2002. június 25.
tan_KerepeszkiI
karakterek száma: 9879
MÓDSZER A BESZÁLLÍTÓK KIVÁLASZTÁSÁHOZ Dr. Kerepeszki István főiskolai docens Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Mezőtúr A globális kihívások megjelenésével, ennek következtében az üzleti paradigmák átrendeződésével számos vállalat változtatott korábbi stratégiai fókuszán. Megfigyelhető, hogy a logisztikai gyakorlat terjedésével egyre több az olyan vállalat, ahol a rövidtávú vásárlási tranzakciókat felváltja az ellátási lánc szemlélet. Ennek egyik megnyilvánulása abban jelentkezik, hogy vállalatok törekszenek a hosszú távú kapcsolatokat létrehozására a beszállítóikkal. Ez az újszerű szemlélet a beszerzés jelentőségét teszi egyre szignifikánsabbá a vállalat sikereiben, maga a funkció pedig egyike a legkritikusabbaknak azok között a tényezők között, amely biztosítják a vállalat piaci eredményességét, egyáltalán hosszú távú életképességét. Ennél fogva az eladó (vagy gyakori szóhasználat szerint a beszállító) kiválasztása során elkövetett bármilyen hiba helytelen irányban befolyásolhatja a szervezet stabilitását. Annak érdekében, hogy a gyártó és szolgáltató vállalatok úgy tudják alakítani stratégiájukat, hogy az elfogadható árakon biztosítsa a fogyasztók különleges elvárásainak, a magas minőségi követelményeknek való megfelelőséget, új termelési és szervezeti struktúrák alkalmazását követeli meg. A felgyorsult gazdasági folyamatok közepette a klasszikus szervezeti formák már nem képesek teljes egészében kielégíteni ezeket a követelményeket, ezért egy új „szervezeti forma” jött létre, amely a hagyományos vállalatalapítási jogi keretek nélkül lehetővé teszi a különböző vállalatok erőforrásainak összekapcsolását, beleértve az egyes vállalatok humán erőforrásait is egy olyan szerződéses alapon formálódó hálózattá, amely végül is közös terméket vagy szolgáltatást jelentet meg a piacon. A különböző vállalatok forrásainak és egyedi humán erőforrásoknak az ilyen összekapcsolódása virtuális vállalati formában történik, amelynek jellemzői, szervezete, elszámolása és irányítása különbözik a hierarchikusan szervezett vállalatokétól. Ez a hálózat gazdasági kapcsolatokra épül, amely a megrendelésektől függően rugalmasan kiépíthető, illetve felbontható [1]. Az individuális vállalatok kapcsolódását az információs és kommunikációs technológiák új fejlesztési eredményei támogatják, amelyek lehetővé teszik a hálózatba szerveződést egy adott termelési láncon (terméklánc, ellátási lánc) belül is, azaz egy vállalat átfogó kapcsolatrendszerének kialakítását a beszállítói és vásárlói között. A jelen kor mindennapi gyakorlatában nemcsak azzal a helyzettel találkozunk, hogy egy vállalat több beszállítóval áll kapcsolatban, hanem maguk az eladók is túlnyomórészt egynél több vásárlónak lehetnek partnerei annak megfelelően, ahogyan azt az 1. ábrán bemutatott modell szemlélteti.
1. oldal, összesen: 5
2002. június 25.
tan_KerepeszkiI
karakterek száma: 9879
E1
E2
E3
••••
Em
V1
V2
V3
••••
Vn
1. ábra Ebben a modellben az m és n jelöli a lehetséges eladók (beszállítók), illetve vásárlók számát, míg az Ei az i-edik beszállítót, és Vj a j-edik vásárlót a rendszerben, amelyek közül gyakorlatilag bármelyik betöltheti a beszállítást igénylő virtuális vállalat szerepét. Az ilyen virtuális vállalatok működésének egyik különösen fontos feladata, egyben talán legfontosabb stratégiai menedzsment döntése a beszállítók kiválasztása, mivel másokra – külső szereplőkre – bízza a vállalat forrásait, miközben párhuzamosan befolyásol olyan tevékenységeket, mint a készletgazdálkodás, termeléstervezés és ellenőrzés, cash flow (pénzforgalmi) követelmények és a termék minőségének biztosítása. Ezt az indoklást támasztja alá, hogy a legtöbb iparágban a nyersanyag költsége és a felhasznált, külső szállítóktól beszerzett komponensek részaránya bizonyos esetekben elérheti a termelési költségek akár 80 %-át is [2]. A beszállító kiválasztása egy tipikusan többkritériumos probléma, amely magában foglalja mind a kvalitatív, mind a kvantitatív problémákat. Rendszerint számos potenciális beszállító áll rendelkezésre, amelyek méretei, minősége stb. korlátozott, azaz nem minden beszállító képes kielégíteni a beszállítást igénylő gyártó valamennyi követelményeit, így annak több beszállítótól kell rendelnie, beszereznie, szükségleteit fedeznie. A virtuális vállalat vezetőségének rangsorolnia kell a beszállítókat a prioritások és a rendelési mennyiségek vonatkozásában, többnyire egy bizonyos időszak tartama alatt. Továbbá, a minősítendő, vagy kiértékelendő beszállítók számának folyamatos növekedése, a gyártott termékek mennyisége, végső fokon a számba veendő tényezők – objektív és szubjektív egyaránt – nagy száma a beszállító kiválasztására irányuló döntést az egyik legkomplexebb döntéssé teszi azok között, amelyekkel napjaink menedzsmentjének szembe kell néznie. A beszállító kiválasztásának eredendően két alapproblémája van: 1,
A beszállító kiválasztása olyan esetekben, amikor gyakorlatilag nincs korlátozás, vagy más szavakkal, valamennyi beszállító képes kielégíteni a megrendelő követelményeit a mennyiség, minőség, szállítási határidő stb. vonatkozásában. Ebben az eladó-kiválasztási helyzetben a megrendelőnek csak egy döntést kell hoznia egyszerű mérlegelés alapján arra vonatkozóan, hogy melyik a legjobb beszállító. Ez az állapot bizonyos megszorításokkal akár determinisztikusnak is tekinthető.
2. oldal, összesen: 5
2002. június 25. 2,
tan_KerepeszkiI
karakterek száma: 9879
A beszállító kiválasztásának másik alapproblémája az, amikor bizonyos korlátok találhatók a beszállítói oldalon a mennyiség, a minőség stb. vonatkozásában. Más szavakkal, egyetlen beszállító sem tudja hiánytalanul kielégíteni a vásárló valamennyi követelményét, és a vásárlónak az igény egy részét az egyik beszállítótól kell beszereznie, míg a többi részét egy másiktól azért, hogy kompenzálni tudja az első beszállító kapacitásbeli vagy minőségi hiányosságait. A vállalatnak el kell döntenie, mely beszállítóval köt szerződést, és meg kell határoznia a helyes rendelési mennyiséget valamennyi kiválasztott beszállítóra vonatkoztatva.
Ettől kezdve, a beszállító kiválasztási probléma jelentősége és kiterjedése nehézzé teszi a döntéshozó személy számára, hogy egymaga elemezze a beszállítók képességeit, és helyes állásfoglalást alakítson ki a kiválasztást illetően. Ezen kívül, a beszállító kiválasztás problémájának fokozódó jelentőségével szükségessé válik a döntéshozatal strukturált megközelítése. Ennél fogva a kvalitatív és strukturált döntéshozatal kulcsa egy hatékony normatív döntéstámogatási rendszer lehet a beszállító kiválasztási probléma megoldásához. Ezek a döntéstámogatási rendszerek (DTR) számítógép alapú információs rendszerek lehetnek, amiket arra terveznek, hogy elősegítsék a döntéshozatal folyamatát, ezáltal javítsák a problémamegoldás sebességét és hatékonyságát. Kibővítik és kiterjesztik a döntéshozó ismeretkezelő képességeit, lehetővé téve azt, hogy több és jobb döntéseket hozzanak adott időhatárokon belül. Feloldják azokat a felismerhető gazdasági vagy időbeli korlátokat, amelyek között a támogatás nélküli döntéshozó dolgozik. Mint ilyen, a döntéstámogatási rendszer nem csak a döntéshozatali folyamat, illetve tevékenység hatékonyságának javítását teszi lehetővé, hanem közreműködője is lehet a versenyelőnyök megvalósításának és kiaknázásának. Feltételezve a gazdasági fontosságát és azt a benne rejlő komplexitást, ami együtt jár a beszállító kiválasztásának problémájával, a jelen tanulmány alapját képező vizsgálat során kísérletet teszünk egy, a beszállítók kiválasztásában alkalmazható döntéstámogatási rendszer kialakítására. A beszállítók kiválasztását az a tény teszi bonyolulttá, hogy számos befolyásoló kritériumot kell figyelembe venni a döntési folyamat során. A potenciális beszállítók teljesítményének értékelésére, illetve a kiválasztásra alkalmazott kritériumok elemzése tanulmányok hosszú sorának volt témája a szakirodalom szerint már az 1960as évektől kezdve. A hivatkozott tanulmány [3] egymaga 74 tudományos közleményről ad áttekintést, így a kritériumok számbavételéttől eltekintünk, azokat a szakirodalom alapján adottnak vesszük. Az általunk elképzelt nagyvonalú modell (2. ábra) első lépéseként összeállítjuk azoknak a különböző alternatíváknak (lehetséges beszállítók) a listáját, amelyet számításba vehetünk egy meghatározott termék előállítása vonatkozásában. Ezt követően meghatározzuk azokat az attribútumokat, amelyek alapján a potenciális beszállítókat értékeljük. A kritériumokat és szub-kritériumokat strukturálva kialakítjuk a rendszer hierarchiáját. A kiválasztási kritériumok, mint utaltunk rá, természetesen lehetnek mind szubjektívek, mind objektívek, besorolásuk és értékelésük ennek megfelelően történik. Miután a különböző beszállítókra vonatkozó ismereteket meghatá-
3. oldal, összesen: 5
2002. június 25.
tan_KerepeszkiI
karakterek száma: 9879
roztuk, a megrendelési mennyiségeket négy lépésben allokálhatjuk a legmegfelelőbbnek minősített beszállítók között. Kiválasztási kritériumok
I
Szubjektív?
Minősítési skála
N Az egyes beszállítók teljesítményének meghatározása a kritériumszinteknek megfelelően
Az egyes beszállítók minősítése a kritériumszinteknek megfelelően
Az egyes beszállítók megfelelőségének meghatározása a kritériumoknak megfelelően A kritériumok relatív fontosságának meghatározása A beszállítók rangsorolása
A legjobb kapacitása elegendő?
I
Van más korlátozás?
N
N
I
Egyedi beszállítási terv Beszállítói szerződés megkötése
2. ábra A modell kidolgozásával az a célunk, hogy a kiválasztás folyamatát felgyorsítsuk, szinte automatikussá tegyük – nem elhanyagolva emellett a biztonságos eredményre való törekvés szándékát sem. Fősikolai karunkon a hazai kis- középvállalkozások beszállítóvá válásának problematikája kiemelt kutatási terület. A vizsgálatok eredményei arra kívánnak rávilágatni, hogy a legkülönbözőbb kormányprogramok és más kezdeményekzések keretein belül rendelkezésre bocsátott és megnyerhető pénzügyi támogatások – bár eredendően fontosak a többnyire forráshiánnyal küszködő kis- és középvállalkozások fennmaradási és növekedési problémáinak leküzdéséhez – nem feltétlenül az elegendő és egyetlen eszközt jelentik a beszállító kapcsolatok megvalósításához. A 2. ábrán bemutatott algoritmus azokat a szempontkat igyekszik számításba venni, amelyek megléte vagy teljesítése előfeltétele annak, hogy a beszállítást igénylő a beszállítási terv alapján megkösse a szállítási (együttműködési) szerződést. Ezeknek a szempontoknak a megvalósításhoz szükséges az anyagi támogatás, de a pénz rendelkezésre állása még nem jelenti például annak a logisztikai szemléletnek a vállalaton belüli elterjedését, ami nem pénzügyi feltétele lehet a beszállítói kapcsolatoknak. 4. oldal, összesen: 5
2002. június 25.
tan_KerepeszkiI
karakterek száma: 9879
Mivel a módszer verifikálása még folyamatban van, konkrét eredményekkel nem rendelkezünk. A fém- (gépipar) és a műanyagfeldolgozás területén tevékenykedő, beszállítói pozíciók elérésére potenciálisan alkalmas (vagy már ma is beszállítóként működő) kis- és középvállalkozások körében végzett felmérés eredményeire, illetve néhány beszállítást igénylő vállalat véleményére alapozott megállapításaink azonban már előre sejtetik elgondolásunk helyességét. A módszer gyakorlati kipróbálása és esetleges korrekciója után arra számítunk, hogy képesek leszünk egy olyan eszközcsomag összeállítására, amelynek alkalmazása – a pénzügyi források megléte mellett – segítheti a hazai kis- és középvállalkozásokat a nemzetközi gazdasági folyamatokban való fokozottabb és tartós részvételben. Irodalom: [1] Cselényi J. – Bányainé Tóth Á.: A virtuális vállalat logisztikája különös tekintettel a percre kész beszállításra, Logisztikai Tudományos Füzetek, MTA Logisztikai Albizottsága1998, Vol. 1., 62-74 . [2] Sheth, J. N. – Sharma, A.: Supplier Relationships, Industrial Marketing Management, 26. 91 – 100 (1997) [3] Weber, C. A., Current, J. R., and Benton, W. C. "Vendor selection criteria and methods”, European Journal of Operations Research, North-Holland, Vol. 50, (1991)
5. oldal, összesen: 5
