III. KOZMIKUS KORSZAKVÁLTÁS
1./ „Magyarország egy olyan geopolitikai helyzetbe került, ami nagyban hasonlít Krisztus áldozatvállalásának a helyszínére. Természetesen az erők egymásnak feszülésének szempontjából vizsgálva. A szentföldi történelmi helyzet a Párthus és a Római Birodalom szembenállását mutatta. Ebből a mai emlékezet többnyire annyit tud, hogy volt egy mindent meghatározó Szent Római Birodalom. Hogy miért feledkeznek meg arról, hogy ez a rettenthetetlen birodalom ötszáz éven keresztül adófizetője volt a Párthus Birodalomnak egészen Krisztus koráig, nem igazán kérdés ma már. Azért, mert akkor könnyen kiderül az is, hogy a krisztusi történetnek létezik egy annak kozmikus léptéket biztosító polaritása. Nyilvánvalóvá válik, hogy létezett a kialakult kereszténységnek egy másik ága, amely tanításaiban bizony különbözött a római tanításoktól. Hogy melyik tartalmazta az autentikus Jézus-tanításokat? A józan ész logikáját követve nem az, amelyik elhazudta a másik létét is. Ez a hazugságra felépülő rendszerek logikája. Amiről nem tudunk, az nincs is. Szerencsére, ha a polaritások törvénye alapján vizsgálódunk, rögtön hiányérzetünk támad a másik pólus keresése irányában. (…) Amikor a római kereszténység hazugságainak ellentmondásai következtében, valamint azért, mert spirituális tanításokat használt a hatalmi struktúrák felépítésére és őrzésére, olyan romlott állapotba került, hogy észhez kellett téríteni, elérkezett az idő az első hozzáadott sokk belépéséhez. Ez pedig Attila megjelenése volt a Kárpát-medencében. Azon a földrajzi helyszínen, ahol már a következő energetikai pontja van a Földnek, a szívcsakra, aminek az átlényegítését szolgálja az egész világkorszak. Csak erről a helyszínről lehet a romlott Európát észhez téríteni. Csak a szíven keresztül jött impulzusok azok, amelyekre hallgatva az ember, de az emberiség is képes megváltozni. Attila véghez is vitte művét. Megadta a keresztény Európa fejlődéséhez a szükséges, hozzáadott sokkot.” (Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom... ) 2./ „2012. december 21-én, a téli napfordulón a Nap beemelkedik a Tejút galaxisunk központjában lévő sötét hasadékba, mely esemény minden 25800 évben egyszer következik be. (…) A maja hieroglifák e sötét hasadék közepét úgy írják le, mint 'lyukat az égen', kozmikus méhet, vagy 'fekete lyukat', melyen keresztül a máguskirályaik beléptek más dimenziókba, hozzáfértek a szent tudáshoz, vagy éppen a kozmosz roppant kiterjedéseit utazták be. 2002 szeptemberében a csillagászok megerősítették egy hatalmas tömegű 'fekete lyuk' létezését a Tejút központjában.
(…) A maják felismerései azt a nézetet tolmácsolják számunkra, hogy amikor a napforduló délköre keresztezi ezt a vonalat (a galaktikus egyenlítőt – a szerk.), (…) beköszönt egy új világkorszak, melynek hatásai a tudat átalakulásaként fognak megnyilvánulni.” (Daniel Pinchbeck: 2012 – Egy titokzatos civilizáció elképzelése közeljövőnkről) 3./ „(...) A maja időgyorsulási hagyaték (…) - egy olyan szemlélet, mely ma az egész világ számára rendkívül fontos. (…) Úgy tűnik, mintha a maják valóban tudatában lettek volna az univerzum keletkezéséhez visszanyúló időciklusoknak, amelyeket a kozmológusok fedeztek fel, és csak a közelmúltban értettek meg. A maja naptárban foglalt időszakok hosszát és a dátumok pontosságát megértve kiderül, hogy a maják egypár évvel ezelőttig jóval a modern tudomány előtt jártak. Mindeközben a biológus Calleman evolúcióelmélete, miszerint az evolúciót egy időkódolt erő irányítja, hihetetlenül radikális gondolat. (…) Az intelligens terv által felkarolt evolúció elmélete szerint az evolúció hatóereje a tudat, a fizikai változások pedig a teremtő szándékot követik. (…) Calleman (…) érvei erőteljes bizonyítékkal támasztják alá az isteni iránymutatást ezeken a nagyon hosszú időszakokon keresztül. Kalendárium-értelmezése arra késztet, hogy meglássuk: kizárólag egy bámulatos elme teremthette meg a maja naptárt és az univerzumot. (…) Tény, (…) hogy aktívan részt vállalhatunk az élet kibontakozásában. (...)” Szerintem az univerzális alvilágban 2011-ben véget fog érni az elit irányító programja. (…) Amit most nagyon nem akarnak, az az, hogy bárki rájöjjön: a pulzárok a Földdel kommunikálnak. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az információ máris megjelent Paul A. LaViolette 'Decoding the Message of the Pulsars' című munkájában. Ennél is fontosabb azonban az, hogy 2008 és 2010 között erőteljes napkitörések fogják megakadályozni az űrfegyverkezést. (…) Ha a pulzárok Földön kívüli információs (ETI) rendszerek, akkor ez minden idők legjelentősebb kozmológiai híre, melyről a galaktikus alvilágban mindenkinek értesülnie kell. Ez azt jelentené, hogy nem vagyunk egyedül; az ETI civilizációk azt jelzik a Földnek, hogy léteznek, és hogy érdeklődnek lakóik iránt. (…) Amint az emberek észlelik a világban a gonosz elképesztő hatalmát, egyre tarthatatlanabbá válik a nemzeti és planetáris alvilágok programjai szerinti életmód; csak egy teljesen új ember lesz képes ezeket a régi mintákat átalakítani. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a túlélők meg fognak változni, mert a Vízöntő első harmadában járó Chiron 2009 és 2010 között kerül majd együttállásba a Neptunusszal, ami azt jelenti, hogy (…) felhagyunk az erőszakkal. A valódi spiritualitással való érintkezés hiányában elveszettek vagyunk; hosszú ideje el vagyunk vágva a lét magasabb aspektusaitól. (…) 2012 arról szól, hogy megtanuljuk alkalmazni az univerzális gyorsulást. (...) Az univerzum politikája (exopolitika) az Amerikai Birodalmon alapuló politika
helyébe léphet. A militarizmus és a globális sovinizmus mindenütt megvetéssel fog szembetalálkozni. (…) Nem kétséges, hogy a megvilágosodás hulláma végigsöpör majd a bolygón, és ehhez minden ország hozzájárul a saját spirituális 'adományával'. (…) A Földön hozzáférhető legmélyebb energiák – a megvilágosodás és az örömteli létezés képessége – a galaktikus és univerzális alvilágok legmagasabb rendű teremtéseiként jelennek meg 2011-ben.” (Barbara Hand Clow: Maja kód - Feladataink 2012-ig a gyorsuló időspirálban) 4./ „A dél-angliai Stonehenge és az egyiptomi Kheopsz piramis az ősi időktől fogva üzeneteket közvetít az emberiség számára. Az üzenetek kulcsát – az időkódot – azonban a Magyar Szent Korona őrzi szerkezetében elrejtve. Az időkód segítségével elolvasott építmények az ókori csillagászat nyelvén szólalnak meg, s az ember számára mint időmérő szerkezetek jelzik a kozmikus időt. (…) Az ókori nagy kultúrák igen nagy figyelmet fordítottak az égi és a földi erők kiegyensúlyozására, a természeti erők és az emberi tevékenység harmóniájának megteremtése érdekében. A kozmikus és a földi erők egymásnak feszülését az ókori geomantia tudománya írta le. A geomantia valójában három erőforrás energiáit veszi figyelembe: az égi erők az idő múlását határozzák meg, a Földből eredők az időjárást és a Föld-felszínt, míg a harmadik erő az emberi tényező. A geomantia tudójának, a földjósnak a feladata, hogy a három erő harmóniáját megteremtse egy adott területen. A Magyar Szent Korona egy ilyen harmónia szimbóluma, ahol az Ég és Föld erői megjelennek, hogy a választott területen élő emberek sorsa a legkedvezőbben alakuljon. (…) a problémának a megoldását szolgálhatja az Időkód c. könyv, ha az Ég erői a Föld erőivel és az emberek szándékával találkoznának, mert ennek épp itt lenne az ideje... „ (Berta Tibor: Időkód /könyvborító-fülszöveg/) 5./ „Ősjelkutatás szintjén, immár bizonyságok fedezete mögött is igazán érdekfeszítő titkok lappanganak. Hogy a Vatikán kincseskamráiban még a saját ismerőseim is láttak többezer éves, kopjafákba vésett rovás abc-t, azt elhiszem nekik, hiszen avatott papokról van szó. Hogy István királyunk kénytelen volt a rovások ősi szokásmódja ellen terrort (is) alkalmazni, immár elfogadom. Hogy a Nyugatnak nem érdeke az igazság felszínre vetülése, ezt minden magyar beavatott jól tudja. Mégse feledjük, hogy e tudás felszínre hozatala amiatt szükséges, mert azt a racionális fajtát, melynek egyedei évszázadok óta irányítják a politikát, technikai fejlődést és annak lehetséges irányát, a háborúsdit és a Föld kirablását, nemsokára éppúgy elsöprik az Idők viharai, mint ahogyan az atlantisziak eltűntek. Az anglikán kultúrkorszak letörésével pedig visszavonhatatlanul megkezdődik a Vízöntő Világhónap megvalósításának kora.”
(Szőke Lajos: Az emberiség égi eredetű ABC-jelrendszere) 6./ „Pillanatnyilag a világ népességének több mint 70 százaléka él abban a meggyőződésben, hogy tennünk kell valamit azon veszélyek ellen, amelyek a bolygónkat fenyegetik. Jelenleg a feltételek is jók ahhoz, hogy éles kanyart vegyünk abba az irányba, amelyet a (…) bölcsek ajánlanak. Az emberiség legnagyobb része tudni akarja, hogyan kell ezt a változást előidézni. Ez tehát egyike azoknak a tetőpontoknak, amikor a dolgok hihetetlenül gyorsan képesek változni – amint előállnak azok, akik a folyamatot vezetni tudják, és erre lehetőség is adódik. Amint látjuk, nem az információk jobb áramlásának vagy a megfelelő politikának van központi jelentősége. A lényeg az erkölcsi belátás, a szív bölcsessége. Ebbe az irányba indul most megannyi Kulturális Kreatív; egyenesen közös világunk problémáinak leglényegét célozva meg.” (Paul H. Ray – Sherry Ruth Anderson: Kulturális kreatívok - Akik képesek megváltoztatni a jövőt) 7./ „Napjainkban (…) újabb csomóponthoz értünk. Az egész univerzumunk, a Föld, és benne az emberiség egy új világkorszak küszöbéhez ért. Mint minden küszöbnél, úgy itt is őrt állnak a küszöb őrei. (…) Mi ez az egész paradox helyzet? Az állandóság fenntartásának az igénye, szembeállítva az evolúció megkövetelte változásokkal? Valahol ezt nevezzük a 'jó' és a 'gonosz' harcának. Ez a mindannyiunkban benne lévő kettősség az, ami többnyire nehézzé teszi a 'jó' útját. Ebben a harcban a legnagyobb bűnnek ma a butaságot tartom. Ezen belül is azt a fajta viselkedést, ami inkább arra irányul a 'birtokon belül lévők' részéről, hogy terjedjen a butaság, hogy minél kevésbé ismerhessék fel az emberek a változások szükségszerűségét. (...) A globalizáció megállíthatatlan. A múlt tapasztalataiból élő rend csak ezt az egyetlen megoldást ismeri a 'status quo' fenntartásához. Márpedig hatalmi pozíciókat még nem nagyon engedtek át olyan erők, akik csak az anyagi síkon élnek és gondolkoznak. Ez az előttünk álló szakasz nem túl hosszú, ha történelmileg nézzük. Mindössze legfeljebb tizenöt évről van szó. Gondoljuk meg, az ún. rendszerváltás óta már tizenegy év telt el. Az egyén számára ez már hosszú, de azért átélhető. Történelmileg viszont viharosan gyors, ha belegondolunk, hogy a globalizáció totális uralma napjainkban (2000. év) áll csak össze, viszont nincs számára más, csak ez a tizenöt év. Ez viszont emberiségi szinten igen tragikus tizenöt év lesz. Ezután újrakezdeni rendkívüli áldozatokkal fog járni. (…) Ezek a megpróbáltatásai az emberiségnek hasonlatosak az ember betegségeihez. Sajnos, csak így tanulunk. Az 'új' megértéséhez bele kell a könyvbe verni az orrunkat, hogy megértsük, mi van beleírva.”
(Harsányi László: Nostradamus! Most én mondom...) 8./ „A maja naptárral kapcsolatos idevágó tanulmányaikban (…) mind arra a következtetésre jutnak, hogy a Föld nem maradhat fenn, ha a nyugati tudományos, materialista és haladásközpontú paradigma tovább folytatja a világ felemésztését. (…) azt tanítják, hogy a maják titkainak megismerése a megvilágosodás felé terelheti az embereket, és megállíthatja a pokol szakadéka felett száguldó nyugati imperialista vonatot. (…) Az 1970-es évekre olyan sok meglepő tényt tártak föl, hogy a maja tudományok összefonódtak. A mai idők legzseniálisabb gondolkodói (…) - akiket a legjobban talán az 'újparadigma-kutató' kifejezéssel írhatnánk le – teljes figyelmükkel a maja naptár felé fordultak. Arra a következtetésre jutottak, hogy a maja naptár az amerikai kontinens és az egész világ számára fontos (…). Azért tudunk olyan kevesen ezekről az elképesztő felfedezésekről, mert amikor le kell vonni a következtetéseket az ősi romok alapján, a régészek sokszor ugyanolyan mereven gondolkodnak, mint a fundamentalisták az evolúció hosszú ciklusaival kapcsolatban. Mindazonáltal az uralkodó és ránk erőszakolt dogmák ellenére (...) újparadigma-írók (...) az utóbbi mintegy húsz évben jelentős mértékben előrehaladtak adatelemzési munkájukkal. Sokuknak azonban rengeteg ideje megy el az ortodoxiával folytatott küzdelemre, mely vagy figyelemre sem méltatja, vagy ócsárolja őket. Szerintem a régi paradigmával vitatkozva ma csak az időt pazaroljuk, hiszen az időgyorsulás felébreszti az embereket, és minél fiatalabb valaki, annál jobban csodálkozik azon, hogy miképp kerülhettek ilyen korlátozó elméletek vezető pozícióba. (…) Sokkal … eredményesebb az újparadigmakutatók követése (…). Egy körülbelül 1300 éve televésett kőoszlop, amely azóta is némán áll Cobában, éppen azokat a tudományos evolúciós ciklusokat mutatja be, amelyekkel kapcsolatban csak az elmúlt ötven évben született tudományos megegyezés. (…) Ahogyan a maja naptár hihetetlen zsenialitása mutatja, az emberiség éppen egy mindent átható ébredési folyamat kellős közepén tart.” (Barbara Hand Clow: Maja kód - Feladataink 2012-ig a gyorsuló időspirálban) 9./ „A maják szerint mi most a Nap ötödik korszakában élünk, (…) a mostani ember megteremtését négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte meg, melyek nagy katasztrófák következtében pusztultak el. A jelenlegi, ötödik korszak végének különleges jelentősége van, mert ez a maja naptári nagyciklus és egyben a 'hosszú számítás' végével esik egybe. Ez – az ő hosszú-idő számításuk szerint – egy 113972 éves világkorszak és egy 25625 éves nagyciklus végét jelenti. A maják felfogása szerint az emberi civilizációk sorsát és rendjét nem önmaguk, hanem bizonyos kozmikus törvényszerűségek irányítják, amelyek szoros összefüggésben állnak a Nap kozmikus körpályájával.
A maják időszámítása szerint a legutóbbi korszak kezdete Vénusz születése volt (…) i. e. 3114. augusztus 13-án. A korszak legutolsó napja 2012. december 21., amikor kozmikus kapcsolat jön létre a Vénusz, a Nap, a Fiastyúk és az Orion között, és mivel a korszak (5126 év – a szerk.) kezdetét Vénusz 'születése' jelentette az előző dátum idején, most ő szimbolikusan 'meghal'. (…) Ha hinni lehet a forrásoknak, ez lesz az a pillanat, amikor a Földbolygó a Plejádok, Alcyone csillaga körüli 25625 éves keringési pályájának végpontjára érkezik. Ugyanebben a pillanatban, ezzel tökéletesen szinkron, a Plejádok egész csillagrendszere a Galaktikus központ körüli 225 millió éves keringési ciklusának végére ér, sőt az egész Tejút Galaxis is éppen abban a pillanatban jut majd el egy ennél végtelenül hosszabb keringési pályája végpontjára a Nagy Központi Nap körül. Olyan ez, mintha egy különleges kozmikus spiráltánc záróakkordja hangzana fel a térben. (…) Miközben a mi Naprendszerünk az Alcyone csillag körüli hosszú körpályán halad, egy nagyon fontos kozmikus hatás éri. Létezik … galaxisunkban egy övezet, az úgynevezett Photon öv, amely az Alcyone-n keresztül kiterjed arra a spirálra is, amelynek a mi napunk is része. (…) Kb. az 1987-es tavaszi napéjegyenlőségkor, 11000 éves Galaktikus éjszaka után, a Föld ismét belépett a Photon övbe, (…) minden évben, ahogy a Nap egyre közelebb került ehhez az övhöz, egyre több időt tölthet el benne, (…) egészen a 2012-es esztendő téli napfordulójáig, amikor is a Föld teljes keringési pályája a Photon övön belül lesz, és ezzel a Nagy Ciklus véget ér. És ez az a dátum, amikor a maják naptára is végződik.” (Szabó Judit: Megérkezés a fénybe) 10./ „Most az űrfegyverkezéssel a világelit magát a Naprendszert, és talán a Galaxist is fenyegeti. Mivel az Egyesült Államok és szövetségesei saját félelmeiket másokra vetítik ki, majd megtámadják őket puszta létezésük okán, és megszerzik, amit akarnak, egy a Naprendszerben lévő nagyobb hatalom fogja visszafogni ezt a pusztító erőt. Webre elmondása szerint akkor aktiválódik az evolúciós kontroll, amikor egy kívánt evolúciós kimenetel veszélybe kerül. Ezért nincs értelme annak a lehetőségnek, hogy bizonyos tébolyult, mohó gazdagok klikkje elpusztíthatná a bolygót.” (Barbara Hand Clow: Maja kód - Feladataink 2012-ig a gyorsuló időspirálban) 11./ „Az egyes világhónapok nagy történeti korszakok, görög szóval aiónok. A hónapok annyira zártak, hogy az egyikből a másikba való átmenet kritikus. A világévek felén, hat világhónaponként pedig nagy katasztrófák keletkeznek. Ilyen volt legutóbb, időszámításunk előtt tizenháromezer évvel, Atlantisz elsüllyedése. Ma a Halak csillagképéből lépünk ki. A hónap befejeződött, és az aión lezárult.
Válságos időbe jutottunk, s ezt csaknem mindenki saját bőrén is érzi. Most lépünk át a következő képbe, a Vízöntőbe. Tökéletesen új élet következik, miután a régi lezárult. Az egész Földet és emberiséget alapjában megrázó események megjelenése. Az apokalipszis egy neme.” (Hamvas Béla: A Vízöntő) 12./ „A magasabb szellemi szintre való emelkedés mindig együtt jár a szentséggel való találkozással, ami az archaikus népeknél egyet jelent az őseredethez való visszatéréssel /re-ligio/. (...) Az emberiség (legalábbis a fehér ember civilizációja) mély válságot él át, ahol szembe kell néznie a ténnyel: így nem tud tovább élni. Szellemi szempontból világos, hogy más tudatszinten lehet csak az életet folytatni. A nagy kérdés, hogy rájön-e erre az emberiség, vagy makacsul az anyagban keresi a megoldást. Eközben drámai gyorsasággal folyik a lélek mély átalakulása – tömeges szinten. (…) Mindez párhuzamosan zajlik a pusztító erők külső tombolásával, a szétválasztódási folyamattal és a kollektív tudattalan megnyílásával. Ezt valóban csak emberfeletti erővel lehet túlélni.” (Szabó Judit: Megérkezés a fénybe) 13./ „(...) A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható. (…) a tömeg felkerülése mindig negatív eredménnyel jár, s ezért a tömeg feladata a kultúrákat megsemmisíteni.” (Hamvas Béla: Vízöntő) 14./ „ (…) A differenciálatlan tömegtudatba való visszazuhanás kísérője, hogy eltűnik a személyiség. (…) A személyiség eltűnése azért drámai, mert utat nyit a tudattalan viselkedésnek, (…) az eddig létrehozott emberi értékek gyors pusztulásához vezet. Ezért nagyon fontos, hogy megőrizzük megkülönböztető képességünket, hiszen ez az emberi fejlődés egyik igen fontos állomásának jellegzetessége. (…) A vizsga egyik része, hogy meg tudjuk-e őrizni belső értékrendünket akkor is, ha körülöttünk mindenki elveti azt? Ahhoz, hogy erkölcsösek és tiszták tudjunk maradni egy minden fertőben megmerítkező világban, tudnunk kell, hogy mi a jó és mi a rossz. Csak ez alapján tudunk igen-t vagy nem-et mondani az élet által felkínált lehetőségekre.”
(Szabó Judit: Megérkezés a fénybe) 15./ „A nyugati kultúrában néhány százévente bekövetkezik egy éles átalakulás. Néhány röpke évtized leforgása alatt a társadalom – beleértve a világnézetét, az alapvető értékeit, társadalmi és politikai szervezetét, művészetét és kulcsfontosságú intézményeit – átrendeződik. Az ezután született emberek már el sem tudják képzelni azt a világot, amelyben a nagyszüleik éltek, és amelybe a szüleik beleszülettek. Jelenleg éppen egy ilyen változást élünk át.” (Peter Drucker: Posztkapitalista társadalom) 16./ „A hatalmon lévőktől nem várhatjuk, hogy önként lemondjanak gazdasági előnyeikről, befolyásukról és státusszimbólumaikról, de azt jól láthatjuk, hogy miközben mindent megtesznek a valóság és a problémák lényegének eltusolására vagy eltitkolására, az ő számukra is egyre nyilvánvalóbb, hogy a hatalom eltolódása, és a 'piramis' alján álló KULTURÁLIS KREATÍVOK közelgő hatalomátvétele már nem elkerülhető. A kérdés ma már csak az, hogy ez mikor következik be.(...) Itt vannak tehát közöttünk, körülöttünk mind: az 50 millió amerikai kulturális kreatív az Egyesült Államokban és a 90 millió hasonló tudatosságú ember itt Európában – egy új világ polgárai, akik a jelenben készítik elő az új jövőt és annak új szociális formáit. Ők azok, akik a jövőben azokat a fantasztikus lehetőségeket látják, ami a történelem során eddig még soha nem adatott meg az ember számára itt a Földön, hogy saját maga alakítsa ki azt az emberi és az embert szolgáló szociális formát, amely az egészségesen működő emberből indul ki, és a közösségi alapokon szerveződő gazdasági és társadalmi struktúrákban teljesedik be.” (Takáts Péter: előszó a magyar kiadáshoz; Jönnek a kulturális kreatívok!) 17./ „Senki sem mondhatja meg teljes bizonyossággal, milyen lesz az új világrend. De ha ígéretes jövőt kívánunk teremteni az eljövendő generációk számára, akkor óriási erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megállítsuk a földi környezet pusztulását. (…) A Föld megmentéséért folyó küzdelem, mint az új világrend szervező elve lép majd az ideológiai csatározások helyébe. (…) A környezetünk megmentéséért folytatott harc nagyban különbözik majd az ideológiai fölényért folytatott küzdelemtől. (…) Az új korszak diplomáciájában a környezeti biztonság fontosabb lesz, mint a katonai.” (Új Világrend – Lester R. Brown: 'A világ helyzete' c. 1991. évi jelentésből; idézi Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban /1997./) 18./ „A mi területünk: az új, az embermilliókat felszívó világ: a Kert, a minőségföldművelés. (…) A Kert éppolyan nagy jelképe a mi századunknak, mint az
előzőnek: a gyár. Nemcsak anyagi, szellemi is. A Kertet kereste a múlt század kapitalizmusának az egész ellenzéke; az új európai irodalom java a Kert irodalma; kertvárosokba szökik ma a városi ember, s a Kert erkölcséről és államáról álmodunk mindnyájan, százféle álomban. Minden kiáramlás új népeket emel fel; a keresztesháborúk az olaszt, franciát, flandriait; az Újvilág felfedezése: a spanyolt, portugált, angolt; a kapitalizmus: az amerikait, németet, zsidót. Mit várhat Magyarország, az eddig elkerült, ettől a kiáramlástól? Sokat. A természet kertországnak szánta, nagybirtokai szabad teret kínálnak új, tiszta kertészgyarmatoknak, (…) kertjei trágyája: trágya lehet kultúrája alá is. Útjába esik az új kiáramlásnak; de egy kiáramlás útjába esni nemcsak remény, hanem veszély is. Amerika megszállásának nemcsak spanyoljai voltak, hanem inkái is. Félő, hogy a magyarból is az lesz. Éppen, mert földje az új idők Amerikájához tartozik: nagyobb lesz felé a népek tolongása. Étvágyak viharába kerül: foglaló ösztönök keresztútjára. Ha eddig elkerülte a történelem, most a szemébe néz, s fölemeli vagy elsodorja. Az én életcélom: a magyarságot erre a farkasszemre előkészíteni. (…) Az új 'kertszellem' homályos ösztönből világos eszme lett. A görögökben őst és példát talált ez a szellem; a közép-európai gondolattal szorultságunkból igyekezett hivatást csinálni; (…) marxizmustól és fasizmustól egyaránt távol álló élet- és társadalmi eszményt rajzolt a magyarság elé.” (Németh László: A minőség forradalma; Életcél /1935./)
