2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1Soproni Szemle.

A Soproni Városszépítı Egyesület helytörténeti folyóirata.

Ödenburger Rundschau, Lokalhistorische Quartalschrift, Redaktion: Katalin Szende Alapította Heimler Károly. Megjelenteti a Soproni Szemle Alapítvány, Sopron Megyei Jogú Város támogatásával. Felelıs kiadó Dr. Ádám Antal. Megjelenik évente 4 alkalommal, összesen 24 ív terjedelemben. További támogatónk: Autoliv Kft. SZERKESZTİSÉG Askercz Éva, Dominkovits Péter, Hiller István, Kücsán József, Németh Ildikó, Szende Katalin felelıs szerkesztı, Turbuly Éva, Varga Imréné titkár, Vass Balázs technikai szerkesztı SZERKESZTİBIZOTTSÁG Bircher Erzsébet, Domonkos Ottó, Gimesi Szabolcs, Gömöri János, Hárs József, Horváth Zoltán, Kubinszky Mihály, Metzl János, Molnár László, Pápai László, Sarkady Sándor Postacím: 9401 Sopron, Fı tér 1. (Pf. 82.) Elıfizethetı bármely hírlapkézbesítı postahivatalnál, a Magyar Posta Hírlapelıfizetési és Elektronikus Postaigazgatóság (HELP) Irodájában (1900 Budapest, Lehel út 10/a), a Soproni Levéltárban (9400 Sopron, Fı tér 1.) valamint kedvezményes áron, az egyesületi díjjal kombinálva minden év végén a Soproni Városszépítı Egyesületnél (9400 Sopron, Új u. 4.) 1 300 Ft-ért. Elıfizetési díj 2003-ra egy évre 1 200 Ft, egyes szám ára 300 Ft. Régebbi évfolyamok és példányok (1956-tól) a Soproni Levéltárban illetve a Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani Tanszékén (Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4. fıépület, magasföldszint) kaphatók. A Soproni Szemle Alapítványt támogatni szándékozók részére csekk kérhetı az alapítvány kuratóriumának postacímén (9401 Sopron, Pf. 5.). 1

Készült a Hillebrand Nyomda Kft. Üzemében (9400 Sopron, Csengery u. 51.). Felelıs vezetı Hillebrand Imre. HU ISSN 0133 – 0748 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / 2TARTALOMJEGYZÉK INHALTSVERZEICHNIS

KORTÖRTÉNET ÉS VÁROSTÖRTÉNET I. ZEITGESCHICHTE UND STADTGESCHICHTE I. Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész Szabolcs Boronkai: Die Ödenburger Volksabstimmung 1921 im Spiegel der zeitgenössischen Presse 1. Teil.

3

Tóth Imre: A konszenzus mővészete – avagy a diplomácia technikái a nyugat-magyarországi kérdés kezelésében (1922–1929) Imre Tóth: Die Kunst des Konsenses – oder Methoden der Diplomatie bei der Verwaltung der westungarischen Frage (1922-1929)

20

Keizler Kálmán: Sopron újjáépítése a II. világháború után Kálmán Keizler: Organisation, finanzieller Hintergrund und die ersten Schritte bei dem Neubau von Ödenburg nach dem II. Weltkrieg

40

Hámori Gábor: A soproni környezetvédelem történetének vázlata és a Castanea környezetvédelmi egyesület krónikája Gábor Hámori: Die Chronik des Umweltschutzvereines Castanea

58

SOPRONI ARCOK ÖDENBURGER GESICHTE Baranyai Lenke: A Munczy család Lenke Baranyai: Die Familie Munczy

70

2

Sági Ferenc: Felsıbüki Nagy Pál emlékezete Ferenc Sági: Gedenken an Pál Felsıbüki Nagy

78

SOPRON KULTURÁLIS ÉLETE KULTURELLES LEBEN IN ÖDENBURG Kubinszky Mihály: A Soproni Városszépítı Egyesület 2002. évi tevékenysége Mihály Kubinszky: Die Tätigkeit des Ödenburger Stadtverschönerungsvereines im Jahre 2002

80

SOPRONI KÖNYVESPOLC BÜCHERSCHAU Lıkkös János: Trianon számokban. Az 1910. évi népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon. Budapest, 2000. (ism. Tóth Imre) Imre Tóth: János Lıkkös: Trianon in Zahlen. Analyse der Muttersprache betreffenden Daten der Volkszählung in 1910 in dem historischen Ungarn. Budapest, 2000

82

Mastalírné Zádor Márta: Sopron bibliográfiája a 2001. évre Márta Mastalír-Zádor: Die Bibliographie von Ödenburg für das Jahr 2001

85

KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNG A Soproni Szemle Alapítvány közleményei Mitteilungen der Ödenburger Rundschau Stiftung

111

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I.

3Kortörténet

és várostörténet I.

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi

3

soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész

Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész / 1. Források és módszerek

1. Források és módszerek1(1) Dolgozatom célja, hogy minél árnyaltabb képet adjon arról, hogyan látta a korabeli közvélemény a soproni népszavazást és az odavezetı utat a bécsi és a budapesti, illetve a helyi sajtó tükrében. Míg a helyi sajtót a maga teljességében igyekeztem feldolgozni, addig az országos lapoknál terjedelmi okokból válogatni kellett. Ennek szempontja a politikai sokszínőség volt, tehát mindkét országban a mértékadó véleményeket tükrözı újságokat választottam. Így három-három országos napilapot dolgoztam fel: Bécsben a liberális Neue Freie Presse-t, a szociáldemokrata Arbeiter-Zeitung-ot és a keresztényszociális Reichspost-ot, Budapesten pedig a politikailag semleges, polgári Az Est-et, a szociáldemokrata Népszavá-t és a keresztény-nemzeti szellemiségő Új Nemzedék-et.2(2) A Neue Freie Presse a kor legszínvonalasabb osztrák lapjának számított. A Neues Wiener Tagblatt után a második legnagyobb példányszámmal rendelkezett. Németbarát beállítottságú, de mérsékelt és politikailag semleges napilap. Magyarországgal szemben elfogulatlan, bár 1921 augusztusától fogva egyre ellenségesebb. A politika mellett nagy súlyt fektetett a gazdasági hírekre. Fıszerkesztıje Moritz Benedikt. Az Arbeiter-Zeitung alcíme szerint az osztrák szociáldemokrácia lapja. Nemzetközi (munkás)szolidaritás, pacifizmus és a keresztényszocializmus elutasítása jellemzı rá. Az Anschluss híve, Magyarországgal szemben ellenséges. Ugyanakkor ez az újság veszi a legkomolyabban a népek önrendelkezési jogát. Fıszerkesztıje Friedrich Austerlitz. A Reichspost-ot a keresztényszociális mozgalom alapította, ennek megfelelıen fellép a 4szociáldemokrácia, a liberalizmus, de a keresztény konzervativizmus ellen is. Enyhén antiszemita, valamint legitimista beállítottságú. Híve a Duna-menti kisállamok valamiféle újraegyesítésének, de az Anschlussnak nem. Magyarországgal kifejezetten barátságos, ezért a magyar sajtó mint józan lapot emlegeti. 1921 augusztusa után azonban álláspontja megváltozik. Fıszerekesztıje Friedrich Funder.3(3) A magyar lapok csak a Tanácsköztársaság bukása után, 1919 szeptemberében indultak (újra). Általában színvonaluk alacsonyabb volt az osztrák újságokénál, sok hírt csak több napos késéssel hoztak, erıteljes állami ellenırzés alatt álltak (gyakori a fehér vagy kiikszelt, cenzúrázott hasáb), ugyanakkor folyamatosan idéztek a bécsi sajtóból, hivatkoztak rá és vitatkoztak vele. Az Est Miklós Andor Est-konszernjének „zászlóshajójaként” talán a legmeghatározóbb budapesti, polgári napilapnak számított. Az ellenforradalom hatására átveszi a nemzeti tematikát, és támogatja Horthyt, de nem tekinthetı a kurzus lapjának. A korszak legszínvonalasabban szerkesztett újságja, egységes szerkezettel, vezércikkel, részletes gazdasági és törvényszéki tudósításokkal. A Népszava a szociáldemokrata párt orgánuma, ennek megfelelıen az ellenforradalom légkörében nagyon nehéz körülmények között készült. Szerkesztıségét a különítményesek feldúlták, 1920. februárban két munkatársát, Somogyi Bélát és Bacsó Bélát megölték. Ennek megfelelıen kezdetleges szerkezető, nagyon kevés önálló hírt közlı, és alapvetıen belpolitikai érdeklıdéső lap. Ausztriával az ideológiai rokonság miatt barátságos. Fıszerkesztıje Vanczák János. Az Új Nemzedék-et a 4

katolikus egyház által alapított Központi Sajtóvállalat adta ki. Mindenki kurzuslapnak tekintette, de ugyanúgy cenzúrázták, mint a liberális és baloldali lapokat. Szerkesztési színvonala nem éri ugyan el Az Est-ét, de jóval felülmúlja a Népszavá-ét. Nacionalista, klerikális, antiszemita és meglehetısen patetikus hangvételő lap, a „vörös” Béccsel szemben gyakran uszító hangvételő. Fıszerkesztıje kezdetben Milotay István, aki azonban 1920. decemberben egy még jobboldalibb lapot alapít (Magyarság), helyét Cavalier József, majd 1921-ben Szabó László veszi át.4(4) Sopron az egész idıszak alatt magyar fennhatóság alatt állt, de a nemzetiségi öszszetételnek megfelelıen magyar és német nyelvő lapokkal is rendelkezett. A helyi lapok politikailag nem egyértelmően elkötelezettek, szolidan támogatták a kurzust, pl. a kommunistaellenesség jellemzı rájuk. Meglepıen rosszul tájékozottak a helyi kérdésekben is, nagyon gyakran bécsi és budapesti lapok elızı napi híreit veszik át. 1921. november 29-ig a magyar hatóságok, utána pedig az antant által Sopronban felállított Tábornoki Bizottság cenzúrázta ıket. Ez utóbbi feladata volt Nyugat-Magyarország átvétele Magyarországtól, és átadása Ausztriának, illetve késıbb a népszavazás lebonyolítása. A Sopronvármegye – mint a címe is jelzi – nem csupán a város lapja. Ennek megfelelıen rendszeresek a vidéki hírek is. Félig-meddig hivatalos újságként meglehetısen rendszerhő álláspontot képvisel. A Soproni Hírlap alcíme szerint „Keresztény politikai napilap”, ami természetesen politikai kereszténységet és ezzel együtt elég nyilvánvaló antiszemitizmust jelent. Szintén „félhivatalos” újság, kiadója 5mögött pl. a megye fıispánja, Simon Elemér áll. Gyakran cikkezik a bolsevik rémuralomról, illetve Károlyi és a szabadkımővesek ellen. Az Oedenburger Zeitung a város legrégibb lapja, 1868-ban alapították (akkor még Oedenburger Nachrichten néven). Nagyon visszafogott, szinte kizárólag a tényekre szorítkozik, a bizonytalanabb értesüléseket nem is közli. 1919-20-ban jobbára magyarbarát, majd egy tulajdonosváltást követıen 1921-ben egyre távolságtartóbb a magyar nemzeti állásponttal szemben. A Christliches Oedenburger Tagblatt gyakorlatilag az Oedenburger Zeitung ellenpólusaként indult 1919-ben. Beköszöntı írásában magát a 19. század liberális sajtójával szemben a „nép szócsöve”-ként határozta meg. Szembefordult a hagyományos vezetırétegekkel, és sokkal élesebben a forradalmi baloldallal.5(5) 1922. július 1-én megszőnik. Végül a népszavazásnál megkerülhetetlen az osztrák propagandakiadvány, a Der freie Burgenländer. Nem igazi újság, az Ödenburger Heimatdienst, a népszavazásra létrehozott osztrák propagandaszervezet adja ki és csak a népszavazással összefüggı híreket közöl, valamint agitációt folytat. Hetente kétszer jelenik meg, 1921. november 12-én elıször, és a népszavazás után jelentıségét veszti és a húszas évek végén meg is szőnik. A Tábornoki Bizottság tiltotta a propagandát, ezért a Der freie Burgenländer terjesztése is tilos volt. Ennek ellenére jórészt akadálytalanul csempészték, ráadásul illegális lapként nem is cenzúrázták. Fıszerkesztıje az osztrák Hans Ambroschitz volt, aki 1921-ben pár hónapig az Oedenburger Zeitung-ot szerkesztette, majd a magyar hatóságokkal történt többszöri összeütközés után távozott Sopronból.6(6) A fenti sajtótermékek véleményét az események7(7) alábbi fontosabb csomópontjai mentén ismertetem: 1919. július 20-án Ausztria átveszi Párizsban a békefeltételeket, 6szeptember 10-én aláírják a Saint-Germain-i békét, 1920. január 15-én Magyarország átveszi a békefeltételeket, június 4-én aláírják a trianoni békét, 1921. augusztus 28–30-án az osztrák csendırség megkísérli átvenni Burgenlandot, kitörnek a harcok, szeptember 5-én zajlik a kirchschlagi ütközet, szeptember 8-án pedig az ágfalvi, szeptember 22-én az antant jegyzéket intézett Magyarorzsághoz, amelyben Burgenland azonnali kiürítését követeli, október 4-én kikiáltják a Lajtabánságot, október 13-án aláírják a velencei jegyzıkönyvet, november 13–17-én illetve 25–30-án az osztrák hadsereg bevonul Burgenlandba, december 14–16-án zajlik a soproni népszavazás és december 17-én hozzák nyilvánosságra a népszavazás eredményét. A helyi lapoknál 5

természetesen a népszavazást megelızı hónap teljes anyagát feldolgoztam. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész / 2. A bécsi lapok

2. A bécsi lapok Az osztrák békefeltételek átvételekor mindhárom napilap afelett sajnálkozik, hogy Ausztria Nyugat-Magyarországot népszavazás nélkül és az igényeltnél kisebb területtel (Szentgotthárd, Kıszeg és Moson megye keleti fele nélkül) kapta meg.8(8) A békeszerzıdés aláírását meglehetısen különbözıen kommentálják. Az Arbeiter-Zeit-ung szerint a béke valósággal megsemmisíti Ausztriát, ugyanakkor kifejti, a szocializmus kiteljesítése lenne az egyetlen járható út. A Reichspost belenyugvóan ír a békérıl, inkább a szociáldemokraták agresszivitását ostorozza. A Neue Freie Presse inkább gazdasági oldalról közelíti meg a kérdést, az aláírással tovább esett az osztrák korona árfolyama.9(9) A magyar békefeltételek átadását csak szőkszavúan kommentálják, hiszen Ausztria számára már semmi újdonságot nem tartalmaznak.10(10) A békeszerzıdés aláírásával kapcsolatban kommentár nélkül közlik a magyar véleményeket, valamint a június 4-i gyásznap elrendelését.11(11) 1921. augusztus végén az újságok is kiemelten foglalkoznak Burgenland közeledı átadásával. Érdekes megfigyelni, mit emelnek ki az egyes lapok. Az Arbeiter-Zeitung Bauer szociáldemokrata képviselı beszédébıl idéz, miszerint Burgenlandban az átvétel után népszavazást kellene tartani, mert csak így valósulhat meg az önrendelkezési jog és csak ez legitimálhatja az átcsatolást. Ugyanakkor egy ilyen népszavazás példát adhat a többi németlakta terület (Dél-Tirol, Csehország) visszaszerzéséhez. A Reichspost kissé zavartan viselkedik. Részletes beszámolót ad az augusztus 20-i Szent István napi ünnepségekrıl, amelyek a Magyarországtól való búcsú könnyes ünnepévé alakultak át. Arról elmélkedik, hogy Magyarország nem magyar anyanyelvő lakosait is olyan hőséggel tudta eltölteni az állam iránt, amivel Ausztria saját polgárait soha. 7Nem utolsósorban pedig Burgenlandot Szent István koronájától csatolják egy köztársasághoz! Pár nappal késıbb már a közhangulattal együtt nagyobb örömet mutat. A Neue Freie Presse foglalkozik a legtöbbet a konkrétumokkal: fontos a nemzetiségekkel (magyarok, horvátok) való jó bánásmód, nem szabad elbocsájtani a magyar tisztviselıket, de szaporítani kell a német iskolák számát, biztosítani kell a szabad határforgalmat és a gyors pénzcserét.12(12) A kirobbant fegyveres harcok óriási felháborodást váltottak ki Ausztriában.13(13) Az Arbeiter-Zeitung Horthyt tartja felelısnek az incidensért. A Reichspost azonban különbséget tesz Bethlen és más „tiszteletreméltó férfiak”, valamint Héjjas és terrorja között. A Neue Freie Presse is megemlíti, hogy Bánffy külügyminiszter elítélte az erıszakot, az a „bandák” mőve.14(14) A harcok folytatódásával azonban megváltozik a Reichspost hangneme is: azon tanakodik, ki is van ma hatalmon Magyarországon, Héjjas vagy Bethlen? Egyre kevésbé fogadja el tehát azt a magyar álláspontot, miszerint a kormánynak a felkelıkhöz semmi köze. A Neue Freie Presse szerint is világos a helyzetet ismerıknek, hogy a felkelık csak Magyarország jóváhagyásával juthattak be a kérdéses területre.15(15) Folyt közben egy külön kis sajtóháború a szociáldemokraták és a keresztényszo-ciálisok között abban a kérdésben, mekkora az utóbbiak felelıssége a helyzet elfajulásában. Az Arbeiter-Zeitung szerint a keresztényszociálisok akadályozták meg, hogy Ausztria a csendırség helyett a hadsereggel vonulhasson be. A Reichspost ugyanakkor már 1920. januárban közöl egy cikket, miszerint maguk a burgenlandiak kérték, hogy Ausztria a csendırséggel szállja meg ıket.16(16) Valószínő, hogy a hadsereg ellen folytatott 6

propagandakampánynak is köszönhetı, hogy az antant végül tényleg megtiltotta a hadsereg bevetését. A keresztényszociálisok idegenkedése a hadseregtıl két okra vezethetı vissza: egyrészt a hadsereg tisztikara baloldalinak számított (míg a csendırség természetesen jobboldalinak), másrészt a keresztényszociális kormány igyekezett a fegyveres összetőzés lehetıségét a szintén jobboldali Magyarországgal minimalizálni. Megtámadta az Arbeiter-Zeitung a Reichspost-ot azért is, mert az még néhány napja sajnáltatta Magyarországot, most meg hirtelen jó hazafi lett. Egyenesen Horthy hivatalos lapjának nevezi, sıt a keresztényszociálisokat azzal is megvádolja, hogy az osztrák hadsereg bevonulásának megakadályozásával Burgenlandban legitimista bázist, „fekete-sárga Vendée”-t akarnának létrehozni. A Reichspost válaszában kijelenti, hogy a hadsereg gyakorlatilag szocialista párthadseregnek tekinthetı, de a döntı nem ez, hanem az antant tiltása.17(17) 8Elítélıen

nyilatkoznak az újságok Magyarország azon jegyzékérıl is, amely szerint a (keleti) B zónát nem üríti ki, míg Ausztria nem teljesít bizonyos anyagi követeléseket. Az Arbeiter-Zeitung ugyanakkor megjegyzi, hogy még a szerbek sem ürítették ki Baranyát. A Neue Freie Presse szerint viszont Magyarország viselkedése ellenkezik a nemzetközi joggal, hiszen Burgenland kiürítését semmilyen szerzıdés nem tette a körülményektıl függıvé. Két nap múlva interjút közöl Bethlennel, aki kifejti, hogy az anyagi követelések azért csak most kerültek elıtérbe, mert eddig Magyarország reménykedett abban, hogy legalább egy kisebb területet megtarthat. A magyar kormány álláspontját a másik két lap is ismerteti: a Reichspost „Bethlen gróf nyilatkozatáról” ír, az Arbeiter-Zeitung viszont arról, hogy „mit szeretnének a betyárok”.18(18) Az Arbeiter-Zeitung és a Reichspost tág teret szentel a magyarok „üzelmeinek” leleplezésére is. Az elıbbi Osztenburg soproni uralmát ecseteli meglehetısen sötét színekkel, az utóbbi pedig válogatott rémhíreket közöl: reguláris magyar csapatok is részt vesznek a küzdelemben, elrabolták és lelıtték Josef Schneider keresztényszociális párttitkárt, egy magyar halottnál dum-dum lıszert találtak. Másnap helyesbít: Josef Schneider él.19(19) Megfigyelhetı, hogy a helyzet elmérgesedésével Magyarország elveszíti a Reichspost szimpátiáját, sıt az már túlzásokba is esik hirtelen feltámadt nacionalizmusával. Mindegyik lap küldött helyszíni tudósítókat is Burgenlandba, akik a lakosság nagy örömérıl számoltak be. Az Arbeiter-Zeitung szerint a burgenlandiak azért örülnek az átcsatolásnak, mert Magyarországon alacsonyak voltak a bérek, nem volt szakszervezet, és erıszakos volt a csendırség. A Reichspost elsısorban azért örül, mert Burgenland és Ausztria népét nem csak a közös nyelv, de a közös vallás és világnézet is öszszeköti.20(20) Újra és újra megmutatkozik, hogy a két pártlap nem tud szabadulni ideológiai kötöttségeitıl. A felháborodás a szeptember 5-i kirchschlagi ütközet után éri el a csúcspontját. Nem csoda, hiszen a fegyveres harc most már Ausztria eredeti területeit is elérte. Mindhárom újság jócskán túlbecsüli a támadók létszámát (2–3 ezerre a valóságos kb. 300 helyett), a két pártlap tényként, a Neue Freie Presse híresztelésként közli, hogy a csatában magyar reguláris csapatok is részt vettek.21(21) A három nappal késıbbi ágfalvi ütközetrıl is hasonló hangnemben számolnak be. Az Arbeiter-Zeitung szerint az egyik magyar halottnál katonai igazolványt találtak. Ez különös, hiszen a csata mind a négy elesettjét Sopronban ravatalozták fel. A Reichspost az Osztenburg-csendırök támadásáról számol be, ismét a Neue Freie Presse tudósítása a legvalósághőbb: magyar bandák, majd késıbb a csendırök támadtak Ágfalvára.22(22) 9Az

osztrák csendırség kivonulása, és így a közvetlen harci cselekmények megszőnte után erısen megcsappant az újságok érdeklıdése a burgenlandi kérdés iránt. Mindhárom lap csak szőkszavúan közli az antant szeptember 22-i ultimátumának a hírét.23(23) Az október 4-én Felsıırött (Oberwart) kikiáltott 7

Lajtabánság sem kapott túl nagy publicitást. Az Arbeiter-Zeitung be sem számol az eseményrıl, a Reichspost és a Neue Freie Presse szatírába illınek nevezi a történteket. Fontosabbnak tartják ennél azt, hogy Magyarország Burgenlandot hivatalosan átadta a Tábornoki Bizottságnak.24(24) A Reichspost magáévá teszi a szociáldemokraták népszavazást követelı álláspontját, sıt még azt is megengedi magának, hogy kijelentse: a népszavazást a keresztényszociálisok találták ki, a szociáldemokraták csak azóta követelik, mióta ık felvetették.25(25) Nagyobb érdeklıdést váltott ki a velencei jegyzıkönyv. Az Arbeiter-Zeitung pontosan leírja a jegyzıkönyv rendelkezéseit. Egy másik cikkben azonban kritikai megjegyzéseket főz az alapjában véve helyeselt népszavazáshoz: Ausztriának semmi biztosítéka nincs, hogy Magyarország ezt a megegyezést betartja, hisz’ az eddigieket sem tartotta be, és eddig arra hivatkozott, hogy nincs befolyása a felkelıkre. A Reichspost is hasonló kifogásokat emel, és hozzáfőzi, hogy igazságosabb lett volna egész Burgenlandban népszavazást rendezni, nem csak egy önkényesen kiszakított területen. A Neue Freie Presse kommentárja: a jegyzıkönyv fontos állomás a megnyugváshoz vezetı úton és remény a jószomszédi viszony kialakítására.26(26) Miután a felkelık elhagyták Burgenlandot, és most már az osztrák hadsereg kezdhette meg a bevonulást az északi területekre, ismét az újságok címoldalára került a téma. November 14. és 17. között mindhárom lap napról-napra követi az osztrák csapatok elırenyomulását, akik nem ütköztek ellenállásba.27(27) Ugyanezen cikkeiben mindegyik újság leírja a burgenlandiak örömét is, amellyel a katonákat üdvözölték. Egymásnak ellentmondó cikkekben számol be az Arbeiter-Zeitung és a Reichspost a felkelık további sorsáról. Az elıbbi szerint Budapestre érkeztek, ahol randalírozni kezdtek. Bethlen le akarta tartóztatni ıket, de Horthy nem engedte. Bethlen kínos helyzetbe került, hiszen már mind a demokratákkal, mind az ellenforradalmárokkal ellenséges a viszonya. A Reichspost szerint viszont a felkelık a határ közelében maradtak. Másnap hozzáteszi, hogy a banditák csornai fıhadiszállásukon gyülekeznek, 10és amennyiben a népszavazás kimenetele Magyarország számára kedvezıtlen lesz, újra lecsapnak.28(28) Már kisebb a hírértéke a déli területek november végi megszállásának. A lapok beszámolnak Schober kancellár egy burgenlandi küldöttséghez intézett szavairól, miszerint alaptalan a burgenlandiak félelme, hogy Ausztria ismét visszavonulna a területrıl. A Reichspost helyszíni tudósítója beszámol burgenlandi körútjáról és a lakosság örömérıl. A Neue Freie Presse a Felsıırre való bevonulásról tudósít. Az osztrák hadsereg nem ütközött ellenállásba, annak ellenére, hogy a lakosság itt magyar és itt volt a felkelık fıhadiszállása.29(29) A népszavazás elıkészítése során három jelentısebb probléma merült fel: a népszavazás szabályzata, a megszálló katonaság kérdése és a szavazás idıpontja. Ezek megjelennek az újságok hasábjain, ha elég szőkszavúan is. A Neue Freie Presse kommentár nélkül csak a Tábornoki Bizottság által kidolgozott szabályzat szövegét közli.30(30) A Reichspost problémásnak tartja a megkötést, hogy csak az szavazhat, akinek állandó lakhelye 1921. január 1. óta Sopronban van, mivel így nem szavazhatnak azok, aki e dátum elıtt Ausztriába menekültek, valamint azok a hadifoglyok, akik január 1. után tértek haza, és a nem Sopronban lakó soproniak (itt ráadásul tartani kell a városi hatóságok magyarbarátságától, hiszen pl. a Budapesten dolgozó és lakó soproniakról „kimutatták”, hogy Sopronban is rendelkeznek egy „szobácskával”, míg a Bécsben dolgozóknál ilyen „szobácskát” nem találtak).31(31) November végén megjelenik a cikkekben, hogy az antant esetleg csendıröket küldene, majd december 3-án, illetve 8-án beszámolnak a lapok a Nagykövetek Tanácsának végleges döntésérıl, a katonai egységek 8

átvezénylésérıl a felsı-sziléziai népszavazási területrıl Sopronba.32(32) December elején még úgy vélik az újságok, hogy a népszavazásra csak januárban kerül sor. Csak december 14-én közlik, hogy valószínőleg aznap tartják a népszavazást, így ezt Ausztria természetesen nem ismerheti el.33(33) Az Arbeiter-Zeitung december 13-án még azt írta, hogy az idıpontot el kell halasztani, mivel a bandák újra gyülekeznek és fegyverkeznek, illetve mert a választói listákat meghamisították. Másnapi cikkének már a címe is árulkodó: „A soproni komédia”. A lap szerint Olaszország háborúra készül a Szerb-Horvát-Szlovén királyság ellen és ehhez szövetségeseket keres. Magyarországot azzal akarja megnyerni, hogy neki ajándékozza Sopront. A magyar katonaság a népszavazás elıkészítése során a városban 11maradt, a szavazói listák hamisak, a selmeci fıiskolások terrorizálták a lakosságot. Ausztria hiába kérte az idıpont elhalasztását, a Tábornoki Bizottság (amelynek elnöke olasz) ezt nem engedte. 15-én már arrról számolhat be, hogy a szavazás Ausztria közremőködése nélkül kezdıdött meg, így fabatkát sem ér. Ugyanakkor azt is megírja, hogy a hivatalos jelentések szerint a szavazás rendbontás nélkül zajlik. 16-án már csak annyit ír, hogy Sopronban a szavazás lezárult, most a községek vannak soron. Végül 18-án közli a népszavazás végeredményét és a kommentárt: ha a szavazás szabad lett volna és a választói listák nem hamisak, egyértelmően Ausztria gyız. Ugyanebben a számban megjelent egy hosszú, kéthasábos cikk: magyar katonák elfogtak és megkínoztak egy osztrák katonát, ráadásul osztrák területen (?!). 19-én Ausztria egyik választási biztosa nyilatkozik a történt csalásokról: elhunytak, frissen bevándoroltak, ismeretlenek szerepeltek a listákon.34(34) A Reichspost december 14-én két indokot nevez meg, miért nem fogadható el a népszavazás. Népszavazásnak csak az egész Burgenlandra vonatkozólag lenne értelme, annak fıvárosát (!) önkényesen kiszakítani nem szabad. Másrészt most már a szavazás tisztasága sem biztosított. 15-én rezignáltan közli, hogy a népszavazás kezdetét vette (az osztrák képviselık távollétében), és minden bizonnyal Magyarország fog gyızni. 16-án két cikkben is felsorolja, miért érvénytelen a népszavazás: a listák hamisak, így idegenek is szavazhattak, míg a helybéliek közül nem mindenki. A Tábornoki Bizottság idınek elıtte berekesztette a listák átvizsgálását. 18-án közli a lesújtó eredményt, majd kommentárjában hozzáteszi: a kb. 32 ezer jogosultból (?!, valójában csak 26.900) csak 15.343 (valójában 15.334) fı szavazott Magyarországra, tehát még a fele sem (valójában a szavazásra jogosultak 57, a szavazók 64 %-a szavazott Magyarországra). Külön örül a cikk annak, hogy a községek többsége Ausztriára szavazott.35(35) A Neue Freie Presse december 14-én számol be a végleges idıpontról, és amellett, hogy leszögezi, ez Ausztria számára elfogadhatatlan, afelett is sajnálkozik, hogy ez újabb sebet ejt az amúgy is törékeny osztrák-magyar viszonyon. Egy másik cikk már ekkor tiltakozik a hamis szavazói listák miatt. Az esti kiadásban tudatja, hogy Ausztria visszahívta szavazási biztosait, és arról is beszámol, hogy Sopron utcáin magyar katonaság és csendırség járırözik (valójában 12-én valamennyien elhagyták a várost). Másnap ezt helyesbíti is: csak civilbe öltözött katonák vannak, akik soproniak lévén szavazásra jogosultak. A járırszolgálatot francia és olasz antantkatonaság látja el. 17-én közli, hogy a szavazás befejezıdött, megkezdıdött a szavazatok összeszámolása, eredmény másnapra várható. 18-án teszi közzé az eredményeket, méghozzá a szavazásra jogosultak számával együtt pontosan, csak a leadott szavazatok számánál van jelentéktelen eltérés.36(36) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész / 3. A budapesti lapok

9

123.

A budapesti lapok

Mint már említettem, a magyar lapok csak 1919. szeptemberben jelennek meg újra, így az osztrák békefeltételek átadásáról és a saint-germain-i béke aláírásáról nem tudósítanak. A magyar békefeltételek átvételérıl a Népszava számol be a legszőkszavúbban. Felsorolja a magyar delegáció érveit a határmódosítások ellen: az új államok is soknemzetiségőek, a régi Magyarország gazdasági egységet képezett és az önrendelkezési jogot csak népszavazás útján szabadna gyakorolni. Kifejti, hogy a gyıztes imperializmus csak igazságtalan békére képes, és célja az utódálamok „kisarcolása”. Érzékelteti, hogy súlyos ellentétek forrása lehet a béke, de ennek, illetve az elutasított rendszer ellenére kiáll az ország igaza mellett. Végül ismerteti a részleteket.37(37) Bıbeszédőbb és patetikusabb az Új Nemzedék. Bıven idéz történelmi példákat: Magyarország védte Európát a török-tatár ellen, most a bolsevizmus elleni utolsó bástya lehetne, de nem csonkán, sıt 1871-ben Irányi Dániel interpellált Andrássyhoz, hogy akadályozza meg Elzász-Lotharingia átcsatolását (a tartomány késıbb is többször lesz hivatkozási alap). Részletesen ismerteti Apponyi útját, az általa átadott jegyzékeket és híres beszédét. Január 20-án az újság elsı öt (!) oldalát foglalja el a békefeltételek ostorozása, a régi Magyarország siratása és a sok irredenta felhívás. Egyedül azt nyugtázza örömmel, hogy az államformát az antant nem kívánja meghatározni, tehát lehetıség van a királyság helyreállítására.38(38) Hasonlóan elkeseredett, de tényszerőbb Az Est beszámolója. Ez volt az egyetlen lap, amely helyszíni tudósítót is küldött Apponyi delegációjával, így a diplomácia mindenapjaival is megismerkedhet az olvasó a szállástól az étkezésen át szabadideje eltöltéséig. Pontosan és hosszan ismerteti a békefeltételek és Apponyi beszédének szövegét. Kiemeli, hogy az antant nem rendelkezett a kisebbségi jogokról, az államformáról és a nemzeti bankról.39(39) A trianoni békét a Népszava a bosszú mővének tartja, ami nem lehet tartós. Ugyanakkor ez figyelmeztetés Magyarország számára, hogy a belpolitika alapja sem lehet a bosszú. Az aláírás után az újjáépítésre kell figyelni. Az Új Nemzedék vezércikkét június 4-én a cenzúra törölte! Két nap múlva az újság gyászkerettel jelenik meg. Közli Horthy nyilatkozatát, de a kormányzó is csak az eddig már elhangzott érveket sorolja fel a békeszerzıdéssel szemben. Az Est is közli ezt az interjút, ezenkívül Rakovszky nemzetgyőlési elnök beszédét.40(40) 13Elég

szőkszavúan veszi tudomásul a Népszava a harcok kirobbanását is 1921 augusztusában. Az átadás napján, 28-án még elbúcsúztatja Nyugat-Magyarországot és óv attól, hogy az átadás viszályra adjon okot Ausztriával, a késıbbiekben azonban nem kerül a téma az elsı oldalra (ott fıleg az inflációról, illetve a felsı-sziléziai helyzetrıl van szó). Véleményt nem nyilvánít, közli az MTI híreit, az osztrák sajtó állításait (fıleg az Arbeiter-Zeitung-ot, de néha a Reichspost-ot is), valamint a hivatalos magyar cáfolatot. Az Új Nemzedék ezzel szemben ujjong a felkelés hallatán. Kiemeli, hogy a német nyelvő lakosság harcol Magyarországért. Az Est csak 31-én, egy nappal a többi lap után számol be a felkelésrıl, egyelıre elég visszafogottan.41(41) Mindhárom lap beszámol arról is, hogy Magyarország nem ürítette ki az ún. B zónát, arra hivatkozva, hogy Ausztria nem hajlandó teljesíteni anyagi követeléseit, azaz nem akarja megváltani a magyar állami tulajdont, átvállalni a magyar államadósság területileg arányos részét, biztosítani a tisztviselık fizetését és nyugdíját, és hasonlókat. A Népszava ezt csak tényként közli, illetve idézi az osztrák és a magyar álláspontot. Az Új Nemzedék harciasan áll ki Magyarország igaza mellett, sıt számba veszi az elvesztett javakat is. Gyakran idézi a magyar kormány fı érvét is, hogy Ausztria nem gyıztes hatalom, vele másképp kell megállapodni. Az Est érzelemmentesen, de pontosan beszámol a kormány intézkedéseirıl és a 10

diplomáciai eseményekrıl.42(42) Természetesen a belpolitikai mondanivalóval is összekötıdik az események bemutatása. A Népszava itt is fıleg az idézés technikájával él. Hosszan közli pl. Bauer beszédét, miszerint a karlista reakció áll a felkelés mögött, és Nyugat-Magyarországból az osztrák ellenforradalom felvonulási terepe lesz. Nyíltan nem kritizálja a magyar kormányt, de nem véletlen, hogy az amúgy ritkán idézett Reichspost-ból a „Héjjas vagy Bethlen” c. cikket veszi át (forrásmegjelölés nélkül!). Az Új Nemzedék bemutatja a megszállásról folytatott osztrák sajtóvitát is, természetesen az osztrák „vörös” hadsereggel való riogatásra kihegyezve. Ausztriát általában is kommunistának tartja, állítása szerint az osztrák csendırökkel kommunista agitátorok is érkeztek, és a felkelés oka is részben a helyiek félelme a magántulajdon felszámolásától. Érdekes, hogy a kommunisták megjenésérıl szóló híreszteléseket Az Est helyszíni tudósítója is megerısíti.43(43) Míg az osztrák sajtó a magyar „bandák” rémtetteirıl cikkezik, néhány magyar lap az osztrák csendırök garázdálkodásáról számol be. A Népszava csak közli az értesülést, mely szerint az osztrákok túszokat szednek a helyi lakosságból. Az Est ilyen 14esetekrıl nem tud, az egyik megsebesült prominens felkelıt viszont szerinte is kommunisták hurcolták Ausztriába. Az Új Nemzedék viszont rendszeresen tudósít az osztrákok erıszakoskodásáról. 44(44) Nem teljesen egységes a magyar sajtó abban a kérdésben sem, mennyiben felelıs a magyar kormány a felkelésért. A Népszava pusztán a hivatalos magyar álláspontot közli, miszerint a felkelık önállóak, kommentár nélkül. Az Est ennél tovább megy, hírt ad azokról az intézkedésekrıl is, amelyek célja az idegenek bejutása a vitatott területekre, de nem foglal egyértelmően állást sem a kormány felelıssége kérdésében, sem abban, hogy valóban helyi felkelésrıl, vagy – mint az osztrákok állítják – szervezett szabadcsapatokról van-e szó. Mint már említettem, az Új Nemzedék kifejezetten a helyi lakosság felkeléseként mutatja be a harcokat, gyakran hangsúlyozza az egyes részvevık német vagy horvát származását. Ezenkívül azonban nyilvánvaló hazugságokba is bonyolódik, amikor az osztrák sajtó vádjait akarja visszautasítani. Megállapítja, hogy Osztenburg nem felkelı, hanem az antant engedélyével Sopronban tartózkodó csendırparancsnok, de azt is állítja, hogy Héjjas és Prónay nincs a térségben, bár kérdés, hogy akkor miért fontos az a tény is, hogy amúgy sem tagjai a magyar nemzeti hadseregnek.45(45) Helyszíni tudósítót ez alkalommal is csak Az Est küld Nyugat-Magyarországra. Az osztrákokkal ellentétben ı elkeseredett emberekkel találkozik, akik ragaszkodnak Magyarországhoz, féltik magyar iskoláikat és passzív ellenállással válaszolnak az osztrákok „kétségbeesett” berendezkedési kísérleteire. Megemelíti, hogy az osztrákok szerint „ısi német föld tért vissza”.46(46) Általában is jellemzı, hogy a magyar lapok tájékozatlanabbak az eseményeket illetıen, mint az osztrákok. Ennek részben magyarázata az is, hogy Magyarország felıl elvileg tilos volt beutazni az A zónába, késıbb pedig az egész területre. Ausztriában ilyen korlátozás nem volt, a csendırség, majd késıbb a hadsereg pedig rendszeresen tájékoztatást adott az elırenyomulásról és a harci cselekményekrıl. A magyar sajtó ezek után gyakran az osztrák lapértesüléseket vette át és kommentálta. A rokon szellemő lapokat tartották megbízhatóbbnak, míg a másik táborhoz tartozóakat eleve hazugnak. Így a Népszava az Arbeiter-Zeitung-ra támaszkodott, az Új Nemzedék fıleg a Reichspost-ot idézte, és néha a Neue Freie Presse-t, viszont Az Est többször is közölt lapszemlét, ahol több véleményt ismertetett és elemzett. Ezzel függ össze az is, hogy a magyar tudósításokban kevésbé emelkedik ki a két legfontosabb „ütközet”, a kirchschlagi és az ágfalvi. A Népszava újfent röviden, és jórészt az Arbeiter-Zeitung-ot idézve tudósít elıbb a hohenbruggi (bár itt a név helyesírása bizonytalan, késıbb hibásan Höhlenbruggnak is írja), majd a kirchschlagi, végül az ágfalvi ütközetrıl, illetve arról, hogy mindezek következtében az osztrák csendırök kivonulnak a megszállt területrıl. Az Új Nemzedék még több fegyveres cselekményrıl 15számol be, így 11

igazán nem válik el, melyik volt fontos, melyik nem. Hohenbrugg mellett Cinfalván (Siegendorf) fordult elı kézigránátharc (de nem derül ki, hogyan került a helyi lakosokhoz kézigránát), Kirchschlaggal egyidıben pedig Pinkafırıl (Pinkafeld) és Szentmargitbányáról (St. Margarethen) is kiverték az osztrák csendıröket. Ágfalvánál megemlíti, hogy kb. száz felkelı verte ki a négyzázötven csendırt, és Osztenburg csak utána vonult be a faluba helyreállítani az osztrákok megfutamodásával felbomlott rendet. Közben cáfolja az újság az osztrák rémhíreket a reguláris magyar katonaság jelenlétérıl és a felkelık nehézfegyverzetérıl. Az Est igyekszik minden eseményrıl beszámolni, ugyanakkor tényszerően tájékoztatni az osztrákok, illetve az antant véleményének ismertetésével. Hohenbrugg mellett ez a lap is tud a cinfalvi, illetve a gyanafalvi (Jennersdorf) harcról. A hohenbruggi „csatánál” leírja az osztrák verziót (kb. kétszáz felkelı tört be Stájerországba), és a magyar álláspontot is (összesen 8 felkelı tévedt át osztrák területre, ahonnan kb. háromszáz csendır visszaverte ıket, miután elesett horvát származású géppuskásuk!). Kirchschlag esetében Ferrarionak, a soproni Tábornoki Bizottság elnökének a vizsgálati jelentését idézi, mely szerint a támadók „falusiak” voltak, nem magyar katonák. Ágfalvánál szintén pozitívan értékeli Osztenburg szerepét, aki bevonulása után szabadon engedte az osztrák foglyokat és lefegyverezte a magyar felkelıket.47(47) Az antant ultimátumáról a magyar lapok is csak kurtán, ráadásul megkésve számolnak be. Ugyanakkor mindegyik megemlíti, hogy Sopron esetleg mégis magyar maradhat, a Népszava és Az Est úgy tudja, ez Benes ötlete.48(48) Nagyon meglepı, de egyik magyar lap sem tudósít a Lajtabánság kikiáltásáról. Mivel az újságokat cenzúrázták, a sajtó alapján nem megállapítható, tudott-e egyáltalán a közvélemény Prónay kezdeményezésérıl. A lapokat olvasva gyakran az az érzésem, hogy az újságíró és a korabeli olvasó is értesült olyan dolgokról, amik nem jelentek meg nyomtatásban. Ez alkalommal azonban késıbb sincs utalás az operett-államra. Beszámolnak az újságok viszont arról is, hogy Magyarország hivatalosan az egész területet átadta az antantnak, kivonult, és csak Osztenburg csendırei maradhattak a Tábornoki Bizottság fegyveres erejét biztosítani.49(49) A Népszava csak közli, az Új Nemzedék és Az Est viszont a nagy tragédiában kis gyızelemként értékeli az olasz közvetítéssel létrejött kompromisszumot, a velencei jegyzıkönyvet, mely szerint Magyarország gondoskodik a felkelık távozásáról, Ausztria megszállja a neki ítélt terület nagy részét, de Sopron és nyolc környezı község 16sorsáról népszavazás dönt. A Népszava még aggódik, tényleg ki tudja-e üríttetni a magyar kormány Nyugat-Magyarországot, illetve hogy – az Arbeiter-Zeitung-ot idézve – nem válik-e komédiává a népszavazás. Az Új Nemzedék a hír mellett Thurner soproni polgármester véleményét is közli, mely szerint Sopron bizonyosan Magyarországra fog szavazni. Az Est részletesen ismerteti az egyezményt, majd a kormány proklamációját is, mellyel a végrehajtás megkezdıdik.50(50) Nem kap túl nagy sajtóvisszhangot az osztrák hadsereg novemberi bevonulása. Lelkiismeretesen beszámol mindhárom lap arról, hogy az osztrák hadsereg csekély létszáma miatt elıször az északi területek megszállására kerül sor. Az Est párhuzamot von 1848-cal (akkor is november 13-án kezdıdött meg a bevonulás) és idézi a Reichspost helyszíni tudósítóját, aki szerint „a lakosság ridegen fogadja a megszállókat”.51(51) A déli területek megszállásáról már csak Az Est számol be, meglehetısen hiányosan. Megjegyzi ugyanakkor, hogy rémhírnek bizonyultak az osztrák lapok állításai, hogy a területen még magyar bandák tartózkodnának.52(52) A népszavazási szabályzatról a legrészletesebben a Népszava ír. Még november 18-án közli, hogy Ausztria szeretné a magyar nemzetgyőlési választásoknál demokratikusabbá tenni a népszavazást, pl. nık is szavazhassanak. Másnap már olvasható a szabályzat szövege, jóval elıbb tehát, mint az osztrák lapokban, illetve a többi magyar újságban. Értékelést viszont nem ad. Az Est a hónap végén szintén csak ismerteti a 12

szabályzatot.53(53) Az osztrák megszállás idején még találgatják a lapok a népszavazás idıpontját. Általában november végére-december elejére teszik, az osztrák bevonulás ütemétıl függıen. A késıbbiekben elveszítik érdeklıdésüket a téma iránt, majd csak magáról a népszavazásról számolnak be.54(54) November közepén még egységesen úgy tudják a magyar újságok is, hogy az antant nem fog katonaságot küldeni a népszavazási területre, bármennyire is szeretné azt Ausztria. A hónap végén azonban már beszámolnak az olasz, francia és angol osztagok várható érkezésérıl.55(55) A Népszava a népszavazás során is csak rövid híreket közöl. December 14-én megírja, hogy a szavazást nem halasztották el, mivel a Nagykövetek Tanácsa csak engedélyt adott rá, de ezzel a Tábornoki Bizottság nem élt, így viszont Ausztria visszahívta biztosait. Másnap beszámol arról, hogy a szavazás rendben folyik. Idézi az Arbeiter-Zeitung 17véleményét, mely szerint Olaszország egy jövıbeli, Jugoszlávia elleni háborúhoz akarja megnyerni Magyarországot, ezért kedvez neki. Ismerteti emellett Bánffy külügyminiszter nyilatkozatát is, hogy a népszavazás jogszerő, sıt már 11-én meg lehetett volna tartani. Helyi hírként tudósít arról is, hogy az egyik szavazóhelyiségben leszakadt egy lépcsı, és többen megsérültek. 16-án közli, hogy az osztrák biztosok távollétében a magyarok is visszavonultak, hogy biztosítsák a szavazás pártatlanságát. Idézi a Reichspost-ot, hogy Magyarország fölényesen gyızött. Végül 18-án az újság 4. oldalán (!) olvasható a hír: a népszavazáson Magyarország nyert. A rövid cikk pontosan ismerteti a számokat, de sem ekkor, sem a következı napokban nem jelenik meg kommentár.56(56) Az Új Nemzedék 14-én fıleg az osztrák propaganda cáfolatával van elfoglalva: nem igaz, hogy elhalasztják a népszavazást, nem igaz, hogy magyar felkelık lennének a térségben és nem igaz, hogy a Tábornoki Bizottság tudatosan hamis szavazási névjegyzékeket fogadott volna el. Másnap beszámol a szavazás megkezdésérıl. Részletesen leírja a szavazási technikát. Interjút közöl Thurner polgármesterrel, aki a legelsı szavazó volt, és aki szerint a város 80–90%-a Magyarországra fog szavazni. Közli ugyanakkor az osztrák véleményt (a Neue Freie Presse-re támaszkodva), hogy a velencei jegyzıkönyv szerint még december 18. is korai idıpont lett volna (ekkorra akarták az osztrákok elhalasztani a szavazást), de legalább a tisztaság látszatát megırizték volna. 16-án a falvak véleményét találgatja az újság. Ott is meglesz a 75%, véli Klebelsberg Kunó, Sopron nemzetgyőlési képviselıje. Az Új Nemzedék szerint még Brennberg bányászait sem befolyásolja a „kommunista izgatás”. A latolgatás másnap is folyik, Nagycenk magyar és Kópháza horvát lakosságában biztos az újság, a német falvak voksai meg fognak oszlani. Döbbenetes, de magáról az eredményrıl ezek után az Új Nemzedék nem számol be, legközelebb december 28-án közli egy rövidebb cikkben, hogy a Tábornoki Bizottság hivatalosan is elismerte az eredményt, és Sopron február 1-jén viszatér!57(57) Az Est újra helyszíni tudósítót küld Sopronba. İ számol be az elıkészületek mindennapjairól, a szeszárusítás és a gyülekezés tilalmáról, illetve Thurner nyilatkozatáról a fölényes gyızelemrıl. 15-én ír a lap az osztrák kifogásokról és a biztosok távozásáról. Közli Ferrario tábornok felhívását a szavazás tisztességes lebonyolítására, és megírja, hogy Thurner szavazott legelıször. Az osztrák véleményeket lapszemle formájában ismerteti: a Neue Freie Presse nem tartja megbízhatónak a Tábornoki Bizottságot, a Reichspost önkényesnek nevezi a szavazást, az Arbeiter-Zeitung pedig Olaszország nagyhatalmi törekvéseit tudja a színjáték mögött. 16-án Az Est is 80%-os gyızelmet prognosztizál, és szintén beszámol Klebelsberg soproni látogatásáról. Végül 20-án településekre lebontva közli a népszavazás eredményét. Helyi értesülésként 18írja, de ezzel a túlzott elızetes várakozást is mentegeti, hogy tkp. az érvénytelen szavazatok is Magyarországnak járnának, mert sokan hazavitték a sárga papírt, bizonyítandó hazájuk iránti hőségüket (a szavazás során vagy az Ausztriát jelentı sárga, vagy a Magyarországot jelentı kék 13

cédulát kellett eltépni, jelezve, hogy melyik országra nem szavaz az ember, majd az ép és a kettétépett papírt is be kellett tenni egy borítékba és leadni).58(58) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében 1. rész / 4. Pártok és nemzetek

4. Pártok és nemzetek A feldolgozott három-három újság meglehetısen különbözı módon tudósított és kommentált annak ellenére, hogy az alapkérdésben megközelítıen teljes volt mindkét oldalon a nemzeti egyetértés. A saint-germain-i és a trianoni békéket mindkét ország közvéleménye katasztrófaként élte meg és elutasította, jóllehet Ausztria inkább etnikai, míg Magyarország inkább történelmi alapon. Éppen ezért Nyugat-Magyarország/Burgenland átcsatolását az osztrákok kis elégtételnek, a magyarok viszont az utolsó tırdöfésnek érezték, amelyet ráadásul az egykori bajtárs mért rájuk. Ezért ítélte el egységesen az osztrák sajtó a fegyveres ellenállást, és ezért hallgatott szemérmesen, vagy éppen buzdított lelkesen a magyar. Igazának biztos tudatában így a velencei jegyzıkönyv és maga a népszavazás az egyik oldal számára sem volt teljesen elfogadható. Ausztria nagyhatalmi nyomásra elszenvedett veszteségként, majd egyszerő csalásként könyvelte el, Magyarország pedig nagyon szerény eredményként, és a várakozásoktól elmaradó arányú gyızelemként. Nemzeti egységrıl azonban csak nagy leegyszerősítéssel beszélhetünk. Vizsgáljuk meg az egyes politikai irányzatok, illetve a véleményüket képviselı-támogató sajtóorgánumok nézetkülönbségeit. A pártlapok kínálta világkép sokkal egyszerőbb és szegényesebb. Nem annyira híreket, mint inkább a két nagy politikai tábor véleményét igyekeznek közölni, ily módon foglyává válnak saját ideológiájuknak. Kétségkívül a szociáldemokrácia a következetesebb. Az Arbeiter-Zeitung végig ellenszenvvel viseltetik a jobboldali Magyarországgal szemben (a felkelıket következetesen „banditáknak”, a magyar kormányt pedig „betyároknak” nevezi), de végig kiáll a népszavazás mint az önrendelkezés érvényesítési formája mellett. Ugyanakkor a téma könnyebben válik számára érdektelenné, így néha hiányoznak a burgenlandi-soproni hírek, amikor a többi lap ír róluk. Erısek a belpolitikai összefüggések is, a lap minden alkalmat kihasznál, ha lehet valami leleplezıt írni a keresztényszociális „politikai machinációkról”. A Népszava a történelmi körülmények folytán csak halvány árnyéka az osztrák példaképnek. Mert hogy arról van szó, azt egyértelmősítik a szinte mindennapos idézetek. Nyíltan nem fordulhat szembe a kersztény-nemzeti kurzussal, de érzékelhetı az ellentét. Rendre óva int attól, hogy az ellentét rontsa a két ország közti viszonyt. Meglepı azonban, hogy míg az Arbeiter-Zeitung – ugyan nemzetközi munkásszolidaritásra és nagynémet elkötelezettségre alapozva, mégis – nemzeti álláspontra helyezkedik, addig a Népszava csak Trianon idején azonosul a nemzeti veszteséggel, 1921-ben már nem mutat 19sok érdeklıdést a soproni kérdés iránt (még a felsı-sziléziai német-lengyel népszavazás is elıkelıbb hírként szerepel). Szintén a Népszava és a szociáldemokrata párt alárendelt helyzetére utal, hogy Magyarországon nem folyt az ausztriaihoz mérhetı sajtóháború a keresztény lapokkal szemben. A keresztény tábor állásfoglalása bonyolultabb. A Reichspost kacskaringós utat járt be. 1921 közepéig, ha nem is nyíltan, de érezhetıen magyarbarát beállítottságú, Burgenland átcsatolása sem tölti el lelkesedéssel. Ez következik a jobboldali szomszédhoz főzıdı rokonszenvbıl, de a párt legitimista kötıdésébıl is. Ugyanakkor míg a szociáldemokraták kifejezetten Anschluss-pártiak voltak, és így Burgenland csupán marginális kérdésnek számított, a keresztényszociálisok az új Ausztria államfenntartó pártjának számítottak, és egyben a „vörös” Béccsel szemben a vidék hangját képviselték, ezért Burgenland és Sopron 14

is több figyelmet kapott. 1921 augusztusában azonban radikális fordulat állt be a Reichspost hangvételében. E fordulatot viszont a lap kénytelen plagizációval (a szociáldemokrata követelések, vagy akárcsak hangnem átvételével), illetve szenzációs, de nyilvánvalóan alaptalan rémhírek terjesztésével megtámogatni. Az Új Nemzedék természetesen végig következetesen revizionista. A történelmi, földrajzi és gazdasági érvek mellett gyakran hivatkozik a szerinte a nemzetiségeket is eltöltı magyar nemzettudatra, és Ausztria kommunista kötıdésével szemben a magyarok keresztény-konzervatív lelkületére. Könnyen keveredik ellentmondásba mindkét állításában, hiszen sovinizmusa sokszor kifejezetten kisebbségellenes, kommunista-ellenességében pedig kénytelen Kun Béla Tanácsköztársaságáról is megemlékezni. Elfogultan és gátlástalanul védi nemcsak a magyar kormány álláspontját, hanem a felkelıket is, végig biztos a fölényes magyar gyızelemben, ezért hihetetlen csalódás számára az alig kétharmados többség. A polgári sajtó próbálta meg a legobjektívebben, legtávolságtartóbban tálalni a híreket, nem tévesztve szem elıl a nemzeti szempontot sem. Nyilvánvaló hazafias érzelmei mellett a Neue Freie Presse hasábjain nagy hangsúlyt kaptak a kérdés pragmatikus (pl. gazdasági alapú) elbírását szorgalmazó érvek. Választékosabb a lap szóhasználata is: nemcsak „banditáknak” (mint az Arbeiter-Zeitung), hanem „felkelıknek”, „szabadcsapatoknak” is nevezi a magyar fegyvereseket, ezzel is mutatja, hogy a lehetıségekhez képest elfogulatlan. Javára írható még a nagyfokú precízség, minden fontos hírrıl beszámol, gyakran 1–2 nappal korábban is mint laptársai. Gazdag a háttérinformációk, helyzetelemzések anyaga, így az olvasó jobban eligazodhat a számára ismeretlen kérdésben. Méltó párja Az Est. Egyértelmően ellenzi a terület elcsatolását, és örül a népszavazásnak, majd a gyızelemnek is, de nem védi a védhetetlen magyar álláspontot (pl. a felkelık „függetlenségérıl”). A magyar lapok közül egyedül Az Est rendelkezik helyszíni tudósítókkal, gondos lapszemlékkel ismerteti és elemzi az osztrák álláspontot, minden szempontból ügyel tehát a hiteles tájékoztatásra. A híreket mindenképpen és gyorsan közli (a 8. oldal a lapzárta után érkezı híreknek van fenntartva, az ottani megjelenés nem fontossági sorrendet jelöl tehát). Világosan – formailag is – elkülönül a hír és a vélemény. Általában is érzıdik a tájékoztatás igénye és az ideológiai szempont hiánya. (folytatása következik – a szerk.) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Tóth Imre: A konszenzus mővészete – avagy a diplomácia technikái a nyugat-magyarországi kérdés kezelésében (1922–1929) 20Tóth

Imre: A konszenzus mővészete – avagy a diplomácia technikái a nyugat-magyarországi kérdés kezelésében (1922–1929)

A Sopronban és környékén rendezett népszavazás utolsó napján, 1921. december 16-án Johannes Schober osztrák kancellár a csehszlovákiai Lányban megállapodást írt alá Masaryk államfıvel, amelyben kölcsönösen elismerték a Saint-Germain-i és a trianoni békeszerzıdéseket, és támogatást ígértek egymásnak harmadik országból kiinduló felforgató tevékenységek ellen. Nehéz volt nem észrevenni, hogy az egyezmény éle nagyrészt az elızı hónapok nyugat-magyarországi felkelıharcait suba alatt támogató magyar kormány, illetve Magyarország ellen irányult.1(59) Az öt évre kötött (késıbb meg nem hosszabbított) egyezség 1. cikkelye figyelmen kívül hagyta a békék aláírása után született velencei konvenciót, és annak következményeit.2(60) A trianoni és Saint-Germain-i szerzıdésekre való hivatkozás látens módon a soproni és Sopron környéki népszavazás legitimitását is megkérdıjelezte. A szerzıdésnek 15

volt azonban olyan olvasata is, mely szerint Bécs csupán a népszavazás után megmaradt burgenlandi területek zavartalan birtoklását kívánta biztosítani a maga számára. Aligha lehet vitatni, hogy Ausztria ezzel a lépéssel további politikai izolálódását is igyekezett megakadályozni, és megkísérelte bebiztosítani magát a felújulni látszó magyar felkelıharcok ellen.3(61) Schober a weimari Németország bécsi követe elıtt tagadta, hogy a lányi megállapodással kapcsolatban szándékában állna a velencei protokollt megtámadni, és a békeszerzıdések eredeti szövegéhez visszatérni. Lehetıséget látott azonban némi alkudozásra, amely akár csekély területmódosítást is eredményezhetett volna. Amennyiben ezt nem, annyit mindenképp el kívánt érni, hogy az osztrákok háborgó lelkét megnyugtassa, és egy halvány elégtételt vegyen a vereségért. Kifejezte azonban azt a meggyızıdését, hogy a soproni kérdést Budapesttel békésen lehet, és kell is tisztázni. Egyebekben kilátásba helyezte azt is, hogy az utódállamok gazdasági és politikai rendszerébe (amelynek alapjait Prágában fektették le) idıvel Magyarországot is bevonja.4(62) Az osztrák kormány Lány-t egyelıre sikerként könyvelte el, bár kiváltotta vele három szomszédja, Németország, Olaszország5(63), és természetesen a közvetlenül érintett Magyarország neheztelését is. Az egyezményre való olasz–magyar reagálás és a népszavazási eredmények elleni osztrák tiltakozás nemzetközi elutasítása azonban 21kényszerítı erıvel hatott Bécsre, hogy a magyar kormányhoz főzıdı viszonyát minél hamarabb rendezze. Budapesten – az olaszok támogatása ellenére – szintén szükségesnek tekintették az Ausztriával való megegyezést, hogy elejét vegyék a szomszédos ország kisantant felé sodródásának. A magyar kormány röviddel a szavazást követıen azzal állt elı az osztrák kancellárnál, hogy kezdjék meg a velencei protokollban lefektetett végleges egyeztetést Nyugat-Magyarország ügyében. Ausztria ugyan – az ıt ért jogsérelem miatt érzett – elsı felháborodásában ezt visszautasította, 1922 januárjában mégis felújult a gondolatcsere Budapest és Bécs között.6(64) A kölcsönös követi szintő tájékozódások után7(65) megindult a közeledés a két ország kormánya között. 1922. január 19-én Schober kancellár tett kiengesztelı gesztusokat a magyaroknak az osztrák nemzetgyőlés Külügyi Bizottsága elıtt. A közeledési kísérlet kedvezı visszhangra talált a magyar fıvárosban, ahol Ausztriára – minden elszenvedett sérelem ellenére – nagyobb rokonszenvvel tekintettek, mint a Magyarországgal szemben mély ellenérzéseket tápláló, és a második királypuccs idején egységes antirevizionista blokká formálódó többi szomszédos államra. 1922. január 27-én személyes találkozóra került sor a magyar és az osztrák kormányfı között. A Bethlen–Schober tárgyalások tisztázták, hogy a Csehszlovákiával kötött szerzıdés nem irányul Magyarország ellen, s Ausztria nem kíván csatlakozni a kisantanthoz. Elhatározták a velencei protokoll által elıírt tárgyalások megkezdését is.8(66) Bécs kezdetben gyanakvó volt keleti szomszédjával szemben. Helyzetét nehezítette, hogy a bizalmatlanságra okot adó jelenségeknek csupán egy kisebb része mutatkozott meg nyílt formában, többségük titkosan bonyolódott, s ezek ellen csak árnyék-bokszolással lehetett védekezni. Az elıbbi csoportba a hivatalos határkiigazítási törekvések tartoztak. Magyar részrıl többször hangoztatták, hogy nem kívánnak újabb propozíciókkal elıállni a határokkal kapcsolatban. Mindazonáltal ismertté vált, hogy az északi részek nagybirtokosai minden követ megmozgattak, hogy az Ausztria birtokába került területeiket visszakapják. A térség lakosságának nyomását (amit nincs kizárva, hogy a helyi birtokosok anyagi eszközökkel is megnöveltek) a magyar kormány a határmegállapító bizottság elıtt szemmel láthatólag igyekezett demonstrálni, és megpróbált újabb javaslatokat a komisszió elé terjeszteni. Mivel a határkiigazítás kívánsága addig általában csak egyes helységek visszaszerzésérıl szólt, a konkrét javaslatok ez esetben minden várakozást felülmúltak. A bizottság kedvezı hangulatát különösen az olaszok támogatásának megnyerésével igyekeztek biztosítani, akik – az eseményeket figyelmesen szemlélı budapesti német követ, Fürstenberg-Stammheim gróf szerint – minden magyar indítványért kiálltak.9(67) 16

Helyenként azonban olyan mérvő magyar követelések hangzottak el, hogy azokat a bizottság francia vezetıje eleve elutasította. Március 9-én pedig az osztrák Nemzeti Tanács10(68) is elzárkózott a határkiigazítás gondolatától. 22A

hivatalos magyar kormányoldal próbálkozásai így is csak a kisebb gondot jelentették Bécs számára. Az osztrák kabinetnek sokkal komolyabb feladatot jelentett, hogy a magyar részrıl meg-megújuló „bandaharcok” kormányzati összefüggéseit felderítse. A határ magyar oldaláról érkezı riasztó hírek hatására a budapesti osztrák követség folyamatosan igyekezett kipuhatolni, hogy a szervezıdı felkelések miféle központi támogatást élveznek, irányítóik milyen kormány közeli kapcsolatokkal rendelkeznek. Egy esetleges újabb nyugat-magyarországi felkelés lehetısége körültekintı beavatkozást igényelt. Az elmúlt év tapasztalatai arra indították az osztrák politikusokat, hogy ne elégedjenek meg a hivatalos cáfolatokkal. Az 1922 tavaszán kialakult helyzet magyar részrıl valóban fenyegetett egy esetleges újabb akcióval. A beavatkozás lehetıségét az osztrák kormány válsága, és a köztársaság instabil belpolitikai helyzete villantotta föl. 1922. március 24–25-én éjszaka a burgenlandi Mosonbánfalván kisebb incidensre is sor került, amikor néhány magyar felkelı és osztrák csendır között tőzharc keletkezett, amelyben egy osztrák elesett.11(69) Hans Cnobloch budapesti osztrák követ a történtek után természetesen azonnal érintkezésbe lépett Bánffy külügyminiszterrel. Igyekezett megtudakolni, hogyan vélekednek Budapesten a nyugtalanságra okot adó jelenségekrıl. A találkozóról azzal az érzéssel távozott, hogy az egész ügy rendkívül kellemetlen a magyar kormány számára. A Dísz téren12(70) szerzett benyomásai szerint Bethlenék attól tartottak, hogy ismét nem tudnak megszabadulni a szellemtıl, amelyet kiengedtek a palackból.13(71) Cnobloch a Bánffynál tett látogatást követıen, áprilisban a miniszterelnököt is felkereste. Bethlen megígérte, hogy a szabadcsapatokat likvidálni fogják, és a határ közelében foglalkoztatott elemeket átvezénylik az ország belsejébe, hogy ott rövidesen polgári feladatokat adjanak nekik. Ezek az ígéretek ugyan nem teljesültek14(72), a követ mégis meg volt gyızıdve magyar partnere ıszinteségérıl, nagyra értékelve azt a jóindulatot, amelyet a kormányfı legújabban tanúsított a kérdésben, ellentétben azzal az érdektelenséggel, amit Bánffynál és Kányánál korábban tapasztalt.15(73) Információi szerint egyébként Bethlen kifejezetten ausztrofil érzelmő, sıt Kánya némi malíciával azt állította róla, hogy egyenesen „szerelmes” a kancellárba, és teljes elızékenységgel közeledik osztrák kollegájához.16(74) Cnobloch úgy tapasztalta, hogy a magyar nyilvánosság – a politikailag és nemzetileg színtelen üzleti világ kivételével – a Burgenlandról való lemondásba még messze nem nyugodott bele, és integrális programjának keretei között a területet, mint „locus minimae resistentiae”-t (a legkisebb ellenállás irányába esı térséget) 23elérhetınek tekintik. E ponton a kormány, a legitimisták, a szabad királyválasztók és a nacionalisták nézetei mind megegyeznek. A különbség csupán az egyes csoportok vérmérsékletében van, s abban, hogy a terveket mikor, és milyen úton lehet megvalósítani. A velencei egyezmény és a Soprontól való osztrák visszalépés nemcsak hogy nem gyengítette ezeket a nézeteket, hanem azok éppenséggel erısödtek a mindkét oldalt sújtó gazdasági bajok és a magyar ellenállási mozgalom részsikere miatt. Cnobloch utalt rá, hogy Burgenland, „corpus separatum”-ként mindig tárgya marad a magyar revindikációnak. Hogy ennek elejét vegyék, a legjobb megoldásnak Burgenland megosztását tartotta. Az osztrák területek elleni esetleges újabb magyar fellépés fıszereplıi természetesen ismét a szabadcsapatok voltak. Osztrák megfigyelık szerint ezek Sopron ügyében egyszer már nagy szolgálatot tettek, és a kormány számára veszélyes, ám jól felhasználható erıt jelentenek. „A mozgalom egykori résztvevıi még mind egzisztálnak – jelentette Cnobloch – csak éppen mezıgazdasági munkásoknak álcázva. A kormánynak a mozgalmak megerısödése egyelıre kényelmetlen, hisz most éppen idıszerőtlen fegyverhez nyúlni. Amennyiben viszont a felkelık olyan erıt tudnak felmutatni, mely biztos eredménnyel 17

kecsegtetne, legalábbis kétségessé válik, hogy Budapest kihasználatlanul hagyja a bennük rejlı lehetıségeket.” Az osztrák diplomata arra figyelmeztetett, hogy Bécsnek nem szabad bagatellizálnia a dolgot, sıt kormányának kötelessége minden eszközt felhasználni, hogy a magyar ambícióknak egyszer s mindenkorra véget vessen. Javasolta, hogy mivel Ausztria kritikus helyzetében önerejére nem számíthat, a kormány forduljon a Nagykövetek Tanácsához, illetve bármennyire is kényelmetlen, vonja be a kérdés rendezésébe a sokkal aktívabb és közvetlenül érintett kisantantot is. Cnobloch egyébként tájékoztatta a francia és a csehszlovák követet a dolgok állásáról, és közösen megegyeztek abban, hogy felhívják az eddig sikertelenül mőködött Katonai Ellenırzı Bizottság figyelmét a magyarországi veszélyekre.17(75) Bethlen István 1922. július 23-i találkozójukon – az ún. második nyugat-magyarországi felkelést követıen – igyekezett megnyugtatni a követet, hogy a magyar kormánytól a legtávolabb áll katonai akciók támogatása. Bécsben ennek ellenére úgy gondolták, jobb félni, mint megijedni, és változatlan óvatossággal jártak el a kérdésben. Bethlen hangsúlyozta, hogy tisztában van vele, milyen veszélyt jelentenek országára a felelıtlen próbálkozások. Tárgyalópartnerének kijelentette, mindent elkövet, hogy kordában tartsa a kezdeményezıket. A miniszterelnök mindazonáltal megpróbálta a cseheket, nevezetesen Eduard Benešt18(76) is belekeverni a dologba, homályosan utalva rá, hogy neki is szerepe van a bizonytalanság felélesztésében. Cnoblochra ismét mély benyomást gyakorolt a Bethlennel folytatott személyes beszélgetés. A radikálisok és a kormány viszonyát kissé árnyaltabban látta, a szélsıségesek aktivizálódását azonban változatlanul aggodalommal figyelte. Jóllehet nem tartotta valószínőnek, hogy a hivatalos magyar adminisztráció megint a „bandaharcok” hátterében állna, közölte azonban azt a sejtését, hogy a felkelés vezetıit nem 24éri különösebb retorzió. Velük szemben legfeljebb látszateljárás (Justizkomödie) indul majd, mivel a belpolitikai küzdelmek során a kormány nem nélkülözheti katonai befolyásukat és erejüket – jelezte Cnobloch.19(77) Az osztrákok tehát pontosan tisztában voltak a magyar kormány elıtt tornyosuló nehézségekkel, a „hazafias szellemő” szélsıségesek jelentıs belpolitikai befolyásával, ezért konkrét intézkedésekben nem nagyon reménykedtek. A magyar kormány azzal is igyekezett jó szándékát jelezni, hogy a különbözı helyekrıl érkezı veszélyekre elıre felhívta az osztrák illetékesek figyelmét, és folyamatos tájékoztatást adott a felkelık ellen foganatosított intézkedésekrıl. Ausztria viszont minden észrevételét baráti intencióira hivatkozva közölte, azért is, mert azok jogosságát Budapesten így kevésbé vitatták, és nem tekintették a kisantant által folytatott „hazugságkampány” következményének.20(78) A kedvezı légkör igencsak fontos volt, mind a Magyarország, mind pedig Ausztria számára. A magyar külpolitika elejét akarta venni az ország teljes elszigetelıdésének. Az ehhez vezetı legfontosabb lépés Magyarország felvétele volt a Nemzetek Szövetségébe. A belépés diplomáciai elıkészítésének nem tett volna jót, ha híre kel, hogy a kormány szélsıséges fegyveres csoportokat támogat. Az osztrák külpolitika ezzel egy idıben nemzetközi kölcsön megszerzésén fáradozott. A gyıztes hatalmak garanciavállalását szintén kedvezıtlenül befolyásolták volna az ország stabilitását veszélyeztetı határincidensek, fegyveres összecsapások. Az újabb felkelés körüli találgatások felkeltették az eseményeket kellı távolságból, egyszersmind azonban megfelelı realitásérzékkel szemlélı budapesti német követ figyelmét is. Jelentésében beszámolt róla, hogy a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetıje, Khuen-Héderváry Sándor, kifejezetten felhívta az osztrák követ figyelmét esetleges újabb bandamozgalmakra, utalva rá, hogy a mozgalom mögött – Fürstenberg szerint alig hihetı módon – állítólagosan Sigray gróf, Nyugat-Magyarország volt katonai biztosa, exponált karlista áll. Hogy végül is hova vezethettek volna ezek az állítólagos elıkészületek, akkor nehéz volt belátni.21(79) Fürstenberg jól látta, hogy a tartomány visszahódítására (amint azt 1921 ıszén megkísérelték) akkoriban egyáltalán nem volt kilátás. A szervezkedés célja sokkal inkább a terület 18

szisztematikus nyugtalanítása volt. „A mozgalom felbujtói szervezeteik szellemiségét kívánják frissen tartani, egyidejőleg megkísérelik a leválasztott területeken az integritás gondolatát és a szakadatlan éberséget újból-és újból felkelteni.”– foglalta össze a helyzetet a német diplomata.22(80) A modus vivendi az osztrák és a magyar kormány között 1922 szeptemberében végre a határkérdésben is kialakulni látszott. A Határmegállapító Bizottság jelentése alapján a Népszövetség Tanácsa jóváhagyta a végleges határt, amely a népszavazási terület mellett további nyolc községet juttatott vissza Magyarországnak.23(81) 1923 januárjában 25ismét kormányfıi találkozóra került sor, immáron Seipel és Bethlen István között. A tárgyalásoknak is köszönhetı, hogy áprilisban sikerült tetı alá hozni az osztrák–magyar választott bírósági szerzıdést. Az egyezmény vitás kérdésekben békés tárgyalásokat, ezek kudarca esetén pedig választott bíróság illetve Állandó Nemzetközi Bíróság döntését helyezte kilátásba. A hivatalos magyar körök lépéseit kísérı aggodalmat osztrák részrıl felváltotta a magánakcióktól való félelem. A magyar kormány közremőködését most már ki lehetett zárni, sıt az enyhült légkörben azt is kétkedéssel fogadták, hogy az események szálai esetleg a területvédık élharcosa, az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés szervezıi között a legelıkelıbb politikai pozíciót megszerzı Gömbös Gyula kezében futnának össze. Nem mintha a magyar fajvédık vezérével szemben ne lett volna elég averziója az osztrák politikusoknak, ám (a MOVE24(82) és az ÉME25(83) egyértelmő érintettségének tudatában is) úgy ítélték meg: Gömbös túlságosan is közel áll a hivatalos magyar kormányhoz, semmint hogy személyesen tıle indulnának ki az akciók. Cnobloch mindenesetre javasolta, hogy tartsák szemmel a burgenlandi magyarbarát személyeket, és ellenırizzék jobban a határforgalmat. Ha aggasztó jelek mutatkoznának – mondta a követ – preventív lépéseket kell tenni a magyar kormánynál és a nagyhatalmaknál.26(84) Amíg tehát Bethlenékrıl úgy vélték, hogy kontroll alatt tudták tartani a jobboldali területvédıket, Bécsben nem láttak különösebb okot az aggodalomra. Amitıl azonban tartani lehetett, az egy esetleges magyarországi szélsıjobboldali puccs lehetısége volt. Ennek veszélyét a Gömbös csoport Egységes Párton27(85) 26Az

osztrákokat az is aggasztotta, hogy a magyarországi radikálisok szoros kapcsolatot tartottak fenn német ultrareakciós körökkel. Héjjas,28(86) és Gustav von Kahr29(87) nevével fémjelzett csoportokkal, sıt feltehetıen e kapcsolatok következményeként találtak menedékre Magyarországon a jobboldali német különítményesek által eltávolított Matthias Erzberger centrumpárti német pénzügyminiszter gyilkosai is. A két állam szélsıségeseinek együttmőködése épp a burgenlandi kérdés kapcsán érintette a legközvetlenebbül a bécsi politikusokat. Budapesti osztrák diplomaták tudomása szerint a német jobboldal radikálisai annak idején intranzigens magatartást tanúsítottak Burgenland osztrák bekebelezése ellen amit politikai érvekkel támasztották alá. Akkoriban úgy vélték, ismét a vörös veszedelem rémét ébresztené fel, ha a magyarországi ellenforradalmi rendszer helyzetét a nyugati megyék elcsatolásával gyengítenék. Álláspontjuk szerint teljes fegyverzettel kellett volna támogatni a békeszerzıdésekkel szembeni magyar ellenállást. Német nemzeti körök a nyugat-magyarországi felkelés idején tehát a magyar ügy szolgálatába álltak, sıt egykori német tisztek az elsı felkelés alatt magyar oldalon részt is vettek az akcióban. A kontaktus Burgenland átadása után is megmaradt. Cnobloch elıtt a német–magyar kapcsolatokat jól ismerı Bleyer Jakab30(88) is beszámolt a német nacionalisták magyarországi kötıdéseirıl. A Németország budapesti követénél 1922 augusztusában lezajlott találkozón Bleyer Gömböst, Wolff Károlyt, Pekár Gyulát és az „Ébredık” néhány vezetıjét nevezte meg, mint akik élénk kapcsolatokat tartanak fenn erısen kompromittálódott német körökkel. Bleyer személyesen járt az elızı évben Ludendorffnál, Heimnél, a bajor Néppárt vezérénél és Kahrnál, akik – benyomása szerint – még akkor is ellenezték Burgenland Ausztriához csatolását. A hazai német nemzetiségpolitika vezetıje is megerısítette, hogy a szálakat még szorosabbra fonta az említett 19

Erzberger-ügy is, amelynek Magyarországon.31(89)

fıszereplıi

a

Héjjas

különítményesek

védelme

alatt

álltak

Az osztrák külpolitika megkísérelte meggyızni a magyar sovinisztákkal kacérkodó német nemzeti és alldeutsch köröket, hogy tevékenységük sok százezer német egzisztenciájának veszélyeztetésére is alkalmas. A Ludendorff-féle társaság jobb belátásra bírása során, elsısorban az Ausztriában megjelenı alldeutsch sajtóorgánumok segítségét és nagynémet érzelmő burgenlandi politikusok közbenjárását igyekeztek felhasználni.32(90) Arról viszont Bécsben nem tudhattak, hogy a Gömbös megbízásából Németországban eljáró Kozma Miklós nem sok bíztató hírt hozott a szétzilált, és így a magyar ügy támogatására teljesen alkalmatlan ottani szélsıjobboldali csoportosulásokról. Az idı haladtával ráadásul a magyarországi kommunista hatalomátvétel lehetısége is 27egyre inkább a ködbe veszett, ami 1921-hez képest nyilván más megvilágításba helyezte a burgenlandi kérdést a német radikálisok szemében. (Hogy ez mennyire így volt, arról Gömbös személyesen gyızıdhetett meg néhány évvel késıbb, berlini útja alkalmából.) A burgenlandi kérdés másik faktorát a szláv korridor-tervek jelentették. A béketárgyalásokon elvetett csehszlovák elképzelések nem merültek teljesen a feledés homályába. Elıször 1923-ban Sopronból érkeztek olyan hírek, amelyek szerint változások készülnek a csehszlovák–magyar határon, s ezek Sopron hovatartozását is érinteni fogják. A találgatások arról szóltak, hogy Prága néhány magyar várost (Kassát, Komáromot) hajlandó lenne átengedni ismét Magyarországnak, Sopron pedig Ausztriához kerülne. Ezzel egyidejőleg Franz Calice, a Cnoblochot 1922 végén felváltó új budapesti osztrák követ a magyar külügyminisztériumban szerzett értesülést arról, hogy a prágai kormány újból felvetni készül a korridor-kérdést. A Budapesten tartózkodó csehszlovák és osztrák diplomaták között jól mőködı munkakapcsolatnak köszönhetıen Calice közvetlen információkat is tudott szerezni a híresztelésekrıl.33(91) Azonnal felvette a kapcsolatot Cermak csehszlovák ügyvivıvel és követségi titkárral. Cermak úgy vélte, hogy a hasonló híresztelések forrását egyértelmően Budapesten kell keresni. Ott röppennek fel idınként olyan hírek, amelyek a csehszlovák–magyar, csehszlovák–osztrák és az osztrák–magyar határkérdések ügyét összekapcsolják. Cermak szerint a cseh korridor-tervek hangoztatásával a magyar külügyminisztérium célja, hogy ellenoffenzívát indítson Beneš ellen, aki nemrég összeállította a magyar kormány „bőnlajstromát”, amivel Budapestet igen kényelmetlen helyzetbe hozhatja a nemzetközi fórumok elıtt. Ez a lista a soproni kérdést még nem tartalmazta. Cermak mindazonáltal nem tartotta kizártnak, hogy Beneš elıveszi a nyugat-magyarországi felkelés és a népszavazás ügyét is, hogy a békeszerzıdésekkel szembeni magyar ellenállás bizonyításához érveket szolgáltasson. Calice szerint azon sem lehet csodálkozni, ha a kisantant a korridor gondolatát mindaddig nem ejti, amíg Magyarország rosszakarata és katonai felszereltsége veszélyt jelent számára. E tekintetben az osztrák diplomata érezhetıen megértı álláspontra helyezkedett Prágával szemben, ahol mindent eszközt megragadtak, hogy Magyarország helyzetét megnehezítsék. Calice úgy látta, hogy stratégiai szempontból Prágának esetleg kívánatos lenne, hogy Sopron, mint fontos csomópont Ausztria tulajdonába kerüljön.34(92) A találgatások, kombinációk ellenére a legfontosabb tanulságot levonhatták Bécsben. E szerint a magyar kormánynak nem volt érdeke a nyugat-magyarországi határok megváltoztatása. Hasonló volt az alapállása az osztrák kabinetnek is. A népszavazást követı hivatalos tiltakozások és panaszok visszautasítását követıen más problémákkal bajlódtak az új tartomány gazdái. Belpolitikai válságai közepette Bécset sokkal inkább foglalkoztatta Burgenland feldarabolásának a kérdése. A nehéz helyzetben lévı 28kormány a tartomány Alsó-Ausztria és Stájerország közötti megosztásától a magasra rúgó adminisztrációs költségek csökkenését várta.35(93) A feldarabolás terve egyúttal a Sopron megszerzésével kapcsolatos osztrák 20

ambíciók meggyengülését és a helyzet konszolidációját is jelzi. Az Ausztriától elzárt város és környéke – sokat hangoztatott módon – fizikailag is kettévágta a tartományt, ezért a déli és északi tartományrész közötti természetes összeköttetés megteremtésének lehetıségét hosszú ideig Sopron átcsatolásában látták. Amikor azonban a különválasztásról gondolkodtak, egyúttal mintegy a nyugat-magyarországi beszögellés „kiegyenesítésének” szándékáról is lemondtak. A közigazgatási átalakítás terve miatt késıbb inkább Ausztria kényszerült védekezı pozícióba. Az osztrákok szándékai lerántották a leplet a térség gazdasági nehézségeirıl. Egyre sőrőbben hallatták a hangjukat azok az optimista magyar körök, amelyek úgy vélték, hogy a „gazdátlanná vált” tartomány ismét visszatérhet a magyar állam kebelébe.36(94) 1923-tól ettıl függetlenül világossá vált, hogy sem Budapestnek, sem Bécsnek nem érdeke, hogy Burgenland miatt élezze a feszültséget. A két kormány kölcsönös jegyzékekben határozta el magát a megegyezéses politika folytatása mellett, és elkötelezték magukat amellett, hogy ki-ki a saját területén próbálja mérsékelni a területi vitákat provokáló csoportokat és személyeket.37(95) Szomszédunkat ráadásul az is óvatosságra intette, hogy a német külpolitika Burgenland ügyében jelentısen elbizonytalanította osztrák partnerét. A budapesti német követ, Johannes von Welczek 1925-ben több ízben hangoztatta, hogy országa az Anschluss esetén visszaadná az elcsatolt nyugati területeket Magyarországnak. A kijelentéseket burkolt figyelmeztetésnek szánták az osztrák politikának, amely ekkorra kényszerően távolodni látszott az egyesülés gondolatától.38(96) Ausztriában a napi politikai gondolkodás is gyakran várta a burgenlandi problémák megoldását a németek és Németország égisze alatt. A Sopronra vonatkozó osztrák területegyesítı tanok nagyobb része is a német külpolitika függvényeként kezelte a kérdést. Az Inn túlpartjáról átszőrıdı hatások különösen az 1920-as évek vége második felében erısödtek föl, hogy azután a következı évtizedben elemi erıvel törjenek utat maguknak. E jelenségek legfıbb faktora az osztrák–német egyesülés kérdése volt. A békeszerezıdések idején Weimarban és Bécsben is kényszerően tudomásul kellett venni az Anschluss tilalmát. A Seipel korszak „egy nép két államban” (Ein Volk in zwei Staaten) elvének – vagyis a német és osztrák állami különállás – koncepciójának alkalmazása azonban nem gátolta meg egyre szorosabb szálak, elsısorban gazdasági kapcsolatok kialakulását a két ország között. Német részrıl többször és több formában is hangot adtak annak, hogy az Anschlusst Burgenland megtartásával, azaz a nyugati magyar határok revíziója nélkül képzelik el. Magyar oldalon azonban sokan bíztak ennek az ellenkezıjében. Reményeik szerint ha Ausztria és Németország a nem oly távoli jövıben egyesül, legalábbis egyeztetések kezdıdhetnek a német kormánnyal Nyugat-Magyarország ügyében. Szakértık már a 29nyugat-magyarországi felkelı-mozgalmak 1922. évi felújulása idején is úgy látták, hogy a megnövekedett magyar aktivitás Németországgal és az Anschlussal áll összefüggésben. Attól tartottak, hogy magyar szélsıségesek a válságban lévı Ausztria összeomlását, és az így napirendre kerülı egyesülést várják. Az ebbıl keletkezı zőrzavart pedig Burgenland visszaszerzésére használják majd ki.39(97) 1925-ben valóságos sajtókampány indult Magyarországon a nyugat-magyarországi kérdés békés megoldása érdekében. A Budapesti Hírlap, a Magyarság, a Pesti Hírlap és az Új Nemzedék, nem beszélve a helyi orgánumokról, rendszeresen cikkeztek Burgenland visszatérésérıl az anschluss-kérdéssel összefüggésben. Ausztriában emellett nyugtalansággal fogadták a Gömbös németországi magánlátogatásáról szóló híreket. A radikális nézetei és nyugat-magyarországi ténykedése miatt változatlanul az érdeklıdés középpontjában álló Gömbös akként nyilatkozott, hogy „német barátainkkal” csak addig maradhat fenn meghitt a viszonyunk, ha azok jó barátokhoz illıen is viselkednek. „Amennyiben ez másként történne, mi tudni fogjuk a kötelességünket, amint azt már egyszer tudtuk 21

Nyugat-Magyarországon.”40(98) késıbb újabb impulzusokat kapott revindikatív magyar törekvések képviselıi egyre többször hangoztatták, hogy a területet az olasz–magyar kapcsolatok fejlıdése és az Anschluss fogja visszaszolgáltatni Magyarországnak. A magyar kormány cserébe majd önkormányzatot fog adni az egykori Burgenlandnak – hangoztatták az optimisták.41(99) A valóságban a német külpolitika gondosan ügyelt Burgenland megırzésére a majdani egyesülés esetén. Látták annak veszélyét is, hogy a – a hivatalos politikától függetlenül – a magyar nyilvánosság nem békélt meg Burgenland elvesztésével, sıt úgy gondolták, hogy Ausztria politikai széttagoltsága és gyengesége láttán a tartomány a legkönnyebb préda lenne a magyar revíziós törekvések számára. A Birodalom bécsi követe megpróbált riadót fújni a Wilhelmstrassén42(100), amikor személyesen gyızıdött meg a kelet-ausztriai térség problémáiról. Ezek láttán az aggasztotta legkomolyabban, hogy Burgenland a legkisebb ellenállás irányában helyezkedik el a magyar revízió szemszögébıl; mi több Ausztriában is találni olyanokat, akik nem hisznek a tartomány fennmaradásában. Ezek elsısorban azok körébıl kerültek ki, akiknek helyzete romlott az Ausztriához csatolás óta. A helyzetelemzés elsısorban Bécs számára tartalmazott fontos tanulságokat. Lerchenfeld úgy látta, hogy ha Ausztria a maga és a nagynémet gondolat számára meg akarja ırizni Burgenlandot, akkor annak aktívabb támogatására lesz szükség. Ennek érdekében nem elegendıek a formális gesztusok, kevés a kismartoni kormányépület felépítése, átfogó gazdasági programra van szükség. Mivel azonban az osztrák kormány szerény anyagi lehetıségekkel rendelkezik, ám számos nehéz feladattal kell megküzdenie, Burgenland túl sok jóra nem számíthat. 30Lerchenfeld éppen ezért úgy ítélte meg, hogy szükséges a Német Birodalom részvétele a tartomány fejlıdésének motorizálásában. „Némelyek azzal vádolják Németországot – írja – hogy az Anschluss megvalósulása érdekében lemondana Burgenlandról, mivel bizonnyal fizetnie kellene a jóváhagyásért és a kicsi, Sopron nélkül ráadásul értéktelen tartomány miatt nem fogja kockáztatni a magyarok értékes barátságát.”43(101) Egy évvel késıbb ugyan, de ezzel szinte teljesen egybehangzó volt Hans Schoen Budapestrıl keltezett jelentése is, amelyben a német diplomata a magyar sajtó és közvélemény hangulatát tolmácsolta. E szerint Magyarországon széles körben elterjedt, hogy Németországot nem különösebben érdekli Burgenland jövıje. Schoen azt tanácsolta, hogy Streseman külügyminiszter Walkóval folytatandó genfi tárgyalásain vesse fel a kérdést a magyar fél elıtt.44(102) Korábban Lerchenfeld úgy gondolta, hogy a fentiek miatt célszerő lenne Burgenland német jellegét nyomatékosítani, és a magyarok elıtt is kifejezésre juttatni, hogy a tartomány az önrendelkezési jog szerint Ausztriához, következésképpen a Német Birodalomhoz tartozó terület. Az osztrák kormánynak a tartomány pártolása fejében támogatnia kellene a német tıkét. A jelentés azt is javasolta, hogy német sajtóorgánumokban foglalkozzanak többet a térséggel. A kapcsolatok erısítése érdekében kívánatosnak tartotta a közeljövıben német küldöttség menesztését Burgenlandba.45(103) A tartomány körül 1927–28 táján ismét megfagyott a levegı. Ennek okául egyrészt az osztrák belpolitika alakulását, másrészt a magyar–olasz tárgyalások megindulását, s nem utolsó sorban a magyar revíziós törekvések megélénkülését szokás felhozni. A történéseket elemezve azonban úgy tőnik, hogy bár a felsorolt események kétségtelenül adtak némi alapot a területi viták kiélezıdésének, ténylegesen azonban nem változtattak a status quo megítélésén, sıt – elsısorban az osztrák belpolitikai válság hatására – Ausztria és Magyarország kormányzati együttmőködése még szilárdabb lett a burgenlandi–nyugat-magyarországi kérdésben is. 1928-ban Ausztria kettıs kihívás elé került. Az osztrák kormányzat vállára a dél-tiroli határ mellıl növekvı nyomás nehezedett. A Brenner környékén fokozódott a feszültség. A kb. 250 ezer német által lakott Dél-Tirolban pedig folytatódtak Mussolini olaszosító akciói, amelyek szintén álmatlan éjszakákat 22

okoztak a bécsi vezetés számára.46(104) Félı volt ráadásul, hogy az ígéretesen alakuló olasz–magyar viszony nyomán esetleg néhány újabb magyar felkelıcsoport szervezıdik, felbátorodva a magyar külpolitika elsı komolyabb sikerén. A burgenlandi lakosság körében fokozódó nyugtalanság és a határ magyar oldaláról támadt mozgolódás miatt a kismartoni tartományi vezetés kénytelen volt csapaterısítést kérni a bécsi védelmi minisztériumtól, amelynek erejébıl azonban határvédelem helyett ekkor csupán határmegfigyelésre futotta. Az igazi problémák is Bethlen római látogatásával kezdıdtek. 1927. május 6-án a Wiener Neueste Nachrichten „Mit akar tılünk Magyarország” címmel közölt cikkében indignálódva tette szóvá, hogy a magyar kormányfı megköszönte Olaszországnak a 31soproni népszavazás során nyújtott segítségét, azt, hogy hozzájárult a város megtartásához. Az újság leszögezte, hogy a békék mindkét országot (ti. Magyarországot és Ausztriát) egyaránt sújtották, s egy sor kérdésben közösek az érdekeik, annak ellenére, hogy Sopront – Német-Burgenland természetes fıvárosát és közlekedési csomópontját – elvették Ausztriától. Mindkét fél nyugalmat és békét akar, éppen ezért keltett megütközést az elhangzott nyilatkozat. A tudósítás végén a szerzı fel teszi a kérdést: megváltozik vajon Magyarország politikája Ausztriával kapcsolatban?47(105) A cikk alapján nem kétséges, hogy Ausztriában nagy aggodalommal várták, tesz-e Mussolini valamilyen gesztust Magyarországnak Burgenlandra vonatkozóan. A bécsújhelyi rendırhatóság 1927 áprilisában olyan információk birtokába jutott, melyek szerint a Bethlen–Mussolini találkozón Burgenland ügyében is konverzációt helyeztek kilátásba. A tárgyalások eredménye ugyan még nem volt ismert, de tényként állapította meg a beszámoló, hogy a központi magyar kormányszervek egy ideje különösen érdeklıdnek az osztrák, és azon belül a burgenlandi választások, mint ahogy a szociáldemokrata párt és a Republikanischer Schutzbund48(106) ügyei iránt. A jelentés a régi „mumus”, Prónay Jenı által kezdeményezett akció esélyével is számolt, amelyhez egy esetleges burgenlandi felkelés szolgáltatott volna kellı alapot.49(107) A választások végül magyar beavatkozás nélkül, sikeresen lezajlottak, de az olasz–magyar együttmőködés még tovább nyugtalanította az osztrákokat. 1928 januárjában az olasz kormányhoz közel álló Corriere della Sera több cikkben emlékezett meg a burgenlandi helyzetrıl, átvéve a „Magyarság” címő újság híradásait is. A „La germanizzazione di Burgenland” címő, a nemzetiségi kérdést bıven taglaló írásokban nem túlságosan hízelgıen írtak az osztrák nemzetiségi politikáról és a magyarság ottani elnyomásáról. A történet elızményéhez tartozik, hogy az olasz külügyminisztérium felszólítására a bécsi olasz követségi tanácsos az osztrák fıvárosban mőködı Ungarische Presse Informations Bureau-tól információkat kért és 1927 nyarán jelentést készített a burgenlandi magyar kisebbség helyzetére vonatkozóan. A jelentés kitért a tartomány nemzetiségi arányaira, a magyar kisebbség történelmi és statisztikai adataira, és az osztrák hatóságoknak a magyar kisebbség elleni intézkedéseire. A tanácsos a magyar hatóságokhoz fordult felvilágosításért, mert véleménye szerint az osztrák kormány „hamis kombinációkat” vonna le az érdeklıdésbıl.50(108) Rómában valóban nem volt cél ilyen hamis következtetésekre juttatni a szomszédokat, mert bár Mussolini egész Ausztriát is csupán üzleti alku tárgyának tekintette, így elvileg Burgenland ügye is belefért volna egy olasz taktikai játékba, 1927-ben azonban a két ország éppen közös fellépést fontolgatott Jugoszlávia ellen Karintia védelme érdekében.51(109) Ezt az érzést megerısíthette az is, hogy a Duce 1928. június 5-én elmondott beszédében lándzsát tört a trianoni magyar határok felülvizsgálata mellett.52(110) Az 1927-es év belpolitikai szempontból is különleges nehézségek elé állította az osztrák kormányzatot. A keresztényszocialista Seipel-kormány a szociáldemokraták befolyásának folyamatos visszaszorításával volt elfoglalva. A Szociáldemokrata Párt fegyveres szervezete, a Republikanischer Schutzbund azonban 23

jelentékeny fegyverkészletekkel rendelkezett. Januárban a burgenlandi Schattendorfban (Somfalva) halálos áldozatot követelı incidensre is sor került a Schutzbund és a jobboldali Frontharcos Szövetség (Frontkämpfervereinigung) képviselıi között. A szociáldemokraták erınövekedése a magyar kormányzatnak sem volt ínyére. Visszaszorításuk és az osztrák jobboldal megerısödése a Bethlen kormány számára is kívánatos volt. Az érdekazonosság hatására a területi vitás kérdések még inkább lekerültek a napirendrıl, sıt épp a határ mentén egyre szélesedı együttmőködés bontakozott ki a két kormány között. A Frontharcos-Schutzbund összecsapás mégis óhatatlanul Burgenlandra irányította a figyelmet. Az osztrák szociáldemokrata sajtó magyar háborús elıkészületekrıl tudósított, amelyek – szerinte – Burgenlandot fenyegetik.53(111) Olyan pletykák is lábra kaptak, hogy nem a magyar szélsıségesek, hanem igazából az ıket csupán maga elıtt toló kormány készül beavatkozni a tartományba.54(112) A magyar veszélyrıl szóló hírek persze elnagyoltak voltak. A helyzetet higgadtabban elemzı megfigyelık tisztában voltak vele, hogy az osztrák baloldal képviselıi mennyire magyarellenes álláspontot foglaltak el. A Bécsben mőködı német követ is megállapította, hogy állomáshelyén a szociáldemokraták hajlamosak a magyar viszonyokat rossz színben feltüntetni és túlzásokba esni. Bécsben mindezek ellenére közvetlen veszélytıl nem tartottak. Úgy látták, a nacionalista szervezetek a kormány támogatását nem igazán élvezik, önszántukból pedig nem vállalnak fel egy Burgenland elleni támadást.55(113) 1928 tavaszától – fıként a fıvárosban lezajlott újabb zavargások hatására – vezetı osztrák politikai körök mind Olaszországgal, mint pedig Magyarországgal a kapcsolatok javítására törekedtek. Áprilisban Bethlen és Mussolini Milánóban azonban megállapodott a radikális jobboldali Heimwehr56(114) és az osztrák jobboldal támogatásában. Mindeközben a Seipel-kormány és a Heimwehr vezetıi egyre jobban közeledtek egymáshoz.57(115) A fı cél a szociáldemokrata veszély elhárítása volt. A két kormány közeledése nem jelentette a határvidéken élık indulatainak egyöntető csillapodását. 1928 októberében az osztrák külügyi titkár Franz Peter felvetette a magyar követ elıtt, hogy a kapcsolatok javulása Burgenlandban nem érezteti a 33hatását. Erre Ambrózy azzal védekezett, hogy a magyar törekvésekkel kapcsolatos rémhíreket eddig a tények hiánya folyton megcáfolta. Felidézte a Seipellel október 6-án folytatott beszélgetését is, amelyben a kancellár kijelentette, hogy a Magyarországról érkezı, ottani csapatösszevonásokról szóló jelentések éppenséggel kapóra jöttek a kormánynak a szociáldemokraták hangulatának lehőtésére.58(116) Anélkül, hogy az osztrák félelmeket teljesen alaptalanoknak jelentenénk ki, látható, hogy a külsı veszélyérzettel való manipuláció, ezen belül is a nyugat-magyarországi probléma bizonyos fokú misztifikálása inkább belsı politikai játszmák eszközévé vált Ausztriában. A fenyegetettség érzésében rejlı lehetıségeket kormány és ellenzék egyaránt megpróbálta saját javára kiaknázni, ez azonban a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok alakulására vajmi kevés negatív hatást gyakorolt. Erre szolgáltat példát a két kormány között Burgenland okán lezajlott pengeváltás is. Az osztrák kancellár 1927. november 21-én, a parlament pénzügyi bizottságának ülésén kijelentette: a magyar kormány az elızı évben formális biztosítékot adott arra nézve, hogy a maga részérıl az osztrák–magyar határ kérdését végérvényesen elintézettnek tekinti. November 25-én a szociáldemokrata Karl Renner volt kormányfı kérdésére a Nemzeti Tanácsban megismételte, hogy formális biztosítékkal rendelkezik a magyar kormánytól azzal kapcsolatosan, hogy a határkérdést Budapesten véglegesen elintézettnek tekintik. Közölte azt az értesülését is, miszerint a magyar kormány minden esetleges Burgenland elleni mozgalomtól távol fogja tartani magát. Egyidejőleg megerısítette, hogy Ausztria fenntartja Burgenlandra vonatkozó jogait csakúgy, mint Burgenland is az Ausztriához való tartozás jogát. A kancellár kifejezésre juttatta azt a meggyızıdését, hogy a határokat semmiféle veszély nem fenyegeti. Seipel a nyilatkozattal megpróbált 24

minden olyan szálat elvágni, amely Burgenlandot a Magyarországon kialakuló Rothermere-féle mozgalommal összeköthette volna. (Ezt annak ellenére szükségesnek látta, hogy mind a lord, mind a magyar kormány tartózkodott a provokatív megnyilatkozásoktól Ausztriát illetıen.59(117) Bécsben nem tartották kizártnak, hogy a magyar nacionalisták megkísérlik a nyugati határszélen is reaktiválni a revíziós gondolatot. 60(118)) Bár hivatalos körök igyekeztek elsiklani Seipel beszéde fölött, a hazai radikális sajtó azonnal reagált rá, megvádolva a Bethlen kormányt, hogy gerinctelenül viselkedik a revíziós törekvésekkel kapcsolatban, és elmulasztotta azonnal cáfolni az osztrák kancellár kijelentését.61(119) A támadásra reagálva a Walkó Lajos külügyminiszter a parlament külügyi bizottságában cáfolta, hogy Magyarország valaha a Seipel nyilatkozattal megegyezı tartalmú nyilatkozatot tett volna.62(120) A kormány ezzel egyidejőleg kerülı utakon igyekezett megnyugtatni az osztrákokat, hogy szó sincs a burgenlandi kérdés napirenden tartásáról. Ambrózy Lajos, a bécsi magyar misszió vezetıje, elıször gróf 34Chambrun ottani francia követnek jelezte, odahaza mindenki tisztában van vele, hogy Burgenlandot Magyarország nem szerezheti vissza. A gróf ezt a nyilatkozatot továbbadta Peter külügyi titkárnak, aki a magyar követtıl telefonon érdeklıdött, vajon Chambrun helyesen továbbította-e kijelentését. Erre a magyar követ igennel válaszolt. A lavinát egyébként valószínőleg maga Ambrózy indította el, aki korábban a Ballplatzon63(121) megemlítette, hogy Magyarország nem gondol az osztrák–magyar határ megváltoztatására, mivel abba „az országban mindenki beletörıdött.” Kijelentésére annak idején a schattendorfi incidens és a nemzetgyőlési választások elıkészületei adtak az indítékot. Akkoriban híre kelt, hogy bizonyos burgenlandi körök és magyar területvédı szövetségek között nagyon is meghitt kapcsolatok szövıdtek, sıt esetleg a magyar kormánynak is szándékában állt volna egy Burgenland elleni rajtaütést végrehajtani, vagy radikális hazai nacionalistákkal végrehajtatni. E hírek alaptalanságát bizonyítandó cáfolta Ambrózy a Burgenlandra vonatkozó magyar igényeket.64(122) Ezt osztrák részrıl – helyesen – úgy értékelték, mintha az a magyar kormány felhatalmazása alapján hangzott volna el, és Seipel is ilyen értelemben hivatkozott rá a parlamentben.65(123) A valóságban azonban mindkét fél a közvélemény nyomásának engedelmeskedve egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. A Budapesten állomásozó új német követ is ezt erısítette meg. Benyomása szerint a Bethlen kormány Burgenland elvesztését valóban befejezett tényként kezelte, ha ezt a közvélemény felé az integritási elv miatt hivatalosan nem is hajlandó megerısíteni. Hans Schoen66(124) arról is tájékoztatott, hogy miután a magyar képviselıház interpellációs ülésén – a várakozásokkal ellentétben – nem hangzott el kérdés a kormányhoz, Budapesten remélik, hogy az ügynek már nem lesznek további következményei.67(125) Miután kerülı utakon megtudták, amire kíváncsiak voltak, a kancellárián sem igyekeztek tovább firtatni a dolgot. Bizonyos megfigyelések szerint a Bethlen-kormány mentegetızése megértı elnézésre talált Bécsben, ahol pontosan ismerték a magyar belpolitika nehézségeit, és igyekeztek készségesnek mutatkozni a magyar kormány iránt. A feszültség kiélezése azonban nem csupán a magyar–osztrák kapcsolatok nézıpontjából volt káros. Az osztrák kormány belpolitikai okokból is igyekezett mielıbb lezárni a kérdést. A vita napirendre kerülése azért volt káros, mert egybeesett a burgenlandi Hypotheken-Anstalt alapításával kapcsolatos törvényjavaslat benyújtásával. A jelzálog-intézet létrehozását és – messzebb menıen – a tartomány régóta húzódó pénzügyi-gazdasági konszolidációját nagyban nehezítette minden olyan körülmény, amely Burgenland hitelét rontotta. Különösen károsak voltak e tekintetben az olyan felvetések, melyek szerint a magyar–osztrák határ vitatottnak számított.68(126) 25

Tíz hónappal késıbb az 1928. október 14-én elhangzott soproni beszédében, a magyar kormányfı ismét felvette a burgenlandi kérdést. Bethlen azonban nem az elızı 35évi nyilatkozatháború folytatására készült. Szónoklatának ürügyéül a német Reichstag elnökének, Paul Loebének egyik Ausztriában (Sauerbrunn / Savanyúkút) elhangzott nyilatkozata szolgált, amelyben Burgenland és a Német Birodalom szellemi összetartozásáról, ezzel kapcsolatban pedig a magyar revíziós törekvések jogosulatlanságáról. A német politikus júliusban a bécsi dalostalálkozó vendégeként több német képviselı társaságában vett részt egy rövid burgenlandi kiránduláson. Az ünnepség már ezzel politikai színezetet kapott. Loebe azonban ezt még megtoldotta egy beszéddel, amelyben biztosította hallgatóit – köztük a kijelentést ügyesen kiprovokáló Ludwig Lesert, Burgenland tartományfınökének helyettesét – hogy nem csupán Német-Ausztria, hanem az egész német nép zárt sorokban áll Burgenland mögött. Loebe ezzel egyértelmően értésre adta, hogy az osztrák–magyar határ tekintetében nincs helye revíziónak. A politikus Rothermere lordot és mozgalmát is megemlítette szónoklatában. A beszéd – elsısorban nem Burgenland, hanem a magyar revíziós komplexum egésze miatt – óriási vihart kavart Magyarországon. A német külpolitika számára azért is kellemetlen volt az ügy, mert a francia diplomácia igyekezett megragadni az alkalmat a két ország között támadt feszültség kihasználására, és megpróbálta rávenni a magyarokat a Németországhoz főzıdı kapcsolatok lazítására.69(127) A birodalom budapesti követe elsısorban Leser tapintatlanságát és az osztrák kormány ügyetlenségét kárhoztatta a botrány kipattanása miatt. Attól félt, hogy a fejleményeknek Németország lesz a vesztese, illetve a német–magyar jóviszony esik majd áldozatul.70(128) A francia kormányhoz közel álló La Temps október 19-én valóban megpróbálta bedobni Erisz almáját a két ország közé, úgy állítva be a Loebe-esetet, mintha a Reichstag elnöke benyújtotta volna a teljes német nemzet jogigényét Sopronra és környékére. Bethlen beszéde – írta a cikk – abból az elkeseredésbıl táplálkozott, amelyet az okozott, hogy Németország a régi szövetséges, Magyarország rovására kívánja növelni területeit.71(129) Loebé-nek gyorsan tisztáznia kellett kijelentését. A Pester Lloyd augusztus 7-i számában igyekezett megnyugtatni bírálóit, hogy beszéde semmilyen más nép ellen nem irányult, és a félreértés csupán egy tévedésen alapuló tudósításnak köszönhetı. Nem mulasztotta el hangsúlyozni azonban azt sem, hogy a Rothermere-mozgalom Burgenland helyzetét valóban nem befolyásolja, és mind az osztrák–német egyesülési kérdésekben, mind egyéb ügyekben a nemzeti önrendelkezés elve az irányadó. 72(130)A Pester Lloyd megelégedéssel nyugtázta, hogy a Reichstag elnöke az ügyet Magyarország vonatkozásában „kielégítı módon” rendezte. Nyugat-Magyarország szempontjából az eset látványos példa arra, mit tartottak fontosnak, és hogyan beszéltek el egymás mellett a témával kapcsolatban érzékeny helyi politikusok és újságírók, valamint azok, akik a kérdést a teljes magyar revíziós komplexum felıl közelítették meg. Akik külpolitikai szempontból véleményformáló erınek számítottak, jószerivel átsiklottak az inkriminált megnyilatkozás Burgenlandot érintı kitételei fölött. 36Német

részrıl azonban nem csak Loebe kényszerült óvatosságra. Ezt követıen az egész német külpolitika nagyobb elızékenységet mutatott Magyarországgal szemben és kiemelt figyelmet fordított a magyar érzelmek tiszteletben tartására Burgenland ügyében. Bernhard Bülow külügyi államtitkár 1928. augusztus 18-án, Walkó Lajos tervezett németországi látogatása elıtt gondosan tájékoztatta miniszterét a Loebe-affér minden fejleményérıl és lefolyásáról. A Bülow szerint helytelenül idézett kijelentés azt a látszatot keltette Magyarországon, hogy a német nép egy emberként fellép a trianoni béke sérthetetlenségéért. A bajok okozójának voltaképpen ı is Lesert tartotta, ám a Pester Lloydban megjelent cáfolat véleménye szerint elsimította az ügyet. A tanulság azonban az volt, hogy csínján kell bánni a burgenlandi kérdés kezelésével, mivel annak az egész magyar revízióra nézve komoly áthallásai 26

lehetnek.73(131) Amikor Schoen hírül adta, hogy 1928. október 14-én Sopronban Hőségkaput avatnak, valószínőleg sejthette, hogy az ünnepség szónokai (beleértve a miniszterelnököt) nem rejtik majd véka alá a Loebe-incidens nyomán kialakult véleményüket, és e helyütt valószínőleg Bethlennek reagálnia kell majd az ügyre. A követ javasolta Berlinnek, hogy abban az esetben, ha rendezvény alatt a magyar sovinizmus hullámai magasra csapnának, és esetleg Burgenland visszaszerzésének igényét is kifejezésre juttatnák, a német sajtó akkor is tartózkodó magatartást tanúsítson.74(132) Bülow arra kérte a sajtóosztályt, hogy a budapesti követ javaslatát megszívlelve hasson oda a német lapoknál annak érdekében, hogy a burgenlandi kérdés nyilvános taglalásától lehetıség szerint tekintsenek el. Ne firtassák, miként került Burgenland Ausztriához, hogyan zajlott a soproni népszavazás, mert ez nem lehetséges anélkül, hogy az érintettek még be nem gyógyult sebei újból fel ne szakadnának, és érzékenységük ne sérülne. „Szorosan érdekünkben áll – írta az államtitkár –, hogy Magyarország irántunk táplált még meglévı szimpátiáját megırizzük, ezért a német külpolitika eminens érdeke, hogy a sajtó a Burgenlanddal kapcsolatos fejtegetésektıl lehetıleg tartózkodjék.75(133) A várt Bethlen-nyilatkozat menetrendszerően meg is érkezett. A miniszterelnök a népszavazás analógiáját követve igyekezett hangsúlyozni, hogy Magyarország 1921-ben nem mondott le Nyugat-Magyarországról. Velencében csupán arra tett ígéretet, hogy a területet megszállva tartó felkelıket visszarendeli. „Meg vagyok gyızıdve – mondta Bethlen – hogy eljön az idı, amikor újból felragyog az igazság napja, és ezen a napon lehetetlenségnek tartom, hogy volt szövetséges társaink a gyızık jogára hivatkozzanak, amit magukra nézve sem ismertek el. Lehetetlenségnek tartom, hogy azon a napon megtagadják, hogy Magyarországgal egyetértésben, vele megegyezve és a nép meghallgatásával döntsék el ezt a kérdést.” Németországra utalva hozzátette: „...hiába hallatszanak hangok át a határról, hogy e döntés mellett hetvenmillió ember áll ırt, én ezt nem hiszem, és nem tudom elképzelni.”76(134) A magyar lapok visszhangjaiból minden elızetes óvatosság ellenére németellenes irányultság volt kiolvasható. A birodalmi követ érzékelte, hogy az újságok hően visszaadták azokat a francia sajtóvéleményeket is, amelyek a magyar–német kapcsolatok 37megzavarását szándékoztak elérni. A Loebe mögé képzelt német politika így kedvezıtlen színben tőnt fel idehaza. Schoen ezért is jeleskedett a soproni beszéd nyomán keletkezett kisebb diplomáciai feszültség elrendezésében. Nemcsak Walkó külügyminiszterrel tárgyalt, hanem érintkezésbe lépett Bethlennel is, aki azzal igyekezett megnyugtatni ıt, hogy a francia próbálkozások nem fognak sikerre vezetni.77(135) Schoen mindemellett ismét javasolta, hogy a német sajtó tartózkodjon a magyarellenes hangvétel alkalmazásától. Egyes írásokat rendkívül károsnak ítélt, és igyekezett elérni, hogy Németországban a sajtó híradásai is igazodjanak a kormány „jóindulatú semlegességéhez” és lehetıleg akaratlanul se hajtsák a franciák malmára a vizet. Nem árt leszögezni, hogy mint korábban Walkó, most Bethlen nyilatkozatai sem egészen a tényleges magyar külpolitikai álláspontot tükrözték, hanem éppen úgy a belsı kihívásokra válaszoltak, mint ahogy esetenként az osztrák kormányzat is belpolitikai felhangokkal kísért lépéseket tett Burgenland-ügyben. Különösen Bethlen állásfoglalásainak volt jelentısen eltérı akusztikája a szomszédok elıtt, és hazai környezetben. A kifejtett külpolitikai, revíziós aktivitás tehát nem a kormánykörök valódi magatartását jellemezte, hanem inkább a sajtó, és fıleg a területvédı jobboldal elvárásait elégítette ki. Bethlen nagycenki és soproni beszéde mindeközben még a határ mentén élı lakosság megnyugtatását is célozta, ahol a kormány által 1921 után ígért, és a húszas évek második felétıl már egyre lassabban csordogáló különleges támogatások helyett sokan Sopron régi térségi szerepének visszaszerzésérıl álmodtak, mégpedig a kínálkozó lehetıségeket jobban megragadó kormányzati külpolitika révén. Ami Bethlen szavainak 27

belpolitikai vonzatán túlmutat, az csupán annyi, hogy a miniszterelnök a határ megváltoztatásának esélyét – a revíziós élharcosok fülében jól csengı „magyar igazság” újjászületésének hangoztatásán túl – csak egy esetleges magyar–német (osztrák) egyetértéssel megrendezendı újabb referendum lehetıségében látta. A kormányfı ezzel egyébként Seipel egy korábbi kijelentését is megtámogatta. E szerint a kancellár Walkó 1927 végi ellennyilatkozatát értelmezve azzal nyugtatta meg ellenzékét, hogy a magyarok csak a békeszerzıdésen túlmutató kötelezettségekrıl mondtak le.78(136) A bécsi kormánykörök egyébként eredetileg csendben túl akartak lépni az ominózus Bethlen beszéden. Sem Miklas államfınek, sem a kormánynak nem volt ínyére belemenni egy újabb Burgenland-vitába, ám a szociáldemokrata ellenzék nem akarta kihagyni a kínálkozó alkalmat, hogy az ügyet a reakciósnak tekintett Magyarország ellen kihasználja, ezért a párt lapja, az Arbeiter-Zeitung október 16-án a nagy nyilvánosság elıtt tálalta a dolgot. A cikk Mussolinivel, Rothermere-rel, és az osztrák belpolitikával (különösen a Heimwehrrel) összefüggésben emlékezett meg a soproni nyilatkozatról. Az osztrák kabinet a nyilvánosság mellızésével szerette volna rendezni a félreértést. A magyar követen keresztül értésére adták a budapesti kormánynak, hogy a burgenlandi kérdést res judicata (jogerıs döntésnek) tekintik. Kijelentették, hogy az ügy újra felvetését barátságtalan lépésnek tartják, és jogosnak érzik, hogy panasszal éljenek vele szemben. Walkó Lajos külügyminiszter elıször kitérıen azt válaszolta, hogy 38Bethlen beszédének pontos szövegét még nem ismeri, de bizonyos benne, hogy a miniszterelnök csupán történelmi értelemben beszélt a témáról.79(137) A nemzetgyőlésben egyszersmind azonnali kérdés formájában késztették színvallásra Seipelt az üggyel kapcsolatban. A kancellár erre nem tehetett egyebet, mint hogy – általános tetszést aratva – határozott formában visszautasította az újabb magyar indiszkréciót.80(138) A jól megkomponált beszéd azonban a legdiplomatikusabban közelített a magyar revíziós politika kérdéseihez. A megértı hozzáállás láttán a hazai nyilvánosság jórészt nyugodtan vette tudomásul a Burgenlandra vonatkozó kitételeket is. A hivatalos orgánumnak számító Budapesti Hírlap szintén megelégedetten nyilatkozott Ausztria szolidaritásáról a revízióval kapcsolatban.81(139) A jogi egyenetlenségek változatlanul fennmaradtak a két fél között a kérdés megítélésében, de a gyakorlati politizálást ez nem befolyásolta. Ez érzıdik azokból a német forrásokból is, melyek szerint a külügyminiszter olyan a kijelentést tett az osztrák követ elıtt, miszerint Magyarország a Velencei egyezmény során csupán az osztrák területre betört felkelık visszahívására kötelezte magát, soha nem jelentette azonban ki, hogy lemond a trianoni béke során az országtól elszakított területekrıl. Ezt pedig Burgenlandra nézve is érvényesnek tekinti. Bethlen ennek ellenére nem szándékozta nyilatkozatával a burgenlandi kérdést aktualizálni.82(140) Calice Budapesten ugyanakkor örömmel nyugtázta német kollégájától szerzett információit, amelyekrıl személyesen Seipel kancellárt tudósította. Jelentésében kitért arra is, hogy Seipel interpellációs válasza milyen kitőnı benyomásokat keltett Magyarországon. Magánemberek és a sajtó reakciói is meggyızték róla, hogy a kancellár nagylelkő (großzügig) beszédével a nyugat-magyarországi kérdés újra nyugvópontra jutott.83(141) Burgenland magyar részrıl történı revindikációjának tehát – véleményünk szerint – 1927–28 táján sem voltak nagyobb lehetıségei, sıt ezek nem is kaptak nagyobb támogatást a hivatalos politika részérıl. Jóllehet a téma valóban gyakrabban szerepelt a napirenden, ám ez a kormányközi kapcsolatokat egyáltalán nem zavarta, mivel – amint azt az elızıekben láttuk – a Bécs és Budapest közötti gondolati rokonság és politikai érdekazonosság nagyobb súllyal esett latba, mint egy bizonytalan területszerzı manıver. A 28

csábítás nem volt olyan erıs, hogy az amúgy is szorult helyzetben lévı osztrák vezetés gondjait Magyarországról tovább szaporítsák. A Rothermere-akció pedig minden látszat ellenére szintén messze elkerülte a nyugat-magyarországi problematikát. Mindenekelıtt világosan kell látnunk, hogy a magyar kormánynak – elsısorban pedig Bethlen miniszterelnöknek – egy sor kül- és belpolitikai nehézséggel kellett szembenéznie a „nemes lelkő lord” kezdeményezése miatt. Egyfelıl a túlságosan vérmes itthoni követeléseket kellett valamelyest mérsékelnie, anélkül hogy ezzel a zajosan ünneplı közvélemény elsısorban a területvédık ellenszenvét magára vonná. Másrészt a nyugati hatalmak képviselıit is muszáj volt megnyugtatni arról, hogy kormánya idıszerőtlennek és elhibázottnak tartja a békeszerzıdés revízióját.84(142) A lord etnikai alapú revíziós kezdeményezése mindemellett bárhol elıbb kecsegtetett volna eredménnyel, mint a szinte tisztán németek által lakott Burgenland esetében. Mindezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a húszas évek háromoldalú – német–osztrák–magyar – diplomáciai kapcsolataiban a nyugat-magyarországi, illetve burgenlandi kérdés nem okozott súlyosabb megrázkódtatást. Mindhárom szereplı – ha esetenként saját közvéleményének nyomása alatt nyilvánult is meg – mértéktartóan kezelte, és jó érzékkel tartotta mederben az elıadódó konfliktusokat. Bár az osztrák–magyar limes mentén napirenden voltak a feszültségek, kormánykörökben ezek folyamatos csillapításán dolgoztak. A címben említett konszenzus mővészete nem csupán a kölcsönös külpolitikai érdekek folyamatos keresését jelentette, hanem a helyi társadalom és politika nyugalmának megteremtését is szolgálta. Hogy milyen eredménnyel, azt a regionális helyzetet elemzı kutatás feladata bemutatni. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései 40Keizler

Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései

Bevezetı gondolatként engedtessék meg egy teljességgel szubjektív megjegyzés: 1999 nyarán került a kezembe a Soproni Szemle 1960. évi elsı száma, amelyben Boronkai Pál alapvetı tanulmányt jelentetett meg az újjáépítés 15 évérıl. Sajnos sem a folyóirat késıbbi számaiban, sem egyéb kiadványokban nem találtam egyetlen olyan írást sem, mely folytatta volna ezt a munkát. Ezután döntöttem el, hogy elkészítek egy részletes tanulmányt az újjáépítés kezdeti lépéseirıl, amennyire csak lehet, mellızve a politikai és párt csatározásokat.1(143) E témából született egyetemi szakdolgozatom, amelynek rövidített részlete az alábbi munka. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései / 1. A Sopron városát ért háborús károk

1. A Sopron városát ért háborús károk A II. világháború Sopront és környékét érintı hadmozdulatainak lezárulta után, az orosz hadsereg bevonulását követıen a katonai parancsok 1945. április 1-jei rendelete elıírta az iskolák, kórházak, orvosi segélyhelyek és egyéb kulturális és közintézmények, illetve vállalatok mőködésének biztosítását. A közigazgatás újjászervezésével, a politikai helyzet stabilizálódásával miközben április során a város 29

vezetısége a közegészségügy és közellátás legfontosabb teendıinek ellátása érdekében tevékenykedett, megkezdıdött a háborús károk felmérése is.2(144) A károk felmérése végett a város vezetısége 19 kerületre osztotta fel Sopron területét, és minden kerületben ideiglenes mőszaki munkaerı végezete el az összeírást, amely 3.476 épületre terjedt ki. A város épületei a következı mértékben sérültek meg: sérült 1.285 (37%), súlyosan sérült 385 (11%), megsemmisült 440 (13%).3(145) A romépületek 13%-os értéke országos viszonylatban itt volt a legnagyobb. Ez az érték Budapesten 3.8%, Szombathelyen 7%, Kıszegen 1% volt.4(146) A lakások közül részben használható volt 7.250 (78%), helyreállítható volt 1.060 (12%), megsemmisült 850 (10%).5(147) Az épületek értéke Sopronban, 1938-as árakon számolva, 89.199.474 pengı (P), ebbıl az épületkár 32.596.902 P volt. Tehát 41a városban az épületek értékének 36,5%-a semmisült meg, míg Budapesten ez a szám 24,7% volt.6(148) A város lakosságának a száma az 1941. évi népszámláláskor 42.255 volt. A háborús cselekmények következtében 2.200 ember halt meg. Elmenekült 11.000 ember, eltőnt 1.800, 6.500 embert pedig kitelepítettek. 1945. június 30-ig kb. 12.500-an nem tértek vissza. Az 1945. június 30-i gyors adatfelvételkor a lakosság létszáma 27.248 fı volt, 1946. augusztus 1-én az ún. élelmezési létszámban 29.644-en kerültek nyilvántartásra. 7(149) A fenti összesített adatok után, az alábbiakban részletesen áttekintem, hogy a város a közintézmények, vállalatok és az infrastruktúra terén ténylegesen, a források alapján milyen károkat is szenvedett. Az Erzsébet-közkórházat 1944. december 6-án és 1945. március 4-én súlyos légibomba találat érte, amelynek során a szemészeti pavilon egy része bedılt, így az egész használhatatlanná vált. A sebészeti pavilon 1/3-a annyira megrongálódott, hogy üzemen kívül kellett helyezni. Ebbıl adódóan lakhatatlanná vált 50 beteg részére az intézményi férıhely, továbbá e sorsra jutott a gondnoki lakás, 3 orvosi szoba, a raktár és az orvosi könyvtár is. Ezen kívül a kórház minden ablaka betört, a tetızet pedig nagy kárt szenvedett. Az épületkár 44%-os volt. A bombázások következtében keletkezett épületkár értéke – a késıbbi becslés szerint – összesen 2 millió forint (Ft) volt. A kórház megmaradt üzemképes részét 1945. április 3-án a megszálló csapatok vették igénybe, akik elhurcolták, vagy elpusztították a kórház teljes berendezését és felszerelését, amelynek a kárértékét 84%-osra, azaz másfél millió Ft-ra becsülték.8(150) A bombázások következtében a város útjai is súlyos károkat szenvedtek. Az utak helyreállításánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a folyamatos közlekedés biztosítható legyen. Ezért legelıször a bombatölcséreket töltötték fel törmelékkel, majd ezután a burkolat sérüléseit állították helyre kavicsolással. Így a kocsiközlekedés is helyreállhatott. A belúti burkolat értéke az 1938-as árban 4.132.000 P-t tett ki, míg a kár 3.180.000 P volt, ami az utak sérültségének 77%-os arányát jelenti.9(151) A közvilágítás 967 utcai villanylámpájából 310 semmisült meg, illetve vált hasznavehetetlenné, a 9 dísz-kivilágítási reflektor mind, míg a 40 gázlámpa közül pedig 20 pusztult el. A villamosmőnél 2 transzformátor, 590 árammérı, és az elosztóhálózat 20%-a ment tönkre. Megsérült egy gızkazán, 13 transzformátor és 315 árammérı, egy tüzérségi lövedék pedig áttörte a falazott kéményt. A villanytelep a békebeli kapacitásának a felével tudott csak mőködni. A villamosmő kárát 10.000.000 P-ben adták meg.10(152) A város és az üzemek számára létfontosságú volt, hogy itt a sérüléseket minél elıbb ki tudják javítani, így az áramszolgáltatás minél elıbb teljes körő legyen. 1947. január 31-ig a 150 elpusztult közvilágítási lámpából 85-öt újból felállítottak, a 160 megsérült lámpából 150-et megjavítottak. A tönkrement 4 km utcai légvezetékbıl 2 km-t helyreállítottak, mind a 13 megsérült transzformátor-állomást megjavították. A 42315 árammérı közül 230 darab kijavítása történt meg. Erre az idıre a városban már csak a Lıver körúton nem mőködtek a köztéri lámpák.11(153) 30

A sőrő bombázások hatására 1945. március 31-én a gáztermelést meg kellett szüntetni. Minthogy a kisebb hibákat három nap alatt sikerült kijavítani, így már április 4-én újra megindulhatott a gázszolgáltatás. A gázgyár a bombázásokat a körülményekhez képest megfelelı állapotban vészelte át. A termelı berendezéseket nem érte találat, a súlyosan sérült gázvezetékeket pedig kiiktatták. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a bombázások közelében még sok, fel nem derített csıtörés rejtızött, amelyekbıl állandóan szivárgott a gáz A bombázások elıtti idıszakban 8-11%-os volt a hálózati veszteség, ez a bombázások után 16%-ra nıtt.12(154) A gázmő veszteségei az alábbiak voltak: 1 salakszállító berendezés, 4,4 km gázcsıvezeték, 97 db gázmérı, 215 db gázkészülék, 800 tonna (t) gázszén.13(155) A vízmőnél kisebb mértékben megsérült a fıszivattyú telep, továbbá a szolgálati medence, illetve károkat szenvedtek a győjtıkutak és az ellenırzı aknák. A 70 km-es elosztó hálózat 154 helyen sérült meg, így a kár 13%-os volt. A csatornahálózat 25.220 folyóméter (fm) esıvízcsatornából és 32.523 fm szennyvízcsatornából állott. Megsemmisült 1.745 fm esıvízcsatorna, 2.050 fm szennyvízcsatorna és használhatatlanná vált 5.000 fm esıvíz- és 7.000 fm szennyvízcsatorna-vezeték. A kár így 16%-ra tehetı.14(156) Az 1945. év folyamán mindösszesen 250 fm csatornát tudtak helyreállítani, és a munkálatokat a munkaerı hiányában többször abba kellett hagyni. Pedig közegészségügyi szempontból fontos lett volna ez a munka, mert sok helyen a pincéket és mosókonyhákat elárasztotta a szennyvíz. Így az esıs idı beálltával tífuszjárvány terjedésétıl lehetett tartani. Másrészt az esıvízcsatornák hiányos mőködése folytán a várost átszelı vasúti pályatest elárasztása fenyegetett, ami már a vasúti forgalomra is veszélyes volt. Ugyanis a vasúti vágányok oly formában szelték át a várost, hogy a magasabb településrész(ek)re hulló csapadék csak a vasúti vágány alatt juthatott az elvezetésre szolgáló patakokba.15(157) Az 1946. év folyamán a 154 bombasérülésbıl már csak 5 nem lett kijavítva. Továbbá bekapcsoltak a hálózatba 3.220 fm csatornát, illetve a lakott területen még üzemen kívül volt 550 fm csatorna is. A somfalvi és bánfalvi vízgyőjtıberendezés kútjait is bekapcsolták a rendszerbe.16(158) Sopron híres iskolái közül úgyszólván valamennyit kisebb-nagyobb sérülés érte. Teljesen elpusztult az Evangélikus Tanítóképzı Intézet, a Csengery utca 13. sz. alatti zeneiskola és a Rákóczi fiúnevelı intézet több épülete. Többé-kevésbé súlyosan megsérült a Deák téri leánygimnázium, a Széchenyi Gimnázium, a Szt. Asztrik Bencés Gimnázium, az Erdımérnöki Fıiskola fıépülete, a Hunyadi János utcai diákotthon, az 43Orsolya téri iskola, a tiszti leánynevelı intézet és a Rákóczi hadapródiskola összes épülete.17(159) Az alábbiakban – terjedelmi okokból – csak néhány iskolát ért háborús kár 1938. évi árak szerinti, összegszerő ismertetésére térnek ki. Iparoskamara Iskola: szerházak 7.313 P, könyvtárak 579 P, bútorok 4.008 P, anyagraktár 1.642 P, összesen: 13.542 P. Evangélikus Tanítóképzı Intézet: 212.000 P összesen az épület- és az anyagkár. Az Intézet egyik épületét a városi tanács romnak nyilvánította. Állami Polgári Fiúiskola: felszerelési károk 16.981 P, épületkár 18.855 P, összesen: 35.836 P. Állami Széchenyi Fiúgimnázium: 1945. március 28-án légiakna okozta az épület- és bútorkárt. Áprilisban orosz csapatok további épületkárokat okoztak, és a felszerelést elvitték. Az összes kárt 207.675 P-re becsülték. A Bencés Gimnázium iskolaépülete bombatalálat folytán használhatatlanná vált.18(160) A közmővelıdési intézmények közül a harci események kisebb-nagyobb károkat okoztak a Liszt Ferenc Kultúrház, a Petıfi Színház, a Liszt Ferenc Múzeum és a Városi Közkönyvtár épületeiben. A közkönyvtárat aknatalálat érte, így épülete megrongálódott, az iratok és a készpénz elveszett. Az elpusztult könyvek számát 5000 db-ban adták meg. A színház épületét a következı károk érték: tetızet, falak, erkélyek, ajtók 60.000 Ft értékben rongálódtak meg. A város két mozija is károkat szenvedett. A városi 31

mozi épületkára 6.543 Ft volt. Ebbıl a németek elvitték a 16.953 Ft értékő vetítıberendezést. Az Elite Mozgóban bombakár következtében a gépház 80%-os kárt szenvedett.19(161) A sportlétesítmények sorában a legnagyobb veszteségeket a Nagyuszoda, a Béke úti tenisz- és jégpálya, továbbá a tómalmi strandfürdı épülete és kabinsora, illetve a fertıi strandfürdı, valamint a Rákóczi Intézet fedett uszodája szenvedte el. A Vasutas Sportpálya megsemmisült, valamint a papréti tornacsarnok, az iskolai tornatermek legnagyobb részének és az Anger-réti sportpályának a sérülése is jelentıs volt.20(162) Miképpen a mai város gazdasági életének egyik legfontosabb húzóágazata az idegenforgalom, ez nem volt másképp sem a háború elıtt, sem közvetlenül a háború után. A háború utáni elsı tervekben már az szerepelt, hogy a város lakosságának az idegenforgalom nyújtotta lehetıségeket kell kihasználnia abból a célból, hogy abból hasznot hajtó bevételei legyenek, így is gyorsítva az újjáépítést. Tehát a város legfontosabb teendıi közé kellett hogy tartozzon a szállók helyreállítása, illetve az, hogy a város vezetısége szorgalmazza a magánkézen lévı szállók helyreállítását is. Sopron szállói komoly károkat szenvedtek el a háború alatt. Teljesen megsemmisült a Lıvér Szálló II., és éttermi szárnya, továbbá a Várkerületen lévı „Fehér Rózsa”, a Baross u. 4. sz. alatti Baross Szálló, a Hatvani Túristaház panziója, a Tómalmi szálló és a Hubertus Vendéglı és Szálló. Súlyosan megsérült a Gruber Szálló, a Lıver Szálló I. szárnya, az István Menedékház. Használható állapotban csak a Pannónia Szálló maradt meg 40 szobával. Használhatatlanná vált a befejezés elıtt álló Ciklámen Szálló, e 44téren Sopron legnagyobb intézménye.21(163) Egy 1946-os jelentés szerint a szállodai szobák befogadó-képessége 1938-ban 272 fıs, 1946-ban 80 fıs volt, míg a fizetıvendég-ellátására berendezett szobák száma 1938-ban 110-et tett ki, míg 1946-ban a forrás szerint egy sem volt.22(164) Talán a vasúti közlekedés kárait tekinthetjük a legnagyobbaknak. A MÁV pályaudvarán elpusztult az áruraktár, a lakóépület, a pályafenntartási telep, az állategészségügyi épület, a vízház, és súlyosan megsérült a felvételi épület, illetve még ezt tetézve a vágányhálózat és az egész vasúti berendezés. A GYSEV pályaudvarára 287 bomba esett, ezáltal nagy része rombadılt. Az igazgatósági épület kiégett, a Gyıri úti viaduktot pedig a németek robbantották fel.23(165) Egy 1946-os kimutatás szerint a MÁV pályaudvar 100%-osan sérült meg, és 1946 végére az újjáépítés nyomán már 60%-a került újjáépítésre. A GYSEV pályaudvar teljesítıképességének 80%-t veszítette el, 1946-ra a sérülések kijavítása után immáron 90%-ban használhatóvá vált. A kimutatás szerint a város területén található állomásokra érkezı, és azokról induló személyszállító vonatok száma 1938-ban és 1946-ban a következı arányokat adta: GYSEV 8 és 4, MÁV 10 és 2.24(166) A helyi autóbuszok száma 1942-ben 11 db-ot tett ki, amelybıl a németek 8 db-ot elvittek. A helyközi autóbuszok száma 1938-ban 3 volt. 1946-ban egyetlenegy autóbusz sem közlekedett, sem a városban, sem annak környékén.25(167) A bombázások egyik legfontosabb célpontjait a laktanyák jelentették. A lovassági-, a tüzér-, a honvédlaktanya és a Rákóczi hadapródiskola épületeinek nagy része rommá vált, egyes részeik pedig súlyosan megsérültek. A ’48-as laktanya egyes épületei is súlyos károkat szenvedtek, az ép épületek azonban továbbra is a katonaság használatában maradtak, így meg lehetett akadályozni azok további pusztulást. A használhatatlanná vált laktanyaépületeket különbözı gyárak kapták meg: a lovassági laktanya épségben maradt épületeit a Gyıri Útfenntartó Vállalat, a lovardát a Terményforgalmi Vállalat, a tüzérlaktanyát részben az Építıipari, részben a Technoimpex és a Gyapjúbegyőjtı Vállalat, a honvédlaktanya megmaradt utolsó épületét a Faforgácsfeldolgozó Szövetkezeti Vállalat építette át új 32

gyárrá.26(168) A gyárak közül rommá váltak a Wellesz és Schwitzer Gumiszalaggyár, a Seltenhofer Gépgyár és Harangöntı, a Jakobi Szivarkaszipkagyár, a Malátagyár és a Marlovits-féle sertéshízlalda. Súlyosabb bombatalálatokat kaptak a selyemgyárak, továbbá a Tőgyár, a Zárgyár és a Tejipari Vállalat.27(169) A Soproni Selyemipar a december 6-i bombázáskor sérült meg súlyosan. A régi Trebitsch Gyár romhalmazzá vált. Az 1945. március 4-i bombázás során elpusztult a gyár kazánháza és a gyárkéménye. A kivonuló német csapatok április 1-jén felrobbantották a Selyemipar creppcérnázó emeletes termét. A Soproni Pamutiparban 1945. március 29-én egy légiakna ledöntötte az emeletes új 45terem épületfalait. A város nyugati peremén épült Lakástextil Vállalatot és a Richards Fésősfonógyárat nem érte háborús kár.28(170) A bombázások során elpusztultak a távírda helyiségek, azonban a távbeszélıköz-pontban nem esett nagyobb kár. A bombák következtében azonban nagyobb károkat szenvedtek a földalatti kábelek. A menekülı német katonák a vasutak mentén húzódó hírközlési légvezetékeket elpusztították. Április 2-án indultak meg a távbeszélıvonalak helyreállítási munkálatai. A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem állt rendelkezésre megfelelı mennyiségő alkatrész és vezeték. A vasút mentén található ép oszlopokat hidak veréséhez használták fel. Május 20-tól indult meg a polgári távbeszélı állomások bekapcsolása. A soproni helyi távbeszélı-hálózat elıfizetı-inek száma az 1943-as 1.197-tel szemben 1946-ra mindössze 466-ra csökkent.29(171) 1945. április 1-je után a Köztisztasági Vállalat legfontosabb feladatát az jelentette, hogy a romokat eltakarítsa. Az utcákat ellepte a törmelék, sıt a belváros keskeny utcáit helyenként több méter magasságban torlaszolták el a romok. A szovjet csapatok segítségével sikerült a fı közlekedési utakat szabaddá tenni. Augusztus 23-án a szovjet városparancsnok kifogásolta, hogy a városban igen sok a szemét és a törmelék. Minthogy ekkor a városi fuvarüzemnek sem lova, sem kocsija nem volt, a mérnöki hivatal elıfogatok és közerı igénybevételével oldotta meg a fuvarozást.30(172) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései / 2. Az újjáépítéshez szükséges feltételek megteremtése 1945-1946-ban

2. Az újjáépítéshez szükséges feltételek megteremtése 1945-1946-ban Miután a politikai helyzet április 21-ig stabilizálódott, hozzá lehetett látni az újjáépítési munkálatokhoz. Április 21-e az újjáépítés kezdetének legfontosabb dátuma. E napon ugyanis több helyrıl, többféle rendelkezés látott napvilágot az újjáépítés központi irányítással történı megkezdéséhez. Az elsı dr. Hám Tibor fıispán rendelete volt, amely elıírta, hogy a munkahelyét mindenkinek el kellett foglalnia, és mind a város, mind a vármegye újjáépítési munkálatait meg kellett kezdenie. Aki pedig nem jelentkezik munkára, az az állását elveszíti.31(173) A másik szerv, ahol rendeletek születtek, a Soproni Nemzeti Bizottság (SNB) volt. A SNB második rendelete a közmunkák végrehajtásának azonnali elkezdése ügyében intézkedett. A rendelet értelmében minden 16-60 év közötti férfi és 16-40 év közötti nı köteles volt a közmunkákban résztvenni.32(174) A közmunkák megszervezése utcánként történt. A SNB Kovács László mérnököt bízza meg az Államépítészeti Hivatal újjászervezésével.33(175) A SNB létrehozta a Városi Helyreállítási Tanácsot (VHT), amely a következı feladatokkal bírt: meg kellett állapítaniuk, hogy a megrongált építmények közül melyeket kell helyreállítani, melyek maradhatnak átmenetileg helyreállítatatlanul, és melyeket kell lebontatni. A VHT elnöke Dr. Kamenszky Árpád 33

polgármester lett. A VHT tagjai: 46Füredi Oszkár,34(176) Hárs György,35(177) Kovács László, Winkler Oszkár,36(178) Hantó István, Bergmann Pál.37(179) A megye következı lépésére pár nap múlva sor került: április 24-én dr. Hám Tibor fıispán Sopron város és vármegye területére Kovács László mérnököt ideiglenes hatállyal újjáépítési kormánybiztosnak nevezte ki.38(180) Az április 24-i Új Sopron közzétette: minden soproni lakos, akinek lakása más célra nincs lefoglalva, vagy a bombázások azt nem tették lakhatatlanná, a legsürgısebben foglalja el lakását, költözzön be, és saját erejébıl igyekezzék azt rendbe hozni, lakhatóvá tenni. E rendelkezésnek sokan nem tettek eleget, mivel több család nem tartózkodott ekkor még a városban. Az újság szerint, akik nem foglalják el lakásukat, azok lakásait olyanok számára veszik igénybe, akiknek nincs lakásuk, vagy a bombázások következtében az épületek sérülést szenvedtek. Ugyanekkor a Vörös Hadsereg bejelentette a munkaerı-szükségletét a városnak: minden 16-50 év közötti férfi és 18-40 év közötti nı a hatóságok által megállapított idıben és helyen köteles közmunkát végezni, ez alóli mentességet csak a város polgármestere adhatott.39(181) Következı nap 1.200 nı és 1.050 férfi jelentkezett közmunkára. A jelentkezıket robotlappal látták el. Azokat a munkaköteleseket, akik nem rendelkeztek robotlappal, vagy érvényes orosz igazolvánnyal, munkakerülıknek könyvelték el, és a rendırség kutatta fel ıket. Április 28-án fejezıdött be a közmunkára jelentkezés, és annak a lehetısége, hogy a kötelezettek robotlapot, vagy mentességet szerezhessenek. Összesen 2.530 nı és 2.000 férfi jelentkezett közmunkára.40(182) A polgármester április 30-án három pontban tette közzé az újjáépítéshez szükséges anyagok és emberi erık biztosításáról szóló rendeletét. Az elsı pont arról intézkedett, hogy a magánépítkezéseket további intézkedésekig fel kell függeszteni. Továbbá szólt még az életveszélyes romok elbontásáról, a helyreállítandó épületek karbantartásáról. Mindezeknek körzetenként kellett megtörténnie, az e célra létrehívott szervnek az ellenırzése és irányítása útján. A második pontban arról intézkedett a polgármester, hogy az összes építési anyagot zárolni kell. Felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy ha valakinek a birtokában építési anyag volt, akkor azt 8 napon belül köteles bejelenteni az Építési és Anyagelosztó Irodában. A harmadik pontban az építıiparosok és építési vállalkozok figyelmét hívta fel, ık 8 napon belül kötelesek jelentkezni a segédeikkel együtt a Munkaközösségi Irodában.41(183) Június 21-én a városi vezetés, a munkáspártok, a szakszervezetek és a soproni építési vállalkozók tartottak megbeszélést az újjáépítési munkálatok következı lépéseirıl. A polgármester elıadta a városi mérnöki hivatal tervét Sopron városának újjáépítési tervezetérıl. A terv szerint a várost 18 kerületre osztották fel, az élükre 18 47szakembert állítottak.42(184) A rendbehozatal ütemezésérıl a Helyreállítási Bizottság intézkedett. Úgy határozták el, hogy elıször a könnyen, gyorsan rendbe hozható lakások kerüljenek javítás alá. A rendbehozás sorrendjénél elınybe kell részesíteni a soklakásos házakat. Minthogy a legnagyobb nehézséget továbbra is a munkaerıhiány okozta, elképzelésük szerint a vidéki munkásságot kellene munkásvonatokon Sopronba szállítani, a vasút újjáépítését követıen (!). Elhatározták, hogy a cserép- és téglagyáraknak azonnal meg kell kezdeniük a termelést. Az orosz katonai parancsnok hetenként 4 vagon szenet biztosított a téglagyáraknak. A Magyar Kommunista Párt (MKP) 20 szekeret ajánlott fel a szénszállításra. A faszükséglet fedezésére felhasználták a romok és az óvóhelyek feldúcolásának anyagát (!).43(185) Július 25-én arról határozott a VHT, hogy elsısorban azokat a munkákat kívánják elvégeztetni, amelyek kevesebb munkaerıt és aránylag kevesebb építıanyagot igényelnek. Ez alapján döntötték el, hogy legelıször a cserepezési munkálatokat végeztetik el. Döntésük alapján a költségeket a háztulajdonosoknak kell állniuk. (Ekkor egy négyzetméter tetıfedés 100-120 P költségigénnyel járt.) A számítások szerint a legsürgısebb helyreállítási munkák kb. 10 millió P-ıt tesznek ki. A cserepezési akció beindításának 34

alapkövetelménye ugyanakkor az volt, hogy álljon megfelelı mennyiségő cserép a város rendelkezésére. Ez azért is súlyos problémát jelentett, mert a város területén álló 4 téglagyár közül egyik sem mőködött. A felmérések szerint a lakosság és az üzemek igénye kb. 2 millió cserép lenne. A számítások szerint ha augusztus elején mind a 4 téglagyár elkezdte volna a termelést, akkor szeptember elejére 200-250 ezer cserép készülhetett volna el.44(186) A VHT programjának az elsı eredménye, hogy a Hasenöhrl Téglagyár augusztus 5-e és 11-e között 30.000 db. cseréppel készült el, augusztus 12-e és 18-a között pedig 30.000 db. hornyolt cserepet gyártottak. Azon a háztulajdonosok közül, akik a VHT felhívására július 27-31-e között bejelentették a cserépigényüket, augusztus 6-tól huszonkilencen a városi mérnöki hivatalban átvehették a cseréputalványaikat. Egyelıre azok az igénylık kaptak utalványt, akik a Várkerület, Széchenyi tér és a Színház utca által határolt Belvárosban laktak.45(187) A VHT tervének következı eredménye az volt, hogy a város egyetlen főrésztelepe szeptember elején megkezdte a munkát. Ehhez azonban megállapodást kellett kötni a Vörös Hadsereggel, ami szerint a főrésztelep hetente 3 napig a hadseregnek, 3 napig pedig a városnak dolgozik.46(188) Az Újjáépítési Minisztérium47(189) 28.260/1945.U.M. sz. alatt új rendeletet hozott a sérült tetızetekrıl. A rendelet szerint a sérült vagy megrongálódott tetızetet mindenütt 48az épület-tulajdonosoknak kellett helyreállítaniuk. A vidéki városokban a szükséges helyreállítási munkálatok elvégzésének biztosítására Vidéki Épületjavítási Alapot hoztak létre. Ebbe az alapba minden épülettulajdonos, illetve bérlı, lakbérlı tekintet nélkül arra, hogy a háza javításra szorult-e vagy sem, köteles volt 1945. október 1-jétıl 1947. július 31-ig épületjavítási hozzájárulást fizetni. Ebbıl az alapból részesülhetnek a helyreállítási kölcsönben a munkálatok elvégzésére kötelezett épülettulajdonosok. A kölcsönkérelmi kérvényeket helyi véleményezı bizottságok bírálták el.48(190) Az Új Sopron örömmel közölte olvasóival, hogy Sopron városa is kap végre anyagi segítséget a kormánytól az újjáépítési folyamat meggyorsítása érdekében. A Pénzügyminisztérium 8 millió P-t utalt át a város kasszájába, a Vörös Hadsereggel kapcsolatban felmerülı költségekre. Az Újjáépítési Minisztérium 5 millió 740 ezer P-t utalt át a középületek tetıfedésének céljából. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1 millió P-t adott a múzeumok rendbehozatalára, 400 ezer P-t a közkönyvtárak tatarozására.49(191) A polgármester december 5-én felszólította a háborús károknak a magánháztartásokban történı összeírásával megbízott biztosokat, hogy kezdjék meg a munkájukat.50(192) Az 1946 januári adatok szerint Sopron városa 1945-ben 34 millió P közmunkaváltsági díjat fizettet be az Újjáépítési Minisztérium számlájára. Ebbıl az összegbıl a város mindössze 5 millió 740 ezer P-t kapott vissza az újjáépítésre. Voltak városok (pl. Budapest vagy Székesfehérvár), amelyek a teljes összeget visszakapták, míg mások (pl. Gyır vagy Szombathely), a befizetett összeg 50%-át „nyerték” vissza. Ezért a város vezetıi tárgyalást folytattak a minisztériummal,51(193) hogy újjáépítési segély címén utalják vissza a városnak a 34 millió pengıt.52(194) A bomba sújtotta vidékeken mindenhol nagy problémát jelent az ablaküvegek pótlása, illetve hiánya. A Dunántúlon ugyanis csak egy üveggyár volt, a tokodi, de ez sem gyártott síküveget. A különféle kísérletek között az egyik legjobban bevált módszert, az ún. mozaikablak jelentette. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megfelelı nagyságú ablaktörmeléket használtak fel üvegezésre, és azokat különleges impregnált lemezekbe ékeltéke be.53(195) A Városi Mérnöki Hivatal 1946 január elejéig 240 házat nyilvánított romházzá. Ezeket javarészt lebontásra 35

ítélték, és a felhasználható épületanyagokat az újjáépítés során hasznosították. A soproni háztulajdonosok közül addig 359-en jelentették be, hogy bombasérült házukat a saját anyagi erejükbıl kívánják újjáépíteni. A bejelentett rongálások megjavítására 714.330 db téglára, 351.568 db hornyolt tetıcserépre, 2.682 köbméter homokra, 4.243 mázsa (q) mészre, 1.811 q cementre lett volna szükség. Nagy nehézségekbe ütközött még 1946 elején az elégséges mennyiségő épületfa beszerzése, melybıl 105 köbméterre volt szükség. A bejelentések szerint még 925 db ablak és 911 db ajtóra szükségeltetett volna. A legnagyobb hiány a síküvegbıl állt elı, 49kb. 11.400 négyzetméterre lett volna szükség. Az Országos Építésügyi Kormánybiztos soproni kirendeltsége útján 22 igénylınek jutatott helyreállítási kölcsönt. A kölcsön összege 8.813.680 P-t tett ki. Decemberben további 82 igénylınek utaltak ki 118.810 db cserepet, amivel szeptember eleje óta összesen 1.207.228 db cserép kiutalására került sor.54(196) Az Országos Építésügyi Kormánybiztos 10.200/1945. OÉK. sz. rendelete55(197) alapján helyi építési szaktanácsot kellett létrehozni. A rendelet 3. szakasza szerint a város törvényhatósági bizottsága a szaktanácsba a város polgárai közül 10 tagot választhatott be.56(198) Az említett szakasz szerint a tanácsba elsısorban olyanokat kellett beválasztani, akik építési és városrendezési ügyekben jártassággal rendelkeztek.57(199) 1946. március 19-én tartotta alakuló ülését a Városi Építési Szaktanács, amelynek elnökévé Sébor Jánost, alelnökévé Füredi Oszkárt, jegyzıjévé Tompos Ernıt választották. Ettıl kezdve a Szaktanács minden hónap elsı keddjén, délután 3 órakor tartotta meg a rendes ülését. A Szaktanács tagjai a következı személyek (és képviselık) voltak: a polgármester, a városi mérnöki hivatal vezetıje, a földigénylı bizottság elnöke, az SNB részérıl Ivánkay Kálmán, a szakszervezeti tanács részérıl Galambos István, az Országos Építésügyi Kormánybiztos hivatala részérıl Majorossy Gyula és Winkler Oszkár, a törvényhatósági bizottság részérıl további 10 fı, illetve a tiszti fıorvos. Meghívottakként jelentek meg: a közmunkahivatal vezetıje és a mérnöki hivatal városrendészeti elıadója. Sopron városa a közmunkaváltság-díjból májusig még mindig nem kapott vissza semmit. Az Újjáépítési Minisztériummal folytatott állandó tárgyalások semmiféle eredményere sem vezettek. Május legvégén érkezett a városba a hír, miszerint Budapest és Székesfehérvár után Eger is elérte, hogy a város kasszájába befolyó közmunkaváltságot teljes egészében a város kapja meg újjáépítési segély címén.58(200) Végül az újjáépítési miniszter június elején Sopron esetében is engedélyezte, hogy június 1-tıl visszamenıleg a város a közmunkaváltságából befolyó összegnek a felét, Sopron újjáépítésére lehessen fordítani. Ezt az összeget elsısorban a csatornák helyreállítására, majd az életveszélyes romközépületek lebontására akarták fordítani.59(201) Érdekes azt megfigyelnünk, hogy míg más, kevesebbet szenvedett városok a közmunkaváltság egészét megtarthatták, addig a legtöbbet szenvedett város hosszas tárgyalások után is csak a felével rendelkezhetett. Részelemzésként 1946 júniusából érdemes megvizsgálni a közmunkaváltságról és annak felhasználásáról az Újjáépítési Minisztériumba küldött polgármesteri jelentést. A közmunkára kötelezettek száma ekkor 12.592 fıt tett ki, míg 3.200 fıt felmentettként tartottak nyilván. A váltságfizetık száma 3.640, a természetben ledolgozók száma 50311, a saját munkahelyükön ledolgozók száma pedig 1.024 volt. A közmunkaváltságból a júniusi hónapban 10.582.422.594 millpengı folyt be. Ebbıl az összegbıl 5.590.234.868 millpengıt lehetett visszatartani a város számára. Az így megmaradt összegbıl 1.050.242.260 millpengıt személyi és dologi kiadásra, míg 4.531.992.608 millpengıt pedig a csatornák helyreállítására fordítottak. Megállapíthatjuk tehát, hogy az Újjáépítési Minisztérium addig húzta – halasztotta a közmunkaváltságról szóló vitát, amíg ezek az összegek a gyakorlati életben az infláció miatt már nem jelentettek semmit, és ennek is csak a felét kapta meg a város, de így már nem lehetett azt állítani, 36

hogy a törvényhatóság nem kap semmit a minisztériumtól.60(202) A Városi Építési Szaktanács 1946. augusztus 6-án tartott ülésén megállapította, hogy a romeltakarítás nem indult meg a kellı erıvel, illetve a városnak az átutalt segélyek nagyon kevésnek bizonyultak. Az elmúlt hónapban a közmunkaváltságból Sopronban maradt pengı összeg 1,50 Ft-nak felelt meg. A Szaktanács engedélyezte a városnak, hogy az újjáépítésre fordíthatja azon közmunkaváltságok 50%-át, amelyek olyan egyénektıl folynak be, akik 1 napszámbérnél nagyobb közmunkaváltságot fizetnek. Ez kb. 6000 személy közmunkaváltságának felét tette ki, de még ez sem bizonyult elegendınek. Ezért a Szaktanács memorandummal fordul a felettes hatóságokhoz, hogy azok engedélyezzék a közmunkaváltság egészének felhasználását, illetve olyan városok közmunkaváltságából is juttassanak Sopronnak, ahol háborús rongálás nem történt.61(203) Minthogy az utcákon még mindig sok volt a rom és a szemét, július elején a városban tífuszjárvány ütötte fel a fejét, amit szerencsére néhány hét alatt az idıben beadott oltásokkal sikerült megfékezni. Augusztus 30-án közzétették a város 1946. augusztus 1-tıl 1947. július 31-ig terjedı idıszakára vonatkozó költségvetését. Ez szerint a bevétel 2.972.832 Ft, a kiadás 3.004.637 Ft, a hiány pedig 31.805 Ft lett. A polgármester a hiány fedezésére államsegély kérelmezését javasolta. E dokumentum szerint a város a bevételekbıl 732.827 Ft-ot költhetett az újjáépítésre, ez a bevételek ¼-ét jelentette.62(204) Sopronnak erre az idıszakra teljesen elfogyott a pénze, és minthogy a minisztériumok nem foglalkoztak a város problémáival, szeptember 12-én Fábján Lajos polgármester vezetésével egy küldöttség utazott fel Budapestre, hogy tárgyaljanak az illetékes minisztériumokkal, feltárják Sopron tarthatatlan helyzetét. A legfıbb cél az volt, hogy az újjáépítési minisztert63(205) meggyızzék: a városnak nagyságrendekkel több pénzt kell kapnia, már csak a legsürgısebb feladatok elvégzésére is. Elızetes számítások szerint Sopronnak a legszükségesebb helyreállítási munkálatokhoz minimálisan 1 millió Ft államsegélyre volt szüksége.64(206) Szeptember 14-én kevés eredménnyel érkezett vissza e küldöttség a városba. Közülük az egyik kézzelfogható, a másik egy ígéret volt. Eredményt jelentett, hogy a közmunkaváltság 100%-a a városban maradhatott. Az ígéret az volt, hogy az államsegély elnyeréséhez a legsürgısebben be kellett nyújtani az 51Újjáépítési Minisztériumba egy költségvetési tervezetet az újjáépítési munkálatokkal kapcsolatban.65(207) Valójában örömre nem adott okot, hogy egyévi tárgyalások után a közmunkaváltság 100%-a a városban maradhatott, ugyanis október elején a Pénzügyminisztériumból leirat érkezett a polgármesteri hivatalhoz, amelyben sürgették, hogy a város fizesse be a közmunkaváltságot az újjáépítési alapba.66(208) Az Újjáépítési Minisztérium a házadó-mentesség kérdésében új rendeletet hozott. Ennek értelmében a városokat két kategóriába osztották, az alapján, hogy milyen háborús károkat szenvedtek. Mivel Sopront több bombatámadás érte, ezért az elsı kategóriába került, így minden újjáépülı háza házadó-mentességben részesült. A házadó-mentesség idıtartamát 3 részre osztották: 1.) a különösen fontos területeken 30 év, 2.) a fontos területeknél 25 év, 3.) a nem fontos területeknél 20 év lett ez az idıhatár. A városi mérnöki hivatal különlegesen fontos területnek minısítette a Belvárost, a Deák teret és a Csengery utca környékét egészen a vasútvonalakig.67(209) Mivel novemberig nem volt semmiféle hatása a szeptember közepi fıvárosi látogatásnak, Molnár József helyettes polgármester a hónap végén Budapestre utazott. Tárgyalásainak anyagiakra fordítható eredményei az alábbiakban összegezhetık: a város 1946-1947. évi költségvetésének hiányát, vagyis 1.320.000 Ft-ot az állam magára vállalja. A Pénzügyminisztérium az elsı negyedévi részletet, azaz 392.475 Ft-ot, át is utalt a város számlájára.68(210) 1946. december 11–12-én egy szovjet építészküldöttség volt Sopron város vendége. Bár ez a küldöttség megtekintette Sopront, továbbá ellátogattak Brennbergbányára és Eszterházára is, 37

valójában ez a városnak semmiféle joggal várható eredménnyel, vagy haszonnal nem járt.69(211) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései / 3. A mérnökök tanácskozása

3. A mérnökök tanácskozása 1947. február 20-tól március 8-ig a MÉMOSZ székházában a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének soproni helyi csoportja elıadássorozatot tartott Sopron újjáépítésének kérdéseirıl. Sajnos az elıadásokról készült jegyzıkönyvek és az elıadások szövegei hiányosak, így a tanácskozás menete csak rekonstruálható, amit az alábbiakban kíséreltem meg. A meglévı elıadások szövegei közül csak azokról szólok részletesebben, amelyek témái szorosan az újjáépítéshez kapcsolódtak. A hozzászólások közül is csak azokat említem meg, amelyek érdemileg kritizálják az elıadót, vagy segítségként újabb adatokat szolgáltatnak. Esztó Péter egyetemi tanár elnöki megnyitója után Bergmann Pál városi fımérnök „Sopron város sérülései” címen tartott elıadást.70(212) Ezután Tompos Ernı városi mérnök elıadása következett, amelynek a címe „Az újjáépítésre vonatkozó rendelkezések” volt. Tompos a rendeleteket 4 csoportba sorolta: 1. építésrendészeti szabályok, 2. romházakra vonatkozók, 3. adókedvezményeket és adómentességet szabályozók, 4. 52lakóházak helyreállítását érintık. Az elsı csoporthoz tartozó rendeletek közül a városi mérnöki hivatal számára, az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium 28.200/1946.É.K.M. sz. rendelete volt a legfontosabb. E rendelet megállapította, hogy mely munkák végezhetık el bejelentés nélkül, egyszerő bejelentéssel és melyekre kell építési engedélyt kérni. A második csoportba tartozók közül a város újjáépítése szempontjából a kormány által kiadott 10.670/1946.M.E. sz. rendelet volt fontos, amely a háborús események következtében súlyosan megrongálódott épületek romházzá történı nyilvánításáról rendelkezett. Ez szerint romházzá lehetett nyilvánítani azokat az 50 évnél nem idısebb épületeket, amelyeknek helyreállítási költsége meghaladja az újjáépítési költség 50%-át. Az 50 évnél idısebb épületeknél a határ 33% volt A harmadik csoportba tartozó rendeletek érdekelték a legjobban a lakosságot. Az adókedvezményekrıl és az adómentességrıl a kormány 10.750/1946.M.E. sz. rendelete intézkedett, amely szerint rendes ideiglenes házadómentességet, rendkívüli ideiglenes házadómentességet, illetve helyreállítási és átalakítási házadó-kedvezményt lehetett kérni. Miután Sopront rombolt városnak nyilvánították a 19.100/1946. UM. sz. rendelete értelmében, a városra a rendkívüli ideiglenes házadómentességre vonatkozó elıírások voltak a mérvadóak. Ez a városfejlesztési szempontból különösen fontos városrészekben 30 évi adómentességet, a fontos területekre 25 évi, az ezeken kívül fekvı területekre pedig 20 éves adómentességet írt elı A negyedik csoportba tartoztak a helyreállítási munkák elvégzését elrendelı és azokat elısegítı rendeletek. A tetızetek helyreállítására a rendeletek záros határidıt írtak elı, azonban a tetıcserép hiánya és az anyagi nehézségek miatt ezek nem voltak megvalósíthatók. Az ehhez kapcsolódóan a kormány által kiadott 23.320/1946. M.E. sz. rendelet értelmében a háborús események következtében megsérült ház tetızetét a tulajdonos volt köteles helyreállítani.71(213) Ezen a napon az utolsó elıadó Bokor Rezsı volt, aki egy rövid beszámolót tartott a romháznak nyilvánított épületek lebontásáról. Az elıadásának lényege: mivel az embereknek nem volt pénzük a házak lebontásához, ezért ezt a munkát felesben a falusiakkal együtt végezték el, így rengeteg építıanyag veszett el a város számára. Azonban, ha tulajdonosok le is bontották a romházakat, a törmeléket már nem tudták elszállítatni, az utcákon ezért még mindig sok rom hevert, ami rontotta a város képét, a rombolás után még két évvel is.72(214) 38

Az elıadás-sorozat február 22-én folytatódott tovább, amikor is Lırinc Gáspár, Kalmár Dezsı és dr. Diószegi Dániel tartott elıadást. Kalmár Dezsı elıadásának a címe „Hogyan lehet az újjáépítést megindítani?” volt, míg Diószegi Dániel „A soproni mészégetés” témakörében adott elı. Lırinc Gáspár üzemvezetı felszólalásának „A romeltakarítás lebonyolításának módja oroszországi példák alapján” volt a címe. Sopron városában kb. 600 ezer köbméter romhalmaz volt ebben az idıben, amit záros határidın belül (max. 2 év) el kellett takarítani. Lırinc szerint, ha a romanyagok fajsúlyát 1,5-ben állapítják meg, akkor 600 ezer x 1,5 = 900 ezer tonna mennyiséget kapnak, és ha az eltakarítására 600 munkanappal 2 évet lehetett számolni, úgy minden 53nap kb. 1500 tonna súlyú anyagot kellene elszállítani. Valójában a romoknak, mint az újjáépítésnél hasznavehetetlen törmeléknek, azonban csak az 1/3-át kellene a várostól kb. 1-1,5 km távolságra elhordani. A fennmaradó 2/3 részt, mint az újjáépítés jövendı anyagait, némi tisztítás, szortírozás és rendberakás után ott lehetne tárolni, ahonnét azokat kitermelték, a jövendı épületek közvetlen közelében. A romeltakarítás minél gyorsabb befejezése érdekében a komplex mechanizálást kell bevezetni. Ehhez a következı eszközök szükségeltettek: sőrített levegı, pneumatikus szerszámok, robbantó eszközök, kompresszor, exkavátor, önlerakodó teherautók, kotrók, szállítószalag.73(215) A mőveletek sorrendjére a következıt írja: bontási munkálatok elıkészítése, bontás, romelszállítás. Kiemelte, hogy a bontási munkáknál nagy sikerrel lehet alkalmazni a sőrített levegıvel dolgozó pneumatikus szerszámokat. Miután a romépület „le van vetkıztetve”, megkezdıdhet a tényleges bontási munka, amely elsısorban lazítási munkákból áll. A lazítási munkák után következik a rom-darabok és a törmelék eltávolítása. Ha a lazítást robbantással végezték, akkor nagy tömegő laza romhalmazt nyertek, amelynek az eltávolítására exkavátort lehet használni, így a romanyag közvetlenül felrakható a szállítóeszközökre. Szállítóeszköznek alkalmas a minimum 3 t teherbírású önlerakodó teherautó, de a legideálisabb az 5 t teherbírású. A romeltakarításhoz a városnak 20 pár ló és 2 traktor állt a rendelkezésére, és szükség lett volna még 8 db. 5 tonnás, vagy pedig 12 db. 3 tonnás önlerakodó teherautóra. Lırinc kiszámolta a teherautók intenzitását is. Ha romeltakarításhoz 5 tonnás teherautókat alkalmaznak, és a romok napi elszállításra váró mennyisége 1500 t, akkor e kocsitípussal 300 rakományra lehet számítani. Ha 6 db. autót alkalmazunk (kettı mindig tartalékban lenne), úgy minden autónak napi 50 fordulót kellene megtennie. Ezt az 50 fordulót számítva napi kétszer 8 órai munkaidıvel, továbbá minden munkaidıbıl levonva 1 órát, a két 8 órás munkaidıben lenne 14 órai tényleges munkaidı, vagyis 14 x 60 = 840 perc. Ez által minden fordulóra 16,8 perc, jutna, ami egy vagy 1,5 km-es távolságnál még a jó minıségő úton is elég sőrő forgalmat jelentett volna. Tehát a számítások szerint minden autó egyszeri fordulásához 16,8 perc kell, amit ha elosztunk az autók számával, akkor 2,8 percenként jelent volna meg egy-egy autó a rakományért, vagy a lerakodó helyen. A lerakodás a központi telepen történt volna meg, közvetlenül a kotróvályúkba. A kotróvályúból a törmelék a kotró segítségével kerül fel a magasabban elhelyezett hombárba, ahonnan vibró adagolókkal kerülnek rá a vibró rostálókra. Ezen rostálók teljesítménye 50 köbméter óránként. Lırinc Gáspár elıadása után Hárs György intézett kérdést az elıadóhoz arról, hogy milyen számítások alapján jött ki a 600 ezer köbméter romanyag mennyiségére. Az elıadó ismertette, ı az adatokat a városi mérnöki hivataltól és Winkler Oszkár építészmérnöktıl kapta. Hárs György szerint Sopronnak kb. 3000 háza van, ez épületenként kb. 1000 köbméter, ez összesen 3 millió köbméter. Ennek kb. csak 10%-a vált rommá, azaz kb. 300 ezer köbméter az eltakarítandó rommennyiség.74(216) 54A

február 22-e és március 1-je közötti idıszakban is volt egy ülésnap, de a kutatások jelen szakaszában errıl nem találtam semmiféle iratanyagot.75(217) Március 1-jén került sor a következı – ismert – ülésnapra. Ekkor Hárs György és Rosenstingl Antal építészmérnökök, és Bokor Rezsı egyetemi tanár tartottak elıadásokat. Rosenstingl „Az építés 39

rentabilitása”, míg Bokor „Az Építési faanyag és annak pótlása” címmel tartotta meg elıadását.76(218) Hárs György elıadásának a címe „Javaslatok a soproni újjáépítés pénzügyi lebonyolítására” volt. Hárs szerint az újjáépítéshez két forráshoz lehetett fordulni: 1. állami segítség 2. polgári takarékosság. Az állami segítség Sopron városába a következı utakon juthatott el: város háztartásának költségvetése, az üzemek hozzájárulása, állami hozzájárulás révén. Sopron városának 1946/47. évi költségvetésében igen elıkelı helyet foglaltak el azok a beruházások, amelyek e munkák megindítását biztosították volna. Összesen 1.135.000 Ft jutott az újjáépítésre, amely összeg még érintetlen volt ebben az idıszakban, mert csak a tavasz folyamán került folyósításra. Az összeget augusztus 1-jéig el kellett költeni. Az üzemek segítségét részben belekalkulálták a költségvetésbe, pl. a villamos mővek 330.000 Ft-tal járult hozzá a város bevételeihez. Az üzemek a költségvetésen kívül legalább 100 ezer Ft-tal járultak hozzá az újjáépítéshez úgy, hogy vagy a saját költségvetésükön belül teljesítették a beruházásokat, vagy úgy, hogy a szükséges összeget a városnak kölcsönadták. Az állami hozzájárulás keretében megemlíthetjük azon összegeket, amelyeket az egyes tárcák rendelkezésre bocsátottak a közmunkák elvégzése céljából. Például a kultusztárca 150.000 Ft-os segítségét a kórház, illetve egyes iskolák felújítására. Az állami hozzájárulás keretében kell említeni a közmunkaváltságot, mint olyan összeget, amely a város polgáraitól származik, de amelybıl a város nem kapott semmit. Ha a közmunkaváltság a városban maradt volna, a város 400.000 Ft-tal többıl tudott volna gazdálkodni. A városnak égetıen szüksége lett volna erre az összegre, ugyanis a városi költségvetésbıl kimaradt a romeltakarítás költsége. Pedig a rom mennyisége elérte a 400.000 légköbmétert. Egy köbméter rom elhordása kb. 30 Ft-ba került, a végösszeg így kb. 2.400.000 Ft-ot tehetett ki. Tehát a közmunkaváltság teljes felhasználásával a romok eltakarítása 6 évet vett volna igénybe. A második anyagi forrás alapja a város polgárainak takarékossága. Ezen takarékosság legfıbb iránya: a takarékosság a köz felé. Ennek a lényege: az újjáépítésben a romok felszámolását a város polgárai hosszúlejáratú hitel formájában támogassák. Sopronnak mintegy 30.000 lakosa volt. A város, ha kért volna minden polgártól 10 Ft hosszúlejáratú hitelt, 10 Ft-os részjegyek kibocsátásával, életre hívhatta volna a városi romeltakarító és építı szövetkezetet. Ez a szerv kézbe vehette volna a munkálatok irányítását.77(219) Március 1-je és 8-a között is tartottak egy ülésnapot, de mindezidáig errıl sem találtam iratanyagot.78(220) Az utolsó ülésnapra március 8-án került sor. Ekkor Hantó István városi mőszaki tanácsos „Utak és csatornák helyreállításának szükségessége”, dr. Szádeczky-Kardoss Elemér egyetemi tanár „Sopron környékének építıanyagai” 55elıadásait, végezetül pedig Esztó Péter zárszavát hallgathatták meg. Hantó István elıadásának elején arról beszélt, hogy Sopron városa 94 km kiépített és 258 km kiépítetlen, így összesen 352 km úttal rendelkezik. A háború következtében a város útburkolatai a belutakon és a törvényhatósági utakon is óriási kárt szenvedtek. A kár a becslések szerint a belutaknál 77%-os, a törvényhatósági utaknál 63%-os volt. A kár értéke az 1938. évi P-ben számolva a belutaknál 3.180.000 P, míg a törvényhatósági utaknál 1.170.000 P-t tett ki. Hantó az építkezéseknél általában szokásos 4-szeres szorzószámot vette alapul, de figyelembe vette az egyes anyagok magasabb, így pl. a bitumen 10-szeres szorzószámát, így átlag 5-szörösre teszi a Ft-ban szükséges összegeket. Tehát a belutak helyreállítására kereken 16 millió, a törvényhatósági utakra 6 millió Ft szükséges. Elıadásából megtudhatjuk, hogy a tényleges helyreállítási munkákat 1946 augusztusáig szakszerően megindítani nem lehetett. Ennek elsıdleges okait a pénz- és a munkaerıhiányhiányban kell keresni (pl. az útırök létszáma 20-ról 6-ra, az utcagondozóké 40-rıl 12-re csökkent). A lassan megindult közmunkával sikerült annyit elérni, hogy az úttesteken keletkezett bombatölcséreket feltöltötték. A burkolat kátyúinak a kitöltésére csak téglatörmelék és salak állt rendelkezésre. Rendes útkarbantartás csak 1946. augusztus végén, szeptember elején, a stabil forint megjelenése után – amibıl viszont kevés volt a városnak – indult meg. Mégis sikerült a kıburkolatok legfontosabb sérüléseit kijavítani és a 85. sz. út aszfalt burkolatán lévı kátyúkat kézi erıvel, bitumenes kaviccsal kifoltozni. Sopronnak szétválasztó rendszerő csatornázása volt, tehát külön esıvízcsatornával és 40

külön szennyvízcsatornával rendelkezett. A város szennyvíztisztító-teleppel ekkor még nem bírt, így az esıvízet és a szennyvízet is közvetlenül a várost átszelı Rák és az Ikva patakokba vezették bele. A háború pusztítása a csatornahálózatban is súlyos károkat okozott. Egy 1945. május 18-i felmérés szerint az esıvízcsatorna 1.745 m-e, a boltozat 80 m-e, a szennyvízcsatorna 2.050 m-e, összesen 3.875 m pusztult el. Ezen kívül használhatatlanná vált 11.000 m csatorna. Ez a teljes hossz 6%-ának pusztulását jelenti, továbbá használhatatlanná vált a teljes hossz 19%-a. Minthogy a hálózat 1/5-e használhatatlanná vált, voltak olyan városrészek, ahonnan sem az esıvizet, sem a szennyvizet nem lehetett elvezetni. A helyreállítási munkákra a Ft megjelenéséig komoly fedezetet nem lehetett biztosítani. Ezért 1946. augusztusáig mindössze 145 m esıvíz- és 160 m szennyvízcsatornát állítottak helyre, közöttük a Mátyás király utca és GYSEV alatt átvezetı fıcsatorna egy szakaszát is. A még hátralévı csatorna–helyreállításokra a 1946. szeptember 6-án kelt, Ft értékben kiszámított és összeállított költségvetés végösszege: 3.260 m csatornára 578.736 Ft, 80 m patakboltozatra 379.518 Ft, így összesen 958.254 Ft-ra lett volna szükség. Az 1946/47. évi költségvetés a csatornák helyreállítására 200.000, a patakboltozatra szintén 200.000 Ft-ot tudott biztosítani.79(221) Dolgozatom végére hagytam Füredi Oszkár „Mőemlékvédelem és a belváros rendezése” címő elıadását, amely valószínősíthetıen e fenti két nap valamelyikén hangzott el.80(222) A Belváros rendezésének legfıbb célja Füredi szerint az volt, hogy az 56egész terület túlzsúfolt részeinek kitisztítása útján egészséges, levegıs, napos lakóhelyek jöjjenek létre. A terv szerint a Templom utca, Kolostor utca, Új utca, Szt. György utca majdnem érintetlen maradt volna. Változásokat a homlokzati részeken csak az Orsolya téren, a Szt. György utca és az Új utca torkolatánál alkalmaztak volna. A bombázás következtében az Orsolya teret lezáró egy-emeletes bérház földszintjén szabaddá váltak az eredeti boltívek, pillérek és a földszinti részen egy árkádsor nyílott meg. A soproni szójárás ezt az épületet „Lábasháznak” nevezte el. A Szt. György utca és Új utca torkolatánál a szétbombázott volt Berczeller-ház sarkát teljesen le kellett bontani, ezáltal az utca torkolatának tere megnagyobbodott. Az átalakításokkal az elıbb említett két utcában megszőntek a szinte pinceszerő belsı udvarok kislakásai, helyettük napos, levegıs lakások keletkeztek. Az elképzelés szerint a belsı udvarok azon részeit, amelyek loggiákkal, érdekes vagy értékes lépcsıházakkal, vagy egyéb mőemlékvédelmi architektúrával rendelkeztek, az átalakított épületekbe kellett komponálni. Pl. a Szt. György utca 12-es számú, ún. Eggenberg-ház a szép loggiás udvarára való tekintettel egészben megmaradt, csak a kibontandó kertesített terület felé kapott az egyik boltövön keresztül szabad átjárást az udvarból. Füredi véleménye szerint alakítani kell a soproni építészekbıl egy olyan mőszaki bizottságot, amely az egész Belváros részletes szanálási tervét a költségvetéssel együtt kidolgozza. E bizottság feladata lenne, hogy a Belvárosban házanként jelölje meg azokat az épületeket, amelyeket minden körülmények között fenntartandó, mőemlék értékő objektumnak nyilvánítanak. A Belváros területén minden átalakítási és építkezési tervet ez a bizottság vizsgálna felül azért, hogy az beleillik-e az általános rendezési tervbe, vagy nem.81(223) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései / 4. Javaslat az újjáépítés további irányára

4. Javaslat az újjáépítés további irányára A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének soproni csoportja, miután az újjáépítés kérdéseirıl megtartotta elıadássorozatát, az elfogadott álláspontok figyelembe vételével javaslatokat 41

terjesztett a polgármesteren keresztül a város lakossága elé. Az újjáépítés általuk elképzelt további menetének három fı része volt: 1. rendezési 2. takarékossági és adópolitikai 3. anyagi. A részletes téziseket az alábbiakban közlöm:82(224)

1. Az 1939-es városfejlesztési tervet haladéktalanul felül kellett vizsgálni és módosítani. 2. A felülvizsgálat eredményeinek figyelembevételével az általános városrendezési tervek azonnali munkába adása, az új, részletes felmérések bevárása nélkül a meglévı térképek alapján úgy, hogy a meginduló építkezések már eszerint kitőzhetıek legyenek. 3. A Belváros szanálási tervének elkészítése, az Orsolya tér végleges kialakításának megoldásával. E célból az Orsolya tér 5. sz. házat a városnak lehetıség szerint a saját tulajdonába kellene vennie. 574.

A földbirtokreform során kiosztásra kerülı házhelyek juttatásának végleges megoldása.

5. Romeltakarítási és újjáépítési terv készítése. 6. A MÁV és a GYSEV pályaudvarok egyesítési feltételeinek a megvizsgálása. 7. Az építkezési szabályrendelet módosítása, könnyítések megadása a takarékos építkezés szem elıtt tartásával. A romanyagok szilárdsági igénybevételének megadása és különösen a fával való takarékosság elıírása. 8. A kilátásba helyezett adókedvezmények végleges megállapításának a sürgetése. 9. Kiadvány szerkesztése azoknak a rendeleteknek a rövid ismertetésével, amelyek a sérült és romházak helyrehozásával elérhetı adókedvezményeket, és ezek elérési módját írják elı, továbbá a romházakra vonatkozó rendeletek ismertetése. 10. Idegen tıke megmozgatása, a közmunkaváltság városban tartása mindenáron és minden eszközzel. 11. A saját tıke megmozgatására alakuló Romeltakarító és Építıszövetkezet erkölcsi és anyagi támogatása. 12. Telephelyek kijelölése a bontásokból származó anyagok csoportosítására és árusítására, esetleg az elıbbi szövetkezet kezelésében. 13. Telephelyek kijelölése a használhatatlan romanyag kihordására, feltöltés céljából. 14. Gépek beszerzése a romok eltakarítására. 15. A város meglévı gépeinek a kijavítása és a kikölcsönzés lehetıvé tétele. 16. A robbantási csoport kiképzése és robbantó anyaggal való ellátása. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Keizler Kálmán: Sopron II. világháború utáni újjáépítésének szervezése, pénzügyi háttere és kezdeti lépései / Epilógus

Epilógus Amikor e tanulmányhoz győjtöttem az anyagot, megdöbbenve olvastam, hogy tulajdonképpen 1947 42

közepéig nem történt érdemi munka az újjáépítés ügyében, és a romeltakarítás is csak nagyon lassan haladt elıre. Még 1950-ben is 200.000 forintot kellett elkülöníteni a város költségvetésébıl romeltakarításra!) Az igazi újjáépítési munka az ötvenes évekre maradt, de a városban a helyreállítási munkák még a hetvenes évek elején is tovább folytak. A városnak a kilencvenes évek elejéig kellett várnia, hogy az utolsó, a bombázások által keletkezett romhalmaz helyén egy új épület nıjön ki a földbıl. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Hámori Gábor: A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája 58Hámori

Gábor: A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája

Sopron és környéke környezetvédelmének története még megírásra vár. Az 1990-es évek eseményeinek és a Castanea Környezetvédelmi Egyesület történetének leírására, az események mozgatórugóinak elemzésére is valószínőleg csak hosszabb idı elteltével lesz mód. A következıkben csupán egy vázlatos áttekintést adunk témánkról, amelyben a nehézségek ellenére, törekszünk a történeti és szakmai hitelességre. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Hámori Gábor: A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája / A természetvédelem és a környezetvédelem kezdetei Sopronban

A természetvédelem és a környezetvédelem kezdetei Sopronban A levéltári források szerint már a 15. században rendeleteket alkotott a város a szeméthordásról, az utcák burkolásáról, deszkázásáról, kövezésérıl, a 17. században rendeletek szóltak a fák ültetésérıl. A város már 1770-ben útkövezıket és kertészeket foglalkoztatott. A 19. században azután felgyorsultak az események. 1814-ben külön bizottságot hoztak létre a város tisztántartására, az utcák kivilágítására, fásítására, tehát a városszépítésre. A gróf Széchenyi István által megalapított Sopron-Vasi Szeder Egylet a Bánfalvi patak mentén szederfákat ültetett (a selyemhernyó-tenyésztés elısegítésére), amelyet egészen a századfordulóig a soproni köznyelv „Szedresnek” nevezett. Megkezdıdött a „Promenád”, mai Széchenyi tér kialakítása, a Várkerület útkövezése, létrehozták a „Lıverbizottságot”. A század második fele az iparosodás és a fejlıdés jegyében telt. 1869-ben jött létre a Soproni Városszépítı Egyesület, amely évtizedekig a városszépítés motorjának és legfontosabb szervezı erejének bizonyult. Az egyesület megalapítója Flandorffer Ignác (1816–1891), a városnak a 19. századi fejlıdésében elévülhetetlen érdemeket szerzı személyisége volt.1(225) Az egyesületben találjuk meg a mai értelemben vett természet-védelem és környezetvédelem kezdeteit. A Bánfalvi patak beboltozása révén jött létre a Deák tér parkja, számos fasort ültettek a városban és a kivezetı utak mentén, megépültek a környezı parkerdık sétaútjai, pihenıhelyei, kilátóhelyei, és jó pár forrás foglalása történt meg. A 19. század végére alakult ki az Erzsébet-kert mai képe. Sopronnak ebben az idıben már önálló fıkertésze volt. Az egyesületben 1874-ben „díszkertészeti bizottmányt” hoztak létre a kertépítési munkák irányítására. Az egyesület foglalkozott elıször a Lıverek védelmével. Népszerővé vált a lıveri szılık és gyümölcsösök használata, svájci mintára sorra épültek a Lıverek villái. A korszak nagy egyéniségei Flandorffer Ignác, dr. Printz Ferenc, Muck Endre, Romwalter Károly, dr. Laehne Vilmos és dr. Heimler Károly voltak. A fokozatosan kiépülı úthálózat jó összeköttetést biztosított Bécs, Kismarton, Pozsony, Nyék, Kópháza 43

felé. A vasútvonalakon keresztül Sopron városa bekapcsolódott Bécs, Szombathely és Budapest nemzetközi forgalmába. Az országban elsık között létesült városi vízmő és épült ki az utcai közvilágítás. 1900-tól, 1912-ben történt megszüntetéséig villamos közlekedett a két vasúti pályaudvar között. 1905-ben készült el Wälder 59József városi fımérnök városrendezési terve. Ebben Sopron nagy léptékő fejlesztését irányozta elı, új utakkal és sok új parkkal. A Soproni Városszépítı Egyesület költségvetésében éveken át az egyik legnagyobb tételt a fák és fasorok ültetése tette ki. Az I. világháború befejezéseként született Trianoni béke következtében a város elvesztette a hozzá tartozó vidék legnagyobb részét. A selmecbányai egyetem befogadása a város történetének igen fontos eseménye, hiszen ezzel a Monarchia bányászati és erdészeti szellemi központja költözött Sopronba. A két világháború közötti egyesületi tevékenység motorja dr. Heimler Károly volt, de Zügn Nándor erdımester, Dahner Samu fıkertész és Bergmann Pál fımérnök is nagy szerepet vállaltak a városszépítésben. Befejezıdött a Deák tér parkosítása, új parkokat létesítettek az Egeredi-, a Bécsi- és a Koronázó-dombon, megépült a Kuruc-dombon a Szent István templom körüli park. Új sportpályák és gyermekjátszóterek épültek. A soproni idegenforgalom fellendítése érdekében kiépült a Tómalom fürdı, majd sok munka árán a turisták bécsi-dombi Hubertus-háza, végül a Winkler Oszkár által tervezett Károly-kilátó. Az idıszak idegenforgalmi fejlesztései között említhetık az ekkor kiépített Lıver körút mentén létesült új szállodák és a Lıver uszoda. Ezekben az években már Sopronban is évente megtartották a Madarak és Fák Napját. Az egyesületnek akkor már saját faiskolája volt, amely jelentısen segítette az utcák és terek fásítását. Heimler Károly javaslatai alapján megkezdıdtek az emléktáblák kihelyezései a városban. 1930-ban a Soproni Városszépítı Egyesületet a belügyminiszter a „Virágos Budapest – Virágos Magyarország” mozgalom keretében elsı díjjal tüntette ki. 1938-ban pályázatot hirdettek az elemi és középiskolásoknak a természet- és állatvédelem témakörében. A „Természet- és Állatvédelmi Szakosztály” saját lapot adott ki. A Várkerület a negyvenes évekre nyerte el mai képét, a Lackner Kristóf és a Mátyás király utcával egyetemben. Fontos dátum az 1942. év, amikor megszületett a város elsı természetvédelmi rendelete. A Soproni Városszépítı Egyesületnek dr. Heimler Károly vezette idıszakát a városszépítés virágkorának, munkálkodását pedig a lokálpatriotizmus mintaképének kell tekintenünk. A II. világháború tragikus eseményei között kell említenünk a várost ért súlyos bombázásokat és a háborút követıen az itt élı német anyanyelvő lakosság tömeges kitelepítését. A háború befejezését követı romeltakarítási munkák még sok éven át tartottak. A Soproni Városszépítı Egyesületet az akkori belügyminisztérium 1947. május 10-én feloszlatta.2(226) 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Hámori Gábor: A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája / Természet- és környezetvédelem a szocializmus idején (1948–1989)

Természet- és környezetvédelem a szocializmus idején (1948–1989) Sopronnak és vonzáskörzetének évszázados összetartozását, a társadalmi és gazdasági élet szerves fejlıdését Trianon mellett a szocializmus évtizedei törték meg leginkább. A háború után elıször megyei címétıl fosztották meg, majd határzárral Magyarország belsejétıl szakították el és kényszerítették egy tıle idegen társadalmi rendszerbe. Az uralkodó kommunista ideológia jegyében Sopront gyárvárossá akarták átalakítani. A környék falvaiban erıszakkal az itt folyó földmőveléstıl idegen termelıszövetkezete-ket 44

hoztak létre. A Sopronba beözönlı olcsó falusi munkaerı letelepítése miatt enyhíteni 60kellett a várost övezı határzáron és így indulhattak meg évtizedes szünet után a lakásépítések. A Belváros szélén erıszakos bontások révén nyert területen megépült a Kıfaragó téri lakótelep, majd az 1970-es években a város akkori „büszkesége”, a Jereván lakótelep. A város nagy szerencséje, hogy az új lakótelepet nem a Szent Mihálydombi városrész lebontásának helyén jelölték ki. Az erıltetett iparosítással és az ugrásszerően megnövekedett lakásszámmal nem tartott lépést a városgazdálkodás. Nem épültek meg a szükséges közparkok és sportpályák, az erıltetett fejlesztésektıl messze elmaradt a kertkultúra. Az országosan híres soproni borvidék degradálódott, a szılık termését nem minıségi borok készítésére, hanem a „testvéri” országokba olcsón exportált pezsgık alapanyagaként használták fel. Megakadt a város csatornahálózatának fejlesztése, a gyárak akadálytalanul eresztették szennyvizüket az Ikvába és a Rák patakba. A levegıt szennyezı gyárkémények miatt a város levegıje Komló és Tatabánya szennyezettségi szintjére süllyedt, holott a két világháború között tízezreket vonzott a város alpesinek mondott, tiszta levegıje. Ismeretesek a korszerő környezetvédelem kezdetei. A Római Klub által 1972-ben megjelentetett „A növekedés határai” címő tanulmány hívta fel a világ közvéleményé-nek figyelmét a népesség és a gazdaság növekedésének ökológiai következményeire, a természetes erıforrások kimerülésének és a természeti környezet elszennyezıdésé-nek veszélyeire. A Soproni Városszépítı Egyesület 1947. évi megszüntetése nagy őrt teremtett. A romeltakarítást követıen, elıször a mőemlékek felmérése nyitotta rá az akkori vezetık szemét a szükséges tennivalókra. Dr. Mollay János vezetésével készült az elsı városi mőemlékvédelmi szabályrendelet tervezete. Azt követıen az idegenforgalom fejlesztésének szükségessége került a város vezetıi elé. 1952-ben megalakult a Városi Tanács VB. munkáját segítı „természetvédelmi albizottság”. Dr. Csatkai Endre ösztönzésére 1955-ben ismét megjelent a Soproni Szemle. A város szerencséjére Bognár Dezsı tanácselnök a természetvédelem és környezetrendezés iránt érzékeny ember volt. Az is szerencse volt, hogy az 1960-ban elkészített általános rendezési terv kidolgozását olyan kiváló szakember vezette, mint dr. Winkler Oszkár. 1968. október 19-én, a soproniak nagy örömére ismét megalakult a Soproni Városszépítı Egyesület. Elsı elnöke Bognár Dezsı volt, az Erdészeti és Természetvédelmi Szakbizottságot dr. Gál János egyetemi tanár vezette. Ismét napirendre kerül a Lıverek jellegvédelme. 1973-ban tartott elıadásában dr. Kubinszky Mihály részletesen elemezte az egész kérdéskört, és megfontolt javaslatokat tett a Lıverek túlzott beépítésének megakadályozására. Sajnálatos, hogy az Alsó-Lıverek lakóterületté való átalakulását a város már nem tudta megakadályozni. A korszak történetében érdekesség, hogy 1975-ben a város utcafásításai védelmérıl szóló szabályrendeletbe felvették a konyhasóval történı téli síktalanítás tilalmát.3(227) A város kiváltságlevele kiadásának 700 éves évfordulójára (1977) „Hétszáz éves emlékerdı” létesült. Természetvédelmi szempontból 1977 legnagyobb eseménye a Soproni Tájvédelmi Körzet megalakítása volt. Dr. Csapody István vezetésével megindult a sokszor indokolatlan fakivágások elleni harc, s még ma is változatlan hevességgel dúl. Megkezdıdött az azóta is tartó vita 61az erdészek és a természetvédık között az erdıkben folyó „terv szerinti” fakitermelések körül. Újból épültek kilátók, és ismét foglalkozott az egyesület – mint a háború elıtt –, az utcák fásításával. 1969-ben meghirdették a „Virágos Sopron” pályázatot. Az 1977. jubileumi évben jelentıs számú rózsafát ültettek el a városban. Az igen aktív „Természetvédelmi és Erdészeti Szakbizottságot” ekkor dr. Majer Antal egyetemi tanár vezette. Ezekben az években mőemléki restaurálások, szobrok, emléktáblák, emlékmővek sora jelzi a soproni lokálpatriotizmus újbóli éledését és örömteli – tettekben megnyilvánuló – erısödését. 45

A korszerő értelemben vett környezetvédelem soproni kezdeteit az Országos Természetvédelmi Hivatal Nyugat-Dunántúli Felügyelıségnél, a Soproni Tervezı Irodában, az Egyetemen és a városi iskolákban kell keresnünk. Dr. Csapody István, az Országos Természetvédelmi Hivatal felügyelıségének szakfelügyelıje, 1976-tól kezdıdıen intézte a térség természetvédelmi majd környezetvédelmi ügyeit. Megingathatatlan és szakszerő állásfoglalásairól, egy-egy fáért, kisebb-nagyobb földterületért viselt harcairól még ma is legendákat mesélnek.4(228) A GYİRITERV5(229) Soproni Tervezı Irodájában az út és közmő szakosztály tevékenységében került elıtérbe a mai értelemben vett környezetvédelem. Ott fogalmazták meg az elsı tiltakozást a Fertıbe benyúló, az ÉVIZIG6(230) eredeti tervei szerint 270 m hosszú(!) móló ellen. Egy másik tiltakozó levelük a Sopron, Lenin körúti (ma ismét Várkerület) kerékpáros tiltótáblák levételére irányult. Ez a szakosztály készítette – olykor a megrendelık akarata ellenére – az új iskolák, óvodák, bölcsıdék parkosítási terveit, és itt készültek a rendezési tervekhez elıször környezetvédelmi munkarészek. A környezetvédelem az Erdészeti és Faipari Egyetemen korán megjelent, elsı képviselıje az Erdıtelepítéstani Tanszéken dr. Dobos Tibor volt. Nevéhez főzıdik az elsı soproni környezetvédelmi tervezı kisvállalkozás (gmk) megalapítása is. Az oktatásban is megjelentek lassan a korszerő környezetvédelem témái. Egészen korán létesített levelezıs kapcsolatot egy amerikai Greenpeace szervezettel és végzett el felmérést szakkörével a Gárdonyi Általános Iskolában Fızı Csaba. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban dr. Andrássy Péter végzett úttörı jelentıségő munkát tanítványaival. 1987-ban kezdte meg mőködését az egyesület „Zöldterületfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága”, Kıhegyi Ferencné és Hámori Gábor vezetésével. Itt fogalmazódtak meg új, korszerő szemlélettel Sopron és vidéke környezetvédelmének fontos feladatai és fıbb területei. Itt készült el 1989-ben a város elsı környezetvédelmi programja, itt történt az elsı környezetvédelmi akció megszervezése (a Vegyész üdülı kazánháza kéményének zajvédelme, amelyet az építtetı a fellépésünk hatására utólag, 1988-ban volt kénytelen elvégezni). Elkészült a tervezett tehermentesítı út – a mai Storno út – szakvéleménye. Külön ki kell emelni a Frankenburg úti aluljáró felépítésének 1989. évi javaslatát. Ez akkor készült, amikor a felüljárót tartalmazó kiviteli tervre már lezajlott a kivitelezı kiválasztása is! Az alulvezetéses, a környezeti értékeket és adottságokat kedvezıbben kihasználó megoldást a Soproni Tervezı Irodánál 62Hámori Gábor, Simonics András és Fábiánkovics Ferenc dolgozta ki. A mőszaki megoldás elfogadtatásában dr. Kubinszky Mihálynak és a Soproni Városszépítı Egyesület támogató állásfoglalásának volt a legnagyobb szerepe. 1990-ben került sor az elsı Föld Napja megemlékezésre. Az 1990-ben végzett köztéri levegıszennyezés-mérés elıször mutatott hiteles adatokat a tisztának vélt soproni levegırıl. Az ausztriai Grüne Alternative mérıkocsija egész nap dolgozott és rögzítette a tényleges állapotot a Várkerület és az Ötvös utca sarkán. Elıször foglaltunk állást egy nem hazai beruházás tervét illetıen (tiltakozás a siegendorfi égetımő ellen). Ugyancsak 1990-ben zajlott le annak a bevásárlóközpont tervezésének a vitája, amely Shopping City Sopron, majd Piramis néven indult. Az akkor még újdonságnak tekintett „környezetvédık” részletes tanulmányt készítettek az ilyen létesítmények környezeti hatásairól, fıképpen az alig figyelembevett hátrányairól. A természeti környezet védelmébe az újonnan létrejött soproni politikai szervezetek közül az MDF a bıs-nagymarosi erımő elleni tiltakozásával7(231), a FIDESZ a már említett siegendorfi égetımő elleni tiltakozással, az SZDSZ Varga János8(232) elıadásának megszervezésével kapcsolódott be. A nyolcvanas évek végén a soproni politikai élet megújulásának folyamán mind többször foglalt állást a természetvédelem 46

és a környezetvédelem új megközelítéseiben dr. Kárpáti László, az Erdészeti és Faipari Egyetem adjunktusa. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Kortörténet és várostörténet I. / Hámori Gábor: A Castanea Környezetvédelmi Egyesület krónikája / A korszerő környezet- és természetvédelem a Castanea Környezetvédelmi Egyesület tevékenységében (1991–2001)

A korszerő környezet- és természetvédelem a Castanea Környezetvédelmi Egyesület tevékenységében (1991–2001) Az elsı soproni környezetvédelmi egyesület, közel harminc taggal, 1991. február 20-án alakult meg. Nevét Sopron és a Lıverek jellegzetes és kedves gyümölcsfájáról, a szelídgesztenyérıl (Castanea sativa) kapta. Elsı elnökségének tagjai: Hámori Gábor elnök, Varga Gábor, Székely Gábor, Agócs József, dr. Herczeg János, Fabó Károly, dr. Andrássy Péter, Fızı Csaba és Márkus András. A jelenlévık elkészítették az aktuális tennivalók és vállalások listáját. A Castanea Környezetvédelmi Egyesület célkitőzéseit az alapszabály fogalmazta meg: felhívni a figyelmet a természet- és környezetvédelem fontosságára, Sopron egyedülálló természeti és környezeti értékeire, részt venni a környezetbarát gondolkodás és gazdálkodás terjesztésében, támogatni az energiával és vízzel való takarékosságot, az egészséges életmód népszerősítését, közremőködni a környezeti nevelés iskolai programjaiban. Az ülés megfogalmazta azt, hogy a végzendı munkával kapcsolatos legfontosabb feltétel a szakszerőség. Az egyesületet a Megyei Cégbíróság 60.737/1991. szám alatt vette nyilvántartásba. Az elsı években az egyesület székhelye a Fertı-Hanság Nemzeti Park által felajánlott Sopron, Károlymagaslati u. 14. szám alatti házban volt. A nagy múltú Soproni Városszépítı Egyesületbıl történt kiválást ma is sokan vitatják. A környezetvédelmi egyesület mellett érvelnek, akik ismerik azokat az új szakterületeket9(233), amelyek felforgatták és túlnıtték volna a Soproni Városszépítı Egyesület 63125 éves múltra visszatekintı hagyományos tevékenységeit és munkáját. Sokan voltunk, akik nem bíztunk abban, hogy ennyi új ágat képes lenne a mégoly nagy hagyományokkal rendelkezı városszépítı mozgalom befogadni. A döntés helyességét eldönti majd az idı. Az 1991-ben végzett tevékenységbıl a Bécsi-dombi motocross pálya megszüntetését és új helyre való áthelyezését, az újonnan megszervezett „alternatív bejárások” keretében a Tómalom állapotfelmérését, a város Környezetvédelmi Albizottságában végzett közremőködést említhetjük meg. Ebben az évben rendezte meg az egyesület az elsı biotermeléssel, a térség kerékpárutjainak fejlesztésével, a községek környezetvédelmi tennivalóival, a gazdasági élet és a környezetvédelem kérdéseivel, az önkormányzatok környezetvédelmének feladataival, valamint a szellemi környezetvédelemmel foglalkozó ankétjait. Ezek az összejövetelek ebben a mőfajban egytıl-egyig úttörı jellegőek voltak. Külön kiemeljük a fenti sorból a pedagógusok számára rendezett, a környezeti neveléssel foglalkozó tanácskozást. Javaslatokat fogalmaztunk az önkormányzat munkájának segítésére, kiépítettük személyi kapcsolatainkat a fontos állami és civil szervezetekkel. Már ebben az évben rendszeresen írtunk „Zöld sarok” cím alatt az akkori Soproni Hírlapban. A város és környéke környezetvédelmének legkülönfélébb témáiról több mint 20 cikk jelent meg. Októberben felhívást tettünk közzé az általunk létrehozott Környezetvédelmi Mőszaki Fejlesztési Alaphoz történı csatlakozásra. 1992-ben született meg javaslatunk alapján a Lıverek jellegvédelmének önkormányzati rendelete. A továbbra is megjelenı „Zöld sarok” rovatunk közérdekő környezetvédelmi témákat dolgozott fel, népszerő formában. Ekkor jöttek létre személyes kapcsolataink a bécsi „ARGE Umwelterziehung”10(234) és a 47

kismartoni „Die Grüne Alternative” munkatársaival. Az egyesület ez évben szervezte meg az elsı városi környezetvédelmi lakossági fórumot. Munkatársaink közül többen is tagjai lettek az önkormányzat újonnan alakult Környezetvédelmi Albizottságának. Az év sokat vitatott témái közül megemlítjük a Várkerület egyirányúsítását, a bısi vízerımőnek a Fertı vízháztartására gyakorolt hatását. Egyedül a Castanea kért magyarázatot a GYSEV-tıl az épülı rendezı pályaudvarnak és a megnövekvı vasúti forgalomnak a környezetre gyakorolt hatásairól. Állásfoglalásunkkal elısegítettük a Fertıboz és Balf közötti, hírhedt illegális szemétlerakó hely megszüntetését. Szomorú emlékünk, hogy minden tiltakozásunk ellenére az építtetı kivágta a Deákkúti út 9. sz. alatt a városnak talán legnagyobb és legöregebb szelídgesztenye fáját. Annyit azért elértünk, hogy a város minden beépíthetı lıveri telket ellenırzött abból a szempontból, hogy van-e rajta megvédendı idıs fa. Akkori terveinkben már szerepelt klubnap szervezése, a fiatalok bevonása a munkába, saját mérıhálózat létesítse, a nagymértékő pusztulások láttán a szelídgesztenye-mentı akció megindítása, és egy saját lap alapítása is. Ismételten elhatárolódtunk a „mozgalmár” zöldektıl és az ezoterikus irányzatoktól. Úgy fogalmaztunk, hogy a környezetvédelem nálunk a hazaszeretet egy cselekvı formája. 1993-ban kezdtük meg nagy vállalkozásunkat, a soproni hegyvidék forrásainak felmérését. A nagy számú forrás pillanatnyi állapotának rögzítésére (fényképezés, leírás, 64stb.) általános- és középiskolai osztályokat, turista szakosztályokat, civil szervezeteket kértünk fel. Így a tanulmány kidolgozásában több száz soproni fiatal vett részt. Harmadszor is megrendeztük a Föld Napját, amely az Erzsébet kertben szervezett környezetvédelmi játszótérként sok iskola és diák érdeklıdését keltette fel. A város általános rendezési tervéhez több szakvélemény elkészítésével járultunk hozzá (Agócs József, dr. Takáts Tamás, Hámori Gábor, Talabér Ferenc és mások munkái). Nagyrészt ezek felhasználásával az új rendezési tervben már külön munkarész foglalkozott a környezetvédelemmel. 1994-ben csatlakoztunk a „Fogadj örökbe egy patakot!” akcióhoz, amellyel figyelmünk a patakokra, a város elhanyagolt természeti értékeire terelıdött. A mozgalmat a pomázi Zöld Szív Egyesület indította el, amikor általános iskolások feladatául tőzte ki az iskola vagy a település közelében található patak vagy folyó állapotának megfigyelését, a vízi élıvilág és a partok növényvilágának felmérését és a szennyezettség mérését. Hálával kell emlékeznünk Andrew Bramson barátunkra, aki a gyermekek iránti nagy szeretettel foglalkozott Sopronban ezzel a témával, és akinek a révén az egyesület az elsı számítógépét kapta. Timár Gábor komoly munkával elkészítette a Soproni Vörös Könyvet, a veszélyeztetett növények listáját. Az egyesület kidolgozta a város közlekedésének elsı alternatív, környezetbarát tervét, amely az autó helyett a gyalogos embert, a kerékpározást és a tömegközlekedést támogatja. Ankétjainkon két közérdekő témát dolgoztunk fel: a szelídgesztenye pusztulását és a város energiaellátását – benne elıször a napenergia felhasználásának lehetıségeit. Megkíséreltük „Az Élet” címmel egy rendszeres lap indítását – ennek sajnos csupán két száma jelent meg. Tovább folytattuk a tiltakozást az oktalan fakivágások ellen. A legnagyobb vihart kavart akcióink a Hársfa sori Korona Szálló környékének fakivágásai, valamint a Lackner Kristóf úti Ditti Áruház elıtti nyárfasor kivágása elleni tiltakozásaink voltak. 1995. évi tevékenységünkbıl ki kell emelni a „Környezetkultúra ’95” elnevezéső nyári rendezvénysorozatot, amely a Kertészeti Vállalattal együttmőködve ráirányította a figyelmet arra, hogy Sopronban kiemelt jelentısége van a természetnek. Megindítottuk a Zöld Híd Tanácsadó Szolgálatunkat új helyünkön, a Széchenyi téri MTESZ Székházban. 48

„Élj egészségben!” címmel a California Fittness-szel közös rendezvényünk a Vas- és Villamosipari Szakképzı Iskolában az egészség és a környezet tisztasága közötti szoros összefüggésre hívta fel a figyelmet. A „Castanea-napok” címen szervezett évi rendezvényeink célja volt a város és környéke környezeti állapotának felmérése, a lakosság környezeti gondjainak és észrevételeinek megismerése, széleskörő tanácsadás, valamint tagság toborzása. Erre az évre elérte az egyesület azt, hogy a természeti környezetet érintı döntésekben a város megkerülhetetlen civil szervezıdésévé vált. Az egyesület megalakulásától kezdve támogatta a kerékpáros közlekedés fejlesztését, a megalakult új kerékpáros kör rendszeresen szervezett nyilvános kerékpártúrákat. Rendbe tettük az igen elhanyagolt állapotban lévı balfi Savanyúkút forrást. Közremőködésünkkel, szakvéleményeinket figyelembe véve a város olyan fontos környezetvédelmi beruházások megvalósítását végezte, mint a tehermentesítı út és a 3-0-0 szennyvíz fıgyőjtı megépítése, továbbá megkezdıdött a Fertı körüli települések szennyvízelvezetése is. 651996-ban

az egyesület tevékenységének gerincét a különféle szakmai csoportokban végzett munka tette ki. Németh László vezetésével folytatódott a források felmérése és végéhez közeledett a tanulmányterv elkészítése. Az Agócs József által vezetett munkacsoport a soproni és a kópházi, helyi természeti értékek felmérését kezdte meg. A patakok felmérését az Ikva vízgyőjtı területén lévı számtalan iskolával együttmőködve ifjúsági csoportunk vezette. Noha errıl a munkáról összefoglaló kiadvány nem készült, az érdekes helyszíni víz- és állatvizsgálatok sok diák és pedagógus figyelmét megragadták, felhívták a figyelmet a kis vízfolyások gazdátlan állapotára és elhanyagoltságára. Bıvülı kapcsolataink között meg kell említeni a budapesti REC11(235)-et, és az Ökotárs Alapítványt, a gyıri Reflex Egyesületet. A Levegı Munkacsoporttal létrejött szakmai kapcsolatot felhasználtuk a 84. és 85. számú fıutak felújításának meginduló tervezéséhez. A „halálútként” ismert útszakasz felújításának tervezési munkáit az egyesület támogatásával Mezey András, Somfay András és Hámori Gábor kezdeményezték. Felkaroltuk a lakosságtól érkezı panaszok intézését: a Fáber réti gesztenyések kerítésépítési ügye, Kis-Balfon egy magánerdı oktalan kitermelése, stb. Tiltakoztunk a Deák tér végén lévı „Gödör játszótér” megszüntetése és beépítése ellen, ennek eredményeképp az építésztervezı meghagyta a régi játszótéri terep egy részét. Kifogásoltuk a Lackner Kristóf úton tervezett TOTAL benzinkút elhelyezését, mondván, az ilyen létesítmények a város külsı területeire valók.12(236) A közelben lakók panaszát figyelembe véve egyeztetést szerveztünk a bécsi-dombi nyári-bobpálya építtetıje és az érdekeltek között. A létesítmény zajosságára vonatkozó aggodalom nem igazolódott be, az építtetıt viszont meg lehetett gyızni arról, hogy a földmunkát illessze be a Bécsi-domb természetes domborzatába. Az egyesület a novemberi tisztújító közgyőlésén új vezetıséget választott, új alapszabályt dolgozott ki és létrehozta saját alapítványát. Elnökei Dr. Takáts Tamás és Hámori Gábor lettek, az elnökség kilenc taggal dolgozott tovább. Az 1997. év kiemelkedı eseménye volt a „Zöld Szív Természetvédı Mozgalom” országos találkozójának soproni megrendezése. Közel négyszáz, az ország minden részébıl érkezett résztvevı számára szervezte meg egyesületünk a várost és környezetét, továbbá a Nemzeti Parkot bemutató háromnapos programot – a visszajelzések szerint teljes sikerrel. További rendezvényeink között említhetjük a napenergia hasznosításról rendezett szakkonferenciát, a Kópházán rendezett környezetvédelmi lakossági fórumot és a soproni köztisztaság helyzetével foglalkozó fórumunkat. A tervezett „M9” jelő gyorsforgalmi úttal kapcsolatban természetvédelmi szakvéleményt készítettünk. Tovább folytattuk a lakosságtól érkezett észrevételek intézését: a Zsilip utcai óvoda udvarát árnyékba borította a megépült új épület, a Zrínyi u. 14. alatt az Alsólıverekben éjszakai szórakozóhely nyitását akadályoztuk meg, stb. Kapcsolatba léptünk a Soproni 49

Gazdakörrel, az Alba Körrel, a TIT, a budapesti KEROSZ13(237), a soproni MTESZ új vezetıségével. Rendszeres, negyedévenkénti konzultációval, kapcsolatot teremtettünk dr. Gimesi Szabolcs polgármesterrel. Pályázati úton szerzett pénzekbıl megnyertük a „MEPS”14(238) 1997. évi nemzetközi egyetemi gyakorlat rendezését, ahol 66három ország egyetemi hallgatói készítették el Sopron hat kijelölt körzetére a környezetbarát közlekedés terveit. Az egyesület anyagi mőködésének bázisát ebben az évben is a Sopron Városától kapott támogatás képezte. Németh László szerkesztésében, „A soproni hegyvidék forrásai” cím alatt megjelent elsı komoly kiadványunk. Az 1998. február 23.-án tartott egyesületi közgyőlés kénytelen volt megállapítani, hogy civil szervezetként a Castanea Sopron és környékének minden, olykor igen súlyos környezetvédelmi problémáját nem vállalhatja fel! Erınkhöz és lehetıségeinkhez képest képviselhetjük a város és környéke környezet- és természetvédelmének érdekeit. A MTESZ-ben tartott, heti rendszeres elnökségi összejöveteleken dıltek el a legfontosabb egyesületi teendık. Az év folyamán három, tagjainkat tájékoztató „Hírlevél” jelent meg, majd szeptembertıl havonta kiadtuk a „Soproni Borostyán” címő szaklapunkat. A lap elsı szerkesztıbizottságának tagja volt Szabó Miklós, Hárs Olivér és Martos Virág, a kiadásban az Árnika Erdei Iskola Bt., a GYIK Süni Klubja, valamint a Természetvédelmi és Madártani Egyesület Soproni Csoportja vállalt részt. Az év folyamán létrehoztuk a Castanea Környezet- és Természetvédelmi Alapítványt, kuratóriumának tagjai lettek: Déry Márta, Fejes Zoltán, dr. Kárpáti László, dr Pájer József és dr. Takáts Tamás. Az év másik jelentıs eredménye a környezeti nevelés terén való elırelépés volt. Támogattuk a Szabó Miklós vezette Árnika Erdei Iskolát, a városban és környékén mőködı óvodák, általános és középiskolák környezetvédelmi nevelési programjait. Komoly elırelépést jelentett a dr. Takáts Tamás vezette „Biokultúra Csoport” és a Hámori Gábor vezette „Bringa Csoport” létrejötte és munkájuk megindulása. Az esztendı telén megrendeztük a város elsı „biogazda” tanfolyamát, ahol a hallgatók megkapták az elsı biogazda okleveleket. A védelemre tervezett területek szakvéleményének elkészítésével, valamint a Gyıri Környezetvédelmi Felügyelıség határozatának megfellebbezésével kapcsolódtunk be az „M9” jelő, a várost elkerülı fıút tervezési munkájába. Megítélésünk szerint csak olyan mőszaki megoldás fogadható el, amely nem vágja ketté a soproni völgyet, magassági vonalvezetésében alagutakat és lábakon való vezetést alkalmaz, az elrabolt területeket pedig erdısítéssel pótolja. Az egyesület által a tárgyban szervezett szakmai fórumon megszólalhatott minden érdek és szempont ezzel az igen fontos kérdéssel kapcsolatban. A helyi szakmai munkáink közül számos állásfoglalásunk született. Például megakadályoztuk, illetıleg fékeztük a Kossuth L. u. 22/a. alatt tervezett 40 lakásos épület felépítését, amely építkezés a területen lévı idıs fák károsításával és a szomszéd lakók durva zavarásával járt volna. Állást foglaltunk a Kárpáti-féle Erdei Malom védelme mellett, a MATÁV József Attila úti sportpálya lelátóépítése ellen, az Udvarnoki u. 14. szám alatt tervezett zenés szórakozóhely üzemelése ellen, a Sopron, Kutya-hegyi rendezési terv környezetet figyelembe nem vevı és azt károsító terve ellen, a városból kivezetı fıutak fásításának fontossága mellett, végül a DEFKO HUNGÁRIA KFT. légszennyezése kivizsgálása ügyében. Rendszeresek voltak a polgármesteri konzultációink, a Környezetvédelmi Albizottságban való részvételünk, ott voltunk a legtöbb lakossági fórumon. Az Erzsébet-kert környezetvédelmi gyermekjátszótere a Föld Napján 1998-ban is nagy sikert aratott. Az 67Erdélyi Körrel együtt megszervezett „Dr. Mátyás 50

Vilmos-emlékest” sok erdészbarátunk részvételével zajlott le. Ismét megkezdtük egy komoly energia- és víztakarékossági tanácsadó iroda létrehozásának elıkészítı tárgyalásait, ennek ügyét továbbra is napirenden tartottuk. Örömet szerzett tagjainknak a Mosonmagyaróvári Környezetvédı Egyesülettel történt igen hasznos kapcsolatfelvétel és a kölcsönös látogatás. Megkezdıdött a „3 Határ Nemzetközi Kerékpárút Projekt” tervezése, együtt a KEROSZ-szal és a szegedi környezetvédelmi egyesülettel. Ebben az évben már rendszeresen megjelent a negyedévi „Hírlevél”, amelyben minden tagunkhoz eljuttattuk az eltelt évszak beszámolóját és a következı idıszak terveit. Mőködésünk anyagi alapjait a várostól, az Országgyőléstıl és a Pátria Alapítványtól kapott támogatások biztosították. Több pályázaton támogatást nyertünk és ennek segítségével kidolgoztunk a tervezett projekteket. Könyvelésünket Moravecz Imréné ny. könyvelı vezette, kiadásaink összege az évben mintegy 600.000 forintot tett ki. Az 1999. év az egyesület sikeres idıszaka volt. Május 5-9. között tudományos ülést szerveztünk a szelídgesztenye-kutatás helyzetérıl. Kismartonban (Eisenstadt) nemzetközi találkozón vettünk részt, a szomszédos tartományokban folyó hulladékgazdálkodás helyzetérıl, az együttmőködés lehetıségeirıl tárgyaltunk. Partnereink az osztrák „zöldek” vezetıi, Boros Géza (Sopron Önkormányzata) és Major Árpád (Soproni Városüzemeltetési Kft) voltak. Elıtérbe került a környezeti nevelés fontossága, e téren Szabó Miklós és Hárs Olivér aktív munkája új színnel gazdagította az egyesület tevékenységét. Örömünkre, sikerült folytatni „Borostyán” címő újságunk kiadását, hét szám jelent meg, közöttük a soproni közlekedéssel foglalkozó különszám. Áprilistól megindult ingyenes lakossági tanácsadó szolgálatunk energiatakarékossági és egyéb „zöld” ügyekben. Appeltné Szigeti Bea vezetésével megindult életmód és egészség témakörökkel a „Harmónia Klub”. Dr. Takáts Tamás vezetésével megalakult a Biokultúra Egyesület Soproni Csoportja, egyelıre egyesületünkön belül. Tanulmánytervet készítettünk a városkörnyéki állami utak fásításáról. Részt vettünk a várost elkerülı „M84” gyorsforgalmi út tervezésének és környezetvédelmi kapcsolatainak minden vitájában. Több észrevételünket és nyomvonal-javaslatunkat elfogadta a tervezés. Lakossági ügyeink között említjük a szelídgesztenyefák Tölgyfa sor 13. sz. alatt történt engedély nélküli kivágását, amelynek azonnali kivizsgálását követeltük. A kerékpáros kör rendszeres nyílt túrák szervezésével népszerősítette a bringás természetjárást, amellett Hámori Gábor és munkatársai folytatták a 3 Határ Kerékpárút tervezési munkáit. Ez a tanulmány az egyesület eddigi legnagyobb tervezési vállalkozása volt. „Zöld asztaltársaság” címen szakmai vitaesteket rendeztünk, témáink voltak: zöld-e az egyetem; mozgalom vagy párt; örvénylés a természetben. Bár az egyesület taglétszáma még mindig száz fı alatt volt, országgyőlési, városi, valamint pályázati támogatások következtében költségvetésünk megközelítette az egymillió forintot. Az egyesület alapszabályát korszerősítettük, megkaptuk a „közhasznú” besorolást. Tervbe vettük a „Castanea Zöldház” létesítését. Elıször az Erzsébet-kerti volt kertészeti irodaépületet igényeltük a várostól, de azt elutasították, hasonlóan PHARE pályázatunkhoz. Ezt követıen tárgyalásokat kezdtünk a Várkerület 19. 68alatti, a Kereskedelmi és Iparkamara számára feleslegessé váló helyiségek megszerzése érdekében –, sajnos ismét sikertelenül. Büszkeséggel töltött el mindannyiunkat, hogy 1999. április 22-én, a Föld Napján a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi minisztere Pro Natura Emlékplakettet adományozott az egyesületnek „… a 51

természetvédelem érdekében kifejtett kiemelkedı tevékenységéért.” A 2000. év legfontosabb eseményei közül a Castanea Zöldiroda ıszi megnyitását emeljük ki. Biztosítottuk a „Borostyán” folyamatos megjelentetését, az 1000 példányban készülı lap népszerő lett, elsısorban a diákok körében. Az új lapszámokat a szerkesztık egy-egy szakterület vagy fogalom köré szervezték, remélhetıleg minden korosztály számára élményt adó olvasnivalót kínálva. Bár a Tölgyfa sor 13. alatti értékes lıveri telek megosztását és beépítését nem sikerült megakadályozni, javaslatunkra milliós összegő természetvédelmi bírságot szabtak ki a gesztenyefák engedély nélküli kivágásáért. A Dózsa György utcai óvoda környezetének rendezésére az egyesület tervet készített, aminek alapján fákat ültettek és az óvodát határoló két utcában a járda szélén zöld sávot alakítottak ki. Szeptember 22-én, az Európai Unió autómentes napján zászlóval és feliratokkal ellátott kerékpárosaink felvonultak a Várkerületen, majd a Városi Televízióban riport készült a kerékpározás soproni helyzetérıl. Fertırákos polgármesterének megbízása alapján megkezdtük a község helyi védelemre javasolt természeti értékeinek felmérését. Az Önkormányzat több intézkedésével szemben kellett fellépnünk. Elleneztük a közterületi felügyelık állásának tervezett megszüntetését. Vitafórumon adtunk hangot a Virágvölgy beépítésre készült tervekkel kapcsolatos aggályoknak, állást foglaltunk az Erkel Ferenc Általános Iskola megszüntetése ellen, támogattuk a Kismartoni sor lakóinak tiltakozását a megengedettnél magasabb vasúti zaj miatt. Németh László vezetésével befejezıdött a Deákkút forrásának és környezetének rendbetétele. Hiába mozgattunk meg mindent, jórészt a lakossági tiltakozás gyengesége, a MOL rámenıs érdekérvényesítése, valamint helyi segítıik tevékenysége nyomán mégis megépült a Kıfaragó téri benzinkút. Egyesületünk is támogatta azt az új kezdeményezést, amely „Dalos-hegyi Kórustalálkozó” címen került megrendezésre. A Petıháza, Gyári utcai lakók kérésére szakvéleményt készítettünk a Cukorgyár által épített és csaknem befejezett óriás vasbeton silók ügyében. Fellépésünk is szerepet játszott abban, hogy a Cukorgyár nem kapott építési engedélyt és kárpótolnia kell a hátrányos helyzetbe került lakókat. A Természetbúvár Egyesülettıl oklevelet kaptunk a „Szépítsük Magyarországot” mozgalomban való részvételünkért. Ismét részt vettünk a Természet- és Környezetvédelmi Egyesületek Országos Találkozóján, ahol meg kellett állapítanunk, hogy az országos szervezıdésnek alig van értelme, igen csekély a haszna. A Környezetvédelmi Albizottság ülésein a sorozatosan felmerülı panaszok nyomán szóvá tettük a Lıverek jellegvédelmének nem kielégítı szabályozását, az egyre szaporodó, túlzónak látszó beépítéseket és az elıírások semmibevételét. Novemberben szakvéleményt kért a városi fıépítész a Várisi út mellett tervezett Konferenciaközpont és Szálloda építésével kapcsolatban. Állásfoglalásunkban részletesen feltártuk a terület természeti értékeit, a védettségét, utaltunk a gépkocsiforgalom következményeire és a Szanatórium megkívánta környezeti tisztaság és csend igényeire. A terület beépítésével 69kapcsolatos rendezési tervi anomáliák és a természetvédelem ellenállása miatt az Önkormányzat építési tilalmat rendelt el a Lıverekben. Az év legnagyobb eseménye az volt, hogy november 1-én, a MTESZ Széchenyi téri épületének I. emeletén megnyitottuk a Castanea Zöldirodánkat. Kialakítottuk az iroda és a klub mindennapi munkarendjét. Széles körben tájékoztattuk a Zöldiroda megnyitásáról a lakosságot és az intézményeket. A 2001. évben folytattuk a Castanea Zöldirodában meghirdetett tanácsadó szolgálatot, amelyet naponta 14 és 18 óra között nyolc szakterületen hirdettünk meg. Ezek voltak: energiafelhasználás és 52

energiatakarékosság, természetvédelem, környezeti nevelés, települési környezetvédelem, biotermelés, hulladékgazdálkodás, egészséges életmód. Szép számú érdeklıdınek adtunk tanácsot építési, lıveri, napenergia-hasznosítási, természetvédelmi ügyekben, a Széchenyi Tervvel kapcsolatos kérdésekben. Andrássy István vezetésével nagyon komoly energiatakarékossági pályázatokat céloztunk meg (PHARE pályázat a Soproni Hıerımő Kft-vel közösen), programokat dolgoztunk ki, és kapcsolatokat igyekeztünk kiépíteni a közmőszolgáltató vállalatokkal. Az egyesület 10 éves fennállását február 21-én szolid összejövetellel ünnepeltük meg. Idıközben elkészült a „3 Határ Kerékpárút Projekt” tanulmányterve. Az egyesület hozzálátott a Fertı partján található elhanyagolt Főzfa-forrás rendbetételéhez. A Deák tér 48. számú ház átépítésének terve nagy viharokat kavart a környezı házak lakosai között, mivel udvari parkoló építésével a tömbbelsıben lévı egyetlen zöld szigetet akarták elpusztítani. Fellépésünkre a terveket átdolgozták, az értékes fák megmaradtak. Folytatódott a Kismartoni soron lakók kálváriája a vasúti zajjal kapcsolatosan. Felkérésünkre a Környezetvédelmi Felügyelıség pontos zajmérést végzett és kötelezte a GYSEV-et a zajok csökkentésére. Nagyon fontos városi és megyei tervezésekhez adtunk szakvéleményeket, megindult Sopron város és a megye környezetvédelmi terveinek kidolgozása. Elkezdıdött a „Kerékpárral Nyugat-Dunántúlon” címő pályázati terv kidolgozása. A tervezés vezetıje a Budapesti Mőszaki Egyetem, a munkában Sopronban Taschner Tamás, a PHARE Iroda és Hámori Gábor vett részt. A Bringa Kör tavasszal több kerékpártúrát hirdetett meg Éves közgyőlésünkön a régi vezetés, mandátuma lejártával leköszönt. Új vezetıséget választott az egyesület, amelynek elnökei Talabér Ferenc és Szabó Miklós, tagjai pedig Hárs Olivér, Andrássy István, Hámori Gábor, Németh László, Agócs József, Söveg Ildikó és dr. Hégely Sándor lettek. Az új vezetéssel új korszak kezdıdött. Az egyesület, amely a rendszerváltás lelkes hangulatában néhány tettre kész soproni polgár akaratából alakult, tíz év alatt a város egyik elismert civil szervezetévé vált. Véleményét kikérik a várost és környékét érintı döntésekben, meghirdetett céljaival egyre többen rokonszenveznek és állnak a pusztuló természetet védı és a jövı értékeire figyelı felfogás mellé. Hogy vállalt feladatainknak megfeleltünk-e, azt majd az idı dönti el. Az elsı tíz év krónikájából kitetszik, hogy voltak sikerek és voltak kudarcok egyaránt. 2001-re nagyot változott a magyar valóság, kialakult a környezetvédelem szervezete és jogrendje. Az egyesület feladatait az új körülmények között már az új vezetıség és tagság fogja megfogalmazni. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni arcok

Soproni arcok

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni arcok / Baranyai Lenke: A Munczy család

53

70Baranyai

Lenke: A Munczy család

Munczy Lenke (1902–2001) zongoratanárnı halálával egy neves soproni polgárcsalád utolsó tagja távozott közülünk 2001. május 15-án. Cikkünkkel méltó emléket szeretnénk állítani neki és családjának.

54

Munczy Lenke arcképe

Mivel a felmenık származási helye ismeretlen,1(239) a hagyatékban fellelhetı iratok alapján hiányos családfát tudtunk csak felrajzolni.2(240) Lenke néni apai nagyapja, Munczy Ádám (1819–1904)3(241) már zenész volt. Átélte az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, Farkas Miska zenekarában buzdította 55

társaival a katonákat.4(242) A Munczy család 1861-ben 71költözött Sopronba, feltehetıen Pápa környékérıl.5(243) Hét gyermekük volt: Anna, Karolina, Eleonóra, Lajos, Gyula, Béla és Mária. Az utóbbiak már Sopronban születtek.6(244) Ahogy az abban a korban természetes volt, az édesapa fiait kisgyermek koruktól zenére oktatta, a muzsikusi pályára szánta.7(245) A tanulás fontosságát plántálta utódaiba. Családi hagyományként élt tovább, hogy a gyerekek egyetlen napot sem mulaszthattak az iskolából, ahova édesapjuk mindig maga kísérte el ıket. A téli hóesés sem lehetett akadály, a legkisebbet ilyenkor nyakában vitte a tanodáig.8(246) Igényességet, összetartást, családszeretet oltott beléjük, elımenetelüket pedig értı mesterekre bízta. Munczy Lajos (1846–1910) tehetségét Esterházy Pál herceg fedezte fel. A herceg 1872-ben a bécsi konzervatóriumba küldte,9(247) ahol Josef Hellmesberger és Hans Richter tanítványa volt. Éveken át tagja, kitüntetett elsı hegedőse volt a Bécsi Opera zenekarának, s egyúttal a herceg házi muzsikusa is. Késıbb saját zenekart szervezett, az 1880-as évek második felében már a világot járta. Neves fürdıhelyeken és európai fıvárosokban (Szentpétervárott, Madriban, Londonban) koncertezett. Együttesében muzsikált klarinétos édesapja és csellista öccse, Béla, valamint hegedőmővész sógora Makkay Béla.10(248) 1886-ban zenekarával együtt részt vett Bayreuthban Liszt Ferenc temetésén. Ezt követıen 16 hónapig tartó amerikai körútra indult, Washingtonban, majd New Yorkban szerzett hírnevet a magyar zenének. Klasszikusokat, operettet, magyar nótát egyaránt játszott, széles repertoárjával, virtuozitásával elbővölte közönségét.11(249) A hangversenykörút jövedelmébıl szép házat vásárolt a leánygimnázium mellett, a Deák tér 30. szám alatt, amelynek bejárata fölött sokáig látható volt az M.L monogram. 1870-ben feleségül vette Tsürtz Elvine-t, egy soproni ügyvéd lányát, akinek testvére a felsı leányiskola tanárnıje volt.12(250) Ha nem tartózkodott külföldön, a soproni Arany Szarvas vendéglıben, a mai Pannóniában játszott. A szájhagyomány szerint 1882-ben az inkognitóban a városban tartózkodó ifjú Strauss betért vacsorázni a vendéglıbe, ahol Munczy Lajos felismerte a zeneszerzıt és a Kék Duna keringıvel üdvözölte.13(251) A tehetséges muzsikus rendszeresen szerepelt az Irodalmi és Mővészeti Kör elıadásain is.14(252) 1895-ben újabb amerikai körútra indult, ahol a chicagói világkiállításon Munkácsy Mihállyal is megismerkedett. A turné után Budapesten telepedett le, az Andrássy út 1. szám alatt vásárolt emeletes házban. A városligeti Gerbeaud pavilonban muzsikált, ahol az 1896-ban hazánkba látogató portugál, majd a következı évben Erzsébet magyar királynı gyönyörködött játékában. 72Munczy

Lajos a boldog békeévek végén, 1910-ben halt meg 63 évesen, hosszas betegség után. Vagyona özvegyére szállt, aki a kor neves szobrászánál, Róna Józsefnél rendelt sírjára szobrot, amely ma is a Szent Mihály temetı egyik védett ékessége.15(253) Néhány hónap múlva az özvegy is meghalt. Mivel végrendeletet nem hagyott hátra, házukat és ingóságaikat elárverezték. Nagy érdeklıdés mellett kelt el a mővész mesterhegedője, amely 1617-ben, Itáliában készült, és amelyet fél millió koronára becsültek. Az ingatlanból és a vagyontárgyakból befolyt összeget fıként a feleség rokonsága kapta.16(254) A következı Munczy fiú, Gyula (1860–1879) 19 éves korában hunyt el. Fiatal kora ellenére már a soproni Nemzeti Zenekart vezette.17(255) Lenke néni édesapja, Munczy Béla (1862–1911) a legkisebb fiúként csellista volt. İ is a bécsi konzervartóriumban tanult. Bátyjával beutazta a világot, de gyakran fellépett Sopronban is, az Irodalmi és Mővészeti Kör elıadásain.18(256) A család szemében rangon aluli házasságot kötött, amelybıl négy gyermeke született. Két lányka, Irén és Aranka, majd egy fiú, az édesapa keresztnevét viselı Béla, végül a kis Margit (Manci), aki az 1920-as évek közepétıl viselte a Lenke nevet. Édesanyjuk, Vidák Teréz nehéz körülmények között nevelte ıket, gyakran nélkülözték a távolban turnézó apát. A levél és a pénz lassan érkezett, pedig utóbbira a gyerekek mindennapi ellátásához nagy szükség volt. 1902 karácsonyán ajándék nélkül, betlehemi szegénységben, csak egy fácskával ünnepelték Jézus 56

születését.19(257) 1903–1904-ben meghaltak Munczy Béla szülei. Bátyja, Lajos halála után (1910) annak vagyonát végrendelet hiányában özvegye örökölte,20(258) a Munczy rokonok nem részesültek a közösen összemuzsikált javakból. Az idıközben megözvegyült, gyermekeit egyedül nevelı Béla ezt különösen igazságtalannak érezte, ügyvédhez fordult. Alig kezdıdött meg a hivatalos eljárás, váratlanul elhunyt az özvegy is, a vagyont rokonai örökölték. Munczy Béla egészségét megrendítették a sorscsapások, 1911-ben szívszélhődés végzett vele. Mindössze 49 éves volt.21(259) A Nemzetır hosszú cikkben emlékezett meg róla. Vázolták pályáját, majd rosszra fordult sorsát. Kiemelték, hogy felesége elhunyta után egyedül kellett gondoskodnia négy kisgyermekérıl. Kisebb zenekaroknál volt kénytelen tengıdni, ami az érzékeny mővészt, az amúgy is csalódott embert még inkább elkeserítette. A lap is úgy vélte, mindez hozzájárulhatott korai halálához. 22(260) 73Halála

után árváit Munczy Mária és férje fogadta magához. Munczy Ádám leányai neves zenészekhez mentek férjez. Anna (Nanica) a híres Dankó család egyik tagjához, Jancsihoz, 23(261) Eleonóra Sallay Károlyhoz, Mária Makkay Bélához, Karolina Cseresznyés Jánoshoz.24(262) Leszármazottaik az apai név mellett mindig viselték édesanyjuk családnevét is. (Sallay Munczy Mária, Cseresznyés Munczy Károly). Eleonóra és férje korán elhaltak, lányukat Munczy Lajosék nevelték fel. Munczy Béla árváinak útja nagynénjükhöz vezetett, aki férjével együtt szeretettel és gondoskodással fogadta be Irént, Bélát, Arankát és Lenkét. Fontos tehát, hogy részletesebben is foglalkozzunk a házaspárral.

57

Makkay Béla és felesége Munczy Mária és a négy árva, nevelt gyermek Munczy Irén, Béla, Aranka és Lenke

Munczy Mária (1867–1933) férje, Makkay Béla (1866–1946) hegedőmővész, ismert soproni zenész volt.25(263) Grün professzor tanítványként végzett Bécsben.26(264) Édesapja, Márton, és az ı Antal nevő bátyja is zenészek voltak. Makkay Béla zeneszerzıként is tevékenykedett, ötvenöt szerzeményének kottáját ırzik a levéltárban. Ismert ember volt, barátság főzte a város polgármesteréhez, Fertsák Jenıhöz és más neves polgárokhoz. 74Ezt jelzi a Storno dal és a Csipkekendı-szerenád. Elıbbit Storno Ferenc két rajzzal és egy melléjük írt verssel viszonozta, utóbbit a szerzı dr. Friedrich Károlynak ajánlotta.27(265) Makkay Béla nemcsak a zenét szerette szenvedélyesen, hanem hangszerét is. A hegedők győjtését még nagybátyja, Márton kezdte, aki a turnékról írt leveleiben rendszeresen meghagyta feleségének, hogy távollétében naponta törölje le a fontos hangszereket. Makkay Béla tovább gyarapította a hangszergyőjteményt. Északi (Riga, Vilna) koncertkörútján, 1889-ben elbővölte játékával Vankievics grófot, akitıl egy négyezer rubel 58

értékő Storioni hegedőt kapott ajándékba.28(266) Ekkoriban vásárolt egy Jacob Stainer készítette mesterremeket is.29(267) Több, a hegedőrıl és híres készítıikrıl szóló könyv volt a birtokában, idıs korára neves szakértıvé vált, akihez gyakran hoztak hangszert azonosításra és értékbecslésre. Pénzét régi tárgyak, legfıképpen képek vásárlására fordította. Szenvedélyes mőgyőjtı volt. Ha „beleszeretett” egy darabba, és annak megszerzése meghaladta a család anyagi helyzetét, napokra szótlanná vált. Fel és alá járkálva töprengett, a válságos lelki helyzet rendszerint vásárlással oldódott meg.30(268) Utazásai során régiségeket vásárolt, ezeket gyakran elcserélte, így alapozta meg híres képgyőjteményét. Egy festmény hozzá vezetı útját sikerült kideríteni a korabeli újságokból. Amikor 1889-ben Rigában koncerteztek, ott magyar festımővészek (Barabás, Benczur, Deák-Ébner, Ferenczy, Hollósi, Lotz, Munkácsy, Paál, Rippl-Rónai, Szinnyei-Merse, Karlovszky) állítottak ki.31(269) Mindkét eseményrıl hírt adott a sajtó. Ezt követıen került a szabadidejében múzeumokat látogató Makkay Béla tulajdonába Karlovszky Bertalan (1858–1938) piros ruhás kislányt ábrázoló képe.32(270) Makkay Béla az elsı világháború elıtt családjával Hamburgban élt, ott is számos képet vásárolt. 33(271) Így soproni otthonuk, a Szent György utca 2. sz. alatti öt szobás lakás valóságos kis múzeummá vált.34(272) Győjteményébıl a Magyar Nemzeti Galéria tíz festményt védetté nyilvánított. Ezeket, másik kilenc képpel és néhány mőtárggyal együtt nevelt lánya, Munczy Lenke 1986-ban a Soproni Múzeumnak ajándékozta. A nagy értékő adományt a város egy Sz.Egyed Emma által készített plakettel köszönte meg. A Makkay Béla és felesége által nevelt Munczy árvák közül Irén (1894–1926) korán férjhez ment, Pestre került.35(273) Béla (1896?–1938) hegedülni tanult, az I. világháború idején katonaként szolgált a lengyel–orosz fronton. Itt is zenét szerzett, és hangszerével 75katonatársait szórakoztatta.36(274) Rendkívül érzékeny, finom lelkialkatú férfi volt. Ezt tükrözik nevelıanyjához írt levelei is.37(275) Valószínő, hogy a fronton szerzett betegségének is szerepe volt 1938-ban bekövetkezett halálában. A Sopron vármegye c. lap szép cikkel emlékezett meg róla.38(276) Aranka (1898. március 7.–1981. május 12.)39(277) 1918-ig ipari iskolában tanult divatáru szakon, majd letette a kalapos mestervizsgát. Szalonja Móricz Zsigmond utcai lakásuk egyik szobájában volt. A családban öröklıdı mővészi hajlam nála is felszínre tört. 1931-ben beiratkozott Bécsben az Iparmővészeti Fıiskolára. A késıbbiekben tovább gyakorolta tanult mesterségét, emellett azonban folyamatosan festett. Festményeit és szobrait kiállításokon is megismerhette a város közönsége. Képei sokféle technikát és témát tükröznek. Elsısorban az ember érdekelte, számos portrét készített. Megragadóak a környezet és az ember egységét kifejezı alkotásai, mint a Krumpliszedık, Vándorok, Kályha mellett gubbasztó öregasszony, İszi fasor öreg emberpárral. Gyümölcsszedık. Megörökítette a város szépségeit is. Csendéletet kevesebbet festett. Közülük való a szobabelsı szoborral és almákkal, Tulipánok, Pünkösdirózsák, Tulipánok és festıeszközök. Gyakran szerepeltek festményein fák, amelyekkel kifejezhette életük nagy traumáját, az árvaságot, és a megtalált új harmóniát. Munczy Margit, Lenke 1902. október 8-án született Budapesten és 2001. május 15-én hunyt el Sopronban. Nehéz gyermekkor állt mögötte. Kilenc éves múlt, amikor teljes árvaságra jutott. Makkay Bélában („Onkl”), és feleségében, Munczy Máriában („Anyu”) szerencsére szeretı nevelıszülıkre lelt testvéreivel együtt. Az elsı világháború nehézségeit a Makkay-Munczy család is megérezte. Makkayné megbetegedett, és falun keresett gyógyulást, ahol a jó levegı mellett élelmiszer is több akadt. Beledben, a Fı u. 240. sz. alatt bérelt szobát, és a kis Margitot is magával vitte.40(278) Lenke néni a háború után tett érettségi vizsgát a felsı kereskedelmi iskolában. Ezzel párhuzamosan a soproni zeneiskolában zongorázni tanult. Tanulmányait Fodor Ernı budapesti iskolájában folytatta, majd a bécsi konzervatóriumi évek következtek. 59

Az anyagi feltételek elıteremtése nem mindig ment könnyen. „Munczy kisasszony” állandó vendége volt a Dorotheumnak, ahol pénzzavara enyhítésére zálogba adott egy-egy családi ékszert.41(279) Emellett, akárcsak Pesten, tanítványokat fogadott. Végül 1936-ban szerzett képesítést „a zongorajátéknak a német nyelv oktatása mellett való tanítására”.42(280) 76Sopronban

zongoraiskolát nyitott. Magántanárként elismert tagja volt a helyi pedagógus társadalomnak. Az 1950-es évek elején óraadó tanárként a Soproni Tanítóképzıben is tanított. Így lettem a tanítványa. Domonkos (ma Móricz Zsigmond) utcai öt szobás, muzeális értékekkel teli otthona a zongoraórák mellett rangos társas összejövetelek színhelye is volt. A csütörtöki napot a kamarazenélés foglalta le. Máskor Aranka néni festımővész barátai találkoztak itt, vagy a Frankenburg Irodalmi Kör tartotta náluk összejövetelét. A zene és a képzımővészet szeretete kapcsán szoros barátság alakult ki a Munczy nıvérek és Perényi Kálmán festımővész között, aki ingóságait végrendeletében rájuk hagyta. Emlékének ırzésére Lenke néni egy alapítványt hozott létre, amelybıl évente egy-egy soproni képzımővészt díjaztak. Nıvére halála után felszámolta a család nagy lakását, és a Major köz 3. alatti nyugdíjas házba költözött. Itt egészen 96 éves koráig tovább oktatott és aktívan zenélt. Játékában – meg-megállva a virágokkal teli folyosón – csak titokban gyönyörködhettek barátai, mert azt már nem tartotta mások elé tárhatónak. Fotózni sem engedte magát. Tájékozottságát, szellemi frissességét olvasással ırizte meg. Napilapokat, folyóiratokat járatott, németül olvasta újra Thomas Mann Varázshegyét. Minden városi eseményrıl beszámoltatta barátait, különösen a koncertek és kiállítások foglalkoztatták. Apró, törékeny testében erıs, energikus lélek lakozott. Egész lénye az életre orientált volt. Szerette a társaságot, vendégeit süteménnyel, teával, kávéval várta. Volt tanítványainak házasságkötéskor nászajándékot vett. Ragaszkodott a régi, polgári szokásokhoz. Ajándékozó kedve komoly fejtörést okozott barátainak, mivel utolsó éveiben az ajándékok vásárlását értékei eladásából tudta csak fedezni. Csakhogy ezekhez ugyanúgy ragaszkodott, mint egykor nevelıapja. Így az ajándékok megvásárlásáról gondoskodó barátainak nem volt egyszerő a töprengı, füstfelhıbe burkolódzó Lenke néni kéréseit teljesíteni.43(281) A kilencvenkilenc évet megért Munczy Lenke lelkiekben gazdag, adakozó, nagylelkő, és szeretettel teli volt. Humora testi hanyatlásában sem hagyta el.44(282) Temetésérıl, javairól rendelkezett, megemlékezve barátairól és volt tanítványairól. Nagy értékő képgyőjteménye a Soproni Múzeumé lett, eladott ingóságainak összege pedig a zeneiskolára bízott alapítványáé. Munczy Lenke halálával nemcsak egy értékes ember távozott Sopron életébıl, hanem kihalt a Munczy család, amely faluról jött, városivá lett és polgárosodott. A zene mesterségbeli tudásának átadásával mővészeket nevelt. Anyagi és szellemi értékekben úgy gazdagodott, hogy közben városának kultúráját is gyarapította. 77A Munczy

60

család

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni arcok / Sági Ferenc: Felsıbüki Nagy Pál emlékezete 78Sági

Ferenc: Felsıbüki Nagy Pál emlékezete

Kossuth Lajos születése bicentenáriumának megünneplése országosan háttérbe szorította „mestere”, a 19. század elejének elsı magyar liberális, majd centrista politikusa, a Sopron megyei Felsıbüki Nagy Pál születése 225. évfordulóját. A neves szónok 1777. október 7-én született Fertıszentmiklóson. (Szülıfaluja az államalapítás millenniuma idején szobrot állított a híres országgyőlési követnek.) Sajnos a legfrissebb általános és életrajzi lexikonaink is – Nagy Iván elírása, vagy nyomdahiba miatt – szeptember 7-ét tüntetik fel születésnapjának. Az évforduló és a három (Alsó-, Közép- és Felsı-)Bük egyesítésének centenáriuma alkalmából a Büki Nagyközségi Önkormányzat és a Büki Mővelıdési és Sportközpont, Könyvtár 2002. október 4-én emléknapot szervezett. A program tudományos emléküléssel kezdıdött. Horváth Lajos polgármester üdvözölte a vendégeket, és megnyitotta a tanácskozást. Majd Sági Ferenc könyvtárvezetı tartott rövid bevezetıt, és elnökölt az ülésen. Az elsı elıadás a Felsıbüki Nagy-család eredetével foglalkozott. Dr. Szluha Márton genealógus cáfolta a feltehetıen a 19. század elején keletkezett családi legendát, amely szerint az erdélyi Barcsay család leszármazottai lennének. Érvei alapján: a lédeci (ma Sopronhorpács falurésze) Nagy Benedek jobbágy kapott 1616-ban nemesi címeres levelet, s ezt örökölték utódai. Közel egy évszázad múlva Nagy István vette fel a felsıbüki elınevet. Dominkovits Péter fılevéltáros a család ismertebb 17–18. századi tagjait mutatta be. E két században a Nagy család számos tagja töltött be fontos tisztségeket Sopron vármegyében. Az említett Nagy István országos funkciókat is ellátott. İ és mások a 18., majd a 19. században országgyőlési követek is voltak. Dr. Vigh Kálmán PhD., fıiskolai docens Felsıbüki Nagy Pál ifjúkorának a Habsburg-birodalmat érintı háborúit vázolta fel. Bemutatta Felsıbüki részvételét a 18–19. század fordulójának négy inszurrekciójában. 61

Röviden és pozitívan értékelte a politikus közéleti tevékenységét is. Major Ágota középiskolai tanár Felsıbüki Nagy Pál birtokviszonyainak alakulásáról beszélt. Pontosította azt a több tanulmányban is olvasható nézetet, miszerint Felsıbüki 1830. táján adta volna el büki és csepregi birtokait. Levéltári dokumentumok alapján bizonyította, hogy az adás-vétel már 1820. decemberében megtörtént. Foglalkozott az ezt követı birtokszerzésekkel, és az adományba kapott csepregi ingatlanok tulajdonba vételének nehézségeivel is. A három büki község egyesülésének elızményeit és folyamatát Galambos András tanár vázolta fel. Foglalkozott a névadás körüli vitákkal. Elıadásából azt is megtudhattuk, hogy az egyesült település elsı nagy rendezvénye a Kossuth-centenárium megünneplése volt. Németh Sándor tanár Bük településszerkezetének változását tekintette át a 19. század közepétıl a 20. század elejéig. A legjelentısebb fejlıdést az 1867–1917 között mőködı cukorgyár hozta a település életébe és a faluképbe egyaránt. Az ülést követıen a Felsıbüki Nagy Pál Általános Iskola és Vendéglátó Szakiskola elıtt felavatásra került a híres szónok új – tudomásunk szerint negyedik – mellszobra. 79A mő Veres Gábor szobrászmővész alkotása. Létesítését a Büki Faluvédı és Szépítı Egyesület kezdeményezte. A lakosság 636 ezer forintot ajánlott fel a nemes célra személyi jövedelemadója 1%-ából. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 400 ezer, az önkormányzat pedig 800 ezer forinttal támogatta a kezdeményezést. A szobrot Básthy Tamás országgyőlési képviselı avatta fel. Méltatta Felsıbüki máig ható cselekedeteit. Kiemelte a helyiek összefogását és munkáját, amellyel a nagy elıd emlékét ápolják. A szobor leleplezése után az ünneplık a templomparkban megkoszorúzták Felsıbüki Nagy Pál sírját. Az emléknap a 40 éves Büki Gyógyfürdı megtekintésével és az elszármazott bükiek találkozójával zárult. Felsıbüki Nagy Pál emlékét a szomszédos Csepregen is megörökítették. Egykori kúriájának falán (ma üzletek mőködnek az épületben) 2002. október 13-án leplezték le emléktábláját. A megemlékezés ötletét a Csepregi Honismereti Kör vetette fel, s ık végezték az avató ünnepség szervezését is. A márványtábla költségeit a Répcementi Coop Kft. fedezte. Ez már az ötödik emléktábla a kisvárosban, amelyet az utóbbi években Popovits Gábor kıfaragó készített. Állításukkal a település civil szervezetei emlékeznek meg nagy elıdeinkrıl.

62

63

Felsıbüki Nagy Pál új szobra (Fotó: Bodorkós András)

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Sopron Kulturális Élete

Sopron Kulturális Élete

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Sopron Kulturális Élete / Kubinszky Mihály: Beszámoló a Soproni Városszépítı Egyesület 2002. évi munkájáról 80Kubinszky

Mihály: Beszámoló a Soproni Városszépítı Egyesület 2002. évi munkájáról

Egyesületünk felkérésére Kutas László szobrászmővész elkészítette Zettl Gusztáv 150. születésnapja alkalmára e jeles soproni polgár emlékét megörökítı falitáblát, amelyet július 6-án lepleztünk le a Balfi utca 11. sz. házon. Ugyancsak Kutas László munkája a november 16-án leleplezett Mühl Aladár zene- és rajztanár 100. születésnapjára készült emléktábla, amelynek készítéséhez hozzájárultunk. Egyesületünk kezdeményezésére 2001 végén a kormány a városnak díszkútat adományozott. A díszkút helyének kijelölésénél Egyesületünk következetes és építészetileg alátámasztott álláspontját sikerült elfogadtatni. Walter Dezsı, a város új polgármestere ígéretet tett a még hiányzó összeg biztosítására. A díszkutat Soltra Tamás szobrászmővész készíti, építészeti környezetét Fekete Szilárd építész tervezi, a munkákat a város részérıl új elnökségi tagunk, Hackl Miklós mérnök szervezi. A kút elıreláthatóan a 2003. évi ünnepi hetekre készül el, ezt követıen errıl a nagyszabású alkotásról részletesen beszámolunk. Hozzájárultunk a Károlymagaslati kilátótorony második emeleti állandó kiállításának megvalósításához is, ahol Csapody István, Roth Gyula és Winkler Oszkár emlékét örökítettük meg. A Hajnal tér házait elláttuk kerámia szám-táblákkal. Idén már 11. alkalommal tüntettünk ki épületet. Az elnökség 8 beérkezett javaslat közül a szakértıi bizottság javaslata alapján egy lıvert választott ki és azt szeptember 28-án Winkler Oszkár emléktáblával jelölte meg, egyidejőleg oklevelet adományozva a tervezınek és az építtetınek (aki egyben az épületet kivitelezte is), valamint a kertépítınek. Az új emléktábla Egyed Emma szobrászmővész alkotása. Egyesületünk a 2002. évben – az önkormányzati választásokig a múlt évekhez hasonlóan – folytatta munkáját a városi önkormányzat mellett mőködı Városfejlesztési és a Környezetvédelmi Bizottságokban. Támogattuk a Soproni Szemle megjelenését, de meg kell itt említeni, hogy a lap fennmaradása csak Sopron Város jelentıs anyagi hozzájárulásával biztosított. A múlt évi közgyőlés határozatának megfelelıen hetilapban hallattuk szavunkat a tagságunk által felvetett és orvoslást igénylı jó néhány kérdésben. Rendszeres közleményeink a Nyugati Kapu „Szólástér” rovatában jelentek meg. Kifogásoltuk a város területén épületek homlokzatain (nem tőzfalain!) mutatkozó 64

éktelen hirdetményeket, a rossz állapotban levı városi járdákat és helyenként veszélyes lépcsıket, a benıtt és ilyetén turistaút-jelzés ellenére is járhatatlan erdei sétányokat, az értelmetlen utcanév-feliratokat 81(keresztnevek rövidítése) és még sok más panaszt felemlítve. Minden esetben kéréssel fordultunk az illetékesekhez a probléma orvoslása érdekében. A Csongor úti lépcsıt ennek nyomán valóban ki is javították, a többinél nem láttuk intézkedésnek nyomát. Hozzájárultunk több kiadvány megjelentetéséhez és kiállítás rendezéséhez, a város szépítését szolgáló virágpalántákat vásároltunk, ifjúsági versenyekhez illetve vetélkedıkhöz jutalmakat, fotós rendezvényekhez filmeket ajánlottunk fel. A tisztújító közgyőlést 2002. december 10-ére hívtuk össze a MTESz Széchenyi téri székházába. Az elsı összehíváson nem jelentek meg a szavazatképességhez elegendı számban tagjaink, ezért a második idıpontban – 15 órai kezdettel – tartottuk meg az immár hatályos ülést. Az elnöki beszámolót és a gazdasági vezetı elszámolását követıen, amelyeket a közgyőlés elfogadott, az alapszabály módosításáról döntöttek a megjelentek. A közgyőléshez többen hozzászóltak. A tisztújítás során az egyesület megszavazott elnöksége a következı: Elnök: dr. Kubinszky Mihály; alelnökök: dr. Bartha Dénes, dr. Ráczné Schneider Ildikó és Wallner Ákos, gazdasági vezetı: Krisch Róbert; jegyzı: Langer György; jogtanácsos: dr. Pongrácz Péter; titkár: Schey András. Az ellenırzı bizottság tagjai: Kánitsné Horváth Mária, dr. Krisch Aladár és Molnár Ákos. Az elnökség tagjai közé különbözı részfeladatok ellátására felkérte Andrássy Péter, Boros László, Hackl Miklós, Hárs József, dr. Krisch Róbert, Molnár Ákos és Oszvald Ferenc urakat. . Az új elnökség kérte a tagságot, hogy a jövıben is támogassa az Egyesület munkáját, aki teheti a tagdíjon felül egyéni aktivitással is. Elınyös lenne, ha taglétszámunk növekednék, fıleg a fiatalok bevonásával. Erısebb létszámú egyesületre elsısorban nem anyagi, hanem az egészséges lokálpatriotizmus kifejlesztése érdekében a városukat tisztelı és ápolni kívánó emberek tekintélyének növelése miatt van szükség. Az új elnökség a 2003. év elején veszi fel a munkát. Az Egyesület megköszöni minden tagjának az anyagi és erkölcsi támogatást, amelyet munkájához nyújt. Az Egyesület alapszabálya értelmében végül közöljük mecénásaink névsorát, megköszönve nekik anyagi támogatásukat.

Brau-Union Hungária Sörgyárak Rt. IMS Connector Kft. dr. Hintsch Ottó Úr Dr. Józan Tibor Úr Dr. Krisch Róbert Úr, Roto és Felületkezelı Kft. Mestervonal Kft. Tanulmányi Erdıgazdaság Rt. Vendel Miklós Úr 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni Könyvespolc

65

Soproni Könyvespolc

2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni Könyvespolc / Tóth Imre: Lıkkös János: Trianon számokban. Az 1910. évi népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon. 82Tóth

Imre: Lıkkös János: Trianon számokban. Az 1910. évi népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon. Püski, Budapest, 2000. 383 + 4 o.

Lıkkös János, ahogy könyvének címébıl kiderül, elsısorban a történelmi Magyarország utolsó népszámlálásánának elemzésére vállalkozott. Mondanivalója azonban nem szorítkozik csupán az 1910-es adatok feldolgozására. A mő elsı fejezeteiben útmutatást ad a nemzeti, „magyar szempontú történetírás” mikéntjérıl, és foglalkozik a trianoni békemő okainak vizsgálatával is. Soproni kötıdései, egykori iskolai élményei miatt nagy figyelmet szentel a soproni népszavazás történetének és eredményének. Ismertetésünkben mi is leginkább a helytörténeti vonatkozású fejezetrészekre igyekszünk koncentrálni. Ezt megelızıen azonban érdemes néhány megjegyzést tenni Lıkkös általános történeti interpretációjával kapcsolatban. A szerzı e mőve tulajdonképpen nehezen illeszthetı megszokott mőfaji kategóriákba. Metodikai eljárásai nem vallanak hagyományos történeti gondolkodásmódra. Könyvének elsı nyolc fejezetében a történeti elemzés és a politikai vitairat mőfaji határán egyensúlyoz. Számos észrevétele vitatható, több megjegyzése azonban igencsak helyénvaló. Helyesen hívja föl a figyelmet a fogalmi kérdések fontosságára, épp a bennünket érintı „Burgenland” elnevezés használatával kapcsolatban is. A kötet nyolcadik fejezete Trianon felelıseirıl szól. Ebbe a részbe számos – finoman szólva – problematikus történeti felvetés került. A történettudomány mai állása szerint például nem célszerő a Habsburgok magyarországi gyarmatosító politikájáról beszélni, különösen nem a 18. században, amikor sor került a szerzı által is idézett szatmári kompromisszum megkötésére, és amikor az ország modernizációját szinte teljes egészében a császári udvar intézkedései biztosították. A fejezetbe rövid kronológiai összefoglalás is került, amelybe a szerzı helyenként szakirodalmi idézeteket is beletoldott, tovább fokozva ezzel a mőfaji sokszínőséget. A gondolatsor végén minden különösebb érvelés nélkül sommásan jelenti ki a Károlyi kormány felelısségét a trianoni határok kialakulásáért. A megállapítás akár történeti diszkusszió tárgya is lehetne, a szerzı azonban „véleményét” semmilyen történeti érvvel nem támasztja alá, így az nem lehet más, mint személyes álláspont, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Összességében elmondható, hogy mind a Párizs környéki békerendszer általában, mind pedig a trianoni magyar békekonstrukció kérdése jóval bonyolultabb és összetettebb 83probléma annál, semmint hogy azt egy rövid (alig hat oldalas) elemzésben a maga komplexitásában fel lehetne tárni. A könyv egyéb fejezeteirıl – bár ezek némely része szintén kételyeket ébreszt a recenzensben (ilyen volt például az 1910. évi népszámlálási adatok 2000. évi államhatárok szerinti kivetítése) – terjedelmi okok miatt nem kívánunk foglalkozni. A szerzı itt alapos, táblázatokkal gazdagon illusztrált elemzést ad 66

mindazok számára, akik tájékozódni kívánnak az 1918 elıtti Magyarország anyanyelvi, nyelvismereti, mőveltségi, vallási és egyéb adatairól. Lıkkös a soproni népszavazás kérdését – bár utalásszerően többször felbukkan a korábbi szakaszokban is – az V. részben fejti ki részletesen. A szavazással kapcsolatban több történészi megállapítással is vitába száll. Ezek közül kiemelten foglalkozik a kérdés nemzeti, etnikai vonatkozásainak vizsgálatával. Vitatja, hogy Nyugat-Magyarország elcsatolásával a wilsoni etnikai elvek érvényesültek volna. E kérdést szoros párhuzamba állítja a magyar és osztrák nemzettudat kérdéseivel. Igyekszik rávilágítani a nemzetiség és a nemzet kategóriák közötti különbözıségekre. Ezzel összefüggésben – helyesen – felveti, hogy a nyugat-magyarországi németségnek nem volt osztrák nemzettudata, ezáltal viszont azt sugallja, hogy körükben az Ausztriához való csatlakozási vágy sem lehetett meghatározó. A kijelentés elsı részével egyetérthetünk, hisz az osztrákok identitása hosszú évszázadokig a birodalomhoz kötıdött, amely alig adott lehetıséget nemzeti ideológia megteremtésére. A fiatal Ausztria és a kialakuló Burgenland politikai elitjének éppen ezért viszont legjellemzıbb ideája a nagynémet eszme volt. A nyugat-magyarországi németség kulturális és politikai jogainak képviseletét már a 19. század utolsó harmadától kezdve alldeutsch, nagynémet szervezetek és lapok (pl. a Verein zur Erhaltung des Deutschtums in Ungarn elnevezéső szervezet,1(283) illetve a bécsi Alldeutscher Tagblatt) látták el. A nyugat-magyarországi németség ezért nem volt nemzeti ideológia híján. Más kérdés, hogy az alapvetıen falusias vidéken mennyire tudtak érvényesülni a nagynémet gondolatok, és – amire szintén helyesen maga a szerzı is utal – mennyire volt meghatározó az itteni németek természetes asszimilációja a magyarsághoz. A kérdés egész egyszerően nem szőkíthetı le magyar–osztrák problematikává, hisz bár a békeszerzıdések idején Weimarban és Bécsben is kényszerően tudomásul kellett venni az Anschluss tilalmát, a Seipel-korszak2(284) „egy nép két államban” (Ein Volk in zwei Staaten) elvének – vagyis a német és osztrák állami különállás koncepciójának – alkalmazása nem gátolta meg egyre szorosabb szálak, elsısorban gazdasági kapcsolatok kialakulását a két ország között. Seipel meglehetısen világosan fogalmazta meg a hagyományos kultúrnemzet fogalmának osztrák verzióját: „Számunkra a nemzet független az állami hovatartozástól, a nagy kultúrközösség, nekünk, németeknek magasabb rendő, mint az állam”3(285). Német részrıl is többször, és több formában hangot adtak annak, hogy az Anschlusst Burgenland 84megtartásával, azaz a nyugati magyar határok revíziója nélkül képzelik el. A német nemzettudat hatásai egyébként nehezen leplezhetık, ha csak a kialakuló Burgenland zászlajának és címerének szimbolikájára gondolunk. A szerzı Ormos Mária könyvére hivatkozva vonja le azt a tanulságot, hogy Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolásában milyen reálpolitikai tényezık, körülmények, alkudozások játszottak szerepet. Az alkudozásokban – állapítja meg – nem az etnikai elv érvényesítése volt a döntı szempont. Ez – csakúgy, mint a többi határok esetében is – kétségtelenül igaz is, ami azonban nem zárja ki, hogy Burgenland esetében egyszersmind a nemzetiségi arányoknak leginkább megfelelı döntés született. Ez magyarázza azt, hogy bár a nyugati határ rendezése a fegyverjog logikájával sokkal nehezebben volt magyarázható (hisz’ vesztes állt szemben vesztessel), a két háború között a legstabilabb határ mégis Ausztria és Magyarország között jött létre. Ezt erısíti meg az is, hogy a szavazást követıen idırıl-idıre ugyan felröppentek hírek a határ módosításáról, komoly formában azonban sem a magyar, sem pedig az osztrák kormánykörök nem foglalkoztak a kérdéssel. Szintén bírálja a szerzı azt a történészi állítást, mely szerint a soproni népszavazás csupán látszat, elıre eldöntött kérdés volt. Kritikájának alátámasztására nem hoz újabb történeti érveket, nem idéz forrásokat, csupán következtet, azt igyekszik bizonyítani, hogy az osztrák politikusok nem mondtak le a városról, és körmük szakadtáig védték itteni érdekeiket. Nem árt azonban tisztázni, hogy a kérdés „lefutottságára” utaló 67

jeleket elsısorban nem is az osztrákok magatartásában, sokkal inkább a „nagypolitika”, elsısorban a francia diplomácia megnyilatkozásaiban érdemes keresnünk. Természetesen nehezen bizonyítható, hogy a népszavazás kimenetelét elıre látni lehetett, de vannak utalások arra nézve, hogy az eredmény borítékolható volt. Jelenlegi ismereteink szerint se pro, se kontra nem lehet egyértelmően állást foglalni a kérdésben. Annyi bizonyos, hogy az antanthatalmak hajlottak Sopron és környékének visszaadására, hogy ezzel valamelyest enyhítsenek a magyar békeszerzıdés igazságtalanságán. Összegezve azt mondhatjuk, Lıkkös János kissé eklektikus, statisztikai adatokban gazdag, részletesen elemzı, viszont történeti érvrendszerét tekintve vitatható mővel jelentkezett. A recenzens – személyes érdeklıdése és tapasztalatai okán – ugyan inkább ez utóbbiakat domborította ki, de nem kívánja elhallgatni a könyv érdemeit sem. A közölt táblázatok, grafikonok, és azok vizsgálata mindenképpen hasznossá teszik a kötetet. A benne feltárt folyamatok, elemzések kapaszkodókat jelenthetnek a békeszerzıdések és a nyugat-magyarországi kérdés reálisabb megítéléséhez. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Soproni Könyvespolc / Mastalírné Zádor Márta: Sopron bibliográfiája a 2001. évre 85Mastalírné

Zádor Márta: Sopron bibliográfiája a 2001. évre

A bibliográfiában szereplı rövidítésekre nézve vö. Soproni Szemle 1978. 268. és 1979. 362. Az anyaggyőjtésben nyújtott segítséget mindenkinek köszönöm. Adamovich László professzor emeritus beszéde. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 213-218. Adamovich László – Sziklai Oszkár: Erdészek számüzetésben. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 117-218. Albert Tibor: Kettıs könyv. Esther Sarmiento soproni gazdaságtörténeti tanulmánya és magánbeszélgetései. Szentendre, 2001, szerzıi magánkiadás 224. Alföldy Gábor (szerk.): Királyi és hercegi kertek Magyarországon. Eszterháza, Gödöllı, Keszthely, Visegrád. Bp., 2001, Szt. István Egyetem Kertmővészeti Tanszék – Mágus Kiadó. Altalajöntözés a Silvanusnál. KSZ. 50, 2001. aug. 16. 33. sz. 5. AMI. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 11. sz. 33. Andrássy Péter: Emlékezés Gombocz Endrére (1882-1945). Kitaibelia 6, 2001, 1. sz. 3-24. Andrássy Péter: Gombocz Endre (1882- 945). TV. 132, 2001, 461-464. Andrássy Péter: Kettıt együtt postai pecséttel. Természetbúvár 56, 2001, 2. sz. 47. Andrássy Péter: A szeszélyes Schneeberg. Természetbúvár 56, 2001, 6. sz. 32-33. Andrássy Péter: A Teleki virág. ÉT. 56, 2001, 1342. Antal Kinga – Szabó Gabi: Falco – Sopron új bemutatóterme. Bútor Trend Magazin 4, 2001, 3. sz. 68

22-25. Antaliné Hujter Szilvia (összeáll.): Gyır-Moson-Sopron megye évfordulónaptára a 2002-es évre. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 82-93. Ágfalvi Mihály: Egy régi-új intézmény: A Nyugat-Magyarországi Egyetem. GK. 53, 2001, 5. sz. 24-31. Ágostházi László (összeáll.): Építészeti évfordulók 2001. M. 45, 2001, 75. Állásbörze Sopronban. Profi fa 8, 2001, 3. sz. 8. -ász: Élı hagyomány. Magyar Felsıoktatás 2001, 7. sz. 50. Ászokcsavar 2001. Sopron, 2001, NYME EK. 22. Babics Csaba: Egy érettségi elnök naplójából. Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 8. 28. sz. 6. Babics Csaba: Képeslapok a Líceum nyári táborából. Evangélikus Élet 66, 2001. szept. 9. 37. sz. 6. Bacsa Gábor: Káptalanvis 25 hold szılıbirtoka. SSz. 55, 2001, 184-189. Bakonyi Gábor: Köszönet a SMAFC ROTO Elzett játékosai és vezetıi nevében. Hírfa 11, 2001. aug. 13. 15-16. sz. 92. Bakonyi Gábor: 10 év számokban. Hírfa 11, 2001. aug. 13. 15-16. sz. 91. Balaskó Mónika – Csóka Levente – Darázs István – Felsı-Nemes Narcisszusz (készítették): Lila Zongora. Irodalmi lap. Sopron, 2001, NYME. megjelent 2 sz. Balikóné Németh Márta: Együtt könnyebb. Evangélikus Élet 66, 2001. márc. 4. 10. sz. 4. Balikóné Németh Márta: Levél. Evangélikus Élet 66, 2001. márc. 11. 11. sz. 5. Balikóné Németh Márta: A teremtı mozgás. Evangélikus Élet 66, 2001. jan. 7. 2. sz. 6. 86Balogh

Jánosné Horváth Terézia: Még egyszer a csepregi pünkösdi királyokról (Jókai forrásaihoz). SSz. 55, 2001, 163-179.

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Pünkösdi lófuttatás Csepregen a XIX. század elsı felében. Vasi Szemle 55, 2001, 297-321. Bana József (fel. szerk.): Bőn és bőnhıdés 2. Gyır, 2001, Gyır Megyei Jogú Város Önkormányzata (Gyıri Tanulmányok 2001, 24. k.) Bariska, István: Eisenstadt und Güns als königliche Freistädte. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J.(hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 17-32. Bartha Dénes: Megjelent a Tilia VIII. és IX. kötete. Erdészeti Lapok 136, 2001, 337. Bartha Dénes (szerk.): Tilia. Vol. X. Sopron, 2001, NYME-EK Növénytani Tanszék 359. Bartók István: Régi magyar grammatikák Sopronban. MKSz. 117, 2001, 173-188. Bartucz Ferenc: Búcsú Zámbó János professzortól. Erdészeti Lapok 136, 2001, 99-100., BKL-B. 134, 2001, 172. 69

Bartucz Ferenc: Köszöntöm dr. Magyar János Professzor Urat! Erdészeti Lapok 136, 2001, 381. H. Bathó Edit (ism.): Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. ( XVII. sz. közepe-XIX. sz. közepe.) A Soproni Múzeum kiadványa 5., Sopron, 2000., 90 p., 9 kép. SSz. 55, 2001, 201-202. Bauer, Klaus-Jürgen: „Wickie, Slime und Papierarchitektur”. Die Architektur der siebziger Jahre im Burgenland. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 53-59. Bányai János: Sopron. TM. 112, 2001. szept. 3. sz. 22. B.B.: Az „öt talentumos” szolga. 160 éve született Gyurátz Ferenc püspök. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 29. 18. sz. 6. -be- :Könyvekrıl Sopronban. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. febr. 14. 7. sz. 4. Becht Rezsı: A bővös henger. XII., XIII. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 31-49. Bedécs Gyula – Halász Imre – Söptei Imre: Gyógy- és termálfürdık Nyugat-Magyarországon. Szombathely, 2001, B.K.L. Kiadó 216. Bencsics, Nikolaus: Historia (est) magistra vitae. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 33-36. Bencze Imre: Egy akkurátus ember. Dr. Sólyom Jenıre emlékezünk (1904-1976). Lelkipásztor 76, 2001, 457-458. Benisné Gyırffy Ilona (szerk.): Tizenhatodik jogász vándorgyőlés : Sopron, 2001. május 17-18. Bp., 2001. Magyar Jogász Egylet. Benke István: Az újjá rendezett Központi Bányászati Múzeum, ahogy a Bányászati Szakosztály látja. BKL-B. 134, 2001, 554-557. Berg, Friedrich: Hinweise auf einige historische Inschriften in burgenländischen Kirchen.. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 37-42. Bergbauhistorische Ausstellung. NZ. 45, 2001. jún. 29. Beszámoló a Vermes Miklós Fizikus Tehetségápoló Alapítvány és az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Soproni Csoportjának 2000/2001. tanévi tevékenységérıl. Sopron, 2001, Vermes Miklós Tehetségápoló Alap. Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I. Descriptio Comitatus Semproniensis I. Sopron város történeti forrásai. C. sorozat, 2. kötet. Sopron, 2001, Soproni Levéltár 350. 87Béres

László: Ferenczy Vilmos (1913-2001). Lelkipásztor 76, 2001, 297.

B. Gy.: A megújult kastély. Pincér 6, 2001, 6. sz. 10-11. Bircher Erzsébet: Felhívás. BKL-B. 134, 2001, 136. Bircher Erzsébet: A magyar kıszénbányászat elsı évtizedeinek konfliktusai. BKL-B. 134, 2001, 69-74. Biza Klára: Barabits Elemér. KSZ. 50, 2001. okt. 25. 43. sz. 2. 70

Bodrog Miklós: Éppen 50 éve: végszigorlat utáni házi bankett Sopronban professzorvizsgáztatással! Lelkipásztor 76, 2001, 291-292. Bohus Imre: Dr. h. c. Dóka Zoltán 1929-2000. Lelkipásztor 76, 2001, 98. Borda, Hajnalka: Eine aussergewöhnliche Fortbildung in Ödenburg. Eine Person – eine Sprache. NZ. 45, 2001. jan. 12. Boros Károly: Nagy Alice keramikus. Magyar Demokrata 2001. nov. 8. 45. sz. 52-55. Borostyán. Környezetvédelmi lap a soproni és Sopron környéki családok részére. Hárs Olivér – Szabó Miklós (szerk.) Sopron, 2001, Castanea Környezetvédelmi Egyesület Borus Renáta: A vadosfai evangélikus templom története. H. 29, 2001, 1. sz. 62-64. Bödıcs Pál: Berzsenyi Dániel, a szókimondó alkalmazkodó. A költı születésének 225. évfordulójára. Lelkipásztor 76, 2001, 455-456. Bısze Balázs: Az adventi tárlat elé. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 143-144. Bısze Balázs: Dallamokon szárnyaló képek. (Rázó József emlékkiállításán). In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 153-155. Bısze Balázs: Gondolatok egy vetélkedı kapcsán a magyar kereszténység 1000 esztendejérıl. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 156-158. Bısze Balázs: Horváth Endre Dimenziók címő fotótárlata elé. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 107-109. Brenner Vilmos: Nyolcvan éve született meg Burgenland tartomány. Vasi Szemle 55, 2001, 659-671. Brettl, Herbert: Das Burgenland als Forschungsfeld. Österreichische Universi-tätsschriften über das Burgenland 1921-2001. Brettl, Herbert: Die burgenländische Auswanderung nach Argentinien 1921-1938. Eisenstadt, 2001, Burgenländisches Landesarchiv 219. Burgenländische Forschungen Bd. 82. T. Bruder Katalin: Szakál Ernı. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 73-74. Bucsy Gellértné – Katona György: A fıiskolai képzés hatása a hallgatók magatartására az egészség-kultúra területén. In: Szála Erzsébet (szerk.): Tudomány napja 2000. 5-16. A bútoripari szakmérnök képzés a soproni egyetemen szeptembertıl újra indul. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 10. , Magyar Asztalos és Faipar 2001, 5. sz. 18. Büki Attila: Tárlatnyitó beszéd. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 188-190. Calvin-Büste in Ödenburg. NZ. 45, 2001. márc. 15. Civitas Fidelissima (1921-2001). Reprint képeslapsorozat az 1921-es népszavazás 80. évfordulójára. Sopron, 2001, Széchenyi István Városi Könyvtár 12 db. Csaba József: Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos emlékeim. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 65-74. Csatkai Endre: A soproni könyvnyomdászat története. Várhely 7, 2001, 2. sz. 93-111. 71

88Császár

László: Középkori szerkesztési módszerek és Szakál Ernı mővészete. M. 45, 2001, 27-32.

Csehi István: Faipari Egyetemi Kutatásért Alapítvány. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 17. Csepregi Béla: id. Fasang Árpád 1912-2001. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 8. 15. sz. 4. Cs/erery/ M/ária/: Sopronban tanácskoztak az egyetemi könyvtárigazgatók. Könyvtári Levelezı/lap 2001, 11. sz. 27-28. Csécs Terézia (ism.): Jászberényi Ferencné: A Gyıri Szemle 1930-1944 repertóriuma. Gyır M. J. V. Levéltára, Gyır, 1999. 84. p. (Gyıri Tanulmányok Füzetek, Tudományos Közlemények 1999/2.). SSz. 55, 2001, 198-201. Cs. I.: Diplomavédekezés. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 6. sz. 66-67. Csiszár Attila: Garta. Kapuvár, 2001, 127. Csiszár Ágnes – Horváth Csaba: Búcsú Győrő Imrétıl. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 69-71. Csoma Zsigmond: A mezıgazdasági ismeretterjesztés kezdetei. Valóság 44, 2001, 5. sz. 16-30. Csongrádi Katalin: Párosan vegyes az élet avagy úgy kell nekünk a komédia, mint … Ken Ludwig: Vegyes-páros. Rendezı: Kalmár Tibor. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 110-113. Csóka György: Megemlékezés. 70 éve született Tallós Pál. Növényvédelem 37, 2001, 601-602. Csóka J. Lajos: Bük története. Vasi Szemle 55, 2001, 45. Csötönyi József: Zöldkalapos romantika? Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 9. CSS: János, ne add fel! Magyar Vadászlap 10, 2001, 5. sz. 14. Csulak Ervin: Curriculum meum (14.), (15.), (16). Várhely 7, 2001, 1. sz. 71-83., 2. sz. 55-65., 3-4. sz. 59-68. Czellár Katalin: Sopron. Javított bıvített kiadás. Bp., 2001, Panoráma 232. Czibula Mikós: Sopron várja az asztalosokat. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 7. sz. 31. Czibula Miklós: Túlsúlyos faipar. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 5-6. Czövek Zoltán – Perger Péter: A magyar nyomda-, könyv-, sajtó- és könyvtártörténeti szakirodalom 2000-ben. MKSZ. 117, 2001, 495-508. Dalos Margit: Itt állok én. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 109-116. Darabos Ferenc: A Nyugat-Dunántúli régió idegenforgalmi jelentısége és a gyógyturizmus fejlesztésének lehetıségei. Falu, Város, Régió 2001, 4. sz. 18-20., 5. sz. 13-17. Dax, Wolfgang: Rechtsüberleitung 1921-1938-1945. Besonderheiten des Burgenlän-dischen Landesrechtes. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 57-65. Dárdai Árpád: Szokolay Sándor 70 éves. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 149-150. Dávidházy István: I. Ferenc József Sopronban 1884. május 31-június 1. SSz. 55, 2001, 330-336. 72

De mi az igazság… Beszélgetések Simonyi Károllyal. Mérnök Újság 8, 2001, 7. sz. 43. Deák, Ernı (ism.): Scott M. Eddie: „Historisches Verzeichnis der Grundbesitzer des Burgenlandes”. Burgenland Történelmi Gazdacímtára 1893-1930. Ins Deutsche übersetzt von Harald Prickler – Magyarra fordította Verı László. Burgenländische Forschungen, Bd. 79, Eisenstadt 1999. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 99-101. 89Deme Dávid:

In memoriam Fónyad Pál (1909-2001). Evangélikus Élet 66, 2001. szept. 23. 39. sz. 7.

Deme Péter: „Az év múzeuma 2000” pályázatról. Magyar Múzeumok 7, 2001, 2. sz. 31-33. Dessewffy-Horváth Marietta: Két pillanatkép. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 117-119. DEWALT gépek Sopronban. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 9. sz. 49. Dénes, Ferenc: 50 years of Fruit Research at Fertıd, Hungary. Hungarian Agricultural Research 10, 2001. jún. 2. sz. 2., 19. Dénes József: Magyarok és németek a „várak földjén”. Vasi Szemle 55, 2001, 651-658. Dér Endre: Gondolatok Fischer Ernı festményeirıl. Várhely 7, 2001, 1. sz. 134-135. Dér Endre: Ne nézz a csillagokra! In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 24-29. Diákhagyományaink: 30 éves az új Walden. Magyar Felsıoktatás 2001, 8. sz. XIV. Diploma 2001. Profi fa 8, 2001, 11. sz. 14. Diploma 2001. Sopron, 2001, NYME FK-Alkalmazott Mővészeti Intézet 88. Dívós Ferenc – Németh László: Fák és faanyagok roncsolásmentes vizsgálata. Hírfa 11, 2001. ápr. 2. 7. sz. 12-13. D. M.: Ezüstváros néma mesterei. A magyar mőszaki felsıoktatás elsı könyvtára. Mérnök Újság 8, 2001, 2. sz. 28-29. Dobos Irma (ism.): Pup Vilmos: Bükfürdı. HiK. 81, 2001, 42. Dominkovits, Péter: Die leitenden Beamten des Komitats Ödenburg im letzten Drittel des 17. und ersten Drittel des 18. Jahrhunderts. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 67-76. Domonkos Ottó: Külföldiek Sopronban – a soproniak külföldön (A mesterlegények európai kapcsolatai). SSz. 55, 2001, 319-329. Dóra János: Elhallgatott hasznosítás. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 9. Drobina Andrea: Az évad Stuttgartban végzıdött. Német színjátszókör a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban. Evangélikus Élet 66. 2001. aug. 12. 33. sz. 3. Dukai Takács Judit (Duka 1795-Sopron 1836). Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 8. 28. sz. 7. Dunántúli Harangszó. A dunántúli evangélikusok lapja. Megjelenik havonta. Szerk. Asbóth László, majd Menyes Gyula. Sopron, 2001, Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum). 73

Egervölgyi Dezsı: Széchenyi arckép egy szabadkımőves érmén. SSz. 55, 2001, 337-339. Ehmke, Cornelia: Der Schlosspark von Eisenstadt/Kismarton. Ein Landschaftsgarten des Fürsten Nikolaus II. Esterházy (1992). BHBl. 62, 2001, 2. H. 43-95. Eine Person eine Sprache – Ödenburger Modell. NZ. 45, 2001. febr. 9. Elhunyt Gál János professzor. Profi fa 8, 2001, 12. sz. 5. Emléktábla-avatás Sopronban. Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 8. 28. sz. 7. -engel-: Dr. Kıhalmy Tamást köszöntötték. Ni. 89, 2001, 8. sz. 19. Erdei emlékmő a Károly -kilátó alatt. Erdészeti Lapok 136, 2001, 321-322. Erdészeti és faipari állásbörze. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 1. sz. 15., Erdészeti Lapok 136, 2001, 37. Erdészeti és faipari állásbörze március 6. Hírfa 11, 2001. febr. 1. 3. sz. 34. Erdészeti, faipari, papíripari és mezıgazdasági tagozat. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 6. sz. 170. 90Erdı-fa

kutatási projekt a Nemzeti Kutatási Programban. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 10.

Erhardt, Johann: Franz Liszts Raidinger Dorfschullehrer Johann Rohrer. BHBl. 62, 2001, 1. H. 1-10. Ernst, August: Der Besitzstand der Herrschaft Kobersdorf in Jahre 1736. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 77-86. Eszik Alajos: Szabó Béla tárlatán. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 151-152. Europäische Regionen in Ödenburg. NZ. 45, 2001. dec. 14. Évnyitó a faipari mérnöki karon. Fa. 49, 2001, 4. sz. 2., Magyar Asztalos és Faipar 2001, 9. sz. 9. (f-): Jubilált a Ligno Novum. Profi fa 2001, 10. sz. 20-24. Fabó Edit (ism.): A magyar felsıoktatás évszázadai. Szerk. Kardos József. Bp. 2000. Nemzeti Tankönyvkiadó, 185 l. MKSZ. 117, 2001, 144-146. Fafaragók tárlata az Erdészeti Múzeumban. Hírfa 11, 2001. febr. 15. 4. sz. 10. A fafeldolgozás kihívásai hazánkban. Hírfa 11, 2001. márc. 1. 5. sz. 12-13. Faipari Kutató és Szolgáltató Központ. Erdıgazdaság és Faipar a Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. jún. 8., Hírfa 11, 2001. máj 3. 9. sz. 6., Magyar Asztalos és Faipar 2001, 5. sz. 19. Faipari Kutató és Szolgáltató Központ Sopronban. Hírfa 11, 2001. márc. 1. 5. sz. 40. A Faipari Tudományos Egyesület április 18-án Budapesten tartotta küldöttközgyő-lését. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 5-8. Dr. Faller Gusztáv 1930-2000. Mérnök Újság 8, 2001, 2. sz. 22. Faller Gusztáv: Pályám emlékezete. BKL-B. 134, 2001, 586-588. Faragó Sándor: Kıhalmy Tamás 65 éves. Magyar Vadgazda, a Magyar Vadászlap szakmai melléklete 74

2001, 2. sz. Faragó Sándor (szerk.): Magyar Apróvad Közlemények. No. 6. Sopron, 2001, NYME-EMK Vadgazdálkodási Intézet Magyar Fogoly Kutató Csoport 362. Faragó Sándor (szerk.): Magyar Vizivad Közlemények. No. 7. A magyar vizivad monitoring adatbázisa 1998/1999. Sopron, 2001, NYME Vadgazdálkodási Intézet Magyar Vizivad Kutató Csoport 293. Faragókör kiállítása Sopronban. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 2. sz. 19. Fasang Árpád (1912-2001). Lelkipásztor 76, 2001, 350-351. Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. A magyar vízgazdálkodás története. Bp., 2001, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyőjtemény 307. Fekete György: Magyar Belsıépítészek Ötödik Országos Tanácskozása. Zsennye, 2001. szeptember 11-12-13. Magyar Iparmővészet 2001. 4. sz. 79-81. Felhívás borversenyen való részvételre. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. okt. 17. 42. sz 17. Ferenczy Vilmosné: Ferenczy Vilmos 1913-2001. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 8. 15. sz. 4. Fersch Attila: A Fertı-mellék dombsora. Természetbúvár 56, 2001, 6. sz. 20-22. Feymann, Walter: Das Deutschnationale im politischen Denken Ludwig Lesers. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 87-106. Ficzek Jenıné (összeáll.): Szakmai beszámolók az Alapítvány /Erdészeti, Faipari, Papíripari Nemzetközi Ösztöndíjas Alapítvány/ által nyújtott támogatások felhasználásáról. X. kötet. Sopron, 2001, NYME 95. 91Fiziker

József: Ausztria! Fuss innen! ÉT. 56, 2001. dec. 7. 49. sz. 1542-1544.

Fiziker József: Wisst ihr, magyarok maradtunk! ÉT. 56, 2001. dec. 14. 50. sz. 1574-1576. Fodor Zoltán (ism.): Csontos László – Fejér László: Mérnökök, természettudósok, politikusok a magyar vízgazdálkodás történetében. Magyar Hidrológiai Társaság, 2000. ASZ. 43, 2001, 573-574. Fónyad Ernı: Evangélikusokra emlékezve. Dukai Takách Judit. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 15. 16. sz. 9. Frank Norbert: Adatok a soproni Dudlesz-erdı történetének ismeretéhez. SSz. 55, 2001, 149-162. Frank, Norbert: Burgenland 1921-2001. Ausgewählte Bibliographie zu seiner 80-jährigen Geschichte als österreichisches Bundesland. Frank, Norbert: Drei seltene Wiegendrucke in Eisenstädter Diözesanarchiv. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 107-118. Frank, Norbert (ism.): Franz Prost: ”Der Natur und Kunst Gewidmet”. Der Esterházysche Schlosspark in Eisenstadt. Böhlau Verlag, Wien-Köln-Weimar 2001. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 97-98. 75

Frankó Ákos: Világörökség a magyar-osztrák Fertı-táj. Falu, Város, Régió 2001, 10. sz. 28-34. Frey Antal: 1956-os és az azokat megelızı események. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 51-63. Fulajtár Pál (szerk.): Networkshop 2001 Konferencia. Sopron, Nyugat-Magyarországi Egyetem 2001. április 18-20. Konferencia anyag (Magyar és angol kivonatok). Bp.-Sopron, 2001, NIIF-Reprográf Ny. 112. Fullér István: GYSEV Rt, úton az EU felé. Közlekedéstudományi Szemle 51, 2001, 53-54. Gabnai Sándor: Isten telefonszáma (Gondolatok Sopronból, három október 28-i esemény kapcsán). Evangélikus Élet 66, nov. 11. 46. sz. 7. Gabnai Sándor: „Madárszárnyon érkezett Sopronba a tavasz”, rendhagyó tudósítás a „mi utcánkból”. Evangélikus Élet 66. 2001. máj. 20. 21. sz. 1., 3. Gabnai Sándor: Születésnapi (köszöntı) beszélgetés a 70 éves Szokolay Sándor zeneszerzıvel. Lelkipásztor 76, 2001, 289-291. Gabriel, Theresia: Die Fürstlich Esterházysche Bibliothek-Zeugnis einer bewegten Vergangenheit. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 119-130. Gajdos László: Fasors. Erdészeti Lapok 136, 2001, 408. Galavics Géza: Egy hercegi táj „portréi”. MÉ. 50, 2001, 31-56. Gádori Vilmos: 45 éves évfolyamtalálkozó. BKL-B. 134, 2001, 104-105. Gálos Ernı: Emlékezés a harangöntı Seltenhofer családra. Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 1. 27. sz. 5. G. Cs.: Hitvalló prédikátorra emlékeztek. Evangélikus Élet 66, 2001. okt. 28. 44. sz. 3. Gergely Jenı: Adatok a keresztény-agrárszocialista mozgalom Sopron megyei történetéhez az 1920-as évek elsı felében. SSz. 55, 2001, 26-34. Géczi János: Három veszprémi mővész kiállítása Sopronban. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 171-173. Gépkereskedık Sopronban. Hírfa 11, 2001. dec. 13. 23-24. sz. 10. 92Giczy

János: Asszúpataki Hasznos László tárlata elé. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 159-160.

Gimesi Szabolcs: Kedves Olvasó! SSz. 55, 2001, 227-228. Glatz Ferenc (szerk.): Magyarországi kutatóhelyek. Társadalomtudományok. Természettudományok. Élettudományok. Bp., 2001, MTA. 357., 271., 279. G. M.: Soproni erdımentık. Természetbúvár 56, 2001, 2. sz. 23. Gols und Ödenburg. NZ. 45, 2001. aug. 3. Gombos László: Szerzıi est a 70 éves Szokolay Sándor tiszteletére. Evangélikus Élet 66, 2001. nov. 25. 48. sz. 5. 76

Gottschling Gyula: Emlékezés Doborjáni Ferencre (1904-1989). In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 275-281. Gruber, Karl: Ein Husarensäbel aus dem Burgenländischen Landesmuseum. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 131-135. Gürtler, Wolfgang: Das Personal des Forchtensteiner „Zeughauses” in den „Conventionalen” von 1739-1841. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 137-146. Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. Festschrift Gerald Schlag. Eisenstadt, 2001, Amt der Burgenländischen Landesregierung 504. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland Bd. 105. Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): wHR Dr. Gerald Schlag anlässlich der Vollendung seines 60. Lebensjahres am 8. Juni 2001 von seinen Kollegen und Freunden dargebracht. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 3-10. Vitéz Gyetvai György aranydiplomás erdımérnök (1919-2001). Erdészeti Lapok 136, 2001, 210. Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995). Konferencia (Gyır, 2001. május 15.). Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 1. Gyır-Moson-Sopron megye statisztikai évkönyve 2000. Gyır-Moson-Sopron Megyei Igazgatósága.

Gyır, 2001, Statisztikai Hivatal

Gyıri Gábor: Fónyad Pál (1909-2001). Lelkipásztor 76, 2001, 430. Gyıri György: Könyv a kanadai Soproniakról. Köznevelés 57, 2001. nov. 9. 35. sz. 18-19. Dr. Gyula Lampérth gestorben. NZ. 45, 2001. dec. 14. Gyurácz Ferenc: Csóka J. Lajos írása elé. Vasi Szemle 55, 2001, 43-44. Gyurácz Ferenc: A nemzeti önbecsülés képei. Vasi Szemle 55, 2001, 678-686. Gyurácz József – Keszei Balázs: Hazai tájakon. A Répce-völgy színes szıttese. Természetbúvár 56, 2001, 3. sz. 20-23. Gyuris György: Gyır-Moson-Sopron sajtóbibliográfiája. KF. 11, 2001, 2. sz. 309-336. Ha Ligno Novum, akkor Sopron! Fa. 49, 2001, 1. sz. 2. Hajnal László Gábor: Pandúrok, csendırök, rongyosok. (Miért lettek bőnbakok, a vak győlölet áldozatai 1945 után?!). I. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 265-270. Halász Aladár: Adamovich László 80 éves. Erdészeti Lapok 136, 2001, 164-165. Halász Aladár: Modrovich Ferenc (1887 – 1947) élete és munkássága. Sopron, 2001, NYME EK 75. Erdésznagyjaink arcképcsarnoka 16. 93Hambuch,

Wendelin: Ein Leben im Lutherschen Geist. Evangelischer Theologie-professor Dr. Karl Pröhle ist 90 geworden. NZ. 45, 2001. márc. 30.

Hardi Tamás – Nárai Márta: A határ menti területek jellegzetességeinek átalakulása a 20. század végi 77

Nyugat-Magyarországon. Tér és Társadalom 15, 2001, 2. sz. 107-130. Hausner Gábor: A Sz.Patricius Purgatoriomjáról való historia kiadásának történetéhez. MKSZ. 117, 2001, 332-340. Dr. Hazay István, a XX. század kiemelkedı magyar geodétája. GK. 53, 2001, 4. sz. 3-5. Hárich, János: Die Geschichte des Schlossgartens Eisenstadt. (1934) Aus dem Ungarischen von Hannelore Schmör-Weichenhain. BHBl. 62, 2001, 2. H. 3-41. Hárs József: Rizs a Fertın. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 120-12 Heller István: Augsburgi ötvösmővek Magyarországon. MÉ. 50, 2001, 324-330. Hokkyné Sallay Marianne: A mőemléki szakember, restaurátor, szervezı és tanítómester. M. 45, 2001, 15. Hollndonner László (szerk.): 10 éves az RC Sopron. Charter: 1991. április 30. RI Distrikt: 1910. Sopron, 2001, Hillebrand Ny. 21. Holzschuh, Gottfried: Spurensuche – zur Baugeschichte von Burg Forchtenstein. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 167-180. Horn János: Díjat nyert a Központi Bányászati Múzeum. BKL-B. 134, 2001, 285. Horn János: Selmecbánya, az európai bányászat bölcsıje. BKL-B. 134, 2001, 370. Horváth Adél Gabriella: Az 1920-as nemzetgyőlési választás Sopron vármegyében. SSz. 55, 2001, 4-25. Horváth Béla: Korszerő hazaiak. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 6. Horváth Béla: Tudományos tanácskozás dr. h. c. Dr. Sitkei György professzor, akadémikus 70. születésnapja alkalmából. Hírfa 11, 2001. máj. 3. 36., 38. Horváth Béla (szerk.): Tudományos tanácskozás Dr. h.c. Dr. Sitkei György professzor, akadémikus 70. születésnapja alkalmából. Sopron, 2001, NYME-FVM Mőszaki Intézete 65. Horváth Csilla: Családi borászat Sopronban. KSZ. 50, 2001. nov. 29. 48. sz. 17-18. Horváth Dénes: Nikolics Károly (1918-2000). Magyar Kémikusok Lapja 56, 2001, 1-2. sz. 46. Horváth Edit – Lampérth Gyula – W.Torda Erika (szerk.): A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) évkönyve a 2000/2001. tanévrıl az iskola fennállásának 444. évében. Sopron, 2001. Hillebrand Ny. 278. Horváth Edit: Pedagógusnap a Líceumban. Evangélikus Élet 66, 2001. jún. 17. 25. sz. 1. Horváth Géza: Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995). MH. 24, 2001, 6. sz. 94-95. Horváth József: Az idıszaki kiadványok bibliográfiájának tapasztalatairól. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 54-68.

anyaggyőjtési

és

szerkesztési

Horváth József – Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron, 2001, 78

Gyır-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára Levéltára kiadványa LXXXI.)

181. (Gyır-Moson-Sopron Megye Soproni

Horváth László: Egyházközségek és prédikátorok a „kapui tartományban” 1590-ben. SSz. 55, 2001, 433-445. Horváth László: Az Ikva és vizimalmai Fertıszentmiklósnál. HiK. 81, 2001, 111-117. Horváth Richárd: A Chernelházi Cherenelek a középkorban. SSz. 55, 2001, 369-382. 94Horváth

Sándor Domokos: Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995). Könyvtári Levelezı/lap 13, 2001, 6. sz. 35-36.

Horváth Zoltán: A soproni népszavazás sikere. 1921. december 14-17. Sopron, 2001, Sopron megyei jogú város önkormányzata 16. H. Ö.: Szőcs Ferenc 1905-2000. Mérnök Újság 8, 2001, 2. sz. 23. (Hıbır) /Tamás/: Ligno Novum 2001. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 9. sz. 28-48., 50-71. (H/ıbör/ T/amás/): Német mestervizsgázók Magyarországon. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 4. sz. 40. (H/ıbör/ T/amás/): Nyugat-Dunántúli Pannon Faipari Klaszter. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 7. sz. 49. Hunyadi László: A statisztikatudomány akadémikusai. Statisztikai Szemle 79, 2001, 279-284. XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Agrártudományi Szekció. Meghívó és program. 2001. április 17-20. Sopron, 2001, NYME EK. 45. XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Agrártudományi Szekció elıadásainak angol nyelvő összefoglalói. 2001. április 17-20. Sopron, 2001, NYME EK. 252. -ia-: Bormarketing konferencia Sopronban. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. nov. 14. 46. sz. 23. Integrált vállalatirányítás a FALCO Sopron Irodabútor gyárban. Profi fa 8, 2001, 11. sz. 24-25. Jankó Ferenc: Sopron történelmi épületállományának funkcionális hasznosítása (I.-II.). SSz. 55, 2001, 277-296., 411-432. Jeney Andrásné: Emlékezés Ila Bálint, Móricz Miklós, Némethy Artúr és Thirring Lajos életére és történeti statiszztikai munkásságára. Statisztikai Szemle 79, 2001, 626-627. Joó István: Földmérési – térképészeti – térinformatikai ismeretek oktatása a magyar felsıoktatásban. GK. 53, 2001, 7. sz. 13-17. Joó József – Merényi Zoltán (szerk.): Soproni Kalendárium 2001. Készült a Nyugati Kapu közremőködésével Sopron, 2001, TIT 199. Joób Máté: Szabó Gyula 1919-2000. Lelkipásztor 76, 2001, 101. ”A jövı tája a múltban gyökerezik”. Magyar János akadémikus. Erdıgazdaság és Faipar a Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001, okt. 5. 79

A jövıd: Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar Sopron. Felvételizıknek. Sopron, 2001, NYME EK 18. Jubilál a Roto ELZETT Certo. Hírfa 11, 2001. jún. 7. 11-12. sz. 30. Kaló Béla: „Csak az van, ami volt”. Fecske Csabával beszélgetett Kaló Béla. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 75-82. Kassovitz László: Nagycenki jubileum. Magyar Mezıgazdaság 57, 2001. jan. 2. 1. sz. 17. Katona Attila: Az „Isten veled, 20. század” címő kiállítás megnyitóbeszéde (2000. december 14.). SSz. 55, 2001, 108-110. Katona Csaba: A fertıbozi fürdı története. SSz. 55, 2001, 249-261. Katona Csaba: Fél évszázad Sopronban. Beszélgetés Tirnitz Józseffel. Levéltári Szemle 51, 2001, 1. sz. 66-68. Kaus, Karl: Archäologische Objekte in burgenländischen Gemeindewappen. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 181-194. 95Káposztás

János: Szakmai belügy? Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 4.

Kárpáti György: Vallomás a szülıvárosról. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 11-16. -kb.-: Vollversammlung und Ball in Ödenburg. NZ. 45, 2001. márc. 2. -kb.-: Deutscher Ball in Wandorf. NZ. 45, 2001. márc. 9. Kebelei Ferenc: „Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bőn pedig gyalázatára van a népeknek”. Evangélikus Élet 66, 2001. máj. 27. 22. sz. 8. Keglovich István: Soproni Borkalauz. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. szept. 19. 38. sz. 17. Kelemen István – Kalmár Tibor: Fertıhomok 1274-2001. Bp., 2001, Croatica Kht. 299+ 8 térkép+32 kép. Kerékpárbarát régió Nyugat-Dunántúlon. Lélegzet 11, 2001, 7-8. sz. 14-15. Keszthelyi Lajos: Simonyi Károly 1916-2001. Fizikai Szemle 51, 2001, 322-323. 2001 az olvasás éve. Erdészeti Lapok 136, 2001, 96. K. I.: Soproni megemlékezések, emléktábla avatás. Fizikai Szemle 51, 2001, 8. sz. hátsó külsı borító. Király Gergely: A Fertımelléki-dombsor vegetációja. In: Bartha Dénes (szerk.): Tilia 181-357.

X. 2001.

Király Pál: Fehér Dániel emlékülés. Erdıgazdaság és Faipar a Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. jan. 4-5. Király Tibor: A nyugat-magyarországi felkelıharcoktól a Civitas Fidelissima-ig (négy hónap bélyegtörténete Sopronban és környékén). Sopron, 2001, saját kiadás 120. Kiss Gábor – Zágorhidi Czigány Balázs: Sopron, Szabolcs, Vasvár. Topográfiai megfigyelések és 80

történeti adatok az Árpád-kori Vasvárról. SSz. 55, 2001, 355-360. Kiss Jenı: Mollay Károly magyar nyelvészeti munkásságáról. SSz. 55, 2001, 190-193. K. J.: Fiatal erdészek: Mit hoz a jövı? Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 10. Kiss Miklós: Alapkıletétel a Líceumban. Evangélikus Élet 66, 2001. febr. 25. 9. sz. 3. Kiss Miklós: Egy kis gyülekezet nagy karácsonyi adományt kapott. Evangélikus Élet 66, 2001.jan. 14. 2. sz. 3. Kiss Miklós: Elismerés két és fél évtizedes ecsenyi szolgálatért. Evangélikus Élet 66, 2001. szept. 2. 36. sz. 7. Kiss Miklós: Határon átnyúló kapcsolat. Evangélikus Élet 66, 2001. jún. 17. 25. sz. 3. Kiss Miklós: Mire használják fel a pénzt? Evangélikus Élet 66. 2001. ápr. 22. 17. sz. 5. Klein Rudolf – Lampel Éva – Lampel Miklós: Kortárs magyar építészeti kalauz Bojár Iván András szerkesztésében. Bp., 2001, Vertigo 285. Klötzl, Gebhardt: Die Verwaltungsgliederung des späteren Burgenlandes 1848-1921. Eisenstadt, 2001, Burgenländisches Landesarchiv 197. Burgenländische Forschungen Bd. 83. Konrath, Christoph: „… Ihre Heimat in neuem Lichte vor Augen.” BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 3-20. Kormos Ernı: 10 éves az EFE Öreg Fás Diákok Baráti Köre. Hírfa 11, 2001. aug. 13. 15-16. sz. 90-91., 92. Korzenszky Richárd: D. Hoffer Erzsébet tihanyi kiállítása elé. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 169-170. Kosztka Miklós – Baráth László: Szoboravatás. Erdészeti Lapok 136, 2001, 331. 96Kosztka

Miklós: Erdészeti, Faipari, Papíripari és Mezıgazdasági Tagozat. Mérnök Újság 8, 2001, 6. sz. 23.

Kosztka Miklós: Modrovich Ferenc emlékülés. Erdıgazdaság és Faipar. A Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. okt. 7. Kosztka Miklós: Zsigó László, Bogár István okl. erdımérnök emlékére. Erdészeti Lapok 136, 2001, 180. Kovacsics József (szerk.): Emlékezés Ila Bálint, Móricz Miklós, Némethy Artúr és Thirring Lajos életére és történeti statisztikai munkásságára. Bp., 2001, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar 201. (Bibliotheca Juridica Publicationes Chatedrarum 5.) Kovács Ferenc (szerk.): Bányászat. A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 57. kötet: Zambó János és Faller Gusztáv emlékkötet. Miskolc, 2001, Egyetemi Kiadó 124. Kovács Ferenc: Zambó János 1916-2000. MT. 46, 2001, 366-368. Kovács, Josef Ladislaus: Die Ödenburger Chronik. Eine Gattung der Schriftlichkeit bei den Weinbauern. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler,Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 81

195-204. Kovács József: Az erdımérnökképzésrıl. Erdészeti Lapok 136, 2001, 335. Kovács József László: Ave gymnasium nostrum, Stephano Széchenyi nominatum! In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 183-187. Kovács József László (ism.): Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995) Szerkesztette és a sajtótörténeti tanulmányt írta: Dr. Horváth József. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 165-168. Kovács József László: Ikerarckép. Csatkai Endre és Thier László. Várhely 7, 2001, 2. sz. 112-114. Kovács József László: Készülıdés. Száz éve született Molnár József soproni novellaíró. Várhely 7, 2001. 2. sz. 69-75. Kovács József László: Megkésett nekrológ. Dr. Jánosi Gyula (1910-1978). In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 273-274. Kovács József László: Nyugat-Magyarország a lanton. (Töprengés a tájhazáról a népszavazás 80. évfordulóján). Galambos Ireneusznak ajánlom. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 123-127. Köszöntjük a 2001-ben aranyoklevéllel kitüntetett tagtársainkat….Horváth Róbert…, Molnár László…, Reményi Viktor…, Varga József. BKL-B. 134, 2001, 482., 484-486., 488. Kövér Tamás: Nézzék, Tóték – Mint a filmeken . Örkény István: Tóték. Rendezte: Árkosi Árpád. Várhely 7, 2001, 1. sz. 107-110. Kıhalmy Tamás: Az évezred utolsó végzıs vadgazdái Sopronból. Magyar Vadgazda a Magyar Vadászlap szakmai melléklete 2001, 1. sz. 3. Krajasich, Peter: Der Einfluss der Kaiser-Jubiläums-Stiftung der Österreichisch-Ungarischen Assecuranz-Institute auf die Gründung des „Ungarischen Landesfeuerwehr-Unterstützungsfonds”. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 205-208. Kriegler, Johann: Politisches Handbuch des Burgenlandes. III. Teil. (1996-2001) mit Ergänzungen und Nachtragen zu Teil I und Teil II. Eisenstadt, 2001, Burgenländisches Landesarchiv 179. Burgenländische Forschungen Bd. 84. 97Kropf,

Rudolf: Beiträge zur Sozialgeschichte des südburgenländisch-westungarischen Judentums vom Toleranzpatent Josephs II. bis zur Revolution von 1848. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 209-224.

Kropf, Rudolf (ism.): Tirnitz József: Antworten auf die neun Fragepunkte der Maria Therisianischen Urbarialregulierung im Komitat Sopron/Ödenburg. II. Deutsche Bekenntnisse (1767). Herausgeber: Burgenländisches Landesarchiv und Soproni Levéltár. Redakteur: Felix Tobler. Gyır 1999, 217 Seiten. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 91-92. Kropf, Rudolf (ism.): Widder Roland (Hg.), Burgenland. Vom Grenzland in Osten zum Tor in den Westen. (Geschichte der österreichischen Bundesländer seit 1945, Hg.: Herbert Dachs, Ernst Hanisch, Robert Kriechbaumer, Bd. 5). Wien-Köln-Weimar 2000, 613 Seiten. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 93-96. 82

Kubinszky Mihály: Az Ady Endre úti kultúrház 50 évvel ezelıtti katasztrófája. Egy szemtanú visszaemlékezése. SSz. 55, 2001, 446-448. Kubinszky Mihály: Idegenforgalmi létesítmények a Lıverekben. SSz. 55, 2001, 262-276. Kubinszky Mihály: A modernizálódó soproni Lıver. Magyar Szemle 10, 2001, 1-2. sz. 200-207. Kubinszky Mihály: Sopron építészete a 20. században. SSz. 55, 2001, 115-148. Kubinszky Mihály: A Soproni Városszépítı Egyesület beszámolója a 2000. évrıl. SSz. 55, 2001, 110-111. Kubinszky Mihály: Volt egyszer egy Déli Vasút. Magyar Szemle 10, 2001, 7-8. sz. 185-190. Kujbusné Mecsei Éva (ism.): 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Horváth József-Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron, 2001. Gyır-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára kiadványa. LXXXI 181 p. SSz. 55, 2001, 453-456. Kurucz Miklós: Szabó József (1742-1801). Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. jún. 27. 26. sz. 23. Kurusa László: Új lehetıségek a magyar faiparban. Hírfa 11, 2001. júl. 16. 14. sz. 37-38. Kutató és Szolgáltató Központ Sopronban. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 2. sz. 19. Kücsán, József: Ödenburg und der Wein zu Beginn des 19. Jahrhunderts. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 225-238. Külföldön végzett faipari és erdımérnök hallgatók találkozója. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 5. sz. 19., Hírfa 11, 2001. júl. 2. 13. sz. 6., Profi fa 8, 2001, 7-8. sz. 16. Ladányi István: Kisvárosi kalandok. Ross Károly: Futás éji mezın. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 289-291. Lakatos Ferenc (összeáll.): A 2001. évben tiszteletdiplomában részesült erdımérnökök rövid szakmai életrajza. Sopron, 2001, NYME EK. 29. Lang, Alois: Der Nationalpark Neusiedler See – Seewinkel. Die ersten acht Jahre. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 73-81. Langer Ágnes (ism.): Rüdiger Wurth: Oedenburg. Seine historische Position im Boten- und Postwesen. (Oesterreichische Postdirektion 1850-1867 und 1921) Eisenstadt, 2001. SSz. 55, 2001, 342. Lampérth Gyula: Miniszterelnöki látogatás a Líceumban. Evangélikus Élet 66, 2001. jan. 28. 5. sz. 1. Lampérth Gyula: „Nem csak ép testben lehet ép lélek”. Evangélikus Élet 66, 2001. márc. 4. 10. sz. 4. Lovas Gyula: 125 éves a Gyır-Sopron közötti vasútvonal. SSz. 55, 2001, 297-318. 98László

László: Kutatás és gyakorlat. KSZ. 50, 2001. jún. 14. 24. sz. 19.

László Richárd: Gyır-Moson-Sopron megyei szikes talajok. Erdészeti Lapok 136, 2001, 38-39. Lengyelné Kiss Katalin: Harangtörténeti ankét Sopronban (2001. április 19-21.) M. 45, 2001, 237-239. 83

Létrejött Nyugat-Dunántúl közgazdasági egyeteme. Vasi Szemle 55, 2001, 249-250. Ligno Novum. Asztalos, Faipari és Erdészeti Szakkiállítások, kiállítók. Hírfa 11, 2001. aug. 13. 15-16. sz. 93. A Ligno Novum és a Wood Tech 2001 kiállítói. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 8. sz. 18-19. Ligno Novum Wood Tech. Profi fa 8, 2001, 5. sz. 10. Ligno Novum-WoodTech. Faragott képek. Magyar Építı Fórum 2001, 7. sz. 40. Ligno Novum Wood Tech 2001. Fa. 49, 2001, 4. sz. 1-2. Ligno Novum-Wood Tech 2001. szeptember 11-14. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 12. sz. 15. Lignovar: ahol a legfıbb mérce a minıség és az igényesség. Profi fa 8, 2001, 4. sz. 16-17. Lipták József: Nikolics Károly munkásságának összegzése a gyógyszerészeti szakirodalom tükrében. Gyógyszerészet 45, 2001, 590-592. Lovas ünnep Nagycenken. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. dec. 5. 49. sz. 5. Lıvei Pál: Hozzászólás Sedlmayr János hozzászólásához. M. 45, 2001, 49-50. L. P. (ism.): Harald Prickler: Castellum Paris und Pfeiferei – Beiträge zur Kunst-, Gewerbe- und Industriegeschichte des Nordburgenlandes. Burgenländische Forschungen, Band 80. BHBl. 62, 2001, 1. H. 71. Lutsch, Monika: „Egal, wo ich auch arbeite, ich würde wahrscheinlich auch infizieren”. NZ. 45, 2001. júl. 20. Madas András: Búcsú Szőcs Ferenctıl. Erdészeti Lapok 136, 2001, 68. A Magyar Hidrológiai Társaság 2001. évi kitüntetettjei. HiK. 81, 2001, 285. Dr. Magyar János professzor beszéde az 1990. november 4-i ünnepélyen. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 219-221 Magyar Tüdıgyógyász Társaság Allergológiai és Légzéspatológiai Szekció tudományos ülése: Sopron. 2001. szeptember 7-9. Sopron, 2001, Szociális Foglalkoztató Ny.. M/artényi/ Á/rpád/: Dr. Horváth László (1923-2000). BKL-B. 134, 2001, 99-100. Martos Gábor: Elsı közlés avagy egy soproni születéső fotográfus szerzetes felfedezése. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 176-183. Mastalírné Zádor Márta: Sopron bibliográfiája az 1999. évre. SSz. 55, 2001, 203-223. Márfai Molnár László (szerk.): A Civitas Fidelissima diskurzusa. Kulturális, történeti és gazdasági tanulmányok Sopronról. Sopron, 2001, 167. Márfai Molnár László – Molnár Csilla: Emlékezésformák a nyugati határvidéken. Valóság 44, 2001, 1. sz. 38-47. Mátyás Katalin: Az erdei iskolák hatékonyabb mőködésének lehetıségei. Erdészeti Lapok 136, 2001, 84

18-19. Meghívó – Faipari hulladékhasznosítás. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 9. Mesterházy Balázs: Emlékszem. Lelkipásztor 76, 2001, 179. Mezei Ottó: Bereznai Péter kiállítása elé. Várhely 7, 2001, 1. sz. 105-106. 99Méri Edina: A soproni

Központi Bányászati Múzeum új állandó kiállítása. H. 29, 2001, 4. sz. 97-99.

Mészáros György: Alkalmazott Mővészeti Intézet a soproni egyetemen. Magyar Ipar-mővészet 2001, 4. sz. 70-72. Mészáros György: Képtelen képek. Várhely 7, 2001, 2. sz. 82-84. Mi is voltunk egyszer az Akadémián. Erdészeti Lapok 136, 2001, 329. Michalkó Gábor: A magyarországi bevásárlóturizmus szociálgeográfiai vonatkozásai. FÉrt. 50, 2001, 255-270. Mikó Sándor: Soproni diplomázók. Bútor Trend 4, 2001, 4. sz. 16-17. Modrovich Ferencre emlékeztek. Hírfa 11, 2001. szept. 27. 18. sz. 40-41. Molnár Csilla: Emlékezésformák a határ mentén. In: Szála Erzsébet (szerk.): Tudomány napja 2000. 53-62. Molnár Géza: 56-ra emlékezem. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 75-116. Molnár Judit: Petıfi-kultusz Ostffyasszonyfán. Vasi Szemle 55, 2001, 196-205. Molnár László: Vonzásból részesedés. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 7. Molnár László: Zambó János (1916-2000). SSz. 55, 2001, 194-196. M/olnár / S/ándor/: Az álgesztes bükk faanyag kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 19. Molnár, Sándor: Holz- und Forstmesse in Sopron wächst kontinuierlich. Holz-Zentralblatt 127, 2001, 1670. Molnár Tímea: Édeskés Melodráma, Te Fanyar Gyümölcs! Csehov: Cseresznyéskert. Rendezte: Ferkai Tamás. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 113-120. Molnár Tímea: Az Imperátor. Spiró György: Az imposztor. Rendezte: Mikó István. Várhely 7, 2001, 2. sz. 86-91. Mıcsényi Mihály – M. Szilágyi Kinga – Alföldy Gábor – J.Szikra Éva: Királyi és hercegi kertek Magyarországon. Eszterháza, Gödöllı, Keszthely, Visegrád. Bp., 2001, Szt. István Egyetem Kertmővészeti Tanszék – Mágus Kiadó 244. Az MTA új levelezı tagjai …Kiss Jenı. MT. 46, 2001, 1483-1484. MTESZ-díjjal kitüntetettek. Erdészeti Lapok 136, 2001, 11. Muráth Péter: Soproni Füzetek 2000. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 157-159. 85

Münzer, Rita – Prickler, Leonhard (zgst.): Landsleute. Alte Ansichten aus der ländlichen Arbeitswelt im Burgenland. Kalender 2002. Nabodán Erika: Igéretes kiállítás. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 8. Nagy Alpár: Amirıl „A soproni evang. tanuló ifjúság 'Zene-Társaság'-ának jegyzıköny-ve” mesél. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 193-207. Nagy László: A Páneurópai Piknik és az 1989. szeptember 11-i határnyitás. SSz. 55, 2001, 75-87. Nagybocskai Vilmos: Újból hirdeti az igét Budaker Oszkár… Zoltán László Oszlop Isten templomában címő könyvén keresztül. Lelkipásztor 76, 2001, 185-186. 4. Nemzetközi Páneuropai Vörösbor Verseny. KSZ. 50, 2001. jan. 18. 2. sz. 2. Neumann Tibor (szerk.): Analecta Mediaevalia I. Bp., 2001, 281. Neusiedler See wurde Grenzübergang. NZ. 45, 2001. júl. 13. Németh Árpád: Az új évezred elsı képei. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 164. 100Németh

Ferenc: Az 1950. évi áprilisi valétálásunkhoz vezetı rögös út. Egy erısen érdekelt vallomása. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 17-31.

Németh Ferenc (1915-2000). Erdészeti Lapok 136, 2001, 179. Németh Ferenc: Farkas Imre (1922-2000). Erdészeti Lapok 136, 2001, 33. Németh Ildikó (ism.): Bán János: A Soproni Katolikus Konvent története 1625-2000. Szerk.: Dr. Kovács József László. Sopron, 2000. SSz. 55, 2001, 197-198. Németh Ildikó (ism.): Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. A város igazgatási szervezete és tisztviselıi az abszolutizmus idején. Zalaegerszeg, 2000. SSz. 55, 2001, 341-342. Németh, Ildikó: Der Einzugsbereich einer westungarischen Schulstadt um die Jahrhundertwende: die ethnische Zusammensetzung der Gymnasialschüler in Ödenburg 1890-1910. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 253-267. Németh László: Magyar vidék (részlet). In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 219-220. N.M. Csendesnap a soproni Eötvösben. Evangélikus Élet 66, 2001. máj. 13. 20. sz. 3. Nógrády Árpád: Paraszti telekhasználat és földbérlet a Kanizsaiak Sopron-környéki birtokain (Csepreg 1522. évi összeírásai és a nagycenki Jankó István vagyona). SSz. 55, 2001, 361-368. (ny): Középpontban az agrár szakkönyvek. Hírfa 11, 2001. márc. 1. 5. sz. 12. (ny): Ligno-Novum-Wood Tech: Asztalos-, Faipari és Erdészeti Szakkiállítás. Hírfa 11, 2001. szept. 13. 17. sz. 23-25. (ny): Megnyílt a FALCO Sopron Irodabútor Kft. Új budapesti bemutatóterme. Hírfa 11, 2001. szept. 27. 18. sz. 16-17. (ny): Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter. Hírfa 11, 2001. júl. 16. 14. sz. 36. (ny): Tanévnyitó ünnepség a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán. Hírfa 11, 2001. 86

szept. 27. 18. sz. 18. (ny): Tavaszi vásár Sopronban az Ubrankovics és társa Erdészeti és Faipari Kft-nél. Hírfa 11, 2001. máj. 3. 9. sz. 32. (ny): Vásári készülıdés Sopronban. Sopron 2001. augusztus 22-25. Ligno Novum, Wood Tech. Hírfa 11, 2001. júl. 2. 13. sz. 20. Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. Erdészek belsı és külsı számüzetése az 50-es években. Bp.-Sopron, 2001, OEE Erdészettörténeti Szakosztály-Erdész Szellemi Mőhely 230. Erdészettörténeti Közlemények XLIX. Nyitány. Bútor Trend Magazin 4, 2001, okt-nov. 5. sz. 39. A Nyugat-Magyarországi Egyetem 2001. évi tanévnyitóján. Erdészeti Lapok 136, 2001, 320. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara. Egészségügyi Gazdasági Szemle 39, 2001, 2. sz. 157. Nyugat-Magyarországi Egyetemért Emlékérem. GK. 53, 2001, 7. sz. 45-46. Nyugati Kapu. A Régió hetilapja. Alapító és kiadó: Tudományos Ismeretterjesztı és Tájékoztató Egyesület. Felelıs vezetı: Vigné Kovács Margit. 2001. (nyz): Ülıeszközeink – új utak a magyar formatervezésben. Hírfa 11, 2001. máj. 17. 10. sz. 33. Ormos Balázs: Az erdészeti felsıoktatás helyzete. Erdészeti Lapok 136, 2001, 158-159. 101Ormos

Balázs: Erdészeti Szakvásár és Konferencia. Sopron, 2001. augusztus 22-25. Erdészeti Lapok 136, 2001, hátsó belsı borító.

Ormos Balázs: Magyar Tudomány Napja. Erdészeti Lapok 136, 2001, 387. Ormos Balázs: Valétálás a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Erdészeti Lapok 136, 2001, 206. Oroszi Sándor (ism.): Király Pál: A velünk élı múlt. Erdészeti emlékhelyek Magyarországon. Országos Erdészeti Egyesület. Budapest, 2000. 240 oldal. ASZ. 43, 2001, 583-585. Osgyáni Vilmos: Az épülı pécsi dómkıtár négy rekonstrukciója. M. 45, 2001, 21-26. Ödenburg bekommt Konferenzzentrum. NZ. 45, 2001. jan. 26. Ökológiai központot avattak Sopronban. Profi fa 8, 2001, 11. sz. 11. Pallósiné Toldi Márta: Méltó prezentáció, programhirdetéssel. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 10, 2001, 7. sz. 30-32. Paneuropa Picknick in Kroisbach. NZ. 45, 2001. aug. 24. Pájer Imre: A megyei sajtóbibliográfia és a sajtótörténeti kutatás – a Rábaköz példáján bemutatva. Kisalföldi Könyvtáros 2001. 1. sz. 19-24. Pápai Gábor: Szégyen. Erdészeti Lapok 136, 2001, 386. Peéry Rezsı: Szemben az emlékekkel. Bp., 2001, ISTER 208. 87

Perschy, Jakob: „Der Freie Arbeitsbauer” und das Burgenland. Ein kleiner Beitrag zur Rezeptionsgeschichte unseres Bundeslandes in der Zwischenkriegszeit. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 269-275. Perschy, Jakob: Liebe Leserinnen und Leser! BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 1-2. Petrik Elemér – ifj. Pétery Elemér – Pétery Ákos: Fiadnak hagyd örökül. Bp., 2001, OSKAR 216. Pétervári András – Manninger Gusztáv (szerk.): Dr. Manninger Gusztáv Adolf egyetemi tanár élete és munkássága. Tudománytörténeti Füzet. Keszthely, 2001, VE GMK Központi Könyvtár és Levéltár 63. (Georgikon Kiskönyvtár 11.) P. H. Zs.: Hírek a Központi Bányászati Múzeumból. BKL-B. 134, 2001, 527. Pió Márta: Fegyházra ítélt orvvadászok. Magyar Vadászlap 10, 2001, 6. sz. 12. Pió Márta: Gyır-Moson-Sopron megye – Szany. Vadásznapi körkép. Magyar Vadászlap 10, 2001, 10. sz. 13. Piros füzetek. Erdészeti Lapok 136, 2001, 96., Erdıgazdaság és Faipar. A Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. márc. 7., Hírfa 11, 2001. febr. 1. 3. sz. 34. P.K.: Herender Ausstellung in Ödenburg. NZ. 45, 2001. okt. 26. Pogány Gábor: Mőhelymunkák, mestermővek. A Képes Céh a Festıteremben. Várhely 7, 2001, 1. sz. 95-99. Pogány Gábor: Soltra E. Tamás érmei. Várhely 7, 2001, 2. sz. 135-137. Polgár Tamás: Az Egységes Párt szerepe a Sopron vármegyei országgyőlési választásokon (1926-1931). SSz. 55, 2001, 88-107. Polgár Tamás (ism.): Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995) szerk. Horváth József. Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Gyır, 2000. 912 p. SSz. 55, 2001, 456-459. Pollack, Paul: Duna menti kerékpárút Ausztriában. Bp., 2001, Frigoria. Polster, Gert: Die ältere Linie der Familie Batthyány in 18. Jahrhundert. Teil 6: Philipp Graf Batthyány. BHBl. 62, 2001, 1. H. 55-68. 102Prickler,

Clara: Die Forchtenau-Bilder des Johann Adam Klein. In: Gürtler, Wolfgang-Winkler, Gerhard J.(hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 277-287.

Prickler, Harald: Das Goldschmiedehandwerk im burgenländischen Raum bis ins 19. Jahrhundert. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 289-323. Prickler, Leonhard: Die Entstehung des burgenländischen Landeswappens als Ausdruck des politisch-kulturellen Umfelds in den „Geburtsjahren” des Burgenlandes. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 325-343. Prickler, Leonhard: Landeskundlicher Diskussionsnachmittag am 7. November 2000. Univ. Prof. Dr. Dieter Kolonovits, Wien: „Zur Rechtslage der Volks-gruppensprachen im Burgenland”. BHBl. 62, 88

2001, 1. H. 69-70. Prost, Franz: „Der Natur und Kunst gewidmet”. Der Esterházysche Schlosspark in Eisenstadt. Wien-Köln-Weimar, 2001, Böhlau Verlag 305. Prost, Franz: Quellentexte zur Geschichte des Esterházyschen Schlossparks in Eisenstadt. Einleitung. BHBl. 62, 2001, 2. H. 1-2. P.T.: Dr. Faller Gusztáv (1930-2000). BKL-B. 134, 2001, 95-96. P.T.: Idıszaki kiállítás a Központi Bányászati Múzeumban. BKL-B. 134, 2001, 284-285. P.T.: Dr. Zambó János (1916-2000). BKL-B. 134, 2001, 97-98. Pup Vilmos: A Büki Gyógyfürdı elmúlt negyedszázadának vendégforgalma és vízgazdálkodása. HiK. 81. 2001, 197-200. Pusztai László: Szakál Ernı szobrászmővész világi szobrairól. M. 45, 2001, 15-20. Pusztay János: Néhány gondolat a felsıoktatásról és a tudományfejlesztésrıl. Vasi Szemle 55, 2001, 579-584. Radnai Gyula: Egy mőegyetemi professzor elıadásai a Múzeum körúton. TV. 132, 2001, 534-535. Rácz Henriett: Szidónia Kastélyszálló, Röjtökmuzsaj. MÉPi. 51, 2001, 3-4. sz. 71-73. Rácz Zoltán: Sopronban személyügyi posztgraduális képzés indul. Humánpolitikai Szemle 12, 2001, 4. sz. 40-42. Ráczné Schneider Ildikó: Az Erdészeti Múzeum 2000-es évérıl. Erdészeti Lapok 136, 2001, 94-95. Reiss, Johannes: „Über das Waschen der Hände”. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 357-361. Remény a Ligno Novum hosszú távú fejlıdésére. Profi fa 2001, 10. sz. 13. Reményi Mihály: Gróf Széchenyi István (1791-1860). Evangélikus Élet 66, 2001. szept. 23. 39. sz. 7. R.É.: 190 éve született Liszt Ferenc. Bécsi Napló 22, 2001, 5. sz. szept.-okt. 11. Rimányi Zita: Cél az unio piaca. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. szept. 26. 39. sz. 22. Ritterstatue in Kroisbach. NZ. 45, 2001. jún. 1. Rittsteuer, Josef: Palatin Nikolaus Esterházy und die Jesuiten. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 363-368. Roller Kálmán: „…mi is voltunk egyszer az Akadémián”. Soprontól Vancouverig 1956-2000. Bp., 2001, Tarsoly Kiadó 255. Román András: Egy élı klasszikus. M. 45, 2001, 1. Rozgonyi Tamás – Zsille Zoltán: Búcsú Hegedős Andrástól. Bp. 2001, Osiris 345. 103Rozsondai

Rita: A gyıri Streibig-nyomda 18. századi kalendáriumai. MKSZ. 117, 2001, 132-138. 89

Rubóczky István: Borostyánkı vára. Köznevelés 57, 2001. jan. 26. 4. sz. 19. Rubóczky István: Sopron: Fabricius-ház. Köznevelés 57, 2001. máj. 18. 20. sz. 19. Sajtósarok. Nyugat-Dunántúl. Magyar Felsıoktatás 2001, 7. sz. XIV-XVI. Salamon Nándor: Megnyitó Jáky György soproni kiállításán. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 165-167. Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2002. Sopron, 2001, Quint 259. Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. Mővészeti antológia. Sopron, 2001, EDUTECH 299. Ifj. Sarkady Sándor: Avatóbeszéd a felkelıemlékmő leleplezésén. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 261-264. Ifj. Sarkady Sándor: Elıszó a Civitas Fidelissima (1921-2001) c. képeslapsorozathoz. Sopron, 2001, 5. Ifj. Sarkady Sándor: A Nyugat-magyarországi felkelés 80. évfordulója emlékére. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 255-258. Ifj. Sarkady Sándor: A Nyugat-Magyarországi Liga (Egy területvédı szervezet tevékenysége 1919-1922 között). SSz. 55, 2001, 34-57. Ifj. Sarkady Sándor: A soproni Török-Kremszner nyomda. Adalék a soproni nyomdászat történetéhez-. Várhely 7, 2001, 2. sz. 115-120. Ifj. Sarkady Sándor – Szabó Péter: Soproniak a Don-kanyarban. Sopron, 2001, EDUTECH Kiadó 437. Ifj. Sarkady Sándor (ism.): Sosztarich András: A soproni sportrepülés történetete. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 164-165. Sass László: Egyebek között. Várhely 7, 2001, 1. sz. 5. Sass László: Nincs hara(n)g. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 5. Sass László (szerk.): Sopron a népszavazás idején 1921-1922. Schäffer Ármin udvari fényképész fotográfiái. Ifj . Sarkady Sándor, Tóth Imre és Kincses Károly tanulmányával. Megjelent a soproni népszavazás 80. évfordulójára 2001 decemberében. Sopron, 2001, EDUTECH Kiadó 131. Sass László: Restart. Várhely 7, 2001, 2. sz. 5. Sáry István: Gyır és a vasutak. Gyır, 2001, Gyır Megyei Jogú Város Levéltára 17+30. (Gyıri Tanulmányok Füzetek Tudományos Közlemények 6.) A Scarbantia Társaság közleménye. SSz. 55, 2001, 87. Schachinger, Georg: Burgenland als Ziel 1-Gebiet Österreichs. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 83-90. Schatovich, Rupert: Bauen in den Siebzigern zwischen Tamburizza und Rock'n' Roll. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 47-52. Schlag, Gerald: Verzeichnis der Publikationen. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 11-14. 90

Schober, Michaela C.: Der Eisenstädter Schlosspark. Die Entstehung des englischen Landschaftsgartens und seine Entwicklung bis Anfang des 20. Jahrhunderts. BHBl. 62, 2001, 2. H. 97-124. Schubert, Kurt: Das Österreichische Jüdische Museum in Eisenstadt – ein Zentrum der Erforschung der jüdischen figuralen Kunst und ihrer Bedeutung für die früh-christlichen 104Ikonographie. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 369-373. Sedlmayr János: Magyarországi érett gótikus mérmővek (1380-1460). M. 45, 2001, 38-43. Sedlmayr János: Szakál Ernı, az egyik példaképem. M. 45, 2001, 9-14. Seedoch, Johann: Der Aufbruch der Landeskunde. BHBl. 62, 2001, 3-4. H. 35-46. Seedoch, Johann: Der Erwerb der Herrschaft Hornstein durch Fürst Paul Esterházy. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 375-387. Sikeres évet zárt az alapítvány. Profi fa 8, 2001, 12. sz. 6. Sinkovics Ferenc: A megalázás stációja. Magyar Demokrata 5, 2001. máj. 10. 19. sz. 16-17. Sipos László: Ötven éve: az elsı magyarországi atommag-átalakítás. Technika 44, 2001, 11. sz. 3. Sok pénzt szánnak az erdıprogramra. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 8. sz. 56. Solymos Rezsı: Erdırendezési Tudományos Konferencia Magyar János akadémikus 90. születésnapja alkalmából. Erdészeti Lapok 136, 2001, 377-380. Solymár Monika: Hitoktatás és gyülekezetépítés. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 22. 17. sz. 8. Somogyi József: Tárczy-Hornoch Antal akadémikus századik születésnapjára. Várhely 7, 2001, 1. sz. 121-125. Sopron, la premiére! Sopron az elsı! Nouvelle Gazette de Hongrie 2001. márc.-jún. 24-25. sz. 18. Sopron, a leghőségesebb város. Bp., 2001, Miniszterelnöki Hivatal Országimázs Központ 24. Sopron Press. Regionális információs hetilap. Sopron-Gyır, 2001, Kisalföld Kiadó Kht. Sopron, un terroir viticole a découvrir. Sopron, a felfedezésre váró borvidék. Nouvelle Gazette de Hongrie 2001. márc.-jún. 24-25. sz. 19. Sopronban ülésezett a Bútor- és Faipari Szövetség elnöksége. Profi fa 8, 2001, 10. sz. 8. Soproni állásbörze. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 2. sz. 20. Soproni cégregiszter. Sopron, 2001, Gosztom és Varsányi Kft. 80. Soproni Est. Kéthetente megjelenı ingyenes kulturális programmagazin. 4, 2001, Soproni Est Kft. Soproni Evangélikus Gyülekezeti Lap. Gemeindebrief. Szerk.biz.vez.: Vámos Mónika. Fk. Kebelei Ferenc.VIII, 2001, megjelenik kéthavonta. Soproni Faiparos Találkozó. Fa. 49, 2001, 1. sz. hátsó külsı-belsı borító., 2-3. sz. 20. Soproni Hírsztár. Információs hetilap Sopronban és környékén. Sopron, 2001. Gosztom és Varsányi 91

Kft. Soproni Iránytő. Információs kiadvány. /Havonként/. Sopron, 2001. Soproni Kisokos 2001/1-2. Sopron, 2001, Kisokos Bt. 208. , 172. Soproni Mősor /Havonta megjelenı ingyenes mősorfüzet/. Sopron, 2001, Gosztom és Varsányi Kft. Soproni Program Ajánló. Kulturális, mővészeti és közéleti kiadvány. Felelıs szerk.: Füzi Edit. 5, 2001, SPA Kulturális Menedzser Iroda. Havonta jelenik meg. Soproni Szuperinfo. Információs hetilap. Sopron, 2001, Juhász Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Soproni Ünnepi Hetek 2001. június 22.-július 15. Sopron, 2001, Pro Kultúra Sopron 16. Sosztarich András: A soproni sportrepülés története. Sopron, 2001, szerzıi kiadás 204. 105Sóki

Imre: Kirándulás Sopronba és Burgenlandba. BKL-B. 134, 2001, 491-492.

S.P.T.: Hantó Endre (1920-2000). BKL-B. 134, 2001, 169-170. Staar Gyula: A soproni részecskegyorsító. Beszélgetés Simonyi Károllyal. TV. 132, 2001, 540-542. Steiger, Andreas: „Zum Schutz der Grenze bestimmt!?” – Das Bundesheer und der Schutz der burgenländischen Grenze in den Jahren 1956 bis 2001. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 389-404. Storno-Gedenkausstellung. NZ. 45, 2001. nov. 23. Surbán Frang Gizella: Kis krónikáim. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 19-22. Surján Miklós: Gyır-Moson-Sopron megye sajtóbibliográfiájáról. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 10, 2001, 7.sz. 33-40. Surján Miklós: Gyır-Moson-Sopron megye sajtóbibliográfiájáról – bibliográfus szemmel. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 2-12. SÚGÓ. Havonta megjelenı országos színházi programmagazin, 2, 2001, Veszprémi Est Kft. Sümeghy József: Egy iskolaigazgató portréja. (Részletek a Prıhle Jenı emléktáblájának avatásán elhangzott beszédbıl). Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 8. 28. sz. 7. Sümeghy József: Prıhle Jenı emléktáblája elıtt. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 174-176. Sümeghy József: Sikertörtrénet vagy isteni küldetés? Gabnai Sándor lelkészi beiktatása. Evangélikus Élet 66, 2001. márc. 4. 10. sz. 4. Sümeghy József: Soproni Líceum. Egy 444 éves iskola utóbbi 10 évérıl. Evangélikus Élet 66, 2001. jún. 17. 25. sz. 7. Sümeghy József (ism.): Zoltán László (szerk.): Oszlop Isten templomában – Budaker Oszkár (1896-1952). In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 293-294. Sümeghy József (ism.): Zoltán László (szerk.): Oszlop Isten templomában. Budaker Oszkár 1896-1952 soproni evangélikus lelkész, teológiai tanár, a Teológus Otthon igazgatója. Sopron, 2000. Saját 92

kiadás. SSz. 55, 2001, 340. Szabó Edit: Az intersticiális víz fizikai és kémiai tulajdonságai a Fertı nádasában. HiK. 81, 2001, 468-470. Szabó Géza: A nevelık nevelıje. Öregdiákok tisztelgése Rozsondai Károly emléke elıtt. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 29. 18. sz. 5. Szabó Imréné: Teljessé vált a megyei sajtóbibliográfiák sorozata. Könyvtári Levelezı/lap 13, 2001, 6. sz. 15-18. Szabó János: Az 1941-ben iratkozott bánya-, kohó- és erdımérnökhallgatók találkozója Sopronban. BKL-B. 134, 2001, 496. Szabó János – Lengyel György – Cserjés Antal: Öregdiák találkozó Sopronban. Erdészeti Lapok 136, 2001, 334. Szabó Lajos: A 90 éves Prıhle Károly professzor urat köszöntjük. Evangélikus Élet 66, 2001. febr. 18. 8. sz. 2. R. Szabó Lajos: Áthallások a Tótékból. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 177-180. R. Szabó Lajos: Verssel és képpel a világról. Völgyi János: Emlékek örökzöld fája. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 163-164. 106Szabó

Márta – Sisakné Zentai Ilona (szerk.): Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága ünnepi tudományos ülése a Magyar Tudomány Napja alkalmából. Veszprém, 2001. november 6. Veszprém, 2001, MTA Veszprémi Területi Bizottsága 65.

Szabóky Csaba – Leskó Katalin: Vörösfenyı gubacsmoly Cydia (Laspeyresia) zebeana Ratzeburg Magyarországon. ERTI Kiadványai 2001, 15. sz. 117-119. Szakál Ernı munkássága saját kező összeállításban. M. 45, 2001, 33-37. Szakál Ernı: A sopronbánfalvi gótikus templom helyreállításáról. M. 45, 2001, 2-8. Szakál Ernı: Szobrászati és mőemléki tevékenységem gyökerei sokágú fája és terméke. M. 45, 2001, 1. Szakkönyvek sikere. KSZ. 50, 2001. márc. 8. 10. sz. 3. Szakmai konferenciák a Ligno Novumon. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 6. sz. 27-30., 7. sz. 27-30. Szakmai konferenciák a Ligno Novumon! Sopron, 2001. augusztus 22-25. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 8. sz. 20-21. Szarka László – Bakó Erzsébet – Zilahi Józsefné – Fényes Ákos – Jakab László – Légrádi Imre – Takáts Tamás – Tóth Szabolcs – Úry Elıd (szerk.): A Kárpát-kanyartól a Cevennekig. Szemelvények a Soproni Kálvin Kör 1996-2001 közötti tevékenységébıl. Sopron, 2001, Soproni Kálvin Kör 184. Szarka László: Turóctól Chicagóig. Milan Hodza középeurópai útja. Európai utas 12, 2001, 3. sz. 93

63-67. Szathmári Gabriella: Fürödjön Balfon! Könnyő téli séta a Soproni-hegységben. Családi Lap 50, 2001,1. sz. 52-53. Szádeczky-Kardoss Gyula: Államhatármérés. GK. 53, 2001, 6. sz. 36-37. Szála Erzsébet (szerk.): A tudomány napja 2000. Sopron, 2001, NYME Benedek Elek Pedagógiai Fıiskolai Kar 101. Szála Erzsébet: A tudományos és lelki élet nagyjai a 17-18. századi Sopronban. Várhely 7, 2001, 3-4. sz.137-150. Szála Erzsébet: Wittnyédy István (1612-1670). Evangélikus Élet 66, 2001. okt. 28. 44. sz. 7. Sz. E.: Lackner Kristóf 1571-1631. Evangélikus Élet 66, 2001. aug. 19. 34. sz. 9. Szebik Imre: In memoriam Dr. Lampérth Gyula (1950-2001). Evangélikus Élet 66, 2001. dec. 16. 51. sz. 7. Szebik Imre (ism.): Soproni Füzetek 2000. Evangélikus Élet 66, 2001. febr. 25. 9. sz. 5. Szelle Ernı: Csörgey Titusz (1875-1961). Madártávlat 8, 2001, 1. sz. 8. Szemán Attila (ism.): Gömöri János: Az avar-kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannoniában. Sopron, 2001. SSz. 55, 2001, 448-449. Szemán Attila – Méri Edina: A bányászati felsıoktatás tanulóinak reprezentáns ruhadarabja, a ”Grúben”. In: Vajk Éva (fıszerk.): Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX). 57-69. Szemerey Tamás: Gondolatok a soproni „Restaurátor szakmai napok” alatt és után. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 10. sz. 68-69. Szemerey Tamás (szerk.): „80 éve volt a Nyugat-magyarországi fölkelés, az ágfalvi csaták és a Sopronkörnyéki népszavazás.” Sopron-Sarród. 2001, Fertı Hanság Nemzeti Park 33. Szende Katalin (ism.): Analecta Mediaevalia I. Tanulmányok a középkorról, szerk. Neumann Tibor, Budapest 2001. 281 p. SSz. 55, 2001, 450-453. 107Szende

Katalin: Fidelitas és politika. Kihez és miért volt hőséges Sopron városa a középkorban? SSz. 55, 2001, 343-354.

Szenkovits Péter: Meg tudod csinálni. Szombathely, 2001, saját kiadás 136. Szerbusz szomszéd! – Servus Nachbar! NZ. 45, 2001. jún. 29. Széchenyi-díjasok. KSZ. 50, 2001. ápr. 5. 14. sz. 3. Székely László (szerk.): Gyır-Moson-Sopron ortofotók. Pécs, 2001, Székely és Társa 79. Ortofotók sorozat. Székely Zoltán: Egy késıbarokk kolostor élete a tárgyak tükrében: a csornai premontrei prépostság 1786-ban. SSz. 55, 2001, 383-410. 94

Szidnai László: Szőcs Ferenc 1905-2000., Véssey Tibor 1916-2000. Magyar Vadászlap 10, 2001, 2. sz. 13. Szimon János: A történelmi egyházak kapcsolatai Sopronban. Ökumenikus relációk In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 209-215. Szimon János: Vigasz betegségben. Cikkek és visszaemlékezések. Bp., 2001, Gadó Pál 60. Szitás József (szerk.): Nyugat-Magyarországi Egyetem 2000/2001. tanévének évkönyve. Sopron, 2001, Nyugat-Magyarországi Egyetem 298. Szitás József (szerk.): Nyugat-Magyarországi Gyır-Mosonmagyaróvár-Székesfehérvár. Sopron, 2001, NYME 56.

Egyetem.

Sopron

Sz. J.: Gyóni Géza. Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 22. 30. sz. 5. Szokolay Sándor: Andrássy Péter és Korzenszky Richárd: „Láttam, Uram, a hegyeidet” c. fotokiállítása elé. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 145-148. Szokolay Sándor 70 éves. Evangélikus Élet 66, 2001. április 1. 14. sz. 5. Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és fıiskolákon 1789-1919. Ungarnländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen 1789-1919. Bp., 2001, ELTE Levéltára 861. Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 5. Szövényi Péter – Galambos István – Hoch Zsófia: A Soproni-hegység mohaflórája. In: Bartha Dénes (szerk.): Tilia X. 2001, 5-180. Szövényiné Kukorelli Irén: Vidékkutatás elızményekkel és tényekkel. Tér és Társadalom 15, 2001, 2. sz. 71-85. Szretykó György: Sopron polgárosodásának néhány jellemzı vonása a századfordulón. Comitatus 11, 2001, 1-2. sz. 85-93. Takács Miklós: Gyır-Moson-Sopron megye idıszaki sajtójának bibliográfiája (1779-1995). Vasi Szemle 55, 2001, 502.503. Takács Miklós: A sajtóbibliográfiáról a „szomszéd szemével”. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 13-18. Takács Péter (szerk.): Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar. Sopron, 2001, NYME FK 24. Tamás József: A soproni hegyvidéki erdık történelmi fejlıdése, tájleírásai a fafaj, elegyarány és korosztály viszonylatában napjainkig 1955. Közzéteszi Bartha Dénes. Sopron, 2001, OEE Erdészettörténeti Szakosztály 133. Erdészettörténeti Közlemények L. Takács Péter: Faipari kari napok. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 12. sz. 18-19. Tanácsadás. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 2. sz. 20. A Tanulmányi Erdıgazdaság és az idegenforgalom. Erdıgazdaság és Faipar a Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. júl. 7. 95

108H.

Temesvári Ágota – Szalai József (szerk.): A Magyar Tudomány Napja 2001. Alkalmazott matematika és mechanika tudományos konferencia. Sopron 2001. november 23. Sopron, 2001, NYME Erdımérnöki Kar, Matematika Intézet, Faipari Mérnöki Kar, Mőszaki Mechanika és Tartószerkezetek Intézet 39.

Terítéken a Ligno Novum. Hírfa 11, 2001. szept. 27. 18. sz. 10. Természet-tudomány ösztöndíj tanároknak. TV. 132, 2001, 11. sz. CLXXV. Természetvédelem Sopronban. Erdıgazdaság és Faipar. A Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. szept. 8. Tilcsik, György: Quellen und Angaben zur Tätigkeit von Gottlieb August Wimmer im Herbst 1848. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 405-425. Tilkovszky Loránt (ism.): Szita Szabolcs: Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában. Magyarországi Zsidó Kulturális Örökség Közalapítvány. Bp., 2000, 362 old. SZ. 135, 2001, 781-782. XIII. Országos Érembiennálé. Sopron, Lábasház, 2001. június 23-szeptember 10. A kiállítást rendezte: Askercz Éva. Sopron, 2001, Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala. T.K.: Állásbörze Sopronban. Magyar Asztalos és Faipari 2001, 3.sz. 62-63. T.K.: Diplomaosztás a Faipari Mérnöki Karon. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 6. sz. 17. T.K.: Tudományos Diákköri Konferencia. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 12. sz. 120. Tobler, Felix: Die Instruktion des Fürsten Nikolaus II. Esterházy für den Eisenstädter Theatersekretär Heirich Schmidt aus dem Jahre 1810. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 427-433. Tompa Pálné: Aranykatedra-emlékéremmel kitüntetett soproni tanítónı. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 8. 15. sz. 5. Tompa Pálné: A soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola… Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 1. 14. sz. 5. totaj: Mi marad utánuk? Magyar Asztalos és Faipar 2001, 10. sz. 43-45. Tóth Béla: Dr. hc. Dr. Gál János 1928-2001. Fa. 49, 2001, 4. sz. 3. Tóth Éva: Az érem olyan, mint egy kézfogás. Soltra E. Tamás és Tóth Éva beszélgetése. Várhely 7, 2001, 2. sz. 77-80. Tóth Éva: Magyar Mónika és Szıcs Géza grafikusmővészek kiállítása az Erdélyi Házban. Várhely 7, 2001, 1. sz. 100-104. Tóth Éva: Péreli Zsuzsa: A gobelin szinonimája. Várhely 7, 2001, 3-4. sz. 103-106. Tóth Imre-Hetesi László: 100 éves a Vasárugyár Részvénytársaság Sopron. Alapítva Sopron, 2001, ELZETT

1901-ben.

Tóth Imre: Az osztrák történeti konstrukció sajátosságai Burgenland és Sopron kapcsán. Várhely 7, 96

2001, 3-4. sz.130-135. Tóth Imre: Változások a határon – változások határán? Országgyőlési képviselı-választások Sopronban 1939. SSz. 55, 2001, 58-75. Tóth János: Száz éve született Gyulay Zoltán, a rezervoármérnöki tudomány hazai út-törıje. Mérnök Újság 8, 2001, 2. sz. 30-31. Tóth Sándor: A fafeldolgozás 1945 után. Fejezetek a fa- és bútoripar történetébıl 1945-tıl az ezredfordulóig Magyarországon. Bp., 2001, AGROINFORM 382. 109Tóthárpád

Ferenc: Magyar butik. Czethoffer Csaba: Mert minden eladó. Várhely 7, 2001, 3-4. sz.

159-160. Tönköl József: Egy fröccs a gyógygödörben. Szapudi András (1939-2001) emlékére. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 283-285. Törzsök Emilné – Tarnai Katalin: Angol nyelvő bibliai tábor a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban. Evangélikus Élet 66, 2001. júl. 22. 30. sz. 3. Trupka Zoltán: A modern kor romantikája. TV. 132, 2001, 102-105. Tüskés Tibor: Fejér Zoltán képeirıl, Celldömölkön. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 161-163. Unger, Günter: Fred Astaire – Garantiert kein Burgenländer! In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 443-444. Urbán Ernı (1908-1943). Evangélikus Élet 66, 2001. okt. 14. 42. sz. 7. University of West Hungary. Sopron Gyır-Mosonmagyaróvár-Székesfehérvár. Sopron, 2001, NYME 56. Új Ligno Novum idıpont. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 10. sz. 5. Új Velux gyár Fertıszentmiklóson. Profi fa 8, 2001, 6. sz. 5. Új vezetés és elképzelések Sopronban a Faipari Mérnöki Karon. Fa. 49, 2001, 2-3. sz. 9. Új vezetés a soproni Faipari Mérnöki Kar élén. Profi fa 8, 2001, 9. sz. 9. Vadgazda állásbörze. Magyar Vadgazda. A Magyar Vadászlap szakmai melléklete 2001, 1. sz. 15. Vadosfa tovább építkezne. Evangélikus Élet 66, 2001. ápr. 22. sz. 8. Vajda Pál: Bauer Zsoltné Hedl Teréz 1948-2000. Erdészeti Lapok 136, 2001, 23. Vajk Éva (fıszerk.): Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX). Bp., 2001, Textilmúzeum Alapítvány 80. Vajna Tamás: Késedelemmagyarázatok. HVG 23, 2001, 20. sz. máj. 19. 92-93. Vancsura Rudolf: A rögös utak végzésünk után is tovább folytatódtak. Egykori pályakezdı erdımérnök emlékei az 1950-es évekbıl. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 33-49. 97

Varga Ferenc: Dr. h. c . Igmándy Zoltán 1925-2000. Erdészeti Lapok 136, 2001, 139., Fa. 49, 2001, 1. sz. 18. Varga Ferenc: A felsıoktatás és az erdıvédelmi kutatás kapcsolata. ERTI Kiadványai 2001, 15. sz. 26-28. Varga Gusztáv (1943-2001). BKL-B. 134, 2001, 600. Varga Imréné: Adalékok a soproni felsı evangélikus egyházmegyéhez tartozó három gyülekezet történetéhez. SSz. 55, 2001, 180-183. Varga Imréné: A sajtóbibliográfia készítésének levéltári forrásairól. Kisalföldi Könyvtáros 2001, 1. sz. 25-33. Varga Lajos Dániel: „Szülıföldem szép határa”. MH. 2001, 4. sz. 87. Varga Szabolcs: A devecseri Choronok. Fons 8, 2001, 259-310. Varga Viktória (összeáll.): Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdımérnöki Kar. Tájékoztató a 2001/2002. tanévre. Sopron, 2001, NYME EK 73. Varsányi Péter István: Magyarország vagy Ausztria? Vasi Szemle 55, 2001, 672-677. Várallyay György: Apám, id. Várallyay György (1900-1954). AT. 50, 2001, 145-148. Várszegi Asztrik: „Mőemlékeink” személyes megközelítése (Sopron és Pannonhalma). M. 45, 2001, 77-78. 110Vegyen

részt Ön is Magyarország legnagyobb faipari vásárán! Magyar Asztalos és Faipar 2001, 2. sz. 10., Profi fa 8, 2001, 3. sz. 14.

Véget ért az évezred. SSz. 55, 2001, 3. Volter Edina: A területfejlesztés néhány eszközének alkalmazása Magyarország keleti és nyugati határ menti kistérségeiben. Területi Sztatisztika 4, 2001, 282-300. Völgyi János: Emlékek örökzöld fája. 2001, magánkiadás. V.T.: Mozgalmas életút. Magyar Mezıgazdaság 56, 2001. jún. 6. 23. sz. 23. Wesztergom,V/iktor/-Szendrıi, J.: Geophysical Observatory Reports 1994-1998. Sopron, 2001. GGKI-Hillebrand Ny. 351. Widder, Roland: Burgenland – Grenzland ohne Grenzen? Vermutungen über eine offene Geschichte. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 445-456. Wild, Robert: Komitatstag in Agendorf und Auszeichnung. NZ. 45, 2001. dec. 21. Winkler András: Cziráki József (1928-1992) élete és munkássága. Sopron, 2001, NYME FK 28. A Faipari Mérnöki Kar Nagyjai 3. Winkler András: Faipari Kutató és Szolgáltató Központ a Nyugat-Magyarországi Egyetem Sopron, Faipari Mérnöki Karán. Fa. 49, 2001, 1. sz. 5. Winkler András: Sopronban esik az esı… Hírfa 11, 2001. aug. 13. 15-16. sz. 91. 98

Winkler Gábor: Idegenforgalmi épületek Sopronban a 19. században. SSz. 55, 2001, 229-248. Winkler, Gerhard J.: Franz Liszt: Unbekannte Presse aus Wien, 1838-1840. Eine Nachlese. In: Gürtler, Wolfgang – Winkler, Gerhard J. (hrsg.): Forscher-Gestalter-Vermittler. 457-472. Winkler Oszkár – Winkler András: Akvarellek. Sopron, 2001, Winkler István 67. Wood Tech Erdészeti Szakvásár és Konferencia Sopron, 2001. augusztus 22-25. Erdıgazdaság és Faipar a Magyar Mezıgazdaság melléklete 2001. aug. 8. Wood Tech Ligno Novum. Hírfa 11, 2001. febr. 15. 4. sz. 15. Wurth, Rüdiger: Oedenburg. Seine historische Position im Boten- und Postwesen. (Oesterreichische Postdirektion 1850-1867 und 1921). Eisenstadt, 2001. (x): Jubiláló Roto Elzett Certo. Magyar Asztalos és Faipar 2001, 6. sz. 108-109. YF Tervezımővész hallgatók kiadványa. Sopron, Workshopron Csoport. 1. Sopron, 1999 . dec. /2000/1. sz.. 47., 2000-2001/2001/. 2-3. sz. 89. Workshopron Egyesület. Dr. Zambó János 1916-2000. Mérnök Újság 8, 2001, 2. sz. 22. Zentai László: Felsıpakonyi képeslap. In: Sarkady Sándor (szerk.): Soproni Füzetek 2001. 17-18. Zétényi Zoltán: Fél gyárak, titokban. Erdıgazda 3, 2001, 4. sz. 9. Zoltán László: „Erıs várunk…” Állva! Lelkipásztor 76, 2001, 311. Zsámboki László (szerk.) A mi nótáink. A Bányamérnöki és Erdımérnöki Fıiskola Ifjúsági Kör kiadványának (Sopron 1931) hasonmás kiadása. Miskolc, 2001, Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum. 116. Zsigó László: Emlékeim a Bánya-, Kohó- és Erdımérnök-hallgatók Ifjúsági Köre végnapjairól és megszőnésérıl. In: Nyári László – Oroszi Sándor (szerk.): Rögös utak. 11-15. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / Közlemények

Közlemények 111A

Soproni Szemle Alapítvány ezúton közli olvasóival, hogy elkészült a Soproni Szemle repertóriumának 1937-2001. évi kézirata. A kiadvány ára az elızetes kiadói kalkuláció szerint 5.600.-Ft lesz. Kérjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy amennyiben szándékukban áll megvásárolni a repertóriumot, úgy elızetes igényeiket (igényfelmérés céljából) jelezzék szerkesztıségünknek. (Soproni Levéltár 99/312-198.) *** A Soproni Szemle Alapítvány olvasóinak felkínálja a lehetıséget, hogy könyvtárukat kiegészítsék a Soproni Szemle régebbi nevezetes kultúrtörténeti számaival, 1956-tól kezdve a maradványszámokat összegyőjtöttük és rendszerezve a Nyugat-Magyarországi Egyetem Növénytani Tanszékének raktárában helyeztük el. 99

(Tanszékvezetı: Dr.Bartha Dénes egy. tanár, az Alapítvány kuratóriumának alelnöke.) A maradványok között olyan értékes különszámok is találhatók, mint pl. Csatkai Endrének a város képzımővészeti, zenei és színházi életérıl (1848-1948) írt munkái. Amennyiben sorozatot kíván vásárolni, a dokumentumok ára 150.-Ft, egyedi számok ára 200.-Ft. Várjuk szíves érdeklıdését a fenti tanszék (Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4, fıépület, magasföldszint) titkárságán. *** Helyreigazítás Kovács József László könyvismertetéséhez A Soproni Szemle 2002/1. számának 81-84. oldalán Kovács József László ismertette Grete Maar: Einführung in die Geschichte der westungarischen Stadt Scarbantia – Ödenburg – Sopron címő könyvét. Grete Maar kérte annak közlését, hogy Kovács József László megállapításával ellentétben, miszerint „... a kurucok szerepeltetése a 16. században még indokolatlan”, a 16. századról szóló fejtegetésekben a kurucokról nincsen szó. 2003. LVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM / MUNKATÁRSAINK

MUNKATÁRSAINK Baranyai Lenke ny. tanárnı, 9400 Sopron, Vasvári P. u. 3. Boronkai Szabolcs tanár, 1126 Budapest, Márvány u. 31. IV/8. Hámori Gábor erdımérnök, 9400 Sopron, Rét u. 4. Keizler Kálmán történész, 9400 Sopron, IV. László kir. u. 37. Kubinszky Mihály ny. egyetemi tanár, 9400 Sopron, Kökényes köz 3. Mastalirné dr. Zádor Márta könyvtárigazgató, Nyugat-Magyarországi Egyetem, 9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky út 4. Sági Ferenc könyvtárigazgató, 9796 Csepreg, Nádasdy u. 16. Tóth Imre történész, Soproni Múzeum, 9400 Sopron, Pf. 68.

100

Végjegyzet 1 (Megjegyzés - Popup) 1 Az osztrák sajtót az Österreichischer Akademischer Austauschdienst kutatási ösztöndíja (1992), a magyar lapokat pedig a Politikatörténeti Alapítvány kutatási ösztöndíja (2001) segítségével dolgoztam fel. Az osztrák propagandáról az 1996-os, a soproni népszavazásról tartott konferencián, az osztrák sajtó tevékenyésérıl általában pedig a 2000-es, „A Civitas Fidelissima diskurzusa” c. konferencián adtam elı. Az elıadások szövege megjelent: Boronkai Szabolcs: A „Der freie Burgenländer” címő újság propagandatevékenysége a soproni népszavazás idején. In: Turbuly Éva (szerk.): „Magyarok maradtunk”. Sopron, 1997., 61-65.o., és Boronkai Szabolcs: A soproni népszavazás és elızményei az osztrák sajtóban. In: Márfai Molnár László (szerk.): A Civitas Fidelissima diskurzusa. Sopron, 2001., 52-67.o. A jelen dolgozatban az összehasonlító elemzés érdekében kénytelen voltam a fentiek részleges ismétlésébe bocsátkozni.

2 (Megjegyzés - Popup) 2 Ez Ausztriában nagyjából megfelelt az aktuális pártviszonyoknak, amennyiben a két háború közötti idıszakban a keresztényszociális és a szociáldemokrata párt uralta a parlamentet. A magyar pártviszonyok ennél bonyolultabbak voltak a korszakban, de a választási rendszer miatt a parlamenti erıviszonyok amúgy sem tükrözték a valós népszerőséget (a tárgyalt idıszakban a szociáldemokraták ráadásul még bojkottálták is a választásokat). Ezért célszerőbbnek tőnt a magyar lapok közül is egy bal-, egy jobboldalit és egy liberálisat választani, ami az összehasonlító elemzést is megkönnyíti.

3 (Megjegyzés - Popup) 3 Paupié, Kurt: Handbuch der österreichischen Pressegeschichte. Wien-Stuttgart, 1960., I. kötet 88-148.o.

4 (Megjegyzés - Popup) 4 Dezsényi Béla: A magyar sajtó az ellenforradalomtól a második világháborúig. 1958-59. Kézirat. 9-10.o., Márkus László (szerk.): A magyar sajtó története. Budapest, 1977., 149-192.o.

5 (Megjegyzés - Popup) 5 „Zum Geleit!” Christliches Oedenburger Tagblatt 1919. 08. 29., 1.o.

6 (Megjegyzés - Popup) 6 Miltschinsky, Viktor: Der Ödenburger Heimatdienst. In: Burgenländische Heimatblätter 24/4, 237-239.o.

7 (Megjegyzés - Popup) 7 Jelen dolgozatnak nem témája magának a népszavazásnak és elızményeinek történeti ismertetése, de talán célszerő itt egy rövid összefoglalót adni. A Saint-Germain-i és a trianoni békék Ausztriának ítélték Magyarország (Moson, Sopron és Vas megyék) nyugati sávját, így Sopron városát is. A területet az osztrákok Burgenlandnak nevezik. Az antant döntése értelmében az átadandó terület nyugati sávját (A zóna) 1921. augusztus 28-án, keleti sávját (B zóna) pedig 29-én kellett volna az osztrák csendırségnek átvennie. Az osztrák hadsereg bevetését az antant megtiltotta. Magyarország azonban anyagi követelésekre hivatkozva (állami tulajdon kárpótlása, tisztviselık fizetése és nyugdíja, az államadósság arányos részének átvállalása) visszatartotta a B zónát. Az A zónába pedig fegyveres csoportok (volt horthysta különítményesek - Prónay, Héjjas; legitimista kalandorok - Friedrich; a Sopronba menekült selmecbányai Bányászati Akadémia hallgatói; helyi lakosok stb.) szivárogtak be és megtámadták, majd ki is verték az osztrák csendıröket. Az antant nyomására Magyarország október 3-án kiürítette a B zónát, így ide is a felkelık vonultak be. Vezetıjük, Prónay Pál október 4-én „önálló államot” kiáltott ki Lajtabánság néven. Sopronban idıközben antant misszió szervezıdött, Szövetségközi Tábornoki Bizottság néven, Ferrario olasz tábornok vezetésével. Az ı alárendeltségébe tartozott Osztenburg Gyula csendır ırnagy ún. II. tartalék zászlóalja. Olasz közvetítéssel végül Magyarország és Ausztria október 13-án Velencében egyezett meg,

101

mely szerint Magyarország gondoskodik a felkelık eltávolításáról, Ausztria hadserege megszállja Burgenlandot, majd nyolc nap múlva Sopronban, a hozzá tartozó Brennbergbányán és a környezı nyolc községben (Ágfalva, Harka, Bánfalva, Fertırákos, Fertıboz, Nagycenk, Kópháza, Balf) népszavazást tartanak. A felkelık eltávolítását megkönnyítette a második királypuccs, amit azonban dolgozatomban nem érintek (Osztenburg és Friedrich a király mellett, Héjjas pedig Horthy oldalán vett részt a budaörsi csatában). A népszavazás szabályzatát a Tábornoki Bizottság dolgozta ki: minden húsz év feletti, soproni lakhellyel rendelkezı nı és férfi szavazhatott. December 9-én és 10-én olasz, francia és angol csapatok érkeztek a felsı-sziléziai népszavazási területrıl. A magyar katonaságot (amely a velencei jegyzıkönyv elfogadása után érkezett a városba) 12-én vonták ki. Emiatt, valamint az állítólag pontatlan szavazói listák miatt Ausztria el kívánta halasztani a szavazás idıpontját. Erre a párizsi Nagykövetek Tanácsa engedélyt adott, a Tábornoki Bizottság azonban ezzel nem élt, és a népszavazást a tervek szerint december 14-én (Sopron), 15-én (Brennberg, illetve két nagylélekszámú soproni körzet) és 16-án (a falvak) tartották. Ausztria választási biztosait hazahívta és a népszavazást semmisnek nyilvánította. Eredményét hosszas tiltakozás után, az antant nyomására, csak december 28-án ismerte el. A népszavazáson a részvételi arány 89%-os volt, Magyarországra szavazott a lakosság 64%-a, Ausztriára pedig 34%-a (ezen belül Sopronban 72,8%-26,7% volt az arány, a falvakban viszont 45%-54,5% - tehát Ausztria javára!).

8 (Megjegyzés - Popup) 8 „Der Friedensvertrag mit Deutschösterreich” Arbeiter-Zeitung (a továbbiakban AZ) 1919.07.22., 1.o., „Der Unfriede von St.Germain” Reichspost (a továbbiakban: RP) 1919.07.22., 1.o., „Die wichtigsten Bedingungen des Friedensvertrags” Neue Freie Presse (a továbbaikban: NFP) 1919.07.22., Nachmittagsblatt 1.o.

9 (Megjegyzés - Popup) 9 „Unterschrieben” AZ 1919.09.11., 1.o., „Eine Voraussetzung der Arbeit” RP 1919.09.10., 1.o., „Am Tage des Friedensschlusses” NFP 1919.09.11., Morgenblatt 1.o.

10 (Megjegyzés - Popup) 10 „Überreichung des ungarischen Friedensvertrages” RP 1920.01.16., 2.o., „Überreichung des Friedensvertrages mit Ungarn am heutigen Abend” NFP 1920.01.16., Morgenblatt 1.o.

11 (Megjegyzés - Popup) 11 „Ungarns Friedensvertrag” AZ 1920.06.05., 2.o., „Die Unterzeichnung des ungarischen Friedensvertrages” RP 1920.06.05., 2.o., „Die Unterzeichnung des ungarischen Friedensvertrages” NFP 1920.06.04., Morgenblatt 4.o.

12 (Megjegyzés - Popup) 12 „Die burgenländische Frage und die Sozialdemokratie” AZ 1921.08.28., 3.o., „Tränen im Burgenland” RP 1921.08.24., 1.o., „Das Burgenland bei Österreich” RP 1921.08.28., 1.o., „Die Angliederung des Burgenlandes an Österreich” NFP 1921.08.28., Morgenblatt 1.o., „Für nationale und politische Duldsamkeit” u.o. 2.o.

13 (Megjegyzés - Popup) 13 Az augusztusi harcokról és osztrák sajtóvisszhangjukról részletesebben lásd: Boronkai Szabolcs: A nyugat-magyarországi események az osztrák sajtó tükrében. In: Soproni Szemle 47. (1993), 254-263.o.

14 (Megjegyzés - Popup) 14 „Blut fliesst im Burgenland” AZ 1921.08.29., 1.o., „Der Vertragsbruch Ungarns” RP 1921.08.29., 2.o., „Zusammenstösse beim Einmarsch ins Burgenland” NFP 1921.08.29., Nachmittagsblatt 1.o.

15 (Megjegyzés - Popup) 15 „Héjjas oder Bethlen?” RP 1921.08.30., 1.o., „Die Zurückhaltung der zweiten Zone durch Ungarn” NFP 1921.08.30., Morgenblatt 4.o.

16 (Megjegyzés - Popup) 102

16 „Blut fliesst im Burgenland” AZ 1921.08.29., 1.o., „Eine Kundgebung aus Westungarn” RP 1920.01.17., 5.o.

17 (Megjegyzés - Popup) 17 „Tränen im Burgenland” AZ 1921.08.30., 3.o., „Entdeckung des weissen Terrors in Ungarn” AZ 1921.08.31., 4.o., „Ententegenerale im Dienste der Karlisten” u.o. 1.o. „Warum die Verwendung der Bundeswehr unterblieb” RP 1921.08.31., 3.o.

18 (Megjegyzés - Popup) 18 „Der Kampf um das Burgenland” AZ 1921.08.29., 1.o., „Die österreichische Antwort auf die Kundgebung der ungarischen Regierung” NFP 1921.08.29., Nachmittagsblatt 3.o., „Graf Bethlen über die finanziellen Forderungen Ungarns” NFP 1921.08.31., Morgenblatt 5.o., „Was die Betyaren gern möchten” AZ 1921.08.31., 3.o., „Äusserungen des Grafen Bethlen” RP 1921.08.31., 2.o.

19 (Megjegyzés - Popup) 19 „Die Herrschaft Osztenburgs in Ödenburg” AZ 1921.08.31., 2.o., „Die Ereignisse im Burgenlande” RP 1921.08.30., 2.o., „Neue Gewalttaten” u.o. 2.o., „Die Österreicher in Ödenburg” RP 1921.08.31., 4.o.

20 (Megjegyzés - Popup) 20 „Ins Burgenland” AZ 1921.08.29., 2.o., „Wir beide” RP 1921.08.28., 1.o.

21 (Megjegyzés - Popup) 21 „Horthy greift an” AZ 1921.09.06., 1.o., „Völkerechtsbruch Ungarns” RP 1921.09.06., 1.o., „Ungarischer Vorstoss gegen Kirchschlag” NFP 1921.09.06., Morgenblatt 1.o.

22 (Megjegyzés - Popup) 22 „Feuerüberfall auf Agendorf” AZ 1921.09.09., 1.o., „Der Überfall auf Agendorf” RP 1921.09.09., 2.o., „Der Überfall auf Agendorf” NFP 1921.09.09., Morgenblatt 2.o.

23 (Megjegyzés - Popup) 23 „Das Ultimatum überreicht” AZ 1921.09.24., 1.o., „Das Ultimatum an Ungarn” RP 1921.09.24., 1.o., „Das Entente-Ultimatum” NFP 1921.09.22., Abendblatt 1.o.

24 (Megjegyzés - Popup) 24 „Ausrufung der „Unabhängigkeit” des Burgenlandes” RP 1921.10.05., 2.o., „Das ungarische Doppelspiel mit der Räumung Wetsungarns” NFP 1921.10.05., Morgenblatt 3.o., „Das Ödenburger Protokoll” RP 1921.10.05., 2.o., „Die Übergabe Westungarns an die Entente” NFP 1921.10.05., Morgenblatt 3.o.

25 (Megjegyzés - Popup) 25 „Für eine allgemeine Volksabstimmung im Burgenland” RP 1921.10.05., 2.o., az állítás nevetséges, v.ö.: „Der Friedensvertrag mit Deutschösterreich” AZ 1919.07.22., 1.o. és „Die burgenländische Frage und die Sozialdemokratie” AZ 1921.08.28., 3.o.

26 (Megjegyzés - Popup) 26 „Das Übereinkommen von Venedig” AZ 1921.10.14., 1.o., „Versuch einer Einigung in Venedig” RP 1921.10.14., 4.o., „Anordnung einer Volksabstimmung in Ödenburg” NFP 1921.10.13., Morgenblatt 1.o.

27 (Megjegyzés - Popup) 27 „Der Einmarsch ins Burgenland” AZ 1921.11.14., 1.o., „Die zweite Besetzung des Burgenlandes” RP 1921.11.14., 1.o., „Die Besitznahme des Burgenlandes” NFP 1921.11.14., Nachmittagsblatt 1.o., „Die Besetzung des Burgenlandes” AZ 1921.11.17., 1.o., „Das Burgenland” RP 1921.11.17., 2.o., „Oberstbrigadier Vidossich über den Vormarsch im Burgenlande” NFP 1921.11.17., Morgenblatt 3.o.

103

28 (Megjegyzés - Popup) 28 „Westungarn in Budapest” AZ 1921.11.17., 1.o., „Die Besetzung des nördlichen Burgenlandes” RP 1921.11.16., 2.o., „Das Burgenland” RP 1921.11.17., 2.o.

29 (Megjegyzés - Popup) 29 „Der Bundeskanzler an das Burgenland” NFP 1921.11.27., Morgenblatt 6.o., „Die Besetzung südlich von Ödenburg” RP 1921.11.27., 3.o., „Fahrt ins südliche Burgenland” RP 1921.11.28., 3.o., „Der Einmarsch in Oberwarth” NFP 1921.11.28., Nachmittagsblatt 2.o.

30 (Megjegyzés - Popup) 30 „Entscheidung der interalliierten Generäle über die Organisierung der Volksabstimmung im Gebiete von Ödenburg” NFP 1921.11.29., Morgenblatt 5.o.

31 (Megjegyzés - Popup) 31 „Die Volksabstimmung in Ödenburg” RP 1921.11.19., 3.o., „Vor der Abstimmung in Ödenburg” RP 1921.11.20., 3.o.

32 (Megjegyzés - Popup) 32 „Die Volksabstimmung in Ödenburg” RP 1921.11.27., 3.o., „Entsendung interalliierten Militärs nach Ödenburg” NFP 1921.11.28., Nachmittagsblatt 1.o., „Interalliierte Truppen für Ödenburg” RP 1921.12.03., 3.o., „Die Entsendung interalliierter Truppen nach Ödenburg” NFP 1921.12.03., Morgenblatt 1.o.

33 (Megjegyzés - Popup) 33 „Verzögerung der Abstimmung in Ödenburg” RP 1921.12.01., 1.o., „Volksabstimmung in Ödenburg!” RP 1921.12.14., 1.o., „Die Ödenburger Abstimmung für morgen festgesetzt” NFP 1921.12.14., Morgenblatt 1.o.

34 (Megjegyzés - Popup) 34 „Die Abstimmung in Ödenburg wird verschoben?” AZ 1921.12.13., 2.o., „Die Komödie von Ödenburg” 12.14., 1.o., „Der Betrug von Ödenburg” 12.15., 2.o., „Die Volksabstimmung” u.o. 2.o., „Die „Abstimmung” in Ödenburg” 12.16., 1.o., „Die Abstimmung in Ödenburg” 12.18., 2.o., „In ungarischer Gefangenschaft” u.o. 2.o., „Als Abstimmungskomissär in Ödenburg” 12.19., 2.o.

35 (Megjegyzés - Popup) 35 „Volksabstimmungstag in Ödenburg!” RP 1921.12.14., 1.o., „Die „Volksabstimmung” in Ödenburg” 12.15., 3.o., „Die „Volksabstimmung” in Ödenburg” 12.16., 4.o., „Die taubstumme Abstimmung” u.o. 4.o., „Das Ergebnis der „Volksabstimmung” in Ödenburg” 12.18., 1.o.

36 (Megjegyzés - Popup) 36 „Die Ödenburger Abstimmung für morgen festgesetzt” NFP 1921.12.14., Morgenblatt 1.o., „Die Verfälschung der Abstimmung” u.o. 3.o., „Abstimmung ohne Österreich” u.o. Abendblatt 1.o., „Die Abstimmung in Ödenburg” u.o. 2.o., „Die Abstimmung in Ödenburg” 12.15., Morgenblatt 4.o., „Ungarische Nachrichten über die Abstimmung in Ödenburg und Umgebung” 12.17., Morgenblatt 4.o., „Die Abstimmung in der Umgebung von Ödenburg” u.o. Abendblatt 2.o., „Das Ergebnis der Abstimmung von Ödenburg” 12.18., Morgenblatt 1.o.

37 (Megjegyzés - Popup) 37 „A magyar békedelegáció bemutatkozó jegyzéke” Népszava (a továbbiakban: NSZ) 1920.01.16., 3.o., „A magyar békeföltételek átadása” NSZ 1920.01.17., 1.o., „Az ország új határai a békeszerzıdésben” NSZ 1920.01.18., 1.o.

38 (Megjegyzés - Popup) 38 „1871 január 28. - 1920 január 14.” Új Nemzedék (a továbbiakban: ÚN) 1920.01.15., 1.o., „Az utolsó bástya”

104

ÚN 1920.01.16., 1.o., „Apponyi átvette a békeszerzıdést” ÚN 1920.01.17., „A halálraítélt Magyarország” ÚN 1920.01.18., 1-2.o., „Magyar béke” ÚN 1920.01.20., 1-5.o.

39 (Megjegyzés - Popup) 39 „Átadták a magyar békefeltételeket” Az Est (a továbbiakban: AE) 1920.01.17., 1.o., „Chateau de Madrid” AE 1920.01.18., 4.o., „Magyarország új határai a Párisban átadott békeszerzıdésben” u.o. 8.o., „Öngyilkos legyen-e Magyarország?” AE 1920.01.20., 1.o., „A megcsonkított Magyarország pontos határai a béketervezetebn” AE 1920.01.21., 1.o., „A legfelsıbb béketanács elıtt” AE 1920.01.22., 1-2.o.

40 (Megjegyzés - Popup) 40 „A bosszúállás” NSZ 1920.06.04., 1.o., „Aláírás után” NSZ 1920.06.05., 1.o., „Vezetı cikkünket a cenzúra nem engedélyezte” ÚN 1920.06.04., 1.o., „Versailles, junius 4. d.u. 4 óra 30 perc” ÚN 1920.06.06., 1.o., „Horthy Miklós kormányzó Magyarország feldarabolásáról” u.o. 2.o., „A nemzetgyőlés ma gyásza jeléül nem tanácskozott” AE 1920.06.05., 1.o., „Horthy Miklós kormányzó nyilatkozata a béke aláírásáról, az ország közállapotairól és a jövırıl” AE 1920.06.06., 2.o.

41 (Megjegyzés - Popup) 41 „A viszontlátásra” NSZ 1921.08.28., 1.o., „Az osztrák kancellár nyilatkozata” NSZ 1921.08.30., 2.o., „Nyugatmagyarország ellenáll” ÚN 1921.08.30., 1.o., „A csendırség kivonulása miatt fogott fegyvert Nyugat-Magyarország népe” AE 1921.08.31., 1-2.o.

42 (Megjegyzés - Popup) 42 „Nemzeti konvent Sopronban” NSZ 1921.08.31., 2.o., „Nyugatmagyarország ügye a nagykövetek tanácsa elıtt” NSZ 1921.09.02., 2.o., „346.000 magyar alattvalót, 450 iskolát, 48 gyárat, 10 bányatelepet és sok ipari vállalatot veszítünk el Nyugatmagyarországon” ÚN 1921.09.01., 3.o., „Magyarország már Neullyben bejelentette Nyugatmagyarországra vonatkozó kártérítési igényét” ÚN 1921.09.03., 1.o., „Vasárnap befejezték Nyugat-Magyarország katonai kiürítését” AE 1921.08.30., 1.o., „Rendkívüli minisztertanács Nyugat-Magyarország ügyében” u.o. 8.o.

43 (Megjegyzés - Popup) 43 „Nyugatmagyarország ügye az osztrák nemzetgyőlés elıtt” NSZ 1921.09.03., 1.o., „Nemzeti konvent Sopronban” NSZ 1921.08.31., 2.o., „A nyugatmagyarországi kérdés az ántánt józan belátásának teherpróbája” ÚN 1921.09.01., 1-2.o., „Nyugatmagyarország ellenáll” ÚN 1921.08.30., 1.o., „A kommunisták kezében az osztrák hadsereg” ÚN 1921.09.06., 4.o., „A csendırség kivonulása miatt fogott fegyvert Nyugat-Magyarország népe” AE 1921.08.31., 1-2.o.

44 (Megjegyzés - Popup) 44 „Nemzeti konvent Sopronban” NSZ 1921.08.31., 2.o., „Egán Imre volt békési fıispán megsebesült a nyugatmagyarországi összetőzésekben” AE 1921.09.04., 1.o., „Osztrák erıszakoskodások Nyugatmagyarországon” ÚN 1921.09.06., 4.o.

45 (Megjegyzés - Popup) 45 „Nemzeti konvent Sopronban” NSZ 1921.08.31., 2.o., „A kormány lefogatta a Nyugat-Magyarországba készülı társaságokat” AE 1921.09.01., 8.o., „Ostenburg ırnagy hazaküldi az idegen illetıségő önkénteseket” AE 1921.09.02., 1.o., „Héjjas és Prónay nincs Nyugatmagyarországon” ÚN 1921.09.10., 3.o.

46 (Megjegyzés - Popup) 46 „Az utolsó órák az elszakításra ítélt Nyugat-Magyarország földjén” AE 1921.08.30., 1-2.o., „A csendırség kivonulása miatt fogott fegyvert Nyugat-Magyarország népe” AE 1921.08.31., 1-2.o., „Utazás a „hadizónán” keresztül” AE 1921.09.04., 4.o.

105

47 (Megjegyzés - Popup) 47 „Nyugatmagyarország” NSZ 1921.09.06., 2.o., „A nagykövetek tanácsának jegyzéke a magyar kormányhoz” NSZ 1921.09.07., 2.o., „Kivonulnak az osztrákok Nyugatmagyarországból” NSZ 1921.09.10., 2.o., „Újabb harcok az osztrák határon” ÚN 1921.09.06., 3.o., „Kézigránátharc felkelık és osztrák csndırök között” u.o., „A felkelık beássák magukat az osztrák határon” ÚN 1921.09.08., 3.o., „A felkelık mindenütt visszaverik az osztrákokat” u.o., „Száz felkelı kivert Ágfalváról négyszázötven osztrák csendırt” ÚN 1921.09.10., 3.o., „Ausztria sürgeti az entente fellépését Nyugat-Magyarország ügyében” AE 1921.09.06., 1-2.o., „Összeütközés osztrák területen” u.o. 8.o., „A nyugatmagyarországi események” AE 1921.09.08., 1-2.o., „A szövetségközi tábornoki bizottság jelentése Kirchschlag megtámadásáról” u.o. 8.o., „Bécsújhelyre vonult vissza a „Burgenland” tartományi kormánya” AE 1921.09.10., 1.o.

48 (Megjegyzés - Popup) 48 „Tíz napon belül ki kell üríteni Nyugatmagyarországot” NSZ 1921.09.25., 3.o., „Külön futár hozza Párisból az ántánt új jegyzékét” ÚN 1921.09.25., 1.o., „Megegyezés készül Nyugat-Magyarország ügyében?” AE 1921.09.25., 3.o., „Új tárgyalás indul meg Ausztriával Nyugat-Magyrországról” u.o. 8.o.

49 (Megjegyzés - Popup) 49 „A kormány hétfın megkezdte Nyugatmagyarország kiürítését” NSZ 1921.10.04., 1.o., „Az ántánt a megegyezés mellett döntött Nyugatmagyarország ügyében” ÚN 1921.10.04., 1.o., „A magyar kormány megkezdi Nyugat-Magyarország kiürítését” AE 1921.10.04., 8.o.

50 (Megjegyzés - Popup) 50 „Népszavazás dönt Sopron hovatartozásáról” NSZ 1921.10.14., 3.o., „A magyar kormány kötelezettséget vállalt a nyugatmagyarországi fölkelık lefegyverzésére” NSZ 1921.10.15., 2.o., „A velencei konferencia ma formális üléssel véget ér” ÚN 1921.10.04., 1.o., „Sopronban lelkesen fogadták a népszavazás hírét” u.o. 8.o., „Népszavazás Sopronban és környékén” 1921.10.14., 1-2.o., „A kormány proklamációt intéz Nyugat-Magyarország lakosságához” AE 1921.10.18., 1-2.o.

51 (Megjegyzés - Popup) 51 „Az osztrák csapatok megkezdték elınyomulásukat Nyugatmagyarországon” NSZ 1921.11.15., 3.o., „Ausztria vasárnap kezdte meg Nyugatmagyarország birtokbavételét” ÚN 1921.11.15., 1.o., „Osztrák csapatok” AE 1921.11.13., 1.o., „A párisi legfıbb tanács dönt a soproni népszavazás módozatairól” AE 1921.11.16., 2.o.

52 (Megjegyzés - Popup) 52 „Ausztria szerdán ratifikálja a velencei egyezményt” AE 1921.11.27., 2.o.

53 (Megjegyzés - Popup) 53 „A nagyhatalmak nem küldenek csapatokat Nyugatmagyarországba” NSZ 1921.11.18., 3.o., „Elkészült a soproni népszavazásra vonatkozó szabályzat” NSZ 1921.11.19., 2.o., „Az osztrák kormány nagyon fél a soproni népszavazás eredményétıl” AE 1921.11.30., 2.o.

54 (Megjegyzés - Popup) 54 „November végére várható a soproni népszavazás” NSZ 1921.11.17., 4.o., „Még nem állapították meg a soproni népszavazás idejét” ÚN 1921.11.18., 2.o.

55 (Megjegyzés - Popup) 55 „A nagyhatalmak nem küldenek csapatokat Nyugatmagyarországba” NSZ 1921.11.18., 3.o., „Az osztrák nemzetgyőlés szerdán ratifikálja a velencei egyezményt” NSZ 1921.11.30., 3.o., „Még nem állapították meg a soproni népszavazás idejét” ÚN 1921.11.18., 2.o., „Az entente olasz, angol és francia csapatokat küld Nyugat-Magyarországba” AE 1921.11.30., 8.o.

106

56 (Megjegyzés - Popup) 56 „Nem halasztották el a soproni népszavazást” NSZ 1921.12.14., 4.o., „Szerdán reggel megkezdıdött a soproni népszavazás” NSZ 1921.12.15., 3.o., „Szombaton hirdetik ki a soproni népszavazás eredményét” NSZ 1921.12.16., 3.o., „A soproni népszavazás Magyarország javára dılt el” NSZ 1921.12.18., 4.o.

57 (Megjegyzés - Popup) 57 „Sopron holnap szavaz” ÚN 1921.12.14., 1.o., „Az osztrákok bíznak a népszavazás elhalasztásában” u.o. 5.o., „Ma reggel nyolc órakor kezdıdött Sopronban a népszavazás” ÚN 1921.12.15., 1.o., „Ma délelıtt Brennbergbánya szavaz” ÚN 1921.12.16., 1.o., „75 százalékos többségünk van Sopronban” u.o. 8.o., „A nyolc sopronvidéki község ma estig befejezi a szavazást” ÚN 1921.12.17., 2.o., „Február 1-én kapjuk vissza Sopront” ÚN 1921.12.28., 1.o.

58 (Megjegyzés - Popup) 58 „Sopron túlnyomó többsége Magyarországra fog szavazni” AE 1921.12.14., 1.o., „Rendben folyik a soproni népszavazás” AE 1921.12.15., 1-2.o., „Ausztria érvénytelennek tekinti a népszavazást” u.o. 2.o., „A magyarok soproni többsége legalább 80 százalék lesz” AE 1921.12.16., 2.o., „Eddig legalább tizenkétezren szavaztak mellettünk Sopronban” u.o. 8.o., „Az entente vasárnap francia, német és magyar plakátokon hirdette ki Sopronban a népszavazás eredményét” AE 1921.12.20., 1.o.

59 (Megjegyzés - Popup) 1 A szerzıdés másik „címzettje” Németország volt, és a Szudétanémet területeken zajló irredenta mozgalmak megakadályozását szolgálta.

60 (Megjegyzés - Popup) 2 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzıdések 1918–1945. Gondolat, Budapest, 1983. 187. o.

61 (Megjegyzés - Popup) 3 Füstenberg német követ jelentése Budapestrıl a berlini Külügyminisztériumnak, 1922. július 18. Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (PA AA), Berlin. Abteilung II. B. Die westungarische Frage R73414. Oe. 109.

62 (Megjegyzés - Popup) 4 Rosenberg német követ jelentése Bécsbıl a berlini Külügyminisztériumnak. 1921. december 21. PA AA.

II. B. R73414. Oe. 3630

63 (Megjegyzés - Popup) 5 Az olaszok egy esetleges osztrák–csehszlovák–jugoszláv konstelláció létrejötte miatt aggódtak.

64 (Megjegyzés - Popup) 6 l: 4. sz. jelzet

65 (Megjegyzés - Popup) 7 lásd: Bellérxe "Bellér" Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1922–1926) In: SSz. 29 (1975) 234. o.

66 (Megjegyzés - Popup) 8 Bellérxe "Bellér" 1975. 234–235. o.

67 (Megjegyzés - Popup) 9 Fürstenberg német követ távirata Berlinnek, 1922. február 11. PA AA R73414

107

68 (Megjegyzés - Popup) 10 Nationalrat (nemzetgyőlés)

69 (Megjegyzés - Popup) 11 Fogarassy László: Határmenti események Burgenland megalakulásától az új határvonal megállapításáig (1921 november – 1923 március). SSz. 29 (1975) 146. o.

70 (Megjegyzés - Popup) 12 A magyar Külügyminisztérium elnevezése, a budai Dísz téren állott épülete után.

71 (Megjegyzés - Popup) 13 Beszámoló Cnobloch és Bánffy 1922. március végi találkozójáról, Österreichisches Staatsarchiv (ÖstA). Archiv der Republik (AdR). Neues Politisches Archiv (NPA) Kt. 17. 86./pol.

72 (Megjegyzés - Popup) 14 Bár az Esterházy uradalom intézıje 1922. május 7-én kiutasította az uradalom területérıl az ott állomásozó felkelıket, amellyel a Kismartonban idızı Esterházy Pál személyét kívánta megóvni az attrociásoktól. ld. Fogarssy 1975. 148. o.

73 (Megjegyzés - Popup) 15 NPA Kt. 17. 109./pol. 1922., 1922. április 25. Kánya érdektelenségérıl csak annyit, hogy mint rendkívüli követ és meghaztalmazott miniszter, március végén azt a javasolta a Miniszterelnökségnek, hogy kormány az ország elemi érdekében minden felkelı mozgalmat azonnal, csírájában fojtson el. ld. Fogarassy 1975. 148. o.

74 (Megjegyzés - Popup) 16 NPA Kt.17. 115/pol. 1922.

75 (Megjegyzés - Popup) 17 Hans Cnoblochxe "Cnobloch" budapesti osztrák követ jelentése, 1922. június 20-án a bécsi külügyminisztériumnak. NPA Kt.802. Liasse Ungarn 4/5 Z. 590. p.

76 (Megjegyzés - Popup) 18 Beneš, Eduard, a csehszlovák köztársaság külügyminisztere (1918–1935), késıbb köztársasági elnök.

77 (Megjegyzés - Popup) 19 Cnoblochxe "Cnobloch" 1922. július 24-i jelentése NPA Österreichischen Vertretungsbehörden im Ausland. Gesandschaft Budapest. Kt. 17. 179/pol. 1922.

78 (Megjegyzés - Popup) 20 NPA Kt. 17. 226/pol. 1922 (Cnobloch:„Mit tegyünk a bandák ellen” címő feljegyzésébıl, 1922. szeptember).

79 (Megjegyzés - Popup) 21 A jelentés megfogalmazásának napján került sor a második felkelésre, Karácsfa közelében.

80 (Megjegyzés - Popup) 22 Fürstenbergxe "Fürstenberg" budapesti német követ jelentése a berlini külügyminisztériumnak. 1922. július 18. PA AA II. B. R73414 K 274439.

81 (Megjegyzés - Popup) 23 Ezeken kívül két községet területcsere révén csatoltak vissza a magyar államhoz.

108

82 (Megjegyzés - Popup) 24 Magyar Országos Véderı Egyesület. Gömbös Gyula által irányított, fıleg katonatisztekbıl álló radikális jobboldali szervezet.

83 (Megjegyzés - Popup) 25 Ébredı Magyarok Egyesülete. Elsısorban köztisztviselıket, a középosztály tagjait tömörítı szélsıséges jobboldali szervezet.

84 (Megjegyzés - Popup) 26 NPA Kt. 17. 108/pol.

85 (Megjegyzés - Popup) 27 NPA Kt. 795. fol. 512–514.

86 (Megjegyzés - Popup) 28 Ludendorff, Erich Friedrich Wilhelm von, elsı világháborús tábornok, politikus.

87 (Megjegyzés - Popup) 29 Bajor jobboldali monarchista politikus. 1923-ban a müncheni Bürgerbräukeller nagytermében tartott győlését használta ki Adolf Hitler, hogy puccsot robbantson ki a kormány ellen.

88 (Megjegyzés - Popup) 30 Germanista professzor, a hazai német nemzetiségi mozgalom egyik vezetıje, a Magyarországi Német Népmővelési Egyesület ügyvezetı alelnöke (1900–1902 között a Soproni Állami Fıreáliskola tanára).

89 (Megjegyzés - Popup) 31 NPA 791. Liasse Ungarn II/3. Z1.193/pol. Verbindung der reaktionären Kreise Ungarns mit denen des deutschen Reiches 1922. ill. NPA Kt. 791. Liasse Ungarn II/1–II/3., 2634/7.VIII.1922.

90 (Megjegyzés - Popup) 32 NPA Kt. 791. Liasse Ungarn II/1–II/3., 2634/7.VIII.1922.

91 (Megjegyzés - Popup) 33 Calicexe "Calice" és korábban Cnoblochxe "Cnobloch" is rendszeresen folytatott megbeszéléseket a budapesti csehszlovák követtel, Hugo Vavreckával, akit meglehetısen szoros szálak főztek Benešhezxe "Benešhez". Az osztrák diplomaták általa is jól informáltak voltak a prágai kormány szándékait illetıen. Vö.: Tilkovszky Lóránd: Az 1920-as évek magyarországi külpolitikája a budapesti osztrák követség jelentései tükrében. In: Lengvári István (szerk.): In Memoriam Barta Gábor. Tanulmányok Barta Gábor emlékére, Pécs, 1996. 411. o.

92 (Megjegyzés - Popup) 34 NPA Kt.797.Liasse Ungarn 2/6–2/8. 1698 pr.16.VI.1923.

93 (Megjegyzés - Popup) 35 Követi jelentés, 1925. december 19. Magyar Országos Levéltár (MOL) Miniszterelnökségi Levéltár (ME) K28 – 8-1924 - M - 3710. 167.

94 (Megjegyzés - Popup) 36 NPA Kt. 17. 151/pol. 1922. június.

95 (Megjegyzés - Popup) 109

37 Aide Memoire, 1923. október 20. NPA Kt. 797. Z2952/17.1923.

96 (Megjegyzés - Popup) 38 Tilkovszkyxe "Tilkovszky" 1996. 415. o.

97 (Megjegyzés - Popup) 39 Hans Cnoblochxe "Cnobloch" budapesti osztrák követ jelentése, 1922. június 20-án a bécsi külügyminisztériumnak. Kt.802. Liasse Ungarn 4/5 Z.590 p.

98 (Megjegyzés - Popup) 40 Harold Sidney Harmsworth, Rothermere lordja,xe "Rothermere" brit sajtómágnás 1927 júniusában, „Hungary’s place in the Sun. Safety for Central Europe” címmel jelentetett meg írást bulvárlapjában, a Daily Mailben. A trianoni békét bíráló cikk hatalmas revíziós aktivitást váltott ki Magyarországon.

99 (Megjegyzés - Popup) 41 Calice jelentése, 1928. február 9. NPA Kt. 799. z.20.604–13/27.

100 (Megjegyzés - Popup) 42 A német Külügyminisztérium arról az utcáról, melyben a minisztérium épülete állt.

101 (Megjegyzés - Popup) 43 Lerchenfeldxe "Lerchenfeld" jelentése, Bécs, 1927. február 10. PA AA II. R73414 K274482.

102 (Megjegyzés - Popup) 44 Schoen jelentése, Budapest, 1928. február 8., PA AA R73415.

103 (Megjegyzés - Popup) 45 ld. 46. sz. jegyzet. Lerchenfeldxe "Lerchenfeld" 1927. február 10-i jelentése.

104 (Megjegyzés - Popup) 46 Rerider,xe "Rerider" Helge: Die operativen Maßnahmen gegen die Nachfolgestaaten der Monarchie von 1918–1938 unter besonderer Berücksichtigung der Ara Jansa. Wien, 1975. 40. o.

105 (Megjegyzés - Popup) 47 Wiener Neueste Nachrichten, 1927. május 5; vö.: NPA Kt. 791.

106 (Megjegyzés - Popup) 48 Köztársasági Védszövetség. A szociáldemokraták által létrehozott paramilitáris szervezet.

107 (Megjegyzés - Popup) 49 Helyzetjelentés, Bundespolizei Kom. Wiener Neustadt, 1927. április 17. NPA 796 Liasse Ungarn 2/3. 1923–29. Z1.9/Na.

108 (Megjegyzés - Popup) 50 Ungarische Presse Informations Büro beszámolója Pataky Tibor miniszterelnökségi osztályfınöknek, 1927. június 17. MOL ME K28 1927- S - 279.

109 (Megjegyzés - Popup) 51 NPA Kt.237. Liasse Österreich 2/18, 1928. fol.258., és Z1.20.851./13. Fol.267.

110 (Megjegyzés - Popup) 110

52 Juhászxe "Juhász" Gyula: Magyarország külpolitikája 1919–1945. 2. kiadás, Kossuth, Budapest, 1975. 118.

111 (Megjegyzés - Popup) 53 Arbeiter Zeitung 27. január 20.

112 (Megjegyzés - Popup) 54 1927. december 22. Deutsche Gesandschaft Wien Berlinnek PA AA R.73415. K274523.

113 (Megjegyzés - Popup) 55 Lerchenfeldxe "Lerchenfeld" követ jelentése 1927. február 10-én PA AA II. R73414 K274482.

114 (Megjegyzés - Popup) 56 Jobboldali önvédelmi alakulat, amely még a békekötések idején területvédı céllal jött létre.

115 (Megjegyzés - Popup) 57 Kerekes Lajosxe "Kerekes": Ausztria története 1918–55. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 58–59. o.

116 (Megjegyzés - Popup) 58 MOL K 63 KÜM 174.cs.1938.20/7. 1309/928.

117 (Megjegyzés - Popup) 59 121 A bécsi birodalmi követ, Lerchenfeld szerint Rothermere egy állítólagos szombathelyi meghívást is lemondott, mivel kerülni akarta, hogy etnikailag nem magyar térségek vitás ügyeibe belekeveredjék. (Egyébiránt nem tudunk róla, hogy a lord bármilyen magyarországi látogatást tervezett volna, a valóságban talán fia, lord Harmsworth szándékolt programjának egyeztetésérıl volt szó. Követi jelentés Bécsbıl, 1927. december 7. PA AA R.73415. K274518.

118 (Megjegyzés - Popup) 60 Ennek veszélyét látta Lerchenfeld is.

119 (Megjegyzés - Popup) 61 Magyarság, 1927. november 27.

120 (Megjegyzés - Popup) 62 Bellérxe "Bellér" Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) Századok 119. (1985) 49–51. o.

121 (Megjegyzés - Popup) 63 Az osztrák Külügyminisztérium (Ballhausplatz).

122 (Megjegyzés - Popup) 64 1927. december 22. Deutsche Gesandschaft Wien Berlinnek P.A. des A.A. R.73415. K274523.

123 (Megjegyzés - Popup) 65 A német külügyminisztérium tájékoztatása római, párizsi, belgrádi és prágai követségeinek. 1928. január 21. PA AA R.73415. K274537.

124 (Megjegyzés - Popup) 66 Hans Schoen 1926–1933 között töltötte be a budapesti német követi posztot.

125 (Megjegyzés - Popup) 111

67 Schoen jelentése Berlinnek 1927. december 3. PA AA R.73415. K274512.

126 (Megjegyzés - Popup) 68 1927. december 22. Deutsche Gesandschaft Wien Berlinnek PA AA R.73415. K274523.

127 (Megjegyzés - Popup) 69 Az Auswärtiges Amt (Külügyminisztérium) tájékoztatása a Birodalmi Belügyminisztériumnak, 1929. január 14. PA AA R.73415 K274610.

128 (Megjegyzés - Popup) 70 A budapesti német követség távirata a berlini Külügyminisztérium számára, 1928. július 28. PA AA R.73415.

129 (Megjegyzés - Popup) 71 idézi: Bellér 1985. 72. o.

130 (Megjegyzés - Popup) 72 Pester Lloyd, 1928. augusztus 7.

131 (Megjegyzés - Popup) 73 Bernhard Bülow külügyi államtitkár jelentése a külügyminiszternek, 1928. augusztus 18. PA AA R.73415.

132 (Megjegyzés - Popup) 74 Schoenxe "Schoen" követi jelentése Berlinnek, 1928. október 6. PA AA R.73415.

133 (Megjegyzés - Popup) 75 Bülowxe "Bülow" a Külügyminisztérium sajtóosztálya számára, 1928. október 11. PA AA R.73415 II.. Oe.1659.

134 (Megjegyzés - Popup) 76 Idézi: Soproni Hírlap, 1928. október 16.

135 (Megjegyzés - Popup) 77 Schoen követi jelentése, 1928. október 20. PA AA R.73415 K274575.

136 (Megjegyzés - Popup) 78 Bellérxe "Bellér" 1985. 52.

137 (Megjegyzés - Popup) 79 Bécsi német követség jelentése Berlinnek, 1928. október 16. PA AA R.73415.

138 (Megjegyzés - Popup) 80 ua. 1928. október 19. PA AA R.73415 II. Oe. 1732.

139 (Megjegyzés - Popup) 81 Budapesti Hírlap, 1928. október 20.

140 (Megjegyzés - Popup) 82 A német Külügyminisztérium tájékoztatása a birodalom bécsi követségének, Schoen budapesti követ október 18-i jelentése alapján. Berlin, 1928. október 29. PA AA R.73415.

141 (Megjegyzés - Popup) 112

83 Romsicsxe "Romsics" Ignác: Bethlenxe "Bethlen" István. Politikai életrajz. Osiris, Bp. 1999.xe "Romsics" 274.

142 (Megjegyzés - Popup) 84 xe "Romsics"uo. 264–265.

143 (Megjegyzés - Popup) 1 Az alábbi munka a szerzı 2000 során, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern-kori Történelem Tanszékén, Gyarmaty György témavezetésével megvédett Sopron város újjáépítése 1945–1947 c. szakdolgozata alapján készült. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szép számmal megjelent írásokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül mégiscsak érintik az újjáépítés ügyét. Közülük ki kell emelni: Lengyel Alfréd – Sáry István – Tirnitz József: Az élet megindulása a felszabadulás után Gyır-Sopron megyében, Gyır, 1970; Dokumentumok a népi demokratikus forradalom történetéhez Gyır-Sopron megyében 1945–1948, Szerk.: Gecsényi Lajos, Gyır, 1986 (továbbiakban: Dokumentumok … 1946–1948.); Sopron a felszabadulás óta (Eredmények és tanulságok) 1945–1985, Szerk.: Mollay Károly, Sopron, 1985.

144 (Megjegyzés - Popup) 2 A fenti folyamatokhoz a dokumentumokat ld.: Dokumentumok … 1945–1948., Nr. 1.; 1. sz. parancs, Sopron, 1945. ápr. 1; Nr. 19. Polgármesteri jelentés a közegészségügyrıl: uo. Nr. 19., uo. Nr. 21. a közellátási osztályvezetı jelentése Sopron város polgármesteréhez: 1945. ápr. 30.

145 (Megjegyzés - Popup) 3 Gyır-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) IV. B. 1403. d. Sopron Város Polgármesteri Hivatalának iratai (SVPH ir.) 20/942 12768/1946 1. sz. melléklet.

146 (Megjegyzés - Popup) 4 Boronkai Pál: Sopron újjáépítése, In: SSz. XIV. (1960) 8-34. p. (továbbiakban: Boronkai 1960.)

147 (Megjegyzés - Popup) 5 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 12768/1946 1. sz. melléklet.

148 (Megjegyzés - Popup) 6 Boronkai 1960. 8-34. p.

149 (Megjegyzés - Popup) 7 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 12768/1946 1. sz. melléklete.

150 (Megjegyzés - Popup) 8 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 11544/1946.V.

151 (Megjegyzés - Popup) 9 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 I. 11. E lap.

152 (Megjegyzés - Popup) 10 Boronkai 1960. 8-34. p.

153 (Megjegyzés - Popup) 11 SL IV.B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 12768/1946.V.

154 (Megjegyzés - Popup) 12 Baumann József: A soproni gázmő története I. rész (1865-1978), In: SSz. 35. (1981) 1-33. p.

113

155 (Megjegyzés - Popup) 13 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 I.8.d.

156 (Megjegyzés - Popup) 14 Boronkai 1960. 8-34. p.

157 (Megjegyzés - Popup) 15 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945 7775/1946.V.

158 (Megjegyzés - Popup) 16 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 64/1947.

159 (Megjegyzés - Popup) 17 Boronkai 1960. 8-34. p.

160 (Megjegyzés - Popup) 18 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942.

161 (Megjegyzés - Popup) 19 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 14.F.

162 (Megjegyzés - Popup) 20 Boronkai 1960. 8-34. p.

163 (Megjegyzés - Popup) 21 Uo.

164 (Megjegyzés - Popup) 22 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 I. sz. melléklet 12. pontja 12768/1946-ban.

165 (Megjegyzés - Popup) 23 Boronkai 1960. 8-34. p.

166 (Megjegyzés - Popup) 24 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 I. sz. melléklet 11. pontja 12768/1946-ban.

167 (Megjegyzés - Popup) 25 Uo.

168 (Megjegyzés - Popup) 26 Boronkai 1960. 8-34. p.

169 (Megjegyzés - Popup) 27 Uo.

170 (Megjegyzés - Popup) 28 Fekete Ferenc: A soproni textilipar 25 éve, In: SSz. XXIV. (1970) 325-339. p.

171 (Megjegyzés - Popup) 29 Mesterházy Sándor: 90 éves a soproni közhasználatú helyi távbeszélıhálózat (1890–1980), In: SSz. XXXVII.

114

(1983) 237–257. p.

172 (Megjegyzés - Popup) 30 Boronkai Pál: Sopron köztisztaságának története, In: SSz. XX. (1966) 351–358.

173 (Megjegyzés - Popup) 31 Új Sopron 1945. április 22., 2. szám (sz.)

174 (Megjegyzés - Popup) 32 SL IV.B. 1403. d. SVPH ir. 1945. XV. 28. 5637/1945.

175 (Megjegyzés - Popup) 33 SL IV.B. 401. a. Sopron vármegye fıispánjának iratai, Elnöki iratok 57/1945.

176 (Megjegyzés - Popup) 34 Részletes életrajzát ld.: Sarkady Sándor- ifj. Sarkady Sándor: Aranykönyv. Sopron, 2000. 144.

177 (Megjegyzés - Popup) 35 Uo. 178.

178 (Megjegyzés - Popup) 36 Uo. 200.

179 (Megjegyzés - Popup) 37 SL IV.B.1403. d. SVPH ir. X.34/945. 5626/1945.V.sz.

180 (Megjegyzés - Popup) 38 Papp István: Magyarország felszabadulásának kronológiája helytörténeti adatokkal (1944-1945), In: SSz. XXIV. (1970) 3-17. p.

181 (Megjegyzés - Popup) 39 Új Sopron 1945. április 24., 3. sz.

182 (Megjegyzés - Popup) 40 Új Sopron 1945. április 29., 8. sz.

183 (Megjegyzés - Popup) 41 SL IV.B.1403. d. SVPH ir. 5717/1945.V.sz.

184 (Megjegyzés - Popup) 42 A kerültek élén álló 18 ember névsora a következı: Balázs József fımérnök, Becska Ferenc építési vállalkozó, Boór Nándor építımester, Füredi Oszkár építészmérnök, Hárs György építészmérnök, Hetényi Antal építészmérnök, Kalmár Dezsı építımester, Radics József építımester, Radnai Lóránt, Rosenstingl Antal építészmérnök, Scholtz György mérnök, Sieger Nándor, Szakál Ede mőszaki tiszt, Vendrei Ferenc mőszaki tanácsos, Veres József mőszaki tiszt, Winkler Oszkár építészmérnök, Zsarnóczay János mőszaki fıtanácsos.

185 (Megjegyzés - Popup) 43 Új Sopron 1945. június 21., 45. sz.

186 (Megjegyzés - Popup) 44 Új Sopron 1945. július 26., 74. sz.

115

187 (Megjegyzés - Popup) 45 Új Sopron 1945. augusztus 7., 84. sz.

188 (Megjegyzés - Popup) 46 Új Sopron 1945. szeptember 5., 107. sz.

189 (Megjegyzés - Popup) 47 Ebben az idıben Nagy Ferenc volt az újjáépítési miniszter, aki 1945. május 11-e és november 15-e között töltötte be ezt a tisztséget az Ideiglenes Nemzeti Kormányban.

190 (Megjegyzés - Popup) 48 Új Sopron 1945. szeptember 12., 112. sz.

191 (Megjegyzés - Popup) 49 Új Sopron 1945. október 26., 150. sz.

192 (Megjegyzés - Popup) 50 Új Sopron 1945. december 5., 183. sz.

193 (Megjegyzés - Popup) 51 1945. november 15-e és 1946. július 20-a között Antall József volt az újjáépítési miniszter.

194 (Megjegyzés - Popup) 52 Új Sopron 1946. január 8.,6. sz.

195 (Megjegyzés - Popup) 53 Új Sopron 1946. január 9., 7. sz.

196 (Megjegyzés - Popup) 54 Uo.

197 (Megjegyzés - Popup) 55 Magyar Közlöny 1945. évi 169. sz.

198 (Megjegyzés - Popup) 56 A következı személyek voltak ezek: Sébor János (PDP), Katona Ferenc (MKP), Kókai Zoltán (MKP), Tompos Ernı (NPP), Kovács László (SZDP), Hárs György (SZDP), Füredi Oszkár (FKGP), Kondor Ernı (FKGP), Rosenstingl Antal (FKGP). SL IV.B. 1403.d. SVPH ir. X. 34/945 411/8.kgy.1946.V.sz.

199 (Megjegyzés - Popup) 57 SL IV.B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945. 16769/1945.V. sz.

200 (Megjegyzés - Popup) 58 Új Sopron 1946. június 1., 121. sz.

201 (Megjegyzés - Popup) 59 Új Sopron 1946. június 16., 133. sz.

202 (Megjegyzés - Popup) 60 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945 133/1946.

116

203 (Megjegyzés - Popup) 61 Új Sopron 1946. augusztus 8., 172. sz.

204 (Megjegyzés - Popup) 62 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. 20/942 365/1946 B lap.

205 (Megjegyzés - Popup) 63 Az újjáépítési miniszteri posztot Mistéth Endre töltötte be 1946. július 21-e és október 12-e között.

206 (Megjegyzés - Popup) 64 Új Sopron 1946. szeptember 11., 199. sz.

207 (Megjegyzés - Popup) 65 Új Sopron 1946. szeptember 15., 203. sz.

208 (Megjegyzés - Popup) 66 Új Sopron 1946. október 3., 218. sz.

209 (Megjegyzés - Popup) 67 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. I. 14/946 13436/1946.V.

210 (Megjegyzés - Popup) 68 Új Sopron 1946. november 27., 264. sz.

211 (Megjegyzés - Popup) 69 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945. 16457/1946.II.

212 (Megjegyzés - Popup) 70 Sajnos ennek a szövegét kutatásaim során nem találtam meg.

213 (Megjegyzés - Popup) 71 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945 1,2,3/a.

214 (Megjegyzés - Popup) 72 Uo.

215 (Megjegyzés - Popup) 73 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945 4,5,6/a.

216 (Megjegyzés - Popup) 74 Uo.

217 (Megjegyzés - Popup) 75 Az ülésnap létét bizonyítja, hogy a jegyzıkönyvek közül hiányzik a 7., 8/a. jelzető.

218 (Megjegyzés - Popup) 76 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X.34/945 9,10,11/a.

219 (Megjegyzés - Popup) 77 Uo.

117

220 (Megjegyzés - Popup) 78 Az ülés létét igazoló hiányzó jegyzıkönyvek sorszáma: 12., 13., 14/a.

221 (Megjegyzés - Popup) 79 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945 15,16,17/a.

222 (Megjegyzés - Popup) 80 Az elıadás szövegét tartalmazó iraton sem jelzet, sem idıpont jelzés nem található, de az eddigi kutatások alapján az ekkori elhangzás a legvalószínőbb.

223 (Megjegyzés - Popup) 81 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945.

224 (Megjegyzés - Popup) 82 SL IV. B. 1403. d. SVPH ir. X. 34/945. A beadvány keltezése 1947. április 14.

225 (Megjegyzés - Popup) 1 Táncsics Mihály érdemeit nem kisebbítendı kérdezzük meg, vajon mikor neveznek el utcát e kiváló férfiúról Sopronban?

226 (Megjegyzés - Popup) 2 A tárgyalt idıszakot ld. részletesen Szabó Jenı: A Soproni Városszépítı Egyesület története 1869–1984. SSz. 37. (1983) 1-16., 97-132., 289-304., 38. (1984) 1-28.

227 (Megjegyzés - Popup) 3 Elgondolkodtató, hogy ez a mai napig sem valósult meg!

228 (Megjegyzés - Popup) 4 Életmővérıl ld. bıvebben: Dr. Bartha Dénes: Elhunyt Csapody István., továbbá: Csapody István mőveinek bibliográfiája. SSz. 2001. 3-16.

229 (Megjegyzés - Popup) 5 Északdunántúli Tervezı Vállalat, székhelye Gyır.

230 (Megjegyzés - Popup) 6 Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság

231 (Megjegyzés - Popup) 7 Az akkori országgyőlési képviselınek átadott petíció révén.

232 (Megjegyzés - Popup) 8 A Duna Kör akkori vezetıje.

233 (Megjegyzés - Popup) 9 Például a vízrendezés, a vízminıség-védelem, a levegıtisztaság-védelem, a mezıgazdasági vegyszermentes termelés, a környezetbarát közlekedés, az egészséges életmód, stb.

234 (Megjegyzés - Popup) 10 Arbeitsgemeinschaft Umwelterziehung, (Környezeti Nevelés Munkacsoport, központja Bécsben).

118

235 (Megjegyzés - Popup) 11 Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ, Szentendre

236 (Megjegyzés - Popup) 12 A TOTAL által felajánlott pénzösszegbıl hozta létre Sopron Város Önkormányzata a Patria Közalapítványt.

237 (Megjegyzés - Popup) 13 Kerékpárral Közlekedık Országos Szövetsége

238 (Megjegyzés - Popup) 14 Mitteleuropaisches Planung Seminar, (Közép-Európai Nemzetközi Tervezési Gyakorlat).

239 (Megjegyzés - Popup) 1 Erre Makkay Béla is utalt egy interjúban. (Soproni Hírlap, 1941. január 10.) Lenke néni kapcsolatot tartott a csepregi rokonokkal, az ottani anyakönyvekben azonban nem találhatók a családra adatok.

240 (Megjegyzés - Popup) 2 A családi levéltár a Soproni Levéltárba került, Munczy Lajos iratai mellé. Jelzete SL XIV. 114. Levelek, feljegyzések, fényképek, gyászjelentések, személyes és peres iratok, valamint újságcikkek alkotják az iratanyagot. A továbbiakban a hivatkozás nélküli családi adatok forrása ez az anyag.

241 (Megjegyzés - Popup) 3 Az évszámok gyászjelentésébıl tudhatók.

242 (Megjegyzés - Popup) 4 Tábori zenészeket elıször II. Rákóczi Ferenc alkalmazott hadseregében, ahol 24 tagból álló együttes szolgált egy-egy seregtestnél. 1848-ban hasonlóképpen volt, a muzsikusok öltözete megegyezett a huszárokéval. In: Markó Miklós: Cigányzenészek albuma Bp. 1896. 37–38. Munczy Ádám a 29. oldalon szerepel.

243 (Megjegyzés - Popup) 5 SL. Házassági anyakönyv Sopron, 1875., 36. o. Munczy Eleonóra születési helye Pápa.

244 (Megjegyzés - Popup) 6 SL. Születési anyakönyv Sopron belváros, 169. sz. bejegyzés.

245 (Megjegyzés - Popup) 7 Itt kell utalnunk egy tévhitre. A cigányzene különbözı szintő összejövetelek szórakoztató muzsikája volt a XIX. században. A mőfaj számos mővészt adott a hazának és a világnak. Bár a nevét arról az etnikumról kapta, amelynek sok tagja mővelte, számos magyar mestere is volt.

246 (Megjegyzés - Popup) 8 Munczy Lenke közlése.

247 (Megjegyzés - Popup) 9 Oedenburger Zeitung 1910. április 20. 2. oldal

248 (Megjegyzés - Popup) 10 Berecz Dezsı: 70 éve halt meg Munczy Lajos. SSz. 34. (1980) 184–187.

249 (Megjegyzés - Popup) 119

11 Sopronvármegye 1938. május 1.

250 (Megjegyzés - Popup) 12 Tsürtz Oktavie carrarai márványszoborral ékes síremléke Munczy Lajosék sírjával szemben található a Szent Mihály temetıben.

251 (Megjegyzés - Popup) 13 A történet – forrásmegjelölés nélkül – szerepel a Pannónia Hotel története címő kötetben is.

252 (Megjegyzés - Popup) 14 Lásd a Sopron c. lap 1877. dec. 29-i tudósítását. Ekkor a Kör rendezvényén Beethoven hegedőversenyét adta elı.

253 (Megjegyzés - Popup) 15 A hegedőt tartó nıalak testtartása szomorúságot áraszt. Berecz Dezsı idézett munkája nyomán Sarkady Sándor is úgy vélte, Cinka Panna idealizált mását formálta meg a mővész. In: Sopron és környéke 1922–1990. Bp. 1992. 275. Az is elképzelhetı, hogy a földig érı fátyol és az antik viseletet idézı ruha egy téma (pl. az elnémult hegedő siratja mesterét) allegorikus megjelenítése. Munczy Lenke közlése szerint a szobrot az I. világháború kötelezı fém-beszolgáltatása elıl a szenespincében rejtette el a család.

254 (Megjegyzés - Popup) 16 Soproni Hírlap, 1911. január 10.

255 (Megjegyzés - Popup) 17 Gyászjelentés a családi iratok között.

256 (Megjegyzés - Popup) 18 A kör vezetıi egy 1888-ban írt levelükben megköszönték közremőködését, kiemelve milyen virtuozitással játszotta el Goltermann „Néma dal”-át és Davidoff „A szökıkútnál” c. mővét.

257 (Megjegyzés - Popup) 19 A kis Béla írt errıl édesanyja egy levelének végén.

258 (Megjegyzés - Popup) 20 Hagyatéki végzés 1910-bıl 108/3. Munczy iratok L. 1.doboz.

259 (Megjegyzés - Popup) 21 Nemzetır 1911. aug. 8. 3.o. „Munczy Béla meghalt” c. cikk.

260 (Megjegyzés - Popup) 22 Nemzetır 1911. aug. 8. 3.o.

261 (Megjegyzés - Popup) 23 Makkay Béla említi a családról szólván (Soproni Hírlap 1941. január 10.). Munczy Ádám 1904. évi gyászjelentésén már nem szerepel Anna, csak (özvegy) férje küldött részvétnyilvánítást.

262 (Megjegyzés - Popup) 24 Leányukat, Cseresznyés Rizát Baranyai Jenı, édesapám legidısebb bátyja vette feleségül.

263 (Megjegyzés - Popup) 25 Az Elite kávéházban muzsikált.

120

264 (Megjegyzés - Popup) 26 Lásd a családi iratokat!

265 (Megjegyzés - Popup) 27 A Storno relikviákat Lenke néni Dr. Gimesi Szabolcs polgármesternek ajándékozta.

266 (Megjegyzés - Popup) 28 Lorenzo Storioni (1751–1899) annak a cremonai iskolának volt a mestere, mint korábban az Amatiak és a Stradivariak.

267 (Megjegyzés - Popup) 29 Jacob Stainer (1623–83) híres tiroli hegedőkészítı volt. Nicola Amatinál tanult Itáliában. Mesterremekeinek ára Antonio Stradiváriéval volt egyenértékő. In: Albert Fuchs: Taxe der Streich-instrumente Leipzig, 1929. 128. A koncertrıl a Rizsszkij Vesztnyik (Rigai Híradó) c. lap is beszámolt 1889. október 25-i számában. A Sopron c. lapot édesapja, Makkay Márton tudósította. Az 1889. december 14-i számban írtak a hegedőkészlet gyarapodásáról.

268 (Megjegyzés - Popup) 30 Munczy Lenke közlése.

269 (Megjegyzés - Popup) 31 Makkay Bélához címzett levél és a kiállításról szóló kivágott újságcikk (Karlovszky neve tollal megjelölve) a családi iratokban.

270 (Megjegyzés - Popup) 32 A keretezetlen kép a festıállványon állt a Móricz Zsigmond utcai lakásban.

271 (Megjegyzés - Popup) 33 Soproni Hírlap 1930. július 27. 6.o.

272 (Megjegyzés - Popup) 34 Soproni Hírlap 1930. július 27. A mai, a köznyelvben „vasalóház”-nak elnevezett épület helyén álló házat a második világháború alatt bombatalálat érte. A megmaradt értékekkel a család a Domonkos, ma Móricz Zsigmond utcába költözött. Itt halt meg Makkay Béla 1946-ban.

273 (Megjegyzés - Popup) 35 Házasságát rangon alulinak tarthatták, Lenke néni kerülte a róla való beszélgetést.

274 (Megjegyzés - Popup) 36 „Mulatnak a katonák” c. fotó a család archívumából.

275 (Megjegyzés - Popup) 37 „Az élet örökös harc, némely embernek a puszta létért. Mindenkinek van küzdelme, egyiknek így, vagy úgy. Természetesen csak azoknak, akik érezni tudnak, mert a lelketlen embernek mindegy, akárhogy van. Minden nap kérem a Jóistent, segítse meg az én jó Béla bácsimat és Mari nénémet, mert ha ıket segíti, akkor megsegítette a testvéremet is.” 1918. V. 30-án kelt levél a családi iratokban, 2. doboz.

276 (Megjegyzés - Popup) 38 Sopronvármegye 1938. május 1. 5.o.

277 (Megjegyzés - Popup) 121

39 Halotti anyakönyvi kivonat

278 (Megjegyzés - Popup) 40 Családunkban is fennmaradt, hogy a kecsketej jót tett Mária néni nevelt lányának. A választás nem véletlenül esett Beledre, ugyanis apai nagyanyám testvérének, Novák Józsefnek a felesége Makkay Anna volt. A pontos rokonsági fok nem ismert. Megmaradt azonban egy képeslap, amelyet édesapám írt pincérinas korában édesanyámnak. A szövegben az áll: Itt vagyunk a kávéházban a rokonokkal. A lapot aláírta Makkay Béláné és nevelt lányai, Aranka és Irén is. A kapcsolat tehát élı volt.

279 (Megjegyzés - Popup) 41 Lenke néni elbeszélését alátámasztja egy kockás füzet a zálogba tett tárgyakról szóló feljegyzésekkel a családi iratok között.

280 (Megjegyzés - Popup) 42 Bizonyítványa a családi iratok között.

281 (Megjegyzés - Popup) 43 Erıs dohányos volt, egészen a halála elıtt idıkig.

282 (Megjegyzés - Popup) 44 Keringési zavarokkal négyszer került kórházba 1999 és 2001 között. Amikor fájdalmai voltak és vigasztaltam, hogy azok rövidesen elmúlnak, azt felelte: Majd az urnában.… Szerencsére amint jobban lett, már fésőjét és rúzsát kérte!

283 (Megjegyzés - Popup) 1 1913-ban az egyesület helyi csoportjaként megkezdte munkáját a Deutsche Landsleute aus Ungarn nevő társaság is, olyan résztvevıkkel, mint a bánáti sváb Johann Umlauf, az erdélyi szász Ernst Friedrich Beer, és a nyugat-magyarországi kérdésben utóbb kulcsszerepet játszó, és a késıbbi Burgenland elsı tartományfınökévé kinevezett Alfred Wallheim.

284 (Megjegyzés - Popup) 2 Ignaz Seipel keresztényszocialista politikus, Ausztria kancellárja 1922–1929 között

285 (Megjegyzés - Popup) 3 idézi: Raimund Poukar: Ignaz Seipel: Nationalizmus, Nationalsozializmus. Wien, 1935. 11.

122