. Az ige könnyen ideológiává válik, az intézkedések bürokratizmussá, az evangélium hatástalanná. A zsinat idején a híres teológus, Ives Congar határozottan állította: a szegények – az Egyház. A velük való közösség, a velük bemutatott eucharisztia, a nekik tett diakóniaszolgálat a legfontosabb egyházi megnyilatkozás. VI. Pál pápa,
Egyetemes amikor visszatért Indiában tett látogatásáról, szinte teljesen megváltozott állásponttal állt a szegények ügye mellé. Mindnyájunk dolga ez, - mondta prófétai szavakkal, - senki se mondja: nem láttam, nem tudtam, nem segítettem... Elvonulnak előttünk India, Afrika, Irak, a Szentföld képei, menynyi nyomor, mennyi mérhetetlen szegénység, mennyi AIDS fertőzött beteg, mennyi tehetetlen testvérünk!
3 nyozva, ahogy kell! A piarista kápolna fehér-arany oltár, szószék, tabernákulum, kereszt együttese újabb darabja lett. A restaurálást Kutas Eszter műhelye végezte, a kápolnát annak idején átalakító Csepely-Knorr Kristóf mérnök tanácsára. Április 4-én, Virágvasárnap szenteljük fel, és a Húsvétot követő Irgalmasság vasárnapján vesszük először használatba, amikor három felnőtt testvérünk keresztelkedik majd meg benne.
Hinnünk kell a szeretet evangéliumában! Minden látogatás, minden segítő gesztus, minden imádság képes csodát tenni. Segítsetek! Kössünk szövetséget a szegényekkel, ahogy Szofóniás próféta írta: „Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!” (2,3) – A Keresztrefeszített erőtlensége magában foglalja a föld szegényeit, betegeit, nyomorultjait, ám ő minden földi hatalomnál erősebb. A hívek közösségét a szeretet evangéliuma élteti. A szeretet lelke képes lesz jövőt nyitni haldokló világunk számára! Andrea Riccardi, a St. Egidio Közöség alapítójának előadása a Közösség fennállásának 36. évfordulóján, Rómában, 2004. február 5-én. Fordította és lejegyezte: Pákozdi István
Ö RÖKÖLTÜNK Keresztelő kút Örököltünk egy keresztelő kutat. Valami pompás! Parasztbarokk, valószínűleg, a XIX. században teljesen fából készített munka. A legapróbb darabjaira szétszedve lett restaurálva, új kerámiamedencével ellátva, lefestve, ara-
Amikor az ősegyházban gyakorolt alámerítéssel történő felnőtt keresztelést lassan felváltotta a háromszoros leöntéssel végzett gyermek-, és felnőtt keresztelés rítusa, akkor jelennek meg a szebbnél szebb keresztelő kutak a templomokban. A plébániatemplom keresztkútjáról kapja az anya-egyház elnevezést, a keresztség tesz az Anyaszentegyház tagjává. „A talapzaton álló kőmedence a templom egyik szögletében vagy mellékkápolnájában talált magának helyet, s fedele csak az újkorban lett díszes felépítmény” (vö. Török József: A katolikus templom, in Kato-
likus templomok Magyarországon, Hegyi és Társa Kiadó 1991, XIX). A II. Vatikáni zsinat liturgikus reforma után kifejezett előírás az, hogy a keresztelés helye, a fons baptismalis, vagy baptisztérium, ahol a keresztvizet (húsvéti időben) őrzik, legyen méltó. Olyan helyen legyen, hogy a keresztség kiszolgáltatásánál minél több hívő részvételére nyújtson lehetőséget. Az egyházi év egyéb időszakában legyen üres a keresztkút és példásan tiszta (vö. Verbényi István, Arató Miklós: Liturgikus Lexikon, Ecclesia 1988, 41 és 123).
Az ókeresztény keresztelő medencék, kutak valósággal emlékeztettek a folyókra, forrásokra, ókori fürdőkre. Díszítésük, jelképrend-
Egyetemes
4 szerük, a bibliai emlékeket idéző szarvasok, pávák, galambok, a kút, a forrás, a pálmák, mind az Élet Vizének fontosságát hangsúlyozzák. A templomtól külön álló keresztelő kápolnák, baptisztériumok a szentség egyediségét, az iniciáció (kezdet) fontosságát juttatták kifejezésre (vö. Róma, a Lateráni bazilika mellett álló nyolcszögű baptisztérium). Egy plébánia keresztelőkútja rendeltetése ma is ugyanez. Az istengyermekké fogadás, a Krisztus halálában és föltámadásában való részesedés, az egyháztagság, a Krisztus-hívők közé sorolás, a küszöb átlépése a többi szentséghez és kegyelmi csatornához, mind-mind a kersztelő kútnál kezdődik. Ezért sokan áhítattal térnek vissza ahhoz a forráshoz, amelyet szülei, keresztszülei nyitottak meg számára öntudatlan kisgyermek korukban, vagy amelyhez felnőtt döntéssel jutottak el. Lelki életüket, bőségben gyarapodó hitüket, reménységüket köszönik meg, esetleg minden évben, keresztségük emléknapján. Régi, újjá varázsolt keresztkutunk méltó helye lesz fiatalok újjászületésének. Maga a kút olyan, mintha márványból lenne, kifejezetten arányos, esztétikus, ünnepi. A használata után ráhelyezik a záró tetőt, amely – mint maga a kút – kagylóra emlékeztet, ami az örökkévalóság szimbóluma. Tetején egy kereszt van. Bárcsak az idén keresztelkedők, és az utánuk jövők, akik belehajtják majd a fejüket, a nehéz utat járt karmelita vértanúval, a Keresztről elnevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) nővérrel győződnének meg arról és imádkoznák sokszor újra: „Ave crux, spes unica!” (Üdvözlégy Kereszt, egyetlen reményem!) Atyó
KEN KEN-tanulságok A fővárosban működő három történelmi egyház egyetemi lelkészségei ökumenikus tavaszi evangélizációjuk keretében az idén is különféle nemes programot szerveztek felsőoktatási intézményekben. Az un. KEN (Keresztény Egyetemi Napok) évek óta az evangélium, a keresztény kultúra cseppjeit igyekszik eljuttatni a világi tudás, a technika, az informatika és az egyéb profán tudományok tengerébe. Hogy milyen sikerrel? Lehet, hogy a csepp és a tenger hasonlata ezt is magyarázza. Mégis, talán dicséretes, hogy ilyen van, egy kezdeményezés, amelyre egyre többen odafigyelnek. Hogy juthatunk be az egyetemekre, hogyan kaphatunk ott helyet? - Az idei rendezvényekhez is termeket kerestünk a különféle egyetemeken. Érdekes, kissé szomorú történet kerekedett ki ebből. Volt olyan intézmény, ahol a rektor pár perc alatt az egyik legszebb, legjobb termet utalta ki arra az előadásra, amelyre ő is kíváncsi és elmegy, mondta, - hogy meghallgassa. Volt olyan hely, ahol pár kis késéssel, de megkaptuk a kért termet, volt olyan újonnan épült egyetemi épületszárny, ahol fizetni kellett a teremhasználatért, de nem volt túl magas az ára. A Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vámház téri épületében a Misztrál együttes költők megzenésített verseiből álló, „csendes” koncertjére kértünk helyiséget. Annak rendje-módja szerint hivatalos levélben fordultunk Mészáros Tamás rektor úrhoz, bemutatva a rendezvénysorozat lényegét, a kis együttes kultúrált, elmélkedő jellegű elő-
adását, és azt is leírva, hogy a teremben lévő rendért és tisztaságért felelősséget vállalunk. – Napok után sem érkezett válasz, ezért egy ott tanuló diákon keresztül érdeklődtünk. Közölték, rektori utasítás szól arról, hogy semmiféle egyházi szervezésű rendezvény számára termet nem adnak. Levelünkre a mai napig írásban nem válaszoltak, de kérésünket szóban elutasították. Szóval bármiféle rendezvény mehet, a katolikus, a református, az evangélikus program tiltva van. – Sajnos beillik ez abba a képbe, amely a közgázos diplomaosztón fogadja a hozzátartozókat: még mindig a hajdani átkos évtizedek sercegő-recsegő magnószalagja futtatja a magyar Himnusz zenéjét, senki nem énekel, de minden jóérzésű ember szégyenkezik. Az elutasítás bár szomorú, nem teljesen meglepő: van olyan felsőoktatási intézet, ahol örülnek annak, ha a diákok között nemcsak diszkó, tánctanítás, ezoterikus előadások, buddhizmus, krisna, hanem keresztény értékek is megjelennek. Vannak viszont még mindig olyan iskolák, ahol a diákok csak illegálisan, a korábbi évtizedekhez hasonlóan, bujtatva, nem hivatalosan, un. „spontán” módon tudnak csak összejönni, ha éppen hétköznap imádkozni akarnak, vagy vallási kérdésekről beszélgetnek, netalán szentírást olvasnak. Meg kell jegyeznünk, a kapcsolat az egyetemek vezetőivel szinte minden intézményben más és más. A Műszaki Egyetem rektora minden év kezdetén meghívja a három történelmi egyház lelkészét, és meghallgatja terveiket, segít nekik, amiben tud. Jártunk már szinte minden jelentős egyetemen és főiskolán, a legtöbb helyen udvarias a fogadtatás, még ígéretek is születnek, aztán gyakorlatilag nem sok következik, örülnünk kell, ha a plakátjainkat elhelyezhetjük a hirdetések között. A legtöbb helyen
Egyetemes nem ismerjük a rektort, az igazgatót, mert a tanulmányi osztály tárgyal velünk. A KEN idei programjai voltak: március 9-én, 16 órakor bibliodráma-előadást tartott Körmendy Petra evangélikus teológus a Kertészeti egyetem K. épülete II. szinten lévő TTKT Tanácstermében, 17 órakor Veöreös András: „A szakrális építészet a középkorban” című vetített képes előadása hangzott el a BME K. épülete I. 33. termében. 19 órakor a Misztrál együttes koncertjére került sor az ELTE TTK lágymányosi északi épülete 089-es termében. Március 10-én 17 órakor Ritoók Zsigmond „A latin nyelv mai esélyei”-ről beszélt a KGRE HTK Ráday utca 28-ban lévő II. emeleti exhortatiós teremben. 20.15-től Luc Besson: Leon, a Profi című filmjét lehetett megtekinteni és utána beszélgetni róla a LÖK XI., ker. Magyar tudósok krt. 3-ban lévő székházában. Március 11-én 17 órakor Mohay Tamás: „Szentkép a falon: hagyományok és nemzedékek” címmel tartott előadást az ELTE BTK Múzeum körúti A épülete 047-es termében. Végül böjti ökumenikus istentisztelet zárta le az idei KEN-t a Magyar Szentek templomában, amelyen Magyar István ortodox lelkész hirdetett igét. Kiegészítette a KEN-t egy sportprogram: március 12-én 17-19 óráig kosárlabda mérkőzésre került sor a Lónyai u-i Református Gimnázium tornatermében. A programsorozatot ezzel a felhívással plakátoztuk, hirdettük: Evangélium – kultúra – egészség! Válassz, gyere, épülj! – Reméljük, az itt-ott tapasztalható ellenállások csak a régi beidegződés egyre kevésbé megjelenő rutin mozdulatai voltak, mi biztosak vagyunk abban, amit jókedvű himnuszunkban is hirdetünk: „Krisztus, Európa reménye!”
5 L EKÖSZÖNŐ Ez az utolsó Egyetemes - amit én szerkesztek. Legalábbis hivatalosan. Május elsejével ugyanis leszerelek, mert lejár a 11 hónapos polgári szolgálatom. Talán még sajnálom is. Jó volt a Lelkészségen "dolgozni". De az élet megy tovább, valaki más jön majd májustól, hogy újabb 1 éves időtartamra átvegye a polgári szolgálatos teendőket. Lássuk csak mi is történt "katonaidőm" alatt: Új kormánya lett hazánknak, véget ért az iraki háború, két szonda sikeresen landolt a marson, elkészült a Puskás Ferenc stadion, Erdei Zsolt világbajnok boxoló lett és Esztergomban elkezdték gyártani a Suzuki Ignis-t, és személyes vonatkozásként ugyan, de hasonló fontosságú eseményként hozzátenném, hogy meg is nősültem! Könnyű dolgom volt bennfentesként, nem kellett sokat szaladozni pap és templom után. Egyszóval termékeny, eseménydús tanévet zárunk. Most itt a tavasz, hamarosan jön a május amikor rügybe szöknek a növények és döngicsélnek a méhek, de egyben ekkor lesz az is, amikor leteszem a „fegyvert”. Aztán jön a várva várt nyár, a kirándulások és táborok időszaka. Megérdemeljük a pihenést, éljünk is vele! Ne maradjunk otthon, mert a napfényt nem pótolja sem a szoli, sem a katódsugárcső (TV). Mindenkinek kellemes tavaszt, sikeres vizsgákat, azután pedig gondtalan nyarat kíván: Tarsoly András (leköszönő főszerkesztő)
‰
E MBERNEK LENNI VI. rész Elmélkedés egy végérvényesen lezárt sorompóról a fenti címet viselő lelki könyvecskéből: "Lehet, hogy egyszer eljutsz egy olyan pontra, ahol nem látsz több kiutat, egy zsákutca, ami nem vezet tovább. Lehet ez életed végállomása is, ha nincs benned elég alázat, hogy ugyanazon az úton visszaindulj, míg találsz egy másik, megfelelő irányba vezető utat. Nem vagy mindenre képes, mégis meg kell állj a saját lábadon. Nem kell inden árnyékot átugranod, nem tudsz minden akadályt az életedben elhárítani. Vannak dolgok, amik erősebbek nálad. Vannak határok, amiket meg kell tapasztalnod, vakvágányok, melyeken neked is utaznod kell, hogy a saját korlátaidat megismerd, néha a tehetetlenséget is. Nézz ezekkel bátran szembe és fogadd el ezeket, hisz ember szeretnél lenni... ford. Halmy Imre
M AGÁNVÉLEMÉNY „Hit, tudás, emberség” Év elején a mozgólépcsőkön utazva az ember egy új plakátra lehetett figyelmes. A plakát három kedélyes fiatalt ábrázol egy asztal körül, a kép alatt pedig a következő feliratot olvashatjuk: „Hit, Tudás, Emberség”, illetve lejjebb: „Magyar Katolikus Egyház”. Nyugat-Európában nem újdonság, hogy az egyházak reklámplakátokkal próbálnak híveket toborozni. A német metróban a techno-party, a hastánc, és a bowlingtanfolyam mellett vallást is reklámoznak, mint valami szabadidős elfoglalt-
Egyetemes
6 ságot. Ezáltal ugyan a gyakran kongó templomok nem telnek meg hívekkel, viszont megfontolandó, hogy az Egyház nem veszít-e tekintélyéből. Talán nem minden jó, ami nyugatról jön. „Mire jó ez a plakát?”, merül fel a kérdés az emberben, amikor megpillantja a fent említett egyházi propaganda-terméket néhány ponyvairodalmat vagy televíziós show-műsort reklámozó plakát között. A reklámok közé beillesztett, igaz értéket képviselni kívánó plakát nem a metró hirdetési színvo-
den bizonnyal az egyház tanító tevékenységére. A nem hívő a plakátot könnyen ugyanabba a kategóriába sorolhatja, mint a Moszkva téren „Jézus szeret Téged”-et hangszórókba üvöltőket. (Ha a „moszkva téri próféták” csak egyetlen embert igazán őszintén szeretnének, akkor máris többet használnának az emberiségnek, mint zajos propagandájukkal.) Egy olyan társadalomban, ahol a szekták tevékenységükkel a vallás, a hit és a szeretet fogalmát nagymértékben lejáratják
okosak ahhoz, hogy egyből megértsék az üzenetet, akkor lesznek annyira értelmesek, hogy elutasítsanak ilyenfajta propagandát. Különben pedig nem az az alapvető elvárasunk minden iskolától, hogy oktatasson (tudás) és neveljen (emberség)? A hit közvetítése egy felekezeti iskola esetében pedig alapkövetelmény. Végezetül pedig ne felejtsük el azt sem, hogy ez a reklámkampány az Egyháznak sok pénzébe kerül. Vajon mit szólna a hívő, ha közölnék vele perselyezéskor, hogy a gyűjtésből befolyó összeg a metrómegállókban elhelyezendő reklámplakátok ügyét szolgálja? Amikor a pénzre igazán nagy szükség lenne máshol, akkor ne ragasszunk plakátokat milliókért, főleg ha azzal csak önmagunknak ártunk. Ne plakátok, hanem mi magunk hordozzuk vallásunk üzenetet a világ számára! Zsigmond Gergely
nalát javítja, mint ahogy talán többen gondolnák, hanem éppen hogy önmagát is a termék szintjére alacsonyítja. Hitünket, keresztény létünket alapvetően meghatározó értéket a Harry Potter sorozat legújabb kötetét ajánló reklámmal egy szintre hozni? A „legyünk jelen mindenütt” elv szintén tarthatatlan, mi nem egy márkanevet igyekszünk az emberek agyába belevésni, hogy a legközelebbi vásárlás alkalmával a mi termékünket válasszák. Itt a vallás lényege sikkad el. Hitről és emberségről hitelesen beszélni nehéz dolog, hitelesen élni mindannyiunk állandó feladata. Vagyis akkor és csak akkor válik üzenetünk hitelessé, ha az Egyház tagjai, vagyis mi magunk nap mint nap ezeket az értékeket közvetítjük a világ számára. Ha így teszünk, akkor nincs szükség egyéb propagandára, ha viszont nem, akkor a plakát „átverés”. A második szó, a tudás objektív valóságra utal, min-
a vallást kereső emberek előtt, az Egyház modern reklámpolitikájával a saját tekintélyét ássa alá. Az Új Ember egy korábbi számában olvashatunk arról, hogy a plakát igazából a katolikus iskolákat szeretné propagálni. Erre sajnos a kép alapján nem igazán jövünk rá, bár van egy szélesebb változata is, amelyen még egy térkép is látható. Egy intelligensebb ember ebből kitalálhatja, hogy itt oktatásról lehet szó. Viszont a felirat alapján inkább hitoktatásra gondolhat, hacsak nem figyeli meg, hogy a térkép nem a Biblia helyszíneit, hanem Európát ábrázolja. De ki az, aki ezt így végiggondolja a néhány másodperc alatt, amíg a plakátot látja? Ami az emberben megmarad, az a felirat: „Hit, Tudás, Emberség; Magyar Katolikus Egyház”. (Mennyivel egyértelműbb lenne, ha „Magyar Katolikus Iskolák”, vagy valami hasonló állna ott!) Ha viszont az iskoláskorú gyerekek szülei elég
(E cikket egy kedves lelkészségi tagunk magánvéleményként adjuk közre.)
L EVÉL Kedves Barátaim! Ezúttal Pécsett ültem asztalhoz, hogy írjak Nektek. Már régóta szerettem volna hírt adni magamról, de nem volt erőm hozzá. Aki beszélt velem, meglátogatott, tapasztalhatta, hogy sok mindenben küzdelmes volt ez a néhány hónap: első itthoni kápláni helyemen sok szeretet és megértés vett körül az első perctől kezdve, mégis figyelmemet inkább lekötötte az önmagam gyarlóságaival és a feladatok adta nehézségekkel való küzdelem. Nos, erről ’nem volt mit’ írni, így hát hallgatásba burkolóztam. Végül is az ádvent és karácsony utáni csöndben jutottam el addig a pon-
Egyetemes tig, hogy megosszak Veletek valamit életem most elszórt darabjából. Ami a nyárvég történéseit illeti, a bécsi tartózkodásom szép eredményeket hozott a számomra; különösen ottlétem vége felé volt néhány beszélgetésem, amelyért hálás vagyok a jó Istennek: sokat érleltek rajtam, világlátásomon. A bécsi ösztöndíj szakmailag nyújtott eredményeit majd csak akkor tudom értékelni, ha fölhasználtam őket doktorimban, erről azonban később. Augusztus elején a pesti gimnazisták devecseri táborának meglátogatása után egy szűk hét jutott balatoni nyaralásra szüleimmel, utána pedig csomagoltunk mindhárman rohammunkában, hogy a 14-dikére teherautóval le tudjak költözni a pécsi székesegyházi plébániára, ahová püspök úr helyezett. Az Édesapával együtt töltött utolsó nyugodt napokra nem is emlékszem, csak a közös csomagolásra, a teológiai könyvek nagy részét, és az összes porcelán-üvegneműt ő csomagolta be precizitással, szinte műgonddal. Ő látta családunkból először a frissen kimeszelt kétszobás, napsütéses, boltíves kápláni lakást, hogy aztán soha ne lássa viszont se azt, se benne engem. Egy hétre rá, 21-én megállt Édesapa szíve, egy utolsó szorítás, és a jó Isten örökre magához ölelte. Elment, és mi felocsúdtunk, hogy már régóta búcsúzott, több mint tíz éve egyik születésnapja tájékán mondta nekem/nekünk, hogy „most idősebb lettem az Édesapámnál... Furcsa érzés, nem hittem, hogy megtörténik. Neki korán kellett elmennie, de még így is kapott tíz évet az orosz fogság után ajándékba.” Több, mint tíz éve volt az első infarktusa, s attól kezdve tudta, súlyosan érezte, hogy minden nap ajándék. Közben lassan beindult Pécsett az életem. Augusztus végén vettem
7 át kedves barátomtól, elődömtől, Dohány Zoltántól az első csoportokat, akikkel most foglalkoznom kell. Ugyanekkor nekiláttam a tüdőszanatóriumi betegellátásnak hetente egy délután. Szeptember elején püspök úr váratlanul felmentette tisztségeiből plébánosomat Pavlekovics Ferenc atyát, aki barátsággal és szerető támogatással fogadott a plébánián. Új plébánosom Garadnay Balázs atya, addigi kertvárosi plébános lett, aki elődjéhez hasonlóan nagy jóindulattal vett pártfogásába. Vele együtt új munkatársak is érkeztek a plébániára az addig megismertek mellé. Így egy jócskán megújult legénységgel a fedélzeten indult neki a Székes-plébánia ennek az évnek: mindkét itt dolgozó pap új (mi ketten dolgozunk itt, egy idős atya segít még be gyóntatni), egy épp aktuális üresedés miatt félig a sekrestye is megújult, és az iroda is részben. A közben eltelt félév pedig ráment az ismerkedésre. A hittanosok ugyan lassan előkerültek, és az első ijedtség a csoportok gyér látogatottsága láttán elmúlt, de a hitoktatás nehézségére csak ekkor döbbentem rá igazán. Meg kell tanulnom a nyelvüket, érdeklődési körüket, hogy beléjük plántálhassam az érdeklődést Isten iránt. Ismerkedéssel telt a felnőtt-közösségek szempontjából is az eddigi időszak, hiszen a csoportok, közösségek ezen a plébánián viszonylag önállóak, maguk hívják meg a papot, ha úgy adódik. Hála Istennek megvan mindenkiben a nyitottság, így lassan eljutok mindegyik közösségünkhöz egy-egy estére. Rendszeresen foglalkozom a bibliakörrel, az egyik szentségfelkészítő csoporttal, a nagy cserkészekkel valamint a neokatekumenális út közösségével különböző sajátos liturgikus cselekmények keretében. Ezen kívül meglátogathattam a nagycsaládos-
ok, a Kolping, az Oltáregylet, a Szent Anna-klub, a Hétfői Közösség, a kiscserkészek, „kisházasok”, a „Mustármag”, az „Élő Víz”, a „Schönstatt”, a Málta, a közeljövőben pedig majd a „nagyházasok” egy-egy rendezvényét. Ilyenkor nagyon sok szeretetet tapasztalhattam Isten iránt és felém is. Mindkettőnek örültem, és hálát adok érte. Teendőim, környezetem leírása után a történésekről. Heti beosztásomban a szabadnapomat (kedd) kivéve – bár bizonyos egyházmegyei programokat előszeretettel tesznek keddre – a délutánjaimestéim a hittanórák, misék, közösségi együttlétek, csoportos megbeszélések miatt foglalt, ami szabadabb, az a délelőtt. Ilyenkor készülök az órákra, imádkozom, vagy segítek a könyvelésbe, honlapfrissítésben. E két utóbbi dologhoz nem értek, de mechanikus számítógépes dolgok elvégzésére nehéz segéderőt találni úgy, hogy közben pénzügyekre, jogkörökre tekintettel az adatokat kritikusan ellenőrizni is kell. A szabadnapjaimon szeptember-októberben rendszeresen jártam föl Pestre kutatni a levéltárba, aztán központi programokat szerveztek rá ezekre az alkalmakra, utána a besűrűsödött teendők töltötték ki ezeket a napokat, bár jutott belőlük vendéglátásra, hazalátogatásra is. Sok időt szenteltem a munkatársaknak is, hogy kialakuljon egy egészséges emberi kapcsolat közöttünk. Úgy hiszem, hogy ez sikerült, ezért most épp itt próbálok majd meg időt spórolni, mert ebben a félévben a tudományos ténykedésem kimerült az állandó nekirugaszkodásokban és időhiány miatti félbeszakításokban. A még viszonylag intenzív szeptember-október eredményeképpen meghatároztam a pécsi levéltári munka menetét, itthon azonban nehezebb szabaddá tennem magam, mintha elutaznék
Egyetemes
8 Pestre. Mindenesetre ki kell magamból préselnem a rendszeres munkát, mert különben esélyem sincs arra, hogy szerény latin tudásommal megértsem és lefordítsam a szükséges iratokat. Közben születnek a jobbnál jobb ötletek, igazi szívbéli örömök érnek. Nem hittem volna, hogy Pécs legjobban menő gyermekmiséjét kell átvennem, és hogy gyermekprédikációban kell hétről-hétre a teli Székes hívőseregét megragadnom. Hol így, hol úgy sikerül megszólítanom a kicsiket, de figyelmük-szeretetük mindig elbűvöl. Érdekes, a hittanórán sokkal nehezebben megy a figyelem fenntartása. A gyerekmisén kívül van egy korai felnőtt-misém is, itt aztán kedvemre kiénekelhetem magam a liturgia-adta keretek között. A félév derekán indítottuk el Gál Karcsi egyetemi lelkésszel a pécsi papok Csütörtök Esti Papi Partiját, a CSEPP-et, amelynek keretében Balázs atya jóvoltából lelket és testet tápláló együttlét jöhet létre a paptestvéri összetartozást erősítendően a Székes-plébánián. Hatalmas élmény volt számomra, hogy számos paptestvér és közösségeink, fiataljaink népes tábora vett részt a Székesegyház roráté-miséin, és az után tartott falatozáson. Jó volt ennyi boldog, megtérő embert látni! Aztán egy előrehozott éjféli misét ünnepelhettem a kozármislenyi ferences nővérekkel és az ottani hívekkel, majd gyóntatva részt vehettem a székesegyházi éjféli misén, sőt, kétszer is, mert egy órás adorációval felkészülve szilveszterkor is miséztünk éjfélkor Balázs atyával, ami nagyon jó volt. Most pedig már tervezzük a farsangot, a nyári táborok irányában is puhatolózunk, de a majálist sem felejtjük el, ami megannyi új lehetőség, hogy a jó Isten örömét a szívekbe lopjuk. Ez minden. Talán mentegetőzés
is egy kicsit, hogy miért maradtam le ünnepi jókívánságaimmal. Meg hogy miért nem kezdeményeztem szorgalmasan az újabb levélváltást. Most azonban léptem Felétek kedves Barátaim, mert fontosak vagytok nekem! Mert kísértek imáitokkal! Mindig eszembe jut valaki, egy régi, kedves ismerős, egy szeretett mozdulat, szín vagy hang, akkor összerezzenek, vagy éppen felnevetek, és messzire látok, odáig, ahol összeérnek a sorsok és a kezek. Isten áldása kísérjen Benneteket 2004-ben is! Szeretettel: Rosner Zsolt (A cikk szerzője Lelkészségünk, szkólánk lelkes tagja volt, a Központi Szemináriumban végzett, és hálával gondol vissza ránk.)
I FJÚ HÁZAS FÉSZEKRAKÓ-HÉTVÉGE Január 9-én három fiatal házaspár bandukolt a hóesésben az érdi ciszter monostor bejárata felé. Kezdődött a várva-várt Fészekrakó-hétvége, és ezt még az a segítőkész kalauz se tudta „hátráltatni”, akinek a tanácsára egy megállóval korábban szálltak le a kelleténél a vonatról. Egri Laci és felesége, Kati, István atya és a fiatal házasok közösségéből hét pár vett részt e háromnapos lelkigyakorlaton. A bőséges és finom vacsorát szentségimádás követte a monostor altemplomában. Meghitt, barátságos és különleges hely ez. A székek kétoldalt, mint a régi székesegyházakban, az Oltáriszentség pedig az oltár fölött lebegő, aranyló galamb testében pihen. Szombaton Egri Lacival több oldalról körüljártuk a félelem témakörét. A három előadást egyegy ráhangoló ének előzte meg. A félelem – Ádám lelkiismeretfurdalása óta – jelen van az életünkben, legfeljebb nem veszünk
tudomást róla. Ha tartósan félek, az megbetegíthet: a magas vérnyomástól kezdve az asztmáig számos betegség hátterében a félelem rejlik. Érzelmi-gondolati reakcióink sokfélék: irányulhatnak a probléma megoldására, de a figyelmünk elterelésére is. „Félelmeink nem állítják meg a halált, de megállítják az életet” (Elisabeth Kübler-Ross). Minden vélt félelmem gyökere, hogy önmagamat féltem. Folyamatosan döntenem kell, hogy a szeretet vagy félelmet választom. Mindanynyian sok-sok sebet hordozunk és félünk, hogy ezeket újra felsértik (Jean Vanier), ezért igyekszünk elkerülni a sérüléssel járó helyzeteket, no meg a szembesülést önmagunk állapotával. Vannak emberek, akiktől távol tartjuk magunkat: ők ugyanis tükörként mutatják saját sebeinket, hibáinkat, „sötét oldalunk” egy-egy vonását. Az igazi megoldás az, ha Istennel együtt lépünk be oda, ahol félünk. A Bibliában 7-szer fordul elő a „féltem” szó, ezzel szemben 87-szer a „ne félj” kijelentés. A helyesen feldolgozott félelem tapasztalatával másokat is jobban megérthetünk, elfogadhatunk.
Az előadások közötti időt csend, illetve kisebb csoportokban beszélgetés töltötte ki. Délután Ist-
Egyetemes
9
ván atya a Fészekrakó tagjaiért mutatott be szentmisét az altemplomban. Az ismét bőséges vacsorát követően az egyik nővér a monostor történetével és mindennapjaikkal, életükkel ismertetett meg minket. Kirajzolódott előttünk a szerzetesrendek feloszlatását követő, kitartó küzdelmük a fennmaradásért az államhatalom „törődő figyelme”, a megfigyelések, a civil munkahelyek légkörében, miközben a külvilág előtt kényszerűségből rejtegetniük kellett hivatásukat. A nap játékkal fejeződött be. A kollektív egymásba gabalyodás csomóit – ha nem is bizonyult könnyűnek – sikerült kibontani, így tovább játszhattunk. Egyesekről kiderült, hogy igen életképesnek bizonyultak volna (persze csak álnéven) a rabszolgatartó társadalmak korában, ugyanis komoly létszámú rabszolgasereget gyűjtöttek maguknak. Vasárnap, Krisztus megkeresztelkedése ünnepén püspöki szentmisén vettünk részt az érdi hívekkel együtt, majd közösen próbáltuk megválaszolni a kérdést: mit viszünk haza Érdről? Felismeréseket magunkban, kapcsolatunkban, csendet és beszélgetéseket, a nővérek őszinte derűjét… Az összegzés után István atya ismertetett meg minket – a lelkészségi hétvégék „kihelyezett tanácsüléseihez” hasonlóan – a lelkészség aktuális helyzetével, problémáival. A lelkigyakorlat az ebéddel zárult. Köszönjük István atyának és Laciéknak a lelki vezetést, a szervezést, vendéglátóinknak pedig mosolyukat, amivel három napig körbe vettek minket! Wagner Karesz és Orsi
V ERS A rostirónt lettem Feltámadás szele mindig újra Fúj a földön – fújj hát rajtam át, Pusztaságom odvaiba fújva Oszlasd szét a kétely zavarát, S új Kezdet lesz, ami már kiszáradt: Hajtasd ki megint a pálmafákat! Te, aki nem űzted el Tamást sem, Bár boldog, aki hisz, ha nem is lát, Ugye megadod, hogy újra lássam Szép arcod hihető sugarát? Virraszt velem a türelem, S könyörög a kétely és a hűség: Támadj fel bennem, örök Húsvét! Vas István
D OKTORI Rendkívüli doktori védés volt március 2-án, az ELTE Bölcsészkara Történettudományi Doktori Iskoláján. A disszertáció szerzője, egykori lelkészségi tag, közösségi életünk nagy szervezője, ma a kalocsai érseki levéltár és gyűjtemények igazgatója, Lakatos Andor, a nyilvános vitára közzétett mű pedig: Haynald Lajos élete és kora. A nem kis méretű tanácsterem színültig megtelt érdeklődőkkel, akik között ott volt az ország sok levéltára, könyvtára, egyházi gyűjteménye igazgatója, sok történelem tanár és egykori egyetemi társak. Az opponensek: Kósa László tanszékvezető tanár és Katus László egyetemi tanár hosszú értekezésben dicsérték a XIX. század legnagyobb kultúrával, nyelvismerettel rendelkező magyar főpapját, az erdélyi püspököt, a kalocsai érseket és a római szent egyház bíborosát, akinek életútját, munkásságát igen alapos munkával dolgozta fel a doktorandus. A hozzászólásokból a tézisek kapcsán parázs egyháztörténeti vita bontakozott ki, a korról,
a 48-as forradalomról, az I. Vatikáni zsinatról, a pápai tévedhetetlenségről és a történetírás szakkérdéseiről. Lakatos Andor kiváló értékelést kapott, a fiatal bölcsész doktor kutatásával, munkájával azt tette, ami a keresztény ember feladata az egyetemen: hitet, történelmet, egyházi becsületet ragyogtatott fel; ennek ma is meg van az értéke, befogadása, vonzó ereje, múlhatatlan öröme.
R ECEPTEK Gulyás leves 3/4 kg sertéslapockát kis kockákra vágunk. Egy nagyobb fej hagymát finomra reszelünk és zsírban vagy olajban szép sárgára dinszteljük, majd rátesszük a jól megmosott húsdarabkákat, így dinszteljük egy rövid ideig tovább. Apró kockákra vágott burgonyát, két-három sárgarépát, fehér répát, egy kis darab zellert, zellerlevelet adunk hozzá, majd ízlés szerint megszórjuk pirospaprikával. Az egészet felengedve bő vízzel, egy kis törött borssal még ízesítve főzzük. Ha puhára megfőtt a hús, a burgonya, a zöldség, akkor reszelt tésztát, csipetkét főzünk bele és apróra vágott petrezselyem zöldjét is szórhatunk bele. Sót sem szabad kihagyni belőle! Megfőve a leves friss kenyérrel és vörös borral tálalva a legfinomabb! Sós stangli Egyforma mennyiségű, szitán átpasszírozott tehéntúró, ugyanannyi mennyiségű finomliszt (nem rétesliszt!) és ugyanannyi mennyiségű vaj kell hozzá (pl. 30 dkg túró, 30 dkg liszt, 30 dkg vaj). Ízlés szerint sóval ízesítjük, jól összedolgozzuk, két-háromszor hajtogatjuk, kinyújt-
Egyetemes
10 juk, majd derelyevágóval hosszú csíkokat vágunk belőle, amelyekből tetszés szerinti méretűeket, (minél kisebbek, annál ízlésesebbek, fogyaszthatóak) zsírozott tepsibe tesszük, tojással megkenjük, sajtreszelékkel megszórjuk, majd sütőben megsütjük. A sajt lehet trappista, füstölt vagy parmezán. – Fehér bor mellé jó korcsolya! Ili mama receptkönyvéből
egy gyermeke, aki apámnak a sógora lett, nekem pedig a nagybátyám egy személyben, mert ha a mostohaanyám testvére a fiam, akkor magamnak az öregapja vagyok.
(Ez velem, egy szomszédos országban meg is történt. A szerk.)
*** Kérem megítélni jár-e családi pótlék a gyermekemnek, illetőleg a nagybátyámnak? Megtörtént eset
„F OLYAMODVÁNY ”
V ICCEK
Tisztelt Területi Egyeztető Bizottság!
XI. Piusz egy kihallgatás alkalmával észrevett egy hatalmas termetű, közel másfél mázsás súlyát keservesen cipelő hölgyet. - Honnan zarándokolt Rómába, leányom? - kérdezte tőle, amikor áldásra nagy keservesen közeledett. - Németországból, rebegte a dáma. - S mi hozta ide a Vatikánba? - A hit, szentatyám. A mélységes hitem. Mikor a hölgy tovahömpölygött, a pápa utána pillantott, s mosolyogva mondta környezetének: Íme a bizonyság: a hit hegyeket mozdít.
Azzal a kéréssel fordulok a t. Területi Egyeztető Bizottsághoz, hogy családi pótlék ügyemben állástfoglalni sziveskedjenek. 1962-ben nősültem. Özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt leánya. Apám gyakran ellátogatott hozzánk, aminek az lett a vége, hogy, hogy feleségül vette a mostoha leányomat. Ezekután természetesen mostohaleányom lett a mostoha anyám, az apám pedig a vejem. Apám feleségének, illetőleg a mostohaleányomnak, aki egyben az anyám született egy fia, akinek ezek szerint a mostohatestvére vagyok, mivel mostohaleányom anyjának vagyok a férje és így a feleségem lett a nagyanyám. Időközben azonban a feleségemnek is született
- Fogja csak jóember, és örüljön. Ez csodatevő pénz. Lám, egy pillanat alatt visszaadta a maga látását is!
Az orvos két óvodás kisfiával sétál. Amikor egy templomhoz érnek, a kisebbik megkérdezi: - Apu, ez mi? - Ez egy templom - világosítja fel a bátyja. - Mi az a templom? - A Jóisten háza. Öcsi elcsodálkozik: - Hát a Jóisten nem az égben lakik? Bátyja hamar megtalálja a választ: - Ott lakik, de itt rendel. ***
Gyermekeink karácsonyi aranymondásai:
***
Bence: "Miből készül a jászol? Megfoghatom? És akkor a kezemben lesz, amikor megszületik benne a kis Jézus.."
Egy asszony 20 dinárt ad a koldusnak, s kéri, hogy imádkozzék érte, hogy halála után a mennyországba jusson. A koldus így méltatlankodik: - Be a városba 300 dinár a buszjegy, maga pedig 20 dinárért akar a mennyországba jutni?
Bence (a karácsonyi történetet meghallgatva): "Most én leteszem ide ezt a takarót, ez lesz a jászol, és én leszek benne a Jézus." Dorka: "Én is szeretnék Jézus lenni!" Bence: "Nem, Te majd leborulsz előttem!"
*** A vaknak álcázott koldus így szól az adakozójához: - Bocsánat, asszonyom, ez a pénz már érvénytelen!
(Dr. Kovács Tiborné, Tóth Ildikó közlése)
*** - Mi lenne, ha könyvet vennék a Lajos születésnapjára? - kérdezi a
Egyetemes
11
lány a barátja mamájától. - Nem kell, már van neki egy. *** - Kérek egy fél konyakot! - Részeg embert nem szolgálunk ki! - Nem nekem lesz, hanem a barátomnak. - Ő hol van? - Kint fekszik a bejárat előtt. *** Pistike így szól Mariskához: - Gyere el hozzánk holnap este, nem lesz otthon senki! - Nem megyek. - Gyere nyugodtan, mondom, hogy nem lesz otthon senki! - Na jó, elmegyek! Másnap becsönget a lány Pistikéékhez. Egyszer, kétszer, háromszor, de senki sem nyit ajtót. - Ezek tényleg nincsenek itthon!
- A bajuszom nem olyan idős. Később kezdtem növeszteni. *** Az IC-k füsttel működnek! Ha kijön belőlük a füst, akkor nem működnek tovább. Ismeretlen villamosmérnök megállapítása
*** - Jó napot, én egy vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám... - A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van... - Jaaaa... De melyik? Ez a hópehely vagy a létra? ***
A mozi jegyszedője részeg férfit talál a földszinti nézőtéren, aki a székek között fetreng. Megnézi a jegyét, majd mérgesen mondja: - A maga jegye az erkélyre szól! - Nekem mondja? Onnan estem le!
Éjfélkor csöngetnek az ajtón. A férfi kinyitja, de hiába tekinget jobbra, balra, nem lát senkit. Lenéz a lábtörlőre és megrettenve veszi észre, hogy ott áll a kis halál. Ugyanolyan, mint az öreg kaszás, csak kicsiben. Ijedtségét látva a kis halál megszólal: - Nem kell megijedni, csak a tengeri malacért jöttem.
***
***
***
- Semmi baj! - Biztos? - Persze! - Akkor kezet rá! *** Friss jogosítványos fiú először viszi haza az édesanyját. Amikor megérkeznek, az anya kiszáll, és azt mondja: - Nagyon szépen köszönöm! - Szívesen máskor is - mondja a fiú - Nem neked szóltam - válaszolja az anya. - Hanem Istennek! *** Ifjú feleség mondja a férjének: - Segítenél? Megtisztítottam és megtöltöttem a pulykát. A te dolgod lenne az, hogy megölöd és beteszed a sütőbe... *** Pistiéknél tavaszi nagytakarítás van. A szobából nagy robaj hallatszik, majd Pisti hangja: - Anya, feldöntöttem a létrát! - Jaj lesz neked, ha apád megtudja! - Már tudja, ott lóg a csilláron! ***
- A mi családunk Könyves Kálmánig vissza tudja vezetni a családfáját. És ti? - Mi bajban vagyunk, mert az Özönvíz idején eláztak az irataink.
Pályaválasztás előtt a gyerek megkérdezi a fogorvos szüleit: - Kardiológus legyek, vagy inkább fogorvos? Erre a szülők: - Hát, fiam, gondold meg jól. Az embernek csak egy szíve van, viszont 32 foga!
***
***
***
-Hogyan lehet, hogy a haja teljesen fehér, a bajusza pedig fekete?
Nyuszi odamegy a kígyóhoz: - Szia kígyó! Bocs hogy a múltkor csúfoltalak, amiért nincs lábad...
A vendég odaszól a fizetőpincérnek: - Írja a számlámra a többihez! - Nálunk már nincs felírás! - Jó! Akkor tartsa fejben!
Petőfi Sándor bemegy a Pilvaxba március 16-án:
Egyetemes
12 - Egy unikumot Sanyikám? - kérdi a csapos. - Nem kösz, tegnap is nagy botrány volt belőle...
szentmisét tartunk az utolsó vacsora emlékére: lábmosás szertartása, a misét követően agapé, majd 21 órától virrasztás. Helye a Magyar Szentek temploma.
*** Egy amerikai Budapestre érkezik, s egy taxival járja a várost. A Lánchídhoz érve megkérdi: - Ez mi? - A Lánchíd. - És mennyi idő alatt készült el? - Két év. - Ó, nálunk egy ilyen egy év alatt elkészül. Mennek tovább. A Szabadságszobornál: - Ez mi? - A Szabadságszobor. - És mennyi idő alatt készült el? - Fél év. - Ó, nálunk egy ilyen két hónap alatt elkészül. A taxis már nagyon unja az amerikait, de mennek tovább. Odaérnek a Parlamenthez: - Ez mi? - Nem tudom, reggel még nem volt itt.
H IRDETÉSEK 1. Március 23, kedd délután 18 órától előadást tart az ELTE BTK múzeum körúti A ép. 047-es kari előadójában Julio Xavier Labayen püspök a Fülöp szigetekről, a St’Egidio Közösség meghívására. 2. Nagycsütörtökön (április 8-án) 18 órakor ünnepi, egyetemista
3. Hitjelöltjeink felnőtt keresztelése és bérmálása lesz a Piarista kápolnában április 18-án, 19 órakor. Az iniciációs szentségeket Erdő Péter bíboros, prímás, érsek szolgáltatja ki.
9. Május 30-án, Pünkösdvasárnap 19 órakor latin mise lesz. 10. Ünnepélyes egyetemi tanévzárás, Te Deum lesz június 20-án, 19 órakor a Piarista kápolnában. 11. Június 25-én, a péntek reggel 7 órakor, a Piarista kápolnában tartja Lengyel Ervin újmisés első szentmiséjét az egyetemistáknak.
4. Jegyes-lelkigyakorlatot tartunk Esztergomban, a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájában április 30. május 2. között.
12. Június 26-án, 16 órakor lesz Szenczy Zsolt és Meggyaszai Réka esküvője a Magyar Szentek templomában.
5. Meskó Örs és Bircsák Gyöngyvér nászmisés esküvője lesz a Magyar Szentek templomában május 8-án, 16 órakor.
13. Június 27-én lesz a félév utolsó közös szentmiséje, a következő: szeptember 3-án, illetve 5-én.
6. Barna Zoltán és Lázár Ágnes dr. esküvője lesz a miskolci minorita templomban május 15-én, 16 órakor. 7. Május 22-én lesz Máriazell-ben a Közép-Európai Katolikus Találkozó lezárása, a programot a MTV 1 közvetíti. 8. Május 29-én tartja Tabajdi Gábor és Szuly Dorottya nászmisés esküvőjét a Lehel téri Szent Margit templomban 14 órakor; valamint Szabó Sándor és Rajtar Magda a zebegényi plébánia templomban 16 órakor, valamint Király Zsolt és Marlen Gabriella is e napon esküszik 17 órakor a Magyar Szentek templomában.
14. 25-35 év közötti gépészmérnök kerestetik! Kutatási, fejlesztési munkára (Forschung und Entwicklung, prototípusok gyártására), angol tudással, német előnyös! A szó szoros értelmében „gépészt” keresnek, aki meg tudja fogni a franciakulcsot, és meg tud húzni egy fogaskereket. Fizetés 3,5 – 4 ezer Euro, egy jó csapat várja a németországi Schwalbachban (Frankfurt mellett)! Jelentkezni lehet Dr. Kovács Tibornál 0049/6196-891335-ös Telefonon, vagy
[email protected] címen.
†
Az Egyetemes alkotói: Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Tarsoly András. Az írások szerzői: II. János Pál pápa, Andrea Riccardi, Halmy Imre, Rosner Zsolt, Zsigmond Gergely, Wagner Károly és Orsolya. Képek: Udvardy Melinda (ikon, feszület), Wagner Károly és Orsolya (fészek) és Utassy Péter (keresztkút). A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar tudósok körútja 1., tel/fax: 203-17-34,
[email protected]. Honlapunk: http://www.egylelk.com
